Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-18 06:13:03
Üzenet elküldve: 2022-06-18 06:13:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Viin Doriano//
*Az egyetlen biztos pont és gondolat a jelen helyzetben az valóban az, hogy segíteni szeretne. A miértjeit meg nem tudná mondani. Talán azért, mert ez most valami új, valami különleges. Valami, amivel a magányát most enyhíteni tudja. Hogy bármiféle hátsó szándék leledzik a dologban? Akarva biztosan nem, hiszen nem is olyan rég pórul járt egy férfival. A naiv kis szívnek pedig mély sebet vágott a csalódás és az, hogy faképnél hagyták. Szó nélkül. Várt még, napokat keringett a Pegazus környékén, bolyongott a főtéren, a piacon, de semmi. Végül pedig felfogta, hogy nincs szükség rá, így felhagyott a reménykedéssel. Nem akar megint fájdalmat, így önszántából egyelőre eszében sincs közeledni akárki felé. Viszont segíteni szeretne. Ha csak annyival is, hogy ételt és ruhát adjon egy különleges férfinak, neki már az is megéri.
Az pedig egyenesen felvillanyozza, hogy végre hajlandó volt belemenni a felajánlásba. Mosolya így szélesebbé és őszintébbé válik.*
- Na végre. Azt hittem nem úszom meg könyörgés nélkül.
*Kuncog fel halkan, majd gyorsan leporolva magát felsandít a férfira.*
- Hát nem itt. A polgárnegyedben. Nem messze, ott a szélénél.
*Mutat is el az irányába, persze a ház még nem nagyon látszik ebből a távolságból. Igaz, hogy nem fényűző, kacsalábon forgó palota az övék, de takaros, nagy és barátságos. Kívülről átlagos, de szándékosan nem hivalkodó. Belülről viszont már ízléses, látszik rajta, hogy az apja szereti a szépet. De az butaság lenne, ha ki akarnának tűnni a polgárnegyed egyszerűségéből. Átlagos otthonnál kisebb az esélye egy kéretlen betörésnek, így nem is akarta sosem az apja, hogy fellengzős legyen a külcsín. De reményei szerint azért elégedett lesz Vinn az otthonával.*
- Ne aggódj. Szerintem tetszeni fog.
*Azzal meg is indul kifelé romvárosból. Elég időt töltöttek itt, hogy maga mögött akarja hagyni a romokat és a tátongó mélységet. Viszont nem siet, így van lehetősége menet közben a férfira pillantani a felmerülő kérdéseket hallva.*
- Úgy tudom egy hölgytől nem illik ilyet kérdezni.
*Vonja fel a szemöldökeit, de az arcán bujkáló mosoly elárulja, hogy semmi komoly sértettség nincsen benne.*
- Huszonhárom éves vagyok még egy kis ideig.
*Válaszolja büszkén, majd a következő kérdésnél azért elcsábul a gondolatra, hogy heccelje egy kicsit a férfit, de végül marad az őszinteségnél. Épp eléggé zaklatott lehet a másik, hogy ne akarja ezt tovább fokozni.*
- Apámmal és a dadámmal. *Mert neki ennyi év után is van olyanja.* Az előbbi éppen úton van, Maravell viszont otthon van. Ha szerencsénk van, akkor éppen a piacot rója, így nem lesz nehéz a bejutás.
*Amikor elköltöztek ide Artheniorba apja minden szolgálótól és segédtől megvált. Egyedül a dada maradt, de igazából ő nagyon régóta családtag. Az idős asszony anyja helyett lett az anyja, amiért nagyon hálás is neki. Szerencséje van vele, mert kiszökdösései alkalmával sosem árulja be az apjánál, ahogyan most sem tenné valószínűleg, ha hazaállítana Viinnel, de nem sok kedve van most végighallgatni egy fejmosást arról, hogy miért is hátrányos ránézve az, ha egy pucér, vadidegen férfit hazavisz. Bár az azért vigyort csal az arcára, ahogy lelki szemei előtt látja Mara tekintetét, mikor összefut a pokrócos férfival.
Lassan pedig végre maguk mögött tudhatják romvárost, ahogy már felsejlik előttük a polgárnegyed megannyi felújított háza. Onnan pedig már az ő otthona sem lesz messze.*
*Az egyetlen biztos pont és gondolat a jelen helyzetben az valóban az, hogy segíteni szeretne. A miértjeit meg nem tudná mondani. Talán azért, mert ez most valami új, valami különleges. Valami, amivel a magányát most enyhíteni tudja. Hogy bármiféle hátsó szándék leledzik a dologban? Akarva biztosan nem, hiszen nem is olyan rég pórul járt egy férfival. A naiv kis szívnek pedig mély sebet vágott a csalódás és az, hogy faképnél hagyták. Szó nélkül. Várt még, napokat keringett a Pegazus környékén, bolyongott a főtéren, a piacon, de semmi. Végül pedig felfogta, hogy nincs szükség rá, így felhagyott a reménykedéssel. Nem akar megint fájdalmat, így önszántából egyelőre eszében sincs közeledni akárki felé. Viszont segíteni szeretne. Ha csak annyival is, hogy ételt és ruhát adjon egy különleges férfinak, neki már az is megéri.
Az pedig egyenesen felvillanyozza, hogy végre hajlandó volt belemenni a felajánlásba. Mosolya így szélesebbé és őszintébbé válik.*
- Na végre. Azt hittem nem úszom meg könyörgés nélkül.
*Kuncog fel halkan, majd gyorsan leporolva magát felsandít a férfira.*
- Hát nem itt. A polgárnegyedben. Nem messze, ott a szélénél.
*Mutat is el az irányába, persze a ház még nem nagyon látszik ebből a távolságból. Igaz, hogy nem fényűző, kacsalábon forgó palota az övék, de takaros, nagy és barátságos. Kívülről átlagos, de szándékosan nem hivalkodó. Belülről viszont már ízléses, látszik rajta, hogy az apja szereti a szépet. De az butaság lenne, ha ki akarnának tűnni a polgárnegyed egyszerűségéből. Átlagos otthonnál kisebb az esélye egy kéretlen betörésnek, így nem is akarta sosem az apja, hogy fellengzős legyen a külcsín. De reményei szerint azért elégedett lesz Vinn az otthonával.*
- Ne aggódj. Szerintem tetszeni fog.
*Azzal meg is indul kifelé romvárosból. Elég időt töltöttek itt, hogy maga mögött akarja hagyni a romokat és a tátongó mélységet. Viszont nem siet, így van lehetősége menet közben a férfira pillantani a felmerülő kérdéseket hallva.*
- Úgy tudom egy hölgytől nem illik ilyet kérdezni.
*Vonja fel a szemöldökeit, de az arcán bujkáló mosoly elárulja, hogy semmi komoly sértettség nincsen benne.*
- Huszonhárom éves vagyok még egy kis ideig.
*Válaszolja büszkén, majd a következő kérdésnél azért elcsábul a gondolatra, hogy heccelje egy kicsit a férfit, de végül marad az őszinteségnél. Épp eléggé zaklatott lehet a másik, hogy ne akarja ezt tovább fokozni.*
- Apámmal és a dadámmal. *Mert neki ennyi év után is van olyanja.* Az előbbi éppen úton van, Maravell viszont otthon van. Ha szerencsénk van, akkor éppen a piacot rója, így nem lesz nehéz a bejutás.
*Amikor elköltöztek ide Artheniorba apja minden szolgálótól és segédtől megvált. Egyedül a dada maradt, de igazából ő nagyon régóta családtag. Az idős asszony anyja helyett lett az anyja, amiért nagyon hálás is neki. Szerencséje van vele, mert kiszökdösései alkalmával sosem árulja be az apjánál, ahogyan most sem tenné valószínűleg, ha hazaállítana Viinnel, de nem sok kedve van most végighallgatni egy fejmosást arról, hogy miért is hátrányos ránézve az, ha egy pucér, vadidegen férfit hazavisz. Bár az azért vigyort csal az arcára, ahogy lelki szemei előtt látja Mara tekintetét, mikor összefut a pokrócos férfival.
Lassan pedig végre maguk mögött tudhatják romvárost, ahogy már felsejlik előttük a polgárnegyed megannyi felújított háza. Onnan pedig már az ő otthona sem lesz messze.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-17 22:07:59
Üzenet elküldve: 2022-06-17 22:07:59
ÚJ
![>Viin Doriano [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11951_1604528441_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Onyawantha Oughenthis//
* Nem tudhatja, mi zajlik le a nő gondolataiban, de számos lehetősége lett volna, hogy lerázza őt – sőt, ismerkedésük kezdetén is ő kezdeményezett. Viszont a tény, hogy még mindig itt van, azt az érzést erősíti meg Viinben, hogy segíteni akar neki. Vagy csak a különleges férfiakra bukik, mint amilyennek Viin tartja magát – s valljuk be, van is benne némi igazság, mivel kevesen mondhatják el magukról, hogy szembenéztek a halállal és visszatértek belőle. Kétszer. Előbbinél maradva, bár Onyawantha nem egyértelműsíti, hogy távlati céljai vannak-e Viinnel, már az is nagy segítség, ha nem szól az őrségnek róla. Ha még ezenfelül másban is a segítségére lenne, azért már igazán hálás lenne a férfi (még ha ezt nem is feltétlenül mutatja a külvilág felé).
Ahogy a porban ülnek és az őrültség kérdését vitatják meg, Viin lelki szemei előtt egy pillanatra felélénkülnek életének utolsó pillanatai. Mármint az eredeti életének, amikor az a szörnyeteg csúnyán elbánt vele. Beleborzong a történések újraélésébe és nyomban próbál valami másra összpontosítani, így talál végül megnyugvást a nő íriszeiben. Végighallgatja az ajánlatot, és bár izgatottságát próbálja palástolni, csak rövid ideig sikerül. Bár Onyawantha szavainak hallgatása közben mosoly húzódik arcára. Legszívesebben itt helyben szájon csókolná a nőt kedvességéért, na meg két szép szeméért, de nem akarja elbaltázni a lehetőségét. Amúgy se fűződnek kellemes emlékei a csókhoz, hiszen halálakor is volt része benne, nem is akármilyenben. Úgyhogy ez a részlet csak gondolataiban játszódik le, ám minden más valóságos. Felnéz a felé nyújtott kézre és rövid gondolkodás után elfogadja jobbjával, míg baljával takaróját szorítja maga elé. Persze nem támaszkodik kizárólag a nő testi erejére, inkább csak szimbolikus jelentést tulajdonít a kéznek, jobbára önerőből tápászkodik fel. *
– Benne vagyok. * Próbál valami barátságosabb, enyhe mosolyt magára erőltetni, nehogy nézésével elijessze a másikat. *
– Merre van a házad? * Néz körbe kissé csalódottan, hiszen a közelben nem lát egyetlen álló épületet sem. Azonban nincs abban a helyzetben, hogy válogasson. Ha Onyawantha egy lepusztult, szegénynegyedi viskóba vezeti, akár oda is követi, hiszen bármi jobb lehet az utcán alvásnál. Habár a nő fürdésről és friss ruhákról beszélt, ráadásul ránézésre sem Sárváros mélyéről jött, ezért Viin bizakodóan néz maga elé.
Noha az utolsó mondatot kissé furcsállja, eleinte nem tulajdonít neki különösebb jelentést, ám néhány másodperc elteltével felötlik benne a gyanú, hogy talán mégis van jelentősége, ha már elhangzott. ~ Ugye nincsen férjnél? Vagy még a szüleivel él? ~ Kissé bátortalanul teszi fel a kérdését. *
– Ha szabad kérdeznem… Hány éves vagy? * Nyel egyet. *
– És kivel élsz? * Közben, hogyha Onyawantha elindul valamerre, ő is nyomban követi, nem akar lemaradni. Ha megáll, ő is megáll – hűségesen követi, ahová csak vezeti. *
* Nem tudhatja, mi zajlik le a nő gondolataiban, de számos lehetősége lett volna, hogy lerázza őt – sőt, ismerkedésük kezdetén is ő kezdeményezett. Viszont a tény, hogy még mindig itt van, azt az érzést erősíti meg Viinben, hogy segíteni akar neki. Vagy csak a különleges férfiakra bukik, mint amilyennek Viin tartja magát – s valljuk be, van is benne némi igazság, mivel kevesen mondhatják el magukról, hogy szembenéztek a halállal és visszatértek belőle. Kétszer. Előbbinél maradva, bár Onyawantha nem egyértelműsíti, hogy távlati céljai vannak-e Viinnel, már az is nagy segítség, ha nem szól az őrségnek róla. Ha még ezenfelül másban is a segítségére lenne, azért már igazán hálás lenne a férfi (még ha ezt nem is feltétlenül mutatja a külvilág felé).
Ahogy a porban ülnek és az őrültség kérdését vitatják meg, Viin lelki szemei előtt egy pillanatra felélénkülnek életének utolsó pillanatai. Mármint az eredeti életének, amikor az a szörnyeteg csúnyán elbánt vele. Beleborzong a történések újraélésébe és nyomban próbál valami másra összpontosítani, így talál végül megnyugvást a nő íriszeiben. Végighallgatja az ajánlatot, és bár izgatottságát próbálja palástolni, csak rövid ideig sikerül. Bár Onyawantha szavainak hallgatása közben mosoly húzódik arcára. Legszívesebben itt helyben szájon csókolná a nőt kedvességéért, na meg két szép szeméért, de nem akarja elbaltázni a lehetőségét. Amúgy se fűződnek kellemes emlékei a csókhoz, hiszen halálakor is volt része benne, nem is akármilyenben. Úgyhogy ez a részlet csak gondolataiban játszódik le, ám minden más valóságos. Felnéz a felé nyújtott kézre és rövid gondolkodás után elfogadja jobbjával, míg baljával takaróját szorítja maga elé. Persze nem támaszkodik kizárólag a nő testi erejére, inkább csak szimbolikus jelentést tulajdonít a kéznek, jobbára önerőből tápászkodik fel. *
– Benne vagyok. * Próbál valami barátságosabb, enyhe mosolyt magára erőltetni, nehogy nézésével elijessze a másikat. *
– Merre van a házad? * Néz körbe kissé csalódottan, hiszen a közelben nem lát egyetlen álló épületet sem. Azonban nincs abban a helyzetben, hogy válogasson. Ha Onyawantha egy lepusztult, szegénynegyedi viskóba vezeti, akár oda is követi, hiszen bármi jobb lehet az utcán alvásnál. Habár a nő fürdésről és friss ruhákról beszélt, ráadásul ránézésre sem Sárváros mélyéről jött, ezért Viin bizakodóan néz maga elé.
Noha az utolsó mondatot kissé furcsállja, eleinte nem tulajdonít neki különösebb jelentést, ám néhány másodperc elteltével felötlik benne a gyanú, hogy talán mégis van jelentősége, ha már elhangzott. ~ Ugye nincsen férjnél? Vagy még a szüleivel él? ~ Kissé bátortalanul teszi fel a kérdését. *
– Ha szabad kérdeznem… Hány éves vagy? * Nyel egyet. *
– És kivel élsz? * Közben, hogyha Onyawantha elindul valamerre, ő is nyomban követi, nem akar lemaradni. Ha megáll, ő is megáll – hűségesen követi, ahová csak vezeti. *
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-17 19:56:58
Üzenet elküldve: 2022-06-17 19:56:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Viin Doriano//
*A bizonytalanság talán nem is a legmegfelelőbb szó arra, aminek most a fültanúja lehet. Tele van kétségekkel és kérdésekkel, de valahogy egyiket sem akaródzik feltennie. Sa'Tereth neve épp elég ahhoz, hogy ne akarjon többet tudni erről az egészről. És mégis a segíteni akarás felülírja a józan gondolkodását, így nem is kezdi fontolgatni azt, hogy talán ideje lenne távozóra fogni. Ahogy körbe pillant a romos házakon, majd tekintete ismét az ifjún állapodik meg ismét csak a sajnálat és a gondoskodni akarás tölti el a szívét és a fejét is.
Ennek ellenére a férfi újabb szavai szintén nem kezdik el felpiszkálni a lelkesedését. Valahogy nem igazán tudja elképzelni Sa'Terethről, hogy egy visszahozott életért cserébe megelégedne pár csepp vérrel. Sosem hallott még egy történetet sem, amiben a véráldozat ennyire egyszerű lett volna. De ezzel most sem magát, sem pedig Viint nem szeretné elkeseríteni. Mert azért azt sem szeretné kizárni, hogy talán igaza van a férfinak és tényleg ennyire egyszerű az egész. Naiv gondolat, de még lehet működőképes is akár. Ezen merengésének közepette nem igazán veszi már azt sem észre, hogy az ifjú bánkódik valami miatt. Csak próbál észérveket, lehetőségeket felsorakoztatni, de túl nagy a katyvasz most a fejében, hogy bármit is rendesen átláthasson.
Merengéséből csupán csak a vállán megpihenő kéz zökkenti ki, mire aprót rezdülve kapja is a kéz gazdájára a tekintetét. Szeretne megnyugodni, de Viin tekintete és a helyzet sem engedi. Így inkább igyekszik egy kicsit elterelni a témát, ami nem sok sikerrel jár.
A kérdésre először csak hosszan felsóhajt, végül apró mosollyal rázza meg nemlegesen a fejét.*
- Nem tartalak bolondnak. Ebben a témában legalább is. Viszont abban igen, hogy nem akarod elfogadni a segítségem.
*Lehet, hogy naiv és nem látott sokat az igazi világból, de azért azt felismeri, ha a férfi visszakozik amiatt, hogy ruhát vagy ételt vegyen neki. Persze nem akar és nem is fog erőszakoskodni, de talán a kelleténél feltűnőbbek lesznek így, ha a férfit csak egy lopott pokróc takarja. A pletykák gyorsan terjednek, ebben az esetben pedig nem biztos, hogy kockáztatniuk kéne. Főleg azzal a tudattal, hogy az őrség kiaggasztotta város szerte azokat a plakátokat.*
- Van egy utolsó ajánlatom. Hazajössz velem. Fürdesz, kapsz ételt és ruhát. Lepihenünk, közben pedig kitaláljuk, hogy hogyan tovább, hm?
*Ölt fel valami biztató mosolyt, miközben most ő fog és szorít finoman, biztatóan a férfi vállára. Végül pedig fel is egyenesedve nyújtja a kezét, hogy Viint is felhúzza.*
- Csak úgy kell bejuttatnom téged, hogy senkinek se tűnjön fel.
*Harapja be az ajkát, ahogy igyekszik kitalálni a legmegfelelőbb tervet a beszöktetésre. Nem lenne olyan nagy gondja, ha az ő szobája nem az emeleten lenne. De így lesz egy kis bajuk, mire a férfit a szobájában tudhatja. Már, ha amaz hajlandó lesz végre legalább ezt a segítséget elfogadni.*
*A bizonytalanság talán nem is a legmegfelelőbb szó arra, aminek most a fültanúja lehet. Tele van kétségekkel és kérdésekkel, de valahogy egyiket sem akaródzik feltennie. Sa'Tereth neve épp elég ahhoz, hogy ne akarjon többet tudni erről az egészről. És mégis a segíteni akarás felülírja a józan gondolkodását, így nem is kezdi fontolgatni azt, hogy talán ideje lenne távozóra fogni. Ahogy körbe pillant a romos házakon, majd tekintete ismét az ifjún állapodik meg ismét csak a sajnálat és a gondoskodni akarás tölti el a szívét és a fejét is.
Ennek ellenére a férfi újabb szavai szintén nem kezdik el felpiszkálni a lelkesedését. Valahogy nem igazán tudja elképzelni Sa'Terethről, hogy egy visszahozott életért cserébe megelégedne pár csepp vérrel. Sosem hallott még egy történetet sem, amiben a véráldozat ennyire egyszerű lett volna. De ezzel most sem magát, sem pedig Viint nem szeretné elkeseríteni. Mert azért azt sem szeretné kizárni, hogy talán igaza van a férfinak és tényleg ennyire egyszerű az egész. Naiv gondolat, de még lehet működőképes is akár. Ezen merengésének közepette nem igazán veszi már azt sem észre, hogy az ifjú bánkódik valami miatt. Csak próbál észérveket, lehetőségeket felsorakoztatni, de túl nagy a katyvasz most a fejében, hogy bármit is rendesen átláthasson.
Merengéséből csupán csak a vállán megpihenő kéz zökkenti ki, mire aprót rezdülve kapja is a kéz gazdájára a tekintetét. Szeretne megnyugodni, de Viin tekintete és a helyzet sem engedi. Így inkább igyekszik egy kicsit elterelni a témát, ami nem sok sikerrel jár.
A kérdésre először csak hosszan felsóhajt, végül apró mosollyal rázza meg nemlegesen a fejét.*
- Nem tartalak bolondnak. Ebben a témában legalább is. Viszont abban igen, hogy nem akarod elfogadni a segítségem.
*Lehet, hogy naiv és nem látott sokat az igazi világból, de azért azt felismeri, ha a férfi visszakozik amiatt, hogy ruhát vagy ételt vegyen neki. Persze nem akar és nem is fog erőszakoskodni, de talán a kelleténél feltűnőbbek lesznek így, ha a férfit csak egy lopott pokróc takarja. A pletykák gyorsan terjednek, ebben az esetben pedig nem biztos, hogy kockáztatniuk kéne. Főleg azzal a tudattal, hogy az őrség kiaggasztotta város szerte azokat a plakátokat.*
- Van egy utolsó ajánlatom. Hazajössz velem. Fürdesz, kapsz ételt és ruhát. Lepihenünk, közben pedig kitaláljuk, hogy hogyan tovább, hm?
*Ölt fel valami biztató mosolyt, miközben most ő fog és szorít finoman, biztatóan a férfi vállára. Végül pedig fel is egyenesedve nyújtja a kezét, hogy Viint is felhúzza.*
- Csak úgy kell bejuttatnom téged, hogy senkinek se tűnjön fel.
*Harapja be az ajkát, ahogy igyekszik kitalálni a legmegfelelőbb tervet a beszöktetésre. Nem lenne olyan nagy gondja, ha az ő szobája nem az emeleten lenne. De így lesz egy kis bajuk, mire a férfit a szobájában tudhatja. Már, ha amaz hajlandó lesz végre legalább ezt a segítséget elfogadni.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-15 07:08:58
Üzenet elküldve: 2022-06-15 07:08:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Gyakorlás //
* Természetesen az étkezés volt az elsődleges szempont, de az már nem nagyon számít, hogy melyik irányban közelíti meg a fogadójukat. ~ Már nevezhetem fogadónknak? Végül is már egy ideje a csapat tagjai vagyunk. ~ Bele is pirul a gondolatba, hogy a vörösön kívül más barátokra is sikerült szert tennie. Az óriás mindig is szimpatikusnak tűnt számára, ahogyan Aztyan is, hiába tűnik alkalmanként túlságosan mérges gombának. ~ Az üzlet, az üzlet. Nem azért dolgozunk neki, hogy megsimogassa a fejünk. ~ Állapítja meg, de aztán tovább halad. A romváros nem sok változáson esett át, az utolsó sétája óta. ~ Limmen remélem sértetlenül tér vissza. ~ Az apró termetű öcsikéje, mindig is a szíve közepét képezte, agresszív jelleme mit sem számított Lillyss számára. Nem sok ember mondhatta el magáról, hogy tudott bánni azzal a majdnem két méteres mamlasszal, de ő könnyedén igába tudta hajtani a fejét. ~ Nawa szerintem kezelni tudja, de biztos ki fogom faggatni a történtekről. Jól lenne utána valami feszültség levezetés, miután hazatért, vagy csak ünnepeljük meg? ~ Gondolkozik magában. Hirtelen felindulásból kihúzza pengéjét és gyakorol egy keveset, egy félre eső helyen, ha már meredélyen keresztül jött. ~ Talán ebből lesz két óra is. ~ *
* Természetesen az étkezés volt az elsődleges szempont, de az már nem nagyon számít, hogy melyik irányban közelíti meg a fogadójukat. ~ Már nevezhetem fogadónknak? Végül is már egy ideje a csapat tagjai vagyunk. ~ Bele is pirul a gondolatba, hogy a vörösön kívül más barátokra is sikerült szert tennie. Az óriás mindig is szimpatikusnak tűnt számára, ahogyan Aztyan is, hiába tűnik alkalmanként túlságosan mérges gombának. ~ Az üzlet, az üzlet. Nem azért dolgozunk neki, hogy megsimogassa a fejünk. ~ Állapítja meg, de aztán tovább halad. A romváros nem sok változáson esett át, az utolsó sétája óta. ~ Limmen remélem sértetlenül tér vissza. ~ Az apró termetű öcsikéje, mindig is a szíve közepét képezte, agresszív jelleme mit sem számított Lillyss számára. Nem sok ember mondhatta el magáról, hogy tudott bánni azzal a majdnem két méteres mamlasszal, de ő könnyedén igába tudta hajtani a fejét. ~ Nawa szerintem kezelni tudja, de biztos ki fogom faggatni a történtekről. Jól lenne utána valami feszültség levezetés, miután hazatért, vagy csak ünnepeljük meg? ~ Gondolkozik magában. Hirtelen felindulásból kihúzza pengéjét és gyakorol egy keveset, egy félre eső helyen, ha már meredélyen keresztül jött. ~ Talán ebből lesz két óra is. ~ *
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-08 23:14:54
Üzenet elküldve: 2022-06-08 23:14:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Az ételnek a felét tünteti el gyorsan, meg még egy harapást, a többit pedig a szomorúan ácsingózó kutyának nyújtja oda, hogy aztán ő is egyetlen falással csillapítsa éhségét, s volt, nincs elemózsia.
Mikor pedig a tündér pihenésre biztatja őket, Ruuno már amúgy is álmosan pislog. Odabújik Felhőhöz és nagyokat ásítozva szundikál egy keveset. Lehet látni, hogy összeszokott alvótársak ők ketten, a kutya szinte takaróként tekeredik köré, hogy melegítsék egymást. Ez mondjuk magyarázat lehet az azonosan kellemetlen szagukra is...
A kis törpe álomba merül, de nyugtalanul alszik, föl-fölriad, mert izgatott is, meg fél, hogy ha rendesen elalszik, még itt hagyják.
Így aztán "Sylvar" hangjára szemeit dörzsölgetve, kedvetlenül kezd mocorogni. Jelen pillanatban szívesebben aludna tovább, semmint kalandozni menjen, főleg, hogy közben már szürkül is odakint. De mire a tündér a tervei megosztásának végére ér, már kellően felébred, hogy ismét tudjon lelkesedni. Lehet, hogy este van, viszont voltaképpen csak annál izgalmasabb és vagányabb, hogy ő alvás helyett két felnőttel megy kalandozni!
Föl is szedelőzködik, s vele Felhő is, aki Rava közeledésére nem ellenségesen viselkedik, hanem épphogy félősen húzza be a nyakát és szemei rémülten lesik a tündért. A simogatást viszont tűri, bár nem biztos, hogy így elsőre megérti és elhiszi, hogy az idegen nem bántani akarja őt.*
- Azt sem tudod, melyik házban laknak, akik elvették a kincsedet? - *Kíváncsiskodik Ruuno, miközben Rava mellé szegődik, a sarkában járva. Álmos pillantása Drent is lesi, de az elf olyan csöndes, hogy felé neki sincs sok mondandója.*
*Az ételnek a felét tünteti el gyorsan, meg még egy harapást, a többit pedig a szomorúan ácsingózó kutyának nyújtja oda, hogy aztán ő is egyetlen falással csillapítsa éhségét, s volt, nincs elemózsia.
Mikor pedig a tündér pihenésre biztatja őket, Ruuno már amúgy is álmosan pislog. Odabújik Felhőhöz és nagyokat ásítozva szundikál egy keveset. Lehet látni, hogy összeszokott alvótársak ők ketten, a kutya szinte takaróként tekeredik köré, hogy melegítsék egymást. Ez mondjuk magyarázat lehet az azonosan kellemetlen szagukra is...
A kis törpe álomba merül, de nyugtalanul alszik, föl-fölriad, mert izgatott is, meg fél, hogy ha rendesen elalszik, még itt hagyják.
Így aztán "Sylvar" hangjára szemeit dörzsölgetve, kedvetlenül kezd mocorogni. Jelen pillanatban szívesebben aludna tovább, semmint kalandozni menjen, főleg, hogy közben már szürkül is odakint. De mire a tündér a tervei megosztásának végére ér, már kellően felébred, hogy ismét tudjon lelkesedni. Lehet, hogy este van, viszont voltaképpen csak annál izgalmasabb és vagányabb, hogy ő alvás helyett két felnőttel megy kalandozni!
Föl is szedelőzködik, s vele Felhő is, aki Rava közeledésére nem ellenségesen viselkedik, hanem épphogy félősen húzza be a nyakát és szemei rémülten lesik a tündért. A simogatást viszont tűri, bár nem biztos, hogy így elsőre megérti és elhiszi, hogy az idegen nem bántani akarja őt.*
- Azt sem tudod, melyik házban laknak, akik elvették a kincsedet? - *Kíváncsiskodik Ruuno, miközben Rava mellé szegődik, a sarkában járva. Álmos pillantása Drent is lesi, de az elf olyan csöndes, hogy felé neki sincs sok mondandója.*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-08 22:29:50
Üzenet elküldve: 2022-06-08 22:29:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*A feszültség úgy látszik oldódik, legalábbis ami a piacon történteket illeti, kicsit letelepszenek, esznek is. ~Mint egy igazi kis család.~ Ezen a gondolaton jót mosolyog a tündér.*
-Egészségetekre. Egyetek csak aztán pihenjünk meg kicsit, amíg elkezd szürkülni az idő.
*Ez talán egyértelmű lehet de azért elmondja, s azzal neki is dől a saroknak, hogy nyitott szemmel pihenjen. Nem is kell sok időnek eltelnie talán, hogy a nap nyugodjon kicsit.*
-Arra gondoltam, hogy körülnézhetnénk kicsit. Ezen a részén a városnak egyáltalán nem lehet feltűnő pár koszos alak mint mi, főleg ha a csuklyát a fejünkbe húzzuk. Csak látni akarom, hogy mi merre van, van-e élet egyáltalán valamelyik kúriában. Csapunk egy kört aztán visszatérünk ide, ha minden jól megy.
*Közben pedig, ha úgy látja hogy Felhő nem túl ellenséges, akkor kicsit meglapogatja a buksiját. Nem tud tenni ellene, szereti az állatokat. Jobban és könnyebben mint az kétlábúakat.*
-Ha szerencsénk van akkor látunk valamit, utána pedig majd kiötöljük a többit. Nah.
*Feláll, picit leporolja magát.*
-Mehetünk?
*Ha egyöntetű választ kap, akkor a maga részéről el is indul, hogy zsebre dugott kézzel felfedezze magának az egykori gazdagnegyed maradványait. Persze csak tisztes távolból. Egyelőre.*
*A feszültség úgy látszik oldódik, legalábbis ami a piacon történteket illeti, kicsit letelepszenek, esznek is. ~Mint egy igazi kis család.~ Ezen a gondolaton jót mosolyog a tündér.*
-Egészségetekre. Egyetek csak aztán pihenjünk meg kicsit, amíg elkezd szürkülni az idő.
*Ez talán egyértelmű lehet de azért elmondja, s azzal neki is dől a saroknak, hogy nyitott szemmel pihenjen. Nem is kell sok időnek eltelnie talán, hogy a nap nyugodjon kicsit.*
-Arra gondoltam, hogy körülnézhetnénk kicsit. Ezen a részén a városnak egyáltalán nem lehet feltűnő pár koszos alak mint mi, főleg ha a csuklyát a fejünkbe húzzuk. Csak látni akarom, hogy mi merre van, van-e élet egyáltalán valamelyik kúriában. Csapunk egy kört aztán visszatérünk ide, ha minden jól megy.
*Közben pedig, ha úgy látja hogy Felhő nem túl ellenséges, akkor kicsit meglapogatja a buksiját. Nem tud tenni ellene, szereti az állatokat. Jobban és könnyebben mint az kétlábúakat.*
-Ha szerencsénk van akkor látunk valamit, utána pedig majd kiötöljük a többit. Nah.
*Feláll, picit leporolja magát.*
-Mehetünk?
*Ha egyöntetű választ kap, akkor a maga részéről el is indul, hogy zsebre dugott kézzel felfedezze magának az egykori gazdagnegyed maradványait. Persze csak tisztes távolból. Egyelőre.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-07 22:06:30
Üzenet elküldve: 2022-06-07 22:06:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
*Úgy néz ki, hogy bár Dren egy évezredek alatt kristály tisztára csiszolódott technikát alkalmaz, de a szőrös kis izé, aki a kutyával van, nem fogékony erre a bölcs tanácsra. Csak hisztizik. Ő pedig az érvekre zavartan, de továbbra is emberöltőket megszégyenítő tapasztalattal válaszol.*
-Annak.
*Erre nem lehet mit mondani. Tényleg így hívta. Rá rosszabbakat is mondtak már. Személy szerint örül is, hogy ennyivel megúszta. Sőt, bár fejben már el is temette, de a főnök is visszatér méghozzá egy jó hírrel. Az erőszakos alak nem tart velük. Ez megnyugtatja Dren-t. Aki, szótlanul követi a higgadt tündér és a felpaprikázott törpe duóját. Meg a kutyát. Keresnek maguknak egy helyet ahol lepihenhetnek és megfigyelhetnek. Ő egyébként se volt sose oda a tisztaságért. Az csak feltűnősködés. Bajt hoz a manó fejére. Ez kellemes helynek tűnik. Már ha nem foglalt már más által. Ő is kiválaszt egy kényelmesnek tűnő helyet és hátát a falnak támasztja. Az étel láttán felcsillannak a szemei.*
-Köszönöm szépen!
*Válaszol úgy ahogy a szőrös kis izé és a tündér által már láthatott módon nekiáll falni, hogy minél gyorsabban eltüntesse. Rég evett már ilyen jól mint ma.*
*Úgy néz ki, hogy bár Dren egy évezredek alatt kristály tisztára csiszolódott technikát alkalmaz, de a szőrös kis izé, aki a kutyával van, nem fogékony erre a bölcs tanácsra. Csak hisztizik. Ő pedig az érvekre zavartan, de továbbra is emberöltőket megszégyenítő tapasztalattal válaszol.*
-Annak.
*Erre nem lehet mit mondani. Tényleg így hívta. Rá rosszabbakat is mondtak már. Személy szerint örül is, hogy ennyivel megúszta. Sőt, bár fejben már el is temette, de a főnök is visszatér méghozzá egy jó hírrel. Az erőszakos alak nem tart velük. Ez megnyugtatja Dren-t. Aki, szótlanul követi a higgadt tündér és a felpaprikázott törpe duóját. Meg a kutyát. Keresnek maguknak egy helyet ahol lepihenhetnek és megfigyelhetnek. Ő egyébként se volt sose oda a tisztaságért. Az csak feltűnősködés. Bajt hoz a manó fejére. Ez kellemes helynek tűnik. Már ha nem foglalt már más által. Ő is kiválaszt egy kényelmesnek tűnő helyet és hátát a falnak támasztja. Az étel láttán felcsillannak a szemei.*
-Köszönöm szépen!
*Válaszol úgy ahogy a szőrös kis izé és a tündér által már láthatott módon nekiáll falni, hogy minél gyorsabban eltüntesse. Rég evett már ilyen jól mint ma.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-02 20:23:21
Üzenet elküldve: 2022-06-02 20:23:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Ritka erős dilemmába keveredik, ráadásul amilyen dühös, gondolkodni sem egyszerű. Egyrészről nagyon szeretné elpáholni ezt a fickót, aki képes volt őt pattanásnak nevezni. Másrészről itt van ez a kaland és hogy őt bevették a csapatba, holott még a saját társai, a többi utcakölyök is gyakran hagyják ki a játékokból, mert túl kicsinek találják, vagy nem elég ügyesnek és okosnak... Most pedig két felnőtt bevette őt! Egy kalandba! Nagyon nem szeretné elszúrni...
Hallja Rava utasítását, vagy inkább kérését, és tudja azt is, hogy ha nem akarja, hogy kirakják a csapatból, akkor alighanem engednie kellene. De ő annyira, de annyira szeretné elverni ezt a nagyszájút!
Szinte hallani lehet a fújtatását, meg a belső mérlegének himbálózását, hogy mit is szeretne jobban: verekedni, vagy kalandozni?
Az egészet megnehezíti, vagy éppen megkönnyíti, hogy "Sylvar" mintha még egyezkedni is akarna ezzel a hólyaggal. Akkor meg tényleg nem verheti el, mert "Sylvar" biztosan megharagudna.
Dren hívására végül határozottan csörtetve indul meg utána. Mivel nem üthet és nem kiabálhat, ezért csak ugrik párat, meg a lábait veri erővel minden lépéssel a talajnak és közben az egész teste befeszül, öklei is szorosan zártak, a feje meg vörös.*
- De pattanásnak nevezett! - *Panaszolja mérgesen Drennek, mikor a férfi nyugalomra inti.*
- Ő a pattanás! - *Teszi hozzá és még vissza is fordul fejével, hogy legalább szemmel verhesse a fickót, csakhogy közben elég messze kerültek, hogy az ő szemszögéből már csak altesteket lásson a piac forgatagában. Aztán meg egy előbukkanó "Sylvart". A "pattanás" nélkül.*
- Igen! Ott pukkadjon meg! - *Vágja rá Ruuno még mindig paprikásan. De a lelkiállapotán máris javít az az elégtétel, hogy a fickó nélkül tért vissza Rava és még ellene is beszél most már. Egyértelmű, hogy "Sylvar" őt találta hasznosabbnak, a másik meg ott pukkadjon meg! A Pattanás!
Mire az alkalmi rejtekhelyükhöz érnek, már sokkal inkább izgatja ismét a kaland. A "bekuckózás" ugyan nem túl érdekes, de mielőtt még elkezdhetne unatkozni, a tündér ennivalót nyom a kezébe.*
- Köszönöm szépen! - *Mondja lelkesen, és részéről már ezért megérte csatlakozni. Felhő persze azonnal nyomja orrát a kis csomag felé, de Ruuno elnyomja az állat fejét.*
- Várj a sorodra!
*Ritka erős dilemmába keveredik, ráadásul amilyen dühös, gondolkodni sem egyszerű. Egyrészről nagyon szeretné elpáholni ezt a fickót, aki képes volt őt pattanásnak nevezni. Másrészről itt van ez a kaland és hogy őt bevették a csapatba, holott még a saját társai, a többi utcakölyök is gyakran hagyják ki a játékokból, mert túl kicsinek találják, vagy nem elég ügyesnek és okosnak... Most pedig két felnőtt bevette őt! Egy kalandba! Nagyon nem szeretné elszúrni...
Hallja Rava utasítását, vagy inkább kérését, és tudja azt is, hogy ha nem akarja, hogy kirakják a csapatból, akkor alighanem engednie kellene. De ő annyira, de annyira szeretné elverni ezt a nagyszájút!
Szinte hallani lehet a fújtatását, meg a belső mérlegének himbálózását, hogy mit is szeretne jobban: verekedni, vagy kalandozni?
Az egészet megnehezíti, vagy éppen megkönnyíti, hogy "Sylvar" mintha még egyezkedni is akarna ezzel a hólyaggal. Akkor meg tényleg nem verheti el, mert "Sylvar" biztosan megharagudna.
Dren hívására végül határozottan csörtetve indul meg utána. Mivel nem üthet és nem kiabálhat, ezért csak ugrik párat, meg a lábait veri erővel minden lépéssel a talajnak és közben az egész teste befeszül, öklei is szorosan zártak, a feje meg vörös.*
- De pattanásnak nevezett! - *Panaszolja mérgesen Drennek, mikor a férfi nyugalomra inti.*
- Ő a pattanás! - *Teszi hozzá és még vissza is fordul fejével, hogy legalább szemmel verhesse a fickót, csakhogy közben elég messze kerültek, hogy az ő szemszögéből már csak altesteket lásson a piac forgatagában. Aztán meg egy előbukkanó "Sylvart". A "pattanás" nélkül.*
- Igen! Ott pukkadjon meg! - *Vágja rá Ruuno még mindig paprikásan. De a lelkiállapotán máris javít az az elégtétel, hogy a fickó nélkül tért vissza Rava és még ellene is beszél most már. Egyértelmű, hogy "Sylvar" őt találta hasznosabbnak, a másik meg ott pukkadjon meg! A Pattanás!
Mire az alkalmi rejtekhelyükhöz érnek, már sokkal inkább izgatja ismét a kaland. A "bekuckózás" ugyan nem túl érdekes, de mielőtt még elkezdhetne unatkozni, a tündér ennivalót nyom a kezébe.*
- Köszönöm szépen! - *Mondja lelkesen, és részéről már ezért megérte csatlakozni. Felhő persze azonnal nyomja orrát a kis csomag felé, de Ruuno elnyomja az állat fejét.*
- Várj a sorodra!
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-02 18:37:52
Üzenet elküldve: 2022-06-02 18:37:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos olybá tűnik, hogy nem igazán jutnak dűlőre ezzel az alakkal, akibe sikerült szó szerint belebotlania Ravának, de sebaj, nem esik pánikba. Dren ha minden igaz igyekszik lenyugtatni a kölyköt, ő pedig megrázza magát.*
-Elnézést jó uram. Mi már megyünk is.
*Teljesen más stílust vesz fel, és könnyen észrevehető, hogy ez az esetleges füleknek szól, és ő a maga részéről el is indul a Romvárosba, ahogy tervezték korábban.*
-Gyertek, nyugodjunk meg, ott pukkadjon meg az a bolond.
*Kedvesen mosolyog Ruunora és igyekszik gyermeki énjére hatni. Ha minden jól megy már a dülöngélő házak adják az árnyékot lépteiknek.*
-Keressünk egy helyet és tanyázzunk be.
*Némi kutatás után talán talál is egy helyet, egy elhagyatott épület, de még megvannak az ablakai. Igaz töröttek és csupa por minden, de ez tökéletesen megfelel nekik, neki legalábbis mindenképp. Ha a többiek is követik, akkor az egyik sarkot befoglalja magának és odagyűri rongyait. ~Ha sikerül gyorsan bekuckózni ide, akkor mehetünk is felderíteni még ma. Nem akarok több időt vesztegetni a kelleténél.~*
-Ma kifigyeljük a környéket miután pihentünk egy kicsit, aztán megbeszéljük a többit. Tessék.
*Nyújt át egy-egy adag ételt mindkettőnek, nehogy aztán majd abból legyen a probléma hogy a gyomruk buktatja le őket.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos olybá tűnik, hogy nem igazán jutnak dűlőre ezzel az alakkal, akibe sikerült szó szerint belebotlania Ravának, de sebaj, nem esik pánikba. Dren ha minden igaz igyekszik lenyugtatni a kölyköt, ő pedig megrázza magát.*
-Elnézést jó uram. Mi már megyünk is.
*Teljesen más stílust vesz fel, és könnyen észrevehető, hogy ez az esetleges füleknek szól, és ő a maga részéről el is indul a Romvárosba, ahogy tervezték korábban.*
-Gyertek, nyugodjunk meg, ott pukkadjon meg az a bolond.
*Kedvesen mosolyog Ruunora és igyekszik gyermeki énjére hatni. Ha minden jól megy már a dülöngélő házak adják az árnyékot lépteiknek.*
-Keressünk egy helyet és tanyázzunk be.
*Némi kutatás után talán talál is egy helyet, egy elhagyatott épület, de még megvannak az ablakai. Igaz töröttek és csupa por minden, de ez tökéletesen megfelel nekik, neki legalábbis mindenképp. Ha a többiek is követik, akkor az egyik sarkot befoglalja magának és odagyűri rongyait. ~Ha sikerül gyorsan bekuckózni ide, akkor mehetünk is felderíteni még ma. Nem akarok több időt vesztegetni a kelleténél.~*
-Ma kifigyeljük a környéket miután pihentünk egy kicsit, aztán megbeszéljük a többit. Tessék.
*Nyújt át egy-egy adag ételt mindkettőnek, nehogy aztán majd abból legyen a probléma hogy a gyomruk buktatja le őket.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-01 20:26:17
Üzenet elküldve: 2022-06-01 20:26:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A templomban, nem tölt sok időt, leginkább csak a címeket olvassa el, hisz egyik alkotás sem a vékonyságukról híresek, némely könyv akkora, mint kis apróság. Búcsúzik mindenkitől, majd tovaszáll. Persze a röpködés nem tart sokáig, hiszen néhány perc után teljesen kimerül, és muszáj leülnie a csöppségnek. Egy valami biztos, hogy a tündérkéből nem hős lovag fog válni. Viszont, amikor megindul szinte csak szédelegve teszi, mikor eljut Romvárosba.*
- Huh? Rossz irányba fordultam volna?
*Gondolkozik el a kislány, mert cseppet sem azt a látképet látja maga előtt, amire számított volna. Kihalt, és omladozó épületek látványa tárul elé, ami önmagában egy picit kísérteties. Ennek ellenére, nemhogy visszamenne a biztos helyre, hanem még inkább hatol befelé, már amennyire ez lehetséges.
Közben aggódva veti a pillantásait, mintha a természet ismét helyet követelne. Van valami gyönyörűség, ám mégis inkább a rossz érzés fogja el a kislányt.*
~ Szerintem ennyi elég is volt mára, lehet most jobb lenne ha otthon lennék. ~
*A bátorsága hamar elillant és inkább hazafelé indul.*
- Huh? Rossz irányba fordultam volna?
*Gondolkozik el a kislány, mert cseppet sem azt a látképet látja maga előtt, amire számított volna. Kihalt, és omladozó épületek látványa tárul elé, ami önmagában egy picit kísérteties. Ennek ellenére, nemhogy visszamenne a biztos helyre, hanem még inkább hatol befelé, már amennyire ez lehetséges.
Közben aggódva veti a pillantásait, mintha a természet ismét helyet követelne. Van valami gyönyörűség, ám mégis inkább a rossz érzés fogja el a kislányt.*
~ Szerintem ennyi elég is volt mára, lehet most jobb lenne ha otthon lennék. ~
*A bátorsága hamar elillant és inkább hazafelé indul.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-05-24 14:37:54
Üzenet elküldve: 2022-05-24 14:37:54
ÚJ
![>Vendaar Radanos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/937_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* A sötételf kesztyűs keze tétován porolja le a köpenyét, ami az előző megerőltetett falrész emelése, majd annak elejtése miatti felszálló por és leégett pernye felszabadulása okozott. Régen is utálta ezt a környéket, de most, hogy már csak gúnyos emléke önmagának, talán még jobban. A nemesi negyed maradványa viszont elég sok kalandort vonzott egykoron, ma már inkább csak a reménykedők maradtak. Mindent, ami értékes régen elhordtak már, vagy a forradalom viharában égett el. Aidan azonban tudja, hogy voltak itt még titkos pincék, és olyan lelőhelyek, amiket az akkori tulajdonosok közül is kevesen ismertek, talán csak a családfők. Ő viszont bejáratos volt sok udvarba, éjjelente pedig kérés nélkül is próbált mindenféle információhoz jutni, hogy ha majd eljön az ő ideje, lépni tudjon. Az egykori város térképe a fejébe vésve szinte örökre beégett, de most már egyre kevesebb támpont maradt, ami alapján tájékozódhatna. Nem csak azért, mert minden, de szinte tényleg minden fel lett dúlva, hanem nem maradt már hírmondója sem, akitől ő kérdezhetne. Annak idején a Véres Kezek klán tagja volt, tagjai kizárólag a saját fajtájából álltak. Mindig tizen voltak, laza érdekszövetségben álltak más klánokkal és egymással is, mégis valahogy jól működtek. A forradalomban a többi kilenc elpusztult, még a színüket sem látta, de tudta jól, hogy ha nem így lenne, már találkozott volna valamelyikükkel. Valószínűleg a meredélybe költöztek sok más lénnyel egyetemben. Sóhajtva néz körül a sötétben, az az egykori 'hármas' tudja, hogy ma nem fog sikerrel járni, de holnap tovább folytatja a kutatást. *
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-05-04 12:32:51
Üzenet elküldve: 2022-05-04 12:32:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Bogarasok //
– Há' nem elég nézni a hangyákokat?! * Hüledezik az óriás. *
– És akkó' látjuk, hogy mit esznek, meg hogy élnek… * Bár való igaz, ezáltal új anyagokat nem találhatnak és a belső működésüket se igazán tanulmányozhatják. Viszont meg kell jegyezni, hogy Morwont ezek a dolgok nem is igazán érdeklik. Mit kezdene ő holmi "új anyagokkal"? Talán felkeresné Hrothgaart vagy az artheniori kovácsot, hogy nézze meg – illetve a mostaniak után már inkább Nimerilt. A hangyák belső működése viszont olyannyira érdektelen témának tűnik számára, hogy szóra se méltatja a témát.
Nimeril boncolásról szóló beszámolójára felhúzza a szemöldökét. Eddig is tudta, hogy az emberek furcsák, de a vörös e megállapítását egészen új szintre emeli. *
– Nohát! * Felel röviden, mivel valóban meglepődik azon, hogy Nimeril ennyire otthon van a boncolás témájában. Persze orvosnak nevezte magát, de ezek szerint az igazi orvosok nem csak hegkötözéssel foglalkoznak.
Az útvonalat akárhányszor is magyaráznák el neki, nem jegyezné meg, hogy mikor milyen irányba kell forgolódnia, tehát Nimeril hiába fáradozik. Majd, ha meg kell találnia ezt a helyet, megkeresi a félig ledőlt szobrot és elindul valamerre. Előbb-utóbb mindig megtalálja, amit keres – vagy, ha mégsem, akkor a keresgélés közben bizonyára talál jobb elfoglaltságot. Mindenesetre bólint egyet a nőnek, hogy ne érezze úgy, mintha a falnak beszélni (pedig a valóság nem áll ettől messze). *
– Jó-jó. * Hamarosan megérkeznek a kapuhoz, ahol elérkezik a búcsú ideje. *
– Idetalálok! * Nevet fel, mikor Nimeril még azt is felajánlja, hogy térképet rajzol. *
– Remélem, még találkozunk! Viszlát! * Integet hatalmas kezeivel és elindul visszafelé. Útközben a hangyákokon gondolkodik. *
// Bogarasok //
– Há' nem elég nézni a hangyákokat?! * Hüledezik az óriás. *
– És akkó' látjuk, hogy mit esznek, meg hogy élnek… * Bár való igaz, ezáltal új anyagokat nem találhatnak és a belső működésüket se igazán tanulmányozhatják. Viszont meg kell jegyezni, hogy Morwont ezek a dolgok nem is igazán érdeklik. Mit kezdene ő holmi "új anyagokkal"? Talán felkeresné Hrothgaart vagy az artheniori kovácsot, hogy nézze meg – illetve a mostaniak után már inkább Nimerilt. A hangyák belső működése viszont olyannyira érdektelen témának tűnik számára, hogy szóra se méltatja a témát.
Nimeril boncolásról szóló beszámolójára felhúzza a szemöldökét. Eddig is tudta, hogy az emberek furcsák, de a vörös e megállapítását egészen új szintre emeli. *
– Nohát! * Felel röviden, mivel valóban meglepődik azon, hogy Nimeril ennyire otthon van a boncolás témájában. Persze orvosnak nevezte magát, de ezek szerint az igazi orvosok nem csak hegkötözéssel foglalkoznak.
Az útvonalat akárhányszor is magyaráznák el neki, nem jegyezné meg, hogy mikor milyen irányba kell forgolódnia, tehát Nimeril hiába fáradozik. Majd, ha meg kell találnia ezt a helyet, megkeresi a félig ledőlt szobrot és elindul valamerre. Előbb-utóbb mindig megtalálja, amit keres – vagy, ha mégsem, akkor a keresgélés közben bizonyára talál jobb elfoglaltságot. Mindenesetre bólint egyet a nőnek, hogy ne érezze úgy, mintha a falnak beszélni (pedig a valóság nem áll ettől messze). *
– Jó-jó. * Hamarosan megérkeznek a kapuhoz, ahol elérkezik a búcsú ideje. *
– Idetalálok! * Nevet fel, mikor Nimeril még azt is felajánlja, hogy térképet rajzol. *
– Remélem, még találkozunk! Viszlát! * Integet hatalmas kezeivel és elindul visszafelé. Útközben a hangyákokon gondolkodik. *
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-05-01 17:09:52
Üzenet elküldve: 2022-05-01 17:09:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyors búcsúzás - záró//
*Épp az egyik hírhedt helyi kufárral vitatkozik valami fényes kacat árán, ami szerinte sokkalta többet ér, mint amit az aranyfogú hajlandó adni érte, amikor Fez feltűnik a színen. Először azt hiszi, rosszul látja, de amikor megbizonyosodik róla, hogy tényleg ő az, széles mosollyal üdvözli.*
- Fez! Micsoda öröm újra látni! Azt hittem már, rád omlott valami pince, miközben a bíró aranyát kutattad! *Ugratja rögtön a másikat, de egyáltalán nem rossz szándékból. Ő így szokta kifejezni a szimpátiáját. Folytatná tovább is, de ahogy a kufárt faképnél hagyva közelebb lép a férfihoz, hamar feltűnik neki, hogy az nem osztozik vele a jókedvben. Az ő arcáról is leolvad a mosoly, ahogy a komolynak tűnő szavak elhangzanak.*
- Micsoda? Ne viccelj már… *Húzza el a száját, abban reménykedve, hogy a másiknak csak nagyon rossz a humorérzéke, de valahogy érzi, hogy ezúttal nem erről van szó.* - Mégis kik? És mit akarnak tőled? Hová akarsz menni? *Teszi fel gyors egymásutánban aggódó kérdéseit, de a férfi elengedi őket a füle mellett, s kezébe nyomja a tisztes súllyal bíró zsákot.*
- Ez meg… *Hűl el a lány, hisz az összeütköző érmék hangját igen jól ismeri, ahogy arról is van valamennyi tapasztalata, mekkora összeg nyomhat annyit, hogy egyenesen lerántsa készületlenül nyújtott karját.*
- Miről beszélsz, Fez, várj, így nem hagyhatsz itt!? *Halkan, de ingerülten beszél, miközben körbe les, vajon hány nem kívánt nézője volt az iménti jelenetnek. Hirtelenjében úgy tűnik, mindenkinek van jobb dolga annál, hogy kettejüket figyelje, de a rengeteg arany és az érthetetlen hírek nincsenek jó hatással a lányra.*
- Ez egyáltalán nem vicces, ugye tudod! Fez!*Most már kérlelőn pillant Fezre, hogy ennyi legyen elég a színjátékból, de a férfi ehelyett gyors búcsút vesz, s csuklyáját a fejébe húzva faképnél hagyja a döbbenettől földbe gyökerezett lábú Isavyre-t. El kell telnie néhány pillanatnak, míg valamennyire fel tudja dolgozni az iménti történéseket, és kitalálja, hogyan tovább.*
*Épp az egyik hírhedt helyi kufárral vitatkozik valami fényes kacat árán, ami szerinte sokkalta többet ér, mint amit az aranyfogú hajlandó adni érte, amikor Fez feltűnik a színen. Először azt hiszi, rosszul látja, de amikor megbizonyosodik róla, hogy tényleg ő az, széles mosollyal üdvözli.*
- Fez! Micsoda öröm újra látni! Azt hittem már, rád omlott valami pince, miközben a bíró aranyát kutattad! *Ugratja rögtön a másikat, de egyáltalán nem rossz szándékból. Ő így szokta kifejezni a szimpátiáját. Folytatná tovább is, de ahogy a kufárt faképnél hagyva közelebb lép a férfihoz, hamar feltűnik neki, hogy az nem osztozik vele a jókedvben. Az ő arcáról is leolvad a mosoly, ahogy a komolynak tűnő szavak elhangzanak.*
- Micsoda? Ne viccelj már… *Húzza el a száját, abban reménykedve, hogy a másiknak csak nagyon rossz a humorérzéke, de valahogy érzi, hogy ezúttal nem erről van szó.* - Mégis kik? És mit akarnak tőled? Hová akarsz menni? *Teszi fel gyors egymásutánban aggódó kérdéseit, de a férfi elengedi őket a füle mellett, s kezébe nyomja a tisztes súllyal bíró zsákot.*
- Ez meg… *Hűl el a lány, hisz az összeütköző érmék hangját igen jól ismeri, ahogy arról is van valamennyi tapasztalata, mekkora összeg nyomhat annyit, hogy egyenesen lerántsa készületlenül nyújtott karját.*
- Miről beszélsz, Fez, várj, így nem hagyhatsz itt!? *Halkan, de ingerülten beszél, miközben körbe les, vajon hány nem kívánt nézője volt az iménti jelenetnek. Hirtelenjében úgy tűnik, mindenkinek van jobb dolga annál, hogy kettejüket figyelje, de a rengeteg arany és az érthetetlen hírek nincsenek jó hatással a lányra.*
- Ez egyáltalán nem vicces, ugye tudod! Fez!*Most már kérlelőn pillant Fezre, hogy ennyi legyen elég a színjátékból, de a férfi ehelyett gyors búcsút vesz, s csuklyáját a fejébe húzva faképnél hagyja a döbbenettől földbe gyökerezett lábú Isavyre-t. El kell telnie néhány pillanatnak, míg valamennyire fel tudja dolgozni az iménti történéseket, és kitalálja, hogyan tovább.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-29 20:48:02
Üzenet elküldve: 2022-04-29 20:48:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét//
*Nimeril válasza mögött habár felfedetlen imformációt sejt, konkrétumot természetesen nem olvas, vagy következtet ki. Pusztán a gyanúját tartja meg, miszerint a félelf talán többet is tudhat a mágiáról, mint amit most megemlít.
Tanilla is hozzátesz valamit a beszélgetéshez, és róla ez alapján, valamint a korábbi reakciói alapján is inkább elhiszi, hogy csak távolabbról ismerkedett még meg eddig a mágiával. Az viszont, hogy több mágus is az ismeretségi körébe tartozott, szintén sokatmondó. A varázstanulás a hétköznapi szerzetek számára meglehetősen nehezen elérhető dolognak számít, így Tanilla meglehet, hogy másmilyen körökben forgott, mint amit a viszonylag egyszerű ruházatából és orvosasszisztensi pozíciójából elsőre ki lehetne következtetni.
Feláll, megbotlik, elkapják. Nem neheztel emiatt, tudja, hogy az orvosoknak fontosabb, hogy ne üsse be a fejét amiatt, hogy elesik, mint hogy épségben tartsák a büszkeségét, így el is siklik efölött. Egy darabig még próbálgatja a határait, majd további vizsgálnivaló híján eljutnak a Kaszárnyába indulásig.*
-Nem fáj. Szokatlan érzés mozgatni, ám nem hinném, hogy különösebb nehézséget fog okozni a visszaszokás.
*Válaszol, majd a dolgait is magához veszi. A botot nem feltétlenül megfontolt óvatosságból tartja meg, hanem inkább egyszerűen udvariasságból, hiszen nem lenne különösebben szép gesztus az orvosok otthonában hagyni egy idegen kacatot. A valóságban nem különösebben szívleli a tényt, hogy botja mindig lefoglalja egyetlen kezét, és így különösen várja az időt, amikor már nem kell magánál tartania azt.
A tanácsra csak bólint - valóban tisztában van a bemelegítés, nyújtás és izomgyakorlatok hogyanjával. A Kereskedőházzal kapcsolatban sincs ellenvetése - a részéről nem gond egy rövid találkozó, és érthető, hogy az orvos részéről miért fontos ez.
Végül elhagyják Rezidenciát, és újból a Romváros utcáinak kövezetét koptatják, még ha csak egy viszonylag rövid ideig is. Ám ezúttal máshogy érződik a séta - csoda is lenne, ha ugyanolyan élmény lenne. Nem kopog az utcán botja, és járására is kevésbé kell, hogy figyeljen, habár tudatosan próbálja elérni, hogy szimmetrikusan mozogjanak a lábai.
Időnként - főleg eleinte - pár másodpercre megáll, egy közeli kerítésnek támaszkodik, bár botját nem használja... nem szólal meg, így Nimeril korábbi kérése alapján ki lehet következtetni, hogy nem tartja említésre méltónak, és valóban, mikor újra megindul, lépése katonásabb, mint korábban, és tartása is egyenes marad. Dolgozik benne a bódító ital és a vérveszteség is, ám a sérült térd által okozott korábbi fájdalomhoz képest ez vajmi kevéssé nehezíti meg a dolgát, így csak halad rendületlenül a város épebb részei felé.*
*Nimeril válasza mögött habár felfedetlen imformációt sejt, konkrétumot természetesen nem olvas, vagy következtet ki. Pusztán a gyanúját tartja meg, miszerint a félelf talán többet is tudhat a mágiáról, mint amit most megemlít.
Tanilla is hozzátesz valamit a beszélgetéshez, és róla ez alapján, valamint a korábbi reakciói alapján is inkább elhiszi, hogy csak távolabbról ismerkedett még meg eddig a mágiával. Az viszont, hogy több mágus is az ismeretségi körébe tartozott, szintén sokatmondó. A varázstanulás a hétköznapi szerzetek számára meglehetősen nehezen elérhető dolognak számít, így Tanilla meglehet, hogy másmilyen körökben forgott, mint amit a viszonylag egyszerű ruházatából és orvosasszisztensi pozíciójából elsőre ki lehetne következtetni.
Feláll, megbotlik, elkapják. Nem neheztel emiatt, tudja, hogy az orvosoknak fontosabb, hogy ne üsse be a fejét amiatt, hogy elesik, mint hogy épségben tartsák a büszkeségét, így el is siklik efölött. Egy darabig még próbálgatja a határait, majd további vizsgálnivaló híján eljutnak a Kaszárnyába indulásig.*
-Nem fáj. Szokatlan érzés mozgatni, ám nem hinném, hogy különösebb nehézséget fog okozni a visszaszokás.
*Válaszol, majd a dolgait is magához veszi. A botot nem feltétlenül megfontolt óvatosságból tartja meg, hanem inkább egyszerűen udvariasságból, hiszen nem lenne különösebben szép gesztus az orvosok otthonában hagyni egy idegen kacatot. A valóságban nem különösebben szívleli a tényt, hogy botja mindig lefoglalja egyetlen kezét, és így különösen várja az időt, amikor már nem kell magánál tartania azt.
A tanácsra csak bólint - valóban tisztában van a bemelegítés, nyújtás és izomgyakorlatok hogyanjával. A Kereskedőházzal kapcsolatban sincs ellenvetése - a részéről nem gond egy rövid találkozó, és érthető, hogy az orvos részéről miért fontos ez.
Végül elhagyják Rezidenciát, és újból a Romváros utcáinak kövezetét koptatják, még ha csak egy viszonylag rövid ideig is. Ám ezúttal máshogy érződik a séta - csoda is lenne, ha ugyanolyan élmény lenne. Nem kopog az utcán botja, és járására is kevésbé kell, hogy figyeljen, habár tudatosan próbálja elérni, hogy szimmetrikusan mozogjanak a lábai.
Időnként - főleg eleinte - pár másodpercre megáll, egy közeli kerítésnek támaszkodik, bár botját nem használja... nem szólal meg, így Nimeril korábbi kérése alapján ki lehet következtetni, hogy nem tartja említésre méltónak, és valóban, mikor újra megindul, lépése katonásabb, mint korábban, és tartása is egyenes marad. Dolgozik benne a bódító ital és a vérveszteség is, ám a sérült térd által okozott korábbi fájdalomhoz képest ez vajmi kevéssé nehezíti meg a dolgát, így csak halad rendületlenül a város épebb részei felé.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-29 19:36:07
Üzenet elküldve: 2022-04-29 19:36:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét//
*Ő nincs annyira elmerül a mágiában, mint újdonsült kollégája, valamint első közös betegük. Hallott már róluk és ismer is néhányat a varázslók közül, de ő a maga részéről nem érez hozzá affinitást. Érdekelné a dolog, de esélyes, hogy benne nincsen meg az a kis valami, amitől egy ember mágussá válhat.*
- Ismerek én is néhány varázslót, egészen kedvelhetőek. De egy volt, aki kimondottan furcsa szerzet.
*Takarítás közben a fennen említett mágusra is szán pár pillanatnyi gondolatot. Többet nem, mert kitörne belőle a röhögés az emlékektől. Szót sem szól róla inkább, s a merengésről is hamar lemond. Rendrakás után pedig Nimeril és ő; legalábbis szerinte; feszült figyelemmel kísérik Gaer műtét utáni első lépteit. A visszautasító mozdulat nem sérti meg, szinte már várta is, ám mikor kell, ő és Nimeril is a segítségére vannak. Az első pár lépés után, mikor mindketten az indulás mellett döntenek, ő kér még egy kis időt. Táskáját megkeresve előveszi kulacsát és megtölti azt friss vízzel, valamint egy kendőt is betesz mellé. Táskáját a vállán átveti, így már útnak indul ő is. Pár korty víz jól jöhet bármikor és ő szeret mindenre felkészülni. Őt nem aggasztja a romváros. Azon kevesek közzé tartozhat, aki jobban fél egy váratlan rosszul léttől, mintsem holmi haramiáktól. Utóbbiak csak ritkán jutnak el a tudatáig. Páran már felrótták neki ezt a hibáját, dolgozik rajta. Séta közben újabb és újabb dolgok jutnak eszébe, főleg arról, hogy katonával van dolguk. Aki edzett és tudja, hogyan melegítsen be. Egymás után váltják a szavak a fejében, miszerint műtét előtt és műtét után.*
*Ő nincs annyira elmerül a mágiában, mint újdonsült kollégája, valamint első közös betegük. Hallott már róluk és ismer is néhányat a varázslók közül, de ő a maga részéről nem érez hozzá affinitást. Érdekelné a dolog, de esélyes, hogy benne nincsen meg az a kis valami, amitől egy ember mágussá válhat.*
- Ismerek én is néhány varázslót, egészen kedvelhetőek. De egy volt, aki kimondottan furcsa szerzet.
*Takarítás közben a fennen említett mágusra is szán pár pillanatnyi gondolatot. Többet nem, mert kitörne belőle a röhögés az emlékektől. Szót sem szól róla inkább, s a merengésről is hamar lemond. Rendrakás után pedig Nimeril és ő; legalábbis szerinte; feszült figyelemmel kísérik Gaer műtét utáni első lépteit. A visszautasító mozdulat nem sérti meg, szinte már várta is, ám mikor kell, ő és Nimeril is a segítségére vannak. Az első pár lépés után, mikor mindketten az indulás mellett döntenek, ő kér még egy kis időt. Táskáját megkeresve előveszi kulacsát és megtölti azt friss vízzel, valamint egy kendőt is betesz mellé. Táskáját a vállán átveti, így már útnak indul ő is. Pár korty víz jól jöhet bármikor és ő szeret mindenre felkészülni. Őt nem aggasztja a romváros. Azon kevesek közzé tartozhat, aki jobban fél egy váratlan rosszul léttől, mintsem holmi haramiáktól. Utóbbiak csak ritkán jutnak el a tudatáig. Páran már felrótták neki ezt a hibáját, dolgozik rajta. Séta közben újabb és újabb dolgok jutnak eszébe, főleg arról, hogy katonával van dolguk. Aki edzett és tudja, hogyan melegítsen be. Egymás után váltják a szavak a fejében, miszerint műtét előtt és műtét után.*
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-27 19:04:42
Üzenet elküldve: 2022-04-27 19:04:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//A műtét//
* Nimeril pont nem akart még csak utalást sem tenni a hiányzó végtagról, de végül csak előtérbe került ez is. Szerencsére nem feszegetik a témát. Inkább takarítanak, amíg a férfi szabadon ücsöröghet, ha ezt szeretné. Mint kiderül varázsolt egyet műtét közben. Nimeril adja át saját kezűleg azt a kis fadarabot, ami oly érdekes lett hirtelen egy apró ige miatt.*
- Hallottam már ilyesmiről.* Feleli sután, mivel nem csak hallott már róla, de meg is tapasztalta. Pont ő volt, aki kővé dermedt a minap, amikor ráijesztet. Ilyesmiről viszont most nincs ideje tárgyalni. Neki dolga van, ami a takarításban teljesedik ki. Takarítás után pedig ennél most jóval aktuálisabb dolgokról kell tárgyalniuk. Elérkezett az idő annak a lábnak kipróbálására. Gaer feltápászkodna és ebben senki nem akadályozza meg. Nimeril ott áll mellette, de nem segít neki. Ismeri már annyira, hogy tudja nem igényli ezt a férfi, pedig nem régóta ismeri. Jól tette, hogy ott állt mellette, mert ahogy várható meg is botlik, de nem hagyja elesni.*
- Semmi baj!* Természetes, hogy nehezére esnek az első lépések. Pont, mint egy gyermek, aki most próbálgatja az első lépéseit.*
- Hogy érzi a lábát?* Nagyon izgatottan figyeli ezeket a lépéseket.*
- Jól van, akkor menjünk el a kaszárnyába. Örömmel látom, hogy a bottól még nem óhajt megválni. Pár napig még biztosan jó lesz, ha a közelben lesz. Az izmainak idő kell, amíg megszokják, hogy újra terhelhetőek. Azt ajánlom, hogy ne terheljen rá hirtelen, mert az fájni fog. Hosszabb pihenések után előbb melegítsen be. Nyújtson sokat, de talán ezzel kapcsolatban kell tanácsot adnom egy harcosnak.* Ha izomláz, akkor ők biztos ismerik az ellenszerét, meg ellene a védekezést. Már így is elég tanácsot adott neki.*
- Jelenleg nincs mit vizsgálnom. A séta majd úgyis megmutatja, amire szükségem van. Csak annyit szeretnék kérni, hogy a kereskedőház műhelyébe egy beköszönés erejéig ugorjunk be. Csak, hogy lássa az intéző, hogy minden rendben van.* Felőle, akár indulhatnak is. A ruháit, amik a műtéthez használt leveti, amíg a férfi is csomagol.*
- Gyere Tanilla menjünk.* Hívja a lányt is, hogy hármasban hagyják el a házat. Nem sietnek sehova út közben, pedig a romos vidéken annyira nem szeret mászkálni a lány. Hiába van itt a katona, mert jelenleg még nem teljes értékű, de már közelít hozzá.*
- Ha bármi kellemetlent érez út közben kérem szóljon. Ha úgy érzi pihennie kell, akkor pihenhetünk. Nem szégyen, sőt inkább pihenjünk, mintsem, hogy baj legyen aztán később belőle.* Mondja, de szerinte nem lesz gond. Fog ez menni Gaernak, ha gyakorolgat. Fog ő még futni is majd, de igazán csak akkor lesz elégedett Nimeril, ha eljutnak a szállásig. Akkor már biztos, hogy minden jó.*
* Nimeril pont nem akart még csak utalást sem tenni a hiányzó végtagról, de végül csak előtérbe került ez is. Szerencsére nem feszegetik a témát. Inkább takarítanak, amíg a férfi szabadon ücsöröghet, ha ezt szeretné. Mint kiderül varázsolt egyet műtét közben. Nimeril adja át saját kezűleg azt a kis fadarabot, ami oly érdekes lett hirtelen egy apró ige miatt.*
- Hallottam már ilyesmiről.* Feleli sután, mivel nem csak hallott már róla, de meg is tapasztalta. Pont ő volt, aki kővé dermedt a minap, amikor ráijesztet. Ilyesmiről viszont most nincs ideje tárgyalni. Neki dolga van, ami a takarításban teljesedik ki. Takarítás után pedig ennél most jóval aktuálisabb dolgokról kell tárgyalniuk. Elérkezett az idő annak a lábnak kipróbálására. Gaer feltápászkodna és ebben senki nem akadályozza meg. Nimeril ott áll mellette, de nem segít neki. Ismeri már annyira, hogy tudja nem igényli ezt a férfi, pedig nem régóta ismeri. Jól tette, hogy ott állt mellette, mert ahogy várható meg is botlik, de nem hagyja elesni.*
- Semmi baj!* Természetes, hogy nehezére esnek az első lépések. Pont, mint egy gyermek, aki most próbálgatja az első lépéseit.*
- Hogy érzi a lábát?* Nagyon izgatottan figyeli ezeket a lépéseket.*
- Jól van, akkor menjünk el a kaszárnyába. Örömmel látom, hogy a bottól még nem óhajt megválni. Pár napig még biztosan jó lesz, ha a közelben lesz. Az izmainak idő kell, amíg megszokják, hogy újra terhelhetőek. Azt ajánlom, hogy ne terheljen rá hirtelen, mert az fájni fog. Hosszabb pihenések után előbb melegítsen be. Nyújtson sokat, de talán ezzel kapcsolatban kell tanácsot adnom egy harcosnak.* Ha izomláz, akkor ők biztos ismerik az ellenszerét, meg ellene a védekezést. Már így is elég tanácsot adott neki.*
- Jelenleg nincs mit vizsgálnom. A séta majd úgyis megmutatja, amire szükségem van. Csak annyit szeretnék kérni, hogy a kereskedőház műhelyébe egy beköszönés erejéig ugorjunk be. Csak, hogy lássa az intéző, hogy minden rendben van.* Felőle, akár indulhatnak is. A ruháit, amik a műtéthez használt leveti, amíg a férfi is csomagol.*
- Gyere Tanilla menjünk.* Hívja a lányt is, hogy hármasban hagyják el a házat. Nem sietnek sehova út közben, pedig a romos vidéken annyira nem szeret mászkálni a lány. Hiába van itt a katona, mert jelenleg még nem teljes értékű, de már közelít hozzá.*
- Ha bármi kellemetlent érez út közben kérem szóljon. Ha úgy érzi pihennie kell, akkor pihenhetünk. Nem szégyen, sőt inkább pihenjünk, mintsem, hogy baj legyen aztán később belőle.* Mondja, de szerinte nem lesz gond. Fog ez menni Gaernak, ha gyakorolgat. Fog ő még futni is majd, de igazán csak akkor lesz elégedett Nimeril, ha eljutnak a szállásig. Akkor már biztos, hogy minden jó.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-23 17:35:25
Üzenet elküldve: 2022-04-23 17:35:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Bogarasok //
* Már elhagyták a templom vaskos falait, amikor az óriás rákérdez a boncolás miértjére.*
- Miért ne tennék ilyet? Egy boncolás sokat elárul a lényről magáról. Megismerhetem a felépítését, életmódját, táplálkozási szokásait, belső működésüket. Rengeteget tanulhatunk egy boncolásból. Akár még új anyagokat is találhatunk bennük. Minden olyan, mintha egy könyvben lenne megírva, csak a tudni kell olvasni benne.* Jaj, de lelkesen ecseteli a boncolást és még csak bele se melegedett igazán. Nagy kár, hogy félbe kell szakítani olykor, hogy az irányt megjegyeztesse az óriással.*
- Van egy könyvem is, amibe én írtam le a tapasztalatimat, amit az első önálló boncolásomon tapasztaltam. Ha tudnád milyen nehéz mostanság holttestet szerezni.* Panaszkodik is egy kicsit a végére.*
- Bonyolult? Annyira nem mondanám. Elsőnek a templom fele, majd a szakadék fele kell, hogy a kardforgató karod legyen.* Próbálja meg még egyszer elmagyarázni az utat. Majd a kapuban meginvitálná egy teára.*
- Nem lehet?* Hüledezik a lány, miközben keresi az óriás az indokot.*
- Hát jól van, ha menned kell, akkor menned kell. Én nem tartalak fel, de biztos ne rajzoljak neked egy térképet?* Ajánlja fel neki, de ha nem, akkor nem. Ha mégis távozik, akkor illően elköszön tőle, ha nem, akkor még mindig megihatják a teát, amiért általában nem szoktak a vendégei repesni. Mindenki csak vedelné a szeszt nyakhajlásig, és mivel neki csak tiszta szesz van otthon, ezért azt. A legutóbb is az a két vendég azt kevert a teájába. Aztán meg nem győz bosszankodni, hogy megint veheti drága pénzen, mert megisszák, amikor neki ez a munkájához kellene.*
// Bogarasok //
* Már elhagyták a templom vaskos falait, amikor az óriás rákérdez a boncolás miértjére.*
- Miért ne tennék ilyet? Egy boncolás sokat elárul a lényről magáról. Megismerhetem a felépítését, életmódját, táplálkozási szokásait, belső működésüket. Rengeteget tanulhatunk egy boncolásból. Akár még új anyagokat is találhatunk bennük. Minden olyan, mintha egy könyvben lenne megírva, csak a tudni kell olvasni benne.* Jaj, de lelkesen ecseteli a boncolást és még csak bele se melegedett igazán. Nagy kár, hogy félbe kell szakítani olykor, hogy az irányt megjegyeztesse az óriással.*
- Van egy könyvem is, amibe én írtam le a tapasztalatimat, amit az első önálló boncolásomon tapasztaltam. Ha tudnád milyen nehéz mostanság holttestet szerezni.* Panaszkodik is egy kicsit a végére.*
- Bonyolult? Annyira nem mondanám. Elsőnek a templom fele, majd a szakadék fele kell, hogy a kardforgató karod legyen.* Próbálja meg még egyszer elmagyarázni az utat. Majd a kapuban meginvitálná egy teára.*
- Nem lehet?* Hüledezik a lány, miközben keresi az óriás az indokot.*
- Hát jól van, ha menned kell, akkor menned kell. Én nem tartalak fel, de biztos ne rajzoljak neked egy térképet?* Ajánlja fel neki, de ha nem, akkor nem. Ha mégis távozik, akkor illően elköszön tőle, ha nem, akkor még mindig megihatják a teát, amiért általában nem szoktak a vendégei repesni. Mindenki csak vedelné a szeszt nyakhajlásig, és mivel neki csak tiszta szesz van otthon, ezért azt. A legutóbb is az a két vendég azt kevert a teájába. Aztán meg nem győz bosszankodni, hogy megint veheti drága pénzen, mert megisszák, amikor neki ez a munkájához kellene.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-21 21:55:20
Üzenet elküldve: 2022-04-21 21:55:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Bogarasok //
* Visszateszi a könyvet a polcra, aztán kiindulnak a könyvtárból. Nimeril szavaira összébbhúzza szemöldökeit az óriás. *
– Felboncolni? * Meg kell hagyni, érdekes dolgok járnak Nimeril fejében, amit Morwon nem hagy annyiban, csak vár a továbbiakkal, amíg kiérnek a templomból és elindulnak a romváros utcáin. *
– Minek aztat felboncolni?! * Néz le kérdőn a nőre. Neki egész más tervei vannak az óriás-hangyákkal, már ha egyáltalán van bármilyen elképzelése azon kívül, hogy látni szeretné őket.
Az út elmagyarázására szintén elég furcsán hat az óriás számára, de nem szól semmit – annál is inkább, mert magában beismeri, hogy valóban egyszerűbb így megjegyezni a helyeket. A templom tornyát és a fegyverforgató karját csak nem fogja elhagyni, így pedig bármikor odatalálhat majd a vöröshöz. *
– Ühüm. * Bólint egyet megerősítésképpen. A romos szoborig megjegyzi az utat, de ott kezd összezavarodni. Persze most még könnyű dolga van, hiszen elég Nimerilt követnie, de kötve hiszi, hogy legközelebb odatalálna a sok forgolódás és irányváltozás miatt. *
– Bonyolult. * Jegyzi meg röviden. Ezután azonban rövid séta után csak eljutnak a szarvasos kapu elé. *
– Teára, höh! * Nevet fel a képtelenségen az óriás. Nem akarja megbántani a fél-elfet, de a tea nem neki való. Nem is biztos benne, hogy valaha ivott teát. *
– Kösz, de mostan nem lehet… * Vakarja meg tarkóját, mintha épp valami kifogást keresne. *
– Megígértem egy öregnek, hogy segítek árukat pakolni a piacon! * Böki ki végül, kissé lesütve szemeit, ami Morwon részéről igen ritka viselkedés, de ezt Nimeril persze nem tudhatja, hiszen még csak rövid ideje ismerik egymást. *
– De majdan, ha hallok vagy látok vajmi érdekeset a hangyákokrúl, elgyüvök és szólok!
// Bogarasok //
* Visszateszi a könyvet a polcra, aztán kiindulnak a könyvtárból. Nimeril szavaira összébbhúzza szemöldökeit az óriás. *
– Felboncolni? * Meg kell hagyni, érdekes dolgok járnak Nimeril fejében, amit Morwon nem hagy annyiban, csak vár a továbbiakkal, amíg kiérnek a templomból és elindulnak a romváros utcáin. *
– Minek aztat felboncolni?! * Néz le kérdőn a nőre. Neki egész más tervei vannak az óriás-hangyákkal, már ha egyáltalán van bármilyen elképzelése azon kívül, hogy látni szeretné őket.
Az út elmagyarázására szintén elég furcsán hat az óriás számára, de nem szól semmit – annál is inkább, mert magában beismeri, hogy valóban egyszerűbb így megjegyezni a helyeket. A templom tornyát és a fegyverforgató karját csak nem fogja elhagyni, így pedig bármikor odatalálhat majd a vöröshöz. *
– Ühüm. * Bólint egyet megerősítésképpen. A romos szoborig megjegyzi az utat, de ott kezd összezavarodni. Persze most még könnyű dolga van, hiszen elég Nimerilt követnie, de kötve hiszi, hogy legközelebb odatalálna a sok forgolódás és irányváltozás miatt. *
– Bonyolult. * Jegyzi meg röviden. Ezután azonban rövid séta után csak eljutnak a szarvasos kapu elé. *
– Teára, höh! * Nevet fel a képtelenségen az óriás. Nem akarja megbántani a fél-elfet, de a tea nem neki való. Nem is biztos benne, hogy valaha ivott teát. *
– Kösz, de mostan nem lehet… * Vakarja meg tarkóját, mintha épp valami kifogást keresne. *
– Megígértem egy öregnek, hogy segítek árukat pakolni a piacon! * Böki ki végül, kissé lesütve szemeit, ami Morwon részéről igen ritka viselkedés, de ezt Nimeril persze nem tudhatja, hiszen még csak rövid ideje ismerik egymást. *
– De majdan, ha hallok vagy látok vajmi érdekeset a hangyákokrúl, elgyüvök és szólok!
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-19 18:43:25
Üzenet elküldve: 2022-04-19 18:43:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Bogarasok //
* Hát ez az óriás sem éppen egy tudós jelölt, pedig nagyon teper, hogy ez ellenkezőjét bebizonyítsa. Abban igaza van, hogy olvasni tud, csak azt elég megérteni, de tudni tud. Nimeril próbálja a könyvre fogni, de arra nem számít, hogy egy újabb után nyúl majd. Próbálná megakadályozni, de ez a saját termetével nem egyszerű feladat. Újabb könyv, újabb felolvasás, de ez sem jobb sokkal az előzőnél, talán csak egy hangyányival. Inkább nem firtatja, örül, hogy elengedik ezt az olvasás témát. Meg van az óriás hangyájuk az a lényeg. Viszont ezzel most egyelőre ennyi. Többet nem tehetnek jelen pillanatban egyetlen hangyákokért sem.*
- Persze, gyere utánam.* Mondja neki, amint vissza rakta a könyvet a polcra.*
- Ez a helyes, ha saját szemeddel akarsz meggyőződni róla. Én is szeretnék egyszer ilyet látni, sőt fel is boncolnék egy példányt.* Meséli neki miközben kifelé haladnak a könyvtárból.*
- Viszlát!* Köszön el a morcos csuhástól. Hamar kijutnak a Templomból, hogy aztán a romok között sétáljanak.*
- A legegyszerűbb megjegyezni, hogy merre lakom, ha társítasz hozzá valamit. A kardforgató kezed irányába legyen a Templom.* Áll meg és mutat a nagy épületre.*
- Sárváros meg veled szemben.* Biccent előre a szakadék irányába.*
- Így kell menni előre, romos szoborig.* Valami alaknak a lerombolt szobrához vezeti az óriást. Menni kell hozzá egy darabig, de aztán jól látható a szobor maradványa. Talán még Morwnak is.*
- Itt majd elfordulunk, hogy a fegyverforgató karod a szakadéknak nézzen. Így ni.* Fordul el.* Innentől pedig már csak egyenesen kell menni, amíg el nem éred a szarvasos kaput.* Együtt sétálhatnak tovább, kapuhoz, amin még most is ott áll a szarvasos címer.*
- Megérkeztünk.* Mutat az épületre.*
- Na bejössz egy teára?* Kérdez rá, ha már ideig eljutnak valahogy.*
// Bogarasok //
* Hát ez az óriás sem éppen egy tudós jelölt, pedig nagyon teper, hogy ez ellenkezőjét bebizonyítsa. Abban igaza van, hogy olvasni tud, csak azt elég megérteni, de tudni tud. Nimeril próbálja a könyvre fogni, de arra nem számít, hogy egy újabb után nyúl majd. Próbálná megakadályozni, de ez a saját termetével nem egyszerű feladat. Újabb könyv, újabb felolvasás, de ez sem jobb sokkal az előzőnél, talán csak egy hangyányival. Inkább nem firtatja, örül, hogy elengedik ezt az olvasás témát. Meg van az óriás hangyájuk az a lényeg. Viszont ezzel most egyelőre ennyi. Többet nem tehetnek jelen pillanatban egyetlen hangyákokért sem.*
- Persze, gyere utánam.* Mondja neki, amint vissza rakta a könyvet a polcra.*
- Ez a helyes, ha saját szemeddel akarsz meggyőződni róla. Én is szeretnék egyszer ilyet látni, sőt fel is boncolnék egy példányt.* Meséli neki miközben kifelé haladnak a könyvtárból.*
- Viszlát!* Köszön el a morcos csuhástól. Hamar kijutnak a Templomból, hogy aztán a romok között sétáljanak.*
- A legegyszerűbb megjegyezni, hogy merre lakom, ha társítasz hozzá valamit. A kardforgató kezed irányába legyen a Templom.* Áll meg és mutat a nagy épületre.*
- Sárváros meg veled szemben.* Biccent előre a szakadék irányába.*
- Így kell menni előre, romos szoborig.* Valami alaknak a lerombolt szobrához vezeti az óriást. Menni kell hozzá egy darabig, de aztán jól látható a szobor maradványa. Talán még Morwnak is.*
- Itt majd elfordulunk, hogy a fegyverforgató karod a szakadéknak nézzen. Így ni.* Fordul el.* Innentől pedig már csak egyenesen kell menni, amíg el nem éred a szarvasos kaput.* Együtt sétálhatnak tovább, kapuhoz, amin még most is ott áll a szarvasos címer.*
- Megérkeztünk.* Mutat az épületre.*
- Na bejössz egy teára?* Kérdez rá, ha már ideig eljutnak valahogy.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-13 16:05:05
Üzenet elküldve: 2022-04-13 16:05:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Gyors búcsúzás//
*Néhány eseménytelen nap után Fez ismét a Romváros utcáinak köveit koptatja. Annak ellenére, hogy Isa-val megegyeztek egy találkozóról a Polgárnegyedben, a férfi nem jelent meg. A lány talán már el is felejtette, azonban Fez váratlanul ismét felbukkan a Romváros közepén. A szokásos öltözékében van, de valahogy még szakadtabbnak tűnik. Látszik rajta, hogy valami nincs rendben. Azért az itteni városképbe még nagyon is beleillik. Az egyik kezében egy közepes méretű zsákot hoz, melynek súlya azért annyira nem jelentős, hogy a vállán kelljen cipelnie. A körülmények ellenére egész szerencsésnek mondhatja magát, mert hamar megtalálja Isa-t. Persze mindez annak köszönhető, hogy jó helyismerettel és még jobb cimborákkal rendelkezik errefelé. Miután megtalálta a lányt gyorsan oda is lép hozzá. Látszólag elég zavart és nagyon sietős neki.*
- Csak hogy megtaláltalak. *Kezd bele a mondókájába.* Sajnálom, hogy lekéstem a múltkorit, de felbukkant néhány… Rosszakaróm. Olyanok, akik az életemre próbáltak törni. Még ma el kell hajóznom. *A tekintete rémülettel vegyes szomorúságot tükröz. Tényleg elég sürgős lehet neki a távozás.*
- Ahová megyek ott erre nem lesz szükségem. * Mondja és átad 759 aranyat Isavyre Eld'risenek.
* A bíró aranya! *Kiáltja vidáman. Egy pillanatra ismét felszabadultan néz Isa-ra. Viszont tényleg nem akarja tovább húzni az időt.*
- Mennem kell, nem láthatnak minket együtt. Akkor te is veszélybe kerülnél! *Avval a fejébe húzza a csuklyát, amit egyébként nem sűrűn szokott hordani. Csak az utóbbi napokban vált kötelező kellékké. Még egy utolsó pillantást vet Isa-ra, aztán eltűnik a Romváros utcáin.*
*Néhány eseménytelen nap után Fez ismét a Romváros utcáinak köveit koptatja. Annak ellenére, hogy Isa-val megegyeztek egy találkozóról a Polgárnegyedben, a férfi nem jelent meg. A lány talán már el is felejtette, azonban Fez váratlanul ismét felbukkan a Romváros közepén. A szokásos öltözékében van, de valahogy még szakadtabbnak tűnik. Látszik rajta, hogy valami nincs rendben. Azért az itteni városképbe még nagyon is beleillik. Az egyik kezében egy közepes méretű zsákot hoz, melynek súlya azért annyira nem jelentős, hogy a vállán kelljen cipelnie. A körülmények ellenére egész szerencsésnek mondhatja magát, mert hamar megtalálja Isa-t. Persze mindez annak köszönhető, hogy jó helyismerettel és még jobb cimborákkal rendelkezik errefelé. Miután megtalálta a lányt gyorsan oda is lép hozzá. Látszólag elég zavart és nagyon sietős neki.*
- Csak hogy megtaláltalak. *Kezd bele a mondókájába.* Sajnálom, hogy lekéstem a múltkorit, de felbukkant néhány… Rosszakaróm. Olyanok, akik az életemre próbáltak törni. Még ma el kell hajóznom. *A tekintete rémülettel vegyes szomorúságot tükröz. Tényleg elég sürgős lehet neki a távozás.*
- Ahová megyek ott erre nem lesz szükségem. * Mondja és átad 759 aranyat Isavyre Eld'risenek.
* A bíró aranya! *Kiáltja vidáman. Egy pillanatra ismét felszabadultan néz Isa-ra. Viszont tényleg nem akarja tovább húzni az időt.*- Mennem kell, nem láthatnak minket együtt. Akkor te is veszélybe kerülnél! *Avval a fejébe húzza a csuklyát, amit egyébként nem sűrűn szokott hordani. Csak az utóbbi napokban vált kötelező kellékké. Még egy utolsó pillantást vet Isa-ra, aztán eltűnik a Romváros utcáin.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1883-1902