//Egy új kezdet kapujában//
*Álom közben az idő egészen máshogy telik, lelassul. Van olyan, hogy álom az álomban, és minél több ilyen átfedés van, annál több minden történik az álmodóval valós időben, relatíve rövid idő alatt, ahogy a tudatalatti felpörögve átlépi a saját határait. Egy idő után elég nehéz megkülönböztetni a valóságot az álomtól, és ki tudja már megmondani, hogy mi igaz és mi hamis, minden összemosódik. Arcok változnak meg, emberek halnak meg, és támadnak fel. Helyszínek jelennek meg, rendeződnek át és alakul teljesen más környezetté.
Villanás.
Nem tudni Xotara meddig volt eszméletlen, de most ismét magához tér. Felemeli fejét, ami már csak tompán fáj, szédülni sem szédül. A kis sikátor, nem túl impozáns látképe nyugodtan tárul szemei elé. Sokszor van, hogy a lanawini ébredés után nem emlékszik, mit álmodott. Hát, a sötételf lány sem emlékszik rá, de ez még nem is lenne gond, viszont jelenleg szinte semmire sem emlékszik, semmire. Ugyanis Árnytörő hősnőnk, nagyon melodrámásan és eredetien, amnéziás, ami még soha nem fordult elő senkivel se kerek e lanawini világon. Bezony. Hát, jobb, mintha kómába esett volna. Hogy ez csak a temetési menet okozta sokk átmeneti hatása, vagy végérvényes állapot azt csak a jó ég tudhatja. Egy biztos, Xotara egyszer valakinek, valahol azt mondta – kissé irigykedve – , hogy mindenkinek vannak olyan emlékei, amiket szívesen elfeledne, örökre. Azt sem lehet tudni, hogy meddig tart ez az emlékezet kiesés, vagy hogy mire fog és mire nem fog soha emlékezni a sötételf lány. Lehet csak pár percig, óráig fog tartani az egész. Lehet napokig, hatokig, de lehet, hogy csak néhány ismerős arctól beugrik majd, amiknek be kell ugrania. Talán, csodával határos módon, ilyen kegyes lesz hozzá a csillagokban megírt sorsa.*
~ Bakker, hol a szarba vagyok… há', de az hagyján… de ki vagyok? Baszki, de kivagyok! ~
*Tűnődik magában a lány fejét forgatva, ahogy végignéz mindkét irányba a sikátoron. Fejéhez kap és zavarodott idegességgel túr bele a hajába, ami félig meddig ki is bomlik.*
~ Ah, de idegesítő… mintha köd ülne az agyamon. Gvááá! ~
*Ekkor fogja fel, a sérüléseit is, és a kézfejein lévő madárszerű tetoválásokat, amikre hangosan is, rácsodálkozik.*
- Mi a… pics'… ezek meg?
*A kérdésre tompa szúrást érez a tarkóján, a kisagyában.*
- Sziiii!
*Felszisszenve dörgöli meg kezével a fejét.*
~ Mindegy… de tuti nem ücsörgök itt tovább. ~
*Xotara feltápászkodik, megigazítja magán barna kabátját és fegyvereit, majd kislattyog a sikátorból. Nem tudja hova megy, csak megy amerre a lába viszi. Szegényes házak között halad, minden koszos, romos és nyomasztó, ezzel éles ellentétbe hullik a pelyhes, fehérségbe borítva az utcákat. Különböző alakok rohangálnak fejvesztve, Xotara is látja rajtuk, hogy beteg idióták. Nem mintha jelen állapotában a lány túlságosan kilógna a sorból.*
- Banyek…
*Szól, amikor látja, hogy néhány közülük, valami hatalmas szakadékba vetik bele magukat, mintha csak valami nagy tóba ugranának seggest. Xot közelebb sétál a széléhez, de figyel, hogy még véletlenül se sodorja, vagy lökje le egy ilyen agyalágyult se. Azonban, ahogy kissé előre hajolva lepillant, az omladékony perem enged a természet törvényeinek, és kis híján beleesik, de még képes hátra ugrani.
- A viharba… ez tuti nem volt itt… erre csak emlékeznék…
*Körbenéz, és valahogy a ködös agyán átvillan valami.*
~ Gazdagnegyed… kékvérűek. ~
*Homlokára csap, és kárörvendő elégedettséggel tör ki belőle, öntudatlanul.
- Hááá! Mondtam, ha a paraszt nem szarik, az úr nem eszik!
~ Pff! Ez honnan jött? ~
*A sötételf lány valami furcsa hídszerűséget is lát a közelben, elindul arra felé. Figyel, a valamilyen kórságtól szenvedő tébolyultakra, ha valamelyik göthös neki akarna rohanni, csúnya verekedés fog rendezni. Nem tudja, mi van itt, és hogy mi ez az egész, de abban biztos, hogy egy keléses, leprás eszemet se érhet hozzá, hogy elkapja ezt a nyavalyát. Ahogy, így aggályosan, önvédelmi ösztönei teljében sétál, megint átvillan valami az agyán, egy név.*
~ Isqeha… oh, füvész cimborám. ~
*Tovább slattyog, olykor megáll, és úgy méri végig a romos környéket.*
- Ezt a hülye lukas várost.