//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Bár Raenerold megteszi, amit a társai kértek, némi kommentárral is megfűszerezi a nemes tettet. Gwaeren nem tudja, sírjon, vagy nevessen amiatt, hogy már két városőr is a bögyébe került olyan megjegyzésekkel, amelyekkel meggyőződése szerint csak a saját hibáikat igyekeznek leplezni, és a csapat szerveződését, haladását is módszeresen akadályozzák így. Az elhangzott mondat annyira badarságnak tűnik a szemében, hogy szóban nem is reagál, de az elf tudhatja, hogy meghallotta, mert olyan elképedve és lekezelően bámul rá, mintha csak azt üzenné a tekintete, „már elnézést?”. Eleinte a kutyával szemben érzett nagyobb ellenszenvet, de úgy tűnik, a mérleg most az eb javára billent.
A bajszos ezúttal nem azzal üti majd el az időt, hogy Gwaeren fenekét nézegeti az előre nyomulásuk alatt, hanem segítségért siet. A lány egy fejbiccentéssel üzen, hogy értékeli a tettét. Magában reménykedik, hogy a törpe minél hamarabb bevégzi, már csak azért is, hogy ne szenvedjen annyit – nem gondolja, hogy a túlbuzgó Eeyr-papok túl sokat mozdíthatnak a haldoklók, na meg úgy az egész világ sorsán. Ő a harcnak él, és ha kell, abban is hal meg, elfogadva a sorsát, hiszen ilyen játék az – pocsék, verejtékes és véres.
Szóval Gwaeren a falnak vetve hátát figyel, fülel, és persze a fejleményeket várja, mikor törhetnek be. Denjaar lábától a bejárat tompán puffan, de ez nem hoz változást, a törpe pedig a haragját összpontosítja az ajtóra. A lány eközben az erkély eseményeit is megpróbálja figyelemmel kísérni, persze ha ez ebből a szögből egyáltalán lehetséges. Jelenleg annyiszor megkapta már, hogy akadályozza a missziót, hogy lezserül a falnak támaszkodva inkább kíváncsian várakozik, a többiek hogyan oldják meg. Ennyi zaj után kézenfekvő volna kiütni egy ablakot, de már csak az kéne, hogy ez is az ő – amúgy is sötét – lelkén száradjon. Ha valaki talál valamiféle bejáratot, Gwaeren is követi az épületbe, lehetőleg a földszinten, és az első dolga lesz elrejtőzni a sötétben. Az erkély problémáját meghagyja az íjászaiknak, neki a fedezék továbbra is fontosabb.*