Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-22 20:45:10
Üzenet elküldve: 2025-09-22 20:45:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Eddig ez a gyors együttlét volt az egyetlen jó, amit Artheniorról elmondhatott. Az más kérdés, hogy ez sem a város, vagy lakói miatt volt, hanem Elireya-nak köszönhető minden.*
- Képtelen rá, szóval a fogadó marad. *Fintorodik el. Persze hogy Naren képtelen rendbe hozni egy szobát ez elég egyértelmű az állapotok miatt, hacsak nem találnák egy elzárt kéjlakot valahol, amire nem lát egy szemernyi esélyt sem. Viszonozza az érintéseket és közel húzza magához a nőstényt, akiért bármit feláldozna. Talán túlzás is, amit művel, de nem tud szabadulni ettől az érzéstől. Az is lehet, hogy Elireya ennyire jól manipulálja, de ő nem ebben hisz, hanem az eddigi tapasztalataiban. Ha pedig mégis így lenne, akkor a nőstény tökéletesen csinálja.*
- Jó terv! *Ért egyet elmosolyodva és szemeiben újra feléled a tűz, amit kopogással szakít meg Naren. A szolga megérkezésének ideje neki is feltűnik, ami elég gyorsan ahhoz, hogy tudja, akár mindent hallhatott. Persze hagyott némi időt, mintha messze lett volna, de Elariion-t nem olyan könnyű megvezetni. Ismeri az apróbb praktikákat, egész sokat húzott ő már ki büntetésben levő szolgákból. Azonban sosem dobott fel egyet sem, talán ebben volt a könyörületessége. Meg abban, hogy egyáltalán nem érdekelték ezek a kicsinyes dolgok, egészen addig, ha parancsot nem kapott a beavatkozásra, vagy ő maga derített fel lázadásra utaló nyomokat. Persze az ő gyors megváltását is lehet kegyességnek gondolni, végül is nem szenvednek tovább a nyomorúságos életű szolganépek. Minden csak nézőpont kérdése.
Amíg Elireya eligazítja Naren-t, ő csak a férfi reakcióit figyeli, mint a lecsapni készülő sárkány. Észrevesz többféle jelet, de nem lát olyat, amiért igazán aggódniuk kellene. Naren elmegy, meghozza amit kívánnak tőle. Vhorossi remek szolgát nevelt magának, ezt ma már többször be kellett ismernie. Végül Naren távozik, míg ők kettesben maradnak újra.*
- Az az érzésem, hogy csak rosszabb kedvünk lesz tőle, de menjünk. *Sóhajt egyet, majd elindul kifelé. A szobákon áthaladva gyakorlatilag ugyanazt találják. Felborogatott, szebb napokat látott bútormaradványok, ha maradt is étkészlet, az törött formában csillan meg a fáklyafényben. Alig maradt valami épen, a fele ki is égett a hajdanvolt kúriának. Naren keze nyoma látszik, sok helyen tényleg ki van nyitva az ablak és néhol ki is van támasztva.*
- Hmm, Naren erre is járt. *Jegyzi meg érzelemmentesen, de valahol ez elismerést jelent. Igaz, akinek szól nincs jelen, így nagyjából semmit sem ér.*
- Ott egy doboz! *Csillan fel a szeme, amikor kiszúr a szeme sarkában egy törött falléc mögött valamit. Egy kisebb ál-fal lehetett ez, csak nem tett jót neki a tűz, és emiatt láthatóvá vált egy része. De még így sem volt feltűnő, Elariion is véletlen látta meg. Odalépve felfeszíti az üszkös takarófalat, ami kisebb ellenállás után törik le. Előveszi a dobozt, majd körbenézve egy régi székmaradványra helyezi.*
- Hölgyeké az elsőbbség. *Mutat a dobozkára, aminek a pántja már letört, de más komolyabb sérülés nem látszik rajta. Itt-ott megpörkölődött ugyan, de mindjárt kiderül, hogy rejt-e valami komolyabb dolgot is, mint mondjuk egy csontfésű. Bár lehet, hogy az is jó lenne nekik, ha egyedi lenne.*
*Eddig ez a gyors együttlét volt az egyetlen jó, amit Artheniorról elmondhatott. Az más kérdés, hogy ez sem a város, vagy lakói miatt volt, hanem Elireya-nak köszönhető minden.*
- Képtelen rá, szóval a fogadó marad. *Fintorodik el. Persze hogy Naren képtelen rendbe hozni egy szobát ez elég egyértelmű az állapotok miatt, hacsak nem találnák egy elzárt kéjlakot valahol, amire nem lát egy szemernyi esélyt sem. Viszonozza az érintéseket és közel húzza magához a nőstényt, akiért bármit feláldozna. Talán túlzás is, amit művel, de nem tud szabadulni ettől az érzéstől. Az is lehet, hogy Elireya ennyire jól manipulálja, de ő nem ebben hisz, hanem az eddigi tapasztalataiban. Ha pedig mégis így lenne, akkor a nőstény tökéletesen csinálja.*
- Jó terv! *Ért egyet elmosolyodva és szemeiben újra feléled a tűz, amit kopogással szakít meg Naren. A szolga megérkezésének ideje neki is feltűnik, ami elég gyorsan ahhoz, hogy tudja, akár mindent hallhatott. Persze hagyott némi időt, mintha messze lett volna, de Elariion-t nem olyan könnyű megvezetni. Ismeri az apróbb praktikákat, egész sokat húzott ő már ki büntetésben levő szolgákból. Azonban sosem dobott fel egyet sem, talán ebben volt a könyörületessége. Meg abban, hogy egyáltalán nem érdekelték ezek a kicsinyes dolgok, egészen addig, ha parancsot nem kapott a beavatkozásra, vagy ő maga derített fel lázadásra utaló nyomokat. Persze az ő gyors megváltását is lehet kegyességnek gondolni, végül is nem szenvednek tovább a nyomorúságos életű szolganépek. Minden csak nézőpont kérdése.
Amíg Elireya eligazítja Naren-t, ő csak a férfi reakcióit figyeli, mint a lecsapni készülő sárkány. Észrevesz többféle jelet, de nem lát olyat, amiért igazán aggódniuk kellene. Naren elmegy, meghozza amit kívánnak tőle. Vhorossi remek szolgát nevelt magának, ezt ma már többször be kellett ismernie. Végül Naren távozik, míg ők kettesben maradnak újra.*
- Az az érzésem, hogy csak rosszabb kedvünk lesz tőle, de menjünk. *Sóhajt egyet, majd elindul kifelé. A szobákon áthaladva gyakorlatilag ugyanazt találják. Felborogatott, szebb napokat látott bútormaradványok, ha maradt is étkészlet, az törött formában csillan meg a fáklyafényben. Alig maradt valami épen, a fele ki is égett a hajdanvolt kúriának. Naren keze nyoma látszik, sok helyen tényleg ki van nyitva az ablak és néhol ki is van támasztva.*
- Hmm, Naren erre is járt. *Jegyzi meg érzelemmentesen, de valahol ez elismerést jelent. Igaz, akinek szól nincs jelen, így nagyjából semmit sem ér.*
- Ott egy doboz! *Csillan fel a szeme, amikor kiszúr a szeme sarkában egy törött falléc mögött valamit. Egy kisebb ál-fal lehetett ez, csak nem tett jót neki a tűz, és emiatt láthatóvá vált egy része. De még így sem volt feltűnő, Elariion is véletlen látta meg. Odalépve felfeszíti az üszkös takarófalat, ami kisebb ellenállás után törik le. Előveszi a dobozt, majd körbenézve egy régi székmaradványra helyezi.*
- Hölgyeké az elsőbbség. *Mutat a dobozkára, aminek a pántja már letört, de más komolyabb sérülés nem látszik rajta. Itt-ott megpörkölődött ugyan, de mindjárt kiderül, hogy rejt-e valami komolyabb dolgot is, mint mondjuk egy csontfésű. Bár lehet, hogy az is jó lenne nekik, ha egyedi lenne.*
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-22 12:10:27
Üzenet elküldve: 2025-09-22 12:10:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hornor megmentése//
*Egy jól öltözött, kalapos, magasabb gnóm gondolataiba merülten, fekete paripája hátán halad nyugodt tempóban. Jó ideig távol volt a várostól üzleti ügyek miatt, de most újra visszatért. Több időt szeretne tölteni a városban, hogy ismét hódolhasson az alkímiának és más tudományokat igénylő kedvelt elfoglaltságainak. Terveit gondosan mérlegelve bámul maga elé, amint lassan Selyemrév irányába fordul. Azonban gondolataiból visszatér a jelenbe, mert valaki a közelben segítségért kiált. A kétségbeesett hang élesen metszi ketté a délután csendjét. Valaki orvosért kiált. A gnóm nyomban hegyezi fülét, majd sarkantyúját a ló oldalába vágja, s a paripa hirtelen vágtába kezd. A szél felkapja kabátja szárnyait, ahogy a hangok irányába rohan. Néhány pillanat múlva egy magas csuklyás férfit pillant meg, aki egy alacsonyabb termetű alak mellett guggol. Közelebbről úgy tűnik, hogy a földn fekvő alak talán épp egy gnóm fajtársa, és véresen, mozdulatlanul fekszik. A magas férfi segítségért kiált amint az idős gnóm fölé hajol. Nyomban lepattan lováról, s kalapja a hirtelen mozdulattól félreesik a földre, de most nem törődik ezzel. Néhány hosszú lépés, és máris ott térdel ő is a sérült mellett. A látvány egy pillanatra megállítja. A vér lassan patakzik a sebből, árkokat rajzolva az idős gnóm arcán.*
– Orvos vagyok, mi történt? *Szavai gyorsak és feszesek, s közben már hajol is a magas férfi mellé, hogy jobban szemügyre vegye a fekvő sérültet. Amit elsőre megfigyelheti a fejéből ömlik a vér, s úgy tűnik, mintha valami kemény tárgyjal ütötték volna meg, talán többször is. Nem tudhatja pontosan, hogyan történt, de most a vizsgálatnál fontosabb az idő. Máris lekapja a kabátját, félrecsapja a földre, majd ujjait gyors mozdulattal ingének szegélyére akasztja, s egyetlen rántással letépi válttól lefelé az ing ujját. Az anyagot szorosan összefogja, és a magas férfi kezébe nyomja.*
– Szorítsa a fejéhez, hogy elállítsuk a vérzést! *Utasítja, miközben kabátját sietve összegöngyöli, és óvatosan az idős gnóm feje alá helyezi, hogy ne a kemény földön nyugodjon. Megemeli kissé a sérült állát, majd óvatosan oldalra fordítja a fejét, nehogy a saját vérében vagy hányadékban fulladjon meg. Arcán a szigorú figyelem árnyéka ül ki.*
– Fordítsuk oldalra a fejét, ha hányna. *Mondja, s közben kezének mozdulatai szinte ösztönösek. Igaz, jó ideje nem gyakorolta a mesterséget, de apja Lihanechben orvosnak taníttatta, s az évek során belé vert módszerek most újra felszínre törnek, mintha sosem felejtette volna el őket. A magas férfi segítségével megtartja a sérültet. Szeme sarkából közben a mellkas emelkedését figyeli, a légzés ritmusát, és hallgatózik, nem gyengül-e tovább a szívverés. Szigorúan támaszkodik a magas férfi jelenlétére, mert tudja minden kézre szüksége van, ha meg akarják menteni a szerencsétlenül járt idős gnóm életét.*
*Egy jól öltözött, kalapos, magasabb gnóm gondolataiba merülten, fekete paripája hátán halad nyugodt tempóban. Jó ideig távol volt a várostól üzleti ügyek miatt, de most újra visszatért. Több időt szeretne tölteni a városban, hogy ismét hódolhasson az alkímiának és más tudományokat igénylő kedvelt elfoglaltságainak. Terveit gondosan mérlegelve bámul maga elé, amint lassan Selyemrév irányába fordul. Azonban gondolataiból visszatér a jelenbe, mert valaki a közelben segítségért kiált. A kétségbeesett hang élesen metszi ketté a délután csendjét. Valaki orvosért kiált. A gnóm nyomban hegyezi fülét, majd sarkantyúját a ló oldalába vágja, s a paripa hirtelen vágtába kezd. A szél felkapja kabátja szárnyait, ahogy a hangok irányába rohan. Néhány pillanat múlva egy magas csuklyás férfit pillant meg, aki egy alacsonyabb termetű alak mellett guggol. Közelebbről úgy tűnik, hogy a földn fekvő alak talán épp egy gnóm fajtársa, és véresen, mozdulatlanul fekszik. A magas férfi segítségért kiált amint az idős gnóm fölé hajol. Nyomban lepattan lováról, s kalapja a hirtelen mozdulattól félreesik a földre, de most nem törődik ezzel. Néhány hosszú lépés, és máris ott térdel ő is a sérült mellett. A látvány egy pillanatra megállítja. A vér lassan patakzik a sebből, árkokat rajzolva az idős gnóm arcán.*
– Orvos vagyok, mi történt? *Szavai gyorsak és feszesek, s közben már hajol is a magas férfi mellé, hogy jobban szemügyre vegye a fekvő sérültet. Amit elsőre megfigyelheti a fejéből ömlik a vér, s úgy tűnik, mintha valami kemény tárgyjal ütötték volna meg, talán többször is. Nem tudhatja pontosan, hogyan történt, de most a vizsgálatnál fontosabb az idő. Máris lekapja a kabátját, félrecsapja a földre, majd ujjait gyors mozdulattal ingének szegélyére akasztja, s egyetlen rántással letépi válttól lefelé az ing ujját. Az anyagot szorosan összefogja, és a magas férfi kezébe nyomja.*
– Szorítsa a fejéhez, hogy elállítsuk a vérzést! *Utasítja, miközben kabátját sietve összegöngyöli, és óvatosan az idős gnóm feje alá helyezi, hogy ne a kemény földön nyugodjon. Megemeli kissé a sérült állát, majd óvatosan oldalra fordítja a fejét, nehogy a saját vérében vagy hányadékban fulladjon meg. Arcán a szigorú figyelem árnyéka ül ki.*
– Fordítsuk oldalra a fejét, ha hányna. *Mondja, s közben kezének mozdulatai szinte ösztönösek. Igaz, jó ideje nem gyakorolta a mesterséget, de apja Lihanechben orvosnak taníttatta, s az évek során belé vert módszerek most újra felszínre törnek, mintha sosem felejtette volna el őket. A magas férfi segítségével megtartja a sérültet. Szeme sarkából közben a mellkas emelkedését figyeli, a légzés ritmusát, és hallgatózik, nem gyengül-e tovább a szívverés. Szigorúan támaszkodik a magas férfi jelenlétére, mert tudja minden kézre szüksége van, ha meg akarják menteni a szerencsétlenül járt idős gnóm életét.*
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-22 11:37:45
Üzenet elküldve: 2025-09-22 11:37:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
* Zavarja, hogy látszólag szarnak a fejére. Nem elég, hogy amit mond, hülyeségnek tartják, és most nem figyel arra, hogy valóban az, a téma megint átterelődik valaki másra. Fogait csikorgatja, egyelőre türtőzteti magát, de nem sok kell ahhoz, hogy megint kirobbanjon belőle a méreg. A sötételf említésére szeme se rebben. Csak egy újabb koszos, aki a vele együtt hasonlóan most döntött úgy, hogy a csúcsra akar jutni. Ám a többiekkel ellentétben ő nem fél, ő izgatott és már várja, hogy megérkezzenek. Ha nem is fogják kihasználni őket direkt módon, akkor indirekt módon fogják. Eddig ugyan csak beszéltek róla, ám egyre biztosabb, hogy a törp jelentkezik az őrségbe belsős tagnak. Amikor türelmetlenségét újra felhozzák, a pohár végleg betelik, és hangosan pontot tesz ennek a végére. *
- Elég! És mi van, akkor, ha egy újabb koszos hiszi magáról, hogy ő szarta a wegtoreni rumot? Csapda? Talán azt hallottátok tőlem, hogy pucéran sétáljunk be közéjük? Ne nevettess. Nem fogunk foglalkozni valakikkel, akikről azt sem biztos, hogy a városig eljutnak. Nekünk nem ez és nem is lesz ez a legfontosabb dolgunk, amíg nem kopognak az ajtónkon, világos?
* Ekkor leül az asztala mögé. Rákönyököl a támaszra, majd fejét megtámassza azon. Még egyszer utoljára meghallgatja a társaságot az ügyben, de többet nem akar hallani erről, legalábbis most nem. Kurvára hidegen hagyja egy olyan veszély, ami közelebb van egy másik városhoz, mint az övéjükhöz. Ha mégis feléjük menetelnének, majd akkor beleavatkozhatnak, de akkor sem lesz övéjük a kezdeményezés, nem szeretné, ha a város hamarabb szerezzen tudomást róluk, mint kéne. Az elfet figyeli mikor a terveiről beszél, nagyjából neki is ilyen terve támadt, csak egy aprócska változtatást fog belevinni a dolgokba. Persze nem állja meg, hogy ne morogjon egyet, mielőtt megszólalna. *
- Te folytasd csak a beépülésed a nemesi körökbe. Ne gondolj másra, ne engedd, hogy ezek a pitiáner tervek eltereljék a figyelmed a nagyobb célunk elől. Elsek, vannak kapcsolataid nagyobb körökben? Kíváncsi vagyok a fontosabb szerepben lévők miként vélekednek a különböző dolgok iránt, főleg az utcán fellelhető drogok és egyebek után.
* Majd a sötételfre pillant. Nem szólal meg egyből, hagyja, hogy a néma csendnek elég súlya legyen a szobában, mielőtt beszédre nyitná a száját. *
- Szükségünk van további barátokra.
* A barátok szót gúnyosan megtolja. Nem nehéz kitalálni, hogy mire gondol a törp. Szövetséges, bajtárs, cinkos, csatlós, nevezze mindenki, aminek akarja. *
- Szükségünk van több emberre, akik szeretnének valami változást vinni a dolgokba. Én pedig kialakítom a kis fészkünket, a menedékünket, ahova visszavonulhatunk. Remélhetőleg a legközelebbi találkozásunk már ott lesz.
* A törp zártnak tekinti a beszélgetést, kivéve persze, ha az imént említett feladatokhoz akar valamit hozzátenni. Ha valaki menni szeretne a dolgára, akkor közömbösen int az ajtó irányába. Ám ha tovább szeretnék vitatni ezt a titokzatos mélységit, akiről azt se tudják, hogy létezik e, és nem csak az orkok hallucinálták be, úgy ő lesz az első, aki a dolgára igyekszik. Hasonlóan neki is sok dolga van. Vezetés, keresés, bírálás, toborzás, és persze, az őrség soraiba is beszeretne valahol férkőzni. Ha minden jól megy, ő fog harcolni az orkokkal, szóval neki nem kell külön mondani, hogy mit csináljon, mert mása sincs, csak feladata. Egy ideig biztos sört sem fog tudni inni. *
* Zavarja, hogy látszólag szarnak a fejére. Nem elég, hogy amit mond, hülyeségnek tartják, és most nem figyel arra, hogy valóban az, a téma megint átterelődik valaki másra. Fogait csikorgatja, egyelőre türtőzteti magát, de nem sok kell ahhoz, hogy megint kirobbanjon belőle a méreg. A sötételf említésére szeme se rebben. Csak egy újabb koszos, aki a vele együtt hasonlóan most döntött úgy, hogy a csúcsra akar jutni. Ám a többiekkel ellentétben ő nem fél, ő izgatott és már várja, hogy megérkezzenek. Ha nem is fogják kihasználni őket direkt módon, akkor indirekt módon fogják. Eddig ugyan csak beszéltek róla, ám egyre biztosabb, hogy a törp jelentkezik az őrségbe belsős tagnak. Amikor türelmetlenségét újra felhozzák, a pohár végleg betelik, és hangosan pontot tesz ennek a végére. *
- Elég! És mi van, akkor, ha egy újabb koszos hiszi magáról, hogy ő szarta a wegtoreni rumot? Csapda? Talán azt hallottátok tőlem, hogy pucéran sétáljunk be közéjük? Ne nevettess. Nem fogunk foglalkozni valakikkel, akikről azt sem biztos, hogy a városig eljutnak. Nekünk nem ez és nem is lesz ez a legfontosabb dolgunk, amíg nem kopognak az ajtónkon, világos?
* Ekkor leül az asztala mögé. Rákönyököl a támaszra, majd fejét megtámassza azon. Még egyszer utoljára meghallgatja a társaságot az ügyben, de többet nem akar hallani erről, legalábbis most nem. Kurvára hidegen hagyja egy olyan veszély, ami közelebb van egy másik városhoz, mint az övéjükhöz. Ha mégis feléjük menetelnének, majd akkor beleavatkozhatnak, de akkor sem lesz övéjük a kezdeményezés, nem szeretné, ha a város hamarabb szerezzen tudomást róluk, mint kéne. Az elfet figyeli mikor a terveiről beszél, nagyjából neki is ilyen terve támadt, csak egy aprócska változtatást fog belevinni a dolgokba. Persze nem állja meg, hogy ne morogjon egyet, mielőtt megszólalna. *
- Te folytasd csak a beépülésed a nemesi körökbe. Ne gondolj másra, ne engedd, hogy ezek a pitiáner tervek eltereljék a figyelmed a nagyobb célunk elől. Elsek, vannak kapcsolataid nagyobb körökben? Kíváncsi vagyok a fontosabb szerepben lévők miként vélekednek a különböző dolgok iránt, főleg az utcán fellelhető drogok és egyebek után.
* Majd a sötételfre pillant. Nem szólal meg egyből, hagyja, hogy a néma csendnek elég súlya legyen a szobában, mielőtt beszédre nyitná a száját. *
- Szükségünk van további barátokra.
* A barátok szót gúnyosan megtolja. Nem nehéz kitalálni, hogy mire gondol a törp. Szövetséges, bajtárs, cinkos, csatlós, nevezze mindenki, aminek akarja. *
- Szükségünk van több emberre, akik szeretnének valami változást vinni a dolgokba. Én pedig kialakítom a kis fészkünket, a menedékünket, ahova visszavonulhatunk. Remélhetőleg a legközelebbi találkozásunk már ott lesz.
* A törp zártnak tekinti a beszélgetést, kivéve persze, ha az imént említett feladatokhoz akar valamit hozzátenni. Ha valaki menni szeretne a dolgára, akkor közömbösen int az ajtó irányába. Ám ha tovább szeretnék vitatni ezt a titokzatos mélységit, akiről azt se tudják, hogy létezik e, és nem csak az orkok hallucinálták be, úgy ő lesz az első, aki a dolgára igyekszik. Hasonlóan neki is sok dolga van. Vezetés, keresés, bírálás, toborzás, és persze, az őrség soraiba is beszeretne valahol férkőzni. Ha minden jól megy, ő fog harcolni az orkokkal, szóval neki nem kell külön mondani, hogy mit csináljon, mert mása sincs, csak feladata. Egy ideig biztos sört sem fog tudni inni. *
1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-22 09:15:30
Üzenet elküldve: 2025-09-22 09:15:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Baljában tartva a gyertyát, jobb kezével kissé undorodva próbál valamennyire rendet teremteni a mocskos káoszban, amely most az előtéren uralkodik. Fintorogva bár, de próbálkozik; bár magában nagyon is jól tudja, hogy ide komolyabb elszántság és felkészültség kell majd. Magában csak remélni meri, hogy az Úrnők nem egyedül vele akarják helyre hozatni a házat, hanem keresnek még szolgákat.. pontosabban szolgálókat, esetleg szakképzett személyeket, akik valóban értenek a falak, burkolatok és bútorok helyreállításához és cseréjéhez. Az eltelt idő és a malíciózus kezek által okozott nyomokat egyetlen embernek eltakarítani felfoghatatlanul sok idő és energia lenne. A két Úrnő és az Úr pedig remélhetőleg viszonylag belátható időn belül szeretné valóban birtokba venni az épületet.
Felkapja fejét ahogy meghallja Elariion Úr hangját. Nadrágjába törli a kezét, majd felemelt gyertyával halad át az elő-szobán. Az ajtó előtt, ami az Úrnőt és az Urat rejti, egy pillanatra megáll, és határozottan koppant rajta. Ezúttal nem engedélyt kér vele, csak jelzi érkeztét - miért kérjen engedélyt a belépésre, ha épp az előbb hívták be?
Odabent aztán megáll az ajtóban, a baljában tartott gyertya remegő fénye a szoba nyomorúságára vetül, és a benne álló két alakra. Ha nem tudná, hogy ezek ketten mit műveltek, szaglása akkor is elárulná a dolgot. A por és romlás szagán felül remekül érzi az iménti aktus bordélyos penetráját. Legszívesebben kiköpne, de ehelyett engedelmesen lehajtott fejjel fordul az Úrnő felé, aki nem várakoztatja meg az utasításaival. Azok pedig az iménti reményeit tépik meg, mint a túl erős szél egy fa lombját. Bár a kiadott utasítás egyszerűnek hangzik, ha becsületesen szeretné véghez vinni, majd' egy nap rá is menne. Noha dagadtra vert jobb szemén ez nem látszik, csak a bal oldalin, tekintete idegesen rebben ahogy a nőstény közelebb lép hozzá. A külön rendelés nem lepi meg, és csak alá támasztja iménti sejtését-gyanúját, hogy ezek ketten miféle vérfertőző módon töltötték el az elmúlt perceket. Arra gondol, hogy az Úrnő inkább nyelte volna le az Úr magját, de ezt a gondolatot nem hagyja kiülni arcára. A varázsitalra vonatkozó utasítás viszont már meglepi. Természetesen tudja, hogy mire való egy zöld ital, még ha maga nem is nagyon fogott még olyat a kezében, inni pedig soha nem ivott. Pirtianesben minden magára valamit is adó nemesi ház rendelkezett varázsitalos szekreterrel, hiszen sosem lehetett tudni, hogy mikor van hasonlóra szükség. Azok, akik mágiával is foglalkoztak, előszeretettel tartottak pár üveg kék italt. Azok, akik a fegyvereket részesítették előnyben -mint Elariion Úr is-, tartalékokkal rendelkeztek piros, sárga és barna italból. A lila -és zöld- italok pedig az általános belpolitikai helyzet velejárói voltak. Tekintete egy pillanatra az Úr csizmaorra felé rebben. Arra gondol, hogy igen vad együttlét lehetett kettejük között, ha valamelyiküknek zöld italra van szüksége utána.*
- Ahogy Úrnőm utasít! *-engedelmesen még lejjebb hajtja fejét, és ha nem szólnak többet hozzá, úgy egy lépést elhátrál, majd kilép az ajtón. A gyertyát óvatosan egy viszonylag épen maradt fali tartóba állítja, majd anélkül lép ki az ég alá. Odakint rögtön frissebbnek és tisztábbnak érzi a levegőt.
Az Úrnő lovához lép, a hegyesen álló fülek figyelmétől követve nyúl az Úrnő nyeregtáskájába, hogy magához vegyen valamennyit az ott elsúvasztott aranyak közül. Ő maga nem rendelkezik pénz felett, és az Úrnő utasításait egyértelműen az Úrnő tőkéjéből kell intéznie. Miután erősen övére köti a pénzes szütyőt, még egy utolsó pillantást vet a kúriára. Most! Most el tudna tűnni, talán örökre. Talán soha többé nem is találnák meg! Vagy ha igen, akkor pedig talán megölnék, és végre megszabadulna mindettől..!
Ajkai egy pillanatra szomorú mosolyra húzódnak, majd Zardil nyergéről lehúzza az odarakott összehajtott-gurított pokrócot, hogy abba begubózva elrejtse összevert valóját a világ elől, és sietős léptekkel eltűnik a Piactér felé. Utasítást kapott. Igyekszeik neki eleget tenni.*
*Baljában tartva a gyertyát, jobb kezével kissé undorodva próbál valamennyire rendet teremteni a mocskos káoszban, amely most az előtéren uralkodik. Fintorogva bár, de próbálkozik; bár magában nagyon is jól tudja, hogy ide komolyabb elszántság és felkészültség kell majd. Magában csak remélni meri, hogy az Úrnők nem egyedül vele akarják helyre hozatni a házat, hanem keresnek még szolgákat.. pontosabban szolgálókat, esetleg szakképzett személyeket, akik valóban értenek a falak, burkolatok és bútorok helyreállításához és cseréjéhez. Az eltelt idő és a malíciózus kezek által okozott nyomokat egyetlen embernek eltakarítani felfoghatatlanul sok idő és energia lenne. A két Úrnő és az Úr pedig remélhetőleg viszonylag belátható időn belül szeretné valóban birtokba venni az épületet.
Felkapja fejét ahogy meghallja Elariion Úr hangját. Nadrágjába törli a kezét, majd felemelt gyertyával halad át az elő-szobán. Az ajtó előtt, ami az Úrnőt és az Urat rejti, egy pillanatra megáll, és határozottan koppant rajta. Ezúttal nem engedélyt kér vele, csak jelzi érkeztét - miért kérjen engedélyt a belépésre, ha épp az előbb hívták be?
Odabent aztán megáll az ajtóban, a baljában tartott gyertya remegő fénye a szoba nyomorúságára vetül, és a benne álló két alakra. Ha nem tudná, hogy ezek ketten mit műveltek, szaglása akkor is elárulná a dolgot. A por és romlás szagán felül remekül érzi az iménti aktus bordélyos penetráját. Legszívesebben kiköpne, de ehelyett engedelmesen lehajtott fejjel fordul az Úrnő felé, aki nem várakoztatja meg az utasításaival. Azok pedig az iménti reményeit tépik meg, mint a túl erős szél egy fa lombját. Bár a kiadott utasítás egyszerűnek hangzik, ha becsületesen szeretné véghez vinni, majd' egy nap rá is menne. Noha dagadtra vert jobb szemén ez nem látszik, csak a bal oldalin, tekintete idegesen rebben ahogy a nőstény közelebb lép hozzá. A külön rendelés nem lepi meg, és csak alá támasztja iménti sejtését-gyanúját, hogy ezek ketten miféle vérfertőző módon töltötték el az elmúlt perceket. Arra gondol, hogy az Úrnő inkább nyelte volna le az Úr magját, de ezt a gondolatot nem hagyja kiülni arcára. A varázsitalra vonatkozó utasítás viszont már meglepi. Természetesen tudja, hogy mire való egy zöld ital, még ha maga nem is nagyon fogott még olyat a kezében, inni pedig soha nem ivott. Pirtianesben minden magára valamit is adó nemesi ház rendelkezett varázsitalos szekreterrel, hiszen sosem lehetett tudni, hogy mikor van hasonlóra szükség. Azok, akik mágiával is foglalkoztak, előszeretettel tartottak pár üveg kék italt. Azok, akik a fegyvereket részesítették előnyben -mint Elariion Úr is-, tartalékokkal rendelkeztek piros, sárga és barna italból. A lila -és zöld- italok pedig az általános belpolitikai helyzet velejárói voltak. Tekintete egy pillanatra az Úr csizmaorra felé rebben. Arra gondol, hogy igen vad együttlét lehetett kettejük között, ha valamelyiküknek zöld italra van szüksége utána.*
- Ahogy Úrnőm utasít! *-engedelmesen még lejjebb hajtja fejét, és ha nem szólnak többet hozzá, úgy egy lépést elhátrál, majd kilép az ajtón. A gyertyát óvatosan egy viszonylag épen maradt fali tartóba állítja, majd anélkül lép ki az ég alá. Odakint rögtön frissebbnek és tisztábbnak érzi a levegőt.
Az Úrnő lovához lép, a hegyesen álló fülek figyelmétől követve nyúl az Úrnő nyeregtáskájába, hogy magához vegyen valamennyit az ott elsúvasztott aranyak közül. Ő maga nem rendelkezik pénz felett, és az Úrnő utasításait egyértelműen az Úrnő tőkéjéből kell intéznie. Miután erősen övére köti a pénzes szütyőt, még egy utolsó pillantást vet a kúriára. Most! Most el tudna tűnni, talán örökre. Talán soha többé nem is találnák meg! Vagy ha igen, akkor pedig talán megölnék, és végre megszabadulna mindettől..!
Ajkai egy pillanatra szomorú mosolyra húzódnak, majd Zardil nyergéről lehúzza az odarakott összehajtott-gurított pokrócot, hogy abba begubózva elrejtse összevert valóját a világ elől, és sietős léptekkel eltűnik a Piactér felé. Utasítást kapott. Igyekszeik neki eleget tenni.*
1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-22 08:39:26
Üzenet elküldve: 2025-09-22 08:39:26
ÚJ
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
*Zavartan, de őszintén felnevet.*
- Dehogy is! *-megrázza a fejét-* Nem szoktam nőcskéket kísérgetni, és te sem tűnsz.. mármint.. nőcskének. Izé.. Értsd jól, kérlek.
*Tényleg nem szokása a testőrködés, bár most hogy belegondol, egész testhezálló dolog lenne. Csak még kéne hozzá tanulni pár dolgot, hogy legyen néhány váratlan trükk a tarsolyában, de - végül is, miért is ne? Biztos érdekes lehet. És ha nem csak szívjóságból teszi, még talán jövedelmező is. Nahát, már is megérte összefutnia Norrával! Ez sosem jutott volna magától eszébe.*
- Kardforgatást! *-válaszol gondolkozás nélkül a neki feltett kérdésre-* A mesterem harcedzett veterán, és én tőle tanulok.
*A nőre néz szeme sarkából. Jó lenne imponálni neki kicsit, bár nem teljesen biztos benne, hogy hogyan kéne ezt.*
- Ezért sincs nálam kard, csak tőr. Tudod, az első leckék egyike az volt, hogy megtanuljam: nem a kard az igazi fegyver, hanem én magam. Így hát, ha csak valamiért nem muszáj, nem is kötöm fel. *-hangsúlya könnyed és nemtörődöm, mintha valóban igazat beszélne, holott semmi hasonlót nem tanított neki Denjaar mester. Ezt csak egy régi meséből kölcsönözte.*
- Hadd találjam ki..! *-ismét végig méri Norrát, közben eltűnődve érinti meg ujjhegyeivel az ajkát.-* Lihanech, ugye? Onnan való vagy? A ruhádból gondolom, és abból ahogy beszélsz.
*Leengedi kezét, hüvelykujját az övébe akasztja és megvonja fél vállát.*
- Nem, tényleg nem. Én Wegtoren felől jöttem ide. Úgy egy hata vagyok a városban. *-körbenéz, már egészen a Piactér mellett járnak. Itt már nem nagyon kéne hogy gond érje őket. Milyen kár, hogy máris itt vannak!-* És mit csináltál ebben a szutyokban? Úgy értem, ezen a rusnya környéken?
*Zavartan, de őszintén felnevet.*
- Dehogy is! *-megrázza a fejét-* Nem szoktam nőcskéket kísérgetni, és te sem tűnsz.. mármint.. nőcskének. Izé.. Értsd jól, kérlek.
*Tényleg nem szokása a testőrködés, bár most hogy belegondol, egész testhezálló dolog lenne. Csak még kéne hozzá tanulni pár dolgot, hogy legyen néhány váratlan trükk a tarsolyában, de - végül is, miért is ne? Biztos érdekes lehet. És ha nem csak szívjóságból teszi, még talán jövedelmező is. Nahát, már is megérte összefutnia Norrával! Ez sosem jutott volna magától eszébe.*
- Kardforgatást! *-válaszol gondolkozás nélkül a neki feltett kérdésre-* A mesterem harcedzett veterán, és én tőle tanulok.
*A nőre néz szeme sarkából. Jó lenne imponálni neki kicsit, bár nem teljesen biztos benne, hogy hogyan kéne ezt.*
- Ezért sincs nálam kard, csak tőr. Tudod, az első leckék egyike az volt, hogy megtanuljam: nem a kard az igazi fegyver, hanem én magam. Így hát, ha csak valamiért nem muszáj, nem is kötöm fel. *-hangsúlya könnyed és nemtörődöm, mintha valóban igazat beszélne, holott semmi hasonlót nem tanított neki Denjaar mester. Ezt csak egy régi meséből kölcsönözte.*
- Hadd találjam ki..! *-ismét végig méri Norrát, közben eltűnődve érinti meg ujjhegyeivel az ajkát.-* Lihanech, ugye? Onnan való vagy? A ruhádból gondolom, és abból ahogy beszélsz.
*Leengedi kezét, hüvelykujját az övébe akasztja és megvonja fél vállát.*
- Nem, tényleg nem. Én Wegtoren felől jöttem ide. Úgy egy hata vagyok a városban. *-körbenéz, már egészen a Piactér mellett járnak. Itt már nem nagyon kéne hogy gond érje őket. Milyen kár, hogy máris itt vannak!-* És mit csináltál ebben a szutyokban? Úgy értem, ezen a rusnya környéken?
1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-21 21:21:25
Üzenet elküldve: 2025-09-21 21:21:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
*Tény, hogy nem nehéz lekenyerezni őt, egy valamit azonban Salwar elfelejt. Merlanának esze ágában sincs még elpatkolni, és a túlélést valljuk be, egészen régóta és még annál is ügyesebben csinálja.*
- Kellemetlen. *Jegyzi meg a magyarázatot hallva, és közben akaratlanul is eszébe jut, hogy őt is kidobták az otthonából, bár az valójában nem a sajátja volt, hanem a szülei tulajdona, akikről el sem tudja dönteni, hogy ezek után van-e még kedve szülőnek nevezni őket.
Közben elpillant abba az irányba, amerre feltételezhetően az a bizonyos Csonthíd és Meredély található, amiről a mélységi beszél, és bár a majdnem fél óra kutyagoláshoz semmi kedve nincs, a varázsszó továbbra is csodaként hat rá.*
- De, de, kel! Megyek veled. *Szedi is a lábait egy fokkal gyorsabban, elnyomva a sajgó érzést, ami a fáradtság miatt költözik közben a talpaiba.*
- Nekem nem kell magyaráznod, hogy mit kell tennem a pénzért. Csináltam én érte már mindent, de nem csak azért, hanem egy falat kenyérért is. De örülök, hogy tetszenek a szemeim. *A lábai fájnak, de nevetgélni egyet még van ereje. Talán pont ez az, ami tartja benne a lelket, és amiért nem ül le az egyik rom tövében és várja meg, hogy halálra fagyjon.
Ahogy követi Salwart afelé a bizonyos Sárváros felé, végig csak a hátát bámulja, de sosem marad le tőle. Nem kell rá figyelni egyáltalán. A mélységi férfi biztos lehet benne, hogy míg aranyat ígér neki, a kis barna úgy fogja őt követni, mintha pórázon vezetett kiskutya volna.*
//A múlt árnyékában//
*Tény, hogy nem nehéz lekenyerezni őt, egy valamit azonban Salwar elfelejt. Merlanának esze ágában sincs még elpatkolni, és a túlélést valljuk be, egészen régóta és még annál is ügyesebben csinálja.*
- Kellemetlen. *Jegyzi meg a magyarázatot hallva, és közben akaratlanul is eszébe jut, hogy őt is kidobták az otthonából, bár az valójában nem a sajátja volt, hanem a szülei tulajdona, akikről el sem tudja dönteni, hogy ezek után van-e még kedve szülőnek nevezni őket.
Közben elpillant abba az irányba, amerre feltételezhetően az a bizonyos Csonthíd és Meredély található, amiről a mélységi beszél, és bár a majdnem fél óra kutyagoláshoz semmi kedve nincs, a varázsszó továbbra is csodaként hat rá.*
- De, de, kel! Megyek veled. *Szedi is a lábait egy fokkal gyorsabban, elnyomva a sajgó érzést, ami a fáradtság miatt költözik közben a talpaiba.*
- Nekem nem kell magyaráznod, hogy mit kell tennem a pénzért. Csináltam én érte már mindent, de nem csak azért, hanem egy falat kenyérért is. De örülök, hogy tetszenek a szemeim. *A lábai fájnak, de nevetgélni egyet még van ereje. Talán pont ez az, ami tartja benne a lelket, és amiért nem ül le az egyik rom tövében és várja meg, hogy halálra fagyjon.
Ahogy követi Salwart afelé a bizonyos Sárváros felé, végig csak a hátát bámulja, de sosem marad le tőle. Nem kell rá figyelni egyáltalán. A mélységi férfi biztos lehet benne, hogy míg aranyat ígér neki, a kis barna úgy fogja őt követni, mintha pórázon vezetett kiskutya volna.*
1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-21 17:11:37
Üzenet elküldve: 2025-09-21 17:11:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Romváros egyik hajdan tündöklő, mára omladozó kúriájának egyik félreeső szobájában egy férfi lábadozik magányosan, bogaraktól hemzsegő szalmapriccsén. Minden ízülete fáj, a feje zúg, bordái sajognak, jobb szeme bedagadt és alig lát most rá, húsos ajkai közül pedig véres nyál csorog az arcára. Ökleinek bütykei fel vannak sértve, véresek, és egyre több bogár merészkedik rájuk, mert a férfi nem tesz semmit, hogy elhessegesse.
Goba pokoli mérkőzésen van túl. Már ha ezt annak lehet tekinteni. Két ellenfelet kapott, de míg ő puszta kézzel harcolt, amazoknak bunkóik voltak, meg bőrpáncélzatuk. Ez még hagyján, de összeszokottan is mozogtak. Nincs mit szépíteni rajta, alaposan elverték. A mérkőzésnek persze megannyi tanúja volt, akik ujjongva nézték, ahogy őt csépeli az a kettő. Pár perc után már gyilkos düh lett úrrá rajta, és nem érdekelte, hogy mennyi ütés árán, de legalább az egyiknek össze akarta roppantani a koponyáját. De ellenfelei túl jók voltak: elkaszálták a lábát, ütlegelték a földön, kitértek dühödt hadonászása elől, aztán mikor fel akart tápászkodni, újra földre küldték. Megalázták, nevetség tárgyává tették. A végső csepp az volt, amikor látta kedvenc örömlányát, amint önfeledten éljenzi az ő bukását. Visszatérő kuncsaftja volt a kis ringyónak, vitt neki ajándékokat, nem volt vele durva, mégis így örült az ő bukásának.
Nem ez az első alkalom, hogy megtapasztalta az emberek gyűlöletét. Mostanában már könnyebb, felnőttként. Sokan nem tudják, honnan jött, hány éves. Azt hiszik, valami ember útban a középkorúság felé. Pedig mindössze huszonegy-huszonkét esztendőt élt még. Mindig is sokkal nagyobb robusztusabb volt a kortársainál. Mindig úgy tűnt, hogy vagy tíz évvel idősebb, mint amennyi valójában. És amikor még tudták róla, hogy gyerek, vagy serdülő, akkor bizony nehéz volt ezzel együtt élni. Most kevés a régi ismerős, Sárváros felszámolásakor odaveszett azoknak a többsége, akik régebből ismerték.
De ettől még neki ugyanaz maradt Sárváros után is, ami előtte volt: nyomor és erőszak. Utcai ökölharcok, verőlegénykedés, az embere félelme és megvetése.
Ahogy ott hever a priccsen, ahhoz is gyengén, hogy a feldagadt szeméről lekergesse az azon mászkáló csótányt, úgy érzi, elég volt ebből! Hetek óta marja valami belső nyugtalanság. Amikor felharsant a távoli kürtszó, úgy érezte, mintha villám csapott volna belé. Emlékszik jól: körülnézett, hogy más is hallotta-e, más is érezte-e azt, amit ő. Nos, hallani hallották. Furcsálni furcsálták. De érezni nem éreztek semmit, legfeljebb nyugtalanságot. De Goba mást érzett. Hívást, küldetést, célt. Mégis maradt a fenekén, maradt a romvárosi életében. Aztán hírt kapott arról, hogy az orkok mindenfelé megindultak, mintha a kürtszó hívta volna őket. Rettegett, amikor ezt meghallotta. Ő nem ork! Mindig is próbálta eltitkolni, hogy emberi külseje itt-ott másmilyen. A vaskosabb szemfogait. Vagy éppen a füle formáját, amit a rengeteg verekedés, ütés, rángatás már teljesen eldeformált. Vagy azt, hogy nem a napsütés hiánya miatt ilyen sápadt a bőre. Nem akarta elhinni, elfogadni, hogy ő nem tisztán ember, hanem azt az ember-ork ivadék, aminek néha csúfolták heccből. De a kürtszó hatása tagadhatatlan. Ha az emberek nem érzik ezt, ő meg igen, az csak egyet jelenthet: hogy valóban ott az ork az ereiben.
És miért is lenne ember, miért akarna az maradni: bántás, gyűlölködés, kemény munka, kitaszítottság volt egész életében az osztályrésze. Minél inkább akart ember lenni, annál kevésbé fogadták be - ő legalábbis így hiszi.
Megszületik fejében a döntés, és ez végre ad neki elég erőt, hogy feltápászkodjon, elvánszorogjon a kútig, vizet merjen és lemossa magáról a vért. Össze kell szednie magát. Fel kell épülnie. Hosszú út vár rá. Életében először el fogja hagyni a várost.*
Goba pokoli mérkőzésen van túl. Már ha ezt annak lehet tekinteni. Két ellenfelet kapott, de míg ő puszta kézzel harcolt, amazoknak bunkóik voltak, meg bőrpáncélzatuk. Ez még hagyján, de összeszokottan is mozogtak. Nincs mit szépíteni rajta, alaposan elverték. A mérkőzésnek persze megannyi tanúja volt, akik ujjongva nézték, ahogy őt csépeli az a kettő. Pár perc után már gyilkos düh lett úrrá rajta, és nem érdekelte, hogy mennyi ütés árán, de legalább az egyiknek össze akarta roppantani a koponyáját. De ellenfelei túl jók voltak: elkaszálták a lábát, ütlegelték a földön, kitértek dühödt hadonászása elől, aztán mikor fel akart tápászkodni, újra földre küldték. Megalázták, nevetség tárgyává tették. A végső csepp az volt, amikor látta kedvenc örömlányát, amint önfeledten éljenzi az ő bukását. Visszatérő kuncsaftja volt a kis ringyónak, vitt neki ajándékokat, nem volt vele durva, mégis így örült az ő bukásának.
Nem ez az első alkalom, hogy megtapasztalta az emberek gyűlöletét. Mostanában már könnyebb, felnőttként. Sokan nem tudják, honnan jött, hány éves. Azt hiszik, valami ember útban a középkorúság felé. Pedig mindössze huszonegy-huszonkét esztendőt élt még. Mindig is sokkal nagyobb robusztusabb volt a kortársainál. Mindig úgy tűnt, hogy vagy tíz évvel idősebb, mint amennyi valójában. És amikor még tudták róla, hogy gyerek, vagy serdülő, akkor bizony nehéz volt ezzel együtt élni. Most kevés a régi ismerős, Sárváros felszámolásakor odaveszett azoknak a többsége, akik régebből ismerték.
De ettől még neki ugyanaz maradt Sárváros után is, ami előtte volt: nyomor és erőszak. Utcai ökölharcok, verőlegénykedés, az embere félelme és megvetése.
Ahogy ott hever a priccsen, ahhoz is gyengén, hogy a feldagadt szeméről lekergesse az azon mászkáló csótányt, úgy érzi, elég volt ebből! Hetek óta marja valami belső nyugtalanság. Amikor felharsant a távoli kürtszó, úgy érezte, mintha villám csapott volna belé. Emlékszik jól: körülnézett, hogy más is hallotta-e, más is érezte-e azt, amit ő. Nos, hallani hallották. Furcsálni furcsálták. De érezni nem éreztek semmit, legfeljebb nyugtalanságot. De Goba mást érzett. Hívást, küldetést, célt. Mégis maradt a fenekén, maradt a romvárosi életében. Aztán hírt kapott arról, hogy az orkok mindenfelé megindultak, mintha a kürtszó hívta volna őket. Rettegett, amikor ezt meghallotta. Ő nem ork! Mindig is próbálta eltitkolni, hogy emberi külseje itt-ott másmilyen. A vaskosabb szemfogait. Vagy éppen a füle formáját, amit a rengeteg verekedés, ütés, rángatás már teljesen eldeformált. Vagy azt, hogy nem a napsütés hiánya miatt ilyen sápadt a bőre. Nem akarta elhinni, elfogadni, hogy ő nem tisztán ember, hanem azt az ember-ork ivadék, aminek néha csúfolták heccből. De a kürtszó hatása tagadhatatlan. Ha az emberek nem érzik ezt, ő meg igen, az csak egyet jelenthet: hogy valóban ott az ork az ereiben.
És miért is lenne ember, miért akarna az maradni: bántás, gyűlölködés, kemény munka, kitaszítottság volt egész életében az osztályrésze. Minél inkább akart ember lenni, annál kevésbé fogadták be - ő legalábbis így hiszi.
Megszületik fejében a döntés, és ez végre ad neki elég erőt, hogy feltápászkodjon, elvánszorogjon a kútig, vizet merjen és lemossa magáról a vért. Össze kell szednie magát. Fel kell épülnie. Hosszú út vár rá. Életében először el fogja hagyni a várost.*
1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-21 11:22:58
Üzenet elküldve: 2025-09-21 11:22:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
* Úgy tűnik, hogy Cale hamar rátapint arra, hogy mivel lehet a legjobban hatni a lányra, amit mosolyogva raktároz el elméjében. Egyelőre úgy dönt, hogy hasznot húz belőle, utána valószínűleg elfelejti majd ezt is, mint megannyi mást az élete során. Persze hazudozás nélkül nehéz valakit az orránál vezetni, de a mélységi sose ijedt meg egy kis kihívástól. *
- A Pegazus egy fogadó, a város főterén. * Válaszol egyszerűen, abba most nem megy bele, hogy Arthenior legjobb, és legdrágább helye. Nem gondolja, hogy sokáig maradna életben az utcakölyök, úgyhogy felesleges ilyesmivel tömni a fejét. *
- És jól látod, mivel a saját házamba nem mehetek, kénytelen vagyok ott meghúzni magam. * Teszi még hozzá, elgondolkodva azon, hogy Merlana egyáltalán nem vetett el az ötletet, hogy összebújjanak. Valószínűleg éhes, fázik, és bármit megtenne egy kis kényelemért. Ez is olyan információ, ami még jól jöhet. *
- Sárvárosban van. * Mondja egyszerűen, bár belátja, hogy ha valaki nem tudja mi az a Pegazus, akkor valószínűleg a város részeit sem ismeri. * A csonthídon túl, a meredély másik oldalán. * Int a távolba, és fejben számol kicsit. * Szerintem olyan egy, másfél fertályóra séta lehet. De ha nem kell a pénz, akkor nem muszáj jönnöd. * Teszi hozzá, így próbálja elejét venni a további hisztizésnek. *
- Csak akkor fizetlek meg, ha megdolgozol érte. Ahhoz, hogy a két szép szemedért csak úgy pénzt adjanak, többet kell tenned. * Teszi hozzá, és meg is indul Sárváros felé, nem nézve hátra maga mögé, ellenőrizve, hogy követik vagy sem. Ha jól gondolja, akkor a lány nem fog lemondani a könnyű pénz lehetőségéről. *
//A múlt árnyékában//
* Úgy tűnik, hogy Cale hamar rátapint arra, hogy mivel lehet a legjobban hatni a lányra, amit mosolyogva raktároz el elméjében. Egyelőre úgy dönt, hogy hasznot húz belőle, utána valószínűleg elfelejti majd ezt is, mint megannyi mást az élete során. Persze hazudozás nélkül nehéz valakit az orránál vezetni, de a mélységi sose ijedt meg egy kis kihívástól. *
- A Pegazus egy fogadó, a város főterén. * Válaszol egyszerűen, abba most nem megy bele, hogy Arthenior legjobb, és legdrágább helye. Nem gondolja, hogy sokáig maradna életben az utcakölyök, úgyhogy felesleges ilyesmivel tömni a fejét. *
- És jól látod, mivel a saját házamba nem mehetek, kénytelen vagyok ott meghúzni magam. * Teszi még hozzá, elgondolkodva azon, hogy Merlana egyáltalán nem vetett el az ötletet, hogy összebújjanak. Valószínűleg éhes, fázik, és bármit megtenne egy kis kényelemért. Ez is olyan információ, ami még jól jöhet. *
- Sárvárosban van. * Mondja egyszerűen, bár belátja, hogy ha valaki nem tudja mi az a Pegazus, akkor valószínűleg a város részeit sem ismeri. * A csonthídon túl, a meredély másik oldalán. * Int a távolba, és fejben számol kicsit. * Szerintem olyan egy, másfél fertályóra séta lehet. De ha nem kell a pénz, akkor nem muszáj jönnöd. * Teszi hozzá, így próbálja elejét venni a további hisztizésnek. *
- Csak akkor fizetlek meg, ha megdolgozol érte. Ahhoz, hogy a két szép szemedért csak úgy pénzt adjanak, többet kell tenned. * Teszi hozzá, és meg is indul Sárváros felé, nem nézve hátra maga mögé, ellenőrizve, hogy követik vagy sem. Ha jól gondolja, akkor a lány nem fog lemondani a könnyű pénz lehetőségéről. *
1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-21 09:45:19
Üzenet elküldve: 2025-09-21 09:45:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
*Még ha csak pillanatokig tart is a kézcsók, annyira meglepődik rajta, hogy rendesen kiélvezni sem tudja a helyzetet. Ő húzza el a kezét túl hamar, de abban a pár másodpercben akkor is boldogan tetszeleg a kisasszony szerepben, ám a sötételf hozzá intézett szavai ezzel kapcsolatban eléggé meglepik, és mélyen is érintik.*
- Bármit megadnék érte. *Motyogja, majd el is fordítja a fejét, melyből egyértelműen látszik, hogy gyűlöli a jelenlegi életét, a ruhájára, kezeire és arcára tapadó mocskot, azt, hogy libabőrössé válik attól, ahogy a hideg végigfut a hátán. Jobbat érdemel és jobbat is akar ennél.*
- Nem tudom, mi az a Pegazus, de azt hittem, hogy neked van házad. Bár, értem… Ellopták tőled, ezért kellek neked én. *Gonoszkás vigyor húzódna az arcára, ha nem hervadna le azonnal Salwar utolsó megjegyzését hallva.*
- Hé! Annyira nem is vagyok koszos… *A mondat végére elhalkul, lehajtja a fejét, és szégyenkezve rugdossa az apró köveket a földön, mert pontosan tudja, hogy de, igaza van a férfinek, csak így kimondva jobban szíven üti, mint mikor a Sellőházból hajtották el azzal, hogy nincs semmiféle munka, amit adhatnának neki.
Mindenesetre a beígért szállás reménye egyértelműen meggyőzi őt, hogy kövesse Salwart, akármerre is mennek, így mellette lépked, fáradtan ugyan, de kíváncsian.*
- Egy másik munkához kell. Többet nem kell róla tudnod. *Mondja titkolózva a lila varázsitalt illetően, ami valahol félreérthető is lehet, ha valaki tudja, hogy mire is való az a lötty.*
- Messze van a házad? Egész nap gyalogoltam, már fájnak a lábaim. *Hisztizik ösztönösen.*
//A múlt árnyékában//
*Még ha csak pillanatokig tart is a kézcsók, annyira meglepődik rajta, hogy rendesen kiélvezni sem tudja a helyzetet. Ő húzza el a kezét túl hamar, de abban a pár másodpercben akkor is boldogan tetszeleg a kisasszony szerepben, ám a sötételf hozzá intézett szavai ezzel kapcsolatban eléggé meglepik, és mélyen is érintik.*
- Bármit megadnék érte. *Motyogja, majd el is fordítja a fejét, melyből egyértelműen látszik, hogy gyűlöli a jelenlegi életét, a ruhájára, kezeire és arcára tapadó mocskot, azt, hogy libabőrössé válik attól, ahogy a hideg végigfut a hátán. Jobbat érdemel és jobbat is akar ennél.*
- Nem tudom, mi az a Pegazus, de azt hittem, hogy neked van házad. Bár, értem… Ellopták tőled, ezért kellek neked én. *Gonoszkás vigyor húzódna az arcára, ha nem hervadna le azonnal Salwar utolsó megjegyzését hallva.*
- Hé! Annyira nem is vagyok koszos… *A mondat végére elhalkul, lehajtja a fejét, és szégyenkezve rugdossa az apró köveket a földön, mert pontosan tudja, hogy de, igaza van a férfinek, csak így kimondva jobban szíven üti, mint mikor a Sellőházból hajtották el azzal, hogy nincs semmiféle munka, amit adhatnának neki.
Mindenesetre a beígért szállás reménye egyértelműen meggyőzi őt, hogy kövesse Salwart, akármerre is mennek, így mellette lépked, fáradtan ugyan, de kíváncsian.*
- Egy másik munkához kell. Többet nem kell róla tudnod. *Mondja titkolózva a lila varázsitalt illetően, ami valahol félreérthető is lehet, ha valaki tudja, hogy mire is való az a lötty.*
- Messze van a házad? Egész nap gyalogoltam, már fájnak a lábaim. *Hisztizik ösztönösen.*
1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-20 19:36:03
Üzenet elküldve: 2025-09-20 19:36:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
* A kézcsók kapcsán más reakciót kap, mint amire számít. Pironkodást várt, vagy összezavarodott tekintetet, de helyette inkább azt látja, hogy Merlana élvezkedik a helyzetben. Nem mond rá semmit, viszont imponál neki amit lát. Úgy dönt, hogy kicsit locsolja lámpaolajjal ezt a tüzet. *
- Még lehet nem, de egyszer lehetsz az. * Mondja, és őt is meglepi, hogy ezek a szavak gond nélkül gördülnek le a nyelvéről, de ha jobban belegondol, bárkiből lehet bármi. Mindenki a saját sorsának a kovácsa, és ha elég jól keveri a lapokat, bármilyen nő magas pozícióba fekheti magát, csak a megfelelő ágyat kell megtalálja. *
- Van egy szobám a Pegazusban. * Gondolkodik hangosan, amikor a szállás kerül szóba. * Egy ágyas, szóval össze kell bújjunk, de alhatsz benne. Csak előtte le kell fürödj.
* Kicsit elhúzza a száját, láthatóan jobban kedveli a tiszta, és kevésbé szagos alvó partnereket. *
- Na gyere, nézzük meg azt a lakást. A többit majd utána megbeszéljük. Ha jól dolgozol lehet fizetek is neked egy saját szobát, ha akarod. * Teszi hozzá, de most se tesz egyértelmű ígéretet. El is indul Sárváros felé, és reméli, hogy követi őt a fiatal. Ha így tesz, akkor út közben beszél hozzá. *
- És minek neked lila ital? Nem úgy nézel ki, mint akit megmérgeztek. És amúgy nem is ér olyan sokat.
//A múlt árnyékában//
* A kézcsók kapcsán más reakciót kap, mint amire számít. Pironkodást várt, vagy összezavarodott tekintetet, de helyette inkább azt látja, hogy Merlana élvezkedik a helyzetben. Nem mond rá semmit, viszont imponál neki amit lát. Úgy dönt, hogy kicsit locsolja lámpaolajjal ezt a tüzet. *
- Még lehet nem, de egyszer lehetsz az. * Mondja, és őt is meglepi, hogy ezek a szavak gond nélkül gördülnek le a nyelvéről, de ha jobban belegondol, bárkiből lehet bármi. Mindenki a saját sorsának a kovácsa, és ha elég jól keveri a lapokat, bármilyen nő magas pozícióba fekheti magát, csak a megfelelő ágyat kell megtalálja. *
- Van egy szobám a Pegazusban. * Gondolkodik hangosan, amikor a szállás kerül szóba. * Egy ágyas, szóval össze kell bújjunk, de alhatsz benne. Csak előtte le kell fürödj.
* Kicsit elhúzza a száját, láthatóan jobban kedveli a tiszta, és kevésbé szagos alvó partnereket. *
- Na gyere, nézzük meg azt a lakást. A többit majd utána megbeszéljük. Ha jól dolgozol lehet fizetek is neked egy saját szobát, ha akarod. * Teszi hozzá, de most se tesz egyértelmű ígéretet. El is indul Sárváros felé, és reméli, hogy követi őt a fiatal. Ha így tesz, akkor út közben beszél hozzá. *
- És minek neked lila ital? Nem úgy nézel ki, mint akit megmérgeztek. És amúgy nem is ér olyan sokat.
1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-20 19:13:27
Üzenet elküldve: 2025-09-20 19:13:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor//
* A varázslat sikerül, de nem kezd gyógyulni a férfi, a sebből meg mindig folyik a vér. Összeráncolja a homlokát, ahogy gondolkodik, hogy ez miért lehet. Tudja, hogy a Sötét Semmi követői gyakran bocsátkoznak olyan ügyekbe, aminek kapcsán Eeyr mágiája nem használható rajtuk. Ettől függetlenül nem gondolja, hogy ítéletet mondhatna valaki felett. Megfogja a tarkóját, és hanyatt dönti, miközben kicsit felfelé húzza. Ebben a félig ülő helyzetben tartja meg, és támasztja. Csuklyájának egyik zsebéből elővesz elővesz 1 Világoszöld varázsitalt és Hornor Arnul szájába tölti.
Reméli, hogy az ital hatása elég lesz, de ennél többet jelenleg nem tud tenni. *
- Segítség! Orvost! * Kiáltja még el magát, hátha valaki a segítségükre lesz. Egyre véresebb a ruhája, de ezzel most nem foglalkozik, csak próbálja megmenteni az életet. *
* A varázslat sikerül, de nem kezd gyógyulni a férfi, a sebből meg mindig folyik a vér. Összeráncolja a homlokát, ahogy gondolkodik, hogy ez miért lehet. Tudja, hogy a Sötét Semmi követői gyakran bocsátkoznak olyan ügyekbe, aminek kapcsán Eeyr mágiája nem használható rajtuk. Ettől függetlenül nem gondolja, hogy ítéletet mondhatna valaki felett. Megfogja a tarkóját, és hanyatt dönti, miközben kicsit felfelé húzza. Ebben a félig ülő helyzetben tartja meg, és támasztja. Csuklyájának egyik zsebéből elővesz elővesz 1 Világoszöld varázsitalt és Hornor Arnul szájába tölti.
Reméli, hogy az ital hatása elég lesz, de ennél többet jelenleg nem tud tenni. *- Segítség! Orvost! * Kiáltja még el magát, hátha valaki a segítségükre lesz. Egyre véresebb a ruhája, de ezzel most nem foglalkozik, csak próbálja megmenteni az életet. *
1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-20 19:08:55
Üzenet elküldve: 2025-09-20 19:08:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
*Nézett ő már igazi gyilkos haramiák szemébe is, akik csak azért nem vágták el a torkát, mert épp olyan helyen voltak, melyről ő pontosan tudta, hogy ott és akkor nem mernék megtenni. Persze, ebben most nem bízhat, hisz látszólag se közel se távol nincs rajtuk kívül senki más, így bármikor áldozattá válhat, ha csak az oldalán lógó tőr nem menti meg valami csoda folytán az életét, de egyelőre egyébként sem lát arra utaló jelet, hogy a sötételf bántani akarná.*
- Sejtettem. *Mosolyodik el, ahogy a férfi elárulja azt a célt, amit a korábban elhangzottak alapján szinte már magától is sikerült kikövetkeztetnie. A férfi ruházatával egyébként nem különösebben törődik, neki nem az a lényeg, hogy ki fizet, hanem hogy mikor és mennyit. Az sem zavarja, hogy nem barátságosak vele, ez sem feltétel ahhoz, hogy hajlandó legyen neki dolgozni.
A színpadias kézcsóknak mulattatnia kéne, de valahogy inkább abszurd hatást kelt vele a másik, így hamar el is húzza a kezét.*
- Hé, mit művelsz?! Nem vagyok én hercegnő. *Ennek ellenére valamilyen perverz módon élvezi, hogy fentről nézhet most lefelé a másik arcára, s emiatt az ő arcára is lassan játékos mosoly kúszik.*
- Megoldom. Sőt, ha megígéred, hogy intézel nekem szállást legalább ma éjszakára, akkor a kulcsot is kihozom neked. *Kezd is bele a játékba, amihez ért, és ami eddigi túlélését is biztosította egészen addig, míg rácsok mögé nem dugták. Minden üzletet képes tovább fűzni, hogy a végén azt kapja érte, amire igazán szüksége van. Tekintete elszánt, Salwar biztos lehet benne, hogy egyáltalán nem viccel.*
- Komolyan. *Erősíti azért meg a szándékát, ha nem volna egyértelmű.*
//A múlt árnyékában//
*Nézett ő már igazi gyilkos haramiák szemébe is, akik csak azért nem vágták el a torkát, mert épp olyan helyen voltak, melyről ő pontosan tudta, hogy ott és akkor nem mernék megtenni. Persze, ebben most nem bízhat, hisz látszólag se közel se távol nincs rajtuk kívül senki más, így bármikor áldozattá válhat, ha csak az oldalán lógó tőr nem menti meg valami csoda folytán az életét, de egyelőre egyébként sem lát arra utaló jelet, hogy a sötételf bántani akarná.*
- Sejtettem. *Mosolyodik el, ahogy a férfi elárulja azt a célt, amit a korábban elhangzottak alapján szinte már magától is sikerült kikövetkeztetnie. A férfi ruházatával egyébként nem különösebben törődik, neki nem az a lényeg, hogy ki fizet, hanem hogy mikor és mennyit. Az sem zavarja, hogy nem barátságosak vele, ez sem feltétel ahhoz, hogy hajlandó legyen neki dolgozni.
A színpadias kézcsóknak mulattatnia kéne, de valahogy inkább abszurd hatást kelt vele a másik, így hamar el is húzza a kezét.*
- Hé, mit művelsz?! Nem vagyok én hercegnő. *Ennek ellenére valamilyen perverz módon élvezi, hogy fentről nézhet most lefelé a másik arcára, s emiatt az ő arcára is lassan játékos mosoly kúszik.*
- Megoldom. Sőt, ha megígéred, hogy intézel nekem szállást legalább ma éjszakára, akkor a kulcsot is kihozom neked. *Kezd is bele a játékba, amihez ért, és ami eddigi túlélését is biztosította egészen addig, míg rácsok mögé nem dugták. Minden üzletet képes tovább fűzni, hogy a végén azt kapja érte, amire igazán szüksége van. Tekintete elszánt, Salwar biztos lehet benne, hogy egyáltalán nem viccel.*
- Komolyan. *Erősíti azért meg a szándékát, ha nem volna egyértelmű.*
1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-20 19:01:03
Üzenet elküldve: 2025-09-20 19:01:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Drameiloten//
* Hornor vérző fejjel, láthatóan eszméletlenül fekszik tovább. Ahogy a tudattalan sötétségben lebeg, egyszer csak érezni kezd valamit. Mégsem halt meg? Egy pillanatra úgy érzi, mintha egy isteni fény szólítaná meg. Bár azt már az imént megállapította, hogy istenek valójában nem léteznek, mégis erős késztetést kezd érezni, hogy elinduljon a fény felé. Ám ekkor a sötétség, mint láthatatlan lánc visszahúzza. Eeyr nem járt sikerrel.
Nem reagál az elf szavaira, de még a varázslatára sem. Nem ébred fel senki kedvéért. Sa'Terethben ugyan csalódott és hitét maga mögött hagyta, a lélekkötését ez nem befolyásolja, így a varázslat sikertelen. Ha így folytatódik, nemsokára tényleg meghal a vérveszteség következtében. *
* Hornor vérző fejjel, láthatóan eszméletlenül fekszik tovább. Ahogy a tudattalan sötétségben lebeg, egyszer csak érezni kezd valamit. Mégsem halt meg? Egy pillanatra úgy érzi, mintha egy isteni fény szólítaná meg. Bár azt már az imént megállapította, hogy istenek valójában nem léteznek, mégis erős késztetést kezd érezni, hogy elinduljon a fény felé. Ám ekkor a sötétség, mint láthatatlan lánc visszahúzza. Eeyr nem járt sikerrel.
Nem reagál az elf szavaira, de még a varázslatára sem. Nem ébred fel senki kedvéért. Sa'Terethben ugyan csalódott és hitét maga mögött hagyta, a lélekkötését ez nem befolyásolja, így a varázslat sikertelen. Ha így folytatódik, nemsokára tényleg meghal a vérveszteség következtében. *
1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-20 18:47:09
Üzenet elküldve: 2025-09-20 18:47:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
* Tetszik neki a kölyökben látszódó spiritusz, az ahogy a pillantását állja, és nem néz félre. Hasznos tulajdonság a butaság, és a félelem hiánya, és úgy tűnik, hogy a pénz említésére bármire képes. Az ilyenek nagyon hasznosak tudnak lenni, igaz, csak rövid időre. *
- Ha megtudom, hogy hányan vannak, akkor azt is tudni fogom, hogy mennyire nehéz visszaszerezzem. * Feleli őszintén, máshogy úgyse tudna. Az istennő szeretete ilyenkor nem járja át, amikor nem is akar hazudni, és már csak emiatt megéri őszintének lenni. Tartása egyébként egyenes, ruházata rendezett, még a fekete csuklyás köpeny is frissen van mosva, azonban eltakarja a hátán lévő hangszert, és az oldalán lógó tőrt is. Tekintete nem szigorú, vagy barátságtalan, de nem is nevezhető barátságosnak. *
- És nem bánnám, ha visszaszerezném. Nem volt könnyű megszerezni, egész jó kis hely volt. * Azt most nem teszi hozzá, hogy milyen sok, egy kész vagyont erő bor volt a pincéjében. *
- Salwar. * Ereszkedik térdre, csupán szórakozásképpen fogva meg a kis kezet, és kézcsókot lehelve rá. Közben érdeklődve figyeli, hogy hogyan fog reagálni erre a fiatal lány. *
- Akkor segítesz nekem, kishölgy? * Pislog fel pimaszul mosolyogva, mielőtt újra felemelkedne. * Csak egy egyszerű gyors munka. Bemész, körbe kémlelsz, és ha tudsz, kijössz.
//A múlt árnyékában//
* Tetszik neki a kölyökben látszódó spiritusz, az ahogy a pillantását állja, és nem néz félre. Hasznos tulajdonság a butaság, és a félelem hiánya, és úgy tűnik, hogy a pénz említésére bármire képes. Az ilyenek nagyon hasznosak tudnak lenni, igaz, csak rövid időre. *
- Ha megtudom, hogy hányan vannak, akkor azt is tudni fogom, hogy mennyire nehéz visszaszerezzem. * Feleli őszintén, máshogy úgyse tudna. Az istennő szeretete ilyenkor nem járja át, amikor nem is akar hazudni, és már csak emiatt megéri őszintének lenni. Tartása egyébként egyenes, ruházata rendezett, még a fekete csuklyás köpeny is frissen van mosva, azonban eltakarja a hátán lévő hangszert, és az oldalán lógó tőrt is. Tekintete nem szigorú, vagy barátságtalan, de nem is nevezhető barátságosnak. *
- És nem bánnám, ha visszaszerezném. Nem volt könnyű megszerezni, egész jó kis hely volt. * Azt most nem teszi hozzá, hogy milyen sok, egy kész vagyont erő bor volt a pincéjében. *
- Salwar. * Ereszkedik térdre, csupán szórakozásképpen fogva meg a kis kezet, és kézcsókot lehelve rá. Közben érdeklődve figyeli, hogy hogyan fog reagálni erre a fiatal lány. *
- Akkor segítesz nekem, kishölgy? * Pislog fel pimaszul mosolyogva, mielőtt újra felemelkedne. * Csak egy egyszerű gyors munka. Bemész, körbe kémlelsz, és ha tudsz, kijössz.
1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-20 18:25:28
Üzenet elküldve: 2025-09-20 18:25:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
*A megfontoltság, mint olyan csupán nyomokban létezik a lány személyiségében. Inkább vakmerőségnek nevezhető az, ahogy az életét éli, hisz miután szülei kidobták, a lelkét pedig megtörték a rácsok mögött töltött évek, nem maradt már veszítenivalója, semmi olyan, amit féltenie kellene, beleértve ebbe a saját életét is. Éppen ezért eszébe sem jut, hogy egy mélységi férfivel feleselni akár életveszélyes is lehet, mert nem számít. Olyan ez, mint a szerencsejáték. Kockáztat, és ha nyer, akkor nagyot nyer, ha veszít, hát senki nem emlékszik majd rá, hogy valaha is itt járt. Az intő szavakra furcsán pislog a másikra, majd durcásan összefonja karjait maga előtt.*
- A lányok orrát pöckölgetni sem szép dolog, de ja, értelek. Bocs. ~Akkor is szürke vagy.~ *Elszántan állja a férfi tekintetét, azért sem hajlandó félrenézni, nehogy bármiféle félelmet véljen felfedezni benne a másik, mert akkor azonnal elveszítené azt a játékot, amibe valójában még bele sem kezdtek.*
- Azt mindjárt gondoltam. *Csóválja a fejét, mikor megkapja a választ a lila italt illetően. Egyre inkább úgy érzi, hogy talán le kéne mondania arról, hogy azt a ronda orkot szolgálja, főleg most, hogy egy új munka reménye csillant fel úgy, hogy nem is számított rá.
A magyarázatot hallgatva nem vált pózt, karjai maradnak szorosan összefonva, és egy ideig nem szól, mintha várna még valami hozzáfűznivalót, de végül csak szóra nyílnak ajkai.*
- És mi lesz akkor, ha megtudod, hányan laknak ott? Egyébként is, mit érdekel téged az a ház, ha már nem is a tiéd? Vissza akarod szerezni? *Mert ha igen, akkor talán arra is rá tudná venni a férfit, hogy meghúzhassa magát nála egy ideig, már ha sikerül.*
- Umm, Merlana. *Nyújtja a kezét bemutatkozásképp, talán némileg váratlanul.*
//A múlt árnyékában//
*A megfontoltság, mint olyan csupán nyomokban létezik a lány személyiségében. Inkább vakmerőségnek nevezhető az, ahogy az életét éli, hisz miután szülei kidobták, a lelkét pedig megtörték a rácsok mögött töltött évek, nem maradt már veszítenivalója, semmi olyan, amit féltenie kellene, beleértve ebbe a saját életét is. Éppen ezért eszébe sem jut, hogy egy mélységi férfivel feleselni akár életveszélyes is lehet, mert nem számít. Olyan ez, mint a szerencsejáték. Kockáztat, és ha nyer, akkor nagyot nyer, ha veszít, hát senki nem emlékszik majd rá, hogy valaha is itt járt. Az intő szavakra furcsán pislog a másikra, majd durcásan összefonja karjait maga előtt.*
- A lányok orrát pöckölgetni sem szép dolog, de ja, értelek. Bocs. ~Akkor is szürke vagy.~ *Elszántan állja a férfi tekintetét, azért sem hajlandó félrenézni, nehogy bármiféle félelmet véljen felfedezni benne a másik, mert akkor azonnal elveszítené azt a játékot, amibe valójában még bele sem kezdtek.*
- Azt mindjárt gondoltam. *Csóválja a fejét, mikor megkapja a választ a lila italt illetően. Egyre inkább úgy érzi, hogy talán le kéne mondania arról, hogy azt a ronda orkot szolgálja, főleg most, hogy egy új munka reménye csillant fel úgy, hogy nem is számított rá.
A magyarázatot hallgatva nem vált pózt, karjai maradnak szorosan összefonva, és egy ideig nem szól, mintha várna még valami hozzáfűznivalót, de végül csak szóra nyílnak ajkai.*
- És mi lesz akkor, ha megtudod, hányan laknak ott? Egyébként is, mit érdekel téged az a ház, ha már nem is a tiéd? Vissza akarod szerezni? *Mert ha igen, akkor talán arra is rá tudná venni a férfit, hogy meghúzhassa magát nála egy ideig, már ha sikerül.*
- Umm, Merlana. *Nyújtja a kezét bemutatkozásképp, talán némileg váratlanul.*
1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-20 13:30:34
Üzenet elküldve: 2025-09-20 13:30:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor//
* Az újdonsült és egykori nemes éppen Selyemrév felé tart, hogy szemügyre vegye a kúriát, amit szerzett, amikor hatalmas ordibálás csapja meg a fülét. Valaki éppen az isteneket, és az ő híveiket szidja, mielőtt bolond módjára kezdené verni a fejét a földbe. Az elf egyből sietősre veszi a lépteit, és gyorsan odalépdel az ájult öreg gnómhoz, hogy aztán lehajolva rátegye a kezét a tarkójára. Egyszerű igét mormol, Eeyr híveitől tanult varázslatot, olyat, amivel segíthet szegény szerencsétlen párán. Igyekszik minél gyorsabban megmenteni az életét, és visszahozni az élők sorába. Tudja, hogy milyen nehéz lehet, ha valakinek ennyire kisiklott az élete, hogy maga akar véget vetni neki, mégse tudja tétlenül végignézni, hogy meghal egy szegény idős férfi, aki lehet, hogy olyan sokat tudna még tanítani másoknak, és akiben még annyi lehetőség rejlik. Ha sikerrel jár, akkor csak remélni tudja, hogy amikor magához tér, nem fog rá támadni a fura alkat, de erre is fel van készülve, amennyire fel tud készülni. Mégis, az istennő szolgájaként úgy érzi, hogy ez a legkevesebb, amit a helyzetben tehet. *
- Eeyr nevében ébredj fel, apó! * Utasítja a szerzetet, mintha ennek a parancsnak bármiféle ereje lenne. *
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
* Az újdonsült és egykori nemes éppen Selyemrév felé tart, hogy szemügyre vegye a kúriát, amit szerzett, amikor hatalmas ordibálás csapja meg a fülét. Valaki éppen az isteneket, és az ő híveiket szidja, mielőtt bolond módjára kezdené verni a fejét a földbe. Az elf egyből sietősre veszi a lépteit, és gyorsan odalépdel az ájult öreg gnómhoz, hogy aztán lehajolva rátegye a kezét a tarkójára. Egyszerű igét mormol, Eeyr híveitől tanult varázslatot, olyat, amivel segíthet szegény szerencsétlen párán. Igyekszik minél gyorsabban megmenteni az életét, és visszahozni az élők sorába. Tudja, hogy milyen nehéz lehet, ha valakinek ennyire kisiklott az élete, hogy maga akar véget vetni neki, mégse tudja tétlenül végignézni, hogy meghal egy szegény idős férfi, aki lehet, hogy olyan sokat tudna még tanítani másoknak, és akiben még annyi lehetőség rejlik. Ha sikerrel jár, akkor csak remélni tudja, hogy amikor magához tér, nem fog rá támadni a fura alkat, de erre is fel van készülve, amennyire fel tud készülni. Mégis, az istennő szolgájaként úgy érzi, hogy ez a legkevesebb, amit a helyzetben tehet. *
- Eeyr nevében ébredj fel, apó! * Utasítja a szerzetet, mintha ennek a parancsnak bármiféle ereje lenne. *
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-20 13:24:28
Üzenet elküldve: 2025-09-20 13:24:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
* Úgy tűnik, hogy a fizikai kontakt után még érzelmi ütést is bevisz a lány, ahogy rasszista megjegyzést tesz a bárd bőrszínére. Cale kevesebbért még nem ölt, de sokszor fontolgatta már, most sincs ez másképp. Helyette végül inkább úgy dönt, hogy jobb lesz a bolondját járatni az előítéletes utcagyerekkel. Ami nem tűnik nehéznek, így, hogy egyből kap az alkalmon, ahogy a pénzt kiejti a száján, és egy aranyérmét tart a két ujja között. Természetesen nem engedi, hogy a nő megszerezze azt. Bár legendásnak nem mondható a gyorsasága, messze az emberekénél gyorsabb még így is, úgyhogy nem esik nehezére bezárni a markát, mielőtt a piszkos ujjak elérnék. *
- Nana, nem így kell beszélni a munkaadóval. * Dorgálja játékosan a mutatóujjával a barna hajút, és már épp elkezdene valami kis hazugságot mondani, amikor észbe kap. Bármennyire is nem úgy néz ki, mégis csak egy nővel van dolga, akinek nem hazudhat. Morcosan húzza el a száját. *
- Nincs lila italom, de ha lenne, se adnám csak úgy oda. * Jelenti ki inkább, és azon gondolkodik, hogy hogyan tudná móresre tanítani az ismeretlent, anélkül, hogy hazugságot mondana neki. *
- Van egy lakás, ami régen az enyém volt. Most mások lakják, de nem tudom kik, és mennyien. * Kezd bele, miközben érdeklődve vizslatja a lányt. * Ha kideríted nekem, akkor talán egész jól kereshetsz vele, akár.
* Nehezére esik az utolsó mondatot összerakni, erősen dolgozik Eeyr átka, de végül is, nem igazi hazugság amit kimond, csak egy feltételes állítás. Abból is egy gyenge fajta, amin könnyű átlátni. *
//A múlt árnyékában//
* Úgy tűnik, hogy a fizikai kontakt után még érzelmi ütést is bevisz a lány, ahogy rasszista megjegyzést tesz a bárd bőrszínére. Cale kevesebbért még nem ölt, de sokszor fontolgatta már, most sincs ez másképp. Helyette végül inkább úgy dönt, hogy jobb lesz a bolondját járatni az előítéletes utcagyerekkel. Ami nem tűnik nehéznek, így, hogy egyből kap az alkalmon, ahogy a pénzt kiejti a száján, és egy aranyérmét tart a két ujja között. Természetesen nem engedi, hogy a nő megszerezze azt. Bár legendásnak nem mondható a gyorsasága, messze az emberekénél gyorsabb még így is, úgyhogy nem esik nehezére bezárni a markát, mielőtt a piszkos ujjak elérnék. *
- Nana, nem így kell beszélni a munkaadóval. * Dorgálja játékosan a mutatóujjával a barna hajút, és már épp elkezdene valami kis hazugságot mondani, amikor észbe kap. Bármennyire is nem úgy néz ki, mégis csak egy nővel van dolga, akinek nem hazudhat. Morcosan húzza el a száját. *
- Nincs lila italom, de ha lenne, se adnám csak úgy oda. * Jelenti ki inkább, és azon gondolkodik, hogy hogyan tudná móresre tanítani az ismeretlent, anélkül, hogy hazugságot mondana neki. *
- Van egy lakás, ami régen az enyém volt. Most mások lakják, de nem tudom kik, és mennyien. * Kezd bele, miközben érdeklődve vizslatja a lányt. * Ha kideríted nekem, akkor talán egész jól kereshetsz vele, akár.
* Nehezére esik az utolsó mondatot összerakni, erősen dolgozik Eeyr átka, de végül is, nem igazi hazugság amit kimond, csak egy feltételes állítás. Abból is egy gyenge fajta, amin könnyű átlátni. *
1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-20 11:31:42
Üzenet elküldve: 2025-09-20 11:31:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
* Kész, vége, feladja. Vérző fejjel fekszik a meredély mellett és a haláláért küzd. Teljesen kiábrándult Sa'Terethből, hiszen az Arctalan isten még meghalni se hagyja. Feje sajog, de ez nem elég ahhoz, hogy meghaljon. Túl kemény fából faragták, hogy képes legyen végezni magával. Vagy csak a keze túl gyönge? Hirtelen ötlettől vezérelve elkezdi átkozni az istene nevét. *
– Rohadék áruló! Elárultál! Nem hagysz meghalnom, hát legyen átkozott a neved, Arctalan isten! Sa'Tereth, aki az árnyak közt rejtőzködsz, mutasd meg magad! Nem vagy te valódi isten, csak egy bűvészkedő senki! LÉGY ÁTKOZOTT, SA'TERETH! Sőt, legyen átkozott az összes többi isten is! Eeyr a fényhozó, aki nem állította meg a város pusztulását és mást se fog megállítani! Teysus, a bolond, aki csak a hasznot lesi mindenhol… NEM VAGYTOK TI ISTENEK! Hibbant halandók vagytok, akik elhitettétek a világgal, hogy ér valamit a szavatok! LEGYEN ÁTKOZOTT MINDENKI, AKI AZ ISTENEK TANAIBAN HISZ! LEGYEN ÁTKOZOTT AZ ÖSSZES ISTEN NEVE! * Szavait nagyon komolyan gondolja, olyannyira, hogy végül saját vérével pecsételi meg az előadást. Utolsó erejével elkezdi fejét verni a földbe, olyan erősen, hogy a második ütésnél már teljesen eszméletét veszti. Hacsak nem történik égi csoda (ami valljuk be, ezek után igen valószínűtlen lenne), Hornor perceken belül elvérzik a hideg kövön. *
– Rohadék áruló! Elárultál! Nem hagysz meghalnom, hát legyen átkozott a neved, Arctalan isten! Sa'Tereth, aki az árnyak közt rejtőzködsz, mutasd meg magad! Nem vagy te valódi isten, csak egy bűvészkedő senki! LÉGY ÁTKOZOTT, SA'TERETH! Sőt, legyen átkozott az összes többi isten is! Eeyr a fényhozó, aki nem állította meg a város pusztulását és mást se fog megállítani! Teysus, a bolond, aki csak a hasznot lesi mindenhol… NEM VAGYTOK TI ISTENEK! Hibbant halandók vagytok, akik elhitettétek a világgal, hogy ér valamit a szavatok! LEGYEN ÁTKOZOTT MINDENKI, AKI AZ ISTENEK TANAIBAN HISZ! LEGYEN ÁTKOZOTT AZ ÖSSZES ISTEN NEVE! * Szavait nagyon komolyan gondolja, olyannyira, hogy végül saját vérével pecsételi meg az előadást. Utolsó erejével elkezdi fejét verni a földbe, olyan erősen, hogy a második ütésnél már teljesen eszméletét veszti. Hacsak nem történik égi csoda (ami valljuk be, ezek után igen valószínűtlen lenne), Hornor perceken belül elvérzik a hideg kövön. *
1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-20 11:22:52
Üzenet elküldve: 2025-09-20 11:22:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
*Az a két gyönyörű, kék szem most igazán morcosan pillant fel az akadályra, melybe belebotlott, és ráadásul még vissza is beszél, mintha mindez az ő hibája volna. Ráadásul még meg is pöcköli az orrát, mire egy hisztis „au” kíséretében el is kapja a fejét, majd meg is dörzsöli, hogy kimenjen belőle a bizsergés.*
- Láttam, hogy merre megyek, csak arra nem számítottam, hogy belefutok valamibe, ami ugyanolyan szürke, mint a naplemente. *Morcog továbbra is mérgesen, majd egyszerűen csak fogná magát, kikerülné az élő akadályt, és haladna tovább a főtér felé, ha nem hallana meg egy olyan kérdést, melyre az ő fülei igencsak ki vannak hegyezve.*
- Pénzt? Naná! *Kap is rögtön a pénzérme felé, de ha a szürke nem akarja odaadni neki, akkor valószínűleg nem lesz olyan gyors, hogy ne tudja időben elkapni előle, mielőtt megszerzi magának.*
- Megkérdezzem, hogy mi a frászra gondolsz, vagy elmondod magadtól is? *Billenti oldalra a fejét, mert szinte bármit jelenthet az, hogy be kellene férnie szűk helyekre. Lehet akár egy csapda is, de ha csillogó aranyérmékkel kecsegtet a dolog, akkor bizony megéri a kockázatot. Azzal az egy szóval, hogy pénz, a mélységi máris megnyerte magának a lányt, még csak győzködnie sem kell a koszos kis barnát.*
- Egy lila varázsitalod nincs véletlenül? El kellene vinnem egy orknak. *Teszi fel a kérdést, miközben, ha a másik megindul valamerre, akkor szó nélkül követi.*
//A múlt árnyékában//
*Az a két gyönyörű, kék szem most igazán morcosan pillant fel az akadályra, melybe belebotlott, és ráadásul még vissza is beszél, mintha mindez az ő hibája volna. Ráadásul még meg is pöcköli az orrát, mire egy hisztis „au” kíséretében el is kapja a fejét, majd meg is dörzsöli, hogy kimenjen belőle a bizsergés.*
- Láttam, hogy merre megyek, csak arra nem számítottam, hogy belefutok valamibe, ami ugyanolyan szürke, mint a naplemente. *Morcog továbbra is mérgesen, majd egyszerűen csak fogná magát, kikerülné az élő akadályt, és haladna tovább a főtér felé, ha nem hallana meg egy olyan kérdést, melyre az ő fülei igencsak ki vannak hegyezve.*
- Pénzt? Naná! *Kap is rögtön a pénzérme felé, de ha a szürke nem akarja odaadni neki, akkor valószínűleg nem lesz olyan gyors, hogy ne tudja időben elkapni előle, mielőtt megszerzi magának.*
- Megkérdezzem, hogy mi a frászra gondolsz, vagy elmondod magadtól is? *Billenti oldalra a fejét, mert szinte bármit jelenthet az, hogy be kellene férnie szűk helyekre. Lehet akár egy csapda is, de ha csillogó aranyérmékkel kecsegtet a dolog, akkor bizony megéri a kockázatot. Azzal az egy szóval, hogy pénz, a mélységi máris megnyerte magának a lányt, még csak győzködnie sem kell a koszos kis barnát.*
- Egy lila varázsitalod nincs véletlenül? El kellene vinnem egy orknak. *Teszi fel a kérdést, miközben, ha a másik megindul valamerre, akkor szó nélkül követi.*
1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-20 10:58:26
Üzenet elküldve: 2025-09-20 10:58:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
* Ahogy haladnak a piactér felé, beszélgetnek és közben egyre többet tud meg a férfiról. Már nincsenek messze, így sajnos arra nem lesz idő, hogy túl sokat megtudjanak egymásról, mielőtt Norra elhívja magához a férfit. A jó hír azonban, hogy a Samonyr-rezidenciába pincéjében rengeteg idejük lesz az ismerkedésre. Addig is letudják az alapokat, meg még egy kicsit többet is annál. Norra az eddigi nemesi, kissé fölényes stílusából visszavesz és inkább játékosan reagál a másik szavaira. *
– Á, értem! Tehát szabadidődben nőcskéket kísérgetsz a városban? Én meg már azt hittem, én vagyok az első, legalábbis ma. * Az sem kerüli el a figyelmét, hogy a másik a mesterét említi. Reméli, hogy nem valami mágustanoncba botlott, mert azokkal sokkal nehezebb elbánni. Minimum be kéne tömnie a száját és megkötöznie a kezeit, hogy elkezdhessék az „ismerkedést”, márpedig az úgy elég egyoldalú dolog lenne. Ezt is megpróbálja kipuhatolni. *
– És miféle szakmát tanulsz a mestered segítségével? * Tippre azonban inkább valami hatköznapi szakmát társítana Aljinhoz, például fazekast, bőrművest vagy tevepásztort. Habár Artheniorban nem gyakran látni tevéket.
A felé intézett bókon elmosolyodik. Normál esetben nem lenne helyénvaló, hogy egy rangján aluli férfi bókjaira ilyenformán reagáljon, de szeretné elhitetni vele, hogy neki is tetszik a másik. Persze bizonyos értelemben így is van, de az igazság az, hogy neki feltételezhetően egész más tervei vannak Aljinnal, mint Aljinnak ővele. *
– Jól látod. Nagyon messziről származom. De egy pár hata már itt lakom a városban. Persze nem ezen a környéken. * A részletekbe persze ezúttal se megy bele, épp csak annyit mond el magáról, hogy titkolózása ne legyen gyanút keltő. *
– És te? Úgy látom, te se erről a vidékről származol. * Dobja vissza a labdát a férfinak. *
* Ahogy haladnak a piactér felé, beszélgetnek és közben egyre többet tud meg a férfiról. Már nincsenek messze, így sajnos arra nem lesz idő, hogy túl sokat megtudjanak egymásról, mielőtt Norra elhívja magához a férfit. A jó hír azonban, hogy a Samonyr-rezidenciába pincéjében rengeteg idejük lesz az ismerkedésre. Addig is letudják az alapokat, meg még egy kicsit többet is annál. Norra az eddigi nemesi, kissé fölényes stílusából visszavesz és inkább játékosan reagál a másik szavaira. *
– Á, értem! Tehát szabadidődben nőcskéket kísérgetsz a városban? Én meg már azt hittem, én vagyok az első, legalábbis ma. * Az sem kerüli el a figyelmét, hogy a másik a mesterét említi. Reméli, hogy nem valami mágustanoncba botlott, mert azokkal sokkal nehezebb elbánni. Minimum be kéne tömnie a száját és megkötöznie a kezeit, hogy elkezdhessék az „ismerkedést”, márpedig az úgy elég egyoldalú dolog lenne. Ezt is megpróbálja kipuhatolni. *
– És miféle szakmát tanulsz a mestered segítségével? * Tippre azonban inkább valami hatköznapi szakmát társítana Aljinhoz, például fazekast, bőrművest vagy tevepásztort. Habár Artheniorban nem gyakran látni tevéket.
A felé intézett bókon elmosolyodik. Normál esetben nem lenne helyénvaló, hogy egy rangján aluli férfi bókjaira ilyenformán reagáljon, de szeretné elhitetni vele, hogy neki is tetszik a másik. Persze bizonyos értelemben így is van, de az igazság az, hogy neki feltételezhetően egész más tervei vannak Aljinnal, mint Aljinnak ővele. *
– Jól látod. Nagyon messziről származom. De egy pár hata már itt lakom a városban. Persze nem ezen a környéken. * A részletekbe persze ezúttal se megy bele, épp csak annyit mond el magáról, hogy titkolózása ne legyen gyanút keltő. *
– És te? Úgy látom, te se erről a vidékről származol. * Dobja vissza a labdát a férfinak. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1883-1902