Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-16 01:36:29
Üzenet elküldve: 2022-09-16 01:36:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Abogr rövid hezitálás után átveszi a tekercset, szeme pedig villámgyorsan futja a sorokat. Nem lehet megállapítani, hallja-e közben Gaerralost, de ahogy a pergamen végére ér, üveges szemekkel kezdi el bámulni az alját.*
-Aggasztó. *Visszhangozza halkan a félkarú férfit.*
-Aggasztó! *Mutatóujját felemelve pillant körbe a helyiségben, mint aki most eszmél, hol is van, majd a jelentést a harcosra sem nézve gyűri vissza vendége hóna alá. Mint akit megcsíptek, siet át csoszogva a helyiségen, hogy vadul keresgélni kezdjen egy jókora ládában. Mozgásában korának semmi nyoma, úgy hányja ki a láda tartalmát, mintha az élete múlna rajta. A mágus mögött jó néhány vaskos kötet landol puffanva a földön, egy kicsinyke, aranyló doboz pedig egyenesen elrepül Gaerralos lába mellett. A láb gazdája egyébként meggyőződhet gyanújáról: a víz tényleg csak víz.*
-Hová tettem az éjvizsgálót? Nappal van kinn, vagy éjvilág? *Egyenesedik fel a mágus, s fordul merengve Gaerralos felé. Nem várja meg a választ, helyette bosszúsan dünnyögve ismételten átvág a szobán.*
-Végtére is... Ki bízná rá ezt a csillagokra? *Kezébe vesz a túloldalról egy jókora, göcsörtös fabotot, egy intésére pedig míves utazóköpeny kanyarodik vállára.*
-Utána kell járjak néhány dolognak. Számos aggasztó jel mutat arra, hogy… Meg kell bizonyosodni róla, hogy ez valóban az, ami. Elfemlékezet óta nem volt ezen a földön... *Mintha a szót is nehezére esne kimondani. Még bele is borzong.*
-Warg Agyar Alakulat… Hogyan másztak fel mégis? Lehetetlenül nagy szerencséjük volt. *Fejét rázza, mint aki nem érti. Baljából jobbjába löki a botot, s rövid gondolkodás után ismét csak a páncélos alakot kezdi fürkészni homlokráncolva.*
-Mit is mondtál, mi a neved?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.16 01:40:15
*Abogr rövid hezitálás után átveszi a tekercset, szeme pedig villámgyorsan futja a sorokat. Nem lehet megállapítani, hallja-e közben Gaerralost, de ahogy a pergamen végére ér, üveges szemekkel kezdi el bámulni az alját.*
-Aggasztó. *Visszhangozza halkan a félkarú férfit.*
-Aggasztó! *Mutatóujját felemelve pillant körbe a helyiségben, mint aki most eszmél, hol is van, majd a jelentést a harcosra sem nézve gyűri vissza vendége hóna alá. Mint akit megcsíptek, siet át csoszogva a helyiségen, hogy vadul keresgélni kezdjen egy jókora ládában. Mozgásában korának semmi nyoma, úgy hányja ki a láda tartalmát, mintha az élete múlna rajta. A mágus mögött jó néhány vaskos kötet landol puffanva a földön, egy kicsinyke, aranyló doboz pedig egyenesen elrepül Gaerralos lába mellett. A láb gazdája egyébként meggyőződhet gyanújáról: a víz tényleg csak víz.*
-Hová tettem az éjvizsgálót? Nappal van kinn, vagy éjvilág? *Egyenesedik fel a mágus, s fordul merengve Gaerralos felé. Nem várja meg a választ, helyette bosszúsan dünnyögve ismételten átvág a szobán.*
-Végtére is... Ki bízná rá ezt a csillagokra? *Kezébe vesz a túloldalról egy jókora, göcsörtös fabotot, egy intésére pedig míves utazóköpeny kanyarodik vállára.*
-Utána kell járjak néhány dolognak. Számos aggasztó jel mutat arra, hogy… Meg kell bizonyosodni róla, hogy ez valóban az, ami. Elfemlékezet óta nem volt ezen a földön... *Mintha a szót is nehezére esne kimondani. Még bele is borzong.*
-Warg Agyar Alakulat… Hogyan másztak fel mégis? Lehetetlenül nagy szerencséjük volt. *Fejét rázza, mint aki nem érti. Baljából jobbjába löki a botot, s rövid gondolkodás után ismét csak a páncélos alakot kezdi fürkészni homlokráncolva.*
-Mit is mondtál, mi a neved?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.16 01:40:15
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-15 23:38:25
Üzenet elküldve: 2022-09-15 23:38:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Nem lehet azt mondani, hogy az a pár másodperc mindenféle feszültség nélkül telik el Gaerralos számára. Elvégre mégis csak egy nagy hatalmú mágus dolgozószobájában van, és az ilyesféle személyek ki-, illetve potenciálisan beszámíthatatlansága olyan dolog, ami könnyedén árthat az ember egészségének. Egy ilyen találka lehet teszt, lehet egyszerű szórakozás, vagy sima elmélkedés is, és akárhogy is, de aligha akarja megtudni az alulteljesítés következményeit. És habár már évtizedes gyakorlata van abban, hogy ne tükrözze lelkiállapotát testbeszédén keresztül, van egy olyan gyanúja, hogy ha amaz akar, akkor átláthat rajta.
Úgy tűnik viszont, hogy elérte célját: habár válasza unorthodox, láthatólag elgondolkoztató - a friss perspektíva előnye. A hangból ítélve pedig a mester meghozta a döntést, hogy felfedje magát. Rákényszeríti magát, hogy a katonai ösztöneivel szembemenő módon ráérősebben, kevésbé hirtelen módon forduljon vendéglátója felé, hogy aztán végigmérje azt.
Idős fizikum. Rendezetlen, hosszú fejszőrzet. Díszes, kék talár. És... szőrmepapucs? Számít a meglepetésekre, és ahogy eddig, úgy ezután sem kíván sértődést okozó reakciót mutatni, így marad a szokásos szenvtelen arckifejezés, mely ennyi év után már szinte az arcára fagyott.
Az általában használt katonás biccentés helyett most a helyes választ hagyva egy rövid, finom főhajtással reagál - a különbség finom, ám az utóbbi helyzethez illőbbnek tűnik. Rövid a pillanat, mikor amaz átnyújtja a poharat, és közben átsiklik a tekintete a hiányzó végtagon, ám a mostani fokozott odafigyelése mellett aligha téveszthetné el.
Különösebb hezitáció nélkül nyújtja át a saját tekercsét a Torony Mesterének, hogy aztán ha az elfogadja azt, akkor felszabadult kezével átvehesse a vizet, és miközben amaz elvész kissé a hasonlatokban, addig iszik is belőle egy keveset, habár óvatosan teszi, hátha a víznek mégis van valami hatása, amit nem láthatott előre.
Valóban nem talányokért és hasonlatokért jött ide, és nem is látja sok értelmét, hogy késleltesse a beszélgetés érdemi részét azzal, hogy ilyenekkel foglalkozik, így egy finom hümmögésen túl nem reagál.*
-A tekercsben egy jelentést talál, melyet az artheniori Warg Agyar Alakulat két tagjának elmondásából írtam össze. Elmondásuk alapján a Nagy Világválasztó Hegység ormai között találkoztak egy lénnyel, mely leírása egyértelműen ráillik a legendák sárkányaira. Előbb telepatikusan, majd szóban kommunikáltak a lénnyel, mely a Feketevész címet, és egy Xa-val kezdődő nevet visel - az érintett témákat a jelentésben taglaltam. Ezt követően az engedélyével sértetlenül távoztak.
*Apró szünet - ha nem tapasztalt semmi furcsát a víz miatt eddig, akkor újra belekortyol, egyéb esetben csak megköszörüli a torkát, majd folytatja.*
-Ami keveset visszatértük után meg tudtam állapítani a sárkányokról az egykori Levegőmágia Templomában való kutatás útján, azt itt leírtam.
*Egyelőre az expedíciós naplót nem említi meg, habár nem tervez távozni innen anélkül, hogy arról is tájékoztatná Abogr-t.*
-Habár nem mutatott azonnali szándékot konfliktuskeltésre, azt aligha kell hangsúlyoznom, hogy az Alakulatom szemszögéből egzisztenciális veszély potenciálját képviseli ez a lény. Az érdeklődése mágusok és mágikus tárgyak felé pedig - a legendákkal összevetve - szintén aggasztó.
*Már ha a sárkányok kincsfelhalmozó szokásai nem csak mesék tárgyát képezik, hanem a valóságban is mutatnak ilyesféle tendenciát.
Itt megáll, és hagyja Abogr-nak, hogy alaposan átolvassa a jelentést, és esetleg lereagálja az eddigieket. Habár egyelőre nem válaszolt annak kérdésére, ez tudatos. Tudni akarja, amaz mennyit tud, és miképpen reagál a hírekre, hiszen könnyen meglehet, hogy ettől függően drasztikusan megváltozik, hogy milyen fajta segítséget akarna igénybe venni.*
*Nem lehet azt mondani, hogy az a pár másodperc mindenféle feszültség nélkül telik el Gaerralos számára. Elvégre mégis csak egy nagy hatalmú mágus dolgozószobájában van, és az ilyesféle személyek ki-, illetve potenciálisan beszámíthatatlansága olyan dolog, ami könnyedén árthat az ember egészségének. Egy ilyen találka lehet teszt, lehet egyszerű szórakozás, vagy sima elmélkedés is, és akárhogy is, de aligha akarja megtudni az alulteljesítés következményeit. És habár már évtizedes gyakorlata van abban, hogy ne tükrözze lelkiállapotát testbeszédén keresztül, van egy olyan gyanúja, hogy ha amaz akar, akkor átláthat rajta.
Úgy tűnik viszont, hogy elérte célját: habár válasza unorthodox, láthatólag elgondolkoztató - a friss perspektíva előnye. A hangból ítélve pedig a mester meghozta a döntést, hogy felfedje magát. Rákényszeríti magát, hogy a katonai ösztöneivel szembemenő módon ráérősebben, kevésbé hirtelen módon forduljon vendéglátója felé, hogy aztán végigmérje azt.
Idős fizikum. Rendezetlen, hosszú fejszőrzet. Díszes, kék talár. És... szőrmepapucs? Számít a meglepetésekre, és ahogy eddig, úgy ezután sem kíván sértődést okozó reakciót mutatni, így marad a szokásos szenvtelen arckifejezés, mely ennyi év után már szinte az arcára fagyott.
Az általában használt katonás biccentés helyett most a helyes választ hagyva egy rövid, finom főhajtással reagál - a különbség finom, ám az utóbbi helyzethez illőbbnek tűnik. Rövid a pillanat, mikor amaz átnyújtja a poharat, és közben átsiklik a tekintete a hiányzó végtagon, ám a mostani fokozott odafigyelése mellett aligha téveszthetné el.
Különösebb hezitáció nélkül nyújtja át a saját tekercsét a Torony Mesterének, hogy aztán ha az elfogadja azt, akkor felszabadult kezével átvehesse a vizet, és miközben amaz elvész kissé a hasonlatokban, addig iszik is belőle egy keveset, habár óvatosan teszi, hátha a víznek mégis van valami hatása, amit nem láthatott előre.
Valóban nem talányokért és hasonlatokért jött ide, és nem is látja sok értelmét, hogy késleltesse a beszélgetés érdemi részét azzal, hogy ilyenekkel foglalkozik, így egy finom hümmögésen túl nem reagál.*
-A tekercsben egy jelentést talál, melyet az artheniori Warg Agyar Alakulat két tagjának elmondásából írtam össze. Elmondásuk alapján a Nagy Világválasztó Hegység ormai között találkoztak egy lénnyel, mely leírása egyértelműen ráillik a legendák sárkányaira. Előbb telepatikusan, majd szóban kommunikáltak a lénnyel, mely a Feketevész címet, és egy Xa-val kezdődő nevet visel - az érintett témákat a jelentésben taglaltam. Ezt követően az engedélyével sértetlenül távoztak.
*Apró szünet - ha nem tapasztalt semmi furcsát a víz miatt eddig, akkor újra belekortyol, egyéb esetben csak megköszörüli a torkát, majd folytatja.*
-Ami keveset visszatértük után meg tudtam állapítani a sárkányokról az egykori Levegőmágia Templomában való kutatás útján, azt itt leírtam.
*Egyelőre az expedíciós naplót nem említi meg, habár nem tervez távozni innen anélkül, hogy arról is tájékoztatná Abogr-t.*
-Habár nem mutatott azonnali szándékot konfliktuskeltésre, azt aligha kell hangsúlyoznom, hogy az Alakulatom szemszögéből egzisztenciális veszély potenciálját képviseli ez a lény. Az érdeklődése mágusok és mágikus tárgyak felé pedig - a legendákkal összevetve - szintén aggasztó.
*Már ha a sárkányok kincsfelhalmozó szokásai nem csak mesék tárgyát képezik, hanem a valóságban is mutatnak ilyesféle tendenciát.
Itt megáll, és hagyja Abogr-nak, hogy alaposan átolvassa a jelentést, és esetleg lereagálja az eddigieket. Habár egyelőre nem válaszolt annak kérdésére, ez tudatos. Tudni akarja, amaz mennyit tud, és miképpen reagál a hírekre, hiszen könnyen meglehet, hogy ettől függően drasztikusan megváltozik, hogy milyen fajta segítséget akarna igénybe venni.*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-15 21:52:54
Üzenet elküldve: 2022-09-15 21:52:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Mikor látja, hogy az ifjú próbál talpra állni, s azt is, hogy ez mekkora nehézséget okoz a számára, még közelebb lép hozzá és megragadja a karját, hogy fölsegítse a földről.
Közben továbbra is aggódva figyeli őt, bár az egy kicsit megnyugtatja, hogy a másik inkább csak gyengének tűnik, semmint sebesültnek, és nem is látszik rajta kétségbeesés, amit egy sérülés indokolhatna. Sőt, a nagy fáradtság mögött fölismeri a derűt is a fiú szemében. Akkor akkora baj csak nem lehet...
Miután Adoaver némi segítséggel sikeresen talpra állt, továbbra is támogatná őt, s bizony karjaiba is zárná, de érzékeli a távolságtartást és az elhúzódást, ezért hagyja őt kissé elhátrálni.
Ahogy pedig itt állnak, szeme rávetül a közelben a fűben hagyott nyomokra, amik részben magyarázatot adnak számára arról, hogy miért is akar barátja most távolabb maradni tőle.
A kérésre biccent és követi Adoavert. Elég közel marad hozzá, mert tart tőle, hogy még támogatásra lehet szüksége.
Míg a másik tisztálkodik és öblöget, együttérzéssel figyeli őt. Most már fölrémlik benne, hogy az ifjú első alkalommal is rosszul volt a hosszú út után, talán most is erről lehet szó...
Közben azonban feltűnik neki az is, hogy barátja elég gyér csomaggal érkezett, ami elgondolkodott hunyorgásra készteti.
Ám a kérdésekkel még vár, ráérnek az után, hogy Adoaver összeszedte magát.
Ha kulacsot nem lát a fiúnál, odanyújtja neki a magáét. Mégis csak egyszerűbb így, mint a markából merítve inni.
Majd mikor végül a másik végez a tisztálkodással, s immár egy árnyalatnyival jobb színben fordul felé, még mindig aggódó pillantással néz vissza rá, de a szavaira azért el is mosolyodik.*
- Én is örülök. - *Közli, majd közelebb lép Adoaverhez, s lassan mozdul, hogy az ifjú jelezni tudja, ha ezt továbbra sem szeretné, ám amennyiben nem érkezik tiltakozás a részéről, végre átöleli őt. A sodronying miatt ez nem annyira meleg, vagy lágy ölelés, de igyekszik gyengéd lenni, mert ő tudja, milyen az, ha páncélban szorongatják meg az embert. Azért így is elég ragaszkodón kapaszkodik bele a másikba, és eléggé el is nyújtja ezt a közelséget. Ennek pedig most sokkal inkább van köze az ő igényéhez, semmint ahhoz, hogy ő szeretne melegséget adni a fiúnak. Minden szeretetéhségét Adoaver kénytelen elszenvedni, ha hagyta magát, ő pedig igyekszik ebből az ölelésből töltekezni és nyugalmat találni benne.
Egy idő után azonban megtalálja a zavartság, s ugyan percekig bírna még így állni, rájön, hogy ezzel nem terhelheti a másikat. Különösen, hogy barátja nem is érzi túl jól magát.
Visszatér hát a jelen valóságába és elengedi őt, egy lépést visszahátrálva.*
- Egyedül jöttél... - *Feltételezi, de inkább megállapításnak hangzik.*
- És hol a csomagod? - *Jegyzi meg ezt is, végignézve a másikon. Hogy még étel sincs nála, azt nem sejti, ahogy barátja éhséget sem.*
- Nem kellett volna egyedül jönnöd... - *Mondja rögtön, szelíd szemrehányással - tekintettel a másik állapotára -, de azért szigorúan.*
- Bajod eshetett volna.
*Mikor látja, hogy az ifjú próbál talpra állni, s azt is, hogy ez mekkora nehézséget okoz a számára, még közelebb lép hozzá és megragadja a karját, hogy fölsegítse a földről.
Közben továbbra is aggódva figyeli őt, bár az egy kicsit megnyugtatja, hogy a másik inkább csak gyengének tűnik, semmint sebesültnek, és nem is látszik rajta kétségbeesés, amit egy sérülés indokolhatna. Sőt, a nagy fáradtság mögött fölismeri a derűt is a fiú szemében. Akkor akkora baj csak nem lehet...
Miután Adoaver némi segítséggel sikeresen talpra állt, továbbra is támogatná őt, s bizony karjaiba is zárná, de érzékeli a távolságtartást és az elhúzódást, ezért hagyja őt kissé elhátrálni.
Ahogy pedig itt állnak, szeme rávetül a közelben a fűben hagyott nyomokra, amik részben magyarázatot adnak számára arról, hogy miért is akar barátja most távolabb maradni tőle.
A kérésre biccent és követi Adoavert. Elég közel marad hozzá, mert tart tőle, hogy még támogatásra lehet szüksége.
Míg a másik tisztálkodik és öblöget, együttérzéssel figyeli őt. Most már fölrémlik benne, hogy az ifjú első alkalommal is rosszul volt a hosszú út után, talán most is erről lehet szó...
Közben azonban feltűnik neki az is, hogy barátja elég gyér csomaggal érkezett, ami elgondolkodott hunyorgásra készteti.
Ám a kérdésekkel még vár, ráérnek az után, hogy Adoaver összeszedte magát.
Ha kulacsot nem lát a fiúnál, odanyújtja neki a magáét. Mégis csak egyszerűbb így, mint a markából merítve inni.
Majd mikor végül a másik végez a tisztálkodással, s immár egy árnyalatnyival jobb színben fordul felé, még mindig aggódó pillantással néz vissza rá, de a szavaira azért el is mosolyodik.*
- Én is örülök. - *Közli, majd közelebb lép Adoaverhez, s lassan mozdul, hogy az ifjú jelezni tudja, ha ezt továbbra sem szeretné, ám amennyiben nem érkezik tiltakozás a részéről, végre átöleli őt. A sodronying miatt ez nem annyira meleg, vagy lágy ölelés, de igyekszik gyengéd lenni, mert ő tudja, milyen az, ha páncélban szorongatják meg az embert. Azért így is elég ragaszkodón kapaszkodik bele a másikba, és eléggé el is nyújtja ezt a közelséget. Ennek pedig most sokkal inkább van köze az ő igényéhez, semmint ahhoz, hogy ő szeretne melegséget adni a fiúnak. Minden szeretetéhségét Adoaver kénytelen elszenvedni, ha hagyta magát, ő pedig igyekszik ebből az ölelésből töltekezni és nyugalmat találni benne.
Egy idő után azonban megtalálja a zavartság, s ugyan percekig bírna még így állni, rájön, hogy ezzel nem terhelheti a másikat. Különösen, hogy barátja nem is érzi túl jól magát.
Visszatér hát a jelen valóságába és elengedi őt, egy lépést visszahátrálva.*
- Egyedül jöttél... - *Feltételezi, de inkább megállapításnak hangzik.*
- És hol a csomagod? - *Jegyzi meg ezt is, végignézve a másikon. Hogy még étel sincs nála, azt nem sejti, ahogy barátja éhséget sem.*
- Nem kellett volna egyedül jönnöd... - *Mondja rögtön, szelíd szemrehányással - tekintettel a másik állapotára -, de azért szigorúan.*
- Bajod eshetett volna.
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-15 17:38:56
Üzenet elküldve: 2022-09-15 17:38:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A válaszra nem érkezik rögtön felelet. Néhány szívdobbanásnyi ideig nem hallatszik más, csak a nyitott ablakon besüvítő szél, na meg a kavargó lapok sercenése.*
-Hmm-hmm. *Hallatszik újra a hang, gyakorlatilag a helyiség összes sarkából.* -Hazugság. Sosem gondoltam volna rá. Elgondolkodtató válasz, elgondolkodtató. Ha lenne néhány órám elmélkedni ezen a megfejtésen, bizonyosan megtenném.
*A hang összpontosulni kezd valahol Gaerralos oldalánál, és ha a lovagforma férfi odafordul, megláthatja a mágust. Amaz háttal áll neki, épp egy széles edényből mer vizet egy kristálypohárba. Hosszú, kék és arany talárt visel, őszes haja és szakálla a szélkakas minden irányába lóg, amerre a gravitáció kívánja. Lábán vaskos szőrmepapucs, mi ki-kilibben a talár alól.*
-A megfejtés egyébként írástudás. Legalábbis az én megfejtésem. De a Tiéd is tetszik. *Megfordul, majd némi csoszogást követően Gaerralos felé nyújtja a vizet, ami egyébként valóban nem tűnik másnak, mint víznek. Abogr tekintete közben rövid ideig elidőzik a férfi karja helyén, de éppen csak egy pillanatra.*
-De gondolom nem azért másztál meg ennyi lépcsőt, hogy kitedd magad a talányaimnak. Lépcsők... Minél többet teszünk meg, annál több marad mögöttünk. Akár az éjjelek és nappalok, nem igaz? *Heherészik egy sort a ködös hasonlaton, majd hunyorogva befókuszálja vendégét.*
-Mondd hát, miben lehet segítségedre egy vén mágus?
*Néhány intésére bevágódik az ablak és mögöttük az ajtó, s gyertyák gyúlnak körös-körül, barátságos fénybe költöztetve a helyiséget. Pergamentekercsek és könyvek hevernek mindenhol egymás hegyén-hátán, Gaerralos továbbá számos, számára ismeretlen eredetű és formájú tárgyat láthat körös-körül, ágyat azonban egyet sem.*
*A válaszra nem érkezik rögtön felelet. Néhány szívdobbanásnyi ideig nem hallatszik más, csak a nyitott ablakon besüvítő szél, na meg a kavargó lapok sercenése.*
-Hmm-hmm. *Hallatszik újra a hang, gyakorlatilag a helyiség összes sarkából.* -Hazugság. Sosem gondoltam volna rá. Elgondolkodtató válasz, elgondolkodtató. Ha lenne néhány órám elmélkedni ezen a megfejtésen, bizonyosan megtenném.
*A hang összpontosulni kezd valahol Gaerralos oldalánál, és ha a lovagforma férfi odafordul, megláthatja a mágust. Amaz háttal áll neki, épp egy széles edényből mer vizet egy kristálypohárba. Hosszú, kék és arany talárt visel, őszes haja és szakálla a szélkakas minden irányába lóg, amerre a gravitáció kívánja. Lábán vaskos szőrmepapucs, mi ki-kilibben a talár alól.*
-A megfejtés egyébként írástudás. Legalábbis az én megfejtésem. De a Tiéd is tetszik. *Megfordul, majd némi csoszogást követően Gaerralos felé nyújtja a vizet, ami egyébként valóban nem tűnik másnak, mint víznek. Abogr tekintete közben rövid ideig elidőzik a férfi karja helyén, de éppen csak egy pillanatra.*
-De gondolom nem azért másztál meg ennyi lépcsőt, hogy kitedd magad a talányaimnak. Lépcsők... Minél többet teszünk meg, annál több marad mögöttünk. Akár az éjjelek és nappalok, nem igaz? *Heherészik egy sort a ködös hasonlaton, majd hunyorogva befókuszálja vendégét.*
-Mondd hát, miben lehet segítségedre egy vén mágus?
*Néhány intésére bevágódik az ablak és mögöttük az ajtó, s gyertyák gyúlnak körös-körül, barátságos fénybe költöztetve a helyiséget. Pergamentekercsek és könyvek hevernek mindenhol egymás hegyén-hátán, Gaerralos továbbá számos, számára ismeretlen eredetű és formájú tárgyat láthat körös-körül, ágyat azonban egyet sem.*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-14 22:02:33
Üzenet elküldve: 2022-09-14 22:02:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Tudatosítja, ám nem reagálja le Garsin bátorítását, figyelme inkább a talároson van. Az eddigi komolyságával nézi végig, ahogy amaz befogadja a pergamenre vetett információt, és megenged magának egy kevés megkönnyebbülést, hogy a hitetlenkedésnek jelét sem látja.
Annak szemét látva aligha érhetett a végére, mikor úgy dönt, hogy elegett látott, és felpattan. Ő már készen áll arra, hogy visszavegye a tekercset, és így különféle késlekedés nélkül tudja azt visszahelyezni táskájába, miközben az utasításra csak biccent. Ahogy gondolta, Abogr nem a fontoskodást kereste azokban, akiket segédeknek vett fel, és a vele szemben álló nőből nem hiányzik a helyzetfelismerő készség.
Követi a lépcsőhöz, majd megkezdődik a mászás, mely bizony jóval hosszabb, mint amire számított. Eleinte még be-benéz a szintekre, az egyiken észrevéve a lepihenő Garsint, míg egy másikon a süvegével küzdő mágust veszi észre. A páncélt viszont nem a hosszas és sietős lépcsőzésre találták ki, és úgy, hogy a hátát nyomja még az utazózsákja is, melyet igazán Garsinnál hagyhatott volna, jóval fárasztóbbá válik a fertályórás lépcsőzés.
Beleerősödött persze a páncélzatba, és nem véletlenül végez ittléte óta rendszeres erőedzést és erőnléti kiképzést is. Ám egy teljes napi utazás után még egy fertályórás erőltetett menetet is megérzi az ember, így felérve lélegzése kissé szakadozottabb, mint a lépcsősor alján volt, a festményt pedig csak futólag sikerül megpillantania, figyelmét ekkor jóval kevésbé tudja megosztani.
Megmásszák viszont az utolsó lépcsősort is, és végre megállhat egy helyben. Nem lehet azt mondani, hogy a szokásos odafigyelését tudja most produkálni, így eltart egy kis ideig, amíg rájön a töprengő pillantás okára. Az ajtó nyitva, ám ennél többet egyelőre nem tud megállapítani, és egész addig nem is nagyon akar, amíg teljesen vissza nem nyeri az irányítást lélegzése fölött. Leoldva oldaláról a kulacsát iszik pár kortyot, majd mélyeket lélegezve közelíti meg a kaput így, hogy az elf félreállt.*
-Köszönöm.
*Válaszol végül annak jókívánságára, majd még ad magának egy pár másodperces pihenőt, hogy összeszedje magát, és végigmérje a szobát kívülről... vagyis adna, ha nem zendülne fel a forrástalan hang. A rutin átveszi az irányítást, és pillanatok alatt egyenesedik ki, rendezve arckifejezését.*
~Remek.~
*A nagy hatalmú mágusok viselkednek így is, úgy is. Van, amelyik arrogáns, lenéző, türelmetlen. Jótékony vén bölcs is létezik. És persze számítani lehet arra is, hogy páran a varázslás nagyjai közül legalább egy kicsit meg vannak őrülve, vagy csak a komolyságukat vesztették el. Egyelőre úgy tűnik, az utóbbival van dolga, habár amilyen szeszélyesek a mágusok, könnyen lehet, hogy ez csak egy oldala a sok közül.
Mindenesetre akárhogy is, de részt kell vennie a mestermágus játékában. Nem hinné, hogy Abogr értékelné, ha csak kukán itt állna, sem azt, ha tiszteletlen módon türelmetlenkedésbe kezdene. Így hát miközben kimért léptekkel elindul az szoba felé, elgondolkozik.
Nyitott kérdés, melyet szinte azonnal több módon is meg tudna válaszolni. Talán van rá egy 'igazi' válasz, talán nincs, de nem hinné, hogy a szórakozott hang tulajdonosa egy banális megfejtésre vágyik, így ha már rosszul válaszol, akkor érdekesen akar akar tévedni. Így hát léptei között belegondol saját tapasztalataiba a történelemmel kapcsolatban.
Nemesi családja hosszú, neves és kalandos históriája, melyet gyermekként kívülről meg kellett tanulnia. Pirtianes történelme, ami a császárság dicsőítését, régi isteneket és az 'alsóbbrendű fajok' bűneit célozza. A számtalan személyes történet, melyekkel élete során találkozott, és több kérdést vetettek fel, mint amit megválaszoltak.
Beérve a szobába megáll, vár még pár másodpercet, majd megszólal.*
-Hazugság. Talán nem túlzok sokat, ha azt mondom, hogy a történelem első és elsődleges funkciója.
*Persze majdnem biztos benne, hogy a mestermágus nem erre gondolt, ám válasza talán elég szórakoztatónak bizonyul számára. Mindenesetre nem nagyon tervez hosszasan találóskérdésekkel foglalkozni, és habár Abogr még sehol nem látható, már húzza is elő a korábbi pergamentekercset, hogy aztán készenlétben tartsa azt, amikor elérkeznek a látogatása produktív részéhez.*
*Tudatosítja, ám nem reagálja le Garsin bátorítását, figyelme inkább a talároson van. Az eddigi komolyságával nézi végig, ahogy amaz befogadja a pergamenre vetett információt, és megenged magának egy kevés megkönnyebbülést, hogy a hitetlenkedésnek jelét sem látja.
Annak szemét látva aligha érhetett a végére, mikor úgy dönt, hogy elegett látott, és felpattan. Ő már készen áll arra, hogy visszavegye a tekercset, és így különféle késlekedés nélkül tudja azt visszahelyezni táskájába, miközben az utasításra csak biccent. Ahogy gondolta, Abogr nem a fontoskodást kereste azokban, akiket segédeknek vett fel, és a vele szemben álló nőből nem hiányzik a helyzetfelismerő készség.
Követi a lépcsőhöz, majd megkezdődik a mászás, mely bizony jóval hosszabb, mint amire számított. Eleinte még be-benéz a szintekre, az egyiken észrevéve a lepihenő Garsint, míg egy másikon a süvegével küzdő mágust veszi észre. A páncélt viszont nem a hosszas és sietős lépcsőzésre találták ki, és úgy, hogy a hátát nyomja még az utazózsákja is, melyet igazán Garsinnál hagyhatott volna, jóval fárasztóbbá válik a fertályórás lépcsőzés.
Beleerősödött persze a páncélzatba, és nem véletlenül végez ittléte óta rendszeres erőedzést és erőnléti kiképzést is. Ám egy teljes napi utazás után még egy fertályórás erőltetett menetet is megérzi az ember, így felérve lélegzése kissé szakadozottabb, mint a lépcsősor alján volt, a festményt pedig csak futólag sikerül megpillantania, figyelmét ekkor jóval kevésbé tudja megosztani.
Megmásszák viszont az utolsó lépcsősort is, és végre megállhat egy helyben. Nem lehet azt mondani, hogy a szokásos odafigyelését tudja most produkálni, így eltart egy kis ideig, amíg rájön a töprengő pillantás okára. Az ajtó nyitva, ám ennél többet egyelőre nem tud megállapítani, és egész addig nem is nagyon akar, amíg teljesen vissza nem nyeri az irányítást lélegzése fölött. Leoldva oldaláról a kulacsát iszik pár kortyot, majd mélyeket lélegezve közelíti meg a kaput így, hogy az elf félreállt.*
-Köszönöm.
*Válaszol végül annak jókívánságára, majd még ad magának egy pár másodperces pihenőt, hogy összeszedje magát, és végigmérje a szobát kívülről... vagyis adna, ha nem zendülne fel a forrástalan hang. A rutin átveszi az irányítást, és pillanatok alatt egyenesedik ki, rendezve arckifejezését.*
~Remek.~
*A nagy hatalmú mágusok viselkednek így is, úgy is. Van, amelyik arrogáns, lenéző, türelmetlen. Jótékony vén bölcs is létezik. És persze számítani lehet arra is, hogy páran a varázslás nagyjai közül legalább egy kicsit meg vannak őrülve, vagy csak a komolyságukat vesztették el. Egyelőre úgy tűnik, az utóbbival van dolga, habár amilyen szeszélyesek a mágusok, könnyen lehet, hogy ez csak egy oldala a sok közül.
Mindenesetre akárhogy is, de részt kell vennie a mestermágus játékában. Nem hinné, hogy Abogr értékelné, ha csak kukán itt állna, sem azt, ha tiszteletlen módon türelmetlenkedésbe kezdene. Így hát miközben kimért léptekkel elindul az szoba felé, elgondolkozik.
Nyitott kérdés, melyet szinte azonnal több módon is meg tudna válaszolni. Talán van rá egy 'igazi' válasz, talán nincs, de nem hinné, hogy a szórakozott hang tulajdonosa egy banális megfejtésre vágyik, így ha már rosszul válaszol, akkor érdekesen akar akar tévedni. Így hát léptei között belegondol saját tapasztalataiba a történelemmel kapcsolatban.
Nemesi családja hosszú, neves és kalandos históriája, melyet gyermekként kívülről meg kellett tanulnia. Pirtianes történelme, ami a császárság dicsőítését, régi isteneket és az 'alsóbbrendű fajok' bűneit célozza. A számtalan személyes történet, melyekkel élete során találkozott, és több kérdést vetettek fel, mint amit megválaszoltak.
Beérve a szobába megáll, vár még pár másodpercet, majd megszólal.*
-Hazugság. Talán nem túlzok sokat, ha azt mondom, hogy a történelem első és elsődleges funkciója.
*Persze majdnem biztos benne, hogy a mestermágus nem erre gondolt, ám válasza talán elég szórakoztatónak bizonyul számára. Mindenesetre nem nagyon tervez hosszasan találóskérdésekkel foglalkozni, és habár Abogr még sehol nem látható, már húzza is elő a korábbi pergamentekercset, hogy aztán készenlétben tartsa azt, amikor elérkeznek a látogatása produktív részéhez.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-14 14:41:07
Üzenet elküldve: 2022-09-14 14:41:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Miközben Garsin távozik, a bíborruhás elf lassan tekeri ki az átnyújtott pergament. Szemöldöke homlokába fut, ahogy halad a sorok között, s éppen, csak túljut a papíros felén, mikor hirtelen felpattanva tekeri össze azt, hogy visszanyújthassa Gaerralosnak.*
-Igaza van. Ez kétségkívül érdekelni fogja a Nagymestert. Mutassa meg neki. *Biccent a pergamen felé, majd kezével int hanyagul, hogy kövesse a férfi. Hangja jóval komorabban hat, mint eddig, s arca sem rejt már mosolyt.
Jó fertályórás mászás következik a lépcsőkön. Számos szintet maguk mögött hagynak, Gaerralosnak pedig ha csak néhány pillantás erejéig is, de alkalma nyílik szemrevételezni a Mágustorony egy napját. A legtöbb emelet könyvespolcokkal rakott, itt-ott pedig egy-egy vándor körmöl vagy olvas. A hetedik emeleten - már ha bárki számolja - egy zöld csuhába öltözött alak tapossa épp a padlón füstölgő süvegét, míg az utolsó előttin egy csapat, bíborruhás mágus áll körbe egy életnagyságú festményt, heves elmélkedés közepette. A festményen egy lovagforma férfi sebez halálra épp egy másik harcost, de első ránézésre több nem látszik rajta.*
-Itt vagyunk. *Torpan meg hirtelen az elf, miközben töprengve hátrapillant válla felett. Gaerralos rövidesen a pillantás okát is láthatja: Abogr mester szobája tárva-nyitva.*
-A mester itt van. Nyugodtan menjen be. *Szólal meg végül az elf, maga elé engedve Gaerralost.* -Sok sikert. *Fordul meg a mágusnő, majd halkan fel is sóhajt, ahogy lesiet a lépcsőkön.
Gaerralos Abogr ittlétéről aligha győződhet meg elsőre. A helyiségben félhomály honol, az egyetlen fényforrást az ajtóval szemben elhelyezkedő, aprócska, kerek ablak jelenti. Hűvös szellő szökik be a nyitott ablakon, felborzolva az asztalon elhelyezett, nyitott könyv lapjait.*
-Ho-hó! *Hallatszik egy visszhangos, mély hang, bár a forrását aligha lehetne megtalálni. Gazdája alighanem rejtőzik. Ha belép Gaerralos a szobába, ha nem, a kaján hang kétségtelenül őt célozza.*
-Az idő létezett előttem is, de a történelem csak születésem után kezdődött! Mi vagyok én?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.14 14:45:13
*Miközben Garsin távozik, a bíborruhás elf lassan tekeri ki az átnyújtott pergament. Szemöldöke homlokába fut, ahogy halad a sorok között, s éppen, csak túljut a papíros felén, mikor hirtelen felpattanva tekeri össze azt, hogy visszanyújthassa Gaerralosnak.*
-Igaza van. Ez kétségkívül érdekelni fogja a Nagymestert. Mutassa meg neki. *Biccent a pergamen felé, majd kezével int hanyagul, hogy kövesse a férfi. Hangja jóval komorabban hat, mint eddig, s arca sem rejt már mosolyt.
Jó fertályórás mászás következik a lépcsőkön. Számos szintet maguk mögött hagynak, Gaerralosnak pedig ha csak néhány pillantás erejéig is, de alkalma nyílik szemrevételezni a Mágustorony egy napját. A legtöbb emelet könyvespolcokkal rakott, itt-ott pedig egy-egy vándor körmöl vagy olvas. A hetedik emeleten - már ha bárki számolja - egy zöld csuhába öltözött alak tapossa épp a padlón füstölgő süvegét, míg az utolsó előttin egy csapat, bíborruhás mágus áll körbe egy életnagyságú festményt, heves elmélkedés közepette. A festményen egy lovagforma férfi sebez halálra épp egy másik harcost, de első ránézésre több nem látszik rajta.*
-Itt vagyunk. *Torpan meg hirtelen az elf, miközben töprengve hátrapillant válla felett. Gaerralos rövidesen a pillantás okát is láthatja: Abogr mester szobája tárva-nyitva.*
-A mester itt van. Nyugodtan menjen be. *Szólal meg végül az elf, maga elé engedve Gaerralost.* -Sok sikert. *Fordul meg a mágusnő, majd halkan fel is sóhajt, ahogy lesiet a lépcsőkön.
Gaerralos Abogr ittlétéről aligha győződhet meg elsőre. A helyiségben félhomály honol, az egyetlen fényforrást az ajtóval szemben elhelyezkedő, aprócska, kerek ablak jelenti. Hűvös szellő szökik be a nyitott ablakon, felborzolva az asztalon elhelyezett, nyitott könyv lapjait.*
-Ho-hó! *Hallatszik egy visszhangos, mély hang, bár a forrását aligha lehetne megtalálni. Gazdája alighanem rejtőzik. Ha belép Gaerralos a szobába, ha nem, a kaján hang kétségtelenül őt célozza.*
-Az idő létezett előttem is, de a történelem csak születésem után kezdődött! Mi vagyok én?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.14 14:45:13
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-14 10:30:38
Üzenet elküldve: 2022-09-14 10:30:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Miközben hagyja hogy az idő és nyugton maradás helyrehozza valamennyi összecsomagolt szerveit, volt ideje magában ünnepelni; hisz megint itt van! Elégedetten stíröli a tornyot, hisz végre itt van ismét, itt a mágikus kötetek végtelen tárházázától egy köpésnyire! Nem ígért magának egy végtelenséget, de a következő pár napot csak varázslatokkal töltheti, tovább csiszolva tudását, kápráztatóbbnál kápráztatóbb bűbájok mesterévé válva! Ez bőven megérte a rosszullétet. Most hacsak fel tudna állni, de abban nemcsak fáradtsága, de a magát váratlanul felfedő, maró éhínség is akadályozza: amit evett ebéd óta, az nemcsak hogy már kint van, de még elégnek sem volt mondható az ilyen sétafikára. Tarisznyájába pedig nem mer belenyúlni, félő hogy nagyot fog csalódni. A franca is, ha tudta volna hogy ide viszik a mai nap döntései, előre felkészült volna. Reméli, hogy valami kenyeret vagy kekszet csak tálalnak fönt, mert nem akar még megtanulni halászni. Ráadásul van egy olyan érzése, hogy még valami fontosat is elfelejtett...
Ezen ugyan töprengenie több ideje nem maradt, mivel mozgást kezd érzékelni a toronyból, illetve annak láthatatlan lépcsőiről. Ha nem rontotta volna meg látását a sok esti olvasás gyertyafény mellett, bizony nem lennének nehézségi azonosítani az idegen objektumot, így viszont egy darabig feszülten kellet hunyorognia, míg egy emberi lényt, azon belül egy katonát ismer fel. Mikor amaz már füvet érint, bekattan, mit felejtett el.*
- 'A'sin! *Kiáltja, továbbra is nehezen ejtve a hangokat. Hatalmas mosoly is keletkezne arcán, ha nem haldokolna, ehelyett csak a lány érzékelheti kék szemei csillogásából, hogy nagyon is örül a jelenlétének. Mire barátja a közelébe ér, még mindig próbálja magát elválasztani a talajtól. Sikertelnül.*
-E' máso'pe'h... *hangoztatja, mikor észreveszi, hogy a katona aggódva tanulmányozza őt. Most már valódi erőfeszítést kezd megtenni, hogy összerakja magát, mivel célja is keletkezett, de így is legalább egy fél percnek kell eltelnie, hogy stabilan fel tudjon tápászkodni, és ha nem is saját magától, akkor Garsin segítségével. Nem tesz kísérletet hogy átölelje, nem érzi magát elég tisztának ahhoz. Sőt, ha amaz kísérletet is tenne rá, gyorsan visszalép (ismét majdnem megbotolva) és két kezét fenntartva jelez. És végre artikuláltan szólal meg.* - Gyere, csak egy pillanat. *Kéri meg a lányt, hogy kövesse. Elsétál a tó vizéhez, és jobbját abba merítve kezdi el törölni magát, arcától köpönyegéig, és öblít egyet. Felfrissülve, valamint kevesebb sárral és egyéb szégyenletes folttal, elmosolyodik.*
- Szia Garsin. Nagyon örülök, hogy megint látlak. *Arckifejezéséből pedig ki lehet olvasni, hogy cseppet sem túloz. Nem kerüli el figyelmét barátja felszerelésváltozása, talán azért is volt nagyobb nehézsége először fölismerni. Büszke is rá.
Jóbarátja viszont jelenlegi állapotában csak annyi különbséget tud megtenni a jelen és múltbeli Adoaver között, hogy most bőven ráférne egy meleg ágy, és meleg étel.* - Bocsánat a késésért. Hibáztatnám a futárt, de ez őszintén szólva most csak rajtam áll.
*Miközben hagyja hogy az idő és nyugton maradás helyrehozza valamennyi összecsomagolt szerveit, volt ideje magában ünnepelni; hisz megint itt van! Elégedetten stíröli a tornyot, hisz végre itt van ismét, itt a mágikus kötetek végtelen tárházázától egy köpésnyire! Nem ígért magának egy végtelenséget, de a következő pár napot csak varázslatokkal töltheti, tovább csiszolva tudását, kápráztatóbbnál kápráztatóbb bűbájok mesterévé válva! Ez bőven megérte a rosszullétet. Most hacsak fel tudna állni, de abban nemcsak fáradtsága, de a magát váratlanul felfedő, maró éhínség is akadályozza: amit evett ebéd óta, az nemcsak hogy már kint van, de még elégnek sem volt mondható az ilyen sétafikára. Tarisznyájába pedig nem mer belenyúlni, félő hogy nagyot fog csalódni. A franca is, ha tudta volna hogy ide viszik a mai nap döntései, előre felkészült volna. Reméli, hogy valami kenyeret vagy kekszet csak tálalnak fönt, mert nem akar még megtanulni halászni. Ráadásul van egy olyan érzése, hogy még valami fontosat is elfelejtett...
Ezen ugyan töprengenie több ideje nem maradt, mivel mozgást kezd érzékelni a toronyból, illetve annak láthatatlan lépcsőiről. Ha nem rontotta volna meg látását a sok esti olvasás gyertyafény mellett, bizony nem lennének nehézségi azonosítani az idegen objektumot, így viszont egy darabig feszülten kellet hunyorognia, míg egy emberi lényt, azon belül egy katonát ismer fel. Mikor amaz már füvet érint, bekattan, mit felejtett el.*
- 'A'sin! *Kiáltja, továbbra is nehezen ejtve a hangokat. Hatalmas mosoly is keletkezne arcán, ha nem haldokolna, ehelyett csak a lány érzékelheti kék szemei csillogásából, hogy nagyon is örül a jelenlétének. Mire barátja a közelébe ér, még mindig próbálja magát elválasztani a talajtól. Sikertelnül.*
-E' máso'pe'h... *hangoztatja, mikor észreveszi, hogy a katona aggódva tanulmányozza őt. Most már valódi erőfeszítést kezd megtenni, hogy összerakja magát, mivel célja is keletkezett, de így is legalább egy fél percnek kell eltelnie, hogy stabilan fel tudjon tápászkodni, és ha nem is saját magától, akkor Garsin segítségével. Nem tesz kísérletet hogy átölelje, nem érzi magát elég tisztának ahhoz. Sőt, ha amaz kísérletet is tenne rá, gyorsan visszalép (ismét majdnem megbotolva) és két kezét fenntartva jelez. És végre artikuláltan szólal meg.* - Gyere, csak egy pillanat. *Kéri meg a lányt, hogy kövesse. Elsétál a tó vizéhez, és jobbját abba merítve kezdi el törölni magát, arcától köpönyegéig, és öblít egyet. Felfrissülve, valamint kevesebb sárral és egyéb szégyenletes folttal, elmosolyodik.*
- Szia Garsin. Nagyon örülök, hogy megint látlak. *Arckifejezéséből pedig ki lehet olvasni, hogy cseppet sem túloz. Nem kerüli el figyelmét barátja felszerelésváltozása, talán azért is volt nagyobb nehézsége először fölismerni. Büszke is rá.
Jóbarátja viszont jelenlegi állapotában csak annyi különbséget tud megtenni a jelen és múltbeli Adoaver között, hogy most bőven ráférne egy meleg ágy, és meleg étel.* - Bocsánat a késésért. Hibáztatnám a futárt, de ez őszintén szólva most csak rajtam áll.
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-13 22:08:00
Üzenet elküldve: 2022-09-13 22:08:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A kívánt jelzést szóbeli elbocsátás formájában kapja meg.*
- Rendben. - *Bólint komolyan. Majd mielőtt fordulna, még elmosolyodik egy kissé, és biztatóan a férfire hunyorog, miközben suttyomban mutatja keresztbe tett középső- és mutatóujját, így fejezve ki, hogy sok sikert kíván.
A lila talárostól főhajtással búcsúzik, akkor is, ha amaz felé sem néz már. Majd elindul fölfelé a lépcsőn, s az ajtóhoz érve izgatottan nyit be, nem tudva, hogy mire is számítson. Azonban első pillantásra a könyvtár részlegben nem lát nagy változást.
Nem csalódott az újdonság hiánya miatt; valahol még meg is könnyebbül, hogy nem kell teljesen elölről kezdenie a tájékozódást.
A hold-ág szintje - amiben ő érdekelt - jó néhány emelettel feljebb van, s bár maradt még ereje, hogy a lépcsőket megmássza, úgy dönt, engedélyez magának előbb némi pihenőt.
Úgyhogy félrevonul egészen a falhoz, hogy ott lepakoljon, esetleg pár percet sunyjon is. Hosszú volt az út, korai az ébresztő és nyugtalan a megelőző éjszaka, ezért kimondottan szükségét érzi a lazításnak, mielőtt bárminek is nekifogna.
Épp azon gondolkodik, hogy a sodronyingtől is megszabadul, mert idebent aligha lesz rá szüksége, mikor az ablakon túli mélységet vizslató tekintete egy kék foltot vesz észre a tó partján.
Az ismerős kékség pedig egy ismerős arcot idéz benne...
Nem lehetne mondani, hogy ebből a távolságból biztosra veszi, hogy barátját látja odalent, de amennyire szeretné, hogy ő legyen az, rögtön viszik a lábai vissza a lépcsők felé. Egyébként is, bárki is legyen az, nagyon úgy festett, hogy csak úgy hever ott a földön, vagyis akár bajban is lehet. Mindenképpen jó, ha ránéz az illetőre.
Nem telik sok időbe, s már lefelé jön a lépcsőn, ahol nem sokkal korábban még fölfelé haladt. Ha mestere és a lila taláros még ott beszélgetnek, Gaerralosnak ad egy hosszabb pillantást, ám ha nem kérdezik, vagy állítják meg, úgy egyszerűen továbbhalad, s hamarosan már a levegőből álló lépcsősort veszi lefelé.
Ha pedig így történt, bizonyosan le is ér a tó partjára, ahol pedig kisvártatva szembesülhet vele, hogy ez a kék köpeny bizony az a kék köpeny, s a viselője Adoaver. Az igencsak sápadt Adoaver...*
- Adoaver? - *Szólítja meg az ifjút, miközben megközelíti őt. A másik, ha van olyan állapotban, hogy ilyesmikkel foglalkozzon, megfigyelheti, hogy a lány már sokkal katonásabb küllemű. Mind a sodronying, mind az övén lógó hosszúkard ad némi tekintélyt a megjelenésének.
Mosoly és öröm egyelőre nem látszik rajta, inkább aggodalom.*
- Minden rendben? Megsérültél? - *Érkezik meg sietősebb léptekkel barátja mellé, s tekintete kutat is az esetleges sérülések után.*
*A kívánt jelzést szóbeli elbocsátás formájában kapja meg.*
- Rendben. - *Bólint komolyan. Majd mielőtt fordulna, még elmosolyodik egy kissé, és biztatóan a férfire hunyorog, miközben suttyomban mutatja keresztbe tett középső- és mutatóujját, így fejezve ki, hogy sok sikert kíván.
A lila talárostól főhajtással búcsúzik, akkor is, ha amaz felé sem néz már. Majd elindul fölfelé a lépcsőn, s az ajtóhoz érve izgatottan nyit be, nem tudva, hogy mire is számítson. Azonban első pillantásra a könyvtár részlegben nem lát nagy változást.
Nem csalódott az újdonság hiánya miatt; valahol még meg is könnyebbül, hogy nem kell teljesen elölről kezdenie a tájékozódást.
A hold-ág szintje - amiben ő érdekelt - jó néhány emelettel feljebb van, s bár maradt még ereje, hogy a lépcsőket megmássza, úgy dönt, engedélyez magának előbb némi pihenőt.
Úgyhogy félrevonul egészen a falhoz, hogy ott lepakoljon, esetleg pár percet sunyjon is. Hosszú volt az út, korai az ébresztő és nyugtalan a megelőző éjszaka, ezért kimondottan szükségét érzi a lazításnak, mielőtt bárminek is nekifogna.
Épp azon gondolkodik, hogy a sodronyingtől is megszabadul, mert idebent aligha lesz rá szüksége, mikor az ablakon túli mélységet vizslató tekintete egy kék foltot vesz észre a tó partján.
Az ismerős kékség pedig egy ismerős arcot idéz benne...
Nem lehetne mondani, hogy ebből a távolságból biztosra veszi, hogy barátját látja odalent, de amennyire szeretné, hogy ő legyen az, rögtön viszik a lábai vissza a lépcsők felé. Egyébként is, bárki is legyen az, nagyon úgy festett, hogy csak úgy hever ott a földön, vagyis akár bajban is lehet. Mindenképpen jó, ha ránéz az illetőre.
Nem telik sok időbe, s már lefelé jön a lépcsőn, ahol nem sokkal korábban még fölfelé haladt. Ha mestere és a lila taláros még ott beszélgetnek, Gaerralosnak ad egy hosszabb pillantást, ám ha nem kérdezik, vagy állítják meg, úgy egyszerűen továbbhalad, s hamarosan már a levegőből álló lépcsősort veszi lefelé.
Ha pedig így történt, bizonyosan le is ér a tó partjára, ahol pedig kisvártatva szembesülhet vele, hogy ez a kék köpeny bizony az a kék köpeny, s a viselője Adoaver. Az igencsak sápadt Adoaver...*
- Adoaver? - *Szólítja meg az ifjút, miközben megközelíti őt. A másik, ha van olyan állapotban, hogy ilyesmikkel foglalkozzon, megfigyelheti, hogy a lány már sokkal katonásabb küllemű. Mind a sodronying, mind az övén lógó hosszúkard ad némi tekintélyt a megjelenésének.
Mosoly és öröm egyelőre nem látszik rajta, inkább aggodalom.*
- Minden rendben? Megsérültél? - *Érkezik meg sietősebb léptekkel barátja mellé, s tekintete kutat is az esetleges sérülések után.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-13 15:54:25
Üzenet elküldve: 2022-09-13 15:54:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Szerencsére nem számít nagy tiszteletre, vagy komolyan vételre. Egy ilyen helyre bemasírozni, és elvárni, hogy a jelenlévők rögtön hanyatt essenek, és kiszolgálják az ember minden kívánságát, enyhén szólva botor dolog lenne.
Nem sértődik meg hát azon, hogy az elf a magyarázat meghallgatása közben iratai tanulmányozásába kezd, sem azon, hogy mikor az felnéz, láthatólag valamit humorosnak talál Gaerraloson. Az utóbbin főleg nem, hisz a nyílt pillantásokhoz és megjegyzésekhez képest, melyeket akkor kapott, mikor még legyengülten, bottal járt, ez gyakorlatilag még az észrevételre sem érdemes.
Ahogy a nő újból beszélni kezd, Gaerralos már előre gyanítja, hogy merre halad a beszélgetés. Egy dologgal viszont aligha lehet megvádolni a veteránt, és az a felkészületlenség. Így az első mondat felénél már látni, ahogy a férfi a táskájába nyúl, hogy aztán a kérdés kimondására átnyújthassa a korábban kapott jelentések összegzett, óvatosan megszerkesztett változatát, mellyel csak tegnap este végzett.
A tömör nyelvezetű, szükségtelen információt mellőzni igyekvő jelentés épp csak eleget mond, hogy ne tűnjön hézagosnak a történet, ám annak legfontosabb részei egyértelműnek hassanak.
Szót ejt az expedíció tényéről, helyszínéről és a lehetőségekhez mérten pontos dátumáról, majd megadja a sárkány leírását is. Beszámol a katonák találkozásáról a lénnyel, itt a lehetőségeihez mérten pontosan idézve az annak szavaival kapcsolatban leírtakat, habár a nevet csak Feketevész X...-ként tudja feltüntetni.
Ezt követően szentel pár rövid sort saját eddigi kutatásának eredményeinek, avagy eredménytelenségének, mely a potenciális elementáris kötődésen túl nem fedett fel több információt. A jelentés végén pedig a megbízhatóságot célzandó megemlíti az érintett személyek rangját az Alakulatban, hogy ne lehessen leírni az incidenst pár újonc városőr hencegéseként.
Míg az elf átolvassa a jelentést, ő maga Garsin felé fordul.*
-Nyugodtan a magad dolga után nézhetsz, ha szeretnél. Elalvás előtt keressük meg egymást.
*Adja meg az engedélyt a távozásra, majd innentől kezdve hagyja az elfet csendben olvasni. Csak ha amaz felnéz, akkor teszi fel várakozó, ám nem tiszteletlen pillantásával a kérdést, hogy egy ilyesfajta találkozó már elég ok-e egy audienciához Abogr mesterrel.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.13 15:56:26
*Szerencsére nem számít nagy tiszteletre, vagy komolyan vételre. Egy ilyen helyre bemasírozni, és elvárni, hogy a jelenlévők rögtön hanyatt essenek, és kiszolgálják az ember minden kívánságát, enyhén szólva botor dolog lenne.
Nem sértődik meg hát azon, hogy az elf a magyarázat meghallgatása közben iratai tanulmányozásába kezd, sem azon, hogy mikor az felnéz, láthatólag valamit humorosnak talál Gaerraloson. Az utóbbin főleg nem, hisz a nyílt pillantásokhoz és megjegyzésekhez képest, melyeket akkor kapott, mikor még legyengülten, bottal járt, ez gyakorlatilag még az észrevételre sem érdemes.
Ahogy a nő újból beszélni kezd, Gaerralos már előre gyanítja, hogy merre halad a beszélgetés. Egy dologgal viszont aligha lehet megvádolni a veteránt, és az a felkészületlenség. Így az első mondat felénél már látni, ahogy a férfi a táskájába nyúl, hogy aztán a kérdés kimondására átnyújthassa a korábban kapott jelentések összegzett, óvatosan megszerkesztett változatát, mellyel csak tegnap este végzett.
A tömör nyelvezetű, szükségtelen információt mellőzni igyekvő jelentés épp csak eleget mond, hogy ne tűnjön hézagosnak a történet, ám annak legfontosabb részei egyértelműnek hassanak.
Szót ejt az expedíció tényéről, helyszínéről és a lehetőségekhez mérten pontos dátumáról, majd megadja a sárkány leírását is. Beszámol a katonák találkozásáról a lénnyel, itt a lehetőségeihez mérten pontosan idézve az annak szavaival kapcsolatban leírtakat, habár a nevet csak Feketevész X...-ként tudja feltüntetni.
Ezt követően szentel pár rövid sort saját eddigi kutatásának eredményeinek, avagy eredménytelenségének, mely a potenciális elementáris kötődésen túl nem fedett fel több információt. A jelentés végén pedig a megbízhatóságot célzandó megemlíti az érintett személyek rangját az Alakulatban, hogy ne lehessen leírni az incidenst pár újonc városőr hencegéseként.
Míg az elf átolvassa a jelentést, ő maga Garsin felé fordul.*
-Nyugodtan a magad dolga után nézhetsz, ha szeretnél. Elalvás előtt keressük meg egymást.
*Adja meg az engedélyt a távozásra, majd innentől kezdve hagyja az elfet csendben olvasni. Csak ha amaz felnéz, akkor teszi fel várakozó, ám nem tiszteletlen pillantásával a kérdést, hogy egy ilyesfajta találkozó már elég ok-e egy audienciához Abogr mesterrel.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.13 15:56:26
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-13 15:09:50
Üzenet elküldve: 2022-09-13 15:09:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Itt a tyúk!//
*A gnóm reakciója érthető. Egy ork, aki még csak be se mutatkozott, ami kölcsönös, megérkezik, hogy valami tárgyakat megnézessen és egyenesen a torony urával akar beszélni. Talán már kezdetben is sejthető, volt, hogy miként fog ez végződni, de Zopal-nak így is ott a rossz íz a szájában. Sőt, pont ezért. Az életét adta volna a városért, de erővel zavarták fel a thargokhoz. Közben akiket védett azoknak az egyike ellopta minden aranyát. Mikor pedig a thargoknál akiknek az harcosai mellett vállt-válnak vetve küzdött a pokolkutyák, élőholtak és mindenféle szentségtelen mágiák ellen, jelentkezni akart katonának és szállásért a fegyverét bérbe adta volna akkor mint egy kutyát zavarták el mert nem volt aranya szállásra. Az meg csak a ráadás, hogy a városfelé, mikor egy fajtárs segítségére sietett egy pokolkutya ellen, az is hátrahagyta őt, majdnem elvesztette a kezét és végül szolgálataiért ezt a kardot kapta, meg a pokolkutya nyakörvét. Utóbbit el is kellett adnia, hogy a páncélját megjavíttassa és legyen mit ennie hisz ha egy ork hősködik az éhen is dögölhet. Elküldték a thargoktól mikor segítséget kért, elküldik itt is. A toronyban a tettek nem számítanak. Egy ork tettei sehol nem számítanak. Ehhez hasonló gondolatok járnak az eszében ahogy a gnóm hátát nézi. Dühíti az újabb csalódás, de nem mutatja jelét.*
-Értem.
*Azzal ő is megfordul és egyenes háttal, elkezd leballagni azokon a lépcsőkön. Népe legszentebb, mára sokak által kihaltnak hitt állatait egy névtelen szolgának nem adja át megnézni se. Most akkor mit tegyen? Kicsit elveszettnek érzi a helyzetét jelenleg.*
*A gnóm reakciója érthető. Egy ork, aki még csak be se mutatkozott, ami kölcsönös, megérkezik, hogy valami tárgyakat megnézessen és egyenesen a torony urával akar beszélni. Talán már kezdetben is sejthető, volt, hogy miként fog ez végződni, de Zopal-nak így is ott a rossz íz a szájában. Sőt, pont ezért. Az életét adta volna a városért, de erővel zavarták fel a thargokhoz. Közben akiket védett azoknak az egyike ellopta minden aranyát. Mikor pedig a thargoknál akiknek az harcosai mellett vállt-válnak vetve küzdött a pokolkutyák, élőholtak és mindenféle szentségtelen mágiák ellen, jelentkezni akart katonának és szállásért a fegyverét bérbe adta volna akkor mint egy kutyát zavarták el mert nem volt aranya szállásra. Az meg csak a ráadás, hogy a városfelé, mikor egy fajtárs segítségére sietett egy pokolkutya ellen, az is hátrahagyta őt, majdnem elvesztette a kezét és végül szolgálataiért ezt a kardot kapta, meg a pokolkutya nyakörvét. Utóbbit el is kellett adnia, hogy a páncélját megjavíttassa és legyen mit ennie hisz ha egy ork hősködik az éhen is dögölhet. Elküldték a thargoktól mikor segítséget kért, elküldik itt is. A toronyban a tettek nem számítanak. Egy ork tettei sehol nem számítanak. Ehhez hasonló gondolatok járnak az eszében ahogy a gnóm hátát nézi. Dühíti az újabb csalódás, de nem mutatja jelét.*
-Értem.
*Azzal ő is megfordul és egyenes háttal, elkezd leballagni azokon a lépcsőkön. Népe legszentebb, mára sokak által kihaltnak hitt állatait egy névtelen szolgának nem adja át megnézni se. Most akkor mit tegyen? Kicsit elveszettnek érzi a helyzetét jelenleg.*
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-13 15:06:31
Üzenet elküldve: 2022-09-13 15:06:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Biztosan nem tudja, csak feltételezi egy korábbi beszélgetés kapcsán, hogy milyen ügyben keresné meg mestere személyesen a nagy mestermágust. Azonban a válasz, amit Gaerralos a kérésére kap, korántsem enged könnyű utat számára Abogr mesterhez. Innen nézve Garsin külön is szerencsésnek érzi magát, hogy volt alkalma beszélni a torony urával, s még az erszénye sem bánta. Bízik benne, hogy amennyiben terítékre kerül a találkozás miértje, már kellően fontosnak fogja ítélni a lila taláros a témát, hogy a feltételek kedvezőbbek legyenek.
Csendesen figyel, míg nem az elf egyszer csak őt szólítja meg. Hálásan biccent az engedélyre, azonban el nem indul, helyette Gaerralosra néz várakozón. A férfi többes számban beszélt, így nem tudja, szabad-e távoznia, vagy a másik igényt tart rá, hogy mellette maradjon. Vár valami marasztaló, avagy elbocsátó jelzést.*
*Biztosan nem tudja, csak feltételezi egy korábbi beszélgetés kapcsán, hogy milyen ügyben keresné meg mestere személyesen a nagy mestermágust. Azonban a válasz, amit Gaerralos a kérésére kap, korántsem enged könnyű utat számára Abogr mesterhez. Innen nézve Garsin külön is szerencsésnek érzi magát, hogy volt alkalma beszélni a torony urával, s még az erszénye sem bánta. Bízik benne, hogy amennyiben terítékre kerül a találkozás miértje, már kellően fontosnak fogja ítélni a lila taláros a témát, hogy a feltételek kedvezőbbek legyenek.
Csendesen figyel, míg nem az elf egyszer csak őt szólítja meg. Hálásan biccent az engedélyre, azonban el nem indul, helyette Gaerralosra néz várakozón. A férfi többes számban beszélt, így nem tudja, szabad-e távoznia, vagy a másik igényt tart rá, hogy mellette maradjon. Vár valami marasztaló, avagy elbocsátó jelzést.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-13 14:42:52
Üzenet elküldve: 2022-09-13 14:42:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Az elf csendben, szinte hangtalan kerüli meg az asztalt és huppan le mögé a székbe. Miközben Gaerralost hallgatja, felbiggyeszt orrára egy okulárét, s egy félbehagyott irományt kezd böngészni figyelmesen.*
-Úgy. *Pillant fel végül szigorúan, ahogy megemlítik a Torony mesterét. Előbb Garsint, majd Gerralost is végigméri. Utóbbival tartja a szemkontaktust, az ajkai szélén bujkáló mosoly arra enged következtetni, hogy szórakoztatónak tartja a katonás férfit. A pergament nem teszi le közben kezéből, szemmel láthatóan hamar vissza óhajt térni hozzá.*
-Sokan keresik őt, kik a Toronyhoz járulnak. Hisz kitől tanulnának szívesebben, semmint a Mágusok Legnagyobbikától? Titkok és rejtvények legnagyobb tudója ő. De ahogy a tanácsa, úgy az ideje is aranyat ér. Vajon milyen ügyben járul elé egy ember, miféle dolog az, mi megéri az idejét? *Halovány mosoly suhan át arcán, de a szavai komolyan csengenek. Csomagolhatna a Toronyból, ha minden jöttmentet a Mestermágus elé küldene.*
-Nyugodtan keresd meg, mi érdekel. *Fordul immáron Garsin felé.* -A Torony könyvtára és nyitva áll előtted. Míg megfizeted az árát. *Teszi hozzá halkan, csak a miheztartás végett.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.13 14:47:32
*Az elf csendben, szinte hangtalan kerüli meg az asztalt és huppan le mögé a székbe. Miközben Gaerralost hallgatja, felbiggyeszt orrára egy okulárét, s egy félbehagyott irományt kezd böngészni figyelmesen.*
-Úgy. *Pillant fel végül szigorúan, ahogy megemlítik a Torony mesterét. Előbb Garsint, majd Gerralost is végigméri. Utóbbival tartja a szemkontaktust, az ajkai szélén bujkáló mosoly arra enged következtetni, hogy szórakoztatónak tartja a katonás férfit. A pergament nem teszi le közben kezéből, szemmel láthatóan hamar vissza óhajt térni hozzá.*
-Sokan keresik őt, kik a Toronyhoz járulnak. Hisz kitől tanulnának szívesebben, semmint a Mágusok Legnagyobbikától? Titkok és rejtvények legnagyobb tudója ő. De ahogy a tanácsa, úgy az ideje is aranyat ér. Vajon milyen ügyben járul elé egy ember, miféle dolog az, mi megéri az idejét? *Halovány mosoly suhan át arcán, de a szavai komolyan csengenek. Csomagolhatna a Toronyból, ha minden jöttmentet a Mestermágus elé küldene.*
-Nyugodtan keresd meg, mi érdekel. *Fordul immáron Garsin felé.* -A Torony könyvtára és nyitva áll előtted. Míg megfizeted az árát. *Teszi hozzá halkan, csak a miheztartás végett.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.13 14:47:32
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-13 13:16:20
Üzenet elküldve: 2022-09-13 13:16:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Habár igazán számíthatna rá, kissé mégis meglepi az, hogy magától nyílik az ajtó - főleg úgy, hogy mintha Garsin sem számított volna erre, és már épp az ajtó kinyitására készült volna. A meglepetések sora viszont itt nem ér véget: a kopasz csuhás helyett egy fiatalabb elf nővel találkoznak. Habár részben pirtianesi múltjának köszönhetően nem Gaerralos szíve csücske a faj, melyet képvisel, nem szokása hagyni, hogy az ilyenek kiüljenek az arcára.*
-Tanulni, kutatni, információt gyűjteni.
*Válaszol, ahogy beljebb lép, és ha lábtörlőt érint a talpa, akkor azért van benne annyi illem, hogy ne hordozza be az Ingovány sarát a fogadóterembe. Jóllehet körülnézve a fogadóbizottságon túl nem lát nagy eltérést Garsin szavai, és a torony belseje között, tanítványa reakciói mégis arra engednek következtetni, hogy ezt a specifikus berendezést először látja amaz.*
-A társam igen, én nem. Ám ha megengedi, szót szeretnénk váltani a Torony mesterével. Olyan információt hozunk, mely - amennyiben újdonság számára - kétségkívül érdekelni fogja a mestermágust, és ha tud róla, akkor számunkra lenne határtalanul hasznos a tanácsa, illetőleg a tudása.
*Ahogy beszél, tartja a laza szemkontaktust, és az egyenes, ám nem fenyegető testtartást. Arca nagyrészt kifejezéstelen, hangja egyenletes, és kutatási intézményhez illően nem túl hangos.
Szándékait illetően egyenes, nem vesztegeti a saját, avagy a nő idejét sem. Ha nem kényszerül rá, úgy próbál nem az Alakulat tekintélyére támaszkodni, hiszen gyanítja, hogy itt ezzel nem sokat érne.
Az információval viszont szűkmarkúan bán - nem árulja el rögtön az első elfszabásúval, akivel találkozik, hogy miért van itt, ám nem tervez különösebben titkozódni sem, ha megtudja, hogy az ilyesféle információ kezelését illetően megbízik a segédeiben, és az elárulása nélkül nem tud majd Abogr elé járulni.*
*Habár igazán számíthatna rá, kissé mégis meglepi az, hogy magától nyílik az ajtó - főleg úgy, hogy mintha Garsin sem számított volna erre, és már épp az ajtó kinyitására készült volna. A meglepetések sora viszont itt nem ér véget: a kopasz csuhás helyett egy fiatalabb elf nővel találkoznak. Habár részben pirtianesi múltjának köszönhetően nem Gaerralos szíve csücske a faj, melyet képvisel, nem szokása hagyni, hogy az ilyenek kiüljenek az arcára.*
-Tanulni, kutatni, információt gyűjteni.
*Válaszol, ahogy beljebb lép, és ha lábtörlőt érint a talpa, akkor azért van benne annyi illem, hogy ne hordozza be az Ingovány sarát a fogadóterembe. Jóllehet körülnézve a fogadóbizottságon túl nem lát nagy eltérést Garsin szavai, és a torony belseje között, tanítványa reakciói mégis arra engednek következtetni, hogy ezt a specifikus berendezést először látja amaz.*
-A társam igen, én nem. Ám ha megengedi, szót szeretnénk váltani a Torony mesterével. Olyan információt hozunk, mely - amennyiben újdonság számára - kétségkívül érdekelni fogja a mestermágust, és ha tud róla, akkor számunkra lenne határtalanul hasznos a tanácsa, illetőleg a tudása.
*Ahogy beszél, tartja a laza szemkontaktust, és az egyenes, ám nem fenyegető testtartást. Arca nagyrészt kifejezéstelen, hangja egyenletes, és kutatási intézményhez illően nem túl hangos.
Szándékait illetően egyenes, nem vesztegeti a saját, avagy a nő idejét sem. Ha nem kényszerül rá, úgy próbál nem az Alakulat tekintélyére támaszkodni, hiszen gyanítja, hogy itt ezzel nem sokat érne.
Az információval viszont szűkmarkúan bán - nem árulja el rögtön az első elfszabásúval, akivel találkozik, hogy miért van itt, ám nem tervez különösebben titkozódni sem, ha megtudja, hogy az ilyesféle információ kezelését illetően megbízik a segédeiben, és az elárulása nélkül nem tud majd Abogr elé járulni.*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-13 12:30:17
Üzenet elküldve: 2022-09-13 12:30:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Itt a tyúk!//
-Értékes. *Visszhangozza a gnóm az orkot, immáron nem minden gunyorosság nélkül.*
-A Torony Gazdája se nem becsüs, se nem kupec! Ahogy a Torony sem az. Elfoglaltabbak vagyunk mi annál, hogy mágikus tárgyakat szemlélgessünk. Én felkínáltam a lehetőséget. Ha nem bízik a Torony szolgájának munkájában, kötheti az útilaput, ork uram! *Mert bizony kétszer is felkínálta a Zopal által hiányolt segítséget. Immáron látszik a gnómon, hogy eszi a fene. Annak rendje és módja szerint hátat is fordít Zopalnak. Viheti felőle a csecsebecséit oda, ahová neki tetszik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.13 12:30:40
-Értékes. *Visszhangozza a gnóm az orkot, immáron nem minden gunyorosság nélkül.*
-A Torony Gazdája se nem becsüs, se nem kupec! Ahogy a Torony sem az. Elfoglaltabbak vagyunk mi annál, hogy mágikus tárgyakat szemlélgessünk. Én felkínáltam a lehetőséget. Ha nem bízik a Torony szolgájának munkájában, kötheti az útilaput, ork uram! *Mert bizony kétszer is felkínálta a Zopal által hiányolt segítséget. Immáron látszik a gnómon, hogy eszi a fene. Annak rendje és módja szerint hátat is fordít Zopalnak. Viheti felőle a csecsebecséit oda, ahová neki tetszik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.13 12:30:40
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-13 12:19:58
Üzenet elküldve: 2022-09-13 12:19:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Nem kell nyissa az ajtót, az ugyanis "magától" nyílik kopogtatására. Garsin meglepetten pillant föl az elf leányra. Ez bizony nem Yn, de még csak nem is egy hasonlóan kopasz és szőrtelen csuhás!
Fejet hajt köszöntés gyanánt, mielőtt beljebb sétálna.*
- Köszönjük. - *Mondja halkan, ám odabent még több meglepetés várja. Nem csak a fogadószemélyzet, de a fogadóterem is más, mint mikor legutóbb itt járt. Arcán lehet látni a csodálkozást, de azért gyorsan tesz pár lépést befelé, hogy utat engedjen Gaerralosnak.
Az hamar kiderül, hogy az elf leány nem csak egy kedves látogatója a toronynak, hanem itt is dolgozik a kérdései alapján.
Ezekre válaszul ő legelőbb is csak bólogat. Bizonytalanul, mert az alapján amit itt lát, el tudja képzelni, hogy minden megváltozott korábbi látogatása óta. Na meg e bólogatáson kívül többet nem is akar egyelőre felelni, mert tiszteletből a rangidős Gaerralosnak hagyja meg a szólás elsőbbségét.
Úgyhogy miután beljebb került, fáradtságát legyűrve, magát kihúzva áll meg és figyeli a vélhetően hamarosan kialakuló beszélgetést.
Közben pedig fogalma sincs róla, hogy egy bizonyos barát már a közelben jár, mert egymaga nekivágott az útnak, csak hogy ismét együtt időzhessenek a toronyban.*
*Nem kell nyissa az ajtót, az ugyanis "magától" nyílik kopogtatására. Garsin meglepetten pillant föl az elf leányra. Ez bizony nem Yn, de még csak nem is egy hasonlóan kopasz és szőrtelen csuhás!
Fejet hajt köszöntés gyanánt, mielőtt beljebb sétálna.*
- Köszönjük. - *Mondja halkan, ám odabent még több meglepetés várja. Nem csak a fogadószemélyzet, de a fogadóterem is más, mint mikor legutóbb itt járt. Arcán lehet látni a csodálkozást, de azért gyorsan tesz pár lépést befelé, hogy utat engedjen Gaerralosnak.
Az hamar kiderül, hogy az elf leány nem csak egy kedves látogatója a toronynak, hanem itt is dolgozik a kérdései alapján.
Ezekre válaszul ő legelőbb is csak bólogat. Bizonytalanul, mert az alapján amit itt lát, el tudja képzelni, hogy minden megváltozott korábbi látogatása óta. Na meg e bólogatáson kívül többet nem is akar egyelőre felelni, mert tiszteletből a rangidős Gaerralosnak hagyja meg a szólás elsőbbségét.
Úgyhogy miután beljebb került, fáradtságát legyűrve, magát kihúzva áll meg és figyeli a vélhetően hamarosan kialakuló beszélgetést.
Közben pedig fogalma sincs róla, hogy egy bizonyos barát már a közelben jár, mert egymaga nekivágott az útnak, csak hogy ismét együtt időzhessenek a toronyban.*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-12 12:02:23
Üzenet elküldve: 2022-09-12 12:02:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Itt a tyúk!//
*Nos, igen. Zopal nem szokott jól kijönni a tudósfélékkel és ez most se változik. Nem érti azokat, ami miatt óvatos velük. Ezen kívül bántóan egyenes szavai könnyen megsérthetik azoknak az érzékenyebb lelkét. De őszintén szólva ez nem nagyon zavarja az orkot. Nem barátkozni van itt hanem segítségért aminek ha kell hajlandó megfizetni az árát. Ábrázata nem változik a gnóm szavainak hatására. Eddigi egyszerűségével folytatja a dolgot.*
-Téged nem tudom ki vagy. Abogr neve híres. A kard egy varázskard, azt megnézhetné akárki szakértő, de a szélmágus ajándéka más. Az túl értékes. Azt, csak a mesterre bízom rá. Ez a bizalom pedig minden aranyamnál értékesebb. A torony nem segít?
*Két világ találkozása. Zopal-nak csak a tettek és a szavak számítanak igazán. Utóbbiból is az, hogy ki mondja őket. Tudja, hogy az a két egyszerű szalagnak kinéző dolog olyan lényeket rejt amik öregebbek talán ennél a toronynál, de hogy arthenior városának legtöbb házánál az szinte biztos. És mióta a birtokába kerültek azóta az agya hátsó zugából olyan hangok beszélnek hozzá, hogy ez egy jel. Vissza kell térnie haza. Az a két kis szalag a népe jövőjét jelenti. Azzal pedig, hogy ezt egy olyanra rábízná akit még nem is látott tényleg a legnagyobb ajándék amit adni tud. Persze erről egy másképp nevelkedett taláros tudós mit se tudhat. Gondolhatja, hogy az-az ostoba ork csak ott makacskodik. De ha így lesz Zopal csak csalódik egy újabbat és visszamegy a városba kitalálni mi legyen. Mert annyiban nem hagyja a dolgot. Tudnia a kell a pegazusok titkát.*
*Nos, igen. Zopal nem szokott jól kijönni a tudósfélékkel és ez most se változik. Nem érti azokat, ami miatt óvatos velük. Ezen kívül bántóan egyenes szavai könnyen megsérthetik azoknak az érzékenyebb lelkét. De őszintén szólva ez nem nagyon zavarja az orkot. Nem barátkozni van itt hanem segítségért aminek ha kell hajlandó megfizetni az árát. Ábrázata nem változik a gnóm szavainak hatására. Eddigi egyszerűségével folytatja a dolgot.*
-Téged nem tudom ki vagy. Abogr neve híres. A kard egy varázskard, azt megnézhetné akárki szakértő, de a szélmágus ajándéka más. Az túl értékes. Azt, csak a mesterre bízom rá. Ez a bizalom pedig minden aranyamnál értékesebb. A torony nem segít?
*Két világ találkozása. Zopal-nak csak a tettek és a szavak számítanak igazán. Utóbbiból is az, hogy ki mondja őket. Tudja, hogy az a két egyszerű szalagnak kinéző dolog olyan lényeket rejt amik öregebbek talán ennél a toronynál, de hogy arthenior városának legtöbb házánál az szinte biztos. És mióta a birtokába kerültek azóta az agya hátsó zugából olyan hangok beszélnek hozzá, hogy ez egy jel. Vissza kell térnie haza. Az a két kis szalag a népe jövőjét jelenti. Azzal pedig, hogy ezt egy olyanra rábízná akit még nem is látott tényleg a legnagyobb ajándék amit adni tud. Persze erről egy másképp nevelkedett taláros tudós mit se tudhat. Gondolhatja, hogy az-az ostoba ork csak ott makacskodik. De ha így lesz Zopal csak csalódik egy újabbat és visszamegy a városba kitalálni mi legyen. Mert annyiban nem hagyja a dolgot. Tudnia a kell a pegazusok titkát.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-12 10:37:07
Üzenet elküldve: 2022-09-12 10:37:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A könyörtelen út alatt fokozatosan elvesztette időérzékét; megy egy pár tucatnyi lépést, összeszedi magát, elszárítja a gödröket magukban rejtő tócsákat varázslatával, és halad tovább. Az ingovány párás levegője nem tartja Adoavert szárazon, még az eső hiányára is úgy érzi, majd' szétázik köpönyegében, az izzadtság nem tűnik el testéről. Legalább a hideg nem gyötri, ez az utazásnak csúfolt edzés megemeli amúgy gyíkvérű testhőmérsékletét. Milyen kár, hogy tüdőkapacitását nem ilyen könnyű kezelni.
Így az ingoványon átkelés számottevően több ideig tart, mint eredetileg gondolta és szerette volna, de ha bármi jót le akarna aratni a tapasztalatból, az az, hogy nem támadta meg senki és semmi.
Így éri el végre a száraz erdőrészt, ami egyik fájának törzsére nekihajolva igyekszik nem kiköpni a tüdejét* ~ Hogy az a... átkozott... életbe! ~ *De legalább mindjárt kint van a fákból, ezt az egyre közelebb érezhető víztest szagából meg tudja állapítani. Elbotorkál a tölgyesek és gyertyánok között, míg az utolsó sorokból kilépve a várva várt tisztáson nem találja magát, a tó közelében; a torony egyik lépcsőfokából nézve már lehetne is innen látni őt mint egy pöttyöt. De az a pötty kristálytiszta részletességgel tudja megbámulni a levegőben fekvő kőhalmaz, ami ugyanúgy változatlannak feslik, mint amikor legutóbb elhagyta. Nagy mosolyt hozna ez az arcára, ha nem zihálna és öklendezne az előtte lévő talajra a túlerőltetéstől.
Csuklyája árnyékában amúgy sem életteli arca hófehérré változik, ahogy érzi, hogy csekély ebédje maradékát nem sikerül gyomrában tartania. Miután akaratán kívül, négykézlábra rogyva megöntözi a virágokat, tesz még egy pár kétségbeesett lépést, mielőtt ismét megállna, és térdre esne*
~ Szuper. Kellett sietnem. ~ *Lehámozza magáról azt az átkozott fejfedőt, és lassan letörli fehér, izzadt képéről a foltokat.* - A 'anc'a. *Nyögi artikulálatlanul. Olyannyira ki van merülve, hogy alig képes mozgatni ajkait, hogy értelmes szavakat alakítson. Szívesen megtörölné magát a közeli tóban, de fél, hogy víznek még csak a látványát sem bírná most ki rosszullét nélkül. Mást nem tud tenni, leül. Valahogy kiegyenesíti magát, és elkezd lassan, mélyeket lélegezni, hogy megnyugtassa belsőjét. Már úgy is itt van, csak kibír még egy percet. Vagy órát. Vagy többet ha nagy a baj. Ugye van itt elsősegély?*
*A könyörtelen út alatt fokozatosan elvesztette időérzékét; megy egy pár tucatnyi lépést, összeszedi magát, elszárítja a gödröket magukban rejtő tócsákat varázslatával, és halad tovább. Az ingovány párás levegője nem tartja Adoavert szárazon, még az eső hiányára is úgy érzi, majd' szétázik köpönyegében, az izzadtság nem tűnik el testéről. Legalább a hideg nem gyötri, ez az utazásnak csúfolt edzés megemeli amúgy gyíkvérű testhőmérsékletét. Milyen kár, hogy tüdőkapacitását nem ilyen könnyű kezelni.
Így az ingoványon átkelés számottevően több ideig tart, mint eredetileg gondolta és szerette volna, de ha bármi jót le akarna aratni a tapasztalatból, az az, hogy nem támadta meg senki és semmi.
Így éri el végre a száraz erdőrészt, ami egyik fájának törzsére nekihajolva igyekszik nem kiköpni a tüdejét* ~ Hogy az a... átkozott... életbe! ~ *De legalább mindjárt kint van a fákból, ezt az egyre közelebb érezhető víztest szagából meg tudja állapítani. Elbotorkál a tölgyesek és gyertyánok között, míg az utolsó sorokból kilépve a várva várt tisztáson nem találja magát, a tó közelében; a torony egyik lépcsőfokából nézve már lehetne is innen látni őt mint egy pöttyöt. De az a pötty kristálytiszta részletességgel tudja megbámulni a levegőben fekvő kőhalmaz, ami ugyanúgy változatlannak feslik, mint amikor legutóbb elhagyta. Nagy mosolyt hozna ez az arcára, ha nem zihálna és öklendezne az előtte lévő talajra a túlerőltetéstől.
Csuklyája árnyékában amúgy sem életteli arca hófehérré változik, ahogy érzi, hogy csekély ebédje maradékát nem sikerül gyomrában tartania. Miután akaratán kívül, négykézlábra rogyva megöntözi a virágokat, tesz még egy pár kétségbeesett lépést, mielőtt ismét megállna, és térdre esne*
~ Szuper. Kellett sietnem. ~ *Lehámozza magáról azt az átkozott fejfedőt, és lassan letörli fehér, izzadt képéről a foltokat.* - A 'anc'a. *Nyögi artikulálatlanul. Olyannyira ki van merülve, hogy alig képes mozgatni ajkait, hogy értelmes szavakat alakítson. Szívesen megtörölné magát a közeli tóban, de fél, hogy víznek még csak a látványát sem bírná most ki rosszullét nélkül. Mást nem tud tenni, leül. Valahogy kiegyenesíti magát, és elkezd lassan, mélyeket lélegezni, hogy megnyugtassa belsőjét. Már úgy is itt van, csak kibír még egy percet. Vagy órát. Vagy többet ha nagy a baj. Ugye van itt elsősegély?*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-12 00:54:07
Üzenet elküldve: 2022-09-12 00:54:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Itt a tyúk!//
*A gnóm rezignált ábrázattal hallgatja az ork beszámolóját. Noha tekintete elkalandozik az említett tárgyakon, nem szól közbe.*
-Ez itt a Mágustorony, ork úr. *Szólal meg végül jóval csendesebben.* -A hőstettek és az erős szavak mit sem számítanak. Ha bármelyik mágikus holmi hordoz magában olyan információt, mi érdekes lehet a Nagymester számára, én magam tájékoztatom majd. Nem sért a bizalmatlansága... De magam is éppúgy megtudom határozni eme tárgyak mivoltát. *Csak ábrázata sugallja az elharapott mondat befejezését: "legalább úgy, mint Abogr mester".*
-Ami pedig az említett mágust illeti, jobb, ha nem említi a Toronyban a nevét. Ez egy baráti tanács részemről.
*Markát nyújtja Zopal felé, ám ábrázata immáron egy csepp barátságosságot sem sugall.*
-Döntse el jó uram, szüksége van-e a Torony szolgálatára. *Szemmel láthatóan erőt vesz magán ahhoz, hogy ne duplázza meg az árat. Zopal sejtheti, akkor sem érné különösebben más elbírálás e helyen, ha a három isten fejével érkezett volna audienciára.*
*A gnóm rezignált ábrázattal hallgatja az ork beszámolóját. Noha tekintete elkalandozik az említett tárgyakon, nem szól közbe.*
-Ez itt a Mágustorony, ork úr. *Szólal meg végül jóval csendesebben.* -A hőstettek és az erős szavak mit sem számítanak. Ha bármelyik mágikus holmi hordoz magában olyan információt, mi érdekes lehet a Nagymester számára, én magam tájékoztatom majd. Nem sért a bizalmatlansága... De magam is éppúgy megtudom határozni eme tárgyak mivoltát. *Csak ábrázata sugallja az elharapott mondat befejezését: "legalább úgy, mint Abogr mester".*
-Ami pedig az említett mágust illeti, jobb, ha nem említi a Toronyban a nevét. Ez egy baráti tanács részemről.
*Markát nyújtja Zopal felé, ám ábrázata immáron egy csepp barátságosságot sem sugall.*
-Döntse el jó uram, szüksége van-e a Torony szolgálatára. *Szemmel láthatóan erőt vesz magán ahhoz, hogy ne duplázza meg az árat. Zopal sejtheti, akkor sem érné különösebben más elbírálás e helyen, ha a három isten fejével érkezett volna audienciára.*
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-12 00:38:41
Üzenet elküldve: 2022-09-12 00:38:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Garsinnak és Gaerralosnak nem kell sokat téblábolnia az ajtó előtt. A kopogtatásra szinte azonnal kattan is a zár, s nyílik a bíborszín faajtó.
Az utazó talán arra számít, hogy egy ilyen helyen az ajtónálló egy vénséges, rozoga, ám annál bölcsebb öregúr lesz. A hegyes süveg mellé dukál egy legalább mellig érő szakáll, talán egy göcsörtös bot is a göcsörtös kézbe. Amennyiben a két vándornak ilyen várakozása lett volna, bizonyosan rácsodálkoznak a tengerkék szemű elf leányra. Lila talárja a földet súrolja, s magasságát elnézve ez nem kis szó. Varkocsba font, szénfekete haját hanyag mozdulattal veti jobb vállára, miközben szigorú tekintetével végigpillant a pároson.*
-Tanulni érkeztetek, vándorok? *Karjával intve áll félre az útból, hogy beterelje a kettőt.*
-Jártatok-e már a Toronyban s tudjátok-e, mit merre találtok? *Hangja nem cseng barátságtalanul vagy unottan. Érdeklődve vizslatja végig mindkettejüket, mintha csak kérdésére keresné rajtuk a választ.
Itt, a legalsó szinten egyébként csak néhány asztal foglal helyet. A sarokban jókora gyertyatartó, rajta pedig megannyi gyertya szolgáltatja a fényt a helyiségnek. Az ajtóval egy ósdi faasztal, na meg a hozzátartozó, dísztelen szék néz kilátástalan farkasszemet. Rajta megannyi pergamen, tinta és penna hozzá. Minden bizonnyal itt posztol épp aktuális fogadóbizottságuk. Amennyiben bármelyikük is járt volna már a Toronyban, észreveheti, hogy a belső elrendezése mintha máshogy festene. Szó se róla, ugyanolyan meghökkentően tágas, mégis mintha minden máshol lenne. Felfelé viszont ugyanaz a csigalépcső vezet, az emeletről pedig tompa pennasercegés és mormogás hallatszik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.12 00:57:30
*Garsinnak és Gaerralosnak nem kell sokat téblábolnia az ajtó előtt. A kopogtatásra szinte azonnal kattan is a zár, s nyílik a bíborszín faajtó.
Az utazó talán arra számít, hogy egy ilyen helyen az ajtónálló egy vénséges, rozoga, ám annál bölcsebb öregúr lesz. A hegyes süveg mellé dukál egy legalább mellig érő szakáll, talán egy göcsörtös bot is a göcsörtös kézbe. Amennyiben a két vándornak ilyen várakozása lett volna, bizonyosan rácsodálkoznak a tengerkék szemű elf leányra. Lila talárja a földet súrolja, s magasságát elnézve ez nem kis szó. Varkocsba font, szénfekete haját hanyag mozdulattal veti jobb vállára, miközben szigorú tekintetével végigpillant a pároson.*
-Tanulni érkeztetek, vándorok? *Karjával intve áll félre az útból, hogy beterelje a kettőt.*
-Jártatok-e már a Toronyban s tudjátok-e, mit merre találtok? *Hangja nem cseng barátságtalanul vagy unottan. Érdeklődve vizslatja végig mindkettejüket, mintha csak kérdésére keresné rajtuk a választ.
Itt, a legalsó szinten egyébként csak néhány asztal foglal helyet. A sarokban jókora gyertyatartó, rajta pedig megannyi gyertya szolgáltatja a fényt a helyiségnek. Az ajtóval egy ósdi faasztal, na meg a hozzátartozó, dísztelen szék néz kilátástalan farkasszemet. Rajta megannyi pergamen, tinta és penna hozzá. Minden bizonnyal itt posztol épp aktuális fogadóbizottságuk. Amennyiben bármelyikük is járt volna már a Toronyban, észreveheti, hogy a belső elrendezése mintha máshogy festene. Szó se róla, ugyanolyan meghökkentően tágas, mégis mintha minden máshol lenne. Felfelé viszont ugyanaz a csigalépcső vezet, az emeletről pedig tompa pennasercegés és mormogás hallatszik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.12 00:57:30
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-11 16:21:00
Üzenet elküldve: 2022-09-11 16:21:00
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Toronykodás//
* Inkább mélyen hallgat arról, hogy ott volt, mikor Leandana meghalt. Nem kérdez rá, hogy kik lehettek azok, akik haláluk után visszatértek. Csendben áll és vár, figyel. Noha szívesen ülne le bármelyikükkel beszélgetni, mert mindenkiben lát olyasmit, ami érdekes. Vagy akár hasznos az ő szemszögéből. Sajnálatosan Karheia távozik, pedig vele lehet, hogy több közös témája lenne, de nem tartja vissza. A gnóm leányzóról még nem tudja, hányadán is áll vele. Viszont az egy szem hím teremtménytől ajándékot kap, cserébe a potya útért a városba. Lóháton. Elfogadja az italt és el is teszi későbbre. *
- Köszönöm. Megőrzöm jobb időkre.
* Kezet fognak és mosolyogva várja, hogy miként alakul a további helyzet. *
- Én inkább leülnék és figyelem, miként varázsoltok. Eléggé elfáradtam az úton.
* Nem akarja zavarni a másik kettőt, inkább csak figyelné őket, miként gyakorolnak. Neki most az az elsődleges, hogy erőt gyűjtsön. Meg kell erősödni és újra meglelnie régi önmagát. Vagy legalább valami köztes megoldást találni jelen helyzetére. Senki gyermeke és sehová sem tartozik. *
//Toronykodás//
* Inkább mélyen hallgat arról, hogy ott volt, mikor Leandana meghalt. Nem kérdez rá, hogy kik lehettek azok, akik haláluk után visszatértek. Csendben áll és vár, figyel. Noha szívesen ülne le bármelyikükkel beszélgetni, mert mindenkiben lát olyasmit, ami érdekes. Vagy akár hasznos az ő szemszögéből. Sajnálatosan Karheia távozik, pedig vele lehet, hogy több közös témája lenne, de nem tartja vissza. A gnóm leányzóról még nem tudja, hányadán is áll vele. Viszont az egy szem hím teremtménytől ajándékot kap, cserébe a potya útért a városba. Lóháton. Elfogadja az italt és el is teszi későbbre. *
- Köszönöm. Megőrzöm jobb időkre.
* Kezet fognak és mosolyogva várja, hogy miként alakul a további helyzet. *
- Én inkább leülnék és figyelem, miként varázsoltok. Eléggé elfáradtam az úton.
* Nem akarja zavarni a másik kettőt, inkább csak figyelné őket, miként gyakorolnak. Neki most az az elsődleges, hogy erőt gyűjtsön. Meg kell erősödni és újra meglelnie régi önmagát. Vagy legalább valami köztes megoldást találni jelen helyzetére. Senki gyermeke és sehová sem tartozik. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452