Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-09 20:18:01
Üzenet elküldve: 2026-01-09 20:18:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
* Tőrét ugyan továbbra sem teszi el, de használni nem tervezi, amíg az elf kellő távolságra van tőle. Wrojthban sem bízik sokkal jobban, de ő most túlságosan el van foglalva azzal, hogy törp-keresztapát játsszon, így nem valószínű, hogy veszélyt jelent bárkire is. A bemutatásra lejjebb ereszti fegyverét, és üdvözlésképpen a padlóra köp egyet, nem épp úri hölgyesen. Ha Samonyr látná most, vagy elszomorodna vagy felizgulna – hogy melyik a kettő közül, azt még ő sem tapasztalta ki igazán. *
– Örvendek. * Mosolyodik el, és úgy sejlik, mintha még kacsintana is egyet Lazziar felé. Persze továbbra is szívesen kitépné a szívét a helyről, de továbbra se fogja megtenni. Amíg Wrojth itt van, addig biztos nem. A „kegyetlen hidegvérű gyilkos” megnevezés kifejezetten tetszik neki. Végre valaki elismeri az érdemeit, végre valaki előtt nem kell titkolóznia! Habár kíváncsi lenne, mit szólna a rőtszakállú, ha megtudná, hogy Norgenben még ennél is több lakozik odabent. Ám annak se most van itt az ideje. A törpe szavai után röviden el is magyarázza, hogy miért van itt. Nem titok, csak szépen kellett volna kérdezni. *
– Unatkoztam. Gondoltam, benézek, hátha van valami meló. * Röviden szétnéz a szobában, amiben vannak. *
– Bevallom, azt hittem, ennél valamivel csinosabb otthonod van. Kéne valami késdobáló, ahol mindig van valami balhé. Különben csak egymást fogjuk megfojtani. * Lopva Lazziar felé pillant, majd vissza Wrojthra. *
– Az meg mi? * Állával a zsákra mutat. Miután Wrojth ezt is elmagyarázta, és talán kedvenc elfük is szól pár szót, kihúz egy széket, és féltérdelve leül az asztal mellé, hogy jobban szemügyre vehesse a zsákmányt. Ő még sosem élt efféle szerekkel, de még csak nem is nagyon hallott róluk. Ilyen apróságokban tűnik ki, hogy valójában nem erről a környékről, de még csak nem is erről a világról származik eredetileg. Kíváncsian vizsgálja meg a hodarilt, de mivel azt se tudják, hogy eszik, isszák vagy elszívják, egyelőre csak gyanakodva figyeli Lazziar reakcióját. Hátha ő otthonosabban mozog a kábítószerek világában.
A Wegtoreni Kalmárról szintúgy fogalma sincs, így csak a fejét rázza. Valószínűleg itt sem volt a városban, amikor megnyílt, és mire visszaérkezett, már be is zárt. *
* Tőrét ugyan továbbra sem teszi el, de használni nem tervezi, amíg az elf kellő távolságra van tőle. Wrojthban sem bízik sokkal jobban, de ő most túlságosan el van foglalva azzal, hogy törp-keresztapát játsszon, így nem valószínű, hogy veszélyt jelent bárkire is. A bemutatásra lejjebb ereszti fegyverét, és üdvözlésképpen a padlóra köp egyet, nem épp úri hölgyesen. Ha Samonyr látná most, vagy elszomorodna vagy felizgulna – hogy melyik a kettő közül, azt még ő sem tapasztalta ki igazán. *
– Örvendek. * Mosolyodik el, és úgy sejlik, mintha még kacsintana is egyet Lazziar felé. Persze továbbra is szívesen kitépné a szívét a helyről, de továbbra se fogja megtenni. Amíg Wrojth itt van, addig biztos nem. A „kegyetlen hidegvérű gyilkos” megnevezés kifejezetten tetszik neki. Végre valaki elismeri az érdemeit, végre valaki előtt nem kell titkolóznia! Habár kíváncsi lenne, mit szólna a rőtszakállú, ha megtudná, hogy Norgenben még ennél is több lakozik odabent. Ám annak se most van itt az ideje. A törpe szavai után röviden el is magyarázza, hogy miért van itt. Nem titok, csak szépen kellett volna kérdezni. *
– Unatkoztam. Gondoltam, benézek, hátha van valami meló. * Röviden szétnéz a szobában, amiben vannak. *
– Bevallom, azt hittem, ennél valamivel csinosabb otthonod van. Kéne valami késdobáló, ahol mindig van valami balhé. Különben csak egymást fogjuk megfojtani. * Lopva Lazziar felé pillant, majd vissza Wrojthra. *
– Az meg mi? * Állával a zsákra mutat. Miután Wrojth ezt is elmagyarázta, és talán kedvenc elfük is szól pár szót, kihúz egy széket, és féltérdelve leül az asztal mellé, hogy jobban szemügyre vehesse a zsákmányt. Ő még sosem élt efféle szerekkel, de még csak nem is nagyon hallott róluk. Ilyen apróságokban tűnik ki, hogy valójában nem erről a környékről, de még csak nem is erről a világról származik eredetileg. Kíváncsian vizsgálja meg a hodarilt, de mivel azt se tudják, hogy eszik, isszák vagy elszívják, egyelőre csak gyanakodva figyeli Lazziar reakcióját. Hátha ő otthonosabban mozog a kábítószerek világában.
A Wegtoreni Kalmárról szintúgy fogalma sincs, így csak a fejét rázza. Valószínűleg itt sem volt a városban, amikor megnyílt, és mire visszaérkezett, már be is zárt. *
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-09 15:38:27
Üzenet elküldve: 2026-01-09 15:38:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
* Belépője nem épp azt a reakciót hozza, amit várt. A fehér rózsa reakciója áll a legközelebb hozzá, míg Lazziart most vernék láncra, ha ez egy igazi támadás lenne. Miután minden penge a megszokott helyére kerül, nem mások mellkasába. Már felkészült a szívmelengető fogadtatásra. Szia, rég láttalak. Hogy vagy? Stb. Ez nem az a társaság. Egyből ujjal mutogatnak egymásra, mintha kötelezően szerződött volna valamelyikükkel, hogy innentől csak az ő kislábujját fogja szopogatni és viszont. Néha tényleg nem érti a többi fajt. Nagy levegőt vesz egy még nagyobb sóhajhoz, de az utóbbi elmarad. Rá kell jönnie, hogy bár nemesi címre pályázik mindkettő, a maszk alatt, mind ugyanolyan romlott, mint a bármelyik másik Romvárosi. *
- Rendben.
* Csapja össze kezeit, majd először Lazziar felé mutatja mutatóujját, s így nyilatkozik róla. *
- Gátlástalan nagyszájú tolvaj.
* Majd átforgatja a fehér rózsa irányába. Természetesen egyik felé sem olyan közel, hogy le tudják vágni. *
- Kegyetlen hidegvérű gyilkos. Remélem segítettem. Később elvihetitek egymást egy kőrre, de valami azt súgja, hogy nem azért jöttetek ide, mert rájöttetek, hogy nem csak veletek dolgozom. Na, meséljetek, utána pedig én fogok.
* Feleli a két félnek. Reméli ez lesz a legnagyobb problémájuk, hogy nem tudják a másikról, hogy kicsoda. Ha végre mindketten nemessé vállnak, úgy elég hamar leeshet nekik a tantusz. Egyelőre nem kotyogja ki, hogy mindketten ugyanabba a tortába készülnek beleharapni, az egy későbbi téma. Egyelőre foglalkozzanak olyan dolgokkal, amik közelebb vannak. Ezért is bontja ki az előtte lévő zsákot, s ha nem tudnák eldönteni, hogy melyikük kezdi, csak legyint nekik. Neki édes mindegy, mert a végén mind ugyanarra pályáznak. Pénz, hatalom, káosz. Ha elkezdték, ha nem, elő is vesz két közel hasonló csomagot, amit miután az asztal köré gyűltek odacsúsztat egyet-egyet számukra. Talán idegen lesz az anyag, talán nem, de mindenesetre a szájukba rágja a lényeget. *
- Friss Hodaril. Találtam valakit, aki dolgozott valakinek, aki látott valakit, akinek a barátja jóban van valakivel, aki benne van a drog üzletekbe.
* Feleslegesen túljátssza a szerepét. Egyelőre nem kell tudniuk semmit erről, s talán ők is tudják, hogy ez a legjobb. *
- A lényeg, hogy mostantól benne vagyunk a drog bizniszbe. Huhuu
* Megtapsolja magát, ha már biztos abban, hogy ők csak nézni fognak, mint vak a gyertyát. *
- Ha találtok valaki, akinek kéne, szóltok, beszerzem, meggazdagszunk. Először Romvárosban fogunk gyökeret ereszteni. De ahogy járok kelek a városban akarva akaratlanul elmegyek a Wegtoreni Kalmár fogadója előtt. Amióta a városban vagyok, be van zárva. Az sem tűnik egy rossz helynek terjeszteni a jó cuccokat. Tudtok arról valamit, becsődölt, bezárt, eltörték a tulajdonos lábát?
* Belépője nem épp azt a reakciót hozza, amit várt. A fehér rózsa reakciója áll a legközelebb hozzá, míg Lazziart most vernék láncra, ha ez egy igazi támadás lenne. Miután minden penge a megszokott helyére kerül, nem mások mellkasába. Már felkészült a szívmelengető fogadtatásra. Szia, rég láttalak. Hogy vagy? Stb. Ez nem az a társaság. Egyből ujjal mutogatnak egymásra, mintha kötelezően szerződött volna valamelyikükkel, hogy innentől csak az ő kislábujját fogja szopogatni és viszont. Néha tényleg nem érti a többi fajt. Nagy levegőt vesz egy még nagyobb sóhajhoz, de az utóbbi elmarad. Rá kell jönnie, hogy bár nemesi címre pályázik mindkettő, a maszk alatt, mind ugyanolyan romlott, mint a bármelyik másik Romvárosi. *
- Rendben.
* Csapja össze kezeit, majd először Lazziar felé mutatja mutatóujját, s így nyilatkozik róla. *
- Gátlástalan nagyszájú tolvaj.
* Majd átforgatja a fehér rózsa irányába. Természetesen egyik felé sem olyan közel, hogy le tudják vágni. *
- Kegyetlen hidegvérű gyilkos. Remélem segítettem. Később elvihetitek egymást egy kőrre, de valami azt súgja, hogy nem azért jöttetek ide, mert rájöttetek, hogy nem csak veletek dolgozom. Na, meséljetek, utána pedig én fogok.
* Feleli a két félnek. Reméli ez lesz a legnagyobb problémájuk, hogy nem tudják a másikról, hogy kicsoda. Ha végre mindketten nemessé vállnak, úgy elég hamar leeshet nekik a tantusz. Egyelőre nem kotyogja ki, hogy mindketten ugyanabba a tortába készülnek beleharapni, az egy későbbi téma. Egyelőre foglalkozzanak olyan dolgokkal, amik közelebb vannak. Ezért is bontja ki az előtte lévő zsákot, s ha nem tudnák eldönteni, hogy melyikük kezdi, csak legyint nekik. Neki édes mindegy, mert a végén mind ugyanarra pályáznak. Pénz, hatalom, káosz. Ha elkezdték, ha nem, elő is vesz két közel hasonló csomagot, amit miután az asztal köré gyűltek odacsúsztat egyet-egyet számukra. Talán idegen lesz az anyag, talán nem, de mindenesetre a szájukba rágja a lényeget. *
- Friss Hodaril. Találtam valakit, aki dolgozott valakinek, aki látott valakit, akinek a barátja jóban van valakivel, aki benne van a drog üzletekbe.
* Feleslegesen túljátssza a szerepét. Egyelőre nem kell tudniuk semmit erről, s talán ők is tudják, hogy ez a legjobb. *
- A lényeg, hogy mostantól benne vagyunk a drog bizniszbe. Huhuu
* Megtapsolja magát, ha már biztos abban, hogy ők csak nézni fognak, mint vak a gyertyát. *
- Ha találtok valaki, akinek kéne, szóltok, beszerzem, meggazdagszunk. Először Romvárosban fogunk gyökeret ereszteni. De ahogy járok kelek a városban akarva akaratlanul elmegyek a Wegtoreni Kalmár fogadója előtt. Amióta a városban vagyok, be van zárva. Az sem tűnik egy rossz helynek terjeszteni a jó cuccokat. Tudtok arról valamit, becsődölt, bezárt, eltörték a tulajdonos lábát?
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-09 14:52:44
Üzenet elküldve: 2026-01-09 14:52:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
*Kényelmesen elhelyezkedik az ülőalkalmatosságon. Mintha ő maga lenne Virion, a másik banda vezetője. Száján egy undorító és megvető vigyorral nézi a távozni készülő nőt. Ám amaz megtorpan. Ő maga pedig az ajtó nyitásának hangjára lesz figyelmes. Nem mozdul, mintha sejtené, hogy ki lenne az. Elvégre ki más ismerhetné ezt a helyet. Annyira még nem híresek, hogy pletykálni kezdjenek róluk. És lássanak csodát, tippje beválik. Még a nő hirtelen fegyverrántása sem zökkenti ki kényelmes székéről. Kimért, ám enyhén felhúzott szemöldökkel nézi a furcsa öltözetben lévő törpét. Nem hitte volna, hogy ilyen páncélzatban őt valaha is látni fogja. Határozottan úgy áll rajta, mint tehénen a gatya. De mit lehet tenni. Worjthról van szó nem másról.*
- A számból vetted ki a szót kedves.
*Válaszolja Norgennek ugyan azzal a undok vigyorral a száján. Majd Wrojth irányába fordul.*
- Látom te is elfoglalt voltál. De kérlek homályosíts fel. Ki a fene ez?
*Vonja kérdőn a törpét, mostantól úgy kezelve Norgent mintha ott se lenne.*
*Kényelmesen elhelyezkedik az ülőalkalmatosságon. Mintha ő maga lenne Virion, a másik banda vezetője. Száján egy undorító és megvető vigyorral nézi a távozni készülő nőt. Ám amaz megtorpan. Ő maga pedig az ajtó nyitásának hangjára lesz figyelmes. Nem mozdul, mintha sejtené, hogy ki lenne az. Elvégre ki más ismerhetné ezt a helyet. Annyira még nem híresek, hogy pletykálni kezdjenek róluk. És lássanak csodát, tippje beválik. Még a nő hirtelen fegyverrántása sem zökkenti ki kényelmes székéről. Kimért, ám enyhén felhúzott szemöldökkel nézi a furcsa öltözetben lévő törpét. Nem hitte volna, hogy ilyen páncélzatban őt valaha is látni fogja. Határozottan úgy áll rajta, mint tehénen a gatya. De mit lehet tenni. Worjthról van szó nem másról.*
- A számból vetted ki a szót kedves.
*Válaszolja Norgennek ugyan azzal a undok vigyorral a száján. Majd Wrojth irányába fordul.*
- Látom te is elfoglalt voltál. De kérlek homályosíts fel. Ki a fene ez?
*Vonja kérdőn a törpét, mostantól úgy kezelve Norgent mintha ott se lenne.*
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-09 13:50:59
Üzenet elküldve: 2026-01-09 13:50:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
* Wrojth valóban csak a beszélgetés végére ér oda, mivel ő már épp indulna megkeresni. Ám ekkor az ajtó kinyílik, Norgen persze veszélyt sejtve ismét előhúzza a tőrét, csak hogy aztán meglepetten szisszenjen egyet, amikor felismeri a vörös törpét a sisak alatt. Elsősorban a méretei miatt sejti, hogy ő az, hiszen még hány törpének lehet bejárása ide? Habár ki tudja, lehet, hogy a pincéből alagút vezet egyenest Avaluryddába, oda, ahonnan a törpék származnak. A fegyvert persze lejjebb engedi, nem támad a másikra se direkt, se véletlenül. Habár, ha a törpe úgy tíz másodperccel később rontott volna be az ajtón, ami előtt Norgen áll, lehet, hogy kapott volna egy maradandó meglepetést is.
Az eredar türelmesen megvárja, míg Wrojth lepakol, aztán kérdez. Tőrt tartó karját kinyújtja a szoba másik felében lévő Lazziar felé. *
– Ki a faszom ez a ringyó?
* Wrojth valóban csak a beszélgetés végére ér oda, mivel ő már épp indulna megkeresni. Ám ekkor az ajtó kinyílik, Norgen persze veszélyt sejtve ismét előhúzza a tőrét, csak hogy aztán meglepetten szisszenjen egyet, amikor felismeri a vörös törpét a sisak alatt. Elsősorban a méretei miatt sejti, hogy ő az, hiszen még hány törpének lehet bejárása ide? Habár ki tudja, lehet, hogy a pincéből alagút vezet egyenest Avaluryddába, oda, ahonnan a törpék származnak. A fegyvert persze lejjebb engedi, nem támad a másikra se direkt, se véletlenül. Habár, ha a törpe úgy tíz másodperccel később rontott volna be az ajtón, ami előtt Norgen áll, lehet, hogy kapott volna egy maradandó meglepetést is.
Az eredar türelmesen megvárja, míg Wrojth lepakol, aztán kérdez. Tőrt tartó karját kinyújtja a szoba másik felében lévő Lazziar felé. *
– Ki a faszom ez a ringyó?
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-09 10:55:52
Üzenet elküldve: 2026-01-09 10:55:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője//
* Jelenlegi rejtekhelyük egy igen meghitt pillanatnak lehet szemtanúja. Egy újabb faszméregetéssel bővül Romváros listája. Kicsit sem zavartatják magukat a felek, pedig már tudhatnák, Romvárosban a falaknak fülei vannak. És ahol van fül, ott bizony van valaki(k), aki(k) hallanak közel mindent. Jelen esetben a csövesek azok, akik figyelik a kettejük között kibontakozó dolgokat. Aztán ha valamelyik véletlenül megölné a másikat, legalább lenne egy pontosabb képe arról, hogy mégis mi történt, s nem csak egy újabb hazugság. Wrojth szereti azt hinni magáról, hogy csak neki jár mások megölésének a luxusa. Naiv is lenne, ha ezt elhinné.
Feleslegesen aggódnak. A kecskékkel háló vörös iszákos félbolond közelebb van, mint az gondolnák. Neki ugyan nem szóltak az itt összegyűlő társaságról, csak visszajött, hogy lerakja a megszerzett zsákmányt. Sisakja a fején, kellően elfedve a kilétét. Egyik válla felett egy zsák van átvetve, abban pedig megannyi finomság. Csomó olyan dolog, amiért egyesek ölnének. Elidőzik a törpe magában. Tesz néhány feleslegesebb kört, majd el is jut az átmeneti búvóhelyükre. Azonban mielőtt a kilincsre tehetné koszos kezeit, meghallja a benti társalgás egy részletét. Nem sokat, épp a végére érkezik. Ásít egyet az ajtó előtt, mert ilyen értelmes beszélgetésnek is csak régen volt fültanúja. Végül csak megragadja a kilincset és kitárja az ajtót, majd azzal a lendülettel be is tér rajta. Bár arca hiánytalanul fedett, méretéből csak rájöhetnek, hogy kivel van dolguk, ha nem, nos, lesz egy kis meglepetés. Wrojth hagyja, hogy az ajtó magától csukódjon be, miközben megközelíti a társaságot. Jobban megnézve kettejüket nem lepődik meg annyira, mint talán kéne. Elvégre ezek ketten még nem tudnak egymásról. Miután látja kettejüket meglepett fütyülésbe kezd, majd kellő távolságban egy kicsit eltorzított, már-már rekedtebb hangon szólal meg. *
- Lám, lám. Csak nem születésnapom van? Minden csőcselék egy kalap alatt ahogy látom.
* Mondja, s hacsak nem támadják meg véletlen, esetleg direkt, akkor leteszi a zsákot az asztalra. Ha van ideje levenni a sisakját, akkor azt is melléteszi, s amit lekerül egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el. *
- Semmit se látok ebben a szarban.
* Jelenlegi rejtekhelyük egy igen meghitt pillanatnak lehet szemtanúja. Egy újabb faszméregetéssel bővül Romváros listája. Kicsit sem zavartatják magukat a felek, pedig már tudhatnák, Romvárosban a falaknak fülei vannak. És ahol van fül, ott bizony van valaki(k), aki(k) hallanak közel mindent. Jelen esetben a csövesek azok, akik figyelik a kettejük között kibontakozó dolgokat. Aztán ha valamelyik véletlenül megölné a másikat, legalább lenne egy pontosabb képe arról, hogy mégis mi történt, s nem csak egy újabb hazugság. Wrojth szereti azt hinni magáról, hogy csak neki jár mások megölésének a luxusa. Naiv is lenne, ha ezt elhinné.
Feleslegesen aggódnak. A kecskékkel háló vörös iszákos félbolond közelebb van, mint az gondolnák. Neki ugyan nem szóltak az itt összegyűlő társaságról, csak visszajött, hogy lerakja a megszerzett zsákmányt. Sisakja a fején, kellően elfedve a kilétét. Egyik válla felett egy zsák van átvetve, abban pedig megannyi finomság. Csomó olyan dolog, amiért egyesek ölnének. Elidőzik a törpe magában. Tesz néhány feleslegesebb kört, majd el is jut az átmeneti búvóhelyükre. Azonban mielőtt a kilincsre tehetné koszos kezeit, meghallja a benti társalgás egy részletét. Nem sokat, épp a végére érkezik. Ásít egyet az ajtó előtt, mert ilyen értelmes beszélgetésnek is csak régen volt fültanúja. Végül csak megragadja a kilincset és kitárja az ajtót, majd azzal a lendülettel be is tér rajta. Bár arca hiánytalanul fedett, méretéből csak rájöhetnek, hogy kivel van dolguk, ha nem, nos, lesz egy kis meglepetés. Wrojth hagyja, hogy az ajtó magától csukódjon be, miközben megközelíti a társaságot. Jobban megnézve kettejüket nem lepődik meg annyira, mint talán kéne. Elvégre ezek ketten még nem tudnak egymásról. Miután látja kettejüket meglepett fütyülésbe kezd, majd kellő távolságban egy kicsit eltorzított, már-már rekedtebb hangon szólal meg. *
- Lám, lám. Csak nem születésnapom van? Minden csőcselék egy kalap alatt ahogy látom.
* Mondja, s hacsak nem támadják meg véletlen, esetleg direkt, akkor leteszi a zsákot az asztalra. Ha van ideje levenni a sisakját, akkor azt is melléteszi, s amit lekerül egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el. *
- Semmit se látok ebben a szarban.
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-09 10:25:53
Üzenet elküldve: 2026-01-09 10:25:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője //
*Egy igazi alvilági jelenség ez. Egyik sem bízik a másikban. Ám egyik sem akarja a másikat igazán megölni. Így mint, ahogy a kutyák szokták csinálni. Amit nem tudnak megenni, megdugni, azt csak lehugyozzák és otthagyják. Bár nagyon reméli nem fogja szó szerint értelmezni ezt a régi bölcsességet a nő. Mert az egy igazán furcsa élmény lenne számára. Bár hallott már olyasmiről, hogy a Sellőben ilyenekért is fizettek már. Ízlések és pofonok.*
- Áh, szóval akkor még sem avatott be mindenbe a szakállas.
*Nevet fel gonoszan. De akkor Wrojth ezek szerint okos. Vagy csak egy féleszű. Mert Elsek jelenlétét nem, de az övét kikotyogta ennek az ismeretlennek.*
- Inkább nem. Tudod, figyelnem kell arra, kivel látnak az utcán. Még ilyen környéken is. Én inkább megvárom itt.
*Mosolyodik el. És nem is fogja hátráltatni a másikat, hogy távozzon. Vissza is ül annak addigi helyére. Ha Wrotjh előkerül. Akkor az biztos, hogy itt lesz előbb vagy utóbb.*
*Egy igazi alvilági jelenség ez. Egyik sem bízik a másikban. Ám egyik sem akarja a másikat igazán megölni. Így mint, ahogy a kutyák szokták csinálni. Amit nem tudnak megenni, megdugni, azt csak lehugyozzák és otthagyják. Bár nagyon reméli nem fogja szó szerint értelmezni ezt a régi bölcsességet a nő. Mert az egy igazán furcsa élmény lenne számára. Bár hallott már olyasmiről, hogy a Sellőben ilyenekért is fizettek már. Ízlések és pofonok.*
- Áh, szóval akkor még sem avatott be mindenbe a szakállas.
*Nevet fel gonoszan. De akkor Wrojth ezek szerint okos. Vagy csak egy féleszű. Mert Elsek jelenlétét nem, de az övét kikotyogta ennek az ismeretlennek.*
- Inkább nem. Tudod, figyelnem kell arra, kivel látnak az utcán. Még ilyen környéken is. Én inkább megvárom itt.
*Mosolyodik el. És nem is fogja hátráltatni a másikat, hogy távozzon. Vissza is ül annak addigi helyére. Ha Wrotjh előkerül. Akkor az biztos, hogy itt lesz előbb vagy utóbb.*
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-08 18:00:20
Üzenet elküldve: 2026-01-08 18:00:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Utánad//
*Norennar bólint egyet az egyszerű válaszra. A szája sarkában megbújó halvány félmosoly eltűnik, az arca ismét nyugalomba merevedik. Harag nincs benne. A tekintete tiszta marad, figyelmes, ahogy a nő folytatja. Érzi ahogy a kőperem hidege átszűrődik a ruháján, ahogy ül, de nem igazít rajta. A légzése lassú, kimért, s nem mozdul.
Nem szakítja félbe a másikat. A szemei végig Theán maradnak, az arcán, a mozdulatain. Amikor a nő felkel és közelebb lép a vízhez, Norennar továbbra sem moccan. Ülve marad a kőperemen. Az egyik lábát maga elé húzza, a sarkát a kövön támasztja meg, a kezét a térdére fekteti. A testtartása zárt, de nem elutasító. Inkább fegyelmezett.
„De ő nem volt te.” A mondat hallatán a szája széle alig észrevehetően megrezdül. Nem válaszol. A tekintete egy pillanatra elszakad a nőtől, a vízre csúszik, majd visszatér. Nem próbál belekapaszkodni a szavakba, közbevágni valamilyen módon, csupán tudatosítja magában mit is hallott pontosan és mit is jelent mindez a számára.
Amikor hősünk is megkapja a lehetőséget az élménybeszámolóra, a mélységi elhúzza a száját. A szokásos faarc helyét átveszi az korábbi bűnbánó ábrázat. A mozdulat végül egy fanyar félmosolyba fut ki, ami nem marad meg sokáig. A tarkójához nyúl, és idegesen végighúzza rajta az ujjait. A tekintete a víz felszínén időzik követi az apró hullámokat, ahogy a part mentén megtörnek.*
- Az alapján, amit elmondtál… Úgy érzem, mintha több bajjal járnék számodra, mint jóval.
*A keze visszacsúszik a térdére. Az ujjai egymásnak feszülnek egy pillanatra, majd elernyednek. A mellkasa megemelkedik, hosszan engedi ki a beszívott levegőt a tüdejéből.*
- Nálam… Nos… nem egy könnyen bekategorizálható élmény. *Egy pillanatra elhallgat.*
- De összességében jó volt.
*A torka összeszorul, száját pedig száraznak érzi. Összehúzza a szemét, majd újabb sóhaj tör fel belőle.*
- Azt viszont nem mondhatom, hogy nem éreztem semmit közben…
*Elfordítja a fejét, és pár pillanatig csak a kőperem felületét figyeli. A repedéseket, a simára kopott éleket, a nedvességtől sötétebb foltokat. Ujjbegyeivel végigsimít a kő érdes részén, majd megáll.*
- Még azt sem tudom biztosan, hogy szerelem-e. Egy kissé bonyolult a történet, viszont…
*Végül visszanéz Theára. A tekintete nyílt, nem védekező.*
- De abban biztos vagyok, hogy én ezután is ugyanúgy szeretlek. *Egy lélegzetvételnyi szünetet tart.* - De megértem, ha te már nem érzel így.
* Ezután nem szól. A kezei a térdén maradnak, a testtartása nem változik. A víz halk neszei újra kitöltik a teret kettejük között.*
//Utánad//
*Norennar bólint egyet az egyszerű válaszra. A szája sarkában megbújó halvány félmosoly eltűnik, az arca ismét nyugalomba merevedik. Harag nincs benne. A tekintete tiszta marad, figyelmes, ahogy a nő folytatja. Érzi ahogy a kőperem hidege átszűrődik a ruháján, ahogy ül, de nem igazít rajta. A légzése lassú, kimért, s nem mozdul.
Nem szakítja félbe a másikat. A szemei végig Theán maradnak, az arcán, a mozdulatain. Amikor a nő felkel és közelebb lép a vízhez, Norennar továbbra sem moccan. Ülve marad a kőperemen. Az egyik lábát maga elé húzza, a sarkát a kövön támasztja meg, a kezét a térdére fekteti. A testtartása zárt, de nem elutasító. Inkább fegyelmezett.
„De ő nem volt te.” A mondat hallatán a szája széle alig észrevehetően megrezdül. Nem válaszol. A tekintete egy pillanatra elszakad a nőtől, a vízre csúszik, majd visszatér. Nem próbál belekapaszkodni a szavakba, közbevágni valamilyen módon, csupán tudatosítja magában mit is hallott pontosan és mit is jelent mindez a számára.
Amikor hősünk is megkapja a lehetőséget az élménybeszámolóra, a mélységi elhúzza a száját. A szokásos faarc helyét átveszi az korábbi bűnbánó ábrázat. A mozdulat végül egy fanyar félmosolyba fut ki, ami nem marad meg sokáig. A tarkójához nyúl, és idegesen végighúzza rajta az ujjait. A tekintete a víz felszínén időzik követi az apró hullámokat, ahogy a part mentén megtörnek.*
- Az alapján, amit elmondtál… Úgy érzem, mintha több bajjal járnék számodra, mint jóval.
*A keze visszacsúszik a térdére. Az ujjai egymásnak feszülnek egy pillanatra, majd elernyednek. A mellkasa megemelkedik, hosszan engedi ki a beszívott levegőt a tüdejéből.*
- Nálam… Nos… nem egy könnyen bekategorizálható élmény. *Egy pillanatra elhallgat.*
- De összességében jó volt.
*A torka összeszorul, száját pedig száraznak érzi. Összehúzza a szemét, majd újabb sóhaj tör fel belőle.*
- Azt viszont nem mondhatom, hogy nem éreztem semmit közben…
*Elfordítja a fejét, és pár pillanatig csak a kőperem felületét figyeli. A repedéseket, a simára kopott éleket, a nedvességtől sötétebb foltokat. Ujjbegyeivel végigsimít a kő érdes részén, majd megáll.*
- Még azt sem tudom biztosan, hogy szerelem-e. Egy kissé bonyolult a történet, viszont…
*Végül visszanéz Theára. A tekintete nyílt, nem védekező.*
- De abban biztos vagyok, hogy én ezután is ugyanúgy szeretlek. *Egy lélegzetvételnyi szünetet tart.* - De megértem, ha te már nem érzel így.
* Ezután nem szól. A kezei a térdén maradnak, a testtartása nem változik. A víz halk neszei újra kitöltik a teret kettejük között.*
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-08 16:39:09
Üzenet elküldve: 2026-01-08 16:39:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
* Természetesen esze ágában sincs ellenkezni. A korábbi bénító varázslat hatása mostanra teljesen elmúlt, így a sétálás menni fog. Csaknem ugyanannyira meglepődik Alenia varázslatán, mint előtte egy perccel korábban Drameilotenén. Neki ugyan az sem tűnt fel, hogy a nő ruhái porosak lettek miatta, de most, hogy már nem az, látja a különbséget. Kis idő múltán az elf férfi szólal meg, és szavaival sikerül meghatnia Atkirát, aki bár nem szól semmit, őszinte csodálattal néz fel Alenia testvérére, majd Aleniára, hogy vajon mit szól ehhez. Eddig voltak kétségei a férfi segítségnyújtási szándékairól, de az imént elhangzottak eloszlatják ezeket a kétségeket. *
* Természetesen esze ágában sincs ellenkezni. A korábbi bénító varázslat hatása mostanra teljesen elmúlt, így a sétálás menni fog. Csaknem ugyanannyira meglepődik Alenia varázslatán, mint előtte egy perccel korábban Drameilotenén. Neki ugyan az sem tűnt fel, hogy a nő ruhái porosak lettek miatta, de most, hogy már nem az, látja a különbséget. Kis idő múltán az elf férfi szólal meg, és szavaival sikerül meghatnia Atkirát, aki bár nem szól semmit, őszinte csodálattal néz fel Alenia testvérére, majd Aleniára, hogy vajon mit szól ehhez. Eddig voltak kétségei a férfi segítségnyújtási szándékairól, de az imént elhangzottak eloszlatják ezeket a kétségeket. *
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-07 22:29:15
Üzenet elküldve: 2026-01-07 22:29:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
* Ahogy elindulnak, Drameilotennek van alkalma gondolkodni az előző kis jeleneten, és valamelyest a megbánás csírája is megjelenik lelkében, ahogy a meztelen lábon toporgó férfit figyeli, aki engedelmesen lépdel a lovaik mellett. Nem haladnak sokat, amikor megköszörüli a torkát, finoman hívva fel magára a figyelmet. *
- Alenia. * Szólal meg menet közben, kicsit közelebb vezetve saját hátasát a szőkeséghez, hogy ne kelljen megemelje a hangját, de nem sugdolózik. *
- Ha nem bánod, akkor kitérőt tennék a piac felé. Mégis csak a templomba készülünk, ahova illendő lenne arra alkalmasabb módon megjelenni. Legalább egy pár cipőt vennék a szolgálódnak, ha nem sértelek meg vele. Még ha nem is bizonyul ártatlannak, akkor is joga van hozzá, hogy ne veszítse el a fagy miatt a lábát is a keze mellé. És ha kiderül, hogy tényleg igazat mondott, akkor pedig egyenesen kegyetlenség az, hogy így kell éljen. * Adja húga tudtára érzéseit, és azt, hogy mennyire bántja őt a tudat, hogy így lépdelnek a város utcáin. Tekintete ugyan még mindig bizalmatlan, de valamelyest enyhült már a szemében a harag, és a hangja is gyengédebbnek hat, ahogy beszél. *
- Ti úgyis lassan haladtok, ha előre megyek, mire a templomba értek, beérlek én is titeket. Legalább odabent a hideg kőtől védve lesz, ha a város macskakövétől nem is. * Magyarázza el pontosabban, hogy mire is gondol, és álcázza a tényt, hogy az zavarja igazán, hogy ilyen toprongyos társaságban mutatkozik, na meg azért valahol tényleg bántja a lelkiismeretét a tény, hogy egyesek így, mezítlábasan élik az életüket. *
* Ahogy elindulnak, Drameilotennek van alkalma gondolkodni az előző kis jeleneten, és valamelyest a megbánás csírája is megjelenik lelkében, ahogy a meztelen lábon toporgó férfit figyeli, aki engedelmesen lépdel a lovaik mellett. Nem haladnak sokat, amikor megköszörüli a torkát, finoman hívva fel magára a figyelmet. *
- Alenia. * Szólal meg menet közben, kicsit közelebb vezetve saját hátasát a szőkeséghez, hogy ne kelljen megemelje a hangját, de nem sugdolózik. *
- Ha nem bánod, akkor kitérőt tennék a piac felé. Mégis csak a templomba készülünk, ahova illendő lenne arra alkalmasabb módon megjelenni. Legalább egy pár cipőt vennék a szolgálódnak, ha nem sértelek meg vele. Még ha nem is bizonyul ártatlannak, akkor is joga van hozzá, hogy ne veszítse el a fagy miatt a lábát is a keze mellé. És ha kiderül, hogy tényleg igazat mondott, akkor pedig egyenesen kegyetlenség az, hogy így kell éljen. * Adja húga tudtára érzéseit, és azt, hogy mennyire bántja őt a tudat, hogy így lépdelnek a város utcáin. Tekintete ugyan még mindig bizalmatlan, de valamelyest enyhült már a szemében a harag, és a hangja is gyengédebbnek hat, ahogy beszél. *
- Ti úgyis lassan haladtok, ha előre megyek, mire a templomba értek, beérlek én is titeket. Legalább odabent a hideg kőtől védve lesz, ha a város macskakövétől nem is. * Magyarázza el pontosabban, hogy mire is gondol, és álcázza a tényt, hogy az zavarja igazán, hogy ilyen toprongyos társaságban mutatkozik, na meg azért valahol tényleg bántja a lelkiismeretét a tény, hogy egyesek így, mezítlábasan élik az életüket. *
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-06 17:24:56
Üzenet elküldve: 2026-01-06 17:24:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
*Véletlen csupán, hogy míg a port és a koszt próbálja leseperni a nadrágjáról, észreveszi, ahogy rokona amolyan mellékesnek tűnő mozdulattal simít végig a visszakapott köpenyén. Szemei tágra nyílnak a felismeréstől, majd kisvártatva ajkai is mosolyra húzódnak.*
- Ó, hát persze! *A történések hevében eszébe sem jutott, hogy nem szükséges úgy porolgatnia a ruháját, mint holmi kölyök, akit meg fog szidni az anyja, ha koszosan megy haza. Ennél sokkal elegánsabb és nemeshez illőbb módon is megteheti. Így hát Drameilotent utánozva ő maga is megpróbálkozik azzal, hogy az istenek segítségét kérje a megtisztulásra, ezúttal most nem lelkileg, hanem szó szerint értve. Ha sikerrel jár, akkor már csak ők hárman fognak emlékezni arra, hogy Alenia nemrég még a mocsokban térdelt.
Atkira szavaira már csak bólint, ahogy unokabátyja egyértelmű ellenszenve sem érdekli most igazán. Már eldöntötte, mit fog tenni. A félkarú szolgáló a templomban feloldozást nyerhet a bűnei alól, ő pedig szíves-örömest fogadja majd újra komornyikjának a férfit. Az, hogy Atkira lóra üljön, neki ezúttal meg sem fordul a fejében. Ő maga kérdés nélkül ül fel hófehér paripája hátára, hogy aztán onnan, a magaslatból pillantson le a fekete hajúra.*
- Lassan megyünk majd, hogy ne maradj le. Gyere végig mögöttünk! Egyenesen a templomba fogunk menni, ahol mind Eeyr istennő színe elé fogunk járulni. *Magyarázza el az akaratát, majd újra Drameiloten felé fordul, és egy bólintás segítségével tudatja, indulhatnak.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
*Véletlen csupán, hogy míg a port és a koszt próbálja leseperni a nadrágjáról, észreveszi, ahogy rokona amolyan mellékesnek tűnő mozdulattal simít végig a visszakapott köpenyén. Szemei tágra nyílnak a felismeréstől, majd kisvártatva ajkai is mosolyra húzódnak.*
- Ó, hát persze! *A történések hevében eszébe sem jutott, hogy nem szükséges úgy porolgatnia a ruháját, mint holmi kölyök, akit meg fog szidni az anyja, ha koszosan megy haza. Ennél sokkal elegánsabb és nemeshez illőbb módon is megteheti. Így hát Drameilotent utánozva ő maga is megpróbálkozik azzal, hogy az istenek segítségét kérje a megtisztulásra, ezúttal most nem lelkileg, hanem szó szerint értve. Ha sikerrel jár, akkor már csak ők hárman fognak emlékezni arra, hogy Alenia nemrég még a mocsokban térdelt.
Atkira szavaira már csak bólint, ahogy unokabátyja egyértelmű ellenszenve sem érdekli most igazán. Már eldöntötte, mit fog tenni. A félkarú szolgáló a templomban feloldozást nyerhet a bűnei alól, ő pedig szíves-örömest fogadja majd újra komornyikjának a férfit. Az, hogy Atkira lóra üljön, neki ezúttal meg sem fordul a fejében. Ő maga kérdés nélkül ül fel hófehér paripája hátára, hogy aztán onnan, a magaslatból pillantson le a fekete hajúra.*
- Lassan megyünk majd, hogy ne maradj le. Gyere végig mögöttünk! Egyenesen a templomba fogunk menni, ahol mind Eeyr istennő színe elé fogunk járulni. *Magyarázza el az akaratát, majd újra Drameiloten felé fordul, és egy bólintás segítségével tudatja, indulhatnak.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-06 17:08:37
Üzenet elküldve: 2026-01-06 17:08:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
* Szótlanul hallgatja a két nemes vitáját. Neki semmi beleszólása nincs ebbe, még ha elvileg róla is vitatkoznak. Viszont Atkira úgy véli, hogy kettejük vitája jóval túlmutat ezen a konkrét történésen. Ha Drameiloten valóban Alenia fivére – márpedig miért kételkedne ebben –, elég régóta ismerik egymást ahhoz, hogy ezernyi másik vita is megbújjon a felszín alatt. Ezért nem is veszi magára a férfi szavait. Tény, hogy úrnője sokkal kedvesebb vele, de Drameiloten is azért van itt, hogy segítsen; így aztán semmi jelét nem mutatja, hogy neheztelne rá.
Elfogadja Alenia segítségét, így kevésbé nyögvenyelősen tápászkodik fel a földről. A neki szánt szavakra megáll és a nő szemeibe néz. *
– Természetesen, úrnőm! És köszönöm. * Azért reméli, hogy nem vesztette el teljesen a nő bizalmát, és nem kell ezentúl pórázon közlekednie. Pedig Drameilotennek biztosan tetszene a látvány. Amikor visszaadja a köpenyt, az elf férfi valami bámulatos varázslattal eltüntet róla minden koszt. Atkira csak ámul. Egy ilyen varázslat neki is jól jönne a mindennapokban. Talán majd, ha lecsillapodnak a kedélyek, néhány hét múlva megkéri a férfit vagy a húgát, hogy tanítsák meg erre a trükkre. De persze nem ez a mostani a legjobb alkalom rá.
Neki nem, hogy lova, de még cipője sincs, így felkészül rá, hogy szaporán kell majd szednie a lábát, míg elérnek a templomig. Ha a nemesek elindulnak, ő is. Ha még nem, ő is vár. *
A hozzászólás írója (Atkira Glopye Nomitiny Fnixdé) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.06 17:15:44
* Szótlanul hallgatja a két nemes vitáját. Neki semmi beleszólása nincs ebbe, még ha elvileg róla is vitatkoznak. Viszont Atkira úgy véli, hogy kettejük vitája jóval túlmutat ezen a konkrét történésen. Ha Drameiloten valóban Alenia fivére – márpedig miért kételkedne ebben –, elég régóta ismerik egymást ahhoz, hogy ezernyi másik vita is megbújjon a felszín alatt. Ezért nem is veszi magára a férfi szavait. Tény, hogy úrnője sokkal kedvesebb vele, de Drameiloten is azért van itt, hogy segítsen; így aztán semmi jelét nem mutatja, hogy neheztelne rá.
Elfogadja Alenia segítségét, így kevésbé nyögvenyelősen tápászkodik fel a földről. A neki szánt szavakra megáll és a nő szemeibe néz. *
– Természetesen, úrnőm! És köszönöm. * Azért reméli, hogy nem vesztette el teljesen a nő bizalmát, és nem kell ezentúl pórázon közlekednie. Pedig Drameilotennek biztosan tetszene a látvány. Amikor visszaadja a köpenyt, az elf férfi valami bámulatos varázslattal eltüntet róla minden koszt. Atkira csak ámul. Egy ilyen varázslat neki is jól jönne a mindennapokban. Talán majd, ha lecsillapodnak a kedélyek, néhány hét múlva megkéri a férfit vagy a húgát, hogy tanítsák meg erre a trükkre. De persze nem ez a mostani a legjobb alkalom rá.
Neki nem, hogy lova, de még cipője sincs, így felkészül rá, hogy szaporán kell majd szednie a lábát, míg elérnek a templomig. Ha a nemesek elindulnak, ő is. Ha még nem, ő is vár. *
A hozzászólás írója (Atkira Glopye Nomitiny Fnixdé) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.06 17:15:44
1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-06 16:08:29
Üzenet elküldve: 2026-01-06 16:08:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
- Üdvözlöm, Atkira. * Viszonozza a köszönést, kimért módon, azonban jobbját nem nyújtja parolázásra. Nem csak azért, mert a férfi nem lenne képes viszonozni, de a korábbi jelenet után úgy érzi, hogy épp eleget fogdosták őt nemesek, és nem akar ebbe a sorba ő is beállni. A férfi állja húga, és a szolgáló-jelölt pillantását is, nem látszik rajta, hogy bármiként is helytelennek érezné a kérdést, vagy a megjegyzést. A kritikát mindig is fontosnak tartotta, családjával, és a család szolgálóival szemben is. És ha Atkira valóban egy Sayquevest akar szolgálni, akkor olyan komoly elvárásoknak kell megfeleljen a férfi szemében, amire csak rátesz a benne kialakuló ellenszenv, hogy egyértelműen az arcára van írva, mennyire alkalmatlannak tartja. Szíve szerint adna neki ötven aranyat, és elküldené Eeyr hírével, hogy soha többé ne mutatkozzon a társaságukban, de Aleniának más tervei vannak. A felé nyújtott köpenyt elveszi, bár önzetlenül adta, és igényt nem tartott rá, ha a félkarú nem akarja magánál tartani, hát visszateríti saját hátára. Ahogy így tesz, hanyag mozdulattal simít végig rajta, és ha sikerül a varázslat, akkor ezzel minden koszt és gyűrődést eltűntet róla, illetve saját magáról is, mintha csak így tiltakozna a helyzet ellen. Ezek után szótlan lépdel vissza a lovához, hiszen ő is készen áll, hogy tovább induljanak. Azért is néma, mert kíváncsi rá, hogy milyen belsőséges kapcsolat van a kettő között, és hogyan fogják megtenni a hátralévő utat. Persze eljátszik a gondolattal, hogy felajánlja, Atkira üljön fel a férfi gesztenyebarna hátasára, ő pedig Alenia mögött foglal helyet, de nem csak illetlen lenne a javaslat, de nem is illik igazán egyikük hangulatához sem. Pedig szívesen simulna hozzá a másik testéhez, főleg most, hogy látta, miként fogdossa a félkarú szerencsétlent. Ha szemmel ölni lehetne, Atkira már bizonyosan nem élne. *
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
- Üdvözlöm, Atkira. * Viszonozza a köszönést, kimért módon, azonban jobbját nem nyújtja parolázásra. Nem csak azért, mert a férfi nem lenne képes viszonozni, de a korábbi jelenet után úgy érzi, hogy épp eleget fogdosták őt nemesek, és nem akar ebbe a sorba ő is beállni. A férfi állja húga, és a szolgáló-jelölt pillantását is, nem látszik rajta, hogy bármiként is helytelennek érezné a kérdést, vagy a megjegyzést. A kritikát mindig is fontosnak tartotta, családjával, és a család szolgálóival szemben is. És ha Atkira valóban egy Sayquevest akar szolgálni, akkor olyan komoly elvárásoknak kell megfeleljen a férfi szemében, amire csak rátesz a benne kialakuló ellenszenv, hogy egyértelműen az arcára van írva, mennyire alkalmatlannak tartja. Szíve szerint adna neki ötven aranyat, és elküldené Eeyr hírével, hogy soha többé ne mutatkozzon a társaságukban, de Aleniának más tervei vannak. A felé nyújtott köpenyt elveszi, bár önzetlenül adta, és igényt nem tartott rá, ha a félkarú nem akarja magánál tartani, hát visszateríti saját hátára. Ahogy így tesz, hanyag mozdulattal simít végig rajta, és ha sikerül a varázslat, akkor ezzel minden koszt és gyűrődést eltűntet róla, illetve saját magáról is, mintha csak így tiltakozna a helyzet ellen. Ezek után szótlan lépdel vissza a lovához, hiszen ő is készen áll, hogy tovább induljanak. Azért is néma, mert kíváncsi rá, hogy milyen belsőséges kapcsolat van a kettő között, és hogyan fogják megtenni a hátralévő utat. Persze eljátszik a gondolattal, hogy felajánlja, Atkira üljön fel a férfi gesztenyebarna hátasára, ő pedig Alenia mögött foglal helyet, de nem csak illetlen lenne a javaslat, de nem is illik igazán egyikük hangulatához sem. Pedig szívesen simulna hozzá a másik testéhez, főleg most, hogy látta, miként fogdossa a félkarú szerencsétlent. Ha szemmel ölni lehetne, Atkira már bizonyosan nem élne. *
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-05 22:45:09
Üzenet elküldve: 2026-01-05 22:45:09
ÚJ
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Csak nem tud megnyugodni. Valahogy úgy érzi, hogy bár nem egy kotnyeles asszonyság, de bele kéne ütnie az orrát ebbe a lovaglásoktatásba. Bízik ő az új jövevényben, de jobb szemmel tartani a férfit is és a módszereit is. És jól megmondani neki, ha ostobaságot művel. Ha azzal van megbízva, hogy vigyázza az árvákat, akkor vigyázni fogja. Így történt hát, hogy rettentő gyorsasággal iramodik meg a kapuig, s ki is lép rajta, majd meglepődik, hogy annyira nem is kell a távolba tekintsen, mert a tanár és a tanítvány alig tettek meg pár lépést. Hát... nem tud belekötni, hála Eeyrnek. Karba font kézzel figyelgeti őket, de csak addig, amíg meg nem hall bentről egy artikulálatlan üvöltést. Gyorsan meg kell hát nézze azt is, hogy melyik két gyerek veri épp egymást.*
*Csak nem tud megnyugodni. Valahogy úgy érzi, hogy bár nem egy kotnyeles asszonyság, de bele kéne ütnie az orrát ebbe a lovaglásoktatásba. Bízik ő az új jövevényben, de jobb szemmel tartani a férfit is és a módszereit is. És jól megmondani neki, ha ostobaságot művel. Ha azzal van megbízva, hogy vigyázza az árvákat, akkor vigyázni fogja. Így történt hát, hogy rettentő gyorsasággal iramodik meg a kapuig, s ki is lép rajta, majd meglepődik, hogy annyira nem is kell a távolba tekintsen, mert a tanár és a tanítvány alig tettek meg pár lépést. Hát... nem tud belekötni, hála Eeyrnek. Karba font kézzel figyelgeti őket, de csak addig, amíg meg nem hall bentről egy artikulálatlan üvöltést. Gyorsan meg kell hát nézze azt is, hogy melyik két gyerek veri épp egymást.*
1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-05 20:19:54
Üzenet elküldve: 2026-01-05 20:19:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Miután elköszöntek mindenkitől, akitől el kell, nem marad más hátra, minthogy útnak induljanak, ha nem is az ismeretlenbe, de a városnéző kalandjukra. Borsról mostanra már tudja, hogy ő Mai paripája. Jól meg is kefélte a bozontos szőrét, hisz igazán kedves kis csalódás érte, mikor megismerhette őt. Egy csodaszép telivért képzelt el a kisasszonyhoz, de ha belegondol, Bors olyan ártatlannak és aranyosnak bizonyult, hogy meggyőzte magát, voltaképp őt is tökéletesen el tudja képzelni kedvenc múzsája mellett.
Kifelé menet megemlíti Anviel kérését is, melyre Cilia igencsak furcsán reagál, azonban Oriver csupán egy szemöldökhúzásnyi figyelmet szentel a dolognak, aztán hagyja, hogy el is szálljon a hirtelen jött, furcsálló érzés.*
- Segítek, persze. Hogy szeretnéd? Tartsak bakot vagy emeljelek fel? *A válasznak megfelelően cselekszik, és segít, hogy a leány kényelmesen elhelyezkedjen a nyeregben. Mikor a kis elf jelez, hogy rendben és kényelmesen ül, bólint.*
- Jól van, akkor most húzd ki magad, mint egy büszke hercegnő, a vállaid legyenek lazák, mint egy alvó kiscicának, a lábaid se feszítsd, a fejed pedig a felhőket nézi, nem a cipődet! A legfontosabb pedig, hogy ne félj tőle! A ló a barátod. *Adja ki mosolyogva az utasításokat, miközben el is indulhatnak, egyelőre szépen, lassan, miközben valójában még Oriver az, aki vezeti a lovat, de ha ügyesnek találja Ciliát, akkor hamar az ő kezébe tervezi adni a kantárt.*
- No, milyen érzés? Ne feledd! A ló érzi, ha te is nyugodt vagy, és akkor ő is biztonságban fogja érezni magát. Hallgasd, ahogy lépked, és éld át a ritmusát! Ha szeretnéd, meg is dicsérheted őt, hogy milyen ügyes, ha pedig magabiztosnak érzed magad, akár még meg is simogathatod a nyakát. *Még el sem távolodtak nagyon az árvaháztól, de igyekszik végig beszélni Ciliához, hogy egy pillanatra se érezze úgy, hogy magára hagyták ebben az egyébként némelyeknek egészen félelmetes feladatban.*
*Miután elköszöntek mindenkitől, akitől el kell, nem marad más hátra, minthogy útnak induljanak, ha nem is az ismeretlenbe, de a városnéző kalandjukra. Borsról mostanra már tudja, hogy ő Mai paripája. Jól meg is kefélte a bozontos szőrét, hisz igazán kedves kis csalódás érte, mikor megismerhette őt. Egy csodaszép telivért képzelt el a kisasszonyhoz, de ha belegondol, Bors olyan ártatlannak és aranyosnak bizonyult, hogy meggyőzte magát, voltaképp őt is tökéletesen el tudja képzelni kedvenc múzsája mellett.
Kifelé menet megemlíti Anviel kérését is, melyre Cilia igencsak furcsán reagál, azonban Oriver csupán egy szemöldökhúzásnyi figyelmet szentel a dolognak, aztán hagyja, hogy el is szálljon a hirtelen jött, furcsálló érzés.*
- Segítek, persze. Hogy szeretnéd? Tartsak bakot vagy emeljelek fel? *A válasznak megfelelően cselekszik, és segít, hogy a leány kényelmesen elhelyezkedjen a nyeregben. Mikor a kis elf jelez, hogy rendben és kényelmesen ül, bólint.*
- Jól van, akkor most húzd ki magad, mint egy büszke hercegnő, a vállaid legyenek lazák, mint egy alvó kiscicának, a lábaid se feszítsd, a fejed pedig a felhőket nézi, nem a cipődet! A legfontosabb pedig, hogy ne félj tőle! A ló a barátod. *Adja ki mosolyogva az utasításokat, miközben el is indulhatnak, egyelőre szépen, lassan, miközben valójában még Oriver az, aki vezeti a lovat, de ha ügyesnek találja Ciliát, akkor hamar az ő kezébe tervezi adni a kantárt.*
- No, milyen érzés? Ne feledd! A ló érzi, ha te is nyugodt vagy, és akkor ő is biztonságban fogja érezni magát. Hallgasd, ahogy lépked, és éld át a ritmusát! Ha szeretnéd, meg is dicsérheted őt, hogy milyen ügyes, ha pedig magabiztosnak érzed magad, akár még meg is simogathatod a nyakát. *Még el sem távolodtak nagyon az árvaháztól, de igyekszik végig beszélni Ciliához, hogy egy pillanatra se érezze úgy, hogy magára hagyták ebben az egyébként némelyeknek egészen félelmetes feladatban.*
1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-05 13:18:02
Üzenet elküldve: 2026-01-05 13:18:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Utánad//
*Pár napja. Mintha csak magát hallaná. Pár napja, de úgy érzi, mintha már hatok óta égetné a nyomor, hogy egyszer szembe kell néznie azzal, hogy őszinte legyen a férfival. Most eljött a pillanat és a végkifejletben szembenézhet a saját bűntudatával Norennar szemein keresztül. Aprót bólint csak csupán, ahogy most nem szakadnak el a sárga szemek kedvese arcáról. Mindketten hibáztak, nehezen birkózik meg saját bűnével, ahogyan Norennarét sem érzi könnyen emészthetőnek, de az, hogy úgy tűnik egyformán szenvednek, valamennyire könnyebbé teszi a helyzetet a számára. Hiszen, ha mindkettejüket így megviselte az, amit tettek, akkor valahol ez azt jelenti, hogy valóban úgy fontosak egymás számára, ahogy eddig azt állították, nem? Még, ha a szeretetüket igen kicsavart módon is ápolgatják.
Norennar kérdését hallva a tekintete lassan visszacsúszik a vízre. A köpenyét megigazítja a vállain, apró, felesleges mozdulat, amit akkor csinál, amikor időt akar nyerni. Aztán halkan kifújja a levegőt. Egy része hazudna, mintha még mindig attól félne, hogy az őszinteséggel csak fájdalmat fog okozni, de már feleslegesnek tartja, hogy bármiféle kegyes hazugságot magához öleljen fegyverként.*
- Igen.
*Feleli végül egyszerű tényközlésként. Nem csavar rajta, a válasz halkan, gyorsan és túl könnyedén gördül ki végül az ajkai közül. Mert tudja, hogy ez az igen sokkal mélyebb dolgot is hordoz magában.*
- Jó volt, de nem úgy, ahogy mások ilyenkor elképzelik.
*A keze visszacsúszik a hideg kő tetejére. Nem nyúl Norennar keze után, de nem zárkózik el a férfi érintésétől sem, ha az érkezne.*
- Jó volt, mert nem volt benne ígéret, nem volt benne jövő. Csak csend. Csak testmeleg. Az az érzés, hogy egy estén át nem kell gondolkodnom, csak élveznem a lehetőséget, ami éppen adódott, mint régen.
*Végül visszapillant kedvesére nyíltan, kerülgetés nélkül.*
- Nem volt szerelem. Még pótléknak sem nevezném. Egyszerűen csak egy kis szünet két nyomorúságos gondolat között.
*Egy halvány, fanyar mosoly jelenik meg az ajkain, majd elfordulva felkel a kőről és közelebb sétál a víz széléhez. Figyeli az apró hullámokat és azt, hogy vajon most így terhe egy részét vajon elnyeli-e a mélység.*
- De ő nem volt te.
*Von aprót a vállain, ahogy jobban behúzódik a köpeny alá a hűvös levegő elől.*
- De, ha kérdeznéd, hogy megbántam-e, nos, nem. Ha azt kérdeznéd, hogy megoldott-e bármit is bennem... egyáltalán nem.
*Vallja meg őszintén, ahogy lassan visszafordul a férfi felé, de nem lép vissza közelebb. A tekintete elidőzik Norennaron, amiben nincs számonkérés, megbánás is csak halványan. Inkább figyelmes, kereső, aki próbálja megérteni kettejük dolgát.*
- De most te mesélj. Nálad mi volt?
*A hangjában nincs követelés, csak csendes nyugodtság. Otthagyja lebegni kettejük között a kérdést és meghagyja Norennarnak a választást, hogy érte nyúl-e. Hisz nem érzi úgy, hogy neki kötelező lett volna bármit is feltárni a férfi előtt, mégis akarta, mert tiszteli és szereti a másikat annyira. Így ettől a lehetőségtől kedvesét sem akarja megfosztani.*
//Utánad//
*Pár napja. Mintha csak magát hallaná. Pár napja, de úgy érzi, mintha már hatok óta égetné a nyomor, hogy egyszer szembe kell néznie azzal, hogy őszinte legyen a férfival. Most eljött a pillanat és a végkifejletben szembenézhet a saját bűntudatával Norennar szemein keresztül. Aprót bólint csak csupán, ahogy most nem szakadnak el a sárga szemek kedvese arcáról. Mindketten hibáztak, nehezen birkózik meg saját bűnével, ahogyan Norennarét sem érzi könnyen emészthetőnek, de az, hogy úgy tűnik egyformán szenvednek, valamennyire könnyebbé teszi a helyzetet a számára. Hiszen, ha mindkettejüket így megviselte az, amit tettek, akkor valahol ez azt jelenti, hogy valóban úgy fontosak egymás számára, ahogy eddig azt állították, nem? Még, ha a szeretetüket igen kicsavart módon is ápolgatják.
Norennar kérdését hallva a tekintete lassan visszacsúszik a vízre. A köpenyét megigazítja a vállain, apró, felesleges mozdulat, amit akkor csinál, amikor időt akar nyerni. Aztán halkan kifújja a levegőt. Egy része hazudna, mintha még mindig attól félne, hogy az őszinteséggel csak fájdalmat fog okozni, de már feleslegesnek tartja, hogy bármiféle kegyes hazugságot magához öleljen fegyverként.*
- Igen.
*Feleli végül egyszerű tényközlésként. Nem csavar rajta, a válasz halkan, gyorsan és túl könnyedén gördül ki végül az ajkai közül. Mert tudja, hogy ez az igen sokkal mélyebb dolgot is hordoz magában.*
- Jó volt, de nem úgy, ahogy mások ilyenkor elképzelik.
*A keze visszacsúszik a hideg kő tetejére. Nem nyúl Norennar keze után, de nem zárkózik el a férfi érintésétől sem, ha az érkezne.*
- Jó volt, mert nem volt benne ígéret, nem volt benne jövő. Csak csend. Csak testmeleg. Az az érzés, hogy egy estén át nem kell gondolkodnom, csak élveznem a lehetőséget, ami éppen adódott, mint régen.
*Végül visszapillant kedvesére nyíltan, kerülgetés nélkül.*
- Nem volt szerelem. Még pótléknak sem nevezném. Egyszerűen csak egy kis szünet két nyomorúságos gondolat között.
*Egy halvány, fanyar mosoly jelenik meg az ajkain, majd elfordulva felkel a kőről és közelebb sétál a víz széléhez. Figyeli az apró hullámokat és azt, hogy vajon most így terhe egy részét vajon elnyeli-e a mélység.*
- De ő nem volt te.
*Von aprót a vállain, ahogy jobban behúzódik a köpeny alá a hűvös levegő elől.*
- De, ha kérdeznéd, hogy megbántam-e, nos, nem. Ha azt kérdeznéd, hogy megoldott-e bármit is bennem... egyáltalán nem.
*Vallja meg őszintén, ahogy lassan visszafordul a férfi felé, de nem lép vissza közelebb. A tekintete elidőzik Norennaron, amiben nincs számonkérés, megbánás is csak halványan. Inkább figyelmes, kereső, aki próbálja megérteni kettejük dolgát.*
- De most te mesélj. Nálad mi volt?
*A hangjában nincs követelés, csak csendes nyugodtság. Otthagyja lebegni kettejük között a kérdést és meghagyja Norennarnak a választást, hogy érte nyúl-e. Hisz nem érzi úgy, hogy neki kötelező lett volna bármit is feltárni a férfi előtt, mégis akarta, mert tiszteli és szereti a másikat annyira. Így ettől a lehetőségtől kedvesét sem akarja megfosztani.*
1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-04 20:41:31
Üzenet elküldve: 2026-01-04 20:41:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
*Való igaz, hogy a helyzet hevében teljesen megfeledkezik az összes nemesi erényről, illemről és tartásról, amit nem egészen hét emberévtized alatt megtanult. Nem jár most más a szemei előtt, csak az, hogy segítsen a bajbajutottnak. Drameiloten ezt nem értheti, hisz nem ő küzdött végig hosszú, kínkeserves napokat levágott karral a Szegénynegyed mocskában fetrengve, étlen-szomjan, élet és halál között egyensúlyozva. Nem értheti, de nem is várja el tőle, hogy megértse azt, ő most valahol saját magát látja Atkirában, a saját szenvedését és azt, hogy akkor képtelen volt saját magán segíteni, és senki másra sem számíthatott. Az akkori tehetetlenségét próbálja meg most azzal kompenzálni, hogy nem foglalkozik azzal, mennyire lesz koszos rajta a fekete selyemnadrág, csak azzal törődik, akinek segítségre van szüksége, mert ő pontosan tudja milyen az, amikor mindenki elfordul tőle.*
- Drameiloten! Ne ijeszd meg! *Szól rá rokonára, majd újra Atkirára pillant, aztán lassan, kecses mozdulattal áll fel a földről, és igyekszik a legtöbb rákerült port lesöpörni a ruhájáról. Nem szól közbe, amíg Atkira Drameilotenhez beszél, de aztán kissé hunyorogva, sőt, megbotránkozva pillant unokabátyjára, mert szerinte a kérdése nem a megfelelő időben hangzik el, és abban jóságnak semmi nyoma nincs.*
- Akiket meghallgattam nem is, de Atkira nem volt a jelöltek között. Őt én választottam ki Eeyr sugallata és Teysus meggyőződése alapján. Én hiszek neki, hogy nem rossz ember, de azt akarom, hogy az ő sorsáról is az istennő döntsön, ne én. Inkább segíts, hogy fel tudjon állni! *Fordul vissza a sötéthajú felé, és bal kezét nyújtja neki, hogy abba bele tudjon kapaszkodni a másik, és segítsen neki felállni a földről, akár Drameilotennel együtt, akár nélküle.*
- A templomba megyünk. Ha ott, Eeyr szent oltára előtt is igaznak bizonyulnak a szavaid, visszajöhetsz hozzám. Azonban akkor is az utolsó esélyt kapod. Bármi történik veled, jó vagy rossz, én akarok lenni az első, aki tud róla. Rendben? *Látszólag nem is hagy választási lehetőséget Drameiloten számára, úgy tűnik, ő már eldöntötte, hogy Atkirával Eeyr színe elé fognak járulni, hogy a Hetedik adjon kegyelmet neki vagy törjön pálcát a feje felett.*
*Való igaz, hogy a helyzet hevében teljesen megfeledkezik az összes nemesi erényről, illemről és tartásról, amit nem egészen hét emberévtized alatt megtanult. Nem jár most más a szemei előtt, csak az, hogy segítsen a bajbajutottnak. Drameiloten ezt nem értheti, hisz nem ő küzdött végig hosszú, kínkeserves napokat levágott karral a Szegénynegyed mocskában fetrengve, étlen-szomjan, élet és halál között egyensúlyozva. Nem értheti, de nem is várja el tőle, hogy megértse azt, ő most valahol saját magát látja Atkirában, a saját szenvedését és azt, hogy akkor képtelen volt saját magán segíteni, és senki másra sem számíthatott. Az akkori tehetetlenségét próbálja meg most azzal kompenzálni, hogy nem foglalkozik azzal, mennyire lesz koszos rajta a fekete selyemnadrág, csak azzal törődik, akinek segítségre van szüksége, mert ő pontosan tudja milyen az, amikor mindenki elfordul tőle.*
- Drameiloten! Ne ijeszd meg! *Szól rá rokonára, majd újra Atkirára pillant, aztán lassan, kecses mozdulattal áll fel a földről, és igyekszik a legtöbb rákerült port lesöpörni a ruhájáról. Nem szól közbe, amíg Atkira Drameilotenhez beszél, de aztán kissé hunyorogva, sőt, megbotránkozva pillant unokabátyjára, mert szerinte a kérdése nem a megfelelő időben hangzik el, és abban jóságnak semmi nyoma nincs.*
- Akiket meghallgattam nem is, de Atkira nem volt a jelöltek között. Őt én választottam ki Eeyr sugallata és Teysus meggyőződése alapján. Én hiszek neki, hogy nem rossz ember, de azt akarom, hogy az ő sorsáról is az istennő döntsön, ne én. Inkább segíts, hogy fel tudjon állni! *Fordul vissza a sötéthajú felé, és bal kezét nyújtja neki, hogy abba bele tudjon kapaszkodni a másik, és segítsen neki felállni a földről, akár Drameilotennel együtt, akár nélküle.*
- A templomba megyünk. Ha ott, Eeyr szent oltára előtt is igaznak bizonyulnak a szavaid, visszajöhetsz hozzám. Azonban akkor is az utolsó esélyt kapod. Bármi történik veled, jó vagy rossz, én akarok lenni az első, aki tud róla. Rendben? *Látszólag nem is hagy választási lehetőséget Drameiloten számára, úgy tűnik, ő már eldöntötte, hogy Atkirával Eeyr színe elé fognak járulni, hogy a Hetedik adjon kegyelmet neki vagy törjön pálcát a feje felett.*
1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-04 20:29:09
Üzenet elküldve: 2026-01-04 20:29:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Ismét pár bólintás az övet illetően. Újabb tudás amit szépen el is tárul elméjének könyvtárában. Óvatosan, nehogy oda keveredjen a lóvá tevés és a ló ápolás részleg között.
Jobbnak tűnt mielőbb kisietni Anviel néni konyhájából. Nem várja meg amíg a nő rosszkedve miatt esetleg meggondolná magát.
Néhány perc telik el csupán miután lepakol és az ajtó előtt várja meg Orivert.*
- Rendben.
*Egyezik bele a férfi ajánlatába. És már szökdécsel is lelkesen a kapu irányába. Ám nem csak Anvieltől kellett volna elkéreckednie a lánynak. Kutyája is a házából kimászik, amikor meglátja a szinte dúdoló lánykát a kapu irányába haladni. Egy vakkantással és kényelmes trappolással hamar utol is éri.*
- Deres, ne haragudj nagy fiú. De most nem jöhetsz velünk. Maradj itt is várd Mait rendben? Menj.
*Beszél mézédesen barátjához, miközben két apró kezével meggyömöszöli annak hatalmas fejét lágyan. Majd végül feje tetején megsimogatva küldi vissza helyére. A letörtség jól látható a kutyától aki farkát búsan leengedve sétál vissza házához. Hogy oda durcásan bemászva kezdje újra unottan csócsálni a csont maradékát.
Oriver tán láthatta is a kis beszélgetést a két jóbarát között mire odaér Dióval, vagy Fahéjjal. Sebaj, majd ha megtalálják Mait ő majd elmagyarázza nekik, hogy melyikük is kicsoda.*
- Igen az jó ötlet. A múltkori próbálkozásnál Bors nem igazán akart rám hallgatni.
*Kacag fel kissé idegesen. Mert a lovaglás nem tartozik az erősségei közé. Apja még évekkel ezelőtt is megpróbálta. De akkor sem ment igazán nagy sikerrel. A kényelmetlen nevetés pedig egy pillanatra lefagy az arcáról mikor meghallja a kaszárnya említését.*
- A kaszárnyához? Biztos? Öhm rendben.
*Mondja kissé megmerevedve, majd inkább a ló felé kezd pislogni. Hogy idegességét inkább annak álcázza, hogy a lecke miatt izgul. Mintsem amiatt, hogy kicsi arca lehet ott fog lógni egy papiroson az kaszárnya közelében. Amit jobbnak lát Oriver előtt még eltitkolni. Hiába tűnik kedvesnek a fiú, ki tudja mennyire erős benne az igazságtevő vágy.*
- Esetleg segítesz kérlek?
*Teszi fel a kérdést félénken, miután rákapaszkodik a nyeregbe, hogy utána Oriver segítségével felülhessen a nyeregbe.
Ha pedig már fent van, igyekszik felvenni a már Mai által megmutatott formát, mi szerint is kell egy nyeregben ülni. Még szerencse nem szoknyában jött ki erre a sétára. Két kezével pedig a nyeregben kapaszkodik meg.*
- Rendben, én kész vagyok.
*Feleli a férfinek, és ha amaz meg is indul, akkor majd szépen magyarázza is merre kell haladniuk.*
*Ismét pár bólintás az övet illetően. Újabb tudás amit szépen el is tárul elméjének könyvtárában. Óvatosan, nehogy oda keveredjen a lóvá tevés és a ló ápolás részleg között.
Jobbnak tűnt mielőbb kisietni Anviel néni konyhájából. Nem várja meg amíg a nő rosszkedve miatt esetleg meggondolná magát.
Néhány perc telik el csupán miután lepakol és az ajtó előtt várja meg Orivert.*
- Rendben.
*Egyezik bele a férfi ajánlatába. És már szökdécsel is lelkesen a kapu irányába. Ám nem csak Anvieltől kellett volna elkéreckednie a lánynak. Kutyája is a házából kimászik, amikor meglátja a szinte dúdoló lánykát a kapu irányába haladni. Egy vakkantással és kényelmes trappolással hamar utol is éri.*
- Deres, ne haragudj nagy fiú. De most nem jöhetsz velünk. Maradj itt is várd Mait rendben? Menj.
*Beszél mézédesen barátjához, miközben két apró kezével meggyömöszöli annak hatalmas fejét lágyan. Majd végül feje tetején megsimogatva küldi vissza helyére. A letörtség jól látható a kutyától aki farkát búsan leengedve sétál vissza házához. Hogy oda durcásan bemászva kezdje újra unottan csócsálni a csont maradékát.
Oriver tán láthatta is a kis beszélgetést a két jóbarát között mire odaér Dióval, vagy Fahéjjal. Sebaj, majd ha megtalálják Mait ő majd elmagyarázza nekik, hogy melyikük is kicsoda.*
- Igen az jó ötlet. A múltkori próbálkozásnál Bors nem igazán akart rám hallgatni.
*Kacag fel kissé idegesen. Mert a lovaglás nem tartozik az erősségei közé. Apja még évekkel ezelőtt is megpróbálta. De akkor sem ment igazán nagy sikerrel. A kényelmetlen nevetés pedig egy pillanatra lefagy az arcáról mikor meghallja a kaszárnya említését.*
- A kaszárnyához? Biztos? Öhm rendben.
*Mondja kissé megmerevedve, majd inkább a ló felé kezd pislogni. Hogy idegességét inkább annak álcázza, hogy a lecke miatt izgul. Mintsem amiatt, hogy kicsi arca lehet ott fog lógni egy papiroson az kaszárnya közelében. Amit jobbnak lát Oriver előtt még eltitkolni. Hiába tűnik kedvesnek a fiú, ki tudja mennyire erős benne az igazságtevő vágy.*
- Esetleg segítesz kérlek?
*Teszi fel a kérdést félénken, miután rákapaszkodik a nyeregbe, hogy utána Oriver segítségével felülhessen a nyeregbe.
Ha pedig már fent van, igyekszik felvenni a már Mai által megmutatott formát, mi szerint is kell egy nyeregben ülni. Még szerencse nem szoknyában jött ki erre a sétára. Két kezével pedig a nyeregben kapaszkodik meg.*
- Rendben, én kész vagyok.
*Feleli a férfinek, és ha amaz meg is indul, akkor majd szépen magyarázza is merre kell haladniuk.*
1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-04 20:12:24
Üzenet elküldve: 2026-01-04 20:12:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője //
* Kölcsönösen nem kedvelik egymást, és nem bíznak meg egymásban. Norgen szerint ez egy remek alap arra, hogy békén hagyják egymást, és foglalkozzanak az átfogóbb problémával – mégpedig Wrojth hollétével. Merthogy az a hollóképű néhány hata még olyan lelkesen akart leszámolni a fél várossal, de azóta sehol semmi. Norra ugyan ráér, de szeretné tisztázni, hogy mire számítson a későbbiekben. A vörös törpe nagyon homályosan fogalmazott úgy nagyjából mindennel kapcsolatban. Azt se tudja, ez a mitugrász-e az egyetlen embere (illetve elfe) vagy kiterjedt kémhálózattal rendelkezik az egész városban. Amibe a csövesek nem számítanak. Viszont ezeket a kérdéseket közvetlenül a törpének akarja feltenni, hiszen mégiscsak őt ismeri. Az elf meg jobban teszi, ha nem áll az útjába. *
– Még egy? * Vonja fel a szemöldökét, miközben végignéz Lazziaron. Inkább nem mond semmit. *
– Nem mondok neked semmit, a végén még kifecsegnéd. De, ha szeretnél, velem jöhetsz megkeresni a kis barátodat. * Hunyorítva néz az elfre, majd oldalra fésüli haját, megfordul, kihúzza a tőrt az asztallapból, és elteszi azt. A maga részéről végzett itt. Azt remélte, hogy élettel telibb lesz ez a „főhadiszállás”, minthogy több órányi várakozás után is csak egy torzonborz barommal találkozzon itt. Ezen is változtatni kell, ha igazi alvilágot akarnak kiépíteni. És, ha Wrojth nem veszi komolyan a feladatát… Lehet, hogy neki kell.
Kérdőn néz Lazziarra. Leginkább tőle függ, hogy az ajtón rajta keresztül vagy vele együtt fog távozni. De távozni fog, ebben egész biztos. *
* Kölcsönösen nem kedvelik egymást, és nem bíznak meg egymásban. Norgen szerint ez egy remek alap arra, hogy békén hagyják egymást, és foglalkozzanak az átfogóbb problémával – mégpedig Wrojth hollétével. Merthogy az a hollóképű néhány hata még olyan lelkesen akart leszámolni a fél várossal, de azóta sehol semmi. Norra ugyan ráér, de szeretné tisztázni, hogy mire számítson a későbbiekben. A vörös törpe nagyon homályosan fogalmazott úgy nagyjából mindennel kapcsolatban. Azt se tudja, ez a mitugrász-e az egyetlen embere (illetve elfe) vagy kiterjedt kémhálózattal rendelkezik az egész városban. Amibe a csövesek nem számítanak. Viszont ezeket a kérdéseket közvetlenül a törpének akarja feltenni, hiszen mégiscsak őt ismeri. Az elf meg jobban teszi, ha nem áll az útjába. *
– Még egy? * Vonja fel a szemöldökét, miközben végignéz Lazziaron. Inkább nem mond semmit. *
– Nem mondok neked semmit, a végén még kifecsegnéd. De, ha szeretnél, velem jöhetsz megkeresni a kis barátodat. * Hunyorítva néz az elfre, majd oldalra fésüli haját, megfordul, kihúzza a tőrt az asztallapból, és elteszi azt. A maga részéről végzett itt. Azt remélte, hogy élettel telibb lesz ez a „főhadiszállás”, minthogy több órányi várakozás után is csak egy torzonborz barommal találkozzon itt. Ezen is változtatni kell, ha igazi alvilágot akarnak kiépíteni. És, ha Wrojth nem veszi komolyan a feladatát… Lehet, hogy neki kell.
Kérdőn néz Lazziarra. Leginkább tőle függ, hogy az ajtón rajta keresztül vagy vele együtt fog távozni. De távozni fog, ebben egész biztos. *
1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-04 19:46:30
Üzenet elküldve: 2026-01-04 19:46:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
– Üdvözlöm, Drameiloten uram! * Néz fel a férfira, amikor Alenia bemutatja őt neki. Azonban tény, hogy egyelőre jobban lefoglalja őt a gyönyörű elf kisasszony, aki tagadhatatlanul szívén viseli Atkira sorsát a történtek ellenére is. *
– Igazad van, bocsáss meg, úrnőm! Itt húztam meg magam a romvárosban, és minden este imádkoztam Eeyrhez, hogy segítsen meg. Úgy tűnik, meghallotta az imáimat. * Most már megenged magának egy aprócska mosolyt, hiszen Alenia többedjére biztosítja róla, hogy segíteni akar rajta, nem pedig megbüntetni. Atkira ugyan múltbeli sérelmei miatt igen nehezen bízik meg az emberekben (hát még a nemesekben!), de van más választása? Ezen a ponton valóban nem tehet mást, minthogy követi Alenia utasításait. A nő közvetlenségén meglepődik. Egy pillanatig az is átfut a fején, hogy talán csak azért fogja meg az arcát, hogy egy újabb varázslattal tesztelje, igazat mond-e a férfi; ám a következő kérése alapján mégse ez a helyzet. Az ajánlatra felcsillan a szeme, de aztán visszafogja magát, és továbbra is alázatosan felel. *
– Természetesen, úrnőm! Már, ha úgy gondolom, hogy továbbra is hajlandó lennél dolgoztatni… Megígérem, hogy többé nem fordul elő ilyen, és ha kell, az életem árán is szolgálni foglak! * Nem érzi úgy, hogy túlzásba esne ezzel a kijelentéssel, komolyan gondolja minden szavát. Látva Alenia jóságát, kezdi megérteni, mi az igaz szeretet és önfeláldozás. Ugyan hosszú utat kell még bejárnia, hogy akár csak megközelítse a nemes elf-kisasszony jóságát, de meg fogja próbálni.
A magasztos hangulatot Alenia bátyja töri meg, aki ki nem mondott kérdésével megzavarja kettejük mély beszélgetését. Persze Atkirának egy rossz szava nem lehet rá – tudja, hogy a története nehezen hihető, és valószínűleg egy csaló is hasonló módon próbálna mentegetőzni, ha lebukott volna. Nehézkesen, de felemelkedik, és elnéz a Csonthíd felé, ahová a férfi mutat, majd vissza a férfira. *
– Én… Én, mint mondtam, féltem, hogy nem hinnének nekem. Amikor kiraboltak, nem volt a közelben senki más. Uram. * Magyarázkodik. Ő a maga részéről készen áll elindulni a templomba, hogy ott is elmondja ismét az egész történetet. Ennek jeleként teljesen fel is kel a földről, és leporolja a Drameilotentől kapott köpenyt, hogy aztán levegye és felé nyújtsa. *
– Üdvözlöm, Drameiloten uram! * Néz fel a férfira, amikor Alenia bemutatja őt neki. Azonban tény, hogy egyelőre jobban lefoglalja őt a gyönyörű elf kisasszony, aki tagadhatatlanul szívén viseli Atkira sorsát a történtek ellenére is. *
– Igazad van, bocsáss meg, úrnőm! Itt húztam meg magam a romvárosban, és minden este imádkoztam Eeyrhez, hogy segítsen meg. Úgy tűnik, meghallotta az imáimat. * Most már megenged magának egy aprócska mosolyt, hiszen Alenia többedjére biztosítja róla, hogy segíteni akar rajta, nem pedig megbüntetni. Atkira ugyan múltbeli sérelmei miatt igen nehezen bízik meg az emberekben (hát még a nemesekben!), de van más választása? Ezen a ponton valóban nem tehet mást, minthogy követi Alenia utasításait. A nő közvetlenségén meglepődik. Egy pillanatig az is átfut a fején, hogy talán csak azért fogja meg az arcát, hogy egy újabb varázslattal tesztelje, igazat mond-e a férfi; ám a következő kérése alapján mégse ez a helyzet. Az ajánlatra felcsillan a szeme, de aztán visszafogja magát, és továbbra is alázatosan felel. *
– Természetesen, úrnőm! Már, ha úgy gondolom, hogy továbbra is hajlandó lennél dolgoztatni… Megígérem, hogy többé nem fordul elő ilyen, és ha kell, az életem árán is szolgálni foglak! * Nem érzi úgy, hogy túlzásba esne ezzel a kijelentéssel, komolyan gondolja minden szavát. Látva Alenia jóságát, kezdi megérteni, mi az igaz szeretet és önfeláldozás. Ugyan hosszú utat kell még bejárnia, hogy akár csak megközelítse a nemes elf-kisasszony jóságát, de meg fogja próbálni.
A magasztos hangulatot Alenia bátyja töri meg, aki ki nem mondott kérdésével megzavarja kettejük mély beszélgetését. Persze Atkirának egy rossz szava nem lehet rá – tudja, hogy a története nehezen hihető, és valószínűleg egy csaló is hasonló módon próbálna mentegetőzni, ha lebukott volna. Nehézkesen, de felemelkedik, és elnéz a Csonthíd felé, ahová a férfi mutat, majd vissza a férfira. *
– Én… Én, mint mondtam, féltem, hogy nem hinnének nekem. Amikor kiraboltak, nem volt a közelben senki más. Uram. * Magyarázkodik. Ő a maga részéről készen áll elindulni a templomba, hogy ott is elmondja ismét az egész történetet. Ennek jeleként teljesen fel is kel a földről, és leporolja a Drameilotentől kapott köpenyt, hogy aztán levegye és felé nyújtsa. *
1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-01-04 13:23:55
Üzenet elküldve: 2026-01-04 13:23:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A múlt démonainak jelenkori árnyékába vesző jövője //
*Nehezen is lehetne egy olyan laza talajra bármit is építeni amit a titokzatos nő jelenleg fel tud mutatni. Egy név sem, egy kézzel fogható indok. Nem is csoda megtartja Lazziar a néhány lépés távolságot.*
- Kicsi a világ. Ki hitte volna ilyen kapós lesz a rövid lábú.
*Húzódik hasonló gúnyos mosoly Lazziar szájára is. Ami akkor sem kanyarul le mikor őt illeti pár gúnyos szóval. Ez amúgy is csak az előétel. Majd kiderül mi van még a nő tarsolyában.*
- Áh értem. Szóval kell neki még egy kurva aki tetszeleghet majd.
*Majd mintha elérzékenyülne, legalább is megjátssza egy pillanatra.*
- Legjobb barát? Milyen kedves. Biztos, hogy Wrotjhról beszélünk?
*Kérdezi gúnyosan a nőtől. De ezek szerint a szándékai lehet valósak.*
- Mint mondtam én is abban bíztam, hogy itt találom. A sellő sajnos elég messze van innen, szóval kétlem ott találnád. A pegazus pedig hát pont arra, jó amire. Talán ott issza le épp magát, vagy néhány nyomorulttal néhány sarokra. Sosem lehet nála ezt tudni.
*Feleli egy váll vonással.*
- De ha ennyire jó barátjának tart engem a törpe. Nyugodtan megmondhatod neked mi a terved? Téged miért érdekel a káosz?
*Teszi le két kezét az asztalra, hogy alaposan felmérje magának a nőt.*
*Nehezen is lehetne egy olyan laza talajra bármit is építeni amit a titokzatos nő jelenleg fel tud mutatni. Egy név sem, egy kézzel fogható indok. Nem is csoda megtartja Lazziar a néhány lépés távolságot.*
- Kicsi a világ. Ki hitte volna ilyen kapós lesz a rövid lábú.
*Húzódik hasonló gúnyos mosoly Lazziar szájára is. Ami akkor sem kanyarul le mikor őt illeti pár gúnyos szóval. Ez amúgy is csak az előétel. Majd kiderül mi van még a nő tarsolyában.*
- Áh értem. Szóval kell neki még egy kurva aki tetszeleghet majd.
*Majd mintha elérzékenyülne, legalább is megjátssza egy pillanatra.*
- Legjobb barát? Milyen kedves. Biztos, hogy Wrotjhról beszélünk?
*Kérdezi gúnyosan a nőtől. De ezek szerint a szándékai lehet valósak.*
- Mint mondtam én is abban bíztam, hogy itt találom. A sellő sajnos elég messze van innen, szóval kétlem ott találnád. A pegazus pedig hát pont arra, jó amire. Talán ott issza le épp magát, vagy néhány nyomorulttal néhány sarokra. Sosem lehet nála ezt tudni.
*Feleli egy váll vonással.*
- De ha ennyire jó barátjának tart engem a törpe. Nyugodtan megmondhatod neked mi a terved? Téged miért érdekel a káosz?
*Teszi le két kezét az asztalra, hogy alaposan felmérje magának a nőt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937