- Arnes kisasszony, a főpapunk várja Önt. Mutatom az utat,
*Syniyn megköszöni a pap segítségét, és elindul utána, hogy találkozhasson a fent említett személlyel. Megilletődve áll meg a bölcs előtt, mélyen meghajol előtte. Amikor kísérője távozik egy mellékajtón, térdre is hull.*
- Ó, Amos Thenior, kérem, segítsen rajtam!
- Miben tudok neked segíteni?
- A bölcsessége jelenthet egyedül... gyógyírt a bajomra. Azt hiszem... úgy gondolom... hogy én megőrültem. *mondja a lány zaklatottan.*
- Gyermek. Az őrült nem gondolkodik, hogy őrült-e. Ő meg van bizonyosodva arról, hogy ép az elméje. *mosolyog a bölcs.*
- Akkor kérem, mondja meg, mi történik velem!
- Mondd el nekem, részletesen, mi a baj.
- Hangokat hallok, Amos Thenior. Gyereksírást. És képeket látok, bevillannak dolgok... Olyan dolgok, amik nem léteznek.
- Mint például? *biztatja a főpap.*
- Látom... saját magamat. Kívülről. Kopott ruhában ülök. Két gyermekkel. Ringatom őket. És egyszercsak megszűnik a kép. Álmodom is. Nemcsak éjszaka. Nappal is. Smaragdzöld és rubinvörös szemek figyelnek... Minden sarokból engem néznek. Követnek tekintetükkel a festmények, amiknek szintén vörös és zöld a szemük... És nem találtam otthon a helyem. Mintha... nem lennék ott, ahol kellene, hogy legyek. *gyorsan, kapkodva, szégyellve, szaggatva adja elő mindezt a lány.*
- Gyermek. Történt veled mostanában valami? Valami, ami nyomaszt?
- Semmi nem történt. Nyugodt életet élek a szüleimmel, vidéki kastélyunk kényelmet biztosít. Már férjnél lennék, ha nem tör rám ez az... ez a... szóval, ez a valami.
*Amos Thenior a lány fejére helyezi a kezét, aki furcsán, szédelegve néz fel rá, de nyugodtsága visszatér. Halkan mormog valamit, a lány nem érti, nem is biztos benne, hogy a főpap vele közös nyelven beszél.*
- Zaklatottak az idegeid. Maradj Artheniorban egy ideig. Kiderítjük, mi okozza mindezt a képzelődést. Egyelőre kapsz egy kis nyugtató keveréket. Komló és macskagyökér. Most egy nagyobb adagot, ami gyorsan hat. *Amos Thenior a lány kezébe ad egy kelyhet, amit Syniyn egy hajtásra, úrinőhöz nem méltón ürít ki. Annyira vágyik valamiféle megoldásra, hogy vakon megbízik a papban. Kap egy kis zsákocskát is.* Ebben van a gyógykeverék. Naponta háromszor főzz belőle egy csésze teát és idd meg. Négy-öt nap múlva térj vissza hozzám, hogy hogyan érzed magad.
- Amos Thenior, köszönöm. A bölcsessége az utolsó reményem.
- Áldás legyen lépteiden. *búcsúzik a főpap. Syniyn kitántorog a szobából. A templom hűvöse és félhomálya mostmár kissé nyomasztja, ezért a templomkapu felé indul. Megszédül, fejéhez kap, mert újra, egy pillanatra meglátja saját zöld szemét, ahogy önmagára és egy vérvörös szempárra bámul. Villanásnyi idő után el is oszlik a kép, mintha sosem lett volna. A lány a lépcsőhöz megy, leül rá, hogy érezze maga körül még a templom óvó kőfalait, és kibámul szótlanul a napsütésbe.*