Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-04 17:44:54
Üzenet elküldve: 2025-09-04 17:44:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Nem bölcs dolog erre egyedül járni, de legalább nincs éjszaka. Akkor sokkal veszélyesebb ez a környék. A Selyemváros megnyitása a fontosabb utcákat biztonságossá tette, de a sikátorokat és kisebb mellék utcákat inkább elkerüli. Bolond lenne azokon mászkálni. Azok még nappal is veszélyesek lehetnek. Megint csak hamisan dúdol egy dalt. Közben pedig buzogányán kopogja a ritmust. Minden egyes mozdulatra figyel. Közben azért, amennyire megengedheti magának, a romos kúriákat is megnézi magának. Meg nem áll egy előtt sem. Egy olyan helyen jár, ami régen gazdagok lakhelye volt. Nemeseké és kereskedőké, akik jómódban éltek. A nép persze letaszította őket a trónjukról. Hogy jobb hely lett-e a város? Ki tudja? Ő maga sosem keveredett bele ilyen dolgokba, nem véletlenül. Yar nem egy intelligens alak. Sokan csak kihasználnák tudását és közkatonát csinálnának belőle, hogy mások pénzéért haljon meg. Ehhez meg neki aztán semmi kedve. Ezért akar a legjobban kimaradni az emberek harcaiból. Persze akadnak kivételek, de az orkok a legkevésbé sem szervezettek. Pedig mennyire örülne egy családnak. Ahova tartozhatna. De helyette egyedül mászkál a romvárosban, egyre közelebb kerülve a zsibongó és élettel dús piactérhez.*
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-04 17:15:21
Üzenet elküldve: 2025-09-04 17:15:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
*Ahogy mondani szokás, a szemét meg a szél. Milyen furcsán idesodorta őket, négyüket. Amíg az ajtóban áll, felméri a társaságot. Még szerencse talán nem mindannyiuk egy dudás, mert tényleg nem férnének el ebben a romhalmazban. Szemei gyorsan végig futnak a kormoson. Leginkább a fegyverek miatt. És bár amaz az szóra sem méltatja, indokkal. Nem különösebben érdekli. Lazziar csak megakar bizonyosodni arról, mennyire érzékenyek az idegei. Mikor pattan el, viszont amaz úgy áll ott mint a templomok falán díszelgő víz köpő. Az az egyetlen pimasz mosoly ami kissé bosszantja a csőrét. De jelen pillanatban az a legkisebb baja. Maradjon csak magának a sötétben, oda valóak amúgy is. Gondolja magában az elf, majd tekintete végül a törpén és a drágalátos "jegyesén" állapodik meg.*
~ Hízeleg mint egy rossz kurva. ~
*Húzódik arcára egy rövidke de annál haragosabb mosoly, ahogy tekintete a nőn szalad végig.
A sárgás, komor és megvetéssel teli tekintetek, hirtelen keserédes boldogságot kezdenek tükrözni. Még halkan de annál vész jóslóbban fel is kacag röviden. Kezét felemelve össze szorítja szemközt az orrnyergét, fájdalmasan sóhajt és lassú léptekkel közelít a törpe irányába.*
- A kormos, a lepcsesszájú, a fél eszű meg a szerencsétlen. Jaajh, mi jöhet még.
*Rázza meg a fejét. Akinek meg nem inge ne vegye magára. Nem igazán érdekli ezzel kit sért meg vagy sem. Ám amikor a törpe előtt tornyosul, egy másodpercre megáll. Végig méri amazt, némán. Mintha csak a következő sértésnek gondolkodna. Mintha csak azt akarná, hogy a szemek rá szegeződjenek. Majd lassan kinyújtja annak kezét, hogy így üdvözölje.
Nyúzhatják egymást, sértegethetik is. De megitta már a magáért a törpével egyszer a sellőben. Pajtásának tudja, még ha néha haragszik is rá.*
- Látom még nem kaptak el az őrök.
*Kezd bele mondandójába. Majd ismét rosszallóan megrázza a fejét, hogy tovább lépdel. Hogy ő maga is elfoglaljon egy másik falat, aminek a hátát neki támaszhatja. Így belátva a teret és a szobában állókat egyaránt.*
- Csak rossz. A tervemet keresztbe húzta a tanács.
*Kedvtelen hangja is csak jobban ráfest a szituációjára, amiben érezhető nem örül. Majd felemeli kezét és vádlóan rámutat Elsekre.*
- Az a picsa meg alaposan megkavarta körülöttem a szart. Legközelebb szólhatnál arról kit bérelsz fel.
*Mondata végével a törpére néz. Egy üzenet vagy egy levél talán megérte volna. Valóban, ő sem kereste társát. De erős érvek álltak amellett ne tegye. Rinével kellett foglalkoznia. Hogy a lány ellegyen anélkül, hogy ő pátyolgassa azt. Így több ideje lesz a tervükre amit a törpével szőnek mint két szorgos pók.*
*Ahogy mondani szokás, a szemét meg a szél. Milyen furcsán idesodorta őket, négyüket. Amíg az ajtóban áll, felméri a társaságot. Még szerencse talán nem mindannyiuk egy dudás, mert tényleg nem férnének el ebben a romhalmazban. Szemei gyorsan végig futnak a kormoson. Leginkább a fegyverek miatt. És bár amaz az szóra sem méltatja, indokkal. Nem különösebben érdekli. Lazziar csak megakar bizonyosodni arról, mennyire érzékenyek az idegei. Mikor pattan el, viszont amaz úgy áll ott mint a templomok falán díszelgő víz köpő. Az az egyetlen pimasz mosoly ami kissé bosszantja a csőrét. De jelen pillanatban az a legkisebb baja. Maradjon csak magának a sötétben, oda valóak amúgy is. Gondolja magában az elf, majd tekintete végül a törpén és a drágalátos "jegyesén" állapodik meg.*
~ Hízeleg mint egy rossz kurva. ~
*Húzódik arcára egy rövidke de annál haragosabb mosoly, ahogy tekintete a nőn szalad végig.
A sárgás, komor és megvetéssel teli tekintetek, hirtelen keserédes boldogságot kezdenek tükrözni. Még halkan de annál vész jóslóbban fel is kacag röviden. Kezét felemelve össze szorítja szemközt az orrnyergét, fájdalmasan sóhajt és lassú léptekkel közelít a törpe irányába.*
- A kormos, a lepcsesszájú, a fél eszű meg a szerencsétlen. Jaajh, mi jöhet még.
*Rázza meg a fejét. Akinek meg nem inge ne vegye magára. Nem igazán érdekli ezzel kit sért meg vagy sem. Ám amikor a törpe előtt tornyosul, egy másodpercre megáll. Végig méri amazt, némán. Mintha csak a következő sértésnek gondolkodna. Mintha csak azt akarná, hogy a szemek rá szegeződjenek. Majd lassan kinyújtja annak kezét, hogy így üdvözölje.
Nyúzhatják egymást, sértegethetik is. De megitta már a magáért a törpével egyszer a sellőben. Pajtásának tudja, még ha néha haragszik is rá.*
- Látom még nem kaptak el az őrök.
*Kezd bele mondandójába. Majd ismét rosszallóan megrázza a fejét, hogy tovább lépdel. Hogy ő maga is elfoglaljon egy másik falat, aminek a hátát neki támaszhatja. Így belátva a teret és a szobában állókat egyaránt.*
- Csak rossz. A tervemet keresztbe húzta a tanács.
*Kedvtelen hangja is csak jobban ráfest a szituációjára, amiben érezhető nem örül. Majd felemeli kezét és vádlóan rámutat Elsekre.*
- Az a picsa meg alaposan megkavarta körülöttem a szart. Legközelebb szólhatnál arról kit bérelsz fel.
*Mondata végével a törpére néz. Egy üzenet vagy egy levél talán megérte volna. Valóban, ő sem kereste társát. De erős érvek álltak amellett ne tegye. Rinével kellett foglalkoznia. Hogy a lány ellegyen anélkül, hogy ő pátyolgassa azt. Így több ideje lesz a tervükre amit a törpével szőnek mint két szorgos pók.*
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-04 15:50:38
Üzenet elküldve: 2025-09-04 15:50:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*A zsigereiben érzi, hogy nem kellene bemenniük és a múltat meghagyni annak, ami. Bár nem fognak rá hallgatni, előbb-utóbb rájönnek majd, hogy igaza volt. Nem számít igazán, csak az, hogy Elireya közelében legyen, és valahogy építsék az ő hatalmát. A sajátja elég bőven elég, hogy a nő mellett legyen. Egy kicsit megtetszett neki a kinti élet, nem érzi annyira fojtogatónak, talán nem is követik minden lépésüket és nem veszik fejüket egy-egy apróbb hibáért. Persze egy szint alá sosem menne, mert egyszerűen képtelen rá, de ha végre Elireya mellett lehetne kettesben, levethetné magáról a belénevelt szokásokat. Naren beköszönésére semmilyen válasz nem érkezik, néhány nyikorgástól eltekintve, amivel a kúria maga köszönti őket. A hangok ránézésre bárhonnan jöhettek, még a viccelődése ellenére is elfintorodik. Ha itt kell élniük, még sokáig nem lesznek kényelemben, márpedig Elireya megérdemel minden ilyesfélét, de ha azt veszi, még Vhorossi is. Bár a nőstény minden pirtianesi lenyomatot hordoz magában, mégis lát benne valamit, ami kedvére való. Talán a kitaszítottak sajátja ez, még ha a másik azt is vallja, hogy magától jött el onnan. Mégis ő ront be, nem küldi előre Elariiont, ezzel kockára téve akár az életét is, azonban erőt is mutatva. Így, hogy nem valószínű, hogy van bent valaki jól jön a fonott hajú nősténynek, ami elismerést vált ki belőle.*
- Nézzük hát. *Mielőtt belépne, suttog valamit Éjvihar fülébe, ami nem igazán hallható, a lényeg, hogy nem fogja Narent agyontaposni, ha próbálkozik nála. A mén csak megrázza a fejét és prüszköl egyet, de megérti a kérést. Ezután megy a két nőstény után, mikor is Vhorossi elkéri magát máshová. Bólintással hozza a másik tudomására, hogy értékeli a figyelmességet, majd elindul Elariya után, aki tettetett lassúsággal porolja le az egyik bútort. Természetes vigyor ül ki a hím ajkaira, mert ilyet még nem látott szíve választottjától soha.*
- Elkaphatsz valamit. *Kapja el a nőstény kezét és a zsebéből egy tiszta kendővel megtörölgeti a másik ujjait akkurátusan, a mosoly pedig nem hervad le róla, bármilyen dacos arcot is vág a másik. Ő így is szereti Elireyat, mindegy, hogy mit gondol.*
- Jól van, elmondom. *Adja meg magát és közelebb lép, hogy megcsókolhassa a másikat. Ekkor jelentkezik be egy újabb hang. Elariion arcvonásai megkeményednek, lassan szívja be a levegőt és fújja ki, megrezegtetve a másik vállra omló hajszálait.*
- Miért? *Végigsimít a kedves arcán két ujjal, majd félreáll az útból, hogy Elireya előre mehessen. A kezét az egyik kardján nyugtatja a hím és kíváncsi figyelemmel nézi, hogy ki lehet az, aki megzavarja őket ilyen hamar. Nem fogja a szívébe zárni, az már biztos. Vhorossit egyelőre nem látja, de Naren a helyén várakozik. ~Utánunk koslat?~ Villannak meg a szemei, mint éles pengék, de végül megállapodik a jövevényen. Soha nem láttam még a fajtárását, de most jól megfigyeli. Még a heget is észreveszi a halántékánál, de nem tulajdonít neki semmi különöset. Megesik az ilyen, bár úgy tűnik a nőstény rejtegetni kívánja. Végül várja, hogy mit kezdenek majd egymással, de nem veszi el a szót Elireya elől. Így legalább jobban meg tudja figyelni az idegen sötételfet.*
*A zsigereiben érzi, hogy nem kellene bemenniük és a múltat meghagyni annak, ami. Bár nem fognak rá hallgatni, előbb-utóbb rájönnek majd, hogy igaza volt. Nem számít igazán, csak az, hogy Elireya közelében legyen, és valahogy építsék az ő hatalmát. A sajátja elég bőven elég, hogy a nő mellett legyen. Egy kicsit megtetszett neki a kinti élet, nem érzi annyira fojtogatónak, talán nem is követik minden lépésüket és nem veszik fejüket egy-egy apróbb hibáért. Persze egy szint alá sosem menne, mert egyszerűen képtelen rá, de ha végre Elireya mellett lehetne kettesben, levethetné magáról a belénevelt szokásokat. Naren beköszönésére semmilyen válasz nem érkezik, néhány nyikorgástól eltekintve, amivel a kúria maga köszönti őket. A hangok ránézésre bárhonnan jöhettek, még a viccelődése ellenére is elfintorodik. Ha itt kell élniük, még sokáig nem lesznek kényelemben, márpedig Elireya megérdemel minden ilyesfélét, de ha azt veszi, még Vhorossi is. Bár a nőstény minden pirtianesi lenyomatot hordoz magában, mégis lát benne valamit, ami kedvére való. Talán a kitaszítottak sajátja ez, még ha a másik azt is vallja, hogy magától jött el onnan. Mégis ő ront be, nem küldi előre Elariiont, ezzel kockára téve akár az életét is, azonban erőt is mutatva. Így, hogy nem valószínű, hogy van bent valaki jól jön a fonott hajú nősténynek, ami elismerést vált ki belőle.*
- Nézzük hát. *Mielőtt belépne, suttog valamit Éjvihar fülébe, ami nem igazán hallható, a lényeg, hogy nem fogja Narent agyontaposni, ha próbálkozik nála. A mén csak megrázza a fejét és prüszköl egyet, de megérti a kérést. Ezután megy a két nőstény után, mikor is Vhorossi elkéri magát máshová. Bólintással hozza a másik tudomására, hogy értékeli a figyelmességet, majd elindul Elariya után, aki tettetett lassúsággal porolja le az egyik bútort. Természetes vigyor ül ki a hím ajkaira, mert ilyet még nem látott szíve választottjától soha.*
- Elkaphatsz valamit. *Kapja el a nőstény kezét és a zsebéből egy tiszta kendővel megtörölgeti a másik ujjait akkurátusan, a mosoly pedig nem hervad le róla, bármilyen dacos arcot is vág a másik. Ő így is szereti Elireyat, mindegy, hogy mit gondol.*
- Jól van, elmondom. *Adja meg magát és közelebb lép, hogy megcsókolhassa a másikat. Ekkor jelentkezik be egy újabb hang. Elariion arcvonásai megkeményednek, lassan szívja be a levegőt és fújja ki, megrezegtetve a másik vállra omló hajszálait.*
- Miért? *Végigsimít a kedves arcán két ujjal, majd félreáll az útból, hogy Elireya előre mehessen. A kezét az egyik kardján nyugtatja a hím és kíváncsi figyelemmel nézi, hogy ki lehet az, aki megzavarja őket ilyen hamar. Nem fogja a szívébe zárni, az már biztos. Vhorossit egyelőre nem látja, de Naren a helyén várakozik. ~Utánunk koslat?~ Villannak meg a szemei, mint éles pengék, de végül megállapodik a jövevényen. Soha nem láttam még a fajtárását, de most jól megfigyeli. Még a heget is észreveszi a halántékánál, de nem tulajdonít neki semmi különöset. Megesik az ilyen, bár úgy tűnik a nőstény rejtegetni kívánja. Végül várja, hogy mit kezdenek majd egymással, de nem veszi el a szót Elireya elől. Így legalább jobban meg tudja figyelni az idegen sötételfet.*
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-04 15:11:24
Üzenet elküldve: 2025-09-04 15:11:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Épp csak megüti a fülét Elariion Úr reményteli mondata, ami a fürdőt illeti. Homlokegyenest más körülmények között talán fel is nevetne ezen, de ez nem az a helyzet. Inkább elengedi a füle mellett a háta mögött állók szavait, és a házra koncentrál. Onnan egy mukkanás nem sok, annyit sem hall kiszűrődni. Arra jut, hogy a kúria talán már üres, hogy megzavarta azokat akik korábban itt voltak. Valószínűleg Vhorossi Úrnő is így gondolkozhat, hiszen a nőstény a tettek mezejére lép. Sima mozdulattal húzódik arrébb, hogy az Úrnők és az Úr a házba léphessen, s maga hátra marad, hogy a lovakkal foglalkozzon. Szép sorban kiköti őket a kúria előtti oszlopra, miközben sokadjára gondol arra, hogy könnyebb lenne ha nem egyedül lenne ennyi feladatra. Elariion Úr hátasával meggyűlik a gondja, a büszke mén makacskodik vele. Mire nagynehezen csak kiköti őt is, odabentről Vhirodsi Úrnő hangját hallja felcsattanni. Úgy mozdul meg, mintha dróton rántanák az épület felé, és késlekedés nélkül igyekszik minél hamarabb Ürnője színe elé kerülni.*
- Ahogy kívánja, Úrnőm! *-kissé zihálja a szavakat a sietségtől, és engedelmesen meghajol. Nem egészen érti, hogy miért nem Elariion Úr végzi a kúria felderítését, hiszen abban ő sokkal tapasztaltabb és hatékonyabb lehetne, de nem ellenkezik.
Még vet egy pillantást Úrnője távolodó csizmasarka után, és kiegyenesedik. Nem ért az épületek átfésüléséhez, így nem is tudja, hogy kezdjen neki. Ezért a legegyszerűbb megoldást választja - a legközelebbi szobában kezd. Odabent kosz, rendetlenség és gyanús szagok fogadják. Egyszerre érez dühöt és elégedettséget a látványtól. Óvatosan kerüli meg a földre vetett és ott apróra tört bútorok maradványait, elkerüli a gyanús foltokat, próbál nem hozzáérni a falhoz sem. Az ablakhoz érve függönyt persze nem talál. Fintorogva fordul vissza a szeméthez. Nem sok kedvvel, de kihúz a kupacból pár szélesebb darabot, ami talán egy szekrény ajtaja volt korábban. Azokkal, amennyire tudja, elzárja az ablakot. Csodával határos, hogy nem szúrja vagy vágja meg magát közben. Mikor végez, meg utoljára körbepislant a már félhomályba burkolózó szobában. Rajta kívül egy lélek sincs ott, és ha jól sejti, a többiben is ez lesz a helyzet. Kilép a szobából, gyors szemvillanással felméri a többieket, majd belép a következő helyiségbe. Meg sok dolga lesz.
A mozdulat közben dermed meg, ahogy az ajtóban ismeretlen alakot lát meg. És nem csak látja, hallja is a szavakat. Legszívesebben felsóhajtana. Normális körülmények között nem így kéne mindennek történnie, de ezek nem normális körülmények. Megáll, és Elireya Úrnő felé fordítja engedelmesen lehajtott fejét. Kíváncsi, hogy mi fog történni - a vendég fogadására utasítja a nőstény, vagy inkább maga veszi őt kezelésbe.*
*Épp csak megüti a fülét Elariion Úr reményteli mondata, ami a fürdőt illeti. Homlokegyenest más körülmények között talán fel is nevetne ezen, de ez nem az a helyzet. Inkább elengedi a füle mellett a háta mögött állók szavait, és a házra koncentrál. Onnan egy mukkanás nem sok, annyit sem hall kiszűrődni. Arra jut, hogy a kúria talán már üres, hogy megzavarta azokat akik korábban itt voltak. Valószínűleg Vhorossi Úrnő is így gondolkozhat, hiszen a nőstény a tettek mezejére lép. Sima mozdulattal húzódik arrébb, hogy az Úrnők és az Úr a házba léphessen, s maga hátra marad, hogy a lovakkal foglalkozzon. Szép sorban kiköti őket a kúria előtti oszlopra, miközben sokadjára gondol arra, hogy könnyebb lenne ha nem egyedül lenne ennyi feladatra. Elariion Úr hátasával meggyűlik a gondja, a büszke mén makacskodik vele. Mire nagynehezen csak kiköti őt is, odabentről Vhirodsi Úrnő hangját hallja felcsattanni. Úgy mozdul meg, mintha dróton rántanák az épület felé, és késlekedés nélkül igyekszik minél hamarabb Ürnője színe elé kerülni.*
- Ahogy kívánja, Úrnőm! *-kissé zihálja a szavakat a sietségtől, és engedelmesen meghajol. Nem egészen érti, hogy miért nem Elariion Úr végzi a kúria felderítését, hiszen abban ő sokkal tapasztaltabb és hatékonyabb lehetne, de nem ellenkezik.
Még vet egy pillantást Úrnője távolodó csizmasarka után, és kiegyenesedik. Nem ért az épületek átfésüléséhez, így nem is tudja, hogy kezdjen neki. Ezért a legegyszerűbb megoldást választja - a legközelebbi szobában kezd. Odabent kosz, rendetlenség és gyanús szagok fogadják. Egyszerre érez dühöt és elégedettséget a látványtól. Óvatosan kerüli meg a földre vetett és ott apróra tört bútorok maradványait, elkerüli a gyanús foltokat, próbál nem hozzáérni a falhoz sem. Az ablakhoz érve függönyt persze nem talál. Fintorogva fordul vissza a szeméthez. Nem sok kedvvel, de kihúz a kupacból pár szélesebb darabot, ami talán egy szekrény ajtaja volt korábban. Azokkal, amennyire tudja, elzárja az ablakot. Csodával határos, hogy nem szúrja vagy vágja meg magát közben. Mikor végez, meg utoljára körbepislant a már félhomályba burkolózó szobában. Rajta kívül egy lélek sincs ott, és ha jól sejti, a többiben is ez lesz a helyzet. Kilép a szobából, gyors szemvillanással felméri a többieket, majd belép a következő helyiségbe. Meg sok dolga lesz.
A mozdulat közben dermed meg, ahogy az ajtóban ismeretlen alakot lát meg. És nem csak látja, hallja is a szavakat. Legszívesebben felsóhajtana. Normális körülmények között nem így kéne mindennek történnie, de ezek nem normális körülmények. Megáll, és Elireya Úrnő felé fordítja engedelmesen lehajtott fejét. Kíváncsi, hogy mi fog történni - a vendég fogadására utasítja a nőstény, vagy inkább maga veszi őt kezelésbe.*
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-04 14:51:17
Üzenet elküldve: 2025-09-04 14:51:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Jó néhány órát várakozott Zerithre a nőstény, de aztán elunta a várást, és megindult vissza Romváros felé. Úgy vélte elkerülték egymást a hímmel. Így a legrövidebb úton igyekezett visszafelé, és egészen hamar meg is tette a távolságot a város közepe és a kúria között.
Meglepetésére, ahogy közeledett a romos épület helye felé, mintha valami ismerőset látott volna felvillanni. Sietve lendült arra felé, nem felfedve magát, meghúzódva az árnyékokban. Úgy osont mint a róka, ha becserkészni kívánja a tyúkólat. Kisebb karaván, három lovasból és egy gyalogosból álló, haladt egyenesen a kívánt hely irányába. Két mélységi nőstény és egy hím, na meg... a félvérű, akit már látott erre.*
~Hmm... tehát ők a gazdáid, akik részére érdeklődtél itt.~
*Állapítja meg magában, de még mindig takarást felhasználva oson még inkább közelebb. Most nem tud a fa árnyékban megbújni, mint korábba, hiszen amazok éppen ott állnak meg. Viszont leshelyéről is nagyon jól hallja az elhangzó kiáltást, mellyel a félvér szólítja fel a bent lévőket a tiszteletadásra. Quehani egyből kitalálja, hogy Zerithről és saját magáról lehet szó, hiszen kettejüket látta a félvérű itt.
A nőstény vár, együtt a többiekkel, de Zerith sem tűnik fel. Hová tűnhetett el a másik miután ő elhagyta a kúriát?
Nem tart sokáig az érkezők várakozása amúgy, hamarosan belépnek a romos épületbe. Még eljut hozzá az ismeretlen nyelvű felszólítás, melytől megintcsak ledermed. Majdnem minden szavát érti. De hogyan? Honnan? Csizmája orrát nézi egy pillanatig, majd megcsóválja fejét, és újra csak az épület felé pillant. Legyen hát.
Határozott léptekkel indul meg előre, sejtve, hogy a ház tulajdonosai szerteszét széledtek bent, hogy felmérjék a helyet. Így amikor belép a nyitott ajtón át a kinti fényből a benti félhomályba, megtorpan. Szemeinek alkalmazkodnia kell, és most nem zavarja az sem, hogy a háta mögül beszűrődő fényben alakja tökéletesen rajzoldóik árnyék formájában a koszos padlóra. Sóhajt egyet, majd hangja csendül, és ő maga is azon az ősi nyelven szólal meg, melyen a korábbi felszólítás is elhangzott.*
-Quehani de'Shruga vagyok. Üdvözlet a ház Úrnőinek!
*Jó néhány órát várakozott Zerithre a nőstény, de aztán elunta a várást, és megindult vissza Romváros felé. Úgy vélte elkerülték egymást a hímmel. Így a legrövidebb úton igyekezett visszafelé, és egészen hamar meg is tette a távolságot a város közepe és a kúria között.
Meglepetésére, ahogy közeledett a romos épület helye felé, mintha valami ismerőset látott volna felvillanni. Sietve lendült arra felé, nem felfedve magát, meghúzódva az árnyékokban. Úgy osont mint a róka, ha becserkészni kívánja a tyúkólat. Kisebb karaván, három lovasból és egy gyalogosból álló, haladt egyenesen a kívánt hely irányába. Két mélységi nőstény és egy hím, na meg... a félvérű, akit már látott erre.*
~Hmm... tehát ők a gazdáid, akik részére érdeklődtél itt.~
*Állapítja meg magában, de még mindig takarást felhasználva oson még inkább közelebb. Most nem tud a fa árnyékban megbújni, mint korábba, hiszen amazok éppen ott állnak meg. Viszont leshelyéről is nagyon jól hallja az elhangzó kiáltást, mellyel a félvér szólítja fel a bent lévőket a tiszteletadásra. Quehani egyből kitalálja, hogy Zerithről és saját magáról lehet szó, hiszen kettejüket látta a félvérű itt.
A nőstény vár, együtt a többiekkel, de Zerith sem tűnik fel. Hová tűnhetett el a másik miután ő elhagyta a kúriát?
Nem tart sokáig az érkezők várakozása amúgy, hamarosan belépnek a romos épületbe. Még eljut hozzá az ismeretlen nyelvű felszólítás, melytől megintcsak ledermed. Majdnem minden szavát érti. De hogyan? Honnan? Csizmája orrát nézi egy pillanatig, majd megcsóválja fejét, és újra csak az épület felé pillant. Legyen hát.
Határozott léptekkel indul meg előre, sejtve, hogy a ház tulajdonosai szerteszét széledtek bent, hogy felmérjék a helyet. Így amikor belép a nyitott ajtón át a kinti fényből a benti félhomályba, megtorpan. Szemeinek alkalmazkodnia kell, és most nem zavarja az sem, hogy a háta mögül beszűrődő fényben alakja tökéletesen rajzoldóik árnyék formájában a koszos padlóra. Sóhajt egyet, majd hangja csendül, és ő maga is azon az ősi nyelven szólal meg, melyen a korábbi felszólítás is elhangzott.*
-Quehani de'Shruga vagyok. Üdvözlet a ház Úrnőinek!
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-04 03:49:50
Üzenet elküldve: 2025-09-04 03:49:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
*Árnyékba olvadva, hangtalanul áll a helyiség mélyén. Szemei smaragd fényben izzanak a csuklya homályából, apró szikrák, amelyek figyelmeztetnek a vadász itt van, és türelmesen kivár. A szemek egy pillanatra megvillannak a csuklya árnyékában, ahogy a törpére szegeződnek. Van benne valami, amit talán tisztelhet. A nyers elszántság, a szívós számítás. Mégis idegen marad egy harsány, nyers alak, aki nem ismeri az árnyékok csendjét. A hím szinte hallja, ahogy a férfi gondolatai koccanó érmekhez hasonlóan peregnek, és ez halvány, keserű mosolyt csal az arcára. A törpe lehet hasznos, de csak addig, amíg az érdekei engedik. Elseket sötétből figyeli, mozdulatlanul, akár egy vad, amely a zsákmány viselkedését tanulmányozza. Nem a szavak kötik le, hanem a rezdülések, a pillanatnyi zavar, a félelem elfojtott árnyalata a nő szemében. Érzi, hogy Elsek menekülne, de a helyzet és a büszkesége itt tartja. Vagy inkább amiért ő is itt van. Az arany.
Léptek zaja verődik vissza a törött kövekről. A sötételf nem feszül meg jobban, mert vállai már eddig is készenlétben álltak minden izma, minden idegszála úgy hangolt, mintha bármelyik pillanatban csapdába kellene ugrania. Csak tekintete követi a zaj irányát, rezzenéstelen arccal. Az ajtó nyikordul, és új alak lép be. Az elf sziluettje egy pillanatra megtöri a félhomályt, majd amikor szemei alkalmazkodnak, felfedezi a sötétben mozdulatlanul álló hímet. A belépő szavai megvetőn csengenek, kihívón, mintha azonnal próbára akarná tenni a másik türelmét. Khaelith arca hideg, változatlan kő. Csak a szája sarka mozdul meg lassan, halk, dermesztő ívben mosoly, amelyből hiányzik minden melegség. Nem szól vissza. Nem méltatja szavakra a másikat. A mosoly önmagában válasz. Gúny és fenyegetés egyszerre, mint a penge élén táncoló fény. Tekintete a másik szemébe fúródik, nyugodt és könyörtelen. A sötételf nem mozdul, de jelenléte betölti a teret. A fal mellett áll, félárnyékban, ujjai továbbra is lazán az övén pihennek, a szablya markolatának közelében. A testtartása nyílt üzenet nem keres harcot, de készen áll bármelyik pillanatban elhozni a halált. A levegő megfeszül körülötte, mint a viharfelhők előtt a csend. Smaragdzöld szemeiben röviden villan valami nem érzelem, inkább értékelés. Felméri az új érkezőt, mint ahogy a vadász szemléli a zsákmányt, mérlegelve a hasznot és a kockázatot. A mosoly azonban nem tűnik el, csak egyre lassabbá és élettelenebbé válik, míg végül olyan lesz, mint egy koporsóra vésett karcolat. Néma, baljós, megmásíthatatlan.*
*Árnyékba olvadva, hangtalanul áll a helyiség mélyén. Szemei smaragd fényben izzanak a csuklya homályából, apró szikrák, amelyek figyelmeztetnek a vadász itt van, és türelmesen kivár. A szemek egy pillanatra megvillannak a csuklya árnyékában, ahogy a törpére szegeződnek. Van benne valami, amit talán tisztelhet. A nyers elszántság, a szívós számítás. Mégis idegen marad egy harsány, nyers alak, aki nem ismeri az árnyékok csendjét. A hím szinte hallja, ahogy a férfi gondolatai koccanó érmekhez hasonlóan peregnek, és ez halvány, keserű mosolyt csal az arcára. A törpe lehet hasznos, de csak addig, amíg az érdekei engedik. Elseket sötétből figyeli, mozdulatlanul, akár egy vad, amely a zsákmány viselkedését tanulmányozza. Nem a szavak kötik le, hanem a rezdülések, a pillanatnyi zavar, a félelem elfojtott árnyalata a nő szemében. Érzi, hogy Elsek menekülne, de a helyzet és a büszkesége itt tartja. Vagy inkább amiért ő is itt van. Az arany.
Léptek zaja verődik vissza a törött kövekről. A sötételf nem feszül meg jobban, mert vállai már eddig is készenlétben álltak minden izma, minden idegszála úgy hangolt, mintha bármelyik pillanatban csapdába kellene ugrania. Csak tekintete követi a zaj irányát, rezzenéstelen arccal. Az ajtó nyikordul, és új alak lép be. Az elf sziluettje egy pillanatra megtöri a félhomályt, majd amikor szemei alkalmazkodnak, felfedezi a sötétben mozdulatlanul álló hímet. A belépő szavai megvetőn csengenek, kihívón, mintha azonnal próbára akarná tenni a másik türelmét. Khaelith arca hideg, változatlan kő. Csak a szája sarka mozdul meg lassan, halk, dermesztő ívben mosoly, amelyből hiányzik minden melegség. Nem szól vissza. Nem méltatja szavakra a másikat. A mosoly önmagában válasz. Gúny és fenyegetés egyszerre, mint a penge élén táncoló fény. Tekintete a másik szemébe fúródik, nyugodt és könyörtelen. A sötételf nem mozdul, de jelenléte betölti a teret. A fal mellett áll, félárnyékban, ujjai továbbra is lazán az övén pihennek, a szablya markolatának közelében. A testtartása nyílt üzenet nem keres harcot, de készen áll bármelyik pillanatban elhozni a halált. A levegő megfeszül körülötte, mint a viharfelhők előtt a csend. Smaragdzöld szemeiben röviden villan valami nem érzelem, inkább értékelés. Felméri az új érkezőt, mint ahogy a vadász szemléli a zsákmányt, mérlegelve a hasznot és a kockázatot. A mosoly azonban nem tűnik el, csak egyre lassabbá és élettelenebbé válik, míg végül olyan lesz, mint egy koporsóra vésett karcolat. Néma, baljós, megmásíthatatlan.*
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-03 17:21:39
Üzenet elküldve: 2025-09-03 17:21:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
*Elsek összehúzza szemeit, amikor a törpe nem kíván tőle több információt venni. Ha most egy kocsmában lenne, akkor fel is nevetne, hangosan, gúnnyal, hogy milyen fukar is a romvárosban mindenki és minden. Még az a Király is nagylelkűbb volt, ha a nőnek nem csal az emlékezete. Ami azért elég kellemetlen. Mindenesetre pénzét nem kérték vissza, így ezzel már keresett. Tudását pedig bármikor másoknak is tovább adhatja. Egyelőre nem veszített. Szinte már - már jó kedvvel játszadozik zsebében a sok arannyal, amikor a nevetés vágya feltűnően is lehervad a csinoska képéről.*
~A picsába! Okkal futottam ide~ *Természetesen a mondás sajnos igaz kell legyen, hogy a házasokat az ásó, kapa vagy a nagyharang választja csak el. Annyi kérő után Elsek választhatott volna ügyesebben férjet. Most lehet nagy bajban lesz. Hacsak... A sötételf ki nem menti jelenlétével. Vagy a bolond törpe. Futnia már jól tudja, késő lenne. Inkább csak odafordul a vöröshez*
- Remélem értékesnek találod a hírszerző képességeimet ~Különben itt csúnyább dolgok lesznek, mint faszméregetések~ *Ideje hinni abban az öreg bölcseletben, hogy aki nem tud senkivel kijönni munkahelyén, az nem marad sokáig munkával a helyén. Remélhetőleg kedvenc férfija is így jár majd. Vagy megtanul nem minden szövetségest szívből utálni*
*Elsek összehúzza szemeit, amikor a törpe nem kíván tőle több információt venni. Ha most egy kocsmában lenne, akkor fel is nevetne, hangosan, gúnnyal, hogy milyen fukar is a romvárosban mindenki és minden. Még az a Király is nagylelkűbb volt, ha a nőnek nem csal az emlékezete. Ami azért elég kellemetlen. Mindenesetre pénzét nem kérték vissza, így ezzel már keresett. Tudását pedig bármikor másoknak is tovább adhatja. Egyelőre nem veszített. Szinte már - már jó kedvvel játszadozik zsebében a sok arannyal, amikor a nevetés vágya feltűnően is lehervad a csinoska képéről.*
~A picsába! Okkal futottam ide~ *Természetesen a mondás sajnos igaz kell legyen, hogy a házasokat az ásó, kapa vagy a nagyharang választja csak el. Annyi kérő után Elsek választhatott volna ügyesebben férjet. Most lehet nagy bajban lesz. Hacsak... A sötételf ki nem menti jelenlétével. Vagy a bolond törpe. Futnia már jól tudja, késő lenne. Inkább csak odafordul a vöröshez*
- Remélem értékesnek találod a hírszerző képességeimet ~Különben itt csúnyább dolgok lesznek, mint faszméregetések~ *Ideje hinni abban az öreg bölcseletben, hogy aki nem tud senkivel kijönni munkahelyén, az nem marad sokáig munkával a helyén. Remélhetőleg kedvenc férfija is így jár majd. Vagy megtanul nem minden szövetségest szívből utálni*
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-03 16:11:40
Üzenet elküldve: 2025-09-03 16:11:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Vhorossi talán joggal félhet, mert a gyengédnek tűnő érzelmek valóban könnyen elterelnek sokakat, viszont Elireya nem hajlandó feláldozni az új jövőjét ennek az oltárán. Erőnek használja, s valóban... az ereje magja épp Elariion. Ha nem volna itt már mellette, több félnivalója lehetne a nősténynek, hiszen akkor az uralná a gondolatait. A mai közjátékon minden bizonnyal hamar túl lesz, amint megtud mindent. Addig persze zaklatja, de ideje elűzni a kellemetlen gondolatokat és azzal foglalkozni, ami valóban fontos.
Nem tűnik úgy, hogy bárki is fogadja őket, elég idő telik el, hogy erre ráeszméljen. Könnyebb elfoglalni valamit, ami amúgyis az övék, hogyha nincs kivel megvívni érte. Bár kedve lett volna valakivel a sajátos módján harcba szállni.*
- Kétlem, hogy bármit helyrehoztak, ha hiszünk a fattyú szavainak.
*Mondja a hímnek, majd követi Vhorossit, hogy belépjen. Hiába hangoztatja ő is az érkeztüket, már nem hisz benne, hogy bárki előlép.*
- Nem csodálkoznék. *Mondja halkan a saját nyelvükön. Nem fest úgy, hogy bármely fajtársuk is tudta valaha errefelé érvényesíteni az akaratát, ha ily halált haltak, s ezt hagyták maguk mögött. Miért is várnák meg azokat, akiktől tartani van okuk? De magában ezt is csak úgy értékeli, hogy valószínűleg hasztalanok, még ha közös nevet is visel belőlük egy.
Szívesen utasítaná Narent, hogy igyekezzen legalább annyira rendet tenni, hogy egy szobában ne kelljen romokon átlépdelniük, de most fontosabbnak tűnik, hogy végre kettesben maradhat Elariionnal. Amint elment a nőstény, ő egy másik irányba vonul el, s őszintén reméli, hogy a hím nem hagyja ki a lehetőségét, hogy utána menjen rögvest. Persze, ha nem teszi meg, akkor kékeslila szemeinek villanása győzi majd meg róla. Egy hajdanvolt hálószobáig vezet az útja, s ujjbegyével egy vonalat rajzol a töröttlábú éjjeliszekrény tetejére, majd lustán fújja le a rátapadt koszt. Eztán tekint fel a másikra, s bármennyire is szeretné nyomban magáénak tudni az ében ajkakat, ő kivár. Nem szólal meg. Amaz majd beszél, ha nem is árulkodhat mindenről egy viszonylag nyílt helyen.*
*Vhorossi talán joggal félhet, mert a gyengédnek tűnő érzelmek valóban könnyen elterelnek sokakat, viszont Elireya nem hajlandó feláldozni az új jövőjét ennek az oltárán. Erőnek használja, s valóban... az ereje magja épp Elariion. Ha nem volna itt már mellette, több félnivalója lehetne a nősténynek, hiszen akkor az uralná a gondolatait. A mai közjátékon minden bizonnyal hamar túl lesz, amint megtud mindent. Addig persze zaklatja, de ideje elűzni a kellemetlen gondolatokat és azzal foglalkozni, ami valóban fontos.
Nem tűnik úgy, hogy bárki is fogadja őket, elég idő telik el, hogy erre ráeszméljen. Könnyebb elfoglalni valamit, ami amúgyis az övék, hogyha nincs kivel megvívni érte. Bár kedve lett volna valakivel a sajátos módján harcba szállni.*
- Kétlem, hogy bármit helyrehoztak, ha hiszünk a fattyú szavainak.
*Mondja a hímnek, majd követi Vhorossit, hogy belépjen. Hiába hangoztatja ő is az érkeztüket, már nem hisz benne, hogy bárki előlép.*
- Nem csodálkoznék. *Mondja halkan a saját nyelvükön. Nem fest úgy, hogy bármely fajtársuk is tudta valaha errefelé érvényesíteni az akaratát, ha ily halált haltak, s ezt hagyták maguk mögött. Miért is várnák meg azokat, akiktől tartani van okuk? De magában ezt is csak úgy értékeli, hogy valószínűleg hasztalanok, még ha közös nevet is visel belőlük egy.
Szívesen utasítaná Narent, hogy igyekezzen legalább annyira rendet tenni, hogy egy szobában ne kelljen romokon átlépdelniük, de most fontosabbnak tűnik, hogy végre kettesben maradhat Elariionnal. Amint elment a nőstény, ő egy másik irányba vonul el, s őszintén reméli, hogy a hím nem hagyja ki a lehetőségét, hogy utána menjen rögvest. Persze, ha nem teszi meg, akkor kékeslila szemeinek villanása győzi majd meg róla. Egy hajdanvolt hálószobáig vezet az útja, s ujjbegyével egy vonalat rajzol a töröttlábú éjjeliszekrény tetejére, majd lustán fújja le a rátapadt koszt. Eztán tekint fel a másikra, s bármennyire is szeretné nyomban magáénak tudni az ében ajkakat, ő kivár. Nem szólal meg. Amaz majd beszél, ha nem is árulkodhat mindenről egy viszonylag nyílt helyen.*
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-03 13:41:14
Üzenet elküldve: 2025-09-03 13:41:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
* Sok mindenre számított, ám egyik pletykának sem engedett többet. Legyen bármi, a káoszt, ami az fog hozni maga után, ők csak kihasználni tudják. Ha Elsek valódi információt hozott és nem pedig holmi medve monda történteket, amik mostanában keltek útnak, úgy igazán kedvező feltételeket kaptak a kezükhöz. Ezt nem érdemes félretenni, avagy meggátolni, ezt engedni kell és ha kell, úgy elősegíteni az elkövetkezendő dolgokat. Mindenesetre a nő szavait nem veszi készpénznek. Ugyanolyan kételkedő arccal nézi, ahogyan azt megszokhatták már tőle. *
- Orkok, a füves pusztán, és számban sem utolsók?
* Mondjuk száz ork is képes katasztrófát okozni. Hogy mennyien lehetnek, azt talán csak maguk tudják, de teljes kételkedés árnyékában bizakodóan áll a meséhez. *
- Szóval orkok. Ez valóban nem jó hír, mármint a városnak.
* Ekkor tér be a mélységi, akihez eleinte nem fűz semmit. Gondolkodnia kell, márpedig ez nem az erős oldala. *
- Az senkit nem érdekel, hogy ki hozta az információt. Biztos hősöknek hiszik magukat, de én mondom, ha valakik miatt, akkor ő miattuk fognak eljönni értünk. Nem léteznek hősök manapság, csupán néhány jöttment lehet, akik a dicsőséget hajkurásszák. Ők is fűbe fognak harapni, előbb vagy utóbb.
* Bár senki egy szóval sem említette, de megjelenik egy másik nagyképű is. Nevéhez illően egyből fenyegető hangot ölt magára, bár meglepően nem a törp iránt. Azt hinné, hogy mostanra talált már annyi hibát a tervezésében, hogy saját maga próbáljon végezni a törpel. *
- Szövetséges.
* Feleli röviden mielőtt elkezdnének valami ölre menő faszméregetést. Az elfek már csak ilyenek. Idegesítőek és még egymást sem szeretik. *
- Teszi a dolgát, amíg kapja a pénzt.
* Ekkor átnéz a mélységire, majd vissza az elfre. *
- És te? Remélem jó híred vannak és a kinevezésed hírével hoztak ide.
* Ha igen, úgy ez a nap egyre csak jobb lesz. Bár azért inkább az lepné meg jobban, ha ez bekövetkezne. Látván, hogy milyen lazán jött romvárosba, kétli, hogy ekkora szerencséjük lenne. *
* Sok mindenre számított, ám egyik pletykának sem engedett többet. Legyen bármi, a káoszt, ami az fog hozni maga után, ők csak kihasználni tudják. Ha Elsek valódi információt hozott és nem pedig holmi medve monda történteket, amik mostanában keltek útnak, úgy igazán kedvező feltételeket kaptak a kezükhöz. Ezt nem érdemes félretenni, avagy meggátolni, ezt engedni kell és ha kell, úgy elősegíteni az elkövetkezendő dolgokat. Mindenesetre a nő szavait nem veszi készpénznek. Ugyanolyan kételkedő arccal nézi, ahogyan azt megszokhatták már tőle. *
- Orkok, a füves pusztán, és számban sem utolsók?
* Mondjuk száz ork is képes katasztrófát okozni. Hogy mennyien lehetnek, azt talán csak maguk tudják, de teljes kételkedés árnyékában bizakodóan áll a meséhez. *
- Szóval orkok. Ez valóban nem jó hír, mármint a városnak.
* Ekkor tér be a mélységi, akihez eleinte nem fűz semmit. Gondolkodnia kell, márpedig ez nem az erős oldala. *
- Az senkit nem érdekel, hogy ki hozta az információt. Biztos hősöknek hiszik magukat, de én mondom, ha valakik miatt, akkor ő miattuk fognak eljönni értünk. Nem léteznek hősök manapság, csupán néhány jöttment lehet, akik a dicsőséget hajkurásszák. Ők is fűbe fognak harapni, előbb vagy utóbb.
* Bár senki egy szóval sem említette, de megjelenik egy másik nagyképű is. Nevéhez illően egyből fenyegető hangot ölt magára, bár meglepően nem a törp iránt. Azt hinné, hogy mostanra talált már annyi hibát a tervezésében, hogy saját maga próbáljon végezni a törpel. *
- Szövetséges.
* Feleli röviden mielőtt elkezdnének valami ölre menő faszméregetést. Az elfek már csak ilyenek. Idegesítőek és még egymást sem szeretik. *
- Teszi a dolgát, amíg kapja a pénzt.
* Ekkor átnéz a mélységire, majd vissza az elfre. *
- És te? Remélem jó híred vannak és a kinevezésed hírével hoztak ide.
* Ha igen, úgy ez a nap egyre csak jobb lesz. Bár azért inkább az lepné meg jobban, ha ez bekövetkezne. Látván, hogy milyen lazán jött romvárosba, kétli, hogy ekkora szerencséjük lenne. *
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-02 19:52:07
Üzenet elküldve: 2025-09-02 19:52:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Némán követi tekintetével lova mellől Naren ténykedését. Elégedett azzal, amit hall. Jóval kevésbé azzal, amit Elireya részéről tapasztal. Kapiskálta már jóval korábban is, hogy érzékeny szálak fűzik esetleg
Elariionhoz, de most tudatosul benne, hogy itt akár többről is szó lehet. Szeme rebben csak, de nem pillant hátra. Meggyőződése, hogy az efféle érzelmek ártanak ügyüknek; elvégre elviszik a fókuszt arról, ami fontos.
Elariion megjegyzésére a fürdőszobát illetően nem kommentálja. Mivel odabentről nem érkezik válasz, ezért határozott testtartással indul el a bejárati ajtó irányába.*
-Menjünk. *Címezi rokonainak. Naren mellett szó nélkül halad el, nem pillant a férfiúra. Mindenfajta habozás nélkül tárja ki a kétszárnyú ajtót, hogy belépjen a kúriába.
Igyekszik nem tudomást venni az áporodott szagról. Arcizmai megfeszülnek, de egyéb jelét nem adja elégedetlenségének a ház állapotát illetően. Szenvtelenül hordozza végig a helyiségen szürkéslila tekintetét, mielőtt tovább indulna.*
-Bárki fia vagy leánya is rejtőzik e tető alatt, ideje tiszteletét rónia a Dwirinthalenek előtt! *Rikoltja saját nyelvükön, miközben körbefordul. Sötét ruházata csak úgy libben nyomában.*
-Naren! *Csattan fel hirtelen.*
-Kutasd át a helyet. Győződj meg róla, hogy egyedül vagyunk. Könnyen lehet, hogy a drága házfoglalóink kereket oldottak jöttünket hallva. *Megenged magának egy önelégült mosolyt.*
-Húzd be a függönyöket. Ahol nincs, ott torlaszold be az ablakokat. Nem kívánom vendégül látni a napvilágot, mi végig kínzott minket az ide úton.
*Most Elireyához és Elariionhoz fordul.*
-Igazatok van, sok munka lesz vele. De megteszi. Egyelőre. Ha megbocsájtotok... Le kell rónom tiszteletem a Sötét Anyánál. *Szól vontatottan, majd a törött szobor keresésére indul. Valójában egyedül óhajt lenni egy csekélyke ideig gondolataival. Talán nem látszik rajta, de alaposan felzaklatta a kúria állapota. Minél hamarabb változtatni óhajt ezen.*
*Némán követi tekintetével lova mellől Naren ténykedését. Elégedett azzal, amit hall. Jóval kevésbé azzal, amit Elireya részéről tapasztal. Kapiskálta már jóval korábban is, hogy érzékeny szálak fűzik esetleg
Elariionhoz, de most tudatosul benne, hogy itt akár többről is szó lehet. Szeme rebben csak, de nem pillant hátra. Meggyőződése, hogy az efféle érzelmek ártanak ügyüknek; elvégre elviszik a fókuszt arról, ami fontos.
Elariion megjegyzésére a fürdőszobát illetően nem kommentálja. Mivel odabentről nem érkezik válasz, ezért határozott testtartással indul el a bejárati ajtó irányába.*
-Menjünk. *Címezi rokonainak. Naren mellett szó nélkül halad el, nem pillant a férfiúra. Mindenfajta habozás nélkül tárja ki a kétszárnyú ajtót, hogy belépjen a kúriába.
Igyekszik nem tudomást venni az áporodott szagról. Arcizmai megfeszülnek, de egyéb jelét nem adja elégedetlenségének a ház állapotát illetően. Szenvtelenül hordozza végig a helyiségen szürkéslila tekintetét, mielőtt tovább indulna.*
-Bárki fia vagy leánya is rejtőzik e tető alatt, ideje tiszteletét rónia a Dwirinthalenek előtt! *Rikoltja saját nyelvükön, miközben körbefordul. Sötét ruházata csak úgy libben nyomában.*
-Naren! *Csattan fel hirtelen.*
-Kutasd át a helyet. Győződj meg róla, hogy egyedül vagyunk. Könnyen lehet, hogy a drága házfoglalóink kereket oldottak jöttünket hallva. *Megenged magának egy önelégült mosolyt.*
-Húzd be a függönyöket. Ahol nincs, ott torlaszold be az ablakokat. Nem kívánom vendégül látni a napvilágot, mi végig kínzott minket az ide úton.
*Most Elireyához és Elariionhoz fordul.*
-Igazatok van, sok munka lesz vele. De megteszi. Egyelőre. Ha megbocsájtotok... Le kell rónom tiszteletem a Sötét Anyánál. *Szól vontatottan, majd a törött szobor keresésére indul. Valójában egyedül óhajt lenni egy csekélyke ideig gondolataival. Talán nem látszik rajta, de alaposan felzaklatta a kúria állapota. Minél hamarabb változtatni óhajt ezen.*
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-02 18:36:31
Üzenet elküldve: 2025-09-02 18:36:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
*Nem igazán boldog. Azóta azon töri a fejét, miképpen tudna bejutni abba a nyomorult negyedbe. Hogy utána belülről bomlassza szét. Akár egy alma amiben egy apró giliszta találta meg lakását. Szépen lassan elrohasztva azt. Tönkre téve az ottani nemesek jólétét, és mindent amit képviselnek. Tán majd egyszer tanúja lesz ennek. Sőt talán ő maga lesz az okozója ennek. Ez igazán vigasztalná az egoját. Ám egyelőre tudja, egy tagja lett egy csapatnak aminek eddig két tagja volt. Ő és Wrojth. De mint hirtelen kiderült, az a félnótás egy idióta picsát is felfogadott arra, hogy . Nem is tudja igazán mire, hogy bajt keverjen. Mert körülötte rendesen megforgatta a szart azzal az idióta jelenetével. Amiért legszívesebben helyben kivágta volna a nyelvét annak a nyomorult kérésznek.
Az viszont már csak hab a tortán.
Több okból is érkezett. Sajnos ezt a bukást is jelenteni kell a törpének, mert tervei így talán elhúzódnak majd. Annyira pedig tiszteli, mert kedvelni nem kedveli a törpét az biztos, hogy elmondja neki ezt a keserű kudarcot.*
~ Mit is mondott az a szerencsétlen? Melyik romos szarban rejtőzködik?~
*Sárga szemei pásztázzák a romváros lelakott képét. Mert személyesen még nem járt itt, de Wrojth elmagyarázta neki merre találhatja ezt a helyet utolsó találkozásukkor. Amikor Virional beszéltek. Jó pár nap telt el azóta, ne nem mintha hiányozna neki a másik. Ám a terv az terv. Rinének se mondta épp most hova tart, talán jobb is ez a lány lelkének.
Egy ideig járja az utcákat, amikor is megpillant egy fekvő alakot.*
~ Oh igen, a koldusok.~
*Rázza meg a fejét, rosszallóan. Nem tartja megbízható alkalmazottaknak, mert a könnyű őket megvenni. Viszont sokan vannak és könnyű őket cserélni. Furmányosabb a törpe mint azt hitte.
Oda is lép hozzá, ráveti a tekintetét szigorúan.*
- A vörös itt van?
*Szól ridegen a hajléktalanra, aki mintha meghunyászkodva bólint csak Lazziarnak. Azért, mert már említette neki a törpe számítson egy rosszindulatú elfre, vagy pusztán Lazziar kiállása tette. Döntse el mindenki maga.
Belép az ajtón. És rögvest körbe néz, miféle mocsok áll vele szemben. Legyen az éppen kétlábon, vagy szó szoros értelemben vett mocsoknak. Ha nem is azonnal, de második pislantásra meglátja a sötétben megbúvó koszost. Nem csoda elsőre nem szúrta ki.*
- Te meg mit keresel itt?
*Veti fel neki azonnal a kérdést, hangjában érződik a megvetés. Nem is tudja kiket utál jobban, az embereket vagy ezeket a fattyakat akiket a mélységi démonok szaporíthattak talán Pirtiánesben. Micsoda fertő.
Hamar becsukja maga mögött az ajtót, és keze hasonlóan a másiknak ő is az övén pihenteti. Nem harcolni jött ide. De ha valami bolond fordulat miatt a koszos fegyvert ránt, azt nem fogja jó szemmel nézni.*
*Nem igazán boldog. Azóta azon töri a fejét, miképpen tudna bejutni abba a nyomorult negyedbe. Hogy utána belülről bomlassza szét. Akár egy alma amiben egy apró giliszta találta meg lakását. Szépen lassan elrohasztva azt. Tönkre téve az ottani nemesek jólétét, és mindent amit képviselnek. Tán majd egyszer tanúja lesz ennek. Sőt talán ő maga lesz az okozója ennek. Ez igazán vigasztalná az egoját. Ám egyelőre tudja, egy tagja lett egy csapatnak aminek eddig két tagja volt. Ő és Wrojth. De mint hirtelen kiderült, az a félnótás egy idióta picsát is felfogadott arra, hogy . Nem is tudja igazán mire, hogy bajt keverjen. Mert körülötte rendesen megforgatta a szart azzal az idióta jelenetével. Amiért legszívesebben helyben kivágta volna a nyelvét annak a nyomorult kérésznek.
Az viszont már csak hab a tortán.
Több okból is érkezett. Sajnos ezt a bukást is jelenteni kell a törpének, mert tervei így talán elhúzódnak majd. Annyira pedig tiszteli, mert kedvelni nem kedveli a törpét az biztos, hogy elmondja neki ezt a keserű kudarcot.*
~ Mit is mondott az a szerencsétlen? Melyik romos szarban rejtőzködik?~
*Sárga szemei pásztázzák a romváros lelakott képét. Mert személyesen még nem járt itt, de Wrojth elmagyarázta neki merre találhatja ezt a helyet utolsó találkozásukkor. Amikor Virional beszéltek. Jó pár nap telt el azóta, ne nem mintha hiányozna neki a másik. Ám a terv az terv. Rinének se mondta épp most hova tart, talán jobb is ez a lány lelkének.
Egy ideig járja az utcákat, amikor is megpillant egy fekvő alakot.*
~ Oh igen, a koldusok.~
*Rázza meg a fejét, rosszallóan. Nem tartja megbízható alkalmazottaknak, mert a könnyű őket megvenni. Viszont sokan vannak és könnyű őket cserélni. Furmányosabb a törpe mint azt hitte.
Oda is lép hozzá, ráveti a tekintetét szigorúan.*
- A vörös itt van?
*Szól ridegen a hajléktalanra, aki mintha meghunyászkodva bólint csak Lazziarnak. Azért, mert már említette neki a törpe számítson egy rosszindulatú elfre, vagy pusztán Lazziar kiállása tette. Döntse el mindenki maga.
Belép az ajtón. És rögvest körbe néz, miféle mocsok áll vele szemben. Legyen az éppen kétlábon, vagy szó szoros értelemben vett mocsoknak. Ha nem is azonnal, de második pislantásra meglátja a sötétben megbúvó koszost. Nem csoda elsőre nem szúrta ki.*
- Te meg mit keresel itt?
*Veti fel neki azonnal a kérdést, hangjában érződik a megvetés. Nem is tudja kiket utál jobban, az embereket vagy ezeket a fattyakat akiket a mélységi démonok szaporíthattak talán Pirtiánesben. Micsoda fertő.
Hamar becsukja maga mögött az ajtót, és keze hasonlóan a másiknak ő is az övén pihenteti. Nem harcolni jött ide. De ha valami bolond fordulat miatt a koszos fegyvert ránt, azt nem fogja jó szemmel nézni.*
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-01 22:38:08
Üzenet elküldve: 2025-09-01 22:38:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
*Khaelith szeme hidegen, élettelenül siklott végig rajtuk, majd elfordítja fejét, mintha láthatatlanná válnának a számára. Egyetlen szót sem szól, úgy suhan el mellettük, lépteiben ott vibrál a feszült undor. Csuklyája árnyéka elrejti tekintetét, de minden mozdulatából érződik, hogy idegenként, kívülállóként lép át a egy határt, mintha a hely érintése is beszennyezné. A közelben egy vézna férfi füttyent, hívogató jelként, mire a hím sóhajtva engedi le távolsági fegyverét. *
- Na végre! *Követi az idegent. A sötételf mozdulatlanul áll meg az ajtó küszöbén, szemei lassan végigpásztázzák a helyiséget. Halk, alig hallható léptekkel lép beljebb, ahogy a csuklya árnyékában megvillannak smaragdzöld szemei. Vállai enyhén feszült állapotban maradtak, mintha bármelyik pillanatban támadásra készen várna. Lassan körbejárja a tekintetével a szobát, majd egy fél lépéssel oldalra mozdul, hogy a fal mellett, fedezékhez közel állhasson meg. Kezét lazán az övére akasztja, ujjai a szablya markolatának közelében pihennek, de nem szorítja meg a fegyvert. Tekintete végül a sötétben beszélgető alakra tapad. Merev, hideg figyelemmel. Hall valamit az Orkokról, de nem volt tiszán érthető. Mozdulatlan marad, szinte beleolvad a félhomályba, türelmesen várva, hogy a másik tegye meg a következő lépést.*
A hozzászólás írója (Khaelith Vyrrethis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.01 22:45:40
*Khaelith szeme hidegen, élettelenül siklott végig rajtuk, majd elfordítja fejét, mintha láthatatlanná válnának a számára. Egyetlen szót sem szól, úgy suhan el mellettük, lépteiben ott vibrál a feszült undor. Csuklyája árnyéka elrejti tekintetét, de minden mozdulatából érződik, hogy idegenként, kívülállóként lép át a egy határt, mintha a hely érintése is beszennyezné. A közelben egy vézna férfi füttyent, hívogató jelként, mire a hím sóhajtva engedi le távolsági fegyverét. *
- Na végre! *Követi az idegent. A sötételf mozdulatlanul áll meg az ajtó küszöbén, szemei lassan végigpásztázzák a helyiséget. Halk, alig hallható léptekkel lép beljebb, ahogy a csuklya árnyékában megvillannak smaragdzöld szemei. Vállai enyhén feszült állapotban maradtak, mintha bármelyik pillanatban támadásra készen várna. Lassan körbejárja a tekintetével a szobát, majd egy fél lépéssel oldalra mozdul, hogy a fal mellett, fedezékhez közel állhasson meg. Kezét lazán az övére akasztja, ujjai a szablya markolatának közelében pihennek, de nem szorítja meg a fegyvert. Tekintete végül a sötétben beszélgető alakra tapad. Merev, hideg figyelemmel. Hall valamit az Orkokról, de nem volt tiszán érthető. Mozdulatlan marad, szinte beleolvad a félhomályba, türelmesen várva, hogy a másik tegye meg a következő lépést.*
A hozzászólás írója (Khaelith Vyrrethis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.01 22:45:40
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-01 21:14:40
Üzenet elküldve: 2025-09-01 21:14:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Eryssae//
*Anélkül, hogy nem látja a másik adottságait és képességeit nehéz lenne megfelelő stílust tanítani és hasznos tanácsokkal ellátni a lányt. Arról nem is beszélve, hogy Aokin-nak nincs nagy gyakorlata ebben. Szóval ez elkerülhetetlen. Ahogy látszólag az is, hogy már másodjára ne kezdjen el a helyi történelemről és hatalmi viszonyokról beszélni. Le sem tagadhatná, hogy imádja az ilyesmit. A másik viszont megint olyasmit mond amivel nem tud sokat kezdeni az új mestere. "Egyik sem jobb a másiknál."*
-A tudás hiánya nem ok a szégyenkezésre. Ha rest vagy tenni ellene az viszont ok. Mind törekszünk a tökéletesség elérésére, de még a mesterek se jutottak el oda. Ez az utazásunk célja. A fejlődés. A jövőben nyitott szemmel kell járnod és oda kell majd figyelned, mind a körülötted lévő, mind a benned lévő világra!
*Az okát nem tudja, de mintha a másik gondolatait és lelkét elhomályosítaná valami. Mintha a lelki szemeit is sebhely takarná el. A következő kérdésre egyszerűbb válaszolni.*
-Én a város főterén álló Pegazus Fogadóban száltam meg. Eddig egyszerű munkákból éltem. Leveleket írtam és olvastam. Üzeneteket vittem el egyik helyről a másikra. Olyan is volt, hogy váratlan helyzetekbe kerültem és mikor segítettem másoknak akkor arannyal hálálták meg nekem.
*Anélkül, hogy nem látja a másik adottságait és képességeit nehéz lenne megfelelő stílust tanítani és hasznos tanácsokkal ellátni a lányt. Arról nem is beszélve, hogy Aokin-nak nincs nagy gyakorlata ebben. Szóval ez elkerülhetetlen. Ahogy látszólag az is, hogy már másodjára ne kezdjen el a helyi történelemről és hatalmi viszonyokról beszélni. Le sem tagadhatná, hogy imádja az ilyesmit. A másik viszont megint olyasmit mond amivel nem tud sokat kezdeni az új mestere. "Egyik sem jobb a másiknál."*
-A tudás hiánya nem ok a szégyenkezésre. Ha rest vagy tenni ellene az viszont ok. Mind törekszünk a tökéletesség elérésére, de még a mesterek se jutottak el oda. Ez az utazásunk célja. A fejlődés. A jövőben nyitott szemmel kell járnod és oda kell majd figyelned, mind a körülötted lévő, mind a benned lévő világra!
*Az okát nem tudja, de mintha a másik gondolatait és lelkét elhomályosítaná valami. Mintha a lelki szemeit is sebhely takarná el. A következő kérdésre egyszerűbb válaszolni.*
-Én a város főterén álló Pegazus Fogadóban száltam meg. Eddig egyszerű munkákból éltem. Leveleket írtam és olvastam. Üzeneteket vittem el egyik helyről a másikra. Olyan is volt, hogy váratlan helyzetekbe kerültem és mikor segítettem másoknak akkor arannyal hálálták meg nekem.
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-01 20:43:24
Üzenet elküldve: 2025-09-01 20:43:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Aokin//
~Tehát lesz felmérés.~ *Ez egy kicsit bosszantja, bár nem látszik rajta. Ugyanis nagyon rossz olyankor, amikor a teljesítményét mérik. gyakorláskor mindig minden jobban megy neki, de ha társasága van - és itt nem ellenfélre kell gondolni - mindig sokkal haloványabb a teljesítménye. Pedig akkor is mindent belead, de valahogy a mesterek szúrós tekintetén azt érzi, hogy sosem lehet belőle igazi szerzetes, vagy éppen mester. Közben Aokin elmondja, hogy van itt egy templom, ami régen inkább volt egy tudástár, és ő ott fedezi fel a régmúltat, vagy tanul belőle. Ő legalábbis így értékeli magában, miközben nagyon figyelmesen nézi új mestere vonásait. Nem is tudja, hogy mi szimpatikus benne, de nagyon örül, hogy nem egy kötekedő szerzetessel van dolga, még csak el sem küldte. Ez az igazi csoda!*
- A harci technikáim kiforratlanok még, és nem tudom, hogy mi az, ami érdekel. Egyik sem jobb a másiknál. De talán szeretnék eljutni egy olyan szintre, hogy szégyenérzet nélkül nézhessek a mesterek szemébe, akár közülük valóként köszönthessenek elismerésükként. *Mondja ki végül is az igazán fájó gondolatait. Mindig is kisebb értékűnek érezte magát bárkinél, aki férfi abban a kolostorban, pedig a nevető ember egyik tanítása sem rendelkezik a nemekről. Mégsem látott magán kívül más tanítványt, az más kérdés, hogy sosem járt a kolostor minden részében.*
- Talán jó lenne valahol kialakítani, valamiféle szállást... apropó. Honnan szerzel pénzt az ételre? *Neki már alig maradt valamije, és csak azért nem fogyott el, mert a karavánnál, amit kísért kapott ételt és italt. De most ez már nincs meg, Aokin pedig elég régóta úton van. Talán mond valami izgalmasat, ami Eryssae-t is felcsigázza.*
~Tehát lesz felmérés.~ *Ez egy kicsit bosszantja, bár nem látszik rajta. Ugyanis nagyon rossz olyankor, amikor a teljesítményét mérik. gyakorláskor mindig minden jobban megy neki, de ha társasága van - és itt nem ellenfélre kell gondolni - mindig sokkal haloványabb a teljesítménye. Pedig akkor is mindent belead, de valahogy a mesterek szúrós tekintetén azt érzi, hogy sosem lehet belőle igazi szerzetes, vagy éppen mester. Közben Aokin elmondja, hogy van itt egy templom, ami régen inkább volt egy tudástár, és ő ott fedezi fel a régmúltat, vagy tanul belőle. Ő legalábbis így értékeli magában, miközben nagyon figyelmesen nézi új mestere vonásait. Nem is tudja, hogy mi szimpatikus benne, de nagyon örül, hogy nem egy kötekedő szerzetessel van dolga, még csak el sem küldte. Ez az igazi csoda!*
- A harci technikáim kiforratlanok még, és nem tudom, hogy mi az, ami érdekel. Egyik sem jobb a másiknál. De talán szeretnék eljutni egy olyan szintre, hogy szégyenérzet nélkül nézhessek a mesterek szemébe, akár közülük valóként köszönthessenek elismerésükként. *Mondja ki végül is az igazán fájó gondolatait. Mindig is kisebb értékűnek érezte magát bárkinél, aki férfi abban a kolostorban, pedig a nevető ember egyik tanítása sem rendelkezik a nemekről. Mégsem látott magán kívül más tanítványt, az más kérdés, hogy sosem járt a kolostor minden részében.*
- Talán jó lenne valahol kialakítani, valamiféle szállást... apropó. Honnan szerzel pénzt az ételre? *Neki már alig maradt valamije, és csak azért nem fogyott el, mert a karavánnál, amit kísért kapott ételt és italt. De most ez már nincs meg, Aokin pedig elég régóta úton van. Talán mond valami izgalmasat, ami Eryssae-t is felcsigázza.*
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-01 20:39:10
Üzenet elküldve: 2025-09-01 20:39:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
*A nő féloldalasan elmosolyodik arra, hogy milyen nehéz szívvel is akar perkálni neki a törpe. Szinte... mintha arcára megannyi új meg nem osztott információ ülne, úgy vizslatja hirtelenjében a férfit. Látszólag sok minden jár fejében, de gondolatait mégsem mondja ki.*
- Ha nem tetszik, amit mondok, akkor visszaadom. *Végül magabiztosan jelenti ki, hogy ő bizony nem árul patkányhúst, csakis garanciával dolgozik. Persze aztán nem a tisztesség királynőjeként, azonnal hozzáfűzi:* Csak a felét. *Ezzel gyorsan zsebébe is csúsztatja azt a néhány aranyat, tőrjét pedig másik kezében alaposan megszorítja. Mondjuk úgy, hogy egyelőre benyelte a pénzt*
- Igazak a pletykák, a füves pusztánál orkok tanyáznak. Azonban a számukat nem érdemes alábecsülni. *Ezekkel a szavakkal kezdi. Először a lényeg, a felvezetés, majd csak utána a magyarázat és a részletek* Jó kis erődöt húztak fel maguknak ez a rövid idő alatt. Összefogtak törzseik. A tanács kapkodja a fejét. Angrhul, a Hódító a vezérük neve. Egy a Vádló névre hallgató sötételfet is valamiért rejteget az erőd. Úgy hírlik fontos a szerepe, félték a nevét a Tanácsházában. Vannak további szövetségeseik is, de azoknak a kilétét nem sikerült megszereznem *Csupa, csupa információ* Az orkok hírét egy összetákolt kis csapat hozta, bizonyítékkal együtt a Tanácsházára. Úgy gondolom ahhoz, hogy azuk legyen, az orkok ellenségeikké kellett váljanak. Jó ajándék volna bármelyiküket is elfogni. Az ő kilétük viszont... borsosabb áron futja *kuncog fel, ennyi pénzért nyilván nem árul el mindent* Na de, ezenfelül az orkok keresnek valami ismeretlen tárgyat, a hivatalnokok sem tudják, hogy pontosan mit is. Úgy hangzott, hogy okkal készülnek bejönni a környékre. És nem hangzottak túl humánusnak, de hát a Tanács mindenen hisztizik, szóval ki tudja mit jelent a gyilkolászós terület elfoglalás. *Mert az aztán egy nyilván nagyon nem egyértelmű dolog* Egy biztos, a Füves pusztát már csak is az erőd lakói foglalják. Orkokat hoz nekünk a jövő. ~És sok bolondot~ *Gondolata kapcsán azonnal eszébe jut még valami, amivel két legyet üthet egycsapásra* Van egy nagyon idegesítő újnemes asszonyság is a környéken. Szőke hajú, nagyon fennhordja az orrát, és rossz helyekre dugja is oda. Elég izmosnak tűnt, de nem tűnt úgy, hogy lennének nagyon barátai. Elviselhetetlen személyiség. Úgy gondolom végeznünk kéne vele. Veszélyes lehet még és túlságosan el van magától szállva.
*A nő féloldalasan elmosolyodik arra, hogy milyen nehéz szívvel is akar perkálni neki a törpe. Szinte... mintha arcára megannyi új meg nem osztott információ ülne, úgy vizslatja hirtelenjében a férfit. Látszólag sok minden jár fejében, de gondolatait mégsem mondja ki.*
- Ha nem tetszik, amit mondok, akkor visszaadom. *Végül magabiztosan jelenti ki, hogy ő bizony nem árul patkányhúst, csakis garanciával dolgozik. Persze aztán nem a tisztesség királynőjeként, azonnal hozzáfűzi:* Csak a felét. *Ezzel gyorsan zsebébe is csúsztatja azt a néhány aranyat, tőrjét pedig másik kezében alaposan megszorítja. Mondjuk úgy, hogy egyelőre benyelte a pénzt*
- Igazak a pletykák, a füves pusztánál orkok tanyáznak. Azonban a számukat nem érdemes alábecsülni. *Ezekkel a szavakkal kezdi. Először a lényeg, a felvezetés, majd csak utána a magyarázat és a részletek* Jó kis erődöt húztak fel maguknak ez a rövid idő alatt. Összefogtak törzseik. A tanács kapkodja a fejét. Angrhul, a Hódító a vezérük neve. Egy a Vádló névre hallgató sötételfet is valamiért rejteget az erőd. Úgy hírlik fontos a szerepe, félték a nevét a Tanácsházában. Vannak további szövetségeseik is, de azoknak a kilétét nem sikerült megszereznem *Csupa, csupa információ* Az orkok hírét egy összetákolt kis csapat hozta, bizonyítékkal együtt a Tanácsházára. Úgy gondolom ahhoz, hogy azuk legyen, az orkok ellenségeikké kellett váljanak. Jó ajándék volna bármelyiküket is elfogni. Az ő kilétük viszont... borsosabb áron futja *kuncog fel, ennyi pénzért nyilván nem árul el mindent* Na de, ezenfelül az orkok keresnek valami ismeretlen tárgyat, a hivatalnokok sem tudják, hogy pontosan mit is. Úgy hangzott, hogy okkal készülnek bejönni a környékre. És nem hangzottak túl humánusnak, de hát a Tanács mindenen hisztizik, szóval ki tudja mit jelent a gyilkolászós terület elfoglalás. *Mert az aztán egy nyilván nagyon nem egyértelmű dolog* Egy biztos, a Füves pusztát már csak is az erőd lakói foglalják. Orkokat hoz nekünk a jövő. ~És sok bolondot~ *Gondolata kapcsán azonnal eszébe jut még valami, amivel két legyet üthet egycsapásra* Van egy nagyon idegesítő újnemes asszonyság is a környéken. Szőke hajú, nagyon fennhordja az orrát, és rossz helyekre dugja is oda. Elég izmosnak tűnt, de nem tűnt úgy, hogy lennének nagyon barátai. Elviselhetetlen személyiség. Úgy gondolom végeznünk kéne vele. Veszélyes lehet még és túlságosan el van magától szállva.
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-01 11:19:26
Üzenet elküldve: 2025-09-01 11:19:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
* Nem csak bent tevékenykednek a mókusok. A mélységi is kap az ajánlatára, vagy legalábbis kész meghallgatni egy komolyabb beszélgetést a témával kapcsolatban. Minő véletlen szüleményeknek köszönhetően, Khaelith pontosan abban az utcában van, ahol lennie kell. Csupán rossz csapathoz szól hozzá, ugyanis ezek az illetők nem tagjait a “csapatnak”. Az egyik jobb napokat látott férfi felhorkantva szólal hozzá. *
- Törp? Na mi van, elhagyott apuci?
* Jót nevet rajta a férfi. Látszólag nem tud semmiről és kisebb baja is nagyobb annál, hogy minden jöttmentet megjegyezzen, nemhogy valami törpöt. Egy pofon biztos helyére tenné az alakot, ám többet akkor sem fog megtudni a társaságból. Ám nem is kell, az iménti kijelentése felkeltette az érdeklődését a kisutcában fekvő hajléktalannak, akinek csupán annyi lenne a dolga, hogy figyeli az ajtót, ám ezúttal kijön az árnyékok közül. Amint a mélységi ellép a társaságtól füttyszóval hívja fel magára a figyelmet, és int neki, hogy kövesse. Elviszi a romos épületbe, ahol éppen a találkozó folyik. Amint odaértek az ajtó nyitva és csatlakozhat is a társasághoz.
Egyelőre bent is nyugodtabbak a kedélyek. A nő egyből pénzt kér az információért. Felhúz egy szemöldököt, mikor egyből pénzt kér. Nem éppen azért, mert ingyen várná az információt, hanem mert ilyen nyersen fogalmazza meg. Bár nem lát hazugságot a szavai mögött, mégsem kap semmit, amiből elindulhat. Szövetség ellenség, mégis mit tudhat? A törp nem tudja, hogy megéri e egyáltalán, vagy csak a semmiért kell fizetni. Csábítóan fogalmaz, amit nem tud elengedni a füle mellett. Úgy tűnik itt nincs játék, neki kell most adnia, hogy kaphasson. Így is fog tenni, hiába ellenkezik teste minden porcikája, eljött az idő, hogy ő lássa a másik, hogy ő pénzt ígért és le is teszi az asztalra azt. *
- Legyen, de ha az információról kiderül, hogy valójában mese habbal körítve, úgy behajtom rajtad.
* Azzal elővesz egy kisebb erszényt a zsebéből és az asztalra dobja. Ha Elsek'belinna, az engedetlen elveszi, ésrezheti, hogy nagyjából 54 arany található benne.
Az összeget talán kevesellheti a másik, ám amíg nem tudja, hogy mit vesz, addig nem is reménykedhet abban, hogy többet adjon. Az információ fontosságán és pontosságán múlik, hogy a jövőben mennyire és hogyan kezeli a tőle kapott információt. Nem felejti el az utca törvényeit sem. Mindenki magáért felelős. Így mindig fenn fogja tartani a gondolatot, hogy elárulják a nagyobb összeg fejében. *
- Na, ki vele. Mi jót tartogat nekünk a jövő?
* Nem csak bent tevékenykednek a mókusok. A mélységi is kap az ajánlatára, vagy legalábbis kész meghallgatni egy komolyabb beszélgetést a témával kapcsolatban. Minő véletlen szüleményeknek köszönhetően, Khaelith pontosan abban az utcában van, ahol lennie kell. Csupán rossz csapathoz szól hozzá, ugyanis ezek az illetők nem tagjait a “csapatnak”. Az egyik jobb napokat látott férfi felhorkantva szólal hozzá. *
- Törp? Na mi van, elhagyott apuci?
* Jót nevet rajta a férfi. Látszólag nem tud semmiről és kisebb baja is nagyobb annál, hogy minden jöttmentet megjegyezzen, nemhogy valami törpöt. Egy pofon biztos helyére tenné az alakot, ám többet akkor sem fog megtudni a társaságból. Ám nem is kell, az iménti kijelentése felkeltette az érdeklődését a kisutcában fekvő hajléktalannak, akinek csupán annyi lenne a dolga, hogy figyeli az ajtót, ám ezúttal kijön az árnyékok közül. Amint a mélységi ellép a társaságtól füttyszóval hívja fel magára a figyelmet, és int neki, hogy kövesse. Elviszi a romos épületbe, ahol éppen a találkozó folyik. Amint odaértek az ajtó nyitva és csatlakozhat is a társasághoz.
Egyelőre bent is nyugodtabbak a kedélyek. A nő egyből pénzt kér az információért. Felhúz egy szemöldököt, mikor egyből pénzt kér. Nem éppen azért, mert ingyen várná az információt, hanem mert ilyen nyersen fogalmazza meg. Bár nem lát hazugságot a szavai mögött, mégsem kap semmit, amiből elindulhat. Szövetség ellenség, mégis mit tudhat? A törp nem tudja, hogy megéri e egyáltalán, vagy csak a semmiért kell fizetni. Csábítóan fogalmaz, amit nem tud elengedni a füle mellett. Úgy tűnik itt nincs játék, neki kell most adnia, hogy kaphasson. Így is fog tenni, hiába ellenkezik teste minden porcikája, eljött az idő, hogy ő lássa a másik, hogy ő pénzt ígért és le is teszi az asztalra azt. *
- Legyen, de ha az információról kiderül, hogy valójában mese habbal körítve, úgy behajtom rajtad.
* Azzal elővesz egy kisebb erszényt a zsebéből és az asztalra dobja. Ha Elsek'belinna, az engedetlen elveszi, ésrezheti, hogy nagyjából 54 arany található benne.
Az összeget talán kevesellheti a másik, ám amíg nem tudja, hogy mit vesz, addig nem is reménykedhet abban, hogy többet adjon. Az információ fontosságán és pontosságán múlik, hogy a jövőben mennyire és hogyan kezeli a tőle kapott információt. Nem felejti el az utca törvényeit sem. Mindenki magáért felelős. Így mindig fenn fogja tartani a gondolatot, hogy elárulják a nagyobb összeg fejében. * - Na, ki vele. Mi jót tartogat nekünk a jövő?
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-01 09:59:40
Üzenet elküldve: 2025-09-01 09:59:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
* A férfi még a mostani pillanatig sem tudja pontosan, hogy megéri-e a kockázatot. Egy felszíni törp szavának hinni, vagy épp az útmutatását követni.* ~ Minden bizonnyal ez egy csapda. ~ * Rágódik a mélységin magában, miközben a romos épületek mellett halad. Azt sem tudja, kit kell pontosan keresnie. Egy biztos: eljött, és készen áll mindenre. Bármi is legyen a háttérben, ő tárt karokkal várja. A levegő fojtogató, és a környék sem arról árulkodik, hogy bármi zsíros munka akadna itt. Khaelith egyre kételkedőbb, és már vissza is fordulna, mikor megpillant pár rongyos ruhába öltözött alakot. Hajléktalant kell keresni. Ha jól emlékszem, azt mondta. Nem nagyon tétovázik, megindul az alakok felé. Tisztes távolból megáll, és megszólítja őket. *
-Hé! Egy törpöt keresek. Vörös fonott szakállú, termetes. A haja oldalt felnyírva, és magasságához képest elég nagyképű. Azt mondta, titeket kell keresnem. Úgy hírlik, van pár piszkos munka, amit el kell végezni. Hol a vezetőtök? *Hangja rekedtes, de mégis erőteljes, akaratos. Majd mintha türelmetlensége lépne felszínre, emeli fel számszeríját, az alakok felé célozva.*
-Nincs időm játszani. Ha élni akartok még ebben a patkányfészekben, válaszoljatok hamar. *A mélységin látszik, hogy habozás nélkül képes lelőni bármelyiket. Nem nagyon érdekli, hogy a folytatás hogy fog alakulni. Az idő pénz, és neki most pontosan az kell.*
* A férfi még a mostani pillanatig sem tudja pontosan, hogy megéri-e a kockázatot. Egy felszíni törp szavának hinni, vagy épp az útmutatását követni.* ~ Minden bizonnyal ez egy csapda. ~ * Rágódik a mélységin magában, miközben a romos épületek mellett halad. Azt sem tudja, kit kell pontosan keresnie. Egy biztos: eljött, és készen áll mindenre. Bármi is legyen a háttérben, ő tárt karokkal várja. A levegő fojtogató, és a környék sem arról árulkodik, hogy bármi zsíros munka akadna itt. Khaelith egyre kételkedőbb, és már vissza is fordulna, mikor megpillant pár rongyos ruhába öltözött alakot. Hajléktalant kell keresni. Ha jól emlékszem, azt mondta. Nem nagyon tétovázik, megindul az alakok felé. Tisztes távolból megáll, és megszólítja őket. *
-Hé! Egy törpöt keresek. Vörös fonott szakállú, termetes. A haja oldalt felnyírva, és magasságához képest elég nagyképű. Azt mondta, titeket kell keresnem. Úgy hírlik, van pár piszkos munka, amit el kell végezni. Hol a vezetőtök? *Hangja rekedtes, de mégis erőteljes, akaratos. Majd mintha türelmetlensége lépne felszínre, emeli fel számszeríját, az alakok felé célozva.*
-Nincs időm játszani. Ha élni akartok még ebben a patkányfészekben, válaszoljatok hamar. *A mélységin látszik, hogy habozás nélkül képes lelőni bármelyiket. Nem nagyon érdekli, hogy a folytatás hogy fog alakulni. Az idő pénz, és neki most pontosan az kell.*
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-31 16:45:55
Üzenet elküldve: 2025-08-31 16:45:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Menedék keresés//
*Pontosan ezért úszta meg eddig is egykori "mestere" már ha nevezheti így. Aki más szerepben leledzik tovább életében. Ügyesen műveli a két élet közötti érzékeny egyensúlyozást. Ezen pedig még többet segít, hogy a városőrség egyik legkiválóbb katonája.
Nem igazán tudja elképzelni mégis mi történhetett Elsekkel. Ehhez még túl naiv a fantáziája. Ami borzalmat el tud képzelni, az kifullad pofon osztásokban, vagy erős leszidásokban. Bármilyen más undorító érintést mellőz még. A fiatal elme gyönyörei. Még szerencse Elsek nem akarja, vagy talán nem is képes visszaemlékezni mi is történt akkor. "Azóta", ahogy ő említette. Mert saját elméje is jobbnak látja azt a részét múltjának elfelejteni. Amit Cilia nagyon is meg tud érteni. Bár nála ez a feledékenység másképpen jelentkezett.*
- Megértem, sajnos sok rossz van a világban. De megannyi jó is. Eeyr szerint is ezt kell szem előtt tartanunk.
*Vigasztalja szegény nőt lágy hangján. Már amennyire ezt megteheti. Valóban takarja a teljes igazságot. De még nem képes teljesen megbízni a nőben. Ahogy ő sem benne. Tán majd az idő, és az összefogás segít ebben. Mert úgy tűnik ötlete megtetszett a másiknak is.*
- Lányok, fiúk. Nők vagy férfiak. Idősek vagy fiatalok. Nem szeretnék válogatni. Aki javulni szeretne mindet el szeretném látni esetleg segíteni. Ha közéjük tartozol, és a menedékem elkészül. Téged is szívesen várlak. Lehet jól fog jönni egy segítő kéz. Esetleg a rendet fenttartani.
*Küld egy barátságosabb mosolyt. Bármi is nyomja a nő lelkét. Afelől mit követhetett el mióta a városon belül él. Ciliát az nem érdekli. Az árvaházban megannyi bajkeverő fiúcska és lány is új élet lehetőségét kapta. Ezt szeretné ő is elérni a maga módján. Egy helyet, ahol meghallgathatja a javulásra váró bajkeverők panaszait. Meggyógyíthatja betegségüket, és megtömheti gyomrukat. Majd amint úgy érzik képesek az életüket maguk fent tartani. És a helyen úton járni. Szabadon engedni őket mint a sérült madarakat szokás. Egy szép és nemes álom ez. Amiben reménykedik megfog születni.*
//Menedék keresés//
*Pontosan ezért úszta meg eddig is egykori "mestere" már ha nevezheti így. Aki más szerepben leledzik tovább életében. Ügyesen műveli a két élet közötti érzékeny egyensúlyozást. Ezen pedig még többet segít, hogy a városőrség egyik legkiválóbb katonája.
Nem igazán tudja elképzelni mégis mi történhetett Elsekkel. Ehhez még túl naiv a fantáziája. Ami borzalmat el tud képzelni, az kifullad pofon osztásokban, vagy erős leszidásokban. Bármilyen más undorító érintést mellőz még. A fiatal elme gyönyörei. Még szerencse Elsek nem akarja, vagy talán nem is képes visszaemlékezni mi is történt akkor. "Azóta", ahogy ő említette. Mert saját elméje is jobbnak látja azt a részét múltjának elfelejteni. Amit Cilia nagyon is meg tud érteni. Bár nála ez a feledékenység másképpen jelentkezett.*
- Megértem, sajnos sok rossz van a világban. De megannyi jó is. Eeyr szerint is ezt kell szem előtt tartanunk.
*Vigasztalja szegény nőt lágy hangján. Már amennyire ezt megteheti. Valóban takarja a teljes igazságot. De még nem képes teljesen megbízni a nőben. Ahogy ő sem benne. Tán majd az idő, és az összefogás segít ebben. Mert úgy tűnik ötlete megtetszett a másiknak is.*
- Lányok, fiúk. Nők vagy férfiak. Idősek vagy fiatalok. Nem szeretnék válogatni. Aki javulni szeretne mindet el szeretném látni esetleg segíteni. Ha közéjük tartozol, és a menedékem elkészül. Téged is szívesen várlak. Lehet jól fog jönni egy segítő kéz. Esetleg a rendet fenttartani.
*Küld egy barátságosabb mosolyt. Bármi is nyomja a nő lelkét. Afelől mit követhetett el mióta a városon belül él. Ciliát az nem érdekli. Az árvaházban megannyi bajkeverő fiúcska és lány is új élet lehetőségét kapta. Ezt szeretné ő is elérni a maga módján. Egy helyet, ahol meghallgathatja a javulásra váró bajkeverők panaszait. Meggyógyíthatja betegségüket, és megtömheti gyomrukat. Majd amint úgy érzik képesek az életüket maguk fent tartani. És a helyen úton járni. Szabadon engedni őket mint a sérült madarakat szokás. Egy szép és nemes álom ez. Amiben reménykedik megfog születni.*
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-30 20:59:42
Üzenet elküldve: 2025-08-30 20:59:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Menedék keresés//
*A legnagyobb gonosz általában pont azért, olyan sikeres, mert senki sem tudja megmondani ki is ő valójában. Így hát nem állítják meg már romlása elején, mint a legtöbb közönséges farkast. Azokat, akik például itt a romváros falai között sétálgatnak és naponta végzik a bitófán. Elsek saját egykori báránybőrén tapasztalhatott valami hasonlót, mint amire visszaemlékezik a leány. A saját apja kegyetlensége, az elegancia álcája mögött, még ha fel is tűnt talán a szolgáknak, a pénz mögött már nem számított. Elsek észre sem vette, hogy kiemel bármilyen eseményt, de amikor a szőke gyerek rákérdez arra, hogy "azóta", az elméje elkezd azon pörögni mire is gondolhatott, úgy hogy észre sem vette. Az első verésre? A kérőkre? Az apja barátainak az első undorító érintéseire? Amik pont sosem lépték át a határt, de undorító érzést keltettek a fiatal Elsek'belinnában?*
- Őszintén nem tudom mire gondoltam. Sok rossz dolog történt. *Ennyit egy gyermeknek talán elárulhat. Valahogy nehezebb őket veszélyforrásnak látni. Még akkor is, ha hazudnak. Reménykedett persze benne, hogy a kislány figyelme, majd elterelődik, de valahogy mégsem ezt a kérdést várta. Ebből is látszik, hogy nem gondolkodott úgy, ahogyan szokott. Mostanában ez sokszor megesik. Talán pihenőt kéne kivennie idővel. Az érzelmei kezdenek elhatalmasodni az intelligenciája felett*
- Egy helyet szeretnék, ahol néha talán én is maradhatok. És láthatok valami javulást más fiatal lányok életében. Abból, amit mondtál, a biztonság nem hangzik rosszul. Hogy még, ha nem is teszek érte semmit, lenne valami ami védi a hátamat. Én ezt soha nem tapasztaltam.
//Menedék keresés//
*A legnagyobb gonosz általában pont azért, olyan sikeres, mert senki sem tudja megmondani ki is ő valójában. Így hát nem állítják meg már romlása elején, mint a legtöbb közönséges farkast. Azokat, akik például itt a romváros falai között sétálgatnak és naponta végzik a bitófán. Elsek saját egykori báránybőrén tapasztalhatott valami hasonlót, mint amire visszaemlékezik a leány. A saját apja kegyetlensége, az elegancia álcája mögött, még ha fel is tűnt talán a szolgáknak, a pénz mögött már nem számított. Elsek észre sem vette, hogy kiemel bármilyen eseményt, de amikor a szőke gyerek rákérdez arra, hogy "azóta", az elméje elkezd azon pörögni mire is gondolhatott, úgy hogy észre sem vette. Az első verésre? A kérőkre? Az apja barátainak az első undorító érintéseire? Amik pont sosem lépték át a határt, de undorító érzést keltettek a fiatal Elsek'belinnában?*
- Őszintén nem tudom mire gondoltam. Sok rossz dolog történt. *Ennyit egy gyermeknek talán elárulhat. Valahogy nehezebb őket veszélyforrásnak látni. Még akkor is, ha hazudnak. Reménykedett persze benne, hogy a kislány figyelme, majd elterelődik, de valahogy mégsem ezt a kérdést várta. Ebből is látszik, hogy nem gondolkodott úgy, ahogyan szokott. Mostanában ez sokszor megesik. Talán pihenőt kéne kivennie idővel. Az érzelmei kezdenek elhatalmasodni az intelligenciája felett*
- Egy helyet szeretnék, ahol néha talán én is maradhatok. És láthatok valami javulást más fiatal lányok életében. Abból, amit mondtál, a biztonság nem hangzik rosszul. Hogy még, ha nem is teszek érte semmit, lenne valami ami védi a hátamat. Én ezt soha nem tapasztaltam.
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-30 20:47:06
Üzenet elküldve: 2025-08-30 20:47:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
*Egy dühös nő, sok mindenre képes. Még tévedni is. Természetesen egyébként Elsek nem hajlamos efféle alávaló dologra, mint a tévedés, de dühében, most bizony összekeveri hová is megy. Nem véletlenül mondják, hogy a méregtől az ember nem lát tisztán. Csak az érdekli, hogy a hely összeköthető szemmel láthatólag a törpével, neki pedig azzal sürgősen beszélnie kell. Úgy viharzik be, mint egy érkező vihar, igazi áramló, hatalmas szél, ami rengeteg mindent hoz magával. A plusz alaktól bent nem riad meg, inkább örömére válik, hogy egyre több személyt lát bizony a kis alakuló szervezet környékén. Minél több a bűnös annál könnyebb lesz megúsznia majd neki mindent. Ő nem akar feltűnő lenni. A férfiak borogathatják kedvükre az asztalokat, de az nem Elsek stílusa, csakis nagyon szükséges időkben. Természetesen nem tetszik neki, hogy alábecsülik, szája ingerülten megrándult a másik szavaira, de a pénz reményében most inkább tartja magát. Hosszú nap volt. Nem áll érdekében új vevőt keresni, mert elveszti az előtte állót*
- Számos dolgot megtudtam, de természetesen a részleteket nem árulom el ingyen. Annyit viszont elmondhatok, hogy a tanács fülébe jutott már egy elég érdekes csapat miatt, hogy kik is kell az új ellenségeik legyenek, és hogy azok hol is vannak. Azt is megtudtam milyen érdekes szövetségese van annak a bizonyos ellenségnek, és némi nevet is megszereztem. *Elsek tökéletesen felfesti mit is tud ajánlani, de közben mégsem árul el semmi lényegeset. Ha hallaná a társasága gondolatait, biztosan azt is hozzáfűzné, hogy megnézné a törpe, hogyan szerezte volna meg mindezen információkat. És hogyan nem keltett volna nagyobb gyanút, mint a nő. Alakítása hiába lett megzavarva, zseniális volt végső soron is*
*Egy dühös nő, sok mindenre képes. Még tévedni is. Természetesen egyébként Elsek nem hajlamos efféle alávaló dologra, mint a tévedés, de dühében, most bizony összekeveri hová is megy. Nem véletlenül mondják, hogy a méregtől az ember nem lát tisztán. Csak az érdekli, hogy a hely összeköthető szemmel láthatólag a törpével, neki pedig azzal sürgősen beszélnie kell. Úgy viharzik be, mint egy érkező vihar, igazi áramló, hatalmas szél, ami rengeteg mindent hoz magával. A plusz alaktól bent nem riad meg, inkább örömére válik, hogy egyre több személyt lát bizony a kis alakuló szervezet környékén. Minél több a bűnös annál könnyebb lesz megúsznia majd neki mindent. Ő nem akar feltűnő lenni. A férfiak borogathatják kedvükre az asztalokat, de az nem Elsek stílusa, csakis nagyon szükséges időkben. Természetesen nem tetszik neki, hogy alábecsülik, szája ingerülten megrándult a másik szavaira, de a pénz reményében most inkább tartja magát. Hosszú nap volt. Nem áll érdekében új vevőt keresni, mert elveszti az előtte állót*
- Számos dolgot megtudtam, de természetesen a részleteket nem árulom el ingyen. Annyit viszont elmondhatok, hogy a tanács fülébe jutott már egy elég érdekes csapat miatt, hogy kik is kell az új ellenségeik legyenek, és hogy azok hol is vannak. Azt is megtudtam milyen érdekes szövetségese van annak a bizonyos ellenségnek, és némi nevet is megszereztem. *Elsek tökéletesen felfesti mit is tud ajánlani, de közben mégsem árul el semmi lényegeset. Ha hallaná a társasága gondolatait, biztosan azt is hozzáfűzné, hogy megnézné a törpe, hogyan szerezte volna meg mindezen információkat. És hogyan nem keltett volna nagyobb gyanút, mint a nő. Alakítása hiába lett megzavarva, zseniális volt végső soron is*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937