Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-18 16:42:19
Üzenet elküldve: 2025-08-18 16:42:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Eryssae//
*A test, a lélek és szellem tökéletesítése vezet ahhoz, hogy önmagunkat tökéletesítsük. A kérdések, gondolkodásra ösztönöznek, ami a szellem erősítésének legjobb módja. A kapott kérdésre nem válaszol csak hümmög valamit az orra alatt. A válasz természetesen igaz hisz a Nevető Ember egyik fontos tanítása ez. Az ezt követő kérdései már nehezebbek. Mármint ő annak gondolja őket. A válasz pedig ahova kifut az valóban meglepi a szerzetest még ha ennek nem is mutatja a jelét. Érdekes gondolkodású lányt bíztak rá. El is gondolkodik a másik szavain és elraktározza őket későbbre. A tapasztalat kérdésén megint csak hümmög válasz helyett. Az iránymutatás kapcsán érdekes dolgot hall. Ami, alapján visszakérdez.*
-Valóban nekem kell? Mit gondolsz mik ezek az értékek amik ide vezettek a kolostorból és amiknek a megőrzéséért ilyen hosszú utat tettél meg.
*A test, a lélek és szellem tökéletesítése vezet ahhoz, hogy önmagunkat tökéletesítsük. A kérdések, gondolkodásra ösztönöznek, ami a szellem erősítésének legjobb módja. A kapott kérdésre nem válaszol csak hümmög valamit az orra alatt. A válasz természetesen igaz hisz a Nevető Ember egyik fontos tanítása ez. Az ezt követő kérdései már nehezebbek. Mármint ő annak gondolja őket. A válasz pedig ahova kifut az valóban meglepi a szerzetest még ha ennek nem is mutatja a jelét. Érdekes gondolkodású lányt bíztak rá. El is gondolkodik a másik szavain és elraktározza őket későbbre. A tapasztalat kérdésén megint csak hümmög válasz helyett. Az iránymutatás kapcsán érdekes dolgot hall. Ami, alapján visszakérdez.*
-Valóban nekem kell? Mit gondolsz mik ezek az értékek amik ide vezettek a kolostorból és amiknek a megőrzéséért ilyen hosszú utat tettél meg.
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-18 15:10:28
Üzenet elküldve: 2025-08-18 15:10:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Aokin//
*Úgy látszik, hogy Aokin ki szeretné hozni őt a kényelmes helyzetéből, miszerint ő egy tanítvány és elég az, ha megteszi, amire a mestere kéri. Sosem volt igazán jó a gondolkodásban, inkább többször kellett neki elmondani mindenféle tanítást, mire azt teljesen felfogta. Aztán persze volt olyan is, hogy minél többször hallott valamit, annál jobban nem volt igaz, az első megértés. Ez csak összezavarta, és ehhez kellettek a mesterek, hogy a helyesnek vélt lehetőségek közül, az igaz felé tereljék, hogy ott már maga jöjjön rá, mert erre egyedül nem lett volna képes.*
- Bizonyára igazad van. De mindig van mit tanulni, nem igaz? *Ez sem saját gondolata volt, de a Nagy Kódex értekezett róla. A következő kérdésnél újra megemeli a szemöldökét, inkább harcolnának és szenvedne vereséget, mint, hogy a szellemét tornáztassák.*
- Attól, hogy látsz, még nem tudod feltétlenül, hogy mit. Attól hogy hallod, még nem biztos , hogy meg tudsz különböztetni például két állatot. Attól, hogy érzed az illatát, még megmérgezhet az étel. *Bölcselkedik mégis.*
- Valahol be kell vinni a táplálékot, hogy élhessünk. *Elmosolyodik, vélhetően nem erre a válaszra számított Aokin.*
- Csak a tapasztalat segíti az előbbiek megértését. Az pedig a mestereknek több van, mint a tanítványoknak, nem igaz? *Néz rá a kopasz szerzetesre, majd pillant el róla. Nem tudja, hogy mit hoz még a jövő, de ha ennyit kell beszélnie dolgokról, lehet, hogy unalmában szörnyethal majd. De ha ez az út vezet ahhoz, hogy ő jobb legyen, akkor szörnyethal majd és feltámad. Ebben reménykedik legalábbis.*
- Az iránymutatás a rend értékeinek továbbviteléhez is szükséges. De ezt szerencsére neked kell tudnod, mester. *Hajol meg tiszteletteljesen újból.*
*Úgy látszik, hogy Aokin ki szeretné hozni őt a kényelmes helyzetéből, miszerint ő egy tanítvány és elég az, ha megteszi, amire a mestere kéri. Sosem volt igazán jó a gondolkodásban, inkább többször kellett neki elmondani mindenféle tanítást, mire azt teljesen felfogta. Aztán persze volt olyan is, hogy minél többször hallott valamit, annál jobban nem volt igaz, az első megértés. Ez csak összezavarta, és ehhez kellettek a mesterek, hogy a helyesnek vélt lehetőségek közül, az igaz felé tereljék, hogy ott már maga jöjjön rá, mert erre egyedül nem lett volna képes.*
- Bizonyára igazad van. De mindig van mit tanulni, nem igaz? *Ez sem saját gondolata volt, de a Nagy Kódex értekezett róla. A következő kérdésnél újra megemeli a szemöldökét, inkább harcolnának és szenvedne vereséget, mint, hogy a szellemét tornáztassák.*
- Attól, hogy látsz, még nem tudod feltétlenül, hogy mit. Attól hogy hallod, még nem biztos , hogy meg tudsz különböztetni például két állatot. Attól, hogy érzed az illatát, még megmérgezhet az étel. *Bölcselkedik mégis.*
- Valahol be kell vinni a táplálékot, hogy élhessünk. *Elmosolyodik, vélhetően nem erre a válaszra számított Aokin.*
- Csak a tapasztalat segíti az előbbiek megértését. Az pedig a mestereknek több van, mint a tanítványoknak, nem igaz? *Néz rá a kopasz szerzetesre, majd pillant el róla. Nem tudja, hogy mit hoz még a jövő, de ha ennyit kell beszélnie dolgokról, lehet, hogy unalmában szörnyethal majd. De ha ez az út vezet ahhoz, hogy ő jobb legyen, akkor szörnyethal majd és feltámad. Ebben reménykedik legalábbis.*
- Az iránymutatás a rend értékeinek továbbviteléhez is szükséges. De ezt szerencsére neked kell tudnod, mester. *Hajol meg tiszteletteljesen újból.*
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-18 14:01:48
Üzenet elküldve: 2025-08-18 14:01:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Eryssae//
*Arca nem árulja el, hogy helyesnek véli-e a másik válaszát vagy ő mit gondol erről a helyzetről. Az utolsó mondat viszont egy halványt mosolyt csal a szája szélére.*
-Mégis általában a mesterek akik kérdeznek. Nem a tanítványokra férne rá a tanulás?
*Neki is végig kellett ezt az utat járnia és rá kellett jönnie a kellemetlen igazságra. Belekezd egy újabb bölcseletbe.*
-Azért van a szemünk, hogy lássunk. Azért van a fülünk, hogy halljunk. Azért van az orrunk, hogy érezzünk. Miért van a szánk? És ha ennyi mindent kaptunk akkor mi szükség egy mesterre ahhoz, hogy irányt tudjon mutatni?
*Arca nem árulja el, hogy helyesnek véli-e a másik válaszát vagy ő mit gondol erről a helyzetről. Az utolsó mondat viszont egy halványt mosolyt csal a szája szélére.*
-Mégis általában a mesterek akik kérdeznek. Nem a tanítványokra férne rá a tanulás?
*Neki is végig kellett ezt az utat járnia és rá kellett jönnie a kellemetlen igazságra. Belekezd egy újabb bölcseletbe.*
-Azért van a szemünk, hogy lássunk. Azért van a fülünk, hogy halljunk. Azért van az orrunk, hogy érezzünk. Miért van a szánk? És ha ennyi mindent kaptunk akkor mi szükség egy mesterre ahhoz, hogy irányt tudjon mutatni?
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-18 13:01:45
Üzenet elküldve: 2025-08-18 13:01:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Aokin//
*Figyeli Aokint, úgy reménykedik, hogy mindent jól mondott el, amit tudott. A saját fiatalsága miatt nem annyira türelmes, mint mások, de tudja jól, hogy még nem kezdődött el az elmék harca. Azaz, hogy addig kell szótlanul maradni, amíg ő kiborul valamin, ezt nem igazán sikerült eltanulnia a kolostorban eltöltött idő alatt. Persze még nem tartanak ott, hogy órákig csendesen üldögéljenek és e helyszín valóban nem is alkalmas erre, szóval egyelőre Eryssae türelmes. Az idegen környezettől ugyan a hideg futkos a hátán, inkább menne a közeli erdő csendesebb részébe, mint itt, ahol számtalan népség megfordul. A visszakérdezés nem éri váratlanul, ezt vele szemben nagyon sokat alkalmazták már, hogy tanuljon belőle. Hogy mérgét lenyelje, egy nagyobbat sóhajt, mielőtt válaszolna.*
- Mert utasítottak erre. Meg gondolom téged is próba elé akarnak állítani. Talán ez az egész nem is rólam, hanem rólad szól. De sosem voltam igazán jól ebben. A visszakérdezés idegesítő, még ha el is fogadom a tanító jellegét. *Mondja ki őszintén, mert ha más nem, akkor az őszintesége legendás. Ami többször keverte bajba már, mint hozott gyümölcsöt. De mindent magabiztosan állít, ahogy ugyanígy állja a mester tekintetét.*
*Figyeli Aokint, úgy reménykedik, hogy mindent jól mondott el, amit tudott. A saját fiatalsága miatt nem annyira türelmes, mint mások, de tudja jól, hogy még nem kezdődött el az elmék harca. Azaz, hogy addig kell szótlanul maradni, amíg ő kiborul valamin, ezt nem igazán sikerült eltanulnia a kolostorban eltöltött idő alatt. Persze még nem tartanak ott, hogy órákig csendesen üldögéljenek és e helyszín valóban nem is alkalmas erre, szóval egyelőre Eryssae türelmes. Az idegen környezettől ugyan a hideg futkos a hátán, inkább menne a közeli erdő csendesebb részébe, mint itt, ahol számtalan népség megfordul. A visszakérdezés nem éri váratlanul, ezt vele szemben nagyon sokat alkalmazták már, hogy tanuljon belőle. Hogy mérgét lenyelje, egy nagyobbat sóhajt, mielőtt válaszolna.*
- Mert utasítottak erre. Meg gondolom téged is próba elé akarnak állítani. Talán ez az egész nem is rólam, hanem rólad szól. De sosem voltam igazán jól ebben. A visszakérdezés idegesítő, még ha el is fogadom a tanító jellegét. *Mondja ki őszintén, mert ha más nem, akkor az őszintesége legendás. Ami többször keverte bajba már, mint hozott gyümölcsöt. De mindent magabiztosan állít, ahogy ugyanígy állja a mester tekintetét.*
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-18 12:40:50
Üzenet elküldve: 2025-08-18 12:40:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Eryssae//
*Szótlan elmélkedés. Nem olyan csendes, mint a kolostorban volt hisz itt nagyobb az élet viszont érthető, hogy a lány türelmét próbára teszi. Minden bizonnyal nem is ez lesz az első alkalom, hisz ha valamit akkor a tartalmas szótlanságot és a rébuszokban való beszédet nagyon jól eltanulta Aokin a mesterektől. Kérdésére hosszabb választ kap mint amit várt. Hallgatja a másik szavait és mielőtt válaszolna elmélkedik kicsit rajtuk.*
~Iránymutatást. Aki, elhagyja a kolostort az a szívét követi. Én is csak a tudás miatt vagyok itt.~
-Minden okkal történik. Te mit gondolsz miért kerültél ide?
*Figyeli a másik reakcióit. Valóban szokatlan, hogy egy nő bekerüljön a kolostorba, sőt a többiekkel tanuljon. Aokin nem sok példát tud erre. Vajon mi lehetett az oka, hogy a lányt mégis tanították.*
*Szótlan elmélkedés. Nem olyan csendes, mint a kolostorban volt hisz itt nagyobb az élet viszont érthető, hogy a lány türelmét próbára teszi. Minden bizonnyal nem is ez lesz az első alkalom, hisz ha valamit akkor a tartalmas szótlanságot és a rébuszokban való beszédet nagyon jól eltanulta Aokin a mesterektől. Kérdésére hosszabb választ kap mint amit várt. Hallgatja a másik szavait és mielőtt válaszolna elmélkedik kicsit rajtuk.*
~Iránymutatást. Aki, elhagyja a kolostort az a szívét követi. Én is csak a tudás miatt vagyok itt.~
-Minden okkal történik. Te mit gondolsz miért kerültél ide?
*Figyeli a másik reakcióit. Valóban szokatlan, hogy egy nő bekerüljön a kolostorba, sőt a többiekkel tanuljon. Aokin nem sok példát tud erre. Vajon mi lehetett az oka, hogy a lányt mégis tanították.*
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-18 12:15:15
Üzenet elküldve: 2025-08-18 12:15:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Aokin//
*Eryssae megkönnyebbül, amikor viszonozza a másik a meghajlását. Követi a szemével Aokin tekintetét, ahol egy család csónakázik. Milyen felhőtlen öröm, ami számára túl nagy dolog. Igazán még sosem volt boldog, még akkor sem, amikor befogadta az apát a kolostorba, azóta sem tudja, hogy miért. Sosem mert rákérdezni, mert az egyetlen jó dolog, ami addig történt az életében. Nagyon sokat tanult külön, nem vehetett részt a többiekkel szinte semmiben. Nem tudott a családjával csónakázni egy tavon, mert nem volt neki, amióta az eszét tudta. De most talán lesz valaki, akitől még sokat tanulhat és beilleszkedhet... valahová. Arra, hogy Aokin nem mester még, nem tud mit felelni. Neki azt mondták igen, talán a pergamen tartalmaz ilyet, ő maga ezt nem tudja, nem nézett bele. Így aztán néma marad és csak bólint egyet, afféle "elfogadom a szavaid" stílusban. A férfi kiveszi a kezéből az emlegetett üzenetet, ő pedig a tanított laza állásban áll, türelmesen várja a történéseket. Közben, amíg a mester másra figyel, ő felméri Aokint és elégedetten biccent magában. Ilyesminek képzelt el egy képzett szerzetest, bár még fiatal ő is, nem úgy, mint akik őt, vagy őket tanították. A másik újra a tavat nézi, Eryssae viszont már nem érdeklődik eziránt. Kezd feszültebb lenni, mert nem tudja, hogy mi lesz most és egyáltalán igényt tart-e rá a másik ,vagy csak egyszerűen elküldi. Megteheti, hiszen nem utasíthatja vissza egy mester szavait, ezen gondolkodnia kell még, ha bekövetkezik.*
- Eryssae vagyok és úgy tudom, hogy te fogsz iránymutatást adni a továbbiakról. Az istenek megjelenése megváltoztatott néhány dolgot. Gondolom meglepődtél, hogy egy nő vagyok. Nem a tényen, hanem, hogy ugyanabból a kolostorból jöttem. Talán már nem ugyanabból. *Eryssae arra gondol, hogy amikor Aokin elhagyta a kolostort, csak férfi tagjai voltak. Persze erről nem tud igazán sokat, és másik női tanítvánnyal sem találkozott, lehet, hogy csak kivétel. Ezt csak azért nem mondja el, mert nem biztos a dolgában, egyelőre azon dolgozik, hogy Aokin elfogadja őt valahogyan.*
*Eryssae megkönnyebbül, amikor viszonozza a másik a meghajlását. Követi a szemével Aokin tekintetét, ahol egy család csónakázik. Milyen felhőtlen öröm, ami számára túl nagy dolog. Igazán még sosem volt boldog, még akkor sem, amikor befogadta az apát a kolostorba, azóta sem tudja, hogy miért. Sosem mert rákérdezni, mert az egyetlen jó dolog, ami addig történt az életében. Nagyon sokat tanult külön, nem vehetett részt a többiekkel szinte semmiben. Nem tudott a családjával csónakázni egy tavon, mert nem volt neki, amióta az eszét tudta. De most talán lesz valaki, akitől még sokat tanulhat és beilleszkedhet... valahová. Arra, hogy Aokin nem mester még, nem tud mit felelni. Neki azt mondták igen, talán a pergamen tartalmaz ilyet, ő maga ezt nem tudja, nem nézett bele. Így aztán néma marad és csak bólint egyet, afféle "elfogadom a szavaid" stílusban. A férfi kiveszi a kezéből az emlegetett üzenetet, ő pedig a tanított laza állásban áll, türelmesen várja a történéseket. Közben, amíg a mester másra figyel, ő felméri Aokint és elégedetten biccent magában. Ilyesminek képzelt el egy képzett szerzetest, bár még fiatal ő is, nem úgy, mint akik őt, vagy őket tanították. A másik újra a tavat nézi, Eryssae viszont már nem érdeklődik eziránt. Kezd feszültebb lenni, mert nem tudja, hogy mi lesz most és egyáltalán igényt tart-e rá a másik ,vagy csak egyszerűen elküldi. Megteheti, hiszen nem utasíthatja vissza egy mester szavait, ezen gondolkodnia kell még, ha bekövetkezik.*
- Eryssae vagyok és úgy tudom, hogy te fogsz iránymutatást adni a továbbiakról. Az istenek megjelenése megváltoztatott néhány dolgot. Gondolom meglepődtél, hogy egy nő vagyok. Nem a tényen, hanem, hogy ugyanabból a kolostorból jöttem. Talán már nem ugyanabból. *Eryssae arra gondol, hogy amikor Aokin elhagyta a kolostort, csak férfi tagjai voltak. Persze erről nem tud igazán sokat, és másik női tanítvánnyal sem találkozott, lehet, hogy csak kivétel. Ezt csak azért nem mondja el, mert nem biztos a dolgában, egyelőre azon dolgozik, hogy Aokin elfogadja őt valahogyan.*
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-18 11:26:44
Üzenet elküldve: 2025-08-18 11:26:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Eryssae//
*Az egyik csónakban egy család nevetgél. Az öltözetük alapján a módosabb réteghez tartozhatnak. Kereskedők vagy nemesek. Apa, anya és egy barna kislány, aki valami játékot szorongat folyton és magyaráz a szüleinek megállás nélkül. Kikapcsolódás a mindennapokból. Ennek a fontosságán mereng a szerzetes mikor szinte a semmiből felbukkan mellette egy lány és megszólítja. Egyből a lényegre tér és a szavai meglepik Aokin-t. Már maga a megszólítás is. Hisz ő nem számít mesternek. Csak ha visszatér majd a kolostorba. A meghajlást ettől függetlenül viszonozza. Első gondolata, hogy valami félreértésről lehet szó. Viszont a levél amit felé nyújtanak egyértelműen otthonról származik.*
-Még nem vagyok mester.
*Veszi ki a másik kezéből az üzenetet és méri végig a lányt. A széles vállak és a másik testalkata arra utal, hogy nehéz munkát szokott végezni. Persze van, hogy a nők is besegítenek a földeken. Főleg ahol nincs férfi a háznál, de több nő igen, ott szorulnak rá az ilyesmire. Csakhogy az a bot gyanúsan ismerős, de nem von le messzemenő következtetéseket a férfi.*
-Messzi utat jártál be, hogy megtalálj engem.
*Nyitja ki az üzenetet és kezdi el magában olvasni a sorokat. A szavak és a levélben elhangzó nevek mosolyt csalnak a szerzetes arcára. Nem várta, hogy valami hazai dologgal találkozik errefelé. Még a hívás előtt. Amit viszont a sorokból kiolvas letörli a mosolyát és ráncokat szabdal a homlokára. Nem is olyan rég volt, hogy azzal a fiatal varázslóval beszéltek és többször is el kellett mondania, hogy nem tudja miképp hatottak az istenek az otthoniakra ugyanis, az nem értette, hogy milyen korán eljött onnan. Hát sok minden megváltozott ezek szerint. Érzi a levélből bizonytalanságot, amit a változások okoznak. Ő maga még nem tudja mit is gondoljon erről. Épp úgy megérti az apát döntését ahogy ellenzi is. Ahhoz viszont, hogy tisztán lásson mélyebben magába kell majd tekintenie. Ez a sok dolog hirtelen borult rá és megzavarta a lelkét. A tó-felé fordul. A korábban megfigyelt csónakban ülő kislány vidáman viháncol és a kezéből kiesik a játék egyenesen a vízbe. Az apja még időben nyúl be a víz alá, hogy kiszedje mielőtt elsüllyedne, de így is összevizezi az ingujját. Nevetnek a dolgon.*
~A zavaros víznek le kell ülepednie ahhoz, belássunk a mélyére.~
*Mást is mond a levél. Valami olyasmit amire korábban nem volt példa. Valaki, aki még nem járta meg az útját tanítványt kap. Méghozzá egy nőt. Hova gondolt a mestere mikor ezt kitalálta. Ha itt lenne akkor a szerzetes meg is mondaná neki, hogy ez felelőtlenség. Hiszen még neki is sokat kell tanulnia. Mit tudna tanítani? Viszont nincs itt csak a levél amiben feladatot adott. Némán nézi a sorokat. Hosszan hallgat, majd a levelet az övébe tűzi és higgadtan megszólal.*
-Sok minden történt. Te ismered a nevem, de téged hogy hívnak?
*Az egyik csónakban egy család nevetgél. Az öltözetük alapján a módosabb réteghez tartozhatnak. Kereskedők vagy nemesek. Apa, anya és egy barna kislány, aki valami játékot szorongat folyton és magyaráz a szüleinek megállás nélkül. Kikapcsolódás a mindennapokból. Ennek a fontosságán mereng a szerzetes mikor szinte a semmiből felbukkan mellette egy lány és megszólítja. Egyből a lényegre tér és a szavai meglepik Aokin-t. Már maga a megszólítás is. Hisz ő nem számít mesternek. Csak ha visszatér majd a kolostorba. A meghajlást ettől függetlenül viszonozza. Első gondolata, hogy valami félreértésről lehet szó. Viszont a levél amit felé nyújtanak egyértelműen otthonról származik.*
-Még nem vagyok mester.
*Veszi ki a másik kezéből az üzenetet és méri végig a lányt. A széles vállak és a másik testalkata arra utal, hogy nehéz munkát szokott végezni. Persze van, hogy a nők is besegítenek a földeken. Főleg ahol nincs férfi a háznál, de több nő igen, ott szorulnak rá az ilyesmire. Csakhogy az a bot gyanúsan ismerős, de nem von le messzemenő következtetéseket a férfi.*
-Messzi utat jártál be, hogy megtalálj engem.
*Nyitja ki az üzenetet és kezdi el magában olvasni a sorokat. A szavak és a levélben elhangzó nevek mosolyt csalnak a szerzetes arcára. Nem várta, hogy valami hazai dologgal találkozik errefelé. Még a hívás előtt. Amit viszont a sorokból kiolvas letörli a mosolyát és ráncokat szabdal a homlokára. Nem is olyan rég volt, hogy azzal a fiatal varázslóval beszéltek és többször is el kellett mondania, hogy nem tudja miképp hatottak az istenek az otthoniakra ugyanis, az nem értette, hogy milyen korán eljött onnan. Hát sok minden megváltozott ezek szerint. Érzi a levélből bizonytalanságot, amit a változások okoznak. Ő maga még nem tudja mit is gondoljon erről. Épp úgy megérti az apát döntését ahogy ellenzi is. Ahhoz viszont, hogy tisztán lásson mélyebben magába kell majd tekintenie. Ez a sok dolog hirtelen borult rá és megzavarta a lelkét. A tó-felé fordul. A korábban megfigyelt csónakban ülő kislány vidáman viháncol és a kezéből kiesik a játék egyenesen a vízbe. Az apja még időben nyúl be a víz alá, hogy kiszedje mielőtt elsüllyedne, de így is összevizezi az ingujját. Nevetnek a dolgon.*
~A zavaros víznek le kell ülepednie ahhoz, belássunk a mélyére.~
*Mást is mond a levél. Valami olyasmit amire korábban nem volt példa. Valaki, aki még nem járta meg az útját tanítványt kap. Méghozzá egy nőt. Hova gondolt a mestere mikor ezt kitalálta. Ha itt lenne akkor a szerzetes meg is mondaná neki, hogy ez felelőtlenség. Hiszen még neki is sokat kell tanulnia. Mit tudna tanítani? Viszont nincs itt csak a levél amiben feladatot adott. Némán nézi a sorokat. Hosszan hallgat, majd a levelet az övébe tűzi és higgadtan megszólal.*
-Sok minden történt. Te ismered a nevem, de téged hogy hívnak?
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-18 10:06:03
Üzenet elküldve: 2025-08-18 10:06:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Aokin//
*Nagyon gyorsan igyekszik tovább és nagy reményei vannak afelé, hogy Uehosi mester nincs itt, mert akkor esélye nem lesz megtalálnia őt. Azért nem csak átsuhan könnyű léptekkel a Piactéren, hanem kicsit elidőzik a szemeivel egy-egy árusnál. Azt már megállapítja magában, hogy éhen sosem fog halni, mert itt annyi minden van, hogy már az illatáétól is jól lakik. Az más kérdés megint, hogy a hegyi levegő után, ez mennyire furcsa neki, legalábbis ezen a környéken, de azért ez nem foglalkoztatja igazán. Talán a Nevető Ember a segítségére sietett, vagy a kapott információk nem voltak tökéletesek, de ahogy átjut a Piactéren, hamarosan szerencséje lesz, amit egyelőre nem tudhat. Nos, a következő városrész már az ő homlokára is ideiglenes ráncokat szabadít, a pusztulás és az enyészet különleges elegyét a pompával. Valaha ez nagyon szép hely lehetett, de mára már nemcsak, hogy szívbemarkoló, hanem veszélyes is.*
- Remélem nem itt van. *Susogja maga elé döbbenve, de aztán megrázza a fejét. Azt mondták neki, hogy kelet felé hagyta el a levegő városát, talán kitart a szerencséje és így is lesz. Bár nem egészen biztos benne, hiszen egy rajz tévedhet is és még soha nem látta őt igazán közelről, mégis úgy érzi, hogy a férfi az, akit keres. Óvatosan, tiszteletteljesen közelít hozzá, majd kellő távolságból odaszól a másiknak.*
- Üdvözlöm mester, híreket hoztam a kolostorból. *Hajol meg mélyen, majd magabiztosan emelkedik fel és előveszi a pergament. Azt az iratot, amiben leírják, hogy mi történt, amíg Aokin távol volt és hogy a hírvivő egyben a tanítványa is. De egyelőre Eryssae csak áll, és kinyújtott kézzel vár, hogy engedélyt kapjon a másiktól.*
*Nagyon gyorsan igyekszik tovább és nagy reményei vannak afelé, hogy Uehosi mester nincs itt, mert akkor esélye nem lesz megtalálnia őt. Azért nem csak átsuhan könnyű léptekkel a Piactéren, hanem kicsit elidőzik a szemeivel egy-egy árusnál. Azt már megállapítja magában, hogy éhen sosem fog halni, mert itt annyi minden van, hogy már az illatáétól is jól lakik. Az más kérdés megint, hogy a hegyi levegő után, ez mennyire furcsa neki, legalábbis ezen a környéken, de azért ez nem foglalkoztatja igazán. Talán a Nevető Ember a segítségére sietett, vagy a kapott információk nem voltak tökéletesek, de ahogy átjut a Piactéren, hamarosan szerencséje lesz, amit egyelőre nem tudhat. Nos, a következő városrész már az ő homlokára is ideiglenes ráncokat szabadít, a pusztulás és az enyészet különleges elegyét a pompával. Valaha ez nagyon szép hely lehetett, de mára már nemcsak, hogy szívbemarkoló, hanem veszélyes is.*
- Remélem nem itt van. *Susogja maga elé döbbenve, de aztán megrázza a fejét. Azt mondták neki, hogy kelet felé hagyta el a levegő városát, talán kitart a szerencséje és így is lesz. Bár nem egészen biztos benne, hiszen egy rajz tévedhet is és még soha nem látta őt igazán közelről, mégis úgy érzi, hogy a férfi az, akit keres. Óvatosan, tiszteletteljesen közelít hozzá, majd kellő távolságból odaszól a másiknak.*
- Üdvözlöm mester, híreket hoztam a kolostorból. *Hajol meg mélyen, majd magabiztosan emelkedik fel és előveszi a pergament. Azt az iratot, amiben leírják, hogy mi történt, amíg Aokin távol volt és hogy a hírvivő egyben a tanítványa is. De egyelőre Eryssae csak áll, és kinyújtott kézzel vár, hogy engedélyt kapjon a másiktól.*
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-18 07:51:44
Üzenet elküldve: 2025-08-18 07:51:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Zerith lelkének gondjai nem kerülnek meghallgatásra és társa határozottan kívánja őket a föld alá küldeni, a férfi számára több, mint egy módon.*
- Kerítsünk fáklyának valót. Kettővel jobban járunk. Fontos a felkészültség.
*Még ha a saját lőréjének kárára is mondja ezt, kevés dologtól viszolyog meg jobban, mintsem attól, hogy kialudjon egyetlen fényforrásuk valami szerencsétlen esemény miatt. Például azért, ha Zerith elejti.*
- Megyek a cselédszobákba és vágok pár száraz szelet lepedőt vagy hasonló rongyot. Fát tényleg törhetünk abból, ami jól esik, ha nem korhadt szét a belseje.
*Szerencséjükre a pinceajtó két oldalán a lépcsősor van, mely felvezet és a cselédszobák egyik szárnya. Minden lehetőséget örömmel vesz, hogy minél távolabb legyen a pincetértől, még ha tudja is, hogy a sorsuk lent fogja várni őket. Arca megsápad Quehani felvetésére. Köhhent egyet, majd ráfogja a poros rongyokra, melyeket szerezni tudott, de össze kell szednie magát egy pillanatra, mielőtt válaszra jut.*
- Nos, igen... de gondolom a tűztől félnek és javulnak az esélyeink, ha beszorítjuk az ajtónál. Győzni nem hiszem, hogy van esélyünk, de talán nem is kell. Egyből a lépcső alján be lehet fordulni a borospincébe.
*Zerithen túlságosan eluralkodott a félelem, hogy szkeptikusan értelmezze a sötételf nő szavait. Ha nem volt kettő, párosodásra alkalmas óriáspókjuk a család ezen ágának, amit csak tenyésztés céljával tennének, akkor nem valószínű, hogy elszaporodnának. Ettől még tudja, hogy mit látott, de Zerith sajnos nem pókszakértő.*
- Gondolom nem tudod, hogy meddig él egy óriáspók...
*Ami a lámpaolajat illeti, egyet kell értenie Quehanival, azonban nem fogja tudni kisegíteni és leírja a veszteségét.*
- Ez egy kiváló ötlet, azonban nem találtam és lehet nincs is rá szükség. Gondolom csak gyorsan körbenézünk, hogy érdemes-e később felkészültebben visszatérni. És nem kell a rumot sajnálni!
*Harsányul fel kocsmai kedélyességgel a végére. Elfogadta, hogy ebbe belevész a ruma és inkább mélyen áztatja a rongyot, minthogy kifulladjon rajtuk.*
//Kúria-keresés//
*Zerith lelkének gondjai nem kerülnek meghallgatásra és társa határozottan kívánja őket a föld alá küldeni, a férfi számára több, mint egy módon.*
- Kerítsünk fáklyának valót. Kettővel jobban járunk. Fontos a felkészültség.
*Még ha a saját lőréjének kárára is mondja ezt, kevés dologtól viszolyog meg jobban, mintsem attól, hogy kialudjon egyetlen fényforrásuk valami szerencsétlen esemény miatt. Például azért, ha Zerith elejti.*
- Megyek a cselédszobákba és vágok pár száraz szelet lepedőt vagy hasonló rongyot. Fát tényleg törhetünk abból, ami jól esik, ha nem korhadt szét a belseje.
*Szerencséjükre a pinceajtó két oldalán a lépcsősor van, mely felvezet és a cselédszobák egyik szárnya. Minden lehetőséget örömmel vesz, hogy minél távolabb legyen a pincetértől, még ha tudja is, hogy a sorsuk lent fogja várni őket. Arca megsápad Quehani felvetésére. Köhhent egyet, majd ráfogja a poros rongyokra, melyeket szerezni tudott, de össze kell szednie magát egy pillanatra, mielőtt válaszra jut.*
- Nos, igen... de gondolom a tűztől félnek és javulnak az esélyeink, ha beszorítjuk az ajtónál. Győzni nem hiszem, hogy van esélyünk, de talán nem is kell. Egyből a lépcső alján be lehet fordulni a borospincébe.
*Zerithen túlságosan eluralkodott a félelem, hogy szkeptikusan értelmezze a sötételf nő szavait. Ha nem volt kettő, párosodásra alkalmas óriáspókjuk a család ezen ágának, amit csak tenyésztés céljával tennének, akkor nem valószínű, hogy elszaporodnának. Ettől még tudja, hogy mit látott, de Zerith sajnos nem pókszakértő.*
- Gondolom nem tudod, hogy meddig él egy óriáspók...
*Ami a lámpaolajat illeti, egyet kell értenie Quehanival, azonban nem fogja tudni kisegíteni és leírja a veszteségét.*
- Ez egy kiváló ötlet, azonban nem találtam és lehet nincs is rá szükség. Gondolom csak gyorsan körbenézünk, hogy érdemes-e később felkészültebben visszatérni. És nem kell a rumot sajnálni!
*Harsányul fel kocsmai kedélyességgel a végére. Elfogadta, hogy ebbe belevész a ruma és inkább mélyen áztatja a rongyot, minthogy kifulladjon rajtuk.*
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-17 17:29:07
Üzenet elküldve: 2025-08-17 17:29:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Hát... másként gondolja a hím. Elmereng megint egy pillanatra. A bizonytalan válasz, amellyel a fáklya elkészítését ecseteli, elgondolkoztatja. No meg, amit még előtte mondott a másik.
Erőlteti az agyát, de az emlékek ködbe vesznek és nem, nem akar a köd múlni. Nem emlékszik ilyesmire, amiről a másik beszél. Furcsa rituálé, különös élet dereng fel Zerith szavai nyomán.
Óriáspókot idomító mélységi matrónák, s ezen dögökön lovagoló gyermekek. Elképzelhetetlennek gondolja hirtelen. Azonban a másik rejtett viszolygása, talán félelme, megfontoltságra inti. Ám akkor is úgy érzi, nem maradhatnak bizonytalanságban.*
-Le. *Közli kurtán.* Csináljunk egy fáklyát.
*Úgy véli egy elég lesz, és igen, érti, hogy mire gondol a másik. Szavaira biccent. Ha látott egy jó tenyérnyi pókot, igen, simán elképzelhető, hogy az egykori dögnek a leszármazottja. Lehet, az őspók is a pincében húzza meg magát. Viszont ez felvet újra egy kérdést, ami megtorpantja. Megint Zerithre pillant.*
-Azt mondtad az imént, egy óriáspókot tartottak itt. Az ivadékokhoz... nem kellene kettő? *Mert, ha tényleg vannak ivadékok, és nem csak valami elfajzott, kövérre hízott példányról van szó, akkor legalább két óriáspókról kellene beszélni. Egy anya és egy apa állatról. Ez még mindig így működik, ha nem téved. Akkor viszont...* Lehet, akkor ketten is kevesek vagyunk.
*Fogalmazza meg hangosan is kételyét, bár... lehet ez még sem riasztaná el attól, hogy lemenjen a lépcsőn. Igaz, lehet okosabb lenne inkább az ajtót a helyére tenni, és segítséget szerezni. Csakhogy... most már nem biztos, hogy teljesen visszakozhat. Mit fog gondolni róla a másik? Gyávának fogja tartani.
Basszus! De rohadt sokan fekszenek két méter mélyen a földben, akik bátornak mutatták magukat. Nos... ki bátor, ki botor. Nagyon nem mindegy. Aztán persze még egy kérdés motoszkál benne, vagyishát több is, de most ez a témába vág.*
-Nem láttál lámpaolajat valahol? Jobb lenne, mint a rum. A rum gyorsabban ég el. Nem?
//Kúria-keresés//
*Hát... másként gondolja a hím. Elmereng megint egy pillanatra. A bizonytalan válasz, amellyel a fáklya elkészítését ecseteli, elgondolkoztatja. No meg, amit még előtte mondott a másik.
Erőlteti az agyát, de az emlékek ködbe vesznek és nem, nem akar a köd múlni. Nem emlékszik ilyesmire, amiről a másik beszél. Furcsa rituálé, különös élet dereng fel Zerith szavai nyomán.
Óriáspókot idomító mélységi matrónák, s ezen dögökön lovagoló gyermekek. Elképzelhetetlennek gondolja hirtelen. Azonban a másik rejtett viszolygása, talán félelme, megfontoltságra inti. Ám akkor is úgy érzi, nem maradhatnak bizonytalanságban.*
-Le. *Közli kurtán.* Csináljunk egy fáklyát.
*Úgy véli egy elég lesz, és igen, érti, hogy mire gondol a másik. Szavaira biccent. Ha látott egy jó tenyérnyi pókot, igen, simán elképzelhető, hogy az egykori dögnek a leszármazottja. Lehet, az őspók is a pincében húzza meg magát. Viszont ez felvet újra egy kérdést, ami megtorpantja. Megint Zerithre pillant.*
-Azt mondtad az imént, egy óriáspókot tartottak itt. Az ivadékokhoz... nem kellene kettő? *Mert, ha tényleg vannak ivadékok, és nem csak valami elfajzott, kövérre hízott példányról van szó, akkor legalább két óriáspókról kellene beszélni. Egy anya és egy apa állatról. Ez még mindig így működik, ha nem téved. Akkor viszont...* Lehet, akkor ketten is kevesek vagyunk.
*Fogalmazza meg hangosan is kételyét, bár... lehet ez még sem riasztaná el attól, hogy lemenjen a lépcsőn. Igaz, lehet okosabb lenne inkább az ajtót a helyére tenni, és segítséget szerezni. Csakhogy... most már nem biztos, hogy teljesen visszakozhat. Mit fog gondolni róla a másik? Gyávának fogja tartani.
Basszus! De rohadt sokan fekszenek két méter mélyen a földben, akik bátornak mutatták magukat. Nos... ki bátor, ki botor. Nagyon nem mindegy. Aztán persze még egy kérdés motoszkál benne, vagyishát több is, de most ez a témába vág.*
-Nem láttál lámpaolajat valahol? Jobb lenne, mint a rum. A rum gyorsabban ég el. Nem?
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-17 05:52:22
Üzenet elküldve: 2025-08-17 05:52:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Az óriáspókokra enyhén meghunyászkodik, nagyon szeretne nemet mondani erre, de a válasz sajnos rétegeltebb.*
- Talán... remélhetőleg nem. Egyet szoktak tartani az oltár környékén és állítólag a papnők számára kezes, de vadkutya méretű bestia. Csak a történetekből hallottam róla, miszerint az egyik itteni matróna gyerekként még lovagolta is, ahogy azt is, hogy az engedetlen szolgákat bezárták a döggel táplálékául. Azt tanúsítani tudom, hogy mielőtt a mi águnk elsorvadt és vagyontalanodott volna, a papnőknek hatalmában állt szelídíteni és parancsolni ezeknek a lényeknek.
*Zerith nem tudja, hogy mit találhatnak a hosszúfolyosó végén vagy mily más veszélyeket rejthet a pince, de ő kevésbé bátor vagy inkább botor, hogy ilyesmiért áldozza fel magát. De szíve se lenne magára hagyni Quehanit. Sajnos látott már óriáspókot, nem az ő rezidenciájukon, őket nem áldotta meg a sors tehetséges lánygyermekkel, ki elsajátíthatta volna ezt. De járt a többi házban, látta, hogy mire képesek a pókhitűek, ha bizonygatni akarnak úrnőjük számára.*
- Azonban a lény, amit a szememmel láttam, nagyobb, mint tenyérnyi lehetett. Magában egy ilyen nem rémítene meg, de tudom, hogy mit jelenthet.
*Menti a bőrét, mert igenis megrémült egy nagy póktól és kiemelt örömmel hagyná meg a pince titkait valaki másnak. Mélységi társának elszántsága és rideg figyelme megakassza a torkában a szót. Ha ott lent van, amit Quehani keres és ezért jött el a világ ezen szegletében, akkor sajnos nem tud mit mondani, ami visszatarthatná.*
- Gondolom valami szövetből, fából és alkoholból összedobhatunk egy fáklyát. Rum van nálam, bár... nem fontos. A többit találhatunk itt is.
*Szíve összeszorul, amint arra gondol, hogy nagy ritkán vesz erős szeszt és jó berúgás helyett most öntözheti el rongyok áztatására.*
- Gondolom teljesen biztos vagy abban, hogy le akarsz menni...
*Heveny próbálkozás, de el is engedi a dolgot, nem tesz jót lelki üdvének a lesújtó pillantások. Ha menni kell, hát menni kell.*
//Kúria-keresés//
*Az óriáspókokra enyhén meghunyászkodik, nagyon szeretne nemet mondani erre, de a válasz sajnos rétegeltebb.*
- Talán... remélhetőleg nem. Egyet szoktak tartani az oltár környékén és állítólag a papnők számára kezes, de vadkutya méretű bestia. Csak a történetekből hallottam róla, miszerint az egyik itteni matróna gyerekként még lovagolta is, ahogy azt is, hogy az engedetlen szolgákat bezárták a döggel táplálékául. Azt tanúsítani tudom, hogy mielőtt a mi águnk elsorvadt és vagyontalanodott volna, a papnőknek hatalmában állt szelídíteni és parancsolni ezeknek a lényeknek.
*Zerith nem tudja, hogy mit találhatnak a hosszúfolyosó végén vagy mily más veszélyeket rejthet a pince, de ő kevésbé bátor vagy inkább botor, hogy ilyesmiért áldozza fel magát. De szíve se lenne magára hagyni Quehanit. Sajnos látott már óriáspókot, nem az ő rezidenciájukon, őket nem áldotta meg a sors tehetséges lánygyermekkel, ki elsajátíthatta volna ezt. De járt a többi házban, látta, hogy mire képesek a pókhitűek, ha bizonygatni akarnak úrnőjük számára.*
- Azonban a lény, amit a szememmel láttam, nagyobb, mint tenyérnyi lehetett. Magában egy ilyen nem rémítene meg, de tudom, hogy mit jelenthet.
*Menti a bőrét, mert igenis megrémült egy nagy póktól és kiemelt örömmel hagyná meg a pince titkait valaki másnak. Mélységi társának elszántsága és rideg figyelme megakassza a torkában a szót. Ha ott lent van, amit Quehani keres és ezért jött el a világ ezen szegletében, akkor sajnos nem tud mit mondani, ami visszatarthatná.*
- Gondolom valami szövetből, fából és alkoholból összedobhatunk egy fáklyát. Rum van nálam, bár... nem fontos. A többit találhatunk itt is.
*Szíve összeszorul, amint arra gondol, hogy nagy ritkán vesz erős szeszt és jó berúgás helyett most öntözheti el rongyok áztatására.*
- Gondolom teljesen biztos vagy abban, hogy le akarsz menni...
*Heveny próbálkozás, de el is engedi a dolgot, nem tesz jót lelki üdvének a lesújtó pillantások. Ha menni kell, hát menni kell.*
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-16 09:16:54
Üzenet elküldve: 2025-08-16 09:16:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Túl mélyen elfoglalják saját gondolatai, melyek a furcsa helyzet kapcsán felbukkannak benne, és az új érzések is, ahhoz, hogy minden szóra külön odafigyeljen, és ez talán nagy hiba, hiszen sötételfeknél, akiknek lételeme az intrika és arrogancia, minden "aznak" és "ésnek" fontos szerepe van.
Ezt elfelejtette néhány perc erejéig, de most, hogy megtorpannak a pincelejáróban megpróbálja összeszedni magát, zavarodottságát háttérbe nyomni. Eszébe villan, hogy amaz a testvérét keresi itt, aki vélhetően már halott, vagy csak ideje korán lelépett innen, ezt nem tudni, de most nem is ez a lényeg. A Pókasszony hite és a család... no meg a... ~Hogy is mondta? A kígyóhitüeket kitaszították... Polgárháború a családon belül? Vajon van közöm ehhez?~ Kósza, futó gondolat, melyet félresöpör most az újabb információ, melyre felkapja fejét.*
-Óriáspók? Azt mondod, hogy a pincében óriáspókak vannak?
*Nem félelem csendül a hangjában, csak némi bizonytalanság. Aztán jön tovább. Szemöldökeit kissé összeráncolja. ~Vajon mire akarsz rávenni?~ A kétkedés felüti fejét. Ha ilyen veszedelem van a háta mögött egy harcosnak, az nem megy fel az emeletre kényelmesen kutatgatni, ha csak nem biztos abban, hogy a veszedelem a pincében marad.*
-Jó. Megnézzük, és ha kell kitakarítjuk onnan a dögöket. Kell fáklya.
*Mert oké, hogy Pókasszony-hit, de azért nem alszunk együtt óriáspókokkal. Vagy talán nem is annyira óriások, csak Zerith rezelt be tőlük. Most majd elválik mi az igazság.
Persze, nem az hajtja, hogy a házat tegye biztonságossá, épp csak nem szereti a felesleges meglepetéseket, mert ugye, jobb félni, mint megijedni.*
-Vagy másként gondolod?
*Most nyíltan pillant fajtársa íriszeibe, onnan szeretné kiolvasni az igazi választ. Nem lenne bölcs dolog valamiféle csapdába sétálni.*
//Kúria-keresés//
*Túl mélyen elfoglalják saját gondolatai, melyek a furcsa helyzet kapcsán felbukkannak benne, és az új érzések is, ahhoz, hogy minden szóra külön odafigyeljen, és ez talán nagy hiba, hiszen sötételfeknél, akiknek lételeme az intrika és arrogancia, minden "aznak" és "ésnek" fontos szerepe van.
Ezt elfelejtette néhány perc erejéig, de most, hogy megtorpannak a pincelejáróban megpróbálja összeszedni magát, zavarodottságát háttérbe nyomni. Eszébe villan, hogy amaz a testvérét keresi itt, aki vélhetően már halott, vagy csak ideje korán lelépett innen, ezt nem tudni, de most nem is ez a lényeg. A Pókasszony hite és a család... no meg a... ~Hogy is mondta? A kígyóhitüeket kitaszították... Polgárháború a családon belül? Vajon van közöm ehhez?~ Kósza, futó gondolat, melyet félresöpör most az újabb információ, melyre felkapja fejét.*
-Óriáspók? Azt mondod, hogy a pincében óriáspókak vannak?
*Nem félelem csendül a hangjában, csak némi bizonytalanság. Aztán jön tovább. Szemöldökeit kissé összeráncolja. ~Vajon mire akarsz rávenni?~ A kétkedés felüti fejét. Ha ilyen veszedelem van a háta mögött egy harcosnak, az nem megy fel az emeletre kényelmesen kutatgatni, ha csak nem biztos abban, hogy a veszedelem a pincében marad.*
-Jó. Megnézzük, és ha kell kitakarítjuk onnan a dögöket. Kell fáklya.
*Mert oké, hogy Pókasszony-hit, de azért nem alszunk együtt óriáspókokkal. Vagy talán nem is annyira óriások, csak Zerith rezelt be tőlük. Most majd elválik mi az igazság.
Persze, nem az hajtja, hogy a házat tegye biztonságossá, épp csak nem szereti a felesleges meglepetéseket, mert ugye, jobb félni, mint megijedni.*
-Vagy másként gondolod?
*Most nyíltan pillant fajtársa íriszeibe, onnan szeretné kiolvasni az igazi választ. Nem lenne bölcs dolog valamiféle csapdába sétálni.*
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-15 21:21:45
Üzenet elküldve: 2025-08-15 21:21:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Úgy véli szavai színességüktől megfosztott módon csengenek Quehaniban, további provokációra csábítván. Nem feledi társának fontos küldetését és nem lenne szíve akadályokat görgetni eléje, így bólintással előre is engedi, hogy cókmókját felkapván gyors léptekkel haladhasson is utána. Óvatosan lépked, osonásra nem adja a fejét ezen a szeméttömbön, de nyűttes csizmáját könnyedén átszúrhatja egy éles kőszilánk vagy egyéb törmelék, de kopogó menetelése tisztes közelségből hallatszik Quehani számára. Nem kell sajnálnia a mélységi, gyorsan és precízen talál el a pincetérig, azonban ott már Zerithnek is muszáj lesz figyelmeztetnie. Égett haj szaga üti meg az orrát és a lenyúló sötétségen vastag fehér pókszövevények verik vissza a kevés beszűrődő fényt. Valaki már járt előtte itt, fáklyájával próbált utat égetni és mintha egy lyukat is látna belemarva a hálóba, mely egy fejnyi lehet.*
- Azt kénytelen vagyok megemlíteni, hogy lehet az óriáspók ivadékai aktívan ténykednek lent. Leej... lehajítottam egy fáklyát, hogy megvizsgáljam a környéket, de végül úgy döntöttem, hogy előbb az emeletet nézem végig.
*Zerith nem rossz hazudozó, de készületlen ilyen helyzetekből kivágni magát és becsületét védeni, valamint teljesen meg is feledkezett a pinceszintről. Amikor a tenyerénél nagyobb árnyékkal játszatta meg a szemvilága, eleinte képzelődésnek vette, majd riadt gyengébb pillanatában kiengedte kezéből világosságát, hogy lássa is elmászni a bestiát. Zerith örömmel beszélné le a mélységit arról, hogy továbbhaladjanak, de nem hiszi, hogy a saját becsülete sérelmén túl bármit is elérne vele.*
//Kúria-keresés//
*Úgy véli szavai színességüktől megfosztott módon csengenek Quehaniban, további provokációra csábítván. Nem feledi társának fontos küldetését és nem lenne szíve akadályokat görgetni eléje, így bólintással előre is engedi, hogy cókmókját felkapván gyors léptekkel haladhasson is utána. Óvatosan lépked, osonásra nem adja a fejét ezen a szeméttömbön, de nyűttes csizmáját könnyedén átszúrhatja egy éles kőszilánk vagy egyéb törmelék, de kopogó menetelése tisztes közelségből hallatszik Quehani számára. Nem kell sajnálnia a mélységi, gyorsan és precízen talál el a pincetérig, azonban ott már Zerithnek is muszáj lesz figyelmeztetnie. Égett haj szaga üti meg az orrát és a lenyúló sötétségen vastag fehér pókszövevények verik vissza a kevés beszűrődő fényt. Valaki már járt előtte itt, fáklyájával próbált utat égetni és mintha egy lyukat is látna belemarva a hálóba, mely egy fejnyi lehet.*
- Azt kénytelen vagyok megemlíteni, hogy lehet az óriáspók ivadékai aktívan ténykednek lent. Leej... lehajítottam egy fáklyát, hogy megvizsgáljam a környéket, de végül úgy döntöttem, hogy előbb az emeletet nézem végig.
*Zerith nem rossz hazudozó, de készületlen ilyen helyzetekből kivágni magát és becsületét védeni, valamint teljesen meg is feledkezett a pinceszintről. Amikor a tenyerénél nagyobb árnyékkal játszatta meg a szemvilága, eleinte képzelődésnek vette, majd riadt gyengébb pillanatában kiengedte kezéből világosságát, hogy lássa is elmászni a bestiát. Zerith örömmel beszélné le a mélységit arról, hogy továbbhaladjanak, de nem hiszi, hogy a saját becsülete sérelmén túl bármit is elérne vele.*
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-15 12:19:04
Üzenet elküldve: 2025-08-15 12:19:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Tárgyak hurcolása: 2/7 //
* Kihasználja Alesian a lehetőséget, hogy kicsit oktassa megint az állatát. Az utánzás már megy neki, de a tárgyakat még mindig önkényesen hozza-viszi, amin szeretne változtatni. Megfogja a furulyáját hát és egy rövid dallamot játszik rajta, majd ráveszi, hogy egy bottal utánozza a kis állat. Eddig sima az ügy, aztán leteszi a furulyát egy kőre és ellép tőle. Olyan mozdulatot tesz, mintha egy láthatatlan furulyán játszana. A mosómedve felismeri a mozdulatot, de nincs hang. Alesian pedig mutogat neki. Zápor odaadja a fiúnak a saját botját, de ezt hiába fújja a Alesian semmi.*
- Ott a furulya, ott!* Mutat a kő irányába. Végül talán sikerül megértetni vele, hogy mit akar és a bot helyet az ő furulyáját viszi neki oda, de előtte még jócskán körbe szaglássza, meg tapogatja. Sőt még megpróbálja utánozni is Alesiant, de értelem szerűen nem jön ki dallam belőle. Amint a tündér kézhez kapja a hangszert rögtön kicsikar belőle némi muzsikaszót és aztán jól megdögönyözi a kis állatot. Még pár szem mogyoró is jut neki.*
* Kihasználja Alesian a lehetőséget, hogy kicsit oktassa megint az állatát. Az utánzás már megy neki, de a tárgyakat még mindig önkényesen hozza-viszi, amin szeretne változtatni. Megfogja a furulyáját hát és egy rövid dallamot játszik rajta, majd ráveszi, hogy egy bottal utánozza a kis állat. Eddig sima az ügy, aztán leteszi a furulyát egy kőre és ellép tőle. Olyan mozdulatot tesz, mintha egy láthatatlan furulyán játszana. A mosómedve felismeri a mozdulatot, de nincs hang. Alesian pedig mutogat neki. Zápor odaadja a fiúnak a saját botját, de ezt hiába fújja a Alesian semmi.*
- Ott a furulya, ott!* Mutat a kő irányába. Végül talán sikerül megértetni vele, hogy mit akar és a bot helyet az ő furulyáját viszi neki oda, de előtte még jócskán körbe szaglássza, meg tapogatja. Sőt még megpróbálja utánozni is Alesiant, de értelem szerűen nem jön ki dallam belőle. Amint a tündér kézhez kapja a hangszert rögtön kicsikar belőle némi muzsikaszót és aztán jól megdögönyözi a kis állatot. Még pár szem mogyoró is jut neki.*
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-15 09:49:41
Üzenet elküldve: 2025-08-15 09:49:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Bizonytalan szavai miatt kissé bosszús magára, de hangosan nem korrigál. Egyelőre nincs oka rá. Védekeznie, vagy szégyenkeznie nem kell semmi miatt. Mégis... valahogy érzi a másik felől, hogy amaz sem bizalmaskodik. Belénevelt ösztönök mozgatják, ahogy Quehanit is.
A Pókasszony. Halvány derengés kél a homály mélyén, de a sötét túlerőteljes ahhoz, hogy ez a kósza derengés fényességet csináljon. Csak egy érzés, egy furcsa, megmagyarázhatatlan tudatosság.*
-Igen. Azt hiszem már jártam itt. A pince...
*Jegyzi meg és kifordul a szobából. Amilyen lendülettel tette ezt, oly határozottsággal torpan meg hirtelen. A ház nem az övé, a másiknak sokkal több tulajdonjoga van itt.*
-Megnézhetem?
*A kérdés még sem kérésként hangzik el, sokkal inkább ellentmondást nem tűrő döntésnek, és a következő pillanatban már indul is lefelé. Úgy tudja, soha nem járt még itt, még is teljes határozottsággal veszi célba a pince ajtót. Romokon lépdel kerestül, leomlott faldarabokon, kitépett ajtó lapokon, leszaggatott, félig elrongyolódott tapétán. A lépcső aljánál jobbra fordul, hogy a keskeny átjáróban szembe találja magát a pinceajtóval. Vagyis hát, annak helyével, mert a záró fa lapot itt is letépte valaki. A lap porosan, törötten ott fekszik keresztben, egyféle akadályt képezve. Mindezzel nem törődik, rálép, átsétál rajta, és már is ott áll a pincébe vezető lépcső tetején.
Csak ekkor pillant hátra, hogy Zerith követi-e idáig. Elvégre lehet, hogy még sem mászkálhat csak úgy beleegyezés nélkül a romos épületben. Még ha romos is, akkor is a Dwirinthalenek tulajdona.*
//Kúria-keresés//
*Bizonytalan szavai miatt kissé bosszús magára, de hangosan nem korrigál. Egyelőre nincs oka rá. Védekeznie, vagy szégyenkeznie nem kell semmi miatt. Mégis... valahogy érzi a másik felől, hogy amaz sem bizalmaskodik. Belénevelt ösztönök mozgatják, ahogy Quehanit is.
A Pókasszony. Halvány derengés kél a homály mélyén, de a sötét túlerőteljes ahhoz, hogy ez a kósza derengés fényességet csináljon. Csak egy érzés, egy furcsa, megmagyarázhatatlan tudatosság.*
-Igen. Azt hiszem már jártam itt. A pince...
*Jegyzi meg és kifordul a szobából. Amilyen lendülettel tette ezt, oly határozottsággal torpan meg hirtelen. A ház nem az övé, a másiknak sokkal több tulajdonjoga van itt.*
-Megnézhetem?
*A kérdés még sem kérésként hangzik el, sokkal inkább ellentmondást nem tűrő döntésnek, és a következő pillanatban már indul is lefelé. Úgy tudja, soha nem járt még itt, még is teljes határozottsággal veszi célba a pince ajtót. Romokon lépdel kerestül, leomlott faldarabokon, kitépett ajtó lapokon, leszaggatott, félig elrongyolódott tapétán. A lépcső aljánál jobbra fordul, hogy a keskeny átjáróban szembe találja magát a pinceajtóval. Vagyis hát, annak helyével, mert a záró fa lapot itt is letépte valaki. A lap porosan, törötten ott fekszik keresztben, egyféle akadályt képezve. Mindezzel nem törődik, rálép, átsétál rajta, és már is ott áll a pincébe vezető lépcső tetején.
Csak ekkor pillant hátra, hogy Zerith követi-e idáig. Elvégre lehet, hogy még sem mászkálhat csak úgy beleegyezés nélkül a romos épületben. Még ha romos is, akkor is a Dwirinthalenek tulajdona.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-14 23:16:48
Üzenet elküldve: 2025-08-14 23:16:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
*Norren a nő megjegyzésére csak a markolatnál megfogja, majd kissé megvonja az oldalán függő kardot. A pengéhez nem nyúl, a mozdulat mégis elég beszédes. *
- Nem is pusztán elrettentésből hordom magamnál.
*Feleli szárazon, aztán engedi, hogy a fegyver visszasimuljon a csípője mellé.
Hallgatja, ahogy Norgen kifejti a tervét. Szeme a nő arcán időzik, de ahogy a részletek egyre konkrétabbak, a tekintete lassan a kövezetre siklik. A leírt mozdulatok, grabancfogás, gáncsolás, rúgás, sorra jelennek meg előtte, és egyre kevésbé ízlik neki a gondolat. Az arca azonban nem árul el sokat, csak a szája sarka feszül meg kissé. A fejében már ott motoszkál a kérdés, hogy tényleg ennyire kell-e neki az a pénz. Néhány lépésig csak a saját gondolatait hallja, a lábai közben a romváros porát tapossák.
A környező házak szürkés, megkopott falai között kósza szél kavarja fel a törmeléket. Az utcák többnyire kihaltak, a néha felbukkanó alakok is sietve lépdelnek, mintha nem szívesen időznének itt. Norren tekintete végigfut rajtuk, a mozdulataikon, a ruhájukon, az arcukon, keresi a jellegzetes sebhelyet, de minden arc idegen és ép. Egy saroknál egy öregasszony ül, fakó kendőbe burkolózva, előtte üres kosár; mellette két suhanc nevetgél, miközben a ház falának támaszkodva dobálgat egy régi cserépdarabot. Norren végül elfordítja a fejét, és tovább halad Norgen mellett.*
- Ha mégis csak a Pegazusban futnánk össze vele, szerintem jobb, ha ott nem rendezünk jelenetet *Töri meg a csendet.* - A város legnagyobb fogadója, nem? Abban a pillanatban, hogy bármi gyanús történik, megjelennek az igazi városőrök. Azok meg aztán biztosan nem fogják azt hinni, hogy közéjük tartozom. *Mondja, majd lassan körbefordul, végigpillantva a tágasabb térre nyíló utcákon.* - Ha engem kérdezel, jobb lenne valahogy idecsalni. Kevés az őr, ráadásul ahogy nézem, az itteniek fütyülnének rá, ha elkapnánk a kölyköt.
*Szavai után egy pillanatra még a Meredély irányába sandít. A régi szakadék felől hűvös légáramlat érkezik, amitől megborzong a tarkója. Nem időzik sokat, lépteit a nőével tartja, és újra a keresésre összpontosít, bár a szemében már kevesebb a lelkesedés, mint az induláskor.*
*Norren a nő megjegyzésére csak a markolatnál megfogja, majd kissé megvonja az oldalán függő kardot. A pengéhez nem nyúl, a mozdulat mégis elég beszédes. *
- Nem is pusztán elrettentésből hordom magamnál.
*Feleli szárazon, aztán engedi, hogy a fegyver visszasimuljon a csípője mellé.
Hallgatja, ahogy Norgen kifejti a tervét. Szeme a nő arcán időzik, de ahogy a részletek egyre konkrétabbak, a tekintete lassan a kövezetre siklik. A leírt mozdulatok, grabancfogás, gáncsolás, rúgás, sorra jelennek meg előtte, és egyre kevésbé ízlik neki a gondolat. Az arca azonban nem árul el sokat, csak a szája sarka feszül meg kissé. A fejében már ott motoszkál a kérdés, hogy tényleg ennyire kell-e neki az a pénz. Néhány lépésig csak a saját gondolatait hallja, a lábai közben a romváros porát tapossák.
A környező házak szürkés, megkopott falai között kósza szél kavarja fel a törmeléket. Az utcák többnyire kihaltak, a néha felbukkanó alakok is sietve lépdelnek, mintha nem szívesen időznének itt. Norren tekintete végigfut rajtuk, a mozdulataikon, a ruhájukon, az arcukon, keresi a jellegzetes sebhelyet, de minden arc idegen és ép. Egy saroknál egy öregasszony ül, fakó kendőbe burkolózva, előtte üres kosár; mellette két suhanc nevetgél, miközben a ház falának támaszkodva dobálgat egy régi cserépdarabot. Norren végül elfordítja a fejét, és tovább halad Norgen mellett.*
- Ha mégis csak a Pegazusban futnánk össze vele, szerintem jobb, ha ott nem rendezünk jelenetet *Töri meg a csendet.* - A város legnagyobb fogadója, nem? Abban a pillanatban, hogy bármi gyanús történik, megjelennek az igazi városőrök. Azok meg aztán biztosan nem fogják azt hinni, hogy közéjük tartozom. *Mondja, majd lassan körbefordul, végigpillantva a tágasabb térre nyíló utcákon.* - Ha engem kérdezel, jobb lenne valahogy idecsalni. Kevés az őr, ráadásul ahogy nézem, az itteniek fütyülnének rá, ha elkapnánk a kölyköt.
*Szavai után egy pillanatra még a Meredély irányába sandít. A régi szakadék felől hűvös légáramlat érkezik, amitől megborzong a tarkója. Nem időzik sokat, lépteit a nőével tartja, és újra a keresésre összpontosít, bár a szemében már kevesebb a lelkesedés, mint az induláskor.*
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-14 19:04:37
Üzenet elküldve: 2025-08-14 19:04:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
- Egyáltalán nem tartasz fel.
*Hazudja szemrebbenés nélkül. A család hamvaiból illene legalább testvére holttestére találnia, de Zerith ha őszinte magához, fölösleges kaparásznia, már a csontokat is elrágták, nem hogy még húst és vért próbáljon hozzájuk kötni.*
- Értem. Én testvérlátogatóba érkeztem, de ahogy tűnik, ezzel már elkéstem.
*Nem érti és nem is tudja megfogni, hogy mire gondolhat Quehani, de a szája széle apró mosolyra görbül, hogy megosztották vele. Társasága még sem olyan rideg és közömbös, mint gondolta és ez újult erővel tölti fel.*
- Esetleg a család távoli barátja lennél vagy ismertél valakit innen?
*Vaktában nyilazgat Zerith és rajtakapva magát gyorsan és esetlenül korrigál.*
- A Pókasszony hite szertenyúlik a család összes ágán és nyomát mélyen belevési az összes létesítménybe, amivel a ház képviselteti magát. Amióta a kígyóhitűeket kitaszították, még erőteljesebben is. Ha jártál egyben, akkor felismered a pókimádók keze nyomát a többiben is.
*Harapja el szavai végét, a szájának folyamatos jártatása csak beütött és újra menteni próbálja magát, mielőtt megsértené fajtársát.*
- Mármint, a Pókasszony hitével nincs semmi gond, ha azt tiszteled, csak azt akartam mondani, hogy a vallási motívumokból rengeteg található és lehet az teszi ismerőssé a számodra. Elnézést, ha pofátlan voltam.
*Naren utáni ellencsapásként kerüli az udvariatlanság kifejezést használatát, a szolgalelkű félelf még kísérti emlékezetét és azt, amit ki nem állhat, amikor még a család kötelékébe volt láncolva. A formalitásnál többre véli a szándékot, de ez a legkevesebb, amiért megveti Narent.*
//Kúria-keresés//
- Egyáltalán nem tartasz fel.
*Hazudja szemrebbenés nélkül. A család hamvaiból illene legalább testvére holttestére találnia, de Zerith ha őszinte magához, fölösleges kaparásznia, már a csontokat is elrágták, nem hogy még húst és vért próbáljon hozzájuk kötni.*
- Értem. Én testvérlátogatóba érkeztem, de ahogy tűnik, ezzel már elkéstem.
*Nem érti és nem is tudja megfogni, hogy mire gondolhat Quehani, de a szája széle apró mosolyra görbül, hogy megosztották vele. Társasága még sem olyan rideg és közömbös, mint gondolta és ez újult erővel tölti fel.*
- Esetleg a család távoli barátja lennél vagy ismertél valakit innen?
*Vaktában nyilazgat Zerith és rajtakapva magát gyorsan és esetlenül korrigál.*
- A Pókasszony hite szertenyúlik a család összes ágán és nyomát mélyen belevési az összes létesítménybe, amivel a ház képviselteti magát. Amióta a kígyóhitűeket kitaszították, még erőteljesebben is. Ha jártál egyben, akkor felismered a pókimádók keze nyomát a többiben is.
*Harapja el szavai végét, a szájának folyamatos jártatása csak beütött és újra menteni próbálja magát, mielőtt megsértené fajtársát.*
- Mármint, a Pókasszony hitével nincs semmi gond, ha azt tiszteled, csak azt akartam mondani, hogy a vallási motívumokból rengeteg található és lehet az teszi ismerőssé a számodra. Elnézést, ha pofátlan voltam.
*Naren utáni ellencsapásként kerüli az udvariatlanság kifejezést használatát, a szolgalelkű félelf még kísérti emlékezetét és azt, amit ki nem állhat, amikor még a család kötelékébe volt láncolva. A formalitásnál többre véli a szándékot, de ez a legkevesebb, amiért megveti Narent.*
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-14 18:18:52
Üzenet elküldve: 2025-08-14 18:18:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*A zsigeri érzések hol elmúlnak, hol követelőzően térnek vissza, és Quehani nem igazán tudja mit is kezdjen velük. Érzi, hogy másképpen kéne viselkednie, de ez a késztetés nem túl erős, ám lerázni nem tudja magáról. Élete az árnyak között sokkal visszafogottabb, ám nem kevésbé veszélyes. Ha tudná, miféle gondolat fut végig a mélységi hím fejében, talán megmosolyogná. Ha gyilkolni jött volna, nem ilyen nyíltan teszi, és legfőképpen nem fényes nappal.
Az invitálásra azonban belép a szobába, ahol még mindig a levegőben lebegnek a felkavart porszemek. Nem tudja, hogy a kutatástól-e, vagy psuztán az is elég volt, hogy a másik végig trappolt a padlón. Tesz néhány lépést aztán megáll.
Hallgatja a másikat. Tehát amaz a hegyen túlról jött. ~Soha nem jártam arra.~ Vagy mégis? Ki tudna erre választ adni. A tény, hogy semmire sem emlékszik.*
-Értem.
*Tehát amaz nem egészen idevalósi, de családtag, akit bizonyára nem kergetnének el innen. Még is egy kitaszított, aki rossz nőstényre vetett szemet. Régen ez talán árulás számba ment.
Régen... Mikor is volt az a régen? Újabb kérdés, melyek mögött megint ott sorakozik egy csomó másik is.*
-Nem akarlak feltartani. Csak... valami... *Sóhajt egyet.* valami idevonzott. Mintha már jártam volna itt, pedig még soha.
*Kissé elmerengő a hangja. Tényleg soha? Ez itt a nagy kérdés, mely mögött ott van megint a régi: Kicsoda ő valójában? A kör megint bezárul, mint a farkába harapó kígyó.*
//Kúria-keresés//
*A zsigeri érzések hol elmúlnak, hol követelőzően térnek vissza, és Quehani nem igazán tudja mit is kezdjen velük. Érzi, hogy másképpen kéne viselkednie, de ez a késztetés nem túl erős, ám lerázni nem tudja magáról. Élete az árnyak között sokkal visszafogottabb, ám nem kevésbé veszélyes. Ha tudná, miféle gondolat fut végig a mélységi hím fejében, talán megmosolyogná. Ha gyilkolni jött volna, nem ilyen nyíltan teszi, és legfőképpen nem fényes nappal.
Az invitálásra azonban belép a szobába, ahol még mindig a levegőben lebegnek a felkavart porszemek. Nem tudja, hogy a kutatástól-e, vagy psuztán az is elég volt, hogy a másik végig trappolt a padlón. Tesz néhány lépést aztán megáll.
Hallgatja a másikat. Tehát amaz a hegyen túlról jött. ~Soha nem jártam arra.~ Vagy mégis? Ki tudna erre választ adni. A tény, hogy semmire sem emlékszik.*
-Értem.
*Tehát amaz nem egészen idevalósi, de családtag, akit bizonyára nem kergetnének el innen. Még is egy kitaszított, aki rossz nőstényre vetett szemet. Régen ez talán árulás számba ment.
Régen... Mikor is volt az a régen? Újabb kérdés, melyek mögött megint ott sorakozik egy csomó másik is.*
-Nem akarlak feltartani. Csak... valami... *Sóhajt egyet.* valami idevonzott. Mintha már jártam volna itt, pedig még soha.
*Kissé elmerengő a hangja. Tényleg soha? Ez itt a nagy kérdés, mely mögött ott van megint a régi: Kicsoda ő valójában? A kör megint bezárul, mint a farkába harapó kígyó.*
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-14 18:00:36
Üzenet elküldve: 2025-08-14 18:00:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*A kijelentés megmosolyogtatja, nosztalgikus érzéssel tölti fel. Volt, amikor egy zord tekintet és tiszteletet parancsoló szavak vigyázzállásba vágták volna és egy gyengébb pillanatára megrándultak csontjai, hogy feszengjen, de már elkopott belőle a harcosok edzettsége és fegyelmezettsége. A matrónája szavára emlékezve, nem is volt alkalmas semmire. Ezzel el is fancsalodik a további gondolatbolyongásról és inkább csak leselkedik maga mögé, hölgyemény társára várva. Friss kutakodás nyomai látszódnak a szétvert bútorzaton, a felvert pornak aligha volt ideje újra alászállni, amikor a műsoruk zajlott. Az egyetlen épen hagyott eszköz az egy lant a feldarabolt házaságyra hajítva és egy bőrzsák a szekrényre akasztva. *
- Örömmel hallgatom, miként állhatok a szolgálatodra. Gyere be nyugodtan.
*Egy aprót nyel, még nem vetette el teljesen a gondolatot, hogy a mélységi az ő torkát átnyesni jött.*
- Az egyik... Vannak szebbek is, lakottabbak a hegy túloldalán, de oda már nem engednek be. Nem viselkedtem jófiúként és megorroltak rám, mert rossz matroncnak csaptam a szelet. De itt még jártam egyszer, nagyon fiatalon. A család ezen ágán lévő matróna és férjének szobája volt ez akkor.
*Fecseg tovább, majd az ágyhoz húzódik, hogy felkapja pengetőjét.*
- De itten már nem sok keresnivalóm akad. Mit szeretnél még tudni?
*Zerith válaszai gyorsan elfogyatkozhatnak, ami a család ezen ágát illeti, de ő rengeteget nem tud és nem szégyelli mondani sem. Esze azért van és már szövögeti a terveit. Hamarosan az ő sora is érkezik, hogy kérdezősködjön Quehaniról, de még csak felkészül lélekben a kihívásokra, amit ez jelenteni fog Zerith számára.*
//Kúria-keresés//
*A kijelentés megmosolyogtatja, nosztalgikus érzéssel tölti fel. Volt, amikor egy zord tekintet és tiszteletet parancsoló szavak vigyázzállásba vágták volna és egy gyengébb pillanatára megrándultak csontjai, hogy feszengjen, de már elkopott belőle a harcosok edzettsége és fegyelmezettsége. A matrónája szavára emlékezve, nem is volt alkalmas semmire. Ezzel el is fancsalodik a további gondolatbolyongásról és inkább csak leselkedik maga mögé, hölgyemény társára várva. Friss kutakodás nyomai látszódnak a szétvert bútorzaton, a felvert pornak aligha volt ideje újra alászállni, amikor a műsoruk zajlott. Az egyetlen épen hagyott eszköz az egy lant a feldarabolt házaságyra hajítva és egy bőrzsák a szekrényre akasztva. *
- Örömmel hallgatom, miként állhatok a szolgálatodra. Gyere be nyugodtan.
*Egy aprót nyel, még nem vetette el teljesen a gondolatot, hogy a mélységi az ő torkát átnyesni jött.*
- Az egyik... Vannak szebbek is, lakottabbak a hegy túloldalán, de oda már nem engednek be. Nem viselkedtem jófiúként és megorroltak rám, mert rossz matroncnak csaptam a szelet. De itt még jártam egyszer, nagyon fiatalon. A család ezen ágán lévő matróna és férjének szobája volt ez akkor.
*Fecseg tovább, majd az ágyhoz húzódik, hogy felkapja pengetőjét.*
- De itten már nem sok keresnivalóm akad. Mit szeretnél még tudni?
*Zerith válaszai gyorsan elfogyatkozhatnak, ami a család ezen ágát illeti, de ő rengeteget nem tud és nem szégyelli mondani sem. Esze azért van és már szövögeti a terveit. Hamarosan az ő sora is érkezik, hogy kérdezősködjön Quehaniról, de még csak felkészül lélekben a kihívásokra, amit ez jelenteni fog Zerith számára.*
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-14 16:41:55
Üzenet elküldve: 2025-08-14 16:41:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* Norren némileg félreértette a nőt. Bár most, hogy megemlíti a Romvárosban alvás lehetőségét, még el is játszik a gondolattal. Végül azonban megrázza a fejét és kijavítja a férfit. *
– Nem, a Pegazus nem romos. Ott van a főtéren, minden utazó ott száll meg általában. A Romvárosba csak azért megyünk, hogy körülnézzünk, hátha találunk valami nyomot.
* Hamarosan el is hagyják a piacteret, és már a romváros többnyire kihalt utcáit róják. Útközben megszólít egy-két útszéli koldust, de azok nemhogy Venthelt nem látták, de a belőlük áradó alkoholszagból kiindulva mást se nagyon.
~ Undorító mocskok. Ki kéne őket gyomlálni a városból. ~ Norgent nem az alkoholszag zavarja leginkább, hanem a tehetetlenségük, az önvédelmük hiánya. Két másodpercig tartana, míg karmaival átszúrja az egyiknek a torkát, aztán csak úgy ott hagyná a tetemet. Senkinek nem hiányoznának, senki nem keresné őket. Még jót is tenne vele a városnak. De mégsem teheti. Most nem, mert itt van vele a zsoldos férfi, akiből ugyan kinézné, hogy jó pénzért bármiben benne lenne, de annyi pénze most nincs. Meg aztán nem kell neki ahhoz segítség, hogy éjszaka hidegvérrel megöljön valakit az utcán.
Gondolatai szokásos módon a gyilkoláson, felsőbbrendűségén és hatalomvágyán járnak; csak most kiegészülve a félarcú fiúval. Maga se tudja biztosan, miért épp őt szemelte ki magának – arcán kívül nincs benne semmi különleges. Nem is megölni akarja. Pontosabban fogalmazva: nem csak megölni akarja. Talán nem más, mint a vadászösztön hajtja. Lehet, hogyha Venthel egyszer csak szembejönne vele az utcán, nem is akarná elkapni.
Aztán beszélgetni kezd Norrennel. A másik bár szerény választ ad, az kiderül, hogy valóban zsoldosként dolgozott ezelőtt. Ez megnyugtató és egyben félelmetes is, ezek szerint nem dísznek van az oldalán az a kard. Jó embert talált maga mellé. Csak aztán nehogy összevesszenek valamin, például a pénzen. *
– Értem, tehát tudod használni a kardod, ha kell. * Összegzi a hallottakat. Ezután a férfi kérdez. *
– Nem volt ott semmi különös. Ha balhé lett volna, én se mennék vissza oda. Csak azért fogalmaztam így, mert fél napja még együtt ebédeltünk ott. Jut eszembe… * Tart egy kis szünetet, amikor hirtelen eszébe jut, hogy még semmit nem beszéltek arról, hogy mit fognak csinálni, ha tényleg rátalálnak a fiúra. *
– Ha tényleg találkoznánk vele, meg fogod ismerni. Ha lehetőség van rá, megpróbálom diszkréten intézni az ügyünket, mondjuk egy kupa sör mellett. * Legutóbb is annyit ivott a söréből, mint egy légy, de ez nem tántorítja vissza. *
– Te pedig addig a közelben várakozol. Viszont amilyen ijedős szegény, attól tartok, rögtön menekülőre fogja, ha meglát. Ebben az esetben fontosabb feladatod is lesz: vesd közbe magad, kapd el a grabancát, üsd ki, gáncsold el, rúgd vesén, ami jól esik. Bárki elhinné rólad, hogy városőr vagy, és a nép érdekében jársz el. Tulajdonképpen így is van. Én is a nép részese vagyok, csak én hiába hívnám segítségül az igazi városőröket. * Magyarázza tervét Norrennek. A végére szinte már maga is elhiszi, hogy Venthel valami rosszat tett, amiért bűnhődnie kell. Nem mintha ez érdekelné, számára az akasztásra váró gyilkos épp olyan közömbös, mint a ma született csecsemő. Mindnek pusztulnia kéne. A romos városrészt lassanként felváltják a polgárnegyed házai, ahol már több az élet az utcákon. Ugyanakkor késő délután van már, így a legtöbben hazafelé igyekeznek vagy már ablakaikból néznek le az utcára. Épp időben fognak a fogadóba érkezni. *
* Norren némileg félreértette a nőt. Bár most, hogy megemlíti a Romvárosban alvás lehetőségét, még el is játszik a gondolattal. Végül azonban megrázza a fejét és kijavítja a férfit. *
– Nem, a Pegazus nem romos. Ott van a főtéren, minden utazó ott száll meg általában. A Romvárosba csak azért megyünk, hogy körülnézzünk, hátha találunk valami nyomot.
* Hamarosan el is hagyják a piacteret, és már a romváros többnyire kihalt utcáit róják. Útközben megszólít egy-két útszéli koldust, de azok nemhogy Venthelt nem látták, de a belőlük áradó alkoholszagból kiindulva mást se nagyon.
~ Undorító mocskok. Ki kéne őket gyomlálni a városból. ~ Norgent nem az alkoholszag zavarja leginkább, hanem a tehetetlenségük, az önvédelmük hiánya. Két másodpercig tartana, míg karmaival átszúrja az egyiknek a torkát, aztán csak úgy ott hagyná a tetemet. Senkinek nem hiányoznának, senki nem keresné őket. Még jót is tenne vele a városnak. De mégsem teheti. Most nem, mert itt van vele a zsoldos férfi, akiből ugyan kinézné, hogy jó pénzért bármiben benne lenne, de annyi pénze most nincs. Meg aztán nem kell neki ahhoz segítség, hogy éjszaka hidegvérrel megöljön valakit az utcán.
Gondolatai szokásos módon a gyilkoláson, felsőbbrendűségén és hatalomvágyán járnak; csak most kiegészülve a félarcú fiúval. Maga se tudja biztosan, miért épp őt szemelte ki magának – arcán kívül nincs benne semmi különleges. Nem is megölni akarja. Pontosabban fogalmazva: nem csak megölni akarja. Talán nem más, mint a vadászösztön hajtja. Lehet, hogyha Venthel egyszer csak szembejönne vele az utcán, nem is akarná elkapni.
Aztán beszélgetni kezd Norrennel. A másik bár szerény választ ad, az kiderül, hogy valóban zsoldosként dolgozott ezelőtt. Ez megnyugtató és egyben félelmetes is, ezek szerint nem dísznek van az oldalán az a kard. Jó embert talált maga mellé. Csak aztán nehogy összevesszenek valamin, például a pénzen. *
– Értem, tehát tudod használni a kardod, ha kell. * Összegzi a hallottakat. Ezután a férfi kérdez. *
– Nem volt ott semmi különös. Ha balhé lett volna, én se mennék vissza oda. Csak azért fogalmaztam így, mert fél napja még együtt ebédeltünk ott. Jut eszembe… * Tart egy kis szünetet, amikor hirtelen eszébe jut, hogy még semmit nem beszéltek arról, hogy mit fognak csinálni, ha tényleg rátalálnak a fiúra. *
– Ha tényleg találkoznánk vele, meg fogod ismerni. Ha lehetőség van rá, megpróbálom diszkréten intézni az ügyünket, mondjuk egy kupa sör mellett. * Legutóbb is annyit ivott a söréből, mint egy légy, de ez nem tántorítja vissza. *
– Te pedig addig a közelben várakozol. Viszont amilyen ijedős szegény, attól tartok, rögtön menekülőre fogja, ha meglát. Ebben az esetben fontosabb feladatod is lesz: vesd közbe magad, kapd el a grabancát, üsd ki, gáncsold el, rúgd vesén, ami jól esik. Bárki elhinné rólad, hogy városőr vagy, és a nép érdekében jársz el. Tulajdonképpen így is van. Én is a nép részese vagyok, csak én hiába hívnám segítségül az igazi városőröket. * Magyarázza tervét Norrennek. A végére szinte már maga is elhiszi, hogy Venthel valami rosszat tett, amiért bűnhődnie kell. Nem mintha ez érdekelné, számára az akasztásra váró gyilkos épp olyan közömbös, mint a ma született csecsemő. Mindnek pusztulnia kéne. A romos városrészt lassanként felváltják a polgárnegyed házai, ahol már több az élet az utcákon. Ugyanakkor késő délután van már, így a legtöbben hazafelé igyekeznek vagy már ablakaikból néznek le az utcára. Épp időben fognak a fogadóba érkezni. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1809-1828