//Darel Corthyr Worf//
//Rigolhand Hemitar//
*Argus örül, hogy végre sikerült fényt gyújtani a harcos elméjében, végre megértette. Nem biztos benne, hogy teljesen, de nem volt hiábavaló a hosszú magyarázás.*
-Mivel vele itt nem küzdhetünk meg, mivel itt sincs. Ezért a szolgáival kell felvennünk a harcot. Akkor raboltak ki, amikor *elhallgat, hogy megtalálja a megfelelő szót.* egy fonalat követtem. Ezért van rád szükség, hiszen nem a becsületes népek közé kell majd leereszkednünk.
*Hallgatja Darel ötletét a vadászatról, s fontolóra is veszi.*
-Szörnyvadászok. Hm. Erős a gyanúm, hogy nem az ilyenfajta szörnyekre gondoltak, de megnézem magamnak. Szívesen harcolok a jó ügyért, és a pénz sem jön rosszul, már ha pénzt is kapunk érte. A gyermekőrzést már unom. Figyelni fogok, de ha hallasz valamit, akkor szólj nyugodtan. *mondja Darelnek.*
*A fiú naivsága megdöbbenti, nem titkolja, hogy mennyire felháborodik.*
-Hogy, mit akarsz? *áll fel, hogy a fiú fölé tudjon tornyosulni. Darel sem helyesli a fiú tervét, s ezt a maga egyszerű módján tudomására is hozza. Ettől egy kicsit lecsillapodik Argus, s visszaül a helyére.*
-Megtette. Levágta a fehér kecskét. Neki már nincs visszaút. *közli a tényeket, de elbizonytalanodik, hogy a fiú megértette.* Tudod, hogy mit jelent az, hogy levágta a fehér kecskét? *nem várja meg a választ.* Ember áldozatot, egy ártatlan lélek. Egy 11 éves kislányt ölt meg a születésnapján.
*Hosszú percekig csendben ül, s csak maga elé néz az asztalra. ~Lehet, hogy többet kellene mondanom. Túl naiv a fiú, de sajnos az ártatlansága, az, ami védelmet nyújt neki. Lehet, hogy hiba volt ezt mondanom neki, hiszen most összetörtem egy darabot az ártatlanságából.~ Felemeli a fejét, de a tekintete megakad a fiú medálján. Darel kérdése zökkenti vissza a valóságba. Képezze a fiút?*
-Harcra? *érdeklődve nézi a fiú arcát, de nem vár választ, csak gondolkozik.* Lani a húgom volt. *Adja válaszol a sok kérdésre.* Elérkeztünk a lényeghez. Három jelet ismertem fel a városban, ami az Ő kezére utal. Farkas vadászat. Egy halott utolsó levele. Macskák. Darel. *Néz a harcos szemébe.* Mennyi farkasra van szükség ahhoz, hogy veszélyt jelentsen egy ekkora városra? Rengetegre. Hirtelen tényleg ennyire elszaporodtak volna, egyik pillanatról a másikra? Nem hiszem. Azt jobban el tudom képzelni, hogy egy kóbor farkas megölt egy nemesi fiút, akinek az apja ezen feldühödött, és farkas vadászatot rendelt el. Tényleg kóbor farkas volt? Nem hiszem, de még utána kell járnom. Körülbelül egy hónapja kivégeztek egy utazó kereskedőt, amiért lemészárolta a vendéglátóit. A gyóntató pap kérte, hogy írja meg utolsó levelét, amelyet olvastam. Abban azt állítja, hogy valaki megkereste, egy üzlettel, amit elutasított. A következő, amire emlékszik, hogy véres késsel áll a halottak felett. Azt álmodta, hogy Orkok támadták meg, s ő egy késsel próbált harcolni ellenük. De nem aludt. A napokban macskák támadtak rám. Ő küldte őket, hogy megfélemlítsen. *Csendben ül, s a tekintetét az ifjú papnövendékre emeli. ~Most mi legyen. Tudnia kell harcolni, de előbb mást kell megtanítani neki. Ha megteszem, akkor Darel ki fog borulni rám, de meg kell tennem. Ha nem most, akkor négyszemközt, s ha úgy tudja meg Darel, akkor még nagyobbat fog bennem csalódni.~ Örlődik a saját gondolatai között, majd amikor elhatározásra jutott, akkor így szólal meg.*
-Darel, ezt most muszáj megtennem, hogy eltüntessem a kétséget, mivel a kétség, a vajákos kezére játszik. *végig a fiú zöld szemeibe néz, egy pillanatra sem fordítja el a fejét.* Te döntesz Hemitar. Ha segítesz nekünk, akkor örülünk, s támogatunk téged. Ha nem, akkor én kimegyek az ajtón, s egyedül vágok neki, de nélkületek csak a halálba megyek. Nem kérek meg más papot. Te vagy, az, aki kell. Tiéd a döntés. Segítesz, vagy hagysz a halálomba menni. *nem veszi a le a tekintetét a fiúról, amíg az nem válaszol.* Ha segítesz, akkor még ma velem jössz, s megtanítalak valamire, utána Darel fog harcra tanítani. Így kezdjük. *Ránéz a harcosra.* Ha biztos nyomot találtam, amire vadászhatunk, akkor szólok, s elindulunk. Így jó neked?