Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-30 09:23:15
Üzenet elküldve: 2014-03-30 09:23:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Miután vett két igazán mély lélegzetet, hogy legyűrje a Levegő Templomával és a benne tartózkodókkal szemben érzett ellenszenvét - vagy legalább annak egy részét, megköszörüli még torkát, majd benyit a hatalmas ajtón.
Lépései ekkorra már jóval rövidebbek, kevésbé sietősek, hiszen egyrészt már megérkezett, már csak néhány méter választhatja el a végső céltól, másrészt pedig nem akar túl nagy feltűnést kelteni.
Egyszer volt eddig szerencséje igazi mágiahasználóhoz. Vagyis... igazából róla is csak sejthette, hogy az. Nem is emlékszik, hogy bebizonyosodott volna, hogy erős mágus - talán csak egyszer látta varázsolni. De valahogy az a férfi, az az őrült személy kezdettől fogva ellenséges volt vele. Azóta sem biztos benne, hogy a Rather nevű -ha jól emlékszik- egyébként is ellenséges természetű volt-e, vagy a szemtelenkedései csupán neki, az ő igazi valójának szóltak... De a lényeg egy. Jobb óvatosnak lenni.
Ellépdel a hosszú pad mellett, közben tekintetét végigvezeti a szobrokon. Nem először látja őket ugyan, de nem csak ezért nem fogják meg néhány pillanatnál tovább. Akármennyire is szereti a művészeteket, ezekben valahogy nem látja a szépséget. Emberek, többségében férfiak, néhányuk igazán vénnek tűnik. Mind egykori nagy varázshasználók, akiket egy-egy ige elmondása közben örökítettek meg, a varázslat érvényesítéséhez szükséges mozdulatokkal. Azt elismeri, hogy nagy munka lehetett modellt állni, és kifaragni is a szobrocskákat egy-egy tömbből... De ő magát mindigis jobban vonzották az egyéb különleges helyzetet ábrázoló domború művek. Párbaj, szerelmesek légyottja, százéves kopott márványdarabok, melyek pegazust vagy épp sárkányt ábrázolnak. ezek jóval kedvesebbek a számára.
Csak addig szemlélődik, míg egy kissé pufók pap mellé nem ér, aki egy könyvet lapozgat. Az készséggel ráemeli tekintetét, melyben mintha a felismerés csillanna meg. Ekkor Rahilt kissé elönti a kétely.*
~Talán ő is érezné... valahogy? Vagy csak már beképzelem?~
- Egy fehér köpenyes urat keresnék. Gnóm, ha jól emlékszem.
*Válaszol kissé hunyorogva az ilyenkor szokásos "Miben állhatok rendelkezésére?" kérdésre. A pufók, idősödő pap elmosolyodik.*
- Akit tegnap is. Ma sem láttam még. A másik úr nem volt megfelelő?
*A vörös nem érti, mit beszél a csuhás. Emlékei szerint legalább két hónapja nem járt itt, bár azt már otthon is gyanította, hogy egy nap valahogy... kiesett az emlékezetéből. S mivel most nem akar bolondnak tűnni, egyszerűen csak tovább játssza a szerepet - mint egyébként bármikor máskor.*
- Igazság szerint nekem a fehér köpenyes úr kellene, senki más. De várnék kicsit, hátha betoppan. Addig viszont elfoglalnám magam vala...
*Végig sem mondhatja, amibe belekezdett, a csuhás máris odébb húzódik a padon és felé tolja azt a könyvet, amibe eddig ő maga merült bele.*
- Ezt lapozgatta múltkor. Remélem, megteszi.
*Rahil csak bólint, egy hálás mosolyt mutatva a férfi felé, majd valamivel odébb letelepszik, az ölébe emelve a könyvet, s némán lapozgatni kezdi, néha fel-felpillantva a templomkapu felé, nehogy elkerülje a figyelmét, ha a fehér köpenyes netán megérkezne.*
Lépései ekkorra már jóval rövidebbek, kevésbé sietősek, hiszen egyrészt már megérkezett, már csak néhány méter választhatja el a végső céltól, másrészt pedig nem akar túl nagy feltűnést kelteni.
Egyszer volt eddig szerencséje igazi mágiahasználóhoz. Vagyis... igazából róla is csak sejthette, hogy az. Nem is emlékszik, hogy bebizonyosodott volna, hogy erős mágus - talán csak egyszer látta varázsolni. De valahogy az a férfi, az az őrült személy kezdettől fogva ellenséges volt vele. Azóta sem biztos benne, hogy a Rather nevű -ha jól emlékszik- egyébként is ellenséges természetű volt-e, vagy a szemtelenkedései csupán neki, az ő igazi valójának szóltak... De a lényeg egy. Jobb óvatosnak lenni.
Ellépdel a hosszú pad mellett, közben tekintetét végigvezeti a szobrokon. Nem először látja őket ugyan, de nem csak ezért nem fogják meg néhány pillanatnál tovább. Akármennyire is szereti a művészeteket, ezekben valahogy nem látja a szépséget. Emberek, többségében férfiak, néhányuk igazán vénnek tűnik. Mind egykori nagy varázshasználók, akiket egy-egy ige elmondása közben örökítettek meg, a varázslat érvényesítéséhez szükséges mozdulatokkal. Azt elismeri, hogy nagy munka lehetett modellt állni, és kifaragni is a szobrocskákat egy-egy tömbből... De ő magát mindigis jobban vonzották az egyéb különleges helyzetet ábrázoló domború művek. Párbaj, szerelmesek légyottja, százéves kopott márványdarabok, melyek pegazust vagy épp sárkányt ábrázolnak. ezek jóval kedvesebbek a számára.
Csak addig szemlélődik, míg egy kissé pufók pap mellé nem ér, aki egy könyvet lapozgat. Az készséggel ráemeli tekintetét, melyben mintha a felismerés csillanna meg. Ekkor Rahilt kissé elönti a kétely.*
~Talán ő is érezné... valahogy? Vagy csak már beképzelem?~
- Egy fehér köpenyes urat keresnék. Gnóm, ha jól emlékszem.
*Válaszol kissé hunyorogva az ilyenkor szokásos "Miben állhatok rendelkezésére?" kérdésre. A pufók, idősödő pap elmosolyodik.*
- Akit tegnap is. Ma sem láttam még. A másik úr nem volt megfelelő?
*A vörös nem érti, mit beszél a csuhás. Emlékei szerint legalább két hónapja nem járt itt, bár azt már otthon is gyanította, hogy egy nap valahogy... kiesett az emlékezetéből. S mivel most nem akar bolondnak tűnni, egyszerűen csak tovább játssza a szerepet - mint egyébként bármikor máskor.*
- Igazság szerint nekem a fehér köpenyes úr kellene, senki más. De várnék kicsit, hátha betoppan. Addig viszont elfoglalnám magam vala...
*Végig sem mondhatja, amibe belekezdett, a csuhás máris odébb húzódik a padon és felé tolja azt a könyvet, amibe eddig ő maga merült bele.*
- Ezt lapozgatta múltkor. Remélem, megteszi.
*Rahil csak bólint, egy hálás mosolyt mutatva a férfi felé, majd valamivel odébb letelepszik, az ölébe emelve a könyvet, s némán lapozgatni kezdi, néha fel-felpillantva a templomkapu felé, nehogy elkerülje a figyelmét, ha a fehér köpenyes netán megérkezne.*
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-27 21:03:32
Üzenet elküldve: 2014-03-27 21:03:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Eralil Namos, Neara Anthariel, Henua Tikron//
*Dern szerzetesen látszik, hogy mióta csak szétvált a csapat, nem győzi kivárni, hogy újra összejöjjenek, és elvégezzék a rituálét. Izgalmába azonban félelem is vegyül - mi lesz, ha hibáznak? Úgy fest, ugyanez jár Eralil fejében is, így legalább a nélkül beszélhet a kétségeiről, hogy gyávábbnak tűnne a többieknél.*
Ahogy mondtam, a leírás nem ad meg helyet és időpontot. Valószínűleg itt lenne a legjobb, a templom segít valamennyit a védekezésben, ha balul sülnek el a dolgok. Egyébiránt... nos, nem tudom, mit tehetünk ebben az esetben azon kívül, hogy legjobb tudásunk szerint védekezünk... talán, ha itt végezzük a rituálét, a többi szerzete félti majd annyira magát és a templomot, hogy segítsenek.
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.29 22:26:07, a következő indokkal:
Kérésre
*Dern szerzetesen látszik, hogy mióta csak szétvált a csapat, nem győzi kivárni, hogy újra összejöjjenek, és elvégezzék a rituálét. Izgalmába azonban félelem is vegyül - mi lesz, ha hibáznak? Úgy fest, ugyanez jár Eralil fejében is, így legalább a nélkül beszélhet a kétségeiről, hogy gyávábbnak tűnne a többieknél.*
Ahogy mondtam, a leírás nem ad meg helyet és időpontot. Valószínűleg itt lenne a legjobb, a templom segít valamennyit a védekezésben, ha balul sülnek el a dolgok. Egyébiránt... nos, nem tudom, mit tehetünk ebben az esetben azon kívül, hogy legjobb tudásunk szerint védekezünk... talán, ha itt végezzük a rituálét, a többi szerzete félti majd annyira magát és a templomot, hogy segítsenek.
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.29 22:26:07, a következő indokkal:
Kérésre
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-27 10:06:10
Üzenet elküldve: 2014-03-27 10:06:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*A nő egy pillanatra megmerevedik Turrog kérdésére, majd arca ellágyul, mikor gondolatainak örvénylő folyamában felmerül halott nővérének képzete.*
-Gondolok rá minden nap. Egy Khaedyys sosem felejt és sosem bocsájt meg.*szólal meg, egyszersmind válaszol Turrog kérdésére, és jelzi azt is, hogy nem igazán akarja erőltetni ezt a témát. Azon igen kevés dolog közé tartozik, melyek fájdalmasan hasítanak a nő lelkébe. Nem sok ilyen van, csupán Erazziel és Andreasel halála. A félvér sötételf szinte sosem jut eszébe, már csak azért sem, mert ez is afféle emlék, amit a lehető legmélyebbre temetett. Talán ő volt az egyetlen férfi, aki megválthatta volna az őrület láncaitól Elwyrient, de már ő is halott. Mi több, ő maga végzett vele, minden akarata ellenére. Ez olyasmi, amire jobb nem emlékezni, Erazziel halála viszont túlságosan is élő fájdalom, mely napról-napra perzseli a nő lelkét.
Végre megérkezik a sebesültet szállító csapat, mire a nő azonnal visszahúzódik a sötétségbe, mely mint oly sokszor, most is tárt karokkal várja. Az egyik oszlop mögött vár és figyel. Hogy Turrog mit tesz, az számára most teljes mértékben irreleváns, ő azt akarja kihallgatni, mit tud a félig megégett férfi. Legnagyobb sajnálatára azonban úgy tűnik, hogy semmit, ezt viszont a nő nem hiszi el. Hogy üzletelni volt ott? Persze, Elwyrien pedig bolyhos kis nyuszi. Azon nem igazán lepődik meg, hogy az őröknek nem akar mondani semmit, másfelől viszont talán ez egy kínálkozó alkalom, hogy a nő felajánlja a szolgálatait. Behúzódva az egyik oszlop mögé, gyorsan végiggondolja a dolgokat. Egy olyan szemtanúval, aki semmit sem látott, az őrség sem tud mit kezdeni. Elwyrien viszont látott, nagyon is sokat, amit azt illeti. Ez nyilván megérne az őrségnek pár csengő aranyat, ha mást nem is.
Az oszlop mögött maradva, elég hangosan, hogy hallják, így szól:*
-Mi lenne, ha azt mondanám, én láttam mi történt?*hangja visszhangzik a hatalmas épületben, visszaverődik a falakról, így minden valószínűség szerint a csapat nem fogja tudni behatárolni, merre is lehet a nő. A hangját sem hinné, hogy felismerik, tekintettel arra, hogy az utóbbi években még az arcát sem látták. Az őrök legfeljebb annyit tapasztalhattak belőle, hogy egy gyilkos árny lecsapott, egyenesen a homályból, egy hang nélkül, s amint vért ontott, már tovább is állt.*
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*A nő egy pillanatra megmerevedik Turrog kérdésére, majd arca ellágyul, mikor gondolatainak örvénylő folyamában felmerül halott nővérének képzete.*
-Gondolok rá minden nap. Egy Khaedyys sosem felejt és sosem bocsájt meg.*szólal meg, egyszersmind válaszol Turrog kérdésére, és jelzi azt is, hogy nem igazán akarja erőltetni ezt a témát. Azon igen kevés dolog közé tartozik, melyek fájdalmasan hasítanak a nő lelkébe. Nem sok ilyen van, csupán Erazziel és Andreasel halála. A félvér sötételf szinte sosem jut eszébe, már csak azért sem, mert ez is afféle emlék, amit a lehető legmélyebbre temetett. Talán ő volt az egyetlen férfi, aki megválthatta volna az őrület láncaitól Elwyrient, de már ő is halott. Mi több, ő maga végzett vele, minden akarata ellenére. Ez olyasmi, amire jobb nem emlékezni, Erazziel halála viszont túlságosan is élő fájdalom, mely napról-napra perzseli a nő lelkét.
Végre megérkezik a sebesültet szállító csapat, mire a nő azonnal visszahúzódik a sötétségbe, mely mint oly sokszor, most is tárt karokkal várja. Az egyik oszlop mögött vár és figyel. Hogy Turrog mit tesz, az számára most teljes mértékben irreleváns, ő azt akarja kihallgatni, mit tud a félig megégett férfi. Legnagyobb sajnálatára azonban úgy tűnik, hogy semmit, ezt viszont a nő nem hiszi el. Hogy üzletelni volt ott? Persze, Elwyrien pedig bolyhos kis nyuszi. Azon nem igazán lepődik meg, hogy az őröknek nem akar mondani semmit, másfelől viszont talán ez egy kínálkozó alkalom, hogy a nő felajánlja a szolgálatait. Behúzódva az egyik oszlop mögé, gyorsan végiggondolja a dolgokat. Egy olyan szemtanúval, aki semmit sem látott, az őrség sem tud mit kezdeni. Elwyrien viszont látott, nagyon is sokat, amit azt illeti. Ez nyilván megérne az őrségnek pár csengő aranyat, ha mást nem is.
Az oszlop mögött maradva, elég hangosan, hogy hallják, így szól:*
-Mi lenne, ha azt mondanám, én láttam mi történt?*hangja visszhangzik a hatalmas épületben, visszaverődik a falakról, így minden valószínűség szerint a csapat nem fogja tudni behatárolni, merre is lehet a nő. A hangját sem hinné, hogy felismerik, tekintettel arra, hogy az utóbbi években még az arcát sem látták. Az őrök legfeljebb annyit tapasztalhattak belőle, hogy egy gyilkos árny lecsapott, egyenesen a homályból, egy hang nélkül, s amint vért ontott, már tovább is állt.*
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-25 14:17:17
Üzenet elküldve: 2014-03-25 14:17:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*A papok, ahogy Leirel meghagyta nekik, vigyázták a három ájultat. Azt mondták nekik, hogy legyenek óvatosan, mert a gonosz feni mindre a fogát, de idebent az elemek oltalmából és a mágia segítségével biztonságban lehetnek. azt, hogy nem térnek magukhoz, nem veszik rossz ómennek, még akkor sem, amikor Leirel távozik. Ameddig az őket fertőző erő nem csökken, a gyengébb lelkek képtelenek visszanyerni uralmukat a test fölött. Ha megszakad az átok, onnantól minden újra rendben lesz.
Amikor Therumon megmozdul, a paptanonc, akit felvigyázónak hagytak hátra, éppen tiszta vizet hoz, hogy az ájultak homlokát borogatni tudja. A víz tisztasága és frissessége gyógyító erővel rendelkezik, még ha nem is elég erőssel sajnos, mindenképp fontos, legalábbis ő így hiszi. Mire visszatér, azt látja, hogy a lovag már nagyban készülődik, páncélját csatolja magára és fegyvereit veszi kézbe. Meglepettségében majdnem elejti a tálat, ahogy közelebb siet, szemében egyértelműen ott a hitetlen döbbenet, keveredve valamiféle csodálattal. Alábecsülte, amikor mindhárom ájultat gyenge léleknek titulálta, lám, ez a férfi képes volt eszméletére térni.*
-Jól érzi magát? Legyen óvatos, a sötétség fertőzte meg, nem tudjuk, mennyire erős még Önben.
*Azt nem tudja, hogy ez nem testi betegségként jelentkezik, ettől az illető fizikuma gyengébb nem lesz, pusztán mentálisan sebezhetőbb, jobban hajlik az őrületre, ami oly sokak vesztét okozta már eddig is.*
-Két másik társával is ugyanez történt, mint Önnel, de a többiek visszamentek a házhoz. Leirel testvér is utánuk sietett, mert szerinte nagyon erős ellenséggel kell szembenézniük, amit nem tudnak egyedül megtenni. Ha engem kérdez, komolyan féltette őket, annak ellenére is elhagyta a templomot, hogy a gonosz lélek egyszer már itt, a kertben is megtámadta őt.
*Látszólag az ifjú növendéknek nem erénye a hallgatás, levegőt is alig véve fecseg, kicsit hadarva, mintha mielőbb szeretne mindent elmondani, ami megfordul a fejében.*
-Én mondtam neki, hogy ne menjen, de azt mondta, nem hagyhat magára két nőt és egy tündér férfit a bajban. Remélem, hogy az ereje elég lesz.
*Sóhajtva rakja a vizestálat a padra, ahol korábban még a férfi feküdt, bár elkezd a kendőkkel szöszölni, hogy a nem messze fekvő Yaroglek és Drayan újra borogatást kapjanak a homlokukra, ha van még kérdés, bizonyára szívesen válaszol.*
*A papok, ahogy Leirel meghagyta nekik, vigyázták a három ájultat. Azt mondták nekik, hogy legyenek óvatosan, mert a gonosz feni mindre a fogát, de idebent az elemek oltalmából és a mágia segítségével biztonságban lehetnek. azt, hogy nem térnek magukhoz, nem veszik rossz ómennek, még akkor sem, amikor Leirel távozik. Ameddig az őket fertőző erő nem csökken, a gyengébb lelkek képtelenek visszanyerni uralmukat a test fölött. Ha megszakad az átok, onnantól minden újra rendben lesz.
Amikor Therumon megmozdul, a paptanonc, akit felvigyázónak hagytak hátra, éppen tiszta vizet hoz, hogy az ájultak homlokát borogatni tudja. A víz tisztasága és frissessége gyógyító erővel rendelkezik, még ha nem is elég erőssel sajnos, mindenképp fontos, legalábbis ő így hiszi. Mire visszatér, azt látja, hogy a lovag már nagyban készülődik, páncélját csatolja magára és fegyvereit veszi kézbe. Meglepettségében majdnem elejti a tálat, ahogy közelebb siet, szemében egyértelműen ott a hitetlen döbbenet, keveredve valamiféle csodálattal. Alábecsülte, amikor mindhárom ájultat gyenge léleknek titulálta, lám, ez a férfi képes volt eszméletére térni.*
-Jól érzi magát? Legyen óvatos, a sötétség fertőzte meg, nem tudjuk, mennyire erős még Önben.
*Azt nem tudja, hogy ez nem testi betegségként jelentkezik, ettől az illető fizikuma gyengébb nem lesz, pusztán mentálisan sebezhetőbb, jobban hajlik az őrületre, ami oly sokak vesztét okozta már eddig is.*
-Két másik társával is ugyanez történt, mint Önnel, de a többiek visszamentek a házhoz. Leirel testvér is utánuk sietett, mert szerinte nagyon erős ellenséggel kell szembenézniük, amit nem tudnak egyedül megtenni. Ha engem kérdez, komolyan féltette őket, annak ellenére is elhagyta a templomot, hogy a gonosz lélek egyszer már itt, a kertben is megtámadta őt.
*Látszólag az ifjú növendéknek nem erénye a hallgatás, levegőt is alig véve fecseg, kicsit hadarva, mintha mielőbb szeretne mindent elmondani, ami megfordul a fejében.*
-Én mondtam neki, hogy ne menjen, de azt mondta, nem hagyhat magára két nőt és egy tündér férfit a bajban. Remélem, hogy az ereje elég lesz.
*Sóhajtva rakja a vizestálat a padra, ahol korábban még a férfi feküdt, bár elkezd a kendőkkel szöszölni, hogy a nem messze fekvő Yaroglek és Drayan újra borogatást kapjanak a homlokukra, ha van még kérdés, bizonyára szívesen válaszol.*
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-24 23:50:25
Üzenet elküldve: 2014-03-24 23:50:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*Megérkezik végre a sebesült és az őt kísérő csoport is. A sebesült felől zokogásra emlékeztető hüppögés hallható.
A gyógyító elsiet, majd néhány perc múlva visszatér néhány üvegcsével és tiszta kötszerrel.*
Nem fognak örülni, hogy elhoztam, de alighanem csak tőle tudhatjuk meg, mi történt *húzza el a száját. Aztán munkához lát: tiszta rongyokat nedvesít meg főzetekkel, más főzeteket lassan a sérült szájába csepegtet, varázsigéket mormol, időnként elküldi valamelyik őrt, hogy elhozzon még valamit, amire szüksége van.
Nagyjából egy óra múlva a sebesült légzése könnyebbé válik, és úgy tűnik, azt is felfogja, mi történik körülötte. Zavarodottságában rosszul palástolja érzelmeit, és rémült pillantást vet a városőrökre, akik a gyógyító engedélyével most már felszólítják, hogy mondja el, mi történt a becsüsnél.*
Üzletelni mentem *feleli a sebesült szakadozva, halkan, a füsttől és az ordítástól rekedten.* Aztán jöttek azok... elbújtunk... a többieket megtalálták... megölték, aztán... felgyújtották a házat. Nem tudom, kik voltak... sosem láttam őket.
*A két városőr tanácstalanul összenéz - mit kezdjenek egy szemtanúval, aki nem tud semmit?*
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*Megérkezik végre a sebesült és az őt kísérő csoport is. A sebesült felől zokogásra emlékeztető hüppögés hallható.
A gyógyító elsiet, majd néhány perc múlva visszatér néhány üvegcsével és tiszta kötszerrel.*
Nem fognak örülni, hogy elhoztam, de alighanem csak tőle tudhatjuk meg, mi történt *húzza el a száját. Aztán munkához lát: tiszta rongyokat nedvesít meg főzetekkel, más főzeteket lassan a sérült szájába csepegtet, varázsigéket mormol, időnként elküldi valamelyik őrt, hogy elhozzon még valamit, amire szüksége van.
Nagyjából egy óra múlva a sebesült légzése könnyebbé válik, és úgy tűnik, azt is felfogja, mi történik körülötte. Zavarodottságában rosszul palástolja érzelmeit, és rémült pillantást vet a városőrökre, akik a gyógyító engedélyével most már felszólítják, hogy mondja el, mi történt a becsüsnél.*
Üzletelni mentem *feleli a sebesült szakadozva, halkan, a füsttől és az ordítástól rekedten.* Aztán jöttek azok... elbújtunk... a többieket megtalálták... megölték, aztán... felgyújtották a házat. Nem tudom, kik voltak... sosem láttam őket.
*A két városőr tanácstalanul összenéz - mit kezdjenek egy szemtanúval, aki nem tud semmit?*
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-24 17:59:40
Üzenet elküldve: 2014-03-24 17:59:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi Örökség//
*Először csupa sötétséget lát. Hideg van és úgy érzi hogy már nem is saját maga, hanem egy élettelen bábuként lebegne a semmibe. Sötétség, ami már majdnem felfalta öntudatának maradékát is. Mintha valami tépné ki belőle a lelkét, egy megmagyarázhatatlan dolog, egy gonosz dolog. De az utolsó pillanatba mintha lelassulna az idő és talán meg is áll. A
sötétből egy árnyék alakja tűnik fel.Közeledik, majd néhány lépésre megáll tőle. Szólni akar, de torkát hang nem hagyja el, mintha valami görcsösen szorítaná torkát, aminek egy pillanat alatt vége lett. Az alak megcsóválja a fejét és vékony karja egyetlen intésével a sötétség mint a köd száll fel és helyét a világosság töltötte meg. Ekkor térdre rogy egyik kezével a földnek támasztva, míg másikat a térdén pihentetve liheg. Nem tudja hogy mi volt az előbb de az biztos hogy soha nem akarja ezt az ürességet újra érezni. Magának is nehezen vallja be, de életébe először féltette az életét. Ahogy peregtek a másodpercek egyre könnyebben lélegzik és végre érez magába annyi erőt hogy felálljon és szembenézzen az idegennel, de amikor az idegen szemébe néz még a szava is elakad. Anyja állt előtte, egy hosszú vakítóan fehér lenge ruhába és ezüst köpenybe. Mosolyog. De rég látta anyját mosolyogni, talán utoljára akkor amikor testvérével közölték a hírt hogy jelentkezhet a királyi őrségbe. De azután már soha többet. Élete utolsó pár éve csak szomorúságba telt. De most újra mosolyogni látja és ez számára többet ért akárminél.*
-Anyám.- *szólal meg végre* -Úgy örülök hogy látlak téged.- *majd erőt vesz magán és futva szaladt szerettéhez és erősen megöleli. Anyja kezei lágyan magához szorítják és percekig csak állnak. Végre sok év után azt érzi hogy boldog.*
-Mi ez a hely anyám ?- *ez az első kérdés ami elhagyja száját, miután elengedik egymást. Válaszokat próbál keresni anyja arcába de csak kérdéseket talál.*
-Fiam. Ha te itt vagy azt jelenti hogy meghaltál. De neked még nem jött el az időd.- *mintha mennykő csapott volna bele eszébe jutnak az utolsó képek és csak áll és néz maga elé.*
-Hogy érted hogy még nem jött el az időm ?- *de válasz helyett megfogta a jobb kezét és szívéhez emelte. Egyre erősebb dobbanásokat érez.*
-Van egy nagyon fontos küldetésed fiam. Nem hagyhatod csak így félbe. Ezért kell visszamenned. Ne is időz többet. Fel kell ébredned és befejezned a küldetést. A család becsületén esett sérelmeket már csak fiam, te egyedül tudod megtorolni. Szolgáltass igazságot.- *majd egy lágy mégis erős lökés után zuhanni kezdtem. Zuhanás közbe még kinyújtotta kezét anyja felé és az is így tett. Arcán egy könnycsepp futott végig, bár sejti hogy nem a szomorúság könnyei azok, hanem az örömé.*
*Majd hirtelen a zuhanás véget ér. Tüdeje éget a levegő hiánytól ezért mohon szívja be az állott levegőt, nem érdekli hogy milyen állott volt a levegő csak az számít hogy a tüdejét kínzó égető érzés lassan elmúlik. Lassan elegendő oxigén van a szervezetébe, így az égető érzés elszáll akár csak a füst. Lassan kinyitja a szemét, de még a fáklya fény is égeti a szemét és csak néhány perc után tud körülnézni a helyiségbe ahol feküdt. Oldalra fordítva a fejét végre felismerte hogy a Templomba van.* ~Legalább nem abban az átkozott temetőbe fekszek~ *Fut végig a gondolataiba, majd erőt vesz magán és felül. Hátát neki támasztja a mögötte lévő falnak. Testében egyenlőre nem érez elegendő erőt hogy járni tudjon. De érzi hogy barátai hatalmas bajban vannak. Kulacsa után nyúl és csak úgy foggal letekerte a sapkáját mohón itta annak tartalmát. Nagyon jól esik neki a víz, ami ugyan nem volt a legfrissebb de most nem érdekli. Miután elemeli ajkától a
kulacsot visszatekeri egy határozott mozdulattal a kis bőrcsíkon logó kupakot és vissza akasztja a övére, áttapogatja magát hogy hiányzik-e valamilyen felszerelése, de mindene megvan. Fegyverei, pajzsa és a sisakja a pad lábánál voltak neki támasztva a a falnak. Érzi hogy visszatér az ereje szép lassan és már érez magába annyit ha feláll lábai megtartják a súlyát és igaza is lett. Kezeivel megadta a testének a kellő lendületet és talpra állt. A pad végében elhelyezett fegyvereihez lép, pajzsát átdobva a vállán szokásos pozícióba igazítja. Sisakját fejére helyezi, kardját visszaköti oldalára és lándzsáját markolva végre készen áll. Tanácstalanul körültekint és olyan embert keres szemével aki segíthet neki hogy barátai merre mentek és legbelül imádkozik érte hogy még időben utolérje őket. Azt tudta hogyha valami bajuk történne soha nem bocsátaná meg magának.*
A hozzászólás írója (Therumon Elimeon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.24 19:55:23
*Először csupa sötétséget lát. Hideg van és úgy érzi hogy már nem is saját maga, hanem egy élettelen bábuként lebegne a semmibe. Sötétség, ami már majdnem felfalta öntudatának maradékát is. Mintha valami tépné ki belőle a lelkét, egy megmagyarázhatatlan dolog, egy gonosz dolog. De az utolsó pillanatba mintha lelassulna az idő és talán meg is áll. A
sötétből egy árnyék alakja tűnik fel.Közeledik, majd néhány lépésre megáll tőle. Szólni akar, de torkát hang nem hagyja el, mintha valami görcsösen szorítaná torkát, aminek egy pillanat alatt vége lett. Az alak megcsóválja a fejét és vékony karja egyetlen intésével a sötétség mint a köd száll fel és helyét a világosság töltötte meg. Ekkor térdre rogy egyik kezével a földnek támasztva, míg másikat a térdén pihentetve liheg. Nem tudja hogy mi volt az előbb de az biztos hogy soha nem akarja ezt az ürességet újra érezni. Magának is nehezen vallja be, de életébe először féltette az életét. Ahogy peregtek a másodpercek egyre könnyebben lélegzik és végre érez magába annyi erőt hogy felálljon és szembenézzen az idegennel, de amikor az idegen szemébe néz még a szava is elakad. Anyja állt előtte, egy hosszú vakítóan fehér lenge ruhába és ezüst köpenybe. Mosolyog. De rég látta anyját mosolyogni, talán utoljára akkor amikor testvérével közölték a hírt hogy jelentkezhet a királyi őrségbe. De azután már soha többet. Élete utolsó pár éve csak szomorúságba telt. De most újra mosolyogni látja és ez számára többet ért akárminél.*
-Anyám.- *szólal meg végre* -Úgy örülök hogy látlak téged.- *majd erőt vesz magán és futva szaladt szerettéhez és erősen megöleli. Anyja kezei lágyan magához szorítják és percekig csak állnak. Végre sok év után azt érzi hogy boldog.*
-Mi ez a hely anyám ?- *ez az első kérdés ami elhagyja száját, miután elengedik egymást. Válaszokat próbál keresni anyja arcába de csak kérdéseket talál.*
-Fiam. Ha te itt vagy azt jelenti hogy meghaltál. De neked még nem jött el az időd.- *mintha mennykő csapott volna bele eszébe jutnak az utolsó képek és csak áll és néz maga elé.*
-Hogy érted hogy még nem jött el az időm ?- *de válasz helyett megfogta a jobb kezét és szívéhez emelte. Egyre erősebb dobbanásokat érez.*
-Van egy nagyon fontos küldetésed fiam. Nem hagyhatod csak így félbe. Ezért kell visszamenned. Ne is időz többet. Fel kell ébredned és befejezned a küldetést. A család becsületén esett sérelmeket már csak fiam, te egyedül tudod megtorolni. Szolgáltass igazságot.- *majd egy lágy mégis erős lökés után zuhanni kezdtem. Zuhanás közbe még kinyújtotta kezét anyja felé és az is így tett. Arcán egy könnycsepp futott végig, bár sejti hogy nem a szomorúság könnyei azok, hanem az örömé.*
*Majd hirtelen a zuhanás véget ér. Tüdeje éget a levegő hiánytól ezért mohon szívja be az állott levegőt, nem érdekli hogy milyen állott volt a levegő csak az számít hogy a tüdejét kínzó égető érzés lassan elmúlik. Lassan elegendő oxigén van a szervezetébe, így az égető érzés elszáll akár csak a füst. Lassan kinyitja a szemét, de még a fáklya fény is égeti a szemét és csak néhány perc után tud körülnézni a helyiségbe ahol feküdt. Oldalra fordítva a fejét végre felismerte hogy a Templomba van.* ~Legalább nem abban az átkozott temetőbe fekszek~ *Fut végig a gondolataiba, majd erőt vesz magán és felül. Hátát neki támasztja a mögötte lévő falnak. Testében egyenlőre nem érez elegendő erőt hogy járni tudjon. De érzi hogy barátai hatalmas bajban vannak. Kulacsa után nyúl és csak úgy foggal letekerte a sapkáját mohón itta annak tartalmát. Nagyon jól esik neki a víz, ami ugyan nem volt a legfrissebb de most nem érdekli. Miután elemeli ajkától a
kulacsot visszatekeri egy határozott mozdulattal a kis bőrcsíkon logó kupakot és vissza akasztja a övére, áttapogatja magát hogy hiányzik-e valamilyen felszerelése, de mindene megvan. Fegyverei, pajzsa és a sisakja a pad lábánál voltak neki támasztva a a falnak. Érzi hogy visszatér az ereje szép lassan és már érez magába annyit ha feláll lábai megtartják a súlyát és igaza is lett. Kezeivel megadta a testének a kellő lendületet és talpra állt. A pad végében elhelyezett fegyvereihez lép, pajzsát átdobva a vállán szokásos pozícióba igazítja. Sisakját fejére helyezi, kardját visszaköti oldalára és lándzsáját markolva végre készen áll. Tanácstalanul körültekint és olyan embert keres szemével aki segíthet neki hogy barátai merre mentek és legbelül imádkozik érte hogy még időben utolérje őket. Azt tudta hogyha valami bajuk történne soha nem bocsátaná meg magának.*
A hozzászólás írója (Therumon Elimeon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.24 19:55:23
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-23 10:40:42
Üzenet elküldve: 2014-03-23 10:40:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Visszatér a templomba, bár nincs egy aranya se amivel megfizethetné a papokat. Mégis mit kéne tennie? Raboljon vagy netán koldulásra adja a fejét? Elkeserítő helyzet ez, méghozzá egy nemesember, egy volt trónörökös számára még méltatlanabb. Sötét jövő árnyéka vetül rá, ha nem tudja visszaszerezni rangját és vagyonát, akkor az artheniori szegény negyedben tengetheti az életét. A sors jól elbánt vele, az életét megmentette, de milyen élet ez idefent a felszínen, pontosan olyan amilyennek elképzelte, kiábrándító.*
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-22 01:10:01
Üzenet elküldve: 2014-03-22 01:10:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
*Úgy tűnik Tikron hosszabb távon sem található meg a templomban, így mégis az itteni varázslóktól kell kérnie útmutatást, akik nem is olyan túlzott áron mérik a tudást, Urfangnak meg bőven akad pénze és értelemmel is jól el van látva hogy ismereteit hatékonyan tágítsa, a mágia mintha mindig is a kisujjában lett volna. Határozottan pallérozottabbnak érzi magát mágikus tanokban mint azelőtt. Megismert egy egyszerű de annál hasznosabb formulát amellyel szélidézés által hajszálpontosan irányíthatja az eldobott parittyagolyójának a röppályáját. Nem mindegy ugye, hogy valakit a lövedékkel egyáltalán eltalálunk-e, vagy éppen hogy csak eltalálunk, avagy pontosan a két szeme között találunk el, ezért lehet igen hasznos lehet még ez a kis trükk.
De más hasznos trükkök is szemet szúrnak a szemfüles Urfangnak, amik már tovább mutatnak mint holmi varázslatos dobálózás, amik már a leendő műhelyében építendő repülő légballonokkal vannak összefüggésben. Ugyanis Urfang nem bízza a véletlenre a dolgokat, tudja hogy a légballonok röpte a szelek játéka csupán és kritikus szituációk is fölléphetnek viharos időjárás esetén. Egy közönséges léghajókapitány a viharban aligha állná meg a helyét, viszont egy különleges hős mint amilyen az ifjú Ulippo, pusztán az akaratával is lecsendesítheti a szélfúvást egy egyszerű varázsige segítségével, sőt mi több, egy másik varázsigével még szelet is tud idézni, hogy szélcsend esetén is gond nélkül irányíthassa a léghajót. Nem mondhatni, hogy nem tett gondos előkészületeket, most már ideje lenne valahol felállítani azt a műhelyt, ahol tényleg meg is építheti szerkezetét, de sajnos a kapzsi papok rendesen lehúzták az aranytartalékait a fortélyos légmágia rejtelmeinek kiárusítása közben.
Így legfeljebb egy kalyibát eszkábálhat magának össze, ahol mérsékelt reménnyel láthat csak neki egy biztonságosan repülő légballon előállításának. Maga az anyagköltség is jelentős összeget tehet ki, ő pedig ismét híján van az aranynak, pedig nemrég ért csak véget a legutóbbi jövedelmező kalandja. A bajnokok élete csupa rohanás és ismét valamilyen jelentősebb események közelébe kéne férkőznie ahhoz, hogy visszaverekedje magát a tehetős társaságba. Csak amíg egy rendes műhelyre össze tud dobni egy tisztes összeget, addig kéne ilyen életveszélyes kalandokkal keresni az aranyat, mert aztán a légballonok üzemeltetése kiváló anyagi forrást jelenthet és egyetlen más munka sem lehet olyan jó móka, mint léghajóskapitánynak lenni.*
De más hasznos trükkök is szemet szúrnak a szemfüles Urfangnak, amik már tovább mutatnak mint holmi varázslatos dobálózás, amik már a leendő műhelyében építendő repülő légballonokkal vannak összefüggésben. Ugyanis Urfang nem bízza a véletlenre a dolgokat, tudja hogy a légballonok röpte a szelek játéka csupán és kritikus szituációk is fölléphetnek viharos időjárás esetén. Egy közönséges léghajókapitány a viharban aligha állná meg a helyét, viszont egy különleges hős mint amilyen az ifjú Ulippo, pusztán az akaratával is lecsendesítheti a szélfúvást egy egyszerű varázsige segítségével, sőt mi több, egy másik varázsigével még szelet is tud idézni, hogy szélcsend esetén is gond nélkül irányíthassa a léghajót. Nem mondhatni, hogy nem tett gondos előkészületeket, most már ideje lenne valahol felállítani azt a műhelyt, ahol tényleg meg is építheti szerkezetét, de sajnos a kapzsi papok rendesen lehúzták az aranytartalékait a fortélyos légmágia rejtelmeinek kiárusítása közben.
Így legfeljebb egy kalyibát eszkábálhat magának össze, ahol mérsékelt reménnyel láthat csak neki egy biztonságosan repülő légballon előállításának. Maga az anyagköltség is jelentős összeget tehet ki, ő pedig ismét híján van az aranynak, pedig nemrég ért csak véget a legutóbbi jövedelmező kalandja. A bajnokok élete csupa rohanás és ismét valamilyen jelentősebb események közelébe kéne férkőznie ahhoz, hogy visszaverekedje magát a tehetős társaságba. Csak amíg egy rendes műhelyre össze tud dobni egy tisztes összeget, addig kéne ilyen életveszélyes kalandokkal keresni az aranyat, mert aztán a légballonok üzemeltetése kiváló anyagi forrást jelenthet és egyetlen más munka sem lehet olyan jó móka, mint léghajóskapitánynak lenni.*
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-20 17:29:04
Üzenet elküldve: 2014-03-20 17:29:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Újabb nap, újabb ismeretek. Wram lassan képes olvasni a sorok között, és kezdi megérteni a mágia alapvető elveit. A bonyolult elvek, mint a virág szirmai apránként bomlanak ki a makacs ork szeme előtt, aki sem a szellemi, sem az anyagi fáradságot sem azért, hogy egy napon varázshasználó váljon belőle. Na persze nem olyan, igazi mágus, aki csak a mágiával bír létezni, ő inkább egy hasznos eszköznek látja a bájital keverés, vagy a kardforgatás. Ám ezen még kár gondolkodni, hisz még nem is képes magába gyűjteni a mágikus eergiákat, nem hogy varázsigéket harsogjon. De ahogy a mondás tartja, minden kezdet nehéz!*
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-19 20:31:27
Üzenet elküldve: 2014-03-19 20:31:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
~Nem érti! Na mindegy.~ *Forgatja a szemét miközben felpattan a lovára.
Meglepetten kapja fel a fejét a lány szavaira. Harcolni akarna?*
- Erősen kétlem, hogy napközben akár egy mélységivel is összefutnánk. Kevesen vannak még így is, ráadásul sok hím úgy kerül minket mint mókus az erdőtüzet. *Hoz fel egy felszíni hasonlatot. Ha mélységi lényekkel tenné ezt, valószínűleg teljesen összezavarná a lányt. De ezek szerint a barakk az egy olyan hely, ahol lehet edzeni. Ez jól hangzik neki, benne van.*
- Nem tudom itt hogy vannak a dolgok, mi gyakorlófegyverben sosem kaptunk dobókéseket. Ahhoz valódit használtunk, és céltáblára kellett célozni. A kardforgatás meg...én kétkezes vagyok, de mindenféle fegyverrel megismertettek engem, megpróbálhatok mutatni pár mozdulatot a sima kétkezes karddal is. *Magyarázza. Egyre kíváncsibb arra a helyre. Szívesen kieresztené a dühét, erre egy gyakorlóbábu tökéletes lesz.* Azt hittem mágustanonc vagy. Miért akarsz mégis gyakorlóbábut püfölni? *Kérdi kíváncsian. Azt, hogy ő miért akar, azt ő pontosan jól tudja, ám az ő helyzete még a városukban is egyedi. Náluk általában akik mágiát tanulnak, azok legtöbbször csak egy halványan ismerkednek meg a tőrrel és a legegyszerűbb karddal, illetve a nőstények profi szinten az ostorral, de nagyjából ennyi. Lehetetlennek tartja, hogy itt a mágusok is fegyverforgató szintre akarjanak fejlődni.
Ha a lány megindul, ő mellette halad, ha esetleg váltanának még pár szót. Miközben mennek elgondolkozik azon a néven, ahogy Assa szólította a lovát. Ismét egy olyan dolog ami előtt értetlenül áll. Ez valami magánrituálé, egyfajta belső szeánsz lehet a felszínieknél, hogy az állataiknak nevet adjanak.*
- Minek kell az állatoknak név? *Dünnyögi értetlenül a lova fejét bámulva.* ~Ez biztos már megint valamiféle felszíni szokás lehet.~ *Amin jobb ha nem töri a fejét, mert a megoldás idegesítőbb lehet, mint az, ha csak szimplán hagyja a kérdést lebegni a levegőben, majd füstként eltűnni.*
~Nem érti! Na mindegy.~ *Forgatja a szemét miközben felpattan a lovára.
Meglepetten kapja fel a fejét a lány szavaira. Harcolni akarna?*
- Erősen kétlem, hogy napközben akár egy mélységivel is összefutnánk. Kevesen vannak még így is, ráadásul sok hím úgy kerül minket mint mókus az erdőtüzet. *Hoz fel egy felszíni hasonlatot. Ha mélységi lényekkel tenné ezt, valószínűleg teljesen összezavarná a lányt. De ezek szerint a barakk az egy olyan hely, ahol lehet edzeni. Ez jól hangzik neki, benne van.*
- Nem tudom itt hogy vannak a dolgok, mi gyakorlófegyverben sosem kaptunk dobókéseket. Ahhoz valódit használtunk, és céltáblára kellett célozni. A kardforgatás meg...én kétkezes vagyok, de mindenféle fegyverrel megismertettek engem, megpróbálhatok mutatni pár mozdulatot a sima kétkezes karddal is. *Magyarázza. Egyre kíváncsibb arra a helyre. Szívesen kieresztené a dühét, erre egy gyakorlóbábu tökéletes lesz.* Azt hittem mágustanonc vagy. Miért akarsz mégis gyakorlóbábut püfölni? *Kérdi kíváncsian. Azt, hogy ő miért akar, azt ő pontosan jól tudja, ám az ő helyzete még a városukban is egyedi. Náluk általában akik mágiát tanulnak, azok legtöbbször csak egy halványan ismerkednek meg a tőrrel és a legegyszerűbb karddal, illetve a nőstények profi szinten az ostorral, de nagyjából ennyi. Lehetetlennek tartja, hogy itt a mágusok is fegyverforgató szintre akarjanak fejlődni.
Ha a lány megindul, ő mellette halad, ha esetleg váltanának még pár szót. Miközben mennek elgondolkozik azon a néven, ahogy Assa szólította a lovát. Ismét egy olyan dolog ami előtt értetlenül áll. Ez valami magánrituálé, egyfajta belső szeánsz lehet a felszínieknél, hogy az állataiknak nevet adjanak.*
- Minek kell az állatoknak név? *Dünnyögi értetlenül a lova fejét bámulva.* ~Ez biztos már megint valamiféle felszíni szokás lehet.~ *Amin jobb ha nem töri a fejét, mert a megoldás idegesítőbb lehet, mint az, ha csak szimplán hagyja a kérdést lebegni a levegőben, majd füstként eltűnni.*
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-19 20:04:33
Üzenet elküldve: 2014-03-19 20:04:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
- Egyikünk sem dirigál a másiknak. Ilyen egyszerű.
- Hogy merre? Azt hiszem, van errefelé egy barakk nevű hely, ott lehet gyakorolni a harcot. Mit szólsz hozzá? Talán néhány mélységivel is összevetheted a tudásod. Természetesen fakardokkal, de kíváncsi vagyok, hogy küzdesz. *Mondja vidáman.*
- Engem érdekelne a hely, mert a dobókéskkel valamennyire tudok bánni, de bőven van még mit gyakorolni. Főleg a kardforgatásban szeretném tökéletesíteni a tudásom. Esetleg mutathatsz egyet, s mást, ha van kedved.
- Egyikünk sem dirigál a másiknak. Ilyen egyszerű.
- Hogy merre? Azt hiszem, van errefelé egy barakk nevű hely, ott lehet gyakorolni a harcot. Mit szólsz hozzá? Talán néhány mélységivel is összevetheted a tudásod. Természetesen fakardokkal, de kíváncsi vagyok, hogy küzdesz. *Mondja vidáman.*
- Engem érdekelne a hely, mert a dobókéskkel valamennyire tudok bánni, de bőven van még mit gyakorolni. Főleg a kardforgatásban szeretném tökéletesíteni a tudásom. Esetleg mutathatsz egyet, s mást, ha van kedved.
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-19 17:29:29
Üzenet elküldve: 2014-03-19 17:29:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
- NÉHÁNY?! *Kiált fel döbbenten, hatalmas hitetlen mosollyal az arcán.* Szerintem nincs olyan mélységi nemesi származású nőstény, aki egy tündérlány életét előbbre helyezné a saját büszkeségénél. Vagyis de, egy úgy tűnik mégis van. A numero egyes! *Mutat magára saját magán gúnyolódva. Neki szabad!
Assa nevetéséből ítélve nem vesz mindent sértésnek az érzelmes tündérlány.*
- Ha én nem dirigálhatok, te se dirigálj! *Veti oda viccelődve, miközben a kantárhoz megy kibogozni a csomót. A hangjából tökéletesen kicseng, hogy mosolyog, viszont attól függetlenül komolyan gondolja.*
- Na gyere szépségem! *Vezeti az úthoz a csődört, aztán egy gyors mozdulattal már a hátán is van. Finoman megböki a sarkával az oldalát, a ló lassan elindul, odasétálva a lányhoz.*
- És? Merre lesz a séta? *Figyeli Assát mikor mellé érnek a csődörrel. Kíváncsi vajon a lánynak van-e konkrét úti célja, hogy mit szeretne először megnézni magának, vagy csak mennek amerre ez az út visz. Neki egyelőre lényegtelen, egyik város számára pont olyan mint a másik. Nincs mi különösebben érdekelné őt.*
- NÉHÁNY?! *Kiált fel döbbenten, hatalmas hitetlen mosollyal az arcán.* Szerintem nincs olyan mélységi nemesi származású nőstény, aki egy tündérlány életét előbbre helyezné a saját büszkeségénél. Vagyis de, egy úgy tűnik mégis van. A numero egyes! *Mutat magára saját magán gúnyolódva. Neki szabad!
Assa nevetéséből ítélve nem vesz mindent sértésnek az érzelmes tündérlány.*
- Ha én nem dirigálhatok, te se dirigálj! *Veti oda viccelődve, miközben a kantárhoz megy kibogozni a csomót. A hangjából tökéletesen kicseng, hogy mosolyog, viszont attól függetlenül komolyan gondolja.*
- Na gyere szépségem! *Vezeti az úthoz a csődört, aztán egy gyors mozdulattal már a hátán is van. Finoman megböki a sarkával az oldalát, a ló lassan elindul, odasétálva a lányhoz.*
- És? Merre lesz a séta? *Figyeli Assát mikor mellé érnek a csődörrel. Kíváncsi vajon a lánynak van-e konkrét úti célja, hogy mit szeretne először megnézni magának, vagy csak mennek amerre ez az út visz. Neki egyelőre lényegtelen, egyik város számára pont olyan mint a másik. Nincs mi különösebben érdekelné őt.*
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-19 17:09:25
Üzenet elküldve: 2014-03-19 17:09:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
- Hát, lehet, hogy minkettőnknek igaza van. Valóban megeshet, hogy néhány mélységi tényleg kinyírt volna.
*Mosolyog.*
*Erfalody megjegyzésén nevet egy kicsit, hisz úgy gondolja, hogy a lány ezt már nem igazi bűnként veti a szemére.*
- Nekem megvannak a cuccaim, gondolom neked is. Hát, akkor induljunk!
*Pihe hátára pattan és elindítja lépésbe a lovát, várja, hogy társa is jöjjön.*
- Hát, lehet, hogy minkettőnknek igaza van. Valóban megeshet, hogy néhány mélységi tényleg kinyírt volna.
*Mosolyog.*
*Erfalody megjegyzésén nevet egy kicsit, hisz úgy gondolja, hogy a lány ezt már nem igazi bűnként veti a szemére.*
- Nekem megvannak a cuccaim, gondolom neked is. Hát, akkor induljunk!
*Pihe hátára pattan és elindítja lépésbe a lovát, várja, hogy társa is jöjjön.*
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-19 17:01:54
Üzenet elküldve: 2014-03-19 17:01:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
- Ismétlem magam, te akartad nekem megmondani, hogy mit tehetek és mit nem, és nem pedig fordítva! *Tovább ő sem akarja feszegetni. A tündérlány úgy sértette őt meg, ahogy eddig még senkinek sem volt mersze. Ez némiképp imponál neki, ugyanakkor a düh erősebb ennél az érzésnél. Nem akar ellenkezni, egy mélységi szemszögéből ő egyáltalán nem hibázott, ám egy felszíni szemével már más lehet a helyzet, ahogy szerinte pedig Assa az aki folyton téved, és hibázik.*
- A mi szemszögünkből hatalmas. *Mosolyog a lány nevetésére. Néhány mélységi már attól kiakad, ha egy felszíni kinyilvánítja a véleményét. Ezek után akár büszkén mondhatná azt is magáról, hogy kötélből vannak az idegei.*
- Már úgy is kint vagyok, lényegtelen mikor indulunk. Két kis felszíni tett róla, hogy ki-be kelljen mászkálnom. *Von vállat érdektelenül. A szeme most nem fáj a kendőnek hála, a bőrén érződő égető bizsergésbe pedig már kezd beletörődni. Rosszabb már úgy sem lehet, és a köpenye most jól takar. Az utolsó mondatánál elmosolyodik viccelődve, és reméli, hogy Assa is humornak fogja érezni, és nem sértésnek.*
- Ismétlem magam, te akartad nekem megmondani, hogy mit tehetek és mit nem, és nem pedig fordítva! *Tovább ő sem akarja feszegetni. A tündérlány úgy sértette őt meg, ahogy eddig még senkinek sem volt mersze. Ez némiképp imponál neki, ugyanakkor a düh erősebb ennél az érzésnél. Nem akar ellenkezni, egy mélységi szemszögéből ő egyáltalán nem hibázott, ám egy felszíni szemével már más lehet a helyzet, ahogy szerinte pedig Assa az aki folyton téved, és hibázik.*
- A mi szemszögünkből hatalmas. *Mosolyog a lány nevetésére. Néhány mélységi már attól kiakad, ha egy felszíni kinyilvánítja a véleményét. Ezek után akár büszkén mondhatná azt is magáról, hogy kötélből vannak az idegei.*
- Már úgy is kint vagyok, lényegtelen mikor indulunk. Két kis felszíni tett róla, hogy ki-be kelljen mászkálnom. *Von vállat érdektelenül. A szeme most nem fáj a kendőnek hála, a bőrén érződő égető bizsergésbe pedig már kezd beletörődni. Rosszabb már úgy sem lehet, és a köpenye most jól takar. Az utolsó mondatánál elmosolyodik viccelődve, és reméli, hogy Assa is humornak fogja érezni, és nem sértésnek.*
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-19 16:48:53
Üzenet elküldve: 2014-03-19 16:48:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
- Nem csak a nyereg miatt. Hanem úgy mindenért... , de maradjunk annyiban, hogy mindjetten hibáztunk. Ne ellenkezz! De azt sem kérem, hogy adj igazat, hisz a büszkeségednek fájna. *Mosolyog a lányra.*
- Nagy a szám, talán...*Nevet barátságosan Assa.*
- Na, de a továbbálás ötlete, az hogy tetszik? Ha már kezd lemenni a nap, akkor elindulhatnánk, ha van kedved.
~Lidérc nem szereti, ha felszíni ér a cuccaihoz? Jó, talán én sem örülnék, ha a egy mélységi piszkálná az én dolgaimat... Van igazság abban, amit mond... De sokszor téved is.~ *Gondolja magában.*
~Remélem, hogy már nem lesz több vita. És, hogy Erfalodynak is van kedve továbbmenni.~
- Nem csak a nyereg miatt. Hanem úgy mindenért... , de maradjunk annyiban, hogy mindjetten hibáztunk. Ne ellenkezz! De azt sem kérem, hogy adj igazat, hisz a büszkeségednek fájna. *Mosolyog a lányra.*
- Nagy a szám, talán...*Nevet barátságosan Assa.*
- Na, de a továbbálás ötlete, az hogy tetszik? Ha már kezd lemenni a nap, akkor elindulhatnánk, ha van kedved.
~Lidérc nem szereti, ha felszíni ér a cuccaihoz? Jó, talán én sem örülnék, ha a egy mélységi piszkálná az én dolgaimat... Van igazság abban, amit mond... De sokszor téved is.~ *Gondolja magában.*
~Remélem, hogy már nem lesz több vita. És, hogy Erfalodynak is van kedve továbbmenni.~
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-19 16:24:50
Üzenet elküldve: 2014-03-19 16:24:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Nem fűz a visszavágáshoz semmit, a lány hangjából, és arcából következtet a játékos csipkelődésre, ezért csak egy féloldalas mosollyal dől vissza a fához, és a másik pengéjét is előhúzza, hogy azt is finom vékonyan bekenhesse. Akármeddig is lesz a felszínen, nem tervezi tönkretenni a pengéit. Ilyet biztos nem készítenek itt fent.*
- Dirigálni?! *Hökken meg, döbbenten kapva fel a pengéjétől a tekintetét, aztán gyorsan leesik, hogy a lány min is akadt fent.* Most komolyan azért cirkuszoltál, mert azt mondtam lemosod a nyergem? Egyszerű a gondolatmenet. Ha te összepiszkítod egy felszíni kölyökkel, akkor a minimum hogy le is törlöd utána. *Magyarázza halkan, halál nyugodtan. Nem hiszi el, hogy ezért kezdett bele a kioktatásba a lány. Ez már majdnem bűnnek felel meg, sőt! Odahaza ha ezt valamelyik nőstény megtette volna, aki nem egy matróna lánya, akkor valószínűleg vége lett volna ott a dolognak.* Nem mondod komolyan, hogy ezért kezdtél nekem prédikálni?! Szóval gyakorlatilag itt te dirigáltál, és nem én! Figyelj, felfordul a gyomrom ha Idegen felszíniek érnek a cuccaimhoz! *Reméli ennyi magyarázat bőven elég a lánynak. De hogy ne dirigáljon?! Hát ritka szemtelen egy tündérbe tudott ő is akadni.*
- Te lány...egyszer, és most nem magamra célzok, de az a hatalmas nagy, szemtelen szád lesz a halálod okozója. *Sóhajt fel befejezve az összes nála fellelhető, és használatba vett penge tisztítását, majd visszasétál a lovához, és visszateszi a nyeregtáskába az olajat.*
*Nem fűz a visszavágáshoz semmit, a lány hangjából, és arcából következtet a játékos csipkelődésre, ezért csak egy féloldalas mosollyal dől vissza a fához, és a másik pengéjét is előhúzza, hogy azt is finom vékonyan bekenhesse. Akármeddig is lesz a felszínen, nem tervezi tönkretenni a pengéit. Ilyet biztos nem készítenek itt fent.*
- Dirigálni?! *Hökken meg, döbbenten kapva fel a pengéjétől a tekintetét, aztán gyorsan leesik, hogy a lány min is akadt fent.* Most komolyan azért cirkuszoltál, mert azt mondtam lemosod a nyergem? Egyszerű a gondolatmenet. Ha te összepiszkítod egy felszíni kölyökkel, akkor a minimum hogy le is törlöd utána. *Magyarázza halkan, halál nyugodtan. Nem hiszi el, hogy ezért kezdett bele a kioktatásba a lány. Ez már majdnem bűnnek felel meg, sőt! Odahaza ha ezt valamelyik nőstény megtette volna, aki nem egy matróna lánya, akkor valószínűleg vége lett volna ott a dolognak.* Nem mondod komolyan, hogy ezért kezdtél nekem prédikálni?! Szóval gyakorlatilag itt te dirigáltál, és nem én! Figyelj, felfordul a gyomrom ha Idegen felszíniek érnek a cuccaimhoz! *Reméli ennyi magyarázat bőven elég a lánynak. De hogy ne dirigáljon?! Hát ritka szemtelen egy tündérbe tudott ő is akadni.*
- Te lány...egyszer, és most nem magamra célzok, de az a hatalmas nagy, szemtelen szád lesz a halálod okozója. *Sóhajt fel befejezve az összes nála fellelhető, és használatba vett penge tisztítását, majd visszasétál a lovához, és visszateszi a nyeregtáskába az olajat.*
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-19 16:06:08
Üzenet elküldve: 2014-03-19 16:06:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
- Tehát meg kell talánod. *Erre nem fordít most túl nagy figyelmet, ez úgysem az ő ügye.*
- Na, de figyelj. Lehet, hogy visszajöttem, de te is kijöttél, hogy megnézd hol vagyok. *Mondja csipkelődve, de viccesen, s reméli, hogy Erfalody érti a tréfát.*
- Szerintem haladjunk tovább. Itt hagyhatjuk a konfliktust is és kezdhetünk új lappal. Ez amúgy felszíni szövegnek minősül? *Kédezi jókedvűen. Reméli, hogy nem lesz több veszekedés.*
- Hogy ne veszekedjünk ahhoz egy út vezet, te nem dirigálsz, én akkor erre nem kezdek el kötekedni, és te így nem akarsz majd rámtámadni. Vagyis nem fog ez felmerülni benned? Mit szólsz?
- Tehát meg kell talánod. *Erre nem fordít most túl nagy figyelmet, ez úgysem az ő ügye.*
- Na, de figyelj. Lehet, hogy visszajöttem, de te is kijöttél, hogy megnézd hol vagyok. *Mondja csipkelődve, de viccesen, s reméli, hogy Erfalody érti a tréfát.*
- Szerintem haladjunk tovább. Itt hagyhatjuk a konfliktust is és kezdhetünk új lappal. Ez amúgy felszíni szövegnek minősül? *Kédezi jókedvűen. Reméli, hogy nem lesz több veszekedés.*
- Hogy ne veszekedjünk ahhoz egy út vezet, te nem dirigálsz, én akkor erre nem kezdek el kötekedni, és te így nem akarsz majd rámtámadni. Vagyis nem fog ez felmerülni benned? Mit szólsz?
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-19 15:33:24
Üzenet elküldve: 2014-03-19 15:33:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Már megint! Most komolyan, tényleg úgy néz ki mint aki épp ölni készül?
Nagyot sóhajtva rázza meg a fejét, égre emelve a tekintetét.* ~Mikor kezdi el végre használni az eszét?~
- Könyörgöm, gondolkozz már végre kicsit! Ha meg akartalak volna ölni, abban a pillanatban tettem volna meg, mikor a szájalásodnál legurultam az ágról! *Próbálja megértetni vele a helyzetet. Szívesen hozzátenné a kivételeket, hogy mikor halogatják a gyilkolást, de nem akar még egyel több indokot adni Assának amit a fejéhez vághat, hogy ezek szerint akkor ő biztos...
Meghallja, hogy a lány miért jött vissza, és mintha az elemébe tapostak volna. Van a lány szavaiban, és sokat tudó mosolya mögött igazság, és ez felettébb zavarja. Inkább nem fűz hozzá semmit.* ~Miért akarta megtudni, hogy kijövök-e utána? De ami még ennél is fontosabb, mi a fene rajzolódott ki a kobakjában, ami elhitette vele, hogy egy dobótőrrel akárcsak egy leheletnyi esélye is lehet két szablya ellen?~
- Muszáj megtalálnom, különben nem mehetek haza. Illetve...ez így nem teljesen igaz, akkor úgy fogalmazom, hogy Nagyon sok idővel nyújtanám el a szenvedésem itt fent. *Sóhajt fel korrigálva a mondatát. Természetesen olyan nincs, hogy egy nőstény addig ne mehessen haza amíg meg nem talál egy hímet, de ez is egy egyfajta küldetés. Ha azzal menne haza orgyilkos fejjel, hogy semmi információja, akkor az egy elég méretes kudarc lenne, amit nem engedhet meg magának.* ~Mikor akarom, hogy...? Most váltunk szét, és már vissza is jött, erre most meg avval példálózik, hogy hosszútávon nem bírnánk ki?~ *Hát van egy olyan érzése, hogy a lány száját össze kellene egy idő után varrni, míg neki a pengéit beleolvasztani a hüvelyükbe, és akkor talán mindketten nyugton tudnának maradni.*
- Ezt a kérdést, már helyettem is megválaszoltad, hiszen most itt vagy, és visszajöttél. Bár még mindig fogom a fejem az előző mutatványra. *Húzódik önelégült mosolyra a szája. Mint mikor a kisgyerekek sértődnek meg, majd pár percen belül már ott toporognak az anyjuknál. De ezt már végképp nem mondja ki hangosan, nehogy a túlérzékeny kis tündérke ezt a hasonlatot úgy fogja fel, hogy ismételten csak lenézi.*
- Az attól is függ, hogy ki mennyire képes elfogadni a másikat. Abban biztosíthatlak, hogy ha nem kezdesz megint olyan dolgokról szónokolni, amiről halvány lila dunsztod sincsen, akkor biztos nem eshet bántódásod. De hogy őszinte legyek, igen! Az elején nagyon viszketett a kezem, hogy kivonjam a szablyáim, aztán már inkább sötét módon de szórakoztató volt a helyzet. *Nem akar visszaemlékezni, felidézni a közelmúlt eseményeit. Csak magát idegesítené vele.*
*Már megint! Most komolyan, tényleg úgy néz ki mint aki épp ölni készül?
Nagyot sóhajtva rázza meg a fejét, égre emelve a tekintetét.* ~Mikor kezdi el végre használni az eszét?~
- Könyörgöm, gondolkozz már végre kicsit! Ha meg akartalak volna ölni, abban a pillanatban tettem volna meg, mikor a szájalásodnál legurultam az ágról! *Próbálja megértetni vele a helyzetet. Szívesen hozzátenné a kivételeket, hogy mikor halogatják a gyilkolást, de nem akar még egyel több indokot adni Assának amit a fejéhez vághat, hogy ezek szerint akkor ő biztos...
Meghallja, hogy a lány miért jött vissza, és mintha az elemébe tapostak volna. Van a lány szavaiban, és sokat tudó mosolya mögött igazság, és ez felettébb zavarja. Inkább nem fűz hozzá semmit.* ~Miért akarta megtudni, hogy kijövök-e utána? De ami még ennél is fontosabb, mi a fene rajzolódott ki a kobakjában, ami elhitette vele, hogy egy dobótőrrel akárcsak egy leheletnyi esélye is lehet két szablya ellen?~
- Muszáj megtalálnom, különben nem mehetek haza. Illetve...ez így nem teljesen igaz, akkor úgy fogalmazom, hogy Nagyon sok idővel nyújtanám el a szenvedésem itt fent. *Sóhajt fel korrigálva a mondatát. Természetesen olyan nincs, hogy egy nőstény addig ne mehessen haza amíg meg nem talál egy hímet, de ez is egy egyfajta küldetés. Ha azzal menne haza orgyilkos fejjel, hogy semmi információja, akkor az egy elég méretes kudarc lenne, amit nem engedhet meg magának.* ~Mikor akarom, hogy...? Most váltunk szét, és már vissza is jött, erre most meg avval példálózik, hogy hosszútávon nem bírnánk ki?~ *Hát van egy olyan érzése, hogy a lány száját össze kellene egy idő után varrni, míg neki a pengéit beleolvasztani a hüvelyükbe, és akkor talán mindketten nyugton tudnának maradni.*
- Ezt a kérdést, már helyettem is megválaszoltad, hiszen most itt vagy, és visszajöttél. Bár még mindig fogom a fejem az előző mutatványra. *Húzódik önelégült mosolyra a szája. Mint mikor a kisgyerekek sértődnek meg, majd pár percen belül már ott toporognak az anyjuknál. De ezt már végképp nem mondja ki hangosan, nehogy a túlérzékeny kis tündérke ezt a hasonlatot úgy fogja fel, hogy ismételten csak lenézi.*
- Az attól is függ, hogy ki mennyire képes elfogadni a másikat. Abban biztosíthatlak, hogy ha nem kezdesz megint olyan dolgokról szónokolni, amiről halvány lila dunsztod sincsen, akkor biztos nem eshet bántódásod. De hogy őszinte legyek, igen! Az elején nagyon viszketett a kezem, hogy kivonjam a szablyáim, aztán már inkább sötét módon de szórakoztató volt a helyzet. *Nem akar visszaemlékezni, felidézni a közelmúlt eseményeit. Csak magát idegesítené vele.*
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-19 14:18:16
Üzenet elküldve: 2014-03-19 14:18:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
- Nem akartalak bántani, csak megvédeni magam, ha te akarsz engem megölni. De tényleg! Mi legyen? Menjek el vagy elmész te? Esetleg meg akarsz ölni? Azért fordultam vissza, hogy megtudjam, ki jössz -e utánam. És kijöttél. *Szája mosolyra húzódik.*
- Te mit akarsz kezdeni? Meg akarod találni azt a férfit, aki miatt a felszínre kellett jönnöd? Vagy bérgyilkosi pályára akarsz lépni? Mikor akarod, hogy szétváljanak útjaink? Mert az látszik, hogy hosszútávon nem bírjuk ki egymás mellett...
- Nem akartalak bántani, csak megvédeni magam, ha te akarsz engem megölni. De tényleg! Mi legyen? Menjek el vagy elmész te? Esetleg meg akarsz ölni? Azért fordultam vissza, hogy megtudjam, ki jössz -e utánam. És kijöttél. *Szája mosolyra húzódik.*
- Te mit akarsz kezdeni? Meg akarod találni azt a férfit, aki miatt a felszínre kellett jönnöd? Vagy bérgyilkosi pályára akarsz lépni? Mikor akarod, hogy szétváljanak útjaink? Mert az látszik, hogy hosszútávon nem bírjuk ki egymás mellett...
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-19 14:13:12
Üzenet elküldve: 2014-03-19 14:13:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Wram immár ismerősként lép be a templom kapuján. Az a pap siet elé, aki màr koràbban is foglalkozott a tanításàval. Ezúttal sem beszél többet mind eddig, csak jelzi, hogy kövesse az ork. Persze a tudás àrànak megfizetését sem felejti el megemlíteni, mutatva az oltàrra. Wram oda is adja az adomànyt, hisz elhatàrozta, hogy végig megy a választott céljàhoz vezető úton. A mai nap is az alapvető képességek fejlesztésével, és a mágia elveinek megismerésével telik. Wram bàr szàraznak és unalmasnak tartja, igyekszik alaposan megjegyezni mindent, így a nap végére eléggé el is fàrad.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3853-3872