Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-04-08 14:59:38
Üzenet elküldve: 2021-04-08 14:59:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A régi háznál//
*Kicsit talán hosszabbra nyúlik az a pislogás, és a levegővétel is jobban hajaz egy sóhajra, de ennél több reakció nem érkezik részéről apja észrevételére. Beleállhatna a vitába, kikérhetné magának, hogy márpedig ő minden áldott nap itt van, ellátja a ház körüli teendőket, élelmet készít, takarít és emellett még valamiféle bevételt is próbál kicsikarni a haldokló félben lévő boltocskából, de egy képzeletbeli legyintéssel letudja az egészet. Úgysem lenne semmi értelme az igazsággal próbálkozni, hiszen az már réges-rég hidegen hagyja az öreget.
Az a számonkérés viszont már láthatóan kibillenti abból a fene nagy nyugalomból, amibe eddig minden erejével próbálta belekényszeríteni magát. Biztos volt benne, hogy apja semmit nem vett észre a kéretlen vendég ittlétéből, így elsőre mindenképp jól észrevehető döbbenet ül ki arcára. Ez hamarosan kicsit finomodik, düh és elkeseredés vegyül bele, de ezt apja talán már nem is láthatja, hisz időt sem hagy arra, hogy lánya tisztázhassa magát a vádak alól, már toloncolja is ki a szobából. Nisamie ezúttal sem ellenáll, de még mielőtt apja rácsukná az ajtót, egy kissé meggondolatlanul vág bele a tegnap történtek magyarázatába.*
- Ha nem „fogadom”, most átvágott torokkal feküdnél odafent az ágyadban. *Tudná folytatni, de nem teszi, legalább a fürdés kérdése megoldódni látszik. Na meg jobban belegondolva talán nem is baj, ha apjának van fogalma arról, hogy valaki – nem feltétlenül jó szándékkal - járt az otthonukban. Így talán könnyebb lesz elmagyarázni, milyen helyzetbe kerültek.
Míg az öreg fürdik, addig ő vacsorát készít, ahogy ígérte, bár gondolatai egészen messzire kalandoznak; egy olyan világba, ahol van annyi pénze, hogy apja gondozását egy hozzáértőre bízza, ő pedig végre megízlelheti a valódi szabadságot.
Ahogy visszatér a szobába, némi megnyugvással konstatálja, hogy a borotválkozás súlyosabb sebesülések nélkül megvalósult, illetve a tiszta ruha is megtette a magáét. *
- Azért, mert amint lehet, el kell hagynunk ezt a házat. Ha itt maradunk, az a „férfi”mindkettőnket megöl és ránk gyújtja az otthonunkat… *Lassan és komolyan beszél, miközben közelebb lép a férfihoz, újból az őrülten csillogó szemekbe pillantva.*
- Ma azért mentem a városba, hogy új helyet találjak és… Sikerült. *Megvárja, milyen reakció érkezik, mielőtt részletekbe bocsátkozna.*
*Kicsit talán hosszabbra nyúlik az a pislogás, és a levegővétel is jobban hajaz egy sóhajra, de ennél több reakció nem érkezik részéről apja észrevételére. Beleállhatna a vitába, kikérhetné magának, hogy márpedig ő minden áldott nap itt van, ellátja a ház körüli teendőket, élelmet készít, takarít és emellett még valamiféle bevételt is próbál kicsikarni a haldokló félben lévő boltocskából, de egy képzeletbeli legyintéssel letudja az egészet. Úgysem lenne semmi értelme az igazsággal próbálkozni, hiszen az már réges-rég hidegen hagyja az öreget.
Az a számonkérés viszont már láthatóan kibillenti abból a fene nagy nyugalomból, amibe eddig minden erejével próbálta belekényszeríteni magát. Biztos volt benne, hogy apja semmit nem vett észre a kéretlen vendég ittlétéből, így elsőre mindenképp jól észrevehető döbbenet ül ki arcára. Ez hamarosan kicsit finomodik, düh és elkeseredés vegyül bele, de ezt apja talán már nem is láthatja, hisz időt sem hagy arra, hogy lánya tisztázhassa magát a vádak alól, már toloncolja is ki a szobából. Nisamie ezúttal sem ellenáll, de még mielőtt apja rácsukná az ajtót, egy kissé meggondolatlanul vág bele a tegnap történtek magyarázatába.*
- Ha nem „fogadom”, most átvágott torokkal feküdnél odafent az ágyadban. *Tudná folytatni, de nem teszi, legalább a fürdés kérdése megoldódni látszik. Na meg jobban belegondolva talán nem is baj, ha apjának van fogalma arról, hogy valaki – nem feltétlenül jó szándékkal - járt az otthonukban. Így talán könnyebb lesz elmagyarázni, milyen helyzetbe kerültek.
Míg az öreg fürdik, addig ő vacsorát készít, ahogy ígérte, bár gondolatai egészen messzire kalandoznak; egy olyan világba, ahol van annyi pénze, hogy apja gondozását egy hozzáértőre bízza, ő pedig végre megízlelheti a valódi szabadságot.
Ahogy visszatér a szobába, némi megnyugvással konstatálja, hogy a borotválkozás súlyosabb sebesülések nélkül megvalósult, illetve a tiszta ruha is megtette a magáét. *
- Azért, mert amint lehet, el kell hagynunk ezt a házat. Ha itt maradunk, az a „férfi”mindkettőnket megöl és ránk gyújtja az otthonunkat… *Lassan és komolyan beszél, miközben közelebb lép a férfihoz, újból az őrülten csillogó szemekbe pillantva.*
- Ma azért mentem a városba, hogy új helyet találjak és… Sikerült. *Megvárja, milyen reakció érkezik, mielőtt részletekbe bocsátkozna.*
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-04-07 08:44:27
Üzenet elküldve: 2021-04-07 08:44:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Ahogy ismét próbálkozik, már ismerős zörejek csapják meg a fülét hátrálás közben, míg a szeméből még mindig folyik a könny. Megszédül a nagy nézelődésben és elvágódik, de talán ez így volt megírva, mivel ekkor hatalmas lángcsóvák csapnak ki az ajtóból. Ahogy a lángok belekapnak a hajába és az orrával megérzi az égett haj szagát, gyorsan kezd el oltani a kezével. Az kéne még, hogy a lobonca teljesen leégjen. A felvert port ismét utat talál a meggyötört orrba és hatalmas prüszkölések sorát követően sem igazán sikerül neki távozni. Az elf kuncogása valóban elkerüli a füleit, hiszen a hangos köhögés közben nem igen jut át semmi. Miközben próbál lábra tápászkodni, miután a heves köhögés és könnyfolyás abba marad, mintha valamit hallani vélne, valami szokatlanul furcsát. Meg is rázza a fejét, kicsit megütögeti a fülét, hátha az cseng csak, de nem. Még ezt követően is hallja, sőt már egyre inkább látja is. A könnyeket kitörölve a szeméből is egészen jól kivehetően feltűnik egy alak, aki ismerős hangon le is dorgálja.*
-A vén szipirtyó! *Dörzsöli meg ismét a két szemét, mert nem igazán akar hinni annak, amit jelen pillanatban látni vél, sőt, hallani gondol. Egy darabig csak tátott szájjal hallgatja, amit a jelenés, ami talán csak a mérgezés hatása, amely émelygést és szédülést váltott ki még korábban, rikácsol.*
-Én a helyedben nem osztogatnék tanácsot! Hol a jó büdös békaveremben jártál, biztos ott fekszel az egyik emésztőben a kikötőben, úgy leittad magad! Ábra, főzni értem én! De a legokosabb az nyolc nem hét, te is tudod! Nyolc világoskék kell hozzá, de itt csak hét van! *Ekkor érzi, hogy valaki rázogatja, de bőszen, ekkor látja, hogy az elf az, meg, hogy nem is sikerült feltápászkodnia a padlóról. ~Gyanús is volt, hogy nem fájt a lábam.~ Hasít bele most neki. Érzi, hogy az elf is egyre türelmetlenebb, de maga sincsen másképpen. ~Neked is sok hasznodat veszem ám! Szerencsétlen! ~ A falnak támaszkodva áll fel, hogy kímélje a lábát és megakadályozza, hogy ismét visszazuhanjon a szédülés miatt. ~Ilyen állapotban, ha még sikerülne is, biztos leütne azt ott hagyna benn megrohadni. Talán nem érdemes ezúttal tovább merészkednem.~ Gondolkodik el magában.*
-Azt hiszem, szívnom kell egy kis friss levegőt… *Motyogja, majd elindul, hogy kimásszon a résen, amin bejöttek.*
*Ahogy ismét próbálkozik, már ismerős zörejek csapják meg a fülét hátrálás közben, míg a szeméből még mindig folyik a könny. Megszédül a nagy nézelődésben és elvágódik, de talán ez így volt megírva, mivel ekkor hatalmas lángcsóvák csapnak ki az ajtóból. Ahogy a lángok belekapnak a hajába és az orrával megérzi az égett haj szagát, gyorsan kezd el oltani a kezével. Az kéne még, hogy a lobonca teljesen leégjen. A felvert port ismét utat talál a meggyötört orrba és hatalmas prüszkölések sorát követően sem igazán sikerül neki távozni. Az elf kuncogása valóban elkerüli a füleit, hiszen a hangos köhögés közben nem igen jut át semmi. Miközben próbál lábra tápászkodni, miután a heves köhögés és könnyfolyás abba marad, mintha valamit hallani vélne, valami szokatlanul furcsát. Meg is rázza a fejét, kicsit megütögeti a fülét, hátha az cseng csak, de nem. Még ezt követően is hallja, sőt már egyre inkább látja is. A könnyeket kitörölve a szeméből is egészen jól kivehetően feltűnik egy alak, aki ismerős hangon le is dorgálja.*
-A vén szipirtyó! *Dörzsöli meg ismét a két szemét, mert nem igazán akar hinni annak, amit jelen pillanatban látni vél, sőt, hallani gondol. Egy darabig csak tátott szájjal hallgatja, amit a jelenés, ami talán csak a mérgezés hatása, amely émelygést és szédülést váltott ki még korábban, rikácsol.*
-Én a helyedben nem osztogatnék tanácsot! Hol a jó büdös békaveremben jártál, biztos ott fekszel az egyik emésztőben a kikötőben, úgy leittad magad! Ábra, főzni értem én! De a legokosabb az nyolc nem hét, te is tudod! Nyolc világoskék kell hozzá, de itt csak hét van! *Ekkor érzi, hogy valaki rázogatja, de bőszen, ekkor látja, hogy az elf az, meg, hogy nem is sikerült feltápászkodnia a padlóról. ~Gyanús is volt, hogy nem fájt a lábam.~ Hasít bele most neki. Érzi, hogy az elf is egyre türelmetlenebb, de maga sincsen másképpen. ~Neked is sok hasznodat veszem ám! Szerencsétlen! ~ A falnak támaszkodva áll fel, hogy kímélje a lábát és megakadályozza, hogy ismét visszazuhanjon a szédülés miatt. ~Ilyen állapotban, ha még sikerülne is, biztos leütne azt ott hagyna benn megrohadni. Talán nem érdemes ezúttal tovább merészkednem.~ Gondolkodik el magában.*
-Azt hiszem, szívnom kell egy kis friss levegőt… *Motyogja, majd elindul, hogy kimásszon a résen, amin bejöttek.*
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-29 11:46:41
Üzenet elküldve: 2021-03-29 11:46:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A régi háznál//
- Itt? Ritkán látlak.
*Ha az öreg képes lenne reálisan látni önmagát, akkor tudná, hogy ez egyedül az ő hibája, mert olyan rögeszmésen keresi a megoldást, hogy ezzel eltaszította egyetlen megmaradt családtagját. De ha még képes is lenne egy épelméjű megközelítésre, akkor is úgy gondolná, hogy leánya meg fog neki mindent bocsátani, ha majd meglátja az eredményt.*
- De a minap volt itt egy fickó! Hát ilyennek neveltünk?! Hogy férfiakat fogadj itt?!
*Az öreg tovább zsörtölődik, közben kezével tereli ki a lányt a helyiségből, hogy nekiláthasson a fürdésnek, borotválkozásnak. A keze mostanában állandóan remeg az idegességtől, de a borotvakést mégis biztosan fogja, ábrázatán sokat segít, hogy lenyírja róla a szőrt, éveket fiatalodik, de eszelősnek tetsző pillantásán mit sem segít. Hiába a tiszta, rendezett ruha, hiába a simára beretvált arc, akkor is látszik rajta, hogy nincs rendben, hanyagul kötött nyakkendőjéből egyértelmű, hogy nem is törekszik a látszatra.*
- Miért vagy itt Nisamie?
*Teszi fel újra a kérdést, mintha az imént nem tette volna már meg. Még elborult elméje ködén át is átlát valamennyire a szitán és érzi, hogy valami nem kerek.*
- Itt? Ritkán látlak.
*Ha az öreg képes lenne reálisan látni önmagát, akkor tudná, hogy ez egyedül az ő hibája, mert olyan rögeszmésen keresi a megoldást, hogy ezzel eltaszította egyetlen megmaradt családtagját. De ha még képes is lenne egy épelméjű megközelítésre, akkor is úgy gondolná, hogy leánya meg fog neki mindent bocsátani, ha majd meglátja az eredményt.*
- De a minap volt itt egy fickó! Hát ilyennek neveltünk?! Hogy férfiakat fogadj itt?!
*Az öreg tovább zsörtölődik, közben kezével tereli ki a lányt a helyiségből, hogy nekiláthasson a fürdésnek, borotválkozásnak. A keze mostanában állandóan remeg az idegességtől, de a borotvakést mégis biztosan fogja, ábrázatán sokat segít, hogy lenyírja róla a szőrt, éveket fiatalodik, de eszelősnek tetsző pillantásán mit sem segít. Hiába a tiszta, rendezett ruha, hiába a simára beretvált arc, akkor is látszik rajta, hogy nincs rendben, hanyagul kötött nyakkendőjéből egyértelmű, hogy nem is törekszik a látszatra.*
- Miért vagy itt Nisamie?
*Teszi fel újra a kérdést, mintha az imént nem tette volna már meg. Még elborult elméje ködén át is átlát valamennyire a szitán és érzi, hogy valami nem kerek.*
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-28 18:01:24
Üzenet elküldve: 2021-03-28 18:01:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Csapások sorozata éri a lányt, amiből az elf ficsúr nem sokat érez meg. Xavy viszont rendesen cudarul érzi már magát. Kisebb pihen szünetet kénytelen hát tartani, hogy össze szedje magát. Fel még nem adná az ajtó ügyét. Amint összekapja magát újfent az ajtónak esik, hogy végre kinyissa azt. Elfünk meg lapít a sarokban. Neki csak jó, ha nem neki kell szenvednie a rejtvénnyel meg az ajtóból kiáramló rémségekkel. Szóval újfent megtörténik a próba. Megint lehet hallani, hogy mozgásba lendülnek belül a szerkezetek. Némelyik elég nehézkesen csikordul meg. A gnóm már előre hátrál, de időbe telik, mire biztonságos távolságba jut a kar lehúzása után. Újabb fedelek pattannak fel, amikből néhány pillanat múlva vaskos lángcsóvák törnek elő. Nagy szerencséje Balkóczának, hogy elvágódik újfent, talán mert megszédült. A lángcsóva így éppen csak haja egy kis részét pörköli meg. Megüti magát, de nem az a legrosszabb. A romos házba jutott már bőven por az idők folyamán. Hát neki sikerül is belélegeznie egy kis adagot belőle. Heves köhögés, kaparó torok, porra teli száj, amiben csak úgy ropognak az apró szemcsék, amiből orrába is jut bőséggel. A ficsúr halkan felkuncog, amit valószínűleg nem hal meg most a lány. Időbe telik, mire valahogy rendbe szedi magát. Az ajtóra pillant aztán meg magára. Mintha hangokat hallana. Ismerős hangokat. Nem az elfé, hanem számára jóval kevesebb egyéntől származnak. Megrázza fejét, hátha kitisztul, de nem nem. Homályosan derengeni kezd a szeme előtt valami, vagy inkább valaki.*
- Mégis mit szerencsétlenkedsz ezzel a vacak kis kapuval?* Förmed rá a derengés, amiből aztán szép lassan az öreglány alakja manifesztálódik ki.*
- Hát ezért etettelek? Ezért neveltelek, hogy ilyen kis patkányszomorító görcs legyen belőled? Kifog rajtad ez a pofonegyszerű talány. Hát nyisd már ki a csipás szemed! Nézd meg azokat az ábrákat! Nézd meg a verset is. Ki kell főzni a legokosabbat! Olvass a sorok között gyermekem. a legokosabbat említi te meg itt össze-vissza piszkálod az összeset. Egyre koncentrálj és figyelj a színekre te bolond!* A mamóka szép lassan elkezd ködé válni. Arra riad a lány, hogy valaki rázza. Bamba képpel ül fel és pillantja meg a ficsúrt.*
- Élsz még te cafat? Csak úgy eldűltél és motyogtál magadban. Az ajtó meg továbbra is zárva van. Megerőltetnéd már magad! Így nem fog kinyílni, csak minket nyírsz ki. Mozogj!* Nem éppen a legkedvesebb szavak, de most látja, hogy ramaty a gnóm, ezért nem tart tőle. Szemében csak egy eszköz, ami vagy kinyitja az ajtót, vagy elhasználódik.*
// Mérgezési szint: 8/11, Tartósan enyhe szédülés, Égő, könnyező szem, Csorgó orr, Sántaság, Kaparó száraz torok, Tartós, kellemetlen száraz köhögés.//
* Csapások sorozata éri a lányt, amiből az elf ficsúr nem sokat érez meg. Xavy viszont rendesen cudarul érzi már magát. Kisebb pihen szünetet kénytelen hát tartani, hogy össze szedje magát. Fel még nem adná az ajtó ügyét. Amint összekapja magát újfent az ajtónak esik, hogy végre kinyissa azt. Elfünk meg lapít a sarokban. Neki csak jó, ha nem neki kell szenvednie a rejtvénnyel meg az ajtóból kiáramló rémségekkel. Szóval újfent megtörténik a próba. Megint lehet hallani, hogy mozgásba lendülnek belül a szerkezetek. Némelyik elég nehézkesen csikordul meg. A gnóm már előre hátrál, de időbe telik, mire biztonságos távolságba jut a kar lehúzása után. Újabb fedelek pattannak fel, amikből néhány pillanat múlva vaskos lángcsóvák törnek elő. Nagy szerencséje Balkóczának, hogy elvágódik újfent, talán mert megszédült. A lángcsóva így éppen csak haja egy kis részét pörköli meg. Megüti magát, de nem az a legrosszabb. A romos házba jutott már bőven por az idők folyamán. Hát neki sikerül is belélegeznie egy kis adagot belőle. Heves köhögés, kaparó torok, porra teli száj, amiben csak úgy ropognak az apró szemcsék, amiből orrába is jut bőséggel. A ficsúr halkan felkuncog, amit valószínűleg nem hal meg most a lány. Időbe telik, mire valahogy rendbe szedi magát. Az ajtóra pillant aztán meg magára. Mintha hangokat hallana. Ismerős hangokat. Nem az elfé, hanem számára jóval kevesebb egyéntől származnak. Megrázza fejét, hátha kitisztul, de nem nem. Homályosan derengeni kezd a szeme előtt valami, vagy inkább valaki.*
- Mégis mit szerencsétlenkedsz ezzel a vacak kis kapuval?* Förmed rá a derengés, amiből aztán szép lassan az öreglány alakja manifesztálódik ki.*
- Hát ezért etettelek? Ezért neveltelek, hogy ilyen kis patkányszomorító görcs legyen belőled? Kifog rajtad ez a pofonegyszerű talány. Hát nyisd már ki a csipás szemed! Nézd meg azokat az ábrákat! Nézd meg a verset is. Ki kell főzni a legokosabbat! Olvass a sorok között gyermekem. a legokosabbat említi te meg itt össze-vissza piszkálod az összeset. Egyre koncentrálj és figyelj a színekre te bolond!* A mamóka szép lassan elkezd ködé válni. Arra riad a lány, hogy valaki rázza. Bamba képpel ül fel és pillantja meg a ficsúrt.*
- Élsz még te cafat? Csak úgy eldűltél és motyogtál magadban. Az ajtó meg továbbra is zárva van. Megerőltetnéd már magad! Így nem fog kinyílni, csak minket nyírsz ki. Mozogj!* Nem éppen a legkedvesebb szavak, de most látja, hogy ramaty a gnóm, ezért nem tart tőle. Szemében csak egy eszköz, ami vagy kinyitja az ajtót, vagy elhasználódik.*
// Mérgezési szint: 8/11, Tartósan enyhe szédülés, Égő, könnyező szem, Csorgó orr, Sántaság, Kaparó száraz torok, Tartós, kellemetlen száraz köhögés.//
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-26 12:20:02
Üzenet elküldve: 2021-03-26 12:20:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Így, hogy már nem csak a kapu sújtja őket áldásos gázokkal és ragacsos keverékekkel, de a környezetükben is rejtőzködnek, mert hát ki tudja mennyi van még ott, ahonnan az a szürke bestia jött, csapdák. A lába egyre jobban fáj, de még elviseli, így pedig, hogy eltakarja a szemét nem is szédül kifejezetten. Hallja, ahogy az ajtóban megint megelevenedik valami és ritmusos rajt csap, ám érkezik mindjárt az ajtóból kiömlő trutyi szaga is és a fröccsenék, ami azt jelzi számára, hogy megint nem nyert. Az hagyján, hogy ezt köpködi az ajtó, de egyre inkább előjön nála a köhögés, szinte rohamokban ismétli, ahogy próbál valami normális levegő után kapni. Mivel azonban ennyire erőlködik a könnye is megindul, ami nem is igazán akar abba maradni.*
-Hogy a… hét… szentségit… neki… köhköhkhm. *Próbál megszabadulni a beáramlott dolgoktól felköhögéssel, mikor pedig kicsit alább hagy, a pulóver szabad ujjával megtörli az arcát, bár a szemkönnyezését ez sem tudja megállítani, még mindig folydogál belőle.*
-Valaki nagyon el akar minket… köhmkhm… tántorítani. *Szakítja félbe a mondandót egy sor köhögés megint.*
-Azt hiszem megvagyok… *Int az elf felé, és megint az ajtóhoz lép, mikor is a takony kezd el folyni az orrából, igen lendületesen. Azt is az imént látott mozdulattal hárítja, így a pulcsija ujja lesz olyan, mire kihalássza az anyag zsebkendőt a zsebe rejtekéből.*
-Még lenne egy ötletem… *Néz fel az ajtóra, hogy ismételten próbálkozzon, ha nem muszáj nem maradna ebben a lyukban, ahol még az imént kifröccsent trutyi is erősen szaglik.*
-Legyen így… *Húzza be, minden egyes sornál a kék hátterű golyókat a következőképpen: Az első kettőnél, a negyedik és a kilencedik csoportnál öt-öt golyót, a harmadiknál és a tizediknél hatot, az ötödiknél hetet, a többinél pedig négyet- négyet húz be és gyorsan megrántja a kart és pont oda áll, ahol az előbb volt, eltakarva az orrát és könnyező szemét, miközben próbál még köhinteni is.*
-Vigyááázat! Vigyááázat! Érkezik! *Figyelmezteti az elfet is miután már fedezékbe ér.*
*Így, hogy már nem csak a kapu sújtja őket áldásos gázokkal és ragacsos keverékekkel, de a környezetükben is rejtőzködnek, mert hát ki tudja mennyi van még ott, ahonnan az a szürke bestia jött, csapdák. A lába egyre jobban fáj, de még elviseli, így pedig, hogy eltakarja a szemét nem is szédül kifejezetten. Hallja, ahogy az ajtóban megint megelevenedik valami és ritmusos rajt csap, ám érkezik mindjárt az ajtóból kiömlő trutyi szaga is és a fröccsenék, ami azt jelzi számára, hogy megint nem nyert. Az hagyján, hogy ezt köpködi az ajtó, de egyre inkább előjön nála a köhögés, szinte rohamokban ismétli, ahogy próbál valami normális levegő után kapni. Mivel azonban ennyire erőlködik a könnye is megindul, ami nem is igazán akar abba maradni.*
-Hogy a… hét… szentségit… neki… köhköhkhm. *Próbál megszabadulni a beáramlott dolgoktól felköhögéssel, mikor pedig kicsit alább hagy, a pulóver szabad ujjával megtörli az arcát, bár a szemkönnyezését ez sem tudja megállítani, még mindig folydogál belőle.*
-Valaki nagyon el akar minket… köhmkhm… tántorítani. *Szakítja félbe a mondandót egy sor köhögés megint.*
-Azt hiszem megvagyok… *Int az elf felé, és megint az ajtóhoz lép, mikor is a takony kezd el folyni az orrából, igen lendületesen. Azt is az imént látott mozdulattal hárítja, így a pulcsija ujja lesz olyan, mire kihalássza az anyag zsebkendőt a zsebe rejtekéből.*
-Még lenne egy ötletem… *Néz fel az ajtóra, hogy ismételten próbálkozzon, ha nem muszáj nem maradna ebben a lyukban, ahol még az imént kifröccsent trutyi is erősen szaglik.*
-Legyen így… *Húzza be, minden egyes sornál a kék hátterű golyókat a következőképpen: Az első kettőnél, a negyedik és a kilencedik csoportnál öt-öt golyót, a harmadiknál és a tizediknél hatot, az ötödiknél hetet, a többinél pedig négyet- négyet húz be és gyorsan megrántja a kart és pont oda áll, ahol az előbb volt, eltakarva az orrát és könnyező szemét, miközben próbál még köhinteni is.*
-Vigyááázat! Vigyááázat! Érkezik! *Figyelmezteti az elfet is miután már fedezékbe ér.*
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-25 19:14:19
Üzenet elküldve: 2021-03-25 19:14:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A mostani próba is kudarcba fullad. A gömbök eltaszigálása után az ajtó a már jól ismert trükkjével áll elő. Ömleni kezd belőle a ragadós trutyi, viszont erre felkészült a gnóm leányzó. Viszont arra nem, hogy felrúg egy vas köcsögöt, aminek mérges lakója fájdalmas leckét ad neki. Tombol Balkócza egy jó ideig, de húgy az elf meg sem mer mukkanni a sarokban. Amikor aztán lehiggad, már nem sok kedve van a viccelődésre. Keserű viccén se tud már nevetni, amit a nullumra süt el. Szeretne már túljutni a kapun, csakhogy az masszívan állja útját. Nagyon igyekezne már kinyitni azt az ajtót. Na majd talán a mostani próbáját siker koronázza. Elhúzza az összes fehéret, majd jön a kar is. Újra felhangzik az ajtóban a fémes szerkezetek nyikorgása. Csak az a kérdés, hogy az ajtó nyílni fog vagy inkább megint valami kellemes meglepetést zúdít a nyakukba. Hát az utóbbi következik be. Felpattantak újfent a kis lemezek és áramlani kezd a már ismerős zöld füst. Lévén, hogy ezt már ismerik, így ösztönösen húzódik mind a kettő egy szellőző nyíláshoz. Köhögni ugyan köhögnek, de jóval kevesebb mennyiségben szívják tüdőre ezt a valamit. Kell egy kis idő megint, mire letisztul a levegő. Az elf kissé köhög, de megvan. Xavynak viszont ez a kicsi is jobban megárt. A köhögése erősebb lett, a szédülése is mintha egy kicsivel erősödött volna. Ami inkább új az, hogy a szemei kissé égnek és könnyeznek, illetve az orrából időnként zöld váladék csorog ki. Alapjába véve még bírja bőven a gyűrődést. Ezek a sérülések inkább csak zavaróak meg kellemetlenek. Az ajtó továbbra is ott van, és csak arra vár, hogy kinyissák.*
// Mérgezési szint: 6/11, Tartósan enyhe szédülés, Égő, könnyező szem, Csorgó orr, Sántaság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A mostani próba is kudarcba fullad. A gömbök eltaszigálása után az ajtó a már jól ismert trükkjével áll elő. Ömleni kezd belőle a ragadós trutyi, viszont erre felkészült a gnóm leányzó. Viszont arra nem, hogy felrúg egy vas köcsögöt, aminek mérges lakója fájdalmas leckét ad neki. Tombol Balkócza egy jó ideig, de húgy az elf meg sem mer mukkanni a sarokban. Amikor aztán lehiggad, már nem sok kedve van a viccelődésre. Keserű viccén se tud már nevetni, amit a nullumra süt el. Szeretne már túljutni a kapun, csakhogy az masszívan állja útját. Nagyon igyekezne már kinyitni azt az ajtót. Na majd talán a mostani próbáját siker koronázza. Elhúzza az összes fehéret, majd jön a kar is. Újra felhangzik az ajtóban a fémes szerkezetek nyikorgása. Csak az a kérdés, hogy az ajtó nyílni fog vagy inkább megint valami kellemes meglepetést zúdít a nyakukba. Hát az utóbbi következik be. Felpattantak újfent a kis lemezek és áramlani kezd a már ismerős zöld füst. Lévén, hogy ezt már ismerik, így ösztönösen húzódik mind a kettő egy szellőző nyíláshoz. Köhögni ugyan köhögnek, de jóval kevesebb mennyiségben szívják tüdőre ezt a valamit. Kell egy kis idő megint, mire letisztul a levegő. Az elf kissé köhög, de megvan. Xavynak viszont ez a kicsi is jobban megárt. A köhögése erősebb lett, a szédülése is mintha egy kicsivel erősödött volna. Ami inkább új az, hogy a szemei kissé égnek és könnyeznek, illetve az orrából időnként zöld váladék csorog ki. Alapjába véve még bírja bőven a gyűrődést. Ezek a sérülések inkább csak zavaróak meg kellemetlenek. Az ajtó továbbra is ott van, és csak arra vár, hogy kinyissák.*
// Mérgezési szint: 6/11, Tartósan enyhe szédülés, Égő, könnyező szem, Csorgó orr, Sántaság//
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-24 08:58:14
Üzenet elküldve: 2021-03-24 08:58:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Újabb próbálkozás történik, ami nem tart kis ideig. Egyrészt nem hiszi igazán, hogy ez lehet a megfejtés, hiszen ez rengeteg időbe és energiába telik minden egyes alkalommal. Ha ő lenne az ajtó gazdája, bizonyosan csupán egyetlen húzást állítana be, majd a kart, de mivel nem ismeri a gnómot és a helyiségben tárolt titok elég nagy dolognak tűnik, így ezt is megpróbálja. Amint hallja, hogy kattog az ajtó, és nyílnak a rések, hátra ugrik, hogy elkerülje a trutyit, ami ez alkalommal spriccel kifelé az ajtó nyílásaiból. Azonban ezúttal gondatlan volt és belerúg valami furcsa, fémes csengésű dologba, amiből ki is ugrik valami. Csak egy fél pillanat múlva tudatosul benne, hogy egy állat nyugalmát zavarták meg, azonban ez a lény nem tartozik a vérengző fenevadak közé szerencsére. Ezúttal viszont, talán a meglepetés okán, meg, hogy benne, mint nagyobb teremtményben fenyegetést lát, jókorát harap a lábába.*
-AAAAAZTAKKK….KÖKÖKÖKÖ…KURVA!*Kezd el rugdosódni, hogy megszabaduljon az állattól minél hamarabb. Szerencse, ha ez mondható annak, hogy a szürke nullum nem bizonyul kitartónak, néhány lendítés után elereszti és elszalad, de a harapás piszkosul fáj neki, oda is kap, hogy szabaddá teszi és megszorítsa a környékét és vérzésre késztesse.*
-AZTA JÓ ÖREGAANYÁDAT! MEGNYÚZLAK HA MÉG EGYSZER A szemem elé kerülsz! Kiiiskanállal foglak kiibelezniii... *Visít utána, miközben erősen szorítja a szabaddá tett részt.*
-Ez kellett még! *Köti be egy kis kendővel miután hagyta egy kicsit vérezni, majd felegyenesedik, de elkapja a szédülés, így meg kell támaszkodnia egy pillanatra a törmelékben.*
-Ez fantasztikus, csak csináljuk gyorsan. *Fordul vissza az ajtóhoz, mert már nagyon mehetnékje van.*
-Azok, veszélyesek… *Néz lesajnálóan a sarokban kucorgó elf irányába.*
-Felzabálnak reggelire. *Motyog, bár már nem nevet ezeket olyan jót, hiszen érzi, hogy rosszul van és már fáj is valamije.*
-Szóval az elfnél húzogattál. Gondoljuk bele, alkimista gnóm volt. Ha te csináltad volna az ajtót nyilván a saját fajtádat tetted volna meg a legbölcsebbnek ebben a kontextusban. Ha azt vesszük, hogy ő gnóm volt, biztos az ő részénél kell kotorásszunk. A kifőzés pedig utalhat arra, hogy találjuk ki avagy, hogy keverjük ki. Nem igazán hiszem, hogy itt az ajtóban ivott volna varázsitalt, mert ha egyszer nincs nála, akkor örökre kizárja magát. *Tapogatja a golyókat.*
-A kék nem működött, azt próbáltuk. Még egyet próbálkozzunk, de aztán nem hiszem, hogy ma még maradnunk kéne. *Ekkor érzi meg, hogy a helyett, hogy enyhülne a fájdalma egyre inkább erősebbe fordul.*
-Akkor húzzuk el a fehéreket, de mindet. *Von vállat, hátranéz, már félve nyúl a gömbökért, amelyeket az utolsó szálig be is pattint, majd meghúzza és hátrébb lép, meg is fordul, nem igazán tud most szaladni ezzel a sebbel a lábán. Az arcát a karjaival eltakarja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Újabb próbálkozás történik, ami nem tart kis ideig. Egyrészt nem hiszi igazán, hogy ez lehet a megfejtés, hiszen ez rengeteg időbe és energiába telik minden egyes alkalommal. Ha ő lenne az ajtó gazdája, bizonyosan csupán egyetlen húzást állítana be, majd a kart, de mivel nem ismeri a gnómot és a helyiségben tárolt titok elég nagy dolognak tűnik, így ezt is megpróbálja. Amint hallja, hogy kattog az ajtó, és nyílnak a rések, hátra ugrik, hogy elkerülje a trutyit, ami ez alkalommal spriccel kifelé az ajtó nyílásaiból. Azonban ezúttal gondatlan volt és belerúg valami furcsa, fémes csengésű dologba, amiből ki is ugrik valami. Csak egy fél pillanat múlva tudatosul benne, hogy egy állat nyugalmát zavarták meg, azonban ez a lény nem tartozik a vérengző fenevadak közé szerencsére. Ezúttal viszont, talán a meglepetés okán, meg, hogy benne, mint nagyobb teremtményben fenyegetést lát, jókorát harap a lábába.*
-AAAAAZTAKKK….KÖKÖKÖKÖ…KURVA!*Kezd el rugdosódni, hogy megszabaduljon az állattól minél hamarabb. Szerencse, ha ez mondható annak, hogy a szürke nullum nem bizonyul kitartónak, néhány lendítés után elereszti és elszalad, de a harapás piszkosul fáj neki, oda is kap, hogy szabaddá teszi és megszorítsa a környékét és vérzésre késztesse.*
-AZTA JÓ ÖREGAANYÁDAT! MEGNYÚZLAK HA MÉG EGYSZER A szemem elé kerülsz! Kiiiskanállal foglak kiibelezniii... *Visít utána, miközben erősen szorítja a szabaddá tett részt.*
-Ez kellett még! *Köti be egy kis kendővel miután hagyta egy kicsit vérezni, majd felegyenesedik, de elkapja a szédülés, így meg kell támaszkodnia egy pillanatra a törmelékben.*
-Ez fantasztikus, csak csináljuk gyorsan. *Fordul vissza az ajtóhoz, mert már nagyon mehetnékje van.*
-Azok, veszélyesek… *Néz lesajnálóan a sarokban kucorgó elf irányába.*
-Felzabálnak reggelire. *Motyog, bár már nem nevet ezeket olyan jót, hiszen érzi, hogy rosszul van és már fáj is valamije.*
-Szóval az elfnél húzogattál. Gondoljuk bele, alkimista gnóm volt. Ha te csináltad volna az ajtót nyilván a saját fajtádat tetted volna meg a legbölcsebbnek ebben a kontextusban. Ha azt vesszük, hogy ő gnóm volt, biztos az ő részénél kell kotorásszunk. A kifőzés pedig utalhat arra, hogy találjuk ki avagy, hogy keverjük ki. Nem igazán hiszem, hogy itt az ajtóban ivott volna varázsitalt, mert ha egyszer nincs nála, akkor örökre kizárja magát. *Tapogatja a golyókat.*
-A kék nem működött, azt próbáltuk. Még egyet próbálkozzunk, de aztán nem hiszem, hogy ma még maradnunk kéne. *Ekkor érzi meg, hogy a helyett, hogy enyhülne a fájdalma egyre inkább erősebbe fordul.*
-Akkor húzzuk el a fehéreket, de mindet. *Von vállat, hátranéz, már félve nyúl a gömbökért, amelyeket az utolsó szálig be is pattint, majd meghúzza és hátrébb lép, meg is fordul, nem igazán tud most szaladni ezzel a sebbel a lábán. Az arcát a karjaival eltakarja.*
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-21 20:40:29
Üzenet elküldve: 2021-03-21 20:40:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A régi háznál//
- Hogy miért? Mert itt élek, Apa. Veled együtt. *Pillant az öreg szemébe fáradtan, szomorúan, de ugyanazzal a jámborsággal, amivel eddig is kezelte őt. Érzi, hogy itt lenne a nagy alkalom, rázúdíthatná mindazt, ami történt, s azt is, ami történni fog, de ahogy egyre tovább időzik tekintete a rángatózó arcon, úgy sajnálja meg egyre inkább az elmúlt néhány évben évtizedeket öregedett férfit. Csak most tűnik fel a lánynak, hogy magasabb az apjánál, pedig ő már jó ideje nem nőtt egy ujjnyit sem. Ahogy azt is kezdi kapiskálni, hogy lehet ő kedves, csinálhat fürdővizet és vacsorát is, egyik sem fog változtatni semmit apja állapotán. Csupa keserű felismerés, ami csak még nehezebbé teszi azt a magában is kellőképp emészthetetlen helyzetet, amibe a medvetermetű harcos sodorta. De még mindig nem adja fel.*
- Most még meleg a víz. *Lögyböli meg kezével a dézsa tartalmát, amiben maga is ezer örömmel megmártózna, majd újból az öreg szemébe néz.* - Előkészítettem mindent. A borotvakésedet is, ha gondolod… Addig én csinálok vacsorát. *Minden reménye abban van, hogy a fürdés kényszer nélkül is menni fog, hisz ilyen állapotban semmiképp nem jelenthet meg apja a kereskedőházban. Márpedig holnap oda kell költözniük, más lehetőség nincs.*
- Hogy miért? Mert itt élek, Apa. Veled együtt. *Pillant az öreg szemébe fáradtan, szomorúan, de ugyanazzal a jámborsággal, amivel eddig is kezelte őt. Érzi, hogy itt lenne a nagy alkalom, rázúdíthatná mindazt, ami történt, s azt is, ami történni fog, de ahogy egyre tovább időzik tekintete a rángatózó arcon, úgy sajnálja meg egyre inkább az elmúlt néhány évben évtizedeket öregedett férfit. Csak most tűnik fel a lánynak, hogy magasabb az apjánál, pedig ő már jó ideje nem nőtt egy ujjnyit sem. Ahogy azt is kezdi kapiskálni, hogy lehet ő kedves, csinálhat fürdővizet és vacsorát is, egyik sem fog változtatni semmit apja állapotán. Csupa keserű felismerés, ami csak még nehezebbé teszi azt a magában is kellőképp emészthetetlen helyzetet, amibe a medvetermetű harcos sodorta. De még mindig nem adja fel.*
- Most még meleg a víz. *Lögyböli meg kezével a dézsa tartalmát, amiben maga is ezer örömmel megmártózna, majd újból az öreg szemébe néz.* - Előkészítettem mindent. A borotvakésedet is, ha gondolod… Addig én csinálok vacsorát. *Minden reménye abban van, hogy a fürdés kényszer nélkül is menni fog, hisz ilyen állapotban semmiképp nem jelenthet meg apja a kereskedőházban. Márpedig holnap oda kell költözniük, más lehetőség nincs.*
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-21 17:27:22
Üzenet elküldve: 2021-03-21 17:27:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* A próbálkozás sikertelen, aminek meg is issza a levét. A zöldes pára rendesen taccsra vágja, de úgy tűnik annyira nem halálos. Az elf nem is állja meg, hogy ne gúnyolódjon, de a haragos felcsattanásra nagyon gyorsan befogja a száját. Az érdekeik azonosak, amit újfent hangoztat a lány. Kérdést intéz felé, amire elgondolkodik a másik.*
- Azt hiszem az elfekkel csináltam valamit. Találomra húztam be azokat a golyókat. A fene gondolta, hogy még egyáltalán működik ez a vacak. A ragasztónak illet volna már beszáradnia. Ez a mostani meg teljesen meglepett.* Hát ezzel nem túlságosan van előrébb Xavy, de mit is várt? Feltápászkodik is újfent nekiesik az ajtó tanulmányozásának. A csillagszemű ábra nem mozdítható, pont mint a többi. Csak oda van festve. Hangos fejtegetését érdeklődve hallgatja a másik.*
- Főzés, de milyen főzés? Nem teljesen értem.* Hasztalan továbbra is a ficsúr, de a lány már neki is lát, hogy újfent próbát tegyen. Most minden ábrához húz golyót egy meghatározott rendszer alapján. Időbe telik neki mire ezt megteszi, de ideje az van bőven. Minden szépen a helyére kerül és aztán ő meghúzza a kart. Bölcsen hátrálni kezd, hogy ha valami történik, akkor az ne rajta csattanjon. Az ajtóban valami újra elkezd mozgolódni. Újabb nyílások pattannak fel. Azokból a már ismerős szagú ragacsos anyag kezd el spriccelni. Xavy kénytelen hátra ugrani a sugár elől. Úgy tűnik, hogy most megúszta ő is meg a ruhája is. Csakhogy a földön valamilyen fém kannába bele rúg. Valami sivítani kezd. Egy világos szürke szőrős kis lény ugrik belőle egyenesen a lány lábának. Aki ért hozzá az tudhatja, hogy csak egy nullum. Hősünknek ma nincs szerencséje, mert a kis lény jó nagyot harap a gnóm húsába. Néhány rúgás vaktában elég, hogy menekülésre késztesse a kis dögöt. Csinos kis vérző seb marad ám utána, ami igen fájdalmas. Ezeknek a kis dögöknek a harapása igen veszélyes, mivel mindenféle fertőzéseket terjeszt a harapása. Úgy 10-15 perc múlva már fogja is érezni ezt a gnóm lány. A seb még, ha el is látják csúnyán bepirul és érzékeny lesz. Kissé sántikálni fog tőle az biztos. Ettől függetlenül nem vészes, de később kezelést igényel majd. Az ajtó továbbra is zárva, szóval a feladat még mindig adott. Az elf ijedten lapul az egyik sarokban, de végül összeszedi magát.*
- Jól vagy? Ezek a nullumok veszélyes kis vakarcsok.* Annyira nem töri magát, hogy segíteni odamenjen, de legalább már kérdezni azt kérdezett.*
// Mérgezési szint: 5, Tartósan enyhe szédülés, Sántaság//
* A próbálkozás sikertelen, aminek meg is issza a levét. A zöldes pára rendesen taccsra vágja, de úgy tűnik annyira nem halálos. Az elf nem is állja meg, hogy ne gúnyolódjon, de a haragos felcsattanásra nagyon gyorsan befogja a száját. Az érdekeik azonosak, amit újfent hangoztat a lány. Kérdést intéz felé, amire elgondolkodik a másik.*
- Azt hiszem az elfekkel csináltam valamit. Találomra húztam be azokat a golyókat. A fene gondolta, hogy még egyáltalán működik ez a vacak. A ragasztónak illet volna már beszáradnia. Ez a mostani meg teljesen meglepett.* Hát ezzel nem túlságosan van előrébb Xavy, de mit is várt? Feltápászkodik is újfent nekiesik az ajtó tanulmányozásának. A csillagszemű ábra nem mozdítható, pont mint a többi. Csak oda van festve. Hangos fejtegetését érdeklődve hallgatja a másik.*
- Főzés, de milyen főzés? Nem teljesen értem.* Hasztalan továbbra is a ficsúr, de a lány már neki is lát, hogy újfent próbát tegyen. Most minden ábrához húz golyót egy meghatározott rendszer alapján. Időbe telik neki mire ezt megteszi, de ideje az van bőven. Minden szépen a helyére kerül és aztán ő meghúzza a kart. Bölcsen hátrálni kezd, hogy ha valami történik, akkor az ne rajta csattanjon. Az ajtóban valami újra elkezd mozgolódni. Újabb nyílások pattannak fel. Azokból a már ismerős szagú ragacsos anyag kezd el spriccelni. Xavy kénytelen hátra ugrani a sugár elől. Úgy tűnik, hogy most megúszta ő is meg a ruhája is. Csakhogy a földön valamilyen fém kannába bele rúg. Valami sivítani kezd. Egy világos szürke szőrős kis lény ugrik belőle egyenesen a lány lábának. Aki ért hozzá az tudhatja, hogy csak egy nullum. Hősünknek ma nincs szerencséje, mert a kis lény jó nagyot harap a gnóm húsába. Néhány rúgás vaktában elég, hogy menekülésre késztesse a kis dögöt. Csinos kis vérző seb marad ám utána, ami igen fájdalmas. Ezeknek a kis dögöknek a harapása igen veszélyes, mivel mindenféle fertőzéseket terjeszt a harapása. Úgy 10-15 perc múlva már fogja is érezni ezt a gnóm lány. A seb még, ha el is látják csúnyán bepirul és érzékeny lesz. Kissé sántikálni fog tőle az biztos. Ettől függetlenül nem vészes, de később kezelést igényel majd. Az ajtó továbbra is zárva, szóval a feladat még mindig adott. Az elf ijedten lapul az egyik sarokban, de végül összeszedi magát.*
- Jól vagy? Ezek a nullumok veszélyes kis vakarcsok.* Annyira nem töri magát, hogy segíteni odamenjen, de legalább már kérdezni azt kérdezett.*
// Mérgezési szint: 5, Tartósan enyhe szédülés, Sántaság//
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-19 12:33:59
Üzenet elküldve: 2021-03-19 12:33:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Mikor meghúzza a kart még titkon reméli, hogy ilyen egyszerűen megúszhatják a dolgokat, de amikor a sziszegő hangot meghallja már erősen sejti, hogy ez nem az ajtó nyitó mechanizmusának mellékterméke. Próbálja takarni az arcát, miután érzi, hogy erős köhögés lesz rajta úrrá, de mivel egy kis zárt térben tartózkodnak, így talán ez mindegy is, kikerülni nem tudja a belélegzést. Valószínű a gáz hatására elkezd kóvályogni, a hányinger kerülgeti, próbál minél messzebbi szegletébe jutni a lyuknak. Megrogyasztja a térdeit és azokra támaszkodik, míg a jobb vállát a romoknak veti, nehogy elájuljon. Egy huzamban köhög, talán még rá is segít, hogy amit még lehet kitisztítson magából. Mikor úgy érzi, már javul az állapota, akkor hallja meg az elf gúnyos hangját maga mögül.*
-Mivel… neked se sikerült,… én a helyedben… nagyongyorsan… befognám a pofám! *Morog közben, köszörüli a torkát és néha köhint is, lefele néz, hátha a hányinger még visszatér.*
-Viszont, ha már te így bejöttél a csőbe, áruld el, mivel próbálkoztál, hogy legalább a trutyit elkerüljük. Amíg itt vagy velem téged is minden érni fog, ami az ajtóból kijön. *Tesz rá egy elég nyomos okot, hogy az elfnek megeredjen a nyelve, noha talán nem akar neki segíteni.*
-Viszont lehet, hogy inkább az italok irányába kéne elmennünk… azt hiszem… jól vagyok… *Nem mintha a másik kérdezte volna, de feltápászkodik és odalép az ajtó mellé, hogy megint megnézze a versikét.*
-Ez a főzd ki nekem gyanús… *Dörzsöli meg a csillagszemű ábrát, hogy lássa, mozdítható-e.*
-De lehet, hogy csak az ábrákat értelmeztük félre. *Nézi meg jobban őket.*
-Vagy minden sorban be kell húzni valamennyi golyót. *Sóhajt, majd köhögésben tör ki.*
-Ahhoz viszont fel kell kötni a gatyánkat! *Erre fel is húzza a sajátját.*
-Az első ábra, elf, nézzük fentről lefelé. Pirosból legyen négy golyó, sárga, kék, lila, fehér legyen öt, a barna meg hat. *Be is pattintja őket, bár egy próbát talán megér, de nem igazán hiszi, hogy ennyit bajlódott volna a gnóm egy-egy ajtónyitással.*
-Egyenlőre ez a következő ötletem. *Magyarázza miközben húzogat.*
-A második, egyszerű arc, mindenben átlagos. *Így behúz mind a hat sorban öt darab golyót.*
-A harmadik, a füstfelhő… a piros, barna, lila legyen négy golyó, a sárga, kék, fehér legyen hat. *Már húzza is be, ahogy mondja.*
-A negyedik az biztos a fél-elf. Úgy a piros legyen négy, a sárga hat, a többi meg öt golyó. *Nem igazán teketóriázik.*
-Az ötödik, ez nehéz. *Gondolkodik el, de végül a pirosnál behúz hatot, a sárga, fehér, barna hátterűekben négyet- négyet, a kékben hetet, úgy mint az imént, a lilában pedig ötöt.*
-Az óriás, erős, kedves de buta. Legyen az összes, azaz hét a piros és a lila, a maradék pedig mind legyen négyes. *Húzza is be.*
-Az ork. Ott is lehet az összes a piros, hét, a kék és a fehér legyen négy, a többi mind ötös. *Ahogy mondja húzza is.*
-A kormosak. Az első kettő, piros és sárga legyen öt darab, a kék fehér legyen csak négy, a lila és a barna pedig hat-hat. *Kezd fáradni így szusszan és köhög egy jó adagot.*
-Bakker, még mindig fáj a fejem… remélem nem nézek félre egyet sem. *Dörzsöli meg a szemeit.*
-A szakállasnál a piros az tuti az összes, hét, a sárga és a fehér legyen négy- négy golyó, a maradék pedig mindig öt golyós legyen. *Húzza immár lassabban és megfontoltabban.*
-Az utolsó… A piros, sárga és lila mind legyen csak négy, a kék legyen hat, a fehér legyen az összes, azaz hét, a barna meg mondjuk öt. *Húzza a helyére az utolsó sorozatot is.*
-Vége… *Nyel egy nagyot.*
-Be kell próbálkozzunk. Húzd fel a köpenyt öregem! *Húzza meg a kart, majd hátrébb lép egyet és a két karjával eltakarja az arcát, hogy bármi is legyen az, ne kapja szembe, orrba, szájba.*
*Mikor meghúzza a kart még titkon reméli, hogy ilyen egyszerűen megúszhatják a dolgokat, de amikor a sziszegő hangot meghallja már erősen sejti, hogy ez nem az ajtó nyitó mechanizmusának mellékterméke. Próbálja takarni az arcát, miután érzi, hogy erős köhögés lesz rajta úrrá, de mivel egy kis zárt térben tartózkodnak, így talán ez mindegy is, kikerülni nem tudja a belélegzést. Valószínű a gáz hatására elkezd kóvályogni, a hányinger kerülgeti, próbál minél messzebbi szegletébe jutni a lyuknak. Megrogyasztja a térdeit és azokra támaszkodik, míg a jobb vállát a romoknak veti, nehogy elájuljon. Egy huzamban köhög, talán még rá is segít, hogy amit még lehet kitisztítson magából. Mikor úgy érzi, már javul az állapota, akkor hallja meg az elf gúnyos hangját maga mögül.*
-Mivel… neked se sikerült,… én a helyedben… nagyongyorsan… befognám a pofám! *Morog közben, köszörüli a torkát és néha köhint is, lefele néz, hátha a hányinger még visszatér.*
-Viszont, ha már te így bejöttél a csőbe, áruld el, mivel próbálkoztál, hogy legalább a trutyit elkerüljük. Amíg itt vagy velem téged is minden érni fog, ami az ajtóból kijön. *Tesz rá egy elég nyomos okot, hogy az elfnek megeredjen a nyelve, noha talán nem akar neki segíteni.*
-Viszont lehet, hogy inkább az italok irányába kéne elmennünk… azt hiszem… jól vagyok… *Nem mintha a másik kérdezte volna, de feltápászkodik és odalép az ajtó mellé, hogy megint megnézze a versikét.*
-Ez a főzd ki nekem gyanús… *Dörzsöli meg a csillagszemű ábrát, hogy lássa, mozdítható-e.*
-De lehet, hogy csak az ábrákat értelmeztük félre. *Nézi meg jobban őket.*
-Vagy minden sorban be kell húzni valamennyi golyót. *Sóhajt, majd köhögésben tör ki.*
-Ahhoz viszont fel kell kötni a gatyánkat! *Erre fel is húzza a sajátját.*
-Az első ábra, elf, nézzük fentről lefelé. Pirosból legyen négy golyó, sárga, kék, lila, fehér legyen öt, a barna meg hat. *Be is pattintja őket, bár egy próbát talán megér, de nem igazán hiszi, hogy ennyit bajlódott volna a gnóm egy-egy ajtónyitással.*
-Egyenlőre ez a következő ötletem. *Magyarázza miközben húzogat.*
-A második, egyszerű arc, mindenben átlagos. *Így behúz mind a hat sorban öt darab golyót.*
-A harmadik, a füstfelhő… a piros, barna, lila legyen négy golyó, a sárga, kék, fehér legyen hat. *Már húzza is be, ahogy mondja.*
-A negyedik az biztos a fél-elf. Úgy a piros legyen négy, a sárga hat, a többi meg öt golyó. *Nem igazán teketóriázik.*
-Az ötödik, ez nehéz. *Gondolkodik el, de végül a pirosnál behúz hatot, a sárga, fehér, barna hátterűekben négyet- négyet, a kékben hetet, úgy mint az imént, a lilában pedig ötöt.*
-Az óriás, erős, kedves de buta. Legyen az összes, azaz hét a piros és a lila, a maradék pedig mind legyen négyes. *Húzza is be.*
-Az ork. Ott is lehet az összes a piros, hét, a kék és a fehér legyen négy, a többi mind ötös. *Ahogy mondja húzza is.*
-A kormosak. Az első kettő, piros és sárga legyen öt darab, a kék fehér legyen csak négy, a lila és a barna pedig hat-hat. *Kezd fáradni így szusszan és köhög egy jó adagot.*
-Bakker, még mindig fáj a fejem… remélem nem nézek félre egyet sem. *Dörzsöli meg a szemeit.*
-A szakállasnál a piros az tuti az összes, hét, a sárga és a fehér legyen négy- négy golyó, a maradék pedig mindig öt golyós legyen. *Húzza immár lassabban és megfontoltabban.*
-Az utolsó… A piros, sárga és lila mind legyen csak négy, a kék legyen hat, a fehér legyen az összes, azaz hét, a barna meg mondjuk öt. *Húzza a helyére az utolsó sorozatot is.*
-Vége… *Nyel egy nagyot.*
-Be kell próbálkozzunk. Húzd fel a köpenyt öregem! *Húzza meg a kart, majd hátrébb lép egyet és a két karjával eltakarja az arcát, hogy bármi is legyen az, ne kapja szembe, orrba, szájba.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-18 21:16:47
Üzenet elküldve: 2021-03-18 21:16:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* A haj téma leköti őket egy darabig. Sőt még az is kiderül, hogy Xavynak pia szaga van. Mentegetőzik is, mire csak egy határozott választ kap.*
- Alkoholista.* Ezen aztán túllépnek és a felhasználás kerül szóba, de itt az elf hallgat. De aztán végül oda szúr kissé bizonytalanul egy olyan lehetőséget is, hogy a gnómon próbálná ki. Eléggé elgondolkodva szól, szóval kérdéses, hogy mennyire is gondolja komolyan ezen kijelentését. Aztán inkább látszólag elveti az ötletet és inkább szavaival alázza a lányt. Az meg nem rest rámordulni és jól meg is fenyegetni. Ha valamit eddig megtudott róla elfünk az nem, minthogy nem érdemes ujjat húzni ezzel az agresszív gnómmal. nem is meglepő hát, hogy kissé lesápad szegény a kijelentésre. Inkább gyorsan el is tereli a szót, mégpedig Xavyra. Ő is rákérdez a felhasználásra, de nem éppen meggyőző választ kap.*
- Ja persze. Majd el is hiszem. Te meg a jó szándék.* Morog az orra alatt. Akármennyire nem csipázzák egymást, ettől függetlenül mégis megállapodás születik. Így aztán el is vezeti a ficsúr a bejáratig, ami egy kis lyuk. Az arcára van írva minden Balkóczának, amire gúnyos mosolyra rándul vezetőjének arca. Szólni nem szól, hanem inkább négykézlábra ereszkedik és bemászik a lyukon. Nagyon kellhet neki ez az ital, ha képes ilyesmire vetemedni, hiszen ránézésre nem éppen ilyenfajta alaknak tűnik. Gond nélkül jutnak el a kapuig. a félhomályt hamar felszámolja a meggyulladó lámpás fénye, így aztán elé tárul a gnómnak teljes valójában a nagy kapu. Gyermeki lelkesedéssel veti bele magát a kapu tanulmányozásába, amíg a másik szépen fedezékbe húzódik.*
- Tessék?* Kérdez vissza a motyogásra, mert nem hallotta a ficsúr tisztán, hogy mit mormogott Kóczy az orra alatt. A lány kihasználja a lehetőséget, hogy villogjon egy kicsit a tudásával. Sorra messéli el, hogy mit lát az ajtón. Még egy kicsit gúnyolódik is az elffel.*
- Nagyon vicces. Inkább igyekezz!* Mordul rá sértetten. Felismeri a fajokat és a versel is próbálja azokat kapcsolatba hozni.*
- És ha igen? Majd meglátom, hogy te neked mennyire jön ez össze.* Morogja megint, de legalább ezzel adott némi támpontot is. Ezt a fejtegetést egykedvűen hallgatja, ám amit a színekről mond az már mindjárt jobban felkelti az érdeklődését.*
- Igazán? Annyira nem vagyok jártas az ilyesmiben, bár mintha lehetne ilyen italokat kapni a piacon.* Nyilván ezzel nem lett okosabb a lány. Ám úgy tűnik, hogy talán mégis van remény arra, hogy ezt az ajtót kinyissák. Nem is tököl sokáig immár gnómunk. Saját fajára teszi a voksát. A megfelelő négyzethez fordul hát és ott is a kék színt választja ki magának. Rögtön, mint a hét gömböt áttolja a túlsó oldalra. Azok szépen be is pattannak a helyükre. Középtájon láthat egy kart, ami valószínűleg arra hivatott, hogy véglegesítse a döntését. Ezt ő meg is húzza, ami meglepően egészen könnyen átvált. Talán azért, mert már előtte próbálkozott vele a másik is. Szóval kattanás hallatszik, majd aztán az átváltott golyók kipattannak a helyükből és vissza csúsznak az eredetire. Az ajtóban nehézkesen mozgó fémes hangokat lehet hallani. Aztán a szélein felpattan néhány kör alakú fém lapocska. Eddig talán csak ajtó tartozéknak tűnhetett, de most látszik, hogy igazából lyukakat fedtek le. Sziszegő hang hallatszik és aztán zöldes színű gáz kezd el gyors ütemben kiszivárogni belőlük. Hamar rájuk telepedik, mire heves köhögés tör rájuk. Az elf szerencsésebb helyzetben van, mire pont fejmagasság tájékán van egy kis rés. Ő tud friss levegőhöz jutni, de Xavy az nem. A feje elkezd kóvályogni és még enyhén hányingere is keletkezik. Lerogy a földre és ott szenved összegörnyedve. Hallani ugyan nem hallja, de néhány pillanat múlva kis fémes kattanással lezáródnak a kis lapocskák. A gáz gyors iramban kezd el kiszállni a réseken, ami igazán nagy szerencséje. Idő kell mire képes összekapni magát. Az elf az szorgalmasan szipkázza a levegőt, de ő sem úszta meg teljesen. Köhécsel és ő is szédeleg egy kicsit, de ő hamar rendbe is jön. Viszont a félelem nem engedi, hogy biztonságos lyukját elhagyja. Ha már sikeresen összekapta magát a lány, akkor gúnyosan oda veti neki.*
- Ez remek volt! Sikerült ezt az izét is ránk szabadítanod. Igazán okos vagy.* Az ajtó továbbra is a helyén van. A hatások is elmúlnak kivéve a feje kóválygása.*
// Mérgezési szint: 3, Tartósan enyhe szédülés //
* A haj téma leköti őket egy darabig. Sőt még az is kiderül, hogy Xavynak pia szaga van. Mentegetőzik is, mire csak egy határozott választ kap.*
- Alkoholista.* Ezen aztán túllépnek és a felhasználás kerül szóba, de itt az elf hallgat. De aztán végül oda szúr kissé bizonytalanul egy olyan lehetőséget is, hogy a gnómon próbálná ki. Eléggé elgondolkodva szól, szóval kérdéses, hogy mennyire is gondolja komolyan ezen kijelentését. Aztán inkább látszólag elveti az ötletet és inkább szavaival alázza a lányt. Az meg nem rest rámordulni és jól meg is fenyegetni. Ha valamit eddig megtudott róla elfünk az nem, minthogy nem érdemes ujjat húzni ezzel az agresszív gnómmal. nem is meglepő hát, hogy kissé lesápad szegény a kijelentésre. Inkább gyorsan el is tereli a szót, mégpedig Xavyra. Ő is rákérdez a felhasználásra, de nem éppen meggyőző választ kap.*
- Ja persze. Majd el is hiszem. Te meg a jó szándék.* Morog az orra alatt. Akármennyire nem csipázzák egymást, ettől függetlenül mégis megállapodás születik. Így aztán el is vezeti a ficsúr a bejáratig, ami egy kis lyuk. Az arcára van írva minden Balkóczának, amire gúnyos mosolyra rándul vezetőjének arca. Szólni nem szól, hanem inkább négykézlábra ereszkedik és bemászik a lyukon. Nagyon kellhet neki ez az ital, ha képes ilyesmire vetemedni, hiszen ránézésre nem éppen ilyenfajta alaknak tűnik. Gond nélkül jutnak el a kapuig. a félhomályt hamar felszámolja a meggyulladó lámpás fénye, így aztán elé tárul a gnómnak teljes valójában a nagy kapu. Gyermeki lelkesedéssel veti bele magát a kapu tanulmányozásába, amíg a másik szépen fedezékbe húzódik.*
- Tessék?* Kérdez vissza a motyogásra, mert nem hallotta a ficsúr tisztán, hogy mit mormogott Kóczy az orra alatt. A lány kihasználja a lehetőséget, hogy villogjon egy kicsit a tudásával. Sorra messéli el, hogy mit lát az ajtón. Még egy kicsit gúnyolódik is az elffel.*
- Nagyon vicces. Inkább igyekezz!* Mordul rá sértetten. Felismeri a fajokat és a versel is próbálja azokat kapcsolatba hozni.*
- És ha igen? Majd meglátom, hogy te neked mennyire jön ez össze.* Morogja megint, de legalább ezzel adott némi támpontot is. Ezt a fejtegetést egykedvűen hallgatja, ám amit a színekről mond az már mindjárt jobban felkelti az érdeklődését.*
- Igazán? Annyira nem vagyok jártas az ilyesmiben, bár mintha lehetne ilyen italokat kapni a piacon.* Nyilván ezzel nem lett okosabb a lány. Ám úgy tűnik, hogy talán mégis van remény arra, hogy ezt az ajtót kinyissák. Nem is tököl sokáig immár gnómunk. Saját fajára teszi a voksát. A megfelelő négyzethez fordul hát és ott is a kék színt választja ki magának. Rögtön, mint a hét gömböt áttolja a túlsó oldalra. Azok szépen be is pattannak a helyükre. Középtájon láthat egy kart, ami valószínűleg arra hivatott, hogy véglegesítse a döntését. Ezt ő meg is húzza, ami meglepően egészen könnyen átvált. Talán azért, mert már előtte próbálkozott vele a másik is. Szóval kattanás hallatszik, majd aztán az átváltott golyók kipattannak a helyükből és vissza csúsznak az eredetire. Az ajtóban nehézkesen mozgó fémes hangokat lehet hallani. Aztán a szélein felpattan néhány kör alakú fém lapocska. Eddig talán csak ajtó tartozéknak tűnhetett, de most látszik, hogy igazából lyukakat fedtek le. Sziszegő hang hallatszik és aztán zöldes színű gáz kezd el gyors ütemben kiszivárogni belőlük. Hamar rájuk telepedik, mire heves köhögés tör rájuk. Az elf szerencsésebb helyzetben van, mire pont fejmagasság tájékán van egy kis rés. Ő tud friss levegőhöz jutni, de Xavy az nem. A feje elkezd kóvályogni és még enyhén hányingere is keletkezik. Lerogy a földre és ott szenved összegörnyedve. Hallani ugyan nem hallja, de néhány pillanat múlva kis fémes kattanással lezáródnak a kis lapocskák. A gáz gyors iramban kezd el kiszállni a réseken, ami igazán nagy szerencséje. Idő kell mire képes összekapni magát. Az elf az szorgalmasan szipkázza a levegőt, de ő sem úszta meg teljesen. Köhécsel és ő is szédeleg egy kicsit, de ő hamar rendbe is jön. Viszont a félelem nem engedi, hogy biztonságos lyukját elhagyja. Ha már sikeresen összekapta magát a lány, akkor gúnyosan oda veti neki.*
- Ez remek volt! Sikerült ezt az izét is ránk szabadítanod. Igazán okos vagy.* Az ajtó továbbra is a helyén van. A hatások is elmúlnak kivéve a feje kóválygása.*
// Mérgezési szint: 3, Tartósan enyhe szédülés //
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-18 09:36:24
Üzenet elküldve: 2021-03-18 09:36:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Mikor az elf a hajáról kezd el áradozni kicsit forgatja a szemeit, látszólag őt nem igazán érdekli, hogy a sajátja hogyan áll. Amint viszont a szagára terelődik a szó, felállva megszagolja a saját ruháját és haját, valóban ő áraszt magából masszív piaszagot, nem a ficsúr. Hiába öltözött át, a haján és a bőrén még ott van a lemosás miatt használt, már nem mostani megbontású alkohol.*
-Nekem ilyen a természetes aromám jóóóóvan?! *Mordul fel, az kéne még, hogy ezen lovagoljon az elf. Majd egészen más vizek felé eveznek, nem sok minden derül ki az felhasználási szándékról, de talán ez nem is fontos, csak kíváncsi volt.*
-Rajtam? *Kicsit meglepődik és előbújik egy rejtett érzés, amit ilyenkor nem szívesen mutatna ki. Nyilván a gnóm nemzetségből származók közül nem ismer sokat, de azok akiket igen, főleg idősebbek és ráncosabbak. ~Jobban kell vigyázzak magamra, minden férfi disznó, a végén még el akar majd csábítani.~ Néz résnyire szűkített szemekkel a másikra, mintha ki tudná így fürkészni a szándékát.*
-Csaatolnatölteléék?! *Morran fel felháborodottan.*
-Ne hidd, hogy ez beválik nálam, azt mondod egy ujjal se nyúlnál hozzám, aztán igazából meg… szeretnél! Tudom, hogy működik ez, ha megpróbálod nem levágom… kitépem az összes hajadat. *Húzza fel az orrát, hiszen tudja ő, milyen kis csinos, már az öreganyja is megmondta, meg, hogy vigyáznia kell a férfiakkal és az aljas szándékaikkal meg trükkjeikkel.*
-Ne hidd, hogy nekem van ilyesmire szükségem. *Dobálja az egyik arcára sikló hajfürtöt.*
-Másnak adnám, csupa… jó-szán-dék-bóóól. *Még szótagolja is a dolgot, bár nem kell ennél többet elárulnia a saját terveiről és nem is fog. Aztán megköttetik a megállapodás szóban.*
-Semmi trükk. *Emeli fel a két tenyerét a másik irányába, hogy biztosítsa a szándékairól. ~Rajtad tartom a szemem.~ Nézi miközben elsétál előtte és odavezeti a kis lyukhoz. Mikor a férfi közli, hogy odabenn van, egy értetlen pofa rajzolódik ki az arcán. ~Na ne szórikázzál már öregem! ~ Mikor viszont látja, hogy az elf átmászik a lyukon, tudatosul benne, hogy neki is azt kell tennie. Miután az elf már benn van, neki sincsen más teendője, mint követi és csak reménykedhet benne, hogy nem kell sokat a résben kúszniuk. Óvatos, de elég sötét van odabenn, most meg, hogy ketten is eltömítik a lyukat, kintről is alig szűrődik be fény. Szerencséje, hogy mászás közben azért annyit lát, hogy hova nyúljon meg hova nem, így sikerül egy rozsdás szeget is elkerülnie. Mikor kimásznak odabenn az elf gyorsan fényt gyújt, ami jelentősen megkönnyíti a dolgokat. Mindjárt megakad a szeme a nem mindennapi kétszárnyú ajtón.*
-Ez aztán nem semmi öregem! *Lelkesül fel, majd közelebb lépve vizsgálgatni kezdi az ábrákat és írásokat rajta. Az elf mindjárt tájékoztatja is, hogy ez bizony az a bizonyos ajtó és, hogy ha már így felajánlotta, akkor próbálkozhat is, ő maga pedig a hozott lepel mögé bújik és várja, mi lesz ennek a vége.*
-Beszari… *Motyogja maga elé nevetgélve, talán az elf nem is hallja pontosan mit mond.*
-Milyen színes kis ajtó… *Lép közelebb, hogy elolvassa az írást.*
-Tíz van, de csak nyolc volt, egy csak úgy magától lett, a másik az égből jött és ki kell találjuk melyik a legbölcsebb? Milyen jópofa képek. *Fogdossa meg az ujjával is.*
-Oh… ez pont olyan mint te… *Bök rá a gyűrött arcú ábrára, amelyiknek nagy a szemöldöke és megint csak megmosolyogja.*
-Ezek bizonyosan a különböző fajok, amelyek itt élnek. *Állapítja meg egy kis böngészés után.*
-Van itt törpe és elf, egyértelműen, a csillagszemű, talán a tündért akarja ábrázolni. Ez talán egy ember, a nagy fej meg talán egy bamba óriás, az orkot pedig bárhol felismerem. *Ugranak össze bosszúsan a szemöldökei.*
-A fekete arc, az biztosan egy kormos, és a tompább fülű meg talán a félvér, abból is van errefelé, de ez a füstös… Ilyennel még nem találkoztam, de mesékben hallottam róluk. Gonosz teremtmények. *Itt körbe tekint, csak merő óvatosságból, majd folytatja.*
-A színeknek is jelentősége van, viszont olyan kopást nem látok, amelyik jelezné, hogy melyiket mozgatták legtöbbször. Biztos mert amúgy is romos itt minden. De… *Kicsit aggasztja a vers utolsó része, amely az ajtóba van vésve.*
-Fájni fog? Azt nem szeretem… *Itt arra gondol, hogy talán először majd az elfet küldi be, csak utána lép be ő is, de először ki kell nyitniuk.*
-Melyik a legbölcsebb? A legbölcsebb… *Vakargatja az állát gondolkodás közben.*
-Fogadok, hogy te a legfelsőben húztál be golyót, azért kaptál a nyakadba olyan trutyit. *Kuncog magában.*
-Nyilván, az orkokat és az óriásokat kizárhatjuk. A sötételfek sem igazán zsenik, ahogy a jelenlegi képet látva, te sem. Így a fél-elfeket is kihagynám, a törpéket is. Amennyi nekik van, annyi ésszel én is inkább a bányákban élnék. *Érződik a hangján, hogy élvezi a találgatást, egyelőre.*
-Sajnos vagy nem sajnos, azt a fajt nem ismerem, így meg kell kockáztassam, hogy ez lesz a jó lépés. *Itt habozik egy pillanatra, de ha valamit be kell húzzon először, akkor az mindenképpen a gnóm faj sorában lesz.*
-A színek… igen a színek. Ismerős paletta, ismerős színválaszték. Mivel alkimista lehetett a gnóm, úgy vélem talán az italok színeit használta. Így a piros az erőt fokozó, a sárga az ügyességet erősítő, a fehér a… a barna pedig… a kék meg… *A mondatokból a végén már kihagyja a lényeget, hiszen nem muszáj mindent elárulnia a hallgatóságnak, csak végig vezeti a gondolatmenetet.*
-Akkor kezdjük ezzel a sorral. *Nyúl óvatosan és kicsit bizonytalanul a golyók felé. ~Cöh, soha nem voltam én ilyen csúnya, szinte már sértő! ~ Az ötödik csoporthoz vezeti a kezét, ott is a kék vájatú gömbökhöz ér hozzá, amelyek közül, gyorsan és határozottan az összeset, azaz mind a hetet oldalra húzza, hogy bepattanjanak a helyükre és várja a hatást, résnyire szűkített szemmel.*
*Mikor az elf a hajáról kezd el áradozni kicsit forgatja a szemeit, látszólag őt nem igazán érdekli, hogy a sajátja hogyan áll. Amint viszont a szagára terelődik a szó, felállva megszagolja a saját ruháját és haját, valóban ő áraszt magából masszív piaszagot, nem a ficsúr. Hiába öltözött át, a haján és a bőrén még ott van a lemosás miatt használt, már nem mostani megbontású alkohol.*
-Nekem ilyen a természetes aromám jóóóóvan?! *Mordul fel, az kéne még, hogy ezen lovagoljon az elf. Majd egészen más vizek felé eveznek, nem sok minden derül ki az felhasználási szándékról, de talán ez nem is fontos, csak kíváncsi volt.*
-Rajtam? *Kicsit meglepődik és előbújik egy rejtett érzés, amit ilyenkor nem szívesen mutatna ki. Nyilván a gnóm nemzetségből származók közül nem ismer sokat, de azok akiket igen, főleg idősebbek és ráncosabbak. ~Jobban kell vigyázzak magamra, minden férfi disznó, a végén még el akar majd csábítani.~ Néz résnyire szűkített szemekkel a másikra, mintha ki tudná így fürkészni a szándékát.*
-Csaatolnatölteléék?! *Morran fel felháborodottan.*
-Ne hidd, hogy ez beválik nálam, azt mondod egy ujjal se nyúlnál hozzám, aztán igazából meg… szeretnél! Tudom, hogy működik ez, ha megpróbálod nem levágom… kitépem az összes hajadat. *Húzza fel az orrát, hiszen tudja ő, milyen kis csinos, már az öreganyja is megmondta, meg, hogy vigyáznia kell a férfiakkal és az aljas szándékaikkal meg trükkjeikkel.*
-Ne hidd, hogy nekem van ilyesmire szükségem. *Dobálja az egyik arcára sikló hajfürtöt.*
-Másnak adnám, csupa… jó-szán-dék-bóóól. *Még szótagolja is a dolgot, bár nem kell ennél többet elárulnia a saját terveiről és nem is fog. Aztán megköttetik a megállapodás szóban.*
-Semmi trükk. *Emeli fel a két tenyerét a másik irányába, hogy biztosítsa a szándékairól. ~Rajtad tartom a szemem.~ Nézi miközben elsétál előtte és odavezeti a kis lyukhoz. Mikor a férfi közli, hogy odabenn van, egy értetlen pofa rajzolódik ki az arcán. ~Na ne szórikázzál már öregem! ~ Mikor viszont látja, hogy az elf átmászik a lyukon, tudatosul benne, hogy neki is azt kell tennie. Miután az elf már benn van, neki sincsen más teendője, mint követi és csak reménykedhet benne, hogy nem kell sokat a résben kúszniuk. Óvatos, de elég sötét van odabenn, most meg, hogy ketten is eltömítik a lyukat, kintről is alig szűrődik be fény. Szerencséje, hogy mászás közben azért annyit lát, hogy hova nyúljon meg hova nem, így sikerül egy rozsdás szeget is elkerülnie. Mikor kimásznak odabenn az elf gyorsan fényt gyújt, ami jelentősen megkönnyíti a dolgokat. Mindjárt megakad a szeme a nem mindennapi kétszárnyú ajtón.*
-Ez aztán nem semmi öregem! *Lelkesül fel, majd közelebb lépve vizsgálgatni kezdi az ábrákat és írásokat rajta. Az elf mindjárt tájékoztatja is, hogy ez bizony az a bizonyos ajtó és, hogy ha már így felajánlotta, akkor próbálkozhat is, ő maga pedig a hozott lepel mögé bújik és várja, mi lesz ennek a vége.*
-Beszari… *Motyogja maga elé nevetgélve, talán az elf nem is hallja pontosan mit mond.*
-Milyen színes kis ajtó… *Lép közelebb, hogy elolvassa az írást.*
-Tíz van, de csak nyolc volt, egy csak úgy magától lett, a másik az égből jött és ki kell találjuk melyik a legbölcsebb? Milyen jópofa képek. *Fogdossa meg az ujjával is.*
-Oh… ez pont olyan mint te… *Bök rá a gyűrött arcú ábrára, amelyiknek nagy a szemöldöke és megint csak megmosolyogja.*
-Ezek bizonyosan a különböző fajok, amelyek itt élnek. *Állapítja meg egy kis böngészés után.*
-Van itt törpe és elf, egyértelműen, a csillagszemű, talán a tündért akarja ábrázolni. Ez talán egy ember, a nagy fej meg talán egy bamba óriás, az orkot pedig bárhol felismerem. *Ugranak össze bosszúsan a szemöldökei.*
-A fekete arc, az biztosan egy kormos, és a tompább fülű meg talán a félvér, abból is van errefelé, de ez a füstös… Ilyennel még nem találkoztam, de mesékben hallottam róluk. Gonosz teremtmények. *Itt körbe tekint, csak merő óvatosságból, majd folytatja.*
-A színeknek is jelentősége van, viszont olyan kopást nem látok, amelyik jelezné, hogy melyiket mozgatták legtöbbször. Biztos mert amúgy is romos itt minden. De… *Kicsit aggasztja a vers utolsó része, amely az ajtóba van vésve.*
-Fájni fog? Azt nem szeretem… *Itt arra gondol, hogy talán először majd az elfet küldi be, csak utána lép be ő is, de először ki kell nyitniuk.*
-Melyik a legbölcsebb? A legbölcsebb… *Vakargatja az állát gondolkodás közben.*
-Fogadok, hogy te a legfelsőben húztál be golyót, azért kaptál a nyakadba olyan trutyit. *Kuncog magában.*
-Nyilván, az orkokat és az óriásokat kizárhatjuk. A sötételfek sem igazán zsenik, ahogy a jelenlegi képet látva, te sem. Így a fél-elfeket is kihagynám, a törpéket is. Amennyi nekik van, annyi ésszel én is inkább a bányákban élnék. *Érződik a hangján, hogy élvezi a találgatást, egyelőre.*
-Sajnos vagy nem sajnos, azt a fajt nem ismerem, így meg kell kockáztassam, hogy ez lesz a jó lépés. *Itt habozik egy pillanatra, de ha valamit be kell húzzon először, akkor az mindenképpen a gnóm faj sorában lesz.*
-A színek… igen a színek. Ismerős paletta, ismerős színválaszték. Mivel alkimista lehetett a gnóm, úgy vélem talán az italok színeit használta. Így a piros az erőt fokozó, a sárga az ügyességet erősítő, a fehér a… a barna pedig… a kék meg… *A mondatokból a végén már kihagyja a lényeget, hiszen nem muszáj mindent elárulnia a hallgatóságnak, csak végig vezeti a gondolatmenetet.*
-Akkor kezdjük ezzel a sorral. *Nyúl óvatosan és kicsit bizonytalanul a golyók felé. ~Cöh, soha nem voltam én ilyen csúnya, szinte már sértő! ~ Az ötödik csoporthoz vezeti a kezét, ott is a kék vájatú gömbökhöz ér hozzá, amelyek közül, gyorsan és határozottan az összeset, azaz mind a hetet oldalra húzza, hogy bepattanjanak a helyükre és várja a hatást, résnyire szűkített szemmel.*
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-17 20:15:23
Üzenet elküldve: 2021-03-17 20:15:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Az elf megmakacsolja magát, de pofontól újfent megnyílik a gnómnak. A gnómos megjegyzésre, ugyan megrándul a szája széle, de nem mer semmi meggondolatlant mondani. Eleget kapott már ma az arcára. Most már minden információ birtokában van hősünk, de még egy kicsit leáll csevegni az elf hajáról, amit a ficsúr eléggé rossz néven vesz.*
- Tessék? Hogy vágassam le az én szépséges hajam? Azt már nem! Megéri az összes ráfordított időt. Amúgy meg ennek biztosan nincs alkohol szaga. A legfinomabb hajszesszel tisztítottam meg, ami csak a városban kapható. Viszont te bűzlesz, mint egy szeszkazán.* Vág fancsali képet, mert az lehet, hogy Xavy lemosta, de csak nem tudta azt maradéktalanul megtenni. A lényeg inkább azon van, hogy újra szabad és ezt ő ki is használja, mert rögtön felpattan és elkezdi leporolni magát. Arra kijelentésre, hogy ránézhetne a zárra, gyanakvó pillantást intéz felé. Közli is vele, hogy neki kell az a lötyi. A válaszra grimaszol, de nem hagyja magát kizökkenteni.*
- És, ha igen? Akkor meg mi van? Ne félj, mert rajtad biztos nem használnám. Bár...* Tűnődik el egy pillanatra.* Nem. Inkább nem pazarolom egy ilyen kis csatorna töltelékre.* Veti oda, mert megvan a véleménye a koszos kis gnómról. Ám az ajánlatán eltűnődik.*
- Szóval te is valami rosszban sántikálsz. Csak nem egy jó kis éjszakára vágysz?* Nevet fel, mert örömét leli abban, hogy kicsit visszavághat. Viszont végül csak megszületik egy megállapodás, mert az észérveknek nehéz ellent mondani.*
- Jól van. Megengedem, hogy velem gyere.* Hangja lekezelő, de talán ez várható is volt.*
- Csak semmi trükközés!* Förmed rá, de azért elindul előre. A ház eléggé magába van roskadva. Nem igen lát rajta bejáratott a Xavy. Az elf a ház oldalához vezeti a gnómot, ahol egy picike kis lyuk a deszkák között.*
- Ott van bent.* Négykézlábra ereszkedik és szó nélkül mászik be rajta. Vékonyka, szóval neki jelent problémát még úgy sem, hogy elég magas termetű. Elég sötét a járat, szóval messzire nagyon nem is látna, főleg, hogy a másik valaga is akadályozza ebben. Ám nagy szerencséje van Xavynak, mivel valahogy csak megpillant maga előtt egy felfelé meredező rozsdás szeget. Csúnya sérülést tudott volna szerezni, ha belenyúl. Hamarosan felegyenesedik a férfi előtte, ami azt is jelenti, hogy vége a járatnak. Egy elég sötét, de legalább tágas üregben találhatja magát a Bakócza. Néhány résen fény szűrődik be, de még így is eléggé sötét van. Vezetője az egyik sarokban csörög valamivel. Mire oda pillant már aprócska láng gyullad fel. Szempillantás alatt világosodik meg az egész üreg, mivel egy lámpást gyújtott meg az elf.*
- Ez még múltkorról maradt itt.* Jegyzi meg megelőzve a kérdéseket. A hely nem különösebben érdekes. Pucér, romos falak és deszkák mindenütt. A lényeg elől van, ami egy nagy kétszárnyas kapura emlékeztetheti a lányt. A másik pont az előtt áll meg. A kapun kopott írás meg ábrák láthatóak, na meg egy csomó az abakuszhoz hasonló csúszka.*
- Itt az ajtó vagy mi. Tessék csak tégy egy próbát!* Ő azzal le is teszi a földre a lámpást és egy köpenyt vesz elő. Azt felöltve az egyik sarokba húzódik be. Ha részletesen megnézi az ajtót a következőt láthatja rajta. Tíz pici rész van elkülönítve. Mind a tíz részben van hat különböző színű vájat, amiben hét azonos színű az abakuszhoz hasonló tologató gömböcske van. Azt láthatja, hogy, ha eltolja, akkor a végén egy kis mélyedésbe bele pattan. Természetesen mind a tíz elkülönített hely számára kényelmesen elérhető magasságban van. Mindegyik mellett kis arcocska látható. Mintha gyermek rajzok lennének. Az elsőnek íves szeme és hegyes füle van. A másodikon semmi különös nem látható. Csak egy egyszerű arc. A harmadik hasonlít a másodikra, csak ezt valamilyen szürkés porral dörzsölhették be, ami az arc körvonalain kívül is látszódik körbe. Olyan homályos, mintha füstön keresztül nézné valaki az arcot. A negyedik szintén egy átlagos arc, de ennek is hegyes a füle. Nem annyira, mint az elsőnek, de hegyes. Az ötödiknek ilyen gyűrőt, kissé morcos arca van tömött szemöldökkel. Nagy szájjal meg orral. A hatodik egy különösen nagy fej a többihez képest és széles mosoly van az arcán. A hetediken két felfelé néző háromszög áll ki a morcos fej szájából. A nyolcadik arca fekete teljesen. A kilencediké szakállas, amíg a tizediknek meg csillagszeme van. Egy kis versike is akad oda biggyesztve szemmagasságban.
Tíz van.
Nyolc volt.
Egy csak úgy magától lett.
A másik az égből érkezett.
A sok közül melyik a legbölcsebb?
Főzd ki és szabad utad lesz idegen!
Ám, ha belépsz tudnod kell, hogy mocskosul fájni fog.
Ez itt nem sok, de talán mégis átlátja a lány.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.17 20:32:36
* Az elf megmakacsolja magát, de pofontól újfent megnyílik a gnómnak. A gnómos megjegyzésre, ugyan megrándul a szája széle, de nem mer semmi meggondolatlant mondani. Eleget kapott már ma az arcára. Most már minden információ birtokában van hősünk, de még egy kicsit leáll csevegni az elf hajáról, amit a ficsúr eléggé rossz néven vesz.*
- Tessék? Hogy vágassam le az én szépséges hajam? Azt már nem! Megéri az összes ráfordított időt. Amúgy meg ennek biztosan nincs alkohol szaga. A legfinomabb hajszesszel tisztítottam meg, ami csak a városban kapható. Viszont te bűzlesz, mint egy szeszkazán.* Vág fancsali képet, mert az lehet, hogy Xavy lemosta, de csak nem tudta azt maradéktalanul megtenni. A lényeg inkább azon van, hogy újra szabad és ezt ő ki is használja, mert rögtön felpattan és elkezdi leporolni magát. Arra kijelentésre, hogy ránézhetne a zárra, gyanakvó pillantást intéz felé. Közli is vele, hogy neki kell az a lötyi. A válaszra grimaszol, de nem hagyja magát kizökkenteni.*
- És, ha igen? Akkor meg mi van? Ne félj, mert rajtad biztos nem használnám. Bár...* Tűnődik el egy pillanatra.* Nem. Inkább nem pazarolom egy ilyen kis csatorna töltelékre.* Veti oda, mert megvan a véleménye a koszos kis gnómról. Ám az ajánlatán eltűnődik.*
- Szóval te is valami rosszban sántikálsz. Csak nem egy jó kis éjszakára vágysz?* Nevet fel, mert örömét leli abban, hogy kicsit visszavághat. Viszont végül csak megszületik egy megállapodás, mert az észérveknek nehéz ellent mondani.*
- Jól van. Megengedem, hogy velem gyere.* Hangja lekezelő, de talán ez várható is volt.*
- Csak semmi trükközés!* Förmed rá, de azért elindul előre. A ház eléggé magába van roskadva. Nem igen lát rajta bejáratott a Xavy. Az elf a ház oldalához vezeti a gnómot, ahol egy picike kis lyuk a deszkák között.*
- Ott van bent.* Négykézlábra ereszkedik és szó nélkül mászik be rajta. Vékonyka, szóval neki jelent problémát még úgy sem, hogy elég magas termetű. Elég sötét a járat, szóval messzire nagyon nem is látna, főleg, hogy a másik valaga is akadályozza ebben. Ám nagy szerencséje van Xavynak, mivel valahogy csak megpillant maga előtt egy felfelé meredező rozsdás szeget. Csúnya sérülést tudott volna szerezni, ha belenyúl. Hamarosan felegyenesedik a férfi előtte, ami azt is jelenti, hogy vége a járatnak. Egy elég sötét, de legalább tágas üregben találhatja magát a Bakócza. Néhány résen fény szűrődik be, de még így is eléggé sötét van. Vezetője az egyik sarokban csörög valamivel. Mire oda pillant már aprócska láng gyullad fel. Szempillantás alatt világosodik meg az egész üreg, mivel egy lámpást gyújtott meg az elf.*
- Ez még múltkorról maradt itt.* Jegyzi meg megelőzve a kérdéseket. A hely nem különösebben érdekes. Pucér, romos falak és deszkák mindenütt. A lényeg elől van, ami egy nagy kétszárnyas kapura emlékeztetheti a lányt. A másik pont az előtt áll meg. A kapun kopott írás meg ábrák láthatóak, na meg egy csomó az abakuszhoz hasonló csúszka.*
- Itt az ajtó vagy mi. Tessék csak tégy egy próbát!* Ő azzal le is teszi a földre a lámpást és egy köpenyt vesz elő. Azt felöltve az egyik sarokba húzódik be. Ha részletesen megnézi az ajtót a következőt láthatja rajta. Tíz pici rész van elkülönítve. Mind a tíz részben van hat különböző színű vájat, amiben hét azonos színű az abakuszhoz hasonló tologató gömböcske van. Azt láthatja, hogy, ha eltolja, akkor a végén egy kis mélyedésbe bele pattan. Természetesen mind a tíz elkülönített hely számára kényelmesen elérhető magasságban van. Mindegyik mellett kis arcocska látható. Mintha gyermek rajzok lennének. Az elsőnek íves szeme és hegyes füle van. A másodikon semmi különös nem látható. Csak egy egyszerű arc. A harmadik hasonlít a másodikra, csak ezt valamilyen szürkés porral dörzsölhették be, ami az arc körvonalain kívül is látszódik körbe. Olyan homályos, mintha füstön keresztül nézné valaki az arcot. A negyedik szintén egy átlagos arc, de ennek is hegyes a füle. Nem annyira, mint az elsőnek, de hegyes. Az ötödiknek ilyen gyűrőt, kissé morcos arca van tömött szemöldökkel. Nagy szájjal meg orral. A hatodik egy különösen nagy fej a többihez képest és széles mosoly van az arcán. A hetediken két felfelé néző háromszög áll ki a morcos fej szájából. A nyolcadik arca fekete teljesen. A kilencediké szakállas, amíg a tizediknek meg csillagszeme van. Egy kis versike is akad oda biggyesztve szemmagasságban.
Tíz van.
Nyolc volt.
Egy csak úgy magától lett.
A másik az égből érkezett.
A sok közül melyik a legbölcsebb?
Főzd ki és szabad utad lesz idegen!
Ám, ha belépsz tudnod kell, hogy mocskosul fájni fog.
Ez itt nem sok, de talán mégis átlátja a lány.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.17 20:32:36
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-17 12:35:54
Üzenet elküldve: 2021-03-17 12:35:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A régi háznál//
*Hogy az öreg mit csinál abban a nagyjából egy órában, míg Nisamie a fürdővizet készítette, az titok marad a lány előtt. Bármit is, azt csendben művelte, bár egy-két horkantás azért elárulhatta volna, hogy bizony elbóbiskolt. Így megy ez nála, periodikusan váltja egymást nála az őrjöngés és a nyugodt, de nyomott időszak. Sajnos az idő múlásával mindkettő mélyül, hosszabbodik. Olykor felsejlik a megfáradt öregember arc mögött egykori önmaga, a találékony, fürge, humoros elme, de már egyre ritkábban.
Álmából leánya hangja ébreszti, tiszta pillanatainak egyike ez, felriadva nem is ismerős neki a kuplerájos helyiség, elködösülő tekintetén rögtön látszik, hogy aztán felismeri. Szája sarka megrándul, a rángás aztán fél arcára kiterjed, görcsösen, nem tud rajta úrrá lenni, meglehet, hogy nem is próbálkozik, mert őt nem zavarja a fizimiskájára költöző dühösnek tetsző kifejezés. Elindul lefelé, bár nem szívesen hagyja el a szobát.*
- Valójában miért vagy itt, Nisamie?
*Hangja hűvös, izomgörcsben rángatózó arca azonban fenyegető élt ad a kérdésnek.*
*Hogy az öreg mit csinál abban a nagyjából egy órában, míg Nisamie a fürdővizet készítette, az titok marad a lány előtt. Bármit is, azt csendben művelte, bár egy-két horkantás azért elárulhatta volna, hogy bizony elbóbiskolt. Így megy ez nála, periodikusan váltja egymást nála az őrjöngés és a nyugodt, de nyomott időszak. Sajnos az idő múlásával mindkettő mélyül, hosszabbodik. Olykor felsejlik a megfáradt öregember arc mögött egykori önmaga, a találékony, fürge, humoros elme, de már egyre ritkábban.
Álmából leánya hangja ébreszti, tiszta pillanatainak egyike ez, felriadva nem is ismerős neki a kuplerájos helyiség, elködösülő tekintetén rögtön látszik, hogy aztán felismeri. Szája sarka megrándul, a rángás aztán fél arcára kiterjed, görcsösen, nem tud rajta úrrá lenni, meglehet, hogy nem is próbálkozik, mert őt nem zavarja a fizimiskájára költöző dühösnek tetsző kifejezés. Elindul lefelé, bár nem szívesen hagyja el a szobát.*
- Valójában miért vagy itt, Nisamie?
*Hangja hűvös, izomgörcsben rángatózó arca azonban fenyegető élt ad a kérdésnek.*
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-17 07:31:42
Üzenet elküldve: 2021-03-17 07:31:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Bizony, a férfi, ahogy enged a szorításából felbátorodik és próbál visszatartani információkat, amelyekre ő annyira kíváncsi. Mindjárt megy is érte a jutalom és valóban jól gondolta, erre meg is ered a nyelve. ~Szááánalmas. ~ Forgatja a szemeit, miután kiderül, hogy az elf valóban a csinos kis pofiját félti.*
-Nyilván csak egy gnóm képes ilyen furfangos varázsital kikeverésére. *Toldja meg egy dicsekvéssel a dolgot, ha már így felhívta a figyelmet a faji egyezőségre az alant elterülő. Aztán szépen végig hallgatja a férfi beszámolóját, többet nem szakítja félbe.*
-Én a helyedben levágatnám. Sok a macera vele. Most meg még alkohol szagú is ugye? Tiszta undorító. *Tesz megjegyzést fanyalogva, majd még maga is meglepődik de lefordul a férfiről és arrébb áll gondolkodni.*
-Szóval egy furfangos zár… Talán ránézhetnék. *Majd ekkor csattan fel a férfi, hogy neki bizony arra nagy szüksége van, legalább egy adagra.*
-Oh valóóban? Mi szükséged lehetne rá? Bizonyára nem a jóindulatod vezetett ide, valami csúnya dologra kellhet. *Jegyzi meg, talán azért, hogy ne hangoztassa ezt ilyen merészen.*
-Mit szólnál ha segítenék a receptért vagy legalább egy-két adagért cserébe? Ha neked úgyis csak egyre van szükséged… *Hivatkozik a férfi által korábban említett dologra.*
-Hiszen most már úgyis tudok a dologról, de nem teszek neked keresztbe, ha csak nem kényszerítesz rá. *Emeli a magasba a két tenyerét, mint aki tényleg nagyon ártatlan és ártalmatlan amúgy.*
-Csak utánad… *Nem is igazán várja, hogy erre válaszoljon, neki egyértelmű, hogy most mennek és megnézik azt az ajtót ketten. Azonban nem igazán bízik a másikban, így az kéne még, hogy előtte sétáljon aztán fejbe verje valami husánggal.*
*Bizony, a férfi, ahogy enged a szorításából felbátorodik és próbál visszatartani információkat, amelyekre ő annyira kíváncsi. Mindjárt megy is érte a jutalom és valóban jól gondolta, erre meg is ered a nyelve. ~Szááánalmas. ~ Forgatja a szemeit, miután kiderül, hogy az elf valóban a csinos kis pofiját félti.*
-Nyilván csak egy gnóm képes ilyen furfangos varázsital kikeverésére. *Toldja meg egy dicsekvéssel a dolgot, ha már így felhívta a figyelmet a faji egyezőségre az alant elterülő. Aztán szépen végig hallgatja a férfi beszámolóját, többet nem szakítja félbe.*
-Én a helyedben levágatnám. Sok a macera vele. Most meg még alkohol szagú is ugye? Tiszta undorító. *Tesz megjegyzést fanyalogva, majd még maga is meglepődik de lefordul a férfiről és arrébb áll gondolkodni.*
-Szóval egy furfangos zár… Talán ránézhetnék. *Majd ekkor csattan fel a férfi, hogy neki bizony arra nagy szüksége van, legalább egy adagra.*
-Oh valóóban? Mi szükséged lehetne rá? Bizonyára nem a jóindulatod vezetett ide, valami csúnya dologra kellhet. *Jegyzi meg, talán azért, hogy ne hangoztassa ezt ilyen merészen.*
-Mit szólnál ha segítenék a receptért vagy legalább egy-két adagért cserébe? Ha neked úgyis csak egyre van szükséged… *Hivatkozik a férfi által korábban említett dologra.*
-Hiszen most már úgyis tudok a dologról, de nem teszek neked keresztbe, ha csak nem kényszerítesz rá. *Emeli a magasba a két tenyerét, mint aki tényleg nagyon ártatlan és ártalmatlan amúgy.*
-Csak utánad… *Nem is igazán várja, hogy erre válaszoljon, neki egyértelmű, hogy most mennek és megnézik azt az ajtót ketten. Azonban nem igazán bízik a másikban, így az kéne még, hogy előtte sétáljon aztán fejbe verje valami husánggal.*
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-16 19:26:50
Üzenet elküldve: 2021-03-16 19:26:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* A gnómnak sikerül letepernie az elfet és még revánsot is vesz rajta a korábbiakért. Ezután pedig nekilát kihúzni belőle némi információt. Nem meglepő módon az elf teljes mértékben együtt működik Kóczyval. Na mondjuk ember legyen a talpán, aki nemet mer mondani egy a gyomrában térdelő dühös gnómnak. Nem is hálátlan a lány, mert az együttműködés hatására az ő szorongató marka is enged egy csöppet. Mindenki lehetne boldog, de Xavy igazán kíváncsi és meg is ragadja a lehetőséget arra, hogy mindent, amit csak tud kihúzzon abból a nyomorultból. Ám ezúttal ellenállásba ütközik.*
- Nem mondok neked többet. Találd ki magad! Szállj le rólam, de rögtön!* Pirít rá a gnómra. Ilyen az, ha valaki nagyon magasan hordja az orrát. Na, de mindjárt megváltozik a véleménye, amikor a következő pirítós pofont megkapja. Fájdalmasan felnyög.*
- Csak az arcomat ne! Beszélek! Beszélek, csak ne üsd tovább az arcomat!* Valószínűleg nem lesznek barátok, ha ennek vége, de most máris segítőkészebb.*
- Felstring naplójába benne van, hogy a lányát felpróbálta az alkimistája. Pedig nem volt éppen az esete. Az öreg arra gyanakodott, hogy annak a gnómnak sikerült valamiféle szerelmi bájitalt kifőznie. Ez pedig Sellveanus Gromlyn háza a fajtársadé, aki hirtelen felindulásból felakasztattak, mielőtt a titkát kiszedhették volna belőle. A laborjában biztosan ott lapul a recept, vagy még talán egy pár fiola is tele azzal a nedűvel. Viszont egy igencsak termetes kapu védelmezi a laborjának a bejáratát. Nem szokványos zárral. Én hiába próbáltam babrálni vele, mert valami ragadós szörnyűséget spriccelt rám. Tudod milyen nehéz volt kiszedni az én puha és selymes hajamból? De most nem fog ki rajtam, mert hoztam egy köpenyt is.* Ezt úgy mondja, mintha az a köpeny teljes megoldást nyújtana az ajtó ellen.*
- Viszont az ami az ajtó mögött van azaz enyém és csakis az enyém! Nekem arra szükségem van! Kell egy adag abból a csodaszerből! Most pedig engedj utamra!* Förmed rá végezetül, mivel teljesítette, amit kértek tőle.*
* A gnómnak sikerül letepernie az elfet és még revánsot is vesz rajta a korábbiakért. Ezután pedig nekilát kihúzni belőle némi információt. Nem meglepő módon az elf teljes mértékben együtt működik Kóczyval. Na mondjuk ember legyen a talpán, aki nemet mer mondani egy a gyomrában térdelő dühös gnómnak. Nem is hálátlan a lány, mert az együttműködés hatására az ő szorongató marka is enged egy csöppet. Mindenki lehetne boldog, de Xavy igazán kíváncsi és meg is ragadja a lehetőséget arra, hogy mindent, amit csak tud kihúzzon abból a nyomorultból. Ám ezúttal ellenállásba ütközik.*
- Nem mondok neked többet. Találd ki magad! Szállj le rólam, de rögtön!* Pirít rá a gnómra. Ilyen az, ha valaki nagyon magasan hordja az orrát. Na, de mindjárt megváltozik a véleménye, amikor a következő pirítós pofont megkapja. Fájdalmasan felnyög.*
- Csak az arcomat ne! Beszélek! Beszélek, csak ne üsd tovább az arcomat!* Valószínűleg nem lesznek barátok, ha ennek vége, de most máris segítőkészebb.*
- Felstring naplójába benne van, hogy a lányát felpróbálta az alkimistája. Pedig nem volt éppen az esete. Az öreg arra gyanakodott, hogy annak a gnómnak sikerült valamiféle szerelmi bájitalt kifőznie. Ez pedig Sellveanus Gromlyn háza a fajtársadé, aki hirtelen felindulásból felakasztattak, mielőtt a titkát kiszedhették volna belőle. A laborjában biztosan ott lapul a recept, vagy még talán egy pár fiola is tele azzal a nedűvel. Viszont egy igencsak termetes kapu védelmezi a laborjának a bejáratát. Nem szokványos zárral. Én hiába próbáltam babrálni vele, mert valami ragadós szörnyűséget spriccelt rám. Tudod milyen nehéz volt kiszedni az én puha és selymes hajamból? De most nem fog ki rajtam, mert hoztam egy köpenyt is.* Ezt úgy mondja, mintha az a köpeny teljes megoldást nyújtana az ajtó ellen.*
- Viszont az ami az ajtó mögött van azaz enyém és csakis az enyém! Nekem arra szükségem van! Kell egy adag abból a csodaszerből! Most pedig engedj utamra!* Förmed rá végezetül, mivel teljesítette, amit kértek tőle.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-16 07:02:29
Üzenet elküldve: 2021-03-16 07:02:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Szerencsére minden a tervei szerint alakul, így rövid úton sikerül földre kényszerítenie az elfet, aki korábban olyan csúnyán megalázta az utcán. Meg is adja, ami jár, de gyorsan a tárgyra térnek, mert az jobban érdekli, minthogy halálra verje a szerencsétlent. Nem is kell sokáig győzködnie, hogy megeredjen a nyelve, úgy fest, hogy félti a csini pofiját. ~Ki gondolta volna? ~ Mikor közlékenybe fordul az alatta elterülő lény, kicsit enged a gallérjának szorításán, nehogy belefojtsa a szót, mikor annyira szeretne elmondani neki mindent.*
-Halljuk! Halljuk! *Kicsit megráncigálja, de csak finoman. Mikor a fülébe jut az információ és az elf még rá is mutat, mindjárt arra is néz, hogy ellenőrizze a mesét. Viszont nem igazán érti egyelőre a dolgokat, ha az elf tudja hol van az ital miért nem sikerült még megszereznie? Hiszen valószínű most is ezért van itt.*
-Mi történt halljuk? Mit tudtál meg eddig? Mi akadályoz meg, hogy megszerezd azt az italt? *Hajtja tovább a kíváncsiság, mert valószínű, hogy most több információt tud begyűjteni, ha az alatta lévő segítőkész, mint amennyit egy nap, talán egy hét alatt is ki tudna deríteni. A fáradtságot megspórolni mindenképpen érdemes, ha kell, még ráküld a másik arcára egy pirító pofont is.*
*Szerencsére minden a tervei szerint alakul, így rövid úton sikerül földre kényszerítenie az elfet, aki korábban olyan csúnyán megalázta az utcán. Meg is adja, ami jár, de gyorsan a tárgyra térnek, mert az jobban érdekli, minthogy halálra verje a szerencsétlent. Nem is kell sokáig győzködnie, hogy megeredjen a nyelve, úgy fest, hogy félti a csini pofiját. ~Ki gondolta volna? ~ Mikor közlékenybe fordul az alatta elterülő lény, kicsit enged a gallérjának szorításán, nehogy belefojtsa a szót, mikor annyira szeretne elmondani neki mindent.*
-Halljuk! Halljuk! *Kicsit megráncigálja, de csak finoman. Mikor a fülébe jut az információ és az elf még rá is mutat, mindjárt arra is néz, hogy ellenőrizze a mesét. Viszont nem igazán érti egyelőre a dolgokat, ha az elf tudja hol van az ital miért nem sikerült még megszereznie? Hiszen valószínű most is ezért van itt.*
-Mi történt halljuk? Mit tudtál meg eddig? Mi akadályoz meg, hogy megszerezd azt az italt? *Hajtja tovább a kíváncsiság, mert valószínű, hogy most több információt tud begyűjteni, ha az alatta lévő segítőkész, mint amennyit egy nap, talán egy hét alatt is ki tudna deríteni. A fáradtságot megspórolni mindenképpen érdemes, ha kell, még ráküld a másik arcára egy pirító pofont is.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-14 18:57:41
Üzenet elküldve: 2021-03-14 18:57:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A régi háznál//
*Ahogy elhagyja a szobát és bezárja maga mögött az ajtót, már épp fellélegezne egy pillanatra, amikor megüti a fülét a félreérthetetlen ricsaj. Így csak egy lemondó sóhajara futja, ahogy hátát az ajtólapnak döntve hallgatja, mi folyik odabent. Valóban egy örökkévalóságnak tűnik apja őrjöngése, néhány perc múltán nem is bírja tovább, inkább leszegett fejjel indul dolgára.
Ebben a pillanatban el sem tudja képzelni, hogyan is fogja megvalósítani a költözést. Az öregre egyáltalán nem számíthat, amit persze eddig is tudott, de hogy ekkora terhet jelent majd, azzal nem számolt előre. Úgy tűnik, teljességgel eluralkodott rajta a téboly, ami a lázadás óta apránként, de megállíthatatlanul fosztotta meg a férfit híresen jó gondolkodásától. Olyasvalami ez, amin a legnevesebb gyógyítók és a legcsodásabb szerek sem segíthetnek… amit igen nehéz elfogadnia utolsó élő családtagjáról.
Miután tüzet rakott a kandallóban, nekilát vizet hordani a kútról a beígért fürdőhöz. Jó néhányszor kell fordulnia, pedig már a második körnél elege van az egészből; éhes, fáradt, kezd beesteledni, és még csak meg sem mártózhat szenvedéseinek jutalmában. De ezúttal is lenyeli a békát, mint már oly sokszor előtte, s jó házicseléd módjára nagyjából egy órás munkával megtölti a dézsát kellemesen meleg vízzel. Szappant és törölközőlepedőt is készít ki elérhető távolságba, majd kissé fájó szívvel pillant az emeletre vezető lépcső felé.*
- Apa, gyere fürdeni! *Kiált fel az öregnek, majd fülel, hallatszik-e odafentről bármiféle mozgás.*
*Ahogy elhagyja a szobát és bezárja maga mögött az ajtót, már épp fellélegezne egy pillanatra, amikor megüti a fülét a félreérthetetlen ricsaj. Így csak egy lemondó sóhajara futja, ahogy hátát az ajtólapnak döntve hallgatja, mi folyik odabent. Valóban egy örökkévalóságnak tűnik apja őrjöngése, néhány perc múltán nem is bírja tovább, inkább leszegett fejjel indul dolgára.
Ebben a pillanatban el sem tudja képzelni, hogyan is fogja megvalósítani a költözést. Az öregre egyáltalán nem számíthat, amit persze eddig is tudott, de hogy ekkora terhet jelent majd, azzal nem számolt előre. Úgy tűnik, teljességgel eluralkodott rajta a téboly, ami a lázadás óta apránként, de megállíthatatlanul fosztotta meg a férfit híresen jó gondolkodásától. Olyasvalami ez, amin a legnevesebb gyógyítók és a legcsodásabb szerek sem segíthetnek… amit igen nehéz elfogadnia utolsó élő családtagjáról.
Miután tüzet rakott a kandallóban, nekilát vizet hordani a kútról a beígért fürdőhöz. Jó néhányszor kell fordulnia, pedig már a második körnél elege van az egészből; éhes, fáradt, kezd beesteledni, és még csak meg sem mártózhat szenvedéseinek jutalmában. De ezúttal is lenyeli a békát, mint már oly sokszor előtte, s jó házicseléd módjára nagyjából egy órás munkával megtölti a dézsát kellemesen meleg vízzel. Szappant és törölközőlepedőt is készít ki elérhető távolságba, majd kissé fájó szívvel pillant az emeletre vezető lépcső felé.*
- Apa, gyere fürdeni! *Kiált fel az öregnek, majd fülel, hallatszik-e odafentről bármiféle mozgás.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-11 17:21:25
Üzenet elküldve: 2021-03-11 17:21:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Az most teljesen mindegy, hogy milyen indíttatások vezérlik a lányt, mert ő aztán nem teketóriázik, hanem bátran bevágtat a romos épület mögé. Már jó előre jelzi is érces hangjával, hogy érkezik. A sors fintora, hogy pont azt találja ott, aki ebbe az egész kalandba szó szerint bele lökte. A pökhendi elf ficsúr rögtön felismeri a kis vakarcsot és el is határozza, hogy móresre tanítja. Egy jó kis rúgással igyekezne ezt elérni, de elszámítja magát, mert most nem egy védtelen földön fekvő szerencsétlenséggel van dolga. Nem kicsit lepődik meg, amikor a kicsi kitér rúgása elől és még a lábát is megfogja. Ráadásul rá is még rá is ordít. Rögtön elveszíti a hirtelen jött harciassága egy jó részét.*
- Eressz te kutya!* Rivall rá, de az meg elkezdi tolni hátra. Karjaival előbb Xavy felé kapna, de ebből aztán idétlen hadonászás lesz, ahogy próbál talpon maradni. Nem is kell neki sok, hogy földre kerüljön. Na ott aztán megkapja, ami neki jár. Jót bemos az elfnek, akiből egy fájdalmas nyikkanás szakad ki, majd aztán ordítani kezd. Ordít, de csak addig, amíg gyomrába nem kapja azt a térdet. Köpni, nyelni sem tud és még csak feleszmélni sincs ideje, mert a gnóm vaskos ujjai megragadják gallérját. Fulladozni kezd a mihaszna, de beszélni még tud, viszont már nem olyan harsányan, mint korábban.*
- Elég! Elég! Elmondok mindent.* Könyörög elfúló hangon. Ha egy kicsit enged a lány a szorításon, akkor rögtön megered a nyelve.*
- Ott van az a ház, amelyik udvarán ott áll az a kiszáradt diófa.* Hadonászik jobb kezével mutatva az irányt. Ha oldalra pillant a lány, akkor láthatja a romos házat meg a kiszáradt diófát is. Viszont a ház a szó szoros értelmében romos. Egyszerűen magába roskadt és így első ránézésre még a bejárat sem látszódik. Kérdés az, hogy hazudik a ficsúr vagy sem. Mondjuk ember legyen a talpán, aki ilyen helyzetben merné nem az igazat mondani, de ez látszik is rajta, mert szemében valódi félelem lakozik.*
* Az most teljesen mindegy, hogy milyen indíttatások vezérlik a lányt, mert ő aztán nem teketóriázik, hanem bátran bevágtat a romos épület mögé. Már jó előre jelzi is érces hangjával, hogy érkezik. A sors fintora, hogy pont azt találja ott, aki ebbe az egész kalandba szó szerint bele lökte. A pökhendi elf ficsúr rögtön felismeri a kis vakarcsot és el is határozza, hogy móresre tanítja. Egy jó kis rúgással igyekezne ezt elérni, de elszámítja magát, mert most nem egy védtelen földön fekvő szerencsétlenséggel van dolga. Nem kicsit lepődik meg, amikor a kicsi kitér rúgása elől és még a lábát is megfogja. Ráadásul rá is még rá is ordít. Rögtön elveszíti a hirtelen jött harciassága egy jó részét.*
- Eressz te kutya!* Rivall rá, de az meg elkezdi tolni hátra. Karjaival előbb Xavy felé kapna, de ebből aztán idétlen hadonászás lesz, ahogy próbál talpon maradni. Nem is kell neki sok, hogy földre kerüljön. Na ott aztán megkapja, ami neki jár. Jót bemos az elfnek, akiből egy fájdalmas nyikkanás szakad ki, majd aztán ordítani kezd. Ordít, de csak addig, amíg gyomrába nem kapja azt a térdet. Köpni, nyelni sem tud és még csak feleszmélni sincs ideje, mert a gnóm vaskos ujjai megragadják gallérját. Fulladozni kezd a mihaszna, de beszélni még tud, viszont már nem olyan harsányan, mint korábban.*
- Elég! Elég! Elmondok mindent.* Könyörög elfúló hangon. Ha egy kicsit enged a lány a szorításon, akkor rögtön megered a nyelve.*
- Ott van az a ház, amelyik udvarán ott áll az a kiszáradt diófa.* Hadonászik jobb kezével mutatva az irányt. Ha oldalra pillant a lány, akkor láthatja a romos házat meg a kiszáradt diófát is. Viszont a ház a szó szoros értelmében romos. Egyszerűen magába roskadt és így első ránézésre még a bejárat sem látszódik. Kérdés az, hogy hazudik a ficsúr vagy sem. Mondjuk ember legyen a talpán, aki ilyen helyzetben merné nem az igazat mondani, de ez látszik is rajta, mert szemében valódi félelem lakozik.*
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-11 10:01:03
Üzenet elküldve: 2021-03-11 10:01:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Nem elsősorban a kutya védelme a cél, bár a kínzást ő is ellenzi, ha valamit meg akar a gnóm enni, akkor gyorsan végezzen előtte vele, ezt vallja. Az pedig szintén nem másodlagos, hogy esetleg a férfiből, mert ez a hang alapján véleménye szerint egyértelmű, valami módon csak ki tud húzni egy kis útbaigazítást, így vagy úgy. Nem is merül fel benne, hogy esetleg egy ork kergetheti az ebet, azt bizony nagyon megszívná. Szerencsére a vakmerőség tolja előre és nem az esze, mert nagyon szeretné végre megtalálni azt a trutyis helyet, ha már ennyit vesződött a felkutatásával. Mikor megpillantja az elfet, egy tört másodpercig csak bambán pislog, ám, amikor látja, hogy az felrúgni készül őt és már a lábát is indítja, még a becsapódás előtt félrelép és elkapja az elf csizmáját a levegőben. Bizonyára ez a fordul a másikat is meglepi, így van ideje rá, hogy eldöntse, mit is tegyen a megszerzett előnnyel.*
-TeetETEEEEEEEEEEEEEE! *Az egyre fokozódó hangerőből érzékelhető, hogy felfogta, hogy az a férfi áll előtte, aki olyan szépen helyben hagyta az utcán és aki most is csak átkozódni tudni, mikor megpillantja. A lábat erősen fogja, majd azt tolva elindul az elf irányába, hogy azt egy lábon hátrálásra késztesse, egyre gyorsuló ütemben, míg földet nem fog az ülepe. Ha ez megtörténik, akkor, minthogy már lentebb van, mint ő, ráveti magát a mellkasára, beletérdelve a gyomrába. Megragadja a díszes öltözék gallérját a másik kezével pedig bemos neki. Nem túl erős az ütés, de arcon az is fájdalmas, majd két kézzel megragadja a ruha nyakát és szorítani kezdi, hogy kicsit megszorongassa az alatta elterülőt. Nem akarja megfojtani, csak rá akar ijeszteni.*
-Nem loptam el semmit! Te hagytad el! Ha nem bírsz rá vigyázni meg sem érdemled! Merre van azaz ajtó? MONDJAD DE GYORSAN! *Hajol közelebb, hogy lekiabálhassa a másik fejét.*
-Ha ügyes leszel és megmondod, akkor nem nyomok le a torkodon abból a trutymákból, amit rám öntöttél korábban! *Fenyegetőzik.*
*Nem elsősorban a kutya védelme a cél, bár a kínzást ő is ellenzi, ha valamit meg akar a gnóm enni, akkor gyorsan végezzen előtte vele, ezt vallja. Az pedig szintén nem másodlagos, hogy esetleg a férfiből, mert ez a hang alapján véleménye szerint egyértelmű, valami módon csak ki tud húzni egy kis útbaigazítást, így vagy úgy. Nem is merül fel benne, hogy esetleg egy ork kergetheti az ebet, azt bizony nagyon megszívná. Szerencsére a vakmerőség tolja előre és nem az esze, mert nagyon szeretné végre megtalálni azt a trutyis helyet, ha már ennyit vesződött a felkutatásával. Mikor megpillantja az elfet, egy tört másodpercig csak bambán pislog, ám, amikor látja, hogy az felrúgni készül őt és már a lábát is indítja, még a becsapódás előtt félrelép és elkapja az elf csizmáját a levegőben. Bizonyára ez a fordul a másikat is meglepi, így van ideje rá, hogy eldöntse, mit is tegyen a megszerzett előnnyel.*
-TeetETEEEEEEEEEEEEEE! *Az egyre fokozódó hangerőből érzékelhető, hogy felfogta, hogy az a férfi áll előtte, aki olyan szépen helyben hagyta az utcán és aki most is csak átkozódni tudni, mikor megpillantja. A lábat erősen fogja, majd azt tolva elindul az elf irányába, hogy azt egy lábon hátrálásra késztesse, egyre gyorsuló ütemben, míg földet nem fog az ülepe. Ha ez megtörténik, akkor, minthogy már lentebb van, mint ő, ráveti magát a mellkasára, beletérdelve a gyomrába. Megragadja a díszes öltözék gallérját a másik kezével pedig bemos neki. Nem túl erős az ütés, de arcon az is fájdalmas, majd két kézzel megragadja a ruha nyakát és szorítani kezdi, hogy kicsit megszorongassa az alatta elterülőt. Nem akarja megfojtani, csak rá akar ijeszteni.*
-Nem loptam el semmit! Te hagytad el! Ha nem bírsz rá vigyázni meg sem érdemled! Merre van azaz ajtó? MONDJAD DE GYORSAN! *Hajol közelebb, hogy lekiabálhassa a másik fejét.*
-Ha ügyes leszel és megmondod, akkor nem nyomok le a torkodon abból a trutymákból, amit rám öntöttél korábban! *Fenyegetőzik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093