Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-17 17:16:45
Üzenet elküldve: 2020-06-17 17:16:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csattan össze a térdkalács, s hullik térdre. Az ezt megelőző kérdésre persze még nem válaszolt, kérette volna magát. Az a gyűlölet a szemében, mikor szinte a lánynak kell felrángatnia, úgy esik el, átütő és gyilkos. Nem szólal meg, de látszik, hogy megjegyezte magának a dolgot, egyre szélesebben terül a megaláztatás arcán.*
- Mi közöd hozzá?! *Fortyan fel sziszegve, s csak talppal előre, míg el nem érnek az ajtóig.* Most akarsz barátkozni? Hígagyú. Elég szarul csinálod, de nagyon örülök, hogy gondoskodni próbálsz rólam... *Megint az a mély, csúfondáros hang. Nem illik a gyerekhez, akár felnőtt is lehetne ennyi erővel, főként a tekintet, mely a kijelentéshez párosul. Oly sokat látott, oly gyűlölködő. Nem, egy gyereknek nem szabadna így néznie. Ahogy egy lánynak sem, kit egy ketrecben tartanak fogva, s erről meggyőződhet, amint belép a szobába. A pofon is sikerül, miért ne sikerülne? Minden lehetősége megvan rá, hogy a kölök szutykos képén egy hatalmas csicskalángos csattanjon, azonban a nevetés nem hal el, csupán kuncogássá szelídül.*
- Kaptam már nagyobbat is. *Szívja meg az orrát, majd krákog egyet.* Menj, nézzük meg a barátnődet! *Biccent a ketrecbe zárt lány felé, ki ismét felsikolt. Bokáján és csuklóján szorosra húzott szöges drót, mely mélyen a húsába váj. Jó ideje itt lehet, a seb elfertőződött már, néhol a drótot szinte benőtte a hús, bár ez lehet érzékcsalódás is. Minden egyes mozdulatnál, mikor az almáért nyúl újabb és újabb sebek hasadnak fel, ez borzasztó fájdalmat okoz. Csont és bőr, a hálóing, mely rajta lóg, szinte sehol nem tapad testére, mely eltűnik, akár egy apró csecsemő, a széles lepedő alatt, nem rá szabták. Nem is lenne olyan, mely rá illő lenne. A nő nem néz fel a közeledésre, a gyerek pedig egykedvűen szemléli.*
- Kulcs? Honnan tudjam? Én csak a felszolgáló vagyok. *Jegyzi meg ismét vállát vonva.* Nem úgy szolgált, ahogyan kellett volna... vagy az apja nem úgy szolgált, ahogyan kellett volna... vagy a férje, vagy bárki... vagy szemtelen volt... nem mindegy?! Lényeg, hogy büntetést érdemel. *Köpi a szavakat, majd igyekszik lábával az almát messzire rúgni, mely pont olyan távolságban került elhelyezésre, hol még épp nem éri el. A sikolya hamar elhal, azonban további meglepetés érkezik, egy újabb sikoly... aztán még egy... aztán még egy... közelebbről, s távolabbról, s egyik sem ugyanattól a személytől származik, mintha mind-mind másik és másik termekből szólnának.*
- Na... felébredtek, rohadt jó. *Szitkozódik a gyerek, majd hirtelen mozdulattal a rácsba rúg.*
- A TE HIBÁD!! *Őrjöng, mire a lány, amennyire a drótok engedik, szűkölve húzódik a ketrec másik felébe, messze a gyerektől, Kagaenaet mintha észre sem venné.*
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csattan össze a térdkalács, s hullik térdre. Az ezt megelőző kérdésre persze még nem válaszolt, kérette volna magát. Az a gyűlölet a szemében, mikor szinte a lánynak kell felrángatnia, úgy esik el, átütő és gyilkos. Nem szólal meg, de látszik, hogy megjegyezte magának a dolgot, egyre szélesebben terül a megaláztatás arcán.*
- Mi közöd hozzá?! *Fortyan fel sziszegve, s csak talppal előre, míg el nem érnek az ajtóig.* Most akarsz barátkozni? Hígagyú. Elég szarul csinálod, de nagyon örülök, hogy gondoskodni próbálsz rólam... *Megint az a mély, csúfondáros hang. Nem illik a gyerekhez, akár felnőtt is lehetne ennyi erővel, főként a tekintet, mely a kijelentéshez párosul. Oly sokat látott, oly gyűlölködő. Nem, egy gyereknek nem szabadna így néznie. Ahogy egy lánynak sem, kit egy ketrecben tartanak fogva, s erről meggyőződhet, amint belép a szobába. A pofon is sikerül, miért ne sikerülne? Minden lehetősége megvan rá, hogy a kölök szutykos képén egy hatalmas csicskalángos csattanjon, azonban a nevetés nem hal el, csupán kuncogássá szelídül.*
- Kaptam már nagyobbat is. *Szívja meg az orrát, majd krákog egyet.* Menj, nézzük meg a barátnődet! *Biccent a ketrecbe zárt lány felé, ki ismét felsikolt. Bokáján és csuklóján szorosra húzott szöges drót, mely mélyen a húsába váj. Jó ideje itt lehet, a seb elfertőződött már, néhol a drótot szinte benőtte a hús, bár ez lehet érzékcsalódás is. Minden egyes mozdulatnál, mikor az almáért nyúl újabb és újabb sebek hasadnak fel, ez borzasztó fájdalmat okoz. Csont és bőr, a hálóing, mely rajta lóg, szinte sehol nem tapad testére, mely eltűnik, akár egy apró csecsemő, a széles lepedő alatt, nem rá szabták. Nem is lenne olyan, mely rá illő lenne. A nő nem néz fel a közeledésre, a gyerek pedig egykedvűen szemléli.*
- Kulcs? Honnan tudjam? Én csak a felszolgáló vagyok. *Jegyzi meg ismét vállát vonva.* Nem úgy szolgált, ahogyan kellett volna... vagy az apja nem úgy szolgált, ahogyan kellett volna... vagy a férje, vagy bárki... vagy szemtelen volt... nem mindegy?! Lényeg, hogy büntetést érdemel. *Köpi a szavakat, majd igyekszik lábával az almát messzire rúgni, mely pont olyan távolságban került elhelyezésre, hol még épp nem éri el. A sikolya hamar elhal, azonban további meglepetés érkezik, egy újabb sikoly... aztán még egy... aztán még egy... közelebbről, s távolabbról, s egyik sem ugyanattól a személytől származik, mintha mind-mind másik és másik termekből szólnának.*
- Na... felébredtek, rohadt jó. *Szitkozódik a gyerek, majd hirtelen mozdulattal a rácsba rúg.*
- A TE HIBÁD!! *Őrjöng, mire a lány, amennyire a drótok engedik, szűkölve húzódik a ketrec másik felébe, messze a gyerektől, Kagaenaet mintha észre sem venné.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-17 15:02:02
Üzenet elküldve: 2020-06-17 15:02:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Van az a helyzet, amikor még a Vashegy is vonzó helynek tűnik, még ott is szívesebben lenne, mint itt. Tulajdonképpen nem is érti, hogy hogyan fajulhattak a dolgok idáig? Számolt ugyan némi birtokvitával a ház kapcsán, de azzal nem, hogy a piacon és a kaszárnyában többen meghalnak és azzal sem, hogy őt magát valami rejtélyes kazamatában egy székhez kötözik. Bűntudatot érez amiatt, hogy kialakult ez a helyzet, ha nem jut eszébe az árvaház, akkor most egészen biztosan nincs itt ezzel a kölyökkel, és senki nem halt volna meg. Az már csak ráadás, hogy hála a pribékeknek, újabb sebekkel gazdagodott, meg hogy a fiú tevékenysége nyomán bővült a véraláfutás-gyűjteménye és megfogyatkoztak az ép idegszálai.*
- Hol vannak a szüleid?
*A kölök persze nem adja fel és nagyon igyekszik, hogy megnehezítse Aenae életét, Aenae pedig egyre jobban unja, hogy folyton vontatnia, vagy toszigálnia kell. Szinte önkénytelen a mozdulat, de legalábbis nagyon dühös, amivel igyekszik rárúgni a gyerekre, pontosabban a térdhajlatára, vagy oldalról a térdkalácsára, talppal. Ha nem sikerül, akkor csak toppant egyet, ha pedig sikerült, akkor nem is igyekszik leplezni az örömöt, hogy fájdalmat okozott. Ebben az esetben rögtön meg is szólal, kajás mosollyal.*
- Látod, mondtam, hogy sok a dzsuva és könnyen megbotlasz.
*Ha nem sikerült akkor a toppantáson kívül csak bosszúsan fúj egyet, de aztán már inkább az újabb helyiséggel foglalkozik. A szag émelyítő, nagyot kell nyelnie, hogy úrrá legyen a rögtön felkavarodó gyomrán.
A gyerek egyre komiszabb, a köpése után már elcsattan az a pofon is, ha az imént nem sikerült a rúgás, akkor még durvábban, mintha az betalált. Mivel fogja ugye a gyerek kezét, ezért nagy esélye van arra, hogy lekenhessen neki egyet.
Vonszolja közelebb a gyereket és magát is a ketrechez, hamar megbizonyosodik róla, hogy annak lakója valószínűleg nem Effy, barátnőjének ugyanis egész más színű a haja.*
- Miért van itt? Hol a kulcs?
*A sikítás meglepi, de a gyerek kezét nem ereszti, csak szabad kezével befogja a sikolyhoz közelebb eső fülét.*
*Van az a helyzet, amikor még a Vashegy is vonzó helynek tűnik, még ott is szívesebben lenne, mint itt. Tulajdonképpen nem is érti, hogy hogyan fajulhattak a dolgok idáig? Számolt ugyan némi birtokvitával a ház kapcsán, de azzal nem, hogy a piacon és a kaszárnyában többen meghalnak és azzal sem, hogy őt magát valami rejtélyes kazamatában egy székhez kötözik. Bűntudatot érez amiatt, hogy kialakult ez a helyzet, ha nem jut eszébe az árvaház, akkor most egészen biztosan nincs itt ezzel a kölyökkel, és senki nem halt volna meg. Az már csak ráadás, hogy hála a pribékeknek, újabb sebekkel gazdagodott, meg hogy a fiú tevékenysége nyomán bővült a véraláfutás-gyűjteménye és megfogyatkoztak az ép idegszálai.*
- Hol vannak a szüleid?
*A kölök persze nem adja fel és nagyon igyekszik, hogy megnehezítse Aenae életét, Aenae pedig egyre jobban unja, hogy folyton vontatnia, vagy toszigálnia kell. Szinte önkénytelen a mozdulat, de legalábbis nagyon dühös, amivel igyekszik rárúgni a gyerekre, pontosabban a térdhajlatára, vagy oldalról a térdkalácsára, talppal. Ha nem sikerül, akkor csak toppant egyet, ha pedig sikerült, akkor nem is igyekszik leplezni az örömöt, hogy fájdalmat okozott. Ebben az esetben rögtön meg is szólal, kajás mosollyal.*
- Látod, mondtam, hogy sok a dzsuva és könnyen megbotlasz.
*Ha nem sikerült akkor a toppantáson kívül csak bosszúsan fúj egyet, de aztán már inkább az újabb helyiséggel foglalkozik. A szag émelyítő, nagyot kell nyelnie, hogy úrrá legyen a rögtön felkavarodó gyomrán.
A gyerek egyre komiszabb, a köpése után már elcsattan az a pofon is, ha az imént nem sikerült a rúgás, akkor még durvábban, mintha az betalált. Mivel fogja ugye a gyerek kezét, ezért nagy esélye van arra, hogy lekenhessen neki egyet.
Vonszolja közelebb a gyereket és magát is a ketrechez, hamar megbizonyosodik róla, hogy annak lakója valószínűleg nem Effy, barátnőjének ugyanis egész más színű a haja.*
- Miért van itt? Hol a kulcs?
*A sikítás meglepi, de a gyerek kezét nem ereszti, csak szabad kezével befogja a sikolyhoz közelebb eső fülét.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-17 08:33:27
Üzenet elküldve: 2020-06-17 08:33:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Grüksunosz, Reorik//
*Az íjász egy kis időre kizárja a lentről felszűrődő hangokat, hogy a pillanatnyi műveletre tudjon összpontosítani. Éles szemekkel követi társának mozdulatait és a test reakcióját, de a sarokban lévő test nem mozdul. Amikor Reorik odaér a sarokba, hamar ki is derül ennek az oka, mert a test nem él. Grük leereszti íját és elkezd odafigyelni a lent zajló események fülébe jutó hangjaira. Kötelességét szeretné teljesíteni, csak azt nem tudja eldönteni, hogy most mi az, mert kötelessége követni a parancsot, de kötelessége segíteni társain is. Most jött el az a pillanat, hogy először hárítaná másra szívesen a rangját, de ezt nem teheti, neki kell döntenie. Arcán feltűnik az aggodalom jele, mert tudja, hogy az őrség tagjaként jól kell döntenie. Egy kis ideig való vacillálás után, bár még érzi azt, hogy kellene még idő, hogy biztosan a jó döntést hozza meg, de nincs ideje, így embersége dönt úgy, hogy lemennek. Gondolataiból felnéz társára és csak ez után szólal meg.*
-Lemegyünk segíteni!
*Nem szeret parancsokat osztani, de most hallatszik, hogy ez mégis az. Gyors tempóval vonul le a lépcsőn, kezében még mindig a lövésre kész íjával és lent igyekszik gyorsan felmérni a dolgokat.*
//Grüksunosz, Reorik//
*Az íjász egy kis időre kizárja a lentről felszűrődő hangokat, hogy a pillanatnyi műveletre tudjon összpontosítani. Éles szemekkel követi társának mozdulatait és a test reakcióját, de a sarokban lévő test nem mozdul. Amikor Reorik odaér a sarokba, hamar ki is derül ennek az oka, mert a test nem él. Grük leereszti íját és elkezd odafigyelni a lent zajló események fülébe jutó hangjaira. Kötelességét szeretné teljesíteni, csak azt nem tudja eldönteni, hogy most mi az, mert kötelessége követni a parancsot, de kötelessége segíteni társain is. Most jött el az a pillanat, hogy először hárítaná másra szívesen a rangját, de ezt nem teheti, neki kell döntenie. Arcán feltűnik az aggodalom jele, mert tudja, hogy az őrség tagjaként jól kell döntenie. Egy kis ideig való vacillálás után, bár még érzi azt, hogy kellene még idő, hogy biztosan a jó döntést hozza meg, de nincs ideje, így embersége dönt úgy, hogy lemennek. Gondolataiból felnéz társára és csak ez után szólal meg.*
-Lemegyünk segíteni!
*Nem szeret parancsokat osztani, de most hallatszik, hogy ez mégis az. Gyors tempóval vonul le a lépcsőn, kezében még mindig a lövésre kész íjával és lent igyekszik gyorsan felmérni a dolgokat.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-16 20:17:37
Üzenet elküldve: 2020-06-16 20:17:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Nem piskóta, avagy mégis?//
*Svir disznó módra a Piactérről a Romváros felé vezető úton sem tér jobb belátásra a csomagok cipelését illetően. Húzta már eleget a vállát zsák és tarisznya, az íj és a tegez még többet, ezért nem szokott könyörögni a további cókmókért. Lassacskán megérkeznek a Romváros szélére, aztán beljebb indulnak a közepe felé. Mi tagadás, a városrész igen lepusztult, és nem is csak elhanyagolt, hanem egyenesen inkább megsemmisített látványt nyújt. A legtöbb ház és utca üresen áll, néhányba pedig mindenféle kétes elemek költöztek. A szakadék felé haladva még ezekből a gyanús alakokból is egyre kevesebb és kevesebb lesz, amíg tényleg teljesen kihalttá nem válik a táj. A valamikor még díszes, szépen kikövezett utcát most kisebb-nagyobb törmelékdarabok borítják, közöttük itt-ott feltör a legyőzhetetlen gaz. A makacs természettel csak egy kert áll nyerésre a környéken, ők éppen oda tartanak. *
– Ez már az én utcám. És természetesen a ház is rendben van. Személyzetet viszont nem tartok. Próbálkoztam vele, de egy sem akart sokáig megmaradni. *Magyarázza Wellyradonának. Nem túloz azzal, hogy a sajátjának nevezi az utcát, élő szomszédság híján csakugyan a magáénak mondhatja az egészet. Balról a romás házak szegélyezik az útjukat, az utca másik oldala pedig már a szakadékba torkollik. Sokaknak már csak a kilátás a kedvét szegné, ő viszont már csak dacból is itt maradt. Nemsokára egy szinte teljesen épen maradt házhoz érnek, ahol zöld a fű és kevés a gaz. A telket takaros fakerítés és a kertkapu választja el az utcától. A kertben egy kisebb ház áll, csak néhány szobás lehet. A házhoz kikövezett ösvény vezet a kaputól, két ablak pedig rögtön az utcára néz, alattuk egy szép virágágyás. *
– Itt volnánk. Hogy tetszik? Itt aztán nem háborgatják az embert vándorló árusok meg buzgó hittérítők. *Cseveg miközben kinyitja Welly előtt a kertkaput, hogy betessékelje rajta a nőt. *
*Svir disznó módra a Piactérről a Romváros felé vezető úton sem tér jobb belátásra a csomagok cipelését illetően. Húzta már eleget a vállát zsák és tarisznya, az íj és a tegez még többet, ezért nem szokott könyörögni a további cókmókért. Lassacskán megérkeznek a Romváros szélére, aztán beljebb indulnak a közepe felé. Mi tagadás, a városrész igen lepusztult, és nem is csak elhanyagolt, hanem egyenesen inkább megsemmisített látványt nyújt. A legtöbb ház és utca üresen áll, néhányba pedig mindenféle kétes elemek költöztek. A szakadék felé haladva még ezekből a gyanús alakokból is egyre kevesebb és kevesebb lesz, amíg tényleg teljesen kihalttá nem válik a táj. A valamikor még díszes, szépen kikövezett utcát most kisebb-nagyobb törmelékdarabok borítják, közöttük itt-ott feltör a legyőzhetetlen gaz. A makacs természettel csak egy kert áll nyerésre a környéken, ők éppen oda tartanak. *
– Ez már az én utcám. És természetesen a ház is rendben van. Személyzetet viszont nem tartok. Próbálkoztam vele, de egy sem akart sokáig megmaradni. *Magyarázza Wellyradonának. Nem túloz azzal, hogy a sajátjának nevezi az utcát, élő szomszédság híján csakugyan a magáénak mondhatja az egészet. Balról a romás házak szegélyezik az útjukat, az utca másik oldala pedig már a szakadékba torkollik. Sokaknak már csak a kilátás a kedvét szegné, ő viszont már csak dacból is itt maradt. Nemsokára egy szinte teljesen épen maradt házhoz érnek, ahol zöld a fű és kevés a gaz. A telket takaros fakerítés és a kertkapu választja el az utcától. A kertben egy kisebb ház áll, csak néhány szobás lehet. A házhoz kikövezett ösvény vezet a kaputól, két ablak pedig rögtön az utcára néz, alattuk egy szép virágágyás. *
– Itt volnánk. Hogy tetszik? Itt aztán nem háborgatják az embert vándorló árusok meg buzgó hittérítők. *Cseveg miközben kinyitja Welly előtt a kertkaput, hogy betessékelje rajta a nőt. *
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-16 19:06:32
Üzenet elküldve: 2020-06-16 19:06:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fiú, mintha mit sem észlelne abból, hogy Kagaenae kezd kijönni végleg a béketűrésből, vagy, ha észleli is, hát nem különösebben foglalkozik vele. Ahol tudja húzatja magát, ahol tudja, ott pedig feltartja a lányt, mindent bevet, amit egy ilyen kis... gyermek csak tud, hogy borsot törjön, nem túl látványosan, de meglehetősen idegesítően a felnőttek alá. Kagaenae jogosan képzeli, hogy a gyermek maga a megtestesült rosszindulat, az idegszálak elleni merényletek legnagyobbika, a csínytevések őstehetsége. Persze erre rárak még egy lapáttal a rabság, s az, hogy nem tudja, éppen hol van, merre bolyong, kénytelen a mocskos szájú apróságra támaszkodni, ki, mintha valami gusztustalan dolgot dörmögne az orra alatt, miközben megáll az ajtó előtt.*
- Semmi, semmi. *Dörmögi, ha véletlenül rákérdeznének az esetre, aztán egyszerűen, slendriánul vállat von, ártatlan és semleges tekintettel a lányra nézve.*
- Te tudod. *Jegyzi meg, aztán belép az ajtón, közben hátra-hátrasandítva, nem mintha nem lenne biztos, hogy követik, mert a csuklóját még mindig szorosan fogva tartják.*
- Tessék. Ott van. *Sóhajt fel, s köpi ki szinte foghegyről, miközben a zsákutcába torkolló szobában lévő ketrecre mutat a sarokban. Megtört, egykoron talán nőnemű szerzet kuporog az ajtajában, csont sovány keze kilóg a ketrec rácsa közül, ujjai úgy merednek előre, akár gondosan megfaragott, kissé göcsörtös fogpiszkálók. Nem messze a kezétől egy alma, piros és kívánatos.*
- Mi van nyanya, bírod még? *Röhög fel a gyermek hirtelen, öblös hangon, s a lány felé köp. A szoba egyébiránt nem túl tágas, sőt mondhatni, hogy más nincs is benne csupán a ketrec, áporodott ürülék és vizeletszag tódul mindenhonnan. A lánynak kikészített vedret régen nem használta már. Arca felismerhetetlenségig torzult, csapzott, vékony szálú és fekete, néhol őszbe hajló haja elfedi azt egyébként is. Egyszerű hálóinget visel, mely több helyütt szakadt már. Hirtelen sikoly hangzik fel, sokkal elemibb, mint máskor, a lány az almáért nyúl, más innen az ajtóból egyelőre nem látszik.*
- Höh... még azt sem ette meg, mit legutóbb vittem neki... *köp ismét a gyerek, tenyérbemászó vigyorral mocskos pofáján.*
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fiú, mintha mit sem észlelne abból, hogy Kagaenae kezd kijönni végleg a béketűrésből, vagy, ha észleli is, hát nem különösebben foglalkozik vele. Ahol tudja húzatja magát, ahol tudja, ott pedig feltartja a lányt, mindent bevet, amit egy ilyen kis... gyermek csak tud, hogy borsot törjön, nem túl látványosan, de meglehetősen idegesítően a felnőttek alá. Kagaenae jogosan képzeli, hogy a gyermek maga a megtestesült rosszindulat, az idegszálak elleni merényletek legnagyobbika, a csínytevések őstehetsége. Persze erre rárak még egy lapáttal a rabság, s az, hogy nem tudja, éppen hol van, merre bolyong, kénytelen a mocskos szájú apróságra támaszkodni, ki, mintha valami gusztustalan dolgot dörmögne az orra alatt, miközben megáll az ajtó előtt.*
- Semmi, semmi. *Dörmögi, ha véletlenül rákérdeznének az esetre, aztán egyszerűen, slendriánul vállat von, ártatlan és semleges tekintettel a lányra nézve.*
- Te tudod. *Jegyzi meg, aztán belép az ajtón, közben hátra-hátrasandítva, nem mintha nem lenne biztos, hogy követik, mert a csuklóját még mindig szorosan fogva tartják.*
- Tessék. Ott van. *Sóhajt fel, s köpi ki szinte foghegyről, miközben a zsákutcába torkolló szobában lévő ketrecre mutat a sarokban. Megtört, egykoron talán nőnemű szerzet kuporog az ajtajában, csont sovány keze kilóg a ketrec rácsa közül, ujjai úgy merednek előre, akár gondosan megfaragott, kissé göcsörtös fogpiszkálók. Nem messze a kezétől egy alma, piros és kívánatos.*
- Mi van nyanya, bírod még? *Röhög fel a gyermek hirtelen, öblös hangon, s a lány felé köp. A szoba egyébiránt nem túl tágas, sőt mondhatni, hogy más nincs is benne csupán a ketrec, áporodott ürülék és vizeletszag tódul mindenhonnan. A lánynak kikészített vedret régen nem használta már. Arca felismerhetetlenségig torzult, csapzott, vékony szálú és fekete, néhol őszbe hajló haja elfedi azt egyébként is. Egyszerű hálóinget visel, mely több helyütt szakadt már. Hirtelen sikoly hangzik fel, sokkal elemibb, mint máskor, a lány az almáért nyúl, más innen az ajtóból egyelőre nem látszik.*
- Höh... még azt sem ette meg, mit legutóbb vittem neki... *köp ismét a gyerek, tenyérbemászó vigyorral mocskos pofáján.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-16 15:48:27
Üzenet elküldve: 2020-06-16 15:48:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Teadélután//
*Ally lóháton érkezik a városnak ezen, kevésbé bizalomgerjesztő helyére. Csak egyszerűen léptet. Kezében tartja Thea levelét, amit még ma reggel kapott a Pegában. Azóta elég sok minden történt, s már az idő is késődélutánba fordult. Küldetéséről, hogy meg kell keresnie a szentélyt, nem feledkezett meg. Másnap korán is fog majd kelni, hogy időben útnak induljon. A puszta elvégre nem itt van a szomszédban.
A városrész szélén léptetve próbálja megkeresni az épületet, amelyre Thea levele is utal. Szeme megállás nélkül jár, s nem is veszi észre a szürke házat. Így egyre beljebb hatol a romok közé. Az élettelen környezet enyhe nyugtalansággal tölti el, hasonlóan lovához. Egy idő után megállítja Wollyt, s kezdi azt hinni, hogy rossz helyen jár. Itt már az épületeken sűrű mohatakaró látható. Helyenként tüskés indák is nőnek ki a falakból, mintegy védelmet biztosítva az amúgy is elhagyatott épületnek. Végre visszafordul, mert itt biz' nem bukkan rá a jó címre. Már-már fontolóra veszi, hogy elhagyja a Romvárost, amikor is szeme sarkából látja meg a virágos ablakú épületet két mohával borított ház közé beékelődve. ~Ó, jól elbújt.~ Csak a kapuban állítja meg a lovát.*
- Jó napot!* Köszönti barátságosan az őrt. Még a nyeregből is leugrik.*
//Teadélután//
*Ally lóháton érkezik a városnak ezen, kevésbé bizalomgerjesztő helyére. Csak egyszerűen léptet. Kezében tartja Thea levelét, amit még ma reggel kapott a Pegában. Azóta elég sok minden történt, s már az idő is késődélutánba fordult. Küldetéséről, hogy meg kell keresnie a szentélyt, nem feledkezett meg. Másnap korán is fog majd kelni, hogy időben útnak induljon. A puszta elvégre nem itt van a szomszédban.
A városrész szélén léptetve próbálja megkeresni az épületet, amelyre Thea levele is utal. Szeme megállás nélkül jár, s nem is veszi észre a szürke házat. Így egyre beljebb hatol a romok közé. Az élettelen környezet enyhe nyugtalansággal tölti el, hasonlóan lovához. Egy idő után megállítja Wollyt, s kezdi azt hinni, hogy rossz helyen jár. Itt már az épületeken sűrű mohatakaró látható. Helyenként tüskés indák is nőnek ki a falakból, mintegy védelmet biztosítva az amúgy is elhagyatott épületnek. Végre visszafordul, mert itt biz' nem bukkan rá a jó címre. Már-már fontolóra veszi, hogy elhagyja a Romvárost, amikor is szeme sarkából látja meg a virágos ablakú épületet két mohával borított ház közé beékelődve. ~Ó, jól elbújt.~ Csak a kapuban állítja meg a lovát.*
- Jó napot!* Köszönti barátságosan az őrt. Még a nyeregből is leugrik.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-16 07:28:58
Üzenet elküldve: 2020-06-16 07:28:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nem piskóta, avagy mégis?//
*Még szerencse, hogy a férfi gondolataiból semmit nem észlel, mert bizony annak ellenére, hogy elbírja a terhet megmondaná neki a magáét, amit a cipekedésről gondol. Ennek híján viszont, csak sétálnak az utcákon, amelyek egyre kietlenebbek és elhanyagoltabbak lesznek, lassan már abba is kételkedik, hogy a környéken lehet lakható házat találni. Mivel pedig ő nem tudja hova is mennek, ami egyre aggasztóbb felhőket kreál a fejében, a másikat engedi előre, ő pedig csak követi. Arra, hogy könnyű megtalálni a házat csak bólogat, mert azért azt a keresési módszert nem igazán pártolja, amit a férfi ajánl. ~Persze, csak végig a szakadék mentén, mi vagyok én kötéltáncos? Aztán ha valaminek megtetszem? ~ Nem mintha vissza kéne jönnie ide legközelebb is, bár most mintha úgy tűnne, hogy a férfi máskor is igényt tart társaságra.*
-Csak a kert van rendben? *Kérdez rá kukacoskodva, hiszen a ház állapotáról eddig csak annyit tud, hogy szellemtelen és éppen, hogy csak nem csúszott be a mélybe.*
-Aztán személyzet van abban a házban? *Puhatolózik, hogy mégis mire számítson.*
*Még szerencse, hogy a férfi gondolataiból semmit nem észlel, mert bizony annak ellenére, hogy elbírja a terhet megmondaná neki a magáét, amit a cipekedésről gondol. Ennek híján viszont, csak sétálnak az utcákon, amelyek egyre kietlenebbek és elhanyagoltabbak lesznek, lassan már abba is kételkedik, hogy a környéken lehet lakható házat találni. Mivel pedig ő nem tudja hova is mennek, ami egyre aggasztóbb felhőket kreál a fejében, a másikat engedi előre, ő pedig csak követi. Arra, hogy könnyű megtalálni a házat csak bólogat, mert azért azt a keresési módszert nem igazán pártolja, amit a férfi ajánl. ~Persze, csak végig a szakadék mentén, mi vagyok én kötéltáncos? Aztán ha valaminek megtetszem? ~ Nem mintha vissza kéne jönnie ide legközelebb is, bár most mintha úgy tűnne, hogy a férfi máskor is igényt tart társaságra.*
-Csak a kert van rendben? *Kérdez rá kukacoskodva, hiszen a ház állapotáról eddig csak annyit tud, hogy szellemtelen és éppen, hogy csak nem csúszott be a mélybe.*
-Aztán személyzet van abban a házban? *Puhatolózik, hogy mégis mire számítson.*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-15 19:40:18
Üzenet elküldve: 2020-06-15 19:40:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Amióta Aenae ezzel a gyerekkel találkozott, azóta csak nőtt a gyerekek iránti ellenszenve. Az hagyján, hogy szívesen lepofozná, de még a leszúrásának gondolata is megfordul a lány fejében. A fiú vergődik, ezalatt pedig Aenae azon lamentál, hogy hova is döfjön, hogy minél hamarabb elhallgattassa. Szerencsére a gyerek abbahagyja, így Aenaenek egyelőre nem kell megböködnie a tőrével.*
- De tudom.
*Sóhajtja válaszképpen, ha nem tudná, akkor is ott a jelölés az ajtón, amit azért hagyott, hogy tudja, hogy járt már itt. A kölyök egyre jobban idegesíti, de mégis vasmarokkal fogja a csuklóját, véletlenül sem engedné el. A röhögést és az élcelődést nem kommentálja, de azért elkönyveli, hogy a fiú közel sem az az ártatlan bárányka, akinek először gondolta.*
- Nem fiacskám, csak utánad. Az udvariasság is úgy kívánja, hogy a férfi lépjen be először. Te vagy a férfi, nem?
*Ismét magára erőlteti azt a negédességet, amit Habrertustól lesett el. A kancellárnak egyértelműen jobban megy, bár a fiú nem ismeri a kancellárt, így nincs mihez viszonyítson. A csuklójánál fogva lódít egyet a kölykön, hogy irányba állítsa az ajtó felé. Türelme fogytán, nagyon érik a pofon, de furcsa mód az is, hogy szíven szúrja.*
*Amióta Aenae ezzel a gyerekkel találkozott, azóta csak nőtt a gyerekek iránti ellenszenve. Az hagyján, hogy szívesen lepofozná, de még a leszúrásának gondolata is megfordul a lány fejében. A fiú vergődik, ezalatt pedig Aenae azon lamentál, hogy hova is döfjön, hogy minél hamarabb elhallgattassa. Szerencsére a gyerek abbahagyja, így Aenaenek egyelőre nem kell megböködnie a tőrével.*
- De tudom.
*Sóhajtja válaszképpen, ha nem tudná, akkor is ott a jelölés az ajtón, amit azért hagyott, hogy tudja, hogy járt már itt. A kölyök egyre jobban idegesíti, de mégis vasmarokkal fogja a csuklóját, véletlenül sem engedné el. A röhögést és az élcelődést nem kommentálja, de azért elkönyveli, hogy a fiú közel sem az az ártatlan bárányka, akinek először gondolta.*
- Nem fiacskám, csak utánad. Az udvariasság is úgy kívánja, hogy a férfi lépjen be először. Te vagy a férfi, nem?
*Ismét magára erőlteti azt a negédességet, amit Habrertustól lesett el. A kancellárnak egyértelműen jobban megy, bár a fiú nem ismeri a kancellárt, így nincs mihez viszonyítson. A csuklójánál fogva lódít egyet a kölykön, hogy irányba állítsa az ajtó felé. Türelme fogytán, nagyon érik a pofon, de furcsa mód az is, hogy szíven szúrja.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-15 19:06:42
Üzenet elküldve: 2020-06-15 19:06:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
*Hamisan villan meg a tekintet, s Kagaenae kijelentést követően egy újabb erőteljes rántást érezhet karján, a dacos kölök csak nem adja fel, s tovább próbálkozik kiszabadítani magát. A helyzetet Kagaenae jól mérte fel, abban a pillanatban, ahogy elengedte volna, vélhetően az első adandó percben meglépnek előle. Ez azonban most elmarad, s szemmel látható dühöt és hisztériát okoz. Kisebbfajta toporzékolás után, aztán ez is alábbhagy, mint minden más, mi hirtelen érkezik, úgy csitul el, s néhány perccel később immár "kézen fogva", mint egy kedves pár, anya és kicsiny gyermeke, együtt sétálnak a kézzel, lapáttal vájt dohos barlangszerű üregben, csendesen.*
- Erre. *Mondja durcásan a kölök.* Innen jöttél, ha nem tudnád... *tesz rá még egy lapáttal, majd kinyitja azt az ajtót, hol korábban Kagaenae a szobában raboskodott. A helyiség üres, láthatóan azóta sem érkezett senki.*
- Mi van, hancúroztál? *Szólal meg felröhögve a taknyos, még hangja is mélyebb, érettebb lesz tőle kissé. A széttördelt székre mutat, közben a mennyezetet fürkészi, hol még mindig csepeg a víz, kellemes kis koncertet adva. Sikoly hangzik fel.*
- Áááá... *bólogat a kölök* még él, úgy látszik. *Rántja meg a vállát, s a szemben lévő ajtóra mutat.*
- Azon keresztül kell menni, nyitva van, menj csak előre nyugodtan. *Próbál nagyon semlegesen beszélni.*
//Kagaenae//
*Hamisan villan meg a tekintet, s Kagaenae kijelentést követően egy újabb erőteljes rántást érezhet karján, a dacos kölök csak nem adja fel, s tovább próbálkozik kiszabadítani magát. A helyzetet Kagaenae jól mérte fel, abban a pillanatban, ahogy elengedte volna, vélhetően az első adandó percben meglépnek előle. Ez azonban most elmarad, s szemmel látható dühöt és hisztériát okoz. Kisebbfajta toporzékolás után, aztán ez is alábbhagy, mint minden más, mi hirtelen érkezik, úgy csitul el, s néhány perccel később immár "kézen fogva", mint egy kedves pár, anya és kicsiny gyermeke, együtt sétálnak a kézzel, lapáttal vájt dohos barlangszerű üregben, csendesen.*
- Erre. *Mondja durcásan a kölök.* Innen jöttél, ha nem tudnád... *tesz rá még egy lapáttal, majd kinyitja azt az ajtót, hol korábban Kagaenae a szobában raboskodott. A helyiség üres, láthatóan azóta sem érkezett senki.*
- Mi van, hancúroztál? *Szólal meg felröhögve a taknyos, még hangja is mélyebb, érettebb lesz tőle kissé. A széttördelt székre mutat, közben a mennyezetet fürkészi, hol még mindig csepeg a víz, kellemes kis koncertet adva. Sikoly hangzik fel.*
- Áááá... *bólogat a kölök* még él, úgy látszik. *Rántja meg a vállát, s a szemben lévő ajtóra mutat.*
- Azon keresztül kell menni, nyitva van, menj csak előre nyugodtan. *Próbál nagyon semlegesen beszélni.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-15 10:15:23
Üzenet elküldve: 2020-06-15 10:15:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Aenae egyre türelmetlenebb és ahogyan a gyerekben nő a dac, úgy a lányban is nő a düh. Nem is próbálja leplezni ezt, arcáról világosan leolvasható a harag, a gyerek pedig minden egyes megmozdulásával közelebb kerül ahhoz, hogy Aenae valóban lecsűrjön neki egyet. Nem is az újabb lila foltok miatt ideges, amiket a védekezésnek hála szerez, hanem a további időhúzás miatt.
Szerencsére nem kell lepofozza a fiút, mert az anélkül is megadja magát, eddigre Aenae szeme már úgy villámlik, hogy csoda, hogy a gyereket nem üti agyon rögtön a mennykő.
A lány fejében szöget üt viszont az, hogy a fiú az imént még azt állította, hogy neki hozná az ételt, most ezzel szemben azt mondja, hogy a sikoltozó lánynak vinné. Következésképpen hazudik. Avagy csak a helyzet hozza belőle ezt ki, de Aenae inkább úgy kezeli, mintha hazudna, arra pedig semmi szükség, hogy kereket oldjon.*
- Jajj fiacskám. Az a folyosó tiszta dzsuva, ha elengedlek, akkor egészen biztosan elesel, azt pedig egyikünk sem akarja, ugye?
*Igyekszik olyan negédes lenni, mint Habrertus szokott, de hát ő a fasorban sincsen a kancellárhoz képest, bár ezt a fiú nyilván nem tudja.*
*Aenae egyre türelmetlenebb és ahogyan a gyerekben nő a dac, úgy a lányban is nő a düh. Nem is próbálja leplezni ezt, arcáról világosan leolvasható a harag, a gyerek pedig minden egyes megmozdulásával közelebb kerül ahhoz, hogy Aenae valóban lecsűrjön neki egyet. Nem is az újabb lila foltok miatt ideges, amiket a védekezésnek hála szerez, hanem a további időhúzás miatt.
Szerencsére nem kell lepofozza a fiút, mert az anélkül is megadja magát, eddigre Aenae szeme már úgy villámlik, hogy csoda, hogy a gyereket nem üti agyon rögtön a mennykő.
A lány fejében szöget üt viszont az, hogy a fiú az imént még azt állította, hogy neki hozná az ételt, most ezzel szemben azt mondja, hogy a sikoltozó lánynak vinné. Következésképpen hazudik. Avagy csak a helyzet hozza belőle ezt ki, de Aenae inkább úgy kezeli, mintha hazudna, arra pedig semmi szükség, hogy kereket oldjon.*
- Jajj fiacskám. Az a folyosó tiszta dzsuva, ha elengedlek, akkor egészen biztosan elesel, azt pedig egyikünk sem akarja, ugye?
*Igyekszik olyan negédes lenni, mint Habrertus szokott, de hát ő a fasorban sincsen a kancellárhoz képest, bár ezt a fiú nyilván nem tudja.*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-14 14:02:58
Üzenet elküldve: 2020-06-14 14:02:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
*Alig fejezi be az élt törpe harcos az okádást és lépne vissza a bejárathoz máris belefúródik egy nyíl az ajtófélfába.*
- A kutya mindenit!
*Na eddig re már mindenki kiabál hasal meg kúszik. Megvetemedve az ajtónál gyorsan kifordul már nehogy sündisznót csináljanak belőle. A bárdal a kezében szorongatva várakozik valami jelre. Nem kukucskál be mert hallott már olyan, hogy valakit így találtak szemen.*
- Hogy vagytok hé? Most mi legyen?
*Máris felbőg valaki szitkozódva.*
- Ez a milyenké volt?
*Ki tudja ki ordított mert nem őrült meg ugye belesekedni. Nincs mit tenni szorongatja a bárdot és vár, hogy valaki megerősítse, hogy rontsanak be vagy ne. Öreg már, hogy körbe menjen ezért itt tanyázik le az ajtó tövében. Ha bent rendeződik a helyzet és mondjuk nem szállnának nyilak a levegőbe na akkor berontana a bárddal.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
*Alig fejezi be az élt törpe harcos az okádást és lépne vissza a bejárathoz máris belefúródik egy nyíl az ajtófélfába.*
- A kutya mindenit!
*Na eddig re már mindenki kiabál hasal meg kúszik. Megvetemedve az ajtónál gyorsan kifordul már nehogy sündisznót csináljanak belőle. A bárdal a kezében szorongatva várakozik valami jelre. Nem kukucskál be mert hallott már olyan, hogy valakit így találtak szemen.*
- Hogy vagytok hé? Most mi legyen?
*Máris felbőg valaki szitkozódva.*
- Ez a milyenké volt?
*Ki tudja ki ordított mert nem őrült meg ugye belesekedni. Nincs mit tenni szorongatja a bárdot és vár, hogy valaki megerősítse, hogy rontsanak be vagy ne. Öreg már, hogy körbe menjen ezért itt tanyázik le az ajtó tövében. Ha bent rendeződik a helyzet és mondjuk nem szállnának nyilak a levegőbe na akkor berontana a bárddal.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-13 20:56:11
Üzenet elküldve: 2020-06-13 20:56:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Úgy tűnik az öreg csak összeszedte magát és hajlandó lépni. Meg, hogy a gondolat, hogy a kis varázsital nem használ majdnem megölte szerencsétlent. Ma is tanult valami okosságot Lou. Pedig alig van egy pap közelében.*
-Nem semmi. Majd megköszönöm a nevében is fickónak aki adta.
*A továbbiakról ő nem nagyon ért a mágiához, de azt hitte a papoknak elég imádkozniuk és már gyógyulnak is a sebek. Valami ilyesmiket beszéltek a kocsmában ő még nem látott ilyet. Vagyis, de csak az egy medve volt és nem kellett hozzá pap se. Nem is hiszi el neki senki. Mindegy is. Nem kell sokat győzködni, hogy mozogjon. A törpe koma lábához lép emeli és megy is a pappal a templom felé.*
-Bírja atyám? Ne én vigyem a nehezebbik végét?
*Úgy tűnik az öreg csak összeszedte magát és hajlandó lépni. Meg, hogy a gondolat, hogy a kis varázsital nem használ majdnem megölte szerencsétlent. Ma is tanult valami okosságot Lou. Pedig alig van egy pap közelében.*
-Nem semmi. Majd megköszönöm a nevében is fickónak aki adta.
*A továbbiakról ő nem nagyon ért a mágiához, de azt hitte a papoknak elég imádkozniuk és már gyógyulnak is a sebek. Valami ilyesmiket beszéltek a kocsmában ő még nem látott ilyet. Vagyis, de csak az egy medve volt és nem kellett hozzá pap se. Nem is hiszi el neki senki. Mindegy is. Nem kell sokat győzködni, hogy mozogjon. A törpe koma lábához lép emeli és megy is a pappal a templom felé.*
-Bírja atyám? Ne én vigyem a nehezebbik végét?
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-13 20:54:47
Üzenet elküldve: 2020-06-13 20:54:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* Jól körbe káromkodják mindannyian a helyzetüket. Bár a csúzlis nyúlna a fegyveréért Nimeril leinti. Nem szeretne feleslegesen durvulni, ha nem szükséges. Végül is ő gyógyítani és nem bántalmazni akar másokat. Inkább cselhez folyamodik. A szobát nem igazán veszi szemügyre most magának. Őt a ravatali része érdekli a többi mellékes. Arról persze megbizonyosodik, hogy más nem tartózkodik-e még a helyiségben. Szerencsére a többiek kint oltják a tüzet. A nő eléggé kábának tűnik, ezért meg is próbálkozik kicserélni a fejet két párnára. A párnákból szerencsére akad a környéken bőven szóval nagyon keresnie sem kell. A kis puffancs is aktivizálja magát és csöndben elkezd pakolászni. A kegyelmes úr sem tűnik túlságosan makacsnak. Kicsit merev, de azért nem ellenkezik a mozgatás miatt. Lassan megtörténik sikeresen a csere. Nagyon óvatosan járnak el, aminek meg is van a gyümölcse. A nőnek fel sem tűnik a változás. Egy biztos, ha felébred azok a szemek még jobban ki lesznek sírva. Mondjuk Nimerilnek nem áll szándékában megtartani a férjét. Amint kellően kigyakorolta magát rajta, majd szépen vissza viszi nekik a ház elé. Lesz rajta pár öltés, de legalább vissza kapják. Ez viszont még a jövő zenéje. Előbb ki kéne cipelni innen a testet észrevétlenül. A fazék huszár jelentést tesz, ami felkelti a tanonc érdeklődését. Oda sunnyog hozzá és suttogva beszélni kezd.*
- Figyeld meg, hogy milyen irányból érkeznek és távoznak! Az alapján fogunk távozni majd az ellenkező irányban.* Azzal magára hagyja és a másikat inti magához.*
- Szedjük le a barátunkat az asztalról, addig amíg jönnek a vízért.* Reméli, hogy lesz elég idejük elhúzni a csíkot. Amint távozott a vízhordó banda megindulna lefelé. Valószínűleg nem lesz egy leány álom cipelni a testet. Legalább ki van meredve, így talán könnyebb lesz fogást találni rajta. A lépcsőnél úgy is a gravitációra fogják bízni a munka nehezét.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.13 20:55:00
* Jól körbe káromkodják mindannyian a helyzetüket. Bár a csúzlis nyúlna a fegyveréért Nimeril leinti. Nem szeretne feleslegesen durvulni, ha nem szükséges. Végül is ő gyógyítani és nem bántalmazni akar másokat. Inkább cselhez folyamodik. A szobát nem igazán veszi szemügyre most magának. Őt a ravatali része érdekli a többi mellékes. Arról persze megbizonyosodik, hogy más nem tartózkodik-e még a helyiségben. Szerencsére a többiek kint oltják a tüzet. A nő eléggé kábának tűnik, ezért meg is próbálkozik kicserélni a fejet két párnára. A párnákból szerencsére akad a környéken bőven szóval nagyon keresnie sem kell. A kis puffancs is aktivizálja magát és csöndben elkezd pakolászni. A kegyelmes úr sem tűnik túlságosan makacsnak. Kicsit merev, de azért nem ellenkezik a mozgatás miatt. Lassan megtörténik sikeresen a csere. Nagyon óvatosan járnak el, aminek meg is van a gyümölcse. A nőnek fel sem tűnik a változás. Egy biztos, ha felébred azok a szemek még jobban ki lesznek sírva. Mondjuk Nimerilnek nem áll szándékában megtartani a férjét. Amint kellően kigyakorolta magát rajta, majd szépen vissza viszi nekik a ház elé. Lesz rajta pár öltés, de legalább vissza kapják. Ez viszont még a jövő zenéje. Előbb ki kéne cipelni innen a testet észrevétlenül. A fazék huszár jelentést tesz, ami felkelti a tanonc érdeklődését. Oda sunnyog hozzá és suttogva beszélni kezd.*
- Figyeld meg, hogy milyen irányból érkeznek és távoznak! Az alapján fogunk távozni majd az ellenkező irányban.* Azzal magára hagyja és a másikat inti magához.*
- Szedjük le a barátunkat az asztalról, addig amíg jönnek a vízért.* Reméli, hogy lesz elég idejük elhúzni a csíkot. Amint távozott a vízhordó banda megindulna lefelé. Valószínűleg nem lesz egy leány álom cipelni a testet. Legalább ki van meredve, így talán könnyebb lesz fogást találni rajta. A lépcsőnél úgy is a gravitációra fogják bízni a munka nehezét.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.13 20:55:00
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-13 19:45:51
Üzenet elküldve: 2020-06-13 19:45:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
*Kevés olyan dolog van, ami képes annyira kihozni a sodrából Raet, hogy egy eredetileg személytelen akcióból, személyes üggyé alakítsa azt. A jelenlegi ezen kevés példák egyike, hiszen az elf félelmét lassan leváltja a düh és a túlélés utáni elkeseredett vágy. Már nem a saját magáé, hiszen míg nem csonkoltan, vagy rabként kell élnie, addig mindegy, ha itt is hal. Nem szeretne több társat elveszíteni, így a kutyát sem. Fogó most a legfontosabb az úrnő kiszabadítása után. ~ Azt a kurva. ~ És ennyi a reakció a túl közeli nyílvesszőre. Ki kell szabadulni ebből a helyzetből, nem kérdés.*
- Indulnunk kell. *Néz az ebre, s halkan suttogja. Visszafelé nem mehet a nyílt tér miatt, így marad a lépcső mögötti irány, arrafelé siet, ha minden igaz, oldalán az ingerült ebbel. Halkan és nesztelenül igyekszik közlekedni, végig a fal mellett, ami persze nehezebb, ha páncél van a lovagon, de talán nem lehetetlen. Persze figyel és igyekszik a pirtianesk kopót a háta mögött tudni, nehogy újabb zápor zúduljon rájuk. Ha pedig elért oda és rátalálhat, akár neszelve a sérült ellenre, gondolkodás nélkül, dühösen nekiront és igyekszik a jobbja felől tartott Télpengével minél határozottabban, gyorsabban és precízebben levágni, nyaktól csípőig terjedő irányba, annál nagyobb sebesülést okozva, amekkorát csak tud.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
*Kevés olyan dolog van, ami képes annyira kihozni a sodrából Raet, hogy egy eredetileg személytelen akcióból, személyes üggyé alakítsa azt. A jelenlegi ezen kevés példák egyike, hiszen az elf félelmét lassan leváltja a düh és a túlélés utáni elkeseredett vágy. Már nem a saját magáé, hiszen míg nem csonkoltan, vagy rabként kell élnie, addig mindegy, ha itt is hal. Nem szeretne több társat elveszíteni, így a kutyát sem. Fogó most a legfontosabb az úrnő kiszabadítása után. ~ Azt a kurva. ~ És ennyi a reakció a túl közeli nyílvesszőre. Ki kell szabadulni ebből a helyzetből, nem kérdés.*
- Indulnunk kell. *Néz az ebre, s halkan suttogja. Visszafelé nem mehet a nyílt tér miatt, így marad a lépcső mögötti irány, arrafelé siet, ha minden igaz, oldalán az ingerült ebbel. Halkan és nesztelenül igyekszik közlekedni, végig a fal mellett, ami persze nehezebb, ha páncél van a lovagon, de talán nem lehetetlen. Persze figyel és igyekszik a pirtianesk kopót a háta mögött tudni, nehogy újabb zápor zúduljon rájuk. Ha pedig elért oda és rátalálhat, akár neszelve a sérült ellenre, gondolkodás nélkül, dühösen nekiront és igyekszik a jobbja felől tartott Télpengével minél határozottabban, gyorsabban és precízebben levágni, nyaktól csípőig terjedő irányba, annál nagyobb sebesülést okozva, amekkorát csak tud.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-13 15:05:15
Üzenet elküldve: 2020-06-13 15:05:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
- Megbaszott fasz. *Ugrik vissza a fedezékébe, amikor meghallja a levegőt felsírni. Nem érdekli, hogy íjász vagy gondosan felállított csapda miatt sír a lég, számára csak az a fontos, hogy sérülés nélkül megússza. Azon gondolkodni, hogy mennyire volt jó ötlet egy ilyen frontális és hosszabb időt igénybe vevő offenzíva az ajtónál, igazából felesleges. A végeredmény az, hogy bejutottak, a nyúl kiugrott a bokorból és ő nem kap be egyetlen sebet sem.
Hogy hatodik érzéke vezette-e fedezékbe vagy más, teljesen mindegy, onnan csak a sötétséget látja és egy-két társát előre indulni. Más csak ezért sem tartja jó ötletnek, hogy vakon belelőjön a sötétségbe, hisz nem szívlelné, ha a sajátjai közül találna el valakit. A hangot is hallja, amely bizonyosan nem az ő soraikból érkezik, hanem a ház védői közül. Így legalább az irányt be tudja lőni, de fegyverét nem használja, hanem elkezd befelé kúszni a talajon, bármennyire megalázó is így. Balra nincs hely, ott Gwaeren és az egyik városőr vannak, tehát átkúszik a másik irányba a jobbra álló oszlop felé, ahol Raeneroldot és kutyáját sejti.
Ha elérte az oszlopot, akkor a fedezékében feltérdel és újra célpontot keres. Nem fog belelőni vaktában a sötétbe, ahhoz túl drága dolog a kurta acélvessző és nem szívleli a felesleges dolgokat.
Ha bárkit lát, aki nem a soraikba tartozik, akkor gondolkodás nélkül indít meg felé egy acélvesszőt Kathlynből, majd azonnal visszahúzódik az oszlop fedezékébe, hogy újratöltse a számszeríjat.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
- Megbaszott fasz. *Ugrik vissza a fedezékébe, amikor meghallja a levegőt felsírni. Nem érdekli, hogy íjász vagy gondosan felállított csapda miatt sír a lég, számára csak az a fontos, hogy sérülés nélkül megússza. Azon gondolkodni, hogy mennyire volt jó ötlet egy ilyen frontális és hosszabb időt igénybe vevő offenzíva az ajtónál, igazából felesleges. A végeredmény az, hogy bejutottak, a nyúl kiugrott a bokorból és ő nem kap be egyetlen sebet sem.
Hogy hatodik érzéke vezette-e fedezékbe vagy más, teljesen mindegy, onnan csak a sötétséget látja és egy-két társát előre indulni. Más csak ezért sem tartja jó ötletnek, hogy vakon belelőjön a sötétségbe, hisz nem szívlelné, ha a sajátjai közül találna el valakit. A hangot is hallja, amely bizonyosan nem az ő soraikból érkezik, hanem a ház védői közül. Így legalább az irányt be tudja lőni, de fegyverét nem használja, hanem elkezd befelé kúszni a talajon, bármennyire megalázó is így. Balra nincs hely, ott Gwaeren és az egyik városőr vannak, tehát átkúszik a másik irányba a jobbra álló oszlop felé, ahol Raeneroldot és kutyáját sejti.
Ha elérte az oszlopot, akkor a fedezékében feltérdel és újra célpontot keres. Nem fog belelőni vaktában a sötétbe, ahhoz túl drága dolog a kurta acélvessző és nem szívleli a felesleges dolgokat.
Ha bárkit lát, aki nem a soraikba tartozik, akkor gondolkodás nélkül indít meg felé egy acélvesszőt Kathlynből, majd azonnal visszahúzódik az oszlop fedezékébe, hogy újratöltse a számszeríjat.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-13 08:34:54
Üzenet elküldve: 2020-06-13 08:34:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Bassa meg!
-Baffa meg!
*Ismétlik suttogva az orvostanonc szavait a falhoz lapult gyerekek.*
-Elintéfhetem!
*Nyúl a csúzliért az egyik, és zsebébe süllyesztve minden mást, fagolyó helyett most egy elég méretes vadkanölő kavicsot vesz elő, és így célozva hajol ki Nimeril mögött.*
-Perfe cfak ha felkel!
*Mondja tovább kissé foghíjasan, de úgy tűnik erre nem lesz szükség.
Nimeril belép a szobába, a körülnézés ugyan kimarad előre, de utóbb sem késő, ugyanis egyedül, illetve ha úgy vesszük ketten vannak odabent. Párnát talál is, a székek között jó néhány kispárna megtalálható, ami pedig a férfit illeti... hát ő már nem ellenkezik, ha fejét kihúzzák szerető felesége keze alól. Két párna egymáson pontosan azt a magasságot adja, amit Nimeril elvesz az eltávozott fejének mozdításával. A test eddigre merev, a fazék és a kések pedig a csúzlis gyerek kezébe kerülnek, míg gömbölyded társa elindul Nimeril irányába, és nagyon halkan elkezdi a virágokat, gyertyatartókat átpakolni az asztalra, ami az ajtótól balra majdnem a teljes szoba vonalán elhúzódik. A csúzlis addig fazék sisakjával nagyon halkan mozdulva feltérdel a szoba bal felén található, a jobb oldalihoz hasonlatos széksorra, és kipipiskedik rajta.*
-Moft jönnek viffa vízért! Két férfi meg egy affony.
*Magyarázza, ahogy látja besorjázni a népeket az ajtón. Vízmágusnak még se híre, se hamva, így talán van még egy kis idejük.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Bassa meg!
-Baffa meg!
*Ismétlik suttogva az orvostanonc szavait a falhoz lapult gyerekek.*
-Elintéfhetem!
*Nyúl a csúzliért az egyik, és zsebébe süllyesztve minden mást, fagolyó helyett most egy elég méretes vadkanölő kavicsot vesz elő, és így célozva hajol ki Nimeril mögött.*
-Perfe cfak ha felkel!
*Mondja tovább kissé foghíjasan, de úgy tűnik erre nem lesz szükség.
Nimeril belép a szobába, a körülnézés ugyan kimarad előre, de utóbb sem késő, ugyanis egyedül, illetve ha úgy vesszük ketten vannak odabent. Párnát talál is, a székek között jó néhány kispárna megtalálható, ami pedig a férfit illeti... hát ő már nem ellenkezik, ha fejét kihúzzák szerető felesége keze alól. Két párna egymáson pontosan azt a magasságot adja, amit Nimeril elvesz az eltávozott fejének mozdításával. A test eddigre merev, a fazék és a kések pedig a csúzlis gyerek kezébe kerülnek, míg gömbölyded társa elindul Nimeril irányába, és nagyon halkan elkezdi a virágokat, gyertyatartókat átpakolni az asztalra, ami az ajtótól balra majdnem a teljes szoba vonalán elhúzódik. A csúzlis addig fazék sisakjával nagyon halkan mozdulva feltérdel a szoba bal felén található, a jobb oldalihoz hasonlatos széksorra, és kipipiskedik rajta.*
-Moft jönnek viffa vízért! Két férfi meg egy affony.
*Magyarázza, ahogy látja besorjázni a népeket az ajtón. Vízmágusnak még se híre, se hamva, így talán van még egy kis idejük.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-12 23:04:44
Üzenet elküldve: 2020-06-12 23:04:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Kagaenae//
*Ami dac csak összegyűlhet egy ekkora emberben, az mind kiül arcára, miközben bőgve a lányra néz. Csíp, rúg és harap, amit csak tud, de Kagaenae szorításából nem tud szabadulni. Kagaenae bokája minden bizonnyal kissé megsínyli a dolgokat, de élt már át ettől jóval nagyobb sérülést is, vélhetően nem ez az, ami eltántorítja céljától. Csak kicsit kell kitartania, a gyermek hamar feladja, s egy idő után már nem vergődik tovább.*
- Jó... *Mondja durcásan, miután kissé megnyugodott, s takonytól csillogó orra feletti könnyes tekintetek a lányt nézik szúrósan.* elvezetlek a lányhoz, ha annyira akarod. De ne mondd el senkinek! *Emeli fel szabad kezén, s koszos ujja az ég felé mered okoskodón.*
- Neki vittem volna a kaját is. *Sóhajt fel.* Csak engedj el és kövess. *Int fejével az ajtó felé, ahonnan a lány eleve jött.*
//Lousadel és a pap//
*A pap nem szól közbe, miközben a férfi beszél, arca nem tükröz érzelmeket, talán még a látottak hatása alatt van. Halkan felsóhajt a mondandó végére, látszólag talán meggyőzték, s ezt bizonyítja mondandója is.*
- Hiszek neked... *Sóhajt ismét, majd Morakra tekint.* Kis zöld ital, vagy sem, ha az nem lett volna, immár halott lenne, súlyos a sebe. *Ismétli meg az imént elhangzottakat, majd nekigyürkőzik, s a törpe hóna alá nyúl.*
- Jól tetted, de most muszáj lesz elvinnünk, itt csak elfertőződik, vagy sebe újból kiszakad, ha felébred. Fogd a bokájánál kérlek! *Kéri meg Lousadelt, majd, ha a férfi így tesz, elindulhatnak vissza a templom felé.*
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
*Az eddig élvezett, vagy inkább nyugtalanító csendet, pillanatokon belül váltja fel a baljós élet összetéveszthetetlen zsongása. Aki már harcolt frontvonalban, vagy legalábbis mozgott erdei vadászaton, az tudja, hogy mivel van dolguk. Jórészt ennek megfelelően cselekszik is mindenki, kivéve az, aki már eleve gondolt arra, hogy borzasztó tömegével betódulni egy viszonylag szűk, sötét térbe. Gwaeren, tekintve, hogy eleve egy oszlopot szemelt ki, könnyedén tér ki az állítólagos vesszők útjából, ráadásul figyelmeztetése eljut mindenkihez, kellően időben és gyorsan, hangosan érkezik. Egészen pontosan hallhatja, ahogyan a maga mögött lévő oszlopon csattognak a vesszők, majd ártalmatlanul hullnak le a földre. Mindeközben viszont körbenézhet, s a falakon körben fáklyatartókat, bennük használt fáklyákat láthat, melyeket meggyújtva, biztonságos fényt adhatnak a helyiségben, azt is sejtheti, hogy a lövések a lépcső alól érkezhetnek, a hall túloldaláról, középtájékról.
Chayss hatodik érzéke hasonlóan működik. Nyugtalanító a csend, nyugtalanító, hogy hosszú ideje nem történt semmi, nyugtalanítóak a zárt ajtók és az eddigi nulla ellenállás, így hátramarad. Jól teszi. Könnyedén veti vissza magát a fedezékbe némi körültekintés után, bár még láthatja, hogy ki meddig jutott, hol helyezkedett el. Azt is láthatja, hogy több nyílvessző reppen ki a betört tölgyfaajtón, egészen messzire szállva, süvítve, hogy aztán a rezegve fúródjanak a földbe reptük után. Szemmel kísérheti azt is, ahogyan Hesgrim kiadja korábbi étkezése tartalmát, az egyébként valóban gyomorforgató bűz hatására. A törpét az áldott sors kíséri, hasonlóan fedezékbe vonulhat. Chayss villanó tekintettel kutat célpont után, azonban a hall sötétje nem sok támpontot ad, azt azonban megállapíthatja a vesszők körülbelül egyenes útjából, hogy a lövéseket a hall belsejéből, talán a felfelé vezető lépcső mögül adhatták le.
Raenerold is gyanakszik, bár ki az, ki ne ezt tenné jelen helyzetben. Óvatosan lép be, s őt is elárasztja a tag, miként Fogó sem vág boldog képet, azonban más jel is akad, a kutya égnek álló és kissé körbeforgó fülei, mellyel mintha észlelne valamit, ami ebben a pillanatban meg is történik. Raenerold oldalra vetődése elsőre nem sikerül, bár Fogó mozdul, nehézkesebben fordul, főként, hogy kedve szerint sokkal inkább indulna meg támadóik felé, de aztán veszi a jelzéseket. Raeneroldnak sikerül elvetődnie, a jobb oldali fal irányába, melynek távolságát a kintről beszűrődő fény hatására sikerül felmérnie, azonban bent ragad, nem messze az oszloptól, a fal tövében, fedezék nélkül. Feje mellett nyílvessző áll bele az ablakkeret deszkáiba. Egyelőre biztonságban, kérdés meddig tart, míg újra felhúzzák az íjhúrt? Fogó szorosan mellette fekszik épen, de feszülten és mozdulatlanul, ahogyan gazdája kívánságát megérezte.
Naesala, bár sok csatát megjárt, s a lázadás alatt is bőséggel akadt borzasztó látvány, miben része volt, azért őt is kellemetlenül érinti a hirtelen támadt hullaszag. Bomlott, erős és kétségkívül elborzasztó, érzékei azonban még a régiek. S, vajon mi kísérheti a bomlasztó hullaszagot, ha nem nyílvesszők bősz cikázása? Körötte jobbra balra vetődnek az emberek, s hallhatja Gwaeren kiáltását is, ennek megfelelően cselekszik. Zsoldosokat ugyan nem lát, de megállapíthatja, honnan érkezik az áldás, így vetődik. Sok lehetősége nincs, azonban a felfelé vezető lépcső kellő fedezéket nyújthat, így, igaz, alaposan megüti magát, kissé érzékenyebb bokájába belenyilall a fájdalom, de egyéb nem történik, s ha a lépcsőt nem kerülik meg, biztonságban van egy ideig.
Lainor is a biztosabban bízik, így óvatosan várja meg, mi történik. Tette kifizetődik, s míg Chayss az ajtó bal oldalánál, ő a jobbján húzódik vissza, még az épületen kívül. Nyílvessző húznak el, nem messze tőle, fejmagasságban, hogy aztán az udvaron álljanak a földbe. Chaysshoz hasonlóan láthatja a vesszők irányából, hogy azok nagyjából egyenes irányból érkezhettek. A lépcső felől.
Dvorn cikázó nyílvesszők kereszttüzében találja hirtelen magát. Útja a kapitánnyal vezetett, s úgy látszik, hogy minden áron vele is tart, igazi társhoz méltón, még akkor is, ha ez a halálba vezet. Kiáltása félbetöri a suhogó vesszők hangját, s bár tekintete nem tud senkiével összeakadni, ugyanis, akit keres, főként lövészt, az ajtón kívül szorult, mégsem cselekszik sikertelenül, még ha ez... bizonyos áldozatokkal jár is. A vesszők irányát megállapíthatja, így tulajdonképpen vaktában ad le lövést a sötétbe.*
- ÁÁááhh... az anyád! *Szóval emberről, vagy legalábbis élő szerzetről és nem valami fizikai felállított csapdáról van szó. Hihetetlen, de talál, hogy milyen sikerrel, azt nem tudni pontosan, bár a hangokból ítélve lövése nem halálos, de mégis talál. Azonban a felkiáltás, az ő száját is elhagyhatja, oldalra vetődik, Gwaeren oszlopa felé, aki tán el is érné már kézzel, azonban a férfi lábszárába vessző vágódik, s mélyen a húsba fúródik. Fájdalmas, de nem halálos, egyelőre.
Denjaar elméjére a csata szelleme húzódik, vagy inkább megszállja azt. A kapitánynak vélhetően a nap sem volt egyszerű, s most korom sötétben, egy ekkora csapat irányításának felelőssége is rá hárul. Nincs egyszerű helyzetben, egyértelmű, hogy jó példával kell az élen járnia, melyet igyekszik is megtenni. Előre tartott pajzsába, szinte az első pillanatban vagy két nyílvessző csapódik, majd tekintve, hogy elől mozog, távolodó léptek zaját is hallhatja, bár ebben bizonytalan lehet, túl nagy a zaj. A süvítő nyílvesszők első adandó csendjében hajítja el lándzsáját, nem sokkal Dvor lövése után, vagy tán azzal egy időben, azonban lándzsája hallhatóan falon koppan, találatot vele nem szerez. Harsány kiáltása után előreveti magát, sajnos nem tudja, de jelenleg egyes egyedül. Gyorsan cselekszik, egy íjat elővenni és felhúzni, még akkor is, ha felkészültek rájuk, több időbe telik, mint előrerontani, kérdés, hogy vajon mennyivel többe? Látja, hogy honnan érkeztek a vesszők, így arra is indul, a felfelé vezető lépcső bal oldalán előretörve. Menet közben a lépcső mögött egy közepes méretű ajtót láthat, mely nyitva, azonban sokáig nem tud szemlélődni, ugyanis konkrétan belefut, egy éppen íjat ajzó, ötös csapatba. Az egyikük a lépcső alatt ül, fájdalmas képpel szorítva combjára kezét, melyből egy számszeríjvessző áll ki. Jelenleg nem tudni, hogy kik lepődnek meg jobban.*
//Grüksunosz, Reorik//
*A fent nyomuló csapatot is hasonló meglepetés éri, csak kissé közvetlenebbül, mint a lentieket. A hulla kifordul az ajtónyílásból és ártalmatlanul hullik a földre. Csonka ez tény, de ártalmatlan, s ez pedig a másik tény, még, ha orrfacsaró bűze hányingerkeltő, akkor is. Ebben a pillanatban az alsó szinten elszabadul a pokol, s az oldalra vetődések puffanó hangját, a kiáltásokat a kettős fent kiválóan hallhatja, ösztönözve őket a gyors reagálásra és az előrenyomulásra. A szoba sötét ugyan, de némi fény azért beszűrődik, még, ha nem is sok, felhasználható. Reorik óvatos taktikát választ, s a kapott pajzsot maga elé tartva settenkedik előre, egyelőre eseménytelenül. Hasonlóan Grükhöz, ki rögvest a guggoló alakhoz igyekszik közelebb nyomulni. Célra tart, ekkora távolságból Grük nem téveszt, így joggal gondolja biztonságban magát, bár minden bizonnyal feszültté tehetik a lenti hangok, mely már inkább emlékeztet egy kezdődő csata dallamára, mint csupán hevenyészett hajléktalanok támadására. Az alak nem mozdul, s ahogyan egyre közelebb ér, láthatja, hogy hasonlóan egy holttesttel van dolga, mint az ablaknál, csupán ennek mellkasát döfték át, majd nagy kegyesen a sarokba állították, mint egy groteszk, furcsa emlékművet, szobrot. Egészen csinos vértócsa gyűlt össze alatta. A szag pedig... nos, az továbbra is orrfacsaró. A kettős előtt, a helyiség közepén, egy lefelé vezető lépcső alakja körvonalazódik, valamint Grük azt is láthatja, hogy a guggoló alak körülbelül a szoba jobb felső sarka lehet. Túloldalán egy zárt ajtóval. Mozgás egyelőre nincs. A lefelé vezető lépcső, vélhetően a másik csapathoz vezet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Kagaenae//
*Ami dac csak összegyűlhet egy ekkora emberben, az mind kiül arcára, miközben bőgve a lányra néz. Csíp, rúg és harap, amit csak tud, de Kagaenae szorításából nem tud szabadulni. Kagaenae bokája minden bizonnyal kissé megsínyli a dolgokat, de élt már át ettől jóval nagyobb sérülést is, vélhetően nem ez az, ami eltántorítja céljától. Csak kicsit kell kitartania, a gyermek hamar feladja, s egy idő után már nem vergődik tovább.*
- Jó... *Mondja durcásan, miután kissé megnyugodott, s takonytól csillogó orra feletti könnyes tekintetek a lányt nézik szúrósan.* elvezetlek a lányhoz, ha annyira akarod. De ne mondd el senkinek! *Emeli fel szabad kezén, s koszos ujja az ég felé mered okoskodón.*
- Neki vittem volna a kaját is. *Sóhajt fel.* Csak engedj el és kövess. *Int fejével az ajtó felé, ahonnan a lány eleve jött.*
//Lousadel és a pap//
*A pap nem szól közbe, miközben a férfi beszél, arca nem tükröz érzelmeket, talán még a látottak hatása alatt van. Halkan felsóhajt a mondandó végére, látszólag talán meggyőzték, s ezt bizonyítja mondandója is.*
- Hiszek neked... *Sóhajt ismét, majd Morakra tekint.* Kis zöld ital, vagy sem, ha az nem lett volna, immár halott lenne, súlyos a sebe. *Ismétli meg az imént elhangzottakat, majd nekigyürkőzik, s a törpe hóna alá nyúl.*
- Jól tetted, de most muszáj lesz elvinnünk, itt csak elfertőződik, vagy sebe újból kiszakad, ha felébred. Fogd a bokájánál kérlek! *Kéri meg Lousadelt, majd, ha a férfi így tesz, elindulhatnak vissza a templom felé.*
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
*Az eddig élvezett, vagy inkább nyugtalanító csendet, pillanatokon belül váltja fel a baljós élet összetéveszthetetlen zsongása. Aki már harcolt frontvonalban, vagy legalábbis mozgott erdei vadászaton, az tudja, hogy mivel van dolguk. Jórészt ennek megfelelően cselekszik is mindenki, kivéve az, aki már eleve gondolt arra, hogy borzasztó tömegével betódulni egy viszonylag szűk, sötét térbe. Gwaeren, tekintve, hogy eleve egy oszlopot szemelt ki, könnyedén tér ki az állítólagos vesszők útjából, ráadásul figyelmeztetése eljut mindenkihez, kellően időben és gyorsan, hangosan érkezik. Egészen pontosan hallhatja, ahogyan a maga mögött lévő oszlopon csattognak a vesszők, majd ártalmatlanul hullnak le a földre. Mindeközben viszont körbenézhet, s a falakon körben fáklyatartókat, bennük használt fáklyákat láthat, melyeket meggyújtva, biztonságos fényt adhatnak a helyiségben, azt is sejtheti, hogy a lövések a lépcső alól érkezhetnek, a hall túloldaláról, középtájékról.
Chayss hatodik érzéke hasonlóan működik. Nyugtalanító a csend, nyugtalanító, hogy hosszú ideje nem történt semmi, nyugtalanítóak a zárt ajtók és az eddigi nulla ellenállás, így hátramarad. Jól teszi. Könnyedén veti vissza magát a fedezékbe némi körültekintés után, bár még láthatja, hogy ki meddig jutott, hol helyezkedett el. Azt is láthatja, hogy több nyílvessző reppen ki a betört tölgyfaajtón, egészen messzire szállva, süvítve, hogy aztán a rezegve fúródjanak a földbe reptük után. Szemmel kísérheti azt is, ahogyan Hesgrim kiadja korábbi étkezése tartalmát, az egyébként valóban gyomorforgató bűz hatására. A törpét az áldott sors kíséri, hasonlóan fedezékbe vonulhat. Chayss villanó tekintettel kutat célpont után, azonban a hall sötétje nem sok támpontot ad, azt azonban megállapíthatja a vesszők körülbelül egyenes útjából, hogy a lövéseket a hall belsejéből, talán a felfelé vezető lépcső mögül adhatták le.
Raenerold is gyanakszik, bár ki az, ki ne ezt tenné jelen helyzetben. Óvatosan lép be, s őt is elárasztja a tag, miként Fogó sem vág boldog képet, azonban más jel is akad, a kutya égnek álló és kissé körbeforgó fülei, mellyel mintha észlelne valamit, ami ebben a pillanatban meg is történik. Raenerold oldalra vetődése elsőre nem sikerül, bár Fogó mozdul, nehézkesebben fordul, főként, hogy kedve szerint sokkal inkább indulna meg támadóik felé, de aztán veszi a jelzéseket. Raeneroldnak sikerül elvetődnie, a jobb oldali fal irányába, melynek távolságát a kintről beszűrődő fény hatására sikerül felmérnie, azonban bent ragad, nem messze az oszloptól, a fal tövében, fedezék nélkül. Feje mellett nyílvessző áll bele az ablakkeret deszkáiba. Egyelőre biztonságban, kérdés meddig tart, míg újra felhúzzák az íjhúrt? Fogó szorosan mellette fekszik épen, de feszülten és mozdulatlanul, ahogyan gazdája kívánságát megérezte.
Naesala, bár sok csatát megjárt, s a lázadás alatt is bőséggel akadt borzasztó látvány, miben része volt, azért őt is kellemetlenül érinti a hirtelen támadt hullaszag. Bomlott, erős és kétségkívül elborzasztó, érzékei azonban még a régiek. S, vajon mi kísérheti a bomlasztó hullaszagot, ha nem nyílvesszők bősz cikázása? Körötte jobbra balra vetődnek az emberek, s hallhatja Gwaeren kiáltását is, ennek megfelelően cselekszik. Zsoldosokat ugyan nem lát, de megállapíthatja, honnan érkezik az áldás, így vetődik. Sok lehetősége nincs, azonban a felfelé vezető lépcső kellő fedezéket nyújthat, így, igaz, alaposan megüti magát, kissé érzékenyebb bokájába belenyilall a fájdalom, de egyéb nem történik, s ha a lépcsőt nem kerülik meg, biztonságban van egy ideig.
Lainor is a biztosabban bízik, így óvatosan várja meg, mi történik. Tette kifizetődik, s míg Chayss az ajtó bal oldalánál, ő a jobbján húzódik vissza, még az épületen kívül. Nyílvessző húznak el, nem messze tőle, fejmagasságban, hogy aztán az udvaron álljanak a földbe. Chaysshoz hasonlóan láthatja a vesszők irányából, hogy azok nagyjából egyenes irányból érkezhettek. A lépcső felől.
Dvorn cikázó nyílvesszők kereszttüzében találja hirtelen magát. Útja a kapitánnyal vezetett, s úgy látszik, hogy minden áron vele is tart, igazi társhoz méltón, még akkor is, ha ez a halálba vezet. Kiáltása félbetöri a suhogó vesszők hangját, s bár tekintete nem tud senkiével összeakadni, ugyanis, akit keres, főként lövészt, az ajtón kívül szorult, mégsem cselekszik sikertelenül, még ha ez... bizonyos áldozatokkal jár is. A vesszők irányát megállapíthatja, így tulajdonképpen vaktában ad le lövést a sötétbe.*
- ÁÁááhh... az anyád! *Szóval emberről, vagy legalábbis élő szerzetről és nem valami fizikai felállított csapdáról van szó. Hihetetlen, de talál, hogy milyen sikerrel, azt nem tudni pontosan, bár a hangokból ítélve lövése nem halálos, de mégis talál. Azonban a felkiáltás, az ő száját is elhagyhatja, oldalra vetődik, Gwaeren oszlopa felé, aki tán el is érné már kézzel, azonban a férfi lábszárába vessző vágódik, s mélyen a húsba fúródik. Fájdalmas, de nem halálos, egyelőre.
Denjaar elméjére a csata szelleme húzódik, vagy inkább megszállja azt. A kapitánynak vélhetően a nap sem volt egyszerű, s most korom sötétben, egy ekkora csapat irányításának felelőssége is rá hárul. Nincs egyszerű helyzetben, egyértelmű, hogy jó példával kell az élen járnia, melyet igyekszik is megtenni. Előre tartott pajzsába, szinte az első pillanatban vagy két nyílvessző csapódik, majd tekintve, hogy elől mozog, távolodó léptek zaját is hallhatja, bár ebben bizonytalan lehet, túl nagy a zaj. A süvítő nyílvesszők első adandó csendjében hajítja el lándzsáját, nem sokkal Dvor lövése után, vagy tán azzal egy időben, azonban lándzsája hallhatóan falon koppan, találatot vele nem szerez. Harsány kiáltása után előreveti magát, sajnos nem tudja, de jelenleg egyes egyedül. Gyorsan cselekszik, egy íjat elővenni és felhúzni, még akkor is, ha felkészültek rájuk, több időbe telik, mint előrerontani, kérdés, hogy vajon mennyivel többe? Látja, hogy honnan érkeztek a vesszők, így arra is indul, a felfelé vezető lépcső bal oldalán előretörve. Menet közben a lépcső mögött egy közepes méretű ajtót láthat, mely nyitva, azonban sokáig nem tud szemlélődni, ugyanis konkrétan belefut, egy éppen íjat ajzó, ötös csapatba. Az egyikük a lépcső alatt ül, fájdalmas képpel szorítva combjára kezét, melyből egy számszeríjvessző áll ki. Jelenleg nem tudni, hogy kik lepődnek meg jobban.*
//Grüksunosz, Reorik//
*A fent nyomuló csapatot is hasonló meglepetés éri, csak kissé közvetlenebbül, mint a lentieket. A hulla kifordul az ajtónyílásból és ártalmatlanul hullik a földre. Csonka ez tény, de ártalmatlan, s ez pedig a másik tény, még, ha orrfacsaró bűze hányingerkeltő, akkor is. Ebben a pillanatban az alsó szinten elszabadul a pokol, s az oldalra vetődések puffanó hangját, a kiáltásokat a kettős fent kiválóan hallhatja, ösztönözve őket a gyors reagálásra és az előrenyomulásra. A szoba sötét ugyan, de némi fény azért beszűrődik, még, ha nem is sok, felhasználható. Reorik óvatos taktikát választ, s a kapott pajzsot maga elé tartva settenkedik előre, egyelőre eseménytelenül. Hasonlóan Grükhöz, ki rögvest a guggoló alakhoz igyekszik közelebb nyomulni. Célra tart, ekkora távolságból Grük nem téveszt, így joggal gondolja biztonságban magát, bár minden bizonnyal feszültté tehetik a lenti hangok, mely már inkább emlékeztet egy kezdődő csata dallamára, mint csupán hevenyészett hajléktalanok támadására. Az alak nem mozdul, s ahogyan egyre közelebb ér, láthatja, hogy hasonlóan egy holttesttel van dolga, mint az ablaknál, csupán ennek mellkasát döfték át, majd nagy kegyesen a sarokba állították, mint egy groteszk, furcsa emlékművet, szobrot. Egészen csinos vértócsa gyűlt össze alatta. A szag pedig... nos, az továbbra is orrfacsaró. A kettős előtt, a helyiség közepén, egy lefelé vezető lépcső alakja körvonalazódik, valamint Grük azt is láthatja, hogy a guggoló alak körülbelül a szoba jobb felső sarka lehet. Túloldalán egy zárt ajtóval. Mozgás egyelőre nincs. A lefelé vezető lépcső, vélhetően a másik csapathoz vezet.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-12 16:51:04
Üzenet elküldve: 2020-06-12 16:51:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Most, hogy ezt megbeszélték el is indulnak felfelé a lépcsőn. Óvatosan nyomulnak fel a lépcsőn. Nimeril szemei felismerik a korábbi pompa maradványait, lévén, hogy ő nem szegény családba született. Most sem néz ki rosszul a hely, de régebben biztosan szemet gyönyörködtető látvány lehetett az épület belseje. Most viszont nem azért érkezett, hogy a házat csodálja. Neki egy hullára van szüksége, szóval nem tétlenkedik sokáig. Három szoba van az emeleten, amiből kettőnek csukva van az ajtaja, de a lényegi helyre pont belátnak.*
- Bassza meg!* Káromkodik halkan, amikor észreveszi, hogy a szobában van valaki. Szerencsére úgy tűnik, hogy alszik, ezért csöndben indulnak meg előre. A kis taknyosok okosan oda lapulnak az ajtó mellé és belesnek.*
- Helyes. Remélem ez így is marad.* Felei halkan a tanonc és óvatosan behatol a szobába. A nőt sajnálja ugyan, de az a hulla kell neki kell. Márpedig ahhoz, hogy megszerezhesse el kell távolítani a róla azt a kezet. Egy párna után nézne, ha akad itt ilyen, vagy ha nincs, akkor is bármi olyasmi tárgy megfelelne, amire át tudják tenni a kezet. Ha talál ilyet, akkor a halott férfi fejét szépen lassan oldalra húzná kifelé és közben az egyik kölyökkel meg betolatná a helyére a tárgyat. Remélhetőleg erre nem fog felébredni a nő, mert ha igen, akkor nagyon nagy bajban lesznek.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.12 16:51:27
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Most, hogy ezt megbeszélték el is indulnak felfelé a lépcsőn. Óvatosan nyomulnak fel a lépcsőn. Nimeril szemei felismerik a korábbi pompa maradványait, lévén, hogy ő nem szegény családba született. Most sem néz ki rosszul a hely, de régebben biztosan szemet gyönyörködtető látvány lehetett az épület belseje. Most viszont nem azért érkezett, hogy a házat csodálja. Neki egy hullára van szüksége, szóval nem tétlenkedik sokáig. Három szoba van az emeleten, amiből kettőnek csukva van az ajtaja, de a lényegi helyre pont belátnak.*
- Bassza meg!* Káromkodik halkan, amikor észreveszi, hogy a szobában van valaki. Szerencsére úgy tűnik, hogy alszik, ezért csöndben indulnak meg előre. A kis taknyosok okosan oda lapulnak az ajtó mellé és belesnek.*
- Helyes. Remélem ez így is marad.* Felei halkan a tanonc és óvatosan behatol a szobába. A nőt sajnálja ugyan, de az a hulla kell neki kell. Márpedig ahhoz, hogy megszerezhesse el kell távolítani a róla azt a kezet. Egy párna után nézne, ha akad itt ilyen, vagy ha nincs, akkor is bármi olyasmi tárgy megfelelne, amire át tudják tenni a kezet. Ha talál ilyet, akkor a halott férfi fejét szépen lassan oldalra húzná kifelé és közben az egyik kölyökkel meg betolatná a helyére a tárgyat. Remélhetőleg erre nem fog felébredni a nő, mert ha igen, akkor nagyon nagy bajban lesznek.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.12 16:51:27
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-11 08:47:04
Üzenet elküldve: 2020-06-11 08:47:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*A gyerekek bólintva indulnak a nő után.*
-Igaz if.
*Suttogja az egyik, aztán elindulnak apró lábaikat halkan szedve Nimeril után. A lépcső egy lágy jobb kanyarban végződik, ami egy vörös kárpitozott előszobába vezet. Ha valahova betörtek is a fosztogatók, úgy tűnik ide nem. Ugyan arany már nem sok van, de nemesebb építőanyagok, és alapvető dísztárgyak itt-ott azért megtalálhatók. A kis szobácskából (mely más helyeken egy kisebb család házával megegyező méretű), három ajtó nyílik. Egy jobbra egy balra, egy pedig előre, ez utóbbi van csak nyitva, és az ajtón át egyből látható égő gyertyákból és széksorokból, valamint magából a halott személyéből ítélve ez lehet a célpontjuk.
A ravatalhoz jó két ember széles "ösvény" vezet a széksor és a balra található, éppen csak a képbe belógó asztal sarka között, a férfit azóta átöltöztették drága ruhába, körülötte zöld ágak, virágok, s a már előbb is említett gyertyák, valamint egy apró kis bökkenő.
A férfi fejénél ugyanis a ravatalra borulva egy alvó, vagy talán eszméletlen nő fekszik. Arccal és lehunyt szemekkel a közeledők felé helyezkedik, mire a két kölök egyből az ajtó mellé fut, és az ajtó egy-egy oldala mellé lapulva leselkedik befelé.*
-Alszik!
*Nyugtázzák. A bajt innen észre lehet venni, ugyan a nő szeme kisírt, bal kezében egy félig ölébe öntött pohárnyi bor van, ám jobbja az elhunyt homlokát érinti lágyan, így bizony kicsempészni a halottat nem lesz valami könnyű. Talán lehetetlennek se bizonyul viszont ez a feladat, hiszen ha a nő annyira magánál lenne, akkor legalább megébredt volna a tűz hallatán.*
*A gyerekek bólintva indulnak a nő után.*
-Igaz if.
*Suttogja az egyik, aztán elindulnak apró lábaikat halkan szedve Nimeril után. A lépcső egy lágy jobb kanyarban végződik, ami egy vörös kárpitozott előszobába vezet. Ha valahova betörtek is a fosztogatók, úgy tűnik ide nem. Ugyan arany már nem sok van, de nemesebb építőanyagok, és alapvető dísztárgyak itt-ott azért megtalálhatók. A kis szobácskából (mely más helyeken egy kisebb család házával megegyező méretű), három ajtó nyílik. Egy jobbra egy balra, egy pedig előre, ez utóbbi van csak nyitva, és az ajtón át egyből látható égő gyertyákból és széksorokból, valamint magából a halott személyéből ítélve ez lehet a célpontjuk.
A ravatalhoz jó két ember széles "ösvény" vezet a széksor és a balra található, éppen csak a képbe belógó asztal sarka között, a férfit azóta átöltöztették drága ruhába, körülötte zöld ágak, virágok, s a már előbb is említett gyertyák, valamint egy apró kis bökkenő.
A férfi fejénél ugyanis a ravatalra borulva egy alvó, vagy talán eszméletlen nő fekszik. Arccal és lehunyt szemekkel a közeledők felé helyezkedik, mire a két kölök egyből az ajtó mellé fut, és az ajtó egy-egy oldala mellé lapulva leselkedik befelé.*
-Alszik!
*Nyugtázzák. A bajt innen észre lehet venni, ugyan a nő szeme kisírt, bal kezében egy félig ölébe öntött pohárnyi bor van, ám jobbja az elhunyt homlokát érinti lágyan, így bizony kicsempészni a halottat nem lesz valami könnyű. Talán lehetetlennek se bizonyul viszont ez a feladat, hiszen ha a nő annyira magánál lenne, akkor legalább megébredt volna a tűz hallatán.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-07 12:00:33
Üzenet elküldve: 2020-06-07 12:00:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn//
*A nagy tölgyfa ajtó árnyékában várakozik, hogy a törpe társuk utat nyisson a bárjával. Zengő csapások sora követi egymást míg végül az ajtó enged és résnyire kitárul. Az első, amit észlelnek az az orrfacsaró bűz. A törpe nem is nagyon bírja, így az ajtó mellé kiadja magából, ami benne volt. Meg tudja érteni a másikat, neki sem kellemes a rothadó bűz. Nincs abban a luxusban, hogy eltakarja az orrát, ezért a bűzzel teli épületbe rontanak be a parancsnok vezetésével. A többiekkel szinte egyszerre reagálnak a váratlan suhogó hangokra. Aki valaha is volt éles harcban az tudhatja, hogy ez akár nyílvesszők hada is lehet, ami feléjük vagy éppen mellettük suhan el. Amint észlelik a jelenséget nyomban a földre vágódik és a hangok irányába kilövő számszeríjából a betöltött vesszőt. Megpróbál elkúszni a legközelebbi oszlopig, aminél hátát megveti és újra tölt, hogy lőhessen. Nem tudja kik és honnan, de a hangok irányába biztosan lehet valaki, ezért következő lövése is majd arrafelé irányul, ha közben nem sebesül meg, vagy nem tud eljutni az oszlop biztonságos takarásába. Ha tekintete összeakad Lainor-éval, vagy akinek még van íja, akkor elkiáltja magát.*
- Célozzatok a hangok irányába és lőjetek! *Nem kellene megvárni a következő támadást, vissza kell vágniuk minden erejükkel, ami csak van. A parancsnok is elhajítja a lándzsáját, így egyetért abban, hogy aki csak teheti támadjon a távolsági fegyverével.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn//
*A nagy tölgyfa ajtó árnyékában várakozik, hogy a törpe társuk utat nyisson a bárjával. Zengő csapások sora követi egymást míg végül az ajtó enged és résnyire kitárul. Az első, amit észlelnek az az orrfacsaró bűz. A törpe nem is nagyon bírja, így az ajtó mellé kiadja magából, ami benne volt. Meg tudja érteni a másikat, neki sem kellemes a rothadó bűz. Nincs abban a luxusban, hogy eltakarja az orrát, ezért a bűzzel teli épületbe rontanak be a parancsnok vezetésével. A többiekkel szinte egyszerre reagálnak a váratlan suhogó hangokra. Aki valaha is volt éles harcban az tudhatja, hogy ez akár nyílvesszők hada is lehet, ami feléjük vagy éppen mellettük suhan el. Amint észlelik a jelenséget nyomban a földre vágódik és a hangok irányába kilövő számszeríjából a betöltött vesszőt. Megpróbál elkúszni a legközelebbi oszlopig, aminél hátát megveti és újra tölt, hogy lőhessen. Nem tudja kik és honnan, de a hangok irányába biztosan lehet valaki, ezért következő lövése is majd arrafelé irányul, ha közben nem sebesül meg, vagy nem tud eljutni az oszlop biztonságos takarásába. Ha tekintete összeakad Lainor-éval, vagy akinek még van íja, akkor elkiáltja magát.*
- Célozzatok a hangok irányába és lőjetek! *Nem kellene megvárni a következő támadást, vissza kell vágniuk minden erejükkel, ami csak van. A parancsnok is elhajítja a lándzsáját, így egyetért abban, hogy aki csak teheti támadjon a távolsági fegyverével.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1883-1902