Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-08 20:52:18
Üzenet elküldve: 2022-04-08 20:52:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka - záró//
*A visszakérdezésre csak mosolyogva bólint, hisz elég sok éhes macskát látott már, amelyik egyáltalán nem vetette meg a hatlábú lakomát. Néhány testesebb moly meg pár kövér légy már egészen jó falat.
A zöld kötésű könyvet kifejezetten kíváncsian méregeti a lámpás gyér fényénél egészen addig, míg Fezilio el nem kezdi felolvasni. Az igazán fel sem tűnik neki, hogy a jelek szerint a másiknak sem erőssége az olvasás (bár nála sokkalta jobban tud), inkább a tartalom keseríti el. Legalább valami jó történet lett volna, vagy versek, ha már nem varázskönyv, amiért el sem meri gondolni, mennyi aranyat ajánlott volna az öreg Zalth.*
- Ezzel nem megyünk semmire. *Ad hangot csalódottságának, ami azért elég hamar elillan. Az a mozdulat, amivel Fez megszabadul a könyvtől, mindenképp segít a dologban. Valahogy semmi jót nem remél ettől a romos kúriától.
Mi tagadás, azért örül, hogy a férfi nem szándékozik tovább kutatni. Persze bármikor itt hagyhatta volna, de valamiért nyugodtabb a lelkiismerete így, hogy együtt távoznak az omladozó házból. Pár lépés távolságra lehet az ajtótól, amikor belehasít a levegőbe az a velőtrázó sikoly. Már csak a jellege miatt is megborzong, hisz ilyesmit nem mindennap hall az ember.*
- Meglepődnél, miféle hangokat tudnak kiadni, de ez tényleg nem macska volt. Menjünk innen! *Erősíti meg Fez szavait, majd amennyire tudja, megszaporázza lépteit. Talán a következő sarokig bírja is a tempót, de aztán lassít, mert eléggé hasogat a térde.*
- Szerintem igen. De ezt igazából te döntöd el. *Ezzel át is nyújtja a cirmost, aki egyáltalán nem ellenkezik; Fez kezében is ugyanolyan készségesnek bizonyul, mint amilyen az övében volt.* - Adnod kéne neki valami nevet is! *Simogatja meg a szürke fejet, mielőtt tovább indulnának. *
- Nem is rossz ötlet! *Megejt egy bájos mosolyt a férfi irányába, de ennél konkrétabban nem reagál az újabb találkozó ötletére. Inkább kedélyesen elbeszélget vele az otthonától pár saroknyira lévő kapualjig tartó sétájuk alatt. Hogy hol lakik, azt még egyelőre túlságosan is személyesnek érezné megosztani Fezilioval, hisz alig pár órája ismerte meg.*
- Az jó nagy hely! *Felnevet, de nem veszi zokon, hogy a másik nem fogalmaz pontosabban. Egymás nevét ismerve már egyiküknek se lesz nehéz dolga, ha meg akarja találni a másikat… feltéve persze, hogy a megfelelő embereknél érdeklődik. A búcsút ő sem nyújtja hosszúra, de azért van valami kacér a pillantásában, ahogy maga is jó éjt kíván. Miután a férfi elindul, még pár pillanatig kivár, mielőtt az ő alakját is elnyelné egy közeli sikátor.*
*A visszakérdezésre csak mosolyogva bólint, hisz elég sok éhes macskát látott már, amelyik egyáltalán nem vetette meg a hatlábú lakomát. Néhány testesebb moly meg pár kövér légy már egészen jó falat.
A zöld kötésű könyvet kifejezetten kíváncsian méregeti a lámpás gyér fényénél egészen addig, míg Fezilio el nem kezdi felolvasni. Az igazán fel sem tűnik neki, hogy a jelek szerint a másiknak sem erőssége az olvasás (bár nála sokkalta jobban tud), inkább a tartalom keseríti el. Legalább valami jó történet lett volna, vagy versek, ha már nem varázskönyv, amiért el sem meri gondolni, mennyi aranyat ajánlott volna az öreg Zalth.*
- Ezzel nem megyünk semmire. *Ad hangot csalódottságának, ami azért elég hamar elillan. Az a mozdulat, amivel Fez megszabadul a könyvtől, mindenképp segít a dologban. Valahogy semmi jót nem remél ettől a romos kúriától.
Mi tagadás, azért örül, hogy a férfi nem szándékozik tovább kutatni. Persze bármikor itt hagyhatta volna, de valamiért nyugodtabb a lelkiismerete így, hogy együtt távoznak az omladozó házból. Pár lépés távolságra lehet az ajtótól, amikor belehasít a levegőbe az a velőtrázó sikoly. Már csak a jellege miatt is megborzong, hisz ilyesmit nem mindennap hall az ember.*
- Meglepődnél, miféle hangokat tudnak kiadni, de ez tényleg nem macska volt. Menjünk innen! *Erősíti meg Fez szavait, majd amennyire tudja, megszaporázza lépteit. Talán a következő sarokig bírja is a tempót, de aztán lassít, mert eléggé hasogat a térde.*
- Szerintem igen. De ezt igazából te döntöd el. *Ezzel át is nyújtja a cirmost, aki egyáltalán nem ellenkezik; Fez kezében is ugyanolyan készségesnek bizonyul, mint amilyen az övében volt.* - Adnod kéne neki valami nevet is! *Simogatja meg a szürke fejet, mielőtt tovább indulnának. *
- Nem is rossz ötlet! *Megejt egy bájos mosolyt a férfi irányába, de ennél konkrétabban nem reagál az újabb találkozó ötletére. Inkább kedélyesen elbeszélget vele az otthonától pár saroknyira lévő kapualjig tartó sétájuk alatt. Hogy hol lakik, azt még egyelőre túlságosan is személyesnek érezné megosztani Fezilioval, hisz alig pár órája ismerte meg.*
- Az jó nagy hely! *Felnevet, de nem veszi zokon, hogy a másik nem fogalmaz pontosabban. Egymás nevét ismerve már egyiküknek se lesz nehéz dolga, ha meg akarja találni a másikat… feltéve persze, hogy a megfelelő embereknél érdeklődik. A búcsút ő sem nyújtja hosszúra, de azért van valami kacér a pillantásában, ahogy maga is jó éjt kíván. Miután a férfi elindul, még pár pillanatig kivár, mielőtt az ő alakját is elnyelné egy közeli sikátor.*
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-05 16:35:02
Üzenet elküldve: 2022-04-05 16:35:02
ÚJ
![>Viin Doriano [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11951_1604528441_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Onyawantha Oughenthis//
* Onyawantha bizonytalanságában nincs semmi meglepő. Még ha Viin mindazt, amit az utóbbi pár percben a nyakába zúdított, tulajdon testvérének mesélte volna el (már, ha lenne olyanja) sem biztos, hogy kizárólag pozitív visszajelzést kapott volna. Így viszont, hogy egy közel ismeretlen nőnek öntötte ki a lelkét, tulajdonképpen csak az együttérzésében és segítőkészségében reménykedhet. *
– Sa'Tereth. * Ismétli el gondolkodás nélkül. Bár nem a legjobb emberismerő, azt sikerül leszűrnie a hangsúlyból, hogy a név nem túl kedves Onyawantha számára. Viin nyilván máshogy áll a dologhoz, máskülönben élettelen teste még most is valahol a temetőben heverne. Miután végigmondja tervét, amire a nő természetesen nem lelkesedik, de nem is kiált egyből őrök után. Ez persze még nem jelent semmit, Viin tudja jól. Ha valaki hozzá jött volna oda még fényesebb napjaiban, hogy segítsen valakinek a vérét ontani, neki sem az óbégatás lett volna az első dolga, ennek ellenére aligha segített volna az illetőnek és, ha már biztonságban érezte volna magát, az őrséget is ráküldte volna. Most viszont elég kiszolgáltatott helyzetben van ahhoz, hogy mindent egy lapra tegyen fel, ezért kéri ilyen nyíltan Onyawantha segítségét.
Érzi, hogy nem csak ő, hanem a lány is küzd a valóság feldolgozásával, amit kérdése is igazol. Viin bár maga sem lehet biztos Sa'Tereth végső akaratában, megkockáztatja legalább részben oldani a feszültséget. Kinyújtja kezét és gyengéden a nő vállára helyezi azt – már amennyiben engedi. A szemébe néz és így felel: *
– Nem egészen. Nem kell senkinek a torkát elvágni, elég néhány csepp vér is. * Habár amit mond, igaz – vagy legalábbis maga is igaznak hiszi és reméli –, ha Onyawantha nagyon jó emberismerő, észreveheti, hogy valami mégis bántja Viint és az nem csupán maga a tény, hogy meg kell sebeznie valakit (ezzel ugyanis már megbékélt, hiszen kis ár az saját életének elnyerése érdekében). A gond az, hogy nehezen tud elképzelni egy olyan szituációt, amiben személyazonosságát elrejtve elrángat valakit egy sötétség oltárhoz, ott a vérét veszi, azután bármiféle következmény nélkül mindenki éli tovább az életét. Azonban ezt már nem fejti ki, hiszen már így is instabil lábakon áll a nővel való kapcsolata. Az egy dolog, hogy együttérez vele veszteségei miatt, az viszont egy másik, hogy tettestársa lesz. Rövidesen kezét újra maga mellé teszi.
Mivel Viin rövid ittléte alatt még nem látta az Őrség kiáltványait, nem is gondolná, hogy keresik a hozzá hasonlóakat – viszont amúgy sem szerepelt tervei között, hogy meglátogassa a kaszárnyát, így talán nem kell nagyon aggódnia. Bár egyet kell értenie Onyawantha megállapításaival, egy kissé zavarja, hogy még nem kapott semmiféle megerősítést – mintha a nő terelni akarná a témát. Talán csak a paranoia dolgozik a férfiben, de valahol érthető a félelme. *
– Valóban, de nekem nincs semmim. * Ezt persze Onyawantha is láthatja, illetve tudhatja abból, hogy Viin egy lopott takaróval fedi testét és, ha igazat mond, akkor egykori házának romjai közelében üldögélnek. Ellenben a férfiúnak nincs ínyére a segítségkérés, se a hálálkodás – még most is próbálja kikerülni ezeket, ezért említi meg nincstelenségét. Viszont akármilyen furcsa, most a ruhák és az ételek kevésbé érdeklik. *
– Ugye nem gondolod, hogy bolond vagyok? – * Böki ki végül aggodalmának tárgyát, miközben keresi a szemkontaktust a nővel. * – Csak benned bízhatok!
* Onyawantha bizonytalanságában nincs semmi meglepő. Még ha Viin mindazt, amit az utóbbi pár percben a nyakába zúdított, tulajdon testvérének mesélte volna el (már, ha lenne olyanja) sem biztos, hogy kizárólag pozitív visszajelzést kapott volna. Így viszont, hogy egy közel ismeretlen nőnek öntötte ki a lelkét, tulajdonképpen csak az együttérzésében és segítőkészségében reménykedhet. *
– Sa'Tereth. * Ismétli el gondolkodás nélkül. Bár nem a legjobb emberismerő, azt sikerül leszűrnie a hangsúlyból, hogy a név nem túl kedves Onyawantha számára. Viin nyilván máshogy áll a dologhoz, máskülönben élettelen teste még most is valahol a temetőben heverne. Miután végigmondja tervét, amire a nő természetesen nem lelkesedik, de nem is kiált egyből őrök után. Ez persze még nem jelent semmit, Viin tudja jól. Ha valaki hozzá jött volna oda még fényesebb napjaiban, hogy segítsen valakinek a vérét ontani, neki sem az óbégatás lett volna az első dolga, ennek ellenére aligha segített volna az illetőnek és, ha már biztonságban érezte volna magát, az őrséget is ráküldte volna. Most viszont elég kiszolgáltatott helyzetben van ahhoz, hogy mindent egy lapra tegyen fel, ezért kéri ilyen nyíltan Onyawantha segítségét.
Érzi, hogy nem csak ő, hanem a lány is küzd a valóság feldolgozásával, amit kérdése is igazol. Viin bár maga sem lehet biztos Sa'Tereth végső akaratában, megkockáztatja legalább részben oldani a feszültséget. Kinyújtja kezét és gyengéden a nő vállára helyezi azt – már amennyiben engedi. A szemébe néz és így felel: *
– Nem egészen. Nem kell senkinek a torkát elvágni, elég néhány csepp vér is. * Habár amit mond, igaz – vagy legalábbis maga is igaznak hiszi és reméli –, ha Onyawantha nagyon jó emberismerő, észreveheti, hogy valami mégis bántja Viint és az nem csupán maga a tény, hogy meg kell sebeznie valakit (ezzel ugyanis már megbékélt, hiszen kis ár az saját életének elnyerése érdekében). A gond az, hogy nehezen tud elképzelni egy olyan szituációt, amiben személyazonosságát elrejtve elrángat valakit egy sötétség oltárhoz, ott a vérét veszi, azután bármiféle következmény nélkül mindenki éli tovább az életét. Azonban ezt már nem fejti ki, hiszen már így is instabil lábakon áll a nővel való kapcsolata. Az egy dolog, hogy együttérez vele veszteségei miatt, az viszont egy másik, hogy tettestársa lesz. Rövidesen kezét újra maga mellé teszi.
Mivel Viin rövid ittléte alatt még nem látta az Őrség kiáltványait, nem is gondolná, hogy keresik a hozzá hasonlóakat – viszont amúgy sem szerepelt tervei között, hogy meglátogassa a kaszárnyát, így talán nem kell nagyon aggódnia. Bár egyet kell értenie Onyawantha megállapításaival, egy kissé zavarja, hogy még nem kapott semmiféle megerősítést – mintha a nő terelni akarná a témát. Talán csak a paranoia dolgozik a férfiben, de valahol érthető a félelme. *
– Valóban, de nekem nincs semmim. * Ezt persze Onyawantha is láthatja, illetve tudhatja abból, hogy Viin egy lopott takaróval fedi testét és, ha igazat mond, akkor egykori házának romjai közelében üldögélnek. Ellenben a férfiúnak nincs ínyére a segítségkérés, se a hálálkodás – még most is próbálja kikerülni ezeket, ezért említi meg nincstelenségét. Viszont akármilyen furcsa, most a ruhák és az ételek kevésbé érdeklik. *
– Ugye nem gondolod, hogy bolond vagyok? – * Böki ki végül aggodalmának tárgyát, miközben keresi a szemkontaktust a nővel. * – Csak benned bízhatok!
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-05 10:01:56
Üzenet elküldve: 2022-04-05 10:01:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka - záró//
*Azon nem lepődik meg, hogy Isa jobban ért a macskákhoz, mint ő. A válaszában viszont egészen különös dolgokat árul el a cirmosok táplálkozási szokásairól. Fez elsőre el sem akarja hinni, ezért szinte tátott szájjal hallgatja végig a szavakat. Végül még vissza is kérdez.*
- Tücsköt? Bogarat? Ezt nem gondoltam volna. *Mondja elképedt hangon. Bizony, van még mit tanulnia az új barátjáról. Azt mondjuk eddig is tudta, hogy a macskák szeretnek vadászni és hogy időnként elkapják a madarakat. Sőt még azt is hallotta, hogy szeretik a tejet, de az ismeretei itt ki is merülnek. Biztos van olyan druida, aki még a nyávogásukat is érti és úgy képes megfejteni, mint az emberi szót, de Fez nem is álmodhat efféle képességekről. A beszélgetés azonban hamar visszaterelődik a házra és a kincs utáni kutatásra. Sajnos Isavyre szavai pontosan megegyeznek Fez félelmeivel. Nem valószínű, hogy a bíró kísértetének aranya még mindig a házban lenne. Egyébként a szellemmel sem találkoztak, szóval elég valószínű, hogy téves címen vannak. De ha még ez is lenne az a ház, akkor sem valószínű, hogy a kincs még itt van. Rengeteg szerencsevadász, kalandor és tolvaj él a városban, így könnyen elképzelhető, hogy a kincset már régen elvitte valaki. A pince viszont még megért egy próbát Feznek, ezért át is kutatta gyorsan. A problémát csak az jelentette, hogy a helyiség félig beomlott, a bejárható felében pedig semmi érdekeset nem talált. A férfi a lámpással a kezében tért vissza, kissé bosszús ábrázattal, amit Isa könnyen felismert. Nem úgy a könyv tartalmát, amit már nehezére esett megfejteni. Fez nem jött rá, hogy Isavyre-nek nem a látási viszonyok, hanem maga az olvasás okoz problémát. Mivel a lány visszakérdez, ezért Fez megadja a választ. Persze ehhez neki is bele kell olvasnia. Igazából neki se úgy megy ez a dolog, mint egy tudósnak vagy varázslónak. A betűkkel megbirkózik, de néhány szó jelentése neki is ködös. Viszont itt többnyire számok vannak, azokat pedig jól ismeri.*
- Na lássuk csak! „Hat-ezer-nyolc-száz-har-minc-hét a vulkánok havának huszonkettedik napja. A mai napon Dreg… Drekvorten bá-ró számára érkezett keleti szállítmányok össz… összegzése. De rondán ír! *Teszi hozzá némileg bosszankodó hanggal.* Hat-száz mázsa búza, két-száz-het-ven mázsa kukorica… Hát szerintem ez valami szállítási napló lehet. *Véleményezi gyorsan. Még lapoz bele párat, de hasonló dolgokat talál borról, gabonáról és néhány állatról. Ezt azonban nem akarja tovább folytatni, így a könyvet mérgesen elhajítja.*
- Legalább valami eladható lett volna. *Dühe hamar alábbhagy, főleg mikor újra a macskára terelődik a szó. Fez nem bírja megállna, hogy a cirmost megsimogassa. A macska egyébként rendkívül jól érzi magát Isa karjában, ezért nem is akarja elvenni tőle. Mivel a tovább haladásuk nem lehetséges, így a férfi számára sem jelent nehézséget eltávozni innen. Bármilyen titkot is őriz még ez a romos épület, azt valószínűleg nem most fogják felfedni. Így legalább azt elmondhatják, hogy sikerült sérülés nélkül megúszni ezt a látogatást. Fez az ajtó felé indul, majd kinyitja azt és előre engedi Isa-t. A férfi kissé csalódottan távozik a romos házból, ám mielőtt becsukná az ajtót hirtelen valami vérfagyasztó hangot hallanak belülről. Olyan, mint egy halálsikoly. Fez egy pillanatra hátranéz, de nem akar visszamenni.*
- Hallottad?! Ez biztos, hogy nem a másik macska volt! Na tűnjünk innen! *Javasolja és felgyorsít egy olyan tempóra, amit még Isavyre azért tud tartani. Nem könnyű eldönteni, hogy a hang kitől-mitől származhat, de igencsak túlvilági hatása volt. Ha tényleg a bíró szelleme az, akkor jobb, ha nem most próbálnak megküzdeni vele. Amikor már biztonságosnak tűnik az útjuk, akkor a férfi újból Isa-ra és a macskára pillant.*
- Szóval azt mondod van egy macskám? *Mosolyog. Elkéri a cirmost és ha megkapja, akkor ő is megsimogatja. Talán nem olyan hozzáértő módon, mint Isavyre, de lelkesen. Aztán visszatér a lányra a tekintete.*
- Jó kis kaland volt. De legközelebb menjünk valami nyugodtabb helyre. *Javasolja. Ha a lánynak nincs ellenére, akkor hazakíséri, mert szeretné látni, hogy biztonságban hazaér. Az éjszaka nagyjából a közepénél tarthat, de ennyi izgalom tényleg elég volt Feznek egy napra. Az elköszönést nem nyújtja hosszúra, mert úgy számol, hogy hamarosan viszont látják egymást.*
- Holnap dolgom van, de holnapután a Polgárnegyedben megtalálsz. *Mondja, majd halkan jó éjszakát kíván aztán mindenféle könnyes búcsú nélkül elsétál.*
*Azon nem lepődik meg, hogy Isa jobban ért a macskákhoz, mint ő. A válaszában viszont egészen különös dolgokat árul el a cirmosok táplálkozási szokásairól. Fez elsőre el sem akarja hinni, ezért szinte tátott szájjal hallgatja végig a szavakat. Végül még vissza is kérdez.*
- Tücsköt? Bogarat? Ezt nem gondoltam volna. *Mondja elképedt hangon. Bizony, van még mit tanulnia az új barátjáról. Azt mondjuk eddig is tudta, hogy a macskák szeretnek vadászni és hogy időnként elkapják a madarakat. Sőt még azt is hallotta, hogy szeretik a tejet, de az ismeretei itt ki is merülnek. Biztos van olyan druida, aki még a nyávogásukat is érti és úgy képes megfejteni, mint az emberi szót, de Fez nem is álmodhat efféle képességekről. A beszélgetés azonban hamar visszaterelődik a házra és a kincs utáni kutatásra. Sajnos Isavyre szavai pontosan megegyeznek Fez félelmeivel. Nem valószínű, hogy a bíró kísértetének aranya még mindig a házban lenne. Egyébként a szellemmel sem találkoztak, szóval elég valószínű, hogy téves címen vannak. De ha még ez is lenne az a ház, akkor sem valószínű, hogy a kincs még itt van. Rengeteg szerencsevadász, kalandor és tolvaj él a városban, így könnyen elképzelhető, hogy a kincset már régen elvitte valaki. A pince viszont még megért egy próbát Feznek, ezért át is kutatta gyorsan. A problémát csak az jelentette, hogy a helyiség félig beomlott, a bejárható felében pedig semmi érdekeset nem talált. A férfi a lámpással a kezében tért vissza, kissé bosszús ábrázattal, amit Isa könnyen felismert. Nem úgy a könyv tartalmát, amit már nehezére esett megfejteni. Fez nem jött rá, hogy Isavyre-nek nem a látási viszonyok, hanem maga az olvasás okoz problémát. Mivel a lány visszakérdez, ezért Fez megadja a választ. Persze ehhez neki is bele kell olvasnia. Igazából neki se úgy megy ez a dolog, mint egy tudósnak vagy varázslónak. A betűkkel megbirkózik, de néhány szó jelentése neki is ködös. Viszont itt többnyire számok vannak, azokat pedig jól ismeri.*
- Na lássuk csak! „Hat-ezer-nyolc-száz-har-minc-hét a vulkánok havának huszonkettedik napja. A mai napon Dreg… Drekvorten bá-ró számára érkezett keleti szállítmányok össz… összegzése. De rondán ír! *Teszi hozzá némileg bosszankodó hanggal.* Hat-száz mázsa búza, két-száz-het-ven mázsa kukorica… Hát szerintem ez valami szállítási napló lehet. *Véleményezi gyorsan. Még lapoz bele párat, de hasonló dolgokat talál borról, gabonáról és néhány állatról. Ezt azonban nem akarja tovább folytatni, így a könyvet mérgesen elhajítja.*
- Legalább valami eladható lett volna. *Dühe hamar alábbhagy, főleg mikor újra a macskára terelődik a szó. Fez nem bírja megállna, hogy a cirmost megsimogassa. A macska egyébként rendkívül jól érzi magát Isa karjában, ezért nem is akarja elvenni tőle. Mivel a tovább haladásuk nem lehetséges, így a férfi számára sem jelent nehézséget eltávozni innen. Bármilyen titkot is őriz még ez a romos épület, azt valószínűleg nem most fogják felfedni. Így legalább azt elmondhatják, hogy sikerült sérülés nélkül megúszni ezt a látogatást. Fez az ajtó felé indul, majd kinyitja azt és előre engedi Isa-t. A férfi kissé csalódottan távozik a romos házból, ám mielőtt becsukná az ajtót hirtelen valami vérfagyasztó hangot hallanak belülről. Olyan, mint egy halálsikoly. Fez egy pillanatra hátranéz, de nem akar visszamenni.*
- Hallottad?! Ez biztos, hogy nem a másik macska volt! Na tűnjünk innen! *Javasolja és felgyorsít egy olyan tempóra, amit még Isavyre azért tud tartani. Nem könnyű eldönteni, hogy a hang kitől-mitől származhat, de igencsak túlvilági hatása volt. Ha tényleg a bíró szelleme az, akkor jobb, ha nem most próbálnak megküzdeni vele. Amikor már biztonságosnak tűnik az útjuk, akkor a férfi újból Isa-ra és a macskára pillant.*
- Szóval azt mondod van egy macskám? *Mosolyog. Elkéri a cirmost és ha megkapja, akkor ő is megsimogatja. Talán nem olyan hozzáértő módon, mint Isavyre, de lelkesen. Aztán visszatér a lányra a tekintete.*
- Jó kis kaland volt. De legközelebb menjünk valami nyugodtabb helyre. *Javasolja. Ha a lánynak nincs ellenére, akkor hazakíséri, mert szeretné látni, hogy biztonságban hazaér. Az éjszaka nagyjából a közepénél tarthat, de ennyi izgalom tényleg elég volt Feznek egy napra. Az elköszönést nem nyújtja hosszúra, mert úgy számol, hogy hamarosan viszont látják egymást.*
- Holnap dolgom van, de holnapután a Polgárnegyedben megtalálsz. *Mondja, majd halkan jó éjszakát kíván aztán mindenféle könnyes búcsú nélkül elsétál.*
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-04 21:28:59
Üzenet elküldve: 2022-04-04 21:28:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
*Fezilio válaszán hangosan felnevet; fogadni mert volna rá, hogy hasonló fogadtatásban részesül majd felvetése.*
- Egeret, madarat, gyíkot, tücsköt, bogarat… amit éppen talál. Csak akkor kell enni adnod neki, ha nem ereszted ki a szabadba, hogy maga vadásszon. *Még mindig nagyban somolyog, ahogy a fejét vakarászó férfit figyeli. A jelek szerint nem sok elképzelése van arról, hogyan is működik egy macska. Isavyre már bír némi tapasztalattal ezen a területen, amit a kezében doromboló cirmos is jól mutat. Jobban belegondolva talán még nála is elférne, de mivel már nem kölyök, nem biztos, hogy túl jó néven venné a kezdeti bezártságot.*
- Akkor tudnánk meg, ha az összes ilyen régi házat átkutatnánk… bár még akkor sem biztos. Szerinted hány százan járták végig előttünk a környékbeli romokat, valami értékes holmi után kutatva? *Teszi fel a költői kérdést, miközben tovább babusgatja a macskát.* - Persze meglehet, hogy valami fölött átsiklott a figyelmük, de… *Nem fejezi be a mondatot, hisz csak önmagát ismételné, Fez pedig erősen hajthatatlannak tűnik. Inkább útjára engedi, ne maradjon ott tüskeként a gondolatai között, hogy nem nézte át elég alaposan a házat.*
- Tényleg gyors legyél… nem sok kedvem van a sötétben várakozni. *Húzza el a száját, de aztán újból a cirmosra terelődik figyelme. Fezt és vele együtt a lámpás fényét jó pár hosszú percre elnyeli az alagsor feketén tátongó bejárata, Isavyre pedig magára marad újdonsült pajtásával. Szerencsére az állatot egyáltalán nem rémiszti meg a rájuk telepedő sötétség, ami valamennyire a lányt is megnyugtatja. Amikor újból meghallja odalentről a férfi lépteit, azért egy kisebb sóhaj elhagyja ajkait.
Igazából szavak nélkül is jól látja a felérő Fez arcán, hogy semmi értékeset nem talált a pincében, de a felé mutatott talán-varázskönyv egész izgalmasan hangzik elsőre. Közelebb lép, de nem veszi át a könyvet, csak a férfi kezében nézegeti, amire egész jó ürügyet szolgáltat a kezében tartott macska. Így legalább nem derül ki olyan hamar, hogy egyáltalán nem tud olvasni. Néhány szót, amiket sokat látott, felismer, de egy idegen szöveggel esélye sem lenne. A számokkal egészen jól bánik, de hát honnan tudhatná, hogy a zöld kötéses könyvben ilyesmi is rejlik?*
- Mi van benne? *Kérdez rá kíváncsian, hisz azt feltételezi, hogy a másik már biztosan beleolvasott, feltéve persze, hogy ő tud olvasni.*
- Támogatom az ötletet! *Vágja rá a távozás ötletére, majd Fez szavainak hatására ő is a macskára pillant.*
- Nyugodt és igen hálás természet, szerintem jól járnál vele. *Mosolyodik el, ahogy tovább vakargatja az élvezettől hunyorgó cirmos fejét. Ritka az, hogy egy kóbor állat ilyen bizalommal és nyíltsággal forduljon idegenekhez, így az is megfordul a fejében, hogy valaki kidobta az utcára, vagy épp maga kóborolt el egy háztól, ki tudja.*
*Fezilio válaszán hangosan felnevet; fogadni mert volna rá, hogy hasonló fogadtatásban részesül majd felvetése.*
- Egeret, madarat, gyíkot, tücsköt, bogarat… amit éppen talál. Csak akkor kell enni adnod neki, ha nem ereszted ki a szabadba, hogy maga vadásszon. *Még mindig nagyban somolyog, ahogy a fejét vakarászó férfit figyeli. A jelek szerint nem sok elképzelése van arról, hogyan is működik egy macska. Isavyre már bír némi tapasztalattal ezen a területen, amit a kezében doromboló cirmos is jól mutat. Jobban belegondolva talán még nála is elférne, de mivel már nem kölyök, nem biztos, hogy túl jó néven venné a kezdeti bezártságot.*
- Akkor tudnánk meg, ha az összes ilyen régi házat átkutatnánk… bár még akkor sem biztos. Szerinted hány százan járták végig előttünk a környékbeli romokat, valami értékes holmi után kutatva? *Teszi fel a költői kérdést, miközben tovább babusgatja a macskát.* - Persze meglehet, hogy valami fölött átsiklott a figyelmük, de… *Nem fejezi be a mondatot, hisz csak önmagát ismételné, Fez pedig erősen hajthatatlannak tűnik. Inkább útjára engedi, ne maradjon ott tüskeként a gondolatai között, hogy nem nézte át elég alaposan a házat.*
- Tényleg gyors legyél… nem sok kedvem van a sötétben várakozni. *Húzza el a száját, de aztán újból a cirmosra terelődik figyelme. Fezt és vele együtt a lámpás fényét jó pár hosszú percre elnyeli az alagsor feketén tátongó bejárata, Isavyre pedig magára marad újdonsült pajtásával. Szerencsére az állatot egyáltalán nem rémiszti meg a rájuk telepedő sötétség, ami valamennyire a lányt is megnyugtatja. Amikor újból meghallja odalentről a férfi lépteit, azért egy kisebb sóhaj elhagyja ajkait.
Igazából szavak nélkül is jól látja a felérő Fez arcán, hogy semmi értékeset nem talált a pincében, de a felé mutatott talán-varázskönyv egész izgalmasan hangzik elsőre. Közelebb lép, de nem veszi át a könyvet, csak a férfi kezében nézegeti, amire egész jó ürügyet szolgáltat a kezében tartott macska. Így legalább nem derül ki olyan hamar, hogy egyáltalán nem tud olvasni. Néhány szót, amiket sokat látott, felismer, de egy idegen szöveggel esélye sem lenne. A számokkal egészen jól bánik, de hát honnan tudhatná, hogy a zöld kötéses könyvben ilyesmi is rejlik?*
- Mi van benne? *Kérdez rá kíváncsian, hisz azt feltételezi, hogy a másik már biztosan beleolvasott, feltéve persze, hogy ő tud olvasni.*
- Támogatom az ötletet! *Vágja rá a távozás ötletére, majd Fez szavainak hatására ő is a macskára pillant.*
- Nyugodt és igen hálás természet, szerintem jól járnál vele. *Mosolyodik el, ahogy tovább vakargatja az élvezettől hunyorgó cirmos fejét. Ritka az, hogy egy kóbor állat ilyen bizalommal és nyíltsággal forduljon idegenekhez, így az is megfordul a fejében, hogy valaki kidobta az utcára, vagy épp maga kóborolt el egy háztól, ki tudja.*
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-04 10:16:29
Üzenet elküldve: 2022-04-04 10:16:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Viin Doriano//
*Sok a feldolgozni való esemény és információ. Ezen felül a benne gyűlő kétely is, miszerint nem biztos, hogy teljesen épeszű ez a Doriano gyermek. De valami mégis arra készteti a leányt, hogy higgyen neki és egy pillanatra sem kételkedjen a szavai bizonyosságában. Talán a gyermekkorában hallott és később olvasott mesék iránti olthatatlan szeretete teszi, hogy reménykedik abban, hogy nem csak egyszerű földi élettel sújtották őket, hanem valóban vannak körülöttük olyan hatalmak, amik náluk nagyobbak, amik jócskán befolyásolni tudják az életüket, amik még akár holt létükből is vissza tudják őket szólítani. Persze az túl szép lenne a valósághoz, ha ezért cserébe valamilyen áldozatot nem kérnének. Erre pedig hamarosan választ is kap. Amikor meghallja a sötét isten nevét kissé összeszorul a gyomra. Még a hideg is kirázza. Nem jó érzések kezdik eltölteni, de igazából ezt nem is tartja csodálkozni valónak.*
- Sa'Tereth?
*Fordítja vissza tekintetét az ifjúra, s olyan hangsúllyal kérdez vissza, mintha azt remélné, hogy csak félrehallotta az egészet. De a magyarázatok jönnek sorra, ő maga pedig egyre inkább elhűl ennek az egésznek a gondolatától. A morális dilemma pedig egyre inkább fokozódik, mikor eszébe jutnak az Őrség által kifüggesztett kiáltványok szerte a városban. Épp abban a helyzetben találta magát, amikor jelentenie kéne a kaszárnyában az egészet. De ki tudja mi történik azután Viinnel? Nem tűnik rossz embernek, noha eddig kevés idő állt rendelkezésére, hogy alaposabban utána járhasson a dolognak. Csak némán fürkészi az arcát, hallgatja az egyre hihetetlenebbé és szörnyűbbé váló tervet. Végül ajkait összepréselve fordul vissza a meredélyhez, s megfeszült arcizmokkal markol nadrágja szárára, mintha egy rémálomba csöppenve még utolsó erejével kapaszkodna a józan valóságba.*
- Te most azt szeretnéd, hogy segédkezzek egy... gyilkosságban? Vagy nem értem.
*Abban egyetért Viinnel, hogy ő sem tudna ártani senkinek sem. Még közvetve sem, nemhogy... akárhogy máshogy. Még, ha csak felkutatni segítene, azzal akkor is bemocskolná a kezeit. Viszont azok az emberek elvettek mindent a Doriano ifjútól, az életének pedig súlyos árat kell fizetnie.
Szinte belefájdul a feje ebbe az egészbe. A szíve is heves dobogásba kezd, ahogy a megannyi döntés és kéretlen lehetőség gondolatától egyre idegesebbé és feszültebbé válik. Szeretne segíteni, de nem biztos, hogy ilyen áron. Az ifjú halálának oka már szinte el sem jut a tudatáig. Hallja, amit a másik mond, de azt már alig képes befogadni az elméje.*
- Tudod...
*Talán meg kéne említenie ezt az Őrség dolgot, hogy keresik a Viinhez hasonlókat. De talán nem a legjobb ötlet most ezzel folytatni ezt az egész káoszt. Így végül egy hosszúra nyúlt sóhajjal hunyja le egy pillanatra a szemeit, hogy erőt gyűjtsön és egy cseppnyit talán a feje is kitisztul majd.*
- Most már tényleg kéne neked szerezni valami ruhát. Meg... *Valami mosoly félét erőltet magára, ahogy közel dől az ifjúhoz, s párat szippant a levegőből.* egy fürdő sem ártana. Szagod van és még koszos is vagy. Talán éhes is. Előbb rendbe kéne téged tenni, ezek után pedig innom sem ártana erre az egészre. Azután visszatérhetünk a dolgodra. Mit szólsz?
*Hagyja fent magán az ügyetlen mosolyt, ahogy ismét az arcára pillantva várja kíváncsian, hogy Viinnek mik a meglátásai ezzel kapcsolatban.*
*Sok a feldolgozni való esemény és információ. Ezen felül a benne gyűlő kétely is, miszerint nem biztos, hogy teljesen épeszű ez a Doriano gyermek. De valami mégis arra készteti a leányt, hogy higgyen neki és egy pillanatra sem kételkedjen a szavai bizonyosságában. Talán a gyermekkorában hallott és később olvasott mesék iránti olthatatlan szeretete teszi, hogy reménykedik abban, hogy nem csak egyszerű földi élettel sújtották őket, hanem valóban vannak körülöttük olyan hatalmak, amik náluk nagyobbak, amik jócskán befolyásolni tudják az életüket, amik még akár holt létükből is vissza tudják őket szólítani. Persze az túl szép lenne a valósághoz, ha ezért cserébe valamilyen áldozatot nem kérnének. Erre pedig hamarosan választ is kap. Amikor meghallja a sötét isten nevét kissé összeszorul a gyomra. Még a hideg is kirázza. Nem jó érzések kezdik eltölteni, de igazából ezt nem is tartja csodálkozni valónak.*
- Sa'Tereth?
*Fordítja vissza tekintetét az ifjúra, s olyan hangsúllyal kérdez vissza, mintha azt remélné, hogy csak félrehallotta az egészet. De a magyarázatok jönnek sorra, ő maga pedig egyre inkább elhűl ennek az egésznek a gondolatától. A morális dilemma pedig egyre inkább fokozódik, mikor eszébe jutnak az Őrség által kifüggesztett kiáltványok szerte a városban. Épp abban a helyzetben találta magát, amikor jelentenie kéne a kaszárnyában az egészet. De ki tudja mi történik azután Viinnel? Nem tűnik rossz embernek, noha eddig kevés idő állt rendelkezésére, hogy alaposabban utána járhasson a dolognak. Csak némán fürkészi az arcát, hallgatja az egyre hihetetlenebbé és szörnyűbbé váló tervet. Végül ajkait összepréselve fordul vissza a meredélyhez, s megfeszült arcizmokkal markol nadrágja szárára, mintha egy rémálomba csöppenve még utolsó erejével kapaszkodna a józan valóságba.*
- Te most azt szeretnéd, hogy segédkezzek egy... gyilkosságban? Vagy nem értem.
*Abban egyetért Viinnel, hogy ő sem tudna ártani senkinek sem. Még közvetve sem, nemhogy... akárhogy máshogy. Még, ha csak felkutatni segítene, azzal akkor is bemocskolná a kezeit. Viszont azok az emberek elvettek mindent a Doriano ifjútól, az életének pedig súlyos árat kell fizetnie.
Szinte belefájdul a feje ebbe az egészbe. A szíve is heves dobogásba kezd, ahogy a megannyi döntés és kéretlen lehetőség gondolatától egyre idegesebbé és feszültebbé válik. Szeretne segíteni, de nem biztos, hogy ilyen áron. Az ifjú halálának oka már szinte el sem jut a tudatáig. Hallja, amit a másik mond, de azt már alig képes befogadni az elméje.*
- Tudod...
*Talán meg kéne említenie ezt az Őrség dolgot, hogy keresik a Viinhez hasonlókat. De talán nem a legjobb ötlet most ezzel folytatni ezt az egész káoszt. Így végül egy hosszúra nyúlt sóhajjal hunyja le egy pillanatra a szemeit, hogy erőt gyűjtsön és egy cseppnyit talán a feje is kitisztul majd.*
- Most már tényleg kéne neked szerezni valami ruhát. Meg... *Valami mosoly félét erőltet magára, ahogy közel dől az ifjúhoz, s párat szippant a levegőből.* egy fürdő sem ártana. Szagod van és még koszos is vagy. Talán éhes is. Előbb rendbe kéne téged tenni, ezek után pedig innom sem ártana erre az egészre. Azután visszatérhetünk a dolgodra. Mit szólsz?
*Hagyja fent magán az ügyetlen mosolyt, ahogy ismét az arcára pillantva várja kíváncsian, hogy Viinnek mik a meglátásai ezzel kapcsolatban.*
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-03 15:30:21
Üzenet elküldve: 2022-04-03 15:30:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*A macskaszerző kaland végül sikeresen zárult. Igaz a két cirmos közül csak az egyiket sikerült megszerezni, de jelenleg ez is fontos eredménynek tűnik. Mellesleg az állatok nem voltak veszélyben, szóval amelyik fentmaradt az emeleten, az sem járhatott olyan rosszul. De azért amelyiket Fez lehozta, annak több jutott a simogatásból és a látogatók figyelméből. Isa átveszi a csíkos macskát, így a férfi tovább mehet a lejáró irányába. Azonban itt még felmerül egy gondolat a macskatartással kapcsolatban, amire Fez kissé meglepetten válaszol.*
- Mi, hogy én legyek a gazdája? De hát én nem is értek a macskákhoz. *Képed el ettől a felvetéstől, ami eddig még eszébe sem jutott. Viszont most, hogy dönteni kéne róla, Fez elgondolkodik a cirmosokkal kapcsolatos tudásáról.* Igazából azt sem tudom honnan szerezzek neki egeret. Azt szoktak enni, nem? *Megvakarja a fejét, ami már szokásává vált. Isa ezután visszatereli a beszélgetést arra, hogy volna-e értelme átkutatni a fenti szinteket és a ház többi részét. Feznek az a véleménye, hogy a kincs mindent megér, de abban egyáltalán nem biztos, hogy a bíró vagyona ebben az épületben van-e. Viszont azt sem tudja biztosan, hogy nincs itt. Mindez arra készteti, hogy folytassa a kutatást.*
- Ezt csak akkor tudhatjuk meg, ha átnézzük az egész házat. Én azt hallottam, hogy a gazdagok a kandallók fölé, vagy akár a falakba is elrejtik időnként a vagyonukat. De azt nem hiszem, hogy emiatt érdemes szétbontani a falakat vagy felszedni a deszkákat. *Ennél a válasznál kicsit maga is gondolkodóba esik. Tulajdonképpen ez csak egy régi ház, egyáltalán nem biztos, hogy a bíró itt lakott. Különben sem találkoztak szellemekkel, vagy bármi egyébben, ami erre utalna. Fez végül úgy dönt, hogy a pince átnézése a legtöbb, amit jelenleg tehetnek az ügy érdekében. Ezzel kapcsolatban viszont Isa figyelmezteti, hogy a lábai nincsenek olyan állapotban, hogy fel is sétáljon a lépcsőkön, noha lefelé még valószínűleg sikeresen menne.*
- Na jó, akkor várj meg itt! Én gyorsan megnézem a pincét és visszajövök. *Ismerteti Isa-val a haditervet. Egyébként fogalmuk sincs róla, hogy mekkora lehet a pince (vagy alagsor), így a lány sem tudhatja, hogy Fez mennyi időt fog tölteni a körülnézéssel. Fez óvatos léptekkel megindul a lejáraton, Isa egy ideig még jól láthatja a lámpafénnyel haladó férfit, aki hamarosan eltűnik a szemei elől. Egy időre tehát kettesben maradnak a cirmossal, aki eléggé jól viselkedik. Az egyetlen probléma az lehet, hogy a férfi elvitte a lámpást, így túl sok fény nem jut nekik. Egy kis idő múlva már Fez lépteit se nagyon hallhatják. Jó néhány percbe beletelik, mire visszatér. A lámpás fénye újra világítani kezd és a férfi egykedvűen érkezik meg Isa-hoz.*
- Itt sem találtam aranyat. *Panaszolja.* A pince nagyrésze beomlott. Ezt találtam, de ha nem egy varázskönyv, akkor mi sem fogunk belőle meggazdagodni. *Egy kopott zöldborítójú könyvet mutat Isa-nak. Ha a lány tud olvasni és van kedve hozzá, akkor megtudhatja, hogy ez a raktár elszámolási könyve. A benne szereplő dátumok úgy ötvenévvel ezelőttiek lehetnek és többnyire borról meg lisztről szólnak. Gyakorlatilag semmi használható.*
- Szerintem menjünk. *Javasolja, mivel se kísérteteket, se kincset nem találtak.* Ja igen, itt ez a cirmos, de nem tudom mi legyen vele. *Tanakodik. Igazából nem tervezett kóbor állatokat összeszedni, ám itt hagyni sem akarja.*
- Mi legyen? Itt maradsz vagy velünk jössz? *Kérdez rá a kisállattól úgy, mintha az tényleg értené és felelni is tudna.*
*A macskaszerző kaland végül sikeresen zárult. Igaz a két cirmos közül csak az egyiket sikerült megszerezni, de jelenleg ez is fontos eredménynek tűnik. Mellesleg az állatok nem voltak veszélyben, szóval amelyik fentmaradt az emeleten, az sem járhatott olyan rosszul. De azért amelyiket Fez lehozta, annak több jutott a simogatásból és a látogatók figyelméből. Isa átveszi a csíkos macskát, így a férfi tovább mehet a lejáró irányába. Azonban itt még felmerül egy gondolat a macskatartással kapcsolatban, amire Fez kissé meglepetten válaszol.*
- Mi, hogy én legyek a gazdája? De hát én nem is értek a macskákhoz. *Képed el ettől a felvetéstől, ami eddig még eszébe sem jutott. Viszont most, hogy dönteni kéne róla, Fez elgondolkodik a cirmosokkal kapcsolatos tudásáról.* Igazából azt sem tudom honnan szerezzek neki egeret. Azt szoktak enni, nem? *Megvakarja a fejét, ami már szokásává vált. Isa ezután visszatereli a beszélgetést arra, hogy volna-e értelme átkutatni a fenti szinteket és a ház többi részét. Feznek az a véleménye, hogy a kincs mindent megér, de abban egyáltalán nem biztos, hogy a bíró vagyona ebben az épületben van-e. Viszont azt sem tudja biztosan, hogy nincs itt. Mindez arra készteti, hogy folytassa a kutatást.*
- Ezt csak akkor tudhatjuk meg, ha átnézzük az egész házat. Én azt hallottam, hogy a gazdagok a kandallók fölé, vagy akár a falakba is elrejtik időnként a vagyonukat. De azt nem hiszem, hogy emiatt érdemes szétbontani a falakat vagy felszedni a deszkákat. *Ennél a válasznál kicsit maga is gondolkodóba esik. Tulajdonképpen ez csak egy régi ház, egyáltalán nem biztos, hogy a bíró itt lakott. Különben sem találkoztak szellemekkel, vagy bármi egyébben, ami erre utalna. Fez végül úgy dönt, hogy a pince átnézése a legtöbb, amit jelenleg tehetnek az ügy érdekében. Ezzel kapcsolatban viszont Isa figyelmezteti, hogy a lábai nincsenek olyan állapotban, hogy fel is sétáljon a lépcsőkön, noha lefelé még valószínűleg sikeresen menne.*
- Na jó, akkor várj meg itt! Én gyorsan megnézem a pincét és visszajövök. *Ismerteti Isa-val a haditervet. Egyébként fogalmuk sincs róla, hogy mekkora lehet a pince (vagy alagsor), így a lány sem tudhatja, hogy Fez mennyi időt fog tölteni a körülnézéssel. Fez óvatos léptekkel megindul a lejáraton, Isa egy ideig még jól láthatja a lámpafénnyel haladó férfit, aki hamarosan eltűnik a szemei elől. Egy időre tehát kettesben maradnak a cirmossal, aki eléggé jól viselkedik. Az egyetlen probléma az lehet, hogy a férfi elvitte a lámpást, így túl sok fény nem jut nekik. Egy kis idő múlva már Fez lépteit se nagyon hallhatják. Jó néhány percbe beletelik, mire visszatér. A lámpás fénye újra világítani kezd és a férfi egykedvűen érkezik meg Isa-hoz.*
- Itt sem találtam aranyat. *Panaszolja.* A pince nagyrésze beomlott. Ezt találtam, de ha nem egy varázskönyv, akkor mi sem fogunk belőle meggazdagodni. *Egy kopott zöldborítójú könyvet mutat Isa-nak. Ha a lány tud olvasni és van kedve hozzá, akkor megtudhatja, hogy ez a raktár elszámolási könyve. A benne szereplő dátumok úgy ötvenévvel ezelőttiek lehetnek és többnyire borról meg lisztről szólnak. Gyakorlatilag semmi használható.*
- Szerintem menjünk. *Javasolja, mivel se kísérteteket, se kincset nem találtak.* Ja igen, itt ez a cirmos, de nem tudom mi legyen vele. *Tanakodik. Igazából nem tervezett kóbor állatokat összeszedni, ám itt hagyni sem akarja.*
- Mi legyen? Itt maradsz vagy velünk jössz? *Kérdez rá a kisállattól úgy, mintha az tényleg értené és felelni is tudna.*
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-03 01:38:15
Üzenet elküldve: 2022-04-03 01:38:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A legrövidebb útja a régi gazdagnegyeden át vezet. Nem különösebben féli a környéket de nem is szívleli igazán. Fura még a levegő is a lázadók sírja mellett. Néha belebámul bár eddig szerencsére még senki vagy semmi nem nézett vissza rá lentről. Most azonban nincs sem kedve sem ideje az efféle szórakozáshoz, célirányosan halad előre sietős léptekkel, hogy mihamarabb otthon tudhassa magát. ~Talán vennem kéne egy lovat vagy valamit. Kezd fájni a térdem ebbe a sok gyaloglásba. Valami drágát kéne fogni hozzá hm.~*
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-02 22:31:09
Üzenet elküldve: 2022-04-02 22:31:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
*Halkan felsikkant, ahogy a ház túláradó csendjét hirtelen megtöri a reccsenő korlát hangja. Szája elé kapja a kezét, s elborzadt arccal várja a következményeket, amik szerencsére nem következnek be. Ösztönös reakció ez, hisz a pillanat töredékéig azt hiszi, sokkal nagyobb a baj történt, de persze hamar kiszúrja, hogy Fezilionak semmi baja. Vonásai kissé megenyhülnek, de ahogy a férfi kisebb szünetet követően újból nekivág a fokoknak, Isavyre arcáról egyértelműen le lehet olvasni a nem tetszést.*
- Nem biztos, hogy egy macskáért megéri mindez… *És még igen finoman fogalmazott ahhoz képest, ami most a fejében kavarog. Nem mintha bármi gondja lenne a kis szőrösökkel, vagy Fez életét féltené a sajátjaként, de egyáltalán nem tetszik neki ez a helyzet. Egyre csak az a kép kísérti, hogy a másik alatt beszakad valamelyik lépcsőfok, és olyan szerencsétlenül esik, hogy a deszka átfúródik a mellkasán. Látott már valami hasonlót, igaz ott szó sem volt lépcsőkről és deszkákról, de mivel elég élénk emlékről van szó, könnyen a gondolatai közé férkőzik.
Amikor az épp soron következő fok megreccsen, természetesen újból összeugrik a gyomra, de mivel le sem veszi szemét Fezről, ezúttal nem rémül meg annyira. *
- Szerintem ennyi kaland bővel elég volt mára. *Jegyzi meg, miközben a macskáért nyújtózó férfit figyeli. Elsőre arra tippel, hogy az állat végül meggondolja magát, s társát követve ő is visszahúzódik oda, ahová nem követhetik őket, de nem így történik. Fez ügyes mozdulattal csípi nyakon a cirmost, aki úgy tűnik, még ezt sem bosszulja meg karmolások és harapások képében.*
- Nem mondom, csinos! *Végül azért csak elmosolyodik, ahogy alkalma nyílik közelebbről is szemügyre venni a macskát. Nem is kell nagyon ajánlgatni, magától is érte nyúl, hisz egészen kezes jószágnak tűnik. Ahogy a kezébe veszi, bizonyosan látszik, hogy nem először fog macskát; lassan simogatni kezdi, majd lágy hangon beszélni kezd hozzá.*
- Mondd csak, akarsz te gazdát? Fez biztosan szeretne rólad gondoskodni, ha már kockára tette miattad az életét…* Utolsó néhány szavát – ha van módja – már a másik szemébe nézve ejti. Komisz mosoly ül ki arcára, miközben tovább kényezteteti a dorombolni kezdő cirmost.*
- Gondolod maradt még odafent bármi, amiért megérné idecipelni azokat a pallókat? *Úgy tűnik Isavyre nem valami bizakodó ezt a házat illetően, bár új szőrős barátjával láthatóan remek párost alkotnak.*
- Lefelé biztosan könnyebben megyek, de egyszer fel is kell jönnöm, ha minden igaz… *Húzódik szélesebbre mosolya, ahogy a rendíthetetlenül felfedezni vágyó Feziliot figyeli. Ahogy az alagsor bejárata felé téved tekintete, a mosoly gyorsan odalesz.*
- Ha nem bírod ki, amíg felkel a nap, lemehetsz egyedül, én megvárlak itt. *Hangjában nincs rosszindulat, egyszerű tényeket közöl. A korábbiakból azt szűrte le, hogy Fez nem foglalkozik túlzottan intő szavaival, így most ilyesmivel nem is próbálkozik.*
*Halkan felsikkant, ahogy a ház túláradó csendjét hirtelen megtöri a reccsenő korlát hangja. Szája elé kapja a kezét, s elborzadt arccal várja a következményeket, amik szerencsére nem következnek be. Ösztönös reakció ez, hisz a pillanat töredékéig azt hiszi, sokkal nagyobb a baj történt, de persze hamar kiszúrja, hogy Fezilionak semmi baja. Vonásai kissé megenyhülnek, de ahogy a férfi kisebb szünetet követően újból nekivág a fokoknak, Isavyre arcáról egyértelműen le lehet olvasni a nem tetszést.*
- Nem biztos, hogy egy macskáért megéri mindez… *És még igen finoman fogalmazott ahhoz képest, ami most a fejében kavarog. Nem mintha bármi gondja lenne a kis szőrösökkel, vagy Fez életét féltené a sajátjaként, de egyáltalán nem tetszik neki ez a helyzet. Egyre csak az a kép kísérti, hogy a másik alatt beszakad valamelyik lépcsőfok, és olyan szerencsétlenül esik, hogy a deszka átfúródik a mellkasán. Látott már valami hasonlót, igaz ott szó sem volt lépcsőkről és deszkákról, de mivel elég élénk emlékről van szó, könnyen a gondolatai közé férkőzik.
Amikor az épp soron következő fok megreccsen, természetesen újból összeugrik a gyomra, de mivel le sem veszi szemét Fezről, ezúttal nem rémül meg annyira. *
- Szerintem ennyi kaland bővel elég volt mára. *Jegyzi meg, miközben a macskáért nyújtózó férfit figyeli. Elsőre arra tippel, hogy az állat végül meggondolja magát, s társát követve ő is visszahúzódik oda, ahová nem követhetik őket, de nem így történik. Fez ügyes mozdulattal csípi nyakon a cirmost, aki úgy tűnik, még ezt sem bosszulja meg karmolások és harapások képében.*
- Nem mondom, csinos! *Végül azért csak elmosolyodik, ahogy alkalma nyílik közelebbről is szemügyre venni a macskát. Nem is kell nagyon ajánlgatni, magától is érte nyúl, hisz egészen kezes jószágnak tűnik. Ahogy a kezébe veszi, bizonyosan látszik, hogy nem először fog macskát; lassan simogatni kezdi, majd lágy hangon beszélni kezd hozzá.*
- Mondd csak, akarsz te gazdát? Fez biztosan szeretne rólad gondoskodni, ha már kockára tette miattad az életét…* Utolsó néhány szavát – ha van módja – már a másik szemébe nézve ejti. Komisz mosoly ül ki arcára, miközben tovább kényezteteti a dorombolni kezdő cirmost.*
- Gondolod maradt még odafent bármi, amiért megérné idecipelni azokat a pallókat? *Úgy tűnik Isavyre nem valami bizakodó ezt a házat illetően, bár új szőrős barátjával láthatóan remek párost alkotnak.*
- Lefelé biztosan könnyebben megyek, de egyszer fel is kell jönnöm, ha minden igaz… *Húzódik szélesebbre mosolya, ahogy a rendíthetetlenül felfedezni vágyó Feziliot figyeli. Ahogy az alagsor bejárata felé téved tekintete, a mosoly gyorsan odalesz.*
- Ha nem bírod ki, amíg felkel a nap, lemehetsz egyedül, én megvárlak itt. *Hangjában nincs rosszindulat, egyszerű tényeket közöl. A korábbiakból azt szűrte le, hogy Fez nem foglalkozik túlzottan intő szavaival, így most ilyesmivel nem is próbálkozik.*
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-01 09:19:32
Üzenet elküldve: 2022-04-01 09:19:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*Sajnos Isa nem mesél részletesebben a gyerekkoráról, pedig kíváncsi rá. Talán majd egy másik alkalommal. Azt viszont megtudja, hogy Wegtorenben született, de már feltehetőleg régóta a Romvárosban él. Az előbbi miatt kevesebb szimpátiát érezhetne, viszont jelenleg közös a lakóhelyük, tehát végül nem változik a véleménye a lányról. Megtudja, hogy Isa nem a déli Kikötőt ismeri, hanem egy másikat. Kár, mert Fezt kifejezetten a déli érdekli. De még rengeteg lehetőségük van felfedezni azt is. Végül szembe kell nézniük az éjszaka rémeivel, akik dupla szempárral merednek rájuk. Kiderül, hogy Isa sem hiszi, hogy egy kísértet ellen hatásos lenne egy tőr. Szerencséjükre ez már nem is olyan fontos kérdés, mert hamar rájönnek, hogy szellemek helyett macskákkal találkoztak. Feznek ugyan nem sikerül magához hívnia őket, de mivel kíváncsi rájuk, ezért megindul felfelé a lépcsőn. Ekkor figyelmezteti Isa, hogy jobb lesz óvatosnak lenni ezekkel a korhadt lépcsőfokokkal.*
- Ne aggódj, nem lehet semmi ba… *Mondja, de befejezni már nem tudja a mondatot, mert a lépcső korlátjának egy darabja hirtelen letörik. Ettől Fez is megnémul egy pillanatra, de mivel a lépcsőfokok stabilnak tűnnek, ezért bár lassabban, de folytatni tudja az útját fölfelé. Most sokkal óvatosabban lépked. A bal lábával előre lép, némi súlyt helyez a következő lépcsőfokra, majd mikor nem hall reccsenést, akkor feljebb lép a jobbal is.*
- A fenébe, igazad volt. *Sajnálkozik, mert sikerül eljutnia a lépcső közepéig, de a lépcsőfok megreccsen már a balja alatt is, ezért kénytelen megállni. Annyi esze azért van, hogy ne akarjon tovább haladni, hiszen akár komoly sérüléseket is szerezhetne egy leszakadó lépcső miatt. Ehelyett lehajol és ismét magához próbálja hívni a macskákat.*
- Na gyerünk már, látjátok milyen messze feljöttem értetek! *Elsőre azonban csak annyit ér el, hogy az egyik szempár tulajdonosa még el is távolodik a lépcső tetejétől. A másik viszont vagy megsajnálja Fezt, vagy tényleg kíváncsi a férfira, mert közelebb merészkedik. Az ő apró súlyát már könnyedén elbírják a lépcsőfokok. Végül kartávolságba kerül és Fez gyorsan felkapja. Nem annyira fiatal cirmos lehet és a férfinak szerencséje van vele, mert nem harap és nem karmol. A mintája alapján sötétszürke, fekete csíkokkal. Ezt egyébként már Isa is láthatja, mert a lámpás fénye megvilágítja.*
- Ezt nézd milyen új barátot szereztem! Hát te szoktál itt kísérteni? *Érdeklődik kedélyes hangon a macskától, aki egy rövid nyávogással válaszol. A lépcsőről lemászik és újból Isa mellé kerül. Egyik kezében a lámpa, a másikban a macska.*
- A másik elszökött, de nem is tudtam feljebb menni. Nagyon rossz a lépcső. *Nem panaszkodik, csak megjegyzi, hogy milyen állapotban van az épület. Ezt mondjuk kívülről is tudták, csak abban nem voltak biztosak, hogy mennyire lehetséges feljebb jutni. Fez Isa felé nyújtja a cirmost, hogy elvegye, ha akarja. Egyébként nem nagyon ficánkol, szóval nem tűnhet nagy kunsztnak megfogni.*
- Na elveszed? *Kérdez rá azért, hogy megtudja mit várhat a lánytól. Ha elveszi, akkor neki adja, ha nem, akkor viszont leteszi a földre a macskát. Jól megijesztette őket, de már nem kell attól félniük, hogy szellem lenne. Igazából nagyon gyakori jelenség, hogy az elhagyott romvárosi házakban vadállatok, elkóborolt háziállatok vagy kisebb rágcsálók verjenek tanyát. Viszont a további vizsgálat reménye szertefoszlik azzal, hogy a felfelé vezető lépcső katasztrofális állapotban van. Feznek azért eszébe jut, hogy mit lehetne tenni vele.*
- Talán majd szerzek néhány pallót és azokkal próbálok feljutni. *Tanakodik. Most viszont nincs esélyük erre. Azonban nem messze tőlük van még egy helyiség, amit érdemes lehet megnézni és az a pince, melynek lejárata egy nyitott ajtó mögött található. Ezt pedig jól láthatják, még a közepes méretű lámpás fényében is.*
- Ezt nézd, itt egy alagsor, vagy pince. *Hirtelen megörül neki, hogy újabb helyiséget vizsgálhatnak meg. Ennek a lejáratnak van egy nagy előnye a lépcsőhöz képest: a lépcsőfokok kőből vannak.*
- Megnézzük? *Kérdez rá.* Lefelé lehet, hogy könnyebben mész. *Mondja és tovább méregeti, hogy milyen mély lehet a lejárat.*
*Sajnos Isa nem mesél részletesebben a gyerekkoráról, pedig kíváncsi rá. Talán majd egy másik alkalommal. Azt viszont megtudja, hogy Wegtorenben született, de már feltehetőleg régóta a Romvárosban él. Az előbbi miatt kevesebb szimpátiát érezhetne, viszont jelenleg közös a lakóhelyük, tehát végül nem változik a véleménye a lányról. Megtudja, hogy Isa nem a déli Kikötőt ismeri, hanem egy másikat. Kár, mert Fezt kifejezetten a déli érdekli. De még rengeteg lehetőségük van felfedezni azt is. Végül szembe kell nézniük az éjszaka rémeivel, akik dupla szempárral merednek rájuk. Kiderül, hogy Isa sem hiszi, hogy egy kísértet ellen hatásos lenne egy tőr. Szerencséjükre ez már nem is olyan fontos kérdés, mert hamar rájönnek, hogy szellemek helyett macskákkal találkoztak. Feznek ugyan nem sikerül magához hívnia őket, de mivel kíváncsi rájuk, ezért megindul felfelé a lépcsőn. Ekkor figyelmezteti Isa, hogy jobb lesz óvatosnak lenni ezekkel a korhadt lépcsőfokokkal.*
- Ne aggódj, nem lehet semmi ba… *Mondja, de befejezni már nem tudja a mondatot, mert a lépcső korlátjának egy darabja hirtelen letörik. Ettől Fez is megnémul egy pillanatra, de mivel a lépcsőfokok stabilnak tűnnek, ezért bár lassabban, de folytatni tudja az útját fölfelé. Most sokkal óvatosabban lépked. A bal lábával előre lép, némi súlyt helyez a következő lépcsőfokra, majd mikor nem hall reccsenést, akkor feljebb lép a jobbal is.*
- A fenébe, igazad volt. *Sajnálkozik, mert sikerül eljutnia a lépcső közepéig, de a lépcsőfok megreccsen már a balja alatt is, ezért kénytelen megállni. Annyi esze azért van, hogy ne akarjon tovább haladni, hiszen akár komoly sérüléseket is szerezhetne egy leszakadó lépcső miatt. Ehelyett lehajol és ismét magához próbálja hívni a macskákat.*
- Na gyerünk már, látjátok milyen messze feljöttem értetek! *Elsőre azonban csak annyit ér el, hogy az egyik szempár tulajdonosa még el is távolodik a lépcső tetejétől. A másik viszont vagy megsajnálja Fezt, vagy tényleg kíváncsi a férfira, mert közelebb merészkedik. Az ő apró súlyát már könnyedén elbírják a lépcsőfokok. Végül kartávolságba kerül és Fez gyorsan felkapja. Nem annyira fiatal cirmos lehet és a férfinak szerencséje van vele, mert nem harap és nem karmol. A mintája alapján sötétszürke, fekete csíkokkal. Ezt egyébként már Isa is láthatja, mert a lámpás fénye megvilágítja.*
- Ezt nézd milyen új barátot szereztem! Hát te szoktál itt kísérteni? *Érdeklődik kedélyes hangon a macskától, aki egy rövid nyávogással válaszol. A lépcsőről lemászik és újból Isa mellé kerül. Egyik kezében a lámpa, a másikban a macska.*
- A másik elszökött, de nem is tudtam feljebb menni. Nagyon rossz a lépcső. *Nem panaszkodik, csak megjegyzi, hogy milyen állapotban van az épület. Ezt mondjuk kívülről is tudták, csak abban nem voltak biztosak, hogy mennyire lehetséges feljebb jutni. Fez Isa felé nyújtja a cirmost, hogy elvegye, ha akarja. Egyébként nem nagyon ficánkol, szóval nem tűnhet nagy kunsztnak megfogni.*
- Na elveszed? *Kérdez rá azért, hogy megtudja mit várhat a lánytól. Ha elveszi, akkor neki adja, ha nem, akkor viszont leteszi a földre a macskát. Jól megijesztette őket, de már nem kell attól félniük, hogy szellem lenne. Igazából nagyon gyakori jelenség, hogy az elhagyott romvárosi házakban vadállatok, elkóborolt háziállatok vagy kisebb rágcsálók verjenek tanyát. Viszont a további vizsgálat reménye szertefoszlik azzal, hogy a felfelé vezető lépcső katasztrofális állapotban van. Feznek azért eszébe jut, hogy mit lehetne tenni vele.*
- Talán majd szerzek néhány pallót és azokkal próbálok feljutni. *Tanakodik. Most viszont nincs esélyük erre. Azonban nem messze tőlük van még egy helyiség, amit érdemes lehet megnézni és az a pince, melynek lejárata egy nyitott ajtó mögött található. Ezt pedig jól láthatják, még a közepes méretű lámpás fényében is.*
- Ezt nézd, itt egy alagsor, vagy pince. *Hirtelen megörül neki, hogy újabb helyiséget vizsgálhatnak meg. Ennek a lejáratnak van egy nagy előnye a lépcsőhöz képest: a lépcsőfokok kőből vannak.*
- Megnézzük? *Kérdez rá.* Lefelé lehet, hogy könnyebben mész. *Mondja és tovább méregeti, hogy milyen mély lehet a lejárat.*
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-31 16:45:23
Üzenet elküldve: 2022-03-31 16:45:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
- Hm-hm… *Kicsit rosszalló, kicsit lemondó hümmögés mellett veszi tudomásul Fez szavait, s egyelőre el is engedi párlatkészítési ambícióit. Nem gondolta, hogy ez ekkora befektetést igényel már rögtön a kezdetektől. Távlati tervei közül persze nem húzza ki, de eggyel-kettővel hátrébb csúszik azon a képzeletbeli listán.
Azt, hogy következő kérdése nem érinti túl jól a másikat, természetesen azonnal észreveszi. Ehhez képest meglepően részletes választ kap, amit figyelmesen végig is hallgat.*
- Az én történetem sem különbözik sokban, csak épp Wegtorenben születtem. *Ő maga nem fejti ki ennél jobban, hogyan is keveredett ide, pedig ha akarna, tudna mesélni. Az sem feltétlenül igaz, hogy túl sok hasonlóságot vélne felfedezni kettejük múltjában, bár végül is mindketten Romváros utcáin kötöttek ki. Ez azonban nem tűnik a legmegfelelőbb pillanatnak és helyszínnek ahhoz, hogy ilyesmikről csevegjenek, így inkább rövidre zárja a beszélgetést. Talán mindkettejüknek egyszerűbb.*
- Az itteni kikötőt nem ismerem túl jól. Nem jártam arra túl sokszor, mióta itt élek. *Újabb vállvonás. Bár szereti a tengert, egyáltalán nem hiányzik neki az az életforma, sőt. A közeljövőben egyáltalán nem tervez hajóra szállni, ha rajta múlik.
Bár Fez válasza igencsak meglepi, hisz kevesen mondhatják el magukról, hogy minden komolyabb utóhatás nélkül túléltek egy kígyómarást, ezúttal nincs ideje érdemben reagálni. A furcsa motoszkálás mindkettejük figyelmét eltereli néhány percre.*
- Nem. De nem hiszem, hogy ez kísértet lenne. *Még mindig fojtott hangon beszél, ahogy Fez válla mögül az egyre ismerősebben csillanó szempárt lesi. A férfi következő szavaira nem állhat meg egy mosolyt; nem teljesen tudja eldönteni, mennyire beszél komolyan, de ez most nem is olyan fontos. Ahogy megjelenik az elsőhöz igencsak hasonlatos második szempár, már szinte biztos abban, hogy valóban macskákról van szó. A hamarosan elhangzó nyávogás pedig igazolja is gyanúját.*
- Ha kóbor macska lennék, én is beköltöznék ide. *Mosolyogva pillant Fezre, aki hívogatni kezdi a ház lakóit. Mi tagadás, Isavyre is szívesen megvakargatná a fejüket, ha van rá igény, de a macskák egy tapodtat sem mozdulnak a hívogató szavak hallatán. Meglehet, hogy egyáltalán nincsenek emberhez szokva. Fezilio azonban elszántnak tűnik, így hamarosan megindul az emelet irányába, feltehetőleg azzal a szándékkal, hogy megszerezze a nyávogókat. *
- Ha beszakad alattad az a lépcső, nem biztos, hogy fogok tudni segíteni rajtad. Ígérem, megpróbálom, de… felelősséget nem vállalok. *Elmosolyodik, de azért egy csöppnyi valódi aggodalom is megcsendül a hangjában, ahogy Fez ténykedését figyeli.*
- Biztos jó ötlet ez? *A léptek súlya alatt felnyögő deszkák hangja egyáltalán nem biztató. Egy macskát nyilván elbírnak, de Fezilio kissé más súlycsoportba tartozik.*
- Hm-hm… *Kicsit rosszalló, kicsit lemondó hümmögés mellett veszi tudomásul Fez szavait, s egyelőre el is engedi párlatkészítési ambícióit. Nem gondolta, hogy ez ekkora befektetést igényel már rögtön a kezdetektől. Távlati tervei közül persze nem húzza ki, de eggyel-kettővel hátrébb csúszik azon a képzeletbeli listán.
Azt, hogy következő kérdése nem érinti túl jól a másikat, természetesen azonnal észreveszi. Ehhez képest meglepően részletes választ kap, amit figyelmesen végig is hallgat.*
- Az én történetem sem különbözik sokban, csak épp Wegtorenben születtem. *Ő maga nem fejti ki ennél jobban, hogyan is keveredett ide, pedig ha akarna, tudna mesélni. Az sem feltétlenül igaz, hogy túl sok hasonlóságot vélne felfedezni kettejük múltjában, bár végül is mindketten Romváros utcáin kötöttek ki. Ez azonban nem tűnik a legmegfelelőbb pillanatnak és helyszínnek ahhoz, hogy ilyesmikről csevegjenek, így inkább rövidre zárja a beszélgetést. Talán mindkettejüknek egyszerűbb.*
- Az itteni kikötőt nem ismerem túl jól. Nem jártam arra túl sokszor, mióta itt élek. *Újabb vállvonás. Bár szereti a tengert, egyáltalán nem hiányzik neki az az életforma, sőt. A közeljövőben egyáltalán nem tervez hajóra szállni, ha rajta múlik.
Bár Fez válasza igencsak meglepi, hisz kevesen mondhatják el magukról, hogy minden komolyabb utóhatás nélkül túléltek egy kígyómarást, ezúttal nincs ideje érdemben reagálni. A furcsa motoszkálás mindkettejük figyelmét eltereli néhány percre.*
- Nem. De nem hiszem, hogy ez kísértet lenne. *Még mindig fojtott hangon beszél, ahogy Fez válla mögül az egyre ismerősebben csillanó szempárt lesi. A férfi következő szavaira nem állhat meg egy mosolyt; nem teljesen tudja eldönteni, mennyire beszél komolyan, de ez most nem is olyan fontos. Ahogy megjelenik az elsőhöz igencsak hasonlatos második szempár, már szinte biztos abban, hogy valóban macskákról van szó. A hamarosan elhangzó nyávogás pedig igazolja is gyanúját.*
- Ha kóbor macska lennék, én is beköltöznék ide. *Mosolyogva pillant Fezre, aki hívogatni kezdi a ház lakóit. Mi tagadás, Isavyre is szívesen megvakargatná a fejüket, ha van rá igény, de a macskák egy tapodtat sem mozdulnak a hívogató szavak hallatán. Meglehet, hogy egyáltalán nincsenek emberhez szokva. Fezilio azonban elszántnak tűnik, így hamarosan megindul az emelet irányába, feltehetőleg azzal a szándékkal, hogy megszerezze a nyávogókat. *
- Ha beszakad alattad az a lépcső, nem biztos, hogy fogok tudni segíteni rajtad. Ígérem, megpróbálom, de… felelősséget nem vállalok. *Elmosolyodik, de azért egy csöppnyi valódi aggodalom is megcsendül a hangjában, ahogy Fez ténykedését figyeli.*
- Biztos jó ötlet ez? *A léptek súlya alatt felnyögő deszkák hangja egyáltalán nem biztató. Egy macskát nyilván elbírnak, de Fezilio kissé más súlycsoportba tartozik.*
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-31 09:49:24
Üzenet elküldve: 2022-03-31 09:49:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*Arra a kérdésre, hogy miért kell nagyobb épület a szeszfőzéshez már csak röviden tud válaszolni Isa-nak, mert igen gyorsan megérkeztek a romos ház belsejébe. Persze nem akar hallgatag maradni, mert akkor esetleg megsértheti a másikat, de nem is fog hosszú, kimerítő választ adni.*
- Tudod minden a lepárló méretétől függ és a hordókat is tárolni kell valahol. A legjobb egy pincében, de egy hűvösebb raktárépület is megfelelő lehet. Nem arannyal vannak bevonva, csak arany áron adják őket. *Mosolyodik el úgy, mint egy bölcs szerzetes. Ezt egyébként Isa is láthatja, mert egyetlen lámpásuk pontosan annyi fényt enged nekik, hogy a lábuk előtti kis területet és egymás arcát láthassák. Felmerült még egy kérdés a gyerekkorával kapcsolatban is. Erre nem annyira szívesen, de válaszol. A hangjában hallani lehet majd a hangulatának gyors változását. Isa könnyen rájöhet arra, hogy ez nem tartozik Fez kedvenc témái közé.*
- Itt születtem, de egy ideig délen éltünk a Kikötőnél. Aztán még gyerekkoromban apám elment egy hajóútra, de nem tért vissza. Anyámmal visszaköltöztünk a Szegénynegyedbe, de hamarosan elvitte a tüdővész. Utána meg tudod… Árvaház, de onnan megszöktem és a bácsikáim neveltek fel. *Nosztalgiázik egy kicsit, de sokkal többet nem is tudna mondani erről az időszakról. Ahol Fez felnőtt, ott mindenkinek hasonló történetei vannak.*
- Te is itt születtél? *Érdeklődik, de már tényleg kevés idejük maradt érdemi beszélgetésre* Vízköpő! Persze! Na egy olyat akarok, a legrondábbat. *Neveti el magát, mikor szóba kerül, hogy mire költenék a nagy kincset.*
- Akkor lehet jobban ismered a Kikötőt és a tengert, mint én. *Válaszolja Isa-nak, amikor megtudja, hogy a lány már sok időt töltött hajón. Amikor Fez számára is kiderül, hogy egy kötéldarabra lépett, bosszúból jól arrébb rúgja. Mondjuk ennek legalább annyi értelme van, hogy többet nem esnek el benne. Azért a lány megjegyzésére, hogy direkt ijesztgeti-e visszaszól.*
- Eszem ágában sincs! Utálom a kígyókat! Martak már meg. *Panaszkodik, de mielőtt tovább szidhatná a kötél-kígyót, már jön is az újabb „rettenet”, ezúttal a furcsa zajok és a világító szempár képében. Isa ösztönösen (vagy taktikusan) Fez mögé bújik, a férfi viszont elsőre nem kapta elő a fegyverét. Ez a döbbenetnek köszönhető, aztán végül Isa javaslatára mégis előveszi a tőrét.*
- Gondolod sokat ér egy kísértet ellen? *Kérdezi némi gúnnyal a hangjában. Fez szereti a városi legendákat, meg az ijesztő történeteket, de arra nem számított, hogy itt tényleg szellemmel fognak találkozni. Nincs is olyan felszerelésük, amivel legyűrhetnének egy ilyen túlvilági lényt. Ezzel a férfi is tisztában van, de nem akar meghátrálni.*
- Mutasd magad rémség! *Szólítja meg a villogó szemek tulajdonosát. De ebben a pillanatban csatlakozik még két szempár a már meglévőkhöz. Így összesen négy szem figyeli a betolakodókat. Fez már éppen kétségbe esne, amikor ismerős hangot hallanak. Ez pedig nem más, mint közönséges nyávogás. Ezúttal Isa-nak teljes mértékben igaza volt, a hang tulajdonosai biztosan macskák lehetnek.*
- Honnan tudtad? *Kérdez rá Isa-ra pillantva. Végül Fez is megenyhül és a lámpást magasabbra emelve tekint azokra a macskákra, amik még most is a lépcső tetején tartózkodnak.* Cicc-cicc, gyertek le! *Kezdi el a cirmosok hívogatását. Ám azok nem mozdulnak, mire Fez kezd el fölfelé sétálni hozzájuk a korhadt lépcsőn. Tudja, hogy Isa számára nehéz lenne fölcaplatni, ezért azt tervezi, hogy lehozza a macskákat a földszintre.*
*Arra a kérdésre, hogy miért kell nagyobb épület a szeszfőzéshez már csak röviden tud válaszolni Isa-nak, mert igen gyorsan megérkeztek a romos ház belsejébe. Persze nem akar hallgatag maradni, mert akkor esetleg megsértheti a másikat, de nem is fog hosszú, kimerítő választ adni.*
- Tudod minden a lepárló méretétől függ és a hordókat is tárolni kell valahol. A legjobb egy pincében, de egy hűvösebb raktárépület is megfelelő lehet. Nem arannyal vannak bevonva, csak arany áron adják őket. *Mosolyodik el úgy, mint egy bölcs szerzetes. Ezt egyébként Isa is láthatja, mert egyetlen lámpásuk pontosan annyi fényt enged nekik, hogy a lábuk előtti kis területet és egymás arcát láthassák. Felmerült még egy kérdés a gyerekkorával kapcsolatban is. Erre nem annyira szívesen, de válaszol. A hangjában hallani lehet majd a hangulatának gyors változását. Isa könnyen rájöhet arra, hogy ez nem tartozik Fez kedvenc témái közé.*
- Itt születtem, de egy ideig délen éltünk a Kikötőnél. Aztán még gyerekkoromban apám elment egy hajóútra, de nem tért vissza. Anyámmal visszaköltöztünk a Szegénynegyedbe, de hamarosan elvitte a tüdővész. Utána meg tudod… Árvaház, de onnan megszöktem és a bácsikáim neveltek fel. *Nosztalgiázik egy kicsit, de sokkal többet nem is tudna mondani erről az időszakról. Ahol Fez felnőtt, ott mindenkinek hasonló történetei vannak.*
- Te is itt születtél? *Érdeklődik, de már tényleg kevés idejük maradt érdemi beszélgetésre* Vízköpő! Persze! Na egy olyat akarok, a legrondábbat. *Neveti el magát, mikor szóba kerül, hogy mire költenék a nagy kincset.*
- Akkor lehet jobban ismered a Kikötőt és a tengert, mint én. *Válaszolja Isa-nak, amikor megtudja, hogy a lány már sok időt töltött hajón. Amikor Fez számára is kiderül, hogy egy kötéldarabra lépett, bosszúból jól arrébb rúgja. Mondjuk ennek legalább annyi értelme van, hogy többet nem esnek el benne. Azért a lány megjegyzésére, hogy direkt ijesztgeti-e visszaszól.*
- Eszem ágában sincs! Utálom a kígyókat! Martak már meg. *Panaszkodik, de mielőtt tovább szidhatná a kötél-kígyót, már jön is az újabb „rettenet”, ezúttal a furcsa zajok és a világító szempár képében. Isa ösztönösen (vagy taktikusan) Fez mögé bújik, a férfi viszont elsőre nem kapta elő a fegyverét. Ez a döbbenetnek köszönhető, aztán végül Isa javaslatára mégis előveszi a tőrét.*
- Gondolod sokat ér egy kísértet ellen? *Kérdezi némi gúnnyal a hangjában. Fez szereti a városi legendákat, meg az ijesztő történeteket, de arra nem számított, hogy itt tényleg szellemmel fognak találkozni. Nincs is olyan felszerelésük, amivel legyűrhetnének egy ilyen túlvilági lényt. Ezzel a férfi is tisztában van, de nem akar meghátrálni.*
- Mutasd magad rémség! *Szólítja meg a villogó szemek tulajdonosát. De ebben a pillanatban csatlakozik még két szempár a már meglévőkhöz. Így összesen négy szem figyeli a betolakodókat. Fez már éppen kétségbe esne, amikor ismerős hangot hallanak. Ez pedig nem más, mint közönséges nyávogás. Ezúttal Isa-nak teljes mértékben igaza volt, a hang tulajdonosai biztosan macskák lehetnek.*
- Honnan tudtad? *Kérdez rá Isa-ra pillantva. Végül Fez is megenyhül és a lámpást magasabbra emelve tekint azokra a macskákra, amik még most is a lépcső tetején tartózkodnak.* Cicc-cicc, gyertek le! *Kezdi el a cirmosok hívogatását. Ám azok nem mozdulnak, mire Fez kezd el fölfelé sétálni hozzájuk a korhadt lépcsőn. Tudja, hogy Isa számára nehéz lenne fölcaplatni, ezért azt tervezi, hogy lehozza a macskákat a földszintre.*
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-30 19:05:24
Üzenet elküldve: 2022-03-30 19:05:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
- Nagyobb épület? Azt hittem, elég egy szoba sarka is… És biztosan nem arannyal bevont hordót vennék elsőre… mi kerülhet rajta ötszáz aranyba? *Ráncolja kissé össze homlokát, de mivel tisztában van saját tájékozatlanságával, nem akadékoskodik tovább. Inkább hallgatja Fezt, aki úgy tűnik, jóval nagyobb tapasztalattal rendelkezik e téren. *
- Szóval itt nőttél fel? *Tér el kicsit a tárgytól, de nem zavartatja magát. Egyre kíváncsibb arra, kivel is sodorta össze ilyen kíméletlenül a véletlen, hogy aztán talán még nagyobb meglepetésben részesítse.*
- Végül is… adhatunk neki egy esélyt. *Bár egyáltalán nem gondolja komolyan, s ezernyi okot tudna felsorolni, amiért ha valaha egyáltalán itt volt az az állítólagos kincs, mára miért nem maradhatott semmi értékes odabent, valamiért magában tartja mindezt. Talán Fez szavainak és lelkesedésének is lehet valami köze a dologhoz.*
- Vízköpőre gondolsz? *Mosolyodik el, ahogy a férfi ábrándozását hallgatja, hisz egészen szórakoztató, hogy gondolatban már el is költötte az aranyat, amit nagyjából semmi esélyük megtalálni, de ahogy a hajókra terelődik a szó, még a pillantását is elkapja. Inkább a lába elé figyel, no meg arra, mi is fogadja őket odabent, miután átlépték azt, ami a küszöbből maradt. *
- Hajón egyébként voltam már… talán túlságosan sokat is. Persze egy saját nem lehet rossz. *Fűzi hozzá pár pillanattal később. Tulajdonképpen teljesen meg tudja érteni a Fezilio hangjában megbúvó rajongást, hisz hajózni alapvetően egy igen szabad és szép dolog, de az ő emlékeiben sajnos nagyon nem így szerepel. Persze volt jó része is, de az éhezés és a mocsok mélyebb nyomokat hagytak.*
- Attól félhetsz is! *Mosolyodik el újból a férfi válaszára, aztán tovább biceg a szoba belseje felé. Már épp megjegyezné, milyen ijesztően csendes és halott itt minden, amikor Fez felteszi azt a bizonyos kérdést. Ösztönösen hátrál egy lépést, csak ezután pillant le a földre, hogy szemügyre vehesse az állítólagos kígyót.*
- Az egy kötéldarab. Direkt akarsz halálra rémiszteni? *Kérdi egy megrovó mosoly mellett, de aztán neki is feltűnik az emelet irányából alászűrődő zaj. Nem ijed meg látványosan, de egészen közel lép a másikhoz, természetesen úgy, hogy a férfi legyen közelebb a lépcsőhöz.*
- Mi az ott?! Talán egy macska? *Súgja Feznek, miközben nagyjából mögé bújva farkasszemet néz az emeletről villanó szempárral. A lámpás fénye egyáltalán nem ér el odáig, így a lény teste is homályban marad, míg közelebb nem lépnek. A kérdés, hogy megéri-e, vagy inkább még most kellene kisétálniuk a házból.*
- Azért a tőrödet elővehetnéd. * Teszi hozzá, miközben sajátjának markolatára csúszik bal keze. Kicsit talán gyorsul a szívverése, de egyelőre kíváncsibb, mint amennyire fél.*
- Nagyobb épület? Azt hittem, elég egy szoba sarka is… És biztosan nem arannyal bevont hordót vennék elsőre… mi kerülhet rajta ötszáz aranyba? *Ráncolja kissé össze homlokát, de mivel tisztában van saját tájékozatlanságával, nem akadékoskodik tovább. Inkább hallgatja Fezt, aki úgy tűnik, jóval nagyobb tapasztalattal rendelkezik e téren. *
- Szóval itt nőttél fel? *Tér el kicsit a tárgytól, de nem zavartatja magát. Egyre kíváncsibb arra, kivel is sodorta össze ilyen kíméletlenül a véletlen, hogy aztán talán még nagyobb meglepetésben részesítse.*
- Végül is… adhatunk neki egy esélyt. *Bár egyáltalán nem gondolja komolyan, s ezernyi okot tudna felsorolni, amiért ha valaha egyáltalán itt volt az az állítólagos kincs, mára miért nem maradhatott semmi értékes odabent, valamiért magában tartja mindezt. Talán Fez szavainak és lelkesedésének is lehet valami köze a dologhoz.*
- Vízköpőre gondolsz? *Mosolyodik el, ahogy a férfi ábrándozását hallgatja, hisz egészen szórakoztató, hogy gondolatban már el is költötte az aranyat, amit nagyjából semmi esélyük megtalálni, de ahogy a hajókra terelődik a szó, még a pillantását is elkapja. Inkább a lába elé figyel, no meg arra, mi is fogadja őket odabent, miután átlépték azt, ami a küszöbből maradt. *
- Hajón egyébként voltam már… talán túlságosan sokat is. Persze egy saját nem lehet rossz. *Fűzi hozzá pár pillanattal később. Tulajdonképpen teljesen meg tudja érteni a Fezilio hangjában megbúvó rajongást, hisz hajózni alapvetően egy igen szabad és szép dolog, de az ő emlékeiben sajnos nagyon nem így szerepel. Persze volt jó része is, de az éhezés és a mocsok mélyebb nyomokat hagytak.*
- Attól félhetsz is! *Mosolyodik el újból a férfi válaszára, aztán tovább biceg a szoba belseje felé. Már épp megjegyezné, milyen ijesztően csendes és halott itt minden, amikor Fez felteszi azt a bizonyos kérdést. Ösztönösen hátrál egy lépést, csak ezután pillant le a földre, hogy szemügyre vehesse az állítólagos kígyót.*
- Az egy kötéldarab. Direkt akarsz halálra rémiszteni? *Kérdi egy megrovó mosoly mellett, de aztán neki is feltűnik az emelet irányából alászűrődő zaj. Nem ijed meg látványosan, de egészen közel lép a másikhoz, természetesen úgy, hogy a férfi legyen közelebb a lépcsőhöz.*
- Mi az ott?! Talán egy macska? *Súgja Feznek, miközben nagyjából mögé bújva farkasszemet néz az emeletről villanó szempárral. A lámpás fénye egyáltalán nem ér el odáig, így a lény teste is homályban marad, míg közelebb nem lépnek. A kérdés, hogy megéri-e, vagy inkább még most kellene kisétálniuk a házból.*
- Azért a tőrödet elővehetnéd. * Teszi hozzá, miközben sajátjának markolatára csúszik bal keze. Kicsit talán gyorsul a szívverése, de egyelőre kíváncsibb, mint amennyire fél.*
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-30 17:12:58
Üzenet elküldve: 2022-03-30 17:12:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét//
*Nem siet lépést tartani a kisérőjével, ezúttal nem is erőlteti annyira a menetet, mint legutóbb, hiszen kétli, hogy az orvos különösebben örülne, ha páciense felduzzadt térddel jelenne meg. Így pedig eleinte azt sem veszi észre, hogy Lillyss műmosolya leolvadt az arcáról, hisz a másik előtte halad, és Gaerralos maga pedig nem szentel neki túl sok figyelmet.
Csendben sétál a Romvároson keresztül, figyelve környezetét, de leginkább a gondolataiba mélyed. Pontos tennivalók, tervek, és persze az eddigi felfedéseinek implikációi járnak a fejében. És persze a műtét maga, mely ha minden jól megy, megszabadíthatja végre sántaságától, ezzel elérve, hogy már csak egyszeresen legyen kripli.*
-Nem aggódom.
*Érkezik a hűvös válasz a társalgási kísérletre. Azt már eddig is kikövetkeztette, hogy a mélységi nehezen olvas mások érzelmeiből, és karizmája sem segíti különösebben az ilyen helyzetek helyén kezelésében. Ez egy olyan valaki számára, aki az ügyfelek kiszolgálásásából él, nem különösebben szerencsés, de nem Gaerralos dolga alkalmazkodni.
Az igazság az, hogy a fájdalom sokadlagos, hiszen a veterán egyik legfőbb erőssége az önkontroll. Inkább azért átkozza ezt a sérülést, mert komolyan korlátozza a mozgásban, és míg a varázstudás akár kompenzálhat a végtaghiányért, egy sánta katona még a mágiatudás ellenére is hátráltatna egy csapatot.*
-Ha Eeyr és Teysus segítségére van szükségünk, akkor valami már rég elromlott.
*Az előzőhöz hasonlóan hűvös, tárgyilagos, érzelmi töltettől mentes hangon beszél. Nincs benne támadó jelleg, ám különösebb nyitottságot sem érezhet Gaerralos irányából. Az pedig, hogy az istenekről való véleményével kapcsolatban amaz milyen következtetéseket von le, nem Gaerralos dolga, és nem is foglalkoztatja őt különösebben.*
-A magam részéről nem lesz rá szükség.
*Utasítja el az ajánlatot. Ha Nimeril külön ragaszkodik Lillyss jelenlétéhez, akkor nincs sok választása, de komoly ellenérzései vannak azzal szemben, hogy bódult, sebezhető állapotban egy szobában maradjon a mélységi nősténnyel. A drámai érzéke sem elég erős, hogy keretes szerkezetet kívánjon adni térde történetének.*
*Nem siet lépést tartani a kisérőjével, ezúttal nem is erőlteti annyira a menetet, mint legutóbb, hiszen kétli, hogy az orvos különösebben örülne, ha páciense felduzzadt térddel jelenne meg. Így pedig eleinte azt sem veszi észre, hogy Lillyss műmosolya leolvadt az arcáról, hisz a másik előtte halad, és Gaerralos maga pedig nem szentel neki túl sok figyelmet.
Csendben sétál a Romvároson keresztül, figyelve környezetét, de leginkább a gondolataiba mélyed. Pontos tennivalók, tervek, és persze az eddigi felfedéseinek implikációi járnak a fejében. És persze a műtét maga, mely ha minden jól megy, megszabadíthatja végre sántaságától, ezzel elérve, hogy már csak egyszeresen legyen kripli.*
-Nem aggódom.
*Érkezik a hűvös válasz a társalgási kísérletre. Azt már eddig is kikövetkeztette, hogy a mélységi nehezen olvas mások érzelmeiből, és karizmája sem segíti különösebben az ilyen helyzetek helyén kezelésében. Ez egy olyan valaki számára, aki az ügyfelek kiszolgálásásából él, nem különösebben szerencsés, de nem Gaerralos dolga alkalmazkodni.
Az igazság az, hogy a fájdalom sokadlagos, hiszen a veterán egyik legfőbb erőssége az önkontroll. Inkább azért átkozza ezt a sérülést, mert komolyan korlátozza a mozgásban, és míg a varázstudás akár kompenzálhat a végtaghiányért, egy sánta katona még a mágiatudás ellenére is hátráltatna egy csapatot.*
-Ha Eeyr és Teysus segítségére van szükségünk, akkor valami már rég elromlott.
*Az előzőhöz hasonlóan hűvös, tárgyilagos, érzelmi töltettől mentes hangon beszél. Nincs benne támadó jelleg, ám különösebb nyitottságot sem érezhet Gaerralos irányából. Az pedig, hogy az istenekről való véleményével kapcsolatban amaz milyen következtetéseket von le, nem Gaerralos dolga, és nem is foglalkoztatja őt különösebben.*
-A magam részéről nem lesz rá szükség.
*Utasítja el az ajánlatot. Ha Nimeril külön ragaszkodik Lillyss jelenlétéhez, akkor nincs sok választása, de komoly ellenérzései vannak azzal szemben, hogy bódult, sebezhető állapotban egy szobában maradjon a mélységi nősténnyel. A drámai érzéke sem elég erős, hogy keretes szerkezetet kívánjon adni térde történetének.*
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-30 10:18:50
Üzenet elküldve: 2022-03-30 10:18:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A műtét //
* Türelmesen halad ki a templomból és reméli, hogy a műtétre váró veterán követi őt. Ha teheti akkor az ő tempóját veszi fel. Még lent látta a férfi tekintetét a mű mosolyára, így ideglenesen eltekint az állmosolytól és az arcára inkább természetes ürességet rajzol. Egy kicsit lassabb így a tempó, de nincs ellenére a mélységinek, hogy a másik gyorsasága szerint kell haladniuk. A csuklyát fejéről le veszi és haját ki szabadítja a copfból, hagyja végig futni vállain, hogy magától terüljön szét a ruháján. *
- Szerintem nem kell aggódnia, a műtét után megfog szűnni a fájdalom.
* Próbál kicsit társalogni kivételesen az ügyféllel. Talán nem a legjobb ötlet pont a problémára fókuszálni, de egy műtét előtt még is mire gondolhatna a másik ha nem arra? *
- Ha Eeyr és Tesyus is megsegít minket, akkor holnapra már futhat is. Ha bármi gond van akkor pedig itt van ez.
* Veszi ki az oldalsó zsebéből a fű zöld fiolát, hogy megmutassa a veteránnak. *
- Ha szeretné végig követem a műtétet. A fivéremet gyakran foltozgattam, így nem áll messze tőlem az orvoslás.
* Ajánlja fel a segítségét. A szándéka tiszta, inkább csak meg enyhíteni akarja a másikat. Amint a romváros területére érnek már nem kell sokat sétálniuk, hogy elérjék a céljukat. *
* Türelmesen halad ki a templomból és reméli, hogy a műtétre váró veterán követi őt. Ha teheti akkor az ő tempóját veszi fel. Még lent látta a férfi tekintetét a mű mosolyára, így ideglenesen eltekint az állmosolytól és az arcára inkább természetes ürességet rajzol. Egy kicsit lassabb így a tempó, de nincs ellenére a mélységinek, hogy a másik gyorsasága szerint kell haladniuk. A csuklyát fejéről le veszi és haját ki szabadítja a copfból, hagyja végig futni vállain, hogy magától terüljön szét a ruháján. *
- Szerintem nem kell aggódnia, a műtét után megfog szűnni a fájdalom.
* Próbál kicsit társalogni kivételesen az ügyféllel. Talán nem a legjobb ötlet pont a problémára fókuszálni, de egy műtét előtt még is mire gondolhatna a másik ha nem arra? *
- Ha Eeyr és Tesyus is megsegít minket, akkor holnapra már futhat is. Ha bármi gond van akkor pedig itt van ez.
* Veszi ki az oldalsó zsebéből a fű zöld fiolát, hogy megmutassa a veteránnak. *
- Ha szeretné végig követem a műtétet. A fivéremet gyakran foltozgattam, így nem áll messze tőlem az orvoslás.
* Ajánlja fel a segítségét. A szándéka tiszta, inkább csak meg enyhíteni akarja a másikat. Amint a romváros területére érnek már nem kell sokat sétálniuk, hogy elérjék a céljukat. *
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-30 09:19:05
Üzenet elküldve: 2022-03-30 09:19:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*Isa szerint a szeszesital készítéséhez szükséges holmik nem számítanak drágának. Fez tudja jól, hogy a legkisebb méretű és legrosszabb állapotú kellékek tényleg nem túl drágák, de azzal is tisztában van, hogy azokkal nem lehet olyan minőségi italokat készíteni, amikért bárki is szívesen fizetne csengő aranyakkal. Amikor szóba kerül a helyiség megszerzése, vagy bérlése, Fez csak helyesel.*
- Igen, ahhoz, hogy megérje foglalkozni vele egy nagyobb épület kell. Ez tényleg sokba kerül, de egy nagyobb üst is többszáz arany. A hordók árát is megkérik. Van amelyik 4-500 arany. *A felsorolást persze nem elijesztésnek szánja, de nem árt tisztában lenni vele, hogy milyen anyagi vonzata van egy ilyen vállalkozásnak. Fez számára is egy remek befektetés lenne, csak az a gond, hogy jelenleg nem rendelkezik ekkora összeggel.*
- Egészen kölyök voltam még, amikor az egyik bácsikám megmutatta hogyan kell. Évekig segítettem neki, beletanultam. Aztán egyszer elment a Sárvárosba és soha nem jött vissza. A lepárlót meg hamar szétlopták. Így megy ez. *Isa ezzel nem biztos, hogy tisztában van, de akiket Fez a bácsikáinak hív egyébként nem a rokonai. A Romváros utcakölykeit „felkaroló” idősebb személyekre is szoktak így hivatkozni. Fez nem igazán ejtett könnyeket a bácsikáért, aminek az lehetett az oka, hogy a tanítás mellé rendszeres „atyai pofonok” is jártak. Igaz sokat ezek közül meg is érdemelt.*
- Na és ha a bíró kincsét is megtaláljuk? Többezer arany lehet odabent! *Próbál valami motiválót találni az egyébként romos és veszélyes épület meglátogatásában. Igazából maga sem tudja, hogy mennyi esély van ezeknek az állítólagos kincseknek a megtalálására. De Fez nem akarja elszalasztani a lehetőséget. Biztosan többtucat ember járt már itt, de ők nem olyan okosak, alaposak és precízek, mint ők ketten Isa-val. Legalábbis ebbe a gondolatba próbál kapaszkodni.*
- Én a részemből venni fogok egy nagy házat egy ronda szoborral. Vagy olyannal, tudod! Hogy is hívják? Ami vizet szokott locsolni a tetőről. Na meg lesz vagy négy óriási almafám. De akár még egy hajót is vehetek! Voltál te már hajón Isa? Nem ilyen kis halászladikon, hanem rendes vitorláson! *Ábrándozik hangosan. Bizony az arany ígérete könnyen megbolondítja Fezt. Eközben viszont meg is érkeznek a bejárathoz és megteszik az első lépéseket a bútorozatlan, romos épületben.*
- ÉN?! Dehogy! Csak attól, hogy már más elvitte a kincset! *Válaszolja Isa kérdésére a félelemről.* Na ide én se költöznék be. Nagyon komor hely. Talán tényleg a szellemek miatt.
*Egész sikeresen haladnak, amíg a férfi rá nem lép valami hosszúkás, ám de csavarodó alakzatra. Mi a fene lehet ez? Talán egy kígyó? Nem ritka, hogy a büdös hüllők még a város belső negyedeibe is beférkőznek.*
- Ugye nem egy kígyóra léptem?! *Kérdezi Isa-t, mert elsőre rosszul látja. De hamar megvilágítja a lámpással és kiderül, hogy ez egy kötéldarab. Nagyjából egy méteres lehet és kissé megtépázott. Gyakorlatilag használhatatlan, mert egy „értelmes kötél” legalább 2-3 méteres. Fez már éppen megnyugszik, amikor valami zajt hall. Mozgás zaját, amit nem ő és nem Isa idézett elő. Valaki vagy valami tényleg van itt rajtuk kívül.*
- Te is hallod ezt? *Suttogja Isa-nak, aki valószínűleg szintén jól hallhatta a hangokat. A lámpás csak egy rövid területet világít be a romos ház földszintjéből és most egy lépcsőhöz közel állnak. A lépcső tetejéről egy nyikorgás hallatszik, majd egy világító szempárt láthatnak. Ettől a látványtól Fez hirtelen ledöbben és emiatt nem is kapja elő a fegyverét. Bármi is van ott, egyenesen rájuk bámul.*
*Isa szerint a szeszesital készítéséhez szükséges holmik nem számítanak drágának. Fez tudja jól, hogy a legkisebb méretű és legrosszabb állapotú kellékek tényleg nem túl drágák, de azzal is tisztában van, hogy azokkal nem lehet olyan minőségi italokat készíteni, amikért bárki is szívesen fizetne csengő aranyakkal. Amikor szóba kerül a helyiség megszerzése, vagy bérlése, Fez csak helyesel.*
- Igen, ahhoz, hogy megérje foglalkozni vele egy nagyobb épület kell. Ez tényleg sokba kerül, de egy nagyobb üst is többszáz arany. A hordók árát is megkérik. Van amelyik 4-500 arany. *A felsorolást persze nem elijesztésnek szánja, de nem árt tisztában lenni vele, hogy milyen anyagi vonzata van egy ilyen vállalkozásnak. Fez számára is egy remek befektetés lenne, csak az a gond, hogy jelenleg nem rendelkezik ekkora összeggel.*
- Egészen kölyök voltam még, amikor az egyik bácsikám megmutatta hogyan kell. Évekig segítettem neki, beletanultam. Aztán egyszer elment a Sárvárosba és soha nem jött vissza. A lepárlót meg hamar szétlopták. Így megy ez. *Isa ezzel nem biztos, hogy tisztában van, de akiket Fez a bácsikáinak hív egyébként nem a rokonai. A Romváros utcakölykeit „felkaroló” idősebb személyekre is szoktak így hivatkozni. Fez nem igazán ejtett könnyeket a bácsikáért, aminek az lehetett az oka, hogy a tanítás mellé rendszeres „atyai pofonok” is jártak. Igaz sokat ezek közül meg is érdemelt.*
- Na és ha a bíró kincsét is megtaláljuk? Többezer arany lehet odabent! *Próbál valami motiválót találni az egyébként romos és veszélyes épület meglátogatásában. Igazából maga sem tudja, hogy mennyi esély van ezeknek az állítólagos kincseknek a megtalálására. De Fez nem akarja elszalasztani a lehetőséget. Biztosan többtucat ember járt már itt, de ők nem olyan okosak, alaposak és precízek, mint ők ketten Isa-val. Legalábbis ebbe a gondolatba próbál kapaszkodni.*
- Én a részemből venni fogok egy nagy házat egy ronda szoborral. Vagy olyannal, tudod! Hogy is hívják? Ami vizet szokott locsolni a tetőről. Na meg lesz vagy négy óriási almafám. De akár még egy hajót is vehetek! Voltál te már hajón Isa? Nem ilyen kis halászladikon, hanem rendes vitorláson! *Ábrándozik hangosan. Bizony az arany ígérete könnyen megbolondítja Fezt. Eközben viszont meg is érkeznek a bejárathoz és megteszik az első lépéseket a bútorozatlan, romos épületben.*
- ÉN?! Dehogy! Csak attól, hogy már más elvitte a kincset! *Válaszolja Isa kérdésére a félelemről.* Na ide én se költöznék be. Nagyon komor hely. Talán tényleg a szellemek miatt.
*Egész sikeresen haladnak, amíg a férfi rá nem lép valami hosszúkás, ám de csavarodó alakzatra. Mi a fene lehet ez? Talán egy kígyó? Nem ritka, hogy a büdös hüllők még a város belső negyedeibe is beférkőznek.*
- Ugye nem egy kígyóra léptem?! *Kérdezi Isa-t, mert elsőre rosszul látja. De hamar megvilágítja a lámpással és kiderül, hogy ez egy kötéldarab. Nagyjából egy méteres lehet és kissé megtépázott. Gyakorlatilag használhatatlan, mert egy „értelmes kötél” legalább 2-3 méteres. Fez már éppen megnyugszik, amikor valami zajt hall. Mozgás zaját, amit nem ő és nem Isa idézett elő. Valaki vagy valami tényleg van itt rajtuk kívül.*
- Te is hallod ezt? *Suttogja Isa-nak, aki valószínűleg szintén jól hallhatta a hangokat. A lámpás csak egy rövid területet világít be a romos ház földszintjéből és most egy lépcsőhöz közel állnak. A lépcső tetejéről egy nyikorgás hallatszik, majd egy világító szempárt láthatnak. Ettől a látványtól Fez hirtelen ledöbben és emiatt nem is kapja elő a fegyverét. Bármi is van ott, egyenesen rájuk bámul.*
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-29 19:40:33
Üzenet elküldve: 2022-03-29 19:40:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
*Neki egyáltalán nem szúr szemet a szakadt viselet, hisz ehhez van hozzászokva. Inkább az lenne a furcsa, ha Fez makulátlan ruházatban lejtene Romváros utcáin. Bizonyosan azt gondolná róla, hogy valahol elvétett egy kanyart (vagy többet is), és most tanácstalanul kutatja a kiutat. Talán az is eszébe jutna, hogy az idegen terepre tévedt szerencsétlen még számára is könnyű prédának számítana… De így, hogy hasonszőrűnek látja a férfit, természetesen még csak hasonló sem fordul meg a fejében. Inkább lehetőséget lát, amit nem akar elszalasztani… egy igaz szövetségesnél kevés jobb dolog van.*
- Nem hiszem, hogy túl drágák lennének ezek a holmik…*Morfondírozik tovább a saját párlat elkészítésén. Régóta foglalkoztatja a gondolat, de nagyjából semmit nem tud a dolgok menetéről, így szinte biztos, hogy Fez még szolgálhat hasznos információkkal.* - A költséges rész talán inkább a hely megteremtése lehet… ahol háborítatlanul elkészülhet az ital. De… hol főztél te rumot? *Kérdi kíváncsian, miközben saját kis lakása jár a fejében. Igaz, nincs a legjobb állapotban, két embernek pedig már szűkös, annyira apró, de mégiscsak van egy kulccsal zárható ajtaja.*
- A lehető legkomolyabban. *Egy pillanatig tényleg komoly arcot vág, de aztán minden átmenet nélkül felnevet.* - Badarság az egész. Fogadni mernék, hogy száraz faleveleken és hasznavehetetlen szeméten kívül semmit sem találunk odabent. *Mosolyog még mindig, hisz nagyjából el is hiszi, amint mond. Ha léteznek is kísértetek, vajmi kevés esélyét látja annak, hogy pont ebben a házban, pont ezen az éjjelen mutatkoznának meg előttük.*
- Magam is így gondoltam, de azért jobb a te szádból hallani. Nem mintha olyan sokat érne egy ígéret itt… de azért mégis. *Megvonja a vállát, majd miután felállt, a házat kezdi szemlélni. Minél több ideig teszi ezt, annál rosszabb ötletnek találja, hogy bemenjenek, Fez pedig hosszú percekre magára hagyja a ház barátságtalan sziluettjével.*
- Talán… *Ismétli a szót, válaszul mindenre a lámpással megjelenő férfinek. Mivel már beleegyezett, nem akar visszakozni, de hangjából bizonyosan kiérződik a kétely, ami időközben alaposan belopta magát a szívébe. Nem a szellemektől tart, inkább rájuk vagy alattuk beszakadó deszkáktól és hasonló „csapdáktól”, amiket egy ilyen ház rejtegethet. Mindenesetre kis lemaradással követi Fezt, gondosan figyelve arra, hova is lép. *
- Egy kicsit… hogy elesek, vagy ránk szakad valami. *Mosolyodik el, ahogy a másik felé pillant.* - És te? *Néhány lépést még tesz a hatalmas és üresen tátongó szoba közepe felé, majd megtorpan. Óvatosan les körül, hegyezve fülét minden apró zajra, de egyelőre semmi különöset nem lát vagy hall.*
- Nem tudnék ilyen házban élni soha… Ha lenne annyi aranyam, amennyi ezt a szobát színültig megtölti, akkor se költöznék ilyen helyre. Ha lennének bútorok, akkor is barátságtalan és sivár lenne az egész. *Jelenti ki, miközben tovább nézelődik.*
*Neki egyáltalán nem szúr szemet a szakadt viselet, hisz ehhez van hozzászokva. Inkább az lenne a furcsa, ha Fez makulátlan ruházatban lejtene Romváros utcáin. Bizonyosan azt gondolná róla, hogy valahol elvétett egy kanyart (vagy többet is), és most tanácstalanul kutatja a kiutat. Talán az is eszébe jutna, hogy az idegen terepre tévedt szerencsétlen még számára is könnyű prédának számítana… De így, hogy hasonszőrűnek látja a férfit, természetesen még csak hasonló sem fordul meg a fejében. Inkább lehetőséget lát, amit nem akar elszalasztani… egy igaz szövetségesnél kevés jobb dolog van.*
- Nem hiszem, hogy túl drágák lennének ezek a holmik…*Morfondírozik tovább a saját párlat elkészítésén. Régóta foglalkoztatja a gondolat, de nagyjából semmit nem tud a dolgok menetéről, így szinte biztos, hogy Fez még szolgálhat hasznos információkkal.* - A költséges rész talán inkább a hely megteremtése lehet… ahol háborítatlanul elkészülhet az ital. De… hol főztél te rumot? *Kérdi kíváncsian, miközben saját kis lakása jár a fejében. Igaz, nincs a legjobb állapotban, két embernek pedig már szűkös, annyira apró, de mégiscsak van egy kulccsal zárható ajtaja.*
- A lehető legkomolyabban. *Egy pillanatig tényleg komoly arcot vág, de aztán minden átmenet nélkül felnevet.* - Badarság az egész. Fogadni mernék, hogy száraz faleveleken és hasznavehetetlen szeméten kívül semmit sem találunk odabent. *Mosolyog még mindig, hisz nagyjából el is hiszi, amint mond. Ha léteznek is kísértetek, vajmi kevés esélyét látja annak, hogy pont ebben a házban, pont ezen az éjjelen mutatkoznának meg előttük.*
- Magam is így gondoltam, de azért jobb a te szádból hallani. Nem mintha olyan sokat érne egy ígéret itt… de azért mégis. *Megvonja a vállát, majd miután felállt, a házat kezdi szemlélni. Minél több ideig teszi ezt, annál rosszabb ötletnek találja, hogy bemenjenek, Fez pedig hosszú percekre magára hagyja a ház barátságtalan sziluettjével.*
- Talán… *Ismétli a szót, válaszul mindenre a lámpással megjelenő férfinek. Mivel már beleegyezett, nem akar visszakozni, de hangjából bizonyosan kiérződik a kétely, ami időközben alaposan belopta magát a szívébe. Nem a szellemektől tart, inkább rájuk vagy alattuk beszakadó deszkáktól és hasonló „csapdáktól”, amiket egy ilyen ház rejtegethet. Mindenesetre kis lemaradással követi Fezt, gondosan figyelve arra, hova is lép. *
- Egy kicsit… hogy elesek, vagy ránk szakad valami. *Mosolyodik el, ahogy a másik felé pillant.* - És te? *Néhány lépést még tesz a hatalmas és üresen tátongó szoba közepe felé, majd megtorpan. Óvatosan les körül, hegyezve fülét minden apró zajra, de egyelőre semmi különöset nem lát vagy hall.*
- Nem tudnék ilyen házban élni soha… Ha lenne annyi aranyam, amennyi ezt a szobát színültig megtölti, akkor se költöznék ilyen helyre. Ha lennének bútorok, akkor is barátságtalan és sivár lenne az egész. *Jelenti ki, miközben tovább nézelődik.*
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-29 11:38:19
Üzenet elküldve: 2022-03-29 11:38:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Miután megúszta a kis kalandot, igyekszik mély lélegzetvételekkel nyugtatni hevesen dobogó szívét. Örül neki, hogy épen és egészségesen kijutott, és lapos erszényét tapogatja, amit egészen megkopasztott ez a kis kiruccanás. Nem zavarja, mert az információ megér ennyit, legalábbis az apró tündérnek. De ettől függetlenül azért kicsit keserű ízt hagy a szájában a dolog. Már gondolkodik is azon, hogy hogyan tudna egy kis jövedelemre szert tenni. Bízik alkuszi képességeiben, és hogy lesz olyan ember, akivel kölcsönösen előnyös üzletet tud kötni - legrosszabb esetben csak Babkár számára lesz előnyös. *
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-29 10:03:35
Üzenet elküldve: 2022-03-29 10:03:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*Ez a beszélgetés és az éjszaka jobban telik, mint ahogy indult. Egy kicsit még fájlalja a saját lábait is az ütközés miatt, de erről nem akar beszélni, mert érdektelennek tartja. Arra a kérdésre, hogy maga főzte-e a borókapárlatot megrázza a fejét.*
- Nem, egy cimborám hozta, akinek ha újra találkozunk majd a fejéhez vágom. Már nem a flaskát, hanem a véleményemet. *Mondja kissé morgó hangon, mivel ő sem elégedett az itallal. Arra viszont megfelelő volt, hogy a sebeket ellássa.*
- Ez engem is érdekel, bort és rumot készítettem már. De nincs saját üstöm, se hordóm, talán majd egyszer. *Válaszol Isa felvetésére. Tényleg van némi érdeklődés a hangjában, de gyorsan tudatja, hogy nincs ezeknek az eszközöknek a birtokában. Nem szeretné, ha túl sokat gondolna róla a lány. Mondjuk a jelenlegi öltözete alapján ez nem is lehetséges. Eleve szakadtabb ruhákban járt, amik most tovább rongyolódtak. Talán ez lesz a következő, amin javítani szeretne. Eléggé megunta már, hogy a városban nem veszik emberszámba azt, akinek nincsen normális öltözete. Ha egyszer összegyűjt néhány aranyat, biztos, hogy erre fogja költeni.*
- Komolyan mondod? Sosem hallottam róla, hogy a bíró Sa'Tereth szolgája lett volna. Így már egészen érthető. *Egy pillanatra elgondolkodik a városi legendáról, amit már többféleképpen is hallott. Azonban a „gonosz isten” neve még nem hangzott el a történetben. Most hogy Isa ezt is hozzátette, így már el tudja képzelni, hogy a bíró hogyan válhatott gonosz kísértetté. A túlvilági lények amúgy is közelebb állnak Sa'Tereth-hez, mint bármelyik másik istenhez. Egyébként ez az istenség mindig kicsit megrémítette Fezt. Nem csak misztikus, de sok köze van a halottakhoz, a rémségekhez és a túlvilághoz. Ezek pedig olyan dolgok, amiktől Fez egy kicsit irtózik.*
- Akkor nem árt vigyázni vele. Nem akármilyen szellem lehet. *Mérlegeli. Fez nem túl ijedős, de ebben a történetben van valami egészen rémisztő. Mindenesetre sokkal kíváncsibb erre a házra annál, mint hogy egy ilyen mese eltérítse. Ráadásul Isa is beadja a derekát a háromszintes romos ház meglátogatásával kapcsolatban. Ki tudja, talán a földszintről is hallanak valamit.*
- Hmm… Rendben, megígérem. *Válaszolja Isa kérésére.* Egyébként is, ha bántani akartalak volna, nem bajlódok a sebeiddel. *Érvel, szerinte eléggé világosan. Viszont azzal ő is tisztában van, hogy az éjszakai romos házban könnyű lenne orra esni. Mivel nem tudják, hogy mennyire romos, így ő sem mer csak úgy bemenni. Az éjszakai városban az a jó, hogy a lámpagyújtogatók mindenfelé hagynak lámpásokat vagy fáklyákat az utcákon. Úgy tűnik a Romváros sem eléggé lepukkant ahhoz, hogy megfeledkezzenek róla. Sőt! Az itteni bűnesetek gyakorisága miatt a korábbinál is több világítást kaptak az esti utcák. Feznek egy kicsit ugyan messzebb kell mennie a jelenlegi helyüktől ahhoz, hogy megszerezhessen egy lámpást. Ezek a lámpások a gazdagabb negyedekben olajjal működnek, itt viszont csak gyertyákat raknak beléjük. A férfi könnyedén elemel egy felakasztott lámpást, majd elindul a romos épület felé.*
- Talán így könnyebben boldogulunk. *Mutatja a lámpást Isa-nak.* A lábad rendben van? Akkor mehetünk! *Mivel nála van a lámpás, így előre megy kinyitja a korhadt-törött ajtót és beléphetnek a „kísértetházba”. A lámpás fénye egyelőre annyira elegendő, hogy néhány feltört padlókövet kikerülhessenek és az első helyiség üres falait megtekinthessék. Úgy tűnik a régi lakók és a környék fosztogatói alapos munkát végeztek, mert szinte semmilyen bútorral nem találkoznak. Se asztalok, se székek, se egy ágy vagy heverő. Mégis van valami furcsa a légkörben, mintha figyelnék az új vendégeket.*
- Nem félsz? *Kérdez rá mosolyogva Isa lelkiállapotára.*
*Ez a beszélgetés és az éjszaka jobban telik, mint ahogy indult. Egy kicsit még fájlalja a saját lábait is az ütközés miatt, de erről nem akar beszélni, mert érdektelennek tartja. Arra a kérdésre, hogy maga főzte-e a borókapárlatot megrázza a fejét.*
- Nem, egy cimborám hozta, akinek ha újra találkozunk majd a fejéhez vágom. Már nem a flaskát, hanem a véleményemet. *Mondja kissé morgó hangon, mivel ő sem elégedett az itallal. Arra viszont megfelelő volt, hogy a sebeket ellássa.*
- Ez engem is érdekel, bort és rumot készítettem már. De nincs saját üstöm, se hordóm, talán majd egyszer. *Válaszol Isa felvetésére. Tényleg van némi érdeklődés a hangjában, de gyorsan tudatja, hogy nincs ezeknek az eszközöknek a birtokában. Nem szeretné, ha túl sokat gondolna róla a lány. Mondjuk a jelenlegi öltözete alapján ez nem is lehetséges. Eleve szakadtabb ruhákban járt, amik most tovább rongyolódtak. Talán ez lesz a következő, amin javítani szeretne. Eléggé megunta már, hogy a városban nem veszik emberszámba azt, akinek nincsen normális öltözete. Ha egyszer összegyűjt néhány aranyat, biztos, hogy erre fogja költeni.*
- Komolyan mondod? Sosem hallottam róla, hogy a bíró Sa'Tereth szolgája lett volna. Így már egészen érthető. *Egy pillanatra elgondolkodik a városi legendáról, amit már többféleképpen is hallott. Azonban a „gonosz isten” neve még nem hangzott el a történetben. Most hogy Isa ezt is hozzátette, így már el tudja képzelni, hogy a bíró hogyan válhatott gonosz kísértetté. A túlvilági lények amúgy is közelebb állnak Sa'Tereth-hez, mint bármelyik másik istenhez. Egyébként ez az istenség mindig kicsit megrémítette Fezt. Nem csak misztikus, de sok köze van a halottakhoz, a rémségekhez és a túlvilághoz. Ezek pedig olyan dolgok, amiktől Fez egy kicsit irtózik.*
- Akkor nem árt vigyázni vele. Nem akármilyen szellem lehet. *Mérlegeli. Fez nem túl ijedős, de ebben a történetben van valami egészen rémisztő. Mindenesetre sokkal kíváncsibb erre a házra annál, mint hogy egy ilyen mese eltérítse. Ráadásul Isa is beadja a derekát a háromszintes romos ház meglátogatásával kapcsolatban. Ki tudja, talán a földszintről is hallanak valamit.*
- Hmm… Rendben, megígérem. *Válaszolja Isa kérésére.* Egyébként is, ha bántani akartalak volna, nem bajlódok a sebeiddel. *Érvel, szerinte eléggé világosan. Viszont azzal ő is tisztában van, hogy az éjszakai romos házban könnyű lenne orra esni. Mivel nem tudják, hogy mennyire romos, így ő sem mer csak úgy bemenni. Az éjszakai városban az a jó, hogy a lámpagyújtogatók mindenfelé hagynak lámpásokat vagy fáklyákat az utcákon. Úgy tűnik a Romváros sem eléggé lepukkant ahhoz, hogy megfeledkezzenek róla. Sőt! Az itteni bűnesetek gyakorisága miatt a korábbinál is több világítást kaptak az esti utcák. Feznek egy kicsit ugyan messzebb kell mennie a jelenlegi helyüktől ahhoz, hogy megszerezhessen egy lámpást. Ezek a lámpások a gazdagabb negyedekben olajjal működnek, itt viszont csak gyertyákat raknak beléjük. A férfi könnyedén elemel egy felakasztott lámpást, majd elindul a romos épület felé.*
- Talán így könnyebben boldogulunk. *Mutatja a lámpást Isa-nak.* A lábad rendben van? Akkor mehetünk! *Mivel nála van a lámpás, így előre megy kinyitja a korhadt-törött ajtót és beléphetnek a „kísértetházba”. A lámpás fénye egyelőre annyira elegendő, hogy néhány feltört padlókövet kikerülhessenek és az első helyiség üres falait megtekinthessék. Úgy tűnik a régi lakók és a környék fosztogatói alapos munkát végeztek, mert szinte semmilyen bútorral nem találkoznak. Se asztalok, se székek, se egy ágy vagy heverő. Mégis van valami furcsa a légkörben, mintha figyelnék az új vendégeket.*
- Nem félsz? *Kérdez rá mosolyogva Isa lelkiállapotára.*
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-28 19:59:52
Üzenet elküldve: 2022-03-28 19:59:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
*Fez válasza megnevetteti, de a nevetés hamar bájos mosollyá szelídül, ahogy továbbra is a világosbarna szempárt fürkészi.*
- Értem. *Így már valóban van sejtése arról, mi játszódhat a férfi fejében. Jobban belegondolva ő is egész könnyedén el tudja képzelni, hogy csinos arc rejtőzik a romvárosi kosz és a hanyagul gondozott arcszőrzet alatt… ami egyszerre vészjósló és szívderítő gondolat. Szándékosan nem is fűz mást a férfi szavaihoz, tekintete és mosolya valószínűleg így is elég árulkodó.*
- Talán magad főzted? *Kíváncsiskodik tovább az italt illetően, amit a jelek szerint Fez igen behatóan ismer.* - Egyszer szívesen kitanulnám, hogyan kell… boróka például nő mindenhol, még csak földet művelnem se kellene, csak időben leszedni a bogyókat, megfőzni, és eladni drágán szinte bárkinek ebben a városban. Nem lenne rossz üzlet… *Ábrándozik még egy darabig, de aztán a kísértethistória teljesen eltereli a figyelmét. A történetet egyre szélesedő mosollyal hallgatja, a végén még fel is nevet röviden, aztán csak lazán legyint a kevésbé fájós kezével.*
- Azt nem is tudtad, hogy a bíró mestere maga Sa'Tereth volt? Alkut kötött vele, így minden bitóra küldött lélekért cserébe kapott még tíz e világi évet a szánalmas kis életéhez. Néha úgy mesélik, ezer aranyat kapott, de nekem a toldozgatott élet jobban tetszik. *Vigyorog Fezre, hisz jól ismeri ezt a városi legendát. Sokféleképpen hallotta már, s mindig másik házra mutogatott az illető, aki épp váltig állította, hogy ez a színtiszta igazság.*
- Megnézhetjük. Ha megígéred, hogy nem azért akarsz becsalni oda, hogy… bármi rosszat tégy.*Igen finoman fejezi ki magát, ami azért is lehet, mert saját magát is meglepő naivitással áll a férfihoz. Úgy is mondhatnánk, hogyha nem azon a szép mély hangon hívnák kísérteteket nézni, esze ágában sem lenne igent mondani. Most viszont már nehezére esik elképzelni, hogy Fez a romok rejtekében akarná elvágni a torkát az erszényért.
Közben kissé nehézkesen, de feláll, majd a ház felé fordul, s újból végigméri a romokat. Nem sokat lát, mivel lassan valóban rájuk telepszik a koromsötét éjszaka, de azért annyit sikerül felmérnie, hogy vállalkozásuk nem veszélytelen.*
*Fez válasza megnevetteti, de a nevetés hamar bájos mosollyá szelídül, ahogy továbbra is a világosbarna szempárt fürkészi.*
- Értem. *Így már valóban van sejtése arról, mi játszódhat a férfi fejében. Jobban belegondolva ő is egész könnyedén el tudja képzelni, hogy csinos arc rejtőzik a romvárosi kosz és a hanyagul gondozott arcszőrzet alatt… ami egyszerre vészjósló és szívderítő gondolat. Szándékosan nem is fűz mást a férfi szavaihoz, tekintete és mosolya valószínűleg így is elég árulkodó.*
- Talán magad főzted? *Kíváncsiskodik tovább az italt illetően, amit a jelek szerint Fez igen behatóan ismer.* - Egyszer szívesen kitanulnám, hogyan kell… boróka például nő mindenhol, még csak földet művelnem se kellene, csak időben leszedni a bogyókat, megfőzni, és eladni drágán szinte bárkinek ebben a városban. Nem lenne rossz üzlet… *Ábrándozik még egy darabig, de aztán a kísértethistória teljesen eltereli a figyelmét. A történetet egyre szélesedő mosollyal hallgatja, a végén még fel is nevet röviden, aztán csak lazán legyint a kevésbé fájós kezével.*
- Azt nem is tudtad, hogy a bíró mestere maga Sa'Tereth volt? Alkut kötött vele, így minden bitóra küldött lélekért cserébe kapott még tíz e világi évet a szánalmas kis életéhez. Néha úgy mesélik, ezer aranyat kapott, de nekem a toldozgatott élet jobban tetszik. *Vigyorog Fezre, hisz jól ismeri ezt a városi legendát. Sokféleképpen hallotta már, s mindig másik házra mutogatott az illető, aki épp váltig állította, hogy ez a színtiszta igazság.*
- Megnézhetjük. Ha megígéred, hogy nem azért akarsz becsalni oda, hogy… bármi rosszat tégy.*Igen finoman fejezi ki magát, ami azért is lehet, mert saját magát is meglepő naivitással áll a férfihoz. Úgy is mondhatnánk, hogyha nem azon a szép mély hangon hívnák kísérteteket nézni, esze ágában sem lenne igent mondani. Most viszont már nehezére esik elképzelni, hogy Fez a romok rejtekében akarná elvágni a torkát az erszényért.
Közben kissé nehézkesen, de feláll, majd a ház felé fordul, s újból végigméri a romokat. Nem sokat lát, mivel lassan valóban rájuk telepszik a koromsötét éjszaka, de azért annyit sikerül felmérnie, hogy vállalkozásuk nem veszélytelen.*
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-27 19:45:33
Üzenet elküldve: 2022-03-27 19:45:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*Amikor Isa megköszöni a segítséget, akkor Fez valóban örül annak, hogy a lány jobban van. Nem sokszor történik olyan az életében, hogy a rossz dolgok jóra forduljanak, de ez a mostani új ismeretsége sokkal pozitívabbra vált, mint ahogy azt az első pillanatban gondolta. A „nem akarják megkéselni egymást” résztől eljutottak addig, hogy Fez segített Isan és ettől őt is egy ritka érzés fogja el. Amikor a lány rávezeti arra a kérdésre, hogy minek köszönheti a bánásmódot, a férfi elsőre nehezen tud válaszolni. Persze a mohazöld szemek, a szép arcvonások és a telt ajkak állnak a dolgok mögött, de Fez erre még nem jött rá teljesen.*
- Ő… hát én nem is tudom. Pont úgy néztél ki, mint egy törött szárnyú kismadár egy veszélyes helyen, én meg csak… *Ez a fajta határozatlanság nem vall Fezre, Isavyre innen könnyen rájöhet, hogy sikerült egy kicsit megbabonázni ezt a romvárosi alakot.*
- Ez egy nem túl jól sikerült borókapárlat. A jobbak kevésbé karcolnak és több bennük a gyümölcs. *Magyarázza szakértőként. Egyébként ehhez tényleg ért, nem úgy, mint az orvosláshoz, amiből csak a túléléshez szükséges alapokat sajátította el. Egy kicsit elmered a háromszintes romos épület rejtett „kincsein”, de végül Isa visszahúzza a földre azzal, hogy emlékezteti a sérült térdeire.*
- Tudod, ez az a ház, ahova senki sem jár. *Kezd bele a „helyi legendába”. Egy olyan legendába, amelyik sok hasonló romos házra igaz lehet.* Sőt, nem is lakik itt senki, mert régen egy bíró háza volt, aki még életében minden vádlottat a bitóra küldött. De egyszer az egyik vádlott rokonai bosszút álltak és felakasztották a bírót a családjával együtt ebben a házban. Azóta itt kísértenek. *Mondja lelkesen a történetet. Hogy ebből mennyi igaz, azt nem tudni, de Fez valóban hallotta ezt a városi legendát a környékről. De ez egy nagyon régi legenda és valójában senki sem tudja, hogy melyik a bíró háza.*
- Nem, ahhoz be kell menni és csak éjjel kísértenek. *Ami viszont lassan el is érkezik. A sötétség végül teljesen legyőzte a napfényt a Romváros fölött és így az éjszaka is kezdetét vette, benne Isaval és Fezzel. Ki tudja, hogy milyen meglepetést tartogat még számukra?*
- Nem muszáj felmenni a tetejére, lehet, hogy a földszinten vannak. *Vélekedik, mint a szellemek kísértési területének neves szakértője. Abban viszont egyetért Isaval, hogy nem jó erőltetni a lábait. Egy ilyen sérüléssel nem okos dolog lépcsőzni vagy éppen mászni.*
- Na? Nézzünk be, vagy kísérjelek haza és megnézzük máskor? *Érdeklődik a további programtervről.*
*Amikor Isa megköszöni a segítséget, akkor Fez valóban örül annak, hogy a lány jobban van. Nem sokszor történik olyan az életében, hogy a rossz dolgok jóra forduljanak, de ez a mostani új ismeretsége sokkal pozitívabbra vált, mint ahogy azt az első pillanatban gondolta. A „nem akarják megkéselni egymást” résztől eljutottak addig, hogy Fez segített Isan és ettől őt is egy ritka érzés fogja el. Amikor a lány rávezeti arra a kérdésre, hogy minek köszönheti a bánásmódot, a férfi elsőre nehezen tud válaszolni. Persze a mohazöld szemek, a szép arcvonások és a telt ajkak állnak a dolgok mögött, de Fez erre még nem jött rá teljesen.*
- Ő… hát én nem is tudom. Pont úgy néztél ki, mint egy törött szárnyú kismadár egy veszélyes helyen, én meg csak… *Ez a fajta határozatlanság nem vall Fezre, Isavyre innen könnyen rájöhet, hogy sikerült egy kicsit megbabonázni ezt a romvárosi alakot.*
- Ez egy nem túl jól sikerült borókapárlat. A jobbak kevésbé karcolnak és több bennük a gyümölcs. *Magyarázza szakértőként. Egyébként ehhez tényleg ért, nem úgy, mint az orvosláshoz, amiből csak a túléléshez szükséges alapokat sajátította el. Egy kicsit elmered a háromszintes romos épület rejtett „kincsein”, de végül Isa visszahúzza a földre azzal, hogy emlékezteti a sérült térdeire.*
- Tudod, ez az a ház, ahova senki sem jár. *Kezd bele a „helyi legendába”. Egy olyan legendába, amelyik sok hasonló romos házra igaz lehet.* Sőt, nem is lakik itt senki, mert régen egy bíró háza volt, aki még életében minden vádlottat a bitóra küldött. De egyszer az egyik vádlott rokonai bosszút álltak és felakasztották a bírót a családjával együtt ebben a házban. Azóta itt kísértenek. *Mondja lelkesen a történetet. Hogy ebből mennyi igaz, azt nem tudni, de Fez valóban hallotta ezt a városi legendát a környékről. De ez egy nagyon régi legenda és valójában senki sem tudja, hogy melyik a bíró háza.*
- Nem, ahhoz be kell menni és csak éjjel kísértenek. *Ami viszont lassan el is érkezik. A sötétség végül teljesen legyőzte a napfényt a Romváros fölött és így az éjszaka is kezdetét vette, benne Isaval és Fezzel. Ki tudja, hogy milyen meglepetést tartogat még számukra?*
- Nem muszáj felmenni a tetejére, lehet, hogy a földszinten vannak. *Vélekedik, mint a szellemek kísértési területének neves szakértője. Abban viszont egyetért Isaval, hogy nem jó erőltetni a lábait. Egy ilyen sérüléssel nem okos dolog lépcsőzni vagy éppen mászni.*
- Na? Nézzünk be, vagy kísérjelek haza és megnézzük máskor? *Érdeklődik a további programtervről.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1883-1902