Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-18 13:24:01
Üzenet elküldve: 2026-01-18 13:24:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Só és füst//
*Kyaar motyog még neki valamit arról, hogy manapság milyen kevesen járnak erre, és hogy nem teheti meg, hogy csak úgy kipenderítsen valakit azért mert mélységi... blablabla. Shan nem is igazán figyel rá, inkább csak bosszankodik magában, hogy mennyi pénzt elvert feleslegesen, pedig milyen busásan megfizették azért a karavánkíséretért. Az a dagadt kalmár még jattolt is, amit egyértelműen a védelem mellé grátiszban járó, végtelenül mulattató társaságának tud be.
Olyannyira szemléli zsoldja hűlt helyét az asztalon, fel sem tűnik neki a közeledő alak, csak a szék panaszos reccsenésére kapja fel a fejét. Szemöldöke kíváncsian nyúlik homlokán, mézszín pillantásai végigcikáznak a félvéren, képe egészen kifejezéstelen. Egészen addig, amíg amaz meg nem szólal, mert aztán rögvest elnyúlik egy vigyor az arcán.*
- "Nahát Shan, olyan régen láttalak, de kurva jól nézel ki" *változtatja el a hangját, kezével elbábozva, milyen hangvétellel illett volna helyet foglalnia az asztalánál a férfinak* - "Nem lenne kedved elkísérni a Kikötőbe? Tudod annyira, de annyira jófej vagy" *aztán végül Horkhan Merrin szerepét játszó bal kacsója megtámaszkodik az asztalon, hogy kicsit közelebb hajolva az előadást befejezhesse* - "KÉRLEK!"
*Visszarogy a székre, miközben egy sóhaj kíséretében látványosan megforgatja szemeit. Hát hova lett manapság az a rohadt udvariasság? Az ember már el se gyászolhatja a veszteségeit egy húgyos sör mellett anélkül, hogy zaklatnák!*
- Miért éri ez meg nekem? *kérdez hát némi merengő csend után, zsörtölődve még egy kicsit az utasítgatáson, aztán mély levegővel és némi pipaszár rágcsálással elengedi a dolgot* - Piszok nagy szerencséd Merrin, hogy egyébként is haza terveztem látogatni.
*A pipát kelletlenül oltja el, söre maradékát azért kicsit fintorogva hajtja fel, némi grimasz még akkor is az arcán marad, amikor a félvak Kyaarhoz fordul*
- Ne haragudj meg Életem, de nem is csodálom, hogy a kutya nem jár ide. *baráti kritika hangvételével csendül a sértés, közben meg is lapogatja szerencsétlen vállát, mielőtt felkászálódna a kényelmetlen székből.
Vet még egy hunyorgó pillantást a fattyúra, majd egy kis időre eltűnik, hogy könnyíthessen magán. Ennyi sör után persze majdnem biztos, hogy félóránként meg kell majd állniuk menetközben, de ezzel nagyjából a városhatárig talán kibírja. Piszok macerásnak ígérkezik ilyen hidegben úton-útfélen pisálni.*
- Amúgy mi a francnak akarsz te a Kikötőbe menni? *kérdi immár a férfi felett állva, miközben igazgatja az övét és szemeivel keresi a holmiját*
*Kyaar motyog még neki valamit arról, hogy manapság milyen kevesen járnak erre, és hogy nem teheti meg, hogy csak úgy kipenderítsen valakit azért mert mélységi... blablabla. Shan nem is igazán figyel rá, inkább csak bosszankodik magában, hogy mennyi pénzt elvert feleslegesen, pedig milyen busásan megfizették azért a karavánkíséretért. Az a dagadt kalmár még jattolt is, amit egyértelműen a védelem mellé grátiszban járó, végtelenül mulattató társaságának tud be.
Olyannyira szemléli zsoldja hűlt helyét az asztalon, fel sem tűnik neki a közeledő alak, csak a szék panaszos reccsenésére kapja fel a fejét. Szemöldöke kíváncsian nyúlik homlokán, mézszín pillantásai végigcikáznak a félvéren, képe egészen kifejezéstelen. Egészen addig, amíg amaz meg nem szólal, mert aztán rögvest elnyúlik egy vigyor az arcán.*
- "Nahát Shan, olyan régen láttalak, de kurva jól nézel ki" *változtatja el a hangját, kezével elbábozva, milyen hangvétellel illett volna helyet foglalnia az asztalánál a férfinak* - "Nem lenne kedved elkísérni a Kikötőbe? Tudod annyira, de annyira jófej vagy" *aztán végül Horkhan Merrin szerepét játszó bal kacsója megtámaszkodik az asztalon, hogy kicsit közelebb hajolva az előadást befejezhesse* - "KÉRLEK!"
*Visszarogy a székre, miközben egy sóhaj kíséretében látványosan megforgatja szemeit. Hát hova lett manapság az a rohadt udvariasság? Az ember már el se gyászolhatja a veszteségeit egy húgyos sör mellett anélkül, hogy zaklatnák!*
- Miért éri ez meg nekem? *kérdez hát némi merengő csend után, zsörtölődve még egy kicsit az utasítgatáson, aztán mély levegővel és némi pipaszár rágcsálással elengedi a dolgot* - Piszok nagy szerencséd Merrin, hogy egyébként is haza terveztem látogatni.
*A pipát kelletlenül oltja el, söre maradékát azért kicsit fintorogva hajtja fel, némi grimasz még akkor is az arcán marad, amikor a félvak Kyaarhoz fordul*
- Ne haragudj meg Életem, de nem is csodálom, hogy a kutya nem jár ide. *baráti kritika hangvételével csendül a sértés, közben meg is lapogatja szerencsétlen vállát, mielőtt felkászálódna a kényelmetlen székből.
Vet még egy hunyorgó pillantást a fattyúra, majd egy kis időre eltűnik, hogy könnyíthessen magán. Ennyi sör után persze majdnem biztos, hogy félóránként meg kell majd állniuk menetközben, de ezzel nagyjából a városhatárig talán kibírja. Piszok macerásnak ígérkezik ilyen hidegben úton-útfélen pisálni.*
- Amúgy mi a francnak akarsz te a Kikötőbe menni? *kérdi immár a férfi felett állva, miközben igazgatja az övét és szemeivel keresi a holmiját*
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-18 11:18:00
Üzenet elküldve: 2026-01-18 11:18:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Só és füst//
*Az ő köreikben az időzítés sokszor kulcsfontosságú. Merrin zsebre dugott kézzel sétál a maga megszokott, minden sietséget mellőző tempójában. Abban a tempóban, ahogy a rossz dolgok legaljasabbjai közelednek. Előttük hömpölyög az a nyomasztó érzés, mint a fekete füst a nyomorult tűzhalál előtt, vagy a láz a betegségek előtt.
Körüllengi a fanyar bagószag és a még fanyarabb karizma. Az ajtóban Silth Rwazyn úgy lép el mellette, hogy épp csak lassít. Elkapja feldobott kockáit és teli pofával vigyorogva emeli fel mindkét üres tenyerét a félvérnek. Nem magyarázza túl a dolgot, csak hátrabök az asztal felé. Merrin pillantása épp csak odafordul, látja, amit lát. Akár a rá is írhatnák arra a söröskupa fölé hajló homlokra: vesztes. A kis rohadék továbbtestálta hát a kötelezettséget, méghozzá az utolsó pillanatban. Leadhatták neki a drótot, hogy Merrin behajtani készül. Nem akad fenn rajta. Amíg megkapja, amit akar, neki aztán teljesen mindegy.
Alig egy fél ütemnyire torpantja csak meg a kis közjáték, a léptei viszik is tovább. Kifordítja a széket a lánnyal szemben, s úgy ereszkedik le rá, mint a balszerencse hússá gyúrt, csontos keze, mely az ajtón kopogtat. Merrin alatt megreccsen a szék, ahogy leül. A viseltes, fekete kabát furcsa hatást kölcsönöz neki. Nagynak tűnik rá és bőnek, de olyan érzést kelt, mint ami nem azért nagy, mert nem tölti ki, amit takar, hanem azért takar, mert nem kéne kitöltenie annak, ami alatta van. Sőt, nem is kéne léteznie annak, ami alatta van. A nyomasztó csendnek, ami helyet foglal vele akár külön szék is dukálhatna.*
- Te vagy a kikötői. *Nem kérdezi. Mondja.* - Elkísérsz és körbevezetsz.
*Nem veszi ki a bagórudat a szájából. Nem forgatja az ujjai között, nem pöckölgeti azzal a kielégítő kényszerességgel, amivel a dohányosok legtöbbje. Néha szív rajta egyet, de nagyjából csak annyit, hogy életben tartsa a parazsat. A hamu meg leesik, amikor leesik, nem igazán foglalkozik vele.*
- Idd meg, pisálj, aztán indulunk *bök az állával a sör felé.*
*Az ő köreikben az időzítés sokszor kulcsfontosságú. Merrin zsebre dugott kézzel sétál a maga megszokott, minden sietséget mellőző tempójában. Abban a tempóban, ahogy a rossz dolgok legaljasabbjai közelednek. Előttük hömpölyög az a nyomasztó érzés, mint a fekete füst a nyomorult tűzhalál előtt, vagy a láz a betegségek előtt.
Körüllengi a fanyar bagószag és a még fanyarabb karizma. Az ajtóban Silth Rwazyn úgy lép el mellette, hogy épp csak lassít. Elkapja feldobott kockáit és teli pofával vigyorogva emeli fel mindkét üres tenyerét a félvérnek. Nem magyarázza túl a dolgot, csak hátrabök az asztal felé. Merrin pillantása épp csak odafordul, látja, amit lát. Akár a rá is írhatnák arra a söröskupa fölé hajló homlokra: vesztes. A kis rohadék továbbtestálta hát a kötelezettséget, méghozzá az utolsó pillanatban. Leadhatták neki a drótot, hogy Merrin behajtani készül. Nem akad fenn rajta. Amíg megkapja, amit akar, neki aztán teljesen mindegy.
Alig egy fél ütemnyire torpantja csak meg a kis közjáték, a léptei viszik is tovább. Kifordítja a széket a lánnyal szemben, s úgy ereszkedik le rá, mint a balszerencse hússá gyúrt, csontos keze, mely az ajtón kopogtat. Merrin alatt megreccsen a szék, ahogy leül. A viseltes, fekete kabát furcsa hatást kölcsönöz neki. Nagynak tűnik rá és bőnek, de olyan érzést kelt, mint ami nem azért nagy, mert nem tölti ki, amit takar, hanem azért takar, mert nem kéne kitöltenie annak, ami alatta van. Sőt, nem is kéne léteznie annak, ami alatta van. A nyomasztó csendnek, ami helyet foglal vele akár külön szék is dukálhatna.*
- Te vagy a kikötői. *Nem kérdezi. Mondja.* - Elkísérsz és körbevezetsz.
*Nem veszi ki a bagórudat a szájából. Nem forgatja az ujjai között, nem pöckölgeti azzal a kielégítő kényszerességgel, amivel a dohányosok legtöbbje. Néha szív rajta egyet, de nagyjából csak annyit, hogy életben tartsa a parazsat. A hamu meg leesik, amikor leesik, nem igazán foglalkozik vele.*
- Idd meg, pisálj, aztán indulunk *bök az állával a sör felé.*
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-17 22:16:36
Üzenet elküldve: 2026-01-17 22:16:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Só és füst//
*Ez a kocsma bűzlik. Leginkább szó szerint, de átvitt értelemben is megállja a helyét. A fali fáklyák lángja remeg, mintha egy kicsit még ők is undorodnának ettől az egésztől. Savanyú sör, izzadtság és olcsó, torokkarmoló dohány szaga keveredik a levegőben, s valami, máshol eddig még nem tapasztalt édeskés-fémes szag is vegyül a pikáns aromába. Ha nem látná, hogy minden helyi haramia ép és sértetlen - legalább is frissen egyik sincsen felszeletelve-, bizonyosan vérszagra gyanakodna. Bármennyire is beleillik ebbe a züllött miliőbe, nem fordul meg itt olyan gyakran, hogy teljességgel kizárhassa.
Az asztalánál kevesebb a ricsaj, mint máshol, az emberek egy része ösztönösen távolabb húzódott, no nem a jóvágású zsoldos az oka. Sokkal inkább a vele szemben ülő.
A sötételf vékony, magas, szinte túl elegáns ehhez a lepukkant italméréshez. Bőre hamuszürke, haja hófehér, hosszú ujjain egyértelműen drágának tűnő gyűrűk csillannak, miközben az asztal felé nyúl. Némi arany, két tartozásról szóló papír, egy kés és két kopott fakocka sorakozik fel közöttük - a mélységi utóbbiakat veszi a keze közé.
Shan kényelmesen terpeszkedik egy rozoga széken, egyik lábát felrakva a szomszédos ülőalkalmatosságra. Pipája a szája sarkában lóg, füstje lassan kanyarog felfelé. Feszülten figyeli, ahogy asztaltársa rázni kezdi a csorba bádogpohárban a kockákat, mézszín tekintete gyanakodva hunyorog.*
- Az ifjabb Kyaar ép szemére esküszöm neked kormosképű *bök az emlegetett félnótásra mellette, akinek vak jobb szeme egyértelmű szürke derengéssel villan meg a félhomályban.* - Ha megtudom, hogy csalsz, addig verlek, amíg ki nem fehéredsz.
*A kemény szavak ellenére nem tűnik túl fenyegetőnek. Inkább csak a méltósága maradékaiba kapaszkodik ezzel, így ha kikap, még mindig hőböröghet, hogy cinkelt volt a rohadt kocka, esélye sem volt. Ősi módszer a kármentésre, jó kocsmai verekedés felbujtására is kiválóan alkalmas lehetne, de ahhoz már túl nyúzott.
Egy pillanatig minden mozdulat lassúnak tűnik, majd a pohár koppan az asztalon, kockák csörögnek és a mélységi felemeli a poharat...
Hetes.*
- A kurva életbe *morran a pipaszárral a szájában, pillanatnyi fortyanásában az asztal felé pöffent egy füstfelhőt. Ha jóval több szesz lenne benne, lehet, hogy a nyereményre rántaná a kormost és tényleg kicsit elagyalná, de mindössze egy villanó sárga pillantás lesz a jussa* - Na tűnj a szemem elől te szerencsés rohadék, amíg még finom vagyok és nőies. *zavarja el a nyertest nyugodt hangon, és egy elnyúló sóhajjal tűri a látványt, hogy felmarkolják egy hatnyi zsoldját, na meg a tisztességesen kártyát nyert szerzeményeit.*
- Kyaar mondd meg anyádnak, hogy ne engedjen már be ide minden piperkőc kormos seggfejt! *kissé duzzogva nyúl a fakorsója után, hogy a nagy izgalmasra megigyon egy jó korty húgymeleg sört. Egy biztos, ma már többet nem kockázik.*
*Ez a kocsma bűzlik. Leginkább szó szerint, de átvitt értelemben is megállja a helyét. A fali fáklyák lángja remeg, mintha egy kicsit még ők is undorodnának ettől az egésztől. Savanyú sör, izzadtság és olcsó, torokkarmoló dohány szaga keveredik a levegőben, s valami, máshol eddig még nem tapasztalt édeskés-fémes szag is vegyül a pikáns aromába. Ha nem látná, hogy minden helyi haramia ép és sértetlen - legalább is frissen egyik sincsen felszeletelve-, bizonyosan vérszagra gyanakodna. Bármennyire is beleillik ebbe a züllött miliőbe, nem fordul meg itt olyan gyakran, hogy teljességgel kizárhassa.
Az asztalánál kevesebb a ricsaj, mint máshol, az emberek egy része ösztönösen távolabb húzódott, no nem a jóvágású zsoldos az oka. Sokkal inkább a vele szemben ülő.
A sötételf vékony, magas, szinte túl elegáns ehhez a lepukkant italméréshez. Bőre hamuszürke, haja hófehér, hosszú ujjain egyértelműen drágának tűnő gyűrűk csillannak, miközben az asztal felé nyúl. Némi arany, két tartozásról szóló papír, egy kés és két kopott fakocka sorakozik fel közöttük - a mélységi utóbbiakat veszi a keze közé.
Shan kényelmesen terpeszkedik egy rozoga széken, egyik lábát felrakva a szomszédos ülőalkalmatosságra. Pipája a szája sarkában lóg, füstje lassan kanyarog felfelé. Feszülten figyeli, ahogy asztaltársa rázni kezdi a csorba bádogpohárban a kockákat, mézszín tekintete gyanakodva hunyorog.*
- Az ifjabb Kyaar ép szemére esküszöm neked kormosképű *bök az emlegetett félnótásra mellette, akinek vak jobb szeme egyértelmű szürke derengéssel villan meg a félhomályban.* - Ha megtudom, hogy csalsz, addig verlek, amíg ki nem fehéredsz.
*A kemény szavak ellenére nem tűnik túl fenyegetőnek. Inkább csak a méltósága maradékaiba kapaszkodik ezzel, így ha kikap, még mindig hőböröghet, hogy cinkelt volt a rohadt kocka, esélye sem volt. Ősi módszer a kármentésre, jó kocsmai verekedés felbujtására is kiválóan alkalmas lehetne, de ahhoz már túl nyúzott.
Egy pillanatig minden mozdulat lassúnak tűnik, majd a pohár koppan az asztalon, kockák csörögnek és a mélységi felemeli a poharat...
Hetes.*
- A kurva életbe *morran a pipaszárral a szájában, pillanatnyi fortyanásában az asztal felé pöffent egy füstfelhőt. Ha jóval több szesz lenne benne, lehet, hogy a nyereményre rántaná a kormost és tényleg kicsit elagyalná, de mindössze egy villanó sárga pillantás lesz a jussa* - Na tűnj a szemem elől te szerencsés rohadék, amíg még finom vagyok és nőies. *zavarja el a nyertest nyugodt hangon, és egy elnyúló sóhajjal tűri a látványt, hogy felmarkolják egy hatnyi zsoldját, na meg a tisztességesen kártyát nyert szerzeményeit.*
- Kyaar mondd meg anyádnak, hogy ne engedjen már be ide minden piperkőc kormos seggfejt! *kissé duzzogva nyúl a fakorsója után, hogy a nagy izgalmasra megigyon egy jó korty húgymeleg sört. Egy biztos, ma már többet nem kockázik.*
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-14 20:17:23
Üzenet elküldve: 2026-01-14 20:17:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
* Még szép, hogy szétválassza kettejüket. Bár főleg saját idegrendszerének megóvása végett, mintsem végtelen szeretete a másik kettő iránt. Az istenítés talán túlzás, de tény, hogy lát benne valamit, valamit, amit Lazziar képtelen megpillantani a támadása miatt. Az adrenalin biztosan elhomályosítja a gondolkodását, bár igaz, a törp néha megfeledkezik arról, hogy nem egyezik meg a véleményük abban, hogy kit mikor öljenek meg. Persze, ha hangosan is kimondaná, hogy nem öl parancsra örömteli arca biztos valami sötétebbre váltana. Még, hogy nem ölne neki. Ekkora badarságot.
Aztán ketten maradnak a romos épületben. Az elf nem is pazarol sok időt, egyből óva inti a vöröst. Kinézetéből kiindulva nem egy átlagos démonnal van dolguk, hanem valami ősibbel, ami talán jelentős veszélyt és kihívást is hozhat maga után. Bármi is legyen, jelenleg nem érzi a törp, hogy vesztene, ha szemtől szembe kéne harcolnia azzal a lénnyel. Akkor lesz rosszabb, ha mérleg nem abba az irányba esik, amily oldalt ő is áll. *
- Ezért kettővel is.
* Nem teszi szóvá a másik reakcióját. Úgy gondolja, hogy ez is egy színjáték, egy maszk, amit csak azért vesz fel, hogy eljátssza, hogy minden rendben. Összefutna a könny a szemeiben, ha tudná, hogy egy csók volt a tét. Pedig már kezébe is vette volna a kezdeményezést, de olybá tűnik az elf megússza a szúrós szőrszálakat. *
- Aztán szólj, ha van valami jelenség.
* Szól még oda, mielőtt végleg elhagyná a helyet. Ő maga elrejti a maradék Hodarilt. Méghozzá egy olyan helyen, amit magának ásott ebben a kócerájban. Arrébb tolja az egyik szekrényt, majd az alatta lévő fára ráüt, aminek hatására megjelenik az üreg. Ebbe sorba elhelyezi a zsákmányait, majd vissza is tesz mindent a helyére. Sisakját visszateszi a fejére és ő is elhagyja az átmeneti rejtekhelyet. Gyorsan kell cselekednie, mert nincs sok ideje hátra, de mindent elkövet, hogy a lehető legjobban jöjjön ki a következő napokban. Elsőnek keresnie kell valakit, aki ellátja egy lóval, s utána azonnal el kell induljon a kikötőbe. Ha szerencséje van, egy nap alatt megjárja oda vissza, de ebben nem reménykedik. *
* Még szép, hogy szétválassza kettejüket. Bár főleg saját idegrendszerének megóvása végett, mintsem végtelen szeretete a másik kettő iránt. Az istenítés talán túlzás, de tény, hogy lát benne valamit, valamit, amit Lazziar képtelen megpillantani a támadása miatt. Az adrenalin biztosan elhomályosítja a gondolkodását, bár igaz, a törp néha megfeledkezik arról, hogy nem egyezik meg a véleményük abban, hogy kit mikor öljenek meg. Persze, ha hangosan is kimondaná, hogy nem öl parancsra örömteli arca biztos valami sötétebbre váltana. Még, hogy nem ölne neki. Ekkora badarságot.
Aztán ketten maradnak a romos épületben. Az elf nem is pazarol sok időt, egyből óva inti a vöröst. Kinézetéből kiindulva nem egy átlagos démonnal van dolguk, hanem valami ősibbel, ami talán jelentős veszélyt és kihívást is hozhat maga után. Bármi is legyen, jelenleg nem érzi a törp, hogy vesztene, ha szemtől szembe kéne harcolnia azzal a lénnyel. Akkor lesz rosszabb, ha mérleg nem abba az irányba esik, amily oldalt ő is áll. *
- Ezért kettővel is.
* Nem teszi szóvá a másik reakcióját. Úgy gondolja, hogy ez is egy színjáték, egy maszk, amit csak azért vesz fel, hogy eljátssza, hogy minden rendben. Összefutna a könny a szemeiben, ha tudná, hogy egy csók volt a tét. Pedig már kezébe is vette volna a kezdeményezést, de olybá tűnik az elf megússza a szúrós szőrszálakat. *
- Aztán szólj, ha van valami jelenség.
* Szól még oda, mielőtt végleg elhagyná a helyet. Ő maga elrejti a maradék Hodarilt. Méghozzá egy olyan helyen, amit magának ásott ebben a kócerájban. Arrébb tolja az egyik szekrényt, majd az alatta lévő fára ráüt, aminek hatására megjelenik az üreg. Ebbe sorba elhelyezi a zsákmányait, majd vissza is tesz mindent a helyére. Sisakját visszateszi a fejére és ő is elhagyja az átmeneti rejtekhelyet. Gyorsan kell cselekednie, mert nincs sok ideje hátra, de mindent elkövet, hogy a lehető legjobban jöjjön ki a következő napokban. Elsőnek keresnie kell valakit, aki ellátja egy lóval, s utána azonnal el kell induljon a kikötőbe. Ha szerencséje van, egy nap alatt megjárja oda vissza, de ebben nem reménykedik. *
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-14 19:23:06
Üzenet elküldve: 2026-01-14 19:23:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
*Minden izma megfeszül, úgy várja ennek a remek helyzetnek a végjátékát. Úgy tűnik Wrotjh jól kezeli a vérmes macskát, amivé Norgen átváltozott. Mondjuk ilyen csúnya kétlábú kígyó macskát még életében nem látott. Esetleg könyvekben olvasott. És eddig még nem volt szerencséje életében látni. Pusztán azt hitte legendák és rossz nyelvek szavai csupán. Erre itt áll egy előtte karmait kivonva próbálta volna felhasítani a képét.*
- Pff.
*Fújja ki megvetően a levegőt ajkai között Lazziar.*
~ Amíg veled nem teszi meg. ~
*Forgatja meg szemeit egy pillanatra azon, ahogy Wrotjh szinte isteníti a szörnyeteget. Ahelyett, hogy észre venné mivel is áll szemben. Eddig sem bízott meg Norgenben. Nem elég, hogy fehérnép na meg, hogy ember. Erre még ez is. Ez csupán a krém a a tehén lepény tetején.*
- Tudod jól nem kenyerem a gyilkolás. A halottakat csak egyszer lehet meglopni.
*Mondja egy gonosz vigyorral, a törpe irányába. Többet között ezért sem szereti elvenni mások életét. Persze az önvédelem az teljesen más tészta.
Norgenre csak hatnak a "kedves" szavak. És megfogja a törpe által kapott kis adagját és távozik.*
- Beléd is.
*Köszön el a távozó démon fattyútól. És ha a nő kilép már ő maga is nyugodtabban teszi el tőrét. Majd Wortjh mellé kezd ellépni, hogy megválaszolja kérdését amihez most már hozzátesz egy két gondolatot.*
- Remélem tudod mit csinálsz. Egy dolog örülni, hogy egy démon van az oldalunkon. De ki fogja visszafogni, hogy ellenünk forduljon?
*Nem is vár rá kérdést, elvégre elég ha csak elgondolkodik ezen a törpe. Hiszen kétli válasza lenne. Vagy ha van is az csupán az lesz, hogy ők ölik meg Norgent előbb. Karja felemelkedik, hogy egyszer megpaskolja a törpe vállát.*
- Héj, köszönöm. Jövök egy sörrel.
*Tán először láthatja Lazzaiart úgy mosolyogni a másik, hogy azon hálát és nem közönyt vagy megvetést lát. Kevesen voltak azok, Rinén kívül akik mellé álltak volna. Még ha csak azért is mert még látja benne hasznot. Persze csókot azért ne várjon, főleg amíg nem borotválkozik meg.
Majd fogja magát összegombolja kabátját, hogy eltakarja Norgen által kapott vágások nyomát. És ő maga is elhagyja ezt az átkozott helyet.*
~ Remek, vehetek egy új inget. Rohadt démon szuka. ~
*Gondolja magában mérgesen, ahogy beleolvad a romváros árnyékaiba. Figyelve, hogy ne kövesse senki. Remélhetőleg eleget vár ahhoz, hogy Norgen messze járjon.*
*Minden izma megfeszül, úgy várja ennek a remek helyzetnek a végjátékát. Úgy tűnik Wrotjh jól kezeli a vérmes macskát, amivé Norgen átváltozott. Mondjuk ilyen csúnya kétlábú kígyó macskát még életében nem látott. Esetleg könyvekben olvasott. És eddig még nem volt szerencséje életében látni. Pusztán azt hitte legendák és rossz nyelvek szavai csupán. Erre itt áll egy előtte karmait kivonva próbálta volna felhasítani a képét.*
- Pff.
*Fújja ki megvetően a levegőt ajkai között Lazziar.*
~ Amíg veled nem teszi meg. ~
*Forgatja meg szemeit egy pillanatra azon, ahogy Wrotjh szinte isteníti a szörnyeteget. Ahelyett, hogy észre venné mivel is áll szemben. Eddig sem bízott meg Norgenben. Nem elég, hogy fehérnép na meg, hogy ember. Erre még ez is. Ez csupán a krém a a tehén lepény tetején.*
- Tudod jól nem kenyerem a gyilkolás. A halottakat csak egyszer lehet meglopni.
*Mondja egy gonosz vigyorral, a törpe irányába. Többet között ezért sem szereti elvenni mások életét. Persze az önvédelem az teljesen más tészta.
Norgenre csak hatnak a "kedves" szavak. És megfogja a törpe által kapott kis adagját és távozik.*
- Beléd is.
*Köszön el a távozó démon fattyútól. És ha a nő kilép már ő maga is nyugodtabban teszi el tőrét. Majd Wortjh mellé kezd ellépni, hogy megválaszolja kérdését amihez most már hozzátesz egy két gondolatot.*
- Remélem tudod mit csinálsz. Egy dolog örülni, hogy egy démon van az oldalunkon. De ki fogja visszafogni, hogy ellenünk forduljon?
*Nem is vár rá kérdést, elvégre elég ha csak elgondolkodik ezen a törpe. Hiszen kétli válasza lenne. Vagy ha van is az csupán az lesz, hogy ők ölik meg Norgent előbb. Karja felemelkedik, hogy egyszer megpaskolja a törpe vállát.*
- Héj, köszönöm. Jövök egy sörrel.
*Tán először láthatja Lazzaiart úgy mosolyogni a másik, hogy azon hálát és nem közönyt vagy megvetést lát. Kevesen voltak azok, Rinén kívül akik mellé álltak volna. Még ha csak azért is mert még látja benne hasznot. Persze csókot azért ne várjon, főleg amíg nem borotválkozik meg.
Majd fogja magát összegombolja kabátját, hogy eltakarja Norgen által kapott vágások nyomát. És ő maga is elhagyja ezt az átkozott helyet.*
~ Remek, vehetek egy új inget. Rohadt démon szuka. ~
*Gondolja magában mérgesen, ahogy beleolvad a romváros árnyékaiba. Figyelve, hogy ne kövesse senki. Remélhetőleg eleget vár ahhoz, hogy Norgen messze járjon.*
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-13 12:02:23
Üzenet elküldve: 2026-01-13 12:02:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
* A vidám hangulatot leginkább az rontja el, hogy Wrojth ezek után még ad Lazziarnak egy világoszöld gyógyfőzetet. Úgy érzi, mintha itt nem becsülnék a munkáját – mintha a vászont, amire festett, hirtelen leöntenék egy vödör festékkel. Az elf sebei tehát legalábbis részben begyógyulnak, de azért így is sikerült elérnie, amit akart: most már félnek tőle. Ugyan nem mondják ki, merthogy melyik férfi merné bevallani, de érzi. Érzi a levegőben, érzi minden egyes rezdülésükben.
Kettejük közül nem meglepő módon Wrojth az, aki ezek után is a hasznot látja Norgenben. Nem akarja lelombozni a vöröst azzal, hogy elmondja: nem fog parancsra ölni. Legfeljebb, ha olyan kedve van. Azt csinál, amit akar. Mindenesetre neki is jól esik, ahogy a törpe felsorolja érdemeit. Csak azt az egyet nem érti, hogyha ilyen tökéletes, akkor mégis miért nem ő a főnök? Habár erre is tud magyarázatot találni: azért, mert ő nem is akar az lenni. Ha mostanra visszakapta kezét, akkor karmait lassan visszahúzza. Elég volt a cirkuszból. Azért még rajtatartja szemét az elfen, hiszen kinézné belőle, hogy csak arra vár, hogy Wrojth vagy ő odébb lépjen, és eldobhassa a kését. *
– Pompás. * Válaszol végül röviden minden korábban elhangzottra. Wrojth szereti hallatni a hangját, ő pedig szereti, ha békén hagyják. Most már tényleg nem akarja tovább feltartani a párost, hadd éljék ki azt, amit az ő jelenlétében nem tudtak kiélni; bármi is legyen az. Egyenesen az ajtó felé indul, de azért van annyi esze, hogy mindvégig a látóterében tartsa az elfet. Arcán bájos mosollyal távozik, hacsak nem történik valami, ami ebben megakadályozza. *
– Egy élmény volt. * Teszi még hozzá az ajtóból, mielőtt végleg távozni az épületből. Nem érti, miért kellett úgy felhúzniuk a vizet. Lazziar megtisztelve érezhetné magát, amiért már az első alkalommal megláthatta Norgen valódi alakját. Egy kezén meg tudná számolni, hogy egész Artheniorban hány (élő) ember vagy más fajú szerzet látta már a karmait. Ha biztonságban kijutott, a belváros felé indul, nem egyből haza, Selyemrévbe. *
* A vidám hangulatot leginkább az rontja el, hogy Wrojth ezek után még ad Lazziarnak egy világoszöld gyógyfőzetet. Úgy érzi, mintha itt nem becsülnék a munkáját – mintha a vászont, amire festett, hirtelen leöntenék egy vödör festékkel. Az elf sebei tehát legalábbis részben begyógyulnak, de azért így is sikerült elérnie, amit akart: most már félnek tőle. Ugyan nem mondják ki, merthogy melyik férfi merné bevallani, de érzi. Érzi a levegőben, érzi minden egyes rezdülésükben.
Kettejük közül nem meglepő módon Wrojth az, aki ezek után is a hasznot látja Norgenben. Nem akarja lelombozni a vöröst azzal, hogy elmondja: nem fog parancsra ölni. Legfeljebb, ha olyan kedve van. Azt csinál, amit akar. Mindenesetre neki is jól esik, ahogy a törpe felsorolja érdemeit. Csak azt az egyet nem érti, hogyha ilyen tökéletes, akkor mégis miért nem ő a főnök? Habár erre is tud magyarázatot találni: azért, mert ő nem is akar az lenni. Ha mostanra visszakapta kezét, akkor karmait lassan visszahúzza. Elég volt a cirkuszból. Azért még rajtatartja szemét az elfen, hiszen kinézné belőle, hogy csak arra vár, hogy Wrojth vagy ő odébb lépjen, és eldobhassa a kését. *
– Pompás. * Válaszol végül röviden minden korábban elhangzottra. Wrojth szereti hallatni a hangját, ő pedig szereti, ha békén hagyják. Most már tényleg nem akarja tovább feltartani a párost, hadd éljék ki azt, amit az ő jelenlétében nem tudtak kiélni; bármi is legyen az. Egyenesen az ajtó felé indul, de azért van annyi esze, hogy mindvégig a látóterében tartsa az elfet. Arcán bájos mosollyal távozik, hacsak nem történik valami, ami ebben megakadályozza. *
– Egy élmény volt. * Teszi még hozzá az ajtóból, mielőtt végleg távozni az épületből. Nem érti, miért kellett úgy felhúzniuk a vizet. Lazziar megtisztelve érezhetné magát, amiért már az első alkalommal megláthatta Norgen valódi alakját. Egy kezén meg tudná számolni, hogy egész Artheniorban hány (élő) ember vagy más fajú szerzet látta már a karmait. Ha biztonságban kijutott, a belváros felé indul, nem egyből haza, Selyemrévbe. *
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-11 19:53:33
Üzenet elküldve: 2026-01-11 19:53:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
* Pedig már beleélte magát, s majdnem csatlakozott a táncparkettre. Kár, így nem tudja megmutatni a párosnak, hogy milyen fürgék is azok az apró lábak. A fehér rózsa még épp időben érzékeli, hogy kivel is van dolga, különben még a végén nem egy, hanem egyből két itallal fosztanák meg az este. Közelebbről is megvizsgálja a nőt, mikor az lenyugszik. *
~ Hosszú karmok, hirtelen nőtt szemfogak, kígyónyelv. Most már biztos démonfajzat. ~
* Wrojthot ugyan nem ijeszti meg egyik újonnan kapott változás sem a nő testén. Vannak rosszabb álmai is, mint, aki védett fallak közt igazi démonná válik. Tulajdonképpen ez csak egy átlagos házasság. A tengeren ezerszer rosszabb dolgok vannak. Erre ő a tanú. Lazziar kérdését hallva csak egy pillanatra fordul oda. *
- Egy vérbeli gyilkos. Mit számít, ha démon?
* Jegyzi meg valami undorító vigyorral az arcán. Ha bármikor, most eléggé elszabadult a képzelete. Egy túlvilági lény, aki képes alakot váltani, valami veszélyesebbé, az sosem jön rosszul. Mindig van valami rejtett fegyvere. Igaz, kinézete ettől még nem lesz rejtett, s ezáltal nem is kezdhet nyilvános kivégzésekbe, de ez is valami. *
- Ilyen rejtett karmokkal bárki közelébe férkőzhet, hogy aztán a háta mögül oltsa ki a fényt a szeméből. Majdnem, mint egy tökéletes orgyilkos.
* Fejti ki a gondolatmenetét, majd kezeit ökölbe szorítja és egy mogorvább képet ölt az eddig mosolygó és lehetőségekkel teli feje helyére. Ez lehetett volna egy meghitt családi találkozó is, ahol csak a szájuk jár, kicsit huzavonáznak, majd a jövőben jót nevetnének ezen a trónon. Alapból nem lenne ellenére ez a kis huzavona, de most úgy érzi, hogy eljött az ideje egy kis fenyítésnek. Ha beválik ha nem. *
- Azonban egy dolgot tisztázzunk! Ha megtudom, hogy valamelyikőtök megöl valakit a belső körből, Azzal én magam végzek. Majd, ha miénk lesz minden, akkor úgy eshettek neki egymás torkának, ahogy akartok, de addig olyat öljetek, akinek semmi hasznom és nem is láttok benne fantáziát.
* Hangja nem nyugodt, ellenkezőleg. Mint aki most rúgta meg valamelyik bútort a kislábujjával. Valami olyasmi érzés is fogta el. Talán tényleg eljött az ideje, hogy lehűtse a kedélyeket. *
- Csak fogd a kábítószert és mutasd meg azoknak, akit érdekelhet. Ha tudod add el nekik minél többért. Ha kapsz értük két-háromszázat, akkor már nagyon jól kijöttünk az egészből.
* Nem tudja, hogy van e még valami, amiről szeretne nyilatkozni a fehér rózsa, ha igen itt az ideje, ha nem, akkor bizonyára nem kell megismételnie szokásos mondatát, miszerint majd jelentkezni fog. Elvégre a törpe mindig ott van, ahol csak a baj van. Vajon mi lenne most itt, ha ma úgy dönt, hogy nem jön ide. Egyikőjükét biztos itt találná egy tócsa vérben áztatva. De az is lehet, hogy mindkettőt. *
- Néhány nap múlva megnézem mit találtak a törpék. Ha nem érek vissza, két dolog következett be. Az egyik, hogy nem találunk semmit és valamiért megöltem a két törpét. Fognak is ellenkezni rendesen. Lehet kapok is néhány csapást, amitől nem tudok majd mozdulni. A másik, hogy megtaláltuk és épp azon vitatkozunk, hogy ki kapjon mit. Ha az utóbbi bekövetkezik, akkor kell valaki, aki diszkréten közbeavatkozik, ha az utamba állnának.
* Pedig már beleélte magát, s majdnem csatlakozott a táncparkettre. Kár, így nem tudja megmutatni a párosnak, hogy milyen fürgék is azok az apró lábak. A fehér rózsa még épp időben érzékeli, hogy kivel is van dolga, különben még a végén nem egy, hanem egyből két itallal fosztanák meg az este. Közelebbről is megvizsgálja a nőt, mikor az lenyugszik. *
~ Hosszú karmok, hirtelen nőtt szemfogak, kígyónyelv. Most már biztos démonfajzat. ~
* Wrojthot ugyan nem ijeszti meg egyik újonnan kapott változás sem a nő testén. Vannak rosszabb álmai is, mint, aki védett fallak közt igazi démonná válik. Tulajdonképpen ez csak egy átlagos házasság. A tengeren ezerszer rosszabb dolgok vannak. Erre ő a tanú. Lazziar kérdését hallva csak egy pillanatra fordul oda. *
- Egy vérbeli gyilkos. Mit számít, ha démon?
* Jegyzi meg valami undorító vigyorral az arcán. Ha bármikor, most eléggé elszabadult a képzelete. Egy túlvilági lény, aki képes alakot váltani, valami veszélyesebbé, az sosem jön rosszul. Mindig van valami rejtett fegyvere. Igaz, kinézete ettől még nem lesz rejtett, s ezáltal nem is kezdhet nyilvános kivégzésekbe, de ez is valami. *
- Ilyen rejtett karmokkal bárki közelébe férkőzhet, hogy aztán a háta mögül oltsa ki a fényt a szeméből. Majdnem, mint egy tökéletes orgyilkos.
* Fejti ki a gondolatmenetét, majd kezeit ökölbe szorítja és egy mogorvább képet ölt az eddig mosolygó és lehetőségekkel teli feje helyére. Ez lehetett volna egy meghitt családi találkozó is, ahol csak a szájuk jár, kicsit huzavonáznak, majd a jövőben jót nevetnének ezen a trónon. Alapból nem lenne ellenére ez a kis huzavona, de most úgy érzi, hogy eljött az ideje egy kis fenyítésnek. Ha beválik ha nem. *
- Azonban egy dolgot tisztázzunk! Ha megtudom, hogy valamelyikőtök megöl valakit a belső körből, Azzal én magam végzek. Majd, ha miénk lesz minden, akkor úgy eshettek neki egymás torkának, ahogy akartok, de addig olyat öljetek, akinek semmi hasznom és nem is láttok benne fantáziát.
* Hangja nem nyugodt, ellenkezőleg. Mint aki most rúgta meg valamelyik bútort a kislábujjával. Valami olyasmi érzés is fogta el. Talán tényleg eljött az ideje, hogy lehűtse a kedélyeket. *
- Csak fogd a kábítószert és mutasd meg azoknak, akit érdekelhet. Ha tudod add el nekik minél többért. Ha kapsz értük két-háromszázat, akkor már nagyon jól kijöttünk az egészből.
* Nem tudja, hogy van e még valami, amiről szeretne nyilatkozni a fehér rózsa, ha igen itt az ideje, ha nem, akkor bizonyára nem kell megismételnie szokásos mondatát, miszerint majd jelentkezni fog. Elvégre a törpe mindig ott van, ahol csak a baj van. Vajon mi lenne most itt, ha ma úgy dönt, hogy nem jön ide. Egyikőjükét biztos itt találná egy tócsa vérben áztatva. De az is lehet, hogy mindkettőt. *
- Néhány nap múlva megnézem mit találtak a törpék. Ha nem érek vissza, két dolog következett be. Az egyik, hogy nem találunk semmit és valamiért megöltem a két törpét. Fognak is ellenkezni rendesen. Lehet kapok is néhány csapást, amitől nem tudok majd mozdulni. A másik, hogy megtaláltuk és épp azon vitatkozunk, hogy ki kapjon mit. Ha az utóbbi bekövetkezik, akkor kell valaki, aki diszkréten közbeavatkozik, ha az utamba állnának.
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-11 18:24:21
Üzenet elküldve: 2026-01-11 18:24:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
*Mi mást tehetett volna, ő egy egyszerű haladó. Nem pedig valami túlvilági istencsapása, aki képes még a szemet is kápráztatni a puszta akaratával. Lehet alábecsülte Lazziar az úgy nevezett fehér rózsát. De senki nem maradhat a csúcson sokáig. Elég egyszer lankadnia a figyelmének. Ő ott lesz.
Manőverét nem követi a nő. Ez kinek szerencse egyelőre nem derül ki. Ugyanis Wrojth lép közbe, és fogja karon a karmos lényt.
Lazziar csupán egyik tőrét teszi vissza helyére. Védelmét nem eresztve teljesen, még egyszer nem követi el ugyan azt a hibát. Viszont jobbnak látja, ha egy szabad kezet hagy magának ha esetleg hajítani kellene pár dobótőrt a szörnyetegre. Ezek szerint szeme nem káprázott. Látja a penge éles karmokat, sőt ajkai között. Mit ajkak, habzó pofája között is villannak az éles fogak.*
~ Sa'tereth gyere le. ~
*Gondolja magában, hátha valami rossz vicce ez a sötét istennek, ami a far zsebéből szabadult erre a világra. Bármi is ez a lény. Nincs keresnivalója ezen a síkon.*
- És egy ilyet akarsz a sorainkba beengedni?
*Kérdezi haragosan az elf. Szabad kezével ruhája foszlányait szorítja rá sebeire. Ám ekkor látja társától a megmentő italt, ami lassan magas ívben száll felé. Szabad kezével utána nyúl, és el is kapja azt.*
- Hálás köszönet.
*Mondja röviden, és a dugót ki is harapja majd azt Norgen fele köpi tisztelete jeléül. Az italt pedig gyorsan le is hajtja mielőtt sebesülése még rosszabb lenne. Így tiszta lappal kerülhet bele a harcba ha esetleg elfajulnának a dolgok. Most már tudja mire számítson a nőtől. A következő összecsapás más milyen lesz.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Mi mást tehetett volna, ő egy egyszerű haladó. Nem pedig valami túlvilági istencsapása, aki képes még a szemet is kápráztatni a puszta akaratával. Lehet alábecsülte Lazziar az úgy nevezett fehér rózsát. De senki nem maradhat a csúcson sokáig. Elég egyszer lankadnia a figyelmének. Ő ott lesz.
Manőverét nem követi a nő. Ez kinek szerencse egyelőre nem derül ki. Ugyanis Wrojth lép közbe, és fogja karon a karmos lényt.
Lazziar csupán egyik tőrét teszi vissza helyére. Védelmét nem eresztve teljesen, még egyszer nem követi el ugyan azt a hibát. Viszont jobbnak látja, ha egy szabad kezet hagy magának ha esetleg hajítani kellene pár dobótőrt a szörnyetegre. Ezek szerint szeme nem káprázott. Látja a penge éles karmokat, sőt ajkai között. Mit ajkak, habzó pofája között is villannak az éles fogak.*
~ Sa'tereth gyere le. ~
*Gondolja magában, hátha valami rossz vicce ez a sötét istennek, ami a far zsebéből szabadult erre a világra. Bármi is ez a lény. Nincs keresnivalója ezen a síkon.*
- És egy ilyet akarsz a sorainkba beengedni?
*Kérdezi haragosan az elf. Szabad kezével ruhája foszlányait szorítja rá sebeire. Ám ekkor látja társától a megmentő italt, ami lassan magas ívben száll felé. Szabad kezével utána nyúl, és el is kapja azt.*
- Hálás köszönet.
*Mondja röviden, és a dugót ki is harapja majd azt Norgen fele köpi tisztelete jeléül. Az italt pedig gyorsan le is hajtja mielőtt sebesülése még rosszabb lenne. Így tiszta lappal kerülhet bele a harcba ha esetleg elfajulnának a dolgok. Most már tudja mire számítson a nőtől. A következő összecsapás más milyen lesz.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-11 16:41:16
Üzenet elküldve: 2026-01-11 16:41:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
* Sejtette, hogy Lazziar gyanakodni fog rá, ennek ellenére terve sikeres – többnyire. Amit akart, azt elérte, a patkányképű vére kiserken, ő maga pedig úgy menekül, akár egy féreg. Szeme felcsillan, a vér látványa és illata csaknem elveszi maradék eszét is, és utána ugrik. Ám még mielőtt megtehetné, valaki elkapja a karját és lehúzza azt. Nem a legjobbkor történik ez, mivel épp most kapott vérszemet, ennélfogva rátámadna bárkire és bármire ebben a pillanatban. Vicsorít egyet, így láthatóvá válnak szép hosszú szemfogai is, amik eddig aligha tűntek fel a többieknek, hiszen nem is voltak ott. Egyből emeli is másik kezét, hogy megcsapja vele támadóját. Azonban ahogy fordul felé, tudatosul benne, hogy amaz Wrojth, és a levegőben megáll a keze. Azért minden hidat mégsem kéne felégetni maga körül.
Szikrákat hányó szemeivel előbb Lazziar felé néz, majd vissza Wrojthra. Az elf épp most bukfencezett át az asztalon, így ha támadni akarna, előbb meg kéne ismételnie a mozdulatsort vagy meg kéne kerülnie az asztalt. Hacsak nem dobálózni akar. Az esetben még szerencse, hogy van Norgen mellett egy százhatvan centiméter magas, tömzsi fedezék, aki felfogja helyette a késeket.
A törpe kérdésére elmosolyodik. *
– Mikor melyik. * Bár a kérdés valószínűleg a karmokra vonatkozik, amik cseppet sem illenek az emberi testhez, ő inkább az emberi testére érti, hogy átok és áldás is, míg a karmai, a szemfogai és a kígyónyelve – mely utóbbit eddig nem fedett fel, hacsak nem kimondottan szemfülesek a többiek – a „valódi” formáját jelentik, így azok tökéletesek. *
* Sejtette, hogy Lazziar gyanakodni fog rá, ennek ellenére terve sikeres – többnyire. Amit akart, azt elérte, a patkányképű vére kiserken, ő maga pedig úgy menekül, akár egy féreg. Szeme felcsillan, a vér látványa és illata csaknem elveszi maradék eszét is, és utána ugrik. Ám még mielőtt megtehetné, valaki elkapja a karját és lehúzza azt. Nem a legjobbkor történik ez, mivel épp most kapott vérszemet, ennélfogva rátámadna bárkire és bármire ebben a pillanatban. Vicsorít egyet, így láthatóvá válnak szép hosszú szemfogai is, amik eddig aligha tűntek fel a többieknek, hiszen nem is voltak ott. Egyből emeli is másik kezét, hogy megcsapja vele támadóját. Azonban ahogy fordul felé, tudatosul benne, hogy amaz Wrojth, és a levegőben megáll a keze. Azért minden hidat mégsem kéne felégetni maga körül.
Szikrákat hányó szemeivel előbb Lazziar felé néz, majd vissza Wrojthra. Az elf épp most bukfencezett át az asztalon, így ha támadni akarna, előbb meg kéne ismételnie a mozdulatsort vagy meg kéne kerülnie az asztalt. Hacsak nem dobálózni akar. Az esetben még szerencse, hogy van Norgen mellett egy százhatvan centiméter magas, tömzsi fedezék, aki felfogja helyette a késeket.
A törpe kérdésére elmosolyodik. *
– Mikor melyik. * Bár a kérdés valószínűleg a karmokra vonatkozik, amik cseppet sem illenek az emberi testhez, ő inkább az emberi testére érti, hogy átok és áldás is, míg a karmai, a szemfogai és a kígyónyelve – mely utóbbit eddig nem fedett fel, hacsak nem kimondottan szemfülesek a többiek – a „valódi” formáját jelentik, így azok tökéletesek. *
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-11 15:53:29
Üzenet elküldve: 2026-01-11 15:53:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
//Aktív: Árnytánc//
* Az, ami jelenleg a négy fal között történik, nem csak a nagykönyvben van meg írva, de még a falra is fel van festve. Hogy miért nem látta, hogy ez lesz? Nos, nem tudná megmondani. Viszonozza a biccentést, azonban nehezen fogja fel, hogy miért közelíti meg a hosszúéletűt. Talán ahogy mondja, s csókot akar adni a szívtipró elfnek. Nemhogy kihasználná, ő inkább újfent beszól, amit újfent megjósolt volna. Kezeit szorosan maga mellett tartja. Kíváncsi mi lesz ebből. Csak nem verekednek össze. De! Olyan gyorsan történik, hogy a törpének is kell néhány másodperc, hogy felfogja, hogy mit lát. Pontosabban, hogy mit nem lát. Ugyanis az eddig üres keze, az első találkozásukhoz hasonlóan más formát ölt. Annyi különbséggel, hogy míg ő egy tőrt kapott a mellkasába, addig Lazziar négy karmot? Szemei kikerekednek a látottakra, s ez csak újabb másodperceket nyer a nőnek, hogy felnyársalja az elfet. *
~ Azok a karmok! Sa'Terethre, démonfajzat! ~
* Gondolja magában, s bár nem tudja milyen fajta, érdekli, hogy vajon mi lehet. Amint elmúlik az iménti sokk és az elf is megmutatja, hogy milyen jól megy neki az asztalon való bukfencezés, akcióba lendül. Norgen mögé lép és elkapja átalakult kezét. Méretéből kiindulva kellően lehúzza a szintjére a nőt, s ha nem tetszene neki a törpe kíváncsiskodása és megkínálná őt is néhány karommal, kezét elengedi, s egyszerűen kikerüli azokat. Mintha ő egy fűszál, a nő pedig a szél lenne. Amennyiben valóban támad a nő, a kikerülés után kellően visszafogottan koccintja hason a nőt. Épp csak annyira ér hozzá, hogy legrosszabb esetben is csak térdre essen. Legjobb esetben csak hátrébb kerül pár lépéssel. Hátha ez eltántorítja attól, hogy megismételje az ehhez hasonló manővereket.
Amennyiben nem támad s hagyja, hogy Wrojth szemügyre vegye a karmait, nem sokkal később el is engedi. Vagy ha maga rántja el a kezét néhány másodperccel később akkor sem fogja tovább tartani. *
- Szép karmok. Áldás vagy átok?
* Miközben a nőn tartja a szemét zsebéből nem más kerül elő, mint 1 Világoszöld varázsital, amit nem más fog elkapni, mint Lazziar Glynmaris.
Feltéve, ha elkapja. Bár nem dobja erősen, mégis dönthet úgy az elf, hogy nem veszi le a szemét a nőről, s cserébe a földön landol az értékes ital. *
//Aktív: Árnytánc//
* Az, ami jelenleg a négy fal között történik, nem csak a nagykönyvben van meg írva, de még a falra is fel van festve. Hogy miért nem látta, hogy ez lesz? Nos, nem tudná megmondani. Viszonozza a biccentést, azonban nehezen fogja fel, hogy miért közelíti meg a hosszúéletűt. Talán ahogy mondja, s csókot akar adni a szívtipró elfnek. Nemhogy kihasználná, ő inkább újfent beszól, amit újfent megjósolt volna. Kezeit szorosan maga mellett tartja. Kíváncsi mi lesz ebből. Csak nem verekednek össze. De! Olyan gyorsan történik, hogy a törpének is kell néhány másodperc, hogy felfogja, hogy mit lát. Pontosabban, hogy mit nem lát. Ugyanis az eddig üres keze, az első találkozásukhoz hasonlóan más formát ölt. Annyi különbséggel, hogy míg ő egy tőrt kapott a mellkasába, addig Lazziar négy karmot? Szemei kikerekednek a látottakra, s ez csak újabb másodperceket nyer a nőnek, hogy felnyársalja az elfet. *
~ Azok a karmok! Sa'Terethre, démonfajzat! ~
* Gondolja magában, s bár nem tudja milyen fajta, érdekli, hogy vajon mi lehet. Amint elmúlik az iménti sokk és az elf is megmutatja, hogy milyen jól megy neki az asztalon való bukfencezés, akcióba lendül. Norgen mögé lép és elkapja átalakult kezét. Méretéből kiindulva kellően lehúzza a szintjére a nőt, s ha nem tetszene neki a törpe kíváncsiskodása és megkínálná őt is néhány karommal, kezét elengedi, s egyszerűen kikerüli azokat. Mintha ő egy fűszál, a nő pedig a szél lenne. Amennyiben valóban támad a nő, a kikerülés után kellően visszafogottan koccintja hason a nőt. Épp csak annyira ér hozzá, hogy legrosszabb esetben is csak térdre essen. Legjobb esetben csak hátrébb kerül pár lépéssel. Hátha ez eltántorítja attól, hogy megismételje az ehhez hasonló manővereket.
Amennyiben nem támad s hagyja, hogy Wrojth szemügyre vegye a karmait, nem sokkal később el is engedi. Vagy ha maga rántja el a kezét néhány másodperccel később akkor sem fogja tovább tartani. *
- Szép karmok. Áldás vagy átok?
* Miközben a nőn tartja a szemét zsebéből nem más kerül elő, mint 1 Világoszöld varázsital, amit nem más fog elkapni, mint Lazziar Glynmaris.
Feltéve, ha elkapja. Bár nem dobja erősen, mégis dönthet úgy az elf, hogy nem veszi le a szemét a nőről, s cserébe a földön landol az értékes ital. *
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-11 15:13:19
Üzenet elküldve: 2026-01-11 15:13:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
//Gyorsaság próba: Sikertelen//
*Örül annak, hogy az adok kapok nem csak közte hanem a törpe és Norgen között is lejátszódik. Halk kacajjal rázza meg nem tetszően a fejét. De figyelmét továbbra is Wrojthnak szenteli. Testel fordul a törpe irányába, és hátsó felét az asztalnak támasztja. Úgy figyeli amíg társa magához szedi a tőrjét. Szeme sarkából persze látja, hogy a nő csak áll és nézi. Mint aki csak a pillanatra várna.*
~ Ez meg miért van még mindig itt? ~
*Morcolja össze szemöldökét amíg ezen gondolkodik. Wrotjh mintha többet is szeretne mondani. Ám Norgen szó szerint közbelép. Nem hitte volna, hogy ennyire megenyhül majd a kettőjük kapcsolata, hogy búcsúzkodni kezdenek. De mégis. A törpétől egy biccentéssel. Ám amit őt illeti. Felé a kezét szeretné nyújtani. Még mielőtt közelébe érne még Lazziar így szól.*
- Köszönöm nem, egy kurvát sem csókolnék meg.
*Mondja még megvető mosollyal az arcán, hogy elutasítsa a felé nyújtott kezet. Nem rég még a tőrjét tartotta felé, nem bízik meg benne annyira, hogy amíg a kezét lefogja egy másikkal ne ragadjon rá fegyvert. Így inkább ha lehet tartaná a távolságot. Ám Norgen nem hátrál. Sőt mi több, mintha csak a szeme káprázná. A mozdulat sor, egy pillanat erejéig tűnik annak mint aminek. Lazziar szájáról kezd lefagyni a mosoly, és minden porcikája üvölt, hogy mozduljon el! A kéz, már nem is annak tűnik aminek. Mintha négy éles penge kezdene felé hasítani.
Lazziar tekintete a meglepődéstől kikerekedik, és pusztán megérzésének köszönhetően tud valamelyest időben cselekedni. Ám a csapást így sem tudja teljesen kikerülni. Hátra veti hátát az asztallapnak. Az éles fájdalom végig hasít négy vágásban hasfalán és mellkasát is éri, majd álla alatt elhaladnak a penge éles karmok. Lazziar teljesen hátra veti magát az aszatlapon. Karjait a szélének támasztva, lábait hirtelen felemelve ad magának lendületet, hogy azon áttudjon bukfencezni. Majd talpával hangosan toppantva érkezik az asztal másik oldalán. Ezzel valamelyest csökkentve Norgen és a közte lévő távolságot. Még fordulatában, kezei amint elengedik az asztallapot mindkét tőrjéért nyúl. Majd azokat maga előtt tartva harca készen áll.*
- Mi az isten vagy te?
*Sziszegi foga között. Szemeivel még most is idegesen és gyorsan pislog. Mert látta amit látott. Ám Norgen kezei lehet eddigre már ismét emberi alakot öltenek. Ami csak jobban rásegít Lazziar értetlenségére. Ruházatán jól látszódik a négy vágás, és a sebekből szépen szivárognak a sebek. Lazziar még egyelőre nem érzi őket, azt majd a későbbiekben biztosan fájni fognak. Ha talán a sebek nem is lesznek maradandóak. A négy karom pillanatnyi látványa biztosan.*
//Gyorsaság próba: Sikertelen//
*Örül annak, hogy az adok kapok nem csak közte hanem a törpe és Norgen között is lejátszódik. Halk kacajjal rázza meg nem tetszően a fejét. De figyelmét továbbra is Wrojthnak szenteli. Testel fordul a törpe irányába, és hátsó felét az asztalnak támasztja. Úgy figyeli amíg társa magához szedi a tőrjét. Szeme sarkából persze látja, hogy a nő csak áll és nézi. Mint aki csak a pillanatra várna.*
~ Ez meg miért van még mindig itt? ~
*Morcolja össze szemöldökét amíg ezen gondolkodik. Wrotjh mintha többet is szeretne mondani. Ám Norgen szó szerint közbelép. Nem hitte volna, hogy ennyire megenyhül majd a kettőjük kapcsolata, hogy búcsúzkodni kezdenek. De mégis. A törpétől egy biccentéssel. Ám amit őt illeti. Felé a kezét szeretné nyújtani. Még mielőtt közelébe érne még Lazziar így szól.*
- Köszönöm nem, egy kurvát sem csókolnék meg.
*Mondja még megvető mosollyal az arcán, hogy elutasítsa a felé nyújtott kezet. Nem rég még a tőrjét tartotta felé, nem bízik meg benne annyira, hogy amíg a kezét lefogja egy másikkal ne ragadjon rá fegyvert. Így inkább ha lehet tartaná a távolságot. Ám Norgen nem hátrál. Sőt mi több, mintha csak a szeme káprázná. A mozdulat sor, egy pillanat erejéig tűnik annak mint aminek. Lazziar szájáról kezd lefagyni a mosoly, és minden porcikája üvölt, hogy mozduljon el! A kéz, már nem is annak tűnik aminek. Mintha négy éles penge kezdene felé hasítani.
Lazziar tekintete a meglepődéstől kikerekedik, és pusztán megérzésének köszönhetően tud valamelyest időben cselekedni. Ám a csapást így sem tudja teljesen kikerülni. Hátra veti hátát az asztallapnak. Az éles fájdalom végig hasít négy vágásban hasfalán és mellkasát is éri, majd álla alatt elhaladnak a penge éles karmok. Lazziar teljesen hátra veti magát az aszatlapon. Karjait a szélének támasztva, lábait hirtelen felemelve ad magának lendületet, hogy azon áttudjon bukfencezni. Majd talpával hangosan toppantva érkezik az asztal másik oldalán. Ezzel valamelyest csökkentve Norgen és a közte lévő távolságot. Még fordulatában, kezei amint elengedik az asztallapot mindkét tőrjéért nyúl. Majd azokat maga előtt tartva harca készen áll.*
- Mi az isten vagy te?
*Sziszegi foga között. Szemeivel még most is idegesen és gyorsan pislog. Mert látta amit látott. Ám Norgen kezei lehet eddigre már ismét emberi alakot öltenek. Ami csak jobban rásegít Lazziar értetlenségére. Ruházatán jól látszódik a négy vágás, és a sebekből szépen szivárognak a sebek. Lazziar még egyelőre nem érzi őket, azt majd a későbbiekben biztosan fájni fognak. Ha talán a sebek nem is lesznek maradandóak. A négy karom pillanatnyi látványa biztosan.*
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-11 13:45:07
Üzenet elküldve: 2026-01-11 13:45:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
//Aktív: Illúzió//
* Norgen pedig születésétől fogva nem lát szebb célt az életben, minthogy kipusztítson minden élőt erről a világról. E percben is azon jár az esze, hogyan kéne karóba húzni, felnégyelni, máglyán elégetni, elevenen megnyúzni és megfőzni mindenkit ebben a szobában, meg persze a városban, és a világon. De van már annyira bölcs, hogy ösztöneit általában türtőztetni tudja, ezért Wrojth és Lazziar egyelőre biztonságban vannak. Mígnem. Mígnem utóbbinak végül csak sikerül kihoznia a sodrából. Illetve pontosabb megfogalmazás lenne az, hogy sikerül olyat mondania, amit egója nem enged elengedni a füle mellett.
Morog egyet a kiscicás megjegyzésre.
~ Adok én neked karmokat. ~
Vár. Türelmetlenül vár. Várja, hogy ez a két idióta elmondják, amit el akarnak mondani. Végül úgy érzi, azt várják, hogy most már lelépjen. Ő sem tervezte másképp, de most már nem éri be ennyivel.
Tőrét elteszi, az amúgy is csak dísznek volt a kezében. Utána a csomagot is. Aztán Wrojth felé fordul, biccent egyet. Végül az elfhez sétál, nem az ajtóhoz, és kezét nyújtja. Illetve nem egészen. Fajtájának ősi, kevesek által ismert technikájával mozdulatait másnak álcázza. Ilyen rövid idő alatt Lazziarnak nem valószínű, hogy feltűnik, miben mesterkedik az eredar. Kezét nyújtja tehát, de a mozdulat félúton támadásba csap át. S, hogy mivel támad? Karmokkal. Nem kiscica-karmokkal, hanem hosszú, rémtörténetekbe illő démon-karmokkal, amiket szempillantás alatt képes kiengedni ujjai végéből.
Legutóbb is így kezdődött.
Ám most nem érdekli az sem, ha véletlenül megvakítja Lazziart – majd rendbe jön. Lentről felfelé próbál végigkarmolni az arcán, olyan sebességgel és erővel, hogy hacsak a férfi nem rendelkezik emberfeletti reflexekkel (vagy szerencsével), akkor a karmolás egy életre nyomot hagyjon rajta. Négy karmolás nyomát, az extra élvezetért.
Megölni ugyan nem akarja (sőt, tulajdonképpen még megvakítani sem), csak megmutatni, hogy hol a helye. Aztán, hogy a másik mit tesz ezután, az már más kérdés. *
//Aktív: Illúzió//
* Norgen pedig születésétől fogva nem lát szebb célt az életben, minthogy kipusztítson minden élőt erről a világról. E percben is azon jár az esze, hogyan kéne karóba húzni, felnégyelni, máglyán elégetni, elevenen megnyúzni és megfőzni mindenkit ebben a szobában, meg persze a városban, és a világon. De van már annyira bölcs, hogy ösztöneit általában türtőztetni tudja, ezért Wrojth és Lazziar egyelőre biztonságban vannak. Mígnem. Mígnem utóbbinak végül csak sikerül kihoznia a sodrából. Illetve pontosabb megfogalmazás lenne az, hogy sikerül olyat mondania, amit egója nem enged elengedni a füle mellett.
Morog egyet a kiscicás megjegyzésre.
~ Adok én neked karmokat. ~
Vár. Türelmetlenül vár. Várja, hogy ez a két idióta elmondják, amit el akarnak mondani. Végül úgy érzi, azt várják, hogy most már lelépjen. Ő sem tervezte másképp, de most már nem éri be ennyivel.
Tőrét elteszi, az amúgy is csak dísznek volt a kezében. Utána a csomagot is. Aztán Wrojth felé fordul, biccent egyet. Végül az elfhez sétál, nem az ajtóhoz, és kezét nyújtja. Illetve nem egészen. Fajtájának ősi, kevesek által ismert technikájával mozdulatait másnak álcázza. Ilyen rövid idő alatt Lazziarnak nem valószínű, hogy feltűnik, miben mesterkedik az eredar. Kezét nyújtja tehát, de a mozdulat félúton támadásba csap át. S, hogy mivel támad? Karmokkal. Nem kiscica-karmokkal, hanem hosszú, rémtörténetekbe illő démon-karmokkal, amiket szempillantás alatt képes kiengedni ujjai végéből.
Legutóbb is így kezdődött.
Ám most nem érdekli az sem, ha véletlenül megvakítja Lazziart – majd rendbe jön. Lentről felfelé próbál végigkarmolni az arcán, olyan sebességgel és erővel, hogy hacsak a férfi nem rendelkezik emberfeletti reflexekkel (vagy szerencsével), akkor a karmolás egy életre nyomot hagyjon rajta. Négy karmolás nyomát, az extra élvezetért.
Megölni ugyan nem akarja (sőt, tulajdonképpen még megvakítani sem), csak megmutatni, hogy hol a helye. Aztán, hogy a másik mit tesz ezután, az már más kérdés. *
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-11 11:17:38
Üzenet elküldve: 2026-01-11 11:17:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
* Nem szól bele a kettejük kakasviadalába. Ő inkább tovább folytatja színpadias előadását. Adhat itt a párosnak bármilyen előadást, a végeredmény ugyanaz marad. Bár a taps meglepi, mégis összébb húzott szemöldökkel fordul a nő irányába. Majdnem biztos benne, hogy csak elbambult, s így próbálja fenntartania látszatot. Szemeit még utoljára megforgatja Norgen ironikus jókívánságára, majd csak hanyagul a háta mögé bök az ajtóra. *
- Bekaphatod.
* Azzal távozhat is, ha úgy látja. Csak ne feledje elrejteni a saját adagját. Amint a fehér rózsa eltűnik közülük, odasétál a térképhez és kiszedi a tőrét a falból. Vár még néhány percet, hogy biztos egyedül legyenek, majd csak azután szólal meg. *
- Az a százötven csak az alsó ár. Lehetőleg minél többért kéne megválni tőle. Elvégre nem jótékonykodni tervezünk.
* Mondja, miközben lép visszafele az asztalhoz. Tőrét is elrejti egyik tokjában, Bár aranyozott markolata még mindig kilátszik. Látszik, hogy nem az ő társadalmi szintjének tervezték, de rajta egyértelműen jobban mutat, mint egy nemes gyűjteményében. *
- Szóval, mi a véleményed így első találkozásra? Szerintem nem tudja sokáig rejtegetni valódi énjét odafenn. Ahhoz nincs meg benne az a gátlástalanság. Biztos valaki ismeri az igazi személyiségét, valaki, aki egy kicsivel jobban tudja játszani a szerepét.
* Fejti ki saját véleményét. Bár ez az eszköz törött, hasznát fogja venni az ármánykodásaiban. Persze ugyanez a helyzet az Lazziarral is. Őt is kihasználja, hogy elérje céljait. Nem csak sejti, de pontosan jól is tudja, hogy ha a kötél szorul a nyakuk körül, akkor ő meglép. Legalábbis szeretne. Aztán, hogy előbb fogják ők elkapni, vagy az üldözőik, az már más kérdés. Nem kétli, hogy olyan könnyen dobná a vöröst mások elé, hogy mentse a bőrét, hogy kettőt se tudjon pislogni. De ez a szépsége ennek a szakmának. Nem tudni ki támad hátba kit. Persze ha utána újból felemelkednének, vajon visszakullognának rosszakaróik a farkukkal a lábuk között? Bizonyára igen. *
* Nem szól bele a kettejük kakasviadalába. Ő inkább tovább folytatja színpadias előadását. Adhat itt a párosnak bármilyen előadást, a végeredmény ugyanaz marad. Bár a taps meglepi, mégis összébb húzott szemöldökkel fordul a nő irányába. Majdnem biztos benne, hogy csak elbambult, s így próbálja fenntartania látszatot. Szemeit még utoljára megforgatja Norgen ironikus jókívánságára, majd csak hanyagul a háta mögé bök az ajtóra. *
- Bekaphatod.
* Azzal távozhat is, ha úgy látja. Csak ne feledje elrejteni a saját adagját. Amint a fehér rózsa eltűnik közülük, odasétál a térképhez és kiszedi a tőrét a falból. Vár még néhány percet, hogy biztos egyedül legyenek, majd csak azután szólal meg. *
- Az a százötven csak az alsó ár. Lehetőleg minél többért kéne megválni tőle. Elvégre nem jótékonykodni tervezünk.
* Mondja, miközben lép visszafele az asztalhoz. Tőrét is elrejti egyik tokjában, Bár aranyozott markolata még mindig kilátszik. Látszik, hogy nem az ő társadalmi szintjének tervezték, de rajta egyértelműen jobban mutat, mint egy nemes gyűjteményében. *
- Szóval, mi a véleményed így első találkozásra? Szerintem nem tudja sokáig rejtegetni valódi énjét odafenn. Ahhoz nincs meg benne az a gátlástalanság. Biztos valaki ismeri az igazi személyiségét, valaki, aki egy kicsivel jobban tudja játszani a szerepét.
* Fejti ki saját véleményét. Bár ez az eszköz törött, hasznát fogja venni az ármánykodásaiban. Persze ugyanez a helyzet az Lazziarral is. Őt is kihasználja, hogy elérje céljait. Nem csak sejti, de pontosan jól is tudja, hogy ha a kötél szorul a nyakuk körül, akkor ő meglép. Legalábbis szeretne. Aztán, hogy előbb fogják ők elkapni, vagy az üldözőik, az már más kérdés. Nem kétli, hogy olyan könnyen dobná a vöröst mások elé, hogy mentse a bőrét, hogy kettőt se tudjon pislogni. De ez a szépsége ennek a szakmának. Nem tudni ki támad hátba kit. Persze ha utána újból felemelkednének, vajon visszakullognának rosszakaróik a farkukkal a lábuk között? Bizonyára igen. *
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-10 19:53:54
Üzenet elküldve: 2026-01-10 19:53:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
*Lazziar már születése óta nemes. Pusztán az a baja, hogy az itt nem ér semmit. Lihanechben más lenne a lány fekvése. De ugyebár Arthenior városában próbálnak tevékenykedni. És jelen helyzetében most csak a küszöbön áll. Ám ha nem játssza jól kártyáit akkor nagyon könnyen rácsaphatják úgy az ajtót, hogy az arcon csapja őt. Ezért is fogta vissza magát a Hodaril látványán. Nem szeretné, hogy elszaladjon vele a ló, és napokig behodarilozva ücsörögjön a polgárnegyedi lakásán. Illetve maga az ajánlat is amit Wrotjh ajánlot vette el inkább a kedvét. Ha korábban találkoztak volna, zok szó nélkül fogadta volna el a feladatot. De tudja, most túl sok forog kockán, és muszáj megtartania hidegvérét.
Nem is érti minek titkolóznak annyit. Most egy csónakban eveznek e vagy sem. Mindenki úgy nézi őt, mintha ő kotyogna ki mindent. Ha nem tekintenek egymásra mint egy csapat. Akkor mi a fenét akarnak egyáltalán elérni? Megérti, hogy van egy kis bizalmatlanság egymás között. De még a legótvarabb torokmetsző banda is tudja, előbb az ellenfeleiket kell eltenni lábalól mielőtt összevesznének a zsákmányon. Most is így kellene cselekedniük. Előbb a nemesség hulljon, és a törpék elől szerezzék meg a zsákmányt. Majd utána eldöntik mi legyen egymással.*
- Százötven? Nem is rossz. Láttam már többért is odahaza.
*Vonja meg a vállát az árat illetően. Ő maga egyelőre azon kívül, hogy fülel és meglesi melyik nemes él ilyesmivel majd a későbbiekben. Többet nem igazán tud tenni a cél érdekében. Persze nem mond nemet a felé nyújtott csomagnak. Legrosszabb esetben maga fizeti ki majd a vörösnek.*
- Majd ha lesz szerencsénk összefutni.
*Mondja hasonló megvető mosollyal a hölgyeménynek. Aki ismét megfenyegeti. Lazziar persze képtelen komolyan venni a helyzetet és csak önti az olajat a tűzre.*
- Csak szereti mutogatni a karmait a cica.
*Cukkolja a nőt. Majd kicsit komolyabbra fordítva a szavait szólal fel ismét.*
- Ne izgulj, tudom milyen játékot játszunk.
*Legyint felé hanyagul, hogy megértette. Nem kell attól aggódnia egyik félnek sem, hogy ő bármit is kikotyogna. Amúgy is inkább ez a nő tűnik annak, aki az első veszély láttán dobná őket a kutyák elé.*
- Ha akarod segítek benne, kíváncsi vagyok akkor úgy hogyan hat.
*Mondja gonoszan Norgen irányába, de hogy szebb választ is adjon mielőtt tényleg megsértődne a cicamica újra felszólal.*
- Füstölőként, de dohányba keverve is megfelel.
*Fordítja vissza tekintetét az épp beszédet tartó törpére. Karjait csak unottan teszi egymásba fonva maga elé. És csak a társa iránt érzett nagyon, nagyon apró tisztelet miatt hallgatja csak végig. A repülő tőrt követi még tekintetével ám hamar visszafordul Wrotjh irányába. Ám a piszkolódás miatt képtelen nem eljátszani egy megjátszott ásítást.*
- Befejezted? Mert látod a hölgy már menne.
*Vigyorog a törpére és a másikra gonoszan. Nincs igazán kedve most arról is okoskodni mit tettek a törpék a történelem során az asztalra. A vedelésen és a kovácsmesterségein kívül. Minden faj tett oda eleget. Jót és rosszat. Sokra nem fognak menni azzal, hogy ezt tárgyalják ki.*
*Lazziar már születése óta nemes. Pusztán az a baja, hogy az itt nem ér semmit. Lihanechben más lenne a lány fekvése. De ugyebár Arthenior városában próbálnak tevékenykedni. És jelen helyzetében most csak a küszöbön áll. Ám ha nem játssza jól kártyáit akkor nagyon könnyen rácsaphatják úgy az ajtót, hogy az arcon csapja őt. Ezért is fogta vissza magát a Hodaril látványán. Nem szeretné, hogy elszaladjon vele a ló, és napokig behodarilozva ücsörögjön a polgárnegyedi lakásán. Illetve maga az ajánlat is amit Wrotjh ajánlot vette el inkább a kedvét. Ha korábban találkoztak volna, zok szó nélkül fogadta volna el a feladatot. De tudja, most túl sok forog kockán, és muszáj megtartania hidegvérét.
Nem is érti minek titkolóznak annyit. Most egy csónakban eveznek e vagy sem. Mindenki úgy nézi őt, mintha ő kotyogna ki mindent. Ha nem tekintenek egymásra mint egy csapat. Akkor mi a fenét akarnak egyáltalán elérni? Megérti, hogy van egy kis bizalmatlanság egymás között. De még a legótvarabb torokmetsző banda is tudja, előbb az ellenfeleiket kell eltenni lábalól mielőtt összevesznének a zsákmányon. Most is így kellene cselekedniük. Előbb a nemesség hulljon, és a törpék elől szerezzék meg a zsákmányt. Majd utána eldöntik mi legyen egymással.*
- Százötven? Nem is rossz. Láttam már többért is odahaza.
*Vonja meg a vállát az árat illetően. Ő maga egyelőre azon kívül, hogy fülel és meglesi melyik nemes él ilyesmivel majd a későbbiekben. Többet nem igazán tud tenni a cél érdekében. Persze nem mond nemet a felé nyújtott csomagnak. Legrosszabb esetben maga fizeti ki majd a vörösnek.*
- Majd ha lesz szerencsénk összefutni.
*Mondja hasonló megvető mosollyal a hölgyeménynek. Aki ismét megfenyegeti. Lazziar persze képtelen komolyan venni a helyzetet és csak önti az olajat a tűzre.*
- Csak szereti mutogatni a karmait a cica.
*Cukkolja a nőt. Majd kicsit komolyabbra fordítva a szavait szólal fel ismét.*
- Ne izgulj, tudom milyen játékot játszunk.
*Legyint felé hanyagul, hogy megértette. Nem kell attól aggódnia egyik félnek sem, hogy ő bármit is kikotyogna. Amúgy is inkább ez a nő tűnik annak, aki az első veszély láttán dobná őket a kutyák elé.*
- Ha akarod segítek benne, kíváncsi vagyok akkor úgy hogyan hat.
*Mondja gonoszan Norgen irányába, de hogy szebb választ is adjon mielőtt tényleg megsértődne a cicamica újra felszólal.*
- Füstölőként, de dohányba keverve is megfelel.
*Fordítja vissza tekintetét az épp beszédet tartó törpére. Karjait csak unottan teszi egymásba fonva maga elé. És csak a társa iránt érzett nagyon, nagyon apró tisztelet miatt hallgatja csak végig. A repülő tőrt követi még tekintetével ám hamar visszafordul Wrotjh irányába. Ám a piszkolódás miatt képtelen nem eljátszani egy megjátszott ásítást.*
- Befejezted? Mert látod a hölgy már menne.
*Vigyorog a törpére és a másikra gonoszan. Nincs igazán kedve most arról is okoskodni mit tettek a törpék a történelem során az asztalra. A vedelésen és a kovácsmesterségein kívül. Minden faj tett oda eleget. Jót és rosszat. Sokra nem fognak menni azzal, hogy ezt tárgyalják ki.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-10 18:52:36
Üzenet elküldve: 2026-01-10 18:52:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
* Norrának már nem kell sok, hogy maga is nemes legyen. Nem mintha ez hatalmas változást hozna az életében, hiszen már hónapok óta együtt lakik Samonyrral és nemesi körökben Norra Talwakr néven mutatkozik be. Itt meg leginkább sehogy vagy, ha muszáj, akkor Fehér Rózsaként. Szerencsés, hogy a városőrök nem mondjuk Fekete Csiperkének vagy Barna Büdöskének keresztelték el – a fehér rózsa valóban illik hozzá. Külsőre szép, de aki nem vigyáz, azt kegyetlenül megszúrja. Ahogy azt többek közt a megboldogult Aljin is igazolhatná, ha nem boldogult volna meg.
Neki Wrojth és a csapata csupán szórakozás, de persze ezt nem teszi szóvá. Lazziar szavaira feljebb csúsznak a szemöldökei homlokán. Végre megtud valamit az elfről, ami nem igaz minden romvárosi ebfajzatra. Szavai alapján ő is próbál beépülni a nemesek köreibe, csak egy másik részén a városnak, mint ahol ő. *
– Ha szépen megkérsz, bemutatlak majd pár ismerősömnek. A legtöbbjük még a halálra se érdemes. * Vonja meg vállát. Ennél viszont nem mond többet. Nem tudja, Wrojth mennyit kutakodott utána, hogy vajon tud-e Samonyrról vagy akár a többi kapcsolatáról, mindenesetre bármit is tud, azt szeretné, ha nem osztaná meg Lazziarral is. Már így is túl sokat hallott, és ez persze Norgen hibája, de kész meghozni az áldozatot és kivágni Lazziar nyelvét, ha amaz túl sokat fecsegne. Ezt fontosnak tartja neki is elmondani, már csak a miheztartás végett. *
– De ezen a házon kívül nem ismersz, és soha nem is láttál. Ha mégis megpróbálnál megkeresni, akkor nem leszek olyan kedves, mint ma. * Figyelmezteti az elfet. Bár nem tudja, miért akarná őt, pont őt megkeresni ez a fazon – talán, hogy szálka legyen az ujjában, talán, mert az arcoskodás mögött valójában erős vonzalom rejlik meg, csak nem tudja, hogyan fejezze ki az érzéseit. Norgen látott már ilyet is, olyat is; semmi nem rémíti már meg.
A törp-keresztapa további instrukciókat oszt, amiket próbál fejben tartani. ~ Százötven arany nem semmi ezért a szarért. Talán tényleg tud valamit. ~ Fut át agyán a gondolat, és ha már megkapta a csomagját, beleszagol, hogy van-e valami jellegzetes szaga. Ennyitől csak nem áll be. Annál is inkább, mert sejtése szerint az ilyet nem „nyersen” szokták fogyasztani, hanem mondjuk pipába töltve. De azért rákérdez. *
– Hogyan hat ez? El kell füstölni? Teát főzni belőle? Vagy feldugjátok a seggetekbe?
* Abban igaza van a törpének, hogy ő személy szerint nem akar ork ágyas lenni, hacsak nem az orkok veszik át a hatalmat Arthenior felett. Akkor bizonyára bepróbálkozna az orkok vezérénél. De akkor Lazziar is, ebben szinte biztos. Azonban nem aggódja túl az orkok kérdését. Ő alig hallott még róluk, és bár könnyen lehet, hogy a szántókon fosztogatnak, gyújtogatnak, de ez eddig csak egy átlagos télnek hangzik. Ezen a világon töltött évei alapján egyvalamit megtanult: a halandók csaknem utálják egymást, mint ő a halandókat. Legyen az ork, ember, elf vagy törpe. Mindnek egyetlen célja van általában: uralkodni és eltaposni a nála gyengébbeket. Csak vannak, akik finomabb módszereket használnak, mint például az artheniori nemesek és vannak olyanok, mint az ork hordák, amelyek tűzzel és vassal törnek előre. Ő sajátos technikát alkalmaz, ami megfelel az igényeinek: lassú kivéreztetésnek lehetne nevezni. Az se jó, ha túl humánus módon pusztítja el a világot, de az sem, hogyha mindent csak feléget, hiszen akkor nincs idő kiélvezni. Erről szegény Aljin megint csak ódákat tudna zengeni, de már nem fog. Szegénynek még sírkő se jutott, csak egy hordó, amit igazán illő lenne lassan már eltűntetni a pincéből, de se neki, se Samonyrnak nem fűlik hozzá a foga.
Norgen gondolatai is ilyen irányba kalandoznak el, miközben Wrojth épp élete beszédét tartja. A tőr eldobására felfigyel, és amikor úgy tűnik, a vörös a beszéde végéhez ért, Norgen elismerően megtapogatja saját csuklóját a tőrt tartó kezével. *
– Szívemből szóltál, Wrojth! * Egy szót se tudna felidézni az elhangzottakból.
Mivel a zsúr kezd ellaposodni, Norgen ismét a kijárat felé kacsintgat. Végül felteszi a kérdését. *
– Tehát akkor elmész kincsekre vadászni? Sok szerencsét!
* Norrának már nem kell sok, hogy maga is nemes legyen. Nem mintha ez hatalmas változást hozna az életében, hiszen már hónapok óta együtt lakik Samonyrral és nemesi körökben Norra Talwakr néven mutatkozik be. Itt meg leginkább sehogy vagy, ha muszáj, akkor Fehér Rózsaként. Szerencsés, hogy a városőrök nem mondjuk Fekete Csiperkének vagy Barna Büdöskének keresztelték el – a fehér rózsa valóban illik hozzá. Külsőre szép, de aki nem vigyáz, azt kegyetlenül megszúrja. Ahogy azt többek közt a megboldogult Aljin is igazolhatná, ha nem boldogult volna meg.
Neki Wrojth és a csapata csupán szórakozás, de persze ezt nem teszi szóvá. Lazziar szavaira feljebb csúsznak a szemöldökei homlokán. Végre megtud valamit az elfről, ami nem igaz minden romvárosi ebfajzatra. Szavai alapján ő is próbál beépülni a nemesek köreibe, csak egy másik részén a városnak, mint ahol ő. *
– Ha szépen megkérsz, bemutatlak majd pár ismerősömnek. A legtöbbjük még a halálra se érdemes. * Vonja meg vállát. Ennél viszont nem mond többet. Nem tudja, Wrojth mennyit kutakodott utána, hogy vajon tud-e Samonyrról vagy akár a többi kapcsolatáról, mindenesetre bármit is tud, azt szeretné, ha nem osztaná meg Lazziarral is. Már így is túl sokat hallott, és ez persze Norgen hibája, de kész meghozni az áldozatot és kivágni Lazziar nyelvét, ha amaz túl sokat fecsegne. Ezt fontosnak tartja neki is elmondani, már csak a miheztartás végett. *
– De ezen a házon kívül nem ismersz, és soha nem is láttál. Ha mégis megpróbálnál megkeresni, akkor nem leszek olyan kedves, mint ma. * Figyelmezteti az elfet. Bár nem tudja, miért akarná őt, pont őt megkeresni ez a fazon – talán, hogy szálka legyen az ujjában, talán, mert az arcoskodás mögött valójában erős vonzalom rejlik meg, csak nem tudja, hogyan fejezze ki az érzéseit. Norgen látott már ilyet is, olyat is; semmi nem rémíti már meg.
A törp-keresztapa további instrukciókat oszt, amiket próbál fejben tartani. ~ Százötven arany nem semmi ezért a szarért. Talán tényleg tud valamit. ~ Fut át agyán a gondolat, és ha már megkapta a csomagját, beleszagol, hogy van-e valami jellegzetes szaga. Ennyitől csak nem áll be. Annál is inkább, mert sejtése szerint az ilyet nem „nyersen” szokták fogyasztani, hanem mondjuk pipába töltve. De azért rákérdez. *
– Hogyan hat ez? El kell füstölni? Teát főzni belőle? Vagy feldugjátok a seggetekbe?
* Abban igaza van a törpének, hogy ő személy szerint nem akar ork ágyas lenni, hacsak nem az orkok veszik át a hatalmat Arthenior felett. Akkor bizonyára bepróbálkozna az orkok vezérénél. De akkor Lazziar is, ebben szinte biztos. Azonban nem aggódja túl az orkok kérdését. Ő alig hallott még róluk, és bár könnyen lehet, hogy a szántókon fosztogatnak, gyújtogatnak, de ez eddig csak egy átlagos télnek hangzik. Ezen a világon töltött évei alapján egyvalamit megtanult: a halandók csaknem utálják egymást, mint ő a halandókat. Legyen az ork, ember, elf vagy törpe. Mindnek egyetlen célja van általában: uralkodni és eltaposni a nála gyengébbeket. Csak vannak, akik finomabb módszereket használnak, mint például az artheniori nemesek és vannak olyanok, mint az ork hordák, amelyek tűzzel és vassal törnek előre. Ő sajátos technikát alkalmaz, ami megfelel az igényeinek: lassú kivéreztetésnek lehetne nevezni. Az se jó, ha túl humánus módon pusztítja el a világot, de az sem, hogyha mindent csak feléget, hiszen akkor nincs idő kiélvezni. Erről szegény Aljin megint csak ódákat tudna zengeni, de már nem fog. Szegénynek még sírkő se jutott, csak egy hordó, amit igazán illő lenne lassan már eltűntetni a pincéből, de se neki, se Samonyrnak nem fűlik hozzá a foga.
Norgen gondolatai is ilyen irányba kalandoznak el, miközben Wrojth épp élete beszédét tartja. A tőr eldobására felfigyel, és amikor úgy tűnik, a vörös a beszéde végéhez ért, Norgen elismerően megtapogatja saját csuklóját a tőrt tartó kezével. *
– Szívemből szóltál, Wrojth! * Egy szót se tudna felidézni az elhangzottakból.
Mivel a zsúr kezd ellaposodni, Norgen ismét a kijárat felé kacsintgat. Végül felteszi a kérdését. *
– Tehát akkor elmész kincsekre vadászni? Sok szerencsét!
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-10 17:44:52
Üzenet elküldve: 2026-01-10 17:44:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
* Hogy kiket milyen beteges perverzióval áldottak meg az istenek, azt nem most fogják megvitatni. Sem holnap, s ha a törpén múlik nem ebben az életben. Az asztalra csapott kábítószer vegyes érzelmeket vált ki a csapatból. Az elején vidámnak tűnt elf, de mintha kedvét vesztette volna hirtelenjében. Talán jobban belegondolt és megijesztették a lehetőségek. Mindenesetre a fehér rózsán is történik egy szemmel látható változás a jobbik irányba. Talán túlságosan is szembetűnő. Hirtelen nem tudja, hogy melyikőjük gyors változása okoz nagyobb bosszúságot az elméjében, de az is lehet, hogy kettejük közös ereje teszi ezt. *
- Ha kell még, szerzek. Aki eladta, azt mondta van még bőven. Felőlem lehet ez a kóstoló a vevőnek is, ha úgy akarod. Egy biztos 150 arany alatt el ne add másoknak. Azért jó lenne, ha nyernénk is rajta valamennyi profitot.
* Fejti ki kettejüknek, de főleg Norgennek, mivel kettejük közül ő az egyetlen, aki biztos abban, hogy talál valami balekot, aki kifizetni. Lazziarnak csak ennyit felel. *
- Ezért is kaptok csak egyet. Nehogy rátok rohadjon a készlet, vagy lekapcsoljon valami aranyköpenyes balek.
* Mivel Norgen önkéntelenül is kikotyogta, amit ő nem szeretett volna még nyíltan kimondani. Jobb lenne terepen meglepődni, mint itt. Így már nem kerülgeti a forró kását. *
- Ti csak foglalkozzatok azzal, hogy beépüljetek a kialakított helyetekbe és szerepetekbe. Amint beértek a célegyenesbe, onnantól gyerekjáték lesz megszilárdítani a hatalmunkat a nemesek körében. Romvárosban egyelőre semmi jellegzetes nem történik. Mintha kevesebb őr is lenne, ami nem csoda. Az orkok ellen készül minden fél.
* Nagyon büszke magára, hogy így képes bátorítani kis csapattársait. El is mehetne támogatónak. A törpös téma eléggé megkavarja a feleket. Szinte történik egy szerepcsere a felek között. Érdekes. Mondanak jó dolgokat, de eddig semmi sincs köbe vésve. De azért mégis csak felkerül egy félmosoly az arcára. Úgy fogalmaznak, mintha nemet mondana egy jó kihívásra. Ő? Egy bátor dicső, de főleg idióta törp? SOHA! Amint befejezték csak egy halk pöfögő nevetést hagyja el, majd meg is szólal. *
- Télen valóban hülyeség, de ha az orkok átlépik a szántókat akkor már nem is tűnik olyan rossznak az a tél! Hacsak nem akar valaki ork eledel, vagy ágyas lenni, ami engem illet, egyik sem lennék jó. Azért tudunk mást is csinálni, mint inni hegyesfülű. Például a törp mesterek olyan fegyvereket csináltak, amik sosem csorbulnak. Olyan ékszereket készítettek, ami még a sötétben is csillognak. Még nem tudok eleget, de ha létezik, miért is ne tartanánk meg magunknak? Ha meg ellenkeznek a törpök, nos, maradjunk annyiban, hogy Sa'Tereth biztos nem bánná, ha a vérük másra lenne használva.
* A bővebb kifejtés közben előveszi aranyozott tőrét, aminek az élét ellenőrzi saját ujjával. Mindezt egy szép nagy mosollyal az arcán. *
- Még nem vagyunk elegen, de hamarosan. Hamarosan minden a saját helyére kerül. Táncoljanak csak a nemesek a túldrágított báljaikon. Hadd lopkodjanak a romvárosiak az életben maradásért. Hadd aggódjon a város, hogy kinek a seggét kell először kinyalnia. És természetesen hadd aggódjon mindenki az orkok miatt.
* Majd egy egyszerű mozdulattal eldobja kettejük között a tőrét, ami a falon lévő térképbe áll bele, ami magát a várost ábrázolja. *
- A félelmükből fogunk táplálkozni. És mire észbe kapnak, olyanok leszünk, mintha mindvégig itt lettünk volna.
* Hogy kiket milyen beteges perverzióval áldottak meg az istenek, azt nem most fogják megvitatni. Sem holnap, s ha a törpén múlik nem ebben az életben. Az asztalra csapott kábítószer vegyes érzelmeket vált ki a csapatból. Az elején vidámnak tűnt elf, de mintha kedvét vesztette volna hirtelenjében. Talán jobban belegondolt és megijesztették a lehetőségek. Mindenesetre a fehér rózsán is történik egy szemmel látható változás a jobbik irányba. Talán túlságosan is szembetűnő. Hirtelen nem tudja, hogy melyikőjük gyors változása okoz nagyobb bosszúságot az elméjében, de az is lehet, hogy kettejük közös ereje teszi ezt. *
- Ha kell még, szerzek. Aki eladta, azt mondta van még bőven. Felőlem lehet ez a kóstoló a vevőnek is, ha úgy akarod. Egy biztos 150 arany alatt el ne add másoknak. Azért jó lenne, ha nyernénk is rajta valamennyi profitot.
* Fejti ki kettejüknek, de főleg Norgennek, mivel kettejük közül ő az egyetlen, aki biztos abban, hogy talál valami balekot, aki kifizetni. Lazziarnak csak ennyit felel. *
- Ezért is kaptok csak egyet. Nehogy rátok rohadjon a készlet, vagy lekapcsoljon valami aranyköpenyes balek.
* Mivel Norgen önkéntelenül is kikotyogta, amit ő nem szeretett volna még nyíltan kimondani. Jobb lenne terepen meglepődni, mint itt. Így már nem kerülgeti a forró kását. *
- Ti csak foglalkozzatok azzal, hogy beépüljetek a kialakított helyetekbe és szerepetekbe. Amint beértek a célegyenesbe, onnantól gyerekjáték lesz megszilárdítani a hatalmunkat a nemesek körében. Romvárosban egyelőre semmi jellegzetes nem történik. Mintha kevesebb őr is lenne, ami nem csoda. Az orkok ellen készül minden fél.
* Nagyon büszke magára, hogy így képes bátorítani kis csapattársait. El is mehetne támogatónak. A törpös téma eléggé megkavarja a feleket. Szinte történik egy szerepcsere a felek között. Érdekes. Mondanak jó dolgokat, de eddig semmi sincs köbe vésve. De azért mégis csak felkerül egy félmosoly az arcára. Úgy fogalmaznak, mintha nemet mondana egy jó kihívásra. Ő? Egy bátor dicső, de főleg idióta törp? SOHA! Amint befejezték csak egy halk pöfögő nevetést hagyja el, majd meg is szólal. *
- Télen valóban hülyeség, de ha az orkok átlépik a szántókat akkor már nem is tűnik olyan rossznak az a tél! Hacsak nem akar valaki ork eledel, vagy ágyas lenni, ami engem illet, egyik sem lennék jó. Azért tudunk mást is csinálni, mint inni hegyesfülű. Például a törp mesterek olyan fegyvereket csináltak, amik sosem csorbulnak. Olyan ékszereket készítettek, ami még a sötétben is csillognak. Még nem tudok eleget, de ha létezik, miért is ne tartanánk meg magunknak? Ha meg ellenkeznek a törpök, nos, maradjunk annyiban, hogy Sa'Tereth biztos nem bánná, ha a vérük másra lenne használva.
* A bővebb kifejtés közben előveszi aranyozott tőrét, aminek az élét ellenőrzi saját ujjával. Mindezt egy szép nagy mosollyal az arcán. *
- Még nem vagyunk elegen, de hamarosan. Hamarosan minden a saját helyére kerül. Táncoljanak csak a nemesek a túldrágított báljaikon. Hadd lopkodjanak a romvárosiak az életben maradásért. Hadd aggódjon a város, hogy kinek a seggét kell először kinyalnia. És természetesen hadd aggódjon mindenki az orkok miatt.
* Majd egy egyszerű mozdulattal eldobja kettejük között a tőrét, ami a falon lévő térképbe áll bele, ami magát a várost ábrázolja. *
- A félelmükből fogunk táplálkozni. És mire észbe kapnak, olyanok leszünk, mintha mindvégig itt lettünk volna.
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-10 15:00:00
Üzenet elküldve: 2026-01-10 15:00:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
*Nem is érti, hogy engedte meg magának ezt. Hogy valami félőrült törpével és még ki tudja hány féleszűvel együtt nekivágjanak annak, hogy majd ők lebontják tégláról téglára az újonnan összehordott nemességet. Minél több időt tölt el a törpével, és annak szedett vetett, féleszű és leginkább öntelt "alkalmazottjaival". Egyre jobban hiszi azt, hogy őket lefogják fejezni. Vagy úgy mint azt a vörös hülye gyereket, akasztani. Lehet tényleg az lenne a legjobb ha csak hallgatna apja levelére, fogná Rinét és beházasodna a nemesek közé. Hogy hősként leverje ezt a kis bűnszervezetet. Lehet meghagyja ezt vésztervnek. Olyan esetre, ha tényleg szalma szálon függene a sikerük. Addig is túlságosan humoros látványt nyújt ez a szedett vetett csapat. Más nem is igazán tartja vissza mintsem a puszta kíváncsiság. Vajon tényleg képesek ezt a tervet végrehajtani.*
- Hát nem édes amikor komolynak hiszik magukat.
*Mondja vigyorogva, egy szemernyi félelemmel sem a szemében. Mit sem tudva a nő valódi lényéről. Mert akkor lehet másképp állna a helyzet. Addig is meg lehet nagy a szája, mert a nő ahhoz képest nem mutatott fel semmit.*
- Nem ígérek semmit.
*Feleli Wrotjnak a hodaril terjesztést illetően. Alenia nem tűnt annak aki csak úgy ilyesmit kipróbálna. Még egy kupa borral sem kínálta meg az együtt töltött éjszakán. Nemhogy még Hodarilt ajánlana neki. Meglepődne rajta Lazziar rendesen.
Norgen válasza viszont megüti a fülét. Mert ezek szerint neki is hasonló tervei vannak. Beépülni a nemesek közé. Mi célból? Még nem igazán derül ki. De ha tényleg egy követ fújnak, érdemesnek tűnik összedolgozni. Még ha a nőt legszívesebben itt helyben nyakon szúrna az idegesítő kotnyeleskedése miatt.*
- Látom akkor te a szórakozottabb részleget kaptad ki. Irigyellek.
*Tán ennél kedvesebbet nem is fog hallani Norgen Lazziartől egy jó ideig.
Ekkor azonban Wrotjh kezd bele a történetébe. Amit őszintén szólva tud legalább annyira sületlenségnek hinni mint igaznak. A törpékről sok mindent hallott. Aminek a felét sem képes elhinni. Ám az a fajta makacsság és keményfejűség amit a törpék tudnak mutatni. Bőven ad okot arra, hogy ennek talán van valami alapja. Félre ne értse senki, az lehet egy gyerekkori legenda csupán. De az is elég ahhoz, hogy elindítson egy kincskereső aranylázat.*
- Nálad is többet?
*Kérdez vissza először hitetlenkedve egy pimasz vigyorral.*
- Nem tudom mit akarsz tőlünk hallani Wrotjh. A te fajtádnál soha sem lehet tudni. Legalább annyit töltötök a hegyek barlangjaiban mint amennyit a kocsmák legsötétebb sörrel teli hordóiban.
*Mondja saját véleményét. Norgenét illetően most csak bólintani tud.*
- Az pedig a másik fele. A hideg időszak közepén neki vágni, mikor az orkok is elvileg a közelben ólálkodnak? Öngyilkosságnak tűnik. Amellett pedig mi lesz a tervünkkel?
*Jogos kérdésnek tűnnek számára. Aztán majd a törpe eldönti mit akar tenni ezek után. Ebben a tervében nem fogja megerősíteni őt Lazziar. Elvégre sokkalta nagyobb hal is a tengerben amivel megküzdhetnek mintsem valami kincskereső útra térjenek hirtelen.*
*Nem is érti, hogy engedte meg magának ezt. Hogy valami félőrült törpével és még ki tudja hány féleszűvel együtt nekivágjanak annak, hogy majd ők lebontják tégláról téglára az újonnan összehordott nemességet. Minél több időt tölt el a törpével, és annak szedett vetett, féleszű és leginkább öntelt "alkalmazottjaival". Egyre jobban hiszi azt, hogy őket lefogják fejezni. Vagy úgy mint azt a vörös hülye gyereket, akasztani. Lehet tényleg az lenne a legjobb ha csak hallgatna apja levelére, fogná Rinét és beházasodna a nemesek közé. Hogy hősként leverje ezt a kis bűnszervezetet. Lehet meghagyja ezt vésztervnek. Olyan esetre, ha tényleg szalma szálon függene a sikerük. Addig is túlságosan humoros látványt nyújt ez a szedett vetett csapat. Más nem is igazán tartja vissza mintsem a puszta kíváncsiság. Vajon tényleg képesek ezt a tervet végrehajtani.*
- Hát nem édes amikor komolynak hiszik magukat.
*Mondja vigyorogva, egy szemernyi félelemmel sem a szemében. Mit sem tudva a nő valódi lényéről. Mert akkor lehet másképp állna a helyzet. Addig is meg lehet nagy a szája, mert a nő ahhoz képest nem mutatott fel semmit.*
- Nem ígérek semmit.
*Feleli Wrotjnak a hodaril terjesztést illetően. Alenia nem tűnt annak aki csak úgy ilyesmit kipróbálna. Még egy kupa borral sem kínálta meg az együtt töltött éjszakán. Nemhogy még Hodarilt ajánlana neki. Meglepődne rajta Lazziar rendesen.
Norgen válasza viszont megüti a fülét. Mert ezek szerint neki is hasonló tervei vannak. Beépülni a nemesek közé. Mi célból? Még nem igazán derül ki. De ha tényleg egy követ fújnak, érdemesnek tűnik összedolgozni. Még ha a nőt legszívesebben itt helyben nyakon szúrna az idegesítő kotnyeleskedése miatt.*
- Látom akkor te a szórakozottabb részleget kaptad ki. Irigyellek.
*Tán ennél kedvesebbet nem is fog hallani Norgen Lazziartől egy jó ideig.
Ekkor azonban Wrotjh kezd bele a történetébe. Amit őszintén szólva tud legalább annyira sületlenségnek hinni mint igaznak. A törpékről sok mindent hallott. Aminek a felét sem képes elhinni. Ám az a fajta makacsság és keményfejűség amit a törpék tudnak mutatni. Bőven ad okot arra, hogy ennek talán van valami alapja. Félre ne értse senki, az lehet egy gyerekkori legenda csupán. De az is elég ahhoz, hogy elindítson egy kincskereső aranylázat.*
- Nálad is többet?
*Kérdez vissza először hitetlenkedve egy pimasz vigyorral.*
- Nem tudom mit akarsz tőlünk hallani Wrotjh. A te fajtádnál soha sem lehet tudni. Legalább annyit töltötök a hegyek barlangjaiban mint amennyit a kocsmák legsötétebb sörrel teli hordóiban.
*Mondja saját véleményét. Norgenét illetően most csak bólintani tud.*
- Az pedig a másik fele. A hideg időszak közepén neki vágni, mikor az orkok is elvileg a közelben ólálkodnak? Öngyilkosságnak tűnik. Amellett pedig mi lesz a tervünkkel?
*Jogos kérdésnek tűnnek számára. Aztán majd a törpe eldönti mit akar tenni ezek után. Ebben a tervében nem fogja megerősíteni őt Lazziar. Elvégre sokkalta nagyobb hal is a tengerben amivel megküzdhetnek mintsem valami kincskereső útra térjenek hirtelen.*
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-10 14:38:44
Üzenet elküldve: 2026-01-10 14:38:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
* Néha az életben a legnehezebb dolog nyugton maradni és nem lemészárolni mindenkit a szobában. Norgen most úgy érzi, ez is egy ilyen helyzet. Nem kommentálja a hallottakat és látottakat. Nem egészen érti, miről beszél a vakarék elf, de nem is tartja olyan fontosnak, amíg az ő ügyeitől távol tartja magát. Nem is tudja, hogy Lazziar milyen hasonló terepen mozog, mint ő, és ez egyelőre jól is van így. *
– Téged ki kérdezett, szajha? * Vág vissza az elfnek, amikor az belekotnyeleskedik a Wrojththal folytatott beszélgetésébe a ház állapotáról. A törpe válasza már jobban tetszik neki. Ami ideiglenes, azt szét lehet törni-zúzni. Ez csak egy dolgot jelenthet…
Ám még mielőtt nekiesnének egymásnak, fontosabb napirendi pont a hodaril. Norgen nem látott még ilyet, de kap némi magyarázatot. Ördögvigyorról már hallott, ez se lehet sokkal különb annál. Viszont egyes emberek azért is fizetnének, ha egy vasdoronggal agyonverné őket, így erre is biztos van vevő. *
– Csak egyet? * Kérdez vissza csalódottan, minthogyha az lenne a legnagyobb gondja, hogy Wrojth meggazdagodjon az ő munkája révén. *
– Ha elviszem a nemesek közé, nem az lesz a gond, hogy lesz-e rá kereslet, hanem hogy ki fizet érte többet. * Hirtelen jött üzletasszonyi vénájának több oka is van. Egyrészt szeretne Wrojth bizalmába férkőzni, bizonyítani, hogy sokkal hasznosabb tagja a csapatnak, mint ez a levélrágó; másrészt valóban lát fantáziát a hodaril terjesztésében; harmadrészt pedig titkon ő is szeretné kipróbálni a szert, ehhez pedig kevés lesz az egy adag. De, ha Wrojth azt hiszi, egyedül ő képes ilyen beszerezni, akkor nagyot téved. Bizonyára eredarunk is hamar találna közvetítőt, akit ha megölne, még fizetnie se kéne érte, és a teljes haszon az övé lenne. Ám ennyire még nem tervez előre. Pedig milyen vicces lenne, ha véletlenül épp Wrojth emberét belezné ki az utcán!
Akár kap több adagot is, akár csak egyet, vélhetőleg ő, és kedvenc nemese, Samonyr fognak osztozni rajta elsőként. Szeretné megtudni, milyen lehet más világba utazni. Vajon olyan, mintha hazamenne? Vagy valami egészen más élmény lesz?
A kalmár témájára bólint. Akár Samonyrtól, akár Orthustól, akár mástól, de meg fogja tudni, hogy mi történt velük.
A törpe-téma viszont őszintén meglepi. Meglepi, mert ilyen hülyeséget még Wrojthtól se várt volna. De talán még Lazziartól se. Az elhangzottak után felteszi a kérdést, bizonyára kettejük nevében. *
– És? Csak nem akarsz tél közepén elindulni valami baszott törpe romot keresgélni? Vagy úgy általában…
~ De, ha mégis, csak tessék. ~
* Néha az életben a legnehezebb dolog nyugton maradni és nem lemészárolni mindenkit a szobában. Norgen most úgy érzi, ez is egy ilyen helyzet. Nem kommentálja a hallottakat és látottakat. Nem egészen érti, miről beszél a vakarék elf, de nem is tartja olyan fontosnak, amíg az ő ügyeitől távol tartja magát. Nem is tudja, hogy Lazziar milyen hasonló terepen mozog, mint ő, és ez egyelőre jól is van így. *
– Téged ki kérdezett, szajha? * Vág vissza az elfnek, amikor az belekotnyeleskedik a Wrojththal folytatott beszélgetésébe a ház állapotáról. A törpe válasza már jobban tetszik neki. Ami ideiglenes, azt szét lehet törni-zúzni. Ez csak egy dolgot jelenthet…
Ám még mielőtt nekiesnének egymásnak, fontosabb napirendi pont a hodaril. Norgen nem látott még ilyet, de kap némi magyarázatot. Ördögvigyorról már hallott, ez se lehet sokkal különb annál. Viszont egyes emberek azért is fizetnének, ha egy vasdoronggal agyonverné őket, így erre is biztos van vevő. *
– Csak egyet? * Kérdez vissza csalódottan, minthogyha az lenne a legnagyobb gondja, hogy Wrojth meggazdagodjon az ő munkája révén. *
– Ha elviszem a nemesek közé, nem az lesz a gond, hogy lesz-e rá kereslet, hanem hogy ki fizet érte többet. * Hirtelen jött üzletasszonyi vénájának több oka is van. Egyrészt szeretne Wrojth bizalmába férkőzni, bizonyítani, hogy sokkal hasznosabb tagja a csapatnak, mint ez a levélrágó; másrészt valóban lát fantáziát a hodaril terjesztésében; harmadrészt pedig titkon ő is szeretné kipróbálni a szert, ehhez pedig kevés lesz az egy adag. De, ha Wrojth azt hiszi, egyedül ő képes ilyen beszerezni, akkor nagyot téved. Bizonyára eredarunk is hamar találna közvetítőt, akit ha megölne, még fizetnie se kéne érte, és a teljes haszon az övé lenne. Ám ennyire még nem tervez előre. Pedig milyen vicces lenne, ha véletlenül épp Wrojth emberét belezné ki az utcán!
Akár kap több adagot is, akár csak egyet, vélhetőleg ő, és kedvenc nemese, Samonyr fognak osztozni rajta elsőként. Szeretné megtudni, milyen lehet más világba utazni. Vajon olyan, mintha hazamenne? Vagy valami egészen más élmény lesz?
A kalmár témájára bólint. Akár Samonyrtól, akár Orthustól, akár mástól, de meg fogja tudni, hogy mi történt velük.
A törpe-téma viszont őszintén meglepi. Meglepi, mert ilyen hülyeséget még Wrojthtól se várt volna. De talán még Lazziartól se. Az elhangzottak után felteszi a kérdést, bizonyára kettejük nevében. *
– És? Csak nem akarsz tél közepén elindulni valami baszott törpe romot keresgélni? Vagy úgy általában…
~ De, ha mégis, csak tessék. ~
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-10 09:30:54
Üzenet elküldve: 2026-01-10 09:30:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
* Gondolkozott azon, hogy berúgja az ajtót. Törphöz illő belépő lenne. Sajnos elmarad az efféle színjáték, helyette csak a száját járatja, mint valami rossz kúrva. A fehér rózsa sajátosan mutatkozik be a törp után. Tekintete gyorsan fordul a felek között. Reméli nem az ő cipője lett Norgen nőiességének egy újabb áldozata. *
- Ez csak átmeneti.
* Feleli unott hangon a rejtekhely kérdésére. Mondhatni, nem az ő problémájuk. Ezt majd Wrojth intézi, ahogy eddig is tette. Több kevesebb sikerrel. Biztos gyorsabb lenne ha ezek ketten segítenének, de van ennél nagyobb problémájuk is annál, hogy hol fognak késeket dobálni.
Lazziar mondandójára csak szemét emeli fel a zsákról. Nem úgy ismeri az elfet, hogy amaz magába tartja a részleteket, bizonyára a fehér rózsa jelenléte lehet az oka. *
- Akkor ez segíteni fog ellazulni.
* Viszonylag jól elmagyarázza a az elf az kábítószer lényegét. Ja nem. Csupán kódoltan nyilatkozik róla. Biztos lehet benne mindenki, hogy az előbbi mondatát nem fogja elismételni. Már azt se tudja mit hazudott.*
- Kábítószer. Méghozzá a legerősebb a piacon. Van aki nagy mennyiségben szívja, valakinek csak egy kis löket kell. Adok nektek egyet-egyet. Találjatok olyanokat, akik vennék és egyből dőlni fog a pénz.
* Sajnos a kalmárról senki nem tud semmit. Jó társasággal van körülvéve. *
- Majd kérdezzétek utána. Diszkréten! Ami pedig engem illeti. Meglátogatott két törp. Az egyik valami öreg kincskereső a másik még nálam is többet iszik. Az idősebb valami szent törp várost keres, és meg van győződve, hogy az alkoholista a kulcs hozzá. Komolyan mondom nincs vége a hülyeségeknek.
* Mondja röviden hogy mi történt vele a minap. Kíváncsi, hogy mit reagál a páros erre. Biztos nagyon kedvesen fognak reagálni. Kivárja a többiek reakcióját, csak utána gondolkodik el, hogy tovább fejtse gondolatmenetet. Feleslegesen nem járatja a száját, főleg, ha már az elején hülyének nézik. *
* Gondolkozott azon, hogy berúgja az ajtót. Törphöz illő belépő lenne. Sajnos elmarad az efféle színjáték, helyette csak a száját járatja, mint valami rossz kúrva. A fehér rózsa sajátosan mutatkozik be a törp után. Tekintete gyorsan fordul a felek között. Reméli nem az ő cipője lett Norgen nőiességének egy újabb áldozata. *
- Ez csak átmeneti.
* Feleli unott hangon a rejtekhely kérdésére. Mondhatni, nem az ő problémájuk. Ezt majd Wrojth intézi, ahogy eddig is tette. Több kevesebb sikerrel. Biztos gyorsabb lenne ha ezek ketten segítenének, de van ennél nagyobb problémájuk is annál, hogy hol fognak késeket dobálni.
Lazziar mondandójára csak szemét emeli fel a zsákról. Nem úgy ismeri az elfet, hogy amaz magába tartja a részleteket, bizonyára a fehér rózsa jelenléte lehet az oka. *
- Akkor ez segíteni fog ellazulni.
* Viszonylag jól elmagyarázza a az elf az kábítószer lényegét. Ja nem. Csupán kódoltan nyilatkozik róla. Biztos lehet benne mindenki, hogy az előbbi mondatát nem fogja elismételni. Már azt se tudja mit hazudott.*
- Kábítószer. Méghozzá a legerősebb a piacon. Van aki nagy mennyiségben szívja, valakinek csak egy kis löket kell. Adok nektek egyet-egyet. Találjatok olyanokat, akik vennék és egyből dőlni fog a pénz.
* Sajnos a kalmárról senki nem tud semmit. Jó társasággal van körülvéve. *
- Majd kérdezzétek utána. Diszkréten! Ami pedig engem illeti. Meglátogatott két törp. Az egyik valami öreg kincskereső a másik még nálam is többet iszik. Az idősebb valami szent törp várost keres, és meg van győződve, hogy az alkoholista a kulcs hozzá. Komolyan mondom nincs vége a hülyeségeknek.
* Mondja röviden hogy mi történt vele a minap. Kíváncsi, hogy mit reagál a páros erre. Biztos nagyon kedvesen fognak reagálni. Kivárja a többiek reakcióját, csak utána gondolkodik el, hogy tovább fejtse gondolatmenetet. Feleslegesen nem járatja a száját, főleg, ha már az elején hülyének nézik. *
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-09 20:51:49
Üzenet elküldve: 2026-01-09 20:51:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
*Ha igazi támadás lenne, akkor a városőrök súlyos lépteit már hallotta volna. Azok nem így nyitottak volna ajtót. Jobbára tokostól rúgták volna rá a nőszemélyre. Akin utána alaposan végig is meneteltek volna. Ezért sem ugrott fel. Norgennek is inkább meglepődött mintsem megijedt volna, ami ismét egy újabb jel volt számára, hogy semmi oka sincs az aggodalomra.
Szerencséjére, és a nőére is. Hamar nekilát Wrotjh a bemutatásnak.*
- Szintén.
*Húzódik arca egy megjátszott mosolyra. Szemei is hasonló élességgel csillannak a nő felé mint amaz tette. Hasonló gondolatokkal együttvéve. Lehet tényleg szerencse Wrotjh megjött mert lehet egy kis időn belül egymás torkának estek volna.
A törpe kérdésére majd válaszol, de előbb a hölgyeké az elsőbbség. Aki persze pontosan annyit mond amit eddig is. A nagy büdös hasznavehetetlen semmit. Ki ő, mit akar és miért jött. Vagy egyáltalán mi a feladata. Legalább annyit megtud róla, hogy valami gyilkos. Ami legalább annyiban jó eredmény. Hogy lesz majd valakit az őrök elé hajítani, hogy feltartsa őket és képes öt másodpercnél tovább túlélni. Ezt ő már egy nyereségnek véli meg a helyzetet nézve.*
- Jó és rossz. A jó, hogy van egy lehetőségem beépülni. Kettő idő kérdése. Nem nehezítelek a részletekkel mert nekem is ketté szakad tőle a fejem.
*Marad továbbra is ülve, bár meglehetősen fáradtan hátra dönti a fejét, drámain mint akinek tényleg elege lett a világból, mindennel és mindenkivel is.*
- Szépségem akkor rossz helyre jöttél. Selyemrév arra van. Késdobáló pedig három sarokkal feljebb.
*Mutat fel pusztán kezével és mutat egyik majd másik irányba. Azután pedig csak lustán visszaengedi karját a mutogatás után.
Ekkor mint egy megmentő hallja meg a nevet amit a törpe kiejt azokon a most oly édesnek ható, de amúgy mocskos és büdös sárgafogú ajkain. Hodaril. Lazzair hátra hajtott feje, egy szempillantás alatt szegeződik az asztal irányába.*
- Mit is mondtál?
*Kérdezi hitetlenkedve, de olyan képpel mint akinek most terítettek az orra elé a mennyei mannát. Fel is tápászkodik a székből. Szemeit továbbra is a "vadon" tartva.*
- Ez kérlek kedvesem. Egy kapu egy másik világba. Honnan szerezted?
*Kérdezi most már az asztalhoz érve. Ő ugyanis szívesen ki is próbálna belőle egy jó löketet. Pusztán egy kellemesebb társaságot kellene találnia. Egy pillanatra még az is megfordul a fejében, hogy Rinének is visz belőle. Igazi kis titka az, amikor ezzel a szervezetében nézi az esti csillagos eget. Akkor teljesen máshogy fest mindenki számára is a világ.*
- Ami pedig a Wegtorenit illeti. Én is azóta zárva tudom amióta itt vagyok. És azóta semmit se.
*Szemeit továbbra sem veszi le a Hodarilról. Arra vár vajon mit tervez vele tenni a törpe.*
- Kétlem ebben segíthetek. Tudod nem kockáztathatom meg, hogy ilyesmibe keveredjek a "seggnyalók" világába.
*Húzza meg vállait. Már csak azt kellene, hogy valami semmirekellőnek tűnjön Alenia szemében emiatt a szutyok miatt. Akkor tényleg semmi szükség nem lenne rá se itt, se sehol.*
*Ha igazi támadás lenne, akkor a városőrök súlyos lépteit már hallotta volna. Azok nem így nyitottak volna ajtót. Jobbára tokostól rúgták volna rá a nőszemélyre. Akin utána alaposan végig is meneteltek volna. Ezért sem ugrott fel. Norgennek is inkább meglepődött mintsem megijedt volna, ami ismét egy újabb jel volt számára, hogy semmi oka sincs az aggodalomra.
Szerencséjére, és a nőére is. Hamar nekilát Wrotjh a bemutatásnak.*
- Szintén.
*Húzódik arca egy megjátszott mosolyra. Szemei is hasonló élességgel csillannak a nő felé mint amaz tette. Hasonló gondolatokkal együttvéve. Lehet tényleg szerencse Wrotjh megjött mert lehet egy kis időn belül egymás torkának estek volna.
A törpe kérdésére majd válaszol, de előbb a hölgyeké az elsőbbség. Aki persze pontosan annyit mond amit eddig is. A nagy büdös hasznavehetetlen semmit. Ki ő, mit akar és miért jött. Vagy egyáltalán mi a feladata. Legalább annyit megtud róla, hogy valami gyilkos. Ami legalább annyiban jó eredmény. Hogy lesz majd valakit az őrök elé hajítani, hogy feltartsa őket és képes öt másodpercnél tovább túlélni. Ezt ő már egy nyereségnek véli meg a helyzetet nézve.*
- Jó és rossz. A jó, hogy van egy lehetőségem beépülni. Kettő idő kérdése. Nem nehezítelek a részletekkel mert nekem is ketté szakad tőle a fejem.
*Marad továbbra is ülve, bár meglehetősen fáradtan hátra dönti a fejét, drámain mint akinek tényleg elege lett a világból, mindennel és mindenkivel is.*
- Szépségem akkor rossz helyre jöttél. Selyemrév arra van. Késdobáló pedig három sarokkal feljebb.
*Mutat fel pusztán kezével és mutat egyik majd másik irányba. Azután pedig csak lustán visszaengedi karját a mutogatás után.
Ekkor mint egy megmentő hallja meg a nevet amit a törpe kiejt azokon a most oly édesnek ható, de amúgy mocskos és büdös sárgafogú ajkain. Hodaril. Lazzair hátra hajtott feje, egy szempillantás alatt szegeződik az asztal irányába.*
- Mit is mondtál?
*Kérdezi hitetlenkedve, de olyan képpel mint akinek most terítettek az orra elé a mennyei mannát. Fel is tápászkodik a székből. Szemeit továbbra is a "vadon" tartva.*
- Ez kérlek kedvesem. Egy kapu egy másik világba. Honnan szerezted?
*Kérdezi most már az asztalhoz érve. Ő ugyanis szívesen ki is próbálna belőle egy jó löketet. Pusztán egy kellemesebb társaságot kellene találnia. Egy pillanatra még az is megfordul a fejében, hogy Rinének is visz belőle. Igazi kis titka az, amikor ezzel a szervezetében nézi az esti csillagos eget. Akkor teljesen máshogy fest mindenki számára is a világ.*
- Ami pedig a Wegtorenit illeti. Én is azóta zárva tudom amióta itt vagyok. És azóta semmit se.
*Szemeit továbbra sem veszi le a Hodarilról. Arra vár vajon mit tervez vele tenni a törpe.*
- Kétlem ebben segíthetek. Tudod nem kockáztathatom meg, hogy ilyesmibe keveredjek a "seggnyalók" világába.
*Húzza meg vállait. Már csak azt kellene, hogy valami semmirekellőnek tűnjön Alenia szemében emiatt a szutyok miatt. Akkor tényleg semmi szükség nem lenne rá se itt, se sehol.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1898-1917