//Learon Derin//
*Nagy kő esik le a válláról, mikor a férfi kijelenti, hogy ismeri a könyvet, amit éppen fog, hiszen így nem kell odaoldalaznia valaki máshoz is, hogy azt is megzavarja a tevékenységében. Az annak idején, pedig azt sejteti, hogy nem mostanában kezdett el a mágiával foglalkozni, ahogy azt első ránézésre is sejtette. Egészen büszke magára, hogy így kiszúrta az emeleten lévőkből azt, akire szüksége lehet. Aztán eszébe jut, hogy csak azért kötött ki itt, mert ő volt hozzá a legközelebb. ~Az áldott jó véletlenek, még a szerencse is az én oldalamon áll. ~ Gondolja, közben pedig kedvesen mosolyog és bólogat.*
- Nem? Hála égnek, én is ebben reménykedtem. *Mondja, mintha most tanulna először bármiféle mágiát. Nem kifejezetten zavarja az sem, ha a férfi ezt hiszi róla, jelen pillanatban ugyanis ebben a témában valóban zöldfülűnek számít. Miközben magyaráz, serényen bólogat. A vízmanipulációra csak szélesen mosolyog, tapssal nem zavarná a többieket, annyira nem elragadtatott egy ilyen mutatványtól.*
- Értem. Köszönöm szépen, hogy időt szakítottál rám. *Mondja egy kedves mosolyt varázsolva az arcára közben.*
- Cél? Oh, hát egyelőre csak mutatványos vagyok, főként a Templomban szeretnék segíteni, mert nem az..az.. hogy nem bízom benne, hogy az istenem megsegít, csak..hát. Valószínű én vagyok olyan esetlen, hogy elrontom az imádságot. Ez valamivel függetlenebbnek tűnik, de elég hasznosnak. Képzelje, idefele jövet… *Húzódik kicsit közelebb, hogy mások ezt ne hallják.*
- Belebotlottam egy Sa'Tereth szolgájába, Arthenior szélén! Ott beszélt nekem a város felgyújtásáról… érti ezt? Hogy van képük! *Csapna felháborodottan az asztalra, de megáll a mozdulatban és mélyet szusszant.*
- Fel kell készülnünk rájuk. Ha megbocsát, nekem vissza kell térni a városba hamarosan és gyakorolni, egyedül szeretek. Még a nevét árulja el, kérem. *Pislog rá és előzékenyen nyújtja a saját kezét, a nevét párosítva hozzá.*
- Maydeleine Rhywayers, részemről a szerencse. *Biccent, majd feltápászkodik a könyvével, enyhén főt hajt, majd visszaül az eredeti helyére, az asztal másik felébe.*