Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-08 21:30:50
Üzenet elküldve: 2015-11-08 21:30:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-A vér nem válik vízzé Khan. *Neveti Isurii, ám egyebet már nem fűz hozzá az elhangzottakhoz. Kedvére lenne valami igazán barbár rítus, de sajnos nem engedheti meg magának jelenlegi pozíciójában az ilyesmit, hiába szomjazik ellenei vérére.
Szürke szemöldökeit enyhén felvonja csak amikor a férfiből ömleni kezd a szó és ácsmunkáiról kezd el beszélni. Nem járt még a Vaskorsóban, viszonylag ritkán tud időt szakítani ilyesmire. Na meg, nem is annyira neki való a kocsma. Szerencsére nem kell semmitmondó dicséretekkel elhalmoznia a lovagot, mert rögtön étkezik egy újabb kérdés hozzá.*
-Ha tudom, hogy ilyen élénken érdeklődsz a szövetség, vagy a mágusok iránt hozok neked szóróanyagot.
*Szusszantja kissé kelletlenül, hiszen elég gyakran kell teljes körű előadást tartania az újoncoknak is arról mivel is foglalkoznak ők Synmirán, hogyan válhat belőlük mágus és a többi.*
-Mielőtt nekivágnál a mágiatanulás rögös útjának fel kell vértezned magad kellő affinitással. Ez mindennek az alapja. Ahhoz, hogy valaki a körülötte lévő mágikus erőből meríteni tudjon, meg kell tanulnia koncentrálni az energiát. Annak a képességét, hogy ki, mennyire tudja befogni és irányítani a mágia energiáit a mágia-affinitás jelöli.
Ebben sajnos én nem tudok neked segíteni, vagy van érzéked hozzá, vagy nincs. Az affinitás tanulható, de igen drága folyamat, ezért érdemes alaposan felkészülni előtte. Szerintem a te esetedben ezzel már nem lehet probléma.
Ezt követően én a saját tanítványainknak a független ágból szoktam elkezdeni megtanítani az egyszerűbb, praktikus varázsigéket. Ez stabil alapot ad, amikre később az ágspecifikus varázslatok épülhetnek.
-A vér nem válik vízzé Khan. *Neveti Isurii, ám egyebet már nem fűz hozzá az elhangzottakhoz. Kedvére lenne valami igazán barbár rítus, de sajnos nem engedheti meg magának jelenlegi pozíciójában az ilyesmit, hiába szomjazik ellenei vérére.
Szürke szemöldökeit enyhén felvonja csak amikor a férfiből ömleni kezd a szó és ácsmunkáiról kezd el beszélni. Nem járt még a Vaskorsóban, viszonylag ritkán tud időt szakítani ilyesmire. Na meg, nem is annyira neki való a kocsma. Szerencsére nem kell semmitmondó dicséretekkel elhalmoznia a lovagot, mert rögtön étkezik egy újabb kérdés hozzá.*
-Ha tudom, hogy ilyen élénken érdeklődsz a szövetség, vagy a mágusok iránt hozok neked szóróanyagot.
*Szusszantja kissé kelletlenül, hiszen elég gyakran kell teljes körű előadást tartania az újoncoknak is arról mivel is foglalkoznak ők Synmirán, hogyan válhat belőlük mágus és a többi.*
-Mielőtt nekivágnál a mágiatanulás rögös útjának fel kell vértezned magad kellő affinitással. Ez mindennek az alapja. Ahhoz, hogy valaki a körülötte lévő mágikus erőből meríteni tudjon, meg kell tanulnia koncentrálni az energiát. Annak a képességét, hogy ki, mennyire tudja befogni és irányítani a mágia energiáit a mágia-affinitás jelöli.
Ebben sajnos én nem tudok neked segíteni, vagy van érzéked hozzá, vagy nincs. Az affinitás tanulható, de igen drága folyamat, ezért érdemes alaposan felkészülni előtte. Szerintem a te esetedben ezzel már nem lehet probléma.
Ezt követően én a saját tanítványainknak a független ágból szoktam elkezdeni megtanítani az egyszerűbb, praktikus varázsigéket. Ez stabil alapot ad, amikre később az ágspecifikus varázslatok épülhetnek.
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-08 17:22:38
Üzenet elküldve: 2015-11-08 17:22:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Visszahúzza kezére a kesztyűt, a válasz amit keres már egy ideje nem ezekben a kövekben rejlik. Emlékszik ellenben egy itt székelő figurára, akihez majd egy évvel ezelőtt Kagan is eljött, hogy információt kapjon a Kikötőről. Eltűnődik a dolgon: vajon még mindig itt tanyázik a fickó? Saját szemével nem látta, a lovagok feladata akkor is a terep biztosítása volt, nem mintha három mérföldön belül bármilyen fenyegetés is leselkedett volna a kompániára, hacsak ide nem számítják az örökké kíváncsi varjúféle madarakat meg az erdő egyéb, járulékos vadállományát.*
- Nekem elég barbár módszernek tűnik. Azt hallottam, hogy a Szellemjáró szereti legyőzött ellenségei vérét is meginni, ti is csináltok ilyet, hogy elnyerjétek az erejüket? - *Egy cseppet sem gondolja komolyan a dolgot, mint ahogy az is egy teljesen blőd képzelgés csak, hogy ők harcos létükre hasonlóval minden levágott ellenféllel egyre erősebbé válhatnak. Bár igaz volna: mostanra Khan közel állhatna a halhatatlansághoz.*
- Mennyivel rendszeretőbb társaság volnának, mi? A bátyád az én ötletemet is elvetette arra vonatkozóan, hogyan biztosítsa a földjein élő alattvalók hűségét. Nem kell hozzá túl sok minden, csak jól kell célozni a fáklyákkal. - *Az előbb tréfálkozott, arról egyértelműen megállapítható is volt. A most latolgatott felvetés kapcsán már nem ennyire fekete-fehér a kérdés.*
- Apropó építkezés: másodállásban vállalok ácsmunkálatokat. Jártál már a Vaskorsóban, amióta elkészült? Hát ha nem, akkor ha arra tévednél az egyik ilyen sétád alatt jól nézd meg *gyors fejszámolás* balról a harmadik és negyedik mestergerendát, meg a padlózat felét nagyjából. Az én büszkeségeim. - *Annál is inkább, mert azóta se szakadt még senki nyakába a kóceráj.*
- Mi is pontosan az, amit ti Synmirán csináltok? - *Nem gúnyűzésből kérdez: tényleg érdekli, hogy mit csinál annyi okostojás egy helyen összezárva. A könnyebb résszel még nincs baja, tanítják az újoncokat a mágiaidézésre, ez stimmt. Na de mi van a tapasztaltabbakkal, Worenth mesterrel, Taitosszal vagy Isuriival? Kétli, hogy ők elégedettek volnának azzal, amit idáig elértek.
Állat támaszt tenyerén: a ritka pillanatok egyike, amikor gesztusaiban is látszik, hogy elmélázik valamin.*
- Hogyan fognék hozzá, ha eldönteném, hogy meg akarom tanulni én is?
*Visszahúzza kezére a kesztyűt, a válasz amit keres már egy ideje nem ezekben a kövekben rejlik. Emlékszik ellenben egy itt székelő figurára, akihez majd egy évvel ezelőtt Kagan is eljött, hogy információt kapjon a Kikötőről. Eltűnődik a dolgon: vajon még mindig itt tanyázik a fickó? Saját szemével nem látta, a lovagok feladata akkor is a terep biztosítása volt, nem mintha három mérföldön belül bármilyen fenyegetés is leselkedett volna a kompániára, hacsak ide nem számítják az örökké kíváncsi varjúféle madarakat meg az erdő egyéb, járulékos vadállományát.*
- Nekem elég barbár módszernek tűnik. Azt hallottam, hogy a Szellemjáró szereti legyőzött ellenségei vérét is meginni, ti is csináltok ilyet, hogy elnyerjétek az erejüket? - *Egy cseppet sem gondolja komolyan a dolgot, mint ahogy az is egy teljesen blőd képzelgés csak, hogy ők harcos létükre hasonlóval minden levágott ellenféllel egyre erősebbé válhatnak. Bár igaz volna: mostanra Khan közel állhatna a halhatatlansághoz.*
- Mennyivel rendszeretőbb társaság volnának, mi? A bátyád az én ötletemet is elvetette arra vonatkozóan, hogyan biztosítsa a földjein élő alattvalók hűségét. Nem kell hozzá túl sok minden, csak jól kell célozni a fáklyákkal. - *Az előbb tréfálkozott, arról egyértelműen megállapítható is volt. A most latolgatott felvetés kapcsán már nem ennyire fekete-fehér a kérdés.*
- Apropó építkezés: másodállásban vállalok ácsmunkálatokat. Jártál már a Vaskorsóban, amióta elkészült? Hát ha nem, akkor ha arra tévednél az egyik ilyen sétád alatt jól nézd meg *gyors fejszámolás* balról a harmadik és negyedik mestergerendát, meg a padlózat felét nagyjából. Az én büszkeségeim. - *Annál is inkább, mert azóta se szakadt még senki nyakába a kóceráj.*
- Mi is pontosan az, amit ti Synmirán csináltok? - *Nem gúnyűzésből kérdez: tényleg érdekli, hogy mit csinál annyi okostojás egy helyen összezárva. A könnyebb résszel még nincs baja, tanítják az újoncokat a mágiaidézésre, ez stimmt. Na de mi van a tapasztaltabbakkal, Worenth mesterrel, Taitosszal vagy Isuriival? Kétli, hogy ők elégedettek volnának azzal, amit idáig elértek.
Állat támaszt tenyerén: a ritka pillanatok egyike, amikor gesztusaiban is látszik, hogy elmélázik valamin.*
- Hogyan fognék hozzá, ha eldönteném, hogy meg akarom tanulni én is?
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-07 22:47:47
Üzenet elküldve: 2015-11-07 22:47:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Fogalma sincs arról mit élhet át a férfi, de ha tudná is nyugodt szívvel megzavarná. Nem kell különösebben mindig mindenre tekintettel lennie.*
-Kétségkívül elbuktak ha a vérüket használták kötőanyagnak. *Feleli egyszerűen, kissé talán szórakozottan és ő maga is odalépked, hogy letapizza a köveket, de hiába vár csodára, azok hidegek, nyirkosak és némák - akár a holtak.*
-Be kellett volna vezessem a ligetben, de sajnos véget ért az építkezés mire hazaértem. Ám ha egy új istállót, vagy vendégszállást látnák Synmira területén, akkor tudhatod: bizony-bizony valakit meg kellett büntessek.
*Könnyedén beszél, mintha csak tréfa lenne, ugyanakkor játékos mosoly nem ül ajkain, lélektengerén nem ver huncut hullámokat a csíntalan jókedv. Akár komolyan is gondolhatja az elhangzottakat, nem lehet ezt ennyiből megítélni. Elképzelhető még az is, hogy ez ügyben szeretne tanácsot kérni a torony ősöreg mágusmesterétől.
Csupán aprót bólint a ténymegállapítást hallva. Valóban rég volt, beszéljenek most akár a torony épüléséről, a korábbi építkezésről, vagy arról hogy Isurii és Khan mikor látták egymást utoljára. A szóba jöhető alternatívák közül még a legvalószínűbb is rég volt, ám ennek ellenére épp ugyanúgy emlékszik az elsőre, ahogyan az utolsóra...*
-Jóból is megárt a sok.
*Szusszantja és ő maga is felnéz az ég felé, bár nem a torony csúcsát figyeli. A színtelen, egybefolyó fátyol látni vélt redőit számolgatja rövid ideig.*
-Ahogy bármi más. Azzá válik.
*Ereszti le pillantását Khanra, találkozásuk alkalmával most először időt és figyelmet fordítva arra, hogy meg is nézze a Róka képét.*
*Fogalma sincs arról mit élhet át a férfi, de ha tudná is nyugodt szívvel megzavarná. Nem kell különösebben mindig mindenre tekintettel lennie.*
-Kétségkívül elbuktak ha a vérüket használták kötőanyagnak. *Feleli egyszerűen, kissé talán szórakozottan és ő maga is odalépked, hogy letapizza a köveket, de hiába vár csodára, azok hidegek, nyirkosak és némák - akár a holtak.*
-Be kellett volna vezessem a ligetben, de sajnos véget ért az építkezés mire hazaértem. Ám ha egy új istállót, vagy vendégszállást látnák Synmira területén, akkor tudhatod: bizony-bizony valakit meg kellett büntessek.
*Könnyedén beszél, mintha csak tréfa lenne, ugyanakkor játékos mosoly nem ül ajkain, lélektengerén nem ver huncut hullámokat a csíntalan jókedv. Akár komolyan is gondolhatja az elhangzottakat, nem lehet ezt ennyiből megítélni. Elképzelhető még az is, hogy ez ügyben szeretne tanácsot kérni a torony ősöreg mágusmesterétől.
Csupán aprót bólint a ténymegállapítást hallva. Valóban rég volt, beszéljenek most akár a torony épüléséről, a korábbi építkezésről, vagy arról hogy Isurii és Khan mikor látták egymást utoljára. A szóba jöhető alternatívák közül még a legvalószínűbb is rég volt, ám ennek ellenére épp ugyanúgy emlékszik az elsőre, ahogyan az utolsóra...*
-Jóból is megárt a sok.
*Szusszantja és ő maga is felnéz az ég felé, bár nem a torony csúcsát figyeli. A színtelen, egybefolyó fátyol látni vélt redőit számolgatja rövid ideig.*
-Ahogy bármi más. Azzá válik.
*Ereszti le pillantását Khanra, találkozásuk alkalmával most először időt és figyelmet fordítva arra, hogy meg is nézze a Róka képét.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-05 19:59:52
Üzenet elküldve: 2015-11-05 19:59:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem tudja, valóban ott van-e, vagy csak bemeséli magának a dolgot, de amikor bőre a sziklából emelt falhoz simul, mintha a kövek beszélni kezdenének hozzá. Ezredévek titkáról sustorognak egy régen holt nyelven, de Khan nem érti őket. Álmának csuhás kísértete is megjelenik a hangok között, de az ő szava sem jut el hozzá jobban, mint a többieké.
Megy ez már így egy ideje: időnként megjelenik a fickó, regél neki valamit egy elodázhatatlan változásról, aztán kételyek és kérdések közt őrlődve magára hagyja a félszeműt. És most a Mágustorony.
Rövid időn belül ez a második alkalom, hogy itt jár, s bár babonásnak jóindulattal sem nevezhető, a véletlenekről alkotott véleményét kezdi felülírni. Isurii hangjára késleltetetten reagál csak, mintha messziről igyekezne vissza hozzá. Arckifejezése sem a szokott most: kissé talán zavart és tanácstalan.*
- Bukottakét, mi? Ez megmagyarázza, hogy miért nem értem miről hablatyolnak. - *Nincsen szüksége sokra, hogy rendezze szétszaladt gondolatait és újra az a férfi legyen, aki az előző télünnep alkalmával játékos csínytevésből megpróbálta elragadni Isuriit.*
- Ez valami büntetés tifelétek? Ha ügyetlenek vagytok a varázslásban, építőanyagként végzitek? - *Szemmel tartja eztán Synmirát: ha csak odafelé tartanak diákok, de kifelé nem mindegyikük jön, majd szétnéz a tanoda kertjében, hátha megjelennek új kőszobrok, vagy netán bővül a tanhelyiségek száma eggyel. Lehet, hogy Isurii ehhez jött ihletet gyűjteni a valaha szebb napokat látott építményhez is.*
- Rég volt. - *Csavar egyet aztán a beszélgetésen és mond ki nyilvánvalót, ahogy azt szokása diktálja.*
- Sok volt a diákok zsizsegéséből, hogy ilyen messze elkóboroltál? - *Megint feltekint a torony ablaktalan tetejére.*
- Hogy lesz valakiből manapság mágus?
*Nem tudja, valóban ott van-e, vagy csak bemeséli magának a dolgot, de amikor bőre a sziklából emelt falhoz simul, mintha a kövek beszélni kezdenének hozzá. Ezredévek titkáról sustorognak egy régen holt nyelven, de Khan nem érti őket. Álmának csuhás kísértete is megjelenik a hangok között, de az ő szava sem jut el hozzá jobban, mint a többieké.
Megy ez már így egy ideje: időnként megjelenik a fickó, regél neki valamit egy elodázhatatlan változásról, aztán kételyek és kérdések közt őrlődve magára hagyja a félszeműt. És most a Mágustorony.
Rövid időn belül ez a második alkalom, hogy itt jár, s bár babonásnak jóindulattal sem nevezhető, a véletlenekről alkotott véleményét kezdi felülírni. Isurii hangjára késleltetetten reagál csak, mintha messziről igyekezne vissza hozzá. Arckifejezése sem a szokott most: kissé talán zavart és tanácstalan.*
- Bukottakét, mi? Ez megmagyarázza, hogy miért nem értem miről hablatyolnak. - *Nincsen szüksége sokra, hogy rendezze szétszaladt gondolatait és újra az a férfi legyen, aki az előző télünnep alkalmával játékos csínytevésből megpróbálta elragadni Isuriit.*
- Ez valami büntetés tifelétek? Ha ügyetlenek vagytok a varázslásban, építőanyagként végzitek? - *Szemmel tartja eztán Synmirát: ha csak odafelé tartanak diákok, de kifelé nem mindegyikük jön, majd szétnéz a tanoda kertjében, hátha megjelennek új kőszobrok, vagy netán bővül a tanhelyiségek száma eggyel. Lehet, hogy Isurii ehhez jött ihletet gyűjteni a valaha szebb napokat látott építményhez is.*
- Rég volt. - *Csavar egyet aztán a beszélgetésen és mond ki nyilvánvalót, ahogy azt szokása diktálja.*
- Sok volt a diákok zsizsegéséből, hogy ilyen messze elkóboroltál? - *Megint feltekint a torony ablaktalan tetejére.*
- Hogy lesz valakiből manapság mágus?
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-05 17:43:30
Üzenet elküldve: 2015-11-05 17:43:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ami Isuriit és a földjeit illeti, mint oly sok minden mást, ezt is beáldozta a közös érdek oltárán és a Vashegy birtokai közül saját jussát beszámolta Synmira területének. Kész szerencse, hogy nem csak a terület körbejárásában merül ki kalandvágya, az otthon töltött hónapokkal már annyi tele van a hócipője, hogy szükségét érezte a tél beállta előtt egy könnyed kis kilóméterhiány-csillapító túrának. A járt úton halad és kellően messzire megy, de mégsem a világ másik felébe.
Számított rá, hogy bele fog botlani hasonló vágyakkal küzdő lábkoptatókba a torony közelében, csak azt nem gondolta volna, hogy épp Khan lesz az akivel találkozik éppen itt, éppen most. Még csak elképzelése sincs arról, hogy járhat a másik fejében, de kellően vicces kedvében van ahhoz, hogy kicsit túráztassa a magában beszélgető lovagot.*
-Bukott mágusok vérét keverték a habarcsba.
*Szólal meg váratlanul a neki háttal lévő férfi mögött. Talán már meg sem ismeri őt Khan, olyan régen találkoztak, bár Isu sokat nem változott.*
*Ami Isuriit és a földjeit illeti, mint oly sok minden mást, ezt is beáldozta a közös érdek oltárán és a Vashegy birtokai közül saját jussát beszámolta Synmira területének. Kész szerencse, hogy nem csak a terület körbejárásában merül ki kalandvágya, az otthon töltött hónapokkal már annyi tele van a hócipője, hogy szükségét érezte a tél beállta előtt egy könnyed kis kilóméterhiány-csillapító túrának. A járt úton halad és kellően messzire megy, de mégsem a világ másik felébe.
Számított rá, hogy bele fog botlani hasonló vágyakkal küzdő lábkoptatókba a torony közelében, csak azt nem gondolta volna, hogy épp Khan lesz az akivel találkozik éppen itt, éppen most. Még csak elképzelése sincs arról, hogy járhat a másik fejében, de kellően vicces kedvében van ahhoz, hogy kicsit túráztassa a magában beszélgető lovagot.*
-Bukott mágusok vérét keverték a habarcsba.
*Szólal meg váratlanul a neki háttal lévő férfi mögött. Talán már meg sem ismeri őt Khan, olyan régen találkoztak, bár Isu sokat nem változott.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-05 17:21:10
Üzenet elküldve: 2015-11-05 17:21:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egy jó földesúr mindig tudja, hogy birtokai (és általuk befolyása) meddig terjed ki, bár lehet, hogy az erről hallott-olvasott passzusok már kissé kopottas intelmekként élnek a fejében. Meg sem említve olyan apróságokat, hogy ő maga nem is rendelkezik semmilyen földterülettel, amit egy nevére kiállított okmány bizonyítana és még ha basáskodhatna is néhány földtúró felett, hát úrként is csak gyakorlónak lehetne tartani. Ezt egyébként nem tartja kikerülhetetlen problémának, elképzelése szerint ez is ugyanolyan eltanulható képesség csak mint a kardművészet (ahogy egyes, a harcot túlmisztifikálni kedvelők nevezni szeretik) vagy a betűvetést és azok olvasását.
Az elképzelés az volt, hogy körbejárja a Tharg-birtokokat, egyik szegletből a másikig, hisz ha egyszer majd birtokos gazda lesz, annak hektárai valahol itt fognak húzódni.*
- Csak nem errefelé. - *Erdőmélyen találja magát, eltévedve némileg. Tájékozódni amúgy tud, ha időt ad egy térkép átnyálazására magának. Most viszont a hirtelen ötlet hevében húzott csizmát és indult neki gyalog az uradalomnak.
Na, valahol itt cseszhette el a dolgot, mert mostanra már látnia kellene Synmira félhold-alakú mágustanodáját. Ehelyett valami sokkal ismerősebbet talál. Kezét az arcába temeti.*
- Ezt nem hiszem el. - *A Mágustorony tövében áll, ami azt jelenti, hogy ez nem szimpla eltévedés, hanem művészetté emelése annak, amit ő ilyen címen rendezni tud. Majdnem szerencsésnek mondhatja magát ezek után, hogy nem gyalogolt bele a tengerbe észrevétlenül.
Némileg rájátszott megsemmisültséggel egy mohanőtte sziklára ül. Percek telnek el úgy, hogy az életben maradást garantáló ki-belégzésen túl semmivel nem foglalkozik. Szeret elvonulni néha elvonulni arra a különleges helyre, ahol nincsen abszolúte semmi. De persze ebben is megzavarják. Vicsorogva üvöltené le az imposztort ezért, ha lenne bárki személyesen is itt, akit okolhatna. De a fejében búgó hangnak nincs hús szerinti gazdája.*
- Ehrm. - *Kelletlenül teszi, hogy a torony tetejéig futtatja tekintetét. Még úgy is hunyorognia kell, hogy a napfény csak sápatagon dereng át a felhőfüggönyön át.*
- Mitől Mágustorony ez? - *Vallomása szerint rossz ötlet nincs, csak kipróbálatlan, ezért ennek szellemében megpróbálkozik azzal, hogy hallgasson a fejében visszhangot verő hívásra: lehúzza kezéről a kesztyűt és a torony hideg kőfalának fekteti.*
- És most?
*Egy jó földesúr mindig tudja, hogy birtokai (és általuk befolyása) meddig terjed ki, bár lehet, hogy az erről hallott-olvasott passzusok már kissé kopottas intelmekként élnek a fejében. Meg sem említve olyan apróságokat, hogy ő maga nem is rendelkezik semmilyen földterülettel, amit egy nevére kiállított okmány bizonyítana és még ha basáskodhatna is néhány földtúró felett, hát úrként is csak gyakorlónak lehetne tartani. Ezt egyébként nem tartja kikerülhetetlen problémának, elképzelése szerint ez is ugyanolyan eltanulható képesség csak mint a kardművészet (ahogy egyes, a harcot túlmisztifikálni kedvelők nevezni szeretik) vagy a betűvetést és azok olvasását.
Az elképzelés az volt, hogy körbejárja a Tharg-birtokokat, egyik szegletből a másikig, hisz ha egyszer majd birtokos gazda lesz, annak hektárai valahol itt fognak húzódni.*
- Csak nem errefelé. - *Erdőmélyen találja magát, eltévedve némileg. Tájékozódni amúgy tud, ha időt ad egy térkép átnyálazására magának. Most viszont a hirtelen ötlet hevében húzott csizmát és indult neki gyalog az uradalomnak.
Na, valahol itt cseszhette el a dolgot, mert mostanra már látnia kellene Synmira félhold-alakú mágustanodáját. Ehelyett valami sokkal ismerősebbet talál. Kezét az arcába temeti.*
- Ezt nem hiszem el. - *A Mágustorony tövében áll, ami azt jelenti, hogy ez nem szimpla eltévedés, hanem művészetté emelése annak, amit ő ilyen címen rendezni tud. Majdnem szerencsésnek mondhatja magát ezek után, hogy nem gyalogolt bele a tengerbe észrevétlenül.
Némileg rájátszott megsemmisültséggel egy mohanőtte sziklára ül. Percek telnek el úgy, hogy az életben maradást garantáló ki-belégzésen túl semmivel nem foglalkozik. Szeret elvonulni néha elvonulni arra a különleges helyre, ahol nincsen abszolúte semmi. De persze ebben is megzavarják. Vicsorogva üvöltené le az imposztort ezért, ha lenne bárki személyesen is itt, akit okolhatna. De a fejében búgó hangnak nincs hús szerinti gazdája.*
- Ehrm. - *Kelletlenül teszi, hogy a torony tetejéig futtatja tekintetét. Még úgy is hunyorognia kell, hogy a napfény csak sápatagon dereng át a felhőfüggönyön át.*
- Mitől Mágustorony ez? - *Vallomása szerint rossz ötlet nincs, csak kipróbálatlan, ezért ennek szellemében megpróbálkozik azzal, hogy hallgasson a fejében visszhangot verő hívásra: lehúzza kezéről a kesztyűt és a torony hideg kőfalának fekteti.*
- És most?
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-02 23:31:23
Üzenet elküldve: 2015-11-02 23:31:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Toronyiránt //
*Miközben lapozgatja a talált könyvet, dübörgést és egyéb zajokat hall. Először az emeleten, majd a földszinten. Bizonyára a tündér fölébredt és nem vette észre, amint ott ült a szomszédos szobában. Félreteszi hát az alkalmi olvasnivalót, s lesétál a könyvtárszobába, ahol Däl már útra készen vár. Legalábbis, a bekészített nagy batyuk erről árulkodnak. A köszönést egy bólintással viszonozza, és végignéz a csomagokon. Étel, s ital, ahogyan a fiú be is számol róluk. Dryrron kicsit elszégyelli magát, hogy neki nem jutott eszébe ezeket összekészíteni, míg Däl aludt, de úgy látszik, a tündér gyakorlatiasan megoldotta a helyzetet – jobban, mint ahogy ő tudta volna.
Egy térkép nem lenne utolsó, így a férfi is a polcokhoz siet. Előző este nem talált ilyesmit, de könnyen lehet, hogy csak átsiklott felette. Talán egy célirányos keresésnek több eredménye lesz.*
- Nézzük meg. *futtatja végig szemét a súlyos kötetek alatt roskadozó szekrényeken. Sajnos a rövid kutakodás azonban nem jár eredménnyel. Kénytelenek lesznek az öreg mágustól útbaigazítást kérni, ha még találkoznak indulás előtt.
A varázsló nemsokára be is fut, úgy látszik, az erdőben járt és bogyókat gyűjtött. Vajon valamiféle varázsfőzethez kellenek, netán csupán desszertet készít belőlük az öreg? Ki tudja. Dryrron kapva kap az alkalmon és meg is érdeklődi tőle, hogyan juthatnának el a leggyorsabban Artheniorba.
A varázsló több lehetőséget is fölsorol, kezdve a legkézenfekvőbbel, amely az volna, ha a páros visszatér a Kikötőhöz. A Kikötőt és Artheniort vándorok és kereskedők által kijárt, többnyire biztonságos út köti össze. Elkaphatnak akár egy szekeret is, amely a városba tart. Ez jelentősen meggyorsíthatja az utazással eltöltött időt, de lehetőség van arra is, hogy hajóra szálljanak, amely az Arthenior folyón fölfelé az úti céljukhoz juttatja a varázslótanoncokat. Ha pedig nem részesítik előnyben a közutat, úgy észak felé kell indulniuk az erdőn át. Ám ez esetben el kell kerüljék a Krenkataur barlangrendszert, mely büntetőtelepként működik. A fegyencekkel, vagy akár az őrökkel meggyűlhet a bajuk.
Dryrron megköszöni az útbaigazítást. Így elmondva nem is hangzik olyan bonyolultnak a dolog, még térkép nélkül sem. Elvégre vagy követik az utat, vagy a folyót, legrosszabb esetben pedig a nap állása alapján tájékozódhatnak, hogy mindig Észak felé tartson az utuk.
Egy rövid búcsúzás után, melyben ígéretet tesz a mágus számára, hogy még viszont látják egymást, a fél-elf és a tündér elhagyja a tornyot, s Arthenior felé veszik az irányt.*
*Miközben lapozgatja a talált könyvet, dübörgést és egyéb zajokat hall. Először az emeleten, majd a földszinten. Bizonyára a tündér fölébredt és nem vette észre, amint ott ült a szomszédos szobában. Félreteszi hát az alkalmi olvasnivalót, s lesétál a könyvtárszobába, ahol Däl már útra készen vár. Legalábbis, a bekészített nagy batyuk erről árulkodnak. A köszönést egy bólintással viszonozza, és végignéz a csomagokon. Étel, s ital, ahogyan a fiú be is számol róluk. Dryrron kicsit elszégyelli magát, hogy neki nem jutott eszébe ezeket összekészíteni, míg Däl aludt, de úgy látszik, a tündér gyakorlatiasan megoldotta a helyzetet – jobban, mint ahogy ő tudta volna.
Egy térkép nem lenne utolsó, így a férfi is a polcokhoz siet. Előző este nem talált ilyesmit, de könnyen lehet, hogy csak átsiklott felette. Talán egy célirányos keresésnek több eredménye lesz.*
- Nézzük meg. *futtatja végig szemét a súlyos kötetek alatt roskadozó szekrényeken. Sajnos a rövid kutakodás azonban nem jár eredménnyel. Kénytelenek lesznek az öreg mágustól útbaigazítást kérni, ha még találkoznak indulás előtt.
A varázsló nemsokára be is fut, úgy látszik, az erdőben járt és bogyókat gyűjtött. Vajon valamiféle varázsfőzethez kellenek, netán csupán desszertet készít belőlük az öreg? Ki tudja. Dryrron kapva kap az alkalmon és meg is érdeklődi tőle, hogyan juthatnának el a leggyorsabban Artheniorba.
A varázsló több lehetőséget is fölsorol, kezdve a legkézenfekvőbbel, amely az volna, ha a páros visszatér a Kikötőhöz. A Kikötőt és Artheniort vándorok és kereskedők által kijárt, többnyire biztonságos út köti össze. Elkaphatnak akár egy szekeret is, amely a városba tart. Ez jelentősen meggyorsíthatja az utazással eltöltött időt, de lehetőség van arra is, hogy hajóra szálljanak, amely az Arthenior folyón fölfelé az úti céljukhoz juttatja a varázslótanoncokat. Ha pedig nem részesítik előnyben a közutat, úgy észak felé kell indulniuk az erdőn át. Ám ez esetben el kell kerüljék a Krenkataur barlangrendszert, mely büntetőtelepként működik. A fegyencekkel, vagy akár az őrökkel meggyűlhet a bajuk.
Dryrron megköszöni az útbaigazítást. Így elmondva nem is hangzik olyan bonyolultnak a dolog, még térkép nélkül sem. Elvégre vagy követik az utat, vagy a folyót, legrosszabb esetben pedig a nap állása alapján tájékozódhatnak, hogy mindig Észak felé tartson az utuk.
Egy rövid búcsúzás után, melyben ígéretet tesz a mágus számára, hogy még viszont látják egymást, a fél-elf és a tündér elhagyja a tornyot, s Arthenior felé veszik az irányt.*
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-02 08:31:58
Üzenet elküldve: 2015-11-02 08:31:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Toronyiránt //
*Nem a hajnal első sugaraival ébred, ahogyan tervezte. Kicsit tovább alszik, ami annak is köszönhető, hogy már nem izgul annyira, mint előző este. Akkor annyira új volt még a helyzet, annyira éles még az élmény, hogy szinte aludni sem tudott mostanra viszont kicsit "megszokott" itt, így már az ágy sem annyira új, hogy ne tudjon édesdeden aludni.
Korán akart kelni, a felkelő nappal, hogy összekészítse maguknak az útravalót, hisz Dryronnal úgy döntöttek, hogy újra útra kelnek és egészen Artheniorig utaznak, hogy megnézzék maguknak azt a varázslóiskolát, amiről a mágus is beszélt.
Kipattannak a szemei a takaró alatt és úgy ül fel, mint akit villámcsapás ért. Lerúgja magáról a takarót, leugrik az ágyról, kicsit ügyetlenkedik még a lábára tekeredett pokróccal, majd izgatottan elkezdi összeszedni a felszerelését. Amikor végzett, kezében a táskájával kirobog a szobából, nagy trappolással leszalad a lépcsőn, be a konyhába. A lesózott vaddisznóhúsból, amit még a félelf készített elő, elcsomagol egy nagyobb darabot maguknak, mellé fekete kenyeret, pár gyümölcsöt és zöldséget, kemény sajtot és vizet. Előző este a varázsló biztosította róla, hogy vihetnek nyugodtan, a vaddisznó húsa elég sokáig kitart majd a mágusnak.
Mire végez, tekintélyes pakkot csomagol össze kettőjüknek, de a terheket elfelezi, azaz saját méreteinek arányában osztja el kettőjük között, hisz a kis tündér nem a legerősebb, nem is bírna annyit el, mint Dryrron.
Ha a zaj lecsalja a félelfet fentről, akkor találkozhatnak a könyvtárszobában, de ha nem, akkor Däl kihúzza a csomagokat a szobába, majd a félelf keresésére indul.*
- Jó reggelt!
*Köszönti mosolyogva.*
- Bocsánat, kicsit elaludtam, de készítettem magunknak útravalót. Négy-öt napra biztosan elég lesz, de remélem, addigra már csak elérjük a várost.
*Gyorsan beszél, mintha ezzel is kevesebb időt venne el az indulástól.*
- Szerinted találunk itt valami térképet, ami segít bennünket a tájékozódásban. Nem kellene újra eltévednünk.
*Fordul a könyvespolcok felé, hogy átfussa a könyvek és tekercsek gerincét, hátha talál olyat, ami a segítségükre lehet.
Akár találnak, akár nem, indulásra készek. A végszóra a varázsló is befut, kosarában lila színű bogyókkal.
A kis tündér mosolyogva búcsúzik el tőle, s biztosítja, hogy ha erre jár, biztosan benéz és elmeséli tapasztalatait. Felveszi a hátára a hátizsákját, összeszedi maradék felszerelését, majd megvárja, míg Dryrron is elbúcsúzik a mágustól. Rövid ideig voltak csak a torony vendégei, de azt az időt boldogan töltötték, legalábbis ami Dält illeti.
Ha minden kész, indulhatnak is, a kis tündér kitárja az ajtót, s kilép a reggeli hideg napsütésben fürdő tisztásra, mely a tornyot körbeveszi. Itt az ideje új kalandok felé indulni, irány Arthenior!*
*Nem a hajnal első sugaraival ébred, ahogyan tervezte. Kicsit tovább alszik, ami annak is köszönhető, hogy már nem izgul annyira, mint előző este. Akkor annyira új volt még a helyzet, annyira éles még az élmény, hogy szinte aludni sem tudott mostanra viszont kicsit "megszokott" itt, így már az ágy sem annyira új, hogy ne tudjon édesdeden aludni.
Korán akart kelni, a felkelő nappal, hogy összekészítse maguknak az útravalót, hisz Dryronnal úgy döntöttek, hogy újra útra kelnek és egészen Artheniorig utaznak, hogy megnézzék maguknak azt a varázslóiskolát, amiről a mágus is beszélt.
Kipattannak a szemei a takaró alatt és úgy ül fel, mint akit villámcsapás ért. Lerúgja magáról a takarót, leugrik az ágyról, kicsit ügyetlenkedik még a lábára tekeredett pokróccal, majd izgatottan elkezdi összeszedni a felszerelését. Amikor végzett, kezében a táskájával kirobog a szobából, nagy trappolással leszalad a lépcsőn, be a konyhába. A lesózott vaddisznóhúsból, amit még a félelf készített elő, elcsomagol egy nagyobb darabot maguknak, mellé fekete kenyeret, pár gyümölcsöt és zöldséget, kemény sajtot és vizet. Előző este a varázsló biztosította róla, hogy vihetnek nyugodtan, a vaddisznó húsa elég sokáig kitart majd a mágusnak.
Mire végez, tekintélyes pakkot csomagol össze kettőjüknek, de a terheket elfelezi, azaz saját méreteinek arányában osztja el kettőjük között, hisz a kis tündér nem a legerősebb, nem is bírna annyit el, mint Dryrron.
Ha a zaj lecsalja a félelfet fentről, akkor találkozhatnak a könyvtárszobában, de ha nem, akkor Däl kihúzza a csomagokat a szobába, majd a félelf keresésére indul.*
- Jó reggelt!
*Köszönti mosolyogva.*
- Bocsánat, kicsit elaludtam, de készítettem magunknak útravalót. Négy-öt napra biztosan elég lesz, de remélem, addigra már csak elérjük a várost.
*Gyorsan beszél, mintha ezzel is kevesebb időt venne el az indulástól.*
- Szerinted találunk itt valami térképet, ami segít bennünket a tájékozódásban. Nem kellene újra eltévednünk.
*Fordul a könyvespolcok felé, hogy átfussa a könyvek és tekercsek gerincét, hátha talál olyat, ami a segítségükre lehet.
Akár találnak, akár nem, indulásra készek. A végszóra a varázsló is befut, kosarában lila színű bogyókkal.
A kis tündér mosolyogva búcsúzik el tőle, s biztosítja, hogy ha erre jár, biztosan benéz és elmeséli tapasztalatait. Felveszi a hátára a hátizsákját, összeszedi maradék felszerelését, majd megvárja, míg Dryrron is elbúcsúzik a mágustól. Rövid ideig voltak csak a torony vendégei, de azt az időt boldogan töltötték, legalábbis ami Dält illeti.
Ha minden kész, indulhatnak is, a kis tündér kitárja az ajtót, s kilép a reggeli hideg napsütésben fürdő tisztásra, mely a tornyot körbeveszi. Itt az ideje új kalandok felé indulni, irány Arthenior!*
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-30 15:11:08
Üzenet elküldve: 2015-10-30 15:11:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Továbbra sem zavarja meg a félhivatalos eskütételt felesleges szavakkal. Ennek intézését meghagyja immár kis csapattá fejlődött társaságuk fejének. Az ilyesmihez úgyis a félszemű ért jobban, sőt, gyanítja, még élvezi is, hogy övé a szó, és efféle látványos előadásokat vezényelhet. Addig is fél szemmel ügyelhet a környékre.
Mintha egy lóval kevesebb leledzene a környéken, mint ahány vannak. Ennek okára hamarosan fény derül, egyik újonnan csatlakozott reménybeli lovagjuk ugyanis gyalogszerrel járta Lanawint, legalábbis egy ideje. Ez némileg lassítani fogja őket, de a probléma orvosolható lesz majd a városban. Amit szerencsére a férfi is tervbe vett.
Nincs más hátra már, mint az indulás, irány Arthenior városa.*
- Pukkancshal? *Vonja fel nem is kicsit szemöldökét Khan megjegyzését hallva. Egyúttal felé is fordul érdeklődő és kíváncsi kifejezéssel az arcán.* Miért is?
*Bármennyire is legyen szótlan, és bármennyire is megtanulta uralni vonásait, érzéseit pedig kordában tartani, a folytatás azért mosolyt csal az arcára.*
- Az az egy bőven elég. Talán még sok is. *Sandít a félszeműre.* Bár eleinte talán mégis jobb lesz, ha az újoncainkra tereled a figyelmed.
*Tekintete Thenynre és Gardurra vándorol, hiába nem teljesen zöldfülű, harcot még nem látott ifjoncok már, egy új helyre, új csapatba kerüléssel alkalmazkodás is jár. A Thargok pedig eddig sem nyúl szívű, békés és nyugodt népségnek mutatta magát. Emlékszik még, hogy érkezése napján szemtanúja volt egy halállal végződő párbajnak, és a lángoló erőd képe is friss emlék még.
Arról nem is beszélve, hogy nem csak a harcban tanúsított viselkedés alapján lehet leszűrni valamit a személy jellemét, gondolkodásmódját illetően.*
- Krumplijárőrön. *Bukik ki belőle némileg hitetlenül. Megint mire készül a félszemű zsivány? Az biztos, hogy ilyen felvezetés után már csak kevés dolgon kell meglepődnie.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Továbbra sem zavarja meg a félhivatalos eskütételt felesleges szavakkal. Ennek intézését meghagyja immár kis csapattá fejlődött társaságuk fejének. Az ilyesmihez úgyis a félszemű ért jobban, sőt, gyanítja, még élvezi is, hogy övé a szó, és efféle látványos előadásokat vezényelhet. Addig is fél szemmel ügyelhet a környékre.
Mintha egy lóval kevesebb leledzene a környéken, mint ahány vannak. Ennek okára hamarosan fény derül, egyik újonnan csatlakozott reménybeli lovagjuk ugyanis gyalogszerrel járta Lanawint, legalábbis egy ideje. Ez némileg lassítani fogja őket, de a probléma orvosolható lesz majd a városban. Amit szerencsére a férfi is tervbe vett.
Nincs más hátra már, mint az indulás, irány Arthenior városa.*
- Pukkancshal? *Vonja fel nem is kicsit szemöldökét Khan megjegyzését hallva. Egyúttal felé is fordul érdeklődő és kíváncsi kifejezéssel az arcán.* Miért is?
*Bármennyire is legyen szótlan, és bármennyire is megtanulta uralni vonásait, érzéseit pedig kordában tartani, a folytatás azért mosolyt csal az arcára.*
- Az az egy bőven elég. Talán még sok is. *Sandít a félszeműre.* Bár eleinte talán mégis jobb lesz, ha az újoncainkra tereled a figyelmed.
*Tekintete Thenynre és Gardurra vándorol, hiába nem teljesen zöldfülű, harcot még nem látott ifjoncok már, egy új helyre, új csapatba kerüléssel alkalmazkodás is jár. A Thargok pedig eddig sem nyúl szívű, békés és nyugodt népségnek mutatta magát. Emlékszik még, hogy érkezése napján szemtanúja volt egy halállal végződő párbajnak, és a lángoló erőd képe is friss emlék még.
Arról nem is beszélve, hogy nem csak a harcban tanúsított viselkedés alapján lehet leszűrni valamit a személy jellemét, gondolkodásmódját illetően.*
- Krumplijárőrön. *Bukik ki belőle némileg hitetlenül. Megint mire készül a félszemű zsivány? Az biztos, hogy ilyen felvezetés után már csak kevés dolgon kell meglepődnie.*
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-29 12:00:09
Üzenet elküldve: 2015-10-29 12:00:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
* Gardur már kinőtt ezekből a teatralitás dolgokból. Nem hatja meg a nagyban szövegelő félszemű, s nem mozdít meg benne semmit sem a lobogó zászló. Az az idő, mikor még hajlott az ámításra, elmúltak. Tudja jól, hogy az ígért dolgok, mint például az ugaron hagyott földek, az esetleges nemesi címek, bizony mézes madzag gyanánt van elébük rakva s az aranyló nedűbe mártott szál egy büdös gatyából van kihalászva. Mert ugye bár, a körítés finomságos, de a mögötte rejlő valóság teljesen más. Vérrel, verejtékkel és akár élettel is meg kell azt fizetni. Másik társa hatalmas procedúrát alakít ki egy egyszeri kérdésre. Gardura némileg csalódottan hallgatja a tökéletes odaadást mutató férfi áhítatos szavait. A kisebb előadás, mert hát Ő annak véli a tenyérvágást, meg a nagy mozdulatokat, eléggé elgondolkodtatja. Eközben a csendesen figyelő hölgyre siklik tekintete s biccent felé. Sajnálatosan vétetett, mert elsiklott a nő jelenléte felett.*
- Elnézve máris szólnék, én be mennék a piacra, vételezni egyhátast. Sajnálatosan az én hátasom még hajó utam előtti éjjelen elpusztult. Nem mellesleg hajóra felvinni egy szegény hátast nem tartom jó ültetnek, főleg ha nagyon öreg.
* Magyarázza a jelenlévőknek. Tiszta lenne ha a piacra beérve tudna venni egy hátast, amit vagy be kell törnie, vagy már be van törve. Ahogy megindulnak, megropogtatja vállait s gyalogszerrel követi a menetet. *
//Tharg lobogó alatt utazva//
* Gardur már kinőtt ezekből a teatralitás dolgokból. Nem hatja meg a nagyban szövegelő félszemű, s nem mozdít meg benne semmit sem a lobogó zászló. Az az idő, mikor még hajlott az ámításra, elmúltak. Tudja jól, hogy az ígért dolgok, mint például az ugaron hagyott földek, az esetleges nemesi címek, bizony mézes madzag gyanánt van elébük rakva s az aranyló nedűbe mártott szál egy büdös gatyából van kihalászva. Mert ugye bár, a körítés finomságos, de a mögötte rejlő valóság teljesen más. Vérrel, verejtékkel és akár élettel is meg kell azt fizetni. Másik társa hatalmas procedúrát alakít ki egy egyszeri kérdésre. Gardura némileg csalódottan hallgatja a tökéletes odaadást mutató férfi áhítatos szavait. A kisebb előadás, mert hát Ő annak véli a tenyérvágást, meg a nagy mozdulatokat, eléggé elgondolkodtatja. Eközben a csendesen figyelő hölgyre siklik tekintete s biccent felé. Sajnálatosan vétetett, mert elsiklott a nő jelenléte felett.*
- Elnézve máris szólnék, én be mennék a piacra, vételezni egyhátast. Sajnálatosan az én hátasom még hajó utam előtti éjjelen elpusztult. Nem mellesleg hajóra felvinni egy szegény hátast nem tartom jó ültetnek, főleg ha nagyon öreg.
* Magyarázza a jelenlévőknek. Tiszta lenne ha a piacra beérve tudna venni egy hátast, amit vagy be kell törnie, vagy már be van törve. Ahogy megindulnak, megropogtatja vállait s gyalogszerrel követi a menetet. *
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-29 11:10:32
Üzenet elküldve: 2015-10-29 11:10:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*A félszemű kedveli (és ebbéli vonzalmát soha, senki előtt nem is titkola) a teatralitást, így megadja a módját annak is, ahogy a földbe döfi a Vashegy címerét, ügyelve rá, hogy a hátukba kapó szél a zászló vaskos anyagába is belecsíphessen, megtáncoltatva a nem-hivatalos esküvést tevők szeme előtt.
Gardur a hallgatagabb embertípust reprezentálja, nincsen semmi cifrázás válaszában, arra felel, amiről kérdezték: barátjának, a hóhajú óriásnak való alapanyag lehetne belőle.*
- Jegyezd akkor meg ezt a két szót amíg vissza nem érünk a Vashegyre, mert szükséged lesz rájuk. - *És még többre is. Amikor a lovagok első generációjának tagjaiként feleskették őt és Moranshét, még más irányból fútt a szél. Számos faktor változtatta meg azóta a helyzetet, Amon Ruadh most már nem az, ami egykor volt, s hogy milyen potenciál rejlik a délvidéken, az saját szemeik előtt tárulhat fel idővel.
Thenyn, mintegy tökéletes ellenpólusaként Gardur performanszának acélt von és vérét adva esküdne meg őelőtte. Khan Moranshéra pillant: nem tanácstalanságában teszi, csak az ajkára szökő mosolynak akar időt hagyni, hogy eltűnhessen. Nem fogja elragadni a férfi emelkedett hangulatát, de most már biztosan tudja, hogy Thenynnek fogalma sincs, miféle ember a szemkötős.*
- Jó lovag, esküként veszem szavaid, de ezekkel nem nekem tartozol, hanem Kagan Thargodarnak, a Vashegy Urának. - *Ha közvetlenül nem is előtte felel jövőbeni tetteiért, ő a végső ítész, uradalmának határain belül élet és halál ura, ténylegesen.*
- Kösd be a kezed, nehogy elvérezz nekem itt egy fogadalom miatt. - *Vállon suhintja Thenynt és "jól van koma" biccentést is kioszt neki.*
- Indulunk Artheniorba. - *A Mágustorony tövében eleget ácsorogtak, a városban tesznek egy körutat, aztán a friss hússal megpakolva visszamehet Kagannak, bemutatva a daráló új alapanyagát.*
- Látom ám, hogy olyan vagy mint egy pukkancshal. - *Útközben Moranshéhoz igazítja lova tempóját.* - Egyet se félj, ÉN mindig rajtad tartom egy szemem. - *Az ő szájából (saját megítélése szerint) mindig mókásan hangzik az ilyesmi, tekintettel rá, hogy annál az egy szemnél többet mellőzni sem tudna már a feladatra.*
- Volt már bármelyiktek is krumplijárőrön?
//Tharg lobogó alatt utazva//
*A félszemű kedveli (és ebbéli vonzalmát soha, senki előtt nem is titkola) a teatralitást, így megadja a módját annak is, ahogy a földbe döfi a Vashegy címerét, ügyelve rá, hogy a hátukba kapó szél a zászló vaskos anyagába is belecsíphessen, megtáncoltatva a nem-hivatalos esküvést tevők szeme előtt.
Gardur a hallgatagabb embertípust reprezentálja, nincsen semmi cifrázás válaszában, arra felel, amiről kérdezték: barátjának, a hóhajú óriásnak való alapanyag lehetne belőle.*
- Jegyezd akkor meg ezt a két szót amíg vissza nem érünk a Vashegyre, mert szükséged lesz rájuk. - *És még többre is. Amikor a lovagok első generációjának tagjaiként feleskették őt és Moranshét, még más irányból fútt a szél. Számos faktor változtatta meg azóta a helyzetet, Amon Ruadh most már nem az, ami egykor volt, s hogy milyen potenciál rejlik a délvidéken, az saját szemeik előtt tárulhat fel idővel.
Thenyn, mintegy tökéletes ellenpólusaként Gardur performanszának acélt von és vérét adva esküdne meg őelőtte. Khan Moranshéra pillant: nem tanácstalanságában teszi, csak az ajkára szökő mosolynak akar időt hagyni, hogy eltűnhessen. Nem fogja elragadni a férfi emelkedett hangulatát, de most már biztosan tudja, hogy Thenynnek fogalma sincs, miféle ember a szemkötős.*
- Jó lovag, esküként veszem szavaid, de ezekkel nem nekem tartozol, hanem Kagan Thargodarnak, a Vashegy Urának. - *Ha közvetlenül nem is előtte felel jövőbeni tetteiért, ő a végső ítész, uradalmának határain belül élet és halál ura, ténylegesen.*
- Kösd be a kezed, nehogy elvérezz nekem itt egy fogadalom miatt. - *Vállon suhintja Thenynt és "jól van koma" biccentést is kioszt neki.*
- Indulunk Artheniorba. - *A Mágustorony tövében eleget ácsorogtak, a városban tesznek egy körutat, aztán a friss hússal megpakolva visszamehet Kagannak, bemutatva a daráló új alapanyagát.*
- Látom ám, hogy olyan vagy mint egy pukkancshal. - *Útközben Moranshéhoz igazítja lova tempóját.* - Egyet se félj, ÉN mindig rajtad tartom egy szemem. - *Az ő szájából (saját megítélése szerint) mindig mókásan hangzik az ilyesmi, tekintettel rá, hogy annál az egy szemnél többet mellőzni sem tudna már a feladatra.*
- Volt már bármelyiktek is krumplijárőrön?
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-28 17:25:03
Üzenet elküldve: 2015-10-28 17:25:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*A tolvaj úgy szelelt el - ló nélkül végül - mintha ott sem lett volna. Még arra se merne mérget venni, hogy valóban ott volt, és elkezdődött a hajsza. Talán csak a Mágustorony egy gonosz tréfája volt, és valamiféle véletlen, vagy szánt szándékkal bevetett mágia csalfa képét látták.
Akárhogy is, kicsit legalább megfuttatta a lovát. Kardját visszalöki a tokba, és sokkal kényelmesebb tempóban üget vissza Khan mellé. Thanyn megjegyzését azért nem hagyja szó nélkül.*
- Csak se ásni nincs kedvem, se máris visszamenni az erődhöz felcsert keresni.
*Eztán azonban sokkal komolyabb téma kerül elő. Avagy egy elő vagy első körös eskü, mert abban biztos, hogy Kagan is valamiféle szóbeli hűség ígéretet fog kérni tőlük, ebben is biztos.
Ki a földbe szúrt zászlóhoz illő, kissé már színpadias módon, ki szerényebb módon adja szavát, hogy követni és szolgálni fogják Amon Ruadh urát. Már csak egy válasz hiányzik, ám nem erre figyel teljesen. Felsejlik előtte, mikor az ő ötösük hajtott térdet Kagan előtt. S lám, most csak ketten vannak. Még mindig furcsa ez a létszám csökkenés, és bár elfogadta a tényeket, még nem szokott hozzá teljesen.
Az azonban nem kerülte el a figyelmét, hogy mióta Khan leszúrta a zászlót, a lovag lány jelenléte mintha kifakult volna leendő társai elméjéből. Tény, a félszemű jól forgatja a szavakat, és ez könnyen elragadja a figyelmet, ám mindkettőjüket bemutatta, s mégis, mintha csak egyikük létezne. Ez nagy hiba, mert hallgatása nem békés, jó szívű természete miatt alakult ki. Épp ellenkezőleg, nagyon is önérzetes, és minél több mindent megfigyel maga körül, és megjegyez. Súlyosbító tényező nemesi származása, és sajátos pályafutása északon. A kurta biccentést azért megadja neve elhangzását követően, de az épphogy csak belefér az illem határaiba.
Hogy ismét lakott területen kívül kell töltenie néhány éjszakát, nem zavartatja túlzottan. Ugyan az évszak már rég őszbe fordult, s mind a nappalok, mind az éjszakák hűvösebbek, még nem feledte szervezete a Pirtianes környéki teleket, így nem fél attól, hogy túlságosan is hideg lenne számára. No meg azt sem szaladt ki emlékezetéből, miképp óvja magát a fog vacogtató időtől.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*A tolvaj úgy szelelt el - ló nélkül végül - mintha ott sem lett volna. Még arra se merne mérget venni, hogy valóban ott volt, és elkezdődött a hajsza. Talán csak a Mágustorony egy gonosz tréfája volt, és valamiféle véletlen, vagy szánt szándékkal bevetett mágia csalfa képét látták.
Akárhogy is, kicsit legalább megfuttatta a lovát. Kardját visszalöki a tokba, és sokkal kényelmesebb tempóban üget vissza Khan mellé. Thanyn megjegyzését azért nem hagyja szó nélkül.*
- Csak se ásni nincs kedvem, se máris visszamenni az erődhöz felcsert keresni.
*Eztán azonban sokkal komolyabb téma kerül elő. Avagy egy elő vagy első körös eskü, mert abban biztos, hogy Kagan is valamiféle szóbeli hűség ígéretet fog kérni tőlük, ebben is biztos.
Ki a földbe szúrt zászlóhoz illő, kissé már színpadias módon, ki szerényebb módon adja szavát, hogy követni és szolgálni fogják Amon Ruadh urát. Már csak egy válasz hiányzik, ám nem erre figyel teljesen. Felsejlik előtte, mikor az ő ötösük hajtott térdet Kagan előtt. S lám, most csak ketten vannak. Még mindig furcsa ez a létszám csökkenés, és bár elfogadta a tényeket, még nem szokott hozzá teljesen.
Az azonban nem kerülte el a figyelmét, hogy mióta Khan leszúrta a zászlót, a lovag lány jelenléte mintha kifakult volna leendő társai elméjéből. Tény, a félszemű jól forgatja a szavakat, és ez könnyen elragadja a figyelmet, ám mindkettőjüket bemutatta, s mégis, mintha csak egyikük létezne. Ez nagy hiba, mert hallgatása nem békés, jó szívű természete miatt alakult ki. Épp ellenkezőleg, nagyon is önérzetes, és minél több mindent megfigyel maga körül, és megjegyez. Súlyosbító tényező nemesi származása, és sajátos pályafutása északon. A kurta biccentést azért megadja neve elhangzását követően, de az épphogy csak belefér az illem határaiba.
Hogy ismét lakott területen kívül kell töltenie néhány éjszakát, nem zavartatja túlzottan. Ugyan az évszak már rég őszbe fordult, s mind a nappalok, mind az éjszakák hűvösebbek, még nem feledte szervezete a Pirtianes környéki teleket, így nem fél attól, hogy túlságosan is hideg lenne számára. No meg azt sem szaladt ki emlékezetéből, miképp óvja magát a fog vacogtató időtől.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-28 16:05:04
Üzenet elküldve: 2015-10-28 16:05:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Thenyn elkomolyodva pillant Khanra, majd odanyargal mellé. megvárja míg a férfi teljes figyelme az övé lesz.*
-Khan Lero!
*Megfogja kardja markolatát, kihúzza épp csak hogy meg tudja másik kezével markolni az élét.*
- Elég volt ennyi is hogy tudjam hol a helyem.
*Felemeli a vérző kezét, és mellkasához szorítja mint valami tisztelgés.*
- A véremre esküszöm, elhivatottan követni fogom a Thargokat. Megvédem őket, ha kell az életem árán is. Ígérem csalódást nem okozok. Eme eskü addig él míg folyik bennem vér!
-Rendelkezz velem!
*Ezzel be is fejezi mondandóját, majd biztosan hivatalosan is elmondja az esküt. De ennyi elég volt most, nem kell cirkuszi parádét csinálni ebből. Úgyis a tettek majd felemelik azt a lovagot aki érdemes rá. Thenyn elég elszánt, és ha valamit a fejébe vesz, akkor azt véghez is viszi. Itt az idő hogy a Thargokhoz tartozzon Thenyn Haralith, és végre bizonyítson. Ennyi kell neki, és utána már jöhet az elismerés. Tisztelet, persze csak ügyesen. Újonnan érkezetteknek biccent és meglepődik, hogy ilyen elhagyatott helyen hirtelen ennyien összegyűltek. Nem is baj, minél többen vannak annál jobb. Csak nehogy májkrém legyen az összes.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Thenyn elkomolyodva pillant Khanra, majd odanyargal mellé. megvárja míg a férfi teljes figyelme az övé lesz.*
-Khan Lero!
*Megfogja kardja markolatát, kihúzza épp csak hogy meg tudja másik kezével markolni az élét.*
- Elég volt ennyi is hogy tudjam hol a helyem.
*Felemeli a vérző kezét, és mellkasához szorítja mint valami tisztelgés.*
- A véremre esküszöm, elhivatottan követni fogom a Thargokat. Megvédem őket, ha kell az életem árán is. Ígérem csalódást nem okozok. Eme eskü addig él míg folyik bennem vér!
-Rendelkezz velem!
*Ezzel be is fejezi mondandóját, majd biztosan hivatalosan is elmondja az esküt. De ennyi elég volt most, nem kell cirkuszi parádét csinálni ebből. Úgyis a tettek majd felemelik azt a lovagot aki érdemes rá. Thenyn elég elszánt, és ha valamit a fejébe vesz, akkor azt véghez is viszi. Itt az idő hogy a Thargokhoz tartozzon Thenyn Haralith, és végre bizonyítson. Ennyi kell neki, és utána már jöhet az elismerés. Tisztelet, persze csak ügyesen. Újonnan érkezetteknek biccent és meglepődik, hogy ilyen elhagyatott helyen hirtelen ennyien összegyűltek. Nem is baj, minél többen vannak annál jobb. Csak nehogy májkrém legyen az összes.*
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-28 11:28:23
Üzenet elküldve: 2015-10-28 11:28:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Toronyiránt //
*Másnap az ablakon beszűrődő reggeli fény ébreszti. Arcához egy könyvlap ragadt, amit megpróbál óvatosan leválasztani magáról. Szerencsére a könyvben azért nem tesz kárt. A derekára csúszva egy pokrócot talál, bizonyára a tündér (vagy a mágus) hozhatta neki, miután elszundított, s az éjszaka lecsúszott a válláról. Mikor is aludt el? Ahogy az asztalon fekvő írásra mered, nem tudja felidézni, hogy olvasta volna. Vagy csak elfelejtette, hogy olvasta.
Egyedül van a szobában, Däl bizonyára fölment aludni, az öreg mágus pedig szintúgy.
Dryrron föláll és nagyot nyújtózik. Tagjai teljesen elgémberedtek. A kemény fából készült szék, na meg a rideg asztallap nem a legkényelmesebb ágy, a férfi csodálkozik, hogy aludhatott ilyen mélyen rajta. Nem ártott volna jobban kipihennie magát, mielőtt útnak indulnak, de így alakult. Megfogja a könyvet, összecsukja, és visszahelyezi a polcra. Remélhetőleg oda, ahonnan levette. A reggeli bágyadtság nem segít benne, hogy visszaemlékezzen, honnan emelte le.
A bejárati ajtót, mint előző reggel, megint nyitva találja, így egy reggeli sétára indul, hogy elvégezze szükségleteit. Ahogy megkerüli a tornyot, az ismerős vizes hordókat találja. Megmossa arcát, majd a hordó peremén támaszkodva tükörképére mered. Onnan egy beesett arcú, erősen borostás férfi néz vissza rá. Sokáig fürkészi saját tekintetét, gondolkodva az előttük álló úton. Fogalma sincs, milyen messze van Arthenior, mindenesetre föl kell pakolniuk élelemmel, vízzel. Lovuk nincsen, és reméli, maximum egy hét alatt eljutnak gyalog a városig, ahol számtalan lehetőség, és (reményei szerint) a rend várja majd őket.
Kisvártatva otthagyja a hordókat és visszaindul, be a toronyba. Óvatosan az emeletre megy, igyekszik nem felébreszteni a többieket, amennyiben még alszanak. Nem is nyit be abba a szobába, ahol Dält (vagy a mágust) sejti, helyette egy másikat szemel ki, és ledől az egyik rozoga, ám rendezett ágyra. Így várakozik. Visszaaludni azonban nem tud, így úgy dönt, körbenéz a szobában. Van bent egy hokedli, egy kisebb szekrény, illetve egy rajz a falon, az ágyon kívül. Az idő megsárgította és elhalványította már az ábrát, így Dryrron nem tudja kivenni, mit ábrázolhat. Kinyitja a szekrényt, és legnagyobb meglepetésére nem üresen találja. Két kötet (varázskönyvek, valószínűleg lentről hozta föl valaki), egy megszáradt lúdtoll, egy régi, már-már rozsdásodó borotva (kizárt, hogy az öregé legyen, hiszen ő hosszú fehér szakállal büszkélkedik), illetve néhány kő rejtőzik a polcokon. Bizonyára korábbi látogatók hagyhatták itt. Hogy visszajönnek-e még értük, az kétséges. A férfi elveszi az egyik kötetet, és visszasétál vele az ágyhoz, arra leülve lapozgatja. Ereje nincs már a tanuláshoz, csak az időt múlatja vele.*
*Másnap az ablakon beszűrődő reggeli fény ébreszti. Arcához egy könyvlap ragadt, amit megpróbál óvatosan leválasztani magáról. Szerencsére a könyvben azért nem tesz kárt. A derekára csúszva egy pokrócot talál, bizonyára a tündér (vagy a mágus) hozhatta neki, miután elszundított, s az éjszaka lecsúszott a válláról. Mikor is aludt el? Ahogy az asztalon fekvő írásra mered, nem tudja felidézni, hogy olvasta volna. Vagy csak elfelejtette, hogy olvasta.
Egyedül van a szobában, Däl bizonyára fölment aludni, az öreg mágus pedig szintúgy.
Dryrron föláll és nagyot nyújtózik. Tagjai teljesen elgémberedtek. A kemény fából készült szék, na meg a rideg asztallap nem a legkényelmesebb ágy, a férfi csodálkozik, hogy aludhatott ilyen mélyen rajta. Nem ártott volna jobban kipihennie magát, mielőtt útnak indulnak, de így alakult. Megfogja a könyvet, összecsukja, és visszahelyezi a polcra. Remélhetőleg oda, ahonnan levette. A reggeli bágyadtság nem segít benne, hogy visszaemlékezzen, honnan emelte le.
A bejárati ajtót, mint előző reggel, megint nyitva találja, így egy reggeli sétára indul, hogy elvégezze szükségleteit. Ahogy megkerüli a tornyot, az ismerős vizes hordókat találja. Megmossa arcát, majd a hordó peremén támaszkodva tükörképére mered. Onnan egy beesett arcú, erősen borostás férfi néz vissza rá. Sokáig fürkészi saját tekintetét, gondolkodva az előttük álló úton. Fogalma sincs, milyen messze van Arthenior, mindenesetre föl kell pakolniuk élelemmel, vízzel. Lovuk nincsen, és reméli, maximum egy hét alatt eljutnak gyalog a városig, ahol számtalan lehetőség, és (reményei szerint) a rend várja majd őket.
Kisvártatva otthagyja a hordókat és visszaindul, be a toronyba. Óvatosan az emeletre megy, igyekszik nem felébreszteni a többieket, amennyiben még alszanak. Nem is nyit be abba a szobába, ahol Dält (vagy a mágust) sejti, helyette egy másikat szemel ki, és ledől az egyik rozoga, ám rendezett ágyra. Így várakozik. Visszaaludni azonban nem tud, így úgy dönt, körbenéz a szobában. Van bent egy hokedli, egy kisebb szekrény, illetve egy rajz a falon, az ágyon kívül. Az idő megsárgította és elhalványította már az ábrát, így Dryrron nem tudja kivenni, mit ábrázolhat. Kinyitja a szekrényt, és legnagyobb meglepetésére nem üresen találja. Két kötet (varázskönyvek, valószínűleg lentről hozta föl valaki), egy megszáradt lúdtoll, egy régi, már-már rozsdásodó borotva (kizárt, hogy az öregé legyen, hiszen ő hosszú fehér szakállal büszkélkedik), illetve néhány kő rejtőzik a polcokon. Bizonyára korábbi látogatók hagyhatták itt. Hogy visszajönnek-e még értük, az kétséges. A férfi elveszi az egyik kötetet, és visszasétál vele az ágyhoz, arra leülve lapozgatja. Ereje nincs már a tanuláshoz, csak az időt múlatja vele.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-28 10:22:40
Üzenet elküldve: 2015-10-28 10:22:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
* Jó páran már körbe veszik a zászlót hordó félszeműt, aki úgy tűnik a vezető személye a kompániának. Gardur nem érti, miért érzi gyanakvónak az ép szem pillantásait. Arról semmit sem tud, hogy esetleg tolvaj próbálkozott a csapattal. Erről Ő nem tehet. A lopásra termő és vállalkozó személyek igencsak vakmerőek tudnak lenni, ha szerintük hatalmas fogásról van szó. Na de azt is megtudja, hogy valaki karddal nyúzza az állatokat. Ettől megvakargatná állát, de sisakja erre lehetőséget nem ad. Az ellen viszont nincs semmi kivetnivalója, hogy az éjjeli égbolt alatt kell utaznia, vagy éjszakáznia. Nem erdőjáró, nem vadász, de azt tudja, hogy a tűzet hogyan kell meggyújtani. A félszemű leszúrja nagybecsű zászlóját, amin ismeretlen címer látszik, s bemutatkozik, vagyis felfedi titulusát s azt is megtudja, hogy itten bizony többről van szó, mint puszta álljunk össze kaszabolni, vagy védelmezni egy nemes hátsó fertályát. Ám de az első kérdés felé szegeződik, ahogy a számon kérő pillantás. Nem igazán a szavak embere, de enyhén bólint.*
- Volnék olyanfajta. - szól rekedtesen.
* Birtok, pénz, cím, ez eddig szépen hangzik, de azt már tudja, ennek meglesz az ellenértéke. Legyen, hiszen ez a világ rendje. De viszont talán lehetősége lesz arra, hogy megvalósítsa saját elképzeléseit. Persze ezek nagyon eltemetett vágyak. *
//Tharg lobogó alatt utazva//
* Jó páran már körbe veszik a zászlót hordó félszeműt, aki úgy tűnik a vezető személye a kompániának. Gardur nem érti, miért érzi gyanakvónak az ép szem pillantásait. Arról semmit sem tud, hogy esetleg tolvaj próbálkozott a csapattal. Erről Ő nem tehet. A lopásra termő és vállalkozó személyek igencsak vakmerőek tudnak lenni, ha szerintük hatalmas fogásról van szó. Na de azt is megtudja, hogy valaki karddal nyúzza az állatokat. Ettől megvakargatná állát, de sisakja erre lehetőséget nem ad. Az ellen viszont nincs semmi kivetnivalója, hogy az éjjeli égbolt alatt kell utaznia, vagy éjszakáznia. Nem erdőjáró, nem vadász, de azt tudja, hogy a tűzet hogyan kell meggyújtani. A félszemű leszúrja nagybecsű zászlóját, amin ismeretlen címer látszik, s bemutatkozik, vagyis felfedi titulusát s azt is megtudja, hogy itten bizony többről van szó, mint puszta álljunk össze kaszabolni, vagy védelmezni egy nemes hátsó fertályát. Ám de az első kérdés felé szegeződik, ahogy a számon kérő pillantás. Nem igazán a szavak embere, de enyhén bólint.*
- Volnék olyanfajta. - szól rekedtesen.
* Birtok, pénz, cím, ez eddig szépen hangzik, de azt már tudja, ennek meglesz az ellenértéke. Legyen, hiszen ez a világ rendje. De viszont talán lehetősége lesz arra, hogy megvalósítsa saját elképzeléseit. Persze ezek nagyon eltemetett vágyak. *
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-27 14:03:20
Üzenet elküldve: 2015-10-27 14:03:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Fata morgana lett volna az egész, az érzékeik által űzött csúfos tréfák egyike? A dolog előtt értetlenül áll, de bármennyire törekszik is megértésére, a következő szívdobbanás sem hoz mélyebb felismerést, ezért utólag úgy dönt, hogy elengedi a dolgot maga mellett.
Thenyn lekerül a fáról és a lova is épében-egészében megvan még, az alkalmi tolvajnak pedig nyoma vész.*
- Erre alaposan ráijesztettetek. - *Csípőre tett kézzel felnevet a nyeregben ülve, mikor nyugalmasabb tempóra visszafogva a lovakat visszatér Moranshe és Ameder is.*
- Szép munka, mindenkitől. Ha voltak többen is a környéken, egy ideig biztosan nem lesznek a terhünkre. - *Kardot rántana már maga is, amikor az erdő békéjét újra felverik, egy pillanatra elhitetve a félszeművel, hogy a tolvaj tér vissza balgaságból. Mivel nem látta az arcát, ezért a Gardurként bemutatkozó férfi akár ő is lehetne. Abban az esetben pokolian jó színész a csóka, így már önmagában ezért is ad egy esélyt a dolognak. A félszemű kedveli az olyan alakokat, akik szeretnek átlépni a konvencionális megoldásokon és más úton megközelíteni egy problémát.*
- Lesz lehetőségünk megnézni, hogyan nyúzza Ameder kolléga a vadat karddal, néhány estét a szabad ég alatt töltünk. - *Félrebillentett fejjel figyelmez azokra a szavakra, amelyek Gardur szerint valamilyen szóbeszédről számolnak be. Nem tudja, valóban léteznek-e vagy csak a férfi állítja, mindenesetre maga mellé a földbe leszúrja a Thargok szimbólumát hordozó lobogót.*
- Amon Ruadh lovagjai vagyunk. Urunk bárkit szívesen lát a városában, akik hajlandóak elfogadni a törvényeit és szolgálatot ajánlani neki földért és címért cserébe. Ilyen férfi volnál, Gardur uram? És ti? - *Thenynnek és Amedernek is címezi a kérdést. A három újonnan melléjük szegődött férfitől külön-külön is hallani akarja, máskülönben közös útjuk nagyon röviden véget fog érni. Amon Ruadhnak tettrekész férfiakra van szüksége, nem holmi töketlen hordára, akik a saját lábukban is megbotlanak.*
- Az én nevem Khan, ő pedig Moranshe, a Vashegy egyik lovagja. - *Mutatja be a mellette lovagló nőt is.*
- Tovább megyünk Arthenior felé, ott megszállunk majd a Pegazusban. Ha van kérdésetek, most feltehetitek.
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Fata morgana lett volna az egész, az érzékeik által űzött csúfos tréfák egyike? A dolog előtt értetlenül áll, de bármennyire törekszik is megértésére, a következő szívdobbanás sem hoz mélyebb felismerést, ezért utólag úgy dönt, hogy elengedi a dolgot maga mellett.
Thenyn lekerül a fáról és a lova is épében-egészében megvan még, az alkalmi tolvajnak pedig nyoma vész.*
- Erre alaposan ráijesztettetek. - *Csípőre tett kézzel felnevet a nyeregben ülve, mikor nyugalmasabb tempóra visszafogva a lovakat visszatér Moranshe és Ameder is.*
- Szép munka, mindenkitől. Ha voltak többen is a környéken, egy ideig biztosan nem lesznek a terhünkre. - *Kardot rántana már maga is, amikor az erdő békéjét újra felverik, egy pillanatra elhitetve a félszeművel, hogy a tolvaj tér vissza balgaságból. Mivel nem látta az arcát, ezért a Gardurként bemutatkozó férfi akár ő is lehetne. Abban az esetben pokolian jó színész a csóka, így már önmagában ezért is ad egy esélyt a dolognak. A félszemű kedveli az olyan alakokat, akik szeretnek átlépni a konvencionális megoldásokon és más úton megközelíteni egy problémát.*
- Lesz lehetőségünk megnézni, hogyan nyúzza Ameder kolléga a vadat karddal, néhány estét a szabad ég alatt töltünk. - *Félrebillentett fejjel figyelmez azokra a szavakra, amelyek Gardur szerint valamilyen szóbeszédről számolnak be. Nem tudja, valóban léteznek-e vagy csak a férfi állítja, mindenesetre maga mellé a földbe leszúrja a Thargok szimbólumát hordozó lobogót.*
- Amon Ruadh lovagjai vagyunk. Urunk bárkit szívesen lát a városában, akik hajlandóak elfogadni a törvényeit és szolgálatot ajánlani neki földért és címért cserébe. Ilyen férfi volnál, Gardur uram? És ti? - *Thenynnek és Amedernek is címezi a kérdést. A három újonnan melléjük szegődött férfitől külön-külön is hallani akarja, máskülönben közös útjuk nagyon röviden véget fog érni. Amon Ruadhnak tettrekész férfiakra van szüksége, nem holmi töketlen hordára, akik a saját lábukban is megbotlanak.*
- Az én nevem Khan, ő pedig Moranshe, a Vashegy egyik lovagja. - *Mutatja be a mellette lovagló nőt is.*
- Tovább megyünk Arthenior felé, ott megszállunk majd a Pegazusban. Ha van kérdésetek, most feltehetitek.
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-27 08:59:45
Üzenet elküldve: 2015-10-27 08:59:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Toronyiránt //
*Az odakinti események lassan elvesztik a kis tündér figyelmét, hisz az újra belefeledkezik az olvasásba, de előtte még mindenképpen örömködnie kell Dryrron mutatványán. Mert az bizony varázslat volt!
Az öreg mágus szúrós pillantására egy pillanatra lefagy a mosoly az arcáról, de aztán amikor a varázsló visszatér a vaskos könyv soraihoz, Däl széles és persze hangtalan vigyorral mutatja ki örömét a félelf varázslata felé.
Neki nem hiszi, hogy sikerülne egy ilyen mutatvány, nem is próbálkozik vele, de az olvasást nem hagyja abba. A nap magasra hág az égen, majd lassan átbukik a delelőn és megindul lefelé, ő pedig csak olvasnak és olvasnak. Az öreg mágus egy idő után felkel, kinyújtóztatja tagjait és rájuk kacsintva eltűnik valamerre, így kettesben maradnak az olvasószobában.
A kis tündér készít valamit enni, kenyérre szel pár szelet sózott húst, főz még teát, majd visszatér, Dryrronnak is terítve, de biztos benne, hogy a félvér szinte észre sem veszi az idő múlását.
A könyv lapjai lassan fogynak, a végére már egészen belebonyolódik a mágia tudományába, de valahogy mégis érthető marad, hisz Däl nem buta legény, vág az esze, mint a borotva.
Amikor a nap a fák fölé ér, a kis tündér azon kapja magát, hogy elszundított a fotelben, ölében hever még a könyv, alig pár lap van már csak hátra, Dryrron pedig még mindig rendületlenül tanul, bár az ő figyelme is lankad néha láthatóan.
Däl vacsorát készít, elmosogatja a tányérokat és összeszedi a könyveket, nem szeretné, ha a visszatérő mágus rendetlenséget találna. Mire a konyhából újra benyit a könyvtárba, Dryrront a könyvre bukva találja, a félelf belealudhatott a tanulásba. Halovány mosollyal megcsóválja a fejét és felmegy az emeletre, hogy egy pokrócot kerítsen és a félvér hátára terítse, hisz felcipelnie lehetetlen az emeletre a nála nagyobb ifjút.
Gyertyát gyújt, hogy a varázsló láthasson, ha hazajön, majd felmegy az emeletre és bebújik a takarója alá. Másnap majd korán kel és készít útravalót, hisz a város, Arthenior messze van, szükségük lesz élelemre.
Mosolyogva alszik el, hisz olyan hihetetlen, ami velük történik most, de reméli, hogy a kis kalandjuk ugyanígy folytatódik majd.*
*Az odakinti események lassan elvesztik a kis tündér figyelmét, hisz az újra belefeledkezik az olvasásba, de előtte még mindenképpen örömködnie kell Dryrron mutatványán. Mert az bizony varázslat volt!
Az öreg mágus szúrós pillantására egy pillanatra lefagy a mosoly az arcáról, de aztán amikor a varázsló visszatér a vaskos könyv soraihoz, Däl széles és persze hangtalan vigyorral mutatja ki örömét a félelf varázslata felé.
Neki nem hiszi, hogy sikerülne egy ilyen mutatvány, nem is próbálkozik vele, de az olvasást nem hagyja abba. A nap magasra hág az égen, majd lassan átbukik a delelőn és megindul lefelé, ő pedig csak olvasnak és olvasnak. Az öreg mágus egy idő után felkel, kinyújtóztatja tagjait és rájuk kacsintva eltűnik valamerre, így kettesben maradnak az olvasószobában.
A kis tündér készít valamit enni, kenyérre szel pár szelet sózott húst, főz még teát, majd visszatér, Dryrronnak is terítve, de biztos benne, hogy a félvér szinte észre sem veszi az idő múlását.
A könyv lapjai lassan fogynak, a végére már egészen belebonyolódik a mágia tudományába, de valahogy mégis érthető marad, hisz Däl nem buta legény, vág az esze, mint a borotva.
Amikor a nap a fák fölé ér, a kis tündér azon kapja magát, hogy elszundított a fotelben, ölében hever még a könyv, alig pár lap van már csak hátra, Dryrron pedig még mindig rendületlenül tanul, bár az ő figyelme is lankad néha láthatóan.
Däl vacsorát készít, elmosogatja a tányérokat és összeszedi a könyveket, nem szeretné, ha a visszatérő mágus rendetlenséget találna. Mire a konyhából újra benyit a könyvtárba, Dryrront a könyvre bukva találja, a félelf belealudhatott a tanulásba. Halovány mosollyal megcsóválja a fejét és felmegy az emeletre, hogy egy pokrócot kerítsen és a félvér hátára terítse, hisz felcipelnie lehetetlen az emeletre a nála nagyobb ifjút.
Gyertyát gyújt, hogy a varázsló láthasson, ha hazajön, majd felmegy az emeletre és bebújik a takarója alá. Másnap majd korán kel és készít útravalót, hisz a város, Arthenior messze van, szükségük lesz élelemre.
Mosolyogva alszik el, hisz olyan hihetetlen, ami velük történik most, de reméli, hogy a kis kalandjuk ugyanígy folytatódik majd.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-27 06:44:28
Üzenet elküldve: 2015-10-27 06:44:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Nem kell őt félteni. Egyszerű Brigantin-t visel, nem olyan súlyos az mint egy nehéz vért. sosem szerette ezt az alig bírok megmozdulni páncélokat. Szerinte csak a jó fegyverforgatásban gátolja az embert. És aki ily páncél mögé bújik az bizony fél. Legalábbis ő így gondolja. Vékonyabb ágakra meg főleg nem lép. Persze szép lassan odafigyelve hova lép. Látja Monashe mosolyát így nem fogja szó nélkül hagyni. De nem akar megszégyenülni Monashe előtt mert hát ő mégis egy hölgy. Felül a lovára kényelmesen, biccent az újonnan érkezett harcosonak. Majd Monashe-re pillant.*
-Tán féltett? Vagy azt várta mikor zúgok a mélybe?
*Apró derűs mosoly ül ki arcára. Tény hogy megnyújtóztatta magát. Nem ismeri még Monashet, ezért is próbál beszélgetni. Elismeri, és tiszteli a nőt hogy ilyen hivatást vállalt.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Nem kell őt félteni. Egyszerű Brigantin-t visel, nem olyan súlyos az mint egy nehéz vért. sosem szerette ezt az alig bírok megmozdulni páncélokat. Szerinte csak a jó fegyverforgatásban gátolja az embert. És aki ily páncél mögé bújik az bizony fél. Legalábbis ő így gondolja. Vékonyabb ágakra meg főleg nem lép. Persze szép lassan odafigyelve hova lép. Látja Monashe mosolyát így nem fogja szó nélkül hagyni. De nem akar megszégyenülni Monashe előtt mert hát ő mégis egy hölgy. Felül a lovára kényelmesen, biccent az újonnan érkezett harcosonak. Majd Monashe-re pillant.*
-Tán féltett? Vagy azt várta mikor zúgok a mélybe?
*Apró derűs mosoly ül ki arcára. Tény hogy megnyújtóztatta magát. Nem ismeri még Monashet, ezért is próbál beszélgetni. Elismeri, és tiszteli a nőt hogy ilyen hivatást vállalt.*
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-26 22:28:24
Üzenet elküldve: 2015-10-26 22:28:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
~ Mégis csak van igazság alapja a szóbeszédnek. Kivételesen igazi hírek is párosodnak a szóbeszédbe. Pedig kezdtem aggódni, hogy a pletyka teljes egésze kitaláció.~
* Tudja miféle fegyver a szóbeszéd, a pletyka. Hiszen a hiszékeny elme nagyon veszélyes ám, főleg ha rossz indulat, irigység és tudatlanság összetalálkozik. Gardur hálát ad szerencséjének, mert az építmény előtti területen jó páran gyűltek össze. Noha teljes mértékben nincs tisztában a miértekkel, vállalja a kockázatot. Ha nem próbálja meg a szerencséjét, nem is nyerhet. Ha a társulás nem kér belőle, próbálkozik máshol. De abban biztos, hogy minél hamarabb el kell köteleznie magát valamiféle munka mellett.*
~ Szent serbli! Ez meg fára mászik?!~
* Megdöbbenve figyeli a társaság egyik tagját, aki céljául egy fás szárú növény meghódítását tűzte ki. A társulást elérve valamiféle nyúzásról van szó, mert ezt hallani vélte.*
- Kölyök, remélem a vadat nem tőrrel, vagy karddal nyúzod, hanem vékony pengéjű késsel.
* Hördül fel. Mert hát mire tudna következtetni? Ő egyből valamiféle állatra, nyúl, őz vagy róka... de isten tudj igazából mit kapott el a férfi.*
- Nem vagyok vadász, se ahhoz hasonlatos erdőjáró. Hallani véltem a köznéptől, hogy errefelé tart jó pár egyén, akik lovag gyanúsak.
* Szól fáradtan. Majd össze fonva karjait a fiatalabb férfire sandít.*
- Azt hiszem a pletykának volt valós alapja. Gardur Marthus a neve. Valami társulás van? Ha igen csatlakoznék.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.10.26 22:41:26, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
//Tharg lobogó alatt utazva//
~ Mégis csak van igazság alapja a szóbeszédnek. Kivételesen igazi hírek is párosodnak a szóbeszédbe. Pedig kezdtem aggódni, hogy a pletyka teljes egésze kitaláció.~
* Tudja miféle fegyver a szóbeszéd, a pletyka. Hiszen a hiszékeny elme nagyon veszélyes ám, főleg ha rossz indulat, irigység és tudatlanság összetalálkozik. Gardur hálát ad szerencséjének, mert az építmény előtti területen jó páran gyűltek össze. Noha teljes mértékben nincs tisztában a miértekkel, vállalja a kockázatot. Ha nem próbálja meg a szerencséjét, nem is nyerhet. Ha a társulás nem kér belőle, próbálkozik máshol. De abban biztos, hogy minél hamarabb el kell köteleznie magát valamiféle munka mellett.*
~ Szent serbli! Ez meg fára mászik?!~
* Megdöbbenve figyeli a társaság egyik tagját, aki céljául egy fás szárú növény meghódítását tűzte ki. A társulást elérve valamiféle nyúzásról van szó, mert ezt hallani vélte.*
- Kölyök, remélem a vadat nem tőrrel, vagy karddal nyúzod, hanem vékony pengéjű késsel.
* Hördül fel. Mert hát mire tudna következtetni? Ő egyből valamiféle állatra, nyúl, őz vagy róka... de isten tudj igazából mit kapott el a férfi.*
- Nem vagyok vadász, se ahhoz hasonlatos erdőjáró. Hallani véltem a köznéptől, hogy errefelé tart jó pár egyén, akik lovag gyanúsak.
* Szól fáradtan. Majd össze fonva karjait a fiatalabb férfire sandít.*
- Azt hiszem a pletykának volt valós alapja. Gardur Marthus a neve. Valami társulás van? Ha igen csatlakoznék.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.10.26 22:41:26, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-26 20:52:04
Üzenet elküldve: 2015-10-26 20:52:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Toronyiránt //
*Dryrron olyannyira elfoglalt a varázslat próbálgatásával, hogy fel sem tűnnek neki a közelben lévő alakok. Ők kint vannak, ő pedig bent. És ezen felül is, a saját fejében, teljesen elmerülve mohó tudásszomja kielégítésében. Ugyanígy nem vette észre az elébe rakott teát sem, amellyel a tündér örvendeztette meg korábban, így az már bizony rég kihűlt.
Mikor Däl felkapja a fejét, a férfi rá nem jellemző vigyorral és izgatottsággal a hangjában felel.*
- Azt... Azt hiszem én! *néz a fiúra boldogan. A reakciójából ítélve a varázslat keltette föl a figyelmét, nem pedig maga a csettintés mivoltja. Habár Dryrron nem lehet biztos a dologban, így megerősítésért az öreg mágus felé fordul. Neki biztos tudnia kell a különbséget. Az azonban szúrós pillantással viszonozza tekintetét, majd megenyhülve csóválja meg a fejét és tér vissza a kezében lévő íráshoz.
Megcsinálta! Életében először, még ha csak ilyen kis trükk is volt, de varázsolt! Vajon van-e annak bármi jelentése, hogy ilyen gyorsan megtanulta? Vajon a többi ige is hasonlóan fog menni?
Ám hirtelen nagyon gyengének érzi magát. A kezdeti boldogság adrenalinlökete kezd kifogyni a szervezetéből, és helyét átveszi a tompa bágyadtság. Valamelyik könyvben mintha említettek volna róla valamit, hogy a mágia gyakorlása energiát vesz el a mágustól. Különösen kezdő varázslók esnek abba a hibába, hogy kifárasztják magukat, mikor mágiát használnak. Valószínűleg erről lehet szó. A férfi lelkesedése rögtön alább is hagy, valóban hosszú út áll még előtte, amíg megtanulja a tudomány csínját-bínját. Mindazonáltal nem fogja hagyni, hogy ezek után bármi eltérítse a szándékától, hogy mágus váljon belőle is. Ha nem is olyan nagy és sokat tudó, mint a tőle nem messze ülő ősz varázsló.
Ahogy így gondolkozik, észreveszi az asztalon lévő bögrét benne a már kihűlt teával. Azonban cseppet sem zavarja, hogy az ital már nem meleg. Már rég nem ivott teát, holott gyermekkorában szinte állandóan a nagymamája főzeteit fogyasztotta. Hogy nézne most az öreg, ha látta volna, hogy varázsol! A gondolatra megcsóválja a fejét és nagyot kortyol a hideg teából. Közben Dälre néz, és megemelve csészéjét köszöni meg az italt. Sejti, hogy a tündér követte el a teafőzést.
Miután végképp megnyugodott, visszatér az előtte lévő kötethez és néhány más varázslatnak is utánaolvas. Szemei azonban gyakran elvesztik a fókuszt, egy-két mondatnak többször is neki kell esnie, mire megérti, miről is van szó. Ahogy a nap lenyugszik, úgy folynak össze a sorok egyre inkább, s pár óra múlva a férfi az asztalra bukva szuszog – ha nem keltik föl, másnap reggelig föl sem ébred.*
*Dryrron olyannyira elfoglalt a varázslat próbálgatásával, hogy fel sem tűnnek neki a közelben lévő alakok. Ők kint vannak, ő pedig bent. És ezen felül is, a saját fejében, teljesen elmerülve mohó tudásszomja kielégítésében. Ugyanígy nem vette észre az elébe rakott teát sem, amellyel a tündér örvendeztette meg korábban, így az már bizony rég kihűlt.
Mikor Däl felkapja a fejét, a férfi rá nem jellemző vigyorral és izgatottsággal a hangjában felel.*
- Azt... Azt hiszem én! *néz a fiúra boldogan. A reakciójából ítélve a varázslat keltette föl a figyelmét, nem pedig maga a csettintés mivoltja. Habár Dryrron nem lehet biztos a dologban, így megerősítésért az öreg mágus felé fordul. Neki biztos tudnia kell a különbséget. Az azonban szúrós pillantással viszonozza tekintetét, majd megenyhülve csóválja meg a fejét és tér vissza a kezében lévő íráshoz.
Megcsinálta! Életében először, még ha csak ilyen kis trükk is volt, de varázsolt! Vajon van-e annak bármi jelentése, hogy ilyen gyorsan megtanulta? Vajon a többi ige is hasonlóan fog menni?
Ám hirtelen nagyon gyengének érzi magát. A kezdeti boldogság adrenalinlökete kezd kifogyni a szervezetéből, és helyét átveszi a tompa bágyadtság. Valamelyik könyvben mintha említettek volna róla valamit, hogy a mágia gyakorlása energiát vesz el a mágustól. Különösen kezdő varázslók esnek abba a hibába, hogy kifárasztják magukat, mikor mágiát használnak. Valószínűleg erről lehet szó. A férfi lelkesedése rögtön alább is hagy, valóban hosszú út áll még előtte, amíg megtanulja a tudomány csínját-bínját. Mindazonáltal nem fogja hagyni, hogy ezek után bármi eltérítse a szándékától, hogy mágus váljon belőle is. Ha nem is olyan nagy és sokat tudó, mint a tőle nem messze ülő ősz varázsló.
Ahogy így gondolkozik, észreveszi az asztalon lévő bögrét benne a már kihűlt teával. Azonban cseppet sem zavarja, hogy az ital már nem meleg. Már rég nem ivott teát, holott gyermekkorában szinte állandóan a nagymamája főzeteit fogyasztotta. Hogy nézne most az öreg, ha látta volna, hogy varázsol! A gondolatra megcsóválja a fejét és nagyot kortyol a hideg teából. Közben Dälre néz, és megemelve csészéjét köszöni meg az italt. Sejti, hogy a tündér követte el a teafőzést.
Miután végképp megnyugodott, visszatér az előtte lévő kötethez és néhány más varázslatnak is utánaolvas. Szemei azonban gyakran elvesztik a fókuszt, egy-két mondatnak többször is neki kell esnie, mire megérti, miről is van szó. Ahogy a nap lenyugszik, úgy folynak össze a sorok egyre inkább, s pár óra múlva a férfi az asztalra bukva szuszog – ha nem keltik föl, másnap reggelig föl sem ébred.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3505-3524