Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-10-01 16:19:22
Üzenet elküldve: 2012-10-01 16:19:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
// Lagnar Phanvil és Keldras Garon figyelmébe //
*Monarakh felébred és mikor meglátja Lagnar barátját, hogy jobban van nagyon megörül*
-Lagnar hála az égnek, hogy jobban vagy. *Örvendezik az ork.*
*Monarakh meglátja a gomba pörköltet gyorsan elkezdett falatozni*
-Nagyon rég nem ettem. Köszönöm. *Mondja Zaffair az öreg varázslónak.*
-Ha jobban vagy Lagnar akár indulhatunk is.
-Amúgy mi történt tegnap este?
*Monarakh felébred és mikor meglátja Lagnar barátját, hogy jobban van nagyon megörül*
-Lagnar hála az égnek, hogy jobban vagy. *Örvendezik az ork.*
*Monarakh meglátja a gomba pörköltet gyorsan elkezdett falatozni*
-Nagyon rég nem ettem. Köszönöm. *Mondja Zaffair az öreg varázslónak.*
-Ha jobban vagy Lagnar akár indulhatunk is.
-Amúgy mi történt tegnap este?
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-10-01 15:35:50
Üzenet elküldve: 2012-10-01 15:35:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Lagnar Phanvil és Monarakh Zaffair figyelmébe! //
*Garon lassacskán felébred, megdörzsöli a szemét és Lagnarra néz. Lagnaron látja hogy már jobban van, és hogy a hátizsákja is nála van.*
-Szia Lagnar, minden rendben van? *kérdezi Garon, majd feláll és odamegy a hátizsákjához, megfogja a kulacsát, lesétál a lépcsőn ahol egy kis kút van, leengedi a vödröt, majd miután víz ment bele felengedi, a vödörből átönti a kulacsba a vizet, iszik belőle először ő, majd felviszi a lépcsőn és egyenesen Lagnarhoz megy.*
-Tessék, friss hideg víz a kútból. Nyugi, ez tiszta víz, nem mint a városban. *nevet, majd elkéri Lagnartól a kulacsát, amit oda is ad. Garon lesétál a lépcsőn, odamegy a kúthoz, majd leengedi a vödröt, megvárja amíg megy bele víz és utána felengedi. A vödörből a kulacsba önti a vizet, majd felsétál a lépcsőn, odamegy Lagnarhoz és átadja a kulacsát.*
-Tessék, a Te kulacsodba is töltöttem vizet, hazáig kibírjuk ennyivel. Jó hideg, igyál csak. *mondja Garon, majd miután Lagnar kortyolgatott belőle, Garon átveszi és ő is iszik belőle, az ivás után berakja a hátizsákjába.*
-Megvárjuk amíg Monarakh felkel, és indulunk Artheniorba. Ott keresünk egy orvost és megnézetjük a kezed. *mondja Garon miközben az ősz varázsló hoz három friss tál gombapörköltet és kenyeret, átadja a tálakat és a kenyereket, mellé az evőeszközöket is.*
-Ó, nem kellett volna. Köszönjük szépen. *mondja Garon és elkezd falatozni, majd miután jóízűen elfogyasztotta odaviszi a tálat és az evőeszközt az ősz varázslónak.*
-Egyél Lagnar te is. Finom ez a pörkölt. *mosolyog.*
*Garon lassacskán felébred, megdörzsöli a szemét és Lagnarra néz. Lagnaron látja hogy már jobban van, és hogy a hátizsákja is nála van.*
-Szia Lagnar, minden rendben van? *kérdezi Garon, majd feláll és odamegy a hátizsákjához, megfogja a kulacsát, lesétál a lépcsőn ahol egy kis kút van, leengedi a vödröt, majd miután víz ment bele felengedi, a vödörből átönti a kulacsba a vizet, iszik belőle először ő, majd felviszi a lépcsőn és egyenesen Lagnarhoz megy.*
-Tessék, friss hideg víz a kútból. Nyugi, ez tiszta víz, nem mint a városban. *nevet, majd elkéri Lagnartól a kulacsát, amit oda is ad. Garon lesétál a lépcsőn, odamegy a kúthoz, majd leengedi a vödröt, megvárja amíg megy bele víz és utána felengedi. A vödörből a kulacsba önti a vizet, majd felsétál a lépcsőn, odamegy Lagnarhoz és átadja a kulacsát.*
-Tessék, a Te kulacsodba is töltöttem vizet, hazáig kibírjuk ennyivel. Jó hideg, igyál csak. *mondja Garon, majd miután Lagnar kortyolgatott belőle, Garon átveszi és ő is iszik belőle, az ivás után berakja a hátizsákjába.*
-Megvárjuk amíg Monarakh felkel, és indulunk Artheniorba. Ott keresünk egy orvost és megnézetjük a kezed. *mondja Garon miközben az ősz varázsló hoz három friss tál gombapörköltet és kenyeret, átadja a tálakat és a kenyereket, mellé az evőeszközöket is.*
-Ó, nem kellett volna. Köszönjük szépen. *mondja Garon és elkezd falatozni, majd miután jóízűen elfogyasztotta odaviszi a tálat és az evőeszközt az ősz varázslónak.*
-Egyél Lagnar te is. Finom ez a pörkölt. *mosolyog.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-10-01 14:23:31
Üzenet elküldve: 2012-10-01 14:23:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Monarakh Zaffair és Keldras Garon figyelmébe! //
*Lagnar korán felébred... Már a látása teljesen helyreállt, s a sebei is el-elgyógyultak az este folyamán, hála az idős varázslónak. Először Monarakh-ot pillantja meg maga mellett. Éjszaka Ő is álomba szenderült, hasonlóan, mint Keldras barátja, aki a tűz mellett, összehúzva magát szundít. Lagnar felkel, még mindig kissé nyögdécselve, összeszorított fogakkal, s kibiceg az ajtón. Egyenesen vissza az erdőbe. Kisebb emlékezet kiesése volt, de az utolsó pillanatokra még mindig emlékszik. A táskája, s a fegyverei is még mindig az erdőben vannak. Jobb karját még mindig nem érzi, de bízik benne, hogy ez csak időleges probléma. "Majd megnézetjük Artheniorban." Gondolja magában, miközben lassan beér a hosszú, zöld erdőbe, melyben üdítő virág illatok áradoznak... Mintha nyoma veszett volna a tegnapi ütközeteknek. A madarak a fákon csiripelnek, s a mókusok is vígan ficánkolnak a fák tövein. Egy óra járóföld után Lagnar megpillantja az első farkas tetemet, s az arany markolatú kardját, így gyorsan oda is siet hozzá.*
-A francba! *Kiállt fel, miközben tekintete a kardja pengéjén megakad... Egy kis darab ki van törve a penge oldalából, ezzel szinte használhatatlanná téve azt. Mindenesetre, családi ereklye... Lagnar felkapja a földről, s a tokjába csúsztatja. Pár méterrel arrébb már a többi cuccát is megleli, szerencsére még nem talált rájuk senki. -Bár, ki járna éjszaka az erdő mélyén?- Lagnar a hosszútőrét felkapja a kezébe, s az alfa hím holttestéhez siet. Az éjszaka folyamán megszállták a bogarak, így szállításra alkalmatlan. De, azért megnyúzza, pont úgy, mint a többi egyedet, majd a bundájukat a táskájába csúsztatja. A sas már kissé oszlásnak indult Lagnar táskájában, ezért elég büdös szagot áraszt magából, s a bogarak is eléggé megkörnyékezték. Ezért úgy dönt, hogy az óriási madarat ott hagyja a Mágustoronyban, az öregnél, úgy is csak hátráltatná az útja során, főleg most, amíg javuló félben van... Egy-két óra elmúltán, mikor tájt visszaérkezik Lagnar a Mágustoronyhoz, az öregnek megköszöni a segítségét, majd átadja neki a sast, melyet Ő kissé undorodva fogad, ezt Lagnar nem is csodálja, s csak mosolyog az öreg fintorain... "Már csak ezért is megérte." Gondolja, miközben mosollyal az arcán odasétál a tűz mellé, majd letelepedik, s Keldras bőr vértjéből óvatosan leszakít egy kis kiálló darabot, de óvatosan, hogy ezzel nehogy felkeltse őt. Miután a bőr már a kezében van, kilyukdalja a sas karmait, s az alfa hím metszőfogát, majd felfűzi őket a láncára, s a nyakába akasztja azt, ezzel összekötve a lánc két végét.*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.01 14:27:35
*Lagnar korán felébred... Már a látása teljesen helyreállt, s a sebei is el-elgyógyultak az este folyamán, hála az idős varázslónak. Először Monarakh-ot pillantja meg maga mellett. Éjszaka Ő is álomba szenderült, hasonlóan, mint Keldras barátja, aki a tűz mellett, összehúzva magát szundít. Lagnar felkel, még mindig kissé nyögdécselve, összeszorított fogakkal, s kibiceg az ajtón. Egyenesen vissza az erdőbe. Kisebb emlékezet kiesése volt, de az utolsó pillanatokra még mindig emlékszik. A táskája, s a fegyverei is még mindig az erdőben vannak. Jobb karját még mindig nem érzi, de bízik benne, hogy ez csak időleges probléma. "Majd megnézetjük Artheniorban." Gondolja magában, miközben lassan beér a hosszú, zöld erdőbe, melyben üdítő virág illatok áradoznak... Mintha nyoma veszett volna a tegnapi ütközeteknek. A madarak a fákon csiripelnek, s a mókusok is vígan ficánkolnak a fák tövein. Egy óra járóföld után Lagnar megpillantja az első farkas tetemet, s az arany markolatú kardját, így gyorsan oda is siet hozzá.*
-A francba! *Kiállt fel, miközben tekintete a kardja pengéjén megakad... Egy kis darab ki van törve a penge oldalából, ezzel szinte használhatatlanná téve azt. Mindenesetre, családi ereklye... Lagnar felkapja a földről, s a tokjába csúsztatja. Pár méterrel arrébb már a többi cuccát is megleli, szerencsére még nem talált rájuk senki. -Bár, ki járna éjszaka az erdő mélyén?- Lagnar a hosszútőrét felkapja a kezébe, s az alfa hím holttestéhez siet. Az éjszaka folyamán megszállták a bogarak, így szállításra alkalmatlan. De, azért megnyúzza, pont úgy, mint a többi egyedet, majd a bundájukat a táskájába csúsztatja. A sas már kissé oszlásnak indult Lagnar táskájában, ezért elég büdös szagot áraszt magából, s a bogarak is eléggé megkörnyékezték. Ezért úgy dönt, hogy az óriási madarat ott hagyja a Mágustoronyban, az öregnél, úgy is csak hátráltatná az útja során, főleg most, amíg javuló félben van... Egy-két óra elmúltán, mikor tájt visszaérkezik Lagnar a Mágustoronyhoz, az öregnek megköszöni a segítségét, majd átadja neki a sast, melyet Ő kissé undorodva fogad, ezt Lagnar nem is csodálja, s csak mosolyog az öreg fintorain... "Már csak ezért is megérte." Gondolja, miközben mosollyal az arcán odasétál a tűz mellé, majd letelepedik, s Keldras bőr vértjéből óvatosan leszakít egy kis kiálló darabot, de óvatosan, hogy ezzel nehogy felkeltse őt. Miután a bőr már a kezében van, kilyukdalja a sas karmait, s az alfa hím metszőfogát, majd felfűzi őket a láncára, s a nyakába akasztja azt, ezzel összekötve a lánc két végét.*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.01 14:27:35
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-09-30 21:10:03
Üzenet elküldve: 2012-09-30 21:10:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
// Lagnar Phanvil és Keldras Garon figyelmébe //
*Mikor Garon felhozza a toronyba Lagnart a hatalmas ork aggódva roan oda barátjáoz.*
-Lagnar mi történt veled? Legközelebb én is megyek veled. *Mondja Monarak miközben arcán szomorúság lesz látható.*
-Meg ne halj Lagnar.
*Miután az öreg rászórja Lagnarra és Garon is szomorúan elalszik az ork csak Lagnar mellett ül és figyeli sérült barátját.*
-Itt maradok melletted Lagnar. Itt maradok amíg fel nem ébredsz. Nem alszok amíg jobban nem leszel. *Mondja aggódva az ork és pár könnycsepp csordul ki szeméből.
*Mikor Garon felhozza a toronyba Lagnart a hatalmas ork aggódva roan oda barátjáoz.*
-Lagnar mi történt veled? Legközelebb én is megyek veled. *Mondja Monarak miközben arcán szomorúság lesz látható.*
-Meg ne halj Lagnar.
*Miután az öreg rászórja Lagnarra és Garon is szomorúan elalszik az ork csak Lagnar mellett ül és figyeli sérült barátját.*
-Itt maradok melletted Lagnar. Itt maradok amíg fel nem ébredsz. Nem alszok amíg jobban nem leszel. *Mondja aggódva az ork és pár könnycsepp csordul ki szeméből.
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-09-30 20:55:08
Üzenet elküldve: 2012-09-30 20:55:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Lagnar Phanvil és Monarakh Zaffair figyelmébe! //
*Garon kezd aggódni Lagnar barátja miatt, mert attól fél hogy baja esett, ezért lemegy a lépcsőn, egyenesen ki az ajtón, és az erdő felé veszi az irányt, egy fáklyával. Mikor az erdőbe ért, Lagnar nevét kezdte üvölteni.*
-LAGNAR!! LAGNAAR!! *Miközben sétálgat, talál több döglött farkast az úton, köztük Lagnar is ott fekszik.*
-LAGNAR!! *Garon pofozgatja Lagnar-t, de nem kel fel. Még tovább pofozgatja és így sem kel fel. Garon leveszi Lagnar hátáról a hátizsákot, és lerakja a földre. Lagnar felemeli, majd elkezdi cipelni a toronyhoz. Miután nagy nehezen a toronyhoz érnek, benyit az ajtón, felcipeli Lagnar-t, majd lerakja a tűz elé.*
-LAGNAR!! VÁLASZOLJ! Kérem, segítsen a barátomon, kérem! *mondja Garon szomorúan, ekkor az ősz elővesz egy gyógyító port, amivel Lagnarnak a sebeit begyógyítja. Garon észreveszi hogy Lagnar nem halt meg, lélegzik. Garon hagyja hogy Lagnar pihenjen, majd lefekszik ő is a tűz elé és gondolkozni kezd.*
-Ork társam, menj el Lagnar hátizsákjáért, és légyszíves nyúzd meg az állatokat. Az úton megtalálod innen nem messze.
*Ekkor az ork elindul az úton megkeresni Lagnar hátizsákját és megnyúzza az állatokat.*
"Lagnar, Lagnar.. Legközelebb ne menj egyedül." *Majd Garon lehunyja a szemeit és pihenni próbál.*
A hozzászólás írója (Keldras Garon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.30 21:01:02
*Garon kezd aggódni Lagnar barátja miatt, mert attól fél hogy baja esett, ezért lemegy a lépcsőn, egyenesen ki az ajtón, és az erdő felé veszi az irányt, egy fáklyával. Mikor az erdőbe ért, Lagnar nevét kezdte üvölteni.*
-LAGNAR!! LAGNAAR!! *Miközben sétálgat, talál több döglött farkast az úton, köztük Lagnar is ott fekszik.*
-LAGNAR!! *Garon pofozgatja Lagnar-t, de nem kel fel. Még tovább pofozgatja és így sem kel fel. Garon leveszi Lagnar hátáról a hátizsákot, és lerakja a földre. Lagnar felemeli, majd elkezdi cipelni a toronyhoz. Miután nagy nehezen a toronyhoz érnek, benyit az ajtón, felcipeli Lagnar-t, majd lerakja a tűz elé.*
-LAGNAR!! VÁLASZOLJ! Kérem, segítsen a barátomon, kérem! *mondja Garon szomorúan, ekkor az ősz elővesz egy gyógyító port, amivel Lagnarnak a sebeit begyógyítja. Garon észreveszi hogy Lagnar nem halt meg, lélegzik. Garon hagyja hogy Lagnar pihenjen, majd lefekszik ő is a tűz elé és gondolkozni kezd.*
-Ork társam, menj el Lagnar hátizsákjáért, és légyszíves nyúzd meg az állatokat. Az úton megtalálod innen nem messze.
*Ekkor az ork elindul az úton megkeresni Lagnar hátizsákját és megnyúzza az állatokat.*
"Lagnar, Lagnar.. Legközelebb ne menj egyedül." *Majd Garon lehunyja a szemeit és pihenni próbál.*
A hozzászólás írója (Keldras Garon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.30 21:01:02
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-09-30 20:23:04
Üzenet elküldve: 2012-09-30 20:23:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Monarakh Zaffair és Keldras Garon figyelmébe! +16 - Kissebb Harcjelenet //
-Gratulálok a varázslatod eltanulásához, Keldras, szép munka. *Mondja mosolyogva Lagnar, miközben a két vaskos karját még mindig a tűznél melegíti, guggolva.*
-Egyébként, köszönöm Monarakh. *Tereli tekinteté Monarakh felé.*
-Tényleg remek példány, már rég találkoztam egy ilyen erős darabbal... Sőt, őzre is már nagyon régen vadásztam, talán még ami előtt elindultam a városunkból. *Mondja, majd mosolygós tekintete lassan szomorú tekintetté alakul át.*
-Én nem nagyon szeretem a magas helyeket. Lemegyek, kicsit s körbenézek a vadonban... Egy fél óra, maximum egy óra, és visszatérek. *Mondja, s még mielőtt barátainak idejük lenne válaszolnia, kifut az ajtón, s a vadon felé veszi az irányt... Lagnarban még mindig megtalálható az a gyűlölet, amit annak idején az apja gyilkosai ellen táplált, sőt még mindig, haláluk után is teljes szívéből gyűlöli őket. Ezt a gyűlöletét csak harccal tudja elnyomni. Egy fél óra múltán már az erdőre is leszáll az éj, s Lagnar már guggolva halad tovább, elkerülve ezzel a feltűnést. Kis mérete miatt könnyen rejtőzködik, főleg egy erdőben. Részben ezért is szeret itt lenni, itt el tud menekülni a világ gondjai elől, s itt csak Ő van, és az ösztönei... Telnek múlnak a percek, lassacskán az órák is. Már több, mint egy órája távol van Lagnar, kint a veszélyes vadonban, messze a civilizációtól, mikor tájt északról hirtelen egy közeli farkasvonyítást hall. Majd még egyet délről, s egy másikat keletről. Azt sem tudja, hogy merre forduljon, mindenhonnan farkasokat hallott. Gyorsan visszafordul, s délnek kezd futni, ilyen gyorsan még talán sosem futott... Néha-néha azért hátra nézeget, nehogy hátba támadják. Ebben a pillanatban is hátra pillant, mikor is egy vonyítást hall maga elől, hirtelen megragadja a kardjának markolatát, reflexből, majd előrerántja a fejét. Egy szürke farkas szemez vele. Fogai élesnek látszódnak, s a hold fényében, szeme pirosan világít, karmait kinyitván közelít Lagnar felé lassú, de biztos léptekkel. Lagnar kihúzza a hosszúkardját a tokjából, melynek pengéje megcsillan a hold fényében. Védekező pozícióba áll, kardját maga elé szegezvén, majd mikor a farkas elég közel ér, kardját a feje fölé emeli, majd egy óriási csapást indít a farkas felé. Ekkor a farkas kitér, majd felugrik, s ugyanolyan hirtelenjén, mielőtt még leeshetne a talajra, száját kitátván, ráharap Lagnar jobb alkarjára, pont arra, amelyikben a kardját fogja. Ekkor egy óriási kiáltás rázza meg az erdőt, s Lagnar kezéből kipottyan a kardja. Ekkor a farkas is elengedi a karját, hiszen számára is kissé megeröltető volt ott lógni Lagnar alkarján, miközben Lagnar össze-vissza lengette a karját. Lagnar hirtelen összerogyik a fájdalomtól, majd az utolsó pillanatban, mielőtt még a farkas ismét lecsaphatna, felkapja a földről a kardját -immáron már a bal karjával-, s mikor a farkas felé ugrik, a nyitott szájába döfi azt, ami átrepíti a farkast, s szó szerint felnyársalja. Lagnar kihúzza a kardját, melyről még mindig csöpög a farkasvér. Épp annyi ideje van, hogy kifújja magát, mikor a hátára ugrik egy farkas, s egy másik oldalról ugrik neki Lagnar vértjének. Ő persze összerogyik a fájdalomtól, s a rá nehezedő óriási súlytól. Hiába, még egy kardforgatónak is nehéz megtartania két farkast, s egy nagy méretű sast... A földön a két farkas a lábára indult, s a bal lábát két harapás érte, az egyik harapás olyan mélyre sikeredett, hogy el is törte Lagnar bokáját. Ekkor még annyi ereje marad, hogy a kardját meglendítse, s ezze lefejezze a jobb oldali farkast, a szélsőt pedig súlyosan megsebesítse. Ezzel Ő is összerogyik, majd harcképtelenné vállik. Lagnar lassan kúszik hátrafelé, mikor megpillantja, hogy még egy farkas közelít felé, déli irányból... De, ez a farkas nem olyan, mint a többi földön fekvő. Ez a farkas óriási méretű, szürke bundája szinte világít az éjben, épp úgy, mint a vörös szeme. Óriási fogazata van, mellyel szinte bármit összeroppanthatna... Lagnar összerezzen az elé táruló látvány miatt, majd kis hezitálás után sikerül felguggolnia. A kardja kiesik a kezéből, a nagy súlya miatt, ezért a hosszútőrét rántja elő, melyet maga elé szegezve, megpróbál egy kissebb védelmet kialakítani. A farkas egyre közelebb ér, miközben karmait is kiereszti... Eltelik még pár másodperc, s a farkas támadásba kezd, majd Lagnar felé kezd futni, s egy hirtelen mozdulattal rá is ugrik. Először csak a vértjét karmolgatja, mely már így is csupa karcolás, s néhol már szét is van repedve. Mindeközben Lagnar a tőrével kapálódzik, s megpróbálja megszúrni vele a farkast. Ez többször is sikerül, de látszólag az állat épp hogy csak megérzi. A farkas pár perc elteltével megunja a kaparászást, s ráharap Lagnar jobb alkarjára, ezzel ismét beleharapva az előző sebébe. Ám, ez időt ad Lagnarnak, hogy taktikát alakítson ki, mivel a jobb kezét már egy ideje nem érzi, így a fájdalmat sem érzi, ami a farkas marcangolása miatt keletkezik. Lagnar a tőrét a farkas fejéhez szegezi, amit Ő észre sem vesz, majd egy hirtelen mozdulattal átszúrja a torkát, melyből óriási mennyiségű vér fröcsög ki. Lagnarnak a vérveszteség miatt már-már kettőslátása van, s csak annyi ereje marad, hogy a farkast lerúgja magáról. Ránézésre Lagnart is már hullának hihetik, hasonlóan a farkasoknak, de még mindig él... Óriási szerencséje van, hogy még nem vérzett el. Felül, majd letép a nadrágjából egy hosszú csíkot, mellyel szorosan körbetekeri a sebeit. Lassan odacsúszik az egyik fához, s egy kis kérget szed le róla, melyet odakötöz szorosan az eltört bokájához, majd visszakúszik az alfahímhez, s tőrével kivágja a legszebb, s a legélesebb metszőfogát, majd elrakja a táskájába, ezzel kimerítve minden energiáját, így pár perc múltán hátraesik, majd álomba merül, ki tudja, hogy az erdőben meddig bírja még ki egyedül...*
-Gratulálok a varázslatod eltanulásához, Keldras, szép munka. *Mondja mosolyogva Lagnar, miközben a két vaskos karját még mindig a tűznél melegíti, guggolva.*
-Egyébként, köszönöm Monarakh. *Tereli tekinteté Monarakh felé.*
-Tényleg remek példány, már rég találkoztam egy ilyen erős darabbal... Sőt, őzre is már nagyon régen vadásztam, talán még ami előtt elindultam a városunkból. *Mondja, majd mosolygós tekintete lassan szomorú tekintetté alakul át.*
-Én nem nagyon szeretem a magas helyeket. Lemegyek, kicsit s körbenézek a vadonban... Egy fél óra, maximum egy óra, és visszatérek. *Mondja, s még mielőtt barátainak idejük lenne válaszolnia, kifut az ajtón, s a vadon felé veszi az irányt... Lagnarban még mindig megtalálható az a gyűlölet, amit annak idején az apja gyilkosai ellen táplált, sőt még mindig, haláluk után is teljes szívéből gyűlöli őket. Ezt a gyűlöletét csak harccal tudja elnyomni. Egy fél óra múltán már az erdőre is leszáll az éj, s Lagnar már guggolva halad tovább, elkerülve ezzel a feltűnést. Kis mérete miatt könnyen rejtőzködik, főleg egy erdőben. Részben ezért is szeret itt lenni, itt el tud menekülni a világ gondjai elől, s itt csak Ő van, és az ösztönei... Telnek múlnak a percek, lassacskán az órák is. Már több, mint egy órája távol van Lagnar, kint a veszélyes vadonban, messze a civilizációtól, mikor tájt északról hirtelen egy közeli farkasvonyítást hall. Majd még egyet délről, s egy másikat keletről. Azt sem tudja, hogy merre forduljon, mindenhonnan farkasokat hallott. Gyorsan visszafordul, s délnek kezd futni, ilyen gyorsan még talán sosem futott... Néha-néha azért hátra nézeget, nehogy hátba támadják. Ebben a pillanatban is hátra pillant, mikor is egy vonyítást hall maga elől, hirtelen megragadja a kardjának markolatát, reflexből, majd előrerántja a fejét. Egy szürke farkas szemez vele. Fogai élesnek látszódnak, s a hold fényében, szeme pirosan világít, karmait kinyitván közelít Lagnar felé lassú, de biztos léptekkel. Lagnar kihúzza a hosszúkardját a tokjából, melynek pengéje megcsillan a hold fényében. Védekező pozícióba áll, kardját maga elé szegezvén, majd mikor a farkas elég közel ér, kardját a feje fölé emeli, majd egy óriási csapást indít a farkas felé. Ekkor a farkas kitér, majd felugrik, s ugyanolyan hirtelenjén, mielőtt még leeshetne a talajra, száját kitátván, ráharap Lagnar jobb alkarjára, pont arra, amelyikben a kardját fogja. Ekkor egy óriási kiáltás rázza meg az erdőt, s Lagnar kezéből kipottyan a kardja. Ekkor a farkas is elengedi a karját, hiszen számára is kissé megeröltető volt ott lógni Lagnar alkarján, miközben Lagnar össze-vissza lengette a karját. Lagnar hirtelen összerogyik a fájdalomtól, majd az utolsó pillanatban, mielőtt még a farkas ismét lecsaphatna, felkapja a földről a kardját -immáron már a bal karjával-, s mikor a farkas felé ugrik, a nyitott szájába döfi azt, ami átrepíti a farkast, s szó szerint felnyársalja. Lagnar kihúzza a kardját, melyről még mindig csöpög a farkasvér. Épp annyi ideje van, hogy kifújja magát, mikor a hátára ugrik egy farkas, s egy másik oldalról ugrik neki Lagnar vértjének. Ő persze összerogyik a fájdalomtól, s a rá nehezedő óriási súlytól. Hiába, még egy kardforgatónak is nehéz megtartania két farkast, s egy nagy méretű sast... A földön a két farkas a lábára indult, s a bal lábát két harapás érte, az egyik harapás olyan mélyre sikeredett, hogy el is törte Lagnar bokáját. Ekkor még annyi ereje marad, hogy a kardját meglendítse, s ezze lefejezze a jobb oldali farkast, a szélsőt pedig súlyosan megsebesítse. Ezzel Ő is összerogyik, majd harcképtelenné vállik. Lagnar lassan kúszik hátrafelé, mikor megpillantja, hogy még egy farkas közelít felé, déli irányból... De, ez a farkas nem olyan, mint a többi földön fekvő. Ez a farkas óriási méretű, szürke bundája szinte világít az éjben, épp úgy, mint a vörös szeme. Óriási fogazata van, mellyel szinte bármit összeroppanthatna... Lagnar összerezzen az elé táruló látvány miatt, majd kis hezitálás után sikerül felguggolnia. A kardja kiesik a kezéből, a nagy súlya miatt, ezért a hosszútőrét rántja elő, melyet maga elé szegezve, megpróbál egy kissebb védelmet kialakítani. A farkas egyre közelebb ér, miközben karmait is kiereszti... Eltelik még pár másodperc, s a farkas támadásba kezd, majd Lagnar felé kezd futni, s egy hirtelen mozdulattal rá is ugrik. Először csak a vértjét karmolgatja, mely már így is csupa karcolás, s néhol már szét is van repedve. Mindeközben Lagnar a tőrével kapálódzik, s megpróbálja megszúrni vele a farkast. Ez többször is sikerül, de látszólag az állat épp hogy csak megérzi. A farkas pár perc elteltével megunja a kaparászást, s ráharap Lagnar jobb alkarjára, ezzel ismét beleharapva az előző sebébe. Ám, ez időt ad Lagnarnak, hogy taktikát alakítson ki, mivel a jobb kezét már egy ideje nem érzi, így a fájdalmat sem érzi, ami a farkas marcangolása miatt keletkezik. Lagnar a tőrét a farkas fejéhez szegezi, amit Ő észre sem vesz, majd egy hirtelen mozdulattal átszúrja a torkát, melyből óriási mennyiségű vér fröcsög ki. Lagnarnak a vérveszteség miatt már-már kettőslátása van, s csak annyi ereje marad, hogy a farkast lerúgja magáról. Ránézésre Lagnart is már hullának hihetik, hasonlóan a farkasoknak, de még mindig él... Óriási szerencséje van, hogy még nem vérzett el. Felül, majd letép a nadrágjából egy hosszú csíkot, mellyel szorosan körbetekeri a sebeit. Lassan odacsúszik az egyik fához, s egy kis kérget szed le róla, melyet odakötöz szorosan az eltört bokájához, majd visszakúszik az alfahímhez, s tőrével kivágja a legszebb, s a legélesebb metszőfogát, majd elrakja a táskájába, ezzel kimerítve minden energiáját, így pár perc múltán hátraesik, majd álomba merül, ki tudja, hogy az erdőben meddig bírja még ki egyedül...*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-09-30 20:02:04
Üzenet elküldve: 2012-09-30 20:02:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
// Lagnar Phanvil és Keldras Garon figyelmébe //
*A hatalmas ork leteszi az őzt a tűzrakóhel mellett és leül Garon barátja mellé*
-Szép nagy vad Lagnar. *Dicséri meg barátját Monarakh*
-Te is ügyes vagy Keldras. Sosem értettem, ogy tudtok ti varázslók varázsolni. A falumban is élt egy varázsló, bár inkább sámánnak nevezném, azt se értettem, hogy ő hogy tud varázsolni. *Meséli barátjának az ork.*
-Látszik rajtad, hogy büszke vagy magadra. Én is büszke vagyok rád. *Dicséri meg Garont.*
A hozzászólás írója (Monarakh Zaffair) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.30 21:01:53
*A hatalmas ork leteszi az őzt a tűzrakóhel mellett és leül Garon barátja mellé*
-Szép nagy vad Lagnar. *Dicséri meg barátját Monarakh*
-Te is ügyes vagy Keldras. Sosem értettem, ogy tudtok ti varázslók varázsolni. A falumban is élt egy varázsló, bár inkább sámánnak nevezném, azt se értettem, hogy ő hogy tud varázsolni. *Meséli barátjának az ork.*
-Látszik rajtad, hogy büszke vagy magadra. Én is büszke vagyok rád. *Dicséri meg Garont.*
A hozzászólás írója (Monarakh Zaffair) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.30 21:01:53
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-09-30 19:40:24
Üzenet elküldve: 2012-09-30 19:40:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Lagnar Phanvil és Monarakh Zaffair figyelmébe! //
-Szép kis állatot vadásztál le, jó nagy. Ennek a húsa és a bőre mennyit érhet? *kérdezi Garon, majd nézi a Mágustornyot.*
-Srácok, én szerintem bemegyek a toronyba, felmegyek a varázslóhoz. A táskámban találtam egy kis pénzt még, és így futja egy varázsigére. *mondja örvendezve, majd elindul a torony felé. Miután elér az ajtóhoz benyit, felsétál lassacskán a lépcsőn, és találkozik az ősz varázslóval.*
-Üdv uram! *mondja Garon.*
-Szervusz fiam, hát jó látni ismét. Mit szeretnél? *kérdezi a varázsló.*
-Egy varázslatot szeretnék megtanulni. A könyvemben olvastam olyat, hogy ha hozzáérek egy fadarabhoz akkor kivirágzik, és megnő egyből. Esetleg ezt megtudná tanítani részletesebben? *kérdezi Garon.*
-Persze, de nem ingyen van. 100 arany az ára! *mondja a varázsló.*
-Rendben, először még beszélek a barátaimmal, és jövök. *mondja Garon.*
-Oké. *mondja a varázsló.*
*Garon lesétál a lépcsőn, majd kimegy az ajtón, oda megy társaihoz.*
-Srácok, azt mondta a varázsló hogy 100 aranyért tanít egy varázslatot, szóval lehet soká jövök. De most megyek vissza, majd akkor találkozunk. Vagy szerintem fel is jöhettek akár.. *Ekkor Garon odamegy a toronyhoz, kinyitja az ajtót, felsétál a lépcsőn.*
-Nos, szóltam a barátaimnak is hogy később fogok menni. Kezdhetjük a tanítást. *mondja Garon, majd elkezdi a varázsló a tanítást, amiért Garon kifizet 100 aranyat. A tanítás sok órákon át folyt, majd egyszer csak végeztek. Garon miután végzett, elköszönt az ősz varázslótól.*
-Köszönöm uram, viszlát! *mondja Garon, majd lesétál a lépcsőn, kinyitja az ajtót, és odamegy társaihoz.*
-Srácok! A varázslótól tanultam egy varázslatot, azt hogyha hozzáérek egy fadarabhoz kivirágzik, és megnő fává. Próbáljuk ki, menjünk az erdőbe. *Garonék miután az erdőbe érnek, koncentrál, majd megpróbál egy fadarabot kirügyeztetni, és sikerül is neki./
-Végre tudok egy varázslatot, ez szuper! *Garon nagyon boldog, hogy megtanulhatott egy varázslatot.*
-Egyébként valahol le kellene táboroznunk, mert hamarosan eljön az est. Valahol a toronyban kellene. Beszélek a varázslóval. *mondja Garon, majd visszamegy a toronyhoz, kinyitja az ajtaját, és felsétál a lépcsőn. Találkozik az ősz varázslóval, majd megszólítja.*
-Uram, elnézést, de nem telepedhetnénk le egy éjszakára itt? Nagyon hosszú utat tettünk meg, és messziről jöttünk. Kérem, csak egy éjszakára.. Szívesen alszunk a földön. *mondja Garon.*
-Hát nem is tudom... *mondja a varázsló.*
-Kérem! *közbevág Garon.*
-Rendben, egy éjszakát itt aludhatnak. Hívja be a barátait, gyújtok tüzet, melegedjenek meg. *mondja a varázsló, majd odamegy a tűzrakó helyre, és gyújt tüzet. Garon rohan le a lépcsőn, kinyitja az ajtót és odamegy társaihoz.*
-Lagnar és Monarakh, gyertek a toronyba, egy éjszakát itt aludhatunk, az öreg épp tüzet gyújt. *mondja Garon, majd visszamegy a toronyba.*
-Köszönjük hogy itt éjszakázhatunk. *mondja Garon, majd felmelegíti mindkét kezét.*
A hozzászólás írója (Keldras Garon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.30 19:53:42
A varázsló egy Rügyfakasztás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására az általa megérintett fadarab életre kel, s azonnali friss hajtások nőnek ki belőle.
-Szép kis állatot vadásztál le, jó nagy. Ennek a húsa és a bőre mennyit érhet? *kérdezi Garon, majd nézi a Mágustornyot.*
-Srácok, én szerintem bemegyek a toronyba, felmegyek a varázslóhoz. A táskámban találtam egy kis pénzt még, és így futja egy varázsigére. *mondja örvendezve, majd elindul a torony felé. Miután elér az ajtóhoz benyit, felsétál lassacskán a lépcsőn, és találkozik az ősz varázslóval.*
-Üdv uram! *mondja Garon.*
-Szervusz fiam, hát jó látni ismét. Mit szeretnél? *kérdezi a varázsló.*
-Egy varázslatot szeretnék megtanulni. A könyvemben olvastam olyat, hogy ha hozzáérek egy fadarabhoz akkor kivirágzik, és megnő egyből. Esetleg ezt megtudná tanítani részletesebben? *kérdezi Garon.*
-Persze, de nem ingyen van. 100 arany az ára! *mondja a varázsló.*
-Rendben, először még beszélek a barátaimmal, és jövök. *mondja Garon.*
-Oké. *mondja a varázsló.*
*Garon lesétál a lépcsőn, majd kimegy az ajtón, oda megy társaihoz.*
-Srácok, azt mondta a varázsló hogy 100 aranyért tanít egy varázslatot, szóval lehet soká jövök. De most megyek vissza, majd akkor találkozunk. Vagy szerintem fel is jöhettek akár.. *Ekkor Garon odamegy a toronyhoz, kinyitja az ajtót, felsétál a lépcsőn.*
-Nos, szóltam a barátaimnak is hogy később fogok menni. Kezdhetjük a tanítást. *mondja Garon, majd elkezdi a varázsló a tanítást, amiért Garon kifizet 100 aranyat. A tanítás sok órákon át folyt, majd egyszer csak végeztek. Garon miután végzett, elköszönt az ősz varázslótól.*
-Köszönöm uram, viszlát! *mondja Garon, majd lesétál a lépcsőn, kinyitja az ajtót, és odamegy társaihoz.*
-Srácok! A varázslótól tanultam egy varázslatot, azt hogyha hozzáérek egy fadarabhoz kivirágzik, és megnő fává. Próbáljuk ki, menjünk az erdőbe. *Garonék miután az erdőbe érnek, koncentrál, majd megpróbál egy fadarabot kirügyeztetni, és sikerül is neki./
-Végre tudok egy varázslatot, ez szuper! *Garon nagyon boldog, hogy megtanulhatott egy varázslatot.*
-Egyébként valahol le kellene táboroznunk, mert hamarosan eljön az est. Valahol a toronyban kellene. Beszélek a varázslóval. *mondja Garon, majd visszamegy a toronyhoz, kinyitja az ajtaját, és felsétál a lépcsőn. Találkozik az ősz varázslóval, majd megszólítja.*
-Uram, elnézést, de nem telepedhetnénk le egy éjszakára itt? Nagyon hosszú utat tettünk meg, és messziről jöttünk. Kérem, csak egy éjszakára.. Szívesen alszunk a földön. *mondja Garon.*
-Hát nem is tudom... *mondja a varázsló.*
-Kérem! *közbevág Garon.*
-Rendben, egy éjszakát itt aludhatnak. Hívja be a barátait, gyújtok tüzet, melegedjenek meg. *mondja a varázsló, majd odamegy a tűzrakó helyre, és gyújt tüzet. Garon rohan le a lépcsőn, kinyitja az ajtót és odamegy társaihoz.*
-Lagnar és Monarakh, gyertek a toronyba, egy éjszakát itt aludhatunk, az öreg épp tüzet gyújt. *mondja Garon, majd visszamegy a toronyba.*
-Köszönjük hogy itt éjszakázhatunk. *mondja Garon, majd felmelegíti mindkét kezét.*
A hozzászólás írója (Keldras Garon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.30 19:53:42
A varázsló egy Rügyfakasztás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására az általa megérintett fadarab életre kel, s azonnali friss hajtások nőnek ki belőle.
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-09-30 18:26:48
Üzenet elküldve: 2012-09-30 18:26:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Monarakh Zaffair és Keldras Garon figyelmébe! +16 Kisebb harcjelenet, vadászat... //
*Lagnar lassan, guggolva halad a vadonban, közben az állatok zajait figyeli. Néha-néha megáll, hogy kifújja magát, majd tovább indul, mindig csak egyre messzebb az erdőségben. Egy óra elteltével halk neszt hall az egyik fa mögül. Lassan közelíti meg a fát, nehogy észrevegye, akármi, vagy akárki is van a fa mögött. Megmarkolja a kardját, s halkan kihúzza azt a tokjából, miközben még mindig oldalazva közelít a fához. Hirtelen egy kis fejet lát meg a fa mögül. "Áhh, egy őz..." Gondolja magában Lagnar, miközben gyorsan lehasal, nehogy észrevegye az állat... Amikor már kellő közelbe ér a vadhoz, az út mellől neszt hall, páncélcsörgést, s fecsegést, ezért megszaporázza a lépteit az állat felé. Amikor már épp, hogy egy arasznyi távolságra van a fától, feláll, odalapul a fa széléhez, s kardját a termetes állat hátába vágja, ami persze abban a pillanatban megindul, s futni kezd, hátában még mindig Lagnar kardjával. Lagnar ijedten szalad az állat után, majd végső kétségbeesésében előhúzza a hosszútőrét, s az állat után hajítja. Úgy tűnik, hogy ma Lagnarnak szerencsés napja van. A tőr átszúrja az állat torkát, ami lassan összerogyik, s szeméből elszáll az élet. A délről közelítő hang egyre erősödik, ezért Lagnar gyorsan odafut az állat teteméhez, s először elrakja a hosszútőrét a tokjába, másodjára pedig kardját ragadja meg a két kezével, s kihúzza az izmos állat testéből, eközben észre sem veszi, hogy a két jövevény már mögötte áll... Amikor megszólal egy halk kis hangocska a háta mögül, ösztöneinek köszönhetően előrántja a hosszúkardját, majd a kisebb jövevény felé szegezi, amikor is meglátja, hogy a barátja az.*
-Huhh! Keldras, többet soha ne csinálj ilyet! A frászt hoztátok rám... *Mondja, még mindig lihegve az ijedtségtől.*
-Mi a fenét kerestek Ti meg itt? Nem úgy volt, hogy a Krenkataur Barlangrendszerhez mentek vissza? *Néz kérdő tekintettel Lagnar.*
-Mindegy... Fogtam egy űzet. Jó pénzért eladhatjuk, de akkor fel kel kérnelek rá, kedves ork barátom, hogy cipeld nekünk ezt Artheniorig, én sajnos nem vagyok abban a formámban, hogy ezt elbírjam. *Mondja mosolyogva, miközben az imént levadászott vadot méregeti a tekintetével.*
<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.30 18:28:33</b></font>
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.13 16:53:13, a következő indokkal:
Világ-idegen szó
*Lagnar lassan, guggolva halad a vadonban, közben az állatok zajait figyeli. Néha-néha megáll, hogy kifújja magát, majd tovább indul, mindig csak egyre messzebb az erdőségben. Egy óra elteltével halk neszt hall az egyik fa mögül. Lassan közelíti meg a fát, nehogy észrevegye, akármi, vagy akárki is van a fa mögött. Megmarkolja a kardját, s halkan kihúzza azt a tokjából, miközben még mindig oldalazva közelít a fához. Hirtelen egy kis fejet lát meg a fa mögül. "Áhh, egy őz..." Gondolja magában Lagnar, miközben gyorsan lehasal, nehogy észrevegye az állat... Amikor már kellő közelbe ér a vadhoz, az út mellől neszt hall, páncélcsörgést, s fecsegést, ezért megszaporázza a lépteit az állat felé. Amikor már épp, hogy egy arasznyi távolságra van a fától, feláll, odalapul a fa széléhez, s kardját a termetes állat hátába vágja, ami persze abban a pillanatban megindul, s futni kezd, hátában még mindig Lagnar kardjával. Lagnar ijedten szalad az állat után, majd végső kétségbeesésében előhúzza a hosszútőrét, s az állat után hajítja. Úgy tűnik, hogy ma Lagnarnak szerencsés napja van. A tőr átszúrja az állat torkát, ami lassan összerogyik, s szeméből elszáll az élet. A délről közelítő hang egyre erősödik, ezért Lagnar gyorsan odafut az állat teteméhez, s először elrakja a hosszútőrét a tokjába, másodjára pedig kardját ragadja meg a két kezével, s kihúzza az izmos állat testéből, eközben észre sem veszi, hogy a két jövevény már mögötte áll... Amikor megszólal egy halk kis hangocska a háta mögül, ösztöneinek köszönhetően előrántja a hosszúkardját, majd a kisebb jövevény felé szegezi, amikor is meglátja, hogy a barátja az.*
-Huhh! Keldras, többet soha ne csinálj ilyet! A frászt hoztátok rám... *Mondja, még mindig lihegve az ijedtségtől.*
-Mi a fenét kerestek Ti meg itt? Nem úgy volt, hogy a Krenkataur Barlangrendszerhez mentek vissza? *Néz kérdő tekintettel Lagnar.*
-Mindegy... Fogtam egy űzet. Jó pénzért eladhatjuk, de akkor fel kel kérnelek rá, kedves ork barátom, hogy cipeld nekünk ezt Artheniorig, én sajnos nem vagyok abban a formámban, hogy ezt elbírjam. *Mondja mosolyogva, miközben az imént levadászott vadot méregeti a tekintetével.*
<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.30 18:28:33</b></font>
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.13 16:53:13, a következő indokkal:
Világ-idegen szó
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-09-29 18:50:03
Üzenet elküldve: 2012-09-29 18:50:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Lagnar Phanvil és Monarakh Zaffair figyelmébe! //
*Garon nagyon szomorúan kilép az ajtón, majd búsulva, lassan a Sziklaszirtek irányába sétál, annyira szomorú, hogy még a könnyei is folynak, mert itt lett volna az alkalom hogy talán tanulhat valamit, de ez nem sikerült neki. A sok utazás nagyon lefárasztotta, ezért a Barlangrendszerbe szeretett volna menni éjszakára, és másnap hazamenni Artheniorba. Már nem messze jártak a Sziklaszirtektől, és ekkor leült a fűbe megpihenni. Egy fűszálat letép és a szájába veszi, közben nézi az égboltot ahogy a nap lemegy. Majd pár perc múlva feláll, és halad tovább a Sziklaszirtekhez.*
-Lagnar, Monarakh nem tudtam SEMMIT sem tanulni! *mondja szomorúan Garon, miközben lépked. A szél elkezd fújni, a füvet és a fát mozgatja a szellő. A szél egyre erősödik, de mivel a törpe kicsi, és nehéz tárgyakat cipel, még egy akadályba botlik. Nagy nehezen elérnek a Sziklaszirtekhez, ahol megvárták hogy a szellő csituljon.*
*Garon nagyon szomorúan kilép az ajtón, majd búsulva, lassan a Sziklaszirtek irányába sétál, annyira szomorú, hogy még a könnyei is folynak, mert itt lett volna az alkalom hogy talán tanulhat valamit, de ez nem sikerült neki. A sok utazás nagyon lefárasztotta, ezért a Barlangrendszerbe szeretett volna menni éjszakára, és másnap hazamenni Artheniorba. Már nem messze jártak a Sziklaszirtektől, és ekkor leült a fűbe megpihenni. Egy fűszálat letép és a szájába veszi, közben nézi az égboltot ahogy a nap lemegy. Majd pár perc múlva feláll, és halad tovább a Sziklaszirtekhez.*
-Lagnar, Monarakh nem tudtam SEMMIT sem tanulni! *mondja szomorúan Garon, miközben lépked. A szél elkezd fújni, a füvet és a fát mozgatja a szellő. A szél egyre erősödik, de mivel a törpe kicsi, és nehéz tárgyakat cipel, még egy akadályba botlik. Nagy nehezen elérnek a Sziklaszirtekhez, ahol megvárták hogy a szellő csituljon.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-09-29 18:04:03
Üzenet elküldve: 2012-09-29 18:04:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Monarakh Zaffair és Keldras Garon figyelmébe! //
-Hát, nem is tudom, esetleg megpróbálkozhatunk vele, hogy eladjuk az egyik kereskedőnek a dokkoknál, de nem hiszem, hogy vevők lennének rá arrafelé. Jobban veszik a hülye varázsfőzetek. *Mondja nevetgélés közepette Lagnar, majd ránéz Keldrasra.*
-Mennyibe kerülnek a tanulási költségek? *Kérdi Lagnar, miközben a füle tövét vakargatja, s néha-néha köhög párat, a toronyban leszállt por miatt...*
-Már régóta nem takaríthattak errefelé. *Mondja nevetve Lagnar, majd leül a toronyban található egyik kis székre. Kissé nyikorog Lagnar alatt, de épp hogy megtartja a törpe súlyát.*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.29 18:05:13
-Hát, nem is tudom, esetleg megpróbálkozhatunk vele, hogy eladjuk az egyik kereskedőnek a dokkoknál, de nem hiszem, hogy vevők lennének rá arrafelé. Jobban veszik a hülye varázsfőzetek. *Mondja nevetgélés közepette Lagnar, majd ránéz Keldrasra.*
-Mennyibe kerülnek a tanulási költségek? *Kérdi Lagnar, miközben a füle tövét vakargatja, s néha-néha köhög párat, a toronyban leszállt por miatt...*
-Már régóta nem takaríthattak errefelé. *Mondja nevetve Lagnar, majd leül a toronyban található egyik kis székre. Kissé nyikorog Lagnar alatt, de épp hogy megtartja a törpe súlyát.*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.29 18:05:13
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-09-29 17:29:13
Üzenet elküldve: 2012-09-29 17:29:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
// Lagnar Phanvil és Keldras Garon figyelmébe! //
-Talán eladhatnánk a régi csákányt amit még a barlangban találtunk. *Hozza fel az ötletet Monarakh*
-Lagnar azt mondta ér valamit. Biztos telik majd az árából egy kis tanulásra.
-Szerinted mennyit érhet a csákány Lagnar? Vagy ott van a denevér, az is érhet egy keveset. Nagyon nehéz denevért fogni, ráadásul ez egy hatalmas darab.
-Jó ötlet vagy inkább hagyjuk?
-Talán eladhatnánk a régi csákányt amit még a barlangban találtunk. *Hozza fel az ötletet Monarakh*
-Lagnar azt mondta ér valamit. Biztos telik majd az árából egy kis tanulásra.
-Szerinted mennyit érhet a csákány Lagnar? Vagy ott van a denevér, az is érhet egy keveset. Nagyon nehéz denevért fogni, ráadásul ez egy hatalmas darab.
-Jó ötlet vagy inkább hagyjuk?
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-09-29 17:12:23
Üzenet elküldve: 2012-09-29 17:12:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Lagnar Phanvil és Monarakh Zaffair figyelmébe! //
*Garon nagyon örült, hogy a toronyban vannak. Ekkor omladozó, pókhálós falakat látott, de nem érdekelte ment tovább, majd elértek egy lépcsőhöz. Garon a lépcsőn futni kezdett mert nagyon érdekelte a mágia, a lépcső tetején egy öreg, ősz varázsló állt.*
-Üdv! Ön lenne a varázslat oktató? *kérdezi Garon*
-Üdv! Hűha, egy törpe! De rég láttam már mágus törpét. Igen, én volnék az oktató! Mágiát szeretnél tanulni? *kérdezi az mágus.*
-Igen, azt szeretnék tanulni, de már mióta! Egyébként még nem vagyok mágus, mert igazából nem sok mindent tudok. Ezért jöttem ide, hogy tanulhassak valamit. Mikor kezdünk bele? Mert már nagyon izgulok. *mondta izgatottan Garon.*
-Gyerekem, akár már most belekezdhetünk! De nem ingyenes ám! Mágia affinitás tanítása 1 órára 72 arany, varázslatok 100-500 aranyig vannak. *mondta a mágus.*
-Hűha, hát nekem most pillanatnyilag még 50 aranyam sincs. Hát akkor majd legközelebb vissza jövünk. *mondja Garon, lemegy a lépcsőn, majd egyenesen kimegy a toronyból.*
-Nem jártunk sikerrel. *mondja Garon.*
A hozzászólás írója (Keldras Garon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.29 17:17:41
*Garon nagyon örült, hogy a toronyban vannak. Ekkor omladozó, pókhálós falakat látott, de nem érdekelte ment tovább, majd elértek egy lépcsőhöz. Garon a lépcsőn futni kezdett mert nagyon érdekelte a mágia, a lépcső tetején egy öreg, ősz varázsló állt.*
-Üdv! Ön lenne a varázslat oktató? *kérdezi Garon*
-Üdv! Hűha, egy törpe! De rég láttam már mágus törpét. Igen, én volnék az oktató! Mágiát szeretnél tanulni? *kérdezi az mágus.*
-Igen, azt szeretnék tanulni, de már mióta! Egyébként még nem vagyok mágus, mert igazából nem sok mindent tudok. Ezért jöttem ide, hogy tanulhassak valamit. Mikor kezdünk bele? Mert már nagyon izgulok. *mondta izgatottan Garon.*
-Gyerekem, akár már most belekezdhetünk! De nem ingyenes ám! Mágia affinitás tanítása 1 órára 72 arany, varázslatok 100-500 aranyig vannak. *mondta a mágus.*
-Hűha, hát nekem most pillanatnyilag még 50 aranyam sincs. Hát akkor majd legközelebb vissza jövünk. *mondja Garon, lemegy a lépcsőn, majd egyenesen kimegy a toronyból.*
-Nem jártunk sikerrel. *mondja Garon.*
A hozzászólás írója (Keldras Garon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.29 17:17:41
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-09-29 16:59:12
Üzenet elküldve: 2012-09-29 16:59:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Monarakh Zaffair és Keldras Garon figyelmébe! //
-Elég lepukkantnak tűnik, de sokat fecsegett pár mágus, hogy itt, ezen a szent helyen tanulták a mesterségüket. Persze, nem hiszem, hogy ebben a rozoga kis toronyban bármit is lehetne tanulni... De, ki tudja. Nézzük meg közelebbről, mielőtt még ítélkezünk. *Mondja mosolyogva Lagnar, miközben az óriási méretet felöltő tornyot kémleli.*
-Talán találunk bent valakit, vagy valamit. *A csapat a torony bejáratához közelít... Lagnar a tőrével levágja a lelógó indákat a torony bejáratról, így befelé már szabad az út számukra. Elől Keldras halad, hiszen nagyon kíváncsi a helyre, s reméli, hogy itt majd tanulhat végre valamit. Mögötte az ork, s legvégül pedig maga Lagnar megy be az épületbe, aki még mindig kételkedik az épület mivolta felől.*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.29 17:00:38
-Elég lepukkantnak tűnik, de sokat fecsegett pár mágus, hogy itt, ezen a szent helyen tanulták a mesterségüket. Persze, nem hiszem, hogy ebben a rozoga kis toronyban bármit is lehetne tanulni... De, ki tudja. Nézzük meg közelebbről, mielőtt még ítélkezünk. *Mondja mosolyogva Lagnar, miközben az óriási méretet felöltő tornyot kémleli.*
-Talán találunk bent valakit, vagy valamit. *A csapat a torony bejáratához közelít... Lagnar a tőrével levágja a lelógó indákat a torony bejáratról, így befelé már szabad az út számukra. Elől Keldras halad, hiszen nagyon kíváncsi a helyre, s reméli, hogy itt majd tanulhat végre valamit. Mögötte az ork, s legvégül pedig maga Lagnar megy be az épületbe, aki még mindig kételkedik az épület mivolta felől.*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.29 17:00:38
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-09-29 16:52:25
Üzenet elküldve: 2012-09-29 16:52:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
// Lagnar Phanvil és Keldras Garon figyelmébe! //
*Monarakh a két törp barátjával elindulnak a látszólag elhagyatott torony felé. A torony nagyon el van rejtve, a sziklaszirtről is alig láttak valamit a toronyból. De miután lejöttek a a sziklaszirtről azonnal a rengetegbe mentek amin keresztül a toronyhoz lehet jutni. Garon nagyon sietett, mert izgatott volt, hiszen még sosem volt ehhez hasonló helyen. Nemsokára elérték a borostyánnal messze benőtt toronyhoz. Elhagyatottnak tűnt, falai már itt-ott omladoztak.*
-Na bemegyünk? *kérdi az ork a barátaitól*
A hozzászólás írója (Monarakh Zaffair) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.29 16:53:36
*Monarakh a két törp barátjával elindulnak a látszólag elhagyatott torony felé. A torony nagyon el van rejtve, a sziklaszirtről is alig láttak valamit a toronyból. De miután lejöttek a a sziklaszirtről azonnal a rengetegbe mentek amin keresztül a toronyhoz lehet jutni. Garon nagyon sietett, mert izgatott volt, hiszen még sosem volt ehhez hasonló helyen. Nemsokára elérték a borostyánnal messze benőtt toronyhoz. Elhagyatottnak tűnt, falai már itt-ott omladoztak.*
-Na bemegyünk? *kérdi az ork a barátaitól*
A hozzászólás írója (Monarakh Zaffair) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.29 16:53:36
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-09-17 22:10:20
Üzenet elküldve: 2012-09-17 22:10:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
*Amint megérkezett, már egyből tudta hová kell mennie. Az elhagyatott torony az erdőben, mely épp a fák fölé magasodik alakjával. Pontosan ez volt ami felkeltette az eredar érdeklődését. El is indult, keresztül a sziklaszirteken, az erdő fái között. Nem tudja miért akar odamenni, de tetszik neki a gondolat hogy egy elhagyott toronyból nézhet körül. Talán még hasznos holmikat is találhat ott ha szerencséje van. De egyébként is, elég nyugisnak tűnik. Még ha bárki lakná is, Meera nem ijed meg senkitől. Nincs olyan evilági lény akitől félnie kellene. Vagy legalábbis önteltségében nem fél egyiküktől sem. Lényegi különbség nincs a két dolog között.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-09-10 21:33:24
Üzenet elküldve: 2012-09-10 21:33:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
-Nem semmi! Nem gondolkoztál még a gyógyítói pályán?
*Vigyorodik el, hiszen jól ismeri a hölgyeményt, így hát azt is tudja róla, hogy a könyökére sem kívánja a többi embert a gondjaikkal. Ennek ellenére most gyengéd érintései mégis lágy mosolyt csalnak a férfi arcára, s elégedett ábrázattal köszöni meg a gondoskodó mozdulatokat. Így, hogy a kötések szorosabbak, s patyolatfehérek, sokkal jobb érzése van, bár fedetlen mellkassal, mint mindig, most is kellemesebb lenne, de hát... ez van!
Sajna Mordach részéről is apad a kedv az étel iránt, de egy beletörődő vigyorral ő is odatelepedik kissé nehézkesen az asztal mellé, végül pár falat után már ő is csak turkálja a kései vacsorát.*
- Azt hiszem, ennyi elé is volt... A gyomron összeszűkült, és most ezt én kihagyom...
*Látványosan tolja el a tányért magától. Pár mondat erejéig még szót vált a hölgyeménnyel, de a fáradtság eluralkodik rajta, s Quae is menni készül. Hosszú volt a nap, túl hosszú, s legalább csak egy órácska alvás is sokat dobna Mordach állapotán.*
- Szép álmokat...
*Int lágy mosollyal a hölgynek, s mikor indulna meg az ágy felé, hogy letelepedjen rá, váratlanul cipődobogásokra lesz figyelmes. Egy jól megtermett alak suhan át a szállás folyosóján, szegény hölgyet is erősen meglökve még ajtaja előtt. A marcona férfi kérdés nélkül ront be a vörös ajtaján, aki azonnal felismeri az alakot.*
- Jajj ne, kérlek, mondd, hogy nem...
- Uram, sürgősen velem kell jönnie, hatalmas nagy probléma van! Grothnakot elragadták a sötételfek, s csak Önnel hajlandók tárgyalni! Kérem, igyekezzen, nincs vesztegetni való időnk!!!
*Mondja nagyon hangosan, az egész szállás tőle zeng. Mordach azonnal - bár még mindig nehézkesen - felölti bakancsát, majd a fegyvereire, s táskájára mutat, melyet a nagydarab alak kap fel, s már igyekszik is velük kifelé.
Ahogy Mordach sietősen, de botorkálva kilép, megpillantja még Quaet az ajtajában. Mélységes szomorúsággal lép mellé, s kezeit vállára helyezi.*
- ... emlékszel, említettem neked még a fogadóban, hogy régen egy csapattal jártam a vidéket, a társaimmal. Csak szétváltunk, mert én más utakra vágytam. De most szükségük van rám... Azt hiszem, tőlem függ az egyikük élete. Mennem kell...
*Végül ellentmondást nem tűrően húzza magához a hölgyet, s megcsókolja.*
- Minden erőmet arra fogom összpontosítani, hogy téged megtaláljalak, ha visszatértem. A legapróbb követ is megmozgatom utánad, Quae Quarrian...
*Utolsó szomorú szavait már a lépcsők tetején mondja, végül utoljára visszafordul a hölgy felé, s eltűnik végleg a lépcsőknél...
Nagyon bántja az egész dolog, ez a fránya, mocskos Sors pont most szólt közbe! De meg fogja találni Őt újra... S akkor nem ereszti soha többé.
Pillanatokon belül jutnak át a fogadón, s a kikötőben már két ló várja őket. A holmikat feldobja a nagydarab alak a lóra, majd Mordachnak is segít felszállni, végül megindulnak a mágustorony felé, ahol a találkozót beszélték meg...
Beletelik egy bő fél órába, mikor végre megpillantják a magasodó tornyot, melynek vészjósló ajtaján be is toppannak.*
*Vigyorodik el, hiszen jól ismeri a hölgyeményt, így hát azt is tudja róla, hogy a könyökére sem kívánja a többi embert a gondjaikkal. Ennek ellenére most gyengéd érintései mégis lágy mosolyt csalnak a férfi arcára, s elégedett ábrázattal köszöni meg a gondoskodó mozdulatokat. Így, hogy a kötések szorosabbak, s patyolatfehérek, sokkal jobb érzése van, bár fedetlen mellkassal, mint mindig, most is kellemesebb lenne, de hát... ez van!
Sajna Mordach részéről is apad a kedv az étel iránt, de egy beletörődő vigyorral ő is odatelepedik kissé nehézkesen az asztal mellé, végül pár falat után már ő is csak turkálja a kései vacsorát.*
- Azt hiszem, ennyi elé is volt... A gyomron összeszűkült, és most ezt én kihagyom...
*Látványosan tolja el a tányért magától. Pár mondat erejéig még szót vált a hölgyeménnyel, de a fáradtság eluralkodik rajta, s Quae is menni készül. Hosszú volt a nap, túl hosszú, s legalább csak egy órácska alvás is sokat dobna Mordach állapotán.*
- Szép álmokat...
*Int lágy mosollyal a hölgynek, s mikor indulna meg az ágy felé, hogy letelepedjen rá, váratlanul cipődobogásokra lesz figyelmes. Egy jól megtermett alak suhan át a szállás folyosóján, szegény hölgyet is erősen meglökve még ajtaja előtt. A marcona férfi kérdés nélkül ront be a vörös ajtaján, aki azonnal felismeri az alakot.*
- Jajj ne, kérlek, mondd, hogy nem...
- Uram, sürgősen velem kell jönnie, hatalmas nagy probléma van! Grothnakot elragadták a sötételfek, s csak Önnel hajlandók tárgyalni! Kérem, igyekezzen, nincs vesztegetni való időnk!!!
*Mondja nagyon hangosan, az egész szállás tőle zeng. Mordach azonnal - bár még mindig nehézkesen - felölti bakancsát, majd a fegyvereire, s táskájára mutat, melyet a nagydarab alak kap fel, s már igyekszik is velük kifelé.
Ahogy Mordach sietősen, de botorkálva kilép, megpillantja még Quaet az ajtajában. Mélységes szomorúsággal lép mellé, s kezeit vállára helyezi.*
- ... emlékszel, említettem neked még a fogadóban, hogy régen egy csapattal jártam a vidéket, a társaimmal. Csak szétváltunk, mert én más utakra vágytam. De most szükségük van rám... Azt hiszem, tőlem függ az egyikük élete. Mennem kell...
*Végül ellentmondást nem tűrően húzza magához a hölgyet, s megcsókolja.*
- Minden erőmet arra fogom összpontosítani, hogy téged megtaláljalak, ha visszatértem. A legapróbb követ is megmozgatom utánad, Quae Quarrian...
*Utolsó szomorú szavait már a lépcsők tetején mondja, végül utoljára visszafordul a hölgy felé, s eltűnik végleg a lépcsőknél...
Nagyon bántja az egész dolog, ez a fránya, mocskos Sors pont most szólt közbe! De meg fogja találni Őt újra... S akkor nem ereszti soha többé.
Pillanatokon belül jutnak át a fogadón, s a kikötőben már két ló várja őket. A holmikat feldobja a nagydarab alak a lóra, majd Mordachnak is segít felszállni, végül megindulnak a mágustorony felé, ahol a találkozót beszélték meg...
Beletelik egy bő fél órába, mikor végre megpillantják a magasodó tornyot, melynek vészjósló ajtaján be is toppannak.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-08-29 06:46:20
Üzenet elküldve: 2012-08-29 06:46:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A tanulás után mikor a nap lenyugszik a horizont mögött, akkor jut eszébe az a gondolat, hogy vissza kellett volna menni a Rókalyukba.Annyira fáradt, hogy Mivát megtalálva valamit sutyorog a fülébe aztán az egyik vendégszoba indul lepihenni. Út közben még elnézi a varázslótorony falait, azonban hosszasabb tanulmányozásra nem ér rá. Monoton léptekkel ér be a szobájába, hogy ott csak úgy elterüljön minden további nélkül. Pár perc múlva édesen alszik egészen reggelig.Nem tudja meddig maradhatott fenn társa, viszont emlékszik mit mondott neki tegnap este. Kellemes léptekkel távozik a toronyból.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-08-29 00:04:53
Üzenet elküldve: 2012-08-29 00:04:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
- Hogyne. *Mondja lógó nyelvvel, s már alig várja mikor áll le végre társnője, hogy kicsit kipihegje magát.*
- Rabszolgahajcsár. *Veti oda két tenyerével térdeit támasztva. Persze Tiarkének azt nem kell tudnia, hogy mennyire rájátszik a fáradtságra. Kábán pillant fel a toronyra és lemondóan sóhajt. Bizony az még jó messze van.*
- Hát nem. *Törli meg gyöngyöző homlokát.*
- Le merném fogadni, hogy láthatatlan szárnyaid vannak. Hogy lehet az, hogy te még nem fáradsz? *Mondjuk a magyarázathoz elég végig nézni a két teremtésen, egyszerű a válasz, s alant kell keresni, a gnómlábak ugyanis finoman szólva rövidebbek, emiatt pedig sokkal szaporábban kell szedni őket.*
- Nyugi, megmaradok. *Vigyorog, majd erőt merítve a tündér szavaiból tovább halad. Magában díjazza ám, hogy amaz enyhít a tempón, így valahogy csak felvánszorog, s amikor megérkeznek ő nem a pohárért nyúl. Megvárja, míg társának öntenek, aztán elveszi a kancsót és felhajtja annak tartalmát. Ezután új erőre kapva beleveti magát a tanulásba. Különösebben nincs baj vele. Elég kimerült ahhoz, hogy ne fecsegjen.*
- Rabszolgahajcsár. *Veti oda két tenyerével térdeit támasztva. Persze Tiarkének azt nem kell tudnia, hogy mennyire rájátszik a fáradtságra. Kábán pillant fel a toronyra és lemondóan sóhajt. Bizony az még jó messze van.*
- Hát nem. *Törli meg gyöngyöző homlokát.*
- Le merném fogadni, hogy láthatatlan szárnyaid vannak. Hogy lehet az, hogy te még nem fáradsz? *Mondjuk a magyarázathoz elég végig nézni a két teremtésen, egyszerű a válasz, s alant kell keresni, a gnómlábak ugyanis finoman szólva rövidebbek, emiatt pedig sokkal szaporábban kell szedni őket.*
- Nyugi, megmaradok. *Vigyorog, majd erőt merítve a tündér szavaiból tovább halad. Magában díjazza ám, hogy amaz enyhít a tempón, így valahogy csak felvánszorog, s amikor megérkeznek ő nem a pohárért nyúl. Megvárja, míg társának öntenek, aztán elveszi a kancsót és felhajtja annak tartalmát. Ezután új erőre kapva beleveti magát a tanulásba. Különösebben nincs baj vele. Elég kimerült ahhoz, hogy ne fecsegjen.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2012-08-28 22:24:25
Üzenet elküldve: 2012-08-28 22:24:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A meditálás után egy könnyebb séta keretében visszatértek a Sziklakertek elejére, majd a másik utat választva haladnak a Torony felé*
-Bírod a tempót?* Kérdezi közben lohol előre a könnyed lépteivel, hogy minél előbb odaérjenek a mágusokhoz.Nagyon izgatottá válik, mert talán most először tanulhat varázslatokat, amelyek később hasznosak lehetnek életében.*
-Gyere már! Le fogunk maradni a jóról!* Be van teljesen zsongva de azért próbálja visszafogni magát. Út közben csak megállnak teljesen egy tíz perc erejére addig mosolyog a kipirosodott arcú gnómra.*
- Ennyit nem siettél még életedben, ezt le merem fogadni! * Neveti el magát hangosan közben kedvesen megsimogatja a másik hátát biztatásul.*
- Ne aggódj nem kell sokat erőlködnöd és beírhatod magad a mágustanoncok történelmébe.* Próbál ezekkel a szavakkal erőt átadni a másiknak.Felpattan a helyéről és megfogva a másik kezét nyugodt tempóban érik el a Mágustoronyt. Ott az első dolga, hogy vizet kérjen maguknak aztán beleveti magát a tanulásba, néha felügyelve Gnómját.Csendesen telnek el az órák, s az idő jócskán délutánt mutat.*
A hozzászólás írója (Koehina Tiarke) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.28 22:31:20
-Bírod a tempót?* Kérdezi közben lohol előre a könnyed lépteivel, hogy minél előbb odaérjenek a mágusokhoz.Nagyon izgatottá válik, mert talán most először tanulhat varázslatokat, amelyek később hasznosak lehetnek életében.*
-Gyere már! Le fogunk maradni a jóról!* Be van teljesen zsongva de azért próbálja visszafogni magát. Út közben csak megállnak teljesen egy tíz perc erejére addig mosolyog a kipirosodott arcú gnómra.*
- Ennyit nem siettél még életedben, ezt le merem fogadni! * Neveti el magát hangosan közben kedvesen megsimogatja a másik hátát biztatásul.*
- Ne aggódj nem kell sokat erőlködnöd és beírhatod magad a mágustanoncok történelmébe.* Próbál ezekkel a szavakkal erőt átadni a másiknak.Felpattan a helyéről és megfogva a másik kezét nyugodt tempóban érik el a Mágustoronyt. Ott az első dolga, hogy vizet kérjen maguknak aztán beleveti magát a tanulásba, néha felügyelve Gnómját.Csendesen telnek el az órák, s az idő jócskán délutánt mutat.*
A hozzászólás írója (Koehina Tiarke) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.28 22:31:20
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3536-3555