Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-19 09:36:52
Üzenet elküldve: 2020-02-19 09:36:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
*Kedves, hívó szó nem jut nekik a kijelölt gazdasszonytól, de ennek ellenére ő azért csak bemasírozik a konyhába, hogy – gyors, de alapos kézmosás után – az asztalhoz üljön. Az illat és a látvány is hívogató, a terítik szép, társaság is van, így minden adott egy kellemes vacsorához. Ő kezdi jól érezni magát, és reméli, hogy már a többiek sem búslakodnak, nincs kedve fancsali arcokhoz az asztalnál.*
– Ugyan, más kertésztől még évekig várhattam volna azokat a fákat. Kitettél magadért. *válaszolja Isqehának már az asztalnál ülve. Végignéz az egybegyűlteken. A köszöntőt szívesen fogadja, bort tölt magának, majd a férfi szemébe nézve koccint vele. Ha Trictolla is beszállna, akkor ezután vele is.*
– No, szedjünk, amíg még meleg. Gyerünk, gyerünk! *sürgeti a másik kettőt. Úgy döntött, hogy udvarian házigazdaként előbb hagyja, hogy ők szedjenek.*
– Aztán szedj nekem is, Trictollám. *kéri a nőt.*
//A házban//
*Kedves, hívó szó nem jut nekik a kijelölt gazdasszonytól, de ennek ellenére ő azért csak bemasírozik a konyhába, hogy – gyors, de alapos kézmosás után – az asztalhoz üljön. Az illat és a látvány is hívogató, a terítik szép, társaság is van, így minden adott egy kellemes vacsorához. Ő kezdi jól érezni magát, és reméli, hogy már a többiek sem búslakodnak, nincs kedve fancsali arcokhoz az asztalnál.*
– Ugyan, más kertésztől még évekig várhattam volna azokat a fákat. Kitettél magadért. *válaszolja Isqehának már az asztalnál ülve. Végignéz az egybegyűlteken. A köszöntőt szívesen fogadja, bort tölt magának, majd a férfi szemébe nézve koccint vele. Ha Trictolla is beszállna, akkor ezután vele is.*
– No, szedjünk, amíg még meleg. Gyerünk, gyerünk! *sürgeti a másik kettőt. Úgy döntött, hogy udvarian házigazdaként előbb hagyja, hogy ők szedjenek.*
– Aztán szedj nekem is, Trictollám. *kéri a nőt.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-18 19:34:21
Üzenet elküldve: 2020-02-18 19:34:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Az ágak, a gallyak, a száraz falevelek, s a rügykezdemények pattognak le az elöl száguldó lányról, szinte követhetetlen az ösvény, de látszólag a lovak valami folytán mégis tájékozódnak. Dak szinte folytonosan adja hátulról az utasításokat, hiszen csendben maradni felesleges, bár a hölgyek nem látják, az egész csapat ott csörtet nyomukban. Ennek egyetlen jele van, a mögöttük leeső, mellettük fába csapódó, mellettük elhúzó nyílvesszők, melyek folyamatosan záporoznak, nyilvánvaló, hogy akik őket követik, lovon is bőséggel megállják helyüket fegyverhasználat terén.*- Mindjárt kijutunk! Áhh... *Tompa cuppanás után halk kiáltás hallik, de egyéb nem történik.* Menjetek, egy utolsó balra kanyar és kilyukadtok a romvárosba. Ott csak egyenesen tovább a híd irányába! *Kiáltja Dak, mintha egy árnyalatnyit lemaradt volna, de aztán ismét felveszi a tempót. Navarentine hosszú szakasz után végre hátra mer tekinteni, s ebben a pillanatban húz el arca mellett egy nyílvessző, melynek szelét is megérzi. Először Dakot látja, amint mögöttük lovagol szinte teljesen lovára feküdve, szinte nem is látszik ki a nyaka mögül, csak kezével integet, hogy igyekezzenek, s olykor odakiált. Dak mögött számos lovas tűnik fel, néha csak néhány, de van mikor az egész csapat kirobog a bozótosból. A legijesztőbb az egészben talán az, hogy a patadobogáson és Dak kiáltásán kívül néma csend honol mindenhol, az ellenséges csapat egy hangot sem ad ki, csupán folyamatosan nyilaz. Ahogy Navarentine visszafordul, hirtelen eltűnik az erdő, s oldalba kapja őket a romos házak között süvítő szél.*
- Csak egyenesen tovább!! *Kiáltja Dak, bár másfelé tán nem is tudnának menni, köröskörül csupán nagy görgetegek, valaha volt házak, lerabolt és kifosztott gazdátlan épületek láthatók, a távolban pedig, talán nem is olyan messze ott lengedezik a függőhíd, mely végcéljuk, s Dak szerint onnan már könnyebben tűnnek el.*
//Ephemia, Navarentine//
*Az ágak, a gallyak, a száraz falevelek, s a rügykezdemények pattognak le az elöl száguldó lányról, szinte követhetetlen az ösvény, de látszólag a lovak valami folytán mégis tájékozódnak. Dak szinte folytonosan adja hátulról az utasításokat, hiszen csendben maradni felesleges, bár a hölgyek nem látják, az egész csapat ott csörtet nyomukban. Ennek egyetlen jele van, a mögöttük leeső, mellettük fába csapódó, mellettük elhúzó nyílvesszők, melyek folyamatosan záporoznak, nyilvánvaló, hogy akik őket követik, lovon is bőséggel megállják helyüket fegyverhasználat terén.*- Mindjárt kijutunk! Áhh... *Tompa cuppanás után halk kiáltás hallik, de egyéb nem történik.* Menjetek, egy utolsó balra kanyar és kilyukadtok a romvárosba. Ott csak egyenesen tovább a híd irányába! *Kiáltja Dak, mintha egy árnyalatnyit lemaradt volna, de aztán ismét felveszi a tempót. Navarentine hosszú szakasz után végre hátra mer tekinteni, s ebben a pillanatban húz el arca mellett egy nyílvessző, melynek szelét is megérzi. Először Dakot látja, amint mögöttük lovagol szinte teljesen lovára feküdve, szinte nem is látszik ki a nyaka mögül, csak kezével integet, hogy igyekezzenek, s olykor odakiált. Dak mögött számos lovas tűnik fel, néha csak néhány, de van mikor az egész csapat kirobog a bozótosból. A legijesztőbb az egészben talán az, hogy a patadobogáson és Dak kiáltásán kívül néma csend honol mindenhol, az ellenséges csapat egy hangot sem ad ki, csupán folyamatosan nyilaz. Ahogy Navarentine visszafordul, hirtelen eltűnik az erdő, s oldalba kapja őket a romos házak között süvítő szél.*
- Csak egyenesen tovább!! *Kiáltja Dak, bár másfelé tán nem is tudnának menni, köröskörül csupán nagy görgetegek, valaha volt házak, lerabolt és kifosztott gazdátlan épületek láthatók, a távolban pedig, talán nem is olyan messze ott lengedezik a függőhíd, mely végcéljuk, s Dak szerint onnan már könnyebben tűnnek el.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-18 08:02:56
Üzenet elküldve: 2020-02-18 08:02:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
*A dézsa ügye hát megoldódik, sőt Svir takarékos házigazdaként a lépcső tetején kiadja az utasítást, hogy nem is kell tovább cipekedjeneke, az öntési hadművelet nagyon jó lesz ott, ahol vannak, Isqehának pedig esze ágában sincs ellenkezni, és ragaszkodni ahhoz, hogy a dézsa megjárja a lépcsőfokokat is. Így a fürdővíz kizúdul, a fürdőalkalmatosság ügye letudva, mehetnek vacsorázni.
A (jelenleg épp) kalapnélküli kalapos kúriatulajdonos volt vándor nem vitatkozik a fizetség összege miatt sem, sőt! Isqeha reménykedett benne, hogy az a 280 arany esetleg, tekintettel a földmágia nyomán hirtelen kinőtt terebélyes fűz- és diófára esetleg feltornászódhat a megrendelő elégedettségi hullámain 300 aranyig, de Svir Isqeha ezen reménykedését messze túlszárnyalja akkor, amikor a szobájából visszatérve 500 aranyat nyom a kertész mágus kezébe, mielőtt visszaindulnának a konyhába a terített asztalhoz!*
- Fogadd hálámat!! *mondja meglepetten Isqeha az igazán nagyvonalú összeg láttán, több hirtelen nem is telik tőle, csak egy őszinte meghajlás, és a hála őszintesége leolvasható az arcáról. Hiszen a most kapott arany még annál is több, mint amennyiben előzetesen némi alkudozás után az egész munkálatot illetően megegyeztek!
A konyhába lépve aztán gyorsan le is telepedik az asztalhoz, Trictollával szemben, kedvesen, de kicsit félénken rámosolyogva az új helyzetben, aki szemmel láthatóan csak rájuk vár, röpke felmérés után ahhoz a terítékhez ülve le, amelyik mellett egy megkezdetlen pohár bor áll.*
- A vándorokra! *emeli fel a poharát jókedvűen, ha már mindannyian leültek, és Svir is csatlakozik hozzájuk, és ha udvarias koccintási szándéka, amit elsajátított Artheniorban a kézfogás mellett az emberek szokásai közül, társra talál, akkor koccint, majd jót kortyol a borból, jólesően nézegetve a még forrónak tűnő, finom illatokat eregető étek felé.*
//A házban//
*A dézsa ügye hát megoldódik, sőt Svir takarékos házigazdaként a lépcső tetején kiadja az utasítást, hogy nem is kell tovább cipekedjeneke, az öntési hadművelet nagyon jó lesz ott, ahol vannak, Isqehának pedig esze ágában sincs ellenkezni, és ragaszkodni ahhoz, hogy a dézsa megjárja a lépcsőfokokat is. Így a fürdővíz kizúdul, a fürdőalkalmatosság ügye letudva, mehetnek vacsorázni.
A (jelenleg épp) kalapnélküli kalapos kúriatulajdonos volt vándor nem vitatkozik a fizetség összege miatt sem, sőt! Isqeha reménykedett benne, hogy az a 280 arany esetleg, tekintettel a földmágia nyomán hirtelen kinőtt terebélyes fűz- és diófára esetleg feltornászódhat a megrendelő elégedettségi hullámain 300 aranyig, de Svir Isqeha ezen reménykedését messze túlszárnyalja akkor, amikor a szobájából visszatérve 500 aranyat nyom a kertész mágus kezébe, mielőtt visszaindulnának a konyhába a terített asztalhoz!*
- Fogadd hálámat!! *mondja meglepetten Isqeha az igazán nagyvonalú összeg láttán, több hirtelen nem is telik tőle, csak egy őszinte meghajlás, és a hála őszintesége leolvasható az arcáról. Hiszen a most kapott arany még annál is több, mint amennyiben előzetesen némi alkudozás után az egész munkálatot illetően megegyeztek!
A konyhába lépve aztán gyorsan le is telepedik az asztalhoz, Trictollával szemben, kedvesen, de kicsit félénken rámosolyogva az új helyzetben, aki szemmel láthatóan csak rájuk vár, röpke felmérés után ahhoz a terítékhez ülve le, amelyik mellett egy megkezdetlen pohár bor áll.*
- A vándorokra! *emeli fel a poharát jókedvűen, ha már mindannyian leültek, és Svir is csatlakozik hozzájuk, és ha udvarias koccintási szándéka, amit elsajátított Artheniorban a kézfogás mellett az emberek szokásai közül, társra talál, akkor koccint, majd jót kortyol a borból, jólesően nézegetve a még forrónak tűnő, finom illatokat eregető étek felé.*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-17 14:30:09
Üzenet elküldve: 2020-02-17 14:30:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
* Míg a férfiak elintézik ügyes bajos dolgukat odakint, Tric megunja az ücsörgést.
Az étel már az asztalon gőzölög és arra vár, hogy felfalják.
Feláll az asztaltól, megigazgatja a terítéket, tölt egy kis bort a kertész poharába is, majd elkezdi a fiókokat tüzetesebben átnézni, hátha talál szalvétát is.
Ez amolyan üssük el a felesleges időt cselekvés, legalább addig sem háborgatják lehetetlen, kellemetlen képek a múlt szellemei.
Kis időbe telik, megvan amit keresett, letesz minden evőeszköz alá egyet, szépen félbe hajtva, majd túrára indul a nappaliba, hátha akad egy gyertyatartó, benne gyertyával.
Gondolta, kellemesebb, meghittebb lesz az asztal tőle.
Lassan körbe sétál, de nem akad elébe egy sem, így a konyhát veszi újra célba.
~ Hm...nem tudom hol tarthatja, vagy csak egyszerűen nem veszem észre. ~
Vissza érve a vacsora asztalhoz, ismét helyet foglal, ugyanúgy, ugyanott ahol még pár perce ült és a két férfira vár.
Nagyon éhes már, de jó neveltsége azt diktálja, csak türelem. *
//A házban//
* Míg a férfiak elintézik ügyes bajos dolgukat odakint, Tric megunja az ücsörgést.
Az étel már az asztalon gőzölög és arra vár, hogy felfalják.
Feláll az asztaltól, megigazgatja a terítéket, tölt egy kis bort a kertész poharába is, majd elkezdi a fiókokat tüzetesebben átnézni, hátha talál szalvétát is.
Ez amolyan üssük el a felesleges időt cselekvés, legalább addig sem háborgatják lehetetlen, kellemetlen képek a múlt szellemei.
Kis időbe telik, megvan amit keresett, letesz minden evőeszköz alá egyet, szépen félbe hajtva, majd túrára indul a nappaliba, hátha akad egy gyertyatartó, benne gyertyával.
Gondolta, kellemesebb, meghittebb lesz az asztal tőle.
Lassan körbe sétál, de nem akad elébe egy sem, így a konyhát veszi újra célba.
~ Hm...nem tudom hol tarthatja, vagy csak egyszerűen nem veszem észre. ~
Vissza érve a vacsora asztalhoz, ismét helyet foglal, ugyanúgy, ugyanott ahol még pár perce ült és a két férfira vár.
Nagyon éhes már, de jó neveltsége azt diktálja, csak türelem. *
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-16 13:53:56
Üzenet elküldve: 2020-02-16 13:53:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Már egy ideje a városban van, de eddig még nem igazán találkozott szabadúszó lovaggal, mint amilyen ő maga is. Arra gondolt, hogy aki tehette, az bizony a nemességhez szegődött azokban a nehéz időkben és minden kardforgatót felvettek, akinek csak volt célszerszáma. A férfi, elmondása alapján már sokat megélt, erről tanúskodik a páncélja is, amit viselt, ha pedig alánézett volna bizonyára sebekkel tarkított valót talált volna. ~Csak akkor élvezhetem a címet és a gazdagságot, ha meg is élem. ~ Ezért is örül, hogy a lázongás lángja a nemesekkel együtt elhagyta a várost, bár békésebb időnek tűnik ez most, de az ilyen csendes időszakok, mindig csak egy következő ínségest készítenek elő. Ezért nem ülhet csak úgy a babérjain a kardforgató sem, mert nem lehet tudni, mikor kell a saját vagy mások épsége miatt a tapasztalatára és az állóképességére támaszkodnia ismét. Reggel, ahogy felébredt és letudta a tisztálkodást a szállásán, meglátogatja Tituszt az istállóban és meggyőződik róla, hogy semmiben sem szenved hiányt.*
-Ma pihenj egy kicsit nagyfiú. *Simogatja meg kesztyűs kezével a ló nyakát. Ezt követően felszerelkezik mindennel, amire szüksége lehet és megindul, ki a terepre, hogy ismét megnézze a hatalmas szakadékot, ami mióta a városba érkezett egy szemernyit se változott. Szerencsére. Mivel ő még a szalmazsákon is elvan, főleg ha olcsón megszámítják, így szinte a rombolás határán belül talált magának és a lónak egy viszonylag még épségben megmaradt szobát és alomhelyet. Csupán néhány utcányira van a legelhagyatottabb részektől. A háziak megbízhatónak tűnnek és az arany mindig megfér a zsebükben. Az utcákon járva mindig meg- megáll szemrevételezni egy-egy csúnyán helybenhagyott épületet, az idejéből kitelik, bár itt nem igen akad majd munkaadóra, a gyakorlásra viszont teljesen tökéletes a vidék.*
-Ma pihenj egy kicsit nagyfiú. *Simogatja meg kesztyűs kezével a ló nyakát. Ezt követően felszerelkezik mindennel, amire szüksége lehet és megindul, ki a terepre, hogy ismét megnézze a hatalmas szakadékot, ami mióta a városba érkezett egy szemernyit se változott. Szerencsére. Mivel ő még a szalmazsákon is elvan, főleg ha olcsón megszámítják, így szinte a rombolás határán belül talált magának és a lónak egy viszonylag még épségben megmaradt szobát és alomhelyet. Csupán néhány utcányira van a legelhagyatottabb részektől. A háziak megbízhatónak tűnnek és az arany mindig megfér a zsebükben. Az utcákon járva mindig meg- megáll szemrevételezni egy-egy csúnyán helybenhagyott épületet, az idejéből kitelik, bár itt nem igen akad majd munkaadóra, a gyakorlásra viszont teljesen tökéletes a vidék.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-16 13:09:55
Üzenet elküldve: 2020-02-16 13:09:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Teysus nyomában //
*Drann elbóklászott a Templomban egy kis ideig, eleget tett Gwaandril kérésének is a Teysusnak szánt kiengesztelő ajándékot illetően, sőt ő maga is elmondott egy hálaimát sikeres gyógyulásáért, bár némiképp bizonytalan volt abban, hogy illendő-e ezt Eeyr templomában és oltáránál megtenni.
De a fiatal akolita, akivel összetalálkozott, és aki válaszolt a Teysusnak szóló hálaadást illető kérdéseire, hogy itt és most, ebben a Templomban mondhat-e imát az egyensúly istenének, bár nem is erősítette meg, de nem is tiltotta, hogy a köztes istenség felé forduljon megkereső fohászával.
Így megkönnyebbült szívvel és lélekkel hagyta ott a Templomot, úgy érezve, hogy komoly terheket tehetett le, és hagyhatott a háta mögött.
S hirtelen-váratlan várakozó izgalom töltötte el a jövőt illetően a sokévi fájdalommal való együtt élés és kényszerű apátia után.
A lábai a volt Gazdagnegyed felé vezérlik.
Még szerencse, hogy Mady a Sellőben beszélt neki a városban történtekről, de még így is megdöbbenti és egészen elképeszti a látvány.
A szemmel láthatóan üres, kifosztott és lakatlan palotáké, már amennyi megmaradt belőlük. Mert a hajdanvolt Gazdagnegyed úgy ahogy volt, úgy néz ki, bár szinte hihetetlen, gyakorlatilag a múlté. A Piactérre vezető széles út a kovácsoltvas kapukkal, a magas kőfakkal őrzött paloták, a Barakk gyakorlótere sehol sincsenek: egyszerűen az egész Gazdagnegyed, úgy ahogy volt, eltűnt!
A helyén egy szakadékszerű mélység, egy meredély, egyetlen fehéres híddal, ami átvezet rajta. Drann sokáig ácsorog, bámészkodik, végigjárja a Piactól nem messzire lévő, a valahai Gazdagnegyed szélén volt megmaradt néhány utcát, ahol kisebb kúriák, szemmel láthatóan újra birtokba vett és ha nem is hivalkodóan, de kellő ízléssel kicsinosított paloták és lakóépületek mutatják, hogy azért nem állt mégsem teljesen az élet a pusztulás után.
A wegtoreni elf nagyot sóhajt, aztán tovább indul. ~Vajon a Dwirinthalen-kúria ódon, borostyánnal befutott, félhomályos épülete és odalett?~ Kíváncsi.*
*Drann elbóklászott a Templomban egy kis ideig, eleget tett Gwaandril kérésének is a Teysusnak szánt kiengesztelő ajándékot illetően, sőt ő maga is elmondott egy hálaimát sikeres gyógyulásáért, bár némiképp bizonytalan volt abban, hogy illendő-e ezt Eeyr templomában és oltáránál megtenni.
De a fiatal akolita, akivel összetalálkozott, és aki válaszolt a Teysusnak szóló hálaadást illető kérdéseire, hogy itt és most, ebben a Templomban mondhat-e imát az egyensúly istenének, bár nem is erősítette meg, de nem is tiltotta, hogy a köztes istenség felé forduljon megkereső fohászával.
Így megkönnyebbült szívvel és lélekkel hagyta ott a Templomot, úgy érezve, hogy komoly terheket tehetett le, és hagyhatott a háta mögött.
S hirtelen-váratlan várakozó izgalom töltötte el a jövőt illetően a sokévi fájdalommal való együtt élés és kényszerű apátia után.
A lábai a volt Gazdagnegyed felé vezérlik.
Még szerencse, hogy Mady a Sellőben beszélt neki a városban történtekről, de még így is megdöbbenti és egészen elképeszti a látvány.
A szemmel láthatóan üres, kifosztott és lakatlan palotáké, már amennyi megmaradt belőlük. Mert a hajdanvolt Gazdagnegyed úgy ahogy volt, úgy néz ki, bár szinte hihetetlen, gyakorlatilag a múlté. A Piactérre vezető széles út a kovácsoltvas kapukkal, a magas kőfakkal őrzött paloták, a Barakk gyakorlótere sehol sincsenek: egyszerűen az egész Gazdagnegyed, úgy ahogy volt, eltűnt!
A helyén egy szakadékszerű mélység, egy meredély, egyetlen fehéres híddal, ami átvezet rajta. Drann sokáig ácsorog, bámészkodik, végigjárja a Piactól nem messzire lévő, a valahai Gazdagnegyed szélén volt megmaradt néhány utcát, ahol kisebb kúriák, szemmel láthatóan újra birtokba vett és ha nem is hivalkodóan, de kellő ízléssel kicsinosított paloták és lakóépületek mutatják, hogy azért nem állt mégsem teljesen az élet a pusztulás után.
A wegtoreni elf nagyot sóhajt, aztán tovább indul. ~Vajon a Dwirinthalen-kúria ódon, borostyánnal befutott, félhomályos épülete és odalett?~ Kíváncsi.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-14 20:44:57
Üzenet elküldve: 2020-02-14 20:44:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
– Itt csak nem maradhat így, tele vízzel. *dünnyögi Trictolla köszönő szavaira miközben a vízzel teli dézsa súlya alatt görnyedezik. Svir jó erőben van, az emberek között különösen, de azért így sem könnyű az a sok víz, úgyhogy csak óvatosan viszi, semmi elhamarkodott lépés, nehogy aztán belefájduljon a háta másnapra. Az árra először csak hümmög, ez mondjuk a cipelt súlyt figyelembe véve teljesen érthető.*
– Ne vigyük messzire, elég itt a lépcső mellett kiönteni. *indítványozza a lépcső tetején. Vacsora előtt már nem szeretne felesleges mozdulatokat tenni, ennyi rondítást pedig elbír az amúgy csodaszép kert. A víz kiöntése után végignéz a kert belátható részén, majd beleszagol a vacsora illatú levegőbe. A kettő együtt határozottan jó.*
– Szóval kettőszáznyolcvan. Az nem olyan sok ahhoz képest, ahogy csak úgy kinőttek azok a fák a semmiből. A dézsát hagyjuk itt, aztán odaadom. *Int Isqnek, hogy menjenek be a házba. A konyhába lépés előtt még kitérőt tesz a saját szobájába, hogy előkerítse a fizetséget.*
– Na itt van, tessék. Megtoldom egy kicsit, amiért ilyen szép lett. *mondja a kertésznek. Ezután 500 aranyat nyom Rinald Isqeha kezébe.
*
– És most együnk. *javasolja miközben a konyhába indul. Reméli, hogy Trictolla már mindent elkészített a vacsorához, mert nagyon megéhezett. Reménykedő mosollyal néz a nőre, várja, hogy eligazítsa.*
//A házban//
– Itt csak nem maradhat így, tele vízzel. *dünnyögi Trictolla köszönő szavaira miközben a vízzel teli dézsa súlya alatt görnyedezik. Svir jó erőben van, az emberek között különösen, de azért így sem könnyű az a sok víz, úgyhogy csak óvatosan viszi, semmi elhamarkodott lépés, nehogy aztán belefájduljon a háta másnapra. Az árra először csak hümmög, ez mondjuk a cipelt súlyt figyelembe véve teljesen érthető.*
– Ne vigyük messzire, elég itt a lépcső mellett kiönteni. *indítványozza a lépcső tetején. Vacsora előtt már nem szeretne felesleges mozdulatokat tenni, ennyi rondítást pedig elbír az amúgy csodaszép kert. A víz kiöntése után végignéz a kert belátható részén, majd beleszagol a vacsora illatú levegőbe. A kettő együtt határozottan jó.*
– Szóval kettőszáznyolcvan. Az nem olyan sok ahhoz képest, ahogy csak úgy kinőttek azok a fák a semmiből. A dézsát hagyjuk itt, aztán odaadom. *Int Isqnek, hogy menjenek be a házba. A konyhába lépés előtt még kitérőt tesz a saját szobájába, hogy előkerítse a fizetséget.*
– Na itt van, tessék. Megtoldom egy kicsit, amiért ilyen szép lett. *mondja a kertésznek. Ezután 500 aranyat nyom Rinald Isqeha kezébe.
*– És most együnk. *javasolja miközben a konyhába indul. Reméli, hogy Trictolla már mindent elkészített a vacsorához, mert nagyon megéhezett. Reménykedő mosollyal néz a nőre, várja, hogy eligazítsa.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-12 13:32:26
Üzenet elküldve: 2020-02-12 13:32:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
- Az illatok nagyon jók! *válaszol a férfi megkönnyebbült vigyorral, hogy pont jókor jött, és arra, ahogy Trictolla reménykedésének ad hangot a vacsorával való megelégedettségüket illetően, biztatásképpen, részéről igazán őszintén.
Persze, ahogy mondani szokták, a puding próbája az evés (és nem a szagolgatás), így ~a dolog majd még elválik~ gondolja Isq magában várakozóan.
Svir vevő a cipekedésre, úgy tűnik, meg hát csak nem maradhat a fürdővízzel teli dézsa itt, ahol csak útban lenne nekik a vacsora alatt, úgyhogy a kúriatulajdonos, Romváros szélén letelepedett vándor készségesen fel is áll a művelethez, beleegyezően.
Isq nem egy kétméteres ork izompacsirta, de azért nincsen oka panaszra, a sokévi erdőjárás, növénygyűjtés, és Erdőmélye vadonja kellően megedzette annyira, hogy egy vízzel teli dézsa egyik füle ne okozzon neki gondot, akkor sem, ha azzal a füllel cipelni kell a fürdőalkalmatosságot egy ideig, méghozzá úgy, hogy a benne lévő víz lehetőleg ki se löttyenjen. Így aztán zokszó nélkül megmarkolja azt a fület, és ha Svir csatlakozik, akkor ketten ügyesen le is egyensúlyozhatják az ominózus dézsát a lépcsőn, miután kiügyeskedték a házból. Odakinn aztán már csak ki kell önteni.*
- Hát 450 aranyban állapodtunk meg, és ugye 250 aranyat kaptam. A virágtövek meg 80 aranyba kerültek. Úgyhogy 280 arany az az annyi. *vigyorog Isq reménykedőn Svirre, mert nem bánná, ha a férfi kicsit megfejelné az aranyak számát Hátha sikerült annyira elbűvölnie őt a faneveléssel, hogy rádöbbenjen: micsoda kincset fogadott ő fel a kertészének! Persze azzal is beéri, ha rendesen megkapja a kialkudott bérét, szó se róla, Isqeha nem telhetetlen fajta, és Svir is igazán rendes megrendelőnek mondható, nem ugráltatta őt feleslegesen, és lám a fizetés elől sem akar kitérni. De hát hamarosan szeretné meglátogatni újra az öreg mágust a Toronyban, aki igencsak fukarul méri a tudását: minden arany jól jön ilyenkor neki, azért is állt rá erre a dologra, a kert rendbetételére, bár amúgy kimondottan élvezte a dolgot: ez igazán neki való feladat!
Aztán, ha végeztek a dézsával, részéről indulhatnak is befelé, vissza a megterített asztalhoz.*
//A házban//
- Az illatok nagyon jók! *válaszol a férfi megkönnyebbült vigyorral, hogy pont jókor jött, és arra, ahogy Trictolla reménykedésének ad hangot a vacsorával való megelégedettségüket illetően, biztatásképpen, részéről igazán őszintén.
Persze, ahogy mondani szokták, a puding próbája az evés (és nem a szagolgatás), így ~a dolog majd még elválik~ gondolja Isq magában várakozóan.
Svir vevő a cipekedésre, úgy tűnik, meg hát csak nem maradhat a fürdővízzel teli dézsa itt, ahol csak útban lenne nekik a vacsora alatt, úgyhogy a kúriatulajdonos, Romváros szélén letelepedett vándor készségesen fel is áll a művelethez, beleegyezően.
Isq nem egy kétméteres ork izompacsirta, de azért nincsen oka panaszra, a sokévi erdőjárás, növénygyűjtés, és Erdőmélye vadonja kellően megedzette annyira, hogy egy vízzel teli dézsa egyik füle ne okozzon neki gondot, akkor sem, ha azzal a füllel cipelni kell a fürdőalkalmatosságot egy ideig, méghozzá úgy, hogy a benne lévő víz lehetőleg ki se löttyenjen. Így aztán zokszó nélkül megmarkolja azt a fület, és ha Svir csatlakozik, akkor ketten ügyesen le is egyensúlyozhatják az ominózus dézsát a lépcsőn, miután kiügyeskedték a házból. Odakinn aztán már csak ki kell önteni.*
- Hát 450 aranyban állapodtunk meg, és ugye 250 aranyat kaptam. A virágtövek meg 80 aranyba kerültek. Úgyhogy 280 arany az az annyi. *vigyorog Isq reménykedőn Svirre, mert nem bánná, ha a férfi kicsit megfejelné az aranyak számát Hátha sikerült annyira elbűvölnie őt a faneveléssel, hogy rádöbbenjen: micsoda kincset fogadott ő fel a kertészének! Persze azzal is beéri, ha rendesen megkapja a kialkudott bérét, szó se róla, Isqeha nem telhetetlen fajta, és Svir is igazán rendes megrendelőnek mondható, nem ugráltatta őt feleslegesen, és lám a fizetés elől sem akar kitérni. De hát hamarosan szeretné meglátogatni újra az öreg mágust a Toronyban, aki igencsak fukarul méri a tudását: minden arany jól jön ilyenkor neki, azért is állt rá erre a dologra, a kert rendbetételére, bár amúgy kimondottan élvezte a dolgot: ez igazán neki való feladat!
Aztán, ha végeztek a dézsával, részéről indulhatnak is befelé, vissza a megterített asztalhoz.*
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-11 20:02:58
Üzenet elküldve: 2020-02-11 20:02:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
* A vacsora kész, Svir a pipáját bűvöli, egyszer csak nyílik az ajtó, s belép rajta a kertész, tisztán, a vacsorához éppen megfelelő öltözékben. Széles mosollyal fogadja a lány. Majd üdvözli Svir után. *
- Jó estét! Jókor jöttél, készen vagyok, remélem elégedettek lesztek.
* Míg a két férfi a dézsa probléma megoldással foglalatoskodik, utánuk szól. *
- Köszönöm a segítséget, már ami a fürdővíz sorsát illeti.
* Int kezével a már kifelé haladó férfiak után.
Jó maga, leveszi kötényét, végig simít új ruháján, haját újra kiengedi, s miután szabad útja lesz, leül a tűzhely felőli székre, álla alá könyököl, két kezét keresztbe fonja, állát rá fekteti és vár.
Izgul kissé, milyen lett a vacsora és milyen kritika éri majd.
~ Kissé aggódom, vajon ízleni fog? Szerintem, kitettem magamért, mindent elkövettem, hogy a vacsora ízletes és kiadós legyen.
Az alapanyagok nem voltak a legbőségesebbek, de azért jól sikerült. ~ *
//A házban//
* A vacsora kész, Svir a pipáját bűvöli, egyszer csak nyílik az ajtó, s belép rajta a kertész, tisztán, a vacsorához éppen megfelelő öltözékben. Széles mosollyal fogadja a lány. Majd üdvözli Svir után. *
- Jó estét! Jókor jöttél, készen vagyok, remélem elégedettek lesztek.
* Míg a két férfi a dézsa probléma megoldással foglalatoskodik, utánuk szól. *
- Köszönöm a segítséget, már ami a fürdővíz sorsát illeti.
* Int kezével a már kifelé haladó férfiak után.
Jó maga, leveszi kötényét, végig simít új ruháján, haját újra kiengedi, s miután szabad útja lesz, leül a tűzhely felőli székre, álla alá könyököl, két kezét keresztbe fonja, állát rá fekteti és vár.
Izgul kissé, milyen lett a vacsora és milyen kritika éri majd.
~ Kissé aggódom, vajon ízleni fog? Szerintem, kitettem magamért, mindent elkövettem, hogy a vacsora ízletes és kiadós legyen.
Az alapanyagok nem voltak a legbőségesebbek, de azért jól sikerült. ~ *
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-11 10:07:06
Üzenet elküldve: 2020-02-11 10:07:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Vár valami válaszfélét Trictollától, de egy mukkanást sem kap. Megcsóválja a fejét a neki hátat fordító nőt nézve, aztán inkább belemélyed a pipa kitisztításába. Ugyan tisztán rakta el a legutóbb, de azért megint alaposan átnézi mielőtt újra megtömi. Nem tesz bele túl sok dohányt, mivel a hallgatás ellenére is közelinek sejti a vacsorát. A pipa megtöltése után lustálkodik kicsit ültében, gondolkozik és mereng. Ez késlekedéshez vezet, így mire felállna, hogy parazsat lopjon a pipába a tűzhelyről, addigra már Trictolla és az ebéd is megérkezik végre valahára az asztalhoz. Hasonló arckifejezéssel köszöni meg az ételt a szakácsnak, mint amilyet ő maga is produkált.*
– Jól van. *válaszolja mikor már a teríték is az asztalon van. Ekkorra szerencsére már a tervezett asztaltársaság harmadik tagja is megérkezik a házba.*
– Jó estét! Nem, pont jókor jöttél. *mondja Isqnek. A kezével hívogató mozdulatot tesz a férfi felé, jöjjön csak be, ne álljon meg az ajtóban.*
– Kivihetjük. Könnyebben megy evés előtt, mint evés után. *válaszolja, aztán fel is áll, hogy kivihessék a dézsát a vízzel. Ő jó erőben van, menni fog neki. Kíváncsi, hogy Isqeha bírja-e majd.*
– Na és akkor mennyi is az annyi? Odaadom még vacsora előtt azt is. *utal a fizetés dolgára. Közben részéről semmi akadálya annak, hogy ha kicsit erőlködve is, de kivigyék a dézsát a ház elé, hogy ott kiöntsék belőle a fürdővizet.*
//A házban//
*Vár valami válaszfélét Trictollától, de egy mukkanást sem kap. Megcsóválja a fejét a neki hátat fordító nőt nézve, aztán inkább belemélyed a pipa kitisztításába. Ugyan tisztán rakta el a legutóbb, de azért megint alaposan átnézi mielőtt újra megtömi. Nem tesz bele túl sok dohányt, mivel a hallgatás ellenére is közelinek sejti a vacsorát. A pipa megtöltése után lustálkodik kicsit ültében, gondolkozik és mereng. Ez késlekedéshez vezet, így mire felállna, hogy parazsat lopjon a pipába a tűzhelyről, addigra már Trictolla és az ebéd is megérkezik végre valahára az asztalhoz. Hasonló arckifejezéssel köszöni meg az ételt a szakácsnak, mint amilyet ő maga is produkált.*
– Jól van. *válaszolja mikor már a teríték is az asztalon van. Ekkorra szerencsére már a tervezett asztaltársaság harmadik tagja is megérkezik a házba.*
– Jó estét! Nem, pont jókor jöttél. *mondja Isqnek. A kezével hívogató mozdulatot tesz a férfi felé, jöjjön csak be, ne álljon meg az ajtóban.*
– Kivihetjük. Könnyebben megy evés előtt, mint evés után. *válaszolja, aztán fel is áll, hogy kivihessék a dézsát a vízzel. Ő jó erőben van, menni fog neki. Kíváncsi, hogy Isqeha bírja-e majd.*
– Na és akkor mennyi is az annyi? Odaadom még vacsora előtt azt is. *utal a fizetés dolgára. Közben részéről semmi akadálya annak, hogy ha kicsit erőlködve is, de kivigyék a dézsát a ház elé, hogy ott kiöntsék belőle a fürdővizet.*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-09 09:37:58
Üzenet elküldve: 2020-02-09 09:37:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Isqeha odakint//
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Az odabent a házban zajló mély emberi drámákról, amelyek meg nem értettségről, a férfiak könnyelmű és felelőtlen hozzáállásáról, bizalomról és bánatról szólnak, nem beszélve a krumpli, hagyma, répa és sajt kellő mennyiségű és idejű tűz felett pirításának misztikus művészetéről, na meg pipák keresésének, megtalálásának, megtöltésének és az első szippantásba való gyönyörteli belefeledkezésnek a pillanatáról, nos ezekről Isqeha nem tud, lévén hogy ő odakint a vacsorára készülődésre koncentrál, az egész napos mászkálás és munka után a tisztálkodásra helyezve a hangsúlyt.
Amikor végez a kútnál félmeztelenül űzött mosakodással, előre-hátra hajolva kicsapkodja a haját (ez a módszer régóta nagyon jól beválik neki fésülködés helyett), beletúrva hátradobja a fekete sörényt, és gondolkodóba esik, az ingét vizsgálgatva. A gondolkodásba esést eredmény is követi, és Isq felmegy a padlásra, ahol, abban bízik, talán talál a holmija között egy tiszta inget.
Ami némi turkálás után sikerül is, igaz hogy az ing nagyon gyűrött, de ezen néhány erőteljes húzkodás sokat javít, a legrosszabb rész pedig amúgyis betűrődik a nadrágba. A vastag bőrövet és a felsőt odafenn hagyja, és úgy vélve, hogy igazán elfogadható külsőt öltött, kertészünk lemászik a létráról, hogy megnézze, mi a helyzet odabenn.
A házhoz érve nagyon is jól érezhetőek az illatok, és ez igen biztatónak ígérkezik az est hátralévő részét illetően.
Isq éppen csak megkoppintja az ajtót, érkezését jelzendő, aztán nem sokat vár, hacsak nem ugrik valaki, hogy sarkig tárja az ajtót, hanem magától belép, a konyha felé véve az irányt.
Belépve egy pillantással felméri a terepet, na meg a vacsora készültségi fokát, bár az illatokból ítélve amúgy is úgy véli, nem lehet már olyan sok hátra, és nem vár rá kényszeredett várakozás, sem egy kényszeredetten elfogyasztható ízenincs étel: a gyomra és az orra nem ezt jelzik, sőt!*
- Jó estét! Nem jöttem korán? Odakint mindennel elkészültem. *kérdezi meg udvariasan, bár figyelmét nem kerüli el sem a három személyre kitett teríték, sem az ott maradt fürdővíz.*
- Segítsek kivinni? *kérdezi meg Svirre pillantva, készségesen: a teli dézsa kiöntése nyilvánvalóan nem egyemberes feladat.*
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Az odabent a házban zajló mély emberi drámákról, amelyek meg nem értettségről, a férfiak könnyelmű és felelőtlen hozzáállásáról, bizalomról és bánatról szólnak, nem beszélve a krumpli, hagyma, répa és sajt kellő mennyiségű és idejű tűz felett pirításának misztikus művészetéről, na meg pipák keresésének, megtalálásának, megtöltésének és az első szippantásba való gyönyörteli belefeledkezésnek a pillanatáról, nos ezekről Isqeha nem tud, lévén hogy ő odakint a vacsorára készülődésre koncentrál, az egész napos mászkálás és munka után a tisztálkodásra helyezve a hangsúlyt.
Amikor végez a kútnál félmeztelenül űzött mosakodással, előre-hátra hajolva kicsapkodja a haját (ez a módszer régóta nagyon jól beválik neki fésülködés helyett), beletúrva hátradobja a fekete sörényt, és gondolkodóba esik, az ingét vizsgálgatva. A gondolkodásba esést eredmény is követi, és Isq felmegy a padlásra, ahol, abban bízik, talán talál a holmija között egy tiszta inget.
Ami némi turkálás után sikerül is, igaz hogy az ing nagyon gyűrött, de ezen néhány erőteljes húzkodás sokat javít, a legrosszabb rész pedig amúgyis betűrődik a nadrágba. A vastag bőrövet és a felsőt odafenn hagyja, és úgy vélve, hogy igazán elfogadható külsőt öltött, kertészünk lemászik a létráról, hogy megnézze, mi a helyzet odabenn.
A házhoz érve nagyon is jól érezhetőek az illatok, és ez igen biztatónak ígérkezik az est hátralévő részét illetően.
Isq éppen csak megkoppintja az ajtót, érkezését jelzendő, aztán nem sokat vár, hacsak nem ugrik valaki, hogy sarkig tárja az ajtót, hanem magától belép, a konyha felé véve az irányt.
Belépve egy pillantással felméri a terepet, na meg a vacsora készültségi fokát, bár az illatokból ítélve amúgy is úgy véli, nem lehet már olyan sok hátra, és nem vár rá kényszeredett várakozás, sem egy kényszeredetten elfogyasztható ízenincs étel: a gyomra és az orra nem ezt jelzik, sőt!*
- Jó estét! Nem jöttem korán? Odakint mindennel elkészültem. *kérdezi meg udvariasan, bár figyelmét nem kerüli el sem a három személyre kitett teríték, sem az ott maradt fürdővíz.*
- Segítsek kivinni? *kérdezi meg Svirre pillantva, készségesen: a teli dézsa kiöntése nyilvánvalóan nem egyemberes feladat.*
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-06 11:49:23
Üzenet elküldve: 2020-02-06 11:49:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
* Úgy érzi Svir már nagyon unja a várakozást, kissé türelmetlen, de lehet, csak félre értette az iménti közeledését.
Tric is éhes már és ezen problémát nem oldják meg a finom illatok, de már látja a végét.
Míg a férfi magára hagyja, a válla felett hátra les, merre veszi lépteit.
Egy pillanatra el is időzik a hátra felé tekingetéssel, így mikor a férfi máris fordultával tér vissza, ő is észrevétlen fordul az edényi irányába.
Lassan nyeli le a keserű pirulát, emlékei kusza forgatagát.
Megpróbál most már az ételre koncentrálni-
A hagyma, répa, szalonna elegye, gyönyörű képet fest, felemel egy falatkányit a kanállal, szájához emeli, megfújja, meg kóstolja és konstatálja, hogy só már nem, de bors kell még bele.
Szór rá egy keveset, hisz a bors akkor adja ki magát teljesen, ha belefő az ételbe.
Pár perc forgatás után, rá önti a már korábban megfőtt burgonyát.
A zsír, melyen a hagymát pirította és a szalonna zsírja, kellemes szafttal látja el a bele forgatott krumplit.
Csendben végzi munkáját, a férfi megjegyzését a borról és valami a pipáról, meg sem hallja.
Igyekszik, mert rég ettek már és sajnos gyenge volt, hagyta, hogy már megint elkalandozzon.
Míg az étel készre rottyan a tűzhelyen, a deszkát lemossa, áttörli, hogy arra helyezze a teli, forró serpenyőt, letakarítja az asztalt, közben néha kever az ételen.
Helyet varázsol, tisztaság lesz hirtelen, mert csak sürög-forog és a felszeletelt sajt és a deszka, valamint a bor a poharakkal marad az asztalon.
A kész ételt még újra kóstolja, biztos ami biztos, megfelelő az íze, majd a sajtért nyúl, melyet az étel tetejére halmoz, szépen egymás mellé, hogy mindet befedje és a forró gőztől rá olvadjon.
Mikor kész, ruhával az asztalra helyezett deszkára teszi óvatosan.
Széles mosoly, kis szomorúsággal vegyítve kerül a nő arcára.
Egy dolog van hátra, hogy meg terítsen.
Kerít három tányért, három kanalat és villát, majd egy nagyobb merő kanalat amit az étel oldalába merít, hogy tudjanak mivel szedni.
Elégedetten törli kezét a kötényébe, reméli az étel ízleni fog.
A szívét és bár akaratlanul, pár keserű könnycseppet is adott hozzá. *
- Kész a vacsora!
* Hangzik el a várva várt mondat, addigra talán Svir befejezte már a pipa füst eregetést és a kertész is végzett a kertben. *
//A házban//
* Úgy érzi Svir már nagyon unja a várakozást, kissé türelmetlen, de lehet, csak félre értette az iménti közeledését.
Tric is éhes már és ezen problémát nem oldják meg a finom illatok, de már látja a végét.
Míg a férfi magára hagyja, a válla felett hátra les, merre veszi lépteit.
Egy pillanatra el is időzik a hátra felé tekingetéssel, így mikor a férfi máris fordultával tér vissza, ő is észrevétlen fordul az edényi irányába.
Lassan nyeli le a keserű pirulát, emlékei kusza forgatagát.
Megpróbál most már az ételre koncentrálni-
A hagyma, répa, szalonna elegye, gyönyörű képet fest, felemel egy falatkányit a kanállal, szájához emeli, megfújja, meg kóstolja és konstatálja, hogy só már nem, de bors kell még bele.
Szór rá egy keveset, hisz a bors akkor adja ki magát teljesen, ha belefő az ételbe.
Pár perc forgatás után, rá önti a már korábban megfőtt burgonyát.
A zsír, melyen a hagymát pirította és a szalonna zsírja, kellemes szafttal látja el a bele forgatott krumplit.
Csendben végzi munkáját, a férfi megjegyzését a borról és valami a pipáról, meg sem hallja.
Igyekszik, mert rég ettek már és sajnos gyenge volt, hagyta, hogy már megint elkalandozzon.
Míg az étel készre rottyan a tűzhelyen, a deszkát lemossa, áttörli, hogy arra helyezze a teli, forró serpenyőt, letakarítja az asztalt, közben néha kever az ételen.
Helyet varázsol, tisztaság lesz hirtelen, mert csak sürög-forog és a felszeletelt sajt és a deszka, valamint a bor a poharakkal marad az asztalon.
A kész ételt még újra kóstolja, biztos ami biztos, megfelelő az íze, majd a sajtért nyúl, melyet az étel tetejére halmoz, szépen egymás mellé, hogy mindet befedje és a forró gőztől rá olvadjon.
Mikor kész, ruhával az asztalra helyezett deszkára teszi óvatosan.
Széles mosoly, kis szomorúsággal vegyítve kerül a nő arcára.
Egy dolog van hátra, hogy meg terítsen.
Kerít három tányért, három kanalat és villát, majd egy nagyobb merő kanalat amit az étel oldalába merít, hogy tudjanak mivel szedni.
Elégedetten törli kezét a kötényébe, reméli az étel ízleni fog.
A szívét és bár akaratlanul, pár keserű könnycseppet is adott hozzá. *
- Kész a vacsora!
* Hangzik el a várva várt mondat, addigra talán Svir befejezte már a pipa füst eregetést és a kertész is végzett a kertben. *
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-05 22:55:21
Üzenet elküldve: 2020-02-05 22:55:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Továbbra is úgy érzi, hogy valami nincsen rendben a lánnyal, mintha csak szomorú árnyéka lenne korábbi önmagának. Vagy inkább ez lenne az igazi Trictolla? Esetleg ez is, az is, meg még ezer más, amiről még nem tud. Úgy dönt, hogy egyelőre hagyja magában merengeni a szakácsnőt. Szívesen enné már a vacsorát, éhes, de amúgy van idejük, mint a tenger. Hagyja, hogy Trictolla arréb menjen, amikor a nő megmozdul. Utána fordul, de amúgy helyben marad. Áll még ott egy kicsit, aztán inkább átballag a másik szobába, hogy elővegye a pipáját. Azzal tér vissza, meg a hozzá tartozó dohánnyal és a szerszámokkal.*
– Ez jól fog esni a bor mellé. *jegyzi meg miközben újra elhelyezkedik az asztalnál. Leül, aztán elkezdi kitisztítani a pipát, hogy utána megtömhesse.*
//A házban//
*Továbbra is úgy érzi, hogy valami nincsen rendben a lánnyal, mintha csak szomorú árnyéka lenne korábbi önmagának. Vagy inkább ez lenne az igazi Trictolla? Esetleg ez is, az is, meg még ezer más, amiről még nem tud. Úgy dönt, hogy egyelőre hagyja magában merengeni a szakácsnőt. Szívesen enné már a vacsorát, éhes, de amúgy van idejük, mint a tenger. Hagyja, hogy Trictolla arréb menjen, amikor a nő megmozdul. Utána fordul, de amúgy helyben marad. Áll még ott egy kicsit, aztán inkább átballag a másik szobába, hogy elővegye a pipáját. Azzal tér vissza, meg a hozzá tartozó dohánnyal és a szerszámokkal.*
– Ez jól fog esni a bor mellé. *jegyzi meg miközben újra elhelyezkedik az asztalnál. Leül, aztán elkezdi kitisztítani a pipát, hogy utána megtömhesse.*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-04 15:56:57
Üzenet elküldve: 2020-02-04 15:56:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
* El van a kis gondolataival, lassan lenyeli utolsó könnycseppjeit.
Próbálja össze szedni magát, mélyet sóhajt, mikor meg érzi Svir kezét derekán.
Kicsit zavarba jön, felemeli a fedőt, a répa felett, forró gőz száll fel, jó illat terjeng, a piruló hagyma és a puha répa, a főtt burgonya ínycsiklandó. Összefut a nyál a szájában, nyel egy nagyot, majd a háta mögött álló férfinak szegez pár szót. *
- Ígérem, már nem sok van hátra.
* Apró mosoly jelenik meg az arcán, amit a férfi is észre vehet, ha kissé előrébb hajol.
Bármi is történt a múltban, félre kell tennie, mint egy rég kiolvasott könyvet, melynek minden szavát és tartalmát, kívülről fújja.
Nincs értelme rágódni tovább és erre a mögötte álló férfi, nagyon jó gyógyír.
A közelében biztonságba érzi magát, viszont nem ismeri annyira, hogy biztosan tudja, sohasem bántaná.
Sok férfi, tárgyként kezeli a nőket, semmi mást nem vallanak, csak, hogy a nőnek a tűzhely mellett a helye, gyerekeket nevelni, mosni az ura koszos ruháit. de egy nő, bármelyik nő, ennél sokkal többet ér.
Sok mindenre képesek és igen, néha másra is vágynak, mint a tűzhelyre és a folytonos otthon létre.
Miközben a répa megpuhult, ezen gondolatok tülekednek be a fejébe akaratlanul.
Kitér a férfi érintése alól, a konyha asztalon lévő szalonna után nyúl, majd a répa és hagyma keverékére önti, mely szépen elforrta már teljesen a levét, így könnyedén megpirul majd.
Tovább álldogál szótlanul, néha megkeverve a félkész ételt. *
//A házban//
* El van a kis gondolataival, lassan lenyeli utolsó könnycseppjeit.
Próbálja össze szedni magát, mélyet sóhajt, mikor meg érzi Svir kezét derekán.
Kicsit zavarba jön, felemeli a fedőt, a répa felett, forró gőz száll fel, jó illat terjeng, a piruló hagyma és a puha répa, a főtt burgonya ínycsiklandó. Összefut a nyál a szájában, nyel egy nagyot, majd a háta mögött álló férfinak szegez pár szót. *
- Ígérem, már nem sok van hátra.
* Apró mosoly jelenik meg az arcán, amit a férfi is észre vehet, ha kissé előrébb hajol.
Bármi is történt a múltban, félre kell tennie, mint egy rég kiolvasott könyvet, melynek minden szavát és tartalmát, kívülről fújja.
Nincs értelme rágódni tovább és erre a mögötte álló férfi, nagyon jó gyógyír.
A közelében biztonságba érzi magát, viszont nem ismeri annyira, hogy biztosan tudja, sohasem bántaná.
Sok férfi, tárgyként kezeli a nőket, semmi mást nem vallanak, csak, hogy a nőnek a tűzhely mellett a helye, gyerekeket nevelni, mosni az ura koszos ruháit. de egy nő, bármelyik nő, ennél sokkal többet ér.
Sok mindenre képesek és igen, néha másra is vágynak, mint a tűzhelyre és a folytonos otthon létre.
Miközben a répa megpuhult, ezen gondolatok tülekednek be a fejébe akaratlanul.
Kitér a férfi érintése alól, a konyha asztalon lévő szalonna után nyúl, majd a répa és hagyma keverékére önti, mely szépen elforrta már teljesen a levét, így könnyedén megpirul majd.
Tovább álldogál szótlanul, néha megkeverve a félkész ételt. *
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-03 00:33:39
Üzenet elküldve: 2020-02-03 00:33:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Svir vár és vár és vár és vár. Közben a borát szopogatja, nem rossz, nem is jó, amolyan közepes. A fürdetés már-már meghitt izgalma után a főzést is csak hasonlónak érzi. Persze csinálhatna mást is, amíg elkészül az étel, de nem szeretné magára hagyni a házába fogadott vendégét. Trictolla közben ügyesen rejtegeti Svir elől, hogy a hatalmába kerítette egy régi rossz emlék, a férfi ebből nem sokat vesz észre először. Egy idő után azért elkezd motoszkálni a fejében, hogy valami mintha már megint nem lenne rendben. Mintha érezne valamit Trictolla hangján, és mintha a nő szemei sem csak a hagymától könnyeznének.*
– Jól van, jól van. *helyesel ültében, majd újra némaságba burkolózik. Figyeli Trictollát és gondolkozik, közben néha kortyol a borból. Lehetne hidegebb, talán a pincében kellene tartania. Sőt tarthatná valamelyik romos kúria pincéjében is a boroskészletét, azokba már úgyse megy vissza senki. Végül azért már csak nem bír a helyén maradni, mocorogni kezd, majd feláll és nyújtózik egyet. A pipájáért indul a másik szobába, de előbb vizitel Trictollánál. A nő mögé lép és finoman a derekára teszi az egyik kezét, majd úgy figyeli, ahogy az dolgozik. Szólni nem is szól, csak ott van.*
//A házban//
*Svir vár és vár és vár és vár. Közben a borát szopogatja, nem rossz, nem is jó, amolyan közepes. A fürdetés már-már meghitt izgalma után a főzést is csak hasonlónak érzi. Persze csinálhatna mást is, amíg elkészül az étel, de nem szeretné magára hagyni a házába fogadott vendégét. Trictolla közben ügyesen rejtegeti Svir elől, hogy a hatalmába kerítette egy régi rossz emlék, a férfi ebből nem sokat vesz észre először. Egy idő után azért elkezd motoszkálni a fejében, hogy valami mintha már megint nem lenne rendben. Mintha érezne valamit Trictolla hangján, és mintha a nő szemei sem csak a hagymától könnyeznének.*
– Jól van, jól van. *helyesel ültében, majd újra némaságba burkolózik. Figyeli Trictollát és gondolkozik, közben néha kortyol a borból. Lehetne hidegebb, talán a pincében kellene tartania. Sőt tarthatná valamelyik romos kúria pincéjében is a boroskészletét, azokba már úgyse megy vissza senki. Végül azért már csak nem bír a helyén maradni, mocorogni kezd, majd feláll és nyújtózik egyet. A pipájáért indul a másik szobába, de előbb vizitel Trictollánál. A nő mögé lép és finoman a derekára teszi az egyik kezét, majd úgy figyeli, ahogy az dolgozik. Szólni nem is szól, csak ott van.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-30 16:11:12
Üzenet elküldve: 2020-01-30 16:11:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
* A bor, nem rossz, könnyen csúszik.
Régen ivott már, még Svirrel való találkozása előtt.
Életének kis szeletében volt jó dolga, egy férfi mellett, ki azt ígérte, mindent megkap tőle.
Szerette, de a férfi átverte, csak kihasználta.
Mindig csak fűt-fát ígért, hogy majd, mindig csak majd, e közben a lány a lelkét tette ki érte.
Dolgozott neki, mindent megcsinált, amit egy gyenge nő el tud végezni, sőt esténként az ágyába fogadta.
Egy nap, valami balul sült el, amiért a mai napig a férfit hibáztatja.
A lány, arra eszmélt, hogy a férfi, szikrázó szemekkel, bivaly erejével a falnak nyomva a nyakát szorongatja.
Könnyeivel küszködött, soha nem tanult verekedni.
Egy darabig próbálta lefeszegetni a férfi újait, hasztalan, s mikor már az ájulás kerülgette, térdét felemelve ágyékon rúgta a férfit.
Miközben áll a tűzhely mellett, a bor kortyolgatása közben, miután újabb koccintáson van túl Svirrel, felrémlenek az emlékek és el is szomorodik.
Könnyek gyűlnek a szemében és hogy Svir ne vegye észre, a tűzhely felé fordul, miután gyors mozdulattal tette le a poharát az asztalra.
S még jó, hogy odafordul, ha hagyja a hagymát a tűzön tovább, leég.
Félrehúzza, majd gyors fordulattal az asztalon lévő répáért nyúl, beleönti a serpenyőbe, merít a vödörből egy kis vizet, rá önti, majd vissza teszi a tűzre, had puhuljon.
A férfi feltett kérdésére kicsit késve válaszol, próbálja leplezni szenvedését és nyeli a könnyeit.
Meg köszörüli a torkát, nyel egyet és megpróbál értelmes választ adni. De továbbra sem néz a férfira. *
- Jól állunk, kis türelmedet kérem még.
Megpuhulnak a zöldségek, az még egy kis idő, utána össze tudom állítani az ételt, ami a fejemben született.
Köszönöm, pihenj csak, nem kell semmit segíteni.
* Legyint egyet szabad kezével hátrafelé Svirnek,
majd a krumplit ellenőrzi, jó e már.
Úgy fest, megfőtt, mert megkóstolja, elég sós is, ideje leszűrni.
Szabaddá teszi az egyik vödröt, majd abba önti le a krumpli levét, a fedő segítségével leszűrve.
Vissza helyezi a tűzhelyre, ahol nem forró a lap és hagyja hűlni.
Csak szorgoskodik csendben. *
//A házban//
* A bor, nem rossz, könnyen csúszik.
Régen ivott már, még Svirrel való találkozása előtt.
Életének kis szeletében volt jó dolga, egy férfi mellett, ki azt ígérte, mindent megkap tőle.
Szerette, de a férfi átverte, csak kihasználta.
Mindig csak fűt-fát ígért, hogy majd, mindig csak majd, e közben a lány a lelkét tette ki érte.
Dolgozott neki, mindent megcsinált, amit egy gyenge nő el tud végezni, sőt esténként az ágyába fogadta.
Egy nap, valami balul sült el, amiért a mai napig a férfit hibáztatja.
A lány, arra eszmélt, hogy a férfi, szikrázó szemekkel, bivaly erejével a falnak nyomva a nyakát szorongatja.
Könnyeivel küszködött, soha nem tanult verekedni.
Egy darabig próbálta lefeszegetni a férfi újait, hasztalan, s mikor már az ájulás kerülgette, térdét felemelve ágyékon rúgta a férfit.
Miközben áll a tűzhely mellett, a bor kortyolgatása közben, miután újabb koccintáson van túl Svirrel, felrémlenek az emlékek és el is szomorodik.
Könnyek gyűlnek a szemében és hogy Svir ne vegye észre, a tűzhely felé fordul, miután gyors mozdulattal tette le a poharát az asztalra.
S még jó, hogy odafordul, ha hagyja a hagymát a tűzön tovább, leég.
Félrehúzza, majd gyors fordulattal az asztalon lévő répáért nyúl, beleönti a serpenyőbe, merít a vödörből egy kis vizet, rá önti, majd vissza teszi a tűzre, had puhuljon.
A férfi feltett kérdésére kicsit késve válaszol, próbálja leplezni szenvedését és nyeli a könnyeit.
Meg köszörüli a torkát, nyel egyet és megpróbál értelmes választ adni. De továbbra sem néz a férfira. *
- Jól állunk, kis türelmedet kérem még.
Megpuhulnak a zöldségek, az még egy kis idő, utána össze tudom állítani az ételt, ami a fejemben született.
Köszönöm, pihenj csak, nem kell semmit segíteni.
* Legyint egyet szabad kezével hátrafelé Svirnek,
majd a krumplit ellenőrzi, jó e már.
Úgy fest, megfőtt, mert megkóstolja, elég sós is, ideje leszűrni.
Szabaddá teszi az egyik vödröt, majd abba önti le a krumpli levét, a fedő segítségével leszűrve.
Vissza helyezi a tűzhelyre, ahol nem forró a lap és hagyja hűlni.
Csak szorgoskodik csendben. *
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-29 11:04:20
Üzenet elküldve: 2020-01-29 11:04:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Ha tud, akkor még koccint Trictollával mielőtt az leteszi a poharát. A bor nem egy drága darab, de szörnyűnek sem mondható. Vándorok között elmegy. Ha jobb kell, akkor majd vesz azt is holnap. Arany van rá bőven, csak hajlandóság kell a költekezésre, na meg elmenni a piacra.*
– Ügyesen csinálod. *jegyzi meg elismerően. Ezután csendben figyeli, ahogy Trictolla az ételt készíti. Hol a kezén és a hozzávalókon a szeme, hol a szoknya környékére kalandozik el a tekintete. Ahogy a készülő étel illata betölti a konyhát összefut a nyál a szájában és megkordul a gyomra. Régen eljöttek már a fogadóból, így ez teljesen érthető. Hátradől ültében és kérdőn a szokatlanul csendes Trictollára néz.*
– Na, hogy állunk? Kell még valamit segítsek? *kérdi végül. Mintha már mindketten csak arra várnának, hogy végre kész legyen a vacsora, de azért nem bírja ki szótlanul.*
//A házban//
*Ha tud, akkor még koccint Trictollával mielőtt az leteszi a poharát. A bor nem egy drága darab, de szörnyűnek sem mondható. Vándorok között elmegy. Ha jobb kell, akkor majd vesz azt is holnap. Arany van rá bőven, csak hajlandóság kell a költekezésre, na meg elmenni a piacra.*
– Ügyesen csinálod. *jegyzi meg elismerően. Ezután csendben figyeli, ahogy Trictolla az ételt készíti. Hol a kezén és a hozzávalókon a szeme, hol a szoknya környékére kalandozik el a tekintete. Ahogy a készülő étel illata betölti a konyhát összefut a nyál a szájában és megkordul a gyomra. Régen eljöttek már a fogadóból, így ez teljesen érthető. Hátradől ültében és kérdőn a szokatlanul csendes Trictollára néz.*
– Na, hogy állunk? Kell még valamit segítsek? *kérdi végül. Mintha már mindketten csak arra várnának, hogy végre kész legyen a vacsora, de azért nem bírja ki szótlanul.*
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-26 18:25:03
Üzenet elküldve: 2020-01-26 18:25:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
* Kevés dolog van, amitől Tricnek tátva marad a szája, szóra sem méltatja az elhangzó mondatot.
Egy-két fa, szép-szép, meg árnyékot ad, de nem akkora monumentális látványosság, amitől leesne az álla.
Szereti nagyon a növényeket, de ahogyan a mágiát, úgy a természet ellenes dolgokat is kerüli.
Egy fa, nőjön magától, mindennek megvan a maga rendje.
Nem jó a természettel újat húzni.
De mindegy is, a férfi felé nyújtja poharát mikor már elő kerül a bor. *
- Egészségedre! Gondoltam, jön a kertész is.
* Választ nem várva, leteszi a bort az asztalra, majd marékba fogja a felkockázott hagymát és rádobja a még nem túl forró zsírra, hogy piruljon.
Kerít egy fakanalat, megkevergeti, közben pedig vissza tér a kamrába egy rövid időre.
Bár hámozott korábban pár szál répát, mivel a kertész is velük eszik, úgy dönt, hoz még négy szálat.
Visszatérve az asztalhoz, egyenként meghámozza gyors mozdulatokkal, majd felkarikázza az összeset és egy kis tálkába teszi őket.
Menet közben, kavar a hagymán, majd az egyik még félig vízzel telt vödörből, egy fazékba önt annyit, amennyi a felkarikázott krumplit éppen ellepi.
Sózza a vizet, majd lefedi egy fedővel.
Hadd forrjon fel, közben figyel a hagymára nehogy leégjen, kavar, majd vissza fordul az asztalhoz, hogy felcsíkozza a szalonnát.
Közben, néha a férfit lesi, mit csinál, nem tudja mit kérdezhetne tőle, vagy miről beszéljen vele, hisz múltjáról nem hajlandó mesélni.
Hagyja, hogy ha a férfi akar, akkor társalogjon, vagy kérdezzen bármit.
A felcsíkozott szalonna után, újra megkeveri a hagymát, még nem jó, így kötényébe törli kezét, majd hosszú haja mivel útban van, copfba fogja és egy tincset félre téve körbe tekeri és egymáson átfűzi, csat híján.
Nem marad más, mint várakozni, így kortyol borából.*
//A házban//
* Kevés dolog van, amitől Tricnek tátva marad a szája, szóra sem méltatja az elhangzó mondatot.
Egy-két fa, szép-szép, meg árnyékot ad, de nem akkora monumentális látványosság, amitől leesne az álla.
Szereti nagyon a növényeket, de ahogyan a mágiát, úgy a természet ellenes dolgokat is kerüli.
Egy fa, nőjön magától, mindennek megvan a maga rendje.
Nem jó a természettel újat húzni.
De mindegy is, a férfi felé nyújtja poharát mikor már elő kerül a bor. *
- Egészségedre! Gondoltam, jön a kertész is.
* Választ nem várva, leteszi a bort az asztalra, majd marékba fogja a felkockázott hagymát és rádobja a még nem túl forró zsírra, hogy piruljon.
Kerít egy fakanalat, megkevergeti, közben pedig vissza tér a kamrába egy rövid időre.
Bár hámozott korábban pár szál répát, mivel a kertész is velük eszik, úgy dönt, hoz még négy szálat.
Visszatérve az asztalhoz, egyenként meghámozza gyors mozdulatokkal, majd felkarikázza az összeset és egy kis tálkába teszi őket.
Menet közben, kavar a hagymán, majd az egyik még félig vízzel telt vödörből, egy fazékba önt annyit, amennyi a felkarikázott krumplit éppen ellepi.
Sózza a vizet, majd lefedi egy fedővel.
Hadd forrjon fel, közben figyel a hagymára nehogy leégjen, kavar, majd vissza fordul az asztalhoz, hogy felcsíkozza a szalonnát.
Közben, néha a férfit lesi, mit csinál, nem tudja mit kérdezhetne tőle, vagy miről beszéljen vele, hisz múltjáról nem hajlandó mesélni.
Hagyja, hogy ha a férfi akar, akkor társalogjon, vagy kérdezzen bármit.
A felcsíkozott szalonna után, újra megkeveri a hagymát, még nem jó, így kötényébe törli kezét, majd hosszú haja mivel útban van, copfba fogja és egy tincset félre téve körbe tekeri és egymáson átfűzi, csat híján.
Nem marad más, mint várakozni, így kortyol borából.*
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-25 21:41:35
Üzenet elküldve: 2020-01-25 21:41:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az edzés//
// Zárás //
* Nem hiába a tapasztalat az lovag oldalán van. A vén rókának sikerül felhúznia magát és ezzel visszaszereznie az előnyét. A további támadásokat már akadálytalanul védi ki. Ezután ledobja a fakardot és beszélni kezd.*
- Be kell vallanom, hogy nem volt rossz húzás a részedről a csapda. Ha tovább folytatod kitartóan az edzést, akkor jó kardforgató fog válni belőled. A mai napról viszont elég lesz. Ezek az alapok nagyjából, de a többit test test elleni harcban lehet megtanulni. Mint a gyerekek akik fakarddal hadonásznának.* Elmondta amit kellet és indulni készül. Elsétál a fiú mellet és elbúcsúzik tőle.*
- Jó pihenést fiam! Ha kellek, akkor megtalálsz a városban.* Azzal tovább is áll. Az útirány a fogadó, hogy a testmozgás után legurítson egy jó pohár bort.*
// Zárás //
* Nem hiába a tapasztalat az lovag oldalán van. A vén rókának sikerül felhúznia magát és ezzel visszaszereznie az előnyét. A további támadásokat már akadálytalanul védi ki. Ezután ledobja a fakardot és beszélni kezd.*
- Be kell vallanom, hogy nem volt rossz húzás a részedről a csapda. Ha tovább folytatod kitartóan az edzést, akkor jó kardforgató fog válni belőled. A mai napról viszont elég lesz. Ezek az alapok nagyjából, de a többit test test elleni harcban lehet megtanulni. Mint a gyerekek akik fakarddal hadonásznának.* Elmondta amit kellet és indulni készül. Elsétál a fiú mellet és elbúcsúzik tőle.*
- Jó pihenést fiam! Ha kellek, akkor megtalálsz a városban.* Azzal tovább is áll. Az útirány a fogadó, hogy a testmozgás után legurítson egy jó pohár bort.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-24 21:01:00
Üzenet elküldve: 2020-01-24 21:01:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
– A fák mellett nem lehet csak úgy elmenni, amikor csak úgy kinőttek a földből. Ha te mentél volna ki, még most is ott tátanád a szád. *felesel huncut arckifejezéssel.*
– Lett egy szép diófa a ház hátánál, meg egy fűz a kútnál. Most már végre lesz árnyék. Nyáron csak megsülni lehetett a kertben eddig. *magyarázza, majd amikor Trictolla átmegy a kamrába, akkor befogja a folyton járó száját és csendben megnézi magának a zöldségeket.*
~Kéne répa meg karalábé is, azokat jó magában is elrágcsálni, amíg a szakács az ember kezére nem csap miatta.~
*Több zöldség már nem kerül az asztalra ezután sem, a zsírosbödön viszont igen. A bödönt elnézve próbálja kitalálni, hogy Trictolla vajon a Mordi mama képviselte sok zsírral főző vagy a Darna-féle még több zsírral főző iskola tanításait követi-e a főzésnél.*
– Lényeg a lényeg, jobb lett így a kert. Jó, hogy megtaláltam Isqehát a kertbe, téged pedig ide a házba. A bor pedig remek ötlet. Lennie kell valahol, majd megkeresem én. *válaszolja, aztán feltápászkodik a székről. A kamrába megy, ahonnan egy perc múlva egy poros üveggel tér vissza. Valószínűleg már ő vásárolta, de azért régóta állhatott a polcon. A konyhapulthoz megy, ott felbontja a bort, majd két üvegpoharat vesz elő, hogy mindkettőbe töltsön a borból. A poharakkal az asztalhoz megy, az egyiket megtartja magának, a másikat pedig Trictolla elé teszi.*
– Egészségünkre! *mond rövid köszöntőt.*
//A házban//
– A fák mellett nem lehet csak úgy elmenni, amikor csak úgy kinőttek a földből. Ha te mentél volna ki, még most is ott tátanád a szád. *felesel huncut arckifejezéssel.*
– Lett egy szép diófa a ház hátánál, meg egy fűz a kútnál. Most már végre lesz árnyék. Nyáron csak megsülni lehetett a kertben eddig. *magyarázza, majd amikor Trictolla átmegy a kamrába, akkor befogja a folyton járó száját és csendben megnézi magának a zöldségeket.*
~Kéne répa meg karalábé is, azokat jó magában is elrágcsálni, amíg a szakács az ember kezére nem csap miatta.~
*Több zöldség már nem kerül az asztalra ezután sem, a zsírosbödön viszont igen. A bödönt elnézve próbálja kitalálni, hogy Trictolla vajon a Mordi mama képviselte sok zsírral főző vagy a Darna-féle még több zsírral főző iskola tanításait követi-e a főzésnél.*
– Lényeg a lényeg, jobb lett így a kert. Jó, hogy megtaláltam Isqehát a kertbe, téged pedig ide a házba. A bor pedig remek ötlet. Lennie kell valahol, majd megkeresem én. *válaszolja, aztán feltápászkodik a székről. A kamrába megy, ahonnan egy perc múlva egy poros üveggel tér vissza. Valószínűleg már ő vásárolta, de azért régóta állhatott a polcon. A konyhapulthoz megy, ott felbontja a bort, majd két üvegpoharat vesz elő, hogy mindkettőbe töltsön a borból. A poharakkal az asztalhoz megy, az egyiket megtartja magának, a másikat pedig Trictolla elé teszi.*
– Egészségünkre! *mond rövid köszöntőt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1898-1917