Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-02 21:36:29
Üzenet elküldve: 2022-10-02 21:36:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Igyekszik a felszabadult nevetést rövidre fogni, mivel még a levegőért kapkodó kacagás közben is feltűnik neki, hogy a tudós alábbhagyott a poénkodással. Meglehet, eleve nem is annak szánta megjegyzését, leginkább erről ad sejtést az ismét morgóssá váló hangulat. Köhint párat, miközben felegyenesedik, és eloszlatja a jókedvű kifakadás maradék hullámait is.*
-Hisz nem kérdőjeleztem meg a pontosságát, épp azt mondtam, hogy meglehetősen élethű az ábrázolás. *igyekszik kicsit javítani helyzetén* -Csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy egy rajzot... hogy is fogalmazott? Lestem meg. Nem a valódit...
*Eszében se volt megbántani a férfit, bár igazán nem is érti, min bántódhatott meg hirtelen. A további magyarázkodást ettől függetlenül fölöslegesnek ítéli, ahogy azt leszögezni is, hogy arra a bizonyos valódira köszöni szépen, nem kíváncsi. Ha jól emlékszik, ezen a beszélgetésen már amúgy is túlvannak.
Mivel Dan úgy néz ki, eleget vitázott a macska-esőfelhő valószínűségi kérdésében is, elkönyveli magának a győzelmet az utolsó szó megkaparintására szervezett versenyükben, ám persze önelégült boldogsága nem tarthat sokáig, mert az ork-Tinát bemutató rajz elkészül. Az önérzetének csorbulását kárpótlandó ötletét azonban legszívesebben már most visszaszívná, ahogy a tudós okfejtését hallgatja, miért is lenne megfelelő a földre ülve szoknya alá nyúlkálós lábmasszázs.*
~Azért a tíz centi erős túlzás.~
*Fut át gondolatai közt, miközben egyik kezével gyorsan megtapogatja szoknyája szélét, ami... igen, alig lehet több fél centi vastagságúnál. De nem ezen az apró részleten fog fennakadni, végül is azt már volt szerencséje megtanulni, hogy a férfiak és a női ruhák nem feltétlenül ápolnak szoros barátságot egymással.*
-Nem, se levenni nem akarnám, se azt, hogy szétszakítsa. Én arra gondoltam, hogy ott... *karját a két fotel és sámli hármasa felé emeli, ahol korábban ő maga adott Dannek masszázst* -lehetne kivitelezni a dolgot, így magának nem kéne a földre ülnie. A szoknyám pedig ahogy látja, csak a térdemig ér. Annál feljebb nem is kellene masszíroznia.
*Mondandója végeztével sóhajt egyet. Most már kezdi újra kényelmetlenül érezni magát, és kedve támadna inkább ismét nekilátni a néma vacsorázásnak, ha az étel nem fogyott volna már rég el.*
-De persze ez csak egy ötlet volt. Kitalálhat valami kedvére valóbbat ön is, vagy még mindig maradhatunk a...
*Itt elharapja a mondatot, mielőtt újabb ostobaságot ejtene ki a száján. Csak nem kéne megint pofonnal fenyegetnie a munkaadóját. És a szállásadóját. És az esetleges oktatóját.*
*Igyekszik a felszabadult nevetést rövidre fogni, mivel még a levegőért kapkodó kacagás közben is feltűnik neki, hogy a tudós alábbhagyott a poénkodással. Meglehet, eleve nem is annak szánta megjegyzését, leginkább erről ad sejtést az ismét morgóssá váló hangulat. Köhint párat, miközben felegyenesedik, és eloszlatja a jókedvű kifakadás maradék hullámait is.*
-Hisz nem kérdőjeleztem meg a pontosságát, épp azt mondtam, hogy meglehetősen élethű az ábrázolás. *igyekszik kicsit javítani helyzetén* -Csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy egy rajzot... hogy is fogalmazott? Lestem meg. Nem a valódit...
*Eszében se volt megbántani a férfit, bár igazán nem is érti, min bántódhatott meg hirtelen. A további magyarázkodást ettől függetlenül fölöslegesnek ítéli, ahogy azt leszögezni is, hogy arra a bizonyos valódira köszöni szépen, nem kíváncsi. Ha jól emlékszik, ezen a beszélgetésen már amúgy is túlvannak.
Mivel Dan úgy néz ki, eleget vitázott a macska-esőfelhő valószínűségi kérdésében is, elkönyveli magának a győzelmet az utolsó szó megkaparintására szervezett versenyükben, ám persze önelégült boldogsága nem tarthat sokáig, mert az ork-Tinát bemutató rajz elkészül. Az önérzetének csorbulását kárpótlandó ötletét azonban legszívesebben már most visszaszívná, ahogy a tudós okfejtését hallgatja, miért is lenne megfelelő a földre ülve szoknya alá nyúlkálós lábmasszázs.*
~Azért a tíz centi erős túlzás.~
*Fut át gondolatai közt, miközben egyik kezével gyorsan megtapogatja szoknyája szélét, ami... igen, alig lehet több fél centi vastagságúnál. De nem ezen az apró részleten fog fennakadni, végül is azt már volt szerencséje megtanulni, hogy a férfiak és a női ruhák nem feltétlenül ápolnak szoros barátságot egymással.*
-Nem, se levenni nem akarnám, se azt, hogy szétszakítsa. Én arra gondoltam, hogy ott... *karját a két fotel és sámli hármasa felé emeli, ahol korábban ő maga adott Dannek masszázst* -lehetne kivitelezni a dolgot, így magának nem kéne a földre ülnie. A szoknyám pedig ahogy látja, csak a térdemig ér. Annál feljebb nem is kellene masszíroznia.
*Mondandója végeztével sóhajt egyet. Most már kezdi újra kényelmetlenül érezni magát, és kedve támadna inkább ismét nekilátni a néma vacsorázásnak, ha az étel nem fogyott volna már rég el.*
-De persze ez csak egy ötlet volt. Kitalálhat valami kedvére valóbbat ön is, vagy még mindig maradhatunk a...
*Itt elharapja a mondatot, mielőtt újabb ostobaságot ejtene ki a száján. Csak nem kéne megint pofonnal fenyegetnie a munkaadóját. És a szállásadóját. És az esetleges oktatóját.*
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-02 12:08:53
Üzenet elküldve: 2022-10-02 12:08:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
- Miért zárkózott el ennyire a világtól? Én azt értem, hogy csak alkalmanként szükséges a társaság... De néha nem magányos itt egyedül? Bár valahol megértem, hogy az embernek kell egy kis egyedüllét is. Nem mintha én másképp gondolkoznék.
* A romokra veti a tekintetét az ablakban, de utána vissza Svírre. Szépen komótosan indul el az ablak felé, hogy aztán kinyissa, ő sem működik másképp, mindig is egyedül volt, és eddig úgy érezte, hogy ez jó így, bár a magány gyakran előtört belőle. *
- Nem áll szándékomban az ön döntését megmásítani, ha ön úgy érzi, hogy jó így magának, én nem fogok ellent mondani. Mellesleg nem hinném, hogy tisztességesen kifizetnék a munkát.
* Rántja meg vállát, de tekintetéből is vissza cseng az üresség. Averil nem zavartatta magát sok minden miatt, számára bőven elég, ha a gyomra megvan töltve, és valamennyi van az erszényében is. *
- Később megpróbálom majd a lovát, ha megengedi. Mi a neve?
* Tér vissza a kihagyott válaszára, valahol kissé meglepve tekint rá a férfire. Szavait felfogta, mégis képtelen volt rá azonnal választ adni, nem szokott hozzá a kedvességhez, így gyanakvással ölelte körül az ajánlatot. Kezeivel közben az ablakokat nyitogatja, de a kérés hallatán nem csukja vissza őket. *
- Teljesen rendben vannak, túlságosan is csend van a környékhez mérten. A lova igazán jó házőrző.
* Mondja teljes meggyőződéssel, a lelki szemei előtt egy ugató ló mutatkozik, bár tudja jól, hogy badarság. Mégsem tudja a képet eloszlatni elméjében.
Végül csatlakozik Svírhez, a konyhába belépve kőrbe néz, majd megpillantja a boros üveget. Már megosztotta a férfivel, hogy ő nem szokott inni, így egy darabig bizonytalanul méregetni, de végül a befőttet látva megkönnyebbül. *
- Ha az ablakon nem nézek ki, igazán kellemes otthona van.
* Mondja ugyanolyan őszintén, ahogyan eddig is tette. Averil soha nem foglalkozott azzal, hogy mennyire illetlen amit kiejt a száján, inkább az őszinteségben hitt. *
- Miért zárkózott el ennyire a világtól? Én azt értem, hogy csak alkalmanként szükséges a társaság... De néha nem magányos itt egyedül? Bár valahol megértem, hogy az embernek kell egy kis egyedüllét is. Nem mintha én másképp gondolkoznék.
* A romokra veti a tekintetét az ablakban, de utána vissza Svírre. Szépen komótosan indul el az ablak felé, hogy aztán kinyissa, ő sem működik másképp, mindig is egyedül volt, és eddig úgy érezte, hogy ez jó így, bár a magány gyakran előtört belőle. *
- Nem áll szándékomban az ön döntését megmásítani, ha ön úgy érzi, hogy jó így magának, én nem fogok ellent mondani. Mellesleg nem hinném, hogy tisztességesen kifizetnék a munkát.
* Rántja meg vállát, de tekintetéből is vissza cseng az üresség. Averil nem zavartatta magát sok minden miatt, számára bőven elég, ha a gyomra megvan töltve, és valamennyi van az erszényében is. *
- Később megpróbálom majd a lovát, ha megengedi. Mi a neve?
* Tér vissza a kihagyott válaszára, valahol kissé meglepve tekint rá a férfire. Szavait felfogta, mégis képtelen volt rá azonnal választ adni, nem szokott hozzá a kedvességhez, így gyanakvással ölelte körül az ajánlatot. Kezeivel közben az ablakokat nyitogatja, de a kérés hallatán nem csukja vissza őket. *
- Teljesen rendben vannak, túlságosan is csend van a környékhez mérten. A lova igazán jó házőrző.
* Mondja teljes meggyőződéssel, a lelki szemei előtt egy ugató ló mutatkozik, bár tudja jól, hogy badarság. Mégsem tudja a képet eloszlatni elméjében.
Végül csatlakozik Svírhez, a konyhába belépve kőrbe néz, majd megpillantja a boros üveget. Már megosztotta a férfivel, hogy ő nem szokott inni, így egy darabig bizonytalanul méregetni, de végül a befőttet látva megkönnyebbül. *
- Ha az ablakon nem nézek ki, igazán kellemes otthona van.
* Mondja ugyanolyan őszintén, ahogyan eddig is tette. Averil soha nem foglalkozott azzal, hogy mennyire illetlen amit kiejt a száján, inkább az őszinteségben hitt. *
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-01 14:25:50
Üzenet elküldve: 2022-10-01 14:25:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Ha Dannek nem lenne ezen a téren elég önbizalma még a végén azt hinné, hogy a rajz tárgyán nevet úgy a nő. ~Vajon az összes elf nő ilyen kattant? ~ fut végig a fején miközben várja, hogy a társasága ismét képes legyen a kommunikációra*
- A tanulmány rajz lényege, hogy a papírról pontosan tudja, hogyan néz ki *morog egy keveset a nem nagy ügy benyomást keltő szavakra. Nyilván zavarja a dolog, de csak nem fogja fejét vetetni miatta Tinának. Azért ha a párja visszajön ezt jobb, ha nem mondják el neki, ahogy lehet még inkább pár más tényezőt sem kéne. Belegondolva eddig elég furcsa a munkaadói kapcsolatuk. Lehet jobb lenne itt meghúzni most egy határt. *
- Maga két tőlem lábmasszázst. A szoknyája vagy tíz centi vastag, azon keresztül nem nagyon lehet masszírozni. Gondolom levenni csak nem akarja. Marad az alányúlás. Vagy van más lehetőség a fejében? Szakítsam ki? Nem tűnt úgy, hogy annyi ruhája lenne. Jobb, ha nem tesszük ezt tönkre. A földre ülés pedig úgy véltem kényelmes megoldás.
*Ha Dannek nem lenne ezen a téren elég önbizalma még a végén azt hinné, hogy a rajz tárgyán nevet úgy a nő. ~Vajon az összes elf nő ilyen kattant? ~ fut végig a fején miközben várja, hogy a társasága ismét képes legyen a kommunikációra*
- A tanulmány rajz lényege, hogy a papírról pontosan tudja, hogyan néz ki *morog egy keveset a nem nagy ügy benyomást keltő szavakra. Nyilván zavarja a dolog, de csak nem fogja fejét vetetni miatta Tinának. Azért ha a párja visszajön ezt jobb, ha nem mondják el neki, ahogy lehet még inkább pár más tényezőt sem kéne. Belegondolva eddig elég furcsa a munkaadói kapcsolatuk. Lehet jobb lenne itt meghúzni most egy határt. *
- Maga két tőlem lábmasszázst. A szoknyája vagy tíz centi vastag, azon keresztül nem nagyon lehet masszírozni. Gondolom levenni csak nem akarja. Marad az alányúlás. Vagy van más lehetőség a fejében? Szakítsam ki? Nem tűnt úgy, hogy annyi ruhája lenne. Jobb, ha nem tesszük ezt tönkre. A földre ülés pedig úgy véltem kényelmes megoldás.
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-30 20:28:07
Üzenet elküldve: 2022-09-30 20:28:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
*Elgondolkodik a lovára vonatkozó kérdésen. Mivel mindketten igen magányosak mostanság, többnyire csak egymás társaságát élvezik, ezért több évvel ezelőtti emlékeket kell felidéznie a kérdés eldöntéséhez.*
– Régen társaságban is jól viselkedett, viszont már régen volt társasága. Ha szeretnéd, tehetsz vele egy próbát. Jobban meggondolja valószínűleg feldobja majd, hogy új arcot lát a ház körül. *A lóról beszél, de magán is észreveszi, hogy élénkebb lett amióta Averil a közelében van. A testőre a városvezetéssel folytatott perlekedését hallgatva elmosolyodik. A nő felé fordul és tanácstalanul széttárja a kezeit.*
– Érdekes. Engem már az elején sem zavart túlságosan, hogy romhalmazzá változott az a sok kúria. Akit meg zavart, nos az vagy elment, vagy meghalt. Talán pont ez az oka annak, hogy nem végezték el a takarítást. Egyszerűen nem maradt olyan a környéken, akit zavarna. Furcsa egy helyzet, ugye? *Svir is belátja, mennyire komikus a helyzet, viszont még nem áll Averil mellé a cselekvő városlakók oldalára.*
– Éppenséggel kérvényezheted, hátha hallgatnak egy hozzád hasonló rendes emberre. *Válaszolja komolyan. Úgy gondolja, hogy a nő néhány hasonszőrű társával valóban el tudná végezni a feladatot.
Az ellenőrzésre csak egy biccentéssel ad engedélyt, majd beljebb megy a házba, hogy a nappaliban tegyen-vegyen. Megigazít néhány tárgyat a könyvespolcon, aztán összegyűjti a szoba alacsony asztalán hagyott poharat és borosüveget, hogy a konyhába vigye őket.*
– Na, hogy vannak az ablakok? *Kérdi hangosan Averiltől?*
– Amúgy most nyugodtan lehetnek nyitva, hadd jöjjön be a fény. Elég estére bezárni őket, ha itthon van valaki. *Beszéd közben a kamrában matat. Egy üveg meggybefőttet vesz elő, amit a konyhaasztalra tesz le. Ezután egy-egy poharat keres elő a szekrényből magának és a vendégének.*
*Elgondolkodik a lovára vonatkozó kérdésen. Mivel mindketten igen magányosak mostanság, többnyire csak egymás társaságát élvezik, ezért több évvel ezelőtti emlékeket kell felidéznie a kérdés eldöntéséhez.*
– Régen társaságban is jól viselkedett, viszont már régen volt társasága. Ha szeretnéd, tehetsz vele egy próbát. Jobban meggondolja valószínűleg feldobja majd, hogy új arcot lát a ház körül. *A lóról beszél, de magán is észreveszi, hogy élénkebb lett amióta Averil a közelében van. A testőre a városvezetéssel folytatott perlekedését hallgatva elmosolyodik. A nő felé fordul és tanácstalanul széttárja a kezeit.*
– Érdekes. Engem már az elején sem zavart túlságosan, hogy romhalmazzá változott az a sok kúria. Akit meg zavart, nos az vagy elment, vagy meghalt. Talán pont ez az oka annak, hogy nem végezték el a takarítást. Egyszerűen nem maradt olyan a környéken, akit zavarna. Furcsa egy helyzet, ugye? *Svir is belátja, mennyire komikus a helyzet, viszont még nem áll Averil mellé a cselekvő városlakók oldalára.*
– Éppenséggel kérvényezheted, hátha hallgatnak egy hozzád hasonló rendes emberre. *Válaszolja komolyan. Úgy gondolja, hogy a nő néhány hasonszőrű társával valóban el tudná végezni a feladatot.
Az ellenőrzésre csak egy biccentéssel ad engedélyt, majd beljebb megy a házba, hogy a nappaliban tegyen-vegyen. Megigazít néhány tárgyat a könyvespolcon, aztán összegyűjti a szoba alacsony asztalán hagyott poharat és borosüveget, hogy a konyhába vigye őket.*
– Na, hogy vannak az ablakok? *Kérdi hangosan Averiltől?*
– Amúgy most nyugodtan lehetnek nyitva, hadd jöjjön be a fény. Elég estére bezárni őket, ha itthon van valaki. *Beszéd közben a kamrában matat. Egy üveg meggybefőttet vesz elő, amit a konyhaasztalra tesz le. Ezután egy-egy poharat keres elő a szekrényből magának és a vendégének.*
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-30 20:10:45
Üzenet elküldve: 2022-09-30 20:10:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
*Nem túlságosan sokat kell várnia arra, hogy eltűnt társai előkerüljenek. Kíváncsian nézi őket, látja rajtuk hogy elég megviselt állapotban vannak. Éppen rá is akarna kérdezni, hogy mi történt, de Ruuno beelőzi őt, s rögtön hadarni kezd. Ravának pedig a szája széle egyre jobban húzódik a füle felé, hogy végül vigyorogva nézze a párost.*
-Akkor jó nagy kalamajkába kerültetek.
*Persze nem kerüli el figyelmét a manószakértő kiegészítése sem a történetet illetően, s kicsit el is keseredik, mert nem tudja, hogy valóban értékes lötty volt-e amit eldobtak, vagy csak ilyen a szójárása.*
-De azért egyben vagytok? Na és mi az a kincs?
*Némileg sejti, hogy talán csak a kölyök szemszögéből gazdagodtak némi kinccsel, de azért csak elhallgatja majd. Hagy is nekik időt, s csak utána meséli el, hogy ő mit talált.*
-Én egyébként egy egész pofás házat találtam amott lentebb. Szinte érzem a zsigereimben, hogy az az, amit keresünk. Nagy kerítése van, benne pedig két házőrző kutya.
*Félig Felhőre sandít, megszívja fogát majd folytatja.*
-De van egy tervem! Ha minden jól megy, és benne vagytok a következő éjszaka meg is csinálhatjuk a melót. Csak a piacra kell elszaladni szerezni valamit, amivel a kutyák figyelmét elterelhetjük és onnan nyitott az út!
*Nem túlságosan sokat kell várnia arra, hogy eltűnt társai előkerüljenek. Kíváncsian nézi őket, látja rajtuk hogy elég megviselt állapotban vannak. Éppen rá is akarna kérdezni, hogy mi történt, de Ruuno beelőzi őt, s rögtön hadarni kezd. Ravának pedig a szája széle egyre jobban húzódik a füle felé, hogy végül vigyorogva nézze a párost.*
-Akkor jó nagy kalamajkába kerültetek.
*Persze nem kerüli el figyelmét a manószakértő kiegészítése sem a történetet illetően, s kicsit el is keseredik, mert nem tudja, hogy valóban értékes lötty volt-e amit eldobtak, vagy csak ilyen a szójárása.*
-De azért egyben vagytok? Na és mi az a kincs?
*Némileg sejti, hogy talán csak a kölyök szemszögéből gazdagodtak némi kinccsel, de azért csak elhallgatja majd. Hagy is nekik időt, s csak utána meséli el, hogy ő mit talált.*
-Én egyébként egy egész pofás házat találtam amott lentebb. Szinte érzem a zsigereimben, hogy az az, amit keresünk. Nagy kerítése van, benne pedig két házőrző kutya.
*Félig Felhőre sandít, megszívja fogát majd folytatja.*
-De van egy tervem! Ha minden jól megy, és benne vagytok a következő éjszaka meg is csinálhatjuk a melót. Csak a piacra kell elszaladni szerezni valamit, amivel a kutyák figyelmét elterelhetjük és onnan nyitott az út!
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-26 21:28:25
Üzenet elküldve: 2022-09-26 21:28:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Valóban túlzott teret engedett kíváncsiságának, de mivel a tudós nem hárítja el következetesen a sokszor intim mélységekbe szálló kérdéseket, tovább feszegeti a határokat, meddig mehet el. Neki mindenesetre nem fáj tőlük a feje...
A szinte kioktató magyarázatra szívesen válaszolna valamit, de muszáj kihasználnia az adódó alkalmat, hogy belekukkanthasson a fiókban tárolt rajzokba, így végül nem felel már Dannek, mielőtt arca az érett almák színét venné fel a megpillantott mű láttán. Természetesen a férfi is észreveszi a turpisságot - lényegében csak a halottak nem hallhatták a bútordarab visszaérkezését rendeltetési helyére - és Tina kénytelen egy pillanatra elgondolkodni rajta, vajon jól hitte-e, hogy a tudós nem lesz dühös. A hatalmas sóhaj pillanataiban lélegzet-visszafojtva várja a negatív, vagy nagyon negatív reakciót, ám az, legnagyobb meglepetésére, elmarad. A szabados nyelvezetű korholás olyan váratlanul éri, hogy még zavarából is kizökken, és a feszült várakozás súlyos köveként visszatartott levegőt végül nevetve fújja ki.*
-Higgye el... nem volt szándékomban... *nyögi két nevetőroham között* -de kíváncsi lélek vagyok. És az csak egy rajz. Még ha talán meglehetősen... élethű is.
*Nem mintha lenne összehasonlítási alapja a modellel. Számára meglehetősen új, hogy ilyesmi témában viccelődjön, de Dan közvetlensége valami gátat feloldott benne, és ez nagyon jól esik neki. A férfi következő megállapítására abbahagyja a nevetést, és úrinőkhöz méltóan húzza ki magát, hogy megjátszott korholással tudjon ránézni.*
-De uram, ilyet ne feltételezzen rólam, csak akkor, ha nem késő éjjel végzi azokat a dolgokat! Úgy természetesen előfordulhat, hogy egyszer-kétszer elfelejtek kopogni...
*Mire végez, már nem bírja tovább az ál-pökhendiséget, és pajkos mosolyra vált.*
-Nem is oszlop alakú felhőkről beszélek, hanem felhő alakú oszlopokról. Nem mindegy.
*Vitázik tovább a felettébb magasröptű szócsatában. Nincs ínyére alul maradni.
Mikor azonban Dan fizikai értelemben vállalja magára az alul maradás terhét, a szemöldökfelvonásra egy hasonló gesztussal válaszol.*
-Árulja el, kérem, hogy gondolta ön ezt a lábmasszázst, miért kéne a földre ülnie és a ruhám alá nyúlnia...?
*Igyekszik higgadtan, és még felszabadultan kérdezni, de kissé megremeg, mikor átfut gondolatain a kép, ahogy Dan előtte térdepel és kezeit a szoknyája alá csúsztatja.*
*Valóban túlzott teret engedett kíváncsiságának, de mivel a tudós nem hárítja el következetesen a sokszor intim mélységekbe szálló kérdéseket, tovább feszegeti a határokat, meddig mehet el. Neki mindenesetre nem fáj tőlük a feje...
A szinte kioktató magyarázatra szívesen válaszolna valamit, de muszáj kihasználnia az adódó alkalmat, hogy belekukkanthasson a fiókban tárolt rajzokba, így végül nem felel már Dannek, mielőtt arca az érett almák színét venné fel a megpillantott mű láttán. Természetesen a férfi is észreveszi a turpisságot - lényegében csak a halottak nem hallhatták a bútordarab visszaérkezését rendeltetési helyére - és Tina kénytelen egy pillanatra elgondolkodni rajta, vajon jól hitte-e, hogy a tudós nem lesz dühös. A hatalmas sóhaj pillanataiban lélegzet-visszafojtva várja a negatív, vagy nagyon negatív reakciót, ám az, legnagyobb meglepetésére, elmarad. A szabados nyelvezetű korholás olyan váratlanul éri, hogy még zavarából is kizökken, és a feszült várakozás súlyos köveként visszatartott levegőt végül nevetve fújja ki.*
-Higgye el... nem volt szándékomban... *nyögi két nevetőroham között* -de kíváncsi lélek vagyok. És az csak egy rajz. Még ha talán meglehetősen... élethű is.
*Nem mintha lenne összehasonlítási alapja a modellel. Számára meglehetősen új, hogy ilyesmi témában viccelődjön, de Dan közvetlensége valami gátat feloldott benne, és ez nagyon jól esik neki. A férfi következő megállapítására abbahagyja a nevetést, és úrinőkhöz méltóan húzza ki magát, hogy megjátszott korholással tudjon ránézni.*
-De uram, ilyet ne feltételezzen rólam, csak akkor, ha nem késő éjjel végzi azokat a dolgokat! Úgy természetesen előfordulhat, hogy egyszer-kétszer elfelejtek kopogni...
*Mire végez, már nem bírja tovább az ál-pökhendiséget, és pajkos mosolyra vált.*
-Nem is oszlop alakú felhőkről beszélek, hanem felhő alakú oszlopokról. Nem mindegy.
*Vitázik tovább a felettébb magasröptű szócsatában. Nincs ínyére alul maradni.
Mikor azonban Dan fizikai értelemben vállalja magára az alul maradás terhét, a szemöldökfelvonásra egy hasonló gesztussal válaszol.*
-Árulja el, kérem, hogy gondolta ön ezt a lábmasszázst, miért kéne a földre ülnie és a ruhám alá nyúlnia...?
*Igyekszik higgadtan, és még felszabadultan kérdezni, de kissé megremeg, mikor átfut gondolatain a kép, ahogy Dan előtte térdepel és kezeit a szoknyája alá csúsztatja.*
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-26 16:27:03
Üzenet elküldve: 2022-09-26 16:27:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
*Bizony sokkal egyszerűbb lenne az élet ha volna valami manóbűbáj aminek hála nem kéne így szaladgálnia. Amit megeszik ki is szaladja. Mármint szerinte. Egyik szőrös kis társától se kap választ az ötletére úgyhogy ő elindul és közben szintén összeszedi magát. Épp a tálca leendő sorsán gondolkozik mikor végül csak megszólal a beszédesebb szőrmók. Erre most Dren nem reagál. Leginkább mert nem érdekli. Ő is szívesen felfrissítené magát, de nem lát a közelben kutat. A kérdésre már válaszol, de valószínűleg nem a másik örömére.*
-Nincs.
*Honnan volna? Ő is a főtérre szokott járni vízért meg egy polgárnegyedbeli eldugott kúthoz. Kulacsra nem szokott szüksége lenni. Nem hagyja el a várost. Általában. Mikor visszatérnek a megbeszélt rejtekhelyükhöz akkor a főnök már ott van és a törp el is kezdi mesélni mi volt, de a manószakértő szerint direkt megváltoztatva a valóságot. Ő meg nem is szégyelli ezt kijavítani.*
-Nem is! Azért engedtek el mert én egy naaaagyon értékes manólötyit hozzájuk vágtam és azért egyedül mentem mert a kutya ugatott és le akart buktatni minket.
*Bizony sokkal egyszerűbb lenne az élet ha volna valami manóbűbáj aminek hála nem kéne így szaladgálnia. Amit megeszik ki is szaladja. Mármint szerinte. Egyik szőrös kis társától se kap választ az ötletére úgyhogy ő elindul és közben szintén összeszedi magát. Épp a tálca leendő sorsán gondolkozik mikor végül csak megszólal a beszédesebb szőrmók. Erre most Dren nem reagál. Leginkább mert nem érdekli. Ő is szívesen felfrissítené magát, de nem lát a közelben kutat. A kérdésre már válaszol, de valószínűleg nem a másik örömére.*
-Nincs.
*Honnan volna? Ő is a főtérre szokott járni vízért meg egy polgárnegyedbeli eldugott kúthoz. Kulacsra nem szokott szüksége lenni. Nem hagyja el a várost. Általában. Mikor visszatérnek a megbeszélt rejtekhelyükhöz akkor a főnök már ott van és a törp el is kezdi mesélni mi volt, de a manószakértő szerint direkt megváltoztatva a valóságot. Ő meg nem is szégyelli ezt kijavítani.*
-Nem is! Azért engedtek el mert én egy naaaagyon értékes manólötyit hozzájuk vágtam és azért egyedül mentem mert a kutya ugatott és le akart buktatni minket.
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-26 14:47:16
Üzenet elküldve: 2022-09-26 14:47:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*A nőt túlságosan is érdeklik Dan illetlen rajzai. Szorgosan kérdezget róluk, a tudós feje pedig szinte már fáj is ennyi személyes kérdés után.*
- Tudja errefelé a nők nem éppen szokták hazavinni az apjukhoz a szeretőjük rajzolt testét. Nincsenek tele a környékbéli belső falak hímtagokkal. *~Bármennyire is reménykedik ben...~ a férfi gondolatmenetét az az átkozott fiók csapódása szakítja félbe. Ez pedig rögtön teljesen egyértelmű is a számára, hogy mit jelenthet. Hatalmas, fáradt sóhajt követve pillant a nőre.*
- Tina... legalább egy napot várt volna azzal, hogy meglesse a farkam. *Szabad szellemű ember ő, szóval nincs zavarban, de egyértelmű, hogya társasága igen.*
- Nézzük a jó oldalát,innen már, csak az van, hogy rám is nyit a dolgok közben. *Egyébként az elf egy rendkívül jó rajzot sikerült kifogjon a tárgyat leszámítva is. Igazán térbeli hatást kelt a mű és még részletes is. Legalábbannyira, mint a macskaesőről való diszkurzusuk.*
- Nincsenek oszlop alakú felhők. *cáfolja is tovább már a rajztól később a másikat. Sőt! Még oda is eljutnak, hogy a nő lábmasszázst kér tőle. Fel is húzza a szemöldökét,majd a saját lábára pillant.*
- Legyen hát, de utána felhúz a földön ülésből. A ruhája alá, csak nyúljak be?
*A nőt túlságosan is érdeklik Dan illetlen rajzai. Szorgosan kérdezget róluk, a tudós feje pedig szinte már fáj is ennyi személyes kérdés után.*
- Tudja errefelé a nők nem éppen szokták hazavinni az apjukhoz a szeretőjük rajzolt testét. Nincsenek tele a környékbéli belső falak hímtagokkal. *~Bármennyire is reménykedik ben...~ a férfi gondolatmenetét az az átkozott fiók csapódása szakítja félbe. Ez pedig rögtön teljesen egyértelmű is a számára, hogy mit jelenthet. Hatalmas, fáradt sóhajt követve pillant a nőre.*
- Tina... legalább egy napot várt volna azzal, hogy meglesse a farkam. *Szabad szellemű ember ő, szóval nincs zavarban, de egyértelmű, hogya társasága igen.*
- Nézzük a jó oldalát,innen már, csak az van, hogy rám is nyit a dolgok közben. *Egyébként az elf egy rendkívül jó rajzot sikerült kifogjon a tárgyat leszámítva is. Igazán térbeli hatást kelt a mű és még részletes is. Legalábbannyira, mint a macskaesőről való diszkurzusuk.*
- Nincsenek oszlop alakú felhők. *cáfolja is tovább már a rajztól később a másikat. Sőt! Még oda is eljutnak, hogy a nő lábmasszázst kér tőle. Fel is húzza a szemöldökét,majd a saját lábára pillant.*
- Legyen hát, de utána felhúz a földön ülésből. A ruhája alá, csak nyúljak be?
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-26 11:55:21
Üzenet elküldve: 2022-09-26 11:55:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Szó nélkül követi a felnőttet, feltételezve, hogy rábízhatja magát. Meg egyébként sem akar elmaradni tőle, még a végén kihagynák a kalandból, meg hát a sütemény is az elfnél van...
Mikor aztán végre megállnak, már alig vonszolja magát. Rövid lábai nem éppen futásra termettek. Sípoló légzéssel, szédelegve támolyog és bólogat. Jelenleg még a finomságot sem irigyli Drentől. Sűrűn köhécsel és fújtat, aligha tudná most élvezni a süteményt.
Ha pedig elindulnak vissza a "bázisukra", igyekszik tartani a lépést, de egy időbe beletelik, mire kellően lelassul a légzése és a szíve, hogy jobban érezze magát.*
- Szomjas vagyok. - *Panaszkodik menet közben.*
- Nincs vized? - *Kérdi, csak hogy egyértelmű legyen, hogy megoldást vár.
Ám akár kap inni, akár nem, lassan csak visszaérnek a találkozóhelyre. Ha pedig Ravát ott találják, nagyon hirtelen élénkül meg.*
- Sylvar! Hoztunk kincset! - *Jelenti be előre lelkesen.*
- Őt majdnem lelőtték, meg elkapták, de átvertem őket... azt mondtam, hogy visszaadom nekik... úgyhogy elengedték... mi meg elfutottunk! Jó sokat futottunk. - *Hadarja el az egészet, természetesen várva az elismerést. Hogy Dren szemszögéből kicsit másképp festett a történet, az számára nem érdekes. Szeretne ő lenni a hős.*
*Szó nélkül követi a felnőttet, feltételezve, hogy rábízhatja magát. Meg egyébként sem akar elmaradni tőle, még a végén kihagynák a kalandból, meg hát a sütemény is az elfnél van...
Mikor aztán végre megállnak, már alig vonszolja magát. Rövid lábai nem éppen futásra termettek. Sípoló légzéssel, szédelegve támolyog és bólogat. Jelenleg még a finomságot sem irigyli Drentől. Sűrűn köhécsel és fújtat, aligha tudná most élvezni a süteményt.
Ha pedig elindulnak vissza a "bázisukra", igyekszik tartani a lépést, de egy időbe beletelik, mire kellően lelassul a légzése és a szíve, hogy jobban érezze magát.*
- Szomjas vagyok. - *Panaszkodik menet közben.*
- Nincs vized? - *Kérdi, csak hogy egyértelmű legyen, hogy megoldást vár.
Ám akár kap inni, akár nem, lassan csak visszaérnek a találkozóhelyre. Ha pedig Ravát ott találják, nagyon hirtelen élénkül meg.*
- Sylvar! Hoztunk kincset! - *Jelenti be előre lelkesen.*
- Őt majdnem lelőtték, meg elkapták, de átvertem őket... azt mondtam, hogy visszaadom nekik... úgyhogy elengedték... mi meg elfutottunk! Jó sokat futottunk. - *Hadarja el az egészet, természetesen várva az elismerést. Hogy Dren szemszögéből kicsit másképp festett a történet, az számára nem érdekes. Szeretne ő lenni a hős.*
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-25 20:01:12
Üzenet elküldve: 2022-09-25 20:01:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
*Hogy nem normálisak laknak abban a házban abban ő biztos. Mikor a kis trükkje beválik akkor már lendül is át a kerítésen és szalad ahogy bír. A felé nyújtott tálcát természetesen elveszi. Persze nem segítői szándékkal hanem mert így biztos nála marad. Ha ezt megússzák tényleg úgy be fog lakni mint talán még soha.*
-Ne a nagy utcákon! Kicsiken kerüljünk. Erre!
*És ha a két szőrös kollégája akiknek szerinte sok hasznát nem vette a melóban, követik akkor ő alaposan körbeszaladgálná a romvárost. Csak mikor biztos benne, hogy ha követték is, már elvesztették őket akkor lassítana és próbálná összeszedni magát levegőt meg egy-két süteményt a szájába kapkodva.*
-Szerintem lassan visszamehetünk a főnökhöz.
*Ez a mai egy ritka jövedelmező nap volt eddig számára. Előre eldöntötte, hogy azt a tálcát is megtartja. Hogy minek még nem tudja. Lehet, hogy eladja, de majd meglátja.*
//Dren és Ruuno//
*Hogy nem normálisak laknak abban a házban abban ő biztos. Mikor a kis trükkje beválik akkor már lendül is át a kerítésen és szalad ahogy bír. A felé nyújtott tálcát természetesen elveszi. Persze nem segítői szándékkal hanem mert így biztos nála marad. Ha ezt megússzák tényleg úgy be fog lakni mint talán még soha.*
-Ne a nagy utcákon! Kicsiken kerüljünk. Erre!
*És ha a két szőrös kollégája akiknek szerinte sok hasznát nem vette a melóban, követik akkor ő alaposan körbeszaladgálná a romvárost. Csak mikor biztos benne, hogy ha követték is, már elvesztették őket akkor lassítana és próbálná összeszedni magát levegőt meg egy-két süteményt a szájába kapkodva.*
-Szerintem lassan visszamehetünk a főnökhöz.
*Ez a mai egy ritka jövedelmező nap volt eddig számára. Előre eldöntötte, hogy azt a tálcát is megtartja. Hogy minek még nem tudja. Lehet, hogy eladja, de majd meglátja.*
1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-25 10:56:05
Üzenet elküldve: 2022-09-25 10:56:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
*Nem nagyon látja, hogy mi történik a kerítés túloldalán, de könyörgésére válasz nem érkezik. Ellenben az elf mintha szabadulna, ezzel abban a hitben hagyva Ruunot, hogy az ő szavai hatották meg a bentieket annyira, hogy elengedjék őt.
Erre a becsületes válasz az volna, hogy ő meg tényleg visszaszolgáltatja a süteményeket, csakhogy egy utcakölyök becsülete nem ebben áll.
Mivel van rá lehetősége, hogy a szerzett finomságot megtartsa, minden ígéretét feledve kezd iszkolásba, amint Dren földet ér mellette.*
- Elveszed? - *Kéri, a lábait kapkodva, mert erő az ugyan van benne, hogy bírja, de a tálca mérete nem éppen igazodik az ő méreteihez, és így elég nehéz futni orra bukás nélkül. Nem is tesz mást, mint hogy az elf nyomában szalad, ahogy csak tud.
Közben a szíve majd kiugrik, mert tart tőle, hogy követik őket, vagy megint rájuk lőnek. Jó lesz innen minél messzebb kerülni!*
//Dren és Ruuno//
*Nem nagyon látja, hogy mi történik a kerítés túloldalán, de könyörgésére válasz nem érkezik. Ellenben az elf mintha szabadulna, ezzel abban a hitben hagyva Ruunot, hogy az ő szavai hatották meg a bentieket annyira, hogy elengedjék őt.
Erre a becsületes válasz az volna, hogy ő meg tényleg visszaszolgáltatja a süteményeket, csakhogy egy utcakölyök becsülete nem ebben áll.
Mivel van rá lehetősége, hogy a szerzett finomságot megtartsa, minden ígéretét feledve kezd iszkolásba, amint Dren földet ér mellette.*
- Elveszed? - *Kéri, a lábait kapkodva, mert erő az ugyan van benne, hogy bírja, de a tálca mérete nem éppen igazodik az ő méreteihez, és így elég nehéz futni orra bukás nélkül. Nem is tesz mást, mint hogy az elf nyomában szalad, ahogy csak tud.
Közben a szíve majd kiugrik, mert tart tőle, hogy követik őket, vagy megint rájuk lőnek. Jó lesz innen minél messzebb kerülni!*
1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-25 10:30:26
Üzenet elküldve: 2022-09-25 10:30:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Tekintete Svírről a szakadékra téved, és nem csoda, hogy szeme óvatosságtól fénylik. Nincs hozzá szokva, hogy ily magasságok mellett lakjon. ~ Álmosan csak mellé lépsz, és mindennek vége... ~ Gondolja, de utána a lóra terelődik a figyelme. *
- Nehezen viseli a lova, ha más ér hozzá? Sokat utazott régen magányosan rajta?
* Érdeklődik a lány, hisz valamiből fakadnia kell a távolságtartásnak. Az épület miatt talán nem látja a ménest, de feltételezni tudja, hogy azért maradt meg eddig gazdája kezén, mert másokkal ellenséges. A környék hemzseg a tolvajoktól, ahogyan a gyilkosok sem újszerű látvány errefelé, így nem meglepő az elgondolás sem. *
- Igazán nem értem a gondolkozásukat. Ha már a romok nagy részét eltávolították volna, ez idő alatt egy kicsi csapattal... Akkor könnyedén megnyithatták volna újra a gazdag negyedet. Biztos vagyok benne, hogy sok kereskedő egy új városrészben örömmel nyitna üzleteket.
* Állapítja meg, bár nem rendelkezik hozzá elegendő tudással, szimplán csak feltételezni tudja a gondolatmenetüket. Utazott ő már eleget vándor kereskedőkkel, és karavánokkal, hogy tudja nagyjából az észjárásukat. *
- Talán kellene kérvényezni a dolgot, és akkor néhány katonának ki is adnák mint munka.
* Rántja meg ő is a vállát, hisz ténylegesen nem tudhatja. Feltételezések sora hangzik el a beszélgetésben, mégis valahol távolságtartás figyelhető meg a páros viselkedésében. A ház semmi különlegességet nem mutat a lánynak először, de ezzel ő nem is foglalkozik, nem tolvaj ő, hogy nézelődjön a házban. Az ő feladata a megbízója védelme, így a bemutatásra csak biccent, bár a szemöldöke is felszalad kicsit. *
- Ahogy jónak gondolja. Ha megengedi akkor megnézném az ablakok zárját és az összes kijáratot.
* Egy biccentés keretében elindul feltérképezni a házat, ha a másik fél engedi. Az ablakokat egyesével próbálgatja ki és be zárni. *
* Tekintete Svírről a szakadékra téved, és nem csoda, hogy szeme óvatosságtól fénylik. Nincs hozzá szokva, hogy ily magasságok mellett lakjon. ~ Álmosan csak mellé lépsz, és mindennek vége... ~ Gondolja, de utána a lóra terelődik a figyelme. *
- Nehezen viseli a lova, ha más ér hozzá? Sokat utazott régen magányosan rajta?
* Érdeklődik a lány, hisz valamiből fakadnia kell a távolságtartásnak. Az épület miatt talán nem látja a ménest, de feltételezni tudja, hogy azért maradt meg eddig gazdája kezén, mert másokkal ellenséges. A környék hemzseg a tolvajoktól, ahogyan a gyilkosok sem újszerű látvány errefelé, így nem meglepő az elgondolás sem. *
- Igazán nem értem a gondolkozásukat. Ha már a romok nagy részét eltávolították volna, ez idő alatt egy kicsi csapattal... Akkor könnyedén megnyithatták volna újra a gazdag negyedet. Biztos vagyok benne, hogy sok kereskedő egy új városrészben örömmel nyitna üzleteket.
* Állapítja meg, bár nem rendelkezik hozzá elegendő tudással, szimplán csak feltételezni tudja a gondolatmenetüket. Utazott ő már eleget vándor kereskedőkkel, és karavánokkal, hogy tudja nagyjából az észjárásukat. *
- Talán kellene kérvényezni a dolgot, és akkor néhány katonának ki is adnák mint munka.
* Rántja meg ő is a vállát, hisz ténylegesen nem tudhatja. Feltételezések sora hangzik el a beszélgetésben, mégis valahol távolságtartás figyelhető meg a páros viselkedésében. A ház semmi különlegességet nem mutat a lánynak először, de ezzel ő nem is foglalkozik, nem tolvaj ő, hogy nézelődjön a házban. Az ő feladata a megbízója védelme, így a bemutatásra csak biccent, bár a szemöldöke is felszalad kicsit. *
- Ahogy jónak gondolja. Ha megengedi akkor megnézném az ablakok zárját és az összes kijáratot.
* Egy biccentés keretében elindul feltérképezni a házat, ha a másik fél engedi. Az ablakokat egyesével próbálgatja ki és be zárni. *
1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-21 20:58:48
Üzenet elküldve: 2022-09-21 20:58:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Dan magyarázatának elején komolyan kell erőlködnie, hogy meglepetése - vagy inkább megrökönyödése - ne üljön ki az arcára, és ne a padlóról szedje össze az állát, bár ajkainak csodálkozó szétnyílását nem tudja megakadályozni. Ez az egészen természetesen közölt válasz váratlanul érte. Bár persze mit is feltételezett a férfiról, ő maga sem gondolta volna komolyan, hogy Saye előtt szüzességi fogadalmat tett és gyakorolt volna; már ha egyáltalán gondolkodott volna ilyesmin.*
-És miért voltak olyanok, akik nem vihették magukkal a rajzokat?
*Kérdez tovább, hogy Dan figyelmét elterelje lopakodó üzemmódjáról, no meg igazából tényleg érdekli is, mi lehet a háttérben. Amint pedig elég közel került a fiókhoz, igyekszik kihasználni egy pillanatot, mikor a tudós nem rá néz (hanem feltételezhetően éppen a többi, kevésbé illetlen rajza után kutat), hogy óvatosan kihúzza a rekeszt, és legalább egy rajzot megkaparintson a benne rejtőző mappából. Nem érzi úgy, hogy tartania kellene vendéglátója hatalmas dühétől, amennyiben lebukna, így egyelőre különösebb idegesség nélkül emeli ki az első kezébe akadó papírost, hogy vessen rá egy pillantást. Mit ad Eeyr, éppen egy bizonyos családi ékszert ábrázoló darabot fogott ki, amiről nem azonnal állapítja meg, kihez is tartozik.*
~Várjunk csak... azt mondta, a szeretőinek rajzolta ezeket... akkor ez...~
-Oooh...
*Mivel nem feltételezi Danről, hogy saját neméhez is vonzódna, viszonylag egyértelműen körvonalazódik ki benne a rajzon ábrázolt testrész tulajdonosának kiléte, a megvilágosodás pedig futótűzként járja végig testét. Ennek eredményeként lángvörösre váltó arcszínnel dobja vissza a rajzot a fiókba, és szinte ugyanakkora lendülettel tolja helyére a bútordarabot, amekkorával a tudós vágta be korábban. Esélytelen, hogy ha eddig meg is úszta a kutakodást, most se bukjon le, így hátat is fordít a fióknak, és még mindig égő orcával - és nem különb érzésekkel - fordul Dan felé. Bár ez se bizonyul az évszázad ötletének, mert egyből újra eszébe jut a rajz, és csak még inkább zavarba jön. Ezért inkább a padlót kezdi el fixírozni. Jó alaposan.
A bocsánatkérős nehézségeken megadja magát, széttárja korábban keresztbe font karjait.*
-Rendben, ahogy akarja, de akkor ne engem hibáztasson, ha valamiért majd ennyire megharagszik rám!
*Nem mintha azon igyekezne, hogy kihúzza a gyufát, de ha egyszer fogalma se lesz róla, miben meddig mehet el, úgy nehéz dolga lesz.*
-Dehogynem! Oszlopban esik. Egy felhő méretű oszlopban. A fő alapanyaga viszont sosem lesz macska.
*Nem, és nem hagyja az utolsó szó jogát Danre.
A TINA kémakadémia ötletén már ő maga is jóízűen nevet egyet, mikor Dan végre megkapja saját igazát.*
-És, mi a büntetése egy kémnek?
*Kérdezi még, szinte félve - bár később, mikor önarcképe két éles foggal vigyorog szembe vele, átfut a gondolatai között, hogy talán éppen ez a büntetés.
Ami viszont a bosszúját illeti, el kell gondolkodjon kicsit.*
-Hmmm... ám legyen, nem verem meg. Amúgy sem vagyok az a pofozkodó típus. Mit szólna hozzá, ha eme kegyetlen megszégyenítésem jóvátételére mondjuk ön is átmasszírozná az én lábaimat? Végtére is sokat gyalogoltam, mire a városba értem, elfáradtak az izmaim.
*Veti fel az ötletet egy szégyenlős mosollyal az arcán.*
*Dan magyarázatának elején komolyan kell erőlködnie, hogy meglepetése - vagy inkább megrökönyödése - ne üljön ki az arcára, és ne a padlóról szedje össze az állát, bár ajkainak csodálkozó szétnyílását nem tudja megakadályozni. Ez az egészen természetesen közölt válasz váratlanul érte. Bár persze mit is feltételezett a férfiról, ő maga sem gondolta volna komolyan, hogy Saye előtt szüzességi fogadalmat tett és gyakorolt volna; már ha egyáltalán gondolkodott volna ilyesmin.*
-És miért voltak olyanok, akik nem vihették magukkal a rajzokat?
*Kérdez tovább, hogy Dan figyelmét elterelje lopakodó üzemmódjáról, no meg igazából tényleg érdekli is, mi lehet a háttérben. Amint pedig elég közel került a fiókhoz, igyekszik kihasználni egy pillanatot, mikor a tudós nem rá néz (hanem feltételezhetően éppen a többi, kevésbé illetlen rajza után kutat), hogy óvatosan kihúzza a rekeszt, és legalább egy rajzot megkaparintson a benne rejtőző mappából. Nem érzi úgy, hogy tartania kellene vendéglátója hatalmas dühétől, amennyiben lebukna, így egyelőre különösebb idegesség nélkül emeli ki az első kezébe akadó papírost, hogy vessen rá egy pillantást. Mit ad Eeyr, éppen egy bizonyos családi ékszert ábrázoló darabot fogott ki, amiről nem azonnal állapítja meg, kihez is tartozik.*
~Várjunk csak... azt mondta, a szeretőinek rajzolta ezeket... akkor ez...~
-Oooh...
*Mivel nem feltételezi Danről, hogy saját neméhez is vonzódna, viszonylag egyértelműen körvonalazódik ki benne a rajzon ábrázolt testrész tulajdonosának kiléte, a megvilágosodás pedig futótűzként járja végig testét. Ennek eredményeként lángvörösre váltó arcszínnel dobja vissza a rajzot a fiókba, és szinte ugyanakkora lendülettel tolja helyére a bútordarabot, amekkorával a tudós vágta be korábban. Esélytelen, hogy ha eddig meg is úszta a kutakodást, most se bukjon le, így hátat is fordít a fióknak, és még mindig égő orcával - és nem különb érzésekkel - fordul Dan felé. Bár ez se bizonyul az évszázad ötletének, mert egyből újra eszébe jut a rajz, és csak még inkább zavarba jön. Ezért inkább a padlót kezdi el fixírozni. Jó alaposan.
A bocsánatkérős nehézségeken megadja magát, széttárja korábban keresztbe font karjait.*
-Rendben, ahogy akarja, de akkor ne engem hibáztasson, ha valamiért majd ennyire megharagszik rám!
*Nem mintha azon igyekezne, hogy kihúzza a gyufát, de ha egyszer fogalma se lesz róla, miben meddig mehet el, úgy nehéz dolga lesz.*
-Dehogynem! Oszlopban esik. Egy felhő méretű oszlopban. A fő alapanyaga viszont sosem lesz macska.
*Nem, és nem hagyja az utolsó szó jogát Danre.
A TINA kémakadémia ötletén már ő maga is jóízűen nevet egyet, mikor Dan végre megkapja saját igazát.*
-És, mi a büntetése egy kémnek?
*Kérdezi még, szinte félve - bár később, mikor önarcképe két éles foggal vigyorog szembe vele, átfut a gondolatai között, hogy talán éppen ez a büntetés.
Ami viszont a bosszúját illeti, el kell gondolkodjon kicsit.*
-Hmmm... ám legyen, nem verem meg. Amúgy sem vagyok az a pofozkodó típus. Mit szólna hozzá, ha eme kegyetlen megszégyenítésem jóvátételére mondjuk ön is átmasszírozná az én lábaimat? Végtére is sokat gyalogoltam, mire a városba értem, elfáradtak az izmaim.
*Veti fel az ötletet egy szégyenlős mosollyal az arcán.*
1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-20 18:53:50
Üzenet elküldve: 2022-09-20 18:53:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Ellép a kertkaputól, hogy Averil végezhesse a munkáját. Amíg testőre ellenőrzi a kertet, addig Svir az utcát tartja szemmel. Sehol egy lélek, még a szél sem fúj, az egyetlen veszélyforrás a szakadék némán sötétlő mélysége. Az évek alatt megtanulta kezelni a hasadék kiváltotta mélabút és tériszonyt, ezért a kerítésen kívül is biztonságban érzi magát. Tudja viszont, hogy másoknak, talán Averilnek is, szokatlan látvány lehet a szakadék környéke.*
– A ló a ház mögött az enyém. Ha nem piszkálod, akkor békén hagy. *Jegyzi meg a testőrének még mielőtt az kiszúrhatná az állatot a kert végében. A romokra tett megjegyzésekre egyetértően bólogat.*
– Nem tudom pontosan. A katasztrófa sokakat megölt vagy elüldözött, de azóta már visszatérhettek a régi lakók. Sőt talán másokat is idevonzhat az újrakezdő város. *Beszáll a tanakodásba, de a végén vállat von és széttárja a két kezét.*
– A megoldást már a város vezetésével kell megbeszélned. *Besétál a kertbe és bezárja maguk mögött a kertkaput. Ezután a ház oldalánál található bejárati ajtóhoz megy, hogy azt is kinyissa. Az épületbe már ő lép be először, Averilt csak maga után engedi az előszobába.
Az előszobából egy ajtó a hálóba nyílik, ez a szoba a ház hátsó felét foglalja el. A másik ajtó a konyhába vezet, ahonnan a ház utca felőli részét elfoglaló nappali is nyílik.*
– Megérkeztünk. A munka nehezén már túl vagy. *Közli Averillel az előszobában állva, aztán elindul a nappaliba.*
*Ellép a kertkaputól, hogy Averil végezhesse a munkáját. Amíg testőre ellenőrzi a kertet, addig Svir az utcát tartja szemmel. Sehol egy lélek, még a szél sem fúj, az egyetlen veszélyforrás a szakadék némán sötétlő mélysége. Az évek alatt megtanulta kezelni a hasadék kiváltotta mélabút és tériszonyt, ezért a kerítésen kívül is biztonságban érzi magát. Tudja viszont, hogy másoknak, talán Averilnek is, szokatlan látvány lehet a szakadék környéke.*
– A ló a ház mögött az enyém. Ha nem piszkálod, akkor békén hagy. *Jegyzi meg a testőrének még mielőtt az kiszúrhatná az állatot a kert végében. A romokra tett megjegyzésekre egyetértően bólogat.*
– Nem tudom pontosan. A katasztrófa sokakat megölt vagy elüldözött, de azóta már visszatérhettek a régi lakók. Sőt talán másokat is idevonzhat az újrakezdő város. *Beszáll a tanakodásba, de a végén vállat von és széttárja a két kezét.*
– A megoldást már a város vezetésével kell megbeszélned. *Besétál a kertbe és bezárja maguk mögött a kertkaput. Ezután a ház oldalánál található bejárati ajtóhoz megy, hogy azt is kinyissa. Az épületbe már ő lép be először, Averilt csak maga után engedi az előszobába.
Az előszobából egy ajtó a hálóba nyílik, ez a szoba a ház hátsó felét foglalja el. A másik ajtó a konyhába vezet, ahonnan a ház utca felőli részét elfoglaló nappali is nyílik.*
– Megérkeztünk. A munka nehezén már túl vagy. *Közli Averillel az előszobában állva, aztán elindul a nappaliba.*
1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-19 17:45:50
Üzenet elküldve: 2022-09-19 17:45:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Tina noha azt hiszi, hogy ezeket a rajzok, csak holmi trófeák, de nagyon is téved. *
- Egytől egyig az összes a szeretőimnek készült. Mindegyik egyedi és bensőséges darab. Ezek tényleg ajándékok voltak. Bár vagy száz darab ezen a fiókon kívül talált otthont. Volt egy hölgy barátom, fiatalon rengeteget voltunk együtt. Imádta ezeket. Az itt maradottakat sem utálta senki. Ettől függetlenül nem mindenki vihette őket magával. A partnereimnek volt humora, ismertek engem. Tudták, hogy a rajzok nem sértések. Mindegyiket látta is az, akinek készült. *És bizony mivel nincs zárva az a fiók egy kutakodó Tina is láthatná még egyszer azokat. Szemezhetne a férfi családi ékszereivel is rajtuk keresztül. Vagy a kutakodó kezeivel és minden hasonlóval. *
- Nem mondhatom meg mivel adna rá okot, hogy ne akarjak többet rendesen bocsánatot kérni öntől. Az, már hamissá tenni az egészet. *Nem könnyíti meg a másik dolgát, ahogy az elf sem az övét. Azonban szerencsére pont eszébe jut még valami eszes! *
- Nincs is olyan sűrűn annyi ház, hogy az eső lehessen. Nem oszlopokban esik végtére is az eső. Még akkor sem, ha a fő alapanyaga macska. *Ha pedig már alap dolgok, akkora nő végre be is vallja, hogy bizony kémkedni jött ide. Ráadásul a saját akadémiájától! *
- Úgy tudtam! *veszi „komolyan” a férfi, de az arca szinte már nevet is. *
- Hát ezt elszúrtam, igaza van. *ébred rá később az orkos dolognál*
- De maga, csak félig ork rajta! Így hát finomabb módszert kell találnia a bosszúra. Nem verhet csak úgy meg. Mit szeretne helyette?
*Tina noha azt hiszi, hogy ezeket a rajzok, csak holmi trófeák, de nagyon is téved. *
- Egytől egyig az összes a szeretőimnek készült. Mindegyik egyedi és bensőséges darab. Ezek tényleg ajándékok voltak. Bár vagy száz darab ezen a fiókon kívül talált otthont. Volt egy hölgy barátom, fiatalon rengeteget voltunk együtt. Imádta ezeket. Az itt maradottakat sem utálta senki. Ettől függetlenül nem mindenki vihette őket magával. A partnereimnek volt humora, ismertek engem. Tudták, hogy a rajzok nem sértések. Mindegyiket látta is az, akinek készült. *És bizony mivel nincs zárva az a fiók egy kutakodó Tina is láthatná még egyszer azokat. Szemezhetne a férfi családi ékszereivel is rajtuk keresztül. Vagy a kutakodó kezeivel és minden hasonlóval. *
- Nem mondhatom meg mivel adna rá okot, hogy ne akarjak többet rendesen bocsánatot kérni öntől. Az, már hamissá tenni az egészet. *Nem könnyíti meg a másik dolgát, ahogy az elf sem az övét. Azonban szerencsére pont eszébe jut még valami eszes! *
- Nincs is olyan sűrűn annyi ház, hogy az eső lehessen. Nem oszlopokban esik végtére is az eső. Még akkor sem, ha a fő alapanyaga macska. *Ha pedig már alap dolgok, akkora nő végre be is vallja, hogy bizony kémkedni jött ide. Ráadásul a saját akadémiájától! *
- Úgy tudtam! *veszi „komolyan” a férfi, de az arca szinte már nevet is. *
- Hát ezt elszúrtam, igaza van. *ébred rá később az orkos dolognál*
- De maga, csak félig ork rajta! Így hát finomabb módszert kell találnia a bosszúra. Nem verhet csak úgy meg. Mit szeretne helyette?
1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-18 21:25:41
Üzenet elküldve: 2022-09-18 21:25:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Természetesen miért is tántorította volna el a kíváncsiságtól valami, ami illetlennek és zavarba ejtőnek volt titulálva? Lehetséges, hogy az etiketten és módin nevelkedő nemes hölgyek számára ez a két jelző elegendő elrettentésként szolgált volna, de Tina nem az, emlegetett kíváncsisága pedig végképp nem így működik. Így, ha fejfájást is okoz ezzel Dannek, igenis tovább érdeklődik. Kitartása pedig gyümölcsözőnek bizonyul, a tudós végre enged és elárulja a titokzatos rajzok mivoltát. A szavakon csak egy pillanatra hökken meg - ám ezt mindössze egy, íriszein átfutó villanás jelzi -, igazából efféle választ sejtett a háttérben, ha arra nem is feltétlenül számított, hogy a férfi ilyen nyíltan fogja azt elé tárni. Ráadásul egy meglehetősen kétértelmű megjegyzést biggyesztve a végére, melyre inkább nem is reagál. Nem akar ő is az ekképp "megtréfált" áldozatok sorát gyarapító trófea lenni.*
-És ilyen jellegű rajzokat szánt ön ajándéknak... *nem kérdést tett fel* -Volt, akinek oda is adta, és szívesen fogadta?
*Kérdése közben játszi egyszerűséggel a botrány-fiók felé lépdel, mintha csak körül akarna nézni még jobban a laborban. Ha jól látta, a tudós nem zárta kulcsra a rajzokat...
A kvázi bókra, miszerint nem szolgáltatott okot a kellemetlen bocsánatkérésre, keresztbe fonja karjait maga előtt és kicsit oldalra biccenti fejét.*
-Mivel adnék rá okot? Csak hogy tudjam, mit kell elkerülnöm. Már persze a kutatásai lemásolását leszámítva.
*Kissé tart tőle, hogy a lista túlontúl hosszú lesz.
Az orkos évődésen ismét jólesően nevetgél.*
-Ó, maga galád! Idejövök Artheniorba új életet kezdeni, erre rögtön emberverő orkként kerülök közszemlére... Hogyan állapodjak így meg itt?
*Korábbi színpadias felháborodását folytatandó kézfejét egy fájdalmas arckifejezés kíséretében homlokára emeli. Nem mintha tartana tőle, hogy sokat csorbítana megjelenésén egy olyan rajz, ami csak részlegesen fedi a valóságot - elvégre elég hamar feltűnhet bárkinek, hogy nincsenek ork-szerű agyarai.*
-Annak is elég kicsi a valószínűsége, hogy annyi macska hagyja magát megfogni és ledobálni a házak tetejéről, amennyit már biztonsággal lehetne esőnek nevezni.
*Böki még a végére, mert ő is szereti, ha övé az utolsó szó. Igaz, per pillanat éppen egyetértenek a macskaeső esélyeit boncolgató témában, de akkor is.
Látja Danen, hogy a válasz, amit kérdésére kapott, először meglepi. Ez némi büszkeséggel tölti el a lányt, elégedetten el is mosolyodik. A tudós felelete pedig lerántja a leplet, hogy nem örömlányként szerepel azon a rajzon, hiába a végére dobott mentőöv.*
-Már nem hiszem el, hogy annak rajzolt volna.
*Ad is hangot megállapításának. Bár az igazságra még egy kicsit várnia kell, közben folytatják a csipkelődést.*
-Ó, igen, ez a neve! A Titkos Ismeretek Nemlétező Akadémiája. Röviden Tina. Lebuktam. Igazából én magam vagyok az alapító.
*Lassan már maga is elhiszi a mesét.
És végre megpillanthatja az elkészült rajzot. Amin orkként szerepel.*
-Most, hogy így mondja... nem abban állapodtunk meg, hogy ha orkként tüntet fel, akkor meg kell verjem?
*Gondolkodik el egy pillanatra már-már egészen komolyan.*
*Természetesen miért is tántorította volna el a kíváncsiságtól valami, ami illetlennek és zavarba ejtőnek volt titulálva? Lehetséges, hogy az etiketten és módin nevelkedő nemes hölgyek számára ez a két jelző elegendő elrettentésként szolgált volna, de Tina nem az, emlegetett kíváncsisága pedig végképp nem így működik. Így, ha fejfájást is okoz ezzel Dannek, igenis tovább érdeklődik. Kitartása pedig gyümölcsözőnek bizonyul, a tudós végre enged és elárulja a titokzatos rajzok mivoltát. A szavakon csak egy pillanatra hökken meg - ám ezt mindössze egy, íriszein átfutó villanás jelzi -, igazából efféle választ sejtett a háttérben, ha arra nem is feltétlenül számított, hogy a férfi ilyen nyíltan fogja azt elé tárni. Ráadásul egy meglehetősen kétértelmű megjegyzést biggyesztve a végére, melyre inkább nem is reagál. Nem akar ő is az ekképp "megtréfált" áldozatok sorát gyarapító trófea lenni.*
-És ilyen jellegű rajzokat szánt ön ajándéknak... *nem kérdést tett fel* -Volt, akinek oda is adta, és szívesen fogadta?
*Kérdése közben játszi egyszerűséggel a botrány-fiók felé lépdel, mintha csak körül akarna nézni még jobban a laborban. Ha jól látta, a tudós nem zárta kulcsra a rajzokat...
A kvázi bókra, miszerint nem szolgáltatott okot a kellemetlen bocsánatkérésre, keresztbe fonja karjait maga előtt és kicsit oldalra biccenti fejét.*
-Mivel adnék rá okot? Csak hogy tudjam, mit kell elkerülnöm. Már persze a kutatásai lemásolását leszámítva.
*Kissé tart tőle, hogy a lista túlontúl hosszú lesz.
Az orkos évődésen ismét jólesően nevetgél.*
-Ó, maga galád! Idejövök Artheniorba új életet kezdeni, erre rögtön emberverő orkként kerülök közszemlére... Hogyan állapodjak így meg itt?
*Korábbi színpadias felháborodását folytatandó kézfejét egy fájdalmas arckifejezés kíséretében homlokára emeli. Nem mintha tartana tőle, hogy sokat csorbítana megjelenésén egy olyan rajz, ami csak részlegesen fedi a valóságot - elvégre elég hamar feltűnhet bárkinek, hogy nincsenek ork-szerű agyarai.*
-Annak is elég kicsi a valószínűsége, hogy annyi macska hagyja magát megfogni és ledobálni a házak tetejéről, amennyit már biztonsággal lehetne esőnek nevezni.
*Böki még a végére, mert ő is szereti, ha övé az utolsó szó. Igaz, per pillanat éppen egyetértenek a macskaeső esélyeit boncolgató témában, de akkor is.
Látja Danen, hogy a válasz, amit kérdésére kapott, először meglepi. Ez némi büszkeséggel tölti el a lányt, elégedetten el is mosolyodik. A tudós felelete pedig lerántja a leplet, hogy nem örömlányként szerepel azon a rajzon, hiába a végére dobott mentőöv.*
-Már nem hiszem el, hogy annak rajzolt volna.
*Ad is hangot megállapításának. Bár az igazságra még egy kicsit várnia kell, közben folytatják a csipkelődést.*
-Ó, igen, ez a neve! A Titkos Ismeretek Nemlétező Akadémiája. Röviden Tina. Lebuktam. Igazából én magam vagyok az alapító.
*Lassan már maga is elhiszi a mesét.
És végre megpillanthatja az elkészült rajzot. Amin orkként szerepel.*
-Most, hogy így mondja... nem abban állapodtunk meg, hogy ha orkként tüntet fel, akkor meg kell verjem?
*Gondolkodik el egy pillanatra már-már egészen komolyan.*
1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-18 10:52:36
Üzenet elküldve: 2022-09-18 10:52:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* A testőr csak bólogat Svír szavára, hisz nem-igen tud már hozzá szólni. Valahol megérti a különbséget a két dolog között, mégis eléggé közös nevezőn vannak. *
- Azonnal.
* Jelzi a férfi felé, majd elindul be a kertbe, hogy körülnézzen. Nem nagyon van olyan hely, ahol lesben állhat bárki vagy éppen bármi, így hamar az ajtó környékén kezd el téblábolni.
Hosszan tekinget a távolba, hogy tekintetét a romok vizsgálatával töltse. *
- Nemsokára már emlékműnek fogják minősíteni ezeket a romokat...
* Rázza meg a fejét, csalódottan gondol bele, hogy magasról tojik mindenki a jelenlévő személy házára. Szinte felfogni is alig tudja, hogy miért nem oldja meg a városi tanács, az itt keletkezett problémákat. Amennyi idő eltelt, már könnyedén tehettek volna valamit az üggyel. *
- Amióta a katasztrófa történt, nem nőtt a népesség? Szerintem könnyedén igény lenne egy szabadabb területre. És talán még az éhezést is megszüntethetnék, ha az itt lévő emberekkel végeztetnék el, néhány aranyért.
* A gondolatot nem viszi tovább, csak beáll az ajtóba, és mutat Svírnek, hogy nyissa ki az ajtót. Az ablakok mind zárva voltak, így nem éppen aggodalmaskodik, hogy meglepetés vendég lenne a házon belül. Amint az ajtót kitárta betér, és azután körül is néz, ahogy egy testőrnél szokás. *
* A testőr csak bólogat Svír szavára, hisz nem-igen tud már hozzá szólni. Valahol megérti a különbséget a két dolog között, mégis eléggé közös nevezőn vannak. *
- Azonnal.
* Jelzi a férfi felé, majd elindul be a kertbe, hogy körülnézzen. Nem nagyon van olyan hely, ahol lesben állhat bárki vagy éppen bármi, így hamar az ajtó környékén kezd el téblábolni.
Hosszan tekinget a távolba, hogy tekintetét a romok vizsgálatával töltse. *
- Nemsokára már emlékműnek fogják minősíteni ezeket a romokat...
* Rázza meg a fejét, csalódottan gondol bele, hogy magasról tojik mindenki a jelenlévő személy házára. Szinte felfogni is alig tudja, hogy miért nem oldja meg a városi tanács, az itt keletkezett problémákat. Amennyi idő eltelt, már könnyedén tehettek volna valamit az üggyel. *
- Amióta a katasztrófa történt, nem nőtt a népesség? Szerintem könnyedén igény lenne egy szabadabb területre. És talán még az éhezést is megszüntethetnék, ha az itt lévő emberekkel végeztetnék el, néhány aranyért.
* A gondolatot nem viszi tovább, csak beáll az ajtóba, és mutat Svírnek, hogy nyissa ki az ajtót. Az ablakok mind zárva voltak, így nem éppen aggodalmaskodik, hogy meglepetés vendég lenne a házon belül. Amint az ajtót kitárta betér, és azután körül is néz, ahogy egy testőrnél szokás. *
1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-17 23:04:59
Üzenet elküldve: 2022-09-17 23:04:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*A másikat természetesen miért is tántorította el volna az amit Dan mondott? Sokkal jobb döntés teljesen felcsigázódni miatta és jó kis fejfájást hozni ezzel a tudósra. *
- Legyen hát! *mondja végül kis gondolkodás után*
- Azok intim jeleneteket vagy testrészeket ábrázoló művek. Nem véletlenül nem csaptam ki önnek az asztalra. *Az utolsó mondat kissé félreérthető lehet a mondottak után. Egy része direkt is fogalmazott így, mert elég viccesnek találja, de ennek most inkább nem mutatja jelét. Végül is vigyáznia kell arra a jó modorára. *
- Maga nem adott okot arra, hogy nehezemre essen bocsánatot kérni. *Ez valószínűleg bóknak számít. Az orkos tréfájuk már kevésbé, ennek igencsak komoly és életszerű fenyegetéssel ad hangot a nő, úgyhogy mit tehetne, ő is tovább húzza a viccet. *
- Ha megver kiállíttatom a főtéren a rajzot! Még a történetet is leírom alá! *Vigyorogva beszél, de nem is olyan sokára, már inkább kioktat. Érdemes hozzá tenni, hogy azért egészen kedves gesztusból. *
- Az égből hulló macskák nyilvánvalóan egy hülyeség. Nincsenek macskafelhők, a házakról ledobált példányok pedig nem érnek. *világosítsa fel a nőt, mert szereti megkapni az utolsó szót. Közben pedig érdemes nem elfelejteni, hogy a férfi nagyban rajzol. Sőt! Az utolsó simításokat végzi. Meg is kérdezi mit gondol a másik, hogyan lesz megjelenítve a papíron és a válasz jól meg is lepi. ~Miért rajzoltam volna kevés ruhát rá? Nem fantáziával ról... Oh! A kurtizán elmélet miatt! ~ ébred rá a dologra*
- A ruhás dolog miatt, már bocsánatot kértem! De tudja mit? Majd, ha egyszer nagyon megharagít akkor lerajzolom örömlányként. Már, ha az előbb nem tettem már meg. *mindez nyilván még a titokzatosság kedvéért teremtett tréfa, amiért remélhetőleg nem tervezik felpofozni. Inkább gyorsan meg is mutatná a képet, de ráébred, hogy valamit még lehagyott. Ezt természetesen Tina ki is használja, hogy tovább szellemeskedjen neki. ~Személyiségét elfedő maszk? Haha, nem is rossz! ~ mosolyog aztán igazán komoly hangra vált. *
- Tina... tudja jól, hogy már rég rájöttem, hogy maga egy nem létező akadémia kémje. *Ahogy ezt mondja a végére el is neveti magát. Könnyen feloldódtak a nem is olyan régi történések után. A nő még illetlenül fel is horkan a rajz láttán! *
- Valószínűleg engem próbált agyon verni a párnával. *Magyarázza rajzot*
- És ebből kifolyólag azt magyarázza ennyire, hogy a főzet miatt megérdemeltem a kék- zöld foltokat. Vagy talán csak ébredés után van és mivel nem cserélték ki a párnáját a hajába ragadt alvás után néhány toll, mint mindenki másnak. A képen pedig nem magyaráz, hanem csacsog. Számtalan lehetőség van.
*A másikat természetesen miért is tántorította el volna az amit Dan mondott? Sokkal jobb döntés teljesen felcsigázódni miatta és jó kis fejfájást hozni ezzel a tudósra. *
- Legyen hát! *mondja végül kis gondolkodás után*
- Azok intim jeleneteket vagy testrészeket ábrázoló művek. Nem véletlenül nem csaptam ki önnek az asztalra. *Az utolsó mondat kissé félreérthető lehet a mondottak után. Egy része direkt is fogalmazott így, mert elég viccesnek találja, de ennek most inkább nem mutatja jelét. Végül is vigyáznia kell arra a jó modorára. *
- Maga nem adott okot arra, hogy nehezemre essen bocsánatot kérni. *Ez valószínűleg bóknak számít. Az orkos tréfájuk már kevésbé, ennek igencsak komoly és életszerű fenyegetéssel ad hangot a nő, úgyhogy mit tehetne, ő is tovább húzza a viccet. *
- Ha megver kiállíttatom a főtéren a rajzot! Még a történetet is leírom alá! *Vigyorogva beszél, de nem is olyan sokára, már inkább kioktat. Érdemes hozzá tenni, hogy azért egészen kedves gesztusból. *
- Az égből hulló macskák nyilvánvalóan egy hülyeség. Nincsenek macskafelhők, a házakról ledobált példányok pedig nem érnek. *világosítsa fel a nőt, mert szereti megkapni az utolsó szót. Közben pedig érdemes nem elfelejteni, hogy a férfi nagyban rajzol. Sőt! Az utolsó simításokat végzi. Meg is kérdezi mit gondol a másik, hogyan lesz megjelenítve a papíron és a válasz jól meg is lepi. ~Miért rajzoltam volna kevés ruhát rá? Nem fantáziával ról... Oh! A kurtizán elmélet miatt! ~ ébred rá a dologra*
- A ruhás dolog miatt, már bocsánatot kértem! De tudja mit? Majd, ha egyszer nagyon megharagít akkor lerajzolom örömlányként. Már, ha az előbb nem tettem már meg. *mindez nyilván még a titokzatosság kedvéért teremtett tréfa, amiért remélhetőleg nem tervezik felpofozni. Inkább gyorsan meg is mutatná a képet, de ráébred, hogy valamit még lehagyott. Ezt természetesen Tina ki is használja, hogy tovább szellemeskedjen neki. ~Személyiségét elfedő maszk? Haha, nem is rossz! ~ mosolyog aztán igazán komoly hangra vált. *
- Tina... tudja jól, hogy már rég rájöttem, hogy maga egy nem létező akadémia kémje. *Ahogy ezt mondja a végére el is neveti magát. Könnyen feloldódtak a nem is olyan régi történések után. A nő még illetlenül fel is horkan a rajz láttán! *
- Valószínűleg engem próbált agyon verni a párnával. *Magyarázza rajzot*
- És ebből kifolyólag azt magyarázza ennyire, hogy a főzet miatt megérdemeltem a kék- zöld foltokat. Vagy talán csak ébredés után van és mivel nem cserélték ki a párnáját a hajába ragadt alvás után néhány toll, mint mindenki másnak. A képen pedig nem magyaráz, hanem csacsog. Számtalan lehetőség van.
1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-16 19:26:16
Üzenet elküldve: 2022-09-16 19:26:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
* Az események felgyorsulnak azzal, hogy a Dren magához veszi a süteményt. Sovány malac vágtában indul a kerítés felé, hogy átadja a zsákmányt a kis törpnek, csakhogy az itt lakók nem repesnek a boldogságtól, hogy megfújták a desszertjüket. Ezt bizonyítja az is, hogy a tolvaj mellett koppan egy nyílvessző, amitől az istenek szerencsésen megoltalmazták. A süti kijut a kerítésen túlra, már csak az elf van hátra, aki lendülne is, de valaki félúton megkapja a lábát. Ruuno talán ettől jobban kétségbe esik, mint Drenn, mert visszasiet a kerítéshez, ahol buzgó könyörgésbe kezd, de csak tisztes távolságból. Ez idő alatt tolvajunk inkább cselekszik, hogy mentse a bőrét, mert az tuti, hogy ha nem sikerül elmenekülnie, akkor minimum egy istenes verésben fog részesülni. Az évek alatt rengeteg kritikus helyzetben mentettek életet a bájitalok. Felhasználási módjuk kifejezetten széles skálán mozog, aminek határa csak a csillagos ég. Ma viszont mégis olyan egyedi felhasználásra kerül ez a kék varázsital, amihez foghatót ritkán lehet látni. Azt mondják, hogy a használója intelligenciája jelentősen javul használat után. Azzal az egyénnel is így lehet, aki Drenn lábát markolászta, mert nagy csattanással törik szét kobakján a bájitalos fiola. Egy életre belé fog rögzülni, hogy ezek a palackok milyen fájdalmasak tudnak lenni. Nem csoda, hogy egy nyögés keretében el is engedi a tolvajt, aki, így rögvest átmenekülhet a kerítés túlsó oldalára, mielőtt még akár Ruuno vissza adná a nehezen megszerzett zsákmányt. Így most már szabadok és van lehetőségük, hamar elkotródni a homályban. A jutalom nem marad el. Egy nagy tálca friss, meleg sütemény ami csak arra vár, hogy megegyék. Ebből aztán van annyi, hogy betegre egyék magukat, hiszen egy nagy család számára készült. Ellenben jó lesz, ha egy darabig ennek a háznak a környékét jó messzire elkerülik, mert még sokáig hallhatják a bosszús kiáltozásokat maguk mögött.*
//Dren és Ruuno//
* Az események felgyorsulnak azzal, hogy a Dren magához veszi a süteményt. Sovány malac vágtában indul a kerítés felé, hogy átadja a zsákmányt a kis törpnek, csakhogy az itt lakók nem repesnek a boldogságtól, hogy megfújták a desszertjüket. Ezt bizonyítja az is, hogy a tolvaj mellett koppan egy nyílvessző, amitől az istenek szerencsésen megoltalmazták. A süti kijut a kerítésen túlra, már csak az elf van hátra, aki lendülne is, de valaki félúton megkapja a lábát. Ruuno talán ettől jobban kétségbe esik, mint Drenn, mert visszasiet a kerítéshez, ahol buzgó könyörgésbe kezd, de csak tisztes távolságból. Ez idő alatt tolvajunk inkább cselekszik, hogy mentse a bőrét, mert az tuti, hogy ha nem sikerül elmenekülnie, akkor minimum egy istenes verésben fog részesülni. Az évek alatt rengeteg kritikus helyzetben mentettek életet a bájitalok. Felhasználási módjuk kifejezetten széles skálán mozog, aminek határa csak a csillagos ég. Ma viszont mégis olyan egyedi felhasználásra kerül ez a kék varázsital, amihez foghatót ritkán lehet látni. Azt mondják, hogy a használója intelligenciája jelentősen javul használat után. Azzal az egyénnel is így lehet, aki Drenn lábát markolászta, mert nagy csattanással törik szét kobakján a bájitalos fiola. Egy életre belé fog rögzülni, hogy ezek a palackok milyen fájdalmasak tudnak lenni. Nem csoda, hogy egy nyögés keretében el is engedi a tolvajt, aki, így rögvest átmenekülhet a kerítés túlsó oldalára, mielőtt még akár Ruuno vissza adná a nehezen megszerzett zsákmányt. Így most már szabadok és van lehetőségük, hamar elkotródni a homályban. A jutalom nem marad el. Egy nagy tálca friss, meleg sütemény ami csak arra vár, hogy megegyék. Ebből aztán van annyi, hogy betegre egyék magukat, hiszen egy nagy család számára készült. Ellenben jó lesz, ha egy darabig ennek a háznak a környékét jó messzire elkerülik, mert még sokáig hallhatják a bosszús kiáltozásokat maguk mögött.*
1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-11 12:52:06
Üzenet elküldve: 2022-09-11 12:52:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
*A süteményt kézbe kapja és elkezd szaladni. Ez nem is olyan egyszerű mint gondolta volna. Egy tálca étel még nem nagyon volt a kezében. Szaladgálni meg főleg nem szaladgált vele. Az ajtó kicsapódása jelzi, hogy a ház ura megindult utána, de ekkor olyasmi történik amit a manószakértő nem várt volna. Mégpedig, hogy egy nyílvessző suhan el mellette. Na, ennek már fele se tréfa. Tényleg képesek lennének őt lelőni. Most már a süteményen túl az életéért is fut. A zsákmányt átjuttatja a kölyöknek meg az ebnek akikről abban a pillanatban már le is mond és maga is igyekszik mielőbb átjutni a fogjuk rá biztonságba, már szinte megcsapja a siker szele mikor elkapják a lábát. Megpróbálja kirángatni hátha a szorítás, vagy a ruhája anyaga enged. Ha nem akkor gyorsan kell cselekednie. Megpróbál benyúlni az egyik zsebébe és az egyik "mezőn talált" számára amúgy haszontalan üvegcsét(1 db Világoskék varázsital) az őt szorongató irányába dobná Mesélő (Hydra)) és reménykedik, hogy ez eléggé meglep az illetőt, hogy elengedje őt.
Ha sikerült, mászna is át a kerítésen és szedné is a lábát egy olyan szűkebb utca felé ahol el lehet tűnni a szemek elől. Ha nem akkor a törpe ajánlatában bízhat még. Aki valamiért nem szaladt még el. A manó szakértő el se tudja képzelni ennek az okát.*
//Dren és Ruuno//
*A süteményt kézbe kapja és elkezd szaladni. Ez nem is olyan egyszerű mint gondolta volna. Egy tálca étel még nem nagyon volt a kezében. Szaladgálni meg főleg nem szaladgált vele. Az ajtó kicsapódása jelzi, hogy a ház ura megindult utána, de ekkor olyasmi történik amit a manószakértő nem várt volna. Mégpedig, hogy egy nyílvessző suhan el mellette. Na, ennek már fele se tréfa. Tényleg képesek lennének őt lelőni. Most már a süteményen túl az életéért is fut. A zsákmányt átjuttatja a kölyöknek meg az ebnek akikről abban a pillanatban már le is mond és maga is igyekszik mielőbb átjutni a fogjuk rá biztonságba, már szinte megcsapja a siker szele mikor elkapják a lábát. Megpróbálja kirángatni hátha a szorítás, vagy a ruhája anyaga enged. Ha nem akkor gyorsan kell cselekednie. Megpróbál benyúlni az egyik zsebébe és az egyik "mezőn talált" számára amúgy haszontalan üvegcsét(1 db Világoskék varázsital) az őt szorongató irányába dobná Mesélő (Hydra)) és reménykedik, hogy ez eléggé meglep az illetőt, hogy elengedje őt.
Ha sikerült, mászna is át a kerítésen és szedné is a lábát egy olyan szűkebb utca felé ahol el lehet tűnni a szemek elől. Ha nem akkor a törpe ajánlatában bízhat még. Aki valamiért nem szaladt még el. A manó szakértő el se tudja képzelni ennek az okát.*1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2115-2134