//A fanyar és az avarillatú//
* Miután elkészült a táborhely, a tűz is ropog és megvolt a vacsora is Rodd keres egy náddal takart kis földnyelvet. Nem szégyenlős, de nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni Zeyát, mert ő akár lehet is. Előbb a csizmáját, majd a nadrágja szárát mossa le, majd leveti a többi ruháját is és megmártózik a hűvös vízben. Gyorsan lesuvickolja magáról a mai nap sár- és szagmaradványait. Inget, fehérneműt vált, a szennyest a zsák aljába gyűri, ráér majd kimosni néhány napon belül. A tisztálkodás után a vizes szárú nadrágban, vállán a zsákjával, kezében a csizmájával és a nedves törölközővel tér vissza a tűzhöz. A kezéből lepakolja a száradnivalót, majd ő is a tűz mellé telepszik. A toronyra néz Zeya kijelentése után. Valóban még nem gyújtott fényt senki odabenn. Ettől még lehetne, de biztos benne Zeya figyelmét nem kerülte volna el, ha valaki kívülről bejutott volna, akár az ajtón, akár az ablakon teszi. A varázslatot meg nyilván más se venné észre.*
- Arról van egy történetem * - válaszolja Zeyának a szintek dolgában. *
– Ha gondolod elmesélhetem. * Ha Zeya nem ellenkezik, előveszi a Ge'tharr-ját és gyakorlott mozdulatokkal ellenőrzi a hangolásást. Nem akar énekelni, vagy komolyabb virtuozitásba fojtani a történetet, de a hangulatnak része az aláfestésként játszott halk dallam is. Párat pendít csak a húrokon a történet előtt, a mese alatt viszont alig hallhatóan, a mondandó hangulatának megfelelően pár akkorddal festi alá a jelenetet.*
- Halld hát az első mágus, Gdogalarak igaz történetét *-kezdi kissé színpadiasan, de hát nagy úr a megszokás.*
- Megszámlálhatatlan évvel ezelőtt, még az elfek emlékezete is csak a történetről szóló mesékre emlékszik azokból az időkből, a világ még nem hasonlított a mai formájára. Az elemek és fiaik sokkal nagyobb háborúban álltak egymással mint ma, amikor már megférnek békességben és a tomboló haragjuk is csak olykor-olykor csap magasabbra. A világból kihasított birtokát a négy őselem népe mind a saját képére formálta és elpusztította vagy rabigába hajtotta az onnan el nem menekülő többi elemet. Így ha a tűz földjén jártunk az ott élő földet izzásig hevítő tűzszellemek lávatavaiban fürdő tűzmadarakat láthattunk volna a vulkánszerű házak ablakaiból és vízpárából álló felhőlepelbe burkolódzó légszellemek táncát csodálhattuk volna az egekben. A háború akkoriban egészen más léptékben zajlott. A nagy csatákat nem véráztatta föld és árván maradt tömegek kísérték, hanem örökkön fortyogó frontvonal. A forrongó sivító víz és a párától sercegő tűz sávja mérföldek százain kígyózott, míg az áthatolhatatlan és sűrű por- és sziklavihar mérföldhosszan kötötte össze a földet és az eget és a nemzetségek vezetői folyamatosan küldték gyermekeiket és azok gyermekeit az öncélú pusztulásba. Hiába ötlött föl egyik vagy másik megszakad szívű anyában, megkeseredett apában a gondolat, hogy abba kellene hagyni az ellenségeskedést, senki nem merte meglépni a többi elemtől való félelmében. Ezek az anyák és apák, fájó szívű tudósok és meghasonlott parancsnokok titkon az égre nézve hol a holdhoz, hol a naphoz intézték könyörgő szavaikat. A két égi nagyság korokon keresztül önmagát emésztve tűrte az négy gyermek civódását, és az elemek saját világának pusztulását is elnézte volna, ha meg nem szakadt volna szépen lassan a szívük a hozzájuk intézett sirámok miatt. Mikor megelégelték a véget nem érő öncélú pusztítást elvonultak az egekről, hogy tervet szőjenek és senki ne tudja kikémlelni őket. A beálló sötétségben azonban az elemek nagyjai nem figyelmeztetést vagy fenyegetést láttak, hanem a többieket kezdték hibáztatni és még erélyesebben támadták a többieket. Mikor az égre visszatért a nap és a hold és együtt járták útjukat az egekben jó néhány esztendőig, még inkább megkeseredett a szívük a háború pusztításának látványától. Útjuk alatt kiválasztották a tűz egy megkeseredett öreg tudósát, a víz egy gyermekeit elvesztő édesanyját, a levegő búskomor dalnokát és a föld megfáradt de rendíthetetlen tábornokát. Útjuk alatt a világ közepén lévő rejtett helyre egymáshoz vezették a világ e négy különböző lényét, akikben nagyobb volt a világért érzett fájdalom, mint az egymás elleni gyűlölet. Fényükkel és árnyékukkal megóvták és elrejtették őket, varázsos erejükkel táplálták a furcsa és fájdalmas, keserédes szerelmet közöttük, mely végén azok egyesültek. A föld alkotta a test, a víz a vér, a levegő az értelem és a tűz a szív nagy részét, de a nap és a hold itt is gondoskodott az elemek vegyüléséről és összhangjáról, nehogy a testen és lelken belül folytassák amit természetük diktál. Ők lettek Gdogalarak az első és legnagyobb hús-vér mágus, aki az alkotói és teremtői erejével hatalmat gyakorolhatott az elemek fölött. Mivel nemcsak erejüket, de keserűségüket és népük iránti aggodalmukat is megkapta, így hatalmas erejével véget lépésről lépésre véget vetett a háborúnak és megadásra szólította fel az elszeparált feleket. Aki fellázadt ellene és a háborúért küzdött, azt könyörtelenül elpusztította a többi őselem és a két égi hatalmasság egyesített erejével, aki mellé állt azt pedig tanítani kezdte. A tanítványai idővel ugyanúgy megtalálták a többi elem közül a hozzájuk illőket és Gdogalarak segítségével ők is hús-vér lényekké váltak. A maradék, aki nem akart átváltozni, de a háborút is feladta megmaradhatott elemi formájában, de le kellett mondania a szabad akaratáról és szolgálnia kellett új urait. Ez után Gdogalarak és tanítványai felruházva a mágia hat ágának minden ma ismert és mára feledésbe merült erejével csoportokra válva elindultak a világ négy tája felé, hogy elrendezzék az elemeket és a világot mai képére formálják. Ők voltak a Fák és a Föld őrzője akik nemzették az elfeket, Azgad'rhelion aki később megmentette választott népét, Sziklák Ura, Gurgothaar és a Barlangok Asszonya, Barmadhúr, Wylnurana istennő, aki a Fény Őrzője és más ma élő és már megboldogult népek ősei. Gdogalarak és az ő kis csoportja pedig eltűnt mindörökre, de ez már másik történet.
*A történet befejeztével, még pár akkord pengetésével levezeti a mesét.*
- Így szól a történet. Hogy így volt e azt már nem igazán tudjuk megmondani, de ez a hat ága volt ismert a mágiának, amíg az istenek vissza nem tértek és ezeket oktatják itt ma is.
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.16 16:15:47