Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-03 09:49:11
Üzenet elküldve: 2022-09-03 09:49:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
- Pontos végrehajtás alatt mire gondol? Aligha mondhatnám, hogy az a megfelelő hozzá állás, hogy szándékosan bántalmazzák az embereket szórakozásból....
* Egy kicsit elhúzza a száját, de továbbra is inkább a munkájára figyel. Az éhező kutyákra bánatosan tekint, ha lenne nála étek még adna is nekik, de mivel ő is gyakran ugyanarra a sorsra szokott jutni, így csak együttérzően tekint rájuk. *
- Ha így történt, akkor mindenképp szerencsés, de tényleg nem értem, hogy miért nem költöztették át a régi gazdag negyedből. Nem okoznak a betörők problémát? Meg a tolvajok nem akarják mindig kiforgatni a vagyonából?
* Érdeklődik tovább, még a végén kiderül, hogy azért van a férfi olyan sokat otthon, mert küzdenie kell mindennap az éhező banditák ellen. *
- Van esetleg valami megbeszélt alkuja az itteni banditákkal?
* Nem nagyon zavartatja magát, még ha titoknak is hangzik. Nyíltan megkérdezi Svírt inkább, ha pedig úgy érzi, hogy nem tartozik testőrére, akkor maximum nem osztja majd meg. ~ Csak nem azért visz oda, hogy eladjon. ~ Gondol bele egy pillanatba, de utána gyorsan ki is rázza a fejéből. *
- Kérem mutassa továbbra is az utat, a kerítés megsérült azóta? Szükséges valamit helyre állítani?
* Talán a másik fél még nem gondolt rá, de ameddig a megbízó védelméről van szó, egy kerítés javítás is könnyedén kapcsolatban lehet a megbízásával, hisz minél védettebb a hely, annál nagyobb biztonságban van a védett személy. *
- Pontos végrehajtás alatt mire gondol? Aligha mondhatnám, hogy az a megfelelő hozzá állás, hogy szándékosan bántalmazzák az embereket szórakozásból....
* Egy kicsit elhúzza a száját, de továbbra is inkább a munkájára figyel. Az éhező kutyákra bánatosan tekint, ha lenne nála étek még adna is nekik, de mivel ő is gyakran ugyanarra a sorsra szokott jutni, így csak együttérzően tekint rájuk. *
- Ha így történt, akkor mindenképp szerencsés, de tényleg nem értem, hogy miért nem költöztették át a régi gazdag negyedből. Nem okoznak a betörők problémát? Meg a tolvajok nem akarják mindig kiforgatni a vagyonából?
* Érdeklődik tovább, még a végén kiderül, hogy azért van a férfi olyan sokat otthon, mert küzdenie kell mindennap az éhező banditák ellen. *
- Van esetleg valami megbeszélt alkuja az itteni banditákkal?
* Nem nagyon zavartatja magát, még ha titoknak is hangzik. Nyíltan megkérdezi Svírt inkább, ha pedig úgy érzi, hogy nem tartozik testőrére, akkor maximum nem osztja majd meg. ~ Csak nem azért visz oda, hogy eladjon. ~ Gondol bele egy pillanatba, de utána gyorsan ki is rázza a fejéből. *
- Kérem mutassa továbbra is az utat, a kerítés megsérült azóta? Szükséges valamit helyre állítani?
* Talán a másik fél még nem gondolt rá, de ameddig a megbízó védelméről van szó, egy kerítés javítás is könnyedén kapcsolatban lehet a megbízásával, hisz minél védettebb a hely, annál nagyobb biztonságban van a védett személy. *
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-31 20:06:01
Üzenet elküldve: 2022-08-31 20:06:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
– Úgy is mondhatjuk, hogy a fejvadászok nagyon lelkiismeretesen és elhivatottan tartják magukat a feladat pontos végrehajtásához. Csak az számít, hogy elkapják a célszemélyt és megkapják érte a fejpénzt. Nem kérdeznek és nem akadékoskodnak. De senki nem siratja őket, ha életüket vesztik a megbízás során. Nem mintha mentegetni akarnám a szakmát... *Averilre néz a megjegyzés közben. Várja, hogy mikor pattan ki a felháborodott ellenkezés. Közben megállapodik magával abban, hogy ennél tovább nem fogja bosszantani a testőrét. Közben valóban a Romváros közepe felé indulnak. Lakott házból még kevesebb lesz gyaloglás közben, romos épületből viszont több és több akad. Szerencsére ma kihalt a környék, veszélyes alakok helyett csak egy csapat kóbor kutyával találkoznak, de azok sem mutatnak érdeklődést irántuk sokáig. Örül neki, semmi kedve hozzá, hogy a köpenye szélét rángassák az ebek.*
– Az utca másik oldalán lévő házak leszakadtak a mélybe, a mi felünk, meg az út viszont még épen maradt. Mondhatjuk, hogy szerencsés vagyok. *Megvonja a vállát. Most már így alakult, ez van, akár jó, akár rossz. Kihozza a helyzetből, amit csak lehet.*
– Csak néhány fa van a kertben, meg a virágok az ablak alatt és a kerítés mentén. Éppenséggel ültethettem volna is zöldséget, akkor kevesebbet kellene a piacon vásárolnom. Így viszont van miért kimozdulnom otthonról, az is fontos. Arra viszont sosem gondoltam, hogy a város segítségét kérjem, az őrségét főleg nem. Jobb mindkettőnknek, ha békén hagyjuk egymást. *Közli mosolyogva. Talán titkol valamit.*
– Úgy is mondhatjuk, hogy a fejvadászok nagyon lelkiismeretesen és elhivatottan tartják magukat a feladat pontos végrehajtásához. Csak az számít, hogy elkapják a célszemélyt és megkapják érte a fejpénzt. Nem kérdeznek és nem akadékoskodnak. De senki nem siratja őket, ha életüket vesztik a megbízás során. Nem mintha mentegetni akarnám a szakmát... *Averilre néz a megjegyzés közben. Várja, hogy mikor pattan ki a felháborodott ellenkezés. Közben megállapodik magával abban, hogy ennél tovább nem fogja bosszantani a testőrét. Közben valóban a Romváros közepe felé indulnak. Lakott házból még kevesebb lesz gyaloglás közben, romos épületből viszont több és több akad. Szerencsére ma kihalt a környék, veszélyes alakok helyett csak egy csapat kóbor kutyával találkoznak, de azok sem mutatnak érdeklődést irántuk sokáig. Örül neki, semmi kedve hozzá, hogy a köpenye szélét rángassák az ebek.*
– Az utca másik oldalán lévő házak leszakadtak a mélybe, a mi felünk, meg az út viszont még épen maradt. Mondhatjuk, hogy szerencsés vagyok. *Megvonja a vállát. Most már így alakult, ez van, akár jó, akár rossz. Kihozza a helyzetből, amit csak lehet.*
– Csak néhány fa van a kertben, meg a virágok az ablak alatt és a kerítés mentén. Éppenséggel ültethettem volna is zöldséget, akkor kevesebbet kellene a piacon vásárolnom. Így viszont van miért kimozdulnom otthonról, az is fontos. Arra viszont sosem gondoltam, hogy a város segítségét kérjem, az őrségét főleg nem. Jobb mindkettőnknek, ha békén hagyjuk egymást. *Közli mosolyogva. Talán titkol valamit.*
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-29 18:36:53
Üzenet elküldve: 2022-08-29 18:36:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
- Akár könnyű pénz, akár nehéz pénz, az embereknek lehetne lelki ismerete, és elhivatottsága a munkája felé.
* Averil ezt komolyan is gondolja, nem mással bizonyítja, hogy valahol átadja a vezetés szerepét Svírnek, de továbbra is a környezetet figyelemmel kíséri. ~ Még az kéne, hogy pont a háza közelébe akarná valaki megkéselni. ~ *
- Értettem.
* Bólint a megbízója szavára, és figyelemmel követi, hogy mégis hova vezetheti. Averil mindenképp elégedett, hisz teli gyomor csak elégedettséggel járhat, nem de? *
- A szakadék szélén? Kertje is van? Valamit termeszt esetleg? A gyógynövényekkel teli kert, igazán hasznosan hangzik. Van esetleg valami kapcsolata a városi őrségnél? Miért nem kérte, hogy máshova telepítsék át a katasztrófa után?
* Sok-sok kérdést tesz fel egymás után Svírnek, szándékában áll hallani is rájuk a választ, mert igazán furcsállja, hogy a romok között találni fognak egy ép házat, akár egy szép kerttel. Talán sok kérdésnek tűnhet a másik félnek, de érezhetően egymásra épül, így legalább bővebben várja a válaszát a férfinek. *
- Akár könnyű pénz, akár nehéz pénz, az embereknek lehetne lelki ismerete, és elhivatottsága a munkája felé.
* Averil ezt komolyan is gondolja, nem mással bizonyítja, hogy valahol átadja a vezetés szerepét Svírnek, de továbbra is a környezetet figyelemmel kíséri. ~ Még az kéne, hogy pont a háza közelébe akarná valaki megkéselni. ~ *
- Értettem.
* Bólint a megbízója szavára, és figyelemmel követi, hogy mégis hova vezetheti. Averil mindenképp elégedett, hisz teli gyomor csak elégedettséggel járhat, nem de? *
- A szakadék szélén? Kertje is van? Valamit termeszt esetleg? A gyógynövényekkel teli kert, igazán hasznosan hangzik. Van esetleg valami kapcsolata a városi őrségnél? Miért nem kérte, hogy máshova telepítsék át a katasztrófa után?
* Sok-sok kérdést tesz fel egymás után Svírnek, szándékában áll hallani is rájuk a választ, mert igazán furcsállja, hogy a romok között találni fognak egy ép házat, akár egy szép kerttel. Talán sok kérdésnek tűnhet a másik félnek, de érezhetően egymásra épül, így legalább bővebben várja a válaszát a férfinek. *
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-29 13:48:56
Üzenet elküldve: 2022-08-29 13:48:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Bár számított rá, hogy a rajzok esetében nem fog visszautasítással szembesülni, mégis szinte meglepődik, hogy Dan ilyen könnyen bele is megy a dologba. Igaz, meglepettségébe vegyül egy kis értetlenség is, mikor jobban belegondol, hogy úgy kell kuncsorognia és óvatoskodnia bármiért, mintha tényleg kémkedés lenne a célja. Komolyan nem bíznak itt meg benne, pedig igazán nem szolgált rá.
Csendben várja, amíg a tudós a fiókokban kutat, követi a férfit, de tekintete közben újra a könyvespolcokra vándorol, így kissé össze is rezzen az egyik fiók erélyesebb becsapódásától. Figyelmét ekkor Dan felé fordítja, hogy megtudja, mi váltotta ki a határozott csukódást, de amikor a férfi röviden és tömören közli, hogy csak eltévesztette, rezzenéstelen arccal veszi tudomásul.*
-Akkor gondolom, ne is érdeklődjek, mi volt abban a fiókban.
*Állapítja meg semlegesen. Nem úgy a kíváncsisága, mely persze azonnal burjánzani kezd gondolataiban, ám ezt igyekszik nem kimutatni Dan felé. A kezébe csúsztatott lapokat átveszi, és érdeklődve kezdi nézegetni őket. Furcsa, de mégis sajátosan szép rajzok. Több percig is vizsgálgatja őket, főleg az emberi ábrázolásokat.*
-Őket látta valahol, vagy teljesen magától rajzolta?
*Azt sejti, hogy ha az emberek valódik is, valószínűleg modellt nem álltak ilyen pózokban, ilyen érzelmekkel.
Mikor a társasági témánál Dan újfent rámordul, kicsit összehúzza magát.*
-Nem is mondtam, hogy bármi baj lenne magával. *Visszakozik azonnal, de mielőtt bármi egyebet mondana, megvárja a folytatást.* -Értem... hát, ha mégis vágyna társaságra, esetleg gondoljon arra, hogy néha hallgatni arany.
*Elvégre nem kell színjátszani ahhoz, hogy egyszerűen csak ne mondja ki azonnal, amire gondol. Főleg, ha a másik nem bírja.*
-Azért szerencsésebb lennék, ha nem kéne folyton bizonygatnom, hogy se örömlány, se kém nem vagyok.
*Szegi fel állát tettetett sértettséggel, de vidám szemekkel néz Danre.
Azonban a bátyjáról és annak feleségéről folytatott beszélgetés folytán a vidámságnak emléke sincs a tekintetében.*
-Nos, erre nehéz bármit is mondani. Sajnálom Litterát, hogy elpazarolja a szerelmét egy viszonzatlan kapcsolatra, és sajnálom, hogy érdekből házasodtak össze, bár gondolom, számára ez nem úgy nézett ki. Nehéz lehet neki.
*Tényleg nem tud túl sokat reagálni erre, hiszen nem az ő dolga igazából, és megváltoztatni sem tudja valószínűleg. A maga részéről Tina csakis szerelemből házasodott volna, amiről biztos volt, hogy kölcsönös lett volna, és fel sem merült az érdek.
Látja Danen a feszültséget, mikor piaci jelleggel mustrálja a férfi testét, így igyekszik rövidre fogni a várakoztatást, de ha egyszer egy ilyen kérdést szegeztek neki... Szerencsére a pozitív válasz hallatán megenyhül a tudós is, így Tina teljes lelki nyugalommal (na jó, talán nem teljessel) rejti a háta mögé a férfi nadrágját, hogy egy kis játékra hívja. A felszaladó szemöldök láttán arcára pajkos vidámság ül ki, és egy amolyan "igen, komolyan" üzenetet sugárzó villanás fut át tekintetén. Természetesen Dan jól gondolja, nem tervezte csak úgy könnyen visszaadni a nadrágot, játékosan adogatja át kezei között az anyagot, miközben lépésről-lépésre hátrál is, hogy a tudósnak kijárjon a napi kötelező mozgás.*
-Próbálja újra...!
*Neveti a férfi próbálkozásait hárítva, és őszinte örömmel tölti el, mikor Dan is elneveti magát. Ezek szerint nem veszi rossz néven a tréfát.
Mikor a tudós kielemezve a stratégiát új tervhez folyamodik, és a lány két felkarját ragadja meg, benne szakad a nevetés egy pillanatra. Nem ijed meg, annyira tényleg nem erős a fogás, de el kell gondolkodjon rajta, hogy vajon most lett elege a férfinak a játékból, és újra mordulni fog, vagy csak eszébe jutott, hogyan kerekedhet fölül. Szerencsére nem kell sokat feszengenie a válaszon, mivel Dan újra megpróbálkozik a nadrág elkapásával, amit így nyilván továbbra sem szeretne engedni neki, ám arra nem számít, hogy a férfi elveszti az egyensúlyát, és szinte nekiesik.
A hirtelen lendülettel érkező Dan jóvoltából ő is megtántorodik, és kevés választja el attól, hogy hanyatt essen, de szerencséjére hátrált annyit az elmúlt percben, hogy akadjon a háta mögött egy fal, aminek nekidőlhet - egy árnyalatnyival nagyobb puffanással, mintha magától támaszkodott volna neki. Saját kezei, a háta mögött tartott nadrág, valamint Dan keze, ami szintén a ruhaneműt markolja, sajnálatos módon mind a fal és a lány teste közé kerülnek, és Tinának két lehetősége van: vagy utat enged a lendületnek, és alsótestével is a falhoz simul, ezzel odaszorítva mindent, ami mögötte van, vagy megpróbálja ezt elkerülni, mely esetben viszont több mint valószínű, hogy Dan alsónadrágjával kerül közelebbi kontaktusba. Mivel csak a pillanat tört része áll rendelkezésére, hogy az alternatívák lepörögjenek előtte, igen hamar kénytelen dönteni, és inkább az első opciót választja.*
-Hoppá.
*Konstatálja a helyzetet. Reméli, hogy nem okozott fájdalmat Dan kezének, de esze ágában sincs mocorogni, amíg a férfi teste ilyen közel van hozzá.*
-Na jó, nem ismerem el a győzelmét, de hogy lássa, milyen jószándékú vagyok, visszakapja a nadrágját.
*Adja meg magát zavarát leplezve, és elengedi a nadrágot, hogy két kezét kihúzhassa a feneke alól.*
*Bár számított rá, hogy a rajzok esetében nem fog visszautasítással szembesülni, mégis szinte meglepődik, hogy Dan ilyen könnyen bele is megy a dologba. Igaz, meglepettségébe vegyül egy kis értetlenség is, mikor jobban belegondol, hogy úgy kell kuncsorognia és óvatoskodnia bármiért, mintha tényleg kémkedés lenne a célja. Komolyan nem bíznak itt meg benne, pedig igazán nem szolgált rá.
Csendben várja, amíg a tudós a fiókokban kutat, követi a férfit, de tekintete közben újra a könyvespolcokra vándorol, így kissé össze is rezzen az egyik fiók erélyesebb becsapódásától. Figyelmét ekkor Dan felé fordítja, hogy megtudja, mi váltotta ki a határozott csukódást, de amikor a férfi röviden és tömören közli, hogy csak eltévesztette, rezzenéstelen arccal veszi tudomásul.*
-Akkor gondolom, ne is érdeklődjek, mi volt abban a fiókban.
*Állapítja meg semlegesen. Nem úgy a kíváncsisága, mely persze azonnal burjánzani kezd gondolataiban, ám ezt igyekszik nem kimutatni Dan felé. A kezébe csúsztatott lapokat átveszi, és érdeklődve kezdi nézegetni őket. Furcsa, de mégis sajátosan szép rajzok. Több percig is vizsgálgatja őket, főleg az emberi ábrázolásokat.*
-Őket látta valahol, vagy teljesen magától rajzolta?
*Azt sejti, hogy ha az emberek valódik is, valószínűleg modellt nem álltak ilyen pózokban, ilyen érzelmekkel.
Mikor a társasági témánál Dan újfent rámordul, kicsit összehúzza magát.*
-Nem is mondtam, hogy bármi baj lenne magával. *Visszakozik azonnal, de mielőtt bármi egyebet mondana, megvárja a folytatást.* -Értem... hát, ha mégis vágyna társaságra, esetleg gondoljon arra, hogy néha hallgatni arany.
*Elvégre nem kell színjátszani ahhoz, hogy egyszerűen csak ne mondja ki azonnal, amire gondol. Főleg, ha a másik nem bírja.*
-Azért szerencsésebb lennék, ha nem kéne folyton bizonygatnom, hogy se örömlány, se kém nem vagyok.
*Szegi fel állát tettetett sértettséggel, de vidám szemekkel néz Danre.
Azonban a bátyjáról és annak feleségéről folytatott beszélgetés folytán a vidámságnak emléke sincs a tekintetében.*
-Nos, erre nehéz bármit is mondani. Sajnálom Litterát, hogy elpazarolja a szerelmét egy viszonzatlan kapcsolatra, és sajnálom, hogy érdekből házasodtak össze, bár gondolom, számára ez nem úgy nézett ki. Nehéz lehet neki.
*Tényleg nem tud túl sokat reagálni erre, hiszen nem az ő dolga igazából, és megváltoztatni sem tudja valószínűleg. A maga részéről Tina csakis szerelemből házasodott volna, amiről biztos volt, hogy kölcsönös lett volna, és fel sem merült az érdek.
Látja Danen a feszültséget, mikor piaci jelleggel mustrálja a férfi testét, így igyekszik rövidre fogni a várakoztatást, de ha egyszer egy ilyen kérdést szegeztek neki... Szerencsére a pozitív válasz hallatán megenyhül a tudós is, így Tina teljes lelki nyugalommal (na jó, talán nem teljessel) rejti a háta mögé a férfi nadrágját, hogy egy kis játékra hívja. A felszaladó szemöldök láttán arcára pajkos vidámság ül ki, és egy amolyan "igen, komolyan" üzenetet sugárzó villanás fut át tekintetén. Természetesen Dan jól gondolja, nem tervezte csak úgy könnyen visszaadni a nadrágot, játékosan adogatja át kezei között az anyagot, miközben lépésről-lépésre hátrál is, hogy a tudósnak kijárjon a napi kötelező mozgás.*
-Próbálja újra...!
*Neveti a férfi próbálkozásait hárítva, és őszinte örömmel tölti el, mikor Dan is elneveti magát. Ezek szerint nem veszi rossz néven a tréfát.
Mikor a tudós kielemezve a stratégiát új tervhez folyamodik, és a lány két felkarját ragadja meg, benne szakad a nevetés egy pillanatra. Nem ijed meg, annyira tényleg nem erős a fogás, de el kell gondolkodjon rajta, hogy vajon most lett elege a férfinak a játékból, és újra mordulni fog, vagy csak eszébe jutott, hogyan kerekedhet fölül. Szerencsére nem kell sokat feszengenie a válaszon, mivel Dan újra megpróbálkozik a nadrág elkapásával, amit így nyilván továbbra sem szeretne engedni neki, ám arra nem számít, hogy a férfi elveszti az egyensúlyát, és szinte nekiesik.
A hirtelen lendülettel érkező Dan jóvoltából ő is megtántorodik, és kevés választja el attól, hogy hanyatt essen, de szerencséjére hátrált annyit az elmúlt percben, hogy akadjon a háta mögött egy fal, aminek nekidőlhet - egy árnyalatnyival nagyobb puffanással, mintha magától támaszkodott volna neki. Saját kezei, a háta mögött tartott nadrág, valamint Dan keze, ami szintén a ruhaneműt markolja, sajnálatos módon mind a fal és a lány teste közé kerülnek, és Tinának két lehetősége van: vagy utat enged a lendületnek, és alsótestével is a falhoz simul, ezzel odaszorítva mindent, ami mögötte van, vagy megpróbálja ezt elkerülni, mely esetben viszont több mint valószínű, hogy Dan alsónadrágjával kerül közelebbi kontaktusba. Mivel csak a pillanat tört része áll rendelkezésére, hogy az alternatívák lepörögjenek előtte, igen hamar kénytelen dönteni, és inkább az első opciót választja.*
-Hoppá.
*Konstatálja a helyzetet. Reméli, hogy nem okozott fájdalmat Dan kezének, de esze ágában sincs mocorogni, amíg a férfi teste ilyen közel van hozzá.*
-Na jó, nem ismerem el a győzelmét, de hogy lássa, milyen jószándékú vagyok, visszakapja a nadrágját.
*Adja meg magát zavarát leplezve, és elengedi a nadrágot, hogy két kezét kihúzhassa a feneke alól.*
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-28 01:06:44
Üzenet elküldve: 2022-08-28 01:06:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
- Valójában még tényleg mutathatok önnek is párat. *~De semmit, ami kielégítené egy kém kíváncsiságát~ kutakodni is kezd a fiókjai között míg meg nem talál egy mappát néhány összetűzetlen rajzzal. Gyorsan átlapozza azért őket mikor észreveszi, hogy ez nagyon nem az a mappa és a kelleténél hangosabban csapja be a fiókot*
- Eltévesztettem. *mondja ki az egyértelműt és ezúttal már óvatosabb a lapokkal. Ezúttal azonban már nincs rá szükség. Néhány növény rajzot keresett rajta sok áthúzott jegyzettel, de semmi olyannal, ami új felfedezés volna. A rajzok többnyire határozott, éles vonalakból állnak és egy teljes káosz uralta technika teszi a képeket tökéletesen egésszé. A nő valószínűleg eddigre, már mellette áll így oda is csúsztatja őket neki. Ezek gyors munkák, de mégis sok sajátot részlet található rajtuk. Közben még ugyanabból a fiókból elővesz egy kisebb fém tartót is. Ezen emberek vannak, de egyáltalán nem merev ábrázolásban. Nagyon erős benyomásokat adnak át. Folytonos dühöt például egy olyan képpel, ahol egy nagy orrú férfi a semmire mutogatva ordít vagy éppen szerencsétlenség ahogy egy asszony 5 párna között pont az üres földre esik. Ezeknek a rajzolási módja valahogy más, de nehéz megmondani miért. Az egyiken egy olyan dátum található amikor a férfi nyilvánvalóan még csak serdülő ifjú volt*
- Néma lázadásom volt. *magyarázza. Később úgy is kikötnek még a társasági dolgai fölött*
- Szerintem félreért. Ez régen volt. Kölyök voltam, már nem ugyanaz vagyok. Nyilván megtaláltam az évek során, hogy hogyan kezeljem a fejemet. Semmi baj nincs velem. *kissé mintha itt rá is mordulna a nőre*
- Nem utálom a társaságot. A színjátszásban nem vagyok jó, szinte mindent kimondok, így pedig nincsenek sokan körülöttem. *Ő pedig el van többnyire egymagában. Azonban Tina most itt van és viccelődik vele, amit a tudós szíves örömest is folytat*
- Vagy a maga legnagyobb szerencséjére *mosolyog vissza aztán rátérnek a sógornőjére, mint téma*
- Nem tudom hiányozna e. A növényei biztosan. Furcsa lenne nélküle, régóta itt lakik. Bár nem nagyon beszélgetek vele, de tudom úgy sem hagyná el a bátyámat. Egy válás nem előkelő, ráadásul bármilyen is a bátyám, de szerelmes belé és ez már az otthona. Itt neveli a gyermekeit és vezeti egyrészt a házát. A bátyámról tudja, hogy gyakran nincs itthon, megszokta. Nem hiszem, hogy boldogtalan és noha meg fog törni egy része, ha az egész kiderül, de nem lesz más, mint a többi. Valahol már tudja a dolgot, csak nem tudja, hogy az az érzés az ez. Den nem utálja Litterát mindenesetre lehetett volna jobb férje is, ha nem ő veszi el, megjegyzem egyértelműen csak érdekből. Bár őt ismerve vonzotta azért az ötlet, hogy nászuk legyen. Azt hiszem Den, csak nem tud valaki mellett kizárólagos lenni vagy hosszú távon ott lenni. Viszont mikor hazajön, akkor teljes érzetet ad, de valójában akkor sem lesz soha az. Egyszerűen elítélem ezért. Én hamarabb hagyom ott a munkámat, ha beteg bármelyik fia, mint hogy ő félretegye a nőit. Aztán felbukkan és örömöt okoz, reményt ad amit minden egyes alkalommal látok összetörni a gyerekek szívében egy fél óra múlva. Ha nem menne, ne vállalj családot. *~De ezt az apánknak sem mondta senki~ mintha csak ő értené egyedül. Gondolkodna egyedül. A fejében zajló kérdésekhez pedig most segítségül is kéri a nőt. ~Saye szerintem több hiányos öltözetű személyt ápolt, mint ahányan engem láttak így~ gondolja magában, de szavakkal rángatják fel a helyéről ő pedig engedelmeskedik és egy pillanatig tényleg úgy érzi magát, mint egy hús a húspiacon. Egészen kellemetlen, mert nem tudja mit is fog mondani az elf. Aztán mikor végül megnyugtatják másik játékba húzzák. ~Komolyan? ~ emeli meg a szemöldökét és a nadrág után nyúl, de minden bizonnyal nem lesz ilyen könnyű dolga, többszöri próbálkozásra lesz itt szükség*
- Adja vissza! *kérleli a nőt és ismét próbálkozik az balra- jobbra rejtegetős játékban*
- Na gyerünk! Adja vissza! *neveti el magát. Aztán egy pillanatra megáll és felméri az egyszerű stratégiát. ~Meg van~ ezúttal a nadrág helyett a másik két felkarját fogná meg, hogy az ne tudjon tovább mozogni, de azért ne ijedjen meg. *
- Akkor most *az egyik kezével gyorsan hátrébb nyúl és a kezébe fogja az anyagot, de így kibbilen a súlyából és nevetve közelebb "esik" a másikhoz, aki nem tudni mennyire fogja szorosan azt a ruhadarabot *
- Valójában még tényleg mutathatok önnek is párat. *~De semmit, ami kielégítené egy kém kíváncsiságát~ kutakodni is kezd a fiókjai között míg meg nem talál egy mappát néhány összetűzetlen rajzzal. Gyorsan átlapozza azért őket mikor észreveszi, hogy ez nagyon nem az a mappa és a kelleténél hangosabban csapja be a fiókot*
- Eltévesztettem. *mondja ki az egyértelműt és ezúttal már óvatosabb a lapokkal. Ezúttal azonban már nincs rá szükség. Néhány növény rajzot keresett rajta sok áthúzott jegyzettel, de semmi olyannal, ami új felfedezés volna. A rajzok többnyire határozott, éles vonalakból állnak és egy teljes káosz uralta technika teszi a képeket tökéletesen egésszé. A nő valószínűleg eddigre, már mellette áll így oda is csúsztatja őket neki. Ezek gyors munkák, de mégis sok sajátot részlet található rajtuk. Közben még ugyanabból a fiókból elővesz egy kisebb fém tartót is. Ezen emberek vannak, de egyáltalán nem merev ábrázolásban. Nagyon erős benyomásokat adnak át. Folytonos dühöt például egy olyan képpel, ahol egy nagy orrú férfi a semmire mutogatva ordít vagy éppen szerencsétlenség ahogy egy asszony 5 párna között pont az üres földre esik. Ezeknek a rajzolási módja valahogy más, de nehéz megmondani miért. Az egyiken egy olyan dátum található amikor a férfi nyilvánvalóan még csak serdülő ifjú volt*
- Néma lázadásom volt. *magyarázza. Később úgy is kikötnek még a társasági dolgai fölött*
- Szerintem félreért. Ez régen volt. Kölyök voltam, már nem ugyanaz vagyok. Nyilván megtaláltam az évek során, hogy hogyan kezeljem a fejemet. Semmi baj nincs velem. *kissé mintha itt rá is mordulna a nőre*
- Nem utálom a társaságot. A színjátszásban nem vagyok jó, szinte mindent kimondok, így pedig nincsenek sokan körülöttem. *Ő pedig el van többnyire egymagában. Azonban Tina most itt van és viccelődik vele, amit a tudós szíves örömest is folytat*
- Vagy a maga legnagyobb szerencséjére *mosolyog vissza aztán rátérnek a sógornőjére, mint téma*
- Nem tudom hiányozna e. A növényei biztosan. Furcsa lenne nélküle, régóta itt lakik. Bár nem nagyon beszélgetek vele, de tudom úgy sem hagyná el a bátyámat. Egy válás nem előkelő, ráadásul bármilyen is a bátyám, de szerelmes belé és ez már az otthona. Itt neveli a gyermekeit és vezeti egyrészt a házát. A bátyámról tudja, hogy gyakran nincs itthon, megszokta. Nem hiszem, hogy boldogtalan és noha meg fog törni egy része, ha az egész kiderül, de nem lesz más, mint a többi. Valahol már tudja a dolgot, csak nem tudja, hogy az az érzés az ez. Den nem utálja Litterát mindenesetre lehetett volna jobb férje is, ha nem ő veszi el, megjegyzem egyértelműen csak érdekből. Bár őt ismerve vonzotta azért az ötlet, hogy nászuk legyen. Azt hiszem Den, csak nem tud valaki mellett kizárólagos lenni vagy hosszú távon ott lenni. Viszont mikor hazajön, akkor teljes érzetet ad, de valójában akkor sem lesz soha az. Egyszerűen elítélem ezért. Én hamarabb hagyom ott a munkámat, ha beteg bármelyik fia, mint hogy ő félretegye a nőit. Aztán felbukkan és örömöt okoz, reményt ad amit minden egyes alkalommal látok összetörni a gyerekek szívében egy fél óra múlva. Ha nem menne, ne vállalj családot. *~De ezt az apánknak sem mondta senki~ mintha csak ő értené egyedül. Gondolkodna egyedül. A fejében zajló kérdésekhez pedig most segítségül is kéri a nőt. ~Saye szerintem több hiányos öltözetű személyt ápolt, mint ahányan engem láttak így~ gondolja magában, de szavakkal rángatják fel a helyéről ő pedig engedelmeskedik és egy pillanatig tényleg úgy érzi magát, mint egy hús a húspiacon. Egészen kellemetlen, mert nem tudja mit is fog mondani az elf. Aztán mikor végül megnyugtatják másik játékba húzzák. ~Komolyan? ~ emeli meg a szemöldökét és a nadrág után nyúl, de minden bizonnyal nem lesz ilyen könnyű dolga, többszöri próbálkozásra lesz itt szükség*
- Adja vissza! *kérleli a nőt és ismét próbálkozik az balra- jobbra rejtegetős játékban*
- Na gyerünk! Adja vissza! *neveti el magát. Aztán egy pillanatra megáll és felméri az egyszerű stratégiát. ~Meg van~ ezúttal a nadrág helyett a másik két felkarját fogná meg, hogy az ne tudjon tovább mozogni, de azért ne ijedjen meg. *
- Akkor most *az egyik kezével gyorsan hátrébb nyúl és a kezébe fogja az anyagot, de így kibbilen a súlyából és nevetve közelebb "esik" a másikhoz, aki nem tudni mennyire fogja szorosan azt a ruhadarabot *
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-27 16:55:18
Üzenet elküldve: 2022-08-27 16:55:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Egészen kellemesnek tartja a romok látványát, van benne valami elragadó, ahogy az egykori nemesség jelentős részének elpusztulására emlékezteti a várost, és ahogy a pórnép elkezdte lassan birtokba venni a maradványokat. Nézi a gyermekeket, és eltöpreng azon, hogyha éjszaka visszatér vajon egy-egy düledező épületmaradványban meglát e gyertyafényt olyanoktól, akiknek még a polgárnegyedben sem futotta otthonra, vagy akik csak menedéket keresnek a helyi Őrséggel szemben? Ezt mindenesetre most nem kívánja kideríteni, egyelőre nem érzi, hogy feladata lenne Artheniorban, bár kis kiruccanása mégsem volt olyan szörnyű, mint gondolta. Elég szépen újra éledt hamvaiból a város, ha lassan is történt mindez.*
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-26 12:59:57
Üzenet elküldve: 2022-08-26 12:59:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
-A rajzait esetleg megmutatja, ha már a kutatási eredményeit nem is láthatom?
*Talán ezeket volna esélye megnézni. Ha már a tudós ennyire állítja, hogy ő tud szépen rajzolni, felkeltette a lány kíváncsiságát.*
-Szóval nem egy társasági ember.
*Vonja le a következtetést Dan monológjából. Végül is meg tudja érteni a férfit. Nem azért, mert neki is ilyen lenne az elméje, de a tudós kellően világosan körülírta, nagyjából mit is érez, mikor írhat-olvashat, és mit, mikor nem. Ez persze nem vetít felhőtlen kilátásokat kettejük kapcsolatára, a lány ugyanis szeret beszélgetni, míg Dan úgy néz ki, ezt inkább tehernek tartja. Ami azért is furcsa, mert az elmúlt pár órában pont hogy a férfinak járt többet a szája.*
~Majd megértem ezt is…~
*Biztatja saját magát, elvégre… ideje akad. Nem ma kell kötelező jelleggel megismernie a férfit. Főleg, ha még hosszú távon lakhatást és megélhetést akar magának.
Az egyszerű, ám annál beszédesebb válasz hallatán egy pillanatra újra elsötétül a tekintete, mert a kimondatlan szavak és megállapítás túlzottan fáj még mindig. Bólint a kijelentésre.*
-Itt vagyok. *Mély sóhaj.* -A maga legnagyobb szerencséjére.
*A végére elmosolyodik, hogy enyhítse a hangulatot. Hogy Dan komolyan veszi-e a mázli dolgot, vagy éppen komolytalan furkálódásnak tudja be, igazából nem is számít. Sőt. Tina részéről veheti nyugodtan mindkettőnek. Talán még ő maga is kétféleképp értette.
A sikongatós történeten elkuncogja magát. Elképzeli a jelenetet, hogy nézhette ez a „rendkívül társasági” férfi, ahogy a világ legunalmasabbjának tartott nemes kisasszony öröm-kurjongatásba kezd az elé nyújtott könyvtől… Igazán parodikus jelenet lehetett.
Ezt azonban nincs ideje megjegyezni, mert Dan lerántja a leplet a végkifejletről, hogy végül ez a lány lett a bátyja felesége, amitől Tinának kikerekednek a szemei. És ismét visszatérnek a hűtlen férj dologhoz, amire pedig már csak egy sóhaj kíséretében forgatja meg az imént még csodálkozó íriszeit.*
-A bűnök előbb-utóbb kiderülnek. Mi lesz, ha elhagyja a bátyját? Ön hiányolni fogja őt? Mi is a neve?
*Jut is eszébe, hogy még nem tudja, hogy hívják Den feleségét.
Az ölelkezés ötlete által kiváltott zavart a vacsora előkészülete kellemesen száműzi, ám mikor fél kezében a levetett nadrággal, másikban Saye levelével áll a labor közepén, némi elgondolkodtató bizonytalanság újra beférkőzik a gondolataiba. Főleg mikor Dan elébe tárja a nyílt kérdést, miszerint jó fogásnak tartja-e. Míg válaszol a kérdésekre, újfent önkéntelenül is végigpásztázza a férfi testét, melyet még mindig szemérmetlen módon nem takar alul túl sok ruha.*
-Azt hiszem, Saye helyében nem feltétlenül venném jó néven, hogy ily könnyen levetkőzi a… gátlásait más, ismeretlen nők társaságában.
*Karjait összefonja maga előtt, vádlón, de közben mégis vidáman tekint Danre. Nem sértegetni akarja, épp ellenkezőleg.*
-Ettől függetlenül… álljon csak fel!
*Bízik benne, hogy ebben nem kell a segítségére sietnie, a fotelból csak fel tud tápászkodni egyedül is a tudós. Amennyiben az megteszi, most szándékosan és látványosan néz rajta végig, hosszabb ideig elidőzve bizonyos stratégiai fontosságú pontokon.*
-Azt hiszem, fizikailag nem lehet kifogásom nekem, mint… nőnek.
*És ha már a kisördög belé bújt, azt illetően is meggondolja magát, hogy olyan egyszerűen visszaszolgáltassa a kezében tartott nadrágot Dannek.*
-Vegye el…!
*Közli a férfival, majd egy szélesen ívelt mozdulattal a háta mögé rejti a ruhaneműt.*
-A rajzait esetleg megmutatja, ha már a kutatási eredményeit nem is láthatom?
*Talán ezeket volna esélye megnézni. Ha már a tudós ennyire állítja, hogy ő tud szépen rajzolni, felkeltette a lány kíváncsiságát.*
-Szóval nem egy társasági ember.
*Vonja le a következtetést Dan monológjából. Végül is meg tudja érteni a férfit. Nem azért, mert neki is ilyen lenne az elméje, de a tudós kellően világosan körülírta, nagyjából mit is érez, mikor írhat-olvashat, és mit, mikor nem. Ez persze nem vetít felhőtlen kilátásokat kettejük kapcsolatára, a lány ugyanis szeret beszélgetni, míg Dan úgy néz ki, ezt inkább tehernek tartja. Ami azért is furcsa, mert az elmúlt pár órában pont hogy a férfinak járt többet a szája.*
~Majd megértem ezt is…~
*Biztatja saját magát, elvégre… ideje akad. Nem ma kell kötelező jelleggel megismernie a férfit. Főleg, ha még hosszú távon lakhatást és megélhetést akar magának.
Az egyszerű, ám annál beszédesebb válasz hallatán egy pillanatra újra elsötétül a tekintete, mert a kimondatlan szavak és megállapítás túlzottan fáj még mindig. Bólint a kijelentésre.*
-Itt vagyok. *Mély sóhaj.* -A maga legnagyobb szerencséjére.
*A végére elmosolyodik, hogy enyhítse a hangulatot. Hogy Dan komolyan veszi-e a mázli dolgot, vagy éppen komolytalan furkálódásnak tudja be, igazából nem is számít. Sőt. Tina részéről veheti nyugodtan mindkettőnek. Talán még ő maga is kétféleképp értette.
A sikongatós történeten elkuncogja magát. Elképzeli a jelenetet, hogy nézhette ez a „rendkívül társasági” férfi, ahogy a világ legunalmasabbjának tartott nemes kisasszony öröm-kurjongatásba kezd az elé nyújtott könyvtől… Igazán parodikus jelenet lehetett.
Ezt azonban nincs ideje megjegyezni, mert Dan lerántja a leplet a végkifejletről, hogy végül ez a lány lett a bátyja felesége, amitől Tinának kikerekednek a szemei. És ismét visszatérnek a hűtlen férj dologhoz, amire pedig már csak egy sóhaj kíséretében forgatja meg az imént még csodálkozó íriszeit.*
-A bűnök előbb-utóbb kiderülnek. Mi lesz, ha elhagyja a bátyját? Ön hiányolni fogja őt? Mi is a neve?
*Jut is eszébe, hogy még nem tudja, hogy hívják Den feleségét.
Az ölelkezés ötlete által kiváltott zavart a vacsora előkészülete kellemesen száműzi, ám mikor fél kezében a levetett nadrággal, másikban Saye levelével áll a labor közepén, némi elgondolkodtató bizonytalanság újra beférkőzik a gondolataiba. Főleg mikor Dan elébe tárja a nyílt kérdést, miszerint jó fogásnak tartja-e. Míg válaszol a kérdésekre, újfent önkéntelenül is végigpásztázza a férfi testét, melyet még mindig szemérmetlen módon nem takar alul túl sok ruha.*
-Azt hiszem, Saye helyében nem feltétlenül venném jó néven, hogy ily könnyen levetkőzi a… gátlásait más, ismeretlen nők társaságában.
*Karjait összefonja maga előtt, vádlón, de közben mégis vidáman tekint Danre. Nem sértegetni akarja, épp ellenkezőleg.*
-Ettől függetlenül… álljon csak fel!
*Bízik benne, hogy ebben nem kell a segítségére sietnie, a fotelból csak fel tud tápászkodni egyedül is a tudós. Amennyiben az megteszi, most szándékosan és látványosan néz rajta végig, hosszabb ideig elidőzve bizonyos stratégiai fontosságú pontokon.*
-Azt hiszem, fizikailag nem lehet kifogásom nekem, mint… nőnek.
*És ha már a kisördög belé bújt, azt illetően is meggondolja magát, hogy olyan egyszerűen visszaszolgáltassa a kezében tartott nadrágot Dannek.*
-Vegye el…!
*Közli a férfival, majd egy szélesen ívelt mozdulattal a háta mögé rejti a ruhaneműt.*
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-26 09:46:49
Üzenet elküldve: 2022-08-26 09:46:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Jó irányban haladnak, legalábbis az ő szempontjukból, Svirnek eddig semmi oka panaszra. A szép, takaros házak lassan elmaradnak mögöttük, helyüket sérült, romos, sokszor lakatlan épületek veszik át. Méretben ezek néha még nagyobbak is a Polgárnegyed épületeinél, a néhai Gazdagnegyed mára elhagyatottá vált, senki által nem gondozott kúriái. Izgalmas dolog belopakodni az üres palotákba, ha rég ki is fosztották már őket, valami még mindig érzékelhető az előkelőségükből. Párosuk viszont egy másik ház felé halad.*
– Ha sokat fizetnek és könnyű a munka, akkor jó neki. Vagy ha élvezi a kegyetlenkedést. *Ennyit még hozzáfűz a fejvadászok dolgához, aztán visszatér a saját történetéhez.*
– Nem vártam meg, hogy döntsenek az ügyében. De úgy gondolom, hogy az áldozata után küldték a másvilágra, ahogy megérdemelte. Nem mutatott megbánást és rabolni sem akar, nem volt mit, egyszerűen csak ölt, mert kedve támadt hozzá. *Arca elkomorodik, ahogy felidézi a jelenetet. Örülne, ha el tudná felejteni.*
– Erre, erre. *Mutatja, hogy merre.*
– Csak bele a sűrűjébe. A Romváros közepe felé megyünk, ahol a szakadék van. A szélén lévő utcában áll a ház. Ott amúgy kihaltabb a környék, kevesen bírják ott. *Averil bizonytalanságát látva rövid időre átveszi a séta vezetését, de közben a nő mellett marad.*
*Jó irányban haladnak, legalábbis az ő szempontjukból, Svirnek eddig semmi oka panaszra. A szép, takaros házak lassan elmaradnak mögöttük, helyüket sérült, romos, sokszor lakatlan épületek veszik át. Méretben ezek néha még nagyobbak is a Polgárnegyed épületeinél, a néhai Gazdagnegyed mára elhagyatottá vált, senki által nem gondozott kúriái. Izgalmas dolog belopakodni az üres palotákba, ha rég ki is fosztották már őket, valami még mindig érzékelhető az előkelőségükből. Párosuk viszont egy másik ház felé halad.*
– Ha sokat fizetnek és könnyű a munka, akkor jó neki. Vagy ha élvezi a kegyetlenkedést. *Ennyit még hozzáfűz a fejvadászok dolgához, aztán visszatér a saját történetéhez.*
– Nem vártam meg, hogy döntsenek az ügyében. De úgy gondolom, hogy az áldozata után küldték a másvilágra, ahogy megérdemelte. Nem mutatott megbánást és rabolni sem akar, nem volt mit, egyszerűen csak ölt, mert kedve támadt hozzá. *Arca elkomorodik, ahogy felidézi a jelenetet. Örülne, ha el tudná felejteni.*
– Erre, erre. *Mutatja, hogy merre.*
– Csak bele a sűrűjébe. A Romváros közepe felé megyünk, ahol a szakadék van. A szélén lévő utcában áll a ház. Ott amúgy kihaltabb a környék, kevesen bírják ott. *Averil bizonytalanságát látva rövid időre átveszi a séta vezetését, de közben a nő mellett marad.*
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-25 23:57:57
Üzenet elküldve: 2022-08-25 23:57:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*~Sejtettem~*
- Nekem még megy is valamennyire. Den gyermekei mindig rajzokat próbálnak velem csináltatni. Ahogy öregszenek nem könnyebb nemet mondani. *Pedig tényleg nincs rá túl sok ideje. *
- A tudomány lefoglalja az agyamat. Fiatalon mintha be lettem volna zárva a gondolataim közé. Szörnyű voltam a társalgásokban is. Mindig ezer felé járt az agyam és nem tudtam máson gondolkodni, mint az embereken, az életemen. A válaszok pedig vagy ismeretlenek vagy pedig kiábrándítóaik voltak. Mikor rájöttem, hogy elvonulhatok előlük az olvasásba temetkeztem. Az pedig oda vezetett, hogy válaszokat ígért. Én is ezt akarom adni másoknak és magamnak. Olyan ember vagyok, akinek a dolgok értelme többet jelent bármilyen aranynál. Szóval kutatni kezdtem és egyre mélyebbre ástam magamat. Később arra is rájöttem, hogy ennyi oldal telifirkálása lecsitítja az agyamat. A dolgok megértése pedig megnyugtat. Kering néhány pletyka arról, hogy őrült vagyok, de ha nem lenne nekem ez az egész akkor lennék tényleg csak az. *Nem is akar belegondolni mélyen élet lenne vagy mostanra talán lett volna az*
- Miért lepett meg? Egyszerű, maga most itt van. *Nem szeretné tovább fejtegetni a dolgot. Szerencsére nemsokára új témába is kezdenek a kisasszonyokról*
- Ajánlottam én könyveket nekik, de nem érdekli őket. Kivéve azt az alkalmat mikor az egyik sikongatni kezdett az anyjával együtt örömében. Azt hitte meg akarom kérni. *Elég kínos helyzet volt. *
- Végül is egyébként vicces történet lett. Hozzá ment a bátyámhoz. Az a szemét végig az ajtó mögött állt és végig hallgatta, ahogy szerencsétlenkedem az ő vendégeivel ugyanis ő késve érkezett. Aztán belibbent azon az ajtón és nevetve annyit mondott „Sajnálom, de a testvérem nem veheti el, én előbb kinéztem magamnak”. Szegény anyja elájult ennyi izgalom mellett, de nem lett baja. A bátyám feleségét egyébként nem utálom. Ért a növényekhez, de borzasztóan naiv lélek. Sajnálom őt. A testvérem nem tisztességes férj. *Ezt már néhányszor említette is a nőnek. Az, hogy most sem hagyja ki a lehetőséget biztosan nem lepi meg a másikat. Nem úgy, mint az ölelési ajánlata, amit egyáltalán nem realizált, hogy még mindig alsónadrágban vetett fel. Ezek után már csak az étellel látja legközelebb az elfet*
- Köszönöm *Mondja a nőnek, közben vet egy halvány pillantást az ételre. ~Jó lesz~ A nadrág dolog még mindig nem jutott eszébe, csak mikor a másik azt megemlíti. ~Dan te mekkora gyökér vagy! ~ szidja magát ~Szegény Tina~ már pont elnézést kérne mikor észreveszi mit is csinál a másik. Reflexből szólna a nőre, de még időben eszébe jut, hogy megengedte neki. ~Vajon hol tarthat? Biztosan az elejénél~ Nem sokáig nézett félre. ~Danissol...~ A bizonytalanul kezdő sorok az elméjébe égtek. Aztán a nő a közös éjszakájukról ír, lágy szavakkal teszi. Köszöni az egészet, de nem tud, csak úgy túl lépni a félelmein. Részletezi őket. Aztán egy mondat befejezetlen. ~Danissol tudja, hogy én...~ Csak ennyit ír és a tudós ezt mégis regénynek veszi. ~Szeretnék elvonulni. Vigyázzon magára míg nem jön önért a testvére, még... ~ a levél kisatírozva végződik. A köztes, részletes sorokat biztosan nem olvassa ilyen felületes átfutással a másik. *
- Nem törtem volna össze a szívét. *Elgondolkodott azon részletezze e, de a nem mellett döntött. ~Én csak attól félek mit tesz velünk az idő~*
- Azonban azt hiszem megtette valaki más előttem. *osztja meg*
- Talán nem is volt soha rendes esélyem. Más dolog megrengetni és megkísérteni. Nincsenek a kezemben csak talánok. Őrjítő. Ön bízna bennem? Maga nő. Jó fogás vagyok? Mármint nyilván, de a kisasszonyok számán túl is? A férfiak önbecsülése nem megbízható. Mindannyian oda vagyunk magunkért *tréfálja el a kérdést*
- Ide adja a nadrágot közben?
*~Sejtettem~*
- Nekem még megy is valamennyire. Den gyermekei mindig rajzokat próbálnak velem csináltatni. Ahogy öregszenek nem könnyebb nemet mondani. *Pedig tényleg nincs rá túl sok ideje. *
- A tudomány lefoglalja az agyamat. Fiatalon mintha be lettem volna zárva a gondolataim közé. Szörnyű voltam a társalgásokban is. Mindig ezer felé járt az agyam és nem tudtam máson gondolkodni, mint az embereken, az életemen. A válaszok pedig vagy ismeretlenek vagy pedig kiábrándítóaik voltak. Mikor rájöttem, hogy elvonulhatok előlük az olvasásba temetkeztem. Az pedig oda vezetett, hogy válaszokat ígért. Én is ezt akarom adni másoknak és magamnak. Olyan ember vagyok, akinek a dolgok értelme többet jelent bármilyen aranynál. Szóval kutatni kezdtem és egyre mélyebbre ástam magamat. Később arra is rájöttem, hogy ennyi oldal telifirkálása lecsitítja az agyamat. A dolgok megértése pedig megnyugtat. Kering néhány pletyka arról, hogy őrült vagyok, de ha nem lenne nekem ez az egész akkor lennék tényleg csak az. *Nem is akar belegondolni mélyen élet lenne vagy mostanra talán lett volna az*
- Miért lepett meg? Egyszerű, maga most itt van. *Nem szeretné tovább fejtegetni a dolgot. Szerencsére nemsokára új témába is kezdenek a kisasszonyokról*
- Ajánlottam én könyveket nekik, de nem érdekli őket. Kivéve azt az alkalmat mikor az egyik sikongatni kezdett az anyjával együtt örömében. Azt hitte meg akarom kérni. *Elég kínos helyzet volt. *
- Végül is egyébként vicces történet lett. Hozzá ment a bátyámhoz. Az a szemét végig az ajtó mögött állt és végig hallgatta, ahogy szerencsétlenkedem az ő vendégeivel ugyanis ő késve érkezett. Aztán belibbent azon az ajtón és nevetve annyit mondott „Sajnálom, de a testvérem nem veheti el, én előbb kinéztem magamnak”. Szegény anyja elájult ennyi izgalom mellett, de nem lett baja. A bátyám feleségét egyébként nem utálom. Ért a növényekhez, de borzasztóan naiv lélek. Sajnálom őt. A testvérem nem tisztességes férj. *Ezt már néhányszor említette is a nőnek. Az, hogy most sem hagyja ki a lehetőséget biztosan nem lepi meg a másikat. Nem úgy, mint az ölelési ajánlata, amit egyáltalán nem realizált, hogy még mindig alsónadrágban vetett fel. Ezek után már csak az étellel látja legközelebb az elfet*
- Köszönöm *Mondja a nőnek, közben vet egy halvány pillantást az ételre. ~Jó lesz~ A nadrág dolog még mindig nem jutott eszébe, csak mikor a másik azt megemlíti. ~Dan te mekkora gyökér vagy! ~ szidja magát ~Szegény Tina~ már pont elnézést kérne mikor észreveszi mit is csinál a másik. Reflexből szólna a nőre, de még időben eszébe jut, hogy megengedte neki. ~Vajon hol tarthat? Biztosan az elejénél~ Nem sokáig nézett félre. ~Danissol...~ A bizonytalanul kezdő sorok az elméjébe égtek. Aztán a nő a közös éjszakájukról ír, lágy szavakkal teszi. Köszöni az egészet, de nem tud, csak úgy túl lépni a félelmein. Részletezi őket. Aztán egy mondat befejezetlen. ~Danissol tudja, hogy én...~ Csak ennyit ír és a tudós ezt mégis regénynek veszi. ~Szeretnék elvonulni. Vigyázzon magára míg nem jön önért a testvére, még... ~ a levél kisatírozva végződik. A köztes, részletes sorokat biztosan nem olvassa ilyen felületes átfutással a másik. *
- Nem törtem volna össze a szívét. *Elgondolkodott azon részletezze e, de a nem mellett döntött. ~Én csak attól félek mit tesz velünk az idő~*
- Azonban azt hiszem megtette valaki más előttem. *osztja meg*
- Talán nem is volt soha rendes esélyem. Más dolog megrengetni és megkísérteni. Nincsenek a kezemben csak talánok. Őrjítő. Ön bízna bennem? Maga nő. Jó fogás vagyok? Mármint nyilván, de a kisasszonyok számán túl is? A férfiak önbecsülése nem megbízható. Mindannyian oda vagyunk magunkért *tréfálja el a kérdést*
- Ide adja a nadrágot közben?
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-25 22:46:20
Üzenet elküldve: 2022-08-25 22:46:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
*Az átlagnál kisebb elf igyekszik mégkisebbé válni és behúzódni egy árnyékba mikor nyílik az ajtó. Szerencsére a kölyök, de még a kutya is megértik, hogy most ez a teendő. A manószakértő figyelmesen hallgat és nézi az alakot. Akkor nyugszik meg kicsit mikor a férfi visszamegy a házba. Ettől a közjátéktól kicsit kezd elmenni a kedve a dologtól, de attól még óvatosan odaoson az ablak alá. Ahol szakértő módon megnézi mivel is áll szemben. Rálát az idős férfire, aki olyasmi korú lehet mikor annyit akar mint fiatalon, de a teste már ahhoz öreg és könnyen meghúzhatja a lábát üldözés közben. Egy veszélyesebb fiatal akiből kinézhető, hogy meginduljon éjnek, évadján kergetni egy tolvajt hacsak az apja nem szól rá, de ha úgy is lesz ő már mondhat nemet és egy kis csikasz aki túl heves, de a szülők szigorúan foghatják még. Szóval van mit kockáztatnia. Főleg mikor hallja, hogy jönnek a tálcáért. Nincs sok ideje gondolkozni. Ha nemesekről lenne szó vagy a család legnagyobb kincséről akkor nem volna ilyen bátor, mert biztos megnyúznák ha elkapnák. Egy süteményért talán nem. Szóval megragadja a tálcát és ha egyből, hallhatóan észreveszik inaszakadtából megindul a kapu felé ahol a törpének kiadja a zsákmányt és kiugrik. Ha úgy véli van még ideje akkor próbál az árnyékok közt maradni és sietve a kapuhoz kerülni. Nyáron valószínűleg nem vállalna ilyen kockázatot, de lassan itt a tél és vékony inge mellé jó lenne minél több egyéb védelmet is felszednie a halálra fagyás ellen. Nem könnyű a manószakértők nem túl kifizetődő hivatása. Legalább a hideg ellen egy kis futás is jó lesz.*
//Dren és Ruuno//
*Az átlagnál kisebb elf igyekszik mégkisebbé válni és behúzódni egy árnyékba mikor nyílik az ajtó. Szerencsére a kölyök, de még a kutya is megértik, hogy most ez a teendő. A manószakértő figyelmesen hallgat és nézi az alakot. Akkor nyugszik meg kicsit mikor a férfi visszamegy a házba. Ettől a közjátéktól kicsit kezd elmenni a kedve a dologtól, de attól még óvatosan odaoson az ablak alá. Ahol szakértő módon megnézi mivel is áll szemben. Rálát az idős férfire, aki olyasmi korú lehet mikor annyit akar mint fiatalon, de a teste már ahhoz öreg és könnyen meghúzhatja a lábát üldözés közben. Egy veszélyesebb fiatal akiből kinézhető, hogy meginduljon éjnek, évadján kergetni egy tolvajt hacsak az apja nem szól rá, de ha úgy is lesz ő már mondhat nemet és egy kis csikasz aki túl heves, de a szülők szigorúan foghatják még. Szóval van mit kockáztatnia. Főleg mikor hallja, hogy jönnek a tálcáért. Nincs sok ideje gondolkozni. Ha nemesekről lenne szó vagy a család legnagyobb kincséről akkor nem volna ilyen bátor, mert biztos megnyúznák ha elkapnák. Egy süteményért talán nem. Szóval megragadja a tálcát és ha egyből, hallhatóan észreveszik inaszakadtából megindul a kapu felé ahol a törpének kiadja a zsákmányt és kiugrik. Ha úgy véli van még ideje akkor próbál az árnyékok közt maradni és sietve a kapuhoz kerülni. Nyáron valószínűleg nem vállalna ilyen kockázatot, de lassan itt a tél és vékony inge mellé jó lenne minél több egyéb védelmet is felszednie a halálra fagyás ellen. Nem könnyű a manószakértők nem túl kifizetődő hivatása. Legalább a hideg ellen egy kis futás is jó lesz.*
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-24 05:07:05
Üzenet elküldve: 2022-08-24 05:07:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// őgyelgés a piacon //
* Aligha mondhatná Averil, hogy bizonytalanul haladnak a városban, bár a megbízója látványosan rá próbál hagyatkozni, de ezért ki vonhatná felelősségre? Hisz az ő szolgálataiért fizet Svír, a régi romos épületekből, és a sok kósza ismeretlenből jöhetnek rá, hogy már távol vannak a polgárnegyed fergetegétől. *
- Egyetértek, nem éppen kedvező, csak a vérdíj felvevőjének jó.
* Bár érezhető az ellentmondás, kivehető, hogy nem magára gondol. A férfi rövid történetére meglepődve megáll. *
- Végül mi lett a férfivel?
* Svír nem mondta az elfogott személy nemét, mégis szinte azonnal megvolt győződve arról, hogy az elkövető férfi. Valahol saját neméből nem néz ki ilyen tetteket, de az életben bári előfordulhat.. Bizonytalanul tekinget kőrbe, nem tudja merre lakhat Svír. *
- Mutatná a utat? Kérem?
* Fegyvere markolatán tartja a kezét, hisz a kőrnyék már tele van koldussal. *
* Aligha mondhatná Averil, hogy bizonytalanul haladnak a városban, bár a megbízója látványosan rá próbál hagyatkozni, de ezért ki vonhatná felelősségre? Hisz az ő szolgálataiért fizet Svír, a régi romos épületekből, és a sok kósza ismeretlenből jöhetnek rá, hogy már távol vannak a polgárnegyed fergetegétől. *
- Egyetértek, nem éppen kedvező, csak a vérdíj felvevőjének jó.
* Bár érezhető az ellentmondás, kivehető, hogy nem magára gondol. A férfi rövid történetére meglepődve megáll. *
- Végül mi lett a férfivel?
* Svír nem mondta az elfogott személy nemét, mégis szinte azonnal megvolt győződve arról, hogy az elkövető férfi. Valahol saját neméből nem néz ki ilyen tetteket, de az életben bári előfordulhat.. Bizonytalanul tekinget kőrbe, nem tudja merre lakhat Svír. *
- Mutatná a utat? Kérem?
* Fegyvere markolatán tartja a kezét, hisz a kőrnyék már tele van koldussal. *
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-23 22:07:13
Üzenet elküldve: 2022-08-23 22:07:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
-Igazán megtisztelő lenne, bár emberalakok ábrázolásában sajnos nincs akkora tehetségem.
*Nevetgél egy sort, ahogy elképzeli maga előtt a két rajzolt pálcikafigurát, ahogy egy egyébként meglehetősen élethű párnával hadonásznak egymás felé. Egyébként jól tud rajzolni a lány, de a testek megörökítése valahogy sose ment neki igazán.*
-Hogyan lett a tudomány szerelmese?
*Kérdezi az évődő férfit. Azt sejti, hogy a másik szerelem nem ennyire kézzel megfoghatatlan tényezőnek szól, de erre inkább nem kérdez rá. Később úgyis megtud kellően sok mindent arról a bizonyos nőről.
Érzi a tudós hangszínén, hogy nagyon erőlködik, meg ne sértse a lány érzéseit, de a férfi válasza valahogy félbemaradottnak hat. Érdeklődve vonja fel szemöldökét.*
-Hanem? Miért lepte akkor meg?
*Bár nem tervezett a témába hosszasan belemenni, most már kezdi érdekelni, ugyan mit gondol róla Dan.*
-Na látja. Lehet, csak be kellett volna vezetnie egyet a szabadabb világba, és segíthetett volna egy tengődő léleknek. Vagy esetleg a sajátjának, hogy mégse rázza annyira a hideg tőlük.
*Vonja meg a vállát. Őt nem különösebben zavarják a nemes lányok, vagy nemes férfiak szokásai, sőt, valamilyen szinten még figyelemre méltónak is tartja a viselkedésüket. Olyan kifinomultak, lágyak, erkölcsösek, amilyen Tina sose volt, és… valószínűleg sose lesz.*
-Biztos vagyok benne, hogy a bátyjának feltűnne. Én pedig valószínűleg az utcán végezném. Vagy ha nem is, az ön masszírozásával töltött óráim száma minimum megduplázódna.
*Válaszol egy mosollyal Dannek. Bár nem tudja, a férfi számára mennyire kellemetlen intim testközelségük, de mivel az egyértelmű, hogy ilyenkor más nőt képzel Tina helyébe, nyilván nem feltétlenül az elf lány közeli társaságára vágyik ennyi időn keresztül.
Mivel végre megkapja a konyhába szóló útbaigazítást, már indulna is kifelé, de a tudós megtorpanásra készteti. A hirtelen és meglehetősen bizalmaskodó kérdésen megütközik, gyanakodva méri végig Dant. Több okból sem tartja helyénvalónak az ölelkezést, és igen, ezek közé tartozik a férfi meglehetősen ledér öltözéke is. Teste kissé megfeszül, ahogy a megfelelő választ keresi.*
-Öhm… ez nagyon kedves öntől, de… nos, én… én most… szerintem jobb, ha lemegyek az ételért.
*Miközben kifordul az ajtón, hogy további késlekedés nélkül meginduljon a konyha felé, egy hosszú kilégzés közepette korholja magát gondolatban, hogy képes volt már megint zavarba jönni. De be kell vallania, nagyon régen ölelte át bárki is, és igazság szerint igenis vágyna rá. Nagyon. Túlzottan. Ám ezt nincs kedve Dan elé tárni. Egyelőre nincs.
A konyhát viszonylag hamar megtalálja, és ahogy a tudós mondta, a vacsora már készen gőzölög a pultokon. Valamilyen hús – talán csirke – mártással és rizzsel. Jól néz ki, illatra is finom. Kimer belőle két tányérnyi adagot, felkap két kést és villát is, majd óvatosan visszalavíroz a laborba. Meg kell hagyni, a lépcsőkön megszenved, de szerencsésen megérkezik Danhez.*
-A vacsora tálalva.
*Jelenti be határozottan könnyedebb hangnemben, mint amilyennel elhagyta a helyiséget, és a két tányért lehelyezi a nagy asztalra.*
-Egyébként ha gondolja, most már visszaveheti a nadrágját.
*Megindul a földön heverő ruhadarab felé, lehajol hozzá és felemeli, ám ekkor az egyik zsebből egy darab rongyosra olvasott papír hullik ki. Érdeklődve veszi fel azt is, és mivel pont úgy sikerült megfognia, hogy látszódjon a rajta lévő írás, önkéntelenül is beleolvas.*
~Ez Saye levele.~
*Állapítja meg magában. Emlékszik rá, hogy korábban engedélyt kapott a tudóstól ennek elolvasására, de nem akarja feszegetni a határait. Csak felületesen futja át, ám egy gondolat szöget üt a fejében.*
-Ön szerint nem törte volna össze a szívét?
*Tekintetét Danre emeli, most nem mozdul a férfi felé, egyik kezében annak nadrágjával, másikban a levéllel állva fürkészi a tudós arcát.*
-Igazán megtisztelő lenne, bár emberalakok ábrázolásában sajnos nincs akkora tehetségem.
*Nevetgél egy sort, ahogy elképzeli maga előtt a két rajzolt pálcikafigurát, ahogy egy egyébként meglehetősen élethű párnával hadonásznak egymás felé. Egyébként jól tud rajzolni a lány, de a testek megörökítése valahogy sose ment neki igazán.*
-Hogyan lett a tudomány szerelmese?
*Kérdezi az évődő férfit. Azt sejti, hogy a másik szerelem nem ennyire kézzel megfoghatatlan tényezőnek szól, de erre inkább nem kérdez rá. Később úgyis megtud kellően sok mindent arról a bizonyos nőről.
Érzi a tudós hangszínén, hogy nagyon erőlködik, meg ne sértse a lány érzéseit, de a férfi válasza valahogy félbemaradottnak hat. Érdeklődve vonja fel szemöldökét.*
-Hanem? Miért lepte akkor meg?
*Bár nem tervezett a témába hosszasan belemenni, most már kezdi érdekelni, ugyan mit gondol róla Dan.*
-Na látja. Lehet, csak be kellett volna vezetnie egyet a szabadabb világba, és segíthetett volna egy tengődő léleknek. Vagy esetleg a sajátjának, hogy mégse rázza annyira a hideg tőlük.
*Vonja meg a vállát. Őt nem különösebben zavarják a nemes lányok, vagy nemes férfiak szokásai, sőt, valamilyen szinten még figyelemre méltónak is tartja a viselkedésüket. Olyan kifinomultak, lágyak, erkölcsösek, amilyen Tina sose volt, és… valószínűleg sose lesz.*
-Biztos vagyok benne, hogy a bátyjának feltűnne. Én pedig valószínűleg az utcán végezném. Vagy ha nem is, az ön masszírozásával töltött óráim száma minimum megduplázódna.
*Válaszol egy mosollyal Dannek. Bár nem tudja, a férfi számára mennyire kellemetlen intim testközelségük, de mivel az egyértelmű, hogy ilyenkor más nőt képzel Tina helyébe, nyilván nem feltétlenül az elf lány közeli társaságára vágyik ennyi időn keresztül.
Mivel végre megkapja a konyhába szóló útbaigazítást, már indulna is kifelé, de a tudós megtorpanásra készteti. A hirtelen és meglehetősen bizalmaskodó kérdésen megütközik, gyanakodva méri végig Dant. Több okból sem tartja helyénvalónak az ölelkezést, és igen, ezek közé tartozik a férfi meglehetősen ledér öltözéke is. Teste kissé megfeszül, ahogy a megfelelő választ keresi.*
-Öhm… ez nagyon kedves öntől, de… nos, én… én most… szerintem jobb, ha lemegyek az ételért.
*Miközben kifordul az ajtón, hogy további késlekedés nélkül meginduljon a konyha felé, egy hosszú kilégzés közepette korholja magát gondolatban, hogy képes volt már megint zavarba jönni. De be kell vallania, nagyon régen ölelte át bárki is, és igazság szerint igenis vágyna rá. Nagyon. Túlzottan. Ám ezt nincs kedve Dan elé tárni. Egyelőre nincs.
A konyhát viszonylag hamar megtalálja, és ahogy a tudós mondta, a vacsora már készen gőzölög a pultokon. Valamilyen hús – talán csirke – mártással és rizzsel. Jól néz ki, illatra is finom. Kimer belőle két tányérnyi adagot, felkap két kést és villát is, majd óvatosan visszalavíroz a laborba. Meg kell hagyni, a lépcsőkön megszenved, de szerencsésen megérkezik Danhez.*
-A vacsora tálalva.
*Jelenti be határozottan könnyedebb hangnemben, mint amilyennel elhagyta a helyiséget, és a két tányért lehelyezi a nagy asztalra.*
-Egyébként ha gondolja, most már visszaveheti a nadrágját.
*Megindul a földön heverő ruhadarab felé, lehajol hozzá és felemeli, ám ekkor az egyik zsebből egy darab rongyosra olvasott papír hullik ki. Érdeklődve veszi fel azt is, és mivel pont úgy sikerült megfognia, hogy látszódjon a rajta lévő írás, önkéntelenül is beleolvas.*
~Ez Saye levele.~
*Állapítja meg magában. Emlékszik rá, hogy korábban engedélyt kapott a tudóstól ennek elolvasására, de nem akarja feszegetni a határait. Csak felületesen futja át, ám egy gondolat szöget üt a fejében.*
-Ön szerint nem törte volna össze a szívét?
*Tekintetét Danre emeli, most nem mozdul a férfi felé, egyik kezében annak nadrágjával, másikban a levéllel állva fürkészi a tudós arcát.*
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-23 20:56:41
Üzenet elküldve: 2022-08-23 20:56:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
-Ha valaha is ilyen történne, még le is rajzolhat minket közben. *~Minél több a bizonyíték annál jobb~ már amíg nem a nő kém mivoltához tartozik a nagy papír alapú bizonyosság*
- Lehet inkább valamiféle meggyőzőként kéne dolgoznom, úgy tudom jól megfizetik az ilyet. *Ismer is olyat, aki megtenné, nem egyet*
- Azonban ehhez már késő. A tudományos munka fog a sírba vinni. De hát mit tehetnék, ha két nagy szerelmemből az egyik? *Ez a két szerető pedig még össze is fér. A kérdés, hogy külön- külön él e fogadják a férfit vagy, csak lassan, sötéten benövik őt*
- Nem azért lepett meg, mert nem volna elvehető. *A férfi látszólagosan nagyon igyekszik nem megsérteni a másikat, de őszinte kell, hogy maradjon. Egyszerűen így érzi az a folyton benne lévő késztetés végett. Ettől függetlenül béna egy próbálkozás volt. Legalább megpróbálta nem úgy, mint a történetben emlegetett kisasszonyok*
- Pontosan így gondolom *bólogat Tina szavaira, amik szerinte a sajátjai, de most nem áll neki fejtegetni. Tudja, hogy kellemetlen lenne. Felzaklatja ő úgy is mással az elfet! *
- Már fel se tűnne pár zúzott végtag vagy fájó csont, de legyen. Nehogy miattam ne dolgozhasson *mosolyodik el*
- A konyha a főbejárat mellett lesz. Ahogy kiér úgy jobbra. Oh és még valami! *Magyarázza, de közben eszébe jut még egy dolog, majd, ha azt megbeszélik utána elmehet a nő. Szóval rá is kérdez. *
- Szeretne egy ölelést?
-Ha valaha is ilyen történne, még le is rajzolhat minket közben. *~Minél több a bizonyíték annál jobb~ már amíg nem a nő kém mivoltához tartozik a nagy papír alapú bizonyosság*
- Lehet inkább valamiféle meggyőzőként kéne dolgoznom, úgy tudom jól megfizetik az ilyet. *Ismer is olyat, aki megtenné, nem egyet*
- Azonban ehhez már késő. A tudományos munka fog a sírba vinni. De hát mit tehetnék, ha két nagy szerelmemből az egyik? *Ez a két szerető pedig még össze is fér. A kérdés, hogy külön- külön él e fogadják a férfit vagy, csak lassan, sötéten benövik őt*
- Nem azért lepett meg, mert nem volna elvehető. *A férfi látszólagosan nagyon igyekszik nem megsérteni a másikat, de őszinte kell, hogy maradjon. Egyszerűen így érzi az a folyton benne lévő késztetés végett. Ettől függetlenül béna egy próbálkozás volt. Legalább megpróbálta nem úgy, mint a történetben emlegetett kisasszonyok*
- Pontosan így gondolom *bólogat Tina szavaira, amik szerinte a sajátjai, de most nem áll neki fejtegetni. Tudja, hogy kellemetlen lenne. Felzaklatja ő úgy is mással az elfet! *
- Már fel se tűnne pár zúzott végtag vagy fájó csont, de legyen. Nehogy miattam ne dolgozhasson *mosolyodik el*
- A konyha a főbejárat mellett lesz. Ahogy kiér úgy jobbra. Oh és még valami! *Magyarázza, de közben eszébe jut még egy dolog, majd, ha azt megbeszélik utána elmehet a nő. Szóval rá is kérdez. *
- Szeretne egy ölelést?
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-20 15:54:58
Üzenet elküldve: 2022-08-20 15:54:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
-Csak engedjék meg, hogy én is nézhessem...!
*Egészen biztos, hogy jól mulatna a két férfi csatáján a párnákkal.*
-Na jó, ha így folytatja, még a végén velem is elhiteti, hogy tényleg kém vagyok. *Rázza meg látványos lemondással a fejét. Bár annyira nem is hangzik rosszul a dolog.* -Ha véletlenül elkezdenének gyűlni a tízezer oldalnyi másolatok a szobámban, kezdhet gyanakodni. Ha ugyan addig nem főzöm bele valamelyik lombikjának a tartalmát a levesébe.
*Hisz úgyis ettől retteg a férfi, ugye.
A tudós megrökönyödése Tina házasságát illetően váratlanul éri a lányt.*
-Házasság. *Bólint, hogy nyomatékosítsa szavát.* -Ez meglepte?
*Ha tudná, hogy Dan fejében megint olyan gondolatok kezdenek cikázni, melyek szerint a bátyja szerelmi kalandként bérelte volna fel az elf lányt, itt pattanna fel, és hagyná faképnél a tudóst. De nem tudja, így marad a fenekén. Ezzel nyilván Dan is jobban jár, mivel a fenti esetben nem valószínű, hogy Tina kifejezetten ügyelne a férfi lábára, meg annak esetleges csattanására a padlón.*
-Talán csak senki nem mutatta még meg nekik, milyen a kötöttségeken kívül élni. Így nincs miért lázadniuk. Nekik az a természetes, hisz abban nevelkednek. Nem gondolja?
*Elmélkedik a szelíd kisasszonyok életéről. Tény, hogy ő se ismer egyet se, aki lázadozott volna a neveltetése ellen. Legalábbis kisasszonyt biztos nem. Egy nemes férfit ismer, akivel ez előfordult...
Mivel vigasztalónak szánt, bár ugyanolyan keserű szavaira nem kap választ a könnyező férfitól, így jobbnak látja ő is hátrahagyni a szomorú témát a szerelmekről, és a vacsorára terelni a gondolatait. Bár úgy néz ki, egyelőre újfent fölöslegesen kezdi keresni a konyhát, így hát marad a helyiségben. Ő sem érzi még magát éhesnek, de nem szereti kivárni, míg tényleg az lesz.
A lepihenésről szóló kérdés a megnyugvás helyett éppen hogy újra idegességet csempész a gyomrába.*
-Nem zaklatott fel... *ezt a kijelentést azért átgondolja* -nem jobban, mint amennyire egy átlagos egyedül töltött nap képes. És meg lettem bízva, hogy a gondját viseljem, legalábbis amíg késő este maga neki nem lát a... privát életének. Úgyhogy ön mellett maradok, mielőtt még összetöri magát.
*Jelenti ki határozottan, bár elszántsága nyilvánvalóan bukásra van ítélve, hiszen így a vacsorát sem tudná felhozni maguknak.*
-Ám legyen, akkor felhozom a vacsoránkat, legfeljebb ha kihűl, mire megéhezünk, megmelegítjük az itteni tűzön. Szóval merre van a konyha?
*Ha a fürdőszoba hollétét is ilyen nehéz lesz kihúzni a tudósból, lassan jobbnak fogja látni, ha magától indul neki felfedezni a ház ismeretlen részeit...*
-Csak engedjék meg, hogy én is nézhessem...!
*Egészen biztos, hogy jól mulatna a két férfi csatáján a párnákkal.*
-Na jó, ha így folytatja, még a végén velem is elhiteti, hogy tényleg kém vagyok. *Rázza meg látványos lemondással a fejét. Bár annyira nem is hangzik rosszul a dolog.* -Ha véletlenül elkezdenének gyűlni a tízezer oldalnyi másolatok a szobámban, kezdhet gyanakodni. Ha ugyan addig nem főzöm bele valamelyik lombikjának a tartalmát a levesébe.
*Hisz úgyis ettől retteg a férfi, ugye.
A tudós megrökönyödése Tina házasságát illetően váratlanul éri a lányt.*
-Házasság. *Bólint, hogy nyomatékosítsa szavát.* -Ez meglepte?
*Ha tudná, hogy Dan fejében megint olyan gondolatok kezdenek cikázni, melyek szerint a bátyja szerelmi kalandként bérelte volna fel az elf lányt, itt pattanna fel, és hagyná faképnél a tudóst. De nem tudja, így marad a fenekén. Ezzel nyilván Dan is jobban jár, mivel a fenti esetben nem valószínű, hogy Tina kifejezetten ügyelne a férfi lábára, meg annak esetleges csattanására a padlón.*
-Talán csak senki nem mutatta még meg nekik, milyen a kötöttségeken kívül élni. Így nincs miért lázadniuk. Nekik az a természetes, hisz abban nevelkednek. Nem gondolja?
*Elmélkedik a szelíd kisasszonyok életéről. Tény, hogy ő se ismer egyet se, aki lázadozott volna a neveltetése ellen. Legalábbis kisasszonyt biztos nem. Egy nemes férfit ismer, akivel ez előfordult...
Mivel vigasztalónak szánt, bár ugyanolyan keserű szavaira nem kap választ a könnyező férfitól, így jobbnak látja ő is hátrahagyni a szomorú témát a szerelmekről, és a vacsorára terelni a gondolatait. Bár úgy néz ki, egyelőre újfent fölöslegesen kezdi keresni a konyhát, így hát marad a helyiségben. Ő sem érzi még magát éhesnek, de nem szereti kivárni, míg tényleg az lesz.
A lepihenésről szóló kérdés a megnyugvás helyett éppen hogy újra idegességet csempész a gyomrába.*
-Nem zaklatott fel... *ezt a kijelentést azért átgondolja* -nem jobban, mint amennyire egy átlagos egyedül töltött nap képes. És meg lettem bízva, hogy a gondját viseljem, legalábbis amíg késő este maga neki nem lát a... privát életének. Úgyhogy ön mellett maradok, mielőtt még összetöri magát.
*Jelenti ki határozottan, bár elszántsága nyilvánvalóan bukásra van ítélve, hiszen így a vacsorát sem tudná felhozni maguknak.*
-Ám legyen, akkor felhozom a vacsoránkat, legfeljebb ha kihűl, mire megéhezünk, megmelegítjük az itteni tűzön. Szóval merre van a konyha?
*Ha a fürdőszoba hollétét is ilyen nehéz lesz kihúzni a tudósból, lassan jobbnak fogja látni, ha magától indul neki felfedezni a ház ismeretlen részeit...*
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-20 13:24:00
Üzenet elküldve: 2022-08-20 13:24:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*~Nem is rossz ötlet. Néha szívesen megfojtanám egy ilyen párnával~*
- Fontolóra veszem. Minden bizonnyal nevetségesen néznénk ki, szóval legalább a büszkeségéből kicsit lejjebb adna. *~Szinte már jó ötlet, főleg, ha rátudom venni, hogy ő kezdje~ ha a nő így tervez remekelni a végén borravalót fog kapni. Aminek az esélye lejjebb megy a szarkasztikus mondandója után*
- Ezzel nem győz meg lehet, hogy egy másik egyesületi tagságát titkolja ezzel. Bár az összes munkám lemásolása elég hamar feltűnő lenne. Több, mint tízezer oldal van itt. Régóta minden nap írok. *Ezek után a munka témája szép lassan eltűnik közöttük és egy teljesen más irányt vesz a beszélgetésük. *
- Házasság? *rökönyödik meg a férfi. ~Még meg van a gyűrűje is! Nem is beszél múlt időben. Den valami menyasszonnyal próbál összeboronálni? ~*
- Jól van, értem. *~Nem az én dolgom, bár nem értek már egy fikarcnyit sem ebből a nőből és hogy mit keres erre~*
- Bárcsak vadak lennének, kevés unalmasabb embert ismerek, mint őket. Talán egyet sem. Bár nem hibáztathatok. Generációkra visszamenő vonás, amit az anyák nevelnek beléjük. Bár furcsállom, hogy egyről sem hallani, aki lázadna ellene. Tiszta agymosás. Kiráz tőle a hideg. *Ha elképzeli Sayét egy olyan nemeskisasszonyként, mintha rémálma lenne. ~Valódi elmeirtás~ Ezzel a gondolattal, mintha bevonzaná a párját témák közé, mert bizony ezek után csak róla beszélnek és hát nem lesz jó vége. Dan teljes összeomlásban, a nő pedig közeledik felé, bár ezt a tudós nem veszi észre. Sőt! Elég lassan is fogja fel a másik szavait. ~Az a férfi! ~ teszi össze a dolgot. ~Nem jött hozzá vissza, hogy elvegye~*
- Mindig van kész étel, ráér még felhozni, nem vagyok éhes. *ettől függetlenül hagyja, hogy leemeljék a lábát*
- Szeretne lepihenni addig? Felzaklathattam. *Ezt azért sejti, de nem tudja mennyire is. Ő maga férfi így a könnyei között még mindig összeszedett tud maradni*
- Vagy hozza fel az ételt, ha gondolja és akkor utána aludhat.
*~Nem is rossz ötlet. Néha szívesen megfojtanám egy ilyen párnával~*
- Fontolóra veszem. Minden bizonnyal nevetségesen néznénk ki, szóval legalább a büszkeségéből kicsit lejjebb adna. *~Szinte már jó ötlet, főleg, ha rátudom venni, hogy ő kezdje~ ha a nő így tervez remekelni a végén borravalót fog kapni. Aminek az esélye lejjebb megy a szarkasztikus mondandója után*
- Ezzel nem győz meg lehet, hogy egy másik egyesületi tagságát titkolja ezzel. Bár az összes munkám lemásolása elég hamar feltűnő lenne. Több, mint tízezer oldal van itt. Régóta minden nap írok. *Ezek után a munka témája szép lassan eltűnik közöttük és egy teljesen más irányt vesz a beszélgetésük. *
- Házasság? *rökönyödik meg a férfi. ~Még meg van a gyűrűje is! Nem is beszél múlt időben. Den valami menyasszonnyal próbál összeboronálni? ~*
- Jól van, értem. *~Nem az én dolgom, bár nem értek már egy fikarcnyit sem ebből a nőből és hogy mit keres erre~*
- Bárcsak vadak lennének, kevés unalmasabb embert ismerek, mint őket. Talán egyet sem. Bár nem hibáztathatok. Generációkra visszamenő vonás, amit az anyák nevelnek beléjük. Bár furcsállom, hogy egyről sem hallani, aki lázadna ellene. Tiszta agymosás. Kiráz tőle a hideg. *Ha elképzeli Sayét egy olyan nemeskisasszonyként, mintha rémálma lenne. ~Valódi elmeirtás~ Ezzel a gondolattal, mintha bevonzaná a párját témák közé, mert bizony ezek után csak róla beszélnek és hát nem lesz jó vége. Dan teljes összeomlásban, a nő pedig közeledik felé, bár ezt a tudós nem veszi észre. Sőt! Elég lassan is fogja fel a másik szavait. ~Az a férfi! ~ teszi össze a dolgot. ~Nem jött hozzá vissza, hogy elvegye~*
- Mindig van kész étel, ráér még felhozni, nem vagyok éhes. *ettől függetlenül hagyja, hogy leemeljék a lábát*
- Szeretne lepihenni addig? Felzaklathattam. *Ezt azért sejti, de nem tudja mennyire is. Ő maga férfi így a könnyei között még mindig összeszedett tud maradni*
- Vagy hozza fel az ételt, ha gondolja és akkor utána aludhat.
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-15 19:57:22
Üzenet elküldve: 2022-08-15 19:57:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
*Nem elég, hogy Felhő elrontja a sütemény-tolvajlását és vissza kell vonulnia mellé, még az elf is letorkolja. A kis törpe sértett érzésekkel néz Drenre, de kivételesen tudja, hogy a férfinak igaza van, mert ő maga is dühös a hangzavarért, úgyhogy nem szól neki vissza. Ha maradt még esélyük, nem áll szándékában még jobban elszúrni.
Aztán a neszek alapján jobban is teszi, ha meghúzza magát, mert mintha valaki kifelé tartana... Picire húzza össze magát a kerítés tövében és a kutyát is igyekszik lent tartani maga mellett. Majd mikor úgy hallja, ismét tiszta a levegő, kíváncsian les be a kerítés résén át.
Figyeli, hogy Dren mit csinál, és jobb híján csak drukkol neki magában.
Ha netán azt látná, hogy az elf sikerrel járt, akkor pedig nyitja szét a kerítést és nyúl befelé a süteményért, hogy Dren könnyebben tudjon átlendülni üres kézzel a kerítésen, ha menekülniük kell.*
//Dren és Ruuno//
*Nem elég, hogy Felhő elrontja a sütemény-tolvajlását és vissza kell vonulnia mellé, még az elf is letorkolja. A kis törpe sértett érzésekkel néz Drenre, de kivételesen tudja, hogy a férfinak igaza van, mert ő maga is dühös a hangzavarért, úgyhogy nem szól neki vissza. Ha maradt még esélyük, nem áll szándékában még jobban elszúrni.
Aztán a neszek alapján jobban is teszi, ha meghúzza magát, mert mintha valaki kifelé tartana... Picire húzza össze magát a kerítés tövében és a kutyát is igyekszik lent tartani maga mellett. Majd mikor úgy hallja, ismét tiszta a levegő, kíváncsian les be a kerítés résén át.
Figyeli, hogy Dren mit csinál, és jobb híján csak drukkol neki magában.
Ha netán azt látná, hogy az elf sikerrel járt, akkor pedig nyitja szét a kerítést és nyúl befelé a süteményért, hogy Dren könnyebben tudjon átlendülni üres kézzel a kerítésen, ha menekülniük kell.*
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-14 16:55:18
Üzenet elküldve: 2022-08-14 16:55:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
* az elf átlendül és nyomában a törp is, még, ha ő inkább a saját erejére támaszkodik inkább. Eddig könnyen ment a dolog, de Felhőről mindenki megfeledkezett, amit ő hangos ugatással ad tudtukra. A kutya ugatás még hagyján is van ezen a környéken, de a hangos kiabálás a kertből már annyira nem. Elég pech, hogy az ablak nyitva van, ami nem is csoda ezen a meleg napokon, de a szerencse istennője ma kegyesen mosolyog a két rongyosra. A házból mocorgást hallhatnak, ami vészjósló figyelmeztetés lehet mind a két fél számára. Dren hamar be tud kuporodni egy bokor mögé, amíg Ruuno sikeresen átpréseli magát a kerítésen a kutyához. A ház ajtaja pedig pont akkor nyílik ki, amikorra már mind a két delikvens meglapulhatott. Látni nemigen láthatják az ajtóba kilépő alakot, aki szigorú arccal pásztázza körbe az esti homályt. Néhány néma perc következik. Felhő megnyugodott, hogy a gazdája visszatért, így ő is csöndben csóválja a farkát a kölyöknek. Egy szitok szó, majd egy ajtó csapódás jelzi, hogy újra tiszta a terep. Ha még ezután is van kedve az elfnek, akkor indulhat is előre. A terep kedvező számára, hogy észrevétlenül és hamar elérje az ablakot. Az ablak alatt vagy éppen mellett kuporogva bentről békés vacsora hangok szűrődnek ki. Csöndes beszélgetés, evőeszközök csörömpölése, poharak koccanása. A sütemény illata mellett itt már másfajta finomságokat is lehet érezni, mint például a sült hús mámorító aromája. Az ablak Dren számára egyfajta tükörként is szolgál, még ha nem is teljes a kilátás, de azt láthatja, hogy egy kis család vacsorázik az ablaktól nem is annyira messze. Egy lassan őszbe boruló szakállas úrat láthat az asztalfőnél. Mellette két fiú, egy olyan 12 éves forma kicsi, meg egy nagyobb, mostanra biztosan katona korú legény. Több embert ebből a szögből nem lát, de, ha még legalább két nő hangját kihallja. Mielőtt bármit alaposan átgondolhatna valami megüti a fülét.*
- Drágám! Szerintem jó lesz az a sütemény most már.* Egyetértő válaszok érkeznek, majd egy kis mocorgás. A süteménytolvaj könnyen összerakhatja a képet. Most dog valaki megindulni a süteményért. Szinte biztos, hogy ha most lekapja a kincset, akkor le fog bukni, de abban se lehet biztos, hogy ha itt meglapul, akkor nem bukik le. A kerítés elérhető távolságban van, akár süteménnyel, akár a nélkül. Csak rajta múlik, hogy mit tesz, de bármi is legyen az, neki gyorsan kell cselekednie. A kis törp most nem tehet semmit, csak annyit, hogy kukucskál a lyukon, ám, ha menekülésre kerül a sor, akkor akár még hasznos segítség is lehet a kerítésnél.*
// Ravaynor //
* A tündér alaposan szemügyre veszi a helyet magának, ami később még jól jöhet majd a rablásnál. Azonban a két kutya megzavarja, így kénytelen elrejtőzni az ablakhoz igyekvő árny elől. Ez probléma lesz később, de már most előre tervez. Ha tiszta a terep, akkor oda dob egy darab kolbászt annak a két kutyának, amiket most kicsit jobban szemügyre is vehet. Két nagytestű kopó lehet, amiket minden bizonnyal vadászatokra is elhordhat a gazdája. Eléggé acsarkodnak Rayre, de amint bedobja a húst, néhány pillanat múlva marakodás hangja üti meg a fülét. A kolbász hamar eltűnik, így aztán újfent őt kezdik el hevesen támadni. Jobb is lenne talán most már elhátrálni, mert bent megint mozgolódás támad. Hasznos információval lett gazdagabb annyi szent, csak kihasználni kell majd ezt tudni jól. Ha kicsit hátrébb húzódik majd, akkor lassan elhallgatnak az ebek is. Legalábbis egy rövid időre, mert az árnyak közöl egy macska alakja bontakozik ki. A bestia oda sétál a kerítés elé, majd leül és kényelmesen elkezdi tisztogatni a mancsát. Az a két szörnyeteg, meg majd megörül úgy ugat. A ház ajtaja közben megnyílik és egy hangosan szitkozódó férfi hang kezd el közeledni. Jól hallhatóan a macskákat átkozza. Talán ennek az új információnak is hasznát fogja venni a kis tolvaj. Ez már csak rajta múlik.*
//Dren és Ruuno//
* az elf átlendül és nyomában a törp is, még, ha ő inkább a saját erejére támaszkodik inkább. Eddig könnyen ment a dolog, de Felhőről mindenki megfeledkezett, amit ő hangos ugatással ad tudtukra. A kutya ugatás még hagyján is van ezen a környéken, de a hangos kiabálás a kertből már annyira nem. Elég pech, hogy az ablak nyitva van, ami nem is csoda ezen a meleg napokon, de a szerencse istennője ma kegyesen mosolyog a két rongyosra. A házból mocorgást hallhatnak, ami vészjósló figyelmeztetés lehet mind a két fél számára. Dren hamar be tud kuporodni egy bokor mögé, amíg Ruuno sikeresen átpréseli magát a kerítésen a kutyához. A ház ajtaja pedig pont akkor nyílik ki, amikorra már mind a két delikvens meglapulhatott. Látni nemigen láthatják az ajtóba kilépő alakot, aki szigorú arccal pásztázza körbe az esti homályt. Néhány néma perc következik. Felhő megnyugodott, hogy a gazdája visszatért, így ő is csöndben csóválja a farkát a kölyöknek. Egy szitok szó, majd egy ajtó csapódás jelzi, hogy újra tiszta a terep. Ha még ezután is van kedve az elfnek, akkor indulhat is előre. A terep kedvező számára, hogy észrevétlenül és hamar elérje az ablakot. Az ablak alatt vagy éppen mellett kuporogva bentről békés vacsora hangok szűrődnek ki. Csöndes beszélgetés, evőeszközök csörömpölése, poharak koccanása. A sütemény illata mellett itt már másfajta finomságokat is lehet érezni, mint például a sült hús mámorító aromája. Az ablak Dren számára egyfajta tükörként is szolgál, még ha nem is teljes a kilátás, de azt láthatja, hogy egy kis család vacsorázik az ablaktól nem is annyira messze. Egy lassan őszbe boruló szakállas úrat láthat az asztalfőnél. Mellette két fiú, egy olyan 12 éves forma kicsi, meg egy nagyobb, mostanra biztosan katona korú legény. Több embert ebből a szögből nem lát, de, ha még legalább két nő hangját kihallja. Mielőtt bármit alaposan átgondolhatna valami megüti a fülét.*
- Drágám! Szerintem jó lesz az a sütemény most már.* Egyetértő válaszok érkeznek, majd egy kis mocorgás. A süteménytolvaj könnyen összerakhatja a képet. Most dog valaki megindulni a süteményért. Szinte biztos, hogy ha most lekapja a kincset, akkor le fog bukni, de abban se lehet biztos, hogy ha itt meglapul, akkor nem bukik le. A kerítés elérhető távolságban van, akár süteménnyel, akár a nélkül. Csak rajta múlik, hogy mit tesz, de bármi is legyen az, neki gyorsan kell cselekednie. A kis törp most nem tehet semmit, csak annyit, hogy kukucskál a lyukon, ám, ha menekülésre kerül a sor, akkor akár még hasznos segítség is lehet a kerítésnél.*
// Ravaynor //
* A tündér alaposan szemügyre veszi a helyet magának, ami később még jól jöhet majd a rablásnál. Azonban a két kutya megzavarja, így kénytelen elrejtőzni az ablakhoz igyekvő árny elől. Ez probléma lesz később, de már most előre tervez. Ha tiszta a terep, akkor oda dob egy darab kolbászt annak a két kutyának, amiket most kicsit jobban szemügyre is vehet. Két nagytestű kopó lehet, amiket minden bizonnyal vadászatokra is elhordhat a gazdája. Eléggé acsarkodnak Rayre, de amint bedobja a húst, néhány pillanat múlva marakodás hangja üti meg a fülét. A kolbász hamar eltűnik, így aztán újfent őt kezdik el hevesen támadni. Jobb is lenne talán most már elhátrálni, mert bent megint mozgolódás támad. Hasznos információval lett gazdagabb annyi szent, csak kihasználni kell majd ezt tudni jól. Ha kicsit hátrébb húzódik majd, akkor lassan elhallgatnak az ebek is. Legalábbis egy rövid időre, mert az árnyak közöl egy macska alakja bontakozik ki. A bestia oda sétál a kerítés elé, majd leül és kényelmesen elkezdi tisztogatni a mancsát. Az a két szörnyeteg, meg majd megörül úgy ugat. A ház ajtaja közben megnyílik és egy hangosan szitkozódó férfi hang kezd el közeledni. Jól hallhatóan a macskákat átkozza. Talán ennek az új információnak is hasznát fogja venni a kis tolvaj. Ez már csak rajta múlik.*
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-14 13:57:04
Üzenet elküldve: 2022-08-14 13:57:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
-Minden bizonnyal remek móka. Majd ha egyszer túl elharapódzna a vita a bátyja és ön között, próbálják ki...!
*Ha más nem, stresszlevezetésnek biztos kiváló.
Mivel Dan nem enged a kém témából, fejcsóválva sóhajt egyet.*
-Hát rendben, töredelmesen bevallom, kém vagyok. A wegtoreni akadémiai tudós társulat bízott meg, hogy keressem meg magát, és másoljam le minden feljegyzését.
*Közli félig vidámsággal, félig szarkazmussal a hangjában. Fogalma sincs, létezik-e egyáltalán ilyen társaság, mivel sosem járt még Wegtorenben, csak kitalálta az egészet, a helyzet abszurditását kifejezendő.
Igen, túl sokat mondott, és igen, a tudósnak ez természetesen fel is tűnt. Lemondóan sóhajt egyet, mielőtt válaszolna a kérdésre.*
-Házasság révén. *érinti meg újra gyűrűjét, ezúttal nem a szokásos, berögzült mozdulattal, hanem jelzésként a férfi számára* -Ő nemes család leszármazottja.
*Nem akar múlt időben beszélni. Szeretné hinni, hogy kedvese még mindig életben van valahol, hogy még van remény rá, hogy visszakapja...*
-Igazi vad kisasszonyok járhatnak akkor erre, ha mégse csak ölelgetik azokat a párnákat.
*Felel az immár kissé kellemesebb témában a tudósnak. Némi izgatottsággal várja, hogy végül tényleg találkozhat-e majd ezekkel az előkelőbb társaságokkal.
Nem gondolta volna, hogy egy újabb terjedelmes magyarázatot kap Dantől az egyszerű kérdésre. Bár igazán nem lepődik meg rajta, hisz a férfi eddig se fogta vissza magát, ha csevejről volt szó. Ami a mondandó tartalmát illeti azonban, ahogy kezd átfordulni szimpla magyarázkodásból szenvedélyes vágyakozásba, végül szenvedésbe, úgy tudatosul Tinában, hogy itt és most fájdalmas mélységet ért el a beszélgetésük. Ha Dan csak sejtené, hogy az elf lány ugyanezt a várakozást élte át minden egyes nap, éveken keresztül, és az egész teljesen hiábavaló volt...
Hirtelen nem tudja, hogyan szólaljon meg, mit mondjon a férfinak. Ha bűnnek számít, hogy hiányol valakit az ember, hát Tina is bűnös, ezt nem is tudná, és nem is akarná letagadni. Látja, hogy a tudós szemébe könnyek gyűlnek, így ismét lehajtja fejét, és mély levegőt vesz.*
-Nem hinném, hogy vétek lenne szeretni és vágyni valakit. Vágyakozni arra, hogy vele legyünk minden nap, várni, hogy belépjen az ajtón és megölelhessük. Hogy megcsókolhassuk... Nincs egyedül ezzel, Dan.
*Nem kell sok neki, hogy saját szemében is megérezze a könnycseppeket, de nem akarja elsírni magát. Nem itt, nem most. Újabb mély levegőt vesz, mielőtt a lábmasszázsnak induló történetből egy egymás nyakába borulós, együtt sírós tragédia lenne, kidörzsöli mindkét szeméből a könnyeket, majd kiegyenesedve Danre néz.*
-Azt hiszem, a masszázzsal végeztünk, legalábbis a borogatás elfogyott. És ha jól sejtem, lassan vacsoraidőhöz közeledünk. Mit szeretne enni?
*Azzal, ha a tudós nem akadályozza meg, óvatosan elemeli annak lábát az öléből, hogy kikászálódjon alóla, majd visszahelyezi a fájós végtagot a sámlira, mielőtt felegyenesedne. Amennyiben Dan a tudtára adja, mit kér enni, ezúttal tényleg a konyha felé veszi az irányt. Az ajtóhoz érve azonban eszébe jut, hogy azt még nem is igazán tudja, hol van, így visszafordul a férfi felé.*
-Merre találom a konyhát?
-Minden bizonnyal remek móka. Majd ha egyszer túl elharapódzna a vita a bátyja és ön között, próbálják ki...!
*Ha más nem, stresszlevezetésnek biztos kiváló.
Mivel Dan nem enged a kém témából, fejcsóválva sóhajt egyet.*
-Hát rendben, töredelmesen bevallom, kém vagyok. A wegtoreni akadémiai tudós társulat bízott meg, hogy keressem meg magát, és másoljam le minden feljegyzését.
*Közli félig vidámsággal, félig szarkazmussal a hangjában. Fogalma sincs, létezik-e egyáltalán ilyen társaság, mivel sosem járt még Wegtorenben, csak kitalálta az egészet, a helyzet abszurditását kifejezendő.
Igen, túl sokat mondott, és igen, a tudósnak ez természetesen fel is tűnt. Lemondóan sóhajt egyet, mielőtt válaszolna a kérdésre.*
-Házasság révén. *érinti meg újra gyűrűjét, ezúttal nem a szokásos, berögzült mozdulattal, hanem jelzésként a férfi számára* -Ő nemes család leszármazottja.
*Nem akar múlt időben beszélni. Szeretné hinni, hogy kedvese még mindig életben van valahol, hogy még van remény rá, hogy visszakapja...*
-Igazi vad kisasszonyok járhatnak akkor erre, ha mégse csak ölelgetik azokat a párnákat.
*Felel az immár kissé kellemesebb témában a tudósnak. Némi izgatottsággal várja, hogy végül tényleg találkozhat-e majd ezekkel az előkelőbb társaságokkal.
Nem gondolta volna, hogy egy újabb terjedelmes magyarázatot kap Dantől az egyszerű kérdésre. Bár igazán nem lepődik meg rajta, hisz a férfi eddig se fogta vissza magát, ha csevejről volt szó. Ami a mondandó tartalmát illeti azonban, ahogy kezd átfordulni szimpla magyarázkodásból szenvedélyes vágyakozásba, végül szenvedésbe, úgy tudatosul Tinában, hogy itt és most fájdalmas mélységet ért el a beszélgetésük. Ha Dan csak sejtené, hogy az elf lány ugyanezt a várakozást élte át minden egyes nap, éveken keresztül, és az egész teljesen hiábavaló volt...
Hirtelen nem tudja, hogyan szólaljon meg, mit mondjon a férfinak. Ha bűnnek számít, hogy hiányol valakit az ember, hát Tina is bűnös, ezt nem is tudná, és nem is akarná letagadni. Látja, hogy a tudós szemébe könnyek gyűlnek, így ismét lehajtja fejét, és mély levegőt vesz.*
-Nem hinném, hogy vétek lenne szeretni és vágyni valakit. Vágyakozni arra, hogy vele legyünk minden nap, várni, hogy belépjen az ajtón és megölelhessük. Hogy megcsókolhassuk... Nincs egyedül ezzel, Dan.
*Nem kell sok neki, hogy saját szemében is megérezze a könnycseppeket, de nem akarja elsírni magát. Nem itt, nem most. Újabb mély levegőt vesz, mielőtt a lábmasszázsnak induló történetből egy egymás nyakába borulós, együtt sírós tragédia lenne, kidörzsöli mindkét szeméből a könnyeket, majd kiegyenesedve Danre néz.*
-Azt hiszem, a masszázzsal végeztünk, legalábbis a borogatás elfogyott. És ha jól sejtem, lassan vacsoraidőhöz közeledünk. Mit szeretne enni?
*Azzal, ha a tudós nem akadályozza meg, óvatosan elemeli annak lábát az öléből, hogy kikászálódjon alóla, majd visszahelyezi a fájós végtagot a sámlira, mielőtt felegyenesedne. Amennyiben Dan a tudtára adja, mit kér enni, ezúttal tényleg a konyha felé veszi az irányt. Az ajtóhoz érve azonban eszébe jut, hogy azt még nem is igazán tudja, hol van, így visszafordul a férfi felé.*
-Merre találom a konyhát?
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-13 22:20:26
Üzenet elküldve: 2022-08-13 22:20:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*~Igazán? ~*
- Nos talán nekem is kikéne próbálnom egyszer, ha ilyen közkedvelt. *Azonban ezt nem most tervezi és nem is az új dolgozójával *
- Ügyes stratégia volna, de nem bízok én semmi ilyenben. Nagy munkák ezek. *Büszkén ki is húzza magát hozzájuk. ~A háza ura, ez szörnyen hangzik~ Nem holmi gazdag fennhéjázás miatt gondolja így, csak a szavak nem tetszenek neki. ~Szóval nem nemes... na várjunk csak! ~*
- Lehetett volna? *Ez nem siklott csak úgy el a füle mellett. *
- Mesélne? *kérdez rá reménykedve. Dannek egyébként a beszélgetés és a pletykálkodás hasonló fogalom. Érdekli valami, nem gondolkodik ő azon, ha nem furcsa *
- Párnacsatázó kisasszonyok, öreg, gazdag asszonyok, néhány befolyásos férfi. Nem a legfelsőbb réteg, de sokak számára irigyelt közösség. Generációkra megy vissza a legtöbb. *magyarázza előzékenyen ezt míg a másik sok szavából a legrosszabbakat látja. Ha ezt tudná biztosan nem járna így a szája, de hát elérkeznek kedveséig és hirtelen azon aggódhat, hogy a másik azt hiszi Saye veszélyben lehet a tudóstól*
- Attól fél, hogy összetöröm a szívét. Ezt írta a levélben is, ami ott van a nadrágomban a földön. Ha nem hisz nekem megnézheti. Ha látta volna még tudná is, hogy ezt a nőt nem is igen lehetne megijeszteni. Nem azért mert férfias volna vagy hasonló, csak bátor és nem szorul védelemre. Ettől függetlenül egy szívtörött szerelmes férfi vagyok, úgyhogy előtört belőlem minden primitív ösztön. Megakarom védeni, noha tudom, hogy nem kell, de egy kis hang folyton azt hajtogatja, hogy de. Érzelmi biztonság, anyagi, fizikai, bármi amire csak vágyik és mivel nem beszélt velem, nincs itt, nem tudom se magamat se őt megnyugtatni, nyilván frusztrált vagyok. Nem mintha amikor vissza is jönne lenne esélyem bármit rákényszeríteni. Sőt! Soha nem is jutna eszembe ilyen. Ettől függetlenül igen várom, hogy felcipelhessem a lépcsőn és hosszan gondoskodjak róla, hogy biztosan az ágyban maradjon, mert ő a gondolkodás végett megszökött párom. Eddig is a kedvesem volt, mindketten tudtuk, de most már ideje lesz kimondani is. És bele őrülök itt belül az összes fajta várakozásba. Gondolom nem bűn, hogy hiányzik! *Akad ki, de emeli fel a hangját. Egyedül a legvégén kezd el némán sírni. *
*~Igazán? ~*
- Nos talán nekem is kikéne próbálnom egyszer, ha ilyen közkedvelt. *Azonban ezt nem most tervezi és nem is az új dolgozójával *
- Ügyes stratégia volna, de nem bízok én semmi ilyenben. Nagy munkák ezek. *Büszkén ki is húzza magát hozzájuk. ~A háza ura, ez szörnyen hangzik~ Nem holmi gazdag fennhéjázás miatt gondolja így, csak a szavak nem tetszenek neki. ~Szóval nem nemes... na várjunk csak! ~*
- Lehetett volna? *Ez nem siklott csak úgy el a füle mellett. *
- Mesélne? *kérdez rá reménykedve. Dannek egyébként a beszélgetés és a pletykálkodás hasonló fogalom. Érdekli valami, nem gondolkodik ő azon, ha nem furcsa *
- Párnacsatázó kisasszonyok, öreg, gazdag asszonyok, néhány befolyásos férfi. Nem a legfelsőbb réteg, de sokak számára irigyelt közösség. Generációkra megy vissza a legtöbb. *magyarázza előzékenyen ezt míg a másik sok szavából a legrosszabbakat látja. Ha ezt tudná biztosan nem járna így a szája, de hát elérkeznek kedveséig és hirtelen azon aggódhat, hogy a másik azt hiszi Saye veszélyben lehet a tudóstól*
- Attól fél, hogy összetöröm a szívét. Ezt írta a levélben is, ami ott van a nadrágomban a földön. Ha nem hisz nekem megnézheti. Ha látta volna még tudná is, hogy ezt a nőt nem is igen lehetne megijeszteni. Nem azért mert férfias volna vagy hasonló, csak bátor és nem szorul védelemre. Ettől függetlenül egy szívtörött szerelmes férfi vagyok, úgyhogy előtört belőlem minden primitív ösztön. Megakarom védeni, noha tudom, hogy nem kell, de egy kis hang folyton azt hajtogatja, hogy de. Érzelmi biztonság, anyagi, fizikai, bármi amire csak vágyik és mivel nem beszélt velem, nincs itt, nem tudom se magamat se őt megnyugtatni, nyilván frusztrált vagyok. Nem mintha amikor vissza is jönne lenne esélyem bármit rákényszeríteni. Sőt! Soha nem is jutna eszembe ilyen. Ettől függetlenül igen várom, hogy felcipelhessem a lépcsőn és hosszan gondoskodjak róla, hogy biztosan az ágyban maradjon, mert ő a gondolkodás végett megszökött párom. Eddig is a kedvesem volt, mindketten tudtuk, de most már ideje lesz kimondani is. És bele őrülök itt belül az összes fajta várakozásba. Gondolom nem bűn, hogy hiányzik! *Akad ki, de emeli fel a hangját. Egyedül a legvégén kezd el némán sírni. *
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-13 20:58:16
Üzenet elküldve: 2022-08-13 20:58:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Jót kuncog, ahogy Dan tovább húzza a megjátszott szörnyülködést. Kihúzza magát, és igyekszik úri arckifejezést ölteni magára, miközben válaszol.*
-Uram nyilván nem értheti, hisz férfi, de úri kisasszonyok között nagyon is megszokott játék ez.
*Még bólogat is, hogy hitelt adjon magának. Nem mintha ő aztán valaha is párnacsatázott volna bármilyen kisasszonnyal.*
-Kivéve, ha tudja, hogy úgysem hisznek neki, akkor akár nyíltan meg is vallja, hogy kém, hisz senki nem gondolja róla, hogy tényleg az.
*Nem várja a tudóstól, hogy bocsánatot kérjen a gyanúsítgatásért, elvégre akkor sem tette, mikor tisztázták, hogy Tina nem örömlány. Ezt már szinte kezdi megszokni. Ettől még nem piszkálja kevésbé a dolog az önérzetét, de most hajlandó elengedni.*
-Én voltam a házam ura, így mondhatjuk, hogy úri kényelemben éltem. De nem vagyok nemes, ha erre gondol. Csak egyszerű polgár. Azzá lehettem volna, de...
*Itt elharapja a mondatot, valószínűleg túl sokat fecsegett. És mint szinte minden, ez is a szerelme emlékét hozza vissza.*
-Miféle érdekes személyek látogatják önöket?
~Fontos egy család lehet ez...~
*Ha tudná, hogy a szerelméről és családalapítási terveiről szóló elképzelései Dan számára pusztán csámcsognivaló lennének, még annyira se akarná elmondani őket, mint amennyire így tudatlanul nem akarja. Szerencsére nem is sejti, így megkönnyebbülten lazítja el izmait a férfi megértő szavaira, és tér vissza újra a masszírozó mozdulatokhoz.
Mikor a tudós meglehetősen fennakad a Saye-t illető puhatolózó kérdésen, meglepetten emeli fel tekintetét a férfi arcára. Ugyan miért lehet dühös Saye-ra? Nem kell azonban még levegőt se vennie, hogy feltegye ezt a kérdést, mert Dan ismét, mint aki képes a gondolatokban olvasni, folytatja.*
-Fél-e még? Mitől kéne félnie?
*Bár reméli, Dan esetleges tervei között nem szerepel a nő bántalmazása, - igaz, el se tudja képzelni, hogy lehetne arra képes a férfi, ha egyszer szereti - de mivel épp az imént tudta meg, hogy dühös Saye-ra, és be is akarja őt zárni... nem tudja, mit gondoljon.*
*Jót kuncog, ahogy Dan tovább húzza a megjátszott szörnyülködést. Kihúzza magát, és igyekszik úri arckifejezést ölteni magára, miközben válaszol.*
-Uram nyilván nem értheti, hisz férfi, de úri kisasszonyok között nagyon is megszokott játék ez.
*Még bólogat is, hogy hitelt adjon magának. Nem mintha ő aztán valaha is párnacsatázott volna bármilyen kisasszonnyal.*
-Kivéve, ha tudja, hogy úgysem hisznek neki, akkor akár nyíltan meg is vallja, hogy kém, hisz senki nem gondolja róla, hogy tényleg az.
*Nem várja a tudóstól, hogy bocsánatot kérjen a gyanúsítgatásért, elvégre akkor sem tette, mikor tisztázták, hogy Tina nem örömlány. Ezt már szinte kezdi megszokni. Ettől még nem piszkálja kevésbé a dolog az önérzetét, de most hajlandó elengedni.*
-Én voltam a házam ura, így mondhatjuk, hogy úri kényelemben éltem. De nem vagyok nemes, ha erre gondol. Csak egyszerű polgár. Azzá lehettem volna, de...
*Itt elharapja a mondatot, valószínűleg túl sokat fecsegett. És mint szinte minden, ez is a szerelme emlékét hozza vissza.*
-Miféle érdekes személyek látogatják önöket?
~Fontos egy család lehet ez...~
*Ha tudná, hogy a szerelméről és családalapítási terveiről szóló elképzelései Dan számára pusztán csámcsognivaló lennének, még annyira se akarná elmondani őket, mint amennyire így tudatlanul nem akarja. Szerencsére nem is sejti, így megkönnyebbülten lazítja el izmait a férfi megértő szavaira, és tér vissza újra a masszírozó mozdulatokhoz.
Mikor a tudós meglehetősen fennakad a Saye-t illető puhatolózó kérdésen, meglepetten emeli fel tekintetét a férfi arcára. Ugyan miért lehet dühös Saye-ra? Nem kell azonban még levegőt se vennie, hogy feltegye ezt a kérdést, mert Dan ismét, mint aki képes a gondolatokban olvasni, folytatja.*
-Fél-e még? Mitől kéne félnie?
*Bár reméli, Dan esetleges tervei között nem szerepel a nő bántalmazása, - igaz, el se tudja képzelni, hogy lehetne arra képes a férfi, ha egyszer szereti - de mivel épp az imént tudta meg, hogy dühös Saye-ra, és be is akarja őt zárni... nem tudja, mit gondoljon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1889-1908