Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-05 17:47:12
Üzenet elküldve: 2025-06-05 17:47:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
* Al3esian magától is szívesen csapja a szelet a szépségeknek, annak, meg pláne örül, ha szépségek tesznek így a kedvére. Henadryna meg hát érti a dolgát. Kifejezetten örül neki, hogy még kedvesen bánik is vele. Nem sokan várnák be ezeken a ködös lépcsőkön. Bent megpihen egy kicsit és Henára bízza a vezetést, aki felinvitálja a következő emeltre.*
- Menjünk, akkor az első emeltre.* Nem ellenkezik, csak követi. Ez eddig is jól bevált, ha másért nem a kilátásért még mindig megéri. Itt ugye megint jönnek a lépcsők, amik csak fokozzák. Fent az első dolga, amíg a nő a könyve után néz, hogy elrendezze az állatot. Jó barát, de ne lenne jó, ha most zavarná őket itt fent.*
- Légy jó és viselkedj szépen!* Ezzel engedi szabadon a jószágot, aki mindent amit csak elér majd körbe fog szaglászni. Befal néhány pókot is, ha porosabb könyvhöz meg tüszköl nagyokat. Végül majd leheveredik egy csöndes sarokban és elalszik. Alesian is néz magának valami könyvet, majd asztalhoz ül az elffel szemben.*
- Hacsak nem titok, akkor megkérdezhetem, hogy milyen varázslati ágra kíváncsi egy ilyen szép hölgy?* Azt már tudja, hogy biztosan nem tűz. Az a kis trükk, amit elsütött nem lepte volna meg annyira, ha ismeri egy kicsit is azt az ágat. Majdhogynem alap varázslatnak mondható. Akárhogyan is, de ezt követően belenyúl a kis táskájába, hogy kitegyen az asztalra egy világoskék varázsitalt.*
- Hoztam magammal egy ilyen italt. Ez majd segít, hogy könnyebben befogadjam ezt a sok száraz varázsismeretet.* Itt felpillant Az elf lány arcára, hogy milyen érzelmeket tud leolvasni róla. Ha valóban tanulni jött ide, és nem rendelkezik ilyen itallal, akkor mohón megcsillanhat a szeme. Ha így van, akkor máris nyert ügye.*
- Esetleg ismeri ezeket az italokat? Nekem szerencsém volt legutóbb és egy sokkal erősebbet kóstolhattam. A hatása nagyon dúrva volt. Több napnyi nehéz tanulást tudtam le néhány óra alatt. Kár, hogy ez egy csak gyengébb, de még így is drága darab.* Mesél az italokról, de ezt is csak a mézesmadzag húzogatás miatt teszi. Ha ismeri jól a lány, akkor csak figyelemelterelés, de ha még nem próbált ilyet, akkor bizony ez roppant érdekesen hangozhat.*
- Lusta egyén vagyok, ha meg lehet könnyíteni valahogy a dolgom, akkor biztosan így teszek.* A világoskék italt úgy teszi le az asztalra, hogy még egy kis fény is vetüljön rá. Csak úgy ragyog az üveg, ezzel is csábítva a szemet, hogy tegye magáévá. Ez lenne az ő aduásza. Kíváncsi, hogy rárepül Henadryna vagy sem.*
* Al3esian magától is szívesen csapja a szelet a szépségeknek, annak, meg pláne örül, ha szépségek tesznek így a kedvére. Henadryna meg hát érti a dolgát. Kifejezetten örül neki, hogy még kedvesen bánik is vele. Nem sokan várnák be ezeken a ködös lépcsőkön. Bent megpihen egy kicsit és Henára bízza a vezetést, aki felinvitálja a következő emeltre.*
- Menjünk, akkor az első emeltre.* Nem ellenkezik, csak követi. Ez eddig is jól bevált, ha másért nem a kilátásért még mindig megéri. Itt ugye megint jönnek a lépcsők, amik csak fokozzák. Fent az első dolga, amíg a nő a könyve után néz, hogy elrendezze az állatot. Jó barát, de ne lenne jó, ha most zavarná őket itt fent.*
- Légy jó és viselkedj szépen!* Ezzel engedi szabadon a jószágot, aki mindent amit csak elér majd körbe fog szaglászni. Befal néhány pókot is, ha porosabb könyvhöz meg tüszköl nagyokat. Végül majd leheveredik egy csöndes sarokban és elalszik. Alesian is néz magának valami könyvet, majd asztalhoz ül az elffel szemben.*
- Hacsak nem titok, akkor megkérdezhetem, hogy milyen varázslati ágra kíváncsi egy ilyen szép hölgy?* Azt már tudja, hogy biztosan nem tűz. Az a kis trükk, amit elsütött nem lepte volna meg annyira, ha ismeri egy kicsit is azt az ágat. Majdhogynem alap varázslatnak mondható. Akárhogyan is, de ezt követően belenyúl a kis táskájába, hogy kitegyen az asztalra egy világoskék varázsitalt.*
- Hoztam magammal egy ilyen italt. Ez majd segít, hogy könnyebben befogadjam ezt a sok száraz varázsismeretet.* Itt felpillant Az elf lány arcára, hogy milyen érzelmeket tud leolvasni róla. Ha valóban tanulni jött ide, és nem rendelkezik ilyen itallal, akkor mohón megcsillanhat a szeme. Ha így van, akkor máris nyert ügye.*
- Esetleg ismeri ezeket az italokat? Nekem szerencsém volt legutóbb és egy sokkal erősebbet kóstolhattam. A hatása nagyon dúrva volt. Több napnyi nehéz tanulást tudtam le néhány óra alatt. Kár, hogy ez egy csak gyengébb, de még így is drága darab.* Mesél az italokról, de ezt is csak a mézesmadzag húzogatás miatt teszi. Ha ismeri jól a lány, akkor csak figyelemelterelés, de ha még nem próbált ilyet, akkor bizony ez roppant érdekesen hangozhat.*
- Lusta egyén vagyok, ha meg lehet könnyíteni valahogy a dolgom, akkor biztosan így teszek.* A világoskék italt úgy teszi le az asztalra, hogy még egy kis fény is vetüljön rá. Csak úgy ragyog az üveg, ezzel is csábítva a szemet, hogy tegye magáévá. Ez lenne az ő aduásza. Kíváncsi, hogy rárepül Henadryna vagy sem.*
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-05 09:55:14
Üzenet elküldve: 2025-06-05 09:55:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
*~Milyen egyszerű a férfiakkal játszani.~ Gondolja magában. Semmi kárt nem akar tenni Alesianban, viszont hazugság lenne azt mondani, hogy nem élvezi a játékot. Sok olyan embert ismer, aki nem értene vele egyet. Méh talán megboldogult szülei is, bár ők inkább azért mert ne ilyen olcsó játszadozásokra pazarolja az idejét. Pedig milyen jó egy játék ez. Senkinek sem esik baja és ha minden jól megy, akkor mégy mind a két fél jól is érezheti magát. Gondolataiban még az is megfordult, hogy miért kellene ingyen csinálnia?
~Meg ha jól tudom, van erre lehetőség a Kikötőben.~
Egy másik hely ahol még egyáltalán nem járt. Egyszer oda is be kellene néznie.
Nagy mosollyal konstatálja, hogy a tündérnek tetszik amit nyújthat. Megfordul, hogy megnézze, hogy a kis mosómedve hogyan viselkedik. Mosolyogva figyeli az állat és gazdáját. Megvárja, míg Alesian a mosómedvével a kezében beéri őt. Azt nem tudja milyen lehet alacsony termetűnek lenni, de tudja hogy nem könnyű. Persze volt gyerek, de élete nagyobb részében magas termettel élt, és fog is élni, de hát nem baj ha tanúsít egy kis együttérzést. Beérve rögtön a lépcsők felé téved tekintete, viszont nem indul el. Szeme sarkából látja, hogy a tündér matat a táskájában valami után. Ha jól emlékszik még, az első emeleten olvasgatott tegnap.*
-Ha nem baj én felnézek az első emeletre. Tegnap ott találtam néhány érdekes könyvet.
*Mondja, majd egy rövid habozás után folytatja.*
-Ha akarsz velem tarthatsz.
*Mondja csábító hangon, bár idebent leginkább tanulni akar, mintsem szórakozni.*
*~Milyen egyszerű a férfiakkal játszani.~ Gondolja magában. Semmi kárt nem akar tenni Alesianban, viszont hazugság lenne azt mondani, hogy nem élvezi a játékot. Sok olyan embert ismer, aki nem értene vele egyet. Méh talán megboldogult szülei is, bár ők inkább azért mert ne ilyen olcsó játszadozásokra pazarolja az idejét. Pedig milyen jó egy játék ez. Senkinek sem esik baja és ha minden jól megy, akkor mégy mind a két fél jól is érezheti magát. Gondolataiban még az is megfordult, hogy miért kellene ingyen csinálnia?
~Meg ha jól tudom, van erre lehetőség a Kikötőben.~
Egy másik hely ahol még egyáltalán nem járt. Egyszer oda is be kellene néznie.
Nagy mosollyal konstatálja, hogy a tündérnek tetszik amit nyújthat. Megfordul, hogy megnézze, hogy a kis mosómedve hogyan viselkedik. Mosolyogva figyeli az állat és gazdáját. Megvárja, míg Alesian a mosómedvével a kezében beéri őt. Azt nem tudja milyen lehet alacsony termetűnek lenni, de tudja hogy nem könnyű. Persze volt gyerek, de élete nagyobb részében magas termettel élt, és fog is élni, de hát nem baj ha tanúsít egy kis együttérzést. Beérve rögtön a lépcsők felé téved tekintete, viszont nem indul el. Szeme sarkából látja, hogy a tündér matat a táskájában valami után. Ha jól emlékszik még, az első emeleten olvasgatott tegnap.*
-Ha nem baj én felnézek az első emeletre. Tegnap ott találtam néhány érdekes könyvet.
*Mondja, majd egy rövid habozás után folytatja.*
-Ha akarsz velem tarthatsz.
*Mondja csábító hangon, bár idebent leginkább tanulni akar, mintsem szórakozni.*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-04 17:03:09
Üzenet elküldve: 2025-06-04 17:03:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A hízelgéstől, csak még inkább dagad a mellkasa Alesiannak. Mindig is szerette a figyelmet, főleg a csinos lányok figyelmét. Záport annyira nem tudja lehengerelni az ilyesmi, inkább örülne egy nyers halnak, de ugyebár ízlések és pofonok. Most nem kap semmit, mert nem jár mindig automatikusan jutalomfalat azért, mert megcsinált valamit. Az a nem meglepő tény is beigazolódni látszik, miszerint tanulni jött ide a lány is. A hízelgést is jól fogadja, de erre el kell mosolyodnia hamiskásan.*
- Remélem, hogy így fog tenni, mert én mindig kész vagyok egy új kalandra. Veszély nélkül nem is lenne az igazi.* Fejében máris számtalan kaland képe jelenik meg. Sajnos Alesiannal túlságosan sokszor esik meg az, hogy egy csinos nő sodorja bajba. Nem is meglepő, hogy úgy koslat Henadryna után, mint egy kiskutya. A kis termete most kifejezetten előnyére van, mert az a ringatózó fenék, sokkal közelebb van a szemeihez. A lépcsőzéskor, pedig ez csak még intenzívebb lesz. Legszívesebben bele is harapna, mint az éret barackba.*
- Ahogy egyre feljebb megyünk, a látvány is csak egyre jobb lesz.* Aztán, hogy ezt mire érti, az már mindenki saját fantáziájára van bízva. Csak azt bánja, hogy nadrágot visel és nem szoknyát a hosszú combok tulajdonosa. A különös lépcső érdekes volt elsőre, de már nem elsőnek van itt, de Zápor annál inkább, és hát nem nagyon akaródzik neki erre felkapaszkodni, ezért Alesiannak kell őt is felcipelnie, mint egy gyermeket. Érthető módon fél, ezért a körmeit is használja a kapaszkodáshoz, amire felszisszen a fiú.*
- Gyáva vagy Zápor!* Teszi le majd fent. Ki is kell fújnia magát, mert őt nem erre találták ki. De, azért igyekszik megelőzni a nőt, hogy az ajtót kinyithassa előtte. Ha végre beléptek, akkor hagyja hogy a nő navigálhassa. Ő addig kis kezével táskájában matat, hogy finoman kitapogasson benne valamit, ami még nagy hasznára lesz talán Henadryna fűzügetése közben. Ahogy itt bent intézi a dolgokat, később kint ennek fényében lehet meg a jutalma.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A hízelgéstől, csak még inkább dagad a mellkasa Alesiannak. Mindig is szerette a figyelmet, főleg a csinos lányok figyelmét. Záport annyira nem tudja lehengerelni az ilyesmi, inkább örülne egy nyers halnak, de ugyebár ízlések és pofonok. Most nem kap semmit, mert nem jár mindig automatikusan jutalomfalat azért, mert megcsinált valamit. Az a nem meglepő tény is beigazolódni látszik, miszerint tanulni jött ide a lány is. A hízelgést is jól fogadja, de erre el kell mosolyodnia hamiskásan.*
- Remélem, hogy így fog tenni, mert én mindig kész vagyok egy új kalandra. Veszély nélkül nem is lenne az igazi.* Fejében máris számtalan kaland képe jelenik meg. Sajnos Alesiannal túlságosan sokszor esik meg az, hogy egy csinos nő sodorja bajba. Nem is meglepő, hogy úgy koslat Henadryna után, mint egy kiskutya. A kis termete most kifejezetten előnyére van, mert az a ringatózó fenék, sokkal közelebb van a szemeihez. A lépcsőzéskor, pedig ez csak még intenzívebb lesz. Legszívesebben bele is harapna, mint az éret barackba.*
- Ahogy egyre feljebb megyünk, a látvány is csak egyre jobb lesz.* Aztán, hogy ezt mire érti, az már mindenki saját fantáziájára van bízva. Csak azt bánja, hogy nadrágot visel és nem szoknyát a hosszú combok tulajdonosa. A különös lépcső érdekes volt elsőre, de már nem elsőnek van itt, de Zápor annál inkább, és hát nem nagyon akaródzik neki erre felkapaszkodni, ezért Alesiannak kell őt is felcipelnie, mint egy gyermeket. Érthető módon fél, ezért a körmeit is használja a kapaszkodáshoz, amire felszisszen a fiú.*
- Gyáva vagy Zápor!* Teszi le majd fent. Ki is kell fújnia magát, mert őt nem erre találták ki. De, azért igyekszik megelőzni a nőt, hogy az ajtót kinyithassa előtte. Ha végre beléptek, akkor hagyja hogy a nő navigálhassa. Ő addig kis kezével táskájában matat, hogy finoman kitapogasson benne valamit, ami még nagy hasznára lesz talán Henadryna fűzügetése közben. Ahogy itt bent intézi a dolgokat, később kint ennek fényében lehet meg a jutalma.*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-04 11:13:57
Üzenet elküldve: 2025-06-04 11:13:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elképedve figyeli, ahogy a tündér füstöt fúj.*
-Hűha! Ez aztán nem semmi!
*Tapsolja meg a tündér előadását. Abban ő is egyetért, hogy a mágia tényleg sokoldalúan használható. Figyelmesen hallgatja, ahogy Alesian mesél a kis barátjáról. Tényleg aranyosnak tűnik és értelmesnek. Még a kardozást is ügyesen megtanulta, de arra kíváncsi lenne, hogy vajon a mosómedve hogyan állhat a dologhoz? Lehet, hogy úgy gondolhatja, ő tanított Alesiannak valamit. Mondjuk ez eléggé hihetetlen, de attól még kíváncsi lenne a kis állat gondolataira. Jutalom falatot nem kap, ami azt mutatja, hogy még szeretheti is amit csinál. A tündér kérdése rántja vissza gondolataiból.*
-Igen, én is tanulni jöttem ide.
*Válaszolja.*
-Ugyan, veszélyes? *Legyint kezével.*
-A csinosat már sokan mondták, úgyhogy abban igaza van, de hogy veszélyes!
*Nem jár messze a tündér az igazságtól.*
-Persze, szívesen csatlakozom, hacsak nem fél, hogy bárhogy veszélybe sodorhatom.
*incselkedik a férfival, bár azért tud történeteket, ahol csinos nők kevertek bajba férfiakat. Persze Hena tudja, hogy csak bókolt neki a tündér, de azért eljátszadozik a férfival, mint egy macska a prédájával.*
-Menjünk.
*Mondja, és a férfi előtt elindul, maga mögé zárva a férfit, hogy csábosan ringatva a csípőjét, még imponáljon a másiknak. Válla fölött átnézve figyeli, hogy kicsiny műsora elnyeri-e a másik tetszését.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elképedve figyeli, ahogy a tündér füstöt fúj.*
-Hűha! Ez aztán nem semmi!
*Tapsolja meg a tündér előadását. Abban ő is egyetért, hogy a mágia tényleg sokoldalúan használható. Figyelmesen hallgatja, ahogy Alesian mesél a kis barátjáról. Tényleg aranyosnak tűnik és értelmesnek. Még a kardozást is ügyesen megtanulta, de arra kíváncsi lenne, hogy vajon a mosómedve hogyan állhat a dologhoz? Lehet, hogy úgy gondolhatja, ő tanított Alesiannak valamit. Mondjuk ez eléggé hihetetlen, de attól még kíváncsi lenne a kis állat gondolataira. Jutalom falatot nem kap, ami azt mutatja, hogy még szeretheti is amit csinál. A tündér kérdése rántja vissza gondolataiból.*
-Igen, én is tanulni jöttem ide.
*Válaszolja.*
-Ugyan, veszélyes? *Legyint kezével.*
-A csinosat már sokan mondták, úgyhogy abban igaza van, de hogy veszélyes!
*Nem jár messze a tündér az igazságtól.*
-Persze, szívesen csatlakozom, hacsak nem fél, hogy bárhogy veszélybe sodorhatom.
*incselkedik a férfival, bár azért tud történeteket, ahol csinos nők kevertek bajba férfiakat. Persze Hena tudja, hogy csak bókolt neki a tündér, de azért eljátszadozik a férfival, mint egy macska a prédájával.*
-Menjünk.
*Mondja, és a férfi előtt elindul, maga mögé zárva a férfit, hogy csábosan ringatva a csípőjét, még imponáljon a másiknak. Válla fölött átnézve figyeli, hogy kicsiny műsora elnyeri-e a másik tetszését.*
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-03 20:06:19
Üzenet elküldve: 2025-06-03 20:06:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
* Lassan csak magához tér a nő is, így már teljesen egyértelművé válik, hogy tényleg csak a lóbőr húzása miatt volt ilyen nyomott. Ez kifejezetten örömteli fejlemény, mivel így megspórol egy csomó nyűggel járó pátyolgatást. Ha tudna gondolatot olvasni a lány, akkor valószínűleg hasonlóságot fedezne fel a tündér gondolatai között is, aki kellően megcsodálja a felkínált dekoltázst.*
- Ha szabad megjegyeznem, kegyed szépsége még így is igazán lenyűgöző.* Bókol vissza, mézes-mázos hízelgéssel.*
- Az ám! Jómagam, már bejáratam mind a négy várost.* Húzza ki magát büszkén.*
- A mágia egy nagyszerű kreatív eszköz, amit ügyesen kihasználva sokoldalúan művelhetünk.* Itt mély levegőt vesz és, ha minden igaz, akkor az orrlyukán keresztül kifúj némi füstöt, mintha sárkány lenne, illetve a maradék levegőjéből a száján keresztül pedig két füstkarikát enged el az elf felé. Ha nem sikerül, akkor csak levegővétel volt, és nem sül fel.*
- Jó is lenne, de sajnos ő csak mutatványos.* Jól irányítja a beszélgetést Henadryna, de Alesian túlságosan belemélyed a mosómedve bemutatásába, hogy észre vegye a játékos célzást.*
- Ó, ő aztán nagyon okos meg ügyes. Még, csak nemrég kezdtem el tanítgatni, de már most képes arra, hogy utánozzon trükköket.* Felvesz egy botot, amit az állat mancsába add. Aztán előveszi a tőrét és játékosan vívni kezd Záporral, de a penge végig a tokjában marad.*
- Egyelőre még csak pár trükköt tanulgatunk, de később nagy műsort fogunk csinálni a városban.* Azért kapcsol, hogy kicsit elragadtatta magát, ezért aztán igyekszik saját kezébe venni a kezdeményezést.*
- Gondolom Henadryna kisasszony is azért jött el idáig, hogy tanulhasson. Ezek szerint, akkor nem csak csinos, de veszélyes is.* Pillant fel cinkosan az idomokra, de mivel alacsony ezért ez betudható a tekintett keresésének is. Úgy tűnik, hogy a társasága nincs a lány terhére, ezért szeretné hosszabbra fűzni ezt a találkozást a tündér. Még puhatolózik, aztán majd kiderül, hogy mennyire lehet merész.*
- Esetleg nincs kedve csatlakozni hozzám a toronyban?* Ártatlan kérdés, amivel el lehet indulni.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
* Lassan csak magához tér a nő is, így már teljesen egyértelművé válik, hogy tényleg csak a lóbőr húzása miatt volt ilyen nyomott. Ez kifejezetten örömteli fejlemény, mivel így megspórol egy csomó nyűggel járó pátyolgatást. Ha tudna gondolatot olvasni a lány, akkor valószínűleg hasonlóságot fedezne fel a tündér gondolatai között is, aki kellően megcsodálja a felkínált dekoltázst.*
- Ha szabad megjegyeznem, kegyed szépsége még így is igazán lenyűgöző.* Bókol vissza, mézes-mázos hízelgéssel.*
- Az ám! Jómagam, már bejáratam mind a négy várost.* Húzza ki magát büszkén.*
- A mágia egy nagyszerű kreatív eszköz, amit ügyesen kihasználva sokoldalúan művelhetünk.* Itt mély levegőt vesz és, ha minden igaz, akkor az orrlyukán keresztül kifúj némi füstöt, mintha sárkány lenne, illetve a maradék levegőjéből a száján keresztül pedig két füstkarikát enged el az elf felé. Ha nem sikerül, akkor csak levegővétel volt, és nem sül fel.*
- Jó is lenne, de sajnos ő csak mutatványos.* Jól irányítja a beszélgetést Henadryna, de Alesian túlságosan belemélyed a mosómedve bemutatásába, hogy észre vegye a játékos célzást.*
- Ó, ő aztán nagyon okos meg ügyes. Még, csak nemrég kezdtem el tanítgatni, de már most képes arra, hogy utánozzon trükköket.* Felvesz egy botot, amit az állat mancsába add. Aztán előveszi a tőrét és játékosan vívni kezd Záporral, de a penge végig a tokjában marad.*
- Egyelőre még csak pár trükköt tanulgatunk, de később nagy műsort fogunk csinálni a városban.* Azért kapcsol, hogy kicsit elragadtatta magát, ezért aztán igyekszik saját kezébe venni a kezdeményezést.*
- Gondolom Henadryna kisasszony is azért jött el idáig, hogy tanulhasson. Ezek szerint, akkor nem csak csinos, de veszélyes is.* Pillant fel cinkosan az idomokra, de mivel alacsony ezért ez betudható a tekintett keresésének is. Úgy tűnik, hogy a társasága nincs a lány terhére, ezért szeretné hosszabbra fűzni ezt a találkozást a tündér. Még puhatolózik, aztán majd kiderül, hogy mennyire lehet merész.*
- Esetleg nincs kedve csatlakozni hozzám a toronyban?* Ártatlan kérdés, amivel el lehet indulni.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-03 11:03:46
Üzenet elküldve: 2025-06-03 11:03:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagy ásításokkal biztosítja a másikat, hogy semmi baj nem történt csak éppen most kelt.*
-Persze minden rendben. *Hessegeti el a tündér kérdését türelmetlenül. A látása lassan hozzászokik a fényhez, ami megadja azt a lehetőséget, hogy észrevegye a sunyi pillantást. Fáradsága és az abból fakadó morcossága nem teszi lehetővé, hogy kimutassa, de sunyin mosolyogna.
~Milyen meglepő.~
Férfiak, a legtöbbjük ugyan olyan. Szerencse, hogy a tündér is közéjük való. Lehet így még szórakoztató napok elé nézhet, már ha a tündér tartósan akar a toronynál tartózkodni. Incselkedően beletúr hajába, melyet közben rendbe is akar hozni, így még jobb rálátást adva a dekoltázsára.
~Miért is ne szórakozhatnék egy kicsit?~
Végül feláll és nyújtózik egyet. Úgy helyezi magát, hogy a felkelő nap fénye jól megvilágítsa vonásait.*
-Üdvözöllek, én Henadryna vagyok. Elnézést, ha kócosnak tűnök, de most keltem fel egy pihentető alvásból.
*Hangja lágy és csábítóan hat.*
-Előadóművészek? *Kerekednek ki szemei. Még nem találkozott olyanokkal, akik a mágiát szórakoztatásra használták volna.*
-Csak nem a kis fickó is tud mágiát használni?
*Mosolyog a férfi felé, majd a kis mosómedvére pillant.*
-Aranyos kis állat.
*Jegyzi meg.*
-Milyen trükkökre képes a kis fickó?
*Kérdezi incselkedőn, másra is gondolva mint a mosómedve képességei, bár tényleg érdekli, hogy a kis állat mire lehet képes.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagy ásításokkal biztosítja a másikat, hogy semmi baj nem történt csak éppen most kelt.*
-Persze minden rendben. *Hessegeti el a tündér kérdését türelmetlenül. A látása lassan hozzászokik a fényhez, ami megadja azt a lehetőséget, hogy észrevegye a sunyi pillantást. Fáradsága és az abból fakadó morcossága nem teszi lehetővé, hogy kimutassa, de sunyin mosolyogna.
~Milyen meglepő.~
Férfiak, a legtöbbjük ugyan olyan. Szerencse, hogy a tündér is közéjük való. Lehet így még szórakoztató napok elé nézhet, már ha a tündér tartósan akar a toronynál tartózkodni. Incselkedően beletúr hajába, melyet közben rendbe is akar hozni, így még jobb rálátást adva a dekoltázsára.
~Miért is ne szórakozhatnék egy kicsit?~
Végül feláll és nyújtózik egyet. Úgy helyezi magát, hogy a felkelő nap fénye jól megvilágítsa vonásait.*
-Üdvözöllek, én Henadryna vagyok. Elnézést, ha kócosnak tűnök, de most keltem fel egy pihentető alvásból.
*Hangja lágy és csábítóan hat.*
-Előadóművészek? *Kerekednek ki szemei. Még nem találkozott olyanokkal, akik a mágiát szórakoztatásra használták volna.*
-Csak nem a kis fickó is tud mágiát használni?
*Mosolyog a férfi felé, majd a kis mosómedvére pillant.*
-Aranyos kis állat.
*Jegyzi meg.*
-Milyen trükkökre képes a kis fickó?
*Kérdezi incselkedőn, másra is gondolva mint a mosómedve képességei, bár tényleg érdekli, hogy a kis állat mire lehet képes.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-02 17:07:33
Üzenet elküldve: 2025-06-02 17:07:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
* Nem túlságosan meggyőzően, de azért tudatják a tündérrel, hogy nincsen baj. Erre csak hümmög kettőt, mert látszatra eléggé kótyagos a lány. Viszont ez add neki egy röpke alkalmat arra is, hogy sunyi módon belessen abba a kicsi, de nem elhanyagolható dekoltázsba. Melyik férfi hagyná ki az asszonyi hús megcsodálását, ha egyszer lehetősége van rá, és mindezt segítőkészségként még álcázhatja is.*
- Igen! Elnézést a kellemetlenségért.* Megint ráförmed a kis állatra, hogy tényleg ideje már abbahagyni a nő vegzálását.*
- Zápor! Ide, de tüstént!* Nagy morcosan visszatér végre hozzá a kis teremtmény.*
- Teljesen biztos, hogy jól van? Nagyon kimerültnek tűnik.* Kérdez rá még egyszer, mert ő így szokott másnaposan kinézni, de a hölgy nem áraszt magából olyan jellegzetes alkohol szagot. Ha egyszer úgy dönt, hogy feláll, akkor még majd tesz lopva pillantást a kebel dekoltázs felé, mert utána már nem lesz rá alkalma, hiszen apró termete miatt ez fizikailag képtelenség. Ha eléri Henadryna azt a mentális állapotot, hogy megérje bemutatkozni, akkor majd meg is ejti ezt a tündér. Előtte kicsit leporolja a ruháját, amivel egy rövid varázslatot is szeretne elsütni. Ha sikerül, akkor hirtelen makulátlanul tisztává változik, de ha nem, akkor csak egy átlagos leporolásnak fog tűnni.*
- Tökvirág Alesian szolgálatára hölgyem!* Színpadiasan meg is hajol, amit mosómedve is leutánoz.*
- Jómagam tanulni érkeztem ide, mint ahogy a legtöbben is. A munkám során elengedhetetlen, hogy ismerjek mágikus trükköket is. Tudja előadóművészek vagyunk mi ketten.* Magyaráz, hátha meért belőle pár dolgot a nő, de ha nem is, ő addig is fenntartja a figyelmet. Szívesen időzik ilyen gyönyörű elf szépségek társaságában.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
* Nem túlságosan meggyőzően, de azért tudatják a tündérrel, hogy nincsen baj. Erre csak hümmög kettőt, mert látszatra eléggé kótyagos a lány. Viszont ez add neki egy röpke alkalmat arra is, hogy sunyi módon belessen abba a kicsi, de nem elhanyagolható dekoltázsba. Melyik férfi hagyná ki az asszonyi hús megcsodálását, ha egyszer lehetősége van rá, és mindezt segítőkészségként még álcázhatja is.*
- Igen! Elnézést a kellemetlenségért.* Megint ráförmed a kis állatra, hogy tényleg ideje már abbahagyni a nő vegzálását.*
- Zápor! Ide, de tüstént!* Nagy morcosan visszatér végre hozzá a kis teremtmény.*
- Teljesen biztos, hogy jól van? Nagyon kimerültnek tűnik.* Kérdez rá még egyszer, mert ő így szokott másnaposan kinézni, de a hölgy nem áraszt magából olyan jellegzetes alkohol szagot. Ha egyszer úgy dönt, hogy feláll, akkor még majd tesz lopva pillantást a kebel dekoltázs felé, mert utána már nem lesz rá alkalma, hiszen apró termete miatt ez fizikailag képtelenség. Ha eléri Henadryna azt a mentális állapotot, hogy megérje bemutatkozni, akkor majd meg is ejti ezt a tündér. Előtte kicsit leporolja a ruháját, amivel egy rövid varázslatot is szeretne elsütni. Ha sikerül, akkor hirtelen makulátlanul tisztává változik, de ha nem, akkor csak egy átlagos leporolásnak fog tűnni.*
- Tökvirág Alesian szolgálatára hölgyem!* Színpadiasan meg is hajol, amit mosómedve is leutánoz.*
- Jómagam tanulni érkeztem ide, mint ahogy a legtöbben is. A munkám során elengedhetetlen, hogy ismerjek mágikus trükköket is. Tudja előadóművészek vagyunk mi ketten.* Magyaráz, hátha meért belőle pár dolgot a nő, de ha nem is, ő addig is fenntartja a figyelmet. Szívesen időzik ilyen gyönyörű elf szépségek társaságában.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-02 10:12:54
Üzenet elküldve: 2025-06-02 10:12:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Megterhelő ennyi könyvet egyhuzamban hosszú ideig bújni. Ráadásul egy részük még csak nem is mondható hasznosnak a számára. Nem tudná megmondani, hogy mennyi idő telt el, mióta bejött. Könyv halmok állnak mellette, persze nem azért mert elolvasta mindegyiket, inkább azért mert már most előre lefoglalta őket, hogy később olvashasson beléjük. Az órák csak úgy repülnek. Már késő délután volt, mikor megunta az álmossággal való küzdelmet. A könyveket gondosan tette vissza a helyükre és csendben hagyta el a tornyot. Gémberedett tagjait jól esik kinyújtóztatni. Enyhe északi szél hozza a tó friss illatát. Annak ellenére, hogy a nap lemenőben van még árasztja magából a meleget. Szemeivel a tópartot szemléli, hátha talál egy kellemes árnyékos helyet. Nincs nehéz dolga. Elindul, hogy egy több órás ülés után, most ugyanazt folytatva a szabadban tegye. Lehuppan a puha földre. Nagy ásítás hagyja el száját. Senki sincs a közelben aki hallhatta volna. Csendes környék van erre. Most már nincs szüksége rá, hogy küzdjön az álmossággal. Az álom gyorsan egy másik vidékre vezeti.*
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
*Álmai zavarosak. A tegnapi nap sok új dolgot tanult, amely most rendeződik elméjében. A nap sugarai az amelyre ébred.
~Úgy tűnik esik.~
Gondolja magában, a nedves orra. Csak a szőrszálak keltik fel.
~Szőrös eső?~
Gyorsan felnyílnak szemhéjai. Látása gyorsan hozzászokik a fényhez. Egy mosómedve az első látványa a mai reggel. Hamarosan más hangot is hall, ami alapján arra következtet, hogy az állat gazdája lehet. Lassan ül fel, a másik szavai után.*
-Persze, jól vagyok.
*Kap lassan észhez.*
-A maga állata?
*Kérdezi még a reggeli kóma hevében, éppen ezért szavai is lassabban hagyják el ajkait.*
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
*Álmai zavarosak. A tegnapi nap sok új dolgot tanult, amely most rendeződik elméjében. A nap sugarai az amelyre ébred.
~Úgy tűnik esik.~
Gondolja magában, a nedves orra. Csak a szőrszálak keltik fel.
~Szőrös eső?~
Gyorsan felnyílnak szemhéjai. Látása gyorsan hozzászokik a fényhez. Egy mosómedve az első látványa a mai reggel. Hamarosan más hangot is hall, ami alapján arra következtet, hogy az állat gazdája lehet. Lassan ül fel, a másik szavai után.*
-Persze, jól vagyok.
*Kap lassan észhez.*
-A maga állata?
*Kérdezi még a reggeli kóma hevében, éppen ezért szavai is lassabban hagyják el ajkait.*
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-01 14:13:03
Üzenet elküldve: 2025-06-01 14:13:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
* Nem feltétlenül csak a nap melege az, ami felébreszti az alvó HHenadrynát, hanem egy nedves orrocska és néhány apró csiklandozó szőrszál is közre játszhat ebben. Ugyanis Alesian és Zápor igenkorán keltek útra reggel, hogy még a korai órákban át tudjanak vágni a veszélyes mocsáron. A toronyhoz érve, nem kis meglepetésükre egy nő találnak. Kettejük közül a mosómedve a gyorsabb, akit annyira nem viselt meg ez a korai, nehézterepen történő túra. Kíváncsian nézi meg közelebbről is magának a pihenő nőt. Alesian meg csak pislog, hogy most mi van. Elsőnek azt se tudja eldönteni, hogy él, vagy hal az ott fekvő.*
- Zápor! Hagyod békén!* Megy utána lihegve, koszosan, hogy elhúzza a nő elől.*
- Elnézést!* Szabadkozik hamar az állat viselkedése miatt.*
- Jól van? Megsérült?* Talán jogos is lehet a kérdés, elvégre elég tompának tűnik az előtte fekvő. Közben akaratlanul is konstatálja, hogy nem is néz ki rosszul ez a hölgy itt előtte. Egyelőre viszont jobban érdekli az állapota, mintsem a kinézete. Ha amaz is átvágott a mocsáron, ráadásul éjszaka, akkor talán még a tündérnél is piszkosabb lehet.*
* Nem feltétlenül csak a nap melege az, ami felébreszti az alvó HHenadrynát, hanem egy nedves orrocska és néhány apró csiklandozó szőrszál is közre játszhat ebben. Ugyanis Alesian és Zápor igenkorán keltek útra reggel, hogy még a korai órákban át tudjanak vágni a veszélyes mocsáron. A toronyhoz érve, nem kis meglepetésükre egy nő találnak. Kettejük közül a mosómedve a gyorsabb, akit annyira nem viselt meg ez a korai, nehézterepen történő túra. Kíváncsian nézi meg közelebbről is magának a pihenő nőt. Alesian meg csak pislog, hogy most mi van. Elsőnek azt se tudja eldönteni, hogy él, vagy hal az ott fekvő.*
- Zápor! Hagyod békén!* Megy utána lihegve, koszosan, hogy elhúzza a nő elől.*
- Elnézést!* Szabadkozik hamar az állat viselkedése miatt.*
- Jól van? Megsérült?* Talán jogos is lehet a kérdés, elvégre elég tompának tűnik az előtte fekvő. Közben akaratlanul is konstatálja, hogy nem is néz ki rosszul ez a hölgy itt előtte. Egyelőre viszont jobban érdekli az állapota, mintsem a kinézete. Ha amaz is átvágott a mocsáron, ráadásul éjszaka, akkor talán még a tündérnél is piszkosabb lehet.*
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-05-31 12:28:24
Üzenet elküldve: 2025-05-31 12:28:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A reggeli nap melege ébreszti. Zavartan fogja homlokát és vakarja a fajét, hogy pontosan mi is történhetett a tegnapi napon. Halvány emlékfoszlányok beugranak. Főleg az ezüstös fény. Ez a legerősebb emléke ami megmaradt. Még ha nagyon megerőlteti magát az ingoványra is emlékszik, vagy legalábbis arra amit érezhetett. Nem teljesen biztos, hogy jól emlékszik. Lehet csak azért maradt meg benne a félelem, mert tudja, hogy hol van és, hogy hol kellett átjönnie, ami már egyfajta ösztönösen félelmet ébreszt benne. Mondjuk van mitől félnie. Az éjszaka közepén vágott neki egy olyan útnak, amit sokan még nappal is alig mernek megtenni, bár megteszik, mert szükséges. De neki nem lett volna kötelező, de mégis megtette. Sokat segített a tudat, viszont, hogy tudta, hogy nagyobb hatalmak vagy hatalom vigyázza a lépteit. Még ha akarna sem tudna ezekre a hatalmakra vissza emlékezni. Tudja, hogy hangjuk is volt, de semmire nem emlékszik. Sem arra, hogy milyen volt a hangszínük vagy, hogy mit mondtak.*
-Különös. De mindegy. Most fontosabb küldetésem van.
*Mondja elszántan és megindul a torony bejárata felél.*
-Különös. De mindegy. Most fontosabb küldetésem van.
*Mondja elszántan és megindul a torony bejárata felél.*
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-15 16:25:21
Üzenet elküldve: 2025-03-15 16:25:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Egyetlen további percet, de még másodpercet sem akar gondolni arra, amit a másik próbált meg segítségként nyújtani neki. Mégis a szövetei mélyére eszi magát az érzés. Tudja jól, hogy a szándék maga "jó", csakhogy torz. Ez az a mocsok, amit ha akarna sem tudna róla lemosni. Akárhány éjjelt tölthetnek el beszélgetéssel, nem fogja tudni megváltoztatni. Sok mindent talán igen, talán tud csiszolni, de alapvető, zsigerből jövő dolgokat nem. Vagy csak túl nagy áron, magát pedig nem fogja beáldozni a gyerekek kárára. Nincs ennyi ideje. És borzong még mindig, így kedve végképp nincs. Ilyenkor olyan érzés, mintha az emésztőbe köpte volna minden eddigi szavát. Minden eddigi kedvességét, gondoskodását. Egy lépést hátrálva persze jól tudja, hogy ez nem így van, de eluralkodott rajta az érzés. Mert valójában fél. Még mindig. Örök lenyomat az, ami itt történt, nem is olyan túl régen.*
- Így is szép vagy. *Mosolyog a másikra fáradtan, már-már elgyötörten. Aztán kissé oldódik a szorítás a mellkasában, mikor a lány is hajlandóságot mutat arra, hogy ideje lassan távozni. Az az egy éjjel pedig még belefér. Végtére is az előző is gyorsan elillant. Most kéne ébredniük, de most hajtják majd álomra a fejüket.*
- Megbeszéltük.
*Lefekszik végül az ágyba, akol a gondolatok már nem tiszták, csak értelmetlen zagyvaságok. Nincs arc köztük vagy éles kép, kivehető szavak. Csak a katyvasz, amiből ki is ragadja a másik. Szívesen válaszolna, de ahogy látja értelmetlen. Egy pillanat alatt alszik el a feketeség, benne pedig ébred fel a bűntudat. Újra. Nővér…
Nem pihent túl sokat. Álmok nem tudták zavarni, mert jóformán alvásnak sem lehetett nevezni azt, amit művelt, de legalább egy kicsit pihent. Még egy éjjelt kell túlvészelni, talán akkor jobban fog menni, hacsak nem a könyveket bújva telik el az is. De így történik, hiszen ezért jöttek. Viszont volt egy idő, mikor búcsút vett a lánytól, mert a tűz helyett már inkább a holddal szeretett volna foglalkozni és meglepő módon igen nagy tudásra tett szert. Amire a legbüszkébb, az az, ami képes és megvédi az elméjét mástól. Az olyasmiktől, amiket egyszer már itt kapott. Mindössze az hibádzik, hogy olyan fáradt, hogy képtelen lenne koncentrálni az elmezár felépítésére maga köré. A szavak mennének, de a többi… Mindössze újabb néhány órácskát alszik az indulás előtt, ezért a szokásosnál nehezebben készülődik. Most ő van sürgetve.*
- Szívem, hagyjál már. Azt sem tudom, hol vagyok. *Ásít, majd hideg vízzel megmossa az arcát, hogy legalább az legyen a segítségére. Persze észhez tér ő hamar, de még húzná vissza az ágy. *
- Mehetünk. De még ma a lakásomban alszok. Muszáj egy estét végig aludjak, a gyerekek biztos nem hagynának. *Nevet fel. Egy éjszakán már nem múlik, csak hadd töltse el egyedül. *
*Egyetlen további percet, de még másodpercet sem akar gondolni arra, amit a másik próbált meg segítségként nyújtani neki. Mégis a szövetei mélyére eszi magát az érzés. Tudja jól, hogy a szándék maga "jó", csakhogy torz. Ez az a mocsok, amit ha akarna sem tudna róla lemosni. Akárhány éjjelt tölthetnek el beszélgetéssel, nem fogja tudni megváltoztatni. Sok mindent talán igen, talán tud csiszolni, de alapvető, zsigerből jövő dolgokat nem. Vagy csak túl nagy áron, magát pedig nem fogja beáldozni a gyerekek kárára. Nincs ennyi ideje. És borzong még mindig, így kedve végképp nincs. Ilyenkor olyan érzés, mintha az emésztőbe köpte volna minden eddigi szavát. Minden eddigi kedvességét, gondoskodását. Egy lépést hátrálva persze jól tudja, hogy ez nem így van, de eluralkodott rajta az érzés. Mert valójában fél. Még mindig. Örök lenyomat az, ami itt történt, nem is olyan túl régen.*
- Így is szép vagy. *Mosolyog a másikra fáradtan, már-már elgyötörten. Aztán kissé oldódik a szorítás a mellkasában, mikor a lány is hajlandóságot mutat arra, hogy ideje lassan távozni. Az az egy éjjel pedig még belefér. Végtére is az előző is gyorsan elillant. Most kéne ébredniük, de most hajtják majd álomra a fejüket.*
- Megbeszéltük.
*Lefekszik végül az ágyba, akol a gondolatok már nem tiszták, csak értelmetlen zagyvaságok. Nincs arc köztük vagy éles kép, kivehető szavak. Csak a katyvasz, amiből ki is ragadja a másik. Szívesen válaszolna, de ahogy látja értelmetlen. Egy pillanat alatt alszik el a feketeség, benne pedig ébred fel a bűntudat. Újra. Nővér…
Nem pihent túl sokat. Álmok nem tudták zavarni, mert jóformán alvásnak sem lehetett nevezni azt, amit művelt, de legalább egy kicsit pihent. Még egy éjjelt kell túlvészelni, talán akkor jobban fog menni, hacsak nem a könyveket bújva telik el az is. De így történik, hiszen ezért jöttek. Viszont volt egy idő, mikor búcsút vett a lánytól, mert a tűz helyett már inkább a holddal szeretett volna foglalkozni és meglepő módon igen nagy tudásra tett szert. Amire a legbüszkébb, az az, ami képes és megvédi az elméjét mástól. Az olyasmiktől, amiket egyszer már itt kapott. Mindössze az hibádzik, hogy olyan fáradt, hogy képtelen lenne koncentrálni az elmezár felépítésére maga köré. A szavak mennének, de a többi… Mindössze újabb néhány órácskát alszik az indulás előtt, ezért a szokásosnál nehezebben készülődik. Most ő van sürgetve.*
- Szívem, hagyjál már. Azt sem tudom, hol vagyok. *Ásít, majd hideg vízzel megmossa az arcát, hogy legalább az legyen a segítségére. Persze észhez tér ő hamar, de még húzná vissza az ágy. *
- Mehetünk. De még ma a lakásomban alszok. Muszáj egy estét végig aludjak, a gyerekek biztos nem hagynának. *Nevet fel. Egy éjszakán már nem múlik, csak hadd töltse el egyedül. *
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-15 14:53:27
Üzenet elküldve: 2025-03-15 14:53:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Akkor is ő a főnök. A vipera talán nem egy a saját, sérült lelkéből letört szilánkok közül, de az ő testében lakik és az ő elméjén keresztül kapott ingerekből táplálkozik. Bármennyire is irritáló az a halk suttogás, amitől Mai is annyira viszolygott, csak ő most a fejében hallja őket, nem enged a sötét csábításnak. Nem fogja bántani a lányt csak azért, hogy az entitás egy jót lakmározzon. Van más, aki sokkalta jobb préda lenne. Például az az Eeyr boszorka, aki a tisztáson csinált belőle hülyét.*
- Ahogy gondolod. *Hatalmas szerencse, hogy Mai bár fáradt, az eszét még nem vesztette el, és visszautasítja az előnytelen ajánlatot. Nem biztos benne, hogy ha elfogadta volna, akkor is képes lenne megfékezni a viperában felerősödő, állatias ösztönöket.*
- Ugyan miért ne? Szép lennék az álmaimban is. *Természetesen csak viccelődik, nem akar ebben a ruhában aludni. El is kezd levetkőzni, és kényelmesbe bújni az alváshoz. Mindezt Mai előtt teszi, ő továbbra sem szégyenlős egy kicsit sem.*
- Hatokat is el tudnék még itt tölteni, de neked más teendőid vannak. *Ismétli a korábban hallottakat.* Most alszunk, aztán még tanulunk, pihenünk még egyet és a következő napkeltekor hazaindulunk. *Mondja el a tervét, amit Mai természetesen megvétózhat, ha meg akar. Azon kívül, hogy haza világosban fognak utazni, abból nem enged. Bár gyűlöli, mégis nappali fényben a legbiztonságosabb átkelni az ingoványon.
Mielőtt nyugovóra térnének, még feltesz egy kérdést, amiben valóban nincs semmilyen hátsó szándéka, egyszerűen ő is látja, hogy ha valaki mindig csak ad magából, de soha nem kap vissza, az előbb utóbb… elfogy… ahogy mondta. A választ is gyanakodva hallgatja, de nem fog vele vitatkozni.*
- Akkor jó. *Veszi tudomásul a hallottakat, majd eldől az ágy másik felén. Ő sem tervez már megszólalni, de még valami kikívánkozik belőle.*
- Clion a bátyám volt. Még jó, hogy megvédtem az elftől. Most sem döntenék másképp. Mai, azt hiszem, hogy miattad is képes lennék ölni, ha bajban lennél. Már nem csak egy bátyám, hanem egy nővérem is van. *Halványan elmosolyodik, aztán oldalra fordul az ágyban, és mire választ kaphatna, a teste úgy dönt, hogy mára elég volt. Mintha egyszerűen kikapcsolt volna, úgy nyomja el az álom.
Miután viszonylag sikerül kipihenniük magukat, a megbeszéltek szerint még egyszer, utoljára a könyvek fölé ülnek, a következő éjszakát viszont nem töltik ébren virrasztva, azt szintén átalusszák. Napkelte után Nori már a távozásra készül, szép ruha helyett nadrág, bakancs, kényelmes blúz és a vértje van rajta, épp az ágyon ülve szórja bele a hátizsákjába a cuccait, amik még elől vannak.*
- Kész vagy már? *Ezúttal ő sürgeti Mait úgy, ahogy ő tette vele, mikor a könyvtár és a tudás volt a cél. Most valahol kalandra készülnek, ami viszont az ő kedvenc időtöltése.*
*Akkor is ő a főnök. A vipera talán nem egy a saját, sérült lelkéből letört szilánkok közül, de az ő testében lakik és az ő elméjén keresztül kapott ingerekből táplálkozik. Bármennyire is irritáló az a halk suttogás, amitől Mai is annyira viszolygott, csak ő most a fejében hallja őket, nem enged a sötét csábításnak. Nem fogja bántani a lányt csak azért, hogy az entitás egy jót lakmározzon. Van más, aki sokkalta jobb préda lenne. Például az az Eeyr boszorka, aki a tisztáson csinált belőle hülyét.*
- Ahogy gondolod. *Hatalmas szerencse, hogy Mai bár fáradt, az eszét még nem vesztette el, és visszautasítja az előnytelen ajánlatot. Nem biztos benne, hogy ha elfogadta volna, akkor is képes lenne megfékezni a viperában felerősödő, állatias ösztönöket.*
- Ugyan miért ne? Szép lennék az álmaimban is. *Természetesen csak viccelődik, nem akar ebben a ruhában aludni. El is kezd levetkőzni, és kényelmesbe bújni az alváshoz. Mindezt Mai előtt teszi, ő továbbra sem szégyenlős egy kicsit sem.*
- Hatokat is el tudnék még itt tölteni, de neked más teendőid vannak. *Ismétli a korábban hallottakat.* Most alszunk, aztán még tanulunk, pihenünk még egyet és a következő napkeltekor hazaindulunk. *Mondja el a tervét, amit Mai természetesen megvétózhat, ha meg akar. Azon kívül, hogy haza világosban fognak utazni, abból nem enged. Bár gyűlöli, mégis nappali fényben a legbiztonságosabb átkelni az ingoványon.
Mielőtt nyugovóra térnének, még feltesz egy kérdést, amiben valóban nincs semmilyen hátsó szándéka, egyszerűen ő is látja, hogy ha valaki mindig csak ad magából, de soha nem kap vissza, az előbb utóbb… elfogy… ahogy mondta. A választ is gyanakodva hallgatja, de nem fog vele vitatkozni.*
- Akkor jó. *Veszi tudomásul a hallottakat, majd eldől az ágy másik felén. Ő sem tervez már megszólalni, de még valami kikívánkozik belőle.*
- Clion a bátyám volt. Még jó, hogy megvédtem az elftől. Most sem döntenék másképp. Mai, azt hiszem, hogy miattad is képes lennék ölni, ha bajban lennél. Már nem csak egy bátyám, hanem egy nővérem is van. *Halványan elmosolyodik, aztán oldalra fordul az ágyban, és mire választ kaphatna, a teste úgy dönt, hogy mára elég volt. Mintha egyszerűen kikapcsolt volna, úgy nyomja el az álom.
Miután viszonylag sikerül kipihenniük magukat, a megbeszéltek szerint még egyszer, utoljára a könyvek fölé ülnek, a következő éjszakát viszont nem töltik ébren virrasztva, azt szintén átalusszák. Napkelte után Nori már a távozásra készül, szép ruha helyett nadrág, bakancs, kényelmes blúz és a vértje van rajta, épp az ágyon ülve szórja bele a hátizsákjába a cuccait, amik még elől vannak.*
- Kész vagy már? *Ezúttal ő sürgeti Mait úgy, ahogy ő tette vele, mikor a könyvtár és a tudás volt a cél. Most valahol kalandra készülnek, ami viszont az ő kedvenc időtöltése.*
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-14 10:29:53
Üzenet elküldve: 2025-03-14 10:29:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*A másik testében élő vipera egy olyasfajta dolog, amit hajlamos elfelejteni. Túlmutat mindenen, ami ő. Persze elkezdte használni a mágiát, foglalkozik a sötét istenséggel gondolati szinten, hogy a húgát mentse, vagy terelje tőle jobb irányba, de ez az entitás más. Elképzelhetetlen, s inkább tulajdonítja a lány elborult ötleteinek a hallott szavakat, mintsem annak, hogy valaki belül erre ösztökéli. Olyan, ami nem a sérült lelke egy része, hanem tőle teljesen kívülálló. Ritkán sejlik csak fel benne, akkor sem akar róla tudomást venni, pedig kellene. Ahogy azt a karkötőt is le kéne egy hanyag mozdulattal szakítani. Talán azt is valami erő tartja azon a csuklón?
Elfáradt már bármin is gondolkodni, de az biztos, hogy rosszul van az imént felhozott „segítségtől”. Van, hogy ő is üvölteni tudna. Van, hogy szívesen vágná falhoz azt, ami a keze ügyébe kerül, de a jótékony elfojtásban hisz, sokszor a saját, de leginkább mások szemei előtt. Így most sem rezdül az arca sem.*
- Én sem vagyok mindig erős, de az álmok mások. Lehet fejtegetni, lehet belőlük tanulni, rálátni általuk magunkra, de nekem most más teendőim vannak. Nem érek rá erre. *Talán az indulat szól belőle, még ha nem is hallani a hangjából. Tényleg nincs. Kezdi ismét égetni, hogy haza kellene jutniuk, főleg neki. Harmincegy. Ennyi gyerek vár rá és ő ehelyett olyannal van, akinek az első gondolata a segítségről az, hogy meg kellene átkozni, amit áldásként próbál előadni. A lényeg, hogy megint nem saját magát választja.*
- Jó, de azért ma ne ebben aludj. *Kitekint az ablakon újra. Reggel lesz, pillanatokon belül. Megrázza a fejét.* - Neked mennyi időre van még szükséged itt a toronyban? Már azt sem tudom, hány nap telt el, nem éjjel alszunk. *Mosolyog, majd mosakodásba kezd, és magára ölti a hálóruháját, bár cseppet sem biztos, hogy most el tudna aludni. Talán botorság volt ide bejönni, ülhetett volna még a könyvek fölött. Már majdnem képes és visszaöltözik, ekkor hall egy kérdést, ami mintha tényleg csak rá irányulna. Nem lát mögötte semmit. El is csodálkozik, emellett mélyen elszomorodik. Hát éppen ez az… nem vár cserébe semmit, de attól még lehetnének olyanok körülötte, akik nem is „cserébe” akarnak adni, hanem mert pusztán ez jön belőlük. Megfordul, majd bájosan kezd mosolyogni. Egy pillanatra sem hiheti senki, hogy nem érzi jól magát a szerepben, amit magára aggatott.*
- Dehogy. Nekem így a jó. Majd ad az, aki magától akar, nem pedig cserébe. Ha pedig nem, hát én akkor is ilyen maradok. Hidd el, jól vagyok.
*Ül le az ágy szélére, ha tehetné meg sem szólalna már.*
*A másik testében élő vipera egy olyasfajta dolog, amit hajlamos elfelejteni. Túlmutat mindenen, ami ő. Persze elkezdte használni a mágiát, foglalkozik a sötét istenséggel gondolati szinten, hogy a húgát mentse, vagy terelje tőle jobb irányba, de ez az entitás más. Elképzelhetetlen, s inkább tulajdonítja a lány elborult ötleteinek a hallott szavakat, mintsem annak, hogy valaki belül erre ösztökéli. Olyan, ami nem a sérült lelke egy része, hanem tőle teljesen kívülálló. Ritkán sejlik csak fel benne, akkor sem akar róla tudomást venni, pedig kellene. Ahogy azt a karkötőt is le kéne egy hanyag mozdulattal szakítani. Talán azt is valami erő tartja azon a csuklón?
Elfáradt már bármin is gondolkodni, de az biztos, hogy rosszul van az imént felhozott „segítségtől”. Van, hogy ő is üvölteni tudna. Van, hogy szívesen vágná falhoz azt, ami a keze ügyébe kerül, de a jótékony elfojtásban hisz, sokszor a saját, de leginkább mások szemei előtt. Így most sem rezdül az arca sem.*
- Én sem vagyok mindig erős, de az álmok mások. Lehet fejtegetni, lehet belőlük tanulni, rálátni általuk magunkra, de nekem most más teendőim vannak. Nem érek rá erre. *Talán az indulat szól belőle, még ha nem is hallani a hangjából. Tényleg nincs. Kezdi ismét égetni, hogy haza kellene jutniuk, főleg neki. Harmincegy. Ennyi gyerek vár rá és ő ehelyett olyannal van, akinek az első gondolata a segítségről az, hogy meg kellene átkozni, amit áldásként próbál előadni. A lényeg, hogy megint nem saját magát választja.*
- Jó, de azért ma ne ebben aludj. *Kitekint az ablakon újra. Reggel lesz, pillanatokon belül. Megrázza a fejét.* - Neked mennyi időre van még szükséged itt a toronyban? Már azt sem tudom, hány nap telt el, nem éjjel alszunk. *Mosolyog, majd mosakodásba kezd, és magára ölti a hálóruháját, bár cseppet sem biztos, hogy most el tudna aludni. Talán botorság volt ide bejönni, ülhetett volna még a könyvek fölött. Már majdnem képes és visszaöltözik, ekkor hall egy kérdést, ami mintha tényleg csak rá irányulna. Nem lát mögötte semmit. El is csodálkozik, emellett mélyen elszomorodik. Hát éppen ez az… nem vár cserébe semmit, de attól még lehetnének olyanok körülötte, akik nem is „cserébe” akarnak adni, hanem mert pusztán ez jön belőlük. Megfordul, majd bájosan kezd mosolyogni. Egy pillanatra sem hiheti senki, hogy nem érzi jól magát a szerepben, amit magára aggatott.*
- Dehogy. Nekem így a jó. Majd ad az, aki magától akar, nem pedig cserébe. Ha pedig nem, hát én akkor is ilyen maradok. Hidd el, jól vagyok.
*Ül le az ágy szélére, ha tehetné meg sem szólalna már.*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-13 19:33:25
Üzenet elküldve: 2025-03-13 19:33:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Jobban járt volna, ha egész egyszerűen csendben marad, és élvezi, hogy szeretik. Csakhogy nincs ahhoz hozzászokva, hogy anélkül kap valamit, hogy cserébe ne kéne neki is adnia. Gyerekként ölnie kellett az ételért, most pedig engedelmeskednie a hatalomért. A Drasszéra Gorra éhes. Rá is pillant a karkötőjére, mert talán már nem is ő, hanem a vipera mondatja ki vele a Mai számára meglehetősen előnytelen ajánlatot. Az entitás nem csak vérrel, rettegéssel is jól tud lakni. Félrehúzza a száját.*
- Valóban nem. Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. Nem is értem, hogy mit gondoltam. Persze, hogy nincs rá szükséged. Te elég erős vagy a segítségem nélkül is. Erősebb, mint bárki. *Cinikusnak hangozhatnak a szavai, de őszintén mondja. Le akarja venni a karkötőjét. Először érzi ezt, mióta rajta van. Mintha az is egyfajta bilincs volna.
Mai most is jól játssza a játékot, nem veszi észre rajta a feszültséget, már csak azért sem, mert mikor az ágyhoz sétál, már háttal áll neki, és a fűzőjével babrál, mielőtt úgy döntene, hogy mégsem oldja ki, közben az ágya mellett pihenő kardjára téved a tekintete. Van rá egy mód, hogy levehesse a karkötőt. Most pont annak köszönhetően halhatatlan, de ha azért oltaná ki a saját életét, hogy megszabaduljon tőle, vajon akkor is megmenti a vipera? Kirázza a hideg attól, ahogy erre gondol, fázósan meg is simogatja a karjait, majd inkább félrenéz a mesterkardról. Most már tudja, hogy kell használni, mégsem akarja látni.*
- Igen, mert úgy rám csomóztad, hogy nem tudtam levenni. De most már le tudom. Csak nem akarom. Tetszik. *Legutóbb is le tudta volna venni, ha ő irányított volna, de most már mindegy. Aludni talán nem akar benne, de még vár azzal, hogy kibújjon belőle. A szép ruha most az ő álcája. Ez is egy játék. Még saját magát is meg tudja vele téveszteni. Ha valamit szépen becsomagolsz, mindjárt jobbnak tűnik annál, mint ami valójában.*
- Mai, én nem értem. *Fárad ő is, így egyre jobban összekuszálódnak a gondolatok a fejében, de inkább kiengedi őket, nem hagyja, hogy túlfeszítsék az elméjét.* Hogy lehet állandóan csak adni, de nem várni érte cserébe semmit? Nem fogsz egy idő után… elfogyni miatta? *Eeyr szajkózik állandóan ilyeneket, hogy mindig önzetlenül kell másokon segíteni, és közben a városát porig rombolták a lázadók. Mindenesetre az istenekről most nem szól egy szót sem. Annyi esze van, hogy velük ne borítsa ki a félvér lányt.*
*Jobban járt volna, ha egész egyszerűen csendben marad, és élvezi, hogy szeretik. Csakhogy nincs ahhoz hozzászokva, hogy anélkül kap valamit, hogy cserébe ne kéne neki is adnia. Gyerekként ölnie kellett az ételért, most pedig engedelmeskednie a hatalomért. A Drasszéra Gorra éhes. Rá is pillant a karkötőjére, mert talán már nem is ő, hanem a vipera mondatja ki vele a Mai számára meglehetősen előnytelen ajánlatot. Az entitás nem csak vérrel, rettegéssel is jól tud lakni. Félrehúzza a száját.*
- Valóban nem. Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. Nem is értem, hogy mit gondoltam. Persze, hogy nincs rá szükséged. Te elég erős vagy a segítségem nélkül is. Erősebb, mint bárki. *Cinikusnak hangozhatnak a szavai, de őszintén mondja. Le akarja venni a karkötőjét. Először érzi ezt, mióta rajta van. Mintha az is egyfajta bilincs volna.
Mai most is jól játssza a játékot, nem veszi észre rajta a feszültséget, már csak azért sem, mert mikor az ágyhoz sétál, már háttal áll neki, és a fűzőjével babrál, mielőtt úgy döntene, hogy mégsem oldja ki, közben az ágya mellett pihenő kardjára téved a tekintete. Van rá egy mód, hogy levehesse a karkötőt. Most pont annak köszönhetően halhatatlan, de ha azért oltaná ki a saját életét, hogy megszabaduljon tőle, vajon akkor is megmenti a vipera? Kirázza a hideg attól, ahogy erre gondol, fázósan meg is simogatja a karjait, majd inkább félrenéz a mesterkardról. Most már tudja, hogy kell használni, mégsem akarja látni.*
- Igen, mert úgy rám csomóztad, hogy nem tudtam levenni. De most már le tudom. Csak nem akarom. Tetszik. *Legutóbb is le tudta volna venni, ha ő irányított volna, de most már mindegy. Aludni talán nem akar benne, de még vár azzal, hogy kibújjon belőle. A szép ruha most az ő álcája. Ez is egy játék. Még saját magát is meg tudja vele téveszteni. Ha valamit szépen becsomagolsz, mindjárt jobbnak tűnik annál, mint ami valójában.*
- Mai, én nem értem. *Fárad ő is, így egyre jobban összekuszálódnak a gondolatok a fejében, de inkább kiengedi őket, nem hagyja, hogy túlfeszítsék az elméjét.* Hogy lehet állandóan csak adni, de nem várni érte cserébe semmit? Nem fogsz egy idő után… elfogyni miatta? *Eeyr szajkózik állandóan ilyeneket, hogy mindig önzetlenül kell másokon segíteni, és közben a városát porig rombolták a lázadók. Mindenesetre az istenekről most nem szól egy szót sem. Annyi esze van, hogy velük ne borítsa ki a félvér lányt.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-13 18:36:08
Üzenet elküldve: 2025-03-13 18:36:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Annyit beszélt, hogy kiszáradt a szája. A szer hatása talán elmúlt, de a felébresztett gondolatok már ott cikáznak a fejében és ideje sincs rá, hogy leülepedjen, mert a másik folyamatosan tornáztatja a tekervényeit mással. Elég mára a szavakból. Kitekintve az ablakon, már dereng az ég alja. Újabb áttanult és beszélgetett éjjel. Elfáradt és igazából szeretne egyedül lenni, mert ha valamit, azt nem tud soha. Az utolsó ilyen próbálkozását is keresztbe húzták és jelenleg fogalma sincs, hogy van-e tovább értelme annak az egyezségnek, amit azzal kötött meg, aki azt az egyetlen napját is felforgatta. Napját? Bár csak a napját. Eszébe sem tudott igazán jutni, amióta a lánnyal van. Nem hogy Grael, a gyerekek sem, saját maga pedig… sehol nincs. Volt pár igen jó ötlete, de elfelejtette hiányolni a kölyköket. Mindent a leghátrébb sorol, amikor mellette, vagy a közelében van a feketeség, mert kiköveteli. Ha nem a szomorúságával, hisztijével, akkor az átkával, vagy az elveszettségével. Szereti őt, tényleg. De ez a szeretet már igen régóta fáj.
Amikor megöleli, egy kis időre visszajön az az érzelem, ami akkor fogta el, amikor először voltak így. Amikor jó volt összegabalyodva aludni. Akkor talán nevetni is tudtak. Most csak egy elmét próbál kihúzni a szurokból, beletéve az összes maradék energiáját és még csak az sem biztos, hogy lesz eredménye. Eredménye? Az sem biztos, hogy túléli ezt a kapcsolatot a lánnyal. Ha össze köti őket a vér, ha nem. Úgy szeretne hinni benne. Nem tud eltávolodni az érzéstől, de mégis szorítja, mintha így eltűnhetne belőle az a sok szörnyűség. Mikor eltávolodnak, muszáj rezzenéstelennek maradnia. *
- Nem kértem tőled semmit. Nem kell cserébe semmi, ez nem valami… üzlet. *Semmi, amit kényszeresen adnak. Amit kérhetne, az nem megfogalmazható. Nem teljesíthető olyannak, akiben nincs benne. Az álmoknál muszáj nyelnie egyet, de még mindig nem moccannak az arcizmai egy halvány mosolyon kívül.*
- Megbékéltem már velük. Nincs erre szükség. *Mond csak ennyit. Rázza a hideg újra a másiktól. Nem, semmit nem ér itt semmi. Tudja jól, hogy ezzel mit akar mondani. És még azt hiszi, hogy segítség? Hiszen ő tanította meg neki, hogy vannak álmok, amikből nincs kiút. Nem. Nem így, nem ebben akar megedződni. Ökölbe szorul a keze, amit a háta mögé rejt. Feszült. Hamar rájött, hogy az az egyezségnek maradnia kell. Meg kell ettől őt védeni, de ha nem, akkor magát fogja. Az ágy felé indul, ő bizony egy mozdulattal veti le a ruháját és keresi meg a mosdótálat. Ha még nem is alszanak, szinte kényszeresen akar lemosni magáról valamit.*
- Aludtál már ilyenben. *Nevet fel, bár nem őszintén, de ismét játszania kell.*
*Annyit beszélt, hogy kiszáradt a szája. A szer hatása talán elmúlt, de a felébresztett gondolatok már ott cikáznak a fejében és ideje sincs rá, hogy leülepedjen, mert a másik folyamatosan tornáztatja a tekervényeit mással. Elég mára a szavakból. Kitekintve az ablakon, már dereng az ég alja. Újabb áttanult és beszélgetett éjjel. Elfáradt és igazából szeretne egyedül lenni, mert ha valamit, azt nem tud soha. Az utolsó ilyen próbálkozását is keresztbe húzták és jelenleg fogalma sincs, hogy van-e tovább értelme annak az egyezségnek, amit azzal kötött meg, aki azt az egyetlen napját is felforgatta. Napját? Bár csak a napját. Eszébe sem tudott igazán jutni, amióta a lánnyal van. Nem hogy Grael, a gyerekek sem, saját maga pedig… sehol nincs. Volt pár igen jó ötlete, de elfelejtette hiányolni a kölyköket. Mindent a leghátrébb sorol, amikor mellette, vagy a közelében van a feketeség, mert kiköveteli. Ha nem a szomorúságával, hisztijével, akkor az átkával, vagy az elveszettségével. Szereti őt, tényleg. De ez a szeretet már igen régóta fáj.
Amikor megöleli, egy kis időre visszajön az az érzelem, ami akkor fogta el, amikor először voltak így. Amikor jó volt összegabalyodva aludni. Akkor talán nevetni is tudtak. Most csak egy elmét próbál kihúzni a szurokból, beletéve az összes maradék energiáját és még csak az sem biztos, hogy lesz eredménye. Eredménye? Az sem biztos, hogy túléli ezt a kapcsolatot a lánnyal. Ha össze köti őket a vér, ha nem. Úgy szeretne hinni benne. Nem tud eltávolodni az érzéstől, de mégis szorítja, mintha így eltűnhetne belőle az a sok szörnyűség. Mikor eltávolodnak, muszáj rezzenéstelennek maradnia. *
- Nem kértem tőled semmit. Nem kell cserébe semmi, ez nem valami… üzlet. *Semmi, amit kényszeresen adnak. Amit kérhetne, az nem megfogalmazható. Nem teljesíthető olyannak, akiben nincs benne. Az álmoknál muszáj nyelnie egyet, de még mindig nem moccannak az arcizmai egy halvány mosolyon kívül.*
- Megbékéltem már velük. Nincs erre szükség. *Mond csak ennyit. Rázza a hideg újra a másiktól. Nem, semmit nem ér itt semmi. Tudja jól, hogy ezzel mit akar mondani. És még azt hiszi, hogy segítség? Hiszen ő tanította meg neki, hogy vannak álmok, amikből nincs kiút. Nem. Nem így, nem ebben akar megedződni. Ökölbe szorul a keze, amit a háta mögé rejt. Feszült. Hamar rájött, hogy az az egyezségnek maradnia kell. Meg kell ettől őt védeni, de ha nem, akkor magát fogja. Az ágy felé indul, ő bizony egy mozdulattal veti le a ruháját és keresi meg a mosdótálat. Ha még nem is alszanak, szinte kényszeresen akar lemosni magáról valamit.*
- Aludtál már ilyenben. *Nevet fel, bár nem őszintén, de ismét játszania kell.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-13 17:45:04
Üzenet elküldve: 2025-03-13 17:45:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Számára egyértelmű, hogy Mait akarja, de mégis, akárhányszor elindul felé, valamilyen érthetetlen módon nem a karjai közt, hanem a fekete mocsokban köt ki. Ez is az ő hibája volna? Annak ellenére, hogy meg van győződve róla, hogy a helyes úton jár, állandóan a rosszat választja? Valaki szórakozik vele? Az elméje, vagy valami más? Mi az, ami minduntalan félrevezeti őt? És hogyan lehet legyőzni? Na, és a láncok? El kéne fogadnia őket? Önként kellene nyújtania a kezeit, és elviselni azt a hideg borzongást a csuklóin, míg észre nem veszik, hogy nincs rá szükség, hogy rajta legyenek? Tényleg nincs? Egy idő után elég lesz csak egy ketrec, amiből szintén kiengedik, ha jól viselkedik majd?
A hosszúra nyúló beszélgetés kevés választ adott neki, kérdésből viszont akadt bőven, de a célhoz az első lépést is meg kell tenni. Egy valami azonban egészen biztosan megragadt az elméjében. Mindig az aktuálisan legjobb döntés kell meghoznia, és ha később mégis rossznak bizonyul, együtt kell vele élnie. Ő egy szörnyeteg. Volt. De nem muszáj annak maradni.
A szobájukig vezető út talán nem is elég hosszú ahhoz, hogy elég ideje legyen elraktározni, és a polc megfelelő helyére pakolni mindent, amit kapott. Napokba, hatokba fog telni, míg az elültetett magvak elkezdenek kirügyezni, de ott vannak. Azt szokták mondani, hogy a fekete földből nő a legszebb virág.
Most azonban nem vágyik másra, csak egy újabb, finom ölelésre. Ugyanolyanra, mint amit korábban kapott, de most szeretné élvezni is.*
- Köszönöm! *Ahogy érzi magán a gyengéd fél-elf karokat, ő is átöleli Mait, de most nem szorítja magához, nem suttog semmit ijesztően a fülébe, csak odabújik hozzá, és ellazul az ölelésben úgy, ahogy tőle követelte tegnap ugyanezt. Csakhogy tőle nem várják el. Egyszerűen biztonságban érzi magát vele, így most jó. Mai háta mögött az ablakot bámulja, és könnyei síri csendben kezdenek folyni közben. Kiélvezi a végtelennek tűnő, néhány pár percet a szeretetben, majd mikor elszakadnak egymástól, úgy próbálja letörölni a könnycseppeket, hogy Mainak ne tűnjön fel, hogy sírt, és a fekete festék is szép maradjon a szemei körül. Természetesen mindkettő lehetetlen.*
- Én nem tudok neked ennyit adni. Nem vagyok hozzá elég jó. *Vallja be szégyenkezve, hogy gyakorlatilag semmit nem tud adni a jóságáért cserébe, pedig egy üzlet mindig arról szól, hogy mindkét fél jól jár.*
- Talán a rémálmaiddal kapcsolatban. Azokhoz értek, és segíthetek legyőzni őket. Az kell hozzá, hogy őszintén nézz velük szembe. Oda kell állnod, és befogadni őket, majd rájuk nézni és azt üvölteni, hogy feletted nincs hatalmuk. Ha akarod, és vállalod. Nem most, mert veszélyes és fárasztó lehet. Hazáig gondold át… *Az ágyához lép ezután, és a fűzője zsinórjához nyúl, hogy elkezdjen levetkőzni, de végül nem oldja ki.*
- Hmm. Nem akarom levenni ezt a ruhát. *Élvezi, hogy szép lehet. A szörnyetegek rondák szoktak lenni, de ő most szép.*
*Számára egyértelmű, hogy Mait akarja, de mégis, akárhányszor elindul felé, valamilyen érthetetlen módon nem a karjai közt, hanem a fekete mocsokban köt ki. Ez is az ő hibája volna? Annak ellenére, hogy meg van győződve róla, hogy a helyes úton jár, állandóan a rosszat választja? Valaki szórakozik vele? Az elméje, vagy valami más? Mi az, ami minduntalan félrevezeti őt? És hogyan lehet legyőzni? Na, és a láncok? El kéne fogadnia őket? Önként kellene nyújtania a kezeit, és elviselni azt a hideg borzongást a csuklóin, míg észre nem veszik, hogy nincs rá szükség, hogy rajta legyenek? Tényleg nincs? Egy idő után elég lesz csak egy ketrec, amiből szintén kiengedik, ha jól viselkedik majd?
A hosszúra nyúló beszélgetés kevés választ adott neki, kérdésből viszont akadt bőven, de a célhoz az első lépést is meg kell tenni. Egy valami azonban egészen biztosan megragadt az elméjében. Mindig az aktuálisan legjobb döntés kell meghoznia, és ha később mégis rossznak bizonyul, együtt kell vele élnie. Ő egy szörnyeteg. Volt. De nem muszáj annak maradni.
A szobájukig vezető út talán nem is elég hosszú ahhoz, hogy elég ideje legyen elraktározni, és a polc megfelelő helyére pakolni mindent, amit kapott. Napokba, hatokba fog telni, míg az elültetett magvak elkezdenek kirügyezni, de ott vannak. Azt szokták mondani, hogy a fekete földből nő a legszebb virág.
Most azonban nem vágyik másra, csak egy újabb, finom ölelésre. Ugyanolyanra, mint amit korábban kapott, de most szeretné élvezni is.*
- Köszönöm! *Ahogy érzi magán a gyengéd fél-elf karokat, ő is átöleli Mait, de most nem szorítja magához, nem suttog semmit ijesztően a fülébe, csak odabújik hozzá, és ellazul az ölelésben úgy, ahogy tőle követelte tegnap ugyanezt. Csakhogy tőle nem várják el. Egyszerűen biztonságban érzi magát vele, így most jó. Mai háta mögött az ablakot bámulja, és könnyei síri csendben kezdenek folyni közben. Kiélvezi a végtelennek tűnő, néhány pár percet a szeretetben, majd mikor elszakadnak egymástól, úgy próbálja letörölni a könnycseppeket, hogy Mainak ne tűnjön fel, hogy sírt, és a fekete festék is szép maradjon a szemei körül. Természetesen mindkettő lehetetlen.*
- Én nem tudok neked ennyit adni. Nem vagyok hozzá elég jó. *Vallja be szégyenkezve, hogy gyakorlatilag semmit nem tud adni a jóságáért cserébe, pedig egy üzlet mindig arról szól, hogy mindkét fél jól jár.*
- Talán a rémálmaiddal kapcsolatban. Azokhoz értek, és segíthetek legyőzni őket. Az kell hozzá, hogy őszintén nézz velük szembe. Oda kell állnod, és befogadni őket, majd rájuk nézni és azt üvölteni, hogy feletted nincs hatalmuk. Ha akarod, és vállalod. Nem most, mert veszélyes és fárasztó lehet. Hazáig gondold át… *Az ágyához lép ezután, és a fűzője zsinórjához nyúl, hogy elkezdjen levetkőzni, de végül nem oldja ki.*
- Hmm. Nem akarom levenni ezt a ruhát. *Élvezi, hogy szép lehet. A szörnyetegek rondák szoktak lenni, de ő most szép.*
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-13 09:45:58
Üzenet elküldve: 2025-03-13 09:45:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Ha ragaszkodik, hát ragaszkodjon. Legalább van, amit sziklaszilárdan tud a másik. Bármiben is akar maradni, abban fog, csak néha kibogozhatatlan, hogy a saját fekete mocskában akar maradni, vagy Mai mellett.
Elmosolyodik. Bárminek lehet nevezni, mégsem mindegy, hogy mi hangzik el. A láncok túl ridegek, hűvösek a csuklón. De ha csak korlátoknak hívjuk őket, a saját korlátaiknak, nem máséinak, egyből más az egész. Szükségesnek véli, csak át kell formálni élhetővé.*
- Nézd, kellenek a határok. Ha mindenki mindenen áthatolhatna, oda lenne a világ. De majd egyszer érteni fogod, amit mondok.
*Nézi a lányt. Tényleg fogja érteni. De jól fogja érteni? A másik kifakadását jól tűri. Belül persze hevesen kalapál a szíve a hallottak miatt, de ez már nem újdonság a számára. Így egy csokorba gyűjtve azért üt. De nem tud ítélkezve a feketeségre tekinteni. Nem lehet változtatni azon, amit már elkövetett. Meg kell látnia benne, hogy azt is hátra lehet hagyni. A felelősségvállalást már nem nézi ki belőle, de azt még igen, hogy ezen gondolatok után képes és másként cselekszik. De az már rajta fog múlni.*
- Igen, ez a te felelősséged, mert te tetted meg. De már megtetted, és minden tudásom szerint az időt nem lehet visszaforgatni. De egy valamit tudsz: többet nem elkövetni hasonlót, főleg, ha visszagondolsz ezekre és bánt téged. Látod? Érted az egészet. Most már csak azt értsd meg, hogy a döntéseid innentől a te döntéseid és nem máséi. *Noha ott van az istene, akinek a kiszabott feladataira már nem lehet pusztán így tekinteni, de valójában állhat ellen. Akkor újabb döntési helyzetben lesz. Mert mondhat nemet, vállalva azt, ami érte jár. De nem fog neki nemet mondani. Ezt valahol tudja. Távolról nézve ezzel sincs baj, ha megbékél azzal, hogy mit tett. Hogy kit veszít vele. De nem Sa'Tereth-re fogja vetíteni ezt a gondolatát, hanem arra a kannibál tuskóra.*
- Clion-t megvédted. Melyik fájt volna jobban abban a helyzetben? Nem most, amikor már eltűnt az életedből, hanem akkor és ott. Hogy megvédd, akit szeretsz. Ha ott hagyod, azzal kevésbé birkóztál volna meg. Én is megteszek mindent azokért, akit szeretek. Ez néha minket bánt. Ezeket hívjuk döntésnek. Ha azzal békéltél volna meg jobban, hogy hagyod veszni és nem szennyezed be a kezed akkor az lett volna a helyes. Néha csak két rossz közül lehet választani. De ha nem sötétséggel veszed körbe magad, akkor nem sötét helyzetek közül kell majd választanod.
*Zárja most már rövidre. És most magának is ezt az okítást mondja. Erre nem akar választ sem. Kicsit még mindig fáj neki, hogy újra csak és kizárólag a másik helyzetével foglalkoznak. De ez jutott. Több magot már nem ültethet ma el, azt nem tudná befogadni, talán egyikőjük sem. És elfáradt.
Visszatérve a szobához megtorpan, amikor a lány az ölelését kéri. Szelíden elmosolyodik, közel lép hozzá és a karjaiba zárja. Most azért neki sem olyan rossz ez, tudja, hogy szüksége van rá a lánynak. El sem engedi egy ideig, miközben a saját gondolatai forognak a fejében. Neki is tisztáznia kellene őket végre. Papírra van szüksége, a naplójára, az mindig segít. Megint csak ad és ad. Talán kicsit nyer is most ezzel, de ha nem? Akkor rá is vár végre az a döntés. Tényleg nehéz.*
*Ha ragaszkodik, hát ragaszkodjon. Legalább van, amit sziklaszilárdan tud a másik. Bármiben is akar maradni, abban fog, csak néha kibogozhatatlan, hogy a saját fekete mocskában akar maradni, vagy Mai mellett.
Elmosolyodik. Bárminek lehet nevezni, mégsem mindegy, hogy mi hangzik el. A láncok túl ridegek, hűvösek a csuklón. De ha csak korlátoknak hívjuk őket, a saját korlátaiknak, nem máséinak, egyből más az egész. Szükségesnek véli, csak át kell formálni élhetővé.*
- Nézd, kellenek a határok. Ha mindenki mindenen áthatolhatna, oda lenne a világ. De majd egyszer érteni fogod, amit mondok.
*Nézi a lányt. Tényleg fogja érteni. De jól fogja érteni? A másik kifakadását jól tűri. Belül persze hevesen kalapál a szíve a hallottak miatt, de ez már nem újdonság a számára. Így egy csokorba gyűjtve azért üt. De nem tud ítélkezve a feketeségre tekinteni. Nem lehet változtatni azon, amit már elkövetett. Meg kell látnia benne, hogy azt is hátra lehet hagyni. A felelősségvállalást már nem nézi ki belőle, de azt még igen, hogy ezen gondolatok után képes és másként cselekszik. De az már rajta fog múlni.*
- Igen, ez a te felelősséged, mert te tetted meg. De már megtetted, és minden tudásom szerint az időt nem lehet visszaforgatni. De egy valamit tudsz: többet nem elkövetni hasonlót, főleg, ha visszagondolsz ezekre és bánt téged. Látod? Érted az egészet. Most már csak azt értsd meg, hogy a döntéseid innentől a te döntéseid és nem máséi. *Noha ott van az istene, akinek a kiszabott feladataira már nem lehet pusztán így tekinteni, de valójában állhat ellen. Akkor újabb döntési helyzetben lesz. Mert mondhat nemet, vállalva azt, ami érte jár. De nem fog neki nemet mondani. Ezt valahol tudja. Távolról nézve ezzel sincs baj, ha megbékél azzal, hogy mit tett. Hogy kit veszít vele. De nem Sa'Tereth-re fogja vetíteni ezt a gondolatát, hanem arra a kannibál tuskóra.*
- Clion-t megvédted. Melyik fájt volna jobban abban a helyzetben? Nem most, amikor már eltűnt az életedből, hanem akkor és ott. Hogy megvédd, akit szeretsz. Ha ott hagyod, azzal kevésbé birkóztál volna meg. Én is megteszek mindent azokért, akit szeretek. Ez néha minket bánt. Ezeket hívjuk döntésnek. Ha azzal békéltél volna meg jobban, hogy hagyod veszni és nem szennyezed be a kezed akkor az lett volna a helyes. Néha csak két rossz közül lehet választani. De ha nem sötétséggel veszed körbe magad, akkor nem sötét helyzetek közül kell majd választanod.
*Zárja most már rövidre. És most magának is ezt az okítást mondja. Erre nem akar választ sem. Kicsit még mindig fáj neki, hogy újra csak és kizárólag a másik helyzetével foglalkoznak. De ez jutott. Több magot már nem ültethet ma el, azt nem tudná befogadni, talán egyikőjük sem. És elfáradt.
Visszatérve a szobához megtorpan, amikor a lány az ölelését kéri. Szelíden elmosolyodik, közel lép hozzá és a karjaiba zárja. Most azért neki sem olyan rossz ez, tudja, hogy szüksége van rá a lánynak. El sem engedi egy ideig, miközben a saját gondolatai forognak a fejében. Neki is tisztáznia kellene őket végre. Papírra van szüksége, a naplójára, az mindig segít. Megint csak ad és ad. Talán kicsit nyer is most ezzel, de ha nem? Akkor rá is vár végre az a döntés. Tényleg nehéz.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-13 06:51:54
Üzenet elküldve: 2025-03-13 06:51:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
- De nem akarok. *Ragaszkodik a kijelentéséhez. Maradni akar és harcolni, legyen bárki vagy bármi az ellenség. Az egész élet egy küzdelem, feladni pedig egyenlő a halállal. Akaraterőnek nincs híján, de azt már sokszor képtelen felismerni, hogy igenis léteznek azok a helyzetek, amikor nem kell harcolni, mert vér és verejték nélkül is lehet jó.
A fáradtság kezdi megtörni a tartását. Már egész kényelmesen elnyúlt a székében, csoda, hogy nem csúszott még be az asztal alá, de Mai magyarázatának vezényszavait hallva, mint egy jó katona, úgy húzza magát vissza egyre inkább egyenesbe. Úgy tűnik, ha Mai elemébe kerül, a kimerültség őt nem tudja legyőzni.*
- Remélem, ezzel nem valami olyasmit akarsz mondani, hogy igazából jó, ha láncaink vannak. *Talán nem egészen ez a lényeg, de az újabb magot így is sikerül elültetni Nori-ban. Elkezd magában azon töprengeni, hogy miképp fordítsa az előnyére a béklyóit és azt, hogy az elme furcsa játéka miatt gyakorlatilag önmagát bélyegzi meg szörnyetegként. Bűntudat.
A második részt hallva aztán élesen villannak fel a szemei. Kissé még előre is dől, hogy válaszoljon rá.*
- Rendben, hiszek neked. Az én felelősségem, hogy élve téptem le egy tündér szárnyait. Erre nincs mentségem. Az is, hogy a maradványait utána megzabáltattam Clion-nal. Meg az is, hogy megmentettem a kibaszottul értéktelen kis életét, hogy utána hálátlan dögként elforduljon tőlem, csak azért, mert bízom Sa'Tereth-ben. Miatta váltam másodszor gyilkossá, de igazad van. Én tehetek róla. A kard az én kezemben volt, én döftem az elf szívébe, de ha hagytam volna megdögleni Clion-t, most az én lelkem volna kevésbé fekete. *Bűntudat. Az hát. Az ok, amiért saját magát láncolta a sötét gödör mélyére, hogy többé ne okozhasson bajt a szörnyeteg, vagyis ő. De most itt van, és nem akar elmenni. Azt akarja, hogy megbocsássanak neki, hogy megbocsásson magának a múltban elkövetett hibákért. Hogy elfogadja önmagát…
Ezt követően nem csoda, hogy arra a következtetésre jut, hogy ő Mai rosszabbik fele. A láncaikat bár máshogy, más miatt kapták, de mindkettejüknek volt. Igenis hasonlítanak egymásra. Amiben különböznek, az az elfogadás mértéke. Mai el tudja fogadni önmagát, a múltját és a jelenét is. Együtt tud élni jóval és rosszal, és előnyt tud belőle kovácsolni. Ő erre még képtelen.
A kedves szavakat hallva végül egész őszintén elmosolyodik.*
- Menjünk! Ott legalább egész biztosan kettesben lehetünk. *Felpattan a székről, megigazgatja a ruháját, aztán a szobába indul Mai-val az oldalán. Ő lép be először az ajtón, de hamarosan visszafordul, és vágyakozóan pillant a lány kékjeibe.*
- Lehetséges volna, hogy… kaphassak még egy ölelést? Kérhetsz cserébe bármit. *Elhamarkodott ajánlat ez, de akarja, vágyik arra az érzésre újra. Csak egy ölelés, melynek más oka nem volt, mint a szeretet. Jó érzés.*
- De nem akarok. *Ragaszkodik a kijelentéséhez. Maradni akar és harcolni, legyen bárki vagy bármi az ellenség. Az egész élet egy küzdelem, feladni pedig egyenlő a halállal. Akaraterőnek nincs híján, de azt már sokszor képtelen felismerni, hogy igenis léteznek azok a helyzetek, amikor nem kell harcolni, mert vér és verejték nélkül is lehet jó.
A fáradtság kezdi megtörni a tartását. Már egész kényelmesen elnyúlt a székében, csoda, hogy nem csúszott még be az asztal alá, de Mai magyarázatának vezényszavait hallva, mint egy jó katona, úgy húzza magát vissza egyre inkább egyenesbe. Úgy tűnik, ha Mai elemébe kerül, a kimerültség őt nem tudja legyőzni.*
- Remélem, ezzel nem valami olyasmit akarsz mondani, hogy igazából jó, ha láncaink vannak. *Talán nem egészen ez a lényeg, de az újabb magot így is sikerül elültetni Nori-ban. Elkezd magában azon töprengeni, hogy miképp fordítsa az előnyére a béklyóit és azt, hogy az elme furcsa játéka miatt gyakorlatilag önmagát bélyegzi meg szörnyetegként. Bűntudat.
A második részt hallva aztán élesen villannak fel a szemei. Kissé még előre is dől, hogy válaszoljon rá.*
- Rendben, hiszek neked. Az én felelősségem, hogy élve téptem le egy tündér szárnyait. Erre nincs mentségem. Az is, hogy a maradványait utána megzabáltattam Clion-nal. Meg az is, hogy megmentettem a kibaszottul értéktelen kis életét, hogy utána hálátlan dögként elforduljon tőlem, csak azért, mert bízom Sa'Tereth-ben. Miatta váltam másodszor gyilkossá, de igazad van. Én tehetek róla. A kard az én kezemben volt, én döftem az elf szívébe, de ha hagytam volna megdögleni Clion-t, most az én lelkem volna kevésbé fekete. *Bűntudat. Az hát. Az ok, amiért saját magát láncolta a sötét gödör mélyére, hogy többé ne okozhasson bajt a szörnyeteg, vagyis ő. De most itt van, és nem akar elmenni. Azt akarja, hogy megbocsássanak neki, hogy megbocsásson magának a múltban elkövetett hibákért. Hogy elfogadja önmagát…
Ezt követően nem csoda, hogy arra a következtetésre jut, hogy ő Mai rosszabbik fele. A láncaikat bár máshogy, más miatt kapták, de mindkettejüknek volt. Igenis hasonlítanak egymásra. Amiben különböznek, az az elfogadás mértéke. Mai el tudja fogadni önmagát, a múltját és a jelenét is. Együtt tud élni jóval és rosszal, és előnyt tud belőle kovácsolni. Ő erre még képtelen.
A kedves szavakat hallva végül egész őszintén elmosolyodik.*
- Menjünk! Ott legalább egész biztosan kettesben lehetünk. *Felpattan a székről, megigazgatja a ruháját, aztán a szobába indul Mai-val az oldalán. Ő lép be először az ajtón, de hamarosan visszafordul, és vágyakozóan pillant a lány kékjeibe.*
- Lehetséges volna, hogy… kaphassak még egy ölelést? Kérhetsz cserébe bármit. *Elhamarkodott ajánlat ez, de akarja, vágyik arra az érzésre újra. Csak egy ölelés, melynek más oka nem volt, mint a szeretet. Jó érzés.*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-12 20:27:45
Üzenet elküldve: 2025-03-12 20:27:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Nem kell tovább fűzni, tudja, amit tud, de a szavakra még bólint egyet határozottan. Egy valamire már rég rájött: az a kurva Sa'Tereth semmit nem ad ingyen. Ha vannak is tanok, amiket meg tud érteni, nem hajtaná igába magát egyetlen istenségnek sem. Adnak erőt, de el is várnak. Mai inkább játszik a tűzzel és a holddal, az is kellőképp megvédi. Szereti a korlátokat. Nem kell mindenható színben tetszelegni, elbukhat vagy éppen lehet nagyon jó, de azt magának köszönheti, a saját tudásának és erejének, a saját határainak, nem holmi felsőbb hatalomnak, ami után térdelni szükséges. Gondolatot sem szeretne rá áldozni, de sajnos muszáj lesz. Később.
Megrázza a fejét, mielőtt megszólalna.*
- Nem, de már eltudnál. *Javítja ki, még mielőtt félreértésre kerülne a sor. Ha most jó, ha most van értelme küzdeni, ha van miért csinálni bármit, akkor természetesen nem eliszkolni kell, hanem megoldani. De megoldhatatlan helyzetekre kár időt pazarolni. Minden hasonló gondolat egy tőr a szívébe. Maga ellen beszél és gondolkodik, de némi kitartása még maradt; még utolsó erejét felhasználva próbálja menthetővé formálni a feketeséget. Az biztos, hogy hamar eljöhet a pont, amikor már nem lesz visszaút. *
- Egyrészt! *Kezd újabb okítása, mert azt ugyebár szereti.* - Nem érdemeltem, de kaptam. Ha nem kaptam volna lehet, hogy a csinos kis kúria legszebb szobájában élném a rám kiszabott életet, mert akkor nem akartam volna küzdeni és más lenni. Ha nem erőltették volna rám, hogy mi legyek, talán csak simán az lettem volna. Nem az, ami most. Tanulni kell, mint ahogy most tettük. Abból is, ami rossz volt. *Megköszörüli a torkát.* - Másrészt! Nem tehetünk róla? Talán egy darabig el lehet bújni a felelősség elől, azzal, hogy „jaj engem mennyit bántottak”. De egy idő után ez nem mentség. Csak hátráltatás.
*Utálja az ilyen szavakat, azt is tudja, hogy olyan sem lehet mindenki, mint ő. Nem is fogja a lányra erőltetni, de adhat neki gondolatokat. Mai is ostoba sokszor és rengetegszer tenyerel bele olyanba, amibe nem kellene, de tanul belőle. Ha pedig belehal? Akkor hagyják őt békén pihenni, és tanuljon más is abból.*
- Nem nevetlek ki, meglehet. *Elmosolyodik ugyan, de fájdalmasan. Ez talán egy nagy igazság volt a feketeségtől. Ha nem is feltétlenül csak azért, mert testvérek.*
- Igen, jó. Örülök, hogy nyitott vagy és lehet veled beszélni. Sokkal okosabb és jobb vagy, mint azt te gondolod magadról. *Hazudik, mint a vízfolyás, legalábbis a mondata elejével. De most erre van szükség. Nem mindig jó, sokszor el akar menni, de még dolga van és ez maradásra ad okot. De ha befejezettnek, vagy reménytelennek véli, akkor el fog.* - Mit gondolsz, eleget tanultunk mára? Lassan virrad. Újra. A szobában is folytathatjuk a beszélgetést.
*Nem kell tovább fűzni, tudja, amit tud, de a szavakra még bólint egyet határozottan. Egy valamire már rég rájött: az a kurva Sa'Tereth semmit nem ad ingyen. Ha vannak is tanok, amiket meg tud érteni, nem hajtaná igába magát egyetlen istenségnek sem. Adnak erőt, de el is várnak. Mai inkább játszik a tűzzel és a holddal, az is kellőképp megvédi. Szereti a korlátokat. Nem kell mindenható színben tetszelegni, elbukhat vagy éppen lehet nagyon jó, de azt magának köszönheti, a saját tudásának és erejének, a saját határainak, nem holmi felsőbb hatalomnak, ami után térdelni szükséges. Gondolatot sem szeretne rá áldozni, de sajnos muszáj lesz. Később.
Megrázza a fejét, mielőtt megszólalna.*
- Nem, de már eltudnál. *Javítja ki, még mielőtt félreértésre kerülne a sor. Ha most jó, ha most van értelme küzdeni, ha van miért csinálni bármit, akkor természetesen nem eliszkolni kell, hanem megoldani. De megoldhatatlan helyzetekre kár időt pazarolni. Minden hasonló gondolat egy tőr a szívébe. Maga ellen beszél és gondolkodik, de némi kitartása még maradt; még utolsó erejét felhasználva próbálja menthetővé formálni a feketeséget. Az biztos, hogy hamar eljöhet a pont, amikor már nem lesz visszaút. *
- Egyrészt! *Kezd újabb okítása, mert azt ugyebár szereti.* - Nem érdemeltem, de kaptam. Ha nem kaptam volna lehet, hogy a csinos kis kúria legszebb szobájában élném a rám kiszabott életet, mert akkor nem akartam volna küzdeni és más lenni. Ha nem erőltették volna rám, hogy mi legyek, talán csak simán az lettem volna. Nem az, ami most. Tanulni kell, mint ahogy most tettük. Abból is, ami rossz volt. *Megköszörüli a torkát.* - Másrészt! Nem tehetünk róla? Talán egy darabig el lehet bújni a felelősség elől, azzal, hogy „jaj engem mennyit bántottak”. De egy idő után ez nem mentség. Csak hátráltatás.
*Utálja az ilyen szavakat, azt is tudja, hogy olyan sem lehet mindenki, mint ő. Nem is fogja a lányra erőltetni, de adhat neki gondolatokat. Mai is ostoba sokszor és rengetegszer tenyerel bele olyanba, amibe nem kellene, de tanul belőle. Ha pedig belehal? Akkor hagyják őt békén pihenni, és tanuljon más is abból.*
- Nem nevetlek ki, meglehet. *Elmosolyodik ugyan, de fájdalmasan. Ez talán egy nagy igazság volt a feketeségtől. Ha nem is feltétlenül csak azért, mert testvérek.*
- Igen, jó. Örülök, hogy nyitott vagy és lehet veled beszélni. Sokkal okosabb és jobb vagy, mint azt te gondolod magadról. *Hazudik, mint a vízfolyás, legalábbis a mondata elejével. De most erre van szükség. Nem mindig jó, sokszor el akar menni, de még dolga van és ez maradásra ad okot. De ha befejezettnek, vagy reménytelennek véli, akkor el fog.* - Mit gondolsz, eleget tanultunk mára? Lassan virrad. Újra. A szobában is folytathatjuk a beszélgetést.
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-12 19:11:41
Üzenet elküldve: 2025-03-12 19:11:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*A holtak nyugalmának bolygatása az előnyei mellett számos veszélyt is rejteget magában. Ő ezt tudja, s ez is egy ok, amiért puszta viccből nem próbálkozna vele. Sa'Tereth hatalma nem holmi játék. Ha valaki meggondolatlanul használja, annak a pusztítás mellett egész biztosan önpusztítás is lesz a következménye.*
- Nem akarják. Nem véletlenül. A holtakkal való kapcsolat is egy üzlet. Életet kell adni életért cserébe. *Ennyivel rendezi le a témát, és nem szándékosan, de biztosítja a másikat arról, hogy míg a test az övé, a föld alá ásott szerencsétlenek biztonságban vannak a kíváncsiságától.
Azt, aki meg tudja zabolázni a tüzet olyan természetességgel, ahogy Mai parancsolta maga köré a lángokat az előbb anélkül, hogy az egy apró kárt is tett volna magában, őszintén elismeri. Járnak az elismerő szavak a mágusnak. A hatalom, mint olyan, bárhol, bármikor tekintélyt parancsol.
Arról pedig nem tehet, hogy a lányról szóló kérdéseivel is valójában önmagát keresi. Neki nem jutott anya, akiben felfedezheti saját magát, nem jutott apa, aki megtanította volna, hogyan kell túlélni eme zord világban. Még a fogadott bátyja is, aki hosszú évekig az egyetlen volt, akihez kötődni tudott, nemes egyszerűséggel elment, itt hagyta.*
- Én nem akarok elmenni. *Szólhatna mindez ismét arról, hogy a testet kívánja birtokolni, részben igaz is volna, de ez a mondat most annak szól, hogy még több időt akar a félvérrel tölteni. Az ölelése is annyira megnyugtató volt, még ha nagy, hideg semmivel is reagált rá. Most nem kényszerítette ki, hanem magától adta Mai, és ettől annyira lefagyott, hogy képtelen volt bármit mondani, de jó volt, és ott ahol jó, onnan nem kell elmenni.*
- Te mindenkivel jól bánsz. Te sem érdemeltél volna láncokat. A sors mindig azokkal a legigazságtalanabb, akik nem érdemlik meg. Nem tehetsz arról, ami vagy, és sokszor még arról sem, aki vagy. *Mondja a magyarázat első felére. A szavai természetesen továbbra sem mutatnak éles határt a között, hogy Mai-nak szólnak-e vagy önmagának. Az igazság az, hogy mindkettőjüknek.*
- Nem uralkodik senki. Szabadok vagyunk. *Csak ismétli a hallottakat, miközben Mai rá sem néz, de ezek most erősen hatnak a fekete mocsokkal szennyezett lelkére. Tisztul tőlük.*
- Te tényleg nem vagy gonosz. Egy csepp gonoszság sincs benned, és tudod mi a furcsa? Szánalmas baromság lesz, kiröhöghetsz, de most valamiért azt érzem, mintha mi ketten valójában egyek volnánk. Én vagyok a rosszabbik feled. *Neveti el magát. Őszinte érzésekből formál mondatokat, de mégis csak egy rossz viccnek szánja az egészet.*
- Mondd, neked itt most… jó? Velem? *Ahol nem jó, onnan el kell menni. Ő nem akar elmenni. Nem akarja, hogy Mai elmenjen.*
*A holtak nyugalmának bolygatása az előnyei mellett számos veszélyt is rejteget magában. Ő ezt tudja, s ez is egy ok, amiért puszta viccből nem próbálkozna vele. Sa'Tereth hatalma nem holmi játék. Ha valaki meggondolatlanul használja, annak a pusztítás mellett egész biztosan önpusztítás is lesz a következménye.*
- Nem akarják. Nem véletlenül. A holtakkal való kapcsolat is egy üzlet. Életet kell adni életért cserébe. *Ennyivel rendezi le a témát, és nem szándékosan, de biztosítja a másikat arról, hogy míg a test az övé, a föld alá ásott szerencsétlenek biztonságban vannak a kíváncsiságától.
Azt, aki meg tudja zabolázni a tüzet olyan természetességgel, ahogy Mai parancsolta maga köré a lángokat az előbb anélkül, hogy az egy apró kárt is tett volna magában, őszintén elismeri. Járnak az elismerő szavak a mágusnak. A hatalom, mint olyan, bárhol, bármikor tekintélyt parancsol.
Arról pedig nem tehet, hogy a lányról szóló kérdéseivel is valójában önmagát keresi. Neki nem jutott anya, akiben felfedezheti saját magát, nem jutott apa, aki megtanította volna, hogyan kell túlélni eme zord világban. Még a fogadott bátyja is, aki hosszú évekig az egyetlen volt, akihez kötődni tudott, nemes egyszerűséggel elment, itt hagyta.*
- Én nem akarok elmenni. *Szólhatna mindez ismét arról, hogy a testet kívánja birtokolni, részben igaz is volna, de ez a mondat most annak szól, hogy még több időt akar a félvérrel tölteni. Az ölelése is annyira megnyugtató volt, még ha nagy, hideg semmivel is reagált rá. Most nem kényszerítette ki, hanem magától adta Mai, és ettől annyira lefagyott, hogy képtelen volt bármit mondani, de jó volt, és ott ahol jó, onnan nem kell elmenni.*
- Te mindenkivel jól bánsz. Te sem érdemeltél volna láncokat. A sors mindig azokkal a legigazságtalanabb, akik nem érdemlik meg. Nem tehetsz arról, ami vagy, és sokszor még arról sem, aki vagy. *Mondja a magyarázat első felére. A szavai természetesen továbbra sem mutatnak éles határt a között, hogy Mai-nak szólnak-e vagy önmagának. Az igazság az, hogy mindkettőjüknek.*
- Nem uralkodik senki. Szabadok vagyunk. *Csak ismétli a hallottakat, miközben Mai rá sem néz, de ezek most erősen hatnak a fekete mocsokkal szennyezett lelkére. Tisztul tőlük.*
- Te tényleg nem vagy gonosz. Egy csepp gonoszság sincs benned, és tudod mi a furcsa? Szánalmas baromság lesz, kiröhöghetsz, de most valamiért azt érzem, mintha mi ketten valójában egyek volnánk. Én vagyok a rosszabbik feled. *Neveti el magát. Őszinte érzésekből formál mondatokat, de mégis csak egy rossz viccnek szánja az egészet.*
- Mondd, neked itt most… jó? Velem? *Ahol nem jó, onnan el kell menni. Ő nem akar elmenni. Nem akarja, hogy Mai elmenjen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452