Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-15 00:08:38
Üzenet elküldve: 2016-05-15 00:08:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon //
*Hallgatja Morwon beszámolóját, aminek az elejéből nem sokat ért, aztán meg leragad annál, hogy az óriás szívesen lelőtt volna egy szolgát… egy rabszolgát. Már egyáltalán nem tűnik olyan aranyosnak a behemót, igaza lesz Loka korábbi gondolatának.
Emellett körülnéz, a többiek arcát figyelve, de még Taitostól sem hall, vagy lát tiltakozást, ami persze nem jelent semmit, Krestvir mégis csalódott, és most először érzi úgy, hogy még sincs olyan jó helyen.
Még a szeme is könnybe lábad kissé az ellenérzéstől, hogy a közelükben rabszolgákat tartanak, hogy így gúnyolódnak egy szerencsétlen életén… De nem meri mindezt felfedni itt, mindenki előtt, mert emlékei híján fogalma sincs róla, ez valójában mennyire elfogadott dolog, és félelem ébred benne, hogy maga ellen fordítaná a többieket, ha kifejezné véleményét a rabszolgatartásról.
Elrejtőzik hát csuklyája mögé, fejét lehajtva, s úgy is kezd szedelőzködni végül, jó ideig senkihez sem szólva, bár nála ez nem szokatlan, hogy különösebben feltűnő lehetne bárki számára.*
*Mikor megérkeznek a meditációra választott helyszínre, engedelmesen letelepszik a sziklás talajra, törökülésben elhelyezkedve, ám nem megy egykönnyen az elmélyülés, mert még mindig a korábbi kétségein rágja magát. Valahogy elveszítette a biztonságérzetét.
Azért a szél és a tenger zúgása kellően felfrissítik, és elringatják egyfajta meditatív állapotba, miután sokáig tartja csukva a szemét, de ez most nem az igazi.*
*A meditációs állomás után újabb hosszas kutyagolás következik, aminek vége felé közeledve megkönnyebbülten hallja mesterétől, hogy már nincs sok hátra az útból.
Szórakozottan figyeli, amint Taitos Daniirának ad egy érdekes tárgyat, majd ahogy később átpártol Lokához, halkan beszélve meg vele valamit… Aztán még az óriás is kap egyfajta feladatot, s utóra a fiú nála köt ki, elég kétértelmű és Krestvir számára valóban kellően „felrázó” ígéretet téve.
Nagyjából megérti, mire céloz mestere, de az izgatottság mellett fél is, hisz sötét lesz akkor, és megint ostobán fog viselkedni, anélkül, hogy kontrollálni tudná…*
- Úgy beszélsz, mint egy szoknyavadász. *jegyzi meg fejét lehajtva, egykedvűen, már-már lehangoltan. Pedig tréfás visszavágásnak szánja, csak épp hiányzik a hangjából az ahhoz szükséges lelkesedés. Meg úgy… az arcáról is. De nincs mit tenni.
És közben meg is érkeznek, s ezen bejelentés hírére mégiscsak fölpillant, hogy aztán szeme előtt kibontakozzon a torony, immár teljes valójában.*
- Itt… tényleg él valaki? *bukik ki belőle a halk kérdés.
Majd ismét jön a táborverés, lepakolás, fájós lábra borogatás…*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.15 00:48:37
*Hallgatja Morwon beszámolóját, aminek az elejéből nem sokat ért, aztán meg leragad annál, hogy az óriás szívesen lelőtt volna egy szolgát… egy rabszolgát. Már egyáltalán nem tűnik olyan aranyosnak a behemót, igaza lesz Loka korábbi gondolatának.
Emellett körülnéz, a többiek arcát figyelve, de még Taitostól sem hall, vagy lát tiltakozást, ami persze nem jelent semmit, Krestvir mégis csalódott, és most először érzi úgy, hogy még sincs olyan jó helyen.
Még a szeme is könnybe lábad kissé az ellenérzéstől, hogy a közelükben rabszolgákat tartanak, hogy így gúnyolódnak egy szerencsétlen életén… De nem meri mindezt felfedni itt, mindenki előtt, mert emlékei híján fogalma sincs róla, ez valójában mennyire elfogadott dolog, és félelem ébred benne, hogy maga ellen fordítaná a többieket, ha kifejezné véleményét a rabszolgatartásról.
Elrejtőzik hát csuklyája mögé, fejét lehajtva, s úgy is kezd szedelőzködni végül, jó ideig senkihez sem szólva, bár nála ez nem szokatlan, hogy különösebben feltűnő lehetne bárki számára.*
*Mikor megérkeznek a meditációra választott helyszínre, engedelmesen letelepszik a sziklás talajra, törökülésben elhelyezkedve, ám nem megy egykönnyen az elmélyülés, mert még mindig a korábbi kétségein rágja magát. Valahogy elveszítette a biztonságérzetét.
Azért a szél és a tenger zúgása kellően felfrissítik, és elringatják egyfajta meditatív állapotba, miután sokáig tartja csukva a szemét, de ez most nem az igazi.*
*A meditációs állomás után újabb hosszas kutyagolás következik, aminek vége felé közeledve megkönnyebbülten hallja mesterétől, hogy már nincs sok hátra az útból.
Szórakozottan figyeli, amint Taitos Daniirának ad egy érdekes tárgyat, majd ahogy később átpártol Lokához, halkan beszélve meg vele valamit… Aztán még az óriás is kap egyfajta feladatot, s utóra a fiú nála köt ki, elég kétértelmű és Krestvir számára valóban kellően „felrázó” ígéretet téve.
Nagyjából megérti, mire céloz mestere, de az izgatottság mellett fél is, hisz sötét lesz akkor, és megint ostobán fog viselkedni, anélkül, hogy kontrollálni tudná…*
- Úgy beszélsz, mint egy szoknyavadász. *jegyzi meg fejét lehajtva, egykedvűen, már-már lehangoltan. Pedig tréfás visszavágásnak szánja, csak épp hiányzik a hangjából az ahhoz szükséges lelkesedés. Meg úgy… az arcáról is. De nincs mit tenni.
És közben meg is érkeznek, s ezen bejelentés hírére mégiscsak fölpillant, hogy aztán szeme előtt kibontakozzon a torony, immár teljes valójában.*
- Itt… tényleg él valaki? *bukik ki belőle a halk kérdés.
Majd ismét jön a táborverés, lepakolás, fájós lábra borogatás…*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.15 00:48:37
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-14 19:05:28
Üzenet elküldve: 2016-05-14 19:05:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon //
*Taitos szemeit forgatja Morwon dolgain.*
-A lényeg, hogy itt vagy, ideje elmennünk a torony irányába, ami az a torony, igen.
*Zárja le a témát.*
~Nekünk végünk, ha Gabrien újoncai beérnek.~
*Valahol mélyen azért még van benne remény, hogy az igen zavaros történet nagyja azért igaz, és inkább jó kimenetelű, mint rossz, de egy mágusnak fel kell készülnie mindenre, csak úgy, mint az éjszakára.*
-Nincs kifejezetten úgy valaki.
*Bár ki tudja, akár még követhetik is őket megfigyelők, de most nem erre gondolt.*
-Csak úgy általánosságban, ez olyan minden esetre kiterjedő dolog. A hangok, az érzés, hogy figyelnek mind ilyenek. Megmagyarázhatatlan, de szerencsére nem is kell megmagyarázni, mert ez, amit most mondok bármire, és bárkire igaz. Jöhetnek simliskedők, leselkedők, ha te magad egyenes vagy, és nem zavarodsz össze önmagadban, akkor onnantól hosszú távon neked lesz a jobb.
*Ez persze hosszas elmélkedő meditációinak eredménye, de ezeket most nem fogja részletezni, hátha a hallgatósága is elgondolkodik ezeken.*
-Van egy varázslat, amit ismerek, de az nem teljesen ilyen jellegű. De tudod mit? Megkérdezzük az öreget este, ha lesz egy kis ideje.
*Ezzel lassan már végeznek is, és így csomagolgatnak, indulás toronyiránt.*
-Itt jó lesz!
*Telepszik le Taitos egyszer csak az úton, egy kifejezetten szellős helyen, ahol hallani lehet a tenger motozását alant.*
-Egy kis meditáció jön!
*Kezdi el.*
-Hunyjátok le a szemeteket, és tudjátok... próbáljatok semmire sem gondolni.
*Intézi szavait leginkább Morwonhoz, akinek egy fél órás csendes üldögélés biztosan megerőltető. Majd, ha végeztek mehetnek is tovább, nem akarja nagyon elhúzni a Zöldfülű sem az utat. A toronyban ráfér majd egy kis pihenő a csapatra, csak oda kell még érni.
Most már felfrissült elmével kanyarodnak be a toronyhoz.*
-Tíz perc, és ott vagyunk!
*Szól boldogan.*
-Még jó, hogy Ragron meg Morwon elriasztotta a farkasokat itt, ennyi melák egyszerre összeférhetetlen.
*Ad hálát gyorsan az utak szellemeinek, hogy ismét könnyen lépdelhetett rajtuk, és jókedve jeléül mindenkinek ad egy kevéske kis tanácsot.*
-Daniira, gyere csak!
*Tép le egy fűszálat, és lecsatolja bumerángját magáról, majd a lány mellé baktat.*
-Itt ez a két eszköz. Hat évig én sem tudtam varázsolni, pedig az elmélet elejével tisztában voltam. Ez segített.
*Egymásra rakja a két darabot, majd a lány elé teszi felvéve tempóját, hogy tudja magyarázni menet közben.*
-Ha csupán a gondolat erejével át tudod pöccinteni egyik feléről a másikra készen állsz, fogd csak meg!
*Adja át, és nagyot fújtat (persze nem arra), lehunyja szemét, koncentrál. A fű pedig lereppen a fegyverről, hogy ezt Taitos csinálta-e, vagy nem... soha nem tudjuk meg, csupán úgy tűnhet sikerült neki.*
-Neked adom, míg itt vagyunk, gyakorolj!
*Villant egy biztató mosolyt, és átpártol Loka mellé.*
-Tudom, hogy nem a te szinteden állnak.
*Kezdi halkan a többiekre nézve.*
-De kérlek legyél velük segítőkész...
*Kéri, ismerve az elfekre jellemző fennhéjázó magatartást.*
-Mondhatom, hogy cserébe, de nem cserébe, csak úgy. Van egy pár különleges, elég magasrendű technika, amit még senkinek nem adtam át, ha érdekel meg tudom mutatni.
*Ajánlja fel ennyiben is hagyva a dolgot, majd Morwonhoz szól.*
-Neked meg Morwon, lesz itt egy csomó teleírt lap, gyakorolhatsz, csak azt a szakállast kell lefizetni picit.
*Szól előre a szokásokról, majd végül, de nem utolsó sorban Krestvirhez sorol be, a végére hagyva a legizgalmasabb gyakorlatot.*
-Nekünk pedig holdkeltekor randevúnk van az erdő szélén.
*Böki oldalba picit, hogy felrázza a Kikötői éjszaka óta nem szűnő elszontyolodásból őt is.*
-Nem fogod elfelejteni, az biztos.
*Gondol vissza arra, mikor ő kezdett bele a mágia ezen szakaszába, majd még mondana valamit, de mégsem.*
-Lányok, Morwon, itt vagyunk.
*Áll meg az időközben feléjük magasodó Mágustorony tövében.*
-Itt kint táborozunk először!
*Teszi le a maga csomagját a földre huppanva, és nézi Ragront, aki most fogja fel, hogy kényszerűnek induló barátságuk pontosan ezen a helyen kezdődött.*
*Taitos szemeit forgatja Morwon dolgain.*
-A lényeg, hogy itt vagy, ideje elmennünk a torony irányába, ami az a torony, igen.
*Zárja le a témát.*
~Nekünk végünk, ha Gabrien újoncai beérnek.~
*Valahol mélyen azért még van benne remény, hogy az igen zavaros történet nagyja azért igaz, és inkább jó kimenetelű, mint rossz, de egy mágusnak fel kell készülnie mindenre, csak úgy, mint az éjszakára.*
-Nincs kifejezetten úgy valaki.
*Bár ki tudja, akár még követhetik is őket megfigyelők, de most nem erre gondolt.*
-Csak úgy általánosságban, ez olyan minden esetre kiterjedő dolog. A hangok, az érzés, hogy figyelnek mind ilyenek. Megmagyarázhatatlan, de szerencsére nem is kell megmagyarázni, mert ez, amit most mondok bármire, és bárkire igaz. Jöhetnek simliskedők, leselkedők, ha te magad egyenes vagy, és nem zavarodsz össze önmagadban, akkor onnantól hosszú távon neked lesz a jobb.
*Ez persze hosszas elmélkedő meditációinak eredménye, de ezeket most nem fogja részletezni, hátha a hallgatósága is elgondolkodik ezeken.*
-Van egy varázslat, amit ismerek, de az nem teljesen ilyen jellegű. De tudod mit? Megkérdezzük az öreget este, ha lesz egy kis ideje.
*Ezzel lassan már végeznek is, és így csomagolgatnak, indulás toronyiránt.*
-Itt jó lesz!
*Telepszik le Taitos egyszer csak az úton, egy kifejezetten szellős helyen, ahol hallani lehet a tenger motozását alant.*
-Egy kis meditáció jön!
*Kezdi el.*
-Hunyjátok le a szemeteket, és tudjátok... próbáljatok semmire sem gondolni.
*Intézi szavait leginkább Morwonhoz, akinek egy fél órás csendes üldögélés biztosan megerőltető. Majd, ha végeztek mehetnek is tovább, nem akarja nagyon elhúzni a Zöldfülű sem az utat. A toronyban ráfér majd egy kis pihenő a csapatra, csak oda kell még érni.
Most már felfrissült elmével kanyarodnak be a toronyhoz.*
-Tíz perc, és ott vagyunk!
*Szól boldogan.*
-Még jó, hogy Ragron meg Morwon elriasztotta a farkasokat itt, ennyi melák egyszerre összeférhetetlen.
*Ad hálát gyorsan az utak szellemeinek, hogy ismét könnyen lépdelhetett rajtuk, és jókedve jeléül mindenkinek ad egy kevéske kis tanácsot.*
-Daniira, gyere csak!
*Tép le egy fűszálat, és lecsatolja bumerángját magáról, majd a lány mellé baktat.*
-Itt ez a két eszköz. Hat évig én sem tudtam varázsolni, pedig az elmélet elejével tisztában voltam. Ez segített.
*Egymásra rakja a két darabot, majd a lány elé teszi felvéve tempóját, hogy tudja magyarázni menet közben.*
-Ha csupán a gondolat erejével át tudod pöccinteni egyik feléről a másikra készen állsz, fogd csak meg!
*Adja át, és nagyot fújtat (persze nem arra), lehunyja szemét, koncentrál. A fű pedig lereppen a fegyverről, hogy ezt Taitos csinálta-e, vagy nem... soha nem tudjuk meg, csupán úgy tűnhet sikerült neki.*
-Neked adom, míg itt vagyunk, gyakorolj!
*Villant egy biztató mosolyt, és átpártol Loka mellé.*
-Tudom, hogy nem a te szinteden állnak.
*Kezdi halkan a többiekre nézve.*
-De kérlek legyél velük segítőkész...
*Kéri, ismerve az elfekre jellemző fennhéjázó magatartást.*
-Mondhatom, hogy cserébe, de nem cserébe, csak úgy. Van egy pár különleges, elég magasrendű technika, amit még senkinek nem adtam át, ha érdekel meg tudom mutatni.
*Ajánlja fel ennyiben is hagyva a dolgot, majd Morwonhoz szól.*
-Neked meg Morwon, lesz itt egy csomó teleírt lap, gyakorolhatsz, csak azt a szakállast kell lefizetni picit.
*Szól előre a szokásokról, majd végül, de nem utolsó sorban Krestvirhez sorol be, a végére hagyva a legizgalmasabb gyakorlatot.*
-Nekünk pedig holdkeltekor randevúnk van az erdő szélén.
*Böki oldalba picit, hogy felrázza a Kikötői éjszaka óta nem szűnő elszontyolodásból őt is.*
-Nem fogod elfelejteni, az biztos.
*Gondol vissza arra, mikor ő kezdett bele a mágia ezen szakaszába, majd még mondana valamit, de mégsem.*
-Lányok, Morwon, itt vagyunk.
*Áll meg az időközben feléjük magasodó Mágustorony tövében.*
-Itt kint táborozunk először!
*Teszi le a maga csomagját a földre huppanva, és nézi Ragront, aki most fogja fel, hogy kényszerűnek induló barátságuk pontosan ezen a helyen kezdődött.*
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-13 19:12:59
Üzenet elküldve: 2016-05-13 19:12:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Persze lehet a dolgokat túlbonyolítani, miért is ne lehetne? Ezerszer körbejárva átgondolni, majd következtetéseket leszűrni. Épp csak most ez teljesen felesleges, a jelen szituáció nagyon is egyszerű. Adott egy kimért, komoly elf, és egy félénk, butuska ember.
Ha valamihez, hát a kínos helyzetekhez, feszengéshez Lapu nagyon ért, így hamar fel is ismeri annak jeleit, ha mások arcán látja. Kérdőn szökik fel szemöldöke, miről nincs szó? Pislog nagyokat, értetlenül, majd kiderül mire gondol a Mester inasa. Ez mondjuk jogos, hol ér fel a leány egy ilyen magas tisztséget betöltő úriemberhez, hogy hatással lehessen annak érzelmeire? Vonja meg hát vállát, majd biccent is egyet gyorsan választ gyanánt.*
-Bocsánat.
*Rebegi ijedten, mert elnézést kérni sosem lehet elegendő.*
-Valóban, miért is.
*Hatja le fejét, más talán már picsogva szipogna saját jelentéktelenségének ily bizonyos tudatában, Lapu ellenben csak retteg. Hogy most elzavarják, hogy megbüntetik, hogy beárulják Worenth Mesternek, és ő bünteti meg. Ezer a lehetőség.
Közben valami egészen más szavak érkeznek az elf felől, nem is igazán hiszi, vagy meri érteni őket.*
-Öhm.
*Lép beljebb egy egészen aprócskát.*
-Hozhatok esetleg valamit? Egy teát?
*Támad fel benne nyomban a készséges szolga, elvégre ezek szerint meg kell dolgozzon az "Uraság" megszólításért.*
-Másik könyvet? Papírost? Íróeszközt?
*Merészkedik közelebb, minden egyes elhangzó szavával egy kicsikét lépve.*
-Szívesen segítek.
*Áll meg végül az asztal közelében, hátra kulcsolt kezekkel. Véleménye szerint ennyivel tudna hozzájárulni a Mester inasának bizonnyal fontos munkájához, és boldogan meg is tenné, csak ne zavarják el, és részese lehessen valami fontosnak. Például szívesen lenne az a termesz, aki annak az ácsműhelynek a legkisebb gerendájában lakott, ahol a legfontosabb varázskönyveket tartó polcokhoz készültek a facsapok.*
*Persze lehet a dolgokat túlbonyolítani, miért is ne lehetne? Ezerszer körbejárva átgondolni, majd következtetéseket leszűrni. Épp csak most ez teljesen felesleges, a jelen szituáció nagyon is egyszerű. Adott egy kimért, komoly elf, és egy félénk, butuska ember.
Ha valamihez, hát a kínos helyzetekhez, feszengéshez Lapu nagyon ért, így hamar fel is ismeri annak jeleit, ha mások arcán látja. Kérdőn szökik fel szemöldöke, miről nincs szó? Pislog nagyokat, értetlenül, majd kiderül mire gondol a Mester inasa. Ez mondjuk jogos, hol ér fel a leány egy ilyen magas tisztséget betöltő úriemberhez, hogy hatással lehessen annak érzelmeire? Vonja meg hát vállát, majd biccent is egyet gyorsan választ gyanánt.*
-Bocsánat.
*Rebegi ijedten, mert elnézést kérni sosem lehet elegendő.*
-Valóban, miért is.
*Hatja le fejét, más talán már picsogva szipogna saját jelentéktelenségének ily bizonyos tudatában, Lapu ellenben csak retteg. Hogy most elzavarják, hogy megbüntetik, hogy beárulják Worenth Mesternek, és ő bünteti meg. Ezer a lehetőség.
Közben valami egészen más szavak érkeznek az elf felől, nem is igazán hiszi, vagy meri érteni őket.*
-Öhm.
*Lép beljebb egy egészen aprócskát.*
-Hozhatok esetleg valamit? Egy teát?
*Támad fel benne nyomban a készséges szolga, elvégre ezek szerint meg kell dolgozzon az "Uraság" megszólításért.*
-Másik könyvet? Papírost? Íróeszközt?
*Merészkedik közelebb, minden egyes elhangzó szavával egy kicsikét lépve.*
-Szívesen segítek.
*Áll meg végül az asztal közelében, hátra kulcsolt kezekkel. Véleménye szerint ennyivel tudna hozzájárulni a Mester inasának bizonnyal fontos munkájához, és boldogan meg is tenné, csak ne zavarják el, és részese lehessen valami fontosnak. Például szívesen lenne az a termesz, aki annak az ácsműhelynek a legkisebb gerendájában lakott, ahol a legfontosabb varázskönyveket tartó polcokhoz készültek a facsapok.*
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-13 13:58:04
Üzenet elküldve: 2016-05-13 13:58:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Eireni egy menthetetlen alak. Furcsa, a "szokványos" fogalmával még csak köszönő viszonyban sincs. Ez biztos. Szinte nem normális, ahogyan másokhoz viszonyul. De a jelenlegi példa valami újat tár fel: képes másokat befolyásolni vele. A legkisebb késztetést nem érez rá, szándékaitól messze áll az ilyen, de nagyon úgy tűnik, hogy a lány vagy félreértett valamit vagy csak szimplán az elf viselkedése olyan mértékben elrúg az átlagostól, hogy téves irányokba tereli mások felé róla kialakított képét. Ha más lenne, még talán ki is használná. Azonban, mivel Eireniről van szó, ez a fajta visszaélési lehetőség veszendőbe megy.*
-Nem, én... Szó sincs róla. *Jön zavarba immár ő is. Valami nagyon rosszul sült el, ahogy levonja a következtetéseit.
Hangján és ábrázatán is érződik, látszik a zavar: kezeivel mentegetőzve integet maga előtt és úgy beszél, mint aki visszaszívná szavait, már ha tudná, hogy melyiket kéne.*
-Nincs szó sértődésről. Ugyan miért tenném?
*S csak eztán jön rá, mit csinált rosszul: mindent.*
~Uraság? Nem, nem... Már megint a formális megjelenésem okozza a főbb problémát.~
*Már kicsit unja a dolgot. Fel is sóhajt feszültségoldóan, mivel eloszlatja pillanatnyi zavarát. Világos: a lányban tévhitet keltett, méghozzá szép nagyot. Ha minden igaz, jelenlegi helyzetben muszáj lesz tegeződő formát alkalmaznia saját magától, különben nem magyarázza ki magát az életben sem!*
-Sajnálom a félreérthető megjelenést! Nincs oka... okod uramnak szólítani. *Javítja ki magát gyorsan.* Kerülj csak beljebb! Ez a hely minden érdeklődőnek rendelkezésére áll.
*Újabb sóhaj jönne, de elnyomja ezt az ingert. Kicsit nehezebb nyelni is, olyan kínossá nőtte ki magát az eset Eireni számára. Jogosan, persze.*
*Eireni egy menthetetlen alak. Furcsa, a "szokványos" fogalmával még csak köszönő viszonyban sincs. Ez biztos. Szinte nem normális, ahogyan másokhoz viszonyul. De a jelenlegi példa valami újat tár fel: képes másokat befolyásolni vele. A legkisebb késztetést nem érez rá, szándékaitól messze áll az ilyen, de nagyon úgy tűnik, hogy a lány vagy félreértett valamit vagy csak szimplán az elf viselkedése olyan mértékben elrúg az átlagostól, hogy téves irányokba tereli mások felé róla kialakított képét. Ha más lenne, még talán ki is használná. Azonban, mivel Eireniről van szó, ez a fajta visszaélési lehetőség veszendőbe megy.*
-Nem, én... Szó sincs róla. *Jön zavarba immár ő is. Valami nagyon rosszul sült el, ahogy levonja a következtetéseit.
Hangján és ábrázatán is érződik, látszik a zavar: kezeivel mentegetőzve integet maga előtt és úgy beszél, mint aki visszaszívná szavait, már ha tudná, hogy melyiket kéne.*
-Nincs szó sértődésről. Ugyan miért tenném?
*S csak eztán jön rá, mit csinált rosszul: mindent.*
~Uraság? Nem, nem... Már megint a formális megjelenésem okozza a főbb problémát.~
*Már kicsit unja a dolgot. Fel is sóhajt feszültségoldóan, mivel eloszlatja pillanatnyi zavarát. Világos: a lányban tévhitet keltett, méghozzá szép nagyot. Ha minden igaz, jelenlegi helyzetben muszáj lesz tegeződő formát alkalmaznia saját magától, különben nem magyarázza ki magát az életben sem!*
-Sajnálom a félreérthető megjelenést! Nincs oka... okod uramnak szólítani. *Javítja ki magát gyorsan.* Kerülj csak beljebb! Ez a hely minden érdeklődőnek rendelkezésére áll.
*Újabb sóhaj jönne, de elnyomja ezt az ingert. Kicsit nehezebb nyelni is, olyan kínossá nőtte ki magát az eset Eireni számára. Jogosan, persze.*
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-13 09:29:57
Üzenet elküldve: 2016-05-13 09:29:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Furcsa, hogy bárki is magázva szólítja meg őt, el is vörösödik nyomban, hiszen még csak tanonc, és feltehetően, ha így halad az is marad örök életére, ráadásul a konyhán segédkezik, ledolgozva a taníttattatása árát, mégis ki magázna egy mosogatóleányt? Hamarosan az is kiderül, meg az is, hogy az agg tudóst nem látta erre jó ideje klántársa.*
-Ó.
*Reagálja le a bemutatkozást és a titulust, végképp zavarba jőve.*
-Elnézést, ha megsértettem, nagyon sajnálom.
*Vált gyorsan át tiszteletteljesebb megszólításra, maga sem tudja miért, de valahogy az elf megjelenése, szavai erre sarkallják.*
-Ha nem bánja az Uraság, itt várakozom.
*Még a kéztördelést is abba hagyja, és inkább csak ingujja szegélyét tépdesi feszengve, remélve az nem jár semmiféle zavaró hanghatással, mely megakasztaná a tudományos munkát.*
*Furcsa, hogy bárki is magázva szólítja meg őt, el is vörösödik nyomban, hiszen még csak tanonc, és feltehetően, ha így halad az is marad örök életére, ráadásul a konyhán segédkezik, ledolgozva a taníttattatása árát, mégis ki magázna egy mosogatóleányt? Hamarosan az is kiderül, meg az is, hogy az agg tudóst nem látta erre jó ideje klántársa.*
-Ó.
*Reagálja le a bemutatkozást és a titulust, végképp zavarba jőve.*
-Elnézést, ha megsértettem, nagyon sajnálom.
*Vált gyorsan át tiszteletteljesebb megszólításra, maga sem tudja miért, de valahogy az elf megjelenése, szavai erre sarkallják.*
-Ha nem bánja az Uraság, itt várakozom.
*Még a kéztördelést is abba hagyja, és inkább csak ingujja szegélyét tépdesi feszengve, remélve az nem jár semmiféle zavaró hanghatással, mely megakasztaná a tudományos munkát.*
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-12 18:09:06
Üzenet elküldve: 2016-05-12 18:09:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Míg az asztala mellett álldogál, mögüle érkező lábak halk léptei hallatszanak. Eleinte nem igazán foglalkozna vele, azonban az érekző, aki nem mellesleg egy szilánk az ő klánjából, felé intézi szavait, első sorban üdvözletét.*
-Üdvözlet!
*Felméri a hozzá és elf fajához mérten nem túl magas lányt, s meggyőződik a tény felől, hogy bizony tagtárásról van szó. Azonban a nevét nem tudja. Mondjuk még beszélni sem nagyon hallotta. Nem egy nagy meglepetés, lévén, hogy látszólag a körülbelül tizes éveinek végét taposó emberlány elég csendes alkat, Eireni meg... szintén.*
-Nem, nem zavar...
*Életében először érzi, hogy most furcsán jött ki ez a távolságtartó, magázó hangnem. Jóval meghaladja a lány korát, aki szinte csak most lép át ifjúkorba. Nem gyerek, ez biztos, de mégiscsak fiatalabb nála. Úgy negyven évvel...
Mondjuk nem mintha ez változtatna a hozzáállásán.*
-Az öreg mágus valahol itt van a toronyban. Legalábbis én így tudom. Érkezésemkor találkoztam vele, azóta viszont nem láttam.
*Észreveszi a lány furcsa viselkedését. Nem vág semmilyen képet, efféle észrevétele nem tükröződik sem grimaszában, sem szemeiben.*
~Nem igazán értem, miért zavartatja magát. Közterület... Vagyis nem egészen. Csak így van egy olyan érzésem, mintha nekem tulajdonítaná a területet.~
*És aztán: Lapu. Lapu lenne a neve? Nem, nem nevetséges egyáltalán. De tagadhatatlanul furcsa. Még azt is képes elképzelni, hogy rajta maradt gúnynév, esetleg ragadványnév lehet. Mindenesetre ennek sem ad hangot. Akár véletlen egybeesés is lehet.*
-Én Eireni Daterea vagyok, Worenth Yosden mester inasa. *Kis szünet a formaiság megejtése után, majd folytatja:* Egy nagyon régi könyvet olvastam az imént. Mondhatni ismerkedem a mágia kultúráival és történeteivel.
*Be kell vallja, majdnem megkérdezte, mit keres itt a lány. De eszébe jut, hogy alig egy pár perce esett erről szó. Nem épp konkrétan, de ki ő, hogy tovább faggassa ezt a kérdést?*
*Míg az asztala mellett álldogál, mögüle érkező lábak halk léptei hallatszanak. Eleinte nem igazán foglalkozna vele, azonban az érekző, aki nem mellesleg egy szilánk az ő klánjából, felé intézi szavait, első sorban üdvözletét.*
-Üdvözlet!
*Felméri a hozzá és elf fajához mérten nem túl magas lányt, s meggyőződik a tény felől, hogy bizony tagtárásról van szó. Azonban a nevét nem tudja. Mondjuk még beszélni sem nagyon hallotta. Nem egy nagy meglepetés, lévén, hogy látszólag a körülbelül tizes éveinek végét taposó emberlány elég csendes alkat, Eireni meg... szintén.*
-Nem, nem zavar...
*Életében először érzi, hogy most furcsán jött ki ez a távolságtartó, magázó hangnem. Jóval meghaladja a lány korát, aki szinte csak most lép át ifjúkorba. Nem gyerek, ez biztos, de mégiscsak fiatalabb nála. Úgy negyven évvel...
Mondjuk nem mintha ez változtatna a hozzáállásán.*
-Az öreg mágus valahol itt van a toronyban. Legalábbis én így tudom. Érkezésemkor találkoztam vele, azóta viszont nem láttam.
*Észreveszi a lány furcsa viselkedését. Nem vág semmilyen képet, efféle észrevétele nem tükröződik sem grimaszában, sem szemeiben.*
~Nem igazán értem, miért zavartatja magát. Közterület... Vagyis nem egészen. Csak így van egy olyan érzésem, mintha nekem tulajdonítaná a területet.~
*És aztán: Lapu. Lapu lenne a neve? Nem, nem nevetséges egyáltalán. De tagadhatatlanul furcsa. Még azt is képes elképzelni, hogy rajta maradt gúnynév, esetleg ragadványnév lehet. Mindenesetre ennek sem ad hangot. Akár véletlen egybeesés is lehet.*
-Én Eireni Daterea vagyok, Worenth Yosden mester inasa. *Kis szünet a formaiság megejtése után, majd folytatja:* Egy nagyon régi könyvet olvastam az imént. Mondhatni ismerkedem a mágia kultúráival és történeteivel.
*Be kell vallja, majdnem megkérdezte, mit keres itt a lány. De eszébe jut, hogy alig egy pár perce esett erről szó. Nem épp konkrétan, de ki ő, hogy tovább faggassa ezt a kérdést?*
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-11 09:58:12
Üzenet elküldve: 2016-05-11 09:58:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kellemes napnak ígérkezett a mai, ítélve az enyhe reggelből, és abból, hogy különös fontosságú feladatokkal, tanulni valókkal nem bízták meg. Vagyis alkalmas arra, hogy egy régi adósságot letudjon.
Emiatt érkezett a Toronyba, köszönetet mondani az öreg remetének, ki segített rajta a bajban. Őt viszont nem találja, ellenben egy elf legénnyel, ki igen ismerős otthonról.*
-Üdv.
*Toppan be halkan, és köszön félénken.*
-Nem akartalak megzavarni, csak.
*Toporog picit az ajtóban.*
-Az idős mestert keresem.
*Tördeli ujjait, rágcsálja ajka szélét zavartan, csendesen pár pillanatig.*
-Lapu vagyok. Te mit csinálsz itt?
*Kellemes napnak ígérkezett a mai, ítélve az enyhe reggelből, és abból, hogy különös fontosságú feladatokkal, tanulni valókkal nem bízták meg. Vagyis alkalmas arra, hogy egy régi adósságot letudjon.
Emiatt érkezett a Toronyba, köszönetet mondani az öreg remetének, ki segített rajta a bajban. Őt viszont nem találja, ellenben egy elf legénnyel, ki igen ismerős otthonról.*
-Üdv.
*Toppan be halkan, és köszön félénken.*
-Nem akartalak megzavarni, csak.
*Toporog picit az ajtóban.*
-Az idős mestert keresem.
*Tördeli ujjait, rágcsálja ajka szélét zavartan, csendesen pár pillanatig.*
-Lapu vagyok. Te mit csinálsz itt?
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-09 21:39:24
Üzenet elküldve: 2016-05-09 21:39:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Avalija//
*Épp pihenőt tenne, mikor megpillant egy érdekes szót a könyvben. A könyvben, amit már órák óta olvas. Pontosabban két órája.*
~Bármennyire is vagyok már jártas a mágia terén, ezt a szót még soha nem olvastam sehol. Valamiféle szakszó lehet vagy ősi szófordulat. Nem is igazán lepődnék meg ezen, hiszen megszámlálhatatlan mennyiségű lap hiányzik belőle, nem mellesleg a nyelvezete is alig érthető az átlag szemnek.~
*Megszámlálhatatlan mennyiség... még szép! Még csak az oldalak sincsenek számozva. Mégis hogyan is tudná bárki megszámlálni, mennyi adat is veszhetett el abban az ismeretlen kataszrófában, ami ennyire megviseltté tette az egykor még kemény kötésű könyvet. Mára már több helyen szétfoszlott, megszakadt, megsárgult. Mi tagadás, pont ezért nézte ki magának. Érdeklik az antik tárgyak, nem is beszélve még arról, hogy könyvről van szó...
Akárhogyan is, a szó jelentését még csak kikövetkeztetni sem tudja, ami szinte egyértelművé teszi számára, hogy valamiféle tárgynak, varázslatnak, de akár még személynek a neve lehetett akkoriban. Mára vagy elveszett, meghalt vagy más szót használnak rá.*
~Ezért szeretem az ősi irományokat. Egyszerűen nem hagy nyugodni egyetlen ismeretlen szó. Vicces, ahogy egyesek mondanák.~
*Nem tudja ő maga sem, miért, de nagyon olyan érzése van, mintha nem lenne egyedül. Leszámítva persze a torony őszöreg mágusát. Abba is hagyja az olvasást egy jó időre, tán az is lehet, hogy végleg: ismét kiszakadt oldal következik, ami azt jelenti, hogy vélhetőleg ismét nem találna semmiféle magyarázatot sem az idegen szóra, sem a fejezetben eddig olvasottakra. Sóhajt egyet, miközben iménti ülőhelye mellett ágaskodva nekidől a falnak.*
//Avalija//
*Épp pihenőt tenne, mikor megpillant egy érdekes szót a könyvben. A könyvben, amit már órák óta olvas. Pontosabban két órája.*
~Bármennyire is vagyok már jártas a mágia terén, ezt a szót még soha nem olvastam sehol. Valamiféle szakszó lehet vagy ősi szófordulat. Nem is igazán lepődnék meg ezen, hiszen megszámlálhatatlan mennyiségű lap hiányzik belőle, nem mellesleg a nyelvezete is alig érthető az átlag szemnek.~
*Megszámlálhatatlan mennyiség... még szép! Még csak az oldalak sincsenek számozva. Mégis hogyan is tudná bárki megszámlálni, mennyi adat is veszhetett el abban az ismeretlen kataszrófában, ami ennyire megviseltté tette az egykor még kemény kötésű könyvet. Mára már több helyen szétfoszlott, megszakadt, megsárgult. Mi tagadás, pont ezért nézte ki magának. Érdeklik az antik tárgyak, nem is beszélve még arról, hogy könyvről van szó...
Akárhogyan is, a szó jelentését még csak kikövetkeztetni sem tudja, ami szinte egyértelművé teszi számára, hogy valamiféle tárgynak, varázslatnak, de akár még személynek a neve lehetett akkoriban. Mára vagy elveszett, meghalt vagy más szót használnak rá.*
~Ezért szeretem az ősi irományokat. Egyszerűen nem hagy nyugodni egyetlen ismeretlen szó. Vicces, ahogy egyesek mondanák.~
*Nem tudja ő maga sem, miért, de nagyon olyan érzése van, mintha nem lenne egyedül. Leszámítva persze a torony őszöreg mágusát. Abba is hagyja az olvasást egy jó időre, tán az is lehet, hogy végleg: ismét kiszakadt oldal következik, ami azt jelenti, hogy vélhetőleg ismét nem találna semmiféle magyarázatot sem az idegen szóra, sem a fejezetben eddig olvasottakra. Sóhajt egyet, miközben iménti ülőhelye mellett ágaskodva nekidől a falnak.*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-08 19:03:00
Üzenet elküldve: 2016-05-08 19:03:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés a toronyhoz//
* Nehezebb eljutni a Mágustoronyig, mint gondolta. A Kikötőt egyenesen utálja, a halbűzzel meg a sok fura alakkal, akik ott császkálnak. De az erdősebb részhez érve már megnyugszik kissé és már Luat is kiengedi a tarisznyájából. Óvatosan emeli ki és engedi a földre, ő máris belekotor az avarba. Bogarakra vadászik, hangyák és más kis finomságok után kutat. Elnézegeti egy darabig, s bizony elégedetten. Ahhoz képest, hogy milyen kis soványka volt, már egész formás pocakja van. Lassacskán halad a torony felé, nem hagyja nagyon a háta mögött kis barátját, figyel rá. *
* Nehezebb eljutni a Mágustoronyig, mint gondolta. A Kikötőt egyenesen utálja, a halbűzzel meg a sok fura alakkal, akik ott császkálnak. De az erdősebb részhez érve már megnyugszik kissé és már Luat is kiengedi a tarisznyájából. Óvatosan emeli ki és engedi a földre, ő máris belekotor az avarba. Bogarakra vadászik, hangyák és más kis finomságok után kutat. Elnézegeti egy darabig, s bizony elégedetten. Ahhoz képest, hogy milyen kis soványka volt, már egész formás pocakja van. Lassacskán halad a torony felé, nem hagyja nagyon a háta mögött kis barátját, figyel rá. *
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-07 09:46:55
Üzenet elküldve: 2016-05-07 09:46:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Az új köpeny//
*Az alakváltók nem a jól megszokott házi, vagy vadállatok bőrét viselik, természetesen ez adja meg a mélységi számára a különlegességet. Amit a csata peremén figyelve látott az egészen elképesztő volt. A teremtmények pontosan lemásolták a kiszemelt egyént és testük, bőrük és minden porcikájuk felvette annak alakját. Q ekkor döntött úgy, hogy ha lehetősége lesz rá akkor meg akarja vizsgálni a lényeket. Szerencséjére a thargok voltak olyan kegyesek és lemészároltak neki kettőt is és ilyen formán hozzájuthatott a ritka kincshez.
A bőr előkészítése és cserzése nem könnyű feladat Q számára, mivel a grafitszürke rugalmas gumiszerű bőr egészen más elkészítést igényel. Azonban a mélységi nem akad fenn ilyen apróságokon, hiszen mindaz, amit ennek a lénynek a bőrével nyerhet sokkalta több, annál, mint hogy ne próbálja meg azt elkészíteni. A szokásos cserzési technikákákat alkalmazva vág bele, és amikor az előkészítés fázisába ér egy plusz adalék anyag hozzáadásával visszanyeri a bőr eredeti állapotát, hiszen alapvetően arra alkalmas. Amikor elkészült és elkészítette a bőrt, már csak a varrás és a formára alakítás van hátra. Ez veszi el az idejéből a legkevesebbet, hiszen itt már csak az utolsó simítások vannak hátra.
Amikor elkészül, a köpeny hamar felpróbálja és örömmel veszi észre, hogy bizony igen könnyűre sikeredett. A köpeny színe és anyaga mintha némiképp alkalmazkodna a környezetéhez, ahol halad, ez persze lehet, hogy csak a mélységi képzeli így az alakváltókról látottak alapján, de ami bizonyos, hogy egy kissé jobban bele tud olvadni vele a környezetébe. A próbák után régi köpenyét az új felé veti, hogy ha kíváncsi szemekkel találkozik, ne akarják tőle eltulajdonítani. Majd amikor eltakarta elindul észak irányába, hogy egy rövid városi kitérő után ismét munkához lásson.*
*Az alakváltók nem a jól megszokott házi, vagy vadállatok bőrét viselik, természetesen ez adja meg a mélységi számára a különlegességet. Amit a csata peremén figyelve látott az egészen elképesztő volt. A teremtmények pontosan lemásolták a kiszemelt egyént és testük, bőrük és minden porcikájuk felvette annak alakját. Q ekkor döntött úgy, hogy ha lehetősége lesz rá akkor meg akarja vizsgálni a lényeket. Szerencséjére a thargok voltak olyan kegyesek és lemészároltak neki kettőt is és ilyen formán hozzájuthatott a ritka kincshez.
A bőr előkészítése és cserzése nem könnyű feladat Q számára, mivel a grafitszürke rugalmas gumiszerű bőr egészen más elkészítést igényel. Azonban a mélységi nem akad fenn ilyen apróságokon, hiszen mindaz, amit ennek a lénynek a bőrével nyerhet sokkalta több, annál, mint hogy ne próbálja meg azt elkészíteni. A szokásos cserzési technikákákat alkalmazva vág bele, és amikor az előkészítés fázisába ér egy plusz adalék anyag hozzáadásával visszanyeri a bőr eredeti állapotát, hiszen alapvetően arra alkalmas. Amikor elkészült és elkészítette a bőrt, már csak a varrás és a formára alakítás van hátra. Ez veszi el az idejéből a legkevesebbet, hiszen itt már csak az utolsó simítások vannak hátra.
Amikor elkészül, a köpeny hamar felpróbálja és örömmel veszi észre, hogy bizony igen könnyűre sikeredett. A köpeny színe és anyaga mintha némiképp alkalmazkodna a környezetéhez, ahol halad, ez persze lehet, hogy csak a mélységi képzeli így az alakváltókról látottak alapján, de ami bizonyos, hogy egy kissé jobban bele tud olvadni vele a környezetébe. A próbák után régi köpenyét az új felé veti, hogy ha kíváncsi szemekkel találkozik, ne akarják tőle eltulajdonítani. Majd amikor eltakarta elindul észak irányába, hogy egy rövid városi kitérő után ismét munkához lásson.*
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-06 09:47:37
Üzenet elküldve: 2016-05-06 09:47:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Az öreg torony közelében eltöltött pihenő valóban energiával tölti fel a mélységit, azonban bizonyosággal nem. Legalábbis arról, hogy nem lesz e hamarosan célpont a toronyból. Ennek kiderítése érdekében lépéseket akar tenni, mégpedig egy megfigyelő állás létrehozásával. Habár feladata és kutakodása nem ide szólítja, mégis ha már itt van, akkor ezt ki akarja használni. A terep szerencsére jó adottságokkal rendelkezik és mivel sok fa és sűrű cserjék szegélyezik a környéket így Q válogathat a megfelelő helyszínek között. Azonban a növényzet sűrűsége és a torony rejtettsége miatt nem igazán fog találni olyan helyet, amelyből kényelmesen rá is fog látni az épületre vagy annak környezetére. Habár az is igaz, hogy az új módszerei, amelyek minden reménye szerint hamarosan ki tud majd próbálni, okafogyottá teszik a közvetlen rálátást a cél objektumra, vagy személyre. Ezért a sötételf inkább egy csöndesebb és kissé távolabbi menedék helyszínt választ magának. A toronytól, úgy háromszáz méterre talál is egy fát, amelynek a tövében egy üreg található. Az ilyen üregek mindig lehetőséget adnak egy biztonságos és jól álcázható menedék kiépítésére, ezért Q elkezdi felmérni a lehetőségeket és, hogy esetleg kell e mélyíteni, vagy szélesíteni a hasadékon. Amikor mindezen tevékenységével végzett kigondolja, milyen bejáratot készítsen a vackának, hogy az egyszersmind elrejtse másrészt pedig megvédje a vadaktól. Hiszen köztudott, hogy az ilyen üregeket előszeretettel használják a kisebb és akár a nagyobb termetű állatok is, akik még tudnak meglepetéseket is okozni a sötételfnek. Habár nincs tisztában azzal, hogy milyen élővilágot rejt a környék, de úgy véli, kár lenne kockáztatni a dologgal kapcsolatban, hiszen ha egyszer megoldható a távoltartásuk, akkor meg is kell csinálni.
Egy rövidke gondolkodás után bele is vág a helység kialakításába. Az aljnövényzetben letört gallyakat és ágakat keres, hogy azokból elkészítse a menedék bejáratát és, hogy ezzel távol tudja tartani a betolakodókat. Tőrét, amely inkább vágó eszköz, mint tényleges fegyver előveszi, és ha szükséges felvágja vagy levágja vele a nem odaillő részeket. Amikor elkészül a vázzal száraz levelekkel borítja be, hogy elrejtse a kíváncsi szemek elől. Nem gondolja úgy, hogyvalaki is kimondottan nagy érdeklődéssel lenne az építménye iránt, de ki tudja jobb, ha biztosra megy, és inkább álcával borítja. Hogy megtudja használható állapotba került e, a kis építménye egy teljes napot kíván eltölteni ott. Ezalatt amúgy is lesz még más dolga is, hiszen a grombarban szerzett bőröket is el kell készítenie.
Keres hat erősebb ágat és háromszög alakban összeilleszti, majd összeköti. A két háromszög alakú fa keretre felfeszíti a bőröket és lassan biztos mozdulatokkal elkezdi előkészíteni, hogy a későbbiekben új álcaköpenyt készíthessen belőle. Mivel Q mindig is magára volt utalva a vadonban így ruházkodni, vagy élelmet gyűjteni is saját magának kellett. Ezért alaposan kitanulta ezen, fortélyokat így soha nem jelent neki gondot, hogy találjon valami ehetőt, vagy elkészítsen magának a préda bőrét. Q hetekig el tud élni, gumókon, gyökereken, vagy férgeken. Emellett napokig hetekig ücsörögni egy megfigyelő állásban.*
Egy rövidke gondolkodás után bele is vág a helység kialakításába. Az aljnövényzetben letört gallyakat és ágakat keres, hogy azokból elkészítse a menedék bejáratát és, hogy ezzel távol tudja tartani a betolakodókat. Tőrét, amely inkább vágó eszköz, mint tényleges fegyver előveszi, és ha szükséges felvágja vagy levágja vele a nem odaillő részeket. Amikor elkészül a vázzal száraz levelekkel borítja be, hogy elrejtse a kíváncsi szemek elől. Nem gondolja úgy, hogyvalaki is kimondottan nagy érdeklődéssel lenne az építménye iránt, de ki tudja jobb, ha biztosra megy, és inkább álcával borítja. Hogy megtudja használható állapotba került e, a kis építménye egy teljes napot kíván eltölteni ott. Ezalatt amúgy is lesz még más dolga is, hiszen a grombarban szerzett bőröket is el kell készítenie.
Keres hat erősebb ágat és háromszög alakban összeilleszti, majd összeköti. A két háromszög alakú fa keretre felfeszíti a bőröket és lassan biztos mozdulatokkal elkezdi előkészíteni, hogy a későbbiekben új álcaköpenyt készíthessen belőle. Mivel Q mindig is magára volt utalva a vadonban így ruházkodni, vagy élelmet gyűjteni is saját magának kellett. Ezért alaposan kitanulta ezen, fortélyokat így soha nem jelent neki gondot, hogy találjon valami ehetőt, vagy elkészítsen magának a préda bőrét. Q hetekig el tud élni, gumókon, gyökereken, vagy férgeken. Emellett napokig hetekig ücsörögni egy megfigyelő állásban.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-05 13:41:16
Üzenet elküldve: 2016-05-05 13:41:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Minden pihenő véget ér egyszer. Q megvárja ameddig beesteledik, majd a védelmet nyújtó szikla takarásából kimozdulva elindul a Mágus torony irányába. Reményi szerint innen tud északnak fordulni, hogy a várost érintve a pihenő irányába tudjon tovább mozogni. Mivel itt délen már nincsenek leküzdhetetlen távolságok csakhamar odaér az öreg toronyhoz, amelyben állítólag egy öreg varázsló lakik. Q csak hallomásból ismeri a történetet és eddig nem is nagyon érdekelte az egész, de mivel most a háború célkeresztjébe került ez az objektum is talán van értelme egy kicsit körbe szaglászni a területen. Ami bizonyos, hogy az egész artheniori térségben már csak itt maradt meg egy erős mágikus központ, mivel a templom, a karavánpihenő elpusztult. Nagyon úgy tűnik, hogy az ellenség kiemelt figyelmet fordít a mágiára. Q ennek nyomán alaposan körbejárja a környéket és próbál olyan nyomokat találni, amelyek elárulhatják, ha esetleg az ellenség mozgolódni kezd. Azonban minden igyekezete ellenére nem talál sem nyomokat, sem pedig erre utaló jeleket. Nagyon valószínűsíthető, hogy a holtak serege inkább a mindenen átgyalogolunk és mindent magunk alá gyűrünk, taktikával dolgozik, amely ebben az esetben azt jelenti, hogy a kikötő elfoglalása után bontják majd le a tornyot, vagyis próbálják.
Mindenesetre Q körülnézett és mivel a mágia nem az ő útja nincs értelme bekopogtatnia az öreg mágushoz, hogy felvételét kérje a tanoncok közé. Majd talán egyszer, ha lesz annyi ereje és vagyona, akkor majd jelentkezik. Ez azonban nem a közeljövőben fog megvalósulni. Egy kis pihenőre azonban ott marad, hogy összeszedje magát, mielőtt ténylegesen északnak indulna.*
Mindenesetre Q körülnézett és mivel a mágia nem az ő útja nincs értelme bekopogtatnia az öreg mágushoz, hogy felvételét kérje a tanoncok közé. Majd talán egyszer, ha lesz annyi ereje és vagyona, akkor majd jelentkezik. Ez azonban nem a közeljövőben fog megvalósulni. Egy kis pihenőre azonban ott marad, hogy összeszedje magát, mielőtt ténylegesen északnak indulna.*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-02 19:59:46
Üzenet elküldve: 2016-05-02 19:59:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Szemben az árral //
*Drann kétség és remény közt hánykolódva hallgatja az öreg válaszát, ahogy az lassan, megfontolva a szavakat, a válaszadásba fog. ~Talán menthetetlen vagyok. Lassú sorvadás lesz osztályrészem, s végül... végül elérkezik a megváltó halál.~ A mély hallgatással teli pillanatok már-már teljes kétségbeesésbe taszítják. A szekrény üvegében látja csak, ahogy a vén varázsló mögötte sertepertél, majd egyszer csak zöldes fény dereng fel a csendben. ~Na! Legalább nem reménytelen!~ könnyebbül meg a hírre. Aztán, amikor lassan elsorolódik, mi mindent kell véghez vinnie ahhoz, hogy az átok ~Tehát egy átok! Jól sejtettem!~ megtörhessen, az elf először mélyen elkeseredik. Még a mágusnál tart, azon gondolkodik ~Kell egy mágus. De ki segítene ilyesmiben? Ewangel... nem jött utánam. Nem is várhatom tőle el, talán nem is hiányolhatják ezekben az időkben Tharg földön. Lehet, hogy meg kellene keresnem Moont, a sötételf úrnöt. Vagy menjek el Artheniorban a Templomba, és keressek egy mágust, aki hajlandó nekem segíteni? Bárcsak megtaláltam volna Ianniant!~ Amikor az öreg közben már a második mutatóujját emeli. ~Egy lichanechi mesterkard! Arshan említette egyszer! Még neki sem volt soha a kezében, de lenyűgöző volt, ahogy beszélt róla.~ De hogy belezárva egy varázslat! Ez az a pont, ahol Drann elkeseredik. Pedig még hátravan a harmadik dolog, hogy az átok levétele sikeres legyen. Meg kell szereznie az élet italát. Az utolsó szavak, hogy hogyan, mikor és miképpen kell végrehajtani majd a gyógyító, mágikus sebforrasztó mágiát, már csak elmosódottan jutnak el a tudatához, mégis bevésődnek örökre. Letaglózva ül, mély hallgatásba burkolózik, az öklére támaszkodva. Aztán, nem várva meg, míg az öreg bírja udvarias távozásra, lassan összeszedi magát. Késő este van már, így is hálás lehet azért, amit megtudott.* - Köszönöm, amit értem tettél! Kérlek, add áldásodat az utamra! Ha sikerrel járok, talán újra a holtak ellen fordíthatom a kardomat! *Azzal, még megvárva, amíg az öreg varázsló elköszön tőle, vagy bármi más útravalóval vagy tanáccsal szolgál, mély sóhajtással megindul lefelé, vissza, ki az erdőmélyi Torony ódon épületéből, újra a tengerpartra.*
*Drann kétség és remény közt hánykolódva hallgatja az öreg válaszát, ahogy az lassan, megfontolva a szavakat, a válaszadásba fog. ~Talán menthetetlen vagyok. Lassú sorvadás lesz osztályrészem, s végül... végül elérkezik a megváltó halál.~ A mély hallgatással teli pillanatok már-már teljes kétségbeesésbe taszítják. A szekrény üvegében látja csak, ahogy a vén varázsló mögötte sertepertél, majd egyszer csak zöldes fény dereng fel a csendben. ~Na! Legalább nem reménytelen!~ könnyebbül meg a hírre. Aztán, amikor lassan elsorolódik, mi mindent kell véghez vinnie ahhoz, hogy az átok ~Tehát egy átok! Jól sejtettem!~ megtörhessen, az elf először mélyen elkeseredik. Még a mágusnál tart, azon gondolkodik ~Kell egy mágus. De ki segítene ilyesmiben? Ewangel... nem jött utánam. Nem is várhatom tőle el, talán nem is hiányolhatják ezekben az időkben Tharg földön. Lehet, hogy meg kellene keresnem Moont, a sötételf úrnöt. Vagy menjek el Artheniorban a Templomba, és keressek egy mágust, aki hajlandó nekem segíteni? Bárcsak megtaláltam volna Ianniant!~ Amikor az öreg közben már a második mutatóujját emeli. ~Egy lichanechi mesterkard! Arshan említette egyszer! Még neki sem volt soha a kezében, de lenyűgöző volt, ahogy beszélt róla.~ De hogy belezárva egy varázslat! Ez az a pont, ahol Drann elkeseredik. Pedig még hátravan a harmadik dolog, hogy az átok levétele sikeres legyen. Meg kell szereznie az élet italát. Az utolsó szavak, hogy hogyan, mikor és miképpen kell végrehajtani majd a gyógyító, mágikus sebforrasztó mágiát, már csak elmosódottan jutnak el a tudatához, mégis bevésődnek örökre. Letaglózva ül, mély hallgatásba burkolózik, az öklére támaszkodva. Aztán, nem várva meg, míg az öreg bírja udvarias távozásra, lassan összeszedi magát. Késő este van már, így is hálás lehet azért, amit megtudott.* - Köszönöm, amit értem tettél! Kérlek, add áldásodat az utamra! Ha sikerrel járok, talán újra a holtak ellen fordíthatom a kardomat! *Azzal, még megvárva, amíg az öreg varázsló elköszön tőle, vagy bármi más útravalóval vagy tanáccsal szolgál, mély sóhajtással megindul lefelé, vissza, ki az erdőmélyi Torony ódon épületéből, újra a tengerpartra.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-02 12:50:38
Üzenet elküldve: 2016-05-02 12:50:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
// Szemben az árral //
* Az öreg némán hallgatja a beszámolót, szemei kisebb hosszabb időre lecsukódnak, néha horkant fel egyet. Göcsörtös ujjaival szakállán vándorol végig, akkor áll csak fel mikor az ifjú lehúzza magáról ingét, hogy feltárja előtte a sebet. Közel hajolva veszi szemügyre a tátongó gyógyulás jelét nem mutató sérülést. *
- Hozzám is eljutottak a hírek a harcokról. A holtak feltámasztása nem kis hatalmat igényel, s ahogy az sem, hogy gátat szabjunk az áradatnak. De ez itt…
* Nyíltan beszél, s amit mond nem megnyugtató, az pedig ahogy elhallgat egyenesen ijesztő lehet az elf számára. Ki tudja, mit gondolhat a végére? Lehet, menthetetlen? Halkan mormolás, s mintha tenyerét dörzsölné össze, a fiú nem láthatja, hisz az öreg a háta mögött sertepertél. Az üveggel berakott szekrényből láthatja, ahogy két tenyerét felé tartja, s zölden derengnek fel kezei. Pár perces művelet csak. *
- nem reménytelen. Van mód a gyógyulásra.
* Böki ki végül az öreg. *
- De nem szolgálhatok jó hírekkel fiam. Legalábbis emlékeim szerint.
* Sétál vissza székéhez, hátra tett kezekkel, fejét bőszen ingatja. Lassan ereszkedik le, lehunyja szemét, lekönyökölve a karfára int egyet kezével. Néhány pillanatig nem történik semmi, aztán valami elsuhan Drann mellet, s az öreg kezében landol. Vaskos, megsárgult könyv. Óvatosan helyezi az asztalra, s csapja fel. Úgy tűnik tudja mit keres. *
- Ez egy átok, melyet meg lehet ugyan törni, ám a hozzávalók…
* Állapodik meg egy oldalnál. *
- Először is szükséged lesz egy mágusra.
* Emeli fel mutató ujját, ahogy hátra dől.*
- Sok tapasztalt varázshasználót találsz Artheniorban vagy a környéken. Ha magad nem ismersz, olyat, úgy tudok néhányat ajánlani, akik segítségedre lehetnek. Magam is szívesen segítenék, de lefoglalja a legtöbb energiámat a kutatás, hogy megtaláljuk a megfelelő eszközöket a kapuinkat döngető ellenséggel szemben.
* Egészíti még ki, s már emelkedik a második ujj is. *
- Másodjára szükséged lesz egy megszentelt lichanechi mesterkardra melybe a Jeges érintés varázslatát zárták. Talán ez lesz a legegyszerűbb. Harmadszor pedig meg kell szerezned az élet italát.
* Nem is olyan meglepő, hogy a harmadik ujj is a levegőbe kerül. *
- De nem ilyen egyszerű ez az egész. Ezt nem találod meg minden utca sarkon Ahhoz, hogy azt megtaláld egy olyan helyre kell kerülnöd mely az élet s halál között van. Álom s valóság fonódik ott össze. Ha ezeket mind megszerezted kell keresned egy olyan helyet, mely árasztja magából a tisztaságot. Van egy hely a Tündérkertben, egy ős öreg fa, melyről azt mondják azóta áll ott mióta Lanawin kialakult, ott kell meginnod az élet italát, miközben a kardot a sebre helyezik és egy időző kört húzva a mágus Sebforrasztást hajt végre.
* Az öreg némán hallgatja a beszámolót, szemei kisebb hosszabb időre lecsukódnak, néha horkant fel egyet. Göcsörtös ujjaival szakállán vándorol végig, akkor áll csak fel mikor az ifjú lehúzza magáról ingét, hogy feltárja előtte a sebet. Közel hajolva veszi szemügyre a tátongó gyógyulás jelét nem mutató sérülést. *
- Hozzám is eljutottak a hírek a harcokról. A holtak feltámasztása nem kis hatalmat igényel, s ahogy az sem, hogy gátat szabjunk az áradatnak. De ez itt…
* Nyíltan beszél, s amit mond nem megnyugtató, az pedig ahogy elhallgat egyenesen ijesztő lehet az elf számára. Ki tudja, mit gondolhat a végére? Lehet, menthetetlen? Halkan mormolás, s mintha tenyerét dörzsölné össze, a fiú nem láthatja, hisz az öreg a háta mögött sertepertél. Az üveggel berakott szekrényből láthatja, ahogy két tenyerét felé tartja, s zölden derengnek fel kezei. Pár perces művelet csak. *
- nem reménytelen. Van mód a gyógyulásra.
* Böki ki végül az öreg. *
- De nem szolgálhatok jó hírekkel fiam. Legalábbis emlékeim szerint.
* Sétál vissza székéhez, hátra tett kezekkel, fejét bőszen ingatja. Lassan ereszkedik le, lehunyja szemét, lekönyökölve a karfára int egyet kezével. Néhány pillanatig nem történik semmi, aztán valami elsuhan Drann mellet, s az öreg kezében landol. Vaskos, megsárgult könyv. Óvatosan helyezi az asztalra, s csapja fel. Úgy tűnik tudja mit keres. *
- Ez egy átok, melyet meg lehet ugyan törni, ám a hozzávalók…
* Állapodik meg egy oldalnál. *
- Először is szükséged lesz egy mágusra.
* Emeli fel mutató ujját, ahogy hátra dől.*
- Sok tapasztalt varázshasználót találsz Artheniorban vagy a környéken. Ha magad nem ismersz, olyat, úgy tudok néhányat ajánlani, akik segítségedre lehetnek. Magam is szívesen segítenék, de lefoglalja a legtöbb energiámat a kutatás, hogy megtaláljuk a megfelelő eszközöket a kapuinkat döngető ellenséggel szemben.
* Egészíti még ki, s már emelkedik a második ujj is. *
- Másodjára szükséged lesz egy megszentelt lichanechi mesterkardra melybe a Jeges érintés varázslatát zárták. Talán ez lesz a legegyszerűbb. Harmadszor pedig meg kell szerezned az élet italát.
* Nem is olyan meglepő, hogy a harmadik ujj is a levegőbe kerül. *
- De nem ilyen egyszerű ez az egész. Ezt nem találod meg minden utca sarkon Ahhoz, hogy azt megtaláld egy olyan helyre kell kerülnöd mely az élet s halál között van. Álom s valóság fonódik ott össze. Ha ezeket mind megszerezted kell keresned egy olyan helyet, mely árasztja magából a tisztaságot. Van egy hely a Tündérkertben, egy ős öreg fa, melyről azt mondják azóta áll ott mióta Lanawin kialakult, ott kell meginnod az élet italát, miközben a kardot a sebre helyezik és egy időző kört húzva a mágus Sebforrasztást hajt végre.
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-04-28 17:23:53
Üzenet elküldve: 2016-04-28 17:23:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszú gyaloglás után a hajnal első fénysugaraival ér el a fák mélyén magasodó toronyhoz. Óvatosan nyit be az ajtón, majd belép a a Mágustoronyba.
Az idős nagymester kíváncsian pillant rá, de Anor hamar bele is kezd mondandójába.*
- Szép reggelt Mester! Hosszú utat tettem meg, mert egy furcsa érzés hívott erre. Sokáig nem tudtam, miért, de éreztem, hogy ide kell jönnöm. most már rájöttem: a tudásvágy hívott ide. Szeretnék tőled tanulni, Mester!
*A szakállas mágus csak hümmög Anor szavaira, majd alaposabban szemügyre veszi. Sokan azt beszélik, a mester ránézésre megállapítja, kinek milyen tudásra van szüksége, talán Anornak is szerencséje lesz.
Az öreg felhúzza száját és hát mögötti polcról leemel egy öreg poros tekercset.*
- Előbb ezt kell átolvasnod, lelkes ifjú!
*Anor elhúzódik egy sarokba és ott nyitja szét a tekercset, ami a haladó mágia alapjait tartalmazza. Arról olvas, hogy hogyan tudja a mágus a saját energiáját harmóniába hozni a természet erőivel, és hogy tudja összpontosítani ezeket az erőket, ezáltal magától varázsolni.*
Az idős nagymester kíváncsian pillant rá, de Anor hamar bele is kezd mondandójába.*
- Szép reggelt Mester! Hosszú utat tettem meg, mert egy furcsa érzés hívott erre. Sokáig nem tudtam, miért, de éreztem, hogy ide kell jönnöm. most már rájöttem: a tudásvágy hívott ide. Szeretnék tőled tanulni, Mester!
*A szakállas mágus csak hümmög Anor szavaira, majd alaposabban szemügyre veszi. Sokan azt beszélik, a mester ránézésre megállapítja, kinek milyen tudásra van szüksége, talán Anornak is szerencséje lesz.
Az öreg felhúzza száját és hát mögötti polcról leemel egy öreg poros tekercset.*
- Előbb ezt kell átolvasnod, lelkes ifjú!
*Anor elhúzódik egy sarokba és ott nyitja szét a tekercset, ami a haladó mágia alapjait tartalmazza. Arról olvas, hogy hogyan tudja a mágus a saját energiáját harmóniába hozni a természet erőivel, és hogy tudja összpontosítani ezeket az erőket, ezáltal magától varázsolni.*
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-04-27 12:15:30
Üzenet elküldve: 2016-04-27 12:15:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Szemben az árral //
*Az öreg arc zsémbes hangon zsörtölődik egyet, a késői óra miatt az elf szerint is jogosan méltatlankodva, de a két vaskos ajtószárny szerencsére halk nyikordulással kitárul, így aztán Drann beljebb merészkedik. Ódon falak, üres, kongó terem, melynek sarkai a félhomályba vésznek a lenyugvó nap utolsó sugarainak fényében, kopott, fényükvesztett kőlapok, amit halványan lát körbenézve. Sehol egy árva lélek. Lépcsőt azonban nem lát ugyan sehol, ahogy egyre beljebb lépked, pedig hallja az útbaigazítást, de csak a falak sötétlenek, csak a homályba tűnő sarkok csigázzák a képzeletét. Ujjai megérintik egy pillanatra a hideg toronyfalat, beszívja a régi, ódon illatot.
Aztán, jóval mielőtt csalódottan beleunna a keresgélésbe a sötétben, mert a háta mögött lassan bezáruló ajtóval a kinti fény utolsó pászmái is kintrekednek, újabb mágusmóka érkezik. Drann csak egy alig hallható, affenének induló, de visszanyelt szóvirággal kíséri, meghőkölve a folyamatosan cikázó, halvány derengést árasztó gömb látványától. Aztán, amikor az határozottan megindul egy irányba, az elf is habozás nélkül a nyomába szegődik. És voilá, íme valóban, a lépcső. Ami lépcsőnek lépcső, kétségtelen, és felfelé is vezet, ahogy az egy lépcsőtől elvárható. Drann óvatosan fellép az első fokra, a derengő fény könnyed tempóját követve, és megindul felfelé, ám neki azért beletelik egy kis időbe, míg hozzászokik a dologhoz, és felveszi a felfelé haladás ritmusát. Csak a következő néhány fokot látja mindig a lába előtt, a kőlapok, az az érzése, bármikor ugyanúgy élővé moccanhatnak a lába alatt, mint ahogyan a kopogtató karikája megelevenedett. Korlátnak se híre, se hamva, csak halad felfelé lépegetve, mintha alig fodrozódó felhőkön járna, a végeláthatatlan, felfelé kanyarodó csigalépcsőn, maga mögött hagyva a mélybe vesző termet. Borostyánnal befutott ablakmélyedések, öreg könyvekkel, pergamentekercsekkel telepakolt polcok maradnak el mögötte, minden ódon, régi idők illatát árasztja magából. Végre, amikor már kezdi azt érezni, a végeláthatatlan lépegetés egyik fokról a másikra soha nem ér véget, talán álmodik, beleragadva valami furcsa, különös álomba, egy jókora párkányhoz ér. Az íves ablakon besüt a felkelő hold fénye, régi bútordarabokat lát, ahogy körbetekint az idők kezdetét idéző szobában, legalábbis Drannban ez a képzet éled. Épphogy körbepillant, amikor meglibben a sötétbarna függöny, és az öreg varázsló krákogva előbújik. Drann egyáltalán nincs meglepődve, épphogy valaki hasonlóra számított, az sokkal jobban meglepte volna, ha mondjuk egy királynői szépségű elf asszonyt talál neadjég idefenn. Bár abban az esetben megfordulna a fejében, hogy szépsége lehet, csupán csalóka mágia. Így azonban az elf bizalmat szavaz a vén varázslónak azonnal, akinek szürke szemeiben a késői óra és a hátrahagyott évek ellenére derű csillog.
Letelepedik a zsámolyra, amit mutat invitálón az öreg, ahogy ő is leül a faragott székébe, aztán nekidurálja magát, hogy mindent részletesen elmeséljen. Elmeséli, mijáratban volt épp a Karavánpihenőben, amikor a szörnyű hírt meghallotta. Hogy mi fogadta őket Ewangellel, amikor a Kapuhoz értek. Hogy hogyan ereszkedtek le ketten, két elf, hogy megpróbálják felgyújtani a Karavánpihenőt támadó holtak vezérét. Hogy kit ismert fel benne. Nem hagy ki egyetlen szörnyű pillanatot sem, részletesen leírja a történteket.* - Valaki felgyújtotta őket lecsapó villámokkal! Ha ez nem történik, nemcsak én nem élem túl! Akkor mindenki odaveszett volna, aki élt és mozgott a Karavánpihenőben, és a környékén. *mondja mély meggyőződéssel, ahogy lassan a történet végére ér.* - Sokkal több seb ért. Az arcomat, a vállamat nyílvessző tépte meg, mindkét kezem, a karom megégett. *sorolja.* - De azok a sebek egy gyógyító máguslány tudásától lassan mind begyógyultak. Ám ez itt, a hátamon *húzza le az ingét* nem gyógyul! A bárdjával sújtott le rám. Mielőtt végleg otthagyott, megfordult. Akkor, egyetlen kézmozdulatával, mintha belém marta volna örökre! *mondja keserűen.* - Elszívja minden erőmet. *teszi hozzá fáradtan.* - Mondd, tudsz rajtam segíteni?
*Az öreg arc zsémbes hangon zsörtölődik egyet, a késői óra miatt az elf szerint is jogosan méltatlankodva, de a két vaskos ajtószárny szerencsére halk nyikordulással kitárul, így aztán Drann beljebb merészkedik. Ódon falak, üres, kongó terem, melynek sarkai a félhomályba vésznek a lenyugvó nap utolsó sugarainak fényében, kopott, fényükvesztett kőlapok, amit halványan lát körbenézve. Sehol egy árva lélek. Lépcsőt azonban nem lát ugyan sehol, ahogy egyre beljebb lépked, pedig hallja az útbaigazítást, de csak a falak sötétlenek, csak a homályba tűnő sarkok csigázzák a képzeletét. Ujjai megérintik egy pillanatra a hideg toronyfalat, beszívja a régi, ódon illatot.
Aztán, jóval mielőtt csalódottan beleunna a keresgélésbe a sötétben, mert a háta mögött lassan bezáruló ajtóval a kinti fény utolsó pászmái is kintrekednek, újabb mágusmóka érkezik. Drann csak egy alig hallható, affenének induló, de visszanyelt szóvirággal kíséri, meghőkölve a folyamatosan cikázó, halvány derengést árasztó gömb látványától. Aztán, amikor az határozottan megindul egy irányba, az elf is habozás nélkül a nyomába szegődik. És voilá, íme valóban, a lépcső. Ami lépcsőnek lépcső, kétségtelen, és felfelé is vezet, ahogy az egy lépcsőtől elvárható. Drann óvatosan fellép az első fokra, a derengő fény könnyed tempóját követve, és megindul felfelé, ám neki azért beletelik egy kis időbe, míg hozzászokik a dologhoz, és felveszi a felfelé haladás ritmusát. Csak a következő néhány fokot látja mindig a lába előtt, a kőlapok, az az érzése, bármikor ugyanúgy élővé moccanhatnak a lába alatt, mint ahogyan a kopogtató karikája megelevenedett. Korlátnak se híre, se hamva, csak halad felfelé lépegetve, mintha alig fodrozódó felhőkön járna, a végeláthatatlan, felfelé kanyarodó csigalépcsőn, maga mögött hagyva a mélybe vesző termet. Borostyánnal befutott ablakmélyedések, öreg könyvekkel, pergamentekercsekkel telepakolt polcok maradnak el mögötte, minden ódon, régi idők illatát árasztja magából. Végre, amikor már kezdi azt érezni, a végeláthatatlan lépegetés egyik fokról a másikra soha nem ér véget, talán álmodik, beleragadva valami furcsa, különös álomba, egy jókora párkányhoz ér. Az íves ablakon besüt a felkelő hold fénye, régi bútordarabokat lát, ahogy körbetekint az idők kezdetét idéző szobában, legalábbis Drannban ez a képzet éled. Épphogy körbepillant, amikor meglibben a sötétbarna függöny, és az öreg varázsló krákogva előbújik. Drann egyáltalán nincs meglepődve, épphogy valaki hasonlóra számított, az sokkal jobban meglepte volna, ha mondjuk egy királynői szépségű elf asszonyt talál neadjég idefenn. Bár abban az esetben megfordulna a fejében, hogy szépsége lehet, csupán csalóka mágia. Így azonban az elf bizalmat szavaz a vén varázslónak azonnal, akinek szürke szemeiben a késői óra és a hátrahagyott évek ellenére derű csillog.
Letelepedik a zsámolyra, amit mutat invitálón az öreg, ahogy ő is leül a faragott székébe, aztán nekidurálja magát, hogy mindent részletesen elmeséljen. Elmeséli, mijáratban volt épp a Karavánpihenőben, amikor a szörnyű hírt meghallotta. Hogy mi fogadta őket Ewangellel, amikor a Kapuhoz értek. Hogy hogyan ereszkedtek le ketten, két elf, hogy megpróbálják felgyújtani a Karavánpihenőt támadó holtak vezérét. Hogy kit ismert fel benne. Nem hagy ki egyetlen szörnyű pillanatot sem, részletesen leírja a történteket.* - Valaki felgyújtotta őket lecsapó villámokkal! Ha ez nem történik, nemcsak én nem élem túl! Akkor mindenki odaveszett volna, aki élt és mozgott a Karavánpihenőben, és a környékén. *mondja mély meggyőződéssel, ahogy lassan a történet végére ér.* - Sokkal több seb ért. Az arcomat, a vállamat nyílvessző tépte meg, mindkét kezem, a karom megégett. *sorolja.* - De azok a sebek egy gyógyító máguslány tudásától lassan mind begyógyultak. Ám ez itt, a hátamon *húzza le az ingét* nem gyógyul! A bárdjával sújtott le rám. Mielőtt végleg otthagyott, megfordult. Akkor, egyetlen kézmozdulatával, mintha belém marta volna örökre! *mondja keserűen.* - Elszívja minden erőmet. *teszi hozzá fáradtan.* - Mondd, tudsz rajtam segíteni?
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-04-27 01:23:52
Üzenet elküldve: 2016-04-27 01:23:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
// Szemben az árral //
- Igazán várhattál volna reggelig.
* Nyammogja, felvert öreg módjára. *
- De ha tényleg ilyen komoly a baj, gyere.
* Azzal halk nyikordulással nyílik is a bejárat, hogy beengedje a kései látogatót. *
- Csak a lépcsőn fel.
* Jön az útbaigazítás, miután döndülve áll meg a két szárnyú ajtó. Az ódon falak ölelte terembe a lemenő nap vörös fényei szűrődnek be. Kintről nézve a terem üres, melynek egyes részei a homályba vesznek. Pepita kövei már rég elvesztették egykori fényüket. Lépcső? Hát, annak innen nyomát sem látni. Halkan koppan minden lépése az ifjú elfnek, ha beljebb merészkedik. Amint átlépi a küszöböt, ajtó ismét moccan, hogy lassan kizárja a hanyatló nap fényeit. *
- Csak fel a lépcsőn.
* Hallatszik még utoljára. Ám mielőtt Drann kétségbe esne, halvány derengésű fénygömb kezd el cikázni körülötte. Nem sok fényt ad, de ép elegendő ahhoz, hogy ne bukjon orra. Könnyed tempóban indul meg a fényforrás egy irányba, hogy egy vége láthatatlan lépcsősorhoz vezesse, legalábbis ez lenne a funkciója annak ami elé érkeznek. Lépcsőnek lépcső, ám az összekötőelemek hiányoznak belőle, lebegő fokok sorozata az egész. Furcsa érzés, ahogy lába alatt megremegnek a kőlapok, ahogy sorra veszi őket. Ilyen érzés lehet, ha valaki álmában fodros felhők közt jár. Felfelé
kanyarodó csigalépcső az egész. Ha Drann fél a mélységtől, úgy jobban teszi, ha inkább nem tekint a mélybe, hisz minden lépésével csak távolabb kerül a biztonságot nyújtó földtől. Olykor egy-egy borostyánnal beszőtt ablak mellett halad el, melynek levelein sárga színű cseppek függnek, van hogy „iránytűje” megvilágítja a túlsó falakt is, olyankor könyvekkel s tekercsekkel tele rakott polcokat pillanthat meg. Olyan érzése lehet az elfnek, mintha a végtelenbe menetelne, ki tudja mióta róhatja útját és még mindig csak fokok és fokok sorakoznak előtte. Kifulladva érkezik meg egy jókora párkányra. Az íves ablakon kitekintve lehet szemtanúja, hogyan bukik alá az utolsó sugár s veszi kezdetét a hold uralma. A szoba minden bútora hanyagolja a pompát. Régi bútordarabok árasztják magukból az elmúlás illatát. Egy szekrény, melynek üveg ajtója mögött színesebbnél színesebb üvegcsék sorakoznak. Egy nagyobb láda, mely tartalmát nem fedi fel a látogató előtt. Egy állvány, melyen vaskos könyv pihen. Egy asztal, melyen hatalmas, vaskos gyertya áll, oldalán kövér viaszcsepp gördül végig, mögötte egy tömör fából faragott szék. Előtte egy kis zsámoly. Jobbra pedig egy földig érő, barna függöny, mely mögül krákogás hallatszik. Hamarosan a hang gazdája is megjelenik a lebbenő lepel mögül. Ősz hajú, ősz szakállú öreg, vonásai a kopogtatóhoz hasonlatos. Fején csúcsos hálósipka, testét barna köntössel palástolja, lábán könnyű saru. *
- Nem erre számítottál, mi?
* Kérdezi, szürke szemeiben derű csillan. *
- Ááá, nézd el nekem, vén vagyok már, ilyenkor már az igazak álmát alszom.
* Legyint kezével, ahogy az asztalhoz csoszog. *
- De mondd fiam, pontosan miért is érkeztél!? Mesélj el mindent, aztán mutasd azt a sebet.
* Ereszkedik le a faragott székbe. *
- Nohát, ülj már le!
* Int a zsámoly felé, ha az ifjú magától nem tenne így. *
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.27 01:24:46
- Igazán várhattál volna reggelig.
* Nyammogja, felvert öreg módjára. *
- De ha tényleg ilyen komoly a baj, gyere.
* Azzal halk nyikordulással nyílik is a bejárat, hogy beengedje a kései látogatót. *
- Csak a lépcsőn fel.
* Jön az útbaigazítás, miután döndülve áll meg a két szárnyú ajtó. Az ódon falak ölelte terembe a lemenő nap vörös fényei szűrődnek be. Kintről nézve a terem üres, melynek egyes részei a homályba vesznek. Pepita kövei már rég elvesztették egykori fényüket. Lépcső? Hát, annak innen nyomát sem látni. Halkan koppan minden lépése az ifjú elfnek, ha beljebb merészkedik. Amint átlépi a küszöböt, ajtó ismét moccan, hogy lassan kizárja a hanyatló nap fényeit. *
- Csak fel a lépcsőn.
* Hallatszik még utoljára. Ám mielőtt Drann kétségbe esne, halvány derengésű fénygömb kezd el cikázni körülötte. Nem sok fényt ad, de ép elegendő ahhoz, hogy ne bukjon orra. Könnyed tempóban indul meg a fényforrás egy irányba, hogy egy vége láthatatlan lépcsősorhoz vezesse, legalábbis ez lenne a funkciója annak ami elé érkeznek. Lépcsőnek lépcső, ám az összekötőelemek hiányoznak belőle, lebegő fokok sorozata az egész. Furcsa érzés, ahogy lába alatt megremegnek a kőlapok, ahogy sorra veszi őket. Ilyen érzés lehet, ha valaki álmában fodros felhők közt jár. Felfelé
kanyarodó csigalépcső az egész. Ha Drann fél a mélységtől, úgy jobban teszi, ha inkább nem tekint a mélybe, hisz minden lépésével csak távolabb kerül a biztonságot nyújtó földtől. Olykor egy-egy borostyánnal beszőtt ablak mellett halad el, melynek levelein sárga színű cseppek függnek, van hogy „iránytűje” megvilágítja a túlsó falakt is, olyankor könyvekkel s tekercsekkel tele rakott polcokat pillanthat meg. Olyan érzése lehet az elfnek, mintha a végtelenbe menetelne, ki tudja mióta róhatja útját és még mindig csak fokok és fokok sorakoznak előtte. Kifulladva érkezik meg egy jókora párkányra. Az íves ablakon kitekintve lehet szemtanúja, hogyan bukik alá az utolsó sugár s veszi kezdetét a hold uralma. A szoba minden bútora hanyagolja a pompát. Régi bútordarabok árasztják magukból az elmúlás illatát. Egy szekrény, melynek üveg ajtója mögött színesebbnél színesebb üvegcsék sorakoznak. Egy nagyobb láda, mely tartalmát nem fedi fel a látogató előtt. Egy állvány, melyen vaskos könyv pihen. Egy asztal, melyen hatalmas, vaskos gyertya áll, oldalán kövér viaszcsepp gördül végig, mögötte egy tömör fából faragott szék. Előtte egy kis zsámoly. Jobbra pedig egy földig érő, barna függöny, mely mögül krákogás hallatszik. Hamarosan a hang gazdája is megjelenik a lebbenő lepel mögül. Ősz hajú, ősz szakállú öreg, vonásai a kopogtatóhoz hasonlatos. Fején csúcsos hálósipka, testét barna köntössel palástolja, lábán könnyű saru. *
- Nem erre számítottál, mi?
* Kérdezi, szürke szemeiben derű csillan. *
- Ááá, nézd el nekem, vén vagyok már, ilyenkor már az igazak álmát alszom.
* Legyint kezével, ahogy az asztalhoz csoszog. *
- De mondd fiam, pontosan miért is érkeztél!? Mesélj el mindent, aztán mutasd azt a sebet.
* Ereszkedik le a faragott székbe. *
- Nohát, ülj már le!
* Int a zsámoly felé, ha az ifjú magától nem tenne így. *
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.27 01:24:46
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-04-26 09:34:33
Üzenet elküldve: 2016-04-26 09:34:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Szemben az árral //
*A kérdezősködéssel és a kutatással eltelik a nap, már alkonyodik, mire végül a magányos és égbetörő torony felmagasodik előtte méyen az erdőben. ~Ennek kell lennie.~ A falak komoran állnak, a torony csúcsa mintha egyenesen átszúrná a felhőket a mélyülő alkonyatban, legalábbis az elfnek ez az érzése, amikor először megpillantja. Elindul, hogy közelebbről is szemügyre vegye, mielőtt teljesen leszáll az éj. Lakatlannak tűnik. Az erdőben és a felmagasodó kövek körül is minden moccanatlan, néma és csendes, mialatt odaér. A torony aljában hatalmas, kétszárnyú ajtó, vaspántokkal felfogatva. Még Drann is kicsinynek tűnik előtte, ahogy felérve megáll, a lépcsőfokokon fellépdelve. Kilincsnek nyoma sincs, komoran magasodik fel a kapunak is beillő két vaskos szárny, csak egy öregembert formázó kopogtatót lát rajta lógni. Mit tegyen? Járja körbe a torony tövét, hátha talál másik bejáratot is a borostyán közt? Vagy vegye a bátorságot, a kései óra ellenére használja a kopogtatót, és próbálja meg felverni a torony gazdáját? Ha van olyan egyáltalán. A hátborzongató hűséggel, aprólékos gonddal megformált ráncos, szakállas arc szájából kilógó vaskarika után nyúl. Az ajtószárny nagyot döndül, ahogy az elf teljes erővel megdöngeti a vassal a fát, de majdhogynem hátraugrik, mert a döndüléssel szinte egyidőben halk, álmos morgás hallatszik, s még mielőtt újabbat tudna ütni, a kezében megmoccan, életre kel a karika. Úgy ugrik el a kopogtatótól, mintha tüzes vasat érintett volna, és meredten nézi, ahogy az apró szobor nagyot ásít, a szemei kipattannak, egyenesen rábámulva. ~Affene ezeknek a mágusnépeket!~ szitkozódik magában, de nem ad ki egyetlen hangot sem. Még csak az kéne. Nagy levegőt vesz, ahogy visszabámul a kopogtatót formázó megelevenedett öreg arcra. A gondolatai sebesen járnak.* - Sírontúli, gonosz mágia ül rajtam. Nem gyógyuló, átkozott seb, ami elszívja az erőmet! Segítség kell! *mondja ki végül, mijáratban érkezett ahhoz, aki állítólag a Toronyban él. Közben azon tűnődik, lehet, hogy elment az esze. Egy ajtón lógó kopogtatóhoz beszél, az erdő mélyén, az éjszaka közepén. Talán képzelődik. Egyetlen halvány reménysugárba veti a bizalmát: a vágás, amit a halott Hóhér maradandóan beléégetett, valamiféle mágia, ami nem engedelmeskedik a gyógyító erőknek. Ami, érzi, túl van az ő tudásán, sőt túl van Ewangelén. Ez az életre kelt kopogtató is túl van azon a valóságon, amit Drann a kardjával és az eszével uralni bír. Talán képes neki segíteni.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.26 09:39:57
*A kérdezősködéssel és a kutatással eltelik a nap, már alkonyodik, mire végül a magányos és égbetörő torony felmagasodik előtte méyen az erdőben. ~Ennek kell lennie.~ A falak komoran állnak, a torony csúcsa mintha egyenesen átszúrná a felhőket a mélyülő alkonyatban, legalábbis az elfnek ez az érzése, amikor először megpillantja. Elindul, hogy közelebbről is szemügyre vegye, mielőtt teljesen leszáll az éj. Lakatlannak tűnik. Az erdőben és a felmagasodó kövek körül is minden moccanatlan, néma és csendes, mialatt odaér. A torony aljában hatalmas, kétszárnyú ajtó, vaspántokkal felfogatva. Még Drann is kicsinynek tűnik előtte, ahogy felérve megáll, a lépcsőfokokon fellépdelve. Kilincsnek nyoma sincs, komoran magasodik fel a kapunak is beillő két vaskos szárny, csak egy öregembert formázó kopogtatót lát rajta lógni. Mit tegyen? Járja körbe a torony tövét, hátha talál másik bejáratot is a borostyán közt? Vagy vegye a bátorságot, a kései óra ellenére használja a kopogtatót, és próbálja meg felverni a torony gazdáját? Ha van olyan egyáltalán. A hátborzongató hűséggel, aprólékos gonddal megformált ráncos, szakállas arc szájából kilógó vaskarika után nyúl. Az ajtószárny nagyot döndül, ahogy az elf teljes erővel megdöngeti a vassal a fát, de majdhogynem hátraugrik, mert a döndüléssel szinte egyidőben halk, álmos morgás hallatszik, s még mielőtt újabbat tudna ütni, a kezében megmoccan, életre kel a karika. Úgy ugrik el a kopogtatótól, mintha tüzes vasat érintett volna, és meredten nézi, ahogy az apró szobor nagyot ásít, a szemei kipattannak, egyenesen rábámulva. ~Affene ezeknek a mágusnépeket!~ szitkozódik magában, de nem ad ki egyetlen hangot sem. Még csak az kéne. Nagy levegőt vesz, ahogy visszabámul a kopogtatót formázó megelevenedett öreg arcra. A gondolatai sebesen járnak.* - Sírontúli, gonosz mágia ül rajtam. Nem gyógyuló, átkozott seb, ami elszívja az erőmet! Segítség kell! *mondja ki végül, mijáratban érkezett ahhoz, aki állítólag a Toronyban él. Közben azon tűnődik, lehet, hogy elment az esze. Egy ajtón lógó kopogtatóhoz beszél, az erdő mélyén, az éjszaka közepén. Talán képzelődik. Egyetlen halvány reménysugárba veti a bizalmát: a vágás, amit a halott Hóhér maradandóan beléégetett, valamiféle mágia, ami nem engedelmeskedik a gyógyító erőknek. Ami, érzi, túl van az ő tudásán, sőt túl van Ewangelén. Ez az életre kelt kopogtató is túl van azon a valóságon, amit Drann a kardjával és az eszével uralni bír. Talán képes neki segíteni.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.26 09:39:57
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-04-25 23:45:50
Üzenet elküldve: 2016-04-25 23:45:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Szemben az árral//
* Magányos és égbe törő, csúcsa átdöfi az első felhőket is az égen, legalábbis onnan nézve ahol az ifjú áll. De az is lehet, hogy csak képzelete játszik vele. Hamarosan leszáll az éj és az amúgy is komor falak, még komorabbá válnak. Öt lépcső fok vezet a íves két szárnyú ajtóhoz, erős vaspántokkal fogatták egykor helyükre. Még egy óriás is könnyedén átlépne küszöbén, nem kellene még egy kicsit sem meggörnyednie. Egyetlen aprólékos munkával készített kopogtató az mely a vaskos ajtót díszíti, kilincsnek még helyes sincs. Szakállas, ráncos öregembert formáz, melynek szájából, hatalmas vaskarika lóg ki. Ha az ifjú veszi a bátorságot, hogy közelebb menjen s bekopogtasson, az első döndülés után halk morgást hallhat. Honnan jött? Lehetne ez az első kérdése, hisz közel s távol egy lelket sem látni. Ám sokat nem kell tűnődnie, hisz a következő hasonló morgással megmozdul ujjai között a karika. Hatalmas ásítás és nyammogás közepette, pattannak ki szemei a szobornak. *
- Nem kellene már neked ilyenkor aludnod? Későre jár az óra, hát mi szél hozott erre?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.25 23:46:14
* Magányos és égbe törő, csúcsa átdöfi az első felhőket is az égen, legalábbis onnan nézve ahol az ifjú áll. De az is lehet, hogy csak képzelete játszik vele. Hamarosan leszáll az éj és az amúgy is komor falak, még komorabbá válnak. Öt lépcső fok vezet a íves két szárnyú ajtóhoz, erős vaspántokkal fogatták egykor helyükre. Még egy óriás is könnyedén átlépne küszöbén, nem kellene még egy kicsit sem meggörnyednie. Egyetlen aprólékos munkával készített kopogtató az mely a vaskos ajtót díszíti, kilincsnek még helyes sincs. Szakállas, ráncos öregembert formáz, melynek szájából, hatalmas vaskarika lóg ki. Ha az ifjú veszi a bátorságot, hogy közelebb menjen s bekopogtasson, az első döndülés után halk morgást hallhat. Honnan jött? Lehetne ez az első kérdése, hisz közel s távol egy lelket sem látni. Ám sokat nem kell tűnődnie, hisz a következő hasonló morgással megmozdul ujjai között a karika. Hatalmas ásítás és nyammogás közepette, pattannak ki szemei a szobornak. *
- Nem kellene már neked ilyenkor aludnod? Későre jár az óra, hát mi szél hozott erre?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.25 23:46:14
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-04-25 12:03:51
Üzenet elküldve: 2016-04-25 12:03:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// A Mágustoronyba //
*A torony, amire végül nem messze a Kikötőtől, a fák rengetegében, mélyen benn az erdőben rátalál, elhagyatottnak tűnik. Egyedül, teljesen magányosan áll. A borostyán szinte teljesen benőtte, és nem úgy néz ki, mintha bárki is lakná a helyet. A fal néhol omladozik, a kőlépcsőket belepte a moha, úgyhogy az elfnek, ha nem igazították volna útba kétszer is a Kikötőben, erőst kételyei támadnának, hogy biztosan ez-e a hely, amit keres. Így azonban, bármennyire is lakatlannak és mindenkitől elkerültnek tűnik a régi, málladozó épület, Drann elindul, hogy felderítse, mi az igazság az öreg mágusról kerengő legendákkal kapcsolatban. ~Affene ezeknek a mágusnépeknek az ízlését.~ tűnődik, ám óhatatlanul is eszébe jut, hogy az utolsó mágusnép, akivel dolga volt (leszámítva a Hóhért), az Ewangel. A kósza gondolatfoszlány végül újfent arra lyukad ki, hogy Affene ezeknek a mágusnépeknek az ízlését, némi szívtájéki szomorúsággal tetézve.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.25 12:06:42
*A torony, amire végül nem messze a Kikötőtől, a fák rengetegében, mélyen benn az erdőben rátalál, elhagyatottnak tűnik. Egyedül, teljesen magányosan áll. A borostyán szinte teljesen benőtte, és nem úgy néz ki, mintha bárki is lakná a helyet. A fal néhol omladozik, a kőlépcsőket belepte a moha, úgyhogy az elfnek, ha nem igazították volna útba kétszer is a Kikötőben, erőst kételyei támadnának, hogy biztosan ez-e a hely, amit keres. Így azonban, bármennyire is lakatlannak és mindenkitől elkerültnek tűnik a régi, málladozó épület, Drann elindul, hogy felderítse, mi az igazság az öreg mágusról kerengő legendákkal kapcsolatban. ~Affene ezeknek a mágusnépeknek az ízlését.~ tűnődik, ám óhatatlanul is eszébe jut, hogy az utolsó mágusnép, akivel dolga volt (leszámítva a Hóhért), az Ewangel. A kósza gondolatfoszlány végül újfent arra lyukad ki, hogy Affene ezeknek a mágusnépeknek az ízlését, némi szívtájéki szomorúsággal tetézve.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.25 12:06:42
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560