//Kikötői kaland//
*Hát sikerül neki végre bizonyítani, kicsoda-micsoda ő, még a pecsételőt sem kell átadja, ami külön öröm, tekintve, hogy vigyáz rá, mint a szeme fényére. Persze nem gondolja, hogy egy királynak éppen ezt kéne ellopnia, elég az, ha véletlenül leejti. Nehéz lenne hasonlót faragni, ugyanolyat pedig lehetetlen. A varjú egyik szemét ugyanis enyhén elrontotta még odaát Wegtorenben, mostanra viszont megszokta, mi több, az enyhén nagyobb szem mintha már kegyetlenül villogna a címzettre, mindezt kár enne veszni hagyni. Kagan nincs épp felvillanyozva attól, hogy nincs válasz, de mégis melyik őrült várta volna, hogy majd örömtáncot lejt? Mellesleg Taug nem gondolta, hogy egész csapattal fog érkezni, így még kellemetlenebb a dolog, hiszen nyilván az egész csapat potyára jött, vagy pedig akkor bármit is terveznek, azt találomra kell véghez vigyék.*
- Azért nem teljes a kudarc *jegyzi meg* Azt még mindig elmondhatom, amit én tudok, noha nem név szerint ismerem az őröket, hogy mikor melyik hol, de a fontosabb, vagy épp veszélyesebb pontokat tudom ismertetni *azzal nekilát, hogy Kagan kérése szerint rajzot csináljon a kikötőről, gondosan feltünteti, hogy hol vannak a gazdagabb kereskedők hajói, és hol az ócska ladikok (persze nem kell két külön kikötőre gondolni, csak egyazon kikötő két végletére). A hely nem rendelkezik gazdagnegyeddel, mint a város, de mindig lehet találni pénzes vendégeket, nem feltétlen a Rókalukban, inkább itteni kis házikóikban, melyek gyakran nem is olyan kicsik, és ki tudja, milyen egzotikus, messzi földről származó dolgokat rejtenek. A dokkokat is megjelöli, hiszen itt csak a bajjal találkozhat, mivel ha épp nem városőrbe botlik, akkor alvilági figurába. Persze ez közhiedelem, de jobb az óvatosság, Taug is tudja, hogy az ottaniak fele nem átlagos itteni. Ó, és persze a Morajló Merina, a kikötő büszkesége, a hajó, mely talán félszázezer aranyat is megér... vagy többet. Ő maga még nem járt a fedélzeten, de tudja, hogy ha csak tizen mennének be, hogy elhozzanak mindent, amit el tudnak (nem talicskával, puszta kézzel), akkor is hónapokra biztosítva lenne a megélhetés, noha éppen ezért is olyan veszélyes. Persze ezt mindet nem mondja, címszavakban fogalmaz, illetve feltüntet annyit, amiből bárki megértheti a rajzot. Eltűnődik rajta, hogy a saját barlangjukat felrajzolja, csak épp nem oda, ahol valójában van, kíváncsiságból, hogy mennyire bízhat Kaganban, de meggondolja magát. Nem szeretne feltétlenül sem viszályt szítani, sem utat mutatni. Ez nem az ő dolga.*
- Nagyjából ennyi volna, őrjáratba bármikor belefuthatnak, illetve van itt még az árvaház, na ott a rengeteg rakoncátlan gyerek... De hiába, kell az utánpótlás. Arra javaslom csak akkor menjenek, ha feltétlenül szükséges, a kölykök ott tudnak veszélyesebbek lenni, mint a nevelők, vagy az arra járó őrök, pont azért, mert senki nem gondolná róluk *nem áll neki vetkőzni, hogy megmutassa a tőrdöfést az oldalán, mivel talán rosszul venné ki magát, másrészt meg Kagan ennyi emberrel könnyedén átvonulhatna rajta, akár erővel is, míg az őrség egészét oda nem vezénylik, egyszerűen csak egy katonát sem kéne elveszítsen azért, mert egy gyereket ártatlan báránykának néz.*
- A legapróbban sem szabad megbízni *fejezi be, majd átnyújtja a papírt. Nem kérdezte, tud-e a törzsfő olvasni, de nem is szükséges, kis jelecskéket használt, ha bármelyik nem világos Kagannak, rá fog kérdezni, Taug ebben biztos. A kikötőnél a vonal mellett sorakoznak a hajók, vastagon kiemelve a Merinát, a Rókaluk egy korsóval van jelölve, a gazdagabb helyek aranyérmékkel, a Dokkok pedig gy nagy kör, melyet még körbe is vett fegyverekkel, hogy biztosan tudassa: nem túl barátságos hely. Az árvaháznak egy viskót rajzolt néhány kezdetleges poronttyal, és a fontosabb gócpontokkal lándzsákkal jelölte meg, utalva az őrségre.*
- Nincsenek ellenségeim, azokról hamarabb szoktam gondoskodni *nem túl gyakran, de megesik néha, hogy megmérgez valakit, vagy egyik éjjel ráküld egy bérgyilkost, viszont ahhoz vagy nagyon fel kell bosszantani, vagy komoly nyomást kell rá gyakorolni.*