Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 170 (3381. - 3400. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3400. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-11 20:13:31
Üzenet elküldve: 2023-01-11 20:13:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Nem tudja, a többiek meddig tervezik kísérni, ezért nem is siet előre. Sőt, hátra-hátrapillant már a lépcsőkön haladva fölfelé, részben a beszélgetést figyelve, részben hogy észlelje, ha valaki leszakadna a menetből, hogy akkor búcsút tudjon venni tőle. A részéről most már a tanulásra tervez összpontosítani, ami ebben a szakaszban még sok másolgatással és jegyzeteléssel fog járni, amit nem túl jó félbeszakítani, úgyhogy kétli, hogy estig még fölkeresné a két férfit. Persze, ha mestere nem utasítja másképp...
Nem lepi meg Adoaver válasza, ami az ő beszélgetésük óta sem változott a jelek szerint. Ha Gaerralos most az arcát próbálja olvasni, nem fedezhet föl rajta semmi különöset, nem mutat véleményt barátja határozatlanságával vagy éppen céltalanságával kapcsolatban. Inkább mintha ő lesné a férfi reakcióját. S valóban, kíváncsian figyeli, Gaerralos elfogadja-e Adoaver feleletét... Végül pedig úgy tűnik, hogy igen, és mestere hagyja elsimulni a kérdést, helyette egy újabbat intéz feléjük.
Vár egy kicsit, ha Adoaver előbb szeretne válaszolni, de ha ez nem történik meg, akkor ő ragadja magához a szót.*
- Van két varázslat, amivel akadályozni tudnék valakit a mozgásban. Az egyik egy csak mágiával áthatolható fal, ami követi a célpont mozgását és nem hagyja továbbhaladni abba az irányba, amerre tartott, mikor a falat elé varázsoltam. A másik pedig egy fénycsóva, amivel a felém közelítő célpontot - tárgyat, vagy személyt - tudom megállítani, amíg a tenyeremet felé fordítom. - *Magyaráz röviden, ez utóbbit rövid kézmozdulattal is kiegészítve szórakozottan.*
- Ezeket szeretném elsajátítani, aztán meglátom, mire lesz elég az arany és az idő. A varázslatokhoz szükséges elméleti tudásomat is szeretném még bővíteni... - *Teszi hozzá bizonytalanul. Mondhatni, hogy a saját magával szembeni kishitűsége javát sikerült hátrahagynia, de a mágia tanulása olyan mértékű fejtágítás, ami egy tapasztaltabb tudós elmét is bizonytalanná tehetne, ő pedig távolról sem erre készült egész életében, és fogalma sincs a saját határairól, képességeiről. Ráadásul azt sem tudja, hogy épp az egyik legnehezebb ágat választotta ki magának kezdésre, bár ez talán jobb is így. Nem biztos, hogy különben belevágott volna, pedig a vonzalma egyértelműen ehhez az ághoz húzza.
Visszapillant, hogy válasza kielégítő volt-e, vagy valójában másra volt kíváncsi a férfi.
Az említett varázslatokat már korábban kiszemelte, puszta gyakorlatias hozzáállással, azt nézve, hogy mi segítené a későbbiekben, ha majd őt is megbíznák egy komolyabb küldetéssel, "terepen". Akad persze más is a képzeletbeli listáján, de tényleg nem tudja, mire lesznek elegendőek a forrásai.*
*Nem tudja, a többiek meddig tervezik kísérni, ezért nem is siet előre. Sőt, hátra-hátrapillant már a lépcsőkön haladva fölfelé, részben a beszélgetést figyelve, részben hogy észlelje, ha valaki leszakadna a menetből, hogy akkor búcsút tudjon venni tőle. A részéről most már a tanulásra tervez összpontosítani, ami ebben a szakaszban még sok másolgatással és jegyzeteléssel fog járni, amit nem túl jó félbeszakítani, úgyhogy kétli, hogy estig még fölkeresné a két férfit. Persze, ha mestere nem utasítja másképp...
Nem lepi meg Adoaver válasza, ami az ő beszélgetésük óta sem változott a jelek szerint. Ha Gaerralos most az arcát próbálja olvasni, nem fedezhet föl rajta semmi különöset, nem mutat véleményt barátja határozatlanságával vagy éppen céltalanságával kapcsolatban. Inkább mintha ő lesné a férfi reakcióját. S valóban, kíváncsian figyeli, Gaerralos elfogadja-e Adoaver feleletét... Végül pedig úgy tűnik, hogy igen, és mestere hagyja elsimulni a kérdést, helyette egy újabbat intéz feléjük.
Vár egy kicsit, ha Adoaver előbb szeretne válaszolni, de ha ez nem történik meg, akkor ő ragadja magához a szót.*
- Van két varázslat, amivel akadályozni tudnék valakit a mozgásban. Az egyik egy csak mágiával áthatolható fal, ami követi a célpont mozgását és nem hagyja továbbhaladni abba az irányba, amerre tartott, mikor a falat elé varázsoltam. A másik pedig egy fénycsóva, amivel a felém közelítő célpontot - tárgyat, vagy személyt - tudom megállítani, amíg a tenyeremet felé fordítom. - *Magyaráz röviden, ez utóbbit rövid kézmozdulattal is kiegészítve szórakozottan.*
- Ezeket szeretném elsajátítani, aztán meglátom, mire lesz elég az arany és az idő. A varázslatokhoz szükséges elméleti tudásomat is szeretném még bővíteni... - *Teszi hozzá bizonytalanul. Mondhatni, hogy a saját magával szembeni kishitűsége javát sikerült hátrahagynia, de a mágia tanulása olyan mértékű fejtágítás, ami egy tapasztaltabb tudós elmét is bizonytalanná tehetne, ő pedig távolról sem erre készült egész életében, és fogalma sincs a saját határairól, képességeiről. Ráadásul azt sem tudja, hogy épp az egyik legnehezebb ágat választotta ki magának kezdésre, bár ez talán jobb is így. Nem biztos, hogy különben belevágott volna, pedig a vonzalma egyértelműen ehhez az ághoz húzza.
Visszapillant, hogy válasza kielégítő volt-e, vagy valójában másra volt kíváncsi a férfi.
Az említett varázslatokat már korábban kiszemelte, puszta gyakorlatias hozzáállással, azt nézve, hogy mi segítené a későbbiekben, ha majd őt is megbíznák egy komolyabb küldetéssel, "terepen". Akad persze más is a képzeletbeli listáján, de tényleg nem tudja, mire lesznek elegendőek a forrásai.*
3399. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-07 21:41:19
Üzenet elküldve: 2023-01-07 21:41:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Van valami igaza abban Adoavernek, hogy Gaerralos udvariassága a benyomáskeltés céljával van elővéve. Persze ritkán modortalan, de ha oka van rá, nem fél a sokak által már könnyen túlzónak érezhető szigor használatától sem. Az más kérdés, hogy Adoaverrel szemben aligha lesz szükség erre, a hosszútávú együttműködés megkönnyítése céljából tehát marad a kevésbé szigorú viselkedés.
A kérdezősködés végére érve már épp letudná egy biccentéssel a köszönetet, mikor amaz egy egyértelműen betanult, formális meghajlással kíséri azt. Belül meglepő gyorsasággal elemzi ki a dolgot, melyben nem egy dolog segíti; mind saját fiatalkori oktatása, mind az azóta szerzett politikai ismeretei megkönnyítik a mozdulat beazonosításában.*
~Nem hűbérúri, vagy fejedelmi deferencia.~
*Ehhez önmagában nem kell még nagyon megtornáztatnia a tudását, tekintve, hogy Lihanech meritokrácia, politikai rendszere pedig nem a születési előjogokra épül... ami persze nem jelenti azt, hogy a befolyásosabb személyek csimotái ne indulnának jelentős előnyökkel, ahogy azt ha nem téved nagyot, a vele szemben álló mágustanonc is igazolja.*
~Tisztelet, udvariasság, udvari etikett.~
*Fordítja le végül viszonylagos bizonyossággal a meghajlást. Olyasfajta meghajlásról lehet szó, mely egy nemesi bálon a bemutatkozást kísérné. Mindez kívülről csak pár pillanatnyi tűnődésként mutatkozik meg, mielőtt Adoaver megkapja a válaszgesztust egy egyszerű, finom főhajtás formájában.*
-Hosszútávon gyakran szerencsés a mágiával kapcsolatos tudás cseréje.
*Szavaiban van bizony többletjelentés, hiszen még ha nem is támaszt egyértelmű elvárásokat, hogy amaz a tudást a jövőben tudással fizesse meg, azért nem rejti véka alá, hogy milyen típusú kapcsolatokat tervez kiépíteni.*
-Nem tudod.
*Ismétli tűnődő hangon, miközben jégkékjeivel mintha igyekezne belátni amaz arckifejezése alá. Szomorúság? Szégyen? Nem időzik el hosszan a pillantása a másikon, ám aktívan keresi a szavak mögött lapuló érzelmek jeleit. Mikor elnéz, egy futó pillantás Garsinon is landol, a tanítványa reakciójára is kíváncsi, ám elég egyértelmű, hogy elengedi a témát; jobb annál a helyzetfelismerő képessége, mintsemhogy valami választ erőltessen ki a fiúból.*
~Meg lehet ezt közelíteni más irányból is. Később.~
*Így hát elindulnak felfelé, a holdmágia szintjét megcélozva. Tippre ezután Adoaverrel együtt újra vissza fognak jönni, ám itt még nem tartanak, és felfelé indulva van alkalma egy újabb kérdés feltevésére is.*
-Elsősorban milyen ismeretek elsajátítása van számotokra tervben az ittlétetek során? Magukon a mágiaágakon túl, természetesen.
*Míg Garsin esetében ez a jövőre nézve is hasznos információ lehet, Adoaver válasza amaz mágiát tekintő érdeklődési körét tudná felfedni. Így kíváncsi mindkettőre.*
*Van valami igaza abban Adoavernek, hogy Gaerralos udvariassága a benyomáskeltés céljával van elővéve. Persze ritkán modortalan, de ha oka van rá, nem fél a sokak által már könnyen túlzónak érezhető szigor használatától sem. Az más kérdés, hogy Adoaverrel szemben aligha lesz szükség erre, a hosszútávú együttműködés megkönnyítése céljából tehát marad a kevésbé szigorú viselkedés.
A kérdezősködés végére érve már épp letudná egy biccentéssel a köszönetet, mikor amaz egy egyértelműen betanult, formális meghajlással kíséri azt. Belül meglepő gyorsasággal elemzi ki a dolgot, melyben nem egy dolog segíti; mind saját fiatalkori oktatása, mind az azóta szerzett politikai ismeretei megkönnyítik a mozdulat beazonosításában.*
~Nem hűbérúri, vagy fejedelmi deferencia.~
*Ehhez önmagában nem kell még nagyon megtornáztatnia a tudását, tekintve, hogy Lihanech meritokrácia, politikai rendszere pedig nem a születési előjogokra épül... ami persze nem jelenti azt, hogy a befolyásosabb személyek csimotái ne indulnának jelentős előnyökkel, ahogy azt ha nem téved nagyot, a vele szemben álló mágustanonc is igazolja.*
~Tisztelet, udvariasság, udvari etikett.~
*Fordítja le végül viszonylagos bizonyossággal a meghajlást. Olyasfajta meghajlásról lehet szó, mely egy nemesi bálon a bemutatkozást kísérné. Mindez kívülről csak pár pillanatnyi tűnődésként mutatkozik meg, mielőtt Adoaver megkapja a válaszgesztust egy egyszerű, finom főhajtás formájában.*
-Hosszútávon gyakran szerencsés a mágiával kapcsolatos tudás cseréje.
*Szavaiban van bizony többletjelentés, hiszen még ha nem is támaszt egyértelmű elvárásokat, hogy amaz a tudást a jövőben tudással fizesse meg, azért nem rejti véka alá, hogy milyen típusú kapcsolatokat tervez kiépíteni.*
-Nem tudod.
*Ismétli tűnődő hangon, miközben jégkékjeivel mintha igyekezne belátni amaz arckifejezése alá. Szomorúság? Szégyen? Nem időzik el hosszan a pillantása a másikon, ám aktívan keresi a szavak mögött lapuló érzelmek jeleit. Mikor elnéz, egy futó pillantás Garsinon is landol, a tanítványa reakciójára is kíváncsi, ám elég egyértelmű, hogy elengedi a témát; jobb annál a helyzetfelismerő képessége, mintsemhogy valami választ erőltessen ki a fiúból.*
~Meg lehet ezt közelíteni más irányból is. Később.~
*Így hát elindulnak felfelé, a holdmágia szintjét megcélozva. Tippre ezután Adoaverrel együtt újra vissza fognak jönni, ám itt még nem tartanak, és felfelé indulva van alkalma egy újabb kérdés feltevésére is.*
-Elsősorban milyen ismeretek elsajátítása van számotokra tervben az ittlétetek során? Magukon a mágiaágakon túl, természetesen.
*Míg Garsin esetében ez a jövőre nézve is hasznos információ lehet, Adoaver válasza amaz mágiát tekintő érdeklődési körét tudná felfedni. Így kíváncsi mindkettőre.*
3398. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-05 11:10:51
Üzenet elküldve: 2023-01-05 11:10:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Ha lenne kecskeszakálla, akkor azon minden bizonnyal elégedetten végigsimítana, de jelen korában és izgatottságában mindössze megelégszik pár eszeveszett bólogatással is. A parancsnok úr tömör válaszait kezdi megszokni, lényegretörő beszédstílusa pedig már szinte meg is tetszik neki; tökéletesen beleillik egy általa elképzelt katonai térbe, de mégsem hordja magával a negatív jellemvonásokat is. A fiatalember viszont jobban tudja mint túl sokáig ütni a vasat, úgyhogy nem tervezi ennél tovább zaklatni, hogy ha ez csak az első benyomás fontossága miatt elővett udvariasság számára, az nehogy hamar elmúljon miatta.
És ráadásul barátjával sem viselkedik éppen brutális szigorúsággal, ami levesz egy pár tonnányi követ a szívéről. Egyáltalán nem az, amitől tartott.
De még mielőtt elfelejti a legalapabb etikettet is...*
- Mély köszönetem idejeért és türelméért, Gaerralos parancsnok uram. *Bal lábát arasznyival hátrább, és jobbját mellkasa tájára téve meghajol, nem olyan mélyen mint ahogy a banketteken várható lenne, de a mozdulatból ki lehet venni, hogy ez belé lett oktatva százszor, ha nem ezerszer is. Kezet érthető módon nem csókol.
Előkúszó mosolya viszont gyorsan eltűnik az induláskor előjövő kérdésnél, és a földet kezdi el nézni. Mintha valamin rajtakapták volna. Az ezelőtti alkalommal sem akart belebotladozni ebbe a témakörbe, és nem is próbált sokat belegondolni utána sem. Szólásra nyitja száját, majd becsukja, és halkan sóhajt egyet.*
- Nem... tudom. Bocsánat. *Majdhogynem szomorúan mondja, színtelen hangon. Ugyan felelhetne hasra csapva bármilyen hősies céllal, amit már egy óra alatt elfeledne, vagy akár el is viccelhetné a feleletet mint régen Garsinnál, józan esze nem azt diktálja hogy egy ilyen személlyel szemben hasonlót merészelhet csinálni. Most sokkalta jobban reménykedik, hogy minél hamarabb továbbmennek. A tűzmágia szintjénél, ami ha jól emlékszik alul van, még nem tervez megállni, tovább kísérné a kettőt amíg lehet. A könyvek még ráérnek.*
*Ha lenne kecskeszakálla, akkor azon minden bizonnyal elégedetten végigsimítana, de jelen korában és izgatottságában mindössze megelégszik pár eszeveszett bólogatással is. A parancsnok úr tömör válaszait kezdi megszokni, lényegretörő beszédstílusa pedig már szinte meg is tetszik neki; tökéletesen beleillik egy általa elképzelt katonai térbe, de mégsem hordja magával a negatív jellemvonásokat is. A fiatalember viszont jobban tudja mint túl sokáig ütni a vasat, úgyhogy nem tervezi ennél tovább zaklatni, hogy ha ez csak az első benyomás fontossága miatt elővett udvariasság számára, az nehogy hamar elmúljon miatta.
És ráadásul barátjával sem viselkedik éppen brutális szigorúsággal, ami levesz egy pár tonnányi követ a szívéről. Egyáltalán nem az, amitől tartott.
De még mielőtt elfelejti a legalapabb etikettet is...*
- Mély köszönetem idejeért és türelméért, Gaerralos parancsnok uram. *Bal lábát arasznyival hátrább, és jobbját mellkasa tájára téve meghajol, nem olyan mélyen mint ahogy a banketteken várható lenne, de a mozdulatból ki lehet venni, hogy ez belé lett oktatva százszor, ha nem ezerszer is. Kezet érthető módon nem csókol.
Előkúszó mosolya viszont gyorsan eltűnik az induláskor előjövő kérdésnél, és a földet kezdi el nézni. Mintha valamin rajtakapták volna. Az ezelőtti alkalommal sem akart belebotladozni ebbe a témakörbe, és nem is próbált sokat belegondolni utána sem. Szólásra nyitja száját, majd becsukja, és halkan sóhajt egyet.*
- Nem... tudom. Bocsánat. *Majdhogynem szomorúan mondja, színtelen hangon. Ugyan felelhetne hasra csapva bármilyen hősies céllal, amit már egy óra alatt elfeledne, vagy akár el is viccelhetné a feleletet mint régen Garsinnál, józan esze nem azt diktálja hogy egy ilyen személlyel szemben hasonlót merészelhet csinálni. Most sokkalta jobban reménykedik, hogy minél hamarabb továbbmennek. A tűzmágia szintjénél, ami ha jól emlékszik alul van, még nem tervez megállni, tovább kísérné a kettőt amíg lehet. A könyvek még ráérnek.*
3397. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-03 17:23:06
Üzenet elküldve: 2023-01-03 17:23:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
- Vannak kétségeim. - *Feleli Adoavernek fejcsóválva, ami azt illeti, hogy lassan akár hozzá is szokhatna, hogy mások köveket ropogtatnak-csikorgatnak mellette. Mestere tudálékos és komoly megjegyzésére pedig értőn somolyog, mert sejti, hogy ez is annak szól, hogy továbbra sem érdemes kíméletességre számítania tőle. És nyilván csakis azért nem, mert a táplálkozás fontos, nem pedig azért, mert a férfi élvezné, hogy érzésre az ő fogát vássa ezzel a varázslattal...
Hallgatja aztán mindazt, amit barátja kérdez, s amit válaszul kap Gaerralostól. Szereti őket hallgatni. Nem csak a téma miatt, hanem mert olyan érdekes szavakat, szófordulatokat használnak, s olyan választékosan beszélnek, hogy már csak emiatt úgy érzi, hogy folyamatosan tanul valami újat. Kétségtelen, hogy van még mit behoznia az olvasottság terén, mire utoléri a másik kettőt.
Később érzékeli abból, ahogy mellé sorolnak, hogy immár mindenki indulni készül a dolgára, úgyhogy holmijával fölpakolva bátorkodik megtenni az első lépéseket a lépcsők irányába.
Közben kíváncsian figyel, hogy Adoaver mit válaszol Gaerralosnak, ezt a kérdést ugyanis ő is föltette már a fiúnak, de amaz akkor még nem igazán tudott rá felelni. Érdekli, ez azóta már megváltozott-e.*
- Vannak kétségeim. - *Feleli Adoavernek fejcsóválva, ami azt illeti, hogy lassan akár hozzá is szokhatna, hogy mások köveket ropogtatnak-csikorgatnak mellette. Mestere tudálékos és komoly megjegyzésére pedig értőn somolyog, mert sejti, hogy ez is annak szól, hogy továbbra sem érdemes kíméletességre számítania tőle. És nyilván csakis azért nem, mert a táplálkozás fontos, nem pedig azért, mert a férfi élvezné, hogy érzésre az ő fogát vássa ezzel a varázslattal...
Hallgatja aztán mindazt, amit barátja kérdez, s amit válaszul kap Gaerralostól. Szereti őket hallgatni. Nem csak a téma miatt, hanem mert olyan érdekes szavakat, szófordulatokat használnak, s olyan választékosan beszélnek, hogy már csak emiatt úgy érzi, hogy folyamatosan tanul valami újat. Kétségtelen, hogy van még mit behoznia az olvasottság terén, mire utoléri a másik kettőt.
Később érzékeli abból, ahogy mellé sorolnak, hogy immár mindenki indulni készül a dolgára, úgyhogy holmijával fölpakolva bátorkodik megtenni az első lépéseket a lépcsők irányába.
Közben kíváncsian figyel, hogy Adoaver mit válaszol Gaerralosnak, ezt a kérdést ugyanis ő is föltette már a fiúnak, de amaz akkor még nem igazán tudott rá felelni. Érdekli, ez azóta már megváltozott-e.*
3396. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-12-28 23:34:28
Üzenet elküldve: 2022-12-28 23:34:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A kérdésáradatot hallgatva nem kerüli el figyelmét Garsin testbeszéde, mely arra utal, hogy Adoaver számára az ilyen szintű kíváncsiság nem karakteridegen. Azt is megerősíti, hogy viszonylag jól ismeri már egymást a páros, és ahogy korábban is, úgy most is látja Gaerralos az előnyeit annak, hogy tanítványa kapcsolatokat épít ki.
Miután megválaszolja a kérdéseket, Adoavernek nem telik sok időbe reagálni, és persze az újabb kérdések sem maradnak el. Egyelőre még nem idegesíti különösebben a dolog, és még arra is van ideje, hogy eltűnődjön picit a másik beszédmódján. A tudományosan precíz kifejezések, melyeket időnként pár határozottan kollokviális kifejezés vált, együtt érdekes hatást keltenek, és ezen csak növel a hadarva is észrevehető lihanechi akcentus.
Mindez viszont nem akadályozza meg abban, hogy kövesse a másik mondandóját is, sőt - mikor amaz megemlíti, hogy később majd kicsit jobban kontrollálja a kíváncsiságát, még meg is ragadja az alkalmat egy egyszavas beszúrásra.*
-Helyes.
*Akármennyire is nem akarja túlságosan megfélemlíteni a másikat, a ló másik oldalára sem tervez átesni, így egy bizonyos szintű távolságtartást elvár majd. A tűzmágus mentegetőzésének végével már épp nyitná is a száját, hogy választ is adjon a további kérdésekre, mikor ezúttal Garsin szakítja meg.*
-Pedig ahogy hallom, a változatos étrend kimondottan kritikus az egészséges életmódhoz... és mint mondtam, számos fontos ásvány található meg a kődiétában.
*Mondja egy töredékmásodpercnyi hezitáció nélkül, és sem hangja, sem arckifejezése nem árulkodnak arról, hogy ne gondolná komolyan, amit mond. Ezután tér csak rá a korábbi kérdésekre, melyeket most van alkalma megválaszolni.*
-Maga a varázslat elsajátítására egy pár órás gyaloglás elég volt, ám a mögötte álló mágiaelmélet kitanulása jóval hosszabb folyamat volt. Ha jól tudom, az ige eredetében eltér a legtöbb másik földvarázslattól, és így mind elvben, mind gyakorlatban adaptálni kellett a... szokványosabb praktikákhoz.
*Annak, hogy pontosan milyen elvek és fejlődési irányok játszottak szerepet az ige létrejöttében, már a fiú kell, hogy utánajárjon.*
-Ami pedig a saját mágiatudásomat illeti, úgy tudnám leírni, hogy mély, de hézagos. Habár évtizedeket töltöttem a mágiaelmélet különféle forrásokból való elsajátításával, a Toronyhoz mérhetően megbízható és holisztikus tudástárhoz nem sokkal ezelőttig nem volt alkalmam hozzáférni.
A gyakorlati tudásom jelenleg pár viszonylag alacsony szintű varázslatra terjed ki csupán. Ha jól ítélem meg az előttem álló feladatot, akkor ittlétem során elég időm és módom lesz arra, hogy a földmágia ágának legfőbb vágatait teljes mértékben kitanuljam.
*Ennél részletesebb választ nem tervez adni, és látván, hogy a másik kettő készen áll az indulásra, ő maga is magához veszi, amiért jött - pár lapnyi pergramen, és ábrakészítést elősegítő eszközök -, majd megfordulva a lépcsők felé indul.*
-Ha már a mágiatudás kérdésénél tartunk, van elképzelésed arról, hogy milyen célokra tervezed használni a tűzmágia ismeretét?
*Kérdez végre vissza ő is. Érdeklődése valódi, hiszen a tűzmágia tipikusan olyan ágazat, ami az intenzíven gyakorlati - és persze gyakran agresszívabb - alkalmazási módokat részesíti előnyben.
Ha elindulnak felfelé, úgy Gaerralos csak azért követi a másik kettőt, hogy elkísérje tanítványát a Holdmágia szintjére. Érdekli elvégre valamennyireaz a mágiaág is, és ha már nyílik rá alkalom, úgy szívesen szétnézne ott, mielőtt visszatér a földmágia intenzív kutatásához.*
*A kérdésáradatot hallgatva nem kerüli el figyelmét Garsin testbeszéde, mely arra utal, hogy Adoaver számára az ilyen szintű kíváncsiság nem karakteridegen. Azt is megerősíti, hogy viszonylag jól ismeri már egymást a páros, és ahogy korábban is, úgy most is látja Gaerralos az előnyeit annak, hogy tanítványa kapcsolatokat épít ki.
Miután megválaszolja a kérdéseket, Adoavernek nem telik sok időbe reagálni, és persze az újabb kérdések sem maradnak el. Egyelőre még nem idegesíti különösebben a dolog, és még arra is van ideje, hogy eltűnődjön picit a másik beszédmódján. A tudományosan precíz kifejezések, melyeket időnként pár határozottan kollokviális kifejezés vált, együtt érdekes hatást keltenek, és ezen csak növel a hadarva is észrevehető lihanechi akcentus.
Mindez viszont nem akadályozza meg abban, hogy kövesse a másik mondandóját is, sőt - mikor amaz megemlíti, hogy később majd kicsit jobban kontrollálja a kíváncsiságát, még meg is ragadja az alkalmat egy egyszavas beszúrásra.*
-Helyes.
*Akármennyire is nem akarja túlságosan megfélemlíteni a másikat, a ló másik oldalára sem tervez átesni, így egy bizonyos szintű távolságtartást elvár majd. A tűzmágus mentegetőzésének végével már épp nyitná is a száját, hogy választ is adjon a további kérdésekre, mikor ezúttal Garsin szakítja meg.*
-Pedig ahogy hallom, a változatos étrend kimondottan kritikus az egészséges életmódhoz... és mint mondtam, számos fontos ásvány található meg a kődiétában.
*Mondja egy töredékmásodpercnyi hezitáció nélkül, és sem hangja, sem arckifejezése nem árulkodnak arról, hogy ne gondolná komolyan, amit mond. Ezután tér csak rá a korábbi kérdésekre, melyeket most van alkalma megválaszolni.*
-Maga a varázslat elsajátítására egy pár órás gyaloglás elég volt, ám a mögötte álló mágiaelmélet kitanulása jóval hosszabb folyamat volt. Ha jól tudom, az ige eredetében eltér a legtöbb másik földvarázslattól, és így mind elvben, mind gyakorlatban adaptálni kellett a... szokványosabb praktikákhoz.
*Annak, hogy pontosan milyen elvek és fejlődési irányok játszottak szerepet az ige létrejöttében, már a fiú kell, hogy utánajárjon.*
-Ami pedig a saját mágiatudásomat illeti, úgy tudnám leírni, hogy mély, de hézagos. Habár évtizedeket töltöttem a mágiaelmélet különféle forrásokból való elsajátításával, a Toronyhoz mérhetően megbízható és holisztikus tudástárhoz nem sokkal ezelőttig nem volt alkalmam hozzáférni.
A gyakorlati tudásom jelenleg pár viszonylag alacsony szintű varázslatra terjed ki csupán. Ha jól ítélem meg az előttem álló feladatot, akkor ittlétem során elég időm és módom lesz arra, hogy a földmágia ágának legfőbb vágatait teljes mértékben kitanuljam.
*Ennél részletesebb választ nem tervez adni, és látván, hogy a másik kettő készen áll az indulásra, ő maga is magához veszi, amiért jött - pár lapnyi pergramen, és ábrakészítést elősegítő eszközök -, majd megfordulva a lépcsők felé indul.*
-Ha már a mágiatudás kérdésénél tartunk, van elképzelésed arról, hogy milyen célokra tervezed használni a tűzmágia ismeretét?
*Kérdez végre vissza ő is. Érdeklődése valódi, hiszen a tűzmágia tipikusan olyan ágazat, ami az intenzíven gyakorlati - és persze gyakran agresszívabb - alkalmazási módokat részesíti előnyben.
Ha elindulnak felfelé, úgy Gaerralos csak azért követi a másik kettőt, hogy elkísérje tanítványát a Holdmágia szintjére. Érdekli elvégre valamennyireaz a mágiaág is, és ha már nyílik rá alkalom, úgy szívesen szétnézne ott, mielőtt visszatér a földmágia intenzív kutatásához.*
3395. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-12-24 18:49:54
Üzenet elküldve: 2022-12-24 18:49:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Váratlan viselkedésváltozása, habár valóban gyerekesnek hangzik, mindössze tényleg csak a mágia iránti egészségtelen lelkesedésének köszönhető, aminek ereje még előbbi zavarát és idegeskedését is felülírja. A tiszt-úr válaszai közepette Adoaver kristálytisztán, de nem feszülten figyel, sok helyen folytatásra unszolva bólogatva, mintha rá vártak volna, hogy alaposan vésse eszébe az információkat, akár valamiféle tanítóhelyen. Ha a keze ügyében lenne is valamiféle tiszteletre méltó papíros és toll, szinte természetesen firkálgatna. Garsin teljes létezése elfelejtődik e szent pillanatokban számára, annyira koncentrál a parancsnok szavaira.*
- Hihetetlen... *Álmélkodik végül, nem is inkább a kérdésére jövő válaszokon, mint inkább továbbra is "emésztve" azt, amit látott.* - Eddig nem is gondolkodtam el, hogy még az étkezésemet is változtathatom varázslattal. Olyan bűbáj, ami ilyen fundamentálisan befolyásolja a természetünket... Lenyűgöző. Meddig tartott ezt elsajátítania, Gaerralos uram? És ha nem kezdek az agyára menni, milyen szinten gyökerezik a földmágia ágával kapcsolatos ismerete? *Szinte alig hagyták el e szavak ajkait, rögtön mentegetőzni kezd:* - Ezer bocsánat, ne gondolja hogy a következő napokban különböző kérésekkel fogom bombázni, hogy tanítson meg rájuk; még a tűz ágának a mesterszintű ismeretén töröm a fejem, és jobban tudom mint egyszerre kettőnek nekimenni. De hogy egy hús-vér személytől, és ne foszlott-tintájú lapokból tudakozzak a még előttem álló kihívásokról, azt a lehetőséget nem hagyhattam ki! *Mindezt pedig a normális társalgási sebesség másfékszeresével sikerült kikotyognia, így most egy jó nagy levegővétellel hallgat el. Ekkor jut eszébe katonabarátja, akire először valóban úgy bámul, mintha nem ott lenne a helye, majd kis híján homlokára csap.*
- A mindenségit, de tolakodó vagyok. Ne aggódj Garsin, de mire megbirkózom vele, addigra akár hozzá is szokhatsz. *Huncut mosoly húzódik meg a az ifjúcska arcán, majd véglegesen társa oldalához távolodik. Ha indulnak tovább az emeletekhez, ő szófogadóan halad, már majdnem szárazan, de megfázás jelét (még) nem mutatva.*
*Váratlan viselkedésváltozása, habár valóban gyerekesnek hangzik, mindössze tényleg csak a mágia iránti egészségtelen lelkesedésének köszönhető, aminek ereje még előbbi zavarát és idegeskedését is felülírja. A tiszt-úr válaszai közepette Adoaver kristálytisztán, de nem feszülten figyel, sok helyen folytatásra unszolva bólogatva, mintha rá vártak volna, hogy alaposan vésse eszébe az információkat, akár valamiféle tanítóhelyen. Ha a keze ügyében lenne is valamiféle tiszteletre méltó papíros és toll, szinte természetesen firkálgatna. Garsin teljes létezése elfelejtődik e szent pillanatokban számára, annyira koncentrál a parancsnok szavaira.*
- Hihetetlen... *Álmélkodik végül, nem is inkább a kérdésére jövő válaszokon, mint inkább továbbra is "emésztve" azt, amit látott.* - Eddig nem is gondolkodtam el, hogy még az étkezésemet is változtathatom varázslattal. Olyan bűbáj, ami ilyen fundamentálisan befolyásolja a természetünket... Lenyűgöző. Meddig tartott ezt elsajátítania, Gaerralos uram? És ha nem kezdek az agyára menni, milyen szinten gyökerezik a földmágia ágával kapcsolatos ismerete? *Szinte alig hagyták el e szavak ajkait, rögtön mentegetőzni kezd:* - Ezer bocsánat, ne gondolja hogy a következő napokban különböző kérésekkel fogom bombázni, hogy tanítson meg rájuk; még a tűz ágának a mesterszintű ismeretén töröm a fejem, és jobban tudom mint egyszerre kettőnek nekimenni. De hogy egy hús-vér személytől, és ne foszlott-tintájú lapokból tudakozzak a még előttem álló kihívásokról, azt a lehetőséget nem hagyhattam ki! *Mindezt pedig a normális társalgási sebesség másfékszeresével sikerült kikotyognia, így most egy jó nagy levegővétellel hallgat el. Ekkor jut eszébe katonabarátja, akire először valóban úgy bámul, mintha nem ott lenne a helye, majd kis híján homlokára csap.*
- A mindenségit, de tolakodó vagyok. Ne aggódj Garsin, de mire megbirkózom vele, addigra akár hozzá is szokhatsz. *Huncut mosoly húzódik meg a az ifjúcska arcán, majd véglegesen társa oldalához távolodik. Ha indulnak tovább az emeletekhez, ő szófogadóan halad, már majdnem szárazan, de megfázás jelét (még) nem mutatva.*
3394. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-12-22 22:04:19
Üzenet elküldve: 2022-12-22 22:04:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Nem teljes meggyőződéssel veszi el a takarót barátjától, mert véleménye szerint amaz még mindig jobban tenné, ha melegedne alatta. Látja azonban, hogy Adoavert valamiért zavarba hozza a dolog, úgyhogy engedékenyen megfogja, majd szórakozottan az egyik közeli székre veti a takarót, hogy tudjon száradni.
Közben az események tovább gördülnek, s míg ő némi komiszsággal igyekszik oldani a feszültséget, addig mestere varázslata is megteszi a hatását, s Adoaver esetén ez nem is az az ösztönös viszolygás, mint ami őt fogja el a kavicsok csikorgó hangja hallatán, hanem sokkal inkább a lelkes érdeklődés. Ez pedig végre a fiú nyelvét is megoldja!
Épphogy csak elkapja Gaerralos vonásainak enyhülését, meg azt a rándulást a szája sarkában, s ugyan emiatt még nem engedné el magát teljesen, de ahogy ehhez hozzávegyül Adoaver kérdésáradata, mégis kiszélesedik a mosolya. Ezzel kicsit mintha össze is kacsintana mesterével, mintha azt mondaná: "Jó sokat bír kérdezni, mi?".
Eztán átadja a terepet a két férfi beszélgetésének, s miután Gaerralos vett a levelekből, fizikailag is kihátrál és visszatér a zsákjához.
Az elhangzó válasz egy részét már hallotta, de azért ott van a füle rajta és hall is néhány újdonságot. Egyébként meg a holmiját rendezgeti egy kicsit, előkészül a tanulásra. Kipakolja az írószereit, korábbi jegyzeteit, s legvégül a mesterétől kapott könyvet is. Ez utóbbit szeretettel meg is simítja, mielőtt az asztalra rakná, majd a padlóra pakolt kis kupacot a tetejébe helyezi, hogy könnyebben tudjon majd mindent egyszerre vinni, ha végre elindul fölfelé.*
- Ígérd meg, ha megtanulod, akkor csakis a távollétemben kóstolgatsz köveket! - *Szól közbe, ha beáll a csönd a párbeszédben. Mosolyog, de a kérése határozott, s Adoaverről vet is egy sunyi pillantást Gaerralos felé, akinek a jelek szerint kedvelt szórakozása az ő idegeinek borzolása ezzel a varázslattal, bár igazán nem tud rá haragudni emiatt. Részben az ő derűjére intézi a kérést is a fiúhoz, mert sejti, hogy a másik érteni fogja a célzást.*
*Nem teljes meggyőződéssel veszi el a takarót barátjától, mert véleménye szerint amaz még mindig jobban tenné, ha melegedne alatta. Látja azonban, hogy Adoavert valamiért zavarba hozza a dolog, úgyhogy engedékenyen megfogja, majd szórakozottan az egyik közeli székre veti a takarót, hogy tudjon száradni.
Közben az események tovább gördülnek, s míg ő némi komiszsággal igyekszik oldani a feszültséget, addig mestere varázslata is megteszi a hatását, s Adoaver esetén ez nem is az az ösztönös viszolygás, mint ami őt fogja el a kavicsok csikorgó hangja hallatán, hanem sokkal inkább a lelkes érdeklődés. Ez pedig végre a fiú nyelvét is megoldja!
Épphogy csak elkapja Gaerralos vonásainak enyhülését, meg azt a rándulást a szája sarkában, s ugyan emiatt még nem engedné el magát teljesen, de ahogy ehhez hozzávegyül Adoaver kérdésáradata, mégis kiszélesedik a mosolya. Ezzel kicsit mintha össze is kacsintana mesterével, mintha azt mondaná: "Jó sokat bír kérdezni, mi?".
Eztán átadja a terepet a két férfi beszélgetésének, s miután Gaerralos vett a levelekből, fizikailag is kihátrál és visszatér a zsákjához.
Az elhangzó válasz egy részét már hallotta, de azért ott van a füle rajta és hall is néhány újdonságot. Egyébként meg a holmiját rendezgeti egy kicsit, előkészül a tanulásra. Kipakolja az írószereit, korábbi jegyzeteit, s legvégül a mesterétől kapott könyvet is. Ez utóbbit szeretettel meg is simítja, mielőtt az asztalra rakná, majd a padlóra pakolt kis kupacot a tetejébe helyezi, hogy könnyebben tudjon majd mindent egyszerre vinni, ha végre elindul fölfelé.*
- Ígérd meg, ha megtanulod, akkor csakis a távollétemben kóstolgatsz köveket! - *Szól közbe, ha beáll a csönd a párbeszédben. Mosolyog, de a kérése határozott, s Adoaverről vet is egy sunyi pillantást Gaerralos felé, akinek a jelek szerint kedvelt szórakozása az ő idegeinek borzolása ezzel a varázslattal, bár igazán nem tud rá haragudni emiatt. Részben az ő derűjére intézi a kérést is a fiúhoz, mert sejti, hogy a másik érteni fogja a célzást.*
3393. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-12-21 16:28:46
Üzenet elküldve: 2022-12-21 16:28:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Igen, határozottan élvezi ezt. Adoaver nyilván jóval kevésbé, Garsin pedig még ha meglehetősen katonásan is kezeli a helyzetet, belül nyilván nem éli meg annyira komolynak a helyzetet, mint mágusbarátja. Ahogy amazt elnézi, jelenleg Gaerralos simán elbődülhetne, hogy nyomjon húsz fekvőt, és amaz mielőtt feleszmélne, már hozzá is látna...*
~Bár kétlem, hogy mind a húsz példásra sikerülne.~
*Már ha egyáltalán eljutnának húszig. Nem áll viszont szándékában tovább cincálni a másik idegeit, hiszen azért majd valamikor képes akar lenni egy normális beszélgetést is a fiatal varázslóval, és nagyban megnehezítené a saját dolgát, ha most visszafordíthatatlanul halálra rémiszti az egyébként még mindig vizes fiút.*
-Helyes.
*Reagál az ígéretre, mielőtt elindulna. Most jön a szokványostól kissé eltérő feszültségoldás. Valójában ahogy a szájához emeli a követ, arra számít, hogy Garsin látja majd meg a szituációban a humort, és az ő segítségével vált hangnemet a beszélgetés.
És ez meg is történik. Tanítványa hangját hallván visszanéz, és egy kevés belső elégedettséggel veszi észre, ahogy amaz igyekszik leküzdeni görcsös reakcióját. Még épp elég ideje van arra, hogy az időközben kissé megenyhülő tekintete mellett megránduljon a szája sarka is tanítványa komiszkodására, mikor Adoavernek is sikerül gondolatban felzárkóznia ahhoz, hogy pontosan mi történt.
Bizony itt a fő tényező nem Garsin humorizálása, hanem a lelkesség, mellyel barátja hozzááll a mágiához. Nem ezt várta, ám ennek kizárólag személyes mulasztás az oka, és valójában kifejezetten hasznos ez a fordulat.*
~Tudós elme, az biztos.~
*A tűzmágusok esetén tapasztalatai szerint az érzelmesség és forrófejűség általában jellemzőbb a tudásszomjnál, ám a maga részéről nem bánja, hogy a kérdésözön forrása kivételt képez. Persze a maga részéről a fegyelmezett katonamágusokat mindig is jobban fogja tisztelni, mint a poros tekercsek szerelmeseit, de ez nem jelenti azt, hogy ez utóbbi előnyeit nem ismeri fel.
Adoaver szemei könnyen rátalálnak jégkékjeire, és az őrmester ekkorra már ismét viszonylag szenvtelen - ám a szigorúság helyett inkább érdeklődést sugalló - arckifejezéssel várja, hogy visszakerüljön hozzá a szó. Saját tanítványát sem hagyja természetesen figyelmen kívül, és most, hogy van egy pillanatnyi ideje, röviden odapillantva elvesz egy sóskalevelet, és harap belőle egy kicsit.*
-Földmágus vagyok, igen.
*Kezdi az egyértelművel, ám nem váratja a másikat, rögtön folytatja is.*
-A köveknek kőíze van. Poros, száraz, ám a varázslat hatása alatt állva természetesnek hat; feltételezem, kőtípustól függően változik az ízvilág, ám még nem kísérletezgettem vele eleget, hogy tudjam, valóban így van-e. Ami a keménységet illeti, legkönnyebben sókristályokhoz tudnám hasonlítani, ám van pár lényeges, nehezen leírható különbség.
*Valójában az egész folyamat kifejezetten nehezen leírható, és többek között ennek köszönhető az, hogy ezen a ponton átugrik pár kérdést, hogy megválaszolja azokat, melyekkel kapcsolatban viszonylag magabiztosnak érzi a tudását.*
-Nem árt a fogaimnak, és a tápanyagok terén nem tudok részletes választ adni. Laktató, viszonylag energiadús, és kétségkívül a kőtípustól függően bizonyos ásványi anyagokat is tartalmaz, ám a hosszútávú exkluzív kőevés nem tesz jót az egészségnek. Az emésztés pedig szokványosan zajlik.
*Csak egy kis szünetet tart, amíg elgondolkozik rajta, hogy a kihagyott kérdésekre hogy válaszoljon.*
-Tartok tőle, hogy sem a tömeg, sem az űrtartam terén nem tudok könnyű választ adni. Maga a varázslat olyan elvek alapján működik, melyek hogyanja és miértje megosztó téma a mágiatudomány köreiben. A Toronynak azt hiszem, van pár ezzel foglalkozó könyve, ha érdekel.
*Igen, határozottan élvezi ezt. Adoaver nyilván jóval kevésbé, Garsin pedig még ha meglehetősen katonásan is kezeli a helyzetet, belül nyilván nem éli meg annyira komolynak a helyzetet, mint mágusbarátja. Ahogy amazt elnézi, jelenleg Gaerralos simán elbődülhetne, hogy nyomjon húsz fekvőt, és amaz mielőtt feleszmélne, már hozzá is látna...*
~Bár kétlem, hogy mind a húsz példásra sikerülne.~
*Már ha egyáltalán eljutnának húszig. Nem áll viszont szándékában tovább cincálni a másik idegeit, hiszen azért majd valamikor képes akar lenni egy normális beszélgetést is a fiatal varázslóval, és nagyban megnehezítené a saját dolgát, ha most visszafordíthatatlanul halálra rémiszti az egyébként még mindig vizes fiút.*
-Helyes.
*Reagál az ígéretre, mielőtt elindulna. Most jön a szokványostól kissé eltérő feszültségoldás. Valójában ahogy a szájához emeli a követ, arra számít, hogy Garsin látja majd meg a szituációban a humort, és az ő segítségével vált hangnemet a beszélgetés.
És ez meg is történik. Tanítványa hangját hallván visszanéz, és egy kevés belső elégedettséggel veszi észre, ahogy amaz igyekszik leküzdeni görcsös reakcióját. Még épp elég ideje van arra, hogy az időközben kissé megenyhülő tekintete mellett megránduljon a szája sarka is tanítványa komiszkodására, mikor Adoavernek is sikerül gondolatban felzárkóznia ahhoz, hogy pontosan mi történt.
Bizony itt a fő tényező nem Garsin humorizálása, hanem a lelkesség, mellyel barátja hozzááll a mágiához. Nem ezt várta, ám ennek kizárólag személyes mulasztás az oka, és valójában kifejezetten hasznos ez a fordulat.*
~Tudós elme, az biztos.~
*A tűzmágusok esetén tapasztalatai szerint az érzelmesség és forrófejűség általában jellemzőbb a tudásszomjnál, ám a maga részéről nem bánja, hogy a kérdésözön forrása kivételt képez. Persze a maga részéről a fegyelmezett katonamágusokat mindig is jobban fogja tisztelni, mint a poros tekercsek szerelmeseit, de ez nem jelenti azt, hogy ez utóbbi előnyeit nem ismeri fel.
Adoaver szemei könnyen rátalálnak jégkékjeire, és az őrmester ekkorra már ismét viszonylag szenvtelen - ám a szigorúság helyett inkább érdeklődést sugalló - arckifejezéssel várja, hogy visszakerüljön hozzá a szó. Saját tanítványát sem hagyja természetesen figyelmen kívül, és most, hogy van egy pillanatnyi ideje, röviden odapillantva elvesz egy sóskalevelet, és harap belőle egy kicsit.*
-Földmágus vagyok, igen.
*Kezdi az egyértelművel, ám nem váratja a másikat, rögtön folytatja is.*
-A köveknek kőíze van. Poros, száraz, ám a varázslat hatása alatt állva természetesnek hat; feltételezem, kőtípustól függően változik az ízvilág, ám még nem kísérletezgettem vele eleget, hogy tudjam, valóban így van-e. Ami a keménységet illeti, legkönnyebben sókristályokhoz tudnám hasonlítani, ám van pár lényeges, nehezen leírható különbség.
*Valójában az egész folyamat kifejezetten nehezen leírható, és többek között ennek köszönhető az, hogy ezen a ponton átugrik pár kérdést, hogy megválaszolja azokat, melyekkel kapcsolatban viszonylag magabiztosnak érzi a tudását.*
-Nem árt a fogaimnak, és a tápanyagok terén nem tudok részletes választ adni. Laktató, viszonylag energiadús, és kétségkívül a kőtípustól függően bizonyos ásványi anyagokat is tartalmaz, ám a hosszútávú exkluzív kőevés nem tesz jót az egészségnek. Az emésztés pedig szokványosan zajlik.
*Csak egy kis szünetet tart, amíg elgondolkozik rajta, hogy a kihagyott kérdésekre hogy válaszoljon.*
-Tartok tőle, hogy sem a tömeg, sem az űrtartam terén nem tudok könnyű választ adni. Maga a varázslat olyan elvek alapján működik, melyek hogyanja és miértje megosztó téma a mágiatudomány köreiben. A Toronynak azt hiszem, van pár ezzel foglalkozó könyve, ha érdekel.
3392. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-12-19 20:22:14
Üzenet elküldve: 2022-12-19 20:22:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A szavak közötti csönd rendkívül kínosan telik el számára, ahogy szokásával ellentétben még csak nem is cirkálja szemeivel környezetét, hanem egy irányba akadva várja a világ pusztulását; a parancsnok válla feletti falt nézi buzgón, nem merve pár pillanatnál több időig szemkontaktust tartani.
Hihetetlenül kínosan érzi magát.*
- Igen?! *Reagál Gaerralos megjegyzésére, hogy nem most először hallja a nevét, megakadva mozdulatában, miközben a törülközőt nyújtja ceremóniátlanul Garsin felé, végleg megválva tőle.*
~ Mi? Hogy? KI?! MIÉRT?! ~
- Úgy értem, igen, megpróbálok megélni az elképzeléseknek, és tovább. Uram. *Teszi hozzá idegesen, továbbra is küzdve azzal, hogy egy tizedmásodpercnél több pillanatig tegye látókörébe a vaskos katonát. Nem tudja, mikor fújt be levegőt utoljára.
Végül ezt a katasztrofális helyzetet megtöri, hogy Garsin felettese haladni kezd, amit Adoaver belül egy elnyújtott sóhajtással hallatna. Nem kell egy pillantással sem unszolni, hogy adjon amaznak helyet, megteszi ő még lábak nélkül is. Kicsit megrezzen az ismeretlen érintésre, de barátját felismerve csak fejét tudja rázni megsemmisülve, jelenjen az bármit is.
A furcsa hangra ő is hátra fordul, és mivel Gaerralos hátából nem sokat tud megállapítani, mersze keletkezik a parancsnok felé lépni egy párat. Garsinnal ellentétben neki halvány lila gőze sincs, mi is történhet, csak miután már valószínűleg felhívhatta közelebbi jelenlétével a középkorú uraság figyelmét, kezdi kibogozni, mi is ez. Ekkor látja Garsin reakcióját is, és álla akkorát esik, mintha ő is szájába kísérelne tenni egy szikladarabot.*
- 'Tereth bigyirkós anyja! *Döbben le leplezetlenül. Katonabarátja kommentálása megerősíti azt, amit lát.* - Uram, ezt hogy csi... várjunk... *Megindulnak fogaskerekei agyában teljes mozdulatlansága közepette, és végre teljes egészében a parancsnokra emeli elámult tekintetét, megkeresve szempárjait kékjével, amiből a veterán most gyermeki izgatottságtól táplált lángokat láthat.*
- Gaerralos uram, maga földmágus, ha jól észlelem? Meg tetszik válaszolni ezzel a varázslattal kapcsolatban egy-két dolgot?* Udvariasan jobbra oldalaz, hogy adjon helyet Garsinnak, de nem hagyja abba:* - Milyen íze van a megevett köveknek? Milyen keménynek érzi őket a szájában, és hogy ülnek meg belül? Veszítenek a súlyukból ha elfogyasztja őket, vagy ugyanúgy nehéznek érzi őket, mint ahogy kéne? A fogait nem bántja meg velük? Milyen tápanyagokat adnak magának egy étkezés után? Mindig csak egyfajtát, vagy személy szerint kiválasztottat? Tovább mennek e azok belül? *Szinte egy másik ember áll előtte.*
*A szavak közötti csönd rendkívül kínosan telik el számára, ahogy szokásával ellentétben még csak nem is cirkálja szemeivel környezetét, hanem egy irányba akadva várja a világ pusztulását; a parancsnok válla feletti falt nézi buzgón, nem merve pár pillanatnál több időig szemkontaktust tartani.
Hihetetlenül kínosan érzi magát.*
- Igen?! *Reagál Gaerralos megjegyzésére, hogy nem most először hallja a nevét, megakadva mozdulatában, miközben a törülközőt nyújtja ceremóniátlanul Garsin felé, végleg megválva tőle.*
~ Mi? Hogy? KI?! MIÉRT?! ~
- Úgy értem, igen, megpróbálok megélni az elképzeléseknek, és tovább. Uram. *Teszi hozzá idegesen, továbbra is küzdve azzal, hogy egy tizedmásodpercnél több pillanatig tegye látókörébe a vaskos katonát. Nem tudja, mikor fújt be levegőt utoljára.
Végül ezt a katasztrofális helyzetet megtöri, hogy Garsin felettese haladni kezd, amit Adoaver belül egy elnyújtott sóhajtással hallatna. Nem kell egy pillantással sem unszolni, hogy adjon amaznak helyet, megteszi ő még lábak nélkül is. Kicsit megrezzen az ismeretlen érintésre, de barátját felismerve csak fejét tudja rázni megsemmisülve, jelenjen az bármit is.
A furcsa hangra ő is hátra fordul, és mivel Gaerralos hátából nem sokat tud megállapítani, mersze keletkezik a parancsnok felé lépni egy párat. Garsinnal ellentétben neki halvány lila gőze sincs, mi is történhet, csak miután már valószínűleg felhívhatta közelebbi jelenlétével a középkorú uraság figyelmét, kezdi kibogozni, mi is ez. Ekkor látja Garsin reakcióját is, és álla akkorát esik, mintha ő is szájába kísérelne tenni egy szikladarabot.*
- 'Tereth bigyirkós anyja! *Döbben le leplezetlenül. Katonabarátja kommentálása megerősíti azt, amit lát.* - Uram, ezt hogy csi... várjunk... *Megindulnak fogaskerekei agyában teljes mozdulatlansága közepette, és végre teljes egészében a parancsnokra emeli elámult tekintetét, megkeresve szempárjait kékjével, amiből a veterán most gyermeki izgatottságtól táplált lángokat láthat.*
- Gaerralos uram, maga földmágus, ha jól észlelem? Meg tetszik válaszolni ezzel a varázslattal kapcsolatban egy-két dolgot?* Udvariasan jobbra oldalaz, hogy adjon helyet Garsinnak, de nem hagyja abba:* - Milyen íze van a megevett köveknek? Milyen keménynek érzi őket a szájában, és hogy ülnek meg belül? Veszítenek a súlyukból ha elfogyasztja őket, vagy ugyanúgy nehéznek érzi őket, mint ahogy kéne? A fogait nem bántja meg velük? Milyen tápanyagokat adnak magának egy étkezés után? Mindig csak egyfajtát, vagy személy szerint kiválasztottat? Tovább mennek e azok belül? *Szinte egy másik ember áll előtte.*
3391. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-12-18 13:33:57
Üzenet elküldve: 2022-12-18 13:33:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Nem először látja, hogy barátját mennyire egyszerű zavarba hozni, Gaerralos pedig véleménye szerint egy kevésbé rebbenékeny lelket is képes volna megugrasztani, úgyhogy egyáltalán nem lepődik meg Adoaver viselkedésén. Ellenben kissé szánja őt, bár a részéről kezd annyira feloldani a feszültsége, hogy szórakozni is tudjon a helyzeten, ha ez az arcára nem is ül ki.
Mestere nem kíméli az ifjút, de bízik benne, hogy az Adoaver előnyös tulajdonságairól szóló szavai öntenek némi bátorságot barátjába, még ha az előadásmód szigorú és rideg is.
Mikor aztán Gaerralos elhalad közöttük, s így a hátát mutatja, kihasználja az alkalmat, hogy bátorítón Adoaverre mosolyogjon, finoman megérintve a vállát, hogy fölhívja magára a figyelmét.
Majd ekkor hallja meg a ropogó-csikorgó hangot, és egyből grimaszba fordul az arca, s gyanakodva kapja tekintetét Gaerralos felé.
Visszahúzza magához a karját, majd egész testében színpadiasan megrázkódik, kezeit ökölbe szorítva, nyakát behúzva.*
- Adoaver épp azt magyarázta odalent, hogy mennyire fontos, hogy sokféle ételt vegyünk magunkhoz... - *Szólal meg aztán a semmiből, miközben igyekszik ellazítani a viszolygástól görcsös testét.*
- Sóskát? - *Veszi ki aztán az épp csak elrakott csokrot a táskájából és lép mesteréhez, hogy megkínálja. A korábbiak után tisztában van vele, hogy a saját sírját ássa, mert épp emlékeztetőt ad a bohóckodására, s hogy kiöltött "nyelvvel" fogadta a felettesét, de megkockáztatja ezt a lépést a feszültségoldás reményében. Na meg persze annak reményében, hogy a kavicsok lecserélésre kerülnek.
Ha Gaerralos felé fordul, bátortalan komiszságot láthat a szemében, meg a szája sarkában, miközben az említett csokrot nyújtja.*
*Nem először látja, hogy barátját mennyire egyszerű zavarba hozni, Gaerralos pedig véleménye szerint egy kevésbé rebbenékeny lelket is képes volna megugrasztani, úgyhogy egyáltalán nem lepődik meg Adoaver viselkedésén. Ellenben kissé szánja őt, bár a részéről kezd annyira feloldani a feszültsége, hogy szórakozni is tudjon a helyzeten, ha ez az arcára nem is ül ki.
Mestere nem kíméli az ifjút, de bízik benne, hogy az Adoaver előnyös tulajdonságairól szóló szavai öntenek némi bátorságot barátjába, még ha az előadásmód szigorú és rideg is.
Mikor aztán Gaerralos elhalad közöttük, s így a hátát mutatja, kihasználja az alkalmat, hogy bátorítón Adoaverre mosolyogjon, finoman megérintve a vállát, hogy fölhívja magára a figyelmét.
Majd ekkor hallja meg a ropogó-csikorgó hangot, és egyből grimaszba fordul az arca, s gyanakodva kapja tekintetét Gaerralos felé.
Visszahúzza magához a karját, majd egész testében színpadiasan megrázkódik, kezeit ökölbe szorítva, nyakát behúzva.*
- Adoaver épp azt magyarázta odalent, hogy mennyire fontos, hogy sokféle ételt vegyünk magunkhoz... - *Szólal meg aztán a semmiből, miközben igyekszik ellazítani a viszolygástól görcsös testét.*
- Sóskát? - *Veszi ki aztán az épp csak elrakott csokrot a táskájából és lép mesteréhez, hogy megkínálja. A korábbiak után tisztában van vele, hogy a saját sírját ássa, mert épp emlékeztetőt ad a bohóckodására, s hogy kiöltött "nyelvvel" fogadta a felettesét, de megkockáztatja ezt a lépést a feszültségoldás reményében. Na meg persze annak reményében, hogy a kavicsok lecserélésre kerülnek.
Ha Gaerralos felé fordul, bátortalan komiszságot láthat a szemében, meg a szája sarkában, miközben az említett csokrot nyújtja.*
3390. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-12-16 20:39:41
Üzenet elküldve: 2022-12-16 20:39:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Nem lehet azt mondani, hogy a hatás, melyet érkezése vált ki, különösebben váratlan lenne számára, és ha sajnálja az általa teremtett helyzetet, akkor annak nem adja külső jelét. Ahogy Adoaver helyzete a már leírt módon egy nemesi bankettet idéz, úgy Gaerralos is beleillene egy-két helyzetbe. Míg amaz könnyen elképzelheti a férfit egy rosszalló - természetesen arisztokrata - családfőként, úgy saját maga számára inkább a kiképzőmesteri évei ötlenek fel, ahol ilyen helyzetekben kedvére válogathatott a kreatívabbnál kreatív büntetések között.
Jelenléte nem csak a tűzmágusnak okoz meglepetést; a reakciójából ítélve Garsin is nehezen tudja helyén kezelni a szituációt, és az őrmester e téren is mentes a bűntudattól; tapasztalatból tudja, hogy pár ilyen incidensnek kifejezett karakterépítő hatása van. Mégis, tanítványa gyorsan kapcsol, így nagylelkűen elsiklik mind a sóskanyelv, mind az hanglejtési botlás fölött, egy apró, kimért főhajtással megköszönve a bemutatást.*
-Örvendek.
*Ugyanaz a száraz, kissé elnyújtott hang, mint korrábban. Tekintete pedig nyílt odapillantás nélkül is egyértelművé teszi, hogy a másik vetkőzése nem kerüli el figyelmét.*
-Sokat hallottam már önről. Intelligens... és a tanítványom szavaival élve tehetséges tűzmágusként lett bemutatva számomra.
*Az első állítás meglehetősen erős túlzás, ám erről a fiúnak nem kell tudnia. Az 'intelligens' szó után tartott szünet pedig minimum elgondolkoztató, vagy legalábbis annak szánja. Bizony nincs ellenére annak, hogy kissé megszorongassa katonatársa barátját, ha már adja magát az alkalom.*
-Ehhez mérten számítok rá, hogy az Önnel töltött ideje is értékes és előrevezető lesz.
*Ezt követően újra elindul a fiú mögötti szoba felé, a holmijait megcélozva. Habár páncélja nincs rajta - az említett holmik mellett fekszik, szétterítve -, így is van egyfajta súlya a haladásának, és így Adoavernek könnyedén eszébe juthat a félreállás gondolata, bár ha nem tesz így, az őrmester kissé szűken, de megkerüli.
Ezután, ha már a hátát mutatja csak a másik kettőnek, hirtelen ötlettől vezérelve két lépés között elmormol egy igét elég halkan, hogy azok aligha hallhassák meg. Ezt az ige sikerétől függően egy, a zsebébe csúsztatott kéz követi, hogy aztán onnan egy öklömnyi követ húzzon ki. Innentől kezdve pedig alig telik el pár másodperc, és mind Garsin, mind Adoaver felfigyelhetnek egy hanagos recsegő-ropogó hangra, ami jó eséllyel csak az előbbi számára lesz ismerős.
Bizony még ha nem is látja, talán nem esik nagyon nehezére felidézni a látványt, ahogy nem is sokkal ez előtt őrmestere jóízűen elropogtatott egy követ, remekül szórakozva Garsin reakcióin. Az viszont, hogy a páros hogy reagál, már teljesen az ő dolguk.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.16 20:45:47
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
*Nem lehet azt mondani, hogy a hatás, melyet érkezése vált ki, különösebben váratlan lenne számára, és ha sajnálja az általa teremtett helyzetet, akkor annak nem adja külső jelét. Ahogy Adoaver helyzete a már leírt módon egy nemesi bankettet idéz, úgy Gaerralos is beleillene egy-két helyzetbe. Míg amaz könnyen elképzelheti a férfit egy rosszalló - természetesen arisztokrata - családfőként, úgy saját maga számára inkább a kiképzőmesteri évei ötlenek fel, ahol ilyen helyzetekben kedvére válogathatott a kreatívabbnál kreatív büntetések között.
Jelenléte nem csak a tűzmágusnak okoz meglepetést; a reakciójából ítélve Garsin is nehezen tudja helyén kezelni a szituációt, és az őrmester e téren is mentes a bűntudattól; tapasztalatból tudja, hogy pár ilyen incidensnek kifejezett karakterépítő hatása van. Mégis, tanítványa gyorsan kapcsol, így nagylelkűen elsiklik mind a sóskanyelv, mind az hanglejtési botlás fölött, egy apró, kimért főhajtással megköszönve a bemutatást.*
-Örvendek.
*Ugyanaz a száraz, kissé elnyújtott hang, mint korrábban. Tekintete pedig nyílt odapillantás nélkül is egyértelművé teszi, hogy a másik vetkőzése nem kerüli el figyelmét.*
-Sokat hallottam már önről. Intelligens... és a tanítványom szavaival élve tehetséges tűzmágusként lett bemutatva számomra.
*Az első állítás meglehetősen erős túlzás, ám erről a fiúnak nem kell tudnia. Az 'intelligens' szó után tartott szünet pedig minimum elgondolkoztató, vagy legalábbis annak szánja. Bizony nincs ellenére annak, hogy kissé megszorongassa katonatársa barátját, ha már adja magát az alkalom.*
-Ehhez mérten számítok rá, hogy az Önnel töltött ideje is értékes és előrevezető lesz.
*Ezt követően újra elindul a fiú mögötti szoba felé, a holmijait megcélozva. Habár páncélja nincs rajta - az említett holmik mellett fekszik, szétterítve -, így is van egyfajta súlya a haladásának, és így Adoavernek könnyedén eszébe juthat a félreállás gondolata, bár ha nem tesz így, az őrmester kissé szűken, de megkerüli.
Ezután, ha már a hátát mutatja csak a másik kettőnek, hirtelen ötlettől vezérelve két lépés között elmormol egy igét elég halkan, hogy azok aligha hallhassák meg. Ezt az ige sikerétől függően egy, a zsebébe csúsztatott kéz követi, hogy aztán onnan egy öklömnyi követ húzzon ki. Innentől kezdve pedig alig telik el pár másodperc, és mind Garsin, mind Adoaver felfigyelhetnek egy hanagos recsegő-ropogó hangra, ami jó eséllyel csak az előbbi számára lesz ismerős.
Bizony még ha nem is látja, talán nem esik nagyon nehezére felidézni a látványt, ahogy nem is sokkal ez előtt őrmestere jóízűen elropogtatott egy követ, remekül szórakozva Garsin reakcióin. Az viszont, hogy a páros hogy reagál, már teljesen az ő dolguk.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.16 20:45:47
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
3389. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-12-16 17:57:46
Üzenet elküldve: 2022-12-16 17:57:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Jót tesz bőrének a külső hőmérsékletemelkedés, már kezdi is érezni, ahogy visszatér a vér kietlen ereibe. Ösztönösen markolja vállait a vastag takarón belül, hogy ne veszítsen saját testhőmérsékletéből, közben igyekszik nem eltaknyolni. Látszik tekintetén, hogy nagyon gondolkodik a következő tárgykörön.
Eredeti helyükön valóban nincsen se híre se hamva Garsin parancsnokának, és ennél a pontnál kezd Adoaver szemöldöke a kételkedők magasságába emelkedni; Hol lehet e még ilyenkor is? Létezik e az a Gaerralos, vagy csak barátjának képzelete szülte e az, hogy őt ugrassa és fegyelmezze egy sokkalta szigorúbb katona fenyegető jelenlétével? Tamáskodóan néz a lányra, szórakozva amaz evésén, amikor megállapítja, hogy ő nem rá néz. Követi társa tekintetét, és nagyjából akkor állapodik meg sajátja egy magas, marcona tábornok kinézetű uraságon, amikor említett uraság köszön is nekik. Minden szó, amit kigondolt, a torkán akad, és köhögésként tör ki belőle, ahogy halálra rémülten hátralép, szemei elkerekedve, és teste ezután szoborrá meredve. Egy árva hang se jön ki a megilletődött fiatalemberből, bár résnyire nyitott szája másra utalna.
Saját nevét hallva eszementen bólogat, de ennyi is telik tőle még. Vált Garsinnal egy pár villanásnyi tekintetet is fél szemmel, de ez csak keveset löki meg jelenlétét.
Ha a férfiú olvasni szeretne arckifejezésében, akkor most egy olyan srácot lát maga előtt, mint aki a lehető legborzalmasabb ruházatban vették észre egy hatalmas arisztokrata ünnepségen, és épp az orrát turkálta, és inkább vissza akarna menni úszni még pár kört a tóban, mint jelenleg itt állni.
Barátja bemutatására csak visszajön belé annyi lélekjelenlét, hogy megszólaljon.*
- Részemről a megtiszteltetés, őrmester uram... *Leheli harmatgyenge hangon, lassan elkezdve lehámozni magáról a takarót. Csakhogy ne nézzen ki olyan ostobán. Meghajolni viszont teljesen elfelejt, helyette megpróbál társához hasonlóan egyenes gerincet vágni.*
*Jót tesz bőrének a külső hőmérsékletemelkedés, már kezdi is érezni, ahogy visszatér a vér kietlen ereibe. Ösztönösen markolja vállait a vastag takarón belül, hogy ne veszítsen saját testhőmérsékletéből, közben igyekszik nem eltaknyolni. Látszik tekintetén, hogy nagyon gondolkodik a következő tárgykörön.
Eredeti helyükön valóban nincsen se híre se hamva Garsin parancsnokának, és ennél a pontnál kezd Adoaver szemöldöke a kételkedők magasságába emelkedni; Hol lehet e még ilyenkor is? Létezik e az a Gaerralos, vagy csak barátjának képzelete szülte e az, hogy őt ugrassa és fegyelmezze egy sokkalta szigorúbb katona fenyegető jelenlétével? Tamáskodóan néz a lányra, szórakozva amaz evésén, amikor megállapítja, hogy ő nem rá néz. Követi társa tekintetét, és nagyjából akkor állapodik meg sajátja egy magas, marcona tábornok kinézetű uraságon, amikor említett uraság köszön is nekik. Minden szó, amit kigondolt, a torkán akad, és köhögésként tör ki belőle, ahogy halálra rémülten hátralép, szemei elkerekedve, és teste ezután szoborrá meredve. Egy árva hang se jön ki a megilletődött fiatalemberből, bár résnyire nyitott szája másra utalna.
Saját nevét hallva eszementen bólogat, de ennyi is telik tőle még. Vált Garsinnal egy pár villanásnyi tekintetet is fél szemmel, de ez csak keveset löki meg jelenlétét.
Ha a férfiú olvasni szeretne arckifejezésében, akkor most egy olyan srácot lát maga előtt, mint aki a lehető legborzalmasabb ruházatban vették észre egy hatalmas arisztokrata ünnepségen, és épp az orrát turkálta, és inkább vissza akarna menni úszni még pár kört a tóban, mint jelenleg itt állni.
Barátja bemutatására csak visszajön belé annyi lélekjelenlét, hogy megszólaljon.*
- Részemről a megtiszteltetés, őrmester uram... *Leheli harmatgyenge hangon, lassan elkezdve lehámozni magáról a takarót. Csakhogy ne nézzen ki olyan ostobán. Meghajolni viszont teljesen elfelejt, helyette megpróbál társához hasonlóan egyenes gerincet vágni.*
3388. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-12-12 20:01:11
Üzenet elküldve: 2022-12-12 20:01:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
- Azért beletelt néhány próbálkozásba, mire sikerült... - *Feleli szerényen a dicséretre. Közben elgondolkodik Adoaver felvetésén: vajon tényleg az összes varázslatot a toronyban az a "vénember" alkotta? Egyszerre tűnik hihetőnek és vannak kétségei. A maga részéről eddig inkább gondolta úgy, hogy a torony mestere mindössze elsajátította és egy helyre gyűjtötte ezt a tudást...
Érdeklődve hallgatja aztán barátja magyarázatát arról, hogy miért is fontos a változatos étkezés, és elég okosnak és tanultnak tartja őt ahhoz, hogy higgyen is neki a témával kapcsolatban. Azért mindezen új tudás birtokában is izgatja a képzeletét a mézzel kent kalács gondolata, s hogy milyen is volna naponta ilyesmit enni. Talán még meg is érne egy kis betegeskedést.
Elindulnak aztán fölfelé, s miután a toronyban Gaerralost nem találják a közös pihenőhelyükön, fölmerül, hogy mi lehetne a következő lépés.
Míg a fiú válaszát hallgatja, a markában szorongatott sóska csokorból ismét az ajkai közé helyez egyet, mint egy zöld nyelvet, magát szórakoztatva, majd a zsákjával kezd babrálni, hogy a többi levelet elrakja későbbre.
Mivel a kezei foglaltak, a szájában meg a sóskát tartja, nem válaszol azonnal, épp csak somolyog Adoaver öngúnytól nem mentes feleletén. Ugyanekkor a tekintete is a zsákján, úgyhogy Gaerralosra csak akkor figyel föl igazán, mikor a férfi hozzájuk lép.
Ekkor pillantása megáll a hatásszünetet tartó mesterén, majd felfogja saját helyzetét is, s mikor a férfi végül megszólal és köszönti őket, a maga részéről sietve a földre rakja a zsákját és kihúzza magát, ám tisztelgés helyett a szájához kapja a kezét, hogy zavartan kihúzza belőle azt a kiöltött "zöld nyelvet".
Fogalma sincs, mestere mennyit hallott a beszélgetésükből, de nem mer kapásból csak szórakozni a helyzeten, előbb még ő is igyekszik "fölmérni a terepet". Ami Gaerralos esetén nem is annyira egyszerű, még úgy sem, hogy már többet is látott mesteréből, mint azt a szigorú arcot, ami korábban az egyedüli volt, amit képes volt látni belőle.
Saját zavara hát kicsit megcsalja és késlelteti, hogy észlelje a jeleket. Tekintete egy darabig ugrál az őrmester és Adoaver között.*
- Gaerralos...! - *Szólal meg meglepetten, de aztán hirtelen vált hangsúlyt, és a megszólítást átalakítja bemutatássá.* - ... Ruuhrijehr őrmester. Adoaver Droverson. - *Int aztán az ifjú felé, őt is bemutatva, s megerősítve Gaerralos feltételezését. Ezzel a részéről úgy érzi, egyelőre mindent megtett, s csak várja, hogy mivé forrja ki magát a helyzet.*
- Azért beletelt néhány próbálkozásba, mire sikerült... - *Feleli szerényen a dicséretre. Közben elgondolkodik Adoaver felvetésén: vajon tényleg az összes varázslatot a toronyban az a "vénember" alkotta? Egyszerre tűnik hihetőnek és vannak kétségei. A maga részéről eddig inkább gondolta úgy, hogy a torony mestere mindössze elsajátította és egy helyre gyűjtötte ezt a tudást...
Érdeklődve hallgatja aztán barátja magyarázatát arról, hogy miért is fontos a változatos étkezés, és elég okosnak és tanultnak tartja őt ahhoz, hogy higgyen is neki a témával kapcsolatban. Azért mindezen új tudás birtokában is izgatja a képzeletét a mézzel kent kalács gondolata, s hogy milyen is volna naponta ilyesmit enni. Talán még meg is érne egy kis betegeskedést.
Elindulnak aztán fölfelé, s miután a toronyban Gaerralost nem találják a közös pihenőhelyükön, fölmerül, hogy mi lehetne a következő lépés.
Míg a fiú válaszát hallgatja, a markában szorongatott sóska csokorból ismét az ajkai közé helyez egyet, mint egy zöld nyelvet, magát szórakoztatva, majd a zsákjával kezd babrálni, hogy a többi levelet elrakja későbbre.
Mivel a kezei foglaltak, a szájában meg a sóskát tartja, nem válaszol azonnal, épp csak somolyog Adoaver öngúnytól nem mentes feleletén. Ugyanekkor a tekintete is a zsákján, úgyhogy Gaerralosra csak akkor figyel föl igazán, mikor a férfi hozzájuk lép.
Ekkor pillantása megáll a hatásszünetet tartó mesterén, majd felfogja saját helyzetét is, s mikor a férfi végül megszólal és köszönti őket, a maga részéről sietve a földre rakja a zsákját és kihúzza magát, ám tisztelgés helyett a szájához kapja a kezét, hogy zavartan kihúzza belőle azt a kiöltött "zöld nyelvet".
Fogalma sincs, mestere mennyit hallott a beszélgetésükből, de nem mer kapásból csak szórakozni a helyzeten, előbb még ő is igyekszik "fölmérni a terepet". Ami Gaerralos esetén nem is annyira egyszerű, még úgy sem, hogy már többet is látott mesteréből, mint azt a szigorú arcot, ami korábban az egyedüli volt, amit képes volt látni belőle.
Saját zavara hát kicsit megcsalja és késlelteti, hogy észlelje a jeleket. Tekintete egy darabig ugrál az őrmester és Adoaver között.*
- Gaerralos...! - *Szólal meg meglepetten, de aztán hirtelen vált hangsúlyt, és a megszólítást átalakítja bemutatássá.* - ... Ruuhrijehr őrmester. Adoaver Droverson. - *Int aztán az ifjú felé, őt is bemutatva, s megerősítve Gaerralos feltételezését. Ezzel a részéről úgy érzi, egyelőre mindent megtett, s csak várja, hogy mivé forrja ki magát a helyzet.*
3387. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-12-11 10:14:06
Üzenet elküldve: 2022-12-11 10:14:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
~"...ogy az már korábban is említésre került, a varázslat által generált feszültség forrása az előidézett kőformáció veleszületett ingatagsága. A tudatos, kontrollált stabilizáláció két, egymással ellentétes folyamat egyenidejű fenntartása mellett a létrehozott formáció részletes ismeretét igényelné, mely az ige időkeretein belül kivitelezhetetlen. A fentebb említett okoknak köszönhetően a láncreakció kontrollálása esélyesen lehetetlen...~
*Óvatosan becsukja a bőrkötéses könyvet, felsóhajt, majd lejegyez pár szót a jegyzetfüzetébe.
Lehetőségek, limitációk, korábbi használatok, működési elvek, és még a konkrét stratégiai alkalmazásokra rá sem tért. Valószínűleg nem is fog, hiszen a katonai irányzatú kötetek, mint kiderült, nem tartoznak a Mágustorony széleskörűen elérhető anyagai közé.
Mindenesetre a lista végére ért. Mármint a tanulásra való felkészülést előkészítendő listáéra, mely pusztán annyit hivatott elősegíteni, hogy a tanulható varázslatok közül melyek érdemesek további vizsgálatra, mielőtt eldöntené, hogy pontosan milyen tekercseket fog kikölcsönözni.
Kipillant az ablakon, ami mellett letelepedett. Hasznos helyszín, jó pár előnnyel: fény, levegő, és rálátás a lent tevékenykedő tanítványára. Az utóbbival ritkábban él csak, ám sikerül észrevennie, ahogy Garsin mágusbarátja a hideg tóban úszkál, majd egy csokor növénnyel tér vissza, hogy aztán lángoló öklökkel melengesse magát.
Úgy tűnik viszont, hogy mióta legutóbb rájuk nézett, azóta útitársai odébb vonultak. Valószínűleg be a viszonylagos melegbe, ahol nem fenyegeti Adoavert a kihűlés. Kissé eltűnődik, majd tollát letéve feltápászkodik, és megcélozza a csigalépcsőt.
Nem lopakodik, de azt sem lehet mondani, hogy hangosan kopognának a csizmái a lépcsőfokokon. Így, páncél nélkül pedig viszonylag halkan tud közlekedni, ami elősegíti abban, hogy előbb tudja kivenni a fentebb folyó beszélgetést, mint hogy a többiek meghallanák őt.
Az utolsó szóváltás csak az, amit sikerül teljes egészében elhallania egyelőre még észrevétlenül, és ha bárki is meggyanúsítaná azzal, hogy szándékosan lassította meg kissé a lépéseit az időzítés érdekében, bizonyára letagadná. Hogy-hogynem, de mégis pont akkor jelenik meg Adoaver háta mögött, mikor az kiböki a végső mondatot, és ha Garsin úgy áll, hogy a saját pozíciójából láthassa mesterét, akkor tart is egy rövidke hatásszünetet, mielőtt megszólalna.*
-Jó reggelt.
*Hangja ritkán érzelmektől gazdag, ám most ennek tetejébe leheletnyit el is nyújtja a szavak közti szünetet, és belevisz egy kevés szárazságot az egészbe. Az összhatás határozottan elősegítheti a 'rajtakapottság' érzését.*
-Adoaver, ha jól vélem?
*Szól, ha már az megfordult. Nehéz olvasni az arckifejezésében, ám tekintete észrevehetően megakad mind a nedves hajtincseken, mind a takarón, mielőtt visszatérne a tűzmágus szemeire. Garsin talán észreveheti, hogy a szokásos szenvtelenséget az őrmester ezúttal felvitte egy új szintre, ám barátjának aligha tűnhet fel ugyanez.
Nem is folytatja, amíg amaz nem válaszol, és arra sem ad egyéb jelet, hogy pontosan mennyit hallott a másik kettő beszélgetéséből, mielőtt felbukkant volna.*
~"...ogy az már korábban is említésre került, a varázslat által generált feszültség forrása az előidézett kőformáció veleszületett ingatagsága. A tudatos, kontrollált stabilizáláció két, egymással ellentétes folyamat egyenidejű fenntartása mellett a létrehozott formáció részletes ismeretét igényelné, mely az ige időkeretein belül kivitelezhetetlen. A fentebb említett okoknak köszönhetően a láncreakció kontrollálása esélyesen lehetetlen...~
*Óvatosan becsukja a bőrkötéses könyvet, felsóhajt, majd lejegyez pár szót a jegyzetfüzetébe.
Lehetőségek, limitációk, korábbi használatok, működési elvek, és még a konkrét stratégiai alkalmazásokra rá sem tért. Valószínűleg nem is fog, hiszen a katonai irányzatú kötetek, mint kiderült, nem tartoznak a Mágustorony széleskörűen elérhető anyagai közé.
Mindenesetre a lista végére ért. Mármint a tanulásra való felkészülést előkészítendő listáéra, mely pusztán annyit hivatott elősegíteni, hogy a tanulható varázslatok közül melyek érdemesek további vizsgálatra, mielőtt eldöntené, hogy pontosan milyen tekercseket fog kikölcsönözni.
Kipillant az ablakon, ami mellett letelepedett. Hasznos helyszín, jó pár előnnyel: fény, levegő, és rálátás a lent tevékenykedő tanítványára. Az utóbbival ritkábban él csak, ám sikerül észrevennie, ahogy Garsin mágusbarátja a hideg tóban úszkál, majd egy csokor növénnyel tér vissza, hogy aztán lángoló öklökkel melengesse magát.
Úgy tűnik viszont, hogy mióta legutóbb rájuk nézett, azóta útitársai odébb vonultak. Valószínűleg be a viszonylagos melegbe, ahol nem fenyegeti Adoavert a kihűlés. Kissé eltűnődik, majd tollát letéve feltápászkodik, és megcélozza a csigalépcsőt.
Nem lopakodik, de azt sem lehet mondani, hogy hangosan kopognának a csizmái a lépcsőfokokon. Így, páncél nélkül pedig viszonylag halkan tud közlekedni, ami elősegíti abban, hogy előbb tudja kivenni a fentebb folyó beszélgetést, mint hogy a többiek meghallanák őt.
Az utolsó szóváltás csak az, amit sikerül teljes egészében elhallania egyelőre még észrevétlenül, és ha bárki is meggyanúsítaná azzal, hogy szándékosan lassította meg kissé a lépéseit az időzítés érdekében, bizonyára letagadná. Hogy-hogynem, de mégis pont akkor jelenik meg Adoaver háta mögött, mikor az kiböki a végső mondatot, és ha Garsin úgy áll, hogy a saját pozíciójából láthassa mesterét, akkor tart is egy rövidke hatásszünetet, mielőtt megszólalna.*
-Jó reggelt.
*Hangja ritkán érzelmektől gazdag, ám most ennek tetejébe leheletnyit el is nyújtja a szavak közti szünetet, és belevisz egy kevés szárazságot az egészbe. Az összhatás határozottan elősegítheti a 'rajtakapottság' érzését.*
-Adoaver, ha jól vélem?
*Szól, ha már az megfordult. Nehéz olvasni az arckifejezésében, ám tekintete észrevehetően megakad mind a nedves hajtincseken, mind a takarón, mielőtt visszatérne a tűzmágus szemeire. Garsin talán észreveheti, hogy a szokásos szenvtelenséget az őrmester ezúttal felvitte egy új szintre, ám barátjának aligha tűnhet fel ugyanez.
Nem is folytatja, amíg amaz nem válaszol, és arra sem ad egyéb jelet, hogy pontosan mennyit hallott a másik kettő beszélgetéséből, mielőtt felbukkant volna.*
3386. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-11-20 20:53:03
Üzenet elküldve: 2022-11-20 20:53:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
~ Nem garantált. ~ *készülte gúnyosan válaszolni, de józan esze és némi szégyen miatt inkább fejét egy-majd másik oldalra billentette, mosolyogva. Valóban lekésték a flóra-aratást, abban igaza van.
Automatikusan bólogat Garsin válaszarira a köpenyével kapcsolatban, szemeiben extrém figyelemmel.* - Sok varázslatot szeretek az életben található közönséges hasonmással összekötni, és 'asszem ezek is azok közé tartozik. Mintha a legóvatosabb kezekkel vart pamut-lepedőbe olyan tüzet raknánk, ami nem ártana se az anyagnak, se a viselőjének, és elpárolog róla minden külső folyadék. Megkérem a mérnökünket, hogy készítsen olyan lámpást nekünk. Kalapomat emelem annak a vénembernek, aki feljött ezzel. És neked is, hogy ilyen könnyedén használod.
*De úgy néz ki, vagy részletesebben kell tájékoztatnia katonabarátját vasszigorral ráerőltetett étmódjának okáról, vagy föl kell vele hagynia.*
- Úgy értem, igen, jól "hangzik" elsőre, de még másodszorra is... *Egy pillanatra majdnem egyetért vele, ezzel saját állításának egyenest menve.* - De kiesik a fogad a túl sok cukortól. *Ez az életmentő indoklás végül csak eszébe jut.* - És el is gyengülsz. És beteg leszel, a vér nem úgy vándorol a testedben, ahogy kéne. És még sok minden más csúnyaság, de nem vagyok orvos. Szóval kellett is nekem a változatosság, ha akartam, ha nem. *Talán túl sokat mesél magáról? Egy nagyot szipogva letöröl egy vízcseppet egyik hajtincséről és úgy dönt, nem járatja most már ennyit beszélőkéjét, különben még a torka is megfázik.
Közös beleegyezés után meg is másszák a lépcsőket, Adoaver még mind a kegyes lány takarójának tulajdonában; nem böki ki, de az istenek tudják, segít is most, libabőrét elrejtik társa elől.*
- Igen, szívesen látnám! *Mond lelkesen igent a keresgélés kérdésére.* - Amúgy sem mutatkoztam még be neki, és ha már ő látott, ezt igenis le kéne rendezni. Igyekszem nem lejáratni magam előtte, főleg melletted... De hé! Nem kértem hogy úsz utánam, ugye? *Kerekedik fölfele szája egyik sarka kajánul.* - És még gyógynövényt is adtam! Igazi példakép vagyok! Mármint amint megszáradtam, most egy szót se a létezésemről. De mire azt a Gaerralost megleljük, addigra ezt csak levehetem.
~ Nem garantált. ~ *készülte gúnyosan válaszolni, de józan esze és némi szégyen miatt inkább fejét egy-majd másik oldalra billentette, mosolyogva. Valóban lekésték a flóra-aratást, abban igaza van.
Automatikusan bólogat Garsin válaszarira a köpenyével kapcsolatban, szemeiben extrém figyelemmel.* - Sok varázslatot szeretek az életben található közönséges hasonmással összekötni, és 'asszem ezek is azok közé tartozik. Mintha a legóvatosabb kezekkel vart pamut-lepedőbe olyan tüzet raknánk, ami nem ártana se az anyagnak, se a viselőjének, és elpárolog róla minden külső folyadék. Megkérem a mérnökünket, hogy készítsen olyan lámpást nekünk. Kalapomat emelem annak a vénembernek, aki feljött ezzel. És neked is, hogy ilyen könnyedén használod.
*De úgy néz ki, vagy részletesebben kell tájékoztatnia katonabarátját vasszigorral ráerőltetett étmódjának okáról, vagy föl kell vele hagynia.*
- Úgy értem, igen, jól "hangzik" elsőre, de még másodszorra is... *Egy pillanatra majdnem egyetért vele, ezzel saját állításának egyenest menve.* - De kiesik a fogad a túl sok cukortól. *Ez az életmentő indoklás végül csak eszébe jut.* - És el is gyengülsz. És beteg leszel, a vér nem úgy vándorol a testedben, ahogy kéne. És még sok minden más csúnyaság, de nem vagyok orvos. Szóval kellett is nekem a változatosság, ha akartam, ha nem. *Talán túl sokat mesél magáról? Egy nagyot szipogva letöröl egy vízcseppet egyik hajtincséről és úgy dönt, nem járatja most már ennyit beszélőkéjét, különben még a torka is megfázik.
Közös beleegyezés után meg is másszák a lépcsőket, Adoaver még mind a kegyes lány takarójának tulajdonában; nem böki ki, de az istenek tudják, segít is most, libabőrét elrejtik társa elől.*
- Igen, szívesen látnám! *Mond lelkesen igent a keresgélés kérdésére.* - Amúgy sem mutatkoztam még be neki, és ha már ő látott, ezt igenis le kéne rendezni. Igyekszem nem lejáratni magam előtte, főleg melletted... De hé! Nem kértem hogy úsz utánam, ugye? *Kerekedik fölfele szája egyik sarka kajánul.* - És még gyógynövényt is adtam! Igazi példakép vagyok! Mármint amint megszáradtam, most egy szót se a létezésemről. De mire azt a Gaerralost megleljük, addigra ezt csak levehetem.
3385. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-11-16 18:02:28
Üzenet elküldve: 2022-11-16 18:02:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
- Talán túl késő is van már az év e táján a szürethez, nem? De nem bánom. Ha lesz időnk, körülnézhetünk még. Feltéve, hogy közben nem mászol még egyszer ruhástól a vízbe! - *Egyezik bele, megtoldva némi piszkálódással, miközben csaknem kacsintva a tüsszögni készülő fiúra hunyorog.*
- Igen, még a legnagyobb fagyban is véd a hidegtől, hótól, esőtől... És szerintem elég kellemes érintésre is. - *Nyilatkozik már a köpenyről.*
- Egy varázsigével tudom létrehozni. Bár nekem segít, ha megtoldom egy mozdulattal is... Egyébként meg, ha leveszem magamról, akkor eltűnik. - *Magyaráz egy-két részletet a varázslattal kapcsolatban.
Majd ha a témát kimerítették, az étkezés kerül terítékre.*
- Miért? Pedig az elég jól hangzik. - *Kérdez vissza a mézes kalács dolgára. A maga részéről elég tanulatlan ahhoz, hogy ne legyen tisztában a változatos étkezés fontosságával. Főleg, hogy az ő környezetében azért fel tudtak nőni emberek a legsilányabb koszton is. Igaz, nem mindenki és nem is néztek hosszú élet elébe, de ez az ő meglátása szerint inkább volt annak az oka, hogy túl ritkán tudtak enni, semmint azé, hogy nem volt elég széles a választék.
Persze azért érti azt is, hogy ez nem annyira fontos kérdés, de az ifjú fogalmazásmódja felkeltette az érdeklődését. Azt sejti, hogy csak túlzott.
Később aztán, mikor Adoaver beleegyezik, hogy visszatérjenek a toronyba, a takarót csak leinti, hogy maradjon az barátjánál, úgyis szüksége lesz még rá. Egyébként meg cókmókját fogva elindul föl előre a lépcsőkön, és meg sem áll korábbi "táborhelyükig". A szemét nyitva tartja, hátha meglátja valahol Gaerralost, de egyébként annyira nem érzi sürgetőnek, hogy megkeresse, inkább csak Adoavert "rakná le" a tűz szintjén, aztán tovább tervez menni a holdéra, hogy nekifogjon a tanulásnak. Mikor Adoaver mégis a férfi felől érdeklődik, fontolóra veszi a dolgot.*
- Keressük meg? Tartok tőle, hogy előbb neheztelne azért, hogy még mindig nem láttam munkához, mint azért, hogy nem mutatkoztál be. És még nem is edzettem. Rossz hatással vagy rám! - *Böki a végére, de sunyi kis mosolya elárulhatja, hogy annyira nem gondolja komolyan, vagy legalábbis nem bánja a dolgot.*
- Talán túl késő is van már az év e táján a szürethez, nem? De nem bánom. Ha lesz időnk, körülnézhetünk még. Feltéve, hogy közben nem mászol még egyszer ruhástól a vízbe! - *Egyezik bele, megtoldva némi piszkálódással, miközben csaknem kacsintva a tüsszögni készülő fiúra hunyorog.*
- Igen, még a legnagyobb fagyban is véd a hidegtől, hótól, esőtől... És szerintem elég kellemes érintésre is. - *Nyilatkozik már a köpenyről.*
- Egy varázsigével tudom létrehozni. Bár nekem segít, ha megtoldom egy mozdulattal is... Egyébként meg, ha leveszem magamról, akkor eltűnik. - *Magyaráz egy-két részletet a varázslattal kapcsolatban.
Majd ha a témát kimerítették, az étkezés kerül terítékre.*
- Miért? Pedig az elég jól hangzik. - *Kérdez vissza a mézes kalács dolgára. A maga részéről elég tanulatlan ahhoz, hogy ne legyen tisztában a változatos étkezés fontosságával. Főleg, hogy az ő környezetében azért fel tudtak nőni emberek a legsilányabb koszton is. Igaz, nem mindenki és nem is néztek hosszú élet elébe, de ez az ő meglátása szerint inkább volt annak az oka, hogy túl ritkán tudtak enni, semmint azé, hogy nem volt elég széles a választék.
Persze azért érti azt is, hogy ez nem annyira fontos kérdés, de az ifjú fogalmazásmódja felkeltette az érdeklődését. Azt sejti, hogy csak túlzott.
Később aztán, mikor Adoaver beleegyezik, hogy visszatérjenek a toronyba, a takarót csak leinti, hogy maradjon az barátjánál, úgyis szüksége lesz még rá. Egyébként meg cókmókját fogva elindul föl előre a lépcsőkön, és meg sem áll korábbi "táborhelyükig". A szemét nyitva tartja, hátha meglátja valahol Gaerralost, de egyébként annyira nem érzi sürgetőnek, hogy megkeresse, inkább csak Adoavert "rakná le" a tűz szintjén, aztán tovább tervez menni a holdéra, hogy nekifogjon a tanulásnak. Mikor Adoaver mégis a férfi felől érdeklődik, fontolóra veszi a dolgot.*
- Keressük meg? Tartok tőle, hogy előbb neheztelne azért, hogy még mindig nem láttam munkához, mint azért, hogy nem mutatkoztál be. És még nem is edzettem. Rossz hatással vagy rám! - *Böki a végére, de sunyi kis mosolya elárulhatja, hogy annyira nem gondolja komolyan, vagy legalábbis nem bánja a dolgot.*
3384. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-11-09 08:57:25
Üzenet elküldve: 2022-11-09 08:57:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
- Fonnyadtan, szárazon is, ahogy szeretnéd. *Legyint egyet a kérdésre.* - Csak ne hagy kint sokáig a napon.
*A biztonság kedvéért még egyszer gyorsan átnézi a Garsintól kapott zsáknyi növényt, csak azután rázza meg a fejét.* - Semmi, sajnálom. Úgy néz ki, vagy tévedtem a sejtésemmel, vagy valaki előttünk ugyanezzel az ötlettel már felszedett itt minden értékeset, kivéve ami a tónál volt, most már érthető okokból. Bár nem hiszem, hogy sokáig tart míg újak teremnek, úgyhogy a következő alkalommal nekieshetünk még egyszer. Feltéve, ha ezután is lesz kedved rá.* Kis híján tüsszent egyet, csak társa iránti tisztelete szakítja félbe, hogy egy hatalmasat szóljon.*
- Akkor az a takaró valóban varázslatból készült! *Emelkedik meg a hangja örömében* - Először azt hittem, valami méregdrága anyagból készülhetett, de nem akartam megkérdezni, nem voltál eléggé dumálgatós állapotban hozzá. Lenyűgöző! Mondd, milyen érzés benne lenni? Ezt is ugyanúgy kézmozdulatokkal és igékkel teremted elő, mint én a saját bűbájaimat? Nem nézett ki az olyan vastagnak, hogy a nyári szellőn kívül bármitől megvédjen, de sejtem, hogy akkor más a helyzet, ez igaz? *Kifejezetten izgága lett hírtől, hogy barátja új mágiával állt elő, nem is azonnal nyugszik le. Egy darabig ezen a témán lovagolhatnak. De az étkezéshez visszatérve...*
- Ésszerű következtetés, de ez esetben nem e irányba folyik a patak. *Emeli fel ujját.* - Mivel lehetőségünk volt a gasztronómia széles tárházából válogatni, azt is volt esélyük eldönteni, mi kerüljön a tányérra, és mi nem. Vagyis, mi kerüljön az ÉN tányéromra, és mi nem. Ugyanis ezt még nem én döntöttem el. Súlyos egészségügyi problémák keletkezhettek volna máskülönben, az biztos. Ha minden nap mézzel öntött kalácsot ettem volna napkeltétől napnyugtáig, nem látnál ma itt. *A váratlanul zord kijelentés inkább arra szolgál, hogy biztosítsa Garsinnt arról, nem minden dúsgazdag nemes dobálgatja a vagyonát csak azért, mert megtehetik.
Kíváncsian hallgatja amaz válaszát Adoaver kérdésére, de az inkább elszomorítja; nem nehéz kivenni, hogy Garsinnak vele ellentétben nem jótakarásban volt kevés választása, mit egyen és mit nem. Erjesztett... ő még a szája közelébe se emelte volna, talán még ma se. Örül is, hogy a katonalány el is engedi a témát.*
- Persze persze, indulhatunk. *Föl is áll, nagyjából már fölszáradt annyira, hogy ne dideregjen.*
- Szerintem zoknit még hozhattam magammal, azt megnézem, máskülönben szólok. *Örök hálával visszanyújtja Garsinnak a használt takarót, fölkapja cuccait, és sok időt nem vesztegetve el is felfelé is kezdene haladni a láthatatlan lépcsőkön. Bent minden bizonnyal lelassítana, talán meg is kérdezné őt a parancsnokról, akit még mindig nem látott.*
- Fonnyadtan, szárazon is, ahogy szeretnéd. *Legyint egyet a kérdésre.* - Csak ne hagy kint sokáig a napon.
*A biztonság kedvéért még egyszer gyorsan átnézi a Garsintól kapott zsáknyi növényt, csak azután rázza meg a fejét.* - Semmi, sajnálom. Úgy néz ki, vagy tévedtem a sejtésemmel, vagy valaki előttünk ugyanezzel az ötlettel már felszedett itt minden értékeset, kivéve ami a tónál volt, most már érthető okokból. Bár nem hiszem, hogy sokáig tart míg újak teremnek, úgyhogy a következő alkalommal nekieshetünk még egyszer. Feltéve, ha ezután is lesz kedved rá.* Kis híján tüsszent egyet, csak társa iránti tisztelete szakítja félbe, hogy egy hatalmasat szóljon.*
- Akkor az a takaró valóban varázslatból készült! *Emelkedik meg a hangja örömében* - Először azt hittem, valami méregdrága anyagból készülhetett, de nem akartam megkérdezni, nem voltál eléggé dumálgatós állapotban hozzá. Lenyűgöző! Mondd, milyen érzés benne lenni? Ezt is ugyanúgy kézmozdulatokkal és igékkel teremted elő, mint én a saját bűbájaimat? Nem nézett ki az olyan vastagnak, hogy a nyári szellőn kívül bármitől megvédjen, de sejtem, hogy akkor más a helyzet, ez igaz? *Kifejezetten izgága lett hírtől, hogy barátja új mágiával állt elő, nem is azonnal nyugszik le. Egy darabig ezen a témán lovagolhatnak. De az étkezéshez visszatérve...*
- Ésszerű következtetés, de ez esetben nem e irányba folyik a patak. *Emeli fel ujját.* - Mivel lehetőségünk volt a gasztronómia széles tárházából válogatni, azt is volt esélyük eldönteni, mi kerüljön a tányérra, és mi nem. Vagyis, mi kerüljön az ÉN tányéromra, és mi nem. Ugyanis ezt még nem én döntöttem el. Súlyos egészségügyi problémák keletkezhettek volna máskülönben, az biztos. Ha minden nap mézzel öntött kalácsot ettem volna napkeltétől napnyugtáig, nem látnál ma itt. *A váratlanul zord kijelentés inkább arra szolgál, hogy biztosítsa Garsinnt arról, nem minden dúsgazdag nemes dobálgatja a vagyonát csak azért, mert megtehetik.
Kíváncsian hallgatja amaz válaszát Adoaver kérdésére, de az inkább elszomorítja; nem nehéz kivenni, hogy Garsinnak vele ellentétben nem jótakarásban volt kevés választása, mit egyen és mit nem. Erjesztett... ő még a szája közelébe se emelte volna, talán még ma se. Örül is, hogy a katonalány el is engedi a témát.*
- Persze persze, indulhatunk. *Föl is áll, nagyjából már fölszáradt annyira, hogy ne dideregjen.*
- Szerintem zoknit még hozhattam magammal, azt megnézem, máskülönben szólok. *Örök hálával visszanyújtja Garsinnak a használt takarót, fölkapja cuccait, és sok időt nem vesztegetve el is felfelé is kezdene haladni a láthatatlan lépcsőkön. Bent minden bizonnyal lelassítana, talán meg is kérdezné őt a parancsnokról, akit még mindig nem látott.*
3383. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-11-07 20:51:24
Üzenet elküldve: 2022-11-07 20:51:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Karheia kitartóan folytatja munkáját, ezúttal már a következő oldalra lapozva. Jegyzetelésre itt nincs szüksége, mert sokkal kisebb blokkokba szedi a tartalmat.
"Virágokat általában kinyíláskor gyűjtünk. A törésre, nyomódásra legérzékenyebb virágokat (akácvirág, bodzavirág) kosarakba gyűjtjük. Az idősebb, fás részek letörését illetve csonkítását feltétlenül kerülni kell!"
Megmozgatja nyakát, kicsit lehunyja megfáradt szemeit. Már nagyon kimerült, zsong a feje, de ezt még indulás előtt be akarja fejezni.
"A levelek gyűjtése a teljes virágzást megelőzően történik, s általában csak a teljesen kifejlett leveleket gyűjtjük. Fontos, hogy alaposan megvizsgált, egészségesnek látszó leveleket gyűjtsünk csupán! Betegnek látszó, károsodott, elváltozott színű leveleket ne gyűjtsünk!
A föld feletti hajtások gyűjtésekor tilos a növényt gyökerestől kihúzni a talajból. A befülledés megelőzése érdekében nem tanácsos a zsákot túlzottan teletömni. Nagyobb mennyiségű gyűjtésnél célszerű a gyűjtött hajtásokat árnyékba helyezni, és csak közvetlen szállítás előtt zsákokba tenni."
Megint rövid pihenőt tart amíg szárad a tinta. Karjait a mennyezet felé nyújtva feszíti, majd lazítja el izmait, ez egy leheletnyit enyhít vállaiban megjelenő fájdalmon.
~ Most igazán jót fog tenni egy nagy séta. ~
"A gyökerek begyűjtését általában a vegetációs időn kívül, ősztől tavaszig végezzük. A kiásott gyökereket azonnal meg kell tisztítani!"
Orrát már csípi a gyertya füstjének illata, a friss levegő és szabadég most különösen csalogató a számára, ám már csupán pár mondat van hátra.
"A termések gyűjtését a legtöbb esetben azok teljes érésekor végezzük. A fürtös terméseket (fekete bodza) fürttel együtt gyűjtjük. A gyűjtést kíméletesen, enyhe rázással vagy szemenkénti szedéssel kell végezni."
Sóhajtva biggyeszti az utolsó pontot az utolsó mondat végére, s szinte rögvest feláll helyéről. Még száradnia kell a szövegnek, de addig is pakolni kezd és kicsit átmozgatja magát.*
- Ez kicsit sok volt mára, de jó ütemben haladtunk, igaz kutyuskák?
*Az ebek érzékelve, hogy gazdájuk hozzájuk szólt ugyan felkapják a fejüket, de értetlenül pislognak a csupasz kétlábúra. Mindenesetre úgy tűnik menni készülnek, s emiatt lelkes farok csóválásba és ugrálásba kezdenek.*
- Mindjárt mindjárt!
*Csitítgatja a kölyköket és kézfejével legyezgetni kezdi irományát, majd ezt megunva összecsapja a vaskos könyvet. Az sem baj, ha kicsit elkenődött a betűk széle a szöveg olvashatóságán ezen nem ront.*
- Na, nyomás, de aztán szépen, fegyelmezetten.
*Egyik karjával a könyvet szorítja oldalához, másikkal pedig a két kutyuskát, akik kényelmetlenül ficánkolnak.*
- A lépcsőn leérve leraklak titeket, addig is nyughassatok!
*A lebegő toronyból való távozás még őt is megszédíti - ennyi alkalom után is - hát még pár óvatlan jószágot. Végül sikeresen földet ér a talpa és ígéretéhez híven leteszi a két ebet, akik önfeledt szaladgálásba kezdenek.*
"Virágokat általában kinyíláskor gyűjtünk. A törésre, nyomódásra legérzékenyebb virágokat (akácvirág, bodzavirág) kosarakba gyűjtjük. Az idősebb, fás részek letörését illetve csonkítását feltétlenül kerülni kell!"
Megmozgatja nyakát, kicsit lehunyja megfáradt szemeit. Már nagyon kimerült, zsong a feje, de ezt még indulás előtt be akarja fejezni.
"A levelek gyűjtése a teljes virágzást megelőzően történik, s általában csak a teljesen kifejlett leveleket gyűjtjük. Fontos, hogy alaposan megvizsgált, egészségesnek látszó leveleket gyűjtsünk csupán! Betegnek látszó, károsodott, elváltozott színű leveleket ne gyűjtsünk!
A föld feletti hajtások gyűjtésekor tilos a növényt gyökerestől kihúzni a talajból. A befülledés megelőzése érdekében nem tanácsos a zsákot túlzottan teletömni. Nagyobb mennyiségű gyűjtésnél célszerű a gyűjtött hajtásokat árnyékba helyezni, és csak közvetlen szállítás előtt zsákokba tenni."
Megint rövid pihenőt tart amíg szárad a tinta. Karjait a mennyezet felé nyújtva feszíti, majd lazítja el izmait, ez egy leheletnyit enyhít vállaiban megjelenő fájdalmon.
~ Most igazán jót fog tenni egy nagy séta. ~
"A gyökerek begyűjtését általában a vegetációs időn kívül, ősztől tavaszig végezzük. A kiásott gyökereket azonnal meg kell tisztítani!"
Orrát már csípi a gyertya füstjének illata, a friss levegő és szabadég most különösen csalogató a számára, ám már csupán pár mondat van hátra.
"A termések gyűjtését a legtöbb esetben azok teljes érésekor végezzük. A fürtös terméseket (fekete bodza) fürttel együtt gyűjtjük. A gyűjtést kíméletesen, enyhe rázással vagy szemenkénti szedéssel kell végezni."
Sóhajtva biggyeszti az utolsó pontot az utolsó mondat végére, s szinte rögvest feláll helyéről. Még száradnia kell a szövegnek, de addig is pakolni kezd és kicsit átmozgatja magát.*
- Ez kicsit sok volt mára, de jó ütemben haladtunk, igaz kutyuskák?
*Az ebek érzékelve, hogy gazdájuk hozzájuk szólt ugyan felkapják a fejüket, de értetlenül pislognak a csupasz kétlábúra. Mindenesetre úgy tűnik menni készülnek, s emiatt lelkes farok csóválásba és ugrálásba kezdenek.*
- Mindjárt mindjárt!
*Csitítgatja a kölyköket és kézfejével legyezgetni kezdi irományát, majd ezt megunva összecsapja a vaskos könyvet. Az sem baj, ha kicsit elkenődött a betűk széle a szöveg olvashatóságán ezen nem ront.*
- Na, nyomás, de aztán szépen, fegyelmezetten.
*Egyik karjával a könyvet szorítja oldalához, másikkal pedig a két kutyuskát, akik kényelmetlenül ficánkolnak.*
- A lépcsőn leérve leraklak titeket, addig is nyughassatok!
*A lebegő toronyból való távozás még őt is megszédíti - ennyi alkalom után is - hát még pár óvatlan jószágot. Végül sikeresen földet ér a talpa és ígéretéhez híven leteszi a két ebet, akik önfeledt szaladgálásba kezdenek.*
3382. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-11-06 17:48:40
Üzenet elküldve: 2022-11-06 17:48:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A ruhák kicsavarásával végezve át is veszi Adoavertől a növényt, amit a fiú "kihalászott" neki a vízből.*
- Köszönöm. Akkor is jó lesz még, ha már kiszáradt, vagy elfonnyadt?- *Kér még egy kis segítséget. Egyébként pedig a zsákja egyik zsebébe dugja az ajándékot.*
- Semmi érdekes? - *Kérdi, mikor látja, hogy barátja az ő gyűjteményét nézi át.
Aztán hallgatja a reményekkel tűzdelt szabadkozást, s noha ő is bízik benne, hogy a varázslataival megfontoltabban bánik a fiú, azért nem bír megállni egy kis piszkálódást.*
- Általában. - *Ismétli meg, sunyin keresve Adoaver tekintetét, de a végén csak elmosolyodik, nem gonoszkodik sokáig. Már csak azért sem, mert az ifjú felé intéz egy kérdést.*
- Egy kicsit. Van, ami már sikerült is, van, amit nem tudok csak úgy kipróbálni, de úgy érzem, kellően megtanultam, hogy ha használnom kellene, akkor menne... - *Feleli.*
- Mondjuk kár, hogy azt az ezüstköpenyt csak magamra tudom varázsolni. Most jó melegben lehetnél. - *Sajnálkozik száját húzva, egyben megemlítve egyet azok közül a varázslatok közül, amiket már sikerült elsajátítania.
A sóska csokra aztán nem arat valami nagy sikert, éppen ellenkezőleg. Visszaveszi azt a fiútól, közben meg a zöld "nyelvét" is eltünteti a szájában, mint valami nyúl. Némi meglepetéssel hallgatja a rövid kis történetet, mert egyrészről érti, hogy egy gyerek egye azt, ami van, különben éhen marad, másrészt...*
- Ha olyan gazdagok voltatok, nem volt mindegy, hogy mit eszel? - *Kérdez vissza, mert ha valamit képzelt a gazdagságról, az biztos köztük volt, hogy akinek sok pénze van, az feltehetően akkor és azt ehet, amit csak szeretne. Avagy az ő gyermekkori álmát éli.
Hallja aztán Adoaver kérdését, de erősen el kell gondolkodnia, hogy válaszolni tudjon.*
- Nem is tudom. Sok minden van, ami nem ízlik, de megeszem. Jobb, mint éhesen maradni. Talán az erjesztett hal... De azt sem gyűlölöm. - *Ad végül valami feleletet. Persze csak azt említi, amit véleménye szerint a másik is ételnek tekinthet és nem csupán az éhségérzet elnyomására jó, hanem ténylegesen táplál is.*
- Fölmegyünk? - *Kérdi aztán.*
- Ott melegebb lesz és a cipődet is leveheted, míg megszárad. Egy száraz zoknit tudok még adni. Ha leülsz tanulni, nem hiszem, hogy bárki megnézne, amiért nincs rajtad cipő. - *Veti föl. Bár eredetileg még gyakorolni is szándékozott idelent, de eléggé elment az idő, úgyhogy úgy dönt, ő is fölmegy már tanulni, aztán majd legfeljebb később tart egy kis szünetet, a hosszú üldögélés után úgyis biztosan jobb lesz mozogni.*
*A ruhák kicsavarásával végezve át is veszi Adoavertől a növényt, amit a fiú "kihalászott" neki a vízből.*
- Köszönöm. Akkor is jó lesz még, ha már kiszáradt, vagy elfonnyadt?- *Kér még egy kis segítséget. Egyébként pedig a zsákja egyik zsebébe dugja az ajándékot.*
- Semmi érdekes? - *Kérdi, mikor látja, hogy barátja az ő gyűjteményét nézi át.
Aztán hallgatja a reményekkel tűzdelt szabadkozást, s noha ő is bízik benne, hogy a varázslataival megfontoltabban bánik a fiú, azért nem bír megállni egy kis piszkálódást.*
- Általában. - *Ismétli meg, sunyin keresve Adoaver tekintetét, de a végén csak elmosolyodik, nem gonoszkodik sokáig. Már csak azért sem, mert az ifjú felé intéz egy kérdést.*
- Egy kicsit. Van, ami már sikerült is, van, amit nem tudok csak úgy kipróbálni, de úgy érzem, kellően megtanultam, hogy ha használnom kellene, akkor menne... - *Feleli.*
- Mondjuk kár, hogy azt az ezüstköpenyt csak magamra tudom varázsolni. Most jó melegben lehetnél. - *Sajnálkozik száját húzva, egyben megemlítve egyet azok közül a varázslatok közül, amiket már sikerült elsajátítania.
A sóska csokra aztán nem arat valami nagy sikert, éppen ellenkezőleg. Visszaveszi azt a fiútól, közben meg a zöld "nyelvét" is eltünteti a szájában, mint valami nyúl. Némi meglepetéssel hallgatja a rövid kis történetet, mert egyrészről érti, hogy egy gyerek egye azt, ami van, különben éhen marad, másrészt...*
- Ha olyan gazdagok voltatok, nem volt mindegy, hogy mit eszel? - *Kérdez vissza, mert ha valamit képzelt a gazdagságról, az biztos köztük volt, hogy akinek sok pénze van, az feltehetően akkor és azt ehet, amit csak szeretne. Avagy az ő gyermekkori álmát éli.
Hallja aztán Adoaver kérdését, de erősen el kell gondolkodnia, hogy válaszolni tudjon.*
- Nem is tudom. Sok minden van, ami nem ízlik, de megeszem. Jobb, mint éhesen maradni. Talán az erjesztett hal... De azt sem gyűlölöm. - *Ad végül valami feleletet. Persze csak azt említi, amit véleménye szerint a másik is ételnek tekinthet és nem csupán az éhségérzet elnyomására jó, hanem ténylegesen táplál is.*
- Fölmegyünk? - *Kérdi aztán.*
- Ott melegebb lesz és a cipődet is leveheted, míg megszárad. Egy száraz zoknit tudok még adni. Ha leülsz tanulni, nem hiszem, hogy bárki megnézne, amiért nincs rajtad cipő. - *Veti föl. Bár eredetileg még gyakorolni is szándékozott idelent, de eléggé elment az idő, úgyhogy úgy dönt, ő is fölmegy már tanulni, aztán majd legfeljebb később tart egy kis szünetet, a hosszú üldögélés után úgyis biztosan jobb lesz mozogni.*
3381. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-11-05 23:34:22
Üzenet elküldve: 2022-11-05 23:34:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A jegyzetekkel megírt bal oldal után jöhetnek tehát a kerek mondatok a könyv jobb oldalára. A végeredménnyel való elégedettség motiválja Karheiát, főleg mert talán egy napon ezen leírt szavak másnak is hasznosak lehetnek.
~ Ki tudja? Talán még Thargia könyvtárába is bekerülhet. ~
Persze nem ez a cél, s nem is számít rá. Lelkesen veti papírra a mondatokat, ezúttal megfontoltan, apró betűkkel, hogy valamivel rendezettebb sorokat és összképet kapjon. A papíron végül az alábbi sorok kapnak helyet.
"A vadon termő gyógynövények szakszerű gyűjtéséhez speciális ismeretekre van szükség. A növényismeret mellett kulcsfontosságú, hogy a gyógynövény melyik része és milyen állapotba alkalmas a gyűjtésre. Alapelv, hogy a növényi részeket akkor gyűjtjük, amikor azok hatása a legmagasabb.
Fontos a gyűjtési terület kiválasztása, a környezet minél kisebb "szennyezettsége". Forgalmas útvonalaktól legalább negyed mérföld távolságra célszerű gyűjtést végezni, s a folyamatosan legelőként használt területeken történő gyűjtést javallott kerülni.
Ne gyűjtsük be a teljes állományt, az adott növényfaj fennmaradása és szaporítása érdekében az egyedek harmadát hagyjuk érintetlenül.
Általános elv, hogy napos, száraz időben végzünk gyűjtést.
Szükséges eszközök: sarló, metszőkés, ásó, vödör, s bizonyos fajok esetén speciális eszközre van szükség (kamillaszedő fésű), hulló termések esetében vászonra
Metszőkés a lágyszárú hajtások nem fásodó végeinek levágásához szükséges, nagyobb zöldtömeg esetében sarló alkalmazandó. Az összegyűjtött növényi részek elszállítása szellős, szövött zsákban történjen."
Karheia kicsit megnyomkodja fájó derekát, miközben elégedetten hátradől és várja, hogy alaposan megszáradjon a tinta.*
~ Ki tudja? Talán még Thargia könyvtárába is bekerülhet. ~
Persze nem ez a cél, s nem is számít rá. Lelkesen veti papírra a mondatokat, ezúttal megfontoltan, apró betűkkel, hogy valamivel rendezettebb sorokat és összképet kapjon. A papíron végül az alábbi sorok kapnak helyet.
"A vadon termő gyógynövények szakszerű gyűjtéséhez speciális ismeretekre van szükség. A növényismeret mellett kulcsfontosságú, hogy a gyógynövény melyik része és milyen állapotba alkalmas a gyűjtésre. Alapelv, hogy a növényi részeket akkor gyűjtjük, amikor azok hatása a legmagasabb.
Fontos a gyűjtési terület kiválasztása, a környezet minél kisebb "szennyezettsége". Forgalmas útvonalaktól legalább negyed mérföld távolságra célszerű gyűjtést végezni, s a folyamatosan legelőként használt területeken történő gyűjtést javallott kerülni.
Ne gyűjtsük be a teljes állományt, az adott növényfaj fennmaradása és szaporítása érdekében az egyedek harmadát hagyjuk érintetlenül.
Általános elv, hogy napos, száraz időben végzünk gyűjtést.
Szükséges eszközök: sarló, metszőkés, ásó, vödör, s bizonyos fajok esetén speciális eszközre van szükség (kamillaszedő fésű), hulló termések esetében vászonra
Metszőkés a lágyszárú hajtások nem fásodó végeinek levágásához szükséges, nagyobb zöldtömeg esetében sarló alkalmazandó. Az összegyűjtött növényi részek elszállítása szellős, szövött zsákban történjen."
Karheia kicsit megnyomkodja fájó derekát, miközben elégedetten hátradől és várja, hogy alaposan megszáradjon a tinta.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3787-3806