Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-13 18:20:59
Üzenet elküldve: 2021-07-13 18:20:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Ó jajj! Ez lenne Arthenior? Lanawin legnagyobb és legszebb városa, ahol bárki megtalálja a magánakvaló célt és hivatást? Bár a félvér sokban különbözik a bárkik tömkelegétől, mégis csalódásként éri a felismerés, hogy a hely nem sokban különbözik a ketrectől ahol fel kellett nevelkednie. Ha mégis különbségek után kutatna, talán azt emelné ki, hogy nincs letakarva. Ameddig a szeme ellát, addig nézhet is. Ezt pedig senki sem gátolja a haragos szavai között. Másodsorban nem kell csendben maradnia. Ha kedve úgy kívánná ordibálhatna, akár az a kölyök akinek az anyja nem akart lekváros fánkot venni a piacon. Ám ezek tudatában sem volt a város jelentős hatással a félvérre. Nézelődött ugyan a főtéren, bármi érdekeset keresve, de néhány erőteljes fegyvert viselő városőrön kívül, semmi érdekeset sem talált. Majd a piacteret vette célba, ahol kevesebb sikerrel járt. A tömegen kívül nem sok dolog keltette fel az érdeklődését. Így jutott, a járókelők által Romvárosnak nevezett területre. Itt már kevésbé sűrű népesség és romos épületek között haladva talált egyet, ahol még is húzhatja magát. A fejében vannak tervei, amik talán a városhoz köthetik, de ez legyen a holnapi nap zenéje! Ezzel a gondolattal hajtja fejét, a hőségtől feleslegesnek tartott ruhadarabokra. Nem kizárt, hogy az álmai jobb világot mutatnak. *
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-12 09:08:02
Üzenet elküldve: 2021-07-12 09:08:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Habár Gaerralos nem látja a mágust, hangját sem hallja, és csak az általa teremtett illúziókkal beszélgetett, magában mégis sikerül alkotnia róla egy képet. Azt tapasztalja, hogy valójában ez a véletlen találkozás is tökéletesen beteljesíti azt a célt, amiért eredetileg a Romvárosba jött. Ugyanis...*
~Belőled sem hiányzik az arrogancia.~
*Mert az egy dolog, hogy valaki próbálja menteni a menthetőt, és meg akarja tartani az irányítását egy helyzet fölött akkor is, amikor egyértelművé válik, hogy az eredeti terve nem fog működni. Tiszteletreméltó a remény a varázslótól, hogy a látszatot még fent tudja tartani, hogy különösebb kompromisszum nélkül tovább tudja szőni ezt a történetet, hogy Gaerralos talán nem olyan biztos a dolgában, mint gondolná. Ám a veteránnak sosem imponált különösebben, mikor hülyének nézik, és valahogy úgy érzi, hogy most pontosan ez történik.*
~Legalább megerőltethetnéd magad.~
*Egy pillanatra sem veszi be, hogy az eddig kihalt környéken, ahol a sötétség beállta előtt senkit sem látott maga körül, hirtelen megjelent volna a közvetlen közelében pár helyi, akik úgy tűnik, észre se vették, hogy egy félkarú veterán látszólag a semmivel társalog az utca közepén.
Ám az, hogy az őrségért kiabálnak, elgondolkoztatja. Gaerralos is a Városőrséghez tartozik, ráadásul annak egy olyan külön egységének tagja, melyet tippje szerint akár pont ilyen helyzetek kezelésére is behívhatnak. Persze helyzete nem engedi, hogy az ezzel járó kötelességeit is teljesítse, de azon már most érdemes elgondolkoznia, hogy milyen jelentést fog leadni Bredocnak erről az egészről.
Ahogy az az átkozott hang a fülébe súg, Gaerralos egyszerűen csak vállat von.*
-Ám legyen.
*Ha ennyire ragaszkodik ehhez a narratívához az illető, akkor ő képes lesz erőt venni a kellemetlen emlékeken, melyeket felidéz ez a hang. Ha másnak nem, hát gyakorlásnak mindenképpen jó lesz ez az egész. Végül is a helyzet úgy tűnik, hogy egészen addig veszélytelen lesz, amíg Gaerralos nem csinál valami hülyeséget.
Türelmesen vár, hogy megszűnjön a sötétség, egyedül botjával koppant még egyet, hogy ellenőrizze saját hallását. Ha a mágus nem tompította el füleit, vagy használta az illúzióját más módon a wargja által okozott zaj elrejtésére, akkor Gaerralos eléggé fülel, hogy akár meg is hallhassa azt.
Egyéb esetben viszont csak akkor veszi észre a kopogást, mikor Taitos koncentrációja megszűnik.*
~Valami hátasa van. Az morgott talán?~
*Tudja, milyen hangja van a patakopogásnak, ez pedig valami más. A morranás, amit hallott, nem tűnt emberinek, ám az illúzió által idézett mélységi mégis hasonló hangot adott ki. Ez alapján még nem nagyon tudja azonosítani a hátas faját, de azt gyanítja, hogy nem olyan állat lehet, amit az illető külön engedély nélkül behozhatna a városba. Nem erőssége a nyomolvasás, így nem is vesztegeti az időt azzal, hogy a kúria kertjében hajolgasson nyomok után kutakodva.
Inkább a piac felé fordul, és elkezdi követni a mágust. Tempója semennyire sem sietősebb, mint idefele jövet, ami egy egyszerű emberszabású számára egy kényelmes, ráérős sétatempónak felel meg, Gaerralosnak pedig azt a határt képezi, ahol még többnyire képes különösebb fájdalom nélkül elkerülni a feltűnőbb sántítást.
Habár számtalan dologgal kapcsolatban bizonytalan, kifelé ebből semmit sem mutat, és akkor sem adja jelét annak, hogy nem lenne egyedül, mikor ismét a Romváros népesebb részébe érnek.*
*Habár Gaerralos nem látja a mágust, hangját sem hallja, és csak az általa teremtett illúziókkal beszélgetett, magában mégis sikerül alkotnia róla egy képet. Azt tapasztalja, hogy valójában ez a véletlen találkozás is tökéletesen beteljesíti azt a célt, amiért eredetileg a Romvárosba jött. Ugyanis...*
~Belőled sem hiányzik az arrogancia.~
*Mert az egy dolog, hogy valaki próbálja menteni a menthetőt, és meg akarja tartani az irányítását egy helyzet fölött akkor is, amikor egyértelművé válik, hogy az eredeti terve nem fog működni. Tiszteletreméltó a remény a varázslótól, hogy a látszatot még fent tudja tartani, hogy különösebb kompromisszum nélkül tovább tudja szőni ezt a történetet, hogy Gaerralos talán nem olyan biztos a dolgában, mint gondolná. Ám a veteránnak sosem imponált különösebben, mikor hülyének nézik, és valahogy úgy érzi, hogy most pontosan ez történik.*
~Legalább megerőltethetnéd magad.~
*Egy pillanatra sem veszi be, hogy az eddig kihalt környéken, ahol a sötétség beállta előtt senkit sem látott maga körül, hirtelen megjelent volna a közvetlen közelében pár helyi, akik úgy tűnik, észre se vették, hogy egy félkarú veterán látszólag a semmivel társalog az utca közepén.
Ám az, hogy az őrségért kiabálnak, elgondolkoztatja. Gaerralos is a Városőrséghez tartozik, ráadásul annak egy olyan külön egységének tagja, melyet tippje szerint akár pont ilyen helyzetek kezelésére is behívhatnak. Persze helyzete nem engedi, hogy az ezzel járó kötelességeit is teljesítse, de azon már most érdemes elgondolkoznia, hogy milyen jelentést fog leadni Bredocnak erről az egészről.
Ahogy az az átkozott hang a fülébe súg, Gaerralos egyszerűen csak vállat von.*
-Ám legyen.
*Ha ennyire ragaszkodik ehhez a narratívához az illető, akkor ő képes lesz erőt venni a kellemetlen emlékeken, melyeket felidéz ez a hang. Ha másnak nem, hát gyakorlásnak mindenképpen jó lesz ez az egész. Végül is a helyzet úgy tűnik, hogy egészen addig veszélytelen lesz, amíg Gaerralos nem csinál valami hülyeséget.
Türelmesen vár, hogy megszűnjön a sötétség, egyedül botjával koppant még egyet, hogy ellenőrizze saját hallását. Ha a mágus nem tompította el füleit, vagy használta az illúzióját más módon a wargja által okozott zaj elrejtésére, akkor Gaerralos eléggé fülel, hogy akár meg is hallhassa azt.
Egyéb esetben viszont csak akkor veszi észre a kopogást, mikor Taitos koncentrációja megszűnik.*
~Valami hátasa van. Az morgott talán?~
*Tudja, milyen hangja van a patakopogásnak, ez pedig valami más. A morranás, amit hallott, nem tűnt emberinek, ám az illúzió által idézett mélységi mégis hasonló hangot adott ki. Ez alapján még nem nagyon tudja azonosítani a hátas faját, de azt gyanítja, hogy nem olyan állat lehet, amit az illető külön engedély nélkül behozhatna a városba. Nem erőssége a nyomolvasás, így nem is vesztegeti az időt azzal, hogy a kúria kertjében hajolgasson nyomok után kutakodva.
Inkább a piac felé fordul, és elkezdi követni a mágust. Tempója semennyire sem sietősebb, mint idefele jövet, ami egy egyszerű emberszabású számára egy kényelmes, ráérős sétatempónak felel meg, Gaerralosnak pedig azt a határt képezi, ahol még többnyire képes különösebb fájdalom nélkül elkerülni a feltűnőbb sántítást.
Habár számtalan dologgal kapcsolatban bizonytalan, kifelé ebből semmit sem mutat, és akkor sem adja jelét annak, hogy nem lenne egyedül, mikor ismét a Romváros népesebb részébe érnek.*
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-11 23:14:52
Üzenet elküldve: 2021-07-11 23:14:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
~Szellemekre.~
*Forgatja meg szemeit Taitos, természetesen csak lélekben, mert tekintetének kereszttüzében még mindig a félkarú ég, vagy inkább fontoskodik, már ahogy Taitos látja. Az ifjú mágus nem szól semmit, itt az ideje, hogy ennél kicsit makacsabb legyen. Halk neszezés következik. Két ember lépéseinek mesterien pontos zaja, már ahogy Frandr érzékelheti a mágiának köszönhetően.*
-Eeyrre, mi ez a sötétség?
*Hallatszik egy hang kicsit közelebbről.*
-Átok... átokverés, én mondom.
*A második hang egy férfiúé, míg az első egy nőé, és hallhatóan egyelőre a férfi hangja a bizonytalanabb. Kitalált lépéseik zaja távolodik.*
-Őrök, hívjunk őröket, ez nem normális, én mondom.
*A kopogás felgyorsul, már futnak.*
-Őrség!
*Kiabálja a férfi, aztán vele kánonban a nő is.*
-Már látok!
*Olvad bele a kiáltás az őrök keresésébe.*
-Én is!
*Nyugtázza a férfi női társa kérdését. És ekkor unja el magát a vándor.*
~Ennek így nincs értelme.~
*Dönt a fiú, és a nő belesúg még egyszer Gaer fülébe.*
-Ha nem velem lenne dolgod már halott lennél. Találkozunk a piacon.
*Ezzel az illúzió a teljes csönd és sötétség körévé válik. Taitos szemét még a férfi testére szegezi, de tudatának egy kis porciójával már Ragron oldalába bök sarokkal ügetésbe ugratja és a szárral oldalra engedi a wargot, hogy az a férfi jelen helyzetétől nagyjából öt-tíz lépésre ugorjon majd ki a kertből a kövekre. A szemét mindeddig nem veszi le a félkarú őrről, koncentrációja az ügetésben, vezérlésben, ugratásban meg fog törni, de Taitos reménykedik benne, hogy a távolság, az előre gondolkodás és az érzékek megvonása rejti majd őt annyira, hogy ez a néhány másodperces mozzanat észrevétlen maradhasson. A köveken, a piactér felé történő láthatatlan tömeg ütemes kopogása azonban biztosan eljut a férfi irányába, illetve a fűben is megtalálhatja az emberinél vastagabb nyomokat a piac irányából indulva, ezeket ugyanis Taitos és Ragron az illúzió megszakadtával elfedni nem tudja.*
~Csak egy botor épít gátat a folyóra egy gálya helyett.~
*Visszhangzik egy régi tanítója bölcsessége az életről Taitos fejében, shogy hallótávon kívül lassítva wargját visszanéz a férfi következő lépését várva. Az ifjú mágus illúziója a múlté már, ám ebben lehet bárki is biztos?*
~Az újhold ereje abban rejlik, hogy nem tudod hol jár a csillagok között.~
*Mosolyodik el Taitos, és reménykedik benne, hogy a félkarú férfit legalább is kétségek között hagyja, még ha átverni képtelen is volt.*
~Szellemekre.~
*Forgatja meg szemeit Taitos, természetesen csak lélekben, mert tekintetének kereszttüzében még mindig a félkarú ég, vagy inkább fontoskodik, már ahogy Taitos látja. Az ifjú mágus nem szól semmit, itt az ideje, hogy ennél kicsit makacsabb legyen. Halk neszezés következik. Két ember lépéseinek mesterien pontos zaja, már ahogy Frandr érzékelheti a mágiának köszönhetően.*
-Eeyrre, mi ez a sötétség?
*Hallatszik egy hang kicsit közelebbről.*
-Átok... átokverés, én mondom.
*A második hang egy férfiúé, míg az első egy nőé, és hallhatóan egyelőre a férfi hangja a bizonytalanabb. Kitalált lépéseik zaja távolodik.*
-Őrök, hívjunk őröket, ez nem normális, én mondom.
*A kopogás felgyorsul, már futnak.*
-Őrség!
*Kiabálja a férfi, aztán vele kánonban a nő is.*
-Már látok!
*Olvad bele a kiáltás az őrök keresésébe.*
-Én is!
*Nyugtázza a férfi női társa kérdését. És ekkor unja el magát a vándor.*
~Ennek így nincs értelme.~
*Dönt a fiú, és a nő belesúg még egyszer Gaer fülébe.*
-Ha nem velem lenne dolgod már halott lennél. Találkozunk a piacon.
*Ezzel az illúzió a teljes csönd és sötétség körévé válik. Taitos szemét még a férfi testére szegezi, de tudatának egy kis porciójával már Ragron oldalába bök sarokkal ügetésbe ugratja és a szárral oldalra engedi a wargot, hogy az a férfi jelen helyzetétől nagyjából öt-tíz lépésre ugorjon majd ki a kertből a kövekre. A szemét mindeddig nem veszi le a félkarú őrről, koncentrációja az ügetésben, vezérlésben, ugratásban meg fog törni, de Taitos reménykedik benne, hogy a távolság, az előre gondolkodás és az érzékek megvonása rejti majd őt annyira, hogy ez a néhány másodperces mozzanat észrevétlen maradhasson. A köveken, a piactér felé történő láthatatlan tömeg ütemes kopogása azonban biztosan eljut a férfi irányába, illetve a fűben is megtalálhatja az emberinél vastagabb nyomokat a piac irányából indulva, ezeket ugyanis Taitos és Ragron az illúzió megszakadtával elfedni nem tudja.*
~Csak egy botor épít gátat a folyóra egy gálya helyett.~
*Visszhangzik egy régi tanítója bölcsessége az életről Taitos fejében, shogy hallótávon kívül lassítva wargját visszanéz a férfi következő lépését várva. Az ifjú mágus illúziója a múlté már, ám ebben lehet bárki is biztos?*
~Az újhold ereje abban rejlik, hogy nem tudod hol jár a csillagok között.~
*Mosolyodik el Taitos, és reménykedik benne, hogy a félkarú férfit legalább is kétségek között hagyja, még ha átverni képtelen is volt.*
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-09 18:48:12
Üzenet elküldve: 2021-07-09 18:48:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
*Lassan kiérnek a romos házak közül, de már messziről kiszúrják a meredélyt és a túloldalon lévő sátrakat. Zsonorha arca a látottaktól kifehéredik és szemlátomást társa nem is titkolja, hogy ezt a folyamatot végig alaposan megfigyelte. Nem kell már sok lépés, hogy végre a szemük elé táruljon a hely teljes egészében. Vrang a szokásos mesélése után leül és köveket hajít a mélybe. Zsonorha sem tesz másképp, helyet foglal, majd rövid nézelődés után már nyúl az első kavicsért, amit meglát. Csönd járja át az egész helyet. Egyikük sem szólal meg, ezzel még hangulatosabbá téve környezetüket. A vándor ezt kizökkentve ugrik föl és mehetnéket javasol. Közben segítőkezet nyújt társának, mit finoman vissza is utasít. *
-Köszönöm, de talán még a felállás megy. *Lágyan elvigyorodik, majd felpattan és az elf elé áll.*
-Viszont a tájékozódás most per pillanat kevésbé. *El is indulnak a piac felé. Közben Vrang újra átveszi a túravezetői szerepet és mesélni kezd a meredély kialakulásáról.*
~Elég nagy robbanás lehetett, ha ekkora kárt okozott.~ *Zsonorha nyilván még nem hallotta a kialakulásának egész történetét. Eddig csak annyit sejtett, hogy köze van a lázadáshoz. Viszont pontos információkról nem tud. Ezt bizony most megcáfolja a vándor regélése. A lány természetesen végig hallgatja és ha minden úgy alakul, még választ is kap a kérdésére.*
-Mondta, hogy nem érdemes átmenni a túloldalra. Kik laknak ott? És milyen sötét ügyletekről beszélt? *Teszi fel a kérdést, mi már akkor is felkeltette a figyelmét, de csak most ért el odáig, hogy megkérdezze. Miközben vár a válaszra, úgy egyre közelebb érnek a piachoz.*
*Lassan kiérnek a romos házak közül, de már messziről kiszúrják a meredélyt és a túloldalon lévő sátrakat. Zsonorha arca a látottaktól kifehéredik és szemlátomást társa nem is titkolja, hogy ezt a folyamatot végig alaposan megfigyelte. Nem kell már sok lépés, hogy végre a szemük elé táruljon a hely teljes egészében. Vrang a szokásos mesélése után leül és köveket hajít a mélybe. Zsonorha sem tesz másképp, helyet foglal, majd rövid nézelődés után már nyúl az első kavicsért, amit meglát. Csönd járja át az egész helyet. Egyikük sem szólal meg, ezzel még hangulatosabbá téve környezetüket. A vándor ezt kizökkentve ugrik föl és mehetnéket javasol. Közben segítőkezet nyújt társának, mit finoman vissza is utasít. *
-Köszönöm, de talán még a felállás megy. *Lágyan elvigyorodik, majd felpattan és az elf elé áll.*
-Viszont a tájékozódás most per pillanat kevésbé. *El is indulnak a piac felé. Közben Vrang újra átveszi a túravezetői szerepet és mesélni kezd a meredély kialakulásáról.*
~Elég nagy robbanás lehetett, ha ekkora kárt okozott.~ *Zsonorha nyilván még nem hallotta a kialakulásának egész történetét. Eddig csak annyit sejtett, hogy köze van a lázadáshoz. Viszont pontos információkról nem tud. Ezt bizony most megcáfolja a vándor regélése. A lány természetesen végig hallgatja és ha minden úgy alakul, még választ is kap a kérdésére.*
-Mondta, hogy nem érdemes átmenni a túloldalra. Kik laknak ott? És milyen sötét ügyletekről beszélt? *Teszi fel a kérdést, mi már akkor is felkeltette a figyelmét, de csak most ért el odáig, hogy megkérdezze. Miközben vár a válaszra, úgy egyre közelebb érnek a piachoz.*
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-08 20:54:39
Üzenet elküldve: 2021-07-08 20:54:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
* Mesél miközben haladnak a romokon keresztül. Egy házat pillantanak meg, ami már egészen rendben is van. Fény pislákol az ablakban, ami jelzi, hogy bizony laknak is ott.*
- Akinek itt van mindene. Akinek már nincs hova mennie. Ezeknek még mindig van vagyon a kezükben, ami ide köti őket. Na meg némelyik kúria már generációk óta a családjuk tulajdona. Nem hagyhatják veszni ilyen könnyen.* Próbál kimerítő választ adni a lány kérdésére. Közben haladnak tovább. Nem titkolt szándéka, hogy megnézze Zsonorha reakcióit a hely láttán. Főleg a meredély megpillantásának pillanatára kíváncsi. Nem kell csalódnia, mert látszik minden a félvéren. Most sikerült olyat mutatnia, amire igazán ledöbbent a másik. Felesleges szavakkal elrontania a pillanatot. Elég, ha csak figyeli az íjász arcát. Még mesél egy darabig, majd csendben helyet foglal a meredély peremén. Köveket dobál lefelé és vár. Várja, hogy Zsonorha magévá tegye a sok látottat és hallottat. Aztán a lány is helyet foglal mellette és szintén él a kődobálás lehetőségével. Kit ne csábítana el ez az érzés, hogy beledobjon valamit ebbe a feneketlennek tűnő gödörbe. Elmereng egy kicsit, de aztán oldalra pillantva látja, hogy már nagyon forgatja a fejét a másik.*
- Úgy látom eleget láttál. Menjünk akkor.* Tápászkodik fel a földről. Ha úgy van, akkor segítő kezet nyújt a félvérnek, de az is meglehet, hogy mire ő feláll addigra a lány már rég talpon lesz.*
- Arra van a piac.* Biccent fejével és lassan megindul. Még egy kis információt megoszt útközben, ami kitart addig, amíg kiérnek ebből a romhalmazból.*
- Tudod, hogy keletkezett ez a szakadék?* Nem várja meg a választ, mert sejti, hogy nem tudja, vagy ha mégis, akkor majd megállítja.*
- A barakk állt a mostani meredély helyén. A lázadás során felrobbant, de erről keveset tudni. Valószínűleg elég sok olyan készletük volt, ami felrobbanhatott, de a pontos okát én nem tudom. Az a lényeg, hogy ez lett belőle.* Elég rövid, de többet ő sem tud. Még egy kis ideig baktatnak biztosan mire hátra hagyják ezt a helyet.*
* Mesél miközben haladnak a romokon keresztül. Egy házat pillantanak meg, ami már egészen rendben is van. Fény pislákol az ablakban, ami jelzi, hogy bizony laknak is ott.*
- Akinek itt van mindene. Akinek már nincs hova mennie. Ezeknek még mindig van vagyon a kezükben, ami ide köti őket. Na meg némelyik kúria már generációk óta a családjuk tulajdona. Nem hagyhatják veszni ilyen könnyen.* Próbál kimerítő választ adni a lány kérdésére. Közben haladnak tovább. Nem titkolt szándéka, hogy megnézze Zsonorha reakcióit a hely láttán. Főleg a meredély megpillantásának pillanatára kíváncsi. Nem kell csalódnia, mert látszik minden a félvéren. Most sikerült olyat mutatnia, amire igazán ledöbbent a másik. Felesleges szavakkal elrontania a pillanatot. Elég, ha csak figyeli az íjász arcát. Még mesél egy darabig, majd csendben helyet foglal a meredély peremén. Köveket dobál lefelé és vár. Várja, hogy Zsonorha magévá tegye a sok látottat és hallottat. Aztán a lány is helyet foglal mellette és szintén él a kődobálás lehetőségével. Kit ne csábítana el ez az érzés, hogy beledobjon valamit ebbe a feneketlennek tűnő gödörbe. Elmereng egy kicsit, de aztán oldalra pillantva látja, hogy már nagyon forgatja a fejét a másik.*
- Úgy látom eleget láttál. Menjünk akkor.* Tápászkodik fel a földről. Ha úgy van, akkor segítő kezet nyújt a félvérnek, de az is meglehet, hogy mire ő feláll addigra a lány már rég talpon lesz.*
- Arra van a piac.* Biccent fejével és lassan megindul. Még egy kis információt megoszt útközben, ami kitart addig, amíg kiérnek ebből a romhalmazból.*
- Tudod, hogy keletkezett ez a szakadék?* Nem várja meg a választ, mert sejti, hogy nem tudja, vagy ha mégis, akkor majd megállítja.*
- A barakk állt a mostani meredély helyén. A lázadás során felrobbant, de erről keveset tudni. Valószínűleg elég sok olyan készletük volt, ami felrobbanhatott, de a pontos okát én nem tudom. Az a lényeg, hogy ez lett belőle.* Elég rövid, de többet ő sem tud. Még egy kis ideig baktatnak biztosan mire hátra hagyják ezt a helyet.*
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-06 23:54:34
Üzenet elküldve: 2021-07-06 23:54:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Gaerralosnak kezd kissé elege lennie ebből a színjátékból. Eleinte élvezte, hiszen intellektuális kihívást nyújtott a dolog, valamint még az a lehetőség is felélénkítette, hogy talán folytathat egy szabad beszélgetést egy tapasztaltabb mágussal. A beszélgetés a megidézett illúzióval szintén érdekes volt, és a maga részéről szívesen belement volna a játékba a teljes ruhavásárlásos dologgal együtt.
Viszont ebből szinte minden eltűnt attól a pillanattól kezdve, hogy a bokrokban megbúvó mágus azt az érzetet kísérelte meg kelteni benne, hogy egy láthatatlan, kegyetlen sötételf nőstény hatalmában van. Pár részlettől eltekintve ugyanis már átélt egy kísértetiesen hasonló élményt, és ennek következményeképp hátrahagyott egy végtagot, egy ízületet és egy teljes katonai karriert.
Büszkesége pedig akkor sem engedi, hogy belemenjen ebbe a helyzetbe, ha tisztában van vele, hogy az egész teljes mértékben valótlan. Így hát enyhén szólva is bosszantja, hogy az illúzió megidézője nem vette fel a teljesen egyértelmű célzást még akkor sem, amikor Gaerralos feltételezhető módon egyenesen ránézett, és közvetlenül hozzá kezdett el szavakat intézni.*
~Ám legyen.~
*Taitosnak feltűnhet, hogy Gaerralos a korábban felvett, erőltetett nyugalommal tűri a névtelen, és valójában nem is létező lény által teremtett ingereket. A sötétségre semmi szükség, ugyanis ehhez a félkarú veterán még a szemét is becsukja, egészen mintha meditálna, bár távol áll tőle az ilyesféle dolog.
Még csak rezdüléssel se reagálja le a tarkóját ért körömhegyet, hiszen az jelentéktelen, nem jár következményekkel. Csak a hangot figyeli minden idegszálával, ám ezúttal a szavakra helyezi a hangsúlyt magában. Balja ernyedten lóg a teste mellett, és tartása sem feszült már.
Nem tudja, hogy az illuzionista csak félreértette, amit mondott, vagy értette, de még reménykedik benne, hogy korrigálhat, meggyőzheti arról, hogy mégsem illúziókkal van dolga, vagy szimplán csak figyelemelterelésnek hagyja meg az illúziót, amíg ő maga kereket old. Nem sokat számít, hogy melyikről van szó.
Belegondolva ha kicsit is máshogy alakult volna az életútja és személyisége, ebbe a játékba is belemenne az előzőhöz hasonlóan. Hiszen végül is érdekes, könyvbe, vagy színdarabba illő történetről van szó. Az ártatlan, lihanechi leány, a gonosz sötételf matróna és a félkarú veterán balladája...
Tesz is egy kísérletet, hogy úgy élvezze ezt a monológot, mintha csak egy képzeletbeli nézőközönségnek a tagja lenne. És egészen addig, amíg el nem ér az illúzió a választási lehetőség ecseteléséig, addig meg sem szólal, ott viszont félbeszakítja, ideális esetben nem hagyva, hogy az az utolsó mondatot is kimondhassa.*
-Éééés... Függöny!
*Jelenti ki váratlanul, kinyitva a szemét, majd összeráncolva kissé a szemöldökét, ahogy azt tapasztalja, hogy továbbra sem lát semmit.*
-Még a sötétség is hiteles, akár csak a pirtianesi sziklaszínházak.
*Hangja nem tükröz lelkesedést, vagy elismerést, ugyanaz a nyugodt, színtelen, nem túl hangos beszéd, amit évtizedek alatt tökélyre fejlesztett.*
-Pár másodpercig úgy éreztem, mintha egy holdmágus helyett Sa'Tereth egyik papja vett volna kezelésbe. Talán hosszabb ideig tartott volna a dolog, ha ez az újabbik kreálmány Eredielt illúzióként kezeli. Örülök, hogy nem tett így.
*Lehajol, és ha eddig nem kapta vissza szeme világát, akkor vakon keresgél egy darabig botjáért, majd mikor megtalálja azt, a legnagyobb természetességgel felegyenesedik, reményei szerint továbbra is a kúria kertje felé nézve.*
-Mindenesetre ha még mindig meg kívánja vetetni velem azt a ruhát, és továbbra sem kívánja felfedni magát, akkor értékelném, ha Eredielen keresztül kommunikálna tovább egy láthatatlan nőstény helyett.
*Gaerralosnak kezd kissé elege lennie ebből a színjátékból. Eleinte élvezte, hiszen intellektuális kihívást nyújtott a dolog, valamint még az a lehetőség is felélénkítette, hogy talán folytathat egy szabad beszélgetést egy tapasztaltabb mágussal. A beszélgetés a megidézett illúzióval szintén érdekes volt, és a maga részéről szívesen belement volna a játékba a teljes ruhavásárlásos dologgal együtt.
Viszont ebből szinte minden eltűnt attól a pillanattól kezdve, hogy a bokrokban megbúvó mágus azt az érzetet kísérelte meg kelteni benne, hogy egy láthatatlan, kegyetlen sötételf nőstény hatalmában van. Pár részlettől eltekintve ugyanis már átélt egy kísértetiesen hasonló élményt, és ennek következményeképp hátrahagyott egy végtagot, egy ízületet és egy teljes katonai karriert.
Büszkesége pedig akkor sem engedi, hogy belemenjen ebbe a helyzetbe, ha tisztában van vele, hogy az egész teljes mértékben valótlan. Így hát enyhén szólva is bosszantja, hogy az illúzió megidézője nem vette fel a teljesen egyértelmű célzást még akkor sem, amikor Gaerralos feltételezhető módon egyenesen ránézett, és közvetlenül hozzá kezdett el szavakat intézni.*
~Ám legyen.~
*Taitosnak feltűnhet, hogy Gaerralos a korábban felvett, erőltetett nyugalommal tűri a névtelen, és valójában nem is létező lény által teremtett ingereket. A sötétségre semmi szükség, ugyanis ehhez a félkarú veterán még a szemét is becsukja, egészen mintha meditálna, bár távol áll tőle az ilyesféle dolog.
Még csak rezdüléssel se reagálja le a tarkóját ért körömhegyet, hiszen az jelentéktelen, nem jár következményekkel. Csak a hangot figyeli minden idegszálával, ám ezúttal a szavakra helyezi a hangsúlyt magában. Balja ernyedten lóg a teste mellett, és tartása sem feszült már.
Nem tudja, hogy az illuzionista csak félreértette, amit mondott, vagy értette, de még reménykedik benne, hogy korrigálhat, meggyőzheti arról, hogy mégsem illúziókkal van dolga, vagy szimplán csak figyelemelterelésnek hagyja meg az illúziót, amíg ő maga kereket old. Nem sokat számít, hogy melyikről van szó.
Belegondolva ha kicsit is máshogy alakult volna az életútja és személyisége, ebbe a játékba is belemenne az előzőhöz hasonlóan. Hiszen végül is érdekes, könyvbe, vagy színdarabba illő történetről van szó. Az ártatlan, lihanechi leány, a gonosz sötételf matróna és a félkarú veterán balladája...
Tesz is egy kísérletet, hogy úgy élvezze ezt a monológot, mintha csak egy képzeletbeli nézőközönségnek a tagja lenne. És egészen addig, amíg el nem ér az illúzió a választási lehetőség ecseteléséig, addig meg sem szólal, ott viszont félbeszakítja, ideális esetben nem hagyva, hogy az az utolsó mondatot is kimondhassa.*
-Éééés... Függöny!
*Jelenti ki váratlanul, kinyitva a szemét, majd összeráncolva kissé a szemöldökét, ahogy azt tapasztalja, hogy továbbra sem lát semmit.*
-Még a sötétség is hiteles, akár csak a pirtianesi sziklaszínházak.
*Hangja nem tükröz lelkesedést, vagy elismerést, ugyanaz a nyugodt, színtelen, nem túl hangos beszéd, amit évtizedek alatt tökélyre fejlesztett.*
-Pár másodpercig úgy éreztem, mintha egy holdmágus helyett Sa'Tereth egyik papja vett volna kezelésbe. Talán hosszabb ideig tartott volna a dolog, ha ez az újabbik kreálmány Eredielt illúzióként kezeli. Örülök, hogy nem tett így.
*Lehajol, és ha eddig nem kapta vissza szeme világát, akkor vakon keresgél egy darabig botjáért, majd mikor megtalálja azt, a legnagyobb természetességgel felegyenesedik, reményei szerint továbbra is a kúria kertje felé nézve.*
-Mindenesetre ha még mindig meg kívánja vetetni velem azt a ruhát, és továbbra sem kívánja felfedni magát, akkor értékelném, ha Eredielen keresztül kommunikálna tovább egy láthatatlan nőstény helyett.
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-06 23:01:33
Üzenet elküldve: 2021-07-06 23:01:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Erediel szűkszavúan biccent csak a férfi utolsó szavaira mielőtt eltűnne. A főszerep immár másé, egy olyan nőé akinek nincs neve. Mert vagy nem árulja el, vagy nincs esélye megkérdezni egy áldozatnak sem. Bár talán pont ezért lehetne ezer neve is, most Taitos nem jut el addig. A férfi fegyverének elejtésén kajánul elmosolyodik. Eltalálta hát a hangnemet. Pár szempillantásnyi ideig ízlelgeti is a győzelmet, amikor is a férfi hitetlenkedve válaszol.*
~Hogy jobb volt?!~
*Taitos végül úgy dönt, hogy itt az ideje elmennie a végsőkig.*
-Hogy jobb volt?!
*Ismétli meg a kérdést a nő is.*
-Oh, ti férfiak. Azt hiszitek csak azért mert egy titokra rájöttök már az összeset tudjátok.
*Taitos most nem bízza a véletlenre. Az illúzió arctalanul Gaer mögé lép, mutatóujjának hideg karcos körmét végigfuttatja a férfi nyakának hátulján, miközben negédesen duruzsolni kezd. Na nem szavakat mond, vagyis nem a közös nyelven. A holdfogyatkozás igéjét hívja, ami persze egy illúzió szájából hatástalan. Az utolsó két szót külön külön a férfi bal és jobb fülébe suttogja. Aztán Gaer számára nem marad más csak a sötétség. A teljes sötétség. Így Taitosnak is könnyebb. Kevesebb részletre kell figyelni jobban tudja a hangok sorát szőni a férfi számára.*
-Érted már?
*Kérdezi ismét a nő ridegen.*
-Ez az egész nem rólad szól, hanem rólam és a satnya "fénytündérkékről".
*Ejti ki úgy az utolsó szót, mintha valami elfajzott kiskutya lenne, ami morog, harap, de cserébe kopaszon születik.*
-Én vadászok, ők pedig a mit sem sejtő fülüket forgató őzikék.
*Gaer bal füléhez hajol.*
-És megsúgok egy titkot.
*Elneveti magát, és elhúzódva folytatja.*
-Az a kis csitri még csak nem is tudja, hogy miattam volt defektes minden varázslata. A világ nem "Szerelemhozókról" és bálokról szól... a vadászat hajtja.
*Már-már filozofálgat is. Ha a Föld Városában lennének most biztosan kitöltött volna magának egy pohár vér vörös bort.*
-Egészen egyszerű leszek, hogy megértsd. Ma napnyugtáig megölök valakit, vagy őt, vagy téged. Ha szeretnéd elkerülni ezt, akkor segíteni fogsz.
*Hallatszik hangján, hogy eddigre vigyorog. Taitos pedig improvizálásba kezd.*
-Háh, és még azt mondja jobb volt. Nézz magadra, rokkant szökevény vagy, aki egy alig érett kislányon képzeleg. Az ilyenekből csinálunk otthon eunuchot.
*Utal arra kajánul, hogy itt bizony nem csak egy élet, hanem talán három milliárd élet-kezdemény sorsa is eldőlhet. Taitos pedig hagy egy lélegzetvételnyi szünetet, egyszerűen tudnia kell, hogy hatásos volt-e a műsor.*
*Erediel szűkszavúan biccent csak a férfi utolsó szavaira mielőtt eltűnne. A főszerep immár másé, egy olyan nőé akinek nincs neve. Mert vagy nem árulja el, vagy nincs esélye megkérdezni egy áldozatnak sem. Bár talán pont ezért lehetne ezer neve is, most Taitos nem jut el addig. A férfi fegyverének elejtésén kajánul elmosolyodik. Eltalálta hát a hangnemet. Pár szempillantásnyi ideig ízlelgeti is a győzelmet, amikor is a férfi hitetlenkedve válaszol.*
~Hogy jobb volt?!~
*Taitos végül úgy dönt, hogy itt az ideje elmennie a végsőkig.*
-Hogy jobb volt?!
*Ismétli meg a kérdést a nő is.*
-Oh, ti férfiak. Azt hiszitek csak azért mert egy titokra rájöttök már az összeset tudjátok.
*Taitos most nem bízza a véletlenre. Az illúzió arctalanul Gaer mögé lép, mutatóujjának hideg karcos körmét végigfuttatja a férfi nyakának hátulján, miközben negédesen duruzsolni kezd. Na nem szavakat mond, vagyis nem a közös nyelven. A holdfogyatkozás igéjét hívja, ami persze egy illúzió szájából hatástalan. Az utolsó két szót külön külön a férfi bal és jobb fülébe suttogja. Aztán Gaer számára nem marad más csak a sötétség. A teljes sötétség. Így Taitosnak is könnyebb. Kevesebb részletre kell figyelni jobban tudja a hangok sorát szőni a férfi számára.*
-Érted már?
*Kérdezi ismét a nő ridegen.*
-Ez az egész nem rólad szól, hanem rólam és a satnya "fénytündérkékről".
*Ejti ki úgy az utolsó szót, mintha valami elfajzott kiskutya lenne, ami morog, harap, de cserébe kopaszon születik.*
-Én vadászok, ők pedig a mit sem sejtő fülüket forgató őzikék.
*Gaer bal füléhez hajol.*
-És megsúgok egy titkot.
*Elneveti magát, és elhúzódva folytatja.*
-Az a kis csitri még csak nem is tudja, hogy miattam volt defektes minden varázslata. A világ nem "Szerelemhozókról" és bálokról szól... a vadászat hajtja.
*Már-már filozofálgat is. Ha a Föld Városában lennének most biztosan kitöltött volna magának egy pohár vér vörös bort.*
-Egészen egyszerű leszek, hogy megértsd. Ma napnyugtáig megölök valakit, vagy őt, vagy téged. Ha szeretnéd elkerülni ezt, akkor segíteni fogsz.
*Hallatszik hangján, hogy eddigre vigyorog. Taitos pedig improvizálásba kezd.*
-Háh, és még azt mondja jobb volt. Nézz magadra, rokkant szökevény vagy, aki egy alig érett kislányon képzeleg. Az ilyenekből csinálunk otthon eunuchot.
*Utal arra kajánul, hogy itt bizony nem csak egy élet, hanem talán három milliárd élet-kezdemény sorsa is eldőlhet. Taitos pedig hagy egy lélegzetvételnyi szünetet, egyszerűen tudnia kell, hogy hatásos volt-e a műsor.*
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-06 21:20:01
Üzenet elküldve: 2021-07-06 21:20:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
*A templom egyre homályosabb mögöttük, míg nem már teljesen eltakarják a Gazdag negyed házainak romjai és törmelékei. Az elf mielőtt belekezdne a tömör magyarázatba, hagy pár percet Zsonorhának, hogy alaposan meg tudja nézni a környéken lévő maradványokat. Ezt meg is teszi. Alaposan végignéz mindent, ami pont a szeme elé kerül. De ahogy beérnek az épületek közé Vrang a már meg szokott túravezetői címmel mesélni kezd a látványosságokról. Ki is tárja karját, mintha a város legnagyobb büszkeségét mutatná be. A törmelékek a lábuk alatt akadályként jelenik meg, mit győznek átlépni. A legtöbb ház lakatlan. Betörött ablakok és kiszakított ajtók sorakoznak az utcában. Némelyik épület viszont, egész szép felújításon ment keresztül, ezzel biztosítva lakhatóságát. Az egyiknek az ablakából fény szűrődik ki. A kert és azt körülvevő kerítés is egész jó állapotba van. Ennek okát a vándor el is magyarázza, mire Zsonorha igen csak felkapja a tekintetét.*
-Ki akarna mind ezek után itt lakni? *Teszi fel a kérdést. Persze közben haladnak előre. Folytatja tovább a mesélést, de már nem sokáig. Ugyan is lassan kiérnek a romos házak közül. Ahogy elhagyják azt, egyből megpillantják az előttük előbújó hatalmas szakadékot. Szeme kidülled a látványtól. Kezeit akart nélkül is összefonja és minden lépését egyre bizonytalanabbul teszi. De nem hátrál meg csak követi az elfet, mint aki már ezerszer járt itt. Társa még mond pár szót az árokról, a csonthídról és az oda vezető helyről. Zsonorha nemsokára arra lesz figyelmes, hogy egyszerűen elhalkul, majd lépteit nagyban a szakadék irányába vezeti. Ez után teljesen elképed, mintha társa a biztos halálba sétálna, de nem szól egy szót sem. Csendesen kivárja, hogy mi lesz. Közben egy nagyon kicsit lemaradva próbál a vándor nyomában maradni. Mikor már egészen közel van, megfog egy követ és az árok mélyébe ereszti, mit a lány szótlanul végignéz. A csönd újra megszakad azzal, hogy a lelkesnek látszó túravezető elmond még egy érdekes dolgot a helyről.*
~Ez minden csak nem romantikus~ *Szedi össze gondolatait. Közben Vrang már ülve folytatja a kövek dobálását. Így arra jut, hogy Ő sem álldogálhat ott. Követve a cselekményeket leül mellé. Lábát szintén lelógatja, majd egyenesen a mélybe néz. Keze a szilárd talajon ücsörög a combja mellett. Néha egyenesen a túloldalon lévő sátrakat szemléli, majd újra lenéz és figyeli, ahogy társa ledob pár követ. Hangtalanul tűnnek el a sötétségben, ami bizonyítaná azt a tényt, hogy nincsen alja. Bárhogy is legyen, Zsonorha számára ez a hely, nyomasztó marad. Talán még a templomnál is nyomasztóbb, pedig az egy elég nagy szó. Hiába tud a lázadásról és arról, hogy ezt miként szenvedték meg az itteniek. Nem tud elkövetkeztetni attól a gondolattól, hogy ez a hely már csak annak a foszlánya, ami volt régen. Egy kis idő elteltével, még mindig ugyan ott ülnek, ahol eddig. Sőt. Most már Zsonorha is ráveszi magát arra, hogy a mélybe dobjon egy követ. Meg is teszi és ugyan olyan kíváncsian figyeli a kavics zuhanását, mint első alkalommal, mikor még Vrang dobta. Nem akarja sürgetni társát az indulással, ezért nem szól erről semmit. Majd ha úgy látja már nincs miért maradniuk szól, ha esetleg valaki mellette be nem előzi. Addig is nézelődik tovább a számára még új tájban.*
*A templom egyre homályosabb mögöttük, míg nem már teljesen eltakarják a Gazdag negyed házainak romjai és törmelékei. Az elf mielőtt belekezdne a tömör magyarázatba, hagy pár percet Zsonorhának, hogy alaposan meg tudja nézni a környéken lévő maradványokat. Ezt meg is teszi. Alaposan végignéz mindent, ami pont a szeme elé kerül. De ahogy beérnek az épületek közé Vrang a már meg szokott túravezetői címmel mesélni kezd a látványosságokról. Ki is tárja karját, mintha a város legnagyobb büszkeségét mutatná be. A törmelékek a lábuk alatt akadályként jelenik meg, mit győznek átlépni. A legtöbb ház lakatlan. Betörött ablakok és kiszakított ajtók sorakoznak az utcában. Némelyik épület viszont, egész szép felújításon ment keresztül, ezzel biztosítva lakhatóságát. Az egyiknek az ablakából fény szűrődik ki. A kert és azt körülvevő kerítés is egész jó állapotba van. Ennek okát a vándor el is magyarázza, mire Zsonorha igen csak felkapja a tekintetét.*
-Ki akarna mind ezek után itt lakni? *Teszi fel a kérdést. Persze közben haladnak előre. Folytatja tovább a mesélést, de már nem sokáig. Ugyan is lassan kiérnek a romos házak közül. Ahogy elhagyják azt, egyből megpillantják az előttük előbújó hatalmas szakadékot. Szeme kidülled a látványtól. Kezeit akart nélkül is összefonja és minden lépését egyre bizonytalanabbul teszi. De nem hátrál meg csak követi az elfet, mint aki már ezerszer járt itt. Társa még mond pár szót az árokról, a csonthídról és az oda vezető helyről. Zsonorha nemsokára arra lesz figyelmes, hogy egyszerűen elhalkul, majd lépteit nagyban a szakadék irányába vezeti. Ez után teljesen elképed, mintha társa a biztos halálba sétálna, de nem szól egy szót sem. Csendesen kivárja, hogy mi lesz. Közben egy nagyon kicsit lemaradva próbál a vándor nyomában maradni. Mikor már egészen közel van, megfog egy követ és az árok mélyébe ereszti, mit a lány szótlanul végignéz. A csönd újra megszakad azzal, hogy a lelkesnek látszó túravezető elmond még egy érdekes dolgot a helyről.*
~Ez minden csak nem romantikus~ *Szedi össze gondolatait. Közben Vrang már ülve folytatja a kövek dobálását. Így arra jut, hogy Ő sem álldogálhat ott. Követve a cselekményeket leül mellé. Lábát szintén lelógatja, majd egyenesen a mélybe néz. Keze a szilárd talajon ücsörög a combja mellett. Néha egyenesen a túloldalon lévő sátrakat szemléli, majd újra lenéz és figyeli, ahogy társa ledob pár követ. Hangtalanul tűnnek el a sötétségben, ami bizonyítaná azt a tényt, hogy nincsen alja. Bárhogy is legyen, Zsonorha számára ez a hely, nyomasztó marad. Talán még a templomnál is nyomasztóbb, pedig az egy elég nagy szó. Hiába tud a lázadásról és arról, hogy ezt miként szenvedték meg az itteniek. Nem tud elkövetkeztetni attól a gondolattól, hogy ez a hely már csak annak a foszlánya, ami volt régen. Egy kis idő elteltével, még mindig ugyan ott ülnek, ahol eddig. Sőt. Most már Zsonorha is ráveszi magát arra, hogy a mélybe dobjon egy követ. Meg is teszi és ugyan olyan kíváncsian figyeli a kavics zuhanását, mint első alkalommal, mikor még Vrang dobta. Nem akarja sürgetni társát az indulással, ezért nem szól erről semmit. Majd ha úgy látja már nincs miért maradniuk szól, ha esetleg valaki mellette be nem előzi. Addig is nézelődik tovább a számára még új tájban.*
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-05 22:39:49
Üzenet elküldve: 2021-07-05 22:39:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Az illúzió szavaira Gaerralosnak különös erőfeszítésébe telik, hogy ne üljön ki arcára véleménye. Most, hogy az nem reagálta le a próbaként megemlített valótlanságot, már tényleg minden kétséget kizáróan tudhatja, hogy nem egy szakrális projekcióval van dolga, hanem a bokrokban megbúvó mágus idézte elé ezt a lányt.
Így pedig azt is felismeri, hogy Erediellel azt mondatják, amit szükséges, hogy hihetővé váljon a személyisége. Így hát arckifejezése inkább az udvarias pártatlanságot tükrözi, nem pedig egy nonverbális lehülyézéssel ér fel.*
-A barakk. Kettéhasadt a város.
*Biccent a Meredély irányába. A tényt pedig, hogy gyermekkori otthona fele is a szakadék mélyén kötött ki, ügyesen leplezi, arckifejezése nem árul el érzelmeket. Na persze nem köti sok szál családjához, leszámítva talán a legfiatalabb bátyját, bár róla sem hallott semmit, mióta az pár éve egy szó nélkül távozott Pirtianesből.*
-Érdekes rendszer. Tehát az istennődnek nincs sok beleszólása a dologba, és inkább világi úton van eldöntve?
*Már csak azért is lehet értékes ez a beszélgetés, mert nem hinné, hogy az illúzió megidézője mindezt itt helyben találja ki, és bele is illik ez a történet abba a képbe, amit eddig Lihanechről alkotott. Azt pedig sosem tudhatja, hogy mikor válhat hasznára ez az információ.*
~Az idéződ alapos.~
*Állapítja meg magában, ahogy figyeli az illúzió hangját és mimikáját. Akárki is bújik meg a kúria kertjében, vagy ért az érzelmekhez, vagy ismer valakit, akiről az illúziót mintázza. Semmiképp sem hiszi, hogy a rejtélyes varázsló olyasvalaki, aki alig megy emberek közé, és csak a tudománynak él.
Az illető azzal szórakoztatja el magát, hogy hallucinációkat kelt egyszerű járókelők fejében, és, bár egyértelműen igényes és ügyel a részletekre, hagy kihasználható dolgokat az illúziójában. Gaerralos tippre úgy gondolja, hogy egy tapasztaltabb illuzionista kis odafigyeléssel kiküszöbölhetne olyan dolgokat, mint a váratlanul megjelenő tükrök, így könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy akárkivel is van dolga, nem sokadjára használja ezt a varázslatot.
A botjával okozott koppanás célja valójában csak annyi, hogy ráijesszen picit a mágusra, illetve tudassa vele, hogy nem kerülte el figyelmét a jelenléte. Így nem csoda, hogy meglepődik, mikor szinte azonnal egy morgást hall a bokorból, ami fülei számára nem úgy hangzik, mint bármi, amit egy két lábon járó, értelmes lény magától kiadna.
Botját azonnal elengedi, hagyva, hogy az további zajt okozva a földre hulljon. Miközben visszafordul a kúria felé, bal keze megtalálja övén buzogányát, ám tudatosan félbeszakítja a mozdulatot, amivel elő is rántaná azt. Fénykorában sem volt elég jó fegyverforgató, hogy egy láthatatlan mágussal, illetve valami bestiával szemben esélye legyen, most pedig bal kézzel és sérült térddel még azelőtt halott lenne, hogy harcra emelhetné fegyverét.
Feszült tartással nézi végig, ahogy megindul felé láthatatlan 'ellenfele'. Agilis, gyors, és nem is különösebben méretes termet léptei alapján. A penge hangjára lemerevedik, innentől kezdve már biztos, hogy csak az illuzionistától függ a helyzet menete.
Majd egy hang társul az eddigiekhez. Gazdagítja a felsőbbrendűség, a kegyetlenség, mint egy pók a hálójába tévedt áldozata felé.
Gaerralos lefagy. Hirtelen éles fájdalom nyilall térdébe és karja csonkjába is, habár tudja, hogy csak elméje játszik vele. A testtelen hang csak beszél, beszél, beszél, beszél...
A szavakra szinte oda sem figyel, csak a hangot hallja, szinte ízleli, tapintani tudja. Így csak egy pillanat múlva jut el az agyáig, mikor az elszólja magát a 'cafka' jelzővel.
Bár eddig arcizma sem rándult, most szinte azonnal átalakul teljes testbeszéde. Pengevékonyságú ajkak, fagyos, acélkék tekintet, összeszorított ököl... És egyenesen abba az irányba néz, ahol az eddigiek alapján a mágust gyanítja. Pár hosszú másodpercig tekintete ott is marad, még csak nem is pislog, majd tudatosan elnéz.
Becsukja a szemét, lélegez pár mélyet, és átrendezi arckifejezését. Mikor végzett, arca visszatér a normális, kifejezéstelen állapotába, és szeméből is eltűnt a hideg harag, levegővételei is nyugalomról árulkodnak.*
-Erediel jobb volt.
*Az illúzió szavaira Gaerralosnak különös erőfeszítésébe telik, hogy ne üljön ki arcára véleménye. Most, hogy az nem reagálta le a próbaként megemlített valótlanságot, már tényleg minden kétséget kizáróan tudhatja, hogy nem egy szakrális projekcióval van dolga, hanem a bokrokban megbúvó mágus idézte elé ezt a lányt.
Így pedig azt is felismeri, hogy Erediellel azt mondatják, amit szükséges, hogy hihetővé váljon a személyisége. Így hát arckifejezése inkább az udvarias pártatlanságot tükrözi, nem pedig egy nonverbális lehülyézéssel ér fel.*
-A barakk. Kettéhasadt a város.
*Biccent a Meredély irányába. A tényt pedig, hogy gyermekkori otthona fele is a szakadék mélyén kötött ki, ügyesen leplezi, arckifejezése nem árul el érzelmeket. Na persze nem köti sok szál családjához, leszámítva talán a legfiatalabb bátyját, bár róla sem hallott semmit, mióta az pár éve egy szó nélkül távozott Pirtianesből.*
-Érdekes rendszer. Tehát az istennődnek nincs sok beleszólása a dologba, és inkább világi úton van eldöntve?
*Már csak azért is lehet értékes ez a beszélgetés, mert nem hinné, hogy az illúzió megidézője mindezt itt helyben találja ki, és bele is illik ez a történet abba a képbe, amit eddig Lihanechről alkotott. Azt pedig sosem tudhatja, hogy mikor válhat hasznára ez az információ.*
~Az idéződ alapos.~
*Állapítja meg magában, ahogy figyeli az illúzió hangját és mimikáját. Akárki is bújik meg a kúria kertjében, vagy ért az érzelmekhez, vagy ismer valakit, akiről az illúziót mintázza. Semmiképp sem hiszi, hogy a rejtélyes varázsló olyasvalaki, aki alig megy emberek közé, és csak a tudománynak él.
Az illető azzal szórakoztatja el magát, hogy hallucinációkat kelt egyszerű járókelők fejében, és, bár egyértelműen igényes és ügyel a részletekre, hagy kihasználható dolgokat az illúziójában. Gaerralos tippre úgy gondolja, hogy egy tapasztaltabb illuzionista kis odafigyeléssel kiküszöbölhetne olyan dolgokat, mint a váratlanul megjelenő tükrök, így könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy akárkivel is van dolga, nem sokadjára használja ezt a varázslatot.
A botjával okozott koppanás célja valójában csak annyi, hogy ráijesszen picit a mágusra, illetve tudassa vele, hogy nem kerülte el figyelmét a jelenléte. Így nem csoda, hogy meglepődik, mikor szinte azonnal egy morgást hall a bokorból, ami fülei számára nem úgy hangzik, mint bármi, amit egy két lábon járó, értelmes lény magától kiadna.
Botját azonnal elengedi, hagyva, hogy az további zajt okozva a földre hulljon. Miközben visszafordul a kúria felé, bal keze megtalálja övén buzogányát, ám tudatosan félbeszakítja a mozdulatot, amivel elő is rántaná azt. Fénykorában sem volt elég jó fegyverforgató, hogy egy láthatatlan mágussal, illetve valami bestiával szemben esélye legyen, most pedig bal kézzel és sérült térddel még azelőtt halott lenne, hogy harcra emelhetné fegyverét.
Feszült tartással nézi végig, ahogy megindul felé láthatatlan 'ellenfele'. Agilis, gyors, és nem is különösebben méretes termet léptei alapján. A penge hangjára lemerevedik, innentől kezdve már biztos, hogy csak az illuzionistától függ a helyzet menete.
Majd egy hang társul az eddigiekhez. Gazdagítja a felsőbbrendűség, a kegyetlenség, mint egy pók a hálójába tévedt áldozata felé.
Gaerralos lefagy. Hirtelen éles fájdalom nyilall térdébe és karja csonkjába is, habár tudja, hogy csak elméje játszik vele. A testtelen hang csak beszél, beszél, beszél, beszél...
A szavakra szinte oda sem figyel, csak a hangot hallja, szinte ízleli, tapintani tudja. Így csak egy pillanat múlva jut el az agyáig, mikor az elszólja magát a 'cafka' jelzővel.
Bár eddig arcizma sem rándult, most szinte azonnal átalakul teljes testbeszéde. Pengevékonyságú ajkak, fagyos, acélkék tekintet, összeszorított ököl... És egyenesen abba az irányba néz, ahol az eddigiek alapján a mágust gyanítja. Pár hosszú másodpercig tekintete ott is marad, még csak nem is pislog, majd tudatosan elnéz.
Becsukja a szemét, lélegez pár mélyet, és átrendezi arckifejezését. Mikor végzett, arca visszatér a normális, kifejezéstelen állapotába, és szeméből is eltűnt a hideg harag, levegővételei is nyugalomról árulkodnak.*
-Erediel jobb volt.
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-05 21:16:50
Üzenet elküldve: 2021-07-05 21:16:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Erediel szemeit csalódottan süti le.*
-Jaj jó uram... Borzasztó dolgok ezek. Remélem, hogy egyszer a világ felhagy majd a veszélyes mágiával és Úrnőm biztos kezébe helyezi magát.
*Taitos mindent belead, hogy saját nézeteivel ellentétben a látomás őszinte legyen.*
-Sok baj megszűnne a világban.
*Teszi hozzá vágyakozva egy olyan utópia iránt, ahol Eeyr mágiája hat át mindent.
Ami a Tanács embereit illeti Erediel biccent, kicsit talán tudálékosan is.*
-Igen, hallottam, hogy a polgárok háborúztak ott, és még robbant is valami.
*Sóhajt egy nagyot, vállai kissé megrogynak.*
-Bárcsak ott is segíthetnénk.
*Hogy mire is gondol, az szorosan összefügg Gaer következő kérdésével.*
-Igen, egy Szerelemhozó mellé adnak. Egy pap és egy papnő. Úrnőnk minden arca után két esztendőt leszolgálunk, majd letelepedünk egy szentélye mellett. Kapunk házat, s ellátmányt a családunknak, melyet utána alapítunk. A feladat pedig egyszerű, elvégezni a ceremóniákat, enyhíteni a fájdalmat, őrizni a békét. A Víz Városának sok nemese fogadhat, de... *Lesüti a szemét.* -Ők a Szerelemhozókat választják ki, a Szerelemhozók pedig minket. És azt mondják a városiak válogatósak.
*Arcáról lerí a komolyság. Valahol nagyon várja, de legbelül iszonyatosan retteg is a végkimeneteltől. Végül is egész fiatal felnőtt életét változtathatja meg ez. Taitos abba már kevésbé gondol bele, hogy a lány kinézete hogyan illik majd bele a városképbe, de az istenek megjelentével talán ez nem is annyira hihetetlen. A búcsúzó Erediel végül már éppen kezdene elhalványulni, amikor is... "Kopp".
Hallatszik egy hang amibe beleremeg Taitos is. Meditációja elég erős ahhoz, hogy ne veszítse el a kontrollt az éppen intő és távolodó nőalakon, kiután a katona még egy búcsút is dob.*
~Biztosan tudja.~
*Azonban van a kis utcácskában valaki, aki semennyi mágusi képzést nem kapott, ez pedig Ragron.*
-Hrrrr!
*Mély, figyelmeztetően búgó torokhangon kezd el morogni. Hangja a fűből jön. Ha pofája most látszana a két tőrnyi szemfog határozná meg, mely fölül felhúzza dühtől remegő ínyét. Valaki a közelben támadni készül, ő pedig ezt még ha nem is akadályozhatja meg gazdája féken tartása miatt, nem fogja szótlanul hagyni.*
~Szellemekre, gyorsan!~
*Taitos legalább néhány tucat pillanatot akart volna az illúzióra fordítani még, mielőtt a következő felvonásba belekezd. Eredielt pár másodperc múlva elhalványítja, aztán a füvet kezdi el mozgatni áldozata lelki szemei előtt. A magas gaz meglibben mintha csak valaki átrohanna rajta, aztán egy koppanás a kövezett kerítésen, egy pedig a köveken, amit közvetlen egy másik követ. Könnyű léptek, ezt egy harcos biztosan meg tudja mondani. Egy elfnél nem testesebb és egy tündérnél nem lomhább a láthatatlan mozgó. Ezt követi a hüvelyből előhúzott penge hangja. Talán tőr, talán hosszabb. Aztán pedig a hang. A hang, melyet Taitos magában a mesék eredarjainak tulajdonít. Búgó női hang kímeletlen éllel.*
-Nagyon ügyes vagy *egy rövidke morgás, mely teljesen Ragronéra hajaz, ám a láthatatlan nőtől jön, aki Gaer előtt talán két lépésre sem lehet.* mondhatom... Rájönni, hogy itt rejtőzök nem kis teljesítmény.
*Már már elismerő is a hangja.*
-Pedig azt hittem a mágiám kellően leplez a hozzád hasonló bugyuta hímek elől.
*Egy sötételf matróna szavai, ha az eredar hanglejtése nem lett volna elég.*
-Segíteni fogsz nekem. Ezt a vásárlást a cafka nem élheti túl.
*Szögezi le azonnal.*
-Ha mégis így lesz... *Kacag egy rövidet, miközben Taitos öntudatlanul is Ragron füle tövét vakargatja, hátha ezzel elkerülhető a warg újabb morgáshulláma, amely most mint a palackba dugózott spiritusz, talán csak gyűlik benne.*
-Akkor te halsz meg, drágaság.
*Ez a hang már közvetlenül Gaer bal füle mellől szólal meg függetlenül attól, hogy a férfi hogyan áll a láthatatlan, "leleplezett" mágusnő érkezéséhez. Ha támad... Nos eltalálnia nincs mit, ha fut, míg látótávban marad, Taitos illúziója követi, talán egy varázslat, vagy egyéb furfang az, ami megtörheti csupán az újabb árnybáb szereplését.*
*Erediel szemeit csalódottan süti le.*
-Jaj jó uram... Borzasztó dolgok ezek. Remélem, hogy egyszer a világ felhagy majd a veszélyes mágiával és Úrnőm biztos kezébe helyezi magát.
*Taitos mindent belead, hogy saját nézeteivel ellentétben a látomás őszinte legyen.*
-Sok baj megszűnne a világban.
*Teszi hozzá vágyakozva egy olyan utópia iránt, ahol Eeyr mágiája hat át mindent.
Ami a Tanács embereit illeti Erediel biccent, kicsit talán tudálékosan is.*
-Igen, hallottam, hogy a polgárok háborúztak ott, és még robbant is valami.
*Sóhajt egy nagyot, vállai kissé megrogynak.*
-Bárcsak ott is segíthetnénk.
*Hogy mire is gondol, az szorosan összefügg Gaer következő kérdésével.*
-Igen, egy Szerelemhozó mellé adnak. Egy pap és egy papnő. Úrnőnk minden arca után két esztendőt leszolgálunk, majd letelepedünk egy szentélye mellett. Kapunk házat, s ellátmányt a családunknak, melyet utána alapítunk. A feladat pedig egyszerű, elvégezni a ceremóniákat, enyhíteni a fájdalmat, őrizni a békét. A Víz Városának sok nemese fogadhat, de... *Lesüti a szemét.* -Ők a Szerelemhozókat választják ki, a Szerelemhozók pedig minket. És azt mondják a városiak válogatósak.
*Arcáról lerí a komolyság. Valahol nagyon várja, de legbelül iszonyatosan retteg is a végkimeneteltől. Végül is egész fiatal felnőtt életét változtathatja meg ez. Taitos abba már kevésbé gondol bele, hogy a lány kinézete hogyan illik majd bele a városképbe, de az istenek megjelentével talán ez nem is annyira hihetetlen. A búcsúzó Erediel végül már éppen kezdene elhalványulni, amikor is... "Kopp".
Hallatszik egy hang amibe beleremeg Taitos is. Meditációja elég erős ahhoz, hogy ne veszítse el a kontrollt az éppen intő és távolodó nőalakon, kiután a katona még egy búcsút is dob.*
~Biztosan tudja.~
*Azonban van a kis utcácskában valaki, aki semennyi mágusi képzést nem kapott, ez pedig Ragron.*
-Hrrrr!
*Mély, figyelmeztetően búgó torokhangon kezd el morogni. Hangja a fűből jön. Ha pofája most látszana a két tőrnyi szemfog határozná meg, mely fölül felhúzza dühtől remegő ínyét. Valaki a közelben támadni készül, ő pedig ezt még ha nem is akadályozhatja meg gazdája féken tartása miatt, nem fogja szótlanul hagyni.*
~Szellemekre, gyorsan!~
*Taitos legalább néhány tucat pillanatot akart volna az illúzióra fordítani még, mielőtt a következő felvonásba belekezd. Eredielt pár másodperc múlva elhalványítja, aztán a füvet kezdi el mozgatni áldozata lelki szemei előtt. A magas gaz meglibben mintha csak valaki átrohanna rajta, aztán egy koppanás a kövezett kerítésen, egy pedig a köveken, amit közvetlen egy másik követ. Könnyű léptek, ezt egy harcos biztosan meg tudja mondani. Egy elfnél nem testesebb és egy tündérnél nem lomhább a láthatatlan mozgó. Ezt követi a hüvelyből előhúzott penge hangja. Talán tőr, talán hosszabb. Aztán pedig a hang. A hang, melyet Taitos magában a mesék eredarjainak tulajdonít. Búgó női hang kímeletlen éllel.*
-Nagyon ügyes vagy *egy rövidke morgás, mely teljesen Ragronéra hajaz, ám a láthatatlan nőtől jön, aki Gaer előtt talán két lépésre sem lehet.* mondhatom... Rájönni, hogy itt rejtőzök nem kis teljesítmény.
*Már már elismerő is a hangja.*
-Pedig azt hittem a mágiám kellően leplez a hozzád hasonló bugyuta hímek elől.
*Egy sötételf matróna szavai, ha az eredar hanglejtése nem lett volna elég.*
-Segíteni fogsz nekem. Ezt a vásárlást a cafka nem élheti túl.
*Szögezi le azonnal.*
-Ha mégis így lesz... *Kacag egy rövidet, miközben Taitos öntudatlanul is Ragron füle tövét vakargatja, hátha ezzel elkerülhető a warg újabb morgáshulláma, amely most mint a palackba dugózott spiritusz, talán csak gyűlik benne.*
-Akkor te halsz meg, drágaság.
*Ez a hang már közvetlenül Gaer bal füle mellől szólal meg függetlenül attól, hogy a férfi hogyan áll a láthatatlan, "leleplezett" mágusnő érkezéséhez. Ha támad... Nos eltalálnia nincs mit, ha fut, míg látótávban marad, Taitos illúziója követi, talán egy varázslat, vagy egyéb furfang az, ami megtörheti csupán az újabb árnybáb szereplését.*
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-05 17:25:46
Üzenet elküldve: 2021-07-05 17:25:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
* Végre elhagyják azt a sötét és rideg épületet. Levegőznek, miközben elkezd a férfi nevetni. Amint kiderül ennek az oka a lány is csatlakozik hozzá a vigyorgásban. A szemkontaktust hamar felveszik. Vranglil barnáiban kíváncsiságot vélhet felfedezni, de az oka egyelőre ismeretlen. Addig persze csak, amíg szóba nem kerül az új útirány. Alapból a piac felé indultak volna, de most előhozakodik valami mással, amit útba ejthetnének. Valószínűleg a kíváncsiság ezért ült és még most is ott van benne, mert várja, hogy mit felel a félvér. El is indul, így már útközben kapja meg a választ, amire várt. Remélte, hogy tesznek majd egy kis kitérőt, mert azt amit mutatni akar minden érkezőnek látnia kell.*
- Jártam már ott párszor. Nem kell félni annyira nem veszélyes még az a környék.* Feleli miközben eltávolodnak a templomtól Még néhány lépés és aztán eléjük tárul a látvány.*
- Nos tekintsd meg a néhai Gazdag negyedet.* Tárja szét karját, mintha valami nagy látványosságról lenne szó. Mondjuk tény, hogy van mit nézni, vagyis inkább azt nézni, ami már nincs. Nem a megszokott kis paloták és kúriák fogadják őket, ami elvárt volna a név okán. Csupán ezeknek az épületeknek a lerombolt maradványi bámulnak vissza üresen rájuk. Néhányból szinte semmi nem maradt, csak törmelék, amíg mások még állják a sarat, de már kidűlt azért egy-két fal meg ajtó. A rombolás nyomi is egyértelműen látszanak. Leégett tetők, kormos falak, bezúzott ablakok, meg még sorolhatnánk napestig. Hagy egy kis időt, hogy ezt mind magába szívja Zsonorha, mielőtt tova indulna.*
- Na gyere menjünk!* Indul meg a törmeléket kerülgetve, de közben mesél.*
- Na most már látod, hogy nem csak szóbeszéd az itt történt lázadás. A nemeseket szépen lesöpörték innen. Akik túlélték vagy elköltöztek, vagy itt nyomorognak a környéken. Egyesek pedig megpróbálják a régi házaikat visszavenni. Például az is ott.* Mutat egy viszonylag épp kis rezidenciára, aminek ablaki mögül fény szűrődik ki. Az udvar is rendezett meg a kerítés is meg van csinálva. Na azért meglátszik rajta, hogy megszenvedte a lázadást, de azért már nem vészes.*
- Ha jól tudom éhínség volt. ezért fordultak a gazdagok ellen. Az üres gyomor képes megrengetni a világot. Fosztogatás, rablás, erőszak. A szokásos menete az ilyesminek. Rengeteg vér kifolyt azokban az időkben. Aztán meg jött a pestis.* Továbbra is kerülgetik a romokat, miközben haladnak előre. Lassan elkopik előlük az összes épületmaradvány és feltűnik egy jókora szakadék.*
- Tádám! Ez itt a mi Meredélyünk, vagy ahogy sokan hívják a Lázadók Sírja. Az pedig ott a túloldalt Sárváros. A várostól elszakadt rész, ahova végül összegyűlt az összes mocsok. Oda nem érdemes átmenni, hacsak nem sötét ügyleteid vannak.* A színpadias mozdulat most sem maradhat el, ahogy elé tárja ezt a képet. A túlparton minden felé, sátrak meg egyéb tákolmányok látszanak. Előtte pedig a mély szakadék.*
- Aki át akar jutni, annak azon a hídon kell átkelnie. Csont Híd a neve, amiért olyan fehér. Szerintem találó.* Kicsit megint elcsöndesedik és oda lép a hasadék széléhez.*
- Azt mondják nincs alja és, hogy éjjelente kiáltásokat hoz fel a szél.* Felkap egy követ és a sötét mélységbe dobja.*
- Kedvelt hely azok számára, akik el akarják dobni életüket. Mondhatni szinte már romantikus.* Le is ül a szélére és lógatja lefelé a lábát. Néha köveket hajít le, amik hangtalanul tűnnek el a mélyben.*
* Végre elhagyják azt a sötét és rideg épületet. Levegőznek, miközben elkezd a férfi nevetni. Amint kiderül ennek az oka a lány is csatlakozik hozzá a vigyorgásban. A szemkontaktust hamar felveszik. Vranglil barnáiban kíváncsiságot vélhet felfedezni, de az oka egyelőre ismeretlen. Addig persze csak, amíg szóba nem kerül az új útirány. Alapból a piac felé indultak volna, de most előhozakodik valami mással, amit útba ejthetnének. Valószínűleg a kíváncsiság ezért ült és még most is ott van benne, mert várja, hogy mit felel a félvér. El is indul, így már útközben kapja meg a választ, amire várt. Remélte, hogy tesznek majd egy kis kitérőt, mert azt amit mutatni akar minden érkezőnek látnia kell.*
- Jártam már ott párszor. Nem kell félni annyira nem veszélyes még az a környék.* Feleli miközben eltávolodnak a templomtól Még néhány lépés és aztán eléjük tárul a látvány.*
- Nos tekintsd meg a néhai Gazdag negyedet.* Tárja szét karját, mintha valami nagy látványosságról lenne szó. Mondjuk tény, hogy van mit nézni, vagyis inkább azt nézni, ami már nincs. Nem a megszokott kis paloták és kúriák fogadják őket, ami elvárt volna a név okán. Csupán ezeknek az épületeknek a lerombolt maradványi bámulnak vissza üresen rájuk. Néhányból szinte semmi nem maradt, csak törmelék, amíg mások még állják a sarat, de már kidűlt azért egy-két fal meg ajtó. A rombolás nyomi is egyértelműen látszanak. Leégett tetők, kormos falak, bezúzott ablakok, meg még sorolhatnánk napestig. Hagy egy kis időt, hogy ezt mind magába szívja Zsonorha, mielőtt tova indulna.*
- Na gyere menjünk!* Indul meg a törmeléket kerülgetve, de közben mesél.*
- Na most már látod, hogy nem csak szóbeszéd az itt történt lázadás. A nemeseket szépen lesöpörték innen. Akik túlélték vagy elköltöztek, vagy itt nyomorognak a környéken. Egyesek pedig megpróbálják a régi házaikat visszavenni. Például az is ott.* Mutat egy viszonylag épp kis rezidenciára, aminek ablaki mögül fény szűrődik ki. Az udvar is rendezett meg a kerítés is meg van csinálva. Na azért meglátszik rajta, hogy megszenvedte a lázadást, de azért már nem vészes.*
- Ha jól tudom éhínség volt. ezért fordultak a gazdagok ellen. Az üres gyomor képes megrengetni a világot. Fosztogatás, rablás, erőszak. A szokásos menete az ilyesminek. Rengeteg vér kifolyt azokban az időkben. Aztán meg jött a pestis.* Továbbra is kerülgetik a romokat, miközben haladnak előre. Lassan elkopik előlük az összes épületmaradvány és feltűnik egy jókora szakadék.*
- Tádám! Ez itt a mi Meredélyünk, vagy ahogy sokan hívják a Lázadók Sírja. Az pedig ott a túloldalt Sárváros. A várostól elszakadt rész, ahova végül összegyűlt az összes mocsok. Oda nem érdemes átmenni, hacsak nem sötét ügyleteid vannak.* A színpadias mozdulat most sem maradhat el, ahogy elé tárja ezt a képet. A túlparton minden felé, sátrak meg egyéb tákolmányok látszanak. Előtte pedig a mély szakadék.*
- Aki át akar jutni, annak azon a hídon kell átkelnie. Csont Híd a neve, amiért olyan fehér. Szerintem találó.* Kicsit megint elcsöndesedik és oda lép a hasadék széléhez.*
- Azt mondják nincs alja és, hogy éjjelente kiáltásokat hoz fel a szél.* Felkap egy követ és a sötét mélységbe dobja.*
- Kedvelt hely azok számára, akik el akarják dobni életüket. Mondhatni szinte már romantikus.* Le is ül a szélére és lógatja lefelé a lábát. Néha köveket hajít le, amik hangtalanul tűnnek el a mélyben.*
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-04 22:16:36
Üzenet elküldve: 2021-07-04 22:16:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Erediel reakciója elgondolkoztatja. Úgy érzi, a bokorban megbúvó mágus már biztosan gyaníthatja, hogy a jelenléte nem titok. Persze Gaerralos nem adta egyértelmű jelét még a dolognak, de különösebben nem is rejtette véka alá, hogy csak belement a játékba.
Semmiképp sem szándékozik anélkül futni hagyni az illetőt, hogy legalább pár szót váltottak volna közvetlenül, bár azzal is tisztában van, hogy ez teljes mértékben a másiktól függ. Így tudja, hogy előbb-utóbb majd azért egyértelműbb jelét is kéne adnia a dolognak.
Erre viszont úgy érzi, van még ideje, hiszen a piaci séta és bevásárlás sem két perc, és hacsak a mágus nincs különösebben adakozó kedvében, még arra is alkalmat kell hagyni, hogy a ruha az illető kezei közé kerüljön.
Ahogy aztán az illúzió olvasni kezd, Gaerralosnak támad még egy ötlete. Ad pár rövid másodpercet a szöveg böngészésére az illúziónak, majd mikor az 'végigolvasta' azt, csak úgy mellesleg megszólal.*
-Egyébként ez a tréfa semmi a pirtianesi valósághoz képest. Ott legtöbben még mágiát sem tanulhatnak anélkül, hogy jó eséllyel egy kínkamrában végezzék. Ehhez képest egy ezer aranyas pénzbüntetés szinte nevetséges.
*Szavai nagy része igaz, fiatalabb korában személyesen is vett már részt veszélyes mágusok elfogásában, és a kínkamrákhoz is volt szerencséje. Ahogy mesél, talán észrevehető, hogy finoman grimaszol, mintha fruszrálná is a dolog. Ennek okát pedig hamarosan fel is fedi.*
-A 'legtöbben' alatt mindenkit értek, aki nem egy nemesi, vagy katonai tisztséget betöltő sötételf.
*Teszi hozzá. Bár nincs különösebben szüksége rá, ez már végleg meg fogja erősíteni, hogy Erediel csak egy egyszerű illúzió, nem pedig egy Lihanechi zárdában lakozó lány, hiszen a papíron sok minden olvasható, de pénzbüntetés pont nem.*
-Értelmes rendszer. Itt sem hiszem, hogy büntetlenül megúszták volna, de a városőrség most sincs a legjobb állapotban, nemhogy hónapokkal ezelőtt. Nem hiszem, hogy a Tanácsnak elég embere volt, hogy egy viszonylag ártatlan vicc elkövetőit hajkurássza.
*Na persze Gaerralos csak annyit tud, hogy a tetteseket nem kapták el. Nem lepné meg, ha a Tanács attól függetlenül, hogy hol van valódi szükség a város katonáira, megpróbálta volna kinyomoztatni az ügyet.*
-Feladatot... a városban?
*Húzza össze a szemöldökét. Persze tudja, hogy a beszélgetés gyakorlatilag tárgytalan, de a 'Szerelemhozók' szó valahogy nem illik össze neki a döntéssel, hogy a lány milyen életpályát is akar választani. És akármennyire is tisztában van azzal, hogy a beszélgetés, amit folytat, nem valódi, ettől még pár apró részlettől eltekintve valósnak és hitelesnek hat a dolog.
Meg sem rezdül a fű zörrenésére, és eleinte azt a benyomást keltheti, hogy nem vette észre a dolgot. Ám ezután oda sem nézve, látszólag minden ok nélkül kissé megemeli botját, majd meglazítva rajta fogását hagyja, hogy annak alja nagyot koppanjon az utca kövezetén.*
-Rendben, csak nyugodtan.
*Biccent arra, hogy az illúzió hamarosan meg fog szűnni. Érdeklődéssel figyeli, ahogy az kétségkívül látványos módon szétfoszlik, majd megköszörüli a torkát, és megfordul, útközben végigfuttatva tekintetét a kerten, melyet Taitos választott búvóhelyéül. Szeme nem időzik el, ahogy elnéz a kúria felől, azonnal a piac felé is veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.04 23:43:57
*Erediel reakciója elgondolkoztatja. Úgy érzi, a bokorban megbúvó mágus már biztosan gyaníthatja, hogy a jelenléte nem titok. Persze Gaerralos nem adta egyértelmű jelét még a dolognak, de különösebben nem is rejtette véka alá, hogy csak belement a játékba.
Semmiképp sem szándékozik anélkül futni hagyni az illetőt, hogy legalább pár szót váltottak volna közvetlenül, bár azzal is tisztában van, hogy ez teljes mértékben a másiktól függ. Így tudja, hogy előbb-utóbb majd azért egyértelműbb jelét is kéne adnia a dolognak.
Erre viszont úgy érzi, van még ideje, hiszen a piaci séta és bevásárlás sem két perc, és hacsak a mágus nincs különösebben adakozó kedvében, még arra is alkalmat kell hagyni, hogy a ruha az illető kezei közé kerüljön.
Ahogy aztán az illúzió olvasni kezd, Gaerralosnak támad még egy ötlete. Ad pár rövid másodpercet a szöveg böngészésére az illúziónak, majd mikor az 'végigolvasta' azt, csak úgy mellesleg megszólal.*
-Egyébként ez a tréfa semmi a pirtianesi valósághoz képest. Ott legtöbben még mágiát sem tanulhatnak anélkül, hogy jó eséllyel egy kínkamrában végezzék. Ehhez képest egy ezer aranyas pénzbüntetés szinte nevetséges.
*Szavai nagy része igaz, fiatalabb korában személyesen is vett már részt veszélyes mágusok elfogásában, és a kínkamrákhoz is volt szerencséje. Ahogy mesél, talán észrevehető, hogy finoman grimaszol, mintha fruszrálná is a dolog. Ennek okát pedig hamarosan fel is fedi.*
-A 'legtöbben' alatt mindenkit értek, aki nem egy nemesi, vagy katonai tisztséget betöltő sötételf.
*Teszi hozzá. Bár nincs különösebben szüksége rá, ez már végleg meg fogja erősíteni, hogy Erediel csak egy egyszerű illúzió, nem pedig egy Lihanechi zárdában lakozó lány, hiszen a papíron sok minden olvasható, de pénzbüntetés pont nem.*
-Értelmes rendszer. Itt sem hiszem, hogy büntetlenül megúszták volna, de a városőrség most sincs a legjobb állapotban, nemhogy hónapokkal ezelőtt. Nem hiszem, hogy a Tanácsnak elég embere volt, hogy egy viszonylag ártatlan vicc elkövetőit hajkurássza.
*Na persze Gaerralos csak annyit tud, hogy a tetteseket nem kapták el. Nem lepné meg, ha a Tanács attól függetlenül, hogy hol van valódi szükség a város katonáira, megpróbálta volna kinyomoztatni az ügyet.*
-Feladatot... a városban?
*Húzza össze a szemöldökét. Persze tudja, hogy a beszélgetés gyakorlatilag tárgytalan, de a 'Szerelemhozók' szó valahogy nem illik össze neki a döntéssel, hogy a lány milyen életpályát is akar választani. És akármennyire is tisztában van azzal, hogy a beszélgetés, amit folytat, nem valódi, ettől még pár apró részlettől eltekintve valósnak és hitelesnek hat a dolog.
Meg sem rezdül a fű zörrenésére, és eleinte azt a benyomást keltheti, hogy nem vette észre a dolgot. Ám ezután oda sem nézve, látszólag minden ok nélkül kissé megemeli botját, majd meglazítva rajta fogását hagyja, hogy annak alja nagyot koppanjon az utca kövezetén.*
-Rendben, csak nyugodtan.
*Biccent arra, hogy az illúzió hamarosan meg fog szűnni. Érdeklődéssel figyeli, ahogy az kétségkívül látványos módon szétfoszlik, majd megköszörüli a torkát, és megfordul, útközben végigfuttatva tekintetét a kerten, melyet Taitos választott búvóhelyéül. Szeme nem időzik el, ahogy elnéz a kúria felől, azonnal a piac felé is veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.04 23:43:57
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-04 20:14:28
Üzenet elküldve: 2021-07-04 20:14:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
-Ez... Ez tényleg így van.
*Piszkálja Erediel anyagtalan lábujjával a köveket. Taitos közben kicsit temeti magát.*
~Szóval mágus vagy...~
*Vonja le a következtetést, de sokkal jobban kifuttatni nem is tudja. A jelenés mozgatása minden idegszálát igénybe veszi, főleg ennyi idő után.
Azonban az indulás előtt még megtorpannak a mágiatilalmat megvitatva. A tréfát mondjuk Taitos értékeli. Egészen addig amíg...*
~Szellemek kegyelmezzetek, hogy ez a lázadás álljon meg a józan ész határain belül.~
*Ugyanis a nemesség bukása Taitosnak pont elég, de a vándor el tudja képzelni, hogy a mágiáról kevésbé tájékozott, babonás népek bizony vasvillát ragadnak a mágia ellen, mert ezt is a felsőbbrendűség valamilyen bástyájának tekintik.*
~A torony... Abogr talán ezért...~
*Persze sokkal tovább nem jut a gondolatokban most sem, csak töredékek férnek be amellé, hogy Eredielt mozgassa. Most, hogy tudja mit kell néznie könnyed parancsot ad a világ energiáinak. A harcos elméjére bízza, hogy a lány anyagtalan kezét hova pozicionálja mikor az megcsippentené a lap szélét, és tekintetének irányát, homlokráncolását is rá bízza. Persze nem tudja mi van ráírva, így Taitos, mint a bábos most csak improvizálni tud.*
-Nocsak, egészen furcsa tréfa. Mifelénk a hivatalnokok börtönbe csukatnák hazugságért. Ha a vezetők szavaival ékeskedik valaki, akkor azt bizony itt fizetetlen munkára ítélik, amíg nem törleszti bűneit.
*Magyarázza kicsit talán esetlenül a lány.*
-Egyszer jártam a városban és a tóparton is. Ezen kívül itt éltem, talán ha a Szerelemhozók kiválasztanak kaphatok feladatot a városban.
*Ismét kezét kezdi tördelni. Taitos minden apró részletet megragad, hogy fontosnak tüntesse fel ezt a ruhavásárlást. Ragron ekkor moccan egyet mire a fű megzörren, de ahogy Taitos veszettül a gyeplő után kap az egész tényleg csak egy apró zörrenés marad. Az illúzió éppen csak nem szakad meg, Taitos még mindig nem veszi le szemét az áldozatul választott őrről.*
-Akkor hát, irány a piac? El fogok tűnni.
*Kérdezi a lány, és ha igenlő választ kap, Taitos egy mesteri kivonulással koronázza meg az összképet. A lány alakja nagyjából Gaertől öt lépésre elkezd fodrozódni, mintha csak a levegő remegne a forróságtól, aztán az egész még jobban szétesik, néha meg-meg ugrik. Végül pedig az elmosódott Erediel alakja átlép azon az anyagtalan "ablakon", melyen át a kis utcácskába belépett és elhalványul a férfi szeme előtt. Ám itt még nincs vége Taitos trükkjeinek, a férfi talán két lépést tehet meg és kezdődik a következő felvonás.*
-Ez... Ez tényleg így van.
*Piszkálja Erediel anyagtalan lábujjával a köveket. Taitos közben kicsit temeti magát.*
~Szóval mágus vagy...~
*Vonja le a következtetést, de sokkal jobban kifuttatni nem is tudja. A jelenés mozgatása minden idegszálát igénybe veszi, főleg ennyi idő után.
Azonban az indulás előtt még megtorpannak a mágiatilalmat megvitatva. A tréfát mondjuk Taitos értékeli. Egészen addig amíg...*
~Szellemek kegyelmezzetek, hogy ez a lázadás álljon meg a józan ész határain belül.~
*Ugyanis a nemesség bukása Taitosnak pont elég, de a vándor el tudja képzelni, hogy a mágiáról kevésbé tájékozott, babonás népek bizony vasvillát ragadnak a mágia ellen, mert ezt is a felsőbbrendűség valamilyen bástyájának tekintik.*
~A torony... Abogr talán ezért...~
*Persze sokkal tovább nem jut a gondolatokban most sem, csak töredékek férnek be amellé, hogy Eredielt mozgassa. Most, hogy tudja mit kell néznie könnyed parancsot ad a világ energiáinak. A harcos elméjére bízza, hogy a lány anyagtalan kezét hova pozicionálja mikor az megcsippentené a lap szélét, és tekintetének irányát, homlokráncolását is rá bízza. Persze nem tudja mi van ráírva, így Taitos, mint a bábos most csak improvizálni tud.*
-Nocsak, egészen furcsa tréfa. Mifelénk a hivatalnokok börtönbe csukatnák hazugságért. Ha a vezetők szavaival ékeskedik valaki, akkor azt bizony itt fizetetlen munkára ítélik, amíg nem törleszti bűneit.
*Magyarázza kicsit talán esetlenül a lány.*
-Egyszer jártam a városban és a tóparton is. Ezen kívül itt éltem, talán ha a Szerelemhozók kiválasztanak kaphatok feladatot a városban.
*Ismét kezét kezdi tördelni. Taitos minden apró részletet megragad, hogy fontosnak tüntesse fel ezt a ruhavásárlást. Ragron ekkor moccan egyet mire a fű megzörren, de ahogy Taitos veszettül a gyeplő után kap az egész tényleg csak egy apró zörrenés marad. Az illúzió éppen csak nem szakad meg, Taitos még mindig nem veszi le szemét az áldozatul választott őrről.*
-Akkor hát, irány a piac? El fogok tűnni.
*Kérdezi a lány, és ha igenlő választ kap, Taitos egy mesteri kivonulással koronázza meg az összképet. A lány alakja nagyjából Gaertől öt lépésre elkezd fodrozódni, mintha csak a levegő remegne a forróságtól, aztán az egész még jobban szétesik, néha meg-meg ugrik. Végül pedig az elmosódott Erediel alakja átlép azon az anyagtalan "ablakon", melyen át a kis utcácskába belépett és elhalványul a férfi szeme előtt. Ám itt még nincs vége Taitos trükkjeinek, a férfi talán két lépést tehet meg és kezdődik a következő felvonás.*
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-02 17:29:00
Üzenet elküldve: 2021-07-02 17:29:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
-Ugyan, bár nem vagyok varázsló, de eleget tudok a mágiáról, hogy tudjam, nem mindig működik pontosan úgy, ahogy akarnánk.
*Válaszol a jelenésnek, és valóban túlságosan élvezi ezt a szituációt, hogy különösebben neheztelni tudjon a dologért. Ez persze nem jelenti azt, hogy a feladat, amit pár évvel korábban még minden további nélkül el tudott volna végezni, ne viselné meg fizikailag, és abból, ahogy időnként megrándul az arca, ez kívülről is egyértelmű lehet.*
-Remek, ez tényleg szerencsés.
~Szóval tud követni a piacra anélkül, hogy mások észrevennék.~
*Bár könnyen meglehetne, hogy az illuzionista egyszerűen el kíván vegyülni a tömegben, egy tapasztalt mágus miért is elégedne meg ilyen kétes hatékonyságú, hétköznapi megoldásokkal? És mivel épp az imént futott át magában a nap- és holdvarázslatok egyedi ismertetőjegyein, tudja, hogy a kettő közül melyik alkalmas ilyen célok elérésére.
Úgy tűnik, valamilyen szinten átmegy a finom üzenet, amit a kerítésrácsok megérintésével próbált közvetíteni. Még mielőtt megragadhatná a botját, észreveszi, ahogy látóterébe kerül az illúzió keze. Röviden ezután pedig már hanghatás is társul a dologhoz.
Habár az évek során remekül elsajátította az arcvonásai és testbeszéde fölötti kontrollt, tudja, hogy ebben sosem volt, és sosem lesz olyan jó, mint bátyja. Emiatt is lehet az, hogy hallván az illúzió mondandóját, nem tudja időben megakadályozni a formálódó mosolyt, habár viszonylag hamar, egy másodpercen belül korrigál.
Habár tudja, hogy a szituáció fölött valódi kontrollja csak egy valakinek van, valamennyire mégis elégedettséggel tölti el, hogy tervei megváltoztatására kényszerítette a mágust.*
-Nem látom akadályát.
*Válaszol maga is felhangon, miközben elveszi a botját, majd a legnagyobb természetességgel megfordul, elfordul a kerítéstől, és követi az illúziót.*
-Nem fogok elszaladni, attól nem kell félned.
*Se hanglejtése, se bármi más nem sugallja azt, hogy ennek a kijelentésnek a célja ne az lenne, hogy Gaerralos biztosítsa Eredielt türelméről.*
-Zavart?
*Elgondolkozik picit, miközben a legnagyobb természetességgel követi az illúzió pillantását, a kúria elburjánzott kertének növényzetét tanulmányozva.*
-Különösebb zavarról nem tudok, bár bevallom, csak egy pár hattal ezelőtt érkeztem a városba. Viszont ahogy hallom, még tavasszal pár tréfamester elkezdte terjeszteni, hogy Artheniorban mágiatilalmat jelentettek ki. Még szórólapokat is hamisítottak, várj...
*Újra leteszi a botját, bár ezúttal egy közeli padnak támasztja azt, nem akarja provokálni a kertben megbúvó mágust. Kis keresgélés után előhúz egy kissé már viseltes állapotú papírlapot, mely az állítólagos bejelentést tartalmazza, majd egyfajta végső próbaként megmutatja az illúziónak azt.*
-Érdekes darab, bár úgy érzem, a te otthonod felé talán nagyobb felfordulást okozott volna. Ahogy hallom, Lihanechben a mágia- és az olvasni tudás is elterjedtebb tudomány... Bár még nem volt szerencsém meglátogatni a helyet. Egész életedet a falvadban töltötted, vagy jártál már a városban is?
-Ugyan, bár nem vagyok varázsló, de eleget tudok a mágiáról, hogy tudjam, nem mindig működik pontosan úgy, ahogy akarnánk.
*Válaszol a jelenésnek, és valóban túlságosan élvezi ezt a szituációt, hogy különösebben neheztelni tudjon a dologért. Ez persze nem jelenti azt, hogy a feladat, amit pár évvel korábban még minden további nélkül el tudott volna végezni, ne viselné meg fizikailag, és abból, ahogy időnként megrándul az arca, ez kívülről is egyértelmű lehet.*
-Remek, ez tényleg szerencsés.
~Szóval tud követni a piacra anélkül, hogy mások észrevennék.~
*Bár könnyen meglehetne, hogy az illuzionista egyszerűen el kíván vegyülni a tömegben, egy tapasztalt mágus miért is elégedne meg ilyen kétes hatékonyságú, hétköznapi megoldásokkal? És mivel épp az imént futott át magában a nap- és holdvarázslatok egyedi ismertetőjegyein, tudja, hogy a kettő közül melyik alkalmas ilyen célok elérésére.
Úgy tűnik, valamilyen szinten átmegy a finom üzenet, amit a kerítésrácsok megérintésével próbált közvetíteni. Még mielőtt megragadhatná a botját, észreveszi, ahogy látóterébe kerül az illúzió keze. Röviden ezután pedig már hanghatás is társul a dologhoz.
Habár az évek során remekül elsajátította az arcvonásai és testbeszéde fölötti kontrollt, tudja, hogy ebben sosem volt, és sosem lesz olyan jó, mint bátyja. Emiatt is lehet az, hogy hallván az illúzió mondandóját, nem tudja időben megakadályozni a formálódó mosolyt, habár viszonylag hamar, egy másodpercen belül korrigál.
Habár tudja, hogy a szituáció fölött valódi kontrollja csak egy valakinek van, valamennyire mégis elégedettséggel tölti el, hogy tervei megváltoztatására kényszerítette a mágust.*
-Nem látom akadályát.
*Válaszol maga is felhangon, miközben elveszi a botját, majd a legnagyobb természetességgel megfordul, elfordul a kerítéstől, és követi az illúziót.*
-Nem fogok elszaladni, attól nem kell félned.
*Se hanglejtése, se bármi más nem sugallja azt, hogy ennek a kijelentésnek a célja ne az lenne, hogy Gaerralos biztosítsa Eredielt türelméről.*
-Zavart?
*Elgondolkozik picit, miközben a legnagyobb természetességgel követi az illúzió pillantását, a kúria elburjánzott kertének növényzetét tanulmányozva.*
-Különösebb zavarról nem tudok, bár bevallom, csak egy pár hattal ezelőtt érkeztem a városba. Viszont ahogy hallom, még tavasszal pár tréfamester elkezdte terjeszteni, hogy Artheniorban mágiatilalmat jelentettek ki. Még szórólapokat is hamisítottak, várj...
*Újra leteszi a botját, bár ezúttal egy közeli padnak támasztja azt, nem akarja provokálni a kertben megbúvó mágust. Kis keresgélés után előhúz egy kissé már viseltes állapotú papírlapot, mely az állítólagos bejelentést tartalmazza, majd egyfajta végső próbaként megmutatja az illúziónak azt.*
-Érdekes darab, bár úgy érzem, a te otthonod felé talán nagyobb felfordulást okozott volna. Ahogy hallom, Lihanechben a mágia- és az olvasni tudás is elterjedtebb tudomány... Bár még nem volt szerencsém meglátogatni a helyet. Egész életedet a falvadban töltötted, vagy jártál már a városban is?
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-02 15:52:44
Üzenet elküldve: 2021-07-02 15:52:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Erediel kezét tördelve nézi, ahogy a rokkant katona a pénzt szedegeti össze.*
-Jaj, a Fényességre mondom, nagyon sajnálom. Segítenék, ha tudnék, elnézést!
*Anyagtalanul, akár egy reppenő tündér a szétesett erszényhez suhan, de csak lebiggyesztett ajkakkal csalódottan nézi ahogy ügyetlensége miatt most a férfi nyöghet.*
-Köszönöm! És igen, mehetünk, de sajnos pár lépés csak az a terület amire ki tudom terjeszteni Úrnőm hatalmát. Újra jelentkezem onnan. Felülről az égből megtalálom majd magát jó uram!
*Bólogat szinte csak magának. Amikor a férfi a kerítéshez sétál, sőt, még kezét is oda teszi Taitosban meghűl a vér.*
~Nem volt elég jó az érme trükk.~
*Gondolja magában egy pillanatra, ahogy elkönyveli általa vélt teljes vereségét, de aztán újból az illúzióra kezd koncentrálni.*
~Akkor lássuk erre mit lépsz barátom.~
*Erediel anyagtalan keze a férfiért nyúl, majd a lány suttogni kezd.*
-A kerítésen túl ne menjen. Onnan figyeli magát valaki, érzem.
*Susmorogja.*
-Viselkedjen természetesen, talán tudok segíteni magának. Bizonyosan mágus.
*Aztán el is reppen oldalrább és fennhangon folytatja.*
-Akkor hát uram, indulhatunk a piacra?
*Kérdezi.*
-Ha nem találna csak várjon egy kicsit kérem, még tanulom Úrnőm áldását teljességgel elfogadni és magamévá tenni.
*Fürtjei libbennek, ahogy egy apró mozdulatot tesz a piactér felé, de Taitos direkt nem viszi messzebbre. Sőt, meg is torpan a lány alakja és gondolkodón ajkai elé biggyeszti mutatóujját, majd míg beszél egyenesen Taitosra néz.*
-Mondja csak uram, nem tapasztalt mostanában zavart? Már... zavart a piacon... nincs... felfordulás az aratás közelsége miatt?
*A lány fejével egy aprót önmaga, mármint Taitos irányába biccent jelezve, hogy a lány a mágus miatt kérdez ilyeneket.*
*Erediel kezét tördelve nézi, ahogy a rokkant katona a pénzt szedegeti össze.*
-Jaj, a Fényességre mondom, nagyon sajnálom. Segítenék, ha tudnék, elnézést!
*Anyagtalanul, akár egy reppenő tündér a szétesett erszényhez suhan, de csak lebiggyesztett ajkakkal csalódottan nézi ahogy ügyetlensége miatt most a férfi nyöghet.*
-Köszönöm! És igen, mehetünk, de sajnos pár lépés csak az a terület amire ki tudom terjeszteni Úrnőm hatalmát. Újra jelentkezem onnan. Felülről az égből megtalálom majd magát jó uram!
*Bólogat szinte csak magának. Amikor a férfi a kerítéshez sétál, sőt, még kezét is oda teszi Taitosban meghűl a vér.*
~Nem volt elég jó az érme trükk.~
*Gondolja magában egy pillanatra, ahogy elkönyveli általa vélt teljes vereségét, de aztán újból az illúzióra kezd koncentrálni.*
~Akkor lássuk erre mit lépsz barátom.~
*Erediel anyagtalan keze a férfiért nyúl, majd a lány suttogni kezd.*
-A kerítésen túl ne menjen. Onnan figyeli magát valaki, érzem.
*Susmorogja.*
-Viselkedjen természetesen, talán tudok segíteni magának. Bizonyosan mágus.
*Aztán el is reppen oldalrább és fennhangon folytatja.*
-Akkor hát uram, indulhatunk a piacra?
*Kérdezi.*
-Ha nem találna csak várjon egy kicsit kérem, még tanulom Úrnőm áldását teljességgel elfogadni és magamévá tenni.
*Fürtjei libbennek, ahogy egy apró mozdulatot tesz a piactér felé, de Taitos direkt nem viszi messzebbre. Sőt, meg is torpan a lány alakja és gondolkodón ajkai elé biggyeszti mutatóujját, majd míg beszél egyenesen Taitosra néz.*
-Mondja csak uram, nem tapasztalt mostanában zavart? Már... zavart a piacon... nincs... felfordulás az aratás közelsége miatt?
*A lány fejével egy aprót önmaga, mármint Taitos irányába biccent jelezve, hogy a lány a mágus miatt kérdez ilyeneket.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-24 10:15:11
Üzenet elküldve: 2021-06-24 10:15:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Fhrenky lassú, ráérős léptekkel hagyja maga mögött Sárvárost, és lép be Romvárosba. Kifejezetten tetszik számára a város ezen része, bár arra az éjszakára emlékezteti amikor rájuk támadtak. Ott is minden elégett, eltört, és csak egy szomorú feldúlt épület árulkodott arról, hogy ott egykoron laktak emberek.
Azóta ilyen, és emiatt furcsa kötődést érez Romváros miatt. Nem kellemes emlékek ezek, főleg mert akkoriban vesztette el legjobb barátját is, de ez legalább valami ismerős.*
Azóta ilyen, és emiatt furcsa kötődést érez Romváros miatt. Nem kellemes emlékek ezek, főleg mert akkoriban vesztette el legjobb barátját is, de ez legalább valami ismerős.*
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-23 19:34:17
Üzenet elküldve: 2021-06-23 19:34:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
~Közelebb van, mint gondoltam.~
*Állapít meg magában újabb dolgot a mágusról, hiszen az illúzió olyan dologra reagált, amit idézője csak akkor hallhatott meg, ha pár lépésen belül hallgatózik. Innentől kezdve pedig már nem nehéz megtippelnie, hogy hol bujkálhat a mágus. Ami már nagyobb nehézséget okoz, az az, hogy mindezt természetesen kezelje, ne nézzen rögtön a már korábban is zizegő gazlepte kert felé, de ne is kerülje feltűnően a tekintetével.*
-Ugyan, ezen a helyen szinte csak rosszabb meglepetésekre számíthatnék.
*Válaszol, arcán egy halvány mosoly. Persze ez inkább annak tudható be, hogy az érmetrükk működött, és habár maximális bizonyossággal nem zárhatja ki, hogy az illúzió valóban igazat mond, és nem egy elementarista mágus játszadozik az érzékszerveivel, a legtöbb jel továbbra is arra utal, hogy holdmágiával van dolga.
Az már más kérdés, hogy egy viszonylag nagy hatalmú holdmágus pontosan miért is kényszerül egy félkarú katona segítségére, hogy beszerezzen egy váltás női ünneplőt a piacról. A válasz valószínűleg viszonylag egyszerű: a szóban forgó mágus unatkozik, és azzal szeretné feldobni a napját, hogy érdekes szituációkba keveri a veteránt.
Ha őszinte akar lenni, valamennyire már őt is előre szórakoztatja a tény, hogy teljes páncélban, fegyverrel az oldalán fog majd diskurzust folytatni egy szerencsétlen ruhaárussal.*
-Meglepne, ha nem lenne elég.
*Válaszol, miközben magában azon tűnődik, hogy milyen módon is fog átkerülni hozzá a pénz. Erre hamarosan választ is kap, érdeklődve figyeli a folyamatot. Hallván a kántálást, picit ráncolja a homlokát, ugyanis a lány által kimondott szavak közül felismer párat.
Bár a varázsige nagy részéről nem tudja megállapítani, hogy milyen ághoz tartozhat, tisztán hall pár földmágiára emlékeztető szót, és az is egyértelmű, hogy a varázsige maga alapvetően elementáris, akármennyire is Eeyr pörölyeként jelenik meg a pénzeszacskó. Becsapódásának és szétszóródásának íve pedig most már minden afelőli kétséget eloszlat, hogy hol bujkálhat a mágus.
Az illúzió kérdésére csak biccent, majd megkezdi a pénz összeszedésének nem kicsit fájdalmas folyamatát, melyért bal térde finoman szólva nem különösebben hálás.*
-Amennyiben nem vagy helyhez kötve, a ruhaválasztást rád hagynám. A méretet még meg tudom saccolni, de tartok tőle, hogy a szépérzékem erősen hiányos.
*Mondja, ahogy végez az érmék összegyűjtésével, és felegyenesedik. Kis szenvedés árán sikerül a saját erszénye mellé kötözni az újonnan szerzett, kövérebb és nehezebb zsákocskát. Ezután odasétál a kerítéshez, és bár nem néz abba az irányba, ahol feltételezése szerint a ruha megrendelője bujkálhat, röviden végigfuttatja ujjait a kerítés mentén, mielőtt elvenné onnan utazóbotját.
Ezután, ha nem merül fel újabb dolog, a Piactér felé veszi útját.*
~Közelebb van, mint gondoltam.~
*Állapít meg magában újabb dolgot a mágusról, hiszen az illúzió olyan dologra reagált, amit idézője csak akkor hallhatott meg, ha pár lépésen belül hallgatózik. Innentől kezdve pedig már nem nehéz megtippelnie, hogy hol bujkálhat a mágus. Ami már nagyobb nehézséget okoz, az az, hogy mindezt természetesen kezelje, ne nézzen rögtön a már korábban is zizegő gazlepte kert felé, de ne is kerülje feltűnően a tekintetével.*
-Ugyan, ezen a helyen szinte csak rosszabb meglepetésekre számíthatnék.
*Válaszol, arcán egy halvány mosoly. Persze ez inkább annak tudható be, hogy az érmetrükk működött, és habár maximális bizonyossággal nem zárhatja ki, hogy az illúzió valóban igazat mond, és nem egy elementarista mágus játszadozik az érzékszerveivel, a legtöbb jel továbbra is arra utal, hogy holdmágiával van dolga.
Az már más kérdés, hogy egy viszonylag nagy hatalmú holdmágus pontosan miért is kényszerül egy félkarú katona segítségére, hogy beszerezzen egy váltás női ünneplőt a piacról. A válasz valószínűleg viszonylag egyszerű: a szóban forgó mágus unatkozik, és azzal szeretné feldobni a napját, hogy érdekes szituációkba keveri a veteránt.
Ha őszinte akar lenni, valamennyire már őt is előre szórakoztatja a tény, hogy teljes páncélban, fegyverrel az oldalán fog majd diskurzust folytatni egy szerencsétlen ruhaárussal.*
-Meglepne, ha nem lenne elég.
*Válaszol, miközben magában azon tűnődik, hogy milyen módon is fog átkerülni hozzá a pénz. Erre hamarosan választ is kap, érdeklődve figyeli a folyamatot. Hallván a kántálást, picit ráncolja a homlokát, ugyanis a lány által kimondott szavak közül felismer párat.
Bár a varázsige nagy részéről nem tudja megállapítani, hogy milyen ághoz tartozhat, tisztán hall pár földmágiára emlékeztető szót, és az is egyértelmű, hogy a varázsige maga alapvetően elementáris, akármennyire is Eeyr pörölyeként jelenik meg a pénzeszacskó. Becsapódásának és szétszóródásának íve pedig most már minden afelőli kétséget eloszlat, hogy hol bujkálhat a mágus.
Az illúzió kérdésére csak biccent, majd megkezdi a pénz összeszedésének nem kicsit fájdalmas folyamatát, melyért bal térde finoman szólva nem különösebben hálás.*
-Amennyiben nem vagy helyhez kötve, a ruhaválasztást rád hagynám. A méretet még meg tudom saccolni, de tartok tőle, hogy a szépérzékem erősen hiányos.
*Mondja, ahogy végez az érmék összegyűjtésével, és felegyenesedik. Kis szenvedés árán sikerül a saját erszénye mellé kötözni az újonnan szerzett, kövérebb és nehezebb zsákocskát. Ezután odasétál a kerítéshez, és bár nem néz abba az irányba, ahol feltételezése szerint a ruha megrendelője bujkálhat, röviden végigfuttatja ujjait a kerítés mentén, mielőtt elvenné onnan utazóbotját.
Ezután, ha nem merül fel újabb dolog, a Piactér felé veszi útját.*
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-23 18:00:38
Üzenet elküldve: 2021-06-23 18:00:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Gaerralos kérdésére Erediel Taitossal együtt mosolyodik el.*
-Oh nem, nem. *Rázza a fejét, mitől fürtjei vad táncba kezdenek.*
-Istennőm erejét kértem segítségül, hogy sugalmazza át alakom a város lakóinak. Önre esett a választása. Más nem is lát, nem is hall.
*Magyarázza töredelmesen.*
-Elnézést, hogy így önre rontottam.
*Lesüti szemét, mintha érezné, hogy ez nem valami jó alku pozíció neki. Az érme trükk viszont Taitostól rejtve marad. A mágus minden erejét a férfi elméjének olyan módosítására fordítja, mely a tükörképet nem tartalmazza, csak az utcai látványt tárja elé. Noha a tükörkép hiányát talán magyarázza is a lány előző pár mondata.*
-Rendben, úgy is jó.
*Biccent végül a lány illúziójával Taitos. Erediel ajkába harap.*
-Mennyibe kerül egy ilyen ruha? Ötszáz arany ugye elég lesz?
*Kérdi a lány másolata. Taitos már tudja is, hogy az az arany hogy fog ott teremni, azonban nem biztos benne, hogy ki tudja vitelezni a manővert.
Lenyúl derekára, leakasztja teljes erszényes zsákját.*
~Nincs ideje számolni.~
*Úgy dönt értesíti Erediel beszélgetőtársát is tervéről. A lány gondolkodóba esik, felemeli üres kezét, mintha méregetne, számlálna valamit, de az arany nem látszik benne.*
-Elküldöm mindet, az lesz a legjobb.
*Közben Taitos feltámaszkodik a nyeregben, szemét le nem véve a félkarú vitézről, dobni készül.*
~Remélem nem leszel félkarú rabló...~
*Erediel újabb magyarázatba kezd az utca kövén anyagtalan rózsa ajkaival.*
-Egy pillanat, lehet, hogy eltűnök mire megjelenik. Egyszerre kettőt varázsolni nagyon nehéz. És ne ijedjen meg! Az Istennőm jelképeként érkezik majd.
*Ajkába harap és mormolni kezd. Taitos a Teleportáció igézését használja fel alapul, azonban néhány szót kicserél benne leginkább a föld varázslatokból ismert fémeket jellemző szavakra. Talán ez a legjobb megtévesztés. Taitos ívesen felfelé hajítja el végül a zsákot, amennyire csak tudja csendesen, de ezzel kevesebbet törődik az időzítés itt az igazán kritikus. A felszálló ágon elterelést alkalmaz. Erediel alakja kezd el vöröses fényben ragyogni, majd ahogy az ív csúcspontján jár az aranykupac, úgy Eeyr égő pörölyének miniatűr másává alakítja azt, mely a tervezettnél távolabb, vagy öt lépéssel a férfi mögött csapódik a földnek. Ott pedig Taitos egy elegáns gondolattal el is tünteti az éteri lángoló pörölyt, mintha csak egy szellemalak lett volna eddig is.*
-Ohh, bocsánat, kicsit... mellé ment.
*Szabadkozik a lány alakja visszatérve a megszokott tündéri tünemény átlagos fényességéhez.*
-Ezt most csináltam először a rendházon kívülre.
*Magyarázza kezeit tördelve.*
-Nagyon szétszóródott, ugye?
*Pipiskedik a mágus mögé nézve, hogy lássa mi történt. Az aranyas zsacskócska nagyja azért megmaradt. Talán egy tucat arany, vagy kettő szóródhatott jelentősen mellé, egy kis hajolgatással azonban Gaerralos Ruuhrijehr magáénak tudhatja Taitos, illetve Erediel 672 aranyát.
*
*Gaerralos kérdésére Erediel Taitossal együtt mosolyodik el.*
-Oh nem, nem. *Rázza a fejét, mitől fürtjei vad táncba kezdenek.*
-Istennőm erejét kértem segítségül, hogy sugalmazza át alakom a város lakóinak. Önre esett a választása. Más nem is lát, nem is hall.
*Magyarázza töredelmesen.*
-Elnézést, hogy így önre rontottam.
*Lesüti szemét, mintha érezné, hogy ez nem valami jó alku pozíció neki. Az érme trükk viszont Taitostól rejtve marad. A mágus minden erejét a férfi elméjének olyan módosítására fordítja, mely a tükörképet nem tartalmazza, csak az utcai látványt tárja elé. Noha a tükörkép hiányát talán magyarázza is a lány előző pár mondata.*
-Rendben, úgy is jó.
*Biccent végül a lány illúziójával Taitos. Erediel ajkába harap.*
-Mennyibe kerül egy ilyen ruha? Ötszáz arany ugye elég lesz?
*Kérdi a lány másolata. Taitos már tudja is, hogy az az arany hogy fog ott teremni, azonban nem biztos benne, hogy ki tudja vitelezni a manővert.
Lenyúl derekára, leakasztja teljes erszényes zsákját.*
~Nincs ideje számolni.~
*Úgy dönt értesíti Erediel beszélgetőtársát is tervéről. A lány gondolkodóba esik, felemeli üres kezét, mintha méregetne, számlálna valamit, de az arany nem látszik benne.*
-Elküldöm mindet, az lesz a legjobb.
*Közben Taitos feltámaszkodik a nyeregben, szemét le nem véve a félkarú vitézről, dobni készül.*
~Remélem nem leszel félkarú rabló...~
*Erediel újabb magyarázatba kezd az utca kövén anyagtalan rózsa ajkaival.*
-Egy pillanat, lehet, hogy eltűnök mire megjelenik. Egyszerre kettőt varázsolni nagyon nehéz. És ne ijedjen meg! Az Istennőm jelképeként érkezik majd.
*Ajkába harap és mormolni kezd. Taitos a Teleportáció igézését használja fel alapul, azonban néhány szót kicserél benne leginkább a föld varázslatokból ismert fémeket jellemző szavakra. Talán ez a legjobb megtévesztés. Taitos ívesen felfelé hajítja el végül a zsákot, amennyire csak tudja csendesen, de ezzel kevesebbet törődik az időzítés itt az igazán kritikus. A felszálló ágon elterelést alkalmaz. Erediel alakja kezd el vöröses fényben ragyogni, majd ahogy az ív csúcspontján jár az aranykupac, úgy Eeyr égő pörölyének miniatűr másává alakítja azt, mely a tervezettnél távolabb, vagy öt lépéssel a férfi mögött csapódik a földnek. Ott pedig Taitos egy elegáns gondolattal el is tünteti az éteri lángoló pörölyt, mintha csak egy szellemalak lett volna eddig is.*
-Ohh, bocsánat, kicsit... mellé ment.
*Szabadkozik a lány alakja visszatérve a megszokott tündéri tünemény átlagos fényességéhez.*
-Ezt most csináltam először a rendházon kívülre.
*Magyarázza kezeit tördelve.*
-Nagyon szétszóródott, ugye?
*Pipiskedik a mágus mögé nézve, hogy lássa mi történt. Az aranyas zsacskócska nagyja azért megmaradt. Talán egy tucat arany, vagy kettő szóródhatott jelentősen mellé, egy kis hajolgatással azonban Gaerralos Ruuhrijehr magáénak tudhatja Taitos, illetve Erediel 672 aranyát.
*
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-23 16:34:27
Üzenet elküldve: 2021-06-23 16:34:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Gaerralos tudja, hogy óvatosnak kell lennie most, és gyorsan kell gondolkoznia. Na nem azért, mert különösebb veszélyben érezné magát, bár ha jól érti az illúziók mibenlétét, könnyen meglehet, hogy jelenleg teljes valósága egy, a mágus által megkreált közegben játszódik. Ez persze attól függ, milyen erős is lehet a mágus, és milyen mágiaágat használ.
Nem, inkább az a lehetőség hozza kissé lázba, hogy alkalma nyílhatna egy beszélgetésre egy mágussal, aki minimum egy mágiaágat már szinte teljes valószínűséggel kitanult, és kis szerencsével talán -a pirtianesi mágusokkal ellentétben- nem is célja távoltartani ezt a tudást az 'alatta levőktől'.*
-Anyagtalan... fénylény?
*Mormogja, gyanúja szerint elég halkan, hogy a mágus, aki szinte kétségkívül valahol a közelben bújik meg, csak akkor hallhassa szavait, ha emberfeletti hallással rendelkezik. Eközben, szemét le sem véve az illúzióról odalép az egyik közelebbi kerítéshez, nekitámasztja a botját, majd visszalépve megpróbálja megfogni a kinyújtott kezet.*
~Fény... napmágia?~
*Gondolkozik el, kezd beugrani neki a különbség a két ág között. A holdmágia inkább specifikusan egy célpontra hat, míg a napmágia bárki által észlelhető, a fény valódi eltérítésével létrehozott képeket alkot.
Viszont ahogy elgondolkozik, ez még nem jelent semmit, hiszen a vele szemben álló jelenés lehetne olyan holdmágia is, amit szándékosan anyagtalannak alkotott meg készítője annak ellenére is, hogy a tapintás és ellenállás érzése is tartozhatna az illúzió képességei közé.*
-Üdv, kedves Erediel.
*Mondja, talán picivel hangosabban, mint ami normális, de ügyel, hogy ne legyen feltűnő a dolog. Ami viszont gyanúra adhat okot, az talán az, hogy hangja továbbra sem mutat különösebben érzelmet, udvarias, természetes, nyoma sincs benne szkepticizmusnak, hitetlenkedésnek, vagy akár további meglepetésnek sem.*
-Cselekedtem már méltatlanabb célok érdekében is.
*Válaszol arra, hogy a 'lány' szép szeretne lenni. Eközben a zsebeiben kezd el turkálni, ám eltart egy darabig, amíg sikerül kitapintania, amit keres: egy ovális, körülbelül arasz hosszúságú, acélból készült medált, melynek egyik oldalára van vésve valami, míg a másik sima.
Egykoron egy zsoldoskompániában való tagságát jelezte, ám most ebbe bele sem gondol, csak az a fontos számára, hogy a sima fele kiválóan visszatükrözi a fényt.
Viszonylag gyorsan, kevesebb, mint fél másodperc alatt előhúzza, és kezében kitartja vízszintesen kettőjük közé olyan szögben, hogy láthassa, van-e tükörképe az illúziónak. Tippje szerint ha holdmágiával van dolga, akkor a mágusnak semmiképp sem lesz könnyű a tükörképet is valósághűen megalkotni, főleg úgy, hogy nem is tud róla, hogy az érme viszonylag jó tükör.
Ha sikerült megállapítania, hogy van-e tükörkép, akkor sem adja jelét a dolognak, hanem maximális természetességgel folytatja a beszélgetést, miközben vissza elrakja a medált.*
-Szívesen segítek, bár az árat sajnos muszáj lesz előre megadnod.
*Emeli meg erszényét, melyben alig csörren meg pár érme, jelezvén, hogy nincs nála elég pénz egy díszes ruha megvásárlásához.*
*Gaerralos tudja, hogy óvatosnak kell lennie most, és gyorsan kell gondolkoznia. Na nem azért, mert különösebb veszélyben érezné magát, bár ha jól érti az illúziók mibenlétét, könnyen meglehet, hogy jelenleg teljes valósága egy, a mágus által megkreált közegben játszódik. Ez persze attól függ, milyen erős is lehet a mágus, és milyen mágiaágat használ.
Nem, inkább az a lehetőség hozza kissé lázba, hogy alkalma nyílhatna egy beszélgetésre egy mágussal, aki minimum egy mágiaágat már szinte teljes valószínűséggel kitanult, és kis szerencsével talán -a pirtianesi mágusokkal ellentétben- nem is célja távoltartani ezt a tudást az 'alatta levőktől'.*
-Anyagtalan... fénylény?
*Mormogja, gyanúja szerint elég halkan, hogy a mágus, aki szinte kétségkívül valahol a közelben bújik meg, csak akkor hallhassa szavait, ha emberfeletti hallással rendelkezik. Eközben, szemét le sem véve az illúzióról odalép az egyik közelebbi kerítéshez, nekitámasztja a botját, majd visszalépve megpróbálja megfogni a kinyújtott kezet.*
~Fény... napmágia?~
*Gondolkozik el, kezd beugrani neki a különbség a két ág között. A holdmágia inkább specifikusan egy célpontra hat, míg a napmágia bárki által észlelhető, a fény valódi eltérítésével létrehozott képeket alkot.
Viszont ahogy elgondolkozik, ez még nem jelent semmit, hiszen a vele szemben álló jelenés lehetne olyan holdmágia is, amit szándékosan anyagtalannak alkotott meg készítője annak ellenére is, hogy a tapintás és ellenállás érzése is tartozhatna az illúzió képességei közé.*
-Üdv, kedves Erediel.
*Mondja, talán picivel hangosabban, mint ami normális, de ügyel, hogy ne legyen feltűnő a dolog. Ami viszont gyanúra adhat okot, az talán az, hogy hangja továbbra sem mutat különösebben érzelmet, udvarias, természetes, nyoma sincs benne szkepticizmusnak, hitetlenkedésnek, vagy akár további meglepetésnek sem.*
-Cselekedtem már méltatlanabb célok érdekében is.
*Válaszol arra, hogy a 'lány' szép szeretne lenni. Eközben a zsebeiben kezd el turkálni, ám eltart egy darabig, amíg sikerül kitapintania, amit keres: egy ovális, körülbelül arasz hosszúságú, acélból készült medált, melynek egyik oldalára van vésve valami, míg a másik sima.
Egykoron egy zsoldoskompániában való tagságát jelezte, ám most ebbe bele sem gondol, csak az a fontos számára, hogy a sima fele kiválóan visszatükrözi a fényt.
Viszonylag gyorsan, kevesebb, mint fél másodperc alatt előhúzza, és kezében kitartja vízszintesen kettőjük közé olyan szögben, hogy láthassa, van-e tükörképe az illúziónak. Tippje szerint ha holdmágiával van dolga, akkor a mágusnak semmiképp sem lesz könnyű a tükörképet is valósághűen megalkotni, főleg úgy, hogy nem is tud róla, hogy az érme viszonylag jó tükör.
Ha sikerült megállapítania, hogy van-e tükörkép, akkor sem adja jelét a dolognak, hanem maximális természetességgel folytatja a beszélgetést, miközben vissza elrakja a medált.*
-Szívesen segítek, bár az árat sajnos muszáj lesz előre megadnod.
*Emeli meg erszényét, melyben alig csörren meg pár érme, jelezvén, hogy nincs nála elég pénz egy díszes ruha megvásárlásához.*
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-23 15:18:00
Üzenet elküldve: 2021-06-23 15:18:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Taitos összpontosítva mered áldozatára, és most az egyszer nem is igazán értékeli magában a látottakat. Minden figyelme kell ahhoz, hogy az általa kreált tüneményt megfelelően a világ részleteihez tudja illeszteni. Azért az esésre egy picit elmosolyodik, amit figyelme megrezzenésével a nőalak is megtesz.*
-Oh, nyugodjon meg, nem kell félni.
*A férfi körbepillantását Taitos az aggodalom jelének tudja be.*
-Anyagtalan vagyok, még ártani sem tudok, nézze!
*Előre lép és kezét nyújtja. Bőre a fényben puhának tetszik, ujjai egyformák, bőre hibátlan, egy fakóbőrű leány napcsípte árnyalatában játszik.*
-Nyugodtan, ha félti a karját, akkor akár a botjával is.
*Hangja nem gúnyos, igazán szolid, már amennyire erre Taitos rá tudja venni a jelenést. A lány tekintete azonban Gaer hiányzó karjára villan egy pillanatra, már amennyire Taitos távolról be tudja lőni annak helyét.*
-Erediel vagyok. Eeyr zárdájában lakom egy Lihanech melletti kis faluban.
*Taitos igazán mesteri terve itt jön talán csak.*
~Lássuk megeszed-e reggelire.~
*A koncentrációba szinte beleizzad, de folytatja az elmebábozást.*
-Ma este lesz a nyárközépi beavató bálunk ahol...
*Lesüti szemét.*
-Találkozunk a Szerelemhozókkal... Ők tudja... Férfiak. Szép szeretnék lenni!
*Itt felnéz Gaer szemébe, összeteszi kezeit.*
-Kérem segítsen nekem egy csinos artheniori ruhát szerezni! Maga olyan jólelkünek tűnik. Megadom az árát, akár előre is!
*Egy fiatal leány minden álmának csillogását igyekszik a mágus ebbe a tüzesen barna pillantásba beleönteni.*
-Kérem! Az árusoknál már próbálkoztam, de démonűzőt hívtak!
*Próbál továbbra is könyörögni. Taitos pedig csak koncentrál, és igyekszik kivenni Gaer reakcióit, hiszen a lány szemével nem lát. Ő csak egy bábos a történetben. Alatta Ragron egyelőre még nyugodtan áll, nincs oka mozogni.*
*Taitos összpontosítva mered áldozatára, és most az egyszer nem is igazán értékeli magában a látottakat. Minden figyelme kell ahhoz, hogy az általa kreált tüneményt megfelelően a világ részleteihez tudja illeszteni. Azért az esésre egy picit elmosolyodik, amit figyelme megrezzenésével a nőalak is megtesz.*
-Oh, nyugodjon meg, nem kell félni.
*A férfi körbepillantását Taitos az aggodalom jelének tudja be.*
-Anyagtalan vagyok, még ártani sem tudok, nézze!
*Előre lép és kezét nyújtja. Bőre a fényben puhának tetszik, ujjai egyformák, bőre hibátlan, egy fakóbőrű leány napcsípte árnyalatában játszik.*
-Nyugodtan, ha félti a karját, akkor akár a botjával is.
*Hangja nem gúnyos, igazán szolid, már amennyire erre Taitos rá tudja venni a jelenést. A lány tekintete azonban Gaer hiányzó karjára villan egy pillanatra, már amennyire Taitos távolról be tudja lőni annak helyét.*
-Erediel vagyok. Eeyr zárdájában lakom egy Lihanech melletti kis faluban.
*Taitos igazán mesteri terve itt jön talán csak.*
~Lássuk megeszed-e reggelire.~
*A koncentrációba szinte beleizzad, de folytatja az elmebábozást.*
-Ma este lesz a nyárközépi beavató bálunk ahol...
*Lesüti szemét.*
-Találkozunk a Szerelemhozókkal... Ők tudja... Férfiak. Szép szeretnék lenni!
*Itt felnéz Gaer szemébe, összeteszi kezeit.*
-Kérem segítsen nekem egy csinos artheniori ruhát szerezni! Maga olyan jólelkünek tűnik. Megadom az árát, akár előre is!
*Egy fiatal leány minden álmának csillogását igyekszik a mágus ebbe a tüzesen barna pillantásba beleönteni.*
-Kérem! Az árusoknál már próbálkoztam, de démonűzőt hívtak!
*Próbál továbbra is könyörögni. Taitos pedig csak koncentrál, és igyekszik kivenni Gaer reakcióit, hiszen a lány szemével nem lát. Ő csak egy bábos a történetben. Alatta Ragron egyelőre még nyugodtan áll, nincs oka mozogni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093