Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-26 13:15:29
Üzenet elküldve: 2025-07-26 13:15:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 600
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 600
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Terepszemle//
*Egyéb poharat nemigen lel az asztalon a törpe. Nem vendégfogadáshoz rendezkedtek be. Ugyanakkor Virion kellően issza szavaikat, ez látszik. Még az evést is abbahagyja, hogy kezein támaszkodva hallgassa a párost. Időt szentel a válasszal.*
-Látom, sokat gondolkodtatok rajta. A terv az én ízlésemnek egy kicsit kacifántos. Az efféle akciók sok mozgótényezővel járnak, érdemes egyszerűsíteni a képleten. *Kivár, hátha a hívatlan vendégek közbevetnek valamit.*
-Tetszik az álca dolga. De nem a thargoké. Legalábbis egyelőre nem. Bárhogy is csűrjük és csavarjuk, az aranyköpenyeseké a főszerep. Be kell hát épülni közéjük. Sokat meglehetne tudni a kötelékeikben. Kiknél van a vagyon, kikre vigyáznak leginkább... Hol és mikor történik őrségváltás, ilyesmi. Viszont egy közönséges, lopott felszerelés nem visz közelebb minket ehhez. A legegyszerűbb és legbiztonságosabb az lenne, ha egyikőtök felcsapna városőrnek és kiharcolná az aranyköpenyt. Talán még egyengetni is tudjuk a karrierjét. A Ti arcotok nem ismerik még a városban, ez kapóra jön. *Élesen villan tekintete. Szemmel láthatóan felcsigázták a lehetőségek.*
-Amennyiben sikerrel magára öltötte valamelyikőtök - vagy mind a kettőtök, ez rajtatok áll - az aranyköpenyt, úgy felcsaphattok közénk a Vörös Tőr céhének berkeibe. Mit szóltok? Ha egyetértetek, ihatunk is a dologra. *Feláll ültéből, hogy a háta mögött szélesen terpeszkedő komódhoz sétáljon. Onnan kihúz még két kristálypoharat, ám egyelőre ujjai között forgatja őket.*
*Egyéb poharat nemigen lel az asztalon a törpe. Nem vendégfogadáshoz rendezkedtek be. Ugyanakkor Virion kellően issza szavaikat, ez látszik. Még az evést is abbahagyja, hogy kezein támaszkodva hallgassa a párost. Időt szentel a válasszal.*
-Látom, sokat gondolkodtatok rajta. A terv az én ízlésemnek egy kicsit kacifántos. Az efféle akciók sok mozgótényezővel járnak, érdemes egyszerűsíteni a képleten. *Kivár, hátha a hívatlan vendégek közbevetnek valamit.*
-Tetszik az álca dolga. De nem a thargoké. Legalábbis egyelőre nem. Bárhogy is csűrjük és csavarjuk, az aranyköpenyeseké a főszerep. Be kell hát épülni közéjük. Sokat meglehetne tudni a kötelékeikben. Kiknél van a vagyon, kikre vigyáznak leginkább... Hol és mikor történik őrségváltás, ilyesmi. Viszont egy közönséges, lopott felszerelés nem visz közelebb minket ehhez. A legegyszerűbb és legbiztonságosabb az lenne, ha egyikőtök felcsapna városőrnek és kiharcolná az aranyköpenyt. Talán még egyengetni is tudjuk a karrierjét. A Ti arcotok nem ismerik még a városban, ez kapóra jön. *Élesen villan tekintete. Szemmel láthatóan felcsigázták a lehetőségek.*
-Amennyiben sikerrel magára öltötte valamelyikőtök - vagy mind a kettőtök, ez rajtatok áll - az aranyköpenyt, úgy felcsaphattok közénk a Vörös Tőr céhének berkeibe. Mit szóltok? Ha egyetértetek, ihatunk is a dologra. *Feláll ültéből, hogy a háta mögött szélesen terpeszkedő komódhoz sétáljon. Onnan kihúz még két kristálypoharat, ám egyelőre ujjai között forgatja őket.*
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-26 12:44:45
Üzenet elküldve: 2025-07-26 12:44:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Norennar mozdulata egyszerű, lassú: két kezét megemeli maga elé, tenyérrel kifelé, mintha csak jelezni akarná, hogy értette, nem volt szándékában sérteni. Az arca továbbra is nyugodt, ahogy finoman biccent. Nem vág vissza, nem védekezik, de nem is magyarázkodik. A lány dühe nem rendíti meg, de figyel rá. Ez is egy válasz, csak épp mozdulatban.
A bizalomról szóló megjegyzést Norennar csendben hallgatja végig. Arcán semmi változás nem látszik, nem kérdez vissza, nem próbálja megerősíteni vagy cáfolni a feltételezést. Úgy tűnik, tisztában van vele, hogy ha valaki nem akar hinni neki, akkor a szavak mit sem érnek. Ezért csak figyel, és hagyja, hogy a lány mondja végig, amit akar.
A következő félmondatnál azonban a pipaszár kissé megmozdul a szájában. Egy apró izom megrándul a szája sarkán, mintha valami szórakoztatót hallott volna, de nevetés helyett csak csend marad. A tekintete viszont éles marad, és végig a lányt figyeli. Nem kerüli a pillantását, és nem engedi ki a figyelme alól. A szavak mögötti szándékot próbálja kiismerni, de egyelőre nem világos előtte. A bizalomra hivatkozik, miközben szinte kijelenti: ha kell, megöllek. Norennar nem kapja el a tekintetét, nem feszül meg, nem nyúl a kardjáért. Csak számol. A szemével, az idejével, a lehetőségekkel.
A kérés, amely ezután hangzik el, rövid csöndet teremt kettejük között. Norennar nem mozdul azonnal. Csak áll, egyenes háttal, mozdulatlanul. A gondolat súlyát méri fel, a lehetőségeket. Nem tűnik meglepettnek, inkább csak mérlegel.*
- Bármelyik szobára rábökhetném, és hazudhatnám azt, hogy az enyém volt. *Mondja végül szárazon.* - De legyen.
*Egyetlen biccentéssel int a lánynak, hogy kövesse, és lassú léptekkel indul meg a folyosó irányába. Most sem szívesen megy elöl, de úgy érzi, ezúttal nem engedhet mást maga elé A pipát a szájában hagyja, keze pedig időnként a válla felé mozdul, mintha csak ellenőrizné, hogy a hátán pihenő kard még mindig ott van-e, vagy talán csak emlékezteti magát arra, hogy könnyen elérheti, ha szükség lenne rá.
A kúria folyosóin a romlás csendje ül. A falakon vakolatdarabok lógnak, a repedéseken keresztül kinőtt a moha. Az egyik ajtónál egy régi pajzs csüng félre, rajta még éppen kivehető egy homályos címer. Valaki felgyújtotta a padló egy szakaszát, az elszenesedett fapadlón még mindig ott az egykori lángok nyoma. Egy helyiségbe bekukucskálva egy faládát találnak, kifordult zsanérokkal, mellette rozsdás evőeszközökkel. Egy másik ajtó nyitva, benne összedőlt könyvespolc és törött agyagtálak.
Norennar szótlanul vezet tovább. Végül egy szűkebb folyosóra érnek, ahol a falak teljesen csupaszak, minden díszítés lepergett vagy letört róluk. A középső ajtónál megáll. Nincs rajta se név, se jel, a festék levált róla, csak a fa színe maradt. A férfi megfogja a kilincset, próbálja lenyomni, az ajtó azonban nem enged.
Ismét halkan sóhajt. A pipát kivéve nyújtja a lánynak, egy szó nélkül, aztán egy gyors, jól irányzott rúgással vállalja a zár helyetti megoldást. A fa recsegve enged, az ajtó beljebb lendül, port kavart fel, amit egy régi, szakadt függöny lengetése csak súlyosbít.
Odabent a szoba hűvös. A huzat a betört ablakokon keresztül járja be a teret, melynek sarkait pókháló szövi át. A padlón vastag por ül. Két ágy: az egyik szinte érintetlennek tűnik, a másik már régen összedőlt. A matrac foszladozó, a gerenda letört. Az egyik fal mentén egy szerény szekrény áll, az ajtajai ferdén lógnak. A sarkokban régi holmik hevernek: egy használhatatlan, repedt tál, egy fél pár csizma, egy széttört fafigura.
Norennar nem lép be rögtön. Csak félreáll az ajtóból, és fejével int a szoba felé.*
- Fáradj beljebb!
//Kísértetház//
*Norennar mozdulata egyszerű, lassú: két kezét megemeli maga elé, tenyérrel kifelé, mintha csak jelezni akarná, hogy értette, nem volt szándékában sérteni. Az arca továbbra is nyugodt, ahogy finoman biccent. Nem vág vissza, nem védekezik, de nem is magyarázkodik. A lány dühe nem rendíti meg, de figyel rá. Ez is egy válasz, csak épp mozdulatban.
A bizalomról szóló megjegyzést Norennar csendben hallgatja végig. Arcán semmi változás nem látszik, nem kérdez vissza, nem próbálja megerősíteni vagy cáfolni a feltételezést. Úgy tűnik, tisztában van vele, hogy ha valaki nem akar hinni neki, akkor a szavak mit sem érnek. Ezért csak figyel, és hagyja, hogy a lány mondja végig, amit akar.
A következő félmondatnál azonban a pipaszár kissé megmozdul a szájában. Egy apró izom megrándul a szája sarkán, mintha valami szórakoztatót hallott volna, de nevetés helyett csak csend marad. A tekintete viszont éles marad, és végig a lányt figyeli. Nem kerüli a pillantását, és nem engedi ki a figyelme alól. A szavak mögötti szándékot próbálja kiismerni, de egyelőre nem világos előtte. A bizalomra hivatkozik, miközben szinte kijelenti: ha kell, megöllek. Norennar nem kapja el a tekintetét, nem feszül meg, nem nyúl a kardjáért. Csak számol. A szemével, az idejével, a lehetőségekkel.
A kérés, amely ezután hangzik el, rövid csöndet teremt kettejük között. Norennar nem mozdul azonnal. Csak áll, egyenes háttal, mozdulatlanul. A gondolat súlyát méri fel, a lehetőségeket. Nem tűnik meglepettnek, inkább csak mérlegel.*
- Bármelyik szobára rábökhetném, és hazudhatnám azt, hogy az enyém volt. *Mondja végül szárazon.* - De legyen.
*Egyetlen biccentéssel int a lánynak, hogy kövesse, és lassú léptekkel indul meg a folyosó irányába. Most sem szívesen megy elöl, de úgy érzi, ezúttal nem engedhet mást maga elé A pipát a szájában hagyja, keze pedig időnként a válla felé mozdul, mintha csak ellenőrizné, hogy a hátán pihenő kard még mindig ott van-e, vagy talán csak emlékezteti magát arra, hogy könnyen elérheti, ha szükség lenne rá.
A kúria folyosóin a romlás csendje ül. A falakon vakolatdarabok lógnak, a repedéseken keresztül kinőtt a moha. Az egyik ajtónál egy régi pajzs csüng félre, rajta még éppen kivehető egy homályos címer. Valaki felgyújtotta a padló egy szakaszát, az elszenesedett fapadlón még mindig ott az egykori lángok nyoma. Egy helyiségbe bekukucskálva egy faládát találnak, kifordult zsanérokkal, mellette rozsdás evőeszközökkel. Egy másik ajtó nyitva, benne összedőlt könyvespolc és törött agyagtálak.
Norennar szótlanul vezet tovább. Végül egy szűkebb folyosóra érnek, ahol a falak teljesen csupaszak, minden díszítés lepergett vagy letört róluk. A középső ajtónál megáll. Nincs rajta se név, se jel, a festék levált róla, csak a fa színe maradt. A férfi megfogja a kilincset, próbálja lenyomni, az ajtó azonban nem enged.
Ismét halkan sóhajt. A pipát kivéve nyújtja a lánynak, egy szó nélkül, aztán egy gyors, jól irányzott rúgással vállalja a zár helyetti megoldást. A fa recsegve enged, az ajtó beljebb lendül, port kavart fel, amit egy régi, szakadt függöny lengetése csak súlyosbít.
Odabent a szoba hűvös. A huzat a betört ablakokon keresztül járja be a teret, melynek sarkait pókháló szövi át. A padlón vastag por ül. Két ágy: az egyik szinte érintetlennek tűnik, a másik már régen összedőlt. A matrac foszladozó, a gerenda letört. Az egyik fal mentén egy szerény szekrény áll, az ajtajai ferdén lógnak. A sarkokban régi holmik hevernek: egy használhatatlan, repedt tál, egy fél pár csizma, egy széttört fafigura.
Norennar nem lép be rögtön. Csak félreáll az ajtóból, és fejével int a szoba felé.*
- Fáradj beljebb!
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-25 19:14:17
Üzenet elküldve: 2025-07-25 19:14:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Az idomár //
* Biztonságos helyen kezdik el a szelídítést, ami hosszú folyamat lesz. Ki adja a tündér az utasításokat és aztán figyel. Ahogyan az várható a varjú ellenségesen reagál a férfi kezére. De amikor már bent van az étel, akkor ráveszi magát idővel az evésre. Addig is felhozza Teysust Alesian, amire mondhatni pozitív választ kap.*
- Valóban? Pedig ő biztosan rajtad tartja a szemét, hiszen még életben vagy. Sőt mi több, valami azt súgja nekem, hogy valamin ügyködsz is. Teysus szereti az ilyet. Gondolkodj el ezen pár napig, amíg a madárral dolgozol. Három nap múlva találkozunk megint, mondjuk a fogadóban. Vegyél ki egy szobát én meg felmegyek majd hozzád. Addig gondozd a madarad. Nevezd el, beszélj hozzá, etesd, itasd. Ha jobban összeszoktok, akkor majd haladunk.* Azzal, ha nincs más, akkor indulna is. A férfival tervezi elhagyni a romokat, de polgárnegyedben majd elválik tőle.*
* Biztonságos helyen kezdik el a szelídítést, ami hosszú folyamat lesz. Ki adja a tündér az utasításokat és aztán figyel. Ahogyan az várható a varjú ellenségesen reagál a férfi kezére. De amikor már bent van az étel, akkor ráveszi magát idővel az evésre. Addig is felhozza Teysust Alesian, amire mondhatni pozitív választ kap.*
- Valóban? Pedig ő biztosan rajtad tartja a szemét, hiszen még életben vagy. Sőt mi több, valami azt súgja nekem, hogy valamin ügyködsz is. Teysus szereti az ilyet. Gondolkodj el ezen pár napig, amíg a madárral dolgozol. Három nap múlva találkozunk megint, mondjuk a fogadóban. Vegyél ki egy szobát én meg felmegyek majd hozzád. Addig gondozd a madarad. Nevezd el, beszélj hozzá, etesd, itasd. Ha jobban összeszoktok, akkor majd haladunk.* Azzal, ha nincs más, akkor indulna is. A férfival tervezi elhagyni a romokat, de polgárnegyedben majd elválik tőle.*
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-25 16:40:24
Üzenet elküldve: 2025-07-25 16:40:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1154
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1154
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Nem bántásnak szánta a kormos jelzőt, csupán ott van a tény, hogy a Kikötő sötét utcáin nevelkedett, ahol nap mint nap ilyen szavak fröcsögtek azok szájából, kiknek legtöbb esetben vér is tapadt a kezükhöz. Ott nem csak a sötételfeket, hanem mindenkit megbélyegeztek, még csak valós indok sem kellett hozzá. Ebben nőtt fel, egy olyan világban, ahol számára a fogvatartója parancsa szent, a könyörület megvetendő, az ellenségeinek elhallgattatása pedig nemcsak egy lehetőség, hanem elvárás volt. Ő gyerekként nem meséken, hanem halálsikolyokat hallgatva aludt el. Bár, az évek során sokat fejlődött, de a gyűlölet nyelve még a mai napig olyan természetes számára, mint másoknak a nemesi szépbeszéd.
Ismét ugyanazt a szót hallja: „sajnálom”. Szemei erre már nem hálásan, hanem dühösen villannak.*
- Már mondtam, hogy ne! Nem kell a sajnálat, nem szorulok rá *puffogja. Kezdi kifejezetten zavarni, hogy Norennar ennyire nyugodt, hűvös és tényszerű, bármit is mond neki. Legalábbis látszólag. Azt persze nem is sejti, hogy ez a sajnálat valójában nem is teljesen az ő helyzetének szól, hanem azoknak a bizonyos keserű emlékeknek, melyek ott lapulnak a mélységi elméjében megbújva.
Társalgásuk ezt követően hamar új irányt vesz, és a feketeség a bizalom kérdését kezdi feszegetni. Ugyan miért is bízná rá egy idegenre azt, amit tud, azt, ami történt vele, és főleg annak a kilétét, akinek neve ugyanúgy kapcsolódik Szörnyecskéhez, ahogy a korábban mellékesen említett sötételf nőhöz is?*
- Pontosan arról akarok meggyőződni, hogy ezt nem fogod megtenni a jövőben sem. *Egy újabb furcsa, sokat sejtető mondat hangzik el a feketére festett ajkak közül, miközben a pipa újra Norennar kezébe kerül, kinek az elővigyázatossága dicséretre méltó, s bár akkor sem lett volna semmi baja, ha nem vette volna észre a pipára kenődött festéket, de azok után, amit a lány említett magáról, lehetett volna ez másképp is. Egy halálos csók lehetőségére valószínűleg felcsillannának a barna szemek, ám magától ilyesmi még soha eszébe sem jutott.*
- Végül is… itt bent most csak ketten vagyunk. Ami elhangzik, köztünk marad, és ha akarjuk, soha ki sem jut innen. *Ha volna oka bizalmatlannak lenni, és félni attól, hogy a titkait Norennar illetéktelen fülekbe juttatja, egyszerűen csak megölheti, s ha rá is találnak a holttestére, akkor is azt fogják hinni, hogy a kúria lerombolása óta nem találtak rá. Erről támad is egy ötlete.*
- Mutasd meg nekem a szobádat! Ebben a házban. Érdekel. Ha megteszed, akkor mesélek neked Szörnyecskéről. *Milyen szép is volna, ha a vérbefagyott kormosra a saját ágyában találnának rá. Senki sem rá gyanakodna. Kíváncsian várja, hogy mit szól társasága az ötlethez.*
//Kísértetház//
*Nem bántásnak szánta a kormos jelzőt, csupán ott van a tény, hogy a Kikötő sötét utcáin nevelkedett, ahol nap mint nap ilyen szavak fröcsögtek azok szájából, kiknek legtöbb esetben vér is tapadt a kezükhöz. Ott nem csak a sötételfeket, hanem mindenkit megbélyegeztek, még csak valós indok sem kellett hozzá. Ebben nőtt fel, egy olyan világban, ahol számára a fogvatartója parancsa szent, a könyörület megvetendő, az ellenségeinek elhallgattatása pedig nemcsak egy lehetőség, hanem elvárás volt. Ő gyerekként nem meséken, hanem halálsikolyokat hallgatva aludt el. Bár, az évek során sokat fejlődött, de a gyűlölet nyelve még a mai napig olyan természetes számára, mint másoknak a nemesi szépbeszéd.
Ismét ugyanazt a szót hallja: „sajnálom”. Szemei erre már nem hálásan, hanem dühösen villannak.*
- Már mondtam, hogy ne! Nem kell a sajnálat, nem szorulok rá *puffogja. Kezdi kifejezetten zavarni, hogy Norennar ennyire nyugodt, hűvös és tényszerű, bármit is mond neki. Legalábbis látszólag. Azt persze nem is sejti, hogy ez a sajnálat valójában nem is teljesen az ő helyzetének szól, hanem azoknak a bizonyos keserű emlékeknek, melyek ott lapulnak a mélységi elméjében megbújva.
Társalgásuk ezt követően hamar új irányt vesz, és a feketeség a bizalom kérdését kezdi feszegetni. Ugyan miért is bízná rá egy idegenre azt, amit tud, azt, ami történt vele, és főleg annak a kilétét, akinek neve ugyanúgy kapcsolódik Szörnyecskéhez, ahogy a korábban mellékesen említett sötételf nőhöz is?*
- Pontosan arról akarok meggyőződni, hogy ezt nem fogod megtenni a jövőben sem. *Egy újabb furcsa, sokat sejtető mondat hangzik el a feketére festett ajkak közül, miközben a pipa újra Norennar kezébe kerül, kinek az elővigyázatossága dicséretre méltó, s bár akkor sem lett volna semmi baja, ha nem vette volna észre a pipára kenődött festéket, de azok után, amit a lány említett magáról, lehetett volna ez másképp is. Egy halálos csók lehetőségére valószínűleg felcsillannának a barna szemek, ám magától ilyesmi még soha eszébe sem jutott.*
- Végül is… itt bent most csak ketten vagyunk. Ami elhangzik, köztünk marad, és ha akarjuk, soha ki sem jut innen. *Ha volna oka bizalmatlannak lenni, és félni attól, hogy a titkait Norennar illetéktelen fülekbe juttatja, egyszerűen csak megölheti, s ha rá is találnak a holttestére, akkor is azt fogják hinni, hogy a kúria lerombolása óta nem találtak rá. Erről támad is egy ötlete.*
- Mutasd meg nekem a szobádat! Ebben a házban. Érdekel. Ha megteszed, akkor mesélek neked Szörnyecskéről. *Milyen szép is volna, ha a vérbefagyott kormosra a saját ágyában találnának rá. Senki sem rá gyanakodna. Kíváncsian várja, hogy mit szól társasága az ötlethez.*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-25 13:20:28
Üzenet elküldve: 2025-07-25 13:20:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Norennar szeme megvillan a „kormos” szó hallatán. Csettint a nyelvével, finoman, szinte hangtalanul. Már ott a nyelve hegyén a válasz, már formálódik benne, hogy megkérdezze a lányt: „néztél mostanában tükörbe, Nori?” de nem mondja ki. Elég egyetlen pillantás. Egy apró szemöldökrándulás, ahogy végigméri a lány sötét haját, a feketére mázolt szemét, a ruháját, aztán elengedi a gondolatot. Túl sok lenne a szó, túl kevés a hozadéka. Inkább csak megrázza a fejét, és halkan ennyit felel:*
- Nem, nem mindig van így. De elég gyakran ahhoz, hogy sztereotípia legyen.
*Nem magyarázkodik. Csak kijelent. Mintha már megszokta volna, hogy a kívülállók mindig elcsodálkoznak azon, amit ő már régen nem talál meglepőnek.
A lány válaszát „nyolcévesen olyan dolgokat csináltam...” halkan, összeszorított ajkakkal hallgatja. Nem kérdez vissza, nem firtatja. Csak egy apró, szinte észrevétlen mozdulat: elhúzza a száját, mint aki lenyelt egy szálkát.*
- Sajnálom.
*A hangja nem hangos, nem nyomós, de nem is üres. Komolyan gondolja. És nem azért, mert túl empatikus lenne, hanem mert ismeri ezt az árnyalatot. A túl korán jött tapasztalatokat. A korai döntéseket, amik után már nem lehet visszamenni.
A pipa lassan kerül a lányhoz. Norennar fél szemmel figyeli, ahogy Nori beleszív, köhög egyet, aztán másodjára már rutinosabb mozdulat következik. Hosszabb figyelmet nem szentel neki, csak oldalra sandít, és a pipájára pillant, mintha valami beazonosíthatatlan hiányt érzékelne rajta.*
- Meglehet
*Feleli semleges hangon, amikor a rituális mozdulatokról kap csípős megjegyzést. Nem vitatkozik. A vállát megrántja. Az is lehet, hogy igaz.
Az igazi válaszreakció azonban akkor jön, mikor a lány újból ellene fordítja hősünk cinikus kérdéstárának egyik legékesebb darabját. Norennar erre valódi, széles vigyorral felel, ami kivillantja a fogait, majd bólint egy aprót, mintha csak azt mondaná: ez szép volt. Egy pillanatig csendben figyeli a másikat, de a szórakozottság ott marad az arcán.
Aztán elhangzik a következő kérdés, mely gondolkodásra készteti hősünket. Nem mélyen, nem hosszasan, inkább csak a saját válaszait méri fel. Ujjaival az állát kezdi vakargatni, néhány másodpercig komolyan fontolgatja a kérdést, majd végül vállat von.*
- Azt hiszem, semmit. Azon kívül, hogy betörtem veled a régi otthonomba, ahelyett, hogy egy csapat városőrrel tértem volna vissza.
*A hangsúlya olyan, mint egy tételmondaté. Nem kéri, hogy higgyenek neki, nem akar hatni vele. Csak odabiggyeszti, mint tényt. A fejét enyhén félrebillenti utána, és a lányra néz, várva, mit szűr le ebből.
Amikor Nori visszanyújtja a pipát, Norennar komótosan nyúl érte. A keze már emeli is, hogy újra a szájába vegye, de a mozdulat félúton megtorpan. A szája sarkában megrándul valami, amikor megpillantja a fekete rúzsfoltot a szár szélén. Eszébe jutnak a lány mérgekről ejtett szavai. Egy röpke pillanatig csak nézi, aztán egy fanyar fintor kíséretében lehúzza a pipát, és köpenye sarkával letörli a foltot. Alaposan. Nem túl feltűnően, de nem is túl tapintatosan. Csak ezután emeli újra a szájához, és szív bele mélyen.
A füst ezúttal lassan, megfontoltan kúszik ki az orra és szája közül, és feloldódik a romos kúria nehéz levegőjében. A tekintete most újra Noriéba kapaszkodik. Figyel, de nem kérdez. Inkább hagyja, hogy a következő lépést már ne ő tegye meg.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.25 13:21:27
//Kísértetház//
*Norennar szeme megvillan a „kormos” szó hallatán. Csettint a nyelvével, finoman, szinte hangtalanul. Már ott a nyelve hegyén a válasz, már formálódik benne, hogy megkérdezze a lányt: „néztél mostanában tükörbe, Nori?” de nem mondja ki. Elég egyetlen pillantás. Egy apró szemöldökrándulás, ahogy végigméri a lány sötét haját, a feketére mázolt szemét, a ruháját, aztán elengedi a gondolatot. Túl sok lenne a szó, túl kevés a hozadéka. Inkább csak megrázza a fejét, és halkan ennyit felel:*
- Nem, nem mindig van így. De elég gyakran ahhoz, hogy sztereotípia legyen.
*Nem magyarázkodik. Csak kijelent. Mintha már megszokta volna, hogy a kívülállók mindig elcsodálkoznak azon, amit ő már régen nem talál meglepőnek.
A lány válaszát „nyolcévesen olyan dolgokat csináltam...” halkan, összeszorított ajkakkal hallgatja. Nem kérdez vissza, nem firtatja. Csak egy apró, szinte észrevétlen mozdulat: elhúzza a száját, mint aki lenyelt egy szálkát.*
- Sajnálom.
*A hangja nem hangos, nem nyomós, de nem is üres. Komolyan gondolja. És nem azért, mert túl empatikus lenne, hanem mert ismeri ezt az árnyalatot. A túl korán jött tapasztalatokat. A korai döntéseket, amik után már nem lehet visszamenni.
A pipa lassan kerül a lányhoz. Norennar fél szemmel figyeli, ahogy Nori beleszív, köhög egyet, aztán másodjára már rutinosabb mozdulat következik. Hosszabb figyelmet nem szentel neki, csak oldalra sandít, és a pipájára pillant, mintha valami beazonosíthatatlan hiányt érzékelne rajta.*
- Meglehet
*Feleli semleges hangon, amikor a rituális mozdulatokról kap csípős megjegyzést. Nem vitatkozik. A vállát megrántja. Az is lehet, hogy igaz.
Az igazi válaszreakció azonban akkor jön, mikor a lány újból ellene fordítja hősünk cinikus kérdéstárának egyik legékesebb darabját. Norennar erre valódi, széles vigyorral felel, ami kivillantja a fogait, majd bólint egy aprót, mintha csak azt mondaná: ez szép volt. Egy pillanatig csendben figyeli a másikat, de a szórakozottság ott marad az arcán.
Aztán elhangzik a következő kérdés, mely gondolkodásra készteti hősünket. Nem mélyen, nem hosszasan, inkább csak a saját válaszait méri fel. Ujjaival az állát kezdi vakargatni, néhány másodpercig komolyan fontolgatja a kérdést, majd végül vállat von.*
- Azt hiszem, semmit. Azon kívül, hogy betörtem veled a régi otthonomba, ahelyett, hogy egy csapat városőrrel tértem volna vissza.
*A hangsúlya olyan, mint egy tételmondaté. Nem kéri, hogy higgyenek neki, nem akar hatni vele. Csak odabiggyeszti, mint tényt. A fejét enyhén félrebillenti utána, és a lányra néz, várva, mit szűr le ebből.
Amikor Nori visszanyújtja a pipát, Norennar komótosan nyúl érte. A keze már emeli is, hogy újra a szájába vegye, de a mozdulat félúton megtorpan. A szája sarkában megrándul valami, amikor megpillantja a fekete rúzsfoltot a szár szélén. Eszébe jutnak a lány mérgekről ejtett szavai. Egy röpke pillanatig csak nézi, aztán egy fanyar fintor kíséretében lehúzza a pipát, és köpenye sarkával letörli a foltot. Alaposan. Nem túl feltűnően, de nem is túl tapintatosan. Csak ezután emeli újra a szájához, és szív bele mélyen.
A füst ezúttal lassan, megfontoltan kúszik ki az orra és szája közül, és feloldódik a romos kúria nehéz levegőjében. A tekintete most újra Noriéba kapaszkodik. Figyel, de nem kérdez. Inkább hagyja, hogy a következő lépést már ne ő tegye meg.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.25 13:21:27
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-25 12:14:35
Üzenet elküldve: 2025-07-25 12:14:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1154
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1154
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Nem tehet róla, hogy erre sikerült következtetnie. Valójában nem is teljesen érti, hogy mit jelent az, hogy „nem volt a család prominens tagja”, de nagyon úgy hangzik, mintha arról lenne szó, hogy nem szerették Norennart. Ennél már csak az meglepőbb, amit ezen kijelentésére kap válaszként.*
- Ez a kormosoknál mindig így van? Ide-oda szokásuk utálni egymást? *Abba bele sem gondol, hogy a kormos jelző esetleg sértő lehet a másik számára, de egyébként sem tűnik olyasvalakinek a férfi, mint akit meg lehet sérteni. Habár, sok mélységivel eddig még nem hozta össze a sors, valamiért arra asszociál, hogy náluk egymás gyűlölete már-már majdnem valamiféle hobbi szintet ölthet.
Amíg ezen tűnődik, Norennar pipája felkelti az érdeklődését, és nem is rest elkunyerálni tőle, bár abban egyáltalán nem volt biztos, hogy meg is kapja, de ha már így történt, akkor vissza egészen biztosan nem fogja utasítani.*
- Már nyolcévesen olyan dolgokat csináltam, amihez soha nem lehet valaki elég idős, szerinted? *Mormogja a kérdésre egyáltalán nem játékos hangnemben, miközben a pipáért nyúl. Norennar közben hozzáteszi, hogy csak viccelt, de már túl későn. Nori tekintete jéghideggé válik, de azt nem fejti ki, hogy mit is kellett pontosan tennie annyi idősen, ami miatt azt gondolja, hogy azt soha, senkinek nem szabadna átélnie.
Mielőtt beleszívna a pipába, még érdeklődik afelől is, hogy mivel van töltve, és még azt is önként eldalolja, hogy ő mely növényeket szereti a legjobban felhasználni. A másik válaszára az egyszerű dohányról csak hümment egyet, majd elvigyorodik.*
- Rituális mozdulatok, mi? Azt hiszem, nem volt még a pipádban igazán erős szer, különben már nem tudnál létezni nélküle. *Szájához veszi végül a pipát, és egy jó nagyot szív bele. Eleinte csak egy kicsit köhécsel miatta, de a következő slukkokra már megszokja a torka a mérget, és úgy kezdi el használni, mintha vissza sem tervezné adni egyhamar a férfinek.
Idilli, hogy mindezt egy romos kúria közepén csinálják, melyről ráadásul kiderült, hogy a sötételf egykori otthona. Talán, hogy itt és most találkoztak, nem is olyan véletlen, mint amilyennek látszik, gondolja. Mindeközben egy újabb kérdés hangzik el, aminek annyira már nem örül. Nem válaszol rögtön, csak jelentőségteljesen bámul a másik szemeibe, majd elfordul, hogy kifújja a füstöt.*
- Elég idős vagy hozzá, hogy elmondjam? *fordítja újra a saját fegyverét Norennar ellen.* Amúgy meg, ahhoz, hogy erre válaszoljak, először meg kell róla győződnöm, hogy bízhatok benned. Mit tudsz tenni ennek érdekében? *kérdezi komolyan, s közben visszanyújtja a pipát jogos tulajdonosának.*
//Kísértetház//
*Nem tehet róla, hogy erre sikerült következtetnie. Valójában nem is teljesen érti, hogy mit jelent az, hogy „nem volt a család prominens tagja”, de nagyon úgy hangzik, mintha arról lenne szó, hogy nem szerették Norennart. Ennél már csak az meglepőbb, amit ezen kijelentésére kap válaszként.*
- Ez a kormosoknál mindig így van? Ide-oda szokásuk utálni egymást? *Abba bele sem gondol, hogy a kormos jelző esetleg sértő lehet a másik számára, de egyébként sem tűnik olyasvalakinek a férfi, mint akit meg lehet sérteni. Habár, sok mélységivel eddig még nem hozta össze a sors, valamiért arra asszociál, hogy náluk egymás gyűlölete már-már majdnem valamiféle hobbi szintet ölthet.
Amíg ezen tűnődik, Norennar pipája felkelti az érdeklődését, és nem is rest elkunyerálni tőle, bár abban egyáltalán nem volt biztos, hogy meg is kapja, de ha már így történt, akkor vissza egészen biztosan nem fogja utasítani.*
- Már nyolcévesen olyan dolgokat csináltam, amihez soha nem lehet valaki elég idős, szerinted? *Mormogja a kérdésre egyáltalán nem játékos hangnemben, miközben a pipáért nyúl. Norennar közben hozzáteszi, hogy csak viccelt, de már túl későn. Nori tekintete jéghideggé válik, de azt nem fejti ki, hogy mit is kellett pontosan tennie annyi idősen, ami miatt azt gondolja, hogy azt soha, senkinek nem szabadna átélnie.
Mielőtt beleszívna a pipába, még érdeklődik afelől is, hogy mivel van töltve, és még azt is önként eldalolja, hogy ő mely növényeket szereti a legjobban felhasználni. A másik válaszára az egyszerű dohányról csak hümment egyet, majd elvigyorodik.*
- Rituális mozdulatok, mi? Azt hiszem, nem volt még a pipádban igazán erős szer, különben már nem tudnál létezni nélküle. *Szájához veszi végül a pipát, és egy jó nagyot szív bele. Eleinte csak egy kicsit köhécsel miatta, de a következő slukkokra már megszokja a torka a mérget, és úgy kezdi el használni, mintha vissza sem tervezné adni egyhamar a férfinek.
Idilli, hogy mindezt egy romos kúria közepén csinálják, melyről ráadásul kiderült, hogy a sötételf egykori otthona. Talán, hogy itt és most találkoztak, nem is olyan véletlen, mint amilyennek látszik, gondolja. Mindeközben egy újabb kérdés hangzik el, aminek annyira már nem örül. Nem válaszol rögtön, csak jelentőségteljesen bámul a másik szemeibe, majd elfordul, hogy kifújja a füstöt.*
- Elég idős vagy hozzá, hogy elmondjam? *fordítja újra a saját fegyverét Norennar ellen.* Amúgy meg, ahhoz, hogy erre válaszoljak, először meg kell róla győződnöm, hogy bízhatok benned. Mit tudsz tenni ennek érdekében? *kérdezi komolyan, s közben visszanyújtja a pipát jogos tulajdonosának.*
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-25 09:44:34
Üzenet elküldve: 2025-07-25 09:44:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Az idomár //
// Varjú szelídítés 1/5 //
* Eltávolodnak a károgó csapattól. Végre már csak egy károgás hallható, az pedig a ketrecben van. Igyekszik olyan helyre rakni a ketrecet, ahol nagyjából szemmagaságba kerül a félvérrel. Fontos, hogy a kettejük kapcsolata kifogástalan legyen. Bár nem a legjobb kezdéssel indultak, az akarata ellenére szóló bebörtönzés nem a legjobb kezdés, de reméli, hogy hamar túlesik rajta a madár. *
- Akkor kezdjük.
* Mély levegőt vesz, majd belenyúl az oldalán logó tartóba, amiben a csalit tartja, majd elővesz egy nagyobb húsdarabot, amit átnyújt a varjúnak. A közeledő keze hatására hangosan kezd károgni és még szárnyait is veszettül kezdi csapkodni. Látszik, hogy nem kedveli a félvért. A hús azonban bekerül a ketrec aljára, s még azelőtt kihúzza a kezét, mielőtt a figyelmeztető károgás átcsap támadásba. *
- Kell még neki idő, de remélem hamar hozzászokik.
* Jegyzi meg, ahogyan az éppen falatozó varjút nézi. Közben Alesian is intéz hozzá egy kérdést. Nem vallja be, de váratlanul éri. Hogy hogyan illik ez kérdés a varjú beszerzéséhez, talán semennyire, mégis ahhoz próbálja kötni valahogy. Tesz egy gyors pillantást a tündérre, próbálja kifürkészni a szemeiből a kérdés okát, ám feladja és visszafordul a madárhoz. *
- Rég volt már, hogy aktívan imádkoztam volna az istenekhez. Teysus sokszor segített a múltban, ám már egy ideje nem érzem a kapcsolatot, amit egykoron imáimmal próbáltam ápolni.
// Varjú szelídítés 1/5 //
* Eltávolodnak a károgó csapattól. Végre már csak egy károgás hallható, az pedig a ketrecben van. Igyekszik olyan helyre rakni a ketrecet, ahol nagyjából szemmagaságba kerül a félvérrel. Fontos, hogy a kettejük kapcsolata kifogástalan legyen. Bár nem a legjobb kezdéssel indultak, az akarata ellenére szóló bebörtönzés nem a legjobb kezdés, de reméli, hogy hamar túlesik rajta a madár. *
- Akkor kezdjük.
* Mély levegőt vesz, majd belenyúl az oldalán logó tartóba, amiben a csalit tartja, majd elővesz egy nagyobb húsdarabot, amit átnyújt a varjúnak. A közeledő keze hatására hangosan kezd károgni és még szárnyait is veszettül kezdi csapkodni. Látszik, hogy nem kedveli a félvért. A hús azonban bekerül a ketrec aljára, s még azelőtt kihúzza a kezét, mielőtt a figyelmeztető károgás átcsap támadásba. *
- Kell még neki idő, de remélem hamar hozzászokik.
* Jegyzi meg, ahogyan az éppen falatozó varjút nézi. Közben Alesian is intéz hozzá egy kérdést. Nem vallja be, de váratlanul éri. Hogy hogyan illik ez kérdés a varjú beszerzéséhez, talán semennyire, mégis ahhoz próbálja kötni valahogy. Tesz egy gyors pillantást a tündérre, próbálja kifürkészni a szemeiből a kérdés okát, ám feladja és visszafordul a madárhoz. *
- Rég volt már, hogy aktívan imádkoztam volna az istenekhez. Teysus sokszor segített a múltban, ám már egy ideje nem érzem a kapcsolatot, amit egykoron imáimmal próbáltam ápolni.
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:52:41
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:52:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Norennar fél szemöldöke finoman megemelkedik, amikor hallja a kiigazítást. Nem vág közbe rögtön, hagy pár szívdobbanásnyi csendet, majd lassú, szándékosan teátrális mozdulattal felemeli mindkét kezét, mintha épp színpadra lépne. A tenyerei kifelé néznek, ujjai szétterpesztve, mintha megadná magát.*
- Bocsánat, Nori.
*A szavakat egy játékos félmosoly kíséri, rövid, de nem gúnyos. A hangsúlyból kicseng, hogy megjegyezte. Ezúttal komolyan is veszi.
A festményről elfordulva, amikor meghallja a következő mondatot „Szóval nem szerettek téged. Sajnálom.”, a mosolya elhalványul, de nem válik hideggé. Inkább csak fásultabb. A fejét kissé oldalra biccenti, úgy néz rá a lányra, a pillantása kicsit tompább most.*
- Erős túlzás. Mindenesetre, ha maradunk ennél, akkor én se őket igazán.
*Nem hangzik haraggal. Inkább csak úgy, mint egy mondat, amit már sokszor elismételt magának. Megszokta, kimondta, továbbment.
A pipa még mindig a kezében, a szájához emeli, de nem szív bele. Épp ekkor éri a kérdés a lány részéről miszerint kaphat-e belőle ő is, aminek hallatán egy pillanatra elidőzik a pipán, mintha újra meg kéne ítélnie, mit is adna most át. Egy apró biccentés, egy rövid sóhaj, majd ki is veszi a szájából. A hamu finoman pereg le róla, ahogy elfordítja.*
- Elég idős vagy hozzá?
*Szándékosan tart egy pillanatnyi szünetet, szinte várja a reakciót, majd azonnal hozzáteszi, a szája sarkában bujkáló mosollyal:*
- Csak viccelek.
*A pipát nyújtja, de nem tolakodón. Lassan, nyitott tenyérrel kínálja fel, úgy, hogy bármikor visszahúzhatná, ha a lány meggondolná magát. A tekintetét végig rajta tartja, figyeli, mit kezd vele.
A következő mondat viszont meglepi. A felsorolt növények neve ismerősen cseng, de egyáltalán nem hétköznapi beszélgetés ez. Kicsit fel is húzza a szemöldökét, miközben a lány részletez.*
- Csak egyszerű dohányt... *Mondja végül, kissé elnehezedő hangon.* - Igénytelen egy sötételf vagyok. Beérem ennyivel is.
*A pillantása ismét a füst útját követi, ahogy az lassan felszáll a levegőbe. Egyik kezét hátratolja a derekához, másikkal a pipazsákot gyűrögeti, míg beszél.*
- Már a füst látványa is megnyugtat. Meg a pipázással járó apró kis gesztusok és rituális mozdulatok.
*A bal válla enyhén megrezdül. Talán egy emlék, talán csak a mozdulat természetes része.*
- Nem túl egészséges, de megvan a maga szépsége.
*A hangja most halkabb, kötetlenebb. A helyzet már nem feszíti annyira. A ház még mindig ott zúg körülöttük, de mintha egy lélegzetvételnyi időre mindketten el tudnának tekinteni attól, hogy hol is állnak valójában. Egy romos kúria szívében. Egy holt házban. Egy keserű emlékekkel teli helyen, ahol most valami egészen más történik. Egy rövid, furcsa nyugalom. Talán csak pár percig tart majd. De Norennar most nem siet vele, hogy véget vessen.
Viszont, ha azt el is felejti, hogy hol áll épp, valami mást nem. Tekintete újra a macskát keresi fel.*
- Miért? Miért volt veled akkor is mikor nem akartad?
//Kísértetház//
*Norennar fél szemöldöke finoman megemelkedik, amikor hallja a kiigazítást. Nem vág közbe rögtön, hagy pár szívdobbanásnyi csendet, majd lassú, szándékosan teátrális mozdulattal felemeli mindkét kezét, mintha épp színpadra lépne. A tenyerei kifelé néznek, ujjai szétterpesztve, mintha megadná magát.*
- Bocsánat, Nori.
*A szavakat egy játékos félmosoly kíséri, rövid, de nem gúnyos. A hangsúlyból kicseng, hogy megjegyezte. Ezúttal komolyan is veszi.
A festményről elfordulva, amikor meghallja a következő mondatot „Szóval nem szerettek téged. Sajnálom.”, a mosolya elhalványul, de nem válik hideggé. Inkább csak fásultabb. A fejét kissé oldalra biccenti, úgy néz rá a lányra, a pillantása kicsit tompább most.*
- Erős túlzás. Mindenesetre, ha maradunk ennél, akkor én se őket igazán.
*Nem hangzik haraggal. Inkább csak úgy, mint egy mondat, amit már sokszor elismételt magának. Megszokta, kimondta, továbbment.
A pipa még mindig a kezében, a szájához emeli, de nem szív bele. Épp ekkor éri a kérdés a lány részéről miszerint kaphat-e belőle ő is, aminek hallatán egy pillanatra elidőzik a pipán, mintha újra meg kéne ítélnie, mit is adna most át. Egy apró biccentés, egy rövid sóhaj, majd ki is veszi a szájából. A hamu finoman pereg le róla, ahogy elfordítja.*
- Elég idős vagy hozzá?
*Szándékosan tart egy pillanatnyi szünetet, szinte várja a reakciót, majd azonnal hozzáteszi, a szája sarkában bujkáló mosollyal:*
- Csak viccelek.
*A pipát nyújtja, de nem tolakodón. Lassan, nyitott tenyérrel kínálja fel, úgy, hogy bármikor visszahúzhatná, ha a lány meggondolná magát. A tekintetét végig rajta tartja, figyeli, mit kezd vele.
A következő mondat viszont meglepi. A felsorolt növények neve ismerősen cseng, de egyáltalán nem hétköznapi beszélgetés ez. Kicsit fel is húzza a szemöldökét, miközben a lány részletez.*
- Csak egyszerű dohányt... *Mondja végül, kissé elnehezedő hangon.* - Igénytelen egy sötételf vagyok. Beérem ennyivel is.
*A pillantása ismét a füst útját követi, ahogy az lassan felszáll a levegőbe. Egyik kezét hátratolja a derekához, másikkal a pipazsákot gyűrögeti, míg beszél.*
- Már a füst látványa is megnyugtat. Meg a pipázással járó apró kis gesztusok és rituális mozdulatok.
*A bal válla enyhén megrezdül. Talán egy emlék, talán csak a mozdulat természetes része.*
- Nem túl egészséges, de megvan a maga szépsége.
*A hangja most halkabb, kötetlenebb. A helyzet már nem feszíti annyira. A ház még mindig ott zúg körülöttük, de mintha egy lélegzetvételnyi időre mindketten el tudnának tekinteni attól, hogy hol is állnak valójában. Egy romos kúria szívében. Egy holt házban. Egy keserű emlékekkel teli helyen, ahol most valami egészen más történik. Egy rövid, furcsa nyugalom. Talán csak pár percig tart majd. De Norennar most nem siet vele, hogy véget vessen.
Viszont, ha azt el is felejti, hogy hol áll épp, valami mást nem. Tekintete újra a macskát keresi fel.*
- Miért? Miért volt veled akkor is mikor nem akartad?
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:13:29
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:13:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1154
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1154
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Nem ő lesz az, aki választ tud majd adni arra az egyébként igencsak bonyolult kérdésre, hogy a keserű emlékek kínzó jelenléte, vagy éppen azok hiánya okozza-e a nagyobb fájdalmat. Annyit tud csupán az apró darabokból szép lassan összeálló történet alapján megállapítani, hogy míg Norennar az egyik, addig ő a másik formájától szenved ugyanannak az átoknak, ha lehet ezt annak nevezni.
A ház tehát nem a férfié, de mégis az otthona volt. Ezt is tudja most már.*
- Jó érzés lehetett, hogy volt otthonod. Most már nekem is van. Kaptam. *Mondja, és ahogy arra gondol, aki megajándékozta vele, azzal, aminél talán soha semmi nem fog neki többet jelenteni, halvány, mégis hálás, szeretetteljes mosolyra húzódnak ajkai. Hála a hangok elcsitulásának, most már fel is tudja fogni, hogy mit jelent ez.*
- Nem kell sajnálni. Pont ettől jobb nekem, mert nem fáj, amiről nem tudom, hogy milyen lehetett volna. *Követve Norennar tekintetét az ő szemei is Szörnyecskére vándorolnak, röviden felkacag.*
- Ő akkor is itt volt nekem, mikor nem akartam, de már értem, hogy miért. *Nem fejti ki jobban a történetet, mert akkor olyasmiről is beszélnie kellene, amiről már egyáltalán nem akar. Végre, egyszer az életben gondolkozik is, mielőtt beszél.*
- Nem Nor, hanem Nori *javítja ki a férfit. Hogy a neve ismeretlen, az nem meglepő. Mégis ki ismerné az ő nevét? Azt már elkotyogta, hogy a mérgekhez és különböző főzetekhez kiválóan ért, na meg az átkokhoz is, de egyik sem olyan tudás, amivel híres akarna lenni az ember lánya, úgyhogy jobb is, ha nem tudják, hogy ki ő.
Kíváncsi tekintete újra a képre vándorol, és kérdez is róla, bár azt nem tudja, hogy milyen sebeket kapargat fel azzal, ha Norennar múltját feszegeti, de valljuk be, nem is érdekli. Végül választ is kap, bár eléggé ködöset, de számára megfelelőt. Azt megtudja belőle, amire kíváncsi volt..*
- Szóval nem szerettek téged. Sajnálom. *Ismétli el azt a szót, amit ő is megkapott korábban, aztán el is fordul a képtől, eddig tartott az érdeklődése. Most épp az a pipa jobban leköti a figyelmét.*
- Kapok belőle? *kérdezi váratlanul.* Mit tettél bele? Az Ördögvigyortól jó kedved lesz, és elnyomja a negatív gondolatokat, ha Cyroldot égetsz, az pedig megnyugtat. Most nincs nálam sajnos egyik sem, pedig adnék. *Nem hazudott azzal kapcsolatban, hogy jól ért ezekhez a dolgokhoz, de nem csak akkor, ha a túladagolásukkal meg kell ölni valakit, hanem a növények jótékony, vagy annak tűnő hatásaiban is jártas a lány.*
//Kísértetház//
*Nem ő lesz az, aki választ tud majd adni arra az egyébként igencsak bonyolult kérdésre, hogy a keserű emlékek kínzó jelenléte, vagy éppen azok hiánya okozza-e a nagyobb fájdalmat. Annyit tud csupán az apró darabokból szép lassan összeálló történet alapján megállapítani, hogy míg Norennar az egyik, addig ő a másik formájától szenved ugyanannak az átoknak, ha lehet ezt annak nevezni.
A ház tehát nem a férfié, de mégis az otthona volt. Ezt is tudja most már.*
- Jó érzés lehetett, hogy volt otthonod. Most már nekem is van. Kaptam. *Mondja, és ahogy arra gondol, aki megajándékozta vele, azzal, aminél talán soha semmi nem fog neki többet jelenteni, halvány, mégis hálás, szeretetteljes mosolyra húzódnak ajkai. Hála a hangok elcsitulásának, most már fel is tudja fogni, hogy mit jelent ez.*
- Nem kell sajnálni. Pont ettől jobb nekem, mert nem fáj, amiről nem tudom, hogy milyen lehetett volna. *Követve Norennar tekintetét az ő szemei is Szörnyecskére vándorolnak, röviden felkacag.*
- Ő akkor is itt volt nekem, mikor nem akartam, de már értem, hogy miért. *Nem fejti ki jobban a történetet, mert akkor olyasmiről is beszélnie kellene, amiről már egyáltalán nem akar. Végre, egyszer az életben gondolkozik is, mielőtt beszél.*
- Nem Nor, hanem Nori *javítja ki a férfit. Hogy a neve ismeretlen, az nem meglepő. Mégis ki ismerné az ő nevét? Azt már elkotyogta, hogy a mérgekhez és különböző főzetekhez kiválóan ért, na meg az átkokhoz is, de egyik sem olyan tudás, amivel híres akarna lenni az ember lánya, úgyhogy jobb is, ha nem tudják, hogy ki ő.
Kíváncsi tekintete újra a képre vándorol, és kérdez is róla, bár azt nem tudja, hogy milyen sebeket kapargat fel azzal, ha Norennar múltját feszegeti, de valljuk be, nem is érdekli. Végül választ is kap, bár eléggé ködöset, de számára megfelelőt. Azt megtudja belőle, amire kíváncsi volt..*
- Szóval nem szerettek téged. Sajnálom. *Ismétli el azt a szót, amit ő is megkapott korábban, aztán el is fordul a képtől, eddig tartott az érdeklődése. Most épp az a pipa jobban leköti a figyelmét.*
- Kapok belőle? *kérdezi váratlanul.* Mit tettél bele? Az Ördögvigyortól jó kedved lesz, és elnyomja a negatív gondolatokat, ha Cyroldot égetsz, az pedig megnyugtat. Most nincs nálam sajnos egyik sem, pedig adnék. *Nem hazudott azzal kapcsolatban, hogy jól ért ezekhez a dolgokhoz, de nem csak akkor, ha a túladagolásukkal meg kell ölni valakit, hanem a növények jótékony, vagy annak tűnő hatásaiban is jártas a lány.*
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:04:13
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:04:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az idomár//
* Látható a mély kapcsolat kettejük között, ami vitathatatlan. Az, hogy mennyit számított ebben az állat megmentése azt, csak Zápor tudná megmondani, de ő nem beszél, csak figyel nagy csillogó szemeivel. Közben elkapják az első madarat, amivel távolabb mennek. Gyönyörű szép fekete madár, mint az éjszaka. Valóban nehéz lehet majd kiszúrni naplemente után, csak a hasznossága lesz kérdéses azokban a kései órákban. Alapvetően nappali életmódot folytat, így este már nem lesz olyan éber. De ez már a vevő problémája.*
- Jó gondolat. Akkor irány egy nyugis hely.* Kellően messzire kell menni a többi károgó bestiától, hogy kapcsolatot tudjanak létrehozni vele. Ha elérték azt a helyet, akkor ő leül egy sziklára és kiadja az első instrukciókat.*
- Próbáld meg óvatosan megetetni az állatod a hússal. Szoknia kell az arcod, úgy jobban fog kötődni hozzád.* Ez még csak a szárnypróbálgatása a férfinak a madárral. A többi majd napok múlva fog következni. Viszont, ha itt van, akkor már tesz egy kérdést fel, ami már régóta szúrja az oldalát.*
- Te egyébként Teysus híve vagy?* Pislog rá kíváncsian.*
* Látható a mély kapcsolat kettejük között, ami vitathatatlan. Az, hogy mennyit számított ebben az állat megmentése azt, csak Zápor tudná megmondani, de ő nem beszél, csak figyel nagy csillogó szemeivel. Közben elkapják az első madarat, amivel távolabb mennek. Gyönyörű szép fekete madár, mint az éjszaka. Valóban nehéz lehet majd kiszúrni naplemente után, csak a hasznossága lesz kérdéses azokban a kései órákban. Alapvetően nappali életmódot folytat, így este már nem lesz olyan éber. De ez már a vevő problémája.*
- Jó gondolat. Akkor irány egy nyugis hely.* Kellően messzire kell menni a többi károgó bestiától, hogy kapcsolatot tudjanak létrehozni vele. Ha elérték azt a helyet, akkor ő leül egy sziklára és kiadja az első instrukciókat.*
- Próbáld meg óvatosan megetetni az állatod a hússal. Szoknia kell az arcod, úgy jobban fog kötődni hozzád.* Ez még csak a szárnypróbálgatása a férfinak a madárral. A többi majd napok múlva fog következni. Viszont, ha itt van, akkor már tesz egy kérdést fel, ami már régóta szúrja az oldalát.*
- Te egyébként Teysus híve vagy?* Pislog rá kíváncsian.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-24 18:51:25
Üzenet elküldve: 2025-07-24 18:51:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Norennar egy darabig csak áll a kép előtt, tarkóján pihenő kezének ujjai lassan, nesztelenül mozognak. Nem néz rögtön a lányra, amikor az összerakja, amit ő már rég nem tart fontosnak kimondani. A kérdés végül elhangzik, és ő ugyanazzal a mozdulattal, lassan biccent, közben halk, száraz hangon válaszol:*
- Nem. A matrónáé volt, de sokáig éltem itt.
*A hangja egyszerű, tiszta. Se harag, se szenvedély nem hallatszik ki belőle, csak a tény maga. A keze ezután lejjebb csúszik, és a zsebébe nyúl. Előkerül belőle a régi, feketére színezett pipája, a markolata kopott, de ismerős forma. A mozdulat gyakorlott: hüvelykujjával kitisztítja, a másik kezével dohányt tömköd bele. Nem sieti el. A pipaszárat megnyalja, majd szikrát pattint a kovakőről. A tűz lomhán kapja el a dohányt, a füst sűrű, kesernyés szaga megtölti a szobát.
Norennar bólint a következő megállapításra is, válasz nélkül. A pipáját elfordítja, hogy ne a lányra fújja a füstöt, de közben figyel. A szavak, bár nem neki szólnak, mégis elérik. Nem vág közbe. Nem kérdez. Nem értelmez. Csak hallgat.
Amikor a tekintetük találkozik, egy pillanatra megáll minden. A pipát félig kiemeli a szájából, de nem szól még. A lány tekintetében ott van a törés, amit ő is ismer. Másféle, de mégis hasonló. Végül finoman biccent, majd halkan, őszintén szólal meg:*
- Sajnálom.
*A hangban nincs szánalom, csak nyers részvét. A következő pillanatban a tekintete a földre ugrik, ahol a fekete macska ül, farkát maga köré tekerve.*
- De legalább ő itt van neked.
*A pipája visszakerül a szájába. Újabb lassú slukk, az égő dohány parázslik, majd a füst ismét félrekanyarodik tőle. Amikor a lány végül kimondja a nevét, Norennar szinte azonnal reagál, enyhén bólintva:*
- Heh, egy másik Nor? Örvendek.
*A név ismeretlen, de jól illik hozzá. A következő kérdésre viszont ismét nem felel azonnal. Bár számára nem mindig tűnik fel, szociális eszköztárának meglehetőst agyonhasznált darabjává vált a drámai szünet. A pipát az ujjai közé fogja, a szája sarkában pihenteti, és a festmény felé pillant újra, ahol az elmosódott arcok némán figyelnek vissza rájuk.*
- Túl világos a bőröm hozzájuk képest. *Feleli végül, kissé élcelődve.* - Rosszul mutatnék a képen.
*A mosoly, amit ezután villant, nem keserű, inkább megfáradt. A szeme alatti ránc mélyebb most, ahogy felnéz a képre. A pipaszár lassan a foga mögé csúszik, és újabb slukk után halkan fújja ki a füstöt.*
- Mesélhetnék a sötételfek matriarchális társadalmi berendezkedéséről, meg a Dwirinthalen-ház fő- és mellékágairól... de nem szeretnélek halálra untatni.
*Oldalra billenti a fejét, figyeli, vajon a másik megkönnyebbül-e, vagy inkább csalódik, hogy nem következik előadás.*
- Szóval érd be annyival, hogy sosem voltam a család prominens tagja. Ráadásul tizenéves koromban el is hagytam a kúriát.
*Megvonja a vállát, mintha a döntés akkor és most is egyszerű lett volna. A hangjában nincs keserűség, mintha csak annyit mondana: így alakult. A pipa lassan a mellkasa elé kerül, egyik karjával megtámasztja az alkarját. Csendesebb most, de nem zárkózott. Csak kifúj még egy adag füstöt, és várja, mit kezd a lány azzal, amit megtudott.*
//Kísértetház//
*Norennar egy darabig csak áll a kép előtt, tarkóján pihenő kezének ujjai lassan, nesztelenül mozognak. Nem néz rögtön a lányra, amikor az összerakja, amit ő már rég nem tart fontosnak kimondani. A kérdés végül elhangzik, és ő ugyanazzal a mozdulattal, lassan biccent, közben halk, száraz hangon válaszol:*
- Nem. A matrónáé volt, de sokáig éltem itt.
*A hangja egyszerű, tiszta. Se harag, se szenvedély nem hallatszik ki belőle, csak a tény maga. A keze ezután lejjebb csúszik, és a zsebébe nyúl. Előkerül belőle a régi, feketére színezett pipája, a markolata kopott, de ismerős forma. A mozdulat gyakorlott: hüvelykujjával kitisztítja, a másik kezével dohányt tömköd bele. Nem sieti el. A pipaszárat megnyalja, majd szikrát pattint a kovakőről. A tűz lomhán kapja el a dohányt, a füst sűrű, kesernyés szaga megtölti a szobát.
Norennar bólint a következő megállapításra is, válasz nélkül. A pipáját elfordítja, hogy ne a lányra fújja a füstöt, de közben figyel. A szavak, bár nem neki szólnak, mégis elérik. Nem vág közbe. Nem kérdez. Nem értelmez. Csak hallgat.
Amikor a tekintetük találkozik, egy pillanatra megáll minden. A pipát félig kiemeli a szájából, de nem szól még. A lány tekintetében ott van a törés, amit ő is ismer. Másféle, de mégis hasonló. Végül finoman biccent, majd halkan, őszintén szólal meg:*
- Sajnálom.
*A hangban nincs szánalom, csak nyers részvét. A következő pillanatban a tekintete a földre ugrik, ahol a fekete macska ül, farkát maga köré tekerve.*
- De legalább ő itt van neked.
*A pipája visszakerül a szájába. Újabb lassú slukk, az égő dohány parázslik, majd a füst ismét félrekanyarodik tőle. Amikor a lány végül kimondja a nevét, Norennar szinte azonnal reagál, enyhén bólintva:*
- Heh, egy másik Nor? Örvendek.
*A név ismeretlen, de jól illik hozzá. A következő kérdésre viszont ismét nem felel azonnal. Bár számára nem mindig tűnik fel, szociális eszköztárának meglehetőst agyonhasznált darabjává vált a drámai szünet. A pipát az ujjai közé fogja, a szája sarkában pihenteti, és a festmény felé pillant újra, ahol az elmosódott arcok némán figyelnek vissza rájuk.*
- Túl világos a bőröm hozzájuk képest. *Feleli végül, kissé élcelődve.* - Rosszul mutatnék a képen.
*A mosoly, amit ezután villant, nem keserű, inkább megfáradt. A szeme alatti ránc mélyebb most, ahogy felnéz a képre. A pipaszár lassan a foga mögé csúszik, és újabb slukk után halkan fújja ki a füstöt.*
- Mesélhetnék a sötételfek matriarchális társadalmi berendezkedéséről, meg a Dwirinthalen-ház fő- és mellékágairól... de nem szeretnélek halálra untatni.
*Oldalra billenti a fejét, figyeli, vajon a másik megkönnyebbül-e, vagy inkább csalódik, hogy nem következik előadás.*
- Szóval érd be annyival, hogy sosem voltam a család prominens tagja. Ráadásul tizenéves koromban el is hagytam a kúriát.
*Megvonja a vállát, mintha a döntés akkor és most is egyszerű lett volna. A hangjában nincs keserűség, mintha csak annyit mondana: így alakult. A pipa lassan a mellkasa elé kerül, egyik karjával megtámasztja az alkarját. Csendesebb most, de nem zárkózott. Csak kifúj még egy adag füstöt, és várja, mit kezd a lány azzal, amit megtudott.*
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-24 10:15:53
Üzenet elküldve: 2025-07-24 10:15:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az idomár//
* Ez megmagyarázza, hogy miért ragaszkodik hozzá ennyire a mosómedve. Elvégre az életét köszönheti neki. Talán vadállat, de némelyik igen okos tud lenni, ha nagyon szeretne. Sajnos neki nem lesz ilyen köteléke a madár és közte, ő családjától fogja elrabolni. Szóval neki jobb kötelék kell, hogy el ne hagyja félúton. Néma csendben figyeli a környezetét. Ezúttal nem a madarakra összpontosít, hanem a környező alakokra. Nem szeretne, ha valaki hirtelen megjelenne mögöttük és udvariasan elkérné minden pénzüket. Valahogy nincs kedve ehhez a mai napon.
Közben a madarak is elkezdik észrevenni a finomságot. Kisebb raj veszi körbe és kezdi el szétcincálni a kiöntött húscafatokat. Míg Alesian igyekszik becserkészni azt a szép varjat, addig kezével némán elkapja az egyik ketrecet. Másik kezével pedig annak ajtajához nyúl, hogy időben kinyithassa. Amint a jel elhangzik, már indul is. Hamar előkerül a félvér is, s rögtön a elé terül a nyitott ketrec, amibe amint bekerül, azonnal záródik is az ajtó. Csak most van ideje jobban szemügyre venni az elfogott példányt. Szép, tiszta, már amennyire tiszta lehet egy ilyen madár. Éjjelente szinte láthatatlan lesz az edzetlen szemeknek. Tökéletes. Felemeli szemmagasságba az arcához kellő távolságot tartva, hogy még véletlen se tudja arcon csípni. *
- Szép. Te az enyém leszel barátom.
* Majd összegyűjti a maradék húst és körbenéz. Nem főnökének nem egy hasonló koromfeketét szeretne. Bár koldus ne válogasson. *
- Szerintem kezdjük el ennek szelídítését. Ameddig itt károg a kezemben, addig a többi nem fog megközelíteni. Legalább érjük el, hogy megkedveljen. Talán, hogy ne kelljen neki ketrec, hogy elrepüljön. Az idő mellettünk áll.
* Ez megmagyarázza, hogy miért ragaszkodik hozzá ennyire a mosómedve. Elvégre az életét köszönheti neki. Talán vadállat, de némelyik igen okos tud lenni, ha nagyon szeretne. Sajnos neki nem lesz ilyen köteléke a madár és közte, ő családjától fogja elrabolni. Szóval neki jobb kötelék kell, hogy el ne hagyja félúton. Néma csendben figyeli a környezetét. Ezúttal nem a madarakra összpontosít, hanem a környező alakokra. Nem szeretne, ha valaki hirtelen megjelenne mögöttük és udvariasan elkérné minden pénzüket. Valahogy nincs kedve ehhez a mai napon.
Közben a madarak is elkezdik észrevenni a finomságot. Kisebb raj veszi körbe és kezdi el szétcincálni a kiöntött húscafatokat. Míg Alesian igyekszik becserkészni azt a szép varjat, addig kezével némán elkapja az egyik ketrecet. Másik kezével pedig annak ajtajához nyúl, hogy időben kinyithassa. Amint a jel elhangzik, már indul is. Hamar előkerül a félvér is, s rögtön a elé terül a nyitott ketrec, amibe amint bekerül, azonnal záródik is az ajtó. Csak most van ideje jobban szemügyre venni az elfogott példányt. Szép, tiszta, már amennyire tiszta lehet egy ilyen madár. Éjjelente szinte láthatatlan lesz az edzetlen szemeknek. Tökéletes. Felemeli szemmagasságba az arcához kellő távolságot tartva, hogy még véletlen se tudja arcon csípni. *
- Szép. Te az enyém leszel barátom.
* Majd összegyűjti a maradék húst és körbenéz. Nem főnökének nem egy hasonló koromfeketét szeretne. Bár koldus ne válogasson. *
- Szerintem kezdjük el ennek szelídítését. Ameddig itt károg a kezemben, addig a többi nem fog megközelíteni. Legalább érjük el, hogy megkedveljen. Talán, hogy ne kelljen neki ketrec, hogy elrepüljön. Az idő mellettünk áll.
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-23 22:20:13
Üzenet elküldve: 2025-07-23 22:20:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1154
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1154
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Kérdéseit talán már nem is a józan ész, sokkal inkább az őt egyre jobban sötét árnyként bekebelező félelem szüli. Válaszokat azonban nem kap. A férfi továbbra is csak áll a kép előtt, és mormol magában a feketeség számára érthetetlen, furcsa, sötét tónusban hangzó szavakat, melyek olyanok, mintha valamiféle átokhoz tartozó varázsige részei volnának. Nem ismeri, de attól még lehet az. Több sem kell neki, ő maga is felkészül arra, hogy átokra átokkal válaszoljon, ha elfajulnának a dolgok. Ő is kimond egy szót, mely viszont a másiknak lehet idegen, pedig az is csupán egy név. Egy nemrégiben megismert név, mi nyugalmat szül abba a torz elmébe, melyet oly sokan bitorolnak egyetlen testbe zárva, de most nem válaszol. Ugyanúgy nem válaszol, ahogy a sötételf sem. Egy utolsó, kétségbeesett kérdést tesz fel, még mielőtt megkísérelné hátba támadni rettegése forrását, de amaz ekkor végre felé fordul, és megszólal.*
- Szóval eddig a bolondját járattad velem *villanak szemei dühösen. Szörnyecske ismételten leugrik az öléből, de most legalább nem tűnik el, így csak egy rövid pillantást vet felé, mielőtt újra a vele szemben álló tekintetét fürkészné. Válaszokat vár, most már valódiakat, és kap is. Kap egy nevet, melyet hallva először csak üresen bámulja Norennart, de aztán, ahogy megvilágosodik, meglepetten nyílnak résnyire ajkai.*
- Te akkor… Akkor ez a te házad… volt? *Lassan, de összerakja a képet. Közelebb lép megint ő is a festményhez, de Norennarral ellentétben nem ér hozzá, csak jelentőségteljesen végignéz a rajta ábrázolt alakokon.*
- Ezért mondtad, hogy keserű emlékek várnak ebben a házban, és nem azért vagy itt, mert vándorként késztetést érzel rá, hogy romos kúriákban járkálj, hanem mert ideköt a múltad. *Ezúttal ő sóhajt fel, és hosszas csendbe menekül, hogy a saját, feltörni kívánó groteszk gondolatait fékezze, melyeket végül egy barátságosabb formában tud ezután Norennar elé tárni.*
- Te legalább tudod, hogy hová tartozol, vagy tartoztál. Nekem fogalmam sincs, hol van a régi házam, ha volt egyáltalán. Csak az apám sírjáról tudom, hogy az itt van Artheniorban. Anyámról nem is tudom, hogy ki volt, és senki mást sem ismerek a családomból. Igazad volt. Én tényleg szeretnék olyan keserű emlékeket, mint a tieid, de nekem nincsenek. *Fájdalmas tekintettel néz most a másikra, s nem direkt, de a saját nyomorával próbálja vigasztalni Norennart. Aztán még egyszer a képre néz.*
- Az én nevem Norileina *mondja először, majd oldalra billenti a fejét a festményt stírölve.* Te nem vagy rajta, igaz? Miért nem? *kérdezi kíváncsian. Számos magyarázata lehet, melyek között előfordulhat néhány igazán szomorú eshetőség is.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.23 22:24:23
//Kísértetház//
*Kérdéseit talán már nem is a józan ész, sokkal inkább az őt egyre jobban sötét árnyként bekebelező félelem szüli. Válaszokat azonban nem kap. A férfi továbbra is csak áll a kép előtt, és mormol magában a feketeség számára érthetetlen, furcsa, sötét tónusban hangzó szavakat, melyek olyanok, mintha valamiféle átokhoz tartozó varázsige részei volnának. Nem ismeri, de attól még lehet az. Több sem kell neki, ő maga is felkészül arra, hogy átokra átokkal válaszoljon, ha elfajulnának a dolgok. Ő is kimond egy szót, mely viszont a másiknak lehet idegen, pedig az is csupán egy név. Egy nemrégiben megismert név, mi nyugalmat szül abba a torz elmébe, melyet oly sokan bitorolnak egyetlen testbe zárva, de most nem válaszol. Ugyanúgy nem válaszol, ahogy a sötételf sem. Egy utolsó, kétségbeesett kérdést tesz fel, még mielőtt megkísérelné hátba támadni rettegése forrását, de amaz ekkor végre felé fordul, és megszólal.*
- Szóval eddig a bolondját járattad velem *villanak szemei dühösen. Szörnyecske ismételten leugrik az öléből, de most legalább nem tűnik el, így csak egy rövid pillantást vet felé, mielőtt újra a vele szemben álló tekintetét fürkészné. Válaszokat vár, most már valódiakat, és kap is. Kap egy nevet, melyet hallva először csak üresen bámulja Norennart, de aztán, ahogy megvilágosodik, meglepetten nyílnak résnyire ajkai.*
- Te akkor… Akkor ez a te házad… volt? *Lassan, de összerakja a képet. Közelebb lép megint ő is a festményhez, de Norennarral ellentétben nem ér hozzá, csak jelentőségteljesen végignéz a rajta ábrázolt alakokon.*
- Ezért mondtad, hogy keserű emlékek várnak ebben a házban, és nem azért vagy itt, mert vándorként késztetést érzel rá, hogy romos kúriákban járkálj, hanem mert ideköt a múltad. *Ezúttal ő sóhajt fel, és hosszas csendbe menekül, hogy a saját, feltörni kívánó groteszk gondolatait fékezze, melyeket végül egy barátságosabb formában tud ezután Norennar elé tárni.*
- Te legalább tudod, hogy hová tartozol, vagy tartoztál. Nekem fogalmam sincs, hol van a régi házam, ha volt egyáltalán. Csak az apám sírjáról tudom, hogy az itt van Artheniorban. Anyámról nem is tudom, hogy ki volt, és senki mást sem ismerek a családomból. Igazad volt. Én tényleg szeretnék olyan keserű emlékeket, mint a tieid, de nekem nincsenek. *Fájdalmas tekintettel néz most a másikra, s nem direkt, de a saját nyomorával próbálja vigasztalni Norennart. Aztán még egyszer a képre néz.*
- Az én nevem Norileina *mondja először, majd oldalra billenti a fejét a festményt stírölve.* Te nem vagy rajta, igaz? Miért nem? *kérdezi kíváncsian. Számos magyarázata lehet, melyek között előfordulhat néhány igazán szomorú eshetőség is.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.23 22:24:23
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-23 21:33:03
Üzenet elküldve: 2025-07-23 21:33:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Norennar hallja a kérdést, de nem válaszol. Tekintete még mindig a festményre szegeződik, amelynek színeit elmosta az idő, a por és a feledés. A vászon széle foszlik, a régi pigmentek megfakultak. Ujjai lassan, elmélyülten követnek egy-egy vonást, ahogy próbálja kivenni az arcokat, a régi formákat, a letűnt vonásokat, amelyek egykor talán ismerősek voltak.*
- Denawarien
*Suttogja maga elé.
Egy férfi alakját követi végig a festményen. Az arcvonásai alig kivehetők, de neki nem kell tökéletes kép, hogy emlékezzen. A keze egy másik alakhoz siklik.*
- Soraya.
*A női alak körül finomabb, lágyabb ecsetvonások. A vászon ott kevésbé kopott, talán azért, mert a sarokban volt. Ezután újabb név következik:*
- Moonxylwery.
*Itt megáll, ujjai megtorpanak, de nem sokáig. Bár egészen biztosan nincs a festményen, mégis látja a nő képe mögött a sötét, köpenybe burkolózó árnyat, amely mindig is a sarkában járt. Tovább siklik egy másik sötét bőrű alak felé, egy férfi, akinek tartása még mindig kirajzolódik, hiába a repedezett felület.*
- Lazzur.
*A hangja végig halk. Ezek nem szavak másoknak, inkább saját magának mondja őket. Nem gondolkodik, csak mondja ki őket egymás után, mintha egy rég elfeledett ima lenne, amit az ember szinte akaratlanul mormol újra, ha megérzi a hely szellemét. Ekkor azonban a csend megbillen.
A lány hangja már nem képes figyelmen kívül hagyni. Már csak azért sem mert egy egész kérdéssor az, amelyet szinte rázúdít Norennarra. A hangjában zavartság, talán félelem. Norennar nem reagál rögtön. Hallgat. A szemei még mindig a festményt nézik, de a figyelme már nem ott jár.
A szavait nem sietteti. Így a csend nem törik meg kettejük közt, aminek köszönhetően hallja a név kimondását, Velar és elsőre azt hiszi, neki szól. Aztán elkapja a hangsúlyt, és valami megmozdul benne. Eszébe jut a korábbi, furcsa történet. Az „ő”, aki minden lehet, ami akar. A sötételf, aki mégsem volt az.
A lánynak végül feltehetően elege lesz a csendből, és kimondja a kérdést: „Ki vagy te?”
Norennar lassan elfordul a festménytől. Arca szinte kifejezéstelen, de a szemei sötétek és figyelmesek. Meglátja a félelmet a lány tekintetében. A férfi halkan sóhajt, aztán egyik kezét tarkójához emeli, lassú, kimért mozdulattal kezdi vakargatni. Egy darabig úgy tűnik, még mindig mérlegeli a választ, de végül elengedi a játékot. Nem időz többé a rejtélyben.*
- Azt hiszem, ezen a ponton már felesleges lenne valami újabb sejtelmes baromsággal előállnom. Igaz?
*A szája sarkában halvány, fanyar mosoly jelenik meg.*
- A nevem Norennar. Norennar Dwirinthalen.
*A hangja csendes, de tiszta. Nem hangsúlyozza túl a nevet. Nincs benne kérkedés, se nosztalgia. Csak egy tény, ami már rég nem hagyta el így a száját. Az ujja ekkor visszasiklik a festmény sarkára, ott, ahol egy apró, félresiklott ecsetvonás takarja el a D betűt. Aztán elengedi a vásznat, és a lányra néz. Várja, mit kezd ezzel. Várja, hogy elhiszi-e. Vagy hogy most már végképp nem tudja, kivel van dolga.*
//Kísértetház//
*Norennar hallja a kérdést, de nem válaszol. Tekintete még mindig a festményre szegeződik, amelynek színeit elmosta az idő, a por és a feledés. A vászon széle foszlik, a régi pigmentek megfakultak. Ujjai lassan, elmélyülten követnek egy-egy vonást, ahogy próbálja kivenni az arcokat, a régi formákat, a letűnt vonásokat, amelyek egykor talán ismerősek voltak.*
- Denawarien
*Suttogja maga elé.
Egy férfi alakját követi végig a festményen. Az arcvonásai alig kivehetők, de neki nem kell tökéletes kép, hogy emlékezzen. A keze egy másik alakhoz siklik.*
- Soraya.
*A női alak körül finomabb, lágyabb ecsetvonások. A vászon ott kevésbé kopott, talán azért, mert a sarokban volt. Ezután újabb név következik:*
- Moonxylwery.
*Itt megáll, ujjai megtorpanak, de nem sokáig. Bár egészen biztosan nincs a festményen, mégis látja a nő képe mögött a sötét, köpenybe burkolózó árnyat, amely mindig is a sarkában járt. Tovább siklik egy másik sötét bőrű alak felé, egy férfi, akinek tartása még mindig kirajzolódik, hiába a repedezett felület.*
- Lazzur.
*A hangja végig halk. Ezek nem szavak másoknak, inkább saját magának mondja őket. Nem gondolkodik, csak mondja ki őket egymás után, mintha egy rég elfeledett ima lenne, amit az ember szinte akaratlanul mormol újra, ha megérzi a hely szellemét. Ekkor azonban a csend megbillen.
A lány hangja már nem képes figyelmen kívül hagyni. Már csak azért sem mert egy egész kérdéssor az, amelyet szinte rázúdít Norennarra. A hangjában zavartság, talán félelem. Norennar nem reagál rögtön. Hallgat. A szemei még mindig a festményt nézik, de a figyelme már nem ott jár.
A szavait nem sietteti. Így a csend nem törik meg kettejük közt, aminek köszönhetően hallja a név kimondását, Velar és elsőre azt hiszi, neki szól. Aztán elkapja a hangsúlyt, és valami megmozdul benne. Eszébe jut a korábbi, furcsa történet. Az „ő”, aki minden lehet, ami akar. A sötételf, aki mégsem volt az.
A lánynak végül feltehetően elege lesz a csendből, és kimondja a kérdést: „Ki vagy te?”
Norennar lassan elfordul a festménytől. Arca szinte kifejezéstelen, de a szemei sötétek és figyelmesek. Meglátja a félelmet a lány tekintetében. A férfi halkan sóhajt, aztán egyik kezét tarkójához emeli, lassú, kimért mozdulattal kezdi vakargatni. Egy darabig úgy tűnik, még mindig mérlegeli a választ, de végül elengedi a játékot. Nem időz többé a rejtélyben.*
- Azt hiszem, ezen a ponton már felesleges lenne valami újabb sejtelmes baromsággal előállnom. Igaz?
*A szája sarkában halvány, fanyar mosoly jelenik meg.*
- A nevem Norennar. Norennar Dwirinthalen.
*A hangja csendes, de tiszta. Nem hangsúlyozza túl a nevet. Nincs benne kérkedés, se nosztalgia. Csak egy tény, ami már rég nem hagyta el így a száját. Az ujja ekkor visszasiklik a festmény sarkára, ott, ahol egy apró, félresiklott ecsetvonás takarja el a D betűt. Aztán elengedi a vásznat, és a lányra néz. Várja, mit kezd ezzel. Várja, hogy elhiszi-e. Vagy hogy most már végképp nem tudja, kivel van dolga.*
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-23 20:13:14
Üzenet elküldve: 2025-07-23 20:13:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1154
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1154
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Még nagyban a fekete macska után kutat, miközben látszólag össze-vissza beszél egy sötételfről. Ismét olyasmiről fecseg, amiről talán jobb volna, ha egy szót sem szólna, de már késő, ugyanis a keserű emlékek után kutató „vándorunk” kíváncsiságát felkelti a zavaros történet. Nori azonban ezúttal észnél van, nem vágja rá az első szót, ami az elméjébe villan: démon. Helyette így felel.*
- Amilyen épp lenni akar, de azt hiszem, nekem így tetszett a legjobban. Gyönyörű nő volt. A bőre olyan sötét, mint a tiéd, de makulátlan, tiszta, tökéletes volt. Látnod kellett volna. *Gondolatai közben egész másfelé is elkalandoznak. Képzeletben az említett nő karjaiban találja magát, érintése puha, finom, hosszú karmai mégis fájdalmasan szántják végig a bőrét. Vére kiserken, de az már egyáltalán nem rossz érzés, sőt, kellemesen rázza ki a hideg, ahogy a langyos, karmazsin nedű végigfolyik a hátán, miközben lágy csókot lehel a tiltott ajkakra. Megrázza a fejét, hogy elhessegesse a képeket.
Nem sokkal ezek után meglelik az elveszett bárányt, vagyis macskát. Társa, kinek még a nevét sem tudja, megismerheti Szörnyecskét, most már újra hármasban lehetnek. Norinak azonban ennyi nem elég, ha már betört ebbe a kísértetházba, kíváncsian kezd el kutakodni, hátha talál néhányat azokból a keserű emlékekből, amik neki is tetszenek. Egy régi feljegyzésre rá is lel, rajta már olvashatatlanul elmosódott írással, csak az aljára firkantott név elejét sikerül kibetűznie, többre képtelen. Nem úgy, mint a mögötte álló, aki anélkül fejezi be a nevet, hogy egyáltalán megpróbálná elolvasni a pergamenre írt betűket. Gyanúsan kapja fel a fejét erre.*
- Honnan tudtad? *Kérdezi meglepetten, és ahogy a férfi felé fordult, látóterébe kerül egy kép is, ami számára nem több egy sötételfeket ábrázoló műnél, de úgy tűnik, hogy társának talán jelent valamit. A mozdulat, ahogy végigsimít a vásznon, a megjegyzés, amiről el sem tudja dönteni, hogy még a kimondott névnek, vagy a képnek szól… Igen, ez nem lehet véletlen.*
- Mondd csak, hogy hívnak téged? És azok az emlékek… miért mondod annyira, hogy keserűek? Kinek azok? Mindenkinek? Nekem? Vagy… talán neked? *Még mindig nem ért semmit, de arra már rájött, hogy valami nem stimmel ezzel a kardos fickóval, na meg a házzal sem. Lehet, hogy tényleg kísértetház? Talán ez az alak sem valódi, csak az elméje játszik vele?*
- Velar? *Mondja ki a nevet halkan. Próbál segítséget kérni az elméjét védő lélektől, de az ezúttal nem szól hozzá. Most hagyja, hogy a lány egyedül birkózzon meg a saját, tulajdon gondolataival, melyekben valódiságában igencsak kételkedni kezdett.*
- Ki vagy te? *Némi ijedtséggel a tekintetében teszi fel az utolsó kérdését.*
//Kísértetház//
*Még nagyban a fekete macska után kutat, miközben látszólag össze-vissza beszél egy sötételfről. Ismét olyasmiről fecseg, amiről talán jobb volna, ha egy szót sem szólna, de már késő, ugyanis a keserű emlékek után kutató „vándorunk” kíváncsiságát felkelti a zavaros történet. Nori azonban ezúttal észnél van, nem vágja rá az első szót, ami az elméjébe villan: démon. Helyette így felel.*
- Amilyen épp lenni akar, de azt hiszem, nekem így tetszett a legjobban. Gyönyörű nő volt. A bőre olyan sötét, mint a tiéd, de makulátlan, tiszta, tökéletes volt. Látnod kellett volna. *Gondolatai közben egész másfelé is elkalandoznak. Képzeletben az említett nő karjaiban találja magát, érintése puha, finom, hosszú karmai mégis fájdalmasan szántják végig a bőrét. Vére kiserken, de az már egyáltalán nem rossz érzés, sőt, kellemesen rázza ki a hideg, ahogy a langyos, karmazsin nedű végigfolyik a hátán, miközben lágy csókot lehel a tiltott ajkakra. Megrázza a fejét, hogy elhessegesse a képeket.
Nem sokkal ezek után meglelik az elveszett bárányt, vagyis macskát. Társa, kinek még a nevét sem tudja, megismerheti Szörnyecskét, most már újra hármasban lehetnek. Norinak azonban ennyi nem elég, ha már betört ebbe a kísértetházba, kíváncsian kezd el kutakodni, hátha talál néhányat azokból a keserű emlékekből, amik neki is tetszenek. Egy régi feljegyzésre rá is lel, rajta már olvashatatlanul elmosódott írással, csak az aljára firkantott név elejét sikerül kibetűznie, többre képtelen. Nem úgy, mint a mögötte álló, aki anélkül fejezi be a nevet, hogy egyáltalán megpróbálná elolvasni a pergamenre írt betűket. Gyanúsan kapja fel a fejét erre.*
- Honnan tudtad? *Kérdezi meglepetten, és ahogy a férfi felé fordult, látóterébe kerül egy kép is, ami számára nem több egy sötételfeket ábrázoló műnél, de úgy tűnik, hogy társának talán jelent valamit. A mozdulat, ahogy végigsimít a vásznon, a megjegyzés, amiről el sem tudja dönteni, hogy még a kimondott névnek, vagy a képnek szól… Igen, ez nem lehet véletlen.*
- Mondd csak, hogy hívnak téged? És azok az emlékek… miért mondod annyira, hogy keserűek? Kinek azok? Mindenkinek? Nekem? Vagy… talán neked? *Még mindig nem ért semmit, de arra már rájött, hogy valami nem stimmel ezzel a kardos fickóval, na meg a házzal sem. Lehet, hogy tényleg kísértetház? Talán ez az alak sem valódi, csak az elméje játszik vele?*
- Velar? *Mondja ki a nevet halkan. Próbál segítséget kérni az elméjét védő lélektől, de az ezúttal nem szól hozzá. Most hagyja, hogy a lány egyedül birkózzon meg a saját, tulajdon gondolataival, melyekben valódiságában igencsak kételkedni kezdett.*
- Ki vagy te? *Némi ijedtséggel a tekintetében teszi fel az utolsó kérdését.*
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-23 19:39:03
Üzenet elküldve: 2025-07-23 19:39:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az idomár//
// 1.varjú befogása //
* Helyeslően bólogat a Teysusos oltalomra. Tetszik neki ez a mentalitás, ami el is gondolkodtatja, de még vár a kérdéssel. Egyelőre átmennek a varjak tanyájára, ahol lelkesen magyaráz neki a tündér egy kicsit az állatokról. Kinézik a helyet és az élelmet is kiteszi. Neki nincs szüksége komoly csapdákra, mint másoknak. Ezért is jó döntés egy druidát fogadni ilyen munkára. Amint elkészül mindennel, behúzódhatnak a fal mögé. Most már csak várni kell.*
- Pontosan, csak egy kis türelemmel kell lenni és máris jön a kapás, mint a horgászat.* Suttogja a választ.*
- Nem, ezt a kis kópét megtámadta egy kóbor kutya, szóval adott volt az alkalom.* Ha már mosómedve, akkor ő is itt van és igen sajnálja, hogy a hús az nem az ő mancsában landolt. Úgy kellett elhúzni onnan be a fedezék mögé. A várakozással teli csöndes percek alatt Alesian Zápor bundájából szedegeti a bogáncsokat, amiket itt szedett össze a mihaszna. Nem kell sok idő, hogy szárnycsapásokra legyenek figyelmesek. A hús hamar bevonzza ezeket a lényeket, kik nem félik a városiakat se annyira. A hús cafat elég nagy és ki is biztosította Alesian, hogy ne tudjanak rögtön meglógni vele. Kénytelenek helyben fogyasztani, de abból hamar civakodás lesz.*
- Itt az idő!* Súgja oda a férfinak. Kidugja a fejét és kiválaszt egy szép egészséges, ragyogó tollazatú koromfekete madarat. Füttyent kifejezetten annak a példánynak egyet, aztán elkezdi csitítgatni.*
- Jól van, nem bántalak. Maradj szépen!* A többi madár elrepül, amikor elkezd közeledni feléjük. Ez csak ránéz, aztán elkezdi a húst falatozni mohón. Alesian óvatosan, megközelíti és meg is fogja, mintha szelíd állatról lenne szó.*
- Jöhet a ketrec!* Szól hátra Ettvalldernek, aki ha odaér a ketreccel, akkor máris magának tudhatja az első példányt.*
- Gyűjtsük be a húst és menjünk arrébb. A varjak nem ostobák. Óvatosak lesznek, főleg ha hallják, hogy egy társuk nálunk van. Ez az állatott most hátrébb visszük egy védet zugba.* Ő max a húst fogja cipelni, a madár a gazdájához kerül rögtön. Jelenleg még szelíd, de csak a tündér számára. Ezen majd még kell dolgozniuk.*
- Vagy elég most egy varjú és a másikat később fogjuk be, ha ez már szelíd?* Kérdez rá, mert neki édes mindegy.*
// Képesség használat: Szelídítés //
// 1.varjú befogása //
* Helyeslően bólogat a Teysusos oltalomra. Tetszik neki ez a mentalitás, ami el is gondolkodtatja, de még vár a kérdéssel. Egyelőre átmennek a varjak tanyájára, ahol lelkesen magyaráz neki a tündér egy kicsit az állatokról. Kinézik a helyet és az élelmet is kiteszi. Neki nincs szüksége komoly csapdákra, mint másoknak. Ezért is jó döntés egy druidát fogadni ilyen munkára. Amint elkészül mindennel, behúzódhatnak a fal mögé. Most már csak várni kell.*
- Pontosan, csak egy kis türelemmel kell lenni és máris jön a kapás, mint a horgászat.* Suttogja a választ.*
- Nem, ezt a kis kópét megtámadta egy kóbor kutya, szóval adott volt az alkalom.* Ha már mosómedve, akkor ő is itt van és igen sajnálja, hogy a hús az nem az ő mancsában landolt. Úgy kellett elhúzni onnan be a fedezék mögé. A várakozással teli csöndes percek alatt Alesian Zápor bundájából szedegeti a bogáncsokat, amiket itt szedett össze a mihaszna. Nem kell sok idő, hogy szárnycsapásokra legyenek figyelmesek. A hús hamar bevonzza ezeket a lényeket, kik nem félik a városiakat se annyira. A hús cafat elég nagy és ki is biztosította Alesian, hogy ne tudjanak rögtön meglógni vele. Kénytelenek helyben fogyasztani, de abból hamar civakodás lesz.*
- Itt az idő!* Súgja oda a férfinak. Kidugja a fejét és kiválaszt egy szép egészséges, ragyogó tollazatú koromfekete madarat. Füttyent kifejezetten annak a példánynak egyet, aztán elkezdi csitítgatni.*
- Jól van, nem bántalak. Maradj szépen!* A többi madár elrepül, amikor elkezd közeledni feléjük. Ez csak ránéz, aztán elkezdi a húst falatozni mohón. Alesian óvatosan, megközelíti és meg is fogja, mintha szelíd állatról lenne szó.*
- Jöhet a ketrec!* Szól hátra Ettvalldernek, aki ha odaér a ketreccel, akkor máris magának tudhatja az első példányt.*
- Gyűjtsük be a húst és menjünk arrébb. A varjak nem ostobák. Óvatosak lesznek, főleg ha hallják, hogy egy társuk nálunk van. Ez az állatott most hátrébb visszük egy védet zugba.* Ő max a húst fogja cipelni, a madár a gazdájához kerül rögtön. Jelenleg még szelíd, de csak a tündér számára. Ezen majd még kell dolgozniuk.*
- Vagy elég most egy varjú és a másikat később fogjuk be, ha ez már szelíd?* Kérdez rá, mert neki édes mindegy.*
// Képesség használat: Szelídítés //
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-23 11:21:40
Üzenet elküldve: 2025-07-23 11:21:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az idomár//
* Persze ő sem morzsolna el egyetlen egy könnycseppet sem, ha a baj végre egyszer kikerülné. De nem egy olyan helyre igyekeznek, ahol a biztonság a legfőbb dolog, de még csak nem is a második. *
- Ha Teysus ránk mosolyog, akkor lehet megússzuk néhány kéretlen szóval.
* A tündér valószínűleg jobban tudja, hogy mégis merre hányóra, így csak bólint egyet annak szavaira és követi őt. Ha feleennyire értene hozzá, akkor egyedül is próbára tenné magát, ám az igazság az az, hogy nem feleennyire, de tizedennyire sem ért hozzá. Nem kérdez rá, hogy mi lehet a változó oka a másiknak, hogy ilyen vidámabb hozzáállással fogadja a félvért. Biztos benne, hogy nem a múltbéli teljesítményei végett. Végül néhány percnyi sétálás után a károgások sokasodnak és a hangosodnak. Már látni néhányat elrepülni felettük, mellettük. Mintha néhány figyelné őket a házak tetejéről. Bambulásából a tündér szakítja ki, s teszi azt jogosan, elvégre nem bámészkodni jöttek, hanem dolgozni. *
- Rendben.
* Nem ellenkezik, nem kérdez. Hagyja, hogy a mester dolgozzon. A két ketrecet lerakja a törmelék mögé, hogy ne legyenek útban, majd odasétál a kinevezett helyre, ahol letérdel a földre és leakassza oldaláról a csalis zsákját, majd annak nagyjából a felét kiönti a földre, végeztével feláll, visszaakassza az oldalára és elbújik a törmelék mögé. *
- Minden a helyén, gondolom, most egy türelemjáték következik.
* Állapítja meg. Valamelyik varjú csak kapni fog az alkalmon, s leereszkedik köreikbe, hogy lakomázhasson a felajánlott ételből. Figyeli az apró állatokat a ház tetején és a földön tétlenkedőket is. Vajon melyik lesz az első, aki ráharap a csalira? Közben hangjából is visszavesz, hogy érdeklődjön néhány dolog után. Hátha a tündér válaszol neki. *
- A mosómedvéhez is így elbújtál, vagy azt egy kicsivel könnyebb volt elkapni?
* Persze ő sem morzsolna el egyetlen egy könnycseppet sem, ha a baj végre egyszer kikerülné. De nem egy olyan helyre igyekeznek, ahol a biztonság a legfőbb dolog, de még csak nem is a második. *
- Ha Teysus ránk mosolyog, akkor lehet megússzuk néhány kéretlen szóval.
* A tündér valószínűleg jobban tudja, hogy mégis merre hányóra, így csak bólint egyet annak szavaira és követi őt. Ha feleennyire értene hozzá, akkor egyedül is próbára tenné magát, ám az igazság az az, hogy nem feleennyire, de tizedennyire sem ért hozzá. Nem kérdez rá, hogy mi lehet a változó oka a másiknak, hogy ilyen vidámabb hozzáállással fogadja a félvért. Biztos benne, hogy nem a múltbéli teljesítményei végett. Végül néhány percnyi sétálás után a károgások sokasodnak és a hangosodnak. Már látni néhányat elrepülni felettük, mellettük. Mintha néhány figyelné őket a házak tetejéről. Bambulásából a tündér szakítja ki, s teszi azt jogosan, elvégre nem bámészkodni jöttek, hanem dolgozni. *
- Rendben.
* Nem ellenkezik, nem kérdez. Hagyja, hogy a mester dolgozzon. A két ketrecet lerakja a törmelék mögé, hogy ne legyenek útban, majd odasétál a kinevezett helyre, ahol letérdel a földre és leakassza oldaláról a csalis zsákját, majd annak nagyjából a felét kiönti a földre, végeztével feláll, visszaakassza az oldalára és elbújik a törmelék mögé. *
- Minden a helyén, gondolom, most egy türelemjáték következik.
* Állapítja meg. Valamelyik varjú csak kapni fog az alkalmon, s leereszkedik köreikbe, hogy lakomázhasson a felajánlott ételből. Figyeli az apró állatokat a ház tetején és a földön tétlenkedőket is. Vajon melyik lesz az első, aki ráharap a csalira? Közben hangjából is visszavesz, hogy érdeklődjön néhány dolog után. Hátha a tündér válaszol neki. *
- A mosómedvéhez is így elbújtál, vagy azt egy kicsivel könnyebb volt elkapni?
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-23 09:58:34
Üzenet elküldve: 2025-07-23 09:58:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
* Látszatra nem zavarja a nagyfőnököt, hogy ő törpsége kényelembe helyezi magát, sőt, tovább folytatja az étkezést, mintha itt sem lenne. Nem lát rajta semmilyen érzelmet, talán direkt emiatt lenne ő helyi erők főnöke, vagy szimplán avégett, mert az épület az ő embereivel van tele. Ha akarná, simán megölethetné a párost. *
- Láttuk.
* Bólint egyetértően. Ez korántsem jelenti azt, hogy eddig mutatott elhatározása megtörni látszódna. Továbbra is komoly pillantásokkal kíséri a mondandóit. *
- Jártunk ott. Valóban ott a szikra a szemükben, ami arról árulkodik, hogy ne packázzunk velük, a felszerelésükről meg ne is beszéljünk.
* Támassza alá társa szavait, közben hátranéz az ajtóban állóra, s annak felszerelésére, ami labdába sem rúghat azokéhoz képest. *
- Csak idő kérdése és eljönnek ide is.
* Szólal meg, majd körbenéz az asztalon. Egy másik poharat keres, amibe tölthet magának valami, bármit, amivel a szomját tudná oltani. Ha van, úgy magához veszi a poharat és tölt valamiből, ami előtte van. Ha több van, lehetőleg valami alkoholosból, ha nem, jó neki más is. Lazziar jelmezbálos megszólalására kicsit megfagy tetteiben. Saját gondolatai láthatóan ülnek ki az arcára, amik többek között az elf édesanyját és apját szidják egyszerre. Közben egy jobb terv is kikerül az asztalra. Így már jobban körvonalazódik a bál kifejezés, ám csak akkor válhat be, ha Virion nem fél eldobni néhány emberét a terv érdekében. Ha ő is szót kap, úgy ő is bedobja az ő gondolatait. *
- A csatornarendszer.
* Felei. Közben, ha talált valami italt, iszik, ha nem, akkor nélküle folytatja. *
- Sárvárosban rengetegen használták őket. Talán néhány átjáró a mai napig felelhető, csupán fel kéne térképezni. Ha sikerülne neki a petíciója és hivatalos selyemrévi aranyseggűvé avatják, úgy megoldódik a honnan kérdés. A csatornán keresztül észrevétlenül tudnánk mozgatni az értékeket. Mégis ki feltételezné, hogy valaki a nemesek közül ellenük tevékenykedik?
* Elnémul a kérdés hallatán, majd előbb társára, majd az ajtónál állomásozóra pillant, s csak utána néz vissza. *
- Ezért jöttünk. Hogy egyesítsük erőinket.
* Számára sárváros csak egy koszfészekként él az emlékei között. Lehetőségekkel megáldott hely, ám sok idiótával. Nem fűz a helyhez különösebb érzelmeket. Jó volt, amíg tartott, de egyszer minden véget kell érjen. Nekik is, a vörös tőrnek is, és persze a nemeseknek is. Miért ne kavarhatnák fel a dolgokat, hogy előbb történjenek meg a dolgok? *
- Sárváros öntelt volt és megosztott. Ez volt a vesztük. Te viszont összetartod az embereket, ez tetszik. Negyed ennyi emberrel nekem is lenne elképzelésem, hogy mit tudnék tenni. De mi értelme újfent megosztani az erőket, helyette inkább csatlakoznánk a partihoz. Használj ki minket, és cserébe mi is kihasználunk titeket. Hívjuk közös partnerségnek.
* A törp önteltsége nem ismer határokat. Csoda, hogy még nem fejezték le a viselkedése végett. Talán eljött az idő a bepótlásra? Esetleg a szerencséje kitart és kezet ráznának az üzletre? Egy dolog biztos, üres kézzel érkezett, ám nem fog üres kézzel távozni. Nem szívesen osztaná meg az egybegyűlteket, ám ha nincs más választása, úgy a banda felét rezzenéstelen arccal vinné el. Talán még meg is próbálná letaszítani Viriont a trónjáról. Kíváncsi, ha megölné, vajon a csapat követné? Esetleg álmában bosszulnák meg? Bármit is hozzon a jövő, nem áll meg. Megy előre, mintha nem lenne holnap, mintha ez a nap lenne az utolsó nap az életében, amit úgy tölthet, ahogyan szeretne. *
* Látszatra nem zavarja a nagyfőnököt, hogy ő törpsége kényelembe helyezi magát, sőt, tovább folytatja az étkezést, mintha itt sem lenne. Nem lát rajta semmilyen érzelmet, talán direkt emiatt lenne ő helyi erők főnöke, vagy szimplán avégett, mert az épület az ő embereivel van tele. Ha akarná, simán megölethetné a párost. *
- Láttuk.
* Bólint egyetértően. Ez korántsem jelenti azt, hogy eddig mutatott elhatározása megtörni látszódna. Továbbra is komoly pillantásokkal kíséri a mondandóit. *
- Jártunk ott. Valóban ott a szikra a szemükben, ami arról árulkodik, hogy ne packázzunk velük, a felszerelésükről meg ne is beszéljünk.
* Támassza alá társa szavait, közben hátranéz az ajtóban állóra, s annak felszerelésére, ami labdába sem rúghat azokéhoz képest. *
- Csak idő kérdése és eljönnek ide is.
* Szólal meg, majd körbenéz az asztalon. Egy másik poharat keres, amibe tölthet magának valami, bármit, amivel a szomját tudná oltani. Ha van, úgy magához veszi a poharat és tölt valamiből, ami előtte van. Ha több van, lehetőleg valami alkoholosból, ha nem, jó neki más is. Lazziar jelmezbálos megszólalására kicsit megfagy tetteiben. Saját gondolatai láthatóan ülnek ki az arcára, amik többek között az elf édesanyját és apját szidják egyszerre. Közben egy jobb terv is kikerül az asztalra. Így már jobban körvonalazódik a bál kifejezés, ám csak akkor válhat be, ha Virion nem fél eldobni néhány emberét a terv érdekében. Ha ő is szót kap, úgy ő is bedobja az ő gondolatait. *
- A csatornarendszer.
* Felei. Közben, ha talált valami italt, iszik, ha nem, akkor nélküle folytatja. *
- Sárvárosban rengetegen használták őket. Talán néhány átjáró a mai napig felelhető, csupán fel kéne térképezni. Ha sikerülne neki a petíciója és hivatalos selyemrévi aranyseggűvé avatják, úgy megoldódik a honnan kérdés. A csatornán keresztül észrevétlenül tudnánk mozgatni az értékeket. Mégis ki feltételezné, hogy valaki a nemesek közül ellenük tevékenykedik?
* Elnémul a kérdés hallatán, majd előbb társára, majd az ajtónál állomásozóra pillant, s csak utána néz vissza. *
- Ezért jöttünk. Hogy egyesítsük erőinket.
* Számára sárváros csak egy koszfészekként él az emlékei között. Lehetőségekkel megáldott hely, ám sok idiótával. Nem fűz a helyhez különösebb érzelmeket. Jó volt, amíg tartott, de egyszer minden véget kell érjen. Nekik is, a vörös tőrnek is, és persze a nemeseknek is. Miért ne kavarhatnák fel a dolgokat, hogy előbb történjenek meg a dolgok? *
- Sárváros öntelt volt és megosztott. Ez volt a vesztük. Te viszont összetartod az embereket, ez tetszik. Negyed ennyi emberrel nekem is lenne elképzelésem, hogy mit tudnék tenni. De mi értelme újfent megosztani az erőket, helyette inkább csatlakoznánk a partihoz. Használj ki minket, és cserébe mi is kihasználunk titeket. Hívjuk közös partnerségnek.
* A törp önteltsége nem ismer határokat. Csoda, hogy még nem fejezték le a viselkedése végett. Talán eljött az idő a bepótlásra? Esetleg a szerencséje kitart és kezet ráznának az üzletre? Egy dolog biztos, üres kézzel érkezett, ám nem fog üres kézzel távozni. Nem szívesen osztaná meg az egybegyűlteket, ám ha nincs más választása, úgy a banda felét rezzenéstelen arccal vinné el. Talán még meg is próbálná letaszítani Viriont a trónjáról. Kíváncsi, ha megölné, vajon a csapat követné? Esetleg álmában bosszulnák meg? Bármit is hozzon a jövő, nem áll meg. Megy előre, mintha nem lenne holnap, mintha ez a nap lenne az utolsó nap az életében, amit úgy tölthet, ahogyan szeretne. *
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-23 09:22:53
Üzenet elküldve: 2025-07-23 09:22:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
*Nem vág közbe a másik beszédébe. Figyelmesen hallgatja annak minden szavát. Figyeli testbeszédét. Ráérős egy alak. Meg kell hagynia. Nem siet.
Lazziarnek nem feltétlen ilyen az alapvetőlegesen. Sokszor forrófejű, és hirtelen hozz döntéseket. Leginkább dühből. Most azonban, mióta Rine haza várja. Kissé, megnyugodott. Mintha tisztábban látná a dolgokat. Ezért sem vág bele a másik szavába.*
- Magunk is láttuk. Jól felszereltek, és gyakran járnak, ezt a múltkor mi is meglestük az ünnepség során.
*Egyet kell értenie a főnökkel. Valóban nem lesz egyszerű megkopasztani őket. Nem is egy éjszakás munka lesz az már biztos.*
- Igen.
*Válaszolja elszántan. Még ha nem is olyan bájos a közösség. Pont amiatt esik közel a szívéhez.*
- Ami viszont a konkrét tervet illeti. Nos az a lehetőségektől függ. Talán képes vagyok magam birtokot szerezni még akár selyemrévben is. Így a jól őrzött Selyemrév szívében tudnánk tevékenykedni. De ha nem. Nos akkor aljasabb megoldásra gondoltam. Remélem van csónakotok.
*Mosolyodik el gonoszan.*
- Biztosan hallott már a Thargokról? Mi lenne, ha tartanánk, egy kis "jelmez" bált?
*Viccelődik, de hamar a tárgyra tér.*
- Félre ne értsen, nem az idejét jöttem húzni. Viszont, tudom az eddigi tervek sokban múlnak azon, kapok e a városházán birtokot. Selyemrév, vagy a város, mindegy. A lényeg az, hogy nevem legyen. Amint ez megtörténik. A maga emberei. Fényes nappal, kezdik el rabolni az házakat a város szélén. Thargoknak álcázva magukat.
*Kisebb hatás szünetet tart, amíg fel kell az asztaltól, hogy a közeli ablakhoz lépjen, addig is van ideje összeszednie gondolatát.*
- Biztosan azt is észrevette már, hogy nincsenek falak a város körül. Semmi sem védi a lakókat egy lehetséges támadástól. Én erre gyűjtenék pénzt a lakóktól, akiket ugye a lopások sanyargatnak. Akár a selyemrévi nemesektől. Elvégre ők olyan biztonságban vannak a. Hogy is hívják? Csonthíd mögött és a meredély ölelésében. Persze, a munkálatokat a maga emberei végeznék. Szépen lassan. Az arany mennyeség nagy részét pedig zsebre fogjuk tenni. Míg a másik részét, az úgymond "Thargok" fogják majd kaparintani, akik a "munkásokat" akarják megállítani a fal építésében.
*A terv hatalmas, és többrétegű. Ezt maga is tudja. Viszont rengeteg kisebb és nagyobb része van, amit ki lehet használni erre vagy arra.*
- Bármi is legyen. A nagy hacacáré, a város vonalaiban, eléggé elfoglalja majd a városőrséget. Így a városon belül, sőt ki tudja Selyemrévben is tudnak majd tevékenykedni. Tudom, nem egy egyszerű a terv. De a város sem egy nap alatt épült fel. Mit gondol?
*Vonja fel szemöldökét kérdően a főnökre nézve.*
*Nem vág közbe a másik beszédébe. Figyelmesen hallgatja annak minden szavát. Figyeli testbeszédét. Ráérős egy alak. Meg kell hagynia. Nem siet.
Lazziarnek nem feltétlen ilyen az alapvetőlegesen. Sokszor forrófejű, és hirtelen hozz döntéseket. Leginkább dühből. Most azonban, mióta Rine haza várja. Kissé, megnyugodott. Mintha tisztábban látná a dolgokat. Ezért sem vág bele a másik szavába.*
- Magunk is láttuk. Jól felszereltek, és gyakran járnak, ezt a múltkor mi is meglestük az ünnepség során.
*Egyet kell értenie a főnökkel. Valóban nem lesz egyszerű megkopasztani őket. Nem is egy éjszakás munka lesz az már biztos.*
- Igen.
*Válaszolja elszántan. Még ha nem is olyan bájos a közösség. Pont amiatt esik közel a szívéhez.*
- Ami viszont a konkrét tervet illeti. Nos az a lehetőségektől függ. Talán képes vagyok magam birtokot szerezni még akár selyemrévben is. Így a jól őrzött Selyemrév szívében tudnánk tevékenykedni. De ha nem. Nos akkor aljasabb megoldásra gondoltam. Remélem van csónakotok.
*Mosolyodik el gonoszan.*
- Biztosan hallott már a Thargokról? Mi lenne, ha tartanánk, egy kis "jelmez" bált?
*Viccelődik, de hamar a tárgyra tér.*
- Félre ne értsen, nem az idejét jöttem húzni. Viszont, tudom az eddigi tervek sokban múlnak azon, kapok e a városházán birtokot. Selyemrév, vagy a város, mindegy. A lényeg az, hogy nevem legyen. Amint ez megtörténik. A maga emberei. Fényes nappal, kezdik el rabolni az házakat a város szélén. Thargoknak álcázva magukat.
*Kisebb hatás szünetet tart, amíg fel kell az asztaltól, hogy a közeli ablakhoz lépjen, addig is van ideje összeszednie gondolatát.*
- Biztosan azt is észrevette már, hogy nincsenek falak a város körül. Semmi sem védi a lakókat egy lehetséges támadástól. Én erre gyűjtenék pénzt a lakóktól, akiket ugye a lopások sanyargatnak. Akár a selyemrévi nemesektől. Elvégre ők olyan biztonságban vannak a. Hogy is hívják? Csonthíd mögött és a meredély ölelésében. Persze, a munkálatokat a maga emberei végeznék. Szépen lassan. Az arany mennyeség nagy részét pedig zsebre fogjuk tenni. Míg a másik részét, az úgymond "Thargok" fogják majd kaparintani, akik a "munkásokat" akarják megállítani a fal építésében.
*A terv hatalmas, és többrétegű. Ezt maga is tudja. Viszont rengeteg kisebb és nagyobb része van, amit ki lehet használni erre vagy arra.*
- Bármi is legyen. A nagy hacacáré, a város vonalaiban, eléggé elfoglalja majd a városőrséget. Így a városon belül, sőt ki tudja Selyemrévben is tudnak majd tevékenykedni. Tudom, nem egy egyszerű a terv. De a város sem egy nap alatt épült fel. Mit gondol?
*Vonja fel szemöldökét kérdően a főnökre nézve.*
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-22 22:55:24
Üzenet elküldve: 2025-07-22 22:55:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*A levegő dohos, a sarkokban pókháló lebeg a mozdulataik keltette légáramlásra. Az ablakokon nem jön át fény, csak az ajtó mögül szűrődik be annyi, hogy az alakjuk ne vesszen el teljesen a félhomályban. A kérdés még ott visszhangzik a fejében, mikor végül egy vállrándítással felel, és halkan odaveti:*
- Könnyen meglehet.
*Lassan indul tovább. A folyosókat figyeli, az ajtók elhelyezkedését, a réseket, amiken át annak idején kilesték egymást a ház szolgálói. Itt-ott felismer valamit, egy karcolást az ajtófélfán, egy rozsdás kilincset, de a legtöbb ajtó mögött csak sejtések sorakoznak. Próbálja felidézni, hol mi volt, de egyre nehezebb. A ház is mintha nem akarná visszaadni magát. Talán soha nem is akarta.
A lány szavai kizökkentik. A sötételfekről beszél. Vagy legalábbis valakiről, aki annak látszott. Norennar megáll, és oldalra pillant rá. A tekintete ugyanúgy semleges, mint eddig, de valami megfeszül benne. Ez a zavaros magyarázat nem tetszik neki.*
- Miféle teremtmény volt „ő” pontosan?
*A hangja halk, de nem kérlelő. Inkább csak figyel, mérlegel, hogy kell-e komolyabban vennie ezt a mondatot. Nem nyúl a kardja felé, de az ujjai már nem lazák. A figyelme kiélezett. Ha a lány válasza nem megnyugtató, gyorsan kell majd döntenie. De ha semmi nem történik, ami hirtelen döntést követelne, akkor végül ismét megindul mögötte.
Az egyik folyosó ismerősen kanyarodik. Mintha tudná, hová visz. Egy szélesebb ajtó következik, amit egykor kevesen nyitottak ki. Talán a matróna dolgozószobája volt, nem biztos benne, mert oda neki nem volt bejárása. De az ajtó formája, a kilincs íve mégis ismerős. A lány nyomában lép be, de a nyávogás megállítja.
Nem is látja rögtön az állatot, csak hallja. Aztán megvillan a két sárga szempár és a fekete macska előbújik a sötétből. A lányhoz szalad, dörgölőzik, mintha semmi sem történt volna. Norennar kifújja a levegőt, halkan.*
- Hát, meglett.
*A hangja tompa, a feszültség kiold belőle. A pipája után nyúlna, de a hirtelen előtte megjelenő macska kizökkenti. Szemtől szemben állnak egy pillanatig, ő és a sárga szemű lény. Aztán biccent.*
- Örvendek, Szörnyecske.
*Egy árnyalatnyi gúny keveredik a hangjába, de nem bántó. Csak egyszerűen furcsának találja, hogy egy ilyen helyen, ilyen körülmények között egy macskát üdvözöl.
A lány közben már bent jár a szobában, valamit talál a komódon. Norennar utána pillant, majd hallja, ahogy küszködik a szóval. Ő viszont ismeri. Túlságosan is.*
- Dwirinthalen.
*Mondja halkan, befejezve a lány szavait. A kimondott név meglepi. Már régen nem hagyta el a száját. Nem használja, ahol nem muszáj. Csak baj jár vele. Most mégis, hallva a próbálkozást, egyszerűen kijön belőle.
Amikor a lány a képre néz, Norennar is odafordítja a tekintetét. A festmény koszos, repedt. A színek már kifakultak, a vászon meggyűrődött. De a formák még felismerhetők. Néhány arc... talán. Egy-két vonás mintha ismerős lenne, de nem nézi sokáig. Ő nincs rajta, ez biztos. De mégis közelebb lép.
Ujjait lassan végighúzza az elrongyolódott felületen. A tapintása durva, poros. A mozdulat ösztönös. Nem keres benne semmit, csak hozzáér. Egy emlékhez. Egy helyhez. Egy családhoz, ami már nincs. Előbb a képet nézi, csak aztán a lányt.*
- Mint mondtam... Keserű emlékek.
//Kísértetház//
*A levegő dohos, a sarkokban pókháló lebeg a mozdulataik keltette légáramlásra. Az ablakokon nem jön át fény, csak az ajtó mögül szűrődik be annyi, hogy az alakjuk ne vesszen el teljesen a félhomályban. A kérdés még ott visszhangzik a fejében, mikor végül egy vállrándítással felel, és halkan odaveti:*
- Könnyen meglehet.
*Lassan indul tovább. A folyosókat figyeli, az ajtók elhelyezkedését, a réseket, amiken át annak idején kilesték egymást a ház szolgálói. Itt-ott felismer valamit, egy karcolást az ajtófélfán, egy rozsdás kilincset, de a legtöbb ajtó mögött csak sejtések sorakoznak. Próbálja felidézni, hol mi volt, de egyre nehezebb. A ház is mintha nem akarná visszaadni magát. Talán soha nem is akarta.
A lány szavai kizökkentik. A sötételfekről beszél. Vagy legalábbis valakiről, aki annak látszott. Norennar megáll, és oldalra pillant rá. A tekintete ugyanúgy semleges, mint eddig, de valami megfeszül benne. Ez a zavaros magyarázat nem tetszik neki.*
- Miféle teremtmény volt „ő” pontosan?
*A hangja halk, de nem kérlelő. Inkább csak figyel, mérlegel, hogy kell-e komolyabban vennie ezt a mondatot. Nem nyúl a kardja felé, de az ujjai már nem lazák. A figyelme kiélezett. Ha a lány válasza nem megnyugtató, gyorsan kell majd döntenie. De ha semmi nem történik, ami hirtelen döntést követelne, akkor végül ismét megindul mögötte.
Az egyik folyosó ismerősen kanyarodik. Mintha tudná, hová visz. Egy szélesebb ajtó következik, amit egykor kevesen nyitottak ki. Talán a matróna dolgozószobája volt, nem biztos benne, mert oda neki nem volt bejárása. De az ajtó formája, a kilincs íve mégis ismerős. A lány nyomában lép be, de a nyávogás megállítja.
Nem is látja rögtön az állatot, csak hallja. Aztán megvillan a két sárga szempár és a fekete macska előbújik a sötétből. A lányhoz szalad, dörgölőzik, mintha semmi sem történt volna. Norennar kifújja a levegőt, halkan.*
- Hát, meglett.
*A hangja tompa, a feszültség kiold belőle. A pipája után nyúlna, de a hirtelen előtte megjelenő macska kizökkenti. Szemtől szemben állnak egy pillanatig, ő és a sárga szemű lény. Aztán biccent.*
- Örvendek, Szörnyecske.
*Egy árnyalatnyi gúny keveredik a hangjába, de nem bántó. Csak egyszerűen furcsának találja, hogy egy ilyen helyen, ilyen körülmények között egy macskát üdvözöl.
A lány közben már bent jár a szobában, valamit talál a komódon. Norennar utána pillant, majd hallja, ahogy küszködik a szóval. Ő viszont ismeri. Túlságosan is.*
- Dwirinthalen.
*Mondja halkan, befejezve a lány szavait. A kimondott név meglepi. Már régen nem hagyta el a száját. Nem használja, ahol nem muszáj. Csak baj jár vele. Most mégis, hallva a próbálkozást, egyszerűen kijön belőle.
Amikor a lány a képre néz, Norennar is odafordítja a tekintetét. A festmény koszos, repedt. A színek már kifakultak, a vászon meggyűrődött. De a formák még felismerhetők. Néhány arc... talán. Egy-két vonás mintha ismerős lenne, de nem nézi sokáig. Ő nincs rajta, ez biztos. De mégis közelebb lép.
Ujjait lassan végighúzza az elrongyolódott felületen. A tapintása durva, poros. A mozdulat ösztönös. Nem keres benne semmit, csak hozzáér. Egy emlékhez. Egy helyhez. Egy családhoz, ami már nincs. Előbb a képet nézi, csak aztán a lányt.*
- Mint mondtam... Keserű emlékek.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937