Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-25 21:23:55
Üzenet elküldve: 2022-10-25 21:23:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Nem feltétlen kell ahhoz tudósnak se lenni, hogy valaki különös érdeklődést mutasson a felfedezhető dolgok - mint például a mágia - iránt. Tinának régi vágya, hogy megtanulja használni e rendkívül érdekes és titokzatos erőt, ám mindezidáig nem volt rá alkalma, hogy belevágjon. Most viszont, úgy tűnik, végre itt a lehetőség, és talán Dannel együtt belekóstolhatnak ebbe a világba. Talán pont erre a támogató lökésre volt szüksége.
Az, hogy a tudós monológjától ismét nem jut szóhoz sem, már meg sem lepi. Pedig volna hozzáfűzni valója, nem is egy gondolatnyi. Mikor a férfi végre megáll, hogy levegőt vegyen a nagy izgatottság közepette, gyorsan átgondolja, mivel is kezdje a választ. Végül úgy dönt, halad szépen sorjában.*
-Azt hittem, Artheniorban is lehet mágiát tanulni... A Mágustornyot ismerem, ott éltem a közelében.
*Mivel Lihanech minden szempontból közelebb van a tóhoz, melyen a torony lebegni látszik, gyakorlatilag gyerekkora óta tud a létezéséről. Kiskorában gyakran kirándult ki szüleivel a tó partjára, hogy a misztikus építményt lesse - meg azt, hogy lesz-e valaki, aki kiesik belőle és a vízbe pottyan.*
-Azt viszont már most leszögezném, hogy oda nem az ápolójaként kísérném. A mágiát megismerni és elsajátítani saját vágyam is, így nem csak az esetleges gombafajtákról és azok elmebódító erejéről írt leendő tanulmányok érdekelnek. Vagy bármilyen tudományos elismerés. Már megbocsásson... *enged meg egy szelíd mosolyt a tudós felé* -De ezt meghagyom önnek. Nekem jó lesz a bohóckodás is.
*Mert ha a csodákban nem is, a mágia létezésében nagyon is hisz.*
-A lóval kapcsolatban viszont egyetértek. Nagyon hosszú az út a toronyig.
*Kelletlenül szusszan egyet, elvégre épp hogy csak megtette azt az utat Lihanech-ből Artheniorba. Nem számított rá, hogy napfordultával vissza is fog térni szülővárosa környékére.*
-Szóval holnap induljunk is? Ez esetben azt javasolnám, pihenjük ki magunkat előtte.
*Helyezkedni kezd a fotelben, hogy ezzel is jelezze Dannek, elég volt a lábmasszázs.*
-Köszönöm az engesztelő masszírozást... igazán jól esett.
*Azzal, ha a férfi nem tartja vissza, lehúzza lábait az öléből, hogy újra topánkáiba bújjon, és felálljon székéből. Ravaszkás mosollyal kezét nyújtja a tudós felé, hogy őt is felsegítse, mivel emlékszik még rá, hogy mikor amaz úgy hitte, a padlón kell majd üldögélnie, közölte a lánnyal, hogy szükség lesz a segítő karokra a feltápászkodáshoz. És bár egész biztos benne, hogy Dan magától is képes lenne a fotelből kiszállni, a világért ki nem hagyná, hogy e korábbi kijelentésére ily módon emlékeztesse.*
-Ha megmutatja, merre van a fürdő helyiség, akkor én elmennék mosakodni és lefeküdni az út előtt. Feltéve, hogy nincs rám szüksége a továbbiakban, mondjuk a fürdésénél.
*Bár szentül eltökélte magában, hogy ilyen korlátokat nem fog átlépni, azért mégiscsak viaskodik benne a gondolat, hogy ha a férfi most töri össze magát, mert a fájós lábával elcsúszik vizesen, akkor minden további mágiatanulási tervének lőttek, így nyitva hagyja a kérdést. Végül is, a tudós nemesebbik részét már úgyis "láthatta" a rajz jóvoltából, így túl sok takargatnivaló elvileg már nem maradt...*
*Nem feltétlen kell ahhoz tudósnak se lenni, hogy valaki különös érdeklődést mutasson a felfedezhető dolgok - mint például a mágia - iránt. Tinának régi vágya, hogy megtanulja használni e rendkívül érdekes és titokzatos erőt, ám mindezidáig nem volt rá alkalma, hogy belevágjon. Most viszont, úgy tűnik, végre itt a lehetőség, és talán Dannel együtt belekóstolhatnak ebbe a világba. Talán pont erre a támogató lökésre volt szüksége.
Az, hogy a tudós monológjától ismét nem jut szóhoz sem, már meg sem lepi. Pedig volna hozzáfűzni valója, nem is egy gondolatnyi. Mikor a férfi végre megáll, hogy levegőt vegyen a nagy izgatottság közepette, gyorsan átgondolja, mivel is kezdje a választ. Végül úgy dönt, halad szépen sorjában.*
-Azt hittem, Artheniorban is lehet mágiát tanulni... A Mágustornyot ismerem, ott éltem a közelében.
*Mivel Lihanech minden szempontból közelebb van a tóhoz, melyen a torony lebegni látszik, gyakorlatilag gyerekkora óta tud a létezéséről. Kiskorában gyakran kirándult ki szüleivel a tó partjára, hogy a misztikus építményt lesse - meg azt, hogy lesz-e valaki, aki kiesik belőle és a vízbe pottyan.*
-Azt viszont már most leszögezném, hogy oda nem az ápolójaként kísérném. A mágiát megismerni és elsajátítani saját vágyam is, így nem csak az esetleges gombafajtákról és azok elmebódító erejéről írt leendő tanulmányok érdekelnek. Vagy bármilyen tudományos elismerés. Már megbocsásson... *enged meg egy szelíd mosolyt a tudós felé* -De ezt meghagyom önnek. Nekem jó lesz a bohóckodás is.
*Mert ha a csodákban nem is, a mágia létezésében nagyon is hisz.*
-A lóval kapcsolatban viszont egyetértek. Nagyon hosszú az út a toronyig.
*Kelletlenül szusszan egyet, elvégre épp hogy csak megtette azt az utat Lihanech-ből Artheniorba. Nem számított rá, hogy napfordultával vissza is fog térni szülővárosa környékére.*
-Szóval holnap induljunk is? Ez esetben azt javasolnám, pihenjük ki magunkat előtte.
*Helyezkedni kezd a fotelben, hogy ezzel is jelezze Dannek, elég volt a lábmasszázs.*
-Köszönöm az engesztelő masszírozást... igazán jól esett.
*Azzal, ha a férfi nem tartja vissza, lehúzza lábait az öléből, hogy újra topánkáiba bújjon, és felálljon székéből. Ravaszkás mosollyal kezét nyújtja a tudós felé, hogy őt is felsegítse, mivel emlékszik még rá, hogy mikor amaz úgy hitte, a padlón kell majd üldögélnie, közölte a lánnyal, hogy szükség lesz a segítő karokra a feltápászkodáshoz. És bár egész biztos benne, hogy Dan magától is képes lenne a fotelből kiszállni, a világért ki nem hagyná, hogy e korábbi kijelentésére ily módon emlékeztesse.*
-Ha megmutatja, merre van a fürdő helyiség, akkor én elmennék mosakodni és lefeküdni az út előtt. Feltéve, hogy nincs rám szüksége a továbbiakban, mondjuk a fürdésénél.
*Bár szentül eltökélte magában, hogy ilyen korlátokat nem fog átlépni, azért mégiscsak viaskodik benne a gondolat, hogy ha a férfi most töri össze magát, mert a fájós lábával elcsúszik vizesen, akkor minden további mágiatanulási tervének lőttek, így nyitva hagyja a kérdést. Végül is, a tudós nemesebbik részét már úgyis "láthatta" a rajz jóvoltából, így túl sok takargatnivaló elvileg már nem maradt...*
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-24 20:55:18
Üzenet elküldve: 2022-10-24 20:55:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Egy tudós mindig lelkes marad a tudomány és a kutatási lehetőségek iránt. Ez különleges őrületük, különösen Dannek. *
- A szóbeszédek amiket hallottam nem Artheniort teszik az efféle mágia központjának. Többet kéne hozzá utaznunk, a Mágustoronyig. Azt hiszem így emlegetik. Aztán ott tanulmányoznék. A helyiek viselkedését, a holdak állását, mintát vennék az ottani növényekből, talán a torony falából is érdemes lenne megkockáztatni lopni, lehet valami tévképzeteket okozó gomba nő a köveken. És ha már ott vagyunk és én vagyok a férfi, természetesen először én probálom ki az efféle különleges, barbár, illékony és veszélyes cselekedeteket. Ráadásul biztosan nem dőlnék be semminek. Ön csak elkísér vagy együtt hüledezhet velem, ha végül is mégis történnének csodák. Tudományos előretörés esetén pedig kap majd valami elismerést. De ha engem kérdez csalódni fog, mágia nem létezik, de arra sok más kutatható. Aztán meg mindig van valami magyarázat és egy kicsi idő ilyenek komolyan vevésével bohóckodni. *Hirtelen elgondolkodik a férfi*
- Talán kéne venni egy lovat a piacon, azzal gyorsabb és kényelmesebb az út. Ráadásul akár rögtön holnap indulhatnánk! Saye bekaphatja, végre lesz valami izgalmas teendőm! *Pár napot várni egy nőre egy évnek érződött és most túl lelkes ahhoz, hogy kontrolláljon magában bármit is. Szerelmes, sértett, szomorú és tudós. Ezt hozta ki belőle mostanában az élet*
*Egy tudós mindig lelkes marad a tudomány és a kutatási lehetőségek iránt. Ez különleges őrületük, különösen Dannek. *
- A szóbeszédek amiket hallottam nem Artheniort teszik az efféle mágia központjának. Többet kéne hozzá utaznunk, a Mágustoronyig. Azt hiszem így emlegetik. Aztán ott tanulmányoznék. A helyiek viselkedését, a holdak állását, mintát vennék az ottani növényekből, talán a torony falából is érdemes lenne megkockáztatni lopni, lehet valami tévképzeteket okozó gomba nő a köveken. És ha már ott vagyunk és én vagyok a férfi, természetesen először én probálom ki az efféle különleges, barbár, illékony és veszélyes cselekedeteket. Ráadásul biztosan nem dőlnék be semminek. Ön csak elkísér vagy együtt hüledezhet velem, ha végül is mégis történnének csodák. Tudományos előretörés esetén pedig kap majd valami elismerést. De ha engem kérdez csalódni fog, mágia nem létezik, de arra sok más kutatható. Aztán meg mindig van valami magyarázat és egy kicsi idő ilyenek komolyan vevésével bohóckodni. *Hirtelen elgondolkodik a férfi*
- Talán kéne venni egy lovat a piacon, azzal gyorsabb és kényelmesebb az út. Ráadásul akár rögtön holnap indulhatnánk! Saye bekaphatja, végre lesz valami izgalmas teendőm! *Pár napot várni egy nőre egy évnek érződött és most túl lelkes ahhoz, hogy kontrolláljon magában bármit is. Szerelmes, sértett, szomorú és tudós. Ezt hozta ki belőle mostanában az élet*
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-20 20:03:40
Üzenet elküldve: 2022-10-20 20:03:40
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
* Igaz, nem sikerült nagyon megkönnyebbülnie, de Luni arcán nem látja, hogy félne. Inkább kicsit aggódik, de ez lehet azért van, mert próbál visszaemlékezni arra, merre is lehet az a ház? Így azért ha halkan is, de szuszogva össze szedi magát. Luni mamája sem aggódik, csak csendben ül a szekéren és nézelődik. Ha ajkát beharapva is, de kihúzza magát, hogy nem fél! A Doki dolgai lekötik figyelmét, amint az is, amit róla és a másik lökött fickóról hall. Igaza lehet ebben is Luninak, Adoaver nem egy olyan alaknak tűnik, aki bárhová betenné a lábát. Szóval csak nem lehet ez olyan rossz. Lassacskán csak megnyugszik ő is. De még így is hallgatag. Viszont úgy tűnik, jó helyen járhatnak, mert Luni számára már ismerősnek tűnik a környék. Az ő útmutatása nyomán halad tovább a szekér a kis csapattal, hogy ha lassan is, de biztosan, elérjék végre a rezidenciát. *
* Igaz, nem sikerült nagyon megkönnyebbülnie, de Luni arcán nem látja, hogy félne. Inkább kicsit aggódik, de ez lehet azért van, mert próbál visszaemlékezni arra, merre is lehet az a ház? Így azért ha halkan is, de szuszogva össze szedi magát. Luni mamája sem aggódik, csak csendben ül a szekéren és nézelődik. Ha ajkát beharapva is, de kihúzza magát, hogy nem fél! A Doki dolgai lekötik figyelmét, amint az is, amit róla és a másik lökött fickóról hall. Igaza lehet ebben is Luninak, Adoaver nem egy olyan alaknak tűnik, aki bárhová betenné a lábát. Szóval csak nem lehet ez olyan rossz. Lassacskán csak megnyugszik ő is. De még így is hallgatag. Viszont úgy tűnik, jó helyen járhatnak, mert Luni számára már ismerősnek tűnik a környék. Az ő útmutatása nyomán halad tovább a szekér a kis csapattal, hogy ha lassan is, de biztosan, elérjék végre a rezidenciát. *
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-19 21:36:28
Üzenet elküldve: 2022-10-19 21:36:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Megmosolyogja Törpi szavait, de nem különösebben felel rájuk semmit. Úgy veszi, hogy ez is elég reakció, amit úgymond azért mutat, hogy a fiú érezze, hogy ő bizony odafigyelt rá és meghallgatta. A manószakértő szavai jobban a fülébe furakszanak. No persze nem az, hogy hogyan menekültek meg, egyáltalán nem érdekli a tündért igazából, hogy hogyan is jártak, csak tudja, hogy szeretnek erről beszélni az emberek. Nem. Őt az jobban érdekli, amit utána mond, és valahol igazat is ad neki. Bólogat is persze mellé.*
-Igazad lehet. Látod van sütnivaló a fejedben, ez már biztos. Ne tegyük ki magunkat felesleges veszélynek én azt mondom. A célpont megvan, de kell még idő amíg kitalálok valami tervet. Azt mondom addig ne maradjunk együtt, mert csak felhívnánk magunkra a figyelmet. Váljunk szét, és tegye mindenki amit jónak lát, én később ha sikerül kitalálnom egy épkézláb tervet akkor megpróbállak felkutatni titeket.
*Gyanúsan maga mögé néz az egyik sötét sikátorba.*
-Máris úgy érzem, mintha figyelnének. Jobb ha megyek. A viszontlátásra!
*Majd választ nem várva indul el katonás léptekkel az árnyékok közt.*
*Megmosolyogja Törpi szavait, de nem különösebben felel rájuk semmit. Úgy veszi, hogy ez is elég reakció, amit úgymond azért mutat, hogy a fiú érezze, hogy ő bizony odafigyelt rá és meghallgatta. A manószakértő szavai jobban a fülébe furakszanak. No persze nem az, hogy hogyan menekültek meg, egyáltalán nem érdekli a tündért igazából, hogy hogyan is jártak, csak tudja, hogy szeretnek erről beszélni az emberek. Nem. Őt az jobban érdekli, amit utána mond, és valahol igazat is ad neki. Bólogat is persze mellé.*
-Igazad lehet. Látod van sütnivaló a fejedben, ez már biztos. Ne tegyük ki magunkat felesleges veszélynek én azt mondom. A célpont megvan, de kell még idő amíg kitalálok valami tervet. Azt mondom addig ne maradjunk együtt, mert csak felhívnánk magunkra a figyelmet. Váljunk szét, és tegye mindenki amit jónak lát, én később ha sikerül kitalálnom egy épkézláb tervet akkor megpróbállak felkutatni titeket.
*Gyanúsan maga mögé néz az egyik sötét sikátorba.*
-Máris úgy érzem, mintha figyelnének. Jobb ha megyek. A viszontlátásra!
*Majd választ nem várva indul el katonás léptekkel az árnyékok közt.*
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-19 21:24:19
Üzenet elküldve: 2022-10-19 21:24:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Azért nem hülyült meg, tudja jól, miről van szó. Egy maguk fajta nem bízhat meg akárkiben. Nem is hajtják álomra a fejüket oly könnyedén, ha idegenek ólálkodnak a közelükben. Bevetéseknél is, ha nem villámakcióról van szó, akkor felváltva pihennek és úgy vigyáznak egymásra. Ehhez pedig magas fokú bizalom kell. Nem hiába lesz akárkiből holló. Bár a rozoga kilincsre lennének megoldásai, de inkább hagyja nővérét beszélni. Amúgy is mindig egy cserfes csaj volt világ életében. Persze jó társaságban és megfelelő időben. Na meg hangulatban. Mert ha egyszer Syndra morcos lesz, akkor még a wargok is imádkozni kezdenek, hogy elkerüljék őt!*
- Óh, az édes drága Lim! Facér még? Mert amúgy megsúgom, fog érkezni még egy társunk, de őt ti már nem ismertétek Megígértem neki, hogy felszedem majd, pár nap múlva meg is érkezik majd.
*Ez egy újabb jó hír, mert eggyel nő a létszám és az már egészen tűrhető.*
- Értem, de én inkább még nem veszem le a maszkom. Legalábbis addig nem, amíg nem alakul ki jobban az itteni helyzetem. Hátha valamilyen nyilvános dologban is részt kell vállalnom.
*Így rajta marad a maszk inkább és Syndra tudhatja, hogy nem tőle fél. Miért is félne? Hosszabb ideig hallgat, amíg nővére a Kalmár dolgát ecseteli, na meg Illidary bőbeszédűségét, amit nehezen bír elképzelni. Ez a saját két fülével kell hallania. A vallási szorítások már inkább aggasztják, de sebaj, megoldja így is.*
- Apróbb nehézség, de nem bánom. Ha biztos helyünk lesz, majd én emelek egy oltárt, nekem nem gond. De előtte fel kell töltődnöm máshol.
*A fürdőnek viszont megörül, s úgy tűnik, majd abba az irányba folytatják útjukat. Csípőn is ragadja a nőstényt örömében és szorosan magához húzza.*
- Szuper ötlet, isteni! Egy illatos fürdő veled, és máris jobb színben látom ezt a várost! Menjünk!
*Lelkesedik az ötlet iránt, mert az ilyen fürdés mégis csak kellemesebb és alaposabb, mint egy szimpla mosakodás; a szórakozásról nem is beszélve. Ami pedig az újoncokat illeti, csak legyint a gondokra, amik miattuk merülnek fel. Bár Illidary nagyszájú kedvence meglepi.*
- Az önmagában nem gond, hogy Illidarynak van egy kedvence, a nagyszájúsága már inkább gond lehet. Mióta van mellette? Nem sikerült még gatyába ráznia?
*Ha még csak nemrég csatlakozott és kezdte el a kiképzést, akkor van remény. Főleg hogy ő is itt van már, hiszen elég sokat tud a fegyelmezési módszerekről. Fizikai és lelki szempontból is. Egészen kicsi korától kezdve fegyelmezték, különbözőbb módokon. Igaz, a korai időkben az, akit gazdájaként kellet szólítania, egészen más okokból fegyelmezte.*
- Megpróbálok segíteni bármiben, amiben csak tudok és szükségesnek tűnik. De előbb a fürdő.
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Azért nem hülyült meg, tudja jól, miről van szó. Egy maguk fajta nem bízhat meg akárkiben. Nem is hajtják álomra a fejüket oly könnyedén, ha idegenek ólálkodnak a közelükben. Bevetéseknél is, ha nem villámakcióról van szó, akkor felváltva pihennek és úgy vigyáznak egymásra. Ehhez pedig magas fokú bizalom kell. Nem hiába lesz akárkiből holló. Bár a rozoga kilincsre lennének megoldásai, de inkább hagyja nővérét beszélni. Amúgy is mindig egy cserfes csaj volt világ életében. Persze jó társaságban és megfelelő időben. Na meg hangulatban. Mert ha egyszer Syndra morcos lesz, akkor még a wargok is imádkozni kezdenek, hogy elkerüljék őt!*
- Óh, az édes drága Lim! Facér még? Mert amúgy megsúgom, fog érkezni még egy társunk, de őt ti már nem ismertétek Megígértem neki, hogy felszedem majd, pár nap múlva meg is érkezik majd.
*Ez egy újabb jó hír, mert eggyel nő a létszám és az már egészen tűrhető.*
- Értem, de én inkább még nem veszem le a maszkom. Legalábbis addig nem, amíg nem alakul ki jobban az itteni helyzetem. Hátha valamilyen nyilvános dologban is részt kell vállalnom.
*Így rajta marad a maszk inkább és Syndra tudhatja, hogy nem tőle fél. Miért is félne? Hosszabb ideig hallgat, amíg nővére a Kalmár dolgát ecseteli, na meg Illidary bőbeszédűségét, amit nehezen bír elképzelni. Ez a saját két fülével kell hallania. A vallási szorítások már inkább aggasztják, de sebaj, megoldja így is.*
- Apróbb nehézség, de nem bánom. Ha biztos helyünk lesz, majd én emelek egy oltárt, nekem nem gond. De előtte fel kell töltődnöm máshol.
*A fürdőnek viszont megörül, s úgy tűnik, majd abba az irányba folytatják útjukat. Csípőn is ragadja a nőstényt örömében és szorosan magához húzza.*
- Szuper ötlet, isteni! Egy illatos fürdő veled, és máris jobb színben látom ezt a várost! Menjünk!
*Lelkesedik az ötlet iránt, mert az ilyen fürdés mégis csak kellemesebb és alaposabb, mint egy szimpla mosakodás; a szórakozásról nem is beszélve. Ami pedig az újoncokat illeti, csak legyint a gondokra, amik miattuk merülnek fel. Bár Illidary nagyszájú kedvence meglepi.*
- Az önmagában nem gond, hogy Illidarynak van egy kedvence, a nagyszájúsága már inkább gond lehet. Mióta van mellette? Nem sikerült még gatyába ráznia?
*Ha még csak nemrég csatlakozott és kezdte el a kiképzést, akkor van remény. Főleg hogy ő is itt van már, hiszen elég sokat tud a fegyelmezési módszerekről. Fizikai és lelki szempontból is. Egészen kicsi korától kezdve fegyelmezték, különbözőbb módokon. Igaz, a korai időkben az, akit gazdájaként kellet szólítania, egészen más okokból fegyelmezte.*
- Megpróbálok segíteni bármiben, amiben csak tudok és szükségesnek tűnik. De előbb a fürdő.
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-19 19:31:00
Üzenet elküldve: 2022-10-19 19:31:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Az újabb, meglehetősen kacifántosra sikeredett válasz hallatán oldalra biccenti fejét, és elgondolkodva húzza fel fél szemöldökét.*
-Akkor biztatásnak veszem.
*Jegyzi meg, bár valahogy úgy érzi, a tudóst nem igazán érdekli, pontosan minek veszi a szavait. A csodákban pedig... nos, ő se hisz. Már. Volt idő, amikor reménykedett bennük. Többször is életében. Talán igazán még mindig nem engedte el. De ha Dan éppen a véleményére lenne kíváncsi ez ügyben, tagadna.
A hirtelen túl lelkes reakcióra felkapja a fejét. Nem számított rá, hogy a férfi ennyire rákap a mágia gondolatára, hogy már ma este el akarja majd kezdeni. Igazából nem számított volna rá, hogy a következő hatokban eljutnának oda, hogy elkezdjék tanulni. Ehhez mérten az izgatottság a tudós részéről igencsak meglepi. De nincs ellenére.*
-Utat, utat... *bólogat* -de hova? Hol lehet Artheniorban mágiát tanulni?
*Biztos benne, hogy a férfinak van erre is ötlete, elvégre elég határozott a mehetnékje. Mintha gyógyulófélben lévő lábai se érdekelnék. Ám ezt meg se próbálja most előhozni, még a végén kapna a fejére, hogy miért lohasztja le a lelkesedést...*
-Maga is tanulna, vagy csak tanulmányozná, ahogy én tanulok?
*Túl bugyután hangzik a kérdés, de érdekli, mik a férfi tervei a mágiával kapcsolatban. Valahol dereng neki, hogy azt említette, meg akar ismerkedni vele, de hogy ezt pontosan hogy értette...?*
*Az újabb, meglehetősen kacifántosra sikeredett válasz hallatán oldalra biccenti fejét, és elgondolkodva húzza fel fél szemöldökét.*
-Akkor biztatásnak veszem.
*Jegyzi meg, bár valahogy úgy érzi, a tudóst nem igazán érdekli, pontosan minek veszi a szavait. A csodákban pedig... nos, ő se hisz. Már. Volt idő, amikor reménykedett bennük. Többször is életében. Talán igazán még mindig nem engedte el. De ha Dan éppen a véleményére lenne kíváncsi ez ügyben, tagadna.
A hirtelen túl lelkes reakcióra felkapja a fejét. Nem számított rá, hogy a férfi ennyire rákap a mágia gondolatára, hogy már ma este el akarja majd kezdeni. Igazából nem számított volna rá, hogy a következő hatokban eljutnának oda, hogy elkezdjék tanulni. Ehhez mérten az izgatottság a tudós részéről igencsak meglepi. De nincs ellenére.*
-Utat, utat... *bólogat* -de hova? Hol lehet Artheniorban mágiát tanulni?
*Biztos benne, hogy a férfinak van erre is ötlete, elvégre elég határozott a mehetnékje. Mintha gyógyulófélben lévő lábai se érdekelnék. Ám ezt meg se próbálja most előhozni, még a végén kapna a fejére, hogy miért lohasztja le a lelkesedést...*
-Maga is tanulna, vagy csak tanulmányozná, ahogy én tanulok?
*Túl bugyután hangzik a kérdés, de érdekli, mik a férfi tervei a mágiával kapcsolatban. Valahol dereng neki, hogy azt említette, meg akar ismerkedni vele, de hogy ezt pontosan hogy értette...?*
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-19 16:29:02
Üzenet elküldve: 2022-10-19 16:29:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
*A dokiról szívesebben beszél és gondolkodik, mint erről a helyről, pontosabban inkább arról, hogy miért néz most ki úgy ahogyan kinéz, szerencsére azonban a tündérlány erre nem kérdez rá, így nem pont neki kell beszélnie arról, amiről elég eleven emlékei vannak, de különben nem szeretne beszélni róla, még neki sem.
Persze, ami azt illeti, éppen Intath nem is olyan messze innen tette rá az első és egyben leghátborzongatóbb benyomást magáról, amióta csak ismeri, mert, amikor először találkoztak még épületek lángjai emelkedtek az ő háta mögött a magasba, az elfet pedig mindez láthatóan nem csak szórakoztatta, hanem határozott örömmel is eltöltötte.
Utólag már kicsit érteni is véli, hogy miért, de akkor, úgy, hogy éppen csak nemrég menekült meg egy a nép által spontán, feldúlásra és kifosztásra ítélt házból, ahol az indulatok hevében simán meg is ölhették volna, ha nemesnek nézik, nem igazán tudott osztozni a férfi hangulatában, aki azóta életének egyik legfontosabb szereplője lett.*
- Rendben, akkor egy fehér kakas felírva a listánkra, csak aztán kapjunk majd! *mondja halvány mosollyal.* Tulajdonképpen nem is számít mit fog gondolni róla Int. Szerintem is viccnek fogja találni, de, ha mégsem, hát magára vessen! Az is vicces lesz, ahogyan majd füstölög magában. Bárhogy is, köztünk szólva, nagyon szeretem őt, bár talán ez eddig anélkül is elég egyértelmű volt, hogy valaha kimondtam volna nyíltan. *folytatja aztán azzal, amerre gondolatai mennek a múltból, ösztönösen lefojtva a hirtelen feltörő, későbbi benyomásaihoz nem teljesen illeszkedő emléket a szőke elfről.*
- Mármint nem úgy értem persze, hogy szerelemmel...
- Mindjárt gondoltam. *szól közbe Ea*
- Mindegy, hagyjuk ezt most! Inttel foglalkozunk majd, amikor hazaértünk. Amit még elfelejtettem mondani, hogy Adoaver is járt itt. *mosolyog ismét Thrissayára, mert a lány szavai ellenére nem teljesen biztos benne, hogy valóban sikerült megnyugtatnia a környékkel kapcsolatban, ami bizony benne is kérdéseket vetne fel, ha most először járna itt, vagy, hogyha azt sem tudná éppen, hogy hol van.*
- Nagyon kedvelem őt is, de lássuk be, hogy kicsit talán kényelmes és kényes. *mosolyog, most sokkal szélesebben, mint az előbb, főleg, mert egy fura párhuzam is eszébe jut.* Intath olyan szerintem, mint egy sokat látott kóbor macska, aki hálás a jó falatért, hangosan nyávog és dorombol, mégis nehezen szokik oda új házhoz, Adoaver viszont inkább, mint egy kicsit elkényeztetett házi, aki viszont nyávogni és dorombolni is csak kicsit félénken és visszafogottan szokott. És mégis, amikor először találkoztam vele, még teljesen komolyan vacillált azon, hogy az itteni házba költözzön inkább, vagy a ligetbe hozzánk. Pedig hát hallottad az úton, a városból, ahol ő jön, még a kövek is fénylenek, meg csillognak. *neveti el magát, mert akármit is mond az ifjú mágus, vagy az édesanyja, a kő az kő, egészen felesleges fénylenie, ha amúgy funkcióját betölti.*
- A lényeg, hogy ő sem félt itt, hát nekünk sem kell tényleg. *mondja, és majdnem tényleg teljesen biztos abban, hogy szavai fedik a valóságot. Nimeril és Adoaver két teljesen eltérő személyiség, nyilván eléggé különböző múlttal és háttérrel, és mégis mind a ketten ugyanazt mondták neki a mostani Artheniorról. Ennek ellenére persze azt sem felejti el, hogy amikor legutóbb járt itt, elvben még akkor is nagyon biztonságos volt minden, mégis Aleniát mellőle rabolták el, mostanra pedig ezek a nyomasztó romok maradtak az egykor itt álló fényes, nagy és büszke házakból, így persze magában ismét megfogadja, hogy végig nyitva fogja tartani a szemét.
Ugyan igyekszik nem túlbecsülni saját tudását és lehetőségeit, mégis azért némi megnyugvással tölti el, hogy egykor annyit konyított a mágiához, hogy tudta, hogy létezik, ma pedig kis túlzással képes lenne megsütni bárkit, aki akár csak kezet emel rá. Egészen más komoly varázslatok birtokában itt a nyomasztó, de talán nyugodt romok között, ráadásul Thrissel és édesanyjával, mint egykor teljesen védtelen és kissé elveszett lányként, egyedül, egy elvben teljesen egyben lévő és prosperáló, de valójában éppen robbanni készülő város törékeny rendjének csalókán törékeny szövetében próbálkozva egyetlen apró szálacskának lenni.*
- Ami meg ez itteni munkát illeti, azt is köszönöm előre. Együtt biztosan sikerülni fog annyi pénzt összeszedni, hogy mindenre elég legyen. *mondja ezt rendületlen bizalommal, mire hirtelen nézelődés közben, mintha felfigyelne egy ismerős lépcsősorra. Talán még a falak egyik kiszögellése, vagy az egykori kerítés egy darabja is ismerős, de tény, hogy úgy tűnik neki, hogy most már tényleg, valóban, igazán ismerős helyen járnak. Ettől még persze, ha akár Thris, akár édesanyja bármit mondani szeretne neki még meghallgatja őket miközben plüssnyulai fejét és fülét simogatva felváltva, csak utána szólal meg miután haladás és hallgatás közben jól kinézelődte magát és számba is vette lehetőségeiket.*
- Itt álljunk meg kérlek! *kéri éppen ezért hirtelen témaváltással a tündérlányt.* Vagy ez a ház lesz az, vagy már tényleg nem vagyunk messze.
*Kicsit minden bizonnyal megkönnyebbültnek is hangzik, mert a változások ellenére is annyira hasonlít minden itt egykori otthonához, hogy már elég kevés esélyt lát arra, hogy céljuk elérése nélkül kell távozniuk innen és más szállást keresni maguknak Szarvasliget városi testvére helyett.*
*A dokiról szívesebben beszél és gondolkodik, mint erről a helyről, pontosabban inkább arról, hogy miért néz most ki úgy ahogyan kinéz, szerencsére azonban a tündérlány erre nem kérdez rá, így nem pont neki kell beszélnie arról, amiről elég eleven emlékei vannak, de különben nem szeretne beszélni róla, még neki sem.
Persze, ami azt illeti, éppen Intath nem is olyan messze innen tette rá az első és egyben leghátborzongatóbb benyomást magáról, amióta csak ismeri, mert, amikor először találkoztak még épületek lángjai emelkedtek az ő háta mögött a magasba, az elfet pedig mindez láthatóan nem csak szórakoztatta, hanem határozott örömmel is eltöltötte.
Utólag már kicsit érteni is véli, hogy miért, de akkor, úgy, hogy éppen csak nemrég menekült meg egy a nép által spontán, feldúlásra és kifosztásra ítélt házból, ahol az indulatok hevében simán meg is ölhették volna, ha nemesnek nézik, nem igazán tudott osztozni a férfi hangulatában, aki azóta életének egyik legfontosabb szereplője lett.*
- Rendben, akkor egy fehér kakas felírva a listánkra, csak aztán kapjunk majd! *mondja halvány mosollyal.* Tulajdonképpen nem is számít mit fog gondolni róla Int. Szerintem is viccnek fogja találni, de, ha mégsem, hát magára vessen! Az is vicces lesz, ahogyan majd füstölög magában. Bárhogy is, köztünk szólva, nagyon szeretem őt, bár talán ez eddig anélkül is elég egyértelmű volt, hogy valaha kimondtam volna nyíltan. *folytatja aztán azzal, amerre gondolatai mennek a múltból, ösztönösen lefojtva a hirtelen feltörő, későbbi benyomásaihoz nem teljesen illeszkedő emléket a szőke elfről.*
- Mármint nem úgy értem persze, hogy szerelemmel...
- Mindjárt gondoltam. *szól közbe Ea*
- Mindegy, hagyjuk ezt most! Inttel foglalkozunk majd, amikor hazaértünk. Amit még elfelejtettem mondani, hogy Adoaver is járt itt. *mosolyog ismét Thrissayára, mert a lány szavai ellenére nem teljesen biztos benne, hogy valóban sikerült megnyugtatnia a környékkel kapcsolatban, ami bizony benne is kérdéseket vetne fel, ha most először járna itt, vagy, hogyha azt sem tudná éppen, hogy hol van.*
- Nagyon kedvelem őt is, de lássuk be, hogy kicsit talán kényelmes és kényes. *mosolyog, most sokkal szélesebben, mint az előbb, főleg, mert egy fura párhuzam is eszébe jut.* Intath olyan szerintem, mint egy sokat látott kóbor macska, aki hálás a jó falatért, hangosan nyávog és dorombol, mégis nehezen szokik oda új házhoz, Adoaver viszont inkább, mint egy kicsit elkényeztetett házi, aki viszont nyávogni és dorombolni is csak kicsit félénken és visszafogottan szokott. És mégis, amikor először találkoztam vele, még teljesen komolyan vacillált azon, hogy az itteni házba költözzön inkább, vagy a ligetbe hozzánk. Pedig hát hallottad az úton, a városból, ahol ő jön, még a kövek is fénylenek, meg csillognak. *neveti el magát, mert akármit is mond az ifjú mágus, vagy az édesanyja, a kő az kő, egészen felesleges fénylenie, ha amúgy funkcióját betölti.*
- A lényeg, hogy ő sem félt itt, hát nekünk sem kell tényleg. *mondja, és majdnem tényleg teljesen biztos abban, hogy szavai fedik a valóságot. Nimeril és Adoaver két teljesen eltérő személyiség, nyilván eléggé különböző múlttal és háttérrel, és mégis mind a ketten ugyanazt mondták neki a mostani Artheniorról. Ennek ellenére persze azt sem felejti el, hogy amikor legutóbb járt itt, elvben még akkor is nagyon biztonságos volt minden, mégis Aleniát mellőle rabolták el, mostanra pedig ezek a nyomasztó romok maradtak az egykor itt álló fényes, nagy és büszke házakból, így persze magában ismét megfogadja, hogy végig nyitva fogja tartani a szemét.
Ugyan igyekszik nem túlbecsülni saját tudását és lehetőségeit, mégis azért némi megnyugvással tölti el, hogy egykor annyit konyított a mágiához, hogy tudta, hogy létezik, ma pedig kis túlzással képes lenne megsütni bárkit, aki akár csak kezet emel rá. Egészen más komoly varázslatok birtokában itt a nyomasztó, de talán nyugodt romok között, ráadásul Thrissel és édesanyjával, mint egykor teljesen védtelen és kissé elveszett lányként, egyedül, egy elvben teljesen egyben lévő és prosperáló, de valójában éppen robbanni készülő város törékeny rendjének csalókán törékeny szövetében próbálkozva egyetlen apró szálacskának lenni.*
- Ami meg ez itteni munkát illeti, azt is köszönöm előre. Együtt biztosan sikerülni fog annyi pénzt összeszedni, hogy mindenre elég legyen. *mondja ezt rendületlen bizalommal, mire hirtelen nézelődés közben, mintha felfigyelne egy ismerős lépcsősorra. Talán még a falak egyik kiszögellése, vagy az egykori kerítés egy darabja is ismerős, de tény, hogy úgy tűnik neki, hogy most már tényleg, valóban, igazán ismerős helyen járnak. Ettől még persze, ha akár Thris, akár édesanyja bármit mondani szeretne neki még meghallgatja őket miközben plüssnyulai fejét és fülét simogatva felváltva, csak utána szólal meg miután haladás és hallgatás közben jól kinézelődte magát és számba is vette lehetőségeiket.*
- Itt álljunk meg kérlek! *kéri éppen ezért hirtelen témaváltással a tündérlányt.* Vagy ez a ház lesz az, vagy már tényleg nem vagyunk messze.
*Kicsit minden bizonnyal megkönnyebbültnek is hangzik, mert a változások ellenére is annyira hasonlít minden itt egykori otthonához, hogy már elég kevés esélyt lát arra, hogy céljuk elérése nélkül kell távozniuk innen és más szállást keresni maguknak Szarvasliget városi testvére helyett.*
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-18 22:03:38
Üzenet elküldve: 2022-10-18 22:03:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Hangos kacagást hallat a maszk alatt. Bizony, hogy igaza van társának, általában mindig valaki ébren van, vagy éppen kivan támasztva a fogadó ajtaja. *
- Ezért is van a romok között egy helyünk, ahol nyugodtan tudunk aludni, csak a zárja az még rosszabb mint a fogadóé.
* Borostyán szemei szinte égetik a maszk üvegét. Lelkesedése mindig is túlontúl sokat kínált a hollók felé, hisz hűsége megingathatatlan. Társa látványa megnyugvással tölti el a lelkét, így legalább megbizonyosodott róla, hogy a holló tanács is komolyan veszi a terjeszkedést. *
- Igazad van, de Arthenior egyenlőre biztonságos számunkra. Nincs fejpénz a maszkosokon, így addig nyugodtan caplathatunk bármerre. A fogadó is igazán jó őrséggel van megáldva.... Mondjuk a drága Limmenünkkel.
* Kacsintását talán nem láthatja, de úját a maszk elé emeli, ezzel is mutatva, hogy mily nagy titok ez. Végül maszkjától megválik, hogy újra felcsatolja az oldalára. Haját szokásosan kiengedi, de másik kezével nem ereszti Reyt. *
- Nem muszáj viselni, bár drága mesterünk szinte állandóan hordja, de ameddig nem derül ki a másik munkád... Szerintem addig felesleges, kivéve ha nem valami burzsuj nemes leszel.... Bókoljál még nyugodtan, de nem vállalok felelősséget a cselekedeteimért. Én egy szimpla vadászként fogok keresni, és majd meglátjuk, hogy mit tudok kihozni belőle. Szerintem ennél logikusabb szakterületet nem is választhatnék, majdnem ugyanaz a kettő, bár ha minden igaz, sok helyről tudok információkat szerezni majd.
* Kacsint rá, majd a szakadék környékéről elvezeti. *
- A kalmár mellékesen megjegyzem, hogy egészen jó választékkal bír, de a kikötőben a sellőház viszi nálam a csúcsot. Druida? Nos sok alkalmazottja van helynek, de már van egy szerződésünk velük. Egyenlőre tárolnak nekünk néhány apróságot, hogy ne kelljen a szállásunkon tartani. De ez természetesen csak szóban van még.
* Rántja meg a vállát, nem merné megemlíteni, hogy az ő próbálkozása mennyire dugába dőlt, valahogy Illidary mégis sikerrel zárta le a kapcsolatot. A kérdés hallatán újabb mosoly, és kacagás szakad fel belőle. *
- Pedig mostanában még hosszú mondatok is elhagyják a száját, esküszöm neked Teysusra, hogy a stratégiai beszélgetéseken kívül is. Nem mondom, hogy gyakori, de néha már... Majdnem bele lehet látni a fejébe.
* Rey megosztja kalandját a hajón, ami egyáltalán nem lepi meg, sajnos ő is hasonló problémákkal szembesült az utazás alatt. Végül szóba kerül az imahely, ami csak bősz fejrázást hoz ki az elfből.*
- A közelben nincs. Ne is nagyon terjeszd, itt Eeyr úrnő kegyét keresi a fél város, és Teysust is csak néhány ember veszi a szájára. Sa'Tereth-et imádni halálos bűn itt, szóval ezzel óvatosan nővérem. A tervek jól alakulnak, és a kellő információkkal megáldottak minket az istenek, már csak a kivitelezés van hátra.
* Az út alatt bizonyára megtisztálkodott a másik, de most az elfnek szándékában áll olyan helyet mutatni a másiknak, amivel nem sok helyen találkozhatott. Mosolya továbbra sem tűnik el, az arcáról. *
- Megmutatok neked egy olyan helyet, amit imádni fogsz. Nincs több ágytál, és nincs több szenvedés a fürdőkádakkal. Elviszlek téged egy úri fürdőbe! Mit szólsz?
* A borostyán szemek csak úgy csillognak, főleg ha a másik fél meztelen hamvas bőrére gondol, amit a fürdőházban szemügyre vehet, vagy éppen szórakoztathatja magát. *
- Amúgy vannak újoncaink is, szóval készülj fel lelkileg. Az egyiknek akkora a szája, mint hat másiknak, és pont az a kis patkány a kedvence Illidarynak.
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Hangos kacagást hallat a maszk alatt. Bizony, hogy igaza van társának, általában mindig valaki ébren van, vagy éppen kivan támasztva a fogadó ajtaja. *
- Ezért is van a romok között egy helyünk, ahol nyugodtan tudunk aludni, csak a zárja az még rosszabb mint a fogadóé.
* Borostyán szemei szinte égetik a maszk üvegét. Lelkesedése mindig is túlontúl sokat kínált a hollók felé, hisz hűsége megingathatatlan. Társa látványa megnyugvással tölti el a lelkét, így legalább megbizonyosodott róla, hogy a holló tanács is komolyan veszi a terjeszkedést. *
- Igazad van, de Arthenior egyenlőre biztonságos számunkra. Nincs fejpénz a maszkosokon, így addig nyugodtan caplathatunk bármerre. A fogadó is igazán jó őrséggel van megáldva.... Mondjuk a drága Limmenünkkel.
* Kacsintását talán nem láthatja, de úját a maszk elé emeli, ezzel is mutatva, hogy mily nagy titok ez. Végül maszkjától megválik, hogy újra felcsatolja az oldalára. Haját szokásosan kiengedi, de másik kezével nem ereszti Reyt. *
- Nem muszáj viselni, bár drága mesterünk szinte állandóan hordja, de ameddig nem derül ki a másik munkád... Szerintem addig felesleges, kivéve ha nem valami burzsuj nemes leszel.... Bókoljál még nyugodtan, de nem vállalok felelősséget a cselekedeteimért. Én egy szimpla vadászként fogok keresni, és majd meglátjuk, hogy mit tudok kihozni belőle. Szerintem ennél logikusabb szakterületet nem is választhatnék, majdnem ugyanaz a kettő, bár ha minden igaz, sok helyről tudok információkat szerezni majd.
* Kacsint rá, majd a szakadék környékéről elvezeti. *
- A kalmár mellékesen megjegyzem, hogy egészen jó választékkal bír, de a kikötőben a sellőház viszi nálam a csúcsot. Druida? Nos sok alkalmazottja van helynek, de már van egy szerződésünk velük. Egyenlőre tárolnak nekünk néhány apróságot, hogy ne kelljen a szállásunkon tartani. De ez természetesen csak szóban van még.
* Rántja meg a vállát, nem merné megemlíteni, hogy az ő próbálkozása mennyire dugába dőlt, valahogy Illidary mégis sikerrel zárta le a kapcsolatot. A kérdés hallatán újabb mosoly, és kacagás szakad fel belőle. *
- Pedig mostanában még hosszú mondatok is elhagyják a száját, esküszöm neked Teysusra, hogy a stratégiai beszélgetéseken kívül is. Nem mondom, hogy gyakori, de néha már... Majdnem bele lehet látni a fejébe.
* Rey megosztja kalandját a hajón, ami egyáltalán nem lepi meg, sajnos ő is hasonló problémákkal szembesült az utazás alatt. Végül szóba kerül az imahely, ami csak bősz fejrázást hoz ki az elfből.*
- A közelben nincs. Ne is nagyon terjeszd, itt Eeyr úrnő kegyét keresi a fél város, és Teysust is csak néhány ember veszi a szájára. Sa'Tereth-et imádni halálos bűn itt, szóval ezzel óvatosan nővérem. A tervek jól alakulnak, és a kellő információkkal megáldottak minket az istenek, már csak a kivitelezés van hátra.
* Az út alatt bizonyára megtisztálkodott a másik, de most az elfnek szándékában áll olyan helyet mutatni a másiknak, amivel nem sok helyen találkozhatott. Mosolya továbbra sem tűnik el, az arcáról. *
- Megmutatok neked egy olyan helyet, amit imádni fogsz. Nincs több ágytál, és nincs több szenvedés a fürdőkádakkal. Elviszlek téged egy úri fürdőbe! Mit szólsz?
* A borostyán szemek csak úgy csillognak, főleg ha a másik fél meztelen hamvas bőrére gondol, amit a fürdőházban szemügyre vehet, vagy éppen szórakoztathatja magát. *
- Amúgy vannak újoncaink is, szóval készülj fel lelkileg. Az egyiknek akkora a szája, mint hat másiknak, és pont az a kis patkány a kedvence Illidarynak.
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-18 21:16:34
Üzenet elküldve: 2022-10-18 21:16:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Bókolni tudni kell és Syndra nem az a típusú nőstény, akit ellenségének kívánnak. Bár érdekes tusa lenne. Az elf kicsit sem normális és ez neki valamiért tetszik. Talán pont azért, mert az ő életében sem volt igazából semmi, ami normális és szokványos lenne. Sok alapvető és általános, megszokott dologhoz úgy kellett hozzá szoknia. Megtanulni sok mindent. Mondhatni kikupálódott az évek alatt. Egymásba karolva tapossák a macskaköves utat és a nőstény vallomásán nagyot röhög.*
- Ti, amint egy fogadóban nyugodt álomra hajtjátok a fejeteket? Még ha a tiéteken kívül egy szoba is maradna, amiben ki tudja ki lakik? A személyzetről nem is beszélve?
*Elgondolni és rémes, ezt pedig minél hamarabb orvosolni kell.*
- Gondolom párban vagy hárman vagytok ott is, és egy őrködi mi? Pihentető nem mondom.
*Megcsóválja a fejét és látja már egy részét az alapvető problémák egyikének. Ezen viszont csak az idő és a pénz segíthet. Na meg a hatalom.*
- Egy kis részt bejártam a környékből és a Kalmárban már ettem. Ittam is egy sört mellé, egész finom volt. Egy cuki elf áll a pultban, de az meg amúgy druida. Volt ott egy fura pasas, utánam nem sokkal tért be. Morogva volt és valami bárót keresett az elfen. Engem is megnézett magának, azért nem vettem ezt fel, mikor kijöttem onnan.
*Kocogtatja meg a maszkját, ami most már arcát takarja. Ekkora már barátnője is felveszi a maga maszkját és mennek is tovább, egymásba karolva.*
- Mert te vagy az én örök kedvencem, te drágaság!
*Búg vissza feleletül, ez már csak így megy kettejük között. A tőle megszokott nyugalommal hallgatja nővére beszámolóját és nem hagyja megjegyzés nélkül sem a férfiak, sem az ő alakjának dolgát. Noha a mostani nyugalom csalóka. Olykor váratlanul robban és nyelvénél csak a keze az, ami gyorsabban jár el.*
- Csak az elfet láttam ott, a druidát. De jó bőr, magamra húznák, hogy átmelegítsen. Ami pedig a súlyomat illeti, majd kicsit visszagömbölyítem magam.
*Olykor-olykor előfordul, hogy kevesebb ideje marad evésre, vagy legalábbis rendes étkezésre. Most is van egy hely, amit szívesen felkeresne, noha nem tudja hol van. De majd kettesben elkószálnak arra, ha eljött az ideje.*
- Illidary volt valaha is bőbeszédű?
*Nevet fel, mert a hím nem egy pletykás alak. A jó öreg Illidary, nem látta már vagy ezer éve. Hm. Igen. Megvonja vállát.*
- Hosszú, nyirkos és büdös. Szerencsémre volt még annyi cédrusolaj, ami kitartott az úton. Most csak szimplán fürdenék egyet, a három napos ázás helyett. Na nem mintha az ilyesmi gondot okozna, a Kalmár ebből a szempontból is megfelelő volt. El tudtam intézni, hogy kicsit pihenjek és mosakodjak evés után. A holmijaim még el vannak dugva. Majd idővel átcuccolok az állandó helyre. Vagy a mostani rejtekre, ha az megfelelő.
*Most így hirtelen sok minden jut eszébe, amit szeretne minél hamarabb elintézni. Séta közben a szakadék felé veszik az irányt, amit nem bán. Állával int a különös hely felé.*
- Hallottam hírét a Kalmárban. Különös hely, valahogy húz magához. Ereje van. Erről jutott eszembe, hogy egy ima nem ártana egy magafajtának való helyen. Hm?
*Utóbbi kérdés volt. Syndra biztosan tudja, hogy hol van olyan oltár, ami előtt imádkozhat. Egy ilyen hajóút után ráfér a lelki felfrissülés is.*
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Bókolni tudni kell és Syndra nem az a típusú nőstény, akit ellenségének kívánnak. Bár érdekes tusa lenne. Az elf kicsit sem normális és ez neki valamiért tetszik. Talán pont azért, mert az ő életében sem volt igazából semmi, ami normális és szokványos lenne. Sok alapvető és általános, megszokott dologhoz úgy kellett hozzá szoknia. Megtanulni sok mindent. Mondhatni kikupálódott az évek alatt. Egymásba karolva tapossák a macskaköves utat és a nőstény vallomásán nagyot röhög.*
- Ti, amint egy fogadóban nyugodt álomra hajtjátok a fejeteket? Még ha a tiéteken kívül egy szoba is maradna, amiben ki tudja ki lakik? A személyzetről nem is beszélve?
*Elgondolni és rémes, ezt pedig minél hamarabb orvosolni kell.*
- Gondolom párban vagy hárman vagytok ott is, és egy őrködi mi? Pihentető nem mondom.
*Megcsóválja a fejét és látja már egy részét az alapvető problémák egyikének. Ezen viszont csak az idő és a pénz segíthet. Na meg a hatalom.*
- Egy kis részt bejártam a környékből és a Kalmárban már ettem. Ittam is egy sört mellé, egész finom volt. Egy cuki elf áll a pultban, de az meg amúgy druida. Volt ott egy fura pasas, utánam nem sokkal tért be. Morogva volt és valami bárót keresett az elfen. Engem is megnézett magának, azért nem vettem ezt fel, mikor kijöttem onnan.
*Kocogtatja meg a maszkját, ami most már arcát takarja. Ekkora már barátnője is felveszi a maga maszkját és mennek is tovább, egymásba karolva.*
- Mert te vagy az én örök kedvencem, te drágaság!
*Búg vissza feleletül, ez már csak így megy kettejük között. A tőle megszokott nyugalommal hallgatja nővére beszámolóját és nem hagyja megjegyzés nélkül sem a férfiak, sem az ő alakjának dolgát. Noha a mostani nyugalom csalóka. Olykor váratlanul robban és nyelvénél csak a keze az, ami gyorsabban jár el.*
- Csak az elfet láttam ott, a druidát. De jó bőr, magamra húznák, hogy átmelegítsen. Ami pedig a súlyomat illeti, majd kicsit visszagömbölyítem magam.
*Olykor-olykor előfordul, hogy kevesebb ideje marad evésre, vagy legalábbis rendes étkezésre. Most is van egy hely, amit szívesen felkeresne, noha nem tudja hol van. De majd kettesben elkószálnak arra, ha eljött az ideje.*
- Illidary volt valaha is bőbeszédű?
*Nevet fel, mert a hím nem egy pletykás alak. A jó öreg Illidary, nem látta már vagy ezer éve. Hm. Igen. Megvonja vállát.*
- Hosszú, nyirkos és büdös. Szerencsémre volt még annyi cédrusolaj, ami kitartott az úton. Most csak szimplán fürdenék egyet, a három napos ázás helyett. Na nem mintha az ilyesmi gondot okozna, a Kalmár ebből a szempontból is megfelelő volt. El tudtam intézni, hogy kicsit pihenjek és mosakodjak evés után. A holmijaim még el vannak dugva. Majd idővel átcuccolok az állandó helyre. Vagy a mostani rejtekre, ha az megfelelő.
*Most így hirtelen sok minden jut eszébe, amit szeretne minél hamarabb elintézni. Séta közben a szakadék felé veszik az irányt, amit nem bán. Állával int a különös hely felé.*
- Hallottam hírét a Kalmárban. Különös hely, valahogy húz magához. Ereje van. Erről jutott eszembe, hogy egy ima nem ártana egy magafajtának való helyen. Hm?
*Utóbbi kérdés volt. Syndra biztosan tudja, hogy hol van olyan oltár, ami előtt imádkozhat. Egy ilyen hajóút után ráfér a lelki felfrissülés is.*
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-18 10:36:15
Üzenet elküldve: 2022-10-18 10:36:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*~Rossz kérdés~*
- Tudós vagyok, természetesen minden teljesen és közben semennyire sem foglal le. Maximum azon igyekezhet, hogy tovább agyaljak valamin. Mélyebben, mint valami fényes, virágzó dolog, amit teljesen talán sosem értünk meg. *a férfi hirtelen elcsendesül. ~Ez szarul hangzott~*
- Nem maga a virág. A gondolkodás. Az agyunk, a létünk és hogy nem tudjuk mi ez az egész és még én is elengedem pár perc után a megfejtését. Hiába nem hiszek a csodákban. ~De talán, ha látnék egyet vagy valamit amit annak hívnak...~ *nem is foglalkozik a másik sóhajával, csak rutinszerűen folytatja ugyanott, mert valahol tudat alatt felfogta a reakciót*
- Mikor indulunk? *kérdi túl lelkesen*
- Utat tervez máris, nem igaz? És én úgy döntöttem nem rossz ötlet. Van ezzel kapcsolatban valami tudományos vonzásom. Már csak a jelenségről írni legyen az elvakult hit vagy megmagyarázható dolog... Most kéne indulnunk! *~Kibírja a lábam, jó lesz ez~*
*~Rossz kérdés~*
- Tudós vagyok, természetesen minden teljesen és közben semennyire sem foglal le. Maximum azon igyekezhet, hogy tovább agyaljak valamin. Mélyebben, mint valami fényes, virágzó dolog, amit teljesen talán sosem értünk meg. *a férfi hirtelen elcsendesül. ~Ez szarul hangzott~*
- Nem maga a virág. A gondolkodás. Az agyunk, a létünk és hogy nem tudjuk mi ez az egész és még én is elengedem pár perc után a megfejtését. Hiába nem hiszek a csodákban. ~De talán, ha látnék egyet vagy valamit amit annak hívnak...~ *nem is foglalkozik a másik sóhajával, csak rutinszerűen folytatja ugyanott, mert valahol tudat alatt felfogta a reakciót*
- Mikor indulunk? *kérdi túl lelkesen*
- Utat tervez máris, nem igaz? És én úgy döntöttem nem rossz ötlet. Van ezzel kapcsolatban valami tudományos vonzásom. Már csak a jelenségről írni legyen az elvakult hit vagy megmagyarázható dolog... Most kéne indulnunk! *~Kibírja a lábam, jó lesz ez~*
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-17 22:20:00
Üzenet elküldve: 2022-10-17 22:20:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- Hmm...
* Dorombolja a fenék csapásra, majd kajánul felnevet. Ritka hasonlóval találkozni Arthenior városában. *
- Nem sok nyomot hagytunk az biztos.
* Rázza meg a fejét. Rey pótolja maszkját, amire Syndra csak megrázza a fejét. *
- Általában én se szoktam hordani, csak amikor szükség van rá.
* Lapogatja meg az oldalán libegő maszkot, majd barátnőjébe karolva elindul a romos városrészen keresztül, a térköveken csak úgy csattog a csendes csizma. Szándékában áll tudatni a világgal, hogy igen itt vannak, és ez mostantól csak látványosabb lesz. *
- Mellesleg, bejártad már a várost? Van két értelmes fogadó, az egyikben ideiglenesen megszálltunk, hogy ameddig a tervezések zajlanak, legyen hol fejünket álomra hajtani.
* Gúnyos horkantással kacag fel a jelzésre. Szorosan átkarolva kezdi el nézni az utat, hogy mégis merre menjenek. *
- Segítség az mindig kell, egyenlőre alig vagyunk. De ez nem is szokott másképp kezdődni. Csak idő kérdése, hogy elkezdjük a költözést. De gyere-gyere! Kőrbe mutatom a várost, bár nem annyira sok mindent érdemes látni.
* Pengéjét vissza süllyeszti a helyére, majd maszkjáért nyúl. Csuklyát magára húzva igazítja el a holló maszkot. Átkarolva barátnőjét, indul el a macskaköveken. *
- Te még mindig tudod, hogy miképp kell megdobogtatni a szívemet.
* Nevet fel doromboló hangján, közben mutatja az utat. *
- Nem vagyunk még elegen ahhoz, hogy nagyon szétváljunk, így a megbízásokkal is óvatosan bánunk, de mindennek eljön az ideje.
* Fejét rázva tekint végig barátnőjén, rámosolyog Reyre. *
- Eléggé nagy káosz van a vidéken, amit érdemes lenne átrágni, de te még mindig fogysz lefele Rey! Remélem voltál a wegtoreniben, igazán jól sültjeik vannak, és jó képűek is a férfiak.
* Nyalja meg a szája szélét, Syndrának nem kell titkolnia személyiségét barátnője előtt, teljesen tisztában van vele, hogy soha nem volt normális. *
- Egyenlőre Illidary nem sokat beszél a leendő tervekről, de látszik, hogy valami tekereg a fejében. Nem változott semmit, ugyanolyan mogorva, és számító, ahogyan eddig is. Milyen volt a hajó út? Azokon a heteken nem tudtam eldönteni, hogy mi a legrosszabb, a folyamatos rángatózás, vagy éppen az átható pia szag a matrózokból.
* Néhány perc gyaloglásra a romoktól, még néhány rozoga rezidencia mutatkozik, de már közel sem a természetes fényükben. Az út hamar ívelté válik, és a közelben megmutatkozik a szakadék. *
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- Hmm...
* Dorombolja a fenék csapásra, majd kajánul felnevet. Ritka hasonlóval találkozni Arthenior városában. *
- Nem sok nyomot hagytunk az biztos.
* Rázza meg a fejét. Rey pótolja maszkját, amire Syndra csak megrázza a fejét. *
- Általában én se szoktam hordani, csak amikor szükség van rá.
* Lapogatja meg az oldalán libegő maszkot, majd barátnőjébe karolva elindul a romos városrészen keresztül, a térköveken csak úgy csattog a csendes csizma. Szándékában áll tudatni a világgal, hogy igen itt vannak, és ez mostantól csak látványosabb lesz. *
- Mellesleg, bejártad már a várost? Van két értelmes fogadó, az egyikben ideiglenesen megszálltunk, hogy ameddig a tervezések zajlanak, legyen hol fejünket álomra hajtani.
* Gúnyos horkantással kacag fel a jelzésre. Szorosan átkarolva kezdi el nézni az utat, hogy mégis merre menjenek. *
- Segítség az mindig kell, egyenlőre alig vagyunk. De ez nem is szokott másképp kezdődni. Csak idő kérdése, hogy elkezdjük a költözést. De gyere-gyere! Kőrbe mutatom a várost, bár nem annyira sok mindent érdemes látni.
* Pengéjét vissza süllyeszti a helyére, majd maszkjáért nyúl. Csuklyát magára húzva igazítja el a holló maszkot. Átkarolva barátnőjét, indul el a macskaköveken. *
- Te még mindig tudod, hogy miképp kell megdobogtatni a szívemet.
* Nevet fel doromboló hangján, közben mutatja az utat. *
- Nem vagyunk még elegen ahhoz, hogy nagyon szétváljunk, így a megbízásokkal is óvatosan bánunk, de mindennek eljön az ideje.
* Fejét rázva tekint végig barátnőjén, rámosolyog Reyre. *
- Eléggé nagy káosz van a vidéken, amit érdemes lenne átrágni, de te még mindig fogysz lefele Rey! Remélem voltál a wegtoreniben, igazán jól sültjeik vannak, és jó képűek is a férfiak.
* Nyalja meg a szája szélét, Syndrának nem kell titkolnia személyiségét barátnője előtt, teljesen tisztában van vele, hogy soha nem volt normális. *
- Egyenlőre Illidary nem sokat beszél a leendő tervekről, de látszik, hogy valami tekereg a fejében. Nem változott semmit, ugyanolyan mogorva, és számító, ahogyan eddig is. Milyen volt a hajó út? Azokon a heteken nem tudtam eldönteni, hogy mi a legrosszabb, a folyamatos rángatózás, vagy éppen az átható pia szag a matrózokból.
* Néhány perc gyaloglásra a romoktól, még néhány rozoga rezidencia mutatkozik, de már közel sem a természetes fényükben. Az út hamar ívelté válik, és a közelben megmutatkozik a szakadék. *
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-17 21:54:17
Üzenet elküldve: 2022-10-17 21:54:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- Na-vedui!
*Sóhajt fel végül, mire a másik nőstény elindul felé. A baráti üdvözlet nem marad el és annak is örül, hogy pont ezzel vadmacskával akadt össze. A baráti ölelést egy kaján nevetéssel folytatja, majd egy apróbbat csattan tenyere Syndra formás hátsóján.*
- Im gellui le govaded! Titeket kereslek már egy ideje. Kénytelen voltam így kijönni a Kalmárból, egy morci fickó kicsit meresztette rám a szemét. Nem akartam túl hamar elbújni előle.
*Hiányosságát gyorsan pótolja a ház árnyékában, így a maszk már takarja arcát, vaskos fonatát pedig a csuklya rejti továbbra is.*
- Ez a két polch mi fenének kötött beléd? Nem tudják a helyüket?!
*Int indulatosan a két semmirekellő hímszerzet felé. Noha nem férfigyűlölő, de az ilyen szerzeteket nem bírja. Maszkos társa kérdésére már a maszkban válaszol.*
- Jöttem mert mondták, mégis mit gondolsz? Azt mondták a mesternek kell itt egy kis segítség. Na meg, kicsit untam már magam. De menjünk is arrébb. Még érzem a bűzét annak a kettőnek. Pfej.
*Hiába, a szag benne maradt az orrában. Inkább menet közben örüljenek egymásnak és ne itt.*
- Mi újság ezen a vidéken? Súgd csak hegyes fülembe szép ajkaddal, amit lehet, és mutasd az utat a formás fenekeddel.
*Reménykedik abban, hogy csatlakozhat egy őrjáratra régen látott testvére mellé és közben további információkat gyűjthet a jelenlegi helyzetről. Ha már egyszer ide küldték, annak oka van.*
A hozzászólás írója (Reyrea Mere) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.17 21:54:58
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- Na-vedui!
*Sóhajt fel végül, mire a másik nőstény elindul felé. A baráti üdvözlet nem marad el és annak is örül, hogy pont ezzel vadmacskával akadt össze. A baráti ölelést egy kaján nevetéssel folytatja, majd egy apróbbat csattan tenyere Syndra formás hátsóján.*
- Im gellui le govaded! Titeket kereslek már egy ideje. Kénytelen voltam így kijönni a Kalmárból, egy morci fickó kicsit meresztette rám a szemét. Nem akartam túl hamar elbújni előle.
*Hiányosságát gyorsan pótolja a ház árnyékában, így a maszk már takarja arcát, vaskos fonatát pedig a csuklya rejti továbbra is.*
- Ez a két polch mi fenének kötött beléd? Nem tudják a helyüket?!
*Int indulatosan a két semmirekellő hímszerzet felé. Noha nem férfigyűlölő, de az ilyen szerzeteket nem bírja. Maszkos társa kérdésére már a maszkban válaszol.*
- Jöttem mert mondták, mégis mit gondolsz? Azt mondták a mesternek kell itt egy kis segítség. Na meg, kicsit untam már magam. De menjünk is arrébb. Még érzem a bűzét annak a kettőnek. Pfej.
*Hiába, a szag benne maradt az orrában. Inkább menet közben örüljenek egymásnak és ne itt.*
- Mi újság ezen a vidéken? Súgd csak hegyes fülembe szép ajkaddal, amit lehet, és mutasd az utat a formás fenekeddel.
*Reménykedik abban, hogy csatlakozhat egy őrjáratra régen látott testvére mellé és közben további információkat gyűjthet a jelenlegi helyzetről. Ha már egyszer ide küldték, annak oka van.*
A hozzászólás írója (Reyrea Mere) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.17 21:54:58
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-17 21:20:47
Üzenet elküldve: 2022-10-17 21:20:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* A két selejt csak úgy szedi a lábát, mire az ostor fenekükön csattan. Syndra még nem látja az ismeretlen arcát, de a hangjára megvonja a szemöldökét. Maszkjáért nyúl, de csak végig simít rajta. ~ Lehetséges ez? ~ Gondolkozik el, de csak egy pillanatra, mert utána a hatalmas szablyával a kezében elindul a mélységi felé.
Teste a szokásos karcsúságról árulkodik, ahogyan bársonyba burkolózását sem először látta már. ~ Ennek a libának mindig is volt ízlése. ~ Húz egy mosolyt a szájára, majd lassan riszáló csípővel közeledik a másik holló felé. *
- Nocsak-nocsak! Kit sodrott erre felé az északi szél! Enyje-enyje, maszk nélkül kószálunk?
* Az arcáról színtiszta örömöt olvashat le a másik, de a szokásos gonosz mosoly is mutatkozik az arcán. *
- Mit szólna a terület mestere-e hanyag viselet láttán?
* A lány előtt megáll egy pillanatra, majd szabad kezével átkarolja maszkos társát. *
- Le suilannon! Mae govannen! I muindyr nín Reyrea.
* A lány üdvözlése szinte nosztalgikus élményt ébreszt benne, a boszorkánnyal mindig is jó kapcsolatot ápolt, ahogy legtöbb holló társával is. Voltak alkalmak, amikor közös megbízásokat teljesítettek. *
- Hát te mit keresel itt nővérem?
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* A két selejt csak úgy szedi a lábát, mire az ostor fenekükön csattan. Syndra még nem látja az ismeretlen arcát, de a hangjára megvonja a szemöldökét. Maszkjáért nyúl, de csak végig simít rajta. ~ Lehetséges ez? ~ Gondolkozik el, de csak egy pillanatra, mert utána a hatalmas szablyával a kezében elindul a mélységi felé.
Teste a szokásos karcsúságról árulkodik, ahogyan bársonyba burkolózását sem először látta már. ~ Ennek a libának mindig is volt ízlése. ~ Húz egy mosolyt a szájára, majd lassan riszáló csípővel közeledik a másik holló felé. *
- Nocsak-nocsak! Kit sodrott erre felé az északi szél! Enyje-enyje, maszk nélkül kószálunk?
* Az arcáról színtiszta örömöt olvashat le a másik, de a szokásos gonosz mosoly is mutatkozik az arcán. *
- Mit szólna a terület mestere-e hanyag viselet láttán?
* A lány előtt megáll egy pillanatra, majd szabad kezével átkarolja maszkos társát. *
- Le suilannon! Mae govannen! I muindyr nín Reyrea.
* A lány üdvözlése szinte nosztalgikus élményt ébreszt benne, a boszorkánnyal mindig is jó kapcsolatot ápolt, ahogy legtöbb holló társával is. Voltak alkalmak, amikor közös megbízásokat teljesítettek. *
- Hát te mit keresel itt nővérem?
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-17 21:15:49
Üzenet elküldve: 2022-10-17 21:15:49
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
- Szerintem poénosan venné fel. Bár néha fura dolgokon tud morci lenni. De olyankor meg általában aranyos.
* Nem könnyű megharagudni az elfre. Csak azzal kel vigyázni, hogy viszonylag fürgén bír még szaladni. Igaz ami igaz, Int, a doktorok doktora, nem kedveli az állatokat. Csak ha már nem élnek és finoman elő vannak készítve, tálalva. Ezen fel is sóhajt egy hatalmasat. A sóhajtás után viszont belé szorul a szusz is, mert némiképp megijed a város ezen részétől. Nagyokat pislog valószerűtlenül különös színű szemeivel és már éppen rákérdezne, hogy tényleg itt fognak lakni, amikor Luni beszélni kezd hozzá. Tényleg betojt egy kicsit. Azonban barátnője mondanivalója is eljut a tudatáig a hirtelen jött ijedségen át. Ha így van, ahogy Luni mondja, neki elhiszi, és persze a bátorító ölelése is épp jókor jött. *
- Rendben, bízom benned. Végül is ha eljöttem otthonról egészen a ligetig, akkor ennyit már csak kibírok?
* Mert amúgy bátor tündérről van ám szó, de szerencséjére viszonylag kicsi a termete is. Így nem sok vizet zavart, ha felbukkant valahol. *
- Segítek neked minden munkában, nem hagylak én sem magadra! Utána meg majd kiderül, hogy mire telik és mire lesz tényleg szükségünk a ligetben.
- Szerintem poénosan venné fel. Bár néha fura dolgokon tud morci lenni. De olyankor meg általában aranyos.
* Nem könnyű megharagudni az elfre. Csak azzal kel vigyázni, hogy viszonylag fürgén bír még szaladni. Igaz ami igaz, Int, a doktorok doktora, nem kedveli az állatokat. Csak ha már nem élnek és finoman elő vannak készítve, tálalva. Ezen fel is sóhajt egy hatalmasat. A sóhajtás után viszont belé szorul a szusz is, mert némiképp megijed a város ezen részétől. Nagyokat pislog valószerűtlenül különös színű szemeivel és már éppen rákérdezne, hogy tényleg itt fognak lakni, amikor Luni beszélni kezd hozzá. Tényleg betojt egy kicsit. Azonban barátnője mondanivalója is eljut a tudatáig a hirtelen jött ijedségen át. Ha így van, ahogy Luni mondja, neki elhiszi, és persze a bátorító ölelése is épp jókor jött. *
- Rendben, bízom benned. Végül is ha eljöttem otthonról egészen a ligetig, akkor ennyit már csak kibírok?
* Mert amúgy bátor tündérről van ám szó, de szerencséjére viszonylag kicsi a termete is. Így nem sok vizet zavart, ha felbukkant valahol. *
- Segítek neked minden munkában, nem hagylak én sem magadra! Utána meg majd kiderül, hogy mire telik és mire lesz tényleg szükségünk a ligetben.
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-17 20:44:33
Üzenet elküldve: 2022-10-17 20:44:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Egyszer már megfordult itt korábban. Annyira reménytelen egy hely, sötét és mocskos, egyszerűen muszáj volt ismét erre fordulnia. A hasadék megléte továbbra is foglalkoztatja. Dög egy hely. Tetszik neki. Nyugodt sétáját azonban hamarjában lárma akasztja meg. Szó szerint megáll bal lába a levegőben, míg fülel. Komikusan nézhet ki egyébként, ha bárki bámulná őt. Annyi baj legyen. Viszont baj van kialakulóban, ámbátor azt is kihallja a lármából, hogy a kezdeti fölényt egy szexisen doromboló hang lelohasztja. A zaj irányába fordítja lépteit és az erősödő lábdobogást hallva megáll az egyik ház sarkánál. Kilesve mögüle viszonylag gyorsan méri fel a helyzetet. Visszalépve derekához kap és a fekete selyemöv alsó széléről egy mozdulattal rántja elő ostorát. A karszíj egészen a sallangig fekete bőrből készít, vagy épp borítja azt. Ha valakinek volna kedve, megnézhetné kidolgozottságát, madár mintázatát. S mivel suhogós nyele hosszabb és vékonyabb, hajlékonyabb, ezért könnyen tudja elrejteni magán. Nyolc ágból font ostora akkor csattan el, mikor a két jómadár már elszaladt mellette. Az épület árnyékából csap le fürgén kétszer, mindkét jómadár hátsójára. Bizony a seggük fájni fog kissé és ha netán megfordulnak, igaz örömére, arcuk is kaphat egy-egy díszítő motívumot egyik legkedveltebb eszközével. Olyan szelíd mosollyal dob csókot utánuk, még meg is lepődhetnek vérző arcukkal.*
- Egy kis emlékeztető szarzsákok. Tanuljátok meg, hol a helyetek!
*Kiált még utánuk, ahogy futva távolodnak tovább Romvárosból. Egyet még csattan mögöttük az ostor, a miheztartás végett. Eszükbe se jusson megfordulni és bámészkodni. Megfordul, mert a másik fél, akinél bepróbálkozott a két hülye, csak hátulról láthatta eddig. Fejéről a csuklyát csak kicsit tolja hátrébb, hogy ő is jobban lássa a másikat.*
- Problémás környéknek tűnik kérlek alásan. De az a nagy szakadék feldobja a hangulatot.
*Csípőjére tekeri vissza az ostort, mert nem gondolná, hogy szükséges lesz még rá. A selyem övet finomkodva igazítja el fölötte. Talán még le is porolja a ruháját. Az amúgy rideg arcú nőstény ilyen megnyilvánulásaiból látható, összetett volt a neveltetése.*
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Egyszer már megfordult itt korábban. Annyira reménytelen egy hely, sötét és mocskos, egyszerűen muszáj volt ismét erre fordulnia. A hasadék megléte továbbra is foglalkoztatja. Dög egy hely. Tetszik neki. Nyugodt sétáját azonban hamarjában lárma akasztja meg. Szó szerint megáll bal lába a levegőben, míg fülel. Komikusan nézhet ki egyébként, ha bárki bámulná őt. Annyi baj legyen. Viszont baj van kialakulóban, ámbátor azt is kihallja a lármából, hogy a kezdeti fölényt egy szexisen doromboló hang lelohasztja. A zaj irányába fordítja lépteit és az erősödő lábdobogást hallva megáll az egyik ház sarkánál. Kilesve mögüle viszonylag gyorsan méri fel a helyzetet. Visszalépve derekához kap és a fekete selyemöv alsó széléről egy mozdulattal rántja elő ostorát. A karszíj egészen a sallangig fekete bőrből készít, vagy épp borítja azt. Ha valakinek volna kedve, megnézhetné kidolgozottságát, madár mintázatát. S mivel suhogós nyele hosszabb és vékonyabb, hajlékonyabb, ezért könnyen tudja elrejteni magán. Nyolc ágból font ostora akkor csattan el, mikor a két jómadár már elszaladt mellette. Az épület árnyékából csap le fürgén kétszer, mindkét jómadár hátsójára. Bizony a seggük fájni fog kissé és ha netán megfordulnak, igaz örömére, arcuk is kaphat egy-egy díszítő motívumot egyik legkedveltebb eszközével. Olyan szelíd mosollyal dob csókot utánuk, még meg is lepődhetnek vérző arcukkal.*
- Egy kis emlékeztető szarzsákok. Tanuljátok meg, hol a helyetek!
*Kiált még utánuk, ahogy futva távolodnak tovább Romvárosból. Egyet még csattan mögöttük az ostor, a miheztartás végett. Eszükbe se jusson megfordulni és bámészkodni. Megfordul, mert a másik fél, akinél bepróbálkozott a két hülye, csak hátulról láthatta eddig. Fejéről a csuklyát csak kicsit tolja hátrébb, hogy ő is jobban lássa a másikat.*
- Problémás környéknek tűnik kérlek alásan. De az a nagy szakadék feldobja a hangulatot.
*Csípőjére tekeri vissza az ostort, mert nem gondolná, hogy szükséges lesz még rá. A selyem övet finomkodva igazítja el fölötte. Talán még le is porolja a ruháját. Az amúgy rideg arcú nőstény ilyen megnyilvánulásaiból látható, összetett volt a neveltetése.*
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-17 20:02:21
Üzenet elküldve: 2022-10-17 20:02:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Az élet már csak ilyen mocskos, ha az ember menekülni próbál, akkor idiótákat állít be eléd. Syndra mindig is egy gyors teremtés volt, ahogyan erőt se kellett nélkülöznie se soha.
De nem is volt ostoba, hogy lekaszabolja az idiótákat. Hatalmas nagy gyomrossal indít a bandita felé, aki oda is kap az érzékeny pontjára, hogy sajnáltassa magát, de már érkezik is az elf lába, ami segít neki, hogy megismerhesse a macskaköves út kellemes darabos ízét.
Csak szokásos ellenőrző sétáját végezte, hogy kicsit csiszolhasson a képességein, mire két idióta kiakarta fosztani egy vékony kis tőrrel, bájos lányos külleme, és porcelán bőre pedig azt éreztette, hogy könnyű célpont lesz számukra. ~ Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna. ~ *
- Hozzám értél?! Volt pofád a mocskos undorító kezeddel hozzám érni?! Koszos féreg!
* A férfi csuhája mögött remegni kezd, pengéjét maga elé fogja, hogy ezzel is távol tarthassa az elfet. *
- Távozz tőlem nőstény démon! Távozz tőlem!
* Syndra megnyalja a szája szélét, majd hatalmas szablyáját előhúzza. *
- Úgy látom jön a fő fogás...
* Hangja a szokásos mély dorombolásra emlékeztetheti a legtöbb személyt. A férfi kiáltva rohan a társa felé, akit nagy bősz rángatások közepette próbál elhúzni az elftől. Syndra pengéjét a vállán pihenteti, majd csalódott nézéssel az ajkára teszi a kezét. *
- Azt hittem akartok belőlem egy harapást, tán hamvas bőrömre áhítotok? Vagy éppen az erszényemre? Gyertek és próbáljátok meg elvenni!
* Kacag fel, majd tekintetét rámereszti a párosra, ahogyan azok elkezdenek menekülni a macskaköves úton. *
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Az élet már csak ilyen mocskos, ha az ember menekülni próbál, akkor idiótákat állít be eléd. Syndra mindig is egy gyors teremtés volt, ahogyan erőt se kellett nélkülöznie se soha.
De nem is volt ostoba, hogy lekaszabolja az idiótákat. Hatalmas nagy gyomrossal indít a bandita felé, aki oda is kap az érzékeny pontjára, hogy sajnáltassa magát, de már érkezik is az elf lába, ami segít neki, hogy megismerhesse a macskaköves út kellemes darabos ízét.
Csak szokásos ellenőrző sétáját végezte, hogy kicsit csiszolhasson a képességein, mire két idióta kiakarta fosztani egy vékony kis tőrrel, bájos lányos külleme, és porcelán bőre pedig azt éreztette, hogy könnyű célpont lesz számukra. ~ Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna. ~ *
- Hozzám értél?! Volt pofád a mocskos undorító kezeddel hozzám érni?! Koszos féreg!
* A férfi csuhája mögött remegni kezd, pengéjét maga elé fogja, hogy ezzel is távol tarthassa az elfet. *
- Távozz tőlem nőstény démon! Távozz tőlem!
* Syndra megnyalja a szája szélét, majd hatalmas szablyáját előhúzza. *
- Úgy látom jön a fő fogás...
* Hangja a szokásos mély dorombolásra emlékeztetheti a legtöbb személyt. A férfi kiáltva rohan a társa felé, akit nagy bősz rángatások közepette próbál elhúzni az elftől. Syndra pengéjét a vállán pihenteti, majd csalódott nézéssel az ajkára teszi a kezét. *
- Azt hittem akartok belőlem egy harapást, tán hamvas bőrömre áhítotok? Vagy éppen az erszényemre? Gyertek és próbáljátok meg elvenni!
* Kacag fel, majd tekintetét rámereszti a párosra, ahogyan azok elkezdenek menekülni a macskaköves úton. *
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-17 13:12:20
Üzenet elküldve: 2022-10-17 13:12:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
*Tetszik neki Thris ötlete a fehér kakasról, kicsit nevet is rajta, de a kérdésére először csak megvonja a vállát.*
- Nem is tudom... *bizonytalanodik el, de csak egy pillanatra.* Intnek elég fura a humora, de van egy olyan érzésem, hogy ez pont tetszene neki. Sőt, talán még hízelgőnek is találná, ha róla neveznénk el a tyúkok között a kakast. Igen, jobban belegondolva egész biztos vagyok ebben. Hacsak nem akadna ki azon, hogy miért hívunk Dokinak egy koszos állatot. Azt hiszem Int világában minden állat koszos, büdös és trágyában fetreng. Ettől függetlenül egy próbát megér.
*Bár Thris talán csak viccnek szánta a szavait, úgy néz ki, ő teljesen komolyan veszi őket, igaz először azóta, hogy elindultak most kezd a kétség is kissé gyökeret verni gondolatai között, tekintve, hogy egyre több minden sorakozik már képzeletbeli bevásárlási listájukon, a pénz pedig, amit itt akarnak keresni nyilván nem lesz majd végtelen. Ki tudja mire lesz majd elég azok közül, amit mindenképpen meg kell venniük, valamint amit jó lenne, ha meg tudnának venni. Abban viszont eléggé biztos, hogy ha pusztán munkából meg lehetne gazdagodni, nyilván mindenki akkora házban élt volna itt, mint Aleimordék egykor, és sohasem történik meg az az éjszaka, ami után a gazdagok negyedéből ezek a romok maradtak, amelyek között éppen most tartanak a nagyobb, teljesen, vagy viszonylag ép házak felé.
Kicsit, mintha a legtöbbször vidám tündérlány is megszeppent, vagy ijedt lenne, de hát elismeri, nem túl szívderítő látvány a környék. Úgy helyezkedik, hogy gyengéden meg tudja szorítani Thrissaya vállát, és ha a másik lány hátranéz rá egy pillanatra, akkor biztatóan rá is mosolyog.*
- Tudom, hogy nem tűnik túl barátságos környéknek, de Nim biztosított róla, hogy teljesen biztonságos. *mondja, bár igazából úgy gondolja, hogy az elemi óvatosság azért sehol sem árt.
Közben úgy érzi, hogy tartozik némi magyarázattal, de nem pontosan tudja, hogyan írja körül azt, ami itt történt, úgy, hogy nagyon ne ijessze meg, vagy el a lányt, de talán éppen azért, mert a város ezen részéhez élete legrosszabb élményei fűződnek, elég nehéz is a szavakat megtalálnia, főleg, hogy igazából kívülállóként sikerült az események kellős közepébe keverednie. Éppen még csak szokni kezdte várost és az itteni életet, mire teljesen felfordult körülötte az egész, bár igazából a bajok már nem sokkal érkezése után megkezdődtek.*
- Valaha nagyon sokan éltek itt, főleg elfek és emberek, de aztán látod, félig-meddig egy romhalmazzá vált az egész.
*Magyarázatából gondosan kihagyja a miértet, remélve, hogy Thris nem kérdez majd rá később.*
- Így most eléggé szomorú és kicsit ijesztő helynek is tűnik talán, de én próbálok úgy gondolni rá, mint az élet győzelmére. Az, hogy most is élnek itt sokan, akik szép otthonokat teremtenek maguknak a falak mögött, mint mi ligetben, és boldogan is élnek, valahogy reménnyel tölt el és megnyugvással. Sőt, boldoggá is tesz, mert azt mutatja, hogy mindig van remény az újrakezdésre.
*Utolsó mondata után kicsit szégyenlősen mosolyog, mert úgy érzi, hogy talán túlságosan is ünnepélyesen fogalmaz, ugyanakkor a téma talán megérdemel ennyit.*
- Nimerilék is nem véletlenül élnek itt, azt hiszem, ha pedig nekik jó ez a környék, akkor nekünk is meg fog felelni *folytatja aztán, próbálva visszaterelni a szót a korábbiakra, főleg, hogy Thris lelkesedett még az imént azért, hogy ha minden jól megy találkozhat majd Nimmel, így inkább róla mesél neki.*
- Nim tényleg mágus, földmágus. Remélem éppen a házban van, nem ment el mondjuk a toronyba, és tényleg találkozhattok. Ő is fél-elf, mint én, csak kicsit más a hozzáállásunk a mágiához. Ő egy ágat szeretne először teljesen elsajátítani annak minden varázslatával együtt, én ellenben több ágba is belekaptam, hogy minél több varázslatot ismerjek és tudjak is használni. Mindenesetre, amit tanultam tőle az tényleg nagyon hasznos lesz majd otthon, előre is köszönöm a segítséget a fákhoz! De persze úgy sem hagyom, hogy a kerti munka egyedül a te dolgod legyen, együtt dolgozni amúgy is sokkal szórakottóbb. *mondja, csak magában tűnődve el azon, hogy szórakoztató-e a munka egyáltalán. Itt a városban, hogy másoknak fog majd dolgozni és pénzért, nyilván nem lesz az. De úgy, hogy otthon, magukért fáradnak el, már egészen más a helyzet. Szeret a konyhában és a ház körül tenni-venni, ha pedig lesz egy kisebb gyümölcsfa erdő körülöttük, majd minden bizonnyal ott is szeretni fog majd dolgozni, más kérdés, hogy ezen kívül is lesz dolguk elég.*
- Jó, hogy mondod különben, tényleg nem ártana egy magtár meg egy nagyobb karám sem. Mondjuk, ha sokkal több mindent termelünk meg, mint amit meg tudunk enni, akár be is hozhatjuk ide a piacra eladni. De hát egyelőre még nagyon nem tartunk itt.
*Nem csak utolsó mondatával és gondolataiban tér vissza a jelenbe, hanem immár figyelmével is inkább azokra a házakra összpontosít, amelyek mellett éppen elmennek.*
- Szerintem lassan meg is érkezünk. *mondja, nagyon remélve, hogy nem csak a képzelete játszik vele, hanem számára valóban ismerős környéken járnak.*
*Tetszik neki Thris ötlete a fehér kakasról, kicsit nevet is rajta, de a kérdésére először csak megvonja a vállát.*
- Nem is tudom... *bizonytalanodik el, de csak egy pillanatra.* Intnek elég fura a humora, de van egy olyan érzésem, hogy ez pont tetszene neki. Sőt, talán még hízelgőnek is találná, ha róla neveznénk el a tyúkok között a kakast. Igen, jobban belegondolva egész biztos vagyok ebben. Hacsak nem akadna ki azon, hogy miért hívunk Dokinak egy koszos állatot. Azt hiszem Int világában minden állat koszos, büdös és trágyában fetreng. Ettől függetlenül egy próbát megér.
*Bár Thris talán csak viccnek szánta a szavait, úgy néz ki, ő teljesen komolyan veszi őket, igaz először azóta, hogy elindultak most kezd a kétség is kissé gyökeret verni gondolatai között, tekintve, hogy egyre több minden sorakozik már képzeletbeli bevásárlási listájukon, a pénz pedig, amit itt akarnak keresni nyilván nem lesz majd végtelen. Ki tudja mire lesz majd elég azok közül, amit mindenképpen meg kell venniük, valamint amit jó lenne, ha meg tudnának venni. Abban viszont eléggé biztos, hogy ha pusztán munkából meg lehetne gazdagodni, nyilván mindenki akkora házban élt volna itt, mint Aleimordék egykor, és sohasem történik meg az az éjszaka, ami után a gazdagok negyedéből ezek a romok maradtak, amelyek között éppen most tartanak a nagyobb, teljesen, vagy viszonylag ép házak felé.
Kicsit, mintha a legtöbbször vidám tündérlány is megszeppent, vagy ijedt lenne, de hát elismeri, nem túl szívderítő látvány a környék. Úgy helyezkedik, hogy gyengéden meg tudja szorítani Thrissaya vállát, és ha a másik lány hátranéz rá egy pillanatra, akkor biztatóan rá is mosolyog.*
- Tudom, hogy nem tűnik túl barátságos környéknek, de Nim biztosított róla, hogy teljesen biztonságos. *mondja, bár igazából úgy gondolja, hogy az elemi óvatosság azért sehol sem árt.
Közben úgy érzi, hogy tartozik némi magyarázattal, de nem pontosan tudja, hogyan írja körül azt, ami itt történt, úgy, hogy nagyon ne ijessze meg, vagy el a lányt, de talán éppen azért, mert a város ezen részéhez élete legrosszabb élményei fűződnek, elég nehéz is a szavakat megtalálnia, főleg, hogy igazából kívülállóként sikerült az események kellős közepébe keverednie. Éppen még csak szokni kezdte várost és az itteni életet, mire teljesen felfordult körülötte az egész, bár igazából a bajok már nem sokkal érkezése után megkezdődtek.*
- Valaha nagyon sokan éltek itt, főleg elfek és emberek, de aztán látod, félig-meddig egy romhalmazzá vált az egész.
*Magyarázatából gondosan kihagyja a miértet, remélve, hogy Thris nem kérdez majd rá később.*
- Így most eléggé szomorú és kicsit ijesztő helynek is tűnik talán, de én próbálok úgy gondolni rá, mint az élet győzelmére. Az, hogy most is élnek itt sokan, akik szép otthonokat teremtenek maguknak a falak mögött, mint mi ligetben, és boldogan is élnek, valahogy reménnyel tölt el és megnyugvással. Sőt, boldoggá is tesz, mert azt mutatja, hogy mindig van remény az újrakezdésre.
*Utolsó mondata után kicsit szégyenlősen mosolyog, mert úgy érzi, hogy talán túlságosan is ünnepélyesen fogalmaz, ugyanakkor a téma talán megérdemel ennyit.*
- Nimerilék is nem véletlenül élnek itt, azt hiszem, ha pedig nekik jó ez a környék, akkor nekünk is meg fog felelni *folytatja aztán, próbálva visszaterelni a szót a korábbiakra, főleg, hogy Thris lelkesedett még az imént azért, hogy ha minden jól megy találkozhat majd Nimmel, így inkább róla mesél neki.*
- Nim tényleg mágus, földmágus. Remélem éppen a házban van, nem ment el mondjuk a toronyba, és tényleg találkozhattok. Ő is fél-elf, mint én, csak kicsit más a hozzáállásunk a mágiához. Ő egy ágat szeretne először teljesen elsajátítani annak minden varázslatával együtt, én ellenben több ágba is belekaptam, hogy minél több varázslatot ismerjek és tudjak is használni. Mindenesetre, amit tanultam tőle az tényleg nagyon hasznos lesz majd otthon, előre is köszönöm a segítséget a fákhoz! De persze úgy sem hagyom, hogy a kerti munka egyedül a te dolgod legyen, együtt dolgozni amúgy is sokkal szórakottóbb. *mondja, csak magában tűnődve el azon, hogy szórakoztató-e a munka egyáltalán. Itt a városban, hogy másoknak fog majd dolgozni és pénzért, nyilván nem lesz az. De úgy, hogy otthon, magukért fáradnak el, már egészen más a helyzet. Szeret a konyhában és a ház körül tenni-venni, ha pedig lesz egy kisebb gyümölcsfa erdő körülöttük, majd minden bizonnyal ott is szeretni fog majd dolgozni, más kérdés, hogy ezen kívül is lesz dolguk elég.*
- Jó, hogy mondod különben, tényleg nem ártana egy magtár meg egy nagyobb karám sem. Mondjuk, ha sokkal több mindent termelünk meg, mint amit meg tudunk enni, akár be is hozhatjuk ide a piacra eladni. De hát egyelőre még nagyon nem tartunk itt.
*Nem csak utolsó mondatával és gondolataiban tér vissza a jelenbe, hanem immár figyelmével is inkább azokra a házakra összpontosít, amelyek mellett éppen elmennek.*
- Szerintem lassan meg is érkezünk. *mondja, nagyon remélve, hogy nem csak a képzelete játszik vele, hanem számára valóban ismerős környéken járnak.*
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-16 15:38:43
Üzenet elküldve: 2022-10-16 15:38:43
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
* Vannak állatok, akik szeret, kedvel és vigyáz rájuk. Gondoskodik róluk, s ha egy mód van rá, akkor nem is enné meg őket. Talán tényleg csak akkor, ha nagyon rá lenne szorulva. Járhatóbb út az, ha vagy megveszik a húst és maguknak teszik el. Vagy kimondottan olyan jószágokat vesznek meg, akiket már muszáj lesz levágni. Talán esélyesebb lenne csirkéket nevelni és tyúkokat, meg libuskákat. Erről jut eszébe. *
- Vehetnénk majd egy fehér kakast. Ő lehetne az úr a tyúkudvarban és a neve majd Doktor lesz. Mit gondolsz, Int haragudni fog érte?
* Bár vicces ötlet lenne, de nem akarja kihúzni nála a gyufát. Ahhoz túl fürgén fut az elf. *
- Annyira nem nehéz összedobni egy nagyobbacska füstölőt és most ott van nálunk az a gnóm lány is. Ha gondolod, a segítségével össze tudnák rakni és akkor még a halból is füstölhetünk fel.
* Végül aztán Luni olyasmit mesél, hogy az a lány, akihez most mennek, tud köveket enni. Ettől majdnem irányt téveszt, de sikerül a lovat is az úton tartani, meg az állát is felkötnie egyszerre. *
- Nahát, nahát, nahát! Nem semmi! Akkor ez a lány egy mágus vagy minek hívják, ugye? Már most egyre kíváncsibb vagyok rá.
*Luni útmutatása alapján kacskaringóznak át a piacról egy romosabb kerületbe. Kicsit megszeppen. Utána megijed. De ha barátnője azt mondja, erre kell menni, hát akkor arra mennek. Bár olyan romos házak mellett mennek el, hogy csaknem megfordul ültében ijedtében. *
- Hát ühm, jó, menjünk arra.
* Ha az a ház korábban megsérült és úgy lett a romból valami lakható ház megint, akkor tuti jó irányba tartanak. A liszt, takarmány és a gyümölcsök terén is hasonló a gondolkodásuk. Na meg, ha Luni tud ilyeneket varázsolni, akkor megint csak könnyebb lesz a dolguk. *
- A fákat gondozni is kell ám, de abban meg én tudok segíteni. Értek én a kerti munkához. Az állatok körül meg még inkább számíthatsz rám Luni!
* Teszi le a nagy esküt neki, nem hagyja ám cserben. Azért valami eszébe jut. *
- Vagyis. Azért valami raktár, illetve magtár féleség jól jönne majd, hogy ne romoljon ránk minden. A karámokat is ki kell toldani, hogy az állataink elférjenek kényelmesen.
* Vannak állatok, akik szeret, kedvel és vigyáz rájuk. Gondoskodik róluk, s ha egy mód van rá, akkor nem is enné meg őket. Talán tényleg csak akkor, ha nagyon rá lenne szorulva. Járhatóbb út az, ha vagy megveszik a húst és maguknak teszik el. Vagy kimondottan olyan jószágokat vesznek meg, akiket már muszáj lesz levágni. Talán esélyesebb lenne csirkéket nevelni és tyúkokat, meg libuskákat. Erről jut eszébe. *
- Vehetnénk majd egy fehér kakast. Ő lehetne az úr a tyúkudvarban és a neve majd Doktor lesz. Mit gondolsz, Int haragudni fog érte?
* Bár vicces ötlet lenne, de nem akarja kihúzni nála a gyufát. Ahhoz túl fürgén fut az elf. *
- Annyira nem nehéz összedobni egy nagyobbacska füstölőt és most ott van nálunk az a gnóm lány is. Ha gondolod, a segítségével össze tudnák rakni és akkor még a halból is füstölhetünk fel.
* Végül aztán Luni olyasmit mesél, hogy az a lány, akihez most mennek, tud köveket enni. Ettől majdnem irányt téveszt, de sikerül a lovat is az úton tartani, meg az állát is felkötnie egyszerre. *
- Nahát, nahát, nahát! Nem semmi! Akkor ez a lány egy mágus vagy minek hívják, ugye? Már most egyre kíváncsibb vagyok rá.
*Luni útmutatása alapján kacskaringóznak át a piacról egy romosabb kerületbe. Kicsit megszeppen. Utána megijed. De ha barátnője azt mondja, erre kell menni, hát akkor arra mennek. Bár olyan romos házak mellett mennek el, hogy csaknem megfordul ültében ijedtében. *
- Hát ühm, jó, menjünk arra.
* Ha az a ház korábban megsérült és úgy lett a romból valami lakható ház megint, akkor tuti jó irányba tartanak. A liszt, takarmány és a gyümölcsök terén is hasonló a gondolkodásuk. Na meg, ha Luni tud ilyeneket varázsolni, akkor megint csak könnyebb lesz a dolguk. *
- A fákat gondozni is kell ám, de abban meg én tudok segíteni. Értek én a kerti munkához. Az állatok körül meg még inkább számíthatsz rám Luni!
* Teszi le a nagy esküt neki, nem hagyja ám cserben. Azért valami eszébe jut. *
- Vagyis. Azért valami raktár, illetve magtár féleség jól jönne majd, hogy ne romoljon ránk minden. A karámokat is ki kell toldani, hogy az állataink elférjenek kényelmesen.
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-16 09:40:52
Üzenet elküldve: 2022-10-16 09:40:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Erősen elkezd gondolkozni a másik, Averil addig figyelmesen követi a mozdulatait, hogy valamivel legalább lekösse magát. Mire megszólal, már a lány a befőttes üvegre mered. *
- Kedvezően hangzik, de nem hiszem, hogy ugyanolyan lelkesedéssel építkeznének. Egy csoport biztosan egy csomó romot eltakarítana, hogy az egész az ő tulajdonukká váljon, hogy utána eladhassa azt valakinek.
* Mire elhagyja száját az összes szó, rádöbben, hogy ezzel se lenne semmi gond. Ameddig a város megtisztulása a cél. *
- Frankó?
* Döbben le a név hallatán. Türelmesen nézi, ahogyan Svír elkezdi szétosztani a befőttet. A megmaradt levet pedig szétönti kettejük között. *
- Köszönöm.
* Biccent, de utána újabb kérdés csendül fel. *
- A fák nem nyújtanak védelmet, csak a meleg elől, érdemes valami szúrós növénnyel kőrbe futtatni a kerítést, mondjuk rózsával, vagy más növénnyel. Ha a meleg ellen tervezi, akkor mindenképp érdemes.
* Averil nem az a fázós típus, rideg tekintettel mered a másik fél felé, szemei még mindig üresen csengnek a konyha ablakain át beszűrődő fényben is. *
- Nem gondolkozott család vállaláson?
* Kérdezi, de tekintete továbbra is üres kíváncsiságként terül szét a konyhában. *
- A legtöbb kalandor azért szokott házat venni, hogy legyen egy új életük, és békésen nevelhessék a gyermekeiket. Nincs felesége?
* Nem is gondol bele, hogy milyen illetlen kérdést tett fel a másik félnek. *
* Erősen elkezd gondolkozni a másik, Averil addig figyelmesen követi a mozdulatait, hogy valamivel legalább lekösse magát. Mire megszólal, már a lány a befőttes üvegre mered. *
- Kedvezően hangzik, de nem hiszem, hogy ugyanolyan lelkesedéssel építkeznének. Egy csoport biztosan egy csomó romot eltakarítana, hogy az egész az ő tulajdonukká váljon, hogy utána eladhassa azt valakinek.
* Mire elhagyja száját az összes szó, rádöbben, hogy ezzel se lenne semmi gond. Ameddig a város megtisztulása a cél. *
- Frankó?
* Döbben le a név hallatán. Türelmesen nézi, ahogyan Svír elkezdi szétosztani a befőttet. A megmaradt levet pedig szétönti kettejük között. *
- Köszönöm.
* Biccent, de utána újabb kérdés csendül fel. *
- A fák nem nyújtanak védelmet, csak a meleg elől, érdemes valami szúrós növénnyel kőrbe futtatni a kerítést, mondjuk rózsával, vagy más növénnyel. Ha a meleg ellen tervezi, akkor mindenképp érdemes.
* Averil nem az a fázós típus, rideg tekintettel mered a másik fél felé, szemei még mindig üresen csengnek a konyha ablakain át beszűrődő fényben is. *
- Nem gondolkozott család vállaláson?
* Kérdezi, de tekintete továbbra is üres kíváncsiságként terül szét a konyhában. *
- A legtöbb kalandor azért szokott házat venni, hogy legyen egy új életük, és békésen nevelhessék a gyermekeiket. Nincs felesége?
* Nem is gondol bele, hogy milyen illetlen kérdést tett fel a másik félnek. *
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-15 23:21:15
Üzenet elküldve: 2022-10-15 23:21:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
*A kis szőrös izé felháborodik azon, hogy Dren bemártotta a talán hasonló méretű szőrös izét, de ő tehet róla. Miért ugatott? Méghozzá az érdemeit is megpróbálják ellopni. Meg csökkenteni az áldozatot amit hozott a küldetés sikeréért. Felháborító!*
-Dehogynem! Ugye, hogy ugatott! Majdnem le is buktunk miatta. A te kajabálásoddal meg nem is törődtek. Ott lincselnek meg ha nem dobom el a ritka manókincsemet.
*Ami valójában egy pártíz aranyas lötyi amit egy alkimistától lopott, hogy aztán elcserélje. De ha kérdezik akkor a mezőn találta! A zsákmány kérdésére megmutatja a dézsmálása ellenére is hármuknak bőven elég süteményt.*
-Még meleg valamennyire. Miközben menekültem rám is lőttek. Olyan nyíllövő izével ami nem íj hanem a másik. Teljesen meg voltak veszve.
*Pontosítja a megpróbáltatásait amit nagy vonalakban már elmondott a kicsi. Méghozzá most még nem is túloz. Majdnem otthagyta a fogát. De megérte. Most szinte úgy érzi nem is tudna többet enni. Ilyen még nem volt vele. A főnök közben munkát is talált. A nagy kerítéstől még nem ijed meg, de a két kutya hallatán feltűnően.*
-Azok veszélyesek. Volt már velük dolgo...dolga egy ismerősömnek. Majdnem le is tépték a lábát. Ömlött belőle a vér teljesen. Pedig az csak egy kutya volt. Ha nem vagyok ott és dobok rá démonmacskát megmenteni akkor ott is marad. De nincs több démonmacskám és akkor is az csak feltartóztatta. Ez veszélyes. Nagyon veszélyes.
*Állapítja meg. Ha a démonmacska is csak kis időre terelte el a kutya figyelmét akkor más se lehet jobb. Méghozzá hangosak is és akkor a lakók is felkelnek és ha rájuk találnak lehet megint megpróbálják őket lelőni. Ez neki nem tetszik. Hiába a szimpátia a tündér iránt és a tele hasa, eddig túl veszélyesnek tűnik.*
*A kis szőrös izé felháborodik azon, hogy Dren bemártotta a talán hasonló méretű szőrös izét, de ő tehet róla. Miért ugatott? Méghozzá az érdemeit is megpróbálják ellopni. Meg csökkenteni az áldozatot amit hozott a küldetés sikeréért. Felháborító!*
-Dehogynem! Ugye, hogy ugatott! Majdnem le is buktunk miatta. A te kajabálásoddal meg nem is törődtek. Ott lincselnek meg ha nem dobom el a ritka manókincsemet.
*Ami valójában egy pártíz aranyas lötyi amit egy alkimistától lopott, hogy aztán elcserélje. De ha kérdezik akkor a mezőn találta! A zsákmány kérdésére megmutatja a dézsmálása ellenére is hármuknak bőven elég süteményt.*
-Még meleg valamennyire. Miközben menekültem rám is lőttek. Olyan nyíllövő izével ami nem íj hanem a másik. Teljesen meg voltak veszve.
*Pontosítja a megpróbáltatásait amit nagy vonalakban már elmondott a kicsi. Méghozzá most még nem is túloz. Majdnem otthagyta a fogát. De megérte. Most szinte úgy érzi nem is tudna többet enni. Ilyen még nem volt vele. A főnök közben munkát is talált. A nagy kerítéstől még nem ijed meg, de a két kutya hallatán feltűnően.*
-Azok veszélyesek. Volt már velük dolgo...dolga egy ismerősömnek. Majdnem le is tépték a lábát. Ömlött belőle a vér teljesen. Pedig az csak egy kutya volt. Ha nem vagyok ott és dobok rá démonmacskát megmenteni akkor ott is marad. De nincs több démonmacskám és akkor is az csak feltartóztatta. Ez veszélyes. Nagyon veszélyes.
*Állapítja meg. Ha a démonmacska is csak kis időre terelte el a kutya figyelmét akkor más se lehet jobb. Méghozzá hangosak is és akkor a lakók is felkelnek és ha rájuk találnak lehet megint megpróbálják őket lelőni. Ez neki nem tetszik. Hiába a szimpátia a tündér iránt és a tele hasa, eddig túl veszélyesnek tűnik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1898-1917