Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 180 (3581. - 3593. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3593. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-05-01 17:24:47
Üzenet elküldve: 2024-05-01 17:24:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Vár az otthon//
*Mai egyáltalán nem úgy reagál, ahogy arra számított. Azt gondolta, hogy vagy nagyon rosszul lesz, vagy nagyon mérges, de ez a nyugodtság és közöny már-már félelmetesebb, mint bármelyik az előző kettő közül.*
- Oké *válaszolja megszeppenve, még a kezét is elkapja, amivel addig gyengéden simogatta a lány fejét, hogy valahogy megnyugtassa. Mai jól van, és ez a lényeg, de egy alapos kiabálás, lecseszés vagy valami hasonló azért kellett volna, bár talán jobb is így, mert ez a helyzet nagyobb büntetés Nori-nak, mint a lány kiakadása lett volna.
Az történik, amit akar, és most ez is nagyon furcsa. Mai egyszerűen felkel, és közli, hogy távozzanak, de persze a zárt ajtón keresztül még mindig nem tud, mivel a kulcs továbbra is Nori zsebében pihen.*
- Ja, persze, az ajtó. *Először a tőrét húzza ki a lapból és csúztatja vissza a tokjába, majd kinyitja az ajtót, hogy Mai menekülhessen, ha akar. Nori csak kedvetlenül, pár lépés távolságból követi, miután ő is összeszedte a cuccait. A mágustoronyból kifelé már nem szól, hacsak nem kérdezik, bizonytalanul lépked le azon az egyébként csodálatos ködlépcsőn, hogy nem sokkal később találkozzanak a kedves kis hátasaikkal.
Nori még a lóhoz sem szól semmit, csak egy pár másodpercre hozzábújik, hátha ő majd megvigasztalja, de aztán először a hátizsákját pakolja fel rá, utána pedig ő is a nyeregbe ül, onnan pillant újra Mai-ra és Borsra.*
- Mehetünk? *Lépked előre pár lépést a lóval, hogy majd ugyanúgy, ahogy idefelé, visszafelé is ő vezesse őket.*
*Mai egyáltalán nem úgy reagál, ahogy arra számított. Azt gondolta, hogy vagy nagyon rosszul lesz, vagy nagyon mérges, de ez a nyugodtság és közöny már-már félelmetesebb, mint bármelyik az előző kettő közül.*
- Oké *válaszolja megszeppenve, még a kezét is elkapja, amivel addig gyengéden simogatta a lány fejét, hogy valahogy megnyugtassa. Mai jól van, és ez a lényeg, de egy alapos kiabálás, lecseszés vagy valami hasonló azért kellett volna, bár talán jobb is így, mert ez a helyzet nagyobb büntetés Nori-nak, mint a lány kiakadása lett volna.
Az történik, amit akar, és most ez is nagyon furcsa. Mai egyszerűen felkel, és közli, hogy távozzanak, de persze a zárt ajtón keresztül még mindig nem tud, mivel a kulcs továbbra is Nori zsebében pihen.*
- Ja, persze, az ajtó. *Először a tőrét húzza ki a lapból és csúztatja vissza a tokjába, majd kinyitja az ajtót, hogy Mai menekülhessen, ha akar. Nori csak kedvetlenül, pár lépés távolságból követi, miután ő is összeszedte a cuccait. A mágustoronyból kifelé már nem szól, hacsak nem kérdezik, bizonytalanul lépked le azon az egyébként csodálatos ködlépcsőn, hogy nem sokkal később találkozzanak a kedves kis hátasaikkal.
Nori még a lóhoz sem szól semmit, csak egy pár másodpercre hozzábújik, hátha ő majd megvigasztalja, de aztán először a hátizsákját pakolja fel rá, utána pedig ő is a nyeregbe ül, onnan pillant újra Mai-ra és Borsra.*
- Mehetünk? *Lépked előre pár lépést a lóval, hogy majd ugyanúgy, ahogy idefelé, visszafelé is ő vezesse őket.*
3592. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-05-01 16:41:56
Üzenet elküldve: 2024-05-01 16:41:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vár az otthon//
*Bágyadtan tekint csak előre, s megmagyarázhatatlan minden egyes érzés, ami most benne próbál életre kelni. Érzi a másik dobogó szívét a füle alatt, úgy zakatol, hogy pontosan mutatja neki, hogy él, miközben őt most teljesen megölte belül. Mégsem szakítja ki magát hamar abból az ölelésből, talán csak azért nem, mert nem maradt rá ereje, vagyis pontosabban nem tudja, hogy maradt-e. Így hát eltölt még egy kis időt, mielőtt megpróbálja megmozgatni saját kezeit, hogy tudja, van benne még izom és ideg. Csak akkor bújik ki a másikból, amikor elkezd sajnálkozni. Már majdnem a lányt sajnálja meg, amikor megrázza végül a fejét és kivonja magát az őt bántó kezek közül. *
- Fejezd már be Nori. *Hangja nyugodt, de teljesen közönyös. Belül örül neki, hogy meg tud egyáltalán szólalni, mert nem volt benne biztos, de már jól tudja, hogy visszakapta magát és az életét. Talán már nem lesz ugyanolyan, de innentől ő fogja irányítani.
Megpróbál felállni és furcsa érzés, hogy annak ellenére, hogy pár perce még saját haláltusáját vívta, most mintha minden tagja működne, ráadásul tökéletesen jól. *
- Hmm. *Ránéz a lányra, s bár mindenki azt várhatná, hogy nekiesik, s kérdőre vonja, ő csak a legnagyobb apátiával formálja meg szavait.*
- Menjünk innen, elegem van ebből a helyből.
*Majd felkapja a táskáját és nyitná az ajtót, ami kulcsra zárva torlaszolja el előle még mindig a világot, ahová menekülni akar.*
- Ha megtennéd...
*Hiányzik most belőle minden, ami máskor mutatja, hogy bármi is fontos lenne neki ezen a világon. Talán csak büntet, talán annyira fájt neki, hogy felhúzott egy egész falat maga köré. Akit a világon legjobban szeret, akinek a vére egy az övével, az mutatta meg neki, hogy valóban senkiben nem szabad ennyire megbízni. Ez valahol jó és a jövőre nézve szükséges tudás, mindössze soha nem akarta érezni. *
*Bágyadtan tekint csak előre, s megmagyarázhatatlan minden egyes érzés, ami most benne próbál életre kelni. Érzi a másik dobogó szívét a füle alatt, úgy zakatol, hogy pontosan mutatja neki, hogy él, miközben őt most teljesen megölte belül. Mégsem szakítja ki magát hamar abból az ölelésből, talán csak azért nem, mert nem maradt rá ereje, vagyis pontosabban nem tudja, hogy maradt-e. Így hát eltölt még egy kis időt, mielőtt megpróbálja megmozgatni saját kezeit, hogy tudja, van benne még izom és ideg. Csak akkor bújik ki a másikból, amikor elkezd sajnálkozni. Már majdnem a lányt sajnálja meg, amikor megrázza végül a fejét és kivonja magát az őt bántó kezek közül. *
- Fejezd már be Nori. *Hangja nyugodt, de teljesen közönyös. Belül örül neki, hogy meg tud egyáltalán szólalni, mert nem volt benne biztos, de már jól tudja, hogy visszakapta magát és az életét. Talán már nem lesz ugyanolyan, de innentől ő fogja irányítani.
Megpróbál felállni és furcsa érzés, hogy annak ellenére, hogy pár perce még saját haláltusáját vívta, most mintha minden tagja működne, ráadásul tökéletesen jól. *
- Hmm. *Ránéz a lányra, s bár mindenki azt várhatná, hogy nekiesik, s kérdőre vonja, ő csak a legnagyobb apátiával formálja meg szavait.*
- Menjünk innen, elegem van ebből a helyből.
*Majd felkapja a táskáját és nyitná az ajtót, ami kulcsra zárva torlaszolja el előle még mindig a világot, ahová menekülni akar.*
- Ha megtennéd...
*Hiányzik most belőle minden, ami máskor mutatja, hogy bármi is fontos lenne neki ezen a világon. Talán csak büntet, talán annyira fájt neki, hogy felhúzott egy egész falat maga köré. Akit a világon legjobban szeret, akinek a vére egy az övével, az mutatta meg neki, hogy valóban senkiben nem szabad ennyire megbízni. Ez valahol jó és a jövőre nézve szükséges tudás, mindössze soha nem akarta érezni. *
3591. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-05-01 16:05:20
Üzenet elküldve: 2024-05-01 16:05:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Vár az otthon//
*Minden egyes eltelt perc, amit Mai a saját elméjének börtönében tölt el, egyre inkább tudatosítja Nori-ban azt, hogy most mindent tönkretett. Előtte is leperegnek az elmúlt időszak képei, de ő a szép és kedves emlékeket látja, melyek Mai-hoz kötik. Az arthenior-i pad, ahol minden kezdődött. A bizalom, amit már akkor is megadott neki, amikor még semmit sem tudott róla. Az a meglepettség és öröm, amit akkor érzett, mikor egészen a világítótoronyig jött utána. A kikötői fogadóban töltött este, amikor együtt részegedtek le. A Sellőház, ahol ez az édes lány képes volt rá egy egész haton keresztül vigyázni. Az is, ahogy tegnap még írni tanulhatott tőle. A szövetség, amit vérkötelék nélkül kötöttek, a támogatás, amit egymásnak nyújtottak, minden egyes éjszaka, ahol összegabalyodva vigyáztak egymás álmaira. Úgy gondol vissza ezekre, mintha tényleg gyászolna, mintha Mai valóban meghalt volna. Merthogy Lil-ről talán leperegtek az előbbi szavak, de benne attól még tisztán élnek. Eljátszotta azt a bizonyos utolsó esélyt. Mai neki nincs többé.
A végére ő már nem sír, mert arra is képtelen. Ez nem egy olyan helyzet, amit a sírás majd megold. Mikor a lány végre erőtlenül ugyan, de rápislog a gyönyörű, kék szemeivel, meg kéne könnyebbülnie, de most az sem sikerül neki.*
- Mai! Itt vagyok, ne félj! Vigyázok rád. *Szól hozzá, és tartja továbbra is az ölében. Próbálja nyugtatgatni, bár az ő szájából ezeknek a szavaknak valószínűleg semmi ereje nincs most. Nem kér még bocsánatot, mert egyszerűen nem tud. Nem azért, mert nem férne ki a száján, hanem mert annyira rossznak érzi most magát, hogy nem hiszi, a bocsánatkérés bármin is javítana. Ennek ellenére várja, és csak várja azokat a szavakat, amik megnyugtatják, hogy Mai nem haragszik rá, de nem érkeznek.*
- Sajnálom… *mondja ki végül egy hosszú sóhaj után.* Mai? Kérlek, kelj fel, és menjünk haza! Kérlek… *Amolyan utolsó reményként kérleli már csak őt úgy, mintha ezzel a kéréssel egycsapásra elfelejthetnék, ami történt, és onnan folytathatnák a napot, ahol abbahagyták. Ő is tudja, hogy ez most nem lesz így. Többször is sírásra görbül a szája, de visszafojtja, mert neki most nincs joga sírni.*
- Egy szörnyeteg vagyok… egy igazi, nyomorult szörnyeteg… *Ismeri be magának életében harmadszor, de ez is csak megijeszti és elszomorítja. Úgy érzi, soha nem lesz vége a rémálomnak, és soha nem lesz senki, aki igazán szeretni fogja, mert amikor végre valaki mellette van, akkor eltaszítja magától, meghal vagy tönkreteszi.
Nem tud már mit mondani, csak térdelve ül a földön, az ölében Mai-val, és szó nélkül nézi őt, várva a kegyetlen ítéletet, amit jogosan kap majd mindenért, amit tett.*
*Minden egyes eltelt perc, amit Mai a saját elméjének börtönében tölt el, egyre inkább tudatosítja Nori-ban azt, hogy most mindent tönkretett. Előtte is leperegnek az elmúlt időszak képei, de ő a szép és kedves emlékeket látja, melyek Mai-hoz kötik. Az arthenior-i pad, ahol minden kezdődött. A bizalom, amit már akkor is megadott neki, amikor még semmit sem tudott róla. Az a meglepettség és öröm, amit akkor érzett, mikor egészen a világítótoronyig jött utána. A kikötői fogadóban töltött este, amikor együtt részegedtek le. A Sellőház, ahol ez az édes lány képes volt rá egy egész haton keresztül vigyázni. Az is, ahogy tegnap még írni tanulhatott tőle. A szövetség, amit vérkötelék nélkül kötöttek, a támogatás, amit egymásnak nyújtottak, minden egyes éjszaka, ahol összegabalyodva vigyáztak egymás álmaira. Úgy gondol vissza ezekre, mintha tényleg gyászolna, mintha Mai valóban meghalt volna. Merthogy Lil-ről talán leperegtek az előbbi szavak, de benne attól még tisztán élnek. Eljátszotta azt a bizonyos utolsó esélyt. Mai neki nincs többé.
A végére ő már nem sír, mert arra is képtelen. Ez nem egy olyan helyzet, amit a sírás majd megold. Mikor a lány végre erőtlenül ugyan, de rápislog a gyönyörű, kék szemeivel, meg kéne könnyebbülnie, de most az sem sikerül neki.*
- Mai! Itt vagyok, ne félj! Vigyázok rád. *Szól hozzá, és tartja továbbra is az ölében. Próbálja nyugtatgatni, bár az ő szájából ezeknek a szavaknak valószínűleg semmi ereje nincs most. Nem kér még bocsánatot, mert egyszerűen nem tud. Nem azért, mert nem férne ki a száján, hanem mert annyira rossznak érzi most magát, hogy nem hiszi, a bocsánatkérés bármin is javítana. Ennek ellenére várja, és csak várja azokat a szavakat, amik megnyugtatják, hogy Mai nem haragszik rá, de nem érkeznek.*
- Sajnálom… *mondja ki végül egy hosszú sóhaj után.* Mai? Kérlek, kelj fel, és menjünk haza! Kérlek… *Amolyan utolsó reményként kérleli már csak őt úgy, mintha ezzel a kéréssel egycsapásra elfelejthetnék, ami történt, és onnan folytathatnák a napot, ahol abbahagyták. Ő is tudja, hogy ez most nem lesz így. Többször is sírásra görbül a szája, de visszafojtja, mert neki most nincs joga sírni.*
- Egy szörnyeteg vagyok… egy igazi, nyomorult szörnyeteg… *Ismeri be magának életében harmadszor, de ez is csak megijeszti és elszomorítja. Úgy érzi, soha nem lesz vége a rémálomnak, és soha nem lesz senki, aki igazán szeretni fogja, mert amikor végre valaki mellette van, akkor eltaszítja magától, meghal vagy tönkreteszi.
Nem tud már mit mondani, csak térdelve ül a földön, az ölében Mai-val, és szó nélkül nézi őt, várva a kegyetlen ítéletet, amit jogosan kap majd mindenért, amit tett.*
3590. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-05-01 15:20:52
Üzenet elküldve: 2024-05-01 15:20:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vár az otthon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Semmit nem érzékel a valódi világból, csak az a pokol van, ahová a másik valóban száműzte. Nincsen idő és tér, nincs eleje és vége. Egy katyvasz van, ami nem engedi el, de azt sem tudja volt-e valaha másképpen. Összegörnyedve fogja hasát, ahonnan megállíthatatlanul folyik a vér, s azzal együtt minden ereje is kiürül belőle, de mégsem jön el a megváltó vég, hanem újabb képek tömkelege taszítja őt egyre távolabb önmagától. A képzelt Nori otthagyja, hogy megmutassa neki, tényleg a magány az aki vele lesz csak az utolsó pillanataiban, nem pedig ő. Ez az, amitől valaha a legjobban félt, hogy nem kell majd senkinek. Az átok, amivel most mérgezi, búcsúzóul nem szégyelli lepergetni benne azt a bizonyos visszatekintést élete eddigi megélt pillanatairól. Az utolsó képkockák. Ha kegyes lenne hozzá a halál, akkor azt látná, hol is végezte jól dolgát, de csak felfokozottabban és teljesen megmásítva, még fájdalmasabban törnek be az emlékek. Minden elvett könyv, minden kimondatlan igazság, minden lekicsinylő pillantás, s megalázás. A "szökés" pillanata. Az elhagyatottság. A száz napnyi bolyongás minden félelme. Amikor tudatosult, hogy az első szerelme ádáz módon becsapta, s helyére jött a testvér, aki most az utolsó lélegzetvételnél fordít hátat, amit csak miatta lehel ki. A kihagyott lehetőségek. Minden porcikája remeg és csak azért nem tud tovább támadni, mert gyötri a hazug kép, amint éppen haldoklik. Nincs ereje ahhoz sem, hogy küzdjön. Kilátástalanság. Azt hitte nincs már rosszabb annál, ami megtörtént vele, mégis megmutatja a belső elnyomott világát a mágia, amit éppen ezért utasított el. Hosszú ideig játszódnak le benne a képek, így Nori bármennyire is sír, bármennyire is szorítja magához, jó ideig nem kapja vissza barátnőjét... testvérét.
Amikor véget ér az egész, egy darabig még nem fogja fel, hogy mi történik körülötte, hiszen olyan valóságos volt minden, hogy nem tud igazán visszatérni. Nem olyan ez, mint amit az éjjeleken álmodott és másnap reggel egy kis hideg vízzel elűz magától. Nyomot hagyott, végzetes billogot égetett húsába, ami fájdalmasan fog gyógyulni, s bizony örök heget hagy.
Nehezen nyitja ki a szemeit és nézi a lányt, aki mindezt okozta. Kiüresedett íriszeit fedi el néha szemhéjának lassú pislogása. A feje már tisztul kissé, de nem tud és nem is akar megszólalni. Fekszik a másik karjaiban, mint egy valóban élettelen porhüvely. Még mindig nem hiszi el, hogy vége, s talán nincs is, csak nincs ereje befogadni több fájdalmat. Nem tud moccanni, pedig nem akarja azt az érintést. Nem akarja a másikat. Most az egyszer el akarja tüntetni a közeléből. De nem tudja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Semmit nem érzékel a valódi világból, csak az a pokol van, ahová a másik valóban száműzte. Nincsen idő és tér, nincs eleje és vége. Egy katyvasz van, ami nem engedi el, de azt sem tudja volt-e valaha másképpen. Összegörnyedve fogja hasát, ahonnan megállíthatatlanul folyik a vér, s azzal együtt minden ereje is kiürül belőle, de mégsem jön el a megváltó vég, hanem újabb képek tömkelege taszítja őt egyre távolabb önmagától. A képzelt Nori otthagyja, hogy megmutassa neki, tényleg a magány az aki vele lesz csak az utolsó pillanataiban, nem pedig ő. Ez az, amitől valaha a legjobban félt, hogy nem kell majd senkinek. Az átok, amivel most mérgezi, búcsúzóul nem szégyelli lepergetni benne azt a bizonyos visszatekintést élete eddigi megélt pillanatairól. Az utolsó képkockák. Ha kegyes lenne hozzá a halál, akkor azt látná, hol is végezte jól dolgát, de csak felfokozottabban és teljesen megmásítva, még fájdalmasabban törnek be az emlékek. Minden elvett könyv, minden kimondatlan igazság, minden lekicsinylő pillantás, s megalázás. A "szökés" pillanata. Az elhagyatottság. A száz napnyi bolyongás minden félelme. Amikor tudatosult, hogy az első szerelme ádáz módon becsapta, s helyére jött a testvér, aki most az utolsó lélegzetvételnél fordít hátat, amit csak miatta lehel ki. A kihagyott lehetőségek. Minden porcikája remeg és csak azért nem tud tovább támadni, mert gyötri a hazug kép, amint éppen haldoklik. Nincs ereje ahhoz sem, hogy küzdjön. Kilátástalanság. Azt hitte nincs már rosszabb annál, ami megtörtént vele, mégis megmutatja a belső elnyomott világát a mágia, amit éppen ezért utasított el. Hosszú ideig játszódnak le benne a képek, így Nori bármennyire is sír, bármennyire is szorítja magához, jó ideig nem kapja vissza barátnőjét... testvérét.
Amikor véget ér az egész, egy darabig még nem fogja fel, hogy mi történik körülötte, hiszen olyan valóságos volt minden, hogy nem tud igazán visszatérni. Nem olyan ez, mint amit az éjjeleken álmodott és másnap reggel egy kis hideg vízzel elűz magától. Nyomot hagyott, végzetes billogot égetett húsába, ami fájdalmasan fog gyógyulni, s bizony örök heget hagy.
Nehezen nyitja ki a szemeit és nézi a lányt, aki mindezt okozta. Kiüresedett íriszeit fedi el néha szemhéjának lassú pislogása. A feje már tisztul kissé, de nem tud és nem is akar megszólalni. Fekszik a másik karjaiban, mint egy valóban élettelen porhüvely. Még mindig nem hiszi el, hogy vége, s talán nincs is, csak nincs ereje befogadni több fájdalmat. Nem tud moccanni, pedig nem akarja azt az érintést. Nem akarja a másikat. Most az egyszer el akarja tüntetni a közeléből. De nem tudja.*
3589. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-05-01 14:41:54
Üzenet elküldve: 2024-05-01 14:41:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Vár az otthon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mai képtelen felfogni, hogy hol a határ, és miután még soha nem láthatta, milyen az, amikor Nori egy pillanat alatt valóban veszélyessé válik, látszólag nem is érti, hogy mit tesz azzal, ha továbbra is csak ellenkezik. Ennek eredményeképp küldi őt át Nori egyetlen mozdulattal a rémálmok birodalmába, ahol végre megtanulhatja, hogy vele nem bánhat így senki. Neki nem hazudhatnak, nem próbálhatják meg irányítani, és főleg nem dobhatják el. Egyáltalán nem, hisz nem érdemelte meg, hogy bántsák, de mindenki, aki őt bántja, az megérdemli, hogy szenvedjen.*
- Ahogy gondolod. Akkor most küzdj meg magaddal! Ne engem bánts, hanem takarodj, és fulladj meg a saját poklodban, baszd meg!
*Nori teljesen elveszítette a fejét. Nem számít most semmi, csak az édes bosszú és az, hogy a másiknak ez minél jobban fájjon. Élvezettel nézi végig, ahogy a kis test összeesik előtte, és úgy szenved, ahogy talán még sohasem. Beteges módon tetszik neki a látvány, és érzi, ahogy a testébe zárt vipera is feltőtődik a Mai-ból áradó negatív energiáktól.
Nem félve attól, hogy a lány hirtelen rátámadna, odalépked hozzá kezében a tőrrel, és fölé magasodva pillant le rá.*
- Hát akkor, ég veled! Egy öröm volt, Mai. A másvilágon majd találkozunk. *Rászorít a markolatra, és felkészül arra, hogy a rémálmokon túl a valóságban is megszabadítsa a lányt a nyomorult kis életétől. Nem tesz ő ezzel semmi rosszat, hisz ugyanúgy, ahogy ő sem kellett senkinek, Mai sem fog hiányozni a családjának. Őt is eltaszították maguktól. Ennek a velejéig rohadt világnak egyikükre sincs már szüksége.
Ahelyett azonban, hogy lesújtana a pengével, hirtelen teljesen megdermed, mikor meghallja azt az egyetlen aprócska kis mondatot, amit Mai a kínok közepette képes kinyögni magából.*
- Mi van? Már megint hazudsz! Milyen testvér a kurva életbe?! Az egy játék! Egy kibaszott játék! Még a halálod kapujában is manipulálni akarsz, te ribanc?!
*Keze elkezd remegni, és a levegőt is szaggatottan veszi, pár pillanattal később pedig a könnyei is elkezdenek folyni. Szavak nélkül bámulja a fájdalmasan szenvedő barátnőjét. Ahogy a testvér szó elindította a folyamatot, ami tisztítani kezdi az elborult elméjét, úgy jön rá szépen lassan, hogy ő tette ezt vele.*
- Testvérek… Mai, nem érdekel, ki mit mond. Mi akkor is testvérek vagyunk. *Hirtelen dühösen dobja el a tőrt, ami bele is áll a szoba fából készült ajtajába, aztán ő is térdre esik, és elkezdi erősen rázni Mai testét.*
- Mai, térj magadhoz! Mai! Ne csináld ezt velem, gyerünk, térj magadhoz! *Mikor észreveszi, hogy ez haszontalan, akkor közel húzza magához szerencsétlent, és olyan szorosan öleli magához, hogy ficánkolni is képtelen legyen a karjai között.*
- Nem, nem, nem, nem! Én nem ezt akartam. Ne bántsd őt! Nem érdemli ezt meg. HAGYD ŐT BÉKÉN!! *Visít tehetetlenül, és most már magának Sa'Tereth-nek könyörög, hogy segítsen, csináljon valamit és szüntesse meg ezt a szörnyű átkot, de válasz nem érkezik. Nem az isten tehet erről, hanem ő, egyedül csak ő. Nem ereszti a lányt az öleléséből, reménykedve csitítgatja, hátha valami csoda folytán mégis magához tér.*
- Mai, kérlek…
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mai képtelen felfogni, hogy hol a határ, és miután még soha nem láthatta, milyen az, amikor Nori egy pillanat alatt valóban veszélyessé válik, látszólag nem is érti, hogy mit tesz azzal, ha továbbra is csak ellenkezik. Ennek eredményeképp küldi őt át Nori egyetlen mozdulattal a rémálmok birodalmába, ahol végre megtanulhatja, hogy vele nem bánhat így senki. Neki nem hazudhatnak, nem próbálhatják meg irányítani, és főleg nem dobhatják el. Egyáltalán nem, hisz nem érdemelte meg, hogy bántsák, de mindenki, aki őt bántja, az megérdemli, hogy szenvedjen.*
- Ahogy gondolod. Akkor most küzdj meg magaddal! Ne engem bánts, hanem takarodj, és fulladj meg a saját poklodban, baszd meg!
*Nori teljesen elveszítette a fejét. Nem számít most semmi, csak az édes bosszú és az, hogy a másiknak ez minél jobban fájjon. Élvezettel nézi végig, ahogy a kis test összeesik előtte, és úgy szenved, ahogy talán még sohasem. Beteges módon tetszik neki a látvány, és érzi, ahogy a testébe zárt vipera is feltőtődik a Mai-ból áradó negatív energiáktól.
Nem félve attól, hogy a lány hirtelen rátámadna, odalépked hozzá kezében a tőrrel, és fölé magasodva pillant le rá.*
- Hát akkor, ég veled! Egy öröm volt, Mai. A másvilágon majd találkozunk. *Rászorít a markolatra, és felkészül arra, hogy a rémálmokon túl a valóságban is megszabadítsa a lányt a nyomorult kis életétől. Nem tesz ő ezzel semmi rosszat, hisz ugyanúgy, ahogy ő sem kellett senkinek, Mai sem fog hiányozni a családjának. Őt is eltaszították maguktól. Ennek a velejéig rohadt világnak egyikükre sincs már szüksége.
Ahelyett azonban, hogy lesújtana a pengével, hirtelen teljesen megdermed, mikor meghallja azt az egyetlen aprócska kis mondatot, amit Mai a kínok közepette képes kinyögni magából.*
- Mi van? Már megint hazudsz! Milyen testvér a kurva életbe?! Az egy játék! Egy kibaszott játék! Még a halálod kapujában is manipulálni akarsz, te ribanc?!
*Keze elkezd remegni, és a levegőt is szaggatottan veszi, pár pillanattal később pedig a könnyei is elkezdenek folyni. Szavak nélkül bámulja a fájdalmasan szenvedő barátnőjét. Ahogy a testvér szó elindította a folyamatot, ami tisztítani kezdi az elborult elméjét, úgy jön rá szépen lassan, hogy ő tette ezt vele.*
- Testvérek… Mai, nem érdekel, ki mit mond. Mi akkor is testvérek vagyunk. *Hirtelen dühösen dobja el a tőrt, ami bele is áll a szoba fából készült ajtajába, aztán ő is térdre esik, és elkezdi erősen rázni Mai testét.*
- Mai, térj magadhoz! Mai! Ne csináld ezt velem, gyerünk, térj magadhoz! *Mikor észreveszi, hogy ez haszontalan, akkor közel húzza magához szerencsétlent, és olyan szorosan öleli magához, hogy ficánkolni is képtelen legyen a karjai között.*
- Nem, nem, nem, nem! Én nem ezt akartam. Ne bántsd őt! Nem érdemli ezt meg. HAGYD ŐT BÉKÉN!! *Visít tehetetlenül, és most már magának Sa'Tereth-nek könyörög, hogy segítsen, csináljon valamit és szüntesse meg ezt a szörnyű átkot, de válasz nem érkezik. Nem az isten tehet erről, hanem ő, egyedül csak ő. Nem ereszti a lányt az öleléséből, reménykedve csitítgatja, hátha valami csoda folytán mégis magához tér.*
- Mai, kérlek…
3588. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-05-01 13:58:27
Üzenet elküldve: 2024-05-01 13:58:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vár az otthon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A belső bizonytalanság. Mindenki úgy védekezik ahogyan tud, Lil pedig azért is jöhetett létre, mert annyira fél attól, amit most ki is hangsúlyozott, hogy szilánkként szakadt ki, őrületet magára öltve, hogy ne érezhesse azt, amit éppen kiabál. De ott van és most már Mai sziklaszilárdan tudja. Kár, hogy a tiszta gondolkodás ilyen helyzetben még nem annyira erőssége, mint hitte.*
- Ne akard bebizonyítani az igazad, mert magadat vered át vele. ÉN mindig itt voltam neked.
*Még mindig dacol az ellen, hogy elhiggye, itt most tényleg történhet valami szörnyűség.*
- Egyszer vagy halhatatlan. Álmodban is levehettem volna rólad a szarodat, de nem tettem, mert azt hiszed megvéd, pedig csak egyszer véd meg. Utána pedig egy esélyed marad. Egy utolsó.
*Átvette az uralmat rajta az őrjöngés, mert minden szeretetét hiábavalónak érzi. És gyűlöli az istenét is, hogy ezt tette vele, velük. Hogy nem kapnak esélyt egy életre, amit akár boldog szimbiózisban is élhetnének. Kellett volna még válaszolni az utolsó mondatokra, annyira szépen megvédte volna magát. Merthogy ez nem az első adandó alkalom, hanem túl sokat engedett már a lánynak. És túl sokszor szerette már annak ellenére, hogy hányszor fájt neki az, amit vele tesz.
De az észérvek és gondolatok helyett egy érintés hatására minden megváltozik.
A jégkék szemek elszürkülnek és üvegesen néznek előre, egyenesen a másik szemeibe. Nori külalakja átalakul és az anyját látja maga előtt, aki hasonló gonosz szavakkal illette. A körülöttük lévő tér gyertyával világított kúriájuk falaivá alakul, s egyszeriben minden fájdalom és szégyenérzet rászakad lelkére, majd térdre rogy és csak könnyekkel áztatott szemeivel tekint előre. Ott terem apja lenéző tekintete, nővérei, amint éppen azon nevetnek, hogy már megint valami ostobaságot tett Mai. Egy roskadozó könyvespolc válik láthatóvá mögötte, amiből hiányzik egy olvasmány, ami éppen a kezei közt gyullad meg. Égő hús szaga tölti meg az orrát, majd ráeszmélve, hogy a kis kezét éri a tűz, eldobja messzire, majd bámulja a hólyagosra égett tenyeret, s hallgatja a lelke mélyéig hatoló nevetést, ahogy körül állja a családja, azon mulatva, hogy soha nem fog annyi tudást magába szívni, amennyire szüksége lenne. Sőt, az első mondat után még az olvasmány is úgy dönt, hogy nem ad magából Mai-nak, hanem felgyullad, s ahogy elhajítja magától a fájdalom hevében, a ringatózó selyemfüggöny is lángra kap, ami terjed tovább, betöltve az egész szobát. Ami a legszörnyűbb az egészben, hogy Mai nem csinál semmit. Felnevet és nézi, ahogy mindenki, akit valaha családjának nevezett szintén lángra kap, csak ő menekül meg a helyzetből, maradva a bűntudatával együtt. De itt még nincs vége. A hamuból fekete madarak kelnek életre és támadják meg, még mindig a családtagjai azok, de átalakultak. Nincs pont a testén, amit ne érne csőrük veszett csattogása, csípése, s a fájdalom bénító ereje után mégis eszeveszett csapkodásba kezd, hogy messzire űzhesse az ádáz fenevadakat. De ekkor már talpon van és az egyetlen lény a szobában, akit érni tud kezeinek végeláthatatlan ütéseivel, az maga Nori. Ő pedig a tőrével a kezében beszáll a madarak játékába, s neki támad, ami ellen szintén védekeznie kell, míg nem csak ketten maradnak a szobában. Érzi a húsába maró pengét, ami eltalálta. Egyenesen a hasában landolt, amihez a már megégett kezével kap oda, hogy újra a földre rogyhasson, hogy minden fájdalom egyvelegével tovább villoghassanak a válogatott képei minden félelméről. *
- A testvérem vagy, hogyan tehetted? *Nyögi csak ki a képzelt Nori-nak, s ha tudna felállna, hogy tovább folytassa a küzdelmet, de a következő pillanatban ismét egy újabb képzelet keríti hatalmába.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A belső bizonytalanság. Mindenki úgy védekezik ahogyan tud, Lil pedig azért is jöhetett létre, mert annyira fél attól, amit most ki is hangsúlyozott, hogy szilánkként szakadt ki, őrületet magára öltve, hogy ne érezhesse azt, amit éppen kiabál. De ott van és most már Mai sziklaszilárdan tudja. Kár, hogy a tiszta gondolkodás ilyen helyzetben még nem annyira erőssége, mint hitte.*
- Ne akard bebizonyítani az igazad, mert magadat vered át vele. ÉN mindig itt voltam neked.
*Még mindig dacol az ellen, hogy elhiggye, itt most tényleg történhet valami szörnyűség.*
- Egyszer vagy halhatatlan. Álmodban is levehettem volna rólad a szarodat, de nem tettem, mert azt hiszed megvéd, pedig csak egyszer véd meg. Utána pedig egy esélyed marad. Egy utolsó.
*Átvette az uralmat rajta az őrjöngés, mert minden szeretetét hiábavalónak érzi. És gyűlöli az istenét is, hogy ezt tette vele, velük. Hogy nem kapnak esélyt egy életre, amit akár boldog szimbiózisban is élhetnének. Kellett volna még válaszolni az utolsó mondatokra, annyira szépen megvédte volna magát. Merthogy ez nem az első adandó alkalom, hanem túl sokat engedett már a lánynak. És túl sokszor szerette már annak ellenére, hogy hányszor fájt neki az, amit vele tesz.
De az észérvek és gondolatok helyett egy érintés hatására minden megváltozik.
A jégkék szemek elszürkülnek és üvegesen néznek előre, egyenesen a másik szemeibe. Nori külalakja átalakul és az anyját látja maga előtt, aki hasonló gonosz szavakkal illette. A körülöttük lévő tér gyertyával világított kúriájuk falaivá alakul, s egyszeriben minden fájdalom és szégyenérzet rászakad lelkére, majd térdre rogy és csak könnyekkel áztatott szemeivel tekint előre. Ott terem apja lenéző tekintete, nővérei, amint éppen azon nevetnek, hogy már megint valami ostobaságot tett Mai. Egy roskadozó könyvespolc válik láthatóvá mögötte, amiből hiányzik egy olvasmány, ami éppen a kezei közt gyullad meg. Égő hús szaga tölti meg az orrát, majd ráeszmélve, hogy a kis kezét éri a tűz, eldobja messzire, majd bámulja a hólyagosra égett tenyeret, s hallgatja a lelke mélyéig hatoló nevetést, ahogy körül állja a családja, azon mulatva, hogy soha nem fog annyi tudást magába szívni, amennyire szüksége lenne. Sőt, az első mondat után még az olvasmány is úgy dönt, hogy nem ad magából Mai-nak, hanem felgyullad, s ahogy elhajítja magától a fájdalom hevében, a ringatózó selyemfüggöny is lángra kap, ami terjed tovább, betöltve az egész szobát. Ami a legszörnyűbb az egészben, hogy Mai nem csinál semmit. Felnevet és nézi, ahogy mindenki, akit valaha családjának nevezett szintén lángra kap, csak ő menekül meg a helyzetből, maradva a bűntudatával együtt. De itt még nincs vége. A hamuból fekete madarak kelnek életre és támadják meg, még mindig a családtagjai azok, de átalakultak. Nincs pont a testén, amit ne érne csőrük veszett csattogása, csípése, s a fájdalom bénító ereje után mégis eszeveszett csapkodásba kezd, hogy messzire űzhesse az ádáz fenevadakat. De ekkor már talpon van és az egyetlen lény a szobában, akit érni tud kezeinek végeláthatatlan ütéseivel, az maga Nori. Ő pedig a tőrével a kezében beszáll a madarak játékába, s neki támad, ami ellen szintén védekeznie kell, míg nem csak ketten maradnak a szobában. Érzi a húsába maró pengét, ami eltalálta. Egyenesen a hasában landolt, amihez a már megégett kezével kap oda, hogy újra a földre rogyhasson, hogy minden fájdalom egyvelegével tovább villoghassanak a válogatott képei minden félelméről. *
- A testvérem vagy, hogyan tehetted? *Nyögi csak ki a képzelt Nori-nak, s ha tudna felállna, hogy tovább folytassa a küzdelmet, de a következő pillanatban ismét egy újabb képzelet keríti hatalmába.*
3587. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-05-01 12:56:06
Üzenet elküldve: 2024-05-01 12:56:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Vár az otthon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szinte már aranyosnak tartja, ahogy ez a kis fruska mindig külön üdvözli őt, mikor megjelenik. Mintha csak egy külön rituálé lenne az ő találkozásuk. Azt vette észre, hogy ilyenkor ebben a kenyérre kenhető, cuki kis fél-elfben is átkattan valami, aminek talán köze van ahhoz, hogy ennyire hatékonyan képes túlélni az ismeretlen, borzalmas világban.*
- Engem? Szeretni? Most komolyan mondod ezt, amikor azt sem tudom, hogy igazat mondasz-e nekem? Hazudsz! Nem tudom, hogy miben, de hazudsz! Márpedig most ki fogom deríteni, hogy miben. Nem mész te innen sehová.
*Ha eddig nem volt egyértelmű Mai számára, akkor most már tudhatja, hogy a korábbi szavait nagyon rosszul választotta meg, és az a pár mondat volt az utolsó csepp a pohárban, ami miatt most nem vígan lovagolnak Arthenior felé, hanem a kettejük kapcsolatát teszik próbára úgy, mint eddig még soha.
Mai következő fenyegető szavait már nem bírja ki fülsiketítően idegesítő vihogás nélkül.*
- Hogy én nem jutok ki élve? Még mindig halhatatlan vagyok, aranyom. Inkább az az igazi kérdés, hogy ha tovább pofázol és idegesítesz, akkor rajtam kívül bárki más kijut-e innen élve.
*A beszólások, a dac, az ellenkezés és a lány minden szava csak még jobban az őrületbe és a józan ész teljes elvesztésének irányába kergeti a feketeséget. Még Lil-hez képest is teljes sötétségbe borul az elméje. Nem hall mást a fájdalomtól lüktető fejében, csak azt, hogy meg kell büntetnie őt ezért a viselkedésért. Azonban Mai továbbra sem hagyja abba a tűz szítását, utolsó mondatával felteszi a pontot az i-re.*
- Ez kurva jó! Miféle kapcsolat ez közöttünk, ha már az első adandó alkalommal azzal fenyegetsz, hogy eldobsz, mint egy mocskos rongyot? Tudod, most vagy őszinte. Nem is kellek én neked. Soha nem is kellettem. Nem akarsz engem.
*Minden egyes rövidke mondattal egy lépést közelebb lép Mai-hoz, míg az utolsó mondat után hirtelen megérinti a homlokát, és néhány szónyi halk suttogás hagyja el a száját. Ha a varázslat sikerül, akkor végre felszínre fog törni mindaz, amire kíváncsi Mai elméjét illetően, ha pedig nem, akkor Nori meglepettsége miatt talán a következő pár pillanat lesz a legjobb esélye arra, hogy lefegyverezze a megőrült lányt. Bárhogy is alakul, Mai kezei végül szabadok maradnak.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusztítsa ezeket az élőlényeket.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szinte már aranyosnak tartja, ahogy ez a kis fruska mindig külön üdvözli őt, mikor megjelenik. Mintha csak egy külön rituálé lenne az ő találkozásuk. Azt vette észre, hogy ilyenkor ebben a kenyérre kenhető, cuki kis fél-elfben is átkattan valami, aminek talán köze van ahhoz, hogy ennyire hatékonyan képes túlélni az ismeretlen, borzalmas világban.*
- Engem? Szeretni? Most komolyan mondod ezt, amikor azt sem tudom, hogy igazat mondasz-e nekem? Hazudsz! Nem tudom, hogy miben, de hazudsz! Márpedig most ki fogom deríteni, hogy miben. Nem mész te innen sehová.
*Ha eddig nem volt egyértelmű Mai számára, akkor most már tudhatja, hogy a korábbi szavait nagyon rosszul választotta meg, és az a pár mondat volt az utolsó csepp a pohárban, ami miatt most nem vígan lovagolnak Arthenior felé, hanem a kettejük kapcsolatát teszik próbára úgy, mint eddig még soha.
Mai következő fenyegető szavait már nem bírja ki fülsiketítően idegesítő vihogás nélkül.*
- Hogy én nem jutok ki élve? Még mindig halhatatlan vagyok, aranyom. Inkább az az igazi kérdés, hogy ha tovább pofázol és idegesítesz, akkor rajtam kívül bárki más kijut-e innen élve.
*A beszólások, a dac, az ellenkezés és a lány minden szava csak még jobban az őrületbe és a józan ész teljes elvesztésének irányába kergeti a feketeséget. Még Lil-hez képest is teljes sötétségbe borul az elméje. Nem hall mást a fájdalomtól lüktető fejében, csak azt, hogy meg kell büntetnie őt ezért a viselkedésért. Azonban Mai továbbra sem hagyja abba a tűz szítását, utolsó mondatával felteszi a pontot az i-re.*
- Ez kurva jó! Miféle kapcsolat ez közöttünk, ha már az első adandó alkalommal azzal fenyegetsz, hogy eldobsz, mint egy mocskos rongyot? Tudod, most vagy őszinte. Nem is kellek én neked. Soha nem is kellettem. Nem akarsz engem.
*Minden egyes rövidke mondattal egy lépést közelebb lép Mai-hoz, míg az utolsó mondat után hirtelen megérinti a homlokát, és néhány szónyi halk suttogás hagyja el a száját. Ha a varázslat sikerül, akkor végre felszínre fog törni mindaz, amire kíváncsi Mai elméjét illetően, ha pedig nem, akkor Nori meglepettsége miatt talán a következő pár pillanat lesz a legjobb esélye arra, hogy lefegyverezze a megőrült lányt. Bárhogy is alakul, Mai kezei végül szabadok maradnak.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusztítsa ezeket az élőlényeket.
3586. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-05-01 12:26:51
Üzenet elküldve: 2024-05-01 12:26:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vár az otthon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem vár ugyan választ a másik, de nem Mai lenne, ha befogná a száját.*
- Mintha nem tudnád. Eddig csak magunknak segítettem ezzel, ellened nem használnám. *Valahol ő azt is gondolja, amit mondd. Lil más, ott túl kell élni, őt meg kell törni. Saját élete fontosabb azért még mindig, mint, hogy soha ne "ártson" a lánynak. Kezd nem tetszeni neki a másik viselkedése, tényleg csak haza szeretne menni.
Ehelyett a szobájukban találja magukat, ahol teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy még egy darabig a börtöne lesz. Nehezen veszi a levegőt, mellkasára súly nehezedik, a nyelés is gondot okoz. Csak nézi kékjeivel a lányt és kutat a szemeiben tovább, hogy most mitévő legyen. Annyiszor menekült már meg a kis démon énje elől, hogy most sem lehet másként.*
- Ne most, baszd meg, ne most.
*A félelmen túl a harag is elönti. Tényleg csak egyszer lenne vége ennek az egész fonalnak, amire már annyi görcsöt kötöttek. Csak egy hatot hadd töltsön már el úgy, hogy nincs kitéve senki szeszélyének. Behunyja szemeit, mély levegőt vesz, majd rosszallóan, szinte már lenézően csóválja a fejét.*
- Örülök, hogy újra találkoztunk Lil. *Sötét mosolyra húzódik a szája, egyszerűen annyira mérges, hogy most ő nem tud józanul gondolkodni, hogy talán meg kéne hunyászkodnia.* - Megtennéd, hogy nem méregeted a nemlétező farkad és kiengedsz a szobából? Még a végén elveszíted az egyetlen lényt a világon, aki szeret.
*Felnevet, Mai sem normális a jelen helyzetet tekintve. Rosszabb már úgysem lehet. Hiszi ezt nagyon rosszul.*
- Nem fogod megmondani, hogy mit csináljak. Majd te megfogod magad és kiveszed a táskádból. Nem félek sem tőled, sem attól, hogy megölsz. Innen utána úgysem jutsz ki élve. Nem vagy te olyan bolond, hogy megtedd.
*Ledobja a táskáját maga mellé, és félrebiccentett fejjel várja a sorsát. Merthogy infantilis, de a rettegés nem múlik el, viszont ha meg sem próbál felülkerekedni, annak tényleg nagyon rossz vége lehet.*
- Ez az utolsó esély, amit adok neked, ha elrontod, elfelejtheted, hogy vagyok neked.
*Nagyon nehezen mondja ki, de talán most van az a pont, hogy mérlegelnie kell. Ha ezt a kis közjátékot túléli, akkor kőkeményen el kell gondolkodni a saját anyja szavain, amit nem kíván bevallani magának, hogy igazak voltak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem vár ugyan választ a másik, de nem Mai lenne, ha befogná a száját.*
- Mintha nem tudnád. Eddig csak magunknak segítettem ezzel, ellened nem használnám. *Valahol ő azt is gondolja, amit mondd. Lil más, ott túl kell élni, őt meg kell törni. Saját élete fontosabb azért még mindig, mint, hogy soha ne "ártson" a lánynak. Kezd nem tetszeni neki a másik viselkedése, tényleg csak haza szeretne menni.
Ehelyett a szobájukban találja magukat, ahol teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy még egy darabig a börtöne lesz. Nehezen veszi a levegőt, mellkasára súly nehezedik, a nyelés is gondot okoz. Csak nézi kékjeivel a lányt és kutat a szemeiben tovább, hogy most mitévő legyen. Annyiszor menekült már meg a kis démon énje elől, hogy most sem lehet másként.*
- Ne most, baszd meg, ne most.
*A félelmen túl a harag is elönti. Tényleg csak egyszer lenne vége ennek az egész fonalnak, amire már annyi görcsöt kötöttek. Csak egy hatot hadd töltsön már el úgy, hogy nincs kitéve senki szeszélyének. Behunyja szemeit, mély levegőt vesz, majd rosszallóan, szinte már lenézően csóválja a fejét.*
- Örülök, hogy újra találkoztunk Lil. *Sötét mosolyra húzódik a szája, egyszerűen annyira mérges, hogy most ő nem tud józanul gondolkodni, hogy talán meg kéne hunyászkodnia.* - Megtennéd, hogy nem méregeted a nemlétező farkad és kiengedsz a szobából? Még a végén elveszíted az egyetlen lényt a világon, aki szeret.
*Felnevet, Mai sem normális a jelen helyzetet tekintve. Rosszabb már úgysem lehet. Hiszi ezt nagyon rosszul.*
- Nem fogod megmondani, hogy mit csináljak. Majd te megfogod magad és kiveszed a táskádból. Nem félek sem tőled, sem attól, hogy megölsz. Innen utána úgysem jutsz ki élve. Nem vagy te olyan bolond, hogy megtedd.
*Ledobja a táskáját maga mellé, és félrebiccentett fejjel várja a sorsát. Merthogy infantilis, de a rettegés nem múlik el, viszont ha meg sem próbál felülkerekedni, annak tényleg nagyon rossz vége lehet.*
- Ez az utolsó esély, amit adok neked, ha elrontod, elfelejtheted, hogy vagyok neked.
*Nagyon nehezen mondja ki, de talán most van az a pont, hogy mérlegelnie kell. Ha ezt a kis közjátékot túléli, akkor kőkeményen el kell gondolkodni a saját anyja szavain, amit nem kíván bevallani magának, hogy igazak voltak.*
3585. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-05-01 11:57:00
Üzenet elküldve: 2024-05-01 11:57:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Vár az otthon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valóban nem a legjobbkor próbálja meg Mai a saját erejét fitogtatni, mert Nori mindezt fenyegetésként éli meg, és a kusza agyával tovább gondolva a hallottakat már abban sem biztos, hogy Mai őszinte vele és önmagát mutatja.*
- Valóban? Azt kapom, ami te vagy? Mindig? Most is? *Nem vár igazi választ a másiktól, úgysem hinné el ezek után, hogy igazat mond. Van azonban valami, illetve valaki, aki bármikor segít fényt deríteni az igazságra: Sa'Tereth. A segítségével meg fogja tudni, amit akar. Azt, hogy hányadán állnak, és azt is, hogy Mai lelke valóban olyan stabil lábakon áll-e, mint mondja, és mi lakozik benne valójában.
A szobába érve nem sikerül az ajtót teljesen észrevétlenül bezárnia maga mögött, de ez talán már nem is számít. Érezni kezdi a kezdődő félelmet a lányban, amire elvigyorodik, hisz pont ez most a célja. Félelmet ébreszteni benne olyannyira, hogy képtelen legyen a saját védelme érdekében cselekedni.*
- Nem. Nem megyünk sehová ebből a szobából, amíg meg nem bizonyosodtam arról, hogy a rémálmaidnak vége. *Válaszolja Mai felszólítására, és az ajtóból akkor sem áll félre, mikor ő már a táskájával indulna kifelé, bár zárt ajtón nehéz lenne kimenni.*
- Azt mondtam, hogy nem! *Lassú, fenyegető mozdulattal húzza elő az egyik tőrét, amit egyelőre jobb kezében tartva leenged maga mellé.*
- Most szépen leteszed azt a táskát, kinyitod az enyémet, előveszed belőle a nadrágszíjat, amit találsz, és ideadod nekem! Ha megpróbálsz sikítani, ellenkezni, vagy bármi hülyeséget csinálni, azonnal elvágom a torkod. A holdjaiddal se merj próbálkozni, különben hamuvá égetlek! *Fejezi ki egyértelműen, hogy most már varázstrükkökre is számít tőle, de neki is megvan a maga eszköze, hogy hasonló módszerekkel intézze őt el, ha szükséges.*
- Csináld! Ha megvan, hozd ide, fordulj meg és tedd hátra a kezeidet! Meg foglak kötözni. Ha engedelmesen teszed, amit mondok, nem fog fájni. *Türelmesen várakozik, és egyelőre nem tervez támadni, csak akkor, ha Mai valami olyat tesz, ami tönkretenné a játékát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valóban nem a legjobbkor próbálja meg Mai a saját erejét fitogtatni, mert Nori mindezt fenyegetésként éli meg, és a kusza agyával tovább gondolva a hallottakat már abban sem biztos, hogy Mai őszinte vele és önmagát mutatja.*
- Valóban? Azt kapom, ami te vagy? Mindig? Most is? *Nem vár igazi választ a másiktól, úgysem hinné el ezek után, hogy igazat mond. Van azonban valami, illetve valaki, aki bármikor segít fényt deríteni az igazságra: Sa'Tereth. A segítségével meg fogja tudni, amit akar. Azt, hogy hányadán állnak, és azt is, hogy Mai lelke valóban olyan stabil lábakon áll-e, mint mondja, és mi lakozik benne valójában.
A szobába érve nem sikerül az ajtót teljesen észrevétlenül bezárnia maga mögött, de ez talán már nem is számít. Érezni kezdi a kezdődő félelmet a lányban, amire elvigyorodik, hisz pont ez most a célja. Félelmet ébreszteni benne olyannyira, hogy képtelen legyen a saját védelme érdekében cselekedni.*
- Nem. Nem megyünk sehová ebből a szobából, amíg meg nem bizonyosodtam arról, hogy a rémálmaidnak vége. *Válaszolja Mai felszólítására, és az ajtóból akkor sem áll félre, mikor ő már a táskájával indulna kifelé, bár zárt ajtón nehéz lenne kimenni.*
- Azt mondtam, hogy nem! *Lassú, fenyegető mozdulattal húzza elő az egyik tőrét, amit egyelőre jobb kezében tartva leenged maga mellé.*
- Most szépen leteszed azt a táskát, kinyitod az enyémet, előveszed belőle a nadrágszíjat, amit találsz, és ideadod nekem! Ha megpróbálsz sikítani, ellenkezni, vagy bármi hülyeséget csinálni, azonnal elvágom a torkod. A holdjaiddal se merj próbálkozni, különben hamuvá égetlek! *Fejezi ki egyértelműen, hogy most már varázstrükkökre is számít tőle, de neki is megvan a maga eszköze, hogy hasonló módszerekkel intézze őt el, ha szükséges.*
- Csináld! Ha megvan, hozd ide, fordulj meg és tedd hátra a kezeidet! Meg foglak kötözni. Ha engedelmesen teszed, amit mondok, nem fog fájni. *Türelmesen várakozik, és egyelőre nem tervez támadni, csak akkor, ha Mai valami olyat tesz, ami tönkretenné a játékát.*
3584. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-05-01 11:32:10
Üzenet elküldve: 2024-05-01 11:32:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vár az otthon//
*Nem gondolja, hogy neki kell magyarázatot adni a páncél kérdésre, hiszen ő maga főzni sem tud, szüksége sem volt rá soha az életben, de tán a konyhájukban sem járt még, hiszen csak kiszolgálták őt, így magát nem kellett. Ezen gondolkozik el, miközben falatoznak, majd amikor véget ér a lakoma, akkor figyel csak fel arra, hogy kedvenc féltestvére tekintete mintha ismét sötétülne. Csak egy alig hallható sóhaj jelzi, hogy mindenre szüksége van most, csak arra nem, hogy az anyja után a feketeséggel is meg kelljen küzdenie, így felveszi a védekezőállást magában és megpróbál ügyet sem vetni rá, talán szerencséje lesz és majd elmúlik.*
- Talán, mivel meg sem kérdezted mi történt, így nem tudhatod, hogy ki manipulált kit. Mindig elfelejted, hogy értek ahhoz, hogy mást lássanak, mint aki vagyok. Csak te kapod meg azt a kegyet, hogy nem érzem szükségét, hogy téged is kelljen. *Ez nem feltétlenül igaz, de vajmi kevés energiát fordít arra, amikor a lánnyal van és éppen "önmaga", akkor fárassza magát hasonló játékokkal a túlélés érdekében. Épp ezért nincs felkészülve arra, hogy szavai esetlegesen saját maga alatt vágja a fát, így elindul mit sem sejtve a szobájukba, hogy végre magukhoz vegyék a táskáikat és visszatérhessenek a városba. Ami most megint nagyon hiányzik neki.
Halkan kattan a zár, s észreveszi, hogy a másik sokat időzik az ajtónál, így az érzés, amit elnyomott hirtelen tör rá, már-már félelem formájában, amit a kérdése csak tetéz. Nem tudja még mire vélni, de sejtelmei szerint ebből nem sülhet ki semmi jó. Talán túlságosan is bízott magában az imént, s mégis rákényszerül majd, hogy fel kelljen vennie a kesztyűt.*
- Hogy? *Fürkészi a sötét tekintetet, feje pedig szinte zsibogni kezd, mintha valami váratlan dologtól tartana, de reméli vaklárma az egész. Mutatni természetesen nem mutatja.*
- Nem tudom, hogy véget értek-e, de volt két estém, amit ezek nélkül töltöttem, Nori, mi a bajod? Induljunk. *Nyúl a táskáért, s lépne az ajtóhoz, aminek zárjából hiányzik a kulcs, így inkább a lányt méregeti tovább.* - Na, ne szórakozz. Nem vagyok vicces kedvemben.
*Nem gondolja, hogy neki kell magyarázatot adni a páncél kérdésre, hiszen ő maga főzni sem tud, szüksége sem volt rá soha az életben, de tán a konyhájukban sem járt még, hiszen csak kiszolgálták őt, így magát nem kellett. Ezen gondolkozik el, miközben falatoznak, majd amikor véget ér a lakoma, akkor figyel csak fel arra, hogy kedvenc féltestvére tekintete mintha ismét sötétülne. Csak egy alig hallható sóhaj jelzi, hogy mindenre szüksége van most, csak arra nem, hogy az anyja után a feketeséggel is meg kelljen küzdenie, így felveszi a védekezőállást magában és megpróbál ügyet sem vetni rá, talán szerencséje lesz és majd elmúlik.*
- Talán, mivel meg sem kérdezted mi történt, így nem tudhatod, hogy ki manipulált kit. Mindig elfelejted, hogy értek ahhoz, hogy mást lássanak, mint aki vagyok. Csak te kapod meg azt a kegyet, hogy nem érzem szükségét, hogy téged is kelljen. *Ez nem feltétlenül igaz, de vajmi kevés energiát fordít arra, amikor a lánnyal van és éppen "önmaga", akkor fárassza magát hasonló játékokkal a túlélés érdekében. Épp ezért nincs felkészülve arra, hogy szavai esetlegesen saját maga alatt vágja a fát, így elindul mit sem sejtve a szobájukba, hogy végre magukhoz vegyék a táskáikat és visszatérhessenek a városba. Ami most megint nagyon hiányzik neki.
Halkan kattan a zár, s észreveszi, hogy a másik sokat időzik az ajtónál, így az érzés, amit elnyomott hirtelen tör rá, már-már félelem formájában, amit a kérdése csak tetéz. Nem tudja még mire vélni, de sejtelmei szerint ebből nem sülhet ki semmi jó. Talán túlságosan is bízott magában az imént, s mégis rákényszerül majd, hogy fel kelljen vennie a kesztyűt.*
- Hogy? *Fürkészi a sötét tekintetet, feje pedig szinte zsibogni kezd, mintha valami váratlan dologtól tartana, de reméli vaklárma az egész. Mutatni természetesen nem mutatja.*
- Nem tudom, hogy véget értek-e, de volt két estém, amit ezek nélkül töltöttem, Nori, mi a bajod? Induljunk. *Nyúl a táskáért, s lépne az ajtóhoz, aminek zárjából hiányzik a kulcs, így inkább a lányt méregeti tovább.* - Na, ne szórakozz. Nem vagyok vicces kedvemben.
3583. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-05-01 10:53:29
Üzenet elküldve: 2024-05-01 10:53:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Vár az otthon//
*Egyáltalán nem érti, hogy mit ártott szerencsétlen száraz kenyér, amiért most hirtelen száműzni kell őt a táskájából. Valamiért úgy érzi, mintha Mai meg akarná őt változtatni, ami nem feltétlenül tesz jót az amúgy is harapós hangulatának. Ezt a hangulatot a csodalakoma el tudja nyomni valamennyire, Nori egy időre bele is feledkezik a dézsmálásba.*
- Minek hagynak rajta páncélt? *Szánja ezt inkább csak költői kérdésnek, mintsem a gasztronómiai tudásának gyarapítására irányuló érdeklődésnek, de legalább szót fogad. Amin páncél van, arról leszedi azt, ahogy a lány mondta, és a kagyló héját sem próbálja megenni, így fulladás és egyéb balesetek nélkül sikerül igazán jóllaknia végre.*
- Meg hát, és fogalmam sincs. Amúgy meg most. *Tényleg finom volt ez a kaja, és amúgy is elégedett a mostani helyzetükkel, bár azzal nem, hogy a vipera egyre türelmetlenebb, amiért Nori a jó kislányt játssza már hatok óta.*
- Nem szükséges, köszönöm. *Mondja már mosoly nélkül az arcán, ami akkor tűnik el végleg, amikor elkezdi hallgatni Mai beszámolóját az anyjáról és az újabb beszélgetésről, ami állítása szerint „értelmesen” zajlott.*
- Mai, édesem, ebben biztos vagy? Nem lehet, hogy a drága édesanyád nagyon csúnyán átvert téged, és az az értelmes beszélgetés csak egy jól kivitelezett manipuláció, az arthenior-i látogatás meg a következő rémálom kezdete? Ohh, rémálmok…
*Hirtelen sötétség költözik a tekintetébe, de egyelőre nem folytatja a gondolatmenetet, csak feláll ő is, és követi Mai-t, hogy visszamenjenek még utoljára a szobájukba az étkezés idejére ott hagyott hátizsákjaikért. Előre engedi az ajtón Mai-t, és ha a lány belép, akkor utána ő is követi, de maga mögött egy apró mozdulattal, halk kattanással bezárja az ajtót, a kulcsot pedig kihúzza a zárból, és elrejti a nadrágja zsebében.*
- Mondd, mit gondolsz! Véget értek a rémálmaid? Olyan nyugodtan aludtál ma reggel, amíg fel nem riasztottalak… *kérdezi váratlanul.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.01 10:54:15
*Egyáltalán nem érti, hogy mit ártott szerencsétlen száraz kenyér, amiért most hirtelen száműzni kell őt a táskájából. Valamiért úgy érzi, mintha Mai meg akarná őt változtatni, ami nem feltétlenül tesz jót az amúgy is harapós hangulatának. Ezt a hangulatot a csodalakoma el tudja nyomni valamennyire, Nori egy időre bele is feledkezik a dézsmálásba.*
- Minek hagynak rajta páncélt? *Szánja ezt inkább csak költői kérdésnek, mintsem a gasztronómiai tudásának gyarapítására irányuló érdeklődésnek, de legalább szót fogad. Amin páncél van, arról leszedi azt, ahogy a lány mondta, és a kagyló héját sem próbálja megenni, így fulladás és egyéb balesetek nélkül sikerül igazán jóllaknia végre.*
- Meg hát, és fogalmam sincs. Amúgy meg most. *Tényleg finom volt ez a kaja, és amúgy is elégedett a mostani helyzetükkel, bár azzal nem, hogy a vipera egyre türelmetlenebb, amiért Nori a jó kislányt játssza már hatok óta.*
- Nem szükséges, köszönöm. *Mondja már mosoly nélkül az arcán, ami akkor tűnik el végleg, amikor elkezdi hallgatni Mai beszámolóját az anyjáról és az újabb beszélgetésről, ami állítása szerint „értelmesen” zajlott.*
- Mai, édesem, ebben biztos vagy? Nem lehet, hogy a drága édesanyád nagyon csúnyán átvert téged, és az az értelmes beszélgetés csak egy jól kivitelezett manipuláció, az arthenior-i látogatás meg a következő rémálom kezdete? Ohh, rémálmok…
*Hirtelen sötétség költözik a tekintetébe, de egyelőre nem folytatja a gondolatmenetet, csak feláll ő is, és követi Mai-t, hogy visszamenjenek még utoljára a szobájukba az étkezés idejére ott hagyott hátizsákjaikért. Előre engedi az ajtón Mai-t, és ha a lány belép, akkor utána ő is követi, de maga mögött egy apró mozdulattal, halk kattanással bezárja az ajtót, a kulcsot pedig kihúzza a zárból, és elrejti a nadrágja zsebében.*
- Mondd, mit gondolsz! Véget értek a rémálmaid? Olyan nyugodtan aludtál ma reggel, amíg fel nem riasztottalak… *kérdezi váratlanul.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.01 10:54:15
3582. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-05-01 09:39:17
Üzenet elküldve: 2024-05-01 09:39:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vár az otthon//
*Sokkal jobban szereti, ha a másik nem sértődéssel, hanem elismeréssel reagál a kis beszólásaira. Elég idő kellett Mai-nak is ahhoz, hogy ne érezze rosszul magát azért, mert a másik éppen morcos kedvében van. Sokkal jobb móka így, hogy egyáltalán nem érdekli. Érdekelné, ha lenne alapja, de ezeknek általában a másik hangulatingadozásain kívül nem sok van.*
- Nem hordhatsz a táskádban hónapok óta száraz kenyeret, menj már.
*Szinte undorodni kezd, semmi szüksége nincs erre a másiknak. El sem múlik arcáról a viszolygás, egészen addig, amíg meg nem látja az ismét roskadásik pakolt asztalt, na meg Nori szemeiben a csillogást, amikor meglátja és neki is esik azonnal. Ezt várta. Miután elindult, hogy leülhessen, a lány keresztkérdéseket tesz fel, így visszamegy mellé, hogy elmagyarázhassa hogyan is kell fogyasztani a kagylót. Még a végén a héját is megrágcsálná, fogak nélkül pedig nem lenne túl szép látvány a feketeség.*
- Igen, csak azt. És ha valamin van páncél, akkor szedd le. Néhány garnélán is van. *Mutat rá azokra, amiket ki kell még csomagolni, de szerencsére nem azt választotta a másik. Elmélázik a kínálaton és azon, hogy mennyi út áll még előttük. Azon is, hogy utoljára Meirá-val evett, vagyis tett úgy, mintha. Ma szabad. Csatlakozik is a barátnőjéhez, s egy tányért szellősen bár, de megpakolva ül le mellé. *
- Hosszú lesz az út, ennyit megérdemlünk mi is. Mikor ettél utoljára valami igazán jót? *A Sellőházas levesek csak gyógyszernek minősültek, azóta pedig nem voltak olyan igazán jó helyen sem. Mai-nak mondjuk mindegy, de a testvérét óvni kell. Végül ő is végez a "lakomával", s hátradől.*
- Meglazítsam akkor a vérted? *Nevet fel, majd bólint, hogy evett. És most tényleg.* - Mehetünk persze. Ja, és tudom, hogy nem kérdezted, de egészen értelmesen tudtam tegnap beszélni anyámmal. Ennek az az eredménye, hogy talán meglátogat majd Arthenior-ban. *A következő mondatot szinte suttogva mondja.* - Azért remélem az nem mostanság lesz. *Közben pedig feláll az asztaltól, hogy ha gondolja a másik, akkor elindulhatnak.*
*Sokkal jobban szereti, ha a másik nem sértődéssel, hanem elismeréssel reagál a kis beszólásaira. Elég idő kellett Mai-nak is ahhoz, hogy ne érezze rosszul magát azért, mert a másik éppen morcos kedvében van. Sokkal jobb móka így, hogy egyáltalán nem érdekli. Érdekelné, ha lenne alapja, de ezeknek általában a másik hangulatingadozásain kívül nem sok van.*
- Nem hordhatsz a táskádban hónapok óta száraz kenyeret, menj már.
*Szinte undorodni kezd, semmi szüksége nincs erre a másiknak. El sem múlik arcáról a viszolygás, egészen addig, amíg meg nem látja az ismét roskadásik pakolt asztalt, na meg Nori szemeiben a csillogást, amikor meglátja és neki is esik azonnal. Ezt várta. Miután elindult, hogy leülhessen, a lány keresztkérdéseket tesz fel, így visszamegy mellé, hogy elmagyarázhassa hogyan is kell fogyasztani a kagylót. Még a végén a héját is megrágcsálná, fogak nélkül pedig nem lenne túl szép látvány a feketeség.*
- Igen, csak azt. És ha valamin van páncél, akkor szedd le. Néhány garnélán is van. *Mutat rá azokra, amiket ki kell még csomagolni, de szerencsére nem azt választotta a másik. Elmélázik a kínálaton és azon, hogy mennyi út áll még előttük. Azon is, hogy utoljára Meirá-val evett, vagyis tett úgy, mintha. Ma szabad. Csatlakozik is a barátnőjéhez, s egy tányért szellősen bár, de megpakolva ül le mellé. *
- Hosszú lesz az út, ennyit megérdemlünk mi is. Mikor ettél utoljára valami igazán jót? *A Sellőházas levesek csak gyógyszernek minősültek, azóta pedig nem voltak olyan igazán jó helyen sem. Mai-nak mondjuk mindegy, de a testvérét óvni kell. Végül ő is végez a "lakomával", s hátradől.*
- Meglazítsam akkor a vérted? *Nevet fel, majd bólint, hogy evett. És most tényleg.* - Mehetünk persze. Ja, és tudom, hogy nem kérdezted, de egészen értelmesen tudtam tegnap beszélni anyámmal. Ennek az az eredménye, hogy talán meglátogat majd Arthenior-ban. *A következő mondatot szinte suttogva mondja.* - Azért remélem az nem mostanság lesz. *Közben pedig feláll az asztaltól, hogy ha gondolja a másik, akkor elindulhatnak.*
3581. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-30 19:13:06
Üzenet elküldve: 2024-04-30 19:13:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Vár az otthon//
*Mai gúnyos megjegyzésére először csak összehúzza a szemöldökét, majd végül egy halvány mosoly is megjelenik a ma különösen feketére festett ajkai szélén. El kell ismernie, hogy ez a riposzt most különösen jó volt.*
- Csak vigyázz, nehogy megkarmoljon! *Imitál karmolást a kis démonkarmaival, amikből még mindig néhány úgy le van törve, mintha csak egy hajléktalan démon lenne, aki ritkán jut el addig, hogy ápolja magát. Talán az ő életmódjához egyáltalán nem valók a hosszú körmök, de ezt még egyszer sem próbálta meg belátni, és egyébként is, ha csak hagyja, hogy nőjenek, aztán majd egyszer maguktól letörjenek, azzal nincs munka.*
- Te tudod *ránt vállat a bájital ügyében, aztán nem sokkal később már kérdés nélkül húzza őt magával a barátnője. Illetve kérdés az van, ami inkább számonkérés a száraz kenyér ügyében.*
- Nem volt az mindig száraz. Puha volt, csak aztán ott maradt a táskámban hónapokig, és most már nem puha, hanem száraz. Ennyi a története. Majd egyszer kidobom.
*A különleges terülj-terülj asztalkámhoz érve Nori szemei felcsillannak, merthogy ma is olyan lakoma fogadja őket, amilyet rég látott már, ha látott egyáltalán valaha. Mai-nak igaza volt. Kell a fenének a száraz kenyér!
Úgy látszik, a torony maga is előkelőségnek érzi magát vagy csak érzékeli Mai nemesi vérvonalát, merthogy rántotthús és sültkrumpli helyett különlegesebbnél különlegesebb fogásokat teremt eléjük, ami látszólag úgy tetszik Nori-nak, mint kislánynak az új játéka.*
- Jé! Ez mi ez? De édesek! *Nézegeti a kis cuki grillezett garnélákat, majd miután néhányat jóízűen belőlük, a kagylóra veti rá magát.*
- Ezt hogy kell megenni? Csak a belsejét? *Egyáltalán nem ért az egzotikus ételekhez, ez most látszik is. Kinyitja a kis kagylót, és elkezdi kikanalazni a tartalmát. Minden nagyon fűszeres, de annál ízletesebb Nori számára, így az biztos, hogy őt megnyerte magának a torony vagy bárki, aki lehetővé teszi ezt a lakomát. Szinte mindent kipróbál, így egy fél órával később elégedetten és teli hassal dől hátra a székén.*
- Hát ez csodás ötlet volt, Mai. Azt hiszem, hogy még a végén lazítani kell a vértemen *kuncog.* Te ettél eleget? *kérdezi, mert közben egyáltalán nem figyelt a lányra.* Ha igen, akkor részemről most már tényleg indulhatunk…
*Mai gúnyos megjegyzésére először csak összehúzza a szemöldökét, majd végül egy halvány mosoly is megjelenik a ma különösen feketére festett ajkai szélén. El kell ismernie, hogy ez a riposzt most különösen jó volt.*
- Csak vigyázz, nehogy megkarmoljon! *Imitál karmolást a kis démonkarmaival, amikből még mindig néhány úgy le van törve, mintha csak egy hajléktalan démon lenne, aki ritkán jut el addig, hogy ápolja magát. Talán az ő életmódjához egyáltalán nem valók a hosszú körmök, de ezt még egyszer sem próbálta meg belátni, és egyébként is, ha csak hagyja, hogy nőjenek, aztán majd egyszer maguktól letörjenek, azzal nincs munka.*
- Te tudod *ránt vállat a bájital ügyében, aztán nem sokkal később már kérdés nélkül húzza őt magával a barátnője. Illetve kérdés az van, ami inkább számonkérés a száraz kenyér ügyében.*
- Nem volt az mindig száraz. Puha volt, csak aztán ott maradt a táskámban hónapokig, és most már nem puha, hanem száraz. Ennyi a története. Majd egyszer kidobom.
*A különleges terülj-terülj asztalkámhoz érve Nori szemei felcsillannak, merthogy ma is olyan lakoma fogadja őket, amilyet rég látott már, ha látott egyáltalán valaha. Mai-nak igaza volt. Kell a fenének a száraz kenyér!
Úgy látszik, a torony maga is előkelőségnek érzi magát vagy csak érzékeli Mai nemesi vérvonalát, merthogy rántotthús és sültkrumpli helyett különlegesebbnél különlegesebb fogásokat teremt eléjük, ami látszólag úgy tetszik Nori-nak, mint kislánynak az új játéka.*
- Jé! Ez mi ez? De édesek! *Nézegeti a kis cuki grillezett garnélákat, majd miután néhányat jóízűen belőlük, a kagylóra veti rá magát.*
- Ezt hogy kell megenni? Csak a belsejét? *Egyáltalán nem ért az egzotikus ételekhez, ez most látszik is. Kinyitja a kis kagylót, és elkezdi kikanalazni a tartalmát. Minden nagyon fűszeres, de annál ízletesebb Nori számára, így az biztos, hogy őt megnyerte magának a torony vagy bárki, aki lehetővé teszi ezt a lakomát. Szinte mindent kipróbál, így egy fél órával később elégedetten és teli hassal dől hátra a székén.*
- Hát ez csodás ötlet volt, Mai. Azt hiszem, hogy még a végén lazítani kell a vértemen *kuncog.* Te ettél eleget? *kérdezi, mert közben egyáltalán nem figyelt a lányra.* Ha igen, akkor részemről most már tényleg indulhatunk…
3580. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-29 20:47:28
Üzenet elküldve: 2024-04-29 20:47:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vár az otthon//
*Két morcos lány nem biztos, hogy olyan jó, mintha csak egy lenne közülük az. Nori szerencséjére Mai-t már teljesen hidegen hagyja, amikor éppen ilyen kedvében van a másik. Neki csak egy ébredés utáni méreg-rituálé volt ez, mintha csak megszokta volna, hogy rosszul kell ébredni. De ez egy szép nap és nem árnyékolhatja be ez a fekete haragos kis démon sem. Mikor kimászik végre az ágyból, s méregeti a lányt, egy vérbeli nemes szemforgatással fűszerezett lekicsinylő szájbiggyesztéssel reagál, de utána rendeződik is az arca és bele is kezd a csiripelésbe.*
- Nemrég még úgy aludtál, mint egy édes kiscica, most mi bajod lett hirtelen? Nem simogattalak meg?
*Neveti el magát és készülődik tovább. Ha az ébresztő sem volt elég arra, hogy tönkretegye a szabadulásának idilli pillanatait, akkor néhány rosszalló mondat sem fogja.*
- Édes vagy, de nem fáj. Bár, ha eltünteti... Áh, mindegy. Elmúlik. *Nem szereti túlzottan, ha valami hiba van rajta, de talán nem tart sokáig és eltűnik róla ez a csúfság magától is.
Időközben elkészül végre, de ha attól jobb kedve lesz tényleg a lánynak, akkor megmutatja neki a termet, amit minden bizonnyal nem fedezett fel.*
- Gyere! Dobd ki inkább a kenyeret, mégis mit keres nálad száraz kenyér? *Ragadja karon és húzza magával, mintha csak a boldogság szigetére tartanának. Nori biztos nagyon fog örülni annak a sok finom ételnek, Mai pedig majd nézi, vagy ilyesmi. Utána úgy sem állíthatja meg őket semmi, lovagolhatnak vissza a városba.
Nem telik el sok idő, máris eléjük tárul a sok íncsiklandozó fogás.*
- Na, mit szólsz? Szerintem ess neki, aztán indulhatunk. *Ő mit sem törődve a kínálattal elsétál az asztalig és leül, hogy még egy kicsit elidőzzön a tekintete a helyen, ahová csak kényszerből fog legközelebb visszajönni.*
*Két morcos lány nem biztos, hogy olyan jó, mintha csak egy lenne közülük az. Nori szerencséjére Mai-t már teljesen hidegen hagyja, amikor éppen ilyen kedvében van a másik. Neki csak egy ébredés utáni méreg-rituálé volt ez, mintha csak megszokta volna, hogy rosszul kell ébredni. De ez egy szép nap és nem árnyékolhatja be ez a fekete haragos kis démon sem. Mikor kimászik végre az ágyból, s méregeti a lányt, egy vérbeli nemes szemforgatással fűszerezett lekicsinylő szájbiggyesztéssel reagál, de utána rendeződik is az arca és bele is kezd a csiripelésbe.*
- Nemrég még úgy aludtál, mint egy édes kiscica, most mi bajod lett hirtelen? Nem simogattalak meg?
*Neveti el magát és készülődik tovább. Ha az ébresztő sem volt elég arra, hogy tönkretegye a szabadulásának idilli pillanatait, akkor néhány rosszalló mondat sem fogja.*
- Édes vagy, de nem fáj. Bár, ha eltünteti... Áh, mindegy. Elmúlik. *Nem szereti túlzottan, ha valami hiba van rajta, de talán nem tart sokáig és eltűnik róla ez a csúfság magától is.
Időközben elkészül végre, de ha attól jobb kedve lesz tényleg a lánynak, akkor megmutatja neki a termet, amit minden bizonnyal nem fedezett fel.*
- Gyere! Dobd ki inkább a kenyeret, mégis mit keres nálad száraz kenyér? *Ragadja karon és húzza magával, mintha csak a boldogság szigetére tartanának. Nori biztos nagyon fog örülni annak a sok finom ételnek, Mai pedig majd nézi, vagy ilyesmi. Utána úgy sem állíthatja meg őket semmi, lovagolhatnak vissza a városba.
Nem telik el sok idő, máris eléjük tárul a sok íncsiklandozó fogás.*
- Na, mit szólsz? Szerintem ess neki, aztán indulhatunk. *Ő mit sem törődve a kínálattal elsétál az asztalig és leül, hogy még egy kicsit elidőzzön a tekintete a helyen, ahová csak kényszerből fog legközelebb visszajönni.*
3579. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-29 20:19:27
Üzenet elküldve: 2024-04-29 20:19:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Vár az otthon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyira, de annyira jó játéknak tűnik most visszaadni neki azt a szenvedést, amit akkor kapott, mikor ráordított a szoba mellett, hogy egészen elkomorul a tekintete, amikor a várt vicces ijedtség helyett egy végtelenül morcos Mai-t kap ajándékba. Abba is hagyja rögtön a motivációs különórát is, és karba tett kezekkel, hideg tekintettel bámulja a lányt.*
- Szerintem ne akard, hogy az ellenséged legyek! *Morogja, és most nem is kell mágia ahhoz, hogy lángok villogjanak a szemeiben.*
- Fel, de siess, ha lehet! Anyád meg nem érdekel, elmegyünk. *Úgy látszik, hogy még sincs olyan jó kedve, mint ahogy elsőre tűnhetett, de nála az sem meglepő, ha ez egyik percről a másikra változik meg. Már épp dühösen teszi karba a kezeit, és megfogadja magában, hogy ha most azt fogja neki előadni Mai, hogy még itt akarja tartani az a nemes picsa, akkor most már tényleg szálanként tépi ki a haját. Szerencsére nem így történik, ami valamelyest meg is nyugtatja a feketeséget.*
- Remek. Végre mondhatom azt, hogy ügyes voltál! *A szokásosnál erősebb sminkjére tett megjegyzés hallatán halványan elmosolyodik, majd csak vállat ránt.*
- Most épp így tetszik. *Továbbra is feszült pózban ácsorog, és várja, hogy Mai magára aggasson valami göncöt, de helyette inkább a lováról áradozva húzza az időt, meg a saját hülyeségének eredményeképp szerzett lila foltját mutogatja úgy, mintha a gyereke lenne.*
- El. Fáj? Adjak rá löttyöt? Azonnal eltüntetné. Nem akarom, hogy az úton azon hisztizz, hogy fáj a térded. *Az már valamiféle reménnyel kecsegteti, mikor Mai megjegyzi, hogy mindjárt elkészül. Az evés gondolatára ő is elmereng, mert az egyébként nem rossz ötlet. Üres hassal nem lehet utazni még lóháton sem.*
- Na jó, az evésben igazad van. Talán még akad némi száraz kenyér a zsákomban. *Ezzel egyértelmű, hogy nem talált még rá a torony különös kis svédasztalára.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyira, de annyira jó játéknak tűnik most visszaadni neki azt a szenvedést, amit akkor kapott, mikor ráordított a szoba mellett, hogy egészen elkomorul a tekintete, amikor a várt vicces ijedtség helyett egy végtelenül morcos Mai-t kap ajándékba. Abba is hagyja rögtön a motivációs különórát is, és karba tett kezekkel, hideg tekintettel bámulja a lányt.*
- Szerintem ne akard, hogy az ellenséged legyek! *Morogja, és most nem is kell mágia ahhoz, hogy lángok villogjanak a szemeiben.*
- Fel, de siess, ha lehet! Anyád meg nem érdekel, elmegyünk. *Úgy látszik, hogy még sincs olyan jó kedve, mint ahogy elsőre tűnhetett, de nála az sem meglepő, ha ez egyik percről a másikra változik meg. Már épp dühösen teszi karba a kezeit, és megfogadja magában, hogy ha most azt fogja neki előadni Mai, hogy még itt akarja tartani az a nemes picsa, akkor most már tényleg szálanként tépi ki a haját. Szerencsére nem így történik, ami valamelyest meg is nyugtatja a feketeséget.*
- Remek. Végre mondhatom azt, hogy ügyes voltál! *A szokásosnál erősebb sminkjére tett megjegyzés hallatán halványan elmosolyodik, majd csak vállat ránt.*
- Most épp így tetszik. *Továbbra is feszült pózban ácsorog, és várja, hogy Mai magára aggasson valami göncöt, de helyette inkább a lováról áradozva húzza az időt, meg a saját hülyeségének eredményeképp szerzett lila foltját mutogatja úgy, mintha a gyereke lenne.*
- El. Fáj? Adjak rá löttyöt? Azonnal eltüntetné. Nem akarom, hogy az úton azon hisztizz, hogy fáj a térded. *Az már valamiféle reménnyel kecsegteti, mikor Mai megjegyzi, hogy mindjárt elkészül. Az evés gondolatára ő is elmereng, mert az egyébként nem rossz ötlet. Üres hassal nem lehet utazni még lóháton sem.*
- Na jó, az evésben igazad van. Talán még akad némi száraz kenyér a zsákomban. *Ezzel egyértelmű, hogy nem talált még rá a torony különös kis svédasztalára.*
3578. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-29 18:43:18
Üzenet elküldve: 2024-04-29 18:43:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vár az otthon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rémálmai békén hagyják többnyire a torony falai között, így hát megnyugodva, hogy reggel távozhat ebből a pokolból, ezen az éjjelen is jót alszik.
A rémségek helyett, most édes képzelgések szöknek be oly terhelt elméjébe. A nyugalom szinte szivárog belőle, ahogy halkan szuszogja ki a levegőt. Fehér fellegen ringatózik, elengedve minden búját és baját. Soha nem érezte még magát ilyen nyugodtnak és gondtalannak. Arcát csiklandozza napfény, körötte boldogság és jólét, s csak bámulja az édes homályt, amibe belefeledkezhet. Tökéletes idilli állapotban leledzik, amilyet még soha nem tapasztalt. Egészen addig, míg a felhőcske le nem hajítja magáról és éberségbe zuhan, hogy szembetalálkozhasson a valósággal: Nori-val.*
- Minek ide ellenség. *Dörmögi rekedtes ébredező hangján, majd a párnát a fejére húzza, s onnan sziszegi.* - Ezt most muszáj volt elbasznod, mi? *Sírni tudna, ahogy véget vetett ennek a csodálatos képnek. És még csak nem is hagyja békén a másik, aki már menetkészen várja, hogy Mai is felöltözzön végre*
- Nori, az ég áldjon meg, felöltözhetek esetleg? *Úgy kászálódik ki, mint akit agyonvertek, a pihentető alvás mit sem ér, ha robajra kell felkelnie. Lassan de biztosan áll föl és nézi végig a feketeséget, aki olyan biztos abban, hogy egyáltalán mehetnek.*
- És, ha nem sikerült tegnap dűlőre jutni anyámmal? *Morcosan méregeti, majd tudatosul benne, hogy neki áll a legnagyobb érdekében elmenni innen a lehető leggyorsabban és legmesszebbre.* - De nyugi, sikerült. Jó vagyok. Ah, nagyon jó vagyok! *Már vigyorog, s végre magához tért annyira, hogy elkezdhessen készülődni.*
- A szemeid feketébbek, mint szoktak. *Jegyzi meg, miközben a saját tükörképét nézi, ami most még egyáltalán nem tűnik életképesnek, de hamar megoldja egy kis hűvös víz segítségével, hogy azzá váljon. *
- Megsimogatom végre Bors kis kusza sörényét. Remélem jól van. Jaj, nézd már! *Nevet fel és sétál oda a tegnapihoz hasonlóan egy szál ingben, mutogatva a térdének liláskék játékát. * - Jól elintéztem magam. *Így hát tanulva önnön hibájából, most úgy veszi fel a nadrágot, hogy közben nem sétál fel-alá, mint egy infantilis.*
- Mindjárt készen vagyok. Akarsz enni az út előtt? *Érdekes kérdés pont tőle, de fogalma sincs, hogy sikerült-e a másiknak megtalálnia azt a varázsbirodalmat, ahol az asztal szinte magát tölti fel étellel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rémálmai békén hagyják többnyire a torony falai között, így hát megnyugodva, hogy reggel távozhat ebből a pokolból, ezen az éjjelen is jót alszik.
A rémségek helyett, most édes képzelgések szöknek be oly terhelt elméjébe. A nyugalom szinte szivárog belőle, ahogy halkan szuszogja ki a levegőt. Fehér fellegen ringatózik, elengedve minden búját és baját. Soha nem érezte még magát ilyen nyugodtnak és gondtalannak. Arcát csiklandozza napfény, körötte boldogság és jólét, s csak bámulja az édes homályt, amibe belefeledkezhet. Tökéletes idilli állapotban leledzik, amilyet még soha nem tapasztalt. Egészen addig, míg a felhőcske le nem hajítja magáról és éberségbe zuhan, hogy szembetalálkozhasson a valósággal: Nori-val.*
- Minek ide ellenség. *Dörmögi rekedtes ébredező hangján, majd a párnát a fejére húzza, s onnan sziszegi.* - Ezt most muszáj volt elbasznod, mi? *Sírni tudna, ahogy véget vetett ennek a csodálatos képnek. És még csak nem is hagyja békén a másik, aki már menetkészen várja, hogy Mai is felöltözzön végre*
- Nori, az ég áldjon meg, felöltözhetek esetleg? *Úgy kászálódik ki, mint akit agyonvertek, a pihentető alvás mit sem ér, ha robajra kell felkelnie. Lassan de biztosan áll föl és nézi végig a feketeséget, aki olyan biztos abban, hogy egyáltalán mehetnek.*
- És, ha nem sikerült tegnap dűlőre jutni anyámmal? *Morcosan méregeti, majd tudatosul benne, hogy neki áll a legnagyobb érdekében elmenni innen a lehető leggyorsabban és legmesszebbre.* - De nyugi, sikerült. Jó vagyok. Ah, nagyon jó vagyok! *Már vigyorog, s végre magához tért annyira, hogy elkezdhessen készülődni.*
- A szemeid feketébbek, mint szoktak. *Jegyzi meg, miközben a saját tükörképét nézi, ami most még egyáltalán nem tűnik életképesnek, de hamar megoldja egy kis hűvös víz segítségével, hogy azzá váljon. *
- Megsimogatom végre Bors kis kusza sörényét. Remélem jól van. Jaj, nézd már! *Nevet fel és sétál oda a tegnapihoz hasonlóan egy szál ingben, mutogatva a térdének liláskék játékát. * - Jól elintéztem magam. *Így hát tanulva önnön hibájából, most úgy veszi fel a nadrágot, hogy közben nem sétál fel-alá, mint egy infantilis.*
- Mindjárt készen vagyok. Akarsz enni az út előtt? *Érdekes kérdés pont tőle, de fogalma sincs, hogy sikerült-e a másiknak megtalálnia azt a varázsbirodalmat, ahol az asztal szinte magát tölti fel étellel.*
3577. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-29 17:58:59
Üzenet elküldve: 2024-04-29 17:58:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Vár az otthon//
*Nori mélyen alszik, mikor Mai kismacska módra mellé kucorodik. Fel sem tűnik neki, hogy megérkezett, annyira elnyomta az álom, de nem is csoda azok után, hogy két napja nem aludt már rendesen. A hátulütője azonban annak, hogy késő délután feküdt le aludni az, hogy reggel nagyon korán ébred. Még a nap első sugarai is alig látszódnak keleten, mikor egy rövid nyújtózkodás után kimászik az ágyából.
~Hümm…~ Bámulja egy ideig az édesen alvó Mai-t, majd úgy dönt, hogy egy rövid ideig még megkíméli őt, és nem rángatja ki az ágyból.
Először elmegy mosakodni, majd félig felöltözik a fekete blúzába, bőrnadrágjába és a bakancsba, aztán leül, és ma kifejezetten erősen festi ki magát feketére, haját lófarokba fogja, aztán nekiáll összepakolni a cuccait. Nem sokkal később már a bőrvértje is rákerül, amire a fegyvereit is gondosan felaggatja. Hamarosan már az utolsó holmijai, kacatjai is a hátizsákban landolnak, úgyhogy ő gyakorlatilag indulásra kész. Merthogy fel sem merül benne az a lehetőség, hogy most nem távozhatnak. Ha Mai megfogadta a tegnapi tanácsát, akkor biztosan elmehetnek.
Mikor nem marad több dolga, akkor pillant újra a takaró alatt rejtőzködő barátnőjére, szája szélén pedig gonosz vigyor jelenik meg. Odalépked hozzá, és ismét bámulni kezdi egy kicsit.*
~Azt hiszem, hogy tartozok neked valamivel…~ *Egészen közel hajol a füléhez, vesz egy nagy levegőt, majd hangosan elkiáltja magát.*
- ÉÉÉBREEESZTŐŐŐ!! *Valószínűleg ennél nem is kell több, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból, vagyis a fél-elfet az ágyból, úgyhogy dolga végezetével elégedetten lép hátra kettőt, mielőtt egy hatalmas pofont kapna ezért.*
- Na, komolyan mondom! Gyerünk, felkelni! Egy-kettő! *tapsol is hozzá.* Indulunk haza, szóval készülődj mááár! *Direkt csap hatalmas lármát és pofázik folyamatosan, hogy biztosan kiverje az álmot a lány szeméből. Őt aztán nem érdekli, hogy még hajnal van, legalább lesz esélyük arra, hogy lóháton haladva a város közelében érje őket az éjszaka, így talán nem kell majd letáborozniuk, hanem haladhatnak tovább, hisz nem lesznek már olyan veszélyes környéken.*
*Nori mélyen alszik, mikor Mai kismacska módra mellé kucorodik. Fel sem tűnik neki, hogy megérkezett, annyira elnyomta az álom, de nem is csoda azok után, hogy két napja nem aludt már rendesen. A hátulütője azonban annak, hogy késő délután feküdt le aludni az, hogy reggel nagyon korán ébred. Még a nap első sugarai is alig látszódnak keleten, mikor egy rövid nyújtózkodás után kimászik az ágyából.
~Hümm…~ Bámulja egy ideig az édesen alvó Mai-t, majd úgy dönt, hogy egy rövid ideig még megkíméli őt, és nem rángatja ki az ágyból.
Először elmegy mosakodni, majd félig felöltözik a fekete blúzába, bőrnadrágjába és a bakancsba, aztán leül, és ma kifejezetten erősen festi ki magát feketére, haját lófarokba fogja, aztán nekiáll összepakolni a cuccait. Nem sokkal később már a bőrvértje is rákerül, amire a fegyvereit is gondosan felaggatja. Hamarosan már az utolsó holmijai, kacatjai is a hátizsákban landolnak, úgyhogy ő gyakorlatilag indulásra kész. Merthogy fel sem merül benne az a lehetőség, hogy most nem távozhatnak. Ha Mai megfogadta a tegnapi tanácsát, akkor biztosan elmehetnek.
Mikor nem marad több dolga, akkor pillant újra a takaró alatt rejtőzködő barátnőjére, szája szélén pedig gonosz vigyor jelenik meg. Odalépked hozzá, és ismét bámulni kezdi egy kicsit.*
~Azt hiszem, hogy tartozok neked valamivel…~ *Egészen közel hajol a füléhez, vesz egy nagy levegőt, majd hangosan elkiáltja magát.*
- ÉÉÉBREEESZTŐŐŐ!! *Valószínűleg ennél nem is kell több, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból, vagyis a fél-elfet az ágyból, úgyhogy dolga végezetével elégedetten lép hátra kettőt, mielőtt egy hatalmas pofont kapna ezért.*
- Na, komolyan mondom! Gyerünk, felkelni! Egy-kettő! *tapsol is hozzá.* Indulunk haza, szóval készülődj mááár! *Direkt csap hatalmas lármát és pofázik folyamatosan, hogy biztosan kiverje az álmot a lány szeméből. Őt aztán nem érdekli, hogy még hajnal van, legalább lesz esélyük arra, hogy lóháton haladva a város közelében érje őket az éjszaka, így talán nem kell majd letáborozniuk, hanem haladhatnak tovább, hisz nem lesznek már olyan veszélyes környéken.*
3576. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-28 21:38:28
Üzenet elküldve: 2024-04-28 21:38:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ha elengedsz, maradok - Zárás//
*A következő mondat kissé helyrebillenti a benne tomboló ismeretlen rosszat. De nem múlik el.*
- Figyelek, nem lesz bajom. Hidd el, nagyon jól tudom kezelni, őt is és mást is. *Kissé a távolba réved, amikor átsuhannak a gondolatok az elméjében. Olyannyira bizonygatná, hogy milyen jól csinálja, amit csinál, közben pedig a lehető legveszélyesebb alakokkal sodorta össze az élet. Sőt mi több, néha a karjukba is. Meg is csóválja a fejét és örül neki, hogy a gondolatait nem lehet kihallani.
Szemei kissé bepárásodnak amikor a család többi tagjáról hall. Olyan távolinak tűnik most az, hogy oka volt annak, hogy elköltözött. Talán túl drasztikus módját választotta, de végtére is, ha nem teszi meg, most nagyon sivár élete lenne. *
- Örülök, hogy jól vannak. Ha megtennéd... nyugtass meg mindenkit, hogy én is.
*Nem szeretne hosszabb üzenetet hagyni nekik, az csak fájna. Neki mindenképpen. Az apa szó természetesen nyomot hagyott, annyival másabbul hangzik így, hogy tudja, ki is az igazi. Illetve ki volt. Még mindig hátában érzi a szúró és lenéző tekintetet, a gyanakvást és az utálatot. De való igaz, hogy ezen felülemelkedve igyekezett róla gondoskodni a Fanesa családfő, amennyire azt lelke engedte. Talán kéne egy kevés hálát is éreznie, de nem tud. Most még nem.*
- Ha megtennéd, hogy nem minden lépésemet figyelteted, akkor lennék igazán szabad. Hidd el, nem hozok szégyent senkire. Legalábbis igyekszem. A saját hibáimat pedig el kell követnem, ahogy neked. *Vigyorodik el, maga sem tudja miért, de cinkosan. Tudja, hogy hazudhat is neki a nő, de szeretne úgy létezni a világban, hogy nem érez a hátán gnóm szemeket. Megüti hegyes fülét, hogy meglátogatná őt Arthenior-ban, erre inkább nem is mond semmit. Most ugyan nem búcsúznak el egymástól haraggal, de ami sok, az sok.*
- Viszlát Anyám.
*Nézi a másikat egy röpke ideig, majd sarkon fordul és egy egészen kicsit megkönnyebbülve tér vissza a szobájába, ahol Nori valóban az igazak álmát alussza. Levetkőzik, s a reggelihez hasonlóan, csak úgy ingben dől be az ágyba, egészen közel húzódva a feketeséghez, akit hátulról átölel, hogy úgy aludhassanak el, ahogy hatok óta mindig.*
*A következő mondat kissé helyrebillenti a benne tomboló ismeretlen rosszat. De nem múlik el.*
- Figyelek, nem lesz bajom. Hidd el, nagyon jól tudom kezelni, őt is és mást is. *Kissé a távolba réved, amikor átsuhannak a gondolatok az elméjében. Olyannyira bizonygatná, hogy milyen jól csinálja, amit csinál, közben pedig a lehető legveszélyesebb alakokkal sodorta össze az élet. Sőt mi több, néha a karjukba is. Meg is csóválja a fejét és örül neki, hogy a gondolatait nem lehet kihallani.
Szemei kissé bepárásodnak amikor a család többi tagjáról hall. Olyan távolinak tűnik most az, hogy oka volt annak, hogy elköltözött. Talán túl drasztikus módját választotta, de végtére is, ha nem teszi meg, most nagyon sivár élete lenne. *
- Örülök, hogy jól vannak. Ha megtennéd... nyugtass meg mindenkit, hogy én is.
*Nem szeretne hosszabb üzenetet hagyni nekik, az csak fájna. Neki mindenképpen. Az apa szó természetesen nyomot hagyott, annyival másabbul hangzik így, hogy tudja, ki is az igazi. Illetve ki volt. Még mindig hátában érzi a szúró és lenéző tekintetet, a gyanakvást és az utálatot. De való igaz, hogy ezen felülemelkedve igyekezett róla gondoskodni a Fanesa családfő, amennyire azt lelke engedte. Talán kéne egy kevés hálát is éreznie, de nem tud. Most még nem.*
- Ha megtennéd, hogy nem minden lépésemet figyelteted, akkor lennék igazán szabad. Hidd el, nem hozok szégyent senkire. Legalábbis igyekszem. A saját hibáimat pedig el kell követnem, ahogy neked. *Vigyorodik el, maga sem tudja miért, de cinkosan. Tudja, hogy hazudhat is neki a nő, de szeretne úgy létezni a világban, hogy nem érez a hátán gnóm szemeket. Megüti hegyes fülét, hogy meglátogatná őt Arthenior-ban, erre inkább nem is mond semmit. Most ugyan nem búcsúznak el egymástól haraggal, de ami sok, az sok.*
- Viszlát Anyám.
*Nézi a másikat egy röpke ideig, majd sarkon fordul és egy egészen kicsit megkönnyebbülve tér vissza a szobájába, ahol Nori valóban az igazak álmát alussza. Levetkőzik, s a reggelihez hasonlóan, csak úgy ingben dől be az ágyba, egészen közel húzódva a feketeséghez, akit hátulról átölel, hogy úgy aludhassanak el, ahogy hatok óta mindig.*
3575. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-28 21:09:05
Üzenet elküldve: 2024-04-28 21:09:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ha elengedsz, maradok//
*Nem részletezi, hogy miért tud ennyi mindent, de az elmúlt közel harminc év elegendő volt ahhoz, hogy megtudja, amit meg akart tudni.*
- Remélem, hogy így lesz. Mai! Ő egy szörnyeteg, nem akarom, hogy bajod essen miatta.
*Mondja ki újra azt, ami talán eddig nem hangzott el. Tényleg nagyon megbánta már, hogy tegnap úgy eltaszította magától a saját lányát. Ez a néhány kellemesen együtt töltött perc valamiféle vigasz lehet az élettől, de azt pontosan tudja, hogy a kimondott szó nem válik semmissé, így soha nem tekintheti meg nem történtnek azt, ami megtörtént.
Neki is ez az első, hogy életében úgy beszélgethet a lányával, mint ahogy az egy normális anya-lánya kapcsolatban szokás. Majd, amikor ismét merengve bámulhat kifelé az ablakon, biztos megpróbálja megérteni, hogy miért kellett ehhez az, hogy először megutálják egymást, majd elszakadjanak egymástól, és miért tűnik úgy, hogy Mai engedelmessége varázsütésre helyrebillentett mindent.
A pontot az i-re az teszi fel, mikor Mai még a családjáról is érdeklődni kezd.*
- Jól vannak. Igazából sokszor érdeklődnek felőled, és kérdezik, hogy mikor jössz haza. Nem áltattam őket, mindig azt mondom nekik, hogy valószínűleg soha. Apád… khm… nos, apád is hiányol. Ő mindig azon aggódik, hogy vajon elég melegben és elég puha ágyban hajtod-e nyugalomra a fejed. Tudod, hogy ő állandóan a gyermekei biztonságáért aggódik. Azért, ha úgy adódik, majd látogasd meg őket!
*Nem véletlenül akad meg az „apa” szónál. Reméli, hogy attól függetlenül, hogy Mai tudja már az igazságot, még mindig az ő férjét tekinti majd az igazi apjának, hisz mégis csak ő nevelte fel a lányt.
Megissza a maradék teáját, majd feláll az asztaltól.*
- Menj csak lányom! Szabad vagy, és az is maradhatsz, amíg a kedvemért továbbra is foglalkozol a mágiával. Nemsokára talán még Arthenior-ban is meglátogatlak.
*Most már ő is azt akarja, hogy Mai távozzon, mert olyannyira abszurdnak tűnik kettejük között ez a bájcsevej, hogy ő is azt várja, mikor törik újra darabokra minden, és mikor dől össze a ketten együtt gondosan felépített kártyavár.*
*Nem részletezi, hogy miért tud ennyi mindent, de az elmúlt közel harminc év elegendő volt ahhoz, hogy megtudja, amit meg akart tudni.*
- Remélem, hogy így lesz. Mai! Ő egy szörnyeteg, nem akarom, hogy bajod essen miatta.
*Mondja ki újra azt, ami talán eddig nem hangzott el. Tényleg nagyon megbánta már, hogy tegnap úgy eltaszította magától a saját lányát. Ez a néhány kellemesen együtt töltött perc valamiféle vigasz lehet az élettől, de azt pontosan tudja, hogy a kimondott szó nem válik semmissé, így soha nem tekintheti meg nem történtnek azt, ami megtörtént.
Neki is ez az első, hogy életében úgy beszélgethet a lányával, mint ahogy az egy normális anya-lánya kapcsolatban szokás. Majd, amikor ismét merengve bámulhat kifelé az ablakon, biztos megpróbálja megérteni, hogy miért kellett ehhez az, hogy először megutálják egymást, majd elszakadjanak egymástól, és miért tűnik úgy, hogy Mai engedelmessége varázsütésre helyrebillentett mindent.
A pontot az i-re az teszi fel, mikor Mai még a családjáról is érdeklődni kezd.*
- Jól vannak. Igazából sokszor érdeklődnek felőled, és kérdezik, hogy mikor jössz haza. Nem áltattam őket, mindig azt mondom nekik, hogy valószínűleg soha. Apád… khm… nos, apád is hiányol. Ő mindig azon aggódik, hogy vajon elég melegben és elég puha ágyban hajtod-e nyugalomra a fejed. Tudod, hogy ő állandóan a gyermekei biztonságáért aggódik. Azért, ha úgy adódik, majd látogasd meg őket!
*Nem véletlenül akad meg az „apa” szónál. Reméli, hogy attól függetlenül, hogy Mai tudja már az igazságot, még mindig az ő férjét tekinti majd az igazi apjának, hisz mégis csak ő nevelte fel a lányt.
Megissza a maradék teáját, majd feláll az asztaltól.*
- Menj csak lányom! Szabad vagy, és az is maradhatsz, amíg a kedvemért továbbra is foglalkozol a mágiával. Nemsokára talán még Arthenior-ban is meglátogatlak.
*Most már ő is azt akarja, hogy Mai távozzon, mert olyannyira abszurdnak tűnik kettejük között ez a bájcsevej, hogy ő is azt várja, mikor törik újra darabokra minden, és mikor dől össze a ketten együtt gondosan felépített kártyavár.*
3574. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-28 20:45:11
Üzenet elküldve: 2024-04-28 20:45:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ha elengedsz, maradok//
*Kicsit megint a mocsárban érzi magát, s ingoványos talajon jár, s kel. Túl akar jutni rajta, odafigyel, de bármikor megtörténhet a baj és elnyeli a bűzös láp, majd megfullad a sártól, ami elveszi a levegő helyét a tüdejében. Pontosan ezt érzi, amikor elkezd beszélgetni az anyjával, mert veszélyes és egyben ismeretlen terep ez neki. Végül kiderül, hogy fölösleges volt tartania tőle, hiszen minden lábnyom a megfelelő helyen landolt.
Leül, ugyan úgy, mint tegnap, mégis ijesztően más az egész. Anyja sokat beszél és egészen érdekes mondatokkal hall tőle, csak az a furcsa érzés ne kerítené hatalmába, amit még megmagyarázni sem tud igazán.
Szereti Norit, mondhatni mindennél jobban. De a nő, aki tegnap mondta a szemébe hogy ő csak egy hiba, éppen annak a lelkét próbálja védeni, akihez gyakorlatilag semmi köze. Ez mintha fájna. Egy ideig állja a másik tekintetét, fürkészik benne ő is, majd hamar a kezébe került csésze csillogásán időzik inkább, elmerengve. Csak akkor szólal meg, amikor mér megkapja rá az engedélyt, amit a szemek jeleznek.*
- Úgy látom többet vélsz tudni róla, mint én magam. *A megjegyzést pusztán arra vonatkozik, hogy most már teljesen biztos abban, hogy minden egyes léptük meg volt figyelve, elég nagy csoda, hogy ő maga nem kapott rosszallást a viselkedésére, többek között a kikötőre vonatkozóan. Nem bánja, de ilyen szögből nézve egészen érdekes.* - De be kell látnom, hogy igazad van, erre nincs felkészülve, nos megnyugodhatsz. Nem fogja megtudni.
*Mosolyodik el, szépen álcázva, hogy bármilyen neheztelés, vagy sértettség dolgozna benne. Olyan jól játssza, hogy szeretné elhinni, hogy tényleg így érez.*
- Mesélj kérlek, hogy vannak a nővéreim? Tudod az, hogy eljöttem nem jelenti azt, hogy nem gondolok rájuk. Rátok.
*Ennyit még szeretne megtudni, aztán távozáshoz készülne. Éppen elég volt ennyi egymásból, minél több "idilli" pillanat jut neki, annál nagyobbat bukhat, ha ez elromlik.*
*Kicsit megint a mocsárban érzi magát, s ingoványos talajon jár, s kel. Túl akar jutni rajta, odafigyel, de bármikor megtörténhet a baj és elnyeli a bűzös láp, majd megfullad a sártól, ami elveszi a levegő helyét a tüdejében. Pontosan ezt érzi, amikor elkezd beszélgetni az anyjával, mert veszélyes és egyben ismeretlen terep ez neki. Végül kiderül, hogy fölösleges volt tartania tőle, hiszen minden lábnyom a megfelelő helyen landolt.
Leül, ugyan úgy, mint tegnap, mégis ijesztően más az egész. Anyja sokat beszél és egészen érdekes mondatokkal hall tőle, csak az a furcsa érzés ne kerítené hatalmába, amit még megmagyarázni sem tud igazán.
Szereti Norit, mondhatni mindennél jobban. De a nő, aki tegnap mondta a szemébe hogy ő csak egy hiba, éppen annak a lelkét próbálja védeni, akihez gyakorlatilag semmi köze. Ez mintha fájna. Egy ideig állja a másik tekintetét, fürkészik benne ő is, majd hamar a kezébe került csésze csillogásán időzik inkább, elmerengve. Csak akkor szólal meg, amikor mér megkapja rá az engedélyt, amit a szemek jeleznek.*
- Úgy látom többet vélsz tudni róla, mint én magam. *A megjegyzést pusztán arra vonatkozik, hogy most már teljesen biztos abban, hogy minden egyes léptük meg volt figyelve, elég nagy csoda, hogy ő maga nem kapott rosszallást a viselkedésére, többek között a kikötőre vonatkozóan. Nem bánja, de ilyen szögből nézve egészen érdekes.* - De be kell látnom, hogy igazad van, erre nincs felkészülve, nos megnyugodhatsz. Nem fogja megtudni.
*Mosolyodik el, szépen álcázva, hogy bármilyen neheztelés, vagy sértettség dolgozna benne. Olyan jól játssza, hogy szeretné elhinni, hogy tényleg így érez.*
- Mesélj kérlek, hogy vannak a nővéreim? Tudod az, hogy eljöttem nem jelenti azt, hogy nem gondolok rájuk. Rátok.
*Ennyit még szeretne megtudni, aztán távozáshoz készülne. Éppen elég volt ennyi egymásból, minél több "idilli" pillanat jut neki, annál nagyobbat bukhat, ha ez elromlik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3574-3593