Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-23 21:26:19
Üzenet elküldve: 2013-10-23 21:26:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Allyn-t igen is nagyon zavarja az a különös érzés, ami hirtelen elfogta, mikor is a gnóm megfogta a kezét. S bár Thaira sose vallaná be, de ő is érezte ezt a furcsa valamit.*
~Nem, nem, nem éreztem semmit.. Hiába mondod nem volt semmi.. Csak az, hogy undorító volt.~
*Kiabál Thary mikor a lány megemlíti neki, hogy milyen furcsa érzése volt.*
~Mondjam, hogy nem tudsz hazudni, vagy tisztában vagy vele? Igazából ez csak egy pillanat volt, nem is ismerjük rendesen, csak hirtelen volt furcsa, hogy valaki kedves volt velünk.~
*Próbál ésszerű magyarázatot adni a történtekre, mire Thaira kicsit nyugodtabban szólal meg újra.*
~Igen biztos ez a magyarázat. Mondjuk te már voltál másokkal kedves.. De velünk tényleg nem voltak kedvesek sose..~
*Miután ezt tisztázták csak némán ülnek, s Allyn lapozgatja a könyvet, minden oldal után egyre lejebb csukja a szemeit. Majd miután megbeszélték a gnómmal, hogy felbaktathatnak a lépcsőn el is indulnak. Lassan haladnak lassabban, mint lefelé, de persze ez nem meglepő tekintve, hogy a sebek lassítják a járást. Mikor a férfi néha megtántorodik, Allyn hirtelen oda kapna, hogy megfogja, de néhány centivel a férfitől mindig megállítja a kezét.*
~Mit véded nem kisgyerek, hiszen látod!~
~Inkább essen a fejünkre?~
*Kérdezi kicsit goromba hangnemben Allyn.*
~Tud mit nem szóltam, még csak az kéne, hogy a fejünkre essen egy ekkora lény.~
*A lány kicsit nevet ezen a megjegyzésen, de próbál komolynak látszani, s csak követi Zrekil-t a lépcsőn. Ahogy felértek a gnóm egy padhoz megy és leül rá, biztos szusszan egy kicsit. Allyn mellé ül, s fejét forgatva nézi a templomot. Majd mikor a férfi megszólal megint kíváncsian néz rá.*
~Úgy, úgy menjün a falak közül nem akarok több időt ücsörögve tölteni, ha nem muszáj.~
*Jegszi meg Thary derűs hangon. S ezt a véleményt Allyn is osztja.*
~Bizony menjünk szívjunk egy kis friss levegőt.~
*Éppen megszólalna, s elmondaná, hogy mehetnek nyugodtan, mikor is Zrekil felajánlja, hogy maradhatnak. Ally arcán őszinte meglepettség lesz úrrá az első percben, majd kedves mosolyával néz a férfira. Persze tudja, hogy nem a legjobb ötlet egy sebesültnek sokat gyalogolni, de látja rajta, hogy ő sem szeret a négy fal közé bezárva lenni.*
- Ne, ne is mondj ilyeneket. A friss levegő segít. Ha más nem egy kis sétát tehetünk abból nem lesz baj, ha pedig rosszul leszel, vagy bajod lesz majd segítek. Csak reméljük, hogy Thary nem kerül vezetésre, ilyen esetben, mert akkor nagy bajod lesz, ő nem szeret segíteni..
*Itt kicsit elbizonytalanodik, de persze magához tér és úgy dönt, nem is gondol rá mi lenne akkor, ha belső hangjára hagyná a döntést, hogy mi legyen a férfival egy veszélyesebb helyzetben.*
*Allyn-t igen is nagyon zavarja az a különös érzés, ami hirtelen elfogta, mikor is a gnóm megfogta a kezét. S bár Thaira sose vallaná be, de ő is érezte ezt a furcsa valamit.*
~Nem, nem, nem éreztem semmit.. Hiába mondod nem volt semmi.. Csak az, hogy undorító volt.~
*Kiabál Thary mikor a lány megemlíti neki, hogy milyen furcsa érzése volt.*
~Mondjam, hogy nem tudsz hazudni, vagy tisztában vagy vele? Igazából ez csak egy pillanat volt, nem is ismerjük rendesen, csak hirtelen volt furcsa, hogy valaki kedves volt velünk.~
*Próbál ésszerű magyarázatot adni a történtekre, mire Thaira kicsit nyugodtabban szólal meg újra.*
~Igen biztos ez a magyarázat. Mondjuk te már voltál másokkal kedves.. De velünk tényleg nem voltak kedvesek sose..~
*Miután ezt tisztázták csak némán ülnek, s Allyn lapozgatja a könyvet, minden oldal után egyre lejebb csukja a szemeit. Majd miután megbeszélték a gnómmal, hogy felbaktathatnak a lépcsőn el is indulnak. Lassan haladnak lassabban, mint lefelé, de persze ez nem meglepő tekintve, hogy a sebek lassítják a járást. Mikor a férfi néha megtántorodik, Allyn hirtelen oda kapna, hogy megfogja, de néhány centivel a férfitől mindig megállítja a kezét.*
~Mit véded nem kisgyerek, hiszen látod!~
~Inkább essen a fejünkre?~
*Kérdezi kicsit goromba hangnemben Allyn.*
~Tud mit nem szóltam, még csak az kéne, hogy a fejünkre essen egy ekkora lény.~
*A lány kicsit nevet ezen a megjegyzésen, de próbál komolynak látszani, s csak követi Zrekil-t a lépcsőn. Ahogy felértek a gnóm egy padhoz megy és leül rá, biztos szusszan egy kicsit. Allyn mellé ül, s fejét forgatva nézi a templomot. Majd mikor a férfi megszólal megint kíváncsian néz rá.*
~Úgy, úgy menjün a falak közül nem akarok több időt ücsörögve tölteni, ha nem muszáj.~
*Jegszi meg Thary derűs hangon. S ezt a véleményt Allyn is osztja.*
~Bizony menjünk szívjunk egy kis friss levegőt.~
*Éppen megszólalna, s elmondaná, hogy mehetnek nyugodtan, mikor is Zrekil felajánlja, hogy maradhatnak. Ally arcán őszinte meglepettség lesz úrrá az első percben, majd kedves mosolyával néz a férfira. Persze tudja, hogy nem a legjobb ötlet egy sebesültnek sokat gyalogolni, de látja rajta, hogy ő sem szeret a négy fal közé bezárva lenni.*
- Ne, ne is mondj ilyeneket. A friss levegő segít. Ha más nem egy kis sétát tehetünk abból nem lesz baj, ha pedig rosszul leszel, vagy bajod lesz majd segítek. Csak reméljük, hogy Thary nem kerül vezetésre, ilyen esetben, mert akkor nagy bajod lesz, ő nem szeret segíteni..
*Itt kicsit elbizonytalanodik, de persze magához tér és úgy dönt, nem is gondol rá mi lenne akkor, ha belső hangjára hagyná a döntést, hogy mi legyen a férfival egy veszélyesebb helyzetben.*
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-23 20:12:47
Üzenet elküldve: 2013-10-23 20:12:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Zrekil hirtelen maga sem tudja, hogy mi is a tények állása jelenleg. Nem tisztázott előtte az sem, hogy most tulajdonképpen mit érez Allyn iránt, vagy hogy egyáltalán érez-e valamit. Eddig nem nagyon volt ideje ezen gondolkodni, meg ilyesmiken ő egyáltalán nem is szokott gondolkodni, így most sem szentel nagyobb figyelmet a kérdésnek. Csak elbizonytalanítaná magát, meg hát.. majd úgyis elválik, hogy mi fog történni. Elvégre még egy napja sem ismerik egymást, ilyenekkel kár lenne felhozakodni. Meg nincs is ő hozzászokva ezekhez a dolgokhoz, így egyszerűbb, és talán fájdalommentesebb a tekercsbe való beletemetkezés. Miután végzett vele, és Allyn (és Thaira) is úgy ítéli meg, úgy végül is felbaktat a lépcsőn, habár ez azért valamivel nehezebbnek bizonyul, mint lefelé volt az út. Kicsit még azért nehezére esik a járás, habár már lényegesen ritkábban tántorodik meg, mint eddig. Felérve kicsit meg kell szusszanjon egy padon, ha Allyn is utolérte (ami nem lehetett nehéz, hiszen a gnóm elég lassan képes csak haladni), akkor megkérdezi:*
- Hát most hogyan tovább? Én úgy vélem, a templomban üldögélés nem olyan jó ötlet, mint amilyennek tűnt, és ahogy elnéztem, van egy varázslat, amit nem is lehet ilyen helyen használni. Talán... azt a tisztáson kéne gyakorolni *jegyzi meg. Egyértelműen látszik, hogy csak ki akar szabadulni a négy fal fogságából, és eltölteni egy kis időt a friss levegőn, a tisztáson, vagy akárhol. Sosem volt a bezártság híve, a faluban is mindig a szántókon szeretett dolgozni, ahol volt bőven hely, tudott egyet sétálni, ha akart, ő dönthette el, hogy a napon szeretne feküdni, vagy inkább be akar vonulni az egyik bokor árnyékába, amikor éppen nem kapál... Azt szerette, viszont a templom rövid úton egyhangúvá vált számára, hiába egy építészeti remekmű, és hiába folyik itt mágiaoktatás, neki szüksége van a természetre is. Illetve még csak nem is hazudott, tényleg van egy varázslata, ami nagy helyet igényel, és úgy érzi, erre a tisztás pont megfelelő hely lehet.*
- Persze maradhatunk is, ha inkább ahhoz van kedved, lehet nem is annyira jó ötlet a séta... *végül már maga sem tudja pontosan, jó ötlet-e elhagyni a templomot. Viszont tény, hogy idebent azt a varázslatot képtelen lesz megidézni.*
- Hát most hogyan tovább? Én úgy vélem, a templomban üldögélés nem olyan jó ötlet, mint amilyennek tűnt, és ahogy elnéztem, van egy varázslat, amit nem is lehet ilyen helyen használni. Talán... azt a tisztáson kéne gyakorolni *jegyzi meg. Egyértelműen látszik, hogy csak ki akar szabadulni a négy fal fogságából, és eltölteni egy kis időt a friss levegőn, a tisztáson, vagy akárhol. Sosem volt a bezártság híve, a faluban is mindig a szántókon szeretett dolgozni, ahol volt bőven hely, tudott egyet sétálni, ha akart, ő dönthette el, hogy a napon szeretne feküdni, vagy inkább be akar vonulni az egyik bokor árnyékába, amikor éppen nem kapál... Azt szerette, viszont a templom rövid úton egyhangúvá vált számára, hiába egy építészeti remekmű, és hiába folyik itt mágiaoktatás, neki szüksége van a természetre is. Illetve még csak nem is hazudott, tényleg van egy varázslata, ami nagy helyet igényel, és úgy érzi, erre a tisztás pont megfelelő hely lehet.*
- Persze maradhatunk is, ha inkább ahhoz van kedved, lehet nem is annyira jó ötlet a séta... *végül már maga sem tudja pontosan, jó ötlet-e elhagyni a templomot. Viszont tény, hogy idebent azt a varázslatot képtelen lesz megidézni.*
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-23 18:02:28
Üzenet elküldve: 2013-10-23 18:02:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Maron élet és halál között lebeg. Rengeteg vért vesztett. Talán már meg sem lehet menteni. Amióta összeesett a kertben, a külvilág számára szinte teljesen megszűnt, néha eljut az agyáig egy-két hang, de ezenkívül csak a gyengeséget érzi, ami átjárja tagjait.*
*A férfinak rendkívül nagy szerencséje volt. Pár pillanattal azután, hogy eszméletét vesztette, egy ifjú pap jött ki a templomból, aki épp a piactérre indult. Amint meglátta a vérző alakot, segítségért kiáltott. Három idősebb férfi sietett a segítségére és ők négyen cipelték be óvatosan Maront a templom mélyébe. Bevitték egy szobába, lefektették egy ágyra és rögtön nekiálltak, hogy rendbe hozzák. Egyikük óvatosan leöntötte egy fiola tartalmát Maron torkán, míg a többiek a sebeivel foglalkoztak. Kimosták őket, összevarrták a mély vágást a mellkasán és a felkarján, bekenték egy fura illatú kenőccsel mindkét vágást, végül friss kötéseket tettek rá. Azóta egy pap folyamatosan vele van és figyeli, hogy minden rendben van-e a harcossal.*
*Három nap telt el azóta, hogy Maront a templomba vitték. A sebei szerencsére nem fertőződtek el, a papok gyógyszerei is megtették a hatásukat. Maron szépen lassan kezdi visszanyerni az erejét. Mikor felébredt, először nem értette, hol is van és hogy került ide, de elmondták neki mi történt pontosan. Már képes mozgatni mindkét karját és sétálni is tud anélkül, hogy az ájulástól kellene félnie. Most is épp a padok között járkál, hogy ezzel is segítsen a testének minél hamarabb visszaszokni a mozgáshoz. "Holnap reggel elmegyek." Dönti el magában. "Nem ücsöröghetek egy helyben tovább, valami fizető munkát kell találnom, mert elfogy minden pénzem, amit megtakarítottam." Tesz még néhány kört a padok között, majd visszatér a számára fenntartott kis szobába és álomra hajtja a fejét.*
*A férfinak rendkívül nagy szerencséje volt. Pár pillanattal azután, hogy eszméletét vesztette, egy ifjú pap jött ki a templomból, aki épp a piactérre indult. Amint meglátta a vérző alakot, segítségért kiáltott. Három idősebb férfi sietett a segítségére és ők négyen cipelték be óvatosan Maront a templom mélyébe. Bevitték egy szobába, lefektették egy ágyra és rögtön nekiálltak, hogy rendbe hozzák. Egyikük óvatosan leöntötte egy fiola tartalmát Maron torkán, míg a többiek a sebeivel foglalkoztak. Kimosták őket, összevarrták a mély vágást a mellkasán és a felkarján, bekenték egy fura illatú kenőccsel mindkét vágást, végül friss kötéseket tettek rá. Azóta egy pap folyamatosan vele van és figyeli, hogy minden rendben van-e a harcossal.*
*Három nap telt el azóta, hogy Maront a templomba vitték. A sebei szerencsére nem fertőződtek el, a papok gyógyszerei is megtették a hatásukat. Maron szépen lassan kezdi visszanyerni az erejét. Mikor felébredt, először nem értette, hol is van és hogy került ide, de elmondták neki mi történt pontosan. Már képes mozgatni mindkét karját és sétálni is tud anélkül, hogy az ájulástól kellene félnie. Most is épp a padok között járkál, hogy ezzel is segítsen a testének minél hamarabb visszaszokni a mozgáshoz. "Holnap reggel elmegyek." Dönti el magában. "Nem ücsöröghetek egy helyben tovább, valami fizető munkát kell találnom, mert elfogy minden pénzem, amit megtakarítottam." Tesz még néhány kört a padok között, majd visszatér a számára fenntartott kis szobába és álomra hajtja a fejét.*
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-23 15:37:29
Üzenet elküldve: 2013-10-23 15:37:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// A múlt árnyai //
* A templomig vezető utat futva teszik meg. Nolie épp csak az utolsó pár méternél lassít, ám így is majdnem sikerül felnyársalnia magát Mordach karjára erősített karmokra. Az épületbe lépve a falnak dől, hogy kissé kifújja magát. A futás sosem volt az erőssége, talán csak az adrenalin miatt tudott a törpe nyomában maradni, ám most..
Szemeit becsukja, egyik fülével szíve hangos dobogását, másikkal a két férfi beszélgetését hallgatja. Neki nincs ötlete, így a következő lépést a többiekre bízza. Mordach több dologgal is előáll, már csak dönteniük kell.
Ő személy szerint inkább a temetőben húzódna meg, mivel a kikötő igen messze van és nem valószínű, hogy végig tartani tudná a tempót.
Ám nem szól. Ha megkérdezik, akkor elmondja a véleményét, de addig inkább csöndben van, nehogy valami hülyeség csússzon ki a száján. Mordach hangját halva felnyitja a szemét és kissé zavartan tekint a vörös lélektükrökbe.*
- Persze, jól vagyok.
* Válaszolja, és reméli, hogy hangja nem remegett meg. Ugyanis egyáltalán nincs jól. Sebesülést nem szerzett, de az elmúlt egy-két óra eseményei megviselték. Fél, nagyon fél. Hisz ismeri a szüleit.. Ha ők valamit meg akarnak szerezni azt megszerzik, ha törik, ha szakad.*
* A templomig vezető utat futva teszik meg. Nolie épp csak az utolsó pár méternél lassít, ám így is majdnem sikerül felnyársalnia magát Mordach karjára erősített karmokra. Az épületbe lépve a falnak dől, hogy kissé kifújja magát. A futás sosem volt az erőssége, talán csak az adrenalin miatt tudott a törpe nyomában maradni, ám most..
Szemeit becsukja, egyik fülével szíve hangos dobogását, másikkal a két férfi beszélgetését hallgatja. Neki nincs ötlete, így a következő lépést a többiekre bízza. Mordach több dologgal is előáll, már csak dönteniük kell.
Ő személy szerint inkább a temetőben húzódna meg, mivel a kikötő igen messze van és nem valószínű, hogy végig tartani tudná a tempót.
Ám nem szól. Ha megkérdezik, akkor elmondja a véleményét, de addig inkább csöndben van, nehogy valami hülyeség csússzon ki a száján. Mordach hangját halva felnyitja a szemét és kissé zavartan tekint a vörös lélektükrökbe.*
- Persze, jól vagyok.
* Válaszolja, és reméli, hogy hangja nem remegett meg. Ugyanis egyáltalán nincs jól. Sebesülést nem szerzett, de az elmúlt egy-két óra eseményei megviselték. Fél, nagyon fél. Hisz ismeri a szüleit.. Ha ők valamit meg akarnak szerezni azt megszerzik, ha törik, ha szakad.*
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-23 12:07:45
Üzenet elküldve: 2013-10-23 12:07:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// A múlt árnyai //
*Ahogy Mordach halad az oltár felé, léptei is egyre lassulnak, ám a várt pillanat csak hosszú percek múltán következik be, ugyanis könnyed mozdulatokkal még az oldalán pihengető hosszúkardot és a vállától a kezéig húzódó páncélozott karmokat is lehelyezi szépen az egyik padra. E procedúra után lépked csupán az oltár elé, s helyezi le térdeit a hűvös kőre, miközben tenyereit összeérintve hunyja le szemeit, s kezd motyogni. Természetesen azt gondolhatnák, hogy valami imát mormol, azonban a Vörös hitetlen volta miatt nem ismer egy dicsőítő, megalázkodó, szánalmas imát sem, ezért hát az egyik varázsigét mondogatja csak halkan, épp úgy, hogy az őrök ne értsenek belőle semmit, de hallják, hogy beszél.
Igazából még jól is esik neki a csend, a nyugalom, hiszen bármennyire is éles helyzetbe keveredtek, s bármennyire kezeli jól a helyzetet a férfi, mégis egy bizonyos izgalom olykor úrrá lesz rajta. Ezért is nyílik most rá lehetőség, hogy elgondolkodjon a történteken, s hogy az elméjét helyre rakja, s tisztábban tudjon gondolkodni.
Az a fél óra így számára nagyon hamar telik le, függetlenül attól, hogy a vége felé már hallja az őrök türelmetlen topogását és sustorgását - csak hogy tetézze kicsit a helyzetet Mordach, kicsit megmozdul, mintha végzett volna, azonban váratlanul visszahelyezkedik iménti pozíciójába. Órákig tudná húzni az őrök idegeit, az már biztos! Azonban "sajnos" erre nem nyílik lehetősége, hiszen úgy látszik, Roeték sikerrel jártak, ugyanis megérkezett a felmentő levél. Mordachnak se kell több, azonnal felpattan, s a távozó őrök felé felemeli bal kezének középső ujját, miközben egy gúnyos mosolyt villant. Ezután Amos Thenior felé is biccent egyet, majd gyorsan felcsatolja karmait és hosszúkardját, hogy aztán meginduljon a gazdagnegyed felé a kis társaság után. Mikor épp akarna már rohanni kifelé, majdnem beleütközik az érkező csapatba! Szemei el is kerekednek egy pillanatra, azonban hamar tudatosul benne, hogy sikerrel jártak, sőt, még meg is tudtak szökni. Bár érezhető módon nem ment zökkenőmentesen a dolog, s minden bizonnyal a történet itt még kevésbé sem ér véget! A felé intézett kérdés hallatán megvakarja állát, ám az egyedüli - már megszokott - lehetőség jut eszébe: a menekülés.*
- Még ha erősek és furfangosak is vagyunk, a képviselő biztosan olyan sereggel fog jönni, amit nem fogunk tudni szétverni. Nekem pedig van egy olyan érzésem, hogy lényegtelen, hogy nálunk van-e a nyaklánc, avagy sem, akkor sem engednének csak úgy el. Főleg nem téged. *pillant Nolie felé* Így hát azt javaslom, induljunk el valamerre, de most! A városban nem maradhatunk, szerintem itt fel fognak dúlni mindent, hogy ránk akadjanak. Bár talán ha a temetőbe rejtőznénk el valamelyik kriptában.. Ott azért nem hiszem, hogy keresnének, főleg mert sejthetik, hogy inkább távolabb akarunk tőlük kerülni, mint hogy egy köpésre legyünk tőlük. *biccent az ajtóból is látott temető felé* A másik lehetőség szerintem a kikötő.. Ha most elindulunk arra, akkor nagy előnyt nyerhetünk, hiszen mire rájönnek, hogy arra is mehettünk és ott is kéne keresni, akkor már rég árkon-bokron túl leszünk. Meghúzhatnánk magunkat az egyik fogadóban, avagy hajóra pattanhatnánk.. Addig ha vissza akarjuk szerezni a nyakláncot, menekülés közben gondolkodhatunk rajta. *hadarja el* Nos, mi legyen? *pillant Roet felé, majd Noliera szegeződik a tekintete, aki mellé oda is lép* Te jól vagy? Nem esett bajod? *mondja aggódó hanggal, miközben megérinti a hölgy vállát*
*Ahogy Mordach halad az oltár felé, léptei is egyre lassulnak, ám a várt pillanat csak hosszú percek múltán következik be, ugyanis könnyed mozdulatokkal még az oldalán pihengető hosszúkardot és a vállától a kezéig húzódó páncélozott karmokat is lehelyezi szépen az egyik padra. E procedúra után lépked csupán az oltár elé, s helyezi le térdeit a hűvös kőre, miközben tenyereit összeérintve hunyja le szemeit, s kezd motyogni. Természetesen azt gondolhatnák, hogy valami imát mormol, azonban a Vörös hitetlen volta miatt nem ismer egy dicsőítő, megalázkodó, szánalmas imát sem, ezért hát az egyik varázsigét mondogatja csak halkan, épp úgy, hogy az őrök ne értsenek belőle semmit, de hallják, hogy beszél.
Igazából még jól is esik neki a csend, a nyugalom, hiszen bármennyire is éles helyzetbe keveredtek, s bármennyire kezeli jól a helyzetet a férfi, mégis egy bizonyos izgalom olykor úrrá lesz rajta. Ezért is nyílik most rá lehetőség, hogy elgondolkodjon a történteken, s hogy az elméjét helyre rakja, s tisztábban tudjon gondolkodni.
Az a fél óra így számára nagyon hamar telik le, függetlenül attól, hogy a vége felé már hallja az őrök türelmetlen topogását és sustorgását - csak hogy tetézze kicsit a helyzetet Mordach, kicsit megmozdul, mintha végzett volna, azonban váratlanul visszahelyezkedik iménti pozíciójába. Órákig tudná húzni az őrök idegeit, az már biztos! Azonban "sajnos" erre nem nyílik lehetősége, hiszen úgy látszik, Roeték sikerrel jártak, ugyanis megérkezett a felmentő levél. Mordachnak se kell több, azonnal felpattan, s a távozó őrök felé felemeli bal kezének középső ujját, miközben egy gúnyos mosolyt villant. Ezután Amos Thenior felé is biccent egyet, majd gyorsan felcsatolja karmait és hosszúkardját, hogy aztán meginduljon a gazdagnegyed felé a kis társaság után. Mikor épp akarna már rohanni kifelé, majdnem beleütközik az érkező csapatba! Szemei el is kerekednek egy pillanatra, azonban hamar tudatosul benne, hogy sikerrel jártak, sőt, még meg is tudtak szökni. Bár érezhető módon nem ment zökkenőmentesen a dolog, s minden bizonnyal a történet itt még kevésbé sem ér véget! A felé intézett kérdés hallatán megvakarja állát, ám az egyedüli - már megszokott - lehetőség jut eszébe: a menekülés.*
- Még ha erősek és furfangosak is vagyunk, a képviselő biztosan olyan sereggel fog jönni, amit nem fogunk tudni szétverni. Nekem pedig van egy olyan érzésem, hogy lényegtelen, hogy nálunk van-e a nyaklánc, avagy sem, akkor sem engednének csak úgy el. Főleg nem téged. *pillant Nolie felé* Így hát azt javaslom, induljunk el valamerre, de most! A városban nem maradhatunk, szerintem itt fel fognak dúlni mindent, hogy ránk akadjanak. Bár talán ha a temetőbe rejtőznénk el valamelyik kriptában.. Ott azért nem hiszem, hogy keresnének, főleg mert sejthetik, hogy inkább távolabb akarunk tőlük kerülni, mint hogy egy köpésre legyünk tőlük. *biccent az ajtóból is látott temető felé* A másik lehetőség szerintem a kikötő.. Ha most elindulunk arra, akkor nagy előnyt nyerhetünk, hiszen mire rájönnek, hogy arra is mehettünk és ott is kéne keresni, akkor már rég árkon-bokron túl leszünk. Meghúzhatnánk magunkat az egyik fogadóban, avagy hajóra pattanhatnánk.. Addig ha vissza akarjuk szerezni a nyakláncot, menekülés közben gondolkodhatunk rajta. *hadarja el* Nos, mi legyen? *pillant Roet felé, majd Noliera szegeződik a tekintete, aki mellé oda is lép* Te jól vagy? Nem esett bajod? *mondja aggódó hanggal, miközben megérinti a hölgy vállát*
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-23 11:16:43
Üzenet elküldve: 2013-10-23 11:16:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt árnyai//
*Az őrség egyre türelmetlenebb lesz, viszont mivel Mordach töretlenül 'imádkozik', és mivel Amos Thenior és még néhány pap állandóan a közelben van, egyelőre nem merik lépésre elszánni magukat, hiszen tisztában vannak vele, hogy a főpapnak is legalább olyan hatalma van a városban, mint a városőrség kapitányának (ha nem nagyobb). Így türelmesen várnak nagyjából fél órán keresztül, míg egyszer csak egy küldönc érkezik meg, és átnyújt egy levelet a katonáknak. Amazok gyorsan átolvassák, majd morogva felállnak és odaszólnak a főpapnak:*
- A körözés innentől nincs érvényben, tehát imádkozhat, ameddig akar *azzal bosszúsan kisétálnak. Nagyjából öt perc telik el, mikor hirtelen beállít Roet, a két hölgy, és a két ork. Eléggé ki vannak fulladva, de a törpe még így is megragadja az alkalmat, hogy a lihegés közben elmondja Mordachnak, mi történt:*
- Beszéltünk a képviselővel... *a 'beszéltünk' szót kicsit élesen mondja, érzékeltetve, hogy nem csak beszéd történt, hanem jó pár pofon is elcsattant, mire sikerült meggyőzniük a férfit* És azt ígértük neki, hogy egy óra múlva itt átadjuk neki a nyakláncot. Már csak annyi a baj, hogy a nyaklánc sajnos nincs nálunk, most éppen valami kereskedő karmaiban lehet, ki tudja, hogy hol! És nagyjából húsz percen belül itt lesz a fickó gondolom egy kisebb sereggel a háta mögött. Szóval szerinted mit tudunk ezzel kezdeni?
*A törpe ezt a kérdést nem csak csak Mordachnak címzi, hanem Nolienak is, hiszen egyelőre neki nincs semmi ötlete. Az orkokra pedig stratégiák kiötlése terén még kevésbé lehet számítani. Seredlin sem adja jelét, hogy akadna valami trükk a tarsolyában, így most minden szem Mordachra figyel.*
*Az őrség egyre türelmetlenebb lesz, viszont mivel Mordach töretlenül 'imádkozik', és mivel Amos Thenior és még néhány pap állandóan a közelben van, egyelőre nem merik lépésre elszánni magukat, hiszen tisztában vannak vele, hogy a főpapnak is legalább olyan hatalma van a városban, mint a városőrség kapitányának (ha nem nagyobb). Így türelmesen várnak nagyjából fél órán keresztül, míg egyszer csak egy küldönc érkezik meg, és átnyújt egy levelet a katonáknak. Amazok gyorsan átolvassák, majd morogva felállnak és odaszólnak a főpapnak:*
- A körözés innentől nincs érvényben, tehát imádkozhat, ameddig akar *azzal bosszúsan kisétálnak. Nagyjából öt perc telik el, mikor hirtelen beállít Roet, a két hölgy, és a két ork. Eléggé ki vannak fulladva, de a törpe még így is megragadja az alkalmat, hogy a lihegés közben elmondja Mordachnak, mi történt:*
- Beszéltünk a képviselővel... *a 'beszéltünk' szót kicsit élesen mondja, érzékeltetve, hogy nem csak beszéd történt, hanem jó pár pofon is elcsattant, mire sikerült meggyőzniük a férfit* És azt ígértük neki, hogy egy óra múlva itt átadjuk neki a nyakláncot. Már csak annyi a baj, hogy a nyaklánc sajnos nincs nálunk, most éppen valami kereskedő karmaiban lehet, ki tudja, hogy hol! És nagyjából húsz percen belül itt lesz a fickó gondolom egy kisebb sereggel a háta mögött. Szóval szerinted mit tudunk ezzel kezdeni?
*A törpe ezt a kérdést nem csak csak Mordachnak címzi, hanem Nolienak is, hiszen egyelőre neki nincs semmi ötlete. Az orkokra pedig stratégiák kiötlése terén még kevésbé lehet számítani. Seredlin sem adja jelét, hogy akadna valami trükk a tarsolyában, így most minden szem Mordachra figyel.*
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-23 10:05:49
Üzenet elküldve: 2013-10-23 10:05:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Mikor megjegyzi, hogy csak magunkat kell túlszárnyalni, a gnóm egy ideig csak értetlenül bámul.*
~Lassú a felfogása! Egy teljesen érthető dolgot mondtál és bámul, mint egy teljesen agy nélkül élő teremtmény!~
*Szólal meg Thary, s hiába sértő amit mondott, Allyn így is kuncog egy jót magában, ezen a megjegyzésen.*
~Lehet, hogy lassú a felfogása, de lehet, hogy csak nem érti úgy a dolgokat, ahogy te meg én. Hiszen te is tudod, hogy mi mindent fordítva, meg a többiekhez képest rosszul látunk.~
*Most, hogy nincs mást csinálni így beszélgetésbe kezd belső hangjával, talán ha majd a gnóm újra megszólal figyelni fog rá.*
~Hangsúlyozzuk, hogy a többiekhez képest! Mi ingen is normálisak vagyunk.. Már amelyikünk..~
~Thaira! Senki sem ostoba, de vannak akik máshogy gondolkodnak, kicsit visszafoghatnád az önimádásodat.~
*Belső hangja erre igen csak megsértődött és nem szól egy szót se.. Egy ideig, hiszen, ahogy valami érdekes dolog kerül szóba, sose tudja megállni, hogy ne fűzzön hozzá semmit. Allyn kicsit elkezdte forgatni a tekintetét, végig méri az ódon falakat. Majd hirtelen megszólal mellette a férfi. A mondatai végére elmosolyodik.*
- Akkor nincs minden veszve.. Csak ismerni fogok egy mágust.. Hmm.. Érdekes lesz, nem fogja nekem senki sem elhinni.. Mondjuk nekem szinte sose hisz senki..
*Kicsit elgondolkodik, tényleg ritkán hisznek neki. Bár ezen nincs mit csodálni, hiszen ha Thary uralkodik, akkor simán megakadás nélkül képes hazudni, ha meg ő uralkodik, akkor meg nem mer rendesen beszélni úgyhogy nem szól senkihez, hacsak nem olyan különlegees az eset, mint ami Zrekil-el volt.*
~Csodálkozol, nem vagy valami megbízható kinézetű.~
~Hahaha nagyon vicces hisztis királynő! Akkor te se lehetnél jó kereskedő, ha nem LÁTSZANÁL megbízhatónak.~
*A belső hang elhallgat, így hogy jobban belegondol Allyn-nak igaza van. Visszafelé sült el a vicce és ez nem tetszik neki. Viszont figyelmüket újra a férfi köti le, s Allyn bíztatja kicsit, mire az mosolyogva szólal meg, s a batyut a hátára kapja. Következő kérdésére a lány csillogó szemekkel válaszol.*
- Természetesen, menjünk! Régen jártam már könyvtárban, de akkor is csak annyira, hogy Thary egy nagy doboz gyertyát vitt oda.
*Erre a belső hang felnevet, még jól emlélszik arra a napra, nem is csoda hiszen akkor kísérte el először apját egy kereskedő útján és akkor bírta legtovább elnyomni Allyn félős énjét. Mivel a férfi megindul mellette ő is követi, két ajtó van a templomban, ami nem a szabadba vezet, ezt már kora reggeli sétája során megfigyelte, a gnóm egy ideig hezitál, hogy merre menjenek, mire Thary elkezd nevetni.*
~Ugye nem kiszámolóst játszik az ajtókkal?! "Jobbra, balra.. Kettőt, hármat.. Sárga csikót, gazdag házat.. Hova mész, ide mész.. Jobbról balra.. ide érsz.." Hmm nekem balra jött ki!~
*S tovább nevet, viszont most Allyn is vele kuncog.*
~Nekem meg jobbra.~
*Jegyzi meg, mint egy kis plusz nevetni való ként. Majd inkább követi a férfit, aki felnyitja az egyik ajtót. Allyn első pillanatban befogja az orrát.*
~Nem tudtam, hogy a templomban van borospince, ilyen szagot.~
~Még hogy borospince. Jól vagy te, ez a könyvtár lesz.~
*Neveti Allyn, végre egyszer valamit, konkrétan jobban tud, mint Thaira.*
~Akkor is büdös!~
*Erősködik belső hangja, de Allyn most megint Zrekil-re figyel.*
- Szerintem is.. Viszont szerintem, arra nem vagy kíváncsi, hogy Thary minek gondolta..
*Azzal egy elkeseredett mosolyt húz az arcára, majd követi a férfit lefelé a lépcsőn.*
*Mikor megjegyzi, hogy csak magunkat kell túlszárnyalni, a gnóm egy ideig csak értetlenül bámul.*
~Lassú a felfogása! Egy teljesen érthető dolgot mondtál és bámul, mint egy teljesen agy nélkül élő teremtmény!~
*Szólal meg Thary, s hiába sértő amit mondott, Allyn így is kuncog egy jót magában, ezen a megjegyzésen.*
~Lehet, hogy lassú a felfogása, de lehet, hogy csak nem érti úgy a dolgokat, ahogy te meg én. Hiszen te is tudod, hogy mi mindent fordítva, meg a többiekhez képest rosszul látunk.~
*Most, hogy nincs mást csinálni így beszélgetésbe kezd belső hangjával, talán ha majd a gnóm újra megszólal figyelni fog rá.*
~Hangsúlyozzuk, hogy a többiekhez képest! Mi ingen is normálisak vagyunk.. Már amelyikünk..~
~Thaira! Senki sem ostoba, de vannak akik máshogy gondolkodnak, kicsit visszafoghatnád az önimádásodat.~
*Belső hangja erre igen csak megsértődött és nem szól egy szót se.. Egy ideig, hiszen, ahogy valami érdekes dolog kerül szóba, sose tudja megállni, hogy ne fűzzön hozzá semmit. Allyn kicsit elkezdte forgatni a tekintetét, végig méri az ódon falakat. Majd hirtelen megszólal mellette a férfi. A mondatai végére elmosolyodik.*
- Akkor nincs minden veszve.. Csak ismerni fogok egy mágust.. Hmm.. Érdekes lesz, nem fogja nekem senki sem elhinni.. Mondjuk nekem szinte sose hisz senki..
*Kicsit elgondolkodik, tényleg ritkán hisznek neki. Bár ezen nincs mit csodálni, hiszen ha Thary uralkodik, akkor simán megakadás nélkül képes hazudni, ha meg ő uralkodik, akkor meg nem mer rendesen beszélni úgyhogy nem szól senkihez, hacsak nem olyan különlegees az eset, mint ami Zrekil-el volt.*
~Csodálkozol, nem vagy valami megbízható kinézetű.~
~Hahaha nagyon vicces hisztis királynő! Akkor te se lehetnél jó kereskedő, ha nem LÁTSZANÁL megbízhatónak.~
*A belső hang elhallgat, így hogy jobban belegondol Allyn-nak igaza van. Visszafelé sült el a vicce és ez nem tetszik neki. Viszont figyelmüket újra a férfi köti le, s Allyn bíztatja kicsit, mire az mosolyogva szólal meg, s a batyut a hátára kapja. Következő kérdésére a lány csillogó szemekkel válaszol.*
- Természetesen, menjünk! Régen jártam már könyvtárban, de akkor is csak annyira, hogy Thary egy nagy doboz gyertyát vitt oda.
*Erre a belső hang felnevet, még jól emlélszik arra a napra, nem is csoda hiszen akkor kísérte el először apját egy kereskedő útján és akkor bírta legtovább elnyomni Allyn félős énjét. Mivel a férfi megindul mellette ő is követi, két ajtó van a templomban, ami nem a szabadba vezet, ezt már kora reggeli sétája során megfigyelte, a gnóm egy ideig hezitál, hogy merre menjenek, mire Thary elkezd nevetni.*
~Ugye nem kiszámolóst játszik az ajtókkal?! "Jobbra, balra.. Kettőt, hármat.. Sárga csikót, gazdag házat.. Hova mész, ide mész.. Jobbról balra.. ide érsz.." Hmm nekem balra jött ki!~
*S tovább nevet, viszont most Allyn is vele kuncog.*
~Nekem meg jobbra.~
*Jegyzi meg, mint egy kis plusz nevetni való ként. Majd inkább követi a férfit, aki felnyitja az egyik ajtót. Allyn első pillanatban befogja az orrát.*
~Nem tudtam, hogy a templomban van borospince, ilyen szagot.~
~Még hogy borospince. Jól vagy te, ez a könyvtár lesz.~
*Neveti Allyn, végre egyszer valamit, konkrétan jobban tud, mint Thaira.*
~Akkor is büdös!~
*Erősködik belső hangja, de Allyn most megint Zrekil-re figyel.*
- Szerintem is.. Viszont szerintem, arra nem vagy kíváncsi, hogy Thary minek gondolta..
*Azzal egy elkeseredett mosolyt húz az arcára, majd követi a férfit lefelé a lépcsőn.*
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-23 09:24:45
Üzenet elküldve: 2013-10-23 09:24:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*A gnóm egy darabig értetlenül bámul, majd végre megérti mit akar (akarnak) mondani neki. Hogy nem az ősöket, hanem magát... Persze, ez is egyfajta hozzáállás, viszont Zrekil számára inkább bír nagy jelentőséggel, hogy Napmágus váljék belőle, és rá is tucatnyi emberöltőn át emlékezzenek. Ő nem az akarja, hogy halála után a család ruházza fel különleges adottságokkal, hanem mindent a valóságnak hűen meséljenek el, és írjanak le. Majd a következő szavakra óhatatlanul is elmosolyodik, majd megjegyzi:*
- Hát előbb-utóbb mágus leszek, igazi, elvégre azért jöttem ide. Nem állítom, hogy könnyű lesz, mert hát nem hiába tartják a Napmágiát olyan nehéznek, viszont időm van, méghozzá nem is kevés. Szóval igen *teszi hozzá mosolyogva* Előbb-utóbb ismerhetsz majd egy mágust.
*A batyus történet elmesélése után újra átgondolja, viszont még mindig az tűnik a legkevésbé őrült magyarázatnak, hogy az ügyetlen istenség leemelte a fáról, és elhozta ideáig, a batyuját pedig a templomba vitte... és közben megszomjazott, ezért ivott egy kicsit a kulacsból? Nos igen, a magyarázaton van még mit csiszolni, viszont amíg jobb ötlete nincs... Majd Allyn biztató szavaira óhatatlanul is elmosolyodik. 'Higgy nekem...' ezt már hallotta párszor, és nem mindig jött be, viszont a lányban éppen eléggé bízik. Meg hát a templomon belül mi baj érhetné?*
- Remélem is, hogy nem lesz baj *azzal a batyut a már jól begyakorolt mozdulattal a hátára kapja, és megkérdezi* Nem vagy kíváncsi a könyvtárra? Már ideje lenne keresnem valami írást, ami segít a tanulásban.
*Azzal ha a lány beleegyezik, feláll a padról, és elindul keresni a könyvtár ajtaját. Azt tudja mindössze, hogy a templomból nyílik, azonban ilyenből két ajtót is talál. Egy darabig hezitál, hogy vajon melyik lehet a könyvtár ajtaja (sőt, ha tudná, hogy a másik olyan helyre vezet, ahová nem mehet, talán még többet hezitálna), majd találomra és feltárja. Egy lefelé vezető lépcsősort lát, és erőteljes dohszag csapja meg az orrát. Zrekil szerint semmi kétség, ilyen szagot csak az évszázados tudás tud árasztani, amit a könyvek őriznek. Ettől függetlenül azért megjegyzi Allynnak:*
- Szerintem ez lesz a könyvtár lépcsője *persze vár még pár másodpercet, mielőtt elindulna, hogy az esetleges tiltakozásnak helyt adjon.*
- Hát előbb-utóbb mágus leszek, igazi, elvégre azért jöttem ide. Nem állítom, hogy könnyű lesz, mert hát nem hiába tartják a Napmágiát olyan nehéznek, viszont időm van, méghozzá nem is kevés. Szóval igen *teszi hozzá mosolyogva* Előbb-utóbb ismerhetsz majd egy mágust.
*A batyus történet elmesélése után újra átgondolja, viszont még mindig az tűnik a legkevésbé őrült magyarázatnak, hogy az ügyetlen istenség leemelte a fáról, és elhozta ideáig, a batyuját pedig a templomba vitte... és közben megszomjazott, ezért ivott egy kicsit a kulacsból? Nos igen, a magyarázaton van még mit csiszolni, viszont amíg jobb ötlete nincs... Majd Allyn biztató szavaira óhatatlanul is elmosolyodik. 'Higgy nekem...' ezt már hallotta párszor, és nem mindig jött be, viszont a lányban éppen eléggé bízik. Meg hát a templomon belül mi baj érhetné?*
- Remélem is, hogy nem lesz baj *azzal a batyut a már jól begyakorolt mozdulattal a hátára kapja, és megkérdezi* Nem vagy kíváncsi a könyvtárra? Már ideje lenne keresnem valami írást, ami segít a tanulásban.
*Azzal ha a lány beleegyezik, feláll a padról, és elindul keresni a könyvtár ajtaját. Azt tudja mindössze, hogy a templomból nyílik, azonban ilyenből két ajtót is talál. Egy darabig hezitál, hogy vajon melyik lehet a könyvtár ajtaja (sőt, ha tudná, hogy a másik olyan helyre vezet, ahová nem mehet, talán még többet hezitálna), majd találomra és feltárja. Egy lefelé vezető lépcsősort lát, és erőteljes dohszag csapja meg az orrát. Zrekil szerint semmi kétség, ilyen szagot csak az évszázados tudás tud árasztani, amit a könyvek őriznek. Ettől függetlenül azért megjegyzi Allynnak:*
- Szerintem ez lesz a könyvtár lépcsője *persze vár még pár másodpercet, mielőtt elindulna, hogy az esetleges tiltakozásnak helyt adjon.*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-23 08:28:12
Üzenet elküldve: 2013-10-23 08:28:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*A férfi hosszan beszél a mágiáról, bár Allyn szinte tudja, hogy még a negyedét se mondta el annak, amit tud a témáról, de ő sosem eröltet semmit, pedig igazán érdekelné, hogy milyen a mágia világa.*
~Kár hogy befejezte, pedig éppen elkezdtem igazán érdeklődve figyelni, ami ritka, ha nem a kereskedelemről van szó.~
*Szólal meg Thary kicsit szomorkás hangon, amivel nagyon meglepi Allyn-t. Még nem volt olyannak tanúja, hogy Thaira a kereskedésen kívül bármi iránt érdeklődést mutasson.*
~Ugye nem vagy beteg? Nem az nem lehetsz az én szoktam lenni! De akkor mi lett veled, túl sokat aludtál?~
*Kérdezi Allyn viccelődve, de persze belső hangja felkapja a vizet.*
~Nem aludtam sokat, csak próbálok olyan lenni, mint te, de nem megy valami jól, úgyhogy ha sokáig feszegeted a határokat, megint piszkálódós, rossz kislány leszek.~
*Szinte ordít miközben, visszavág Allyn-nak, persze ő erre csendben marad és nem reagál semmit.*
- Túlszárnyalni az ősöket? Szerintem, sőt meg merem kockáztatni, hogy mindekettőnk szerint is magadat kell túlszárnyalni, nem másokat, de persze én ehhez nem értek, tehát nem mondhatok semmit.
~Ezt jól megmondtad neki, így kell ezt kislány. Csak nem vagy elveszett!~
*Nevet hangosan, szinte már bántón Thaira. S Allyn hiába akarja figyelmen kívül hagyni nem megy neki.*
~Megdicsértél, ez nagy dolog, sikernek kell elkönyvelni.~
*Jegyzi meg repeső örömmel a lány. Gondolatai vitájukat a férfi nevetése szakítja félbe. Felkapja a fejét és mosolyog a férfira. Bár nem tudja, mi olyan nevetséges azon amiket mondott, hiszen mindent komolyan gondolt, de ő sose tudja felmérni, hogy a körülötte lévők mit gondolnak nevetségesnek. De már szinte megszokta, hogy mindig nevetnek rajta, hiszen eddig bárkinek mondott bármit Thary-ról mindig nevettek, vagy ha bármit mondott a gondolatairól. Nem zavarja a férfi jókedve, inkább örül neki. Viszont miután a férfi elkezdi mesélni, hogy ki volt Napmágus a családjában, kicsit érthetőbbé válik, hogy miért akar mágus lenni a férfi.*
~Hányadik dédapja volt Napmágus? Én lemaradtam a dédapa, dédapjánál.~
~A harmadik! A dédapja, dédapjának, a dédapja volt Napmágus! Ezen mi nem érthető? Mondhatnám, hogy világos mint a Nap!~
*Mondja nevetve Allyn Thary-nak, aki sose volt jó a hosszas koncentrálásban, s ezen Ally gyakran viccelődik, mint most, de ebben a helyzetben, a belső hang csak egy fújtatást ad válasznak.*
- Értem, szóval még várnom kell, hogy igazi mágust ismerjek. De talán majd egyszer..
*S itt elmosolyodik, s kicsit zavarba is jön, bár nem tudja, hogy miért is, hiszen ez nem olyan zavarba ejtő helyzet, de mégis annak érzi. Miután pedig megmondja, hogy érdekli a gnóm története, az nagy levegöt vesz és vár néhány percet.*
~Elfelejtette mit akar mondani?~
~Szerintem inkább csak nem tudja, hogyan mondja, amit akar.~
*Mind a ketten furcsállják a helyzetet, de Allyn nem szól egy szót se csak vár, majd mikor a férfi elmondja, amit tud arról, hogy mi történt vele, ő együttérzően megfogja a vállát.*
- Nem lehetett kellemes mindezt átélni, de most már nem lesz semmi bajod, itt nem! Meg fogsz gyógyulni és minden rendbe jön, higyj nekem..
*A férfi hosszan beszél a mágiáról, bár Allyn szinte tudja, hogy még a negyedét se mondta el annak, amit tud a témáról, de ő sosem eröltet semmit, pedig igazán érdekelné, hogy milyen a mágia világa.*
~Kár hogy befejezte, pedig éppen elkezdtem igazán érdeklődve figyelni, ami ritka, ha nem a kereskedelemről van szó.~
*Szólal meg Thary kicsit szomorkás hangon, amivel nagyon meglepi Allyn-t. Még nem volt olyannak tanúja, hogy Thaira a kereskedésen kívül bármi iránt érdeklődést mutasson.*
~Ugye nem vagy beteg? Nem az nem lehetsz az én szoktam lenni! De akkor mi lett veled, túl sokat aludtál?~
*Kérdezi Allyn viccelődve, de persze belső hangja felkapja a vizet.*
~Nem aludtam sokat, csak próbálok olyan lenni, mint te, de nem megy valami jól, úgyhogy ha sokáig feszegeted a határokat, megint piszkálódós, rossz kislány leszek.~
*Szinte ordít miközben, visszavág Allyn-nak, persze ő erre csendben marad és nem reagál semmit.*
- Túlszárnyalni az ősöket? Szerintem, sőt meg merem kockáztatni, hogy mindekettőnk szerint is magadat kell túlszárnyalni, nem másokat, de persze én ehhez nem értek, tehát nem mondhatok semmit.
~Ezt jól megmondtad neki, így kell ezt kislány. Csak nem vagy elveszett!~
*Nevet hangosan, szinte már bántón Thaira. S Allyn hiába akarja figyelmen kívül hagyni nem megy neki.*
~Megdicsértél, ez nagy dolog, sikernek kell elkönyvelni.~
*Jegyzi meg repeső örömmel a lány. Gondolatai vitájukat a férfi nevetése szakítja félbe. Felkapja a fejét és mosolyog a férfira. Bár nem tudja, mi olyan nevetséges azon amiket mondott, hiszen mindent komolyan gondolt, de ő sose tudja felmérni, hogy a körülötte lévők mit gondolnak nevetségesnek. De már szinte megszokta, hogy mindig nevetnek rajta, hiszen eddig bárkinek mondott bármit Thary-ról mindig nevettek, vagy ha bármit mondott a gondolatairól. Nem zavarja a férfi jókedve, inkább örül neki. Viszont miután a férfi elkezdi mesélni, hogy ki volt Napmágus a családjában, kicsit érthetőbbé válik, hogy miért akar mágus lenni a férfi.*
~Hányadik dédapja volt Napmágus? Én lemaradtam a dédapa, dédapjánál.~
~A harmadik! A dédapja, dédapjának, a dédapja volt Napmágus! Ezen mi nem érthető? Mondhatnám, hogy világos mint a Nap!~
*Mondja nevetve Allyn Thary-nak, aki sose volt jó a hosszas koncentrálásban, s ezen Ally gyakran viccelődik, mint most, de ebben a helyzetben, a belső hang csak egy fújtatást ad válasznak.*
- Értem, szóval még várnom kell, hogy igazi mágust ismerjek. De talán majd egyszer..
*S itt elmosolyodik, s kicsit zavarba is jön, bár nem tudja, hogy miért is, hiszen ez nem olyan zavarba ejtő helyzet, de mégis annak érzi. Miután pedig megmondja, hogy érdekli a gnóm története, az nagy levegöt vesz és vár néhány percet.*
~Elfelejtette mit akar mondani?~
~Szerintem inkább csak nem tudja, hogyan mondja, amit akar.~
*Mind a ketten furcsállják a helyzetet, de Allyn nem szól egy szót se csak vár, majd mikor a férfi elmondja, amit tud arról, hogy mi történt vele, ő együttérzően megfogja a vállát.*
- Nem lehetett kellemes mindezt átélni, de most már nem lesz semmi bajod, itt nem! Meg fogsz gyógyulni és minden rendbe jön, higyj nekem..
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-22 22:48:21
Üzenet elküldve: 2013-10-22 22:48:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Zrekil viszonylag hosszan beszél a mágiáról (persze tudna ennél sokkal hosszabban is, viszont igyekszik rövidre fogni, nem szeretné untatni a hallgatóságot), viszont Allyn arcán egyáltalán nem látszik, hogy unná a történetet. Persze mélységében még nem ment bele a dologba, mindössze egy gyors felsorolásnak felel meg, amit elmondott, ugyanakkor azért ebbe is bele lehet unni. Még nem volt alkalma részletesen elmagyarázni az egyes mágiaágak számtalan felhasználási módját, meg hogy miért is olyan különleges a napmágia, hiszen apja szerint abban vannak a legerősebb támadóvarázslatok. Persze ő nem akar senkit megtámadni, mindössze mindig úgy érezte, hogy pusztán védekezéssel nem lehet győzni. Éppen ezért döntött a napmágia mellett, bár valahol reméli, hogy sosem lesz szüksége azokra az erős támadóvarázslatokra.*
- Mindössze az a baj, hogy habár a kereskedelem egy biztos pont, hiszen lehet tudni, ki hal meg gazdagon, és ki szegényen, a mágia már korántsem. Ki merné állítani, hogy a történetek, amiket a felmenőimről hallottam, igazak? Hogy nagyapám valóban képes volt hegyeket mozgatni? Azért is választottam a Napmágiát, hogy megláthassam, mire lehet képes egy mágus. Túl akarom szárnyalni a felmenőimet, és a róluk szóló történeteket. *majd a következő mondatokra elneveti magát. Sok mindent tudna mondani a családjáról, de hogy változatos, azt biztos nem. Elvégre mindenki mágus, aki egyenesági felmenőként szerepel a családi krónikákban. Persze, aki nem az volt, azt jó eséllyel kihagyták, de ezt is ki tudná biztosra mondani?*
- Hogy a Napmágusok? Hát, elvileg dédapám dédapjának a dédapja Napmágus volt, nem véletlen őrizzük az emlékét még ennyi év után is. A család büszke rá... szóval igen, ez elég különleges dolog. Viszont még nem vagyok mágus, majd ha tudok varázsolni is *teszi hozzá. Miután megtörtént az ellenőrzés, és mindent rendben talált, Allyn kiböki, hogy végül is kíváncsi a történetre, így a gnóm nagy levegőt vesz... majd inkább mégis hallgat pár másodpercig, és úgy dönt, hogy az ő általa kitalált magyarázatokat hanyagolva inkább azt mondja el, amit biztosan tud.*
- Idefelé úton rám támadt egy csapat farkas, én pedig még idejében felmásztam egy fára. Azon a fán aludtam el, majd a folyó partján tértem magamhoz ilyen állapotban, a sebbel a fejemen. És most itt megtaláltam a batyumat. Viszont hogy közben mi történt, arról én sem tudok semmit.
- Mindössze az a baj, hogy habár a kereskedelem egy biztos pont, hiszen lehet tudni, ki hal meg gazdagon, és ki szegényen, a mágia már korántsem. Ki merné állítani, hogy a történetek, amiket a felmenőimről hallottam, igazak? Hogy nagyapám valóban képes volt hegyeket mozgatni? Azért is választottam a Napmágiát, hogy megláthassam, mire lehet képes egy mágus. Túl akarom szárnyalni a felmenőimet, és a róluk szóló történeteket. *majd a következő mondatokra elneveti magát. Sok mindent tudna mondani a családjáról, de hogy változatos, azt biztos nem. Elvégre mindenki mágus, aki egyenesági felmenőként szerepel a családi krónikákban. Persze, aki nem az volt, azt jó eséllyel kihagyták, de ezt is ki tudná biztosra mondani?*
- Hogy a Napmágusok? Hát, elvileg dédapám dédapjának a dédapja Napmágus volt, nem véletlen őrizzük az emlékét még ennyi év után is. A család büszke rá... szóval igen, ez elég különleges dolog. Viszont még nem vagyok mágus, majd ha tudok varázsolni is *teszi hozzá. Miután megtörtént az ellenőrzés, és mindent rendben talált, Allyn kiböki, hogy végül is kíváncsi a történetre, így a gnóm nagy levegőt vesz... majd inkább mégis hallgat pár másodpercig, és úgy dönt, hogy az ő általa kitalált magyarázatokat hanyagolva inkább azt mondja el, amit biztosan tud.*
- Idefelé úton rám támadt egy csapat farkas, én pedig még idejében felmásztam egy fára. Azon a fán aludtam el, majd a folyó partján tértem magamhoz ilyen állapotban, a sebbel a fejemen. És most itt megtaláltam a batyumat. Viszont hogy közben mi történt, arról én sem tudok semmit.
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-22 22:13:04
Üzenet elküldve: 2013-10-22 22:13:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zreki Losef//
*Fogalma sem volt róla, hogy azzal a megjegyzéssel, hogy érdekli a mágia, ennyire beszédessé tudja tenni Zrekil-t. Kicsit meg is lepi, de persze arcán semmi sem látszik ebből, hála ezért Thary-nak, aki megtanította, hogy nem szabad, minden érzelmének, megjelenni arcán. Ezt felhasználva, tud gondtalanul csillogó szemekkel nézni a férfira.*
~Hogy ez ennyit tud beszélni, nem hittem volna!~
*Szólal meg furcsálló hanggal Thaira.*
~Én sem gondoltam, hogy képes beszélni, minden esetre jobb, mintha csendben ülnénk. Nem mellesleg érdekesebb is!~
*Magyarázza el véleményét belső hangjának, Allyn. A mágia témára kis gyíkja is elődugja a fejét és gyorsan a karján is terem, s kíváncsi szemekkel fürkészi a gnómot.*
~Ebben igazad van, annál sokkal jobb, mintha nem csinálnánk! Oda nézz, még a hüllődnek is tetszik!~
*Allyn hirtelen Xini-re pillant majd megsimogatja a fejét és megint Zrekil-re figyel.*
- Jó hogy ha a családunk nagy múltal rendelkezik, úgy van kire emlékezni, büszkének lenni. Az én családom már hosszú, nagyon husszú ideje kereskedéssel foglalkozik, mindenki kivétel nélkül. Voltak, akik jobban meggazdagodtak és voltak, akik elszegényedtek, de mással nem foglalkoztak soha sem. Csak én és mielőtt Thary elkezd üvölteni, hangsúlyoznám, hogy csak ÉN vagyok ilyen kakukk tojás, aki nem ért a kereskedelemhez. Engem csak egy igazán kicsit érdekel, az igazi szenvedélyem a gyógyítás, de gondolom maga is tudja, hogy a név kötelez, annak kellett lennem, amit mondtak, nem tehettem mást. Persze mikor Thaira uralkodott olyankor könnyű volt, hiszen ő nagyon is szereti az ilyeneket.
~Bizony, úgy van! Nagyon is úgy van!~
*Mondja elégedetten belső hangja, s most örül, hogy Allyn ilyen szépen kifejezte, hogy Ő igen is szereti a kereskedelmet.*
- Szóval az én családom nem olyan változatos, mint a tiéd..*kicsit elgondolkodik, majd hirtelen felemeli a fejét és kíváncsi tekintettel kérdez a férfitól* Akkor, te Napmágus akarsz lenni? Biztos nehéz lehet, különlegesnek hangzik, meg mintha könnyen bajba lehetne jutni közben, de te tudod, mekkora veszélyeket vállalsz fel azért, hogy megtanult, én biztos nem merném. Megtiszeltetés egy ilyen mágussal találkozni.
*Kicsit elszényenli magát, de mikor a gnóm elkezdi a batyut átkutatni, visszatér a kívácsi énje.*
~Mit nem tart ez magánál? Furcsább, mint mi esküdni merek rá!~
*Allyn kuncog egyet, de csak alig hallhatót, majd gyorsan megjegyzi.*
~Nem hiszem, hogy nálad lehet bárki is furcsább.~
*Majd okos tekintettel figyeli, ahogy a gnóm kipakolja, majd visszapakolja a batyut. Majd megkérdezi, hogy elmondja-e mi történt.*
~Mond, hogy mondja el! Hallani akarom! Mond!~
~De én nem akarom beleártani magam más dolgába.~
*Mondja Allyn kicsit kétségbeesve belső hangjának, aki szinte úgy könyörög, mint egy kisgyerek a mézért.*
~Az engem nem érdekel! Mond, meg hogy mondja el, Allyn!~
*Hirtelen gyorsasággal kezd el beszélni, szinte hadar a férfinek.*
- Tudja, mit mondja el, de gyorsan mielőtt Thaira elkezd ordibálni! Persze engem is érdekel a története, viszont én nem szeretek más dolgaiba bele szólni, de ez itt *a fejére mutat* mindjár elkezd kiabálni, akkor meg rosszabul tudok lenni, mint maga, mikor ide jöttünk, úgy hogy kérem kezdje csak el nyugodtan.
*Erre fejében egy elégedett "Így kell ezt!" kap mire, Allyn egy nagyot sóhat, s teljes nyugalom lesz úrrá arcán.*
*Fogalma sem volt róla, hogy azzal a megjegyzéssel, hogy érdekli a mágia, ennyire beszédessé tudja tenni Zrekil-t. Kicsit meg is lepi, de persze arcán semmi sem látszik ebből, hála ezért Thary-nak, aki megtanította, hogy nem szabad, minden érzelmének, megjelenni arcán. Ezt felhasználva, tud gondtalanul csillogó szemekkel nézni a férfira.*
~Hogy ez ennyit tud beszélni, nem hittem volna!~
*Szólal meg furcsálló hanggal Thaira.*
~Én sem gondoltam, hogy képes beszélni, minden esetre jobb, mintha csendben ülnénk. Nem mellesleg érdekesebb is!~
*Magyarázza el véleményét belső hangjának, Allyn. A mágia témára kis gyíkja is elődugja a fejét és gyorsan a karján is terem, s kíváncsi szemekkel fürkészi a gnómot.*
~Ebben igazad van, annál sokkal jobb, mintha nem csinálnánk! Oda nézz, még a hüllődnek is tetszik!~
*Allyn hirtelen Xini-re pillant majd megsimogatja a fejét és megint Zrekil-re figyel.*
- Jó hogy ha a családunk nagy múltal rendelkezik, úgy van kire emlékezni, büszkének lenni. Az én családom már hosszú, nagyon husszú ideje kereskedéssel foglalkozik, mindenki kivétel nélkül. Voltak, akik jobban meggazdagodtak és voltak, akik elszegényedtek, de mással nem foglalkoztak soha sem. Csak én és mielőtt Thary elkezd üvölteni, hangsúlyoznám, hogy csak ÉN vagyok ilyen kakukk tojás, aki nem ért a kereskedelemhez. Engem csak egy igazán kicsit érdekel, az igazi szenvedélyem a gyógyítás, de gondolom maga is tudja, hogy a név kötelez, annak kellett lennem, amit mondtak, nem tehettem mást. Persze mikor Thaira uralkodott olyankor könnyű volt, hiszen ő nagyon is szereti az ilyeneket.
~Bizony, úgy van! Nagyon is úgy van!~
*Mondja elégedetten belső hangja, s most örül, hogy Allyn ilyen szépen kifejezte, hogy Ő igen is szereti a kereskedelmet.*
- Szóval az én családom nem olyan változatos, mint a tiéd..*kicsit elgondolkodik, majd hirtelen felemeli a fejét és kíváncsi tekintettel kérdez a férfitól* Akkor, te Napmágus akarsz lenni? Biztos nehéz lehet, különlegesnek hangzik, meg mintha könnyen bajba lehetne jutni közben, de te tudod, mekkora veszélyeket vállalsz fel azért, hogy megtanult, én biztos nem merném. Megtiszeltetés egy ilyen mágussal találkozni.
*Kicsit elszényenli magát, de mikor a gnóm elkezdi a batyut átkutatni, visszatér a kívácsi énje.*
~Mit nem tart ez magánál? Furcsább, mint mi esküdni merek rá!~
*Allyn kuncog egyet, de csak alig hallhatót, majd gyorsan megjegyzi.*
~Nem hiszem, hogy nálad lehet bárki is furcsább.~
*Majd okos tekintettel figyeli, ahogy a gnóm kipakolja, majd visszapakolja a batyut. Majd megkérdezi, hogy elmondja-e mi történt.*
~Mond, hogy mondja el! Hallani akarom! Mond!~
~De én nem akarom beleártani magam más dolgába.~
*Mondja Allyn kicsit kétségbeesve belső hangjának, aki szinte úgy könyörög, mint egy kisgyerek a mézért.*
~Az engem nem érdekel! Mond, meg hogy mondja el, Allyn!~
*Hirtelen gyorsasággal kezd el beszélni, szinte hadar a férfinek.*
- Tudja, mit mondja el, de gyorsan mielőtt Thaira elkezd ordibálni! Persze engem is érdekel a története, viszont én nem szeretek más dolgaiba bele szólni, de ez itt *a fejére mutat* mindjár elkezd kiabálni, akkor meg rosszabul tudok lenni, mint maga, mikor ide jöttünk, úgy hogy kérem kezdje csak el nyugodtan.
*Erre fejében egy elégedett "Így kell ezt!" kap mire, Allyn egy nagyot sóhat, s teljes nyugalom lesz úrrá arcán.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-22 19:42:57
Üzenet elküldve: 2013-10-22 19:42:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Allyn valójában nem is tudja, mekkora hibát követ el, amikor megjegyzi, hogy érdekli a mágia. Ugyanis Zrekil köztudottan bosszantóan sokat tud róla, és ezt a sokat nagyon hosszan tudja ecsetelni.*
- Hogy félni a mágiától? Az butaság, elvégre a mágia nem bánt. Nos... hát vannak varázslatok, amik veszélyesek a használójukra is, de ez eléggé ritka. Apám szerint a varázslatok sokféle csoportba sorolhatók, vannak levegővarázslatok, vízvarázslatok, ő ezzel a kettővel foglalkozott, hát nem mondom, hogy hatásosak voltak, viszont viccesek. Ezek főleg arra voltak valók, hogy apróbb helyzetekben segítsenek, persze ő sosem tanulta ki rendesen a mesterséget. Persze állítása szerint, ha tovább tanul, akkor sem akadtak volna komoly, használható varázslatok a kezébe, de ezt nem tudom. Aztán volt tűzmágusunk is a családban, az egyik nagybátyám, de ő hallgatag ember volt, állítólag a tűzmágia veszélyes. Sosem láttam varázsolni, pedig régen sok csatában küzdött mágusként, már ha ezt is el lehet hinni. Földmágust személyesen nem ismertem, de egyik nagyapámat annak tartották, és azt mondták, hogy igazán jól kitanulta *pár másodpercig hümmög. Valójában minden felmenője úgy ismert, mint aki 'igazán kitanulta' a mágiát, persze ők maguk már nem tudják elmesélni, hiszen halottak. Persze a gnóm ezen már rég nem gondolkozik, volt rá elég ideje a faluban, és arra jutott, hogy az ő családjukban mindenkit lehetetlenül nagy magaslatokba emelnek, miután meghalt az illető. Vele is valószínűleg ezt fogják majd tenni, akár elér valamit az életben, akár nem, a család híre nem szenvedhet törést. Végül folytatja az ismertetőt:*
- És végül a Nap- és a Holdmágia, a két legveszélyesebb ágnak tartott iránya a mágiának, s családunkban már emberöltők hosszú sora óta nem akadt senki, aki ezekkel akart foglalkozni. Itt jelenek meg én, és leszek Napmágus *jegyzi meg, mintha csak természetes dolog volna. A batyu megtalálása pedig igazán meglepi, hiszen hogy a francba került volna ide? Azonban kétségkívül ez az, még halkan listát is készít a dolgokról, amiknek benne kell lenni.*
- Az erszény *kiveszi, majd visszarakja* A kulacs *azt is kiveszi, megrázza, és csak fejét ingatja, mert szerinte több víz volt benne* És végül a ládika az üveggel *a faládát is előveszi, felnyitja, és benne ott van a rongyokba bugyolált apró üvegpohár. Majd azt is visszarakja, és megjegyzi:*
- Hát, úgy látszik, még meg is van minden. Most akkor mi legyen, elmondjam a történetet, vagy ne? *kérdi, miután Allyn nem szeretné tudni, Thaira pedig igen, így jó volna megállapodni valamiben.*
- Hogy félni a mágiától? Az butaság, elvégre a mágia nem bánt. Nos... hát vannak varázslatok, amik veszélyesek a használójukra is, de ez eléggé ritka. Apám szerint a varázslatok sokféle csoportba sorolhatók, vannak levegővarázslatok, vízvarázslatok, ő ezzel a kettővel foglalkozott, hát nem mondom, hogy hatásosak voltak, viszont viccesek. Ezek főleg arra voltak valók, hogy apróbb helyzetekben segítsenek, persze ő sosem tanulta ki rendesen a mesterséget. Persze állítása szerint, ha tovább tanul, akkor sem akadtak volna komoly, használható varázslatok a kezébe, de ezt nem tudom. Aztán volt tűzmágusunk is a családban, az egyik nagybátyám, de ő hallgatag ember volt, állítólag a tűzmágia veszélyes. Sosem láttam varázsolni, pedig régen sok csatában küzdött mágusként, már ha ezt is el lehet hinni. Földmágust személyesen nem ismertem, de egyik nagyapámat annak tartották, és azt mondták, hogy igazán jól kitanulta *pár másodpercig hümmög. Valójában minden felmenője úgy ismert, mint aki 'igazán kitanulta' a mágiát, persze ők maguk már nem tudják elmesélni, hiszen halottak. Persze a gnóm ezen már rég nem gondolkozik, volt rá elég ideje a faluban, és arra jutott, hogy az ő családjukban mindenkit lehetetlenül nagy magaslatokba emelnek, miután meghalt az illető. Vele is valószínűleg ezt fogják majd tenni, akár elér valamit az életben, akár nem, a család híre nem szenvedhet törést. Végül folytatja az ismertetőt:*
- És végül a Nap- és a Holdmágia, a két legveszélyesebb ágnak tartott iránya a mágiának, s családunkban már emberöltők hosszú sora óta nem akadt senki, aki ezekkel akart foglalkozni. Itt jelenek meg én, és leszek Napmágus *jegyzi meg, mintha csak természetes dolog volna. A batyu megtalálása pedig igazán meglepi, hiszen hogy a francba került volna ide? Azonban kétségkívül ez az, még halkan listát is készít a dolgokról, amiknek benne kell lenni.*
- Az erszény *kiveszi, majd visszarakja* A kulacs *azt is kiveszi, megrázza, és csak fejét ingatja, mert szerinte több víz volt benne* És végül a ládika az üveggel *a faládát is előveszi, felnyitja, és benne ott van a rongyokba bugyolált apró üvegpohár. Majd azt is visszarakja, és megjegyzi:*
- Hát, úgy látszik, még meg is van minden. Most akkor mi legyen, elmondjam a történetet, vagy ne? *kérdi, miután Allyn nem szeretné tudni, Thaira pedig igen, így jó volna megállapodni valamiben.*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-22 17:35:19
Üzenet elküldve: 2013-10-22 17:35:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Miközben közli a gnómmal, hogy sem neki, sem pedig Thary-nak nincs ötlete a mai napra, az tesz néhány kört a padok körül.*
~Mindjárt elszédülök! Nem bírom nézni, ahogy valaki körbe körbe megy, mint a bolond. Mondjuk, ha én megyek az nem vicces hanem hatásos. De kit is zavarok én, ez viszont zavar engem!~
~Csak nem szabadultam meg a hisztis Thary-tól igaz?~
*Reagál, kicsit elkeseredett hangnemben Allyn, aki éppen kezdett örülni, hogy belső hangja nem talál mindenben kifogásolni valót, de úgy látszik tévednie kellett.*
~Én idegesíthetek másokat, de engem ne idegesítsen senki, az úgy nem az igazi.~
*Pattog Thaira, kicsit sem meghazudtolva magát a kötözködős, magát mindenkinél okosabbnak tartó és beképzelt nagyszájú kereskedőt. Viszont most nem tudja lefoglalni Allyn-t egy percnél tovább, hiszen a férfi kérdez tőle. Hirtelen kicsit visszatér a dodogós énje.*
- Hát.. igazából.. úgy.. nem.. nincs olyan amiről jobban szeretek beszélgetni.. Én csak a gyógyításról meg a kereskedésről tudok valamicskét.. Mondjuk Thary többet tud a kereskedésről.. de igazából ennyi.. Bár őszintén a mágia mindig érdekelt, de be kell vallanom félek kicsit tőle ezért kerültem mindig.
~Te igen, de én nem félek!~
*Viszhangzik Thaira beképzelt hangja Allyn fejében, mire ő egy sóhaj után csak egy mondattal nyugtázza az esetet.*
~Tudom te nem félsz semmitől!~
*Mivel már befejezte a modandóját, így csak egyszerűen figyeli a férfit, aki hirtelen egy padhoz biceg és az azon lévő batyuban kezd kotorászni. Allyn rosszalló arcal néz rá, ezzel szemben belső hangja szinte dől rőhögéstől.*
~Azt nézd Allyn, nem semmi ez a gnóm. Ahhoz képest, hogy össze lett verve, van hozzá bátorsága, hogy egy iden batyujában kotorásszon.~
~Ez nem vicces, különben is nem hallottad azt mondta az övé!~
*Kel Allyn Zrekil védelmére Thary-val szemben. Persze erre, a belső hang kap az alkalmon és egy jól megfontolt sértéssel áll elő.*
~Mi van Ally, csak nem védjük szegényt? És ha tolvaj, ha gyilkos és játszik veled?~
~Maradj csendben! Ne találj ki ostobaságokat! Láttad a sebet, akkor se tudna bántani, ha akarna, legfeljebb, ha varázsol és ezt te is tudod úgy hogy csendben maradhatsz!~
*Most valamilyen oknál fogva könnyebben kezeli Thary piszkálódását, mint általában, s ez neki is feltűnik, de persze áldja érte a szellemeket, hogy így van, legalább nem fogja felkapni a vizez olyan hirtelen. Egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb megy a gnómhoz és onnan szemléli, azt amit az csinál.*
- Mégsem maradt ott! De akkor, hogy került ide? Persze nem az én dolgom és nem akarom bele ütni az orrom..
~De én igen!~
*Csattan fel Thaira, mire Allyn csak hangosan folytatja a mondatot.*
- Mondom ÉN nem akarom bele ütni az orrom, mondjuk Thary igen, de az most részlet kérdés. Ne is gondolkodjunk ilyenen. Inkább legyen boldog, hogy valaki volt olyan kedves, hogy ide hozza és nem eltette magának.
*Mondja egy kedves mosoly tekintetében.*
~Ha én találom meg az biztos, hogy megtartjuk!~
~Aztán, ha megint én kerültem volna irányításra ide hozzuk és te nem tehettél volna ellene semmit sem!~
*Hadarja gyorsan, mielőtt belső hangja egy újabb okos ötlettel áll elő, az arany meglovasítással kapcsolatban.*
- De még mindig nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk, mondjuk.. Körül nézhetnénk, hogy te is tudd mi merre van, igaz én már játam egyet, de az egy helyben való ülésnél még a dolgok kétszeri megfigyelése is jobb.
*Miközben közli a gnómmal, hogy sem neki, sem pedig Thary-nak nincs ötlete a mai napra, az tesz néhány kört a padok körül.*
~Mindjárt elszédülök! Nem bírom nézni, ahogy valaki körbe körbe megy, mint a bolond. Mondjuk, ha én megyek az nem vicces hanem hatásos. De kit is zavarok én, ez viszont zavar engem!~
~Csak nem szabadultam meg a hisztis Thary-tól igaz?~
*Reagál, kicsit elkeseredett hangnemben Allyn, aki éppen kezdett örülni, hogy belső hangja nem talál mindenben kifogásolni valót, de úgy látszik tévednie kellett.*
~Én idegesíthetek másokat, de engem ne idegesítsen senki, az úgy nem az igazi.~
*Pattog Thaira, kicsit sem meghazudtolva magát a kötözködős, magát mindenkinél okosabbnak tartó és beképzelt nagyszájú kereskedőt. Viszont most nem tudja lefoglalni Allyn-t egy percnél tovább, hiszen a férfi kérdez tőle. Hirtelen kicsit visszatér a dodogós énje.*
- Hát.. igazából.. úgy.. nem.. nincs olyan amiről jobban szeretek beszélgetni.. Én csak a gyógyításról meg a kereskedésről tudok valamicskét.. Mondjuk Thary többet tud a kereskedésről.. de igazából ennyi.. Bár őszintén a mágia mindig érdekelt, de be kell vallanom félek kicsit tőle ezért kerültem mindig.
~Te igen, de én nem félek!~
*Viszhangzik Thaira beképzelt hangja Allyn fejében, mire ő egy sóhaj után csak egy mondattal nyugtázza az esetet.*
~Tudom te nem félsz semmitől!~
*Mivel már befejezte a modandóját, így csak egyszerűen figyeli a férfit, aki hirtelen egy padhoz biceg és az azon lévő batyuban kezd kotorászni. Allyn rosszalló arcal néz rá, ezzel szemben belső hangja szinte dől rőhögéstől.*
~Azt nézd Allyn, nem semmi ez a gnóm. Ahhoz képest, hogy össze lett verve, van hozzá bátorsága, hogy egy iden batyujában kotorásszon.~
~Ez nem vicces, különben is nem hallottad azt mondta az övé!~
*Kel Allyn Zrekil védelmére Thary-val szemben. Persze erre, a belső hang kap az alkalmon és egy jól megfontolt sértéssel áll elő.*
~Mi van Ally, csak nem védjük szegényt? És ha tolvaj, ha gyilkos és játszik veled?~
~Maradj csendben! Ne találj ki ostobaságokat! Láttad a sebet, akkor se tudna bántani, ha akarna, legfeljebb, ha varázsol és ezt te is tudod úgy hogy csendben maradhatsz!~
*Most valamilyen oknál fogva könnyebben kezeli Thary piszkálódását, mint általában, s ez neki is feltűnik, de persze áldja érte a szellemeket, hogy így van, legalább nem fogja felkapni a vizez olyan hirtelen. Egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb megy a gnómhoz és onnan szemléli, azt amit az csinál.*
- Mégsem maradt ott! De akkor, hogy került ide? Persze nem az én dolgom és nem akarom bele ütni az orrom..
~De én igen!~
*Csattan fel Thaira, mire Allyn csak hangosan folytatja a mondatot.*
- Mondom ÉN nem akarom bele ütni az orrom, mondjuk Thary igen, de az most részlet kérdés. Ne is gondolkodjunk ilyenen. Inkább legyen boldog, hogy valaki volt olyan kedves, hogy ide hozza és nem eltette magának.
*Mondja egy kedves mosoly tekintetében.*
~Ha én találom meg az biztos, hogy megtartjuk!~
~Aztán, ha megint én kerültem volna irányításra ide hozzuk és te nem tehettél volna ellene semmit sem!~
*Hadarja gyorsan, mielőtt belső hangja egy újabb okos ötlettel áll elő, az arany meglovasítással kapcsolatban.*
- De még mindig nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk, mondjuk.. Körül nézhetnénk, hogy te is tudd mi merre van, igaz én már játam egyet, de az egy helyben való ülésnél még a dolgok kétszeri megfigyelése is jobb.
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-21 20:44:56
Üzenet elküldve: 2013-10-21 20:44:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Zrekil nem sokkal lesz okosabb a választól, és közben tesz is néhány apró kört a padok közt, hogy próbálgassa, meddig bírja a lába. Nagyjából úgy érzi, hogy jól van, persze könnyen lehet, hogy megint csak addig, amíg nem tesz egy nagyobb sétát. Közben úgy fest, hogy Allynnak és Thairanak sincs sok ötlete, hogy mit lehetne idebent csinálni. A gnóm egy kis gondolkodás után megkérdezi:*
- És mit szeretsz? Mi érdekel? Én jobbára csak a mágiáról tudnék mesélni... Meg a felmenőimről, de azt nem ajánlom. Még úgy sem izgalmasak azok a történetek, hogy csak a legfontosabbakat jegyeztem meg. Viszont még így is eléggé... érződik, hogy nem igaz. A mágiáról meg szintén annyit, amennyit felmenőimtől tudok... aminek a nagy része megint csak nem igaz *jegyzi meg, majd körbenéz a templomban, és hirtelen majdnem hanyatt esik. Nem a sebektől, csak hirtelen meglát az egyik padon egy batyut, ami éppen olyan, mint az övé volt. Nos, igen, azt ott hagyta a fán, amikor a jóságos istenség leemelte róla. Vagy legalábbis azt hitte... Persze egy batyu, ami úgy néz ki, mint az övé, az még nem jelent semmit. Oda is biceg a padhoz, majd elkezdi nézegetni a tartalmát. Persze a lánynak furcsa lehet, hogy a gnóm csak úgy elkezdett egy apró zsákot átkutatni, azonban ez most nem zavarja. leginkább az érdekli, hogy hogy történhet az, ami történik. Ugyanis a batyuban megtalálja a kulacsát, az erszényét, és még a féltve őrzött faládikáját is. Hátrapillant Allynra, majd megjegyzi, mint aki félig alszik:*
- Ez az én batyum... *egyszerűen képtelen felfogni, hogy lehetséges, hogy itt a batyuja, amikor még nem is járt a templomban. Vajon az ügyetlen istenség nem akarta, hogy elvigye a víz? Bár ez a magyarázat egyre kevésbé állja meg a helyét. Persze ha emlékezne Konjára, meg az itt történtekre... hogy mibe keveredtek, és hogy a nagy kapkodásban felejtette itt, amikor a könyvtárba rohantak. Meg persze hogy miként került a folyóba. Mindezek tudatában nem csodálkozna a történteken, azonban jelenleg fogalma sincs róla, hogy történhetett mindez. Gyér magyarázatként még megjegyzi:*
- Azt hittem, ott maradt a fán, amire felmásztam, mikor rám támadt egy farkasfalka *lassanként már kénytelen lesz megmagyarázni ezt az egészet, viszont egyelőre még ő maga sem érti, sőt, egyre kevésbé érti, hogy mi is történt.*
- És mit szeretsz? Mi érdekel? Én jobbára csak a mágiáról tudnék mesélni... Meg a felmenőimről, de azt nem ajánlom. Még úgy sem izgalmasak azok a történetek, hogy csak a legfontosabbakat jegyeztem meg. Viszont még így is eléggé... érződik, hogy nem igaz. A mágiáról meg szintén annyit, amennyit felmenőimtől tudok... aminek a nagy része megint csak nem igaz *jegyzi meg, majd körbenéz a templomban, és hirtelen majdnem hanyatt esik. Nem a sebektől, csak hirtelen meglát az egyik padon egy batyut, ami éppen olyan, mint az övé volt. Nos, igen, azt ott hagyta a fán, amikor a jóságos istenség leemelte róla. Vagy legalábbis azt hitte... Persze egy batyu, ami úgy néz ki, mint az övé, az még nem jelent semmit. Oda is biceg a padhoz, majd elkezdi nézegetni a tartalmát. Persze a lánynak furcsa lehet, hogy a gnóm csak úgy elkezdett egy apró zsákot átkutatni, azonban ez most nem zavarja. leginkább az érdekli, hogy hogy történhet az, ami történik. Ugyanis a batyuban megtalálja a kulacsát, az erszényét, és még a féltve őrzött faládikáját is. Hátrapillant Allynra, majd megjegyzi, mint aki félig alszik:*
- Ez az én batyum... *egyszerűen képtelen felfogni, hogy lehetséges, hogy itt a batyuja, amikor még nem is járt a templomban. Vajon az ügyetlen istenség nem akarta, hogy elvigye a víz? Bár ez a magyarázat egyre kevésbé állja meg a helyét. Persze ha emlékezne Konjára, meg az itt történtekre... hogy mibe keveredtek, és hogy a nagy kapkodásban felejtette itt, amikor a könyvtárba rohantak. Meg persze hogy miként került a folyóba. Mindezek tudatában nem csodálkozna a történteken, azonban jelenleg fogalma sincs róla, hogy történhetett mindez. Gyér magyarázatként még megjegyzi:*
- Azt hittem, ott maradt a fán, amire felmásztam, mikor rám támadt egy farkasfalka *lassanként már kénytelen lesz megmagyarázni ezt az egészet, viszont egyelőre még ő maga sem érti, sőt, egyre kevésbé érti, hogy mi is történt.*
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-21 19:57:19
Üzenet elküldve: 2013-10-21 19:57:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Allyn most mozdukatlanul ül a padon, élvezi a kipenhentséget. Bár nem tudja mihez fognak most kezdeni.*
~Majd bámuljátok egymást, meg a falat. Nagyon izgalmas lesz!~
*Kuncog Thary, érzeve Allyn tehetlenségét. Persze ez a megjegyzés nem éppen tetszik a lánynak, s meg is szólal.*
~Persze olyan vagyok én, aki olyan sokáig tud egy helyben ülni? Ismersz, még ha a bajt nem is szeretem, viszont a semmittevéstől is a plafonon vagyok, vagy a templom toronyban!~
*Erre belső hangja hangosn felkacag, de ez a kacaj most nem gúnyos inkább kedves.*
~Van humorod? Ez új! Büszke vagyok rád Ally!~
~Meg áll az eszem és visszafelé forog, kedves vagy!~
*Mondja nevetve Allyn Thary-nak, aki megint felvéve pimasz stílusát visszavág a lánynak.*
~Visszakaphatod, a kekckedős Thaira-t, nem kell kedvesnek lennem!~
~Visszaszívom, csak maradj így!~
*Hirtelen kezdett el neki könyörögni, nem akarja, hogy megint folyton piszkálja. Bár tudja, hogy nem sokáig örülhet Thaira kedves énjének, nem bírja sokáig a kedveskedést.*
- Az a lényeg, hogy aludtál egy nagyot, ki vagy pihenve és derültebb a világ. Viszont azt én se tudom, hogy a sebek miatt aludtál-e ilyen nagyot. Nekem sose volt igazán nagy sebem, nem tudom mennyire fáraszthatja le a testet.
*Próbál okosnak látszani, bár azzal a kevés tudásával, amit a gyógyításról magáénak tudhat ez igazán nem könnyű.*
~Most komolyan okoskodtál? Te nem vagy olyan, aki ennyire tudálékos, az én vagyok!~
*Csattan fel Thary hallva Allyn gnómnak adott választát. Persze erre a másik rögtön szabadkozni kezd.*
~Te sokkal tudálékosabb vagy, én hozzád képest, kisbaba vagyok.~
*A mondat végén akaratlanul elneveti magát fejében, csak hogy idegesítse a belső hangját.*
~De tényleg szerinted mit lehet itt csinálni?~
~Én tudjam? Nem vagyok én lexikon, csak kereskedő a kettő nem ugyanaz Allyn!~
*Csattan fel mérgesen Thary, s sajnos nem jutottak semmivel sem előrébb, fogalmunk sincs róla most mi legyen. Már éppen megkérdeznék a gnómtól, hogy mihez kezdjenek most, mikor az megelőzi őt.*
- Ez furcsa, én is pont most akartam ugyan ezt megkérdezni,megelőztél. Ezek szerint egyikünknek sincs semmi ötlete, még Thary-nak sincs. Pedig én nem bírok sokáig egy helyen maradni, ha más nem sétálni kezdek.
*Kicsit zavartan pillant Zrekil-re tehetetlen, s ostobának érzi magánat.*
~Nem vagy messze az igazságtól!~
*Mondja gúnyosan, belső hangja, s szinte repes, hogy megint visszakapta önmagát.*
~Visszatért a hőn szeretett Thaira!~
*Sóhajt egy nagyot, s behunyja a szemét, de gyorsan kinyitja és megint a férfire figyel.*
A hozzászólás írója (Allyn Thaira Kvillon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.21 20:13:03
*Allyn most mozdukatlanul ül a padon, élvezi a kipenhentséget. Bár nem tudja mihez fognak most kezdeni.*
~Majd bámuljátok egymást, meg a falat. Nagyon izgalmas lesz!~
*Kuncog Thary, érzeve Allyn tehetlenségét. Persze ez a megjegyzés nem éppen tetszik a lánynak, s meg is szólal.*
~Persze olyan vagyok én, aki olyan sokáig tud egy helyben ülni? Ismersz, még ha a bajt nem is szeretem, viszont a semmittevéstől is a plafonon vagyok, vagy a templom toronyban!~
*Erre belső hangja hangosn felkacag, de ez a kacaj most nem gúnyos inkább kedves.*
~Van humorod? Ez új! Büszke vagyok rád Ally!~
~Meg áll az eszem és visszafelé forog, kedves vagy!~
*Mondja nevetve Allyn Thary-nak, aki megint felvéve pimasz stílusát visszavág a lánynak.*
~Visszakaphatod, a kekckedős Thaira-t, nem kell kedvesnek lennem!~
~Visszaszívom, csak maradj így!~
*Hirtelen kezdett el neki könyörögni, nem akarja, hogy megint folyton piszkálja. Bár tudja, hogy nem sokáig örülhet Thaira kedves énjének, nem bírja sokáig a kedveskedést.*
- Az a lényeg, hogy aludtál egy nagyot, ki vagy pihenve és derültebb a világ. Viszont azt én se tudom, hogy a sebek miatt aludtál-e ilyen nagyot. Nekem sose volt igazán nagy sebem, nem tudom mennyire fáraszthatja le a testet.
*Próbál okosnak látszani, bár azzal a kevés tudásával, amit a gyógyításról magáénak tudhat ez igazán nem könnyű.*
~Most komolyan okoskodtál? Te nem vagy olyan, aki ennyire tudálékos, az én vagyok!~
*Csattan fel Thary hallva Allyn gnómnak adott választát. Persze erre a másik rögtön szabadkozni kezd.*
~Te sokkal tudálékosabb vagy, én hozzád képest, kisbaba vagyok.~
*A mondat végén akaratlanul elneveti magát fejében, csak hogy idegesítse a belső hangját.*
~De tényleg szerinted mit lehet itt csinálni?~
~Én tudjam? Nem vagyok én lexikon, csak kereskedő a kettő nem ugyanaz Allyn!~
*Csattan fel mérgesen Thary, s sajnos nem jutottak semmivel sem előrébb, fogalmunk sincs róla most mi legyen. Már éppen megkérdeznék a gnómtól, hogy mihez kezdjenek most, mikor az megelőzi őt.*
- Ez furcsa, én is pont most akartam ugyan ezt megkérdezni,megelőztél. Ezek szerint egyikünknek sincs semmi ötlete, még Thary-nak sincs. Pedig én nem bírok sokáig egy helyen maradni, ha más nem sétálni kezdek.
*Kicsit zavartan pillant Zrekil-re tehetetlen, s ostobának érzi magánat.*
~Nem vagy messze az igazságtól!~
*Mondja gúnyosan, belső hangja, s szinte repes, hogy megint visszakapta önmagát.*
~Visszatért a hőn szeretett Thaira!~
*Sóhajt egy nagyot, s behunyja a szemét, de gyorsan kinyitja és megint a férfire figyel.*
A hozzászólás írója (Allyn Thaira Kvillon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.21 20:13:03
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-21 18:35:31
Üzenet elküldve: 2013-10-21 18:35:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*A gnóm örömmel tapasztalja, hogy nagyjából tud újra járni. Persze ha most kéne elindulnia vissza a falujába, ami jó sok mérföld volna innen, akkor bajban lenne. Még talán egy olyan utat sem mer bevállalni, mint amilyet tegnap végigcsinált, de elég neki az is, hogy a templomon belül már talán tud sétálgatni. Végül is tegnap nem volt annyira rossz állapotban, hiszen könnyedén (már ami ilyenkor annak számít. A faág segítsége nélkül) eljutott a fogadóig, ott váltott pár szót a kedves, fekete hajú lánnyal, aztán elindult visszafelé. Az állapota csak akkor romlott le ennyire, mikor a tisztásra ért. Valószínűleg túlzottan megerőltette magát. Ennek nem szabadna többször előfordulnia, szóval talán ma még nem hagyja el a templomot. Azonban ez nem vonatkozik a könyvtárra, hiszen arról úgy tudja, a templomon belül található. Eddig még nem volt ereje keresnie, és így reggel nem is akarja, ugyanakkor valamikor napközben, amikor már nagyon nem tud mit kezdeni magával (mert őt ismerve el fog jönni ez az idő, gyorsabban, mint bárki hinné) majd tesz oda is egy sétát. Legalább utána nézhet, van-e Napmágiával kapcsolatos írásuk. Akár egy könyv, vagy egy tekercs, vagy bármi, ami akadhat egy ilyen helyen. Egy megsárgult papírdarab is megtenné neki, ha Napmágiáról szólna. Majd végül Allyn szavaira összepontosít, és megjegyzi:*
- Hát nem volt este, amikor elaludtam, szóval én is jó sokat aludtam. Bár mondjuk én csak a sebesülések miatt. Legalábbis szerintem amiatt, de nem tudom. Nem voltak még ilyen sebeim. *mondja, miközben szépen lassan visszaül a padra, és elkezd azon gondolkodni, hogy ugyan mit lehet itt csinálni? Egy templom, ami szép ugyan, de mit sem ér, ha nem sikerül úgy 'használni', ahogyan kell: mágiatanulásra. Persze felmenői nem említették soha, hogy egy hatalmas seb a gnóm fején rontja az esélyt a mágiatanulásra, Zrekil viszont úgy érzi, ilyen körülmények között nem tudna biztosan koncentrálni. Úgy dönt, végül is inkább megkérdezi Allynt, ő biztosan gazdagabb elképzelésekkel rendelkezik a napot illetően, mint a gnóm.*
- Mond csak, te mit terveztél ma csinálni? Nekem nincs ötletem, mit lehetne csinálni itt a templom ódon falai közt. Nem hittem volna, hogy ennyire rosszul viselem a bezártságot *egyelőre a könyvtárat még mindenképpen hanyagolni akarja, hiszen tudja: fog még ennél is jobban unatkozni.*
- Hát nem volt este, amikor elaludtam, szóval én is jó sokat aludtam. Bár mondjuk én csak a sebesülések miatt. Legalábbis szerintem amiatt, de nem tudom. Nem voltak még ilyen sebeim. *mondja, miközben szépen lassan visszaül a padra, és elkezd azon gondolkodni, hogy ugyan mit lehet itt csinálni? Egy templom, ami szép ugyan, de mit sem ér, ha nem sikerül úgy 'használni', ahogyan kell: mágiatanulásra. Persze felmenői nem említették soha, hogy egy hatalmas seb a gnóm fején rontja az esélyt a mágiatanulásra, Zrekil viszont úgy érzi, ilyen körülmények között nem tudna biztosan koncentrálni. Úgy dönt, végül is inkább megkérdezi Allynt, ő biztosan gazdagabb elképzelésekkel rendelkezik a napot illetően, mint a gnóm.*
- Mond csak, te mit terveztél ma csinálni? Nekem nincs ötletem, mit lehetne csinálni itt a templom ódon falai közt. Nem hittem volna, hogy ennyire rosszul viselem a bezártságot *egyelőre a könyvtárat még mindenképpen hanyagolni akarja, hiszen tudja: fog még ennél is jobban unatkozni.*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-21 18:09:09
Üzenet elküldve: 2013-10-21 18:09:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Mikor megkérdezi, hogy maradhat-e, a gnóm egy kedves félmosollyal válaszol. Allyn ennek hallatán nagyon boldog lesz, de hirtelen nagy fáradság lesz úrrá rajta. Nem is csoda hiszen már rég alud egy jót.*
~Csak nem te is álmos vagy!~
*Hallatszik Thaira halk fáradt hangja, mire Ally ugyan úgy válaszol.*
~Eltaláltad. Gondolom te is úgy hogy mit szólnál, ha most kivételesen mindketten aludnánk.~
*Erre a megjegyzésre csak egy nagy ásítást hall, majd semmit. Csend lesz, Xini az ölébe mászik, s pár pillanat múlva már mélyen szuszog. Mellette pedig ott pihen, vagyis már mélyen alszik a gnóm. Szemei elnehezednek, majd le is csukódnak. Kellemnek ható álomba merül. Minden nyugodt, még Thary is kedves vele. Szinte már mesébe illő körülötte a világ, mikor is olyan érzése van mintha valami elmozdult volna valahol. Lassan kinyitja a szemét, öléből vállára mászik kis gyíkja és hozzá dörgölőzik hozzá.*
- Jó reggelt Xini, remélem jól aludtál. Vajon hány óra van?
*Ásít egy nagyot, majd fejében egy kótyagos hang szólal meg.*
~Korán reggel az biztos. Oda nézzenek kipihentem magam, ami viszont furcsa, hogy nincs kedvem vitatkozni veled.~
~Valóra válna az álmom? Áh nem!~
*Mondja magában, majd lassan feláll. Kinyújtóztatja lábait, fordul egyet kettőt sarkán, körbe néz, látja, hogy Zrekil még mélyen alszik.*
~Keltsük fel!~
~Nem, had aludjon te is láttad mekkora sebei vannak.~
*Erre persze Thary nem mond semmit csak nevet egyet, most tényleg nincsen kedve vitatkozni. Lassan elkezd sétálni a templomban fel alá járkál, majd miután nagyon megunja a falakat, akkor visszaül a padra, amelyiken alud. A gnóm nem is olyan sokára fel is kell. Próbálgatja a járást, s egész jól megy neki.*
~Nézd mennyivel jobban megy neki. Ez mágia biztos az nem lehet más!~
~Hé, valami más is érdekel nem csak a kereskedés ezt jó tudni, Thaira.~
*Csap le a hirtelen újdonság tényére Allyn.*
~Téged is érdekel tehát ez nem újdonság.~
~Ahhoz képest, hogy mindig itt vagy a fejemben, nagyon keveset tudok rólad.~
~Nem is baj!~
*Egy pillanatra visszatér a tegnapi Thaira, kicsit sem kedves modora.*
- Jó reggelt neked is! Hogy aludtál? Én, hogy őszinte legyek még életemben nem aludtam ilyen jót. Ami pedig mindezt fokozza, hogy Thary sem piszkálódik annyira, mint szokott.
*Mondja kedvesen tekintve a férfira. Kicsit sem zavarta, hogy sokáig aludt a gnóm, Allyn tudja, hogy a sebek az idővel és a pihenéssel gyógyulnak legkönnyebben, tehát sokat kell piheni, bár ebbe furcsa belegondolni. Magából kiindulva, aki nem nagyon bír hosszabb ideig egy helyen bezárva lenni, de ki tudja lehet, hogy csak megszokás kérdése, az hogy kinek mi a jó, de lehet nem az. Ezt most nem fogja megtudni az biztos, de egyelőre nem is akarja.*
*Mikor megkérdezi, hogy maradhat-e, a gnóm egy kedves félmosollyal válaszol. Allyn ennek hallatán nagyon boldog lesz, de hirtelen nagy fáradság lesz úrrá rajta. Nem is csoda hiszen már rég alud egy jót.*
~Csak nem te is álmos vagy!~
*Hallatszik Thaira halk fáradt hangja, mire Ally ugyan úgy válaszol.*
~Eltaláltad. Gondolom te is úgy hogy mit szólnál, ha most kivételesen mindketten aludnánk.~
*Erre a megjegyzésre csak egy nagy ásítást hall, majd semmit. Csend lesz, Xini az ölébe mászik, s pár pillanat múlva már mélyen szuszog. Mellette pedig ott pihen, vagyis már mélyen alszik a gnóm. Szemei elnehezednek, majd le is csukódnak. Kellemnek ható álomba merül. Minden nyugodt, még Thary is kedves vele. Szinte már mesébe illő körülötte a világ, mikor is olyan érzése van mintha valami elmozdult volna valahol. Lassan kinyitja a szemét, öléből vállára mászik kis gyíkja és hozzá dörgölőzik hozzá.*
- Jó reggelt Xini, remélem jól aludtál. Vajon hány óra van?
*Ásít egy nagyot, majd fejében egy kótyagos hang szólal meg.*
~Korán reggel az biztos. Oda nézzenek kipihentem magam, ami viszont furcsa, hogy nincs kedvem vitatkozni veled.~
~Valóra válna az álmom? Áh nem!~
*Mondja magában, majd lassan feláll. Kinyújtóztatja lábait, fordul egyet kettőt sarkán, körbe néz, látja, hogy Zrekil még mélyen alszik.*
~Keltsük fel!~
~Nem, had aludjon te is láttad mekkora sebei vannak.~
*Erre persze Thary nem mond semmit csak nevet egyet, most tényleg nincsen kedve vitatkozni. Lassan elkezd sétálni a templomban fel alá járkál, majd miután nagyon megunja a falakat, akkor visszaül a padra, amelyiken alud. A gnóm nem is olyan sokára fel is kell. Próbálgatja a járást, s egész jól megy neki.*
~Nézd mennyivel jobban megy neki. Ez mágia biztos az nem lehet más!~
~Hé, valami más is érdekel nem csak a kereskedés ezt jó tudni, Thaira.~
*Csap le a hirtelen újdonság tényére Allyn.*
~Téged is érdekel tehát ez nem újdonság.~
~Ahhoz képest, hogy mindig itt vagy a fejemben, nagyon keveset tudok rólad.~
~Nem is baj!~
*Egy pillanatra visszatér a tegnapi Thaira, kicsit sem kedves modora.*
- Jó reggelt neked is! Hogy aludtál? Én, hogy őszinte legyek még életemben nem aludtam ilyen jót. Ami pedig mindezt fokozza, hogy Thary sem piszkálódik annyira, mint szokott.
*Mondja kedvesen tekintve a férfira. Kicsit sem zavarta, hogy sokáig aludt a gnóm, Allyn tudja, hogy a sebek az idővel és a pihenéssel gyógyulnak legkönnyebben, tehát sokat kell piheni, bár ebbe furcsa belegondolni. Magából kiindulva, aki nem nagyon bír hosszabb ideig egy helyen bezárva lenni, de ki tudja lehet, hogy csak megszokás kérdése, az hogy kinek mi a jó, de lehet nem az. Ezt most nem fogja megtudni az biztos, de egyelőre nem is akarja.*
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-21 16:46:56
Üzenet elküldve: 2013-10-21 16:46:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Miközben a templom félhomályában átbotorkál a padok közt, azon gondolkozik, hogy milyen típusú meséket keressen. Végül a harcolós mesék mellett dönt, melyek izgalmasak. Elhagyja a szobrokat, és az oltár kikerülése után odalépdel a faajtóhoz. Kezét a kilincsre teszi, majd lassan kinyitja azt. Az ajtó halkan nyikorog. Belép és elindul lefele a lépcsőn.*
A hozzászólás írója (Lirtilsasda Sliedima) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.21 16:48:06
A hozzászólás írója (Lirtilsasda Sliedima) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.21 16:48:06
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-21 13:51:38
Üzenet elküldve: 2013-10-21 13:51:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*A gnóm azt az információt is elraktározza magában, miszerint beszéljen nyugodtan egyes számban. Azért az ilyen tanácsokat nem árt megjegyezni, viszont nyugtázni már nem nagyon tudja, mivel túlságosan elfáradt a sétában. Amikor Allyn megkérdezi, hogy maradhat-e, egy halvány félmosoly kíséretében még megjegyzi:*
- Dehogy bánom, maradj nyugodtan *nagyjából ennyi, aztán el is alszik. Tulajdonképpen nem lehetne pontosan megmondani, hogy valóban a fáradtság az, ami miatt ilyen gyorsan kidőlt, vagy a sebek okozta fájdalom miatt, mindenesetre egész nyugodtan alszik, ő maga sem tudja, hogy meddig. Álmában újra sötét látomások gyötrik, és a zubogó víz. Ütések... kövek... és víz. A víz, ahogy mindennél erősebben sodor. És ez a sötétség csak még jobban elveti az elméjében a gondolat magvait. Napmágiát fog tanulni, és semmilyen sötétség nem lesz elég erős, hogy elriassza. Azonban nagyjából eddig jut a gondolatmenetében, amikor a sötétség oszlani kezd, és újra kap levegőt. A víz sodrása is abbamarad, ő pedig hirtelen visszatalál a valóságba.
Még mindig elég fáradt, de ez ébredés után egyáltalán nem meglepő. Kezeit felemeli, hogy ásítson, azonban ekkor ezer helyen nyilall bele a fájdalom, így újra eszébe ötlik, hol is van, és miért. Persze rögtön felmerül a kérdés is, hogy vajon mennyi az idő. Vajon mennyit aludt? Lassan kinyitja a szemeit, és bár eleinte csak homályosan lát, de egyértelműen érzékeli a templom ablakán beszűrődő fényt. Azonban miután kitisztul a látása (és igen, még tisztább lesz, mint remélni merte volna) rá kell hogy jöjjön: ez nem a lemenő nap fénye, hanem a felkelőé. Ezek szerint legalább fél napot aludt... Ez először bosszantja, hiszen ismét értékes órákat veszített, amiket mágiatanulással tölthetett volna, viszont egyértelműen javult az állapota. Már nem zúg a feje, és a látása is rendbe jött, a seb a fején pedig már nem lüktet annyira, mint tegnap. A faágat kutatja maga mellett, és amint megleli, le is ugrik a padról, és néhány lépéssel felméri, hogy a lábai is egészen rendbe jöttek. A bot nélkül még nehézkes a járás, de nem érzi úgy, hogy ez problémát jelentene: elvégre szoknia kell a megpróbáltatásokat. Így le is teszi a faágat, és úgy egyensúlyozik tovább, miközben a szemével körbepillant, hogy látja-e valahol Allynt, és ha igen, akkor alszik-e. Amennyiben igen, úgy nem ébreszti fel, ha viszont már ébren van (és ki tudja mióta vár a gnómra), akkor jó reggelt kíván neki.*
- Dehogy bánom, maradj nyugodtan *nagyjából ennyi, aztán el is alszik. Tulajdonképpen nem lehetne pontosan megmondani, hogy valóban a fáradtság az, ami miatt ilyen gyorsan kidőlt, vagy a sebek okozta fájdalom miatt, mindenesetre egész nyugodtan alszik, ő maga sem tudja, hogy meddig. Álmában újra sötét látomások gyötrik, és a zubogó víz. Ütések... kövek... és víz. A víz, ahogy mindennél erősebben sodor. És ez a sötétség csak még jobban elveti az elméjében a gondolat magvait. Napmágiát fog tanulni, és semmilyen sötétség nem lesz elég erős, hogy elriassza. Azonban nagyjából eddig jut a gondolatmenetében, amikor a sötétség oszlani kezd, és újra kap levegőt. A víz sodrása is abbamarad, ő pedig hirtelen visszatalál a valóságba.
Még mindig elég fáradt, de ez ébredés után egyáltalán nem meglepő. Kezeit felemeli, hogy ásítson, azonban ekkor ezer helyen nyilall bele a fájdalom, így újra eszébe ötlik, hol is van, és miért. Persze rögtön felmerül a kérdés is, hogy vajon mennyi az idő. Vajon mennyit aludt? Lassan kinyitja a szemeit, és bár eleinte csak homályosan lát, de egyértelműen érzékeli a templom ablakán beszűrődő fényt. Azonban miután kitisztul a látása (és igen, még tisztább lesz, mint remélni merte volna) rá kell hogy jöjjön: ez nem a lemenő nap fénye, hanem a felkelőé. Ezek szerint legalább fél napot aludt... Ez először bosszantja, hiszen ismét értékes órákat veszített, amiket mágiatanulással tölthetett volna, viszont egyértelműen javult az állapota. Már nem zúg a feje, és a látása is rendbe jött, a seb a fején pedig már nem lüktet annyira, mint tegnap. A faágat kutatja maga mellett, és amint megleli, le is ugrik a padról, és néhány lépéssel felméri, hogy a lábai is egészen rendbe jöttek. A bot nélkül még nehézkes a járás, de nem érzi úgy, hogy ez problémát jelentene: elvégre szoknia kell a megpróbáltatásokat. Így le is teszi a faágat, és úgy egyensúlyozik tovább, miközben a szemével körbepillant, hogy látja-e valahol Allynt, és ha igen, akkor alszik-e. Amennyiben igen, úgy nem ébreszti fel, ha viszont már ébren van (és ki tudja mióta vár a gnómra), akkor jó reggelt kíván neki.*
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-20 23:30:31
Üzenet elküldve: 2013-10-20 23:30:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Mikor Thaira megunja a vezetést és ráeszmél, hogy megint feleslegesen jártatta a száját, mert neki igen is feleslegesnek tűnt, megszólal. A férfi gyorsan válaszol is. S alig néhány másodperc múlva megit Allyn van uralmon.*
~Végre alhatok! Ugye most nem keltesz fel?~
*Kérdezi Thary kicsit ideges hangon, persze Ally csak nevet egyet, s úgy válaszol.*
~Ha nem ébredsz meg minde apró megbotlásomra, akkor nem! Aludj jól!~
~Fulladj meg!~
*Vág vissza a belső hang, de a lány tudomást sem vesz róla, ez a hangnál annyit jelent, hogy: "Köszönöm!". Persze azt, hogy ezt kimondja nem lehet tőle elvárni. Minden esetre Allyn nagyon örül, hogy megint visszakapta a vezetést és önmaga lehet, nem a beképzelt hangja. Lassan haladnak a templom felé, nincs olyan messze, de biztosan nem lehet jó érzés olyan sebekkel közlekedni, mint amilyeneket a gnóm szerzett. Allyn most vidám, s kedvesen mosolyogva halad Zrekil mellett. Mikor elérik a templomot a férfi szinte bezuhan a kapun. A lány utána kap, s amilyen gyengéden csak tudja, úgy segít a gnómnak elbotorkálni egy padig. Ő is leül mellé. Ekkor viszont nyugalmát megtöri egy hang.*
~Éltél már olyat, hogy unalmas az alvás?~
*Allyn arcán egy pillanatra kiül a csalódottság.*
~Nem, de azt hiszem, te most tapasztaltad és be akarsz róla számolni. Csak rajta, de ne sértődj meg, ha nem figyelek, van jobb dolgom is.~
~Csak nem az a gnóm, nem lehet nálam fontosabb!~
*Kezdi meg a szokásos önimádó monológját, viszont most a szerencse megint rámosolyog Allyn-ra. A férfi ugyan is egy korábbi megszólalására reagál. Ő pedig elmosolyodik.*
- Nyugodtan mondhatod egyes számban is! Egyikünk sem sértődik meg. Különben is egy testen osztozunk egy személy vagyunk ilyen formán, csak két személyiség. Ne zavartasd magad. Idegenek előtt úgy is csak az egyikünk van jelen, olyankor a másik mint ha nem is lenne, hacsak nem kerül olyan kellemetlen helyzetbe mint én veled!
*Allyn látja, hogy a gnóm lehunyja szemeit, hogy pihenjen. A példáját pedig ő is követi, nem hiába utlojára tegnap előtt aludt kicsit.. nagyon el van fáradva. A templom, mint ha megnyugttatná, biztonságosnak hat és békésnek tetszik neki. Kicsit sem olyan, mint a negyedek poros utcái, jól esik neki, hogy itt lehet.*
~Nyugodtabb, mint a szegénynegyed, az egyszer biztos! Ugye maradunk még?!~
*Kérdezi lelkesen, de fáradt hangon Thaira. Erre pedig Allyn ugyan olyan fáradt hangon felel.*
~Nem terveztem elmenni még egy darabig, kell a pihenés.~
*Majd kinyitja szemeit, hiszen Zrekil megint megszólalt, ő pedig mosolyogva válaszol neki.*
- Nem bánad, ha én is maradok? Meglehetősen régen pihentem már és ez a hely biztonságosabb, mint bármelyik másik. De, ha gond elmehetek! Az pedig nem is lenne okos ötlet, ha ilyen sebekkel bármerre is, bármilyen messzire is elbóklásznál, még bajod lesz.
*Mikor Thaira megunja a vezetést és ráeszmél, hogy megint feleslegesen jártatta a száját, mert neki igen is feleslegesnek tűnt, megszólal. A férfi gyorsan válaszol is. S alig néhány másodperc múlva megit Allyn van uralmon.*
~Végre alhatok! Ugye most nem keltesz fel?~
*Kérdezi Thary kicsit ideges hangon, persze Ally csak nevet egyet, s úgy válaszol.*
~Ha nem ébredsz meg minde apró megbotlásomra, akkor nem! Aludj jól!~
~Fulladj meg!~
*Vág vissza a belső hang, de a lány tudomást sem vesz róla, ez a hangnál annyit jelent, hogy: "Köszönöm!". Persze azt, hogy ezt kimondja nem lehet tőle elvárni. Minden esetre Allyn nagyon örül, hogy megint visszakapta a vezetést és önmaga lehet, nem a beképzelt hangja. Lassan haladnak a templom felé, nincs olyan messze, de biztosan nem lehet jó érzés olyan sebekkel közlekedni, mint amilyeneket a gnóm szerzett. Allyn most vidám, s kedvesen mosolyogva halad Zrekil mellett. Mikor elérik a templomot a férfi szinte bezuhan a kapun. A lány utána kap, s amilyen gyengéden csak tudja, úgy segít a gnómnak elbotorkálni egy padig. Ő is leül mellé. Ekkor viszont nyugalmát megtöri egy hang.*
~Éltél már olyat, hogy unalmas az alvás?~
*Allyn arcán egy pillanatra kiül a csalódottság.*
~Nem, de azt hiszem, te most tapasztaltad és be akarsz róla számolni. Csak rajta, de ne sértődj meg, ha nem figyelek, van jobb dolgom is.~
~Csak nem az a gnóm, nem lehet nálam fontosabb!~
*Kezdi meg a szokásos önimádó monológját, viszont most a szerencse megint rámosolyog Allyn-ra. A férfi ugyan is egy korábbi megszólalására reagál. Ő pedig elmosolyodik.*
- Nyugodtan mondhatod egyes számban is! Egyikünk sem sértődik meg. Különben is egy testen osztozunk egy személy vagyunk ilyen formán, csak két személyiség. Ne zavartasd magad. Idegenek előtt úgy is csak az egyikünk van jelen, olyankor a másik mint ha nem is lenne, hacsak nem kerül olyan kellemetlen helyzetbe mint én veled!
*Allyn látja, hogy a gnóm lehunyja szemeit, hogy pihenjen. A példáját pedig ő is követi, nem hiába utlojára tegnap előtt aludt kicsit.. nagyon el van fáradva. A templom, mint ha megnyugttatná, biztonságosnak hat és békésnek tetszik neki. Kicsit sem olyan, mint a negyedek poros utcái, jól esik neki, hogy itt lehet.*
~Nyugodtabb, mint a szegénynegyed, az egyszer biztos! Ugye maradunk még?!~
*Kérdezi lelkesen, de fáradt hangon Thaira. Erre pedig Allyn ugyan olyan fáradt hangon felel.*
~Nem terveztem elmenni még egy darabig, kell a pihenés.~
*Majd kinyitja szemeit, hiszen Zrekil megint megszólalt, ő pedig mosolyogva válaszol neki.*
- Nem bánad, ha én is maradok? Meglehetősen régen pihentem már és ez a hely biztonságosabb, mint bármelyik másik. De, ha gond elmehetek! Az pedig nem is lenne okos ötlet, ha ilyen sebekkel bármerre is, bármilyen messzire is elbóklásznál, még bajod lesz.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873