//Mágus leszek!//
*Nem igazán érdekli, ki és mit csinál körülötte. Kriyon és a számára ismeretlen lány esete fel sem tűnik neki. Fél füllel hallott ezt-azt, amíg még jelen voltak, de a tudatáig nem jutott el, meg úgy nem is érdekli a dolog. A távozásuk meg csönddel párosul, többnyire. Leszámítva persze Laput, akinek első szavait már csak figyelmetlensége miatt nem hallja.
Mereven néz maga elé, miközben azon gondolkodik, mit tehetne ő a csata után, már ha egyáltalán túléli. Reménykedik ebben az eshetőségben.*
~Ha beszélek vele, talán elfogad varázslóinasának. Nem szeretném még feladni azt, amiben állítólag jó vagyok. Voltam. Talán.~
*Semmiben sem biztos. Ha hihet Worenthnek, márpedig az ember igenis szavahihető, akkor valóban nagyon jó, törekvő inasa a mesternek, de Eireniről beszélünk; mindig kételkedik a legbiztosabb dolgokban is. Ha akad valami gyanúja vagy épp a magabiztossága az átlagon alul fekszik, akkor elszabadul a fantáziája ilyen téren. Ezt hívják tán menthetetlennek...
Mikor legközelebb felsóhajt, már Lapu odaért mellé, akinek hirtelen megjelenésétől enyhén - de tényleg, csak egy bolhányit - megugrik ültében. Nem ijedősségéről híres, de a bambaságból való felébredés olyan, mintha aludt volna.*
-Ó, őő... *Kezd igen modortalanul, majd mint akit faron csíptek, helyrepofozódik a szókincse is.* Sajnálom, nem vettelek észre. *Majd miután rájön, ez mennyire többjelentésű, mentegetőzik egy sort.* Persze csak saját figyelmetlenségemnek köszönhetően.
*A kérdés, na meg az új hírek kicsit eltérnek a témában, de egy rég látott tanonctárstól nem is meglepő az ilyen megnyilvánulás. Valószínűleg valahogy ő is így menne oda Taitoshoz, csak kihagyva a személyes tapasztalatok azonnali megosztását.*
-Miért kérded?
*Hang alapján mintha "igennel" válaszolna, de látszik rajta, hogy inkább nem foglal állást. Az hogy minden rendben, az sosem igaz. Az étel láttán elsőre nem is tudja, mit válaszoljon. Valamiért el akarja utasítani, de érzi, hogy éhes. Ezt egyelőre válasz nélkül hagyja.*
-Valóban? Mit tanultál?
*Akármennyire is hangzik hihetetlenül, tényleg érdekli a számára már valamennyire ismert Lapu haladása. Vajon miféle újdonsággal ismerkedett meg? Talán a madártávlattal? A mana lövedékkel? Belőni sem tudja igazából, hogy milyen szinten járhat a lány, de a szavaiból arra következtet, hogy még nagyon az alapoknál járhat.*
-Nos igen. Azt hiszem. *Egy újabb bizonytalan válasz. Ez pont olyan, mintha ismét válaszolnia kellene Lapu első kérdésére.
Mivel ezzel csak feszültséget kelt - főleg magában -, próbál valamivel kilábalni belőle. Gyenge próbálkozás, de illedelmesen rámutat az ennivalóra és megkérdi:*
-É-él még az ajánlat?