Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-20 20:18:47
Üzenet elküldve: 2020-08-20 20:18:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*Grük jól teszi, hogy az ugyan bizalomra nem sok okot adó kinézetű, de mégis helyi egyénre hallgat, s amint a másik irányba indul el, nem messze Kagaenae házától, egészen pontosan annak másik oldalán sűrűn szedett lábnyomokra lesz figyelmes. A nyomok egy kissé idejét múlt, romos épülethez vezetnek, bár épületnek sem igazán mondható. Egyetlen ablaka bedeszkázva, fa ajtaja zsanérjairól leszakadva, félig bedőlve. Sötéten ásít a kis utcára. Az épület üres, s ha Grük a nyomokat jobban megnézi, azok valójában inkább a háztól el, mint befelé vezetnének, persze ettől függetlenül a házat még átnézheti. Nincs mozgásra utaló jel, nagy a csend, az éjszaka még nem enged magából. A nyomok iránya behatárolható, azonban a sötétben vesznek el kissé távolabb, arra, amerre már nem világít kandeláber és gyanúsan a Csonthíd felé vezetnek.*
*Grük jól teszi, hogy az ugyan bizalomra nem sok okot adó kinézetű, de mégis helyi egyénre hallgat, s amint a másik irányba indul el, nem messze Kagaenae házától, egészen pontosan annak másik oldalán sűrűn szedett lábnyomokra lesz figyelmes. A nyomok egy kissé idejét múlt, romos épülethez vezetnek, bár épületnek sem igazán mondható. Egyetlen ablaka bedeszkázva, fa ajtaja zsanérjairól leszakadva, félig bedőlve. Sötéten ásít a kis utcára. Az épület üres, s ha Grük a nyomokat jobban megnézi, azok valójában inkább a háztól el, mint befelé vezetnének, persze ettől függetlenül a házat még átnézheti. Nincs mozgásra utaló jel, nagy a csend, az éjszaka még nem enged magából. A nyomok iránya behatárolható, azonban a sötétben vesznek el kissé távolabb, arra, amerre már nem világít kandeláber és gyanúsan a Csonthíd felé vezetnek.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-19 19:55:30
Üzenet elküldve: 2020-08-19 19:55:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*A válasz előtt a fiatal lány rövid ideig hallgat, amit a heges arcú intéző nem tud egyelőre hova tenni. Persze eszébe ötlik, hogy az apával lehet valami, de nem szeretne találgatni és szüksége sincs rá, mert hamarosan érkezik a válasz. Nincs oka, hogy kétségbe vonja Nisamie szavait vagy ne adjon hitelt nekik és mivel először jár a boltban, nem is ismeri a múltját. Így számára nem is volna hátrányos, ha a mester helyett a lány munkáját dicsérnék az előállított gyógyszerek.*
- Oh, értem. *Mondja együtt érzőnek szánt hangon. Valójában neki teljesen mindegy, hogy ki készíti az árut, ha annak minőségéhez nem férhet kétség. Megköszörüli a torkát, mielőtt folytatná.*
- Nagyon sajnálom, remélem, édesapja hamar felépül. *Őszinte félmosollyal fonja szavait, majd elhessegetve a kellemetlen részletet, visszatérne az üzletre. Nisamie határozottnak tűnik, a boltban rend van és tisztaság. Bár nem győződött meg a bolt kínálatának minőségéről, megszavazza a bizalmat a lánynak és az üzletnek.*
- Állandó beszállítói kapcsolatra gondolok, így az önök által készített szerek szélesebb körben juthatnak el a vásárlókhoz. Önök elkészítik, mi pedig értékesítjük úgy, hogy mindkettőnk számára jövedelmező legyen. Ha szükség van bizonyos fejlesztésre a kereskedőház szívesen segíti a helyi vállalkozásokat, mert így mind a város, mind pedig mi is fejlődhetünk. *Érti ezt természetesen nem csak a kereskedőházra, de Nisamie apjának üzletére is. Természetesen a legfontosabb a kereskedőház nyereségessége és fejlődése, ám az is biztos, hogy nem csak a város, de a bolt is jól járhat a közös munkával.*
- Korábban említette, hogy bizonyos növényeket helybe is lehetne hozni, esetleg valamilyen módszerrel otthonossá tenni másféle növényeknek a helyet. Volna esetleg önnek vagy az édesapjának ötlete ilyesmire? *Mosolyodik el féloldalasan. A kereskedőház támogatásával sok minden elérhető és Aztyan is szívesen foglalkozik ilyesmivel, hogy szélesítse ismereteit és tudását.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*A válasz előtt a fiatal lány rövid ideig hallgat, amit a heges arcú intéző nem tud egyelőre hova tenni. Persze eszébe ötlik, hogy az apával lehet valami, de nem szeretne találgatni és szüksége sincs rá, mert hamarosan érkezik a válasz. Nincs oka, hogy kétségbe vonja Nisamie szavait vagy ne adjon hitelt nekik és mivel először jár a boltban, nem is ismeri a múltját. Így számára nem is volna hátrányos, ha a mester helyett a lány munkáját dicsérnék az előállított gyógyszerek.*
- Oh, értem. *Mondja együtt érzőnek szánt hangon. Valójában neki teljesen mindegy, hogy ki készíti az árut, ha annak minőségéhez nem férhet kétség. Megköszörüli a torkát, mielőtt folytatná.*
- Nagyon sajnálom, remélem, édesapja hamar felépül. *Őszinte félmosollyal fonja szavait, majd elhessegetve a kellemetlen részletet, visszatérne az üzletre. Nisamie határozottnak tűnik, a boltban rend van és tisztaság. Bár nem győződött meg a bolt kínálatának minőségéről, megszavazza a bizalmat a lánynak és az üzletnek.*
- Állandó beszállítói kapcsolatra gondolok, így az önök által készített szerek szélesebb körben juthatnak el a vásárlókhoz. Önök elkészítik, mi pedig értékesítjük úgy, hogy mindkettőnk számára jövedelmező legyen. Ha szükség van bizonyos fejlesztésre a kereskedőház szívesen segíti a helyi vállalkozásokat, mert így mind a város, mind pedig mi is fejlődhetünk. *Érti ezt természetesen nem csak a kereskedőházra, de Nisamie apjának üzletére is. Természetesen a legfontosabb a kereskedőház nyereségessége és fejlődése, ám az is biztos, hogy nem csak a város, de a bolt is jól járhat a közös munkával.*
- Korábban említette, hogy bizonyos növényeket helybe is lehetne hozni, esetleg valamilyen módszerrel otthonossá tenni másféle növényeknek a helyet. Volna esetleg önnek vagy az édesapjának ötlete ilyesmire? *Mosolyodik el féloldalasan. A kereskedőház támogatásával sok minden elérhető és Aztyan is szívesen foglalkozik ilyesmivel, hogy szélesítse ismereteit és tudását.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-19 01:29:47
Üzenet elküldve: 2020-08-19 01:29:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Olybá tűnik a tiszt egyedül marad, de mielőtt társa távozik, visszakéri a pajzsát, mert még szüksége lehet rá. Grük már egyre fáradtabb, mert egész nap és egész éjjel talpon volt, de nem állhat meg pihenni, még nem. Sietősen megindul az egyik irányba, de a gyanúsan sokat tudó utcai képviselő a másik irányt javasolja neki. Mivel nem jártas még a környéken, ezért kénytelen kelletlen meg kell bíznia a tanácsban. Megindul gyors léptekkel a javasolt irányba, szerencséjére a szűk utcában ahova kilyukad az egyik ház előtt árulkodó nyomok vannak, így az az épület felé veszi az irányt. Íját szorosan tartja kezében és megtöltve tárolja, úgy közelíti meg az épületet alapos körbenézéssel.*
*Olybá tűnik a tiszt egyedül marad, de mielőtt társa távozik, visszakéri a pajzsát, mert még szüksége lehet rá. Grük már egyre fáradtabb, mert egész nap és egész éjjel talpon volt, de nem állhat meg pihenni, még nem. Sietősen megindul az egyik irányba, de a gyanúsan sokat tudó utcai képviselő a másik irányt javasolja neki. Mivel nem jártas még a környéken, ezért kénytelen kelletlen meg kell bíznia a tanácsban. Megindul gyors léptekkel a javasolt irányba, szerencséjére a szűk utcában ahova kilyukad az egyik ház előtt árulkodó nyomok vannak, így az az épület felé veszi az irányt. Íját szorosan tartja kezében és megtöltve tárolja, úgy közelíti meg az épületet alapos körbenézéssel.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-17 20:44:44
Üzenet elküldve: 2020-08-17 20:44:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*A korábbi kérdések alapján számított rá, hogy hamarosan valami hasonló következik, mégis jó pár pillanatig némán mered a férfira, mielőtt válaszra nyitná ajkait. Mindeddig kínosan vigyázott a látszat fenntartására, miszerint apjával együtt vezetik a boltot, hiszen vásárlóik nagy része csakis miatta látogat még vissza erre az istenverte helyre. Fogalmuk sincs arról, hogy a jól bevált kenőcs, az ezer éve használt tinktúra minősége már régen nem a mester keze munkáját dicséri. És ez mindeddig így is volt rendjén. Most azonban olyan lehetőség tárulkozik ki lelki szemei előtt, amit úgy érzi, nem áldozhat fel e látszat oltárán. Az egyértelmű, hogy nem küldheti le az öreget tárgyalni, hisz abban a minutumban ugrana az ajánlat. Persze az sem lenne túl szerencsés, ha egyből felfedné a „családi titkokat”, így igyekszik konszenzusos megoldást találni.*
- Édesapámat jó ideje ágyhoz köti a betegsége. A boltot én vezetem, ahogyan a szereket is magam készítem el… természetesen a családi receptúrák alapján. *Hangja magabiztosan cseng, kicsit talán még ki is húzza magát, ahogy kékeszöldjei visszatérnek az égszín szemekhez. Fiatal kora ellenére van valami a tekintetében, a kiállásában, amitől tényleg egészen hitelesnek tűnik.*
- Ha az ajánlat így is áll, nagyon szívesen meghallgatom a részleteket. *Fűzi még hozzá, tovább fürkészve az idegen vonásait. Nem akar ebben a koszfészekben megrohadni, így bolond lenne nem megragadni a kínálkozó lehetőséget.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*A korábbi kérdések alapján számított rá, hogy hamarosan valami hasonló következik, mégis jó pár pillanatig némán mered a férfira, mielőtt válaszra nyitná ajkait. Mindeddig kínosan vigyázott a látszat fenntartására, miszerint apjával együtt vezetik a boltot, hiszen vásárlóik nagy része csakis miatta látogat még vissza erre az istenverte helyre. Fogalmuk sincs arról, hogy a jól bevált kenőcs, az ezer éve használt tinktúra minősége már régen nem a mester keze munkáját dicséri. És ez mindeddig így is volt rendjén. Most azonban olyan lehetőség tárulkozik ki lelki szemei előtt, amit úgy érzi, nem áldozhat fel e látszat oltárán. Az egyértelmű, hogy nem küldheti le az öreget tárgyalni, hisz abban a minutumban ugrana az ajánlat. Persze az sem lenne túl szerencsés, ha egyből felfedné a „családi titkokat”, így igyekszik konszenzusos megoldást találni.*
- Édesapámat jó ideje ágyhoz köti a betegsége. A boltot én vezetem, ahogyan a szereket is magam készítem el… természetesen a családi receptúrák alapján. *Hangja magabiztosan cseng, kicsit talán még ki is húzza magát, ahogy kékeszöldjei visszatérnek az égszín szemekhez. Fiatal kora ellenére van valami a tekintetében, a kiállásában, amitől tényleg egészen hitelesnek tűnik.*
- Ha az ajánlat így is áll, nagyon szívesen meghallgatom a részleteket. *Fűzi még hozzá, tovább fürkészve az idegen vonásait. Nem akar ebben a koszfészekben megrohadni, így bolond lenne nem megragadni a kínálkozó lehetőséget.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-17 19:58:41
Üzenet elküldve: 2020-08-17 19:58:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Végre otthon//
*A férfi halkan dúdolgat a sötét fát kenegetve, kezében ecsete egyre, csak összepiszkolja megkeményedett bőrét, de a kedve, csak nem látszik beburulni, minőbb a dallam egyre hangosabb lesz, és néha még a lábával is rugózik a dallamra, amit már jól ismer még testvérével együtt zengték, akkortájt két suhanc, a tábor kellős közepén titkon remegve a halál gondolatától vidították egymást és boldogok voltak. Most pedig, ahogy Bonternost elfogja a nosztalgia ismét újra éli fiatalságát a dalban melyet zeng, mélyen ám meglepően tiszta baritonnal. *
- Három legény a csárdába így gondolkodik magába,
Így gondolkodik magában, Hová megyünk éccakára.
Egy közülünk ki találta: Özvegyasszony kunyhójában,
Özvegyasszony kunyhójában, Hol az ajtó nincs bezárva.
Gyere be fiam a házamba, Itt a dívány, ülj le rája,
Az ágyam is le van vetve, Hogyha akarsz, feküdj bele.
Nem fekszik le az ágyadra, Nem kelnél fel éjféltájba!
Felköltelek én olyan jókor: Éjfél után egy órakor.
Éjfél után egy az óra, Kelj fel drágám, eredj haza.
Még a kutyák sem ugatnak, Szomszédjaim is alszanak.
*Hangzik a nóta, mely végig kísérte a festést és a sötételf előtt immáron, csak egy feladat áll, hogy el takarítsa levetett rongyait a padlóról és át törölje a kellemes bútorokat, hogy azok is régi fényükben csilloghassanak. Immáron pedig a lépcső is fel száradni látszik a fekete hajú számára, folytathatja a munkát feljebb ahol még több az a nehéz dolog*
*A férfi halkan dúdolgat a sötét fát kenegetve, kezében ecsete egyre, csak összepiszkolja megkeményedett bőrét, de a kedve, csak nem látszik beburulni, minőbb a dallam egyre hangosabb lesz, és néha még a lábával is rugózik a dallamra, amit már jól ismer még testvérével együtt zengték, akkortájt két suhanc, a tábor kellős közepén titkon remegve a halál gondolatától vidították egymást és boldogok voltak. Most pedig, ahogy Bonternost elfogja a nosztalgia ismét újra éli fiatalságát a dalban melyet zeng, mélyen ám meglepően tiszta baritonnal. *
- Három legény a csárdába így gondolkodik magába,
Így gondolkodik magában, Hová megyünk éccakára.
Egy közülünk ki találta: Özvegyasszony kunyhójában,
Özvegyasszony kunyhójában, Hol az ajtó nincs bezárva.
Gyere be fiam a házamba, Itt a dívány, ülj le rája,
Az ágyam is le van vetve, Hogyha akarsz, feküdj bele.
Nem fekszik le az ágyadra, Nem kelnél fel éjféltájba!
Felköltelek én olyan jókor: Éjfél után egy órakor.
Éjfél után egy az óra, Kelj fel drágám, eredj haza.
Még a kutyák sem ugatnak, Szomszédjaim is alszanak.
*Hangzik a nóta, mely végig kísérte a festést és a sötételf előtt immáron, csak egy feladat áll, hogy el takarítsa levetett rongyait a padlóról és át törölje a kellemes bútorokat, hogy azok is régi fényükben csilloghassanak. Immáron pedig a lépcső is fel száradni látszik a fekete hajú számára, folytathatja a munkát feljebb ahol még több az a nehéz dolog*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-17 19:28:16
Üzenet elküldve: 2020-08-17 19:28:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
//Grük//
*A nyomozás megakad egy pillanatra, sőt, olybá tűnik Reorik sem kíván már a csapattal tartani, talán más dolga akadt. Egy enyhe köszönés és a megfelelő engedélyek megkérését követően elbúcsúzik Grüktől. Az öreg közben csak álldogál, vállával támasztja az egyik félfalat, néha orrába túr, hogy aztán alaposan megnézze a kitermelt végeredményt, s pöccintse el a vakvilágba. A feltehetően távozó Dvornak gúnyosan meghajol, s amint látja, hogy Grük megindul a másik lejárat keresésére, csak vállát vonva fűz hozzá egy mondatot.*
- Én a másik irányba indúnék... de nékem mindegy. *Köp ki oldalra, majd lassan eltűnik a sötétben, hogy hullát fosztogasson. Ha Grük az általa választott irányba indul el, semmi különöset nem vesz észre, sőt, ami azt illeti, akkor sem, ha abba, amerre a közember javasolta. Egy szűk utcácskára lyukad ki, ahol több elhagyatott ház is akad, az egyik előtt, mintha borzaszó jövés menés lett volna, egész csapatnyi lábnyom rajzolódik ki a porban. De lejárat, vagy feljárat... legalábbis a nyílt utcán, vagy Kagaenae háza környékén, egy sem akad.*
//Grük//
*A nyomozás megakad egy pillanatra, sőt, olybá tűnik Reorik sem kíván már a csapattal tartani, talán más dolga akadt. Egy enyhe köszönés és a megfelelő engedélyek megkérését követően elbúcsúzik Grüktől. Az öreg közben csak álldogál, vállával támasztja az egyik félfalat, néha orrába túr, hogy aztán alaposan megnézze a kitermelt végeredményt, s pöccintse el a vakvilágba. A feltehetően távozó Dvornak gúnyosan meghajol, s amint látja, hogy Grük megindul a másik lejárat keresésére, csak vállát vonva fűz hozzá egy mondatot.*
- Én a másik irányba indúnék... de nékem mindegy. *Köp ki oldalra, majd lassan eltűnik a sötétben, hogy hullát fosztogasson. Ha Grük az általa választott irányba indul el, semmi különöset nem vesz észre, sőt, ami azt illeti, akkor sem, ha abba, amerre a közember javasolta. Egy szűk utcácskára lyukad ki, ahol több elhagyatott ház is akad, az egyik előtt, mintha borzaszó jövés menés lett volna, egész csapatnyi lábnyom rajzolódik ki a porban. De lejárat, vagy feljárat... legalábbis a nyílt utcán, vagy Kagaenae háza környékén, egy sem akad.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-16 22:22:43
Üzenet elküldve: 2020-08-16 22:22:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*A csatamént ugyanoda köti be, ahová korábban. Nem nagyon törődik azzal, hogy leplezze a felőle érkező zajokat. Továbbra sem tart semmitől, ahogy attól sem, hogy hogyan fogja érinteni a lányt, hogy visszatér. Azután, hogy mostanra biztosan felébredt és azt hiheti, hogy tartotta a szavát és végleg elhagyta a gyógyfüves boltot.
Kezében a nemrég vásárolt baromfival indul el a bejárat felé, tökéletes nyugalommal, mintha haza érkezne. Ahogy korábban sem, most sem igazán izgatja, hogy mit fog szólni a házigazda. Az oroszlánt sosem érdekli, mit ugatnak a kutyák. És a medvetermetű férfi éhes és nem tud jobb helyet, ahol elkészíttethetné a tyúkot.
Hanyagul löki be az ajtót a boltnál és lép be a már ismert helyiségbe. Komor, szürke tekintete Nisamiet keresi a pult mögött vagy a széknél, ahol korábban ült.
Ha megpillantja a minden bizonnyal fáradt lányt valahol, még mielőtt hangoskodásba kezdene felemeli mindkét kezét, hogy jelezze, nincs benne rossz szándék. Már, ha lehet a visszatérését nem annak tekinteni.*
- Nyugi, tücsök. *Szólal meg dörmögő hangján.*
- Bocsánat, Nisamie. *Javítja ki magát, mert előző este már kiderült, hogy nincs ínyére a lánynak a megszólítás.*
- Hoztam egy tyúkot. Meg tudod sütni? *Dobja a zsákot a pultra. Bár a kofa kivéreztette, de mostanra talán egy kis vér átitatta a barna vásznat. A medvetermetű közben a lány pillantását fürkészi, hogy milyen reakciót vált ki belőle a valószínűleg nem várt gesztus. A pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat a környezetére - tartják bizonyos helyeken.*
- Mikor ettetek utoljára húst? *Kérdi együtt érzőnek szánt hangon, bár nem biztos, hogy sikerül minden igyekezete ellenére.*
*A csatamént ugyanoda köti be, ahová korábban. Nem nagyon törődik azzal, hogy leplezze a felőle érkező zajokat. Továbbra sem tart semmitől, ahogy attól sem, hogy hogyan fogja érinteni a lányt, hogy visszatér. Azután, hogy mostanra biztosan felébredt és azt hiheti, hogy tartotta a szavát és végleg elhagyta a gyógyfüves boltot.
Kezében a nemrég vásárolt baromfival indul el a bejárat felé, tökéletes nyugalommal, mintha haza érkezne. Ahogy korábban sem, most sem igazán izgatja, hogy mit fog szólni a házigazda. Az oroszlánt sosem érdekli, mit ugatnak a kutyák. És a medvetermetű férfi éhes és nem tud jobb helyet, ahol elkészíttethetné a tyúkot.
Hanyagul löki be az ajtót a boltnál és lép be a már ismert helyiségbe. Komor, szürke tekintete Nisamiet keresi a pult mögött vagy a széknél, ahol korábban ült.
Ha megpillantja a minden bizonnyal fáradt lányt valahol, még mielőtt hangoskodásba kezdene felemeli mindkét kezét, hogy jelezze, nincs benne rossz szándék. Már, ha lehet a visszatérését nem annak tekinteni.*
- Nyugi, tücsök. *Szólal meg dörmögő hangján.*
- Bocsánat, Nisamie. *Javítja ki magát, mert előző este már kiderült, hogy nincs ínyére a lánynak a megszólítás.*
- Hoztam egy tyúkot. Meg tudod sütni? *Dobja a zsákot a pultra. Bár a kofa kivéreztette, de mostanra talán egy kis vér átitatta a barna vásznat. A medvetermetű közben a lány pillantását fürkészi, hogy milyen reakciót vált ki belőle a valószínűleg nem várt gesztus. A pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat a környezetére - tartják bizonyos helyeken.*
- Mikor ettetek utoljára húst? *Kérdi együtt érzőnek szánt hangon, bár nem biztos, hogy sikerül minden igyekezete ellenére.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-16 21:03:52
Üzenet elküldve: 2020-08-16 21:03:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*A város ezen része, vagyis az, ami a pusztítás után megmaradt belőle, meglepően csendes tud lenni éjjelente. A tücskök, bogarak zenéje messzire hallatszik, ahogyan az apró neszek is sokkal jobban kivehetőek, mint a megszokott városi zajban. Jól hallja, hogy hajnaltájt mozgolódás támad odalent a boltban, de eszébe sem jut lemenni. Csak fekszik mozdulatlanul az ágyában és reménykedik, hogy apja megelégszik azzal a gyenge mesével a patkányokról, vagy elég mélyen alszik ahhoz, hogy ne zavarja a lenti motoszkálás. A miértjét tulajdonképp nem is keresi. Ameddig a lépcsők fel nem nyögnek az idegen súlya alatt, addig ő marad az ágyban, történjen bármi. Csak nem akarja rájuk gyújtani a házat…
Ahogy meghallja a tölgyfaajtó összetéveszthetetlen nyikordulását, majd lassan minden apró nesz elhal a hajnal halovány fényei mellett, mérhetetlenül nagy kő esik le a szívéről. Nem akar és nem is képes ezen a ponton tovább gondolkodni azon, mi fog most történni vele és az apjával. Egyszerűen elengedi az egészet. Lehunyja a szemeit, magához öleli a takaróját és az oldalára fordul. Teste és elméje is alaposan elfáradt, így pillanatokon belül elmerül az éber álmokban.
Ez persze nem tart sokáig, az első, ablakon keresztül beszűrődő fénysugarak fel is keltik Nisamiet. Mivel ruhában aludt el, úgy, ahogy van, azonnal megindul a lefelé vezető lépcső felé, útközben röpke pillantást vetve apja hálószobájának zárt ajtajára. Újabb megkönnyebbülés, de nem akarja elbízni magát, míg nem látta a lenti állapotokat.
A nyikorgósabb fokokat most is igyekszik elkerülni, de kevésbé figyel oda, mint az este. Az ajtóval már nem igen foglalkozik, túlságosan kíváncsi, mi fogadja a boltban. Belépve előbb néhány pillanatra megáll, fülel és les, de csakhamar be kell látnia, hogy a férfi lelépett. Valamiért kétségek gyötrik azt illetően, hogy örökre, de azért tud örülni ennek a fordulatnak. Legalább egy kicsit fellélegezhet, elgondolkodhat azon, hogyan is kellene megvédenie magát, ha Gabrael komolyabb szándékokkal érkezik vissza, látva, hogy igen könnyű prédára lelt. Nagyot sóhajt, a vásznakon száradó növényekre pillant, de valahogy egyáltalán nem vágyik arra, hogy foglalkozzon velük. A kialvatlanság lassan rátelepszik, ahogy izgatottsága alábbhagy.*
*A város ezen része, vagyis az, ami a pusztítás után megmaradt belőle, meglepően csendes tud lenni éjjelente. A tücskök, bogarak zenéje messzire hallatszik, ahogyan az apró neszek is sokkal jobban kivehetőek, mint a megszokott városi zajban. Jól hallja, hogy hajnaltájt mozgolódás támad odalent a boltban, de eszébe sem jut lemenni. Csak fekszik mozdulatlanul az ágyában és reménykedik, hogy apja megelégszik azzal a gyenge mesével a patkányokról, vagy elég mélyen alszik ahhoz, hogy ne zavarja a lenti motoszkálás. A miértjét tulajdonképp nem is keresi. Ameddig a lépcsők fel nem nyögnek az idegen súlya alatt, addig ő marad az ágyban, történjen bármi. Csak nem akarja rájuk gyújtani a házat…
Ahogy meghallja a tölgyfaajtó összetéveszthetetlen nyikordulását, majd lassan minden apró nesz elhal a hajnal halovány fényei mellett, mérhetetlenül nagy kő esik le a szívéről. Nem akar és nem is képes ezen a ponton tovább gondolkodni azon, mi fog most történni vele és az apjával. Egyszerűen elengedi az egészet. Lehunyja a szemeit, magához öleli a takaróját és az oldalára fordul. Teste és elméje is alaposan elfáradt, így pillanatokon belül elmerül az éber álmokban.
Ez persze nem tart sokáig, az első, ablakon keresztül beszűrődő fénysugarak fel is keltik Nisamiet. Mivel ruhában aludt el, úgy, ahogy van, azonnal megindul a lefelé vezető lépcső felé, útközben röpke pillantást vetve apja hálószobájának zárt ajtajára. Újabb megkönnyebbülés, de nem akarja elbízni magát, míg nem látta a lenti állapotokat.
A nyikorgósabb fokokat most is igyekszik elkerülni, de kevésbé figyel oda, mint az este. Az ajtóval már nem igen foglalkozik, túlságosan kíváncsi, mi fogadja a boltban. Belépve előbb néhány pillanatra megáll, fülel és les, de csakhamar be kell látnia, hogy a férfi lelépett. Valamiért kétségek gyötrik azt illetően, hogy örökre, de azért tud örülni ennek a fordulatnak. Legalább egy kicsit fellélegezhet, elgondolkodhat azon, hogyan is kellene megvédenie magát, ha Gabrael komolyabb szándékokkal érkezik vissza, látva, hogy igen könnyű prédára lelt. Nagyot sóhajt, a vásznakon száradó növényekre pillant, de valahogy egyáltalán nem vágyik arra, hogy foglalkozzon velük. A kialvatlanság lassan rátelepszik, ahogy izgatottsága alábbhagy.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-16 16:30:38
Üzenet elküldve: 2020-08-16 16:30:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen Hullák//
* A hullát átdobják a kerítésen, ami tompán puffan a földön. Szerencsére úgy tűnik, hogy az esés következtében nagyobb baja nem lett. Az a kis vállficam meg jó lesz majd, a kutatásai során. Ők maguk is átugrálnak a kerítésen, de jóval finomabban érnek földet, mint halott társuk. Eddig minden remek, mivel egy viszonylag rejtett helyen állhatnak, de itt sem maradhatnak örökké. Amint eltűnt a hulla keresni fogják, és azt bizony nem szeretnék, ha itt találnák őket a társaságában. Nimeril tanácsot kér a kölyköktől, amire meg is kapja a választ. Újabb probléma kerül fel a megoldottak helyére. Az még nem okozna nagy problémát, hogy átvigyék az úton, csak sajna túl jól sikerült a kis tüzük, ami mostanra már nem is olyan kicsi. Nagy tűz, nagy tömeg, de ez várható is volt.*
- Nézzünk akkor körül, hátha akad valami amivel letakarhatjuk ezt a jó embert.* Fontolja meg a javaslatot. Fogja magát és szét néz a környéken, de túl messzire nem fog menni. Ha akad valami az jó, ha nem hát nem. Rövid keresgélés után megosztja az átkelésre vonatkozó tervét a többiekkel is.*
- Nos van egy ötletem. Addig visszük ki a barátunkat, amíg rejtve kit tudnunk menni. Aztán várunk, amíg a sokadalom elhalad az úton. Ha éppen nincs senki a közelben, aki felénk néz át szaladunk. Remélhetőleg az emberek el sietni fognak és nem állnak le bámészkodni.* Azzal ha nincs kivetni való felkészül az áthaladásra. A legkisebb elf kölyöknek lesz az a dolga, hogy figyelje az úton jövőket. Ha szól nekik rögtön indulnak.*
* A hullát átdobják a kerítésen, ami tompán puffan a földön. Szerencsére úgy tűnik, hogy az esés következtében nagyobb baja nem lett. Az a kis vállficam meg jó lesz majd, a kutatásai során. Ők maguk is átugrálnak a kerítésen, de jóval finomabban érnek földet, mint halott társuk. Eddig minden remek, mivel egy viszonylag rejtett helyen állhatnak, de itt sem maradhatnak örökké. Amint eltűnt a hulla keresni fogják, és azt bizony nem szeretnék, ha itt találnák őket a társaságában. Nimeril tanácsot kér a kölyköktől, amire meg is kapja a választ. Újabb probléma kerül fel a megoldottak helyére. Az még nem okozna nagy problémát, hogy átvigyék az úton, csak sajna túl jól sikerült a kis tüzük, ami mostanra már nem is olyan kicsi. Nagy tűz, nagy tömeg, de ez várható is volt.*
- Nézzünk akkor körül, hátha akad valami amivel letakarhatjuk ezt a jó embert.* Fontolja meg a javaslatot. Fogja magát és szét néz a környéken, de túl messzire nem fog menni. Ha akad valami az jó, ha nem hát nem. Rövid keresgélés után megosztja az átkelésre vonatkozó tervét a többiekkel is.*
- Nos van egy ötletem. Addig visszük ki a barátunkat, amíg rejtve kit tudnunk menni. Aztán várunk, amíg a sokadalom elhalad az úton. Ha éppen nincs senki a közelben, aki felénk néz át szaladunk. Remélhetőleg az emberek el sietni fognak és nem állnak le bámészkodni.* Azzal ha nincs kivetni való felkészül az áthaladásra. A legkisebb elf kölyöknek lesz az a dolga, hogy figyelje az úton jövőket. Ha szól nekik rögtön indulnak.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-16 12:56:27
Üzenet elküldve: 2020-08-16 12:56:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen Hullák//
*A kerítésen átverekednek hát. A meglett, sőt, mondhatni élete legjavát már megélt férfiú vezeti a sort nyomában néhány meglovasított konyhai eszközzel. A hulla tompán puffan, úgy tűnik ebben a kertben egy lélek sincs, mert még egerek, kóbor ebek sem kapják fel fejüket erre. Vagyis elsőre úgy tűnik. A hulla némi vállficamot leszámítva épségben megússza, elég jó ejtés volt ez a hullarabló trió részéről. A gyerekek is felszenvedik magukat szépen lassan, majd átugranak, így pedig a teljes csapat immáron a szomszéd a sötétben sajnos nem túl jól látszó, de zöld gyepén állhat. A környék közben kezd felbolydulni. A két kölyök összenéz, majd úgy felelnek.*
-Csak át kell menni, aztán belopakodni az első ajtón.
*Kezd bele rögtön az egyik, mire a másik emeli fel a kezét.*
-Lef ám nagyobb bajunk is ferintem ennél.
*Mutat az utcára, ahol most újabb embercsoportok haladnak el, mégpedig fáklyákkal és vödrökkel, leginkább futva.*
-Takarjuk le, vagy mit csináljunk?
*Kérdezi vissza a másik. Úgy tűnik a pincébe jutás nem lenne baj, inkább egy másik dolog aggasztja őket.*
-Hogy fogunk átsaladni az úton?
*Ebben a kérdésben ismét Nimerilre, mint a hullarablás szellemi vezetőjére számítanak.*
*A kerítésen átverekednek hát. A meglett, sőt, mondhatni élete legjavát már megélt férfiú vezeti a sort nyomában néhány meglovasított konyhai eszközzel. A hulla tompán puffan, úgy tűnik ebben a kertben egy lélek sincs, mert még egerek, kóbor ebek sem kapják fel fejüket erre. Vagyis elsőre úgy tűnik. A hulla némi vállficamot leszámítva épségben megússza, elég jó ejtés volt ez a hullarabló trió részéről. A gyerekek is felszenvedik magukat szépen lassan, majd átugranak, így pedig a teljes csapat immáron a szomszéd a sötétben sajnos nem túl jól látszó, de zöld gyepén állhat. A környék közben kezd felbolydulni. A két kölyök összenéz, majd úgy felelnek.*
-Csak át kell menni, aztán belopakodni az első ajtón.
*Kezd bele rögtön az egyik, mire a másik emeli fel a kezét.*
-Lef ám nagyobb bajunk is ferintem ennél.
*Mutat az utcára, ahol most újabb embercsoportok haladnak el, mégpedig fáklyákkal és vödrökkel, leginkább futva.*
-Takarjuk le, vagy mit csináljunk?
*Kérdezi vissza a másik. Úgy tűnik a pincébe jutás nem lenne baj, inkább egy másik dolog aggasztja őket.*
-Hogy fogunk átsaladni az úton?
*Ebben a kérdésben ismét Nimerilre, mint a hullarablás szellemi vezetőjére számítanak.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-10 19:57:35
Üzenet elküldve: 2020-08-10 19:57:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Leérve nem találnak tiszta utat a továbbjutáshoz, így egy pár pillanatnyi tervezési időre, de ezt egy öreg megzavarja, amire az első reakciója rárántani az időközben megfeszített íjat. Miután felméri, hogy nem nyújt nagy fenyegetést az öreg, így leereszti a fegyvert. A foghíjas elszólására jobban megvizsgálja annak arcát és igyekszik megjegyezni azt.*
~Vajon honnan tud a másik lejáróról?~
*Teszi fel magában a kérdést és már indul is fel a lépcsőn és ki a házból, a hulláról való kérdése nem is reagálva. Egy kissé távolabbra érve odahajol a mellette lévő közlegényhez és néhány szót súg a fülébe.*
-Remélem megjegyezted te is az arcát. Nekem egy kissé gyanúsan sokat tudott a helyről.
*Bár nem biztos, hogy igaza van, de ha az idő pazarlásával nem veszélyeztetne emberéleteket, akkor most kihallgatná az öreget, de most erre nem kíván időt szakítani, így ezt esetlegesen későbbre teszi. Kiérve megindul a másik lejárat megkeresésére. Útközben ha meglátja az odaküldött párost, akkor odamegy hozzájuk.*
-Beomlott a lejáró, ezért mi megyünk itt, ti mehettek vissza.
*Ennek a közlése után Dvorn felé fordul.*
-Ha megkérhetlek te is menj egy kicsit vissza és a kapuőrnél add le a köpenyed és a megbízóleveledet is, ha kérdezősködik, mond csak, hogy Grüksunosz Dorátolaz őrmester küldött. Utána nyugodtan menj utadra.
*Mondja, majd ha senki sem tesz hozzá semmit, akkor tovább indul a lejárathoz.*
*Leérve nem találnak tiszta utat a továbbjutáshoz, így egy pár pillanatnyi tervezési időre, de ezt egy öreg megzavarja, amire az első reakciója rárántani az időközben megfeszített íjat. Miután felméri, hogy nem nyújt nagy fenyegetést az öreg, így leereszti a fegyvert. A foghíjas elszólására jobban megvizsgálja annak arcát és igyekszik megjegyezni azt.*
~Vajon honnan tud a másik lejáróról?~
*Teszi fel magában a kérdést és már indul is fel a lépcsőn és ki a házból, a hulláról való kérdése nem is reagálva. Egy kissé távolabbra érve odahajol a mellette lévő közlegényhez és néhány szót súg a fülébe.*
-Remélem megjegyezted te is az arcát. Nekem egy kissé gyanúsan sokat tudott a helyről.
*Bár nem biztos, hogy igaza van, de ha az idő pazarlásával nem veszélyeztetne emberéleteket, akkor most kihallgatná az öreget, de most erre nem kíván időt szakítani, így ezt esetlegesen későbbre teszi. Kiérve megindul a másik lejárat megkeresésére. Útközben ha meglátja az odaküldött párost, akkor odamegy hozzájuk.*
-Beomlott a lejáró, ezért mi megyünk itt, ti mehettek vissza.
*Ennek a közlése után Dvorn felé fordul.*
-Ha megkérhetlek te is menj egy kicsit vissza és a kapuőrnél add le a köpenyed és a megbízóleveledet is, ha kérdezősködik, mond csak, hogy Grüksunosz Dorátolaz őrmester küldött. Utána nyugodtan menj utadra.
*Mondja, majd ha senki sem tesz hozzá semmit, akkor tovább indul a lejárathoz.*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-10 13:48:57
Üzenet elküldve: 2020-08-10 13:48:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Hálás Grük-nek, hogy megérti a helyzetét, így nem rossz szájízzel fognak elválni az őrségtől. Talán még az is ehet, hogy a későbbiekben csatlakozik. Remek társaság volt ez a mai, és mondhatni jól össze is szoktak a küldetésük végére. A parancsokat mindenki teljesítette, fegyelemsértés egyáltalán nem volt. Összegezve, a helyzethez mérten megtettek mindent, amit tudtak. Dvorn még marad egy kicsit, ahogy ígérte, segíteni a városőröknek túlélők után kutatni, ha akadnak egyáltalán a romok alatt. Ígéretéhez híven, amint ezzel megvannak, teljesítettnek tekinti az erre a küldetésre adott szavát, s ezek után nincs más hátra, mint a távozás útjára lépni. A Romvárosból elég is volt ennyi, mert egy szemet gyönyörködtető hely. Elköszön az őrség még itt maradt tagjaitól és elhagyja a romos városrészt.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-09 17:29:03
Üzenet elküldve: 2020-08-09 17:29:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen Hullák//
* Be kell vallani, hogy már túlságosan is jóra sikeredet az elterelő tüzük. Még szerencse, hogy az oltásban nem kell részt venniük. Talán azért mostanra már a környékről is érkeztek néhányan, hogy erejét vegyék a tűznek. Ez legyen csak az ő bajuk, mivel a kis csapatnak is meg van a sajátja. A kerítés melletti cserjésen átfúrják magukat még ha ezzel szereznek is pár új karmolást. Arra éppen elegendő hely van, hogy mozogni tudjanak ott bent. Azt már nem valószínű, hogy megtudják elvezet-e a házig a kis alagút. A kerítésen való átdobással próbálkoznak, ami viszonylag könnyen sikerül is.*
- Bocsánat!* Mondja a hullának, mielőtt a gravitációra bízná, mert amit ma a szerencsétlennel műveltek az néhány ember szemében már hulla gyalázásnak is elmenne. Főleg az amit majd művelni fog vele később a tanonc. A kerítés túloldalán újra fel kell emelni a testet, hogy tovább cipeljék.*
- El tudunk jutni ahhoz a pincéhez, amit mondtatok? Úgy kell az urat elrejtenünk, hogy nehogy megtalálják, mert akkor végünk. Itt már ti jobban ismeritek a járást, mint, szóval abban reménykedem, hogy kiötlötök valamit.* Reméli, hogy a kölykökre bízhatja a feladat ezen részét. Sokat a véleményükre, mivel ők itt élnek a környéken. Az előttük lévő romos házba nem gondolkodik, mivel valószínűleg a környező épületet fogják leghamarabb átvizsgálni a test után. Ha sikerül a kölykökkel dűlőre jutni, akkor el is indulhatnának megint.*
* Be kell vallani, hogy már túlságosan is jóra sikeredet az elterelő tüzük. Még szerencse, hogy az oltásban nem kell részt venniük. Talán azért mostanra már a környékről is érkeztek néhányan, hogy erejét vegyék a tűznek. Ez legyen csak az ő bajuk, mivel a kis csapatnak is meg van a sajátja. A kerítés melletti cserjésen átfúrják magukat még ha ezzel szereznek is pár új karmolást. Arra éppen elegendő hely van, hogy mozogni tudjanak ott bent. Azt már nem valószínű, hogy megtudják elvezet-e a házig a kis alagút. A kerítésen való átdobással próbálkoznak, ami viszonylag könnyen sikerül is.*
- Bocsánat!* Mondja a hullának, mielőtt a gravitációra bízná, mert amit ma a szerencsétlennel műveltek az néhány ember szemében már hulla gyalázásnak is elmenne. Főleg az amit majd művelni fog vele később a tanonc. A kerítés túloldalán újra fel kell emelni a testet, hogy tovább cipeljék.*
- El tudunk jutni ahhoz a pincéhez, amit mondtatok? Úgy kell az urat elrejtenünk, hogy nehogy megtalálják, mert akkor végünk. Itt már ti jobban ismeritek a járást, mint, szóval abban reménykedem, hogy kiötlötök valamit.* Reméli, hogy a kölykökre bízhatja a feladat ezen részét. Sokat a véleményükre, mivel ők itt élnek a környéken. Az előttük lévő romos házba nem gondolkodik, mivel valószínűleg a környező épületet fogják leghamarabb átvizsgálni a test után. Ha sikerül a kölykökkel dűlőre jutni, akkor el is indulhatnának megint.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-09 16:55:26
Üzenet elküldve: 2020-08-09 16:55:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen Hullák//
*A ház lángjai már-már a tető fölé csapnak, ami pedig a bentieket illeti, mire a kerítéshez érnek, addigra érkeznek vissza, látszik, ahogy gyertyával rohannak át a konyhán egy újabb vödörért. Ha van egy kis eszük, talán már nem is a házat próbálják locsolni, hanem az átvezető úton található növényeket, netán magát a kerítést és a saját falat. Vízmágusok pedig egyelőre még nem érkeztek a helyszínre. A kerítés mellett álló cserjesoron átfurakodva láthatják, hogy egy szűk embernyi, gyermeknyi hely van a kerítés és a cserjesor között, ami egészen messzire vezet előre. Hogy az elülső kerítésig el lehetne-e így menni, nos azt nem láthatja még Nimeril sem. Ami viszont biztos, az az, hogy az egyszerű fém oszlopokból és itt-ott csavaros díszes felső hegyekből álló kerítésen átmászni, vagy akár csak a hullát is átdobni nem lesz nehéz. A hullának pedig nem fog fájni, egy kis erőlködéssel meg tudják oldani az ejtést, aztán ahogy Nimeril, úgy a gyerekek is könnyedén átmászhatnak a hulla és az átdobott zsákmány után.
A kerítés túloldalán egy teljesen romos kúria található, itt már talán lakni sem érdemes, nem csak az ajtók, ablakok hiányoznak, de a robbanásba belerengő talaj miatt a ház hátsó oldala teljes egészében el van tűnve, melyet az utcáról ugyan látni nem lehet, de az itteni látvány alapján akár csak egy kertben is tartózkodni ezzel a monstrummal is kész életveszély lehet, ha feltámad a szél.*
*A ház lángjai már-már a tető fölé csapnak, ami pedig a bentieket illeti, mire a kerítéshez érnek, addigra érkeznek vissza, látszik, ahogy gyertyával rohannak át a konyhán egy újabb vödörért. Ha van egy kis eszük, talán már nem is a házat próbálják locsolni, hanem az átvezető úton található növényeket, netán magát a kerítést és a saját falat. Vízmágusok pedig egyelőre még nem érkeztek a helyszínre. A kerítés mellett álló cserjesoron átfurakodva láthatják, hogy egy szűk embernyi, gyermeknyi hely van a kerítés és a cserjesor között, ami egészen messzire vezet előre. Hogy az elülső kerítésig el lehetne-e így menni, nos azt nem láthatja még Nimeril sem. Ami viszont biztos, az az, hogy az egyszerű fém oszlopokból és itt-ott csavaros díszes felső hegyekből álló kerítésen átmászni, vagy akár csak a hullát is átdobni nem lesz nehéz. A hullának pedig nem fog fájni, egy kis erőlködéssel meg tudják oldani az ejtést, aztán ahogy Nimeril, úgy a gyerekek is könnyedén átmászhatnak a hulla és az átdobott zsákmány után.
A kerítés túloldalán egy teljesen romos kúria található, itt már talán lakni sem érdemes, nem csak az ajtók, ablakok hiányoznak, de a robbanásba belerengő talaj miatt a ház hátsó oldala teljes egészében el van tűnve, melyet az utcáról ugyan látni nem lehet, de az itteni látvány alapján akár csak egy kertben is tartózkodni ezzel a monstrummal is kész életveszély lehet, ha feltámad a szél.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-09 09:09:42
Üzenet elküldve: 2020-08-09 09:09:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen Hullák//
* Nimeril utasításokat oszt, amit a fazekas gyermek szépen teljesít is. A tűz eredményének illata már érződik, mivel a fűst és az éget fa jellegzetes illata betölti a levegőt. Na, de nem azért vannak itt, hogy a levegőt szagolgassák, hanem, hogy a kedves pácienst a vizsgáló teremhez cipeljék, ami most valószínűleg egy romos pince lesz. Most, hogy az ajtó be lett hajtva a lebukás veszélye csökkent, hiszen nem látnak be a házba. Sikeresen ki is cipelik a testet. Kint megenged maguknak a tanonc pár pillanatnyi pihenőt, amíg szemügyre veszik az égő házat. Ő is elégedetten elmosolyodik, de aztán tovább indul a kerítés felé, hogy ott egy kis kupak tanácsot tartsanak.*
- Az átdobás jó ötlet. Inkább azzal próbálkoznék, mert elől elvinni elég rizikós lenne. Ha mégsem megy, akkor majd ötletelünk.* Először is szemügyre veszi a magát a fakerítést a lány. Az is meglehet, hogy talán talál rajta rést vagy gyenge pontot, mert, ha igen, akkor érdemes átgondolni a kerítés rongálást lehetőségét is. Kezdésnek úgy próbálná meg Nimeril az test átdobását a túloldalra, hogy hárman valahogy feltuszkolják a kerítés tetejéig és aztán a gravitációra bízza a többit. Ha ez nem túl hatásos, akkor másféle módszert is megpróbálhatnak.*
* Nimeril utasításokat oszt, amit a fazekas gyermek szépen teljesít is. A tűz eredményének illata már érződik, mivel a fűst és az éget fa jellegzetes illata betölti a levegőt. Na, de nem azért vannak itt, hogy a levegőt szagolgassák, hanem, hogy a kedves pácienst a vizsgáló teremhez cipeljék, ami most valószínűleg egy romos pince lesz. Most, hogy az ajtó be lett hajtva a lebukás veszélye csökkent, hiszen nem látnak be a házba. Sikeresen ki is cipelik a testet. Kint megenged maguknak a tanonc pár pillanatnyi pihenőt, amíg szemügyre veszik az égő házat. Ő is elégedetten elmosolyodik, de aztán tovább indul a kerítés felé, hogy ott egy kis kupak tanácsot tartsanak.*
- Az átdobás jó ötlet. Inkább azzal próbálkoznék, mert elől elvinni elég rizikós lenne. Ha mégsem megy, akkor majd ötletelünk.* Először is szemügyre veszi a magát a fakerítést a lány. Az is meglehet, hogy talán talál rajta rést vagy gyenge pontot, mert, ha igen, akkor érdemes átgondolni a kerítés rongálást lehetőségét is. Kezdésnek úgy próbálná meg Nimeril az test átdobását a túloldalra, hogy hárman valahogy feltuszkolják a kerítés tetejéig és aztán a gravitációra bízza a többit. Ha ez nem túl hatásos, akkor másféle módszert is megpróbálhatnak.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-08 15:51:07
Üzenet elküldve: 2020-08-08 15:51:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen Hullák//
*A fazék katona halkan biccentve nyugtázza Nimeril utasítását, és szinte osonva megy az ajtóhoz, ahol aztán óvatosan elkezdi csukni azt, ami, minthogy egy gyermeknek sem megerőltető feladat, sikerül is neki. A nyitott ajtón át eddigre bekúszott már az égés és füst fojtogató szaga, de a hullarabló karavánt ez nem állíthatja meg. A folyosó ajtó halkan záródik maguk mögött, a kulcsos hátsóajtón pedig minden gond nélkül kijutnak. A házból kilépve balról a megindult házmáglya fénye ragyogja be a hátsókertet, a gyerekek eddigre már mosolyognak.*
-A nehezén túl if vagyunk!
*Nyögi a cipekedő gyerek, és kicsit megtorpanva térdére támasztja a férfi lábait, míg lopva homlokot töröl.*
-Átdobjuk a kerítéssen?
*Kérdezi a másik a jobb oldalra mutatva.*
-Ast hisem az egy elhagyatott ház.
*Teszi hozzá, és az ötlet nem is lenne rossz, ha nem fakerítés és egy sor tuja állna köztük. Azonban ha nem szeretnének mászni, akkor valamikor egyenesen át kell menni a ház elülső részén.*
*A fazék katona halkan biccentve nyugtázza Nimeril utasítását, és szinte osonva megy az ajtóhoz, ahol aztán óvatosan elkezdi csukni azt, ami, minthogy egy gyermeknek sem megerőltető feladat, sikerül is neki. A nyitott ajtón át eddigre bekúszott már az égés és füst fojtogató szaga, de a hullarabló karavánt ez nem állíthatja meg. A folyosó ajtó halkan záródik maguk mögött, a kulcsos hátsóajtón pedig minden gond nélkül kijutnak. A házból kilépve balról a megindult házmáglya fénye ragyogja be a hátsókertet, a gyerekek eddigre már mosolyognak.*
-A nehezén túl if vagyunk!
*Nyögi a cipekedő gyerek, és kicsit megtorpanva térdére támasztja a férfi lábait, míg lopva homlokot töröl.*
-Átdobjuk a kerítéssen?
*Kérdezi a másik a jobb oldalra mutatva.*
-Ast hisem az egy elhagyatott ház.
*Teszi hozzá, és az ötlet nem is lenne rossz, ha nem fakerítés és egy sor tuja állna köztük. Azonban ha nem szeretnének mászni, akkor valamikor egyenesen át kell menni a ház elülső részén.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-08 13:22:19
Üzenet elküldve: 2020-08-08 13:22:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Ha nem is illik a protokolláris hangnem a leharcolt boltba vagy a Romvárosba, a heges arcú akkor sem viselkedik másképp. Az etikett és az udvariasság nincsenek helyszínhez kötve.
A kölcsönös bemutatkozás után a készletről kezd el érdeklődni, mint egy jó kereskedő és halovány félmosollyal hallgatja a válaszokat.*
- Értem. *Konstatálja az első kérdésére kapott választ. Az általános szerekre mindig van kereslet, hisz azok a kevésbé tehetőseknek is elérhető. A beszerzésre vonatkozó válaszra újra Nisamie felé fordul égszín tekintete. Nem csak a hangjából, de a szeméből valami szomorúságot olvas ki.
Értőn biccent csak, mert elsőre nem tud mit mondani. Azt mégsem mondhatja, hogy miért nem költöztek el innen, ha üvegház építésére itt nincs lehetőség. Ha tehették volna, akkor biztosan elköltöznek.
Amit hall, kedvére való, mert a kereskedelem egy újabb területére engedhet belépést. Gyógyító kenőcsök, sebfertőtlenítő szerek, vérzéscsillapítás, ezek mind-mind keresettek nem csak a városiak, de a kalandorok körében is. Ám a lehetőségekkel kapcsolatban azzal kell beszélnie, aki dönteni tud.*
- Esetleg találkozhatnék Iruveus mesterrel, kisasszony? *Kérdi bátorító félmosollyal.*
- A Wegtoren Aranya Kereskedőház sokféle áruval kereskedik, számos területen érdekeltek vagyunk és a gyógynövények még nem tartoznak közéjük. *Fűzi tovább a gondolat fonalát.*
- Szívesen vennénk egy értő mester együttműködését, akivel mindkettőnk számára előnyös üzletet köthetnénk. *Magyarázza meg, miért is keresi Nisamie édesapját. Úgy sejti, ilyen esetekben a bolt tulajdonosával kell megegyeznie, nem a lányával.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Ha nem is illik a protokolláris hangnem a leharcolt boltba vagy a Romvárosba, a heges arcú akkor sem viselkedik másképp. Az etikett és az udvariasság nincsenek helyszínhez kötve.
A kölcsönös bemutatkozás után a készletről kezd el érdeklődni, mint egy jó kereskedő és halovány félmosollyal hallgatja a válaszokat.*
- Értem. *Konstatálja az első kérdésére kapott választ. Az általános szerekre mindig van kereslet, hisz azok a kevésbé tehetőseknek is elérhető. A beszerzésre vonatkozó válaszra újra Nisamie felé fordul égszín tekintete. Nem csak a hangjából, de a szeméből valami szomorúságot olvas ki.
Értőn biccent csak, mert elsőre nem tud mit mondani. Azt mégsem mondhatja, hogy miért nem költöztek el innen, ha üvegház építésére itt nincs lehetőség. Ha tehették volna, akkor biztosan elköltöznek.
Amit hall, kedvére való, mert a kereskedelem egy újabb területére engedhet belépést. Gyógyító kenőcsök, sebfertőtlenítő szerek, vérzéscsillapítás, ezek mind-mind keresettek nem csak a városiak, de a kalandorok körében is. Ám a lehetőségekkel kapcsolatban azzal kell beszélnie, aki dönteni tud.*
- Esetleg találkozhatnék Iruveus mesterrel, kisasszony? *Kérdi bátorító félmosollyal.*
- A Wegtoren Aranya Kereskedőház sokféle áruval kereskedik, számos területen érdekeltek vagyunk és a gyógynövények még nem tartoznak közéjük. *Fűzi tovább a gondolat fonalát.*
- Szívesen vennénk egy értő mester együttműködését, akivel mindkettőnk számára előnyös üzletet köthetnénk. *Magyarázza meg, miért is keresi Nisamie édesapját. Úgy sejti, ilyen esetekben a bolt tulajdonosával kell megegyeznie, nem a lányával.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-07 22:20:18
Üzenet elküldve: 2020-08-07 22:20:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*A medvetermetű nem rendelkezik elfekéhez fogható érzékszervekkel. Egyszerűen csak beleivódtak olyan ösztönök, amelyek békeidőben nem válnak az előnyére. Példának okáért nagyon nehezen alszik el és ha sikerül is elaludni, mindig felületesen, éberen pihen, aminek sosem mély, igazán pihentető alvás a vége. Bár már sokat javult, mégis felriad olykor, mintha még mindig csatában lenne és csak azután döbben rá, hogy nyugalom van körülötte, amikor már az álom teljesen kiment a szeméből.
Most még csak el sem aludt, amikor meghallotta a nyikorgó lépcsőfokot, a padló sóhaját. Jobbja az övén viselt tőr marokaltára siklik a dereka alatt. Nem tart tőle, hogy Nisamie érkezne, hogy elvágja a torkát, ez is amolyan szakmai ártalom.*
- Amíg itt vagyok, nem kell tartanod illetéktelen vendégektől. *Mondja dörögő hangon, mintha maga nem éppen egy olyan illetéktelen vendég volna, mint akikről beszél. A nagy ívben való kerülésére nem reagál, teljesen megérti, hogy a lány nem kíván a közelébe kerülni.
A reteszt már korábban bezárta, nem sokkal azután, hogy megérkezett, de továbbra is fekve hallgatja a zár kattanását. A bolt kinyitására tett megjegyzésre halkan sóhajt.*
- Rendben. *Válaszolja és nem tudni, hogy csak tudomásul vette a dolgot vagy tenni is kíván érte valamit, hogy ne akadályozza meg a reggeli nyitást. Esetleg elvárja Nisamietől, hogy úgy nyisson ki, hogy ő ott piknikezik a sarokban.
Az álom nehezen jön a szemére, bár azt sejti, hogy a lány sem alszik olyan nyugodtan, ahogy megszokta. Nem szánja miatta, őt nem zavarja, hogy más nem tud pihenni. Jó ideig csak nézi a sötét plafont és valamikor kusza, éber álomba merül. Észre sem veszi már, hogy még mindig a tőr markolatára fonódnak ujjai.
Reggel hajnalban ébred, jóval a napkelte előtt. Ez is egy rossz rutin, ami a vérébe ivódott. A legtöbb támadás hajnalban kezdődik, amikor a védők még alszanak vagy fáradtan kóvályognak. Az utolsó őrség már fáradt és nem akar mást, mint az ágyba kerülni.
A medvetermetű a széken ül és páncéljának darabjait szíjazza fel magára egykedvű, gyakorlott mozdulatokkal. Beletelik egy kis időre, mire minden darab a helyére kerül, de aztán ott áll a bolt közepén teljes menetfelszerelésben.
A kulcs a zárban maradt előző este, így egy mozdulattal kinyitja a zárat, majd elhúzz a reteszt. Egy pillantással felnéz még arra, amerre Nisamie szobáját sejti, majd kilép az ajtón és Balthazarral az oldalán elindul a piac felé.
Ha Nisamie leér a boltba, akkor a medvetermetű hűlt helyét találja csak, csak a fal mellé tolt szék és a rossz emlék maradt utána. Úgy tűnhet, betartotta ígéretét és lelépett reggelre.*
*A medvetermetű nem rendelkezik elfekéhez fogható érzékszervekkel. Egyszerűen csak beleivódtak olyan ösztönök, amelyek békeidőben nem válnak az előnyére. Példának okáért nagyon nehezen alszik el és ha sikerül is elaludni, mindig felületesen, éberen pihen, aminek sosem mély, igazán pihentető alvás a vége. Bár már sokat javult, mégis felriad olykor, mintha még mindig csatában lenne és csak azután döbben rá, hogy nyugalom van körülötte, amikor már az álom teljesen kiment a szeméből.
Most még csak el sem aludt, amikor meghallotta a nyikorgó lépcsőfokot, a padló sóhaját. Jobbja az övén viselt tőr marokaltára siklik a dereka alatt. Nem tart tőle, hogy Nisamie érkezne, hogy elvágja a torkát, ez is amolyan szakmai ártalom.*
- Amíg itt vagyok, nem kell tartanod illetéktelen vendégektől. *Mondja dörögő hangon, mintha maga nem éppen egy olyan illetéktelen vendég volna, mint akikről beszél. A nagy ívben való kerülésére nem reagál, teljesen megérti, hogy a lány nem kíván a közelébe kerülni.
A reteszt már korábban bezárta, nem sokkal azután, hogy megérkezett, de továbbra is fekve hallgatja a zár kattanását. A bolt kinyitására tett megjegyzésre halkan sóhajt.*
- Rendben. *Válaszolja és nem tudni, hogy csak tudomásul vette a dolgot vagy tenni is kíván érte valamit, hogy ne akadályozza meg a reggeli nyitást. Esetleg elvárja Nisamietől, hogy úgy nyisson ki, hogy ő ott piknikezik a sarokban.
Az álom nehezen jön a szemére, bár azt sejti, hogy a lány sem alszik olyan nyugodtan, ahogy megszokta. Nem szánja miatta, őt nem zavarja, hogy más nem tud pihenni. Jó ideig csak nézi a sötét plafont és valamikor kusza, éber álomba merül. Észre sem veszi már, hogy még mindig a tőr markolatára fonódnak ujjai.
Reggel hajnalban ébred, jóval a napkelte előtt. Ez is egy rossz rutin, ami a vérébe ivódott. A legtöbb támadás hajnalban kezdődik, amikor a védők még alszanak vagy fáradtan kóvályognak. Az utolsó őrség már fáradt és nem akar mást, mint az ágyba kerülni.
A medvetermetű a széken ül és páncéljának darabjait szíjazza fel magára egykedvű, gyakorlott mozdulatokkal. Beletelik egy kis időre, mire minden darab a helyére kerül, de aztán ott áll a bolt közepén teljes menetfelszerelésben.
A kulcs a zárban maradt előző este, így egy mozdulattal kinyitja a zárat, majd elhúzz a reteszt. Egy pillantással felnéz még arra, amerre Nisamie szobáját sejti, majd kilép az ajtón és Balthazarral az oldalán elindul a piac felé.
Ha Nisamie leér a boltba, akkor a medvetermetű hűlt helyét találja csak, csak a fal mellé tolt szék és a rossz emlék maradt utána. Úgy tűnhet, betartotta ígéretét és lelépett reggelre.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-07 21:10:40
Üzenet elküldve: 2020-08-07 21:10:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
//Reorik, Grük//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csendes, néhol meztelen talpak futkosó és neszező csattogása az utca kövezetén. A holttestekhez közelítenek, mit sem törődve, az udvarra visszatérő katonákkal. Van, ki megpróbálja elcibálni valamely sötétebb sikátorba az egyik holttestet, s van, ki hátára fordítva túrja át, hátha akad még értékes. Még a csizmáknak is lába kél, ha lehet így fogalmazni. Grük lassan belép a házba, hová az éjszakai holdvilág továbbra is csekély fényt juttat, jóllehet szemei megszokhatták már ezt az estét, bőséggel volt része benne. Halottak hevernek szerteszét, ide még nem is merészkedett be senki, s nem akadt, ki eltakarítsa, valószínűleg ez a holnap zenéje lesz. Akadálytalanul, kerülgetve a törmeléket jut el, ha akad, hát társaival oda, ahonnan a rabul ejtett lányt kiszabadították. A rengés megszűnt, a por alábbhagyott, s nem hagyott maga után mást, csupán egy felnyílt csapóajtót, s alatta beszakadt járatot. Innen nem mehetnek tovább annyi bizonyos, az alulról meginduló rengés, mindent betemetett. Hirtelen neszezést hallhatnak hátulról, s, ha megfordulnak, szakadt rongyokba öltözött kortalan vénséget láthatnak, foghíjas vigyorral. Az utca népének jeles képviselője, az első, ki idáig bemerészkedett.*
- Hö... *megszívja hosszan és gusztustalanul az orrát, majd kézfejével törli meg.* ezt osztán mán jól elintéztétek fijacskám... el beza! *Bólogat tudálékosan.*
- Oszt... *biccent ki oldalra* a hullák szabad préda, vagy hogyan lesz? *Kérdezi hirtelen, miközben kezét karba fonja.*
- Má mostan nem azé', de kár lenne ezt a sok jaó ruhát itten hagyni, vagy a temetősnek. Pfej! *Köp ki oldalra.*
- De mongyad mán meg, ugya' mit keresgéltek itt a setétben? Tán a puruttyok a likát? *Rázza meg a röhögés.*
- Bár én inkább a másék odanró próbánám, már, ha meg nem bántalak, te biztosan az az okos fajta vagy, látom a nagy tanút szemeidben! *Bólogat, majd kezét széttárja.*
- De ín csak égy szakadt csöves vagyok, az utcárú, nem olyan kinyalt pecsájú ficsúr, mint tik, már meg ne bántódj. *Vonja meg a vállát, majd az egyik hullához térdel, s bár engedélyt még nem kapott, veszettül elkezdi túrni a zsebeit.* Fúdebüdös...
//Reorik, Grük//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csendes, néhol meztelen talpak futkosó és neszező csattogása az utca kövezetén. A holttestekhez közelítenek, mit sem törődve, az udvarra visszatérő katonákkal. Van, ki megpróbálja elcibálni valamely sötétebb sikátorba az egyik holttestet, s van, ki hátára fordítva túrja át, hátha akad még értékes. Még a csizmáknak is lába kél, ha lehet így fogalmazni. Grük lassan belép a házba, hová az éjszakai holdvilág továbbra is csekély fényt juttat, jóllehet szemei megszokhatták már ezt az estét, bőséggel volt része benne. Halottak hevernek szerteszét, ide még nem is merészkedett be senki, s nem akadt, ki eltakarítsa, valószínűleg ez a holnap zenéje lesz. Akadálytalanul, kerülgetve a törmeléket jut el, ha akad, hát társaival oda, ahonnan a rabul ejtett lányt kiszabadították. A rengés megszűnt, a por alábbhagyott, s nem hagyott maga után mást, csupán egy felnyílt csapóajtót, s alatta beszakadt járatot. Innen nem mehetnek tovább annyi bizonyos, az alulról meginduló rengés, mindent betemetett. Hirtelen neszezést hallhatnak hátulról, s, ha megfordulnak, szakadt rongyokba öltözött kortalan vénséget láthatnak, foghíjas vigyorral. Az utca népének jeles képviselője, az első, ki idáig bemerészkedett.*
- Hö... *megszívja hosszan és gusztustalanul az orrát, majd kézfejével törli meg.* ezt osztán mán jól elintéztétek fijacskám... el beza! *Bólogat tudálékosan.*
- Oszt... *biccent ki oldalra* a hullák szabad préda, vagy hogyan lesz? *Kérdezi hirtelen, miközben kezét karba fonja.*
- Má mostan nem azé', de kár lenne ezt a sok jaó ruhát itten hagyni, vagy a temetősnek. Pfej! *Köp ki oldalra.*
- De mongyad mán meg, ugya' mit keresgéltek itt a setétben? Tán a puruttyok a likát? *Rázza meg a röhögés.*
- Bár én inkább a másék odanró próbánám, már, ha meg nem bántalak, te biztosan az az okos fajta vagy, látom a nagy tanút szemeidben! *Bólogat, majd kezét széttárja.*
- De ín csak égy szakadt csöves vagyok, az utcárú, nem olyan kinyalt pecsájú ficsúr, mint tik, már meg ne bántódj. *Vonja meg a vállát, majd az egyik hullához térdel, s bár engedélyt még nem kapott, veszettül elkezdi túrni a zsebeit.* Fúdebüdös...
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-07 18:20:32
Üzenet elküldve: 2020-08-07 18:20:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Brudonak a fogadóból egyenesen ide vezet az útja. Itt nyugodtan tud edzeni. Megfogja szablyáját és suhint vele. Bele telik egy kis időbe, és már érzi is magán a fáradságot. Megpihen kicsit, aztán új cseleken, és technikákon gondolkodik. Nehézkesen mozog tekintélyes súlya miatt, de mégis ahhoz képest kifinomult a harcmodora. Leül a földre elmélkedik egy kicsit a régi kard vívás tanokról, amiket apja plántált belé. Tudja, hogy olyan kardforgató mint az apja soha nem lesz, de neki csak az a célja, hogy magát megvédje. Nem pedig az, hogy vívó mester váljon belőle. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937