Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-28 19:32:13
Üzenet elküldve: 2020-07-28 19:32:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*Urasan túllép azon a problémán, hogy Aenae a szemére veti, hogy nem kellene ott lennie. A kaszárnyán megígérte a lánynak, hogy nem fogja kockáztatni az életét, hogy kimentse, ám most mégis itt van. Persze, mindketten tudják, hogy ha nem jött volna, akkor valószínűleg egészen másképp alakul a lány sorsa, de az igric bízik benne, hogy a sikeres kiszabadítási kísérlet után, és persze azzal együtt, hogy a bárónak egy haja szála sem görbült, Aenae elnéző lesz a megszegett ígérettel kapcsolatban.
Az öreg Terwy lelke elhagyja a testét, az üveges tekintetű őrülttel csak egy pillantás erejéig foglalkozik a wegtoreni, majd figyelmét a lánynak szenteli, akiért kockára tette mások irháját.*
- Félrebeszélsz, kedvesem. Nyugodj meg, most már senki sem bánthat. *Nagyvonalú szavak, hisz honnan tudhatná az igric, hogy Terwy halálával a veszély is elmúlt a fejük fölül, de most ilyen szavakra van szükség. No meg nem szeretné, ha a lány botor mód a városnak adná a rossz emlékű házat, amiből a kereskedőház oly sok mindent ki tudna hozni. Egy fogadót mondjuk, a pincét már így is összenyitották az alsó szinttel, vagy egy kézműves boltot. Mindegy, csak ne legyen a városé.
A kipucolt telek problematikáját, amelyen keresztül Aenaet ide hozták, a városőrökre hagyja. Innentől az ő dolguk, hogy biztosítsák a helyszínt és kiszabadítsák a még élő és lent rekedt embereket. Az igric nem szeretne mást, csak visszamenni a Kalmárba és egy jó forró fürdőt venni és elfelejteni ezt az egész kálváriát.*
- Mi mást tehettem volna? *Kérdi a lánytól fáradt, kedves mosollyal. Hisz ez a hősük dolga. Megmenteni a bajba jutott lányt a gonosz karmai közül. A sebesült városőr kap egy bájitalt Aenaetől. Az igricnek fogalma sincs, honnan lehet ennyiféle gyógyital nála, de nincs már agya ezzel foglalkozni.*
- Később foglalkozunk vele is. A föld alól is előkerítem, nem lesz az ismert világnak olyan helye, ahol elbújhat a haragom elől. *Válaszol bizalmas hangon. Könnyelmű ígéretek, de olyan simán jönnek az ajkára, mintha valóban úgy gondolná. A valóságban úgy van, hogy majd a városőrök, meg a thargok majd előkerítik, ő már így is tetemes összeget áldozott a kiszabadításra. Ám persze ez nem az aranyról szólt, nem is a dicsőségről. Nem tudja tagadni, hogy érez valamit Aenae iránt és ezt csak úgy tudja kideríteni, ha a lány életben van és még sokáig vele lehet.*
- A Kalmárban kipihenheted magad, egy forró fürdő és egy nagy alvás. Ez kell most neked. *Folytatja, amikor Aenae ujjai az övé köré fonódnak. Egy pillanatra zavarba jön és nem a zsoldosok és a katonák lehetséges pillantása miatt. Viszonozza a mozdulatot, ujjaik összefonódnak. De vajon ki vetné ezt a szemükre? Ki merné kétségbe vonni a történtek jelentőségét. A kiszabadított lány és a kiszabadító közt létrejövő láthatatlan kapcsolat, mely több, mint egyszerű szövetség.
Az igric, borostája alatt halvány mosollyal öleli át Aenae vállát, hogy óvón vigyázzon rá, ahogy elindulnak a Wegtoreni Kalmár felé át a polgárnegyeden. Ha zsoldosok követik is, most nem törődik velük. Majd otthon, majd később.*
//Epilógus//
*Urasan túllép azon a problémán, hogy Aenae a szemére veti, hogy nem kellene ott lennie. A kaszárnyán megígérte a lánynak, hogy nem fogja kockáztatni az életét, hogy kimentse, ám most mégis itt van. Persze, mindketten tudják, hogy ha nem jött volna, akkor valószínűleg egészen másképp alakul a lány sorsa, de az igric bízik benne, hogy a sikeres kiszabadítási kísérlet után, és persze azzal együtt, hogy a bárónak egy haja szála sem görbült, Aenae elnéző lesz a megszegett ígérettel kapcsolatban.
Az öreg Terwy lelke elhagyja a testét, az üveges tekintetű őrülttel csak egy pillantás erejéig foglalkozik a wegtoreni, majd figyelmét a lánynak szenteli, akiért kockára tette mások irháját.*
- Félrebeszélsz, kedvesem. Nyugodj meg, most már senki sem bánthat. *Nagyvonalú szavak, hisz honnan tudhatná az igric, hogy Terwy halálával a veszély is elmúlt a fejük fölül, de most ilyen szavakra van szükség. No meg nem szeretné, ha a lány botor mód a városnak adná a rossz emlékű házat, amiből a kereskedőház oly sok mindent ki tudna hozni. Egy fogadót mondjuk, a pincét már így is összenyitották az alsó szinttel, vagy egy kézműves boltot. Mindegy, csak ne legyen a városé.
A kipucolt telek problematikáját, amelyen keresztül Aenaet ide hozták, a városőrökre hagyja. Innentől az ő dolguk, hogy biztosítsák a helyszínt és kiszabadítsák a még élő és lent rekedt embereket. Az igric nem szeretne mást, csak visszamenni a Kalmárba és egy jó forró fürdőt venni és elfelejteni ezt az egész kálváriát.*
- Mi mást tehettem volna? *Kérdi a lánytól fáradt, kedves mosollyal. Hisz ez a hősük dolga. Megmenteni a bajba jutott lányt a gonosz karmai közül. A sebesült városőr kap egy bájitalt Aenaetől. Az igricnek fogalma sincs, honnan lehet ennyiféle gyógyital nála, de nincs már agya ezzel foglalkozni.*
- Később foglalkozunk vele is. A föld alól is előkerítem, nem lesz az ismert világnak olyan helye, ahol elbújhat a haragom elől. *Válaszol bizalmas hangon. Könnyelmű ígéretek, de olyan simán jönnek az ajkára, mintha valóban úgy gondolná. A valóságban úgy van, hogy majd a városőrök, meg a thargok majd előkerítik, ő már így is tetemes összeget áldozott a kiszabadításra. Ám persze ez nem az aranyról szólt, nem is a dicsőségről. Nem tudja tagadni, hogy érez valamit Aenae iránt és ezt csak úgy tudja kideríteni, ha a lány életben van és még sokáig vele lehet.*
- A Kalmárban kipihenheted magad, egy forró fürdő és egy nagy alvás. Ez kell most neked. *Folytatja, amikor Aenae ujjai az övé köré fonódnak. Egy pillanatra zavarba jön és nem a zsoldosok és a katonák lehetséges pillantása miatt. Viszonozza a mozdulatot, ujjaik összefonódnak. De vajon ki vetné ezt a szemükre? Ki merné kétségbe vonni a történtek jelentőségét. A kiszabadított lány és a kiszabadító közt létrejövő láthatatlan kapcsolat, mely több, mint egyszerű szövetség.
Az igric, borostája alatt halvány mosollyal öleli át Aenae vállát, hogy óvón vigyázzon rá, ahogy elindulnak a Wegtoreni Kalmár felé át a polgárnegyeden. Ha zsoldosok követik is, most nem törődik velük. Majd otthon, majd később.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-28 18:25:52
Üzenet elküldve: 2020-07-28 18:25:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Egészen röviden, mindenfajta öröm nélkül nevet fel a férfi válaszán.*
- Igen, a szörnyeteg elég találó. *Pillant végig lassan a tőle nem túl messze üldögélőn. Végül is nem ő mondta, s ha már ilyen őszinte beszélgetést folytatnak, készségesen megerősíti Gabrael észrevételét.*
- Biztosan szerencsés csillagzat alatt születtél. *Bólogat a folytatásra komolyan, miközben ajkai alig észrevehető, féloldalas mosolyra húzódnak. Annyira szürreális számára ez az egész jelenet, hogy már nehezére esik komolyan venni. Könnyen meglehet, hogy maga alatt vágja így a fát, de nem tud mit tenni.*
- Azt nem nevezném oknak, hogy otthonnak használod a boltunkat, engem meg holmi házvezetőnőnek nézel. Nem szép dolog, szó se róla, de emiatt nem akarnám, hogy vér tapadjon a kezemhez. *Valójában egyáltalán nem biztos benne, hogy képes lenne ölni… még akkor sem, ha az egyik legősibb motiváció fűti, mint a bosszúvágy. Sokat gondolkozott már azon, ha valaki elé vezetné anyja vagy testvére gyilkosát, és kezébe adna egy jó fogású, éppen megfelelő pengehosszúságú tőrt, amit csak az illető szívébe kell mártani, vajon képes lenne-e megtenni. Eddig mindig arra jutott, hogy ameddig meg nem éli a pillanatot, ezt a kérdést sajnos lehetetlen eldönteni. Gabrael tetteinek, szavainak súlya meg sem közelíti egyelőre azt a pontot, ahol a gyilkosság, mint reális megoldás, szóba jöhet. A mérgezés gondolata csak szakmai ártalom.
A következő kérdésre szemei elkerekednek, látszik, hogy hirtelenjében köpni-nyelni nem tud. Még a végén (a nagyon-nagyon távoli végén) megsajnálja Gabraelt, hisz bármilyen keveset is beszéltek eddig, szinte minden hozzászólásából az derül ki, hogy fogalma nincs arról, milyen egy másik emberi lényhez kötődni. *
- Mert az apám? *Kérdez végül vissza, bár a néhány némán töltött pillanat alatt egy közepes szónoklatra elegendő indok fogalmazódik meg benne. Válaszra most nem vár, annál sokkal jobban meg van döbbentve.* - Szerinted… meg kellene ölnöm, mert… hasznavehetetlen? Számomra ő nem teher, hanem az utolsó ember, akiért még érdemes reggelente felkelnem. *Hangja most kivételesen őszintének tűnik, tekintete pedig meglehetősen zavartnak. Látszik, hogy nagyon kíváncsi a válaszra, addig nem is megy sehová.
Az időhúzásra csak egy rosszalló pillantás érkezik válasz gyanánt, hisz mit lehetne erre mondani. Megemlíthetné, hogy egy fikarcnyit sem érdekli, megázik-e a másik odakint, de attól valószínűleg nem távozna hamarabb. Inkább beletörődik, s hamarosan eltűnik az ajtó mögött, hogy apját is kiszolgálja.*
*Egészen röviden, mindenfajta öröm nélkül nevet fel a férfi válaszán.*
- Igen, a szörnyeteg elég találó. *Pillant végig lassan a tőle nem túl messze üldögélőn. Végül is nem ő mondta, s ha már ilyen őszinte beszélgetést folytatnak, készségesen megerősíti Gabrael észrevételét.*
- Biztosan szerencsés csillagzat alatt születtél. *Bólogat a folytatásra komolyan, miközben ajkai alig észrevehető, féloldalas mosolyra húzódnak. Annyira szürreális számára ez az egész jelenet, hogy már nehezére esik komolyan venni. Könnyen meglehet, hogy maga alatt vágja így a fát, de nem tud mit tenni.*
- Azt nem nevezném oknak, hogy otthonnak használod a boltunkat, engem meg holmi házvezetőnőnek nézel. Nem szép dolog, szó se róla, de emiatt nem akarnám, hogy vér tapadjon a kezemhez. *Valójában egyáltalán nem biztos benne, hogy képes lenne ölni… még akkor sem, ha az egyik legősibb motiváció fűti, mint a bosszúvágy. Sokat gondolkozott már azon, ha valaki elé vezetné anyja vagy testvére gyilkosát, és kezébe adna egy jó fogású, éppen megfelelő pengehosszúságú tőrt, amit csak az illető szívébe kell mártani, vajon képes lenne-e megtenni. Eddig mindig arra jutott, hogy ameddig meg nem éli a pillanatot, ezt a kérdést sajnos lehetetlen eldönteni. Gabrael tetteinek, szavainak súlya meg sem közelíti egyelőre azt a pontot, ahol a gyilkosság, mint reális megoldás, szóba jöhet. A mérgezés gondolata csak szakmai ártalom.
A következő kérdésre szemei elkerekednek, látszik, hogy hirtelenjében köpni-nyelni nem tud. Még a végén (a nagyon-nagyon távoli végén) megsajnálja Gabraelt, hisz bármilyen keveset is beszéltek eddig, szinte minden hozzászólásából az derül ki, hogy fogalma nincs arról, milyen egy másik emberi lényhez kötődni. *
- Mert az apám? *Kérdez végül vissza, bár a néhány némán töltött pillanat alatt egy közepes szónoklatra elegendő indok fogalmazódik meg benne. Válaszra most nem vár, annál sokkal jobban meg van döbbentve.* - Szerinted… meg kellene ölnöm, mert… hasznavehetetlen? Számomra ő nem teher, hanem az utolsó ember, akiért még érdemes reggelente felkelnem. *Hangja most kivételesen őszintének tűnik, tekintete pedig meglehetősen zavartnak. Látszik, hogy nagyon kíváncsi a válaszra, addig nem is megy sehová.
Az időhúzásra csak egy rosszalló pillantás érkezik válasz gyanánt, hisz mit lehetne erre mondani. Megemlíthetné, hogy egy fikarcnyit sem érdekli, megázik-e a másik odakint, de attól valószínűleg nem távozna hamarabb. Inkább beletörődik, s hamarosan eltűnik az ajtó mögött, hogy apját is kiszolgálja.*
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-28 15:20:55
Üzenet elküldve: 2020-07-28 15:20:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*Aenae, majd mikor később majd visszagondol erre a pillanatra, akkor kétségkívül büszke lesz magára, mert ordítani szeretne és a tőrét újra meg újra a férfi mellkasába vágni, pofán rúgni, leköpni, de mégsem teszi. Csak áll tőle nem messze egy hosszú pillanatig, az üvöltésben ugyan nem akadályozza meg semmi, de a mellkas szurkálás és a pofán rúgás ellen elég erős érv a törpe csatabárdja, vagy a másik fickó nyila, köpködni meg továbbra sem tud, csak a saját állán folyna le a véres nyál. Marad hát a csendes, ámbár megvető pillantás, majd az épületből való elegáns távozás, mármint amennyire egy omladozó épületből való kirohanás elegáns lehet. Kívülről egészen úgy látni, hogy itt bizony a lányé az erkölcsi győzelem, az teljesen más kérdés, hogy ő maga nem érez semmi győzelemfélét.*
- Asszem, hogy a városnak adományozom az ingatlant, csináljon vele amit akar.
*Dohogja már odakint, igazság szerint nagyon elment a kedve ettől az árvaházasditól, látni sem akarja az épületet, amihez megannyi kedves, gyerekkori emlék fűzte eddig. Most a gyomrából lefelé lüktető fájdalom van csak.*
- Pár utcára egy kipucolt telken van egy bodega, engem ott vittek le.
*Hangja rekedtes, arcán ott a kín, no meg egy csomó kosz és a saját, felböfögött vére is készül odaszáradni. Meglehetősen elgyötört, mert bár a bájital a sebeit begyógyította, de mégis fáj mindene, hiszen azelőtt, hogy kardot döftek a hasába még meg is pofozták és egy lépcsőn is volt szerencséje legurulni, nincs jól és nemcsak fizikailag.*
- Be volt kötve a szemem, nem tudom, hogy merre vittek.
*Magyarázza kótyagosan. Fáradt.*
- Köszönöm, hogy értem jöttetek.
*Kissé zavarban van, mivel egyáltalán nem számított mentőakcióra - nem is várta el, Cha'ysst meg kifejezetten kérte is, hogy maradjon ki -, ilyen nagyszabásúra meg pláne nem. Topáz pillantása végigszalad a felmentőseregen, bár eléggé felületes a nézelődése, mert csak a sötételf sérülését szúrja ki. Ujjai végre úgy működnek, ahogyan ezt elvárja tőlük, így a szütyőjébe túr, majd átnyújt Dvorn Had'raudernek 1 Fűzöld varázsitalt.
.*
- Ez meggyógyít.
*A férfi érezheti, hogy a lány keze remeg, ha nem így lenne, akkor meglehet, hogy Aenae maga gondoskodna a sérüléséről, de jelenleg képtelen erre. A maga részéről biccentéssel búcsúzik attól, akikre nem vonatkoznak Cha'yss szavai.*
- A gyereket el kell kapni.
*Ezt már Cha'yssnak mondja, fojtott hangon, ha végre elindultak és kicsit eltávolodtak. Bjokot - a mostohatestvérét - egy kanál vízben is meg tudná fojtani, de szívesen ki is belezné. Ezt nyilván nem adhatja a városi őrség tudtára, de Cha'yssban maradéktalanul megbízik. Remegő keze a férfi kezét keresi, ujjait az ujja közé fonná, ha biztos kéz vezetné, akkor talán nem kóvályogna. Meg igazából nem érdekli már, ha bárki túl bizalmasnak találná a gesztust.*
//Epilógus//
*Aenae, majd mikor később majd visszagondol erre a pillanatra, akkor kétségkívül büszke lesz magára, mert ordítani szeretne és a tőrét újra meg újra a férfi mellkasába vágni, pofán rúgni, leköpni, de mégsem teszi. Csak áll tőle nem messze egy hosszú pillanatig, az üvöltésben ugyan nem akadályozza meg semmi, de a mellkas szurkálás és a pofán rúgás ellen elég erős érv a törpe csatabárdja, vagy a másik fickó nyila, köpködni meg továbbra sem tud, csak a saját állán folyna le a véres nyál. Marad hát a csendes, ámbár megvető pillantás, majd az épületből való elegáns távozás, mármint amennyire egy omladozó épületből való kirohanás elegáns lehet. Kívülről egészen úgy látni, hogy itt bizony a lányé az erkölcsi győzelem, az teljesen más kérdés, hogy ő maga nem érez semmi győzelemfélét.*
- Asszem, hogy a városnak adományozom az ingatlant, csináljon vele amit akar.
*Dohogja már odakint, igazság szerint nagyon elment a kedve ettől az árvaházasditól, látni sem akarja az épületet, amihez megannyi kedves, gyerekkori emlék fűzte eddig. Most a gyomrából lefelé lüktető fájdalom van csak.*
- Pár utcára egy kipucolt telken van egy bodega, engem ott vittek le.
*Hangja rekedtes, arcán ott a kín, no meg egy csomó kosz és a saját, felböfögött vére is készül odaszáradni. Meglehetősen elgyötört, mert bár a bájital a sebeit begyógyította, de mégis fáj mindene, hiszen azelőtt, hogy kardot döftek a hasába még meg is pofozták és egy lépcsőn is volt szerencséje legurulni, nincs jól és nemcsak fizikailag.*
- Be volt kötve a szemem, nem tudom, hogy merre vittek.
*Magyarázza kótyagosan. Fáradt.*
- Köszönöm, hogy értem jöttetek.
*Kissé zavarban van, mivel egyáltalán nem számított mentőakcióra - nem is várta el, Cha'ysst meg kifejezetten kérte is, hogy maradjon ki -, ilyen nagyszabásúra meg pláne nem. Topáz pillantása végigszalad a felmentőseregen, bár eléggé felületes a nézelődése, mert csak a sötételf sérülését szúrja ki. Ujjai végre úgy működnek, ahogyan ezt elvárja tőlük, így a szütyőjébe túr, majd átnyújt Dvorn Had'raudernek 1 Fűzöld varázsitalt.
.*- Ez meggyógyít.
*A férfi érezheti, hogy a lány keze remeg, ha nem így lenne, akkor meglehet, hogy Aenae maga gondoskodna a sérüléséről, de jelenleg képtelen erre. A maga részéről biccentéssel búcsúzik attól, akikre nem vonatkoznak Cha'yss szavai.*
- A gyereket el kell kapni.
*Ezt már Cha'yssnak mondja, fojtott hangon, ha végre elindultak és kicsit eltávolodtak. Bjokot - a mostohatestvérét - egy kanál vízben is meg tudná fojtani, de szívesen ki is belezné. Ezt nyilván nem adhatja a városi őrség tudtára, de Cha'yssban maradéktalanul megbízik. Remegő keze a férfi kezét keresi, ujjait az ujja közé fonná, ha biztos kéz vezetné, akkor talán nem kóvályogna. Meg igazából nem érdekli már, ha bárki túl bizalmasnak találná a gesztust.*
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-27 13:50:37
Üzenet elküldve: 2020-07-27 13:50:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
- Szörnyetegnek tartasz. De ezzel nekem nincs is problémám. *Fordul a szürke pillantás a lány felé, miután válaszolt. Pár pillanatig fürkészi Nisamie szemeit, majd azután folytatja.*
- Én az vagyok aki, aminek látsz, aminek mások látnak és nem is akarok másmilyen lenni. *Sóhajtja, ahogy leteszi a kiürült tálat és hátradől. A szék újra felnyög a súlya alatt, de kitart.*
- Most is lett volna okod rá. *Mondja ki a nyilvánvalót. Hisz betört hozzájuk és kikövetelte, hogy a lány ételt főzzön neki, miközben erre semmi joga nem volt. Legalábbis törvényes joga.
Az apáról is kiderül, hogy mi az a betegség, amiért a lány ennyire félti. A medvetermetű férfi elrévedő arckifejezéssel figyeli Nisamie arcát, amelyre folyton változó fényeket fest a táncoló gyertyaláng.*
- Ha semmi hasznát nem veszed, akkor miért van még életben? *Kérdi, mintha ez olyan természetes kérdés volna. Egy lovat levágnak, ha már nem képes húzni, a tehenet is, ha nem ad már tejet. Mintha ez az embereknél is így lehetne.*
- Csak szenvedsz és biztos vagyok benne, hogy neked sem öröm így élni. *Mutat körbe a sötét helyiségben.*
- Te okos lánynak tűnsz, erősnek, aki tudna boldogulni az életben, ha nem cipelne ilyen nehéz súlyt. *Nem mondja ki, de mindketten tudják, hogy mire is gondol a szakállas férfi.
Hosszabb csend áll be, ha a lány nem töri meg. Végül a medvetermetű dörmögő hangja hallatszik.*
- Menj csak. Odakint még esik. Csak nem zavarnál ki az esőbe ebben az ítéletidőben. *Mosolyodik el nyájasan a nagydarab férfi. Ha ilyen törődő lányról van szó, mint Nisamie, joggal feltételezi, hogy nem bánja, ha még egy kis ideig marad.*
- Szörnyetegnek tartasz. De ezzel nekem nincs is problémám. *Fordul a szürke pillantás a lány felé, miután válaszolt. Pár pillanatig fürkészi Nisamie szemeit, majd azután folytatja.*
- Én az vagyok aki, aminek látsz, aminek mások látnak és nem is akarok másmilyen lenni. *Sóhajtja, ahogy leteszi a kiürült tálat és hátradől. A szék újra felnyög a súlya alatt, de kitart.*
- Most is lett volna okod rá. *Mondja ki a nyilvánvalót. Hisz betört hozzájuk és kikövetelte, hogy a lány ételt főzzön neki, miközben erre semmi joga nem volt. Legalábbis törvényes joga.
Az apáról is kiderül, hogy mi az a betegség, amiért a lány ennyire félti. A medvetermetű férfi elrévedő arckifejezéssel figyeli Nisamie arcát, amelyre folyton változó fényeket fest a táncoló gyertyaláng.*
- Ha semmi hasznát nem veszed, akkor miért van még életben? *Kérdi, mintha ez olyan természetes kérdés volna. Egy lovat levágnak, ha már nem képes húzni, a tehenet is, ha nem ad már tejet. Mintha ez az embereknél is így lehetne.*
- Csak szenvedsz és biztos vagyok benne, hogy neked sem öröm így élni. *Mutat körbe a sötét helyiségben.*
- Te okos lánynak tűnsz, erősnek, aki tudna boldogulni az életben, ha nem cipelne ilyen nehéz súlyt. *Nem mondja ki, de mindketten tudják, hogy mire is gondol a szakállas férfi.
Hosszabb csend áll be, ha a lány nem töri meg. Végül a medvetermetű dörmögő hangja hallatszik.*
- Menj csak. Odakint még esik. Csak nem zavarnál ki az esőbe ebben az ítéletidőben. *Mosolyodik el nyájasan a nagydarab férfi. Ha ilyen törődő lányról van szó, mint Nisamie, joggal feltételezi, hogy nem bánja, ha még egy kis ideig marad.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-27 09:37:40
Üzenet elküldve: 2020-07-27 09:37:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*A házba minden csúszik lefelé. Olyan mintha aláásták volna az egész alapot. Menekülés közben mondjuk erre nem nagyon jut idő megmagyarázni. Az őrülten röhögő fickó még rászorít a bárdjára mint aki kívánja az acélt. Még az egyik városőr is megkínálja egy nyíllal. Szegény párának nem sok esélye van.*
- Egészségedre!
*Az öregnek kíván boldog halálnapot mert most meghal bizony. Amikor már eldőlt mint a leszúrt disznó akkor kirántja belőle a bárdját és átkutatja a gyorsan mozdítható értékeket. Laposan átforgatja nehogy kimaradjon valami értékes csecsebecse. Aztán úgy néz ki a viharfelhők elülnek és kijutnak a biztonságba. Az úrnő él és virul. Néhányan megtépázódtak és van aki súlyosan. De túlélték és erre nagy lakomát fognak csapni legalább is törpééknél biztos. Egy jó csata után ünnepelni kell. Dicsőíteni az elesetteket és megemlékezni a győzelemről. A báró magához inti a bandát és élt törpénk megy is mint jól fizetett zsoldos. Követi a gerléket vissza a kalmárba.*
//Epilógus//
*A házba minden csúszik lefelé. Olyan mintha aláásták volna az egész alapot. Menekülés közben mondjuk erre nem nagyon jut idő megmagyarázni. Az őrülten röhögő fickó még rászorít a bárdjára mint aki kívánja az acélt. Még az egyik városőr is megkínálja egy nyíllal. Szegény párának nem sok esélye van.*
- Egészségedre!
*Az öregnek kíván boldog halálnapot mert most meghal bizony. Amikor már eldőlt mint a leszúrt disznó akkor kirántja belőle a bárdját és átkutatja a gyorsan mozdítható értékeket. Laposan átforgatja nehogy kimaradjon valami értékes csecsebecse. Aztán úgy néz ki a viharfelhők elülnek és kijutnak a biztonságba. Az úrnő él és virul. Néhányan megtépázódtak és van aki súlyosan. De túlélték és erre nagy lakomát fognak csapni legalább is törpééknél biztos. Egy jó csata után ünnepelni kell. Dicsőíteni az elesetteket és megemlékezni a győzelemről. A báró magához inti a bandát és élt törpénk megy is mint jól fizetett zsoldos. Követi a gerléket vissza a kalmárba.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-26 20:44:02
Üzenet elküldve: 2020-07-26 20:44:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*Az igric az oszlopok felé kerülve nézi végig, ahogy a törpe csatabárdja, majd Grük nyila pontot tesz az őrült Terwy terveinek végére. Arról nincs fogalma, hogy a kölyök, bárki is legyen az - Aenae mostohatestvére, ha hinni lehet az öregnek - kereket old az üldözők erőfeszítései ellenére.
A ház végül nem omlik össze, csak az alá ásott alagutak adják meg magukat. A bárónak fogalma sincs, mi lett a lentiekkel, de nem is fontos számára, csak egy valaki, az pedig Aenae.
Lelassít a halódó Terwy mellett, a lányt is leteszi, mielőtt ellenőrzi, képes-e megállni a lábán, de nem engedi el, a derekánál fogva tartja, míg végighallgatják az utolsó szavait.
Bjok a mostohatestvér lehet, akiről még nem tudja, hogy elmenekült, legfeljebb sejti, de most az őrültnek szenteli a figyelmét. Az, hogy fosztogatásba kezdenek a felbérelt zsoldosok, egyáltalán nem zavarja már, a veszély úgy tűnik, elmúlt. A kölyökkel lehet még probléma, sőt, minden bizonnyal lesz is, de arról majd később gondoskodik.*
- Gyere, menjünk haza. *Suttogja Aenaenek és reméli, a lánynak nem lesz ellenvetése, hogy elhagyják ezt a rossz emlékű helyet. Érdekes és megmosolyogtató, hogy most éppen az jut az eszébe, hogy mennyivel drágább lesz így árvaházzá alakítani az épületet azután, hogy az alsó szint csaknem teljesen beomlott. Sárga tekintete Denjaart keresi, ha ő nincs ott, akkor az őrmesterét.*
- Odalent emberek vannak bezárva, Kagaenae kisasszony nemrég jelezte. *Az egyik remek tulajdonsága, hogy még ilyenkor is képes szerepben maradni, pedig már kezd fáradni.*
- Kérem, gondoskodjanak róluk. *Teszi hozzá és egészen őszinte együttérzést lehet kihallani a hangjából.*
- A zsoldosokkal visszamegyünk a Kalmár fogadóba, ott megtalálnak minket, ha szükség lesz ránk. Nem szeretném, ha az úrnő tovább lenne itt. *Teszi hozzá és ezt senki sem vitathatja el tőlük.*
- Remélem, megértik. Köszönöm a segítségüket, a hálám nem marad el. *Sóhajtja az őrmester szemébe nézve, majd ha Aenaenek sincs ellenvetése, akkor el is indulhatnak a Kalmár felé.*
- Ti gyertek velem! *Kiált oda a zsoldosoknak, mert őket azért fizeti, hogy neki engedelmeskedjenek.*
- A kölyök hol van? *Kérdi még, mert az ő testét nem látja sehol. Így meglehet, hogy sikerült elmenekülnie.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.26 20:44:59
//Epilógus//
*Az igric az oszlopok felé kerülve nézi végig, ahogy a törpe csatabárdja, majd Grük nyila pontot tesz az őrült Terwy terveinek végére. Arról nincs fogalma, hogy a kölyök, bárki is legyen az - Aenae mostohatestvére, ha hinni lehet az öregnek - kereket old az üldözők erőfeszítései ellenére.
A ház végül nem omlik össze, csak az alá ásott alagutak adják meg magukat. A bárónak fogalma sincs, mi lett a lentiekkel, de nem is fontos számára, csak egy valaki, az pedig Aenae.
Lelassít a halódó Terwy mellett, a lányt is leteszi, mielőtt ellenőrzi, képes-e megállni a lábán, de nem engedi el, a derekánál fogva tartja, míg végighallgatják az utolsó szavait.
Bjok a mostohatestvér lehet, akiről még nem tudja, hogy elmenekült, legfeljebb sejti, de most az őrültnek szenteli a figyelmét. Az, hogy fosztogatásba kezdenek a felbérelt zsoldosok, egyáltalán nem zavarja már, a veszély úgy tűnik, elmúlt. A kölyökkel lehet még probléma, sőt, minden bizonnyal lesz is, de arról majd később gondoskodik.*
- Gyere, menjünk haza. *Suttogja Aenaenek és reméli, a lánynak nem lesz ellenvetése, hogy elhagyják ezt a rossz emlékű helyet. Érdekes és megmosolyogtató, hogy most éppen az jut az eszébe, hogy mennyivel drágább lesz így árvaházzá alakítani az épületet azután, hogy az alsó szint csaknem teljesen beomlott. Sárga tekintete Denjaart keresi, ha ő nincs ott, akkor az őrmesterét.*
- Odalent emberek vannak bezárva, Kagaenae kisasszony nemrég jelezte. *Az egyik remek tulajdonsága, hogy még ilyenkor is képes szerepben maradni, pedig már kezd fáradni.*
- Kérem, gondoskodjanak róluk. *Teszi hozzá és egészen őszinte együttérzést lehet kihallani a hangjából.*
- A zsoldosokkal visszamegyünk a Kalmár fogadóba, ott megtalálnak minket, ha szükség lesz ránk. Nem szeretném, ha az úrnő tovább lenne itt. *Teszi hozzá és ezt senki sem vitathatja el tőlük.*
- Remélem, megértik. Köszönöm a segítségüket, a hálám nem marad el. *Sóhajtja az őrmester szemébe nézve, majd ha Aenaenek sincs ellenvetése, akkor el is indulhatnak a Kalmár felé.*
- Ti gyertek velem! *Kiált oda a zsoldosoknak, mert őket azért fizeti, hogy neki engedelmeskedjenek.*
- A kölyök hol van? *Kérdi még, mert az ő testét nem látja sehol. Így meglehet, hogy sikerült elmenekülnie.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.26 20:44:59
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-26 15:33:17
Üzenet elküldve: 2020-07-26 15:33:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*A dübörgés és morajlás erősödik, de furcsa módon még mindig a föld alól szól, s ahogy a csapat maradék tagja is kifelé halad, még mindig a talajszint felől érezni a bizonytalanságot, bár nyilvánvalóan a ház tartófalai is megsínylik a dolgot. Nem dől össze. Ellenben a csapóajtó mögötti rész lassan omlani kezd, nem össze, csak lefelé. A hatalmas étkezőasztal a lépcső felé csúszik, vélhetően máshol is bútorok tűnnek el a föld alatt, ahogyan az elfűrészelt támasztógerendák megadják magukat, úgy omlik be, a korábban véres verejtékkel megásott alagút, s a tortúra helyszínei, a kínzókamrák, a ketrecek. Nem tudni, hogy mi lett az áldozatokkal, ahogyan azt sem, hogy meddig tart az alagút, de, ha a későbbiekben körbenéz bárki is, láthatja, hogy nem oly messzire, csupán a szomszéd utcára nyíló düledező viskóig. Bjok elrohan, legalábbis ki az ajtón, onnan már nem láthatják. Gwaeren utánahajított tőre ártalmatlanul hull le a földre, meglepően fürge a kis fickó, vagy csak mellé társult a szerencse. Dvorn számszeríja hasonlóképpen jár, bár jobban megközelíti a futót, az, azonban elhagyja a helyszínt, mielőtt hátába találhatnának. Akik kifelé indultak, nem sokra rá, elhagyhatják a házat, mely még mindig sínyli a föld beomlását, de kitart. Bizonyára lesz mit eltakarítani, de egy ilyen kúria biztos alapokon nyugszik, az ásóknak arra meg volt eszük, hogy ne a tartófalak alatt párhuzamosan haladjanak azokkal. Szerencsére. Lousadel lándzsáját megtalálhatja, mely ugyanott van, hová hajította, s eldobhatja ismét, de eredménytelenül, a kölyök nyomát bottal üthetik.
Terwy Burghe. Az ő esete más. Az őrült röhögés még akkor is rázza, mikor Hesgrim bárdja beleszalad, sőt görcsösen markol rá annak nyelére, s vigyorogva szorítva mártja meg önnön testében, csak erőtlenül csap néhányat a karddal a levegőbe. Laposakat pislant akkor is, mikor Grük nyílvesszeje mellkasába csapódik, majd lassan megvonaglik.*
- Kagaenae... Burghe... heh... tiéd lehet a ház, megegyeztünk... úgysem az a lényeg, Bjok végre felnőtt... sokat segítettetek... *Hörgi még utoljára, majd nyaka előrehanyatlik. Hesgrim átkutathatja, közben az is kiderül, hogy az épület nem omlik össze, csupán az alatta keresztül-kasul ásott alagutak támfalai dőlnek be, nagy réseket hagyva, kígyózva a padlón. Szóval Hesgrim kutathat, de csalatkoznia kell, bár nem az ő hibája. Közelítve az alak gyanúsan ismerős, az ki bal oldalt először lőtt, s először kapott sebet is, majd a lépcső alá vonult, kit később Hesgrim egyik társa már átkutatott, s gazdag zsákmánnyal távozhatott. Terwy Burghe... mindig is mestere volt a beépülésnek, ez vitte idáig, ezáltal tett szert kapcsolatokra, melyeket most torz fia örökölt.
Kagaenae megmenekült. A bátor csapat hősies előrenyomulása okán a lefizetett zsoldosok és egy kisebb hadsereg sem állhatták útjukat. Másrészről, kissé belekóstolhattak abba, ami még csak csírájából kel ki, ami még csak most ébredezik. Bjok. A név nem először és nem is utoljára hangzott fel, hallani lehet majd még róla. Egy kölyök, ki látszólag gyermek még, de csak Sárváros pusztuló világának egy torz szüleménye, kinek kegyetlenségét néhányan már felemlegetik, ahogyan kedvenc, félarcú óriás teremtményének éjszakai üvöltését is, mikor nőket teper maga alá. Az ilyenek szinte elpusztíthatatlanok, főként, ha politikai érdekek is megkívánják a fennmaradásukat. Ez a történet most véget ért... egy jó időre. A történetek mindig csak addig nyugszanak, míg ékes ajkú énekesek meg nem énekelik a folytatást. Míg a gyermekeknek izgalmat okozó mesékből, egyszer valóság nem válik, s a nagyszülők által halkan elsuttogott mesék meg nem elevenednek az utcákon. Persze ehhez kell a történet, s kell a legenda, kell egy halkan suttogó száj, így az is lehet, hogy ez is csak egy lesz a sok közül, folytatás nélkül, belesüllyedve a romok közé, bűzös mocsárillatot felböffentve.*
//Epilógus//
*A dübörgés és morajlás erősödik, de furcsa módon még mindig a föld alól szól, s ahogy a csapat maradék tagja is kifelé halad, még mindig a talajszint felől érezni a bizonytalanságot, bár nyilvánvalóan a ház tartófalai is megsínylik a dolgot. Nem dől össze. Ellenben a csapóajtó mögötti rész lassan omlani kezd, nem össze, csak lefelé. A hatalmas étkezőasztal a lépcső felé csúszik, vélhetően máshol is bútorok tűnnek el a föld alatt, ahogyan az elfűrészelt támasztógerendák megadják magukat, úgy omlik be, a korábban véres verejtékkel megásott alagút, s a tortúra helyszínei, a kínzókamrák, a ketrecek. Nem tudni, hogy mi lett az áldozatokkal, ahogyan azt sem, hogy meddig tart az alagút, de, ha a későbbiekben körbenéz bárki is, láthatja, hogy nem oly messzire, csupán a szomszéd utcára nyíló düledező viskóig. Bjok elrohan, legalábbis ki az ajtón, onnan már nem láthatják. Gwaeren utánahajított tőre ártalmatlanul hull le a földre, meglepően fürge a kis fickó, vagy csak mellé társult a szerencse. Dvorn számszeríja hasonlóképpen jár, bár jobban megközelíti a futót, az, azonban elhagyja a helyszínt, mielőtt hátába találhatnának. Akik kifelé indultak, nem sokra rá, elhagyhatják a házat, mely még mindig sínyli a föld beomlását, de kitart. Bizonyára lesz mit eltakarítani, de egy ilyen kúria biztos alapokon nyugszik, az ásóknak arra meg volt eszük, hogy ne a tartófalak alatt párhuzamosan haladjanak azokkal. Szerencsére. Lousadel lándzsáját megtalálhatja, mely ugyanott van, hová hajította, s eldobhatja ismét, de eredménytelenül, a kölyök nyomát bottal üthetik.
Terwy Burghe. Az ő esete más. Az őrült röhögés még akkor is rázza, mikor Hesgrim bárdja beleszalad, sőt görcsösen markol rá annak nyelére, s vigyorogva szorítva mártja meg önnön testében, csak erőtlenül csap néhányat a karddal a levegőbe. Laposakat pislant akkor is, mikor Grük nyílvesszeje mellkasába csapódik, majd lassan megvonaglik.*
- Kagaenae... Burghe... heh... tiéd lehet a ház, megegyeztünk... úgysem az a lényeg, Bjok végre felnőtt... sokat segítettetek... *Hörgi még utoljára, majd nyaka előrehanyatlik. Hesgrim átkutathatja, közben az is kiderül, hogy az épület nem omlik össze, csupán az alatta keresztül-kasul ásott alagutak támfalai dőlnek be, nagy réseket hagyva, kígyózva a padlón. Szóval Hesgrim kutathat, de csalatkoznia kell, bár nem az ő hibája. Közelítve az alak gyanúsan ismerős, az ki bal oldalt először lőtt, s először kapott sebet is, majd a lépcső alá vonult, kit később Hesgrim egyik társa már átkutatott, s gazdag zsákmánnyal távozhatott. Terwy Burghe... mindig is mestere volt a beépülésnek, ez vitte idáig, ezáltal tett szert kapcsolatokra, melyeket most torz fia örökölt.
Kagaenae megmenekült. A bátor csapat hősies előrenyomulása okán a lefizetett zsoldosok és egy kisebb hadsereg sem állhatták útjukat. Másrészről, kissé belekóstolhattak abba, ami még csak csírájából kel ki, ami még csak most ébredezik. Bjok. A név nem először és nem is utoljára hangzott fel, hallani lehet majd még róla. Egy kölyök, ki látszólag gyermek még, de csak Sárváros pusztuló világának egy torz szüleménye, kinek kegyetlenségét néhányan már felemlegetik, ahogyan kedvenc, félarcú óriás teremtményének éjszakai üvöltését is, mikor nőket teper maga alá. Az ilyenek szinte elpusztíthatatlanok, főként, ha politikai érdekek is megkívánják a fennmaradásukat. Ez a történet most véget ért... egy jó időre. A történetek mindig csak addig nyugszanak, míg ékes ajkú énekesek meg nem énekelik a folytatást. Míg a gyermekeknek izgalmat okozó mesékből, egyszer valóság nem válik, s a nagyszülők által halkan elsuttogott mesék meg nem elevenednek az utcákon. Persze ehhez kell a történet, s kell a legenda, kell egy halkan suttogó száj, így az is lehet, hogy ez is csak egy lesz a sok közül, folytatás nélkül, belesüllyedve a romok közé, bűzös mocsárillatot felböffentve.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-25 17:02:52
Üzenet elküldve: 2020-07-25 17:02:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Egyik szemöldöke kicsit magasabbra húzódik, ahogy Gabrael visszakérdez. Inkább számított valami farkasvigyorra, vagy rideg kacajra, mint arra, hogy a harcost érdekelni fogja a véleménye.*
- Hogy miért ne? *Hangja és vonásai is őszinte értetlenséget tükröznek.* - Mert akkor talán nem úgy viselkedtél volna, ahogy... *Ráncolja össze a homlokát, ahogy újból a férfira pillant. Igyekezne olvasni a szavakhoz társuló tekintetből, de a gyér fény mellett erre nem nagyon van módja. Kezdi úgy érezni, hogy egyre kevésbé érti, mi is történik most éppen, ez pedig nem segít abban, hogy megnyugodjon. Az már sokkal inkább, hogy a tányérból viharos sebességgel tűnik el a kása, ami -elviekben- az idegen egyre közelgő távozását jelzi. Már nem kell sokat kibírnia.*
- Ha van okom rá, talán igen. *Feleli egyszerűen, mint akit egyáltalán nem lepett meg a kérdésfelvetés. Az utána érkező megjegyzésre nem reagál, hacsak az apró vállrándítás nem számít annak. Őt jelenleg egyáltalán nem érdekli, mit hisz vagy gondol róla a másik.*
- Téveszmés. Őrült vagy elmebeteg, ahogy jobban tetszik. *Érződik, hogy ez a téma nem éppen a kedvence, és kezd elege lenni abból, hogy a férfi nem adja fel az apja iránti érdeklődést. Nem érti, miként lehetne ez hasznos információ Gabrael számára, de már nem is akarja megtudni. Az üresen árválkodó tányérra néz, majd jelentőségteljesen vissza a szürke szemekbe.*
- Fel kell vinnem a vacsoráját... de ahogy látom, úgyis indulni készülsz. *Hátrál még néhány lépést a lépcsőt rejtő ajtó irányába, de közben véletlenül sem téveszti szem elől a másikat.*
*Egyik szemöldöke kicsit magasabbra húzódik, ahogy Gabrael visszakérdez. Inkább számított valami farkasvigyorra, vagy rideg kacajra, mint arra, hogy a harcost érdekelni fogja a véleménye.*
- Hogy miért ne? *Hangja és vonásai is őszinte értetlenséget tükröznek.* - Mert akkor talán nem úgy viselkedtél volna, ahogy... *Ráncolja össze a homlokát, ahogy újból a férfira pillant. Igyekezne olvasni a szavakhoz társuló tekintetből, de a gyér fény mellett erre nem nagyon van módja. Kezdi úgy érezni, hogy egyre kevésbé érti, mi is történik most éppen, ez pedig nem segít abban, hogy megnyugodjon. Az már sokkal inkább, hogy a tányérból viharos sebességgel tűnik el a kása, ami -elviekben- az idegen egyre közelgő távozását jelzi. Már nem kell sokat kibírnia.*
- Ha van okom rá, talán igen. *Feleli egyszerűen, mint akit egyáltalán nem lepett meg a kérdésfelvetés. Az utána érkező megjegyzésre nem reagál, hacsak az apró vállrándítás nem számít annak. Őt jelenleg egyáltalán nem érdekli, mit hisz vagy gondol róla a másik.*
- Téveszmés. Őrült vagy elmebeteg, ahogy jobban tetszik. *Érződik, hogy ez a téma nem éppen a kedvence, és kezd elege lenni abból, hogy a férfi nem adja fel az apja iránti érdeklődést. Nem érti, miként lehetne ez hasznos információ Gabrael számára, de már nem is akarja megtudni. Az üresen árválkodó tányérra néz, majd jelentőségteljesen vissza a szürke szemekbe.*
- Fel kell vinnem a vacsoráját... de ahogy látom, úgyis indulni készülsz. *Hátrál még néhány lépést a lépcsőt rejtő ajtó irányába, de közben véletlenül sem téveszti szem elől a másikat.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-21 21:33:01
Üzenet elküldve: 2020-07-21 21:33:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*A rengések eleinte meglepik a városőrt, de nem áll le azon gondolkozni, hogy mi okozhatja, csak megindul a lányt cipelő báró után, annak fedezésének okából.
Az eszt követő rengések már egy kissé aggasztják a fiatal tisztet, így kiadja az egyértelmű utasítást a parancsnok helyett is.*
-Mindenki kifelé gyorsan!
*A parancsot majdhogynem torka szakadtából adja ki, hogy mindenkihez eljusson.*
~Bassza meg, ránk ne omoljon már ez a rohadt ház.~
*Káromkodik egy kicsikét magában, de egy pillanatra sem torpan meg.
Az őrmester csupán pár lépéssel lemaradva kíséri a megvédendő párost íját erősen markolászva, csupán pár mozdulatra egy lövéstől. Az elébük lépő ellenséges páros ellen ez a felkészültség kapóra is jön. Mivel az egyik látszólag menekülőre fogja, ezért Grük nem is vacillál sokat, hogy kibe eressze bele a nyilat. Gyorsan az idegre helyez egy vesszőt és megfeszítve a húrt a helyben maradt idegenre szegezi az íját. Nem tölt el a kelleténél több időt a célzással és jól bevett szokása szerint ha nem vél felfedezni páncélt, akkor mellkasra lő, ha viszont lát páncélt, akkor a célt feljebb, a fejre irányítja.
A lövés után újratölti az íját és igyekszik a báró nyomában haladni és biztosítani az utat.*
*A rengések eleinte meglepik a városőrt, de nem áll le azon gondolkozni, hogy mi okozhatja, csak megindul a lányt cipelő báró után, annak fedezésének okából.
Az eszt követő rengések már egy kissé aggasztják a fiatal tisztet, így kiadja az egyértelmű utasítást a parancsnok helyett is.*
-Mindenki kifelé gyorsan!
*A parancsot majdhogynem torka szakadtából adja ki, hogy mindenkihez eljusson.*
~Bassza meg, ránk ne omoljon már ez a rohadt ház.~
*Káromkodik egy kicsikét magában, de egy pillanatra sem torpan meg.
Az őrmester csupán pár lépéssel lemaradva kíséri a megvédendő párost íját erősen markolászva, csupán pár mozdulatra egy lövéstől. Az elébük lépő ellenséges páros ellen ez a felkészültség kapóra is jön. Mivel az egyik látszólag menekülőre fogja, ezért Grük nem is vacillál sokat, hogy kibe eressze bele a nyilat. Gyorsan az idegre helyez egy vesszőt és megfeszítve a húrt a helyben maradt idegenre szegezi az íját. Nem tölt el a kelleténél több időt a célzással és jól bevett szokása szerint ha nem vél felfedezni páncélt, akkor mellkasra lő, ha viszont lát páncélt, akkor a célt feljebb, a fejre irányítja.
A lövés után újratölti az íját és igyekszik a báró nyomában haladni és biztosítani az utat.*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-21 18:45:23
Üzenet elküldve: 2020-07-21 18:45:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Az italt és a gyógyítási hatását csak némán nézi. A lentiekre gondol, de mivel mindenkit nem lehet megmenteni, és mert az egész épületet látszólag valami természeti csoda tartja még, így nem mozdul az alsóbb szintekre. Chayss kezében a lánnyal halad ki felé, ami nagyon is jó ötletnek tűnik. Lainor is utánuk indul kifelé. Dvorn mellé lép, és ha kell segít a mélységinek kijutni gyorsabban. Többen követik őket ki, ami nem is meglepő. Az előtérben levő fura párbeszéd, és az őrült kiáltozás, míg amaz menekül. Csak sóhajt egyet. Egyre őrültebb világot élnek, így már semmin sem lepődik meg igazán. Azon sem kellene, hogy a törpe ismét harcba, majd fosztogatásba kezd. Lainor az iménti fosztogatást nem haszonszerzés miatt tette, és talált is kulcsokat, amiket lehet hasznosíthattak volna a lentiek kimentésekor. De ez így most már elmarad.
Kifelé halad Chayss, és jelenleg azt választja, hogy követi és fedezi a párost, ha netán kint várná őket a további meglepetés. Az újdonsülten szerzett kardot tarja a kezében, az íj a másikban van. Ha nagyon céllövő képességeire lenne szükség ebből még hamar tud íjat fogni és nyílvesszőt az idegre téve kilőni. De akár karddal is védheti a Chaysst és Aenaet.*
*Az italt és a gyógyítási hatását csak némán nézi. A lentiekre gondol, de mivel mindenkit nem lehet megmenteni, és mert az egész épületet látszólag valami természeti csoda tartja még, így nem mozdul az alsóbb szintekre. Chayss kezében a lánnyal halad ki felé, ami nagyon is jó ötletnek tűnik. Lainor is utánuk indul kifelé. Dvorn mellé lép, és ha kell segít a mélységinek kijutni gyorsabban. Többen követik őket ki, ami nem is meglepő. Az előtérben levő fura párbeszéd, és az őrült kiáltozás, míg amaz menekül. Csak sóhajt egyet. Egyre őrültebb világot élnek, így már semmin sem lepődik meg igazán. Azon sem kellene, hogy a törpe ismét harcba, majd fosztogatásba kezd. Lainor az iménti fosztogatást nem haszonszerzés miatt tette, és talált is kulcsokat, amiket lehet hasznosíthattak volna a lentiek kimentésekor. De ez így most már elmarad.
Kifelé halad Chayss, és jelenleg azt választja, hogy követi és fedezi a párost, ha netán kint várná őket a további meglepetés. Az újdonsülten szerzett kardot tarja a kezében, az íj a másikban van. Ha nagyon céllövő képességeire lenne szükség ebből még hamar tud íjat fogni és nyílvesszőt az idegre téve kilőni. De akár karddal is védheti a Chaysst és Aenaet.*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-21 10:01:33
Üzenet elküldve: 2020-07-21 10:01:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Aranyos vagy//
*Már régóta fogalmazódik benne a gondolat, hogy mit is tudna kezdeni ezzel a váratlan adománnyal, hogyan tudná pénzzé tenni. Most ért meg benne az elhatározás, hogy utánamenjen a dolognak, felkészülve néhány aranyszínűvé változtatott gyűrűvel. ~Ha darabjáért kapok kétszázötvenet, már akkor jól jártam. ~ Szinte a nyála is kicsordul a gondolattól, hogy ezzel mennyi aranyat fog bezsebelni. Persze a lovat, azt nem adja senkinek semennyiért, olyanja még sose volt, most meg aztán mindenki lehidalhat, hogy milyen különleges paripára tett szert.*
-De városban már sokan ismernek, ha itt vágok át embereket, akkor megüthetem a bokám. *Gondolkodik hangosan, miközben kerülgeti a gazdagnegyed megmaradt romjait az utcákon. ~A kikötő elég jó hely lenne hozzá. Biztos tele van pénzéhes kis senkikkel, akik minden nap elvedelnek egy csomó aranyat. ~A terve pedig a következő, leutazni a kikötőbe, ott pedig jól átvágni a részeg tengerészek fejét. ~Biztos az összes ki van tömve arannyal. ~ Bár ott kereskedőkből is van elég, talán egynek ki tudná szúrni a szemét az általa oly nagy gonddal készített hamisítványokkal. ~Nem mind lehet olyan szemfüles. ~ Ha pedig bajba kerül, csak vissza kell oldalaznia, mert, ami a kikötőben történik az ott is marad.*
*Már régóta fogalmazódik benne a gondolat, hogy mit is tudna kezdeni ezzel a váratlan adománnyal, hogyan tudná pénzzé tenni. Most ért meg benne az elhatározás, hogy utánamenjen a dolognak, felkészülve néhány aranyszínűvé változtatott gyűrűvel. ~Ha darabjáért kapok kétszázötvenet, már akkor jól jártam. ~ Szinte a nyála is kicsordul a gondolattól, hogy ezzel mennyi aranyat fog bezsebelni. Persze a lovat, azt nem adja senkinek semennyiért, olyanja még sose volt, most meg aztán mindenki lehidalhat, hogy milyen különleges paripára tett szert.*
-De városban már sokan ismernek, ha itt vágok át embereket, akkor megüthetem a bokám. *Gondolkodik hangosan, miközben kerülgeti a gazdagnegyed megmaradt romjait az utcákon. ~A kikötő elég jó hely lenne hozzá. Biztos tele van pénzéhes kis senkikkel, akik minden nap elvedelnek egy csomó aranyat. ~A terve pedig a következő, leutazni a kikötőbe, ott pedig jól átvágni a részeg tengerészek fejét. ~Biztos az összes ki van tömve arannyal. ~ Bár ott kereskedőkből is van elég, talán egynek ki tudná szúrni a szemét az általa oly nagy gonddal készített hamisítványokkal. ~Nem mind lehet olyan szemfüles. ~ Ha pedig bajba kerül, csak vissza kell oldalaznia, mert, ami a kikötőben történik az ott is marad.*
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-20 23:27:04
Üzenet elküldve: 2020-07-20 23:27:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Belépve meg is találja a többieket. Látszólag még mindenki egyben van. Vagy úgy néznek mindenesetre ki.*
-Üdv mi a helyzet?
*Csapatuk egyik szépe elő is kerül. Méghozzá az amelyiket könnyebb lenne levetkőztetni. Úgy tűnik még azóta se sikerült megtanulnia, hogy kell egy férfit várni. Nem véres tőrrel hanem szenvedélyes csókokkal. Lesz mire megtanítani őt ha itt végeztek. A kapott híreknek hallatán a bajszok jól láthatóan elhúzza a száját. A kérdésre pedig válaszol is.*
-Megmarad. És ha kell már felkészültek a sérültek fogadására elintéztem. A megszöktetett lány megvan?
*Kérdez rá. Aztán megtörténik amit már Lou várt. A lánynak megremeg a lába ránézve. Csak az a gond, hogy neki is és nem abból az okból ahogy szerette volna. Ez a nagy földrengés azért a kalandort is megriasztja, de mikor a lány a karjaiba zuhan akkor nem hagyja ki a lehetőséget, hogy egy széles vigyorral meg ne szólaljon.*
-Ejnye kislány! Legalább a feladatot végezzük el. Utána már mehet.
*Röhög is. Hogy nem fogta volna fel, hogy veszélyben vannak vagy csak nem érdekli nála egy örök kérdés lehet. Talán ez a hősök egyik ismérve és ezért olyan bátrak? Ki tudja? Mindenesetre közben a Nyakigláb megbízó is előkerül meg látszólag az elrabolt lány is. Akkor a küldetésüknek ezennel vége volna? Akár mehetnének is nem? Ő nem érti mi folyik. Főleg mikor két ismeretlen alak is megjelenik. Egy gyerek meg egy öreg. Hogy ők nem jók-e vagy kik vagy mi van, azt továbbra se tudja meg a harcos, de mivel a tüzelő csaj támad így ő is elhajítja a lándzsáját a menekülő felé.*
-FASZ!
*Érkezik a harci üvöltés is támadása mellé majd kardot ránt és nézi mi történik. Teljes a káosz, de összeszedi magát és követi a megbízót. Ha úgy alakul időközben megint felvéve a lándzsáját ha útba esik.*
-Tűnjünk már innen. Összedől az a szar!
*Kiált hátra a többieknek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Belépve meg is találja a többieket. Látszólag még mindenki egyben van. Vagy úgy néznek mindenesetre ki.*
-Üdv mi a helyzet?
*Csapatuk egyik szépe elő is kerül. Méghozzá az amelyiket könnyebb lenne levetkőztetni. Úgy tűnik még azóta se sikerült megtanulnia, hogy kell egy férfit várni. Nem véres tőrrel hanem szenvedélyes csókokkal. Lesz mire megtanítani őt ha itt végeztek. A kapott híreknek hallatán a bajszok jól láthatóan elhúzza a száját. A kérdésre pedig válaszol is.*
-Megmarad. És ha kell már felkészültek a sérültek fogadására elintéztem. A megszöktetett lány megvan?
*Kérdez rá. Aztán megtörténik amit már Lou várt. A lánynak megremeg a lába ránézve. Csak az a gond, hogy neki is és nem abból az okból ahogy szerette volna. Ez a nagy földrengés azért a kalandort is megriasztja, de mikor a lány a karjaiba zuhan akkor nem hagyja ki a lehetőséget, hogy egy széles vigyorral meg ne szólaljon.*
-Ejnye kislány! Legalább a feladatot végezzük el. Utána már mehet.
*Röhög is. Hogy nem fogta volna fel, hogy veszélyben vannak vagy csak nem érdekli nála egy örök kérdés lehet. Talán ez a hősök egyik ismérve és ezért olyan bátrak? Ki tudja? Mindenesetre közben a Nyakigláb megbízó is előkerül meg látszólag az elrabolt lány is. Akkor a küldetésüknek ezennel vége volna? Akár mehetnének is nem? Ő nem érti mi folyik. Főleg mikor két ismeretlen alak is megjelenik. Egy gyerek meg egy öreg. Hogy ők nem jók-e vagy kik vagy mi van, azt továbbra se tudja meg a harcos, de mivel a tüzelő csaj támad így ő is elhajítja a lándzsáját a menekülő felé.*
-FASZ!
*Érkezik a harci üvöltés is támadása mellé majd kardot ránt és nézi mi történik. Teljes a káosz, de összeszedi magát és követi a megbízót. Ha úgy alakul időközben megint felvéve a lándzsáját ha útba esik.*
-Tűnjünk már innen. Összedől az a szar!
*Kiált hátra a többieknek.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-20 21:12:28
Üzenet elküldve: 2020-07-20 21:12:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Az a két lépés semmit sem ér. A pallos mérete csaknem annyi, mint a lány magassága. De láthatóan a medvetermetű nem kívánja elérni vele. Még csak utalást sem tesz ilyesmire. A méretes kard a fal mellé kerül, matt pengéjén olykor-olykor megcsillan a gyertya gyengécske fénye.
Nem szánja fenyegetésnek a fegyver használatának bemutatását firtató szavakat, bár azt sem tudja, hogy a lány annak veszi. Talán csak beszélgetni akart, de ezt nehezen nézni ki belőle. Szabad karján több kisebb-nagyobb sebhely, heg látszik, valóban hadviselt alak benyomását kelti.*
- Miért ne számítana? *Kérdez vissza, egy lusta pillantással is megtolja szavait két lapátolás között, de a kása lassan eltűnik a tálból. Ezen kívül semmi sem látszik rajta, bár ebben a gyertya csalóka fénye sem segít, olykor hamis érzelmeket rajzol a medvetermetű arcának ráncaiba.
Mire megérkezik a válasz a mérgezés kérdésére Nisamie részéről, a férfi a tálcára dobja az üres tálat és a kanalat, hogy kézfejével megtörölje a száját. Szürke tekintete a lányét keresi.*
- Meg tudnál ölni egy embert? *Érkezik a kérdés és a kemény pillantás. Úgy tűnik, a medvetermetű valóban tudni akarja a választ.*
- Nem tűnsz olyan gyengének, mint amilyennek látszol. *Jön a megállapítás kifejezéstelen, hideg dörmögéssel.*
- Mi baja az apádnak? *Kérdi teljesen eltérve a korábbi témától. Meg van rá az esély, hogy nem kap választ, hisz a lány nagyon védte korábban az apját, de nem derült ki, hogy miért olyan védtelen, hogy Nisamie nélkül rövid úton meghalna. Könyökeit a térdén megtámasztva dől előre, úgy vizslatja a lány pillantását, míg a válaszra vagy annak elmaradására vár.*
*Az a két lépés semmit sem ér. A pallos mérete csaknem annyi, mint a lány magassága. De láthatóan a medvetermetű nem kívánja elérni vele. Még csak utalást sem tesz ilyesmire. A méretes kard a fal mellé kerül, matt pengéjén olykor-olykor megcsillan a gyertya gyengécske fénye.
Nem szánja fenyegetésnek a fegyver használatának bemutatását firtató szavakat, bár azt sem tudja, hogy a lány annak veszi. Talán csak beszélgetni akart, de ezt nehezen nézni ki belőle. Szabad karján több kisebb-nagyobb sebhely, heg látszik, valóban hadviselt alak benyomását kelti.*
- Miért ne számítana? *Kérdez vissza, egy lusta pillantással is megtolja szavait két lapátolás között, de a kása lassan eltűnik a tálból. Ezen kívül semmi sem látszik rajta, bár ebben a gyertya csalóka fénye sem segít, olykor hamis érzelmeket rajzol a medvetermetű arcának ráncaiba.
Mire megérkezik a válasz a mérgezés kérdésére Nisamie részéről, a férfi a tálcára dobja az üres tálat és a kanalat, hogy kézfejével megtörölje a száját. Szürke tekintete a lányét keresi.*
- Meg tudnál ölni egy embert? *Érkezik a kérdés és a kemény pillantás. Úgy tűnik, a medvetermetű valóban tudni akarja a választ.*
- Nem tűnsz olyan gyengének, mint amilyennek látszol. *Jön a megállapítás kifejezéstelen, hideg dörmögéssel.*
- Mi baja az apádnak? *Kérdi teljesen eltérve a korábbi témától. Meg van rá az esély, hogy nem kap választ, hisz a lány nagyon védte korábban az apját, de nem derült ki, hogy miért olyan védtelen, hogy Nisamie nélkül rövid úton meghalna. Könyökeit a térdén megtámasztva dől előre, úgy vizslatja a lány pillantását, míg a válaszra vagy annak elmaradására vár.*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-20 18:38:57
Üzenet elküldve: 2020-07-20 18:38:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Miután letette a tálcát az asztalra, egy-két lépést azért hátrál. Nem mintha ez a távolság bármivel is biztonságosabb lenne, de valahogy mégis csak jobban esik. Így Gabraelnek is nagyobbat kell lendítenie azon palloson, amit ő valószínűleg két kézzel sem bírna sokáig tartani.
Tekintete természetesen a fegyverre szegeződik, amikor a férfi mesélni kezd a használatáról. Vonásaiból most nem sok mindent lehet kiolvasni; igazándiból azon töpreng, hogy ő maga még sosem gyilkolt. Még csak fegyvert sem szegezett senkinek... most meg itt ez az idegen, aki úgy fest, mintha gyerekkora óta mást se csinálna, kis túlzással. Eddig is tisztában volt az erőviszonyokkal, így nem teljesen érti, mi szükség az újbóli fenyegetésre. Mert ő egyértelműen annak értelmezi a fegyver bemutatását.
Bár szinte ég a nyelve hegye, hogy érdemben reagáljon, végül csak egy hosszabbat hümmög. Úgy tűnik, taktikát váltott, és a csípősebb visszaszólásokat megtartja magának.
A következő hozzászólásra tekintete visszasiklik a szürke szempárhoz. Ezt már nem tudja válasz nélkül hagyni.*
-Gondolom, ez neked úgysem számít. *Jegyzi meg hidegen, egy árnyalatnyit magasabbra szegett állal. Valóban így gondolja, bár néhány pillanattal később már bánja, hogy megszólalt. El is kapja a tekintetét, ha csak nem történik valami váratlan, s kipillant az ablakon. Most már csak ki kell várnia, hogy a férfi belapátolja a kását, aztán túl lesz ezen az egész ostobaságon... feltéve, hogy Gabrael állja a szavát.
Az evés közben feltett kérdés láthatóan meglepi. Tekintete visszatér a férfira, egy darabig nézi, ahogy eszik, majd kicsit sem sietve szólal meg végül.*
- Nem... Kellett volna? *Kérdez vissza flegmán, miközben összefonja karjait mellkasa előtt.*
*Miután letette a tálcát az asztalra, egy-két lépést azért hátrál. Nem mintha ez a távolság bármivel is biztonságosabb lenne, de valahogy mégis csak jobban esik. Így Gabraelnek is nagyobbat kell lendítenie azon palloson, amit ő valószínűleg két kézzel sem bírna sokáig tartani.
Tekintete természetesen a fegyverre szegeződik, amikor a férfi mesélni kezd a használatáról. Vonásaiból most nem sok mindent lehet kiolvasni; igazándiból azon töpreng, hogy ő maga még sosem gyilkolt. Még csak fegyvert sem szegezett senkinek... most meg itt ez az idegen, aki úgy fest, mintha gyerekkora óta mást se csinálna, kis túlzással. Eddig is tisztában volt az erőviszonyokkal, így nem teljesen érti, mi szükség az újbóli fenyegetésre. Mert ő egyértelműen annak értelmezi a fegyver bemutatását.
Bár szinte ég a nyelve hegye, hogy érdemben reagáljon, végül csak egy hosszabbat hümmög. Úgy tűnik, taktikát váltott, és a csípősebb visszaszólásokat megtartja magának.
A következő hozzászólásra tekintete visszasiklik a szürke szempárhoz. Ezt már nem tudja válasz nélkül hagyni.*
-Gondolom, ez neked úgysem számít. *Jegyzi meg hidegen, egy árnyalatnyit magasabbra szegett állal. Valóban így gondolja, bár néhány pillanattal később már bánja, hogy megszólalt. El is kapja a tekintetét, ha csak nem történik valami váratlan, s kipillant az ablakon. Most már csak ki kell várnia, hogy a férfi belapátolja a kását, aztán túl lesz ezen az egész ostobaságon... feltéve, hogy Gabrael állja a szavát.
Az evés közben feltett kérdés láthatóan meglepi. Tekintete visszatér a férfira, egy darabig nézi, ahogy eszik, majd kicsit sem sietve szólal meg végül.*
- Nem... Kellett volna? *Kérdez vissza flegmán, miközben összefonja karjait mellkasa előtt.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-20 17:53:11
Üzenet elküldve: 2020-07-20 17:53:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
*Az egész cselekmény olyan kaotikus, hogy Reorik alig bírja követni az eseményeket. Szinte szemét kapkodja, fejét jobbra-balra, egyébként sem túl éles agya szinte vért izzad, hogy feldolgozza, ki kicsoda, mi miért történik. ~Azt mondták az úrnőért jövünk, de mennyi ember, mennyi vér... Ha Denjaar parancsnok úr nem lenne, ez mint a városra zúdulna, a civilekre!~ Bár nincs most ideje ezen aggódni, szerencsére erre nem kerül sor. Furcsa neveket hall, amik neki nem mondanak semmit, így továbbhalad az alakok felé, éppen támadásba lendülne, mikor egy törpét lát rohamozni, s egy pillanatra meg is áll, hogy elmosolyodjon.*
-Törpék.
*Ingatja meg fejét, amikor újabb robajt hall, ekkor már sokkal jobban érti, hogy mi folyik itt, kizökken a sokkos állapotból, s ahogy meglátja az úrnőt, azonnal rohan utána, és a férfi után, aki cipeli, hogy biztosan ne eshessen semmi baja. Hisz ez a küldetés. A kardos nyomoréktól pedig nem fél, bízik társaiban, hogy elbírnak vele.*
*Az egész cselekmény olyan kaotikus, hogy Reorik alig bírja követni az eseményeket. Szinte szemét kapkodja, fejét jobbra-balra, egyébként sem túl éles agya szinte vért izzad, hogy feldolgozza, ki kicsoda, mi miért történik. ~Azt mondták az úrnőért jövünk, de mennyi ember, mennyi vér... Ha Denjaar parancsnok úr nem lenne, ez mint a városra zúdulna, a civilekre!~ Bár nincs most ideje ezen aggódni, szerencsére erre nem kerül sor. Furcsa neveket hall, amik neki nem mondanak semmit, így továbbhalad az alakok felé, éppen támadásba lendülne, mikor egy törpét lát rohamozni, s egy pillanatra meg is áll, hogy elmosolyodjon.*
-Törpék.
*Ingatja meg fejét, amikor újabb robajt hall, ekkor már sokkal jobban érti, hogy mi folyik itt, kizökken a sokkos állapotból, s ahogy meglátja az úrnőt, azonnal rohan utána, és a férfi után, aki cipeli, hogy biztosan ne eshessen semmi baja. Hisz ez a küldetés. A kardos nyomoréktól pedig nem fél, bízik társaiban, hogy elbírnak vele.*
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-20 12:07:04
Üzenet elküldve: 2020-07-20 12:07:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Rosszul érzi magát, de ez teljesen normális érzés, ha az embernek egy kard áll ki a hasából. Kornyadozik, ami szintén teljesen normális ebben az esetben, látszik rajta, hogy komoly küzdelmet vív azért, hogy eszméletén maradjon. Ezen állapotában, ha rá is mosolyog Cha'yssra, az csak valami groteszk grimasz lehet. Jelenleg nem akarja és nem is tudja lokalizálni a fájdalmat, mindenesetre nagyon fáj és folyamatosan öklendezni akar, a vér íze pocsék és a bájitalé se jobb. Csak egy kisebb küzdelem árán tudja lenn tartani, viszont a hatás azonnali, nem elég, hogy a seb azonnal beheged, de emellett rendkívül tettre késznek érzi magát.*
- Tudok menni a lábamon is.
*Suttogja, bár azért nem kapálózik annyira, ha Cha'yss esetleg nem teszi le magát, kierőszakolni nem fogja. Így menet közben is fel tudja köhögni a vért, ha a saját lábán menne, akkor lehet, hogy emiatt megállna.
Akárhogyan is, de csak belebotlanak Terwybe és a gonosz kis fattyúba. Aenae feje kótyagos ugyan, de azt tűpontosan felméri, hogy a férfi már nemigen képes arra, hogy a saját lábán menjen. A lány arca megvonaglik.*
- Meg fogom ölni.
*A szeme sarkából látja, hogy valami számára ismeretlen egyén a kölyök után iramodik. Aenaenek már az is elég, ha egy leheletnyi életet hagy a fiúban a nő. Hosszasan nem cseveghetnek, mert egyrészt a ház leomlóban van, másrészt valami törpe is aktivizálja magát, hogy kilyukassza Terwy fejét. Aenae nem fog könnyeket ejteni miatta.
Ha kijutottak és biztonságos távolságra kerültek, akkor van egy csomó mondandója. Ráadásul a megivott bájital mellékhatásaként úgy érzi, hogy egészen a Vashegyig tudna rohanni. Az más kérdés, hogy nem akar sehova futni, Bjok után sem.*
- Nem kéne itt lenned. És ha bajod esett volna?!
*Persze tisztában van vele, hogy ha nem lett volna itt, akkor vagy ráomlik az egész kóceráj a fejére, vagy még előbb meghal a hasi sebtől, hiszen képtelen volt megmoccanni, mikor Cha'yss rátalált. Azért félig-meddig komolyan gondolja a korholást, de a végén csak átöleli a férfi nyakát, teste még mindig remeg, így suttog a másik fülébe.*
- Köszönöm.
*Rosszul érzi magát, de ez teljesen normális érzés, ha az embernek egy kard áll ki a hasából. Kornyadozik, ami szintén teljesen normális ebben az esetben, látszik rajta, hogy komoly küzdelmet vív azért, hogy eszméletén maradjon. Ezen állapotában, ha rá is mosolyog Cha'yssra, az csak valami groteszk grimasz lehet. Jelenleg nem akarja és nem is tudja lokalizálni a fájdalmat, mindenesetre nagyon fáj és folyamatosan öklendezni akar, a vér íze pocsék és a bájitalé se jobb. Csak egy kisebb küzdelem árán tudja lenn tartani, viszont a hatás azonnali, nem elég, hogy a seb azonnal beheged, de emellett rendkívül tettre késznek érzi magát.*
- Tudok menni a lábamon is.
*Suttogja, bár azért nem kapálózik annyira, ha Cha'yss esetleg nem teszi le magát, kierőszakolni nem fogja. Így menet közben is fel tudja köhögni a vért, ha a saját lábán menne, akkor lehet, hogy emiatt megállna.
Akárhogyan is, de csak belebotlanak Terwybe és a gonosz kis fattyúba. Aenae feje kótyagos ugyan, de azt tűpontosan felméri, hogy a férfi már nemigen képes arra, hogy a saját lábán menjen. A lány arca megvonaglik.*
- Meg fogom ölni.
*A szeme sarkából látja, hogy valami számára ismeretlen egyén a kölyök után iramodik. Aenaenek már az is elég, ha egy leheletnyi életet hagy a fiúban a nő. Hosszasan nem cseveghetnek, mert egyrészt a ház leomlóban van, másrészt valami törpe is aktivizálja magát, hogy kilyukassza Terwy fejét. Aenae nem fog könnyeket ejteni miatta.
Ha kijutottak és biztonságos távolságra kerültek, akkor van egy csomó mondandója. Ráadásul a megivott bájital mellékhatásaként úgy érzi, hogy egészen a Vashegyig tudna rohanni. Az más kérdés, hogy nem akar sehova futni, Bjok után sem.*
- Nem kéne itt lenned. És ha bajod esett volna?!
*Persze tisztában van vele, hogy ha nem lett volna itt, akkor vagy ráomlik az egész kóceráj a fejére, vagy még előbb meghal a hasi sebtől, hiszen képtelen volt megmoccanni, mikor Cha'yss rátalált. Azért félig-meddig komolyan gondolja a korholást, de a végén csak átöleli a férfi nyakát, teste még mindig remeg, így suttog a másik fülébe.*
- Köszönöm.
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-20 11:53:05
Üzenet elküldve: 2020-07-20 11:53:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*A bemutatkozásra csak kurtán, némán bólint. Érdekes módon, nem tromfol rá, nem erősíti meg a lányban, hogy már csak azért is tücsöknek fogja hívni. Pedig meglehet, hogy érzi, miért is árulta el a valódi nevét Nisamie. Pár szívdobbanásnyi ideig még fürkészi a lány pillantását, majd visszafordul a felszereléséhez.
Amikor aztán eltűnik Nisamie az ajtó sötét négyszögében, akkor sem indul utána, hogy ellenőrizze, merre tart vagy hogy valóban nem mérgezi meg a kásáját. A holtakra jellemző nyugalommal veti le vértjét és kezd neki a pallos fenésének. Lentről nem hall semmit a fent zajló beszélgetésből. A páncél és a felszerelés csörgése elnyom csaknem mindent. Csak a kintről monoton kopogó eső hangja vegyül a benti csöndbe, amelyet a fémen sikló fenőkő hangja tör meg olykor.
Az asztalnál ül a gyengécske széken, amely nem csak a leüléskor tiltakozott a rá nehezedő súly ellen. Még most is fel-felsír a fába vert szeg, amikor úgy mozdul a medvetermetű.
Nisamie megérkezésekor csak felpillant, jobbjának hüvelykujja épp egy csorbát vizslat az acélon. A jókívánságra csak felnéz, mintha olvasna a lány szeméből, mert elmosolyodik, de csak egy tűnő árnyék, a gyertya gyengécske lángjának illúziója.*
- Tudod, az ilyen nagy fegyvereket nem is nagyon kell fenni. A súlya, a lendülete okoz sebet. Inkább zúz, mint vág. *Magyarázza, mintha kérdés lett volna, miért is feni a pallost olyan nagy műgonddal.*
- Tudom, hogy gyűlölsz. *Teszi félre a pallost és a fenőkövet. A fegyverkabáttól is megszabadult, amit a páncél viselők azért húznak, hogy az a sok acél, amit magukra aggatnak, ne sértse fel a bőrüket. Az alatt csak egy ujjatlan inget visel, a lábán pedig egy vászonnadrágot egy durva övvel és csizmával.
Elnyúl a tálcáért és elveszi róla a kását, belekanalaz és enni kezd. Nem szagolgatja, nem ízlelgeti, mintha az ízek másodlagosak volnának számára, csak az kell, hogy jól lakjon.*
- Nem mérgezted meg? *Kérdi felpillantva a lányra, de nem áll meg a lapátolásban. Láthatóan ahhoz szokott, hogy minél gyorsabban eltüntesse az ételt.*
*A bemutatkozásra csak kurtán, némán bólint. Érdekes módon, nem tromfol rá, nem erősíti meg a lányban, hogy már csak azért is tücsöknek fogja hívni. Pedig meglehet, hogy érzi, miért is árulta el a valódi nevét Nisamie. Pár szívdobbanásnyi ideig még fürkészi a lány pillantását, majd visszafordul a felszereléséhez.
Amikor aztán eltűnik Nisamie az ajtó sötét négyszögében, akkor sem indul utána, hogy ellenőrizze, merre tart vagy hogy valóban nem mérgezi meg a kásáját. A holtakra jellemző nyugalommal veti le vértjét és kezd neki a pallos fenésének. Lentről nem hall semmit a fent zajló beszélgetésből. A páncél és a felszerelés csörgése elnyom csaknem mindent. Csak a kintről monoton kopogó eső hangja vegyül a benti csöndbe, amelyet a fémen sikló fenőkő hangja tör meg olykor.
Az asztalnál ül a gyengécske széken, amely nem csak a leüléskor tiltakozott a rá nehezedő súly ellen. Még most is fel-felsír a fába vert szeg, amikor úgy mozdul a medvetermetű.
Nisamie megérkezésekor csak felpillant, jobbjának hüvelykujja épp egy csorbát vizslat az acélon. A jókívánságra csak felnéz, mintha olvasna a lány szeméből, mert elmosolyodik, de csak egy tűnő árnyék, a gyertya gyengécske lángjának illúziója.*
- Tudod, az ilyen nagy fegyvereket nem is nagyon kell fenni. A súlya, a lendülete okoz sebet. Inkább zúz, mint vág. *Magyarázza, mintha kérdés lett volna, miért is feni a pallost olyan nagy műgonddal.*
- Tudom, hogy gyűlölsz. *Teszi félre a pallost és a fenőkövet. A fegyverkabáttól is megszabadult, amit a páncél viselők azért húznak, hogy az a sok acél, amit magukra aggatnak, ne sértse fel a bőrüket. Az alatt csak egy ujjatlan inget visel, a lábán pedig egy vászonnadrágot egy durva övvel és csizmával.
Elnyúl a tálcáért és elveszi róla a kását, belekanalaz és enni kezd. Nem szagolgatja, nem ízlelgeti, mintha az ízek másodlagosak volnának számára, csak az kell, hogy jól lakjon.*
- Nem mérgezted meg? *Kérdi felpillantva a lányra, de nem áll meg a lapátolásban. Láthatóan ahhoz szokott, hogy minél gyorsabban eltüntesse az ételt.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-20 10:40:53
Üzenet elküldve: 2020-07-20 10:40:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Ha tehetné, örömmel venné, hogy Aenae nem ficánkol a karjai közt, mint akinek egy kard áll ki a gyomrából. Pedig egy kard áll ki a gyomrából, de a bárdzene, úgy tűnik, megteszi a hatását. Felérve egy biztonságos pontot keres magának, hogy nekikezdhessen a seb ellátásának és szerencséjére meg is lel egy zöld bájitalt a lánynál. Az mellékes, hogyan szerezhette idelent, de a tényen nem változtat, a varázsitallal képes lehet ellátni a sebét.
A lány azért sokkos állapotban lehet, mert össze-vissza zagyvál, de az igric igyekszik megőrizni a hidegvérét és ellátni a sebet. A kard kikerül, a bájitalt megissza a lány és az eredmény jobb, mint amire számíthatott.
A talaj újra megremeg és vele az egész épület is. Furcsa, de a wegoteninek az jut az eszébe, hogy ha a ház összedől, akkor sokkal többe fog kerülni az árvaház felépítése. Aenae szavaira csak a fejét csóválja, ahogy újra felemeli a lányt, hogy elinduljon vele a biztonságot jelentő szabad ég alá.*
- Nem tehetünk értük semmit. *Mondja, ahogy futni kezd kifelé az épületből. Azt nem figyeli, ki mellett fut el, az első, hogy Aenaet kivigye innen. A robajláson át, már ha van ilyen, akkor talán elérnek hozzá a kintről feléjük szűrődő hangok, de az értelmüket csak akkor fogja fel, amikor megtorpan a lánnyal a karjaiban az ajtó felé álló kettőst látva.
A fiatalabb kereket old, a másik, az idősebb, aki sebesültnek tűnik, kardot ránt rájuk. Az igric felismerni véli benne az őrültet, aki elrabolta Aenaet. Az egyik városőr, egy mélységi fickó nyilat küld az őrülten hahotázó menekülő után. Hesgrim pedig javít némileg a renoméján, amikor csatabárdjával nekimegy az öreg Terwynek. Az igric egyelőre nem mozdul, karjában Aenaevel amúgy se sok haszna lenne. A törpének előbb el kell intéznie az öreget, mielőtt kicsontozhatná, így erre a wegtoreninek még nem kell reagálnia.
Ha teheti, kikerülve az oszlopok felé a küzdőket, a szabad ég alá igyekszik, ahol elkerülheti, hogy rájuk omoljon a ház. Ha minden jól megy, a Terwyvel összecsapó Hesgrim mellett hagyja el az átkozott házat karjában Aeanevel, hogy biztonságos távolságba távolodjon el az összedőlni készülő épülettől.*
*Ha tehetné, örömmel venné, hogy Aenae nem ficánkol a karjai közt, mint akinek egy kard áll ki a gyomrából. Pedig egy kard áll ki a gyomrából, de a bárdzene, úgy tűnik, megteszi a hatását. Felérve egy biztonságos pontot keres magának, hogy nekikezdhessen a seb ellátásának és szerencséjére meg is lel egy zöld bájitalt a lánynál. Az mellékes, hogyan szerezhette idelent, de a tényen nem változtat, a varázsitallal képes lehet ellátni a sebét.
A lány azért sokkos állapotban lehet, mert össze-vissza zagyvál, de az igric igyekszik megőrizni a hidegvérét és ellátni a sebet. A kard kikerül, a bájitalt megissza a lány és az eredmény jobb, mint amire számíthatott.
A talaj újra megremeg és vele az egész épület is. Furcsa, de a wegoteninek az jut az eszébe, hogy ha a ház összedől, akkor sokkal többe fog kerülni az árvaház felépítése. Aenae szavaira csak a fejét csóválja, ahogy újra felemeli a lányt, hogy elinduljon vele a biztonságot jelentő szabad ég alá.*
- Nem tehetünk értük semmit. *Mondja, ahogy futni kezd kifelé az épületből. Azt nem figyeli, ki mellett fut el, az első, hogy Aenaet kivigye innen. A robajláson át, már ha van ilyen, akkor talán elérnek hozzá a kintről feléjük szűrődő hangok, de az értelmüket csak akkor fogja fel, amikor megtorpan a lánnyal a karjaiban az ajtó felé álló kettőst látva.
A fiatalabb kereket old, a másik, az idősebb, aki sebesültnek tűnik, kardot ránt rájuk. Az igric felismerni véli benne az őrültet, aki elrabolta Aenaet. Az egyik városőr, egy mélységi fickó nyilat küld az őrülten hahotázó menekülő után. Hesgrim pedig javít némileg a renoméján, amikor csatabárdjával nekimegy az öreg Terwynek. Az igric egyelőre nem mozdul, karjában Aenaevel amúgy se sok haszna lenne. A törpének előbb el kell intéznie az öreget, mielőtt kicsontozhatná, így erre a wegtoreninek még nem kell reagálnia.
Ha teheti, kikerülve az oszlopok felé a küzdőket, a szabad ég alá igyekszik, ahol elkerülheti, hogy rájuk omoljon a ház. Ha minden jól megy, a Terwyvel összecsapó Hesgrim mellett hagyja el az átkozott házat karjában Aeanevel, hogy biztonságos távolságba távolodjon el az összedőlni készülő épülettől.*
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-20 07:58:55
Üzenet elküldve: 2020-07-20 07:58:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nem piskóta, avagy mégis?//
*Az italok elég bizalomgerjesztően néznek ki, így egy rossz szava sincsen a férfi irányába. A színük is a megfogalmazásnak megfelelő, sötétebb az eredetinél, már alig várja, hogy alkalma nyíljon használni is őket. A gáncsolások mindig is jól mentek neki, de egy erősebb ellenféllel szemben, gyakran segítségre szorult. A Kikötőben is hallott már ezekről a különleges italokról, mert a mérgezés nem ritka, mint ahogy a fizikai sérülés sem egy-egy nagyobb balhé következtében. Azokból meg mindig akadt bőven.
Miközben a férfi megkóstolja a piskótát az arcát nézi, de semmilyen érdemi reakciót nem kap cserébe, csak egy „megfelel”-t. Kicsit bosszantja a dolog, bár sejtette, hogy a módosabb fajtájának nagyobbak az elvárásai.*
-Végtére is neked sütöttem az egészet. Nem szeretnélek megrövidíteni egyetlen szelettel sem. *Mondja mosolyogva.*
-Amiért jöttem azt elrendeztük, hálás vagyok érte. *Na meg nem szívesen császkálna a romos környéken sötétedés után vagy akárcsak szürkületben.*
-Akkor indulnék. Vigyázz magadra ezen a veszélyes környéken. Svir igaz? *Kérdez vissza, hiszen ha legközelebb is ilyen gondja támad, akkor már tudja kit keressen. ~Ha fel nem dobja itt a talpát. ~ Majd elköszön és szedi a cókmókját, hogy visszainduljon a népesebb városrészek irányába.*
*Az italok elég bizalomgerjesztően néznek ki, így egy rossz szava sincsen a férfi irányába. A színük is a megfogalmazásnak megfelelő, sötétebb az eredetinél, már alig várja, hogy alkalma nyíljon használni is őket. A gáncsolások mindig is jól mentek neki, de egy erősebb ellenféllel szemben, gyakran segítségre szorult. A Kikötőben is hallott már ezekről a különleges italokról, mert a mérgezés nem ritka, mint ahogy a fizikai sérülés sem egy-egy nagyobb balhé következtében. Azokból meg mindig akadt bőven.
Miközben a férfi megkóstolja a piskótát az arcát nézi, de semmilyen érdemi reakciót nem kap cserébe, csak egy „megfelel”-t. Kicsit bosszantja a dolog, bár sejtette, hogy a módosabb fajtájának nagyobbak az elvárásai.*
-Végtére is neked sütöttem az egészet. Nem szeretnélek megrövidíteni egyetlen szelettel sem. *Mondja mosolyogva.*
-Amiért jöttem azt elrendeztük, hálás vagyok érte. *Na meg nem szívesen császkálna a romos környéken sötétedés után vagy akárcsak szürkületben.*
-Akkor indulnék. Vigyázz magadra ezen a veszélyes környéken. Svir igaz? *Kérdez vissza, hiszen ha legközelebb is ilyen gondja támad, akkor már tudja kit keressen. ~Ha fel nem dobja itt a talpát. ~ Majd elköszön és szedi a cókmókját, hogy visszainduljon a népesebb városrészek irányába.*
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-17 19:11:32
Üzenet elküldve: 2020-07-17 19:11:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Nem piskóta, avagy mégis?//
*Ha rajta múlik, akkor tényleg úgy lesz. Többször is kipróbálta már a saját főztjét, és bátran állíthatja, hogy sem a maga készítette pörköltbe, sem a bájitalba nem betegedett még bele. Szinte teljesen biztos benne, hogy Wellyradona esetében is minden rendben lesz a bájitalokkal. Már csak azt találgatja, hogy mire kellenek pont ezek a főzetek a fehérnépnek. Persze Svir igen diszkrét, általában előbb árulják el őt, minthogy ő árulna el másokat, ezért nem is kérdezősködik. Amiről nem tud, azt nem is tudja továbbadni, pletykákat költeni róla pedig úgyis sokkal izgalmasabb.*
– Lássuk. *Elveszi a kistányért Wellytől, aztán rögtön megkóstolja a piskótát. Tetszését elégedett bólogatással fejezi ki rágás közben. Hamarosan megrágja és lenyeli az első falatokat, majd felnéz a nőre.*
– Megfelel. *Jelenti ki miközben leteszi a tányért az asztalra.*
– Ha sietsz, akkor magamra is hagyhatsz a piskótával. Különben a vendégem vagy néhány szeletre. *Ajánlja fel. Nem tudja, hogy mik a nő szándékai, de részéről a menés és a maradás is teljesen rendben van.*
*Ha rajta múlik, akkor tényleg úgy lesz. Többször is kipróbálta már a saját főztjét, és bátran állíthatja, hogy sem a maga készítette pörköltbe, sem a bájitalba nem betegedett még bele. Szinte teljesen biztos benne, hogy Wellyradona esetében is minden rendben lesz a bájitalokkal. Már csak azt találgatja, hogy mire kellenek pont ezek a főzetek a fehérnépnek. Persze Svir igen diszkrét, általában előbb árulják el őt, minthogy ő árulna el másokat, ezért nem is kérdezősködik. Amiről nem tud, azt nem is tudja továbbadni, pletykákat költeni róla pedig úgyis sokkal izgalmasabb.*
– Lássuk. *Elveszi a kistányért Wellytől, aztán rögtön megkóstolja a piskótát. Tetszését elégedett bólogatással fejezi ki rágás közben. Hamarosan megrágja és lenyeli az első falatokat, majd felnéz a nőre.*
– Megfelel. *Jelenti ki miközben leteszi a tányért az asztalra.*
– Ha sietsz, akkor magamra is hagyhatsz a piskótával. Különben a vendégem vagy néhány szeletre. *Ajánlja fel. Nem tudja, hogy mik a nő szándékai, de részéről a menés és a maradás is teljesen rendben van.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1883-1902