Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1660. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-10 17:48:39
Üzenet elküldve: 2022-01-10 17:48:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoren aranya, vagy az orvosé?//
// Út a piacra //
* A természetes tempóhoz képest egy kicsit visszább vesz a másik fél. A Kalmár mottója pedig pont a vevők elégedettségére fókuszál. Ezért a mélységi is észrevétlenül lassít a tempóján, de nem felejti el fenntartani sem azt a bárgyú lágy mosolyt, amit a séta alatt próbál magára erőltetni. Nincs ténylegesen semmi gondja a másik féllel. De mivel a másik fél sem szándékozik kapcsolatot létesíteni vele, így ő sem erőlteti a dolgot. ~ Biztos kellemetlen lehet neki egyáltalán így mutatkoznia. ~ Gondolja, miközben a tekintetek tényleg szegény sérült wargon alapszanak meg, nem csak a látványos és illatos mélységin. Türelmesen haladva hamar elérik a régi Gazdag negyedet, ami még mindig nem valami kellemes látványt nyújt. De minden negatív ellenére... Tesyusnak hála vagy akár maga az életnek, az egyik kanyar alkalmával ismerős arcot pillant meg a távolban. Drága doktornő, akihez igyekeznek éppen, pont feléjük tart. Az arcát kezeivel gyorsan végig méri, hogy mosolya még mindig ugyanolyan rendezett mint mikor elindultak. Nem is vacakol sokáig a nővel szemben, közel lép hozzá és már nyitja is a száját. Hangja inkább lágy és sejtelmesen hangzik. Mint amikor az ember valamit nagyon elakar érni a másiktól. *
- Jó napot Doktórnő! * Köszön előre határozottan. Egyben nem felejti el az illemet sem, ezért gyorsan illendően meghajol a nő előtt. * - Lillyss Mirrenna'or Ilri a becses nevem. Wegtoren Aranya Kereskedőház megbízásából érkezünk önhöz, ha minden igaz kivizsgálásra. * Egy kis szüntet hagyva az úr felé fordul. * - Kérem, hagy mutassam be a hölgyet, Nimeril Drimanow doktornőt. * Egy kis szünetet hagyva a másik oldalra tekint erőltetett mosollyal. * - Önnek meg ha szabad, hagy mutassam be Gaerralos Ruuhrijehr-t a warg agyar alakulat egyik tagját. Ő lesz az ön új kliense. * Néhány lépést illően hátrább lép, majd mindkét fél tekintetét próbálja keresni. * - Ha bármire szükségük van kérem jelezzék nekem. * És egy ismételt illő meghajlást hajt végbe a két fél között. A hízelgés nem éppen az ő stílusa, de ha szükséges akkor miért ne élne az istenek adta lehetőségekkel. Talán ha mindent megtesz, pottyan neki is valami. *
// Út a piacra //
* A természetes tempóhoz képest egy kicsit visszább vesz a másik fél. A Kalmár mottója pedig pont a vevők elégedettségére fókuszál. Ezért a mélységi is észrevétlenül lassít a tempóján, de nem felejti el fenntartani sem azt a bárgyú lágy mosolyt, amit a séta alatt próbál magára erőltetni. Nincs ténylegesen semmi gondja a másik féllel. De mivel a másik fél sem szándékozik kapcsolatot létesíteni vele, így ő sem erőlteti a dolgot. ~ Biztos kellemetlen lehet neki egyáltalán így mutatkoznia. ~ Gondolja, miközben a tekintetek tényleg szegény sérült wargon alapszanak meg, nem csak a látványos és illatos mélységin. Türelmesen haladva hamar elérik a régi Gazdag negyedet, ami még mindig nem valami kellemes látványt nyújt. De minden negatív ellenére... Tesyusnak hála vagy akár maga az életnek, az egyik kanyar alkalmával ismerős arcot pillant meg a távolban. Drága doktornő, akihez igyekeznek éppen, pont feléjük tart. Az arcát kezeivel gyorsan végig méri, hogy mosolya még mindig ugyanolyan rendezett mint mikor elindultak. Nem is vacakol sokáig a nővel szemben, közel lép hozzá és már nyitja is a száját. Hangja inkább lágy és sejtelmesen hangzik. Mint amikor az ember valamit nagyon elakar érni a másiktól. *
- Jó napot Doktórnő! * Köszön előre határozottan. Egyben nem felejti el az illemet sem, ezért gyorsan illendően meghajol a nő előtt. * - Lillyss Mirrenna'or Ilri a becses nevem. Wegtoren Aranya Kereskedőház megbízásából érkezünk önhöz, ha minden igaz kivizsgálásra. * Egy kis szüntet hagyva az úr felé fordul. * - Kérem, hagy mutassam be a hölgyet, Nimeril Drimanow doktornőt. * Egy kis szünetet hagyva a másik oldalra tekint erőltetett mosollyal. * - Önnek meg ha szabad, hagy mutassam be Gaerralos Ruuhrijehr-t a warg agyar alakulat egyik tagját. Ő lesz az ön új kliense. * Néhány lépést illően hátrább lép, majd mindkét fél tekintetét próbálja keresni. * - Ha bármire szükségük van kérem jelezzék nekem. * És egy ismételt illő meghajlást hajt végbe a két fél között. A hízelgés nem éppen az ő stílusa, de ha szükséges akkor miért ne élne az istenek adta lehetőségekkel. Talán ha mindent megtesz, pottyan neki is valami. *
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-10 08:45:43
Üzenet elküldve: 2022-01-10 08:45:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Megpróbáltatások//
//Út a piacra//
*Nim nem folytatja tovább a kérdezősködést, szemmel láthatóan egészen más köti le a figyelmét. Az jár a fejében, miközben Syndra és Nim csevegését hallgatja, hogy vajon mennyit tudhat a másik a frakcióról. Egyáltalán mióta ismerik egymást? És hogyan találkoztak? Nem úgy fest, hogy tudatlan lenne, mert titkos utalások hangzanak el egy bizonyos személyről, amikor Syndra elmondja, hogy valakinek a házát keresték meg. Egyből a frakció vezéreként emlegetett Illidary jut eszébe, és csak arra tud gondolni, hogy nevének nyilvános említése bajt hozhat mindenkire, aki titkosan a szövetségnek dolgozik. A levél említésére magához tér teljesen - habár hazugság volna azt állítani, hogy eddig nem figyelt. Elkapja Syndra tekintetét. Sejti, mire megy ki a játék, és először bizalmatlanságnak értelmezi. Úgy érzi, Syndra nem bízik a képességeiben. Igaz, kétségtelenül nem született meg a zseniális ötlet a levél átadására, de hát ami késik nem múlik. ~Borozásra, hát persze.~ Mosolyodik el magában. Az elhangzó mondatok is bizonyítják Nim beavatottságát, noha azt Syndra továbbra is titokban tartja, hogy mi a találkozás valódi oka. ~Fő az óvatosság.~ Nincsen más lehetősége, elő kell vennie a levelet a táskájából. Miután ez megtörténik, nem nyújtja először Nim felé. Elképzeli magában a pillanatot, amikor találkozik az egyik mélységivel, és teljesen észrevétlenül átadja neki a papírost. De bizony ez a feladat immáron másra hárul, úgyhogy végül - más lehetőség híján - a doktornak adja át az irományt. Bízik abban, hogy el tudja majd olvasni a címzett, de ezt nem fűzi hozzá. Mint ahogyan mást sem. Némiképp neheztel Syndrára emiatt, de ezt sem mutatja ki. Megtörténik a sietős búcsúzkodás, majd Nim részéről érdekes gesztus érkezik, amire Khrys nem számít. Igaz, hogy egy jelet mutatott neki - azt sem tanító célzattal -, de mégis újdonság, hogy ilyen hamar megjegyezte. Fel sem merül Khrysben, hogy Nim búcsúzásnak szánta, elvégre az eredeti jelentése örömet fejez ki. Ezt viszont Nim nem tudhatja. Khrys egy biccentéssel reagál, majd a sietős Syndrát követve továbbáll ő is. Séta közben a hollólány megdicséri a lantjátéka miatt. Ez egy kellemes meglepetés Khrysnek, mert egyáltalán nem gondolta, hogy szóba kerül. Azt hitte, Syndra oda sem figyelt az egészre. Vagy talán azt, hogy inkább idegesítette. De ha így lett volna, igazán jelezhette volna neki. Igaz, attól még semmi nem garantálta volna, hogy abba is hagyja a játékot, de legalább akkor tudta volna, hogy Syndrát ezzel lehet kikergetni a világból. Ezért hát annál meglepőbb számára, hogy az elf tetszését fejezi ki annak kapcsán, amit Khrys játszott. ~Szóval figyelt a zenére.~ Állapítja meg magában, és ennek hatására dönt úgy, hogy elengedi neheztelését a levelet illetően. Khrys mellkasa magasságába emeli jobb kezét, tenyere fefelé néz, ujjai ökölbe zárva. Csupán hüvelyk- és mutatóujját érinti össze. Ezzel a jellel köszöni meg Syndra dicséretét, amit komolyan is gondol. Az utána elhangzó kérdésre ismét jobbját emeli fel ugyanoda, mint az előbb, ám ezúttal nyitott tenyere előre néz, ujjai pedig egymás mellé vannak zárva. Hozzá, bólint is, hogy társa értse, ez azt jelenti: igen. Aztán még két mozdulatot hozzáfűz ehhez. Jobb tenyerét a szívére helyezi, majd - szintén jobbjával a hátán lógó lantra bök. Ennek a jelentése is teljesen egyszerű, habár Syndra lehet, nem fogja megérteni. Pusztán annyit mondott ezzel, hogy szereti a zenét, a lantját.*
//Út a piacra//
*Nim nem folytatja tovább a kérdezősködést, szemmel láthatóan egészen más köti le a figyelmét. Az jár a fejében, miközben Syndra és Nim csevegését hallgatja, hogy vajon mennyit tudhat a másik a frakcióról. Egyáltalán mióta ismerik egymást? És hogyan találkoztak? Nem úgy fest, hogy tudatlan lenne, mert titkos utalások hangzanak el egy bizonyos személyről, amikor Syndra elmondja, hogy valakinek a házát keresték meg. Egyből a frakció vezéreként emlegetett Illidary jut eszébe, és csak arra tud gondolni, hogy nevének nyilvános említése bajt hozhat mindenkire, aki titkosan a szövetségnek dolgozik. A levél említésére magához tér teljesen - habár hazugság volna azt állítani, hogy eddig nem figyelt. Elkapja Syndra tekintetét. Sejti, mire megy ki a játék, és először bizalmatlanságnak értelmezi. Úgy érzi, Syndra nem bízik a képességeiben. Igaz, kétségtelenül nem született meg a zseniális ötlet a levél átadására, de hát ami késik nem múlik. ~Borozásra, hát persze.~ Mosolyodik el magában. Az elhangzó mondatok is bizonyítják Nim beavatottságát, noha azt Syndra továbbra is titokban tartja, hogy mi a találkozás valódi oka. ~Fő az óvatosság.~ Nincsen más lehetősége, elő kell vennie a levelet a táskájából. Miután ez megtörténik, nem nyújtja először Nim felé. Elképzeli magában a pillanatot, amikor találkozik az egyik mélységivel, és teljesen észrevétlenül átadja neki a papírost. De bizony ez a feladat immáron másra hárul, úgyhogy végül - más lehetőség híján - a doktornak adja át az irományt. Bízik abban, hogy el tudja majd olvasni a címzett, de ezt nem fűzi hozzá. Mint ahogyan mást sem. Némiképp neheztel Syndrára emiatt, de ezt sem mutatja ki. Megtörténik a sietős búcsúzkodás, majd Nim részéről érdekes gesztus érkezik, amire Khrys nem számít. Igaz, hogy egy jelet mutatott neki - azt sem tanító célzattal -, de mégis újdonság, hogy ilyen hamar megjegyezte. Fel sem merül Khrysben, hogy Nim búcsúzásnak szánta, elvégre az eredeti jelentése örömet fejez ki. Ezt viszont Nim nem tudhatja. Khrys egy biccentéssel reagál, majd a sietős Syndrát követve továbbáll ő is. Séta közben a hollólány megdicséri a lantjátéka miatt. Ez egy kellemes meglepetés Khrysnek, mert egyáltalán nem gondolta, hogy szóba kerül. Azt hitte, Syndra oda sem figyelt az egészre. Vagy talán azt, hogy inkább idegesítette. De ha így lett volna, igazán jelezhette volna neki. Igaz, attól még semmi nem garantálta volna, hogy abba is hagyja a játékot, de legalább akkor tudta volna, hogy Syndrát ezzel lehet kikergetni a világból. Ezért hát annál meglepőbb számára, hogy az elf tetszését fejezi ki annak kapcsán, amit Khrys játszott. ~Szóval figyelt a zenére.~ Állapítja meg magában, és ennek hatására dönt úgy, hogy elengedi neheztelését a levelet illetően. Khrys mellkasa magasságába emeli jobb kezét, tenyere fefelé néz, ujjai ökölbe zárva. Csupán hüvelyk- és mutatóujját érinti össze. Ezzel a jellel köszöni meg Syndra dicséretét, amit komolyan is gondol. Az utána elhangzó kérdésre ismét jobbját emeli fel ugyanoda, mint az előbb, ám ezúttal nyitott tenyere előre néz, ujjai pedig egymás mellé vannak zárva. Hozzá, bólint is, hogy társa értse, ez azt jelenti: igen. Aztán még két mozdulatot hozzáfűz ehhez. Jobb tenyerét a szívére helyezi, majd - szintén jobbjával a hátán lógó lantra bök. Ennek a jelentése is teljesen egyszerű, habár Syndra lehet, nem fogja megérteni. Pusztán annyit mondott ezzel, hogy szereti a zenét, a lantját.*
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-05 20:05:38
Üzenet elküldve: 2022-01-05 20:05:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
// Megpróbáltatások //
// Út a piacra //
- Oh! Sajnálom.* Tudja, hogy miről beszél a másik. Jobb is, ha hamar terelik a témát. A néma lány pont meg is teszi ezt. Nimerilt kifejezetten érdekli. Sajnos a muzsikát, amit a lantjából csalt ki azt nem hallhatta, de azt hamar megtudja, hogy bárd. Ha már önmagában a hangszerről ezt nem tudná kikövetkeztetni. A némasága jelenleg jobban foglalkoztatja, mint a bárdi hivatása. Kicsit sikerül is hülyét csinálnia magából, de nem tűnik úgy, hogy megharagudna rá Khrys. Még egy jelbeszéden történő üdvözlést is kap. Ezt jól megjegyzi, de láthatóan jól esik neki, hogy így üdvözik. Macskája is megjelenik közben, ami le is köti a szőke figyelmét. Választ úgy se nagyon várhat egy néma személytől. Most kicsit úgyis Syndrával kell foglalkoznia.*
- De megyek, elvileg most is mentem volna.* Feleli, hiszen elvileg ők is oda mennek. Ekkor kerül szóba valami levél, ami hamarosan már az ő kezében pihen.*
- Hát ennyit megtehetek. * Veszi át a levelet, miközben azt a nevet az eszébe vési. Barátnője közben már le is lép. Megöleli hát ő is, ahogy illik.*
- Azt hiszem nekem meg vissza kéne fordulnom. Úgy volt, hogy csak kiugrom a piacra gyorsan, de sajnos az idővel elszaladtunk egy kicsit. Tudod várok egy városőrt, akinek van valamilyen sérülése a lábán.* Hadarja el saját indokait, még ha nem is lenne oka szabadkozásra.*
- Biztosan találkozunk még. Sziasztok!* Nem feledkezik meg Khrysről sem. Az eltanult köszöntést alkalmazza. Felé nyújtja tenyerét, majd a hüvelyk és kisujjait összeérinti.*
- Menjünk Aldeis!* Már fordul is vissza a Rezidencia irányába. A végén még lemarad a régóta várt páciensről, de amilyen szerencséje van nem is ma jön el. Általában így szokott lenni, de azért ő rajta nem múljon. Elvégre csak egy városőrről van szó. Azért menet közben, amikor azok már eltávolodnak, csak előveszi azt a levelet.*
- Ha ezek most a Kovácsműhelybe mennek rendelni, akkor miért nem ők adják oda?* Fut keresztül a gondolat agyán. Nem azért, de eljátszadozik a gondolattal, hogy bele nézzen a levébe. Ha elszöszölne vele pár órát, akkor még talán a pecsét sem jelentene neki problémát. Viszont nem óhajt bele folyni semmilyen ügyletbe. Amiről nem tud az nem fáj neki. Már régóta sejti, hogy valami Syndra körül nincs rendben, de még most is úgy van vele. Az ösztönei azt súgják neki, hogy kerülnie kéne, de jelenleg ő az egyetlen igazi barátja ebben a nagy városban. Így aztán, amíg neki ebből nem származik hátránya, addig nem izgatja. Talán még később haszna is származhat egy ilyen kapcsolatból. Nem lehet mindig mindent a törvényes úton elintézni. Ezt sajnos nem is egyszer tapasztalta már. A kapcsolatok mindig jól jönnek.*
// Út a piacra //
- Oh! Sajnálom.* Tudja, hogy miről beszél a másik. Jobb is, ha hamar terelik a témát. A néma lány pont meg is teszi ezt. Nimerilt kifejezetten érdekli. Sajnos a muzsikát, amit a lantjából csalt ki azt nem hallhatta, de azt hamar megtudja, hogy bárd. Ha már önmagában a hangszerről ezt nem tudná kikövetkeztetni. A némasága jelenleg jobban foglalkoztatja, mint a bárdi hivatása. Kicsit sikerül is hülyét csinálnia magából, de nem tűnik úgy, hogy megharagudna rá Khrys. Még egy jelbeszéden történő üdvözlést is kap. Ezt jól megjegyzi, de láthatóan jól esik neki, hogy így üdvözik. Macskája is megjelenik közben, ami le is köti a szőke figyelmét. Választ úgy se nagyon várhat egy néma személytől. Most kicsit úgyis Syndrával kell foglalkoznia.*
- De megyek, elvileg most is mentem volna.* Feleli, hiszen elvileg ők is oda mennek. Ekkor kerül szóba valami levél, ami hamarosan már az ő kezében pihen.*
- Hát ennyit megtehetek. * Veszi át a levelet, miközben azt a nevet az eszébe vési. Barátnője közben már le is lép. Megöleli hát ő is, ahogy illik.*
- Azt hiszem nekem meg vissza kéne fordulnom. Úgy volt, hogy csak kiugrom a piacra gyorsan, de sajnos az idővel elszaladtunk egy kicsit. Tudod várok egy városőrt, akinek van valamilyen sérülése a lábán.* Hadarja el saját indokait, még ha nem is lenne oka szabadkozásra.*
- Biztosan találkozunk még. Sziasztok!* Nem feledkezik meg Khrysről sem. Az eltanult köszöntést alkalmazza. Felé nyújtja tenyerét, majd a hüvelyk és kisujjait összeérinti.*
- Menjünk Aldeis!* Már fordul is vissza a Rezidencia irányába. A végén még lemarad a régóta várt páciensről, de amilyen szerencséje van nem is ma jön el. Általában így szokott lenni, de azért ő rajta nem múljon. Elvégre csak egy városőrről van szó. Azért menet közben, amikor azok már eltávolodnak, csak előveszi azt a levelet.*
- Ha ezek most a Kovácsműhelybe mennek rendelni, akkor miért nem ők adják oda?* Fut keresztül a gondolat agyán. Nem azért, de eljátszadozik a gondolattal, hogy bele nézzen a levébe. Ha elszöszölne vele pár órát, akkor még talán a pecsét sem jelentene neki problémát. Viszont nem óhajt bele folyni semmilyen ügyletbe. Amiről nem tud az nem fáj neki. Már régóta sejti, hogy valami Syndra körül nincs rendben, de még most is úgy van vele. Az ösztönei azt súgják neki, hogy kerülnie kéne, de jelenleg ő az egyetlen igazi barátja ebben a nagy városban. Így aztán, amíg neki ebből nem származik hátránya, addig nem izgatja. Talán még később haszna is származhat egy ilyen kapcsolatból. Nem lehet mindig mindent a törvényes úton elintézni. Ezt sajnos nem is egyszer tapasztalta már. A kapcsolatok mindig jól jönnek.*
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-05 19:23:20
Üzenet elküldve: 2022-01-05 19:23:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Megpróbáltatások//
//Út a piacra//
* Az öröm és a lelkesedés a fellegek felé viszi az elfet. Barátnőjét mindig szívesen pillantja meg. Főleg, hogy még a kővé változása se hátráltatta őt annyira. Természetesen a fájdalom nem minden esetben kedvezett az elfnek. A kérdés pillanatában csak egy meghökkent fejet vesz magára, hogy és azonnal csípőre vágja a kezét. *
- Előbb kérdeztem én mint te. De ha ha már ennyire kíváncsi vagy, az egyik ismerősömnek a házát kerestük...* Vesz egy mély levegőt. * Tudod... Azé a férfiét... * Kinek nem mondja ki a nevét. * - Utána pedig most én a piacon vásárolok be ameddig a drága bárd társam pedig egy szép nagy ruha megrendelést ad le.
* Az égre nézve meg is ilyed egy pillanatra. ~ Ilyen gyorsan telne az idő? ~ Hökken meg az idő változástól. *
- Nem mész véletlen Nim valamikor a Wegtoreni Kalmárba vagy a kovács műhelybe véletlen? * Néz rá érdeklődve. * - Mintha előbb azt mondtad volna. Mert ha igen, akkor megtennél nekem egy kis apróságot? * Néz rá ártatlanul Syndra. * - Ha minden igaz van két új mélységi akik náluk helyezkedett el. Oda tudnál adni valamelyiknek egy levelet? * Mosolyodik el ártatlanul. ~ Ha már így hozta a szerencse, akkor könnyítsük meg a helyzetünket nem de? ~ Néz rá drága társára is. * - Csak egy szimpla levél, meg akarom hívni őket valamikor egy borozásra. * Teszi gyorsan hozzá, hogy valami magyarázatot is adjon a dologról. * - Limmen'or Ilrinek vagy a testvérének. * Kezd el legyezni a kezével. * - Teljesen mindegy melyiknek. * Fordul drága néma útitársa felé, hogy a vegye elő a szükséges levelet. Ha elővette reméli, hogy a másik átadja és Nimeril meg elfogadja a levelet. Ha elfogadja akkor egy ismételt ölelés után '' Sietnünk kell ne haragudj. '' és hasonlókkal gyorsan kimagyarázza, hogy mihamarabb céljuk felé elindulhassanak. * - Remélem mihamarabb találkozunk és elmegyünk majd együtt valahova. * Kacsint rá a vöröskére, de utána fordul is el tőle, hogy elindulhasson az úton. Remélhetőleg a másik követi őt, egészen a Polgárnegyedig. * - Amúgy nagyon tetszett a dalod, amit előadtál. Gyakran szoktál zenélgetni? * Kérdezi a másik féltől séta közben. *
//Út a piacra//
* Az öröm és a lelkesedés a fellegek felé viszi az elfet. Barátnőjét mindig szívesen pillantja meg. Főleg, hogy még a kővé változása se hátráltatta őt annyira. Természetesen a fájdalom nem minden esetben kedvezett az elfnek. A kérdés pillanatában csak egy meghökkent fejet vesz magára, hogy és azonnal csípőre vágja a kezét. *
- Előbb kérdeztem én mint te. De ha ha már ennyire kíváncsi vagy, az egyik ismerősömnek a házát kerestük...* Vesz egy mély levegőt. * Tudod... Azé a férfiét... * Kinek nem mondja ki a nevét. * - Utána pedig most én a piacon vásárolok be ameddig a drága bárd társam pedig egy szép nagy ruha megrendelést ad le.
* Az égre nézve meg is ilyed egy pillanatra. ~ Ilyen gyorsan telne az idő? ~ Hökken meg az idő változástól. *
- Nem mész véletlen Nim valamikor a Wegtoreni Kalmárba vagy a kovács műhelybe véletlen? * Néz rá érdeklődve. * - Mintha előbb azt mondtad volna. Mert ha igen, akkor megtennél nekem egy kis apróságot? * Néz rá ártatlanul Syndra. * - Ha minden igaz van két új mélységi akik náluk helyezkedett el. Oda tudnál adni valamelyiknek egy levelet? * Mosolyodik el ártatlanul. ~ Ha már így hozta a szerencse, akkor könnyítsük meg a helyzetünket nem de? ~ Néz rá drága társára is. * - Csak egy szimpla levél, meg akarom hívni őket valamikor egy borozásra. * Teszi gyorsan hozzá, hogy valami magyarázatot is adjon a dologról. * - Limmen'or Ilrinek vagy a testvérének. * Kezd el legyezni a kezével. * - Teljesen mindegy melyiknek. * Fordul drága néma útitársa felé, hogy a vegye elő a szükséges levelet. Ha elővette reméli, hogy a másik átadja és Nimeril meg elfogadja a levelet. Ha elfogadja akkor egy ismételt ölelés után '' Sietnünk kell ne haragudj. '' és hasonlókkal gyorsan kimagyarázza, hogy mihamarabb céljuk felé elindulhassanak. * - Remélem mihamarabb találkozunk és elmegyünk majd együtt valahova. * Kacsint rá a vöröskére, de utána fordul is el tőle, hogy elindulhasson az úton. Remélhetőleg a másik követi őt, egészen a Polgárnegyedig. * - Amúgy nagyon tetszett a dalod, amit előadtál. Gyakran szoktál zenélgetni? * Kérdezi a másik féltől séta közben. *
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-05 14:04:29
Üzenet elküldve: 2022-01-05 14:04:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoren aranya, vagy az orvosé?//
*A polgárnegyedben semmi említésre méltó nem történik. Egy bottal járó, a Warg Agyar Alakulat címerét viselő, fekete páncélos félkarú veterán persze sok pillantást vonz magára puszta jelenlétével is, főleg, ha egy díszes-illatos sötételf kíséretében áll... De valamilyen szempontból talán még védelmet is nyújt ez a feltűnés, hiszen kevés olyan tolvaj van, aki különösebb ok nélkül a saját szomszédságába akarná vonzani a Városőrség figyelmét.
Így jutnak el a Romvárosba, és ezúttal azon részében maradnak, ami csak kevésbé érdemli meg ezt a nevet. A Sayqueves család rezidenciája egy a kevés lakott és továbbra is fenntartott nemesi kúria közül, melyek a Meredélytől viszonylag távol, és így a Kaszárnyához közelebb helyezkednek el.
Nem kell hát Gaerralosnak amiatt aggódnia, hogy az egykori Gazdagnegyed elhagyatottabb, a városőrség által kevésbé figyelt területein lakozó egyének célpontjává váljon. A tempón is lassít kicsit, érzi, hogy hamarosan már elkezdene kiülni az arcára a fájdalom és erőfeszítés, melyet az eddigi sebesség követelt meg tőle. És végtére is nincs különösebb oka sietni, nem hinné, hogy az eddigiek után pont pár perc számítana akár neki, akár az orvosnak.*
*A polgárnegyedben semmi említésre méltó nem történik. Egy bottal járó, a Warg Agyar Alakulat címerét viselő, fekete páncélos félkarú veterán persze sok pillantást vonz magára puszta jelenlétével is, főleg, ha egy díszes-illatos sötételf kíséretében áll... De valamilyen szempontból talán még védelmet is nyújt ez a feltűnés, hiszen kevés olyan tolvaj van, aki különösebb ok nélkül a saját szomszédságába akarná vonzani a Városőrség figyelmét.
Így jutnak el a Romvárosba, és ezúttal azon részében maradnak, ami csak kevésbé érdemli meg ezt a nevet. A Sayqueves család rezidenciája egy a kevés lakott és továbbra is fenntartott nemesi kúria közül, melyek a Meredélytől viszonylag távol, és így a Kaszárnyához közelebb helyezkednek el.
Nem kell hát Gaerralosnak amiatt aggódnia, hogy az egykori Gazdagnegyed elhagyatottabb, a városőrség által kevésbé figyelt területein lakozó egyének célpontjává váljon. A tempón is lassít kicsit, érzi, hogy hamarosan már elkezdene kiülni az arcára a fájdalom és erőfeszítés, melyet az eddigi sebesség követelt meg tőle. És végtére is nincs különösebb oka sietni, nem hinné, hogy az eddigiek után pont pár perc számítana akár neki, akár az orvosnak.*
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-05 11:22:40
Üzenet elküldve: 2022-01-05 11:22:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Megpróbáltatások//
//Út a piacra//
*Habár Khrys teljesen ledermed a döbbenettől, mindig éber figyelmét ezúttal sem kerüli el semmi. Így tehát az sem, hogy a hollólány elvágódik az utca kövezetén. Mivel nagyon intenzíven tapogatja saját fejét, Khrysnek megfordul a fejében, hogy talán segíteni kéne a másiknak. Azért nem kapkodja el a dolgot, nem gondolja, hogy súlyosabb eset is lehetne. Közelebb lép Syndrához, ám semmiféle beavatkozásra nincs szükség, mert harsányan kiált fel. Ez bizony egyáltalán nem azt tükrözi, hogy vészhelyzet áll fenn. Minthogy nincs rá szükség, Khrys hátrább is lép. Tíz perc bizony sok mindenre elég, így teljesen nyugodtan leemeli hátáról a hangszerét, és arrébb húzódva a nyakába akasztja, mihelyt előkerül a tokjából. Soha nem szokta semmilyen módon lejegyezni azokat a zenéket, amiket játszik. Leginkább mindig helyben találja ki a dallamokat és a hozzá illő kíséretet - ha éppen szükséges. Most is ez történik. Szabadjára engedi fantáziáját, pár pillanat erejéig a semmibe mered, aztán játszani kezd. A hely most megihlette, ennek eredménye pedig egy sötét, mély melankóliával átitatott zene, tele az elhagyatottság érzésével. Igencsak elmerül a játékában, ezért észre sem veszi, amikor eltelik a tíz perc. Egy örömteli kiáltás rángatja vissza durván a kiábrándító valóságba. A zene megszakad, mintha hirtelen elvágták volna. Khrys a lanttal a nyakában fordul vissza a társaságához, Syndra és az átváltozás képességével megáldott alak összeölelkezve örül egymásnak. Közelebb lép, miközben visszakerül a lant a tokjába. Meg is történik ekkor a bemutatás. Khrys nem ismeri Syndra szándékait, de nem úgy tűnik, hogy rosszak lennének. ~Mi a fene? Biztos, hogy nem közönséges doktor, tudomásom szerint azok nem tudnak kővé dermedni.~ Tetszik neki a Nimeril név hangzása. Minthogy életében meghatározó szerepet tölt be a muzsikálás, pozitív értelemben megárt neki, mert ebben a névben különös játékosságot vél felfedezni. Hogy reagáljon az üdvözlésre, jobb kezét mellkasa magasságába emeli, nyitott tenyere előre néz, hüvelyk- és kisujját összeérinti. Ez az ő nyelvén azt jelenti, hogy örül, pillanatnyilag a találkozásnak. Tulajdonképpen csak formaság az egész, inkább semleges érzései vannak. A hollólány jó tulajdonságként emeli ki írástudását és az eszét is, majd teljesen érthetetlen okból úgy néz rá, ahogyan az Syndrától elvárható. Tekintetében szigorúság csillog, és Khrys állja ezt a pillantást. Az jut eszébe, hogy társa talán valami olyasmit akart ezzel üzenni, hogy ezúttal legyen normális. ~Nehogy azt gondold már magadról, hogy megmondhatod nekem, mit csináljak.~ Arca viszont nem tükrözi érzelmeit. Nimtől azonnal kap is pár meglehetősen személyesre sikeredett szót, amit Khrys nem vesz magára, habár egyébként megtehetné. Most azonban nincs kedve megsértődni. A fejét rázza arra a kérdésre, hogy csak írásban kommunikál-e. Többet viszont nem árul el, legfeljebb szükség esetén, ha Nim nagyon érdeklődik. Pár szót Syndrának intéz, valami ruhákról van szó. ~Nocsak, esetleg már Nimeril is be lett avatva az álcákba?~ Egyből a személy elrejtését célzó álöltözékek jutnak eszébe, ami amúgy még logikus is lenne. Arra eszmél fel, hogy Nim ismételten hozzá fordul, ezúttal az iránt érdeklődik, hogy ugyan mióta néma vagy mi okból. Tüstént heves magyarázkodásba is kezd, amire Khrys nem tud mit reagálni. Csak furcsán néz Nimerilre. Aztán előkerül a doktor vagy annak készülő nőszemély macskája is, ami egy kicsi időre le is köti Khrys figyelmét, így tehát a válaszadás elmarad. Nimeril az ittlétük céljáról érdeklődik, ez rántja vissza elméjét a macskáról. Amolyan csendes résztvevője most a társalgásnak, hiszen nem érzi saját feladatának, hogy választ adjon Nimerilnek, hogy miért is járnak errefelé, ahol még a madár sem túl sűrűn jár.*
//Út a piacra//
*Habár Khrys teljesen ledermed a döbbenettől, mindig éber figyelmét ezúttal sem kerüli el semmi. Így tehát az sem, hogy a hollólány elvágódik az utca kövezetén. Mivel nagyon intenzíven tapogatja saját fejét, Khrysnek megfordul a fejében, hogy talán segíteni kéne a másiknak. Azért nem kapkodja el a dolgot, nem gondolja, hogy súlyosabb eset is lehetne. Közelebb lép Syndrához, ám semmiféle beavatkozásra nincs szükség, mert harsányan kiált fel. Ez bizony egyáltalán nem azt tükrözi, hogy vészhelyzet áll fenn. Minthogy nincs rá szükség, Khrys hátrább is lép. Tíz perc bizony sok mindenre elég, így teljesen nyugodtan leemeli hátáról a hangszerét, és arrébb húzódva a nyakába akasztja, mihelyt előkerül a tokjából. Soha nem szokta semmilyen módon lejegyezni azokat a zenéket, amiket játszik. Leginkább mindig helyben találja ki a dallamokat és a hozzá illő kíséretet - ha éppen szükséges. Most is ez történik. Szabadjára engedi fantáziáját, pár pillanat erejéig a semmibe mered, aztán játszani kezd. A hely most megihlette, ennek eredménye pedig egy sötét, mély melankóliával átitatott zene, tele az elhagyatottság érzésével. Igencsak elmerül a játékában, ezért észre sem veszi, amikor eltelik a tíz perc. Egy örömteli kiáltás rángatja vissza durván a kiábrándító valóságba. A zene megszakad, mintha hirtelen elvágták volna. Khrys a lanttal a nyakában fordul vissza a társaságához, Syndra és az átváltozás képességével megáldott alak összeölelkezve örül egymásnak. Közelebb lép, miközben visszakerül a lant a tokjába. Meg is történik ekkor a bemutatás. Khrys nem ismeri Syndra szándékait, de nem úgy tűnik, hogy rosszak lennének. ~Mi a fene? Biztos, hogy nem közönséges doktor, tudomásom szerint azok nem tudnak kővé dermedni.~ Tetszik neki a Nimeril név hangzása. Minthogy életében meghatározó szerepet tölt be a muzsikálás, pozitív értelemben megárt neki, mert ebben a névben különös játékosságot vél felfedezni. Hogy reagáljon az üdvözlésre, jobb kezét mellkasa magasságába emeli, nyitott tenyere előre néz, hüvelyk- és kisujját összeérinti. Ez az ő nyelvén azt jelenti, hogy örül, pillanatnyilag a találkozásnak. Tulajdonképpen csak formaság az egész, inkább semleges érzései vannak. A hollólány jó tulajdonságként emeli ki írástudását és az eszét is, majd teljesen érthetetlen okból úgy néz rá, ahogyan az Syndrától elvárható. Tekintetében szigorúság csillog, és Khrys állja ezt a pillantást. Az jut eszébe, hogy társa talán valami olyasmit akart ezzel üzenni, hogy ezúttal legyen normális. ~Nehogy azt gondold már magadról, hogy megmondhatod nekem, mit csináljak.~ Arca viszont nem tükrözi érzelmeit. Nimtől azonnal kap is pár meglehetősen személyesre sikeredett szót, amit Khrys nem vesz magára, habár egyébként megtehetné. Most azonban nincs kedve megsértődni. A fejét rázza arra a kérdésre, hogy csak írásban kommunikál-e. Többet viszont nem árul el, legfeljebb szükség esetén, ha Nim nagyon érdeklődik. Pár szót Syndrának intéz, valami ruhákról van szó. ~Nocsak, esetleg már Nimeril is be lett avatva az álcákba?~ Egyből a személy elrejtését célzó álöltözékek jutnak eszébe, ami amúgy még logikus is lenne. Arra eszmél fel, hogy Nim ismételten hozzá fordul, ezúttal az iránt érdeklődik, hogy ugyan mióta néma vagy mi okból. Tüstént heves magyarázkodásba is kezd, amire Khrys nem tud mit reagálni. Csak furcsán néz Nimerilre. Aztán előkerül a doktor vagy annak készülő nőszemély macskája is, ami egy kicsi időre le is köti Khrys figyelmét, így tehát a válaszadás elmarad. Nimeril az ittlétük céljáról érdeklődik, ez rántja vissza elméjét a macskáról. Amolyan csendes résztvevője most a társalgásnak, hiszen nem érzi saját feladatának, hogy választ adjon Nimerilnek, hogy miért is járnak errefelé, ahol még a madár sem túl sűrűn jár.*
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-05 08:24:08
Üzenet elküldve: 2022-01-05 08:24:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Hűvös idő van már. Dren pedig nem kimondottan van oda az új ruhákért vagy a ruhavásárlásért így mint általában most is fagyoskodik. Egy házrom tövében húzza meg magát és leheli a jéghideg kezét. Ez a negyed már nem a régi. Annak idején ilyenkor ha megjelent itt így nyári ruhában kabát nélkül legalább pár arannyal hajlandóak voltak megszánni.*
~Ez már nem működik. Valami újat kell kitalálni. Kéne valami jó csalás. Ahol sokan vannak. Jómódúak. És könnyen hullik arany, kinőtt ruha, esetleg étel. Megvan.~
*Azzal sietősen nekiáll szedni a lábait miközben kezeit összekulcsolja maga előtt. Hideg van. Szörnyű, hogy mégis el kell hagynia a házát és dolgoznia kell ebben a fagyban.*
~Ez már nem működik. Valami újat kell kitalálni. Kéne valami jó csalás. Ahol sokan vannak. Jómódúak. És könnyen hullik arany, kinőtt ruha, esetleg étel. Megvan.~
*Azzal sietősen nekiáll szedni a lábait miközben kezeit összekulcsolja maga előtt. Hideg van. Szörnyű, hogy mégis el kell hagynia a házát és dolgoznia kell ebben a fagyban.*
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-04 20:34:55
Üzenet elküldve: 2022-01-04 20:34:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
// Megpróbáltatások //
// Út a piacra //
* Nimeril nem is sejti, hogy mi minden történik az alatt a tíz perc alatt, amíg ő kővé dermedt. Sejtelme sincs, hogy milyen fájdalmas sérülést okozott ezzel a barátnéjának. Nem mellesleg szerencséjük van, hogy csak ilyen rövid időre vonta ki magát a forgalomból. Akár több órára is megtehette volna. Feltámadva Nimeril még csak nem is érzékeli az idő múlását. Félve pillant körbe, de sehol nyoma gonosztevőknek, akik ki akarnák rabolni. Pont az ellenkezője történik, mivel legjobb barátnőjét pillantja meg maga előtt.*
- Syndra! De jó, hogy itt vagy!* Lelkendezik, miközben átöleli. Aztán kapja az ütés.*
- Hé!* Háborodik fel, de látja, hogy milyen vörös a másik arca, szóval hamar össze rakja a képet.*
- Bocsánat, nem akartam megkövülni. Ez csak amolyan reflex.* Fogadja el újra az ölelést. Tőle bármikor, mert legkedvesebb ismerőse. Egy idegen is van itt, akit eddig még igazán meg sem nézet magának. Szőke fajtárs átlagos hétköznapi viseletben, amit ő is preferál.*
- Helló, Nimeril vagyok. Doktornak tanulok, csak kicsit túloz Syndra.* Köszönti illően, miközben megtudja, hogy néma szegény.*
- Néma vagy? Az nem lehet egyszerű. Csak írásban tudsz kommunikálni? Nem lehet egyszerű mindig leirkálni mindent.* Nimeril meglepően okos amúgy. A nyelvek megértése számára igazán könnyen megy. Szakmájában mondhatni legendásan jó a nyelvismerete. Valószínűleg a jelnyelvvel is könnyedén elboldogulna.*
- Ja én erre lakom. Ott arra az egyik felújított rezidenciában. Ott a kis rendelőm is. Éppen ruhákat indultam rendelni WAK-tól, amikről múltkor beszéltünk.* Azért a néma lány orvosi szemmel is érdekli, így elég hamar vissza kanyarodik hozzá.*
- És te így születtél, vagy valaki tett némává?* Jön a pofátlan kérdés, amire gyorsan kapcsol is.*
- Jaj bocsánat, ez szakmai ártalom. Ne válaszolj, ha kényesen érint. Na mármint nem úgy értem, hogy ne válaszolj. Jaj na nem úgy gondoltam a válaszolást.* Hát jól beégeti magát már az elején. Közben cicája is megkerül, aki ijedtében eliszkolt, amikor Nimeril felkiáltott. Most viszont, hogy hallja beszélni újra visszatér a gazdájához.*
- Oh! Ez a kis bestia Aldeis a macskám.* Mutatja be gyorsan őt is.*
- Hát ti amúgy mit csináltok itt, ezen a kietlen környéken?* Hangzik el kíváncsi kérdése így a végére.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.04 21:05:17
// Út a piacra //
* Nimeril nem is sejti, hogy mi minden történik az alatt a tíz perc alatt, amíg ő kővé dermedt. Sejtelme sincs, hogy milyen fájdalmas sérülést okozott ezzel a barátnéjának. Nem mellesleg szerencséjük van, hogy csak ilyen rövid időre vonta ki magát a forgalomból. Akár több órára is megtehette volna. Feltámadva Nimeril még csak nem is érzékeli az idő múlását. Félve pillant körbe, de sehol nyoma gonosztevőknek, akik ki akarnák rabolni. Pont az ellenkezője történik, mivel legjobb barátnőjét pillantja meg maga előtt.*
- Syndra! De jó, hogy itt vagy!* Lelkendezik, miközben átöleli. Aztán kapja az ütés.*
- Hé!* Háborodik fel, de látja, hogy milyen vörös a másik arca, szóval hamar össze rakja a képet.*
- Bocsánat, nem akartam megkövülni. Ez csak amolyan reflex.* Fogadja el újra az ölelést. Tőle bármikor, mert legkedvesebb ismerőse. Egy idegen is van itt, akit eddig még igazán meg sem nézet magának. Szőke fajtárs átlagos hétköznapi viseletben, amit ő is preferál.*
- Helló, Nimeril vagyok. Doktornak tanulok, csak kicsit túloz Syndra.* Köszönti illően, miközben megtudja, hogy néma szegény.*
- Néma vagy? Az nem lehet egyszerű. Csak írásban tudsz kommunikálni? Nem lehet egyszerű mindig leirkálni mindent.* Nimeril meglepően okos amúgy. A nyelvek megértése számára igazán könnyen megy. Szakmájában mondhatni legendásan jó a nyelvismerete. Valószínűleg a jelnyelvvel is könnyedén elboldogulna.*
- Ja én erre lakom. Ott arra az egyik felújított rezidenciában. Ott a kis rendelőm is. Éppen ruhákat indultam rendelni WAK-tól, amikről múltkor beszéltünk.* Azért a néma lány orvosi szemmel is érdekli, így elég hamar vissza kanyarodik hozzá.*
- És te így születtél, vagy valaki tett némává?* Jön a pofátlan kérdés, amire gyorsan kapcsol is.*
- Jaj bocsánat, ez szakmai ártalom. Ne válaszolj, ha kényesen érint. Na mármint nem úgy értem, hogy ne válaszolj. Jaj na nem úgy gondoltam a válaszolást.* Hát jól beégeti magát már az elején. Közben cicája is megkerül, aki ijedtében eliszkolt, amikor Nimeril felkiáltott. Most viszont, hogy hallja beszélni újra visszatér a gazdájához.*
- Oh! Ez a kis bestia Aldeis a macskám.* Mutatja be gyorsan őt is.*
- Hát ti amúgy mit csináltok itt, ezen a kietlen környéken?* Hangzik el kíváncsi kérdése így a végére.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.04 21:05:17
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-04 17:55:20
Üzenet elküldve: 2022-01-04 17:55:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
// Út a piacra //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A hatalmas nagy sikoltásra ugrás közben csak felkapja a fejét az elf, de már későn reagál. Már csak a szokatlanul keménybe való markolást érzi és a fejelést. Úgy néz ki nem volt bölcs döntés egy ijedős lányt meglepni hátulról. Mire már észre vehette volna, hogy csak Syndra akarta hátulról meglepni addigra már elmormolta az igét, ami által kővé is dermesztette magát. Ez volt a szerencsétlensége Syndrának. Az érkezése pont fejjel előre történik, és az intenzív fájdalom nem is marad el. Egy ideig a földre került elf csak tapogatja a fejét nyűgében. De utána ki is fakad belőle a nevetés. *
- Ez kurvára fájt! * Kacag fel jó hangosan. *
- Ameddig nem szűnik meg a varázs úgy látszik várhatunk.
* Tíz perc türelmes várakozás meg is hozza a gyümölcsét. Nimeril előtt azért nem folytatja mondandóját már a másik félnek. Hisz nem akarja ténylegesen belekeverni a lányt, az ilyen tevékenységekbe. Amikor végre a hatás teljesen megszűnik karjait szét tárja mosolyogva drága barátnőjének, hogy ha akarja akkor bele hullhasson karjaiba. Ha ez megtörténik utána az ölelés végeztével a fejére csap egy lágyat ököllel, hogy a másik is átérezze minimálisan az ő szenvedését. *
- Ezt pedig a fájdalomért. * Mosolyodik rá a lányra tiszta szívéből. És ismét kitárja karjait. * - Ezt pedig, hogy megbocsáss. * Nevet fel és ha elfogadja ezt az ölelést is ki is bújik belőle, majd oda vezeti az új társához. *
- Szeretném bemutatni neked, Khryställét.
* A társa illendően biccent is felé. Itt egy olyan pont van ahol nem nagyon piszkálhatja a másik felet, mert szándékában áll továbbra is jó benyomást kelteni Nimerilben. *
- A hölgy nem tud beszélni, de írásban nagyon szépen fogalmaz, és forog az esze ahogyan kell.
* Néz rá Khrysre és szigorú tekintetét veszi elő, de csak míg ő rá néz. *
- Egyik jövőbeli kollégám és egyben egy bámulatos művész is. * Ismételten Néma félhez fordul. * - Ő pedig Nimeril a jövendőbeli csoda doktorunk. Vagyis remélem, hogy lesz ránk ideje. * Kacag fel és kacsint a vörös hajú barátnőjére. * - Mi szél hozott erre ahol a madár se jár?
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.01.16 00:32:02, a következő indokkal:
Kérésre.
// Út a piacra //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A hatalmas nagy sikoltásra ugrás közben csak felkapja a fejét az elf, de már későn reagál. Már csak a szokatlanul keménybe való markolást érzi és a fejelést. Úgy néz ki nem volt bölcs döntés egy ijedős lányt meglepni hátulról. Mire már észre vehette volna, hogy csak Syndra akarta hátulról meglepni addigra már elmormolta az igét, ami által kővé is dermesztette magát. Ez volt a szerencsétlensége Syndrának. Az érkezése pont fejjel előre történik, és az intenzív fájdalom nem is marad el. Egy ideig a földre került elf csak tapogatja a fejét nyűgében. De utána ki is fakad belőle a nevetés. *
- Ez kurvára fájt! * Kacag fel jó hangosan. *
- Ameddig nem szűnik meg a varázs úgy látszik várhatunk.
* Tíz perc türelmes várakozás meg is hozza a gyümölcsét. Nimeril előtt azért nem folytatja mondandóját már a másik félnek. Hisz nem akarja ténylegesen belekeverni a lányt, az ilyen tevékenységekbe. Amikor végre a hatás teljesen megszűnik karjait szét tárja mosolyogva drága barátnőjének, hogy ha akarja akkor bele hullhasson karjaiba. Ha ez megtörténik utána az ölelés végeztével a fejére csap egy lágyat ököllel, hogy a másik is átérezze minimálisan az ő szenvedését. *
- Ezt pedig a fájdalomért. * Mosolyodik rá a lányra tiszta szívéből. És ismét kitárja karjait. * - Ezt pedig, hogy megbocsáss. * Nevet fel és ha elfogadja ezt az ölelést is ki is bújik belőle, majd oda vezeti az új társához. *
- Szeretném bemutatni neked, Khryställét.
* A társa illendően biccent is felé. Itt egy olyan pont van ahol nem nagyon piszkálhatja a másik felet, mert szándékában áll továbbra is jó benyomást kelteni Nimerilben. *
- A hölgy nem tud beszélni, de írásban nagyon szépen fogalmaz, és forog az esze ahogyan kell.
* Néz rá Khrysre és szigorú tekintetét veszi elő, de csak míg ő rá néz. *
- Egyik jövőbeli kollégám és egyben egy bámulatos művész is. * Ismételten Néma félhez fordul. * - Ő pedig Nimeril a jövendőbeli csoda doktorunk. Vagyis remélem, hogy lesz ránk ideje. * Kacag fel és kacsint a vörös hajú barátnőjére. * - Mi szél hozott erre ahol a madár se jár?
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.01.16 00:32:02, a következő indokkal:
Kérésre.
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-04 16:16:28
Üzenet elküldve: 2022-01-04 16:16:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Megpróbáltatások//
//Út a piacra//
*Útnak indulnak, hiszen rengeteg tennivaló vár rájuk. Különösképpen Khrysre. Nem igazán tűnik úgy, hogy Syndra bármit is törődne a félvér békülési szándékaival, talán abszolút nem is vette észre. Khrys nem próbálkozik tovább, nem fog a végtelenségig könyörögni. Neki így is tökéletesen megfelel minden. Syndrának változatlanul beszélős kedve van, ami talán érthető is lehet, hiszen kettejük közül csak ő képes ilyesmire. Mi tagadás, ki is használja rendesen ezt az előnyét, ha úgy tetszik.
A környék ismerősen tárul a szeme elé, ám Khrys ezúttal figyel arra, hogy ne kalandozzon el semerre, elvégre nem járhat örökké máshol minden gondolata. A helyet igazán kísértetiessé teszi, hogy a romos épületek magányosan verik vissza lépteik minden apró neszét, mintha mindig is ez lett volna a feladatuk. Syndra újra megszólal, hangja valósággal belehasít a sűrű némaságba. Komolyságot vár el a félvér leánytól, jól lehet, Khrysnek amúgy sem állt szándékában elbagatellizálni bármit is. Tudja nagyon jól, hogy a levél átadása kiemelten fontos, habár azt nem érti, miért, de kétségtelenül nem is rá tartozik az üzenete. Felveszi a tempót Syndrával, mellé lépve hallgatja a magyarázatokat - feltéve, ha ezt a másik nem bánja. Hozzáfűzni ugyan nem tud semmit, igaz, nem is akar. Syndra állítása szerint Khrysnek saját magának is be kellene szereznie ezt-azt, és legelőször egy hollótollas köpenyt javasol. Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy kettejük közül a hollólány tapasztaltabbnak mondható ezen a téren. ~Ha te mondod.~ Hagyja rá magában a másikra. Na persze ez közel sem jelenti azt, hogy egyébként nem fontolja meg, hogy elfogadja a tanácsot. Nem valószínű, hogy bármilyen hátránya fog belőle származni. A továbbiakat azonban már nem mondja ki. Khryst viszont érdekli a dolog, és kérdő pillantással fordul a másikhoz. Egyelőre csak kíváncsi a javaslatára, aztán majd eldől, hogy meg is fogadja-e.
Lassacskán maguk mögött marad minden rom, és újra Arthenior normális városképe bontakozik ki egyre részletesebben, amint közelednek a mindenféle lényekkel benépesített területekhez. Syndra váratlanul úgy dönt, hogy Khryst hátrahagyja, és csupán annyit mond neki, hogy néhány lépés lemaradással kövesse. ~Mi van? Ez most megint valami vizsga?~ Bizalmatlanul méregeti Syndrát, de azért lassacskán követi őt. Rövidesen meg is pillant egy vörös hajviselettel megáldott nőt, de csak hátulról látja. Hamar összeáll fejében a teljes kép: Syndra és ez az idegen minden bizonnyal ismerik egymást. Máskülönben miért is támadná le az elf oly heves baráti üdvözléssel a másikat? Közelebb érve azonban arra lesz figyelmes, hogy az imént még nagyon is valóságos nő helyén egy kővé dermedt szobor áll. Khryst megállítja a látvány, és egyáltalán nem érti, mi történt. Bizalmatlanul még hátrább is lép kissé, aminek persze semmi köze a félelemhez. Ki tudja, mi okból, először önkéntelenül arra gondol, hogy Syndra csinált valamit, amitől a másik kővé változott. Ám rögtön meg is bukik magában az elmélete, mert képtelen észszerű és hitelesen alátámasztható magyarázattal előállni saját magának. Veszettül cikáznak fejében a gondolatok, egyik a másikat követi. Talán tíz percbe telhet, amíg az idegen nő valami csoda folytán életre kel. Khryst ez hasonlóképpen meglepi, mint az előbbi jelenet, habár hozzá kell tenni, hogy egyáltalán nem számít az ismeretlen nő feléledésére. Minthogy ezek után a vörös hajú teremtmény már könnyedén észreveheti őt, igyekszik elrejteni döbbent arckifejezését. Az első benyomása alapján valahogy nehezen képes bizalmat szavazni a másiknak, ám ettől függetlenül közelebb lép, és diszkréten jól megnézi magának, kivel is van dolga. Aztán persze ott van az is, hogy Syndrával érkezett, tehát jelen esetben hozzá tartozik, mint egy társ. Vagy afféle. Ha nem történik kezdeményezés az idegen nő részéről, Khrys egy biccentéssel üdvözli, és apró, halovány mosolyt varázsol az arcára. Valahogy biztos abban, hogy a hollólány tesz majd valami szurkálódó megjegyzést egy esetleges bemutatás során - amennyiben Syndra elárulja ismerősének, hogy miként is kommunikál. Egyszerűen azért érzi ezt ennyire határozottan, mert eddig is volt már ilyesmi megnyilvánulása Syndrának. De persze könnyen megtörténhet, hogy ezúttal kellemesen csalódik majd.*
//Út a piacra//
*Útnak indulnak, hiszen rengeteg tennivaló vár rájuk. Különösképpen Khrysre. Nem igazán tűnik úgy, hogy Syndra bármit is törődne a félvér békülési szándékaival, talán abszolút nem is vette észre. Khrys nem próbálkozik tovább, nem fog a végtelenségig könyörögni. Neki így is tökéletesen megfelel minden. Syndrának változatlanul beszélős kedve van, ami talán érthető is lehet, hiszen kettejük közül csak ő képes ilyesmire. Mi tagadás, ki is használja rendesen ezt az előnyét, ha úgy tetszik.
A környék ismerősen tárul a szeme elé, ám Khrys ezúttal figyel arra, hogy ne kalandozzon el semerre, elvégre nem járhat örökké máshol minden gondolata. A helyet igazán kísértetiessé teszi, hogy a romos épületek magányosan verik vissza lépteik minden apró neszét, mintha mindig is ez lett volna a feladatuk. Syndra újra megszólal, hangja valósággal belehasít a sűrű némaságba. Komolyságot vár el a félvér leánytól, jól lehet, Khrysnek amúgy sem állt szándékában elbagatellizálni bármit is. Tudja nagyon jól, hogy a levél átadása kiemelten fontos, habár azt nem érti, miért, de kétségtelenül nem is rá tartozik az üzenete. Felveszi a tempót Syndrával, mellé lépve hallgatja a magyarázatokat - feltéve, ha ezt a másik nem bánja. Hozzáfűzni ugyan nem tud semmit, igaz, nem is akar. Syndra állítása szerint Khrysnek saját magának is be kellene szereznie ezt-azt, és legelőször egy hollótollas köpenyt javasol. Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy kettejük közül a hollólány tapasztaltabbnak mondható ezen a téren. ~Ha te mondod.~ Hagyja rá magában a másikra. Na persze ez közel sem jelenti azt, hogy egyébként nem fontolja meg, hogy elfogadja a tanácsot. Nem valószínű, hogy bármilyen hátránya fog belőle származni. A továbbiakat azonban már nem mondja ki. Khryst viszont érdekli a dolog, és kérdő pillantással fordul a másikhoz. Egyelőre csak kíváncsi a javaslatára, aztán majd eldől, hogy meg is fogadja-e.
Lassacskán maguk mögött marad minden rom, és újra Arthenior normális városképe bontakozik ki egyre részletesebben, amint közelednek a mindenféle lényekkel benépesített területekhez. Syndra váratlanul úgy dönt, hogy Khryst hátrahagyja, és csupán annyit mond neki, hogy néhány lépés lemaradással kövesse. ~Mi van? Ez most megint valami vizsga?~ Bizalmatlanul méregeti Syndrát, de azért lassacskán követi őt. Rövidesen meg is pillant egy vörös hajviselettel megáldott nőt, de csak hátulról látja. Hamar összeáll fejében a teljes kép: Syndra és ez az idegen minden bizonnyal ismerik egymást. Máskülönben miért is támadná le az elf oly heves baráti üdvözléssel a másikat? Közelebb érve azonban arra lesz figyelmes, hogy az imént még nagyon is valóságos nő helyén egy kővé dermedt szobor áll. Khryst megállítja a látvány, és egyáltalán nem érti, mi történt. Bizalmatlanul még hátrább is lép kissé, aminek persze semmi köze a félelemhez. Ki tudja, mi okból, először önkéntelenül arra gondol, hogy Syndra csinált valamit, amitől a másik kővé változott. Ám rögtön meg is bukik magában az elmélete, mert képtelen észszerű és hitelesen alátámasztható magyarázattal előállni saját magának. Veszettül cikáznak fejében a gondolatok, egyik a másikat követi. Talán tíz percbe telhet, amíg az idegen nő valami csoda folytán életre kel. Khryst ez hasonlóképpen meglepi, mint az előbbi jelenet, habár hozzá kell tenni, hogy egyáltalán nem számít az ismeretlen nő feléledésére. Minthogy ezek után a vörös hajú teremtmény már könnyedén észreveheti őt, igyekszik elrejteni döbbent arckifejezését. Az első benyomása alapján valahogy nehezen képes bizalmat szavazni a másiknak, ám ettől függetlenül közelebb lép, és diszkréten jól megnézi magának, kivel is van dolga. Aztán persze ott van az is, hogy Syndrával érkezett, tehát jelen esetben hozzá tartozik, mint egy társ. Vagy afféle. Ha nem történik kezdeményezés az idegen nő részéről, Khrys egy biccentéssel üdvözli, és apró, halovány mosolyt varázsol az arcára. Valahogy biztos abban, hogy a hollólány tesz majd valami szurkálódó megjegyzést egy esetleges bemutatás során - amennyiben Syndra elárulja ismerősének, hogy miként is kommunikál. Egyszerűen azért érzi ezt ennyire határozottan, mert eddig is volt már ilyesmi megnyilvánulása Syndrának. De persze könnyen megtörténhet, hogy ezúttal kellemesen csalódik majd.*
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-03 21:02:01
Üzenet elküldve: 2022-01-03 21:02:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
// Megpróbáltatások //
// Út a piacra //
* Nimeril igyekszik minél hamarabb elhagyni ezt a romos környéket, hogy a biztonságosabb Piactérre juthasson. Ahogy közeledik a piac a hangos zsivajával úgy lesz egyre óvatlanabb. Már szinte fel is lélegzet, hogy végre biztonságban van. Szegény még csak nem is sejti, hogy miféle szörnyűség vár rá. Ugyan nem ártó szándékkal, de érkezik valaki, aki rendesen megijeszti. Először csak a fel közeledő gyors léptekre lesz figyelmes, de mire megfordulna már hátulról meg is támadják. Legalábbis ő azt hiszi, hogy valaki megtámadta. Az első reakció ilyenkor a visítás.*
- Áhhhhh!* Hangzik fel a riadt kiáltása, ami aztán , ha minden igaz rögtön meg is szűnik, mert ösztönösen használja új erejét. Ez esetben a megdermedt lány nem lesz más csupán egy kőszobor. Nem feltétlen bölcs döntés, szoborrá változni, de nem volt éppen ideje mérlegelni. Hosszú időre mondjuk nem változik át, de legalább 10 percig csak egy mozdulatlan merev kőszobor marad. Ha ez nem jön össze, akkor feleszmél saját nevére és megkönnyebbüléstől könnyes arccal öleli át barátnőjét, amint végre szembe fordul vele.*
A varázsló mozdulatlanul megáll, melynek hatására a varázsló az összes ruhájával és tárgyával együtt, általa előre meghatározott ideig, de maximum öt körig kővé dermed. Amíg a varázslat él, a varázsló nem több, mint egy egyszerű kőszobor.
// Út a piacra //
* Nimeril igyekszik minél hamarabb elhagyni ezt a romos környéket, hogy a biztonságosabb Piactérre juthasson. Ahogy közeledik a piac a hangos zsivajával úgy lesz egyre óvatlanabb. Már szinte fel is lélegzet, hogy végre biztonságban van. Szegény még csak nem is sejti, hogy miféle szörnyűség vár rá. Ugyan nem ártó szándékkal, de érkezik valaki, aki rendesen megijeszti. Először csak a fel közeledő gyors léptekre lesz figyelmes, de mire megfordulna már hátulról meg is támadják. Legalábbis ő azt hiszi, hogy valaki megtámadta. Az első reakció ilyenkor a visítás.*
- Áhhhhh!* Hangzik fel a riadt kiáltása, ami aztán , ha minden igaz rögtön meg is szűnik, mert ösztönösen használja új erejét. Ez esetben a megdermedt lány nem lesz más csupán egy kőszobor. Nem feltétlen bölcs döntés, szoborrá változni, de nem volt éppen ideje mérlegelni. Hosszú időre mondjuk nem változik át, de legalább 10 percig csak egy mozdulatlan merev kőszobor marad. Ha ez nem jön össze, akkor feleszmél saját nevére és megkönnyebbüléstől könnyes arccal öleli át barátnőjét, amint végre szembe fordul vele.*
A varázsló mozdulatlanul megáll, melynek hatására a varázsló az összes ruhájával és tárgyával együtt, általa előre meghatározott ideig, de maximum öt körig kővé dermed. Amíg a varázslat él, a varázsló nem több, mint egy egyszerű kőszobor.
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-03 20:34:22
Üzenet elküldve: 2022-01-03 20:34:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
// Út a piacra //
* Sikeresen néhány lépéssel lemaradva de legalább követi a másik fél őt. Nem mintha ténylegesen nagyot csalódott volna a másikban, hisz mindenkinek kalandozik el a figyelme, főleg ha az életét teljesen megváltoztatja valamit! ~ Egy frászt! ~ Morogja magában az elf, de ezt nem mutatja a másik fél felé. *
- A lista megvan, és már tudjuk a célt is. * Az utcán egy szál lélek nem tartózkodik rajtuk kívül, talán alkalmanként egy-egy patkány ha elszalad a romos házak között. * - Vedd komolyan ezt a feladatot, amit vásárolni fogsz két rétű. * Emeli fel az egyik kezét, majd számolja a kezén a magyarázatát. * - Az első álca fenntartása. Ami igenis fontos! * Emeli meg kicsit a hangját. * - Ehhez pedig kell smink is! Egy nő adjon magára! * Arca már-már arról árulkodik, hogy megsértődött a másik félre, de eléggé gyorsan lerázza magáról, mint észre vehetné a másik fél. * - A következő, hogy át add a levelet! Az elsődleges! És ez az álca vásárlás hasznos is, és előnyös is. * Egy pillanatra megállva vissza fordul a másikhoz, hogy végig mérje ismételten. * - Neked se ártana néhány apróság. Mondjuk egy két színű köpeny, amit bármikor kifordíthatsz ha úgy tetszik. De ajánlom figyelmedbe a holló tollasat. Sokkal jobban rejt mint az átlagos köpenyek. * Bár szavai hihetőként hatnak, de ez inkább egy régi rendszer berögzülése amit az ő fejébe próbáltak még évekkel ezelőtt beleverni. * - Tanácsolom, hogy vegyél magadnak néhány felszerelést. Ha szeretnéd a tanácsomat megosztom, de ha nem akkor nem. * Rántja magasra a vállait. Az útra vissza térve a távolban izgalmas felfedezést vél felfedezni, már majdnem kikerültek a romvárosból, de erre a képre nem számított. Drága és egyetlen barátnője Nimeril került a látómezejébe. Gonosz mosoly kezd ékeskedni az arcán. * - Egy pillanat, egy kicsit távolabb de kövess. * Majd rugaszkodik el az elf mintha éppen egy íjból lőtték volna ki. Amilyen gyorsan csak tud Nimeril felé rohan, és ha a lány nem számít rá hátulról gyorsan átkarolja a melleinél. * - Nim! * Kiált fel az elf határozottan örömtelien. De nem felejti el, hogy el is kell utána engedni a másikat, kivéve ha viszont ölelést kap, vagy ha kapna esetleg egy sallert, akkor megpróbál kitérni. * - Szervusz drágám. * Kacsint rá miután kicsit csillapodtak a kedélyek. Itt már csak az a kérdés, hogy miképp reagálnak egymásra partnerei. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
// Út a piacra //
* Sikeresen néhány lépéssel lemaradva de legalább követi a másik fél őt. Nem mintha ténylegesen nagyot csalódott volna a másikban, hisz mindenkinek kalandozik el a figyelme, főleg ha az életét teljesen megváltoztatja valamit! ~ Egy frászt! ~ Morogja magában az elf, de ezt nem mutatja a másik fél felé. *
- A lista megvan, és már tudjuk a célt is. * Az utcán egy szál lélek nem tartózkodik rajtuk kívül, talán alkalmanként egy-egy patkány ha elszalad a romos házak között. * - Vedd komolyan ezt a feladatot, amit vásárolni fogsz két rétű. * Emeli fel az egyik kezét, majd számolja a kezén a magyarázatát. * - Az első álca fenntartása. Ami igenis fontos! * Emeli meg kicsit a hangját. * - Ehhez pedig kell smink is! Egy nő adjon magára! * Arca már-már arról árulkodik, hogy megsértődött a másik félre, de eléggé gyorsan lerázza magáról, mint észre vehetné a másik fél. * - A következő, hogy át add a levelet! Az elsődleges! És ez az álca vásárlás hasznos is, és előnyös is. * Egy pillanatra megállva vissza fordul a másikhoz, hogy végig mérje ismételten. * - Neked se ártana néhány apróság. Mondjuk egy két színű köpeny, amit bármikor kifordíthatsz ha úgy tetszik. De ajánlom figyelmedbe a holló tollasat. Sokkal jobban rejt mint az átlagos köpenyek. * Bár szavai hihetőként hatnak, de ez inkább egy régi rendszer berögzülése amit az ő fejébe próbáltak még évekkel ezelőtt beleverni. * - Tanácsolom, hogy vegyél magadnak néhány felszerelést. Ha szeretnéd a tanácsomat megosztom, de ha nem akkor nem. * Rántja magasra a vállait. Az útra vissza térve a távolban izgalmas felfedezést vél felfedezni, már majdnem kikerültek a romvárosból, de erre a képre nem számított. Drága és egyetlen barátnője Nimeril került a látómezejébe. Gonosz mosoly kezd ékeskedni az arcán. * - Egy pillanat, egy kicsit távolabb de kövess. * Majd rugaszkodik el az elf mintha éppen egy íjból lőtték volna ki. Amilyen gyorsan csak tud Nimeril felé rohan, és ha a lány nem számít rá hátulról gyorsan átkarolja a melleinél. * - Nim! * Kiált fel az elf határozottan örömtelien. De nem felejti el, hogy el is kell utána engedni a másikat, kivéve ha viszont ölelést kap, vagy ha kapna esetleg egy sallert, akkor megpróbál kitérni. * - Szervusz drágám. * Kacsint rá miután kicsit csillapodtak a kedélyek. Itt már csak az a kérdés, hogy miképp reagálnak egymásra partnerei. *
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-03 08:36:46
Üzenet elküldve: 2022-01-03 08:36:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Megpróbáltatások//
*Syndrának abban a tekintetben nincsen szerencséje, hogy Khrys nem tipikusan az az alak, aki bárkinek is szívesen segít. Legalábbis ritkán fordul ez elő, de természetesen nem a másik hibája, már régóta ilyen. Szemmel láthatóan az elfnek nem nyerte el a tetszését, hogy foghegyről vetett oda egy kérdést, de a reakciót amúgy válasz nélkül hagyja. Khrysnek teljesen az a kép él a fejében, hogy a másik csak kihasználja írástudását. Tulajdonképpen nem is emlékszik arra, hogy bármikor is elhangzott volna egy kérés, Syndra az elejétől fogva kész tények elé állította - legalábbis Khrys ezt így értelmezte. Ettől kezdve ő is úgy áll a dologhoz, ahogyan az megérdemli. Ha megkérték volna, valószínűleg sokkal könnyebben belement volna ebbe, de így csak egy nyűg a vállán.
Syndra megint a szerveződő frakcióhoz való tartozás élményéről beszél, és arról, hogy olyan élete lehet mindenkinek, amilyet csak szeretne. Khrys nem tehet róla, de újfent magával ragadja az a már-már izgatottságra hasonlító érzés, ami rögtön az első alkalommal is feltört benne. Újra határozottan érzi, hogy ezt szeretné, egy teljesen új életre vágyik, gondok nélkül, és talán a múltat is maga mögött hagyhatja. Furcsa lehet tőle, de már kezdi megbánni, hogy időnként olyan undokul viselkedett Syndrával szemben. Tekintete vágyakozással telik meg, és egy pillanatra a semmibe réved - már amennyire ez lehetséges négy fal között. Ezzel egy időben pedig egy mély, kissé szomorú sóhaj hagyja el ajkait szaggatottan. Tekintetét a hollólányra emeli, mikor ő úgy beszél tovább, mintha most árulná el élete legnagyobb titkát. Egyre csábítóbb az egész, képtelen fékezni feltörő érzelmeit, s tekintete még mindig a vágytól csillog. A vágytól, hogy végre rendes élete legyen. A vágytól, hogy végre olyan életet álmodjon magának, amilyet szeretne, korlátok nélkül.
Már bánja az elmúlt percek undok gesztusait és tetteit, s noha akkor élvezte a dolgot, most már úgy érzi, talán hibát követett el. Hiszen ha nem találkozott volna Syndrával, a frakció híre sem jutott volna el hozzá a temérdek lehetőséggel. Ezért igazságtalannak érzi, amit tett - valljuk be őszintén, ez ritka dolog nála. Kezeit mellkasa magasságba emeli, tenyerei lefelé vannak fordítva, ujjai zárva. Kivétel ez alól a két mutatóujja, ezeket keresztezi. Az ő nyelvén ez jelenti, hogy sajnálja a dolgot, és tudja jól, hogy ez megint egy új jel Syndra számára, ezért - noha meglehetősen óvatosan, de legalább őszintén - a tekintetével is igyekszik üzenni a gesztus jelentését. Ez már akkor történik, amikor Syndra felpattan, és amúgy teljesen jogosan hozzávágja, hogy nem tapasztalja most azt, mint korábban. Reméli, hogy a másik észreveszi a gesztust a nagy sietségben. Khrys is feláll, és két-három lépéssel lemaradva követi társát. Nem kérdez rá, hogy hová mennek, noha megtehetné, hiszen a másik egyelőre nem kötötte az orrára, de úgy van vele, hogy majd hamarosan úgy is kiderül.*
*Syndrának abban a tekintetben nincsen szerencséje, hogy Khrys nem tipikusan az az alak, aki bárkinek is szívesen segít. Legalábbis ritkán fordul ez elő, de természetesen nem a másik hibája, már régóta ilyen. Szemmel láthatóan az elfnek nem nyerte el a tetszését, hogy foghegyről vetett oda egy kérdést, de a reakciót amúgy válasz nélkül hagyja. Khrysnek teljesen az a kép él a fejében, hogy a másik csak kihasználja írástudását. Tulajdonképpen nem is emlékszik arra, hogy bármikor is elhangzott volna egy kérés, Syndra az elejétől fogva kész tények elé állította - legalábbis Khrys ezt így értelmezte. Ettől kezdve ő is úgy áll a dologhoz, ahogyan az megérdemli. Ha megkérték volna, valószínűleg sokkal könnyebben belement volna ebbe, de így csak egy nyűg a vállán.
Syndra megint a szerveződő frakcióhoz való tartozás élményéről beszél, és arról, hogy olyan élete lehet mindenkinek, amilyet csak szeretne. Khrys nem tehet róla, de újfent magával ragadja az a már-már izgatottságra hasonlító érzés, ami rögtön az első alkalommal is feltört benne. Újra határozottan érzi, hogy ezt szeretné, egy teljesen új életre vágyik, gondok nélkül, és talán a múltat is maga mögött hagyhatja. Furcsa lehet tőle, de már kezdi megbánni, hogy időnként olyan undokul viselkedett Syndrával szemben. Tekintete vágyakozással telik meg, és egy pillanatra a semmibe réved - már amennyire ez lehetséges négy fal között. Ezzel egy időben pedig egy mély, kissé szomorú sóhaj hagyja el ajkait szaggatottan. Tekintetét a hollólányra emeli, mikor ő úgy beszél tovább, mintha most árulná el élete legnagyobb titkát. Egyre csábítóbb az egész, képtelen fékezni feltörő érzelmeit, s tekintete még mindig a vágytól csillog. A vágytól, hogy végre rendes élete legyen. A vágytól, hogy végre olyan életet álmodjon magának, amilyet szeretne, korlátok nélkül.
Már bánja az elmúlt percek undok gesztusait és tetteit, s noha akkor élvezte a dolgot, most már úgy érzi, talán hibát követett el. Hiszen ha nem találkozott volna Syndrával, a frakció híre sem jutott volna el hozzá a temérdek lehetőséggel. Ezért igazságtalannak érzi, amit tett - valljuk be őszintén, ez ritka dolog nála. Kezeit mellkasa magasságba emeli, tenyerei lefelé vannak fordítva, ujjai zárva. Kivétel ez alól a két mutatóujja, ezeket keresztezi. Az ő nyelvén ez jelenti, hogy sajnálja a dolgot, és tudja jól, hogy ez megint egy új jel Syndra számára, ezért - noha meglehetősen óvatosan, de legalább őszintén - a tekintetével is igyekszik üzenni a gesztus jelentését. Ez már akkor történik, amikor Syndra felpattan, és amúgy teljesen jogosan hozzávágja, hogy nem tapasztalja most azt, mint korábban. Reméli, hogy a másik észreveszi a gesztust a nagy sietségben. Khrys is feláll, és két-három lépéssel lemaradva követi társát. Nem kérdez rá, hogy hová mennek, noha megtehetné, hiszen a másik egyelőre nem kötötte az orrára, de úgy van vele, hogy majd hamarosan úgy is kiderül.*
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-12-31 17:35:57
Üzenet elküldve: 2021-12-31 17:35:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A gúnyos viselkedés mögött mégis valami kellemes is tartózkodik. A lágy meleg tűz, illetve a szemérmetlenül nagy lista. Nehezen lehet a másikról bármit is leolvasni, hisz nem éppen mutatja az arca. De az elfnek vannak sejtései. Főleg a gunyoros kérdésből amit a papírra vet a másik fél. *
- Úgy írod mintha azt kérném tőled, hogy győzz le egy sárkányt és bizonyítsd az elszántságod.
* Ez egy tényleges jogos reakció Syndrától. Hisz lehetetlent nem kért a másik féltől. Egy kis energiával könnyedén kivitelezhető a következő néhány lépés. Főleg, hogy még nem is saját pénzéből kell finanszíroznia a dolgokat. A következő firkantását pedig már teljesen szó nélkül hagyja. * - Amúgy is... Ha csatlakozol hozzánk, egyenlő leszel. Mindenki testvére is leszel. Ez pedig azt jelenti, hogy nem hagyunk hátra senkit. * Emeli fel az egyik kezét. Mintha a szavába akarna vágni a másiknak. * - Ezzel pont ezt mondom. Mindenkinek megteremtjük a tökéletes életvitelt. Mindenki amire vágyik elérjük neki.... * Ismételten emeli a kezét. * - De a közös célt helyezzük legelőre. De megosztok veled valamit.
* Hangját úgy viszi lejjebb mintha bárki is fülelhetne ebben a zárt romos kúriában. *
- Eddig mindenki ki a maszkját kiérdemelte, hamar házat, szolgálókat, és egyéb dolgokat szerzett. * Rántja égig a vállait. * - Mindenki természetesen mást. Hisz sok ember sok különböző vágy. A pénzel többé nem lesz gondod, azt garantálni tudom. Ha valamit nem tudsz önerőből megvenni a társaid ugyanúgy kisegítenek.
* ~ Ehhez természetesen fel is kéne téged vennünk. ~ Gondolja az elf. Kissé morgósnak tűnik már számára a lány. És valami negatív ellenszenvet tapasztal amit ténylegesen nem tud megmagyarázni, de ezt érzi a lányból. *
- Itt egyek leszünk, és mindent megteremtünk csapatmunkával magunknak. A mester ezért a tökéletes hűséget várja el csak. Illetve, hogy ha közös ügyet kell szolgálni, vagy a társadon kell segíteni, akkor készen állj.
* És itt van az a pillanat amikor az elf a kényelmet hátra hagyva felpattan. *
- Ha nem akarod, akkor szólj. Nem látom rajtad azt amit néhány órával ezelőtt. Ha szándékodban áll csatlakozni, akkor egyenlőre tedd amit mondtam.
* És indul is ki az ajtón, ami eddig zárva volt. Ha követi akkor mutatja is az utat a másik félnek, hogy merre kellene haladni. Természetesen bármi probléma ütközhet a dologba. Akár valaki is. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A gúnyos viselkedés mögött mégis valami kellemes is tartózkodik. A lágy meleg tűz, illetve a szemérmetlenül nagy lista. Nehezen lehet a másikról bármit is leolvasni, hisz nem éppen mutatja az arca. De az elfnek vannak sejtései. Főleg a gunyoros kérdésből amit a papírra vet a másik fél. *
- Úgy írod mintha azt kérném tőled, hogy győzz le egy sárkányt és bizonyítsd az elszántságod.
* Ez egy tényleges jogos reakció Syndrától. Hisz lehetetlent nem kért a másik féltől. Egy kis energiával könnyedén kivitelezhető a következő néhány lépés. Főleg, hogy még nem is saját pénzéből kell finanszíroznia a dolgokat. A következő firkantását pedig már teljesen szó nélkül hagyja. * - Amúgy is... Ha csatlakozol hozzánk, egyenlő leszel. Mindenki testvére is leszel. Ez pedig azt jelenti, hogy nem hagyunk hátra senkit. * Emeli fel az egyik kezét. Mintha a szavába akarna vágni a másiknak. * - Ezzel pont ezt mondom. Mindenkinek megteremtjük a tökéletes életvitelt. Mindenki amire vágyik elérjük neki.... * Ismételten emeli a kezét. * - De a közös célt helyezzük legelőre. De megosztok veled valamit.
* Hangját úgy viszi lejjebb mintha bárki is fülelhetne ebben a zárt romos kúriában. *
- Eddig mindenki ki a maszkját kiérdemelte, hamar házat, szolgálókat, és egyéb dolgokat szerzett. * Rántja égig a vállait. * - Mindenki természetesen mást. Hisz sok ember sok különböző vágy. A pénzel többé nem lesz gondod, azt garantálni tudom. Ha valamit nem tudsz önerőből megvenni a társaid ugyanúgy kisegítenek.
* ~ Ehhez természetesen fel is kéne téged vennünk. ~ Gondolja az elf. Kissé morgósnak tűnik már számára a lány. És valami negatív ellenszenvet tapasztal amit ténylegesen nem tud megmagyarázni, de ezt érzi a lányból. *
- Itt egyek leszünk, és mindent megteremtünk csapatmunkával magunknak. A mester ezért a tökéletes hűséget várja el csak. Illetve, hogy ha közös ügyet kell szolgálni, vagy a társadon kell segíteni, akkor készen állj.
* És itt van az a pillanat amikor az elf a kényelmet hátra hagyva felpattan. *
- Ha nem akarod, akkor szólj. Nem látom rajtad azt amit néhány órával ezelőtt. Ha szándékodban áll csatlakozni, akkor egyenlőre tedd amit mondtam.
* És indul is ki az ajtón, ami eddig zárva volt. Ha követi akkor mutatja is az utat a másik félnek, hogy merre kellene haladni. Természetesen bármi probléma ütközhet a dologba. Akár valaki is. *
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-12-31 15:46:46
Üzenet elküldve: 2021-12-31 15:46:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Megpróbáltatások//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A vörösen táncoló lángok kétségtelenül nyugodt, már-már meghitt hangulatot teremtenek. Khrysnek tetszik, ahogyan mindenféle árnyalakokat ölt a tűz lobogása a kis helyiség mindegyik falán. Olyan sejtelmes ettől az egész, kiszámíthatatlan, izgalmas. Mintha csak egy történetet akarnának elmesélni a lángok a különös árnyjátékkal. A félvér leány megint csak elmélázna, de hát komoly dolgokról van szó, végre Syndra kitér a megvásárolandó dolgokra. Noha az elf azt állítja, hogy nem azért bízza rá, hogy ő végezze a piszkos munkát, Khrys ebben kételkedik némiképp, de ezt palástolja. Habár jó az emlékezete, nem bíz semmit sem a véletlenre, és hogy csak egy kicsikét feszegesse Syndra idegeinek határait, lassan kezd kutakodni a táskájában, megjátszva, hogy nem találja a szükséges eszközöket. Közben persze fél szemmel a másik arcát vizslatja, és mintegy kárörvendően várja már, hogy társa kijöjjön a sodrából. Figyel arra, hogy túl sokáig ne űzze magának szórakoztató játékát, és végtére is előkerül a papír, a penna és az üvegcse is a festékekkel. Tüstént írni kezdi csak úgy vázlatosan, a lényeget kiemelve, hogy mit kell beszereznie, majd fél kézzel még a medált is elkapja, amit Syndra feléje dob. Kíváncsiságát képtelen visszafogni, nem állhatja meg tehát, hogy fél szemével ne pillantson rá a medálra. ~Micsoda érdekes medál ez! Ki találta ki ezt a hülyeséget? Az a szarvas valahogy nem kéne oda. És még viseljem is, hogyne!~ Ráadásul külön nehezítés számára, hogy a sebhelyes arcú intézőt lehetőség szerint ki kellene hagyni a mókából. Khrys egyelőre nem tudja, hogy lehet ezt majd kivitelezni, de hát ha ez a kérés, akkor majd igyekszik az előírtaknak megfelelően eljárni az ügyben. Egy maszk is előkerül, hasonlatos Syndráéhoz, amire a félvér leány csak egy futó pillantást vet, majd táskájába süllyeszti az anyagot. Sok idő nincs, mert Syndra valósággal ontja magából a listát. ~Rúzs, persze, az aztán tényleg fontos!~ A félvér leány keze sebesen jár, hogy képes legyen tartani a nem csekély tempót, amit társa diktál. ~Agyag tál, mi ez itt, főzőcskézés?~ Olyan össze nem illő dolgokat mond az elf, hogy Khrys nem tudja elképzelni sem, hogy ezekre tényleg mind szükségük lesz a későbbiekben. Legszívesebben a felesleges dolgokat meg sem rendelné, ez pedig közel a teljes listát magában foglalja, de annyi baj legyen, úgy sem az ő pénzéből kell állnia a költségeket, legalábbis ebben reménykedik. A továbbiakban több nemesinek is teljesen beillő dolgok következnek, a félvérnek pedig önkéntelenül az jut eszébe, hogy talán valami gazdag női álcája lesz Syndrának. Nem kérdez viszont rá, minthogy idő sincsen erre. ~Ne mosolyogjál, mit mosolyogsz.~ Syndrának bizony csalódnia kell, mert Khrys arcán semmit sem lehet látni, közömbös, már-már érdektelen tekintettel írja fel a papírra szépen egymás alá a lista elemeit, majd amikor végez, kérdőn a másikra pillant, és még magában gunyorosan hozzáfűzi: ~Parancsol még valamit, őnagysága? Biztos, hogy nem felejtett ki semmit?~ Megint a pénzről esik szó, meg arról, hogy beletelik majd jó időbe, mire mehetnek vissza a rendelésért a műhelybe. ~Szükséges, hát hogyne! Ha te mondod, biztos úgy van.~ Megfordítja a lapot, hogy ráírja a kérdését, noha máris hallani véli a választ: "Ugye majd én is kérhetek tőled ezt-azt alkalomadtán?" ~Persze, még levelet is írjak, ki vagyok én, írnok vagy mi a faszom?~ Képtelen megállni, még az iménti kérdése alá odafirkantja: "Igazán leírhatod te is, ennyire nem kell kényelmesnek lenni." Noha nem szívesen, de azért mégis előkerül egy újabb üres lap, amire írni kezdi a diktált szöveget. Az elsőre is nyilvánvaló, hogy valami rejtett üzenet bújik meg a sorok között, biztosan érteni fogják azok, akiknek értenie kell. ~Odaadással, hát persze! Ki hiszi el ezt a baromságot? Te meg az odaadás, na ne röhögtess már!~ A levelet gondosan összehajtja, hogy a végén csak egy kis tenyérben elférő négyzet lesz belőle, ezt táskája mélyére rejti. Aztán a listát már csak félbe hajtja, úgy kerül a táskájába a többi dologgal együtt, kivéve a medált. Végezetül feláll, részéről indulhatnak.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A vörösen táncoló lángok kétségtelenül nyugodt, már-már meghitt hangulatot teremtenek. Khrysnek tetszik, ahogyan mindenféle árnyalakokat ölt a tűz lobogása a kis helyiség mindegyik falán. Olyan sejtelmes ettől az egész, kiszámíthatatlan, izgalmas. Mintha csak egy történetet akarnának elmesélni a lángok a különös árnyjátékkal. A félvér leány megint csak elmélázna, de hát komoly dolgokról van szó, végre Syndra kitér a megvásárolandó dolgokra. Noha az elf azt állítja, hogy nem azért bízza rá, hogy ő végezze a piszkos munkát, Khrys ebben kételkedik némiképp, de ezt palástolja. Habár jó az emlékezete, nem bíz semmit sem a véletlenre, és hogy csak egy kicsikét feszegesse Syndra idegeinek határait, lassan kezd kutakodni a táskájában, megjátszva, hogy nem találja a szükséges eszközöket. Közben persze fél szemmel a másik arcát vizslatja, és mintegy kárörvendően várja már, hogy társa kijöjjön a sodrából. Figyel arra, hogy túl sokáig ne űzze magának szórakoztató játékát, és végtére is előkerül a papír, a penna és az üvegcse is a festékekkel. Tüstént írni kezdi csak úgy vázlatosan, a lényeget kiemelve, hogy mit kell beszereznie, majd fél kézzel még a medált is elkapja, amit Syndra feléje dob. Kíváncsiságát képtelen visszafogni, nem állhatja meg tehát, hogy fél szemével ne pillantson rá a medálra. ~Micsoda érdekes medál ez! Ki találta ki ezt a hülyeséget? Az a szarvas valahogy nem kéne oda. És még viseljem is, hogyne!~ Ráadásul külön nehezítés számára, hogy a sebhelyes arcú intézőt lehetőség szerint ki kellene hagyni a mókából. Khrys egyelőre nem tudja, hogy lehet ezt majd kivitelezni, de hát ha ez a kérés, akkor majd igyekszik az előírtaknak megfelelően eljárni az ügyben. Egy maszk is előkerül, hasonlatos Syndráéhoz, amire a félvér leány csak egy futó pillantást vet, majd táskájába süllyeszti az anyagot. Sok idő nincs, mert Syndra valósággal ontja magából a listát. ~Rúzs, persze, az aztán tényleg fontos!~ A félvér leány keze sebesen jár, hogy képes legyen tartani a nem csekély tempót, amit társa diktál. ~Agyag tál, mi ez itt, főzőcskézés?~ Olyan össze nem illő dolgokat mond az elf, hogy Khrys nem tudja elképzelni sem, hogy ezekre tényleg mind szükségük lesz a későbbiekben. Legszívesebben a felesleges dolgokat meg sem rendelné, ez pedig közel a teljes listát magában foglalja, de annyi baj legyen, úgy sem az ő pénzéből kell állnia a költségeket, legalábbis ebben reménykedik. A továbbiakban több nemesinek is teljesen beillő dolgok következnek, a félvérnek pedig önkéntelenül az jut eszébe, hogy talán valami gazdag női álcája lesz Syndrának. Nem kérdez viszont rá, minthogy idő sincsen erre. ~Ne mosolyogjál, mit mosolyogsz.~ Syndrának bizony csalódnia kell, mert Khrys arcán semmit sem lehet látni, közömbös, már-már érdektelen tekintettel írja fel a papírra szépen egymás alá a lista elemeit, majd amikor végez, kérdőn a másikra pillant, és még magában gunyorosan hozzáfűzi: ~Parancsol még valamit, őnagysága? Biztos, hogy nem felejtett ki semmit?~ Megint a pénzről esik szó, meg arról, hogy beletelik majd jó időbe, mire mehetnek vissza a rendelésért a műhelybe. ~Szükséges, hát hogyne! Ha te mondod, biztos úgy van.~ Megfordítja a lapot, hogy ráírja a kérdését, noha máris hallani véli a választ: "Ugye majd én is kérhetek tőled ezt-azt alkalomadtán?" ~Persze, még levelet is írjak, ki vagyok én, írnok vagy mi a faszom?~ Képtelen megállni, még az iménti kérdése alá odafirkantja: "Igazán leírhatod te is, ennyire nem kell kényelmesnek lenni." Noha nem szívesen, de azért mégis előkerül egy újabb üres lap, amire írni kezdi a diktált szöveget. Az elsőre is nyilvánvaló, hogy valami rejtett üzenet bújik meg a sorok között, biztosan érteni fogják azok, akiknek értenie kell. ~Odaadással, hát persze! Ki hiszi el ezt a baromságot? Te meg az odaadás, na ne röhögtess már!~ A levelet gondosan összehajtja, hogy a végén csak egy kis tenyérben elférő négyzet lesz belőle, ezt táskája mélyére rejti. Aztán a listát már csak félbe hajtja, úgy kerül a táskájába a többi dologgal együtt, kivéve a medált. Végezetül feláll, részéről indulhatnak.*
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-12-30 13:21:06
Üzenet elküldve: 2021-12-30 13:21:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
* Kezd kissé a helyzet ormótlanul furcsává válni. Választ nem igen remélhet csak mutogatás reményében. Az eddigi jeleket mind próbálta megjegyezni, de annyira nem jó tanuló még mint akarná. Így könnyedén ismételtetni kellene vele több alkalommal is. A tűz lágy és meleg érintése ezekben a hűvös időkben nyugtatólag hat az elfre. Főleg, hogy még rá is dob még egy adagot a fából. *
- Bevásárlásnál sok mindent meg kell majd rendelned nekem. És nem azért mert veled akarom végeztetni a béna melót. De tanácsolom jegyezd fel.
* Ha a másik fél tollat ragad akkor elkezdi sorolni neki. *
- Először is, Egy ló páncél a lovamra. Amit fémből elf rúnákkal díszítve. A másik pedig ebből a nyakláncból tizenkettő darabot készíttess. * Dobja át a nyakláncot a másik számára. Egy hollót ábrázol a szájába egy kígyót ami egy nagy agancsos szarvas hátán ágaskodik. *
- Ebből az egyik a tiéd lesz. Óvatosan kitől rendeled. Kerüld el az intézőt! Ő ne lássa meg az amulettet.
* Ez egy olyan kihívás, ami eléggé nehezen kivitelezhető, mivel a kováccsal a legtöbb ügyben az intéző tárgyal. De ha megpillantja az amulettet akkor könnyedén rájöhet, hogy honnan is van. *
- Ez az amulett a céhünk jelképe, de mivel az intéző már ismeri, ki kell hagynod őt belőle ha teheted. Ha pedig nem, akkor alapból maszkban közelítsd meg őket. Ez a te döntésed miképp jársz el. * Táskájában kotorászva elővesz egy tartalék holló maszkot, pontosan ugyanolyat mint az övé. Le teszi a tűz mellé ideiglenesen. *
- Ha ezt a lehetőséget választod, akkor többet te sem térhetsz oda be észrevétlenül. Csak ha olyat rendelsz ami már a céh ügyét szolgálja.
* Utána végig gondolva a továbbiakat. Jelzi elkezdi felvázolni mutogatás keretében. *
- Szükségem lenne két darab vörös rúzsra, 2 citrus olajra, agyag edényre és mészre. Az agyag edény legyen mély tál formájú és passzoljanak a másikakhoz. * Gyorsan fejében számolva újain illusztrálva felmutatja. * Ebből 6 darabot egyenlőre. De ezen kívül szükség lesz 1 doboz illatszer tégelyre is. És ha már itt vagyunk, Egy díszes lovagló csizma, és ha tudsz apáca vagy papnő ruhát készíttetni velük akkor az is kellene.
* További gondolattól vezérelve, ismételten nyitja a száját. *
- Ezen kívül pedig egy harisnyát illetve néhány gyertyát. * Ez már kezd sok lenni, de még mindig a szája jár. * - Egy nemesi kesztyűt, illetve egy női nemes ruhát, szoknyával és minden csicsával amit lehet. Hmm... * Merül el a gondolatában. * - Ha lehetséges zöld színben kellene és hozzá illő arany fülbevalót és nyakláncot is. * Ismételten gyors ötlettől vezérelve. * - Oh igen és egy darab pomádét és két púdert! És mielőtt elfelejtem rózsa olajat is és szemfestékből kettőt és szemceruzából is kettőt.
* Majd dől hátra és gúnyos mosolyt húz az arcára. Reméli láthatja a másik ijedt tekintetét a szép nagy mennyiségtől. *
- A pénz nekünk nem számít már mondtam neked. Ezek mind szükségesek lesznek az elkövetkezendő időben. És nem egy nap lesz míg beszerzik mindet. Szóval csak mindent kifizetsz és elhozod a megrendelő lapot.
* Egy pillanatig vár, hogy ha a másik fél is valamit szándékozna hozzá tenni. *
- Illetve a munkával kapcsolatban. A mélységiek megtalálása nagyon fontos. Főleg úgy, hogy ne vegyék észre, hogy te bármit is adsz nekik. Tudniuk kell kitől van a levél. Írd le ezeket a sorokat külön papírra.
* Megköszörüli a torkát az elf és utána bele is kezd. *
- Kedves drága barátom! Régen találkoztunk, már annak is megvan néhány éve, hogy talpad földünkre tévedt. * Kezével játszadozik közben, és ha teheti fel is pattan, hogy fel alá járkáljon. * - Édes drága családod a környékre tévelyedett, ha már te nem méltóztattál minket figyelemmel kísérni. Kérlek ne felejtsd el, hogy a kutyáitoknak hiányoztok. És egyben nekünk is. Örömmel vennénk ha ismét láthatnánk titeket. Ha pedig szeretnél minket felkeresni ez a tollal írott levél mutatja az utat felénk. A fogadó mindig is egy kellemes találkozó hely volt nem gondoljátok? Szeretettel és oda adással Pernelis
* Majd tétovázás nélkül kezd el készülődni. *
- Ha megvagy mindennel indulhatunk is. Van munka bőven.
* Kezd kissé a helyzet ormótlanul furcsává válni. Választ nem igen remélhet csak mutogatás reményében. Az eddigi jeleket mind próbálta megjegyezni, de annyira nem jó tanuló még mint akarná. Így könnyedén ismételtetni kellene vele több alkalommal is. A tűz lágy és meleg érintése ezekben a hűvös időkben nyugtatólag hat az elfre. Főleg, hogy még rá is dob még egy adagot a fából. *
- Bevásárlásnál sok mindent meg kell majd rendelned nekem. És nem azért mert veled akarom végeztetni a béna melót. De tanácsolom jegyezd fel.
* Ha a másik fél tollat ragad akkor elkezdi sorolni neki. *
- Először is, Egy ló páncél a lovamra. Amit fémből elf rúnákkal díszítve. A másik pedig ebből a nyakláncból tizenkettő darabot készíttess. * Dobja át a nyakláncot a másik számára. Egy hollót ábrázol a szájába egy kígyót ami egy nagy agancsos szarvas hátán ágaskodik. *
- Ebből az egyik a tiéd lesz. Óvatosan kitől rendeled. Kerüld el az intézőt! Ő ne lássa meg az amulettet.
* Ez egy olyan kihívás, ami eléggé nehezen kivitelezhető, mivel a kováccsal a legtöbb ügyben az intéző tárgyal. De ha megpillantja az amulettet akkor könnyedén rájöhet, hogy honnan is van. *
- Ez az amulett a céhünk jelképe, de mivel az intéző már ismeri, ki kell hagynod őt belőle ha teheted. Ha pedig nem, akkor alapból maszkban közelítsd meg őket. Ez a te döntésed miképp jársz el. * Táskájában kotorászva elővesz egy tartalék holló maszkot, pontosan ugyanolyat mint az övé. Le teszi a tűz mellé ideiglenesen. *
- Ha ezt a lehetőséget választod, akkor többet te sem térhetsz oda be észrevétlenül. Csak ha olyat rendelsz ami már a céh ügyét szolgálja.
* Utána végig gondolva a továbbiakat. Jelzi elkezdi felvázolni mutogatás keretében. *
- Szükségem lenne két darab vörös rúzsra, 2 citrus olajra, agyag edényre és mészre. Az agyag edény legyen mély tál formájú és passzoljanak a másikakhoz. * Gyorsan fejében számolva újain illusztrálva felmutatja. * Ebből 6 darabot egyenlőre. De ezen kívül szükség lesz 1 doboz illatszer tégelyre is. És ha már itt vagyunk, Egy díszes lovagló csizma, és ha tudsz apáca vagy papnő ruhát készíttetni velük akkor az is kellene.
* További gondolattól vezérelve, ismételten nyitja a száját. *
- Ezen kívül pedig egy harisnyát illetve néhány gyertyát. * Ez már kezd sok lenni, de még mindig a szája jár. * - Egy nemesi kesztyűt, illetve egy női nemes ruhát, szoknyával és minden csicsával amit lehet. Hmm... * Merül el a gondolatában. * - Ha lehetséges zöld színben kellene és hozzá illő arany fülbevalót és nyakláncot is. * Ismételten gyors ötlettől vezérelve. * - Oh igen és egy darab pomádét és két púdert! És mielőtt elfelejtem rózsa olajat is és szemfestékből kettőt és szemceruzából is kettőt.
* Majd dől hátra és gúnyos mosolyt húz az arcára. Reméli láthatja a másik ijedt tekintetét a szép nagy mennyiségtől. *
- A pénz nekünk nem számít már mondtam neked. Ezek mind szükségesek lesznek az elkövetkezendő időben. És nem egy nap lesz míg beszerzik mindet. Szóval csak mindent kifizetsz és elhozod a megrendelő lapot.
* Egy pillanatig vár, hogy ha a másik fél is valamit szándékozna hozzá tenni. *
- Illetve a munkával kapcsolatban. A mélységiek megtalálása nagyon fontos. Főleg úgy, hogy ne vegyék észre, hogy te bármit is adsz nekik. Tudniuk kell kitől van a levél. Írd le ezeket a sorokat külön papírra.
* Megköszörüli a torkát az elf és utána bele is kezd. *
- Kedves drága barátom! Régen találkoztunk, már annak is megvan néhány éve, hogy talpad földünkre tévedt. * Kezével játszadozik közben, és ha teheti fel is pattan, hogy fel alá járkáljon. * - Édes drága családod a környékre tévelyedett, ha már te nem méltóztattál minket figyelemmel kísérni. Kérlek ne felejtsd el, hogy a kutyáitoknak hiányoztok. És egyben nekünk is. Örömmel vennénk ha ismét láthatnánk titeket. Ha pedig szeretnél minket felkeresni ez a tollal írott levél mutatja az utat felénk. A fogadó mindig is egy kellemes találkozó hely volt nem gondoljátok? Szeretettel és oda adással Pernelis
* Majd tétovázás nélkül kezd el készülődni. *
- Ha megvagy mindennel indulhatunk is. Van munka bőven.
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-12-30 05:07:02
Üzenet elküldve: 2021-12-30 05:07:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Felvétel//
*Syndra kísérletet tesz arra, hogy valamiképpen visszarángassa Khrys elméjét a bambulásból. Habár egy fadarab aligha járhat szerencsével, azért nem olyan könnyű kizökkenteni. Az emelt hangú kérdésre már felemeli a fejét, és fel is tartja jobb hüvelykujját igenlő választ adva a másiknak, igaz, jelen esetben inkább azt jelenti, hogy természetesen. Nyilván nem tűnhet úgy, hogy tényleg figyelt, de nem törődik azzal, hogy a hollólány elhiszi-e vagy sem. Csak hogy még egy kicsit rájátsszon a dologra, Khrys olyan képet vág, mintha minden pillanatban Syndra szavait inná. Jól lehet, van azért ebben egy kis szemtelenség is, ami azonban egyáltalán nem az újnak ígérkező megbízatásnak és a titkos szervezethez való csatlakozásnak szól. Azt viszont nem tudná már megindokolni, hogy Syndrának miért szól ez a szemtelenség, pusztán ehhez van most kedve. Amúgy sem adna választ erre, ha megkérdeznék.
A hollólány tovább beszél a lelkesedésről, mire Khrys védekezőn emeli fel a kezét, és hozzá olyan ártatlanul bocsánatkérő képet vág, mintha legalábbis égbe kiáltó gazságot követett volna el. ~Aktívabb? Ezt mégis hogy gondolod? Idegesít, ha írok, a jeleimet úgy ahogy tanulod, mi mást vársz még tőlem?~ Ami azt illeti, mindentől függetlenül egész nyugodtan elővenné a tintát, hiszen nem köteles mások érzéseire tekintettel lenni, egyszerű lustaság ez most nála, semmi több. Könnyen hiheti azt Syndra, hogy egyáltalán nem érdekli már az egész, ámde ennek éppen az ellenkezője igaz.
Syndra ezek után a kalmároknál tett látogatásáról mesél, amiből kitűnik, hogy nem fenékig tejfel ez az egész ügy. ~Nem mernek kockáztatni, ez csak érthető tán. Habár biztosan jól járnának, ha összedolgoznának ezzel a szervezettel.~ Ezúttal időnként bólint egyet, hogy a másik lássa, ő bizony figyel. Ez most Khrys-nél egy színjáték, tetteti, hogy jóvá akarja tenni a csekélyke vétkét, hogy nem teljes odaadással szentelte figyelmét a másiknak. Syndra kifejezi apró reménytelenségét a vezért illetően, mire Khrys előveszi az "ó, sajnálom" tekintetét. Hozzá még a bal karját is oldalra lendíti kissé, jelezve, hogy megérti Syndrát a gondjával együtt. Magában pedig jót mosolyog ezen a kis színjátékon, és még hozzá élvezi is. ~Felmérjük, mire vagyok képes? Nagyszerű!~ Azért az már ténylegesen érdekli, hogy Syndra ugyan mivel akarja próbára tenni. Csak egy bólintással jelzi, hogy felfogta, majd kérdőn néz társára, mintha csak szavakkal kérdezné meg, hogy a vadászaton kívül mit fognak még csinálni. ~Nofene, juttassak el egy levelet két mélységinek. Jól hangzik, csak találjam meg őket.~ Syndra rövidesen ismertetni is kezdi a mélységiek kinézetét. ~Tapasztalt zsoldosok, sokat látott harcosok... Hát kösz, ez rengeteget segít. Valószínűleg van belőlük egy pár Lanawinban.~ Ezúttal Khrys olyan enyhén szúrós tekintettel viszonozza a másik próbálkozását, hogy felkeltse az érdeklődését, mintha csak azt mondaná: nyugodj már meg, persze, hogy figyelek. ~Egyedi? Na hát, ez elegendő információ, most már biztosan megtalálom őket!~ Az eddigi jellemzéssel egyáltalán nincs kisegítve, mert ezek inkább általános jellemzők, kivéve az egyedi kinézet. De hát az is attól függ, hogy ki mondja. Mindenki más megjelenést tart egyedinek. ~Na, ezzel már lehet mit kezdeni.~ Khrys újra a tűzbe bámul, elgondolkodik a hallottakon, és leginkább azon, hogy hol a fenében fog rájuk akadni, meg hogyan fogja őket megkeresni.* ~Állatszerű felszerelés, mi a fene? Biztos ezt jelenti az egyedi kinézet.~
*Syndra kísérletet tesz arra, hogy valamiképpen visszarángassa Khrys elméjét a bambulásból. Habár egy fadarab aligha járhat szerencsével, azért nem olyan könnyű kizökkenteni. Az emelt hangú kérdésre már felemeli a fejét, és fel is tartja jobb hüvelykujját igenlő választ adva a másiknak, igaz, jelen esetben inkább azt jelenti, hogy természetesen. Nyilván nem tűnhet úgy, hogy tényleg figyelt, de nem törődik azzal, hogy a hollólány elhiszi-e vagy sem. Csak hogy még egy kicsit rájátsszon a dologra, Khrys olyan képet vág, mintha minden pillanatban Syndra szavait inná. Jól lehet, van azért ebben egy kis szemtelenség is, ami azonban egyáltalán nem az újnak ígérkező megbízatásnak és a titkos szervezethez való csatlakozásnak szól. Azt viszont nem tudná már megindokolni, hogy Syndrának miért szól ez a szemtelenség, pusztán ehhez van most kedve. Amúgy sem adna választ erre, ha megkérdeznék.
A hollólány tovább beszél a lelkesedésről, mire Khrys védekezőn emeli fel a kezét, és hozzá olyan ártatlanul bocsánatkérő képet vág, mintha legalábbis égbe kiáltó gazságot követett volna el. ~Aktívabb? Ezt mégis hogy gondolod? Idegesít, ha írok, a jeleimet úgy ahogy tanulod, mi mást vársz még tőlem?~ Ami azt illeti, mindentől függetlenül egész nyugodtan elővenné a tintát, hiszen nem köteles mások érzéseire tekintettel lenni, egyszerű lustaság ez most nála, semmi több. Könnyen hiheti azt Syndra, hogy egyáltalán nem érdekli már az egész, ámde ennek éppen az ellenkezője igaz.
Syndra ezek után a kalmároknál tett látogatásáról mesél, amiből kitűnik, hogy nem fenékig tejfel ez az egész ügy. ~Nem mernek kockáztatni, ez csak érthető tán. Habár biztosan jól járnának, ha összedolgoznának ezzel a szervezettel.~ Ezúttal időnként bólint egyet, hogy a másik lássa, ő bizony figyel. Ez most Khrys-nél egy színjáték, tetteti, hogy jóvá akarja tenni a csekélyke vétkét, hogy nem teljes odaadással szentelte figyelmét a másiknak. Syndra kifejezi apró reménytelenségét a vezért illetően, mire Khrys előveszi az "ó, sajnálom" tekintetét. Hozzá még a bal karját is oldalra lendíti kissé, jelezve, hogy megérti Syndrát a gondjával együtt. Magában pedig jót mosolyog ezen a kis színjátékon, és még hozzá élvezi is. ~Felmérjük, mire vagyok képes? Nagyszerű!~ Azért az már ténylegesen érdekli, hogy Syndra ugyan mivel akarja próbára tenni. Csak egy bólintással jelzi, hogy felfogta, majd kérdőn néz társára, mintha csak szavakkal kérdezné meg, hogy a vadászaton kívül mit fognak még csinálni. ~Nofene, juttassak el egy levelet két mélységinek. Jól hangzik, csak találjam meg őket.~ Syndra rövidesen ismertetni is kezdi a mélységiek kinézetét. ~Tapasztalt zsoldosok, sokat látott harcosok... Hát kösz, ez rengeteget segít. Valószínűleg van belőlük egy pár Lanawinban.~ Ezúttal Khrys olyan enyhén szúrós tekintettel viszonozza a másik próbálkozását, hogy felkeltse az érdeklődését, mintha csak azt mondaná: nyugodj már meg, persze, hogy figyelek. ~Egyedi? Na hát, ez elegendő információ, most már biztosan megtalálom őket!~ Az eddigi jellemzéssel egyáltalán nincs kisegítve, mert ezek inkább általános jellemzők, kivéve az egyedi kinézet. De hát az is attól függ, hogy ki mondja. Mindenki más megjelenést tart egyedinek. ~Na, ezzel már lehet mit kezdeni.~ Khrys újra a tűzbe bámul, elgondolkodik a hallottakon, és leginkább azon, hogy hol a fenében fog rájuk akadni, meg hogyan fogja őket megkeresni.* ~Állatszerű felszerelés, mi a fene? Biztos ezt jelenti az egyedi kinézet.~
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-12-28 22:02:41
Üzenet elküldve: 2021-12-28 22:02:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
// Út a piacra //
* Még éppen reggel van, szóval Nimeril úgy dönt, hogy gyorsan kiugrik a piacra néhány félrerakatott holmiért. Napok óta várja a városőrét, talán addig nem fog még megérkezni, amíg oda van, de ha mégis, akkor majd megvárja. Meghagyta otthon, hogy mit tegyenek, ha jönne. A romvároson keresztül vezet az útja, aminek annyira nem örül. Nem szereti ezt a lepukkant környéket. Régebben, amíg az utcán élt ez nem így volt, de most már más a helyzet. Sok itt az olyan, mint ő régen volt, csak nála jóval agresszívabbak. Gyorsan is szedi hát a lábait. Nem is rossz reggeli tornának, felér egy kisebb edzéssel is. Kellemest a hasznossal szokás mondani, de ez cseppet sem kellemes, de annál hasznosabb. Az utóbbi időben kezd visszatérni az ereje. A rendes táplálkozás sokat jelent. Teste még mindig magán viseli a nélkülözést, de már nem az a csontra száradt bőrdarab. Idővel talán már csak egy rossz emlék, meg néhány heg marad ez az egész. Annyi szent, hogy egy egész életre szóló leckét kapott ez alatt az idő alatt. Sokszor álmodik még éjszaka azokról az időkről. A szemétről, amiben turkált, a maradékról, amit evet és még sorolhatná ezeket sokáig. Valahogy túlélte ezt is és részben Aldeis a macska ennek az oka. Vele volt a nehéz pillanatokban, sőt még segítette is, apró ajándékaival. Hol egy patkány, hol egy kis madárka, vagy egyéb élőlény, amit elfogyaszthatott. Most is itt kullog a lány után álló farokkal. Nem adná ezt a bestiát semmi pénzért. Időközben már szinte el is hagyta a romvárost. Szerencsére gond nélkül sikerült ez megint.*
* Még éppen reggel van, szóval Nimeril úgy dönt, hogy gyorsan kiugrik a piacra néhány félrerakatott holmiért. Napok óta várja a városőrét, talán addig nem fog még megérkezni, amíg oda van, de ha mégis, akkor majd megvárja. Meghagyta otthon, hogy mit tegyenek, ha jönne. A romvároson keresztül vezet az útja, aminek annyira nem örül. Nem szereti ezt a lepukkant környéket. Régebben, amíg az utcán élt ez nem így volt, de most már más a helyzet. Sok itt az olyan, mint ő régen volt, csak nála jóval agresszívabbak. Gyorsan is szedi hát a lábait. Nem is rossz reggeli tornának, felér egy kisebb edzéssel is. Kellemest a hasznossal szokás mondani, de ez cseppet sem kellemes, de annál hasznosabb. Az utóbbi időben kezd visszatérni az ereje. A rendes táplálkozás sokat jelent. Teste még mindig magán viseli a nélkülözést, de már nem az a csontra száradt bőrdarab. Idővel talán már csak egy rossz emlék, meg néhány heg marad ez az egész. Annyi szent, hogy egy egész életre szóló leckét kapott ez alatt az idő alatt. Sokszor álmodik még éjszaka azokról az időkről. A szemétről, amiben turkált, a maradékról, amit evet és még sorolhatná ezeket sokáig. Valahogy túlélte ezt is és részben Aldeis a macska ennek az oka. Vele volt a nehéz pillanatokban, sőt még segítette is, apró ajándékaival. Hol egy patkány, hol egy kis madárka, vagy egyéb élőlény, amit elfogyaszthatott. Most is itt kullog a lány után álló farokkal. Nem adná ezt a bestiát semmi pénzért. Időközben már szinte el is hagyta a romvárost. Szerencsére gond nélkül sikerült ez megint.*
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-12-22 07:58:50
Üzenet elküldve: 2021-12-22 07:58:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Felvétel //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A tűz ropogása és a kényelmes kis ülőhely meghozná az elfnek a nosztalgiázást, ha nem utálná azt. Ezért csak egy újabb fadarabot dob a tűzre, ezzel próbálja a másik felet kizökkenteni. *
- Itt vagy? Hahóóóóóó....!!!
* Emeli fel a hangját, mivel látványos a másik fél elbambulása. *
- Nekem lényegtelen, hogy miképp cselekszel, de lehetnél egy kicsit aktívabb is ha már csatlakozni szeretnél hozzánk. Talán nem tűnik lelkesítőnek ez a rom. De kis időn belül minden értelmet fog számodra nyerni.
* Egy kisebb botot talál a tűz mellett amivel egy kis levegőt adhat a megfáradt tűznek. Nem is rest bökdösni vele. ~ Nem mintha én aktívabb lennék a fenébe is! ~ *
- Nem rég elmentem a kalmárokhoz tárgyalni. A titoktartást a rendelésekkel tudtam csak ki alkudni. A mester szájából akarják hallani az egészet. Addig semmiképp nem enyhülnek meg. * Egy nagyobb sóhaj keretébe folytatja is. * - Tudod néhány napja már itt vagyok. De nem sok nyomot találtam, hogy itt lenne. * Bambulja intenzíven a tüzet, mintha az válaszokat tudna adni a felgyülemlett kérdéseire. * - Ez volt ténylegesen az első nyom. A beépített emberekkel sem léphetek kapcsolatba, mert ők már a munkájukat végzik. Így mondhatni egyedül vagyok míg Illidary nem lesz meg.
* Egy kicsit együttérzően próbál nézni a másik félre. Talán egy kis figyelmet kicsikar belőle. *
- Ezért nem mehetek be a wengtomeribe... * Sóhajt fel. * - És ezért kell nekem felmérni a képességeid. Alapból nem vagyok jó nyomolvasó, szóval a szerencsén fog múlni, hogy a vadat sikerül e leteríteni. De!
* Emeli fel mutató úját. * - Nem csak ennyit fogunk tenni. Előtte most felmérjük, hogy most mire vagy képes.
* Gondolkozik el. * - Azok az anyaszomorítók nem lettek volna tesztbe illőek.
* Kissé lehangolták az eddigi események, és még a kóstolgatás is egy keveset kivett belőle. De ez nem lehet egy lelkes holló lánynak akadály. * - Lesz az üzletbe egy két mélységi. Az egyik férfi a másik pedig nő.
* Sajnos kiszámíthatatlan, hogy éppen milyen lehetőségeik vannak, de remélhetőleg nem lesz számára semmilyen akadály. Eddig nem könnyítette meg az élet a történéseket. De későbbiekben végképp nem lesz sétagalopp számukra. * - Egy üzenetet kell eljuttatnod nekik. Bármelyikkel találkozol a kezükbe kell nyomnod úgy a levelet, hogy ne vegye észre senki.
* Elgondolkozik kicsit és realizálja a szeme előtt a két mélységi megjelenését. *
- Nem tudom milyen felszerelésben vannak, de tapasztalt zsoldosok vagy sokat látott harcosként fognak kinézni.
* ~ Talán ennél egy kicsit több infó nem ártana. ~ * - Ugye figyelsz?
* Förmed rá a másik félre. * - Ez fontos. És legalább egy kicsi bizonyságot szerzel, hogy ne legyen ilyen fancsali képed. * Mosolyodik el az elf. * - Mindkettőnek eléggé egyedi a megjelenése. Nem csak a műhelybe hanem az összes többi területen megtalálhatod valamelyiket. * Gondol bele gyorsan. * - Fehér hajuk van, a férfi egy kolosszus a nő pedig átlagos magasságú de markáns jellemmel rendelkezik. * ~ Talán még... ~ * - Szemük kék és valamilyen állat szerű felszerelés borítja a testük.
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A tűz ropogása és a kényelmes kis ülőhely meghozná az elfnek a nosztalgiázást, ha nem utálná azt. Ezért csak egy újabb fadarabot dob a tűzre, ezzel próbálja a másik felet kizökkenteni. *
- Itt vagy? Hahóóóóóó....!!!
* Emeli fel a hangját, mivel látványos a másik fél elbambulása. *
- Nekem lényegtelen, hogy miképp cselekszel, de lehetnél egy kicsit aktívabb is ha már csatlakozni szeretnél hozzánk. Talán nem tűnik lelkesítőnek ez a rom. De kis időn belül minden értelmet fog számodra nyerni.
* Egy kisebb botot talál a tűz mellett amivel egy kis levegőt adhat a megfáradt tűznek. Nem is rest bökdösni vele. ~ Nem mintha én aktívabb lennék a fenébe is! ~ *
- Nem rég elmentem a kalmárokhoz tárgyalni. A titoktartást a rendelésekkel tudtam csak ki alkudni. A mester szájából akarják hallani az egészet. Addig semmiképp nem enyhülnek meg. * Egy nagyobb sóhaj keretébe folytatja is. * - Tudod néhány napja már itt vagyok. De nem sok nyomot találtam, hogy itt lenne. * Bambulja intenzíven a tüzet, mintha az válaszokat tudna adni a felgyülemlett kérdéseire. * - Ez volt ténylegesen az első nyom. A beépített emberekkel sem léphetek kapcsolatba, mert ők már a munkájukat végzik. Így mondhatni egyedül vagyok míg Illidary nem lesz meg.
* Egy kicsit együttérzően próbál nézni a másik félre. Talán egy kis figyelmet kicsikar belőle. *
- Ezért nem mehetek be a wengtomeribe... * Sóhajt fel. * - És ezért kell nekem felmérni a képességeid. Alapból nem vagyok jó nyomolvasó, szóval a szerencsén fog múlni, hogy a vadat sikerül e leteríteni. De!
* Emeli fel mutató úját. * - Nem csak ennyit fogunk tenni. Előtte most felmérjük, hogy most mire vagy képes.
* Gondolkozik el. * - Azok az anyaszomorítók nem lettek volna tesztbe illőek.
* Kissé lehangolták az eddigi események, és még a kóstolgatás is egy keveset kivett belőle. De ez nem lehet egy lelkes holló lánynak akadály. * - Lesz az üzletbe egy két mélységi. Az egyik férfi a másik pedig nő.
* Sajnos kiszámíthatatlan, hogy éppen milyen lehetőségeik vannak, de remélhetőleg nem lesz számára semmilyen akadály. Eddig nem könnyítette meg az élet a történéseket. De későbbiekben végképp nem lesz sétagalopp számukra. * - Egy üzenetet kell eljuttatnod nekik. Bármelyikkel találkozol a kezükbe kell nyomnod úgy a levelet, hogy ne vegye észre senki.
* Elgondolkozik kicsit és realizálja a szeme előtt a két mélységi megjelenését. *
- Nem tudom milyen felszerelésben vannak, de tapasztalt zsoldosok vagy sokat látott harcosként fognak kinézni.
* ~ Talán ennél egy kicsit több infó nem ártana. ~ * - Ugye figyelsz?
* Förmed rá a másik félre. * - Ez fontos. És legalább egy kicsi bizonyságot szerzel, hogy ne legyen ilyen fancsali képed. * Mosolyodik el az elf. * - Mindkettőnek eléggé egyedi a megjelenése. Nem csak a műhelybe hanem az összes többi területen megtalálhatod valamelyiket. * Gondol bele gyorsan. * - Fehér hajuk van, a férfi egy kolosszus a nő pedig átlagos magasságú de markáns jellemmel rendelkezik. * ~ Talán még... ~ * - Szemük kék és valamilyen állat szerű felszerelés borítja a testük.
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-12-22 04:28:04
Üzenet elküldve: 2021-12-22 04:28:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Felvétel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A színen megjelent banditák nem a félelmükről és az eszükről híresek. Sajnálatos módon emberükre akadtak, és ez azért az ő csökevényes agyukig is eljut valahogyan. Eddig borzasztóan elkényelmesedtek, hiszen hozzá voltak szokva ahhoz, hogy egy kis fenyegetőzés és egyéb finomságok árán mindent kézhez kaptak pár pillanaton belül, és aztán továbbállhattak mit sem törődve az áldozat kényelmével vagy akármilyen más érzésével. Syndra ebből a szempontból másnak bizonyul, és igen hamar nyilvánvalóvá válik számukra, hogy az elffel rossz lóra tettek, és tőle bizony egy petákot sem fognak kicsikarni. Egy éjszakai kis kalandot meg főleg nem.*
- Faszomat vagy te ilyen harcias kurva! *Szitkozódik a Dwëronnak nevezett alak, és a társai képén sem az elégedettség árnyalatai öntenek formát. Először hirtelen felindulásból elindul az elf felé, de néhány lépés után meggondolja magát, és társaihoz visszafordulva távozásra adja ki az utasítást. Ez persze meglehetősen kulturálatlan módon történik, mert hangosan tárgyalják ki egymás között Syndrát, és a legkülönfélébb sértéseket zúdítják rá, melyek jelentős hányada nyomdafestéket nem tűrő.
A kúriában, mit az idő már alaposan kikezdett, hamar fellobban a tűz. Khrys gyerekkorától fogva szereti a tüzet, de ha megkérdeznék, miért, aligha tudna rá választ adni. Egyszerűen csak különös módon megnyugtatja, valahányszor a vörösen izzó lángnyelveket látja és hallja a tűz sejtelmes ropogását. Azt az időt juttatja eszébe, amikor még minden rendben volt. Amikor még nem dőlt romba az egész élete. Csak bámulja a tüzet, és arcán látszik, hogy gondolatai igen messze járnak. Fél füllel azért hallja, amit Syndra mond, noha tény, hogy nem minden szó értelmét képes felfogni. Azt éppen megérti, amikor röviden kifejtésre kerül, hogy mi az összefüggés a megtalált fekete toll, az Ignis név és a tényleges mester között. Eddig azért nem tudott rájönni, mert Syndrát hatalmába kerítette valamiféle rejtélyes izgalom, aminek következtében minden értelmetlenné vált, és összekuszálódtak a szálak. A piac említésére felemeli fejét, és kérdőn néz a hollólányra, olyan ártatlan tekintettel, mintha még ebben sem lenne képes összefüggéseket találni. Hirtelen elhatározásból úgy dönt - különben maga sem tudja, miért - hogy egy ideig némiképp agyalágyultnak tetteti magát, aki nem ért a dolgokhoz. Nagyon valószínű, hogy ezzel bizony jócskán próbára teszi majd Syndra amúgy sem végtelen türelmét. Igazából tüstént választ is kap, úgyhogy okafogyottá válik a dolog, legalábbis a piac tekintetében. ~Mi van? Már csak egy kérése van? Azt sem tudom, mit kért eddig.~ Annyira viszont nem érdekli a dolog, hogy ezen rágódjon hosszasan. Lassú, kényelmes léptekkel a tűzhöz lép, majd a hollólánnyal szemközt helyet foglal. Újra a lángok közé bámul elmélázva. Emlékképekként jelennek meg fejében azok a nyári, csillagfényes éjszakák, amikor még minden gondtalan volt, és egy szerető közegben élt. De csodásak voltak azok az esték! Ugyanígy - vagy talán még barátságosabban égett a tűz, körös-körül mindenütt tücskök ezrei muzsikáltak, és az ég oltalmazón hajlott föléjük. Rég volt, elmúlt, azóta minden megváltozott, de örökre beleégtek Khrysbe ezek az emlékek.
Ezek alatt Syndra arról beszél, hogy a félvér leánynak be kéne mennie a wegtoreniak műhelyébe két dolgot venni. Fél füllel hallja mindössze az információkat, de megjegyzi őket. ~Még jó, hogy odaadod az árát, nehogy már a saját pénzemből fizessem ki a te vackaidat! Na nem baj, kíváncsi vagyok, hogy ha majd én kérek tőled valamit, megteszed-e.~ Sosem tudhatja, hogy mikor jön el az az idő, amikor neki lesz szüksége valamire Syndra által. Mellesleg azt gyanítja, hogy fordított esetben már nem fog működni a dolog.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A színen megjelent banditák nem a félelmükről és az eszükről híresek. Sajnálatos módon emberükre akadtak, és ez azért az ő csökevényes agyukig is eljut valahogyan. Eddig borzasztóan elkényelmesedtek, hiszen hozzá voltak szokva ahhoz, hogy egy kis fenyegetőzés és egyéb finomságok árán mindent kézhez kaptak pár pillanaton belül, és aztán továbbállhattak mit sem törődve az áldozat kényelmével vagy akármilyen más érzésével. Syndra ebből a szempontból másnak bizonyul, és igen hamar nyilvánvalóvá válik számukra, hogy az elffel rossz lóra tettek, és tőle bizony egy petákot sem fognak kicsikarni. Egy éjszakai kis kalandot meg főleg nem.*
- Faszomat vagy te ilyen harcias kurva! *Szitkozódik a Dwëronnak nevezett alak, és a társai képén sem az elégedettség árnyalatai öntenek formát. Először hirtelen felindulásból elindul az elf felé, de néhány lépés után meggondolja magát, és társaihoz visszafordulva távozásra adja ki az utasítást. Ez persze meglehetősen kulturálatlan módon történik, mert hangosan tárgyalják ki egymás között Syndrát, és a legkülönfélébb sértéseket zúdítják rá, melyek jelentős hányada nyomdafestéket nem tűrő.
A kúriában, mit az idő már alaposan kikezdett, hamar fellobban a tűz. Khrys gyerekkorától fogva szereti a tüzet, de ha megkérdeznék, miért, aligha tudna rá választ adni. Egyszerűen csak különös módon megnyugtatja, valahányszor a vörösen izzó lángnyelveket látja és hallja a tűz sejtelmes ropogását. Azt az időt juttatja eszébe, amikor még minden rendben volt. Amikor még nem dőlt romba az egész élete. Csak bámulja a tüzet, és arcán látszik, hogy gondolatai igen messze járnak. Fél füllel azért hallja, amit Syndra mond, noha tény, hogy nem minden szó értelmét képes felfogni. Azt éppen megérti, amikor röviden kifejtésre kerül, hogy mi az összefüggés a megtalált fekete toll, az Ignis név és a tényleges mester között. Eddig azért nem tudott rájönni, mert Syndrát hatalmába kerítette valamiféle rejtélyes izgalom, aminek következtében minden értelmetlenné vált, és összekuszálódtak a szálak. A piac említésére felemeli fejét, és kérdőn néz a hollólányra, olyan ártatlan tekintettel, mintha még ebben sem lenne képes összefüggéseket találni. Hirtelen elhatározásból úgy dönt - különben maga sem tudja, miért - hogy egy ideig némiképp agyalágyultnak tetteti magát, aki nem ért a dolgokhoz. Nagyon valószínű, hogy ezzel bizony jócskán próbára teszi majd Syndra amúgy sem végtelen türelmét. Igazából tüstént választ is kap, úgyhogy okafogyottá válik a dolog, legalábbis a piac tekintetében. ~Mi van? Már csak egy kérése van? Azt sem tudom, mit kért eddig.~ Annyira viszont nem érdekli a dolog, hogy ezen rágódjon hosszasan. Lassú, kényelmes léptekkel a tűzhöz lép, majd a hollólánnyal szemközt helyet foglal. Újra a lángok közé bámul elmélázva. Emlékképekként jelennek meg fejében azok a nyári, csillagfényes éjszakák, amikor még minden gondtalan volt, és egy szerető közegben élt. De csodásak voltak azok az esték! Ugyanígy - vagy talán még barátságosabban égett a tűz, körös-körül mindenütt tücskök ezrei muzsikáltak, és az ég oltalmazón hajlott föléjük. Rég volt, elmúlt, azóta minden megváltozott, de örökre beleégtek Khrysbe ezek az emlékek.
Ezek alatt Syndra arról beszél, hogy a félvér leánynak be kéne mennie a wegtoreniak műhelyébe két dolgot venni. Fél füllel hallja mindössze az információkat, de megjegyzi őket. ~Még jó, hogy odaadod az árát, nehogy már a saját pénzemből fizessem ki a te vackaidat! Na nem baj, kíváncsi vagyok, hogy ha majd én kérek tőled valamit, megteszed-e.~ Sosem tudhatja, hogy mikor jön el az az idő, amikor neki lesz szüksége valamire Syndra által. Mellesleg azt gyanítja, hogy fordított esetben már nem fog működni a dolog.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2115-2134