Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-18 15:05:21
Üzenet elküldve: 2019-10-18 15:05:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Rüléer hihetetlen iramban rohan a templomtól elfelé, nem néz hátra, nem gondolkodik, csak maga mögött akarja hagyni az épületet benne a lánnyal.
Ismét a romok mellé ér, s beljebb evickéli magát a leomlott falak közt.
Ekkor pengét érez a torkára szorulni, és hallja, hogy a távolban hirtelen mocorgás támad, a sötétből pedig két sötétzöld szempár vizslatja.
Rüléer nem rémül meg. Magabiztosan felemeli a jobb kezét, s a Tolvajok Jelét rajzolja a levegőbe. A Zrinanda-incidens óta tudja, hogy az ittenieknél is működnek a tolvajok egyezményes jelei.
S valóban, a penge lekerül a torkáról, s a sötétből egy hang szól őhozzá.*
- Ez itt a mi munkaterületünk. Mit akarsz itt?
- Átmeneti menedéket. - *válaszol Rüléer.* - El kell bujdosnom egy bizonyos valaki elől.
*Sutyorgás támadt, nyilván a többi tolvaj vitatja meg éppen, hogy befogadják-e egy kis időre őt. Kisvártatva megszólal az előbbi hang.*
- Egy árva aranyat se kapsz a zsákmányunkból, ételünket nem fogjuk veled megosztani. De eltűrünk téged egy pár napig.
*Rüléer bólint. Neki végérvényesen erre volt csak szüksége. Egy helyre, ahol védve van a járókelők szeme elől, s nyugodtan gondolkozhat.*
Ismét a romok mellé ér, s beljebb evickéli magát a leomlott falak közt.
Ekkor pengét érez a torkára szorulni, és hallja, hogy a távolban hirtelen mocorgás támad, a sötétből pedig két sötétzöld szempár vizslatja.
Rüléer nem rémül meg. Magabiztosan felemeli a jobb kezét, s a Tolvajok Jelét rajzolja a levegőbe. A Zrinanda-incidens óta tudja, hogy az ittenieknél is működnek a tolvajok egyezményes jelei.
S valóban, a penge lekerül a torkáról, s a sötétből egy hang szól őhozzá.*
- Ez itt a mi munkaterületünk. Mit akarsz itt?
- Átmeneti menedéket. - *válaszol Rüléer.* - El kell bujdosnom egy bizonyos valaki elől.
*Sutyorgás támadt, nyilván a többi tolvaj vitatja meg éppen, hogy befogadják-e egy kis időre őt. Kisvártatva megszólal az előbbi hang.*
- Egy árva aranyat se kapsz a zsákmányunkból, ételünket nem fogjuk veled megosztani. De eltűrünk téged egy pár napig.
*Rüléer bólint. Neki végérvényesen erre volt csak szüksége. Egy helyre, ahol védve van a járókelők szeme elől, s nyugodtan gondolkozhat.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-18 15:02:16
Üzenet elküldve: 2019-10-18 15:02:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Természetesen Grem is kötelet kap a kezeire és a háta mögött megkötözik. Láthatóan nem őt tartják a legveszélyesebbnek a csapatból. Kilvardot ellenben hárman is kísérik és szinte minden lépésére vigyáznak, mióta egyetlen dobbantásával megremegtette a Jak-hen falait. Félő, ha hirtelen mozdulatra szánja el magát, cselekedni fognak. A víztükrös barlangterembe érve viszont csodálata viszonzatlan marad.
Tozeya valóban sikerrel jár a kötözést illetően, de az is érzi, hogy ez "egyszer használatos" lehetőség. Tudja, hogy viszonylag könnyen, külső segítség nélkül is képes lesz eloldozni magát, de hogy mennyi idő alatt, az csak ügyességétől és gyorsaságától függ.
A barlangtó helyszínére érve egy nagyobb oldaljáratban megpillanthatják a nassykit is, három mások onthroki harcos kíséri a szörnyeteget. A farka végén lévő fullánkot ugyan levághatták, talán a sérülés volt túl súlyos, de most egy orkfejnyi kőgolyó van a végére erősítve. Már nem tud mérgezni, de az biztos, hogy ha azzal eltalál valakit, az nem fogja megköszönni.
Érdekes módon a felszereléseiket ezek az onthrokiak hozzák, meglehet, tudják, ha anélkül jelenik meg a csapat, esetleg a felszíni mágusmester gyanút fogna.
Zeya kérdésére Quorqueraq elkezd sétálni a víztükör partján, kezeit összefogja a háta mögött.*
- A varázslatos papírotok segítségével Bervold *Pillant az ijedten összerezzenő férfire.* kapcsolatba lépett azzal az Aborggal. Kérte, hogy juttasson ki benneteket és ő azt válaszolta, hogy menjetek olyan helyre, ahol nagy, egybefüggő víztömeg van. Valami kaput szeretne nyitni rajta. *Legyint lekezelően, mintha ez amolyan semmiség volna.*
- Jómagam nem értek az ilyen vízi-praktikákhoz, de így a közvetlen közelébe juthatunk a ti mestereteknek és egyszer, s mindenkorra véget vethetünk az otthonunkba kémeket küldő akarat kutakodásának. *Néz a csapaton végig izzó, sárga szemekkel. Az onthroki harcosok felsorakoznak mögöttük, a hátizsákokat a hátukra kötik, még a fegyvereikkel is felövezik őket, annak biztos tudatában, hogy megkötözve semmit sem tudnak tenni. Mindenki, még Rodd is hasonló elbánásban részesül. Figyelnek a részletekre. Szájukat egy bőrzsineggel kötik át szorosan és egy kendőt kötnek az arcuk elé, szabadon hagyva a szemüket, hogy a kötés ne látszódjon. Így próbálják elejét venni, hogy a kalandorok idő előtt leleplezzék a csapdát.
Quorqueraq arra nem tér ki, hogy milyen szavakkal és magyarázattal vették rá Aborgot a kapu nyitására, de magabiztosnak tűnnek.*
- Már csak várnunk kell, hogy a kapu megnyíljon és akkor eldől, melyikünk mágiája az erősebb. *Vicsorog a Mélység Ura fölényesen. Az onthrokiak izgatottnak tűnnek, mintha már csak azt várnák, mikor harcolhatnak. A vakondszerű kutyalények is érzik a közelgő események horderejét, idegesen vakognak, a nassyki harciasan lengeti farka végén a súlyos kőgolyóbist.*
*Természetesen Grem is kötelet kap a kezeire és a háta mögött megkötözik. Láthatóan nem őt tartják a legveszélyesebbnek a csapatból. Kilvardot ellenben hárman is kísérik és szinte minden lépésére vigyáznak, mióta egyetlen dobbantásával megremegtette a Jak-hen falait. Félő, ha hirtelen mozdulatra szánja el magát, cselekedni fognak. A víztükrös barlangterembe érve viszont csodálata viszonzatlan marad.
Tozeya valóban sikerrel jár a kötözést illetően, de az is érzi, hogy ez "egyszer használatos" lehetőség. Tudja, hogy viszonylag könnyen, külső segítség nélkül is képes lesz eloldozni magát, de hogy mennyi idő alatt, az csak ügyességétől és gyorsaságától függ.
A barlangtó helyszínére érve egy nagyobb oldaljáratban megpillanthatják a nassykit is, három mások onthroki harcos kíséri a szörnyeteget. A farka végén lévő fullánkot ugyan levághatták, talán a sérülés volt túl súlyos, de most egy orkfejnyi kőgolyó van a végére erősítve. Már nem tud mérgezni, de az biztos, hogy ha azzal eltalál valakit, az nem fogja megköszönni.
Érdekes módon a felszereléseiket ezek az onthrokiak hozzák, meglehet, tudják, ha anélkül jelenik meg a csapat, esetleg a felszíni mágusmester gyanút fogna.
Zeya kérdésére Quorqueraq elkezd sétálni a víztükör partján, kezeit összefogja a háta mögött.*
- A varázslatos papírotok segítségével Bervold *Pillant az ijedten összerezzenő férfire.* kapcsolatba lépett azzal az Aborggal. Kérte, hogy juttasson ki benneteket és ő azt válaszolta, hogy menjetek olyan helyre, ahol nagy, egybefüggő víztömeg van. Valami kaput szeretne nyitni rajta. *Legyint lekezelően, mintha ez amolyan semmiség volna.*
- Jómagam nem értek az ilyen vízi-praktikákhoz, de így a közvetlen közelébe juthatunk a ti mestereteknek és egyszer, s mindenkorra véget vethetünk az otthonunkba kémeket küldő akarat kutakodásának. *Néz a csapaton végig izzó, sárga szemekkel. Az onthroki harcosok felsorakoznak mögöttük, a hátizsákokat a hátukra kötik, még a fegyvereikkel is felövezik őket, annak biztos tudatában, hogy megkötözve semmit sem tudnak tenni. Mindenki, még Rodd is hasonló elbánásban részesül. Figyelnek a részletekre. Szájukat egy bőrzsineggel kötik át szorosan és egy kendőt kötnek az arcuk elé, szabadon hagyva a szemüket, hogy a kötés ne látszódjon. Így próbálják elejét venni, hogy a kalandorok idő előtt leleplezzék a csapdát.
Quorqueraq arra nem tér ki, hogy milyen szavakkal és magyarázattal vették rá Aborgot a kapu nyitására, de magabiztosnak tűnnek.*
- Már csak várnunk kell, hogy a kapu megnyíljon és akkor eldől, melyikünk mágiája az erősebb. *Vicsorog a Mélység Ura fölényesen. Az onthrokiak izgatottnak tűnnek, mintha már csak azt várnák, mikor harcolhatnak. A vakondszerű kutyalények is érzik a közelgő események horderejét, idegesen vakognak, a nassyki harciasan lengeti farka végén a súlyos kőgolyóbist.*
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-18 13:06:09
Üzenet elküldve: 2019-10-18 13:06:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kertész leszek, fát nevelek//
//Glovendell-ház//
*Nem törődik vele úgy látszik senki, a szőke, felkontyolt hajú nemeskisasszony csak egy rövid, átható pillantást vet rá, akikkel társalog, azok közül az egyik megnézi magának ugyan, de azután úgy indulnak befelé mindketten a kastély ajtaján, mintha csak Isq ott sem lenne. ~Gőgösek. Pedig ez egyszer már a vesztüket okozta. Csak élősködtek a városon, és semmit nem tettek érte.~ állapítja meg magában Isq minden indulat nélkül, és csupán kíváncsiságból varázsol egy apró varázst: hátha a gőg nemcsak a származásnak szól, hátha valódi tudást és ismereteket takar, ki tudja!
~Pedig ez a kert... szép lehetett valaha.~ pillant körül az enyészet uralta hatalmas udvaron, ha sikerül a varázslat, a gazzal benőtt márványszobrokon, a szemmel láthatóan jó ideje elhagyott kocsifelhajtón és az alig kivehető, gazos kerti utakon.
De a kocsis sem foglalkozik vele, meg az a férfi sem, aki kint maradt, így nincs mit tenni, megy tovább a dolgára, a piacra Svir őszirózsa töveiért.
~Kár azokért a gyönyörű kertekért...~ sóhajt fel magában azért visszaemlékezve, ahogy baktat, hiszen a legtöbb palota kertje elpusztult magukkal a palotákkal együtt ~és vajon hová lehettek a lázadás után az ott szolgáló öreg kertészek?~ tűnődik, és eszébe jut az az idő, amikor a Namos-házba került kertészként. Az Árnyék utcába menet megcsodálta párszor a kőkerítések mögötti hatalmas parkszerű csodákat, ha kinyíltak azok a libériás ajtónállók őrizte kovácsoltvas kapuk a valahavolt Gazdagnegyedben.
~Csak nem kezdek el itt nosztalgiázni?~ rázza meg aztán a fejét elmosolyodva, hiszen neki aztán nem volt semmi elvesztenivalója, sohasem élt itt egyetlen rokona sem Arthenior gazdagnegyedében.
~Vajon Aenae háza, amiről mesélt, ahol felnőtt, és ahonnan elmenekült Vadvédbe, az megmaradt épségben?~ jut eszébe az egyetlen olyan személy, akiről tudja, hogy valaha itt élt, a negyedben.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény mágiaaffinitását (annak tényét) érzékeli, annak mértéke nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
//Glovendell-ház//
*Nem törődik vele úgy látszik senki, a szőke, felkontyolt hajú nemeskisasszony csak egy rövid, átható pillantást vet rá, akikkel társalog, azok közül az egyik megnézi magának ugyan, de azután úgy indulnak befelé mindketten a kastély ajtaján, mintha csak Isq ott sem lenne. ~Gőgösek. Pedig ez egyszer már a vesztüket okozta. Csak élősködtek a városon, és semmit nem tettek érte.~ állapítja meg magában Isq minden indulat nélkül, és csupán kíváncsiságból varázsol egy apró varázst: hátha a gőg nemcsak a származásnak szól, hátha valódi tudást és ismereteket takar, ki tudja!
~Pedig ez a kert... szép lehetett valaha.~ pillant körül az enyészet uralta hatalmas udvaron, ha sikerül a varázslat, a gazzal benőtt márványszobrokon, a szemmel láthatóan jó ideje elhagyott kocsifelhajtón és az alig kivehető, gazos kerti utakon.
De a kocsis sem foglalkozik vele, meg az a férfi sem, aki kint maradt, így nincs mit tenni, megy tovább a dolgára, a piacra Svir őszirózsa töveiért.
~Kár azokért a gyönyörű kertekért...~ sóhajt fel magában azért visszaemlékezve, ahogy baktat, hiszen a legtöbb palota kertje elpusztult magukkal a palotákkal együtt ~és vajon hová lehettek a lázadás után az ott szolgáló öreg kertészek?~ tűnődik, és eszébe jut az az idő, amikor a Namos-házba került kertészként. Az Árnyék utcába menet megcsodálta párszor a kőkerítések mögötti hatalmas parkszerű csodákat, ha kinyíltak azok a libériás ajtónállók őrizte kovácsoltvas kapuk a valahavolt Gazdagnegyedben.
~Csak nem kezdek el itt nosztalgiázni?~ rázza meg aztán a fejét elmosolyodva, hiszen neki aztán nem volt semmi elvesztenivalója, sohasem élt itt egyetlen rokona sem Arthenior gazdagnegyedében.
~Vajon Aenae háza, amiről mesélt, ahol felnőtt, és ahonnan elmenekült Vadvédbe, az megmaradt épségben?~ jut eszébe az egyetlen olyan személy, akiről tudja, hogy valaha itt élt, a negyedben.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény mágiaaffinitását (annak tényét) érzékeli, annak mértéke nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-18 12:38:40
Üzenet elküldve: 2019-10-18 12:38:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Meg kell hagyni, hogy Cha'yss nagyon sokat ad a megjelenésére. Valószínűleg jóval többet, mint Aenae, akinek mentségére szól, hogy csak pár váltás ruhája van itt, így nem tud nagyon válogatni. Ezek a ruhák meg szinte egyformák, bár a világos tunikák mellrészén más-más hímzés van. A magas derekú, szoknyának tetsző nadrágjain pedig az övrész különböző. Az anyagok ugyan nem olcsók, de ő mégis kicsit parasztlánynak érzi magát Cha'yss mellett. Ebben a pillanatban visszavágyik a régi életébe, földig érő selyem- vagy bársonyruhában, drága ékszerekkel, tökéletes frizurával sokkal jobban mutatna a férfi mellett. Noha a környezet kétségkívül nem ideális és valójában tudja, hogy olyan már sosem lesz, mint régen volt, de azért eljátszik a gondolattal, hogy esetleg nem csak egy penészvirág egy ilyen kaliberű férfi oldalán.
Reggele majdnem tökéletes volt, csak az árnyékolhatta be, hogy újra felmerült pár szó erejéig, hogy titkolni kell a kapcsolatukat. Szeretné erre azt mondani, hogy idővel máshogy lesz, de igazából ő sem tudja, hogy fog-e ez változni valaha. Mert ha sikerül is megbeszélnie Nirsszel, nyilván akkor sem omolhat egyből Cha'yss karjaiba. Nehéz ügy ez. De ettől eltekintve igazán elégedett lehet napjának indulásával.
Arra meg számított, hogy az egykori gazdagnegyed lehangoló látvány lesz és bár felkészült rá lelkileg, de azért mégis elgondolkodik a visszaforduláson. Kifejezetten rossz érzése van.*
- Mindig jobbra számít az ember, igaz?
*Jegyzi meg félhangosan, inkább csak magának.*
- Mikor legutóbb itt jártam, akkor nem volt még az a lyuk.
*Csalhatatlanul találja meg a házat, de a kapu előtt megtorpan. Egyrészt mert lánc van rajta, ami nem enged annyit, hogy beférjen a kapuszárnyak között. Másrészt meg fél kicsit attól, amit odabent talál. Merthogy a ház kívülről nem úgy néz ki, mint várta. Igazából szenes gerendák füstölgő kupacára számított, viszont csak ott látszik kívülről égésnyom, ahol ők gyújtogattak. Az emeleten valóban van két-három szenes ablakkeret, anyja szobájának ablakai.*
- Nem gondoltam volna, hogy egyszer még befelé kell szöknöm.
*Persze ezt nem a főkapun akarja megtenni, hanem a merőleges, keskeny utcából nyíló személyzeti bejáraton át szándékozik a kerítésen átjutni. Minthogy az is lelakatolva, így másznia kell.*
- Ha ezt tudom, akkor hozok valami testhez állóbb nadrágot.
*Hacsak Cha'yss meg nem állítja, akkor Aenae már indul is felfelé a kovácsoltvas kerítésen.*
*Meg kell hagyni, hogy Cha'yss nagyon sokat ad a megjelenésére. Valószínűleg jóval többet, mint Aenae, akinek mentségére szól, hogy csak pár váltás ruhája van itt, így nem tud nagyon válogatni. Ezek a ruhák meg szinte egyformák, bár a világos tunikák mellrészén más-más hímzés van. A magas derekú, szoknyának tetsző nadrágjain pedig az övrész különböző. Az anyagok ugyan nem olcsók, de ő mégis kicsit parasztlánynak érzi magát Cha'yss mellett. Ebben a pillanatban visszavágyik a régi életébe, földig érő selyem- vagy bársonyruhában, drága ékszerekkel, tökéletes frizurával sokkal jobban mutatna a férfi mellett. Noha a környezet kétségkívül nem ideális és valójában tudja, hogy olyan már sosem lesz, mint régen volt, de azért eljátszik a gondolattal, hogy esetleg nem csak egy penészvirág egy ilyen kaliberű férfi oldalán.
Reggele majdnem tökéletes volt, csak az árnyékolhatta be, hogy újra felmerült pár szó erejéig, hogy titkolni kell a kapcsolatukat. Szeretné erre azt mondani, hogy idővel máshogy lesz, de igazából ő sem tudja, hogy fog-e ez változni valaha. Mert ha sikerül is megbeszélnie Nirsszel, nyilván akkor sem omolhat egyből Cha'yss karjaiba. Nehéz ügy ez. De ettől eltekintve igazán elégedett lehet napjának indulásával.
Arra meg számított, hogy az egykori gazdagnegyed lehangoló látvány lesz és bár felkészült rá lelkileg, de azért mégis elgondolkodik a visszaforduláson. Kifejezetten rossz érzése van.*
- Mindig jobbra számít az ember, igaz?
*Jegyzi meg félhangosan, inkább csak magának.*
- Mikor legutóbb itt jártam, akkor nem volt még az a lyuk.
*Csalhatatlanul találja meg a házat, de a kapu előtt megtorpan. Egyrészt mert lánc van rajta, ami nem enged annyit, hogy beférjen a kapuszárnyak között. Másrészt meg fél kicsit attól, amit odabent talál. Merthogy a ház kívülről nem úgy néz ki, mint várta. Igazából szenes gerendák füstölgő kupacára számított, viszont csak ott látszik kívülről égésnyom, ahol ők gyújtogattak. Az emeleten valóban van két-három szenes ablakkeret, anyja szobájának ablakai.*
- Nem gondoltam volna, hogy egyszer még befelé kell szöknöm.
*Persze ezt nem a főkapun akarja megtenni, hanem a merőleges, keskeny utcából nyíló személyzeti bejáraton át szándékozik a kerítésen átjutni. Minthogy az is lelakatolva, így másznia kell.*
- Ha ezt tudom, akkor hozok valami testhez állóbb nadrágot.
*Hacsak Cha'yss meg nem állítja, akkor Aenae már indul is felfelé a kovácsoltvas kerítésen.*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-18 02:14:20
Üzenet elküldve: 2019-10-18 02:14:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell-ház//
- És ez tesz engem alkalmassá a feladatomra. Bármit kérhet tőlem, azonnal teljesíteni fogom. Nincs veszteni valóm. - *Ahogyan talán kegyednek sem, hagyja az utolsó mondatot kimondatlanul. A lehetőség, hogy Meyrien megszabadul tőle, félelemmel tölti el. Akkor aztán tényleg semmi esélye nem marad felkapaszkodni. Rettenetesen fél ettől, de nem mondja ki. Engedelmesnek szeretne mutatkozni, nem pedig gyengének, még ha az is. Hátrakulcsolt kezekkel, összezárt lábakkal áll szemben az úrnővel, a szolgáló meghunyászkodó figyelmével illetve őt. Ez az első alkalom és a legelső hölgy, aki ilyen figyelmet kap tőle. Habár ez nem meglepő, a cselédekhez és a környékbeli parasztlányokhoz mérve ez egészen más kávéház. Még szoknia kell a szerepet. *
- Az a tervem, hogy kegyed mellett maradok. Tudom, hogy nem szorul a tanácsaimra, de kötelességemnek érzem felhívni a figyelmét Arthenior veszélyeire.- * A város megítélése szerint még alapesetben sem volna biztonságos egy arisztokrata számára, nem beszélve a mostani, szerencsétlen és kiszámíthatatlan időkről. Kötelességtudatából fakadóan nem tehet mást, minthogy figyelmezteti Meyrient.*
- Ez a birtok bár már nem a régi, de még mindig a legbiztonságosabb hely, ahol lehetünk. Javaslom, hogy maradjunk itt, ameddig komolyabb kíséret nem áll rendelkezésére, vagy amíg több tapasztalatom nem lesz. - * Természetesen nem tudhatja, milyen reakciót vált ki ezzel, az is megeshet, hogy legyintenek, és kinevetik. Most először mióta itt van, kienged merev testtartásából és kissé fegyelmezetlenebbé válik. Elmosolyodik, állát megemeli, kézfejét kardjának végére helyezve körkörös mozdulatokat végez, csizmáinak sarkairól elrugaszkodva hintázik párat a talpán, miközben Meyrient figyeli. Tekintete végig követi a nő kezeit, amíg öltözékét igazgatja. Nem érzi magát feszélyezve, éppen ellenkezőleg. A látvány tetszik neki, azon meg nem izgul különösebben, hogy észreveszik-e. *
- Kegyed dicsősége az én dicsőségem is. - *Hajol meg szerényen, miután felfuttatta tekintetét Meyrien szemeihez. Eddig őt szolgálták, most ő szolgál, számított rá, hogy ez helyenként rosszul fog esni az önérzetének. Érezhetően igyekszik diplomatikus maradni, miközben persze ki szeretné tapogatni, a személyesség melyik szintjéig mehet el. Vallja, hogy minél jobban ismer valakit, annál könnyebb megvédeni azt a személyt. *
- Kegyed tart esetleg a birtokon bort? -
- És ez tesz engem alkalmassá a feladatomra. Bármit kérhet tőlem, azonnal teljesíteni fogom. Nincs veszteni valóm. - *Ahogyan talán kegyednek sem, hagyja az utolsó mondatot kimondatlanul. A lehetőség, hogy Meyrien megszabadul tőle, félelemmel tölti el. Akkor aztán tényleg semmi esélye nem marad felkapaszkodni. Rettenetesen fél ettől, de nem mondja ki. Engedelmesnek szeretne mutatkozni, nem pedig gyengének, még ha az is. Hátrakulcsolt kezekkel, összezárt lábakkal áll szemben az úrnővel, a szolgáló meghunyászkodó figyelmével illetve őt. Ez az első alkalom és a legelső hölgy, aki ilyen figyelmet kap tőle. Habár ez nem meglepő, a cselédekhez és a környékbeli parasztlányokhoz mérve ez egészen más kávéház. Még szoknia kell a szerepet. *
- Az a tervem, hogy kegyed mellett maradok. Tudom, hogy nem szorul a tanácsaimra, de kötelességemnek érzem felhívni a figyelmét Arthenior veszélyeire.- * A város megítélése szerint még alapesetben sem volna biztonságos egy arisztokrata számára, nem beszélve a mostani, szerencsétlen és kiszámíthatatlan időkről. Kötelességtudatából fakadóan nem tehet mást, minthogy figyelmezteti Meyrient.*
- Ez a birtok bár már nem a régi, de még mindig a legbiztonságosabb hely, ahol lehetünk. Javaslom, hogy maradjunk itt, ameddig komolyabb kíséret nem áll rendelkezésére, vagy amíg több tapasztalatom nem lesz. - * Természetesen nem tudhatja, milyen reakciót vált ki ezzel, az is megeshet, hogy legyintenek, és kinevetik. Most először mióta itt van, kienged merev testtartásából és kissé fegyelmezetlenebbé válik. Elmosolyodik, állát megemeli, kézfejét kardjának végére helyezve körkörös mozdulatokat végez, csizmáinak sarkairól elrugaszkodva hintázik párat a talpán, miközben Meyrient figyeli. Tekintete végig követi a nő kezeit, amíg öltözékét igazgatja. Nem érzi magát feszélyezve, éppen ellenkezőleg. A látvány tetszik neki, azon meg nem izgul különösebben, hogy észreveszik-e. *
- Kegyed dicsősége az én dicsőségem is. - *Hajol meg szerényen, miután felfuttatta tekintetét Meyrien szemeihez. Eddig őt szolgálták, most ő szolgál, számított rá, hogy ez helyenként rosszul fog esni az önérzetének. Érezhetően igyekszik diplomatikus maradni, miközben persze ki szeretné tapogatni, a személyesség melyik szintjéig mehet el. Vallja, hogy minél jobban ismer valakit, annál könnyebb megvédeni azt a személyt. *
- Kegyed tart esetleg a birtokon bort? -
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-17 22:37:45
Üzenet elküldve: 2019-10-17 22:37:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell-ház//
-Az apja? Megszökött.
*Fordul a fiú felé , s a mosoly akkor sem olvad le az arcáról, mikor Rhore a családjáról beszél.*
-Balgaságot tett, a Craorellek meg családfő nélkül maradtak... Most pedig nincstelen.
*Húzódik a mosoly farkasvigyorba egy pillanat erejéig. Valahol némi káröröm bújik benne, hisz néhány emberöltővel ezelőtt még egymás riválisaként tartották számon a két családot.*
-És most mi a terve Rhore?
*Megtámaszkodik kezével a karosszék karfáján, fejét hangyányit oldalra döntve fürkészi a fiút.*
-Hogy unalmas? A szolgálat olykor unalmas. Egyébként pedig nem tartom itt. Menjen, hajtson fel leányokat, vagy amit akar. Csak legyen kéznél, ha szükségem van magára. Talán én is járok egyet a városban. Nem szívesen tartózkodom itt, míg ez ilyen...
*Elhúzza a száját, miközben körbenéz a tágas, ám de annál kínosabb állapotú előtérben. Sóhajtva rugaszkodik el a foteltől, majd a selyemanyag alá csúsztatva ujjait igazítja meg mellein a ruhát. Nem zavarja Rhore jelenléte, elvégre csupán egy Craorell, ráadásul a ő szolgálatában.*
-Csalódást?
*Emeli tekintetét szórakozottan a fiúra, mint aki nem értette elsőre a lényeget.*
-Az csak magán múlik, de díjazom az igyekezetet. Legyen erős, kitartó, de mindenekelőtt ravasz... Atyám mindig azt mondta, a sikeresség kulcsa, hogy nem engedünk senkit túlnőni magunkon. Maga se tegye. Rajtam kívül persze.
*Nevet fel csilingelve, miközben tekintete visszakúszik a fiúra.*
-Mihez lenne kedve?
-Az apja? Megszökött.
*Fordul a fiú felé , s a mosoly akkor sem olvad le az arcáról, mikor Rhore a családjáról beszél.*
-Balgaságot tett, a Craorellek meg családfő nélkül maradtak... Most pedig nincstelen.
*Húzódik a mosoly farkasvigyorba egy pillanat erejéig. Valahol némi káröröm bújik benne, hisz néhány emberöltővel ezelőtt még egymás riválisaként tartották számon a két családot.*
-És most mi a terve Rhore?
*Megtámaszkodik kezével a karosszék karfáján, fejét hangyányit oldalra döntve fürkészi a fiút.*
-Hogy unalmas? A szolgálat olykor unalmas. Egyébként pedig nem tartom itt. Menjen, hajtson fel leányokat, vagy amit akar. Csak legyen kéznél, ha szükségem van magára. Talán én is járok egyet a városban. Nem szívesen tartózkodom itt, míg ez ilyen...
*Elhúzza a száját, miközben körbenéz a tágas, ám de annál kínosabb állapotú előtérben. Sóhajtva rugaszkodik el a foteltől, majd a selyemanyag alá csúsztatva ujjait igazítja meg mellein a ruhát. Nem zavarja Rhore jelenléte, elvégre csupán egy Craorell, ráadásul a ő szolgálatában.*
-Csalódást?
*Emeli tekintetét szórakozottan a fiúra, mint aki nem értette elsőre a lényeget.*
-Az csak magán múlik, de díjazom az igyekezetet. Legyen erős, kitartó, de mindenekelőtt ravasz... Atyám mindig azt mondta, a sikeresség kulcsa, hogy nem engedünk senkit túlnőni magunkon. Maga se tegye. Rajtam kívül persze.
*Nevet fel csilingelve, miközben tekintete visszakúszik a fiúra.*
-Mihez lenne kedve?
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-17 18:48:19
Üzenet elküldve: 2019-10-17 18:48:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Érzi, hogy terve többé-kevésbé sikerrel jár, óvatosan rápróbál, míg fogdájukban háta mögött rejlenek kezei, hogy mennyire enged a szíj, de nem kívánja mindjárt kiszabadítani magát, csak szeretné megbecsülni, vajon szükség esetén gyorsan ki tudna-e bújni belőle, vagy sejthetően hosszabb időt igényel. Ettől eltekintve szépen összeillesztve tartja csuklóit, mintha mozdítani se tudná őket.
Kíváncsi, Gremet megkötözik-e, miután velük végez, aztán közönyös arccal számbaveszi a két csapatot. Uzazd is megtart némi mozgásteret szerencsére, jól jön keménykötésű testfelépítése, ő lehet Rodd túlélésének záloga. Felszerelésükről valószínűleg lemondhatnak, és nagyrészt nem is érdekli a dolog, szinte minden nagyon könnyen pótolható. Egyetlen tárgy van, mely egy kicsit jelent neki valamit.
A tágas barlangtermek elgondolkodtatják, vajon a felső barlangjárat biztonságosabb felderítéssel járt volna-e, ha azt választják, de a gondolatot hamar elengedi, úgysem számít már. El tudja képzelni, miket mond neki a mélységi nép, de éppoly kifejezéstelen arccal nézi őket, mint ahogy feddő mesterét szokta.
Titkon elámul a mélység különös környezetén, a barlangtó partjára érve kényelmetlen érzés fogja el, amint céljukként jelöli meg vezetőjük.*
- Mármint hol? És mi céllal?
*A vizet alapvetően nagyon szereti a természetben, de ettől a fémes színtől rosszérzések fogják el.*
*Érzi, hogy terve többé-kevésbé sikerrel jár, óvatosan rápróbál, míg fogdájukban háta mögött rejlenek kezei, hogy mennyire enged a szíj, de nem kívánja mindjárt kiszabadítani magát, csak szeretné megbecsülni, vajon szükség esetén gyorsan ki tudna-e bújni belőle, vagy sejthetően hosszabb időt igényel. Ettől eltekintve szépen összeillesztve tartja csuklóit, mintha mozdítani se tudná őket.
Kíváncsi, Gremet megkötözik-e, miután velük végez, aztán közönyös arccal számbaveszi a két csapatot. Uzazd is megtart némi mozgásteret szerencsére, jól jön keménykötésű testfelépítése, ő lehet Rodd túlélésének záloga. Felszerelésükről valószínűleg lemondhatnak, és nagyrészt nem is érdekli a dolog, szinte minden nagyon könnyen pótolható. Egyetlen tárgy van, mely egy kicsit jelent neki valamit.
A tágas barlangtermek elgondolkodtatják, vajon a felső barlangjárat biztonságosabb felderítéssel járt volna-e, ha azt választják, de a gondolatot hamar elengedi, úgysem számít már. El tudja képzelni, miket mond neki a mélységi nép, de éppoly kifejezéstelen arccal nézi őket, mint ahogy feddő mesterét szokta.
Titkon elámul a mélység különös környezetén, a barlangtó partjára érve kényelmetlen érzés fogja el, amint céljukként jelöli meg vezetőjük.*
- Mármint hol? És mi céllal?
*A vizet alapvetően nagyon szereti a természetben, de ettől a fémes színtől rosszérzések fogják el.*
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-17 00:32:39
Üzenet elküldve: 2019-10-17 00:32:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell-ház//
- Ha megenged egy kérdést, mit tett pontosan apám, azon kívül, hogy elárulta a családját? - *mikor az öreg Craorell hazaért, hogy beszámoljon a fejleményekről, Rhore csak annyit tudott meg, hogy már nem a Glovendell-családot szolgálják. Persze ilyen csorba nem eshetett családjukon, így rögvest cselekednie kellett.*
- Anyám évekkel korábban meghalt. A cselédünk meglépett, mikor nehéz helyzetbe kerültünk. A birtokunkat eladtam. - *Már ha annak lehetett nevezni azt a telket, amit még egy jómódú paraszt is szégyellne. Nincsen családja és nincsen földje sem. Neve van, és egy kevéske pénze. No meg persze határtalan ambíciója, hogy magasra törjön. Veszélybe került így a vérvonal is, ugyanis a családja összes többi ága, mely a Craorell nevet viseli, utód nélküli. Ez volt a másodlagos célja az Artheniorba jövéssel, feleséget találni. De első a hivatás. Most ő a Craorell-család, és szörnyen érzi magát a történtek miatt. Ezért jött ide - hogy jóvátegyen mindent.*
- Nekem megfelel bármelyik szoba. - *Nem ezen fog múlni a békesség. Számára óriási megtiszteltetés, hogy a Glovendell-kastélyban lakhat, még ha ezt nem is jutattja kifejezésre. A saját helyiségét úgyis rendberakja, függetlenül attól, milyen állapotban kapja meg. Feltéve, hogy falak azért nem hiányoznak. *
- Ami azt illeti, valamennyire tartok attól, hogy unalmas lesz itt.- *Lehet, hogy venni kellene pár kutyát, és viadalokat tartani, vagy ugyanezt rabszolgákkal. Nem biztos benne, hogy ez teljesen törvényes, de a rabszolgákban az a jó, hogy elzárhatóak a föld alá, ha a városvezetés a katonáival kutakodna. Ő ezt teljesen komolyan gondolja, de valahogy nem érez késztetést az ötlet feltárására. Lefelé menet kicsit elbambul, majd Meyrienre néz.*
- Igyekszem nem csalódást okozni. -
- Ha megenged egy kérdést, mit tett pontosan apám, azon kívül, hogy elárulta a családját? - *mikor az öreg Craorell hazaért, hogy beszámoljon a fejleményekről, Rhore csak annyit tudott meg, hogy már nem a Glovendell-családot szolgálják. Persze ilyen csorba nem eshetett családjukon, így rögvest cselekednie kellett.*
- Anyám évekkel korábban meghalt. A cselédünk meglépett, mikor nehéz helyzetbe kerültünk. A birtokunkat eladtam. - *Már ha annak lehetett nevezni azt a telket, amit még egy jómódú paraszt is szégyellne. Nincsen családja és nincsen földje sem. Neve van, és egy kevéske pénze. No meg persze határtalan ambíciója, hogy magasra törjön. Veszélybe került így a vérvonal is, ugyanis a családja összes többi ága, mely a Craorell nevet viseli, utód nélküli. Ez volt a másodlagos célja az Artheniorba jövéssel, feleséget találni. De első a hivatás. Most ő a Craorell-család, és szörnyen érzi magát a történtek miatt. Ezért jött ide - hogy jóvátegyen mindent.*
- Nekem megfelel bármelyik szoba. - *Nem ezen fog múlni a békesség. Számára óriási megtiszteltetés, hogy a Glovendell-kastélyban lakhat, még ha ezt nem is jutattja kifejezésre. A saját helyiségét úgyis rendberakja, függetlenül attól, milyen állapotban kapja meg. Feltéve, hogy falak azért nem hiányoznak. *
- Ami azt illeti, valamennyire tartok attól, hogy unalmas lesz itt.- *Lehet, hogy venni kellene pár kutyát, és viadalokat tartani, vagy ugyanezt rabszolgákkal. Nem biztos benne, hogy ez teljesen törvényes, de a rabszolgákban az a jó, hogy elzárhatóak a föld alá, ha a városvezetés a katonáival kutakodna. Ő ezt teljesen komolyan gondolja, de valahogy nem érez késztetést az ötlet feltárására. Lefelé menet kicsit elbambul, majd Meyrienre néz.*
- Igyekszem nem csalódást okozni. -
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-17 00:06:20
Üzenet elküldve: 2019-10-17 00:06:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Egykedvűen caplat fogvatartói között, ugyan ötlet száz és száz önt formát fejében, de egynek se venné igazán hasznát most. Fogalma sincs, mi vár rájuk, vagy hogy egyáltalán mire készül Quorqueraq a zsiványaival. Előbb ennek kell a végére járnia, csak azután "járhat el a keze".*
-Csodás.
*Morogja a barlangterembe érve. A Mélység Ura bizonyára kapcsolatba lépett a papír segítségével Abogral, ez esetben viszont a kőnépeknek meg vannak számlálva a perceik. Bízik annyira a vén főmágusban, hogy kihúzza őket a slamasztikából, és rövidre zárja ezt a furcsa kis lázongást, csupán az alkalomra vár.*
*Egykedvűen caplat fogvatartói között, ugyan ötlet száz és száz önt formát fejében, de egynek se venné igazán hasznát most. Fogalma sincs, mi vár rájuk, vagy hogy egyáltalán mire készül Quorqueraq a zsiványaival. Előbb ennek kell a végére járnia, csak azután "járhat el a keze".*
-Csodás.
*Morogja a barlangterembe érve. A Mélység Ura bizonyára kapcsolatba lépett a papír segítségével Abogral, ez esetben viszont a kőnépeknek meg vannak számlálva a perceik. Bízik annyira a vén főmágusban, hogy kihúzza őket a slamasztikából, és rövidre zárja ezt a furcsa kis lázongást, csupán az alkalomra vár.*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-16 19:38:42
Üzenet elküldve: 2019-10-16 19:38:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell-ház//
-Persze, a varázsa...
*Jegyzi meg gunyorosan, miközben belépnek a feldúlt előtérbe. A legkevésbé sem találja varázslatosnak a falról pergő tapéta és a felborogatott bútorok látványát. Meggyalázták a kúriát és ezért az lenne a legkevesebb, hogy fejek hulljanak.*
-Atyám bizonyosan megbüntette volna azért, amit az apja tett.
*Fordul hirtelen a fiú felé, s arcán ezúttal nincs mosoly, rideg, akár a téli hajnal.*
-Azonban nem Pirtianesben vagyunk és én sem atyám vagyok. Nem tartom felelősnek más bűnéért. Szerettem volna, ha tudja.
*Lekapja tekintetét Rhoreról és a lépcső felé indul. Szüksége van a fiúra és most, hogy ily kegyelmet tanúsított, talán Rhore még az adósa is. Legalábbis így gondolja. Apja házában tán százszor csattant volna a fiú hátán a nádpálca köszöntés gyanánt, nemesi származás ide vagy oda. Ő azonban leány, ráadásul még zsenge korú, egészen más eszközök állnak rendelkezésére, mint apjának. Még csak ízlelgeti a hatalomgyakorlás hogyanját s határozott fellépése ellenére, ha elég agyafúrt hozzá valaki, hát befolyásolható is.*
-Reményeim szerint egy kereskedő fog érkezni a napokban, őt bíztam meg a felújítás elrendezésével.
*Szólal meg, ujjait pedig végighúzza a lépcsőt szegélyező, por ülte márványkorláton.*
-Itt lesz a szobája. Választhat.
*Mutat végig a csukott emeleti ajtók egész során, de hamar lekapja tekintetét a sötét, koszos folyosóról. Émelygés fogja el már csak a gondolattól is, hogy ily helyen kell elszállásolnia egy nemest, önmagáról nem is beszélve.*
-Na és... Hogy van a család odahaza? Bizonyára szörnyen érzik magukat a történtek miatt.
*Mosolyogva fúrja bele magát Rhore tekintetébe, miközben ellépve mellette megindul vissza az előtér felé. Lassan halad lefelé a lépcsőfokokon, engedve a fiúnak, hogy meséljen neki. Mindketten tudják, hogy nem az apa halálára gondol, sokkal inkább a családot ért szégyen miatt, mit a férfi okozott.*
-Persze, a varázsa...
*Jegyzi meg gunyorosan, miközben belépnek a feldúlt előtérbe. A legkevésbé sem találja varázslatosnak a falról pergő tapéta és a felborogatott bútorok látványát. Meggyalázták a kúriát és ezért az lenne a legkevesebb, hogy fejek hulljanak.*
-Atyám bizonyosan megbüntette volna azért, amit az apja tett.
*Fordul hirtelen a fiú felé, s arcán ezúttal nincs mosoly, rideg, akár a téli hajnal.*
-Azonban nem Pirtianesben vagyunk és én sem atyám vagyok. Nem tartom felelősnek más bűnéért. Szerettem volna, ha tudja.
*Lekapja tekintetét Rhoreról és a lépcső felé indul. Szüksége van a fiúra és most, hogy ily kegyelmet tanúsított, talán Rhore még az adósa is. Legalábbis így gondolja. Apja házában tán százszor csattant volna a fiú hátán a nádpálca köszöntés gyanánt, nemesi származás ide vagy oda. Ő azonban leány, ráadásul még zsenge korú, egészen más eszközök állnak rendelkezésére, mint apjának. Még csak ízlelgeti a hatalomgyakorlás hogyanját s határozott fellépése ellenére, ha elég agyafúrt hozzá valaki, hát befolyásolható is.*
-Reményeim szerint egy kereskedő fog érkezni a napokban, őt bíztam meg a felújítás elrendezésével.
*Szólal meg, ujjait pedig végighúzza a lépcsőt szegélyező, por ülte márványkorláton.*
-Itt lesz a szobája. Választhat.
*Mutat végig a csukott emeleti ajtók egész során, de hamar lekapja tekintetét a sötét, koszos folyosóról. Émelygés fogja el már csak a gondolattól is, hogy ily helyen kell elszállásolnia egy nemest, önmagáról nem is beszélve.*
-Na és... Hogy van a család odahaza? Bizonyára szörnyen érzik magukat a történtek miatt.
*Mosolyogva fúrja bele magát Rhore tekintetébe, miközben ellépve mellette megindul vissza az előtér felé. Lassan halad lefelé a lépcsőfokokon, engedve a fiúnak, hogy meséljen neki. Mindketten tudják, hogy nem az apa halálára gondol, sokkal inkább a családot ért szégyen miatt, mit a férfi okozott.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-16 13:27:34
Üzenet elküldve: 2019-10-16 13:27:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell-ház//
*Mindig öröm viszontlátni egy távolabbi rokont, különösen olyasvalakit, akihez évek óta nem volt szerencséje az embernek. Bár ismeretségüket csak megerősíti a lejátszódó szertartás, az mégis újszerűnek mondható. Ezzel együtt készen áll teljes mértékben feláldozni magát a Glovendellek érdekében, ha a helyzet úgy kívánja.*
- Úgyszintén. – *viszonozza a gesztust a maga halvány mosolyával, miközben igyekszik tőle idegen módon barátságos ábrázatot ölteni. Nem mulasztja el az alkalmat, hogy felvegye a szemkontaktust, akárhányszor csak a smaragdzöld tekintet az övét keresve, erre lehetőséget ad. Tudja, hogy megnyerőnek kell lennie, és ezt nagy erőfeszítésekkel igyekszik megvalósítani. Mikor kiderül azonban, hogy Meyrien családja egyetlen artheniori túlélője, és hogy rokonai a tömeg haragjának estek áldozatául, ösztönösen is megkeményednek vonásai, és ökölbe szorul keze. Maga sem tudja miért, de egy hangyányit az undor is kiül az arcára. Csupán egy pillanatra, aztán eltűnik. Talán észre sem veszik, mert a figyelme már újra Meyrien utasításain és az idegenek időközben megduplázódó számán van. Végigfuttatja tekintetét a két jövevényen, miközben a lehető legzordabb arcot vágja. Bár csalódottságra semmi oka, azért titkon merte remélni, hogy Meyrien osztatlan figyelmét élvezheti majd, mikor bemutatkozik. Úgy áll egy helyben, olyan testtartással és arckifejezéssel, mintha egy karót nyelt komornyik és egy érzelemmentes, márványból vésett szobor keveréke lenne. Mikor az úrnő újra neki szenteli tekintetét, megenyhül, és ismét a nyájasabbik énjét mutatja. A dicsérő szavakra csak csendben meghajol, igyekezvén a lehető legszerényebbnek mutatkozni. Elégedettség ül ki az arcára. Az úrnő nemcsak elfogadja szolgálatát, hanem közvetlenül maga mellé rendeli. Nesztelenül követi Meyrient felfelé, reményei szerint fel is zárkózik mellé. Ahogy egyre előrébb haladnak a lépcsőn, szerénysége úgy csap át büszkeségbe. Ez talán bocsánatos bűn, figyelembe véve, hogy ki mellett lépdel épp.*
- Annak is megvan a varázsa, mikor a természet birtokba vesz valamit. Ugyanolyan vad és durva, mint a tömeg, amikor lázad, és mindent elözönlenek. De előbb utóbb mindig helyreáll a rend. Kivétel nélkül.-
*Lopva küld csak egy pillantást lova, és a mellette heverő rakomány felé. Különösképp a zsák tartalma miatt aggódik, nehogy megtalálja valaki. Fontos, hogy úgy prezentálja majd, hogy hatásos legyen, de ne viselje meg túlságosan a nemesi lelket, mely elsősorban azért mégiscsak úri finomságokhoz szokott, birtokosának személyiségétől függetlenül.*
- Sok fej fog elhullani azért, ami ezzel a kastéllyal történt, efelől biztosíthatom.-
*Sokkal melegebb fogadtatásban részesül, mint amire számított, úgy is lehetne mondani, hogy a lehetséges verziók legjobbika valósult meg.*
*Mindig öröm viszontlátni egy távolabbi rokont, különösen olyasvalakit, akihez évek óta nem volt szerencséje az embernek. Bár ismeretségüket csak megerősíti a lejátszódó szertartás, az mégis újszerűnek mondható. Ezzel együtt készen áll teljes mértékben feláldozni magát a Glovendellek érdekében, ha a helyzet úgy kívánja.*
- Úgyszintén. – *viszonozza a gesztust a maga halvány mosolyával, miközben igyekszik tőle idegen módon barátságos ábrázatot ölteni. Nem mulasztja el az alkalmat, hogy felvegye a szemkontaktust, akárhányszor csak a smaragdzöld tekintet az övét keresve, erre lehetőséget ad. Tudja, hogy megnyerőnek kell lennie, és ezt nagy erőfeszítésekkel igyekszik megvalósítani. Mikor kiderül azonban, hogy Meyrien családja egyetlen artheniori túlélője, és hogy rokonai a tömeg haragjának estek áldozatául, ösztönösen is megkeményednek vonásai, és ökölbe szorul keze. Maga sem tudja miért, de egy hangyányit az undor is kiül az arcára. Csupán egy pillanatra, aztán eltűnik. Talán észre sem veszik, mert a figyelme már újra Meyrien utasításain és az idegenek időközben megduplázódó számán van. Végigfuttatja tekintetét a két jövevényen, miközben a lehető legzordabb arcot vágja. Bár csalódottságra semmi oka, azért titkon merte remélni, hogy Meyrien osztatlan figyelmét élvezheti majd, mikor bemutatkozik. Úgy áll egy helyben, olyan testtartással és arckifejezéssel, mintha egy karót nyelt komornyik és egy érzelemmentes, márványból vésett szobor keveréke lenne. Mikor az úrnő újra neki szenteli tekintetét, megenyhül, és ismét a nyájasabbik énjét mutatja. A dicsérő szavakra csak csendben meghajol, igyekezvén a lehető legszerényebbnek mutatkozni. Elégedettség ül ki az arcára. Az úrnő nemcsak elfogadja szolgálatát, hanem közvetlenül maga mellé rendeli. Nesztelenül követi Meyrient felfelé, reményei szerint fel is zárkózik mellé. Ahogy egyre előrébb haladnak a lépcsőn, szerénysége úgy csap át büszkeségbe. Ez talán bocsánatos bűn, figyelembe véve, hogy ki mellett lépdel épp.*
- Annak is megvan a varázsa, mikor a természet birtokba vesz valamit. Ugyanolyan vad és durva, mint a tömeg, amikor lázad, és mindent elözönlenek. De előbb utóbb mindig helyreáll a rend. Kivétel nélkül.-
*Lopva küld csak egy pillantást lova, és a mellette heverő rakomány felé. Különösképp a zsák tartalma miatt aggódik, nehogy megtalálja valaki. Fontos, hogy úgy prezentálja majd, hogy hatásos legyen, de ne viselje meg túlságosan a nemesi lelket, mely elsősorban azért mégiscsak úri finomságokhoz szokott, birtokosának személyiségétől függetlenül.*
- Sok fej fog elhullani azért, ami ezzel a kastéllyal történt, efelől biztosíthatom.-
*Sokkal melegebb fogadtatásban részesül, mint amire számított, úgy is lehetne mondani, hogy a lehetséges verziók legjobbika valósult meg.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-16 12:44:13
Üzenet elküldve: 2019-10-16 12:44:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Zrinanda//
*Rüléer békésen baktat az óriáslány után, fütyörészve. Zrinanda magabiztosan lépked, bizonyára tudja, merre tart.
Keresztüllavírozik a tömegen a lány után, a Piac nyugati oldalán található kijáraton távozik. A távolban felsejlik egy templom ég felé törő tornya.
Ahogy baktatnak már egy ideje, maguk mögött hagyva a piaci forgatagot, egy lepusztult, romos városrészen mennek keresztül. Rüléer abbahagyja a füttyögést és fülelni kezd.
Zrinanda felocsúdott. Hogy mit mondott, azt Rüléer nem hallja. Nem is nagyon figyel rá, mert a romok tanulmányozása jobban lekötötte a figyelmét.
Az egyik ház árnyékában zsiványra lesz figyelmes. A rossz arcú, szakállas emberke
egy romos, valamikori kétemeletes ház felső emeletén, a falhoz lapulva, az árnyékban várakozik, s Rüléer megítélése szerint Zrinanda még nem vette észre.
Annyira el van mélázva, hogy alig veszi észre, ahogy a lány lehajol egy kavicsért. Megállítania már nem volt ideje.
Karja meglendül, a kő elrepül, nagy zajt csapva a környéken. Rüléer felpillant, s látja, hogy a rejtőzködő ember keze az övén van, s megcsillan a zsivány pengéjén a napfény. Nyilván leleplezéséért akar bosszút állni.
Rüléernek nagy szerencséje van, mert a lány épp háttal áll neki a dobás miatt, így apró mozdulatokkal jelezni tud a zsiványnak.
Azon mozdulatokat használja, amiket még a tolvajcéhben tanult. Ezek általában egyezményesek.
Csak ennyit jelez neki: "Ő az én prédám."
Szerencsére a másik úgy néz ki, megérteti, mert bólint, elengedi a pengét, megfordul, s elnyelődik az árnyak közt. Úgy néz ki, itt is működik valahol egy tolvajcéh, ide majd jó lesz visszajönni.
A lány úgy néz ki, a jelenetből semmit nem vesz észre, mert továbbindul a romok mellett, Rüléer pedig sietve utána.*
- Mesélj valamit érdekeset, ha már ilyen izgalmas az életed. *Szól Zrinanda.
Rüléer valamennyire még a romház előtt történteken töprengett, így a kérés kissé váratlanul érte. De összeszedi magát, s mesélni kezd, miközben lépést tart az óriással.*
- Meséljek valamit? Hát rendben. Ez egy nagyon szép történet. Segédje voltam egy Gorvadnidriene nevű lovagnak, messzi földeken. Gonosz szellemek gyötörték a falukat, áporodott, sötét lelkek. A falu éhezett. A hős lovag hosszú útja során rálelt a problémára: a szellemeket kivégezték, s tisztes temetést nem kaptak.
Ezért lázongtak ők. Gorvadnidriene lettette kardját, ásót ragadott, kiásta a szerencsétlenül jártak csontjait, s a bajtársi kötelezettség nevében, hősi holtakká nyilvánítva temette el mindahányukat. Egyesével mindannyiukat meggyászolta. Nagyon szép volt. *Rüléer úgy dönt, hogy azt, hogy a hátrahagyott felszereléséből ezalatt minden pénzét és drágakövét ellopta a lovagnak, inkább nem ecseteli.*
- Az ő versét még nem sikerült megírnom, de szerintem hamarosan majd rátérek.
*Mire a történet végére ér, már egész közel vannak a templomhoz.*
A hozzászólás írója (Rüléer pan Serren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.16 14:48:39
*Rüléer békésen baktat az óriáslány után, fütyörészve. Zrinanda magabiztosan lépked, bizonyára tudja, merre tart.
Keresztüllavírozik a tömegen a lány után, a Piac nyugati oldalán található kijáraton távozik. A távolban felsejlik egy templom ég felé törő tornya.
Ahogy baktatnak már egy ideje, maguk mögött hagyva a piaci forgatagot, egy lepusztult, romos városrészen mennek keresztül. Rüléer abbahagyja a füttyögést és fülelni kezd.
Zrinanda felocsúdott. Hogy mit mondott, azt Rüléer nem hallja. Nem is nagyon figyel rá, mert a romok tanulmányozása jobban lekötötte a figyelmét.
Az egyik ház árnyékában zsiványra lesz figyelmes. A rossz arcú, szakállas emberke
egy romos, valamikori kétemeletes ház felső emeletén, a falhoz lapulva, az árnyékban várakozik, s Rüléer megítélése szerint Zrinanda még nem vette észre.
Annyira el van mélázva, hogy alig veszi észre, ahogy a lány lehajol egy kavicsért. Megállítania már nem volt ideje.
Karja meglendül, a kő elrepül, nagy zajt csapva a környéken. Rüléer felpillant, s látja, hogy a rejtőzködő ember keze az övén van, s megcsillan a zsivány pengéjén a napfény. Nyilván leleplezéséért akar bosszút állni.
Rüléernek nagy szerencséje van, mert a lány épp háttal áll neki a dobás miatt, így apró mozdulatokkal jelezni tud a zsiványnak.
Azon mozdulatokat használja, amiket még a tolvajcéhben tanult. Ezek általában egyezményesek.
Csak ennyit jelez neki: "Ő az én prédám."
Szerencsére a másik úgy néz ki, megérteti, mert bólint, elengedi a pengét, megfordul, s elnyelődik az árnyak közt. Úgy néz ki, itt is működik valahol egy tolvajcéh, ide majd jó lesz visszajönni.
A lány úgy néz ki, a jelenetből semmit nem vesz észre, mert továbbindul a romok mellett, Rüléer pedig sietve utána.*
- Mesélj valamit érdekeset, ha már ilyen izgalmas az életed. *Szól Zrinanda.
Rüléer valamennyire még a romház előtt történteken töprengett, így a kérés kissé váratlanul érte. De összeszedi magát, s mesélni kezd, miközben lépést tart az óriással.*
- Meséljek valamit? Hát rendben. Ez egy nagyon szép történet. Segédje voltam egy Gorvadnidriene nevű lovagnak, messzi földeken. Gonosz szellemek gyötörték a falukat, áporodott, sötét lelkek. A falu éhezett. A hős lovag hosszú útja során rálelt a problémára: a szellemeket kivégezték, s tisztes temetést nem kaptak.
Ezért lázongtak ők. Gorvadnidriene lettette kardját, ásót ragadott, kiásta a szerencsétlenül jártak csontjait, s a bajtársi kötelezettség nevében, hősi holtakká nyilvánítva temette el mindahányukat. Egyesével mindannyiukat meggyászolta. Nagyon szép volt. *Rüléer úgy dönt, hogy azt, hogy a hátrahagyott felszereléséből ezalatt minden pénzét és drágakövét ellopta a lovagnak, inkább nem ecseteli.*
- Az ő versét még nem sikerült megírnom, de szerintem hamarosan majd rátérek.
*Mire a történet végére ér, már egész közel vannak a templomhoz.*
A hozzászólás írója (Rüléer pan Serren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.16 14:48:39
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-16 10:50:49
Üzenet elküldve: 2019-10-16 10:50:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Kilvard hagyja megkötözni magát. Grem eléggé zavartnak látszik, gépiesen teljesíti amit kérnek tőle, de a tekintete ijedt és bizonytalan. Talán felvirradt a remény, hogy láthatja újra a napot, amitől nem is gondol mással.
A mágus gondolatai talán jó helyen járnak, hogy feltérképezze az onthrokiak terveit, de bizonyosságot csak akkor szerezhet, ha a valódi eseményekre fény derül. Addig minden csak spekuláció. A kivárás lehet a legjobb döntés ebben az esetben.
Tozeya megkötözése is megtörténik, de a lány megpróbálja úgy intézni, hogy a kötés lazább legyen és sikerül is úgy tartani a kezeit, hogy a hurok ne legyen olyan szoros. A zavart Grem talán észre sem vette.
Quorqueraq elégedetten nézi a megkötözött kalandorokat, Uzazd a vállára veszi az eszméletlen Roddot, a férfi, úgy tűnik, már túléli a denevérszerű lény harapását. Bervold a háttérben marad, két onthroki gyűrűjében igyekszik a legkisebbre összehúzni magát.*
- Indulás. *Dörgi Quorqueraq, majd lobogó köpennyel megfordul és elindul. A kis csapat tucatnál több onthroki harcost számolhat meg, akadnak köztük hatalmas termetű, bizonyosan harcedzett lények is, kétkezes sziklakardokkal. Többnél a Kilvard ellen is használt parittyaszerű fegyver is van, de a legtöbben egykezes sziklakardot és kitinpáncélt viselnek. A vakondszerű kutyákat is visznek, talán bár ők talán nem bírnák elviselni a felszíni világosságot. Ez jelezhet valamit.
A népes csapat átvág a zöld fényben úszó sziklavermen, onthroki nőstények és gyerekek kísérik őket szemmel és torokhangú nyelvükön szólnak feléjük.
Egy nagyobb járaton át távoznak és rövid út után egy széles és magas járatban megérkeznek egy kisebb Jak-hen nagyságú barlangterembe, amelynek felszínét higanyszín, egybefüggő vízfelület fedi. Talán egy mélységi víznyelő vagy barlangtó lehet. Itt is a moha zöld fénye fest be mindent.*
- Itt vagyunk. *Mondja Quorqueraq izgatott hangon.*
//Dobások: Tozeya ügyesség próba - kötözés ellenállás - sikeres//
*Kilvard hagyja megkötözni magát. Grem eléggé zavartnak látszik, gépiesen teljesíti amit kérnek tőle, de a tekintete ijedt és bizonytalan. Talán felvirradt a remény, hogy láthatja újra a napot, amitől nem is gondol mással.
A mágus gondolatai talán jó helyen járnak, hogy feltérképezze az onthrokiak terveit, de bizonyosságot csak akkor szerezhet, ha a valódi eseményekre fény derül. Addig minden csak spekuláció. A kivárás lehet a legjobb döntés ebben az esetben.
Tozeya megkötözése is megtörténik, de a lány megpróbálja úgy intézni, hogy a kötés lazább legyen és sikerül is úgy tartani a kezeit, hogy a hurok ne legyen olyan szoros. A zavart Grem talán észre sem vette.
Quorqueraq elégedetten nézi a megkötözött kalandorokat, Uzazd a vállára veszi az eszméletlen Roddot, a férfi, úgy tűnik, már túléli a denevérszerű lény harapását. Bervold a háttérben marad, két onthroki gyűrűjében igyekszik a legkisebbre összehúzni magát.*
- Indulás. *Dörgi Quorqueraq, majd lobogó köpennyel megfordul és elindul. A kis csapat tucatnál több onthroki harcost számolhat meg, akadnak köztük hatalmas termetű, bizonyosan harcedzett lények is, kétkezes sziklakardokkal. Többnél a Kilvard ellen is használt parittyaszerű fegyver is van, de a legtöbben egykezes sziklakardot és kitinpáncélt viselnek. A vakondszerű kutyákat is visznek, talán bár ők talán nem bírnák elviselni a felszíni világosságot. Ez jelezhet valamit.
A népes csapat átvág a zöld fényben úszó sziklavermen, onthroki nőstények és gyerekek kísérik őket szemmel és torokhangú nyelvükön szólnak feléjük.
Egy nagyobb járaton át távoznak és rövid út után egy széles és magas járatban megérkeznek egy kisebb Jak-hen nagyságú barlangterembe, amelynek felszínét higanyszín, egybefüggő vízfelület fedi. Talán egy mélységi víznyelő vagy barlangtó lehet. Itt is a moha zöld fénye fest be mindent.*
- Itt vagyunk. *Mondja Quorqueraq izgatott hangon.*
//Dobások: Tozeya ügyesség próba - kötözés ellenállás - sikeres//
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-16 10:47:16
Üzenet elküldve: 2019-10-16 10:47:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Rüléer //
* Megindul a templom irányába és úgy tűnik, hogy az Rüléer is vele tart. Kicsit le is marad, de ez a lány szerint a méretkülönbségnek tudható be. A Piac egyik eddig ismeretlen kijárata előtt találja magát. A templom tornya jól kivehető ilyen távolságból is. Úgy tűnik, hogy ez az irány is megfelel arra célra, hogy oda jusson. Erre indul hát el. A piaci zsivaj lassan elhal és egy elég furcsa látvány tárul a szeme elé. Körös-körül romos épületeket pillant meg.*
– Hát itt meg mi történt? Pedig ahogy látom ezek nagyszerű építmények lehettek valaha.* Mondja bár ez inkább csak saját magának szól. Szórakozottan felkap egy követ és az egyik romhoz dobja. A kő csapódása felveri az amúgy csöndes helyet.*
– Mesélj valamit érdekeset, ha már ilyen izgalmas az életed.* Kéri a másikat, hogy ne legyen olyan nagy a csend. Menet közben, azért igyekszik ezeknek a romoknak a szélén maradni, mert ki tudja kik tanyáznak a mélyén.*
* Megindul a templom irányába és úgy tűnik, hogy az Rüléer is vele tart. Kicsit le is marad, de ez a lány szerint a méretkülönbségnek tudható be. A Piac egyik eddig ismeretlen kijárata előtt találja magát. A templom tornya jól kivehető ilyen távolságból is. Úgy tűnik, hogy ez az irány is megfelel arra célra, hogy oda jusson. Erre indul hát el. A piaci zsivaj lassan elhal és egy elég furcsa látvány tárul a szeme elé. Körös-körül romos épületeket pillant meg.*
– Hát itt meg mi történt? Pedig ahogy látom ezek nagyszerű építmények lehettek valaha.* Mondja bár ez inkább csak saját magának szól. Szórakozottan felkap egy követ és az egyik romhoz dobja. A kő csapódása felveri az amúgy csöndes helyet.*
– Mesélj valamit érdekeset, ha már ilyen izgalmas az életed.* Kéri a másikat, hogy ne legyen olyan nagy a csend. Menet közben, azért igyekszik ezeknek a romoknak a szélén maradni, mert ki tudja kik tanyáznak a mélyén.*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-16 10:42:58
Üzenet elküldve: 2019-10-16 10:42:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az óriás a Kósza Pintyből a Szegénynegyed felé indul meg. Egy rövid kitérőt tesz még a laktanya előtt. A romváros felé veszi az irányt. Az egykori gazdagnegyed romjai, kiégett kúriák és az irdatlan hasadék, amely ott tátong. Visszaemlékezik még arra, amikor itt a gazdag népek javában élték az életüket és pompázatos házak és negyed volt itt. Ennek már vége. Szomorúan vet még egy utolsó pillantást a romokra, majd elindul visszafelé a laktanyába befejezni a küldetését. Néhány emlék még eszébe jut a régi szép időkről és ezekkel együtt indul vissza útján. Ellenőrzi, hogy megvan-e a parancsnokhelyettes csomagja, majd szokásos dübörgő léptekkel halad visszafelé.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-16 02:19:15
Üzenet elküldve: 2019-10-16 02:19:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meyrien//
- Glovendell Úrnő.
*Elégetlenül kóstolgatja a nevet, de a sütivel továbbra sincs baja. Csak némán mosolyog a kis monológon. Esze ágában sincs megszakítani az előadást. A nemesi fruska tudatlan dobálózik a szavakkal.*
~Száz arany? Egy cseléd havi keresetével akarja kiszúrni egy kalmár szemét?~
~Újíttassam fel? Miből? Ehhez pénz kell. Sok pénz. Mik az elképzelései? Vagy csak egy vázát szeretne az asztal közepére?~
~Becsapni? Ahhoz először meg kéne alkudni, hogy átvágjalak. Mintha már most a szolgája lennék.~
~Ó, igen. Gazdaggá tehetsz, de annak te nem fogsz örülni.~
- Még gondolkodnom kell. Nagyon csábító az ajánlat, de aludnék rá néhányat, mielőtt végleges választ adnék. Kérem, gondolja át maga is az igényeit.
*Leteszi a tányért, csak az után áll fel.*
- Ha megbocsát.
*Meghajol a hölgynek. Végleges válasz nélkül távozik az ajtón. Lehetetlent kér, de ha összejön az üzlet, akkor szerez egy könnyen mozgatható kékvérű bábot. Nagyot igazít a belét tartó övön. Kereskedő vigyori nem akar szűnni, amíg a lehetetlen küldetés sikerén elmélkedik.*
//Meyrien//
- Glovendell Úrnő.
*Elégetlenül kóstolgatja a nevet, de a sütivel továbbra sincs baja. Csak némán mosolyog a kis monológon. Esze ágában sincs megszakítani az előadást. A nemesi fruska tudatlan dobálózik a szavakkal.*
~Száz arany? Egy cseléd havi keresetével akarja kiszúrni egy kalmár szemét?~
~Újíttassam fel? Miből? Ehhez pénz kell. Sok pénz. Mik az elképzelései? Vagy csak egy vázát szeretne az asztal közepére?~
~Becsapni? Ahhoz először meg kéne alkudni, hogy átvágjalak. Mintha már most a szolgája lennék.~
~Ó, igen. Gazdaggá tehetsz, de annak te nem fogsz örülni.~
- Még gondolkodnom kell. Nagyon csábító az ajánlat, de aludnék rá néhányat, mielőtt végleges választ adnék. Kérem, gondolja át maga is az igényeit.
*Leteszi a tányért, csak az után áll fel.*
- Ha megbocsát.
*Meghajol a hölgynek. Végleges válasz nélkül távozik az ajtón. Lehetetlent kér, de ha összejön az üzlet, akkor szerez egy könnyen mozgatható kékvérű bábot. Nagyot igazít a belét tartó övön. Kereskedő vigyori nem akar szűnni, amíg a lehetetlen küldetés sikerén elmélkedik.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-16 00:39:34
Üzenet elküldve: 2019-10-16 00:39:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baarcas//
-Úrnőnek.
*Hunyorog joviálisan a férfire, miközben leül vele szemben. A sütési készségére tett megjegyzést elereszti a füle mellett, a kereskedő is tisztában lehet vele, hogy azt bizony nem ő készítette.
Gondosan átveti jobb lábát a bal felett, majd Baarcas felé fordul.*
-A kastélyt fel kell ujítani.
*Tér rögtön a tárgyra, közben jelentőségteljesen körbepillant a helyiségen. Elhúzza száját, majd Baarcason állapodnak meg a smaragdzöld szemek.*
-A kereskedőház hajlandó elrendezni a felújítást... De elvárják, hogy holmi üzletkötőkkel alkudozzak, mint valami koszos lókupec.
*Megenged magának egy gúnyos kis kacarászást, mielőtt ismét a kereskedőhöz fordulna. Méltóságán aluli, hogy a báró nem maga jön a kastélyhoz... Mintha ugyan nem lennének egyenrangúak. Egyenesen hálásnak kellene lennie, hogy egy Glovendell megbízottja lehet, de ehelyett kufárokat küld a nyakára.*
-Wegtoreniek...
*Szinte köpi a szót, majd hirtelen felpattan az ülőalkalmatosságról és a közöttük lévő asztalra támaszkodva bámul a kereskedő arcába.*
-Keresse fel őket. Azt akarom, hogy alkudja ki a lehető legjobb árat a felujításra. Száz aranyat kapnak előlegben... Az fedezni fogja az előkészületeiket.
*Egy ideig némán fixírozza Baarcast, majd még egyszer végigméri tekintetével és felegyenesedik.*
-Persze a maga jussa sem marad el.
*Veregeti meg a terebélyes férfi vállát, miközben elhalad a karosszék mellett.*
-Jó pénzt kap, ha kialkuszik egy megfelelő árat. Na meg elmondhatja majd, hogy a Glovendell ház kereskedője. Persze csak ha sikerrel jár.
*Sarkon fordul és negédes mosollyal bámul vendége képébe.*
-Én gazdaggá tehetem, de meg kell érte dolgoznia. Amennyiben viszont becsap... Bárhogy. Nos... Azért is megkapja a jussát. Ha nincs több kérdése...
*Mutat az ajtó felé, jó lesz minél előbb kint tudni ezt a fickót a házból. Persze megvárja, hogy a kereskedő igennel vagy nemmel felel-e. Ravasz rókának tűnik, még akár jól is járhat vele. Csak ne próbáljon az ő eszén túl járni.*
A hozzászólás írója (Meyrien Glovendell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.16 00:41:59
//Baarcas//
-Úrnőnek.
*Hunyorog joviálisan a férfire, miközben leül vele szemben. A sütési készségére tett megjegyzést elereszti a füle mellett, a kereskedő is tisztában lehet vele, hogy azt bizony nem ő készítette.
Gondosan átveti jobb lábát a bal felett, majd Baarcas felé fordul.*
-A kastélyt fel kell ujítani.
*Tér rögtön a tárgyra, közben jelentőségteljesen körbepillant a helyiségen. Elhúzza száját, majd Baarcason állapodnak meg a smaragdzöld szemek.*
-A kereskedőház hajlandó elrendezni a felújítást... De elvárják, hogy holmi üzletkötőkkel alkudozzak, mint valami koszos lókupec.
*Megenged magának egy gúnyos kis kacarászást, mielőtt ismét a kereskedőhöz fordulna. Méltóságán aluli, hogy a báró nem maga jön a kastélyhoz... Mintha ugyan nem lennének egyenrangúak. Egyenesen hálásnak kellene lennie, hogy egy Glovendell megbízottja lehet, de ehelyett kufárokat küld a nyakára.*
-Wegtoreniek...
*Szinte köpi a szót, majd hirtelen felpattan az ülőalkalmatosságról és a közöttük lévő asztalra támaszkodva bámul a kereskedő arcába.*
-Keresse fel őket. Azt akarom, hogy alkudja ki a lehető legjobb árat a felujításra. Száz aranyat kapnak előlegben... Az fedezni fogja az előkészületeiket.
*Egy ideig némán fixírozza Baarcast, majd még egyszer végigméri tekintetével és felegyenesedik.*
-Persze a maga jussa sem marad el.
*Veregeti meg a terebélyes férfi vállát, miközben elhalad a karosszék mellett.*
-Jó pénzt kap, ha kialkuszik egy megfelelő árat. Na meg elmondhatja majd, hogy a Glovendell ház kereskedője. Persze csak ha sikerrel jár.
*Sarkon fordul és negédes mosollyal bámul vendége képébe.*
-Én gazdaggá tehetem, de meg kell érte dolgoznia. Amennyiben viszont becsap... Bárhogy. Nos... Azért is megkapja a jussát. Ha nincs több kérdése...
*Mutat az ajtó felé, jó lesz minél előbb kint tudni ezt a fickót a házból. Persze megvárja, hogy a kereskedő igennel vagy nemmel felel-e. Ravasz rókának tűnik, még akár jól is járhat vele. Csak ne próbáljon az ő eszén túl járni.*
A hozzászólás írója (Meyrien Glovendell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.16 00:41:59
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-15 22:31:15
Üzenet elküldve: 2019-10-15 22:31:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meyrien//
*Úgy látszik mégse megy haza.*
- Hóó! Ácsi Gher'da!
*Megállítja a lovat a helyi erő megjelenésére. Ha az első szó nem a „takarodjon”, akkor itt üzlet lesz.
Lemászik a kordéról, hogy feladatához lásson, a kereskedéshez.
Szíves örömest válaszolna mivoltját célzó mondatra, de a tulaj következő kérdése meg is válaszolja.*
- Kereskedő volnék.
*Mosoly látszik a kövér pofáján.*
- Baarcas D'deliwgar. Szolgálatára.
*Nem halassza el az alkalmat, hogy egy csókkal összenyálazza a kezet.*
- Talán hallottam már róla.
*Beinvitálják a házba, amitől egy rossz érzés markába kerül. Azonnal munkával lepik meg, ingyen étel és ital, mintha egy gyermek mese boszorkánya csábítgatná a tudatlan kisgyereket. De legalább _ingyen_ van. Szemügyre veszi a néma kalauzolás közben a berendezéseket. Felméri munkaadója körülményeit, hátha egy kicsivel többet sikerül kicsikarnia belőle.
Kérdezés nélkül kezébe veszi a sütis tányért és leül a székbe. Bunkóságnak bunkóság, de ha nem jön össze a munka, legalább szerzett valamit.*
- Nagyon jól tud főzni, Glowendell... Hogy szólíthatom?
*Benyom egy sütit a szájába. A Kereskedőházról még hallgat. Talán, ha kiderül, hogy nem tagja, akkor ki lesz utasítva mint annak a rendje, de addig is falatozik, amíg fel nem merül az üzlet. Versenyt eszik az idővel.*
//Meyrien//
*Úgy látszik mégse megy haza.*
- Hóó! Ácsi Gher'da!
*Megállítja a lovat a helyi erő megjelenésére. Ha az első szó nem a „takarodjon”, akkor itt üzlet lesz.
Lemászik a kordéról, hogy feladatához lásson, a kereskedéshez.
Szíves örömest válaszolna mivoltját célzó mondatra, de a tulaj következő kérdése meg is válaszolja.*
- Kereskedő volnék.
*Mosoly látszik a kövér pofáján.*
- Baarcas D'deliwgar. Szolgálatára.
*Nem halassza el az alkalmat, hogy egy csókkal összenyálazza a kezet.*
- Talán hallottam már róla.
*Beinvitálják a házba, amitől egy rossz érzés markába kerül. Azonnal munkával lepik meg, ingyen étel és ital, mintha egy gyermek mese boszorkánya csábítgatná a tudatlan kisgyereket. De legalább _ingyen_ van. Szemügyre veszi a néma kalauzolás közben a berendezéseket. Felméri munkaadója körülményeit, hátha egy kicsivel többet sikerül kicsikarnia belőle.
Kérdezés nélkül kezébe veszi a sütis tányért és leül a székbe. Bunkóságnak bunkóság, de ha nem jön össze a munka, legalább szerzett valamit.*
- Nagyon jól tud főzni, Glowendell... Hogy szólíthatom?
*Benyom egy sütit a szájába. A Kereskedőházról még hallgat. Talán, ha kiderül, hogy nem tagja, akkor ki lesz utasítva mint annak a rendje, de addig is falatozik, amíg fel nem merül az üzlet. Versenyt eszik az idővel.*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-15 19:38:21
Üzenet elküldve: 2019-10-15 19:38:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Glovendell ház előtt//
*Soha életében nem élt még szolgálók nélkül. Noha a lakájok száma szaporodik, egyik sem épp szobalány... Unottan pillant ki az ablakon, miközben leteszi a fésűt a kis asztalkára, majd összeszűkült szemmel figyeli, ahogy a hájpacni bepréseli a szekerét a kidőlt-bedőlt kapun.*
-Ki a...
*Éppen csak vállára kapja a kurta kis szőrmekabátot, mikor a lépcsőn lerohanva kiér a kapun. Nem fog Rhorék után rikoltozni az idegen előtt, azt pedig már kezdi megszokni, hogy egy fia őr sem védi a birtokot.*
-Mit akar itt?
*Kérdi fagyosan s palástolatlan undorral arcán méri végig a férfit, mikor a szekér mellé ér. A smaragdzöld szemek végigvándorolnak a jókora férfi zsíros haján, a vaskos nyakon, s megállapodnak az alighanem szebb napokat látott ruházaton is. Szeme rebben azonban a felismeréstől, s hamar rendbe szedve arcizmait meleg mosoly szalad végig a finom arcon.*
-Kereskedő, igaz?
*Nem szíveli az efféle alakokat. Most viszont igen nagy szüksége lenne egy dörzsölt fickóra, s bármiért is érkezett ide ez az alak, hát meg kell ragadnia az alkalmat. Ránézésre elég ravasznak és kenetteljesnek tűnik ahhoz, hogy elérje, amit akar.*
-Meyrien Glovendell.
*Nyújtja a kezét a férfi felé, s arcizma sem rendül, ha az kezet csókol.*
-Tudja... Lenne egy megbízásom. Persze csak ha érdekli. Hallott már erről a wegtoreni kereskedőházról?
*Mosolyog hátra a válla felett hófehér fogakat villantva, miközben elindul a bejárathoz vezető
lépcsőn. A legkevésbé sem érdekli, hogy Baarcas egyébként miért érkezett, így nem is kérdezi. Helyette csupán int neki, hogy kövesse, majd kitárja az ajtót.*
-Jöjjön. Talán tudok szolgálni némi borral és süteménnyel.
*Inkább felkötné magát, minthogy egy efféle alakot beengedjen a házba, nem hogy felszolgáljon neki. Szerencsére a bor is és az igen csak túlcukrozott sütemény is az asztalon van már bekészítve, igaz, teljesen más célból, de ez még is csak fontosabb most.
Egyébként sem tart a férfitől. Nem tűnik rablónak vagy gyilkosnak, a többi pedig nem fontos most. Ha baj érné, csak kiáltania kell Rhore vagy Marquez után, az engedélye nélkül aligha hagynák el a villát.*
-Kérem, foglaljon helyet.
*Szól negédes mosollyal, miközben ledobva magáról kabátját egy cicomás karosszékre mutat. Megvárja, míg a kereskedő kényelembe helyezi magát, s csak ezután követi példáját.*
//Glovendell ház előtt//
*Soha életében nem élt még szolgálók nélkül. Noha a lakájok száma szaporodik, egyik sem épp szobalány... Unottan pillant ki az ablakon, miközben leteszi a fésűt a kis asztalkára, majd összeszűkült szemmel figyeli, ahogy a hájpacni bepréseli a szekerét a kidőlt-bedőlt kapun.*
-Ki a...
*Éppen csak vállára kapja a kurta kis szőrmekabátot, mikor a lépcsőn lerohanva kiér a kapun. Nem fog Rhorék után rikoltozni az idegen előtt, azt pedig már kezdi megszokni, hogy egy fia őr sem védi a birtokot.*
-Mit akar itt?
*Kérdi fagyosan s palástolatlan undorral arcán méri végig a férfit, mikor a szekér mellé ér. A smaragdzöld szemek végigvándorolnak a jókora férfi zsíros haján, a vaskos nyakon, s megállapodnak az alighanem szebb napokat látott ruházaton is. Szeme rebben azonban a felismeréstől, s hamar rendbe szedve arcizmait meleg mosoly szalad végig a finom arcon.*
-Kereskedő, igaz?
*Nem szíveli az efféle alakokat. Most viszont igen nagy szüksége lenne egy dörzsölt fickóra, s bármiért is érkezett ide ez az alak, hát meg kell ragadnia az alkalmat. Ránézésre elég ravasznak és kenetteljesnek tűnik ahhoz, hogy elérje, amit akar.*
-Meyrien Glovendell.
*Nyújtja a kezét a férfi felé, s arcizma sem rendül, ha az kezet csókol.*
-Tudja... Lenne egy megbízásom. Persze csak ha érdekli. Hallott már erről a wegtoreni kereskedőházról?
*Mosolyog hátra a válla felett hófehér fogakat villantva, miközben elindul a bejárathoz vezető
lépcsőn. A legkevésbé sem érdekli, hogy Baarcas egyébként miért érkezett, így nem is kérdezi. Helyette csupán int neki, hogy kövesse, majd kitárja az ajtót.*
-Jöjjön. Talán tudok szolgálni némi borral és süteménnyel.
*Inkább felkötné magát, minthogy egy efféle alakot beengedjen a házba, nem hogy felszolgáljon neki. Szerencsére a bor is és az igen csak túlcukrozott sütemény is az asztalon van már bekészítve, igaz, teljesen más célból, de ez még is csak fontosabb most.
Egyébként sem tart a férfitől. Nem tűnik rablónak vagy gyilkosnak, a többi pedig nem fontos most. Ha baj érné, csak kiáltania kell Rhore vagy Marquez után, az engedélye nélkül aligha hagynák el a villát.*
-Kérem, foglaljon helyet.
*Szól negédes mosollyal, miközben ledobva magáról kabátját egy cicomás karosszékre mutat. Megvárja, míg a kereskedő kényelembe helyezi magát, s csak ezután követi példáját.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-15 09:53:08
Üzenet elküldve: 2019-10-15 09:53:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Összeráncolódik szemöldöke, bár igazából nem várt mást. Roddnak lenne esélye, ha békén hagynák, de talán most már kibírja az utat. Mikor a nassiky testrészeket meglátja a harcosokon, arra gondol, hogy a lényt, melyet megsebeztek, megszabadították szenvedéseitől, de később kiderül, hogy tévedett, feltételezhetően egy másik egyed tetemét használták fel. Már csak abban reménykedhet, hogy eléggé legyengítette a küzdelem. Hogy tényleg hazamehetnek-e, arról erős kétségei támadnak, szemmel láthatóan túszként használják fel őket, talán még csalinak is. Futólag találkozik tekintete Kilvarddal, nagyon reméli, hogy van valami a tarsolyában, amit bevethet, ha már elég közel lesznek a felszínhez. Nem áll ellen a megkötözésnek, nem lenne értelme ebben a helyzetben dacolni. Legfeljebb a sereg nélkülük megy fel. Megpróbálja azért a kezeit úgy tartani, hogy a kötés ne legyen rajta túl szoros, hátha egy alkalmas helyzetben ki tud szabadulni. Ha pedig Grem megpróbálja mégis rendesen megkötözni, felszisszenve mordul hátra a válla fölött.*
- Megkötözést mondtak, nem karzsibbasztást!
*Összeráncolódik szemöldöke, bár igazából nem várt mást. Roddnak lenne esélye, ha békén hagynák, de talán most már kibírja az utat. Mikor a nassiky testrészeket meglátja a harcosokon, arra gondol, hogy a lényt, melyet megsebeztek, megszabadították szenvedéseitől, de később kiderül, hogy tévedett, feltételezhetően egy másik egyed tetemét használták fel. Már csak abban reménykedhet, hogy eléggé legyengítette a küzdelem. Hogy tényleg hazamehetnek-e, arról erős kétségei támadnak, szemmel láthatóan túszként használják fel őket, talán még csalinak is. Futólag találkozik tekintete Kilvarddal, nagyon reméli, hogy van valami a tarsolyában, amit bevethet, ha már elég közel lesznek a felszínhez. Nem áll ellen a megkötözésnek, nem lenne értelme ebben a helyzetben dacolni. Legfeljebb a sereg nélkülük megy fel. Megpróbálja azért a kezeit úgy tartani, hogy a kötés ne legyen rajta túl szoros, hátha egy alkalmas helyzetben ki tud szabadulni. Ha pedig Grem megpróbálja mégis rendesen megkötözni, felszisszenve mordul hátra a válla fölött.*
- Megkötözést mondtak, nem karzsibbasztást!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093