//Apuci pici hercegnője//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Nievesha már rég eltűnt a látóköréből és bár a lány meg tudja védeni magát, mégsem veszi örömmel a távolmaradását. Mire eszmélt, már nyoma sem volt és hiába kutatta végig Arthenior olyan helyeit, ahol megfordulhatott - köztük egy városőrt is megkérdezett -, sehol sem lelte a kócos, szőke, önfejű lányt. Ahogy múlik az idő, úgy növekszik benne a feszültség és félő, hogy ha még azzal a borotvált fejű lánnyal van, akkor még nagyobb ostobaságot követhettek el, mint a templom elé szarni.
A végére már felbőszült, néma dúvadként járja az utcákat és az óvatlan járókelők jobban teszik, ha kitérnek a termetes, csuklyás mogorva alak útjából vagy tollpiheként pattanhatnak le a vállának ütközve.
Az utolsó gondolata a legijesztőbb, hogy Nievesha, hajtva kamaszkori önérzettől vagy a kopasz javaslatára, átkelt a Csonthídon, hogy a Sárvárosban keressen új kalandokat. Ám a Sárváros nem az a hely, ahol a magafajta lánynak kalandokat lehet keresni. Kalandok helyett könnyen találhat más, sokkal veszélyesebb dolgokat.
A piacon átvágva, annak széléről, a romok közül méregeti a vészjósló hidat, tudvalevő, hogy annak mindkét oldalán megkérik az átlépés árát. Nem az arany aggasztja, inkább csak bízik benne, hogy lányának volt annyi esze, hogy nem kelt át rajta. Már készül, hogy maga is nekivág a hídnak, amikor egyszerre gyúl benne mérhetetlen harag és önti el elméjét a megkönnyebbülés.*
- Bassza meg.
*Ha a csuklya nincs felhajtva, talán felismeri a kócos, szőke hajat. Mintha a lány sebesült lenne, legalábbis a tartásából, a járásából erre következtet. Ellöki magát a faltól, kilép az árnyékból és megindul a híd felé, de csak, hogy megbizonyosodjon, senki nem követte őt, majd öles léptekkel halad a romok között felszívódó lány után.*
- Niev! *Szólítja meg kutató hangon.*