// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás//
*Csendes kis háttérbe vonult matatása mellett sem tudja teljesen kizárni a Zöldfülű Morwon hódos elméletét.*
~Most csak figyelsz, nyugalom!~
*Utasítja magát arra, hogy ne szóljon vissza, valamit az egészre, inkább új vendégük, Done faggatásával tölti idejét.*
-Érdekes egybeesés, jómagam is vándor volnék. A Világvégi Hatoktól, ha hallottál már róluk, Zordon, meg a többiek...
*Említi meg a számára igen ismert nevet.*
-A mágus mester itt... nos, némi fizetségért beenged a könyvtárába. Elég nagy a hatalma, szerintem mem sok félnivalója van.
*Rándít egyet vállán.*
-És, mit keresel, miért vándorolsz?
*Tesz fel még egy fontos kérdést.*
~Ha űznek tán, sokkal rosszabb, mintha mész.~
*Gondol bele a dolgokba, majd harsányan felnevet, mikor a rágcsáló-Morwon kidugja fával teli pofáját az erdőből, és hódnak tetteti magát.*
-Figyeld meg... előbb-utobb... sikerülni fog neki.
*Néz Donere, és Morwon zseniális hülyeségét méltatja kacagással tarkítva.*
-Loka, ha kellek valamire szólj!
*Pillant fel, ahogyan végez a lábas takarításával. Már csak ki kell lötykölni a zsurlót belőle, és ismét tiszta, lehet belőle enni.*
-Done, mindig is érdekelt a dolog. Követőid nincsenek neked? Vagy csak elhagytad őket?
*Feltételezi a fiatal matrónaságot a háttérben, de ahogyan azt Rynizz is mondta, egyedül nincs matróna. Végül sorra befutnak a lányok is, lesz víz, gomba, galamb, magvak, egyebek.*
~Jól van~
*Bólint magában egy kicsit, nyugtázva, hogy az első feladatot mindenki teljesítette, innen lesz nehezebb. Szürkület, bonyolultabb feladatok, hideg. Sőt, a szellő is feltámad kissé. Ez szöget üt Taitos fejébe, és miután Krestvir szerzeményét átnézve bólint, még a lány el se tud menni onnan, máris dúdolni kezd. A kezdeti hümmögésekből pedig halk, vidám dalocska kel életre.*
-Utaknak szellemei kavicsot vernek
Fagyok lehelletjei a szikrára remegnek
Csapódjál kő, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!
Vörös ruhás szép királynő,
Feketés kormos királyvő,
Leányotok kicsi szikra táncokat lejt a lagziba.
Csapódjál kő, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!
Hideg kövek felhevülnek,
Fagyott szivek felderülnek,
Csapódjál kő, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!
Téged a szél majd jól felkap,
Az éjjelben jól megforgat,
Ha kiszunnyadsz újat felkap
Csapódjál kö, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!
*A refrént még párszor elénekli, dúdolgatja, csak hogy jobban teljen a munka, fél szemmel azért figyel, hátha valaki felismeri a dalt, nem olyan ismeretlen kis munkás, utazós nóta ez, bárki ismerheti, és ha meggyullad a tűz közelebb húzódik hozzá, s ha Loka nem küld el senkit, és mindenkinek üres a szája feltesz egy kérdést.*
-Nos, ma sokat tanulhattatok, azonban egy kérdéssel szeretnélek még titeket fárasztani. Vajon, ha önmagad hasonmása ellen kellene küzdened ki nyerne?