Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-04 20:14:28
Üzenet elküldve: 2021-07-04 20:14:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
-Ez... Ez tényleg így van.
*Piszkálja Erediel anyagtalan lábujjával a köveket. Taitos közben kicsit temeti magát.*
~Szóval mágus vagy...~
*Vonja le a következtetést, de sokkal jobban kifuttatni nem is tudja. A jelenés mozgatása minden idegszálát igénybe veszi, főleg ennyi idő után.
Azonban az indulás előtt még megtorpannak a mágiatilalmat megvitatva. A tréfát mondjuk Taitos értékeli. Egészen addig amíg...*
~Szellemek kegyelmezzetek, hogy ez a lázadás álljon meg a józan ész határain belül.~
*Ugyanis a nemesség bukása Taitosnak pont elég, de a vándor el tudja képzelni, hogy a mágiáról kevésbé tájékozott, babonás népek bizony vasvillát ragadnak a mágia ellen, mert ezt is a felsőbbrendűség valamilyen bástyájának tekintik.*
~A torony... Abogr talán ezért...~
*Persze sokkal tovább nem jut a gondolatokban most sem, csak töredékek férnek be amellé, hogy Eredielt mozgassa. Most, hogy tudja mit kell néznie könnyed parancsot ad a világ energiáinak. A harcos elméjére bízza, hogy a lány anyagtalan kezét hova pozicionálja mikor az megcsippentené a lap szélét, és tekintetének irányát, homlokráncolását is rá bízza. Persze nem tudja mi van ráírva, így Taitos, mint a bábos most csak improvizálni tud.*
-Nocsak, egészen furcsa tréfa. Mifelénk a hivatalnokok börtönbe csukatnák hazugságért. Ha a vezetők szavaival ékeskedik valaki, akkor azt bizony itt fizetetlen munkára ítélik, amíg nem törleszti bűneit.
*Magyarázza kicsit talán esetlenül a lány.*
-Egyszer jártam a városban és a tóparton is. Ezen kívül itt éltem, talán ha a Szerelemhozók kiválasztanak kaphatok feladatot a városban.
*Ismét kezét kezdi tördelni. Taitos minden apró részletet megragad, hogy fontosnak tüntesse fel ezt a ruhavásárlást. Ragron ekkor moccan egyet mire a fű megzörren, de ahogy Taitos veszettül a gyeplő után kap az egész tényleg csak egy apró zörrenés marad. Az illúzió éppen csak nem szakad meg, Taitos még mindig nem veszi le szemét az áldozatul választott őrről.*
-Akkor hát, irány a piac? El fogok tűnni.
*Kérdezi a lány, és ha igenlő választ kap, Taitos egy mesteri kivonulással koronázza meg az összképet. A lány alakja nagyjából Gaertől öt lépésre elkezd fodrozódni, mintha csak a levegő remegne a forróságtól, aztán az egész még jobban szétesik, néha meg-meg ugrik. Végül pedig az elmosódott Erediel alakja átlép azon az anyagtalan "ablakon", melyen át a kis utcácskába belépett és elhalványul a férfi szeme előtt. Ám itt még nincs vége Taitos trükkjeinek, a férfi talán két lépést tehet meg és kezdődik a következő felvonás.*
-Ez... Ez tényleg így van.
*Piszkálja Erediel anyagtalan lábujjával a köveket. Taitos közben kicsit temeti magát.*
~Szóval mágus vagy...~
*Vonja le a következtetést, de sokkal jobban kifuttatni nem is tudja. A jelenés mozgatása minden idegszálát igénybe veszi, főleg ennyi idő után.
Azonban az indulás előtt még megtorpannak a mágiatilalmat megvitatva. A tréfát mondjuk Taitos értékeli. Egészen addig amíg...*
~Szellemek kegyelmezzetek, hogy ez a lázadás álljon meg a józan ész határain belül.~
*Ugyanis a nemesség bukása Taitosnak pont elég, de a vándor el tudja képzelni, hogy a mágiáról kevésbé tájékozott, babonás népek bizony vasvillát ragadnak a mágia ellen, mert ezt is a felsőbbrendűség valamilyen bástyájának tekintik.*
~A torony... Abogr talán ezért...~
*Persze sokkal tovább nem jut a gondolatokban most sem, csak töredékek férnek be amellé, hogy Eredielt mozgassa. Most, hogy tudja mit kell néznie könnyed parancsot ad a világ energiáinak. A harcos elméjére bízza, hogy a lány anyagtalan kezét hova pozicionálja mikor az megcsippentené a lap szélét, és tekintetének irányát, homlokráncolását is rá bízza. Persze nem tudja mi van ráírva, így Taitos, mint a bábos most csak improvizálni tud.*
-Nocsak, egészen furcsa tréfa. Mifelénk a hivatalnokok börtönbe csukatnák hazugságért. Ha a vezetők szavaival ékeskedik valaki, akkor azt bizony itt fizetetlen munkára ítélik, amíg nem törleszti bűneit.
*Magyarázza kicsit talán esetlenül a lány.*
-Egyszer jártam a városban és a tóparton is. Ezen kívül itt éltem, talán ha a Szerelemhozók kiválasztanak kaphatok feladatot a városban.
*Ismét kezét kezdi tördelni. Taitos minden apró részletet megragad, hogy fontosnak tüntesse fel ezt a ruhavásárlást. Ragron ekkor moccan egyet mire a fű megzörren, de ahogy Taitos veszettül a gyeplő után kap az egész tényleg csak egy apró zörrenés marad. Az illúzió éppen csak nem szakad meg, Taitos még mindig nem veszi le szemét az áldozatul választott őrről.*
-Akkor hát, irány a piac? El fogok tűnni.
*Kérdezi a lány, és ha igenlő választ kap, Taitos egy mesteri kivonulással koronázza meg az összképet. A lány alakja nagyjából Gaertől öt lépésre elkezd fodrozódni, mintha csak a levegő remegne a forróságtól, aztán az egész még jobban szétesik, néha meg-meg ugrik. Végül pedig az elmosódott Erediel alakja átlép azon az anyagtalan "ablakon", melyen át a kis utcácskába belépett és elhalványul a férfi szeme előtt. Ám itt még nincs vége Taitos trükkjeinek, a férfi talán két lépést tehet meg és kezdődik a következő felvonás.*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-02 17:29:00
Üzenet elküldve: 2021-07-02 17:29:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
-Ugyan, bár nem vagyok varázsló, de eleget tudok a mágiáról, hogy tudjam, nem mindig működik pontosan úgy, ahogy akarnánk.
*Válaszol a jelenésnek, és valóban túlságosan élvezi ezt a szituációt, hogy különösebben neheztelni tudjon a dologért. Ez persze nem jelenti azt, hogy a feladat, amit pár évvel korábban még minden további nélkül el tudott volna végezni, ne viselné meg fizikailag, és abból, ahogy időnként megrándul az arca, ez kívülről is egyértelmű lehet.*
-Remek, ez tényleg szerencsés.
~Szóval tud követni a piacra anélkül, hogy mások észrevennék.~
*Bár könnyen meglehetne, hogy az illuzionista egyszerűen el kíván vegyülni a tömegben, egy tapasztalt mágus miért is elégedne meg ilyen kétes hatékonyságú, hétköznapi megoldásokkal? És mivel épp az imént futott át magában a nap- és holdvarázslatok egyedi ismertetőjegyein, tudja, hogy a kettő közül melyik alkalmas ilyen célok elérésére.
Úgy tűnik, valamilyen szinten átmegy a finom üzenet, amit a kerítésrácsok megérintésével próbált közvetíteni. Még mielőtt megragadhatná a botját, észreveszi, ahogy látóterébe kerül az illúzió keze. Röviden ezután pedig már hanghatás is társul a dologhoz.
Habár az évek során remekül elsajátította az arcvonásai és testbeszéde fölötti kontrollt, tudja, hogy ebben sosem volt, és sosem lesz olyan jó, mint bátyja. Emiatt is lehet az, hogy hallván az illúzió mondandóját, nem tudja időben megakadályozni a formálódó mosolyt, habár viszonylag hamar, egy másodpercen belül korrigál.
Habár tudja, hogy a szituáció fölött valódi kontrollja csak egy valakinek van, valamennyire mégis elégedettséggel tölti el, hogy tervei megváltoztatására kényszerítette a mágust.*
-Nem látom akadályát.
*Válaszol maga is felhangon, miközben elveszi a botját, majd a legnagyobb természetességgel megfordul, elfordul a kerítéstől, és követi az illúziót.*
-Nem fogok elszaladni, attól nem kell félned.
*Se hanglejtése, se bármi más nem sugallja azt, hogy ennek a kijelentésnek a célja ne az lenne, hogy Gaerralos biztosítsa Eredielt türelméről.*
-Zavart?
*Elgondolkozik picit, miközben a legnagyobb természetességgel követi az illúzió pillantását, a kúria elburjánzott kertének növényzetét tanulmányozva.*
-Különösebb zavarról nem tudok, bár bevallom, csak egy pár hattal ezelőtt érkeztem a városba. Viszont ahogy hallom, még tavasszal pár tréfamester elkezdte terjeszteni, hogy Artheniorban mágiatilalmat jelentettek ki. Még szórólapokat is hamisítottak, várj...
*Újra leteszi a botját, bár ezúttal egy közeli padnak támasztja azt, nem akarja provokálni a kertben megbúvó mágust. Kis keresgélés után előhúz egy kissé már viseltes állapotú papírlapot, mely az állítólagos bejelentést tartalmazza, majd egyfajta végső próbaként megmutatja az illúziónak azt.*
-Érdekes darab, bár úgy érzem, a te otthonod felé talán nagyobb felfordulást okozott volna. Ahogy hallom, Lihanechben a mágia- és az olvasni tudás is elterjedtebb tudomány... Bár még nem volt szerencsém meglátogatni a helyet. Egész életedet a falvadban töltötted, vagy jártál már a városban is?
-Ugyan, bár nem vagyok varázsló, de eleget tudok a mágiáról, hogy tudjam, nem mindig működik pontosan úgy, ahogy akarnánk.
*Válaszol a jelenésnek, és valóban túlságosan élvezi ezt a szituációt, hogy különösebben neheztelni tudjon a dologért. Ez persze nem jelenti azt, hogy a feladat, amit pár évvel korábban még minden további nélkül el tudott volna végezni, ne viselné meg fizikailag, és abból, ahogy időnként megrándul az arca, ez kívülről is egyértelmű lehet.*
-Remek, ez tényleg szerencsés.
~Szóval tud követni a piacra anélkül, hogy mások észrevennék.~
*Bár könnyen meglehetne, hogy az illuzionista egyszerűen el kíván vegyülni a tömegben, egy tapasztalt mágus miért is elégedne meg ilyen kétes hatékonyságú, hétköznapi megoldásokkal? És mivel épp az imént futott át magában a nap- és holdvarázslatok egyedi ismertetőjegyein, tudja, hogy a kettő közül melyik alkalmas ilyen célok elérésére.
Úgy tűnik, valamilyen szinten átmegy a finom üzenet, amit a kerítésrácsok megérintésével próbált közvetíteni. Még mielőtt megragadhatná a botját, észreveszi, ahogy látóterébe kerül az illúzió keze. Röviden ezután pedig már hanghatás is társul a dologhoz.
Habár az évek során remekül elsajátította az arcvonásai és testbeszéde fölötti kontrollt, tudja, hogy ebben sosem volt, és sosem lesz olyan jó, mint bátyja. Emiatt is lehet az, hogy hallván az illúzió mondandóját, nem tudja időben megakadályozni a formálódó mosolyt, habár viszonylag hamar, egy másodpercen belül korrigál.
Habár tudja, hogy a szituáció fölött valódi kontrollja csak egy valakinek van, valamennyire mégis elégedettséggel tölti el, hogy tervei megváltoztatására kényszerítette a mágust.*
-Nem látom akadályát.
*Válaszol maga is felhangon, miközben elveszi a botját, majd a legnagyobb természetességgel megfordul, elfordul a kerítéstől, és követi az illúziót.*
-Nem fogok elszaladni, attól nem kell félned.
*Se hanglejtése, se bármi más nem sugallja azt, hogy ennek a kijelentésnek a célja ne az lenne, hogy Gaerralos biztosítsa Eredielt türelméről.*
-Zavart?
*Elgondolkozik picit, miközben a legnagyobb természetességgel követi az illúzió pillantását, a kúria elburjánzott kertének növényzetét tanulmányozva.*
-Különösebb zavarról nem tudok, bár bevallom, csak egy pár hattal ezelőtt érkeztem a városba. Viszont ahogy hallom, még tavasszal pár tréfamester elkezdte terjeszteni, hogy Artheniorban mágiatilalmat jelentettek ki. Még szórólapokat is hamisítottak, várj...
*Újra leteszi a botját, bár ezúttal egy közeli padnak támasztja azt, nem akarja provokálni a kertben megbúvó mágust. Kis keresgélés után előhúz egy kissé már viseltes állapotú papírlapot, mely az állítólagos bejelentést tartalmazza, majd egyfajta végső próbaként megmutatja az illúziónak azt.*
-Érdekes darab, bár úgy érzem, a te otthonod felé talán nagyobb felfordulást okozott volna. Ahogy hallom, Lihanechben a mágia- és az olvasni tudás is elterjedtebb tudomány... Bár még nem volt szerencsém meglátogatni a helyet. Egész életedet a falvadban töltötted, vagy jártál már a városban is?
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-02 15:52:44
Üzenet elküldve: 2021-07-02 15:52:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Erediel kezét tördelve nézi, ahogy a rokkant katona a pénzt szedegeti össze.*
-Jaj, a Fényességre mondom, nagyon sajnálom. Segítenék, ha tudnék, elnézést!
*Anyagtalanul, akár egy reppenő tündér a szétesett erszényhez suhan, de csak lebiggyesztett ajkakkal csalódottan nézi ahogy ügyetlensége miatt most a férfi nyöghet.*
-Köszönöm! És igen, mehetünk, de sajnos pár lépés csak az a terület amire ki tudom terjeszteni Úrnőm hatalmát. Újra jelentkezem onnan. Felülről az égből megtalálom majd magát jó uram!
*Bólogat szinte csak magának. Amikor a férfi a kerítéshez sétál, sőt, még kezét is oda teszi Taitosban meghűl a vér.*
~Nem volt elég jó az érme trükk.~
*Gondolja magában egy pillanatra, ahogy elkönyveli általa vélt teljes vereségét, de aztán újból az illúzióra kezd koncentrálni.*
~Akkor lássuk erre mit lépsz barátom.~
*Erediel anyagtalan keze a férfiért nyúl, majd a lány suttogni kezd.*
-A kerítésen túl ne menjen. Onnan figyeli magát valaki, érzem.
*Susmorogja.*
-Viselkedjen természetesen, talán tudok segíteni magának. Bizonyosan mágus.
*Aztán el is reppen oldalrább és fennhangon folytatja.*
-Akkor hát uram, indulhatunk a piacra?
*Kérdezi.*
-Ha nem találna csak várjon egy kicsit kérem, még tanulom Úrnőm áldását teljességgel elfogadni és magamévá tenni.
*Fürtjei libbennek, ahogy egy apró mozdulatot tesz a piactér felé, de Taitos direkt nem viszi messzebbre. Sőt, meg is torpan a lány alakja és gondolkodón ajkai elé biggyeszti mutatóujját, majd míg beszél egyenesen Taitosra néz.*
-Mondja csak uram, nem tapasztalt mostanában zavart? Már... zavart a piacon... nincs... felfordulás az aratás közelsége miatt?
*A lány fejével egy aprót önmaga, mármint Taitos irányába biccent jelezve, hogy a lány a mágus miatt kérdez ilyeneket.*
*Erediel kezét tördelve nézi, ahogy a rokkant katona a pénzt szedegeti össze.*
-Jaj, a Fényességre mondom, nagyon sajnálom. Segítenék, ha tudnék, elnézést!
*Anyagtalanul, akár egy reppenő tündér a szétesett erszényhez suhan, de csak lebiggyesztett ajkakkal csalódottan nézi ahogy ügyetlensége miatt most a férfi nyöghet.*
-Köszönöm! És igen, mehetünk, de sajnos pár lépés csak az a terület amire ki tudom terjeszteni Úrnőm hatalmát. Újra jelentkezem onnan. Felülről az égből megtalálom majd magát jó uram!
*Bólogat szinte csak magának. Amikor a férfi a kerítéshez sétál, sőt, még kezét is oda teszi Taitosban meghűl a vér.*
~Nem volt elég jó az érme trükk.~
*Gondolja magában egy pillanatra, ahogy elkönyveli általa vélt teljes vereségét, de aztán újból az illúzióra kezd koncentrálni.*
~Akkor lássuk erre mit lépsz barátom.~
*Erediel anyagtalan keze a férfiért nyúl, majd a lány suttogni kezd.*
-A kerítésen túl ne menjen. Onnan figyeli magát valaki, érzem.
*Susmorogja.*
-Viselkedjen természetesen, talán tudok segíteni magának. Bizonyosan mágus.
*Aztán el is reppen oldalrább és fennhangon folytatja.*
-Akkor hát uram, indulhatunk a piacra?
*Kérdezi.*
-Ha nem találna csak várjon egy kicsit kérem, még tanulom Úrnőm áldását teljességgel elfogadni és magamévá tenni.
*Fürtjei libbennek, ahogy egy apró mozdulatot tesz a piactér felé, de Taitos direkt nem viszi messzebbre. Sőt, meg is torpan a lány alakja és gondolkodón ajkai elé biggyeszti mutatóujját, majd míg beszél egyenesen Taitosra néz.*
-Mondja csak uram, nem tapasztalt mostanában zavart? Már... zavart a piacon... nincs... felfordulás az aratás közelsége miatt?
*A lány fejével egy aprót önmaga, mármint Taitos irányába biccent jelezve, hogy a lány a mágus miatt kérdez ilyeneket.*
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-24 10:15:11
Üzenet elküldve: 2021-06-24 10:15:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Fhrenky lassú, ráérős léptekkel hagyja maga mögött Sárvárost, és lép be Romvárosba. Kifejezetten tetszik számára a város ezen része, bár arra az éjszakára emlékezteti amikor rájuk támadtak. Ott is minden elégett, eltört, és csak egy szomorú feldúlt épület árulkodott arról, hogy ott egykoron laktak emberek.
Azóta ilyen, és emiatt furcsa kötődést érez Romváros miatt. Nem kellemes emlékek ezek, főleg mert akkoriban vesztette el legjobb barátját is, de ez legalább valami ismerős.*
Azóta ilyen, és emiatt furcsa kötődést érez Romváros miatt. Nem kellemes emlékek ezek, főleg mert akkoriban vesztette el legjobb barátját is, de ez legalább valami ismerős.*
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-23 19:34:17
Üzenet elküldve: 2021-06-23 19:34:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
~Közelebb van, mint gondoltam.~
*Állapít meg magában újabb dolgot a mágusról, hiszen az illúzió olyan dologra reagált, amit idézője csak akkor hallhatott meg, ha pár lépésen belül hallgatózik. Innentől kezdve pedig már nem nehéz megtippelnie, hogy hol bujkálhat a mágus. Ami már nagyobb nehézséget okoz, az az, hogy mindezt természetesen kezelje, ne nézzen rögtön a már korábban is zizegő gazlepte kert felé, de ne is kerülje feltűnően a tekintetével.*
-Ugyan, ezen a helyen szinte csak rosszabb meglepetésekre számíthatnék.
*Válaszol, arcán egy halvány mosoly. Persze ez inkább annak tudható be, hogy az érmetrükk működött, és habár maximális bizonyossággal nem zárhatja ki, hogy az illúzió valóban igazat mond, és nem egy elementarista mágus játszadozik az érzékszerveivel, a legtöbb jel továbbra is arra utal, hogy holdmágiával van dolga.
Az már más kérdés, hogy egy viszonylag nagy hatalmú holdmágus pontosan miért is kényszerül egy félkarú katona segítségére, hogy beszerezzen egy váltás női ünneplőt a piacról. A válasz valószínűleg viszonylag egyszerű: a szóban forgó mágus unatkozik, és azzal szeretné feldobni a napját, hogy érdekes szituációkba keveri a veteránt.
Ha őszinte akar lenni, valamennyire már őt is előre szórakoztatja a tény, hogy teljes páncélban, fegyverrel az oldalán fog majd diskurzust folytatni egy szerencsétlen ruhaárussal.*
-Meglepne, ha nem lenne elég.
*Válaszol, miközben magában azon tűnődik, hogy milyen módon is fog átkerülni hozzá a pénz. Erre hamarosan választ is kap, érdeklődve figyeli a folyamatot. Hallván a kántálást, picit ráncolja a homlokát, ugyanis a lány által kimondott szavak közül felismer párat.
Bár a varázsige nagy részéről nem tudja megállapítani, hogy milyen ághoz tartozhat, tisztán hall pár földmágiára emlékeztető szót, és az is egyértelmű, hogy a varázsige maga alapvetően elementáris, akármennyire is Eeyr pörölyeként jelenik meg a pénzeszacskó. Becsapódásának és szétszóródásának íve pedig most már minden afelőli kétséget eloszlat, hogy hol bujkálhat a mágus.
Az illúzió kérdésére csak biccent, majd megkezdi a pénz összeszedésének nem kicsit fájdalmas folyamatát, melyért bal térde finoman szólva nem különösebben hálás.*
-Amennyiben nem vagy helyhez kötve, a ruhaválasztást rád hagynám. A méretet még meg tudom saccolni, de tartok tőle, hogy a szépérzékem erősen hiányos.
*Mondja, ahogy végez az érmék összegyűjtésével, és felegyenesedik. Kis szenvedés árán sikerül a saját erszénye mellé kötözni az újonnan szerzett, kövérebb és nehezebb zsákocskát. Ezután odasétál a kerítéshez, és bár nem néz abba az irányba, ahol feltételezése szerint a ruha megrendelője bujkálhat, röviden végigfuttatja ujjait a kerítés mentén, mielőtt elvenné onnan utazóbotját.
Ezután, ha nem merül fel újabb dolog, a Piactér felé veszi útját.*
~Közelebb van, mint gondoltam.~
*Állapít meg magában újabb dolgot a mágusról, hiszen az illúzió olyan dologra reagált, amit idézője csak akkor hallhatott meg, ha pár lépésen belül hallgatózik. Innentől kezdve pedig már nem nehéz megtippelnie, hogy hol bujkálhat a mágus. Ami már nagyobb nehézséget okoz, az az, hogy mindezt természetesen kezelje, ne nézzen rögtön a már korábban is zizegő gazlepte kert felé, de ne is kerülje feltűnően a tekintetével.*
-Ugyan, ezen a helyen szinte csak rosszabb meglepetésekre számíthatnék.
*Válaszol, arcán egy halvány mosoly. Persze ez inkább annak tudható be, hogy az érmetrükk működött, és habár maximális bizonyossággal nem zárhatja ki, hogy az illúzió valóban igazat mond, és nem egy elementarista mágus játszadozik az érzékszerveivel, a legtöbb jel továbbra is arra utal, hogy holdmágiával van dolga.
Az már más kérdés, hogy egy viszonylag nagy hatalmú holdmágus pontosan miért is kényszerül egy félkarú katona segítségére, hogy beszerezzen egy váltás női ünneplőt a piacról. A válasz valószínűleg viszonylag egyszerű: a szóban forgó mágus unatkozik, és azzal szeretné feldobni a napját, hogy érdekes szituációkba keveri a veteránt.
Ha őszinte akar lenni, valamennyire már őt is előre szórakoztatja a tény, hogy teljes páncélban, fegyverrel az oldalán fog majd diskurzust folytatni egy szerencsétlen ruhaárussal.*
-Meglepne, ha nem lenne elég.
*Válaszol, miközben magában azon tűnődik, hogy milyen módon is fog átkerülni hozzá a pénz. Erre hamarosan választ is kap, érdeklődve figyeli a folyamatot. Hallván a kántálást, picit ráncolja a homlokát, ugyanis a lány által kimondott szavak közül felismer párat.
Bár a varázsige nagy részéről nem tudja megállapítani, hogy milyen ághoz tartozhat, tisztán hall pár földmágiára emlékeztető szót, és az is egyértelmű, hogy a varázsige maga alapvetően elementáris, akármennyire is Eeyr pörölyeként jelenik meg a pénzeszacskó. Becsapódásának és szétszóródásának íve pedig most már minden afelőli kétséget eloszlat, hogy hol bujkálhat a mágus.
Az illúzió kérdésére csak biccent, majd megkezdi a pénz összeszedésének nem kicsit fájdalmas folyamatát, melyért bal térde finoman szólva nem különösebben hálás.*
-Amennyiben nem vagy helyhez kötve, a ruhaválasztást rád hagynám. A méretet még meg tudom saccolni, de tartok tőle, hogy a szépérzékem erősen hiányos.
*Mondja, ahogy végez az érmék összegyűjtésével, és felegyenesedik. Kis szenvedés árán sikerül a saját erszénye mellé kötözni az újonnan szerzett, kövérebb és nehezebb zsákocskát. Ezután odasétál a kerítéshez, és bár nem néz abba az irányba, ahol feltételezése szerint a ruha megrendelője bujkálhat, röviden végigfuttatja ujjait a kerítés mentén, mielőtt elvenné onnan utazóbotját.
Ezután, ha nem merül fel újabb dolog, a Piactér felé veszi útját.*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-23 18:00:38
Üzenet elküldve: 2021-06-23 18:00:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Gaerralos kérdésére Erediel Taitossal együtt mosolyodik el.*
-Oh nem, nem. *Rázza a fejét, mitől fürtjei vad táncba kezdenek.*
-Istennőm erejét kértem segítségül, hogy sugalmazza át alakom a város lakóinak. Önre esett a választása. Más nem is lát, nem is hall.
*Magyarázza töredelmesen.*
-Elnézést, hogy így önre rontottam.
*Lesüti szemét, mintha érezné, hogy ez nem valami jó alku pozíció neki. Az érme trükk viszont Taitostól rejtve marad. A mágus minden erejét a férfi elméjének olyan módosítására fordítja, mely a tükörképet nem tartalmazza, csak az utcai látványt tárja elé. Noha a tükörkép hiányát talán magyarázza is a lány előző pár mondata.*
-Rendben, úgy is jó.
*Biccent végül a lány illúziójával Taitos. Erediel ajkába harap.*
-Mennyibe kerül egy ilyen ruha? Ötszáz arany ugye elég lesz?
*Kérdi a lány másolata. Taitos már tudja is, hogy az az arany hogy fog ott teremni, azonban nem biztos benne, hogy ki tudja vitelezni a manővert.
Lenyúl derekára, leakasztja teljes erszényes zsákját.*
~Nincs ideje számolni.~
*Úgy dönt értesíti Erediel beszélgetőtársát is tervéről. A lány gondolkodóba esik, felemeli üres kezét, mintha méregetne, számlálna valamit, de az arany nem látszik benne.*
-Elküldöm mindet, az lesz a legjobb.
*Közben Taitos feltámaszkodik a nyeregben, szemét le nem véve a félkarú vitézről, dobni készül.*
~Remélem nem leszel félkarú rabló...~
*Erediel újabb magyarázatba kezd az utca kövén anyagtalan rózsa ajkaival.*
-Egy pillanat, lehet, hogy eltűnök mire megjelenik. Egyszerre kettőt varázsolni nagyon nehéz. És ne ijedjen meg! Az Istennőm jelképeként érkezik majd.
*Ajkába harap és mormolni kezd. Taitos a Teleportáció igézését használja fel alapul, azonban néhány szót kicserél benne leginkább a föld varázslatokból ismert fémeket jellemző szavakra. Talán ez a legjobb megtévesztés. Taitos ívesen felfelé hajítja el végül a zsákot, amennyire csak tudja csendesen, de ezzel kevesebbet törődik az időzítés itt az igazán kritikus. A felszálló ágon elterelést alkalmaz. Erediel alakja kezd el vöröses fényben ragyogni, majd ahogy az ív csúcspontján jár az aranykupac, úgy Eeyr égő pörölyének miniatűr másává alakítja azt, mely a tervezettnél távolabb, vagy öt lépéssel a férfi mögött csapódik a földnek. Ott pedig Taitos egy elegáns gondolattal el is tünteti az éteri lángoló pörölyt, mintha csak egy szellemalak lett volna eddig is.*
-Ohh, bocsánat, kicsit... mellé ment.
*Szabadkozik a lány alakja visszatérve a megszokott tündéri tünemény átlagos fényességéhez.*
-Ezt most csináltam először a rendházon kívülre.
*Magyarázza kezeit tördelve.*
-Nagyon szétszóródott, ugye?
*Pipiskedik a mágus mögé nézve, hogy lássa mi történt. Az aranyas zsacskócska nagyja azért megmaradt. Talán egy tucat arany, vagy kettő szóródhatott jelentősen mellé, egy kis hajolgatással azonban Gaerralos Ruuhrijehr magáénak tudhatja Taitos, illetve Erediel 672 aranyát.
*
*Gaerralos kérdésére Erediel Taitossal együtt mosolyodik el.*
-Oh nem, nem. *Rázza a fejét, mitől fürtjei vad táncba kezdenek.*
-Istennőm erejét kértem segítségül, hogy sugalmazza át alakom a város lakóinak. Önre esett a választása. Más nem is lát, nem is hall.
*Magyarázza töredelmesen.*
-Elnézést, hogy így önre rontottam.
*Lesüti szemét, mintha érezné, hogy ez nem valami jó alku pozíció neki. Az érme trükk viszont Taitostól rejtve marad. A mágus minden erejét a férfi elméjének olyan módosítására fordítja, mely a tükörképet nem tartalmazza, csak az utcai látványt tárja elé. Noha a tükörkép hiányát talán magyarázza is a lány előző pár mondata.*
-Rendben, úgy is jó.
*Biccent végül a lány illúziójával Taitos. Erediel ajkába harap.*
-Mennyibe kerül egy ilyen ruha? Ötszáz arany ugye elég lesz?
*Kérdi a lány másolata. Taitos már tudja is, hogy az az arany hogy fog ott teremni, azonban nem biztos benne, hogy ki tudja vitelezni a manővert.
Lenyúl derekára, leakasztja teljes erszényes zsákját.*
~Nincs ideje számolni.~
*Úgy dönt értesíti Erediel beszélgetőtársát is tervéről. A lány gondolkodóba esik, felemeli üres kezét, mintha méregetne, számlálna valamit, de az arany nem látszik benne.*
-Elküldöm mindet, az lesz a legjobb.
*Közben Taitos feltámaszkodik a nyeregben, szemét le nem véve a félkarú vitézről, dobni készül.*
~Remélem nem leszel félkarú rabló...~
*Erediel újabb magyarázatba kezd az utca kövén anyagtalan rózsa ajkaival.*
-Egy pillanat, lehet, hogy eltűnök mire megjelenik. Egyszerre kettőt varázsolni nagyon nehéz. És ne ijedjen meg! Az Istennőm jelképeként érkezik majd.
*Ajkába harap és mormolni kezd. Taitos a Teleportáció igézését használja fel alapul, azonban néhány szót kicserél benne leginkább a föld varázslatokból ismert fémeket jellemző szavakra. Talán ez a legjobb megtévesztés. Taitos ívesen felfelé hajítja el végül a zsákot, amennyire csak tudja csendesen, de ezzel kevesebbet törődik az időzítés itt az igazán kritikus. A felszálló ágon elterelést alkalmaz. Erediel alakja kezd el vöröses fényben ragyogni, majd ahogy az ív csúcspontján jár az aranykupac, úgy Eeyr égő pörölyének miniatűr másává alakítja azt, mely a tervezettnél távolabb, vagy öt lépéssel a férfi mögött csapódik a földnek. Ott pedig Taitos egy elegáns gondolattal el is tünteti az éteri lángoló pörölyt, mintha csak egy szellemalak lett volna eddig is.*
-Ohh, bocsánat, kicsit... mellé ment.
*Szabadkozik a lány alakja visszatérve a megszokott tündéri tünemény átlagos fényességéhez.*
-Ezt most csináltam először a rendházon kívülre.
*Magyarázza kezeit tördelve.*
-Nagyon szétszóródott, ugye?
*Pipiskedik a mágus mögé nézve, hogy lássa mi történt. Az aranyas zsacskócska nagyja azért megmaradt. Talán egy tucat arany, vagy kettő szóródhatott jelentősen mellé, egy kis hajolgatással azonban Gaerralos Ruuhrijehr magáénak tudhatja Taitos, illetve Erediel 672 aranyát.
*
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-23 16:34:27
Üzenet elküldve: 2021-06-23 16:34:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Gaerralos tudja, hogy óvatosnak kell lennie most, és gyorsan kell gondolkoznia. Na nem azért, mert különösebb veszélyben érezné magát, bár ha jól érti az illúziók mibenlétét, könnyen meglehet, hogy jelenleg teljes valósága egy, a mágus által megkreált közegben játszódik. Ez persze attól függ, milyen erős is lehet a mágus, és milyen mágiaágat használ.
Nem, inkább az a lehetőség hozza kissé lázba, hogy alkalma nyílhatna egy beszélgetésre egy mágussal, aki minimum egy mágiaágat már szinte teljes valószínűséggel kitanult, és kis szerencsével talán -a pirtianesi mágusokkal ellentétben- nem is célja távoltartani ezt a tudást az 'alatta levőktől'.*
-Anyagtalan... fénylény?
*Mormogja, gyanúja szerint elég halkan, hogy a mágus, aki szinte kétségkívül valahol a közelben bújik meg, csak akkor hallhassa szavait, ha emberfeletti hallással rendelkezik. Eközben, szemét le sem véve az illúzióról odalép az egyik közelebbi kerítéshez, nekitámasztja a botját, majd visszalépve megpróbálja megfogni a kinyújtott kezet.*
~Fény... napmágia?~
*Gondolkozik el, kezd beugrani neki a különbség a két ág között. A holdmágia inkább specifikusan egy célpontra hat, míg a napmágia bárki által észlelhető, a fény valódi eltérítésével létrehozott képeket alkot.
Viszont ahogy elgondolkozik, ez még nem jelent semmit, hiszen a vele szemben álló jelenés lehetne olyan holdmágia is, amit szándékosan anyagtalannak alkotott meg készítője annak ellenére is, hogy a tapintás és ellenállás érzése is tartozhatna az illúzió képességei közé.*
-Üdv, kedves Erediel.
*Mondja, talán picivel hangosabban, mint ami normális, de ügyel, hogy ne legyen feltűnő a dolog. Ami viszont gyanúra adhat okot, az talán az, hogy hangja továbbra sem mutat különösebben érzelmet, udvarias, természetes, nyoma sincs benne szkepticizmusnak, hitetlenkedésnek, vagy akár további meglepetésnek sem.*
-Cselekedtem már méltatlanabb célok érdekében is.
*Válaszol arra, hogy a 'lány' szép szeretne lenni. Eközben a zsebeiben kezd el turkálni, ám eltart egy darabig, amíg sikerül kitapintania, amit keres: egy ovális, körülbelül arasz hosszúságú, acélból készült medált, melynek egyik oldalára van vésve valami, míg a másik sima.
Egykoron egy zsoldoskompániában való tagságát jelezte, ám most ebbe bele sem gondol, csak az a fontos számára, hogy a sima fele kiválóan visszatükrözi a fényt.
Viszonylag gyorsan, kevesebb, mint fél másodperc alatt előhúzza, és kezében kitartja vízszintesen kettőjük közé olyan szögben, hogy láthassa, van-e tükörképe az illúziónak. Tippje szerint ha holdmágiával van dolga, akkor a mágusnak semmiképp sem lesz könnyű a tükörképet is valósághűen megalkotni, főleg úgy, hogy nem is tud róla, hogy az érme viszonylag jó tükör.
Ha sikerült megállapítania, hogy van-e tükörkép, akkor sem adja jelét a dolognak, hanem maximális természetességgel folytatja a beszélgetést, miközben vissza elrakja a medált.*
-Szívesen segítek, bár az árat sajnos muszáj lesz előre megadnod.
*Emeli meg erszényét, melyben alig csörren meg pár érme, jelezvén, hogy nincs nála elég pénz egy díszes ruha megvásárlásához.*
*Gaerralos tudja, hogy óvatosnak kell lennie most, és gyorsan kell gondolkoznia. Na nem azért, mert különösebb veszélyben érezné magát, bár ha jól érti az illúziók mibenlétét, könnyen meglehet, hogy jelenleg teljes valósága egy, a mágus által megkreált közegben játszódik. Ez persze attól függ, milyen erős is lehet a mágus, és milyen mágiaágat használ.
Nem, inkább az a lehetőség hozza kissé lázba, hogy alkalma nyílhatna egy beszélgetésre egy mágussal, aki minimum egy mágiaágat már szinte teljes valószínűséggel kitanult, és kis szerencsével talán -a pirtianesi mágusokkal ellentétben- nem is célja távoltartani ezt a tudást az 'alatta levőktől'.*
-Anyagtalan... fénylény?
*Mormogja, gyanúja szerint elég halkan, hogy a mágus, aki szinte kétségkívül valahol a közelben bújik meg, csak akkor hallhassa szavait, ha emberfeletti hallással rendelkezik. Eközben, szemét le sem véve az illúzióról odalép az egyik közelebbi kerítéshez, nekitámasztja a botját, majd visszalépve megpróbálja megfogni a kinyújtott kezet.*
~Fény... napmágia?~
*Gondolkozik el, kezd beugrani neki a különbség a két ág között. A holdmágia inkább specifikusan egy célpontra hat, míg a napmágia bárki által észlelhető, a fény valódi eltérítésével létrehozott képeket alkot.
Viszont ahogy elgondolkozik, ez még nem jelent semmit, hiszen a vele szemben álló jelenés lehetne olyan holdmágia is, amit szándékosan anyagtalannak alkotott meg készítője annak ellenére is, hogy a tapintás és ellenállás érzése is tartozhatna az illúzió képességei közé.*
-Üdv, kedves Erediel.
*Mondja, talán picivel hangosabban, mint ami normális, de ügyel, hogy ne legyen feltűnő a dolog. Ami viszont gyanúra adhat okot, az talán az, hogy hangja továbbra sem mutat különösebben érzelmet, udvarias, természetes, nyoma sincs benne szkepticizmusnak, hitetlenkedésnek, vagy akár további meglepetésnek sem.*
-Cselekedtem már méltatlanabb célok érdekében is.
*Válaszol arra, hogy a 'lány' szép szeretne lenni. Eközben a zsebeiben kezd el turkálni, ám eltart egy darabig, amíg sikerül kitapintania, amit keres: egy ovális, körülbelül arasz hosszúságú, acélból készült medált, melynek egyik oldalára van vésve valami, míg a másik sima.
Egykoron egy zsoldoskompániában való tagságát jelezte, ám most ebbe bele sem gondol, csak az a fontos számára, hogy a sima fele kiválóan visszatükrözi a fényt.
Viszonylag gyorsan, kevesebb, mint fél másodperc alatt előhúzza, és kezében kitartja vízszintesen kettőjük közé olyan szögben, hogy láthassa, van-e tükörképe az illúziónak. Tippje szerint ha holdmágiával van dolga, akkor a mágusnak semmiképp sem lesz könnyű a tükörképet is valósághűen megalkotni, főleg úgy, hogy nem is tud róla, hogy az érme viszonylag jó tükör.
Ha sikerült megállapítania, hogy van-e tükörkép, akkor sem adja jelét a dolognak, hanem maximális természetességgel folytatja a beszélgetést, miközben vissza elrakja a medált.*
-Szívesen segítek, bár az árat sajnos muszáj lesz előre megadnod.
*Emeli meg erszényét, melyben alig csörren meg pár érme, jelezvén, hogy nincs nála elég pénz egy díszes ruha megvásárlásához.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-23 15:18:00
Üzenet elküldve: 2021-06-23 15:18:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Taitos összpontosítva mered áldozatára, és most az egyszer nem is igazán értékeli magában a látottakat. Minden figyelme kell ahhoz, hogy az általa kreált tüneményt megfelelően a világ részleteihez tudja illeszteni. Azért az esésre egy picit elmosolyodik, amit figyelme megrezzenésével a nőalak is megtesz.*
-Oh, nyugodjon meg, nem kell félni.
*A férfi körbepillantását Taitos az aggodalom jelének tudja be.*
-Anyagtalan vagyok, még ártani sem tudok, nézze!
*Előre lép és kezét nyújtja. Bőre a fényben puhának tetszik, ujjai egyformák, bőre hibátlan, egy fakóbőrű leány napcsípte árnyalatában játszik.*
-Nyugodtan, ha félti a karját, akkor akár a botjával is.
*Hangja nem gúnyos, igazán szolid, már amennyire erre Taitos rá tudja venni a jelenést. A lány tekintete azonban Gaer hiányzó karjára villan egy pillanatra, már amennyire Taitos távolról be tudja lőni annak helyét.*
-Erediel vagyok. Eeyr zárdájában lakom egy Lihanech melletti kis faluban.
*Taitos igazán mesteri terve itt jön talán csak.*
~Lássuk megeszed-e reggelire.~
*A koncentrációba szinte beleizzad, de folytatja az elmebábozást.*
-Ma este lesz a nyárközépi beavató bálunk ahol...
*Lesüti szemét.*
-Találkozunk a Szerelemhozókkal... Ők tudja... Férfiak. Szép szeretnék lenni!
*Itt felnéz Gaer szemébe, összeteszi kezeit.*
-Kérem segítsen nekem egy csinos artheniori ruhát szerezni! Maga olyan jólelkünek tűnik. Megadom az árát, akár előre is!
*Egy fiatal leány minden álmának csillogását igyekszik a mágus ebbe a tüzesen barna pillantásba beleönteni.*
-Kérem! Az árusoknál már próbálkoztam, de démonűzőt hívtak!
*Próbál továbbra is könyörögni. Taitos pedig csak koncentrál, és igyekszik kivenni Gaer reakcióit, hiszen a lány szemével nem lát. Ő csak egy bábos a történetben. Alatta Ragron egyelőre még nyugodtan áll, nincs oka mozogni.*
*Taitos összpontosítva mered áldozatára, és most az egyszer nem is igazán értékeli magában a látottakat. Minden figyelme kell ahhoz, hogy az általa kreált tüneményt megfelelően a világ részleteihez tudja illeszteni. Azért az esésre egy picit elmosolyodik, amit figyelme megrezzenésével a nőalak is megtesz.*
-Oh, nyugodjon meg, nem kell félni.
*A férfi körbepillantását Taitos az aggodalom jelének tudja be.*
-Anyagtalan vagyok, még ártani sem tudok, nézze!
*Előre lép és kezét nyújtja. Bőre a fényben puhának tetszik, ujjai egyformák, bőre hibátlan, egy fakóbőrű leány napcsípte árnyalatában játszik.*
-Nyugodtan, ha félti a karját, akkor akár a botjával is.
*Hangja nem gúnyos, igazán szolid, már amennyire erre Taitos rá tudja venni a jelenést. A lány tekintete azonban Gaer hiányzó karjára villan egy pillanatra, már amennyire Taitos távolról be tudja lőni annak helyét.*
-Erediel vagyok. Eeyr zárdájában lakom egy Lihanech melletti kis faluban.
*Taitos igazán mesteri terve itt jön talán csak.*
~Lássuk megeszed-e reggelire.~
*A koncentrációba szinte beleizzad, de folytatja az elmebábozást.*
-Ma este lesz a nyárközépi beavató bálunk ahol...
*Lesüti szemét.*
-Találkozunk a Szerelemhozókkal... Ők tudja... Férfiak. Szép szeretnék lenni!
*Itt felnéz Gaer szemébe, összeteszi kezeit.*
-Kérem segítsen nekem egy csinos artheniori ruhát szerezni! Maga olyan jólelkünek tűnik. Megadom az árát, akár előre is!
*Egy fiatal leány minden álmának csillogását igyekszik a mágus ebbe a tüzesen barna pillantásba beleönteni.*
-Kérem! Az árusoknál már próbálkoztam, de démonűzőt hívtak!
*Próbál továbbra is könyörögni. Taitos pedig csak koncentrál, és igyekszik kivenni Gaer reakcióit, hiszen a lány szemével nem lát. Ő csak egy bábos a történetben. Alatta Ragron egyelőre még nyugodtan áll, nincs oka mozogni.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-23 12:24:58
Üzenet elküldve: 2021-06-23 12:24:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Bár gondolataiba mélyedve sétál, valamennyire a környezetére is odafigyel, és ahogy picit megtöri a csöndet egy kevés zizegés az egyik kúria füvében, egy pillanatra oda is tekint kíváncsian. Nem lát azonban semmit, így betudja a dolgot a szél játékának, vagy valami kóbor állatnak.
Ehhez a nézelődéshez nem áll meg, így ahogy feltűnik előtte három lépésre a jelenés, abból a három lépésből kettőt már meg is tesz, mielőtt felfogná, hogy lett előtte hirtelen valami, ami eddig nem volt ott. Arcán a meglepetés egyértelmű jeleivel megtorpan, és ösztönösen hátrál is egy lépést. Nem teszi viszont ezt elég óvatosan, túl sok súlyt helyez bal lábára, így megbicsaklik a térde, és csak botja akadályoz meg egy ronda esést. Miközben rendezi arckifejezését és tartását, igyekezve elrejteni a meglepetés és fájdalom jeleit, szemügyre veszi a dolgot, és magában már bőszen mérlegeli, hogy mi is állhat előtte.
Csak sokadik opcióként fontolja meg, hogy valamiféle isteni jelenés, vagy természetfeletti lény jelent volna meg hirtelen a szemei előtt. Valószínűbbnek tartja, hogy amit lát, az valójában nincs is ott, figyelemelterelésképp helyezte oda valaki.
Szinte oda sem figyelve választ ad az illúziónak.*
-A segítségemet? Miben?
*Bár eleinte látszott az arcán a meglepetés, mostanra már nehezen lehet kiolvasni bármit is az arcából. Körülnéz, átfutja a szemét a kúriák ablakain, mert bár nem tartja valószínűnek, hogy egy illúziókra is képes mágus útonállóként, banditák segítésével kamatoztatná képességeit, nem tenné fel az életét erre a feltételezésre.*
~Illúziók... Nem egy rémálom, szóval Sa'Tereth hívői remélhetőleg ki vannak zárva.~
*Pirtianesben töltött évei során volt alkalma látni, hogy mire képesek a Halál Istenének papjai.*
~Szóval elementáris... Nap, Hold, vagy valami egyedibb mágia.~
*Bár konkrét varázslatok felismeréséhez nagyon kevés a tudása, tudja az ágak alapvető vonásait. Az viszont már kevésbé tiszta számára, hogy a naphoz és a holdhoz köthető illúziók miben térnek el. Rémlik neki valami, úgy érzi, tudnia kéne a választ, de nem jut eszébe.
Fürkészően tekint a jelenésre, picit még oldalra is biccenti a fejét, igyekszik kivenni, hogy megremeg-e valahol a levegő, úgy mozog-e a fény, ahogy kellene. Persze gyanítja, hogy aki elbűvölte az érzékszerveit, az aligha ad majd neki időt alaposabb vizsgálódásra, és mindjárt jön a 'második felvonás'.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.23 12:28:46
*Bár gondolataiba mélyedve sétál, valamennyire a környezetére is odafigyel, és ahogy picit megtöri a csöndet egy kevés zizegés az egyik kúria füvében, egy pillanatra oda is tekint kíváncsian. Nem lát azonban semmit, így betudja a dolgot a szél játékának, vagy valami kóbor állatnak.
Ehhez a nézelődéshez nem áll meg, így ahogy feltűnik előtte három lépésre a jelenés, abból a három lépésből kettőt már meg is tesz, mielőtt felfogná, hogy lett előtte hirtelen valami, ami eddig nem volt ott. Arcán a meglepetés egyértelmű jeleivel megtorpan, és ösztönösen hátrál is egy lépést. Nem teszi viszont ezt elég óvatosan, túl sok súlyt helyez bal lábára, így megbicsaklik a térde, és csak botja akadályoz meg egy ronda esést. Miközben rendezi arckifejezését és tartását, igyekezve elrejteni a meglepetés és fájdalom jeleit, szemügyre veszi a dolgot, és magában már bőszen mérlegeli, hogy mi is állhat előtte.
Csak sokadik opcióként fontolja meg, hogy valamiféle isteni jelenés, vagy természetfeletti lény jelent volna meg hirtelen a szemei előtt. Valószínűbbnek tartja, hogy amit lát, az valójában nincs is ott, figyelemelterelésképp helyezte oda valaki.
Szinte oda sem figyelve választ ad az illúziónak.*
-A segítségemet? Miben?
*Bár eleinte látszott az arcán a meglepetés, mostanra már nehezen lehet kiolvasni bármit is az arcából. Körülnéz, átfutja a szemét a kúriák ablakain, mert bár nem tartja valószínűnek, hogy egy illúziókra is képes mágus útonállóként, banditák segítésével kamatoztatná képességeit, nem tenné fel az életét erre a feltételezésre.*
~Illúziók... Nem egy rémálom, szóval Sa'Tereth hívői remélhetőleg ki vannak zárva.~
*Pirtianesben töltött évei során volt alkalma látni, hogy mire képesek a Halál Istenének papjai.*
~Szóval elementáris... Nap, Hold, vagy valami egyedibb mágia.~
*Bár konkrét varázslatok felismeréséhez nagyon kevés a tudása, tudja az ágak alapvető vonásait. Az viszont már kevésbé tiszta számára, hogy a naphoz és a holdhoz köthető illúziók miben térnek el. Rémlik neki valami, úgy érzi, tudnia kéne a választ, de nem jut eszébe.
Fürkészően tekint a jelenésre, picit még oldalra is biccenti a fejét, igyekszik kivenni, hogy megremeg-e valahol a levegő, úgy mozog-e a fény, ahogy kellene. Persze gyanítja, hogy aki elbűvölte az érzékszerveit, az aligha ad majd neki időt alaposabb vizsgálódásra, és mindjárt jön a 'második felvonás'.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.23 12:28:46
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-23 11:27:31
Üzenet elküldve: 2021-06-23 11:27:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Taitos már éppen hátradől a nyeregben, behunyja a szemét, kicsit átmozgatja fáradt bokáját, amikor is hangokra lesz figyelmes. Kopp. Kopp. KOPP.*
~Oh, itt az alkalom.~
*Felkelti bokája egy apró mozdulatával Ragront, ami némi susnyásban zizegéssel jár, aztán szemügyre is veszi az alakot. Páncélos.*
~Na egy régi nemes magántestőre?~
*Taitos nem tudja mi a helyzet a város jelenlegi őrségével, csupán azt, hogy a Barakk felrobbant, a lázadók pedig szétverték a rendezett városi őröket.*
~Esélyesen ott sérült meg. Vajon mit kereshet itt? Nem valami elővigyázatos, ha még mindig villogtatja a sötétített vértet.~
*Nem akar túl sokat teketóriázni, amennyire halkan csak tud mormolni kezd, tekintetét újdonsült áldozatára veti, és reménykedik, hogy a varázslat megfogan. Elméjének erejét a világot körüllengő manára erőlteti. Formát ad neki, fényt teremt, hangot készít. Ötletet merít Eeyr égen harcoló képéből, kissé emberire ötvözi, és szárnyakat ad neki, akár egy tündéré, csak hófehéreket. Alkatát pedig Wymni vékony elfes méretére formázza. Összességében ha sikerrel jár, Gaerralos előtt először csak egy gyönyörű női arc jelenik meg, nagyjából három lépésre szem magasságban. Mögötte jóval halványabban felsejlik a szárnyas égi jelenés teste is, mintha csak egy ablakon nézne be az utcába.*
-Hé, izé! Szép napot! Ne ijedjen meg! A segítségét szeretném kérni!
*Susmorog lágy hangon, de elég hangosan az illúzió ahhoz, hogy felkeltse a férfi figyelmét.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.23 11:35:06
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa látott célpont elméjében kedvére kelthet illúziókat. A varázsló egyszerre csak egy személyen hajthatja végre a varázslatot, továbbá csak erős koncentrálás mellett tudja fenntartani azt, úgy, hogy a célpontot nézi, rá fókuszál.
*Taitos már éppen hátradől a nyeregben, behunyja a szemét, kicsit átmozgatja fáradt bokáját, amikor is hangokra lesz figyelmes. Kopp. Kopp. KOPP.*
~Oh, itt az alkalom.~
*Felkelti bokája egy apró mozdulatával Ragront, ami némi susnyásban zizegéssel jár, aztán szemügyre is veszi az alakot. Páncélos.*
~Na egy régi nemes magántestőre?~
*Taitos nem tudja mi a helyzet a város jelenlegi őrségével, csupán azt, hogy a Barakk felrobbant, a lázadók pedig szétverték a rendezett városi őröket.*
~Esélyesen ott sérült meg. Vajon mit kereshet itt? Nem valami elővigyázatos, ha még mindig villogtatja a sötétített vértet.~
*Nem akar túl sokat teketóriázni, amennyire halkan csak tud mormolni kezd, tekintetét újdonsült áldozatára veti, és reménykedik, hogy a varázslat megfogan. Elméjének erejét a világot körüllengő manára erőlteti. Formát ad neki, fényt teremt, hangot készít. Ötletet merít Eeyr égen harcoló képéből, kissé emberire ötvözi, és szárnyakat ad neki, akár egy tündéré, csak hófehéreket. Alkatát pedig Wymni vékony elfes méretére formázza. Összességében ha sikerrel jár, Gaerralos előtt először csak egy gyönyörű női arc jelenik meg, nagyjából három lépésre szem magasságban. Mögötte jóval halványabban felsejlik a szárnyas égi jelenés teste is, mintha csak egy ablakon nézne be az utcába.*
-Hé, izé! Szép napot! Ne ijedjen meg! A segítségét szeretném kérni!
*Susmorog lágy hangon, de elég hangosan az illúzió ahhoz, hogy felkeltse a férfi figyelmét.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.23 11:35:06
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa látott célpont elméjében kedvére kelthet illúziókat. A varázsló egyszerre csak egy személyen hajthatja végre a varázslatot, továbbá csak erős koncentrálás mellett tudja fenntartani azt, úgy, hogy a célpontot nézi, rá fókuszál.
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-22 10:31:37
Üzenet elküldve: 2021-06-22 10:31:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy átér a Romvárosba, egy már ismert úton halad tovább. Eleinte még nem teljesen kihalt a környék, vannak járókelők, hiszen a Polgárnegyed és az egykori Gazdagnegyed között fokozatos az átmenet, ám ez a köztes állapot nem tart sokáig. Ő pedig ennek a szomorú helynek nem azt a szegletét igyekszik megközelíteni, ami még próbálja megőrizni a fényűző múlt emlékét.
Az ő úti célja a hely névadó részében van, melyet düledező kúriák, elburjánzott kertek tarkítanak csak, és ahol lassan az egyetlen könnyen észrevehető hang a botja és az utcakövek találkozásánál történő ütemes kopogás. Nem kell sietnie, így ez a ritmus is ráérős, bár szabályos, egyenlő időközönként lehet hallani.
Bár ezeken a sétákon számos dolgon el szokott gondolkozni, ezek közül mindig első az önreflekció. Nem azért jön minden nap el erre a helyre, mert csöndes, vagy emlékekkel van tele, hanem azért, mert nem kell befelé fordulnia, hogy lássa saját maga legnagyobb hibáját, mely letaszította egykori életéből.*
~Arrogancia.~
*Nem a fényűzés, nem a kegyetlenség, nem külső okok... egyszerű arrogancia. Ezt látja maga körül is, ez fogja fogadni a Ruuhrijehr-kúria romjainál is, és magában is ezt a terhet hordozza. Nem áltatja magát azzal, hogy alázatott tanított neki, ami történt. Nem is célja hátrahagyni büszkeségét, arroganciáját.*
~Hiszen itt vagyok, nem? Még mindig viselem a Pirtianesi Gárda vértjét, a fegyvert sem eresztem a kezemből, és most még mágiát is akarok tanulni.~
*Igen, arrogáns ember. De elég körülnéznie a Romvárosban, hogy tudja, milyen fontos is irányítani, a megfelelő mederbe terelni ezt az arroganciát.*
Az ő úti célja a hely névadó részében van, melyet düledező kúriák, elburjánzott kertek tarkítanak csak, és ahol lassan az egyetlen könnyen észrevehető hang a botja és az utcakövek találkozásánál történő ütemes kopogás. Nem kell sietnie, így ez a ritmus is ráérős, bár szabályos, egyenlő időközönként lehet hallani.
Bár ezeken a sétákon számos dolgon el szokott gondolkozni, ezek közül mindig első az önreflekció. Nem azért jön minden nap el erre a helyre, mert csöndes, vagy emlékekkel van tele, hanem azért, mert nem kell befelé fordulnia, hogy lássa saját maga legnagyobb hibáját, mely letaszította egykori életéből.*
~Arrogancia.~
*Nem a fényűzés, nem a kegyetlenség, nem külső okok... egyszerű arrogancia. Ezt látja maga körül is, ez fogja fogadni a Ruuhrijehr-kúria romjainál is, és magában is ezt a terhet hordozza. Nem áltatja magát azzal, hogy alázatott tanított neki, ami történt. Nem is célja hátrahagyni büszkeségét, arroganciáját.*
~Hiszen itt vagyok, nem? Még mindig viselem a Pirtianesi Gárda vértjét, a fegyvert sem eresztem a kezemből, és most még mágiát is akarok tanulni.~
*Igen, arrogáns ember. De elég körülnéznie a Romvárosban, hogy tudja, milyen fontos is irányítani, a megfelelő mederbe terelni ezt az arroganciát.*
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-20 10:58:53
Üzenet elküldve: 2021-06-20 10:58:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Egy idő után ahogy nőnek a házak az utcán úgy lesznek egyre néptelenebbek és úgy lesznek egyre leharcoltabbak is.*
~Hmm, a világ kegyetlen. Egy idő után minden a felszínre bukik. Ha belül romlás volt, az kívül is jelet ölt.~
*Elmélkedik Taitos a Gazdagnegyed különös sorsán.*
~És egyszer minden egyenlő lesz.~
*Ami azt illeti egy kicsit ilyenkor azért elgondolkodik saját helyzetén.*
~Reméljük a mágia egyensúlyba állásának hullámai kevés "kastélyt" ragadnak majd el.~
*Persze a legjobb megoldás, ha az ember nem építkezik ártérbe, így Taitos is tudja, hogy még néhány tanulóéve van csupán, és ha nem akar ártani a világnak, akkor lassan minden erejét az emberek oktatására fordítja.*
~Nem szabad egyetlen túl nagy erőnek uralkodnia, még ha fejlett és okos is.~
*Vélekedik Taitos, noha gondolataiba azért a tudatlanok uralmának torz jövőképe is bevillan. Megáll egy valaha füves, gondozott kerttel rendelkező, mára gazos kúria előtt, melynek kerítése aránylag alacsony. Szinte biztos benne, hogy innen már minden mozdíthatót kiloptak. Körbenéz. Aránylag kihalt minden, látótávon belül lát egy mélységit és egy törpét elsasszézni egymással ellentétes irányokban, de ezen a részen hallótávon belül senkit sem.*
-Ugrás, cimbora!
*Nógatja Ragront, hogy a neki talán térdnél is alig magasabb kis töredezett márványkorlátot ugorja, vagy lépje át. A derékig érő miniatűr fűtenger egy pillanatra megnyílik előttük, ahogy Ragron besétál a közepébe, azonban letaposni csak kis részt tapos le, nyomuk pedig percek múltán már szinte észrevehetetlen is lesz.*
-Pihenj kicsit!
*Veregeti meg a rémfarkas nyakát halkan Taitos, mire Ragron térdre ereszkedik, majd leül a fűtenger közepén.*
~Tökéletes rejtekhely.~
*Ugyan ahol tartózkodnak a fű le van lapulva, de hacsak nem a kúriából akarja valaki megdobálni őket kővel, nehezen lehet nyomukat észrevenni. Ami pedig a kilátást illeti... Nos Ragron hátáról Taitos pont látja az utat jobbra is és balra is, és még a warg is pihenhet. Ez a tökéletes állapot amíg kivárnak.*
~Már csak egy áldozat kell.~
*Kémleli Arthenior egykor pompás utcaképét a mágus kissé hátradőlve a nyeregben.*
*Egy idő után ahogy nőnek a házak az utcán úgy lesznek egyre néptelenebbek és úgy lesznek egyre leharcoltabbak is.*
~Hmm, a világ kegyetlen. Egy idő után minden a felszínre bukik. Ha belül romlás volt, az kívül is jelet ölt.~
*Elmélkedik Taitos a Gazdagnegyed különös sorsán.*
~És egyszer minden egyenlő lesz.~
*Ami azt illeti egy kicsit ilyenkor azért elgondolkodik saját helyzetén.*
~Reméljük a mágia egyensúlyba állásának hullámai kevés "kastélyt" ragadnak majd el.~
*Persze a legjobb megoldás, ha az ember nem építkezik ártérbe, így Taitos is tudja, hogy még néhány tanulóéve van csupán, és ha nem akar ártani a világnak, akkor lassan minden erejét az emberek oktatására fordítja.*
~Nem szabad egyetlen túl nagy erőnek uralkodnia, még ha fejlett és okos is.~
*Vélekedik Taitos, noha gondolataiba azért a tudatlanok uralmának torz jövőképe is bevillan. Megáll egy valaha füves, gondozott kerttel rendelkező, mára gazos kúria előtt, melynek kerítése aránylag alacsony. Szinte biztos benne, hogy innen már minden mozdíthatót kiloptak. Körbenéz. Aránylag kihalt minden, látótávon belül lát egy mélységit és egy törpét elsasszézni egymással ellentétes irányokban, de ezen a részen hallótávon belül senkit sem.*
-Ugrás, cimbora!
*Nógatja Ragront, hogy a neki talán térdnél is alig magasabb kis töredezett márványkorlátot ugorja, vagy lépje át. A derékig érő miniatűr fűtenger egy pillanatra megnyílik előttük, ahogy Ragron besétál a közepébe, azonban letaposni csak kis részt tapos le, nyomuk pedig percek múltán már szinte észrevehetetlen is lesz.*
-Pihenj kicsit!
*Veregeti meg a rémfarkas nyakát halkan Taitos, mire Ragron térdre ereszkedik, majd leül a fűtenger közepén.*
~Tökéletes rejtekhely.~
*Ugyan ahol tartózkodnak a fű le van lapulva, de hacsak nem a kúriából akarja valaki megdobálni őket kővel, nehezen lehet nyomukat észrevenni. Ami pedig a kilátást illeti... Nos Ragron hátáról Taitos pont látja az utat jobbra is és balra is, és még a warg is pihenhet. Ez a tökéletes állapot amíg kivárnak.*
~Már csak egy áldozat kell.~
*Kémleli Arthenior egykor pompás utcaképét a mágus kissé hátradőlve a nyeregben.*
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-16 20:27:23
Üzenet elküldve: 2021-06-16 20:27:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
// Aldeis a kétszínű //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Na most a cica pipa, csak ott a bökkenő, hogy a felszerelése meg a negyedben van. A macskát meg nem lehet csak úgy elengedni, mert meglép. Viszont az ötlete megvan erre is. Bejárt már nem egy romos kúriát. Ismeri jól, hogy hova lehet menni. Van egy is már egy terve. A cicust egyszerűen bevágja az egyik felborult szekrénybe, az ajtót pedig rácsukja. Ezt követően elballag a cuccaiért, majd vissza. Óvatosan felnyitja a szekrény ajtaját és egy rongy segítségével megcsípi a kis karmos dögöt.*
- Nesze igyál!* Erőszakkal diktál belé egy kis alkoholt az orvosi készletéből. Nem tetszik neki, de nem kívánságműsor. Most már csak vár a lány, amíg kellően bebódul az italtól a macska. Innentől kezdve már minden könnyedén megy. Egy csúnya gennyes seb van a lábán, ami elég mély is. Nem csoda, hogy alig bírt menni. Valószínűleg el is vitte volna ez előbb vagy utóbb. Alapos ellátásban részesül a végén pedig kap egy csinos kis kötést rá. Ezt követően saját sebeivel is foglalkoznia kell. Csúnyán elintézte a kis féreg.*
// Hatok múlva //
* Nimeril saját kevés pénzéből vásárolt élelmet a lábadozó állatnak, akit a szobában tartott addig. A végére egész jól összebarátkoztak. Most is éppen egy kevés tejet hozott a jószágnak, aki már nyávogva rohan oda hozzá. A lába szépen gyógyul, de valószínűleg örökre fog egy kicsit bicegni bal első lábára.*
- Na mi van? Szeretnél egy kis tejet mit? Hát legyen. Nesze.* Tölti elé a fehér folyadékot.*
- Ideje volna elnevezni téged kis haver. Két színű vagy és van egy kis testi defekted is. Aranyos vagy, de van egy olyan érzésem, hogy részben érdekből kedvelsz csak. Adja magát, hogy annak a nyomorult dokinak a nevén nevezzelek. Mostantól Aldeis lesz a neved. Mit szólsz?* fel se néz rá, csak lefetyeli a tejet, de nem is várt más Nimeril.*
// Még pár hat múlva //
*Végül igaza lett a lánynak, mert Aldeis valóban soha nem gyógyult meg teljesen. Még most is biceg egy picikét a sérült lábára, de ez nem akadályozza meg abban, hogy ne fogjon meg mindenféle rágcsálót meg kismadarat. Valójában ezzel új utat nyitott meg a tanonc előtt. Ezeken a jószágokon gyakorolja a boncolást és közben konyhakésszé is teszi őket. Igaz nem mindig túl sok eleség ez, de hús, ami megsütve isteni tud lenni. Kapcsolatuk nem volt rózsás az első alkalommal, de most már szinte mindenhová követi a lányt a jószág. Ha el is tünedezik időnként, akkor is visszatér hozzá néhány nap leforgása múlva. Csöndesen élik világukat kettesben, de közben az idő meg telik. Mostanra beköszönt az igazi forró nyár.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Na most a cica pipa, csak ott a bökkenő, hogy a felszerelése meg a negyedben van. A macskát meg nem lehet csak úgy elengedni, mert meglép. Viszont az ötlete megvan erre is. Bejárt már nem egy romos kúriát. Ismeri jól, hogy hova lehet menni. Van egy is már egy terve. A cicust egyszerűen bevágja az egyik felborult szekrénybe, az ajtót pedig rácsukja. Ezt követően elballag a cuccaiért, majd vissza. Óvatosan felnyitja a szekrény ajtaját és egy rongy segítségével megcsípi a kis karmos dögöt.*
- Nesze igyál!* Erőszakkal diktál belé egy kis alkoholt az orvosi készletéből. Nem tetszik neki, de nem kívánságműsor. Most már csak vár a lány, amíg kellően bebódul az italtól a macska. Innentől kezdve már minden könnyedén megy. Egy csúnya gennyes seb van a lábán, ami elég mély is. Nem csoda, hogy alig bírt menni. Valószínűleg el is vitte volna ez előbb vagy utóbb. Alapos ellátásban részesül a végén pedig kap egy csinos kis kötést rá. Ezt követően saját sebeivel is foglalkoznia kell. Csúnyán elintézte a kis féreg.*
// Hatok múlva //
* Nimeril saját kevés pénzéből vásárolt élelmet a lábadozó állatnak, akit a szobában tartott addig. A végére egész jól összebarátkoztak. Most is éppen egy kevés tejet hozott a jószágnak, aki már nyávogva rohan oda hozzá. A lába szépen gyógyul, de valószínűleg örökre fog egy kicsit bicegni bal első lábára.*
- Na mi van? Szeretnél egy kis tejet mit? Hát legyen. Nesze.* Tölti elé a fehér folyadékot.*
- Ideje volna elnevezni téged kis haver. Két színű vagy és van egy kis testi defekted is. Aranyos vagy, de van egy olyan érzésem, hogy részben érdekből kedvelsz csak. Adja magát, hogy annak a nyomorult dokinak a nevén nevezzelek. Mostantól Aldeis lesz a neved. Mit szólsz?* fel se néz rá, csak lefetyeli a tejet, de nem is várt más Nimeril.*
// Még pár hat múlva //
*Végül igaza lett a lánynak, mert Aldeis valóban soha nem gyógyult meg teljesen. Még most is biceg egy picikét a sérült lábára, de ez nem akadályozza meg abban, hogy ne fogjon meg mindenféle rágcsálót meg kismadarat. Valójában ezzel új utat nyitott meg a tanonc előtt. Ezeken a jószágokon gyakorolja a boncolást és közben konyhakésszé is teszi őket. Igaz nem mindig túl sok eleség ez, de hús, ami megsütve isteni tud lenni. Kapcsolatuk nem volt rózsás az első alkalommal, de most már szinte mindenhová követi a lányt a jószág. Ha el is tünedezik időnként, akkor is visszatér hozzá néhány nap leforgása múlva. Csöndesen élik világukat kettesben, de közben az idő meg telik. Mostanra beköszönt az igazi forró nyár.*
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-15 09:29:49
Üzenet elküldve: 2021-06-15 09:29:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A régi háznál//
*Hogy az öregnek ez egy teljesen elborult pillanata, vagy éppen teljesen tiszta, azt nehéz megmondani. Egyfelől racionális, másfelől viszont egyáltalán nem az. A halálos fenyegetésnek meg kellene ijesztenie, de mégsem ijed meg, inkább felháborítja, hogy hogy jön egy idegen ahhoz, hogy a saját házában fenyegesse. Továbbá arra sincsen szüksége, hogy valami kereskedőház alamizsnát adjon neki a kutatásaihoz, köszöni szépen, az ő kutatásai így is jól állnak, nagyon jól.*
- Kislányom, ha te félsz, akkor menj. Menj az összes istenek hírével, de én ugyan nem megyek sehová. És ez az utolsó szavam.
*Nisamie tudhatja, hogy az öreg valóban hajthatatlan, nem fogja tudni meggyőzni, talán erőszakkal elvihetné innen, de annak sem lenne sok értelme. Néma evésbe burkolózik, nem is törődik a leánnyal, mert a leány nem érti meg az ő érzéseit.*
*Hogy az öregnek ez egy teljesen elborult pillanata, vagy éppen teljesen tiszta, azt nehéz megmondani. Egyfelől racionális, másfelől viszont egyáltalán nem az. A halálos fenyegetésnek meg kellene ijesztenie, de mégsem ijed meg, inkább felháborítja, hogy hogy jön egy idegen ahhoz, hogy a saját házában fenyegesse. Továbbá arra sincsen szüksége, hogy valami kereskedőház alamizsnát adjon neki a kutatásaihoz, köszöni szépen, az ő kutatásai így is jól állnak, nagyon jól.*
- Kislányom, ha te félsz, akkor menj. Menj az összes istenek hírével, de én ugyan nem megyek sehová. És ez az utolsó szavam.
*Nisamie tudhatja, hogy az öreg valóban hajthatatlan, nem fogja tudni meggyőzni, talán erőszakkal elvihetné innen, de annak sem lenne sok értelme. Néma evésbe burkolózik, nem is törődik a leánnyal, mert a leány nem érti meg az ő érzéseit.*
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-15 09:26:56
Üzenet elküldve: 2021-06-15 09:26:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*Reya bizony nem az a mélységi, aki bárki előtt térdet hajtana. Sőt! Bárki, mondhat bármit, az illem és az etikett szabályairól, a sötétbőrű nem fog ezeknek a pocsolyájába lépni. Még egy kancellár kedvéért sem. Már ha, a kecskeszakállas az, akinek vallja magát. Ennek ellenére, szívesen töltené vele az éjszakát, amennyiben a férfi állja a költségeket. Nem kell mélységinek lenni, hogy tudjuk, ami ingyen van, az helyénvaló. A madár csapkodásait követően pedig a férfi nyomdokai után ered. Nem sok lépés után mellé is ér. A csonthídon pedig, magához hűen, egy szót sem szól. Csupán átérve, a férfi kérdése utánán, nyílik ki újra a szája.*
-Valóban nem. *Szólal meg színtelen hangon.* -Csak a vacsorámra vágytam, de a törpéknek és egy pofátlan trubadúrnak más tervei voltak. Végül repkedtek a székek.*Fűzi hozzá, némi átgondoltság után.* -Mindig úgy kezdődik, hogy a másik visszaüt. A felelősséget pedig túl könnyű a koszos mélységire hárítani. *Húzza apró mosolyra ajkait. Nem vár semmiféle együttérzést. Tényszerű dolog, hogy bármilyen balhé esetén, a sötétbőrű elfek a legmegfelelőbb bűnbakok.*
-Én sem tudok semmit a kalmárról. Valójában a városba is csak két hata érkeztem. Errefelé jövet haladtam el mellette és csupán ezért jutott eszembe. *Mondja kicsit bátrabb hangnemre váltva. Látható nyugalommal tölti el, hogy maguk mögött hagyták azt a rémes környéket.* -Az újdonság varázsával fog hatni mindkettőnkre. Fedezzük fel együtt! *Villantja legbarátibb mosolyát Hubira. Nem mintha azt feltételezné, hogy a Pegazusból páros lábbal rúgnák ki, amennyiben visszamenne. De a ma esti kis kitérő után, mégsem kísértené a sorsát. A jó kancellár diskurzusa, valami utcakölyökkel, erősen meglepi a nőt. Nem számított ugyanis arra, hogy a férfi többedmagával tartózkodik a városban. Persze ez egy kancellárnál természetes. Talán arra is külön személyzetet tart, hogy a vacsoráját a szájába tegyék.* -Bőkezű vagy. Fele ennyiért is ugyanígy szedte volna a lábát. *Legyint az elhaladó fiú irányába. Bár Hubinak nyilván nem jelent nagy kiadást harminca arany, Reyát nem úgy nevelték, hogy szórja a pénzt. Persze azért nem is veri a fogához. A kérdésre pedig felvonja a szemöldökét. Arra sem számolt, hogy a férfi hasonló kérdéseket tesz majd fel. Persze milyen más módja lenne az ismerkedésnek?* -Megbocsátok. *Enged meg egy huncut vigyort.* -Nagyot nem. Csupán annyiban, hogy teljesen máshonnan. És mindenhonnan. Wegtorenben láttam napvilágot, de a szüleim életvitelének hála, sosem éltem sokáig egy helyen. *Lényegében egyetlen várost, vagy települést sem tekint az otthonának. Amivel teljesen ki is van békülve. Legalább nem tartozik hűséggel egyetlen irányba sem. Beszélni viszont akkor sem szeret róla. Gyorsan el is tereli a szót.* -Ha már a kérdéseknél tartunk, felmerült bennem, hogy egy magadfajta finom ember, mit keresett egy olyan környéken mint az a dagonya? Főleg egymagában. Talán a féleszű páncélos abban sem tévedett, hogy az apó rosszban sántikál? *A józan ész arra enged következtetni, hogy ahogy a mélységi, úgy Hubi is eltévedt. De minek bajlódni következtetésekkel, ha egyenes választ is kaphat? Nem mellesleg, legalább az idő is telik, míg az ivó felé haladnak.*
*Reya bizony nem az a mélységi, aki bárki előtt térdet hajtana. Sőt! Bárki, mondhat bármit, az illem és az etikett szabályairól, a sötétbőrű nem fog ezeknek a pocsolyájába lépni. Még egy kancellár kedvéért sem. Már ha, a kecskeszakállas az, akinek vallja magát. Ennek ellenére, szívesen töltené vele az éjszakát, amennyiben a férfi állja a költségeket. Nem kell mélységinek lenni, hogy tudjuk, ami ingyen van, az helyénvaló. A madár csapkodásait követően pedig a férfi nyomdokai után ered. Nem sok lépés után mellé is ér. A csonthídon pedig, magához hűen, egy szót sem szól. Csupán átérve, a férfi kérdése utánán, nyílik ki újra a szája.*
-Valóban nem. *Szólal meg színtelen hangon.* -Csak a vacsorámra vágytam, de a törpéknek és egy pofátlan trubadúrnak más tervei voltak. Végül repkedtek a székek.*Fűzi hozzá, némi átgondoltság után.* -Mindig úgy kezdődik, hogy a másik visszaüt. A felelősséget pedig túl könnyű a koszos mélységire hárítani. *Húzza apró mosolyra ajkait. Nem vár semmiféle együttérzést. Tényszerű dolog, hogy bármilyen balhé esetén, a sötétbőrű elfek a legmegfelelőbb bűnbakok.*
-Én sem tudok semmit a kalmárról. Valójában a városba is csak két hata érkeztem. Errefelé jövet haladtam el mellette és csupán ezért jutott eszembe. *Mondja kicsit bátrabb hangnemre váltva. Látható nyugalommal tölti el, hogy maguk mögött hagyták azt a rémes környéket.* -Az újdonság varázsával fog hatni mindkettőnkre. Fedezzük fel együtt! *Villantja legbarátibb mosolyát Hubira. Nem mintha azt feltételezné, hogy a Pegazusból páros lábbal rúgnák ki, amennyiben visszamenne. De a ma esti kis kitérő után, mégsem kísértené a sorsát. A jó kancellár diskurzusa, valami utcakölyökkel, erősen meglepi a nőt. Nem számított ugyanis arra, hogy a férfi többedmagával tartózkodik a városban. Persze ez egy kancellárnál természetes. Talán arra is külön személyzetet tart, hogy a vacsoráját a szájába tegyék.* -Bőkezű vagy. Fele ennyiért is ugyanígy szedte volna a lábát. *Legyint az elhaladó fiú irányába. Bár Hubinak nyilván nem jelent nagy kiadást harminca arany, Reyát nem úgy nevelték, hogy szórja a pénzt. Persze azért nem is veri a fogához. A kérdésre pedig felvonja a szemöldökét. Arra sem számolt, hogy a férfi hasonló kérdéseket tesz majd fel. Persze milyen más módja lenne az ismerkedésnek?* -Megbocsátok. *Enged meg egy huncut vigyort.* -Nagyot nem. Csupán annyiban, hogy teljesen máshonnan. És mindenhonnan. Wegtorenben láttam napvilágot, de a szüleim életvitelének hála, sosem éltem sokáig egy helyen. *Lényegében egyetlen várost, vagy települést sem tekint az otthonának. Amivel teljesen ki is van békülve. Legalább nem tartozik hűséggel egyetlen irányba sem. Beszélni viszont akkor sem szeret róla. Gyorsan el is tereli a szót.* -Ha már a kérdéseknél tartunk, felmerült bennem, hogy egy magadfajta finom ember, mit keresett egy olyan környéken mint az a dagonya? Főleg egymagában. Talán a féleszű páncélos abban sem tévedett, hogy az apó rosszban sántikál? *A józan ész arra enged következtetni, hogy ahogy a mélységi, úgy Hubi is eltévedt. De minek bajlódni következtetésekkel, ha egyenes választ is kaphat? Nem mellesleg, legalább az idő is telik, míg az ivó felé haladnak.*
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-14 17:55:27
Üzenet elküldve: 2021-06-14 17:55:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*Hubi persze nem hátsó szándék nélkül árulta el, hogy ő kicsoda. Benyomást akart kelteni. Éppen ezért nincs megelégedve Reya reakciójával. No persze nem azt várta volna el, hogy térdre boruljon előtte (dehogynem!), de azért valami ejha felhang a szavaiban jólesett volna. Természetesen az is jó tulajdonság ha valaki nem esik hanyatt hangzatos címektől, csak éppen Hubi most nem ilyen tulajdonságokra kíváncsi. Akárhogy is. Jágó némi bizalmatlan fejforgatás és kis szárnyverdesés után elfogadja Reya simogatását. Hubi persze morog magában, hiszen a papagáj eddig az ő ujjai után lelkesen kapdosott.*
- Á... *jegyzi meg elmésen ahogy lesétálnak a hídról* Ezek szerint bomlott elméjű barátunk nem tapogatózott teljesen sötétben. Bár meg vagyok győződve róla, hogy nem te vagy felelős azért a székdobálásért.
*Ez persze szerencsétlen fordulat, több szempontból is. Egyrészt Hubi a Pegazust kedveli. Ifjabb éveiben gyakran megfordult ott, megbízható helynek tartja. A Kalmár viszont... Arról a helyről két dolgot tud biztosan. Régen a thargok érdekeltségébe tartozott, manapság viszont annak a wegtoreni bájgúnárnak érdekeltségébe tartozik. És már az első találkozásukkor világos volt, hogy kölcsönös ellenszenv feszül köztük. Viszont az is megvan, hogy ilyen apróság miatt nem szeretne lemondani Reya társaságáról.*
- Meg kell valljam, a Kalmárról hiányosak az információim. Amikor legutóbb Artheniorban jártam, azt a helyet még Kósza Pintynek hívták és... khm... nem vendégfogadói profilja volt az erőssége. De természetesen ha neked megfelel, örömmel tartok veled.
*Reya elharapott mondatára Hubi elnyom egy mosolyt. Lehetett az csak egy véletlen elszólás, szerencsétlen fogalmazás, de a jó kancellár élete nagy részét Pirtianes-ben töltötte és tudja, hogy bizonyos játékok igen közel állnak a mélységiekhez. Mindenesetre ígéretesnek tűnik ez az ismeretség.*
- Csak még egy apróság, bocsáss meg!...
*A szabadkozás után magához int egy kóbor kölyköt és meghagyja neki, hogy kapja nyakába a lábait és nyargaljon a Pegazushoz. Ahol is egy Venann nevű kocsist keressen aki valószínűleg épp elissza Hubi pénzét és adja át neki Habrertus üzenetét, miszerint a hintót hozza sürgősen a Wegtoreni Kalmár nevezetű műintézményhez. A gyerek valószínűleg valóban szedni fogja a lábait, mert Hubi 30 arannyal ad nyomatékot kérésének és ez az összeg arra ösztönözheti az alkalmi küldöncöt (Mesélő (Májmétely)), hogy további érmék reményében siessen átadni az üzenetet.*
- Bocsáss meg a kérdésemért... *fordul vissza Reyához, miután eligazította a gyereket* Nagyot tévedek ha azt mondom, hogy Pirtianes-ből érkeztél?
*Manapság talán csak az számít csodának ha egy mélységi Lihanech-ben jön világra, Lanawin más részein korántsem olyan ritkák, mint a régi szép időkben. Viszont Reya valahogy azt a benyomást kelti Hubiban, hogy őriz valamit a sötételfekre jellemző gőgös büszkeségből és amit a nagyvilágban megkapó gyorsasággal vetkeznek le magukról. Sajnos.*
*Hubi persze nem hátsó szándék nélkül árulta el, hogy ő kicsoda. Benyomást akart kelteni. Éppen ezért nincs megelégedve Reya reakciójával. No persze nem azt várta volna el, hogy térdre boruljon előtte (dehogynem!), de azért valami ejha felhang a szavaiban jólesett volna. Természetesen az is jó tulajdonság ha valaki nem esik hanyatt hangzatos címektől, csak éppen Hubi most nem ilyen tulajdonságokra kíváncsi. Akárhogy is. Jágó némi bizalmatlan fejforgatás és kis szárnyverdesés után elfogadja Reya simogatását. Hubi persze morog magában, hiszen a papagáj eddig az ő ujjai után lelkesen kapdosott.*
- Á... *jegyzi meg elmésen ahogy lesétálnak a hídról* Ezek szerint bomlott elméjű barátunk nem tapogatózott teljesen sötétben. Bár meg vagyok győződve róla, hogy nem te vagy felelős azért a székdobálásért.
*Ez persze szerencsétlen fordulat, több szempontból is. Egyrészt Hubi a Pegazust kedveli. Ifjabb éveiben gyakran megfordult ott, megbízható helynek tartja. A Kalmár viszont... Arról a helyről két dolgot tud biztosan. Régen a thargok érdekeltségébe tartozott, manapság viszont annak a wegtoreni bájgúnárnak érdekeltségébe tartozik. És már az első találkozásukkor világos volt, hogy kölcsönös ellenszenv feszül köztük. Viszont az is megvan, hogy ilyen apróság miatt nem szeretne lemondani Reya társaságáról.*
- Meg kell valljam, a Kalmárról hiányosak az információim. Amikor legutóbb Artheniorban jártam, azt a helyet még Kósza Pintynek hívták és... khm... nem vendégfogadói profilja volt az erőssége. De természetesen ha neked megfelel, örömmel tartok veled.
*Reya elharapott mondatára Hubi elnyom egy mosolyt. Lehetett az csak egy véletlen elszólás, szerencsétlen fogalmazás, de a jó kancellár élete nagy részét Pirtianes-ben töltötte és tudja, hogy bizonyos játékok igen közel állnak a mélységiekhez. Mindenesetre ígéretesnek tűnik ez az ismeretség.*
- Csak még egy apróság, bocsáss meg!...
*A szabadkozás után magához int egy kóbor kölyköt és meghagyja neki, hogy kapja nyakába a lábait és nyargaljon a Pegazushoz. Ahol is egy Venann nevű kocsist keressen aki valószínűleg épp elissza Hubi pénzét és adja át neki Habrertus üzenetét, miszerint a hintót hozza sürgősen a Wegtoreni Kalmár nevezetű műintézményhez. A gyerek valószínűleg valóban szedni fogja a lábait, mert Hubi 30 arannyal ad nyomatékot kérésének és ez az összeg arra ösztönözheti az alkalmi küldöncöt (Mesélő (Májmétely)), hogy további érmék reményében siessen átadni az üzenetet.
*- Bocsáss meg a kérdésemért... *fordul vissza Reyához, miután eligazította a gyereket* Nagyot tévedek ha azt mondom, hogy Pirtianes-ből érkeztél?
*Manapság talán csak az számít csodának ha egy mélységi Lihanech-ben jön világra, Lanawin más részein korántsem olyan ritkák, mint a régi szép időkben. Viszont Reya valahogy azt a benyomást kelti Hubiban, hogy őriz valamit a sötételfekre jellemző gőgös büszkeségből és amit a nagyvilágban megkapó gyorsasággal vetkeznek le magukról. Sajnos.*
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-14 09:07:48
Üzenet elküldve: 2021-06-14 09:07:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Kereskedők nyomában//
*Először zavarodottan néz a lányra a szántóföld hallatán, majd megpiszkálja jobb fülét: szinte lehetett hallani, ahogy fejében forognak a fogaskerekek. Való igaz, kissé kimerült a verseny miatti aggodalomtól, valószínűleg félrehallotta. Végül vállat von. Megbízik Akanaeuban annyira, hogy az ő szavát biztosra vegye. Akkor a szántóföld. Nagy megkönnyebbülés a Sárvároshoz képest, annyi biztos.*
- Akkor egyetértünk. Már nincs sok dolgunk. Nyomás! *Társa észlelheti, hogy az ork jó hangulatban van, valószínűleg a verseny és az abból eredő infószerzés egyenes sikere miatt. Akárhogy is, ezt a jó hangulatot meg fog kelleni őriznie az ő által még az eddiginél is kevésbé kedvelt társasághoz.*
*Először zavarodottan néz a lányra a szántóföld hallatán, majd megpiszkálja jobb fülét: szinte lehetett hallani, ahogy fejében forognak a fogaskerekek. Való igaz, kissé kimerült a verseny miatti aggodalomtól, valószínűleg félrehallotta. Végül vállat von. Megbízik Akanaeuban annyira, hogy az ő szavát biztosra vegye. Akkor a szántóföld. Nagy megkönnyebbülés a Sárvároshoz képest, annyi biztos.*
- Akkor egyetértünk. Már nincs sok dolgunk. Nyomás! *Társa észlelheti, hogy az ork jó hangulatban van, valószínűleg a verseny és az abból eredő infószerzés egyenes sikere miatt. Akárhogy is, ezt a jó hangulatot meg fog kelleni őriznie az ő által még az eddiginél is kevésbé kedvelt társasághoz.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-10 23:07:57
Üzenet elküldve: 2021-06-10 23:07:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
*Szinte már meg is feledkezett a fogadásról, mikor Sunya a kezébe nyomja a 200 aranyat.*
~Na, ma is kerestünk valamicskét!~
*Aztán végre látérnek arra, amiért itt vannak. Izgatottan várja a gnóm válaszát, és persze reménykedik, hogy tényleg tud nekik hasznosat mondani, és nem csak hazudott. Szerencsére tényleg nem így történik.*
- Vörös Baldur... Rendben.
*A gnóm minden egyes szavát pontosan memorizálja, majd a mondandó végén csak bólint egyet.*
- Köszönjük. Sokat jelent a segítséged, tényleg!
*Habár ugye nem ingyen kapták az információt, Meireyla attól még valóban hálás. Végre valami konkrétum.
Sunya továbbáll, ő pedig Ukromhoz fordul.*
- Nem a szántót említette? Szinte biztos vagyok benne...
*Következőnek szinte azonnal rávágná, hogy menjenek csak egyedül, jobb minél kevesebb embert belevonni az incidensbe. De aztán eszébe jut, hogy valószínűleg nem egyedül járja a vidéket ez a Vörös Baldur. Már csak abból kiindulva, ami az ő falujában volt... Nem is tudja hirtelen, hány emberrel számoljon, de biztos többel, mint amivel ők ketten elbírnak.*
- Hm, igazad lehet. Kéne valahonnan erősítést szereznünk. Ha szerinted a városőrség ehhez megfelelő, ám legyen. Induljunk is, ne húzzuk sokáig az időt!
*Szinte már meg is feledkezett a fogadásról, mikor Sunya a kezébe nyomja a 200 aranyat.*
~Na, ma is kerestünk valamicskét!~
*Aztán végre látérnek arra, amiért itt vannak. Izgatottan várja a gnóm válaszát, és persze reménykedik, hogy tényleg tud nekik hasznosat mondani, és nem csak hazudott. Szerencsére tényleg nem így történik.*
- Vörös Baldur... Rendben.
*A gnóm minden egyes szavát pontosan memorizálja, majd a mondandó végén csak bólint egyet.*
- Köszönjük. Sokat jelent a segítséged, tényleg!
*Habár ugye nem ingyen kapták az információt, Meireyla attól még valóban hálás. Végre valami konkrétum.
Sunya továbbáll, ő pedig Ukromhoz fordul.*
- Nem a szántót említette? Szinte biztos vagyok benne...
*Következőnek szinte azonnal rávágná, hogy menjenek csak egyedül, jobb minél kevesebb embert belevonni az incidensbe. De aztán eszébe jut, hogy valószínűleg nem egyedül járja a vidéket ez a Vörös Baldur. Már csak abból kiindulva, ami az ő falujában volt... Nem is tudja hirtelen, hány emberrel számoljon, de biztos többel, mint amivel ők ketten elbírnak.*
- Hm, igazad lehet. Kéne valahonnan erősítést szereznünk. Ha szerinted a városőrség ehhez megfelelő, ám legyen. Induljunk is, ne húzzuk sokáig az időt!
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-05 11:39:37
Üzenet elküldve: 2021-06-05 11:39:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Kereskedők nyomában//
- Kösz. *Ennél többet nem felel Akanaeu dicséretére, de ez az ork részéről ez így is több volt a szokásosnál. Sőt, még egy mosoly árnyéka is látszódik örökké komor képén. Büszkeségének valóban simogató volt társa lelkesedése, meg kell hagyni. És ez a kis békesség hamar el is éri csúcspontját, ahogy nemcsak amaz, hanem még Ukrom is jutalomban részesül. Ugyan nem egy nemesi összeg, de itt maga a szándék számít neki, ahogy e jószándékot egy bólintással tudomásul véve, elfogadja a gnóm ajándékát. Egy ingyen kör a Pegazusnál, ki utasítaná ezt el?
Csendben hallgatja végig Sunyát, lélegzetét visszafojtva szívja be agyába a részleteket.*
~ Vörös Baldur... ~ *Vési agyába e nevet. Most már van egy valódi célpontjuk is. Gyomra görcsbe szorul Sárváros hallatán; hiába sejtette ott a legvalószínűbbnek e küldetés véghelyszínét, Arthenior pöcegödrébe még az ork sem tette be lábát; számára sem egy biztonságos hely. Ott már nem vonatkoznak a város általános szabályai, a városőrség nem teszi oda lábát kellő ok nélkül. De ki tudja, talán ha egy ismert rabszolgabáró helyszínét föl tudja szolgálni azoknak a pökhendi sisakosoknak, akkor egy csapatot csak meg tudnak nekik kímélni. Főleg, ha az említett bárónak testőrei is vannak.
Egy laza bólintással elköszön a gnómtól, és rájuk települ a csönd. El kell gondolkodniuk a következő lépésen, és ha még egy csipetnyit is bíznak kliensük szavaiban, akkor nincs végtelennyi idejük. De ezt akkor sem siettethetik el.*
- Megvan, amiért jöttünk. *Kezdi, egyben Akanaeunak, egyben magának mondva.* - Most viszont választás előtt vagyunk, Akanaeu. Visszamehetünk a városőrséghez, és ha jó napjuk van, ha szerencsések vagyunk, akkor hozzánk csapnak egy-két tagot. Akárhogy is sikerül, van még egy hely, ahova el kell mennünk, az pedig a tisztás. *Hirtelen nehéznek érződő fejét társa felé fordítja.* - Mit gondolsz?
- Kösz. *Ennél többet nem felel Akanaeu dicséretére, de ez az ork részéről ez így is több volt a szokásosnál. Sőt, még egy mosoly árnyéka is látszódik örökké komor képén. Büszkeségének valóban simogató volt társa lelkesedése, meg kell hagyni. És ez a kis békesség hamar el is éri csúcspontját, ahogy nemcsak amaz, hanem még Ukrom is jutalomban részesül. Ugyan nem egy nemesi összeg, de itt maga a szándék számít neki, ahogy e jószándékot egy bólintással tudomásul véve, elfogadja a gnóm ajándékát. Egy ingyen kör a Pegazusnál, ki utasítaná ezt el?
Csendben hallgatja végig Sunyát, lélegzetét visszafojtva szívja be agyába a részleteket.*
~ Vörös Baldur... ~ *Vési agyába e nevet. Most már van egy valódi célpontjuk is. Gyomra görcsbe szorul Sárváros hallatán; hiába sejtette ott a legvalószínűbbnek e küldetés véghelyszínét, Arthenior pöcegödrébe még az ork sem tette be lábát; számára sem egy biztonságos hely. Ott már nem vonatkoznak a város általános szabályai, a városőrség nem teszi oda lábát kellő ok nélkül. De ki tudja, talán ha egy ismert rabszolgabáró helyszínét föl tudja szolgálni azoknak a pökhendi sisakosoknak, akkor egy csapatot csak meg tudnak nekik kímélni. Főleg, ha az említett bárónak testőrei is vannak.
Egy laza bólintással elköszön a gnómtól, és rájuk települ a csönd. El kell gondolkodniuk a következő lépésen, és ha még egy csipetnyit is bíznak kliensük szavaiban, akkor nincs végtelennyi idejük. De ezt akkor sem siettethetik el.*
- Megvan, amiért jöttünk. *Kezdi, egyben Akanaeunak, egyben magának mondva.* - Most viszont választás előtt vagyunk, Akanaeu. Visszamehetünk a városőrséghez, és ha jó napjuk van, ha szerencsések vagyunk, akkor hozzánk csapnak egy-két tagot. Akárhogy is sikerül, van még egy hely, ahova el kell mennünk, az pedig a tisztás. *Hirtelen nehéznek érződő fejét társa felé fordítja.* - Mit gondolsz?
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-03 20:37:47
Üzenet elküldve: 2021-06-03 20:37:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Kereskedők nyomában//
* Meireyla asszonyi mivoltát meghazudtolva üvölt a tömegben. Ukromot biztatja, aki nem is okoz neki csalódást, hiszen megnyeri a versenyt és ezzel együtt az információt maguknak. A kis közjáték után sor került hát a fizetésre, amit kicsit távolabb ejtenek meg.*
- Tartom a szavam nyugalom.* Mondj a gnóm mind a kettejüknek.*
- Elsőként kezdjük a jutalmatokkal. Tessék a nyereményed.* Nyújt át Meireyla Akanaeunak 200 aranyat.* Aztán meg neked is jár egy kevés.* Fordul oda Savanyú Ukromhoz, aki szintén kap egy kis erszényt, ami 50 aranyat rejt . Nem sok, de ne is ezért jöttek.*
- No, akkor térjünk rá a lényegre. Szóval az általatok kereset egyént nem volt nehéz megtalálni. Viszonylag ismert alvilági figura. Vörös Baldurnak nevezik és rabszolgákban utazik. Sűrűn megfordul Sárvárosban, de voltak akik már a szántón is látták. Ha az én véleményemre vagytok kíváncsiak, akkor ott kéne próbálkoznotok. Sárvárosban sok a kétes alak. Na meg a rabszolgákat bajos lenne behozni ide. Szerintem valahol a folyó mentén lehet valami eldugott helyen a bázisa. A folyó jó, mert onnan egy komppal le tud csurogni a kikötőig.* Fejezi be a mondókáját.*
- Nos mindannyian megkaptuk amit akartunk. Ha bármire szükségetek van keressetek meg! Mindig tudok egy jó üzletet ajánlani.* Vigyorog elégedetten és azzal szépen tovább is áll. A páros magára marad. A hallottak alapján nem lesz egyszerű dolguk, hiszen ha igaz, amiről beszélt Sunya, akkor ott kint jó pár embere lehet ennek Baldurnak. Talán, ha akkor próbálnák meg megcsípni, amikor úton van, akkor lenne esélyük. Ha gyerekek még nála vannak, akkor biztosan a táborban lesznek. Ha meg nem, akkor már bárhol lehetnek Lanawin szerte.*
* Meireyla asszonyi mivoltát meghazudtolva üvölt a tömegben. Ukromot biztatja, aki nem is okoz neki csalódást, hiszen megnyeri a versenyt és ezzel együtt az információt maguknak. A kis közjáték után sor került hát a fizetésre, amit kicsit távolabb ejtenek meg.*
- Tartom a szavam nyugalom.* Mondj a gnóm mind a kettejüknek.*
- Elsőként kezdjük a jutalmatokkal. Tessék a nyereményed.* Nyújt át Meireyla Akanaeunak 200 aranyat
.* Aztán meg neked is jár egy kevés.* Fordul oda Savanyú Ukromhoz, aki szintén kap egy kis erszényt, ami 50 aranyat rejt . Nem sok, de ne is ezért jöttek.*- No, akkor térjünk rá a lényegre. Szóval az általatok kereset egyént nem volt nehéz megtalálni. Viszonylag ismert alvilági figura. Vörös Baldurnak nevezik és rabszolgákban utazik. Sűrűn megfordul Sárvárosban, de voltak akik már a szántón is látták. Ha az én véleményemre vagytok kíváncsiak, akkor ott kéne próbálkoznotok. Sárvárosban sok a kétes alak. Na meg a rabszolgákat bajos lenne behozni ide. Szerintem valahol a folyó mentén lehet valami eldugott helyen a bázisa. A folyó jó, mert onnan egy komppal le tud csurogni a kikötőig.* Fejezi be a mondókáját.*
- Nos mindannyian megkaptuk amit akartunk. Ha bármire szükségetek van keressetek meg! Mindig tudok egy jó üzletet ajánlani.* Vigyorog elégedetten és azzal szépen tovább is áll. A páros magára marad. A hallottak alapján nem lesz egyszerű dolguk, hiszen ha igaz, amiről beszélt Sunya, akkor ott kint jó pár embere lehet ennek Baldurnak. Talán, ha akkor próbálnák meg megcsípni, amikor úton van, akkor lenne esélyük. Ha gyerekek még nála vannak, akkor biztosan a táborban lesznek. Ha meg nem, akkor már bárhol lehetnek Lanawin szerte.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1909-1928