Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-23 12:24:58
Üzenet elküldve: 2021-06-23 12:24:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Bár gondolataiba mélyedve sétál, valamennyire a környezetére is odafigyel, és ahogy picit megtöri a csöndet egy kevés zizegés az egyik kúria füvében, egy pillanatra oda is tekint kíváncsian. Nem lát azonban semmit, így betudja a dolgot a szél játékának, vagy valami kóbor állatnak.
Ehhez a nézelődéshez nem áll meg, így ahogy feltűnik előtte három lépésre a jelenés, abból a három lépésből kettőt már meg is tesz, mielőtt felfogná, hogy lett előtte hirtelen valami, ami eddig nem volt ott. Arcán a meglepetés egyértelmű jeleivel megtorpan, és ösztönösen hátrál is egy lépést. Nem teszi viszont ezt elég óvatosan, túl sok súlyt helyez bal lábára, így megbicsaklik a térde, és csak botja akadályoz meg egy ronda esést. Miközben rendezi arckifejezését és tartását, igyekezve elrejteni a meglepetés és fájdalom jeleit, szemügyre veszi a dolgot, és magában már bőszen mérlegeli, hogy mi is állhat előtte.
Csak sokadik opcióként fontolja meg, hogy valamiféle isteni jelenés, vagy természetfeletti lény jelent volna meg hirtelen a szemei előtt. Valószínűbbnek tartja, hogy amit lát, az valójában nincs is ott, figyelemelterelésképp helyezte oda valaki.
Szinte oda sem figyelve választ ad az illúziónak.*
-A segítségemet? Miben?
*Bár eleinte látszott az arcán a meglepetés, mostanra már nehezen lehet kiolvasni bármit is az arcából. Körülnéz, átfutja a szemét a kúriák ablakain, mert bár nem tartja valószínűnek, hogy egy illúziókra is képes mágus útonállóként, banditák segítésével kamatoztatná képességeit, nem tenné fel az életét erre a feltételezésre.*
~Illúziók... Nem egy rémálom, szóval Sa'Tereth hívői remélhetőleg ki vannak zárva.~
*Pirtianesben töltött évei során volt alkalma látni, hogy mire képesek a Halál Istenének papjai.*
~Szóval elementáris... Nap, Hold, vagy valami egyedibb mágia.~
*Bár konkrét varázslatok felismeréséhez nagyon kevés a tudása, tudja az ágak alapvető vonásait. Az viszont már kevésbé tiszta számára, hogy a naphoz és a holdhoz köthető illúziók miben térnek el. Rémlik neki valami, úgy érzi, tudnia kéne a választ, de nem jut eszébe.
Fürkészően tekint a jelenésre, picit még oldalra is biccenti a fejét, igyekszik kivenni, hogy megremeg-e valahol a levegő, úgy mozog-e a fény, ahogy kellene. Persze gyanítja, hogy aki elbűvölte az érzékszerveit, az aligha ad majd neki időt alaposabb vizsgálódásra, és mindjárt jön a 'második felvonás'.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.23 12:28:46
*Bár gondolataiba mélyedve sétál, valamennyire a környezetére is odafigyel, és ahogy picit megtöri a csöndet egy kevés zizegés az egyik kúria füvében, egy pillanatra oda is tekint kíváncsian. Nem lát azonban semmit, így betudja a dolgot a szél játékának, vagy valami kóbor állatnak.
Ehhez a nézelődéshez nem áll meg, így ahogy feltűnik előtte három lépésre a jelenés, abból a három lépésből kettőt már meg is tesz, mielőtt felfogná, hogy lett előtte hirtelen valami, ami eddig nem volt ott. Arcán a meglepetés egyértelmű jeleivel megtorpan, és ösztönösen hátrál is egy lépést. Nem teszi viszont ezt elég óvatosan, túl sok súlyt helyez bal lábára, így megbicsaklik a térde, és csak botja akadályoz meg egy ronda esést. Miközben rendezi arckifejezését és tartását, igyekezve elrejteni a meglepetés és fájdalom jeleit, szemügyre veszi a dolgot, és magában már bőszen mérlegeli, hogy mi is állhat előtte.
Csak sokadik opcióként fontolja meg, hogy valamiféle isteni jelenés, vagy természetfeletti lény jelent volna meg hirtelen a szemei előtt. Valószínűbbnek tartja, hogy amit lát, az valójában nincs is ott, figyelemelterelésképp helyezte oda valaki.
Szinte oda sem figyelve választ ad az illúziónak.*
-A segítségemet? Miben?
*Bár eleinte látszott az arcán a meglepetés, mostanra már nehezen lehet kiolvasni bármit is az arcából. Körülnéz, átfutja a szemét a kúriák ablakain, mert bár nem tartja valószínűnek, hogy egy illúziókra is képes mágus útonállóként, banditák segítésével kamatoztatná képességeit, nem tenné fel az életét erre a feltételezésre.*
~Illúziók... Nem egy rémálom, szóval Sa'Tereth hívői remélhetőleg ki vannak zárva.~
*Pirtianesben töltött évei során volt alkalma látni, hogy mire képesek a Halál Istenének papjai.*
~Szóval elementáris... Nap, Hold, vagy valami egyedibb mágia.~
*Bár konkrét varázslatok felismeréséhez nagyon kevés a tudása, tudja az ágak alapvető vonásait. Az viszont már kevésbé tiszta számára, hogy a naphoz és a holdhoz köthető illúziók miben térnek el. Rémlik neki valami, úgy érzi, tudnia kéne a választ, de nem jut eszébe.
Fürkészően tekint a jelenésre, picit még oldalra is biccenti a fejét, igyekszik kivenni, hogy megremeg-e valahol a levegő, úgy mozog-e a fény, ahogy kellene. Persze gyanítja, hogy aki elbűvölte az érzékszerveit, az aligha ad majd neki időt alaposabb vizsgálódásra, és mindjárt jön a 'második felvonás'.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.23 12:28:46
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-23 11:27:31
Üzenet elküldve: 2021-06-23 11:27:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Taitos már éppen hátradől a nyeregben, behunyja a szemét, kicsit átmozgatja fáradt bokáját, amikor is hangokra lesz figyelmes. Kopp. Kopp. KOPP.*
~Oh, itt az alkalom.~
*Felkelti bokája egy apró mozdulatával Ragront, ami némi susnyásban zizegéssel jár, aztán szemügyre is veszi az alakot. Páncélos.*
~Na egy régi nemes magántestőre?~
*Taitos nem tudja mi a helyzet a város jelenlegi őrségével, csupán azt, hogy a Barakk felrobbant, a lázadók pedig szétverték a rendezett városi őröket.*
~Esélyesen ott sérült meg. Vajon mit kereshet itt? Nem valami elővigyázatos, ha még mindig villogtatja a sötétített vértet.~
*Nem akar túl sokat teketóriázni, amennyire halkan csak tud mormolni kezd, tekintetét újdonsült áldozatára veti, és reménykedik, hogy a varázslat megfogan. Elméjének erejét a világot körüllengő manára erőlteti. Formát ad neki, fényt teremt, hangot készít. Ötletet merít Eeyr égen harcoló képéből, kissé emberire ötvözi, és szárnyakat ad neki, akár egy tündéré, csak hófehéreket. Alkatát pedig Wymni vékony elfes méretére formázza. Összességében ha sikerrel jár, Gaerralos előtt először csak egy gyönyörű női arc jelenik meg, nagyjából három lépésre szem magasságban. Mögötte jóval halványabban felsejlik a szárnyas égi jelenés teste is, mintha csak egy ablakon nézne be az utcába.*
-Hé, izé! Szép napot! Ne ijedjen meg! A segítségét szeretném kérni!
*Susmorog lágy hangon, de elég hangosan az illúzió ahhoz, hogy felkeltse a férfi figyelmét.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.23 11:35:06
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa látott célpont elméjében kedvére kelthet illúziókat. A varázsló egyszerre csak egy személyen hajthatja végre a varázslatot, továbbá csak erős koncentrálás mellett tudja fenntartani azt, úgy, hogy a célpontot nézi, rá fókuszál.
*Taitos már éppen hátradől a nyeregben, behunyja a szemét, kicsit átmozgatja fáradt bokáját, amikor is hangokra lesz figyelmes. Kopp. Kopp. KOPP.*
~Oh, itt az alkalom.~
*Felkelti bokája egy apró mozdulatával Ragront, ami némi susnyásban zizegéssel jár, aztán szemügyre is veszi az alakot. Páncélos.*
~Na egy régi nemes magántestőre?~
*Taitos nem tudja mi a helyzet a város jelenlegi őrségével, csupán azt, hogy a Barakk felrobbant, a lázadók pedig szétverték a rendezett városi őröket.*
~Esélyesen ott sérült meg. Vajon mit kereshet itt? Nem valami elővigyázatos, ha még mindig villogtatja a sötétített vértet.~
*Nem akar túl sokat teketóriázni, amennyire halkan csak tud mormolni kezd, tekintetét újdonsült áldozatára veti, és reménykedik, hogy a varázslat megfogan. Elméjének erejét a világot körüllengő manára erőlteti. Formát ad neki, fényt teremt, hangot készít. Ötletet merít Eeyr égen harcoló képéből, kissé emberire ötvözi, és szárnyakat ad neki, akár egy tündéré, csak hófehéreket. Alkatát pedig Wymni vékony elfes méretére formázza. Összességében ha sikerrel jár, Gaerralos előtt először csak egy gyönyörű női arc jelenik meg, nagyjából három lépésre szem magasságban. Mögötte jóval halványabban felsejlik a szárnyas égi jelenés teste is, mintha csak egy ablakon nézne be az utcába.*
-Hé, izé! Szép napot! Ne ijedjen meg! A segítségét szeretném kérni!
*Susmorog lágy hangon, de elég hangosan az illúzió ahhoz, hogy felkeltse a férfi figyelmét.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.23 11:35:06
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa látott célpont elméjében kedvére kelthet illúziókat. A varázsló egyszerre csak egy személyen hajthatja végre a varázslatot, továbbá csak erős koncentrálás mellett tudja fenntartani azt, úgy, hogy a célpontot nézi, rá fókuszál.
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-22 10:31:37
Üzenet elküldve: 2021-06-22 10:31:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy átér a Romvárosba, egy már ismert úton halad tovább. Eleinte még nem teljesen kihalt a környék, vannak járókelők, hiszen a Polgárnegyed és az egykori Gazdagnegyed között fokozatos az átmenet, ám ez a köztes állapot nem tart sokáig. Ő pedig ennek a szomorú helynek nem azt a szegletét igyekszik megközelíteni, ami még próbálja megőrizni a fényűző múlt emlékét.
Az ő úti célja a hely névadó részében van, melyet düledező kúriák, elburjánzott kertek tarkítanak csak, és ahol lassan az egyetlen könnyen észrevehető hang a botja és az utcakövek találkozásánál történő ütemes kopogás. Nem kell sietnie, így ez a ritmus is ráérős, bár szabályos, egyenlő időközönként lehet hallani.
Bár ezeken a sétákon számos dolgon el szokott gondolkozni, ezek közül mindig első az önreflekció. Nem azért jön minden nap el erre a helyre, mert csöndes, vagy emlékekkel van tele, hanem azért, mert nem kell befelé fordulnia, hogy lássa saját maga legnagyobb hibáját, mely letaszította egykori életéből.*
~Arrogancia.~
*Nem a fényűzés, nem a kegyetlenség, nem külső okok... egyszerű arrogancia. Ezt látja maga körül is, ez fogja fogadni a Ruuhrijehr-kúria romjainál is, és magában is ezt a terhet hordozza. Nem áltatja magát azzal, hogy alázatott tanított neki, ami történt. Nem is célja hátrahagyni büszkeségét, arroganciáját.*
~Hiszen itt vagyok, nem? Még mindig viselem a Pirtianesi Gárda vértjét, a fegyvert sem eresztem a kezemből, és most még mágiát is akarok tanulni.~
*Igen, arrogáns ember. De elég körülnéznie a Romvárosban, hogy tudja, milyen fontos is irányítani, a megfelelő mederbe terelni ezt az arroganciát.*
Az ő úti célja a hely névadó részében van, melyet düledező kúriák, elburjánzott kertek tarkítanak csak, és ahol lassan az egyetlen könnyen észrevehető hang a botja és az utcakövek találkozásánál történő ütemes kopogás. Nem kell sietnie, így ez a ritmus is ráérős, bár szabályos, egyenlő időközönként lehet hallani.
Bár ezeken a sétákon számos dolgon el szokott gondolkozni, ezek közül mindig első az önreflekció. Nem azért jön minden nap el erre a helyre, mert csöndes, vagy emlékekkel van tele, hanem azért, mert nem kell befelé fordulnia, hogy lássa saját maga legnagyobb hibáját, mely letaszította egykori életéből.*
~Arrogancia.~
*Nem a fényűzés, nem a kegyetlenség, nem külső okok... egyszerű arrogancia. Ezt látja maga körül is, ez fogja fogadni a Ruuhrijehr-kúria romjainál is, és magában is ezt a terhet hordozza. Nem áltatja magát azzal, hogy alázatott tanított neki, ami történt. Nem is célja hátrahagyni büszkeségét, arroganciáját.*
~Hiszen itt vagyok, nem? Még mindig viselem a Pirtianesi Gárda vértjét, a fegyvert sem eresztem a kezemből, és most még mágiát is akarok tanulni.~
*Igen, arrogáns ember. De elég körülnéznie a Romvárosban, hogy tudja, milyen fontos is irányítani, a megfelelő mederbe terelni ezt az arroganciát.*
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-20 10:58:53
Üzenet elküldve: 2021-06-20 10:58:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Egy idő után ahogy nőnek a házak az utcán úgy lesznek egyre néptelenebbek és úgy lesznek egyre leharcoltabbak is.*
~Hmm, a világ kegyetlen. Egy idő után minden a felszínre bukik. Ha belül romlás volt, az kívül is jelet ölt.~
*Elmélkedik Taitos a Gazdagnegyed különös sorsán.*
~És egyszer minden egyenlő lesz.~
*Ami azt illeti egy kicsit ilyenkor azért elgondolkodik saját helyzetén.*
~Reméljük a mágia egyensúlyba állásának hullámai kevés "kastélyt" ragadnak majd el.~
*Persze a legjobb megoldás, ha az ember nem építkezik ártérbe, így Taitos is tudja, hogy még néhány tanulóéve van csupán, és ha nem akar ártani a világnak, akkor lassan minden erejét az emberek oktatására fordítja.*
~Nem szabad egyetlen túl nagy erőnek uralkodnia, még ha fejlett és okos is.~
*Vélekedik Taitos, noha gondolataiba azért a tudatlanok uralmának torz jövőképe is bevillan. Megáll egy valaha füves, gondozott kerttel rendelkező, mára gazos kúria előtt, melynek kerítése aránylag alacsony. Szinte biztos benne, hogy innen már minden mozdíthatót kiloptak. Körbenéz. Aránylag kihalt minden, látótávon belül lát egy mélységit és egy törpét elsasszézni egymással ellentétes irányokban, de ezen a részen hallótávon belül senkit sem.*
-Ugrás, cimbora!
*Nógatja Ragront, hogy a neki talán térdnél is alig magasabb kis töredezett márványkorlátot ugorja, vagy lépje át. A derékig érő miniatűr fűtenger egy pillanatra megnyílik előttük, ahogy Ragron besétál a közepébe, azonban letaposni csak kis részt tapos le, nyomuk pedig percek múltán már szinte észrevehetetlen is lesz.*
-Pihenj kicsit!
*Veregeti meg a rémfarkas nyakát halkan Taitos, mire Ragron térdre ereszkedik, majd leül a fűtenger közepén.*
~Tökéletes rejtekhely.~
*Ugyan ahol tartózkodnak a fű le van lapulva, de hacsak nem a kúriából akarja valaki megdobálni őket kővel, nehezen lehet nyomukat észrevenni. Ami pedig a kilátást illeti... Nos Ragron hátáról Taitos pont látja az utat jobbra is és balra is, és még a warg is pihenhet. Ez a tökéletes állapot amíg kivárnak.*
~Már csak egy áldozat kell.~
*Kémleli Arthenior egykor pompás utcaképét a mágus kissé hátradőlve a nyeregben.*
*Egy idő után ahogy nőnek a házak az utcán úgy lesznek egyre néptelenebbek és úgy lesznek egyre leharcoltabbak is.*
~Hmm, a világ kegyetlen. Egy idő után minden a felszínre bukik. Ha belül romlás volt, az kívül is jelet ölt.~
*Elmélkedik Taitos a Gazdagnegyed különös sorsán.*
~És egyszer minden egyenlő lesz.~
*Ami azt illeti egy kicsit ilyenkor azért elgondolkodik saját helyzetén.*
~Reméljük a mágia egyensúlyba állásának hullámai kevés "kastélyt" ragadnak majd el.~
*Persze a legjobb megoldás, ha az ember nem építkezik ártérbe, így Taitos is tudja, hogy még néhány tanulóéve van csupán, és ha nem akar ártani a világnak, akkor lassan minden erejét az emberek oktatására fordítja.*
~Nem szabad egyetlen túl nagy erőnek uralkodnia, még ha fejlett és okos is.~
*Vélekedik Taitos, noha gondolataiba azért a tudatlanok uralmának torz jövőképe is bevillan. Megáll egy valaha füves, gondozott kerttel rendelkező, mára gazos kúria előtt, melynek kerítése aránylag alacsony. Szinte biztos benne, hogy innen már minden mozdíthatót kiloptak. Körbenéz. Aránylag kihalt minden, látótávon belül lát egy mélységit és egy törpét elsasszézni egymással ellentétes irányokban, de ezen a részen hallótávon belül senkit sem.*
-Ugrás, cimbora!
*Nógatja Ragront, hogy a neki talán térdnél is alig magasabb kis töredezett márványkorlátot ugorja, vagy lépje át. A derékig érő miniatűr fűtenger egy pillanatra megnyílik előttük, ahogy Ragron besétál a közepébe, azonban letaposni csak kis részt tapos le, nyomuk pedig percek múltán már szinte észrevehetetlen is lesz.*
-Pihenj kicsit!
*Veregeti meg a rémfarkas nyakát halkan Taitos, mire Ragron térdre ereszkedik, majd leül a fűtenger közepén.*
~Tökéletes rejtekhely.~
*Ugyan ahol tartózkodnak a fű le van lapulva, de hacsak nem a kúriából akarja valaki megdobálni őket kővel, nehezen lehet nyomukat észrevenni. Ami pedig a kilátást illeti... Nos Ragron hátáról Taitos pont látja az utat jobbra is és balra is, és még a warg is pihenhet. Ez a tökéletes állapot amíg kivárnak.*
~Már csak egy áldozat kell.~
*Kémleli Arthenior egykor pompás utcaképét a mágus kissé hátradőlve a nyeregben.*
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-16 20:27:23
Üzenet elküldve: 2021-06-16 20:27:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Aldeis a kétszínű //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Na most a cica pipa, csak ott a bökkenő, hogy a felszerelése meg a negyedben van. A macskát meg nem lehet csak úgy elengedni, mert meglép. Viszont az ötlete megvan erre is. Bejárt már nem egy romos kúriát. Ismeri jól, hogy hova lehet menni. Van egy is már egy terve. A cicust egyszerűen bevágja az egyik felborult szekrénybe, az ajtót pedig rácsukja. Ezt követően elballag a cuccaiért, majd vissza. Óvatosan felnyitja a szekrény ajtaját és egy rongy segítségével megcsípi a kis karmos dögöt.*
- Nesze igyál!* Erőszakkal diktál belé egy kis alkoholt az orvosi készletéből. Nem tetszik neki, de nem kívánságműsor. Most már csak vár a lány, amíg kellően bebódul az italtól a macska. Innentől kezdve már minden könnyedén megy. Egy csúnya gennyes seb van a lábán, ami elég mély is. Nem csoda, hogy alig bírt menni. Valószínűleg el is vitte volna ez előbb vagy utóbb. Alapos ellátásban részesül a végén pedig kap egy csinos kis kötést rá. Ezt követően saját sebeivel is foglalkoznia kell. Csúnyán elintézte a kis féreg.*
// Hatok múlva //
* Nimeril saját kevés pénzéből vásárolt élelmet a lábadozó állatnak, akit a szobában tartott addig. A végére egész jól összebarátkoztak. Most is éppen egy kevés tejet hozott a jószágnak, aki már nyávogva rohan oda hozzá. A lába szépen gyógyul, de valószínűleg örökre fog egy kicsit bicegni bal első lábára.*
- Na mi van? Szeretnél egy kis tejet mit? Hát legyen. Nesze.* Tölti elé a fehér folyadékot.*
- Ideje volna elnevezni téged kis haver. Két színű vagy és van egy kis testi defekted is. Aranyos vagy, de van egy olyan érzésem, hogy részben érdekből kedvelsz csak. Adja magát, hogy annak a nyomorult dokinak a nevén nevezzelek. Mostantól Aldeis lesz a neved. Mit szólsz?* fel se néz rá, csak lefetyeli a tejet, de nem is várt más Nimeril.*
// Még pár hat múlva //
*Végül igaza lett a lánynak, mert Aldeis valóban soha nem gyógyult meg teljesen. Még most is biceg egy picikét a sérült lábára, de ez nem akadályozza meg abban, hogy ne fogjon meg mindenféle rágcsálót meg kismadarat. Valójában ezzel új utat nyitott meg a tanonc előtt. Ezeken a jószágokon gyakorolja a boncolást és közben konyhakésszé is teszi őket. Igaz nem mindig túl sok eleség ez, de hús, ami megsütve isteni tud lenni. Kapcsolatuk nem volt rózsás az első alkalommal, de most már szinte mindenhová követi a lányt a jószág. Ha el is tünedezik időnként, akkor is visszatér hozzá néhány nap leforgása múlva. Csöndesen élik világukat kettesben, de közben az idő meg telik. Mostanra beköszönt az igazi forró nyár.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Na most a cica pipa, csak ott a bökkenő, hogy a felszerelése meg a negyedben van. A macskát meg nem lehet csak úgy elengedni, mert meglép. Viszont az ötlete megvan erre is. Bejárt már nem egy romos kúriát. Ismeri jól, hogy hova lehet menni. Van egy is már egy terve. A cicust egyszerűen bevágja az egyik felborult szekrénybe, az ajtót pedig rácsukja. Ezt követően elballag a cuccaiért, majd vissza. Óvatosan felnyitja a szekrény ajtaját és egy rongy segítségével megcsípi a kis karmos dögöt.*
- Nesze igyál!* Erőszakkal diktál belé egy kis alkoholt az orvosi készletéből. Nem tetszik neki, de nem kívánságműsor. Most már csak vár a lány, amíg kellően bebódul az italtól a macska. Innentől kezdve már minden könnyedén megy. Egy csúnya gennyes seb van a lábán, ami elég mély is. Nem csoda, hogy alig bírt menni. Valószínűleg el is vitte volna ez előbb vagy utóbb. Alapos ellátásban részesül a végén pedig kap egy csinos kis kötést rá. Ezt követően saját sebeivel is foglalkoznia kell. Csúnyán elintézte a kis féreg.*
// Hatok múlva //
* Nimeril saját kevés pénzéből vásárolt élelmet a lábadozó állatnak, akit a szobában tartott addig. A végére egész jól összebarátkoztak. Most is éppen egy kevés tejet hozott a jószágnak, aki már nyávogva rohan oda hozzá. A lába szépen gyógyul, de valószínűleg örökre fog egy kicsit bicegni bal első lábára.*
- Na mi van? Szeretnél egy kis tejet mit? Hát legyen. Nesze.* Tölti elé a fehér folyadékot.*
- Ideje volna elnevezni téged kis haver. Két színű vagy és van egy kis testi defekted is. Aranyos vagy, de van egy olyan érzésem, hogy részben érdekből kedvelsz csak. Adja magát, hogy annak a nyomorult dokinak a nevén nevezzelek. Mostantól Aldeis lesz a neved. Mit szólsz?* fel se néz rá, csak lefetyeli a tejet, de nem is várt más Nimeril.*
// Még pár hat múlva //
*Végül igaza lett a lánynak, mert Aldeis valóban soha nem gyógyult meg teljesen. Még most is biceg egy picikét a sérült lábára, de ez nem akadályozza meg abban, hogy ne fogjon meg mindenféle rágcsálót meg kismadarat. Valójában ezzel új utat nyitott meg a tanonc előtt. Ezeken a jószágokon gyakorolja a boncolást és közben konyhakésszé is teszi őket. Igaz nem mindig túl sok eleség ez, de hús, ami megsütve isteni tud lenni. Kapcsolatuk nem volt rózsás az első alkalommal, de most már szinte mindenhová követi a lányt a jószág. Ha el is tünedezik időnként, akkor is visszatér hozzá néhány nap leforgása múlva. Csöndesen élik világukat kettesben, de közben az idő meg telik. Mostanra beköszönt az igazi forró nyár.*
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-15 09:29:49
Üzenet elküldve: 2021-06-15 09:29:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A régi háznál//
*Hogy az öregnek ez egy teljesen elborult pillanata, vagy éppen teljesen tiszta, azt nehéz megmondani. Egyfelől racionális, másfelől viszont egyáltalán nem az. A halálos fenyegetésnek meg kellene ijesztenie, de mégsem ijed meg, inkább felháborítja, hogy hogy jön egy idegen ahhoz, hogy a saját házában fenyegesse. Továbbá arra sincsen szüksége, hogy valami kereskedőház alamizsnát adjon neki a kutatásaihoz, köszöni szépen, az ő kutatásai így is jól állnak, nagyon jól.*
- Kislányom, ha te félsz, akkor menj. Menj az összes istenek hírével, de én ugyan nem megyek sehová. És ez az utolsó szavam.
*Nisamie tudhatja, hogy az öreg valóban hajthatatlan, nem fogja tudni meggyőzni, talán erőszakkal elvihetné innen, de annak sem lenne sok értelme. Néma evésbe burkolózik, nem is törődik a leánnyal, mert a leány nem érti meg az ő érzéseit.*
*Hogy az öregnek ez egy teljesen elborult pillanata, vagy éppen teljesen tiszta, azt nehéz megmondani. Egyfelől racionális, másfelől viszont egyáltalán nem az. A halálos fenyegetésnek meg kellene ijesztenie, de mégsem ijed meg, inkább felháborítja, hogy hogy jön egy idegen ahhoz, hogy a saját házában fenyegesse. Továbbá arra sincsen szüksége, hogy valami kereskedőház alamizsnát adjon neki a kutatásaihoz, köszöni szépen, az ő kutatásai így is jól állnak, nagyon jól.*
- Kislányom, ha te félsz, akkor menj. Menj az összes istenek hírével, de én ugyan nem megyek sehová. És ez az utolsó szavam.
*Nisamie tudhatja, hogy az öreg valóban hajthatatlan, nem fogja tudni meggyőzni, talán erőszakkal elvihetné innen, de annak sem lenne sok értelme. Néma evésbe burkolózik, nem is törődik a leánnyal, mert a leány nem érti meg az ő érzéseit.*
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-15 09:26:56
Üzenet elküldve: 2021-06-15 09:26:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*Reya bizony nem az a mélységi, aki bárki előtt térdet hajtana. Sőt! Bárki, mondhat bármit, az illem és az etikett szabályairól, a sötétbőrű nem fog ezeknek a pocsolyájába lépni. Még egy kancellár kedvéért sem. Már ha, a kecskeszakállas az, akinek vallja magát. Ennek ellenére, szívesen töltené vele az éjszakát, amennyiben a férfi állja a költségeket. Nem kell mélységinek lenni, hogy tudjuk, ami ingyen van, az helyénvaló. A madár csapkodásait követően pedig a férfi nyomdokai után ered. Nem sok lépés után mellé is ér. A csonthídon pedig, magához hűen, egy szót sem szól. Csupán átérve, a férfi kérdése utánán, nyílik ki újra a szája.*
-Valóban nem. *Szólal meg színtelen hangon.* -Csak a vacsorámra vágytam, de a törpéknek és egy pofátlan trubadúrnak más tervei voltak. Végül repkedtek a székek.*Fűzi hozzá, némi átgondoltság után.* -Mindig úgy kezdődik, hogy a másik visszaüt. A felelősséget pedig túl könnyű a koszos mélységire hárítani. *Húzza apró mosolyra ajkait. Nem vár semmiféle együttérzést. Tényszerű dolog, hogy bármilyen balhé esetén, a sötétbőrű elfek a legmegfelelőbb bűnbakok.*
-Én sem tudok semmit a kalmárról. Valójában a városba is csak két hata érkeztem. Errefelé jövet haladtam el mellette és csupán ezért jutott eszembe. *Mondja kicsit bátrabb hangnemre váltva. Látható nyugalommal tölti el, hogy maguk mögött hagyták azt a rémes környéket.* -Az újdonság varázsával fog hatni mindkettőnkre. Fedezzük fel együtt! *Villantja legbarátibb mosolyát Hubira. Nem mintha azt feltételezné, hogy a Pegazusból páros lábbal rúgnák ki, amennyiben visszamenne. De a ma esti kis kitérő után, mégsem kísértené a sorsát. A jó kancellár diskurzusa, valami utcakölyökkel, erősen meglepi a nőt. Nem számított ugyanis arra, hogy a férfi többedmagával tartózkodik a városban. Persze ez egy kancellárnál természetes. Talán arra is külön személyzetet tart, hogy a vacsoráját a szájába tegyék.* -Bőkezű vagy. Fele ennyiért is ugyanígy szedte volna a lábát. *Legyint az elhaladó fiú irányába. Bár Hubinak nyilván nem jelent nagy kiadást harminca arany, Reyát nem úgy nevelték, hogy szórja a pénzt. Persze azért nem is veri a fogához. A kérdésre pedig felvonja a szemöldökét. Arra sem számolt, hogy a férfi hasonló kérdéseket tesz majd fel. Persze milyen más módja lenne az ismerkedésnek?* -Megbocsátok. *Enged meg egy huncut vigyort.* -Nagyot nem. Csupán annyiban, hogy teljesen máshonnan. És mindenhonnan. Wegtorenben láttam napvilágot, de a szüleim életvitelének hála, sosem éltem sokáig egy helyen. *Lényegében egyetlen várost, vagy települést sem tekint az otthonának. Amivel teljesen ki is van békülve. Legalább nem tartozik hűséggel egyetlen irányba sem. Beszélni viszont akkor sem szeret róla. Gyorsan el is tereli a szót.* -Ha már a kérdéseknél tartunk, felmerült bennem, hogy egy magadfajta finom ember, mit keresett egy olyan környéken mint az a dagonya? Főleg egymagában. Talán a féleszű páncélos abban sem tévedett, hogy az apó rosszban sántikál? *A józan ész arra enged következtetni, hogy ahogy a mélységi, úgy Hubi is eltévedt. De minek bajlódni következtetésekkel, ha egyenes választ is kaphat? Nem mellesleg, legalább az idő is telik, míg az ivó felé haladnak.*
*Reya bizony nem az a mélységi, aki bárki előtt térdet hajtana. Sőt! Bárki, mondhat bármit, az illem és az etikett szabályairól, a sötétbőrű nem fog ezeknek a pocsolyájába lépni. Még egy kancellár kedvéért sem. Már ha, a kecskeszakállas az, akinek vallja magát. Ennek ellenére, szívesen töltené vele az éjszakát, amennyiben a férfi állja a költségeket. Nem kell mélységinek lenni, hogy tudjuk, ami ingyen van, az helyénvaló. A madár csapkodásait követően pedig a férfi nyomdokai után ered. Nem sok lépés után mellé is ér. A csonthídon pedig, magához hűen, egy szót sem szól. Csupán átérve, a férfi kérdése utánán, nyílik ki újra a szája.*
-Valóban nem. *Szólal meg színtelen hangon.* -Csak a vacsorámra vágytam, de a törpéknek és egy pofátlan trubadúrnak más tervei voltak. Végül repkedtek a székek.*Fűzi hozzá, némi átgondoltság után.* -Mindig úgy kezdődik, hogy a másik visszaüt. A felelősséget pedig túl könnyű a koszos mélységire hárítani. *Húzza apró mosolyra ajkait. Nem vár semmiféle együttérzést. Tényszerű dolog, hogy bármilyen balhé esetén, a sötétbőrű elfek a legmegfelelőbb bűnbakok.*
-Én sem tudok semmit a kalmárról. Valójában a városba is csak két hata érkeztem. Errefelé jövet haladtam el mellette és csupán ezért jutott eszembe. *Mondja kicsit bátrabb hangnemre váltva. Látható nyugalommal tölti el, hogy maguk mögött hagyták azt a rémes környéket.* -Az újdonság varázsával fog hatni mindkettőnkre. Fedezzük fel együtt! *Villantja legbarátibb mosolyát Hubira. Nem mintha azt feltételezné, hogy a Pegazusból páros lábbal rúgnák ki, amennyiben visszamenne. De a ma esti kis kitérő után, mégsem kísértené a sorsát. A jó kancellár diskurzusa, valami utcakölyökkel, erősen meglepi a nőt. Nem számított ugyanis arra, hogy a férfi többedmagával tartózkodik a városban. Persze ez egy kancellárnál természetes. Talán arra is külön személyzetet tart, hogy a vacsoráját a szájába tegyék.* -Bőkezű vagy. Fele ennyiért is ugyanígy szedte volna a lábát. *Legyint az elhaladó fiú irányába. Bár Hubinak nyilván nem jelent nagy kiadást harminca arany, Reyát nem úgy nevelték, hogy szórja a pénzt. Persze azért nem is veri a fogához. A kérdésre pedig felvonja a szemöldökét. Arra sem számolt, hogy a férfi hasonló kérdéseket tesz majd fel. Persze milyen más módja lenne az ismerkedésnek?* -Megbocsátok. *Enged meg egy huncut vigyort.* -Nagyot nem. Csupán annyiban, hogy teljesen máshonnan. És mindenhonnan. Wegtorenben láttam napvilágot, de a szüleim életvitelének hála, sosem éltem sokáig egy helyen. *Lényegében egyetlen várost, vagy települést sem tekint az otthonának. Amivel teljesen ki is van békülve. Legalább nem tartozik hűséggel egyetlen irányba sem. Beszélni viszont akkor sem szeret róla. Gyorsan el is tereli a szót.* -Ha már a kérdéseknél tartunk, felmerült bennem, hogy egy magadfajta finom ember, mit keresett egy olyan környéken mint az a dagonya? Főleg egymagában. Talán a féleszű páncélos abban sem tévedett, hogy az apó rosszban sántikál? *A józan ész arra enged következtetni, hogy ahogy a mélységi, úgy Hubi is eltévedt. De minek bajlódni következtetésekkel, ha egyenes választ is kaphat? Nem mellesleg, legalább az idő is telik, míg az ivó felé haladnak.*
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-14 17:55:27
Üzenet elküldve: 2021-06-14 17:55:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*Hubi persze nem hátsó szándék nélkül árulta el, hogy ő kicsoda. Benyomást akart kelteni. Éppen ezért nincs megelégedve Reya reakciójával. No persze nem azt várta volna el, hogy térdre boruljon előtte (dehogynem!), de azért valami ejha felhang a szavaiban jólesett volna. Természetesen az is jó tulajdonság ha valaki nem esik hanyatt hangzatos címektől, csak éppen Hubi most nem ilyen tulajdonságokra kíváncsi. Akárhogy is. Jágó némi bizalmatlan fejforgatás és kis szárnyverdesés után elfogadja Reya simogatását. Hubi persze morog magában, hiszen a papagáj eddig az ő ujjai után lelkesen kapdosott.*
- Á... *jegyzi meg elmésen ahogy lesétálnak a hídról* Ezek szerint bomlott elméjű barátunk nem tapogatózott teljesen sötétben. Bár meg vagyok győződve róla, hogy nem te vagy felelős azért a székdobálásért.
*Ez persze szerencsétlen fordulat, több szempontból is. Egyrészt Hubi a Pegazust kedveli. Ifjabb éveiben gyakran megfordult ott, megbízható helynek tartja. A Kalmár viszont... Arról a helyről két dolgot tud biztosan. Régen a thargok érdekeltségébe tartozott, manapság viszont annak a wegtoreni bájgúnárnak érdekeltségébe tartozik. És már az első találkozásukkor világos volt, hogy kölcsönös ellenszenv feszül köztük. Viszont az is megvan, hogy ilyen apróság miatt nem szeretne lemondani Reya társaságáról.*
- Meg kell valljam, a Kalmárról hiányosak az információim. Amikor legutóbb Artheniorban jártam, azt a helyet még Kósza Pintynek hívták és... khm... nem vendégfogadói profilja volt az erőssége. De természetesen ha neked megfelel, örömmel tartok veled.
*Reya elharapott mondatára Hubi elnyom egy mosolyt. Lehetett az csak egy véletlen elszólás, szerencsétlen fogalmazás, de a jó kancellár élete nagy részét Pirtianes-ben töltötte és tudja, hogy bizonyos játékok igen közel állnak a mélységiekhez. Mindenesetre ígéretesnek tűnik ez az ismeretség.*
- Csak még egy apróság, bocsáss meg!...
*A szabadkozás után magához int egy kóbor kölyköt és meghagyja neki, hogy kapja nyakába a lábait és nyargaljon a Pegazushoz. Ahol is egy Venann nevű kocsist keressen aki valószínűleg épp elissza Hubi pénzét és adja át neki Habrertus üzenetét, miszerint a hintót hozza sürgősen a Wegtoreni Kalmár nevezetű műintézményhez. A gyerek valószínűleg valóban szedni fogja a lábait, mert Hubi 30 arannyal ad nyomatékot kérésének és ez az összeg arra ösztönözheti az alkalmi küldöncöt (Mesélő (Májmétely)), hogy további érmék reményében siessen átadni az üzenetet.
*
- Bocsáss meg a kérdésemért... *fordul vissza Reyához, miután eligazította a gyereket* Nagyot tévedek ha azt mondom, hogy Pirtianes-ből érkeztél?
*Manapság talán csak az számít csodának ha egy mélységi Lihanech-ben jön világra, Lanawin más részein korántsem olyan ritkák, mint a régi szép időkben. Viszont Reya valahogy azt a benyomást kelti Hubiban, hogy őriz valamit a sötételfekre jellemző gőgös büszkeségből és amit a nagyvilágban megkapó gyorsasággal vetkeznek le magukról. Sajnos.*
*Hubi persze nem hátsó szándék nélkül árulta el, hogy ő kicsoda. Benyomást akart kelteni. Éppen ezért nincs megelégedve Reya reakciójával. No persze nem azt várta volna el, hogy térdre boruljon előtte (dehogynem!), de azért valami ejha felhang a szavaiban jólesett volna. Természetesen az is jó tulajdonság ha valaki nem esik hanyatt hangzatos címektől, csak éppen Hubi most nem ilyen tulajdonságokra kíváncsi. Akárhogy is. Jágó némi bizalmatlan fejforgatás és kis szárnyverdesés után elfogadja Reya simogatását. Hubi persze morog magában, hiszen a papagáj eddig az ő ujjai után lelkesen kapdosott.*
- Á... *jegyzi meg elmésen ahogy lesétálnak a hídról* Ezek szerint bomlott elméjű barátunk nem tapogatózott teljesen sötétben. Bár meg vagyok győződve róla, hogy nem te vagy felelős azért a székdobálásért.
*Ez persze szerencsétlen fordulat, több szempontból is. Egyrészt Hubi a Pegazust kedveli. Ifjabb éveiben gyakran megfordult ott, megbízható helynek tartja. A Kalmár viszont... Arról a helyről két dolgot tud biztosan. Régen a thargok érdekeltségébe tartozott, manapság viszont annak a wegtoreni bájgúnárnak érdekeltségébe tartozik. És már az első találkozásukkor világos volt, hogy kölcsönös ellenszenv feszül köztük. Viszont az is megvan, hogy ilyen apróság miatt nem szeretne lemondani Reya társaságáról.*
- Meg kell valljam, a Kalmárról hiányosak az információim. Amikor legutóbb Artheniorban jártam, azt a helyet még Kósza Pintynek hívták és... khm... nem vendégfogadói profilja volt az erőssége. De természetesen ha neked megfelel, örömmel tartok veled.
*Reya elharapott mondatára Hubi elnyom egy mosolyt. Lehetett az csak egy véletlen elszólás, szerencsétlen fogalmazás, de a jó kancellár élete nagy részét Pirtianes-ben töltötte és tudja, hogy bizonyos játékok igen közel állnak a mélységiekhez. Mindenesetre ígéretesnek tűnik ez az ismeretség.*
- Csak még egy apróság, bocsáss meg!...
*A szabadkozás után magához int egy kóbor kölyköt és meghagyja neki, hogy kapja nyakába a lábait és nyargaljon a Pegazushoz. Ahol is egy Venann nevű kocsist keressen aki valószínűleg épp elissza Hubi pénzét és adja át neki Habrertus üzenetét, miszerint a hintót hozza sürgősen a Wegtoreni Kalmár nevezetű műintézményhez. A gyerek valószínűleg valóban szedni fogja a lábait, mert Hubi 30 arannyal ad nyomatékot kérésének és ez az összeg arra ösztönözheti az alkalmi küldöncöt (Mesélő (Májmétely)), hogy további érmék reményében siessen átadni az üzenetet.
*- Bocsáss meg a kérdésemért... *fordul vissza Reyához, miután eligazította a gyereket* Nagyot tévedek ha azt mondom, hogy Pirtianes-ből érkeztél?
*Manapság talán csak az számít csodának ha egy mélységi Lihanech-ben jön világra, Lanawin más részein korántsem olyan ritkák, mint a régi szép időkben. Viszont Reya valahogy azt a benyomást kelti Hubiban, hogy őriz valamit a sötételfekre jellemző gőgös büszkeségből és amit a nagyvilágban megkapó gyorsasággal vetkeznek le magukról. Sajnos.*
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-14 09:07:48
Üzenet elküldve: 2021-06-14 09:07:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
*Először zavarodottan néz a lányra a szántóföld hallatán, majd megpiszkálja jobb fülét: szinte lehetett hallani, ahogy fejében forognak a fogaskerekek. Való igaz, kissé kimerült a verseny miatti aggodalomtól, valószínűleg félrehallotta. Végül vállat von. Megbízik Akanaeuban annyira, hogy az ő szavát biztosra vegye. Akkor a szántóföld. Nagy megkönnyebbülés a Sárvároshoz képest, annyi biztos.*
- Akkor egyetértünk. Már nincs sok dolgunk. Nyomás! *Társa észlelheti, hogy az ork jó hangulatban van, valószínűleg a verseny és az abból eredő infószerzés egyenes sikere miatt. Akárhogy is, ezt a jó hangulatot meg fog kelleni őriznie az ő által még az eddiginél is kevésbé kedvelt társasághoz.*
*Először zavarodottan néz a lányra a szántóföld hallatán, majd megpiszkálja jobb fülét: szinte lehetett hallani, ahogy fejében forognak a fogaskerekek. Való igaz, kissé kimerült a verseny miatti aggodalomtól, valószínűleg félrehallotta. Végül vállat von. Megbízik Akanaeuban annyira, hogy az ő szavát biztosra vegye. Akkor a szántóföld. Nagy megkönnyebbülés a Sárvároshoz képest, annyi biztos.*
- Akkor egyetértünk. Már nincs sok dolgunk. Nyomás! *Társa észlelheti, hogy az ork jó hangulatban van, valószínűleg a verseny és az abból eredő infószerzés egyenes sikere miatt. Akárhogy is, ezt a jó hangulatot meg fog kelleni őriznie az ő által még az eddiginél is kevésbé kedvelt társasághoz.*
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-10 23:07:57
Üzenet elküldve: 2021-06-10 23:07:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
*Szinte már meg is feledkezett a fogadásról, mikor Sunya a kezébe nyomja a 200 aranyat.*
~Na, ma is kerestünk valamicskét!~
*Aztán végre látérnek arra, amiért itt vannak. Izgatottan várja a gnóm válaszát, és persze reménykedik, hogy tényleg tud nekik hasznosat mondani, és nem csak hazudott. Szerencsére tényleg nem így történik.*
- Vörös Baldur... Rendben.
*A gnóm minden egyes szavát pontosan memorizálja, majd a mondandó végén csak bólint egyet.*
- Köszönjük. Sokat jelent a segítséged, tényleg!
*Habár ugye nem ingyen kapták az információt, Meireyla attól még valóban hálás. Végre valami konkrétum.
Sunya továbbáll, ő pedig Ukromhoz fordul.*
- Nem a szántót említette? Szinte biztos vagyok benne...
*Következőnek szinte azonnal rávágná, hogy menjenek csak egyedül, jobb minél kevesebb embert belevonni az incidensbe. De aztán eszébe jut, hogy valószínűleg nem egyedül járja a vidéket ez a Vörös Baldur. Már csak abból kiindulva, ami az ő falujában volt... Nem is tudja hirtelen, hány emberrel számoljon, de biztos többel, mint amivel ők ketten elbírnak.*
- Hm, igazad lehet. Kéne valahonnan erősítést szereznünk. Ha szerinted a városőrség ehhez megfelelő, ám legyen. Induljunk is, ne húzzuk sokáig az időt!
*Szinte már meg is feledkezett a fogadásról, mikor Sunya a kezébe nyomja a 200 aranyat.*
~Na, ma is kerestünk valamicskét!~
*Aztán végre látérnek arra, amiért itt vannak. Izgatottan várja a gnóm válaszát, és persze reménykedik, hogy tényleg tud nekik hasznosat mondani, és nem csak hazudott. Szerencsére tényleg nem így történik.*
- Vörös Baldur... Rendben.
*A gnóm minden egyes szavát pontosan memorizálja, majd a mondandó végén csak bólint egyet.*
- Köszönjük. Sokat jelent a segítséged, tényleg!
*Habár ugye nem ingyen kapták az információt, Meireyla attól még valóban hálás. Végre valami konkrétum.
Sunya továbbáll, ő pedig Ukromhoz fordul.*
- Nem a szántót említette? Szinte biztos vagyok benne...
*Következőnek szinte azonnal rávágná, hogy menjenek csak egyedül, jobb minél kevesebb embert belevonni az incidensbe. De aztán eszébe jut, hogy valószínűleg nem egyedül járja a vidéket ez a Vörös Baldur. Már csak abból kiindulva, ami az ő falujában volt... Nem is tudja hirtelen, hány emberrel számoljon, de biztos többel, mint amivel ők ketten elbírnak.*
- Hm, igazad lehet. Kéne valahonnan erősítést szereznünk. Ha szerinted a városőrség ehhez megfelelő, ám legyen. Induljunk is, ne húzzuk sokáig az időt!
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-05 11:39:37
Üzenet elküldve: 2021-06-05 11:39:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
- Kösz. *Ennél többet nem felel Akanaeu dicséretére, de ez az ork részéről ez így is több volt a szokásosnál. Sőt, még egy mosoly árnyéka is látszódik örökké komor képén. Büszkeségének valóban simogató volt társa lelkesedése, meg kell hagyni. És ez a kis békesség hamar el is éri csúcspontját, ahogy nemcsak amaz, hanem még Ukrom is jutalomban részesül. Ugyan nem egy nemesi összeg, de itt maga a szándék számít neki, ahogy e jószándékot egy bólintással tudomásul véve, elfogadja a gnóm ajándékát. Egy ingyen kör a Pegazusnál, ki utasítaná ezt el?
Csendben hallgatja végig Sunyát, lélegzetét visszafojtva szívja be agyába a részleteket.*
~ Vörös Baldur... ~ *Vési agyába e nevet. Most már van egy valódi célpontjuk is. Gyomra görcsbe szorul Sárváros hallatán; hiába sejtette ott a legvalószínűbbnek e küldetés véghelyszínét, Arthenior pöcegödrébe még az ork sem tette be lábát; számára sem egy biztonságos hely. Ott már nem vonatkoznak a város általános szabályai, a városőrség nem teszi oda lábát kellő ok nélkül. De ki tudja, talán ha egy ismert rabszolgabáró helyszínét föl tudja szolgálni azoknak a pökhendi sisakosoknak, akkor egy csapatot csak meg tudnak nekik kímélni. Főleg, ha az említett bárónak testőrei is vannak.
Egy laza bólintással elköszön a gnómtól, és rájuk települ a csönd. El kell gondolkodniuk a következő lépésen, és ha még egy csipetnyit is bíznak kliensük szavaiban, akkor nincs végtelennyi idejük. De ezt akkor sem siettethetik el.*
- Megvan, amiért jöttünk. *Kezdi, egyben Akanaeunak, egyben magának mondva.* - Most viszont választás előtt vagyunk, Akanaeu. Visszamehetünk a városőrséghez, és ha jó napjuk van, ha szerencsések vagyunk, akkor hozzánk csapnak egy-két tagot. Akárhogy is sikerül, van még egy hely, ahova el kell mennünk, az pedig a tisztás. *Hirtelen nehéznek érződő fejét társa felé fordítja.* - Mit gondolsz?
- Kösz. *Ennél többet nem felel Akanaeu dicséretére, de ez az ork részéről ez így is több volt a szokásosnál. Sőt, még egy mosoly árnyéka is látszódik örökké komor képén. Büszkeségének valóban simogató volt társa lelkesedése, meg kell hagyni. És ez a kis békesség hamar el is éri csúcspontját, ahogy nemcsak amaz, hanem még Ukrom is jutalomban részesül. Ugyan nem egy nemesi összeg, de itt maga a szándék számít neki, ahogy e jószándékot egy bólintással tudomásul véve, elfogadja a gnóm ajándékát. Egy ingyen kör a Pegazusnál, ki utasítaná ezt el?
Csendben hallgatja végig Sunyát, lélegzetét visszafojtva szívja be agyába a részleteket.*
~ Vörös Baldur... ~ *Vési agyába e nevet. Most már van egy valódi célpontjuk is. Gyomra görcsbe szorul Sárváros hallatán; hiába sejtette ott a legvalószínűbbnek e küldetés véghelyszínét, Arthenior pöcegödrébe még az ork sem tette be lábát; számára sem egy biztonságos hely. Ott már nem vonatkoznak a város általános szabályai, a városőrség nem teszi oda lábát kellő ok nélkül. De ki tudja, talán ha egy ismert rabszolgabáró helyszínét föl tudja szolgálni azoknak a pökhendi sisakosoknak, akkor egy csapatot csak meg tudnak nekik kímélni. Főleg, ha az említett bárónak testőrei is vannak.
Egy laza bólintással elköszön a gnómtól, és rájuk települ a csönd. El kell gondolkodniuk a következő lépésen, és ha még egy csipetnyit is bíznak kliensük szavaiban, akkor nincs végtelennyi idejük. De ezt akkor sem siettethetik el.*
- Megvan, amiért jöttünk. *Kezdi, egyben Akanaeunak, egyben magának mondva.* - Most viszont választás előtt vagyunk, Akanaeu. Visszamehetünk a városőrséghez, és ha jó napjuk van, ha szerencsések vagyunk, akkor hozzánk csapnak egy-két tagot. Akárhogy is sikerül, van még egy hely, ahova el kell mennünk, az pedig a tisztás. *Hirtelen nehéznek érződő fejét társa felé fordítja.* - Mit gondolsz?
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-03 20:37:47
Üzenet elküldve: 2021-06-03 20:37:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Kereskedők nyomában//
* Meireyla asszonyi mivoltát meghazudtolva üvölt a tömegben. Ukromot biztatja, aki nem is okoz neki csalódást, hiszen megnyeri a versenyt és ezzel együtt az információt maguknak. A kis közjáték után sor került hát a fizetésre, amit kicsit távolabb ejtenek meg.*
- Tartom a szavam nyugalom.* Mondj a gnóm mind a kettejüknek.*
- Elsőként kezdjük a jutalmatokkal. Tessék a nyereményed.* Nyújt át Meireyla Akanaeunak 200 aranyat.* Aztán meg neked is jár egy kevés.* Fordul oda Savanyú Ukromhoz, aki szintén kap egy kis erszényt, ami 50 aranyat rejt . Nem sok, de ne is ezért jöttek.*
- No, akkor térjünk rá a lényegre. Szóval az általatok kereset egyént nem volt nehéz megtalálni. Viszonylag ismert alvilági figura. Vörös Baldurnak nevezik és rabszolgákban utazik. Sűrűn megfordul Sárvárosban, de voltak akik már a szántón is látták. Ha az én véleményemre vagytok kíváncsiak, akkor ott kéne próbálkoznotok. Sárvárosban sok a kétes alak. Na meg a rabszolgákat bajos lenne behozni ide. Szerintem valahol a folyó mentén lehet valami eldugott helyen a bázisa. A folyó jó, mert onnan egy komppal le tud csurogni a kikötőig.* Fejezi be a mondókáját.*
- Nos mindannyian megkaptuk amit akartunk. Ha bármire szükségetek van keressetek meg! Mindig tudok egy jó üzletet ajánlani.* Vigyorog elégedetten és azzal szépen tovább is áll. A páros magára marad. A hallottak alapján nem lesz egyszerű dolguk, hiszen ha igaz, amiről beszélt Sunya, akkor ott kint jó pár embere lehet ennek Baldurnak. Talán, ha akkor próbálnák meg megcsípni, amikor úton van, akkor lenne esélyük. Ha gyerekek még nála vannak, akkor biztosan a táborban lesznek. Ha meg nem, akkor már bárhol lehetnek Lanawin szerte.*
* Meireyla asszonyi mivoltát meghazudtolva üvölt a tömegben. Ukromot biztatja, aki nem is okoz neki csalódást, hiszen megnyeri a versenyt és ezzel együtt az információt maguknak. A kis közjáték után sor került hát a fizetésre, amit kicsit távolabb ejtenek meg.*
- Tartom a szavam nyugalom.* Mondj a gnóm mind a kettejüknek.*
- Elsőként kezdjük a jutalmatokkal. Tessék a nyereményed.* Nyújt át Meireyla Akanaeunak 200 aranyat
.* Aztán meg neked is jár egy kevés.* Fordul oda Savanyú Ukromhoz, aki szintén kap egy kis erszényt, ami 50 aranyat rejt . Nem sok, de ne is ezért jöttek.*- No, akkor térjünk rá a lényegre. Szóval az általatok kereset egyént nem volt nehéz megtalálni. Viszonylag ismert alvilági figura. Vörös Baldurnak nevezik és rabszolgákban utazik. Sűrűn megfordul Sárvárosban, de voltak akik már a szántón is látták. Ha az én véleményemre vagytok kíváncsiak, akkor ott kéne próbálkoznotok. Sárvárosban sok a kétes alak. Na meg a rabszolgákat bajos lenne behozni ide. Szerintem valahol a folyó mentén lehet valami eldugott helyen a bázisa. A folyó jó, mert onnan egy komppal le tud csurogni a kikötőig.* Fejezi be a mondókáját.*
- Nos mindannyian megkaptuk amit akartunk. Ha bármire szükségetek van keressetek meg! Mindig tudok egy jó üzletet ajánlani.* Vigyorog elégedetten és azzal szépen tovább is áll. A páros magára marad. A hallottak alapján nem lesz egyszerű dolguk, hiszen ha igaz, amiről beszélt Sunya, akkor ott kint jó pár embere lehet ennek Baldurnak. Talán, ha akkor próbálnák meg megcsípni, amikor úton van, akkor lenne esélyük. Ha gyerekek még nála vannak, akkor biztosan a táborban lesznek. Ha meg nem, akkor már bárhol lehetnek Lanawin szerte.*
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-03 16:19:08
Üzenet elküldve: 2021-06-03 16:19:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Most már nemcsak kíváncsian, de eltátott szájjal bámul ki a hintó ablakán. Ekkora változásra, pusztulásra nem számított. Próbálja felidézni maga előtt a nevezetesebb épületeket és ennek alapján meghatározni, hogy merre járhatnak. Csak hozzávetőlegesen sikerül ez.*
- ILLLETÉK!
*Hubi teljesen belefeledkezett a látványba, így most kis híján szívszélhűdést kap. Szinte szakálla is felborzolódik ijedtében ahogy úti ládikájára kapja tekintetét ahonnan a hang jött. Kicsit remegő kezekkel nyitja fel a fedelét és a váltás fehérnemű alól egy kissé megviselt, piros tollazatú papagáj kászálódik elő.*
- Te meg hogy a fenébe' kerültél ide?
*Egyáltalán nem emlékszik rá, hogy Jágót is becsomagolta volna, valószínű tehát, hogy az intelligens szárnyas egy óvatlan pillanatban fészkelte be magát oda.*
- Perrrverz kancellárrr, perrverrrz!
*A madár válasza ezt a kérdést nyitva hagyja, viszont újakat vet fel.*
- Ezt meg ki tanította?
*Jágó erre már nem válaszol, de Hubinak vannak elképzelései. Maga előtt látja, hogy az a wegtoreni pernahajder és babája egy kiadós hancúr után henyélnek az ágyban és mindenféle rágalmakra tanítják az ajándékba szánt baromfit. Közben a hintó is megáll, Hubi pedig hirtelen jött ötlettől vezérelve vállára ülteti a papagájt és kiszáll a kocsiból. Most már az is világos, hogy miért álltak meg. Egy irdatlan szakadék húzódik előttük, mintha a legendák valamely óriása vágta volna ketté Artheniort. Úgy véli, hogy az egykori kaszárnya környékén járhatnak, de ezt itt igen nehéz meghatározni. A jó kancellár bizalmatlanul méregeti a hidat amiről nincsenek emlékei, de hogyan is lehetnének?*
- Azt hiszem, hogy... khm... innen gyalog megyek tovább. *fordul kocsisához és rá szintén jellemző nagylelkűséggel nem kevesebb mint 90 aranyat ad kocsisának (Mesélő (Májmétely)) a költségekre* Várj meg a Pegazusnál! Tudod, hogy merre van?
*Venann biccent egyet, Hubi pedig magához vesz néhány apróságot, hogy innen valóban gyalogszerrel folytathassa a megváltozott város felfedezését.*
- ILLLETÉK!
*Hubi teljesen belefeledkezett a látványba, így most kis híján szívszélhűdést kap. Szinte szakálla is felborzolódik ijedtében ahogy úti ládikájára kapja tekintetét ahonnan a hang jött. Kicsit remegő kezekkel nyitja fel a fedelét és a váltás fehérnemű alól egy kissé megviselt, piros tollazatú papagáj kászálódik elő.*
- Te meg hogy a fenébe' kerültél ide?
*Egyáltalán nem emlékszik rá, hogy Jágót is becsomagolta volna, valószínű tehát, hogy az intelligens szárnyas egy óvatlan pillanatban fészkelte be magát oda.*
- Perrrverz kancellárrr, perrverrrz!
*A madár válasza ezt a kérdést nyitva hagyja, viszont újakat vet fel.*
- Ezt meg ki tanította?
*Jágó erre már nem válaszol, de Hubinak vannak elképzelései. Maga előtt látja, hogy az a wegtoreni pernahajder és babája egy kiadós hancúr után henyélnek az ágyban és mindenféle rágalmakra tanítják az ajándékba szánt baromfit. Közben a hintó is megáll, Hubi pedig hirtelen jött ötlettől vezérelve vállára ülteti a papagájt és kiszáll a kocsiból. Most már az is világos, hogy miért álltak meg. Egy irdatlan szakadék húzódik előttük, mintha a legendák valamely óriása vágta volna ketté Artheniort. Úgy véli, hogy az egykori kaszárnya környékén járhatnak, de ezt itt igen nehéz meghatározni. A jó kancellár bizalmatlanul méregeti a hidat amiről nincsenek emlékei, de hogyan is lehetnének?*
- Azt hiszem, hogy... khm... innen gyalog megyek tovább. *fordul kocsisához és rá szintén jellemző nagylelkűséggel nem kevesebb mint 90 aranyat ad kocsisának (Mesélő (Májmétely)) a költségekre
* Várj meg a Pegazusnál! Tudod, hogy merre van?*Venann biccent egyet, Hubi pedig magához vesz néhány apróságot, hogy innen valóban gyalogszerrel folytathassa a megváltozott város felfedezését.*
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-06-03 00:15:58
Üzenet elküldve: 2021-06-03 00:15:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kis illegális szkander bajnokság egészen feltüzeli Meireylát. Tetszik neki, ahogy a rongyos, koszos parasztok, és a kicsit jobban kiöltözött gazdagabbak is összegyűlnek egy nagy kupacban, és mindenki csak kiabálja a magáét bele a világba. Kicsit az északiakra emlékezteti őt most ez a helyzet, ott sem finomkodtak egymással soha. Valójában náluk bárhol képesek voltak leállni a férfiak megmérettetni az erejüket, legyen az az utca, egy kocsma vagy akár csak az árnyékszék előtt. Na meg persze a tömegnek sem kellett sok... Hasonlóan sokan gyűltek össze hirtelenjében, hogy kiadják magukból az összes felgyülemlő feszültséget. És hát persze hányszor torkollott ez az egész egy nagy tömegverekedésbe... Mint egy talpraesett nő, mindig jót nevetett ezeket, na de mint feleség... Kapott a drága férje jó párszor emiatt.
A mostani szkander bajnokság ezeket juttatják eszébe, és emiatt kicsit otthonosabban érzi magát ebben az idegen városban.
Bár szorosan nem tudja követni az orkot, átverekszi magát a tömegen ő is követve Ukromot, hogy szinte az első sorból nézhesse végig az egészet. Hamarosan el is kezdődik a mérkőzés, ő pedig nőket meghazudtoló módon, üvöltve szurkol a társának. Látszik rajta, hogy igazán élvezi a helyzetet.*
- GYERÜÜÜÜNK! NYOMD LE AZT A KIS SZARZSÁKOT!!
*Az elején kicsit szorosnak bizonyul a párbaj, nem is olyan egyértelmű a végkimenet, mint azt Meiryla először gondolta. Nyilván erősek a törpök, de nem gondolta, hogy egy orknak ellenfelet jelentenének. Úgy látszik, tévedett, nem is kicsit. Persze eztán Ukrom nem hazudtolja meg magát, lenyomja az ellenfelét, a második körben pedig szintúgy.*
- EZAZ, SZÉP VOLT!!
*A tömeg éljenez, Ukrom nevét kiabálják, de ők nem maradnak ott sokáig. Követik Sunyát egy viszonylag csendesebb sarokba, hogy lerendezzék az alku második felét.*
- Szép volt, Ukrom, nagy voltál!
*Mondja az orknak, ha amaz utolérte őket, majd keresztbe fonott karokkal fordul Sunya felé.*
- A mi részünket teljesítettük, most te jössz. Mint azt már említettem, információra, nyomokra van szükségem. Azt mondtad tudsz segíteni megtalálni azokat, akiket keresek. Remélem ehhez még most is tartod magad. Halljuk hát!
A hozzászólás írója (Meireyla Akanaeu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.03 00:17:57
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kis illegális szkander bajnokság egészen feltüzeli Meireylát. Tetszik neki, ahogy a rongyos, koszos parasztok, és a kicsit jobban kiöltözött gazdagabbak is összegyűlnek egy nagy kupacban, és mindenki csak kiabálja a magáét bele a világba. Kicsit az északiakra emlékezteti őt most ez a helyzet, ott sem finomkodtak egymással soha. Valójában náluk bárhol képesek voltak leállni a férfiak megmérettetni az erejüket, legyen az az utca, egy kocsma vagy akár csak az árnyékszék előtt. Na meg persze a tömegnek sem kellett sok... Hasonlóan sokan gyűltek össze hirtelenjében, hogy kiadják magukból az összes felgyülemlő feszültséget. És hát persze hányszor torkollott ez az egész egy nagy tömegverekedésbe... Mint egy talpraesett nő, mindig jót nevetett ezeket, na de mint feleség... Kapott a drága férje jó párszor emiatt.
A mostani szkander bajnokság ezeket juttatják eszébe, és emiatt kicsit otthonosabban érzi magát ebben az idegen városban.
Bár szorosan nem tudja követni az orkot, átverekszi magát a tömegen ő is követve Ukromot, hogy szinte az első sorból nézhesse végig az egészet. Hamarosan el is kezdődik a mérkőzés, ő pedig nőket meghazudtoló módon, üvöltve szurkol a társának. Látszik rajta, hogy igazán élvezi a helyzetet.*
- GYERÜÜÜÜNK! NYOMD LE AZT A KIS SZARZSÁKOT!!
*Az elején kicsit szorosnak bizonyul a párbaj, nem is olyan egyértelmű a végkimenet, mint azt Meiryla először gondolta. Nyilván erősek a törpök, de nem gondolta, hogy egy orknak ellenfelet jelentenének. Úgy látszik, tévedett, nem is kicsit. Persze eztán Ukrom nem hazudtolja meg magát, lenyomja az ellenfelét, a második körben pedig szintúgy.*
- EZAZ, SZÉP VOLT!!
*A tömeg éljenez, Ukrom nevét kiabálják, de ők nem maradnak ott sokáig. Követik Sunyát egy viszonylag csendesebb sarokba, hogy lerendezzék az alku második felét.*
- Szép volt, Ukrom, nagy voltál!
*Mondja az orknak, ha amaz utolérte őket, majd keresztbe fonott karokkal fordul Sunya felé.*
- A mi részünket teljesítettük, most te jössz. Mint azt már említettem, információra, nyomokra van szükségem. Azt mondtad tudsz segíteni megtalálni azokat, akiket keresek. Remélem ehhez még most is tartod magad. Halljuk hát!
A hozzászólás írója (Meireyla Akanaeu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.03 00:17:57
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-29 11:23:30
Üzenet elküldve: 2021-05-29 11:23:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
*Úgy néz ki, Akanaeu mégiscsak megkísérti a sorsot, bár nem egy hátborzongató összegben. Nem is baj, hisz vereség esetén legalább nem kell a következő pár napban kenyérhéjakon élnie, e pillanatban akad ennél nagyobb problémája is az asszonynak. Az ork csak reméli, hogy nem bánja meg döntését...
És el is indulnak. Ukrom tisztességes termetének köszönhetően úgy szel át a sokadalmon, mint kés a vajon, úgyhogy társa jobb' tenné, ha közvetlenül mögötte halad. Valamint kezét erszényén tartsa, ahogy ő is.
Rendeltetésének helyszínét hamar el is érik, egy teljesen-nyilvánvaló-hogy-nem-lopott tölgy asztal és az azt jelenleg lefoglaló két csákó képében. Mire elkezdi kikémlelni az új tömeget, masszív hegyi óriást sejtve kilépni a tömegből, ők már végeznek is. Figyelme ismét a most üres bútorzaton, majd a tömeg figyelmét elragadó Sunyán van, és nem tart sokáig, míg egy rosszalló morgás nem hagyja el a torkát a bajnok szó hallatán. Karjait egybefonja, ahogy tovább hallgatja a gnómot, időnként tamáskodó pillantást vetve társára. Ez a Frodick olyan pasasnak hangzik, aki biztos óriásokat bérel fel magának. Vajon mekkorákat?
És erre majdnem azonnal meg is jelenik ez a Frodick egy elf formájában. Először az a szürreális gondolat árnyéka esik át agyán, hogy ő lenne az a bizonyos bajnok, és többször is pislognia kellett, hogy észre vegye a mögötte haladó törpét is. Még jó, hogy nem nyitotta ki száját, különben e félreértés nagyobb problémákat is hozott volna magával. Ugye Akanaeu nem véti el ugyanezt a hibát?
Sötét felhők kezdenek el gyűlni tekintete köré, ahogy tovább kényszerül hallgatni a két rivális szenvedélyesnek mondható szópárbaját, ahogy ez kezdi felizgatni a csőcseléket is. Üzleti mozdulatként egy tökéletes, az orknak viszont ez éppenséggel idegesítő. Úgyhogy egy hálás tekintetet is küld az óriásnak, ahogy amaz helyre inti a tömeget és magához hívja őt is, és ellenfelét is. És egy gyors szemrevétel után örül is, hogy amaz csak játékvezetőként szerepel, és nem versenyzőként.
A szabályokat, avagy tömör utasításokat megértve némán bólint, és komor tekintettel mérve végig a törpét, helyet foglal. Elő is kerül egy vörös szalag, az ork csak sejtheti, hogy mégis minek. Kezét ösztönösen hátra húzza először, mikor az óriás mancsa rákerül, de miután agyában összerakja az okot és okozatot, hagyja hogy amaz összekötse csuklóját a törpéjével. Ez az állapot remélhetőleg nem lesz sokáig tartandó. Kezet fognak, rájuk kerül egy harmadik, és Ukrom hang nélkül, feszülten várja a meccs kezdetének jelét. Már az alaphelyzet szorításából érzi, hogy Frodick bajnoka nem harmatgyenge. De egyben örül is, hogy ennyi idő után valakivel tud erőt mérni.*
~ Csináljuk. ~
*És egy szempillantás után kezdődik is! Az ork nem fogja vissza magát, keze vasfogóként kulcsol rá ellenfeléjére, de amaz ugyanúgy viszonozza azt. Elképesztő tud lenni, hogy e két ellentétes erőkifejtés eredményeképp úgy néznek ki, mintha semmi szándékuk nem lenne ledönteni egymás kézfejét, hanem csak szobrot játszani ültek volna le. Az egyetlen másra utaló ok az a kettejükből lassan kiinduló izzadtság. Ez egy számára végtelenségig tartó ideig így is marad, még meg is kezdi kérdőjelezni, hogy a törpe valóban nincsen e kőből. Mintha egy sziklát próbálna összepréselni. Míg egyszer csak azt nem kezdi érezni, hogy ellenfele szorítása, morzsányiként is, de gyengül. Ő maga igyekszik megtartani a tőle eredő nyomást, és egyszer csak lassan, de biztosan, elkezdi önnön ballja felé nyomni a másik kezét. Szagolni lehetett már az izzadtságot. Nem egy másodperc telik el, de egy "mindent vagy semmit" lökettől megerősödve Ukrom a maradék távot egy asztalhoz vágással tudja le. Amint hallatszik a koppanás, válik el egymástól a két kimerült izomzat, de ő nem nyugszik meg belül. Hisz' csak most jön a neheze, az ork jobbkezes. Magában reméli, hogy a törpe is az. Ezt magában tartja, de megerőltetett keze jobban fáj, mint ahogy szeretné bevallani. A fene egye meg, formában kéne tartania magát.
Mindenfajta hozzászólás nélkül veszi kezdeti a második kör, ezúttal egymás ballját összemérvén. Ha előbb egy kődarabot próbált volna összepréselni, akkor most mintha egy hegyet próbálni eltolni magától. Szemmel láthatólag amaz sincs ezzel jobban, úgyhogy egy tisztességes ideig továbbra is mozdulatlanul marad a két húsdarab. A méretkülönbséghez képest alig bír az ork mozdítani a törpén valamit, de ez az alig is épp elég ahhoz, hogy egy idő elteltével tisztességes fölényre tegyen szert, és az előző menethez hasonlóan megint csak képes egy koppintással befejezni a kört, és ezzel a versenyt is. Viszonylagosan nyugodt természetéhez képest most egy győzedelmes ordítás hagyja el torkát, miután ez történik. Tenyere vörösen villog és homloka úszik az izzadtságban, de megnyerte! Egy elismerő biccentést küld ellenfele felé, ugyanis igencsak sokat hozott ki belőle. A tömeg, aminek őrjítő zaját eddig sikerült kizárnia elméjéből a versenyre való koncentrálás végett, most teljes erővel csapja meg, kis híján lehetetlenné téve hogy Sunya, esetleg Akanaeu hangját kiszűrje, feldolgozza, és rendes választ tudjon találni rá. Annyit tud csak tenni, hogy hirtelen elfáradva bólint diadalittas kliensük szavára, és a földre köpve kövesse őt egy remélhetőleg ennél csendesebb sarokba.*
- Ha meg akarnál ölni, ahhoz csak itt kéne hagynod... *Motyogja magának, automatikusan rátéve kezét fegyverére, ami még hálának hálájával nem lett még használva ez alkalommal. Még.
Végül egy kényelmes sarkot találva társára mereszti tekintetét, és így szól:* - Ami szót vagy tárgyat szeretnél megosztani, azt először vele tedd meg. Neki nagyobb szüksége lesz rá.
*Úgy néz ki, Akanaeu mégiscsak megkísérti a sorsot, bár nem egy hátborzongató összegben. Nem is baj, hisz vereség esetén legalább nem kell a következő pár napban kenyérhéjakon élnie, e pillanatban akad ennél nagyobb problémája is az asszonynak. Az ork csak reméli, hogy nem bánja meg döntését...
És el is indulnak. Ukrom tisztességes termetének köszönhetően úgy szel át a sokadalmon, mint kés a vajon, úgyhogy társa jobb' tenné, ha közvetlenül mögötte halad. Valamint kezét erszényén tartsa, ahogy ő is.
Rendeltetésének helyszínét hamar el is érik, egy teljesen-nyilvánvaló-hogy-nem-lopott tölgy asztal és az azt jelenleg lefoglaló két csákó képében. Mire elkezdi kikémlelni az új tömeget, masszív hegyi óriást sejtve kilépni a tömegből, ők már végeznek is. Figyelme ismét a most üres bútorzaton, majd a tömeg figyelmét elragadó Sunyán van, és nem tart sokáig, míg egy rosszalló morgás nem hagyja el a torkát a bajnok szó hallatán. Karjait egybefonja, ahogy tovább hallgatja a gnómot, időnként tamáskodó pillantást vetve társára. Ez a Frodick olyan pasasnak hangzik, aki biztos óriásokat bérel fel magának. Vajon mekkorákat?
És erre majdnem azonnal meg is jelenik ez a Frodick egy elf formájában. Először az a szürreális gondolat árnyéka esik át agyán, hogy ő lenne az a bizonyos bajnok, és többször is pislognia kellett, hogy észre vegye a mögötte haladó törpét is. Még jó, hogy nem nyitotta ki száját, különben e félreértés nagyobb problémákat is hozott volna magával. Ugye Akanaeu nem véti el ugyanezt a hibát?
Sötét felhők kezdenek el gyűlni tekintete köré, ahogy tovább kényszerül hallgatni a két rivális szenvedélyesnek mondható szópárbaját, ahogy ez kezdi felizgatni a csőcseléket is. Üzleti mozdulatként egy tökéletes, az orknak viszont ez éppenséggel idegesítő. Úgyhogy egy hálás tekintetet is küld az óriásnak, ahogy amaz helyre inti a tömeget és magához hívja őt is, és ellenfelét is. És egy gyors szemrevétel után örül is, hogy amaz csak játékvezetőként szerepel, és nem versenyzőként.
A szabályokat, avagy tömör utasításokat megértve némán bólint, és komor tekintettel mérve végig a törpét, helyet foglal. Elő is kerül egy vörös szalag, az ork csak sejtheti, hogy mégis minek. Kezét ösztönösen hátra húzza először, mikor az óriás mancsa rákerül, de miután agyában összerakja az okot és okozatot, hagyja hogy amaz összekötse csuklóját a törpéjével. Ez az állapot remélhetőleg nem lesz sokáig tartandó. Kezet fognak, rájuk kerül egy harmadik, és Ukrom hang nélkül, feszülten várja a meccs kezdetének jelét. Már az alaphelyzet szorításából érzi, hogy Frodick bajnoka nem harmatgyenge. De egyben örül is, hogy ennyi idő után valakivel tud erőt mérni.*
~ Csináljuk. ~
*És egy szempillantás után kezdődik is! Az ork nem fogja vissza magát, keze vasfogóként kulcsol rá ellenfeléjére, de amaz ugyanúgy viszonozza azt. Elképesztő tud lenni, hogy e két ellentétes erőkifejtés eredményeképp úgy néznek ki, mintha semmi szándékuk nem lenne ledönteni egymás kézfejét, hanem csak szobrot játszani ültek volna le. Az egyetlen másra utaló ok az a kettejükből lassan kiinduló izzadtság. Ez egy számára végtelenségig tartó ideig így is marad, még meg is kezdi kérdőjelezni, hogy a törpe valóban nincsen e kőből. Mintha egy sziklát próbálna összepréselni. Míg egyszer csak azt nem kezdi érezni, hogy ellenfele szorítása, morzsányiként is, de gyengül. Ő maga igyekszik megtartani a tőle eredő nyomást, és egyszer csak lassan, de biztosan, elkezdi önnön ballja felé nyomni a másik kezét. Szagolni lehetett már az izzadtságot. Nem egy másodperc telik el, de egy "mindent vagy semmit" lökettől megerősödve Ukrom a maradék távot egy asztalhoz vágással tudja le. Amint hallatszik a koppanás, válik el egymástól a két kimerült izomzat, de ő nem nyugszik meg belül. Hisz' csak most jön a neheze, az ork jobbkezes. Magában reméli, hogy a törpe is az. Ezt magában tartja, de megerőltetett keze jobban fáj, mint ahogy szeretné bevallani. A fene egye meg, formában kéne tartania magát.
Mindenfajta hozzászólás nélkül veszi kezdeti a második kör, ezúttal egymás ballját összemérvén. Ha előbb egy kődarabot próbált volna összepréselni, akkor most mintha egy hegyet próbálni eltolni magától. Szemmel láthatólag amaz sincs ezzel jobban, úgyhogy egy tisztességes ideig továbbra is mozdulatlanul marad a két húsdarab. A méretkülönbséghez képest alig bír az ork mozdítani a törpén valamit, de ez az alig is épp elég ahhoz, hogy egy idő elteltével tisztességes fölényre tegyen szert, és az előző menethez hasonlóan megint csak képes egy koppintással befejezni a kört, és ezzel a versenyt is. Viszonylagosan nyugodt természetéhez képest most egy győzedelmes ordítás hagyja el torkát, miután ez történik. Tenyere vörösen villog és homloka úszik az izzadtságban, de megnyerte! Egy elismerő biccentést küld ellenfele felé, ugyanis igencsak sokat hozott ki belőle. A tömeg, aminek őrjítő zaját eddig sikerült kizárnia elméjéből a versenyre való koncentrálás végett, most teljes erővel csapja meg, kis híján lehetetlenné téve hogy Sunya, esetleg Akanaeu hangját kiszűrje, feldolgozza, és rendes választ tudjon találni rá. Annyit tud csak tenni, hogy hirtelen elfáradva bólint diadalittas kliensük szavára, és a földre köpve kövesse őt egy remélhetőleg ennél csendesebb sarokba.*
- Ha meg akarnál ölni, ahhoz csak itt kéne hagynod... *Motyogja magának, automatikusan rátéve kezét fegyverére, ami még hálának hálájával nem lett még használva ez alkalommal. Még.
Végül egy kényelmes sarkot találva társára mereszti tekintetét, és így szól:* - Ami szót vagy tárgyat szeretnél megosztani, azt először vele tedd meg. Neki nagyobb szüksége lesz rá.
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-28 17:20:32
Üzenet elküldve: 2021-05-28 17:20:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Kereskedők nyomában//
* A páros megérkezik a verseny színhelyére. Bájos kísérőjüket Sunya váltja le, aki cseppet sem néz ki jobban. Nem pazarolják az idejüket fellegesen, hiszen szép kis tömeg gyűlt össze, hogy lássanak is valamit. Na persze már most is lehet mit nézni, hiszen ökölharc és szkander is megy szimultán. Sok arany cserél ma gazdát az biztos. Ebben pedig ők is benne vannak, mert Ukrom versenyzik, amíg Meireyla meg inkább csak fogad rá. Sunya elveszi a pénzt. Úgy tűnik, hogy örül is annak, hogy fogadott a lány.*
- Bölcs döntés. Én is fogadok a barátjára. Nagy tétben természetesen. Na gyertek!* Átvezeti őket a tömegen, egyenesen egy kis asztalig. Öreg tölgy asztal, amit valamelyik nemesi kúriából hoztak el. Jó állapotban van, ahhoz képest, hogy milyen állapotok uralkodnak most a környéken. Az asztal két oldalán széknek használt láda található. Jelenleg egy menet még most is zajlik, de már a vége felé járnak. Egy tagbaszakadt ember éppen lenyomja a másikat. Nagy éljenzés tör ki, ahogy véget ér ez a menet. Sunya hamar beszalad és fennhangon elkiáltja magát, amint lehetősége nyílik rá.*
- Két hattal ezelőtt kihívást kaptam, hogy hozzak egy bajnokot aki összeméri az erejét Frodik bajnokával. Hol vagy Frodik? A bajnokom már vár.* A tömegben túloldalt erre mozgolódás támad. Nem telik bele két lélegzetvétel és már meg is jelenik a Frodik nevezetű nyúlánk elf. Ruházata hasonló, mint a többi jelenlévőnek. Talán csak valamivel díszesebb. Mögötte pedig egy félmeztelen törp sétál, akinek szép kis izmai vannak.*
- Ide toltad azt a csúnya pofád? Megszégyenülve fogsz haza szaladni a putridba azt garantálom neked.* Egy ideig még megy a szájkarate, amiben a tömeg is feltüzelődik. A fogadások is elkezdődnek, ami igazából a fő lényeg. Egy tagbaszakadt óriás aztán hirtelen elüvölti magát.*
- CSENDET!! Akkor kezdődjék a megmérettetés. Jöjjenek ide a bajnokok!* Úgy tűnik ő lesz ma itt a bíró. Szerencsére, mert ellene nem lenne egyszerű nyerni. No nem mintha a törp gyenge ellenfélnek tűnne. A két fél elfoglalja a helyét az óriás oldalán, mire az újfent megszólal öblös hangján.*
- Foglaljátok el a helyeteket! Elsőnek jobb kézzel fogtok szkanderozni, aztán bal és megint jobb. Győzzön az erősebbik!* El is foglalhatják helyüket, amint ez bekövetkezik előkerül egy erősnek tűnő vörös selyemszalag. Talán egykor egy nemes kisasszonyka ruhatárát gyarapította, de most már új funkciója van. Az óriás összekötözi vele Ukrom meg a törpe csuklóját. Most már biztos, hogy nem fog egyik fél sem csuklózni. Ráfognak egymás kezére és várják a jelet. A bíró lapát kezét kettejük összefonódott kezére helyezi és vár. Aztán hirtelen lekapja és felkiált.*
- Rajta!* Az izmok megfeszülnek, ahogy dolgozni kezdenek. Néhány pillanatig nem történik semmit. Szinte ugyan úgy marad a két, ahogy kezdetben. Ezután viszont elkezd Ukrom karja az asztal lapja felé közeledni. Kemény a törp nem vitás, de az ork sem vajból van. Megacélozza magát, mire fordul a kocka. Ellenfele karja indul meg lefelé. Mind a kettejük homloka gyöngyözik az megerőltetéstől. Végül aztán szépen lassan legyűri ellenfelét Ukrom. A törp bütyök az asztal kemény lapján koppan. Az óriás kiabál, az elf grimaszol, Sunya meg hátul vigyorog. Ám még nincs vége, hiszen könnyedén fordulhat a kocka. Következik a balkezes mérkőzés. Hasonló az eljárás, mint a jobbkezesnél. Az óriás felkiált, mire elindul a menet. Mondhatni a végkimenetel is hasonló. Ha nem is könnyen, de most is lenyomja Ukrom a másikat. A tömeg őrjöng, az elf is mérgében. Sunya rohan középre és diadalittasan, mintha ő maga nyomta volna le a törpöt ordítani kezd.*
- Jobb, ha mész haza a putridba hegyes fülű!* Amaz hamar le is lép. A tömeg rajta röhög és Ukromot éljenzi. Hamar elül a por, hiszen újabb versenyzők érkeznek. Az egész hajcihő újra kezdődik. Int is a párosnak a gnóm, hogy kövessék*
- Gyertek velem. Egy csöndesebb helyen megkapjátok a jutalmatokat. Nem megyünk messzire, szóval ne aggódjatok! Itt a tömeg szélén megejtjük az üzletet. Még a végén azt gondolnátok, hogy el akarlak tenni benneteket láb alól, azért akarok félre vonulni.* Szavát tartja, mert egy félre eső részhez vezeti a párost a tömeg szélén. Elég távol van, hogy beszéljenek és elég közel, hogy ne tehessenek bennük kárt.*
* A páros megérkezik a verseny színhelyére. Bájos kísérőjüket Sunya váltja le, aki cseppet sem néz ki jobban. Nem pazarolják az idejüket fellegesen, hiszen szép kis tömeg gyűlt össze, hogy lássanak is valamit. Na persze már most is lehet mit nézni, hiszen ökölharc és szkander is megy szimultán. Sok arany cserél ma gazdát az biztos. Ebben pedig ők is benne vannak, mert Ukrom versenyzik, amíg Meireyla meg inkább csak fogad rá. Sunya elveszi a pénzt. Úgy tűnik, hogy örül is annak, hogy fogadott a lány.*
- Bölcs döntés. Én is fogadok a barátjára. Nagy tétben természetesen. Na gyertek!* Átvezeti őket a tömegen, egyenesen egy kis asztalig. Öreg tölgy asztal, amit valamelyik nemesi kúriából hoztak el. Jó állapotban van, ahhoz képest, hogy milyen állapotok uralkodnak most a környéken. Az asztal két oldalán széknek használt láda található. Jelenleg egy menet még most is zajlik, de már a vége felé járnak. Egy tagbaszakadt ember éppen lenyomja a másikat. Nagy éljenzés tör ki, ahogy véget ér ez a menet. Sunya hamar beszalad és fennhangon elkiáltja magát, amint lehetősége nyílik rá.*
- Két hattal ezelőtt kihívást kaptam, hogy hozzak egy bajnokot aki összeméri az erejét Frodik bajnokával. Hol vagy Frodik? A bajnokom már vár.* A tömegben túloldalt erre mozgolódás támad. Nem telik bele két lélegzetvétel és már meg is jelenik a Frodik nevezetű nyúlánk elf. Ruházata hasonló, mint a többi jelenlévőnek. Talán csak valamivel díszesebb. Mögötte pedig egy félmeztelen törp sétál, akinek szép kis izmai vannak.*
- Ide toltad azt a csúnya pofád? Megszégyenülve fogsz haza szaladni a putridba azt garantálom neked.* Egy ideig még megy a szájkarate, amiben a tömeg is feltüzelődik. A fogadások is elkezdődnek, ami igazából a fő lényeg. Egy tagbaszakadt óriás aztán hirtelen elüvölti magát.*
- CSENDET!! Akkor kezdődjék a megmérettetés. Jöjjenek ide a bajnokok!* Úgy tűnik ő lesz ma itt a bíró. Szerencsére, mert ellene nem lenne egyszerű nyerni. No nem mintha a törp gyenge ellenfélnek tűnne. A két fél elfoglalja a helyét az óriás oldalán, mire az újfent megszólal öblös hangján.*
- Foglaljátok el a helyeteket! Elsőnek jobb kézzel fogtok szkanderozni, aztán bal és megint jobb. Győzzön az erősebbik!* El is foglalhatják helyüket, amint ez bekövetkezik előkerül egy erősnek tűnő vörös selyemszalag. Talán egykor egy nemes kisasszonyka ruhatárát gyarapította, de most már új funkciója van. Az óriás összekötözi vele Ukrom meg a törpe csuklóját. Most már biztos, hogy nem fog egyik fél sem csuklózni. Ráfognak egymás kezére és várják a jelet. A bíró lapát kezét kettejük összefonódott kezére helyezi és vár. Aztán hirtelen lekapja és felkiált.*
- Rajta!* Az izmok megfeszülnek, ahogy dolgozni kezdenek. Néhány pillanatig nem történik semmit. Szinte ugyan úgy marad a két, ahogy kezdetben. Ezután viszont elkezd Ukrom karja az asztal lapja felé közeledni. Kemény a törp nem vitás, de az ork sem vajból van. Megacélozza magát, mire fordul a kocka. Ellenfele karja indul meg lefelé. Mind a kettejük homloka gyöngyözik az megerőltetéstől. Végül aztán szépen lassan legyűri ellenfelét Ukrom. A törp bütyök az asztal kemény lapján koppan. Az óriás kiabál, az elf grimaszol, Sunya meg hátul vigyorog. Ám még nincs vége, hiszen könnyedén fordulhat a kocka. Következik a balkezes mérkőzés. Hasonló az eljárás, mint a jobbkezesnél. Az óriás felkiált, mire elindul a menet. Mondhatni a végkimenetel is hasonló. Ha nem is könnyen, de most is lenyomja Ukrom a másikat. A tömeg őrjöng, az elf is mérgében. Sunya rohan középre és diadalittasan, mintha ő maga nyomta volna le a törpöt ordítani kezd.*
- Jobb, ha mész haza a putridba hegyes fülű!* Amaz hamar le is lép. A tömeg rajta röhög és Ukromot éljenzi. Hamar elül a por, hiszen újabb versenyzők érkeznek. Az egész hajcihő újra kezdődik. Int is a párosnak a gnóm, hogy kövessék*
- Gyertek velem. Egy csöndesebb helyen megkapjátok a jutalmatokat. Nem megyünk messzire, szóval ne aggódjatok! Itt a tömeg szélén megejtjük az üzletet. Még a végén azt gondolnátok, hogy el akarlak tenni benneteket láb alól, azért akarok félre vonulni.* Szavát tartja, mert egy félre eső részhez vezeti a párost a tömeg szélén. Elég távol van, hogy beszéljenek és elég közel, hogy ne tehessenek bennük kárt.*
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-25 16:05:33
Üzenet elküldve: 2021-05-25 16:05:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
*A mérkőzés előtt Ukrom elvonul, Meireyyla pedig nem is akarja zavarni őt azzal, hogy koslasson utána.*
- Rendben, majd akkor a verseny előtt találkozunk.
*Megérti, ha az ork egy kis magányra vágyik. Egyébként meg neki sem fog ártani, ha egy kicsit elmélyedhet a gondolataiban. Annyi minden történt vele... Végre talált valami nyomot, és ez reményt ad neki. A versenyig sétálgat a környéken: Visszamegy a templomhoz, jobban szétnéz, majd újra Romvárosban sétálgat a viszonylag forgalmasabb helyeken. Igazából végig a saját gondolataival van elfoglalva, nem sokat érzékel a körülötte lévő világból. A gyermekeire gondol, hogy vajon jól vannak-e. Eszébe jut a férje is, és az a szörnyű éjszaka... Általában próbálja gyorsan kizárni ezeket a gondolatokat, de most nem, most jól esik neki egy kicsit elmélyülni bennük, és megélni a gyászát, szomorúságát.
Lassan elérkezik a mérkőzés időpontja, és a megbeszéltek szerint vissza is megy a találkozó helyére, ahol már Ukrom és Sunya is ott van. Meireyla érkezik utoljára.*
- Üdv ismét. Mindjárt kezdődik is? Sok sikert, Ukrom, nagyon fogok neked szurkolni.
*A fogadás hallatán megrántja a vállát.*
- Végül is miért ne! Fogadok 100 aranyban Ukrom mellett.
*Elég vakon fogad, nem is látta még az Ork ellenfeleit, nem nagyon nézett szét. De bízik a társában, szerinte meg tudja nyerni. Lehet, hogy elfogult vele szemben, na meg nem is sok orkot látott eddigi élete során, de elég erősnek tűnik az átlaghoz képest. Kivesz az erszényéből 100 aranyat, és átadja a gnómnak.*
*A mérkőzés előtt Ukrom elvonul, Meireyyla pedig nem is akarja zavarni őt azzal, hogy koslasson utána.*
- Rendben, majd akkor a verseny előtt találkozunk.
*Megérti, ha az ork egy kis magányra vágyik. Egyébként meg neki sem fog ártani, ha egy kicsit elmélyedhet a gondolataiban. Annyi minden történt vele... Végre talált valami nyomot, és ez reményt ad neki. A versenyig sétálgat a környéken: Visszamegy a templomhoz, jobban szétnéz, majd újra Romvárosban sétálgat a viszonylag forgalmasabb helyeken. Igazából végig a saját gondolataival van elfoglalva, nem sokat érzékel a körülötte lévő világból. A gyermekeire gondol, hogy vajon jól vannak-e. Eszébe jut a férje is, és az a szörnyű éjszaka... Általában próbálja gyorsan kizárni ezeket a gondolatokat, de most nem, most jól esik neki egy kicsit elmélyülni bennük, és megélni a gyászát, szomorúságát.
Lassan elérkezik a mérkőzés időpontja, és a megbeszéltek szerint vissza is megy a találkozó helyére, ahol már Ukrom és Sunya is ott van. Meireyla érkezik utoljára.*
- Üdv ismét. Mindjárt kezdődik is? Sok sikert, Ukrom, nagyon fogok neked szurkolni.
*A fogadás hallatán megrántja a vállát.*
- Végül is miért ne! Fogadok 100 aranyban Ukrom mellett.
*Elég vakon fogad, nem is látta még az Ork ellenfeleit, nem nagyon nézett szét. De bízik a társában, szerinte meg tudja nyerni. Lehet, hogy elfogult vele szemben, na meg nem is sok orkot látott eddigi élete során, de elég erősnek tűnik az átlaghoz képest. Kivesz az erszényéből 100 aranyat, és átadja a gnómnak.*
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-25 14:50:37
Üzenet elküldve: 2021-05-25 14:50:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Tanítvány fogadása//
//Zárás//
-Hát örültem a találkozásnak. Innentől magadra hagylak. Biztosan boldogulsz majd a városban. Ha mégsem lenne így akkor megtalálsz a polgárnegyedben, majd ha keresel útba igazítanak. Sok sikert, és szerencsét kívánok neked. Remélem a jóindulat fog mindenütt vezérelni.
* Frekderkun tudja, hogy a mélységiek sokszor kaphatóak a gonoszságra. De melyik fajra nem igaz ez a dolog? Elindul a harcos férfi a polgárnegyedbe ahol a háza van. Aztán még majd később benéz a piacra, és ott néz magának valamit, amire éppen szüksége lehet. *
//Zárás//
-Hát örültem a találkozásnak. Innentől magadra hagylak. Biztosan boldogulsz majd a városban. Ha mégsem lenne így akkor megtalálsz a polgárnegyedben, majd ha keresel útba igazítanak. Sok sikert, és szerencsét kívánok neked. Remélem a jóindulat fog mindenütt vezérelni.
* Frekderkun tudja, hogy a mélységiek sokszor kaphatóak a gonoszságra. De melyik fajra nem igaz ez a dolog? Elindul a harcos férfi a polgárnegyedbe ahol a háza van. Aztán még majd később benéz a piacra, és ott néz magának valamit, amire éppen szüksége lehet. *
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-25 06:44:24
Üzenet elküldve: 2021-05-25 06:44:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tanítvány fogadása//
*Úgy tűnik, Frek nagyon oda van a helyi kísértet históriáért. Talán lehet benne valami. Amit ez a vidék átélt, abból fakadóan nem zárható ki, hogy néhány kósza lélek a világunkban ragadt. A felkelés történetének része, hogy a történtek után, meghalni jár ide mindenféle szerzet. Nem zárható ki az sem, hogy nem ez a feltett szándékuk. Csak valami rákészteti őket. A mélységinek pont nem kell a tudtára adni, hogy az éjszaka egy másik világ. A fél életében csak az éjszakákat töltötte ébren. Ám szellemmel még nem találkozott. Nem mintha akarna.*
-Talán holnap este visszajövök. Hosszú út van mögöttem. A mai napot másra szánom. Na meg persze pihenésre. *Ecseteli emberünknek a terveit. Persze csak nagy vázlatokban. Közben pedig lemondón bámulja a kopár tájat. Szereti a magányt. A nyüzsgő városok nem igazán nőttek a szívéhez. Mégis mindig ilyen helyekre szóítja a feladat.*
-A nem is egy lehetőség. Egyedül is odatalálok. *Morogja Freknek miután az körülírta neki a kovácshoz vezető utat. Talán jobb is így. Senkit sem szándékozik tovább feltartani, mint amíg szükséges.*
-Akkor itt elválnak útjaink? *Kérdezi a biztonság kedvéért. Ha helyeslő választ kap, illedelmesen elköszönök és elindul vissza a polgárnegyed irányába.*
*Úgy tűnik, Frek nagyon oda van a helyi kísértet históriáért. Talán lehet benne valami. Amit ez a vidék átélt, abból fakadóan nem zárható ki, hogy néhány kósza lélek a világunkban ragadt. A felkelés történetének része, hogy a történtek után, meghalni jár ide mindenféle szerzet. Nem zárható ki az sem, hogy nem ez a feltett szándékuk. Csak valami rákészteti őket. A mélységinek pont nem kell a tudtára adni, hogy az éjszaka egy másik világ. A fél életében csak az éjszakákat töltötte ébren. Ám szellemmel még nem találkozott. Nem mintha akarna.*
-Talán holnap este visszajövök. Hosszú út van mögöttem. A mai napot másra szánom. Na meg persze pihenésre. *Ecseteli emberünknek a terveit. Persze csak nagy vázlatokban. Közben pedig lemondón bámulja a kopár tájat. Szereti a magányt. A nyüzsgő városok nem igazán nőttek a szívéhez. Mégis mindig ilyen helyekre szóítja a feladat.*
-A nem is egy lehetőség. Egyedül is odatalálok. *Morogja Freknek miután az körülírta neki a kovácshoz vezető utat. Talán jobb is így. Senkit sem szándékozik tovább feltartani, mint amíg szükséges.*
-Akkor itt elválnak útjaink? *Kérdezi a biztonság kedvéért. Ha helyeslő választ kap, illedelmesen elköszönök és elindul vissza a polgárnegyed irányába.*
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-24 18:31:44
Üzenet elküldve: 2021-05-24 18:31:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Tanítvány fogadása//
- Ne hidd, hogy sokáig bírnád itt éjszaka. Most még nagy a szád, de ha meghallod errefelé az éjszaka hangjait egyből elfogy a bátorságod. Én tudom milyen ez a hely éjfél tájt. Na de hagyjuk most ezt. A kovácsműhely a piactér sarkán van. Majd meglátod a cégér táblát. Na ott van a kovácsműhely, ahol lehet rendelni fegyvereket. Ha akarod elkísérlek odáig, de szerintem magad is megtalálod. Ami azt illeti azt hittem, hogy próbára teszed magad itt éjszaka, de a helyedben, ha nem lenne muszáj, akkor nem maradnék. Én sem ajánlom csak ha kíváncsi vagy. A kovács után visszajöhetsz. Ez már nem az én dolgom.
- Ne hidd, hogy sokáig bírnád itt éjszaka. Most még nagy a szád, de ha meghallod errefelé az éjszaka hangjait egyből elfogy a bátorságod. Én tudom milyen ez a hely éjfél tájt. Na de hagyjuk most ezt. A kovácsműhely a piactér sarkán van. Majd meglátod a cégér táblát. Na ott van a kovácsműhely, ahol lehet rendelni fegyvereket. Ha akarod elkísérlek odáig, de szerintem magad is megtalálod. Ami azt illeti azt hittem, hogy próbára teszed magad itt éjszaka, de a helyedben, ha nem lenne muszáj, akkor nem maradnék. Én sem ajánlom csak ha kíváncsi vagy. A kovács után visszajöhetsz. Ez már nem az én dolgom.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093