Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-23 00:44:01
Üzenet elküldve: 2012-05-23 00:44:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Elfogadja a csókot, de amint eszébe ötlik, hogy igazából hol is van egy határozott mozdulattal elhúzódik kedvesétől.*
- Ezt itt nem illik, ha csak...
*Fülig elvörösödik és hatalmas pilláit rebegtetve zavarba jövő mosoly jelenik orcáján.*
- Hát, izé.
*Habog, miközben saját ujjaival játszadozik. Ujjhegyeit érinti lágyan össze és állandóan cserélgeti őket. Pár perc némaság után hirtelen törnek elő belőle szavai. Annyira váratlanul, hogy megijesztheti vele Kedvesét.*
- Esetleg elmehetnénk a piacra! Ha nem ellenzed, akkor szeretnék pár új ruhát. Ezek hamar elkoptak és nagyom mocskosak.
*Húzza le magáról a kölcsönbe kapott takarót és felállva körbepördül. Hosszú, cseresznyevirágszín haja könnyeden követi karcsú testének mozgását. Elbűvölő szépséget adva a fél szerzetnek, még ha rongyos is a ruhája, amit nemrégiben szerzett a szálláshelyen.
Wraeconak szokatlan lehet Elhiát szabad tincsekkel látnia, úgy, hogy nincs összefogva haja. Előfordult párszor, de az ifjú nő jobban szerette összekötve, de ahogy telik az idő, lelke átalakul, és más dolgok kerülnek előtérbe.*
- Ezt itt nem illik, ha csak...
*Fülig elvörösödik és hatalmas pilláit rebegtetve zavarba jövő mosoly jelenik orcáján.*
- Hát, izé.
*Habog, miközben saját ujjaival játszadozik. Ujjhegyeit érinti lágyan össze és állandóan cserélgeti őket. Pár perc némaság után hirtelen törnek elő belőle szavai. Annyira váratlanul, hogy megijesztheti vele Kedvesét.*
- Esetleg elmehetnénk a piacra! Ha nem ellenzed, akkor szeretnék pár új ruhát. Ezek hamar elkoptak és nagyom mocskosak.
*Húzza le magáról a kölcsönbe kapott takarót és felállva körbepördül. Hosszú, cseresznyevirágszín haja könnyeden követi karcsú testének mozgását. Elbűvölő szépséget adva a fél szerzetnek, még ha rongyos is a ruhája, amit nemrégiben szerzett a szálláshelyen.
Wraeconak szokatlan lehet Elhiát szabad tincsekkel látnia, úgy, hogy nincs összefogva haja. Előfordult párszor, de az ifjú nő jobban szerette összekötve, de ahogy telik az idő, lelke átalakul, és más dolgok kerülnek előtérbe.*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-22 20:14:15
Üzenet elküldve: 2012-05-22 20:14:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
- Összeestél a tisztáson, később pedig a folyóparton vesztetted eszméleted. A templomban vagyunk.
*Melegség önti el Wraeco szívét, hogy kedvese ismét magánál van, és nem szenvedett komolyabb sérülést.*
- Maradj fekve!
*teszi hozzá, de hiába: Elhia - mint mindig - képtelen nyugton maradni.
Épp válaszolna a lány kedves szavaira, mikor visszatér Thenior főpap kezében gőzölgő teáskannával. Elhia kortyolgatni kezdi italát. Wraeconak feltűnt, hogy a pap kedvesebben bánik velük most, hogy kedvese ébren van. "Lehet, hogy Amos Thenior nem is olyan magának való" - gondolja először. Az elmúlt hetek eseményei azonban arra sarkalják az elf elméjét, hogy ne elégedjen meg egy kósza feltételezéssel. "Mi a helyzet akkor, ha ismeri őt? Elvégre nem lehetetlen, hogy..." Gyanakvó gondolatmenetéből Elhia kérdése zökkenti ki.*
- Köszönöm.
*feleli, és átveszi a felé nyújtott csészét. Wraeconak kifejezetten ízlik a tea, de nem szól semmit, inkább előbbi gondolatain kezd el újra töprengeni. "Ha ismernék egymást, Elhia is biztos emlékezne rá, kivéve, ha nem közvetlen volt ismeretségük." Az elf végül úgy dönt, nem teszi szóvá a dolgot.*
- Ugyan, ez természetes. Megfogadtam, hogy mindig melletted leszek.
*válaszol az elf, majd átöleli pokrócokba burkolt kedvesét.*
- Miféle sötétség? Miközben lázálmaid voltak, sok mindent motyogtál, de nem igazán értettem, mit. Emlékszel valamire?
*Elhia következő kérdésére csak egy halvány mosollyal válaszol. Mutatóujjával felbiccenti a lány fejét, s a tengerkék szemek bódító varázsának következtében teljesen elfelejti, hol vannak, s megcsókolja élete szerelmét.*
*Melegség önti el Wraeco szívét, hogy kedvese ismét magánál van, és nem szenvedett komolyabb sérülést.*
- Maradj fekve!
*teszi hozzá, de hiába: Elhia - mint mindig - képtelen nyugton maradni.
Épp válaszolna a lány kedves szavaira, mikor visszatér Thenior főpap kezében gőzölgő teáskannával. Elhia kortyolgatni kezdi italát. Wraeconak feltűnt, hogy a pap kedvesebben bánik velük most, hogy kedvese ébren van. "Lehet, hogy Amos Thenior nem is olyan magának való" - gondolja először. Az elmúlt hetek eseményei azonban arra sarkalják az elf elméjét, hogy ne elégedjen meg egy kósza feltételezéssel. "Mi a helyzet akkor, ha ismeri őt? Elvégre nem lehetetlen, hogy..." Gyanakvó gondolatmenetéből Elhia kérdése zökkenti ki.*
- Köszönöm.
*feleli, és átveszi a felé nyújtott csészét. Wraeconak kifejezetten ízlik a tea, de nem szól semmit, inkább előbbi gondolatain kezd el újra töprengeni. "Ha ismernék egymást, Elhia is biztos emlékezne rá, kivéve, ha nem közvetlen volt ismeretségük." Az elf végül úgy dönt, nem teszi szóvá a dolgot.*
- Ugyan, ez természetes. Megfogadtam, hogy mindig melletted leszek.
*válaszol az elf, majd átöleli pokrócokba burkolt kedvesét.*
- Miféle sötétség? Miközben lázálmaid voltak, sok mindent motyogtál, de nem igazán értettem, mit. Emlékszel valamire?
*Elhia következő kérdésére csak egy halvány mosollyal válaszol. Mutatóujjával felbiccenti a lány fejét, s a tengerkék szemek bódító varázsának következtében teljesen elfelejti, hol vannak, s megcsókolja élete szerelmét.*
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-21 23:50:28
Üzenet elküldve: 2012-05-21 23:50:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Lassan nyitja ki csillogó szempárját a lány. Az a kevéske fény is zavarja szeme világát, pedig a templom nem éppen a világosságáról híres.*
- Hol vagyok? Mi történt velem?
*Emeli fel legyengült karját és megdörzsöli sápadt arcát.
Pár pislogás után kezd kitisztulni előtte a kép.*
- Wraeco? Te vagy az?
*Ismeri fel kedvesét, majd szemét ismét megdörzsöli, hogy vélet1enül se higgye hallucinációnak a dolgokat.*
- Hol vagyunk? Nagyon fázom.
*Húzza össze magát az éppen, hogy csak ülésre alkalmas fapadon. Még bizonytalan a mozgása ezért nem meglepő, ha lecsúsznak lábai.*
- Ültess fel, kérlek!
*Bámul Kedvesére, aki szinte már könnyeket ejt a boldogságtól. Akármennyire hajtogatja, a lány nem hajlandó fekve maradni.*
- Jobban vagyok, higgy nekem. Am.. Csak hozzád szerettem volna bújni.
*Fordítja el arcát, amin ismét régi pírja jelenik meg. Mielőtt cselekedetre kerülhetne a sor, az atya visszatér egy ezüsttálcával rajta gőzölgő teával.*
- Látom magadhoz tértél. Ennek örülök. Tessék ifjú hölgy, ezt idd meg! Csipkebogyóból készült és egy kis citromfűvel ízesítettem meg nádcukorral.
*Kissé kedvesebb modorral kezeli a két hegyes fülűt a pap. Elhia habozás nélkül a csészéért nyúl, hiszen a láz miatt nagyon kiszáradt kicsiny teste és a forró nedű még fel is melegíti őt.*
- Köszönöm szépen, ez jól esett. Esetleg kaphatnék még egyet?
*Félénken teszi fel kérdését és lassan a szerzetes felé emeli poharát.*
- Ide teszem maga mellé a kannát. Nyugodtan igya meg mindet.
*A tálcát szorosan magához ragadja, és ismét magára hagyja a párost. A leányzó arca ismét cseresznyeszínre vált.*
- Te nem iszol?
*Régi, ártatlan tekintettel bámul az előtte lévő férfira és azon nyomban neki is tölt egy adagot.*
- Jaj, milyen feledékeny vagyok! Meg sem köszöntem még, hogy megmentettél. Szörnyű sötétség vett körül.
*Mesélése közben egy csúnya ütésnyomot vél felfedezni kedvesén. Az inge el is szakadt azon a helyen, így vehette észre a sérülést.*
- Az.. Ugye.. Nem én voltam!
*Bűntudat jelenik meg arcán, majd a teájának gőzével kezd el játszadozni, hogy ne kelljen kedvesére néznie.*
- Hol vagyok? Mi történt velem?
*Emeli fel legyengült karját és megdörzsöli sápadt arcát.
Pár pislogás után kezd kitisztulni előtte a kép.*
- Wraeco? Te vagy az?
*Ismeri fel kedvesét, majd szemét ismét megdörzsöli, hogy vélet1enül se higgye hallucinációnak a dolgokat.*
- Hol vagyunk? Nagyon fázom.
*Húzza össze magát az éppen, hogy csak ülésre alkalmas fapadon. Még bizonytalan a mozgása ezért nem meglepő, ha lecsúsznak lábai.*
- Ültess fel, kérlek!
*Bámul Kedvesére, aki szinte már könnyeket ejt a boldogságtól. Akármennyire hajtogatja, a lány nem hajlandó fekve maradni.*
- Jobban vagyok, higgy nekem. Am.. Csak hozzád szerettem volna bújni.
*Fordítja el arcát, amin ismét régi pírja jelenik meg. Mielőtt cselekedetre kerülhetne a sor, az atya visszatér egy ezüsttálcával rajta gőzölgő teával.*
- Látom magadhoz tértél. Ennek örülök. Tessék ifjú hölgy, ezt idd meg! Csipkebogyóból készült és egy kis citromfűvel ízesítettem meg nádcukorral.
*Kissé kedvesebb modorral kezeli a két hegyes fülűt a pap. Elhia habozás nélkül a csészéért nyúl, hiszen a láz miatt nagyon kiszáradt kicsiny teste és a forró nedű még fel is melegíti őt.*
- Köszönöm szépen, ez jól esett. Esetleg kaphatnék még egyet?
*Félénken teszi fel kérdését és lassan a szerzetes felé emeli poharát.*
- Ide teszem maga mellé a kannát. Nyugodtan igya meg mindet.
*A tálcát szorosan magához ragadja, és ismét magára hagyja a párost. A leányzó arca ismét cseresznyeszínre vált.*
- Te nem iszol?
*Régi, ártatlan tekintettel bámul az előtte lévő férfira és azon nyomban neki is tölt egy adagot.*
- Jaj, milyen feledékeny vagyok! Meg sem köszöntem még, hogy megmentettél. Szörnyű sötétség vett körül.
*Mesélése közben egy csúnya ütésnyomot vél felfedezni kedvesén. Az inge el is szakadt azon a helyen, így vehette észre a sérülést.*
- Az.. Ugye.. Nem én voltam!
*Bűntudat jelenik meg arcán, majd a teájának gőzével kezd el játszadozni, hogy ne kelljen kedvesére néznie.*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-21 23:13:13
Üzenet elküldve: 2012-05-21 23:13:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Teljes erővel berúgja a templom kapuját. Hosszú hajából megállás nélkül csorog a víz, csizmájával sárfoltokat hagy maga mögött. Elhiát szorosan magához öleli, miközben próbál utat találni az alig pislákoló gyertyák gyengén derengő fénye által megvilágított padsorok között.*
- Segítség! Valaki jöjjön ide!
*kiáltja, ám mély hangjának visszhangján kívül semmi sem töri meg a templom borzalmasnak ható csöndjét. Gyorsan lefekteti kedvesét az egyik padra, majd besiet a papi lakosztályba vezető folyosóra. Nem járt még a templom ezen részén, egyperces bolyongás után azonban megleli a keresett ajtót. 'Amos Thenior főpap lakrésze' hirdeti egy kis fatábla. Alatta a felhívás: 'Kérem, kopogjon, mielőtt belép!'. Wraeco habozás nélkül megragadja a kopogtatót, és vadul ütni kezdi a faajtót vele. Nincs válasz. Megpróbál benyitni, de az ajtó zárva van. "Gyerünk! Az nem lehet, hogy ne legyen itt!" A főpap távollétének gondolatától is ájulás kerülgeti az elfet, pedig ő nem az a gyenge típus. Hirtelen tüsszent egyet, amit nemsokára követ még néhány. "Ez sem vall rám" - gondolja rémülten. "Erősnek kell lennem, Elhia számít rám!" - parancsolja magának, majd ismét csapkodni kezdi a főpap ajtaját.
Néhány perc múlva végül nyílik az ajtó.*
- Tessék!
*érkezik a válasz. Wraeco sejti, hogy valóban a főpap áll vele szemben, bár arcát homály fedi.*
- Amos Thenior? Kérem, segítsen! Itt van velem egy lány. Lázas, megbetegedett. Egy növény mérgének beszippantása által került ilyen állapotba. Azóta lázálmok gyötrik.
- Mit képzelsz, fiam? Csak így idehozol valamilyen jött-ment nőszemélyt...
*Wraeco erre hirtelen ököllel beleüt az ajtófélfába, ami ettől kissé megroggyan, a főpapnak pedig torkán akadnak a szavak.*
- Ő nem akármilyen lány. Életem szerelméről beszélünk most. Több tisztelettel, atyám! Bájcsevegni amúgy sincs időnk, segítsen inkább, ha kérhetném!
*mondja inkább utasítóan, mint kérve. Thenior főpap nem szól semmit, bólint, majd némán követni kezdi Wraecot.
Néhány pillanat múlva már oda is érnek a lányhoz, aki pontosan úgy fekszik az első sorban, ahogy az elf hagyta őt. Thenior körbejárja Elhiát. Homlokára teszi tenyerét, megtapogatja nyakát, majd hajlítgatni kezdi a félelf leány végtagjait esetleges keringési rendellenességek után kutatva. Wraeconak, aki nem sokat ért a gyógyításhoz, efféle gondolatok keringenek most elméjében: "Ha sokáig tapogatja Elhiát, én is megvizsgálom őt, csak épp a pengémmel!"
Néhány perc múlva így szól a főpap:*
- Nincs komolyabb baja, a méreg hatása múlófélben van. A láz perzselő tüzétől kell csak megszabadítanunk őt.
*Wraeco némán bólint, Thenior főpap pedig csendes léptekkel eltűnik szem elől. "Különös szerzet. Ha valóban segít meggyógyítani Elhiát, köszönettel tartozom majd neki."
Negyed óra múlva tér csak vissza a templom embere. Az elf addig Elhia mellé telepedett, és lágyan simogatni kezdte kedvese tűzforró homlokát. Előhúz csuhája mélyéről egy sötétzöld, vékony szárú növényekből összerakott csokrot, amit Wraeco nem tud beazonosítani.*
- Mihez...
- Élénkítő Merevzsálya. Ébenfa tövében terem. Ezzel fogjuk felébreszteni őt.
*Erre ismét csak bólint az elf. A pap leakasztja a vállára akasztott pokrócokat, majd egyenként Elhiára teríti azokat. Ezután kezébe veszi a ritka növényt, és két ujjával összemorzsolja azt, majd az ártatlanul fekvő leány orra alá helyezi a 'készítményt'. "Úgy néz ki, érti a dolgát" - gondolja Wraeco.*
- Látja? Már ébredezik is!
*állapítja meg a pap a félvér teremtés fölé hajolva, majd ismét elcsoszog, állítása szerint főz egy gyógyteát a betegnek.*
- Elhia! Hogy érzed magad? Tudsz beszélni? Tudod ki vagyok?
*támadja le aggódva kedvesét Wraeco. Reméli, a lány felismeri őt, s nem kínozzák már tévképzetek Elhia ártatlan lelkét.*
- Segítség! Valaki jöjjön ide!
*kiáltja, ám mély hangjának visszhangján kívül semmi sem töri meg a templom borzalmasnak ható csöndjét. Gyorsan lefekteti kedvesét az egyik padra, majd besiet a papi lakosztályba vezető folyosóra. Nem járt még a templom ezen részén, egyperces bolyongás után azonban megleli a keresett ajtót. 'Amos Thenior főpap lakrésze' hirdeti egy kis fatábla. Alatta a felhívás: 'Kérem, kopogjon, mielőtt belép!'. Wraeco habozás nélkül megragadja a kopogtatót, és vadul ütni kezdi a faajtót vele. Nincs válasz. Megpróbál benyitni, de az ajtó zárva van. "Gyerünk! Az nem lehet, hogy ne legyen itt!" A főpap távollétének gondolatától is ájulás kerülgeti az elfet, pedig ő nem az a gyenge típus. Hirtelen tüsszent egyet, amit nemsokára követ még néhány. "Ez sem vall rám" - gondolja rémülten. "Erősnek kell lennem, Elhia számít rám!" - parancsolja magának, majd ismét csapkodni kezdi a főpap ajtaját.
Néhány perc múlva végül nyílik az ajtó.*
- Tessék!
*érkezik a válasz. Wraeco sejti, hogy valóban a főpap áll vele szemben, bár arcát homály fedi.*
- Amos Thenior? Kérem, segítsen! Itt van velem egy lány. Lázas, megbetegedett. Egy növény mérgének beszippantása által került ilyen állapotba. Azóta lázálmok gyötrik.
- Mit képzelsz, fiam? Csak így idehozol valamilyen jött-ment nőszemélyt...
*Wraeco erre hirtelen ököllel beleüt az ajtófélfába, ami ettől kissé megroggyan, a főpapnak pedig torkán akadnak a szavak.*
- Ő nem akármilyen lány. Életem szerelméről beszélünk most. Több tisztelettel, atyám! Bájcsevegni amúgy sincs időnk, segítsen inkább, ha kérhetném!
*mondja inkább utasítóan, mint kérve. Thenior főpap nem szól semmit, bólint, majd némán követni kezdi Wraecot.
Néhány pillanat múlva már oda is érnek a lányhoz, aki pontosan úgy fekszik az első sorban, ahogy az elf hagyta őt. Thenior körbejárja Elhiát. Homlokára teszi tenyerét, megtapogatja nyakát, majd hajlítgatni kezdi a félelf leány végtagjait esetleges keringési rendellenességek után kutatva. Wraeconak, aki nem sokat ért a gyógyításhoz, efféle gondolatok keringenek most elméjében: "Ha sokáig tapogatja Elhiát, én is megvizsgálom őt, csak épp a pengémmel!"
Néhány perc múlva így szól a főpap:*
- Nincs komolyabb baja, a méreg hatása múlófélben van. A láz perzselő tüzétől kell csak megszabadítanunk őt.
*Wraeco némán bólint, Thenior főpap pedig csendes léptekkel eltűnik szem elől. "Különös szerzet. Ha valóban segít meggyógyítani Elhiát, köszönettel tartozom majd neki."
Negyed óra múlva tér csak vissza a templom embere. Az elf addig Elhia mellé telepedett, és lágyan simogatni kezdte kedvese tűzforró homlokát. Előhúz csuhája mélyéről egy sötétzöld, vékony szárú növényekből összerakott csokrot, amit Wraeco nem tud beazonosítani.*
- Mihez...
- Élénkítő Merevzsálya. Ébenfa tövében terem. Ezzel fogjuk felébreszteni őt.
*Erre ismét csak bólint az elf. A pap leakasztja a vállára akasztott pokrócokat, majd egyenként Elhiára teríti azokat. Ezután kezébe veszi a ritka növényt, és két ujjával összemorzsolja azt, majd az ártatlanul fekvő leány orra alá helyezi a 'készítményt'. "Úgy néz ki, érti a dolgát" - gondolja Wraeco.*
- Látja? Már ébredezik is!
*állapítja meg a pap a félvér teremtés fölé hajolva, majd ismét elcsoszog, állítása szerint főz egy gyógyteát a betegnek.*
- Elhia! Hogy érzed magad? Tudsz beszélni? Tudod ki vagyok?
*támadja le aggódva kedvesét Wraeco. Reméli, a lány felismeri őt, s nem kínozzák már tévképzetek Elhia ártatlan lelkét.*
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-19 19:50:46
Üzenet elküldve: 2012-05-19 19:50:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*"...kell a varázslat megtanulásához. Na jó ezt még egyszer." Olvasás közben többször is elbambul, így egy egyszerű mondatot vagy háromszor meg kell ismételjen magában, mire ténylegesen sikerül felfognia annak tartalmát. "Tehát...hatalmas koncentrációs képesség kell a varázslat megtanulásához. Ah koncentrálás? Na épp ez az, ami jelen helyzetben nagyon nem megy." lemondóan összecsapja a könyvet és vissza viszi a helyére. Kezével végigszánt egy másik tetszetős olvasmány gerincén követve annak díszes írását. 'Gyorstalpaló, avagy, hogyan használd a meglévő tudásod?' elidőzik az aranyozott betűk bámulásában, végül úgy dönt, hogy majd máskor fog bele annak tanulmányozásába.
Gyomra hatalmasat kondul mire a lány szégyenlősen a hasához kap.*
- Az elfek istenére! Ennél hangosabban nem megy?
*Halkan megszidja a rakoncátlankodó testrészt.
Ekler azt sem tudja, hogy mikor evett utoljára...talán tegnap este.
"Irány a fogadó! Hmm egy gyümölcstálat fogok magamnak rendelni. Igen az biztosan jó lesz!"
Ahogy ezen filózik a tervezgetéstől belelkesülve tárja ki a templom kapuját ami - támaszték híján- hozzácsapódik a falhoz. Aminek egy adag törmelék darab és némi por lesz az eredménye.
Zavarodott vihogás közepette megfordul egy másodperc alatt felméri a helyzetet és rögtön futásnak ered. Nem csoda, hisz a kapu egyik fele totálisan elferdül és csak az éppen maradt részek akadályozzák annak leesését.
"Buta Ekler butuska nőszemély! Hát szabad ilyet?! Ó mennyei fogadó jövök!" Úgy fut, ahogy csak a lába bírja és addig meg sem áll, amíg a fogadó ajtajánál nem találja magát.*
Gyomra hatalmasat kondul mire a lány szégyenlősen a hasához kap.*
- Az elfek istenére! Ennél hangosabban nem megy?
*Halkan megszidja a rakoncátlankodó testrészt.
Ekler azt sem tudja, hogy mikor evett utoljára...talán tegnap este.
"Irány a fogadó! Hmm egy gyümölcstálat fogok magamnak rendelni. Igen az biztosan jó lesz!"
Ahogy ezen filózik a tervezgetéstől belelkesülve tárja ki a templom kapuját ami - támaszték híján- hozzácsapódik a falhoz. Aminek egy adag törmelék darab és némi por lesz az eredménye.
Zavarodott vihogás közepette megfordul egy másodperc alatt felméri a helyzetet és rögtön futásnak ered. Nem csoda, hisz a kapu egyik fele totálisan elferdül és csak az éppen maradt részek akadályozzák annak leesését.
"Buta Ekler butuska nőszemély! Hát szabad ilyet?! Ó mennyei fogadó jövök!" Úgy fut, ahogy csak a lába bírja és addig meg sem áll, amíg a fogadó ajtajánál nem találja magát.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-18 22:13:04
Üzenet elküldve: 2012-05-18 22:13:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Cammogó lépteit megszaporázza, amint a templom közelébe ér.*
- Hű!
*Csak ennyi jön ki a nő torkán. Az ámulattól a szája is tátva marad. "Áhá! Szóval ez lenne a Levegő Temploma. Gyönyörű hely." A meglepettségtől pislog egy párat, majd belép az épületbe.
Odabent csak a gyertyák pislákoló fénye emeli ki a teljes sötétségből a templomban levő berendezéseket. A félhomályban hunyorogva nemsokára meg is találja a könyvtárba vezető utat.
Amint betoppan az idő által megtépázott helyre lábával felkavarja a könyvtár szőnyegén levő port, ami olyan sűrű mennyiségben lesz jelen a levegőben, hogy már szinte felölti azt a bizonyos szürkés színt és csaknem szilárd halmazállapotot vesz fel. Eklerre rátörne a tüsszögő roham, ha hagyná, de csak egy elfojtott röfögés szalad ki végül a száján. Aztán egy újabb és egy újabb. Nem olyan neveletlen, hogy csak úgy tüsszentsen egy ilyen helyen.
Hamarosan észreveszi őt a könyvtáros és megindul a lány felé. Az öreg az aszalt szőlőre emlékeztető csontos kezét ráteszi a lány vállára és köszönti őt a helyiségben.*
- Szép jó napot! Miben segíthetek kisasszony?
*Ekler úgy megijed a semmiből jött kezek érintésére - na meg legfőképpen a látványára -, hogy az addig kordában tartott tüsszögése szó szerint kiszabadul a mellkhasából, aminek következtében akkorát hapcizik, hogy visszhangzik a könyvtárban. Allergiás szemekkel és taknyos nózival fordul az öregember felé.*
- Ezt most muszáj volt? Szép napot.
*Nagyon megharagszik rá. "Mi a fenét titokzatoskodik itt ez a majom? Biztos az agyára ment a rideg tekintetű könyvtáros szerepének a megjátszása." ruhája ujjában megtörli az orrát és lekap egy olvasmányt az egyik polcról és kibaktat onnan.
Keres magának egy szimpatikus ülőhelyet, ahova a könyvét le is rakja és valahol a közepénél ki is nyitja. Szemeit eztán az apró betűs lapocskákon legelteti.*
- Hű!
*Csak ennyi jön ki a nő torkán. Az ámulattól a szája is tátva marad. "Áhá! Szóval ez lenne a Levegő Temploma. Gyönyörű hely." A meglepettségtől pislog egy párat, majd belép az épületbe.
Odabent csak a gyertyák pislákoló fénye emeli ki a teljes sötétségből a templomban levő berendezéseket. A félhomályban hunyorogva nemsokára meg is találja a könyvtárba vezető utat.
Amint betoppan az idő által megtépázott helyre lábával felkavarja a könyvtár szőnyegén levő port, ami olyan sűrű mennyiségben lesz jelen a levegőben, hogy már szinte felölti azt a bizonyos szürkés színt és csaknem szilárd halmazállapotot vesz fel. Eklerre rátörne a tüsszögő roham, ha hagyná, de csak egy elfojtott röfögés szalad ki végül a száján. Aztán egy újabb és egy újabb. Nem olyan neveletlen, hogy csak úgy tüsszentsen egy ilyen helyen.
Hamarosan észreveszi őt a könyvtáros és megindul a lány felé. Az öreg az aszalt szőlőre emlékeztető csontos kezét ráteszi a lány vállára és köszönti őt a helyiségben.*
- Szép jó napot! Miben segíthetek kisasszony?
*Ekler úgy megijed a semmiből jött kezek érintésére - na meg legfőképpen a látványára -, hogy az addig kordában tartott tüsszögése szó szerint kiszabadul a mellkhasából, aminek következtében akkorát hapcizik, hogy visszhangzik a könyvtárban. Allergiás szemekkel és taknyos nózival fordul az öregember felé.*
- Ezt most muszáj volt? Szép napot.
*Nagyon megharagszik rá. "Mi a fenét titokzatoskodik itt ez a majom? Biztos az agyára ment a rideg tekintetű könyvtáros szerepének a megjátszása." ruhája ujjában megtörli az orrát és lekap egy olvasmányt az egyik polcról és kibaktat onnan.
Keres magának egy szimpatikus ülőhelyet, ahova a könyvét le is rakja és valahol a közepénél ki is nyitja. Szemeit eztán az apró betűs lapocskákon legelteti.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-18 15:15:09
Üzenet elküldve: 2012-05-18 15:15:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nyomás nehezedik Syl szemeire, de végül sikerül kinyitnia őket. Erős fejfájással ébred a templom egyik padján, ott, ahol nemrégiben még Asrival társalgott. Néhány másodpercnyi nyújtózkodás utána hetykén körbepillant, de nem leli sehol újdonsült partnerét.*
- Asri kedves, hova tűntél?
*kiáltja, mire az egyik pap csendre inti őt. "Szánalmas, nyüzüge bohóc! Ha nem félnék a városőrök alabárdjainak éles pengéitől, menten a torkodnak ugranék!" - forrong magában. "Hova tűnhetett a lány? Egyáltalán hogy aludtam el? Vagy leütött volna? Előtte legalább elszórakoztam vele?" - próbál visszaemlékezni a tegnap estére a sötételf, de semmi sem jut eszébe. Megnézi zsebeit: minden aranya megvan, felszerelése is hiánytalan. "Ideje indulnom. Különös, hogy eltűnt legújabb kiszemeltem, de elmélkedni tudok menet közben is" - határozza el magát, majd nagy nehezen feltápászkodik. Álmos tekintettel, kócos hajjal lép ki a templom kertjébe.*
- Asri kedves, hova tűntél?
*kiáltja, mire az egyik pap csendre inti őt. "Szánalmas, nyüzüge bohóc! Ha nem félnék a városőrök alabárdjainak éles pengéitől, menten a torkodnak ugranék!" - forrong magában. "Hova tűnhetett a lány? Egyáltalán hogy aludtam el? Vagy leütött volna? Előtte legalább elszórakoztam vele?" - próbál visszaemlékezni a tegnap estére a sötételf, de semmi sem jut eszébe. Megnézi zsebeit: minden aranya megvan, felszerelése is hiánytalan. "Ideje indulnom. Különös, hogy eltűnt legújabb kiszemeltem, de elmélkedni tudok menet közben is" - határozza el magát, majd nagy nehezen feltápászkodik. Álmos tekintettel, kócos hajjal lép ki a templom kertjébe.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-17 19:42:43
Üzenet elküldve: 2012-05-17 19:42:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Eleget elmélkedett ezeknek a halandóknak a vallásán s már érzi, hogy a mágia miért is pont ide mutatott. Hálát rebeg az útmutatásért Úrnőjének majd újfent körbesétál a templomban. Megtorpan egy ajtónál s végigsimít rajta. *
" Mily tudás rejtőzhet itt? *
* Óvatosan benyit majd szélesre tárja az ajtót. Egy könyvtárra bukkan, s bár ő maga csak nemrég tanulta el a betűvetést, úgy érzi ideje kamatoztatni ezt a tudását. S tán ez most egy ideális hely, így hát belép a könyvtárba. *
" Mily tudás rejtőzhet itt? *
* Óvatosan benyit majd szélesre tárja az ajtót. Egy könyvtárra bukkan, s bár ő maga csak nemrég tanulta el a betűvetést, úgy érzi ideje kamatoztatni ezt a tudását. S tán ez most egy ideális hely, így hát belép a könyvtárba. *
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-16 11:09:33
Üzenet elküldve: 2012-05-16 11:09:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Jótékony félhomály fogadja mikor belép a templomba. A masszív kőépület és a fény hiánya jótékonyan hat kedvére. Számára ez egyenlőre az egyik legelfogadhatóbb hely a városban. Ám alig hogy belép egy helyi férfi támadja le és kérdésekkel bombázza jövetele céljából. A nő viszont elhajtja egy haragos intéssel. *
- Nem rád tartozik, féregéletű!
* Morogja szinte hangtalanul, majd mikor látja, hogy a templomszolga nem tágít megadja magát. *
- A várossal ismerkedem, nincs különösebb célom, csak érdekelnek a Felvilágiak.
* Apró füllentés volt csak, de legalább megszabadult a tolakodó embertől. Lassú léptekkel indul körbe s meg-megpihenteti tekintetét a faragott oszlopokon és a töveikben lévő szobrokon. Az oltárt viszont csak távolról szemléli, még a gyomra is felfordulna ha pogány istennek szentelt oltárt érintene. Egy sötétebb beugróba lép be és kecsesen hozzásimul a hideg kőfalnak. *
- Nos Úrnőm, itt vagyok.
* Lehunyta szemeit és hagyta hogy a környezetnében áramló mágia megérintse lelkét.*
- Nem rád tartozik, féregéletű!
* Morogja szinte hangtalanul, majd mikor látja, hogy a templomszolga nem tágít megadja magát. *
- A várossal ismerkedem, nincs különösebb célom, csak érdekelnek a Felvilágiak.
* Apró füllentés volt csak, de legalább megszabadult a tolakodó embertől. Lassú léptekkel indul körbe s meg-megpihenteti tekintetét a faragott oszlopokon és a töveikben lévő szobrokon. Az oltárt viszont csak távolról szemléli, még a gyomra is felfordulna ha pogány istennek szentelt oltárt érintene. Egy sötétebb beugróba lép be és kecsesen hozzásimul a hideg kőfalnak. *
- Nos Úrnőm, itt vagyok.
* Lehunyta szemeit és hagyta hogy a környezetnében áramló mágia megérintse lelkét.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-09 16:50:57
Üzenet elküldve: 2012-05-09 16:50:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*A Szegénynegyedet maga mögött hagyva, elérkezik a Templom méretes kertjéhez. Belép az alacsony fakapun, léptei alatt morzsolódnak a finom szemű kavicsok, melyek az utat hivatottak jelezni.
Halványzöld szemeit végigfuttatja a kertet benőtt sötétzöld füvön, a terebélyes fákon, melyek szinte az egész helyet beárnyékolják, ám nem kelt benne rossz érzéseket a kicsit borús kinézetű helység, inkább az óidők misztikus hangulatát idézi benne.
Miután tekintete megelégelte a bámészkodást, továbbsétál, egyenesen a levegő templomának bejáratához, mely ilyenkor nyitva áll.
Belép a csendes helyiségbe, hol kongnak halk léptei, közben pedig ismételten nézelődni kényszerül, hisz a templom igen csak szemkápráztató.*
Halványzöld szemeit végigfuttatja a kertet benőtt sötétzöld füvön, a terebélyes fákon, melyek szinte az egész helyet beárnyékolják, ám nem kelt benne rossz érzéseket a kicsit borús kinézetű helység, inkább az óidők misztikus hangulatát idézi benne.
Miután tekintete megelégelte a bámészkodást, továbbsétál, egyenesen a levegő templomának bejáratához, mely ilyenkor nyitva áll.
Belép a csendes helyiségbe, hol kongnak halk léptei, közben pedig ismételten nézelődni kényszerül, hisz a templom igen csak szemkápráztató.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-03 22:24:38
Üzenet elküldve: 2012-05-03 22:24:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
*A Templom sötétjébe érve sietős mozgása mérséklődik, ahogy a bent kószálókra esik pillantása. Magába fojtja szitkait, s az egyik, bejárathoz közeli oszlop tövébe bújik, onnan les hátra, a napfényes Templomkertben álldogáló városőr felé. Mikor aztán az egy sürgető kiáltás után megiramodik a Temető felé, Cyrine ragaszkodása az oszlop társaságához határozottan csökken. Kis ideig még várakozik, végezetül aztán magabiztos mosoly ül ki arcára, miközben árnyalatnyit kihúzva magát körbepillant a bejárat előtt díszelgő csecsebecséken. Miután meggyőződik róla, hogy senkinek nem szúr szemet, ajakbiggyesztve értékeli a látottakat, miközben emlékei között kotorászva kis odafigyeléssel azonosítja a semmihez komoly szinten közelítő hatalommal rendelkező, inkább csak a betérők lelki ráhangolódását elősegítő elementáris szimbólumokat és faragványokat. Végezetül aztán tiszteletteljes köszöntések zárják rövidre szemlélődését, amik egy bentről érkezőnek szólnak, hát előrelátó óvatosságról tanúbizonyságot téve a távozás hímes mezejére lép... De legalábbis vissza a Templomkertbe.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-01 19:05:08
Üzenet elküldve: 2012-05-01 19:05:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
* Most, hogy az út porát lesöpörte magáról, egy kiadós edzéssel, ideje a fejében forgó tekervényekről is leszedni a pókhálót. A mágia területén nincsenek nagy elvárásai magával szemben, hisz az effajta szemfényvesztést mindig is gyerekes dolognak tartotta, de azt azért be kell látnia, hogy az "öregek" tudtak egy s mást annak idején.
Emlékszik, egyszer mikor az apjával a termést vitték eladni a városba látott ott egy fura nevű, és még furcsább öltözetű idegent. A trükkökkel amiket bemutatott elkápráztatta mind őt, mind a falu lakosságának nagy részét. Aztán másnapra a férfit felakasztották, mert kiderült, hogy a varázslataival a falu egy tehetősebb házából próbált lopni. Echnal akkor sajnálta azt az embert, de ha tőle próbálnának lopni, ő sem tenne mást.
Na persze vigasztalja a tudat, hogy ő nem effajta dolgokért kívánkozik használni ezt az ősi erőt.
Nem, ő sokkalta igazságosabb dolgot akar véghez vinni. Mert az nem járja, hogy a szellemek, meg a hozzá hasonlók puszta szórakozásból keserítsék meg az emberek életét.
" Nem, az nem járja"*
Emlékszik, egyszer mikor az apjával a termést vitték eladni a városba látott ott egy fura nevű, és még furcsább öltözetű idegent. A trükkökkel amiket bemutatott elkápráztatta mind őt, mind a falu lakosságának nagy részét. Aztán másnapra a férfit felakasztották, mert kiderült, hogy a varázslataival a falu egy tehetősebb házából próbált lopni. Echnal akkor sajnálta azt az embert, de ha tőle próbálnának lopni, ő sem tenne mást.
Na persze vigasztalja a tudat, hogy ő nem effajta dolgokért kívánkozik használni ezt az ősi erőt.
Nem, ő sokkalta igazságosabb dolgot akar véghez vinni. Mert az nem járja, hogy a szellemek, meg a hozzá hasonlók puszta szórakozásból keserítsék meg az emberek életét.
" Nem, az nem járja"*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-30 22:27:39
Üzenet elküldve: 2012-04-30 22:27:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
- Nem hinném, hogy bántana..* Felel Xiriannak, de inkább csak a bizalom, mint a magabiztosság szól belőle, miközben próbálja alaposabban szemügyre venni a fiatal férfit, de a még nagyobb sejtelembe boruló templom végképp nem engedi, hogy jobban szemügyre vehesse az idegeneket..* Legalábbis remélem..
*Apró bűntudat keríti hatalmába, mikor rádöbben, hogy az emberférfi számára fontos dolgot zavart meg, de az ő fontos dolgába is belerondítottak, így igyekszik nem zavartatni magát.
Lehetőséget kap a szökésre és igyekszik is kihasználni, végül valami megtorpanásra késztetni. Nem is nagyon hiszi el, hogy ismét közbeszól valami.. vagy valaki..
Mindkét alak ismét közelebb került hozzá. Hol állásajánlatot kap, hol csak közelebb kerülnek hozzá az árnyak. Az események felgyorsulnak, vagy talán az újabb ijedelem, inkább meglepettség teszi. Egy kéz érintése a karján, egy elmormolt, ismeretlen ige, és az újra felvillanó, ezüstös fény. Nincs ráhangolódva egy újabb táncoltatáshoz, most is csak ijesztőnek tartaná, nem pedig szórakoztatónak, de már talán kisebb az esélye a nagy riadalomnak. Azután pedig semmi különös táncikáló alak nem jelenik meg, helyette egy ezüst színű burok öleli körbe az emberférfival együtt. Finom fénybe borítja a templom belsejét, aminél alaposabban szemügyre veheti az idegeneket. Normál esetben mázlistának tartaná magát, ha nem ebben a helyzetben lenne, hogy két ilyen helyes arcú férfi társaságát élvezheti, de ebben a különleges bajba keveredésben sajnos épp nem a helyes pofázmányok foglalkoztatják.
Legközelebb csak akkor kap újból észre, mikor a férfi keze az ő vékony ujjai közé fúródnak, apró, de a lánynak annál értékesebb ajándékot hagyva maga után.
A ledöbbenés túl nagy ahhoz, hogy teljesen felfoghassa mi is történik körülötte, csak a nagyon lényeges történések egy része villan fel ismét a lányka előtt. Így elsőre fel sem tűnik Mordach kifelé invitálása, majd az sem,mikor már a férfi maga mögött hagyta a templomot.
Kell egy kevéske idő, hogy a fellobbanó kíváncsiság átvegye a megdöbbenés helyét. Megpördülve pislog az ajtóra, majd hátra az elf férfira és az ajándék aranyakra szorít nagy mosollyal.*
- Ígérem, ha a sors úgy hozza szívesen találkoznék veled újból, de addig is az Istenek legyenek veled Xirian..*Hajol meg kuncogva, majd kocogó tempóban indul is a férfi után. Boldogabb mosoly fut át az arcán, amint megpillantja őt a nyeregben. Hát valóban rá várt. A mai napi kalandnak még nincs vége.*
-Szerencséd, hogy megvártál..*Mosolyodik el pajkosan és a ló mellé sietve kapaszkodik fel, hogy mögé ülhessen.* Szóval.. előre leszögezem, hogy ha ez elrablás lesz én hangosan sikítok.. Egyébként csendes lány vagyok..
*Vigyorodik el bárgyún, majd az aranyat a szakadt kis erszényébe rakja. Itt mégiscsak nagyobb biztonságban lesz, mintha még mindig az öklében szorongatná. Tétován a férfi derekára fog és visszafordul a templom felé. Ha Xirian kilép utánuk akkor a lány most illedelmesen köszön el, majd a búcsú rítusa után visszafordul előre, a mezítelen háttal szemezve.*
A hozzászólás írója (Rocha Burcquar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.30 22:30:05
*Apró bűntudat keríti hatalmába, mikor rádöbben, hogy az emberférfi számára fontos dolgot zavart meg, de az ő fontos dolgába is belerondítottak, így igyekszik nem zavartatni magát.
Lehetőséget kap a szökésre és igyekszik is kihasználni, végül valami megtorpanásra késztetni. Nem is nagyon hiszi el, hogy ismét közbeszól valami.. vagy valaki..
Mindkét alak ismét közelebb került hozzá. Hol állásajánlatot kap, hol csak közelebb kerülnek hozzá az árnyak. Az események felgyorsulnak, vagy talán az újabb ijedelem, inkább meglepettség teszi. Egy kéz érintése a karján, egy elmormolt, ismeretlen ige, és az újra felvillanó, ezüstös fény. Nincs ráhangolódva egy újabb táncoltatáshoz, most is csak ijesztőnek tartaná, nem pedig szórakoztatónak, de már talán kisebb az esélye a nagy riadalomnak. Azután pedig semmi különös táncikáló alak nem jelenik meg, helyette egy ezüst színű burok öleli körbe az emberférfival együtt. Finom fénybe borítja a templom belsejét, aminél alaposabban szemügyre veheti az idegeneket. Normál esetben mázlistának tartaná magát, ha nem ebben a helyzetben lenne, hogy két ilyen helyes arcú férfi társaságát élvezheti, de ebben a különleges bajba keveredésben sajnos épp nem a helyes pofázmányok foglalkoztatják.
Legközelebb csak akkor kap újból észre, mikor a férfi keze az ő vékony ujjai közé fúródnak, apró, de a lánynak annál értékesebb ajándékot hagyva maga után.
A ledöbbenés túl nagy ahhoz, hogy teljesen felfoghassa mi is történik körülötte, csak a nagyon lényeges történések egy része villan fel ismét a lányka előtt. Így elsőre fel sem tűnik Mordach kifelé invitálása, majd az sem,mikor már a férfi maga mögött hagyta a templomot.
Kell egy kevéske idő, hogy a fellobbanó kíváncsiság átvegye a megdöbbenés helyét. Megpördülve pislog az ajtóra, majd hátra az elf férfira és az ajándék aranyakra szorít nagy mosollyal.*
- Ígérem, ha a sors úgy hozza szívesen találkoznék veled újból, de addig is az Istenek legyenek veled Xirian..*Hajol meg kuncogva, majd kocogó tempóban indul is a férfi után. Boldogabb mosoly fut át az arcán, amint megpillantja őt a nyeregben. Hát valóban rá várt. A mai napi kalandnak még nincs vége.*
-Szerencséd, hogy megvártál..*Mosolyodik el pajkosan és a ló mellé sietve kapaszkodik fel, hogy mögé ülhessen.* Szóval.. előre leszögezem, hogy ha ez elrablás lesz én hangosan sikítok.. Egyébként csendes lány vagyok..
*Vigyorodik el bárgyún, majd az aranyat a szakadt kis erszényébe rakja. Itt mégiscsak nagyobb biztonságban lesz, mintha még mindig az öklében szorongatná. Tétován a férfi derekára fog és visszafordul a templom felé. Ha Xirian kilép utánuk akkor a lány most illedelmesen köszön el, majd a búcsú rítusa után visszafordul előre, a mezítelen háttal szemezve.*
A hozzászólás írója (Rocha Burcquar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.30 22:30:05
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-30 21:53:48
Üzenet elküldve: 2012-04-30 21:53:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
- Ó, hogy ezek? Jól látja a hölgy, valóban igen sokat érnek... Nem holmi egyszerű hosszúkardok ezek!
*Megkocogtatja óvatosan a két fegyvert, melyeknek még csengése is azt sugallja, hogy hosszú életet éltek meg eddig, s nagyon szívósak. Nem ez a leányzó az első, aki szemeit vetett rájuk, azonban akik meg is próbálták elcsenni, abban bizony az első helyet foglalja el!
A két jövevény viszont úgy látszik, hogy 'távozni' készül, mivel egyre közelítenek az ajtó felé, bár a kis hölgyemény nem annyira látványosan, mint az elf. Utóbbinak pedig úgy látszik, hogy nem tanították meg az illemet, miszerint társaságban nem illik sugdolózni, ami jelen esetben a vöröst is eléggé zavarja, bár különösebben nem érdekli, mivel eteti a hölgyet. A hirtelen hangerőváltás sem sikerült túl jól, a suttogásból hangosba váltás... Picit átlátszó, bár ennek a férfi már nem ad egy apró hangot sem.*
- Nos, ha már így összefutottunk, örvendtem a találkozásnak. Túl sokan lettünk itt a templomban, így pedig meditálni sem lehet...
*Mordach meg is indul a kijárat felé, előtte azonban nyugodt mozdulatokkal lehelyezi mindkét kardját az egyik padra, s kezét látványosan felemeli a hölgy felé, jelezve, hogy nincs nála fegyver. Felsőtestét nem fedi semmi, ezért ott nem rejthet el semmi fegyvert, ahogy bakancsában sem, mert abba pedig a bőrnadrág van betűrve - utóbbiban pedig értelem szerűen nincs semmi éles tárgy, elég veszélyes próbálkozás lenne a nadrág alatt hordani...
Így hát fegyvertelenül megindul a leányzó felé, s mikor közel ér hozzá, karját óvatosan, alig láthatóan hozzáérinti Rocháéhoz, így pedig megteremtődik a testi kontaktus, s egy újabb elmormolt ige után valami fényes dolog kezd előjönni körülöttük a semmiből. Ha minden jól megy, akkor pillanatokon belül egy ezüstös burok fonja körbe a hölgyeményt és Mordachot, amibe egyáltalán nem lehet belátni. Ekkor a vörös közelebb lép Rocha Burcquarhoz, majd finom kezét sajátjába fonja, és 36 aranyat belepotyogtat.
Ezután ujját saját ajkai elé helyezi.*
- Css...
*Suttogja, majd kacsint egyet a hölgyre, miközben fejével a kijárat felé biccent, hogy ha akarja, akkor kövesse őt. Ez az egész szinte pár pillanat leforgása alatt történik, s mikor eltűnik az ezüstös burok, Mordach visszalép a két hosszúkardhoz, visszacsatolja oldalára őket, s távozik a templomból egy hangos köszönéssel. Kifelé menet újra megérinti karjával a hölgyet, s kacsint rá sejtelmesen, úgy, hogy csak ő lássa.
Kint magához hívja a lovát, majd felpattan rá, azonban vár, még nem indul el. Reméli, hogy felkeltette a leányzó érdeklődését, s utána jön, talán az "egy próbát megér" elv alapján. Ha így történik, akkor megpaskolja lova hátát, hogy pattanjon fel a hölgy is, és elvágtáznak. Ha pedig öt percen belül sem jön, akkor hát a vörös egyedül, nyugodt tempóban hagyja el a templomkertet, s meglátogatja a kovácsot.*
A varázsló egy Holdfényburok nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstős derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől, vagy forróságtól. Hatása maximum 3 körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
*Megkocogtatja óvatosan a két fegyvert, melyeknek még csengése is azt sugallja, hogy hosszú életet éltek meg eddig, s nagyon szívósak. Nem ez a leányzó az első, aki szemeit vetett rájuk, azonban akik meg is próbálták elcsenni, abban bizony az első helyet foglalja el!
A két jövevény viszont úgy látszik, hogy 'távozni' készül, mivel egyre közelítenek az ajtó felé, bár a kis hölgyemény nem annyira látványosan, mint az elf. Utóbbinak pedig úgy látszik, hogy nem tanították meg az illemet, miszerint társaságban nem illik sugdolózni, ami jelen esetben a vöröst is eléggé zavarja, bár különösebben nem érdekli, mivel eteti a hölgyet. A hirtelen hangerőváltás sem sikerült túl jól, a suttogásból hangosba váltás... Picit átlátszó, bár ennek a férfi már nem ad egy apró hangot sem.*
- Nos, ha már így összefutottunk, örvendtem a találkozásnak. Túl sokan lettünk itt a templomban, így pedig meditálni sem lehet...
*Mordach meg is indul a kijárat felé, előtte azonban nyugodt mozdulatokkal lehelyezi mindkét kardját az egyik padra, s kezét látványosan felemeli a hölgy felé, jelezve, hogy nincs nála fegyver. Felsőtestét nem fedi semmi, ezért ott nem rejthet el semmi fegyvert, ahogy bakancsában sem, mert abba pedig a bőrnadrág van betűrve - utóbbiban pedig értelem szerűen nincs semmi éles tárgy, elég veszélyes próbálkozás lenne a nadrág alatt hordani...
Így hát fegyvertelenül megindul a leányzó felé, s mikor közel ér hozzá, karját óvatosan, alig láthatóan hozzáérinti Rocháéhoz, így pedig megteremtődik a testi kontaktus, s egy újabb elmormolt ige után valami fényes dolog kezd előjönni körülöttük a semmiből. Ha minden jól megy, akkor pillanatokon belül egy ezüstös burok fonja körbe a hölgyeményt és Mordachot, amibe egyáltalán nem lehet belátni. Ekkor a vörös közelebb lép Rocha Burcquarhoz, majd finom kezét sajátjába fonja, és 36 aranyat belepotyogtat.
Ezután ujját saját ajkai elé helyezi.*- Css...
*Suttogja, majd kacsint egyet a hölgyre, miközben fejével a kijárat felé biccent, hogy ha akarja, akkor kövesse őt. Ez az egész szinte pár pillanat leforgása alatt történik, s mikor eltűnik az ezüstös burok, Mordach visszalép a két hosszúkardhoz, visszacsatolja oldalára őket, s távozik a templomból egy hangos köszönéssel. Kifelé menet újra megérinti karjával a hölgyet, s kacsint rá sejtelmesen, úgy, hogy csak ő lássa.
Kint magához hívja a lovát, majd felpattan rá, azonban vár, még nem indul el. Reméli, hogy felkeltette a leányzó érdeklődését, s utána jön, talán az "egy próbát megér" elv alapján. Ha így történik, akkor megpaskolja lova hátát, hogy pattanjon fel a hölgy is, és elvágtáznak. Ha pedig öt percen belül sem jön, akkor hát a vörös egyedül, nyugodt tempóban hagyja el a templomkertet, s meglátogatja a kovácsot.*
A varázsló egy Holdfényburok nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstős derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől, vagy forróságtól. Hatása maximum 3 körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-30 21:15:16
Üzenet elküldve: 2012-04-30 21:15:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Rocha - milyen kellemes csengésű név. Valóban, nem túl örvendetes eképpen bemutatkozni errefelé.
*válaszol, majd hagyja a lányt tovább beszélni. "Szóval megélhetési gondokkal küszködik. Hát igen, nem ő az egyetlen errefelé, de ez akkor sem megoldás. Segítenem kell neki" - gondolja megértően Xirian. "Ki lehet ez a tapasztalt mágiahasználó? Egyáltalán artheniori?" Végül ismét szólni készül a lányhoz, aki azonban néhány arasznyival hátrébb került. "Cseles; folyamatosan beszél, közben kihasználja a félhomályt, és az ajtó felé közelít. Vékony alkata lehetővé is teszi számára, hogy szinte minden neszt nélkülözve haladjon." Xirian lassan tesz egy akkora lépést hátra, hogy Rocha hallja, amit mondani készül neki, de az idegen hallótávolságon kívül essen.*
- Nem úgy tűnik, mintha bántani készülne téged, de azért nem árt, ha óvatos vagy. Ha mégis rád támadna, igyekszem majd feltartóztatni, amíg elillansz.
*Xirian maga se tudja, miért segít egy tolvajnak. "Érzem, hogy legbelül nemes lelkű ez az ifjú hölgy" - gondolja végül. Az idegen esetleg elcsíphet egy-két szót Xirian suttogásából, ezért - hogy még véletlenül se tűnjön úgy, hogy összejátszanak ellene - ismét megszólal Xirian, mintha folytatna egy imént megkezdett mondatot:*
- ...szóval ott van a Pegazus fogadó, ott is kaphatsz munkát. Esetleg elnézhetsz a Gazdagnegyedbe, bár gondolom nem szívesen dolgoznál az öntelt nemeseknek.
*mondja kicsit nagyobb hangerővel, majd várja, hogy az idegen reagáljon valami Rocha szavaira, vagy megszólítsa őt. Időközben a nap utolsó sugarai elhalnak, s néhány gyertya fénye is kihuny, egyszóval a templomban tartózkodók egyre homályosabban látnak és egymás arckifejezéseiből is nehezebben olvasnak.*
*válaszol, majd hagyja a lányt tovább beszélni. "Szóval megélhetési gondokkal küszködik. Hát igen, nem ő az egyetlen errefelé, de ez akkor sem megoldás. Segítenem kell neki" - gondolja megértően Xirian. "Ki lehet ez a tapasztalt mágiahasználó? Egyáltalán artheniori?" Végül ismét szólni készül a lányhoz, aki azonban néhány arasznyival hátrébb került. "Cseles; folyamatosan beszél, közben kihasználja a félhomályt, és az ajtó felé közelít. Vékony alkata lehetővé is teszi számára, hogy szinte minden neszt nélkülözve haladjon." Xirian lassan tesz egy akkora lépést hátra, hogy Rocha hallja, amit mondani készül neki, de az idegen hallótávolságon kívül essen.*
- Nem úgy tűnik, mintha bántani készülne téged, de azért nem árt, ha óvatos vagy. Ha mégis rád támadna, igyekszem majd feltartóztatni, amíg elillansz.
*Xirian maga se tudja, miért segít egy tolvajnak. "Érzem, hogy legbelül nemes lelkű ez az ifjú hölgy" - gondolja végül. Az idegen esetleg elcsíphet egy-két szót Xirian suttogásából, ezért - hogy még véletlenül se tűnjön úgy, hogy összejátszanak ellene - ismét megszólal Xirian, mintha folytatna egy imént megkezdett mondatot:*
- ...szóval ott van a Pegazus fogadó, ott is kaphatsz munkát. Esetleg elnézhetsz a Gazdagnegyedbe, bár gondolom nem szívesen dolgoznál az öntelt nemeseknek.
*mondja kicsit nagyobb hangerővel, majd várja, hogy az idegen reagáljon valami Rocha szavaira, vagy megszólítsa őt. Időközben a nap utolsó sugarai elhalnak, s néhány gyertya fénye is kihuny, egyszóval a templomban tartózkodók egyre homályosabban látnak és egymás arckifejezéseiből is nehezebben olvasnak.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-30 15:58:40
Üzenet elküldve: 2012-04-30 15:58:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
- Méghogy én kérjek bocsánatot? *Hörren fel méltatlankodva és ás is pillant sikertelen küldetésének áldozatára. *Majd bocsánatot kérek, ha eltünteti ezeket az izéket..
*Pillant is a mutatott női alak felé. Valóban nem egy utolsó látvány, de aki még hasonlót sem látott, annak bármily hihetetlen valóban ijesztőek ezek az ezüst pompájú,táncikáló alakok. Normál esetben szórakoztató lenne, de a mai napon valahogy kevésbé örül ennek a varázslatnak. Ennek okai pedig többek között, hogy lebukott, és ez az elsődleges indok a bosszankodására, valamint az, hogy egyből két kandúr előtt bukott le. De ilyen az ő formája..
Komótosan pillant vissza Xirianra, majd a felé nyújtott kézre, de egyenlőre eszében sincs bármi féle bemutatkozási rítust viszonozni. Méghogy egy ilyen lebukás után még nekiálljon ismerkedni, ezen felül a nevét is elmondja? Ugyan. Így inkább visszafordul Mordach felé és készül is a színpadias menekülésre, de mégsem az ő stílusa az ekkora szemtelenség. Ha már lebuktatták legalább modora legyen.. ha nem is sok.*
- A nevem Rocha. *Pillant vissza a szeme sarkából a szakállkás elfre. Ha a keresztnevét elárulja abból még baj nem lehet.* Mondanám, hogy örvendek, de az egy másik helyzetben lenne helyén való. *Végül pedig ismét Mordachra koncentrál.* Igen.. a bemutató csodás volt.. Nem, ő nem cinkostárs. Még életemben nem láttam. Különben is egy cinkostárs nem buktatja le a másikat, nem igaz? *Durcás fintorba húzza a száját, és drámai sóhajjal le is hunyja a szemeit, miközben kezeit összefonja mellkasa előtt.* A kivételes eset pedig a megélhetési szarkákra vonatkoznak. A kard pedig szépnek tűnt, de legfőképp értékesnek.
*Vonja meg könnyedén a vállát és hunyorogva visszasandít a két idegenre. Még őket sem látta eddig. Mondjuk nem csoda. Nem sok lény arcát jegyzi meg errefelé. Amúgy is minek? Úgy sem barátkozik senkivel, ahogyan vele sem mások, így fölösleges bárkit is megjegyeznie magának. Abból pedig csak baj van, ha őrá valaki pontosan emlékszik. Épp ezért ad is hálát a félhomály jótékony takarásának. Nem is hajlandó közelebb menni, nehogy valami véletlen folytán jobban szemügyre vehessék a csenevész hölgyeményt. Ezért sem fog kezet, és épp ezért is lopja a távolságot észrevétlenül az ajtó felé. Jobb minél gyorsabban elhúznia a csíkot.*
- Szóval kielégítő a válaszom? Vége a vallatásnak? *Vonja fel a szemöldökeit, közben időnként hátrapillantgat, nehogy a szökési kísérletet valami váratlanul felbukkanó tárgy meghiúsítsa.*
*Pillant is a mutatott női alak felé. Valóban nem egy utolsó látvány, de aki még hasonlót sem látott, annak bármily hihetetlen valóban ijesztőek ezek az ezüst pompájú,táncikáló alakok. Normál esetben szórakoztató lenne, de a mai napon valahogy kevésbé örül ennek a varázslatnak. Ennek okai pedig többek között, hogy lebukott, és ez az elsődleges indok a bosszankodására, valamint az, hogy egyből két kandúr előtt bukott le. De ilyen az ő formája..
Komótosan pillant vissza Xirianra, majd a felé nyújtott kézre, de egyenlőre eszében sincs bármi féle bemutatkozási rítust viszonozni. Méghogy egy ilyen lebukás után még nekiálljon ismerkedni, ezen felül a nevét is elmondja? Ugyan. Így inkább visszafordul Mordach felé és készül is a színpadias menekülésre, de mégsem az ő stílusa az ekkora szemtelenség. Ha már lebuktatták legalább modora legyen.. ha nem is sok.*
- A nevem Rocha. *Pillant vissza a szeme sarkából a szakállkás elfre. Ha a keresztnevét elárulja abból még baj nem lehet.* Mondanám, hogy örvendek, de az egy másik helyzetben lenne helyén való. *Végül pedig ismét Mordachra koncentrál.* Igen.. a bemutató csodás volt.. Nem, ő nem cinkostárs. Még életemben nem láttam. Különben is egy cinkostárs nem buktatja le a másikat, nem igaz? *Durcás fintorba húzza a száját, és drámai sóhajjal le is hunyja a szemeit, miközben kezeit összefonja mellkasa előtt.* A kivételes eset pedig a megélhetési szarkákra vonatkoznak. A kard pedig szépnek tűnt, de legfőképp értékesnek.
*Vonja meg könnyedén a vállát és hunyorogva visszasandít a két idegenre. Még őket sem látta eddig. Mondjuk nem csoda. Nem sok lény arcát jegyzi meg errefelé. Amúgy is minek? Úgy sem barátkozik senkivel, ahogyan vele sem mások, így fölösleges bárkit is megjegyeznie magának. Abból pedig csak baj van, ha őrá valaki pontosan emlékszik. Épp ezért ad is hálát a félhomály jótékony takarásának. Nem is hajlandó közelebb menni, nehogy valami véletlen folytán jobban szemügyre vehessék a csenevész hölgyeményt. Ezért sem fog kezet, és épp ezért is lopja a távolságot észrevétlenül az ajtó felé. Jobb minél gyorsabban elhúznia a csíkot.*
- Szóval kielégítő a válaszom? Vége a vallatásnak? *Vonja fel a szemöldökeit, közben időnként hátrapillantgat, nehogy a szökési kísérletet valami váratlanul felbukkanó tárgy meghiúsítsa.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-30 09:34:01
Üzenet elküldve: 2012-04-30 09:34:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Meera és Lath újratalálkozásának napján este - a levél érkezése//
*A szegénynegyedi rejtekhelyükön beszélgetnek éppen anyjával, amikor halk kopogtatásra lesz figyelmes. Senki nem tudja, hogy itt lakik bárki is. Meera megy ajtót nyitni, majd egy levéllel kezében tér vissza. Az eredar azonnal tűzre dobja, miután elolvasta azt.
- Mi volt az? *Kérdezi anyját a fél-eredar. Meera közli vele, hogy egy bizonyos 'Arlaos Twikkle tanácsos' meghívta őt az Artheniori Erdő szélén lévő tisztásra, tíz nap múlva este. Ez elég nagy gond, ugyanis senki nem tudja, hogy hol lakik ez a két eredar. "De akkor mégis ki lehet ez a tanácsos?" Meera még nem tudja, hogy mi legyen, Lathnak viszont kezd felébredni a kalandvágya. Nem kérdezősködik, és nem beszél sokat, nem akarja még jobban felidegesíteni anyját, aki éppen Hywen, az öreg félszemű torkát akarja kikapni a helyéről, de az megesküdött, hogy Ő nem árulta el a búvóhelyet.*
//A találkozó napján, délelőtt//
*Meera döntött: elmennek a találkozóra. Lathban az elkövetkezendő tíz napon a kalandvágy, a félelem és szorongás, és az önbizalom érzései kavarogtak. Nem tudja, hogy mit érezzen most, ma este lesz a találkozó. Anyjáról semmi érzelmet nem tud leszűrni, de biztos, hogy feszült. Legalább is Lath így gondolja.
Az elmúlt napokban voltak párszor vadászni, Lath leste anyja mesterkedését, volt amikor neki kellett csinálnia Meera 'kérésére'. Így teltek a napok. A fél-eredar már tervezett ellátogatni a templomba, hogy gyakoroljon varázsolni, mert már rég nem tanult a 'szabályok' és a szabvány szerint.
Most határozta el magát. Szól is anyjának, megmondja neki, hogy délután már otthon lesz, hogy aztán elmehessenek arra a bizonyos találkozóra. Meera vonakodva, de elengedi a fiát.
Az egész úton gondolkodik. Átgondolja eddigi élményeit, tapasztalatait. Azt, amit most tanult a napokban, amit még kisebb korában, és mindent, amit a varázslásról tud. Merengéséből a templom lépcsője ébreszti fel, ugyanis majdnem elesik benne. Furcsa, hogy máris így eltalál ide, így visszaszokott a városhoz. Az emberek nem nézik úgy ki, mint amire számított. Megtanulta érzelmeit nem kimutatni, de még mindig fortyog benne a düh a nem-eredar fajok ellen, de a napokban újabb dolgok iránt is elkezdett érdeklődni. Ilyen például az ellenkező nem...
Gyorsan fellépked a lépcsőfokokon, majd belép a hatalmas ajtón az óriási terembe. A segítségére siető papot leintve keres egy szabad helységet, ahol nyugodtan meditálhat és gyakorolhat. Hamar meg is találja ezt a régies bútorokkal rendelkező kicsiny szobát, ami gyakorlóhelységként funkcionál.
Az egész napot gyakorlással tölti, késő délutánig, amikor is elindul hazafelé, hogy aztán anyjával együtt elinduljon a találkozóra. Agyilag egy kicsit lefárasztotta a tanulást, de ez a kis séta jót tesz neki...*
*A szegénynegyedi rejtekhelyükön beszélgetnek éppen anyjával, amikor halk kopogtatásra lesz figyelmes. Senki nem tudja, hogy itt lakik bárki is. Meera megy ajtót nyitni, majd egy levéllel kezében tér vissza. Az eredar azonnal tűzre dobja, miután elolvasta azt.
- Mi volt az? *Kérdezi anyját a fél-eredar. Meera közli vele, hogy egy bizonyos 'Arlaos Twikkle tanácsos' meghívta őt az Artheniori Erdő szélén lévő tisztásra, tíz nap múlva este. Ez elég nagy gond, ugyanis senki nem tudja, hogy hol lakik ez a két eredar. "De akkor mégis ki lehet ez a tanácsos?" Meera még nem tudja, hogy mi legyen, Lathnak viszont kezd felébredni a kalandvágya. Nem kérdezősködik, és nem beszél sokat, nem akarja még jobban felidegesíteni anyját, aki éppen Hywen, az öreg félszemű torkát akarja kikapni a helyéről, de az megesküdött, hogy Ő nem árulta el a búvóhelyet.*
//A találkozó napján, délelőtt//
*Meera döntött: elmennek a találkozóra. Lathban az elkövetkezendő tíz napon a kalandvágy, a félelem és szorongás, és az önbizalom érzései kavarogtak. Nem tudja, hogy mit érezzen most, ma este lesz a találkozó. Anyjáról semmi érzelmet nem tud leszűrni, de biztos, hogy feszült. Legalább is Lath így gondolja.
Az elmúlt napokban voltak párszor vadászni, Lath leste anyja mesterkedését, volt amikor neki kellett csinálnia Meera 'kérésére'. Így teltek a napok. A fél-eredar már tervezett ellátogatni a templomba, hogy gyakoroljon varázsolni, mert már rég nem tanult a 'szabályok' és a szabvány szerint.
Most határozta el magát. Szól is anyjának, megmondja neki, hogy délután már otthon lesz, hogy aztán elmehessenek arra a bizonyos találkozóra. Meera vonakodva, de elengedi a fiát.
Az egész úton gondolkodik. Átgondolja eddigi élményeit, tapasztalatait. Azt, amit most tanult a napokban, amit még kisebb korában, és mindent, amit a varázslásról tud. Merengéséből a templom lépcsője ébreszti fel, ugyanis majdnem elesik benne. Furcsa, hogy máris így eltalál ide, így visszaszokott a városhoz. Az emberek nem nézik úgy ki, mint amire számított. Megtanulta érzelmeit nem kimutatni, de még mindig fortyog benne a düh a nem-eredar fajok ellen, de a napokban újabb dolgok iránt is elkezdett érdeklődni. Ilyen például az ellenkező nem...
Gyorsan fellépked a lépcsőfokokon, majd belép a hatalmas ajtón az óriási terembe. A segítségére siető papot leintve keres egy szabad helységet, ahol nyugodtan meditálhat és gyakorolhat. Hamar meg is találja ezt a régies bútorokkal rendelkező kicsiny szobát, ami gyakorlóhelységként funkcionál.
Az egész napot gyakorlással tölti, késő délutánig, amikor is elindul hazafelé, hogy aztán anyjával együtt elinduljon a találkozóra. Agyilag egy kicsit lefárasztotta a tanulást, de ez a kis séta jót tesz neki...*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-29 22:46:12
Üzenet elküldve: 2012-04-29 22:46:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
- Csak óvatosan!
*Szól a leányzó után, akit úgy látszik, hogy a kreált, ezüstös formák kissé meg is ijesztettek. Nem egyszer alkalmazta már őket a férfi, azonban most az átlagnál is jobban sikerültek, melyen még a vörös is meglepődött - talán csak a templom hatása miatt.
A kis hölgyet viszont úgy látszik, hogy csípős nyelvvel áldották meg, ami jelen esetben még Mordachnak is tetszik. Ha már valaki arra vetemedik, hogy lopjon, akkor ne bújjon el a sarokban gyávaként, hanem igen is nyissa ki a száját.*
- Pedig nézze csak, milyen szépen táncolnak!
*Mondja halálosan nyugodtan, s az egyik alakra mutat, mely egy női testként jár táncot a fél-elf leányzó körül, s pillanatokon belül el is tűnik egy oszlop mögött, amit a másik kettő is követ. A templom pedig újra félhomályba burkolózik, az ezüstös alakok már csak az emlékekben létezhetnek. A leányzónak úgy látszik, nem igazán tetszettek a kreált formák, amit dacos hangneme is mutat, melyből könnyen meg lehet állapítani, hogy a finom kezek mögött valóban egy hölgy lapul, aki valamiért próbálja elrejteni szépségét.*
- No és szabad tudni, mi az a kivételes eset? Akár még segíthetnék is... Úgyse hallja senki más... *közelebb lép, széttárja kezeit, ekkor azonban megpillant egy elfet a hölgyemény mellett* Vagy mégis...
*Vonja fel egyik szemöldökét, miközben az idegen férfire mered. Eddig észre sem vette, hogy ő is itt van... Valamit nagyon magyaráz a leányzónak, Mordach pedig nem éppen ért minden egyes mondatot tisztán, de azt viszont igen, hogy épp a 'bemutatkozós' résznél tart. "Ez is aztán jól időzített az ismerkedéshez..." Néz az idegenre kissé gúnyos ábrázattal és furcsán, miközben kihúzza magát, kardjait pedig megigazgatja oldalán. Mintha a beszélgetésükből egy szót sem hallott volna, úgy kezd kérdezősködni.*
- Csak nem a cinkostárs?
*Intézi egyben mindkettejük felé, majd nyugodt léptekkel odasétál a legközelebbi padhoz, és kényelmesen elhelyezkedik rajta, miközben leinti a csuhásokat, hogy nem történt semmi probléma. Egy másodperc alatt fut végig a gondolat rajta, hogy pont most jelent meg az az alak, mikor a hölgy is, és ez a heves ismerkedés... Nem biztos, hogy minden stimmel a férfivel, bár egyelőre Mordach nem fog beleszólni a dolgokba, ismerkedjen csak. Úgy látszik, a leányzó igen bátor, s a vörös mintha látna benne egy halom ügyességet is, melynek segítségével ki tudja magát húzni a bajból. Persze, azért végső esetben természetesen közbe fog avatkozni, bár remélhetőleg erre nem fog sor kerülni. Semmi kedve kardot rántani, főleg nem egy ilyen kellemes meditáció után.*
*Szól a leányzó után, akit úgy látszik, hogy a kreált, ezüstös formák kissé meg is ijesztettek. Nem egyszer alkalmazta már őket a férfi, azonban most az átlagnál is jobban sikerültek, melyen még a vörös is meglepődött - talán csak a templom hatása miatt.
A kis hölgyet viszont úgy látszik, hogy csípős nyelvvel áldották meg, ami jelen esetben még Mordachnak is tetszik. Ha már valaki arra vetemedik, hogy lopjon, akkor ne bújjon el a sarokban gyávaként, hanem igen is nyissa ki a száját.*
- Pedig nézze csak, milyen szépen táncolnak!
*Mondja halálosan nyugodtan, s az egyik alakra mutat, mely egy női testként jár táncot a fél-elf leányzó körül, s pillanatokon belül el is tűnik egy oszlop mögött, amit a másik kettő is követ. A templom pedig újra félhomályba burkolózik, az ezüstös alakok már csak az emlékekben létezhetnek. A leányzónak úgy látszik, nem igazán tetszettek a kreált formák, amit dacos hangneme is mutat, melyből könnyen meg lehet állapítani, hogy a finom kezek mögött valóban egy hölgy lapul, aki valamiért próbálja elrejteni szépségét.*
- No és szabad tudni, mi az a kivételes eset? Akár még segíthetnék is... Úgyse hallja senki más... *közelebb lép, széttárja kezeit, ekkor azonban megpillant egy elfet a hölgyemény mellett* Vagy mégis...
*Vonja fel egyik szemöldökét, miközben az idegen férfire mered. Eddig észre sem vette, hogy ő is itt van... Valamit nagyon magyaráz a leányzónak, Mordach pedig nem éppen ért minden egyes mondatot tisztán, de azt viszont igen, hogy épp a 'bemutatkozós' résznél tart. "Ez is aztán jól időzített az ismerkedéshez..." Néz az idegenre kissé gúnyos ábrázattal és furcsán, miközben kihúzza magát, kardjait pedig megigazgatja oldalán. Mintha a beszélgetésükből egy szót sem hallott volna, úgy kezd kérdezősködni.*
- Csak nem a cinkostárs?
*Intézi egyben mindkettejük felé, majd nyugodt léptekkel odasétál a legközelebbi padhoz, és kényelmesen elhelyezkedik rajta, miközben leinti a csuhásokat, hogy nem történt semmi probléma. Egy másodperc alatt fut végig a gondolat rajta, hogy pont most jelent meg az az alak, mikor a hölgy is, és ez a heves ismerkedés... Nem biztos, hogy minden stimmel a férfivel, bár egyelőre Mordach nem fog beleszólni a dolgokba, ismerkedjen csak. Úgy látszik, a leányzó igen bátor, s a vörös mintha látna benne egy halom ügyességet is, melynek segítségével ki tudja magát húzni a bajból. Persze, azért végső esetben természetesen közbe fog avatkozni, bár remélhetőleg erre nem fog sor kerülni. Semmi kedve kardot rántani, főleg nem egy ilyen kellemes meditáció után.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-29 22:12:37
Üzenet elküldve: 2012-04-29 22:12:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*"Ohh, a Kerubi tánc!" - emlékszik vissza növendék éveire Xirian; egy nosztalgikus mosoly is megjelenik arcán, elvégre rég nem látta már ezt a varázslatot. Érzi, ahogy elméjére nyugalom telepszik, s eme mágikus légkörben gondolatai madártávlatból integethetnek a valóság szikár talajának. "Remélem, egyszer én is képes leszek efféle varázslatot végrehajtani." A hatalom-irányítás páros mindig is vonzotta Xiriant. "Egy mágusnál egyáltalán nem hátrány, ha tiszteli az uralom meglétét, s ő maga minél magasabbra szeretne jutni eme hierarchiát jelképező létrán. Természetesen csak és kizárólag nemes célok vezérelhetik a hatalommal bírót, ezért sziklaszilárd jellem szükséges ahhoz, hogy valakiből igazán hatalmas egyén válhasson."
Gondolataiból a lány méltatlankodása zökkenti ki. Hirtelen azt sem tudja, hol van, ám néhány pillanat múlva elméje ismét visszatér a realitás mezejébe, az idősík jelen pontjába. Odasétál a hátráló lányhoz, majd így szól hozzá suttogva:*
- Artheniorban nem szokás lopni, szigorú törvények védik a magántulajdont. Úgy látom, hogy a kard tulajdonosa szerencsére nem érzi megsértve magát, ám egy bocsánatkérést helyénvalónak tartanék.
*Úgy érzi, kicsit tárgyilagos volt. Mielőtt válaszolhatna, vagy tehetne valamit, gyorsan megszólal ismét:*
- Szeretnék bemutatkozni. Xirian ex Impernah a nevem, nemrég érkeztem Artheniorba. Nem először járok itt, szóval ha bármiben nehézségeid adódnának, szívesen állok rendelkezésedre.
*mutatkozik be Xirian, majd várja, hogy a lány kezet nyújtson neki, s ő is hasonlóképp elárulja nevét. A varázslatot végrehajtó férfihoz egyelőre nem szól semmit - nem szeretne párhuzamosan két párbeszédet folytatni.*
Gondolataiból a lány méltatlankodása zökkenti ki. Hirtelen azt sem tudja, hol van, ám néhány pillanat múlva elméje ismét visszatér a realitás mezejébe, az idősík jelen pontjába. Odasétál a hátráló lányhoz, majd így szól hozzá suttogva:*
- Artheniorban nem szokás lopni, szigorú törvények védik a magántulajdont. Úgy látom, hogy a kard tulajdonosa szerencsére nem érzi megsértve magát, ám egy bocsánatkérést helyénvalónak tartanék.
*Úgy érzi, kicsit tárgyilagos volt. Mielőtt válaszolhatna, vagy tehetne valamit, gyorsan megszólal ismét:*
- Szeretnék bemutatkozni. Xirian ex Impernah a nevem, nemrég érkeztem Artheniorba. Nem először járok itt, szóval ha bármiben nehézségeid adódnának, szívesen állok rendelkezésedre.
*mutatkozik be Xirian, majd várja, hogy a lány kezet nyújtson neki, s ő is hasonlóképp elárulja nevét. A varázslatot végrehajtó férfihoz egyelőre nem szól semmit - nem szeretne párhuzamosan két párbeszédet folytatni.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-29 21:43:36
Üzenet elküldve: 2012-04-29 21:43:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Már csak alig pár centi választja el a kardtól. Lassan nyúl érte. A szíve hevesebben kalapál az izgatottságtól. Mindjárt megvan, mindjárt megkaparintja és itt sincs. Mint a kámfor úgy tűnik el. De az élet ismét áthúzta a terveit, a szerencse nagyasszonya ismét nem az ő pártját fogja. Erről megbizonyosodik, mikor ujjak fonódnak a kezére, s lassan a kéz gazdájának hangja fel is csendül a fülében. "Lebuktam!" Rezzen meg, s riadalmában még sikkantani is elfelejt. Tekintetét Xirian felé kapja, de még így is alig tudja kivenni az arcvonásokat, hogy az idegen arca alig pár centire van tőle. Futni kéne, de egész egyszerűen földbe gyökereztek a lábai, és itt még nincs is vége a csapásnak. A tekintetét a kiszemelt áldozat felé fordítja, és szemei csak hatalmasabbra nőnek, amint a három ezüstös alakot megpillantja. "Nagyon.. nagyon lebuktam!" Mintha segítséget várna fog a férfi kezére, amint az alakok felé indulnak, majd észbe kapva tépi is ki vékonyka kezét a finom szorításból és hátrébb ugrik, minek végeredménye a mögötte lévő pad pár centire való eltolása, és egy alapos hátfájás, amit az ülőalkalmatosság széle okozott. Fájdalmasan nyög is egyet, de az ijedelem nagyobb a fájdalomnál. A félhomályban már jobban kirajzolódott Mordach alakjára pillant, majd már kicsit durcásabb arccal kezdi el hessegetni a körötte gomolygó alakokat.*
- Ez egyáltalán nem szórakoztató.. Kivételes eset volt.. és kivételesként valamelyik úriember eltűntethetné ezeket, mert nehezen tudom eldönteni, hogy borzalmasan ijesztő, vagy mérhetetlenül idegesítőek ezek a valamik.. De egy biztos.. egyáltalán nem tetszik..
*Mint egy hisztis fruska oly morcosan pillant ismét hol az egyik, hol a másik idegenre, majd inkább kilép apadok soraiból, óvatosan hátrálva az ezüstös alakok elől.*
- Ez egyáltalán nem szórakoztató.. Kivételes eset volt.. és kivételesként valamelyik úriember eltűntethetné ezeket, mert nehezen tudom eldönteni, hogy borzalmasan ijesztő, vagy mérhetetlenül idegesítőek ezek a valamik.. De egy biztos.. egyáltalán nem tetszik..
*Mint egy hisztis fruska oly morcosan pillant ismét hol az egyik, hol a másik idegenre, majd inkább kilép apadok soraiból, óvatosan hátrálva az ezüstös alakok elől.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3853-3872