Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-10 22:39:30
Üzenet elküldve: 2013-02-10 22:39:30
ÚJ
![>Llinores Léina Ruokhian [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Miután Tinkie ott hagyta az erdőben, nyugodtan 'bányászott' még a szükséges holmi után. Kényelmesen szabadította meg egyes növényeket egy kevéske virágától vagy levelétől - csak hogy el ne pusztuljanak. Ezekből csak annyit vesz el, amennyit fel is használ bizonyos időn belül.
Jobb dolga nem lévén, és mivel sietnie sem kell haza, ráérősen ütögeti ki pipájából is a hamut, mielőtt rátérne a Templom felé vezető útra. Szorgosan szedi a lábait, megpihentetné már őket. Kis kosara ujjai közt himbálózik, mígnem talajt nem ér az egyik templomi ülőalkalmatosság mellett. Máris egy pap siet elé, majd rövid megbeszélés után már hoz is egy könyvet. Llin pedig máris fellapozza azt. Kíváncsi, hogy talál-e a könyvben olyasmit, amit gyógyítóként felhasználhat.*
Jobb dolga nem lévén, és mivel sietnie sem kell haza, ráérősen ütögeti ki pipájából is a hamut, mielőtt rátérne a Templom felé vezető útra. Szorgosan szedi a lábait, megpihentetné már őket. Kis kosara ujjai közt himbálózik, mígnem talajt nem ér az egyik templomi ülőalkalmatosság mellett. Máris egy pap siet elé, majd rövid megbeszélés után már hoz is egy könyvet. Llin pedig máris fellapozza azt. Kíváncsi, hogy talál-e a könyvben olyasmit, amit gyógyítóként felhasználhat.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-10 22:33:13
Üzenet elküldve: 2013-02-10 22:33:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//A Hamvasok//
*A különbség olykor egészen lehalványul bátorság és botorság között... A nőstény tudja, hogy bosszújának idejekorán nekilátni, ez utóbbi volna, ráadásul biztos kudarc... Annyira pedig nem vakítja el a gyűlölet, hogy vesztébe rohanjon, s valahol így van az előtte álló hímmel is, ki nagyon máshogy látja a világot, s annak folyását, mint ő vagy egy átlagos ork. Ezt már most tudja, s bár újfent nem ért egyet annak szavaival, ezúttal mégsem mond semmit. Ha figyelembe veszi az eddig elhangzottakat hajnalig tudnák itt próbálgatni, kerülgetni egymást, s a másik világlátását.*
- Önbizalmat mondtam, nem vak önhittséget... Anélkül nem állnék most itt sem. Meghunyászkodott ágyasa lennék az első utamba akadó hímnek...* Ejti higgadtan, bár határozottan a szavakat, megcsillantva ezzel egy másik erősségét, önuralmát, elvégre a helyében sok fajtársa már jóval zaklatottabban reagálna. Mhwara ellenben hideg, akár fagyos kék tekintete.*
- Kell a hit, hogy mikor nem látsz már ésszerű kiutat, ellene menjen a józan észnek, s túlélésre tüzeljen...* Lobban hideg tűz a kékekben. Könnyedén felel, ahogy a továbbiakra is. *
- Mert rossz és rossz közül igyekszem a kisebbiket választani... *Mert ezt is tanulta apjától a jó vezetőkről.*
- Másfelől... az ég alatt sok minden megtanulható... "Talán" én is képes leszek rá. *A hím szavai is most először egybevágnak övéivel s bár már indulóban volt megáll, közvetlenül a másik mellett. Ha az nem támaszkodna a padnak, válluk, azaz a magasságkülönbség végett karjuk csaknem összeérne... ám a helyzet változik... Torkát éri a fenyegetés, mégsem támad, védekezik, meg sem rezdül. Hit megy ellen józan észnek... Éppen csak tekintete keresi a hímét. A kékekben első ízben táncolnak meleg tüzű szikrák, miközben telt ajka is mosolyra ível.*
- Végre nyíltan beszélsz...* Bár Mhwara nem ostoba, a városiak szócsűrését még nem sikerül mindig tökéletes pontossággal értelmeznie.*
- Nekem most valaki olyan kell, aki elsősorban harcossá képez. Az egyik legjobbá. Nem tudom, neked mi kell, vagy ki kell, s hogy én azt megtudom-e adni... Sőt. Cserébe még csak azt sem ajánlhatom, hogy a sírig veled leszek, elvégre, aki már egyszer elhagyta övéit, miért ne tenné meg még egyszer. Egyedül afelől biztosíthatlak cserébe, hogy nem árullak el és sosem támadlak hátba... Egyenes leszek, mint egy harci bárd. Ez pedig lássuk csak be, vajmi kevés fizetség... * Ez minden amit ő ajánlani tud, ám ha a hímnek ez elegendő részéről megállapodtak. Igaz, messze van még attól, hogy társak közé kerüljön, de legalább nem lesz maga… s talán egy lépéssel céljához is közelebb kerül.*
- Ám ha neked ennyi elegendő... * Mert bár fizethetne mással is, nem vinné rá a lelke, hogy testét s annak élvezetét ajánlja.*
*A különbség olykor egészen lehalványul bátorság és botorság között... A nőstény tudja, hogy bosszújának idejekorán nekilátni, ez utóbbi volna, ráadásul biztos kudarc... Annyira pedig nem vakítja el a gyűlölet, hogy vesztébe rohanjon, s valahol így van az előtte álló hímmel is, ki nagyon máshogy látja a világot, s annak folyását, mint ő vagy egy átlagos ork. Ezt már most tudja, s bár újfent nem ért egyet annak szavaival, ezúttal mégsem mond semmit. Ha figyelembe veszi az eddig elhangzottakat hajnalig tudnák itt próbálgatni, kerülgetni egymást, s a másik világlátását.*
- Önbizalmat mondtam, nem vak önhittséget... Anélkül nem állnék most itt sem. Meghunyászkodott ágyasa lennék az első utamba akadó hímnek...* Ejti higgadtan, bár határozottan a szavakat, megcsillantva ezzel egy másik erősségét, önuralmát, elvégre a helyében sok fajtársa már jóval zaklatottabban reagálna. Mhwara ellenben hideg, akár fagyos kék tekintete.*
- Kell a hit, hogy mikor nem látsz már ésszerű kiutat, ellene menjen a józan észnek, s túlélésre tüzeljen...* Lobban hideg tűz a kékekben. Könnyedén felel, ahogy a továbbiakra is. *
- Mert rossz és rossz közül igyekszem a kisebbiket választani... *Mert ezt is tanulta apjától a jó vezetőkről.*
- Másfelől... az ég alatt sok minden megtanulható... "Talán" én is képes leszek rá. *A hím szavai is most először egybevágnak övéivel s bár már indulóban volt megáll, közvetlenül a másik mellett. Ha az nem támaszkodna a padnak, válluk, azaz a magasságkülönbség végett karjuk csaknem összeérne... ám a helyzet változik... Torkát éri a fenyegetés, mégsem támad, védekezik, meg sem rezdül. Hit megy ellen józan észnek... Éppen csak tekintete keresi a hímét. A kékekben első ízben táncolnak meleg tüzű szikrák, miközben telt ajka is mosolyra ível.*
- Végre nyíltan beszélsz...* Bár Mhwara nem ostoba, a városiak szócsűrését még nem sikerül mindig tökéletes pontossággal értelmeznie.*
- Nekem most valaki olyan kell, aki elsősorban harcossá képez. Az egyik legjobbá. Nem tudom, neked mi kell, vagy ki kell, s hogy én azt megtudom-e adni... Sőt. Cserébe még csak azt sem ajánlhatom, hogy a sírig veled leszek, elvégre, aki már egyszer elhagyta övéit, miért ne tenné meg még egyszer. Egyedül afelől biztosíthatlak cserébe, hogy nem árullak el és sosem támadlak hátba... Egyenes leszek, mint egy harci bárd. Ez pedig lássuk csak be, vajmi kevés fizetség... * Ez minden amit ő ajánlani tud, ám ha a hímnek ez elegendő részéről megállapodtak. Igaz, messze van még attól, hogy társak közé kerüljön, de legalább nem lesz maga… s talán egy lépéssel céljához is közelebb kerül.*
- Ám ha neked ennyi elegendő... * Mert bár fizethetne mással is, nem vinné rá a lelke, hogy testét s annak élvezetét ajánlja.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-10 00:54:13
Üzenet elküldve: 2013-02-10 00:54:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//A Hamvasok//
*Chothal türelemmel hallgatja a nőstényt. Vélhetően neki is meg van az oka bőséggel a bosszúra. Ám a kérdés... ha olyan biztos céljában, akkor miért nem teszi azt amit kell? Vagy amit helyesnek tart? Tán Ő sem túl biztos magában?*
-Minden dicsőség, ami megváltoztatja az életünk. Lehet dicsőséges egy vereség is...
*Mondja egykedvűen Chothal. Kicsit fél vállról ejti oda a mondatot. Ám érdemes ezen elgondolkodni. Amikor az otthonát felperzselték a légiósok... el kellett meneküljön, hogy újrakezdhessen egy nap mindent. Bármily furcsa ez IS dicsőség.
Majd mikor megemlíti a nőstény mi is történt s nem kíván tovább beszélni róla, Chothal jelzi, hogy nem veszi ezt sértésnek. Ki Ő, hogy siettessen bárkit is. Hiszen előtte még egy egész élet, hogy meghallgathassa azt a történetet.*
-Az hisz csak önmagában, aki elbizakodott. S a túlzott önbizalom... megrövidíti az életet. Halálos is lehet. Ha nem bánja én nem magamban bíznék, hanem a józan eszemben.
*Mondja visszafogottan Chothal Mwaranak, aki cseppet sem veszi komolyan a felkínált ajánlatot. Talán vérmérsékletétől vagy épp felfogásából ered, de az ork ad a másik félnek még egy lehetőséget.*
-Ha valóban nem tartja magát... jó 'szakembernek'. Miként kívánja visszavenni azt ami az Öné?
*Teszi föl némileg visszahunyorítva a kérdést Chothal.
Az, hogy milyen a külleme Mwaranak... egy dolog... az, hogy mi van a szívében az egy másik. Ami viszont fontos... mi van a fejében. Technikát lehet tanulni. Izmokat lehet építeni. De észt... nem lehet adni. Ha már itt kezdünk nőiességet sem. S Mwara a két legnehezebben megkapható dolgot, megszerezte az élettől. Chothal pedig meg van győződve, mint minden ork kellő harci tudással is rendelkezik. Kiváló jelölt... Bármennyire is próbálja menteni az irháját.*
-Ha viszont meg akarja kapni azt ami az Öné... nem kéne segítséget kérnie? Én ismerek olyan személyt, aki elérte azt amit el akart. Bosszút állt egy nép gyilkosán... Úgy vélem a tanácsai jó szolgálatot tennének.
*Majd mikor Mwara távozóra fogja, az utolsó pillanatig egy helyben áll a hím, majd vaskezét kirakja a nőstény torka elé hirtelen és így szól:*
-Amit mondtam... megmondtam. A Hamvasok hívatnak... ha úgy érzed kész vagy a sorsod a kezedbe venni, akkor jöjj velem. Csatlakozz hozzánk. Feladatunk őrködni afölött ami fölött már nem őrködik senki: Rend s tisztesség. Választhatsz... elmész és a sorsod veszni hagyod... vagy csatlakozol.
*Chothal türelemmel hallgatja a nőstényt. Vélhetően neki is meg van az oka bőséggel a bosszúra. Ám a kérdés... ha olyan biztos céljában, akkor miért nem teszi azt amit kell? Vagy amit helyesnek tart? Tán Ő sem túl biztos magában?*
-Minden dicsőség, ami megváltoztatja az életünk. Lehet dicsőséges egy vereség is...
*Mondja egykedvűen Chothal. Kicsit fél vállról ejti oda a mondatot. Ám érdemes ezen elgondolkodni. Amikor az otthonát felperzselték a légiósok... el kellett meneküljön, hogy újrakezdhessen egy nap mindent. Bármily furcsa ez IS dicsőség.
Majd mikor megemlíti a nőstény mi is történt s nem kíván tovább beszélni róla, Chothal jelzi, hogy nem veszi ezt sértésnek. Ki Ő, hogy siettessen bárkit is. Hiszen előtte még egy egész élet, hogy meghallgathassa azt a történetet.*
-Az hisz csak önmagában, aki elbizakodott. S a túlzott önbizalom... megrövidíti az életet. Halálos is lehet. Ha nem bánja én nem magamban bíznék, hanem a józan eszemben.
*Mondja visszafogottan Chothal Mwaranak, aki cseppet sem veszi komolyan a felkínált ajánlatot. Talán vérmérsékletétől vagy épp felfogásából ered, de az ork ad a másik félnek még egy lehetőséget.*
-Ha valóban nem tartja magát... jó 'szakembernek'. Miként kívánja visszavenni azt ami az Öné?
*Teszi föl némileg visszahunyorítva a kérdést Chothal.
Az, hogy milyen a külleme Mwaranak... egy dolog... az, hogy mi van a szívében az egy másik. Ami viszont fontos... mi van a fejében. Technikát lehet tanulni. Izmokat lehet építeni. De észt... nem lehet adni. Ha már itt kezdünk nőiességet sem. S Mwara a két legnehezebben megkapható dolgot, megszerezte az élettől. Chothal pedig meg van győződve, mint minden ork kellő harci tudással is rendelkezik. Kiváló jelölt... Bármennyire is próbálja menteni az irháját.*
-Ha viszont meg akarja kapni azt ami az Öné... nem kéne segítséget kérnie? Én ismerek olyan személyt, aki elérte azt amit el akart. Bosszút állt egy nép gyilkosán... Úgy vélem a tanácsai jó szolgálatot tennének.
*Majd mikor Mwara távozóra fogja, az utolsó pillanatig egy helyben áll a hím, majd vaskezét kirakja a nőstény torka elé hirtelen és így szól:*
-Amit mondtam... megmondtam. A Hamvasok hívatnak... ha úgy érzed kész vagy a sorsod a kezedbe venni, akkor jöjj velem. Csatlakozz hozzánk. Feladatunk őrködni afölött ami fölött már nem őrködik senki: Rend s tisztesség. Választhatsz... elmész és a sorsod veszni hagyod... vagy csatlakozol.
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-09 21:40:57
Üzenet elküldve: 2013-02-09 21:40:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//A Hamvasok//
*Eljött. Ha nem is a legnagyobb feltűnéssel… Csak csendesen. Nem szólt senkinek. nem búcsúzott. Felesleges lett volna. Egyszer még úgyis visszatér. Ha megéli.*
- Ki beszélt itt dicsőségről? * A bosszút ő maga korántsem nevezné dicsőnek... Még ha jelen esetben szomjazza is.*
- Én csak azt fogom megszerezni, ami immár jogosan engem illet. És megfelelni az azzal járó felelősségnek... ám ha nem haragszol, nem ismerlek annyira, hogy... mindent az orrodra kössek.* Hogy is bízhatna? A másik még a pofáját is takarja. Szavai az ütemes dobolástól alig hangosabban. Talán az arrébb letelepedő idegen szaga, talán a törzsi ütemre emlékeztető kopogás miatt csendesednek szavai.
A következőkre kezdetben csak elmosolyodik, afféle farkas mosollyal. Érdekes dolgokat vet fel a másik, miket nehéz lenne szavak nélkül hagyni.*
- Semmiben? Senkiben? Még magadban sem? Hiba. *Hisz hogyan hihetne benn más, hogyan követhetnék, hogyan vezethetne másokat, ha még ő sem hinne tenmagában?*
- Falkát gyűjtesz? Ez esetben megtisztelő, hogy alkalmasnak vélsz... de csalódást kell okozzak, valószínűleg nem engem keresel. Nem vagyok se nem harcos, se nem "szakember". Még nem. Azért persze nem kell félteni. Egyedül kötöttem fel a kardom. *Mhwara ugyan sok mindenhez konyít egy kicsit, de kiemelkedőnek csak a megjelenése mondható, és persze értelme. Mindezek mellett pedig egyenessége, mi nem csak Chotal sajátja.*
- Akarsz is valamit, vagy csak fecsegünk? Mert ha ehhez lenne, kedvem bármelyik ivóban találnék partnert tucatszám, ahogy te is. Csak próbálgatsz vagy... * Szűkül valamelyest tekintete. S a kijárat felé indul. ehhez persze el kell haladjon a hím mellett...*
A hozzászólás írója (Mwara Wahgah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.09 21:41:44
*Eljött. Ha nem is a legnagyobb feltűnéssel… Csak csendesen. Nem szólt senkinek. nem búcsúzott. Felesleges lett volna. Egyszer még úgyis visszatér. Ha megéli.*
- Ki beszélt itt dicsőségről? * A bosszút ő maga korántsem nevezné dicsőnek... Még ha jelen esetben szomjazza is.*
- Én csak azt fogom megszerezni, ami immár jogosan engem illet. És megfelelni az azzal járó felelősségnek... ám ha nem haragszol, nem ismerlek annyira, hogy... mindent az orrodra kössek.* Hogy is bízhatna? A másik még a pofáját is takarja. Szavai az ütemes dobolástól alig hangosabban. Talán az arrébb letelepedő idegen szaga, talán a törzsi ütemre emlékeztető kopogás miatt csendesednek szavai.
A következőkre kezdetben csak elmosolyodik, afféle farkas mosollyal. Érdekes dolgokat vet fel a másik, miket nehéz lenne szavak nélkül hagyni.*
- Semmiben? Senkiben? Még magadban sem? Hiba. *Hisz hogyan hihetne benn más, hogyan követhetnék, hogyan vezethetne másokat, ha még ő sem hinne tenmagában?*
- Falkát gyűjtesz? Ez esetben megtisztelő, hogy alkalmasnak vélsz... de csalódást kell okozzak, valószínűleg nem engem keresel. Nem vagyok se nem harcos, se nem "szakember". Még nem. Azért persze nem kell félteni. Egyedül kötöttem fel a kardom. *Mhwara ugyan sok mindenhez konyít egy kicsit, de kiemelkedőnek csak a megjelenése mondható, és persze értelme. Mindezek mellett pedig egyenessége, mi nem csak Chotal sajátja.*
- Akarsz is valamit, vagy csak fecsegünk? Mert ha ehhez lenne, kedvem bármelyik ivóban találnék partnert tucatszám, ahogy te is. Csak próbálgatsz vagy... * Szűkül valamelyest tekintete. S a kijárat felé indul. ehhez persze el kell haladjon a hím mellett...*
A hozzászólás írója (Mwara Wahgah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.09 21:41:44
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-05 22:38:08
Üzenet elküldve: 2013-02-05 22:38:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//A Hamvasok - Mwara Wahgha, érintve Elwyrien Everhate//
*Chothal a kezét nem is a szánalom jeleként emelte fel... vagy, hogy sajnálják.
Tett s ész egyesül... kéz a fejhez ér, még, ha csak képletesen is.
Bár az Árny megnevezés nem éppen Ő, azért becsülendő, hogy a másik fél művelt s nem kifejezetten agresszív tónusú.
Majd csakhamar fény derül a másik fél kilétére is. Mwara... a Wahgah famíliából. Chothal a másik felet sehonnét sem ismeri. Nem északi ork... de egy biztos... ha nő és egyedül van. Szökésben van, vagy elűzték. Bár akkor meggyalázták volna... megkopasztják például.
Chothal csak hümment, majd így szól a nőstény bátor szavaira.*
-A bátorság becsülendő... de a dicsőség előbb utóbb elhaloványul s örökre elvész. Kezdetnek ez jó... elég jó...
*Mondja az ork. Közben nem égett ujjaival ütemesen dobolni kezd a pad szélén. Nem hangosan, csak halkan.
Más is van itt... egy másik hozzá hasonlóan itt hagyott lélek. Chothal nem látnok, de érzi az ismerős szagot. Rég elfedett személy szaga... sötételf. Ismerős. Ám feje nem mozdul.*
-Hiszem...? Nem hiszek én senkiben és semmiben. Pont ezt akarom megtudni, hogy mi vagy... harcos vagy bosszútól fűtött álmokat kergető leány. Mondjuk úgy érdekelt vagyok harcosokban és jó... hogy mondják az emberek? Áh igen... szakemberekben.
*Mondja Chothal cseppet sem kertelve.
Nem olvas gondolatokat de érzi korából eredően a potenciális tenni akarást Mwaraban. A kérdés csak az... jó jelölt-e? Türelmes, s elég elhivatott-e?*
*Chothal a kezét nem is a szánalom jeleként emelte fel... vagy, hogy sajnálják.
Tett s ész egyesül... kéz a fejhez ér, még, ha csak képletesen is.
Bár az Árny megnevezés nem éppen Ő, azért becsülendő, hogy a másik fél művelt s nem kifejezetten agresszív tónusú.
Majd csakhamar fény derül a másik fél kilétére is. Mwara... a Wahgah famíliából. Chothal a másik felet sehonnét sem ismeri. Nem északi ork... de egy biztos... ha nő és egyedül van. Szökésben van, vagy elűzték. Bár akkor meggyalázták volna... megkopasztják például.
Chothal csak hümment, majd így szól a nőstény bátor szavaira.*
-A bátorság becsülendő... de a dicsőség előbb utóbb elhaloványul s örökre elvész. Kezdetnek ez jó... elég jó...
*Mondja az ork. Közben nem égett ujjaival ütemesen dobolni kezd a pad szélén. Nem hangosan, csak halkan.
Más is van itt... egy másik hozzá hasonlóan itt hagyott lélek. Chothal nem látnok, de érzi az ismerős szagot. Rég elfedett személy szaga... sötételf. Ismerős. Ám feje nem mozdul.*
-Hiszem...? Nem hiszek én senkiben és semmiben. Pont ezt akarom megtudni, hogy mi vagy... harcos vagy bosszútól fűtött álmokat kergető leány. Mondjuk úgy érdekelt vagyok harcosokban és jó... hogy mondják az emberek? Áh igen... szakemberekben.
*Mondja Chothal cseppet sem kertelve.
Nem olvas gondolatokat de érzi korából eredően a potenciális tenni akarást Mwaraban. A kérdés csak az... jó jelölt-e? Türelmes, s elég elhivatott-e?*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-05 22:18:03
Üzenet elküldve: 2013-02-05 22:18:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//A Hamvasok - Chothal Narral//
*Mhwarának nem csak a tekintete különleges. Ahonnan jött, ott ő volt a törzsfő lánya, és mint ilyen különösen magas elvárásoknak kellett megfelelnie, minden téren... Ám mindezt a vele szemben álló még nem sejtheti. Hiszen ha minderről tudna, akkor Tudna Baarkról is... Akkor pedig szinte biztos, hogy nem "csevegnének" ilyen kedélyesen. Több mint valószínű, hogy a másik nem Baark harcosa, így haza sem akarja cipelni idejekorán... Ez némiképp nyugtató.
Ellenben egy igencsak tapasztaltnak, tűnő harcos, kivel szemtől szemben nem sok esélye lenne... még. Ám idővel ez is változni idővel, a jövőben. Ám ahhoz, hogy addig eljusson a jelent kell megélje, s ezt a találkozást.
Fejét kissé oldalvást fordítja, úgy figyeli a feltűnő vaskezet, ám tekintene nem változik. Nem szennyezi együttérzés, vagy szánalom, ahogy félelem sem. *
- Akkor emlékezzenek rád az emberek, Árny... * Veti közbe. Majd a hím szavai utána szólal csak ismét. Egy mélyről feltörő morgás, ahogy saját nevét ejti.*
- Mhwara... Az egyetlen Wahgah... *S nem véletlen nem fogalmaz úgy, hogy az utolsó, lévén hiszi, hogy ez csak pillanatnyi állapot.*
- Egykoron majd egy új jövő hírnöke... * Ejti büszkén, s határozottan, viszonozva a ködös szavakat. Mhwara bár fiatal, mégis tudja, mit akar, mi a kötelessége. Ahogy azt is, hogy hosszú út vezet még a kitűzött céljáig... Ám ez semmin sem változtat. Bosszút fog állni.*
- Tudom. De mond, mégis mi változott azóta, hogy azt hiszed, tudod, ki vagyok?* Érkezik a jogos kérdés.*
*Mhwarának nem csak a tekintete különleges. Ahonnan jött, ott ő volt a törzsfő lánya, és mint ilyen különösen magas elvárásoknak kellett megfelelnie, minden téren... Ám mindezt a vele szemben álló még nem sejtheti. Hiszen ha minderről tudna, akkor Tudna Baarkról is... Akkor pedig szinte biztos, hogy nem "csevegnének" ilyen kedélyesen. Több mint valószínű, hogy a másik nem Baark harcosa, így haza sem akarja cipelni idejekorán... Ez némiképp nyugtató.
Ellenben egy igencsak tapasztaltnak, tűnő harcos, kivel szemtől szemben nem sok esélye lenne... még. Ám idővel ez is változni idővel, a jövőben. Ám ahhoz, hogy addig eljusson a jelent kell megélje, s ezt a találkozást.
Fejét kissé oldalvást fordítja, úgy figyeli a feltűnő vaskezet, ám tekintene nem változik. Nem szennyezi együttérzés, vagy szánalom, ahogy félelem sem. *
- Akkor emlékezzenek rád az emberek, Árny... * Veti közbe. Majd a hím szavai utána szólal csak ismét. Egy mélyről feltörő morgás, ahogy saját nevét ejti.*
- Mhwara... Az egyetlen Wahgah... *S nem véletlen nem fogalmaz úgy, hogy az utolsó, lévén hiszi, hogy ez csak pillanatnyi állapot.*
- Egykoron majd egy új jövő hírnöke... * Ejti büszkén, s határozottan, viszonozva a ködös szavakat. Mhwara bár fiatal, mégis tudja, mit akar, mi a kötelessége. Ahogy azt is, hogy hosszú út vezet még a kitűzött céljáig... Ám ez semmin sem változtat. Bosszút fog állni.*
- Tudom. De mond, mégis mi változott azóta, hogy azt hiszed, tudod, ki vagyok?* Érkezik a jogos kérdés.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-05 21:14:05
Üzenet elküldve: 2013-02-05 21:14:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
*Miután a Pegazusba lecuccolt, úgy döntött ideje ismét kissé kiszellőztetni a fejét, így a mélységi nő a Templom felé vette az irányt. Itt tud leginkább megszabadulni a gondolataitól és kissé megnyugodni. Az elmúlt hónapokban pedig nem nagyon volt erre alkalma. Talán a templom az egyetlen hely a szél városában, amit Elwyrien valóban megkedvelt. Igaz, annak idején történtek itt meglehetősen kellemetlen dolgok, elég a Pókistennő megjelenésére, vagy épp Andreasel halálára gondolni... De inkább nem akar ilyesmivel foglalkozni. Most nem. Most nyugalomra van szüksége, mielőtt nekilátnának Turroggal az újabb, meglehetősen veszélyes küldetésnek. Besétál a templom kapuján, az árkádok között, élvezve a hatalmas építmény nyújtotta hűvös levegőt, mely mégis annyira más, mint odakint. Itt bent a világegyetem csendje várja. Tökéletes hely a csendes elmélyülésre... illetve az lenne, ha nem pillantana meg egy túlságosan is ismerős, hatalmas alakot. Chothal... "No lám, milyen kicsi a világ... lépten-nyomon régi ismerősökbe botlunk..." kuncog Vyra, de Elwyrien most nem tud osztozni a jókedvén. Szemmel láthatóan az ork mással van elfoglalva, egy Elwy szemében meglehetősen visszataszító látványt nyújtó ork nősténnyel. Hát, a természet törvényeit nem nagyon lehet felrúgni...
Az éjelf nő félrehúzódik, tisztán hallja Chothal szavait. Valóban, ha belegondol, ő maga is csak egy emlék a múltból... Az Istennő egyik félresikerült teremtménye. Valami, amiből sosem akartak többet készíteni. Túl bizarr, hogy éljen, de túl ritka, hogy meghaljon.
Ilyen vidám gondolatok közepette ül le a hatalmas csarnok szélén, egy sötétebb helyen a fal tövébe. Hátát nekiveti a falnak, lábait felhúzza. Szemeit lehunyja. Próbál nem gondolkozni. Nem emlékezni...*
Az éjelf nő félrehúzódik, tisztán hallja Chothal szavait. Valóban, ha belegondol, ő maga is csak egy emlék a múltból... Az Istennő egyik félresikerült teremtménye. Valami, amiből sosem akartak többet készíteni. Túl bizarr, hogy éljen, de túl ritka, hogy meghaljon.
Ilyen vidám gondolatok közepette ül le a hatalmas csarnok szélén, egy sötétebb helyen a fal tövébe. Hátát nekiveti a falnak, lábait felhúzza. Szemeit lehunyja. Próbál nem gondolkozni. Nem emlékezni...*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-05 20:33:51
Üzenet elküldve: 2013-02-05 20:33:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//A Hamvasok - Mwara Wahgha//
*Nem tévedett... a vele szemben álló női egyed is eléggé éles tekintetű és kissé szúrós virágszál.
Bár az ork nőket épeszű lény nem nevezné virágszálaknak, azonban a vele szemben álló nőszemély, egy az ork női ideálból. Chothal már alaposan leellenőrizte a másik felet, ami viszont ezúttal tűnik csak föl neki, azok a kék szemek. Eléggé élesen ütnek el a zöld színtől.
Amikor visszarepülnek arcához a mondatok, a modorán sem lepődik meg. Ám mégis kellemes csalódás... a többi ork nő enyhén szólva műveletlen volt. Ami Chothalt mindég is elvből taszította. Ám az előtte álló megnyilvánulása kicsit kellemesebb.
A csuklya takarásból előhúzza összeégett vaskezét és megdörzsöli az érdes maszk orrfedőjét. Ez szokás, majd így szól:*
-Én egy mementó vagyok az embereknek a múltból. Egy másik kor maradványa...
*Mondja halkan, mégis ércesen morgó hangján, majd így folytatja.*
-Hmmm egy éles elme... a nevem pedig Narral... Chothal Narral. Azonban ezt a nevet már nem használom. A név birtoklója meghalt... régen.
*Mondja az ork rövidre fogva. A múltja nem Mwara dolga... egyenlőre legalábbis nem.*
-Már találkoztunk... ám akkor nem tudtam, hogy kicsoda...
*Nem tévedett... a vele szemben álló női egyed is eléggé éles tekintetű és kissé szúrós virágszál.
Bár az ork nőket épeszű lény nem nevezné virágszálaknak, azonban a vele szemben álló nőszemély, egy az ork női ideálból. Chothal már alaposan leellenőrizte a másik felet, ami viszont ezúttal tűnik csak föl neki, azok a kék szemek. Eléggé élesen ütnek el a zöld színtől.
Amikor visszarepülnek arcához a mondatok, a modorán sem lepődik meg. Ám mégis kellemes csalódás... a többi ork nő enyhén szólva műveletlen volt. Ami Chothalt mindég is elvből taszította. Ám az előtte álló megnyilvánulása kicsit kellemesebb.
A csuklya takarásból előhúzza összeégett vaskezét és megdörzsöli az érdes maszk orrfedőjét. Ez szokás, majd így szól:*
-Én egy mementó vagyok az embereknek a múltból. Egy másik kor maradványa...
*Mondja halkan, mégis ércesen morgó hangján, majd így folytatja.*
-Hmmm egy éles elme... a nevem pedig Narral... Chothal Narral. Azonban ezt a nevet már nem használom. A név birtoklója meghalt... régen.
*Mondja az ork rövidre fogva. A múltja nem Mwara dolga... egyenlőre legalábbis nem.*
-Már találkoztunk... ám akkor nem tudtam, hogy kicsoda...
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-05 19:59:27
Üzenet elküldve: 2013-02-05 19:59:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//A Hamvasok - Chothal Narral//
*Indul. Ki innen. Ugyan korábban hallotta, hogy más is betért az épületbe, de nem különösebben foglakozott a dologgal. Nem foglakozott vele, mert nem hitte, hogy olyan valaki lehet az, akit keres vagy, hogy kicsit is ismerős lehet. S mégis. A sápadt fény mintha ismerős alakot rajzolna ki előtte, az egyik padnak támaszkodva. Egy alig észrevehető pillanatra, mintha habozna, épp csak, míg elméje felfogja, ez nem az Az Ork. Hogy is lehetne?
Igen, emlékszik, hiszen alig egy napja... az alak, az ork a fogadóból, aki hamuval hintett... Mégsem lassít léptein, ahogy egyéb jelét sem adja figyelmének, mindaddig, míg amaz meg nem szólítja. Ekkor megáll néhány lépésre tőle, s újfent végigméri fagyos kékjeivel, melyeket anyja hagyott rá örökül. Arcáról nehéz lenne leolvasni, hogy örül-e a találkozásnak, inkább némi gyanakvás fűszerezi vonásait. Az odahaza történtek óta, nem adja könnyen bizalmát, idegeneknek, főleg nem hímeknek, mi még pofáját is rejtegeti... Mindennek ellenére a Mhwara mély, doromboló zöngéi felelnek a maszkosnak.*
- Igazán? *Von vállat a holtak dolgára.*
- Te sem lennél több, eleven árnynál?*Szűkülnek résnyire íriszei, szemernyi kétséget sem hagyva arról, ha szükséges átharapja ő bárki torkát…*
- Az attól függ, mit találtam. Vagy ki talált rám...* Elvégre, ha már így alakult, miért ne tájékozódjon?*
*Indul. Ki innen. Ugyan korábban hallotta, hogy más is betért az épületbe, de nem különösebben foglakozott a dologgal. Nem foglakozott vele, mert nem hitte, hogy olyan valaki lehet az, akit keres vagy, hogy kicsit is ismerős lehet. S mégis. A sápadt fény mintha ismerős alakot rajzolna ki előtte, az egyik padnak támaszkodva. Egy alig észrevehető pillanatra, mintha habozna, épp csak, míg elméje felfogja, ez nem az Az Ork. Hogy is lehetne?
Igen, emlékszik, hiszen alig egy napja... az alak, az ork a fogadóból, aki hamuval hintett... Mégsem lassít léptein, ahogy egyéb jelét sem adja figyelmének, mindaddig, míg amaz meg nem szólítja. Ekkor megáll néhány lépésre tőle, s újfent végigméri fagyos kékjeivel, melyeket anyja hagyott rá örökül. Arcáról nehéz lenne leolvasni, hogy örül-e a találkozásnak, inkább némi gyanakvás fűszerezi vonásait. Az odahaza történtek óta, nem adja könnyen bizalmát, idegeneknek, főleg nem hímeknek, mi még pofáját is rejtegeti... Mindennek ellenére a Mhwara mély, doromboló zöngéi felelnek a maszkosnak.*
- Igazán? *Von vállat a holtak dolgára.*
- Te sem lennél több, eleven árnynál?*Szűkülnek résnyire íriszei, szemernyi kétséget sem hagyva arról, ha szükséges átharapja ő bárki torkát…*
- Az attól függ, mit találtam. Vagy ki talált rám...* Elvégre, ha már így alakult, miért ne tájékozódjon?*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-04 21:21:07
Üzenet elküldve: 2013-02-04 21:21:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*Balastrom éppen kitárja a templom ajtaját, mikor furcsa látvány nyílik elé. Egy szakállas, majdhogynem félelmetesnek mondható férfi áll vele szemben alig két lépésnyire, kezében egy gnóm hölggyel. Balastrom pár pillanatig maga elé bámul, tekintetét hol a lányra, hol a szakállas idegenre fordítja.*
- Ebben a templomban gnómokat osztogatnak?* Teszi fel a felettébb szituációhoz illő kérdést a férfi, majd megvakarja állát.*
- Nem sokszor jártam erre, az igaz, de ha hamarabb szólnak, akkor én is elviszek egyet-kettőt.* Folytatja álmos hangon. Megereszt egy halvány mosolyt az idegen felé, majd újra a gnómra pillant.*
- Már elnézést, de szerintem nincs jó bőrben. Rossz lányt sóztak rád, barátom.* Húzza fel vállát beletörődően Balastrom, majd kijjebb hátrál a kapuból, egészen a templomkertig, hogy a férfi kiférhessen az ajtón. Mozdulatát még egy finom kézjellel is megtoldja, mintha csak azt azt mondaná 'Tessék, csak ön után'*
- Ebben a templomban gnómokat osztogatnak?* Teszi fel a felettébb szituációhoz illő kérdést a férfi, majd megvakarja állát.*
- Nem sokszor jártam erre, az igaz, de ha hamarabb szólnak, akkor én is elviszek egyet-kettőt.* Folytatja álmos hangon. Megereszt egy halvány mosolyt az idegen felé, majd újra a gnómra pillant.*
- Már elnézést, de szerintem nincs jó bőrben. Rossz lányt sóztak rád, barátom.* Húzza fel vállát beletörődően Balastrom, majd kijjebb hátrál a kapuból, egészen a templomkertig, hogy a férfi kiférhessen az ajtón. Mozdulatát még egy finom kézjellel is megtoldja, mintha csak azt azt mondaná 'Tessék, csak ön után'*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-04 19:45:21
Üzenet elküldve: 2013-02-04 19:45:21
ÚJ
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Még Rather számára is bizonyossá válik, hogy itt most semmi esetre sem barbárról van szó, mi több, még csak hasonlóról sem. Valójában annyira félénknek tűnik, hogy szinte beszélni sem tud a megszeppenéstől. Ezen kívül a lábai sem úgy reagálnak, ahogyan az kéne.
~ Hiszen úgy remeg, mint a nyárfalevél. Mi az ördög, hát ennyire ijesztő lennék? ~
A lány még elmormol néhány szót, de ezek alig hallhatóak. Rather nem is tudja tisztán kivenni, pedig ülő helyzetéből egyre előrébb hajol, de mégis csak valami olyasmit hall, hogy 'templomkert' és hogy 'friss levegő', ezekből kell összeraknia fejben, hogy vajon mit szeretne mondani a lány. Azonban nincs sok ideje ezen gondolkodni, hiszen úgy fest, beszélgetőtársa pillanatokon belül el fog ájulni. Rather pillanatnyi gondolkodás után ülő helyzetéből előre ugrik, hassal végigterül a márványpadlón, és pillanatokon belül puffanást érez a hátán.
~ Az ördög vigye el, miért ver engem mindig a sors? ~
Majd óvatosan kimászik a lány ájult teste alól, majd felkapja, és hirtelen gondolkodóba esik.
~ Ha a papok meglátják, még engem tesznek felelőssé. Ezt pedig nem szeretném, szóval először jó lenne kivinni a templomkertbe, úgyis oda indult ~
Így hát meg is indul a templom ajtaja felé, közben igyekszik nem elesni, nem megbotlani, nem megcsúszni, és semmi butaságot nem csinálni.
~ A fene essen ebbe a helyzetbe, utálom mikor velem történik ilyen ~ morogja, miközben kilép a templomkertbe.
~ Hiszen úgy remeg, mint a nyárfalevél. Mi az ördög, hát ennyire ijesztő lennék? ~
A lány még elmormol néhány szót, de ezek alig hallhatóak. Rather nem is tudja tisztán kivenni, pedig ülő helyzetéből egyre előrébb hajol, de mégis csak valami olyasmit hall, hogy 'templomkert' és hogy 'friss levegő', ezekből kell összeraknia fejben, hogy vajon mit szeretne mondani a lány. Azonban nincs sok ideje ezen gondolkodni, hiszen úgy fest, beszélgetőtársa pillanatokon belül el fog ájulni. Rather pillanatnyi gondolkodás után ülő helyzetéből előre ugrik, hassal végigterül a márványpadlón, és pillanatokon belül puffanást érez a hátán.
~ Az ördög vigye el, miért ver engem mindig a sors? ~
Majd óvatosan kimászik a lány ájult teste alól, majd felkapja, és hirtelen gondolkodóba esik.
~ Ha a papok meglátják, még engem tesznek felelőssé. Ezt pedig nem szeretném, szóval először jó lenne kivinni a templomkertbe, úgyis oda indult ~
Így hát meg is indul a templom ajtaja felé, közben igyekszik nem elesni, nem megbotlani, nem megcsúszni, és semmi butaságot nem csinálni.
~ A fene essen ebbe a helyzetbe, utálom mikor velem történik ilyen ~ morogja, miközben kilép a templomkertbe.
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-04 19:18:28
Üzenet elküldve: 2013-02-04 19:18:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Gyermeki ártatlansággal megáldott orcája elé tartja a két finom kis kezét. Nem törődik sajgó fejével, vállát is inkább a falnak dönti, ezzel rejti el ingatag lábai bizonytalanságát.*
- Én... nem akartam. *Dörmögi olyan halkan, hogy úgy tűnhet, csak saját lelkének megnyugtatására mormolja eme szavakat.* Annyira nagyon sajnálom. *Hangja immáron némiképp erősebb, de még mindig egész lényéből árad a bűntudat.* Én csak a templomkertbe igyekeztem, némi friss levegő... *Mielőtt befejezhetné mondatát, hirtelen eszméletét veszti a gnóm lány. Minden bizonnyal nem tett jót az éppen felgyógyult testének az előbbi ütközés.
Ha szerencséje lesz, a férfi még a földre érkezése előtt el tudja őt kapni, így megmentve őt egy újabb sérüléstől. Ámde bárhogy is lesz, utána már csak az idegenen múlik, hogy a papokat riasztja, vagy inkább kiviszi a leányzót a kertbe, bízva abban, hogy az üde levegő magához téríti majd a lányt.*
A hozzászólás írója (Aida Nomini) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.04 19:56:50
- Én... nem akartam. *Dörmögi olyan halkan, hogy úgy tűnhet, csak saját lelkének megnyugtatására mormolja eme szavakat.* Annyira nagyon sajnálom. *Hangja immáron némiképp erősebb, de még mindig egész lényéből árad a bűntudat.* Én csak a templomkertbe igyekeztem, némi friss levegő... *Mielőtt befejezhetné mondatát, hirtelen eszméletét veszti a gnóm lány. Minden bizonnyal nem tett jót az éppen felgyógyult testének az előbbi ütközés.
Ha szerencséje lesz, a férfi még a földre érkezése előtt el tudja őt kapni, így megmentve őt egy újabb sérüléstől. Ámde bárhogy is lesz, utána már csak az idegenen múlik, hogy a papokat riasztja, vagy inkább kiviszi a leányzót a kertbe, bízva abban, hogy az üde levegő magához téríti majd a lányt.*
A hozzászólás írója (Aida Nomini) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.04 19:56:50
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-04 17:44:11
Üzenet elküldve: 2013-02-04 17:44:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyva//
- A határok sosem elérhetetlenek, érdemes megkeresni őket. Csak az idő, a hely, az alkalom lett volna más... Ugye?
*Kérdi szórakozottan, ahogy látja a megnyugvást a másikban.*
- Ahogy érzem, nem hinném, hogy elhagyná a várost, ha mégis, útját nyomok fogják mutatni. Elveszteni nem fogod, ebben biztos vagyok.
*Arcán újfent ott a vigyor. Igen, mindentudó kifejezése talán elég bizonyosságot ad.
Nem is csodálja, hogy a fiatal lány kissé megacélozza magát, helyes is, hogy nem adja fel. Hiszen a valódi szerelem nem fog kimúlni csak azért, mert kiderül pár dolog. Persze, előfordulhat olyan, de ahhoz tényleg túl mély titoknak kéne lennie. De akkor nem búslakodna így a lány, hanem komolyabb lépést tenne.*
- Nyugalom... ha mindezt megtetted érte, akkor bizonyosan meg fog hallgatni... És ha lelked minden szeretetét kiöntöd, elárasztod vele, nem fog eltaszítani magától... Hozd tudtára, mennyire mély szerelem ég benned!
*Örömmel veszi, hogy kis közvetlensége nem riasztó, sőt...*
- Akkor ne is vesztegess rám több időt, siess, hogy mihamarabb rátalálj Kedvesedre.
*Mondja széles vigyorral és valódi örömmel hangjában. Milyen szép is a szerelem, még ha magában tudja is, hogy általában ez múló szeszélye csupán az életnek.*
- Azért nagyon hálás volnék, szeretem a finomságokat.
*Nevetgél picit magában, s talán hangot is ad örömének. Micsoda egy tünemény ez a lány!
Nem hogy hátrálna az ölelésből, készséggel viszonozza azt, mint a búcsú gesztusa.*
- Igazán nincs mit. Ha máskor is segítségre lenne szüksége, nyugodtan keressen fel. Sok sikert, kedves.
*Szavai mély zengésűek, hiába nem öreg, attól még olykor előbújik ez is belőle, ahogy kibontakozik az ölelésből és nézi, miként távozik a lány. Csak érjen vissza a süteménnyel, Dakhnator örömében bizony a nyakába fogja vetni magát, hogy megölelgesse. Nem sűrűn kapott ajándékot. De talán rá is mosolyoghat néha az a bizonyos Sors...*
- A határok sosem elérhetetlenek, érdemes megkeresni őket. Csak az idő, a hely, az alkalom lett volna más... Ugye?
*Kérdi szórakozottan, ahogy látja a megnyugvást a másikban.*
- Ahogy érzem, nem hinném, hogy elhagyná a várost, ha mégis, útját nyomok fogják mutatni. Elveszteni nem fogod, ebben biztos vagyok.
*Arcán újfent ott a vigyor. Igen, mindentudó kifejezése talán elég bizonyosságot ad.
Nem is csodálja, hogy a fiatal lány kissé megacélozza magát, helyes is, hogy nem adja fel. Hiszen a valódi szerelem nem fog kimúlni csak azért, mert kiderül pár dolog. Persze, előfordulhat olyan, de ahhoz tényleg túl mély titoknak kéne lennie. De akkor nem búslakodna így a lány, hanem komolyabb lépést tenne.*
- Nyugalom... ha mindezt megtetted érte, akkor bizonyosan meg fog hallgatni... És ha lelked minden szeretetét kiöntöd, elárasztod vele, nem fog eltaszítani magától... Hozd tudtára, mennyire mély szerelem ég benned!
*Örömmel veszi, hogy kis közvetlensége nem riasztó, sőt...*
- Akkor ne is vesztegess rám több időt, siess, hogy mihamarabb rátalálj Kedvesedre.
*Mondja széles vigyorral és valódi örömmel hangjában. Milyen szép is a szerelem, még ha magában tudja is, hogy általában ez múló szeszélye csupán az életnek.*
- Azért nagyon hálás volnék, szeretem a finomságokat.
*Nevetgél picit magában, s talán hangot is ad örömének. Micsoda egy tünemény ez a lány!
Nem hogy hátrálna az ölelésből, készséggel viszonozza azt, mint a búcsú gesztusa.*
- Igazán nincs mit. Ha máskor is segítségre lenne szüksége, nyugodtan keressen fel. Sok sikert, kedves.
*Szavai mély zengésűek, hiába nem öreg, attól még olykor előbújik ez is belőle, ahogy kibontakozik az ölelésből és nézi, miként távozik a lány. Csak érjen vissza a süteménnyel, Dakhnator örömében bizony a nyakába fogja vetni magát, hogy megölelgesse. Nem sűrűn kapott ajándékot. De talán rá is mosolyoghat néha az a bizonyos Sors...*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-03 21:23:20
Üzenet elküldve: 2013-02-03 21:23:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Rather békésen tisztogatja az oszlopok talapzatát, egyiket a másik után. Igazán pihentető munka, ha az embernek sikerül belefeledkeznie. Amikor már nem azon jár az esze, hogy nem több itt, mint egy takarító, hanem végre fontosabb dolgokra terelődik a figyelme, és el is felejti, hogy közben dolgozik. Figyelme persze sok irányba elkalandozott már, gondolatban végigjárta az összes eddigi helyet,ahol megfordult, végiggondolta az embereket, akikkel kénytelen-kelletlen találkozott, és végig gondolt élete legveszélyesebb pillanataira, melyek közül nyilván kiemelkedik, amikor betörtek a templomba.
~ Átkozott vandálok, ostoba barbárok, ezeknek semmi se szent! Az ördögbe is, ha olyan mágus lettem volna, mint most, hát én megleckéztetem őket! A lábuk sem érte volna a földet! ~
Így belegondol abba is, milyen jó, hogy most már hatalmas mágussá vált, akinek nem kell tartania semmitől. Ebben a pillanatban erős rúgást érez a hátán. Vagy ütést, vagy más támadást, ezt ő maga sem tudja pontosan megállapítani, ám persze rögtön a legrosszabbra gondol:
~ Ismét eljöttek a barbárok kirabolni! ~
Saját rettenthetetlenségét feledve ugrik hátra ülő helyzetbe, egyik kezét védekezőn maga elé emeli (nem mintha valódi támadás esetén ez bármit is számítana) másik kezével pedig az erszényét markolja meg, benne a pár arannyal.
~ Átkozott barbár, belőlem nem eszel! ~
Azzal félig riadtan, félig dühösen pillant körbe, hogy mégis mi vagy ki a fene támadta meg. Tekintete megállapodik egy földön fekvő alakon. Óvatosan méregeti, mert bár ha barbár is, akkor is az ügyetlenebbik fajtából, Rather viszont mindig tettre kész. Majd az alak felemelkedik, és kiderül, hogy ha barbár is, hát nagyon érdekes barbár, merthogy nő, és nem is az idősebbik fajtából.
~ A fene sem hitte volna hogy ilyenfajta barbárok is léteznek ~ morogja magában még mindig tettre készen, mikor meghallja a szabadkozást ~ Talán előfordulhat, hogy nem is barbár?
Ez a gondolat fellelkesíti, hát élnek még rendes lények a földön, ami Rather elméjében megegyezik azzal a ténnyel, hogy olyanok, akik nem barbárok. Ennek ellenére gyanakvón tekint az ifjú hölgyre, majd felegyenesedik, és megtapogatja fájós hátát. Kissé grimaszba torzul a képe, ahogy felemelkedik, ám mégis annyit felel:*
- Nem tesz semmit, alig éreztem *nem sikerül meggyőzően mondania, és ezt ő maga is érzi, ezért gyorsan köhint egyet, és eltereli a szót*
- És, mi járatban errefelé?
~ Átkozott vandálok, ostoba barbárok, ezeknek semmi se szent! Az ördögbe is, ha olyan mágus lettem volna, mint most, hát én megleckéztetem őket! A lábuk sem érte volna a földet! ~
Így belegondol abba is, milyen jó, hogy most már hatalmas mágussá vált, akinek nem kell tartania semmitől. Ebben a pillanatban erős rúgást érez a hátán. Vagy ütést, vagy más támadást, ezt ő maga sem tudja pontosan megállapítani, ám persze rögtön a legrosszabbra gondol:
~ Ismét eljöttek a barbárok kirabolni! ~
Saját rettenthetetlenségét feledve ugrik hátra ülő helyzetbe, egyik kezét védekezőn maga elé emeli (nem mintha valódi támadás esetén ez bármit is számítana) másik kezével pedig az erszényét markolja meg, benne a pár arannyal.
~ Átkozott barbár, belőlem nem eszel! ~
Azzal félig riadtan, félig dühösen pillant körbe, hogy mégis mi vagy ki a fene támadta meg. Tekintete megállapodik egy földön fekvő alakon. Óvatosan méregeti, mert bár ha barbár is, akkor is az ügyetlenebbik fajtából, Rather viszont mindig tettre kész. Majd az alak felemelkedik, és kiderül, hogy ha barbár is, hát nagyon érdekes barbár, merthogy nő, és nem is az idősebbik fajtából.
~ A fene sem hitte volna hogy ilyenfajta barbárok is léteznek ~ morogja magában még mindig tettre készen, mikor meghallja a szabadkozást ~ Talán előfordulhat, hogy nem is barbár?
Ez a gondolat fellelkesíti, hát élnek még rendes lények a földön, ami Rather elméjében megegyezik azzal a ténnyel, hogy olyanok, akik nem barbárok. Ennek ellenére gyanakvón tekint az ifjú hölgyre, majd felegyenesedik, és megtapogatja fájós hátát. Kissé grimaszba torzul a képe, ahogy felemelkedik, ám mégis annyit felel:*
- Nem tesz semmit, alig éreztem *nem sikerül meggyőzően mondania, és ezt ő maga is érzi, ezért gyorsan köhint egyet, és eltereli a szót*
- És, mi járatban errefelé?
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-03 20:54:51
Üzenet elküldve: 2013-02-03 20:54:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sietős léptek zaját verik vissza a tömör kőfalak. Egy önfeledt ember léptei ezek, melyek egyenes a főpap szobájához vezetnek.*
- Amos, Amos! *Kiabálja már messziről a férfi. Kopogás nélkül ront be Arthenior templomának vezetőjéhez.* Aida magához tért! Szemeiből megkönnyebbülés, valamint gyermeki izgalom olvasható ki.* Jöjj gyorsan! *A főpap arcán egy pillanat erejéig meglepődöttség tükröződik vissza, hiszen ő, magában már lemondott a leány gyógyulásáról. Kábulata lassan átcsap derűs álmélkodásba, amelyből csak a pap sürgetésére zökken ki.*
- Megyek már, megyek. *Kel föl asztalától az öreg, majd a hírt hozó pap nyomába ered, de csak nagy nehezen tudja tartani vele a tempót. Még váltanak néhány szót a gnóm leány állapotáról, ámde hamarabb megérkeznek bakfis szobája, mint ahogy elméleti síkon kielemezhetnék a lány állapotát.*
- Aida, gyermekem, jó újra látni a szemeidet. *Szól Amos köszönés helyett, amint belép a szobába.*
- Én is örülök a viszontlátásnak, mester. *Válaszol a leány gyöngécske hangja ellenére mosollyal az ajkain, majd megpróbálkozik a felüléssel, ám erőtlen karjai nem képesek felsegíteni a őt. Ha sikerülne is nekik, valószínűleg Thaniw akkor is visszanyomná fekvőhelyzetbe leányzót.*
- Ne kísérletezz. Erre még nem jött el az idő. *Szól apai jósággal a férfi, ki betegsége idején mindvégig az ágya mellett virrasztott.* Pihenned kell még és erősödnöd. *Aida némán bólint Thaniw szavaira, majd rövid időn belül elmerül az álmok immáron szépséges világában.
Telnek a napok, s a gnóm lány fokról fokra ugyan, de kezdi visszanyerni az erejét, vidámságát. Hamarosan a templomba, a papok közé is visszaköltözik az öröm, hála Aidának, aki már kisebb körutakat is tesz a templom terültén. Léptei fokozatosan visszanyerik magabiztos, játékos ruganyosságukat, és kisvártatva már le sem lehet vakarni a bűbájos arcocskáról a mosolyt.
Egyik reggel, mikor elég erőt érez magában felölti magára szokványos gúnyáját. Már csupán önmagában az a tudat, hogy végre saját ruhájában lehet, és nem holmiféle alvó vagy éppen a betegek számára fenntartott köpenyben, végtelen boldogsággal tölti el, de ha hozzávesszük azt a tényt is, hogy ma végre valahára (felsőbb engedéllyel) hosszú idő után először önállóan kimozdulhat a négy fal közül, már leírhatatlan örömöt okoz számára.
Utolsó simításképpen csizmáját felhúzza, ágyát beveti, szobája ajtaját becsukja maga mögött, és már indul is. Útját egyenesen a templomkert felé veszi, léptei egyre csak gyorsulnak a kifelé vezető úton, már szinte érzi az arcát simogató szelet, mikor a egy puffanás kíséretében az orcája a hűsítő szellő helyett a rideg márvánnyal kerül közelebbi kapcsolatba.*
- Áu, áu... *Tápászkodik föl fejét fogva.* Mi a csuda...? *Néz hátrafelé buktatóját, egy kiálló követ, vagy szobortalapzatot keresve, és csak ekkor eszmél rá, hogy esésének igazi okozója egy éppen márványt tisztogató férfi. Aida zavarba jön, hirtelen azt sem tudja, hogy mihez kezdjen, mit mondjon, vagy éppen csináljon. Szürke szemei egyszerre árasztanak megbánást és zavarodottságot.*
- Jaj, ne haragudjon rám, uram! *Nyögi ki végül, ámbár lehet, hogy későn a leány.*
- Amos, Amos! *Kiabálja már messziről a férfi. Kopogás nélkül ront be Arthenior templomának vezetőjéhez.* Aida magához tért! Szemeiből megkönnyebbülés, valamint gyermeki izgalom olvasható ki.* Jöjj gyorsan! *A főpap arcán egy pillanat erejéig meglepődöttség tükröződik vissza, hiszen ő, magában már lemondott a leány gyógyulásáról. Kábulata lassan átcsap derűs álmélkodásba, amelyből csak a pap sürgetésére zökken ki.*
- Megyek már, megyek. *Kel föl asztalától az öreg, majd a hírt hozó pap nyomába ered, de csak nagy nehezen tudja tartani vele a tempót. Még váltanak néhány szót a gnóm leány állapotáról, ámde hamarabb megérkeznek bakfis szobája, mint ahogy elméleti síkon kielemezhetnék a lány állapotát.*
- Aida, gyermekem, jó újra látni a szemeidet. *Szól Amos köszönés helyett, amint belép a szobába.*
- Én is örülök a viszontlátásnak, mester. *Válaszol a leány gyöngécske hangja ellenére mosollyal az ajkain, majd megpróbálkozik a felüléssel, ám erőtlen karjai nem képesek felsegíteni a őt. Ha sikerülne is nekik, valószínűleg Thaniw akkor is visszanyomná fekvőhelyzetbe leányzót.*
- Ne kísérletezz. Erre még nem jött el az idő. *Szól apai jósággal a férfi, ki betegsége idején mindvégig az ágya mellett virrasztott.* Pihenned kell még és erősödnöd. *Aida némán bólint Thaniw szavaira, majd rövid időn belül elmerül az álmok immáron szépséges világában.
Telnek a napok, s a gnóm lány fokról fokra ugyan, de kezdi visszanyerni az erejét, vidámságát. Hamarosan a templomba, a papok közé is visszaköltözik az öröm, hála Aidának, aki már kisebb körutakat is tesz a templom terültén. Léptei fokozatosan visszanyerik magabiztos, játékos ruganyosságukat, és kisvártatva már le sem lehet vakarni a bűbájos arcocskáról a mosolyt.
Egyik reggel, mikor elég erőt érez magában felölti magára szokványos gúnyáját. Már csupán önmagában az a tudat, hogy végre saját ruhájában lehet, és nem holmiféle alvó vagy éppen a betegek számára fenntartott köpenyben, végtelen boldogsággal tölti el, de ha hozzávesszük azt a tényt is, hogy ma végre valahára (felsőbb engedéllyel) hosszú idő után először önállóan kimozdulhat a négy fal közül, már leírhatatlan örömöt okoz számára.
Utolsó simításképpen csizmáját felhúzza, ágyát beveti, szobája ajtaját becsukja maga mögött, és már indul is. Útját egyenesen a templomkert felé veszi, léptei egyre csak gyorsulnak a kifelé vezető úton, már szinte érzi az arcát simogató szelet, mikor a egy puffanás kíséretében az orcája a hűsítő szellő helyett a rideg márvánnyal kerül közelebbi kapcsolatba.*
- Áu, áu... *Tápászkodik föl fejét fogva.* Mi a csuda...? *Néz hátrafelé buktatóját, egy kiálló követ, vagy szobortalapzatot keresve, és csak ekkor eszmél rá, hogy esésének igazi okozója egy éppen márványt tisztogató férfi. Aida zavarba jön, hirtelen azt sem tudja, hogy mihez kezdjen, mit mondjon, vagy éppen csináljon. Szürke szemei egyszerre árasztanak megbánást és zavarodottságot.*
- Jaj, ne haragudjon rám, uram! *Nyögi ki végül, ámbár lehet, hogy későn a leány.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-03 19:07:15
Üzenet elküldve: 2013-02-03 19:07:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Hiába feltételezné mindenki aki ismeri őt, Bellgaraf nem eltévedt, hanem direkt jött a templomba. Most is mint mindig tiszta feketében van, aminek már ki is talált egy megfelelő magyarázatot. Az újabb elfoglaltsága ezekre az unalomtól bűzlő napokra, hogy magyarázatot talál viselkedésére. Persze, ez mindig abból áll, hogy felállít egy érvrendszert, amivel megmagyarázza viselkedésének egy-egy elemét, de tudja, hogy nem azért teszi. Az igazi okokat nem tudja és nem is akarja megtalálni. Túl mélyen vannak ahhoz, hogy a teljesen tudatalattijára hagyatkozó Bellgaraf megérthesse őket. Azért öltözik feketébe, mert úgy érzi, abban talál önmagára, és minden cselekedete hasonlóan magyarázat nélküli. Megteheti, hogy úgy él ahogy kedve van, hisz semmi sem szorítja korlátok közé. Most hirtelen ahhoz támadt kedve, hogy megtanul varázsolni, és mivel nem múlt el az első fél órában a sötételf úgy dönt, hogy komolyan veszi. Így került a templomhoz, de furcsa tulajdonsága lévén, ami folytán neki nem kell aludnia ahhoz, hogy az agya szelektáljon emlékei között az idefele útból, csak érdekesebb részletek foszlányai maradtak meg. Elhatározását, mindig siker koronázza, na jó, majdnem mindig, szóval nekilát a nehéz tanulásnak.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.03 19:58:30, a következő indokkal:
Jelpótlás; (durva) elgépelések javítása.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.03 19:58:30, a következő indokkal:
Jelpótlás; (durva) elgépelések javítása.
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-03 07:53:50
Üzenet elküldve: 2013-02-03 07:53:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*A templom ismét megnyugvással tölti el a szívét és a lelkét is. Azonban most más dolga akad a gyönyörködésen kívül, egy pap megkérte, hogy törölje le a márványoszlopok talapzatáról a koszt, így most ezzel van elfoglalva. Persze a gondolat, miszerint egyszer ő is pap lesz itt, továbbra sem hagyja nyugodni.
~ Vajon ez tényleg jó ötlet lenne? Elvégre ki tudja, meddig maradok itt? És utána az utazgatás már sokkal bonyolultabb lenne. Meg még engem küldenének el misszió-útra a barbárok közé. ~
Ez a gondolat valamiért eléggé elrettentően hatott rá, és egyenlőre letett arról a gondolatról, hogy felavatott pap legyen.*
~ Vajon ez tényleg jó ötlet lenne? Elvégre ki tudja, meddig maradok itt? És utána az utazgatás már sokkal bonyolultabb lenne. Meg még engem küldenének el misszió-útra a barbárok közé. ~
Ez a gondolat valamiért eléggé elrettentően hatott rá, és egyenlőre letett arról a gondolatról, hogy felavatott pap legyen.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-02 18:19:24
Üzenet elküldve: 2013-02-02 18:19:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//A Hamvasok - Mwara Wahgha//
*Chothal kipihente magát a kiadós felderítés után... úgy néz ki a dolgok haladnak. Deksen betartotta a szavát, s a munkások nekikezdtek a feltárásnak és a járatok kitisztításának. Bele fog telni némi időbe, míg a járatok teljesen kitisztulnak s beléjük lehessen költözni, de ez is valami. Egy siker, egy győzelem.
Kaleyát most magára hagyta kicsit az ork, ha visszatér esti túrájáról, akkor majd vált vele pár szót...
Míg a sötét és kihalt utcákat járta hallott pletykákat. Csempészekről... gyilkosokról s erőszaktevőkről. Ám hallott még valami érdekességet. A Dwirinthalenek kúriájában hamarosan holdtöltekor ünnepség lesz. Bál. Lehet Kaleyát rá kell vegye, jelenjen meg s puhatolózzon. Ő nem mehet... túlzottan... nos feltűnő. S nem is esete az ilyen jellegű mulatság. Egy biztos nem árt tájékozódni. Kik és mik ezek a sötételfek.
Útja a templomba visz. Elvégre oda s a temetőbe vár az ork... jelölteket.
Sötét van a régi épületben s vaskeze ráfonódik a hatalmas kapura. Belép...
Az ajtó nagy nyikorgással ereszti be a belépő alakot. Ezüstmaszkján s sárgás szemein megcsillan a Hold fénye, ami erőtlenül világít be a hatalmas épületbe. Megérzései nem csaltak. Valaki eljött. Az ork nő, akit sokáig figyelt a fogadóban... válaszolt a hívásra.
Az ork vascsizmái hangzatosan csapódnak a földhöz, s léptei lassúak. Megáll fél úton s a Holdfényes ablak előtt nekitámaszkodva egy padnak így szól:*
-Fura dolog este erre járni. Azt mondják éjszaka a templomot és környékét a holtak lakják s járják. Tán keres valakit? Vagy valamit?
*Szól a nőstényhez Chothal. Hangja akár az edzett acél. Kemény de érzéketlen... rideg... s kiégett.*
*Chothal kipihente magát a kiadós felderítés után... úgy néz ki a dolgok haladnak. Deksen betartotta a szavát, s a munkások nekikezdtek a feltárásnak és a járatok kitisztításának. Bele fog telni némi időbe, míg a járatok teljesen kitisztulnak s beléjük lehessen költözni, de ez is valami. Egy siker, egy győzelem.
Kaleyát most magára hagyta kicsit az ork, ha visszatér esti túrájáról, akkor majd vált vele pár szót...
Míg a sötét és kihalt utcákat járta hallott pletykákat. Csempészekről... gyilkosokról s erőszaktevőkről. Ám hallott még valami érdekességet. A Dwirinthalenek kúriájában hamarosan holdtöltekor ünnepség lesz. Bál. Lehet Kaleyát rá kell vegye, jelenjen meg s puhatolózzon. Ő nem mehet... túlzottan... nos feltűnő. S nem is esete az ilyen jellegű mulatság. Egy biztos nem árt tájékozódni. Kik és mik ezek a sötételfek.
Útja a templomba visz. Elvégre oda s a temetőbe vár az ork... jelölteket.
Sötét van a régi épületben s vaskeze ráfonódik a hatalmas kapura. Belép...
Az ajtó nagy nyikorgással ereszti be a belépő alakot. Ezüstmaszkján s sárgás szemein megcsillan a Hold fénye, ami erőtlenül világít be a hatalmas épületbe. Megérzései nem csaltak. Valaki eljött. Az ork nő, akit sokáig figyelt a fogadóban... válaszolt a hívásra.
Az ork vascsizmái hangzatosan csapódnak a földhöz, s léptei lassúak. Megáll fél úton s a Holdfényes ablak előtt nekitámaszkodva egy padnak így szól:*
-Fura dolog este erre járni. Azt mondják éjszaka a templomot és környékét a holtak lakják s járják. Tán keres valakit? Vagy valamit?
*Szól a nőstényhez Chothal. Hangja akár az edzett acél. Kemény de érzéketlen... rideg... s kiégett.*
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-31 13:45:03
Üzenet elküldve: 2013-01-31 13:45:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyva//
*Hallgatja az idegent, s szavait alaposan megrágva mérlegel. Elveszi a kendőt, megtörli vörösben úszó szemeit, majd felpillant, egyenesen a zöldes szempárba. Olyan nyugtató az a zöld, hogy nem is pillant máshova.*
~Igaza van! Mi lenne, ha az én múltamból derülne ki olyan, amire abszolút nem lennék büszke? Valószínű ugyan így reagáltam volna. Talán még rosszabbul is.~
- Igaz! Bár megtudtam egyet s mást, mindezek után is szeretem Őt. Nagyon szeretem! *sóhajt egy kisebbet* Igen, igaza van! Talán ha mindez velem történt volna meg, hasonló képen cselekedtem volna. Talán nem kellett volna feszegetnem a kérdéseimmel a határokat, de… ezen már nem tudok változtatni. Nagyon megbántam.
*Összeráncolja homlokát, s nagy kiskutya tekintettel néz a férfire.*
- Hát… igazából a fogadóban szálltunk meg, szóval… még ha arra is vette volna az irányt, már rég összepakolt volna. Főleg, hogy kevés a holmija. De ha nincs ott? Nem tudom hol keressem igazán, hiszen ebben a városban több hely is van, ahol csendességre talál. Igen, ott van a Fogadó szobája, a Templomkert, ugye a Templom, a Temető, az Erdei tisztás, maga az erdő, a folyópart. Ezek mind olyan helyszínek, ahol nyugalom van s csend, hogy az egyedüllétbe burkolózva elmerüljön a gondolataiba.
*Erőt merít ebből a beszélgetésből, hogy könnyeit elapassza s újabb reménnyel a szívébe keresse tovább Kedvesét. Hiszen célja, hogy megtalálja újra, hogy aztán elmondhassa, hogy mindezek után is szereti s nem akarja elhagyni. Ám eszébe jut az eltaszítás, hogy otthagyta a házba s ez némiképp okot ad aggodalmának.*
- És… mi van akkor, ha újra ellök magától? Ha nem akarja hallani a mondandóm? Nem is tudja, mennyire szeretem! Ha nem szeretném annyira, utána se jöttem volna ide, Artheniorba. Nagyon hosszú utat tettem meg érte. Csak azért, hogy megkeressem. Én…
*S ekkor mászik bele bájos arcába az idegen, minek a hatására hátra hőköl s döbbenten mered a zöld szempárba.*
-Se… semmi baj.
*Köhint egyet s lehajtja fejét, talán kissé zavarba is jött a hirtelen közelség, de nem fut el, nem ül arrébb.*
- Úgy érzem, hogy minden egyes perc messzebb repít tőle, de nem tudom, hogy várjak-e vagy menjek, hogy felkeressem. Tudja, örülök, hogy összefutottam Önnel, valahogy nyugodtabb vagyok. Nagyon hálás vagyok, hogy meghallgatott, tartozom Önnek. Ha ismét erre járok, hozok egy kis süteményt. Mit szól hozzá?
*Haloványan elmosolyodik, szeme már nem a könnyektől, hanem új reményekkel telve csillog.*
~Talán nem ma, de holnap mindenképp a keresésére indulok! Most pedig… elég volt ebből a napból!~
*Feláll a padról, leporolja magát, s köszönés képen megöleli a férfit, ha engedi.*
- Köszönöm szépen a segítséget, igazán hálás vagyok Önnek, hogy célt adott szemem elé. Ígérem, ha sikeresen járok, visszajövök, hogy elmondjam Önnek. Nos… örültem a szerencsének! További kellemes napot!
*Azzal elindul a fogadó felé, lassú lépésekkel, arcán ugyan azzal a szelíd mosollyal, de már nem sír, hiszen egy újabb kihívást kell teljesítenie, mit a Sors elé vetett.*
*Hallgatja az idegent, s szavait alaposan megrágva mérlegel. Elveszi a kendőt, megtörli vörösben úszó szemeit, majd felpillant, egyenesen a zöldes szempárba. Olyan nyugtató az a zöld, hogy nem is pillant máshova.*
~Igaza van! Mi lenne, ha az én múltamból derülne ki olyan, amire abszolút nem lennék büszke? Valószínű ugyan így reagáltam volna. Talán még rosszabbul is.~
- Igaz! Bár megtudtam egyet s mást, mindezek után is szeretem Őt. Nagyon szeretem! *sóhajt egy kisebbet* Igen, igaza van! Talán ha mindez velem történt volna meg, hasonló képen cselekedtem volna. Talán nem kellett volna feszegetnem a kérdéseimmel a határokat, de… ezen már nem tudok változtatni. Nagyon megbántam.
*Összeráncolja homlokát, s nagy kiskutya tekintettel néz a férfire.*
- Hát… igazából a fogadóban szálltunk meg, szóval… még ha arra is vette volna az irányt, már rég összepakolt volna. Főleg, hogy kevés a holmija. De ha nincs ott? Nem tudom hol keressem igazán, hiszen ebben a városban több hely is van, ahol csendességre talál. Igen, ott van a Fogadó szobája, a Templomkert, ugye a Templom, a Temető, az Erdei tisztás, maga az erdő, a folyópart. Ezek mind olyan helyszínek, ahol nyugalom van s csend, hogy az egyedüllétbe burkolózva elmerüljön a gondolataiba.
*Erőt merít ebből a beszélgetésből, hogy könnyeit elapassza s újabb reménnyel a szívébe keresse tovább Kedvesét. Hiszen célja, hogy megtalálja újra, hogy aztán elmondhassa, hogy mindezek után is szereti s nem akarja elhagyni. Ám eszébe jut az eltaszítás, hogy otthagyta a házba s ez némiképp okot ad aggodalmának.*
- És… mi van akkor, ha újra ellök magától? Ha nem akarja hallani a mondandóm? Nem is tudja, mennyire szeretem! Ha nem szeretném annyira, utána se jöttem volna ide, Artheniorba. Nagyon hosszú utat tettem meg érte. Csak azért, hogy megkeressem. Én…
*S ekkor mászik bele bájos arcába az idegen, minek a hatására hátra hőköl s döbbenten mered a zöld szempárba.*
-Se… semmi baj.
*Köhint egyet s lehajtja fejét, talán kissé zavarba is jött a hirtelen közelség, de nem fut el, nem ül arrébb.*
- Úgy érzem, hogy minden egyes perc messzebb repít tőle, de nem tudom, hogy várjak-e vagy menjek, hogy felkeressem. Tudja, örülök, hogy összefutottam Önnel, valahogy nyugodtabb vagyok. Nagyon hálás vagyok, hogy meghallgatott, tartozom Önnek. Ha ismét erre járok, hozok egy kis süteményt. Mit szól hozzá?
*Haloványan elmosolyodik, szeme már nem a könnyektől, hanem új reményekkel telve csillog.*
~Talán nem ma, de holnap mindenképp a keresésére indulok! Most pedig… elég volt ebből a napból!~
*Feláll a padról, leporolja magát, s köszönés képen megöleli a férfit, ha engedi.*
- Köszönöm szépen a segítséget, igazán hálás vagyok Önnek, hogy célt adott szemem elé. Ígérem, ha sikeresen járok, visszajövök, hogy elmondjam Önnek. Nos… örültem a szerencsének! További kellemes napot!
*Azzal elindul a fogadó felé, lassú lépésekkel, arcán ugyan azzal a szelíd mosollyal, de már nem sír, hiszen egy újabb kihívást kell teljesítenie, mit a Sors elé vetett.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-30 21:54:13
Üzenet elküldve: 2013-01-30 21:54:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyva//
*Hallgatja, hogyan mesél a fiatal lány, majd mérlegel. Persze, mikor elkezdi újra könnyeit hullatni, ruhájának rejtekéből kendőt vesz elő és adja kezébe. Jobb, mintha hagyná, hogy arcát mázolják a sós, forró könnyek.*
- Súlyos trauma. Bár, látszólag csak a fájdalom, az ütés nem hagyott többet, ám lelked...
*Rázza meg kicsit fejét, majd feláll és a következő sor háttámlájának tetejére ül, hosszú csizmás lábát oda teszi, hol előbb még fenekét pihentette.*
- Sötét titkok és rejtélyes múlt... Ám Téged ez nem érdekel, amíg a Kedvesed szeret, igaz? Gondolj csak bele... Kiderülne valami rólad, amit nem szeretnél, hogy mások megtudjanak... Bármi... Ha ezt személyesen, négyszemközt, nyugodtan vitatod meg, akkor természetesen könnyű kiadni. De ha egy harmadik fél, aki alapból konfliktust generál több módon is, előtte és általa kiprovokálva... Egyértelmű, hogy csak baj lehet. Nem voltál ostoba, most sem vagy az! Talán csak azért, mert ide jöttél. Vidd végig logikusan. Induljunk ki a legrosszabb esetből.
*Míg ezen gondolkozik, egyik lábával támaszkodik még, másikat pedig átveti rajta, közben arcán nyoma sincs mosolynak, komollyá válik inkább.*
- Elhagyja a várost, azt viszont nem teheti csak úgy, előbb haza fog menni. Érdemes ott kezdeni, vagy egy olyan helyen, hol csöndre és nyugalomra lel. Mint ez is...
*Mutat körbe lágy mosollyal sebhelyes arcán. Persze, ennél rosszabb, ha önkezével kíván a kedvese véget vetni az életének. De ezt inkább meg sem említi.*
- Viszont fontos, hogy ha te szereted őt annyira, hogy cseppet se érdekeljen, mit tett a múltban, akkor elég lesz, ha megleled, hogy magadhoz szorítod, mint még előtte soha és megvárod, míg nyugalom lesz úrrá rajta. Nem tudom, talán sírni fog, talán üresnek érzi majd magát, de az lesz a pillanat, amikor mindent bele kell adnod, hogy szerelmeddel letaglózd.
*Lábai újra koppannak a macskakövön.*
- Már ha szereted eléggé hozzá.
*Arca közelebb kerül, hogy képébe hajolva, szinte izzóan zöld szempárja alatt ijesztő vigyorral és a sebhely apró, recézett szélével találja szembe magát a lány. Majd hajol vissza, mert mégis csak szerzetes, vagy mi...*
- Bocsánat... Sajnálatos hibám, hogy gyakorta váltok tegeződésbe... Elnézését kérem.
*Azzal visszaül, mintha az egész meg sem történt volna és tovább tekint előre, egyenest az oltár felé... Vajon szavai milyen mélyre jutnak? Vagy talán meg sem várta a lány, hogy a végére jusson, előbb eliszkolt, mert fájt lelkében a tüske, mit e szavak mélyebbre nyomtak? Talán csak könnyeivel küzd tovább, ám Dakh számára annyi a fontos, hogy véleményével igyekezzen segíteni. Tapasztalatai, amik alig vannak ezt a megoldást ajánlják, legalábbis számára ez hatásos volna... Kár, hogy neki se Kedvese, ki így szeretné, s sírna, ha elhagyná, se mása, ki egyáltalán érez iránta valamit. Ez a sorsa egy ilyen korcsnak, mint ő...*
A hozzászólás írója (Dakhnator Makrocciel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.30 23:09:44
*Hallgatja, hogyan mesél a fiatal lány, majd mérlegel. Persze, mikor elkezdi újra könnyeit hullatni, ruhájának rejtekéből kendőt vesz elő és adja kezébe. Jobb, mintha hagyná, hogy arcát mázolják a sós, forró könnyek.*
- Súlyos trauma. Bár, látszólag csak a fájdalom, az ütés nem hagyott többet, ám lelked...
*Rázza meg kicsit fejét, majd feláll és a következő sor háttámlájának tetejére ül, hosszú csizmás lábát oda teszi, hol előbb még fenekét pihentette.*
- Sötét titkok és rejtélyes múlt... Ám Téged ez nem érdekel, amíg a Kedvesed szeret, igaz? Gondolj csak bele... Kiderülne valami rólad, amit nem szeretnél, hogy mások megtudjanak... Bármi... Ha ezt személyesen, négyszemközt, nyugodtan vitatod meg, akkor természetesen könnyű kiadni. De ha egy harmadik fél, aki alapból konfliktust generál több módon is, előtte és általa kiprovokálva... Egyértelmű, hogy csak baj lehet. Nem voltál ostoba, most sem vagy az! Talán csak azért, mert ide jöttél. Vidd végig logikusan. Induljunk ki a legrosszabb esetből.
*Míg ezen gondolkozik, egyik lábával támaszkodik még, másikat pedig átveti rajta, közben arcán nyoma sincs mosolynak, komollyá válik inkább.*
- Elhagyja a várost, azt viszont nem teheti csak úgy, előbb haza fog menni. Érdemes ott kezdeni, vagy egy olyan helyen, hol csöndre és nyugalomra lel. Mint ez is...
*Mutat körbe lágy mosollyal sebhelyes arcán. Persze, ennél rosszabb, ha önkezével kíván a kedvese véget vetni az életének. De ezt inkább meg sem említi.*
- Viszont fontos, hogy ha te szereted őt annyira, hogy cseppet se érdekeljen, mit tett a múltban, akkor elég lesz, ha megleled, hogy magadhoz szorítod, mint még előtte soha és megvárod, míg nyugalom lesz úrrá rajta. Nem tudom, talán sírni fog, talán üresnek érzi majd magát, de az lesz a pillanat, amikor mindent bele kell adnod, hogy szerelmeddel letaglózd.
*Lábai újra koppannak a macskakövön.*
- Már ha szereted eléggé hozzá.
*Arca közelebb kerül, hogy képébe hajolva, szinte izzóan zöld szempárja alatt ijesztő vigyorral és a sebhely apró, recézett szélével találja szembe magát a lány. Majd hajol vissza, mert mégis csak szerzetes, vagy mi...*
- Bocsánat... Sajnálatos hibám, hogy gyakorta váltok tegeződésbe... Elnézését kérem.
*Azzal visszaül, mintha az egész meg sem történt volna és tovább tekint előre, egyenest az oltár felé... Vajon szavai milyen mélyre jutnak? Vagy talán meg sem várta a lány, hogy a végére jusson, előbb eliszkolt, mert fájt lelkében a tüske, mit e szavak mélyebbre nyomtak? Talán csak könnyeivel küzd tovább, ám Dakh számára annyi a fontos, hogy véleményével igyekezzen segíteni. Tapasztalatai, amik alig vannak ezt a megoldást ajánlják, legalábbis számára ez hatásos volna... Kár, hogy neki se Kedvese, ki így szeretné, s sírna, ha elhagyná, se mása, ki egyáltalán érez iránta valamit. Ez a sorsa egy ilyen korcsnak, mint ő...*
A hozzászólás írója (Dakhnator Makrocciel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.30 23:09:44
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3853-3872