//Felvétel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A fekete ruhás hollólány meglehetősen hevesen reagál a valószínűleg helyi - vagy legalábbis környéki banditához hasonlatos férfi invitálására. Azt azonban túlzás volna kijelenteni, hogy a férfit váratlanul éri a kard előkerülésének veszélye. Nem olyan fából faragták őt, habár megtorpanásából úgy tűnhet, mintha így lenne.*
- Ejnye, hercegnő, minek rögtön az a kard? *Kérdése persze költői, s nem is vár rá választ. Azért nem állhatja meg, hogy még vigyorogva hozzá ne tegye:*
- Nem lesz arra szükséged este. *Ismételten elindul a másik felé. Viszonylag közel Syndrához megáll, de a hollólány még nem érheti el őt, még ha előrehajol sem.*
- Most mit baszakodsz azzal a szarral? *Veti oda félvállról, nyilvánvalóan a pengére gondolva. Mielőtt azonban még valami frappánsat hozzáfűzhetne, a semmiből hirtelen még négy másik hasonlóan rossz arcú alak bukkan fel, mintha csak az imént pattantak volna ki a föld valamely rejtett zugából. Látszólag semmi közük nincs az egyedül álló férfihoz, akinek a hódítása igencsak félresikerült, ha csak nem az, hogy ők négyen sem a tisztességes úton járnak. Ám hamar kiderül, hogy az újonnan érkezettek mintegy védelmére kelnek az elsőnek, s két oldalán fel is sorakoznak.*
- Mi van, Dwëron? Látom, új játékszerre találtál! *Jegyzi meg egyikőjük jó hangosan, mit sem törődve, hogy a célszemély is a közelben áll. Aztán Syndra felé pillant, és úgy méri végig, mint piacon az árut szokás. Fitymálva fordul vissza a Dwëronnak nevezett elsőhöz.* - Egy éccakára jó is lesz. Mit szóltok, fiúk, elvisszük egy körre mindannyian?
*Válaszképpen mindenkitől hangos röhögés hangzik fel, aztán az, aki már a társai érkezésénél korábban is ott volt, odaveti Syndrának:*
- Tedd el azt a szart, szépségem, kurvára nem lesz rá szükséged. Ócska konyhakés, faszt se érsz vele.
*De ugyan mit szól a látványhoz Khrys? Nos, olyan értelemben hidegen hagyja, hogy nem vele történik közvetlenül a dolog, de azért Syndra közelében marad, hogy besegítsen, ha a másiknak szüksége lenne rá. Egyébként érzelmeket nem lehet most látni az arcán, ebből pedig könnyedén lehetne azt gondolni, hogy abszolút hidegen hagyja az egész történés.
Mikor továbbállnak, mindig éber tekintete észreveszi, hogy társa nagy buzgón kutat valami után. Nem tudja, mit kereshet, hiszen nem avatták be őt, de különben nem is várja, hogy feltétlenül az orrára kösse. Érdektelenül lépked a feketébe öltözött elf mellett - vagy inkább mögött, mert kissé hátramarad, két lépésnyire csupán. Rövidesen egy valamiféle kúriához érnek, amit a látszat szerint a pusztulás szépen a birtokába vett, és már magáénak tudhat. Khrys még sose látta az épületet, jól lehet, egyáltalán nem is azzal foglalkozott, valahányszor eddig itt járt. ~Megjöttünk? Ugyan hová?~ Tétován pillant Syndrára, aki viszont máris körbejárja az épületet - legalábbis azt, ami még éppen erre emlékeztet. Ez idő alatt Khrys akár el is tűnhetne nyomtalanul, ám pillanatnyilag a kíváncsiság erősebbnek bizonyul. Syndra minden teketória nélkül be is nyit, habár ez nem olyan egyszerű, mint ahogyan leírásra kerül. Khrys nem követi azonnal, az ajtó előtt áll meg két-három lépésre, innen is tökéletesen belát. Nincs valami sok bútor odabent, sőt. ~Kizárt, hogy itt bárki is lakjon. Nem létezik.~ Syndra valamit találni vél a falon, de legalábbis bent a helyiségben, ami bizony szemmel látható örömöt okoz neki, s még egy boldog felkiáltás is elhagyja az ajkait. ~Megtaláltuk? De kit?~ Értetlenül mered a másikra, mint ahogy értetlenül nézi azt is, hogy társa mit művel. Úgy tűnik, olyan otthonosan érzi magát, mint mókus a téli vackában. Újfent valamit keres, megszállottan, akár a kincsre vadászó hajós, aki nem nyugszik addig, míg minden létező helyet fel nem kutatott a vágyott arany vagy drágakövek után. Khrysnek az a benyomása támad, immáron erősebben az eddigieknél, hogy kissé agybajos a másik. ~Ez biztos hibbant.~ Karját összefonja maga előtt, és kívül, az ajtó mellett hátát nekiveti a falnak. Úgy bámul kifelé a fejéből, mintha semmi dolga nem lenne. Tulajdonképpen nincs is, egyebet pedig nem tud tenni, jól lehet, nem is akar egyelőre. Azért odapillant, amikor a másik egy fekete tollat emel a magasba, ami állítólag bizonyítékul szolgál a rejtélyes mester ittjártára. ~Csodálatos. Ez nem jelent semmit.~ Egy bólintással jelzi, hogy tudomásul vette, de amúgy meg mást nem tud hozzátenni. Egyáltalán nem hozza lázba, hogy itt volt valaki - és még ez sem feltétlenül biztos - akit nem is ismer. Syndra tehát magára marad az izgatottságával, Khrys nem osztozik belőle. A következő pillanatban azonban mintha válasz érkezne az eddigi értetlen kérdésekre, melyek csak Khrysben merültek fel. A másik röviden beavatja az életének egy szeletébe, ami bizalomról tanúskodhat. A félvér leány figyelmét újra társának szenteli. Mikor az elbeszélés ahhoz a részhez ér, amikor a szóban forgó férfi cserben hagyta Syndrát, Khrys bal karját oldalra lendíti kissé, ami az ő nyelvén csak azt jelenti, hogy érti a helyzetet, megérti a másik álláspontját. ~Ignis? Az meg kicsoda? Az előbb még valami Illidaryt emlegetett. Most akkor ez hogy van?~ Csak kérdőn és értetlenül néz az Ignis név hallatán, de annyiban is hagyja a dolgot, mert Syndra máris a tűzrakással foglalatoskodik. Az elf állítása szerint ez a nem túl bizalomgerjesztő hely alkalmas nyugodt beszélgetésekre. ~Ha te mondod!~ Csak akkor lép be ő is a helyiségbe, amikor bezáratják vele az ajtót. Eleget tesz a kérésnek, de csak miután felmérte a terepet. A zárkózást követően neki is veti hátát a csukott ajtónak, és aztán türelmesen vár a folytatásra.*