//A mágustoronynál//
*Néhol apró vihogás, máskor pedig ismét neszezés. Nem egyszerű így a félhomályba burkolózott könyvespolcok között haladni, mikor a legkisebb árnyék is hatalmas torszülött szörnynek tűnik. Valahogy így kell elképzelni a két kalandor útját, melyre pont úgy reagálnak, ahogyan kell. Óvatosan és megfontoltan. Ezúttal Xavy veszi kézbe a kezdeményezést, bár bizonytalan a teendőkben, végül rászánja magát. Óvatosan közelít a könyv felé, mely kapcsán számtalan gondolat forog fejében, eközben Dat felkészül. A kéz lassan közeledik a hasával lefelé, földön fekvő, levert könyv felé, majd ebben a pillanatban vágódik ki a Dat melletti ajtó iszonytató erővel és dörrenéssel:*
- NE NYÚLJ HOZZÁÁÁÁÁÁ! *Hallatszik egy kétségbeesett kiáltás, de már elkésett. Az ajtóban megjelenő mágusforma alak se nem veszélyes, se nem szörny. Csúcsos süvege majd a plafont verdesi, ahogy fehér szakálla meg a földet. Piros talárjában néz rettegve. Elkésett. Xavy a könyvet már megfogta.*
- Rendben. Lassan és tagoltan fogom mondani, hogy felfogjátok. *Kezdi két kezét felemelve a mágus, szavat Datnak is címzi, mintha tudná, hogy ott áll az ajtó mellett.*
- Szóval... FUTÁÁÁÁÁS! *Amint ezt kiejti a száján, szinte azonnal lép vissza a lépcsőforduló felé, hatalmas lendülettel vágja be maga mögött az ajtót és kezd el hatalmas sebességgel rohanni felfelé, csak úgy kopog a cipője a kövezeten. Szinte ebben a pillanatban hatalmas nyüzsgés indul meg Xavy irányába. Harákolás, vernyákolás, vihogás és apró tappancsok csattogása. Xavy, ha felpillant, csak annyit láthat a távoli sötét könyvespolcokon, hogy felül is, alul is, sorban esnek le a könyvek, egye és egyre közelebbről. Mintha valami, vagy inkább valamik gyorsan közelednének. A hanghatások is egyre erőteljesebbek, a korábbi némaságba be-bekúszó neszezés már a múlté, ezúttal akárha egy horda indult volna meg óriási fogcsattogtatás és röhögés közepette. Hirtelen egy, Xavytól néhány méterre álló polc egyszerűen eldől, rá egy másikra. Az tovább dől, s dönti a következőt. Pillanatokon belül óriási a kupleráj, s az érkezők, már szinte karnyújtásnyira vannak a félhomályban, de még nem láthatóak. Az ajtó, mely felé a mágus eltűnt tárva nyitva és hívogatóan áll, de fentről még hallatszik a süveges visító hangja.*