Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2047. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-05 22:59:53
Üzenet elküldve: 2026-06-05 22:59:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
*Nem próbálja győzködni a párost, hisz egyértelművé tették már, hogy nem ők az "emberei". Követi hát őket, jobbára szótlan, csak egy-egy hümmögés hagyja el ajkait az elmés replikákra.*
-Bájos. *Jegyzi meg a ház dolgára, ahogy megállapodnak a kidőlt-bedőlt viskó előtt. Megigazítja gallérját, majd követi a kettőst az objektumba. Nincs benne félsz. Üzletelni jött, nem naiv nemest játszani. Amellett pedig - egyébként roppant sajnálatos módon - a Romváros nem az egykori Sárváros.*
-Kedves... Galamb! *Acél tekintetét a férfira emeli. Nincs benne undor, sem egyéb, mit a kékvérűektől esetleg megszoktak e népek. Nincs miért megjátssza a kivagyi selyemrévit. A vagyonos előkelőséget azért meghagyja, már csak üzleti megfontolásból is.*
-Azért érkeztem, hogy hosszú távú üzleti lehetőséget vázoljak fel annak, aki érdemes rá. *Végighordozza tekintetét a helyiségben tartózkodó népeken. Igyekszik minden arcot megjegyezni. A szórványos röhögést jótékonyan elengedi a füle mellett. Lesz még majd ezzel foglalatoskodni a későbbiekben.*
-Hodaril és némi ördögvigyor ügyében érkeztem. *A Galamb "üzletnek" aposztrofálta e helyet, így meri remélni, hogy valóban jó helyen jár.*
-Hajlandó vagyok nagy tételben vásárolni belőle időről-időre, tervezetten. *Nem árul zsákbamacskát. Fekete kesztyűs kezével igazít füle mögé egy kósza tincset, majd sétapálcájára támaszkodva folytatja.*
-Hogy mire kell, az az én dolgom. *Előzi meg az esetleges kérdést.*
-A kérdés az, képesek-e ellátni. *Átható pillantása a Galamb nevezetűt vizslatja.*
-Úgy mondják... *Úgy fürkészi sétapálcájára szoruló kézfejét, mintha egy roppant érdekes műtárgyat szemlézne.*
-Úgy mondják háború közeleg. Egy ostromlott közegben a legjobb üzletet kötni. Mire a végére érünk ennek a szörnyű csatározásnak, Önök vagyonos emberek lesznek. Én ehhez ajánlok segítséget. *Hagy némi szünetet, hogy a gondolat kellő mértékben leülepedjen.*
-Öt adag hodaril és három tekervény ördögvigyor, amire szükségem van. Szállítmányonként, havonta.
*Nem próbálja győzködni a párost, hisz egyértelművé tették már, hogy nem ők az "emberei". Követi hát őket, jobbára szótlan, csak egy-egy hümmögés hagyja el ajkait az elmés replikákra.*
-Bájos. *Jegyzi meg a ház dolgára, ahogy megállapodnak a kidőlt-bedőlt viskó előtt. Megigazítja gallérját, majd követi a kettőst az objektumba. Nincs benne félsz. Üzletelni jött, nem naiv nemest játszani. Amellett pedig - egyébként roppant sajnálatos módon - a Romváros nem az egykori Sárváros.*
-Kedves... Galamb! *Acél tekintetét a férfira emeli. Nincs benne undor, sem egyéb, mit a kékvérűektől esetleg megszoktak e népek. Nincs miért megjátssza a kivagyi selyemrévit. A vagyonos előkelőséget azért meghagyja, már csak üzleti megfontolásból is.*
-Azért érkeztem, hogy hosszú távú üzleti lehetőséget vázoljak fel annak, aki érdemes rá. *Végighordozza tekintetét a helyiségben tartózkodó népeken. Igyekszik minden arcot megjegyezni. A szórványos röhögést jótékonyan elengedi a füle mellett. Lesz még majd ezzel foglalatoskodni a későbbiekben.*
-Hodaril és némi ördögvigyor ügyében érkeztem. *A Galamb "üzletnek" aposztrofálta e helyet, így meri remélni, hogy valóban jó helyen jár.*
-Hajlandó vagyok nagy tételben vásárolni belőle időről-időre, tervezetten. *Nem árul zsákbamacskát. Fekete kesztyűs kezével igazít füle mögé egy kósza tincset, majd sétapálcájára támaszkodva folytatja.*
-Hogy mire kell, az az én dolgom. *Előzi meg az esetleges kérdést.*
-A kérdés az, képesek-e ellátni. *Átható pillantása a Galamb nevezetűt vizslatja.*
-Úgy mondják... *Úgy fürkészi sétapálcájára szoruló kézfejét, mintha egy roppant érdekes műtárgyat szemlézne.*
-Úgy mondják háború közeleg. Egy ostromlott közegben a legjobb üzletet kötni. Mire a végére érünk ennek a szörnyű csatározásnak, Önök vagyonos emberek lesznek. Én ehhez ajánlok segítséget. *Hagy némi szünetet, hogy a gondolat kellő mértékben leülepedjen.*
-Öt adag hodaril és három tekervény ördögvigyor, amire szükségem van. Szállítmányonként, havonta.
2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-05 21:12:24
Üzenet elküldve: 2026-06-05 21:12:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Bár nincs rá szükség, mert érkeztüket várják és elvárják, de megkoppintja a könyvtárszoba ajtaját, mielőtt felnyitná az ajtaját. Nem több ez, mint egy macska nyakába kötött csengő jelzése a gazdái számára: "itt vagyok". Kissé meghajolva engedi maga elé a felszínit, és majd csak őt követve lép be, hogy az ajtó mellett kissé félrehúzódva lecövekeljen, és.. nos.. majdnem orra is bukjon meglepetésében. Egy pillanatig cserbenhagyja a belé nevelt, ösztönszinten erős fa-arcúság, és szemei elkerekednek ahogy Maavie köszönti Elireya Úrnőt. Bárki is legyen ez a lány, a mélységiek szokásait olyan szinten sérti meg, amiért az ő hátából jobb napokon is cafatos szíjakat hasogatnának.
Beleharap a nyelvébe és magára erőlteti semleges ábrázatát, szemeivel a kopott parketta halszálkamintáját kezdi követni lábfeje alatt. Csupán füleit hegyezi -úgy sejti, Vhorossi Úrnő kíváncsi lesz-, ahogy a felszíni lány csacsog -csacsog!!!- Elireya Úrnővel. Kissé megnyugszik, ahogy az Úrnő végül jelzi a felszíninek az eme fedél alatt betartandó szabályok töredékrészét, noha a hangszínt nem találja megnyugtatónak. Ha Elireya Úrnő valaha így beszélne vele, komolyan aggódni kezdene - a hangjából hiányzó él jobban vág, mint a nőstény szobájában heverő szilánkok tennék. Nyel egy aprót.*
- Igenis, Úrnőm. *-válasza már a tőle szokott csöndes-engedelmes hangon érkezik.
Meghajol. Kimegy.
Az ajtó előtt kihúzza magát, és kissé fellélegzik; egy pillanat erejéig még egy helyben áll -hallgatózik vagy sem, talány-, majd hosszúra nyújtott léptekkel indul el a takarítószeres zug felé, hogy ott egy söprűt és kis-lapátot vegyen magához. Ezekkel felszerelkezve kotródik aztán felfelé a lépcsőn Elireya Úrnő szobája irányába, hogy előbb azt tegye rendbe. A Maavie-nak szánt szoba ennyit még várhat.*
//Csöbörből vödörbe//
*Bár nincs rá szükség, mert érkeztüket várják és elvárják, de megkoppintja a könyvtárszoba ajtaját, mielőtt felnyitná az ajtaját. Nem több ez, mint egy macska nyakába kötött csengő jelzése a gazdái számára: "itt vagyok". Kissé meghajolva engedi maga elé a felszínit, és majd csak őt követve lép be, hogy az ajtó mellett kissé félrehúzódva lecövekeljen, és.. nos.. majdnem orra is bukjon meglepetésében. Egy pillanatig cserbenhagyja a belé nevelt, ösztönszinten erős fa-arcúság, és szemei elkerekednek ahogy Maavie köszönti Elireya Úrnőt. Bárki is legyen ez a lány, a mélységiek szokásait olyan szinten sérti meg, amiért az ő hátából jobb napokon is cafatos szíjakat hasogatnának.
Beleharap a nyelvébe és magára erőlteti semleges ábrázatát, szemeivel a kopott parketta halszálkamintáját kezdi követni lábfeje alatt. Csupán füleit hegyezi -úgy sejti, Vhorossi Úrnő kíváncsi lesz-, ahogy a felszíni lány csacsog -csacsog!!!- Elireya Úrnővel. Kissé megnyugszik, ahogy az Úrnő végül jelzi a felszíninek az eme fedél alatt betartandó szabályok töredékrészét, noha a hangszínt nem találja megnyugtatónak. Ha Elireya Úrnő valaha így beszélne vele, komolyan aggódni kezdene - a hangjából hiányzó él jobban vág, mint a nőstény szobájában heverő szilánkok tennék. Nyel egy aprót.*
- Igenis, Úrnőm. *-válasza már a tőle szokott csöndes-engedelmes hangon érkezik.
Meghajol. Kimegy.
Az ajtó előtt kihúzza magát, és kissé fellélegzik; egy pillanat erejéig még egy helyben áll -hallgatózik vagy sem, talány-, majd hosszúra nyújtott léptekkel indul el a takarítószeres zug felé, hogy ott egy söprűt és kis-lapátot vegyen magához. Ezekkel felszerelkezve kotródik aztán felfelé a lépcsőn Elireya Úrnő szobája irányába, hogy előbb azt tegye rendbe. A Maavie-nak szánt szoba ennyit még várhat.*
2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-04 21:41:37
Üzenet elküldve: 2026-06-04 21:41:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Vhorossi szobája//
*Kharasshi önmérsékletről tesz tanúbizonyságot, legalábbis a vadállat, mivel az előcsarnokban találkozott, még ha meg nem is hunyászkodott, de valamelyest szelídült. Nem oly ostoba, hogy az eredményt a maga képességeinek tudja be. Kharasshi a leányáról kapott információk birtokában döntött úgy, hogy az ő lapjai alá játszik.
Tekintete elidőzik egy különösen hosszú vágásnyomon a hím testén, miközben annak szavait hallgatja. Arcára nem ül ki, de csiklandozza humorát a hosszú felsorolás.*
-Tehát világlátott vagy. Már ha az élet árnyas oldalát nézzük. *Megjegyzése akár epésnek is hathat, mégsem annak szánja. Pontosan ilyen segítségre van szüksége.*
-Küzdővermek és gladiátorok. *Finoman kúszik magasabbra szemöldöke, mintha lekicsinylené az efféle szórakozást. Szürkéslila íriszei azonban érdeklődve csillannak.*
-A Föld Városában tiltott az ilyen hóbort. Mások örömére, értelmetlen gyilkolni... Igazán ostoba időtöltés. Nem gondolod? *Szól vontatottan. Megfordul, és az asztalához lép. A vak is láthatja, ő még pengét sem hord magánál.*
-Megkeressük Elireya úrnőt. Bizonyára már tud a jelenlétedről, még is ildomos, ha szót ejtek rólad. Nem gondolom, hogy látott már valaha hozzád hasonló felszíni hímet. *Elfújja az asztalon árválkodó gyertyát, majd jelzésértékűen az ajtó felé biccent. Reméli, a hím megérti a szándékát és kinyitja előtte az ajtót.*
-Elireya úrnő fontos számomra, így számodra is. A Sötét Anya kegyelméből sikerült elhoznom magammal Pirtianesből az utolsó utáni pillanatban. Ez persze nem jelenti azt, hogy a a pók osztozik hálóján. *Nem fejti ki a sejtelmes kép értelmét, meghagyja azt Kharasshinak.
Lépteik tompák a szebb időket megélt szőnyeggel fedett folyosón. Az előcsarnok felé tartanak, és meri reméli, hogy hamar megleli rokonát.*
-Akad még valami. *Kezd neki lassan.*
-Kérdezted, akad-e ellenségem, kiről tudnod kell. Egy hím és a szolgálója leledzik a városban, mint megtudtam.* Szeme sarkából vet egy pillantást Kharasshira. A forrása Agaree-Siche, de nem óhajtja, hogy a a felszíni hím arra a következtetésre jusson, hogy esetleg ily erőteljesen támaszkodik a tapasztalt matrónára.*
-Rokon, egy bizonyos Yaremoor. Amennyiben feltűnik, szeretném, ha elvennéd a kedvét attól, hogy próbálkozzék. Törd meg. Ha nem hat, öld meg. *Szavai szenvtelenek, mintha nem először adna ki hasonló utasítást. Tudja, ki az a pap, akit Agaree-Siche említett. Pontosabban azt, hogy kinek a fia. Nem tart különösebben a hímtől, de kitűnő lehetőség újdonsült kardjának a bizonyításra. És persze arra, hogy üzenjen.*
//Vhorossi szobája//
*Kharasshi önmérsékletről tesz tanúbizonyságot, legalábbis a vadállat, mivel az előcsarnokban találkozott, még ha meg nem is hunyászkodott, de valamelyest szelídült. Nem oly ostoba, hogy az eredményt a maga képességeinek tudja be. Kharasshi a leányáról kapott információk birtokában döntött úgy, hogy az ő lapjai alá játszik.
Tekintete elidőzik egy különösen hosszú vágásnyomon a hím testén, miközben annak szavait hallgatja. Arcára nem ül ki, de csiklandozza humorát a hosszú felsorolás.*
-Tehát világlátott vagy. Már ha az élet árnyas oldalát nézzük. *Megjegyzése akár epésnek is hathat, mégsem annak szánja. Pontosan ilyen segítségre van szüksége.*
-Küzdővermek és gladiátorok. *Finoman kúszik magasabbra szemöldöke, mintha lekicsinylené az efféle szórakozást. Szürkéslila íriszei azonban érdeklődve csillannak.*
-A Föld Városában tiltott az ilyen hóbort. Mások örömére, értelmetlen gyilkolni... Igazán ostoba időtöltés. Nem gondolod? *Szól vontatottan. Megfordul, és az asztalához lép. A vak is láthatja, ő még pengét sem hord magánál.*
-Megkeressük Elireya úrnőt. Bizonyára már tud a jelenlétedről, még is ildomos, ha szót ejtek rólad. Nem gondolom, hogy látott már valaha hozzád hasonló felszíni hímet. *Elfújja az asztalon árválkodó gyertyát, majd jelzésértékűen az ajtó felé biccent. Reméli, a hím megérti a szándékát és kinyitja előtte az ajtót.*
-Elireya úrnő fontos számomra, így számodra is. A Sötét Anya kegyelméből sikerült elhoznom magammal Pirtianesből az utolsó utáni pillanatban. Ez persze nem jelenti azt, hogy a a pók osztozik hálóján. *Nem fejti ki a sejtelmes kép értelmét, meghagyja azt Kharasshinak.
Lépteik tompák a szebb időket megélt szőnyeggel fedett folyosón. Az előcsarnok felé tartanak, és meri reméli, hogy hamar megleli rokonát.*
-Akad még valami. *Kezd neki lassan.*
-Kérdezted, akad-e ellenségem, kiről tudnod kell. Egy hím és a szolgálója leledzik a városban, mint megtudtam.* Szeme sarkából vet egy pillantást Kharasshira. A forrása Agaree-Siche, de nem óhajtja, hogy a a felszíni hím arra a következtetésre jusson, hogy esetleg ily erőteljesen támaszkodik a tapasztalt matrónára.*
-Rokon, egy bizonyos Yaremoor. Amennyiben feltűnik, szeretném, ha elvennéd a kedvét attól, hogy próbálkozzék. Törd meg. Ha nem hat, öld meg. *Szavai szenvtelenek, mintha nem először adna ki hasonló utasítást. Tudja, ki az a pap, akit Agaree-Siche említett. Pontosabban azt, hogy kinek a fia. Nem tart különösebben a hímtől, de kitűnő lehetőség újdonsült kardjának a bizonyításra. És persze arra, hogy üzenjen.*
2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-04 20:56:13
Üzenet elküldve: 2026-06-04 20:56:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy tűnhet, a Romváros éjjel sem alszik.
Thalyssa a Törött Korsó felől közeledik, apró termete szinte elveszik a romos épületek és a közöttük tanyát vert tömeg árnyékában. A hajdani gazdagnegyed megmaradt kúriáinak fekete kéményei komoran merednek az égnek, köröttük összetákolt viskók és kalyibák kapaszkodnak az istenek jóindulatába és szerencsébe. A girbe-gurba utcák labirintusában magabiztosan sétál a kislány, egyik-másik kőre erősebben, taposva. Talán szökdécsel, talán dúdol is. Nincs rossz kedve, nem szomorkodik. Miért is tenné. Az éjszaka szép, a csillagok tisztán ragyongnak felettük, ő pedig talált két jómadarat, aki elkíséri az útján. Eljét végre a kikötőbe. Meglátogatja végre azt a kertet, amely annyira csalja, és találkozik az istenével. Bemutatja neki az áldozatot, melyet megérdemel, aztán visszakapja az erejét és minden a helyére billen. Két holdforduló és ismét az erdőben lehet. Ám most végre egyedül.
Mélyre szívja a levegőt, hagyja, hogy amaz megtöltse a tüdejét. Az éjszaka hűvös, de tiszta. Egyetlen felhő sem takarja a csillagokat, amelyek ezüstösen ragyognak Arthenior fölött. Furcsa, de reményt keltő látvány. Mintha az égbolt fittyet hányna a földi nyomorúságra, és emlékeztetné az embereket arra, hogy a világ nem csak a romokról, háborúról és nyomorúságról szól.
A tompán neszelő léptek a templom irányába haladnak. Nem vesz tudomást az egyre sűrűsödő emberszámról és közegről. Az utcák zsúfolásig teltek menekültekkel. Az ork támadás híre és következményei úgy tűnik mindenkit ide sodortak. Családok kuporognak a falak tövében, takarókba burkolózva. Kimerült gyermekek alszanak szüleik ölében, mások még ébren vannak, és nagy szemekkel figyelik a körülöttük zajló világot. Halk beszélgetések, sírás, fáradt sóhajok és pattogó tűzrakások hangja keveredik az éjszakában.
Thalyssa fejében szöget üt a felismerés, egyáltalán nem fél. Kellene neki, ám nem érez félelmet, sőt, az igazság az, különös nyugalom ül rajta. Nem a biztonság érzése ez, hiszen pontosan tudja, milyen gyorsan változhat meg minden, inkább valamiféle csendes bizonyosság. Vagy talán a vihar előtti csend?
Boglyas vörös haja meg-megmozdul a hűvös szélben, miközben felemás szemei végigsiklanak a tömegen. Nem érez sajnálatot, nincs benne együttérzés.Ebben is változott, mióta ide került. Régen sajnálta, óvta, patronálta a nála gyengébbeket, az elesetteket. Osztályközösséget vállalt velük, segíteni próbált nekik. Mára már nem tenné. Minél többet látott és hallott, annál inkább kiábrándult az emberekből és a társadalomból. „Civilizáció“…így mondják. De nem lát bennük semmi civilizáltat. Állatok ezek is, vagy rosszabbak annál, hisz egyetlen állat sem öl vagy bánt a maga szórakozására. Végignézve a tömegen Thalyssa biztosra veszi, ezek itt fognak. A pillanatban, mikor elég éhesek, fáradtak és elcsigázottak lesznek, levetkőzik emberi valójukat és szörnyekké válnak. Ezért sincs benne sajnálat. Együttérzés sem.
A városőrök aranyköpenye időnként felvillan a fáklyák fényében. Járőröznek, figyelnek, rendet tartanak. A tömeg nyugtalan, de egyelőre kezelhető. Thalyssa egyik kezét köntösen bundája oldalzsebébe csúsztatja, az oldalán lógó csonttőr markolatára mar. Megnyugvást ad neki a tőr tapintása, még ha anyagon át is teszi. A gondolat, hogy ott van, elegendő számára.
A templom sziluettje már jól kivehető a távolban.
Nem siet, hiszen övé az egész éjszaka, amiben olyan, mintha lenne valami különös várakozás. Mint említve volt: talán a vihar előtti csend.*
Thalyssa a Törött Korsó felől közeledik, apró termete szinte elveszik a romos épületek és a közöttük tanyát vert tömeg árnyékában. A hajdani gazdagnegyed megmaradt kúriáinak fekete kéményei komoran merednek az égnek, köröttük összetákolt viskók és kalyibák kapaszkodnak az istenek jóindulatába és szerencsébe. A girbe-gurba utcák labirintusában magabiztosan sétál a kislány, egyik-másik kőre erősebben, taposva. Talán szökdécsel, talán dúdol is. Nincs rossz kedve, nem szomorkodik. Miért is tenné. Az éjszaka szép, a csillagok tisztán ragyongnak felettük, ő pedig talált két jómadarat, aki elkíséri az útján. Eljét végre a kikötőbe. Meglátogatja végre azt a kertet, amely annyira csalja, és találkozik az istenével. Bemutatja neki az áldozatot, melyet megérdemel, aztán visszakapja az erejét és minden a helyére billen. Két holdforduló és ismét az erdőben lehet. Ám most végre egyedül.
Mélyre szívja a levegőt, hagyja, hogy amaz megtöltse a tüdejét. Az éjszaka hűvös, de tiszta. Egyetlen felhő sem takarja a csillagokat, amelyek ezüstösen ragyognak Arthenior fölött. Furcsa, de reményt keltő látvány. Mintha az égbolt fittyet hányna a földi nyomorúságra, és emlékeztetné az embereket arra, hogy a világ nem csak a romokról, háborúról és nyomorúságról szól.
A tompán neszelő léptek a templom irányába haladnak. Nem vesz tudomást az egyre sűrűsödő emberszámról és közegről. Az utcák zsúfolásig teltek menekültekkel. Az ork támadás híre és következményei úgy tűnik mindenkit ide sodortak. Családok kuporognak a falak tövében, takarókba burkolózva. Kimerült gyermekek alszanak szüleik ölében, mások még ébren vannak, és nagy szemekkel figyelik a körülöttük zajló világot. Halk beszélgetések, sírás, fáradt sóhajok és pattogó tűzrakások hangja keveredik az éjszakában.
Thalyssa fejében szöget üt a felismerés, egyáltalán nem fél. Kellene neki, ám nem érez félelmet, sőt, az igazság az, különös nyugalom ül rajta. Nem a biztonság érzése ez, hiszen pontosan tudja, milyen gyorsan változhat meg minden, inkább valamiféle csendes bizonyosság. Vagy talán a vihar előtti csend?
Boglyas vörös haja meg-megmozdul a hűvös szélben, miközben felemás szemei végigsiklanak a tömegen. Nem érez sajnálatot, nincs benne együttérzés.Ebben is változott, mióta ide került. Régen sajnálta, óvta, patronálta a nála gyengébbeket, az elesetteket. Osztályközösséget vállalt velük, segíteni próbált nekik. Mára már nem tenné. Minél többet látott és hallott, annál inkább kiábrándult az emberekből és a társadalomból. „Civilizáció“…így mondják. De nem lát bennük semmi civilizáltat. Állatok ezek is, vagy rosszabbak annál, hisz egyetlen állat sem öl vagy bánt a maga szórakozására. Végignézve a tömegen Thalyssa biztosra veszi, ezek itt fognak. A pillanatban, mikor elég éhesek, fáradtak és elcsigázottak lesznek, levetkőzik emberi valójukat és szörnyekké válnak. Ezért sincs benne sajnálat. Együttérzés sem.
A városőrök aranyköpenye időnként felvillan a fáklyák fényében. Járőröznek, figyelnek, rendet tartanak. A tömeg nyugtalan, de egyelőre kezelhető. Thalyssa egyik kezét köntösen bundája oldalzsebébe csúsztatja, az oldalán lógó csonttőr markolatára mar. Megnyugvást ad neki a tőr tapintása, még ha anyagon át is teszi. A gondolat, hogy ott van, elegendő számára.
A templom sziluettje már jól kivehető a távolban.
Nem siet, hiszen övé az egész éjszaka, amiben olyan, mintha lenne valami különös várakozás. Mint említve volt: talán a vihar előtti csend.*
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-03 09:12:13
Üzenet elküldve: 2026-06-03 09:12:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Különös érzés az efféle várakozás. Talán nem is magát a kontaktust várja, hanem a jövőt, amit a leány hoz el neki. Sosem kellett még szolgával ilyeténképpen foglalkoznia. Sosem kellett még neki faragnia valakiből megfelelőt. Sosem gondolt még arra, hogy kisujját is mozdítsa valamiért, mert minden egyenesen az ölébe hullott, s ha el is leste hogyan manipulálják a körötte élő nőstények a hímeket, egymást, a felszínieket, neki még nem volt igazán dolga hasonlóval. Még csak éppen érett meg rá, de az ereiben keringő vér tartalmazza az adottságot. Már születése előtt megkapta a képességet, hogy is lehetne másként? Tökéletes tanulási alap a hollóhajú, amit maga a Sötét Anya lökött elé. Ideje, hogy ne csupán egy szeszélyes fiatal legyen, tele elvárásokkal, hanem mestere annak, hogy elérje, amit akar.
Az ajtót nem zárta magára. Sötétellő kárpitos, egyesek szemében akár trónnak ható karosszékben ülve, kecsesen keresztezett lábakkal ül, s úgy tekint az érkezőkre, majd helyezi az asztalra a rúnákkal díszített kopottas könyvét. Úgy áll fel, mintha nem kerülne leheletnyi izommunkába sem, légiesen könnyed, mégis megvan a maga arisztokratikus aurája. Mint aki repülni képes, siklani a levegőben. Egyenes tartással figyeli, ahogy már-már szalad felé Maavie. Nem szokta meg-e furcsa szeleburdiságot, ezt a minden etikettet nélkülöző szabadosságot. A köszönésre megrökönyödik, de ezernyi gondolat fut végig elméjén. Bármelyik szolga megkapná az éles pofont, s kerülne térdre a másodperc töredéke alatt egy ilyen üdvözlésért. Bármelyiket egy pöccintéssel taszítanák szakadékba. Ha Maavie rabszolga is, még nem tud róla. Önkéntes alapon fog azzá válni, pedig nincs választása. De ehhez építkezni kell. A leteremtés most aligha volna kifizetődő.*
- Különös teremtés. Hát senki nem tanította meg, hogyan kell szólíts egy nemest? *Hangja nem tartalmaz egy szemernyi kedvességet sem, mégsem cseng ki belőle a Narennek talán ismerős haragos, undorral telt él.* - Egyszer a nyelved még bajba sodor. *Közelebb lép, majd hosszúkás mutatóujjával alig érve annak bőréhez simítja végig a lány arcélét.* - De ne aggódj, megtanulod ezt is.
*Kezét elvéve, finom mozdulattal hagyja, hogy markába ejtse a másik a két fiolát, miközben Naren felé néz.*
- Elmehetsz.
*Adja az utasítást, majd kékeslila íriszei a folyadékkal telt üveget fixírozza. Már tudja, hogy nem tett eleget a kérésének a fiatal. Nem úgy, ahogyan kérte. Persze az igyekvést tökéletesen látja, de ez nem dobbantja meg setét szívét. Jó jel, noha a magánakciókat nem szívleli.*
- Valóban itt van, amit kértem. És az új ruhád?
//Csöbörből vödörbe//
*Különös érzés az efféle várakozás. Talán nem is magát a kontaktust várja, hanem a jövőt, amit a leány hoz el neki. Sosem kellett még szolgával ilyeténképpen foglalkoznia. Sosem kellett még neki faragnia valakiből megfelelőt. Sosem gondolt még arra, hogy kisujját is mozdítsa valamiért, mert minden egyenesen az ölébe hullott, s ha el is leste hogyan manipulálják a körötte élő nőstények a hímeket, egymást, a felszínieket, neki még nem volt igazán dolga hasonlóval. Még csak éppen érett meg rá, de az ereiben keringő vér tartalmazza az adottságot. Már születése előtt megkapta a képességet, hogy is lehetne másként? Tökéletes tanulási alap a hollóhajú, amit maga a Sötét Anya lökött elé. Ideje, hogy ne csupán egy szeszélyes fiatal legyen, tele elvárásokkal, hanem mestere annak, hogy elérje, amit akar.
Az ajtót nem zárta magára. Sötétellő kárpitos, egyesek szemében akár trónnak ható karosszékben ülve, kecsesen keresztezett lábakkal ül, s úgy tekint az érkezőkre, majd helyezi az asztalra a rúnákkal díszített kopottas könyvét. Úgy áll fel, mintha nem kerülne leheletnyi izommunkába sem, légiesen könnyed, mégis megvan a maga arisztokratikus aurája. Mint aki repülni képes, siklani a levegőben. Egyenes tartással figyeli, ahogy már-már szalad felé Maavie. Nem szokta meg-e furcsa szeleburdiságot, ezt a minden etikettet nélkülöző szabadosságot. A köszönésre megrökönyödik, de ezernyi gondolat fut végig elméjén. Bármelyik szolga megkapná az éles pofont, s kerülne térdre a másodperc töredéke alatt egy ilyen üdvözlésért. Bármelyiket egy pöccintéssel taszítanák szakadékba. Ha Maavie rabszolga is, még nem tud róla. Önkéntes alapon fog azzá válni, pedig nincs választása. De ehhez építkezni kell. A leteremtés most aligha volna kifizetődő.*
- Különös teremtés. Hát senki nem tanította meg, hogyan kell szólíts egy nemest? *Hangja nem tartalmaz egy szemernyi kedvességet sem, mégsem cseng ki belőle a Narennek talán ismerős haragos, undorral telt él.* - Egyszer a nyelved még bajba sodor. *Közelebb lép, majd hosszúkás mutatóujjával alig érve annak bőréhez simítja végig a lány arcélét.* - De ne aggódj, megtanulod ezt is.
*Kezét elvéve, finom mozdulattal hagyja, hogy markába ejtse a másik a két fiolát, miközben Naren felé néz.*
- Elmehetsz.
*Adja az utasítást, majd kékeslila íriszei a folyadékkal telt üveget fixírozza. Már tudja, hogy nem tett eleget a kérésének a fiatal. Nem úgy, ahogyan kérte. Persze az igyekvést tökéletesen látja, de ez nem dobbantja meg setét szívét. Jó jel, noha a magánakciókat nem szívleli.*
- Valóban itt van, amit kértem. És az új ruhád?
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-02 20:12:32
Üzenet elküldve: 2026-06-02 20:12:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Norennar csak akkor veszi észre, hová sodródott, amikor a kúria romjai ismét ott magasodnak előtte a sötétben. Léptei maguktól lassulnak le. Egy darabig csak áll a kapu maradványai előtt, miközben a pipa tompa vörös izzása időről időre felvillan az arcán. Már nem először jár itt a visszatérése óta, mégis valami furcsán idegennek hat ezúttal a látvány. Először nem is tudja megmondani, miért.
Aztán lassan feltűnik neki, hogy az udvar nem úgy néz ki, ahogy emlékezett rá. A gaz helyenként eltűnt a kövek közül. Az egyik bedőlt kerítésszakaszt félrehordták. A főépület előtti törmelékkupac is kisebbnek tűnik, mint legutóbb. Valaki dolgozott itt. Norennar összehúzza a szemét. A tekintete végigsiklik az egykori kúria homlokzatán. Az üres ablakokon. A beomlott tetőn. A sötét bejáraton. Beléphetne. Néhány perc alatt kideríthetné, mi folyik itt. Mégsem mozdul. Mélyet szív a pipájából, aztán lassan kifújja a füstöt az éjszakába. A ködös szürkeség egy pillanatra eltakarja előle az épületet. Valahogy könnyebb így. Végül egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát, aztán halkan hümmög egyet maga elé.*
- Máskor...
*Morogja rekedten. A kúria nem fut el. A kérdések sem. Norennar végül elfordul a romoktól, és továbbindul a Romváros kihalt utcái között. A háta mögött ott marad az egykori otthon. Előtte pedig ugyanaz a sötét, kusza város terül el.*
Aztán lassan feltűnik neki, hogy az udvar nem úgy néz ki, ahogy emlékezett rá. A gaz helyenként eltűnt a kövek közül. Az egyik bedőlt kerítésszakaszt félrehordták. A főépület előtti törmelékkupac is kisebbnek tűnik, mint legutóbb. Valaki dolgozott itt. Norennar összehúzza a szemét. A tekintete végigsiklik az egykori kúria homlokzatán. Az üres ablakokon. A beomlott tetőn. A sötét bejáraton. Beléphetne. Néhány perc alatt kideríthetné, mi folyik itt. Mégsem mozdul. Mélyet szív a pipájából, aztán lassan kifújja a füstöt az éjszakába. A ködös szürkeség egy pillanatra eltakarja előle az épületet. Valahogy könnyebb így. Végül egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát, aztán halkan hümmög egyet maga elé.*
- Máskor...
*Morogja rekedten. A kúria nem fut el. A kérdések sem. Norennar végül elfordul a romoktól, és továbbindul a Romváros kihalt utcái között. A háta mögött ott marad az egykori otthon. Előtte pedig ugyanaz a sötét, kusza város terül el.*
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-02 11:00:47
Üzenet elküldve: 2026-06-02 11:00:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Seraphel Damarque//
* Romvárosban már nem nézi úgy a tájat, mint a templom körüli teret. Romos házak, hol égett, hol véletlen, hol a szándékos rombolás látszódik. Nem az ő kenyere, de nem is szól semmit, ugyanis tisztában van vele, hogy merre tartanak. *
- Gyanítom selyemrév a cél. Elég érdekes szomszédságot kapott, ha szabad így fogalmazni. Ha szabad, van saját kúriájuk, vagy éppen ismerőshöz érkeztek?
* Nem tolakszik nagyon, csupán szeretné átlátni a helyzetet, amibe belecsöppent. Azért valami messzi faluba nem biztos, hogy elkíséri őket.
Amint átkeltek a hídon, Derk játékosan megvonja a vállait. Nem olyan rossz ez a város, csupán vannak visszafogottabb környékek is. *
- Ugyan. Biztos találnál olyan helyet romvárosban is, ami elnyerné a tetszésed.
* Ekkor kezét végighúzza az állán, majd felméri magának a férfit. Egyelőre nem tudja, hogy milyen fából faragták, de tőr az oldalán biztos nem az egyetlen védekezésre alkalmas fegyver a tarsolyában. *
- Minden történetnek van valamennyi valóságalapja. Egy gyerekkori meséről is kiderülhet, hogy igazságon alapult még évszázadokkal ezelőtt. Hogy mit gondolok?
* Egyre gyengülő hanggal kérdezz vissza, majd hátradől a székben, kezével rákönyököl az ajtóra, majd üres szemekkel bámul ki az ablakon. Eddig még nem nagyon gondolt abba bele, hogy ez miként érinti őt. Azon kívül, hogy több embert kell kerülgetni, mondhatni nem érte szerencsétlenség. Hogy ez a város kormányzásának köszönhető, vagy az ő kitartásának, azt nem tudná megmondani. Végül visszafordul a férfihoz, majd így szól. *
- Kétlem, hogy egy kitalált történet ennyi embert rémítene meg. Én ugyan nem láttam a kinti helyzetet, de egy szájról szájra terjedő történet aligha buzdíthat ennyi embert ekkora mozgásra.
* A következő kijelentésére viszont csak némán felvonja az egyik szemöldökét, majd aprón felkacag. Nem tudja miből számolta ki ezt, de Derknek egyelőre nem csak, hogy semmi köze az egészhez, de erős indok nélkül kisujját sem mozdítaná, hacsak nem látja kopogni őket a város kapuin. *
- Ugyan. Hát mégis mit tudnék én tenni, ha igaz az egész? A, hogy és a miért kérdéseire nekem nincs válaszom, és egyedül aligha tudnék bármit is megszerezni. Jósolni nem tudok, csupán élem az életem még ezekben a nehéz időkben is. Vagy talán felkeltette az érdeklődésed a sereg?
* Kérdez rá, mert ő egyszer sem utalt volna arra, hogy érdekelné a dolog. Épp annyit tud, mint valaki olyan, aki ebben él, sem többet, sem kevesebbet. *
- Engem jobban meglep a tény, hogy neked nincs. Gondolod az a kis csavarhúzó megvéd valamitől?
* Mutat a tőrére. *
- Ha van gyakorlótere a helynek ahova megyünk, megmutathatom, hogy miért van nálam fegyver. Azért ne várj semmi színpadias előadást, csupán van néhány ravasz trükköm, ami garantálja a biztonságomat. De ha mégis válaszolnom kell a kérdésre, úgy azt mondanám elsőre, hogy felkészült.
* Romvárosban már nem nézi úgy a tájat, mint a templom körüli teret. Romos házak, hol égett, hol véletlen, hol a szándékos rombolás látszódik. Nem az ő kenyere, de nem is szól semmit, ugyanis tisztában van vele, hogy merre tartanak. *
- Gyanítom selyemrév a cél. Elég érdekes szomszédságot kapott, ha szabad így fogalmazni. Ha szabad, van saját kúriájuk, vagy éppen ismerőshöz érkeztek?
* Nem tolakszik nagyon, csupán szeretné átlátni a helyzetet, amibe belecsöppent. Azért valami messzi faluba nem biztos, hogy elkíséri őket.
Amint átkeltek a hídon, Derk játékosan megvonja a vállait. Nem olyan rossz ez a város, csupán vannak visszafogottabb környékek is. *
- Ugyan. Biztos találnál olyan helyet romvárosban is, ami elnyerné a tetszésed.
* Ekkor kezét végighúzza az állán, majd felméri magának a férfit. Egyelőre nem tudja, hogy milyen fából faragták, de tőr az oldalán biztos nem az egyetlen védekezésre alkalmas fegyver a tarsolyában. *
- Minden történetnek van valamennyi valóságalapja. Egy gyerekkori meséről is kiderülhet, hogy igazságon alapult még évszázadokkal ezelőtt. Hogy mit gondolok?
* Egyre gyengülő hanggal kérdezz vissza, majd hátradől a székben, kezével rákönyököl az ajtóra, majd üres szemekkel bámul ki az ablakon. Eddig még nem nagyon gondolt abba bele, hogy ez miként érinti őt. Azon kívül, hogy több embert kell kerülgetni, mondhatni nem érte szerencsétlenség. Hogy ez a város kormányzásának köszönhető, vagy az ő kitartásának, azt nem tudná megmondani. Végül visszafordul a férfihoz, majd így szól. *
- Kétlem, hogy egy kitalált történet ennyi embert rémítene meg. Én ugyan nem láttam a kinti helyzetet, de egy szájról szájra terjedő történet aligha buzdíthat ennyi embert ekkora mozgásra.
* A következő kijelentésére viszont csak némán felvonja az egyik szemöldökét, majd aprón felkacag. Nem tudja miből számolta ki ezt, de Derknek egyelőre nem csak, hogy semmi köze az egészhez, de erős indok nélkül kisujját sem mozdítaná, hacsak nem látja kopogni őket a város kapuin. *
- Ugyan. Hát mégis mit tudnék én tenni, ha igaz az egész? A, hogy és a miért kérdéseire nekem nincs válaszom, és egyedül aligha tudnék bármit is megszerezni. Jósolni nem tudok, csupán élem az életem még ezekben a nehéz időkben is. Vagy talán felkeltette az érdeklődésed a sereg?
* Kérdez rá, mert ő egyszer sem utalt volna arra, hogy érdekelné a dolog. Épp annyit tud, mint valaki olyan, aki ebben él, sem többet, sem kevesebbet. *
- Engem jobban meglep a tény, hogy neked nincs. Gondolod az a kis csavarhúzó megvéd valamitől?
* Mutat a tőrére. *
- Ha van gyakorlótere a helynek ahova megyünk, megmutathatom, hogy miért van nálam fegyver. Azért ne várj semmi színpadias előadást, csupán van néhány ravasz trükköm, ami garantálja a biztonságomat. De ha mégis válaszolnom kell a kérdésre, úgy azt mondanám elsőre, hogy felkészült.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2028-2047