//4//
*Figyeli a sötételf szavait, főleg mikor a rá vonatkozó részhez ér. Mélyen bólint, mikor hirtelennek titulálja, ugyanis jól tudja magáról. A folytatással már nem annyira foglalkozik, soha nem gondolkodott az erényein, és nem is szeretné folytatni ezt a okfejtést. Érdeklődve figyeli a feladat kiértékelését, és a tanulság levonását. Ahogy előrehajol a férfi, csak akkor kezd izgalmassá válni a helyzet.*
~Meg egy öntelt kis- ~
*A gondolatát nem fejezi be, felfigyel a saját nevére.*
-Kifejezetten tetszik ahogy Szöszivel beszélsz, úgyhogy egyelőre érdeklődve figyellek, mester.
*Rákacsint a férfira a mondatát befejezvén, majd hagyja, hogy az is befejezze az övét.*
~Na meg persze ott van még a szürke is.~
*Kuncog magában Dina, ami arcán egy halvány mosoly képében tükröződik.*
~Következő kérdés? Mit kérdezhetné- Jaj ne már, fogd már be.~
*A fiú belekezdett a monológjába, amiből csak úgy fröcsög az önteltség, arrogancia, pimaszság és miegymás.*
-Abba belegondoltál már, hogy ha egy olyan mestert választasz, akire nem szívesen hasonlítanál, akkor talán marha rossz döntést hoztál? Abba belegondoltál már, hogy ha idő előtt alakítasz valakiről véleményt, lehet hogy csalóka lesz az elgondolás? Azon is törhetnéd talán a kis buksi fejecskéd, hogy lehet, hogy vannak rossz meglátásaid, lehet, hogy néha ki kellett volna tenned a lábad ebből a toronyból megnézni, hogy is néz ki az égbolt, ahelyett, hogy könyvekben elolvasod, és megelégszel vele. Szerinted ha egy vak embernek elmondod, hogy az alma kerek, akkor máris ismerni fogja a gyümölcsöt?
*Visszalöki felé az almát, amit Szöszi Dina felé gurított, lehetőleg úgy, hogy az ölében végezze.*
-Na pont ennyire vagy te okos.
*Nagyon megelégelte a felfuvalkodott hozzáállását a kölyöknek, és ha próbálta volna sem tudta volna visszafogni magát, de ez Dina esetében tárgytalan.*
-Ja és persze, tudom, tévedek, hülyeséget beszélek, te vagy a legokosabb. Kérlek ugorjuk át ezeket a köröket, úgyis tudom, mit akarsz mondani.
*Ha netán véletlenül csendben maradna Chadim, azonnal, ellenkező esetben csak a hisztériája közben, amit Dina teljes mértékben figyelmen kívül hagy, a mágusra néz, meglepően nyugodt tekintettel, és elgondolkodik.*
~Kérdés, kérdés, mit kérdezhetnék?~
-Nem tudom, hogy mit kérdezhetnék. Soha nem volt tanítóm, azt sem tudom mi fűn, fán terem a mágia.
*A legkevesebb szégyenérzet nélkül mondja, nem gondolja, hogy ezért bármivel kevesebb lenne az asztal körül ülőknél, mint ahogy azt a suhanc próbálta belesulykolni.*