Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2809. - 2828. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2828. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-20 06:56:29
Üzenet elküldve: 2026-06-20 06:56:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
*Gyors léptekkel és puha talpakkal siet felfelé a lépcsőn, jobbjában a seprűt, baljában a kis szemeteslapátot tartva. Nincs ideje kényelmes tempóval haladni. Talán már nem is igen emlékszik rá, hogy milyen az. Nem könnyű dolog, lám, két Úrnőt szolgálni egyszerre, s mindig mindent úgy intézni, hogy az mindkettő számára elégedettséget okozzon. Meglehet: nem is lehetséges. De legalább így hol egyik, hol másik Úrnőjének nyílik lehetősége arra, hogy büntetést szabjon ki rá valami olyan dologért, amelyben nem is hibás, legalábbis nem szándéka szerint.
Elireya Úrnő szobájába tér. A seprűt csak letámasztja, és a lapáttal a kezében ereszkedik fél térdre. Úgy szedegeti fel a nagyobb szilánkokat ami az összetört tükör után maradt, mintha csak valami apró erdei gyümölcsöt kapkodna fel. Hirtelen eszébe ötlik, hogy van valami babona a felszíniek között az összetört tükrökkel kapcsolatban. Villanásnyi időre, idegesen és lopva belevigyorog a szoba félhomályába attól a gondolattól, hogy Elireya Úrnő ugyan hány évig eltartó átkot vont most a fejére.
A vigyort a hirtelen fellobbanó fájdalom törli le az arcáról. Szájába kapja megvágott hüvelykujját, nyelvét elönti saját vérének fémes íze. Tessék. Azonnali büntetés, csak mert olyanra gondolt, amire nem lett volna szabad. Hát még a gondolatai sem szabadok?!
Elveszi ujját szájából, a tompa fénybe tartva azt vizsgálja meg a vágást. Nem mély, de annyira otromba módon, fura szögben sértette fel a szilánk a bőrt, hogy lesz egy hat, ha nem másfél, mire úgy begyógyul, hogy ne sajogjon mikor fog vele. Elhúzza száját, ahogy a földre csöppenő, feketének tűnő vérét látja.
Ajkáról halk, nagyon halk szavak gördülnek le; a számára tiltott módon, a mélységiek saját, furán zöngés-sziszegős nyelvén szól pár szót. Nem káromkodik. Áldoz. ~Sötét Anya!~, a fohász szavai a vére mellé hullnak tompán, ~Fogadd el ezt az áldozatot, segíts utamon, és halhatatlan lelkem is ím, a tiéd lesz!~ Bár pontosan tudja, hogy az Iszonyat kegye olyan dolog, ami számára elérhetetlen. Ellenben az Úrnők buzgón és elégedetten büntetik meg őt, ha csak megneszelik, hogy mit művel itt.
Lerakja a lapátot, előhúzza zseb-kendőjét, és azt szorosan a megvágott ujja köré húzza. Innentől lassabban halad – nem csak a kötés miatt, hanem mert óvatosabban nyúl a szilánkokhoz. A seprűvel fejezi be a munkát, mígnem a régi szőnyeg fádszín csomói között nem marad egy apró, csillogó darabka sem. Újra letérdelve az ujja köré húzott kendővel kezdi dörgölni a szőnyeg anyagát, mígnem a friss vér is kijön belőle.
Felegyenesedik; baljában a teli lapát, jobbjában sután tartva a seprű, körbe néz. Azon töpreng, hogy szükséges-e új foncsorüveget intéznie a fésülködőasztalka keretébe. Valószínűleg igen. Elireya Úrnő hiú, és csakhamar hiányolni fogja saját arcának látványát.
Gyors léptekkel és puha talpakkal siet lefelé a lépcsőn. Nincs ideje kényelmes tempóval haladni. Talán már nem is igen emlékszik rá, hogy milyen az.*
*Gyors léptekkel és puha talpakkal siet felfelé a lépcsőn, jobbjában a seprűt, baljában a kis szemeteslapátot tartva. Nincs ideje kényelmes tempóval haladni. Talán már nem is igen emlékszik rá, hogy milyen az. Nem könnyű dolog, lám, két Úrnőt szolgálni egyszerre, s mindig mindent úgy intézni, hogy az mindkettő számára elégedettséget okozzon. Meglehet: nem is lehetséges. De legalább így hol egyik, hol másik Úrnőjének nyílik lehetősége arra, hogy büntetést szabjon ki rá valami olyan dologért, amelyben nem is hibás, legalábbis nem szándéka szerint.
Elireya Úrnő szobájába tér. A seprűt csak letámasztja, és a lapáttal a kezében ereszkedik fél térdre. Úgy szedegeti fel a nagyobb szilánkokat ami az összetört tükör után maradt, mintha csak valami apró erdei gyümölcsöt kapkodna fel. Hirtelen eszébe ötlik, hogy van valami babona a felszíniek között az összetört tükrökkel kapcsolatban. Villanásnyi időre, idegesen és lopva belevigyorog a szoba félhomályába attól a gondolattól, hogy Elireya Úrnő ugyan hány évig eltartó átkot vont most a fejére.
A vigyort a hirtelen fellobbanó fájdalom törli le az arcáról. Szájába kapja megvágott hüvelykujját, nyelvét elönti saját vérének fémes íze. Tessék. Azonnali büntetés, csak mert olyanra gondolt, amire nem lett volna szabad. Hát még a gondolatai sem szabadok?!
Elveszi ujját szájából, a tompa fénybe tartva azt vizsgálja meg a vágást. Nem mély, de annyira otromba módon, fura szögben sértette fel a szilánk a bőrt, hogy lesz egy hat, ha nem másfél, mire úgy begyógyul, hogy ne sajogjon mikor fog vele. Elhúzza száját, ahogy a földre csöppenő, feketének tűnő vérét látja.
Ajkáról halk, nagyon halk szavak gördülnek le; a számára tiltott módon, a mélységiek saját, furán zöngés-sziszegős nyelvén szól pár szót. Nem káromkodik. Áldoz. ~Sötét Anya!~, a fohász szavai a vére mellé hullnak tompán, ~Fogadd el ezt az áldozatot, segíts utamon, és halhatatlan lelkem is ím, a tiéd lesz!~ Bár pontosan tudja, hogy az Iszonyat kegye olyan dolog, ami számára elérhetetlen. Ellenben az Úrnők buzgón és elégedetten büntetik meg őt, ha csak megneszelik, hogy mit művel itt.
Lerakja a lapátot, előhúzza zseb-kendőjét, és azt szorosan a megvágott ujja köré húzza. Innentől lassabban halad – nem csak a kötés miatt, hanem mert óvatosabban nyúl a szilánkokhoz. A seprűvel fejezi be a munkát, mígnem a régi szőnyeg fádszín csomói között nem marad egy apró, csillogó darabka sem. Újra letérdelve az ujja köré húzott kendővel kezdi dörgölni a szőnyeg anyagát, mígnem a friss vér is kijön belőle.
Felegyenesedik; baljában a teli lapát, jobbjában sután tartva a seprű, körbe néz. Azon töpreng, hogy szükséges-e új foncsorüveget intéznie a fésülködőasztalka keretébe. Valószínűleg igen. Elireya Úrnő hiú, és csakhamar hiányolni fogja saját arcának látványát.
Gyors léptekkel és puha talpakkal siet lefelé a lépcsőn. Nincs ideje kényelmes tempóval haladni. Talán már nem is igen emlékszik rá, hogy milyen az.*
2827. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-19 17:19:00
Üzenet elküldve: 2026-06-19 17:19:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Bólint a férfi szavaira, mert pontosan ez volt a szándéka.*
- Igen az. Drága, de nem teljesen abból áll. A kardomban is van. Ha minden igaz a mesterkardokba is tesznek belőle, azért olyan jók. Szóval a gondolat nem olyan elvetemült.* Ennyit tud ő is, de ezek nagyjából ismert tények.*
- Igen, a fogazott penge csúnya munkát tud végezni. Pont ezért kellett a minőségi felszerelés. Ahogy jól látod ezek már megvoltak nekem, de nem olyan régi darabok. Még nem avattam fel őket csatában.* Ismeri be, mivel mióta a városban van csak a vadászat miatt mozdult ki, de akkor még a régi felszerelését használta. Közben a csatát is megkezdik egymás között. Ettvallder jól indít. Kivédi a lány csapását és még sikeresen vissza is támad.*
- Nem rossz, de ne bízd el magad.* Támad vissza, de hárítják. Most vált és beáll védekezésbe. Ettvallder kicsit tétovázik egy pillanatra, de aztán ráront. Kardja a pajzson csattan, amikor Nixomia fogadja a támadását. Jó súlyos csapás volt, de nem ér rá, hogy ezen rágódjon. Rögtön visszatámad. Kicsapja a pajzsot és felé szúr. Még, ha be is talál, azért olyan erővel szúr, hogy ne legyen a férfinak baja. Azért szoknia kell még a pajzsot, mert elég bizonytalan szúrás ez. Hacsak nem lepi meg vele a férfit, akkor még a végén rosszul is fog kijönni ebből.*
// VP:20, TP:16 //
*Bólint a férfi szavaira, mert pontosan ez volt a szándéka.*
- Igen az. Drága, de nem teljesen abból áll. A kardomban is van. Ha minden igaz a mesterkardokba is tesznek belőle, azért olyan jók. Szóval a gondolat nem olyan elvetemült.* Ennyit tud ő is, de ezek nagyjából ismert tények.*
- Igen, a fogazott penge csúnya munkát tud végezni. Pont ezért kellett a minőségi felszerelés. Ahogy jól látod ezek már megvoltak nekem, de nem olyan régi darabok. Még nem avattam fel őket csatában.* Ismeri be, mivel mióta a városban van csak a vadászat miatt mozdult ki, de akkor még a régi felszerelését használta. Közben a csatát is megkezdik egymás között. Ettvallder jól indít. Kivédi a lány csapását és még sikeresen vissza is támad.*
- Nem rossz, de ne bízd el magad.* Támad vissza, de hárítják. Most vált és beáll védekezésbe. Ettvallder kicsit tétovázik egy pillanatra, de aztán ráront. Kardja a pajzson csattan, amikor Nixomia fogadja a támadását. Jó súlyos csapás volt, de nem ér rá, hogy ezen rágódjon. Rögtön visszatámad. Kicsapja a pajzsot és felé szúr. Még, ha be is talál, azért olyan erővel szúr, hogy ne legyen a férfinak baja. Azért szoknia kell még a pajzsot, mert elég bizonytalan szúrás ez. Hacsak nem lepi meg vele a férfit, akkor még a végén rosszul is fog kijönni ebből.*
// VP:20, TP:16 //
2826. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-18 19:56:55
Üzenet elküldve: 2026-06-18 19:56:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Való igaz. Életlen fegyverekkel aligha derül ki bármi. Ha úgy érzi az ember, hogy az élete forog kockán, akkor mindjárt komolyabban veszi az egészet. *
- Igaz. Ha már megvetted a pajzsot meg kell nézni, hogy megérte a befektetést.
* Mondja, bár mikor meghallja, hogy a páncélja mithrilt tartalmaz meglepettségében lefagy. Azt bizony nem fogja átütni semmivel. Jó, hogy ezt elmondta neki, mert így nem fél oda ütni, ahol védi a páncél. *
- Mithril? Drága egy dolog. Egyszer eljátszottam a gondolattal, hogy kardot kéne belőle készíteni, de mikor megláttam az árát... Hát maradjunk annyiban, hogy életem végéig kéne törlesztenem.
* Azért a wegtoreni mesterfegyvert sem kell sajnálni. Úgy értesült, hogy a nagy mágusok képesek mindenféle hasznos varázslattal felruházni, ami akár örökké is kísérheti az útján a használóját. Bizonyára megkérik annak is az árát. *
- Nem mondom, tényleg fel vagy fegyverkezve. Azt hinné az ember, hogy már felkészültél a háborúra, de valami azt súgja nem most szerezted be ezeket. Az én pengém sem mai darab. Még sárvárosból szereztem a feketepiacon. Pont azon a bizonyos napon, mikor elesett. Az ilyen biztos távolságot kölcsönöz a haramiáktól. Egyesek számára halál semmiség, na, de a kínhalál.
* Szerencsére a penge fogazott része folyamatosan a félvér felé mutat, így nem kell attól félni, hogy maradandó károsodást okoz a másikban, ha nem a páncélt érné a találat. Persze fájni így is fog, de legalább hamarabb is gyógyul. Támadása éppen súrolja a másik páncélját. Nehéz páncél híján talán még érhetne is valamit ez a támadás, de most jobban örül ennek a végkifejlettnek. *
- Azt hittem ki akarod próbálni a pajzsod.
* Szúrja oda a másiknak, mindezt gúnyos hangnemben, közben egy önelégült mosoly is kiül a szája szélére. Megpróbálja kicsit provokálni, mi baj történhet? Érkezik az ellentámadás, amit kardjával hárít. Már felkészül egy jó kis erőpróbára, de amint belead egy leheletnyit, a nemes visszaugrik. A félvér meglepődve előre is dől egy kicsit. Kell egy lépés, hogy visszanyerje az egyensúlyát, de látva, hogy nem jön további támadás, nem habozik pótolni. Kezét a magasba emelve készül függőlegesen lesújtani a másik pajzsára. Látva, hogy már be is van készítve a fogadására, ezúttal nem fogja vissza magát. Bemutat egy kicsit az erejéből. *
//VP: 21, TP: 17//
* Való igaz. Életlen fegyverekkel aligha derül ki bármi. Ha úgy érzi az ember, hogy az élete forog kockán, akkor mindjárt komolyabban veszi az egészet. *
- Igaz. Ha már megvetted a pajzsot meg kell nézni, hogy megérte a befektetést.
* Mondja, bár mikor meghallja, hogy a páncélja mithrilt tartalmaz meglepettségében lefagy. Azt bizony nem fogja átütni semmivel. Jó, hogy ezt elmondta neki, mert így nem fél oda ütni, ahol védi a páncél. *
- Mithril? Drága egy dolog. Egyszer eljátszottam a gondolattal, hogy kardot kéne belőle készíteni, de mikor megláttam az árát... Hát maradjunk annyiban, hogy életem végéig kéne törlesztenem.
* Azért a wegtoreni mesterfegyvert sem kell sajnálni. Úgy értesült, hogy a nagy mágusok képesek mindenféle hasznos varázslattal felruházni, ami akár örökké is kísérheti az útján a használóját. Bizonyára megkérik annak is az árát. *
- Nem mondom, tényleg fel vagy fegyverkezve. Azt hinné az ember, hogy már felkészültél a háborúra, de valami azt súgja nem most szerezted be ezeket. Az én pengém sem mai darab. Még sárvárosból szereztem a feketepiacon. Pont azon a bizonyos napon, mikor elesett. Az ilyen biztos távolságot kölcsönöz a haramiáktól. Egyesek számára halál semmiség, na, de a kínhalál.
* Szerencsére a penge fogazott része folyamatosan a félvér felé mutat, így nem kell attól félni, hogy maradandó károsodást okoz a másikban, ha nem a páncélt érné a találat. Persze fájni így is fog, de legalább hamarabb is gyógyul. Támadása éppen súrolja a másik páncélját. Nehéz páncél híján talán még érhetne is valamit ez a támadás, de most jobban örül ennek a végkifejlettnek. *
- Azt hittem ki akarod próbálni a pajzsod.
* Szúrja oda a másiknak, mindezt gúnyos hangnemben, közben egy önelégült mosoly is kiül a szája szélére. Megpróbálja kicsit provokálni, mi baj történhet? Érkezik az ellentámadás, amit kardjával hárít. Már felkészül egy jó kis erőpróbára, de amint belead egy leheletnyit, a nemes visszaugrik. A félvér meglepődve előre is dől egy kicsit. Kell egy lépés, hogy visszanyerje az egyensúlyát, de látva, hogy nem jön további támadás, nem habozik pótolni. Kezét a magasba emelve készül függőlegesen lesújtani a másik pajzsára. Látva, hogy már be is van készítve a fogadására, ezúttal nem fogja vissza magát. Bemutat egy kicsit az erejéből. *
//VP: 21, TP: 17//
2825. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-18 16:14:30
Üzenet elküldve: 2026-06-18 16:14:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Hát persze, hogy rendes fegyverekkel harcolnék. Egy fakarddal nehéz lenne az új pajzsomat kipróbálni. Rajtam úgyis nehezen lehet sebet ejteni. Ez a páncél elég kemény fajta. Még a híres mithrilből is van benne. Ami meg téged illet, hát nem fogok nagyot ütni.* Nyugtatja meg a harcost. Azért is választja a romvárost, mert akkor nem lesznek szemtanúk sem, ha éppen őt a nemest legyőzik. Meg kell védenie a hírnevét is. A pajzsot megvásárolva aztán neki is vágnak. Itt van közel és nyugodt a hely.*
- Az viszont elég dúrva darabnak tűnik. Úgy tudtam tiltott a fogazott kard egyes helyeken.* Na nem mintha érdekelne, csupán megjegyzi.*
- Egy wegtoreni mesterpenge, ami egy pusztai kardból lett újra kovácsolva.* Add gyors magyarázatott, majd amint megvannak az formaságokkal a nő már meg is indul a férfi felé. Ettvallder viszont nem áll tétlenül, mielőtt a Nixomia rátámadhatna megelőzi az egészet egy gyors ellentámadással. A fattyúpenge a fényes páncélján koppan. Egy hanyagul szabadon hagyott ponton, ahová nem tudta időben odahúzni a pajzsát.*
- Nem is rossz.* Mondja elismerően, de azért zavarja, hogy az első találat nem az övé lett. Hátrál is egy kicsit, hogy rendezhessék a soraikat és most újfent támad a férfi jobb oldalára. Ha nem sikerül a támadás, akkor visszalép hátra és pajzsát használva védekező állást vesz fel az esetleges ellentámadás miatt. Még szoknia a kell nagy pajzsot, ami kicsit lomhábbá teszi, de, ha íjszászokkal találná magát szembe, vagy városi harcban szűk utat kellene védenie, akkor kiválóan működne.*
//TP:19 //
- Hát persze, hogy rendes fegyverekkel harcolnék. Egy fakarddal nehéz lenne az új pajzsomat kipróbálni. Rajtam úgyis nehezen lehet sebet ejteni. Ez a páncél elég kemény fajta. Még a híres mithrilből is van benne. Ami meg téged illet, hát nem fogok nagyot ütni.* Nyugtatja meg a harcost. Azért is választja a romvárost, mert akkor nem lesznek szemtanúk sem, ha éppen őt a nemest legyőzik. Meg kell védenie a hírnevét is. A pajzsot megvásárolva aztán neki is vágnak. Itt van közel és nyugodt a hely.*
- Az viszont elég dúrva darabnak tűnik. Úgy tudtam tiltott a fogazott kard egyes helyeken.* Na nem mintha érdekelne, csupán megjegyzi.*
- Egy wegtoreni mesterpenge, ami egy pusztai kardból lett újra kovácsolva.* Add gyors magyarázatott, majd amint megvannak az formaságokkal a nő már meg is indul a férfi felé. Ettvallder viszont nem áll tétlenül, mielőtt a Nixomia rátámadhatna megelőzi az egészet egy gyors ellentámadással. A fattyúpenge a fényes páncélján koppan. Egy hanyagul szabadon hagyott ponton, ahová nem tudta időben odahúzni a pajzsát.*
- Nem is rossz.* Mondja elismerően, de azért zavarja, hogy az első találat nem az övé lett. Hátrál is egy kicsit, hogy rendezhessék a soraikat és most újfent támad a férfi jobb oldalára. Ha nem sikerül a támadás, akkor visszalép hátra és pajzsát használva védekező állást vesz fel az esetleges ellentámadás miatt. Még szoknia a kell nagy pajzsot, ami kicsit lomhábbá teszi, de, ha íjszászokkal találná magát szembe, vagy városi harcban szűk utat kellene védenie, akkor kiválóan működne.*
//TP:19 //
2824. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-18 12:02:18
Üzenet elküldve: 2026-06-18 12:02:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Addig jó, míg vannak tökös alakok még a gyengék között. Most még szerencséjük volt, de legközelebb lehet nem lesz ott senki, hogy móresre tanítsa ezeket. *
- Remélem tervezik is, mert sokkal nehezebb az utolsó pillanatban kapkodni.
* Még a vállait is megrántja, bár arcáról leolvasható a „nem az én gondom” kifejezés. *
- Ha nem is mindenki, néhányuknak biztos emlékeznie kell rám. Ha meg nem, nos, akkor csak emlékeztetni kell őket.
* Aprót bólint, majd maga is odasétál a pulthoz. Amint Nixomia fizet, ő még szemez egy kicsit az eladóval, aki pár másodperc után rájön, hogy bizony a félvér sem véletlenül jött ide. Viszonylag hamar előkeríti a fegyverét, és a csatabárddal együtt megragadva ott is hagyja maga mögött. *
- Romváros? Mármint a rendes fegyverekkel akarsz harcolni?
* Teszi fel a kérdést meglepődve. Ő abban a hitben volt, hogy ha már a kaszárnya felé tartanak, akkor ott lesz lehetőségük, és az ottani fegyverekkel nem is tudnak nagy kárt okozni a másikban. *
- Ha vannak is, hülyék lennének közbeavatkozni.
* Felei önelégülten, majd követi a másikat. Egy kisebb térre kiérve meg is állnak, ahol a félvér először a terepet méri fel magának és csak utána figyel oda ellenfelére. *
- Tágas hely. Kiváló, lehet manőverezni.
* Mondja az orra alatt, bár kicsit sem nevezné biztonságosnak. Hol fa, hol kövek sokasága van félrehányva az útra. Nem lepődne meg, ha egy rossz mozdulatot követve pofára esne. *
- Szép kard.
* Feleli miközben a tekintete végigsiklik a kard felületén. Kezét végighúzza kardja markolatán, majd szépen lassan kihúzza. A penge fogai egyesével hagyják el a biztonságot nyújtó hüvelyt. A hüvelyt, ami valójában nem azért van, hogy a kardot védje, hanem másokat. Bal kezében tartva megemeli és az ég felé tartja, majd lassan leengedve a másik kezével is rámarkol és vízszintesbe teszi.
Meglepetésére a „fémkupac” sokakat megszégyenítő gyorsasággal igyekszik felé. Az elején egy tapodtat sem mozdul, próbálja felmérni a másik erősségeit és gyengéit, pusztán annak járásából, és csak utána cselekszik.
Elrugaszkodik, majd kettőt előrelépve vízszintesen suhint egyet kardjával a nemes irányába. Nem adja bele minden erejét, de nem is bánik vele kesztyűs kézzel. *
* Addig jó, míg vannak tökös alakok még a gyengék között. Most még szerencséjük volt, de legközelebb lehet nem lesz ott senki, hogy móresre tanítsa ezeket. *
- Remélem tervezik is, mert sokkal nehezebb az utolsó pillanatban kapkodni.
* Még a vállait is megrántja, bár arcáról leolvasható a „nem az én gondom” kifejezés. *
- Ha nem is mindenki, néhányuknak biztos emlékeznie kell rám. Ha meg nem, nos, akkor csak emlékeztetni kell őket.
* Aprót bólint, majd maga is odasétál a pulthoz. Amint Nixomia fizet, ő még szemez egy kicsit az eladóval, aki pár másodperc után rájön, hogy bizony a félvér sem véletlenül jött ide. Viszonylag hamar előkeríti a fegyverét, és a csatabárddal együtt megragadva ott is hagyja maga mögött. *
- Romváros? Mármint a rendes fegyverekkel akarsz harcolni?
* Teszi fel a kérdést meglepődve. Ő abban a hitben volt, hogy ha már a kaszárnya felé tartanak, akkor ott lesz lehetőségük, és az ottani fegyverekkel nem is tudnak nagy kárt okozni a másikban. *
- Ha vannak is, hülyék lennének közbeavatkozni.
* Felei önelégülten, majd követi a másikat. Egy kisebb térre kiérve meg is állnak, ahol a félvér először a terepet méri fel magának és csak utána figyel oda ellenfelére. *
- Tágas hely. Kiváló, lehet manőverezni.
* Mondja az orra alatt, bár kicsit sem nevezné biztonságosnak. Hol fa, hol kövek sokasága van félrehányva az útra. Nem lepődne meg, ha egy rossz mozdulatot követve pofára esne. *
- Szép kard.
* Feleli miközben a tekintete végigsiklik a kard felületén. Kezét végighúzza kardja markolatán, majd szépen lassan kihúzza. A penge fogai egyesével hagyják el a biztonságot nyújtó hüvelyt. A hüvelyt, ami valójában nem azért van, hogy a kardot védje, hanem másokat. Bal kezében tartva megemeli és az ég felé tartja, majd lassan leengedve a másik kezével is rámarkol és vízszintesbe teszi.
Meglepetésére a „fémkupac” sokakat megszégyenítő gyorsasággal igyekszik felé. Az elején egy tapodtat sem mozdul, próbálja felmérni a másik erősségeit és gyengéit, pusztán annak járásából, és csak utána cselekszik.
Elrugaszkodik, majd kettőt előrelépve vízszintesen suhint egyet kardjával a nemes irányába. Nem adja bele minden erejét, de nem is bánik vele kesztyűs kézzel. *
2823. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-17 15:54:51
Üzenet elküldve: 2026-06-17 15:54:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Megoldották egymás között. Szerencsére akadt egy markos parasztlegény, aki rendre nevelte, mielőtt én tettem volna meg ezt.* Menti ki őket, mielőtt a menekülési tervebe belemennének, amit a lovagnő teljes mértékben elvett.*
- így van, meg hát a tanácsnak kellene az evakuálást megszervezni szervezetten. Aki itt marad az vállalja a sorsát, mert mindenkiért nem vállalhatjuk mi a felelősséget. Szervezetten kell ezt megoldani.* Ez a véleménye, de már így is túlságosan sokat beszéltek erről. Igazából a legjobb megoldás az lenne, ha a mocskos orkokat eltakarítanák innen.*
- Majd meglátjuk akkor, hogy melyik.* Kuncog fel, nála eddig még jó benyomást tett a harcos.*
- Való igaz, ha harcolt Sárvárosban a város oldalán, akkor feltételezem a neve nem ismeretlen. Én meg megpróbálom majd érvényesíteni a nemesi címem. A város prefektusa mondhatni az egyik szövetségesem. Talán ez is jelent valamit majd.* Csatlakozik Ettvallder elmélkedéséhez. Máris sokat javult az esélye, hogy valamit el fog tudni érni. Ehhez viszont nem ártana kicsit összekapnia magát. Pontosan ezért kezdi el kóstolgatni a férfit egy kicsit, aki ráharap a csalira.*
- Remek!* Csapja össze a vaskesztyűs tenyerét.*
- Befejeztem a válogatást. Fizetni szándékozom.* Hívja magához az eladót és a kiválasztott acél pajzsot rögvest ki is fizeti.*
- Menjünk át a romvárosba. Ott kevés a kíváncsi szem és jó a terep.* Javasolja és el is indul rögtön. A pajzsot felrakja kint a lovára és vezetve indul el, ha a férfi is követi. Nem fog felülni, mert az olyan modortalan lenne. Ha megérkeznek a romvárosba, akkor egy csendes pontot keres ott, lehetőleg olyat, ahol egy kis fű is akad. Oda kiköti a jószágot aztán magához veszi a pajzsot.*
- Ki akarom próbálni ezt a kis babát.* Emeli le a ló hátáról és veszi a bal kezébe, majd előhúzza a wegtoreni mesterkardját. Megsuhogtatja párszor a kecses pengét. Megvárja, hogy Ettvallder is felkészüljön. Aztán, ha minden kész, akkor nem teketóriázik, hanem megindul felé. Impulzív és szenvedélyes a harcban is, ahogy az életben. Csak azért, mert konkrétan úgy néz ki, mint egy mozgó fémkupac még nem kell rögtön csak a védekezéssel beérnie.*
- Megoldották egymás között. Szerencsére akadt egy markos parasztlegény, aki rendre nevelte, mielőtt én tettem volna meg ezt.* Menti ki őket, mielőtt a menekülési tervebe belemennének, amit a lovagnő teljes mértékben elvett.*
- így van, meg hát a tanácsnak kellene az evakuálást megszervezni szervezetten. Aki itt marad az vállalja a sorsát, mert mindenkiért nem vállalhatjuk mi a felelősséget. Szervezetten kell ezt megoldani.* Ez a véleménye, de már így is túlságosan sokat beszéltek erről. Igazából a legjobb megoldás az lenne, ha a mocskos orkokat eltakarítanák innen.*
- Majd meglátjuk akkor, hogy melyik.* Kuncog fel, nála eddig még jó benyomást tett a harcos.*
- Való igaz, ha harcolt Sárvárosban a város oldalán, akkor feltételezem a neve nem ismeretlen. Én meg megpróbálom majd érvényesíteni a nemesi címem. A város prefektusa mondhatni az egyik szövetségesem. Talán ez is jelent valamit majd.* Csatlakozik Ettvallder elmélkedéséhez. Máris sokat javult az esélye, hogy valamit el fog tudni érni. Ehhez viszont nem ártana kicsit összekapnia magát. Pontosan ezért kezdi el kóstolgatni a férfit egy kicsit, aki ráharap a csalira.*
- Remek!* Csapja össze a vaskesztyűs tenyerét.*
- Befejeztem a válogatást. Fizetni szándékozom.* Hívja magához az eladót és a kiválasztott acél pajzsot rögvest ki is fizeti.*
- Menjünk át a romvárosba. Ott kevés a kíváncsi szem és jó a terep.* Javasolja és el is indul rögtön. A pajzsot felrakja kint a lovára és vezetve indul el, ha a férfi is követi. Nem fog felülni, mert az olyan modortalan lenne. Ha megérkeznek a romvárosba, akkor egy csendes pontot keres ott, lehetőleg olyat, ahol egy kis fű is akad. Oda kiköti a jószágot aztán magához veszi a pajzsot.*
- Ki akarom próbálni ezt a kis babát.* Emeli le a ló hátáról és veszi a bal kezébe, majd előhúzza a wegtoreni mesterkardját. Megsuhogtatja párszor a kecses pengét. Megvárja, hogy Ettvallder is felkészüljön. Aztán, ha minden kész, akkor nem teketóriázik, hanem megindul felé. Impulzív és szenvedélyes a harcban is, ahogy az életben. Csak azért, mert konkrétan úgy néz ki, mint egy mozgó fémkupac még nem kell rögtön csak a védekezéssel beérnie.*
2822. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-14 12:38:38
Üzenet elküldve: 2026-06-14 12:38:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Nincstelenek Kincsei//
*Ahogy az elegáns úriember helyet foglal, a jóval kevésbé elegánsnak és még kevésbé úriembernek nevezhető Galamb követi példáját. Egy ládán talál magának helyet Shorenaial szemben. A láda elég magas, így ahogy ráül a lábai levegőben lógnak róla. Amennyiben a vendég óhajtja tartani a szemkontaktust, úgy kénytelen felnézni a másikra, ezáltal pedig az akár még egy alvilági úr benyomását is kelthetné. Az ajánlat hallatán száját begyűrve bólogat, mintha csak egyfajta szerény lenyűgözöttséget akarna mutatni a másik irányába. Körbe pillant a teremben, végig mérve embereit, azoktól azonban leginkább csak bamba tekinteteket kap viszonzásul, így a vezér felsóhajt, majd a nyakát vakargatva pillant vissza szemben ülő félre.*
- Kiváló ajánlatnak hangzik. Viszont van egy kis bibi. Nehéz idők járnak most ránk egyszerű népekre. Uraságod is nyilván látja, nem épp királyhoz méltó körülmények ezek itt lent.
*Galamb széttárja kezeit mintegy szemléltetve, amiről beszél s egyben nyomatékosítva is a látottakat.*
- Ha ez egyszeri vétel lenne, már köpnék is a tenyerembe, és adnám is, amit kért, azonban a havi szállítmány… *A férfi elhúzza száját.* - Há, nem mondom, necces, necces. Valakinek vásárra kell majd vinnie a irháját, hogy az idekerüljön és gondolom nem maga lesz az.
*Galamb csalódottan rázza meg a fejét, behunyt szemekkel, majd mikor ismét a szemben lévőre pillant, elmosolyodik, ismét kivillantva hiányos fogsorát.*
- De hát, ha valamit nem tudsz megoldani pénzzel akkor oldd meg még több pénzzel, vagy hogyan mondja a bölcs lihanechi. *A koszos pince koronázatlan királya hangosan összecsapja tenyereit, majd lehuppan a ládáról.* - Csak egy kis extra befektetést kérnék szerény kis üzletembe s cserébe a csapból is hodaril fog folyni. Na? Mit szól?
*Ahogy az elegáns úriember helyet foglal, a jóval kevésbé elegánsnak és még kevésbé úriembernek nevezhető Galamb követi példáját. Egy ládán talál magának helyet Shorenaial szemben. A láda elég magas, így ahogy ráül a lábai levegőben lógnak róla. Amennyiben a vendég óhajtja tartani a szemkontaktust, úgy kénytelen felnézni a másikra, ezáltal pedig az akár még egy alvilági úr benyomását is kelthetné. Az ajánlat hallatán száját begyűrve bólogat, mintha csak egyfajta szerény lenyűgözöttséget akarna mutatni a másik irányába. Körbe pillant a teremben, végig mérve embereit, azoktól azonban leginkább csak bamba tekinteteket kap viszonzásul, így a vezér felsóhajt, majd a nyakát vakargatva pillant vissza szemben ülő félre.*
- Kiváló ajánlatnak hangzik. Viszont van egy kis bibi. Nehéz idők járnak most ránk egyszerű népekre. Uraságod is nyilván látja, nem épp királyhoz méltó körülmények ezek itt lent.
*Galamb széttárja kezeit mintegy szemléltetve, amiről beszél s egyben nyomatékosítva is a látottakat.*
- Ha ez egyszeri vétel lenne, már köpnék is a tenyerembe, és adnám is, amit kért, azonban a havi szállítmány… *A férfi elhúzza száját.* - Há, nem mondom, necces, necces. Valakinek vásárra kell majd vinnie a irháját, hogy az idekerüljön és gondolom nem maga lesz az.
*Galamb csalódottan rázza meg a fejét, behunyt szemekkel, majd mikor ismét a szemben lévőre pillant, elmosolyodik, ismét kivillantva hiányos fogsorát.*
- De hát, ha valamit nem tudsz megoldani pénzzel akkor oldd meg még több pénzzel, vagy hogyan mondja a bölcs lihanechi. *A koszos pince koronázatlan királya hangosan összecsapja tenyereit, majd lehuppan a ládáról.* - Csak egy kis extra befektetést kérnék szerény kis üzletembe s cserébe a csapból is hodaril fog folyni. Na? Mit szól?
2821. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-11 18:26:52
Üzenet elküldve: 2026-06-11 18:26:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*A butácska és tapasztalatlan lányt a ház úrnője úgy vezetheti orránál fogva, ahogyan csak akarja. Maavie nem lát mást, csak egy remek lehetőséget arra, hogy az eddig eldobni kívánt, értéktelen életét végre, ha csak egy kicsit is, értékesebbé tegye. A remény, hogy nem kell az utcán, éhezve várnia a fagyhalált, hanem olyasvalakinek dolgozhat, aki örül a munkájának, és cserébe segít is rajta, vakító ködként száll az elméjére. Igen, máris meg akar felelni, de még mennyire!
Az arcát érintő, gyengéd simítás már lassan ismerős érzéssé válik, de amikor arra számít, nem kap belőle még egyet. Kíváncsian pislog hát fel Elireyára, hogy vajon miért állt meg a mozdulatban, és mit akar mondani. Szavaiból megtudhatja, hogy bár ő úgy véli, a feladatot tökéletesen teljesítette, mégis hibázott. Kissé szomorúan pillant a földre, majd egy bizonytalan bólintással jelzi, hogy megértette a hallottakat.*
- Sajnálom, nem tudtam. Nekem azt mondták a piacon, hogy így a jó, ha kettőt hozok belőle. *Bizonyára az árus, akinél az italokat vásárolta, sokkal dörzsöltebb kereskedő már, így könnyedén vette rá a tudatlan leányt, hogy több üvegcse bájitalt tudjon eladni neki, mint amennyit ő eredetileg venni szeretett volna.
Hogy kicsoda pontosan a ház másik úrnője, arra nem kérdez vissza. Valami azt sugallja, hogy neki azt egyelőre még nem kell tudnia. Ha ilyen szigorú, úgyis hamar fény derül majd rá, főleg, ha neki is dolgoznia kell majd. Egyelőre annyit tehet, hogy ha lassacskán is, de figyel és tanul.
A nemesek bizalma… Ritka kincsnek állítja be a mélységi, Maavie pedig annak rendje és módja szerint ezt is elhiszi. Egyre nagyobb kiváltságnak érzi az új munkáját, ami csak erősíti benne azt a burjánzó megfelelési kényszert, mi mostanra már gyökeret eresztett a lelkében.*
- Mindig hallgatni fogok rád. Megígérem! De… hogyan kell viselkednem pontosan? Tudod, én soha nem találkoztam még nemesekkel, igazából nagyon senkivel sem. Félek, hogy nem fogom tudni, és… rosszul csinálom. *Mondja el aggályait szinte motyogva, mert most még ő, saját magához képest is butának érzi magát. Olyan érzése van, mintha már mindent tudnia kellene a ház szabályairól és arról, hogy mit várnak el tőle, de honnan is tudhatná? A világ minden, apró kis része rejtély még a számára, hisz hiába nem kisgyermek már, rácsok mögött igencsak keveset tapasztalhatott meg az életből.*
//Csöbörből vödörbe//
*A butácska és tapasztalatlan lányt a ház úrnője úgy vezetheti orránál fogva, ahogyan csak akarja. Maavie nem lát mást, csak egy remek lehetőséget arra, hogy az eddig eldobni kívánt, értéktelen életét végre, ha csak egy kicsit is, értékesebbé tegye. A remény, hogy nem kell az utcán, éhezve várnia a fagyhalált, hanem olyasvalakinek dolgozhat, aki örül a munkájának, és cserébe segít is rajta, vakító ködként száll az elméjére. Igen, máris meg akar felelni, de még mennyire!
Az arcát érintő, gyengéd simítás már lassan ismerős érzéssé válik, de amikor arra számít, nem kap belőle még egyet. Kíváncsian pislog hát fel Elireyára, hogy vajon miért állt meg a mozdulatban, és mit akar mondani. Szavaiból megtudhatja, hogy bár ő úgy véli, a feladatot tökéletesen teljesítette, mégis hibázott. Kissé szomorúan pillant a földre, majd egy bizonytalan bólintással jelzi, hogy megértette a hallottakat.*
- Sajnálom, nem tudtam. Nekem azt mondták a piacon, hogy így a jó, ha kettőt hozok belőle. *Bizonyára az árus, akinél az italokat vásárolta, sokkal dörzsöltebb kereskedő már, így könnyedén vette rá a tudatlan leányt, hogy több üvegcse bájitalt tudjon eladni neki, mint amennyit ő eredetileg venni szeretett volna.
Hogy kicsoda pontosan a ház másik úrnője, arra nem kérdez vissza. Valami azt sugallja, hogy neki azt egyelőre még nem kell tudnia. Ha ilyen szigorú, úgyis hamar fény derül majd rá, főleg, ha neki is dolgoznia kell majd. Egyelőre annyit tehet, hogy ha lassacskán is, de figyel és tanul.
A nemesek bizalma… Ritka kincsnek állítja be a mélységi, Maavie pedig annak rendje és módja szerint ezt is elhiszi. Egyre nagyobb kiváltságnak érzi az új munkáját, ami csak erősíti benne azt a burjánzó megfelelési kényszert, mi mostanra már gyökeret eresztett a lelkében.*
- Mindig hallgatni fogok rád. Megígérem! De… hogyan kell viselkednem pontosan? Tudod, én soha nem találkoztam még nemesekkel, igazából nagyon senkivel sem. Félek, hogy nem fogom tudni, és… rosszul csinálom. *Mondja el aggályait szinte motyogva, mert most még ő, saját magához képest is butának érzi magát. Olyan érzése van, mintha már mindent tudnia kellene a ház szabályairól és arról, hogy mit várnak el tőle, de honnan is tudhatná? A világ minden, apró kis része rejtély még a számára, hisz hiába nem kisgyermek már, rácsok mögött igencsak keveset tapasztalhatott meg az életből.*
2820. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-10 18:18:33
Üzenet elküldve: 2026-06-10 18:18:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Gondolkodhatna olyasmin, hogy mégis hogyan csapódik le a fattyúban az, ahogy bánik a leánnyal, de hová is lenne a világ, ha a már betört rabszolgák érzelmi világáról elmélkedne? Ha szagot kapna, hogy mi a terve Maavieval, úgy lehet megfoganna a fejében némi gondolatfoszlány, de amaz úgyis úgy lett kinevelve, hogy ne sérthesse önérzetét annyira semmi, hogy feljebbvalói ellen forduljon. Ha pedig mégis meg merné tenni, hát pontosan tudja, hogy miféle kegyetlen véget érne az élete, amit aligha kockáztatna. Nem kell hát olyasmin töprengenie, hogy elüldözi új játékszerét azzal, hogy annak fülébe duruzsol.
Még láthatja, ahogy végigsimít a másik állának élén, ami újdonságnak hathat, de a szavai – amennyiben már kiismerte gazdáit valamelyest – éppen elég baljósnak tűnhetnek, noha Maavie ebből pont, hogy nem érezhet semmi rossz szándékot.
A félvér távozása után már zárt ajtók mögött kezdhet bele játszadozásába.
Figyelmesen hallgat, de arca sem rezzen, tökéletesen szoborszerű. Feldereng benne, hogy igen jó lóra tett. Talán hebrencs a lány, s az ő olvasatában engedetlen, de alig kellett kisujját mozdítania ahhoz, hogy máris elinduljon benne valami megfelelési kényszer, amit kifejezetten örömmel táplál majd. Persze óvatosan kell bánni vele, hiszen a magánakciókat nem csak maga miatt lesz kötelessége megtorolni, hanem mert vére is látni fogja, ha kivételezik egy szolgával – ami még akkor is problémás, ha előtte felfedi szándékát. Már amennyiben felfedi. Neki is szüksége van valakire, akinek a lojalitását élvezi és fel is használhatja. Elariion sokat van távol, nem maradhat védtelen, s ha nem is igazi fegyver Maavie, még kikupálhatja.*
- Értékelem. *Keze ismét nyúl, mintha simítani szeretne újra, mintha csak a jó kutyát kívánná kényeztetni, akinek sikerült az oly régóta tanított trükk. De megdermed a levegőben, mutató ujját mutatja az ég felé.*
- Értékelem, mert nekem kívántál kedvezni, de pontosan tudom mire és abból mennyire van szükségem. Legközelebb úgy cselekedj, ahogyan azt kérem. Én kegyes leszek hozzád, de a ház másik úrnője már nem tűrné, ha szavai ellen mennél. Olykor neki is segítened kell, ha e házban kezdesz el dolgozni.
*Ajkát alig észrevehetően biggyeszti, majd hátrál egy lépést. Nem kíván mást mutatni, minthogy ha többnyire elégedettnek is tűnik, mégsem maradéktalanul, így hát megvonja saját közelségét. Egyesek ennek módfelett örülnének persze.*
- Ha megfelelően viselkedsz, rendkívül hamar tudod törleszteni a tartozásod. De ehhez hallgatnod kell rám. Tudod, Maavie, csak akkor tudok segíteni, csak akkor tudlak megvédeni, ha bízom abban, hogy mindig úgy teszel, ahogyan kérlek. Tekintsünk el most ettől. Hiszen látom, hogy mennyire igyekszel és milyen sokra viheted még… *Sóhajt fel.* - Keveseknek adatik meg, hogy egy nemes bizalmát élvezzék.
//Csöbörből vödörbe//
*Gondolkodhatna olyasmin, hogy mégis hogyan csapódik le a fattyúban az, ahogy bánik a leánnyal, de hová is lenne a világ, ha a már betört rabszolgák érzelmi világáról elmélkedne? Ha szagot kapna, hogy mi a terve Maavieval, úgy lehet megfoganna a fejében némi gondolatfoszlány, de amaz úgyis úgy lett kinevelve, hogy ne sérthesse önérzetét annyira semmi, hogy feljebbvalói ellen forduljon. Ha pedig mégis meg merné tenni, hát pontosan tudja, hogy miféle kegyetlen véget érne az élete, amit aligha kockáztatna. Nem kell hát olyasmin töprengenie, hogy elüldözi új játékszerét azzal, hogy annak fülébe duruzsol.
Még láthatja, ahogy végigsimít a másik állának élén, ami újdonságnak hathat, de a szavai – amennyiben már kiismerte gazdáit valamelyest – éppen elég baljósnak tűnhetnek, noha Maavie ebből pont, hogy nem érezhet semmi rossz szándékot.
A félvér távozása után már zárt ajtók mögött kezdhet bele játszadozásába.
Figyelmesen hallgat, de arca sem rezzen, tökéletesen szoborszerű. Feldereng benne, hogy igen jó lóra tett. Talán hebrencs a lány, s az ő olvasatában engedetlen, de alig kellett kisujját mozdítania ahhoz, hogy máris elinduljon benne valami megfelelési kényszer, amit kifejezetten örömmel táplál majd. Persze óvatosan kell bánni vele, hiszen a magánakciókat nem csak maga miatt lesz kötelessége megtorolni, hanem mert vére is látni fogja, ha kivételezik egy szolgával – ami még akkor is problémás, ha előtte felfedi szándékát. Már amennyiben felfedi. Neki is szüksége van valakire, akinek a lojalitását élvezi és fel is használhatja. Elariion sokat van távol, nem maradhat védtelen, s ha nem is igazi fegyver Maavie, még kikupálhatja.*
- Értékelem. *Keze ismét nyúl, mintha simítani szeretne újra, mintha csak a jó kutyát kívánná kényeztetni, akinek sikerült az oly régóta tanított trükk. De megdermed a levegőben, mutató ujját mutatja az ég felé.*
- Értékelem, mert nekem kívántál kedvezni, de pontosan tudom mire és abból mennyire van szükségem. Legközelebb úgy cselekedj, ahogyan azt kérem. Én kegyes leszek hozzád, de a ház másik úrnője már nem tűrné, ha szavai ellen mennél. Olykor neki is segítened kell, ha e házban kezdesz el dolgozni.
*Ajkát alig észrevehetően biggyeszti, majd hátrál egy lépést. Nem kíván mást mutatni, minthogy ha többnyire elégedettnek is tűnik, mégsem maradéktalanul, így hát megvonja saját közelségét. Egyesek ennek módfelett örülnének persze.*
- Ha megfelelően viselkedsz, rendkívül hamar tudod törleszteni a tartozásod. De ehhez hallgatnod kell rám. Tudod, Maavie, csak akkor tudok segíteni, csak akkor tudlak megvédeni, ha bízom abban, hogy mindig úgy teszel, ahogyan kérlek. Tekintsünk el most ettől. Hiszen látom, hogy mennyire igyekszel és milyen sokra viheted még… *Sóhajt fel.* - Keveseknek adatik meg, hogy egy nemes bizalmát élvezzék.
2819. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-09 20:51:50
Üzenet elküldve: 2026-06-09 20:51:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
*A türelem olyan erény, melyből neki kevés adatott. Mégis, most erőt vesz magán, hisz tudja, hogy itt és most, ha révbe akar érni, úgy a Galamb játékszabályai szerint kell játsszon. Nyugtatja a tudat, hogy később természetesen tenni fog ez ellen. Elvégre a jó parti feltétele, hogy a megfelelő lapok az ő kezében landoljanak osztáskor.*
-Szó sincs ilyesmiről. *A kalapját ledobja az asztal szélére, hogy kimért mozdulattal helyet foglaljon. Sétapálcáját az ütött-kopott ülőalkalmatosság szélének támasztja, majd átható pillantását a Galamb nevezetűre emeli.*
-Egész árat fizetek. Nevezzék meg. *Meri remélni, hogy nem kell heves alkudozásba kezdenie, így jobbnak látja lefektetni előre a szabályokat.*
-Persze szeretnék számomra is elfogadható árat hallani. *Megereszt egy jobb körökben fenyegetőnek, itt inkább barátságosnak ható mosolyt.*
-A képlet egyszerű. Havonta betérek a szállítmányért, és itt hagyom az árát. Nem szeretnék csúszást a készletben. Kezdetben vélhetően én jövök, de aztán küldeni fogok valakit. Nos? *Roppant kíváncsi, vajon kellő magabiztossága elegendő-e e a Galambnak. Elvégre nem kínál rizikót.*
-Még az is lehet, hogy növelni tudjuk a megrendelések számát, ha a széljárás kedvező. És míg én jó aranyat fizetek, Önök szélesíteni tudják a repertoárt. Amennyiben megfelelő üzlettársnak bizonyulnak, még segíthetek is az utánpótlásban... Ezt majd meglátjuk.
*Nem kérdez, helyette rezzenéstelen ábrázattal szemléli a szemben helyet foglalót. Róka ritkán társul galambbal, de a szükség nagy úr.*
*A türelem olyan erény, melyből neki kevés adatott. Mégis, most erőt vesz magán, hisz tudja, hogy itt és most, ha révbe akar érni, úgy a Galamb játékszabályai szerint kell játsszon. Nyugtatja a tudat, hogy később természetesen tenni fog ez ellen. Elvégre a jó parti feltétele, hogy a megfelelő lapok az ő kezében landoljanak osztáskor.*
-Szó sincs ilyesmiről. *A kalapját ledobja az asztal szélére, hogy kimért mozdulattal helyet foglaljon. Sétapálcáját az ütött-kopott ülőalkalmatosság szélének támasztja, majd átható pillantását a Galamb nevezetűre emeli.*
-Egész árat fizetek. Nevezzék meg. *Meri remélni, hogy nem kell heves alkudozásba kezdenie, így jobbnak látja lefektetni előre a szabályokat.*
-Persze szeretnék számomra is elfogadható árat hallani. *Megereszt egy jobb körökben fenyegetőnek, itt inkább barátságosnak ható mosolyt.*
-A képlet egyszerű. Havonta betérek a szállítmányért, és itt hagyom az árát. Nem szeretnék csúszást a készletben. Kezdetben vélhetően én jövök, de aztán küldeni fogok valakit. Nos? *Roppant kíváncsi, vajon kellő magabiztossága elegendő-e e a Galambnak. Elvégre nem kínál rizikót.*
-Még az is lehet, hogy növelni tudjuk a megrendelések számát, ha a széljárás kedvező. És míg én jó aranyat fizetek, Önök szélesíteni tudják a repertoárt. Amennyiben megfelelő üzlettársnak bizonyulnak, még segíthetek is az utánpótlásban... Ezt majd meglátjuk.
*Nem kérdez, helyette rezzenéstelen ábrázattal szemléli a szemben helyet foglalót. Róka ritkán társul galambbal, de a szükség nagy úr.*
2818. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-06 16:06:32
Üzenet elküldve: 2026-06-06 16:06:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Nincstelenek Kincsei//
*Galamb végighallgatja Shorenait. A pince közben lassan elcsendesedik. A kockák már nem koppannak tovább a hordó tetején, az asszony pedig félúton megáll egy zsák tartalmának válogatásában. Csak a pince sarkában égő gyertya serceg halkan. Az egyik kockázó végül felhorkant.*
- Havi rendszerességgel?
*A mellette ülő megrázza a fejét.*
- A kurva élet...
*Dwinden és Robir összenéznek. Láthatóan ők sem pontosan erre számítottak, amikor lehozták az uraságot.
Galamb közben nem szól egy szót sem. Lassan ellöki magát a ládától, tesz néhány lépést a helyiségben, majd megáll az egyik hordó mellett. Leemeli róla a kulacsát, iszik belőle, aztán visszateszi a helyére. Tekintete közben egyszer sem hagyja el teljesen Shorenait.*
- Hmm…
*Mindössze ennyit felel az ajánlatra első körben. Eközben, ha Shorenai esetleg alaposabban körbe találna nézni a helységben, az egyik sarokban heverő ládából egy rozsdás ásó dolgosabbik vége áll ki. Egy másik tetején kopott gyerekcipő hever. Az asszony előtt félig nyitott zsákból különféle apróságok kandikálnak elő; egy rézserleg, néhány evőeszköz, egy törött nyaklánc. Végül a csendet megtöri Galamb azzal, hogy hangosan megköszörüli torkát, ezáltal pedig az egészségestől elég távol eső hangokat hallat.*
- Úgy mondják bizony, bizony. Úgy mondják és jól mondják.
*Szóval meg végül rendesen is miközben látszólagos csalódottsággal rázza meg a fejét.*
- Kitalálom, az első hónapot feláron fizetné, a következőt meg rendesen, mi? Mikor már a feje egy kibaszott karón fog virítani a főtéren az enyém mellett.
*Ezt hallva a Shorenait idekísérő páros ismét meglehetőst indiszkrét kuncogásba kezd. A többi jelenlévő látszólag nem találta ezt annyira szórakoztatónak.*
- De nem vagyok én ám semmi jónak elrontója. *Galamb fejével egy üres szék felé bök és így folytatja.* - Üljön le bátran és meséljen csak tovább arról, hogy hogyan fogunk meggazdagodni.
*Galamb végighallgatja Shorenait. A pince közben lassan elcsendesedik. A kockák már nem koppannak tovább a hordó tetején, az asszony pedig félúton megáll egy zsák tartalmának válogatásában. Csak a pince sarkában égő gyertya serceg halkan. Az egyik kockázó végül felhorkant.*
- Havi rendszerességgel?
*A mellette ülő megrázza a fejét.*
- A kurva élet...
*Dwinden és Robir összenéznek. Láthatóan ők sem pontosan erre számítottak, amikor lehozták az uraságot.
Galamb közben nem szól egy szót sem. Lassan ellöki magát a ládától, tesz néhány lépést a helyiségben, majd megáll az egyik hordó mellett. Leemeli róla a kulacsát, iszik belőle, aztán visszateszi a helyére. Tekintete közben egyszer sem hagyja el teljesen Shorenait.*
- Hmm…
*Mindössze ennyit felel az ajánlatra első körben. Eközben, ha Shorenai esetleg alaposabban körbe találna nézni a helységben, az egyik sarokban heverő ládából egy rozsdás ásó dolgosabbik vége áll ki. Egy másik tetején kopott gyerekcipő hever. Az asszony előtt félig nyitott zsákból különféle apróságok kandikálnak elő; egy rézserleg, néhány evőeszköz, egy törött nyaklánc. Végül a csendet megtöri Galamb azzal, hogy hangosan megköszörüli torkát, ezáltal pedig az egészségestől elég távol eső hangokat hallat.*
- Úgy mondják bizony, bizony. Úgy mondják és jól mondják.
*Szóval meg végül rendesen is miközben látszólagos csalódottsággal rázza meg a fejét.*
- Kitalálom, az első hónapot feláron fizetné, a következőt meg rendesen, mi? Mikor már a feje egy kibaszott karón fog virítani a főtéren az enyém mellett.
*Ezt hallva a Shorenait idekísérő páros ismét meglehetőst indiszkrét kuncogásba kezd. A többi jelenlévő látszólag nem találta ezt annyira szórakoztatónak.*
- De nem vagyok én ám semmi jónak elrontója. *Galamb fejével egy üres szék felé bök és így folytatja.* - Üljön le bátran és meséljen csak tovább arról, hogy hogyan fogunk meggazdagodni.
2817. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-06 09:35:54
Üzenet elküldve: 2026-06-06 09:35:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*A sötételf úrnővel ellentétben Maaive butácska agyában egészen másféle gondolatok kavarognak. Ő nem tekint magára úgy, mint aki bármiféle jövőt, bárkinek elhozhatna. Nem akar ő mást, csupán egy megfelelő munkát, amiért pénzt kaphat, melyből reggelit vehet magának, és most már törlesztheti a tartozását is a piacon. Persze, hisz azzal a tiszta lappal is élni szeretne, amit a ház úrnője oly nagylelkűen ajánlott fel neki. Ám, ha lehet, nem csak vele szemben, hanem az egész világgal szemben élni akar vele.
Mikor a számára megmagyarázhatatlanul furcsa fiú, Naren társaságában belép a könyvtárszobába, és megpillantja Elireyát, lenyűgözötten csodálja azt a kecses mozdulatát, ahogy érkeztével a nő feláll a különösen csinos székéből. Nem ért hozzá, nem tudná megmagyarázni, mi olyan gyönyörű akár a székben, akár a mélységi mozdulataiban, csak érzi, hogy ez valami más. Valami olyasmi, mintha egy egészen új világba csöppent volna.
Hirtelen és lelkesen tör ki belőle minden, amit mondani szeretne Elireyának, mit sem sejtve arról, hogy mekkora hibát követ el minden egyes szóval, de a sötételf első szavaira azonnal lefagy.*
~Nemes…~ *Hallja már nem először ezt a szót. Annyi ész még az ő együgyű természete ellenére is szorult belé, hogy tudja, nem volna bölcs dolog elmondani az egyetlen dolgot, amit a nemesekről hallott Yvontól.
Szavak nem hagyják el az ajkait egészen addig, míg Elireya elé nem lép, hogy gyengéden végigsimítson az arcán. Szokatlanul finom, kellemes érzésnek éli meg az érintést.*
- Nem, nem tanította meg nekem senki… *Válaszolja meg végül a kérdést halkan egy apró fejrázás kíséretében, de már koránt sem azzal a hévvel, amivel üdvözölte a nemest.
Narent mindeközben elengedik a dolgára, mire Maavie kékjeit néhány pillanatig a fiúra emeli. Elireya kérdésére azonban nem válaszol egészen addig, amíg Naren nem távozik, nem akarja, hogy ő is hallja, amit mondani készül.*
- Ruhát, azt… nem tudtam venni a pénzből. Nem volt rá elég. Csak arra, hogy kifizessem egy részét ezeknek, ami most rajtam van *simít végig kissé félszegen fekete mellényén.* Megígértem az árusnak, hogy idővel kifizetem neki az egészet. Tiszta lapot ajánlottál nekem, én pedig nem szeretném, hogy arról beszéljenek a városban, hogy egy tolvaj lány dolgozik neked… *Vallja be halk szavakkal, hogy mi történt a piacon. Kékjeiben őszinteség csillog, ahogy felnéz a lilás színű íriszekbe.*
//Csöbörből vödörbe//
*A sötételf úrnővel ellentétben Maaive butácska agyában egészen másféle gondolatok kavarognak. Ő nem tekint magára úgy, mint aki bármiféle jövőt, bárkinek elhozhatna. Nem akar ő mást, csupán egy megfelelő munkát, amiért pénzt kaphat, melyből reggelit vehet magának, és most már törlesztheti a tartozását is a piacon. Persze, hisz azzal a tiszta lappal is élni szeretne, amit a ház úrnője oly nagylelkűen ajánlott fel neki. Ám, ha lehet, nem csak vele szemben, hanem az egész világgal szemben élni akar vele.
Mikor a számára megmagyarázhatatlanul furcsa fiú, Naren társaságában belép a könyvtárszobába, és megpillantja Elireyát, lenyűgözötten csodálja azt a kecses mozdulatát, ahogy érkeztével a nő feláll a különösen csinos székéből. Nem ért hozzá, nem tudná megmagyarázni, mi olyan gyönyörű akár a székben, akár a mélységi mozdulataiban, csak érzi, hogy ez valami más. Valami olyasmi, mintha egy egészen új világba csöppent volna.
Hirtelen és lelkesen tör ki belőle minden, amit mondani szeretne Elireyának, mit sem sejtve arról, hogy mekkora hibát követ el minden egyes szóval, de a sötételf első szavaira azonnal lefagy.*
~Nemes…~ *Hallja már nem először ezt a szót. Annyi ész még az ő együgyű természete ellenére is szorult belé, hogy tudja, nem volna bölcs dolog elmondani az egyetlen dolgot, amit a nemesekről hallott Yvontól.
Szavak nem hagyják el az ajkait egészen addig, míg Elireya elé nem lép, hogy gyengéden végigsimítson az arcán. Szokatlanul finom, kellemes érzésnek éli meg az érintést.*
- Nem, nem tanította meg nekem senki… *Válaszolja meg végül a kérdést halkan egy apró fejrázás kíséretében, de már koránt sem azzal a hévvel, amivel üdvözölte a nemest.
Narent mindeközben elengedik a dolgára, mire Maavie kékjeit néhány pillanatig a fiúra emeli. Elireya kérdésére azonban nem válaszol egészen addig, amíg Naren nem távozik, nem akarja, hogy ő is hallja, amit mondani készül.*
- Ruhát, azt… nem tudtam venni a pénzből. Nem volt rá elég. Csak arra, hogy kifizessem egy részét ezeknek, ami most rajtam van *simít végig kissé félszegen fekete mellényén.* Megígértem az árusnak, hogy idővel kifizetem neki az egészet. Tiszta lapot ajánlottál nekem, én pedig nem szeretném, hogy arról beszéljenek a városban, hogy egy tolvaj lány dolgozik neked… *Vallja be halk szavakkal, hogy mi történt a piacon. Kékjeiben őszinteség csillog, ahogy felnéz a lilás színű íriszekbe.*
2816. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-06 09:18:51
Üzenet elküldve: 2026-06-06 09:18:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Vhorossi szobája//
*Bár a megjegyzés nem epés, mégis mélyen hasít Kharasshi elevenjébe. Az az idő, amit a húskufárok és lanisták béklyóiban töltött, a lelkében messze nem az árnyak legmélyebbike. Most pedig nagyon kell koncentrálnia, hogy azok az igazi mélységek ne húzzák magukhoz. Sosem engedné, hogy Ydriss vagy Käli emlékét átitassa ennek a fertelmes háznak a mételye. Őszintén hálás annak a tompaságnak, ami fáradt, elcsigázott tagjait és elméjét átjárja. A felsajduló emlékek hallgatag, fekete űrbe simulnak. Hagyja őket eltávolodni, magát pedig burokként körülvenni az épület hidegével.
A viadalok említése furcsamód megkönnyebbülés. Azok az idők legalább olyan delíriumba borultak, mint később a mákonyfüstös önpusztítása. Evett, aludt, ölt. Az, hogy nem volt választása, az ösztönök szintjére csupaszította az egymást követő napokat. A dühét olyan tombolással lakathatta jól, ami kényszer volt, és emellett a túlélés is.
A matróna szavaiból olyasmit hall ki, amire akaratlanul is nyílik a szája. De a nőstény elfordul, ő pedig visszanyeli a kommentárt, amiben kifejtené, hogy nem volt választása, és hogy az övéi közt az ölés szent dolog, ami bár nem tiltja, de becstelenné teszi a hóbortból való gyilkolást.
A fegyvertelen némber minden szava ellenére is jóval közelebb áll az ilyen szórakozáshoz. A matrónák pengéje a hatalmuk, amivel összevetve még Kharasshi vérrel és halállal bőven szegélyezett életútja is virágpettyes, békés ösvénynek tűnhet.
Bólint. Kikerüli a választ, és azt, hogy azt az undok szót a szájára kelljen vennie: úrnőm.
A tortúrának, úgy tűnik, még koránt sincs vége. A másik nőstény elé citálják. Megalázó mustrára, újabb csizmatörlésre az önérzetében. Nagyon nem akaródzik. Már abból a kósza találkozásból sejti, hogy az említett némber jobban kikezdi majd az önuralmát, mint Vhorossi.
A Sötét Anya említésére megfeszül az állkapcsa. Undorát viszont hamar feloldja a matróna mondatából felsejlő tény: menekülve jöhetett el Pirtianesből. Ez egy kicsit enyhít a torkára fonódó szolgálat szorításán. ~Lám, ezek is csak hazátlan nyomorultak, mint én magam.~ Gúnyos kis érzés fodrozódik benne, de aztán tovább is áll hamar. Pirtianesben gyakran változik a széljárás a hatalom közelében. Egy pillanatra görcs mar a gyomrába a gondolattól, hogy esetleg, ha a Dwirinthalen matróna ügyei jól alakulnak, még őt is magukkal vihetik a mélységi városba. S mintha a gondolat elevenedne meg, a fény kialszik a szobában. Kharasshi izmai megfeszülnek, mint aki veszélyben forog. Mivel az ő szeme messze nincs oly jó barátságban a sötéttel, mint Vhorossié, így aligha látja a biccentést. Csupán fülel, s egyéb érzékeire támaszkodva sejtheti, ha a nőstény elindul.
Úton a másik Dwirinthalen szukához máris jön az első feladat, melyet a következő napra kinézett öltözék kikészítésének közönyével ír le a matróna. Egy rokon halálának elrendelése ezzel a magától értetődő természetességgel... Ez Pirtianes. Kharasshi próbálja elhatárolni magát tőle. A feladatra koncentrálni, ahogy a túlélésre az arénákban. Az ő dolga csak az, hogy megvédje ezt a nőstényt, s ha az a Yaremoor fenyegetést jelent, akkor ez épp elég.*
- Leírnád nekem? Azt a hímet meg a legényét *pontosít az említett rokonra meg a szolgájára utalva.* - Hogy felismerjem őket, ha úgy alakul.
*Vhorossitól fél lépésre lemaradva halad. Ahogy annak idején fivérét is így követte, ha együtt mutatkoztak. Most mégis annak a nyomorult kutyának érzi magát tőle, mint aminek az itt szolgáló nyurga korcsot látja. Felidézi magában a nővére arcát, a tekintete kemény fényét, ami mintha mindig tudná, hogy mi az, amire vár. A türelem félelmetes szilárdságát. Ő pedig, tékozló fivérként tudja, hogy az utolsó esélye ez a szolgálat, melyben nem bukhat el.*
//Vhorossi szobája//
*Bár a megjegyzés nem epés, mégis mélyen hasít Kharasshi elevenjébe. Az az idő, amit a húskufárok és lanisták béklyóiban töltött, a lelkében messze nem az árnyak legmélyebbike. Most pedig nagyon kell koncentrálnia, hogy azok az igazi mélységek ne húzzák magukhoz. Sosem engedné, hogy Ydriss vagy Käli emlékét átitassa ennek a fertelmes háznak a mételye. Őszintén hálás annak a tompaságnak, ami fáradt, elcsigázott tagjait és elméjét átjárja. A felsajduló emlékek hallgatag, fekete űrbe simulnak. Hagyja őket eltávolodni, magát pedig burokként körülvenni az épület hidegével.
A viadalok említése furcsamód megkönnyebbülés. Azok az idők legalább olyan delíriumba borultak, mint később a mákonyfüstös önpusztítása. Evett, aludt, ölt. Az, hogy nem volt választása, az ösztönök szintjére csupaszította az egymást követő napokat. A dühét olyan tombolással lakathatta jól, ami kényszer volt, és emellett a túlélés is.
A matróna szavaiból olyasmit hall ki, amire akaratlanul is nyílik a szája. De a nőstény elfordul, ő pedig visszanyeli a kommentárt, amiben kifejtené, hogy nem volt választása, és hogy az övéi közt az ölés szent dolog, ami bár nem tiltja, de becstelenné teszi a hóbortból való gyilkolást.
A fegyvertelen némber minden szava ellenére is jóval közelebb áll az ilyen szórakozáshoz. A matrónák pengéje a hatalmuk, amivel összevetve még Kharasshi vérrel és halállal bőven szegélyezett életútja is virágpettyes, békés ösvénynek tűnhet.
Bólint. Kikerüli a választ, és azt, hogy azt az undok szót a szájára kelljen vennie: úrnőm.
A tortúrának, úgy tűnik, még koránt sincs vége. A másik nőstény elé citálják. Megalázó mustrára, újabb csizmatörlésre az önérzetében. Nagyon nem akaródzik. Már abból a kósza találkozásból sejti, hogy az említett némber jobban kikezdi majd az önuralmát, mint Vhorossi.
A Sötét Anya említésére megfeszül az állkapcsa. Undorát viszont hamar feloldja a matróna mondatából felsejlő tény: menekülve jöhetett el Pirtianesből. Ez egy kicsit enyhít a torkára fonódó szolgálat szorításán. ~Lám, ezek is csak hazátlan nyomorultak, mint én magam.~ Gúnyos kis érzés fodrozódik benne, de aztán tovább is áll hamar. Pirtianesben gyakran változik a széljárás a hatalom közelében. Egy pillanatra görcs mar a gyomrába a gondolattól, hogy esetleg, ha a Dwirinthalen matróna ügyei jól alakulnak, még őt is magukkal vihetik a mélységi városba. S mintha a gondolat elevenedne meg, a fény kialszik a szobában. Kharasshi izmai megfeszülnek, mint aki veszélyben forog. Mivel az ő szeme messze nincs oly jó barátságban a sötéttel, mint Vhorossié, így aligha látja a biccentést. Csupán fülel, s egyéb érzékeire támaszkodva sejtheti, ha a nőstény elindul.
Úton a másik Dwirinthalen szukához máris jön az első feladat, melyet a következő napra kinézett öltözék kikészítésének közönyével ír le a matróna. Egy rokon halálának elrendelése ezzel a magától értetődő természetességgel... Ez Pirtianes. Kharasshi próbálja elhatárolni magát tőle. A feladatra koncentrálni, ahogy a túlélésre az arénákban. Az ő dolga csak az, hogy megvédje ezt a nőstényt, s ha az a Yaremoor fenyegetést jelent, akkor ez épp elég.*
- Leírnád nekem? Azt a hímet meg a legényét *pontosít az említett rokonra meg a szolgájára utalva.* - Hogy felismerjem őket, ha úgy alakul.
*Vhorossitól fél lépésre lemaradva halad. Ahogy annak idején fivérét is így követte, ha együtt mutatkoztak. Most mégis annak a nyomorult kutyának érzi magát tőle, mint aminek az itt szolgáló nyurga korcsot látja. Felidézi magában a nővére arcát, a tekintete kemény fényét, ami mintha mindig tudná, hogy mi az, amire vár. A türelem félelmetes szilárdságát. Ő pedig, tékozló fivérként tudja, hogy az utolsó esélye ez a szolgálat, melyben nem bukhat el.*
2815. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-05 22:59:53
Üzenet elküldve: 2026-06-05 22:59:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
*Nem próbálja győzködni a párost, hisz egyértelművé tették már, hogy nem ők az "emberei". Követi hát őket, jobbára szótlan, csak egy-egy hümmögés hagyja el ajkait az elmés replikákra.*
-Bájos. *Jegyzi meg a ház dolgára, ahogy megállapodnak a kidőlt-bedőlt viskó előtt. Megigazítja gallérját, majd követi a kettőst az objektumba. Nincs benne félsz. Üzletelni jött, nem naiv nemest játszani. Amellett pedig - egyébként roppant sajnálatos módon - a Romváros nem az egykori Sárváros.*
-Kedves... Galamb! *Acél tekintetét a férfira emeli. Nincs benne undor, sem egyéb, mit a kékvérűektől esetleg megszoktak e népek. Nincs miért megjátssza a kivagyi selyemrévit. A vagyonos előkelőséget azért meghagyja, már csak üzleti megfontolásból is.*
-Azért érkeztem, hogy hosszú távú üzleti lehetőséget vázoljak fel annak, aki érdemes rá. *Végighordozza tekintetét a helyiségben tartózkodó népeken. Igyekszik minden arcot megjegyezni. A szórványos röhögést jótékonyan elengedi a füle mellett. Lesz még majd ezzel foglalatoskodni a későbbiekben.*
-Hodaril és némi ördögvigyor ügyében érkeztem. *A Galamb "üzletnek" aposztrofálta e helyet, így meri remélni, hogy valóban jó helyen jár.*
-Hajlandó vagyok nagy tételben vásárolni belőle időről-időre, tervezetten. *Nem árul zsákbamacskát. Fekete kesztyűs kezével igazít füle mögé egy kósza tincset, majd sétapálcájára támaszkodva folytatja.*
-Hogy mire kell, az az én dolgom. *Előzi meg az esetleges kérdést.*
-A kérdés az, képesek-e ellátni. *Átható pillantása a Galamb nevezetűt vizslatja.*
-Úgy mondják... *Úgy fürkészi sétapálcájára szoruló kézfejét, mintha egy roppant érdekes műtárgyat szemlézne.*
-Úgy mondják háború közeleg. Egy ostromlott közegben a legjobb üzletet kötni. Mire a végére érünk ennek a szörnyű csatározásnak, Önök vagyonos emberek lesznek. Én ehhez ajánlok segítséget. *Hagy némi szünetet, hogy a gondolat kellő mértékben leülepedjen.*
-Öt adag hodaril és három tekervény ördögvigyor, amire szükségem van. Szállítmányonként, havonta.
*Nem próbálja győzködni a párost, hisz egyértelművé tették már, hogy nem ők az "emberei". Követi hát őket, jobbára szótlan, csak egy-egy hümmögés hagyja el ajkait az elmés replikákra.*
-Bájos. *Jegyzi meg a ház dolgára, ahogy megállapodnak a kidőlt-bedőlt viskó előtt. Megigazítja gallérját, majd követi a kettőst az objektumba. Nincs benne félsz. Üzletelni jött, nem naiv nemest játszani. Amellett pedig - egyébként roppant sajnálatos módon - a Romváros nem az egykori Sárváros.*
-Kedves... Galamb! *Acél tekintetét a férfira emeli. Nincs benne undor, sem egyéb, mit a kékvérűektől esetleg megszoktak e népek. Nincs miért megjátssza a kivagyi selyemrévit. A vagyonos előkelőséget azért meghagyja, már csak üzleti megfontolásból is.*
-Azért érkeztem, hogy hosszú távú üzleti lehetőséget vázoljak fel annak, aki érdemes rá. *Végighordozza tekintetét a helyiségben tartózkodó népeken. Igyekszik minden arcot megjegyezni. A szórványos röhögést jótékonyan elengedi a füle mellett. Lesz még majd ezzel foglalatoskodni a későbbiekben.*
-Hodaril és némi ördögvigyor ügyében érkeztem. *A Galamb "üzletnek" aposztrofálta e helyet, így meri remélni, hogy valóban jó helyen jár.*
-Hajlandó vagyok nagy tételben vásárolni belőle időről-időre, tervezetten. *Nem árul zsákbamacskát. Fekete kesztyűs kezével igazít füle mögé egy kósza tincset, majd sétapálcájára támaszkodva folytatja.*
-Hogy mire kell, az az én dolgom. *Előzi meg az esetleges kérdést.*
-A kérdés az, képesek-e ellátni. *Átható pillantása a Galamb nevezetűt vizslatja.*
-Úgy mondják... *Úgy fürkészi sétapálcájára szoruló kézfejét, mintha egy roppant érdekes műtárgyat szemlézne.*
-Úgy mondják háború közeleg. Egy ostromlott közegben a legjobb üzletet kötni. Mire a végére érünk ennek a szörnyű csatározásnak, Önök vagyonos emberek lesznek. Én ehhez ajánlok segítséget. *Hagy némi szünetet, hogy a gondolat kellő mértékben leülepedjen.*
-Öt adag hodaril és három tekervény ördögvigyor, amire szükségem van. Szállítmányonként, havonta.
2814. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-05 21:12:24
Üzenet elküldve: 2026-06-05 21:12:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Bár nincs rá szükség, mert érkeztüket várják és elvárják, de megkoppintja a könyvtárszoba ajtaját, mielőtt felnyitná az ajtaját. Nem több ez, mint egy macska nyakába kötött csengő jelzése a gazdái számára: "itt vagyok". Kissé meghajolva engedi maga elé a felszínit, és majd csak őt követve lép be, hogy az ajtó mellett kissé félrehúzódva lecövekeljen, és.. nos.. majdnem orra is bukjon meglepetésében. Egy pillanatig cserbenhagyja a belé nevelt, ösztönszinten erős fa-arcúság, és szemei elkerekednek ahogy Maavie köszönti Elireya Úrnőt. Bárki is legyen ez a lány, a mélységiek szokásait olyan szinten sérti meg, amiért az ő hátából jobb napokon is cafatos szíjakat hasogatnának.
Beleharap a nyelvébe és magára erőlteti semleges ábrázatát, szemeivel a kopott parketta halszálkamintáját kezdi követni lábfeje alatt. Csupán füleit hegyezi -úgy sejti, Vhorossi Úrnő kíváncsi lesz-, ahogy a felszíni lány csacsog -csacsog!!!- Elireya Úrnővel. Kissé megnyugszik, ahogy az Úrnő végül jelzi a felszíninek az eme fedél alatt betartandó szabályok töredékrészét, noha a hangszínt nem találja megnyugtatónak. Ha Elireya Úrnő valaha így beszélne vele, komolyan aggódni kezdene - a hangjából hiányzó él jobban vág, mint a nőstény szobájában heverő szilánkok tennék. Nyel egy aprót.*
- Igenis, Úrnőm. *-válasza már a tőle szokott csöndes-engedelmes hangon érkezik.
Meghajol. Kimegy.
Az ajtó előtt kihúzza magát, és kissé fellélegzik; egy pillanat erejéig még egy helyben áll -hallgatózik vagy sem, talány-, majd hosszúra nyújtott léptekkel indul el a takarítószeres zug felé, hogy ott egy söprűt és kis-lapátot vegyen magához. Ezekkel felszerelkezve kotródik aztán felfelé a lépcsőn Elireya Úrnő szobája irányába, hogy előbb azt tegye rendbe. A Maavie-nak szánt szoba ennyit még várhat.*
//Csöbörből vödörbe//
*Bár nincs rá szükség, mert érkeztüket várják és elvárják, de megkoppintja a könyvtárszoba ajtaját, mielőtt felnyitná az ajtaját. Nem több ez, mint egy macska nyakába kötött csengő jelzése a gazdái számára: "itt vagyok". Kissé meghajolva engedi maga elé a felszínit, és majd csak őt követve lép be, hogy az ajtó mellett kissé félrehúzódva lecövekeljen, és.. nos.. majdnem orra is bukjon meglepetésében. Egy pillanatig cserbenhagyja a belé nevelt, ösztönszinten erős fa-arcúság, és szemei elkerekednek ahogy Maavie köszönti Elireya Úrnőt. Bárki is legyen ez a lány, a mélységiek szokásait olyan szinten sérti meg, amiért az ő hátából jobb napokon is cafatos szíjakat hasogatnának.
Beleharap a nyelvébe és magára erőlteti semleges ábrázatát, szemeivel a kopott parketta halszálkamintáját kezdi követni lábfeje alatt. Csupán füleit hegyezi -úgy sejti, Vhorossi Úrnő kíváncsi lesz-, ahogy a felszíni lány csacsog -csacsog!!!- Elireya Úrnővel. Kissé megnyugszik, ahogy az Úrnő végül jelzi a felszíninek az eme fedél alatt betartandó szabályok töredékrészét, noha a hangszínt nem találja megnyugtatónak. Ha Elireya Úrnő valaha így beszélne vele, komolyan aggódni kezdene - a hangjából hiányzó él jobban vág, mint a nőstény szobájában heverő szilánkok tennék. Nyel egy aprót.*
- Igenis, Úrnőm. *-válasza már a tőle szokott csöndes-engedelmes hangon érkezik.
Meghajol. Kimegy.
Az ajtó előtt kihúzza magát, és kissé fellélegzik; egy pillanat erejéig még egy helyben áll -hallgatózik vagy sem, talány-, majd hosszúra nyújtott léptekkel indul el a takarítószeres zug felé, hogy ott egy söprűt és kis-lapátot vegyen magához. Ezekkel felszerelkezve kotródik aztán felfelé a lépcsőn Elireya Úrnő szobája irányába, hogy előbb azt tegye rendbe. A Maavie-nak szánt szoba ennyit még várhat.*
2813. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-04 21:41:37
Üzenet elküldve: 2026-06-04 21:41:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Vhorossi szobája//
*Kharasshi önmérsékletről tesz tanúbizonyságot, legalábbis a vadállat, mivel az előcsarnokban találkozott, még ha meg nem is hunyászkodott, de valamelyest szelídült. Nem oly ostoba, hogy az eredményt a maga képességeinek tudja be. Kharasshi a leányáról kapott információk birtokában döntött úgy, hogy az ő lapjai alá játszik.
Tekintete elidőzik egy különösen hosszú vágásnyomon a hím testén, miközben annak szavait hallgatja. Arcára nem ül ki, de csiklandozza humorát a hosszú felsorolás.*
-Tehát világlátott vagy. Már ha az élet árnyas oldalát nézzük. *Megjegyzése akár epésnek is hathat, mégsem annak szánja. Pontosan ilyen segítségre van szüksége.*
-Küzdővermek és gladiátorok. *Finoman kúszik magasabbra szemöldöke, mintha lekicsinylené az efféle szórakozást. Szürkéslila íriszei azonban érdeklődve csillannak.*
-A Föld Városában tiltott az ilyen hóbort. Mások örömére, értelmetlen gyilkolni... Igazán ostoba időtöltés. Nem gondolod? *Szól vontatottan. Megfordul, és az asztalához lép. A vak is láthatja, ő még pengét sem hord magánál.*
-Megkeressük Elireya úrnőt. Bizonyára már tud a jelenlétedről, még is ildomos, ha szót ejtek rólad. Nem gondolom, hogy látott már valaha hozzád hasonló felszíni hímet. *Elfújja az asztalon árválkodó gyertyát, majd jelzésértékűen az ajtó felé biccent. Reméli, a hím megérti a szándékát és kinyitja előtte az ajtót.*
-Elireya úrnő fontos számomra, így számodra is. A Sötét Anya kegyelméből sikerült elhoznom magammal Pirtianesből az utolsó utáni pillanatban. Ez persze nem jelenti azt, hogy a a pók osztozik hálóján. *Nem fejti ki a sejtelmes kép értelmét, meghagyja azt Kharasshinak.
Lépteik tompák a szebb időket megélt szőnyeggel fedett folyosón. Az előcsarnok felé tartanak, és meri reméli, hogy hamar megleli rokonát.*
-Akad még valami. *Kezd neki lassan.*
-Kérdezted, akad-e ellenségem, kiről tudnod kell. Egy hím és a szolgálója leledzik a városban, mint megtudtam.* Szeme sarkából vet egy pillantást Kharasshira. A forrása Agaree-Siche, de nem óhajtja, hogy a a felszíni hím arra a következtetésre jusson, hogy esetleg ily erőteljesen támaszkodik a tapasztalt matrónára.*
-Rokon, egy bizonyos Yaremoor. Amennyiben feltűnik, szeretném, ha elvennéd a kedvét attól, hogy próbálkozzék. Törd meg. Ha nem hat, öld meg. *Szavai szenvtelenek, mintha nem először adna ki hasonló utasítást. Tudja, ki az a pap, akit Agaree-Siche említett. Pontosabban azt, hogy kinek a fia. Nem tart különösebben a hímtől, de kitűnő lehetőség újdonsült kardjának a bizonyításra. És persze arra, hogy üzenjen.*
//Vhorossi szobája//
*Kharasshi önmérsékletről tesz tanúbizonyságot, legalábbis a vadállat, mivel az előcsarnokban találkozott, még ha meg nem is hunyászkodott, de valamelyest szelídült. Nem oly ostoba, hogy az eredményt a maga képességeinek tudja be. Kharasshi a leányáról kapott információk birtokában döntött úgy, hogy az ő lapjai alá játszik.
Tekintete elidőzik egy különösen hosszú vágásnyomon a hím testén, miközben annak szavait hallgatja. Arcára nem ül ki, de csiklandozza humorát a hosszú felsorolás.*
-Tehát világlátott vagy. Már ha az élet árnyas oldalát nézzük. *Megjegyzése akár epésnek is hathat, mégsem annak szánja. Pontosan ilyen segítségre van szüksége.*
-Küzdővermek és gladiátorok. *Finoman kúszik magasabbra szemöldöke, mintha lekicsinylené az efféle szórakozást. Szürkéslila íriszei azonban érdeklődve csillannak.*
-A Föld Városában tiltott az ilyen hóbort. Mások örömére, értelmetlen gyilkolni... Igazán ostoba időtöltés. Nem gondolod? *Szól vontatottan. Megfordul, és az asztalához lép. A vak is láthatja, ő még pengét sem hord magánál.*
-Megkeressük Elireya úrnőt. Bizonyára már tud a jelenlétedről, még is ildomos, ha szót ejtek rólad. Nem gondolom, hogy látott már valaha hozzád hasonló felszíni hímet. *Elfújja az asztalon árválkodó gyertyát, majd jelzésértékűen az ajtó felé biccent. Reméli, a hím megérti a szándékát és kinyitja előtte az ajtót.*
-Elireya úrnő fontos számomra, így számodra is. A Sötét Anya kegyelméből sikerült elhoznom magammal Pirtianesből az utolsó utáni pillanatban. Ez persze nem jelenti azt, hogy a a pók osztozik hálóján. *Nem fejti ki a sejtelmes kép értelmét, meghagyja azt Kharasshinak.
Lépteik tompák a szebb időket megélt szőnyeggel fedett folyosón. Az előcsarnok felé tartanak, és meri reméli, hogy hamar megleli rokonát.*
-Akad még valami. *Kezd neki lassan.*
-Kérdezted, akad-e ellenségem, kiről tudnod kell. Egy hím és a szolgálója leledzik a városban, mint megtudtam.* Szeme sarkából vet egy pillantást Kharasshira. A forrása Agaree-Siche, de nem óhajtja, hogy a a felszíni hím arra a következtetésre jusson, hogy esetleg ily erőteljesen támaszkodik a tapasztalt matrónára.*
-Rokon, egy bizonyos Yaremoor. Amennyiben feltűnik, szeretném, ha elvennéd a kedvét attól, hogy próbálkozzék. Törd meg. Ha nem hat, öld meg. *Szavai szenvtelenek, mintha nem először adna ki hasonló utasítást. Tudja, ki az a pap, akit Agaree-Siche említett. Pontosabban azt, hogy kinek a fia. Nem tart különösebben a hímtől, de kitűnő lehetőség újdonsült kardjának a bizonyításra. És persze arra, hogy üzenjen.*
2812. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-04 20:56:13
Üzenet elküldve: 2026-06-04 20:56:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 163
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 163
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy tűnhet, a Romváros éjjel sem alszik.
Thalyssa a Törött Korsó felől közeledik, apró termete szinte elveszik a romos épületek és a közöttük tanyát vert tömeg árnyékában. A hajdani gazdagnegyed megmaradt kúriáinak fekete kéményei komoran merednek az égnek, köröttük összetákolt viskók és kalyibák kapaszkodnak az istenek jóindulatába és szerencsébe. A girbe-gurba utcák labirintusában magabiztosan sétál a kislány, egyik-másik kőre erősebben, taposva. Talán szökdécsel, talán dúdol is. Nincs rossz kedve, nem szomorkodik. Miért is tenné. Az éjszaka szép, a csillagok tisztán ragyongnak felettük, ő pedig talált két jómadarat, aki elkíséri az útján. Eljét végre a kikötőbe. Meglátogatja végre azt a kertet, amely annyira csalja, és találkozik az istenével. Bemutatja neki az áldozatot, melyet megérdemel, aztán visszakapja az erejét és minden a helyére billen. Két holdforduló és ismét az erdőben lehet. Ám most végre egyedül.
Mélyre szívja a levegőt, hagyja, hogy amaz megtöltse a tüdejét. Az éjszaka hűvös, de tiszta. Egyetlen felhő sem takarja a csillagokat, amelyek ezüstösen ragyognak Arthenior fölött. Furcsa, de reményt keltő látvány. Mintha az égbolt fittyet hányna a földi nyomorúságra, és emlékeztetné az embereket arra, hogy a világ nem csak a romokról, háborúról és nyomorúságról szól.
A tompán neszelő léptek a templom irányába haladnak. Nem vesz tudomást az egyre sűrűsödő emberszámról és közegről. Az utcák zsúfolásig teltek menekültekkel. Az ork támadás híre és következményei úgy tűnik mindenkit ide sodortak. Családok kuporognak a falak tövében, takarókba burkolózva. Kimerült gyermekek alszanak szüleik ölében, mások még ébren vannak, és nagy szemekkel figyelik a körülöttük zajló világot. Halk beszélgetések, sírás, fáradt sóhajok és pattogó tűzrakások hangja keveredik az éjszakában.
Thalyssa fejében szöget üt a felismerés, egyáltalán nem fél. Kellene neki, ám nem érez félelmet, sőt, az igazság az, különös nyugalom ül rajta. Nem a biztonság érzése ez, hiszen pontosan tudja, milyen gyorsan változhat meg minden, inkább valamiféle csendes bizonyosság. Vagy talán a vihar előtti csend?
Boglyas vörös haja meg-megmozdul a hűvös szélben, miközben felemás szemei végigsiklanak a tömegen. Nem érez sajnálatot, nincs benne együttérzés.Ebben is változott, mióta ide került. Régen sajnálta, óvta, patronálta a nála gyengébbeket, az elesetteket. Osztályközösséget vállalt velük, segíteni próbált nekik. Mára már nem tenné. Minél többet látott és hallott, annál inkább kiábrándult az emberekből és a társadalomból. „Civilizáció“…így mondják. De nem lát bennük semmi civilizáltat. Állatok ezek is, vagy rosszabbak annál, hisz egyetlen állat sem öl vagy bánt a maga szórakozására. Végignézve a tömegen Thalyssa biztosra veszi, ezek itt fognak. A pillanatban, mikor elég éhesek, fáradtak és elcsigázottak lesznek, levetkőzik emberi valójukat és szörnyekké válnak. Ezért sincs benne sajnálat. Együttérzés sem.
A városőrök aranyköpenye időnként felvillan a fáklyák fényében. Járőröznek, figyelnek, rendet tartanak. A tömeg nyugtalan, de egyelőre kezelhető. Thalyssa egyik kezét köntösen bundája oldalzsebébe csúsztatja, az oldalán lógó csonttőr markolatára mar. Megnyugvást ad neki a tőr tapintása, még ha anyagon át is teszi. A gondolat, hogy ott van, elegendő számára.
A templom sziluettje már jól kivehető a távolban.
Nem siet, hiszen övé az egész éjszaka, amiben olyan, mintha lenne valami különös várakozás. Mint említve volt: talán a vihar előtti csend.*
Thalyssa a Törött Korsó felől közeledik, apró termete szinte elveszik a romos épületek és a közöttük tanyát vert tömeg árnyékában. A hajdani gazdagnegyed megmaradt kúriáinak fekete kéményei komoran merednek az égnek, köröttük összetákolt viskók és kalyibák kapaszkodnak az istenek jóindulatába és szerencsébe. A girbe-gurba utcák labirintusában magabiztosan sétál a kislány, egyik-másik kőre erősebben, taposva. Talán szökdécsel, talán dúdol is. Nincs rossz kedve, nem szomorkodik. Miért is tenné. Az éjszaka szép, a csillagok tisztán ragyongnak felettük, ő pedig talált két jómadarat, aki elkíséri az útján. Eljét végre a kikötőbe. Meglátogatja végre azt a kertet, amely annyira csalja, és találkozik az istenével. Bemutatja neki az áldozatot, melyet megérdemel, aztán visszakapja az erejét és minden a helyére billen. Két holdforduló és ismét az erdőben lehet. Ám most végre egyedül.
Mélyre szívja a levegőt, hagyja, hogy amaz megtöltse a tüdejét. Az éjszaka hűvös, de tiszta. Egyetlen felhő sem takarja a csillagokat, amelyek ezüstösen ragyognak Arthenior fölött. Furcsa, de reményt keltő látvány. Mintha az égbolt fittyet hányna a földi nyomorúságra, és emlékeztetné az embereket arra, hogy a világ nem csak a romokról, háborúról és nyomorúságról szól.
A tompán neszelő léptek a templom irányába haladnak. Nem vesz tudomást az egyre sűrűsödő emberszámról és közegről. Az utcák zsúfolásig teltek menekültekkel. Az ork támadás híre és következményei úgy tűnik mindenkit ide sodortak. Családok kuporognak a falak tövében, takarókba burkolózva. Kimerült gyermekek alszanak szüleik ölében, mások még ébren vannak, és nagy szemekkel figyelik a körülöttük zajló világot. Halk beszélgetések, sírás, fáradt sóhajok és pattogó tűzrakások hangja keveredik az éjszakában.
Thalyssa fejében szöget üt a felismerés, egyáltalán nem fél. Kellene neki, ám nem érez félelmet, sőt, az igazság az, különös nyugalom ül rajta. Nem a biztonság érzése ez, hiszen pontosan tudja, milyen gyorsan változhat meg minden, inkább valamiféle csendes bizonyosság. Vagy talán a vihar előtti csend?
Boglyas vörös haja meg-megmozdul a hűvös szélben, miközben felemás szemei végigsiklanak a tömegen. Nem érez sajnálatot, nincs benne együttérzés.Ebben is változott, mióta ide került. Régen sajnálta, óvta, patronálta a nála gyengébbeket, az elesetteket. Osztályközösséget vállalt velük, segíteni próbált nekik. Mára már nem tenné. Minél többet látott és hallott, annál inkább kiábrándult az emberekből és a társadalomból. „Civilizáció“…így mondják. De nem lát bennük semmi civilizáltat. Állatok ezek is, vagy rosszabbak annál, hisz egyetlen állat sem öl vagy bánt a maga szórakozására. Végignézve a tömegen Thalyssa biztosra veszi, ezek itt fognak. A pillanatban, mikor elég éhesek, fáradtak és elcsigázottak lesznek, levetkőzik emberi valójukat és szörnyekké válnak. Ezért sincs benne sajnálat. Együttérzés sem.
A városőrök aranyköpenye időnként felvillan a fáklyák fényében. Járőröznek, figyelnek, rendet tartanak. A tömeg nyugtalan, de egyelőre kezelhető. Thalyssa egyik kezét köntösen bundája oldalzsebébe csúsztatja, az oldalán lógó csonttőr markolatára mar. Megnyugvást ad neki a tőr tapintása, még ha anyagon át is teszi. A gondolat, hogy ott van, elegendő számára.
A templom sziluettje már jól kivehető a távolban.
Nem siet, hiszen övé az egész éjszaka, amiben olyan, mintha lenne valami különös várakozás. Mint említve volt: talán a vihar előtti csend.*
2811. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-03 09:12:13
Üzenet elküldve: 2026-06-03 09:12:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Különös érzés az efféle várakozás. Talán nem is magát a kontaktust várja, hanem a jövőt, amit a leány hoz el neki. Sosem kellett még szolgával ilyeténképpen foglalkoznia. Sosem kellett még neki faragnia valakiből megfelelőt. Sosem gondolt még arra, hogy kisujját is mozdítsa valamiért, mert minden egyenesen az ölébe hullott, s ha el is leste hogyan manipulálják a körötte élő nőstények a hímeket, egymást, a felszínieket, neki még nem volt igazán dolga hasonlóval. Még csak éppen érett meg rá, de az ereiben keringő vér tartalmazza az adottságot. Már születése előtt megkapta a képességet, hogy is lehetne másként? Tökéletes tanulási alap a hollóhajú, amit maga a Sötét Anya lökött elé. Ideje, hogy ne csupán egy szeszélyes fiatal legyen, tele elvárásokkal, hanem mestere annak, hogy elérje, amit akar.
Az ajtót nem zárta magára. Sötétellő kárpitos, egyesek szemében akár trónnak ható karosszékben ülve, kecsesen keresztezett lábakkal ül, s úgy tekint az érkezőkre, majd helyezi az asztalra a rúnákkal díszített kopottas könyvét. Úgy áll fel, mintha nem kerülne leheletnyi izommunkába sem, légiesen könnyed, mégis megvan a maga arisztokratikus aurája. Mint aki repülni képes, siklani a levegőben. Egyenes tartással figyeli, ahogy már-már szalad felé Maavie. Nem szokta meg-e furcsa szeleburdiságot, ezt a minden etikettet nélkülöző szabadosságot. A köszönésre megrökönyödik, de ezernyi gondolat fut végig elméjén. Bármelyik szolga megkapná az éles pofont, s kerülne térdre a másodperc töredéke alatt egy ilyen üdvözlésért. Bármelyiket egy pöccintéssel taszítanák szakadékba. Ha Maavie rabszolga is, még nem tud róla. Önkéntes alapon fog azzá válni, pedig nincs választása. De ehhez építkezni kell. A leteremtés most aligha volna kifizetődő.*
- Különös teremtés. Hát senki nem tanította meg, hogyan kell szólíts egy nemest? *Hangja nem tartalmaz egy szemernyi kedvességet sem, mégsem cseng ki belőle a Narennek talán ismerős haragos, undorral telt él.* - Egyszer a nyelved még bajba sodor. *Közelebb lép, majd hosszúkás mutatóujjával alig érve annak bőréhez simítja végig a lány arcélét.* - De ne aggódj, megtanulod ezt is.
*Kezét elvéve, finom mozdulattal hagyja, hogy markába ejtse a másik a két fiolát, miközben Naren felé néz.*
- Elmehetsz.
*Adja az utasítást, majd kékeslila íriszei a folyadékkal telt üveget fixírozza. Már tudja, hogy nem tett eleget a kérésének a fiatal. Nem úgy, ahogyan kérte. Persze az igyekvést tökéletesen látja, de ez nem dobbantja meg setét szívét. Jó jel, noha a magánakciókat nem szívleli.*
- Valóban itt van, amit kértem. És az új ruhád?
//Csöbörből vödörbe//
*Különös érzés az efféle várakozás. Talán nem is magát a kontaktust várja, hanem a jövőt, amit a leány hoz el neki. Sosem kellett még szolgával ilyeténképpen foglalkoznia. Sosem kellett még neki faragnia valakiből megfelelőt. Sosem gondolt még arra, hogy kisujját is mozdítsa valamiért, mert minden egyenesen az ölébe hullott, s ha el is leste hogyan manipulálják a körötte élő nőstények a hímeket, egymást, a felszínieket, neki még nem volt igazán dolga hasonlóval. Még csak éppen érett meg rá, de az ereiben keringő vér tartalmazza az adottságot. Már születése előtt megkapta a képességet, hogy is lehetne másként? Tökéletes tanulási alap a hollóhajú, amit maga a Sötét Anya lökött elé. Ideje, hogy ne csupán egy szeszélyes fiatal legyen, tele elvárásokkal, hanem mestere annak, hogy elérje, amit akar.
Az ajtót nem zárta magára. Sötétellő kárpitos, egyesek szemében akár trónnak ható karosszékben ülve, kecsesen keresztezett lábakkal ül, s úgy tekint az érkezőkre, majd helyezi az asztalra a rúnákkal díszített kopottas könyvét. Úgy áll fel, mintha nem kerülne leheletnyi izommunkába sem, légiesen könnyed, mégis megvan a maga arisztokratikus aurája. Mint aki repülni képes, siklani a levegőben. Egyenes tartással figyeli, ahogy már-már szalad felé Maavie. Nem szokta meg-e furcsa szeleburdiságot, ezt a minden etikettet nélkülöző szabadosságot. A köszönésre megrökönyödik, de ezernyi gondolat fut végig elméjén. Bármelyik szolga megkapná az éles pofont, s kerülne térdre a másodperc töredéke alatt egy ilyen üdvözlésért. Bármelyiket egy pöccintéssel taszítanák szakadékba. Ha Maavie rabszolga is, még nem tud róla. Önkéntes alapon fog azzá válni, pedig nincs választása. De ehhez építkezni kell. A leteremtés most aligha volna kifizetődő.*
- Különös teremtés. Hát senki nem tanította meg, hogyan kell szólíts egy nemest? *Hangja nem tartalmaz egy szemernyi kedvességet sem, mégsem cseng ki belőle a Narennek talán ismerős haragos, undorral telt él.* - Egyszer a nyelved még bajba sodor. *Közelebb lép, majd hosszúkás mutatóujjával alig érve annak bőréhez simítja végig a lány arcélét.* - De ne aggódj, megtanulod ezt is.
*Kezét elvéve, finom mozdulattal hagyja, hogy markába ejtse a másik a két fiolát, miközben Naren felé néz.*
- Elmehetsz.
*Adja az utasítást, majd kékeslila íriszei a folyadékkal telt üveget fixírozza. Már tudja, hogy nem tett eleget a kérésének a fiatal. Nem úgy, ahogyan kérte. Persze az igyekvést tökéletesen látja, de ez nem dobbantja meg setét szívét. Jó jel, noha a magánakciókat nem szívleli.*
- Valóban itt van, amit kértem. És az új ruhád?
2810. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-02 20:12:32
Üzenet elküldve: 2026-06-02 20:12:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Norennar csak akkor veszi észre, hová sodródott, amikor a kúria romjai ismét ott magasodnak előtte a sötétben. Léptei maguktól lassulnak le. Egy darabig csak áll a kapu maradványai előtt, miközben a pipa tompa vörös izzása időről időre felvillan az arcán. Már nem először jár itt a visszatérése óta, mégis valami furcsán idegennek hat ezúttal a látvány. Először nem is tudja megmondani, miért.
Aztán lassan feltűnik neki, hogy az udvar nem úgy néz ki, ahogy emlékezett rá. A gaz helyenként eltűnt a kövek közül. Az egyik bedőlt kerítésszakaszt félrehordták. A főépület előtti törmelékkupac is kisebbnek tűnik, mint legutóbb. Valaki dolgozott itt. Norennar összehúzza a szemét. A tekintete végigsiklik az egykori kúria homlokzatán. Az üres ablakokon. A beomlott tetőn. A sötét bejáraton. Beléphetne. Néhány perc alatt kideríthetné, mi folyik itt. Mégsem mozdul. Mélyet szív a pipájából, aztán lassan kifújja a füstöt az éjszakába. A ködös szürkeség egy pillanatra eltakarja előle az épületet. Valahogy könnyebb így. Végül egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát, aztán halkan hümmög egyet maga elé.*
- Máskor...
*Morogja rekedten. A kúria nem fut el. A kérdések sem. Norennar végül elfordul a romoktól, és továbbindul a Romváros kihalt utcái között. A háta mögött ott marad az egykori otthon. Előtte pedig ugyanaz a sötét, kusza város terül el.*
Aztán lassan feltűnik neki, hogy az udvar nem úgy néz ki, ahogy emlékezett rá. A gaz helyenként eltűnt a kövek közül. Az egyik bedőlt kerítésszakaszt félrehordták. A főépület előtti törmelékkupac is kisebbnek tűnik, mint legutóbb. Valaki dolgozott itt. Norennar összehúzza a szemét. A tekintete végigsiklik az egykori kúria homlokzatán. Az üres ablakokon. A beomlott tetőn. A sötét bejáraton. Beléphetne. Néhány perc alatt kideríthetné, mi folyik itt. Mégsem mozdul. Mélyet szív a pipájából, aztán lassan kifújja a füstöt az éjszakába. A ködös szürkeség egy pillanatra eltakarja előle az épületet. Valahogy könnyebb így. Végül egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát, aztán halkan hümmög egyet maga elé.*
- Máskor...
*Morogja rekedten. A kúria nem fut el. A kérdések sem. Norennar végül elfordul a romoktól, és továbbindul a Romváros kihalt utcái között. A háta mögött ott marad az egykori otthon. Előtte pedig ugyanaz a sötét, kusza város terül el.*
2809. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-02 11:00:47
Üzenet elküldve: 2026-06-02 11:00:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Seraphel Damarque//
* Romvárosban már nem nézi úgy a tájat, mint a templom körüli teret. Romos házak, hol égett, hol véletlen, hol a szándékos rombolás látszódik. Nem az ő kenyere, de nem is szól semmit, ugyanis tisztában van vele, hogy merre tartanak. *
- Gyanítom selyemrév a cél. Elég érdekes szomszédságot kapott, ha szabad így fogalmazni. Ha szabad, van saját kúriájuk, vagy éppen ismerőshöz érkeztek?
* Nem tolakszik nagyon, csupán szeretné átlátni a helyzetet, amibe belecsöppent. Azért valami messzi faluba nem biztos, hogy elkíséri őket.
Amint átkeltek a hídon, Derk játékosan megvonja a vállait. Nem olyan rossz ez a város, csupán vannak visszafogottabb környékek is. *
- Ugyan. Biztos találnál olyan helyet romvárosban is, ami elnyerné a tetszésed.
* Ekkor kezét végighúzza az állán, majd felméri magának a férfit. Egyelőre nem tudja, hogy milyen fából faragták, de tőr az oldalán biztos nem az egyetlen védekezésre alkalmas fegyver a tarsolyában. *
- Minden történetnek van valamennyi valóságalapja. Egy gyerekkori meséről is kiderülhet, hogy igazságon alapult még évszázadokkal ezelőtt. Hogy mit gondolok?
* Egyre gyengülő hanggal kérdezz vissza, majd hátradől a székben, kezével rákönyököl az ajtóra, majd üres szemekkel bámul ki az ablakon. Eddig még nem nagyon gondolt abba bele, hogy ez miként érinti őt. Azon kívül, hogy több embert kell kerülgetni, mondhatni nem érte szerencsétlenség. Hogy ez a város kormányzásának köszönhető, vagy az ő kitartásának, azt nem tudná megmondani. Végül visszafordul a férfihoz, majd így szól. *
- Kétlem, hogy egy kitalált történet ennyi embert rémítene meg. Én ugyan nem láttam a kinti helyzetet, de egy szájról szájra terjedő történet aligha buzdíthat ennyi embert ekkora mozgásra.
* A következő kijelentésére viszont csak némán felvonja az egyik szemöldökét, majd aprón felkacag. Nem tudja miből számolta ki ezt, de Derknek egyelőre nem csak, hogy semmi köze az egészhez, de erős indok nélkül kisujját sem mozdítaná, hacsak nem látja kopogni őket a város kapuin. *
- Ugyan. Hát mégis mit tudnék én tenni, ha igaz az egész? A, hogy és a miért kérdéseire nekem nincs válaszom, és egyedül aligha tudnék bármit is megszerezni. Jósolni nem tudok, csupán élem az életem még ezekben a nehéz időkben is. Vagy talán felkeltette az érdeklődésed a sereg?
* Kérdez rá, mert ő egyszer sem utalt volna arra, hogy érdekelné a dolog. Épp annyit tud, mint valaki olyan, aki ebben él, sem többet, sem kevesebbet. *
- Engem jobban meglep a tény, hogy neked nincs. Gondolod az a kis csavarhúzó megvéd valamitől?
* Mutat a tőrére. *
- Ha van gyakorlótere a helynek ahova megyünk, megmutathatom, hogy miért van nálam fegyver. Azért ne várj semmi színpadias előadást, csupán van néhány ravasz trükköm, ami garantálja a biztonságomat. De ha mégis válaszolnom kell a kérdésre, úgy azt mondanám elsőre, hogy felkészült.
* Romvárosban már nem nézi úgy a tájat, mint a templom körüli teret. Romos házak, hol égett, hol véletlen, hol a szándékos rombolás látszódik. Nem az ő kenyere, de nem is szól semmit, ugyanis tisztában van vele, hogy merre tartanak. *
- Gyanítom selyemrév a cél. Elég érdekes szomszédságot kapott, ha szabad így fogalmazni. Ha szabad, van saját kúriájuk, vagy éppen ismerőshöz érkeztek?
* Nem tolakszik nagyon, csupán szeretné átlátni a helyzetet, amibe belecsöppent. Azért valami messzi faluba nem biztos, hogy elkíséri őket.
Amint átkeltek a hídon, Derk játékosan megvonja a vállait. Nem olyan rossz ez a város, csupán vannak visszafogottabb környékek is. *
- Ugyan. Biztos találnál olyan helyet romvárosban is, ami elnyerné a tetszésed.
* Ekkor kezét végighúzza az állán, majd felméri magának a férfit. Egyelőre nem tudja, hogy milyen fából faragták, de tőr az oldalán biztos nem az egyetlen védekezésre alkalmas fegyver a tarsolyában. *
- Minden történetnek van valamennyi valóságalapja. Egy gyerekkori meséről is kiderülhet, hogy igazságon alapult még évszázadokkal ezelőtt. Hogy mit gondolok?
* Egyre gyengülő hanggal kérdezz vissza, majd hátradől a székben, kezével rákönyököl az ajtóra, majd üres szemekkel bámul ki az ablakon. Eddig még nem nagyon gondolt abba bele, hogy ez miként érinti őt. Azon kívül, hogy több embert kell kerülgetni, mondhatni nem érte szerencsétlenség. Hogy ez a város kormányzásának köszönhető, vagy az ő kitartásának, azt nem tudná megmondani. Végül visszafordul a férfihoz, majd így szól. *
- Kétlem, hogy egy kitalált történet ennyi embert rémítene meg. Én ugyan nem láttam a kinti helyzetet, de egy szájról szájra terjedő történet aligha buzdíthat ennyi embert ekkora mozgásra.
* A következő kijelentésére viszont csak némán felvonja az egyik szemöldökét, majd aprón felkacag. Nem tudja miből számolta ki ezt, de Derknek egyelőre nem csak, hogy semmi köze az egészhez, de erős indok nélkül kisujját sem mozdítaná, hacsak nem látja kopogni őket a város kapuin. *
- Ugyan. Hát mégis mit tudnék én tenni, ha igaz az egész? A, hogy és a miért kérdéseire nekem nincs válaszom, és egyedül aligha tudnék bármit is megszerezni. Jósolni nem tudok, csupán élem az életem még ezekben a nehéz időkben is. Vagy talán felkeltette az érdeklődésed a sereg?
* Kérdez rá, mert ő egyszer sem utalt volna arra, hogy érdekelné a dolog. Épp annyit tud, mint valaki olyan, aki ebben él, sem többet, sem kevesebbet. *
- Engem jobban meglep a tény, hogy neked nincs. Gondolod az a kis csavarhúzó megvéd valamitől?
* Mutat a tőrére. *
- Ha van gyakorlótere a helynek ahova megyünk, megmutathatom, hogy miért van nálam fegyver. Azért ne várj semmi színpadias előadást, csupán van néhány ravasz trükköm, ami garantálja a biztonságomat. De ha mégis válaszolnom kell a kérdésre, úgy azt mondanám elsőre, hogy felkészült.
769-788 , 789-808 , 809-828 , 829-848 , 849-868 , 869-888 , 889-908 , 909-928 , 929-948 , 949-968 , 969-988 , 989-1008 , 1009-1028 , 1029-1048 , 1049-1068 , 1069-1088 , 1089-1108 , 1109-1128 , 1129-1148 , 1149-1168 , 1169-1188 , 1189-1208 , 1209-1228 , 1229-1248 , 1249-1268 , 1269-1288 , 1289-1308 , 1309-1328 , 1329-1348 , 1349-1368 , 1369-1388 , 1389-1408 , 1409-1428 , 1429-1448 , 1449-1468 , 1469-1488 , 1489-1508 , 1509-1528 , 1529-1548 , 1549-1568 , 1569-1588 , 1589-1608 , 1609-1628 , 1629-1648 , 1649-1668 , 1669-1688 , 1689-1708 , 1709-1728 , 1729-1748 , 1749-1768 , 1769-1788 , 1789-1808 , 1809-1828 , 1829-1848 , 1849-1868 , 1869-1888 , 1889-1908 , 1909-1928 , 1929-1948 , 1949-1968 , 1969-1988 , 1989-2008 , 2009-2028 , 2029-2048 , 2049-2068 , 2069-2088 , 2089-2108 , 2109-2128 , 2129-2148 , 2149-2168 , 2169-2188 , 2189-2208 , 2209-2228 , 2229-2248 , 2249-2268 , 2269-2288 , 2289-2308 , 2309-2328 , 2329-2348 , 2349-2368 , 2369-2388 , 2389-2408 , 2409-2428 , 2429-2448 , 2449-2468 , 2469-2488 , 2489-2508 , 2509-2528 , 2529-2548 , 2549-2568 , 2569-2588 , 2589-2608 , 2609-2628 , 2629-2648 , 2649-2668 , 2669-2688 , 2689-2708 , 2709-2728 , 2729-2748 , 2749-2768 , 2769-2788 , 2789-2808 , 2809-2828 , 2829-2848 , 2849-2868 , 2869-2888 , 2889-2908 , 2896-2915