Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-28 12:28:25
Üzenet elküldve: 2025-07-28 12:28:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
//Henadryna//
*Megbabonázva bámulja a nőt, nem is törődve azzal, hogy a másik mit gondolhat róla. Ettől nem kell félnie, ha nem bukik le, de ez persze elkerülhetetlen. Ahogy Henadryna felnéz, elpirulva fordul fordítja el a fejét. A kérdés ereje és hangneme megzavarja a férfit. Egy ilyen szép nő, ilyen módon kérdezzen? Rögtön kiábrándulna belőle, ha nem lenne olyan gyenge a nők irányába. Már az is elég ha nőiesen néz ki és elfogadható a kinézete Yalathanir máris ugrik a nő szavára. Most még Henadryna javára írja azt is, hogy ő bámult, szóval jogosan van felháborodva az elf.
~Azért kedvesebb is lehetne.~
Morfondírozik magában. Nagysokára de válaszol. Remegő hanggal kezd bele bocsánat kérésébe.*
-Bocsánat. Csak olyan ismerős voltál.
*A nő számonkérése megrémisztette azt a fene nagy büszkeségét. Megpróbálja sármját bevetni, hogy újra nyeregben tudja magát.*
-Tudod, nem mindennap találkozni ilyen szépséggel mint te.
*Kezd bele, jóval magabiztosabban, fürkészve a nő reakcióját. Biztos benne, hogy nem fogja elérni a kívánt hatást, abban viszont reménykedik, hogy össze tudja szedni magát és számára kedvezőbb terepre irányítani a beszélgetést, vagy inkább annak hangulatát.*
//Henadryna//
*Megbabonázva bámulja a nőt, nem is törődve azzal, hogy a másik mit gondolhat róla. Ettől nem kell félnie, ha nem bukik le, de ez persze elkerülhetetlen. Ahogy Henadryna felnéz, elpirulva fordul fordítja el a fejét. A kérdés ereje és hangneme megzavarja a férfit. Egy ilyen szép nő, ilyen módon kérdezzen? Rögtön kiábrándulna belőle, ha nem lenne olyan gyenge a nők irányába. Már az is elég ha nőiesen néz ki és elfogadható a kinézete Yalathanir máris ugrik a nő szavára. Most még Henadryna javára írja azt is, hogy ő bámult, szóval jogosan van felháborodva az elf.
~Azért kedvesebb is lehetne.~
Morfondírozik magában. Nagysokára de válaszol. Remegő hanggal kezd bele bocsánat kérésébe.*
-Bocsánat. Csak olyan ismerős voltál.
*A nő számonkérése megrémisztette azt a fene nagy büszkeségét. Megpróbálja sármját bevetni, hogy újra nyeregben tudja magát.*
-Tudod, nem mindennap találkozni ilyen szépséggel mint te.
*Kezd bele, jóval magabiztosabban, fürkészve a nő reakcióját. Biztos benne, hogy nem fogja elérni a kívánt hatást, abban viszont reménykedik, hogy össze tudja szedni magát és számára kedvezőbb terepre irányítani a beszélgetést, vagy inkább annak hangulatát.*
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-27 17:33:27
Üzenet elküldve: 2025-07-27 17:33:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
*Már egy jó ideje olvasgat, de Derknek még mindig semmi nyoma. Nem tudja, hogy hova tűnhetett. Pedig olyan hosszú ideig nem is volt távol. Korán kelt, hogy minél hamarabb bejusson a városba. Na mindegy. Majd ha kar csak előbukkan. Addig pedig lefoglalja magát. Tudja mivel. Rengeteg tudás lappang int, de sajnos nem tudja mindegyiket egyben megszerezni. Főleg nem azt ami őt igazán érdekli. Jelenleg csak a mágiával kapcsolatos alapokat olvas, teóriákat.*
//Yalathanir//
*Belemerül a könyvbe. Annyira, hogy észre sem veszi, hogy valaki bámulja. Elsőnek csak az a fura érzése támad, hogy valami nem jó. Nem tudja, hogy pontosan mi, de nem jó. Viszont ezt az érzést hamar és gyorsan elhessegeti, de csak nem akar múlni. Annyira nem, hogy már zavarja. Hitetlenkedve néz fel a könyvből. Abban a pillanatban megpillantja az előtte ülő férfit, aki őt bámulja. Szemöldöke feljebb kúszik.
~Miért bámul rám?~
A kérdésre elég egyszerű választ kapnia, megkérdezi.*
-Mit bámulsz?
*Nem sikerült a legszebben kimondania eme szavakat. Hangja undort rejt, amit az a furcsa érzés táplált benne. Így érti is miért érezte furcsának a környezetét. Kíváncsian várja a férfi válaszát.*
*Már egy jó ideje olvasgat, de Derknek még mindig semmi nyoma. Nem tudja, hogy hova tűnhetett. Pedig olyan hosszú ideig nem is volt távol. Korán kelt, hogy minél hamarabb bejusson a városba. Na mindegy. Majd ha kar csak előbukkan. Addig pedig lefoglalja magát. Tudja mivel. Rengeteg tudás lappang int, de sajnos nem tudja mindegyiket egyben megszerezni. Főleg nem azt ami őt igazán érdekli. Jelenleg csak a mágiával kapcsolatos alapokat olvas, teóriákat.*
//Yalathanir//
*Belemerül a könyvbe. Annyira, hogy észre sem veszi, hogy valaki bámulja. Elsőnek csak az a fura érzése támad, hogy valami nem jó. Nem tudja, hogy pontosan mi, de nem jó. Viszont ezt az érzést hamar és gyorsan elhessegeti, de csak nem akar múlni. Annyira nem, hogy már zavarja. Hitetlenkedve néz fel a könyvből. Abban a pillanatban megpillantja az előtte ülő férfit, aki őt bámulja. Szemöldöke feljebb kúszik.
~Miért bámul rám?~
A kérdésre elég egyszerű választ kapnia, megkérdezi.*
-Mit bámulsz?
*Nem sikerült a legszebben kimondania eme szavakat. Hangja undort rejt, amit az a furcsa érzés táplált benne. Így érti is miért érezte furcsának a környezetét. Kíváncsian várja a férfi válaszát.*
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-27 17:12:29
Üzenet elküldve: 2025-07-27 17:12:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
//Henadryna//
*Biztonságban kiér az ingoványból, nem esett semmi bántódása, habár az orra megkönnyebbül, hogy végre friss levegőt szagolhat. Követi az utat a toronyhoz. Balján a Lihanechi tó terül el, tükörsima vizét a szél mozgatja. Tekintetével a tornyot kutatja, amit nem kell sokáig. Szeme hamar megpillantja a víz tükre felet tlebegő tornyot, amelynek távolról úgy tűnik semmi lépcsője sincs, hogy a vendégeket vagy tanulni vágyókat beengedje.
~Hogyan jutok be?~
Közelebb érve meglátja azt a furcsa mágikus lépcsőt, ami felvezet a bejárathoz. Elsőnek óvatosan teszi rá a lábát megbizonyosodva, hogy az stabilan tartja és nem fog leesni. Már csak abban kell biztosnak lennie, hogy nem is tűnik el. Az első léptekhez képest gyorsabban szedi a lépcsőfokokat, de azért nem siet. Nem sokára az ajtó előtt találja magát, amelyet nagy nyikorgás közepette nyit ki és csuk is be.
~Belülről mintha nagyobbnak tűnne.~
Néz szét. Már itt is lát termeket, de szeme a lépcsőkön nyugszik meg. El is indul az irányába és elindul felfelé. Az első emeletre bekukkant, de nem szólal meg. Ha bárki is köszön neki, annak csak egy fejbiccentést ad. Megy tovább, feljebb. A második emeltre is bekukkant. Itt már szebb látvány fogadja. Nem mintha az első emelet koszos lenne, csak itt lát egy szépséget is. Ha jól látja még a fajtársa is. Fehér hajával kitűnik a teremben. Egy asztalnál ül és épp olvas. Még lát néhány más alakot is.
~Valószínűleg tanulók.~
Összehúzva magát közelíti meg a nő előtti asztalt. Vele szemben ül le, hogy láthassa. Mintha megbabonázva érezné magát. Nem érti ezt az érzést. Pedig nem is olyan csinos. Látott már nála szebb nőket is. De benne van valami, ami megfogta őt.*
//Henadryna//
*Biztonságban kiér az ingoványból, nem esett semmi bántódása, habár az orra megkönnyebbül, hogy végre friss levegőt szagolhat. Követi az utat a toronyhoz. Balján a Lihanechi tó terül el, tükörsima vizét a szél mozgatja. Tekintetével a tornyot kutatja, amit nem kell sokáig. Szeme hamar megpillantja a víz tükre felet tlebegő tornyot, amelynek távolról úgy tűnik semmi lépcsője sincs, hogy a vendégeket vagy tanulni vágyókat beengedje.
~Hogyan jutok be?~
Közelebb érve meglátja azt a furcsa mágikus lépcsőt, ami felvezet a bejárathoz. Elsőnek óvatosan teszi rá a lábát megbizonyosodva, hogy az stabilan tartja és nem fog leesni. Már csak abban kell biztosnak lennie, hogy nem is tűnik el. Az első léptekhez képest gyorsabban szedi a lépcsőfokokat, de azért nem siet. Nem sokára az ajtó előtt találja magát, amelyet nagy nyikorgás közepette nyit ki és csuk is be.
~Belülről mintha nagyobbnak tűnne.~
Néz szét. Már itt is lát termeket, de szeme a lépcsőkön nyugszik meg. El is indul az irányába és elindul felfelé. Az első emeletre bekukkant, de nem szólal meg. Ha bárki is köszön neki, annak csak egy fejbiccentést ad. Megy tovább, feljebb. A második emeltre is bekukkant. Itt már szebb látvány fogadja. Nem mintha az első emelet koszos lenne, csak itt lát egy szépséget is. Ha jól látja még a fajtársa is. Fehér hajával kitűnik a teremben. Egy asztalnál ül és épp olvas. Még lát néhány más alakot is.
~Valószínűleg tanulók.~
Összehúzva magát közelíti meg a nő előtti asztalt. Vele szemben ül le, hogy láthassa. Mintha megbabonázva érezné magát. Nem érti ezt az érzést. Pedig nem is olyan csinos. Látott már nála szebb nőket is. De benne van valami, ami megfogta őt.*
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-24 12:57:34
Üzenet elküldve: 2025-07-24 12:57:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
*Hamar végéhez érkezik az ingovány látványa és egyre gyérebben uralt területre érkezik, míg teljesen el nem veszti az irányítást a táj felett. Mostanában gyakori vendég a mágustorony környékén. Túl sokszor fordul meg itt, hogy hatalmas pénzösszegeket hagyjon itt. De meg kell tennie, ha fejlődni akar. Lépteit lassan szedi a homokos tóparton. A víz tükre élesen adja vissza a nap fényét. De még milyen élesen! Alig tud a tó víztükrére nézni. Pedig a tornyot is csak úgy tudja megpillantani. Nem sieti el az utat. Sőt. Még úgy dönt nem is megy be a toronyba. Ami bent van az megvárja. Hacsak nem süllyed el hirtelen a torony. Ebben azért kételkedik. Azért elképzeli, hogy mekkora robajjal járna. Na meg, hogy mekkora pusztulást tudna okozni. Rengeteg tudás veszne el és csak az maradna meg, amit mások már megtanultak.
Nagyjából fél órát tölt a homokban ülve, mikor megfogja magát és elindul a torony felé. Míg ücsörgött, addig egy meditációs gyakorlatot végzett, amiről pont itt olvasott. Érdekes könyveknek lehet itt olvasója az elf.
Óvatosan lépked fel a lépcsőn, még mindig a torony összeomlásától félve. Az ajtó hangos nyikorgással nyílik ki. A kinti napfény után szemeinek hozzá kell szoknia a benti fényviszonyokhoz. Ez pár másodpercet vesz igénybe, majd a lépcsők felé veszi az irányt. Kényelmesen baktat felfelé. Most egy újabb emeletet kutatva. A másodikon telepszik meg, észre sem véve Derket az elsőn. Fel sem merül benne, hogy a férfi is itt lehet, pedig hányszor elmondta neki, hogy ide jön. De most ez kiment a fejéből. Szerinte ő is említette egy párszor a férfinak, hogy ide akar jönni, de ebben nem biztos. Ha az égiek úgy akarják, akkor még biztosan találkoznak majd. Még mielőtt tanulni kezdene, azért segítségül hívja azt a jó barátját, aki eddig is segítségére volt és nagyot hörpint az italból, majd belekezd a könyvek olvasásába.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Hamar végéhez érkezik az ingovány látványa és egyre gyérebben uralt területre érkezik, míg teljesen el nem veszti az irányítást a táj felett. Mostanában gyakori vendég a mágustorony környékén. Túl sokszor fordul meg itt, hogy hatalmas pénzösszegeket hagyjon itt. De meg kell tennie, ha fejlődni akar. Lépteit lassan szedi a homokos tóparton. A víz tükre élesen adja vissza a nap fényét. De még milyen élesen! Alig tud a tó víztükrére nézni. Pedig a tornyot is csak úgy tudja megpillantani. Nem sieti el az utat. Sőt. Még úgy dönt nem is megy be a toronyba. Ami bent van az megvárja. Hacsak nem süllyed el hirtelen a torony. Ebben azért kételkedik. Azért elképzeli, hogy mekkora robajjal járna. Na meg, hogy mekkora pusztulást tudna okozni. Rengeteg tudás veszne el és csak az maradna meg, amit mások már megtanultak.
Nagyjából fél órát tölt a homokban ülve, mikor megfogja magát és elindul a torony felé. Míg ücsörgött, addig egy meditációs gyakorlatot végzett, amiről pont itt olvasott. Érdekes könyveknek lehet itt olvasója az elf.
Óvatosan lépked fel a lépcsőn, még mindig a torony összeomlásától félve. Az ajtó hangos nyikorgással nyílik ki. A kinti napfény után szemeinek hozzá kell szoknia a benti fényviszonyokhoz. Ez pár másodpercet vesz igénybe, majd a lépcsők felé veszi az irányt. Kényelmesen baktat felfelé. Most egy újabb emeletet kutatva. A másodikon telepszik meg, észre sem véve Derket az elsőn. Fel sem merül benne, hogy a férfi is itt lehet, pedig hányszor elmondta neki, hogy ide jön. De most ez kiment a fejéből. Szerinte ő is említette egy párszor a férfinak, hogy ide akar jönni, de ebben nem biztos. Ha az égiek úgy akarják, akkor még biztosan találkoznak majd. Még mielőtt tanulni kezdene, azért segítségül hívja azt a jó barátját, aki eddig is segítségére volt és nagyot hörpint az italból, majd belekezd a könyvek olvasásába.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-24 11:11:03
Üzenet elküldve: 2025-07-24 11:11:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mágia//
* A hosszú út végre véget érni látszik. A torony előtte áll, s már csak fel kell másznia a lépcsősörön, hogy újra belevethesse magát a tanulmányaiba. Nem vesztegeti tovább az idejét. Sáros cipőjét a fűbe törli. Nem szeretné az ingovány mocskát bevinni a torony szentségeibe. Amint kész, megközelíti a lépcsőt, majd elindul rajta. Fent először egy nagyobb társaságot keres, akiktől érdeklődhet. Hátha valaki többet tud a füves pusztákon történtekről. *
- Szóval néhány orkot láttak arra? Idáig fel sem tudnának jönni. Előbb lennének lelőve.
* Kisebb beszélgetés után Derk az első emeleten marad. A megannyi könyv közül levesz egyet, majd egy kényelmes székbe ül le, hogy ott tudjon olvasni. Rég volt már, hogy így kitudott kapcsolódni. Talán jobb is, hogy Hena saját útját választotta. Így képes békében olvasgatni és elütni az idejét. Bár valami azt súgja neki, hogy nem ússza meg ilyen könnyen, valahogy nem fordít figyelmet ehhez az érzéshez. Csak olvas, semmi több. *
* A hosszú út végre véget érni látszik. A torony előtte áll, s már csak fel kell másznia a lépcsősörön, hogy újra belevethesse magát a tanulmányaiba. Nem vesztegeti tovább az idejét. Sáros cipőjét a fűbe törli. Nem szeretné az ingovány mocskát bevinni a torony szentségeibe. Amint kész, megközelíti a lépcsőt, majd elindul rajta. Fent először egy nagyobb társaságot keres, akiktől érdeklődhet. Hátha valaki többet tud a füves pusztákon történtekről. *
- Szóval néhány orkot láttak arra? Idáig fel sem tudnának jönni. Előbb lennének lelőve.
* Kisebb beszélgetés után Derk az első emeleten marad. A megannyi könyv közül levesz egyet, majd egy kényelmes székbe ül le, hogy ott tudjon olvasni. Rég volt már, hogy így kitudott kapcsolódni. Talán jobb is, hogy Hena saját útját választotta. Így képes békében olvasgatni és elütni az idejét. Bár valami azt súgja neki, hogy nem ússza meg ilyen könnyen, valahogy nem fordít figyelmet ehhez az érzéshez. Csak olvas, semmi több. *
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-21 11:16:23
Üzenet elküldve: 2025-07-21 11:16:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Mélyen elgondolkodik a tovább folytatáson, elvégre kezei tele vannak. Ha társa visszafordul, úgy ő sem lesz képes teljes erejével felkutatni a maradék növényeket. Kedve sincs. Visszavágyik a zajos városba s annak levegőjébe. Néhány találkozót is le kéne rendeznie a jövőben, azokhoz pedig nem hátrány, ha életben marad. *
- Talán tényleg jobb, ha visszatérnénk. Nekem is jobban el kell merülnöm a bájitalok világába. A támogatóim elég komoly eredményeket várnak el.
* Amint megérkeztek az ork a tűzrakással foglalkozik, míg Wrexan Citromhabbal van elfoglalva. Begyújtja, majd a vízhez nyúl, hogy igyon egy keveset. Míg társa elkészíti a nagyon gusztusos ételt a gombákból, addig az ork előbányássza készletéből a kolbászt és kenyeret. *
- Ezt a piacon vettem indulásnál. Nyugodtan használd fel. Törd bele, vagy mellette is jó, ahogy könnyebb.
* Döntéstől függően vagy a főzelék mellett fogyassza a kolbászt, vagy minden kanállal egy darabot visz a szájához, közben kenyeret csipeget mellé. Így megspékelve elfogadható ízvilágot nyújt, főleg a megfáradt utazóknak, mint ő maguk.
Az árakról szóló megállapításában nem lát problémát. Lehetne olcsóbb, de gondolni kell a saját épségükre is. Aki pedig úgy gondolja, hogy az ár magas, az amúgy is maga fogja felkeresni a növényeket. *
- Azok a kereskedők, akik megfelelő kapcsolatuk van, azok könnyű szerrel beszerezhetik negyven aranyért az alap italokat. Én már csak tudom, elvégre ismerek kettő embert is, akik annyit tudnak alkudozni, hogy az kofák ingyen adják a portékákat, csak menjenek már el.
* Kacag fel halkan. Igaz, csak egyikük hajlandó a kapott áron továbbadni az ork kezeibe, a másik csak kedvezményesen, főleg ha sokat vásárol, de az az üzlet is véget ért, vajon miért? *
- Törzsvásárlóknak lesz kedvezmény?
* Hajol aprón közelebb a tűz felé, majd kenyerét kicsit a tűz mellé helyezi, hogy megpiruljon. Közben meglepődve pillant a másik irányába. Ha itt és most szeretne bájitalt csinálni, az érdekes lenne. Nem azért, mert tudná, hogy kudarcot fog vallani, hanem mert saját maga jut eszébe a helyzetről. *
- Kíváncsian várom. Mindenki egy koszos lábosból kezdi, nemde?
* Mélyen elgondolkodik a tovább folytatáson, elvégre kezei tele vannak. Ha társa visszafordul, úgy ő sem lesz képes teljes erejével felkutatni a maradék növényeket. Kedve sincs. Visszavágyik a zajos városba s annak levegőjébe. Néhány találkozót is le kéne rendeznie a jövőben, azokhoz pedig nem hátrány, ha életben marad. *
- Talán tényleg jobb, ha visszatérnénk. Nekem is jobban el kell merülnöm a bájitalok világába. A támogatóim elég komoly eredményeket várnak el.
* Amint megérkeztek az ork a tűzrakással foglalkozik, míg Wrexan Citromhabbal van elfoglalva. Begyújtja, majd a vízhez nyúl, hogy igyon egy keveset. Míg társa elkészíti a nagyon gusztusos ételt a gombákból, addig az ork előbányássza készletéből a kolbászt és kenyeret. *
- Ezt a piacon vettem indulásnál. Nyugodtan használd fel. Törd bele, vagy mellette is jó, ahogy könnyebb.
* Döntéstől függően vagy a főzelék mellett fogyassza a kolbászt, vagy minden kanállal egy darabot visz a szájához, közben kenyeret csipeget mellé. Így megspékelve elfogadható ízvilágot nyújt, főleg a megfáradt utazóknak, mint ő maguk.
Az árakról szóló megállapításában nem lát problémát. Lehetne olcsóbb, de gondolni kell a saját épségükre is. Aki pedig úgy gondolja, hogy az ár magas, az amúgy is maga fogja felkeresni a növényeket. *
- Azok a kereskedők, akik megfelelő kapcsolatuk van, azok könnyű szerrel beszerezhetik negyven aranyért az alap italokat. Én már csak tudom, elvégre ismerek kettő embert is, akik annyit tudnak alkudozni, hogy az kofák ingyen adják a portékákat, csak menjenek már el.
* Kacag fel halkan. Igaz, csak egyikük hajlandó a kapott áron továbbadni az ork kezeibe, a másik csak kedvezményesen, főleg ha sokat vásárol, de az az üzlet is véget ért, vajon miért? *
- Törzsvásárlóknak lesz kedvezmény?
* Hajol aprón közelebb a tűz felé, majd kenyerét kicsit a tűz mellé helyezi, hogy megpiruljon. Közben meglepődve pillant a másik irányába. Ha itt és most szeretne bájitalt csinálni, az érdekes lenne. Nem azért, mert tudná, hogy kudarcot fog vallani, hanem mert saját maga jut eszébe a helyzetről. *
- Kíváncsian várom. Mindenki egy koszos lábosból kezdi, nemde?
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-19 21:49:59
Üzenet elküldve: 2025-07-19 21:49:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Haladnak az ingoványon keresztül, de szerencséjükre, mire a fények kezdenek eltűnni, addigra rálelnek a mágiát tanulni járók kitaposott ösvényére. Csak azt kell követniük a továbbiakban.*
- Én személy szerint visszatérnék a városba. Gyűjtöttem elegendő növényt, le kell tárolnom őket. Jó darabig nem kell Erdőmélyére visszatérnem.* Ha az orknak más tervei vannak azt is megérti, de neki egyelőre elég volt ennyi a kiruccanásból. Kis sétát követve, eljutnak újfent a toronyhoz, ahol végre tábort üthetnek. Első a jószág és majd csak utána ők, vagyis a fiúnak ez a rangsorolása. Lepakolja a málhát, megitattja Citromhabot és majd csak utána kezdi el a vacsorai vándorebéd összeütését. Bogrács fa, víz és persze a gomba, amiből borzasztóan sok van nála. Akár meg is oszthatják ezt a munkát, de elvégzi ő maga is, ha van Cagonnak jobb dolga. Majd ha már a tűz ég és rotyog az étel, akkor kezd el hangosan gondolkodni.*
- Még be kell áraznom a növényeket is. Olyan 20 aranyra tervezem belőni az árukat. Ahogy a recepteket néztem két növényt és egy gubist felhasználva elkészíthető egy alap varázsital. Ha a keverésre rászámolok 10 aranyat, akkor egy varázsital 50 aranyba jön ki, úgy hogy a gubisokat ajándékba adom. A piacon ha jól emlékszem 70 arany talán egy alap varázsital.* Töri a fejét még egy darabig, mire újra megszólal.*
- Talán le lehet az árat keveréssel olyan 40 arany köré tornázni. Ott még haszon van belőle, de a lejjebb kell menni, akkor már csak éppen megérős.* Keveri meg az ételt, aztán osztja ki tálba. Egy részét Cagonnak nyújtja.*
- Talán vacsora után megpróbálok összeütni egy varázsitalt, hogy teszteljem a hatását.* Itt az alkimistára pillant lopva. Nem nagy dolog egy egyszerű italt kifőzni, még neki is menne egy ilyen bográcsban, ami alapból a terve. Így lenne még ideje gondolkodni hazafelé az egészen.*
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
* Haladnak az ingoványon keresztül, de szerencséjükre, mire a fények kezdenek eltűnni, addigra rálelnek a mágiát tanulni járók kitaposott ösvényére. Csak azt kell követniük a továbbiakban.*
- Én személy szerint visszatérnék a városba. Gyűjtöttem elegendő növényt, le kell tárolnom őket. Jó darabig nem kell Erdőmélyére visszatérnem.* Ha az orknak más tervei vannak azt is megérti, de neki egyelőre elég volt ennyi a kiruccanásból. Kis sétát követve, eljutnak újfent a toronyhoz, ahol végre tábort üthetnek. Első a jószág és majd csak utána ők, vagyis a fiúnak ez a rangsorolása. Lepakolja a málhát, megitattja Citromhabot és majd csak utána kezdi el a vacsorai vándorebéd összeütését. Bogrács fa, víz és persze a gomba, amiből borzasztóan sok van nála. Akár meg is oszthatják ezt a munkát, de elvégzi ő maga is, ha van Cagonnak jobb dolga. Majd ha már a tűz ég és rotyog az étel, akkor kezd el hangosan gondolkodni.*
- Még be kell áraznom a növényeket is. Olyan 20 aranyra tervezem belőni az árukat. Ahogy a recepteket néztem két növényt és egy gubist felhasználva elkészíthető egy alap varázsital. Ha a keverésre rászámolok 10 aranyat, akkor egy varázsital 50 aranyba jön ki, úgy hogy a gubisokat ajándékba adom. A piacon ha jól emlékszem 70 arany talán egy alap varázsital.* Töri a fejét még egy darabig, mire újra megszólal.*
- Talán le lehet az árat keveréssel olyan 40 arany köré tornázni. Ott még haszon van belőle, de a lejjebb kell menni, akkor már csak éppen megérős.* Keveri meg az ételt, aztán osztja ki tálba. Egy részét Cagonnak nyújtja.*
- Talán vacsora után megpróbálok összeütni egy varázsitalt, hogy teszteljem a hatását.* Itt az alkimistára pillant lopva. Nem nagy dolog egy egyszerű italt kifőzni, még neki is menne egy ilyen bográcsban, ami alapból a terve. Így lenne még ideje gondolkodni hazafelé az egészen.*
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-15 16:22:57
Üzenet elküldve: 2025-07-15 16:22:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Szegény árnyék. Mondjuk nem úgy tűnik a változások zavarják a lovat. Bár kifejezetten érdekli, mi járhat most a lónak a fejében. Mert olybá tűnik árnyék mintha újjá született volna. Ki tudja, lehet tényleg az történt a lóval mialatt a változásokat végbe vitte rajta a kurátor.
A medál kérdése továbbra is ott csüng Cilia fejében. Az okok amiért apja megszerezte, és az ok amiért elakartatta juttatni valahova. De mégis hova? Illetve az előző tulajdonosok kik lehettek? És a vers is, vajon mit jelenthet? Nem csak a megoldás végett, hanem úgy amúgy. De ezek mind mind csak kérdések, amikhez nincsenek válaszok, csak találgatások. Amik nem visznek senkit sem közelebb. Pusztán a kételyek mély árkába taszítja jobban szegény Ciliát. Aki megkapott emlékeivel csak több megválaszolatlan kérdést kapott mint azt remélte.
Egy dolognak viszont hálás. Hogy Maival végre kettesben lehetett. Úgy mint régen. A figyelme és a gondoskodása, különösen jól esik neki ezekben a nehéz időkben. És a mágia tanulás nagyon jól eltereli figyelmét a tragédia felől, amit így csak újból átélt.*
- Megértem.
*Válaszolja lágyan, és nagy mosollyal fogadja a fejsimogatást.*
- Igen, mindenképpen. Hiányzik már Deres. Szerinted mit csinálhat otthon?
*Veti fel kérdését, Mai számára. Trylnort pedig most inkább fel se hozza, mert őszintén mondva. Kissé feszéjezi a gondolat őt. Így csak a fiú kellemes emlékén gondolkodik el, hogy vajon amaz is mit művelhet most otthon egyedül a szobájukban.
Visszatérnek hát a könyvek közé, és a maradék részét a napnak a tanulásba temetik. Cilia minden erejét beleveti, hogy elsajátítson mindent amit Mait az orra alá nyom. Ő pedig állja a sarat. Egészen estig, amikor Cilia már lapos tekintettel, lassú pislogásokkal kezdi a sorokat olvasni. Már szinte észre sem veszi, hogy ugyan azt a sort olvassa újra, és újra harmadjára. Ha csak Mai rá nem szól, mert halkan olvassa fel a nőnek. Hiszen ez épp egy ige, ami pont a kiejtések miatt lenne fontos.
Ezek után nagy valószínűséggel visszatérnek a szobájukba, ahol Cilia egy lassú, álmos mosakodásba kezd. Majd ruháit lecserélve, álomra hajtja a fejét. Remélhetőleg ismét Mai kezei között.
Másnap reggel ismét nehezen kel. A sok tanulás bizony meghozta a gyümölcsét. Még ha annak a kárán is, hogy Cilia nem annyira energikus mint általában. Legalább nincs felesleges ereje rosszalkodni. Addig is könnyebb Mainak vele bánnia a falak között.
A reggeli után pedig a szobába visszatérve az útra készül fel. Összepakolja holmiját, kis üvegjeit amik esetlegesen szétszórva hevertek a másik ágyon, amit nem is használt. Majd menetfelszerelésben megállva Mai előtt várja az indulást.*
*Szegény árnyék. Mondjuk nem úgy tűnik a változások zavarják a lovat. Bár kifejezetten érdekli, mi járhat most a lónak a fejében. Mert olybá tűnik árnyék mintha újjá született volna. Ki tudja, lehet tényleg az történt a lóval mialatt a változásokat végbe vitte rajta a kurátor.
A medál kérdése továbbra is ott csüng Cilia fejében. Az okok amiért apja megszerezte, és az ok amiért elakartatta juttatni valahova. De mégis hova? Illetve az előző tulajdonosok kik lehettek? És a vers is, vajon mit jelenthet? Nem csak a megoldás végett, hanem úgy amúgy. De ezek mind mind csak kérdések, amikhez nincsenek válaszok, csak találgatások. Amik nem visznek senkit sem közelebb. Pusztán a kételyek mély árkába taszítja jobban szegény Ciliát. Aki megkapott emlékeivel csak több megválaszolatlan kérdést kapott mint azt remélte.
Egy dolognak viszont hálás. Hogy Maival végre kettesben lehetett. Úgy mint régen. A figyelme és a gondoskodása, különösen jól esik neki ezekben a nehéz időkben. És a mágia tanulás nagyon jól eltereli figyelmét a tragédia felől, amit így csak újból átélt.*
- Megértem.
*Válaszolja lágyan, és nagy mosollyal fogadja a fejsimogatást.*
- Igen, mindenképpen. Hiányzik már Deres. Szerinted mit csinálhat otthon?
*Veti fel kérdését, Mai számára. Trylnort pedig most inkább fel se hozza, mert őszintén mondva. Kissé feszéjezi a gondolat őt. Így csak a fiú kellemes emlékén gondolkodik el, hogy vajon amaz is mit művelhet most otthon egyedül a szobájukban.
Visszatérnek hát a könyvek közé, és a maradék részét a napnak a tanulásba temetik. Cilia minden erejét beleveti, hogy elsajátítson mindent amit Mait az orra alá nyom. Ő pedig állja a sarat. Egészen estig, amikor Cilia már lapos tekintettel, lassú pislogásokkal kezdi a sorokat olvasni. Már szinte észre sem veszi, hogy ugyan azt a sort olvassa újra, és újra harmadjára. Ha csak Mai rá nem szól, mert halkan olvassa fel a nőnek. Hiszen ez épp egy ige, ami pont a kiejtések miatt lenne fontos.
Ezek után nagy valószínűséggel visszatérnek a szobájukba, ahol Cilia egy lassú, álmos mosakodásba kezd. Majd ruháit lecserélve, álomra hajtja a fejét. Remélhetőleg ismét Mai kezei között.
Másnap reggel ismét nehezen kel. A sok tanulás bizony meghozta a gyümölcsét. Még ha annak a kárán is, hogy Cilia nem annyira energikus mint általában. Legalább nincs felesleges ereje rosszalkodni. Addig is könnyebb Mainak vele bánnia a falak között.
A reggeli után pedig a szobába visszatérve az útra készül fel. Összepakolja holmiját, kis üvegjeit amik esetlegesen szétszórva hevertek a másik ágyon, amit nem is használt. Majd menetfelszerelésben megállva Mai előtt várja az indulást.*
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-15 15:25:52
Üzenet elküldve: 2025-07-15 15:25:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Kissé megkönnyebbül, hogy nem állandó jelleggel eregeti a szikrákat a ló. Az etetést talán meg lehet oldani, de nem ő szeretné. Őszintén reméli, hogy Nori még él és leveszi róla ezt a terhet, ha már annyit fizetett azért, hogy valami ránehezedjen pluszban. Bólint értően, bár igazából nem teljességgel érti, de van, amit még ő sem akar. Árnyék felé pillant, igazából annyi a lényeg, hogy nem halt bele azokba a rettenetes sebesülésekbe.
A medál több kérdést vet fel benne. Az egyikkel lehet a másikhoz jutni. Igen jól hangzik az, hogy pallérozza az elmét, bár most kevéssé érdekli. Ha mindössze egy újabb varázstárgyhoz a kulcs, ami hasznos, de nem világmegváltó, akkor meg sem érte ez a nagy ijedtség és a macska hozzáállása sem értelmezhető. Amaz már csak nem akar élesebb eszű lenni egy nyakában lógó ékszer miatt. És a halálesetek… nem, minden bizonnyal nem csupán ennyi az egész. De ha valaki tudhat valamit, az Norileina, akiről csak reméli, hogy még él.
Elbúcsúzik a kurátortól, majd Cilia felé tekint.*
- Ha rajta és azon a fekete dö… macskán múlik, akkor biztosan. De így minél előbb szeretnék a végére járni. Aggódok, de az aggódás sosem vezet semmire. A biztos tudás annál inkább. *Mosolyodik el halványan, s megsimítja a hószín tincseket.* - Reggel induljunk útnak, már nem fárasztalak tovább azzal is. Inkább használd ki az időt, hogy még több tudást szívj magadba.
*Árnyékot kiköti persze, de reméli, hogy nem égeti el rögvest a béklyóját. Nem szeretne megint fizetni azért, mert elkalandozik, majd visszatér sebesülten. Talán nincs is nála már elég arany, amiből kicsengethetné. Pedig nagy kedve lett volna elmélyedni egy bizonyos holdvarázslatban, de majd legközelebb… egy zsáknyi érmét mégsem hozhatott magával egy ilyen útra. Így is csoda, jutott arra, amire kell.
A nap további része ettől még okítással telik, nagyon jó érzés Ciliával foglalkoznia. De reggel, ahogy lehet, máris ébreszti a kis Kincsét, hogy egy reggeli után visszaindulhassanak. Meg sem szeretne állni a Polgárnegyedi házig.*
*Kissé megkönnyebbül, hogy nem állandó jelleggel eregeti a szikrákat a ló. Az etetést talán meg lehet oldani, de nem ő szeretné. Őszintén reméli, hogy Nori még él és leveszi róla ezt a terhet, ha már annyit fizetett azért, hogy valami ránehezedjen pluszban. Bólint értően, bár igazából nem teljességgel érti, de van, amit még ő sem akar. Árnyék felé pillant, igazából annyi a lényeg, hogy nem halt bele azokba a rettenetes sebesülésekbe.
A medál több kérdést vet fel benne. Az egyikkel lehet a másikhoz jutni. Igen jól hangzik az, hogy pallérozza az elmét, bár most kevéssé érdekli. Ha mindössze egy újabb varázstárgyhoz a kulcs, ami hasznos, de nem világmegváltó, akkor meg sem érte ez a nagy ijedtség és a macska hozzáállása sem értelmezhető. Amaz már csak nem akar élesebb eszű lenni egy nyakában lógó ékszer miatt. És a halálesetek… nem, minden bizonnyal nem csupán ennyi az egész. De ha valaki tudhat valamit, az Norileina, akiről csak reméli, hogy még él.
Elbúcsúzik a kurátortól, majd Cilia felé tekint.*
- Ha rajta és azon a fekete dö… macskán múlik, akkor biztosan. De így minél előbb szeretnék a végére járni. Aggódok, de az aggódás sosem vezet semmire. A biztos tudás annál inkább. *Mosolyodik el halványan, s megsimítja a hószín tincseket.* - Reggel induljunk útnak, már nem fárasztalak tovább azzal is. Inkább használd ki az időt, hogy még több tudást szívj magadba.
*Árnyékot kiköti persze, de reméli, hogy nem égeti el rögvest a béklyóját. Nem szeretne megint fizetni azért, mert elkalandozik, majd visszatér sebesülten. Talán nincs is nála már elég arany, amiből kicsengethetné. Pedig nagy kedve lett volna elmélyedni egy bizonyos holdvarázslatban, de majd legközelebb… egy zsáknyi érmét mégsem hozhatott magával egy ilyen útra. Így is csoda, jutott arra, amire kell.
A nap további része ettől még okítással telik, nagyon jó érzés Ciliával foglalkoznia. De reggel, ahogy lehet, máris ébreszti a kis Kincsét, hogy egy reggeli után visszaindulhassanak. Meg sem szeretne állni a Polgárnegyedi házig.*
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-15 12:26:25
Üzenet elküldve: 2025-07-15 12:26:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Az ingovány növényzete egyre gyérebb míg végül teljesen eltűnnek. Újra a tó látványa fogadja annak minden pompájával. Az utóbbi időben gyakori vendég itt és biztos benne, hogy az is marad. Annak függvényében, hogy mennyi aranyat fog tudni összeszedni. Addig is viszont marad a vándor életmód. Egyre több tudásra tesz szert, ami a jövőben majd nagy jelentőséggel fognak bírni. Megint kardja markolatára helyezi a kezét. Még hozzá kell szoknia az új társasághoz. Megáll a tóparton. A nap már bőven a délutánban jár. Lehetőségei a mai napra már nem sokak. Ami ideje maradt azt inkább új szerzeményével tölti.
Lassan kihúzza a kardot a hüvelyből. A nap vakítóan tükröződik vissza róla. Még a szemébe is irányítja, nem szándékosan. Egy pillanatig mást sem lát csak a fény hagyta nyomot, amely megvakítja egy rövid időre. Óvatosan dörzsöli szemét, de az a leghatásosabb, ha inkább csukva tartja. Így csakhamar visszatér látása.
Felveszi a tanult pózokat és a levegőben gyakorolja a csapásokat, mozdulatokat. Egy védekezés, majd egy ellentámadás és egy újabb védekezés. Folyamatosan mozgásban marad, mint elf gyorsabban körbe tudja járni ellenfelét. De puszta gyorsasága nem csak ilyenkor hasznos. Csapás csapást követ. A kard suhogó hangja halk megkönnyebbülést okoz. A penge súlyához még hozzá kell szoknia, de majd gyakran fogja forgatni a kardot.*
Lassan kihúzza a kardot a hüvelyből. A nap vakítóan tükröződik vissza róla. Még a szemébe is irányítja, nem szándékosan. Egy pillanatig mást sem lát csak a fény hagyta nyomot, amely megvakítja egy rövid időre. Óvatosan dörzsöli szemét, de az a leghatásosabb, ha inkább csukva tartja. Így csakhamar visszatér látása.
Felveszi a tanult pózokat és a levegőben gyakorolja a csapásokat, mozdulatokat. Egy védekezés, majd egy ellentámadás és egy újabb védekezés. Folyamatosan mozgásban marad, mint elf gyorsabban körbe tudja járni ellenfelét. De puszta gyorsasága nem csak ilyenkor hasznos. Csapás csapást követ. A kard suhogó hangja halk megkönnyebbülést okoz. A penge súlyához még hozzá kell szoknia, de majd gyakran fogja forgatni a kardot.*
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-14 22:18:25
Üzenet elküldve: 2025-07-14 22:18:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Az ilyesmibe hirtelen bele sem gondolt. Elvégre nem az ő vállán nyugszik az a felelősség ami Maijén található. Cilia túlságosan elmerült a ló, újdonsült. Nos nem is tudja igazán eldönteni, minek is hívja. Adottságai? Lehet az lenne a megfelelő szó rá. A mellékhatásokról ami miatt Mai aggódik, inkább bele sem gondol. Ki tudja mire jönnek még rá a későbbiekben, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár majd ez Árnyék számára.
Felocsúdva Mai szaván a mágikus tárgyak felvetésének pillanatában. Ő kikotyogja mindenféle hátsó szándék nélkül, valódi okát Mai szándékának. Ám úgy tűnik, szerencsére nem okoz akkor gondot mint sem valójában. A kurátor kellő bizalommal feleli Mai kérdését. Cilia sem rest a tekercseket azonnal átadni, ami kis táskájában pihen. Legalább megtudhat többet szülei halálával kapcsolatban. Kis fülét úgy hegyezi mint az előbbi áttanult órák sokaságán.*
- Akkor van még egy abból?
*Gondolkozik hangosan a medállal kapcsolatban. Lehet azt nyitná a "kulcs", saját testvér medáljához? Ezt itt biztos nem fogják kideríteni. Cilia viszont reményteli szemekkel fordul Mai irányába. Arra gondol, ha Nori ezt a kutatást épp bőrrel megúszta. Akkor bizony a feketeség több mindent képes megválaszolni, még a torony kurátora maga.*
- Mai, Nori szerinted megtalálta a másik felét?
*Fordul oda nevelőjéhez a kurátor távozása után. Tekintete hol a lóra, hol Maira szalad. Még hozzá kell szoknia a ló látványához. Milyen csodálatos is a mágia.*
*Az ilyesmibe hirtelen bele sem gondolt. Elvégre nem az ő vállán nyugszik az a felelősség ami Maijén található. Cilia túlságosan elmerült a ló, újdonsült. Nos nem is tudja igazán eldönteni, minek is hívja. Adottságai? Lehet az lenne a megfelelő szó rá. A mellékhatásokról ami miatt Mai aggódik, inkább bele sem gondol. Ki tudja mire jönnek még rá a későbbiekben, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár majd ez Árnyék számára.
Felocsúdva Mai szaván a mágikus tárgyak felvetésének pillanatában. Ő kikotyogja mindenféle hátsó szándék nélkül, valódi okát Mai szándékának. Ám úgy tűnik, szerencsére nem okoz akkor gondot mint sem valójában. A kurátor kellő bizalommal feleli Mai kérdését. Cilia sem rest a tekercseket azonnal átadni, ami kis táskájában pihen. Legalább megtudhat többet szülei halálával kapcsolatban. Kis fülét úgy hegyezi mint az előbbi áttanult órák sokaságán.*
- Akkor van még egy abból?
*Gondolkozik hangosan a medállal kapcsolatban. Lehet azt nyitná a "kulcs", saját testvér medáljához? Ezt itt biztos nem fogják kideríteni. Cilia viszont reményteli szemekkel fordul Mai irányába. Arra gondol, ha Nori ezt a kutatást épp bőrrel megúszta. Akkor bizony a feketeség több mindent képes megválaszolni, még a torony kurátora maga.*
- Mai, Nori szerinted megtalálta a másik felét?
*Fordul oda nevelőjéhez a kurátor távozása után. Tekintete hol a lóra, hol Maira szalad. Még hozzá kell szoknia a ló látványához. Milyen csodálatos is a mágia.*
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-14 19:37:15
Üzenet elküldve: 2025-07-14 19:37:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*Rya két teljes napig bírja a mágustoronyban, aztán úgy érzi, ha egy perccel tovább marad itt, abba biztosan belebolondul. Nem érzi, hogy bármit haladt volna a varázslás felé vezető úton, mindenki folyton csak türelemre inti, és arra utasítja, hogy csinálja tovább az unalmas gyakorlatokat. Borzasztó. Ez a sok szenvedés, és mivégre? Zúg a feje a sok információtól, kilométerhiánya van, legszívesebben üvöltözne a frusztrációtól, de itt még azt sem lehet. Idegesíti a sok könyv, idegesíti ez az ostoba épület, de legfőképpen idegesítik az okoskodó tanítók, akik ugyan türelmesen igyekeztek oktatni ezt a "vadembert", ebből ő mégis úgy érzi, köszöni, nem kér többet.*
- Igazán köszönöm a tanítást, de inkább majd folytassuk legközelebb.
*A tőle telhető legudvariasabban elköszön az ottaniaktól, majd fogja magát, és útnak indul. Társa, az erdőmélyi sárkánylégy, mintha már a köszönés alatt ráérezne, mire készül a lány, és izgatottan rebegtetni kezdi a szárnyait. Ez a lelkesedés oda-vissza pattog közöttük, és a végére legszívesebben már a tündér is csatlakozna az állathoz a szárnyrebegtetésben.*
- Már nem kell sok. Csak néhány perc.
*Ígéri magának, és a sárkánylégynek is, ahogy lefelé és kifelé halad a toronyból. Miközben elhalad a sok poros polc mellett, szinte tüsszentenie kell, és arra gondol, nem csoda, hogy a mágusok mind olyan nyeszlettek, ha itt ülnek napfény, levegő, és úgy általában minden nélkül, ami az életbenmaradásra és a növekedésre ösztönözhetné őket.
Mikor újból a lépcsőhöz ér, óvatosan kitapogatja, merre érdemes mennie, és a jól bevált módszerrel, négykézláb - ezúttal tolatva - mászik le a magasból. A lépcső alján végre szabályos talajt érez a talpa alatt, szinte énekelni tudna a boldogságtól. Jól beszívja a föld illatát, a tó sarával nem törődve belemarkol a homokba, és elégedetten felsóhajt. Szárnyai segítségével talpra áll, és egy darabig önfeledten röpdös a tóparton. Végre szabad.
Visszanézne a toronyra, ha lenne értelme, és persze ha nem érezné úgy, a háta közepére sem kívánja azt a hideg-rideg helyet. Meg is borzong. Majd visszatér, ha öreg napjaira nincs izgalmasabb dolga, mint ott kotlani.*
- Igazán köszönöm a tanítást, de inkább majd folytassuk legközelebb.
*A tőle telhető legudvariasabban elköszön az ottaniaktól, majd fogja magát, és útnak indul. Társa, az erdőmélyi sárkánylégy, mintha már a köszönés alatt ráérezne, mire készül a lány, és izgatottan rebegtetni kezdi a szárnyait. Ez a lelkesedés oda-vissza pattog közöttük, és a végére legszívesebben már a tündér is csatlakozna az állathoz a szárnyrebegtetésben.*
- Már nem kell sok. Csak néhány perc.
*Ígéri magának, és a sárkánylégynek is, ahogy lefelé és kifelé halad a toronyból. Miközben elhalad a sok poros polc mellett, szinte tüsszentenie kell, és arra gondol, nem csoda, hogy a mágusok mind olyan nyeszlettek, ha itt ülnek napfény, levegő, és úgy általában minden nélkül, ami az életbenmaradásra és a növekedésre ösztönözhetné őket.
Mikor újból a lépcsőhöz ér, óvatosan kitapogatja, merre érdemes mennie, és a jól bevált módszerrel, négykézláb - ezúttal tolatva - mászik le a magasból. A lépcső alján végre szabályos talajt érez a talpa alatt, szinte énekelni tudna a boldogságtól. Jól beszívja a föld illatát, a tó sarával nem törődve belemarkol a homokba, és elégedetten felsóhajt. Szárnyai segítségével talpra áll, és egy darabig önfeledten röpdös a tóparton. Végre szabad.
Visszanézne a toronyra, ha lenne értelme, és persze ha nem érezné úgy, a háta közepére sem kívánja azt a hideg-rideg helyet. Meg is borzong. Majd visszatér, ha öreg napjaira nincs izgalmasabb dolga, mint ott kotlani.*
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-14 00:14:45
Üzenet elküldve: 2025-07-14 00:14:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*Első nap a mágustoronyban úgy érzi magát, mint a szitakötő, ami lefejelte az üveget. Mikor lázas magyarázkodásba kezd szándékait illetően, az itteniek hamar felvilágosítják - nem eszik olyan forrón azt a kását. Előbb meg kell tanulnia meríteni a levegőben lakozó varázslatból, és koncentrálnia kell azt. Ez pedig önmagában egy különálló folyamat.
Na igen, hiszen ezzel az alapvető ténnyel sem volt tisztában. Mikor másokat látott varázsolni, azok pusztán hipp-hopp, parádés bűbájt pattintottak ki az ujjuk hegyéből, és kész. Persze egyik mágus sem kezdi el a varázslat után magyarázni a közönségnek, mennyi-mennyi unalmas gyakorlást vett igénybe, míg eljutottak idáig, és hogy ennek megalázóan magas százaléka csak kéztorna, és olvasás. De azért legalább egyikük igazán megtehette volna. A tündér sejtette, hogy bizony a csillogásnak megvan az ára, de arra nem gondolt, hogy a bizonyos ár egy ennyire, de ennyire egyhangú folyamat lesz.
Sokkal nehezebbnek bizonyul az egész, mint gondolta. Lehet, naiv volt, de arra számított, ha kellő elhatározással jön ide, legalább néhány alapvető varázslatot el tud sajátítani viszonylag hamar. Ezzel szemben órákon át tartó tanulás a jussa, amit hátráltat a tény, hogy nem tudja magától olvasni a tananyagot. Soha sem tanult még "klasszikus" formában, így kezdés gyanánt igen nehezen akar ráállni az agya. Már bánja, hogy nem látogatott el ide fiatalabb korában. Persze lehet, hogy elzavarták volna, elvégre még csak egy kis porbafingó volt. De ha korábban elkezdi szoktatni magát a folyamathoz, talán nem lenne ennyire hirtelen és váratlan minden. Arról nem is beszélve, hogy akkor még saját szemével leshetné el a mágiához szükséges mozdulatsorokat, és nem szorulna rá, hogy mások igazgassák a kezét. Ez korántsem az a móka, amit várt. Alig tudja visszafogni a frusztrált toporgást, hajcsavargatást, és fújtatást, miközben az energiákról és az összpontosításról papolnak neki. Szórakozottan cirógatja az erdőmélyi sárkánylegyet, ami legalább annyira nehezen viseli a környezetváltást, mint Rya.
A nap végén zsong a feje, hiányzik neki a levegő, hiányzik neki a lába alól a rendes talaj, és legfőképpen hiányzik neki az az élethelyzet, mikor a mágustorony belseje még csak idilli képként lebegett a szeme előtt, és nem változott rideg, és fárasztó valósággá. Ásítozva, szomorúan veszi tudomásul, hogy az ő pillanatnyi kiruccanása valójában megannyi délutánt átölelő önkéntes szobafogság lesz. Viszont ha már eljött idáig, nem adja fel olyan könnyedén. Holnap ismét nekifut, és ezúttal tudni fogja, mire készüljön.*
A hozzászólás írója (Vanellarya Rhaentess) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.14 00:22:12
Na igen, hiszen ezzel az alapvető ténnyel sem volt tisztában. Mikor másokat látott varázsolni, azok pusztán hipp-hopp, parádés bűbájt pattintottak ki az ujjuk hegyéből, és kész. Persze egyik mágus sem kezdi el a varázslat után magyarázni a közönségnek, mennyi-mennyi unalmas gyakorlást vett igénybe, míg eljutottak idáig, és hogy ennek megalázóan magas százaléka csak kéztorna, és olvasás. De azért legalább egyikük igazán megtehette volna. A tündér sejtette, hogy bizony a csillogásnak megvan az ára, de arra nem gondolt, hogy a bizonyos ár egy ennyire, de ennyire egyhangú folyamat lesz.
Sokkal nehezebbnek bizonyul az egész, mint gondolta. Lehet, naiv volt, de arra számított, ha kellő elhatározással jön ide, legalább néhány alapvető varázslatot el tud sajátítani viszonylag hamar. Ezzel szemben órákon át tartó tanulás a jussa, amit hátráltat a tény, hogy nem tudja magától olvasni a tananyagot. Soha sem tanult még "klasszikus" formában, így kezdés gyanánt igen nehezen akar ráállni az agya. Már bánja, hogy nem látogatott el ide fiatalabb korában. Persze lehet, hogy elzavarták volna, elvégre még csak egy kis porbafingó volt. De ha korábban elkezdi szoktatni magát a folyamathoz, talán nem lenne ennyire hirtelen és váratlan minden. Arról nem is beszélve, hogy akkor még saját szemével leshetné el a mágiához szükséges mozdulatsorokat, és nem szorulna rá, hogy mások igazgassák a kezét. Ez korántsem az a móka, amit várt. Alig tudja visszafogni a frusztrált toporgást, hajcsavargatást, és fújtatást, miközben az energiákról és az összpontosításról papolnak neki. Szórakozottan cirógatja az erdőmélyi sárkánylegyet, ami legalább annyira nehezen viseli a környezetváltást, mint Rya.
A nap végén zsong a feje, hiányzik neki a levegő, hiányzik neki a lába alól a rendes talaj, és legfőképpen hiányzik neki az az élethelyzet, mikor a mágustorony belseje még csak idilli képként lebegett a szeme előtt, és nem változott rideg, és fárasztó valósággá. Ásítozva, szomorúan veszi tudomásul, hogy az ő pillanatnyi kiruccanása valójában megannyi délutánt átölelő önkéntes szobafogság lesz. Viszont ha már eljött idáig, nem adja fel olyan könnyedén. Holnap ismét nekifut, és ezúttal tudni fogja, mire készüljön.*
A hozzászólás írója (Vanellarya Rhaentess) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.14 00:22:12
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-13 23:48:11
Üzenet elküldve: 2025-07-13 23:48:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Így neveld a mágusodat//
*A felvázolt problémán eltöpreng egy darabon a Kurátor.*
-Ne etessék az istállóban. És közvetlenül előtte se. Akkor nem parázslik a szentem.
*A gnóm érdeklődve hajol a pergamen fölé. Megigazítja pápaszemét, majd egy gyors pillantás után felegyenesedik.*
-Á, igen! Rég elveszett holmik ezek, nem érdemes kutatni utánuk. Testvérmedál, tehát kettő létezik belőle. Egyik a kulcs a másikhoz. Ám csak az egyik mágikus a kettő közül. Az, amelyik nem a kulcs! Mondják, az pallérozza az elmét. De nem valószínű, hogy megkerül. Évszázadok óta kutatnak utánuk. Ennyit tudok kisasszony.
*Biccent mindkettejük irányába, majd eltotyog a torony irányába.*
-Ha mégis megkerülne, jó pénzt adok értük! *Pillant még vissza a válla felett. Fütyörészve távozik, hogy rövidesen felkapaszkodva a felhőlépcsőkön eltűnjön a szemük elől.*
*A felvázolt problémán eltöpreng egy darabon a Kurátor.*
-Ne etessék az istállóban. És közvetlenül előtte se. Akkor nem parázslik a szentem.
*A gnóm érdeklődve hajol a pergamen fölé. Megigazítja pápaszemét, majd egy gyors pillantás után felegyenesedik.*
-Á, igen! Rég elveszett holmik ezek, nem érdemes kutatni utánuk. Testvérmedál, tehát kettő létezik belőle. Egyik a kulcs a másikhoz. Ám csak az egyik mágikus a kettő közül. Az, amelyik nem a kulcs! Mondják, az pallérozza az elmét. De nem valószínű, hogy megkerül. Évszázadok óta kutatnak utánuk. Ennyit tudok kisasszony.
*Biccent mindkettejük irányába, majd eltotyog a torony irányába.*
-Ha mégis megkerülne, jó pénzt adok értük! *Pillant még vissza a válla felett. Fütyörészve távozik, hogy rövidesen felkapaszkodva a felhőlépcsőkön eltűnjön a szemük elől.*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-13 17:29:56
Üzenet elküldve: 2025-07-13 17:29:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Egy pillanatra, bár nem szokása láttatni a meglepődését, de eltátja a száját. ~Ára az tényleg volt…~ Vannak ellenérzései a gnómokkal. Ez olyasmi, amit szeret magának megtartani, de most fellángol benne. Mint Árnyék lehelete. Mégsem kezd bele szitkozódásba, helyette csak kellemes csevejt folytatva -annak ellenére, hogy a Kurátor már menne-, szól ismét.*
- Azt mondja, hogy egy lovat, akit talán az árvaházban kívánok elhelyezni, az képes felégetni az egészet? *Nagy levegőt vesz, s az orrán fújja ki, de tartja a mosolyát. Ezek a gnóm csodabogarak mindent megoldanak, csak kérdés, hogy hogyan?* - Segítsen kérem, van-e bármi, amit tudok tenni, hogy ez ne történhessen meg? *Már azon túl, hogy ha Nori nem élte túl a kalandját, akkor a sírjára fekteti, legelésszen ott, ha tud. Na persze ez csak egy kis düh, úgyis megoldaná.
A bizalmat kissé aláásta a már távolodni kívánó, így hát nem szeretné teljességgel elmesélni neki, hogy minek voltak a birtokában. De ezt meg az ő kis Kincse rontja el kissé, de talán még orvosolható a dolog.*
- A pergamenen a rajz. Kicsikém, odaadnád kérlek? *Szinte biztos benne, hogy úgy cipeli magával, mintha örökös kelléke lenne, de ha nem, akkor felszalajtja érte a lányt. Akárhogy is, de a Kurátor felé nyújtja.*
- Tudja, a minap a kis hölgy régi lakhelyén jártunk, és egy ottani asszony adta ezt a két lapot nekünk. Az egyiken egy medál van, a másikon egy röpke találóskérdés. Azt már megfejtettem, de hogy mire lehet jó az ékszer…?
*Egy pillanatra, bár nem szokása láttatni a meglepődését, de eltátja a száját. ~Ára az tényleg volt…~ Vannak ellenérzései a gnómokkal. Ez olyasmi, amit szeret magának megtartani, de most fellángol benne. Mint Árnyék lehelete. Mégsem kezd bele szitkozódásba, helyette csak kellemes csevejt folytatva -annak ellenére, hogy a Kurátor már menne-, szól ismét.*
- Azt mondja, hogy egy lovat, akit talán az árvaházban kívánok elhelyezni, az képes felégetni az egészet? *Nagy levegőt vesz, s az orrán fújja ki, de tartja a mosolyát. Ezek a gnóm csodabogarak mindent megoldanak, csak kérdés, hogy hogyan?* - Segítsen kérem, van-e bármi, amit tudok tenni, hogy ez ne történhessen meg? *Már azon túl, hogy ha Nori nem élte túl a kalandját, akkor a sírjára fekteti, legelésszen ott, ha tud. Na persze ez csak egy kis düh, úgyis megoldaná.
A bizalmat kissé aláásta a már távolodni kívánó, így hát nem szeretné teljességgel elmesélni neki, hogy minek voltak a birtokában. De ezt meg az ő kis Kincse rontja el kissé, de talán még orvosolható a dolog.*
- A pergamenen a rajz. Kicsikém, odaadnád kérlek? *Szinte biztos benne, hogy úgy cipeli magával, mintha örökös kelléke lenne, de ha nem, akkor felszalajtja érte a lányt. Akárhogy is, de a Kurátor felé nyújtja.*
- Tudja, a minap a kis hölgy régi lakhelyén jártunk, és egy ottani asszony adta ezt a két lapot nekünk. Az egyiken egy medál van, a másikon egy röpke találóskérdés. Azt már megfejtettem, de hogy mire lehet jó az ékszer…?
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-13 16:50:46
Üzenet elküldve: 2025-07-13 16:50:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Megdörzsöli a szemét ismételten. De azok a zöldek bizony most sem csalnak. A ló tényleg füsttől és szikrákat szór. Értetlenül pislog Maira, és a kurátorra. De hamar érkezik is minden magában feltett kételyére válasz. Amire arcán hamar ki ül egy az előzőnél is értetlenebb kifejezés egy furcsa hitetlenkedő grimasszal. Tudtával a lovaknak nincs az étrendjükben izzó parázs. De csak az előbb tanulta meg saját szomját oltani, egy mágikus nagy nyeléssel. Így hát képes elhinni, hogy a mágia által sok minden más is elérhető. Még ha az abban merül ki, hogy valaki egy kályhát képzel el a négylábú patásban.
Pusztán szótlan résztvevőként figyeli Mai és a kurátor szóváltását. Megtartva a néhány lépés távolságot, akkor is amíg Mai lebonyolítja a kettőjük üzletét.
Fejét akkor fordítja érdeklődve enyhén oldalra, mikor Mai a mágikus tárgyakra kérdez rá. Akaratlanul is kicsúszik száján a kérdés.*
- Az amulett miatt kérdezed Mai?
*Nem tesz hozzá többet. Csak pusztán kíváncsi, hogy Mai amiatt érdeklődik, vagy valami más áll a háttérben. Bár belegondolva, az a "kulcs" amit Norinak adtak a tegnapi nap folyamán, és a kűrt szó, amit tegnap éjszaka hallottak összefügg. Bebizonyítani azonban nem tudja a látottak hiányában. Így hát továbbra is a háttérben figyeli csupán Mai intézkedését. Kérdése után is visszahúzódva figyeli a kurátor reakcióját.*
*Megdörzsöli a szemét ismételten. De azok a zöldek bizony most sem csalnak. A ló tényleg füsttől és szikrákat szór. Értetlenül pislog Maira, és a kurátorra. De hamar érkezik is minden magában feltett kételyére válasz. Amire arcán hamar ki ül egy az előzőnél is értetlenebb kifejezés egy furcsa hitetlenkedő grimasszal. Tudtával a lovaknak nincs az étrendjükben izzó parázs. De csak az előbb tanulta meg saját szomját oltani, egy mágikus nagy nyeléssel. Így hát képes elhinni, hogy a mágia által sok minden más is elérhető. Még ha az abban merül ki, hogy valaki egy kályhát képzel el a négylábú patásban.
Pusztán szótlan résztvevőként figyeli Mai és a kurátor szóváltását. Megtartva a néhány lépés távolságot, akkor is amíg Mai lebonyolítja a kettőjük üzletét.
Fejét akkor fordítja érdeklődve enyhén oldalra, mikor Mai a mágikus tárgyakra kérdez rá. Akaratlanul is kicsúszik száján a kérdés.*
- Az amulett miatt kérdezed Mai?
*Nem tesz hozzá többet. Csak pusztán kíváncsi, hogy Mai amiatt érdeklődik, vagy valami más áll a háttérben. Bár belegondolva, az a "kulcs" amit Norinak adtak a tegnapi nap folyamán, és a kűrt szó, amit tegnap éjszaka hallottak összefügg. Bebizonyítani azonban nem tudja a látottak hiányában. Így hát továbbra is a háttérben figyeli csupán Mai intézkedését. Kérdése után is visszahúzódva figyeli a kurátor reakcióját.*
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-13 16:28:44
Üzenet elküldve: 2025-07-13 16:28:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Így neveld a mágusodat//
-Ó, igen... *Pillant a hátas felé. Természetesen mielőtt folytatná, átveszi a fizetséget és egy mellzsebéből előkerülő szütyőbe helyezi.*
-Nos, az élete megmenekült, de... Volt bizonyos ára. Hmm-hmm.
*A lóra pislog, mintha azt várná, hogy az álljon elő helyette a farbával. Árnyék azonban csak felnyihog.*
-Mostantól a paripa csakis izzó parázzsal etetendő. Mást nem eszik meg. *Hadarja. Olyan természetes hangsúlyt üt meg, mintha a parázsevés mindennapos lenne egy ló életében. Megigazítja szarukeretes szemüvegét krumpliorrán, mielőtt folytatná.*
-Kürtszó, igen-igen. Néhányunk már vizsgálja a jelenséget. Noha a Torony nem üti bele az orrát világunk történéseibe, Abogr mester szeret tudni az efféle jelenségekről. *Halkan felkuncog, majd sarkon fordul.*
-Ó, és ha lehet, ne helyezzék el a lovat istállóban. Tűzveszélyes lenne. Alászolgálja! *Mielőtt azonban távozna, Mai látszólag vesébe vágó kérdéssel áll elő.*
-Mágikus tárgyak? Valójában ez a szakterületem. *Visszafordul. Apró írisze végigpillant mindkettejükön, mintha mágikus tárgyak után kutatna.*
-Miféle mágikus tárgyról lenne szó?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.13 16:32:50
-Ó, igen... *Pillant a hátas felé. Természetesen mielőtt folytatná, átveszi a fizetséget és egy mellzsebéből előkerülő szütyőbe helyezi.*
-Nos, az élete megmenekült, de... Volt bizonyos ára. Hmm-hmm.
*A lóra pislog, mintha azt várná, hogy az álljon elő helyette a farbával. Árnyék azonban csak felnyihog.*
-Mostantól a paripa csakis izzó parázzsal etetendő. Mást nem eszik meg. *Hadarja. Olyan természetes hangsúlyt üt meg, mintha a parázsevés mindennapos lenne egy ló életében. Megigazítja szarukeretes szemüvegét krumpliorrán, mielőtt folytatná.*
-Kürtszó, igen-igen. Néhányunk már vizsgálja a jelenséget. Noha a Torony nem üti bele az orrát világunk történéseibe, Abogr mester szeret tudni az efféle jelenségekről. *Halkan felkuncog, majd sarkon fordul.*
-Ó, és ha lehet, ne helyezzék el a lovat istállóban. Tűzveszélyes lenne. Alászolgálja! *Mielőtt azonban távozna, Mai látszólag vesébe vágó kérdéssel áll elő.*
-Mágikus tárgyak? Valójában ez a szakterületem. *Visszafordul. Apró írisze végigpillant mindkettejükön, mintha mágikus tárgyak után kutatna.*
-Miféle mágikus tárgyról lenne szó?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.13 16:32:50
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-13 16:15:57
Üzenet elküldve: 2025-07-13 16:15:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Minden szomorú és gondterhelt gondolat mellett nagyon örül a leányzó sikerének. Amaz igen szorgalmas és lám, megvan a gyümölcse. Már jól tudja, hogy sokat kell vele foglalkoznia a mágia terén, de azért nem csupán erre szeretné tanítani, hanem sok minden másra is.
Mivel Cilia kellően elfáradt, még ha azt be sem vallaná, most akár be is fejezhetnék a tanulást, s megpihenhetnek. Bár ő már inkább menne haza, s ha addig nem is, de a reggeli első virradattal ez biztosan meg is fog történni.
Figyeli a másik úját az ablakig, s ő is lép vele. Előbb veszi észre, mint Mai a lenti csodát. A kezecskét elfogadja és máris lefelé tartanak.*
- Úgy tűnik jól van. Menjünk-menjünk.
*Feleli, s szeli tovább a fokokat, egészen addig, míg le nem érnek teljességgel, s ámulattal tekint Árnyék irányába.*
- Elégedettek? Teljességgel!
*Mondja sugárzó mosolyával, egy pillanatra elfeledve mindent. A Kurátor felé fordul, s megkönnyebbült sóhajjal néz rá.*
- Nem lehetek elég hálás, Kurátor uram. Remélem egyszer én is hozzájutok annyi erőhöz, hogy így tudjak segíteni a védteleneken.
*A fizetés dolgát, ha nem említi is, természetesen nem felejtette el. A már nemrégiben összekészített 600 aranyat hiánytalanul adja a gnóm kezébe.
A prüszkölésre tekint újra az állat felé.*
- Mondja, drága uram, mi ez a jelenség? *Kissé összevonja a szemöldökét.* - El…múlik? Bár igen jól áll neki. *Nem nevet fel, jobb a kedve, de azért a tudata peremén ott motoz minden gond, ami a napokban érte.*
- Az éjjel hallottunk egy furcsaságot. Mintha kürt szólt volna. Mondja csak, ugye nem történt baj a környéken?
*Persze elméje nem veti össze, hogy mihez lehet köze, vagy mihez nem, de aligha tudna sok jóra gondolni ennyi negatív impulzus után. Viszont egy kis fény az alagút végén a hátas gyógyulása. Ekkor jut az is az eszébe, hogy talán megmutathatná a két pergament is neki, ami miatt Nori útnak eredt, csak, hogy fel tudjon készülni arra, hogy esetleg… nem ér haza többé mégsem. Nem kívánja kihasználni a gnómot, de ha már itt van… *
- Mondja csak, a mágikus tárgyakhoz is olyan jól ért, mint a gyógyításhoz?
*Minden szomorú és gondterhelt gondolat mellett nagyon örül a leányzó sikerének. Amaz igen szorgalmas és lám, megvan a gyümölcse. Már jól tudja, hogy sokat kell vele foglalkoznia a mágia terén, de azért nem csupán erre szeretné tanítani, hanem sok minden másra is.
Mivel Cilia kellően elfáradt, még ha azt be sem vallaná, most akár be is fejezhetnék a tanulást, s megpihenhetnek. Bár ő már inkább menne haza, s ha addig nem is, de a reggeli első virradattal ez biztosan meg is fog történni.
Figyeli a másik úját az ablakig, s ő is lép vele. Előbb veszi észre, mint Mai a lenti csodát. A kezecskét elfogadja és máris lefelé tartanak.*
- Úgy tűnik jól van. Menjünk-menjünk.
*Feleli, s szeli tovább a fokokat, egészen addig, míg le nem érnek teljességgel, s ámulattal tekint Árnyék irányába.*
- Elégedettek? Teljességgel!
*Mondja sugárzó mosolyával, egy pillanatra elfeledve mindent. A Kurátor felé fordul, s megkönnyebbült sóhajjal néz rá.*
- Nem lehetek elég hálás, Kurátor uram. Remélem egyszer én is hozzájutok annyi erőhöz, hogy így tudjak segíteni a védteleneken.
*A fizetés dolgát, ha nem említi is, természetesen nem felejtette el. A már nemrégiben összekészített 600 aranyat hiánytalanul adja a gnóm kezébe.
A prüszkölésre tekint újra az állat felé.*- Mondja, drága uram, mi ez a jelenség? *Kissé összevonja a szemöldökét.* - El…múlik? Bár igen jól áll neki. *Nem nevet fel, jobb a kedve, de azért a tudata peremén ott motoz minden gond, ami a napokban érte.*
- Az éjjel hallottunk egy furcsaságot. Mintha kürt szólt volna. Mondja csak, ugye nem történt baj a környéken?
*Persze elméje nem veti össze, hogy mihez lehet köze, vagy mihez nem, de aligha tudna sok jóra gondolni ennyi negatív impulzus után. Viszont egy kis fény az alagút végén a hátas gyógyulása. Ekkor jut az is az eszébe, hogy talán megmutathatná a két pergament is neki, ami miatt Nori útnak eredt, csak, hogy fel tudjon készülni arra, hogy esetleg… nem ér haza többé mégsem. Nem kívánja kihasználni a gnómot, de ha már itt van… *
- Mondja csak, a mágikus tárgyakhoz is olyan jól ért, mint a gyógyításhoz?
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:50:33
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:50:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Nem tud ezen mit segíteni. Nem szereti látni a szenvedést. Ha teheti tesz ellene. Ez csak akkor kivétel, ha éppen valami csínytevésen jár az esze, de ott sem veti el a sulykot. Olyat senkivel sem tenne, amibe megsérülne bárki is. Eltüntet egy eszközt, hogy a másik azt bosszúsan keresse, vagy éppen megformál egy krumplit amit kicserél utána a szappannal, hogy idejüket vesztegesse az aki kezet akarna mosni a fürdőben.
Valóban, az utcán úgy élt, ahogy viszont az nem igazán volt önmaga. Illetve nem teljesen. A mai napig eszébe ötlik az a pillanat, amikor Mait sebesítette meg. Azóta is gyötri őt a bűntudat ha rágondol.
Mait szavára csak bólint egyet, megértve azt, hogy Nori miatt nem kell aggódnia. Legyen bármi is az oka annak elhiszi ezt Mainak. Fogalma sincs miképpen reagálna arra a hírre, hogy Nori valóban Sa'tereth hűséges követője. Még ha Cilia sejti is valamelyest. Kitárgyalni azonban nem szeretné. Amúgy sem tudna mit kezdeni ezzel a ténnyel mit sem csak végleg elkerüli a feketeséget. Bár ki tudja, lehet igyekezne őt a jobb útra téríteni. Ám azt már most sejti, ezt Mai is biztos megpróbálta már. És ha neki nem sikerült, ki lenne ő, hogy ilyesmivel próbálkozzon. Egy Sa'tereth hívővel nem szabad packázni. Nem véletlenül intette óva édesanyja az olyanoktól.*
- Én azt hittem álmodtam. De akkor mégsem. Ők is biztos akkor a választ keresik.
*Fordul ismét újra a fejsimogatás után a hátuk mögött kutakodó tömegre.
Figyelmét utána pedig a varázslatra fordítja, és néhány próbálkozás után meg is történik a kis csoda. Cilia örömittasan vész el a homlok csókban, és utána Mai karjaiban.*
- Köszönöm Mai, nélküled nem ment volna!
*Hálálkodik, mert nevelője nélkül valószínűleg sosem jutott volna el toronyba. Arról nem is beszélve, hogy Mai idejét erejét fektette abba, hogy ezt ő eltanulja.*
- Picit.
*Vallja be, már most az izgatottság elfeledtette vele fáradtságát amit a tanulásba fektetett. Attól függetlenül úgy érzi, most jól esne neki egy kis friss levegő.
Fel is pattan azt asztaltól, hogy újra az ablak felé vegye az irányt. Ám amikor kinéz rajta, a nagy levegővétele után egy hangos nyerítés üti meg hegyes fülét. Tekintete rögtön a hang irányába fordul, ahol megpillantja Árnyékot.*
- MAI! Árnyék az!
*Szólal fel vidáman, és már fordul is el az ablaktól, hogy a nőhöz szaladjon.*
- Lemegyünk hozzá?
*Fog rá gyengéden a nő kezére, és ha az beleegyezik, akkor követi őt. Persze a beszélgetés nagy részét nevelő anyjára hagyja. Ha majd leérnek a kurátor irányába, egy barátságos integetéssel köszön.*
- Szép napot!
*Teszi még hozzá, majd megállapodik Mai mellett, és csak figyeli az eseményeket. Árnyék füstős, szikrákat szóró prüszkölését el sem hiszi. Csak úgy pislog rá mint borjú az új kapura.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.13 16:18:07
*Nem tud ezen mit segíteni. Nem szereti látni a szenvedést. Ha teheti tesz ellene. Ez csak akkor kivétel, ha éppen valami csínytevésen jár az esze, de ott sem veti el a sulykot. Olyat senkivel sem tenne, amibe megsérülne bárki is. Eltüntet egy eszközt, hogy a másik azt bosszúsan keresse, vagy éppen megformál egy krumplit amit kicserél utána a szappannal, hogy idejüket vesztegesse az aki kezet akarna mosni a fürdőben.
Valóban, az utcán úgy élt, ahogy viszont az nem igazán volt önmaga. Illetve nem teljesen. A mai napig eszébe ötlik az a pillanat, amikor Mait sebesítette meg. Azóta is gyötri őt a bűntudat ha rágondol.
Mait szavára csak bólint egyet, megértve azt, hogy Nori miatt nem kell aggódnia. Legyen bármi is az oka annak elhiszi ezt Mainak. Fogalma sincs miképpen reagálna arra a hírre, hogy Nori valóban Sa'tereth hűséges követője. Még ha Cilia sejti is valamelyest. Kitárgyalni azonban nem szeretné. Amúgy sem tudna mit kezdeni ezzel a ténnyel mit sem csak végleg elkerüli a feketeséget. Bár ki tudja, lehet igyekezne őt a jobb útra téríteni. Ám azt már most sejti, ezt Mai is biztos megpróbálta már. És ha neki nem sikerült, ki lenne ő, hogy ilyesmivel próbálkozzon. Egy Sa'tereth hívővel nem szabad packázni. Nem véletlenül intette óva édesanyja az olyanoktól.*
- Én azt hittem álmodtam. De akkor mégsem. Ők is biztos akkor a választ keresik.
*Fordul ismét újra a fejsimogatás után a hátuk mögött kutakodó tömegre.
Figyelmét utána pedig a varázslatra fordítja, és néhány próbálkozás után meg is történik a kis csoda. Cilia örömittasan vész el a homlok csókban, és utána Mai karjaiban.*
- Köszönöm Mai, nélküled nem ment volna!
*Hálálkodik, mert nevelője nélkül valószínűleg sosem jutott volna el toronyba. Arról nem is beszélve, hogy Mai idejét erejét fektette abba, hogy ezt ő eltanulja.*
- Picit.
*Vallja be, már most az izgatottság elfeledtette vele fáradtságát amit a tanulásba fektetett. Attól függetlenül úgy érzi, most jól esne neki egy kis friss levegő.
Fel is pattan azt asztaltól, hogy újra az ablak felé vegye az irányt. Ám amikor kinéz rajta, a nagy levegővétele után egy hangos nyerítés üti meg hegyes fülét. Tekintete rögtön a hang irányába fordul, ahol megpillantja Árnyékot.*
- MAI! Árnyék az!
*Szólal fel vidáman, és már fordul is el az ablaktól, hogy a nőhöz szaladjon.*
- Lemegyünk hozzá?
*Fog rá gyengéden a nő kezére, és ha az beleegyezik, akkor követi őt. Persze a beszélgetés nagy részét nevelő anyjára hagyja. Ha majd leérnek a kurátor irányába, egy barátságos integetéssel köszön.*
- Szép napot!
*Teszi még hozzá, majd megállapodik Mai mellett, és csak figyeli az eseményeket. Árnyék füstős, szikrákat szóró prüszkölését el sem hiszi. Csak úgy pislog rá mint borjú az új kapura.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.13 16:18:07
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:05:10
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:05:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Így neveld a mágusodat//
*Annak, aki fogékony a mágia fortélyaira, az idő a Mágustoronyban gyorsan telik. Fogalmuk sincs, mennyi időt tölthettek a könyvek fölé borulva, de mindketten arra lehetnek figyelmesek, hogy a napfényben szikrázó, óriási tó partján egy ismerős négylábú ugrándozik: Árnyék.
Oly vidornak tűnik, mintha kicserélték volna. Fel s alá nyargal a füves tóparton. Tőle tisztes távolságban az aprócska, nagy szakállú gnóm ácsorog, figyelve az állatot.
Amennyiben a páros úgy dönt, hogy lemegy - valljuk be, ez eltart egy ideig a toronyból - addigra Árnyék már megállapodott a Kurátor néven bemutatkozott gnóm mellett. A hátas látszólag úgy fest, mintha ereje teljében lenne. Sebnek, sérülésnek nyoma sincs rajta.*
-Nos, úgy hiszem, elégedettek lehetünk. *Szólítja meg a párost a gnóm, már ha mindketten lementek a toronyból.*
-Némi titkos fortély, némi tűzmágia... És lám! Sokan úgy hiszik, a tűzmágia csak pusztításra képes. Itt a példa, hogy nem! *Mutat a szóban forgó hátasra.*
-Nos... Úgy hiszem, rászolgáltam a fizetségre. *Eközben Árnyék nagyot prüszköl mellette. Ez önmagában nem lenne szokatlan, az már viszont annál inkább, hogy orrából szikrák pattannak, amit egy jó adag füst követ.*
*Annak, aki fogékony a mágia fortélyaira, az idő a Mágustoronyban gyorsan telik. Fogalmuk sincs, mennyi időt tölthettek a könyvek fölé borulva, de mindketten arra lehetnek figyelmesek, hogy a napfényben szikrázó, óriási tó partján egy ismerős négylábú ugrándozik: Árnyék.
Oly vidornak tűnik, mintha kicserélték volna. Fel s alá nyargal a füves tóparton. Tőle tisztes távolságban az aprócska, nagy szakállú gnóm ácsorog, figyelve az állatot.
Amennyiben a páros úgy dönt, hogy lemegy - valljuk be, ez eltart egy ideig a toronyból - addigra Árnyék már megállapodott a Kurátor néven bemutatkozott gnóm mellett. A hátas látszólag úgy fest, mintha ereje teljében lenne. Sebnek, sérülésnek nyoma sincs rajta.*
-Nos, úgy hiszem, elégedettek lehetünk. *Szólítja meg a párost a gnóm, már ha mindketten lementek a toronyból.*
-Némi titkos fortély, némi tűzmágia... És lám! Sokan úgy hiszik, a tűzmágia csak pusztításra képes. Itt a példa, hogy nem! *Mutat a szóban forgó hátasra.*
-Nos... Úgy hiszem, rászolgáltam a fizetségre. *Eközben Árnyék nagyot prüszköl mellette. Ez önmagában nem lenne szokatlan, az már viszont annál inkább, hogy orrából szikrák pattannak, amit egy jó adag füst követ.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452