Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-24 09:16:18
Üzenet elküldve: 2022-05-24 09:16:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla, Learon//
*Mivel Karheiqa figyelme teljesen Miraiyllára összpontosul, ezért észre sem veszi rég jó barátja érkezését, holott a barbár nő szívesen váltana vele néhány szót.
Miután a kioktatása megtörtént, és a Szellemekről is ejtett néhány áhítatos szót visszatér helyére. A tündér leány nagyon helyesen gyakorol, amit Karheia némán kísér figyelemmel, csak bátorítóan biccent felé. Egy ideje már vizsgálgatja az ismerősnek tűnő alakot, de mivel amaz háttal van neki, így nem érkezik meg a felismerés, a szorgos jegyzetelésben pedig igazán nem kíván senkit megzavarni. Ám rövidesen a pásztor felfedi magát előtte, Karheia arca pedig örömtől ragyog fel miatta.*
- Learon!
*Viszonozza barátja ölelését, kicsit meg is szorítja őt. A férfi jelenlétéből és kedvességéből erőt merítve pihen meg karjaiban, és kiélvezi azt a pár rövid pillanatot, ami megadatik nekik.*
- Én is örülök neked.
*Biccent mágustársa, s egyben tanítója felé, majd kicsit szégyenlősen a földet bámulja, amíg kedves tharg társa megosztja tudását Miraiyllával. Barátja jelenléte nem csak kellemes érzéseket hoz magával, valamennyire fel is zaklatja őt, hiszen emlékeztetik arra a szörnyűségre, aminek utána kell járnia. Ez a komorság meg is mutatkozik arcán, különösen, mert a férfinak rövidesen távoznia is kell.*
- Ilyen hamar?
*Teszi fel döbbenten kérdését. Látni véli, hogy fontos dologról lehet szó, elvégre Learon valóban sietősre fogja ügyét, ami nem jellemző rá.*
- Remélem sikerrel jársz. Aztán majd beszélünk!
*Egy integetéssel búcsúzik el kedves barátjától, s igyekszik nem megrekedni a szomorúságban, hogy olyan régen látta őt és akkor is csupán ilyen rövid időre. Helyette Miraiyllához fordul.*
- Nohát, mit kaptál?
*Bök fejével a papírok felé, amit a pásztormágus adott át a tündérkének.*
*Mivel Karheiqa figyelme teljesen Miraiyllára összpontosul, ezért észre sem veszi rég jó barátja érkezését, holott a barbár nő szívesen váltana vele néhány szót.
Miután a kioktatása megtörtént, és a Szellemekről is ejtett néhány áhítatos szót visszatér helyére. A tündér leány nagyon helyesen gyakorol, amit Karheia némán kísér figyelemmel, csak bátorítóan biccent felé. Egy ideje már vizsgálgatja az ismerősnek tűnő alakot, de mivel amaz háttal van neki, így nem érkezik meg a felismerés, a szorgos jegyzetelésben pedig igazán nem kíván senkit megzavarni. Ám rövidesen a pásztor felfedi magát előtte, Karheia arca pedig örömtől ragyog fel miatta.*
- Learon!
*Viszonozza barátja ölelését, kicsit meg is szorítja őt. A férfi jelenlétéből és kedvességéből erőt merítve pihen meg karjaiban, és kiélvezi azt a pár rövid pillanatot, ami megadatik nekik.*
- Én is örülök neked.
*Biccent mágustársa, s egyben tanítója felé, majd kicsit szégyenlősen a földet bámulja, amíg kedves tharg társa megosztja tudását Miraiyllával. Barátja jelenléte nem csak kellemes érzéseket hoz magával, valamennyire fel is zaklatja őt, hiszen emlékeztetik arra a szörnyűségre, aminek utána kell járnia. Ez a komorság meg is mutatkozik arcán, különösen, mert a férfinak rövidesen távoznia is kell.*
- Ilyen hamar?
*Teszi fel döbbenten kérdését. Látni véli, hogy fontos dologról lehet szó, elvégre Learon valóban sietősre fogja ügyét, ami nem jellemző rá.*
- Remélem sikerrel jársz. Aztán majd beszélünk!
*Egy integetéssel búcsúzik el kedves barátjától, s igyekszik nem megrekedni a szomorúságban, hogy olyan régen látta őt és akkor is csupán ilyen rövid időre. Helyette Miraiyllához fordul.*
- Nohát, mit kaptál?
*Bök fejével a papírok felé, amit a pásztormágus adott át a tündérkének.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:10:57
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:10:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Miraiylla, Karheia//
*Learon elővesz egy papírlapot és jegyzetelgetni kezd. Apróságok, amik tulajdonképpen a mágia legalapvetőbb tulajdonságait és megformálási módjukat rejti magában. Nem túl nagy dolgok ezek, de elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki teljesen megérte a mágiát. A terve az, hogy valamelyik kis nebulónak odaadja majd akit itt meglát és érzi rajta, hogy nem birkózik meg a feladatokkal egyedül. Persze neki is jó ez, hiszen most vágott bele a levegő ágba teljesen magától és értett meg egy varázslatot még idefelé jövet. Annak hatására írja le ezeket most. Kedvenc varázslatával ismertet és ír le mindent, ami a fanevelés, szóval ha valaki értelmes fejjel elolvassa majd ezt, az szinte azonnal birtokában lesz ennek a csodás varázslatnak. Mikor kész van, feláll és elindul az ajtó felé. Csupán azért jött, hogy megérthessen bizonyos dolgokat amikben nem volt biztos. Tulajdonképpen nem is a barna könyv olvasása volt neki fontos, hanem hogy közben mindig kikapcsol az agya és helyére kerülnek kapcsolatok a mágiaágak között.* ~Aki ennyi mindent tud, gyorsan összekeveri magában a dolgokat.~
*Hirtelen megáll, amikor meglát egy ismerős arcot csak úgy a szeme szegletéből.* ~Talán csak nem?~ *Ahogy odafordul, szíve megdobban egy pillanatra, erősebben mint szokott, hiszen kedves barátnőjét látja az egyik asztalnál, egy szintén bájos lánykával, aki éppen egy alacsony szintű varázslatot mutathatott be a lánynak a kinézetéből ítélve.* ~Rheia drágám! Hát te is mester lettél?~ *Mosolyogva indul el hozzájuk és ha a lány nem húzódik el, akkor egy öleléssel köszönti őt, a másikat pedig egy biccentéssel.*
-Örülök, hogy látlak Rheia! *Tárja szét karjait, elengedve ezzel a lányt.*
-És a kisasszonyt is, természetesen! *Aztán hirtelen a papírost nyújtja át neki, amit eddig irogatott.*
-Nos, talán ennek örülni fog a kishölgy! *Aztán ahogy megjelent már távozik is, csak úgy a háta mögül szól oda.*
-Most mennem kell! Hallottam egy érdekes dolgot, aminek utána kell járjak! *Már lép is ki az ajtón. Ahogyan ott üldögélt, nem csak a mágiaágakon, hanem azon is gondolkodott, amit idefelé jövet hallott. Valami hatalmas kincsről amihez a kikötőn át vezet az út.*
*Learon elővesz egy papírlapot és jegyzetelgetni kezd. Apróságok, amik tulajdonképpen a mágia legalapvetőbb tulajdonságait és megformálási módjukat rejti magában. Nem túl nagy dolgok ezek, de elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki teljesen megérte a mágiát. A terve az, hogy valamelyik kis nebulónak odaadja majd akit itt meglát és érzi rajta, hogy nem birkózik meg a feladatokkal egyedül. Persze neki is jó ez, hiszen most vágott bele a levegő ágba teljesen magától és értett meg egy varázslatot még idefelé jövet. Annak hatására írja le ezeket most. Kedvenc varázslatával ismertet és ír le mindent, ami a fanevelés, szóval ha valaki értelmes fejjel elolvassa majd ezt, az szinte azonnal birtokában lesz ennek a csodás varázslatnak. Mikor kész van, feláll és elindul az ajtó felé. Csupán azért jött, hogy megérthessen bizonyos dolgokat amikben nem volt biztos. Tulajdonképpen nem is a barna könyv olvasása volt neki fontos, hanem hogy közben mindig kikapcsol az agya és helyére kerülnek kapcsolatok a mágiaágak között.* ~Aki ennyi mindent tud, gyorsan összekeveri magában a dolgokat.~
*Hirtelen megáll, amikor meglát egy ismerős arcot csak úgy a szeme szegletéből.* ~Talán csak nem?~ *Ahogy odafordul, szíve megdobban egy pillanatra, erősebben mint szokott, hiszen kedves barátnőjét látja az egyik asztalnál, egy szintén bájos lánykával, aki éppen egy alacsony szintű varázslatot mutathatott be a lánynak a kinézetéből ítélve.* ~Rheia drágám! Hát te is mester lettél?~ *Mosolyogva indul el hozzájuk és ha a lány nem húzódik el, akkor egy öleléssel köszönti őt, a másikat pedig egy biccentéssel.*
-Örülök, hogy látlak Rheia! *Tárja szét karjait, elengedve ezzel a lányt.*
-És a kisasszonyt is, természetesen! *Aztán hirtelen a papírost nyújtja át neki, amit eddig irogatott.*
-Nos, talán ennek örülni fog a kishölgy! *Aztán ahogy megjelent már távozik is, csak úgy a háta mögül szól oda.*
-Most mennem kell! Hallottam egy érdekes dolgot, aminek utána kell járjak! *Már lép is ki az ajtón. Ahogyan ott üldögélt, nem csak a mágiaágakon, hanem azon is gondolkodott, amit idefelé jövet hallott. Valami hatalmas kincsről amihez a kikötőn át vezet az út.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:00:23
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:00:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*A szigorú megrovást nem veszi rossz néven, hiszen a mágia elsajátítása egy veszélyes folyamat. Sokkal figyelmesebbnek kell lennie a jövőben, hiszen magasabb szintű varázslatok elrontásával elég nagy baleseteket idézhet elő. Ez pedig pont az ellenkezője lenne annak, amit a mágiával el szeretne érni. Szerencsére Karheia hangneme egyáltalán nem bántó a számára, így ahelyett, hogy elvenné a kedvét a tanulástól, csak még inkább meghozza hozzá neki. Enyhén vörös fejjel, szánakozva bólogat minden elhangzott mondat után. Annak kifejezetten örül, hogy rövid időn belül el fog múlni a varázslat hatása, de egy azonnali megoldásnak jobban örült volna. Aztán a téma hirtelen megváltozik, s a Szellemekre terelődik a beszélgetés. Nem számított ilyen válaszra, teljesen meglepődik minden egyes információ hallatán. Ez a vallás azonban mégsem olyan amihez ő kötődni tudna, hiszen az egész a múltról és a felmenőkről szól. Neki se múltja, se családja, így ez az egész hitrendszer idegen a számára. A barbár nőn azonban látja, hogy mennyire mélyen hisz az egészben és az egész lényét átjárja a mögötte álló mitológia.*
- Ez egy nagyon érdekes felfogás, még sosem hallottam róla. Remélem sikerül elérned a céljaidat, Karheia mester. *Mondja mosolyogva, majd ismét feláll és felkészül a következő varázslatra. Most nem a saját testét, hanem az előtte álló asztalt érinti meg. Ha minden jól megy, akkor meg kellene jelennie szavaknak az elméjében azzal kapcsolatban, hogy milyen anyagokból is áll a tárgy. Ha ez is sikerül neki, akkor már két varázslatot tudhat a repertoárjában a tündér lány. Az alapokat úgy tűnik sokkal gyorsabban sajátítja el, mint azt elsőre hitte volna.*
A varázsló megérint egy tárgyat, melynek hatására meg tudja határozni az abban fellehető, általa ismert anyagokat, és ezek pontos arányát.
*A szigorú megrovást nem veszi rossz néven, hiszen a mágia elsajátítása egy veszélyes folyamat. Sokkal figyelmesebbnek kell lennie a jövőben, hiszen magasabb szintű varázslatok elrontásával elég nagy baleseteket idézhet elő. Ez pedig pont az ellenkezője lenne annak, amit a mágiával el szeretne érni. Szerencsére Karheia hangneme egyáltalán nem bántó a számára, így ahelyett, hogy elvenné a kedvét a tanulástól, csak még inkább meghozza hozzá neki. Enyhén vörös fejjel, szánakozva bólogat minden elhangzott mondat után. Annak kifejezetten örül, hogy rövid időn belül el fog múlni a varázslat hatása, de egy azonnali megoldásnak jobban örült volna. Aztán a téma hirtelen megváltozik, s a Szellemekre terelődik a beszélgetés. Nem számított ilyen válaszra, teljesen meglepődik minden egyes információ hallatán. Ez a vallás azonban mégsem olyan amihez ő kötődni tudna, hiszen az egész a múltról és a felmenőkről szól. Neki se múltja, se családja, így ez az egész hitrendszer idegen a számára. A barbár nőn azonban látja, hogy mennyire mélyen hisz az egészben és az egész lényét átjárja a mögötte álló mitológia.*
- Ez egy nagyon érdekes felfogás, még sosem hallottam róla. Remélem sikerül elérned a céljaidat, Karheia mester. *Mondja mosolyogva, majd ismét feláll és felkészül a következő varázslatra. Most nem a saját testét, hanem az előtte álló asztalt érinti meg. Ha minden jól megy, akkor meg kellene jelennie szavaknak az elméjében azzal kapcsolatban, hogy milyen anyagokból is áll a tárgy. Ha ez is sikerül neki, akkor már két varázslatot tudhat a repertoárjában a tündér lány. Az alapokat úgy tűnik sokkal gyorsabban sajátítja el, mint azt elsőre hitte volna.*
A varázsló megérint egy tárgyat, melynek hatására meg tudja határozni az abban fellehető, általa ismert anyagokat, és ezek pontos arányát.
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-21 18:45:52
Üzenet elküldve: 2022-05-21 18:45:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Az ingoványban végül sikerült egyszer rosszul lépnie, így csizmája szinte teljesen besározódott. Most éppen azt próbálja letisztogatni a torony egyik lépcsőjén ülve. A földhöz ütögeti a lábbelit, hogy a már megszáradt föld darabok lepotyoghassanak róla. Valahogy nem tartja érdemesnek a koszos talpat ahhoz, hogy ráléphessen vele a torony padlózatára, pedig szinte biztos benne, hogy Abogr nem bánna, ha valaki így tenne. Még azt is el tudja képzelni, hogy valamiféle mágiával tartja tisztán a helyet és nem a már jólismert segítői segítségével. Furcsa lenne egy ekkora mágustól ilyesmi. Végül elég tisztának tartja már a bakancsot, hogy visszahúzza lábáre és rálépjen vele az első fokra. Mindig furcsának tartotta ezt a megoldást, hiszen neki jobban tetszett a torony, míg a saját alapjain állott a földön.* ~Ezt a helynövelés varázslatot meg kéne kérdezzem egyszer az öregtől! Nagyon jól jönne otthon a kamrában, ha nem olyan szűkösen kéne lennem. Több alma elférne az biztos!~ *Mire felsétál, arra jut. hogyha esetleg látja Abogrot, akkor megemlíti neki, de csak ezért nem fogja letámadni a bokros teendőkkel rendelkező mágust.*
//Miraiylla, Karheia//
*Belépve a toronyba nem szúrja ki egyből a tanuló lányokat, hiszen nagyon is tudatosan indul el ahhoz a könyvhöz, amit a legjobban szeret. Egy ósdi, barnakötéses könyv, aminek lapjai már néhol sárgák és szakadozottak, de Learon valamiért mégis ebből tanult a legtöbbet a föld ágról. Számára ez a legérthetőbb az összes közül, szóval hóna alá csapja és leül oda ahová mindig szokott a kedvenc székére. és kinyitja találomra az olvasmányt, kicsit a közepén túl és olvasni kezdi azt.*
//Miraiylla, Karheia//
*Belépve a toronyba nem szúrja ki egyből a tanuló lányokat, hiszen nagyon is tudatosan indul el ahhoz a könyvhöz, amit a legjobban szeret. Egy ósdi, barnakötéses könyv, aminek lapjai már néhol sárgák és szakadozottak, de Learon valamiért mégis ebből tanult a legtöbbet a föld ágról. Számára ez a legérthetőbb az összes közül, szóval hóna alá csapja és leül oda ahová mindig szokott a kedvenc székére. és kinyitja találomra az olvasmányt, kicsit a közepén túl és olvasni kezdi azt.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-21 13:43:19
Üzenet elküldve: 2022-05-21 13:43:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*A megjegyzésen jót mosolyog.*
-Nos igyekszem. Bár a tűzmágusok tudtommal a saját lángjuktól biztonságban szoktak lenni. Szégyen volna mind a mágusra, mind a tanítójára ha megégetnék magukat.
*Bizony még tanoncidőben érdemes olyan mélyen elsajátítani az alapokat, hogy véletlenül se szabaduljanak el a varázslatok. Nagyon ritkán, ügyetlenebb mágusok esetén gyakrabban előfordul, hogy egyáltalán nem sikerül a varázslat, de önmagukat nem szokták megsebezni. A varázsitalok árának kérdésére Aborath megvakargatja a szakállát.*
-Nos, nem tudom. Piacon még nem láttam ilyen kéket. Talán kétszáz aranynál nem több, de érdemesebb egy kufárt vagy alkimistát megkérdezni.
*Maga nem kereskedő. Annyit tud róla mire jó abban a feladatkörben ahol ő használja őket. Az olyan gyakorlati dolgok mint az áraik már nem érintik őt. A toronyba felsétálva a lányon látszik az ámulat. Teljesen érthető. Van egy kisugárzása ennek a helynek. Először Aborath is jóval félénkebb volt.*
-Igen hat. A levegő amit én ismerek leginkább kisegítő varázslatokat foglal magába viszont lévén Arthenior egykor a levegő városa névre hallgatott úgy sejtem az ilyen irányú tanulmányaim ebben a témakörben jóval szélesebb határok közt tud mozogni itt mint a többi ág esetében. Ettől még azokat is igyekszem elsajátítani a jövőben. A tűz varázslók révén azért is mert Wegtoren, Piritanes szomszédságában található, meg mivel amúgy is tökéletes erre a feladatra, mágiájuk leginkább támadó varázslatokat foglalnak magukba. A föld védelmezi a használóját, esetleg a támadót lefogja. Szintén jól használható harci helyzetekben. A víz segít, gyógyít és de jó kezekben megtéveszt és vízbe fojt. A nap és a holdmágiák egymás ellen nagyon jól bevethetőek. A nap illúziókat és hő vagy erős fény általi támadó varázslatokat alkalmaz. A hold pedig védelmező, segítő és elmebefolyásoló mágiákat. Nem javasolt egyiket se lenézni.
*Kezd el egy hosszabb magyarázatba a mágiaágakról, ami alatt lesz ideje az aranyhajúnak összeszednie magát. Akiben újabb kérdések fogalmazódnak meg a tanulás módszerével kapcsolatban is.*
-Persze. Anélkül nem tudhatom, hogy jól értelmezte-e az olvasottakat. Amit pedig félreértett vagy nem egészében értette, azt elmondhatom. Persze olvasás közben is ha kérdése támad felteheti.
*Majd le is tesz a másik elé egy könyvet. Figyeli még kicsit mielőtt maga is indulna keresni egy saját kicsit mélyebb olvasmányt. Viszont támad kérdés.*
-Egyelőre elég lesz az első két fejezet. Aztán, azt majd átbeszéljük.
*Mosolyog a másikra kedvesen. Lehet csak most jön rá a lány, hogy mibe is vágta a fejszéjét, de Aborath igyekszik komoly segítséget nyújtani neki ahhoz, hogy megismerkedjen a mágia világával. Ami a férfi szemében bonyolult tudomány és csak morálisan is művelt személyeknek érdemes gyakorolnia, annak felelőssége miatt.*
*A megjegyzésen jót mosolyog.*
-Nos igyekszem. Bár a tűzmágusok tudtommal a saját lángjuktól biztonságban szoktak lenni. Szégyen volna mind a mágusra, mind a tanítójára ha megégetnék magukat.
*Bizony még tanoncidőben érdemes olyan mélyen elsajátítani az alapokat, hogy véletlenül se szabaduljanak el a varázslatok. Nagyon ritkán, ügyetlenebb mágusok esetén gyakrabban előfordul, hogy egyáltalán nem sikerül a varázslat, de önmagukat nem szokták megsebezni. A varázsitalok árának kérdésére Aborath megvakargatja a szakállát.*
-Nos, nem tudom. Piacon még nem láttam ilyen kéket. Talán kétszáz aranynál nem több, de érdemesebb egy kufárt vagy alkimistát megkérdezni.
*Maga nem kereskedő. Annyit tud róla mire jó abban a feladatkörben ahol ő használja őket. Az olyan gyakorlati dolgok mint az áraik már nem érintik őt. A toronyba felsétálva a lányon látszik az ámulat. Teljesen érthető. Van egy kisugárzása ennek a helynek. Először Aborath is jóval félénkebb volt.*
-Igen hat. A levegő amit én ismerek leginkább kisegítő varázslatokat foglal magába viszont lévén Arthenior egykor a levegő városa névre hallgatott úgy sejtem az ilyen irányú tanulmányaim ebben a témakörben jóval szélesebb határok közt tud mozogni itt mint a többi ág esetében. Ettől még azokat is igyekszem elsajátítani a jövőben. A tűz varázslók révén azért is mert Wegtoren, Piritanes szomszédságában található, meg mivel amúgy is tökéletes erre a feladatra, mágiájuk leginkább támadó varázslatokat foglalnak magukba. A föld védelmezi a használóját, esetleg a támadót lefogja. Szintén jól használható harci helyzetekben. A víz segít, gyógyít és de jó kezekben megtéveszt és vízbe fojt. A nap és a holdmágiák egymás ellen nagyon jól bevethetőek. A nap illúziókat és hő vagy erős fény általi támadó varázslatokat alkalmaz. A hold pedig védelmező, segítő és elmebefolyásoló mágiákat. Nem javasolt egyiket se lenézni.
*Kezd el egy hosszabb magyarázatba a mágiaágakról, ami alatt lesz ideje az aranyhajúnak összeszednie magát. Akiben újabb kérdések fogalmazódnak meg a tanulás módszerével kapcsolatban is.*
-Persze. Anélkül nem tudhatom, hogy jól értelmezte-e az olvasottakat. Amit pedig félreértett vagy nem egészében értette, azt elmondhatom. Persze olvasás közben is ha kérdése támad felteheti.
*Majd le is tesz a másik elé egy könyvet. Figyeli még kicsit mielőtt maga is indulna keresni egy saját kicsit mélyebb olvasmányt. Viszont támad kérdés.*
-Egyelőre elég lesz az első két fejezet. Aztán, azt majd átbeszéljük.
*Mosolyog a másikra kedvesen. Lehet csak most jön rá a lány, hogy mibe is vágta a fejszéjét, de Aborath igyekszik komoly segítséget nyújtani neki ahhoz, hogy megismerkedjen a mágia világával. Ami a férfi szemében bonyolult tudomány és csak morálisan is művelt személyeknek érdemes gyakorolnia, annak felelőssége miatt.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-20 17:10:19
Üzenet elküldve: 2022-05-20 17:10:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla//
*Kicsit hezitál, hogy szóljon e a tündérnek a “mester” megnevezés miatt, ami annyira idegennek hat számára, ám a hallgatás mellett dönt inkább. Egyrészt nincs akkora jelentősége, mint amit ő valójában tulajdonít neki, másrészt pedig idővel biztosan hozzászokik majd ehhez is.
~ Rosszabb dolgokhoz is sikerült már. ~
A tündér lány enyhe ijedtsége gonosz módon szórakoztatja a barbár nőt.*
- Ezért fontos körültekintően utána nézni minden mágiának.
*Mutatóujját kioktató módon tartja fel a másik orra előtt.*
- Nem csak azt érdemes tudni, hogyan lehet létrehozni őket, hanem azt is, hogy meddig tartanak, vagy miként szűntethető meg a mágia hatása.
*Ahogy kiadta a parancsot a tanulásra úgy kopogtatja meg ismét a lapokat a mutatóujjával jelezve, hogy ez az információ is szerepelt ott. Persze nem tragédia, ha Miraiylla elsiklott felette vagy még csak nem sikerült a memóriájába vésnie, Karheia hangja sem megalázóan dorgáló, inkább csak tanító jellegű.*
- Kicsit várnod kell meg és elmúlik magától.
*Nyugtatja meg végül a fiatal tanoncot egy kedvesnek szánt mosollyal az arcán.*
- Nos, a Szellemek leginkább a mi hitvilágunk részét képezik, legalábbis másoktól még nem hallottam róluk. A mi alatt pedig a thargokat értem, akiket gyakran emlegetnek a városiak barbároknak. A Szellemek pedig nem mások, mint az őseink, akik dicsőséget hoztak népüknek ilyen vagy olyan tulajdonságukkal. Vannak remek harcosok, bölcs hadvezérek, rettenthetetlen anyák, fáradhatatlan gyógyítók és így tovább. Hozzájuk fohászkodunk, az ő kegyeikbe igyekszünk férkőzni, hogy segítsenek legnehezebb óráinkban. Tanítsanak meg hogyan legyünk bátrak, mikor rettegünk, hogyan gyakoroljunk türelmet egy megoldhatatlannak tűnő akadállyal szemben.
*Miraiylla érzékelheti miként változott meg Karheia visszafogott beszédstílusa mély áhítattal teli prédikációval.*
- Talán egy napon én is felnőhetek őseinkhez, hogy amikor eltávozom ebből a világból, akkor az ő fenséges csarnokukba térhessek.
*Kicsit hezitál, hogy szóljon e a tündérnek a “mester” megnevezés miatt, ami annyira idegennek hat számára, ám a hallgatás mellett dönt inkább. Egyrészt nincs akkora jelentősége, mint amit ő valójában tulajdonít neki, másrészt pedig idővel biztosan hozzászokik majd ehhez is.
~ Rosszabb dolgokhoz is sikerült már. ~
A tündér lány enyhe ijedtsége gonosz módon szórakoztatja a barbár nőt.*
- Ezért fontos körültekintően utána nézni minden mágiának.
*Mutatóujját kioktató módon tartja fel a másik orra előtt.*
- Nem csak azt érdemes tudni, hogyan lehet létrehozni őket, hanem azt is, hogy meddig tartanak, vagy miként szűntethető meg a mágia hatása.
*Ahogy kiadta a parancsot a tanulásra úgy kopogtatja meg ismét a lapokat a mutatóujjával jelezve, hogy ez az információ is szerepelt ott. Persze nem tragédia, ha Miraiylla elsiklott felette vagy még csak nem sikerült a memóriájába vésnie, Karheia hangja sem megalázóan dorgáló, inkább csak tanító jellegű.*
- Kicsit várnod kell meg és elmúlik magától.
*Nyugtatja meg végül a fiatal tanoncot egy kedvesnek szánt mosollyal az arcán.*
- Nos, a Szellemek leginkább a mi hitvilágunk részét képezik, legalábbis másoktól még nem hallottam róluk. A mi alatt pedig a thargokat értem, akiket gyakran emlegetnek a városiak barbároknak. A Szellemek pedig nem mások, mint az őseink, akik dicsőséget hoztak népüknek ilyen vagy olyan tulajdonságukkal. Vannak remek harcosok, bölcs hadvezérek, rettenthetetlen anyák, fáradhatatlan gyógyítók és így tovább. Hozzájuk fohászkodunk, az ő kegyeikbe igyekszünk férkőzni, hogy segítsenek legnehezebb óráinkban. Tanítsanak meg hogyan legyünk bátrak, mikor rettegünk, hogyan gyakoroljunk türelmet egy megoldhatatlannak tűnő akadállyal szemben.
*Miraiylla érzékelheti miként változott meg Karheia visszafogott beszédstílusa mély áhítattal teli prédikációval.*
- Talán egy napon én is felnőhetek őseinkhez, hogy amikor eltávozom ebből a világból, akkor az ő fenséges csarnokukba térhessek.
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-20 13:11:32
Üzenet elküldve: 2022-05-20 13:11:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*A varázslat előtt a mestere szavai kifejezetten megnyugtatják, s talán ennek is köszönheti azt, hogy sikerrel zárul a folyamat. A bőre megkeménykedik és ellenállóbbá válik épp úgy, ahogyan a könyvben is le van írva. Az érzés bár elsőre rendkívül kellemetlen a számára, de a siker okozta mámor igencsak elfeledteti vele a kényelmetlenség fogalmát.*
- Köszönöm szépen, mester! Nélküled nem sikerült volna! *Hadarja el hálás szavait, majd a kézfejére pillant, aztán a karjára, végül a lábaira. Jó dolog ez a varázslat, de vajon meddig fog ez így maradni? Ahogyan a kezdeti öröm alábbhagy, úgy kezdi el egyre jobban zavarni a bőrén megejtett változtatás.*
- Karheia mester... hogyan kell ezt... megszüntetni? *Néz értetlenül a nőre, aki reményei szerint választ fog tudni adni erre a kérdésre. Nem szeretné így leélni az életét, bár a plusz védelem mindig jól jön. A füle azonban a válaszadás előtt megakad valamin, ami valamiért nem hagyja nyugodni.*
~ Szellemek? Az istenekre gondol vajon? ~ *Sa'Terethről, Eeyrről és Teysusról már sokat hallott, róluk még az emlékei is megmaradtak, de más egyéb entitásokról nincs tudomása. Hisz a létezésükben és ismeri is az érkezésükről szóló történetet, egyszerűen csak nem érzi azt, hogy őket istenként kellene tisztelnie. A Szellemek éppen ezért gondolkodtatják őt el, hiszen ha van ezen a három istenen kívül még lehetőség, azt mindenképpen szeretné megismerni. És ki lenne az ismertetésben a legalkalmasabb, ha nem a jelenlegi mágiaoktatója?*
- Mesélnél nekem ezekről a... Szellemekről? Természetesen csak akkor, ha ezzel nem okozok problémát. *Teszi fel hát a kérdést, s amennyiben igenlő választ kap, ismét helyet foglal az asztalnál. Szívesen megpróbálkozna majd a másik két varázslattal is amiket a könyvben olvasott, de egyelőre jobban érdekli őt a varázslatok megszüntetésének a módja, valamint a Szellemek története és kiléte.*
A hozzászólás írója (Bűbájos Miraiylla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.20 13:14:54
*A varázslat előtt a mestere szavai kifejezetten megnyugtatják, s talán ennek is köszönheti azt, hogy sikerrel zárul a folyamat. A bőre megkeménykedik és ellenállóbbá válik épp úgy, ahogyan a könyvben is le van írva. Az érzés bár elsőre rendkívül kellemetlen a számára, de a siker okozta mámor igencsak elfeledteti vele a kényelmetlenség fogalmát.*
- Köszönöm szépen, mester! Nélküled nem sikerült volna! *Hadarja el hálás szavait, majd a kézfejére pillant, aztán a karjára, végül a lábaira. Jó dolog ez a varázslat, de vajon meddig fog ez így maradni? Ahogyan a kezdeti öröm alábbhagy, úgy kezdi el egyre jobban zavarni a bőrén megejtett változtatás.*
- Karheia mester... hogyan kell ezt... megszüntetni? *Néz értetlenül a nőre, aki reményei szerint választ fog tudni adni erre a kérdésre. Nem szeretné így leélni az életét, bár a plusz védelem mindig jól jön. A füle azonban a válaszadás előtt megakad valamin, ami valamiért nem hagyja nyugodni.*
~ Szellemek? Az istenekre gondol vajon? ~ *Sa'Terethről, Eeyrről és Teysusról már sokat hallott, róluk még az emlékei is megmaradtak, de más egyéb entitásokról nincs tudomása. Hisz a létezésükben és ismeri is az érkezésükről szóló történetet, egyszerűen csak nem érzi azt, hogy őket istenként kellene tisztelnie. A Szellemek éppen ezért gondolkodtatják őt el, hiszen ha van ezen a három istenen kívül még lehetőség, azt mindenképpen szeretné megismerni. És ki lenne az ismertetésben a legalkalmasabb, ha nem a jelenlegi mágiaoktatója?*
- Mesélnél nekem ezekről a... Szellemekről? Természetesen csak akkor, ha ezzel nem okozok problémát. *Teszi fel hát a kérdést, s amennyiben igenlő választ kap, ismét helyet foglal az asztalnál. Szívesen megpróbálkozna majd a másik két varázslattal is amiket a könyvben olvasott, de egyelőre jobban érdekli őt a varázslatok megszüntetésének a módja, valamint a Szellemek története és kiléte.*
A hozzászólás írója (Bűbájos Miraiylla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.20 13:14:54
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-20 08:32:40
Üzenet elküldve: 2022-05-20 08:32:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla//
~ Mester. ~
*Próbál megbarátkozni ennek a titulusnak a gondolatával. Egyrészt nem feltétlenül érzi méltónak hozzá magát, másfelől valahol ijesztő is ez a nagy felelősség. Persze imponál neki az a feltételezés, hogy a Szellemek szeretnék ha ismételten a gondoskodó, szellemi vezető szerepébe lépne. Mindig szívének kedves, nemes feladat volt ez, mi sem tölti el nagyobb örömmel ha így, vagy úgy, de segítségére lehet azoknak, akiket érdemesnek tart erre.
Némi reménnyel tölti el Karheiát, hogy a tanonc nem csak lelkes, de látszólag a kirobbanó energiák mellett is képes a feladatára összpontosítani. A csend ami körbeöleli őket nem csak, hogy nem kellemetlen, de kifejezetten meghitt. Egyébként is sokkal motiváltabbnak érzi úgy magát, hogy nem egyedül kell a könyvek fölé roskadnia, hanem akad egy sorstársa, aki feltehetően ugyanazokkal a problémákkal és nehézségekkel fog szembesülni, mint ő amikor ezeket a leckéket olvasta.
Amint saját feladatainak végére ér ezt jelzi Miraiylla felé, aki még némi időt kér magának. Karheia addig lehunyt szemekkel pihen, orrnyergét masszírozgatja csendben, amíg a tündér úgy nem dönt, hogy ideje próbát tennie az olvasottakkal.*
- Baj nem igen történhet, legfeljebb sikertelenséggel kell számolnod.
*Nyugtatja meg az ifjú tündért, majd egy reményteli mosollyal csendben hagyja koncentrálni őt. Tudja milyen kulcsfontosságú ez, főleg az elején.
Karheia vigasztaló szavakkal készült fel az esetleges kudarccal, ami szerencsére elmaradni látszik. Széles mosollyal tapsolja meg a tanítványt.*
- Remek, megy ez neked. Tagadhatatlan, hogy a Szellemek erre a sorsra szántak téged.
*Éppen annyira lelkesedik, mintha ő maga járt volna sikerrel, ami valahol igaz is. Kicsit magáénak is érzi ezt a győzelmet.*
~ Mester. ~
*Próbál megbarátkozni ennek a titulusnak a gondolatával. Egyrészt nem feltétlenül érzi méltónak hozzá magát, másfelől valahol ijesztő is ez a nagy felelősség. Persze imponál neki az a feltételezés, hogy a Szellemek szeretnék ha ismételten a gondoskodó, szellemi vezető szerepébe lépne. Mindig szívének kedves, nemes feladat volt ez, mi sem tölti el nagyobb örömmel ha így, vagy úgy, de segítségére lehet azoknak, akiket érdemesnek tart erre.
Némi reménnyel tölti el Karheiát, hogy a tanonc nem csak lelkes, de látszólag a kirobbanó energiák mellett is képes a feladatára összpontosítani. A csend ami körbeöleli őket nem csak, hogy nem kellemetlen, de kifejezetten meghitt. Egyébként is sokkal motiváltabbnak érzi úgy magát, hogy nem egyedül kell a könyvek fölé roskadnia, hanem akad egy sorstársa, aki feltehetően ugyanazokkal a problémákkal és nehézségekkel fog szembesülni, mint ő amikor ezeket a leckéket olvasta.
Amint saját feladatainak végére ér ezt jelzi Miraiylla felé, aki még némi időt kér magának. Karheia addig lehunyt szemekkel pihen, orrnyergét masszírozgatja csendben, amíg a tündér úgy nem dönt, hogy ideje próbát tennie az olvasottakkal.*
- Baj nem igen történhet, legfeljebb sikertelenséggel kell számolnod.
*Nyugtatja meg az ifjú tündért, majd egy reményteli mosollyal csendben hagyja koncentrálni őt. Tudja milyen kulcsfontosságú ez, főleg az elején.
Karheia vigasztaló szavakkal készült fel az esetleges kudarccal, ami szerencsére elmaradni látszik. Széles mosollyal tapsolja meg a tanítványt.*
- Remek, megy ez neked. Tagadhatatlan, hogy a Szellemek erre a sorsra szántak téged.
*Éppen annyira lelkesedik, mintha ő maga járt volna sikerrel, ami valahol igaz is. Kicsit magáénak is érzi ezt a győzelmet.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-18 16:12:51
Üzenet elküldve: 2022-05-18 16:12:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*A tanulási folyamat megkezdődik, és a tanár meg is teszi az első megjegyzését Miraiylla személyiségére. A víz elem is mélyen elgondolkodtatja a lányt, hiszen hasonló érzelmeket vált ki belőle, mint ahogyan azt a föld tette korábban. A víz a számára az életet jelenti és talán a mágiaághoz is köze lehet ennek a feltételezéshez. Míg a földdel valószínűleg védekezni tud, a víz sokkal inkább a gyógyításhoz hasonlíthat. Amennyiben nem sikerül valakit mégsem megvédenie, vagy csak túl későn ér oda, a víz megmentheti őt és a társait. Ez valóban egy tökéletes elemi ág lenne a tündér számára, az ember nő szeme tökéletes az ilyen dolgok meglátásában. Félbe azonban nem szeretne hagyni semmit sem, így mindenképpen csak azután kezdené el a tanulmányait más elemekkel, ha az elsővel már végzett.*
- Semmi baj, mester. Én nem sietek sehova. Megvárom, amíg bejárod a víz útját és majd csak azután kezdem el én is tanulmányozni azt. A föld valószínűleg még jó sokáig kihívások elé fog állítani. *Mosolyodik el kedvesen, majd kíváncsian az elé kerülő könyveket kezdi el vizslatni. A felszólításra csak határozottan bólint egyet és el is kezdi olvasni a tanulnivalóját. Közben Karheia is folytatja mellette a félbehagyott kutatásait, s ezzel egy kellemes tanulókört hoznak létre. Az olvasmány az első sortól kezdve beszippantja, s alig ereszti. Csak néha-néha pillant fel a mesterére, mert valamiért melegséget érez a mellkasában, amikor látja, hogy ő mellette van. Bár egyáltalán nem ismeri a nőt, s az sem biztos, hogy bízhat benne... de valamiért mégis olyan nyugodt vele, mint az elmúlt pár napban még soha. Szeretné, hogy többet lehessen a társaságában és hogy ne kelljen benne csalódnia. Az ismeretlen, sötét múlt mellett egy ilyen biztos pont a jelenében erős stabilitást nyújthatna a számára. A leckék befejezéséhez közel jár, amikor a varázslónő megtöri a csendet. A mutatóujját feltartja még néhány másodpercre, jelezve ezzel, hogy már csak pár sor van hátra, amiket még egyszer át szeretne futni.*
- Igen, azt hiszem minden világos. Nem tűnnek ijesztő varázslatoknak, így lehet tennék egy próbát. *Húzza ki magát magabiztosan, bár a tekintetében azért látszik a rettegés. Még soha nem nyúlt a mágiához, így az első alkalom mindenképpen egy ijesztő procedúrának ígérkezik. Feláll, kicsit messzebb lép Karheiától, majd vesz egy mély levegőt. Erősen elkezd koncentrálni, majd amikor úgy érzi, hogy összegyűjtötte minden erejét és a lehető legtisztábban elképzelte az elméjében a kívánt eredményt, akkor végigsimít a bőrén és a könyvben leírt folyamatot próbálja lassan, de határozottan megvalósítani.*
A hozzászólás írója (Bűbájos Miraiylla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.18 16:16:32
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
*A tanulási folyamat megkezdődik, és a tanár meg is teszi az első megjegyzését Miraiylla személyiségére. A víz elem is mélyen elgondolkodtatja a lányt, hiszen hasonló érzelmeket vált ki belőle, mint ahogyan azt a föld tette korábban. A víz a számára az életet jelenti és talán a mágiaághoz is köze lehet ennek a feltételezéshez. Míg a földdel valószínűleg védekezni tud, a víz sokkal inkább a gyógyításhoz hasonlíthat. Amennyiben nem sikerül valakit mégsem megvédenie, vagy csak túl későn ér oda, a víz megmentheti őt és a társait. Ez valóban egy tökéletes elemi ág lenne a tündér számára, az ember nő szeme tökéletes az ilyen dolgok meglátásában. Félbe azonban nem szeretne hagyni semmit sem, így mindenképpen csak azután kezdené el a tanulmányait más elemekkel, ha az elsővel már végzett.*
- Semmi baj, mester. Én nem sietek sehova. Megvárom, amíg bejárod a víz útját és majd csak azután kezdem el én is tanulmányozni azt. A föld valószínűleg még jó sokáig kihívások elé fog állítani. *Mosolyodik el kedvesen, majd kíváncsian az elé kerülő könyveket kezdi el vizslatni. A felszólításra csak határozottan bólint egyet és el is kezdi olvasni a tanulnivalóját. Közben Karheia is folytatja mellette a félbehagyott kutatásait, s ezzel egy kellemes tanulókört hoznak létre. Az olvasmány az első sortól kezdve beszippantja, s alig ereszti. Csak néha-néha pillant fel a mesterére, mert valamiért melegséget érez a mellkasában, amikor látja, hogy ő mellette van. Bár egyáltalán nem ismeri a nőt, s az sem biztos, hogy bízhat benne... de valamiért mégis olyan nyugodt vele, mint az elmúlt pár napban még soha. Szeretné, hogy többet lehessen a társaságában és hogy ne kelljen benne csalódnia. Az ismeretlen, sötét múlt mellett egy ilyen biztos pont a jelenében erős stabilitást nyújthatna a számára. A leckék befejezéséhez közel jár, amikor a varázslónő megtöri a csendet. A mutatóujját feltartja még néhány másodpercre, jelezve ezzel, hogy már csak pár sor van hátra, amiket még egyszer át szeretne futni.*
- Igen, azt hiszem minden világos. Nem tűnnek ijesztő varázslatoknak, így lehet tennék egy próbát. *Húzza ki magát magabiztosan, bár a tekintetében azért látszik a rettegés. Még soha nem nyúlt a mágiához, így az első alkalom mindenképpen egy ijesztő procedúrának ígérkezik. Feláll, kicsit messzebb lép Karheiától, majd vesz egy mély levegőt. Erősen elkezd koncentrálni, majd amikor úgy érzi, hogy összegyűjtötte minden erejét és a lehető legtisztábban elképzelte az elméjében a kívánt eredményt, akkor végigsimít a bőrén és a könyvben leírt folyamatot próbálja lassan, de határozottan megvalósítani.*
A hozzászólás írója (Bűbájos Miraiylla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.18 16:16:32
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-18 15:27:21
Üzenet elküldve: 2022-05-18 15:27:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla//
*A tündér leány viselkedését, és lelkesedését csendesen tanulmányozva dől hátrébb, amíg az apróság a jegyzetek fölé hajol.*
- Az energiáidat elnézve a víz lehet megfelelőbb lenne neked, kár, hogy azzal nem tudok szolgálni.
~ Egyelőre. Ha a Szellemek is úgy akarják, akkor ez is megváltozik idővel. ~
*De nem zavarja Miraiyllát tovább, hiszen ez a tudás komoly koncentrációt igényel, még a kezdeti lépcsőfokokon is.*
- Olvasd el először ezeket.
*Mutatóujjával megkopogtatja az odaadott könyv oldalait.*
- Ha megvagy vele, akkor gyakorolhatunk is majd kicsit, persze mértékkel. Nem akarjuk sem lerombolni a tornyot, sem megzavarni a többieket.
*Feláll a helyéről, közben még egy utolsó mondatot intéz a lányhoz.*
- Nekem is van még lemaradásom, amit be kell hoznom, talán egyszerre végzünk mind a ketten.
*El is indul magabiztos lépésekkel, hogy a temérdek könyv között kutakodjon. Három-négy vaskosabb kötettel a kezében tér vissza, amiket óvatosan az asztalukra helyez. Vesz maga elé pergament, és lúdtollat is, majd kinyitja az első könyvet.
Csendes olvasgatásban merül el, ujjával követve a sorokat. Időnként megáll, és a pergamenre vet egy-egy sort. Nyugodtan, kimérten téve mindezt, hiszen kapkodásnak csak hibázás a vége.
Amennyiben Miraiyllának nem akad kérdése, úgy Karheia hosszú időre elmerül a tanulásban, hogy majd ő maga törje meg a csendet.*
- Érthetőek voltak a sorok? Ha valaminek sikerült “összeállnia”, akkor ki is próbálhatod. Ha nem sikerül, akkor se csüggedj, bár amiket adtam azok könnyebbek, elvileg mennie kellene.
*A tündér leány viselkedését, és lelkesedését csendesen tanulmányozva dől hátrébb, amíg az apróság a jegyzetek fölé hajol.*
- Az energiáidat elnézve a víz lehet megfelelőbb lenne neked, kár, hogy azzal nem tudok szolgálni.
~ Egyelőre. Ha a Szellemek is úgy akarják, akkor ez is megváltozik idővel. ~
*De nem zavarja Miraiyllát tovább, hiszen ez a tudás komoly koncentrációt igényel, még a kezdeti lépcsőfokokon is.*
- Olvasd el először ezeket.
*Mutatóujjával megkopogtatja az odaadott könyv oldalait.*
- Ha megvagy vele, akkor gyakorolhatunk is majd kicsit, persze mértékkel. Nem akarjuk sem lerombolni a tornyot, sem megzavarni a többieket.
*Feláll a helyéről, közben még egy utolsó mondatot intéz a lányhoz.*
- Nekem is van még lemaradásom, amit be kell hoznom, talán egyszerre végzünk mind a ketten.
*El is indul magabiztos lépésekkel, hogy a temérdek könyv között kutakodjon. Három-négy vaskosabb kötettel a kezében tér vissza, amiket óvatosan az asztalukra helyez. Vesz maga elé pergament, és lúdtollat is, majd kinyitja az első könyvet.
Csendes olvasgatásban merül el, ujjával követve a sorokat. Időnként megáll, és a pergamenre vet egy-egy sort. Nyugodtan, kimérten téve mindezt, hiszen kapkodásnak csak hibázás a vége.
Amennyiben Miraiyllának nem akad kérdése, úgy Karheia hosszú időre elmerül a tanulásban, hogy majd ő maga törje meg a csendet.*
- Érthetőek voltak a sorok? Ha valaminek sikerült “összeállnia”, akkor ki is próbálhatod. Ha nem sikerül, akkor se csüggedj, bár amiket adtam azok könnyebbek, elvileg mennie kellene.
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-17 21:22:20
Üzenet elküldve: 2022-05-17 21:22:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*A varázslónő rövid gondolkodás után rá is vágja, hogy melyik lenne a legmegfelelőbb elem a tündér számára, az általa felvázolt kritériumok alapján. Amikor meghallja a földet, hatalmas mosoly kerekedik az arcára. Már az első pillanattól kezdve tetszik neki a gondolat, hogy egyszer majd belőle is egy földmágus lehessen. Ez az egyik olyan elem, ami mindig vele van és vigyáz rá. Stabilitást nyújt számára a hétköznapokban és nem engedi, hogy bármikor egyedül érezze magát. Milyen csodálatos is lenne, ha ő is ilyen személlyé válhatna mások számára! A föld varázslatok segítségével, talán nem is olyan elérhetetlen álom ez.*
- Nagyon jól hangzik! Szeretném a földet választani! *Tapsikol a kezével hangosan, majd miután észreveszi magát, ismét elvörösödik és bocsánatkérőn letekint a padlóra. Azonban a bűntudatából hamar kirázza a Karheia által adott lecke, ami a varázsigékről szól. Hevesen bólogat, ahogyan magába fogadja az új tudást. Nagyon látszik rajta az izgatottsága, még akkor sem tudná letagadni, ha akarná.*
- Köszönöm szépen a tanácsokat! Ígérem, hogy komolyan fogom őket venni! *Jelenti ki határozottan, hiszen a mágia veszélyes is lehet, ahogyan a mágusnő mondta. Nem szeretne senkinek sem gondot okozni a felelőtlenségével.*
- És akkor... hogyan is kezdjük? *Teszi fel a kérdést, amire a válasz talán már el is hangzott, de ebben valamiért nem olyan biztos.* ~Jobb kérdezni, mint megijedni! Vagy... ez a mondás máshogyan van?~
A hozzászólás írója (Bűbájos Miraiylla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.17 21:25:14
*A varázslónő rövid gondolkodás után rá is vágja, hogy melyik lenne a legmegfelelőbb elem a tündér számára, az általa felvázolt kritériumok alapján. Amikor meghallja a földet, hatalmas mosoly kerekedik az arcára. Már az első pillanattól kezdve tetszik neki a gondolat, hogy egyszer majd belőle is egy földmágus lehessen. Ez az egyik olyan elem, ami mindig vele van és vigyáz rá. Stabilitást nyújt számára a hétköznapokban és nem engedi, hogy bármikor egyedül érezze magát. Milyen csodálatos is lenne, ha ő is ilyen személlyé válhatna mások számára! A föld varázslatok segítségével, talán nem is olyan elérhetetlen álom ez.*
- Nagyon jól hangzik! Szeretném a földet választani! *Tapsikol a kezével hangosan, majd miután észreveszi magát, ismét elvörösödik és bocsánatkérőn letekint a padlóra. Azonban a bűntudatából hamar kirázza a Karheia által adott lecke, ami a varázsigékről szól. Hevesen bólogat, ahogyan magába fogadja az új tudást. Nagyon látszik rajta az izgatottsága, még akkor sem tudná letagadni, ha akarná.*
- Köszönöm szépen a tanácsokat! Ígérem, hogy komolyan fogom őket venni! *Jelenti ki határozottan, hiszen a mágia veszélyes is lehet, ahogyan a mágusnő mondta. Nem szeretne senkinek sem gondot okozni a felelőtlenségével.*
- És akkor... hogyan is kezdjük? *Teszi fel a kérdést, amire a válasz talán már el is hangzott, de ebben valamiért nem olyan biztos.* ~Jobb kérdezni, mint megijedni! Vagy... ez a mondás máshogyan van?~
A hozzászólás írója (Bűbájos Miraiylla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.17 21:25:14
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-14 18:16:17
Üzenet elküldve: 2022-05-14 18:16:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla//
- Megvédeni magad?
*Kérdez vissza a barbár nő kissé meglepetten, de láthatóan pozitívan csalódva. Persze sok rosszra nem számított egy tündértől, mégis megnyugtató a tudat, hogy látszólag olyan egyszerű s nemes szándékok vezérlik, mint az, hogy megvédje magát, esetleg másokat is.*
- Akkor talán a föld az ami a legideálisabb a számodra. Meg esetleg a víz, de azt nem ismerem olyan behatóan.
*Fel is csapja könyvét, hogy ráérős lapozgatásba kezdjen, amíg el nem jut a megfelelő fejezetig. Miraiylla egy rendezett írásképet láthat, egy-két egyszerűbb rajzzal kiegészítve a lap szélén.*
- Értem. Nos, nincs ebben semmi szégyen, nem érdeklődünk mindannyian ugyanaz iránt. Engem sem mozgat meg annyira, hogy mesterré váljak, mint Nestar, de jó az általános ismeretekkel tisztában lenni.
*Míg Miraiylla szorgosan ecseteli, hogy milyen ismeretei vannak a mágiával eddig, addig Karheia végig figyelmesen hallgat, és bólogat.*
- Nem minden varázslathoz szükséges ige. Bizonyos varázslatokhoz elég egy mozdulat is.
*Hogy bemutassa példáját a korábban használt varázslatot megismétli, ám ezúttal nem a gyertyára mutat, hanem az ujjhegyén tartja meg a lángocskát.*
- Óvatosan is kell bánni vele, egy-egy varázslat annyira eggyé válhat a használójával, hogy már a tudatot mélyéről érkezik a szándék. Például megijedsz valamitől, és ezért "akaratlanul" is egy kőfalat teremtesz magad köré.
*Int Miraiyllának, hogy jöjjön oda, majd elé tolja a könyvet.*
- Ez is éppen elég tudás elsőre. Itt pedig végtelen tudás áll rendelkezésedre, hogy a lyukakat befoltozd, s a végén rálátásod legyen a teljes képre.
*Bár Karheia erősen kételkedik abban, hogy halandóként valaha is ilyen mértékű hatalomra tehetnek szert, de ezt nem kell tudnia egy tanoncnak.*
- Úgy hiszem igen, én úgy érzem benned. Persze tévedhetek is.
*Megvonja vállait.*
- Az a lényeg, hogy minél fogékonyabbá, érzékenyebbé, nyitottabbá - vagy nevezd ahogy szeretnéd - válsz a mágiára, annál többet tudhatsz meg. Bonyolultabb igéket, amik igen nehezek. Szellemileg is nagyobb tárházzal rendelkezel majd ezekhez, így akár több varázslatot is végre tudsz hajtani egymás után, míg az elején lehet csak egy-kettő könnyebb fog menni. Ez egy hosszú, küzdelmes, de nemes út.
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
- Megvédeni magad?
*Kérdez vissza a barbár nő kissé meglepetten, de láthatóan pozitívan csalódva. Persze sok rosszra nem számított egy tündértől, mégis megnyugtató a tudat, hogy látszólag olyan egyszerű s nemes szándékok vezérlik, mint az, hogy megvédje magát, esetleg másokat is.*
- Akkor talán a föld az ami a legideálisabb a számodra. Meg esetleg a víz, de azt nem ismerem olyan behatóan.
*Fel is csapja könyvét, hogy ráérős lapozgatásba kezdjen, amíg el nem jut a megfelelő fejezetig. Miraiylla egy rendezett írásképet láthat, egy-két egyszerűbb rajzzal kiegészítve a lap szélén.*
- Értem. Nos, nincs ebben semmi szégyen, nem érdeklődünk mindannyian ugyanaz iránt. Engem sem mozgat meg annyira, hogy mesterré váljak, mint Nestar, de jó az általános ismeretekkel tisztában lenni.
*Míg Miraiylla szorgosan ecseteli, hogy milyen ismeretei vannak a mágiával eddig, addig Karheia végig figyelmesen hallgat, és bólogat.*
- Nem minden varázslathoz szükséges ige. Bizonyos varázslatokhoz elég egy mozdulat is.
*Hogy bemutassa példáját a korábban használt varázslatot megismétli, ám ezúttal nem a gyertyára mutat, hanem az ujjhegyén tartja meg a lángocskát.*
- Óvatosan is kell bánni vele, egy-egy varázslat annyira eggyé válhat a használójával, hogy már a tudatot mélyéről érkezik a szándék. Például megijedsz valamitől, és ezért "akaratlanul" is egy kőfalat teremtesz magad köré.
*Int Miraiyllának, hogy jöjjön oda, majd elé tolja a könyvet.*
- Ez is éppen elég tudás elsőre. Itt pedig végtelen tudás áll rendelkezésedre, hogy a lyukakat befoltozd, s a végén rálátásod legyen a teljes képre.
*Bár Karheia erősen kételkedik abban, hogy halandóként valaha is ilyen mértékű hatalomra tehetnek szert, de ezt nem kell tudnia egy tanoncnak.*
- Úgy hiszem igen, én úgy érzem benned. Persze tévedhetek is.
*Megvonja vállait.*
- Az a lényeg, hogy minél fogékonyabbá, érzékenyebbé, nyitottabbá - vagy nevezd ahogy szeretnéd - válsz a mágiára, annál többet tudhatsz meg. Bonyolultabb igéket, amik igen nehezek. Szellemileg is nagyobb tárházzal rendelkezel majd ezekhez, így akár több varázslatot is végre tudsz hajtani egymás után, míg az elején lehet csak egy-kettő könnyebb fog menni. Ez egy hosszú, küzdelmes, de nemes út.
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-14 14:30:27
Üzenet elküldve: 2022-05-14 14:30:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*Megérkeznek a Mágustorony belsejébe, ami épp olyan ámulatba ejtő a tündér számára, mint a külseje. Fel is merül az első kérdés, amivel kapcsolatban azonnal el is kezdi törni a fejét a lány. Még nem volt lehetősége ezzel kapcsolatban véleményt alkotnia, de szerencsére elég gyors és jó az ilyesmiben.*
- Olyan mágiát szeretnék tanulni... *Kezd bele elsőre bizonytalanul, majd egyre határozottabban.*
- ...amivel meg tudom magamat védeni. *Bólogat hevesen, hogy ezzel is megerősítse a véleményét.*
- Vagy akár másokat is. *Teszi még gyorsan hozzá, hiszen ez is hozzátartozik az elképzeléseihez. Valami olyanra lenne szüksége, ami egy esetleges támadás során megvédené az ellenséges mágusoktól vagy szörnyektől. Ő nem szívesen ártana másoknak, így egy áttörhetetlen védekező varázslat pont tökéletes lenne a számára.*
- Az alkímia? Még főzni sem nagyon szeretek, szóval nem hiszem, hogy az én világom lenne. *Vörösödik el lányos zavarában, mert egy kicsit szégyelli a válaszát. De hát őt sem érdekelhet minden és ő sem lehet jó mindenben. Ezt valószínűleg Karheia is meg fogja érteni.*
- Igen, van! *Jelenti ki büszkén, majd el is kezdi sorolni.*
- Tisztában vagyok az elementáris ágakkal. Tűz, víz, föld, levegő, nap és hold. Valamint, hogy varázsigék kellenek ahhoz, hogy igába tudjuk hajtani az elemeket. Ezen kívül pedig minden személy rendelkezik saját varázserővel, ami el is tud fogyni, ha túl sokat használ belőle. *Hadarja el a megmaradt emlékeit, ami talán helyes, talán helytelen információkból áll.*
- Viszont ennél többet nem tudok... és ebben sem vagyok biztos, hogy jó. *Vörösödik el ismét, már szinte olyan a feje, mint egy paradicsom. Közben ő is követi az ember példáját és keres magának egy üres széket, amire le is ül.*
- Nem tudom, hogy mit jelent pontosan ez a mágiára való érzékenység. Vajon én már rendelkezhetek ilyesmivel? *Teszi fel az első konkrét kérdését. Amennyiben a mágiaérzékenység aktív lexikális tudást jelent, akkor minden bizonnyal nem rendelkezik vele. Ha pedig a passzív kapcsolatáról van szó a mágikus energiákkal, nos... olyasmije talán akad.*
*Megérkeznek a Mágustorony belsejébe, ami épp olyan ámulatba ejtő a tündér számára, mint a külseje. Fel is merül az első kérdés, amivel kapcsolatban azonnal el is kezdi törni a fejét a lány. Még nem volt lehetősége ezzel kapcsolatban véleményt alkotnia, de szerencsére elég gyors és jó az ilyesmiben.*
- Olyan mágiát szeretnék tanulni... *Kezd bele elsőre bizonytalanul, majd egyre határozottabban.*
- ...amivel meg tudom magamat védeni. *Bólogat hevesen, hogy ezzel is megerősítse a véleményét.*
- Vagy akár másokat is. *Teszi még gyorsan hozzá, hiszen ez is hozzátartozik az elképzeléseihez. Valami olyanra lenne szüksége, ami egy esetleges támadás során megvédené az ellenséges mágusoktól vagy szörnyektől. Ő nem szívesen ártana másoknak, így egy áttörhetetlen védekező varázslat pont tökéletes lenne a számára.*
- Az alkímia? Még főzni sem nagyon szeretek, szóval nem hiszem, hogy az én világom lenne. *Vörösödik el lányos zavarában, mert egy kicsit szégyelli a válaszát. De hát őt sem érdekelhet minden és ő sem lehet jó mindenben. Ezt valószínűleg Karheia is meg fogja érteni.*
- Igen, van! *Jelenti ki büszkén, majd el is kezdi sorolni.*
- Tisztában vagyok az elementáris ágakkal. Tűz, víz, föld, levegő, nap és hold. Valamint, hogy varázsigék kellenek ahhoz, hogy igába tudjuk hajtani az elemeket. Ezen kívül pedig minden személy rendelkezik saját varázserővel, ami el is tud fogyni, ha túl sokat használ belőle. *Hadarja el a megmaradt emlékeit, ami talán helyes, talán helytelen információkból áll.*
- Viszont ennél többet nem tudok... és ebben sem vagyok biztos, hogy jó. *Vörösödik el ismét, már szinte olyan a feje, mint egy paradicsom. Közben ő is követi az ember példáját és keres magának egy üres széket, amire le is ül.*
- Nem tudom, hogy mit jelent pontosan ez a mágiára való érzékenység. Vajon én már rendelkezhetek ilyesmivel? *Teszi fel az első konkrét kérdését. Amennyiben a mágiaérzékenység aktív lexikális tudást jelent, akkor minden bizonnyal nem rendelkezik vele. Ha pedig a passzív kapcsolatáról van szó a mágikus energiákkal, nos... olyasmije talán akad.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-14 11:44:24
Üzenet elküldve: 2022-05-14 11:44:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla//
*Örül, hogy Miraiylla nyitott a segítségre az átkot illetően, de ezzel még ráérnek törődni. Némi érthető bizonytalanságot követően végül el is indulnak a Toronyba vezető lépcsőfokokon, rövidesen pedig az épület belsejébe is megérkeznek.*
- Van egyébként bármi elképzelésed arról, hogy a mágia melyik formája érdekelne téged?
*Könnyen lehet, hogy Miraiylla terveiben nem is feltétlenül tud segédkezni, ám nem szeretné a tündért befolyásolni ezzel. Miközben a választ hallgatja leteszi a földre a két kölyköt, és ellenőrzi, hogy a madzagok biztosan vannak rajtuk, így nem szaladgálnak el mellőle.*
- Az alkímia mennyire érdekel? Legutóbb jártam Arthenior templomában, és olvastam egy remek könyvet Nestar Erefiztől. Átmásoltam magamnak, ha netalántán érdekelnek.
*Meglapogatja a vastag könyvének borítóját, melyben a lapok része már meghullámosodott a tintától és a többszöri forgatástól, a többi viszont láthatóan új, és üres még.*
- Van bármi előzetes mágiatudásod?
*Kérdezi, miközben kiválaszt maguknak egy üresen álló asztalt. Mielőtt még letelepedne oda cuccaival együtt, még kísérletet tesz egy gyertya meggyújtására, ezzel is lefoglalva maguknak a helyet, bár abból éppenséggel van elég, elvégre a Mágustorony nem egy fogadó, ahova bárkinek érdemes betérni. A mágiát kutatók száma, pedig jóval kevesebb, mint azoké, akik meginnának egy sört egy nehéz nap után.*
- Na tehát.
*Kihúzza magának a széket, és helyet foglal, amit Miraiylla is megtehet, mert akad még szék az asztalnál.*
- Elsőkét talán a mágiára való érzékenységedet érheti meg fejlesztened, mielőtt konkrét mágiaágak tanulmányozásába kezdesz. Persze mindent úgy teszel, ahogy neked megfelelő vagy kellemes, ez csak egy javaslat.
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
*Örül, hogy Miraiylla nyitott a segítségre az átkot illetően, de ezzel még ráérnek törődni. Némi érthető bizonytalanságot követően végül el is indulnak a Toronyba vezető lépcsőfokokon, rövidesen pedig az épület belsejébe is megérkeznek.*
- Van egyébként bármi elképzelésed arról, hogy a mágia melyik formája érdekelne téged?
*Könnyen lehet, hogy Miraiylla terveiben nem is feltétlenül tud segédkezni, ám nem szeretné a tündért befolyásolni ezzel. Miközben a választ hallgatja leteszi a földre a két kölyköt, és ellenőrzi, hogy a madzagok biztosan vannak rajtuk, így nem szaladgálnak el mellőle.*
- Az alkímia mennyire érdekel? Legutóbb jártam Arthenior templomában, és olvastam egy remek könyvet Nestar Erefiztől. Átmásoltam magamnak, ha netalántán érdekelnek.
*Meglapogatja a vastag könyvének borítóját, melyben a lapok része már meghullámosodott a tintától és a többszöri forgatástól, a többi viszont láthatóan új, és üres még.*
- Van bármi előzetes mágiatudásod?
*Kérdezi, miközben kiválaszt maguknak egy üresen álló asztalt. Mielőtt még letelepedne oda cuccaival együtt, még kísérletet tesz egy gyertya meggyújtására, ezzel is lefoglalva maguknak a helyet, bár abból éppenséggel van elég, elvégre a Mágustorony nem egy fogadó, ahova bárkinek érdemes betérni. A mágiát kutatók száma, pedig jóval kevesebb, mint azoké, akik meginnának egy sört egy nehéz nap után.*
- Na tehát.
*Kihúzza magának a széket, és helyet foglal, amit Miraiylla is megtehet, mert akad még szék az asztalnál.*
- Elsőkét talán a mágiára való érzékenységedet érheti meg fejlesztened, mielőtt konkrét mágiaágak tanulmányozásába kezdesz. Persze mindent úgy teszel, ahogy neked megfelelő vagy kellemes, ez csak egy javaslat.
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-12 16:10:31
Üzenet elküldve: 2022-05-12 16:10:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*Karheia esete teljesen más, mint amiben Miraiylla szenved. Jobban belegondolva az ember nő emlékezetvesztése még egy kicsit rosszabb is, hiszen ő biztosan valami szörnyűséget élt át, míg a tündérnek lehet csak egy egyszerű balesete volt. Mondjuk a másik oldalról nézve Mira járt rosszabbul, hiszen Rheia csak egy eseményre nem emlékszik, míg ő az egész eddigi életét vesztette el. Annyi bizonyos, hogy mindkét eset teljesen más és nem lehet őket összehasonlítani.*
- Rendben, ha úgy gondolod, hogy szükséges, akkor megpróbálkozhatunk ezzel az átoktöréssel. *Adja be végül a derekát és közben reménykedik, hogy nem valami fájdalmas procedúrába egyezett éppen bele. Aztán a mágiatanulásra terelődik ismét a téma, amire a tündér szemei azonnal felcsillannak. Nem hitte volna, hogy ilyen hamar fog ez megtörténni. Bátran követi a segítője példáját, ahogyan megkezdi megmászni a végtelennek tűnő mágikus lépcsőfokok hadát. Az első fokra még félszegen lép fel, de miután megbizonyosodik a valóságosságáról, már sokkal könnyebben veszi a többi akadályt. Az út során nem szól egy szót sem, csak esetleg egy-egy mosolyt küld a varázslónő felé, ha az rápillant. A látvány túlságosan lefoglalja most minden agytekervényét ahhoz, hogy kérdezgessen.*
*Karheia esete teljesen más, mint amiben Miraiylla szenved. Jobban belegondolva az ember nő emlékezetvesztése még egy kicsit rosszabb is, hiszen ő biztosan valami szörnyűséget élt át, míg a tündérnek lehet csak egy egyszerű balesete volt. Mondjuk a másik oldalról nézve Mira járt rosszabbul, hiszen Rheia csak egy eseményre nem emlékszik, míg ő az egész eddigi életét vesztette el. Annyi bizonyos, hogy mindkét eset teljesen más és nem lehet őket összehasonlítani.*
- Rendben, ha úgy gondolod, hogy szükséges, akkor megpróbálkozhatunk ezzel az átoktöréssel. *Adja be végül a derekát és közben reménykedik, hogy nem valami fájdalmas procedúrába egyezett éppen bele. Aztán a mágiatanulásra terelődik ismét a téma, amire a tündér szemei azonnal felcsillannak. Nem hitte volna, hogy ilyen hamar fog ez megtörténni. Bátran követi a segítője példáját, ahogyan megkezdi megmászni a végtelennek tűnő mágikus lépcsőfokok hadát. Az első fokra még félszegen lép fel, de miután megbizonyosodik a valóságosságáról, már sokkal könnyebben veszi a többi akadályt. Az út során nem szól egy szót sem, csak esetleg egy-egy mosolyt küld a varázslónő felé, ha az rápillant. A látvány túlságosan lefoglalja most minden agytekervényét ahhoz, hogy kérdezgessen.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-12 09:28:19
Üzenet elküldve: 2022-05-12 09:28:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla//
*Nem lepi meg, hogy Miraiylla kapva kap az alkalmon, hogy betekinthesse Karheia jegyzeteibe, ahogy Gaerralos esetében is történt. A barbár nő is hasonlóképpen tenne egy ilyen helyzetben, s valahogy így is történt, amikor még frissen érkezett tanonc volt Synmirán. Nem felejtette el, hogy milyen mohón falta a sorokat amiket Krestvir kegyesen átadott neki. Ugyanezt a tudásszomjat véli felfedezni Miraiyllában is, ami nem elrettenti, csak abban erősíti meg, hogy a tündér elég lelkes ahhoz, hogy a mágia útjára léphessen. Már csak az elkötelezettség ami kérdéses, de arra úgyis csak az idő adhat választ.*
- Hát, úgy valahogy.
*Kissé zavarba jön a kérdésektől, amikre számíthatott volna, de mégsem készült fel eléggé rájuk. Láthatóan kényelmetlenül érinti kissé ködös, de annál fájdalmasabb múltja.*
- Vannak részletek, amiket mintha...kitakart volna az elmém. Tudom, bután hangzik. Csak azt tudom, hogyha azokra a sötét foltokra gondolok, akkor kellemetlen érzések fognak el, ezért nem bolygatom őket inkább.
*Ennek okán valahol meg tudja érteni, ha a tündér sem szeretné megismerni múltja részleteit, ám Karheia esetében sokkal másabb és jóval enyhébb "amnéziáról" van szó, ami csak lelkét és épelméjűségét kívánja megóvni azzal, hogy a nagyon fájdalmas emlékeket elhomályosítja.*
- Azért jobb ha majd erről tényleg megbizonyosodunk. Ha gondolod és szeretnéd, akkor megpróbálhatok valami egyszerű átoktörést.
*Közben lassan feltápászkodik, és lesöpri a ruháját.*
- A szédülés utalhat fejsérülésre, igen.
*Erősíti meg Miraiylla szavait, ám még láthatóan kicsit továbbra is nyugtalan az átok lehetősége miatt.*
- Tanulni van mit, bőven. Még nekem is, pedig én már egy ideje koptatom a csizmámat ezen a földön.
*Egy bátorító mosollyal fordul a tündér felé, majd magához hívja a két kölyökkutyát, hogy ölbe vegye őket.*
- De talán kezdjük először a toronyban. A lépcsőkkel kicsit óvatosan, elég ijesztőek, nehogy leszédülj róluk. De szilárdak, ha nem is tűnik úgy.
*Hogy bebizonyítsa szavait a lebegő torony áttetsző, de mégis látható lépcsőfokára lép. Óvatosan, egyelőre csak bemutatva azt, hogy stabil, és gond nélkül elbírja őt, hiába tűnik csupán egy jelenésnek az egész. Végül megteszi a következő és a következő fokot is, remélhetőleg bátorítva arra Miraiyllát, hogy kövesse őt a tudás fellegvárába.*
*Nem lepi meg, hogy Miraiylla kapva kap az alkalmon, hogy betekinthesse Karheia jegyzeteibe, ahogy Gaerralos esetében is történt. A barbár nő is hasonlóképpen tenne egy ilyen helyzetben, s valahogy így is történt, amikor még frissen érkezett tanonc volt Synmirán. Nem felejtette el, hogy milyen mohón falta a sorokat amiket Krestvir kegyesen átadott neki. Ugyanezt a tudásszomjat véli felfedezni Miraiyllában is, ami nem elrettenti, csak abban erősíti meg, hogy a tündér elég lelkes ahhoz, hogy a mágia útjára léphessen. Már csak az elkötelezettség ami kérdéses, de arra úgyis csak az idő adhat választ.*
- Hát, úgy valahogy.
*Kissé zavarba jön a kérdésektől, amikre számíthatott volna, de mégsem készült fel eléggé rájuk. Láthatóan kényelmetlenül érinti kissé ködös, de annál fájdalmasabb múltja.*
- Vannak részletek, amiket mintha...kitakart volna az elmém. Tudom, bután hangzik. Csak azt tudom, hogyha azokra a sötét foltokra gondolok, akkor kellemetlen érzések fognak el, ezért nem bolygatom őket inkább.
*Ennek okán valahol meg tudja érteni, ha a tündér sem szeretné megismerni múltja részleteit, ám Karheia esetében sokkal másabb és jóval enyhébb "amnéziáról" van szó, ami csak lelkét és épelméjűségét kívánja megóvni azzal, hogy a nagyon fájdalmas emlékeket elhomályosítja.*
- Azért jobb ha majd erről tényleg megbizonyosodunk. Ha gondolod és szeretnéd, akkor megpróbálhatok valami egyszerű átoktörést.
*Közben lassan feltápászkodik, és lesöpri a ruháját.*
- A szédülés utalhat fejsérülésre, igen.
*Erősíti meg Miraiylla szavait, ám még láthatóan kicsit továbbra is nyugtalan az átok lehetősége miatt.*
- Tanulni van mit, bőven. Még nekem is, pedig én már egy ideje koptatom a csizmámat ezen a földön.
*Egy bátorító mosollyal fordul a tündér felé, majd magához hívja a két kölyökkutyát, hogy ölbe vegye őket.*
- De talán kezdjük először a toronyban. A lépcsőkkel kicsit óvatosan, elég ijesztőek, nehogy leszédülj róluk. De szilárdak, ha nem is tűnik úgy.
*Hogy bebizonyítsa szavait a lebegő torony áttetsző, de mégis látható lépcsőfokára lép. Óvatosan, egyelőre csak bemutatva azt, hogy stabil, és gond nélkül elbírja őt, hiába tűnik csupán egy jelenésnek az egész. Végül megteszi a következő és a következő fokot is, remélhetőleg bátorítva arra Miraiyllát, hogy kövesse őt a tudás fellegvárába.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-11 17:23:11
Üzenet elküldve: 2022-05-11 17:23:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*Sokkal gyorsabban és könnyebben megy a dolog, mint azt elsőre hitte volna. Karheia Rhagodar személyében egy rendkívül kedves és segítőkész embert ismerhetett meg, ami nagyon nagy szerencse a jelenlegi helyzetét tekintve. Ő az első, akinek mesél az állapotáról, így minden tekintetben fontos szerepet fog betölteni az elkövetkező életében. A beszélgetés során ő is végez az ebédjével, így a nőhöz hasonlóan leteszi a földre a tálkát, ami szintén eltűnik. Még mindig alig hiszi el, hogy milyen csodálatos varázslatnak lehetett a szemtanúja.*
- Nagyon szívesen fogadnám a jegyzeteket. Ígérem, hogy nagyon fogok rájuk vigyázni! *Ugrik fel hirtelen az örömében, talán még a hátán található szárnyai is megrezzennek kicsit. Alig várja, hogy kiderülhessen a mágiával való kapcsolatának mibenléte. A téma azonban gyorsan megváltozik, ahogyan kiderül az emlékvesztés.*
- Te is mindent elfelejtettél? Vagy csak egy bizonyos eseményt? És mi miatt? Hogy történt? *Repkednek Karheia felé az izgatott kérdések, hiszen nem számított arra, hogy egy sorstársával hozza össze a sors.*
- Egyáltalán nem biztos, hogy átok... Nem is tudom mit tudhat egy átok... Csak túl élénk a fantáziám... *Szabadkozik, miután látja, hogy mennyire felzaklatja a feltételezése a mágust. A legegyszerűbb magyarázat az lenne, hogy szimplán csak beverte a fejét. Nem kell egyből a legrosszabbra gondolnia, mert ezzel másokat is felzaklathat.*
- Nem tapasztaltam eddig semmi más mellékhatást. Az első egy-két órában eszembe jutott a nevem, elmúlt a szédülés, és azóta se kép, se hang. Nem látok rá esélyt, hogy valaha is visszakaphatom a múltamat. De talán ennek így kellett történnie. *Jön elő egy újabb közhellyel, hiszen csak ezek segítségével tudja épésszel kibírni ezt a szerencsétlen helyzetet.*
- Szeretnék inkább a jövő felé fordulni. Ki szeretném hozni ebből a szituációból a legtöbbet. Tanulni szeretnék! *Jelenti ki határozottan.* - A világról, a rajta élő népekről, a mágiáról és a jelenlegi önmagamról! *Szerencsére van mire építenie, hiszen az alapvető lexikális tudását nem érte kár. Ennek köszönhet mindent.*
A hozzászólás írója (Bűbájos Miraiylla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.11 17:25:00
*Sokkal gyorsabban és könnyebben megy a dolog, mint azt elsőre hitte volna. Karheia Rhagodar személyében egy rendkívül kedves és segítőkész embert ismerhetett meg, ami nagyon nagy szerencse a jelenlegi helyzetét tekintve. Ő az első, akinek mesél az állapotáról, így minden tekintetben fontos szerepet fog betölteni az elkövetkező életében. A beszélgetés során ő is végez az ebédjével, így a nőhöz hasonlóan leteszi a földre a tálkát, ami szintén eltűnik. Még mindig alig hiszi el, hogy milyen csodálatos varázslatnak lehetett a szemtanúja.*
- Nagyon szívesen fogadnám a jegyzeteket. Ígérem, hogy nagyon fogok rájuk vigyázni! *Ugrik fel hirtelen az örömében, talán még a hátán található szárnyai is megrezzennek kicsit. Alig várja, hogy kiderülhessen a mágiával való kapcsolatának mibenléte. A téma azonban gyorsan megváltozik, ahogyan kiderül az emlékvesztés.*
- Te is mindent elfelejtettél? Vagy csak egy bizonyos eseményt? És mi miatt? Hogy történt? *Repkednek Karheia felé az izgatott kérdések, hiszen nem számított arra, hogy egy sorstársával hozza össze a sors.*
- Egyáltalán nem biztos, hogy átok... Nem is tudom mit tudhat egy átok... Csak túl élénk a fantáziám... *Szabadkozik, miután látja, hogy mennyire felzaklatja a feltételezése a mágust. A legegyszerűbb magyarázat az lenne, hogy szimplán csak beverte a fejét. Nem kell egyből a legrosszabbra gondolnia, mert ezzel másokat is felzaklathat.*
- Nem tapasztaltam eddig semmi más mellékhatást. Az első egy-két órában eszembe jutott a nevem, elmúlt a szédülés, és azóta se kép, se hang. Nem látok rá esélyt, hogy valaha is visszakaphatom a múltamat. De talán ennek így kellett történnie. *Jön elő egy újabb közhellyel, hiszen csak ezek segítségével tudja épésszel kibírni ezt a szerencsétlen helyzetet.*
- Szeretnék inkább a jövő felé fordulni. Ki szeretném hozni ebből a szituációból a legtöbbet. Tanulni szeretnék! *Jelenti ki határozottan.* - A világról, a rajta élő népekről, a mágiáról és a jelenlegi önmagamról! *Szerencsére van mire építenie, hiszen az alapvető lexikális tudását nem érte kár. Ennek köszönhet mindent.*
A hozzászólás írója (Bűbájos Miraiylla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.11 17:25:00
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-11 15:44:19
Üzenet elküldve: 2022-05-11 15:44:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla//
- Oh.
*Karheia elgondolkodik, hogy vajon mit kívánnak üzenni neki a Szellemek azzal, hogy minduntalan olyan embereket vetnek elé, akik a mágia útját kívánják járni, de némi segítségre van szükségük. Még szerencse, hogy Karheia tud segítséget nyújtani.
~ De csak mert én is megkaptam azt. Lehet a Szellemek így akarják visszafizettetni velem? ~
A barbár nőnek nincsen az ellenére, örömmel segít amennyiben módja van rá, s amennyiben jó szándékú emberekkel teheti meg mindezt.*
- Szívesen odaadom pár írásomat tanulmányozásra. Akad közöttük pár egyszerűbb ige is, azokkal biztosan boldogulni fogsz, és akkor a fogékonyság kérdésére is választ kaphatsz.
*Valahol mulatságosnak találja, hogy ugyanazokat a kérdéseket kapja meg, amiket nem is olyan régen Shinda szájából hallott. Ezt már egyértelműen jelnek véli.*
~ Remélem fel tudok nőni ehhez a feladathoz. ~
- Nem emlékszel?
*Döbben meg hirtelen a barbár mágus, ám szavaiban némi részvétet is felfedezhet Miraiylla.*
- Én is hasonlóképpen jártam. Még most is sok minden ködös a számomra.
*Magyarázza, miközben a már üres tálat lerakja maga mellé, ami lassan eltűnik, ahogy a Szellemfarkas is korábban.*
- Megátkozott?
*Pattan fel hirtelen, tágra nyílt szemekkel, majd halk mormolásba kezd bele.*
- Ez igen komoly feltételezés. Tapasztalsz mást is az emlékezetvesztésen túl? Ennek bizony utána kell néznünk, egy átok nem vicc. Emberéleteket tehet tönkre.
*Kezével Miraiylla alakját rajzolja körbe, mint legjobb példája annak, hogy milyen kárt okozhat egy átok, hiszen a lány itt bolyong céltalanul, s látszólag csak a nevére emlékszik.*
- Tehát akkor ide érkezésed előttről semmire sem emlékszel? Vagy akad néhány zavaros foszlány?
- Oh.
*Karheia elgondolkodik, hogy vajon mit kívánnak üzenni neki a Szellemek azzal, hogy minduntalan olyan embereket vetnek elé, akik a mágia útját kívánják járni, de némi segítségre van szükségük. Még szerencse, hogy Karheia tud segítséget nyújtani.
~ De csak mert én is megkaptam azt. Lehet a Szellemek így akarják visszafizettetni velem? ~
A barbár nőnek nincsen az ellenére, örömmel segít amennyiben módja van rá, s amennyiben jó szándékú emberekkel teheti meg mindezt.*
- Szívesen odaadom pár írásomat tanulmányozásra. Akad közöttük pár egyszerűbb ige is, azokkal biztosan boldogulni fogsz, és akkor a fogékonyság kérdésére is választ kaphatsz.
*Valahol mulatságosnak találja, hogy ugyanazokat a kérdéseket kapja meg, amiket nem is olyan régen Shinda szájából hallott. Ezt már egyértelműen jelnek véli.*
~ Remélem fel tudok nőni ehhez a feladathoz. ~
- Nem emlékszel?
*Döbben meg hirtelen a barbár mágus, ám szavaiban némi részvétet is felfedezhet Miraiylla.*
- Én is hasonlóképpen jártam. Még most is sok minden ködös a számomra.
*Magyarázza, miközben a már üres tálat lerakja maga mellé, ami lassan eltűnik, ahogy a Szellemfarkas is korábban.*
- Megátkozott?
*Pattan fel hirtelen, tágra nyílt szemekkel, majd halk mormolásba kezd bele.*
- Ez igen komoly feltételezés. Tapasztalsz mást is az emlékezetvesztésen túl? Ennek bizony utána kell néznünk, egy átok nem vicc. Emberéleteket tehet tönkre.
*Kezével Miraiylla alakját rajzolja körbe, mint legjobb példája annak, hogy milyen kárt okozhat egy átok, hiszen a lány itt bolyong céltalanul, s látszólag csak a nevére emlékszik.*
- Tehát akkor ide érkezésed előttről semmire sem emlékszel? Vagy akad néhány zavaros foszlány?
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-11 13:03:13
Üzenet elküldve: 2022-05-11 13:03:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*Végül a varázslónő nevére is fény derül, s azt is épp olyan csodaszépnek gondolja a lány, mint magát a viselőjét. A toronyról és a mesterről is több mindent megtud, bár az arannyal és a mágikus fogékonysággal kapcsolatban azért vannak kételyei.*
- Most jelenleg pénz szűkében vagyok, így nem hiszem, hogy ki tudnám fizetni a jegyzeteket. *Válaszolja két falat között, majd rátér a másik problémájára is.*
- Honnan tudhatom, hogy rendelkezek-e mágikus fogékonysággal? *Teszi fel a kérdést, majd ismét visszamerül a tekintete a táljába. Rendkívül jó érzéssel tölti el, ahogyan a meleg étel megtölti az üres hasát. Ennek köszönhetően már sokkal kellemesebben érzi magát, mint néhány perccel ezelőtt. Az viszont hamar elrontja a kedvét, hogy a toronyban sajnos nem fog találni ágyakat. Azonban nincs minden veszve, hiszen a könyvek felett elalvás is épp olyan jónak hangzik, mint az eredeti terve. Nagyon boldog lenne, ha valamilyen úton-módon elkezdhetne tanulni a toronyban. Aztán jön az a kérdés, amit valószínűleg sehogyan sem tudott volna elkerülni. A legjobb amit tehet, az az őszinteség.*
- Sajnos nem emlékszem, hogy honnan jöttem. Pár napja elvesztettem az emlékeimet az eddigi életemről. Talán valami balesetem lehetett vagy valaki megátkozott... *Itt egy kicsit elhallgat, majd megrázza a fejét, elmosolyodik és folytatja.*
- De szerencsére magamon kívül elég sok mindenre emlékszem! Például a nevemre vagy egyéb alapvető információkra, mint hogy mit jelent a pénz, a mágia vagy kik azok az istenek! *Bólogat hevesen, hiszen tényleg nem reménytelen a helyzete. Rendelkezik azzal az alapvető tudással, amivel egy átlagos tündér rendelkezhet. A múltja pedig annyira talán nem is olyan fontos, bár lehet ezzel csak magát akarja nyugtatgatni.*
*Végül a varázslónő nevére is fény derül, s azt is épp olyan csodaszépnek gondolja a lány, mint magát a viselőjét. A toronyról és a mesterről is több mindent megtud, bár az arannyal és a mágikus fogékonysággal kapcsolatban azért vannak kételyei.*
- Most jelenleg pénz szűkében vagyok, így nem hiszem, hogy ki tudnám fizetni a jegyzeteket. *Válaszolja két falat között, majd rátér a másik problémájára is.*
- Honnan tudhatom, hogy rendelkezek-e mágikus fogékonysággal? *Teszi fel a kérdést, majd ismét visszamerül a tekintete a táljába. Rendkívül jó érzéssel tölti el, ahogyan a meleg étel megtölti az üres hasát. Ennek köszönhetően már sokkal kellemesebben érzi magát, mint néhány perccel ezelőtt. Az viszont hamar elrontja a kedvét, hogy a toronyban sajnos nem fog találni ágyakat. Azonban nincs minden veszve, hiszen a könyvek felett elalvás is épp olyan jónak hangzik, mint az eredeti terve. Nagyon boldog lenne, ha valamilyen úton-módon elkezdhetne tanulni a toronyban. Aztán jön az a kérdés, amit valószínűleg sehogyan sem tudott volna elkerülni. A legjobb amit tehet, az az őszinteség.*
- Sajnos nem emlékszem, hogy honnan jöttem. Pár napja elvesztettem az emlékeimet az eddigi életemről. Talán valami balesetem lehetett vagy valaki megátkozott... *Itt egy kicsit elhallgat, majd megrázza a fejét, elmosolyodik és folytatja.*
- De szerencsére magamon kívül elég sok mindenre emlékszem! Például a nevemre vagy egyéb alapvető információkra, mint hogy mit jelent a pénz, a mágia vagy kik azok az istenek! *Bólogat hevesen, hiszen tényleg nem reménytelen a helyzete. Rendelkezik azzal az alapvető tudással, amivel egy átlagos tündér rendelkezhet. A múltja pedig annyira talán nem is olyan fontos, bár lehet ezzel csak magát akarja nyugtatgatni.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-11 11:23:57
Üzenet elküldve: 2022-05-11 11:23:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla//
- Karheia.
*Teszi hozzá gyorsan, miután Mira ismételten varázslónőnek szólítja, mivel elmulasztotta a bemutatkozását.*
- Karheia Rhagodar.
*Egészíti ki, bár úgy sejti, hogy aki ennyire új még ezen a vidéken talán nem hallott a thargokról, így a barbáros megjelenés és név nem mond számára semmit. Ezzel persze semmi gond nincsen, legalább előítéletektől mentes társalgásban lehet részük.*
- Igen, a mester előtt mindenki számára nyitott a Torony ajtaja, a tanulni vágyók számára pedig némi arany fejében akár jegyzetek is. Már amennyiben az illető rendelkezik mágikus fogékonysággal.
*Azt nem teszi hozzá, hogy sok esetben a "tanítványok" többet okulnak egymás feljegyzéseiből, mint a Mágustorony könyveiből.
A kérdésre megvonja vállait.*
- Eddig még senkit nem dobtak ki éjszaka, engem sem, ám hálószobákkal még én magam nem találkoztam. Jómagam is leginkább a könyveken szenderedtem el, ha éppen úgy adódott.
*Persze nem is kereste a hálószobákat elég körültekintően, hiszen ez nem egy szálló, nem ilyen célzattal érkezett a Toronyhoz soha, valamint sokkal érdekesebbnek bizonyult az a tudás, ami a polcokon rejlik, hogy idejét alvással vesztegesse itt.*
- Oh, igazán nincs mit.
*Az étellel úgy tűnik segítségére lehet a lánynak, aki feltehetően rendkívül éhes lehetett, hogy ennyire örömmel fogadta. Ezzel Karheia sincs másképp, ezért keres a közelben egy sziklát, farönköt, amire leülhetne, vagy ezek hiányában a földre.*
- Honnan érkeztél Miraiylla?
*Teszi fel kérdését miután alaposan megrágott és lenyelt egy falatot, majd választ várva folytatja az étkezést, közben a kedvesnek, és kicsit furcsának tűnő tündért méregeti.*
- Karheia.
*Teszi hozzá gyorsan, miután Mira ismételten varázslónőnek szólítja, mivel elmulasztotta a bemutatkozását.*
- Karheia Rhagodar.
*Egészíti ki, bár úgy sejti, hogy aki ennyire új még ezen a vidéken talán nem hallott a thargokról, így a barbáros megjelenés és név nem mond számára semmit. Ezzel persze semmi gond nincsen, legalább előítéletektől mentes társalgásban lehet részük.*
- Igen, a mester előtt mindenki számára nyitott a Torony ajtaja, a tanulni vágyók számára pedig némi arany fejében akár jegyzetek is. Már amennyiben az illető rendelkezik mágikus fogékonysággal.
*Azt nem teszi hozzá, hogy sok esetben a "tanítványok" többet okulnak egymás feljegyzéseiből, mint a Mágustorony könyveiből.
A kérdésre megvonja vállait.*
- Eddig még senkit nem dobtak ki éjszaka, engem sem, ám hálószobákkal még én magam nem találkoztam. Jómagam is leginkább a könyveken szenderedtem el, ha éppen úgy adódott.
*Persze nem is kereste a hálószobákat elég körültekintően, hiszen ez nem egy szálló, nem ilyen célzattal érkezett a Toronyhoz soha, valamint sokkal érdekesebbnek bizonyult az a tudás, ami a polcokon rejlik, hogy idejét alvással vesztegesse itt.*
- Oh, igazán nincs mit.
*Az étellel úgy tűnik segítségére lehet a lánynak, aki feltehetően rendkívül éhes lehetett, hogy ennyire örömmel fogadta. Ezzel Karheia sincs másképp, ezért keres a közelben egy sziklát, farönköt, amire leülhetne, vagy ezek hiányában a földre.*
- Honnan érkeztél Miraiylla?
*Teszi fel kérdését miután alaposan megrágott és lenyelt egy falatot, majd választ várva folytatja az étkezést, közben a kedvesnek, és kicsit furcsának tűnő tündért méregeti.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452