Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-14 08:27:02
Üzenet elküldve: 2025-08-14 08:27:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*A félelf végül minden további nélkül távozik, így kettesben marad a mélyésgi hímmel. Most már annyira közel van az épülethez és a bejárathoz, hogy a másiknak derékból kéne kihajolnia az ablakon, hogy láthassa őt. *
-Feljövök.
*Jegyzi meg már-már ellentmondást nem tűrően, és most valahonnan a tudata mélyéből, egészen hátulról emlékmorzsa kúszik elő. Nem képek, és nem szavak, sokkal inkább érzések.
Volt... volt valamikor, ködbeveszően régen... Most egészen bizonyos benne... parancsoláshoz szokott. De mikor? És hol? És ki?
Életének azon része, amelyről tud, elnyom mindent. Az érzés, ahogy jött úgy hussan tova megint. Léptei ha nem is sietősek, de kissé meggyorsulnak. Átlépi a küszöböt. A romos belső, a kosz és por nem tartja vissza. Határozottan indul meg a baloldali lépcső felé, mely még úgy ahogy épen maradt. Fel-fel az emeletre, hogy néhány pillanattal később már ott álljon a szoba ajtajában, melynek ablaka előtt még ott áll Zerith. *
-Lehet. Lehet, hogy tudsz segíteni.
*Adja meg a választ az imént feltett kérdésre az ajtóból. Nem lép be a szobába, hiszen az a másiknak a felségterülete. Csak tekintete szalad körbe. Épp olyan romos és koszos, mint az épület többi része. *
-Ez... *Körbe mutat maga körül, mert a kérdés az egész épületre vonatkozik.* a Dwirintalen kúria?
*Megjegyezte az imént elhangzó nevet. Hogy miért is gondol ilyesmire fogalma nincs. Ez is egyike azon rejtélyeknek, melyek a mai napon már nem először bukkannak fel. Ez is a múlt egy szeletje, érthetetlen és kusza. És nem hogy megfelelő válaszokat találna, de minden feltett kérdés mögött újabb és újabb kérdések özöne árad. Köztük a legfontosabb: ~Ki vagyok én?~ *
//Kúria-keresés//
*A félelf végül minden további nélkül távozik, így kettesben marad a mélyésgi hímmel. Most már annyira közel van az épülethez és a bejárathoz, hogy a másiknak derékból kéne kihajolnia az ablakon, hogy láthassa őt. *
-Feljövök.
*Jegyzi meg már-már ellentmondást nem tűrően, és most valahonnan a tudata mélyéből, egészen hátulról emlékmorzsa kúszik elő. Nem képek, és nem szavak, sokkal inkább érzések.
Volt... volt valamikor, ködbeveszően régen... Most egészen bizonyos benne... parancsoláshoz szokott. De mikor? És hol? És ki?
Életének azon része, amelyről tud, elnyom mindent. Az érzés, ahogy jött úgy hussan tova megint. Léptei ha nem is sietősek, de kissé meggyorsulnak. Átlépi a küszöböt. A romos belső, a kosz és por nem tartja vissza. Határozottan indul meg a baloldali lépcső felé, mely még úgy ahogy épen maradt. Fel-fel az emeletre, hogy néhány pillanattal később már ott álljon a szoba ajtajában, melynek ablaka előtt még ott áll Zerith. *
-Lehet. Lehet, hogy tudsz segíteni.
*Adja meg a választ az imént feltett kérdésre az ajtóból. Nem lép be a szobába, hiszen az a másiknak a felségterülete. Csak tekintete szalad körbe. Épp olyan romos és koszos, mint az épület többi része. *
-Ez... *Körbe mutat maga körül, mert a kérdés az egész épületre vonatkozik.* a Dwirintalen kúria?
*Megjegyezte az imént elhangzó nevet. Hogy miért is gondol ilyesmire fogalma nincs. Ez is egyike azon rejtélyeknek, melyek a mai napon már nem először bukkannak fel. Ez is a múlt egy szeletje, érthetetlen és kusza. És nem hogy megfelelő válaszokat találna, de minden feltett kérdés mögött újabb és újabb kérdések özöne árad. Köztük a legfontosabb: ~Ki vagyok én?~ *
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-13 21:34:59
Üzenet elküldve: 2025-08-13 21:34:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Kisebb borzongás tölti el a nyájaskodástól, amit kap. Elhúzza a száját és egy nagyot sóhajt arra, hogy milyen kegyes a fecsegésével. Tudja, hogy nem szabad megsajnálni azokat, akik már képtelenek a szabadságukra gondolni is. Az egyetlen kegy, amit tényleg tenni tudna érte, hogy megszabadítja nyomorult lététől és szenvedéseitől. De több munkával járna, mint amennyi jót tenne a világnak ezzel és még ismeretlen a városban, nem akar egyből bajba kerülni. Az engedelmével távozásra már nem is tudja, hogy mit mondjon, így csak próbálja minél előbb feledni, hogy valaha is összehozta őket a sors. Reménykedik abban, hogy a mélységi társa jobban élvezi a felszíni létet és valójában Zerith nem egy karneválba érkezett, ahol volt szolgák sírják el magukat, hogy szétverték a láncaikat.*
- Örvendek a talákozásnak Quehani, hívj csak Zerithnek! Segíthetek valamiben?
*A vizsgálódás nem kerüli el a figyelmét, de sok jelentőséggel nem hitegeti magát. Ez egy ótvar környék és a bizalmat nem adják ingyen, még ha valaki egy nemesi ivadéknak is vallja magát. Mert mondani azt lehet, de attól még az erszénye súlya fontosabb az ő számára is, mint mások szava. A mélységi neve nem ismerős a számára, de attól még kevés eszében tartja, hogy a háznak lehettek ellenségei. Akár járhatnak erre, hogy az életére törjenek.* ~Mondjuk ide már csak röhögni járnak azok, akik bármi rosszat kívántak a házra.~
*Számára ez kevésbé volt humoros, mert legalább valami kosztnak és szállásnak hasznát vette volna, még ha ehhez nem keveset faragtak volna le a becsületéből.*
//Kúria-keresés//
*Kisebb borzongás tölti el a nyájaskodástól, amit kap. Elhúzza a száját és egy nagyot sóhajt arra, hogy milyen kegyes a fecsegésével. Tudja, hogy nem szabad megsajnálni azokat, akik már képtelenek a szabadságukra gondolni is. Az egyetlen kegy, amit tényleg tenni tudna érte, hogy megszabadítja nyomorult lététől és szenvedéseitől. De több munkával járna, mint amennyi jót tenne a világnak ezzel és még ismeretlen a városban, nem akar egyből bajba kerülni. Az engedelmével távozásra már nem is tudja, hogy mit mondjon, így csak próbálja minél előbb feledni, hogy valaha is összehozta őket a sors. Reménykedik abban, hogy a mélységi társa jobban élvezi a felszíni létet és valójában Zerith nem egy karneválba érkezett, ahol volt szolgák sírják el magukat, hogy szétverték a láncaikat.*
- Örvendek a talákozásnak Quehani, hívj csak Zerithnek! Segíthetek valamiben?
*A vizsgálódás nem kerüli el a figyelmét, de sok jelentőséggel nem hitegeti magát. Ez egy ótvar környék és a bizalmat nem adják ingyen, még ha valaki egy nemesi ivadéknak is vallja magát. Mert mondani azt lehet, de attól még az erszénye súlya fontosabb az ő számára is, mint mások szava. A mélységi neve nem ismerős a számára, de attól még kevés eszében tartja, hogy a háznak lehettek ellenségei. Akár járhatnak erre, hogy az életére törjenek.* ~Mondjuk ide már csak röhögni járnak azok, akik bármi rosszat kívántak a házra.~
*Számára ez kevésbé volt humoros, mert legalább valami kosztnak és szállásnak hasznát vette volna, még ha ehhez nem keveset faragtak volna le a becsületéből.*
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-13 14:15:50
Üzenet elküldve: 2025-08-13 14:15:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
//Zárás//
*Arcán egy jól látható fintor húzódik, ha más nem számára ez éppen elég egy frappáns visszaszólás helyett. Meg aztán nem kell folyton az orra alá dörgölni, hogy ha korban talán még érett is. Testének még utol kell érnie azt. Eddig nem foglalkozott a külsőségekkel. De most már lassan neki is fejben formálódnak azok a kérdések amik eddig nem érdekelték. Mint, hogy milyen ruhát vegyen fel, hogyan hordja a haját, illetve mikor lesznek neki is lassan olyan vonalai mint kedves nevelőjének.
Amúgy is, képtelen tartani az undort mutató arckifejezést, muszáj felnevetnie. Annyi viszont szent. Trylnor nem unatkozik mellette, szegény fiút mindig pengeélen tartja egy egy "kirohanásával" amikor egy egy ártatlan puszi közelebb kerül a fiú ajkához mint az számított volna. Az a vöröslő arckifejezés sosem lesz unalmas Cilia számára.*
- Ééértem.
*Nyújtja el a szót, ahogy Aljin kikúszik az igazi válaszadás alól. Bármi is lehet az a pletyka az elfekkel meg az állatokkal egyelőre még titok marad Cilia számára. Talán jobb is így, mert ha meghallaná biztosan elöntené őt a méreg. Mert hát ilyesmit állítani az elfekről, micsoda szertelenség lenne.
Szerencséjére Aljin nem fejtegeti miért kerüli ilyen erővel a kaszárnya környékét. Talán jobb is, mert a fegyverhordozó ha megtudná régi bűneit, lehet a végén még odaráncigálná, hogy vezekeljen értük. Cilia pedig nem tekint azokra úgy mint bűn. Inkább csak túlélni akart.
Meg is érkeznek hát az emelkedőhöz ami elválasztja az árvaházat a romvárostól. Aljin pedig búcsúzásba kezd.*
- Köszönöm szépen a kíséretet.
*Hajol meg kedvesen egy pukedlival együtt.*
- Neked arra több szükséged lesz. Te vigyázz magadra, nem szeretnélek egy ispotályomban találni.
*Kacag fel a másikkal egyetemben. Viszont mikor amaz néninek nevezi, Cilia szemöldöke haragosan összeszalad, így maga is csúfolódó hangnemben köszön el végül.*
- Viszontlátásra fiacskám!
*Kiálltja a már távozó Aljinnak. Ő maga pedig Deressel az oldalán, vissza is sétál a rezidenciára. Reméli Mai nem várja őt az ajtónál.*
//Zárás//
*Arcán egy jól látható fintor húzódik, ha más nem számára ez éppen elég egy frappáns visszaszólás helyett. Meg aztán nem kell folyton az orra alá dörgölni, hogy ha korban talán még érett is. Testének még utol kell érnie azt. Eddig nem foglalkozott a külsőségekkel. De most már lassan neki is fejben formálódnak azok a kérdések amik eddig nem érdekelték. Mint, hogy milyen ruhát vegyen fel, hogyan hordja a haját, illetve mikor lesznek neki is lassan olyan vonalai mint kedves nevelőjének.
Amúgy is, képtelen tartani az undort mutató arckifejezést, muszáj felnevetnie. Annyi viszont szent. Trylnor nem unatkozik mellette, szegény fiút mindig pengeélen tartja egy egy "kirohanásával" amikor egy egy ártatlan puszi közelebb kerül a fiú ajkához mint az számított volna. Az a vöröslő arckifejezés sosem lesz unalmas Cilia számára.*
- Ééértem.
*Nyújtja el a szót, ahogy Aljin kikúszik az igazi válaszadás alól. Bármi is lehet az a pletyka az elfekkel meg az állatokkal egyelőre még titok marad Cilia számára. Talán jobb is így, mert ha meghallaná biztosan elöntené őt a méreg. Mert hát ilyesmit állítani az elfekről, micsoda szertelenség lenne.
Szerencséjére Aljin nem fejtegeti miért kerüli ilyen erővel a kaszárnya környékét. Talán jobb is, mert a fegyverhordozó ha megtudná régi bűneit, lehet a végén még odaráncigálná, hogy vezekeljen értük. Cilia pedig nem tekint azokra úgy mint bűn. Inkább csak túlélni akart.
Meg is érkeznek hát az emelkedőhöz ami elválasztja az árvaházat a romvárostól. Aljin pedig búcsúzásba kezd.*
- Köszönöm szépen a kíséretet.
*Hajol meg kedvesen egy pukedlival együtt.*
- Neked arra több szükséged lesz. Te vigyázz magadra, nem szeretnélek egy ispotályomban találni.
*Kacag fel a másikkal egyetemben. Viszont mikor amaz néninek nevezi, Cilia szemöldöke haragosan összeszalad, így maga is csúfolódó hangnemben köszön el végül.*
- Viszontlátásra fiacskám!
*Kiálltja a már távozó Aljinnak. Ő maga pedig Deressel az oldalán, vissza is sétál a rezidenciára. Reméli Mai nem várja őt az ajtónál.*
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-13 13:47:41
Üzenet elküldve: 2025-08-13 13:47:41
ÚJ
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
- Csak szeretnéd te azt, mujéla! *-nevet fel a lány szavain és nyelvnyújtásán. Na persze! Ahhoz még nőnie kéne Ciliának, hogy szemet vessen rá. És nem feltétlenül magasságban. De azt el kell ismernie, hogy társaságnak legalábbis szórakoztató a lány. Akárki is lesz majd az a legény, aki megpróbálja becserkészni őt -vagy inkább fordítva?- az nem fog mellette unatkozni sejtése szerint. *
- Á, az állatokkal? Semmit, kergetőznek velük. *-még mindig a nevetéstől kipirulva int válasza mellé. Még ehhez is nőnie kell a lánynak. Harmincegy év ide-vagy-oda, az még szinte gyerek.
Nem kerüli el a figyelmét az az apró bezárkózás, amivel Cilia a Kaszárnyát ötletét fogadja. Úgy sejti, hogy valami rossz tapasztalata lehet a hellyel. Vagy azokkal, akik ott vannak. Vagy csak úgy általában a harci helyzetekkel. Ezt meg tudja érteni, hiszen ha korábban az apja tanította ilyenre, akkor ez felhozhat pár rossz emléket. És amúgy is, ki tudja, lehet hogy a szüleit is valahogy így vesztette el. Jobbnak látja inkább nem pedzegetni a dolgot.
Amikor az árvaházhoz érnek a kaptatósabb részt követően, kíváncsian és nyíltan nézelődik. Nem gondolná, hogy Cilia megsértődne ezen, de kíváncsi rá, hogy milyen is ez a hely. Így csak a kapun keresztül nézgelődik befelé, amennyire ez innen egyáltalán lehetséges.*
- Áh, tehát ez az..! *-kissé zavarban van azért. Még sosem járt itt, de hasonló helyen sem. Nem tudja, hogy mit mondjon úgy, hogy az ne legyen se fura, se esetleg bántó. Inkább a lány felé fordul.-* Akkor.. eddig kísértelek. Örülök, hogy épségben hazaértél.
*És igazából tényleg örül. Nem szerette volna, hogy bárki rátámadjon a lányra a Romvárosban, pláne úgy, hogy nem is tudták hogy arra jár.*
- Nem tudom, hogy valaha találkozunk-e még, *-mondja őszinte hangon-* de akárhogy is legyen, vigyázz magadra. És tudod, ne váljon a talaj alattad futóhomokká!
*Megpróbál egy feltörő vigyort faarccá fojtani, de szemei csibészesen húzódnak össze.*
- Kezit csókolom, Cilia néni! *-mondja a nevetéstől kissé remegő hangon, majd csak elvigyorodik. Még meghajtja magát egy kicsit, és ha csak a lány nem szól utána valamiért, kényelmes tempójú sétával el is tűnik arra, amerről jöttek.*
- Csak szeretnéd te azt, mujéla! *-nevet fel a lány szavain és nyelvnyújtásán. Na persze! Ahhoz még nőnie kéne Ciliának, hogy szemet vessen rá. És nem feltétlenül magasságban. De azt el kell ismernie, hogy társaságnak legalábbis szórakoztató a lány. Akárki is lesz majd az a legény, aki megpróbálja becserkészni őt -vagy inkább fordítva?- az nem fog mellette unatkozni sejtése szerint. *
- Á, az állatokkal? Semmit, kergetőznek velük. *-még mindig a nevetéstől kipirulva int válasza mellé. Még ehhez is nőnie kell a lánynak. Harmincegy év ide-vagy-oda, az még szinte gyerek.
Nem kerüli el a figyelmét az az apró bezárkózás, amivel Cilia a Kaszárnyát ötletét fogadja. Úgy sejti, hogy valami rossz tapasztalata lehet a hellyel. Vagy azokkal, akik ott vannak. Vagy csak úgy általában a harci helyzetekkel. Ezt meg tudja érteni, hiszen ha korábban az apja tanította ilyenre, akkor ez felhozhat pár rossz emléket. És amúgy is, ki tudja, lehet hogy a szüleit is valahogy így vesztette el. Jobbnak látja inkább nem pedzegetni a dolgot.
Amikor az árvaházhoz érnek a kaptatósabb részt követően, kíváncsian és nyíltan nézelődik. Nem gondolná, hogy Cilia megsértődne ezen, de kíváncsi rá, hogy milyen is ez a hely. Így csak a kapun keresztül nézgelődik befelé, amennyire ez innen egyáltalán lehetséges.*
- Áh, tehát ez az..! *-kissé zavarban van azért. Még sosem járt itt, de hasonló helyen sem. Nem tudja, hogy mit mondjon úgy, hogy az ne legyen se fura, se esetleg bántó. Inkább a lány felé fordul.-* Akkor.. eddig kísértelek. Örülök, hogy épségben hazaértél.
*És igazából tényleg örül. Nem szerette volna, hogy bárki rátámadjon a lányra a Romvárosban, pláne úgy, hogy nem is tudták hogy arra jár.*
- Nem tudom, hogy valaha találkozunk-e még, *-mondja őszinte hangon-* de akárhogy is legyen, vigyázz magadra. És tudod, ne váljon a talaj alattad futóhomokká!
*Megpróbál egy feltörő vigyort faarccá fojtani, de szemei csibészesen húzódnak össze.*
- Kezit csókolom, Cilia néni! *-mondja a nevetéstől kissé remegő hangon, majd csak elvigyorodik. Még meghajtja magát egy kicsit, és ha csak a lány nem szól utána valamiért, kényelmes tempójú sétával el is tűnik arra, amerről jöttek.*
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-13 10:34:03
Üzenet elküldve: 2025-08-13 10:34:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
*Nem tudja, milyen véleménnyel lehet a férfi a mágiával kapcsolatban. De számára nem is az a lényeg. Mai verte a kis fejébe, hogy jobb ha ezt magának tartja amennyire csak lehet. Mert egy óvatlan pillanatot kihasználva, meglepheti a vele szemben álló esetleges ellenfelét. Ha valaha is harcba bonyolódna. Ezért sem vállalja fel nyíltan, hogy ért a mágiához. Inkább csak utal arra, mit tervezne. Bár a férfiből már nem nézné ki, hogy az árvaház közelében támadná rá valamilyen okból. Mert bizony annak fala egyre közeledik. Lassan meg is érkeznek.*
- Hah. Csókolnád.
*Ölti ki a nyelvét gyerekesen a másikra. De annak viccelődésén jót kacag.*
- Mi hosszúéletűek sokáig húzzuk a gyerekkort. Sokak szerint ez előny, sokak szerint hátrány.
*Jegyzi meg attól függetlenül. Mert maga sem tudja igazán eldönteni. Édesanyja mellett többet tanult, mintsem élvezte a gyerekkorát. Persze volt alkalma játszadozni, de ő mindig segíteni akart az ispotályuk körül. Most viszont Mai keze alatt többet tudott játszadozni az itteni gyerekekkel. És a kezdeti idegenkedést hátra hagyva, már egészen jól megbarátkoztak egymással. Nem panaszkodhat arra, hogy nem használta ki a gyerekkort arra amire való. Viszont elméje nincs teljesen egy szinten velük, többet megért, és tapasztalt mint bármelyik más gyermek hosszabb élettartama miatt. Ez talán az egyik oka, hogy jobban felelősségre vonják ha valami csínytevésnél lebukik.
Mikor aljin félbehagyja a mondatát Cilia értetlenül fordul felé.*
- Mit művelnek az állatokkal?
*Húzza össze vékony szemöldökét. Majd elengedve a gondolatot folytatja tovább.*
- Igen, vannak közölünk akik a természettel harmóniában szeretnének élni. Bár őket ritkán látni a város körül. Bár én nem ebből az okból éltem ott.
*Nem fejti ki bővebben, ha a férfi esetleg ráakar kérdezni, meghagyja neki ezt a szabadságot. Így is úgy érzi sokat mesélt már magáról.*
- Öhm.. Talán majd egyszer. Annyira nem fontos.
*Szabadkozik száját húzva. Nem szívesen sétálna be a városőrséghez. Még ha tudja is nem olyan a "láncosok" mint amilyennek nemrég képzelte őket. Jobbnak látja nem húzogatni az oroszlán bajuszát.
Szülei eltávozását már úgy, ahogy feltudta dolgozni, hogy ne ejtsen könnyet említésükkor. Bár tagadni sem tudná, hogy éjjelente néha magához szorítja Trylnort ha rátör a hiányérzet.*
- Köszönöm.
*Hálálkodik ismét. Majd amint jobban kirajzolódik az árvaház fala, és az emelkedő ami a kapuhoz visz megszólal.*
- Meg is érkeztünk, az már az árvaház kapuja ott.
*Mutat felfelé az emelkedőn. Bár fentről már nem hallani gyerekzsivajt. Bár a nap is vöröslik a horizonton, nem kizárt Anviel már a vacsorát szolgálja fel, vagy már túl vannak rajta és a lefekvéshez készülnek a lurkók.*
*Nem tudja, milyen véleménnyel lehet a férfi a mágiával kapcsolatban. De számára nem is az a lényeg. Mai verte a kis fejébe, hogy jobb ha ezt magának tartja amennyire csak lehet. Mert egy óvatlan pillanatot kihasználva, meglepheti a vele szemben álló esetleges ellenfelét. Ha valaha is harcba bonyolódna. Ezért sem vállalja fel nyíltan, hogy ért a mágiához. Inkább csak utal arra, mit tervezne. Bár a férfiből már nem nézné ki, hogy az árvaház közelében támadná rá valamilyen okból. Mert bizony annak fala egyre közeledik. Lassan meg is érkeznek.*
- Hah. Csókolnád.
*Ölti ki a nyelvét gyerekesen a másikra. De annak viccelődésén jót kacag.*
- Mi hosszúéletűek sokáig húzzuk a gyerekkort. Sokak szerint ez előny, sokak szerint hátrány.
*Jegyzi meg attól függetlenül. Mert maga sem tudja igazán eldönteni. Édesanyja mellett többet tanult, mintsem élvezte a gyerekkorát. Persze volt alkalma játszadozni, de ő mindig segíteni akart az ispotályuk körül. Most viszont Mai keze alatt többet tudott játszadozni az itteni gyerekekkel. És a kezdeti idegenkedést hátra hagyva, már egészen jól megbarátkoztak egymással. Nem panaszkodhat arra, hogy nem használta ki a gyerekkort arra amire való. Viszont elméje nincs teljesen egy szinten velük, többet megért, és tapasztalt mint bármelyik más gyermek hosszabb élettartama miatt. Ez talán az egyik oka, hogy jobban felelősségre vonják ha valami csínytevésnél lebukik.
Mikor aljin félbehagyja a mondatát Cilia értetlenül fordul felé.*
- Mit művelnek az állatokkal?
*Húzza össze vékony szemöldökét. Majd elengedve a gondolatot folytatja tovább.*
- Igen, vannak közölünk akik a természettel harmóniában szeretnének élni. Bár őket ritkán látni a város körül. Bár én nem ebből az okból éltem ott.
*Nem fejti ki bővebben, ha a férfi esetleg ráakar kérdezni, meghagyja neki ezt a szabadságot. Így is úgy érzi sokat mesélt már magáról.*
- Öhm.. Talán majd egyszer. Annyira nem fontos.
*Szabadkozik száját húzva. Nem szívesen sétálna be a városőrséghez. Még ha tudja is nem olyan a "láncosok" mint amilyennek nemrég képzelte őket. Jobbnak látja nem húzogatni az oroszlán bajuszát.
Szülei eltávozását már úgy, ahogy feltudta dolgozni, hogy ne ejtsen könnyet említésükkor. Bár tagadni sem tudná, hogy éjjelente néha magához szorítja Trylnort ha rátör a hiányérzet.*
- Köszönöm.
*Hálálkodik ismét. Majd amint jobban kirajzolódik az árvaház fala, és az emelkedő ami a kapuhoz visz megszólal.*
- Meg is érkeztünk, az már az árvaház kapuja ott.
*Mutat felfelé az emelkedőn. Bár fentről már nem hallani gyerekzsivajt. Bár a nap is vöröslik a horizonton, nem kizárt Anviel már a vacsorát szolgálja fel, vagy már túl vannak rajta és a lefekvéshez készülnek a lurkók.*
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-13 10:06:58
Üzenet elküldve: 2025-08-13 10:06:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
*Ha látja is Cilia pillanatnyi megtorpanását, nem gondol róla túl sokat. Ahogy egyébként arról se lenne különösebb véleménye, ha kiderülne, hogy a lány valami beavatott-féle, aki Eeyr papnőjeként használ mágiát valami céllal. Számára nem idegen az ilyen – wegtorenben is van egy templom, ahol a Tűz papnői vannak. Ők őrzik a várost, és felelnek az örökkön égő lángért is. És Cilia még csak nem is annyira ijesztő, mint a sárgaszemű Shirayák. Így csak egy bólintással veszi tudomásul a lány szavait, akár igazak, akár nem.*
- Harmincegy?! *-hitetlenkedve nevet a lányra-* De hiszen akkor jóval idősebb vagy, mint én!
*Na, ez az amire viszont nem számított. Hiszen tényleg szűk tizenévesnek nézte a lányt -és ebben akkor nem is nagyon tévedett, alapul véve Cilia korának átváltását-, nem pedig vagy tíz évvel idősebbnek magánál. De fura ez!*
- Akkor nekem csókolommal kéne köszönnöm neked? *-cukkolja vigyorogva a lányt, aki igazából nő, de mégiscsak lány.-* Cilia néni?
*Suhancosan, szinte nyihogva nevet egyet.
A lány újabb elf szavait ezúttal sem éri, és nem is kap hozzájuk magyarázatot. Persze azért nagyjából összeteszi, hogy mit mondhatott. Tényleg szép hangzása van a nyelvének, mintha valaki egy dalt dúdolna.*
- Az erdőben? *-félrebiccenti a fejét-* Persze, felénk vannak mesék az elfekről, hogy az erdőben laknak a fák között, meg hogy az állatokkal.. hát.. mindegy.. de sosem gondoltam volna, hogy tényleg az erdőben szoktatok így lenni.
*Nagyon sok mindent nem tud még a világról. Az elfekről pedig tényleg keveset, hiszen belőlük wegtorenben nincs is túl sok.*
- Ha gyakorolni akarsz, a Kaszárnyában tudsz. Csak le kell adnod a Tüskét, mielőtt bemész. De bent van mindenféle gyakorlófegyver, fából. Pont olyan a súlyuk, mint az igazi fegyvereknek. Én ott egy rövidkarddal szoktam edzeni, talán mert az emlékeztet a legjobban a tőrre. *-csacsogásnak ható szavaival a zavarát próbálja leplezni. Az apja edzette Ciliát? De hiszen árva.. egek! Hiszen akkor ez azt jelenti, hogy ismerte a őt, és csak később vesztette el. De borzasztó lehetett!
Inkább együtt nevet a lánnyal annak a kis viccén. A mosoly aztán persze hamar elhalványul megint, ahogy most az anyját említi a lány. Őszintén megsajnálja őt. Annak azért örül, hogy az árvaházban legalább vigyáznak rá. Már legalábbis úgy nagyjából.*
- Ezek szép vágyak. *-mondja őszintén-* Kívánom, hogy teljesüljenek! És akkor nem így, az utcán görnyedve kellene segítened.
*Ha látja is Cilia pillanatnyi megtorpanását, nem gondol róla túl sokat. Ahogy egyébként arról se lenne különösebb véleménye, ha kiderülne, hogy a lány valami beavatott-féle, aki Eeyr papnőjeként használ mágiát valami céllal. Számára nem idegen az ilyen – wegtorenben is van egy templom, ahol a Tűz papnői vannak. Ők őrzik a várost, és felelnek az örökkön égő lángért is. És Cilia még csak nem is annyira ijesztő, mint a sárgaszemű Shirayák. Így csak egy bólintással veszi tudomásul a lány szavait, akár igazak, akár nem.*
- Harmincegy?! *-hitetlenkedve nevet a lányra-* De hiszen akkor jóval idősebb vagy, mint én!
*Na, ez az amire viszont nem számított. Hiszen tényleg szűk tizenévesnek nézte a lányt -és ebben akkor nem is nagyon tévedett, alapul véve Cilia korának átváltását-, nem pedig vagy tíz évvel idősebbnek magánál. De fura ez!*
- Akkor nekem csókolommal kéne köszönnöm neked? *-cukkolja vigyorogva a lányt, aki igazából nő, de mégiscsak lány.-* Cilia néni?
*Suhancosan, szinte nyihogva nevet egyet.
A lány újabb elf szavait ezúttal sem éri, és nem is kap hozzájuk magyarázatot. Persze azért nagyjából összeteszi, hogy mit mondhatott. Tényleg szép hangzása van a nyelvének, mintha valaki egy dalt dúdolna.*
- Az erdőben? *-félrebiccenti a fejét-* Persze, felénk vannak mesék az elfekről, hogy az erdőben laknak a fák között, meg hogy az állatokkal.. hát.. mindegy.. de sosem gondoltam volna, hogy tényleg az erdőben szoktatok így lenni.
*Nagyon sok mindent nem tud még a világról. Az elfekről pedig tényleg keveset, hiszen belőlük wegtorenben nincs is túl sok.*
- Ha gyakorolni akarsz, a Kaszárnyában tudsz. Csak le kell adnod a Tüskét, mielőtt bemész. De bent van mindenféle gyakorlófegyver, fából. Pont olyan a súlyuk, mint az igazi fegyvereknek. Én ott egy rövidkarddal szoktam edzeni, talán mert az emlékeztet a legjobban a tőrre. *-csacsogásnak ható szavaival a zavarát próbálja leplezni. Az apja edzette Ciliát? De hiszen árva.. egek! Hiszen akkor ez azt jelenti, hogy ismerte a őt, és csak később vesztette el. De borzasztó lehetett!
Inkább együtt nevet a lánnyal annak a kis viccén. A mosoly aztán persze hamar elhalványul megint, ahogy most az anyját említi a lány. Őszintén megsajnálja őt. Annak azért örül, hogy az árvaházban legalább vigyáznak rá. Már legalábbis úgy nagyjából.*
- Ezek szép vágyak. *-mondja őszintén-* Kívánom, hogy teljesüljenek! És akkor nem így, az utcán görnyedve kellene segítened.
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-13 09:54:01
Üzenet elküldve: 2025-08-13 09:54:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Ha ide a mágnes is húzta, most már inkább a kíváncsiság tartja itt. Erről persze mélyen hallgat, ahogy végig hallgatja a másik kettő párbeszédét. A mélységi fent az ablakban eléggé furcsán beszéli a közöst, de ez nem gátolja abban, hogy mondandóját megértse. A félelf pedig... hát ő vastagon tiszteletlen Quehani szerint. Még akkor is, ha Zerith-et úrnak titulálja.
Íriszei a fajtárs arcát fürkészik, majd az invitálás után a közelében álló felé fordulnak bíborjai. Kedve lenne megakadályozni amaz távozását, felvilágosítani, hogy a bemutatkozás fontos dolog, és hogy itt illő lenne megnevezni a megbízóit is.
Régen... nagyon régen, ezt nem türték volna el. De változott a világ és a nőstény sem tudja igazán benne a helyét. Főleg most nem. Miért jött ide ennyire határozottan?
A Dwirinthalen név megragad elméjében, csengése ismerős, de még nem tudja hová tenni. Az emlékek mély kútjában homályba vész minden. *
-A nevem Quehani de'Shruga.
*Mutatkozik be, és hogy ezt a távozó szándékú félelf hallja-e még, vagy már nem, az most nem is lényeges, bár ha van esze a fickónak, megjegyzi e nevet, és tájékoztatja megbízóit arról, hogy más is érdeklődik a keresett ház iránt. Persze, hogy ezzel az információval mit kezdenek, azt még a jövő rejti.
A nőstény különösebb módon nem köszöni meg a szíves invitálást, mintha az magától értetődő lenne, azonban kényelmes léptekkel indul meg most már az épület romos bejárata felé, a félelf nem foglalkoztatja tovább, bár figyel azért a háta mögé, hiszen nem szeretne tőrt kapni a bordái közé. *
//Kúria-keresés//
*Ha ide a mágnes is húzta, most már inkább a kíváncsiság tartja itt. Erről persze mélyen hallgat, ahogy végig hallgatja a másik kettő párbeszédét. A mélységi fent az ablakban eléggé furcsán beszéli a közöst, de ez nem gátolja abban, hogy mondandóját megértse. A félelf pedig... hát ő vastagon tiszteletlen Quehani szerint. Még akkor is, ha Zerith-et úrnak titulálja.
Íriszei a fajtárs arcát fürkészik, majd az invitálás után a közelében álló felé fordulnak bíborjai. Kedve lenne megakadályozni amaz távozását, felvilágosítani, hogy a bemutatkozás fontos dolog, és hogy itt illő lenne megnevezni a megbízóit is.
Régen... nagyon régen, ezt nem türték volna el. De változott a világ és a nőstény sem tudja igazán benne a helyét. Főleg most nem. Miért jött ide ennyire határozottan?
A Dwirinthalen név megragad elméjében, csengése ismerős, de még nem tudja hová tenni. Az emlékek mély kútjában homályba vész minden. *
-A nevem Quehani de'Shruga.
*Mutatkozik be, és hogy ezt a távozó szándékú félelf hallja-e még, vagy már nem, az most nem is lényeges, bár ha van esze a fickónak, megjegyzi e nevet, és tájékoztatja megbízóit arról, hogy más is érdeklődik a keresett ház iránt. Persze, hogy ezzel az információval mit kezdenek, azt még a jövő rejti.
A nőstény különösebb módon nem köszöni meg a szíves invitálást, mintha az magától értetődő lenne, azonban kényelmes léptekkel indul meg most már az épület romos bejárata felé, a félelf nem foglalkoztatja tovább, bár figyel azért a háta mögé, hiszen nem szeretne tőrt kapni a bordái közé. *
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-13 09:29:27
Üzenet elküldve: 2025-08-13 09:29:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*A magát Zerith-nek nevező mélységi hím a legkevésbé sem beszél úgy, ahogy azt a mélységi hímektől már megszokta. Nem csak hogy szokatlanul közvetlen a mód, ahogy szól hozzá, de a nyelvezete meglehetősen idegen is attól, amit általában hall. Felmerül benne a kérdés, hogy ha a sötételfek nyelvén szólna a hímhez, az vajon egyáltalán megértené-e, és képes lenne-e válaszolni neki rajta. Persze nem annyira ostoba, hogy azon a nyelven egyetlen szót is kiejtsen a száján, hiszen ha mégis van valami tipikus jellemvonás Zerith-ben, akkor ezért a jutalma nem lenne más, mint a bordái közé döfött tőr.
Ezt a gondolatot hamar félre is söpri, és inkább az elhangzó szavakat vési eszébe. Azok alapján már teljesen biztos benne hogy ez a ház az aminek a keresésére kiküldték, és abban is biztos, hogy az úrnők nem fognak örülni annak, amit itt talált.*
- Köszönöm, hogy kegyeskedett mindezt elmondani, Zerith Úr. *-hangsúlya immár simulékonyabb mint korábban, hiszen immár nyilvánvaló a számára is, hogy a Dwirinthalen-család egy tagja szólította meg. Ám az utasítás az Úrnőjétől, hogy a számára ismeretlen családtagok felé nem rendelkezik feltétlen engedelmességgel, még érvényben van.
Talán még hozzáfűzne mást is, de nincs rá lehetősége. Nem érzékeli a pillanatot amikor valami megváltozik, hiszen a nőstény a fél-vak oldala felől lép ki a fa takarásából. Zerith tekintetén látja meg először hogy történt valami, azt követve fordul maga is oldalra. A nőstény látványától először megdermed, de nem ismerős neki, így csupán szorosabbra húzza maga körül a lópokrócot. Nincs szükség rá hogy maga köszöntse az érkezőt, hiszen a hím azt megteszi. Sőt, ahogy elnézi a frissen megjelent nőstényt, az abszolút nem is tart igényt a figyelmére, hiszen a bíborszín íriszek felfelé kémlelnek, Zerith irányába. A pokróc rejtekében elfintorodik egy pillanatra.*
- Engedelmével én távozom, Zerith Úr. *-szavait még utoljára felfelé fordulva mondja, majd meghajtja a felsőtestét, s hacsak a két mélységi közül valamelyik fel nem tartja őt, távozik. Épp eleget látott és hallott ahhoz, hogy a megszerzett információkkal már megállhasson az Úrnői előtt.*
//Kúria-keresés//
*A magát Zerith-nek nevező mélységi hím a legkevésbé sem beszél úgy, ahogy azt a mélységi hímektől már megszokta. Nem csak hogy szokatlanul közvetlen a mód, ahogy szól hozzá, de a nyelvezete meglehetősen idegen is attól, amit általában hall. Felmerül benne a kérdés, hogy ha a sötételfek nyelvén szólna a hímhez, az vajon egyáltalán megértené-e, és képes lenne-e válaszolni neki rajta. Persze nem annyira ostoba, hogy azon a nyelven egyetlen szót is kiejtsen a száján, hiszen ha mégis van valami tipikus jellemvonás Zerith-ben, akkor ezért a jutalma nem lenne más, mint a bordái közé döfött tőr.
Ezt a gondolatot hamar félre is söpri, és inkább az elhangzó szavakat vési eszébe. Azok alapján már teljesen biztos benne hogy ez a ház az aminek a keresésére kiküldték, és abban is biztos, hogy az úrnők nem fognak örülni annak, amit itt talált.*
- Köszönöm, hogy kegyeskedett mindezt elmondani, Zerith Úr. *-hangsúlya immár simulékonyabb mint korábban, hiszen immár nyilvánvaló a számára is, hogy a Dwirinthalen-család egy tagja szólította meg. Ám az utasítás az Úrnőjétől, hogy a számára ismeretlen családtagok felé nem rendelkezik feltétlen engedelmességgel, még érvényben van.
Talán még hozzáfűzne mást is, de nincs rá lehetősége. Nem érzékeli a pillanatot amikor valami megváltozik, hiszen a nőstény a fél-vak oldala felől lép ki a fa takarásából. Zerith tekintetén látja meg először hogy történt valami, azt követve fordul maga is oldalra. A nőstény látványától először megdermed, de nem ismerős neki, így csupán szorosabbra húzza maga körül a lópokrócot. Nincs szükség rá hogy maga köszöntse az érkezőt, hiszen a hím azt megteszi. Sőt, ahogy elnézi a frissen megjelent nőstényt, az abszolút nem is tart igényt a figyelmére, hiszen a bíborszín íriszek felfelé kémlelnek, Zerith irányába. A pokróc rejtekében elfintorodik egy pillanatra.*
- Engedelmével én távozom, Zerith Úr. *-szavait még utoljára felfelé fordulva mondja, majd meghajtja a felsőtestét, s hacsak a két mélységi közül valamelyik fel nem tartja őt, távozik. Épp eleget látott és hallott ahhoz, hogy a megszerzett információkkal már megállhasson az Úrnői előtt.*
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-12 22:33:07
Üzenet elküldve: 2025-08-12 22:33:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
*Norren a nő első felvetésére csak vállat von. Nem fűzi hozzá gondolatát, a hangos tippelgetést meghagyja Norgennek. Amikor azonban az a Romvárost említi s kis féregként hivatkozik a keresett kölyökre, szemöldöke enyhén megemelkedik, pillantása ridegebbre vált. A nő arcát figyeli egy lélegzetvételnyi ideig, mintha mérlegelné, komolyan gondolta-e a szavakat, aztán visszafordul az utca felé.
A romvárosi kitérő és a fogadó említésére nem kapkodja el a választ. Tekintete a környező utcákra siklik, mintha számba venné, mennyit érhet meg számára ez a kerülő. Szája sarkában alig látható mozdulat, félig sóhaj, félig fanyar mosoly. Úgy tűnik, mérlegel: a fedett ágy kényelme és a céltalan keresgélés közt vajon mi hoz többet a konyhára.*
- Nem, nincs hol aludnom, ez azonban még önmagában nem ok, hogy egy romos házban töltsem az éjszakát. Van elég fogadó a városban.
*Mondja röviden, majd megindul. A szavak elhangzása után nincs több tétovázás. Léptei a nőét követik, nem szaporázza, de nem is lassítja. A piactér zaját lassan felváltja a csendesebb, kopottabb utcák moraja. Közelednek a Romvároshoz.
Az első omladozó homlokzatok úgy bukkannak elő a kanyar után, mintha egy másik világba lépnének. A vakolat nagy darabokban hámlik, a téglák között repedések futnak végig. A kövek közé gaz nőtt, néhol a járda is eltűnt a por és törmelék alatt. A szél végigsöpör a kihalt utcán, apró porszemeket kergetve a levegőben. A távolból éles, fémes koppanások hallatszanak, mintha valaki kísértené a romokat.
Ahogy beljebb érnek, a megmaradt gazdagnegyed kéményei lassan eltűnnek mögöttük. Az utakat itt-ott beomlott falak zárják el, némelyik mögött üres udvarok terülnek, ahol egykor talán szökőkutak vagy pavilonok álltak. Most csak a rozsdás vasrácsok maradtak, köztük madarak fészkelnek.
Sokáig nem szólnak. Csak a lépteik visszhangja kíséri őket a romos utcákon, míg Norgen végül megtöri a hallgatást. Norren a kérdés hallatán lassan a tarkójához emeli kezét, körmeivel megvakarja a bőrt, tekintete közben az omlott házak közt jár.*
- Csak egy egyszerű zsoldos vagyok. Vagy voltam. Nem tudom. Nem igazán az én világom, de legalább jól fizet.
*Mondja, hangjában közönyös rezdüléssel. A válasz után újra csend telepszik rájuk, amit csak a kavicsok ropogása tör meg a csizmájuk alatt. Néhány perc múlva Norren oldalra pillant a nőre.*
- Egyébként, hogy értetted, hogy visszament a Pegazusba? Mi volt ott? Csak mert ha ott kaptatok össze, hát kétlem, hogy egyhamar visszamenne.
*Kérdezi, miközben tekintete egy omlott boltíven túlra vándorol, mintha a szavaival együtt már a következő lépést is mérlegelné.*
*Norren a nő első felvetésére csak vállat von. Nem fűzi hozzá gondolatát, a hangos tippelgetést meghagyja Norgennek. Amikor azonban az a Romvárost említi s kis féregként hivatkozik a keresett kölyökre, szemöldöke enyhén megemelkedik, pillantása ridegebbre vált. A nő arcát figyeli egy lélegzetvételnyi ideig, mintha mérlegelné, komolyan gondolta-e a szavakat, aztán visszafordul az utca felé.
A romvárosi kitérő és a fogadó említésére nem kapkodja el a választ. Tekintete a környező utcákra siklik, mintha számba venné, mennyit érhet meg számára ez a kerülő. Szája sarkában alig látható mozdulat, félig sóhaj, félig fanyar mosoly. Úgy tűnik, mérlegel: a fedett ágy kényelme és a céltalan keresgélés közt vajon mi hoz többet a konyhára.*
- Nem, nincs hol aludnom, ez azonban még önmagában nem ok, hogy egy romos házban töltsem az éjszakát. Van elég fogadó a városban.
*Mondja röviden, majd megindul. A szavak elhangzása után nincs több tétovázás. Léptei a nőét követik, nem szaporázza, de nem is lassítja. A piactér zaját lassan felváltja a csendesebb, kopottabb utcák moraja. Közelednek a Romvároshoz.
Az első omladozó homlokzatok úgy bukkannak elő a kanyar után, mintha egy másik világba lépnének. A vakolat nagy darabokban hámlik, a téglák között repedések futnak végig. A kövek közé gaz nőtt, néhol a járda is eltűnt a por és törmelék alatt. A szél végigsöpör a kihalt utcán, apró porszemeket kergetve a levegőben. A távolból éles, fémes koppanások hallatszanak, mintha valaki kísértené a romokat.
Ahogy beljebb érnek, a megmaradt gazdagnegyed kéményei lassan eltűnnek mögöttük. Az utakat itt-ott beomlott falak zárják el, némelyik mögött üres udvarok terülnek, ahol egykor talán szökőkutak vagy pavilonok álltak. Most csak a rozsdás vasrácsok maradtak, köztük madarak fészkelnek.
Sokáig nem szólnak. Csak a lépteik visszhangja kíséri őket a romos utcákon, míg Norgen végül megtöri a hallgatást. Norren a kérdés hallatán lassan a tarkójához emeli kezét, körmeivel megvakarja a bőrt, tekintete közben az omlott házak közt jár.*
- Csak egy egyszerű zsoldos vagyok. Vagy voltam. Nem tudom. Nem igazán az én világom, de legalább jól fizet.
*Mondja, hangjában közönyös rezdüléssel. A válasz után újra csend telepszik rájuk, amit csak a kavicsok ropogása tör meg a csizmájuk alatt. Néhány perc múlva Norren oldalra pillant a nőre.*
- Egyébként, hogy értetted, hogy visszament a Pegazusba? Mi volt ott? Csak mert ha ott kaptatok össze, hát kétlem, hogy egyhamar visszamenne.
*Kérdezi, miközben tekintete egy omlott boltíven túlra vándorol, mintha a szavaival együtt már a következő lépést is mérlegelné.*
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-12 18:35:00
Üzenet elküldve: 2025-08-12 18:35:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*A félvér kedélytelensége lassan kezd Zerithre is ráragadni, de volt már dolga ilyen búval bélelt alakokkal. Valamit akar itt és nem könnyíti meg senki dolgát, hogy esetleg segítő kezet nyújtson neki. Sajnos az ilyen társaság csak hangosabb, mint a magány, a hangulatot nem deríti. Úgyhogy a mélységi nem tartja fel túl sokáig.*
- Ha a hallomás igaz, és a benti pusztulatot tekintve, ezt kételhetetlen, itten már fél évtizede csak a kósza lelkek kísértenek. A szobák élhetetlenek már, Póknőstény szobrát pedig csúnyán megütlegelték.
*Nem várja el a félelftől, hogy értse a rajongást a Pókasszonyért, ő is már távol van attól, hogy a gyerekként beléje vert tanok bármit is jelentsenek a számára. Viszont, mivel a félelf semmi számára fontosért nincs itt, ezért a mielőbbi távozásáért nem húzza túl sokáig az idejét.*
- Nem tudom, kik a megbízóid, de nyugodtan mondd meg nekik, hogy a földszeletet csak patkányok és csúszómászók lakják. Ha a matrónát keresik, neki nyoma sincs, elkotródott a lázadók haragja elől vagy felnyársalták. A többi Dwirinthalent illetően... jelen vagyok, de jobban járol, ha inkább valaki olyan után kutakodsz, akinek többje is van a nevén és a csizmáján kívül. A többieket nem tudom merre kereshetnéd, teljesen megértem, ha többet vissza se néznek erre a városra. Lehet pirtianesig kell battyogj, ha egy olyan családtagot akarsz találni, akinek a szava ér is valamit magas körökben.
*Azt nem is mondja, hogy a háta közepére se kívánja a családi politikát. Társaságuk kibővül, sajnos Zerith ismeri szürkebőrű társait, általában nehezen lehet velük közvetlenül társalogni, de örömmel csalódna az idegenben, ha nem így lenne.*
- Üdvözlégy nálunk! Sajnos a cselédség kimenőn van, de szolgáld ki magad, amivel szeretnéd!
*Legyint végig a dzsumbujon és törmeléken, ami a családja birtokát jelentette még azelőtt, hogy Zerithet kiette volna a fene a lepukkant kocsmák pultja felől, hogy ránézzen távoli rokonai hogy bírják magukat. Nem hitte volna, hogy nálánál rosszabbul, de hisz a szemének. Sebtiben leporolja bozontjáról a port, azért még is csak egy hölgyemény illette társaságával, bár többet nem fog tudni tenni, hogy kikozmetikázza magát. Reméli, hogy ezért nem haragudnak meg rá.*
//Kúria-keresés//
*A félvér kedélytelensége lassan kezd Zerithre is ráragadni, de volt már dolga ilyen búval bélelt alakokkal. Valamit akar itt és nem könnyíti meg senki dolgát, hogy esetleg segítő kezet nyújtson neki. Sajnos az ilyen társaság csak hangosabb, mint a magány, a hangulatot nem deríti. Úgyhogy a mélységi nem tartja fel túl sokáig.*
- Ha a hallomás igaz, és a benti pusztulatot tekintve, ezt kételhetetlen, itten már fél évtizede csak a kósza lelkek kísértenek. A szobák élhetetlenek már, Póknőstény szobrát pedig csúnyán megütlegelték.
*Nem várja el a félelftől, hogy értse a rajongást a Pókasszonyért, ő is már távol van attól, hogy a gyerekként beléje vert tanok bármit is jelentsenek a számára. Viszont, mivel a félelf semmi számára fontosért nincs itt, ezért a mielőbbi távozásáért nem húzza túl sokáig az idejét.*
- Nem tudom, kik a megbízóid, de nyugodtan mondd meg nekik, hogy a földszeletet csak patkányok és csúszómászók lakják. Ha a matrónát keresik, neki nyoma sincs, elkotródott a lázadók haragja elől vagy felnyársalták. A többi Dwirinthalent illetően... jelen vagyok, de jobban járol, ha inkább valaki olyan után kutakodsz, akinek többje is van a nevén és a csizmáján kívül. A többieket nem tudom merre kereshetnéd, teljesen megértem, ha többet vissza se néznek erre a városra. Lehet pirtianesig kell battyogj, ha egy olyan családtagot akarsz találni, akinek a szava ér is valamit magas körökben.
*Azt nem is mondja, hogy a háta közepére se kívánja a családi politikát. Társaságuk kibővül, sajnos Zerith ismeri szürkebőrű társait, általában nehezen lehet velük közvetlenül társalogni, de örömmel csalódna az idegenben, ha nem így lenne.*
- Üdvözlégy nálunk! Sajnos a cselédség kimenőn van, de szolgáld ki magad, amivel szeretnéd!
*Legyint végig a dzsumbujon és törmeléken, ami a családja birtokát jelentette még azelőtt, hogy Zerithet kiette volna a fene a lepukkant kocsmák pultja felől, hogy ránézzen távoli rokonai hogy bírják magukat. Nem hitte volna, hogy nálánál rosszabbul, de hisz a szemének. Sebtiben leporolja bozontjáról a port, azért még is csak egy hölgyemény illette társaságával, bár többet nem fog tudni tenni, hogy kikozmetikázza magát. Reméli, hogy ezért nem haragudnak meg rá.*
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-12 17:11:00
Üzenet elküldve: 2025-08-12 17:11:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
*Bólint párat válaszképpen, a kűrt szó hangjának távolságára. Majd csak ekkor döbben rá, hogy a kis "titka" így majdnem napvilágot látott. Mivel előrébb szökdécsel mint a férfi, így nem biztos, hogy láthatja az arcán a meglepettséget, amikor amaz rákérdez. Honnan is tudhatja ezt. Cilia szemei egy pillanatra, kerekednek ki, ugrálását is csak egy másodpercre hagyja abba, mintha csak azt mérné fel merre szökellhetne tovább a hiányos kövezetű utcán.*
- Járt valaki ott akit ismerek.
*Feleli, abban reménykedve, a férfiban nem kelt nagyobb gyanút tudásáról. Ami még csak, egy jó szófordulattal élve. Gyerek cipőben jár. Nem lenne bölcs, őt még tapasztalt mágusnak nevezni. Elvégre alig tanult pár dolgot a víz ágból ami csak a betegek ápolását segíti. Viszont a szakrális tudása, Eeyrbe merített hitével, picivel talán erősebb.
Tán az életkorával kapcsolatos találgatás jobban leköti a férfit, mintsem az mit is tanult a toronyban vagy épp a templomban. Mikor meghallja a számot. Játékosan néz hátra, majd felemelt orral mint egy kis hercegnő válaszol.*
- A harmincegyet fogom lassan tölteni. Az emberi években talán tizennégy, tizenöt talán.
*Aljin könnyen hihetné azt, hogy megint a bolondját járatja vele. Pedig csak édesanyjára ütött a későérésben. Talán néhány év, és őt is utoléri az az igazi serdülőkor.
Bár meg kell hagyni, a férfi nem tévedett sokat ami az emberi éveket jelenti. Szóval nem róhatja fel neki, hogy nagyot hibázott ezzel.
Aljin nevetésére csak megingatja a fejét rosszallóan. Rellan sokszor beszélt már az olyan felnőttekről akik túl sokat isznak aztán mindenféle ostobaságot beszélnek. Az életről, a nőkről és régi meg nem történt eseményekről. Egy dolgot azonban meg kell hagyni, biztosan szórakoztatóak lehetnek.*
- Thank tye so limbe.
*Feleli ismét saját nyelvén. Amit talán még lefordítani sem szükséges, mert hangzatában is hasonló a hálálkodáshoz.
Mind ezekután a szó végre magáról elterelődik, az éppen fegyverhordozónak készülő Aljinra. A nagyobb markolatot egy rövidkardnak nézte első pillanatra. Bár ugye megint csak a méretbeli különbségek.*
- Áhh értem. Én még az erdőben neveztem el így. Előtte nem volt neki sem neve. De azóta jól rászolgált a nevére.
*Válaszolja elégedetten, mikor ő maga is megpaskolja oldalán logó fegyverét. A férfi szerencséjére, Deres néhány ijesztőbb pillantásnál nem tett többet, mikor amaz a saját tőrének markolatára nyúlt.*
- Majd belejössz, én sem vagyok Tüskével túlzottan jó. Az alapokat tanította meg nekem apám, még régen. Azóta nem volt senkivel sem módom gyakorolni.
*Rázza meg a fejét rosszallóan. Na nem mintha nagyon érdekelné őt a vívás. Viszont ismeri Eeyr tanait. És bizony ha szükség úgy hozza, meg kell tanulnia magát megvédeni. Még ha a puszta gondolatát sem kedveli annak, hogy mások vérét vegye.*
- Remélem magasabb.
*Nevet fel a másik kérdésére. Mert bizony ő is unja már, hogy a polc tetejéről csak úgy tud leszedni dolgokat, ha székre áll. Vagy megkér valaki magasabbat. Mondjuk arra az érzetre amikor Trylnor felemeli őt derekánál fogva, azt sosem fogja megunni.*
- Remélem édesanyám nyomába léphetek. Ő gyógyító volt, és Eeyr papnője.
*Feleli kissé keserédesen, de látható a büszkeség, ahogy megcsillan szeme sarkában.*
- Szeretnék segíteni az elesetteknek, a betegeknek. Talán egy ispotályt nyitnék Eeyr nevében itt a romvárosban.
*Nagy szavak egy ekkora lánytól, de határozottnak tűnik. Mint aki már látja szeme előtt az épületét és benne magát Trylnorral.*
*Bólint párat válaszképpen, a kűrt szó hangjának távolságára. Majd csak ekkor döbben rá, hogy a kis "titka" így majdnem napvilágot látott. Mivel előrébb szökdécsel mint a férfi, így nem biztos, hogy láthatja az arcán a meglepettséget, amikor amaz rákérdez. Honnan is tudhatja ezt. Cilia szemei egy pillanatra, kerekednek ki, ugrálását is csak egy másodpercre hagyja abba, mintha csak azt mérné fel merre szökellhetne tovább a hiányos kövezetű utcán.*
- Járt valaki ott akit ismerek.
*Feleli, abban reménykedve, a férfiban nem kelt nagyobb gyanút tudásáról. Ami még csak, egy jó szófordulattal élve. Gyerek cipőben jár. Nem lenne bölcs, őt még tapasztalt mágusnak nevezni. Elvégre alig tanult pár dolgot a víz ágból ami csak a betegek ápolását segíti. Viszont a szakrális tudása, Eeyrbe merített hitével, picivel talán erősebb.
Tán az életkorával kapcsolatos találgatás jobban leköti a férfit, mintsem az mit is tanult a toronyban vagy épp a templomban. Mikor meghallja a számot. Játékosan néz hátra, majd felemelt orral mint egy kis hercegnő válaszol.*
- A harmincegyet fogom lassan tölteni. Az emberi években talán tizennégy, tizenöt talán.
*Aljin könnyen hihetné azt, hogy megint a bolondját járatja vele. Pedig csak édesanyjára ütött a későérésben. Talán néhány év, és őt is utoléri az az igazi serdülőkor.
Bár meg kell hagyni, a férfi nem tévedett sokat ami az emberi éveket jelenti. Szóval nem róhatja fel neki, hogy nagyot hibázott ezzel.
Aljin nevetésére csak megingatja a fejét rosszallóan. Rellan sokszor beszélt már az olyan felnőttekről akik túl sokat isznak aztán mindenféle ostobaságot beszélnek. Az életről, a nőkről és régi meg nem történt eseményekről. Egy dolgot azonban meg kell hagyni, biztosan szórakoztatóak lehetnek.*
- Thank tye so limbe.
*Feleli ismét saját nyelvén. Amit talán még lefordítani sem szükséges, mert hangzatában is hasonló a hálálkodáshoz.
Mind ezekután a szó végre magáról elterelődik, az éppen fegyverhordozónak készülő Aljinra. A nagyobb markolatot egy rövidkardnak nézte első pillanatra. Bár ugye megint csak a méretbeli különbségek.*
- Áhh értem. Én még az erdőben neveztem el így. Előtte nem volt neki sem neve. De azóta jól rászolgált a nevére.
*Válaszolja elégedetten, mikor ő maga is megpaskolja oldalán logó fegyverét. A férfi szerencséjére, Deres néhány ijesztőbb pillantásnál nem tett többet, mikor amaz a saját tőrének markolatára nyúlt.*
- Majd belejössz, én sem vagyok Tüskével túlzottan jó. Az alapokat tanította meg nekem apám, még régen. Azóta nem volt senkivel sem módom gyakorolni.
*Rázza meg a fejét rosszallóan. Na nem mintha nagyon érdekelné őt a vívás. Viszont ismeri Eeyr tanait. És bizony ha szükség úgy hozza, meg kell tanulnia magát megvédeni. Még ha a puszta gondolatát sem kedveli annak, hogy mások vérét vegye.*
- Remélem magasabb.
*Nevet fel a másik kérdésére. Mert bizony ő is unja már, hogy a polc tetejéről csak úgy tud leszedni dolgokat, ha székre áll. Vagy megkér valaki magasabbat. Mondjuk arra az érzetre amikor Trylnor felemeli őt derekánál fogva, azt sosem fogja megunni.*
- Remélem édesanyám nyomába léphetek. Ő gyógyító volt, és Eeyr papnője.
*Feleli kissé keserédesen, de látható a büszkeség, ahogy megcsillan szeme sarkában.*
- Szeretnék segíteni az elesetteknek, a betegeknek. Talán egy ispotályt nyitnék Eeyr nevében itt a romvárosban.
*Nagy szavak egy ekkora lánytól, de határozottnak tűnik. Mint aki már látja szeme előtt az épületét és benne magát Trylnorral.*
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-12 14:13:48
Üzenet elküldve: 2025-08-12 14:13:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Harmónia. Mindenki vágyik rá és mindenki a maga módján igyekszik elérni. Aokin a kolostorban tanult gyakorlataival, mások azzal, hogy éjt nappallá téve dolgoztak rajta, hogy szebbé tegyék a várost és megint mások azzal, hogy eljönnek ide a tóhoz. Figyeli annak a vízét. Az itt meglepően hamar otthonra találó vadul hápogó szárnyasokat és azokat akik csónakokon a tó közepére beeveznek. Kellemes képek. Persze akik ténylegesen saját kezükkel dolgoztak ennek a tónak a létrejöttén azok előfordulhat, hogy nem tudják kiélvezni a munkájuk gyümölcsét mert talán egyszerűbb fizetésből élnek mint akik megengedhetik maguknak ezt a kikapcsolódást. Bele is merül ezekbe a gondolatokba ahogy bámulja az élettel teli vizet.*
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-12 13:52:37
Üzenet elküldve: 2025-08-12 13:52:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
- Olyan messze is hallatszódott? *-eltűnődve megdörgöli az orrát. Tudja, legalábbis nagyjából, hogy merre van a Mágustorony. A közelében volt már párszor, bár az apja sosem engedte konkrétan oda. Korábban is gondolkodott rajta hogy mi lehetett az a kürtszó, de azt tényleg nem tudta, hogy mindenhol hallható volt. Hirtelen eszébe jut, hogy talán fegyverhordozóként lesz esélye többet is megtudni róla. Egyelőre elhessegeti a gondolatot, és visszanéz Ciliára.*
- És honnan tudod, hogy ott is hallották? Talán ott voltál? Vagy van ott valaki, akit ismersz? *-magában úgy okoskodik, hogy ha a lány a Mágustoronynál is szokott járni, és a Templomnál is, akkor biztos hogy van valami köze a mágiához. Arra fogadni merne, hogy nem valami jártas varázsló -boszorka? minek nevezik a lány varázslókat?-, mert olyan fiatal. Kizárt, hogy rengeteget tudhatna máris! Majdnem megbotlik, amikor Cilia szavai egyben a gondolataira is válaszolnak.*
- Miért, hány éves vagy? Mármint, igazából. Én nem nézlek többnek, mint.. *-játékosan, fél szemmel hunyorogva tetőtől talpig végigméri a lányt-* ..mint mondjuk.. tizenhárom évesnek. Na?
*Tudja, hogy valószínűleg a közelében sincs a helyes számnak. A lány fülei, amik kikandikálnak a tincsei alól, azért valamit éppen elárulnak neki erről. A Pegazus mögött kikötésre csak nevetéssel és legyintéssel felel. Természetesen tudja, hogy mire gondolt Cilia, de ilyen veszély nem fenyegeti. Hacsak nem eszik valami nagyon rosszat ott, akkor igen. De a Pegazus konyhája egész jó, jobb mint pár más helyé.
Elmosolyodik ahogy a lány a saját nyelvén szólal meg. Az egészen máshogy hangzik mint a wegtoreni, és még csak nem is hasonlít a közösre.*
- Mime esse.. *-ismétli a szavakat, majd még mindig mosolyogva legyint-* Tovább nem emlékszek! De tetszett azért.
*Inkább odafigyel arra, amit Cilia mesél arról, hogy miket csinálnak az árvaházban. Magában egyet ért azzal, hogy mindenkinek ki kell vennie a részét a munkából, a maga szintjén. Maga is ebben a nevelésben nőtt fel.*
- Á, nem, nincs kardom! *-megrázza a fejét. Az első kérdést jótékonyan elfelejti megválaszolni.-* Csak egy tőr, nézd!
*A derekához nyúl jobbjával, és egy picit kihúzza a pengét a tokjából. Nem veszi elő teljesen, nehogy valaki félreértse, hogy mit is akar vele a kezében.*
- És nincs neve sem. De a tiédnek tök jó neve van! Tüske.. hm.. én nem is tudom, hogy hogyan nevezném az enyémet. Talán ha majd lesz egy igazi, jó kardom, akkor adok neki nevet. *-tűnődve megvonja a vállát-* De az még nem most lesz szerintem. Egyelőre nem is vagyok túl jó amúgy a karddal. A tőrhöz jobban szokva vagyok. Bár azzal is csak kövi viperákra meg patkányokra vadásztam eddig.
*A lány szerényebbre váltó hangjára kíváncsian odapislant. Ó, tehát akkor Cilia tényleg komolyan veszi a Templomba járást! Meg a Mágustornyot, persze, ha oda is szokott járni.*
- És ha készen állsz, *-kérdezi kíváncsian-* akkor mit akarsz csinálni? Mármint.. tudod.. mi leszel, ha nagy leszel?
*Elvigyorodik.*
- Olyan messze is hallatszódott? *-eltűnődve megdörgöli az orrát. Tudja, legalábbis nagyjából, hogy merre van a Mágustorony. A közelében volt már párszor, bár az apja sosem engedte konkrétan oda. Korábban is gondolkodott rajta hogy mi lehetett az a kürtszó, de azt tényleg nem tudta, hogy mindenhol hallható volt. Hirtelen eszébe jut, hogy talán fegyverhordozóként lesz esélye többet is megtudni róla. Egyelőre elhessegeti a gondolatot, és visszanéz Ciliára.*
- És honnan tudod, hogy ott is hallották? Talán ott voltál? Vagy van ott valaki, akit ismersz? *-magában úgy okoskodik, hogy ha a lány a Mágustoronynál is szokott járni, és a Templomnál is, akkor biztos hogy van valami köze a mágiához. Arra fogadni merne, hogy nem valami jártas varázsló -boszorka? minek nevezik a lány varázslókat?-, mert olyan fiatal. Kizárt, hogy rengeteget tudhatna máris! Majdnem megbotlik, amikor Cilia szavai egyben a gondolataira is válaszolnak.*
- Miért, hány éves vagy? Mármint, igazából. Én nem nézlek többnek, mint.. *-játékosan, fél szemmel hunyorogva tetőtől talpig végigméri a lányt-* ..mint mondjuk.. tizenhárom évesnek. Na?
*Tudja, hogy valószínűleg a közelében sincs a helyes számnak. A lány fülei, amik kikandikálnak a tincsei alól, azért valamit éppen elárulnak neki erről. A Pegazus mögött kikötésre csak nevetéssel és legyintéssel felel. Természetesen tudja, hogy mire gondolt Cilia, de ilyen veszély nem fenyegeti. Hacsak nem eszik valami nagyon rosszat ott, akkor igen. De a Pegazus konyhája egész jó, jobb mint pár más helyé.
Elmosolyodik ahogy a lány a saját nyelvén szólal meg. Az egészen máshogy hangzik mint a wegtoreni, és még csak nem is hasonlít a közösre.*
- Mime esse.. *-ismétli a szavakat, majd még mindig mosolyogva legyint-* Tovább nem emlékszek! De tetszett azért.
*Inkább odafigyel arra, amit Cilia mesél arról, hogy miket csinálnak az árvaházban. Magában egyet ért azzal, hogy mindenkinek ki kell vennie a részét a munkából, a maga szintjén. Maga is ebben a nevelésben nőtt fel.*
- Á, nem, nincs kardom! *-megrázza a fejét. Az első kérdést jótékonyan elfelejti megválaszolni.-* Csak egy tőr, nézd!
*A derekához nyúl jobbjával, és egy picit kihúzza a pengét a tokjából. Nem veszi elő teljesen, nehogy valaki félreértse, hogy mit is akar vele a kezében.*
- És nincs neve sem. De a tiédnek tök jó neve van! Tüske.. hm.. én nem is tudom, hogy hogyan nevezném az enyémet. Talán ha majd lesz egy igazi, jó kardom, akkor adok neki nevet. *-tűnődve megvonja a vállát-* De az még nem most lesz szerintem. Egyelőre nem is vagyok túl jó amúgy a karddal. A tőrhöz jobban szokva vagyok. Bár azzal is csak kövi viperákra meg patkányokra vadásztam eddig.
*A lány szerényebbre váltó hangjára kíváncsian odapislant. Ó, tehát akkor Cilia tényleg komolyan veszi a Templomba járást! Meg a Mágustornyot, persze, ha oda is szokott járni.*
- És ha készen állsz, *-kérdezi kíváncsian-* akkor mit akarsz csinálni? Mármint.. tudod.. mi leszel, ha nagy leszel?
*Elvigyorodik.*
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-12 10:43:58
Üzenet elküldve: 2025-08-12 10:43:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Nem baj, ha nem veszik észre egyből, hiszen ezért húzódott az árnyékba. Ám az épület valamiért még mindig fogva tartja. Mágnes és vas. Nem bír elszakadni, nem bír elhátrálni. Így kényszerűségből, de marad. Jobbára végig hallgatja a másik kettő beszélgetését. Sóhajtva húzódik vissza kicsit, nekidől a fa törzsének, és az ágak árnyékából figyel.
Furcsa a számára, ahogy az ablakból kihajoló mélységi hím válaszol. Quehani nem emlékszik arra, hogy gőgös és arrogáns fajtársai ne leereszkedően válaszolnának egy hasonló kérdésre, és ha valaki így kérdezne rá a nevükre, akkor ne egy tőr hegyével karcolnák azt bele a félelf bőrébe a szív felett.
Hogy ki ő valójában, nem tudja, mert emlékei nincsenek. Néhány évvel ezelőtt súlyos sebekkel borítva, majdnem holt állapotban akadtak rá. Nem csak a testét borították mély, elgennyesedett sebek, de a fején is volt nem egy dudor, vágás. Arcán még a mai napig is viseli az egyiknek nyomát, melyet jobbára eltakar fehér haja. A heg bal halántéka mellett, a fül kagylója előtt, végig a nyakán a válla vonaláig ér le. S bár emlékei elvesztek a korábbi életéről, még neve is új, mások adták neki, de az érzés az mégis megmaradt.
Zerith. Megjegyzi ő maga is a nevet, és furcsának találja megint csak, hogy fajtársa nem kérdez vissza, nem érdeklődik a félelf neve iránt. Tekintete most az ablak felől a pokrócba burkolt alak felé fordul.
Most látja elérkezettnek az időt arra, hogy megmutassa magát a másik kettőnek. Igazából kíváncsi arra, miként is reagálnak egy mélységi nőstény felbukkanására? Nem tesz egyebet, minthogy szép lassan lép előre párat, kilépve a fa árnyékából. Ahogy a fény végig fut sötét öltözékén, a majdnem földig érő mélykék köpeny hátra vetett szárnyain, és megcsillogtatja hófehér tincseit, váratlan látvány lehet. Ezt persze a másik kettőnek kell eldönteni. Nem kérdez, nem szól, csak bíborjait emeli fel az ablak négyszöge irányába. *
//Kúria-keresés//
*Nem baj, ha nem veszik észre egyből, hiszen ezért húzódott az árnyékba. Ám az épület valamiért még mindig fogva tartja. Mágnes és vas. Nem bír elszakadni, nem bír elhátrálni. Így kényszerűségből, de marad. Jobbára végig hallgatja a másik kettő beszélgetését. Sóhajtva húzódik vissza kicsit, nekidől a fa törzsének, és az ágak árnyékából figyel.
Furcsa a számára, ahogy az ablakból kihajoló mélységi hím válaszol. Quehani nem emlékszik arra, hogy gőgös és arrogáns fajtársai ne leereszkedően válaszolnának egy hasonló kérdésre, és ha valaki így kérdezne rá a nevükre, akkor ne egy tőr hegyével karcolnák azt bele a félelf bőrébe a szív felett.
Hogy ki ő valójában, nem tudja, mert emlékei nincsenek. Néhány évvel ezelőtt súlyos sebekkel borítva, majdnem holt állapotban akadtak rá. Nem csak a testét borították mély, elgennyesedett sebek, de a fején is volt nem egy dudor, vágás. Arcán még a mai napig is viseli az egyiknek nyomát, melyet jobbára eltakar fehér haja. A heg bal halántéka mellett, a fül kagylója előtt, végig a nyakán a válla vonaláig ér le. S bár emlékei elvesztek a korábbi életéről, még neve is új, mások adták neki, de az érzés az mégis megmaradt.
Zerith. Megjegyzi ő maga is a nevet, és furcsának találja megint csak, hogy fajtársa nem kérdez vissza, nem érdeklődik a félelf neve iránt. Tekintete most az ablak felől a pokrócba burkolt alak felé fordul.
Most látja elérkezettnek az időt arra, hogy megmutassa magát a másik kettőnek. Igazából kíváncsi arra, miként is reagálnak egy mélységi nőstény felbukkanására? Nem tesz egyebet, minthogy szép lassan lép előre párat, kilépve a fa árnyékából. Ahogy a fény végig fut sötét öltözékén, a majdnem földig érő mélykék köpeny hátra vetett szárnyain, és megcsillogtatja hófehér tincseit, váratlan látvány lehet. Ezt persze a másik kettőnek kell eldönteni. Nem kérdez, nem szól, csak bíborjait emeli fel az ablak négyszöge irányába. *
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-12 09:17:28
Üzenet elküldve: 2025-08-12 09:17:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Az, hogy nem veszi észre a fa árnyékába húzódó alakot, két dolognak köszönhető. Az egyik az, hogy jelenleg rendesen látni sem nagyon lát, ami egyrészt az arcába húzott pokrócnak, másrészt összevert arcának köszönhető. A második indok, hogy nem is igen figyeli, hogy rejtőzködik-e valaki a környezetében, de ha figyelné is, sem biztos hogy egy magát becsületesen álcázó alakot észre tudna venni, hiszen nincs ilyenre kiképezve.
Különben pedig egyáltalán nem is foglalkozik most ilyennel.
Amivel foglalkozik, az a férfi odafent, aki ilyen magától értetődőn próbálja becsábítani és marasztalni abban a házban, amihez -véleménye szerint- az égvilágon semmi joga sem lehet. Hiszen ezt csupán a tulajdonos család tagjai tehetnék meg! Azok meg sosem beszélnének vele így. Így, mint egy Szabaddal, olyan valakivel aki nem tartozik feltétlen engedelmességgel senki irányába. De a férfi korábbi szavai csak nem hagyják nyugodni, és tudja jól, hogy ha csupán ennyi információt adna át Vhorossi és Elireya Úrnők számára, amennyit eddig megszerzett, akkor azok elevenen nyúznák meg, amiért nem derített ki még többet.*
- Nem akarok elbújni. *-válaszolja végül, majd az ablaknyílás felől a bejárati ajtó irányába pislant -* Én csak egy házat keresek, a megbízóim számára.
*Azért nem annyira ostoba ő sem, hogy mindent eláruljon.*
- Úgy értesültem róla, hogy ez a ház lehet az. De arra nem számítottam, Zerith Úr, *-visszafordítja arcát az ablaknyílás felé-* hogy a ház.. nos.. lakott?
*Inkább kérdez, mint állít. Kíváncsi rá, hogy az odafent kapaszkodó férfi csupán a romokat akarja átkutatni, vagy a ház birtokjogát szeretné sajátjának kikiáltani.*
//Kúria-keresés//
*Az, hogy nem veszi észre a fa árnyékába húzódó alakot, két dolognak köszönhető. Az egyik az, hogy jelenleg rendesen látni sem nagyon lát, ami egyrészt az arcába húzott pokrócnak, másrészt összevert arcának köszönhető. A második indok, hogy nem is igen figyeli, hogy rejtőzködik-e valaki a környezetében, de ha figyelné is, sem biztos hogy egy magát becsületesen álcázó alakot észre tudna venni, hiszen nincs ilyenre kiképezve.
Különben pedig egyáltalán nem is foglalkozik most ilyennel.
Amivel foglalkozik, az a férfi odafent, aki ilyen magától értetődőn próbálja becsábítani és marasztalni abban a házban, amihez -véleménye szerint- az égvilágon semmi joga sem lehet. Hiszen ezt csupán a tulajdonos család tagjai tehetnék meg! Azok meg sosem beszélnének vele így. Így, mint egy Szabaddal, olyan valakivel aki nem tartozik feltétlen engedelmességgel senki irányába. De a férfi korábbi szavai csak nem hagyják nyugodni, és tudja jól, hogy ha csupán ennyi információt adna át Vhorossi és Elireya Úrnők számára, amennyit eddig megszerzett, akkor azok elevenen nyúznák meg, amiért nem derített ki még többet.*
- Nem akarok elbújni. *-válaszolja végül, majd az ablaknyílás felől a bejárati ajtó irányába pislant -* Én csak egy házat keresek, a megbízóim számára.
*Azért nem annyira ostoba ő sem, hogy mindent eláruljon.*
- Úgy értesültem róla, hogy ez a ház lehet az. De arra nem számítottam, Zerith Úr, *-visszafordítja arcát az ablaknyílás felé-* hogy a ház.. nos.. lakott?
*Inkább kérdez, mint állít. Kíváncsi rá, hogy az odafent kapaszkodó férfi csupán a romokat akarja átkutatni, vagy a ház birtokjogát szeretné sajátjának kikiáltani.*
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-11 21:31:52
Üzenet elküldve: 2025-08-11 21:31:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*A víz hangja emlékezteti rá, többé nem a meredély van alatta. A korlát kemény bizonyosságába kapaszkodik, és ahogy átkel a hídon, a gnóm mesteremberekre gondol, akik építették. Fájó szívvel távolodik Selyemrévtől, de nem a fényűzést sajnálja, hanem azokat, akik az ottani pompánál is fényesebben csillognak, mert olyan tiszta lélekkel bírnak. Még szerencse, hogy egy folyó választja el egymástól ezt a két világot. Annál könnyebb dolga van most, hogy maga mögött hagyja. Ez itt egy határ aközött, ami az ő világa, és aközött, ami sosem lehet az.*
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-11 18:10:59
Üzenet elküldve: 2025-08-11 18:10:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
*Ítélőképességé akkor lehet most cserben hagyta Aljint. Ha más nem csak részben. Ha naphosszat nem is, de jórészét kiveszi a házimunkából Cilia.
Pontosan ez volt a célja. Szeret bohóckodni, ezért még igazán Eeyr sem haragudhat rá. Elvégre haja szála sem görbül Aljinnak. Amúgy is elég göndör az már.*
- Bármi is legyen az. Nagyon hangos volt, a mágustoronyig is elhallották.
*Fűzi még hozzá aggodalmasan ezt a részletet. Kíváncsi. Vajon azok a folyton tekercseket forgató tanoncok képesek voltak valamit találni ezzel kapcsolatban? Amíg nem látogat vissza oda Maival biztosan nem derül ki. Bár az sem kizárt, hogy előbb üti fel a fejét a hang forrása, mintsem kiderítik mi is lehet az valójában.*
- Az nézőpont kérdése. Ami neked egy emberöltő, az nekem csak egy hónap.
*Feleli kissé szemtelenül. És bár erős túlzás, a lényeget érteni fogja az ember fia.*
- Jó neked, csak aztán ki ne köss a Pegazus mögött.
*Kuncog fel ismét. Nem tudja mennyire kívánja a bort a másik. De emlékszik bizony sok alak került elő éjjelente a Pegazusból. És bizony, egyik sem tűnt igazán szomjasnak. Bár arra is volt példa, hogy egy kettő a városterén lévő kútba dőlt, hogy felfrissítse magát.*
- Bizony, az elfek nyelve is ilyen. Mime esse na Cilia, happime ana oment tye. Ami annyit tesz. A nevem Cilia, örülök hogy megismertelek.
*Hangja is mintha kissé másképpen hatna saját nyelvén. Sokkalta lágyabb és finomabban hangzik szájából, mint a közös.*
- Az idősebbek szoktak segíteni a házimunkában. Ami nehezebb vagy bonyolultabb. A kicsiktől csak annyit kérnek, hogy legalább maguk után pakoljanak el, és a szobájukat tartsák tisztán.
*Ennyi a kötelező minimum Anviel sőt Mai szemében is. A takarítást is sokkal könnyíti meg, ha minden gyermek maga után rendet tart. Amit az esetek többségében sikerül is. Persze mindig akadnak lázadók, akik nem hajlandóak ezt megtenni, vagy pusztán elfelejtik a játék hevében.
Nem is zavartatja magát a másik cukkolásán. Sosem okozott neki gondot a nehéz munka. Sőt az sem, ha Nimerilnek kell segíteni a betegek ellátásában. Mert azokból ennyi gyerek között bizony vannak. Egyszerű megfázástól kezdve, a himlő korszakik. Szerencséjükre, még nem kellett törött csontokkal foglalkozniuk. Ha tudná le is kopogná ezt valahol.*
- És, hogy sikerült? Jól forgatod a kardod? Neve is van? Az enyémet Tüskének hívóm.
*Kérdez vissza és mesél lelkesen. Ha már ennyire büszke a másik arra mire adta a fejét. Biztosan nem esik nehezére beavatni egy két részletbe.*
- Azt majd Eeyr dönti el, készen állok e rá.
*Míg végül szerényebb hangnemben szólal meg az utolsó jókívánsághoz. Ugyanis, ez a tudás nem a szerencsén múlik. Hanem rengeteg időn. Amit törődéssel, figyelemmel, odaadással és imával kell tölteni. Ami után csak bízni tud abban, Eeyr hajlandó lesz hatalmának egy részével megjutalmazni őt.*
*Ítélőképességé akkor lehet most cserben hagyta Aljint. Ha más nem csak részben. Ha naphosszat nem is, de jórészét kiveszi a házimunkából Cilia.
Pontosan ez volt a célja. Szeret bohóckodni, ezért még igazán Eeyr sem haragudhat rá. Elvégre haja szála sem görbül Aljinnak. Amúgy is elég göndör az már.*
- Bármi is legyen az. Nagyon hangos volt, a mágustoronyig is elhallották.
*Fűzi még hozzá aggodalmasan ezt a részletet. Kíváncsi. Vajon azok a folyton tekercseket forgató tanoncok képesek voltak valamit találni ezzel kapcsolatban? Amíg nem látogat vissza oda Maival biztosan nem derül ki. Bár az sem kizárt, hogy előbb üti fel a fejét a hang forrása, mintsem kiderítik mi is lehet az valójában.*
- Az nézőpont kérdése. Ami neked egy emberöltő, az nekem csak egy hónap.
*Feleli kissé szemtelenül. És bár erős túlzás, a lényeget érteni fogja az ember fia.*
- Jó neked, csak aztán ki ne köss a Pegazus mögött.
*Kuncog fel ismét. Nem tudja mennyire kívánja a bort a másik. De emlékszik bizony sok alak került elő éjjelente a Pegazusból. És bizony, egyik sem tűnt igazán szomjasnak. Bár arra is volt példa, hogy egy kettő a városterén lévő kútba dőlt, hogy felfrissítse magát.*
- Bizony, az elfek nyelve is ilyen. Mime esse na Cilia, happime ana oment tye. Ami annyit tesz. A nevem Cilia, örülök hogy megismertelek.
*Hangja is mintha kissé másképpen hatna saját nyelvén. Sokkalta lágyabb és finomabban hangzik szájából, mint a közös.*
- Az idősebbek szoktak segíteni a házimunkában. Ami nehezebb vagy bonyolultabb. A kicsiktől csak annyit kérnek, hogy legalább maguk után pakoljanak el, és a szobájukat tartsák tisztán.
*Ennyi a kötelező minimum Anviel sőt Mai szemében is. A takarítást is sokkal könnyíti meg, ha minden gyermek maga után rendet tart. Amit az esetek többségében sikerül is. Persze mindig akadnak lázadók, akik nem hajlandóak ezt megtenni, vagy pusztán elfelejtik a játék hevében.
Nem is zavartatja magát a másik cukkolásán. Sosem okozott neki gondot a nehéz munka. Sőt az sem, ha Nimerilnek kell segíteni a betegek ellátásában. Mert azokból ennyi gyerek között bizony vannak. Egyszerű megfázástól kezdve, a himlő korszakik. Szerencséjükre, még nem kellett törött csontokkal foglalkozniuk. Ha tudná le is kopogná ezt valahol.*
- És, hogy sikerült? Jól forgatod a kardod? Neve is van? Az enyémet Tüskének hívóm.
*Kérdez vissza és mesél lelkesen. Ha már ennyire büszke a másik arra mire adta a fejét. Biztosan nem esik nehezére beavatni egy két részletbe.*
- Azt majd Eeyr dönti el, készen állok e rá.
*Míg végül szerényebb hangnemben szólal meg az utolsó jókívánsághoz. Ugyanis, ez a tudás nem a szerencsén múlik. Hanem rengeteg időn. Amit törődéssel, figyelemmel, odaadással és imával kell tölteni. Ami után csak bízni tud abban, Eeyr hajlandó lesz hatalmának egy részével megjutalmazni őt.*
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-11 17:52:28
Üzenet elküldve: 2025-08-11 17:52:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*A lenti motyogását nem igazán értette, még abban is teljesen bizonytalan, hogy egyáltalán az ő fülének hangzott-e, amit mondani akart. Ha igenis, majd meg kell ismételnie, mert Zerith alatt a kövek mozzanása és a szobáján keresztülfúvó szél enyhe súgása is értelmezhetőbb ily magasságokból, mint a félelf szavain való nyammogása. De úgy tűnik a felszíni is képes megférfiasodni és már hallhatóbb módon szóvá tenni, amit szeretne.*
- Hívj csak Zerithnek.
*Gondtalanul cseng a válasz, a mélységi felhagyott a hencegéssel. Ha a félvér nem vevő az ilyesmire, ő nem erőlteti rája. Újra kitekint, most már kevesebb testsúlyát bízva az érdemtelen falazatra, inkább csak kihajol, hogy vendégét vizslathassa. Még nem tudja, hova tegye el magában a félelfet.*
- Segíthetek valamiben? Ha meg akarsz bújni, itt igazán nem fog senki se keresni már.
*Bár ezt már emlegette már, az ajánlata nem évült el a sorsnyűtte félelf felé. Sok dolgot nem fog tudni szolgáltatni a számra, bár friss vízzel és abba áztatható kenyérdarabkákkal meg tudja dobni a hányattatott sorsú társát. A lombokban bujdosót még nem szúrta ki, de uradalmának zöldjét bárki élvezheti, a birtok méltóságai elhagyták földjüket vagy bele lettek taposva a lázadók által. A ház bukása egy sanyarú történet és még Zerithnek sem sikerült megismerni a ház múltját. Bár a döglött óriáspók és a terjedező ivadékai a pincében megérnének egy pár szót, de ezzel se fárasztja még a vendégét. Nem volt ideje kitakarítani és nem is fogja sokkal tovább koplaltatni ezt a romhalmazt, lassan végez a szobáinak átnézésével.*
//Kúria-keresés//
*A lenti motyogását nem igazán értette, még abban is teljesen bizonytalan, hogy egyáltalán az ő fülének hangzott-e, amit mondani akart. Ha igenis, majd meg kell ismételnie, mert Zerith alatt a kövek mozzanása és a szobáján keresztülfúvó szél enyhe súgása is értelmezhetőbb ily magasságokból, mint a félelf szavain való nyammogása. De úgy tűnik a felszíni is képes megférfiasodni és már hallhatóbb módon szóvá tenni, amit szeretne.*
- Hívj csak Zerithnek.
*Gondtalanul cseng a válasz, a mélységi felhagyott a hencegéssel. Ha a félvér nem vevő az ilyesmire, ő nem erőlteti rája. Újra kitekint, most már kevesebb testsúlyát bízva az érdemtelen falazatra, inkább csak kihajol, hogy vendégét vizslathassa. Még nem tudja, hova tegye el magában a félelfet.*
- Segíthetek valamiben? Ha meg akarsz bújni, itt igazán nem fog senki se keresni már.
*Bár ezt már emlegette már, az ajánlata nem évült el a sorsnyűtte félelf felé. Sok dolgot nem fog tudni szolgáltatni a számra, bár friss vízzel és abba áztatható kenyérdarabkákkal meg tudja dobni a hányattatott sorsú társát. A lombokban bujdosót még nem szúrta ki, de uradalmának zöldjét bárki élvezheti, a birtok méltóságai elhagyták földjüket vagy bele lettek taposva a lázadók által. A ház bukása egy sanyarú történet és még Zerithnek sem sikerült megismerni a ház múltját. Bár a döglött óriáspók és a terjedező ivadékai a pincében megérnének egy pár szót, de ezzel se fárasztja még a vendégét. Nem volt ideje kitakarítani és nem is fogja sokkal tovább koplaltatni ezt a romhalmazt, lassan végez a szobáinak átnézésével.*
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-11 14:50:43
Üzenet elküldve: 2025-08-11 14:50:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Mióta is? Már számolni sem tudja a napokat, amióta maga mögött hagyta utolsó megbízatását, és nyakába véve a fél világot megérkezett a Romváros szélére. Na jó, a fél világ erős túlzás, hiszen, amióta az eszét tudja - és ez nem túl hosszú idő sajnos - mindig is Arthenior utcáit koptatta. Vagy inkább szennyezte be vérrel és belsőségekkel. Elvégre szorgos diákként példás munkát végez mindig. Azonban a mester eltűnt, és nincs több megbízás sem, magára maradt. Bolyongása közben, vetődött ezen a napon a régi romos városrész egykor bizonyára virágzó részére. Korhadt, üszkös gerendák, be- vagy éppen kidölt házfalak, üveg nélkül üresen ásító, sötét ablaklyukak.
Mintha mágnes vonzaná a régi Dwirintalen kúria irányába, húzza, rángatja, és ő enged a késztetésnek. Ám léptei a megszokástól óvatosak és nesztelenek, így egy csonka fa - ki tudja mi lelte szegényt, talán villám súlytotta agyon, s az egy vastagabb ág, mely oldalra nyújtózik még, növesztett némi lombot magára - magányos, lombos ága alatt keres menedéket az árnyékban, szinte már láthatatlanul.
Ha akarná, ujjával megérinthetné a mellette elhaladó, pokrócba burkolózó félelfet, de nem teszi persze, kíváncsi inkább, hogy mit keres amaz itt.
A váratlan szóváltás hát őt is meglepi, nem csak a félelfet, s talán épp csak leheletnyit hajol egyenes törzzsel előre, hogy a csonka ág résén megleshesse ki az, ki az épületből oly kedvesen hívogat. S mivel az érkező szinte már számonkérő hangon kérdez vissza, hát továbbra is észrevétlen igyekszik maradni, míg meg nem tudja a felállást. Mindenesetre meglepi, hogy ezen a környéken váratlanul ekkora mozgás támad. A Romvárosban nem igazán él senki, talán csavargók, és a törvény elől menekülők húzák meg itt magukat. *
//Kúria-keresés//
*Mióta is? Már számolni sem tudja a napokat, amióta maga mögött hagyta utolsó megbízatását, és nyakába véve a fél világot megérkezett a Romváros szélére. Na jó, a fél világ erős túlzás, hiszen, amióta az eszét tudja - és ez nem túl hosszú idő sajnos - mindig is Arthenior utcáit koptatta. Vagy inkább szennyezte be vérrel és belsőségekkel. Elvégre szorgos diákként példás munkát végez mindig. Azonban a mester eltűnt, és nincs több megbízás sem, magára maradt. Bolyongása közben, vetődött ezen a napon a régi romos városrész egykor bizonyára virágzó részére. Korhadt, üszkös gerendák, be- vagy éppen kidölt házfalak, üveg nélkül üresen ásító, sötét ablaklyukak.
Mintha mágnes vonzaná a régi Dwirintalen kúria irányába, húzza, rángatja, és ő enged a késztetésnek. Ám léptei a megszokástól óvatosak és nesztelenek, így egy csonka fa - ki tudja mi lelte szegényt, talán villám súlytotta agyon, s az egy vastagabb ág, mely oldalra nyújtózik még, növesztett némi lombot magára - magányos, lombos ága alatt keres menedéket az árnyékban, szinte már láthatatlanul.
Ha akarná, ujjával megérinthetné a mellette elhaladó, pokrócba burkolózó félelfet, de nem teszi persze, kíváncsi inkább, hogy mit keres amaz itt.
A váratlan szóváltás hát őt is meglepi, nem csak a félelfet, s talán épp csak leheletnyit hajol egyenes törzzsel előre, hogy a csonka ág résén megleshesse ki az, ki az épületből oly kedvesen hívogat. S mivel az érkező szinte már számonkérő hangon kérdez vissza, hát továbbra is észrevétlen igyekszik maradni, míg meg nem tudja a felállást. Mindenesetre meglepi, hogy ezen a környéken váratlanul ekkora mozgás támad. A Romvárosban nem igazán él senki, talán csavargók, és a törvény elől menekülők húzák meg itt magukat. *
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-11 14:04:49
Üzenet elküldve: 2025-08-11 14:04:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Úgy dermed meg, ahogy van: jobb lábával a levegőben, lépés közben. Egyszerre több dolog is végigfut fejében. Először is: ki az, aki a Dwirinthalen-házban van? Hogy merészel oda belépni?! Ezután: akárki is legyen az, miként veszi a bátorságot, hogy oda csak úgy beinvitáljon bárki ismeretlent?
Ajkai élesen felsajdulnak ahogy összeszorítja őket, míg visszafordul a ház felé, és tekintetét felemelve keresni kezdi, hogy honnan is jött a hang. Bosszantja hogy jobb szemével ennyire rosszul lát most, inkább félig ráereszti szemhéját, és csak baljával vizslat. Nem is kell sokáig keresnie, hogy ki szólította meg. Már szinte nyelvére tódul egy számonkérő szitokszó, mikor eljut agyáig hogy mit is hall. Még hogy egy mélységi hogy fogadja az örökséget? Összébb vonja szemöldökét, hunyorogva próbálja jobban kivenni a lópokróc rejteke alól, hogy ki az, aki abban az ablakban áll. Nem ismeri fel az arcot. Legalábbis összességében nem, még ha pár vonás ismerősnek is hat. De hát ilyen vonásokat könnyűszerrel talál az ember más arcokon is.
Kicsit jobban arcába húzza a pokrócot ahogy az idegen szóvá teszi összevert vonásait, de a keze szinte erőtlenné válik a továbbiaktól.*
- Hogy.. tessék? *-odafentről talán nem is hallatszódik, ahogy a szavakat mormogja. Mit mondott? Hogy egy Dwirinthalen örömmel lát mindenkit? Tehát akárki is legyen ez az alak, ennek a családnak a tagjaként tetszeleg? Ráadásul meglehetősen érdekesen.. Még hogy egy Dwirinthalen örömmel lát mindenkit..! Halkan felhorkant, majd újra felemeli arcát, és bal szemével az ismeretlen arcát keresi.*
- Jóuram megtisztelne azzal, hogy elárulja a nevét? *-hangja és szavai félúton vannak aközött, amit egy idegennek, és amit egy Dwirinthalen Úrnak vagy Úrnőnek tartogatna.*
//Kúria-keresés//
*Úgy dermed meg, ahogy van: jobb lábával a levegőben, lépés közben. Egyszerre több dolog is végigfut fejében. Először is: ki az, aki a Dwirinthalen-házban van? Hogy merészel oda belépni?! Ezután: akárki is legyen az, miként veszi a bátorságot, hogy oda csak úgy beinvitáljon bárki ismeretlent?
Ajkai élesen felsajdulnak ahogy összeszorítja őket, míg visszafordul a ház felé, és tekintetét felemelve keresni kezdi, hogy honnan is jött a hang. Bosszantja hogy jobb szemével ennyire rosszul lát most, inkább félig ráereszti szemhéját, és csak baljával vizslat. Nem is kell sokáig keresnie, hogy ki szólította meg. Már szinte nyelvére tódul egy számonkérő szitokszó, mikor eljut agyáig hogy mit is hall. Még hogy egy mélységi hogy fogadja az örökséget? Összébb vonja szemöldökét, hunyorogva próbálja jobban kivenni a lópokróc rejteke alól, hogy ki az, aki abban az ablakban áll. Nem ismeri fel az arcot. Legalábbis összességében nem, még ha pár vonás ismerősnek is hat. De hát ilyen vonásokat könnyűszerrel talál az ember más arcokon is.
Kicsit jobban arcába húzza a pokrócot ahogy az idegen szóvá teszi összevert vonásait, de a keze szinte erőtlenné válik a továbbiaktól.*
- Hogy.. tessék? *-odafentről talán nem is hallatszódik, ahogy a szavakat mormogja. Mit mondott? Hogy egy Dwirinthalen örömmel lát mindenkit? Tehát akárki is legyen ez az alak, ennek a családnak a tagjaként tetszeleg? Ráadásul meglehetősen érdekesen.. Még hogy egy Dwirinthalen örömmel lát mindenkit..! Halkan felhorkant, majd újra felemeli arcát, és bal szemével az ismeretlen arcát keresi.*
- Jóuram megtisztelne azzal, hogy elárulja a nevét? *-hangja és szavai félúton vannak aközött, amit egy idegennek, és amit egy Dwirinthalen Úrnak vagy Úrnőnek tartogatna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1807-1826