//Trictolla és Svir//
//A házban//
* A bor, nem rossz, könnyen csúszik.
Régen ivott már, még Svirrel való találkozása előtt.
Életének kis szeletében volt jó dolga, egy férfi mellett, ki azt ígérte, mindent megkap tőle.
Szerette, de a férfi átverte, csak kihasználta.
Mindig csak fűt-fát ígért, hogy majd, mindig csak majd, e közben a lány a lelkét tette ki érte.
Dolgozott neki, mindent megcsinált, amit egy gyenge nő el tud végezni, sőt esténként az ágyába fogadta.
Egy nap, valami balul sült el, amiért a mai napig a férfit hibáztatja.
A lány, arra eszmélt, hogy a férfi, szikrázó szemekkel, bivaly erejével a falnak nyomva a nyakát szorongatja.
Könnyeivel küszködött, soha nem tanult verekedni.
Egy darabig próbálta lefeszegetni a férfi újait, hasztalan, s mikor már az ájulás kerülgette, térdét felemelve ágyékon rúgta a férfit.
Miközben áll a tűzhely mellett, a bor kortyolgatása közben, miután újabb koccintáson van túl Svirrel, felrémlenek az emlékek és el is szomorodik.
Könnyek gyűlnek a szemében és hogy Svir ne vegye észre, a tűzhely felé fordul, miután gyors mozdulattal tette le a poharát az asztalra.
S még jó, hogy odafordul, ha hagyja a hagymát a tűzön tovább, leég.
Félrehúzza, majd gyors fordulattal az asztalon lévő répáért nyúl, beleönti a serpenyőbe, merít a vödörből egy kis vizet, rá önti, majd vissza teszi a tűzre, had puhuljon.
A férfi feltett kérdésére kicsit késve válaszol, próbálja leplezni szenvedését és nyeli a könnyeit.
Meg köszörüli a torkát, nyel egyet és megpróbál értelmes választ adni. De továbbra sem néz a férfira. *
- Jól állunk, kis türelmedet kérem még.
Megpuhulnak a zöldségek, az még egy kis idő, utána össze tudom állítani az ételt, ami a fejemben született.
Köszönöm, pihenj csak, nem kell semmit segíteni.
* Legyint egyet szabad kezével hátrafelé Svirnek,
majd a krumplit ellenőrzi, jó e már.
Úgy fest, megfőtt, mert megkóstolja, elég sós is, ideje leszűrni.
Szabaddá teszi az egyik vödröt, majd abba önti le a krumpli levét, a fedő segítségével leszűrve.
Vissza helyezi a tűzhelyre, ahol nem forró a lap és hagyja hűlni.
Csak szorgoskodik csendben. *