Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 152 (3021. - 3040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3040. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-28 22:47:35
Üzenet elküldve: 2019-03-28 22:47:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Kincsvadászatra fel!//
- Nocsak, egy kereskedő. A piacról. *Meglepettség látszik Arenih arcán, de gyorsan tova is suhan. Szent emberként bizonyosan kevés tapasztalata lehet a kereskedésről és az üzleti életről.*
- Ne haragudj, fiam, de azok után, ami ebben a templomban nemrég történt, sajnos kevésbé vagyok fogékony a tréfára. *Mondja Neniyzon szavaira Arenih. Hisz az oltár felszabadításánál csaknem odavesztek mind.*
- Még a város sem tért magához a lázadás után. Ez még az építés kora, nem a felfedezésé. De kétlem, hogy sokan vállalkoznának arra, hogy leszállnak Sa'Tereth sötétségébe. Én óvva intenék tőle mindenkit. *Csóválja a fejét a szakadék felderítésének ötletére.*
- Nem ismerem azt a férfit, de bátor lehet, ha veletek tart. *Mondja még elismerően Arja szavaira, hisz kevés kereskedő vállalkozna egy ilyen, komoly veszélyt is jelenthető kalandra.*
- Gyermekem, ami a városban történt szégyenletes és szomorú dolog. Okolni mindig lehet valakit, de ennek érdekében ölni és megfosztani az otthonuktól másokat, ugyanolyan bűn, mint a gazdagok érzéketlensége a nincstelen iránt. *Szomorúan cseng a hangja, hisz bizonyosan Arja és Neniyzon is tudhatja, hogy személyesen is tapasztalta a lázongások hatásait.*
- Igen, az egyik hős papnő, aki segített az oltár megtisztításában. *Derül fel az arca, amikor Arja rákérdez a titokzatos érdeklődő személyére.*
- Hanloren Duunelar nővérem volt az. *Mosolyog, ahogy kiejti a nevet. Sokat köszönhetnek neki.
Aztán félrevonul, hogy a kalandorok egy darabig a könyvet tanulmányozzák, majd amikor az ifjú lány kérdéssel fordul felé, elgondolkodik a válaszon.*
- A griffekről? Csak annyit, amennyi abban a könyvben van. De az tudom, hogy a hegyek magasában élnek és roppant veszélyesek, ezért igen értékesek is. *Válaszol rövid gondolkodás után.*
- Sajnos pontosan még nem térképezték fel ezeket az utakat, de egy jó vándor minden ösvényt megtalál. *Egy polchoz lép, ahonnan egy nagyobb és egy kisebb tekercset vesz le és kiteríti őket az asztalon, a bestiárium mellett. Az egyiken a város és környékének térképe van, a másikon pedig a Lihanechi tótól a déli tengerig terjedő terület a hegyekkel és a karavánutakkal.*
- Ezeket tudom megmutatni, de le kell másolnotok, mert elvinni nem lehet. *Mondja a kettősre nézve.*
- Nocsak, egy kereskedő. A piacról. *Meglepettség látszik Arenih arcán, de gyorsan tova is suhan. Szent emberként bizonyosan kevés tapasztalata lehet a kereskedésről és az üzleti életről.*
- Ne haragudj, fiam, de azok után, ami ebben a templomban nemrég történt, sajnos kevésbé vagyok fogékony a tréfára. *Mondja Neniyzon szavaira Arenih. Hisz az oltár felszabadításánál csaknem odavesztek mind.*
- Még a város sem tért magához a lázadás után. Ez még az építés kora, nem a felfedezésé. De kétlem, hogy sokan vállalkoznának arra, hogy leszállnak Sa'Tereth sötétségébe. Én óvva intenék tőle mindenkit. *Csóválja a fejét a szakadék felderítésének ötletére.*
- Nem ismerem azt a férfit, de bátor lehet, ha veletek tart. *Mondja még elismerően Arja szavaira, hisz kevés kereskedő vállalkozna egy ilyen, komoly veszélyt is jelenthető kalandra.*
- Gyermekem, ami a városban történt szégyenletes és szomorú dolog. Okolni mindig lehet valakit, de ennek érdekében ölni és megfosztani az otthonuktól másokat, ugyanolyan bűn, mint a gazdagok érzéketlensége a nincstelen iránt. *Szomorúan cseng a hangja, hisz bizonyosan Arja és Neniyzon is tudhatja, hogy személyesen is tapasztalta a lázongások hatásait.*
- Igen, az egyik hős papnő, aki segített az oltár megtisztításában. *Derül fel az arca, amikor Arja rákérdez a titokzatos érdeklődő személyére.*
- Hanloren Duunelar nővérem volt az. *Mosolyog, ahogy kiejti a nevet. Sokat köszönhetnek neki.
Aztán félrevonul, hogy a kalandorok egy darabig a könyvet tanulmányozzák, majd amikor az ifjú lány kérdéssel fordul felé, elgondolkodik a válaszon.*
- A griffekről? Csak annyit, amennyi abban a könyvben van. De az tudom, hogy a hegyek magasában élnek és roppant veszélyesek, ezért igen értékesek is. *Válaszol rövid gondolkodás után.*
- Sajnos pontosan még nem térképezték fel ezeket az utakat, de egy jó vándor minden ösvényt megtalál. *Egy polchoz lép, ahonnan egy nagyobb és egy kisebb tekercset vesz le és kiteríti őket az asztalon, a bestiárium mellett. Az egyiken a város és környékének térképe van, a másikon pedig a Lihanechi tótól a déli tengerig terjedő terület a hegyekkel és a karavánutakkal.*
- Ezeket tudom megmutatni, de le kell másolnotok, mert elvinni nem lehet. *Mondja a kettősre nézve.*
3039. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-27 14:43:01
Üzenet elküldve: 2019-03-27 14:43:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kincsvadászatra fel!//
-Elnézést. Nem akartam tiszteletlen lenni, de ez egy kihagyhatatlan vicc volt. Bár átgondolhattam volna még mielőtt megszólalok. Még egyszer bocsánat.
*Kér elnézést az atyától. Bár számára fontosak a viccek és a pozitivitás, de vannak olyanok akik a vallást tartják előbbre.*
-Akkor nem kellene megtisztítani, vagy felfedezni, vagy valami ilyesmit csinálni a szakadékkal? Ha, majd visszatértem és szükség lenne a szakadék megtisztítására emberre, akkor remélhetőleg segíthetek megtisztítani a szakadékot Eeyr nevében.
*Fogadkozik előre, de ez még korai, hiszen még el sem indultak, de azért felteszi az ajánlatot. Arjával együtt fürkészik a nagy könyvet, amit az atya tett eléjük.*
-A hegyek felé talán a tisztásokra, erdőségek szélére is be lehetne nézni. Hátha egy rég meghalt állat maradványaira bukkanunk és talán még hasznos is.
*Arja kérdését az atyához csak hallgatja. Neki most nincs semmi különös kérdése.*
-Elnézést. Nem akartam tiszteletlen lenni, de ez egy kihagyhatatlan vicc volt. Bár átgondolhattam volna még mielőtt megszólalok. Még egyszer bocsánat.
*Kér elnézést az atyától. Bár számára fontosak a viccek és a pozitivitás, de vannak olyanok akik a vallást tartják előbbre.*
-Akkor nem kellene megtisztítani, vagy felfedezni, vagy valami ilyesmit csinálni a szakadékkal? Ha, majd visszatértem és szükség lenne a szakadék megtisztítására emberre, akkor remélhetőleg segíthetek megtisztítani a szakadékot Eeyr nevében.
*Fogadkozik előre, de ez még korai, hiszen még el sem indultak, de azért felteszi az ajánlatot. Arjával együtt fürkészik a nagy könyvet, amit az atya tett eléjük.*
-A hegyek felé talán a tisztásokra, erdőségek szélére is be lehetne nézni. Hátha egy rég meghalt állat maradványaira bukkanunk és talán még hasznos is.
*Arja kérdését az atyához csak hallgatja. Neki most nincs semmi különös kérdése.*
3038. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-27 13:37:04
Üzenet elküldve: 2019-03-27 13:37:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel!//
- Igen! A Piacről egy kereskedő! *teszi hozzá Arja, amikor az atya a vevőről kérdez, és Neniyzon megemlíti, hogy már megvan a megfelelő vásárló.
És bár a törpe nem mondja meg Dogah nevét, és azt sem árulja el, hogy úgy beszélték meg, ő is csatlakozik hozzájuk majd a tisztáson a másnapi indulásnál, Arja valami hatodik érzékre hallgatva kiböki a dolgot.*
- Dogahnak hívják, és ő is velünk tart! *mondja Arenih atyára nézve.
Azon, hogy az atya a komolyan előadott szándékára a pénz felhasználását illetően (amelyet természetesen csak a saját részére ért, és nem másokéra, bár annak, hogy gondolatban Neniyzon sem tartja elvetendőnek az ötletét, ha tudná, akkor nagyon örülne) szóval amikor az atya azt válaszolja, hogy ez már másoknak is eszébe jutott, először egy kicsit meglepődik. De aztán meg már nem is. ~Igazán nem is meglepő! Hiszen bárki láthatja, mi van a Szegénynegyedben! Hát eddig okolhatták a gazdagokat, de így hogy mindet elzavarták, meg kifüstölték, most meg kellene mutassák, mire mennek nélkülük, nem?~ gondolja, és ennek meglepő módon hangot is ad.*
- Túl sok gyerek él az utcán a Szegénynegyedben! Eddig okolhatták a gazdagokat! De most, hogy mindet elzavarták, meg kifüstölték, most akkor meg kellene mutassák, mire mennek nélkülük, nem? *kérdezi a 16 évesek minden vehemenciájával és ártatlan igazságérzetével, ami egy picit furcsa az eddigi visszafogottsághoz képest, de hát Arja maga is árván nőtt fel, túl mélyen érinti dolog.*
- Kinek jutott eszébe? Van más is, aki szeretné, ha lenne? *örvendezik.
De az árvaházról álmodással a dolog lassan már kezd az 'előre inni a medve, vagy jelen esetben inkább a szárnyasgyík bőrére, vagy a griffmadár tollára' fázisba csúszni, pedig még igazán se medve, se bőr, se szárnyasgyík, se árvaház.
Így hát, ha választ is kap, leül, és elmerül Neniyzon mellett a könyvben meg a rajzokban.*
- Csak egyfelé mehetünk, többfelé úgysem! Menjünk egészen fel a hegyekbe, és keressünk olyan állatokat, amik ott élnek! *javasolja.*
- Ott biztosan látunk majd griffeket! Talán meg tudjuk közelíteni azt a részt, ahol fészkelnek! És közben ki tudja még mit találunk! *agyal fészkelődve, de azért igyekszik suttogni, hogy ne zavarja a könyvtár csöndjét.*
- A fontos dolgokat le kellene írni, nem? Ami a könyvben le van írva azokról az állatokról, amik a hegyekben élnek. *kérdezi a törpét.*
- Atya, még azt szeretném megkérdezni, hogy a griffekről írt-e valaki feljegyzéseket? Más kalandorok, vagy utazók! Vagy egy tudós! *kérdezi meg aztán Arenih atyát, visszaóvakodva az asztalhoz.*
- És a Kikötő menti erdőségről meg a hegyekbe vezető ösvényekről vannak leírások, vagy térképek? Hogy merre menjünk? *tudakozódik még.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.27 14:18:26
- Igen! A Piacről egy kereskedő! *teszi hozzá Arja, amikor az atya a vevőről kérdez, és Neniyzon megemlíti, hogy már megvan a megfelelő vásárló.
És bár a törpe nem mondja meg Dogah nevét, és azt sem árulja el, hogy úgy beszélték meg, ő is csatlakozik hozzájuk majd a tisztáson a másnapi indulásnál, Arja valami hatodik érzékre hallgatva kiböki a dolgot.*
- Dogahnak hívják, és ő is velünk tart! *mondja Arenih atyára nézve.
Azon, hogy az atya a komolyan előadott szándékára a pénz felhasználását illetően (amelyet természetesen csak a saját részére ért, és nem másokéra, bár annak, hogy gondolatban Neniyzon sem tartja elvetendőnek az ötletét, ha tudná, akkor nagyon örülne) szóval amikor az atya azt válaszolja, hogy ez már másoknak is eszébe jutott, először egy kicsit meglepődik. De aztán meg már nem is. ~Igazán nem is meglepő! Hiszen bárki láthatja, mi van a Szegénynegyedben! Hát eddig okolhatták a gazdagokat, de így hogy mindet elzavarták, meg kifüstölték, most meg kellene mutassák, mire mennek nélkülük, nem?~ gondolja, és ennek meglepő módon hangot is ad.*
- Túl sok gyerek él az utcán a Szegénynegyedben! Eddig okolhatták a gazdagokat! De most, hogy mindet elzavarták, meg kifüstölték, most akkor meg kellene mutassák, mire mennek nélkülük, nem? *kérdezi a 16 évesek minden vehemenciájával és ártatlan igazságérzetével, ami egy picit furcsa az eddigi visszafogottsághoz képest, de hát Arja maga is árván nőtt fel, túl mélyen érinti dolog.*
- Kinek jutott eszébe? Van más is, aki szeretné, ha lenne? *örvendezik.
De az árvaházról álmodással a dolog lassan már kezd az 'előre inni a medve, vagy jelen esetben inkább a szárnyasgyík bőrére, vagy a griffmadár tollára' fázisba csúszni, pedig még igazán se medve, se bőr, se szárnyasgyík, se árvaház.
Így hát, ha választ is kap, leül, és elmerül Neniyzon mellett a könyvben meg a rajzokban.*
- Csak egyfelé mehetünk, többfelé úgysem! Menjünk egészen fel a hegyekbe, és keressünk olyan állatokat, amik ott élnek! *javasolja.*
- Ott biztosan látunk majd griffeket! Talán meg tudjuk közelíteni azt a részt, ahol fészkelnek! És közben ki tudja még mit találunk! *agyal fészkelődve, de azért igyekszik suttogni, hogy ne zavarja a könyvtár csöndjét.*
- A fontos dolgokat le kellene írni, nem? Ami a könyvben le van írva azokról az állatokról, amik a hegyekben élnek. *kérdezi a törpét.*
- Atya, még azt szeretném megkérdezni, hogy a griffekről írt-e valaki feljegyzéseket? Más kalandorok, vagy utazók! Vagy egy tudós! *kérdezi meg aztán Arenih atyát, visszaóvakodva az asztalhoz.*
- És a Kikötő menti erdőségről meg a hegyekbe vezető ösvényekről vannak leírások, vagy térképek? Hogy merre menjünk? *tudakozódik még.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.27 14:18:26
3037. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-27 11:29:27
Üzenet elküldve: 2019-03-27 11:29:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Kincsvadászatra fel!//
- Ne gúnyolódj, fiam. Ez itt Eeyr temploma, a kíváncsiság is a fény, mely beragyogja a halandók elméjét, hogy új utakra vezesse! *Néz feddőn Neniyzonra annak szavai után.
A törpének lehet véleménye a vallásról, de hogy azt éppen Eeyr templomában és éppen a vezető csuhás előtt hangoztassa, nem biztos, hogy kedvező cselekedet terveikre nézve.
Arenih kedvesen mosolyog Arjára és figyeli a lány arcának változásait, s bár Arja állítja, hogy tisztában vannak a kaland veszélyeivel, a pap mosolyából ki lehet olvasni, hogy talán sejti a valódi választ.
A könyv az asztalra kerül, benne sok-sok állat, ismertebb és kevésbé ismert, no meg pár valóban legendás, igencsak ritka faj, amelyről szinte alig van feljegyzés. Persze igaz, hogy valószínűleg azért, mert roppant veszélyesek maguk az állatok vagy az élőhelyük megközelítése jelent hatalmas akadályt.*
- Nagyon helyes. Azt a szakadékot Sa'Tereth sötétsége uralja. *Mondja vallásos félelemmel a hangjában.*
- Maradjatok is a felszínen. *Inti a két kalandort komoly arccal.
A maradványok megtalálása és eladása utáni tervekre viszont felderül a férfi arca.*
- Micsoda csodás gondolat és már a vevő is megvan? *Mosolyog szélesen Arjára és Neniyzonra.*
- Másoknak is eszébe jutott már ez az ötlet, pompás volna, ha meg tudnánk valósítani. *Örvendezik, hisz valóban keresték már fel hasonló ötlettel korábban. Ráadásul az egyik templomi hős volt az, aki részt vett az oltár megtisztításában.*
- Hagylak benneteket olvasni, ha szükség van rám, megtaláltok. *Mosolyog, hisz a két kalandor láthatóan belefeledkezik a könyvbe és visszatér a helyére, ahol eddig olvasgatott.*
- Ne gúnyolódj, fiam. Ez itt Eeyr temploma, a kíváncsiság is a fény, mely beragyogja a halandók elméjét, hogy új utakra vezesse! *Néz feddőn Neniyzonra annak szavai után.
A törpének lehet véleménye a vallásról, de hogy azt éppen Eeyr templomában és éppen a vezető csuhás előtt hangoztassa, nem biztos, hogy kedvező cselekedet terveikre nézve.
Arenih kedvesen mosolyog Arjára és figyeli a lány arcának változásait, s bár Arja állítja, hogy tisztában vannak a kaland veszélyeivel, a pap mosolyából ki lehet olvasni, hogy talán sejti a valódi választ.
A könyv az asztalra kerül, benne sok-sok állat, ismertebb és kevésbé ismert, no meg pár valóban legendás, igencsak ritka faj, amelyről szinte alig van feljegyzés. Persze igaz, hogy valószínűleg azért, mert roppant veszélyesek maguk az állatok vagy az élőhelyük megközelítése jelent hatalmas akadályt.*
- Nagyon helyes. Azt a szakadékot Sa'Tereth sötétsége uralja. *Mondja vallásos félelemmel a hangjában.*
- Maradjatok is a felszínen. *Inti a két kalandort komoly arccal.
A maradványok megtalálása és eladása utáni tervekre viszont felderül a férfi arca.*
- Micsoda csodás gondolat és már a vevő is megvan? *Mosolyog szélesen Arjára és Neniyzonra.*
- Másoknak is eszébe jutott már ez az ötlet, pompás volna, ha meg tudnánk valósítani. *Örvendezik, hisz valóban keresték már fel hasonló ötlettel korábban. Ráadásul az egyik templomi hős volt az, aki részt vett az oltár megtisztításában.*
- Hagylak benneteket olvasni, ha szükség van rám, megtaláltok. *Mosolyog, hisz a két kalandor láthatóan belefeledkezik a könyvbe és visszatér a helyére, ahol eddig olvasgatott.*
3036. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-26 17:54:29
Üzenet elküldve: 2019-03-26 17:54:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kincsvadászatra fel!//
*Az atya köszöntését bemutatkozását egy bólintással fogadja, de a vallásos köszöntést szerinte kihagyhatta volna, bár mivel egy szerzetes tőle elfogadhatónak tartja.*
-Nem. Nem Eeyr fénye hozott minket, hanem a kíváncsiság, de betudhatjuk Eeyr fényének is.
*Gúnyolódik, de nem közvetlen az atyán. Számára meg van a maga nézete a vallásokról. Ezért nem igazán törődik a vallásos köszöntéssel, csak egy egyszerű köszönésnek fogja fel.*
-Tudjuk, és már megvan a megfelelő vásárló. Köszönjük az aggódást. Rendes öntől.
*Válaszolja Arja után. A könyv láttán kíváncsiság fogja el, hogy vajon miket tartalmazhat a könyv.*
-Nem. Jobb lesz itt fent nekünk. Itt fent is van elég érdekesség.
*Meglepetéssel hallgatja Arját. Kedves ötlet tőle.*
-Ahogy Arja mondja. Én nem igazán tudom mire költeni a pénzt, de ez egy kedves és hasznos ötlet. Engemet a kíváncsiság vezet.
*Még nem mondja, hogy segítene neki, és az ő részét is oda adná, csak nem tudja, hogy vajon mi történhet még, ezért inkább csak magában felveszi első helyre ezt a lehetőséget.*
*Az atya köszöntését bemutatkozását egy bólintással fogadja, de a vallásos köszöntést szerinte kihagyhatta volna, bár mivel egy szerzetes tőle elfogadhatónak tartja.*
-Nem. Nem Eeyr fénye hozott minket, hanem a kíváncsiság, de betudhatjuk Eeyr fényének is.
*Gúnyolódik, de nem közvetlen az atyán. Számára meg van a maga nézete a vallásokról. Ezért nem igazán törődik a vallásos köszöntéssel, csak egy egyszerű köszönésnek fogja fel.*
-Tudjuk, és már megvan a megfelelő vásárló. Köszönjük az aggódást. Rendes öntől.
*Válaszolja Arja után. A könyv láttán kíváncsiság fogja el, hogy vajon miket tartalmazhat a könyv.*
-Nem. Jobb lesz itt fent nekünk. Itt fent is van elég érdekesség.
*Meglepetéssel hallgatja Arját. Kedves ötlet tőle.*
-Ahogy Arja mondja. Én nem igazán tudom mire költeni a pénzt, de ez egy kedves és hasznos ötlet. Engemet a kíváncsiság vezet.
*Még nem mondja, hogy segítene neki, és az ő részét is oda adná, csak nem tudja, hogy vajon mi történhet még, ezért inkább csak magában felveszi első helyre ezt a lehetőséget.*
3035. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-25 19:34:24
Üzenet elküldve: 2019-03-25 19:34:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel!//
*Az asztalnál ülő idős, szakállas szerzetes (Arenih atya, ahogyan bemutatkozik nekik, bár Arja így elsőre nem jegyzi meg a nevet, annyi felé járnak a gondolatai közben) igazán kedvesnek tűnik, úgyhogy Arja egészen megkönnyebbül, és a zavara is enged.
A biztató válaszköszönésre pedig, mely szerint Eeyr fénye hozta őket ide, a Templomba, csak nyel egyet, leküzdendő a gombócot a torkában, de jól láthatóan visszamosolyog az atyára, ami a többnyire kicsit távolságtartó és komolyan figyelő arcocskát egészen megváltoztatja, és az egy pillanatra szinte felragyog.
Aztán jól áthatóan nagyon figyel az atya arcán megjelenő reakciókra, az elismeréstől kezdve a homlokráncoláson keresztül az aggódásig és az elgondolkodásig, szinte csüggve rajtuk.
Az alkímiai felhasználás és a kereskedők említésénél Neniyzonra pillant, várva, hogy az esetleg megemlíti-e Dogaht.
A kétségtelenül meglévő veszély érezhetően aggódó és jó szándékú felemlítésére pedig nem állja meg, és válaszol:*
- Igen, tudjuk. *mondja komolyan az atyára nézve, bár az igazság az, hogy a lányka valószínűleg egyáltalán nem mérte fel mindazt a valós veszélyt, amivel a kaland, amibe törpe barátjával belevágni szándékoznak, együtt jár. De a kaland szelleme már visszavonhatatlanul, végérvényesen magával ragadta. No de hát ha minden kalandnak tudnánk a végkimenetelét, vagy azt, hogy mibe is vágunk bele tulajdonképpen, akkor talán nem is nevezhetnénk kalandnak. Talán épp ebben áll a kaland és a kalandorrá válás legnagyobb varázsa: nem a végkimenetelben, hanem az odáig vezető út alatt, vagy épp az elinduláskor mindent átható bizakodás és a remény lehetőségében.*
- Ó! *mondja, határozattan lenyűgözve a súlyos, cikornyás betűkkel díszített könyv látványától, amit az atya eléjük tesz az asztalra végül.
Azt is elmondja, hogy a tretilek, a griffek Artheniortól messze, fenn a hegyekben élnek. A barlangoknál, ami valahol a Kikötő felé van, hárpiák, Erdőmélye vadonjában pedig, ami Arja elképzelésében egy végeérhetetlen rengeteg a Lihanechtől délre vezető karavánút mentén, irbiszek.
A szakadék említésére csak megborzong.*
- Nem, oda nem akarunk menni! *mormolja, legalábbis ő aztán biztosan nem, akármilyen izgalmasan is hangzik ez az egész, annyira izgalmasan, hogy az még Arja vadonnal kapcsolatos veszélyérzését is elnyomja.
A kérdésre aztán ő maga is elgondolkodik, láthatóan az atyát tényleg érdekli a válaszuk.
Neniyzon válaszára ő maga is kíváncsi, ha esetleg Dogaht és az eladást már említette, akkor lehet hogy már szóba is került a dolog, de mindenképp kíváncsian hallgatja.
Ő pedig, hát persze, gazdag akar lenni, de nem irigységből, vagy mert annyira elégedetlen lenne a sorsával, bármennyire is csak egy kis csavargó. Így aztán megpróbálja elmondani, hogy miért is, az atyára nézve.*
- Hát nem akarunk, vagyis én nem akarok (mert hát végtére is csak a maga nevében beszélhet) ilyen alkímiás recepteket kipróbálni! Hanem eladni szeretnénk. Talán sikerül is! És akkor én a pénzből szeretném, ha lehetne itt is egy árvaház. Mert Lihanechben van olyan. *mondja komolyan, nagyon komolyan az atyára pillantva.*
- Még ha nem is elég rá, de akkor is odaadnám.
*Azt már nem részletezi, hogy őt ott befogadták, mert hát azért az nem egy dicsőséges történet, lévén hogy Arja néhány év után fogta magát, és egyszerűen elszökött, nem azért, mintha rosszul érezte volna magát, csak... szóval szabadságra vágyott. De most már, hogy világot látottabb, és nagyobb, és látta az artheniori Szegénynegyed nyomorát és gyerekeit, döbbent rá, hogy mit kapott ő a nővérektől. Többek között Eeyr és a szeretet, a jóság, a bizalom egyszerűen megtapasztalt vezérelvét.
Így hát ennyit válaszol.
Aztán gyorsan odatelepedik Neniyzon mellé, ha teheti, ha az felnyitja a könyv fedelét, elfészkelődve, és bele-belekukucskál, ahogy az nekilát olvasni, annak örülve, ha a felé közelebb eső oldalon éppen egy-egy ragadozó vagy legendás állat elnagyolt, láthatóan hallomás alapján megrajzolt, vagy időnként egészen életszerű rajza is megtalálható.
Aztán, ahogy Neniyzon lapoz, lassan ráébred, hogy mennyi, de mennyi állat, és élőhely, és különös, legendás lény él Lanawinen! Pedig, ahogy látja, a könyvnek még a felénél sem tartanak!*
- Ez nagyon sok állat! *súgja Neniyzonnak.*
- Melyiket válasszuk??
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.25 19:42:13
*Az asztalnál ülő idős, szakállas szerzetes (Arenih atya, ahogyan bemutatkozik nekik, bár Arja így elsőre nem jegyzi meg a nevet, annyi felé járnak a gondolatai közben) igazán kedvesnek tűnik, úgyhogy Arja egészen megkönnyebbül, és a zavara is enged.
A biztató válaszköszönésre pedig, mely szerint Eeyr fénye hozta őket ide, a Templomba, csak nyel egyet, leküzdendő a gombócot a torkában, de jól láthatóan visszamosolyog az atyára, ami a többnyire kicsit távolságtartó és komolyan figyelő arcocskát egészen megváltoztatja, és az egy pillanatra szinte felragyog.
Aztán jól áthatóan nagyon figyel az atya arcán megjelenő reakciókra, az elismeréstől kezdve a homlokráncoláson keresztül az aggódásig és az elgondolkodásig, szinte csüggve rajtuk.
Az alkímiai felhasználás és a kereskedők említésénél Neniyzonra pillant, várva, hogy az esetleg megemlíti-e Dogaht.
A kétségtelenül meglévő veszély érezhetően aggódó és jó szándékú felemlítésére pedig nem állja meg, és válaszol:*
- Igen, tudjuk. *mondja komolyan az atyára nézve, bár az igazság az, hogy a lányka valószínűleg egyáltalán nem mérte fel mindazt a valós veszélyt, amivel a kaland, amibe törpe barátjával belevágni szándékoznak, együtt jár. De a kaland szelleme már visszavonhatatlanul, végérvényesen magával ragadta. No de hát ha minden kalandnak tudnánk a végkimenetelét, vagy azt, hogy mibe is vágunk bele tulajdonképpen, akkor talán nem is nevezhetnénk kalandnak. Talán épp ebben áll a kaland és a kalandorrá válás legnagyobb varázsa: nem a végkimenetelben, hanem az odáig vezető út alatt, vagy épp az elinduláskor mindent átható bizakodás és a remény lehetőségében.*
- Ó! *mondja, határozattan lenyűgözve a súlyos, cikornyás betűkkel díszített könyv látványától, amit az atya eléjük tesz az asztalra végül.
Azt is elmondja, hogy a tretilek, a griffek Artheniortól messze, fenn a hegyekben élnek. A barlangoknál, ami valahol a Kikötő felé van, hárpiák, Erdőmélye vadonjában pedig, ami Arja elképzelésében egy végeérhetetlen rengeteg a Lihanechtől délre vezető karavánút mentén, irbiszek.
A szakadék említésére csak megborzong.*
- Nem, oda nem akarunk menni! *mormolja, legalábbis ő aztán biztosan nem, akármilyen izgalmasan is hangzik ez az egész, annyira izgalmasan, hogy az még Arja vadonnal kapcsolatos veszélyérzését is elnyomja.
A kérdésre aztán ő maga is elgondolkodik, láthatóan az atyát tényleg érdekli a válaszuk.
Neniyzon válaszára ő maga is kíváncsi, ha esetleg Dogaht és az eladást már említette, akkor lehet hogy már szóba is került a dolog, de mindenképp kíváncsian hallgatja.
Ő pedig, hát persze, gazdag akar lenni, de nem irigységből, vagy mert annyira elégedetlen lenne a sorsával, bármennyire is csak egy kis csavargó. Így aztán megpróbálja elmondani, hogy miért is, az atyára nézve.*
- Hát nem akarunk, vagyis én nem akarok (mert hát végtére is csak a maga nevében beszélhet) ilyen alkímiás recepteket kipróbálni! Hanem eladni szeretnénk. Talán sikerül is! És akkor én a pénzből szeretném, ha lehetne itt is egy árvaház. Mert Lihanechben van olyan. *mondja komolyan, nagyon komolyan az atyára pillantva.*
- Még ha nem is elég rá, de akkor is odaadnám.
*Azt már nem részletezi, hogy őt ott befogadták, mert hát azért az nem egy dicsőséges történet, lévén hogy Arja néhány év után fogta magát, és egyszerűen elszökött, nem azért, mintha rosszul érezte volna magát, csak... szóval szabadságra vágyott. De most már, hogy világot látottabb, és nagyobb, és látta az artheniori Szegénynegyed nyomorát és gyerekeit, döbbent rá, hogy mit kapott ő a nővérektől. Többek között Eeyr és a szeretet, a jóság, a bizalom egyszerűen megtapasztalt vezérelvét.
Így hát ennyit válaszol.
Aztán gyorsan odatelepedik Neniyzon mellé, ha teheti, ha az felnyitja a könyv fedelét, elfészkelődve, és bele-belekukucskál, ahogy az nekilát olvasni, annak örülve, ha a felé közelebb eső oldalon éppen egy-egy ragadozó vagy legendás állat elnagyolt, láthatóan hallomás alapján megrajzolt, vagy időnként egészen életszerű rajza is megtalálható.
Aztán, ahogy Neniyzon lapoz, lassan ráébred, hogy mennyi, de mennyi állat, és élőhely, és különös, legendás lény él Lanawinen! Pedig, ahogy látja, a könyvnek még a felénél sem tartanak!*
- Ez nagyon sok állat! *súgja Neniyzonnak.*
- Melyiket válasszuk??
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.25 19:42:13
3034. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-24 13:57:43
Üzenet elküldve: 2019-03-24 13:57:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Kincsvadászatra fel!//
*A két kalandor leér a a könyvtárba, ahol bár kissé félhomály uralkodik, de odabent sok-sok gyertya szolgáltatja a fényt, hisz Eeyr templomában nem lehet a sötétség az úr.
Akit az asztalnál látnak, valaha szőke hajú, hetvenes éveiben járó ember, ha kicsit is nyitott szemmel járnak Artheniorban, akkor tudhatják, hogy ő bizony Arenih Korumen, Eeyr templomának vezető csuhása.
Amikor megszólítják, a férfi kedvesen mosolyogva hallgatja a két kalandor jövetelének célját.*
- Eeyr fénye hozott benneteket a templomban, Arenih atya vagyok. *Mutatkozik be maga is.*
- Nocsak. *Mondja elismerően Arja szavaira, amikor ő a kalandot említi. Amikor pedig a részleteket kezdi ecsetelni a lány, kissé összébb szalad a szemöldöke. Amikor pedig Neniyzon is elmondja a saját részét, elgondolkodva kezdi simogatni őszes szakállát.*
- Ami biztos, hogy ezen maradványok alkímiai felhasználása elég szűk, önmagukban nem érnek sokat, de abban biztos vagyok, hogy akadnak kereskedők, akik sokat adnának ilyen dolgokért. *Kezd bele, hogy felkel a székéről, ahol eddig egy kódexet olvasott, majd a polcokhoz lépve, magasan keresni kezd a könyvek között.*
- Remélem, azzal tisztában vagytok, kalandorok, hogy az ilyen maradványok környékén élő állatok is élnek, ami veszélyes lehet a kutatáskor. *Néz vissza a két kalandorra, majd újra a könyvekre.*
- Tessék, itt is van. *Vesz le egy vaskos könyvet a polcról. A könyv gerincén cikornyás betűk hirdetik; "Bestiárium".*
- Parancsoljatok. *Teszi le a könyvet az asztalra.*
- Ebben megtaláltok minden ismert és ritka fajt, amely előfordulhat Lanawin világában. De az ismeretlen fajokról nem tudok nektek mondani semmit. *Tekintete a törpe és a lány között jár oda-vissza.*
- A szakadékban bizonyosan lehetne bukkanni ilyesmire, de nem ajánlom, hogy leereszkedjetek a mélységbe. *Mondja intve.*
- A hegység magas ormain ma is élnek griffek és tretilek, a barlangoknál hárpiák élnek, Erdőmélye vadonjában Minxek, erdei irbiszek. De ezek mind-mind nagyon veszélyes állatok és területek. *Hangjában némi aggódás érződik.*
- Mondjátok csak, gyermekeim? Mire kellenek nektek ezek a maradványok és állatok? *Ugyan mondták, hogy bájital-alapanyagként és ritkaságuk miatt, mégis Arenih kíváncsi a valódi okokra.*
*A két kalandor leér a a könyvtárba, ahol bár kissé félhomály uralkodik, de odabent sok-sok gyertya szolgáltatja a fényt, hisz Eeyr templomában nem lehet a sötétség az úr.
Akit az asztalnál látnak, valaha szőke hajú, hetvenes éveiben járó ember, ha kicsit is nyitott szemmel járnak Artheniorban, akkor tudhatják, hogy ő bizony Arenih Korumen, Eeyr templomának vezető csuhása.
Amikor megszólítják, a férfi kedvesen mosolyogva hallgatja a két kalandor jövetelének célját.*
- Eeyr fénye hozott benneteket a templomban, Arenih atya vagyok. *Mutatkozik be maga is.*
- Nocsak. *Mondja elismerően Arja szavaira, amikor ő a kalandot említi. Amikor pedig a részleteket kezdi ecsetelni a lány, kissé összébb szalad a szemöldöke. Amikor pedig Neniyzon is elmondja a saját részét, elgondolkodva kezdi simogatni őszes szakállát.*
- Ami biztos, hogy ezen maradványok alkímiai felhasználása elég szűk, önmagukban nem érnek sokat, de abban biztos vagyok, hogy akadnak kereskedők, akik sokat adnának ilyen dolgokért. *Kezd bele, hogy felkel a székéről, ahol eddig egy kódexet olvasott, majd a polcokhoz lépve, magasan keresni kezd a könyvek között.*
- Remélem, azzal tisztában vagytok, kalandorok, hogy az ilyen maradványok környékén élő állatok is élnek, ami veszélyes lehet a kutatáskor. *Néz vissza a két kalandorra, majd újra a könyvekre.*
- Tessék, itt is van. *Vesz le egy vaskos könyvet a polcról. A könyv gerincén cikornyás betűk hirdetik; "Bestiárium".*
- Parancsoljatok. *Teszi le a könyvet az asztalra.*
- Ebben megtaláltok minden ismert és ritka fajt, amely előfordulhat Lanawin világában. De az ismeretlen fajokról nem tudok nektek mondani semmit. *Tekintete a törpe és a lány között jár oda-vissza.*
- A szakadékban bizonyosan lehetne bukkanni ilyesmire, de nem ajánlom, hogy leereszkedjetek a mélységbe. *Mondja intve.*
- A hegység magas ormain ma is élnek griffek és tretilek, a barlangoknál hárpiák élnek, Erdőmélye vadonjában Minxek, erdei irbiszek. De ezek mind-mind nagyon veszélyes állatok és területek. *Hangjában némi aggódás érződik.*
- Mondjátok csak, gyermekeim? Mire kellenek nektek ezek a maradványok és állatok? *Ugyan mondták, hogy bájital-alapanyagként és ritkaságuk miatt, mégis Arenih kíváncsi a valódi okokra.*
3033. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-24 04:37:15
Üzenet elküldve: 2019-03-24 04:37:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kincsvadászatra fel!//
*A lépcső körívesen vezet lefelé, egy nagy, ugyancsak köríves terembe, ahol a polcokon könyvek, tekercsek és mindenféle feljegyzések találhatók. A terem közepén egy kis állvány helyezkedik el, ahol egy csuklyás szerzetes figyel, nagyjából mindent.*
-Hát, igen. Lehet, hogy gyávának tűnök, de még alig tudtam valamit a világról és kíváncsi voltam mindenre. Az utazásokat a törpe lány nem igazán szerette. Ő olyan volt mint a szüleim. Inkább leéli életét úgy, hogy alig tud valamit a világról.
*Közben míg beszél, lassan elérnek a szerzeteshez. Mikor Arja felteszi a kérdéseit és átadja a beszéd sorát neki, ő egy kicsit konkretizálja a keresett könyveket.*
-Elősző egy olyan alkímia könyvet, vagy ilyesmit keresünk, amikben benne van ezeknek a tollaknak és egyéb részeknek a felhasználása.
A többi ugyanaz, ahogy a kolleganőm mondta.
*Befejezve beszédét, várja míg a szerzetes válaszok.*
*A lépcső körívesen vezet lefelé, egy nagy, ugyancsak köríves terembe, ahol a polcokon könyvek, tekercsek és mindenféle feljegyzések találhatók. A terem közepén egy kis állvány helyezkedik el, ahol egy csuklyás szerzetes figyel, nagyjából mindent.*
-Hát, igen. Lehet, hogy gyávának tűnök, de még alig tudtam valamit a világról és kíváncsi voltam mindenre. Az utazásokat a törpe lány nem igazán szerette. Ő olyan volt mint a szüleim. Inkább leéli életét úgy, hogy alig tud valamit a világról.
*Közben míg beszél, lassan elérnek a szerzeteshez. Mikor Arja felteszi a kérdéseit és átadja a beszéd sorát neki, ő egy kicsit konkretizálja a keresett könyveket.*
-Elősző egy olyan alkímia könyvet, vagy ilyesmit keresünk, amikben benne van ezeknek a tollaknak és egyéb részeknek a felhasználása.
A többi ugyanaz, ahogy a kolleganőm mondta.
*Befejezve beszédét, várja míg a szerzetes válaszok.*
3032. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-23 14:13:11
Üzenet elküldve: 2019-03-23 14:13:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel!//
*Közben belépnek a lefelé vezető ajtón, és tényleg, kétségkívül a Könyvtárterembe jutottak.
Odabent, a kör alakú teremben rengeteg polc, mennyezetig érőn, csend, középen egy asztalnál egy csuhás pap hajol a könyvei fölé.
Arja körbebámészkodik, közben jutnak el hozzá Neniyzon szavai, ahogy a kérdésére válaszol.*
- Egy törpe leányzó elől szöktél el? *kérdezi egy kicsit pajkosan, elfojtva egy halvány mosolyt, Neniyzon igazán nem olyannak tűnik, mint aki megijed a saját árnyékától.
Adná magát, hogy megkérdezze, hogy a törpe lányoknak tényleg van-e szakálla, meg hogy valóban jóval kevesebben vannak-e, mint a törpe férfiak, és rejtegetik őket, de amikor Wegtorenbe érkezett, rá kellett jöjjön, hogy a törpéknek ezek a sztereotípiák egyáltalán nem viccesek. Na meg ott sokkal több törpe nőt látott, mint Lihanechben, és hát persze nem volt szakálluk.
Így, már kikupálódva törpe illemtanból nem teszi fel ezeket a kérdéseket.*
- Menjünk oda hozzá, nem? *kérdezi Neniyzont súgva, hiszen végtére is azért jöttek ide, hátha találnak itt valami feljegyzést, vagy leírást kalandoroktól, vagy tudósoktól, vagy ilyen alkimistáktól, akik ilyesmivel foglalkoztak. Azzal odaóvakodik a csuhás szerzeteshez, és felteszi neki a kérdést illedelmesen.*
- Szép napot kívánunk! Én Szürke Arja vagyok, ő pedig Neniyzon Thenastrg, a társam! *mutatkozik be halkan és egy kicsit szégyellősen, de azért büszkén arra, hogy mire is készülnek.*
- Szóval mi belevágunk egy kalandba! *kezdi egyszerre zavarban léve, és egyszerre összeszedve minden bátorságát. ~Bárcsak tudna nekünk segíteni!~*
- Ősi... réges régen élt, vagy legendás állatok értékes maradványait keressük! Griff meg hárpiatollakat, szemfogakat, vagy szárnyasgyíkok tüskéjét, csontokat, pikkelyeket. Ilyesmit. *sorolja, ami az ő tudásából telik, bár ezekről az állatokról Arja csak mesékben meg kocsmai bárdok énekeiben hallott.*
- Vagy olyan állatét, amiről még nem is hallottunk. És azt szeretnénk tudni, hogy vannak-e ilyesmiről feljegyzések. Itt, a Könyvtárban. Esetleg térképek. *teszi még hozzá, bizakodás és reménytelenség között hányódva.
Aztn Neniyzonra néz, hátha ő még kiegészíti Arja mondandóját. Vagy őt komolyabban veszi nála a szerzetes.*
*Közben belépnek a lefelé vezető ajtón, és tényleg, kétségkívül a Könyvtárterembe jutottak.
Odabent, a kör alakú teremben rengeteg polc, mennyezetig érőn, csend, középen egy asztalnál egy csuhás pap hajol a könyvei fölé.
Arja körbebámészkodik, közben jutnak el hozzá Neniyzon szavai, ahogy a kérdésére válaszol.*
- Egy törpe leányzó elől szöktél el? *kérdezi egy kicsit pajkosan, elfojtva egy halvány mosolyt, Neniyzon igazán nem olyannak tűnik, mint aki megijed a saját árnyékától.
Adná magát, hogy megkérdezze, hogy a törpe lányoknak tényleg van-e szakálla, meg hogy valóban jóval kevesebben vannak-e, mint a törpe férfiak, és rejtegetik őket, de amikor Wegtorenbe érkezett, rá kellett jöjjön, hogy a törpéknek ezek a sztereotípiák egyáltalán nem viccesek. Na meg ott sokkal több törpe nőt látott, mint Lihanechben, és hát persze nem volt szakálluk.
Így, már kikupálódva törpe illemtanból nem teszi fel ezeket a kérdéseket.*
- Menjünk oda hozzá, nem? *kérdezi Neniyzont súgva, hiszen végtére is azért jöttek ide, hátha találnak itt valami feljegyzést, vagy leírást kalandoroktól, vagy tudósoktól, vagy ilyen alkimistáktól, akik ilyesmivel foglalkoztak. Azzal odaóvakodik a csuhás szerzeteshez, és felteszi neki a kérdést illedelmesen.*
- Szép napot kívánunk! Én Szürke Arja vagyok, ő pedig Neniyzon Thenastrg, a társam! *mutatkozik be halkan és egy kicsit szégyellősen, de azért büszkén arra, hogy mire is készülnek.*
- Szóval mi belevágunk egy kalandba! *kezdi egyszerre zavarban léve, és egyszerre összeszedve minden bátorságát. ~Bárcsak tudna nekünk segíteni!~*
- Ősi... réges régen élt, vagy legendás állatok értékes maradványait keressük! Griff meg hárpiatollakat, szemfogakat, vagy szárnyasgyíkok tüskéjét, csontokat, pikkelyeket. Ilyesmit. *sorolja, ami az ő tudásából telik, bár ezekről az állatokról Arja csak mesékben meg kocsmai bárdok énekeiben hallott.*
- Vagy olyan állatét, amiről még nem is hallottunk. És azt szeretnénk tudni, hogy vannak-e ilyesmiről feljegyzések. Itt, a Könyvtárban. Esetleg térképek. *teszi még hozzá, bizakodás és reménytelenség között hányódva.
Aztn Neniyzonra néz, hátha ő még kiegészíti Arja mondandóját. Vagy őt komolyabban veszi nála a szerzetes.*
3031. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-22 10:37:58
Üzenet elküldve: 2019-03-22 10:37:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ran Alemo//
* A lány látja a fiú zavarát, egyáltalán nem állt szándékában zavarba hozni a gnómot, neki ugyan vannak tapasztalatai, de a flörtölésben még elég suta. Nagyon ritkán kell kezdeményeznie, a törpe fiúk általában rámenősek és ha lányokról van szó minden erődöt rohammal akarnak bevenni, de a jóképű fiatal gnóm ennél megfontoltabbnak tűnik.*
- Csak egyszer voltam a Pegazusban, miután megérkeztem Wegtorenből, úton a templomba megpihentem ott, bár annyira izgatott voltam, hogy nem vettem ki szobát, azonnal siettem ide. Ne haragudj, ha illetlenséget mondtam, néha elég szétszórt vagyok és túl hamar beszélek. Azt hiszem némi ital és meleg étel segítene megtörni a jeget kettőnk között, menjünk a Pegazusba
* A lány látja a fiú zavarát, egyáltalán nem állt szándékában zavarba hozni a gnómot, neki ugyan vannak tapasztalatai, de a flörtölésben még elég suta. Nagyon ritkán kell kezdeményeznie, a törpe fiúk általában rámenősek és ha lányokról van szó minden erődöt rohammal akarnak bevenni, de a jóképű fiatal gnóm ennél megfontoltabbnak tűnik.*
- Csak egyszer voltam a Pegazusban, miután megérkeztem Wegtorenből, úton a templomba megpihentem ott, bár annyira izgatott voltam, hogy nem vettem ki szobát, azonnal siettem ide. Ne haragudj, ha illetlenséget mondtam, néha elég szétszórt vagyok és túl hamar beszélek. Azt hiszem némi ital és meleg étel segítene megtörni a jeget kettőnk között, menjünk a Pegazusba
3030. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-21 22:18:54
Üzenet elküldve: 2019-03-21 22:18:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Lira Galmold //
– Nagyszerű! * Szívesen segítene összeszedni a jegyzeteket, de a lány gyorsan végez a pakolással. Ráadásul nem is akar engedély nélkül beleturkálni egy tudós(tanonc) feljegyzéseibe. Bár Lira nem tűnik veszélyesnek ilyen térén, de sosem lehet tudni – majdnem mindenkinek van egy kényes pontja. Ez egy tudósnál nem lenne olyan meglepő, ha a rend szeretete lenne. Úgyhogy csak megvárja, amíg a másik végez, aztán elindul vele a lépcsőn. *
– Értem. Arra is számíthatsz részemről. * Felel egészen merev hangsúllyal. Egy pillanatig eltűnődik azon, hogy a lány esetleg komolyan vette, hogy ő egy valódi testőr. Végül arra jut, hogy ha így van, akkor érdemes lenne időben tisztázni. Ám ekkor valami egészen zavarba ejtőt hall, amitől el is vörösödik egy kissé és rémeket kezd látni.
~ Talán azt hiszi, hogy a melleit néztem?! Ezt is le kell majd mosnom magamról, a végén még azt hiszi, egy bunkó, balfék mágustanonc vagyok. Holott még csak eszembe sem jutott bármi olyasmi! ~ Viszonylag fiatal korára és az őt korábban túlságosan is óvó szülőkre való tekintettel nincs sok tapasztalta a nőkkel. Főleg nem törpe nőkkel, így ez kétszer olyan kínos. Úgyhogy az ilyenkor leghasznosabb módszert választja, hogy palástolja meglepettségét és zavartságát. *
– Háh, ez jó! Tök jó! * Nevet is hozzá, de a kicsit is tapasztaltabb emberismerők könnyen rájöhetnek, hogy ha van is némi önkéntesség a kacagásban, az nagyrészt erőltetett. Ezt Ran is érzi, így a másik nagy fegyvert is beveti: másra tereli a témát. *
– A Pegazus megfelelő, úgyis kell még beszereznem némi útravalót. Egyébként egész jó ételeket készítenek ott, múltkor két nagyra nőtt barátommal betértünk oda. Te gyakran jársz oda?
– Nagyszerű! * Szívesen segítene összeszedni a jegyzeteket, de a lány gyorsan végez a pakolással. Ráadásul nem is akar engedély nélkül beleturkálni egy tudós(tanonc) feljegyzéseibe. Bár Lira nem tűnik veszélyesnek ilyen térén, de sosem lehet tudni – majdnem mindenkinek van egy kényes pontja. Ez egy tudósnál nem lenne olyan meglepő, ha a rend szeretete lenne. Úgyhogy csak megvárja, amíg a másik végez, aztán elindul vele a lépcsőn. *
– Értem. Arra is számíthatsz részemről. * Felel egészen merev hangsúllyal. Egy pillanatig eltűnődik azon, hogy a lány esetleg komolyan vette, hogy ő egy valódi testőr. Végül arra jut, hogy ha így van, akkor érdemes lenne időben tisztázni. Ám ekkor valami egészen zavarba ejtőt hall, amitől el is vörösödik egy kissé és rémeket kezd látni.
~ Talán azt hiszi, hogy a melleit néztem?! Ezt is le kell majd mosnom magamról, a végén még azt hiszi, egy bunkó, balfék mágustanonc vagyok. Holott még csak eszembe sem jutott bármi olyasmi! ~ Viszonylag fiatal korára és az őt korábban túlságosan is óvó szülőkre való tekintettel nincs sok tapasztalta a nőkkel. Főleg nem törpe nőkkel, így ez kétszer olyan kínos. Úgyhogy az ilyenkor leghasznosabb módszert választja, hogy palástolja meglepettségét és zavartságát. *
– Háh, ez jó! Tök jó! * Nevet is hozzá, de a kicsit is tapasztaltabb emberismerők könnyen rájöhetnek, hogy ha van is némi önkéntesség a kacagásban, az nagyrészt erőltetett. Ezt Ran is érzi, így a másik nagy fegyvert is beveti: másra tereli a témát. *
– A Pegazus megfelelő, úgyis kell még beszereznem némi útravalót. Egyébként egész jó ételeket készítenek ott, múltkor két nagyra nőtt barátommal betértünk oda. Te gyakran jársz oda?
3029. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-21 21:44:38
Üzenet elküldve: 2019-03-21 21:44:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Fénybenjáró//
* Vili az előtérben állva, beszippantja a mirha illatot. Komótosan sétál az oszlopok és a szobrok között. Tekintete végigszalad a színesebbnél színesebb ólomüveg ablakokon, melyeken szivárványosan árad be a fény, pillantása hosszabban elidőzik a szemben lévő rózsaablakon. Beér az oltárcsarnokba. Több csuhás is járkálva kering itt. Egy asztal tele égő mécsesekkel, közepére helyezve egy hétágú gyertyatartóval, mely előtt néhányan állva, mások térdepelve az orruk alatt mormogva imádkoznak. Elf máguspalántánk zsebre dugott kézzel halad el mellettük. Az oltárhoz lép. Végigsimít a zöldmárvány felületén, melyet egy nagy törés és ezernyi hajszálrepedés borít. Körbesétálja az oltárt.
Veelomen mágiaaffinitása már gyermekként megmutatkozott, bár csak egy éves kora után kezdtek nála ilyen paranormális jelenségek megmutatkozni. A családjában rajta kívül senkinél nem jelentkeztek ilyen képességek, amiről szintén elmondhatjuk, hogy különös, akárcsak a szemszínéről, mert ilyen íriszárnyalattal se rendelkezett senki náluk. Édesanyja felszolgálóként dolgozott, itt a városban, hol az egyik, hol a másik kocsmában, ahol éppen munka akadt. Édesapja, Vironas, kereskedőként kereste meg a napi betevőre valót családjának. Testvérei közül sem lépet egyikük se varázslói pályára.
A márvány felülete kemény, rideg és sima, melyről enyhén visszaverődik a két oldalról érkező nap- és a szórványos gyertyafény. A sötét erők nyomai látszanak még az oltár előtti kövezeten is, felmart szürkés foltként.
Szemlélődése után a könyvtárba megy. Vili nem keresett tanítómestert magának, egyrészt a dologgal járó anyagi és mentális kötöttségek miatt, és azért sem, mert bízik benne, hogy autodidakta módon, könyvek szorgos forgatásával, kellő elhivatottsággal és Eeyr patronálásával képes elsajátítani az Erő mentális irányítását.
A könyvespolcok között járkálva többször is megáll. Jó illat ül ezen a helyen, poros papíré, melybe olyan kamilla és levendula illat vegyül. Veelomen belelapozgat több könyvbe is, de most egy nagy barna, filckötetes könyvet vesz magához. Kinyitva ropog a borító, beleolvasgat, végigszalad a szeme a címjegyzéken. Körbenéz, nem lát könyvtárost, de egy csuhást se. Összegombolt kabátjába suvassza a kötetet, amit persze vissza fog hozni. Nem mintha elakarná tulajdonítani, csak nincs kedve most itt olvasni. Nyilván elfvérének köszönhető, de jobban szereti a szabadban bújni a könyveket. Kicsit még elténfereg az oltárcsarnokban, de aztán kislattyog a templomból. *
* Vili az előtérben állva, beszippantja a mirha illatot. Komótosan sétál az oszlopok és a szobrok között. Tekintete végigszalad a színesebbnél színesebb ólomüveg ablakokon, melyeken szivárványosan árad be a fény, pillantása hosszabban elidőzik a szemben lévő rózsaablakon. Beér az oltárcsarnokba. Több csuhás is járkálva kering itt. Egy asztal tele égő mécsesekkel, közepére helyezve egy hétágú gyertyatartóval, mely előtt néhányan állva, mások térdepelve az orruk alatt mormogva imádkoznak. Elf máguspalántánk zsebre dugott kézzel halad el mellettük. Az oltárhoz lép. Végigsimít a zöldmárvány felületén, melyet egy nagy törés és ezernyi hajszálrepedés borít. Körbesétálja az oltárt.
Veelomen mágiaaffinitása már gyermekként megmutatkozott, bár csak egy éves kora után kezdtek nála ilyen paranormális jelenségek megmutatkozni. A családjában rajta kívül senkinél nem jelentkeztek ilyen képességek, amiről szintén elmondhatjuk, hogy különös, akárcsak a szemszínéről, mert ilyen íriszárnyalattal se rendelkezett senki náluk. Édesanyja felszolgálóként dolgozott, itt a városban, hol az egyik, hol a másik kocsmában, ahol éppen munka akadt. Édesapja, Vironas, kereskedőként kereste meg a napi betevőre valót családjának. Testvérei közül sem lépet egyikük se varázslói pályára.
A márvány felülete kemény, rideg és sima, melyről enyhén visszaverődik a két oldalról érkező nap- és a szórványos gyertyafény. A sötét erők nyomai látszanak még az oltár előtti kövezeten is, felmart szürkés foltként.
Szemlélődése után a könyvtárba megy. Vili nem keresett tanítómestert magának, egyrészt a dologgal járó anyagi és mentális kötöttségek miatt, és azért sem, mert bízik benne, hogy autodidakta módon, könyvek szorgos forgatásával, kellő elhivatottsággal és Eeyr patronálásával képes elsajátítani az Erő mentális irányítását.
A könyvespolcok között járkálva többször is megáll. Jó illat ül ezen a helyen, poros papíré, melybe olyan kamilla és levendula illat vegyül. Veelomen belelapozgat több könyvbe is, de most egy nagy barna, filckötetes könyvet vesz magához. Kinyitva ropog a borító, beleolvasgat, végigszalad a szeme a címjegyzéken. Körbenéz, nem lát könyvtárost, de egy csuhást se. Összegombolt kabátjába suvassza a kötetet, amit persze vissza fog hozni. Nem mintha elakarná tulajdonítani, csak nincs kedve most itt olvasni. Nyilván elfvérének köszönhető, de jobban szereti a szabadban bújni a könyveket. Kicsit még elténfereg az oltárcsarnokban, de aztán kislattyog a templomból. *
3028. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-21 14:57:59
Üzenet elküldve: 2019-03-21 14:57:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kincsvadászatra fel!//
*A benti homályban azért elég nehéz tájékozódni, de végül Arjának sikerül megtalálnia az ajtót.*
-A Könyvtár elméletileg a Templom alatt van, itt meg a lépcsők lefele vezetnek, úgyhogy megtaláltad.
*Mosolyog Arjára. Közben válaszol kérdésére. A válasz hallatán kicsit elszégyenli magát, hogy megkérdezte, de a lányon nem lát zavartságot, így lelkiismerete is kicsit megnyugszik.*
-Hát, igen van. Egy kisebb törp csoportosulásban születtem, Lihanechtől nem messze. Viszont ott egy kicsit, hát *vakarja meg fejét* nehéz volt a stülőkkel élni. Nem azt mondom, hogy rossz volt nekem a törődésük, csak nagyon régimódiak, fogalmazzunk így. Házasodnom kellett volna, de még nem akartam, úgyhogy eljöttem otthonról. A lány akit hozzám akartak adni, azt meg másik férfi vett feleségül.
*Meséli el neki röviden a szülőházból való eljövetelének történését. A beszéde befejezte után megvárja míg Arja reakcióját és elindul lefelé a Könyvtárba.*
*A benti homályban azért elég nehéz tájékozódni, de végül Arjának sikerül megtalálnia az ajtót.*
-A Könyvtár elméletileg a Templom alatt van, itt meg a lépcsők lefele vezetnek, úgyhogy megtaláltad.
*Mosolyog Arjára. Közben válaszol kérdésére. A válasz hallatán kicsit elszégyenli magát, hogy megkérdezte, de a lányon nem lát zavartságot, így lelkiismerete is kicsit megnyugszik.*
-Hát, igen van. Egy kisebb törp csoportosulásban születtem, Lihanechtől nem messze. Viszont ott egy kicsit, hát *vakarja meg fejét* nehéz volt a stülőkkel élni. Nem azt mondom, hogy rossz volt nekem a törődésük, csak nagyon régimódiak, fogalmazzunk így. Házasodnom kellett volna, de még nem akartam, úgyhogy eljöttem otthonról. A lány akit hozzám akartak adni, azt meg másik férfi vett feleségül.
*Meséli el neki röviden a szülőházból való eljövetelének történését. A beszéde befejezte után megvárja míg Arja reakcióját és elindul lefelé a Könyvtárba.*
3027. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-21 03:16:42
Üzenet elküldve: 2019-03-21 03:16:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Fénybenjáró//
* Tobervicz csukott szemekkel is elnavigálna itt a negyedben, nem is figyeli, hogy merre megy, csak megy előre, a gondolataiban elmerülve.
Ahogy korábban írva vagyon, már kiskora óta érdeklődik a mágia iránt, de ehhez még előtörténetileg hozzátartozik, hogy Vilivel már csecsemőként is sok furcsa dolog történt. Volt olyan, amikor a bölcsőjében fekve kacagott, a fölötte lógó játék sebesen felpörgött. Olyan is volt, amikor hasfájósan sírt, hogy a szobájában az összes gyertya egyszerre kialudt. Bár a következő nem furcsaság, mert amikor anyja, Taluna, esti meséket olvasott neki, a nagy kedvencei a varázsvilágról és a mágusokról szólok voltak, de hát sok más gyerkőc van ezzel így. Viszont, ahogy teltek az évek a különös jelenségek maradtak, csak más jellegűvé váltak és sokkal árnyaltabb formában jelentkeztek nála, más-más érzelmi aspektusban.
Ahogy közeledik a templomhoz, harangszó zendül fel. Erre mosolyba szalad a szája, aztán már nem csak hallja, de meg is látja az égbe nyúló szikla épületet. A negyedből a templomkertbe érvén, jóleső érzés fogja el, belöki a fakaput és a murvával felszórt ösvényen battyog fel a szentházhoz. A kitárt ajtón belép a félhomályos előterébe. A magas árkádsorok között szinte tapintható csend honol, ahol minden betérő lépése pattogva járja körbe a falakat és verődik le a mennyezetről. *
* Tobervicz csukott szemekkel is elnavigálna itt a negyedben, nem is figyeli, hogy merre megy, csak megy előre, a gondolataiban elmerülve.
Ahogy korábban írva vagyon, már kiskora óta érdeklődik a mágia iránt, de ehhez még előtörténetileg hozzátartozik, hogy Vilivel már csecsemőként is sok furcsa dolog történt. Volt olyan, amikor a bölcsőjében fekve kacagott, a fölötte lógó játék sebesen felpörgött. Olyan is volt, amikor hasfájósan sírt, hogy a szobájában az összes gyertya egyszerre kialudt. Bár a következő nem furcsaság, mert amikor anyja, Taluna, esti meséket olvasott neki, a nagy kedvencei a varázsvilágról és a mágusokról szólok voltak, de hát sok más gyerkőc van ezzel így. Viszont, ahogy teltek az évek a különös jelenségek maradtak, csak más jellegűvé váltak és sokkal árnyaltabb formában jelentkeztek nála, más-más érzelmi aspektusban.
Ahogy közeledik a templomhoz, harangszó zendül fel. Erre mosolyba szalad a szája, aztán már nem csak hallja, de meg is látja az égbe nyúló szikla épületet. A negyedből a templomkertbe érvén, jóleső érzés fogja el, belöki a fakaput és a murvával felszórt ösvényen battyog fel a szentházhoz. A kitárt ajtón belép a félhomályos előterébe. A magas árkádsorok között szinte tapintható csend honol, ahol minden betérő lépése pattogva járja körbe a falakat és verődik le a mennyezetről. *
3026. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-20 22:10:56
Üzenet elküldve: 2019-03-20 22:10:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ran Alemo//
- Akár most is indulhatunk, nincs sok holmim * mondja a lány és sietve összerakja a jegyzeteit és egyetlen vaskos könyvét, majd a vállára borítja az utazóköpenyét és elindul kifelé*
- Valójában nem testőrt keresek, hanem valakit akivel kellemesen el lehet tölteni az utat, viszont lassan ránk esteledik remélem, nincs kifogásod az ellen, hogy az éjjelt a Pegazusban töltsük, természetesen külön szobában, annyira azért még nem mélyedt el a barátságunk * mondja majd elpirul, maga sem hiszi el, hogy épp flörtölni próbált eggyel a bölcsek népe közül, a fiú most nagyon ostobának gondolhatja. A bölcsek népe mindig józan és megfontolt, de a fiú mágustanonc, azok pedig keményen tudnak mulatni. A lány reméli, hogy nem egy komolykodó okostojást fogott ki*
- Akár most is indulhatunk, nincs sok holmim * mondja a lány és sietve összerakja a jegyzeteit és egyetlen vaskos könyvét, majd a vállára borítja az utazóköpenyét és elindul kifelé*
- Valójában nem testőrt keresek, hanem valakit akivel kellemesen el lehet tölteni az utat, viszont lassan ránk esteledik remélem, nincs kifogásod az ellen, hogy az éjjelt a Pegazusban töltsük, természetesen külön szobában, annyira azért még nem mélyedt el a barátságunk * mondja majd elpirul, maga sem hiszi el, hogy épp flörtölni próbált eggyel a bölcsek népe közül, a fiú most nagyon ostobának gondolhatja. A bölcsek népe mindig józan és megfontolt, de a fiú mágustanonc, azok pedig keményen tudnak mulatni. A lány reméli, hogy nem egy komolykodó okostojást fogott ki*
3025. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-20 21:45:59
Üzenet elküldve: 2019-03-20 21:45:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Lira Galmold //
* Habár Ran nem egy kimondottan rendszerető gnóm, de nincs ellenére a tiszteletteljes köszönés. Egy kicsit furcsán érzi magát ugyan, hiszen a törpe lány aligha lehet fiatalabb nála – de még azon se lepődne meg, ha kettejük közül ő lenne a fiatalabb. Ezt azonban nem tervezi egyelőre a másik orrára kötni, inkább bemutatkozik ő is, ha már Lira Galmold megtette. *
– Én Ran Alemo vagyok, a fiatal leányok önkéntes testőre. És mágustanonc. De tényleg csak tanonc. * Szögezi le a tényeket, még mielőtt megint oda lyukadna ki a beszélgetés, hogy varázsoljon valamit. Nem tud, így ezt aztán ne is várja tőle senki! Aztán folytatja a miérttel. *
– Korábban tanultam valamennyit a templomban, de újabban csak az Eeyr-hívek részesülnek az itteni tudásból… * Sóhajt egyet. Semmi baja nincs Eeyr-rel, se a híveivel. A három istenség közül az ő tanai állnak hozzá a legközelebb, viszont semmi olyat nem tapasztalt még élete során, amiért úgy döntött volna, hogy ezentúl egyetlen istent fog imádni. Habár faluját évekkel ezelőtt hagyta el – ráadásul önszántából –, az ott leélt húsz év nem veszett el nyomtalanul. Még most is az ottani szokások és a falusiak vallása áll hozzá legközelebb. Végül befejezi a mondandóját. *
– Úgyhogy a Mágustorony maradt csak. Mikor indulunk?
* Habár Ran nem egy kimondottan rendszerető gnóm, de nincs ellenére a tiszteletteljes köszönés. Egy kicsit furcsán érzi magát ugyan, hiszen a törpe lány aligha lehet fiatalabb nála – de még azon se lepődne meg, ha kettejük közül ő lenne a fiatalabb. Ezt azonban nem tervezi egyelőre a másik orrára kötni, inkább bemutatkozik ő is, ha már Lira Galmold megtette. *
– Én Ran Alemo vagyok, a fiatal leányok önkéntes testőre. És mágustanonc. De tényleg csak tanonc. * Szögezi le a tényeket, még mielőtt megint oda lyukadna ki a beszélgetés, hogy varázsoljon valamit. Nem tud, így ezt aztán ne is várja tőle senki! Aztán folytatja a miérttel. *
– Korábban tanultam valamennyit a templomban, de újabban csak az Eeyr-hívek részesülnek az itteni tudásból… * Sóhajt egyet. Semmi baja nincs Eeyr-rel, se a híveivel. A három istenség közül az ő tanai állnak hozzá a legközelebb, viszont semmi olyat nem tapasztalt még élete során, amiért úgy döntött volna, hogy ezentúl egyetlen istent fog imádni. Habár faluját évekkel ezelőtt hagyta el – ráadásul önszántából –, az ott leélt húsz év nem veszett el nyomtalanul. Még most is az ottani szokások és a falusiak vallása áll hozzá legközelebb. Végül befejezi a mondandóját. *
– Úgyhogy a Mágustorony maradt csak. Mikor indulunk?
3024. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-20 13:38:49
Üzenet elküldve: 2019-03-20 13:38:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel!//
- Hát, kinek mi a szép. *mosolyodik el Arja halványan.* - Ha szeretsz utolsó vérig menő párbajokat nézni, meg szereted a meleget és a homokot, na meg az óriásokat (mert azok vannak mindenütt) *dünnyögi* - akkor szép.
De Lihanech nekem jobban tetszett. Csak kár, hogy odafenn északon hidegebb van.
*Közben átvágnak a tavaszi templomkerten, hála Eeyrnek az úgy tűnik megkímélődött a zavargásoktól és a dúlástól, legalábbis a Romváros korábbi nyomasztó látványa után kifejezett felüdülés most itt végigmenni.
A bejárathoz érve hangzik el a szülőkre vonatkozó kérdés, még jó, hogy be lehet menni, így a pillanatnyi zavar, ami elfogja Arját, el tud múlni, ahogy belépve azon kezdenek tanakodni, most merre is tovább.
A félhomályos környezetben, a hatalmas oszlopok és kőalakok között ott áll középen a fényes, zöld oltár, Eeyrnek emelve.
Arja tétován előremegy, csendben körbejárja az építményt, mi tagadás, kicsit megilletődve.
Magában elmond egy röpke imát is, támogatást, védelmet és áldást kérve a vállalkozásukra, és a cselekedeteikre.
Aztán, miután körbejárta az oltárt, figyelme a faajtókra terelődik.*
- Nem tudom. *rázza a fejét.* - Talán ez! *mutat a jobb oldali ajtóra, és taszítja be, kíváncsian, remélve, hogy így a Könyvtárba jutnak.
Közben eszébe jut a kérdés is, a zavara már szerencsére elmúlt, ami talán annak tudható be, hogy utoljára talán Lihanechben a nővérek kérdezték meg tőle, hogy hogyhogy egyedül van, hol vannak a szülei.*
- Már nem emlékszem rájuk. Azt hiszem, meghaltak. A szüleim, tudod. *utal vissza a korábbi megválaszolatlan kérdésre.*
- És neked, van hova hazamenned? *kérdezi meg még kíváncsian. ~Vajon Neniyzon elszökött, vagy eljött otthonról? Világot látni?~*
- Hát, kinek mi a szép. *mosolyodik el Arja halványan.* - Ha szeretsz utolsó vérig menő párbajokat nézni, meg szereted a meleget és a homokot, na meg az óriásokat (mert azok vannak mindenütt) *dünnyögi* - akkor szép.
De Lihanech nekem jobban tetszett. Csak kár, hogy odafenn északon hidegebb van.
*Közben átvágnak a tavaszi templomkerten, hála Eeyrnek az úgy tűnik megkímélődött a zavargásoktól és a dúlástól, legalábbis a Romváros korábbi nyomasztó látványa után kifejezett felüdülés most itt végigmenni.
A bejárathoz érve hangzik el a szülőkre vonatkozó kérdés, még jó, hogy be lehet menni, így a pillanatnyi zavar, ami elfogja Arját, el tud múlni, ahogy belépve azon kezdenek tanakodni, most merre is tovább.
A félhomályos környezetben, a hatalmas oszlopok és kőalakok között ott áll középen a fényes, zöld oltár, Eeyrnek emelve.
Arja tétován előremegy, csendben körbejárja az építményt, mi tagadás, kicsit megilletődve.
Magában elmond egy röpke imát is, támogatást, védelmet és áldást kérve a vállalkozásukra, és a cselekedeteikre.
Aztán, miután körbejárta az oltárt, figyelme a faajtókra terelődik.*
- Nem tudom. *rázza a fejét.* - Talán ez! *mutat a jobb oldali ajtóra, és taszítja be, kíváncsian, remélve, hogy így a Könyvtárba jutnak.
Közben eszébe jut a kérdés is, a zavara már szerencsére elmúlt, ami talán annak tudható be, hogy utoljára talán Lihanechben a nővérek kérdezték meg tőle, hogy hogyhogy egyedül van, hol vannak a szülei.*
- Már nem emlékszem rájuk. Azt hiszem, meghaltak. A szüleim, tudod. *utal vissza a korábbi megválaszolatlan kérdésre.*
- És neked, van hova hazamenned? *kérdezi meg még kíváncsian. ~Vajon Neniyzon elszökött, vagy eljött otthonról? Világot látni?~*
3023. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-19 21:33:28
Üzenet elküldve: 2019-03-19 21:33:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ran Alemo//
*A lány egy pillantra ösztönösen felnéz, elszokott már attól, hogy vele azonos magasságúakkal tárgyaljon, de nagyon megkönnyebbül amikor meglátja a gnómot, régen szeretett volna már találkozni valakivel a bölcsek népéből. Egy egyedül utazó lánynak meg kell válogatnia az útitársait, de a fiú nem tűnik haramiának, a gnómok amúgy sem erőszakos természetűek, az amulett és a tetoválás is arra utal, hogy a fiú inkább a szellem, minta az erő embere, de ha bajba kerülnek talán jobb hasznát fogja venni a fiú tőrének és botjának, amit remélhetőleg használni is tud, mint a saját, kopott csatabárdjának és rozsdás rövidkardjának, amiknél még a könyve is hatékonyabb fegyver. *
- Üdvözöllek gnóm uram * hajtja meg magát, mivel jól tudja, hogy még a legközvetlenebb gnóm is értékeli a tiszteletet és az udvariasságot, bár a gnóm nem mutatkozott be amikor megszólította * A nevem Lira Galmond, Wegtoren nemes városából, a tudósok rendjébe tartozom, bár még csak tanonc vagyok. A népem történetét kutatom, pontosabban egy híres törpemágus elveszett munkáit keresem, a szundikáló testvér * mutat a könyvtárosra * azt mondta talán a Mágustoronyban többet megtudhatok. Ha egy irányba tartunk, mehetnénk együtt, nem biztonságos egyedül utazni, egy leánynak főleg nem, szörnyű történeteket hallani arról, hogy Anthenior közelében mik történnek. Sajnos nincs pénzem, hogy testőrt fogadjak, így csak a barátságomat tudom felajánlani * mondja sokat ígérő melegséggel a hangjában * Örülnék ha a bölcsek népéből kerülne ki az útitársam * a figyelmes fül kihallhatja, hogy az útitárs és a barátság sok mindent jelenthet
A hozzászólás írója (Lira Galmold) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.19 22:01:02
*A lány egy pillantra ösztönösen felnéz, elszokott már attól, hogy vele azonos magasságúakkal tárgyaljon, de nagyon megkönnyebbül amikor meglátja a gnómot, régen szeretett volna már találkozni valakivel a bölcsek népéből. Egy egyedül utazó lánynak meg kell válogatnia az útitársait, de a fiú nem tűnik haramiának, a gnómok amúgy sem erőszakos természetűek, az amulett és a tetoválás is arra utal, hogy a fiú inkább a szellem, minta az erő embere, de ha bajba kerülnek talán jobb hasznát fogja venni a fiú tőrének és botjának, amit remélhetőleg használni is tud, mint a saját, kopott csatabárdjának és rozsdás rövidkardjának, amiknél még a könyve is hatékonyabb fegyver. *
- Üdvözöllek gnóm uram * hajtja meg magát, mivel jól tudja, hogy még a legközvetlenebb gnóm is értékeli a tiszteletet és az udvariasságot, bár a gnóm nem mutatkozott be amikor megszólította * A nevem Lira Galmond, Wegtoren nemes városából, a tudósok rendjébe tartozom, bár még csak tanonc vagyok. A népem történetét kutatom, pontosabban egy híres törpemágus elveszett munkáit keresem, a szundikáló testvér * mutat a könyvtárosra * azt mondta talán a Mágustoronyban többet megtudhatok. Ha egy irányba tartunk, mehetnénk együtt, nem biztonságos egyedül utazni, egy leánynak főleg nem, szörnyű történeteket hallani arról, hogy Anthenior közelében mik történnek. Sajnos nincs pénzem, hogy testőrt fogadjak, így csak a barátságomat tudom felajánlani * mondja sokat ígérő melegséggel a hangjában * Örülnék ha a bölcsek népéből kerülne ki az útitársam * a figyelmes fül kihallhatja, hogy az útitárs és a barátság sok mindent jelenthet
A hozzászólás írója (Lira Galmold) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.19 22:01:02
3022. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-19 20:47:19
Üzenet elküldve: 2019-03-19 20:47:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Lira Galmold //
* Elindul a lépcsőn, aztán meg is érkezik a könyvtárba. A fentinél is hűvösebb levegő nem igazán lepi meg.
~ Legalább a könyvtár megmaradt olyannak, amilyen azelőtt volt. ~ Első ránézésre legalábbis biztosan. Néhány asztal talán máshová került, de a könyvtáros ugyanott ül, mint évekkel ezelőtt, amikor először járt a Levegő városában. El is indul az említett személy felé, és még épp elcsípi az előző látogatónak címzett utolsó mondatokat. Gnómunk szeme felcsillan a Mágustorony hallatán és egyből odalép a nagyjából vele egy magas törpéhez és meg is szólítja. *
– Szia! Jól hallom, hogy a Mágustoronyba készülsz? Mert akkor bizony egy cipőben evezünk! * Süt el egy ostoba szóviccet is, de még maga sem biztos benne, hogy szándékosan, vagy véletlenül alakult így. *
– Veled tarthatok? Már, ha tényleg arra mész. * Nem zavartatja magát túlzottan. Nem kiabál, de elég hangosan beszél ahhoz, hogy zavaró legyen annak, aki figyelmesen olvasni, vagy aludni akar. Ez van, ha a gnóm végre vele egy méretű népekkel találkozik, nem pedig hatalmas óriások között próbál érvényesülni – kinyílik a csipája. *
* Elindul a lépcsőn, aztán meg is érkezik a könyvtárba. A fentinél is hűvösebb levegő nem igazán lepi meg.
~ Legalább a könyvtár megmaradt olyannak, amilyen azelőtt volt. ~ Első ránézésre legalábbis biztosan. Néhány asztal talán máshová került, de a könyvtáros ugyanott ül, mint évekkel ezelőtt, amikor először járt a Levegő városában. El is indul az említett személy felé, és még épp elcsípi az előző látogatónak címzett utolsó mondatokat. Gnómunk szeme felcsillan a Mágustorony hallatán és egyből odalép a nagyjából vele egy magas törpéhez és meg is szólítja. *
– Szia! Jól hallom, hogy a Mágustoronyba készülsz? Mert akkor bizony egy cipőben evezünk! * Süt el egy ostoba szóviccet is, de még maga sem biztos benne, hogy szándékosan, vagy véletlenül alakult így. *
– Veled tarthatok? Már, ha tényleg arra mész. * Nem zavartatja magát túlzottan. Nem kiabál, de elég hangosan beszél ahhoz, hogy zavaró legyen annak, aki figyelmesen olvasni, vagy aludni akar. Ez van, ha a gnóm végre vele egy méretű népekkel találkozik, nem pedig hatalmas óriások között próbál érvényesülni – kinyílik a csipája. *
3021. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-19 18:48:57
Üzenet elküldve: 2019-03-19 18:48:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kincsvadászatra fel!//
*Ő is megörűl mikor hallja, hogy a lány is élt Lihanechben.*
-Wegtorenből? Még nem jártam ott. Szép hely?
*Kérdezi Arjától. Ő még csak Arthenior és Lichanek között járta a vidéket és az élete nagy részét Lihanechben töltötte.*
-Hm. Érdekes, és mi van a szüleiddel?
*Kíváncsiskodik egy kicsit, reméli, hogy nem zavarja meg túlságosan meg a lányt a kíváncsisága. Ő is arra néz amerre Arja mutat. A Templom magasan tornyosul az égbe. A kertje is szépen kezd kivirágozni. Gyorsan ott teremnek a Templom bejárata előtt. A kapu nyitva van. Benyit rajta és előre engedi Arját.*
-Hölgyek előre.
*A Templom belseje elég tágas, és magas. Nagyon magas. Az épület belsejében nagyon nagy a homály, alig látni valamit, de azért látja, hogy merre van a hátsó rész, ahol két ajtó helyezkedik el.*
-Na, most melyik lehet a könyvtárba vezető ajtó?
*Fordul kérdőn Arjához.*
*Ő is megörűl mikor hallja, hogy a lány is élt Lihanechben.*
-Wegtorenből? Még nem jártam ott. Szép hely?
*Kérdezi Arjától. Ő még csak Arthenior és Lichanek között járta a vidéket és az élete nagy részét Lihanechben töltötte.*
-Hm. Érdekes, és mi van a szüleiddel?
*Kíváncsiskodik egy kicsit, reméli, hogy nem zavarja meg túlságosan meg a lányt a kíváncsisága. Ő is arra néz amerre Arja mutat. A Templom magasan tornyosul az égbe. A kertje is szépen kezd kivirágozni. Gyorsan ott teremnek a Templom bejárata előtt. A kapu nyitva van. Benyit rajta és előre engedi Arját.*
-Hölgyek előre.
*A Templom belseje elég tágas, és magas. Nagyon magas. Az épület belsejében nagyon nagy a homály, alig látni valamit, de azért látja, hogy merre van a hátsó rész, ahol két ajtó helyezkedik el.*
-Na, most melyik lehet a könyvtárba vezető ajtó?
*Fordul kérdőn Arjához.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3853-3872