Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-18 21:16:34
Üzenet elküldve: 2022-10-18 21:16:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Bókolni tudni kell és Syndra nem az a típusú nőstény, akit ellenségének kívánnak. Bár érdekes tusa lenne. Az elf kicsit sem normális és ez neki valamiért tetszik. Talán pont azért, mert az ő életében sem volt igazából semmi, ami normális és szokványos lenne. Sok alapvető és általános, megszokott dologhoz úgy kellett hozzá szoknia. Megtanulni sok mindent. Mondhatni kikupálódott az évek alatt. Egymásba karolva tapossák a macskaköves utat és a nőstény vallomásán nagyot röhög.*
- Ti, amint egy fogadóban nyugodt álomra hajtjátok a fejeteket? Még ha a tiéteken kívül egy szoba is maradna, amiben ki tudja ki lakik? A személyzetről nem is beszélve?
*Elgondolni és rémes, ezt pedig minél hamarabb orvosolni kell.*
- Gondolom párban vagy hárman vagytok ott is, és egy őrködi mi? Pihentető nem mondom.
*Megcsóválja a fejét és látja már egy részét az alapvető problémák egyikének. Ezen viszont csak az idő és a pénz segíthet. Na meg a hatalom.*
- Egy kis részt bejártam a környékből és a Kalmárban már ettem. Ittam is egy sört mellé, egész finom volt. Egy cuki elf áll a pultban, de az meg amúgy druida. Volt ott egy fura pasas, utánam nem sokkal tért be. Morogva volt és valami bárót keresett az elfen. Engem is megnézett magának, azért nem vettem ezt fel, mikor kijöttem onnan.
*Kocogtatja meg a maszkját, ami most már arcát takarja. Ekkora már barátnője is felveszi a maga maszkját és mennek is tovább, egymásba karolva.*
- Mert te vagy az én örök kedvencem, te drágaság!
*Búg vissza feleletül, ez már csak így megy kettejük között. A tőle megszokott nyugalommal hallgatja nővére beszámolóját és nem hagyja megjegyzés nélkül sem a férfiak, sem az ő alakjának dolgát. Noha a mostani nyugalom csalóka. Olykor váratlanul robban és nyelvénél csak a keze az, ami gyorsabban jár el.*
- Csak az elfet láttam ott, a druidát. De jó bőr, magamra húznák, hogy átmelegítsen. Ami pedig a súlyomat illeti, majd kicsit visszagömbölyítem magam.
*Olykor-olykor előfordul, hogy kevesebb ideje marad evésre, vagy legalábbis rendes étkezésre. Most is van egy hely, amit szívesen felkeresne, noha nem tudja hol van. De majd kettesben elkószálnak arra, ha eljött az ideje.*
- Illidary volt valaha is bőbeszédű?
*Nevet fel, mert a hím nem egy pletykás alak. A jó öreg Illidary, nem látta már vagy ezer éve. Hm. Igen. Megvonja vállát.*
- Hosszú, nyirkos és büdös. Szerencsémre volt még annyi cédrusolaj, ami kitartott az úton. Most csak szimplán fürdenék egyet, a három napos ázás helyett. Na nem mintha az ilyesmi gondot okozna, a Kalmár ebből a szempontból is megfelelő volt. El tudtam intézni, hogy kicsit pihenjek és mosakodjak evés után. A holmijaim még el vannak dugva. Majd idővel átcuccolok az állandó helyre. Vagy a mostani rejtekre, ha az megfelelő.
*Most így hirtelen sok minden jut eszébe, amit szeretne minél hamarabb elintézni. Séta közben a szakadék felé veszik az irányt, amit nem bán. Állával int a különös hely felé.*
- Hallottam hírét a Kalmárban. Különös hely, valahogy húz magához. Ereje van. Erről jutott eszembe, hogy egy ima nem ártana egy magafajtának való helyen. Hm?
*Utóbbi kérdés volt. Syndra biztosan tudja, hogy hol van olyan oltár, ami előtt imádkozhat. Egy ilyen hajóút után ráfér a lelki felfrissülés is.*
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Bókolni tudni kell és Syndra nem az a típusú nőstény, akit ellenségének kívánnak. Bár érdekes tusa lenne. Az elf kicsit sem normális és ez neki valamiért tetszik. Talán pont azért, mert az ő életében sem volt igazából semmi, ami normális és szokványos lenne. Sok alapvető és általános, megszokott dologhoz úgy kellett hozzá szoknia. Megtanulni sok mindent. Mondhatni kikupálódott az évek alatt. Egymásba karolva tapossák a macskaköves utat és a nőstény vallomásán nagyot röhög.*
- Ti, amint egy fogadóban nyugodt álomra hajtjátok a fejeteket? Még ha a tiéteken kívül egy szoba is maradna, amiben ki tudja ki lakik? A személyzetről nem is beszélve?
*Elgondolni és rémes, ezt pedig minél hamarabb orvosolni kell.*
- Gondolom párban vagy hárman vagytok ott is, és egy őrködi mi? Pihentető nem mondom.
*Megcsóválja a fejét és látja már egy részét az alapvető problémák egyikének. Ezen viszont csak az idő és a pénz segíthet. Na meg a hatalom.*
- Egy kis részt bejártam a környékből és a Kalmárban már ettem. Ittam is egy sört mellé, egész finom volt. Egy cuki elf áll a pultban, de az meg amúgy druida. Volt ott egy fura pasas, utánam nem sokkal tért be. Morogva volt és valami bárót keresett az elfen. Engem is megnézett magának, azért nem vettem ezt fel, mikor kijöttem onnan.
*Kocogtatja meg a maszkját, ami most már arcát takarja. Ekkora már barátnője is felveszi a maga maszkját és mennek is tovább, egymásba karolva.*
- Mert te vagy az én örök kedvencem, te drágaság!
*Búg vissza feleletül, ez már csak így megy kettejük között. A tőle megszokott nyugalommal hallgatja nővére beszámolóját és nem hagyja megjegyzés nélkül sem a férfiak, sem az ő alakjának dolgát. Noha a mostani nyugalom csalóka. Olykor váratlanul robban és nyelvénél csak a keze az, ami gyorsabban jár el.*
- Csak az elfet láttam ott, a druidát. De jó bőr, magamra húznák, hogy átmelegítsen. Ami pedig a súlyomat illeti, majd kicsit visszagömbölyítem magam.
*Olykor-olykor előfordul, hogy kevesebb ideje marad evésre, vagy legalábbis rendes étkezésre. Most is van egy hely, amit szívesen felkeresne, noha nem tudja hol van. De majd kettesben elkószálnak arra, ha eljött az ideje.*
- Illidary volt valaha is bőbeszédű?
*Nevet fel, mert a hím nem egy pletykás alak. A jó öreg Illidary, nem látta már vagy ezer éve. Hm. Igen. Megvonja vállát.*
- Hosszú, nyirkos és büdös. Szerencsémre volt még annyi cédrusolaj, ami kitartott az úton. Most csak szimplán fürdenék egyet, a három napos ázás helyett. Na nem mintha az ilyesmi gondot okozna, a Kalmár ebből a szempontból is megfelelő volt. El tudtam intézni, hogy kicsit pihenjek és mosakodjak evés után. A holmijaim még el vannak dugva. Majd idővel átcuccolok az állandó helyre. Vagy a mostani rejtekre, ha az megfelelő.
*Most így hirtelen sok minden jut eszébe, amit szeretne minél hamarabb elintézni. Séta közben a szakadék felé veszik az irányt, amit nem bán. Állával int a különös hely felé.*
- Hallottam hírét a Kalmárban. Különös hely, valahogy húz magához. Ereje van. Erről jutott eszembe, hogy egy ima nem ártana egy magafajtának való helyen. Hm?
*Utóbbi kérdés volt. Syndra biztosan tudja, hogy hol van olyan oltár, ami előtt imádkozhat. Egy ilyen hajóút után ráfér a lelki felfrissülés is.*
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-18 10:36:15
Üzenet elküldve: 2022-10-18 10:36:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*~Rossz kérdés~*
- Tudós vagyok, természetesen minden teljesen és közben semennyire sem foglal le. Maximum azon igyekezhet, hogy tovább agyaljak valamin. Mélyebben, mint valami fényes, virágzó dolog, amit teljesen talán sosem értünk meg. *a férfi hirtelen elcsendesül. ~Ez szarul hangzott~*
- Nem maga a virág. A gondolkodás. Az agyunk, a létünk és hogy nem tudjuk mi ez az egész és még én is elengedem pár perc után a megfejtését. Hiába nem hiszek a csodákban. ~De talán, ha látnék egyet vagy valamit amit annak hívnak...~ *nem is foglalkozik a másik sóhajával, csak rutinszerűen folytatja ugyanott, mert valahol tudat alatt felfogta a reakciót*
- Mikor indulunk? *kérdi túl lelkesen*
- Utat tervez máris, nem igaz? És én úgy döntöttem nem rossz ötlet. Van ezzel kapcsolatban valami tudományos vonzásom. Már csak a jelenségről írni legyen az elvakult hit vagy megmagyarázható dolog... Most kéne indulnunk! *~Kibírja a lábam, jó lesz ez~*
*~Rossz kérdés~*
- Tudós vagyok, természetesen minden teljesen és közben semennyire sem foglal le. Maximum azon igyekezhet, hogy tovább agyaljak valamin. Mélyebben, mint valami fényes, virágzó dolog, amit teljesen talán sosem értünk meg. *a férfi hirtelen elcsendesül. ~Ez szarul hangzott~*
- Nem maga a virág. A gondolkodás. Az agyunk, a létünk és hogy nem tudjuk mi ez az egész és még én is elengedem pár perc után a megfejtését. Hiába nem hiszek a csodákban. ~De talán, ha látnék egyet vagy valamit amit annak hívnak...~ *nem is foglalkozik a másik sóhajával, csak rutinszerűen folytatja ugyanott, mert valahol tudat alatt felfogta a reakciót*
- Mikor indulunk? *kérdi túl lelkesen*
- Utat tervez máris, nem igaz? És én úgy döntöttem nem rossz ötlet. Van ezzel kapcsolatban valami tudományos vonzásom. Már csak a jelenségről írni legyen az elvakult hit vagy megmagyarázható dolog... Most kéne indulnunk! *~Kibírja a lábam, jó lesz ez~*
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-17 22:20:00
Üzenet elküldve: 2022-10-17 22:20:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- Hmm...
* Dorombolja a fenék csapásra, majd kajánul felnevet. Ritka hasonlóval találkozni Arthenior városában. *
- Nem sok nyomot hagytunk az biztos.
* Rázza meg a fejét. Rey pótolja maszkját, amire Syndra csak megrázza a fejét. *
- Általában én se szoktam hordani, csak amikor szükség van rá.
* Lapogatja meg az oldalán libegő maszkot, majd barátnőjébe karolva elindul a romos városrészen keresztül, a térköveken csak úgy csattog a csendes csizma. Szándékában áll tudatni a világgal, hogy igen itt vannak, és ez mostantól csak látványosabb lesz. *
- Mellesleg, bejártad már a várost? Van két értelmes fogadó, az egyikben ideiglenesen megszálltunk, hogy ameddig a tervezések zajlanak, legyen hol fejünket álomra hajtani.
* Gúnyos horkantással kacag fel a jelzésre. Szorosan átkarolva kezdi el nézni az utat, hogy mégis merre menjenek. *
- Segítség az mindig kell, egyenlőre alig vagyunk. De ez nem is szokott másképp kezdődni. Csak idő kérdése, hogy elkezdjük a költözést. De gyere-gyere! Kőrbe mutatom a várost, bár nem annyira sok mindent érdemes látni.
* Pengéjét vissza süllyeszti a helyére, majd maszkjáért nyúl. Csuklyát magára húzva igazítja el a holló maszkot. Átkarolva barátnőjét, indul el a macskaköveken. *
- Te még mindig tudod, hogy miképp kell megdobogtatni a szívemet.
* Nevet fel doromboló hangján, közben mutatja az utat. *
- Nem vagyunk még elegen ahhoz, hogy nagyon szétváljunk, így a megbízásokkal is óvatosan bánunk, de mindennek eljön az ideje.
* Fejét rázva tekint végig barátnőjén, rámosolyog Reyre. *
- Eléggé nagy káosz van a vidéken, amit érdemes lenne átrágni, de te még mindig fogysz lefele Rey! Remélem voltál a wegtoreniben, igazán jól sültjeik vannak, és jó képűek is a férfiak.
* Nyalja meg a szája szélét, Syndrának nem kell titkolnia személyiségét barátnője előtt, teljesen tisztában van vele, hogy soha nem volt normális. *
- Egyenlőre Illidary nem sokat beszél a leendő tervekről, de látszik, hogy valami tekereg a fejében. Nem változott semmit, ugyanolyan mogorva, és számító, ahogyan eddig is. Milyen volt a hajó út? Azokon a heteken nem tudtam eldönteni, hogy mi a legrosszabb, a folyamatos rángatózás, vagy éppen az átható pia szag a matrózokból.
* Néhány perc gyaloglásra a romoktól, még néhány rozoga rezidencia mutatkozik, de már közel sem a természetes fényükben. Az út hamar ívelté válik, és a közelben megmutatkozik a szakadék. *
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- Hmm...
* Dorombolja a fenék csapásra, majd kajánul felnevet. Ritka hasonlóval találkozni Arthenior városában. *
- Nem sok nyomot hagytunk az biztos.
* Rázza meg a fejét. Rey pótolja maszkját, amire Syndra csak megrázza a fejét. *
- Általában én se szoktam hordani, csak amikor szükség van rá.
* Lapogatja meg az oldalán libegő maszkot, majd barátnőjébe karolva elindul a romos városrészen keresztül, a térköveken csak úgy csattog a csendes csizma. Szándékában áll tudatni a világgal, hogy igen itt vannak, és ez mostantól csak látványosabb lesz. *
- Mellesleg, bejártad már a várost? Van két értelmes fogadó, az egyikben ideiglenesen megszálltunk, hogy ameddig a tervezések zajlanak, legyen hol fejünket álomra hajtani.
* Gúnyos horkantással kacag fel a jelzésre. Szorosan átkarolva kezdi el nézni az utat, hogy mégis merre menjenek. *
- Segítség az mindig kell, egyenlőre alig vagyunk. De ez nem is szokott másképp kezdődni. Csak idő kérdése, hogy elkezdjük a költözést. De gyere-gyere! Kőrbe mutatom a várost, bár nem annyira sok mindent érdemes látni.
* Pengéjét vissza süllyeszti a helyére, majd maszkjáért nyúl. Csuklyát magára húzva igazítja el a holló maszkot. Átkarolva barátnőjét, indul el a macskaköveken. *
- Te még mindig tudod, hogy miképp kell megdobogtatni a szívemet.
* Nevet fel doromboló hangján, közben mutatja az utat. *
- Nem vagyunk még elegen ahhoz, hogy nagyon szétváljunk, így a megbízásokkal is óvatosan bánunk, de mindennek eljön az ideje.
* Fejét rázva tekint végig barátnőjén, rámosolyog Reyre. *
- Eléggé nagy káosz van a vidéken, amit érdemes lenne átrágni, de te még mindig fogysz lefele Rey! Remélem voltál a wegtoreniben, igazán jól sültjeik vannak, és jó képűek is a férfiak.
* Nyalja meg a szája szélét, Syndrának nem kell titkolnia személyiségét barátnője előtt, teljesen tisztában van vele, hogy soha nem volt normális. *
- Egyenlőre Illidary nem sokat beszél a leendő tervekről, de látszik, hogy valami tekereg a fejében. Nem változott semmit, ugyanolyan mogorva, és számító, ahogyan eddig is. Milyen volt a hajó út? Azokon a heteken nem tudtam eldönteni, hogy mi a legrosszabb, a folyamatos rángatózás, vagy éppen az átható pia szag a matrózokból.
* Néhány perc gyaloglásra a romoktól, még néhány rozoga rezidencia mutatkozik, de már közel sem a természetes fényükben. Az út hamar ívelté válik, és a közelben megmutatkozik a szakadék. *
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-17 21:54:17
Üzenet elküldve: 2022-10-17 21:54:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- Na-vedui!
*Sóhajt fel végül, mire a másik nőstény elindul felé. A baráti üdvözlet nem marad el és annak is örül, hogy pont ezzel vadmacskával akadt össze. A baráti ölelést egy kaján nevetéssel folytatja, majd egy apróbbat csattan tenyere Syndra formás hátsóján.*
- Im gellui le govaded! Titeket kereslek már egy ideje. Kénytelen voltam így kijönni a Kalmárból, egy morci fickó kicsit meresztette rám a szemét. Nem akartam túl hamar elbújni előle.
*Hiányosságát gyorsan pótolja a ház árnyékában, így a maszk már takarja arcát, vaskos fonatát pedig a csuklya rejti továbbra is.*
- Ez a két polch mi fenének kötött beléd? Nem tudják a helyüket?!
*Int indulatosan a két semmirekellő hímszerzet felé. Noha nem férfigyűlölő, de az ilyen szerzeteket nem bírja. Maszkos társa kérdésére már a maszkban válaszol.*
- Jöttem mert mondták, mégis mit gondolsz? Azt mondták a mesternek kell itt egy kis segítség. Na meg, kicsit untam már magam. De menjünk is arrébb. Még érzem a bűzét annak a kettőnek. Pfej.
*Hiába, a szag benne maradt az orrában. Inkább menet közben örüljenek egymásnak és ne itt.*
- Mi újság ezen a vidéken? Súgd csak hegyes fülembe szép ajkaddal, amit lehet, és mutasd az utat a formás fenekeddel.
*Reménykedik abban, hogy csatlakozhat egy őrjáratra régen látott testvére mellé és közben további információkat gyűjthet a jelenlegi helyzetről. Ha már egyszer ide küldték, annak oka van.*
A hozzászólás írója (Reyrea Mere) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.17 21:54:58
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- Na-vedui!
*Sóhajt fel végül, mire a másik nőstény elindul felé. A baráti üdvözlet nem marad el és annak is örül, hogy pont ezzel vadmacskával akadt össze. A baráti ölelést egy kaján nevetéssel folytatja, majd egy apróbbat csattan tenyere Syndra formás hátsóján.*
- Im gellui le govaded! Titeket kereslek már egy ideje. Kénytelen voltam így kijönni a Kalmárból, egy morci fickó kicsit meresztette rám a szemét. Nem akartam túl hamar elbújni előle.
*Hiányosságát gyorsan pótolja a ház árnyékában, így a maszk már takarja arcát, vaskos fonatát pedig a csuklya rejti továbbra is.*
- Ez a két polch mi fenének kötött beléd? Nem tudják a helyüket?!
*Int indulatosan a két semmirekellő hímszerzet felé. Noha nem férfigyűlölő, de az ilyen szerzeteket nem bírja. Maszkos társa kérdésére már a maszkban válaszol.*
- Jöttem mert mondták, mégis mit gondolsz? Azt mondták a mesternek kell itt egy kis segítség. Na meg, kicsit untam már magam. De menjünk is arrébb. Még érzem a bűzét annak a kettőnek. Pfej.
*Hiába, a szag benne maradt az orrában. Inkább menet közben örüljenek egymásnak és ne itt.*
- Mi újság ezen a vidéken? Súgd csak hegyes fülembe szép ajkaddal, amit lehet, és mutasd az utat a formás fenekeddel.
*Reménykedik abban, hogy csatlakozhat egy őrjáratra régen látott testvére mellé és közben további információkat gyűjthet a jelenlegi helyzetről. Ha már egyszer ide küldték, annak oka van.*
A hozzászólás írója (Reyrea Mere) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.17 21:54:58
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-17 21:20:47
Üzenet elküldve: 2022-10-17 21:20:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* A két selejt csak úgy szedi a lábát, mire az ostor fenekükön csattan. Syndra még nem látja az ismeretlen arcát, de a hangjára megvonja a szemöldökét. Maszkjáért nyúl, de csak végig simít rajta. ~ Lehetséges ez? ~ Gondolkozik el, de csak egy pillanatra, mert utána a hatalmas szablyával a kezében elindul a mélységi felé.
Teste a szokásos karcsúságról árulkodik, ahogyan bársonyba burkolózását sem először látta már. ~ Ennek a libának mindig is volt ízlése. ~ Húz egy mosolyt a szájára, majd lassan riszáló csípővel közeledik a másik holló felé. *
- Nocsak-nocsak! Kit sodrott erre felé az északi szél! Enyje-enyje, maszk nélkül kószálunk?
* Az arcáról színtiszta örömöt olvashat le a másik, de a szokásos gonosz mosoly is mutatkozik az arcán. *
- Mit szólna a terület mestere-e hanyag viselet láttán?
* A lány előtt megáll egy pillanatra, majd szabad kezével átkarolja maszkos társát. *
- Le suilannon! Mae govannen! I muindyr nín Reyrea.
* A lány üdvözlése szinte nosztalgikus élményt ébreszt benne, a boszorkánnyal mindig is jó kapcsolatot ápolt, ahogy legtöbb holló társával is. Voltak alkalmak, amikor közös megbízásokat teljesítettek. *
- Hát te mit keresel itt nővérem?
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* A két selejt csak úgy szedi a lábát, mire az ostor fenekükön csattan. Syndra még nem látja az ismeretlen arcát, de a hangjára megvonja a szemöldökét. Maszkjáért nyúl, de csak végig simít rajta. ~ Lehetséges ez? ~ Gondolkozik el, de csak egy pillanatra, mert utána a hatalmas szablyával a kezében elindul a mélységi felé.
Teste a szokásos karcsúságról árulkodik, ahogyan bársonyba burkolózását sem először látta már. ~ Ennek a libának mindig is volt ízlése. ~ Húz egy mosolyt a szájára, majd lassan riszáló csípővel közeledik a másik holló felé. *
- Nocsak-nocsak! Kit sodrott erre felé az északi szél! Enyje-enyje, maszk nélkül kószálunk?
* Az arcáról színtiszta örömöt olvashat le a másik, de a szokásos gonosz mosoly is mutatkozik az arcán. *
- Mit szólna a terület mestere-e hanyag viselet láttán?
* A lány előtt megáll egy pillanatra, majd szabad kezével átkarolja maszkos társát. *
- Le suilannon! Mae govannen! I muindyr nín Reyrea.
* A lány üdvözlése szinte nosztalgikus élményt ébreszt benne, a boszorkánnyal mindig is jó kapcsolatot ápolt, ahogy legtöbb holló társával is. Voltak alkalmak, amikor közös megbízásokat teljesítettek. *
- Hát te mit keresel itt nővérem?
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-17 21:15:49
Üzenet elküldve: 2022-10-17 21:15:49
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
- Szerintem poénosan venné fel. Bár néha fura dolgokon tud morci lenni. De olyankor meg általában aranyos.
* Nem könnyű megharagudni az elfre. Csak azzal kel vigyázni, hogy viszonylag fürgén bír még szaladni. Igaz ami igaz, Int, a doktorok doktora, nem kedveli az állatokat. Csak ha már nem élnek és finoman elő vannak készítve, tálalva. Ezen fel is sóhajt egy hatalmasat. A sóhajtás után viszont belé szorul a szusz is, mert némiképp megijed a város ezen részétől. Nagyokat pislog valószerűtlenül különös színű szemeivel és már éppen rákérdezne, hogy tényleg itt fognak lakni, amikor Luni beszélni kezd hozzá. Tényleg betojt egy kicsit. Azonban barátnője mondanivalója is eljut a tudatáig a hirtelen jött ijedségen át. Ha így van, ahogy Luni mondja, neki elhiszi, és persze a bátorító ölelése is épp jókor jött. *
- Rendben, bízom benned. Végül is ha eljöttem otthonról egészen a ligetig, akkor ennyit már csak kibírok?
* Mert amúgy bátor tündérről van ám szó, de szerencséjére viszonylag kicsi a termete is. Így nem sok vizet zavart, ha felbukkant valahol. *
- Segítek neked minden munkában, nem hagylak én sem magadra! Utána meg majd kiderül, hogy mire telik és mire lesz tényleg szükségünk a ligetben.
- Szerintem poénosan venné fel. Bár néha fura dolgokon tud morci lenni. De olyankor meg általában aranyos.
* Nem könnyű megharagudni az elfre. Csak azzal kel vigyázni, hogy viszonylag fürgén bír még szaladni. Igaz ami igaz, Int, a doktorok doktora, nem kedveli az állatokat. Csak ha már nem élnek és finoman elő vannak készítve, tálalva. Ezen fel is sóhajt egy hatalmasat. A sóhajtás után viszont belé szorul a szusz is, mert némiképp megijed a város ezen részétől. Nagyokat pislog valószerűtlenül különös színű szemeivel és már éppen rákérdezne, hogy tényleg itt fognak lakni, amikor Luni beszélni kezd hozzá. Tényleg betojt egy kicsit. Azonban barátnője mondanivalója is eljut a tudatáig a hirtelen jött ijedségen át. Ha így van, ahogy Luni mondja, neki elhiszi, és persze a bátorító ölelése is épp jókor jött. *
- Rendben, bízom benned. Végül is ha eljöttem otthonról egészen a ligetig, akkor ennyit már csak kibírok?
* Mert amúgy bátor tündérről van ám szó, de szerencséjére viszonylag kicsi a termete is. Így nem sok vizet zavart, ha felbukkant valahol. *
- Segítek neked minden munkában, nem hagylak én sem magadra! Utána meg majd kiderül, hogy mire telik és mire lesz tényleg szükségünk a ligetben.
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-17 20:44:33
Üzenet elküldve: 2022-10-17 20:44:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Egyszer már megfordult itt korábban. Annyira reménytelen egy hely, sötét és mocskos, egyszerűen muszáj volt ismét erre fordulnia. A hasadék megléte továbbra is foglalkoztatja. Dög egy hely. Tetszik neki. Nyugodt sétáját azonban hamarjában lárma akasztja meg. Szó szerint megáll bal lába a levegőben, míg fülel. Komikusan nézhet ki egyébként, ha bárki bámulná őt. Annyi baj legyen. Viszont baj van kialakulóban, ámbátor azt is kihallja a lármából, hogy a kezdeti fölényt egy szexisen doromboló hang lelohasztja. A zaj irányába fordítja lépteit és az erősödő lábdobogást hallva megáll az egyik ház sarkánál. Kilesve mögüle viszonylag gyorsan méri fel a helyzetet. Visszalépve derekához kap és a fekete selyemöv alsó széléről egy mozdulattal rántja elő ostorát. A karszíj egészen a sallangig fekete bőrből készít, vagy épp borítja azt. Ha valakinek volna kedve, megnézhetné kidolgozottságát, madár mintázatát. S mivel suhogós nyele hosszabb és vékonyabb, hajlékonyabb, ezért könnyen tudja elrejteni magán. Nyolc ágból font ostora akkor csattan el, mikor a két jómadár már elszaladt mellette. Az épület árnyékából csap le fürgén kétszer, mindkét jómadár hátsójára. Bizony a seggük fájni fog kissé és ha netán megfordulnak, igaz örömére, arcuk is kaphat egy-egy díszítő motívumot egyik legkedveltebb eszközével. Olyan szelíd mosollyal dob csókot utánuk, még meg is lepődhetnek vérző arcukkal.*
- Egy kis emlékeztető szarzsákok. Tanuljátok meg, hol a helyetek!
*Kiált még utánuk, ahogy futva távolodnak tovább Romvárosból. Egyet még csattan mögöttük az ostor, a miheztartás végett. Eszükbe se jusson megfordulni és bámészkodni. Megfordul, mert a másik fél, akinél bepróbálkozott a két hülye, csak hátulról láthatta eddig. Fejéről a csuklyát csak kicsit tolja hátrébb, hogy ő is jobban lássa a másikat.*
- Problémás környéknek tűnik kérlek alásan. De az a nagy szakadék feldobja a hangulatot.
*Csípőjére tekeri vissza az ostort, mert nem gondolná, hogy szükséges lesz még rá. A selyem övet finomkodva igazítja el fölötte. Talán még le is porolja a ruháját. Az amúgy rideg arcú nőstény ilyen megnyilvánulásaiból látható, összetett volt a neveltetése.*
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Egyszer már megfordult itt korábban. Annyira reménytelen egy hely, sötét és mocskos, egyszerűen muszáj volt ismét erre fordulnia. A hasadék megléte továbbra is foglalkoztatja. Dög egy hely. Tetszik neki. Nyugodt sétáját azonban hamarjában lárma akasztja meg. Szó szerint megáll bal lába a levegőben, míg fülel. Komikusan nézhet ki egyébként, ha bárki bámulná őt. Annyi baj legyen. Viszont baj van kialakulóban, ámbátor azt is kihallja a lármából, hogy a kezdeti fölényt egy szexisen doromboló hang lelohasztja. A zaj irányába fordítja lépteit és az erősödő lábdobogást hallva megáll az egyik ház sarkánál. Kilesve mögüle viszonylag gyorsan méri fel a helyzetet. Visszalépve derekához kap és a fekete selyemöv alsó széléről egy mozdulattal rántja elő ostorát. A karszíj egészen a sallangig fekete bőrből készít, vagy épp borítja azt. Ha valakinek volna kedve, megnézhetné kidolgozottságát, madár mintázatát. S mivel suhogós nyele hosszabb és vékonyabb, hajlékonyabb, ezért könnyen tudja elrejteni magán. Nyolc ágból font ostora akkor csattan el, mikor a két jómadár már elszaladt mellette. Az épület árnyékából csap le fürgén kétszer, mindkét jómadár hátsójára. Bizony a seggük fájni fog kissé és ha netán megfordulnak, igaz örömére, arcuk is kaphat egy-egy díszítő motívumot egyik legkedveltebb eszközével. Olyan szelíd mosollyal dob csókot utánuk, még meg is lepődhetnek vérző arcukkal.*
- Egy kis emlékeztető szarzsákok. Tanuljátok meg, hol a helyetek!
*Kiált még utánuk, ahogy futva távolodnak tovább Romvárosból. Egyet még csattan mögöttük az ostor, a miheztartás végett. Eszükbe se jusson megfordulni és bámészkodni. Megfordul, mert a másik fél, akinél bepróbálkozott a két hülye, csak hátulról láthatta eddig. Fejéről a csuklyát csak kicsit tolja hátrébb, hogy ő is jobban lássa a másikat.*
- Problémás környéknek tűnik kérlek alásan. De az a nagy szakadék feldobja a hangulatot.
*Csípőjére tekeri vissza az ostort, mert nem gondolná, hogy szükséges lesz még rá. A selyem övet finomkodva igazítja el fölötte. Talán még le is porolja a ruháját. Az amúgy rideg arcú nőstény ilyen megnyilvánulásaiból látható, összetett volt a neveltetése.*
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-17 20:02:21
Üzenet elküldve: 2022-10-17 20:02:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Az élet már csak ilyen mocskos, ha az ember menekülni próbál, akkor idiótákat állít be eléd. Syndra mindig is egy gyors teremtés volt, ahogyan erőt se kellett nélkülöznie se soha.
De nem is volt ostoba, hogy lekaszabolja az idiótákat. Hatalmas nagy gyomrossal indít a bandita felé, aki oda is kap az érzékeny pontjára, hogy sajnáltassa magát, de már érkezik is az elf lába, ami segít neki, hogy megismerhesse a macskaköves út kellemes darabos ízét.
Csak szokásos ellenőrző sétáját végezte, hogy kicsit csiszolhasson a képességein, mire két idióta kiakarta fosztani egy vékony kis tőrrel, bájos lányos külleme, és porcelán bőre pedig azt éreztette, hogy könnyű célpont lesz számukra. ~ Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna. ~ *
- Hozzám értél?! Volt pofád a mocskos undorító kezeddel hozzám érni?! Koszos féreg!
* A férfi csuhája mögött remegni kezd, pengéjét maga elé fogja, hogy ezzel is távol tarthassa az elfet. *
- Távozz tőlem nőstény démon! Távozz tőlem!
* Syndra megnyalja a szája szélét, majd hatalmas szablyáját előhúzza. *
- Úgy látom jön a fő fogás...
* Hangja a szokásos mély dorombolásra emlékeztetheti a legtöbb személyt. A férfi kiáltva rohan a társa felé, akit nagy bősz rángatások közepette próbál elhúzni az elftől. Syndra pengéjét a vállán pihenteti, majd csalódott nézéssel az ajkára teszi a kezét. *
- Azt hittem akartok belőlem egy harapást, tán hamvas bőrömre áhítotok? Vagy éppen az erszényemre? Gyertek és próbáljátok meg elvenni!
* Kacag fel, majd tekintetét rámereszti a párosra, ahogyan azok elkezdenek menekülni a macskaköves úton. *
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Az élet már csak ilyen mocskos, ha az ember menekülni próbál, akkor idiótákat állít be eléd. Syndra mindig is egy gyors teremtés volt, ahogyan erőt se kellett nélkülöznie se soha.
De nem is volt ostoba, hogy lekaszabolja az idiótákat. Hatalmas nagy gyomrossal indít a bandita felé, aki oda is kap az érzékeny pontjára, hogy sajnáltassa magát, de már érkezik is az elf lába, ami segít neki, hogy megismerhesse a macskaköves út kellemes darabos ízét.
Csak szokásos ellenőrző sétáját végezte, hogy kicsit csiszolhasson a képességein, mire két idióta kiakarta fosztani egy vékony kis tőrrel, bájos lányos külleme, és porcelán bőre pedig azt éreztette, hogy könnyű célpont lesz számukra. ~ Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna. ~ *
- Hozzám értél?! Volt pofád a mocskos undorító kezeddel hozzám érni?! Koszos féreg!
* A férfi csuhája mögött remegni kezd, pengéjét maga elé fogja, hogy ezzel is távol tarthassa az elfet. *
- Távozz tőlem nőstény démon! Távozz tőlem!
* Syndra megnyalja a szája szélét, majd hatalmas szablyáját előhúzza. *
- Úgy látom jön a fő fogás...
* Hangja a szokásos mély dorombolásra emlékeztetheti a legtöbb személyt. A férfi kiáltva rohan a társa felé, akit nagy bősz rángatások közepette próbál elhúzni az elftől. Syndra pengéjét a vállán pihenteti, majd csalódott nézéssel az ajkára teszi a kezét. *
- Azt hittem akartok belőlem egy harapást, tán hamvas bőrömre áhítotok? Vagy éppen az erszényemre? Gyertek és próbáljátok meg elvenni!
* Kacag fel, majd tekintetét rámereszti a párosra, ahogyan azok elkezdenek menekülni a macskaköves úton. *
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-17 13:12:20
Üzenet elküldve: 2022-10-17 13:12:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
*Tetszik neki Thris ötlete a fehér kakasról, kicsit nevet is rajta, de a kérdésére először csak megvonja a vállát.*
- Nem is tudom... *bizonytalanodik el, de csak egy pillanatra.* Intnek elég fura a humora, de van egy olyan érzésem, hogy ez pont tetszene neki. Sőt, talán még hízelgőnek is találná, ha róla neveznénk el a tyúkok között a kakast. Igen, jobban belegondolva egész biztos vagyok ebben. Hacsak nem akadna ki azon, hogy miért hívunk Dokinak egy koszos állatot. Azt hiszem Int világában minden állat koszos, büdös és trágyában fetreng. Ettől függetlenül egy próbát megér.
*Bár Thris talán csak viccnek szánta a szavait, úgy néz ki, ő teljesen komolyan veszi őket, igaz először azóta, hogy elindultak most kezd a kétség is kissé gyökeret verni gondolatai között, tekintve, hogy egyre több minden sorakozik már képzeletbeli bevásárlási listájukon, a pénz pedig, amit itt akarnak keresni nyilván nem lesz majd végtelen. Ki tudja mire lesz majd elég azok közül, amit mindenképpen meg kell venniük, valamint amit jó lenne, ha meg tudnának venni. Abban viszont eléggé biztos, hogy ha pusztán munkából meg lehetne gazdagodni, nyilván mindenki akkora házban élt volna itt, mint Aleimordék egykor, és sohasem történik meg az az éjszaka, ami után a gazdagok negyedéből ezek a romok maradtak, amelyek között éppen most tartanak a nagyobb, teljesen, vagy viszonylag ép házak felé.
Kicsit, mintha a legtöbbször vidám tündérlány is megszeppent, vagy ijedt lenne, de hát elismeri, nem túl szívderítő látvány a környék. Úgy helyezkedik, hogy gyengéden meg tudja szorítani Thrissaya vállát, és ha a másik lány hátranéz rá egy pillanatra, akkor biztatóan rá is mosolyog.*
- Tudom, hogy nem tűnik túl barátságos környéknek, de Nim biztosított róla, hogy teljesen biztonságos. *mondja, bár igazából úgy gondolja, hogy az elemi óvatosság azért sehol sem árt.
Közben úgy érzi, hogy tartozik némi magyarázattal, de nem pontosan tudja, hogyan írja körül azt, ami itt történt, úgy, hogy nagyon ne ijessze meg, vagy el a lányt, de talán éppen azért, mert a város ezen részéhez élete legrosszabb élményei fűződnek, elég nehéz is a szavakat megtalálnia, főleg, hogy igazából kívülállóként sikerült az események kellős közepébe keverednie. Éppen még csak szokni kezdte várost és az itteni életet, mire teljesen felfordult körülötte az egész, bár igazából a bajok már nem sokkal érkezése után megkezdődtek.*
- Valaha nagyon sokan éltek itt, főleg elfek és emberek, de aztán látod, félig-meddig egy romhalmazzá vált az egész.
*Magyarázatából gondosan kihagyja a miértet, remélve, hogy Thris nem kérdez majd rá később.*
- Így most eléggé szomorú és kicsit ijesztő helynek is tűnik talán, de én próbálok úgy gondolni rá, mint az élet győzelmére. Az, hogy most is élnek itt sokan, akik szép otthonokat teremtenek maguknak a falak mögött, mint mi ligetben, és boldogan is élnek, valahogy reménnyel tölt el és megnyugvással. Sőt, boldoggá is tesz, mert azt mutatja, hogy mindig van remény az újrakezdésre.
*Utolsó mondata után kicsit szégyenlősen mosolyog, mert úgy érzi, hogy talán túlságosan is ünnepélyesen fogalmaz, ugyanakkor a téma talán megérdemel ennyit.*
- Nimerilék is nem véletlenül élnek itt, azt hiszem, ha pedig nekik jó ez a környék, akkor nekünk is meg fog felelni *folytatja aztán, próbálva visszaterelni a szót a korábbiakra, főleg, hogy Thris lelkesedett még az imént azért, hogy ha minden jól megy találkozhat majd Nimmel, így inkább róla mesél neki.*
- Nim tényleg mágus, földmágus. Remélem éppen a házban van, nem ment el mondjuk a toronyba, és tényleg találkozhattok. Ő is fél-elf, mint én, csak kicsit más a hozzáállásunk a mágiához. Ő egy ágat szeretne először teljesen elsajátítani annak minden varázslatával együtt, én ellenben több ágba is belekaptam, hogy minél több varázslatot ismerjek és tudjak is használni. Mindenesetre, amit tanultam tőle az tényleg nagyon hasznos lesz majd otthon, előre is köszönöm a segítséget a fákhoz! De persze úgy sem hagyom, hogy a kerti munka egyedül a te dolgod legyen, együtt dolgozni amúgy is sokkal szórakottóbb. *mondja, csak magában tűnődve el azon, hogy szórakoztató-e a munka egyáltalán. Itt a városban, hogy másoknak fog majd dolgozni és pénzért, nyilván nem lesz az. De úgy, hogy otthon, magukért fáradnak el, már egészen más a helyzet. Szeret a konyhában és a ház körül tenni-venni, ha pedig lesz egy kisebb gyümölcsfa erdő körülöttük, majd minden bizonnyal ott is szeretni fog majd dolgozni, más kérdés, hogy ezen kívül is lesz dolguk elég.*
- Jó, hogy mondod különben, tényleg nem ártana egy magtár meg egy nagyobb karám sem. Mondjuk, ha sokkal több mindent termelünk meg, mint amit meg tudunk enni, akár be is hozhatjuk ide a piacra eladni. De hát egyelőre még nagyon nem tartunk itt.
*Nem csak utolsó mondatával és gondolataiban tér vissza a jelenbe, hanem immár figyelmével is inkább azokra a házakra összpontosít, amelyek mellett éppen elmennek.*
- Szerintem lassan meg is érkezünk. *mondja, nagyon remélve, hogy nem csak a képzelete játszik vele, hanem számára valóban ismerős környéken járnak.*
*Tetszik neki Thris ötlete a fehér kakasról, kicsit nevet is rajta, de a kérdésére először csak megvonja a vállát.*
- Nem is tudom... *bizonytalanodik el, de csak egy pillanatra.* Intnek elég fura a humora, de van egy olyan érzésem, hogy ez pont tetszene neki. Sőt, talán még hízelgőnek is találná, ha róla neveznénk el a tyúkok között a kakast. Igen, jobban belegondolva egész biztos vagyok ebben. Hacsak nem akadna ki azon, hogy miért hívunk Dokinak egy koszos állatot. Azt hiszem Int világában minden állat koszos, büdös és trágyában fetreng. Ettől függetlenül egy próbát megér.
*Bár Thris talán csak viccnek szánta a szavait, úgy néz ki, ő teljesen komolyan veszi őket, igaz először azóta, hogy elindultak most kezd a kétség is kissé gyökeret verni gondolatai között, tekintve, hogy egyre több minden sorakozik már képzeletbeli bevásárlási listájukon, a pénz pedig, amit itt akarnak keresni nyilván nem lesz majd végtelen. Ki tudja mire lesz majd elég azok közül, amit mindenképpen meg kell venniük, valamint amit jó lenne, ha meg tudnának venni. Abban viszont eléggé biztos, hogy ha pusztán munkából meg lehetne gazdagodni, nyilván mindenki akkora házban élt volna itt, mint Aleimordék egykor, és sohasem történik meg az az éjszaka, ami után a gazdagok negyedéből ezek a romok maradtak, amelyek között éppen most tartanak a nagyobb, teljesen, vagy viszonylag ép házak felé.
Kicsit, mintha a legtöbbször vidám tündérlány is megszeppent, vagy ijedt lenne, de hát elismeri, nem túl szívderítő látvány a környék. Úgy helyezkedik, hogy gyengéden meg tudja szorítani Thrissaya vállát, és ha a másik lány hátranéz rá egy pillanatra, akkor biztatóan rá is mosolyog.*
- Tudom, hogy nem tűnik túl barátságos környéknek, de Nim biztosított róla, hogy teljesen biztonságos. *mondja, bár igazából úgy gondolja, hogy az elemi óvatosság azért sehol sem árt.
Közben úgy érzi, hogy tartozik némi magyarázattal, de nem pontosan tudja, hogyan írja körül azt, ami itt történt, úgy, hogy nagyon ne ijessze meg, vagy el a lányt, de talán éppen azért, mert a város ezen részéhez élete legrosszabb élményei fűződnek, elég nehéz is a szavakat megtalálnia, főleg, hogy igazából kívülállóként sikerült az események kellős közepébe keverednie. Éppen még csak szokni kezdte várost és az itteni életet, mire teljesen felfordult körülötte az egész, bár igazából a bajok már nem sokkal érkezése után megkezdődtek.*
- Valaha nagyon sokan éltek itt, főleg elfek és emberek, de aztán látod, félig-meddig egy romhalmazzá vált az egész.
*Magyarázatából gondosan kihagyja a miértet, remélve, hogy Thris nem kérdez majd rá később.*
- Így most eléggé szomorú és kicsit ijesztő helynek is tűnik talán, de én próbálok úgy gondolni rá, mint az élet győzelmére. Az, hogy most is élnek itt sokan, akik szép otthonokat teremtenek maguknak a falak mögött, mint mi ligetben, és boldogan is élnek, valahogy reménnyel tölt el és megnyugvással. Sőt, boldoggá is tesz, mert azt mutatja, hogy mindig van remény az újrakezdésre.
*Utolsó mondata után kicsit szégyenlősen mosolyog, mert úgy érzi, hogy talán túlságosan is ünnepélyesen fogalmaz, ugyanakkor a téma talán megérdemel ennyit.*
- Nimerilék is nem véletlenül élnek itt, azt hiszem, ha pedig nekik jó ez a környék, akkor nekünk is meg fog felelni *folytatja aztán, próbálva visszaterelni a szót a korábbiakra, főleg, hogy Thris lelkesedett még az imént azért, hogy ha minden jól megy találkozhat majd Nimmel, így inkább róla mesél neki.*
- Nim tényleg mágus, földmágus. Remélem éppen a házban van, nem ment el mondjuk a toronyba, és tényleg találkozhattok. Ő is fél-elf, mint én, csak kicsit más a hozzáállásunk a mágiához. Ő egy ágat szeretne először teljesen elsajátítani annak minden varázslatával együtt, én ellenben több ágba is belekaptam, hogy minél több varázslatot ismerjek és tudjak is használni. Mindenesetre, amit tanultam tőle az tényleg nagyon hasznos lesz majd otthon, előre is köszönöm a segítséget a fákhoz! De persze úgy sem hagyom, hogy a kerti munka egyedül a te dolgod legyen, együtt dolgozni amúgy is sokkal szórakottóbb. *mondja, csak magában tűnődve el azon, hogy szórakoztató-e a munka egyáltalán. Itt a városban, hogy másoknak fog majd dolgozni és pénzért, nyilván nem lesz az. De úgy, hogy otthon, magukért fáradnak el, már egészen más a helyzet. Szeret a konyhában és a ház körül tenni-venni, ha pedig lesz egy kisebb gyümölcsfa erdő körülöttük, majd minden bizonnyal ott is szeretni fog majd dolgozni, más kérdés, hogy ezen kívül is lesz dolguk elég.*
- Jó, hogy mondod különben, tényleg nem ártana egy magtár meg egy nagyobb karám sem. Mondjuk, ha sokkal több mindent termelünk meg, mint amit meg tudunk enni, akár be is hozhatjuk ide a piacra eladni. De hát egyelőre még nagyon nem tartunk itt.
*Nem csak utolsó mondatával és gondolataiban tér vissza a jelenbe, hanem immár figyelmével is inkább azokra a házakra összpontosít, amelyek mellett éppen elmennek.*
- Szerintem lassan meg is érkezünk. *mondja, nagyon remélve, hogy nem csak a képzelete játszik vele, hanem számára valóban ismerős környéken járnak.*
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-16 15:38:43
Üzenet elküldve: 2022-10-16 15:38:43
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
* Vannak állatok, akik szeret, kedvel és vigyáz rájuk. Gondoskodik róluk, s ha egy mód van rá, akkor nem is enné meg őket. Talán tényleg csak akkor, ha nagyon rá lenne szorulva. Járhatóbb út az, ha vagy megveszik a húst és maguknak teszik el. Vagy kimondottan olyan jószágokat vesznek meg, akiket már muszáj lesz levágni. Talán esélyesebb lenne csirkéket nevelni és tyúkokat, meg libuskákat. Erről jut eszébe. *
- Vehetnénk majd egy fehér kakast. Ő lehetne az úr a tyúkudvarban és a neve majd Doktor lesz. Mit gondolsz, Int haragudni fog érte?
* Bár vicces ötlet lenne, de nem akarja kihúzni nála a gyufát. Ahhoz túl fürgén fut az elf. *
- Annyira nem nehéz összedobni egy nagyobbacska füstölőt és most ott van nálunk az a gnóm lány is. Ha gondolod, a segítségével össze tudnák rakni és akkor még a halból is füstölhetünk fel.
* Végül aztán Luni olyasmit mesél, hogy az a lány, akihez most mennek, tud köveket enni. Ettől majdnem irányt téveszt, de sikerül a lovat is az úton tartani, meg az állát is felkötnie egyszerre. *
- Nahát, nahát, nahát! Nem semmi! Akkor ez a lány egy mágus vagy minek hívják, ugye? Már most egyre kíváncsibb vagyok rá.
*Luni útmutatása alapján kacskaringóznak át a piacról egy romosabb kerületbe. Kicsit megszeppen. Utána megijed. De ha barátnője azt mondja, erre kell menni, hát akkor arra mennek. Bár olyan romos házak mellett mennek el, hogy csaknem megfordul ültében ijedtében. *
- Hát ühm, jó, menjünk arra.
* Ha az a ház korábban megsérült és úgy lett a romból valami lakható ház megint, akkor tuti jó irányba tartanak. A liszt, takarmány és a gyümölcsök terén is hasonló a gondolkodásuk. Na meg, ha Luni tud ilyeneket varázsolni, akkor megint csak könnyebb lesz a dolguk. *
- A fákat gondozni is kell ám, de abban meg én tudok segíteni. Értek én a kerti munkához. Az állatok körül meg még inkább számíthatsz rám Luni!
* Teszi le a nagy esküt neki, nem hagyja ám cserben. Azért valami eszébe jut. *
- Vagyis. Azért valami raktár, illetve magtár féleség jól jönne majd, hogy ne romoljon ránk minden. A karámokat is ki kell toldani, hogy az állataink elférjenek kényelmesen.
* Vannak állatok, akik szeret, kedvel és vigyáz rájuk. Gondoskodik róluk, s ha egy mód van rá, akkor nem is enné meg őket. Talán tényleg csak akkor, ha nagyon rá lenne szorulva. Járhatóbb út az, ha vagy megveszik a húst és maguknak teszik el. Vagy kimondottan olyan jószágokat vesznek meg, akiket már muszáj lesz levágni. Talán esélyesebb lenne csirkéket nevelni és tyúkokat, meg libuskákat. Erről jut eszébe. *
- Vehetnénk majd egy fehér kakast. Ő lehetne az úr a tyúkudvarban és a neve majd Doktor lesz. Mit gondolsz, Int haragudni fog érte?
* Bár vicces ötlet lenne, de nem akarja kihúzni nála a gyufát. Ahhoz túl fürgén fut az elf. *
- Annyira nem nehéz összedobni egy nagyobbacska füstölőt és most ott van nálunk az a gnóm lány is. Ha gondolod, a segítségével össze tudnák rakni és akkor még a halból is füstölhetünk fel.
* Végül aztán Luni olyasmit mesél, hogy az a lány, akihez most mennek, tud köveket enni. Ettől majdnem irányt téveszt, de sikerül a lovat is az úton tartani, meg az állát is felkötnie egyszerre. *
- Nahát, nahát, nahát! Nem semmi! Akkor ez a lány egy mágus vagy minek hívják, ugye? Már most egyre kíváncsibb vagyok rá.
*Luni útmutatása alapján kacskaringóznak át a piacról egy romosabb kerületbe. Kicsit megszeppen. Utána megijed. De ha barátnője azt mondja, erre kell menni, hát akkor arra mennek. Bár olyan romos házak mellett mennek el, hogy csaknem megfordul ültében ijedtében. *
- Hát ühm, jó, menjünk arra.
* Ha az a ház korábban megsérült és úgy lett a romból valami lakható ház megint, akkor tuti jó irányba tartanak. A liszt, takarmány és a gyümölcsök terén is hasonló a gondolkodásuk. Na meg, ha Luni tud ilyeneket varázsolni, akkor megint csak könnyebb lesz a dolguk. *
- A fákat gondozni is kell ám, de abban meg én tudok segíteni. Értek én a kerti munkához. Az állatok körül meg még inkább számíthatsz rám Luni!
* Teszi le a nagy esküt neki, nem hagyja ám cserben. Azért valami eszébe jut. *
- Vagyis. Azért valami raktár, illetve magtár féleség jól jönne majd, hogy ne romoljon ránk minden. A karámokat is ki kell toldani, hogy az állataink elférjenek kényelmesen.
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-16 09:40:52
Üzenet elküldve: 2022-10-16 09:40:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Erősen elkezd gondolkozni a másik, Averil addig figyelmesen követi a mozdulatait, hogy valamivel legalább lekösse magát. Mire megszólal, már a lány a befőttes üvegre mered. *
- Kedvezően hangzik, de nem hiszem, hogy ugyanolyan lelkesedéssel építkeznének. Egy csoport biztosan egy csomó romot eltakarítana, hogy az egész az ő tulajdonukká váljon, hogy utána eladhassa azt valakinek.
* Mire elhagyja száját az összes szó, rádöbben, hogy ezzel se lenne semmi gond. Ameddig a város megtisztulása a cél. *
- Frankó?
* Döbben le a név hallatán. Türelmesen nézi, ahogyan Svír elkezdi szétosztani a befőttet. A megmaradt levet pedig szétönti kettejük között. *
- Köszönöm.
* Biccent, de utána újabb kérdés csendül fel. *
- A fák nem nyújtanak védelmet, csak a meleg elől, érdemes valami szúrós növénnyel kőrbe futtatni a kerítést, mondjuk rózsával, vagy más növénnyel. Ha a meleg ellen tervezi, akkor mindenképp érdemes.
* Averil nem az a fázós típus, rideg tekintettel mered a másik fél felé, szemei még mindig üresen csengnek a konyha ablakain át beszűrődő fényben is. *
- Nem gondolkozott család vállaláson?
* Kérdezi, de tekintete továbbra is üres kíváncsiságként terül szét a konyhában. *
- A legtöbb kalandor azért szokott házat venni, hogy legyen egy új életük, és békésen nevelhessék a gyermekeiket. Nincs felesége?
* Nem is gondol bele, hogy milyen illetlen kérdést tett fel a másik félnek. *
* Erősen elkezd gondolkozni a másik, Averil addig figyelmesen követi a mozdulatait, hogy valamivel legalább lekösse magát. Mire megszólal, már a lány a befőttes üvegre mered. *
- Kedvezően hangzik, de nem hiszem, hogy ugyanolyan lelkesedéssel építkeznének. Egy csoport biztosan egy csomó romot eltakarítana, hogy az egész az ő tulajdonukká váljon, hogy utána eladhassa azt valakinek.
* Mire elhagyja száját az összes szó, rádöbben, hogy ezzel se lenne semmi gond. Ameddig a város megtisztulása a cél. *
- Frankó?
* Döbben le a név hallatán. Türelmesen nézi, ahogyan Svír elkezdi szétosztani a befőttet. A megmaradt levet pedig szétönti kettejük között. *
- Köszönöm.
* Biccent, de utána újabb kérdés csendül fel. *
- A fák nem nyújtanak védelmet, csak a meleg elől, érdemes valami szúrós növénnyel kőrbe futtatni a kerítést, mondjuk rózsával, vagy más növénnyel. Ha a meleg ellen tervezi, akkor mindenképp érdemes.
* Averil nem az a fázós típus, rideg tekintettel mered a másik fél felé, szemei még mindig üresen csengnek a konyha ablakain át beszűrődő fényben is. *
- Nem gondolkozott család vállaláson?
* Kérdezi, de tekintete továbbra is üres kíváncsiságként terül szét a konyhában. *
- A legtöbb kalandor azért szokott házat venni, hogy legyen egy új életük, és békésen nevelhessék a gyermekeiket. Nincs felesége?
* Nem is gondol bele, hogy milyen illetlen kérdést tett fel a másik félnek. *
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-15 23:21:15
Üzenet elküldve: 2022-10-15 23:21:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
*A kis szőrös izé felháborodik azon, hogy Dren bemártotta a talán hasonló méretű szőrös izét, de ő tehet róla. Miért ugatott? Méghozzá az érdemeit is megpróbálják ellopni. Meg csökkenteni az áldozatot amit hozott a küldetés sikeréért. Felháborító!*
-Dehogynem! Ugye, hogy ugatott! Majdnem le is buktunk miatta. A te kajabálásoddal meg nem is törődtek. Ott lincselnek meg ha nem dobom el a ritka manókincsemet.
*Ami valójában egy pártíz aranyas lötyi amit egy alkimistától lopott, hogy aztán elcserélje. De ha kérdezik akkor a mezőn találta! A zsákmány kérdésére megmutatja a dézsmálása ellenére is hármuknak bőven elég süteményt.*
-Még meleg valamennyire. Miközben menekültem rám is lőttek. Olyan nyíllövő izével ami nem íj hanem a másik. Teljesen meg voltak veszve.
*Pontosítja a megpróbáltatásait amit nagy vonalakban már elmondott a kicsi. Méghozzá most még nem is túloz. Majdnem otthagyta a fogát. De megérte. Most szinte úgy érzi nem is tudna többet enni. Ilyen még nem volt vele. A főnök közben munkát is talált. A nagy kerítéstől még nem ijed meg, de a két kutya hallatán feltűnően.*
-Azok veszélyesek. Volt már velük dolgo...dolga egy ismerősömnek. Majdnem le is tépték a lábát. Ömlött belőle a vér teljesen. Pedig az csak egy kutya volt. Ha nem vagyok ott és dobok rá démonmacskát megmenteni akkor ott is marad. De nincs több démonmacskám és akkor is az csak feltartóztatta. Ez veszélyes. Nagyon veszélyes.
*Állapítja meg. Ha a démonmacska is csak kis időre terelte el a kutya figyelmét akkor más se lehet jobb. Méghozzá hangosak is és akkor a lakók is felkelnek és ha rájuk találnak lehet megint megpróbálják őket lelőni. Ez neki nem tetszik. Hiába a szimpátia a tündér iránt és a tele hasa, eddig túl veszélyesnek tűnik.*
*A kis szőrös izé felháborodik azon, hogy Dren bemártotta a talán hasonló méretű szőrös izét, de ő tehet róla. Miért ugatott? Méghozzá az érdemeit is megpróbálják ellopni. Meg csökkenteni az áldozatot amit hozott a küldetés sikeréért. Felháborító!*
-Dehogynem! Ugye, hogy ugatott! Majdnem le is buktunk miatta. A te kajabálásoddal meg nem is törődtek. Ott lincselnek meg ha nem dobom el a ritka manókincsemet.
*Ami valójában egy pártíz aranyas lötyi amit egy alkimistától lopott, hogy aztán elcserélje. De ha kérdezik akkor a mezőn találta! A zsákmány kérdésére megmutatja a dézsmálása ellenére is hármuknak bőven elég süteményt.*
-Még meleg valamennyire. Miközben menekültem rám is lőttek. Olyan nyíllövő izével ami nem íj hanem a másik. Teljesen meg voltak veszve.
*Pontosítja a megpróbáltatásait amit nagy vonalakban már elmondott a kicsi. Méghozzá most még nem is túloz. Majdnem otthagyta a fogát. De megérte. Most szinte úgy érzi nem is tudna többet enni. Ilyen még nem volt vele. A főnök közben munkát is talált. A nagy kerítéstől még nem ijed meg, de a két kutya hallatán feltűnően.*
-Azok veszélyesek. Volt már velük dolgo...dolga egy ismerősömnek. Majdnem le is tépték a lábát. Ömlött belőle a vér teljesen. Pedig az csak egy kutya volt. Ha nem vagyok ott és dobok rá démonmacskát megmenteni akkor ott is marad. De nincs több démonmacskám és akkor is az csak feltartóztatta. Ez veszélyes. Nagyon veszélyes.
*Állapítja meg. Ha a démonmacska is csak kis időre terelte el a kutya figyelmét akkor más se lehet jobb. Méghozzá hangosak is és akkor a lakók is felkelnek és ha rájuk találnak lehet megint megpróbálják őket lelőni. Ez neki nem tetszik. Hiába a szimpátia a tündér iránt és a tele hasa, eddig túl veszélyesnek tűnik.*
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-14 16:29:15
Üzenet elküldve: 2022-10-14 16:29:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
- Persze, értelek. *bólogat a lánynak már a szekéren, miután kényelmesen elhelyezkedett ölében kosarával, amelyben plüssnyulai ülnek.* Azt hiszem ez tényleg természetes. Én sem tudnám megenni Hópehelyhet, vagy akár bármelyik lovunkat. Főleg Hópelyhet nem. Még én választottam őt annak idején, miután liget megvétele után Lauval és Viellel eljöttünk ide a piacra, és szerintem az a kecske tényleg szeret engem.
*Azt inkább már csak magában teszi hozzá, hogy persze ki tudja, lehet mégis létezik olyan helyzet, amikor kénytelen lenne arra vetemedni, hogy saját állataikat egye. Például, ha már napok óta éhezik, és semmi más táplálékot nem tud szerezni sehogyan és sehonnan. Szerencsére viszont jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy ez a probléma csak elméleti felvetés szintjén létezik. Épp azon dolgoznak már egy ideje, hogy liget teljesen önellátó lehessen, ahogyan pedig Thris is mondta az imént, halat mindig foghatnak ki a tóból. Nimrinek köszönhetően ráadásul olyan varázslatot is ismer, hogy akár kövekkel, vagy fákkal is csillapítja éhségét végszükség esetén, úgy, hogy ezzel belső szerveiben a legkevesebb kárt sem teszi.*
- Tényleg, azt meséltem már, hogy a lány, akihez most megyünk tanított nekem olyan varázslatot, hogy meg tudok enni akár egy követ is, és úgy emésztem meg, mintha rendes ételt ettem volna? *kérdi mosolyogva, mivel ez a gondolat valóban szórakoztatja.* Persze egyelőre inkább maradnék a házi koszton kövek helyett, de azért örülök, hogy ezt a varázslatot ismerem. Jól jöhet, ha egyszer valamiért úgy alakul, hogy éppen nincs mit enni. Persze, valószínű, meg reméljük is, hogy ilyen nem lesz soha, de azért nem árt kis óvatosság sem. Viszont, ha már étel, szerintem amiatt aztán tényleg nem kell aggódnod, hogy Int megenné a lovait. Szüksége is van rájuk, meg húst is veszünk majd neki, ahogyan a többieknek is. Jól mondod, aztán majd gondoskodnunk kell arról, hogy el is álljanak sokáig. Vagy mi magunk füstöljük majd meg, vagy eleve füstöltet veszünk majd, vagy is-is *tervezget hangosan, éppen csak annyi szünetet tartva, hogy megmutassa a szerinte helyes irányt.*
- Kezdetnek arra, aztán meglátjuk. De megtalálom az utat és a házat szerintem. *mondja töprengő arccal, mivel kissé erősen kell egykori emlékeire koncentrálni. Egyelőre azonban inkább hisz abban, hogy eltalál egykori otthonáig, mint hogy azon aggódjon, hogy mindez nem fog majd sikerülni. Ahogyan aztán elmarad mögöttük a piac, sokkal barátságtalanabb városrészbe vetődnek nála, de ami őt illeti kicsit mégis megkönnyebbül.*
- Szerintem erre kell menni, azt pedig mindenképpen tudom Nimritől, hogy az egykori házat amennyire lehetett felújították. Ha csak kevés maradt nagyjából egyben, könnyebb lesz közöttük azt az egyet megtalálni, ami nekünk kell. Nehezebb lenne úgy ráakadni, ha nem lenne itt ennyi rom, meg romos ház. Csak maradjunk a viszonylag épen maradt házak közelében *mondja, csodálkozva azon, hogy eddig ebbe bele sem gondolt, mivel pedig biztos benne, hogy most már legalább nagyjából jó irányban vannak, valamint, hogy Adoaver nélkül sem lesz olyan nehéz a dolguk, mint képzelte, némileg felszabadultabban tervezget tovább, és osztja is meg terveit a tündérlánnyal és az édesanyjával.*
- Ha aztán elég pénzt szereztünk *mondja* a hús mellé kell még vinnünk takarmányt, lisztet és fűszereket. Megvesszük a te pónidat, az én szamaramat, szerzünk egy macskát, talán még egy patkányt is *sorolja vidáman tovább* és akarok vinni gyümölcsöket, de nem sokat, inkább sokfélét a magjaik miatt. Nimrinek köszönhetően olyan varázslatot is ismerek, hogy egyetlen magból termő gyümölcsfát tudok növeszteni. Persze mivel nincs végtelen manám, és idő kell annak is, ameddig újra eltölt annyi amennyi kell, kis időbe beletelik ameddig jó sok gyümölcsfánk lesz, de ha minden nap csak öt-hatot növesztenék ki a földből, már akkor is akár csak száz nap alatt is kisebb erdőt tudnék teremteni liget köré, így legalább gyümölcsre nem lenne gondunk többé soha, és akkor is mindig lenne mit enni, ha valami váratlan és kellemetlen dolog történne.
*Reméli, hogy nem hangzik dicsekvésnek, vagy saját képességeivel való kérkedésnek amit mond, egyrészt mivel amiről beszél nem is túl bonyolult és magas szintű földvarázslat, másrészt pedig mivel valójában nem is annak szánja, inkább csak tényleg lelkesedéssel tölti el a gondolat, hogyha rászán elég időt és energiát egy egész kis erdőt is teremthet akár, valamint mindaz, ami ebből fakad, hogy ezek után már tényleg nem nagyon kellene azon aggódnia, hogy eljön egyszer az a reggel ligetben, amikor nincs otthon semmi ehető, csak az istállóban az állatok és a halak a tóban.*
- Persze, értelek. *bólogat a lánynak már a szekéren, miután kényelmesen elhelyezkedett ölében kosarával, amelyben plüssnyulai ülnek.* Azt hiszem ez tényleg természetes. Én sem tudnám megenni Hópehelyhet, vagy akár bármelyik lovunkat. Főleg Hópelyhet nem. Még én választottam őt annak idején, miután liget megvétele után Lauval és Viellel eljöttünk ide a piacra, és szerintem az a kecske tényleg szeret engem.
*Azt inkább már csak magában teszi hozzá, hogy persze ki tudja, lehet mégis létezik olyan helyzet, amikor kénytelen lenne arra vetemedni, hogy saját állataikat egye. Például, ha már napok óta éhezik, és semmi más táplálékot nem tud szerezni sehogyan és sehonnan. Szerencsére viszont jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy ez a probléma csak elméleti felvetés szintjén létezik. Épp azon dolgoznak már egy ideje, hogy liget teljesen önellátó lehessen, ahogyan pedig Thris is mondta az imént, halat mindig foghatnak ki a tóból. Nimrinek köszönhetően ráadásul olyan varázslatot is ismer, hogy akár kövekkel, vagy fákkal is csillapítja éhségét végszükség esetén, úgy, hogy ezzel belső szerveiben a legkevesebb kárt sem teszi.*
- Tényleg, azt meséltem már, hogy a lány, akihez most megyünk tanított nekem olyan varázslatot, hogy meg tudok enni akár egy követ is, és úgy emésztem meg, mintha rendes ételt ettem volna? *kérdi mosolyogva, mivel ez a gondolat valóban szórakoztatja.* Persze egyelőre inkább maradnék a házi koszton kövek helyett, de azért örülök, hogy ezt a varázslatot ismerem. Jól jöhet, ha egyszer valamiért úgy alakul, hogy éppen nincs mit enni. Persze, valószínű, meg reméljük is, hogy ilyen nem lesz soha, de azért nem árt kis óvatosság sem. Viszont, ha már étel, szerintem amiatt aztán tényleg nem kell aggódnod, hogy Int megenné a lovait. Szüksége is van rájuk, meg húst is veszünk majd neki, ahogyan a többieknek is. Jól mondod, aztán majd gondoskodnunk kell arról, hogy el is álljanak sokáig. Vagy mi magunk füstöljük majd meg, vagy eleve füstöltet veszünk majd, vagy is-is *tervezget hangosan, éppen csak annyi szünetet tartva, hogy megmutassa a szerinte helyes irányt.*
- Kezdetnek arra, aztán meglátjuk. De megtalálom az utat és a házat szerintem. *mondja töprengő arccal, mivel kissé erősen kell egykori emlékeire koncentrálni. Egyelőre azonban inkább hisz abban, hogy eltalál egykori otthonáig, mint hogy azon aggódjon, hogy mindez nem fog majd sikerülni. Ahogyan aztán elmarad mögöttük a piac, sokkal barátságtalanabb városrészbe vetődnek nála, de ami őt illeti kicsit mégis megkönnyebbül.*
- Szerintem erre kell menni, azt pedig mindenképpen tudom Nimritől, hogy az egykori házat amennyire lehetett felújították. Ha csak kevés maradt nagyjából egyben, könnyebb lesz közöttük azt az egyet megtalálni, ami nekünk kell. Nehezebb lenne úgy ráakadni, ha nem lenne itt ennyi rom, meg romos ház. Csak maradjunk a viszonylag épen maradt házak közelében *mondja, csodálkozva azon, hogy eddig ebbe bele sem gondolt, mivel pedig biztos benne, hogy most már legalább nagyjából jó irányban vannak, valamint, hogy Adoaver nélkül sem lesz olyan nehéz a dolguk, mint képzelte, némileg felszabadultabban tervezget tovább, és osztja is meg terveit a tündérlánnyal és az édesanyjával.*
- Ha aztán elég pénzt szereztünk *mondja* a hús mellé kell még vinnünk takarmányt, lisztet és fűszereket. Megvesszük a te pónidat, az én szamaramat, szerzünk egy macskát, talán még egy patkányt is *sorolja vidáman tovább* és akarok vinni gyümölcsöket, de nem sokat, inkább sokfélét a magjaik miatt. Nimrinek köszönhetően olyan varázslatot is ismerek, hogy egyetlen magból termő gyümölcsfát tudok növeszteni. Persze mivel nincs végtelen manám, és idő kell annak is, ameddig újra eltölt annyi amennyi kell, kis időbe beletelik ameddig jó sok gyümölcsfánk lesz, de ha minden nap csak öt-hatot növesztenék ki a földből, már akkor is akár csak száz nap alatt is kisebb erdőt tudnék teremteni liget köré, így legalább gyümölcsre nem lenne gondunk többé soha, és akkor is mindig lenne mit enni, ha valami váratlan és kellemetlen dolog történne.
*Reméli, hogy nem hangzik dicsekvésnek, vagy saját képességeivel való kérkedésnek amit mond, egyrészt mivel amiről beszél nem is túl bonyolult és magas szintű földvarázslat, másrészt pedig mivel valójában nem is annak szánja, inkább csak tényleg lelkesedéssel tölti el a gondolat, hogyha rászán elég időt és energiát egy egész kis erdőt is teremthet akár, valamint mindaz, ami ebből fakad, hogy ezek után már tényleg nem nagyon kellene azon aggódnia, hogy eljön egyszer az a reggel ligetben, amikor nincs otthon semmi ehető, csak az istállóban az állatok és a halak a tóban.*
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-12 20:38:52
Üzenet elküldve: 2022-10-12 20:38:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Gondterhelten szusszan egyet a téma lezárását kezdeményező megjegyzésre. Amilyen jól esett neki korábban a lebukás terhéből való felszabadulás, most legalább annyira kellemetlenül érzi magát a kialakult helyzetben. Bár igazából nem tudja, mit is várt konkrétan, ha ilyen nyilvánvalóan és publikusan próbált meg kutakodni a tiltott dolgok között. Majd legközelebb úgy intézi, hogy első lépésként például már ne egy szobában legyenek...*
~Nem is lesz legközelebb.~
*Szögezi le magában, kordában tartva kíváncsiságát. Különben is, lehet, hogy Dan ezek után minden létező helyiséget és tárolót kulccsal fog elzárni előle, akkor meg próbálkozni is fölösleges. Végül csak beleegyezőn bólint egyet, hogy lépjenek tovább.
A fotelben ülve megnyugtató a látszat, hogy úgy néz ki, túllendültek a dolgokon. Mikor Dan a comjaira húzná a lány lábait, előtte még gyorsan kibújik a topánjaiból, mégse koszolja össze a férfi nadrágját velük, de utána enged az irányító mozdulatoknak. Ha nem is lazul el teljesen - mert azért az elmúlt órák eseményeit figyelembe véve inkább nem is akarja annyira elengedni magát, hogy még a végén mámoros képzelgésekbe vetődjön - de legalábbis kényelmesen hátradől a fotelben, és hagyja, hogy a tudós meglehetősen hozzáértő kezekkel lásson "munkának".*
-Szóval nem foglalom le eléggé? Ezt sértésnek vegyem, vagy biztatásnak?
*Kérdez vissza, a tervezettnél egy kicsit közvetlenebb hangnemben, ahogy leolvassa a férfi arcáról, hogy amaz csak élcelődik vele. Már megint.
A késői óra gondolatára megrázza a fejét. Még nem érzi magát álmosnak.*
-Nincs késő, még nem szabadul tőlem. *cinkos félmosoly* -Érdekelnek a gyógyitalok. És mintha... ohhh *egy pillanatra megakad mondandójában, mikor Dan egy kellemesen érzékeny pontra tapint a vádliján* -mintha azt mondta volna, mágiát is tanulhatna, hogy a hold erejét kifürkéssze...?
*Valami rémlik neki ezzel kapcsolatban. A maga részéről szerepelt a terveiben, hogy itt Artheniorban majd szeretne megismerkedni a mágiával, és ha ennek Dan részéről sincs akadálya, akár együtt is belevághatnának.*
*Gondterhelten szusszan egyet a téma lezárását kezdeményező megjegyzésre. Amilyen jól esett neki korábban a lebukás terhéből való felszabadulás, most legalább annyira kellemetlenül érzi magát a kialakult helyzetben. Bár igazából nem tudja, mit is várt konkrétan, ha ilyen nyilvánvalóan és publikusan próbált meg kutakodni a tiltott dolgok között. Majd legközelebb úgy intézi, hogy első lépésként például már ne egy szobában legyenek...*
~Nem is lesz legközelebb.~
*Szögezi le magában, kordában tartva kíváncsiságát. Különben is, lehet, hogy Dan ezek után minden létező helyiséget és tárolót kulccsal fog elzárni előle, akkor meg próbálkozni is fölösleges. Végül csak beleegyezőn bólint egyet, hogy lépjenek tovább.
A fotelben ülve megnyugtató a látszat, hogy úgy néz ki, túllendültek a dolgokon. Mikor Dan a comjaira húzná a lány lábait, előtte még gyorsan kibújik a topánjaiból, mégse koszolja össze a férfi nadrágját velük, de utána enged az irányító mozdulatoknak. Ha nem is lazul el teljesen - mert azért az elmúlt órák eseményeit figyelembe véve inkább nem is akarja annyira elengedni magát, hogy még a végén mámoros képzelgésekbe vetődjön - de legalábbis kényelmesen hátradől a fotelben, és hagyja, hogy a tudós meglehetősen hozzáértő kezekkel lásson "munkának".*
-Szóval nem foglalom le eléggé? Ezt sértésnek vegyem, vagy biztatásnak?
*Kérdez vissza, a tervezettnél egy kicsit közvetlenebb hangnemben, ahogy leolvassa a férfi arcáról, hogy amaz csak élcelődik vele. Már megint.
A késői óra gondolatára megrázza a fejét. Még nem érzi magát álmosnak.*
-Nincs késő, még nem szabadul tőlem. *cinkos félmosoly* -Érdekelnek a gyógyitalok. És mintha... ohhh *egy pillanatra megakad mondandójában, mikor Dan egy kellemesen érzékeny pontra tapint a vádliján* -mintha azt mondta volna, mágiát is tanulhatna, hogy a hold erejét kifürkéssze...?
*Valami rémlik neki ezzel kapcsolatban. A maga részéről szerepelt a terveiben, hogy itt Artheniorban majd szeretne megismerkedni a mágiával, és ha ennek Dan részéről sincs akadálya, akár együtt is belevághatnának.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-12 11:23:34
Üzenet elküldve: 2022-10-12 11:23:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Egy átlagos ember most biztosan arra gondolna, hogy az élet tele van meglepetésekkel, balszerencsével, meghatározó véletlenekkel. Hiszen mi másért is húzta volna a nő ki pont azt a rajzot? A megfelelő válasz Dan szerint inkább az, hogy mett volt rá esély.*
- Már nagyobb feneket kerítettünk ennek, mint kellett volna. Csak zárjuk le! *~Legközelebb bezárom a fiókokat~ az estéjükre valami fájdalmas érzés köde száll, de az érintés még talán nyugtató hatású is lehet. A tudós nem visszakozik, hát a masszázs elől. Mindketten leülnek egy-egy székre és Dan illedelmesen az ölébe húzná az elf lábait, bár pontosabb kifejezés az, hogy a combja alsóbb tájára. Nem szeretne ő közben máshol masszázst kapni. Hozzáértően kezd a "feladaton" dolgozni.*
- Mindig mást csinálok, mivel ez egy régóta való távollét utáni hazaérkezésem, ellenőrizni fogom a tárgyaim működését, de addigra maga már nem kell. Most az agyamat pihentetem, a jelenléte belefér a dologba. *itt látszik rajta, hogy csak szórakozik, húzza a másikat*
- Annyi mindent nem tudunk ebből a világból. Nem igaz? Válasszon valamit, ami érdekli, valamilyen szinten bevezetem a dologba. Közben meg a titkokat írkálom hozzá. Többet nem ajánlhatok. Vagy ehhez már késő van?
*Egy átlagos ember most biztosan arra gondolna, hogy az élet tele van meglepetésekkel, balszerencsével, meghatározó véletlenekkel. Hiszen mi másért is húzta volna a nő ki pont azt a rajzot? A megfelelő válasz Dan szerint inkább az, hogy mett volt rá esély.*
- Már nagyobb feneket kerítettünk ennek, mint kellett volna. Csak zárjuk le! *~Legközelebb bezárom a fiókokat~ az estéjükre valami fájdalmas érzés köde száll, de az érintés még talán nyugtató hatású is lehet. A tudós nem visszakozik, hát a masszázs elől. Mindketten leülnek egy-egy székre és Dan illedelmesen az ölébe húzná az elf lábait, bár pontosabb kifejezés az, hogy a combja alsóbb tájára. Nem szeretne ő közben máshol masszázst kapni. Hozzáértően kezd a "feladaton" dolgozni.*
- Mindig mást csinálok, mivel ez egy régóta való távollét utáni hazaérkezésem, ellenőrizni fogom a tárgyaim működését, de addigra maga már nem kell. Most az agyamat pihentetem, a jelenléte belefér a dologba. *itt látszik rajta, hogy csak szórakozik, húzza a másikat*
- Annyi mindent nem tudunk ebből a világból. Nem igaz? Válasszon valamit, ami érdekli, valamilyen szinten bevezetem a dologba. Közben meg a titkokat írkálom hozzá. Többet nem ajánlhatok. Vagy ehhez már késő van?
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-10 22:13:32
Üzenet elküldve: 2022-10-10 22:13:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A nyüzsgő Piactér után azonban olyan irányt vet útja, mire nem számított. A népes utcák és magas épületek után egyre kopárabb és romosabb épületeket, sőt, romokat talál. Ahogy tovább haladnak léptei; egy-kettő kissé bizonytalanabb; megszaporázza újra magát. Észbe kapva vissza vált a korábbi "városnéző" módra. Sötét ruházatával talán ebből a környezetből rí ki legkevésbé, ami nem más, mint maga a pusztulás. Egészen elsétál a hasadékig, minek a meglétét csak sejteni tudta távolabbról. Annak szélén megáll és bámul át a túloldalra, majd lefelé. Hátborzongató, rideg és kegyetlen hely. Noha nem tudja, mi történt itt, de el tudja képzelni, ama dolog után milyen sorsa lett eme helynek. Szinte látja maga előtt az egymás után lebukó alakokat. Elkeseredett arcok kiáltanak az ásító sötétség mélyéről. A szélben szinte már hallani véli hangjuk folyton felüvöltő, majd elhaló orkánját. Kegyetlen hely. ~Vajon mi adta neked ezt a sorsot? Temető lettél sírhalmok nélkül, könnyek, vér és zsigerek folyama. Mi végre lettél, mond?~ Lehunyja szemeit majd megfordul és a város élettől nyüzsgő arca felé veszi újra irányát. Ám ez a hely maga megragadja elméjét, így elhatározza, későbbiekben utána kérdez múltjának. A szakadék éhes farkas szájaként üvölt, miről egy régi dal jut eszébe, a csontba maró hidegről.*
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-09 13:23:31
Üzenet elküldve: 2022-10-09 13:23:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Az újabb fáradt sóhajra egy óvatos, lassú, bűnbánó vállvonással reagál.*
-Nem tudtam, hogy pont ezt a képet fogom kifogni.
*Azt viszont tudja, hogy ez nem menti fel a kíváncsiskodás vétke alól. Viszont, mivel a feje még a helyén van, csak a lebukottak szégyenérzetével kell viaskodnia, lakhatásának és megélhetésének biztosságának elvesztésétől talán még nem kell félnie.
A lábmasszázs témájánál úgy tűnik, sikerült meggyőznie Dant, hogy nem gondolt ő semmi rosszra, vagy illetlenre a kivitelezéssel kapcsolatban - már persze ha leszámítjuk azt a pár pillanatnyi bizonytalanságot, mikor átfutottak a gondolatain az esetleges intimebb érintések a férfi részéről. Bár nem érzi úgy, hogy a tudós maradéktalanul elégedett lenne a kárpótlás eme verziójával, fürkésző oldalpillantásokat vetve rá átlépdel a fotelekhez. Mielőtt leülne az egyikre, még egyszer a férfira néz, nem gondolta-e meg magát útközben, de ha még mindig azt a fáradt, beletörődő arcot látja rajta (vagy legalábbis semmi rosszabbat), akkor szép lassan leereszkedik az egyik székbe, úgy várja meg Dant, hogy ő is leüljön.*
-És... mi a terve az este további részére?
*Kezd új témába, hogy kicsit csillapítsa a kedélyeket. Amúgy is érdekli, meddig szükséges még a jelenléte akár a laborban, akár a konyhában, akár a fürdőben... nem, ez utóbbi helyen talán nem lesz szükség rá.*
*Az újabb fáradt sóhajra egy óvatos, lassú, bűnbánó vállvonással reagál.*
-Nem tudtam, hogy pont ezt a képet fogom kifogni.
*Azt viszont tudja, hogy ez nem menti fel a kíváncsiskodás vétke alól. Viszont, mivel a feje még a helyén van, csak a lebukottak szégyenérzetével kell viaskodnia, lakhatásának és megélhetésének biztosságának elvesztésétől talán még nem kell félnie.
A lábmasszázs témájánál úgy tűnik, sikerült meggyőznie Dant, hogy nem gondolt ő semmi rosszra, vagy illetlenre a kivitelezéssel kapcsolatban - már persze ha leszámítjuk azt a pár pillanatnyi bizonytalanságot, mikor átfutottak a gondolatain az esetleges intimebb érintések a férfi részéről. Bár nem érzi úgy, hogy a tudós maradéktalanul elégedett lenne a kárpótlás eme verziójával, fürkésző oldalpillantásokat vetve rá átlépdel a fotelekhez. Mielőtt leülne az egyikre, még egyszer a férfira néz, nem gondolta-e meg magát útközben, de ha még mindig azt a fáradt, beletörődő arcot látja rajta (vagy legalábbis semmi rosszabbat), akkor szép lassan leereszkedik az egyik székbe, úgy várja meg Dant, hogy ő is leüljön.*
-És... mi a terve az este további részére?
*Kezd új témába, hogy kicsit csillapítsa a kedélyeket. Amúgy is érdekli, meddig szükséges még a jelenléte akár a laborban, akár a konyhában, akár a fürdőben... nem, ez utóbbi helyen talán nem lesz szükség rá.*
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-07 20:22:57
Üzenet elküldve: 2022-10-07 20:22:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*A magányos életmódra vonatkozó kérdésen sokáig gondolkodik, Averil nem kap rá azonnal választ. Svirnek előbb még magában, magának kell megfogalmaznia a választ, hogy aztán másoknak is elárulhassa. Tudja, hogy a közös tanakodás időnként sokat segít, ezért talán majd a válasz egy-egy töredékét is megosztja majd.*
– Biztosan ki lehet találni más ösztönzőt, hogyha pénz szűkében is van a város. Ki mit megtisztít, az az övé, az ő földje. Máris csak úgy törnék magukat az emberek. *A reakcióra kíváncsian néz a nőre. Tud ő, ha éppen akar, egész használhatónak tartja a saját ötletét.*
– A kertben felülhetsz rá. Frankó a neve. De ne kérdezd, hogy miért hívják pont így, mert nem tudom. *Szabadkozva széttárja a két kezét és mosolyog a helyzeten. Ezután eloszlatja a befőttet övező rejtélyt. Egy kanalat vesz elő, amivel egy tálba szedi a gyümölcsöt, a megmaradt levet pedig két pohárban osztja el egyenlő részre. A gyümölcslevet végül vízzel önti fel, hogy megteljenek a poharak.*
– Megérdemeljük a frissítőt. *Kihúzza az egyik széket Averilnek, aztán a kiválasztott helyre teszi az egyik poharat. A saját italával ezután az asztal másik végén ül le.*
– Összességében rendben van a ház. A kertben a két fa a kedvencem. A látszattal ellentétben alig néhány évesek. Egy mágus növesztette őket ilyen szép nagyra. Mit gondolsz, telepíttessek még néhányat a kerítés mellé is, hogy takarja a szakadékot? Esetleg egy sűrű sövény, bár úgy nem belátható az utca, én pedig szeretem látni, ki megy el a szakadék szélén.
*A magányos életmódra vonatkozó kérdésen sokáig gondolkodik, Averil nem kap rá azonnal választ. Svirnek előbb még magában, magának kell megfogalmaznia a választ, hogy aztán másoknak is elárulhassa. Tudja, hogy a közös tanakodás időnként sokat segít, ezért talán majd a válasz egy-egy töredékét is megosztja majd.*
– Biztosan ki lehet találni más ösztönzőt, hogyha pénz szűkében is van a város. Ki mit megtisztít, az az övé, az ő földje. Máris csak úgy törnék magukat az emberek. *A reakcióra kíváncsian néz a nőre. Tud ő, ha éppen akar, egész használhatónak tartja a saját ötletét.*
– A kertben felülhetsz rá. Frankó a neve. De ne kérdezd, hogy miért hívják pont így, mert nem tudom. *Szabadkozva széttárja a két kezét és mosolyog a helyzeten. Ezután eloszlatja a befőttet övező rejtélyt. Egy kanalat vesz elő, amivel egy tálba szedi a gyümölcsöt, a megmaradt levet pedig két pohárban osztja el egyenlő részre. A gyümölcslevet végül vízzel önti fel, hogy megteljenek a poharak.*
– Megérdemeljük a frissítőt. *Kihúzza az egyik széket Averilnek, aztán a kiválasztott helyre teszi az egyik poharat. A saját italával ezután az asztal másik végén ül le.*
– Összességében rendben van a ház. A kertben a két fa a kedvencem. A látszattal ellentétben alig néhány évesek. Egy mágus növesztette őket ilyen szép nagyra. Mit gondolsz, telepíttessek még néhányat a kerítés mellé is, hogy takarja a szakadékot? Esetleg egy sűrű sövény, bár úgy nem belátható az utca, én pedig szeretem látni, ki megy el a szakadék szélén.
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-06 10:15:42
Üzenet elküldve: 2022-10-06 10:15:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
- Itt nem az a lényeg, hogy pontos e a rajz, hanem, hogy akkor is megleste. *a férfiból fáradt sóhaj szakad ki. Nem akar viszont ő egy farok lenni, érzi is, hogy a masszázs témájánál talán el is vetette a súlykot, esetlegesen nem is csak talán, de azért ezt még nem vallaná be így első nap, ennyi heves érzelem mellett. Nagy levegőt vesz inkább és megszólal*
- Jól van, semmi baj. Megmasszírozom a vádliját. Igaza van, úgy könnyű lesz, ahogyan leírta. Másabb szoknyákhoz vagyok szokva. Szóval üljön csak le, ha gondolja!
- Itt nem az a lényeg, hogy pontos e a rajz, hanem, hogy akkor is megleste. *a férfiból fáradt sóhaj szakad ki. Nem akar viszont ő egy farok lenni, érzi is, hogy a masszázs témájánál talán el is vetette a súlykot, esetlegesen nem is csak talán, de azért ezt még nem vallaná be így első nap, ennyi heves érzelem mellett. Nagy levegőt vesz inkább és megszólal*
- Jól van, semmi baj. Megmasszírozom a vádliját. Igaza van, úgy könnyű lesz, ahogyan leírta. Másabb szoknyákhoz vagyok szokva. Szóval üljön csak le, ha gondolja!
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-03 22:26:09
Üzenet elküldve: 2022-10-03 22:26:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Mikor az elf meghazudtolja, néhány hosszú pillanatig csak néz felé. Elakad a szava. Azután azonban...*
- Nem is igaz! Vagyis Felhő tényleg elkezdett ugatni, de nem akart minket lebuktatni! Csak kutya, a kutyák meg ugatnak! - *Oktatja ki dühösen-sértetten Drent, amiért az árulással meri vádolni a barátját.*
- És nem is dobtál el semmit! Miattam engedtek el! Mert átvertem őket! - *Köti az ebet a karóhoz, mert ő bizony nem látott semmiféle "manólötyit", úgyhogy biztosan nem is volt ott. Különben is, mi az a manólötyi? Biztosan most találta ki az elf, hogy az ő érdemeit kisebbítse Sylvar előtt!
Mikor aztán a tündér a kincs felől érdeklődik, engedi, hogy Dren mutassa be, mert ő nehezen is tehetné, nem nála van. Amin most már szívesen változtatna. Bár a szomjúság még mindig jobban kínozza, azért egy darabka abból az illatos süteményből biztosan le tudna csúszni.
Rava beszámolóját kíváncsian hallgatja, és valahol meg is könnyebbül, hogy úgy tűnik, mára végeztek. Elfáradt ebben a nagy kalandban és a futásban, meg későre is jár már. Álmos, ami abból is látszódhat, hogy igencsak elcsöndesül, meg nem is lelkesedik a tündér terve iránt. Csak magában aggódik, hogy mihez kezdenek majd két kutyával, és főleg hogy a gyáva Felhővel mi lesz ott. Talán hátra kellene őt hagynia?*
- Szomjas vagyok. - *Közli ismét, a témától eltérően, majd láthatóan keresgélni, vagy épp tájékozódni próbál a sötétben, feltehetően valami vízforrás után.*
*Mikor az elf meghazudtolja, néhány hosszú pillanatig csak néz felé. Elakad a szava. Azután azonban...*
- Nem is igaz! Vagyis Felhő tényleg elkezdett ugatni, de nem akart minket lebuktatni! Csak kutya, a kutyák meg ugatnak! - *Oktatja ki dühösen-sértetten Drent, amiért az árulással meri vádolni a barátját.*
- És nem is dobtál el semmit! Miattam engedtek el! Mert átvertem őket! - *Köti az ebet a karóhoz, mert ő bizony nem látott semmiféle "manólötyit", úgyhogy biztosan nem is volt ott. Különben is, mi az a manólötyi? Biztosan most találta ki az elf, hogy az ő érdemeit kisebbítse Sylvar előtt!
Mikor aztán a tündér a kincs felől érdeklődik, engedi, hogy Dren mutassa be, mert ő nehezen is tehetné, nem nála van. Amin most már szívesen változtatna. Bár a szomjúság még mindig jobban kínozza, azért egy darabka abból az illatos süteményből biztosan le tudna csúszni.
Rava beszámolóját kíváncsian hallgatja, és valahol meg is könnyebbül, hogy úgy tűnik, mára végeztek. Elfáradt ebben a nagy kalandban és a futásban, meg későre is jár már. Álmos, ami abból is látszódhat, hogy igencsak elcsöndesül, meg nem is lelkesedik a tündér terve iránt. Csak magában aggódik, hogy mihez kezdenek majd két kutyával, és főleg hogy a gyáva Felhővel mi lesz ott. Talán hátra kellene őt hagynia?*
- Szomjas vagyok. - *Közli ismét, a témától eltérően, majd láthatóan keresgélni, vagy épp tájékozódni próbál a sötétben, feltehetően valami vízforrás után.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093