Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 68 (1341. - 1360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1360. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-28 07:14:28
Üzenet elküldve: 2020-08-28 07:14:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés a városba//
*Folytatja a feszített menetet a városon keresztül, hiszen csak akkor pihenhet igazán meg, mikor beér a romos kúria falai közé. Reményei szerint még mindig ott találja Kelazt és a kis gnómot, kiegészítve a már őshonosnak számító két gyerkőccel. ~Talán még a szarvast se ették meg.~ Ám aggodalommal tölti el a gondolat, miközben már a romos utcákon rója a lépteket, hogy az ő lova meg van-e még. Aggódik érte, ám nem az érzelmi kötődés az, ami ezt táplálja, inkább a belefektetett energia és pénz. Mivel jól tudja, ha egy hozzá hasonló enyveskezű, csak megneszelné, hogy abban a romos építményben egy ilyen kincs van elrejtve, akkor bottal üthetné a nyomát. Így, gondolataiba merülve trappol végig a romos utcákon, a kúria irányába.*
*Folytatja a feszített menetet a városon keresztül, hiszen csak akkor pihenhet igazán meg, mikor beér a romos kúria falai közé. Reményei szerint még mindig ott találja Kelazt és a kis gnómot, kiegészítve a már őshonosnak számító két gyerkőccel. ~Talán még a szarvast se ették meg.~ Ám aggodalommal tölti el a gondolat, miközben már a romos utcákon rója a lépteket, hogy az ő lova meg van-e még. Aggódik érte, ám nem az érzelmi kötődés az, ami ezt táplálja, inkább a belefektetett energia és pénz. Mivel jól tudja, ha egy hozzá hasonló enyveskezű, csak megneszelné, hogy abban a romos építményben egy ilyen kincs van elrejtve, akkor bottal üthetné a nyomát. Így, gondolataiba merülve trappol végig a romos utcákon, a kúria irányába.*
1359. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-28 00:34:15
Üzenet elküldve: 2020-08-28 00:34:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*A sötét sarokban semmit sem észlel a megközelítése során, de ez nem is nagy baj. A szekrény felé tartva egy pillantást vet a csapóajtóra, ami mint kiderült nyitva van, de mégsem járható, mivel el van tömődve az előzőhöz hasonlóan.*
-Hogy a rohadt istenverte életbe. *Sziszegi halkan az orra alatt és közbe egy pillanatra az átlagosnál jóval nagyobb szorítást fejt ki a kezében található íjra. Tervét azonban nem változtatja meg, csak átnézi a szekrényt, ami szerencséjére nincs zárva. Nem sok mindent talál benne, egy picit hasznosabb dolgot remélt, de azért csak elteszi a megkezdett bort, amit nem nyit ki egyelőre és a jó állapotú inget sem hagyja ott a szekrényben. Már éppen távozni készül, de még egy körbetekintés keretein belül egy hang csapja meg a fülét. Egyből a vélhető hangforrás irányába kapja fegyverét, majd megfeszített íjjal közelíti meg szép lassan. Amikor meglát egy apró mozgást, akkor fel sem merül benne az, hogy csak a szeme csalja meg a fáradtság hatására.*
-Ki van ott?
*Teszi fel a kérdést lehetősége szerint olyan hangerővel, hogy eljusson érthetően a címzett pontig, de az utcát ne járja át a hangja.*
*A sötét sarokban semmit sem észlel a megközelítése során, de ez nem is nagy baj. A szekrény felé tartva egy pillantást vet a csapóajtóra, ami mint kiderült nyitva van, de mégsem járható, mivel el van tömődve az előzőhöz hasonlóan.*
-Hogy a rohadt istenverte életbe. *Sziszegi halkan az orra alatt és közbe egy pillanatra az átlagosnál jóval nagyobb szorítást fejt ki a kezében található íjra. Tervét azonban nem változtatja meg, csak átnézi a szekrényt, ami szerencséjére nincs zárva. Nem sok mindent talál benne, egy picit hasznosabb dolgot remélt, de azért csak elteszi a megkezdett bort, amit nem nyit ki egyelőre és a jó állapotú inget sem hagyja ott a szekrényben. Már éppen távozni készül, de még egy körbetekintés keretein belül egy hang csapja meg a fülét. Egyből a vélhető hangforrás irányába kapja fegyverét, majd megfeszített íjjal közelíti meg szép lassan. Amikor meglát egy apró mozgást, akkor fel sem merül benne az, hogy csak a szeme csalja meg a fáradtság hatására.*
-Ki van ott?
*Teszi fel a kérdést lehetősége szerint olyan hangerővel, hogy eljusson érthetően a címzett pontig, de az utcát ne járja át a hangja.*
1358. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-26 15:37:20
Üzenet elküldve: 2020-08-26 15:37:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Nem számított másra, mint ijedt felpattanásra és meglepett pillantásokra. Viszont eltekint attól, hogy megmosolyogja a lány reakcióját. Egy őz is megriad, ha a medve felmorran. Látja rajta, hogy most ébredt, az álmos tekintet, az asztal nyoma az arcán. Milyen kis esetlen. Ha nem volna az, aki, akkor biztosan megesne rajta a szíve.
Láthatóan nem csak a megjelenésével, de a piacról hozott baromfival is meglepte Nisamiet. Pár pillanatig fürkészi az arcát, amíg a lány a zsák és annak tartalma felé fordítja a figyelmét.
A válaszra csak röviden biccent. Biztos volt ebben is. De zabkását nem akar megint enni, a baromfiból pedig hárman is jól lakhatnak. A medvetermetű csak a húsát tudná megsütni, íztelenre, szárazra, de a lány biztosan többre képes vele. Van benne szív, belsőségek, minden, ami együtt jár egy frissen bontott baromfival.*
- Akkor nosza, rajta. *Válaszol az igenlő feleletre. Remélte, hogy így lesz, de egy lány, aki az apját is istápolja, biztosan tud húst sütni. Akkor is, ha csak ritkán kerül az asztalra.
Nisamie veheti fizetségnek is vagy akárminek, amiért előző este náluk aludt, bár a páncélosban nincsenek ilyen érzelmek. Már azon kívül, hogy éhes és rendes ételt akar enni. Végül is az éhség is csak egy érzelem.*
*Nem számított másra, mint ijedt felpattanásra és meglepett pillantásokra. Viszont eltekint attól, hogy megmosolyogja a lány reakcióját. Egy őz is megriad, ha a medve felmorran. Látja rajta, hogy most ébredt, az álmos tekintet, az asztal nyoma az arcán. Milyen kis esetlen. Ha nem volna az, aki, akkor biztosan megesne rajta a szíve.
Láthatóan nem csak a megjelenésével, de a piacról hozott baromfival is meglepte Nisamiet. Pár pillanatig fürkészi az arcát, amíg a lány a zsák és annak tartalma felé fordítja a figyelmét.
A válaszra csak röviden biccent. Biztos volt ebben is. De zabkását nem akar megint enni, a baromfiból pedig hárman is jól lakhatnak. A medvetermetű csak a húsát tudná megsütni, íztelenre, szárazra, de a lány biztosan többre képes vele. Van benne szív, belsőségek, minden, ami együtt jár egy frissen bontott baromfival.*
- Akkor nosza, rajta. *Válaszol az igenlő feleletre. Remélte, hogy így lesz, de egy lány, aki az apját is istápolja, biztosan tud húst sütni. Akkor is, ha csak ritkán kerül az asztalra.
Nisamie veheti fizetségnek is vagy akárminek, amiért előző este náluk aludt, bár a páncélosban nincsenek ilyen érzelmek. Már azon kívül, hogy éhes és rendes ételt akar enni. Végül is az éhség is csak egy érzelem.*
1357. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-26 09:33:52
Üzenet elküldve: 2020-08-26 09:33:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*A lassú közeledésre semmi reakció. A sötét sarok továbbra is mozdulatlanul sötét, s a csapóajtó pedig továbbra is csak egy csapóajtó. Erről egyébként kiderül, hogy tárva nyitva, Grük szemügyre veheti, s letekinthet. A várható mélység, vagy létra, vagy lépcső viszot elmarad, pontosabban, mintha néhány lépcsőfokot látna lefelé, azonban Kagaenae házához hasonlóan itt is törmelék borít mindent, ami üreg volt, az bizony immár a múlté, erre nem tud továbbhaladni. A szekrény felé fordul, mely nincs zárva, s annak tartalmát áttekintheti. Talál egy üveg megkezdett bort, amit, ha kinyit erősen ecetszagú, olcsó lőrére ismer, néhány koszos rongyot, viszont egy meglepően jó állapotban lévő inget is, aminek semmi különös ismertetőjele nincs.
A szobában körbepillantva semmi érdemleges első látásra, azonban füle a sötét sarokban valamit meghall. Apró mozgás csupán, először nyöszörgésnek hallik, aztán megszűnik. A csapóajtó mögötti rész az, ami gyanússá válik, sőt, miután Grük figyelni kezd, mintha ismét mozgást látna, bár lehet csak szeme csalja meg.*
*A lassú közeledésre semmi reakció. A sötét sarok továbbra is mozdulatlanul sötét, s a csapóajtó pedig továbbra is csak egy csapóajtó. Erről egyébként kiderül, hogy tárva nyitva, Grük szemügyre veheti, s letekinthet. A várható mélység, vagy létra, vagy lépcső viszot elmarad, pontosabban, mintha néhány lépcsőfokot látna lefelé, azonban Kagaenae házához hasonlóan itt is törmelék borít mindent, ami üreg volt, az bizony immár a múlté, erre nem tud továbbhaladni. A szekrény felé fordul, mely nincs zárva, s annak tartalmát áttekintheti. Talál egy üveg megkezdett bort, amit, ha kinyit erősen ecetszagú, olcsó lőrére ismer, néhány koszos rongyot, viszont egy meglepően jó állapotban lévő inget is, aminek semmi különös ismertetőjele nincs.
A szobában körbepillantva semmi érdemleges első látásra, azonban füle a sötét sarokban valamit meghall. Apró mozgás csupán, először nyöszörgésnek hallik, aztán megszűnik. A csapóajtó mögötti rész az, ami gyanússá válik, sőt, miután Grük figyelni kezd, mintha ismét mozgást látna, bár lehet csak szeme csalja meg.*
1356. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-25 15:56:10
Üzenet elküldve: 2020-08-25 15:56:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Pontosan nem tudja, miféle betegség kínozhatja Nisamie édesapját, de tolakodásnak tartja, hogy komolyabban firtassa a kérdést. Ha pedig a lánynak van döntési joga, akkor ebben az esetben feleslegesnek is tartja. Neki mindegy kivel köt jövedelmező üzletet. Persze, hogy valóban jövedelmező lesz-e, azt az istenek majd megmondják.
Miközben előadja a lehetőségeket, Nisamie lassú sétába kezd, mintha így akarná levezetni leplezni zavarát vagy kétségeit. Egyelőre Aztyan előtt nem világos, hogy mi áll a háttérben, de türelmesen vár, talán kiderül majd.*
- Szinte? *Kérdez vissza azonnal, de aztán rájön, hogy a kereskedői véna talán túl magabiztossá tette. Természetesen csak egy lehetőséget ajánlott fel, ami mindkét fél számára kedvező lehet és változást hozhat az életükbe. Pozitív változást.
Amikor a lány mellette halad el, feltűnik neki az illat, amely a gyógyfüves bolt herbáriáktól nehéz levegőjéből is kitűnik. Halovány mosoly jelenik meg a szája sarkában, abban, amelyiket nem tett érzéketlenné a fél arcát átszelő heg, így talán Nisamie nem is láthatja.
Az ötletek megerősítésére csak kurtán biccent, a lány, bár fiatalnak tűnik, ambiciózusnak és talpraesettnek látszik. Az ablakon kitekintő lány pillantását követi Aztyané is. Eszébe jut, hogy miért is tért be ide, amikor megpillantotta a romok között feltűnő, rossz arcú alakokat. Egy lépéssel közelebb lép Nisamiehez, a hangja halk és nyugtató, amikor megszólal.*
- A kereskedőház lehetőségei sok mindenre alkalmat adnak. A kereskedelmi központunk az erdőszéli tisztás mellett áll közvetlen, ahol a növények számára is alkalmasabb a környezet. *Kezd bele, égszín tekintete a lányét keresi.*
- Megértem, hogy érzelmek fűzik ehhez az épülethez, a helyhez, de ahogy mondta ön is, ez már nem az, ami régen volt. *Persze a heges arcú nehezen érti meg, hogyan kötődhet bárki is érzelmileg egy ilyen helyhez, de nem szeretné megijeszteni a lányt. Rá sokszor mondják, hogy kőből van a szíve, de Nisamienek is be kell látnia, hogy ami elmúlt, az elmúlt. Tovább kellene lépniük.*
- Ha úgy döntenek, ön és az édesapja is kaphatnak egy szobát a központban, az erdőszélen pedig megépíthetjük az üvegházat és a kertet, ami kiszolgálhatná a boltjukat. Onnan nincs messze a piac, a polgárnegyed, ahol rendes, és ami a legfontosabb, fizetőképes polgárok élnek. *Amikor befejezte, kicsit elnémul. Számára értelmetlen volna itt a romok mellett maradni és a lány hangjából is ezt hallja ki, de ő nem dönthet helyettük.
Hosszú pillanatok múltán szólal csak meg újra, ha Nisamie nem töri meg a csendet.*
- Ez csak egy lehetőség. Önöknek kell döntenie. *A hangja most tárgyilagos, talán hidegen is cseng, de őt elsősorban az üzlet és a kereskedelem érdekli.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Pontosan nem tudja, miféle betegség kínozhatja Nisamie édesapját, de tolakodásnak tartja, hogy komolyabban firtassa a kérdést. Ha pedig a lánynak van döntési joga, akkor ebben az esetben feleslegesnek is tartja. Neki mindegy kivel köt jövedelmező üzletet. Persze, hogy valóban jövedelmező lesz-e, azt az istenek majd megmondják.
Miközben előadja a lehetőségeket, Nisamie lassú sétába kezd, mintha így akarná levezetni leplezni zavarát vagy kétségeit. Egyelőre Aztyan előtt nem világos, hogy mi áll a háttérben, de türelmesen vár, talán kiderül majd.*
- Szinte? *Kérdez vissza azonnal, de aztán rájön, hogy a kereskedői véna talán túl magabiztossá tette. Természetesen csak egy lehetőséget ajánlott fel, ami mindkét fél számára kedvező lehet és változást hozhat az életükbe. Pozitív változást.
Amikor a lány mellette halad el, feltűnik neki az illat, amely a gyógyfüves bolt herbáriáktól nehéz levegőjéből is kitűnik. Halovány mosoly jelenik meg a szája sarkában, abban, amelyiket nem tett érzéketlenné a fél arcát átszelő heg, így talán Nisamie nem is láthatja.
Az ötletek megerősítésére csak kurtán biccent, a lány, bár fiatalnak tűnik, ambiciózusnak és talpraesettnek látszik. Az ablakon kitekintő lány pillantását követi Aztyané is. Eszébe jut, hogy miért is tért be ide, amikor megpillantotta a romok között feltűnő, rossz arcú alakokat. Egy lépéssel közelebb lép Nisamiehez, a hangja halk és nyugtató, amikor megszólal.*
- A kereskedőház lehetőségei sok mindenre alkalmat adnak. A kereskedelmi központunk az erdőszéli tisztás mellett áll közvetlen, ahol a növények számára is alkalmasabb a környezet. *Kezd bele, égszín tekintete a lányét keresi.*
- Megértem, hogy érzelmek fűzik ehhez az épülethez, a helyhez, de ahogy mondta ön is, ez már nem az, ami régen volt. *Persze a heges arcú nehezen érti meg, hogyan kötődhet bárki is érzelmileg egy ilyen helyhez, de nem szeretné megijeszteni a lányt. Rá sokszor mondják, hogy kőből van a szíve, de Nisamienek is be kell látnia, hogy ami elmúlt, az elmúlt. Tovább kellene lépniük.*
- Ha úgy döntenek, ön és az édesapja is kaphatnak egy szobát a központban, az erdőszélen pedig megépíthetjük az üvegházat és a kertet, ami kiszolgálhatná a boltjukat. Onnan nincs messze a piac, a polgárnegyed, ahol rendes, és ami a legfontosabb, fizetőképes polgárok élnek. *Amikor befejezte, kicsit elnémul. Számára értelmetlen volna itt a romok mellett maradni és a lány hangjából is ezt hallja ki, de ő nem dönthet helyettük.
Hosszú pillanatok múltán szólal csak meg újra, ha Nisamie nem töri meg a csendet.*
- Ez csak egy lehetőség. Önöknek kell döntenie. *A hangja most tárgyilagos, talán hidegen is cseng, de őt elsősorban az üzlet és a kereskedelem érdekli.*
1355. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-24 02:41:53
Üzenet elküldve: 2020-08-24 02:41:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*A házban hatalmas sötétség lapul, de szerencsére a városőrnek volt az este folyamán alkalma alkalmazkodni ehhez a hátráltató tényezőhöz és így nem is zavarja annyira. Íját készenlétben tartva lép be a nehéz ajtón keresztül. Odabent egy asztal, néhány szék, egy az előző házban lévőhöz hasonló csapóajtó nyomokkal és egy szekrény kerül a szeme elé, de mivel a szekrény mögé nem lát, így még fokozottabb készültségben közelíti meg a vakfoltot.
Ha végleg megbizonyosodik arról, hogy a szoba üres, akkor bepillantást vet a szekrénybe, tán tartalmaz valami nyomot, vagy csak egy hasznos tárgyat. Amennyiben ezen is túl van a csapóajtót veszi célba és annak a kinyitásán kísérletezik.*
*A házban hatalmas sötétség lapul, de szerencsére a városőrnek volt az este folyamán alkalma alkalmazkodni ehhez a hátráltató tényezőhöz és így nem is zavarja annyira. Íját készenlétben tartva lép be a nehéz ajtón keresztül. Odabent egy asztal, néhány szék, egy az előző házban lévőhöz hasonló csapóajtó nyomokkal és egy szekrény kerül a szeme elé, de mivel a szekrény mögé nem lát, így még fokozottabb készültségben közelíti meg a vakfoltot.
Ha végleg megbizonyosodik arról, hogy a szoba üres, akkor bepillantást vet a szekrénybe, tán tartalmaz valami nyomot, vagy csak egy hasznos tárgyat. Amennyiben ezen is túl van a csapóajtót veszi célba és annak a kinyitásán kísérletezik.*
1354. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-23 19:36:21
Üzenet elküldve: 2020-08-23 19:36:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy beér a Romvárosba, hirtelen nem tudja, hogyan reagáljon a változásokra. Jelen van a hitetlenkedés, a tanácstalanság és a tehetetlenség érzése is. Ahogy sétál a romos, elhagyott kúriák között, lelki szemei előtt látja azt a helyet, ahol eltöltötte a gyerekkorát. Halvány árnyéka már csak ez a hely a Gazdagnegyed pompájának, tiszta utcáinak, ragyogó házainak.
Bár visszatekintve lát több kúriát is, amit látható módon még laknak, bár biztosan nem azok, akik egykor éltek ott, de tudja, hogy nem ott van, amit keres. Halad tovább a nem éppen forgalmas utcán, és a távolban egy hidat vesz észre.*
~Híd? Akkor igaz, amit beszéltek?~
*Bár azt könnyedén elhitte, hogy fellázadtak a szegények Artheniorban, azt már nehezebben tudta elfogadni, amikor azt mondták neki, hogy a semmiből egy feneketlen szakadék nyílt meg, elnyelve a Gazdagnegyed egy részét. Pletykának, szóbeszédnek képzelte, ám abban is teljesen biztos, hogy szeli át folyó a Gazdagnegyedet.
Ahogy közelebb jut, még valamire rájön. A híd nagyon közel van ahhoz a helyre, ahol emlékei szerint gyerekkori otthona volt. A Barakktól két kúriányira lakott a családja. Ám mikor végül elér a hídig, a látványtól megtántorodik, és csak a botjának köszönheti, hogy nem esik össze.
Nem tudja, hogyan sikerült megtámaszkodnia, mielőtt a lábai felmondták a szolgálatot. A még megmaradó kúriák mentén közelebb halad, próbálva feldolgozni, amit lát, érszre sem véve a furcsálló pillantásokat, amiket a mellette elhaladók vetnek felé. Annál a kúriánál áll meg, ami huszonöt éve még a családja szomszédja volt. Pontosabban a romjainál, ugyanis csak a fele áll még többé-kevésbé.
A bejárattól pár méterre viszont egy szakadék széle kezdődik, és tudja, hogy a mélyén valahol ott van a teljes gyermekkora, és talán pár családtagja is, akik nem tudtak elmenekülni a lázadás elől. A Barakk maradványait is minden bizonnyal elnyelte a föld. Gaerralos nem tudja elszakítani a pillantását a Meredélytől, csak fürkészi annak alját, bár nem tudja, mit is keres pontosan.
Így áll, szinte szoborrá dermedve pár percig, aztán váratlanul megfordul, és sántítva bár, de céltudatosan elindul. Arcáról az elhatározás tükröződik. Rájött, hogy teljesen egyedül van, és akkor is egyedül lenne, ha a családja túlélt volna.
Emlékszik, hogy a Polgárnegyedben elhaladt egy méretes épület előtt, amit fegyveresek őriztek. Úgy dönt, hogy ha valahol válaszokat akar találni, és meg akarja tudni, hogy innen hogyan tovább, akkor azon a helyen kell kezdenie.*
Bár visszatekintve lát több kúriát is, amit látható módon még laknak, bár biztosan nem azok, akik egykor éltek ott, de tudja, hogy nem ott van, amit keres. Halad tovább a nem éppen forgalmas utcán, és a távolban egy hidat vesz észre.*
~Híd? Akkor igaz, amit beszéltek?~
*Bár azt könnyedén elhitte, hogy fellázadtak a szegények Artheniorban, azt már nehezebben tudta elfogadni, amikor azt mondták neki, hogy a semmiből egy feneketlen szakadék nyílt meg, elnyelve a Gazdagnegyed egy részét. Pletykának, szóbeszédnek képzelte, ám abban is teljesen biztos, hogy szeli át folyó a Gazdagnegyedet.
Ahogy közelebb jut, még valamire rájön. A híd nagyon közel van ahhoz a helyre, ahol emlékei szerint gyerekkori otthona volt. A Barakktól két kúriányira lakott a családja. Ám mikor végül elér a hídig, a látványtól megtántorodik, és csak a botjának köszönheti, hogy nem esik össze.
Nem tudja, hogyan sikerült megtámaszkodnia, mielőtt a lábai felmondták a szolgálatot. A még megmaradó kúriák mentén közelebb halad, próbálva feldolgozni, amit lát, érszre sem véve a furcsálló pillantásokat, amiket a mellette elhaladók vetnek felé. Annál a kúriánál áll meg, ami huszonöt éve még a családja szomszédja volt. Pontosabban a romjainál, ugyanis csak a fele áll még többé-kevésbé.
A bejárattól pár méterre viszont egy szakadék széle kezdődik, és tudja, hogy a mélyén valahol ott van a teljes gyermekkora, és talán pár családtagja is, akik nem tudtak elmenekülni a lázadás elől. A Barakk maradványait is minden bizonnyal elnyelte a föld. Gaerralos nem tudja elszakítani a pillantását a Meredélytől, csak fürkészi annak alját, bár nem tudja, mit is keres pontosan.
Így áll, szinte szoborrá dermedve pár percig, aztán váratlanul megfordul, és sántítva bár, de céltudatosan elindul. Arcáról az elhatározás tükröződik. Rájött, hogy teljesen egyedül van, és akkor is egyedül lenne, ha a családja túlélt volna.
Emlékszik, hogy a Polgárnegyedben elhaladt egy méretes épület előtt, amit fegyveresek őriztek. Úgy dönt, hogy ha valahol válaszokat akar találni, és meg akarja tudni, hogy innen hogyan tovább, akkor azon a helyen kell kezdenie.*
1353. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-23 19:20:22
Üzenet elküldve: 2020-08-23 19:20:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*Bár nagy a sötét, Grük szemei ehhez bőséggel hozzászokhattak, s a széttaposott, szinte ösvénynek ható nyomokat sem olyan nehéz követni. A nehéz faajtó félig leszakítva, ahogy bekémlel, mozgást nem lát, így beljebb merészkedhet. Egyszerű helyiséget láthat, mely tulajdonképpen egyetlen szobából is áll. Egy asztal, szanaszéjjel korhadt székek, egy nagyobb szekrény, azonban a belső sarokba, a szekrényen túl nem lát, igaz, mozgást sem észlel. Az ablakok bedeszkázott résein halvány fénycsík kúszik a padlóra, ahol hasonló csapóajtót láthat, azonban közelebb kell mennie, ha meg akarja vizsgálni. A nyomok egyértelműen onnan vezetnek errefelé, kifelé a házból.*
*Bár nagy a sötét, Grük szemei ehhez bőséggel hozzászokhattak, s a széttaposott, szinte ösvénynek ható nyomokat sem olyan nehéz követni. A nehéz faajtó félig leszakítva, ahogy bekémlel, mozgást nem lát, így beljebb merészkedhet. Egyszerű helyiséget láthat, mely tulajdonképpen egyetlen szobából is áll. Egy asztal, szanaszéjjel korhadt székek, egy nagyobb szekrény, azonban a belső sarokba, a szekrényen túl nem lát, igaz, mozgást sem észlel. Az ablakok bedeszkázott résein halvány fénycsík kúszik a padlóra, ahol hasonló csapóajtót láthat, azonban közelebb kell mennie, ha meg akarja vizsgálni. A nyomok egyértelműen onnan vezetnek errefelé, kifelé a házból.*
1352. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-23 18:52:24
Üzenet elküldve: 2020-08-23 18:52:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Úgy látszik, ösztönei megcsalták, mivel erre sem találja sehol Narcyt. Úgy néz ki, a fiú teljesen eltűnt. Már megint. Harmadjára a mai napon. A lány idegei ezt már nem nagyon bírják. Ráadásul a környék, amelyre keveredett nem tűnik a legcsábítóbbnak. Ennyit a szabad életről egy fényűző városban, amelyet kettesben hódítanak majd meg. Shivawn kimondhatatlanul csalódottnak érzi magát.
Egyes egyedül barangol ezen a romos környéken, amely jelen pillanatban tökéletesen türközi lelkivilágát is. Most még az útjába kerülő köveket sincs kedve odébb rugdosni, annyira letesz a világról és minden azt alkotó elemről. Jó darabig csak céltalanul sétálgat erre-arra, mint valami holdkóros.
Talán egy fertályóra is beletelik, míg feldolgozza a helyzetet, amibe keveredett. Vagyis amibe sodorta önmagát, és testvérét is. Azonban szépen lassan valahogy mégiscsak elkezd túllendülni jelenlegi csalódottságán, és úgy határoz, most már igazán ideje összeszedni magát. Ahelyett, hogy itt temeti magát, inkább új stratégiát kellene kidolgoznia. Ki kell találnia, miként bukkan majd bátyja nyomára, valamint kell egy terv arra az esetre is, ha a keresés mégis kudarcot vallana. Természetesen a kudarc nem opció, de az igazán nagy stratégák mindenre gondolnak, ugye. Ha a városban nem találja sehol, az is egyfajta konklúzió, hiszen akkor biztos lehet benne, hogy Narcy visszatért a kolostorba. A gyáva féreg. Az áruló.
Első lépésként edzésbe kezd. Ez segít majd kitisztítani elméjét, hogy utána jobban tudjon fókuszálni az előtte álló kihívásokra. Nem mellesleg a jövőbeli mutatványokhoz sem árt, ha tartja a formáját. De most csak egyik lépés a másik után, egyik gyakorlat a másik után, egyik rúgás a másik után - a maga elé képzelt testvér képébe. Egészen kezdi feldobni ez a mozgás.*
Egyes egyedül barangol ezen a romos környéken, amely jelen pillanatban tökéletesen türközi lelkivilágát is. Most még az útjába kerülő köveket sincs kedve odébb rugdosni, annyira letesz a világról és minden azt alkotó elemről. Jó darabig csak céltalanul sétálgat erre-arra, mint valami holdkóros.
Talán egy fertályóra is beletelik, míg feldolgozza a helyzetet, amibe keveredett. Vagyis amibe sodorta önmagát, és testvérét is. Azonban szépen lassan valahogy mégiscsak elkezd túllendülni jelenlegi csalódottságán, és úgy határoz, most már igazán ideje összeszedni magát. Ahelyett, hogy itt temeti magát, inkább új stratégiát kellene kidolgoznia. Ki kell találnia, miként bukkan majd bátyja nyomára, valamint kell egy terv arra az esetre is, ha a keresés mégis kudarcot vallana. Természetesen a kudarc nem opció, de az igazán nagy stratégák mindenre gondolnak, ugye. Ha a városban nem találja sehol, az is egyfajta konklúzió, hiszen akkor biztos lehet benne, hogy Narcy visszatért a kolostorba. A gyáva féreg. Az áruló.
Első lépésként edzésbe kezd. Ez segít majd kitisztítani elméjét, hogy utána jobban tudjon fókuszálni az előtte álló kihívásokra. Nem mellesleg a jövőbeli mutatványokhoz sem árt, ha tartja a formáját. De most csak egyik lépés a másik után, egyik gyakorlat a másik után, egyik rúgás a másik után - a maga elé képzelt testvér képébe. Egészen kezdi feldobni ez a mozgás.*
1351. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-23 00:20:05
Üzenet elküldve: 2020-08-23 00:20:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*A javasolt irányt követve egy valaha még épületként funkcionált romhoz jut, ahol nem is oly rég történt mozgásra utaló nyomok vannak, a nyomok a csonthíd felé vezetnek, ami nem egy jó jel, mert a szakadékot átszelő híd túloldala már a legmocskosabb része a városnak, a hírhedt Sárváros található, egy pillanatnyi megtorpanás után arra jut, hogy a nyomok kiindulási pontját kutatja fel, mert ha a másik út oda vezet ahova sejti, akkor oda egyedül nem mehet városőrként, mert tán már a második lépését sem élné túl a híd túloldalán, mert várhatóan nem szívlelik az ott lakó bűnözők a városi őrség tagjait.
Gyorsan és lehetőleg hangtalanul igyekszik beosonni a házba és reméli, hogy odabent talál valamit, ami hasznára válhat.*
*A javasolt irányt követve egy valaha még épületként funkcionált romhoz jut, ahol nem is oly rég történt mozgásra utaló nyomok vannak, a nyomok a csonthíd felé vezetnek, ami nem egy jó jel, mert a szakadékot átszelő híd túloldala már a legmocskosabb része a városnak, a hírhedt Sárváros található, egy pillanatnyi megtorpanás után arra jut, hogy a nyomok kiindulási pontját kutatja fel, mert ha a másik út oda vezet ahova sejti, akkor oda egyedül nem mehet városőrként, mert tán már a második lépését sem élné túl a híd túloldalán, mert várhatóan nem szívlelik az ott lakó bűnözők a városi őrség tagjait.
Gyorsan és lehetőleg hangtalanul igyekszik beosonni a házba és reméli, hogy odabent talál valamit, ami hasznára válhat.*
1350. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-22 19:28:16
Üzenet elküldve: 2020-08-22 19:28:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
- Köszönöm. *Mosolyodik el hálásan a biztató szavak hallatán. Persze apja felépülésének esélye szinte egyenlő a nullával, de az valóban jól esik neki, hogy ennyivel letudják a témát. Úgy tűnik, a különös látogatót egyáltalán nem zavarja, ha vele kell üzletet kötnie. Bele is kezd a részletekbe, amit Nisamie ábrándos tekintettel hallgat, miközben lassan a pult mögé sétál. Nagyon is el tudja képzelni azt, amiről Aztyan beszél.
Több vásárló? Nem kellene naphosszat a boltban üldögélnie? Fejlesztések?! Fejlődés?!? Szinte már túl szép, hogy igaz legyen. Olyannyira, hogy szívébe be is lopja magát a kétség. Ró még néhány lassú kört a pult mögött, de vigyáz arra, hogy viselkedése tökéletesen természetesnek tűnjön. Épp olyan látványt nyújt, mint egy gondolkodóba esett fél-elf. *
- Igazán irigylésre méltó hozzáállás. *Hangjában egyáltalán nincs ítélet, ahogy arcáról se lehet semmi többet leolvasni ezúttal. A bolt félhomályában egészen zöldnek tűnő szemek a kékeket kutatják, mintha így rájöhetne, hol is van ebben a szép történetben a csapda. Azért mégiscsak különös, hogy minden előzmény nélkül megjelenik valaki, aki láthatóan nem ide való, és olyan ajánlatot tesz, ami gyökeresen változtatna meg itt mindent. És ha csak valaki lenne… sajnos el kell ismernie maga előtt, hogy Aztyan egészen megnyerő jelenség. *
- Az ajánlat pedig… szinte visszautasíthatatlan. *Mosolyodik el finoman, de egyelőre nem folytatja, nem akarja a férfiba fojtani a szót. Figyelmesen hallgatja a következő kérdést is, ám mielőtt válaszolna, újból lassú sétába kezd. Ezúttal alig néhány lépés távolságban halad el a férfi mellett, akinek így talán feltűnik a lágy jázminillat, ami körbelengi Nisamiet.*
- Ötletből nincs hiány. *Szögezi le, mielőtt folytatná. Valóban nagyra törő terveket dédelgettek, amíg volt kivel és mivel tervezni.* - De ez már nem az a hely, ahol érdemes lenne bármibe időt és energiát fektetni. Egy üvegház drága dolog… itt pedig szegény és megkeseredett népek maradtak csak. *Hangja egészen szenvtelen, ahogy az ablakon kinézve igyekszik világossá tenni a helyzetet.* - Ha ilyesmit akarnék kiépíteni, biztosan nem itt tenném.
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
- Köszönöm. *Mosolyodik el hálásan a biztató szavak hallatán. Persze apja felépülésének esélye szinte egyenlő a nullával, de az valóban jól esik neki, hogy ennyivel letudják a témát. Úgy tűnik, a különös látogatót egyáltalán nem zavarja, ha vele kell üzletet kötnie. Bele is kezd a részletekbe, amit Nisamie ábrándos tekintettel hallgat, miközben lassan a pult mögé sétál. Nagyon is el tudja képzelni azt, amiről Aztyan beszél.
Több vásárló? Nem kellene naphosszat a boltban üldögélnie? Fejlesztések?! Fejlődés?!? Szinte már túl szép, hogy igaz legyen. Olyannyira, hogy szívébe be is lopja magát a kétség. Ró még néhány lassú kört a pult mögött, de vigyáz arra, hogy viselkedése tökéletesen természetesnek tűnjön. Épp olyan látványt nyújt, mint egy gondolkodóba esett fél-elf. *
- Igazán irigylésre méltó hozzáállás. *Hangjában egyáltalán nincs ítélet, ahogy arcáról se lehet semmi többet leolvasni ezúttal. A bolt félhomályában egészen zöldnek tűnő szemek a kékeket kutatják, mintha így rájöhetne, hol is van ebben a szép történetben a csapda. Azért mégiscsak különös, hogy minden előzmény nélkül megjelenik valaki, aki láthatóan nem ide való, és olyan ajánlatot tesz, ami gyökeresen változtatna meg itt mindent. És ha csak valaki lenne… sajnos el kell ismernie maga előtt, hogy Aztyan egészen megnyerő jelenség. *
- Az ajánlat pedig… szinte visszautasíthatatlan. *Mosolyodik el finoman, de egyelőre nem folytatja, nem akarja a férfiba fojtani a szót. Figyelmesen hallgatja a következő kérdést is, ám mielőtt válaszolna, újból lassú sétába kezd. Ezúttal alig néhány lépés távolságban halad el a férfi mellett, akinek így talán feltűnik a lágy jázminillat, ami körbelengi Nisamiet.*
- Ötletből nincs hiány. *Szögezi le, mielőtt folytatná. Valóban nagyra törő terveket dédelgettek, amíg volt kivel és mivel tervezni.* - De ez már nem az a hely, ahol érdemes lenne bármibe időt és energiát fektetni. Egy üvegház drága dolog… itt pedig szegény és megkeseredett népek maradtak csak. *Hangja egészen szenvtelen, ahogy az ablakon kinézve igyekszik világossá tenni a helyzetet.* - Ha ilyesmit akarnék kiépíteni, biztosan nem itt tenném.
1349. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-21 18:19:19
Üzenet elküldve: 2020-08-21 18:19:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Némi ácsorgást és szemlélődét követően azért belevág a napi teendőkbe. A vásznon száradó növénycsokrokat rövid vizsgálódást követően újra felaggatja, kinyitja az ablakot, hogy kicsit átszellőzzön a helyiség, felsöpör, mivel arra tegnap este nem került sor. A zárban maradt kulcsot elfordítja, majd a ház mögött található kiskertben is eltölt egy bő fertályórát. Kicsit lassabban és nehezebben megy minden, de mivel legalább egy órával hamarabb ébredt, mint kellett volna, nem zavartatja magát.
A frissen vágott borsmenta és citromfű minden más növény illatát elnyomva tölti be a bolt levegőjét, ahogy Nisamie visszatér a szobába. A pult mögötti munkaasztalra teszi a növényeket, majd éles kis késével eltávolítja a felesleges részeket, hogy megkezdhesse feldolgozásukat.
Miután végzett (legalább a munka egy részével), szokás szerint tisztára törli a kést, de ezúttal nem teszi vissza a helyére. A pult alá helyezi, abba a kis rekeszbe, ahol a kulcsokat szokta tartani. Egyáltalán nem áll szándékában használni, sőt kifejezetten irtózik az ötlettől, de a teljes védtelenségtől sokkal jobban. Néhány hosszú másodpercig még figyeli az idegen helyen fekvő kést, ami épp most avanzsálódik fejében munkaeszközből gyilkos fegyverré, aztán kinyitja a boltot. A kulcsok is a helyükre kerülnek, és valamennyire ő is, bár a kialvatlanság minden mozdulatában ott van.
Ezután egy darabig igyekszik mindent a szokott rutin szerint intézni, de csakhamar be kell látnia, hogy a tegnapi nap többet vett ki belőle, mint amennyit szívesen beismer maga előtt. Kimerülten ül le a kis asztalhoz, arcát kezeibe temetve, ezzel jótékony sötétséget idézve elő fáradtságtól égő szemeinek. Reggeliznie kellene, hisz a vacsora is kimaradt, de valahogy ehhez sem érez most magában elegendő erőt. Úgy dönt, kicsit lehajtja a fejét az asztalra, ami persze egyenes úton vezet ahhoz, hogy elaludjon.
A tölgyfaajtó szolid belökésére ébred, de úgy, mint akinek hideg vizet öntöttek a nyakába. Egyből talpra pattan, s elkerekedett szemekkel figyeli a belépő Gabraelt. Bal orcáján két hosszú, piros csík jelzi, hogy az imént még az igazak álmát aludta, saját kezét használva párnaként. Némán követi végig a férfi megérkezését, a pultra dobott zsákot, ami már csak a hangja alapján is egyértelműen húst rejt. Apróbb késéssel végül a harcos szavai is eljutnak hozzá, de tekintetét képtelen elszakítani a pulton heverő zsáktól. Arcára keserédes mosoly ül ki, homlokán aggodalmas ráncok jelennek meg. Szavait egyértelműen a zsák tartalmához intézi.*
- Régen. Nagyon régen. *Néhány tétova lépéssel megközelíti a pultot, hogy saját kezével is megérinthesse a húst. Van benne némi düh amiatt, hogy a másik újból súlyos gyenge pontját lelte meg, de az omlós sült hús ízének emléke mindent felülír.*
- Meg tudom sütni. *Még mindig nem pillant Gabrael felé, helyette lassú, gyöngéd mozdulatokkal bontogatni kezdi a zsákot, hogy a saját szemével is láthassa, mit rejt.*
*Némi ácsorgást és szemlélődét követően azért belevág a napi teendőkbe. A vásznon száradó növénycsokrokat rövid vizsgálódást követően újra felaggatja, kinyitja az ablakot, hogy kicsit átszellőzzön a helyiség, felsöpör, mivel arra tegnap este nem került sor. A zárban maradt kulcsot elfordítja, majd a ház mögött található kiskertben is eltölt egy bő fertályórát. Kicsit lassabban és nehezebben megy minden, de mivel legalább egy órával hamarabb ébredt, mint kellett volna, nem zavartatja magát.
A frissen vágott borsmenta és citromfű minden más növény illatát elnyomva tölti be a bolt levegőjét, ahogy Nisamie visszatér a szobába. A pult mögötti munkaasztalra teszi a növényeket, majd éles kis késével eltávolítja a felesleges részeket, hogy megkezdhesse feldolgozásukat.
Miután végzett (legalább a munka egy részével), szokás szerint tisztára törli a kést, de ezúttal nem teszi vissza a helyére. A pult alá helyezi, abba a kis rekeszbe, ahol a kulcsokat szokta tartani. Egyáltalán nem áll szándékában használni, sőt kifejezetten irtózik az ötlettől, de a teljes védtelenségtől sokkal jobban. Néhány hosszú másodpercig még figyeli az idegen helyen fekvő kést, ami épp most avanzsálódik fejében munkaeszközből gyilkos fegyverré, aztán kinyitja a boltot. A kulcsok is a helyükre kerülnek, és valamennyire ő is, bár a kialvatlanság minden mozdulatában ott van.
Ezután egy darabig igyekszik mindent a szokott rutin szerint intézni, de csakhamar be kell látnia, hogy a tegnapi nap többet vett ki belőle, mint amennyit szívesen beismer maga előtt. Kimerülten ül le a kis asztalhoz, arcát kezeibe temetve, ezzel jótékony sötétséget idézve elő fáradtságtól égő szemeinek. Reggeliznie kellene, hisz a vacsora is kimaradt, de valahogy ehhez sem érez most magában elegendő erőt. Úgy dönt, kicsit lehajtja a fejét az asztalra, ami persze egyenes úton vezet ahhoz, hogy elaludjon.
A tölgyfaajtó szolid belökésére ébred, de úgy, mint akinek hideg vizet öntöttek a nyakába. Egyből talpra pattan, s elkerekedett szemekkel figyeli a belépő Gabraelt. Bal orcáján két hosszú, piros csík jelzi, hogy az imént még az igazak álmát aludta, saját kezét használva párnaként. Némán követi végig a férfi megérkezését, a pultra dobott zsákot, ami már csak a hangja alapján is egyértelműen húst rejt. Apróbb késéssel végül a harcos szavai is eljutnak hozzá, de tekintetét képtelen elszakítani a pulton heverő zsáktól. Arcára keserédes mosoly ül ki, homlokán aggodalmas ráncok jelennek meg. Szavait egyértelműen a zsák tartalmához intézi.*
- Régen. Nagyon régen. *Néhány tétova lépéssel megközelíti a pultot, hogy saját kezével is megérinthesse a húst. Van benne némi düh amiatt, hogy a másik újból súlyos gyenge pontját lelte meg, de az omlós sült hús ízének emléke mindent felülír.*
- Meg tudom sütni. *Még mindig nem pillant Gabrael felé, helyette lassú, gyöngéd mozdulatokkal bontogatni kezdi a zsákot, hogy a saját szemével is láthassa, mit rejt.*
1348. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-20 20:18:47
Üzenet elküldve: 2020-08-20 20:18:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*Grük jól teszi, hogy az ugyan bizalomra nem sok okot adó kinézetű, de mégis helyi egyénre hallgat, s amint a másik irányba indul el, nem messze Kagaenae házától, egészen pontosan annak másik oldalán sűrűn szedett lábnyomokra lesz figyelmes. A nyomok egy kissé idejét múlt, romos épülethez vezetnek, bár épületnek sem igazán mondható. Egyetlen ablaka bedeszkázva, fa ajtaja zsanérjairól leszakadva, félig bedőlve. Sötéten ásít a kis utcára. Az épület üres, s ha Grük a nyomokat jobban megnézi, azok valójában inkább a háztól el, mint befelé vezetnének, persze ettől függetlenül a házat még átnézheti. Nincs mozgásra utaló jel, nagy a csend, az éjszaka még nem enged magából. A nyomok iránya behatárolható, azonban a sötétben vesznek el kissé távolabb, arra, amerre már nem világít kandeláber és gyanúsan a Csonthíd felé vezetnek.*
*Grük jól teszi, hogy az ugyan bizalomra nem sok okot adó kinézetű, de mégis helyi egyénre hallgat, s amint a másik irányba indul el, nem messze Kagaenae házától, egészen pontosan annak másik oldalán sűrűn szedett lábnyomokra lesz figyelmes. A nyomok egy kissé idejét múlt, romos épülethez vezetnek, bár épületnek sem igazán mondható. Egyetlen ablaka bedeszkázva, fa ajtaja zsanérjairól leszakadva, félig bedőlve. Sötéten ásít a kis utcára. Az épület üres, s ha Grük a nyomokat jobban megnézi, azok valójában inkább a háztól el, mint befelé vezetnének, persze ettől függetlenül a házat még átnézheti. Nincs mozgásra utaló jel, nagy a csend, az éjszaka még nem enged magából. A nyomok iránya behatárolható, azonban a sötétben vesznek el kissé távolabb, arra, amerre már nem világít kandeláber és gyanúsan a Csonthíd felé vezetnek.*
1347. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-19 19:55:30
Üzenet elküldve: 2020-08-19 19:55:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*A válasz előtt a fiatal lány rövid ideig hallgat, amit a heges arcú intéző nem tud egyelőre hova tenni. Persze eszébe ötlik, hogy az apával lehet valami, de nem szeretne találgatni és szüksége sincs rá, mert hamarosan érkezik a válasz. Nincs oka, hogy kétségbe vonja Nisamie szavait vagy ne adjon hitelt nekik és mivel először jár a boltban, nem is ismeri a múltját. Így számára nem is volna hátrányos, ha a mester helyett a lány munkáját dicsérnék az előállított gyógyszerek.*
- Oh, értem. *Mondja együtt érzőnek szánt hangon. Valójában neki teljesen mindegy, hogy ki készíti az árut, ha annak minőségéhez nem férhet kétség. Megköszörüli a torkát, mielőtt folytatná.*
- Nagyon sajnálom, remélem, édesapja hamar felépül. *Őszinte félmosollyal fonja szavait, majd elhessegetve a kellemetlen részletet, visszatérne az üzletre. Nisamie határozottnak tűnik, a boltban rend van és tisztaság. Bár nem győződött meg a bolt kínálatának minőségéről, megszavazza a bizalmat a lánynak és az üzletnek.*
- Állandó beszállítói kapcsolatra gondolok, így az önök által készített szerek szélesebb körben juthatnak el a vásárlókhoz. Önök elkészítik, mi pedig értékesítjük úgy, hogy mindkettőnk számára jövedelmező legyen. Ha szükség van bizonyos fejlesztésre a kereskedőház szívesen segíti a helyi vállalkozásokat, mert így mind a város, mind pedig mi is fejlődhetünk. *Érti ezt természetesen nem csak a kereskedőházra, de Nisamie apjának üzletére is. Természetesen a legfontosabb a kereskedőház nyereségessége és fejlődése, ám az is biztos, hogy nem csak a város, de a bolt is jól járhat a közös munkával.*
- Korábban említette, hogy bizonyos növényeket helybe is lehetne hozni, esetleg valamilyen módszerrel otthonossá tenni másféle növényeknek a helyet. Volna esetleg önnek vagy az édesapjának ötlete ilyesmire? *Mosolyodik el féloldalasan. A kereskedőház támogatásával sok minden elérhető és Aztyan is szívesen foglalkozik ilyesmivel, hogy szélesítse ismereteit és tudását.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*A válasz előtt a fiatal lány rövid ideig hallgat, amit a heges arcú intéző nem tud egyelőre hova tenni. Persze eszébe ötlik, hogy az apával lehet valami, de nem szeretne találgatni és szüksége sincs rá, mert hamarosan érkezik a válasz. Nincs oka, hogy kétségbe vonja Nisamie szavait vagy ne adjon hitelt nekik és mivel először jár a boltban, nem is ismeri a múltját. Így számára nem is volna hátrányos, ha a mester helyett a lány munkáját dicsérnék az előállított gyógyszerek.*
- Oh, értem. *Mondja együtt érzőnek szánt hangon. Valójában neki teljesen mindegy, hogy ki készíti az árut, ha annak minőségéhez nem férhet kétség. Megköszörüli a torkát, mielőtt folytatná.*
- Nagyon sajnálom, remélem, édesapja hamar felépül. *Őszinte félmosollyal fonja szavait, majd elhessegetve a kellemetlen részletet, visszatérne az üzletre. Nisamie határozottnak tűnik, a boltban rend van és tisztaság. Bár nem győződött meg a bolt kínálatának minőségéről, megszavazza a bizalmat a lánynak és az üzletnek.*
- Állandó beszállítói kapcsolatra gondolok, így az önök által készített szerek szélesebb körben juthatnak el a vásárlókhoz. Önök elkészítik, mi pedig értékesítjük úgy, hogy mindkettőnk számára jövedelmező legyen. Ha szükség van bizonyos fejlesztésre a kereskedőház szívesen segíti a helyi vállalkozásokat, mert így mind a város, mind pedig mi is fejlődhetünk. *Érti ezt természetesen nem csak a kereskedőházra, de Nisamie apjának üzletére is. Természetesen a legfontosabb a kereskedőház nyereségessége és fejlődése, ám az is biztos, hogy nem csak a város, de a bolt is jól járhat a közös munkával.*
- Korábban említette, hogy bizonyos növényeket helybe is lehetne hozni, esetleg valamilyen módszerrel otthonossá tenni másféle növényeknek a helyet. Volna esetleg önnek vagy az édesapjának ötlete ilyesmire? *Mosolyodik el féloldalasan. A kereskedőház támogatásával sok minden elérhető és Aztyan is szívesen foglalkozik ilyesmivel, hogy szélesítse ismereteit és tudását.*
1346. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-19 01:29:47
Üzenet elküldve: 2020-08-19 01:29:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Olybá tűnik a tiszt egyedül marad, de mielőtt társa távozik, visszakéri a pajzsát, mert még szüksége lehet rá. Grük már egyre fáradtabb, mert egész nap és egész éjjel talpon volt, de nem állhat meg pihenni, még nem. Sietősen megindul az egyik irányba, de a gyanúsan sokat tudó utcai képviselő a másik irányt javasolja neki. Mivel nem jártas még a környéken, ezért kénytelen kelletlen meg kell bíznia a tanácsban. Megindul gyors léptekkel a javasolt irányba, szerencséjére a szűk utcában ahova kilyukad az egyik ház előtt árulkodó nyomok vannak, így az az épület felé veszi az irányt. Íját szorosan tartja kezében és megtöltve tárolja, úgy közelíti meg az épületet alapos körbenézéssel.*
*Olybá tűnik a tiszt egyedül marad, de mielőtt társa távozik, visszakéri a pajzsát, mert még szüksége lehet rá. Grük már egyre fáradtabb, mert egész nap és egész éjjel talpon volt, de nem állhat meg pihenni, még nem. Sietősen megindul az egyik irányba, de a gyanúsan sokat tudó utcai képviselő a másik irányt javasolja neki. Mivel nem jártas még a környéken, ezért kénytelen kelletlen meg kell bíznia a tanácsban. Megindul gyors léptekkel a javasolt irányba, szerencséjére a szűk utcában ahova kilyukad az egyik ház előtt árulkodó nyomok vannak, így az az épület felé veszi az irányt. Íját szorosan tartja kezében és megtöltve tárolja, úgy közelíti meg az épületet alapos körbenézéssel.*
1345. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-17 20:44:44
Üzenet elküldve: 2020-08-17 20:44:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*A korábbi kérdések alapján számított rá, hogy hamarosan valami hasonló következik, mégis jó pár pillanatig némán mered a férfira, mielőtt válaszra nyitná ajkait. Mindeddig kínosan vigyázott a látszat fenntartására, miszerint apjával együtt vezetik a boltot, hiszen vásárlóik nagy része csakis miatta látogat még vissza erre az istenverte helyre. Fogalmuk sincs arról, hogy a jól bevált kenőcs, az ezer éve használt tinktúra minősége már régen nem a mester keze munkáját dicséri. És ez mindeddig így is volt rendjén. Most azonban olyan lehetőség tárulkozik ki lelki szemei előtt, amit úgy érzi, nem áldozhat fel e látszat oltárán. Az egyértelmű, hogy nem küldheti le az öreget tárgyalni, hisz abban a minutumban ugrana az ajánlat. Persze az sem lenne túl szerencsés, ha egyből felfedné a „családi titkokat”, így igyekszik konszenzusos megoldást találni.*
- Édesapámat jó ideje ágyhoz köti a betegsége. A boltot én vezetem, ahogyan a szereket is magam készítem el… természetesen a családi receptúrák alapján. *Hangja magabiztosan cseng, kicsit talán még ki is húzza magát, ahogy kékeszöldjei visszatérnek az égszín szemekhez. Fiatal kora ellenére van valami a tekintetében, a kiállásában, amitől tényleg egészen hitelesnek tűnik.*
- Ha az ajánlat így is áll, nagyon szívesen meghallgatom a részleteket. *Fűzi még hozzá, tovább fürkészve az idegen vonásait. Nem akar ebben a koszfészekben megrohadni, így bolond lenne nem megragadni a kínálkozó lehetőséget.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*A korábbi kérdések alapján számított rá, hogy hamarosan valami hasonló következik, mégis jó pár pillanatig némán mered a férfira, mielőtt válaszra nyitná ajkait. Mindeddig kínosan vigyázott a látszat fenntartására, miszerint apjával együtt vezetik a boltot, hiszen vásárlóik nagy része csakis miatta látogat még vissza erre az istenverte helyre. Fogalmuk sincs arról, hogy a jól bevált kenőcs, az ezer éve használt tinktúra minősége már régen nem a mester keze munkáját dicséri. És ez mindeddig így is volt rendjén. Most azonban olyan lehetőség tárulkozik ki lelki szemei előtt, amit úgy érzi, nem áldozhat fel e látszat oltárán. Az egyértelmű, hogy nem küldheti le az öreget tárgyalni, hisz abban a minutumban ugrana az ajánlat. Persze az sem lenne túl szerencsés, ha egyből felfedné a „családi titkokat”, így igyekszik konszenzusos megoldást találni.*
- Édesapámat jó ideje ágyhoz köti a betegsége. A boltot én vezetem, ahogyan a szereket is magam készítem el… természetesen a családi receptúrák alapján. *Hangja magabiztosan cseng, kicsit talán még ki is húzza magát, ahogy kékeszöldjei visszatérnek az égszín szemekhez. Fiatal kora ellenére van valami a tekintetében, a kiállásában, amitől tényleg egészen hitelesnek tűnik.*
- Ha az ajánlat így is áll, nagyon szívesen meghallgatom a részleteket. *Fűzi még hozzá, tovább fürkészve az idegen vonásait. Nem akar ebben a koszfészekben megrohadni, így bolond lenne nem megragadni a kínálkozó lehetőséget.*
1344. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-17 19:58:41
Üzenet elküldve: 2020-08-17 19:58:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Végre otthon//
*A férfi halkan dúdolgat a sötét fát kenegetve, kezében ecsete egyre, csak összepiszkolja megkeményedett bőrét, de a kedve, csak nem látszik beburulni, minőbb a dallam egyre hangosabb lesz, és néha még a lábával is rugózik a dallamra, amit már jól ismer még testvérével együtt zengték, akkortájt két suhanc, a tábor kellős közepén titkon remegve a halál gondolatától vidították egymást és boldogok voltak. Most pedig, ahogy Bonternost elfogja a nosztalgia ismét újra éli fiatalságát a dalban melyet zeng, mélyen ám meglepően tiszta baritonnal. *
- Három legény a csárdába így gondolkodik magába,
Így gondolkodik magában, Hová megyünk éccakára.
Egy közülünk ki találta: Özvegyasszony kunyhójában,
Özvegyasszony kunyhójában, Hol az ajtó nincs bezárva.
Gyere be fiam a házamba, Itt a dívány, ülj le rája,
Az ágyam is le van vetve, Hogyha akarsz, feküdj bele.
Nem fekszik le az ágyadra, Nem kelnél fel éjféltájba!
Felköltelek én olyan jókor: Éjfél után egy órakor.
Éjfél után egy az óra, Kelj fel drágám, eredj haza.
Még a kutyák sem ugatnak, Szomszédjaim is alszanak.
*Hangzik a nóta, mely végig kísérte a festést és a sötételf előtt immáron, csak egy feladat áll, hogy el takarítsa levetett rongyait a padlóról és át törölje a kellemes bútorokat, hogy azok is régi fényükben csilloghassanak. Immáron pedig a lépcső is fel száradni látszik a fekete hajú számára, folytathatja a munkát feljebb ahol még több az a nehéz dolog*
*A férfi halkan dúdolgat a sötét fát kenegetve, kezében ecsete egyre, csak összepiszkolja megkeményedett bőrét, de a kedve, csak nem látszik beburulni, minőbb a dallam egyre hangosabb lesz, és néha még a lábával is rugózik a dallamra, amit már jól ismer még testvérével együtt zengték, akkortájt két suhanc, a tábor kellős közepén titkon remegve a halál gondolatától vidították egymást és boldogok voltak. Most pedig, ahogy Bonternost elfogja a nosztalgia ismét újra éli fiatalságát a dalban melyet zeng, mélyen ám meglepően tiszta baritonnal. *
- Három legény a csárdába így gondolkodik magába,
Így gondolkodik magában, Hová megyünk éccakára.
Egy közülünk ki találta: Özvegyasszony kunyhójában,
Özvegyasszony kunyhójában, Hol az ajtó nincs bezárva.
Gyere be fiam a házamba, Itt a dívány, ülj le rája,
Az ágyam is le van vetve, Hogyha akarsz, feküdj bele.
Nem fekszik le az ágyadra, Nem kelnél fel éjféltájba!
Felköltelek én olyan jókor: Éjfél után egy órakor.
Éjfél után egy az óra, Kelj fel drágám, eredj haza.
Még a kutyák sem ugatnak, Szomszédjaim is alszanak.
*Hangzik a nóta, mely végig kísérte a festést és a sötételf előtt immáron, csak egy feladat áll, hogy el takarítsa levetett rongyait a padlóról és át törölje a kellemes bútorokat, hogy azok is régi fényükben csilloghassanak. Immáron pedig a lépcső is fel száradni látszik a fekete hajú számára, folytathatja a munkát feljebb ahol még több az a nehéz dolog*
1343. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-17 19:28:16
Üzenet elküldve: 2020-08-17 19:28:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
//Grük//
*A nyomozás megakad egy pillanatra, sőt, olybá tűnik Reorik sem kíván már a csapattal tartani, talán más dolga akadt. Egy enyhe köszönés és a megfelelő engedélyek megkérését követően elbúcsúzik Grüktől. Az öreg közben csak álldogál, vállával támasztja az egyik félfalat, néha orrába túr, hogy aztán alaposan megnézze a kitermelt végeredményt, s pöccintse el a vakvilágba. A feltehetően távozó Dvornak gúnyosan meghajol, s amint látja, hogy Grük megindul a másik lejárat keresésére, csak vállát vonva fűz hozzá egy mondatot.*
- Én a másik irányba indúnék... de nékem mindegy. *Köp ki oldalra, majd lassan eltűnik a sötétben, hogy hullát fosztogasson. Ha Grük az általa választott irányba indul el, semmi különöset nem vesz észre, sőt, ami azt illeti, akkor sem, ha abba, amerre a közember javasolta. Egy szűk utcácskára lyukad ki, ahol több elhagyatott ház is akad, az egyik előtt, mintha borzaszó jövés menés lett volna, egész csapatnyi lábnyom rajzolódik ki a porban. De lejárat, vagy feljárat... legalábbis a nyílt utcán, vagy Kagaenae háza környékén, egy sem akad.*
//Grük//
*A nyomozás megakad egy pillanatra, sőt, olybá tűnik Reorik sem kíván már a csapattal tartani, talán más dolga akadt. Egy enyhe köszönés és a megfelelő engedélyek megkérését követően elbúcsúzik Grüktől. Az öreg közben csak álldogál, vállával támasztja az egyik félfalat, néha orrába túr, hogy aztán alaposan megnézze a kitermelt végeredményt, s pöccintse el a vakvilágba. A feltehetően távozó Dvornak gúnyosan meghajol, s amint látja, hogy Grük megindul a másik lejárat keresésére, csak vállát vonva fűz hozzá egy mondatot.*
- Én a másik irányba indúnék... de nékem mindegy. *Köp ki oldalra, majd lassan eltűnik a sötétben, hogy hullát fosztogasson. Ha Grük az általa választott irányba indul el, semmi különöset nem vesz észre, sőt, ami azt illeti, akkor sem, ha abba, amerre a közember javasolta. Egy szűk utcácskára lyukad ki, ahol több elhagyatott ház is akad, az egyik előtt, mintha borzaszó jövés menés lett volna, egész csapatnyi lábnyom rajzolódik ki a porban. De lejárat, vagy feljárat... legalábbis a nyílt utcán, vagy Kagaenae háza környékén, egy sem akad.*
1342. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-16 22:22:43
Üzenet elküldve: 2020-08-16 22:22:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*A csatamént ugyanoda köti be, ahová korábban. Nem nagyon törődik azzal, hogy leplezze a felőle érkező zajokat. Továbbra sem tart semmitől, ahogy attól sem, hogy hogyan fogja érinteni a lányt, hogy visszatér. Azután, hogy mostanra biztosan felébredt és azt hiheti, hogy tartotta a szavát és végleg elhagyta a gyógyfüves boltot.
Kezében a nemrég vásárolt baromfival indul el a bejárat felé, tökéletes nyugalommal, mintha haza érkezne. Ahogy korábban sem, most sem igazán izgatja, hogy mit fog szólni a házigazda. Az oroszlánt sosem érdekli, mit ugatnak a kutyák. És a medvetermetű férfi éhes és nem tud jobb helyet, ahol elkészíttethetné a tyúkot.
Hanyagul löki be az ajtót a boltnál és lép be a már ismert helyiségbe. Komor, szürke tekintete Nisamiet keresi a pult mögött vagy a széknél, ahol korábban ült.
Ha megpillantja a minden bizonnyal fáradt lányt valahol, még mielőtt hangoskodásba kezdene felemeli mindkét kezét, hogy jelezze, nincs benne rossz szándék. Már, ha lehet a visszatérését nem annak tekinteni.*
- Nyugi, tücsök. *Szólal meg dörmögő hangján.*
- Bocsánat, Nisamie. *Javítja ki magát, mert előző este már kiderült, hogy nincs ínyére a lánynak a megszólítás.*
- Hoztam egy tyúkot. Meg tudod sütni? *Dobja a zsákot a pultra. Bár a kofa kivéreztette, de mostanra talán egy kis vér átitatta a barna vásznat. A medvetermetű közben a lány pillantását fürkészi, hogy milyen reakciót vált ki belőle a valószínűleg nem várt gesztus. A pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat a környezetére - tartják bizonyos helyeken.*
- Mikor ettetek utoljára húst? *Kérdi együtt érzőnek szánt hangon, bár nem biztos, hogy sikerül minden igyekezete ellenére.*
*A csatamént ugyanoda köti be, ahová korábban. Nem nagyon törődik azzal, hogy leplezze a felőle érkező zajokat. Továbbra sem tart semmitől, ahogy attól sem, hogy hogyan fogja érinteni a lányt, hogy visszatér. Azután, hogy mostanra biztosan felébredt és azt hiheti, hogy tartotta a szavát és végleg elhagyta a gyógyfüves boltot.
Kezében a nemrég vásárolt baromfival indul el a bejárat felé, tökéletes nyugalommal, mintha haza érkezne. Ahogy korábban sem, most sem igazán izgatja, hogy mit fog szólni a házigazda. Az oroszlánt sosem érdekli, mit ugatnak a kutyák. És a medvetermetű férfi éhes és nem tud jobb helyet, ahol elkészíttethetné a tyúkot.
Hanyagul löki be az ajtót a boltnál és lép be a már ismert helyiségbe. Komor, szürke tekintete Nisamiet keresi a pult mögött vagy a széknél, ahol korábban ült.
Ha megpillantja a minden bizonnyal fáradt lányt valahol, még mielőtt hangoskodásba kezdene felemeli mindkét kezét, hogy jelezze, nincs benne rossz szándék. Már, ha lehet a visszatérését nem annak tekinteni.*
- Nyugi, tücsök. *Szólal meg dörmögő hangján.*
- Bocsánat, Nisamie. *Javítja ki magát, mert előző este már kiderült, hogy nincs ínyére a lánynak a megszólítás.*
- Hoztam egy tyúkot. Meg tudod sütni? *Dobja a zsákot a pultra. Bár a kofa kivéreztette, de mostanra talán egy kis vér átitatta a barna vásznat. A medvetermetű közben a lány pillantását fürkészi, hogy milyen reakciót vált ki belőle a valószínűleg nem várt gesztus. A pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat a környezetére - tartják bizonyos helyeken.*
- Mikor ettetek utoljára húst? *Kérdi együtt érzőnek szánt hangon, bár nem biztos, hogy sikerül minden igyekezete ellenére.*
1341. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-16 21:03:52
Üzenet elküldve: 2020-08-16 21:03:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*A város ezen része, vagyis az, ami a pusztítás után megmaradt belőle, meglepően csendes tud lenni éjjelente. A tücskök, bogarak zenéje messzire hallatszik, ahogyan az apró neszek is sokkal jobban kivehetőek, mint a megszokott városi zajban. Jól hallja, hogy hajnaltájt mozgolódás támad odalent a boltban, de eszébe sem jut lemenni. Csak fekszik mozdulatlanul az ágyában és reménykedik, hogy apja megelégszik azzal a gyenge mesével a patkányokról, vagy elég mélyen alszik ahhoz, hogy ne zavarja a lenti motoszkálás. A miértjét tulajdonképp nem is keresi. Ameddig a lépcsők fel nem nyögnek az idegen súlya alatt, addig ő marad az ágyban, történjen bármi. Csak nem akarja rájuk gyújtani a házat…
Ahogy meghallja a tölgyfaajtó összetéveszthetetlen nyikordulását, majd lassan minden apró nesz elhal a hajnal halovány fényei mellett, mérhetetlenül nagy kő esik le a szívéről. Nem akar és nem is képes ezen a ponton tovább gondolkodni azon, mi fog most történni vele és az apjával. Egyszerűen elengedi az egészet. Lehunyja a szemeit, magához öleli a takaróját és az oldalára fordul. Teste és elméje is alaposan elfáradt, így pillanatokon belül elmerül az éber álmokban.
Ez persze nem tart sokáig, az első, ablakon keresztül beszűrődő fénysugarak fel is keltik Nisamiet. Mivel ruhában aludt el, úgy, ahogy van, azonnal megindul a lefelé vezető lépcső felé, útközben röpke pillantást vetve apja hálószobájának zárt ajtajára. Újabb megkönnyebbülés, de nem akarja elbízni magát, míg nem látta a lenti állapotokat.
A nyikorgósabb fokokat most is igyekszik elkerülni, de kevésbé figyel oda, mint az este. Az ajtóval már nem igen foglalkozik, túlságosan kíváncsi, mi fogadja a boltban. Belépve előbb néhány pillanatra megáll, fülel és les, de csakhamar be kell látnia, hogy a férfi lelépett. Valamiért kétségek gyötrik azt illetően, hogy örökre, de azért tud örülni ennek a fordulatnak. Legalább egy kicsit fellélegezhet, elgondolkodhat azon, hogyan is kellene megvédenie magát, ha Gabrael komolyabb szándékokkal érkezik vissza, látva, hogy igen könnyű prédára lelt. Nagyot sóhajt, a vásznakon száradó növényekre pillant, de valahogy egyáltalán nem vágyik arra, hogy foglalkozzon velük. A kialvatlanság lassan rátelepszik, ahogy izgatottsága alábbhagy.*
*A város ezen része, vagyis az, ami a pusztítás után megmaradt belőle, meglepően csendes tud lenni éjjelente. A tücskök, bogarak zenéje messzire hallatszik, ahogyan az apró neszek is sokkal jobban kivehetőek, mint a megszokott városi zajban. Jól hallja, hogy hajnaltájt mozgolódás támad odalent a boltban, de eszébe sem jut lemenni. Csak fekszik mozdulatlanul az ágyában és reménykedik, hogy apja megelégszik azzal a gyenge mesével a patkányokról, vagy elég mélyen alszik ahhoz, hogy ne zavarja a lenti motoszkálás. A miértjét tulajdonképp nem is keresi. Ameddig a lépcsők fel nem nyögnek az idegen súlya alatt, addig ő marad az ágyban, történjen bármi. Csak nem akarja rájuk gyújtani a házat…
Ahogy meghallja a tölgyfaajtó összetéveszthetetlen nyikordulását, majd lassan minden apró nesz elhal a hajnal halovány fényei mellett, mérhetetlenül nagy kő esik le a szívéről. Nem akar és nem is képes ezen a ponton tovább gondolkodni azon, mi fog most történni vele és az apjával. Egyszerűen elengedi az egészet. Lehunyja a szemeit, magához öleli a takaróját és az oldalára fordul. Teste és elméje is alaposan elfáradt, így pillanatokon belül elmerül az éber álmokban.
Ez persze nem tart sokáig, az első, ablakon keresztül beszűrődő fénysugarak fel is keltik Nisamiet. Mivel ruhában aludt el, úgy, ahogy van, azonnal megindul a lefelé vezető lépcső felé, útközben röpke pillantást vetve apja hálószobájának zárt ajtajára. Újabb megkönnyebbülés, de nem akarja elbízni magát, míg nem látta a lenti állapotokat.
A nyikorgósabb fokokat most is igyekszik elkerülni, de kevésbé figyel oda, mint az este. Az ajtóval már nem igen foglalkozik, túlságosan kíváncsi, mi fogadja a boltban. Belépve előbb néhány pillanatra megáll, fülel és les, de csakhamar be kell látnia, hogy a férfi lelépett. Valamiért kétségek gyötrik azt illetően, hogy örökre, de azért tud örülni ennek a fordulatnak. Legalább egy kicsit fellélegezhet, elgondolkodhat azon, hogyan is kellene megvédenie magát, ha Gabrael komolyabb szándékokkal érkezik vissza, látva, hogy igen könnyű prédára lelt. Nagyot sóhajt, a vásznakon száradó növényekre pillant, de valahogy egyáltalán nem vágyik arra, hogy foglalkozzon velük. A kialvatlanság lassan rátelepszik, ahogy izgatottsága alábbhagy.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093