Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-02 11:16:26
Üzenet elküldve: 2022-08-02 11:16:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Surranók//
* Szavak nélkül is egyetértenek abban, hogy a süteményre szüksége van a szervezetüknek. Amúgy meg olyan úgy sincs, hogy nincs több hely a teli gyomorban egy falat finomságnak. Ruuno már a kerítés mellett áll, de ő túl kicsi, ahhoz, hogy átmásszon rajta. A termete még nem is lenne akadály, de a faji adottságai sem kedveznek. Dren se valami nagy termetű, de ő elég agilis ahhoz, hogy könnyedén átmásszon rajta. Viszont a törp elég erős ahhoz, hogy benyomjon lent pár lécet, vagy, hogy egy követ oda vigyen emelvény gyanánt. Ezek egyikének hatására ő is át tud jutni a kerítésen, de a gond csak ez után következik. Ők ketten nem fognak hangoskodni, de a kiskutya igen. Ha ott marad a kerítés túloldalán, akkor azért, ha meg velük tart, akkor az egyre erősödő illatok miatt lesz egyre lelkesebb. Hangosan csahol, meg ugat is párat. Ha nem vigyáznak könnyen felhívják magukra a figyelmet akaratlanul. Aztán meg ki tudja, hogy miféle népség lakja azt a házat. Emelet igyekezni sem árt, mert örökké nem fog az ablakban pihenni az a mennyei tészta. A feladat előttük áll, jelenleg még megoldatlanul. Még jó, hogy az esti szürkület az ő oldalukon áll. Így sikertől függően könnyebb lesz kereket oldaniuk.*
* Szavak nélkül is egyetértenek abban, hogy a süteményre szüksége van a szervezetüknek. Amúgy meg olyan úgy sincs, hogy nincs több hely a teli gyomorban egy falat finomságnak. Ruuno már a kerítés mellett áll, de ő túl kicsi, ahhoz, hogy átmásszon rajta. A termete még nem is lenne akadály, de a faji adottságai sem kedveznek. Dren se valami nagy termetű, de ő elég agilis ahhoz, hogy könnyedén átmásszon rajta. Viszont a törp elég erős ahhoz, hogy benyomjon lent pár lécet, vagy, hogy egy követ oda vigyen emelvény gyanánt. Ezek egyikének hatására ő is át tud jutni a kerítésen, de a gond csak ez után következik. Ők ketten nem fognak hangoskodni, de a kiskutya igen. Ha ott marad a kerítés túloldalán, akkor azért, ha meg velük tart, akkor az egyre erősödő illatok miatt lesz egyre lelkesebb. Hangosan csahol, meg ugat is párat. Ha nem vigyáznak könnyen felhívják magukra a figyelmet akaratlanul. Aztán meg ki tudja, hogy miféle népség lakja azt a házat. Emelet igyekezni sem árt, mert örökké nem fog az ablakban pihenni az a mennyei tészta. A feladat előttük áll, jelenleg még megoldatlanul. Még jó, hogy az esti szürkület az ő oldalukon áll. Így sikertől függően könnyebb lesz kereket oldaniuk.*
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-27 23:47:27
Üzenet elküldve: 2022-07-27 23:47:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
-Hát mert csak.
*Érkezik a hasonlóan szégyentelenül kézenfekvő válasz. Sokan az egész életüket ilyen bölcsességek kutatására áldozták, a manóprofesszor meg csak úgy szórja őket. Jobban megbecsülhetnék érte. Egyébként maga az épület amit kiszemelt egy neki való helynek tűnik. Se nem nagy, se nem kicsi, se nem csicsás, se nem ótvar. Egy polgári család eléldegélhet itt. És éldegél is. Látszik rajta, hogy gondozzák. Érződik is a levegőben. Bár Dren éhesnek nem nevezhető, de enni mindig tud azok az illatok pedig különösen csábítóak. A mozgás láttán igyekszik úgy helyezkedni, hogy kevésbé legyen feltűnő és látja ahogy egy kincset tesznek ki az ablakba. Mintha nekik tették volna ki. Lehet így is van. Ha nem volna itt a kis izé. Sőt! Kit érdekel a kis izé? Majd füllent valamit. De nem is kell mert az már mászik is be. Követi a példáját, Dren is, csak előbb még egyszer, alaposabban szétnéz nem látja-e házőrző nyomát. Múltkor eléggé meg lettek lepve mikor dinnyét lopott és tanult abból az esetből.*
-Hát mert csak.
*Érkezik a hasonlóan szégyentelenül kézenfekvő válasz. Sokan az egész életüket ilyen bölcsességek kutatására áldozták, a manóprofesszor meg csak úgy szórja őket. Jobban megbecsülhetnék érte. Egyébként maga az épület amit kiszemelt egy neki való helynek tűnik. Se nem nagy, se nem kicsi, se nem csicsás, se nem ótvar. Egy polgári család eléldegélhet itt. És éldegél is. Látszik rajta, hogy gondozzák. Érződik is a levegőben. Bár Dren éhesnek nem nevezhető, de enni mindig tud azok az illatok pedig különösen csábítóak. A mozgás láttán igyekszik úgy helyezkedni, hogy kevésbé legyen feltűnő és látja ahogy egy kincset tesznek ki az ablakba. Mintha nekik tették volna ki. Lehet így is van. Ha nem volna itt a kis izé. Sőt! Kit érdekel a kis izé? Majd füllent valamit. De nem is kell mert az már mászik is be. Követi a példáját, Dren is, csak előbb még egyszer, alaposabban szétnéz nem látja-e házőrző nyomát. Múltkor eléggé meg lettek lepve mikor dinnyét lopott és tanult abból az esetből.*
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-27 22:38:15
Üzenet elküldve: 2022-07-27 22:38:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Azért megköszöni Dannek, hogy elvállalta a batyujának cipelését, noha úgy tűnik, eredetileg nem arra hivatkozott zsákként. Valóban, a Den által földre dobott irományos pakkot nem vette észre, de ha már egyszer odaadta a tudósnak a saját csomagját, nem veszi vissza tőle.
A lebukás - ha ez nevezhető lebukásnak - hatására egy pillanatra megtorpan.*
~Tán a gondolataimban olvas?~
*Teszi fel magának gyorsan a kérdést, aztán újra nekiiramodik, hogy utolérje a férfit.*
-Ezt örömmel hallom, főleg, mivel a hirtelen megkeresett aranyam is abban van.
*Veti oda Dannek, mintegy jelzésül, hogy nem csak és kizárólag fehérneműket hozott magával, és ami azt illeti, nem is feltétlenül azok miatt aggódna. Leglényegesebb holmiját, amiért igen, képes lenne még a szakadékba is beugrani, úgysem a batyuban hordja, hanem tulajdon ujján.
Figyelmesen hallgatja a lassú, mély morgást. Ahogy Dan halad a mondandójában, úgy enyhül fokozatosan a sértettsége. Azért teljesen nem múlik el az érzés, ennek hangot is ad.*
-Pedig eléggé úgy hangzott eddig, hogy a terhére lennék.
*Azt egyelőre nem meri megkérdezni, miért van szükség a szolgálataira, ha a férfinak bevallottan van egy kiszemeltje, aki feltehetőleg ugyanígy gondját tudná viselni, és talán még kellemesebb társaságot is tudna nyújtani. Ehhez a kérdéshez bőven nem ismerik még egymást eléggé, és nyilván akad valami a háttérben, ami talán ugyanúgy bántja a tudóst, mint Tinát a saját, nem múló érzései.*
-Értem. Azért az is hasznos tud lenni adott körülmények között.
*Érti ezt persze megint arra a bizonyos múltbéli esetre, amiről Dan egyelőre nem tudhat. Könnyen előfordulhat, hogy egy megfelelő növény nedve, vagy levele, vagy virága, bármely része lehetett volna fertőtlenítő hatású például, vagy sebösszehúzó, akármi... Ezekhez sajnos Tina nem értett akkoriban (se), így kénytelen volt drasztikusabb módszereket alkalmazni.
Mikor Dan hirtelen megáll előtte, lényegében majdnem nekisétál. Szerencséjére az utolsó pillanatban meg tud torpanni, de így is elég közel kerül a férfihoz ahhoz, hogy amaz egészen fölé tudjon tornyosulni. Hogy a tudós szemeiből minden korábbi esetleges vidámság eltűnik, nos ez nem túl jó jel Tina számára, nyilván túllépett egy határt nála. Ettől függetlenül állja a tekintetét zokszó nélkül. Nem fog csak úgy meghunyászkodni.*
-Nem felejtettem el, hálás is vagyok érte, hogy egy külön szobát kapok. És ne aggódjon, nem fogok kutakodni a magánéletében.
*Feleli a hosszú okításra, de szemeiben látszik, hogy a kíváncsiság szikrája már felgyulladt. Mindig is kíváncsi természet volt, ez azóta sincs másképp, ám e röpke pár perces ismeretség után még nem merné megkockáztatni, hogy ellenszegül a szabályoknak, és belekontárkodik olyan dolgokba, amiket nem neki szántak. Ki tudja, a végén még az utcán találná magát újra...
Mivel a férfi előre engedi, belép a kertkapun, és az utasításnak megfelelően a tökéletesen rendben tartott, burjánzó kert felé veszi útját, egészen a sárga növényig, ahol újfent végig hallgatja a most kifejezetten hasznos tudnivalókat. Mivel Dan rögtön azzal kezdte, hogy egy csokornyit kell szedni a virágból, erre úgy tekint, mint első feladatára, így már guggol is le a növény mellé, mikor meglátja, hogy a tudós is lehelyezkedik a gyepre. Erre persze azonnal bekapcsol az oltalmazó ösztöne.*
-Szedek én, hagyja csak! Ne erőltesse meg a lábát!
*Próbálja azonnal megállítani a férfit, bár csekély értelme van az igyekezetnek, ha amaz egyszer már úgyis a füvön hever. Egy lemondó sóhaj kíséretében veszi tudomásul, hogy ezzel elkésett, és inkább nekiáll összeszedni a csokornyi virágot.*
-Gondolom, a továbbiakban sem igényli a segítségem a felállásban...?
*Bár azok után, hogy Dan szó nélkül elhozta idáig a lány batyuját, ez lenne a minimum.*
*Azért megköszöni Dannek, hogy elvállalta a batyujának cipelését, noha úgy tűnik, eredetileg nem arra hivatkozott zsákként. Valóban, a Den által földre dobott irományos pakkot nem vette észre, de ha már egyszer odaadta a tudósnak a saját csomagját, nem veszi vissza tőle.
A lebukás - ha ez nevezhető lebukásnak - hatására egy pillanatra megtorpan.*
~Tán a gondolataimban olvas?~
*Teszi fel magának gyorsan a kérdést, aztán újra nekiiramodik, hogy utolérje a férfit.*
-Ezt örömmel hallom, főleg, mivel a hirtelen megkeresett aranyam is abban van.
*Veti oda Dannek, mintegy jelzésül, hogy nem csak és kizárólag fehérneműket hozott magával, és ami azt illeti, nem is feltétlenül azok miatt aggódna. Leglényegesebb holmiját, amiért igen, képes lenne még a szakadékba is beugrani, úgysem a batyuban hordja, hanem tulajdon ujján.
Figyelmesen hallgatja a lassú, mély morgást. Ahogy Dan halad a mondandójában, úgy enyhül fokozatosan a sértettsége. Azért teljesen nem múlik el az érzés, ennek hangot is ad.*
-Pedig eléggé úgy hangzott eddig, hogy a terhére lennék.
*Azt egyelőre nem meri megkérdezni, miért van szükség a szolgálataira, ha a férfinak bevallottan van egy kiszemeltje, aki feltehetőleg ugyanígy gondját tudná viselni, és talán még kellemesebb társaságot is tudna nyújtani. Ehhez a kérdéshez bőven nem ismerik még egymást eléggé, és nyilván akad valami a háttérben, ami talán ugyanúgy bántja a tudóst, mint Tinát a saját, nem múló érzései.*
-Értem. Azért az is hasznos tud lenni adott körülmények között.
*Érti ezt persze megint arra a bizonyos múltbéli esetre, amiről Dan egyelőre nem tudhat. Könnyen előfordulhat, hogy egy megfelelő növény nedve, vagy levele, vagy virága, bármely része lehetett volna fertőtlenítő hatású például, vagy sebösszehúzó, akármi... Ezekhez sajnos Tina nem értett akkoriban (se), így kénytelen volt drasztikusabb módszereket alkalmazni.
Mikor Dan hirtelen megáll előtte, lényegében majdnem nekisétál. Szerencséjére az utolsó pillanatban meg tud torpanni, de így is elég közel kerül a férfihoz ahhoz, hogy amaz egészen fölé tudjon tornyosulni. Hogy a tudós szemeiből minden korábbi esetleges vidámság eltűnik, nos ez nem túl jó jel Tina számára, nyilván túllépett egy határt nála. Ettől függetlenül állja a tekintetét zokszó nélkül. Nem fog csak úgy meghunyászkodni.*
-Nem felejtettem el, hálás is vagyok érte, hogy egy külön szobát kapok. És ne aggódjon, nem fogok kutakodni a magánéletében.
*Feleli a hosszú okításra, de szemeiben látszik, hogy a kíváncsiság szikrája már felgyulladt. Mindig is kíváncsi természet volt, ez azóta sincs másképp, ám e röpke pár perces ismeretség után még nem merné megkockáztatni, hogy ellenszegül a szabályoknak, és belekontárkodik olyan dolgokba, amiket nem neki szántak. Ki tudja, a végén még az utcán találná magát újra...
Mivel a férfi előre engedi, belép a kertkapun, és az utasításnak megfelelően a tökéletesen rendben tartott, burjánzó kert felé veszi útját, egészen a sárga növényig, ahol újfent végig hallgatja a most kifejezetten hasznos tudnivalókat. Mivel Dan rögtön azzal kezdte, hogy egy csokornyit kell szedni a virágból, erre úgy tekint, mint első feladatára, így már guggol is le a növény mellé, mikor meglátja, hogy a tudós is lehelyezkedik a gyepre. Erre persze azonnal bekapcsol az oltalmazó ösztöne.*
-Szedek én, hagyja csak! Ne erőltesse meg a lábát!
*Próbálja azonnal megállítani a férfit, bár csekély értelme van az igyekezetnek, ha amaz egyszer már úgyis a füvön hever. Egy lemondó sóhaj kíséretében veszi tudomásul, hogy ezzel elkésett, és inkább nekiáll összeszedni a csokornyi virágot.*
-Gondolom, a továbbiakban sem igényli a segítségem a felállásban...?
*Bár azok után, hogy Dan szó nélkül elhozta idáig a lány batyuját, ez lenne a minimum.*
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-27 15:58:13
Üzenet elküldve: 2022-07-27 15:58:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*A nő nem érti, hogy Dan melyik zsákról is beszél így kénytelen ö maga feljebb battyogni az egyik bokorhoz, ahol elrohanó bátyja ledobta az irományait, amikor úgy elszaladt. Nem tervezte noha, de most már a másik táskát is rábízták így ő azt nem utasítja vissza, hozza a hátán. Néha azért érzi, hogy menet közben nagyon szuggerálják az ő szempontjából szívességként cipelt tárgy miatt a hátát*
- Nem fogom meglopni hölgyem. Nincs szükségem feltehetőleg... pár női fehérneműre. *Dan, olyan régóta megy mindenki agyára, hogy már nem is igazán tesz ellene. Sokszor, mintha nem is tudna, mintha átok ülne rajta, ami arra készteti, hogy mindig kimondja azt, amit gondol. Egyszerűen csak hangosan gondolkodik és ki tudja lehet pont a magány felelős ezért. Próbál mindennek tetejére azért barátságos lenni és óva is inti a másikat. Az elf pedig jól megsértődik. *
- Maga nem zavar engem. Tele van a ház amúgy is emberekkel, ráadásul úgy tudom ön hoz majd nekem enni is. Ezzel már jobban kedvelem. Segítségemre lehet, még a munkámban is, pusztán azt mondtam másé a szívem. Nem fogom kidobni a házból ne aggódjon! Jól jön önnek ez a munka, a testvérem pedig szívesen megfizeti. Nem veszem el senki megélhetését. *világosítja fel a nőt lassú, mély, mostanában egyre inkább morgó hangján*
- Ne gondoljon alkímiára, Den feleségének remek kertje van, nekem meg tudásom az ottani növények felhasználásáról. Semmi több. *Ő azonban már ezt is boszorkányságnak hívja. Aztán a barna egy kicsikét rácsattan míg a szabályait ismertetné. Megáll, kihúzza magát és felhúzza a szemöldökét*
- Ha adok önnek egy kupac papírt, hogy varrja őket egybe, elvárom, hogy megadja nekem azt a magánéletet, hogy ne olvasson bele. Ezt ön is megfogja kapni. Ha tanulni akar válogat önnek, olyat, amit szabadidejében olvashat vagy megkérdez engem. Esetleg megmutatom, ha olyanon dolgozok, ami iránt érdeklődhet. Mindezt szívesen fogom megtenni egy szó nélkül, de ne felejtse el... Az az én laborom, az én kutatásaim, gondolataim vagy éppen vagyonom és úgy védem, mint egy gyermeket. Nem kell tudnia mit csinálok éjjelente, de higgye el vagy nem akarja látni vagy veszélyes, esetleg magánjellegű. Ne feledje el, hogy nem mellém költözik be, hanem a külön részére. *Ezzel a tudós szemeiből minden eddigi játékosság eltűnt. Helyette inkább kinyitja a kaput és előre engedi a nőt. *
- Előbb a kertbe megyünk. *feleli és egy kisebb sárga virág előtt áll meg. A növény apró, nem bokrosodik szirmai egymástól egészen távol állnak. Levelei hosszúak magához képest. *
- Nem bajlódok most krémmel. Szedünk belőle úgy egy csokornyit, majd vízbe tesszük és hagyjuk abba főni. Utána borogatásként fogjuk használni az egészet. Ez az egyik leggyorsabb módja a gyógynövények felhasználásának. Vagy a tea főzés, de ahhoz még azt is tudni kell ehető e éppen az a szép gaz. Van egy könyvem tele rajzokkal az efféle növényekről, ha feljutunk szóljon rám és odaadom. *Ezzel az elhatározással ő le is ül a különleges, puha fűbe, ami más magból kelt, mint mondjuk a tisztáson található fajták. Ettől függetlenül a föld ugyanúgy koszol, de neki most esze ágában sincs guggolni. A másikra meg előbb mordult rá, nem kéri meg, hogy szedjen. Inkább majd leporolja magát. *
*A nő nem érti, hogy Dan melyik zsákról is beszél így kénytelen ö maga feljebb battyogni az egyik bokorhoz, ahol elrohanó bátyja ledobta az irományait, amikor úgy elszaladt. Nem tervezte noha, de most már a másik táskát is rábízták így ő azt nem utasítja vissza, hozza a hátán. Néha azért érzi, hogy menet közben nagyon szuggerálják az ő szempontjából szívességként cipelt tárgy miatt a hátát*
- Nem fogom meglopni hölgyem. Nincs szükségem feltehetőleg... pár női fehérneműre. *Dan, olyan régóta megy mindenki agyára, hogy már nem is igazán tesz ellene. Sokszor, mintha nem is tudna, mintha átok ülne rajta, ami arra készteti, hogy mindig kimondja azt, amit gondol. Egyszerűen csak hangosan gondolkodik és ki tudja lehet pont a magány felelős ezért. Próbál mindennek tetejére azért barátságos lenni és óva is inti a másikat. Az elf pedig jól megsértődik. *
- Maga nem zavar engem. Tele van a ház amúgy is emberekkel, ráadásul úgy tudom ön hoz majd nekem enni is. Ezzel már jobban kedvelem. Segítségemre lehet, még a munkámban is, pusztán azt mondtam másé a szívem. Nem fogom kidobni a házból ne aggódjon! Jól jön önnek ez a munka, a testvérem pedig szívesen megfizeti. Nem veszem el senki megélhetését. *világosítja fel a nőt lassú, mély, mostanában egyre inkább morgó hangján*
- Ne gondoljon alkímiára, Den feleségének remek kertje van, nekem meg tudásom az ottani növények felhasználásáról. Semmi több. *Ő azonban már ezt is boszorkányságnak hívja. Aztán a barna egy kicsikét rácsattan míg a szabályait ismertetné. Megáll, kihúzza magát és felhúzza a szemöldökét*
- Ha adok önnek egy kupac papírt, hogy varrja őket egybe, elvárom, hogy megadja nekem azt a magánéletet, hogy ne olvasson bele. Ezt ön is megfogja kapni. Ha tanulni akar válogat önnek, olyat, amit szabadidejében olvashat vagy megkérdez engem. Esetleg megmutatom, ha olyanon dolgozok, ami iránt érdeklődhet. Mindezt szívesen fogom megtenni egy szó nélkül, de ne felejtse el... Az az én laborom, az én kutatásaim, gondolataim vagy éppen vagyonom és úgy védem, mint egy gyermeket. Nem kell tudnia mit csinálok éjjelente, de higgye el vagy nem akarja látni vagy veszélyes, esetleg magánjellegű. Ne feledje el, hogy nem mellém költözik be, hanem a külön részére. *Ezzel a tudós szemeiből minden eddigi játékosság eltűnt. Helyette inkább kinyitja a kaput és előre engedi a nőt. *
- Előbb a kertbe megyünk. *feleli és egy kisebb sárga virág előtt áll meg. A növény apró, nem bokrosodik szirmai egymástól egészen távol állnak. Levelei hosszúak magához képest. *
- Nem bajlódok most krémmel. Szedünk belőle úgy egy csokornyit, majd vízbe tesszük és hagyjuk abba főni. Utána borogatásként fogjuk használni az egészet. Ez az egyik leggyorsabb módja a gyógynövények felhasználásának. Vagy a tea főzés, de ahhoz még azt is tudni kell ehető e éppen az a szép gaz. Van egy könyvem tele rajzokkal az efféle növényekről, ha feljutunk szóljon rám és odaadom. *Ezzel az elhatározással ő le is ül a különleges, puha fűbe, ami más magból kelt, mint mondjuk a tisztáson található fajták. Ettől függetlenül a föld ugyanúgy koszol, de neki most esze ágában sincs guggolni. A másikra meg előbb mordult rá, nem kéri meg, hogy szedjen. Inkább majd leporolja magát. *
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-27 14:44:17
Üzenet elküldve: 2022-07-27 14:44:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy feltett kérdésére a szőkeséggel kapcsolatban nem kap választ a feltápászkodó férfitól, de egyelőre nem veszi annyira rossz néven, mondván később majd biztos kiderül, mire gondolt Dan. És mit ad isten, egész hamar el is jutnak oda, hogy megtudja a választ. Az egyszerű magyarázat hallatán annak ellenére is megütközik, hogy egyáltalán nem is állt szándékában a férfi kedves asszonyává válni.*
~Még csak az kéne. Egy ilyen felfuvalkodott, faragatlan...~
*És folytatná magában, mit is gondol a tudósról, mikor is amaz tovább beszél, így pillanatnyi felháborodottsága csillapodik. Az emlegetett zsák után néz, bár csak a sajátját látja maga mellett, melyet nem volt tervében cipeltetni senki mással, de ha Dan ennyire ragaszkodik hozzá, a kezébe adja. Elfutni valószínűleg úgyse tudna vele, ha esetleg meg akarná lopni a lányt.*
-Egy pillanat... *Körülnéz még egyszer, utoljára az ismeretlen gyermek után, de mivel nem látja továbbra sem, úgy dönt, a dézsát itt hagyja a sarkon, remélve, hogy tulajdonosa majd megtalálja.* - Mehetünk.
*Azzal elindul Dan nyomában. Fél szemét folyamatosan a férfi hátán lógó batyuján tartja, miközben a tájat is szemügyre veszi maguk körül. Mikor a tudós beszélni kezd, abbahagyja a nézelődést, hogy rá figyelhessen.*
-Legalábbis addig a két napig, amire a bátyja volt kedves máris kifizetni, már biztosan megnyert engem, akármennyire is nem tetszik ez magának, uram. És mivel sajnálatos módon szükségem van erre a pénzre, nem fog eltántorítani, akárhány sértő tényt is mesél el nekem a testvéréről.
*Természetesen sérti az önérzetét, hogy minden második percben éreztetik vele, hogy semmi szükség nincs rá, és konkrétan a szomszédos szakadék alján is szívesebben lenne látva, mint itt a tudós mellett, de ettől régen szunnyadó hiúsága is felébred, és már "csak azért is" módon kezd ragaszkodni ehhez a munkához. Egyelőre meglehetősen biztosnak tűnik, hogy tényleg nem kell szexuális atrocitástól tartania.*
-Tud készíteni gyógyító italt?
*Érdeklődik a morgás hallatán. A gondolat ugyanis felkeltette a kíváncsiságát. Milyen jól is jött volna neki ez a fajta tudás, mikor szerelme egy hatalmas vágással az oldalán tért haza... Ezen túl azonban már eszében sincs megkérdezni, tartson-e támaszt a bicegőnek, egyszer elég volt végighallgatni, hogy ő "nem méltó" még arra se, hogy felajánlja a segítségét, köszöni szépen.*
-Ha nem olvashatok bele az irományaiba, hogy tanulhatnék bármit is?
*Vágja közbe, elvégre azt mondták neki, tanulhatna. Ezek a szabályok megint abba az irányba terelik a gondolatait, hogy gyakorlatilag tényleg csak valami mosó- és takarítószemélyzetnek lett felkérve.
A második szabályra megint érzi, hogy kezd felmenni benne a pumpa. Ha visszagondol eddigi életére, egész nyugodtan meg tudja állapítani, hogy soha nem találkozott még olyan alakkal, aki ennyire rövid idő alatt ennyire sokszor volt képes kihozni őt a sodrából. Mert igen, nála az, hogy gondolatban már sokadjára fel tudná képelni a férfit, már sodrából kijövetelnek számít.*
-Miért, miket szokott éjszaka csinálni?
*Kérdezi cinikusan, inkább erre a titokzatos szabályra reagálva, semmint az elé táruló hatalmas épület látványára. Persze azért a házon is végignéz - a pár leomlott részt leszámítva valóban sokkal lenyűgözőbben néz ki, mint ahogy Dan korábban elé tárta. Ebből kezd leesni neki, hogy a férfi akkor is csak a bolondját járatta vele, és ez azonnal egyértelművé is válik, mikor a tudós önelégülten mosolyogva fordul hátra hozzá. A bámészkodást abban a pillanatban befejezi, és vonásait rendezve kihúzza magát.*
-Ha magát megszokom, bármi menni fog.
*Feleli nyersen. Persze nem arra gondol, hogy a férfi ronda látvány lenne - épp ellenkezőleg, ezt be kell vallja magának -, egyszerűen tényleg úgy érzi, legszívesebben a közelébe se menne Dannek, ha nem lenne a megállapodásuk.*
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy feltett kérdésére a szőkeséggel kapcsolatban nem kap választ a feltápászkodó férfitól, de egyelőre nem veszi annyira rossz néven, mondván később majd biztos kiderül, mire gondolt Dan. És mit ad isten, egész hamar el is jutnak oda, hogy megtudja a választ. Az egyszerű magyarázat hallatán annak ellenére is megütközik, hogy egyáltalán nem is állt szándékában a férfi kedves asszonyává válni.*
~Még csak az kéne. Egy ilyen felfuvalkodott, faragatlan...~
*És folytatná magában, mit is gondol a tudósról, mikor is amaz tovább beszél, így pillanatnyi felháborodottsága csillapodik. Az emlegetett zsák után néz, bár csak a sajátját látja maga mellett, melyet nem volt tervében cipeltetni senki mással, de ha Dan ennyire ragaszkodik hozzá, a kezébe adja. Elfutni valószínűleg úgyse tudna vele, ha esetleg meg akarná lopni a lányt.*
-Egy pillanat... *Körülnéz még egyszer, utoljára az ismeretlen gyermek után, de mivel nem látja továbbra sem, úgy dönt, a dézsát itt hagyja a sarkon, remélve, hogy tulajdonosa majd megtalálja.* - Mehetünk.
*Azzal elindul Dan nyomában. Fél szemét folyamatosan a férfi hátán lógó batyuján tartja, miközben a tájat is szemügyre veszi maguk körül. Mikor a tudós beszélni kezd, abbahagyja a nézelődést, hogy rá figyelhessen.*
-Legalábbis addig a két napig, amire a bátyja volt kedves máris kifizetni, már biztosan megnyert engem, akármennyire is nem tetszik ez magának, uram. És mivel sajnálatos módon szükségem van erre a pénzre, nem fog eltántorítani, akárhány sértő tényt is mesél el nekem a testvéréről.
*Természetesen sérti az önérzetét, hogy minden második percben éreztetik vele, hogy semmi szükség nincs rá, és konkrétan a szomszédos szakadék alján is szívesebben lenne látva, mint itt a tudós mellett, de ettől régen szunnyadó hiúsága is felébred, és már "csak azért is" módon kezd ragaszkodni ehhez a munkához. Egyelőre meglehetősen biztosnak tűnik, hogy tényleg nem kell szexuális atrocitástól tartania.*
-Tud készíteni gyógyító italt?
*Érdeklődik a morgás hallatán. A gondolat ugyanis felkeltette a kíváncsiságát. Milyen jól is jött volna neki ez a fajta tudás, mikor szerelme egy hatalmas vágással az oldalán tért haza... Ezen túl azonban már eszében sincs megkérdezni, tartson-e támaszt a bicegőnek, egyszer elég volt végighallgatni, hogy ő "nem méltó" még arra se, hogy felajánlja a segítségét, köszöni szépen.*
-Ha nem olvashatok bele az irományaiba, hogy tanulhatnék bármit is?
*Vágja közbe, elvégre azt mondták neki, tanulhatna. Ezek a szabályok megint abba az irányba terelik a gondolatait, hogy gyakorlatilag tényleg csak valami mosó- és takarítószemélyzetnek lett felkérve.
A második szabályra megint érzi, hogy kezd felmenni benne a pumpa. Ha visszagondol eddigi életére, egész nyugodtan meg tudja állapítani, hogy soha nem találkozott még olyan alakkal, aki ennyire rövid idő alatt ennyire sokszor volt képes kihozni őt a sodrából. Mert igen, nála az, hogy gondolatban már sokadjára fel tudná képelni a férfit, már sodrából kijövetelnek számít.*
-Miért, miket szokott éjszaka csinálni?
*Kérdezi cinikusan, inkább erre a titokzatos szabályra reagálva, semmint az elé táruló hatalmas épület látványára. Persze azért a házon is végignéz - a pár leomlott részt leszámítva valóban sokkal lenyűgözőbben néz ki, mint ahogy Dan korábban elé tárta. Ebből kezd leesni neki, hogy a férfi akkor is csak a bolondját járatta vele, és ez azonnal egyértelművé is válik, mikor a tudós önelégülten mosolyogva fordul hátra hozzá. A bámészkodást abban a pillanatban befejezi, és vonásait rendezve kihúzza magát.*
-Ha magát megszokom, bármi menni fog.
*Feleli nyersen. Persze nem arra gondol, hogy a férfi ronda látvány lenne - épp ellenkezőleg, ezt be kell vallja magának -, egyszerűen tényleg úgy érzi, legszívesebben a közelébe se menne Dannek, ha nem lenne a megállapodásuk.*
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-26 22:59:33
Üzenet elküldve: 2022-07-26 22:59:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Megtudják hát a nő nevét és mindez Dannek köszönhető. Egyszerűen nem tudja félretenni mennyire tetszik neki ez! Azonban a másik kérdése megállítja a feltörekvő jókedvét. ~Egyértelműen lezáratlan dolgaim vannak itt~ de már hagyott levelet a szőkénél. Közben arra is ráébred, hogy a nagy civakodásban nem válaszolt a másik ezzel kapcsolatos kérdésére sem. Közben testvére egy fejrázással távozott is mellőlük*
- Azt a szőkés megjegyzést úgy értettem, hogy maga bizonyosan nem a bizalmas vagy számomra kedves asszonyom és nem is lesz az. Tényleg nem kell aggódnia az esetleges bepróbálkozások végett. ~Hiányzik belőle hozzá a tűz ~ Viszont... Amiatt igen, hogy nem hiszem, hogy letudok hajolni azért a zsákért ott maga mellett... Megint beállt a lábam. Felvenné nekem? *sziszegi fájdalmasan*
- Ideje indulnunk! Kövessen kérem! *indul is meg az úton ami lassan mosná el a határt a gazdagrész és a tragédia helyszíne között, ha esetleg tovább mennének, mint kellene nekik, de erre nem fog sor kerülni*
- Azonban a bátyám abban reménykedik, hogy majd megkedvelem. Ne tévessze meg amit látott az a férfi nem ismer tisztességet se tiszteletet, míg nőkről van szó a helyzetben. Vigyázzon vele! Remekül játszik szerepet és legalább annyi nővel fekszik össze egy héten, mint ez a sok papír, amit ott hagyott nekem az út szélén. Csalja a feleségét és távol tartja a családját amennyire, csak teheti, mégis mindig eléri, hogy még pont azt érezze a másik kap szeretetet. Nem megy neki az elköteleződés, de szereti a látszatot. Hasonló utat tervezget nekem, elfelejtve hány éves és milyen makacs vagyok. Kapóra jött neki, hogy lesérültem. Ahogy magának is. Biztosan el lesz nálunk egy darabig. *beszél és beszél útközben, mint bármikor tenné. Segít is neki elfeledkezni a fel-feltörő fájdalomról*
- Csak érjünk haza és keverek valami boszorkányságot...*morogja a lábára nézve, de nem kér segítséget, tud menni. A zsákot is a hátára vette, amit még mikor elkért*
- Lennének szabályaim. Ne olvassa az irományaimat és bármit hall késő estétől az ágyból kikelésemig ne zavarjon meg! Olyankor nem magának való dolgokat csinálok. Ez hülyén hangzott... ne gondoljon nőkre! Vagy tegye, addig se talál ki semmit... Igen, így jó lesz. Oh! Már látom is a helyünket! Az a nagy erkélyes ott ni! *biccent a fejével a hatalmas épület felé, még nagyobb tökéletesen rendbe tartott kerttel. Szép, díszes kerítéssel, mintával faragott téglával az elegáns ajtó és hosszú ablakok körül. A többi helyen csak sima található. Kívülről is látszik, hogy a szinte már épületegyüttes két részre oszlik és közepén egy hatalmas nappali lehet. Hátulról egy-egy torony teteje bukkan fel. Oldalról néhány íve az egésznek. Valószínűleg a hölgy még sosem járt ilyen helyen. Dan pedig biztosan rosszabbnak állította be. Elmosolyodva néz a másikra míg kikapja a kapu kulcsát a zsebéből*
- Na mit szól? Talán elfogunk férni. Megtudja szokni ezt a ronda kilátást? Néhány helyen látja meg is van omolva a hely *és ezzel nem is hazudik, de ez a hely úszta meg az egyik legszerencsésebben a lázadásokat, ráadásul utána fel is lett újítva. Úgyhogy inkább áldani való látvány. Nem hagyhatták csak így ezt a látszatott, de lejjebbről szörnyű állapotban lévő konkrétan csak téglakupacok pillanthatóak meg, ha azokig a házakig elnézne a másik*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Megtudják hát a nő nevét és mindez Dannek köszönhető. Egyszerűen nem tudja félretenni mennyire tetszik neki ez! Azonban a másik kérdése megállítja a feltörekvő jókedvét. ~Egyértelműen lezáratlan dolgaim vannak itt~ de már hagyott levelet a szőkénél. Közben arra is ráébred, hogy a nagy civakodásban nem válaszolt a másik ezzel kapcsolatos kérdésére sem. Közben testvére egy fejrázással távozott is mellőlük*
- Azt a szőkés megjegyzést úgy értettem, hogy maga bizonyosan nem a bizalmas vagy számomra kedves asszonyom és nem is lesz az. Tényleg nem kell aggódnia az esetleges bepróbálkozások végett. ~Hiányzik belőle hozzá a tűz ~ Viszont... Amiatt igen, hogy nem hiszem, hogy letudok hajolni azért a zsákért ott maga mellett... Megint beállt a lábam. Felvenné nekem? *sziszegi fájdalmasan*
- Ideje indulnunk! Kövessen kérem! *indul is meg az úton ami lassan mosná el a határt a gazdagrész és a tragédia helyszíne között, ha esetleg tovább mennének, mint kellene nekik, de erre nem fog sor kerülni*
- Azonban a bátyám abban reménykedik, hogy majd megkedvelem. Ne tévessze meg amit látott az a férfi nem ismer tisztességet se tiszteletet, míg nőkről van szó a helyzetben. Vigyázzon vele! Remekül játszik szerepet és legalább annyi nővel fekszik össze egy héten, mint ez a sok papír, amit ott hagyott nekem az út szélén. Csalja a feleségét és távol tartja a családját amennyire, csak teheti, mégis mindig eléri, hogy még pont azt érezze a másik kap szeretetet. Nem megy neki az elköteleződés, de szereti a látszatot. Hasonló utat tervezget nekem, elfelejtve hány éves és milyen makacs vagyok. Kapóra jött neki, hogy lesérültem. Ahogy magának is. Biztosan el lesz nálunk egy darabig. *beszél és beszél útközben, mint bármikor tenné. Segít is neki elfeledkezni a fel-feltörő fájdalomról*
- Csak érjünk haza és keverek valami boszorkányságot...*morogja a lábára nézve, de nem kér segítséget, tud menni. A zsákot is a hátára vette, amit még mikor elkért*
- Lennének szabályaim. Ne olvassa az irományaimat és bármit hall késő estétől az ágyból kikelésemig ne zavarjon meg! Olyankor nem magának való dolgokat csinálok. Ez hülyén hangzott... ne gondoljon nőkre! Vagy tegye, addig se talál ki semmit... Igen, így jó lesz. Oh! Már látom is a helyünket! Az a nagy erkélyes ott ni! *biccent a fejével a hatalmas épület felé, még nagyobb tökéletesen rendbe tartott kerttel. Szép, díszes kerítéssel, mintával faragott téglával az elegáns ajtó és hosszú ablakok körül. A többi helyen csak sima található. Kívülről is látszik, hogy a szinte már épületegyüttes két részre oszlik és közepén egy hatalmas nappali lehet. Hátulról egy-egy torony teteje bukkan fel. Oldalról néhány íve az egésznek. Valószínűleg a hölgy még sosem járt ilyen helyen. Dan pedig biztosan rosszabbnak állította be. Elmosolyodva néz a másikra míg kikapja a kapu kulcsát a zsebéből*
- Na mit szól? Talán elfogunk férni. Megtudja szokni ezt a ronda kilátást? Néhány helyen látja meg is van omolva a hely *és ezzel nem is hazudik, de ez a hely úszta meg az egyik legszerencsésebben a lázadásokat, ráadásul utána fel is lett újítva. Úgyhogy inkább áldani való látvány. Nem hagyhatták csak így ezt a látszatott, de lejjebbről szörnyű állapotban lévő konkrétan csak téglakupacok pillanthatóak meg, ha azokig a házakig elnézne a másik*
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-23 18:13:16
Üzenet elküldve: 2022-07-23 18:13:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
*~Mi a ffff...~
Nem túlságosan hozzá méltó szóválasztás, de a látvány, mi elé tárul, teljes mértékben indokolja. Eralil gyakorlatilag eddig jut minden "sarkon" - bár ha saroknak lehet nevezni azt a mennyiségű rommal körülvett utcakereszteződést, amivel folyton szembetalálkozik. Az utcák körvonala teljesen átrajzolódott, csak nagyjából tudja megállapítani, hogy egykor hol lehetett a Namos ház. A Namos ház, aminek ha nem is hűlt helye van, de valahol a rengeteg lepukkant rom között található.
Teljes sokkban cikázik a levegőben láthatatlanul. Próbálja befogadni a látványt, de valljuk be, ez közel lehetetlen. Perceknek tűnik, ahogy össze-vissza közelekedik a negyedben, próbálván azt felmérni, de valójában sokkal több időt tölt el mindezzel. Nem tudja megérteni, mi történhetett, miért és hogyan. Mi ez a pusztítás? Hova lett az egyikori Arthenior pompája és fénye? Már a főtéren is olyan érzése volt, mintha valami kísértetiesen más lenne, de itt... mintha valami gyökeres változáson ment volna át minden. Úgy dönt, egyetlen lehetősége van: valakivel beszélnie kell. De ki lehet, akihez csak úgy odállhat, hogy "Üdv, Eralil Namos vagyok, évek óta nem jártam a városban. Mi történt?". Bár sokkal nagyobb sokkot nem kaphat a másik, mint amit most Eralil átél. Ki is gondolja gyorsan, hogy hogy fogja kivitelezni mindezt, csak még azon töpreng, ki lehet a megfelelő célszemély. Keresse meg Kagant? Batot? Vagy a volt rend egy más tagját? Amosnak üzenjen, hátha még él? A mágustoronyba küljön üzenetet, vagy egyenesen tartson oda? A Tanács tagjait keresse fel? Lorewet netalántán? Teljesen össze van zavarodva, hogy kivel kéne és pontosan miről is beszélnie. A látványban végérvényesen elveszik. Úgy dönt, bármi is történt, mihamarabb meg kell tudnia, micsoda. De nem itt és nem most. Ami történt, bizonyára okkal történt. Úgy látszik, ez most nem az a hely, ahol neki tartózkodia kéne, amíg meg nem tudja, mi történt. És többek között kicsit el is tévedt - ki kell használnia repülésének a végét, még ha újra létre is tudná hozni a varázslatot, tartalékolnia kell erejét. Úgy dönt, hogy visszatér a főtérre, és egyenesen besétál a fogadóba. Hátha ott valami információhoz juthat.*
Nem túlságosan hozzá méltó szóválasztás, de a látvány, mi elé tárul, teljes mértékben indokolja. Eralil gyakorlatilag eddig jut minden "sarkon" - bár ha saroknak lehet nevezni azt a mennyiségű rommal körülvett utcakereszteződést, amivel folyton szembetalálkozik. Az utcák körvonala teljesen átrajzolódott, csak nagyjából tudja megállapítani, hogy egykor hol lehetett a Namos ház. A Namos ház, aminek ha nem is hűlt helye van, de valahol a rengeteg lepukkant rom között található.
Teljes sokkban cikázik a levegőben láthatatlanul. Próbálja befogadni a látványt, de valljuk be, ez közel lehetetlen. Perceknek tűnik, ahogy össze-vissza közelekedik a negyedben, próbálván azt felmérni, de valójában sokkal több időt tölt el mindezzel. Nem tudja megérteni, mi történhetett, miért és hogyan. Mi ez a pusztítás? Hova lett az egyikori Arthenior pompája és fénye? Már a főtéren is olyan érzése volt, mintha valami kísértetiesen más lenne, de itt... mintha valami gyökeres változáson ment volna át minden. Úgy dönt, egyetlen lehetősége van: valakivel beszélnie kell. De ki lehet, akihez csak úgy odállhat, hogy "Üdv, Eralil Namos vagyok, évek óta nem jártam a városban. Mi történt?". Bár sokkal nagyobb sokkot nem kaphat a másik, mint amit most Eralil átél. Ki is gondolja gyorsan, hogy hogy fogja kivitelezni mindezt, csak még azon töpreng, ki lehet a megfelelő célszemély. Keresse meg Kagant? Batot? Vagy a volt rend egy más tagját? Amosnak üzenjen, hátha még él? A mágustoronyba küljön üzenetet, vagy egyenesen tartson oda? A Tanács tagjait keresse fel? Lorewet netalántán? Teljesen össze van zavarodva, hogy kivel kéne és pontosan miről is beszélnie. A látványban végérvényesen elveszik. Úgy dönt, bármi is történt, mihamarabb meg kell tudnia, micsoda. De nem itt és nem most. Ami történt, bizonyára okkal történt. Úgy látszik, ez most nem az a hely, ahol neki tartózkodia kéne, amíg meg nem tudja, mi történt. És többek között kicsit el is tévedt - ki kell használnia repülésének a végét, még ha újra létre is tudná hozni a varázslatot, tartalékolnia kell erejét. Úgy dönt, hogy visszatér a főtérre, és egyenesen besétál a fogadóba. Hátha ott valami információhoz juthat.*
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-17 16:22:31
Üzenet elküldve: 2022-07-17 16:22:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kétes társaság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már megint sajog az arca ott, ahol megütötték. Kicsit fel is dagadt, hogy még hangsúlyosabbá váljon a fakó bőrén éktelenkedő sötét folt. De hát csak magára vethet, mondaná egy bölcs, ám könnyű az elvekről papolni úgy, hogy van arany valaki zsebében és étel a tányérján. Már idejét sem tudja annak, hogy mikor tapasztalt bárminemű stabilitást az életében legutoljára, talán soha, talán soha nem is fog.
Nyelvével benedvesíti kicserepesedett ajkait, majd erőt vesz magán. Ez a tikkasztó hőség teljesen kimeríti, valahogy el kellene botorkálnia a szökőkútig, aztán kitalálnia azt, hogy miként jut "haza". Már ha egyáltalán otthonnak lehet nevezni azt a pöcegödröt, amit az emberek Kikötőként emlegetnek.
Megrándul. Valaki a nevén szólítja, és bár ismerősen dereng a hang milyensége elméjének hátsó szegletében, mégis ösztönösen úgy hiszi, hogy rosszakarói érték utol. Már csak az hiányozna, hogy ismét jól elverje őt egy csapat, az is csoda, hogy a legutóbbit túlélte, a bordatörés pedig fájdalmasabb mint gondolta volna.
Mikor megfordul, hogy ellenőrizze, hogy szaladjon vagy maradjon, végül utóbbi mellett dönt. Túlzás lenne azt mondani, hogy arca felderül, ahhoz túl régóta nyomasztja őt a túlélés terhe, mindenesetre láthatóan megkönnyebbül.*
- Áh Doras...
*Nem jut eszébe semmi frappáns, ezért némán várja, amíg beéri őt az idősebb férfi.*
- Látom legalább a te jókedvedet nem szegi semmi.
*Sosem volt a szavak embere, most sincs ez másképp, ezért már inkább nem is erőlködik, hogy könnyed csevegésre invitálja régi ismerősét. Biztos benne, hogy társa majd beszél helyette is.*
- Artheniorban próbálsz szerencsét te is?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már megint sajog az arca ott, ahol megütötték. Kicsit fel is dagadt, hogy még hangsúlyosabbá váljon a fakó bőrén éktelenkedő sötét folt. De hát csak magára vethet, mondaná egy bölcs, ám könnyű az elvekről papolni úgy, hogy van arany valaki zsebében és étel a tányérján. Már idejét sem tudja annak, hogy mikor tapasztalt bárminemű stabilitást az életében legutoljára, talán soha, talán soha nem is fog.
Nyelvével benedvesíti kicserepesedett ajkait, majd erőt vesz magán. Ez a tikkasztó hőség teljesen kimeríti, valahogy el kellene botorkálnia a szökőkútig, aztán kitalálnia azt, hogy miként jut "haza". Már ha egyáltalán otthonnak lehet nevezni azt a pöcegödröt, amit az emberek Kikötőként emlegetnek.
Megrándul. Valaki a nevén szólítja, és bár ismerősen dereng a hang milyensége elméjének hátsó szegletében, mégis ösztönösen úgy hiszi, hogy rosszakarói érték utol. Már csak az hiányozna, hogy ismét jól elverje őt egy csapat, az is csoda, hogy a legutóbbit túlélte, a bordatörés pedig fájdalmasabb mint gondolta volna.
Mikor megfordul, hogy ellenőrizze, hogy szaladjon vagy maradjon, végül utóbbi mellett dönt. Túlzás lenne azt mondani, hogy arca felderül, ahhoz túl régóta nyomasztja őt a túlélés terhe, mindenesetre láthatóan megkönnyebbül.*
- Áh Doras...
*Nem jut eszébe semmi frappáns, ezért némán várja, amíg beéri őt az idősebb férfi.*
- Látom legalább a te jókedvedet nem szegi semmi.
*Sosem volt a szavak embere, most sincs ez másképp, ezért már inkább nem is erőlködik, hogy könnyed csevegésre invitálja régi ismerősét. Biztos benne, hogy társa majd beszél helyette is.*
- Artheniorban próbálsz szerencsét te is?
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-16 10:29:33
Üzenet elküldve: 2022-07-16 10:29:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//kétes társaság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban reménykedett, hogy hamar útnak tud indulni, de az ilyen remények úgy vonzzák a buktatókat és a bonyodalmakat, mint a cukros víz a darazsakat. A lova lesántult, a komái felszívódtak, az orgazda bódéja meg leégett. Minden ellene van.
Meleg és balszerencse. Nem a legjobb napindító. Egész délelőtt talpalt, de nem jutott előrébb a dolgával. Kell egy hátas és egy valamirevaló bőrvért. Ez a minimum. De mára csak annyi eredményt tud felmutatni, hogy egy kóbor kutya lehugyozta a csizmáját, míg borbélyüzlet előtt egy régi cimborája után kérdezősködött.
Ha az embernek nincs tele az erszénye, Arthenior kevéssé barátságos hely. A Doras-félék régen bevették volna magukat a Kikötőben, de a Patkányok miatt már az sem az igazi. Általában se hírük se hamvuk, de ahogy valamibe beletenyerelne, persze azonnal megjelennek. Szarrágó banda!
Itt, a Romvárosnak keresztelt senkiföldjén még csak-csak ellenne, de a városőrök már nem olyanok, mint régen. Akkoriban néhány arany elég volt a megfelelő zsebekbe és másfelé fordultak, amikor kellett. Most meg kerülgetheti őket.
A nap folyamán először lép a szerencse nyakára, amikor felfedez egy ismerős alakot.*
- Ranen? *kurjant félhangosan és amikor a suhanc felé fordul, már biztos benne, hogy ő az. ~Te kis takony!~ Rándul vigyor a szakállas pofázmányra és indul is a félvér felé.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban reménykedett, hogy hamar útnak tud indulni, de az ilyen remények úgy vonzzák a buktatókat és a bonyodalmakat, mint a cukros víz a darazsakat. A lova lesántult, a komái felszívódtak, az orgazda bódéja meg leégett. Minden ellene van.
Meleg és balszerencse. Nem a legjobb napindító. Egész délelőtt talpalt, de nem jutott előrébb a dolgával. Kell egy hátas és egy valamirevaló bőrvért. Ez a minimum. De mára csak annyi eredményt tud felmutatni, hogy egy kóbor kutya lehugyozta a csizmáját, míg borbélyüzlet előtt egy régi cimborája után kérdezősködött.
Ha az embernek nincs tele az erszénye, Arthenior kevéssé barátságos hely. A Doras-félék régen bevették volna magukat a Kikötőben, de a Patkányok miatt már az sem az igazi. Általában se hírük se hamvuk, de ahogy valamibe beletenyerelne, persze azonnal megjelennek. Szarrágó banda!
Itt, a Romvárosnak keresztelt senkiföldjén még csak-csak ellenne, de a városőrök már nem olyanok, mint régen. Akkoriban néhány arany elég volt a megfelelő zsebekbe és másfelé fordultak, amikor kellett. Most meg kerülgetheti őket.
A nap folyamán először lép a szerencse nyakára, amikor felfedez egy ismerős alakot.*
- Ranen? *kurjant félhangosan és amikor a suhanc felé fordul, már biztos benne, hogy ő az. ~Te kis takony!~ Rándul vigyor a szakállas pofázmányra és indul is a félvér felé.*
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-14 20:36:01
Üzenet elküldve: 2022-07-14 20:36:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
- Miért? - *Teszi föl szégyentelenül a kézenfekvő kérdést. Bár egy kicsit azért zavarja, hogy valami ennyire egyértelműnek mondott dolgot nem tud, de büszkeségét félretéve inkább a kíváncsiságának enged és kérdez.
Ám figyelmét hamar el is tereli, mikor megállnak egy nagy, romos ház közelében, ahonnan nagyon finom illatok áradnak kifelé. Ugyan ma már evett, kétszer is, de egyrészt mindent megosztott Felhővel, így az nem volt olyan nagy adag, másrészt mindig éhes. Nem csak hogy növésben van, de egy embergyereknél sokkal gyorsabban is fejlődik, ehhez pedig igényelné a rendszeres étkezést.
Egyből vágyódva les hát az illatok forrása felé, majd mikor az ablakban megjelenik valaki, mozdulatlanná dermed. Végignézi, ahogy a nőalak a párkányba tesz valamit, aminek szintén idáig érezni az illatát, majd azt kívánja, hogy bárcsak ez volna az a "kincs", amit el kell hozniuk.
Tekintete Dren felé fordul, hátha neki is ezen jár az esze. Felhő felől kétsége sincs, hogy osztaná a lelkesedését és a tervét.
Nem vár azonban visszajelzést, helyette a kerítéshez sétál és néhány pillanatig csak bámulja a süteményt, elképzelve magát, amint felnyúl érte, aztán egy egész maréknyit töm a szájába a friss szerzeményből. Már szinte érzi a szájában, pedig nem sok süteményhez volt eddig szerencséje életében.
Aztán elszakítja tekintetét a párkánytól és a kerítést veszi szemügyre, hogy hol tudna bemenni, vagy átmászni rajta. Az más kérdés, hogy a párkányt egyébként felérné-e. Egyszerre egy probléma...
Azért persze, ha Dren nagyon igyekezne, vagy továbbindulna, a kis törpét még el lehet téríteni szándékától. De innen nézve túl könnyűnek tűnik épp a finomság megszerzése, mintha csak neki rakták volna ki az ablakba.*
- Miért? - *Teszi föl szégyentelenül a kézenfekvő kérdést. Bár egy kicsit azért zavarja, hogy valami ennyire egyértelműnek mondott dolgot nem tud, de büszkeségét félretéve inkább a kíváncsiságának enged és kérdez.
Ám figyelmét hamar el is tereli, mikor megállnak egy nagy, romos ház közelében, ahonnan nagyon finom illatok áradnak kifelé. Ugyan ma már evett, kétszer is, de egyrészt mindent megosztott Felhővel, így az nem volt olyan nagy adag, másrészt mindig éhes. Nem csak hogy növésben van, de egy embergyereknél sokkal gyorsabban is fejlődik, ehhez pedig igényelné a rendszeres étkezést.
Egyből vágyódva les hát az illatok forrása felé, majd mikor az ablakban megjelenik valaki, mozdulatlanná dermed. Végignézi, ahogy a nőalak a párkányba tesz valamit, aminek szintén idáig érezni az illatát, majd azt kívánja, hogy bárcsak ez volna az a "kincs", amit el kell hozniuk.
Tekintete Dren felé fordul, hátha neki is ezen jár az esze. Felhő felől kétsége sincs, hogy osztaná a lelkesedését és a tervét.
Nem vár azonban visszajelzést, helyette a kerítéshez sétál és néhány pillanatig csak bámulja a süteményt, elképzelve magát, amint felnyúl érte, aztán egy egész maréknyit töm a szájába a friss szerzeményből. Már szinte érzi a szájában, pedig nem sok süteményhez volt eddig szerencséje életében.
Aztán elszakítja tekintetét a párkánytól és a kerítést veszi szemügyre, hogy hol tudna bemenni, vagy átmászni rajta. Az más kérdés, hogy a párkányt egyébként felérné-e. Egyszerre egy probléma...
Azért persze, ha Dren nagyon igyekezne, vagy továbbindulna, a kis törpét még el lehet téríteni szándékától. De innen nézve túl könnyűnek tűnik épp a finomság megszerzése, mintha csak neki rakták volna ki az ablakba.*
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-14 08:47:19
Üzenet elküldve: 2022-07-14 08:47:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Surranók//
* A csapat két részre szakad. Dren és Ruuno (meg persze Felhő) külön utakra indul. Ott volt az a távolról ígéretesnek tűnő épület. Ha arra indulnak, akkor egy rövid séta után ott találják magukat, csak ki kell kerülni pár romot. Hajdanán egy pofás kis rezidencia lehetett. A hozzá jobban értők azt is tudhatják, hogy valamilyen kereskedő építtethette. Nem olyan nagy és nem olyan csicsás, mint a nemeseké, de azért nem egy rossz darab, vagyis volt. Két emeletes, valaha erkélye is lehetett, de annak már hűlt helye, csak néhány kiálló darabka emlékeztet arra, hogy ilyesmi is volt itt. Még rájuk nem szált le a teljes sötétség, így ki tudják venni a ház falain a kisebb-nagyobb javítások nyomait. Mintha egy megkopott öreg vázán lennének kötések. Nem a szépségre feküdtek rá, hanem a praktikumra. Valószínűleg ideiglenes állapot lehet ez. Az udvaron itt is halmok és kupacok tornyosulnak. Gallyak, bútordarabok és persze törmelék. A kert mostanra már rendezett. Néhány cserje meg fa terpeszkedik kevélyen, fazonra vágva. Amott pedig virágágyások sorakoznak, mutatva a gondos női kezek kemény munkáját. A kerítés az hagy némi kívánni valót. Helyenként a régi vas, amíg máshol hevenyészett fa pótlással vannak megoldva a hiányos közök. De a két surranó valószínűleg leghamarabb azt fogja megérezni, hogy mindent átható finom pecsenye illata árad a ház irányából. Bent már ég pár gyertya, halovány fényt árasztva magából. Az egyik ablak pedig megnyílik és egy női formájú árnyék kirak a párkányra valamit. Ennek a valaminek pedig új illata van, ami még a pecsenyénél is hívogatóbb. A sütemény mámorító illata csábító. Bent biztosan most látnak neki a pecsenyének. Az ablakban pedig ott pihen a finomság. Ideális az idő, ha netán valaki arra vetemedne, hogy meglovasítja. A homály elrejti őket, csak pár akadályt kell hozzá legyűrni. Felhő is érzi az illatokat, mert izgatottan csóválja a farkát.*
* A csapat két részre szakad. Dren és Ruuno (meg persze Felhő) külön utakra indul. Ott volt az a távolról ígéretesnek tűnő épület. Ha arra indulnak, akkor egy rövid séta után ott találják magukat, csak ki kell kerülni pár romot. Hajdanán egy pofás kis rezidencia lehetett. A hozzá jobban értők azt is tudhatják, hogy valamilyen kereskedő építtethette. Nem olyan nagy és nem olyan csicsás, mint a nemeseké, de azért nem egy rossz darab, vagyis volt. Két emeletes, valaha erkélye is lehetett, de annak már hűlt helye, csak néhány kiálló darabka emlékeztet arra, hogy ilyesmi is volt itt. Még rájuk nem szált le a teljes sötétség, így ki tudják venni a ház falain a kisebb-nagyobb javítások nyomait. Mintha egy megkopott öreg vázán lennének kötések. Nem a szépségre feküdtek rá, hanem a praktikumra. Valószínűleg ideiglenes állapot lehet ez. Az udvaron itt is halmok és kupacok tornyosulnak. Gallyak, bútordarabok és persze törmelék. A kert mostanra már rendezett. Néhány cserje meg fa terpeszkedik kevélyen, fazonra vágva. Amott pedig virágágyások sorakoznak, mutatva a gondos női kezek kemény munkáját. A kerítés az hagy némi kívánni valót. Helyenként a régi vas, amíg máshol hevenyészett fa pótlással vannak megoldva a hiányos közök. De a két surranó valószínűleg leghamarabb azt fogja megérezni, hogy mindent átható finom pecsenye illata árad a ház irányából. Bent már ég pár gyertya, halovány fényt árasztva magából. Az egyik ablak pedig megnyílik és egy női formájú árnyék kirak a párkányra valamit. Ennek a valaminek pedig új illata van, ami még a pecsenyénél is hívogatóbb. A sütemény mámorító illata csábító. Bent biztosan most látnak neki a pecsenyének. Az ablakban pedig ott pihen a finomság. Ideális az idő, ha netán valaki arra vetemedne, hogy meglovasítja. A homály elrejti őket, csak pár akadályt kell hozzá legyűrni. Felhő is érzi az illatokat, mert izgatottan csóválja a farkát.*
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-13 22:40:36
Üzenet elküldve: 2022-07-13 22:40:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
*Dren tapasztalt szemekkel nézelődik. Annak idején az ő fajtáját ki is nézték innen, de most már a magafajtáké ez a rész is. Észre is vesz egy érdemes helyet. Még pár egyéb épületet is, de az a kúria biztos nagy dobás lenne. De veszélyes is. Mikor a főnök félrehívja őket akkor követi. Az elhangzottakra meg bólint. A harmadik most már vacsorameghívásra meg egyenesen tátva marad a szája. Napi három étkezés? És nem fizetett egyért se? Ilyen még a mesében sincs. Jó a kezét tűzbe nem tenné a tündérért mert az fáj meg kell neki még a keze, de attól még, így már nagyon megkedvelte ezt a főnökét. El is indul a korábban kiszemelt kúriát jobban felmérni. Úgy néz ki nem egyedül. Miért maradt pont rá az a kis szőrös izé? Meg a kutya. A kisebb, értetlenkedni is kezd.*
-Hát onnan, hogy ha látod akkor egyértelmű.
*Közli a legnagyobb magabiztossággal. Mintha a másik ne látott volna még tündérkincseket. Tényleg milyen társaságba keveredett ez a manószakértő, hogy ilyen triviális kérdésekre kell választ adnia.*
*Dren tapasztalt szemekkel nézelődik. Annak idején az ő fajtáját ki is nézték innen, de most már a magafajtáké ez a rész is. Észre is vesz egy érdemes helyet. Még pár egyéb épületet is, de az a kúria biztos nagy dobás lenne. De veszélyes is. Mikor a főnök félrehívja őket akkor követi. Az elhangzottakra meg bólint. A harmadik most már vacsorameghívásra meg egyenesen tátva marad a szája. Napi három étkezés? És nem fizetett egyért se? Ilyen még a mesében sincs. Jó a kezét tűzbe nem tenné a tündérért mert az fáj meg kell neki még a keze, de attól még, így már nagyon megkedvelte ezt a főnökét. El is indul a korábban kiszemelt kúriát jobban felmérni. Úgy néz ki nem egyedül. Miért maradt pont rá az a kis szőrös izé? Meg a kutya. A kisebb, értetlenkedni is kezd.*
-Hát onnan, hogy ha látod akkor egyértelmű.
*Közli a legnagyobb magabiztossággal. Mintha a másik ne látott volna még tündérkincseket. Tényleg milyen társaságba keveredett ez a manószakértő, hogy ilyen triviális kérdésekre kell választ adnia.*
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-13 19:26:44
Üzenet elküldve: 2022-07-13 19:26:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az út előtt azért még behajt néhány vélt vagy valós tartozást, hogy ne teljesen üres zsebbel kelljen nekiindulnia. Még nem döntötte el, pontosan merre megy. Az irányt mindig a lehetőségek szabják. Az is lehet, hogy hozzácsapódik valami bandához. Ha nem ölik meg egymást rövid úton, akkor általában jól szokott működni. Az útonállás egy jó csapattal mindig jövedelmező. A fosztogatáshoz még egy kicsit korai. Érdemesebb megvárni, hogy a földtúrók eladják a terményt. Persze attól nem fél, hogy addig nem tudja elfoglalni magát. Az élet kegyetlen és aljas, és ezekért a részekért sokszor Doras a felelős, ha épp arra eszi a fene.*
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-05 18:29:54
Üzenet elküldve: 2022-07-05 18:29:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Surranók//
// Ravaynor //
* Szétválnak, így nagyobb területet tudnak lefedi. A tündér saját ígéretes célpontjához indul, amit ha el akar érni, akkor meg kell kerülnie pár romos, mostanra lakhatatlan épületet. A sötétség elrejti a kíváncsi szemek elől, cserébe viszont ő se lát ki valami sokat. Elég közel kell merészkednie, ha ebben a homályban látni is szeretne valamit. A törmelék csak egy ideig rejti el, mert a ház közvetlen vonzáskörzetében már nincs ilyesfajta takarás. Csak néhány fa meg bokor tud majd menedéket biztosítani számára. Az egyik ilyen mögül még biztonságosan ki tud kémlelni. Amit maga előtt lát az egy viharvert két emeletes kis kúria. A maga fénykorában tetszetős is lehetett, de most nem nyújt valami szép látványt. A sötétben kopottas fehér falai ijesztően emelkednek a tündér fölibe. A felső szinten csak néhány épp ablak van, a többi be van deszkázva, viszont az éppen maradtak egyike mögül halvány fény pislákol. Lent szintén hasonló a látvány. Az egyik nagy ablak mögött viszont több árnyékot pillanthat meg. A ház előtt valaha oszlopos terasz állhatott, vagyis fokhíjas oszlop sor erre enged következtetni. A ház fő részét ezzel már látta is, amennyire látni lehet. A két oldalsó szárny van hátra, de azokon nincs sok nézni való. A baloldali össze van roskadva. Csak egy sötét csomó az egész. A jobboldali valamivel jobb állapotban van, de az is elhagyatottnak tűnik. Itt még az ablakok sincsenek nagyok bedeszkázva, csak elszórtan. A többi vagy üvegestől ki van törve, vagy üresen sötét lyukként tátong. A kert teljesen sötét. Több sötét kupac is látható, melyek egy része törmelék lehet, a többinek meg növényformája van. A sötét jótékonyan elfedi a rendezetlenséget. A kerítés viszont vészjóslóan emelkedik elő a sötétből. Girbegurba sokat látott kovácsolt vas, helyenként kipótolva, de sehol nem foghíjasan. Tetején nyílhegyekre emlékeztető csúcsokkal. Ahogy pedig ott kémlel Ravaynor valami a sötétben meg is moccan, azaz két valami. Majd eszeveszett ugatásba kezdenek pont az ő irányába. A házból pedig egy árnyék indul meg a legközelebbi ablak irányába. Ha vissza bújik a fa mögé, akkor senki nem láthatja, csak a kutyák acsarkodnak majd még egy jó darabig. Öblös, mély hangjuk van. Olyan, amit nem szeretne senki közelebbről megvizsgálni.*
// Ravaynor //
* Szétválnak, így nagyobb területet tudnak lefedi. A tündér saját ígéretes célpontjához indul, amit ha el akar érni, akkor meg kell kerülnie pár romos, mostanra lakhatatlan épületet. A sötétség elrejti a kíváncsi szemek elől, cserébe viszont ő se lát ki valami sokat. Elég közel kell merészkednie, ha ebben a homályban látni is szeretne valamit. A törmelék csak egy ideig rejti el, mert a ház közvetlen vonzáskörzetében már nincs ilyesfajta takarás. Csak néhány fa meg bokor tud majd menedéket biztosítani számára. Az egyik ilyen mögül még biztonságosan ki tud kémlelni. Amit maga előtt lát az egy viharvert két emeletes kis kúria. A maga fénykorában tetszetős is lehetett, de most nem nyújt valami szép látványt. A sötétben kopottas fehér falai ijesztően emelkednek a tündér fölibe. A felső szinten csak néhány épp ablak van, a többi be van deszkázva, viszont az éppen maradtak egyike mögül halvány fény pislákol. Lent szintén hasonló a látvány. Az egyik nagy ablak mögött viszont több árnyékot pillanthat meg. A ház előtt valaha oszlopos terasz állhatott, vagyis fokhíjas oszlop sor erre enged következtetni. A ház fő részét ezzel már látta is, amennyire látni lehet. A két oldalsó szárny van hátra, de azokon nincs sok nézni való. A baloldali össze van roskadva. Csak egy sötét csomó az egész. A jobboldali valamivel jobb állapotban van, de az is elhagyatottnak tűnik. Itt még az ablakok sincsenek nagyok bedeszkázva, csak elszórtan. A többi vagy üvegestől ki van törve, vagy üresen sötét lyukként tátong. A kert teljesen sötét. Több sötét kupac is látható, melyek egy része törmelék lehet, a többinek meg növényformája van. A sötét jótékonyan elfedi a rendezetlenséget. A kerítés viszont vészjóslóan emelkedik elő a sötétből. Girbegurba sokat látott kovácsolt vas, helyenként kipótolva, de sehol nem foghíjasan. Tetején nyílhegyekre emlékeztető csúcsokkal. Ahogy pedig ott kémlel Ravaynor valami a sötétben meg is moccan, azaz két valami. Majd eszeveszett ugatásba kezdenek pont az ő irányába. A házból pedig egy árnyék indul meg a legközelebbi ablak irányába. Ha vissza bújik a fa mögé, akkor senki nem láthatja, csak a kutyák acsarkodnak majd még egy jó darabig. Öblös, mély hangjuk van. Olyan, amit nem szeretne senki közelebbről megvizsgálni.*
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-05 00:57:15
Üzenet elküldve: 2022-07-05 00:57:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A hosszas és látszólag céltalan séta a végéhez ért, ahogy hősünk eléri a várost kettészelő óriási szakadék peremét. Ahogy a félvér belenéz, a sötétség néz rá vissza, mely mintha csak próbálná beenni magát az ifjú testébe annak érzékszervein keresztül. Hosszú az út melyet megtett, s olybá tűnik értelmetlen is, ha a férfi, akinek nyomában útnak indult, nem több mint egy halom oszló csont, ennek az ormótlan nagy gödörnek a legmélyén. Fájdalmas sóhaj hagyja el a hóhajú ajkait, majd lekuporodik a hasadék széléhez, annak túloldalát kémlelve, s bár elméjét ellepik a kételyek s a kelletlen gondolatok, nem rest figyelni a környezetére sem.
Hacsak fel nem figyel valami oda nem illő neszre a környezetében, ismét a mélységbe tekint, majd alig hallhatóan dúdolni kezd. Egy errefelé ismeretlen keserű dallamot. Hogy kinek szól ez a dallam azt tán még maga az előadója sem tudja. A félvér zsebéből egyszer csak előkerül a jól ismert toll. Hosszú ideig csupán ujjai közt méregetve forgatja, majd kezét kinyújtva elengedi. Az apró toll lusta táncot lejtve a levegőben hullik alá a mélybe, s nyeli el a sötétség azt is, a több ezer lélekkel együtt.*
- Így lesz a legjobb.
*Morogja maga elé a férfi. Hogy a saját, vagy a toll sorsára hivatkozik-e ennek kapcsán azt tán jómaga sem tudhatja. Ezt követően talpra áll, leporolja ruháit, arcába húzza kabátja csuklyáját, s tovább áll. Ki tudja mennyi titkot rejthet még ez a város számára, s egy biztos. Alig várja, hogy felfedezze őket.*
Hacsak fel nem figyel valami oda nem illő neszre a környezetében, ismét a mélységbe tekint, majd alig hallhatóan dúdolni kezd. Egy errefelé ismeretlen keserű dallamot. Hogy kinek szól ez a dallam azt tán még maga az előadója sem tudja. A félvér zsebéből egyszer csak előkerül a jól ismert toll. Hosszú ideig csupán ujjai közt méregetve forgatja, majd kezét kinyújtva elengedi. Az apró toll lusta táncot lejtve a levegőben hullik alá a mélybe, s nyeli el a sötétség azt is, a több ezer lélekkel együtt.*
- Így lesz a legjobb.
*Morogja maga elé a férfi. Hogy a saját, vagy a toll sorsára hivatkozik-e ennek kapcsán azt tán jómaga sem tudhatja. Ezt követően talpra áll, leporolja ruháit, arcába húzza kabátja csuklyáját, s tovább áll. Ki tudja mennyi titkot rejthet még ez a város számára, s egy biztos. Alig várja, hogy felfedezze őket.*
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-03 21:33:31
Üzenet elküldve: 2022-07-03 21:33:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Egyelőre sejtése sincs róla, hogy a tündér átveri. Egyszerűen issza minden szavát és még helyette is dühös, hogy valakik képesek voltak ellopni tőle a kincsét. Bár azt továbbra sem tudja, hogy mi volt az a kincs, de nem is számít. Ruuno abban egészen biztos, hogy valami nagyon fontos dolog lehetett, ha "Sylvar" van olyan bátor, hogy még be is lopózzon itt házakba, hogy megtalálja.
Felnéz a férfira a merészségéért, meg egyébként is, a külleme, a karizmája nagy hatással van a kis törpére. Na meg persze az is, hogy egy felnőttről van szó, aki végre észrevette őt és hogy milyen hasznos tud lenni egy ilyen nagy kalandban!
Nagy szemekkel hallgatja őt, s noha nem tud kapcsolódni teljesen ahhoz, amit mond, mert minden tulajdona az, ami most nála és rajta van, így nincs nagyon mit felismernie vagy fel nem ismernie, de érti, hogy miről beszél a tündér. Úgyhogy igyekszik nagyon meggyőzően bólogatni.
Aztán pedig körülnéz.*
- Lehet, hogy ott van! - *Mutat a rozoga kis házikó felé lelkesen, hátha megdicsérik az ötletéért.
Aztán mikor a tündér közelebb inti magához őket, kíváncsian fülel. Úgy tűnik, máris szétválnak...
Mikor Rava elindul az egyik irányba, ő lecövekel Dren mellett és ha a férfi netán megindulna, akkor igyekszik őt követni. Azt nem mondta "Sylvar", hogy nekik is külön utakon kellene járniuk, Ruunonak pedig nincs is kedve ehhez. Már csak azért sem, mert egyre sötétebb van, meg fogalma sincs, mennyi az a másfél óra és nem akar egyedül maradni. Úgyhogy Dren kap egy kis utánfutót. Vagyis mindjárt kettőt, mert Felhő is hűségesen, avagy inkább gyáván jár a nyomukban.*
- Neked sem árulta el, mi a kincse? Honnan tudjuk, hogy mit keressünk? - *Szólítja meg Drent az igencsak észszerű kérdéssel.*
*Egyelőre sejtése sincs róla, hogy a tündér átveri. Egyszerűen issza minden szavát és még helyette is dühös, hogy valakik képesek voltak ellopni tőle a kincsét. Bár azt továbbra sem tudja, hogy mi volt az a kincs, de nem is számít. Ruuno abban egészen biztos, hogy valami nagyon fontos dolog lehetett, ha "Sylvar" van olyan bátor, hogy még be is lopózzon itt házakba, hogy megtalálja.
Felnéz a férfira a merészségéért, meg egyébként is, a külleme, a karizmája nagy hatással van a kis törpére. Na meg persze az is, hogy egy felnőttről van szó, aki végre észrevette őt és hogy milyen hasznos tud lenni egy ilyen nagy kalandban!
Nagy szemekkel hallgatja őt, s noha nem tud kapcsolódni teljesen ahhoz, amit mond, mert minden tulajdona az, ami most nála és rajta van, így nincs nagyon mit felismernie vagy fel nem ismernie, de érti, hogy miről beszél a tündér. Úgyhogy igyekszik nagyon meggyőzően bólogatni.
Aztán pedig körülnéz.*
- Lehet, hogy ott van! - *Mutat a rozoga kis házikó felé lelkesen, hátha megdicsérik az ötletéért.
Aztán mikor a tündér közelebb inti magához őket, kíváncsian fülel. Úgy tűnik, máris szétválnak...
Mikor Rava elindul az egyik irányba, ő lecövekel Dren mellett és ha a férfi netán megindulna, akkor igyekszik őt követni. Azt nem mondta "Sylvar", hogy nekik is külön utakon kellene járniuk, Ruunonak pedig nincs is kedve ehhez. Már csak azért sem, mert egyre sötétebb van, meg fogalma sincs, mennyi az a másfél óra és nem akar egyedül maradni. Úgyhogy Dren kap egy kis utánfutót. Vagyis mindjárt kettőt, mert Felhő is hűségesen, avagy inkább gyáván jár a nyomukban.*
- Neked sem árulta el, mi a kincse? Honnan tudjuk, hogy mit keressünk? - *Szólítja meg Drent az igencsak észszerű kérdéssel.*
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-03 10:47:50
Üzenet elküldve: 2022-07-03 10:47:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Szerencsére mindkét bajtársa készen áll a felderítésre és el is indulnak így hármasban. Szépen haladnak, nyugodtan, és persze a legfontosabb, hogy nyitott szemmel. Törpi kérdésére keserédes mosoly ül ki az arcára.*
-Sajnos nem, látod éppen ezért is olyan nehéz ez. Be kell lopakodnom, hogy biztosan megtudjam, hogy ott van-e, és hogy ha ott is van, akkor az enyém-e vagy másé? Tudod ezer közül is felismerném, de biztosan tudod te is, hogy a sajátját az ember mindig megismeri.
*S ezzel úgy dobja vissza a kérdést, hogy már eleve arra próbálja rávezetni a fiút, hogy hevesen egyetértsen vele, és ezzel talán tudja erősíteni a köztük lévő "kapcsolatot". Egy jó idő elteltével ki is szemel egy nagyon szép kis kúriát. Fogalma sincs, hogy mi vagy kik lakhatják, de a ösztönei azt súgják, hogy bizony jó fogás lehetne.*
-Gyertek egy kicsit kérlek.
*A kezével is int magához, mintha csak egy kis tanácskozást akarna tartani. Ami igaz is.*
-Találtam egy szép nagy házat amott, megnézném közelebbről. Egy-másfél óra múlva találkozunk a táborhelyünkön, ahol megpihentünk korábban jó? Addig ti is nézelődjetek, aztán ott megbeszéljük hogy hogyan tovább, meg persze eszünk is egy kicsit ha éhesek leszünk.
*Úgy látja hogy az étel mindenkinek nagy kincs, így ezzel, meg a zsákmány gondolatával egész jól lehet őket motiválni. Ha nincs ellenvetés, akkor ő el is indulna megvizsgálni azt amit korábban látott, csak egy kicsit közelebbről, persze óvatos távolságból.*
*Szerencsére mindkét bajtársa készen áll a felderítésre és el is indulnak így hármasban. Szépen haladnak, nyugodtan, és persze a legfontosabb, hogy nyitott szemmel. Törpi kérdésére keserédes mosoly ül ki az arcára.*
-Sajnos nem, látod éppen ezért is olyan nehéz ez. Be kell lopakodnom, hogy biztosan megtudjam, hogy ott van-e, és hogy ha ott is van, akkor az enyém-e vagy másé? Tudod ezer közül is felismerném, de biztosan tudod te is, hogy a sajátját az ember mindig megismeri.
*S ezzel úgy dobja vissza a kérdést, hogy már eleve arra próbálja rávezetni a fiút, hogy hevesen egyetértsen vele, és ezzel talán tudja erősíteni a köztük lévő "kapcsolatot". Egy jó idő elteltével ki is szemel egy nagyon szép kis kúriát. Fogalma sincs, hogy mi vagy kik lakhatják, de a ösztönei azt súgják, hogy bizony jó fogás lehetne.*
-Gyertek egy kicsit kérlek.
*A kezével is int magához, mintha csak egy kis tanácskozást akarna tartani. Ami igaz is.*
-Találtam egy szép nagy házat amott, megnézném közelebbről. Egy-másfél óra múlva találkozunk a táborhelyünkön, ahol megpihentünk korábban jó? Addig ti is nézelődjetek, aztán ott megbeszéljük hogy hogyan tovább, meg persze eszünk is egy kicsit ha éhesek leszünk.
*Úgy látja hogy az étel mindenkinek nagy kincs, így ezzel, meg a zsákmány gondolatával egész jól lehet őket motiválni. Ha nincs ellenvetés, akkor ő el is indulna megvizsgálni azt amit korábban látott, csak egy kicsit közelebbről, persze óvatos távolságból.*
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-01 17:56:46
Üzenet elküldve: 2022-07-01 17:56:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Surranók//
* Lelkes kis csapat indul felderítő túrára a romok közzé. Sajnos a gazadagon megrakott kúriák ideje már lejárt, de már nem teljesen kihalt a környék. Akadtak páran, akik visszatértek, amint helyre állt a rend. Ha nem is régi fényében ragyog, de néhány rezidenciának a helyreállítása már megkezdődött. Azt nem tudni, hogy belül mi rejtőzik, de még mindig jobb választás itt portyázni, mint a városban. Több szem többet lát alapon állnak neki. Törpi csak egy rozoga kis házikót pillant meg a távolban. Nem kecsegtet túl nagy zsákmánnyal, de azért biztosan akad ott valami. Dren már jobbat néz ki maguknak. Egy pofás kis rezidencia az, amit látni vél ott a mögött a pár ház mögött. Érdemesebb volna talán közelebbről is megnézni. Ravaynor is lát ezt-azt, de amit talál az a legígéretesebb. Kúria volt az is, most az, csak romosabb, de láthatóan lakják. Ránézésre talán nem tűnik jobbnak attól, mint amit Dren látott, de ösztönei azt súgják, hogy itt jó pénz lehet. Ezeken kívül még vagy 3 alkalmas épületet találnak, ha akarják megvizsgálhatják őket is.*
* Lelkes kis csapat indul felderítő túrára a romok közzé. Sajnos a gazadagon megrakott kúriák ideje már lejárt, de már nem teljesen kihalt a környék. Akadtak páran, akik visszatértek, amint helyre állt a rend. Ha nem is régi fényében ragyog, de néhány rezidenciának a helyreállítása már megkezdődött. Azt nem tudni, hogy belül mi rejtőzik, de még mindig jobb választás itt portyázni, mint a városban. Több szem többet lát alapon állnak neki. Törpi csak egy rozoga kis házikót pillant meg a távolban. Nem kecsegtet túl nagy zsákmánnyal, de azért biztosan akad ott valami. Dren már jobbat néz ki maguknak. Egy pofás kis rezidencia az, amit látni vél ott a mögött a pár ház mögött. Érdemesebb volna talán közelebbről is megnézni. Ravaynor is lát ezt-azt, de amit talál az a legígéretesebb. Kúria volt az is, most az, csak romosabb, de láthatóan lakják. Ránézésre talán nem tűnik jobbnak attól, mint amit Dren látott, de ösztönei azt súgják, hogy itt jó pénz lehet. Ezeken kívül még vagy 3 alkalmas épületet találnak, ha akarják megvizsgálhatják őket is.*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-28 21:25:23
Üzenet elküldve: 2022-06-28 21:25:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
*Dren hamar eltünteti a vacsoráját. Napi kétszeri étkezés. Szinte mint egy úri lakoma. Méghozzá ma még meg se kergették igazán. Rég érezte a jóllakottság kellemes melegségét ami most átjárja. El is dől a sarokban és piheg kicsit a dohos fal hűvösében. Addig hagyja csak el míg egyszer elvonul könnyíteni magán, majd visszamegy. Ez egy jó nap. Mikor a tündér felszólítja őket munkára akkor felkel és kinyújtja a végtagjait. Úgy érzi ma egy démonmacskát is le tudna futni. Bár reméli, hogy nem kell. A terv egyszerű és ismerős a fiúnak. A terep felmérése. Ez az egyik alapja a szakmának. Minden manószakértőnek ismernie kell a kölcsönvehető tárgyak helyét és személyét, a tömeg összetételét, a rosszakarókat, a menekülési útvonalakat és a lehetséges rejtekhelyeket. Bólint hát.*
-Mehetünk.
*Azzal ő is a tündér nyomába szegődik és közben jobbra-balra nézeget ahogy ilyenkor kell.*
*Dren hamar eltünteti a vacsoráját. Napi kétszeri étkezés. Szinte mint egy úri lakoma. Méghozzá ma még meg se kergették igazán. Rég érezte a jóllakottság kellemes melegségét ami most átjárja. El is dől a sarokban és piheg kicsit a dohos fal hűvösében. Addig hagyja csak el míg egyszer elvonul könnyíteni magán, majd visszamegy. Ez egy jó nap. Mikor a tündér felszólítja őket munkára akkor felkel és kinyújtja a végtagjait. Úgy érzi ma egy démonmacskát is le tudna futni. Bár reméli, hogy nem kell. A terv egyszerű és ismerős a fiúnak. A terep felmérése. Ez az egyik alapja a szakmának. Minden manószakértőnek ismernie kell a kölcsönvehető tárgyak helyét és személyét, a tömeg összetételét, a rosszakarókat, a menekülési útvonalakat és a lehetséges rejtekhelyeket. Bólint hát.*
-Mehetünk.
*Azzal ő is a tündér nyomába szegődik és közben jobbra-balra nézeget ahogy ilyenkor kell.*
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-21 00:15:06
Üzenet elküldve: 2022-06-21 00:15:06
ÚJ
![>Viin Doriano [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11951_1604528441_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Onyawantha Oughenthis//
– Úgy érted, a szegénynegyedben? * Vonja fel szemöldökét. Nem a hellyel van gondja, csupán az elnevezést furcsállja. *
– Mi változott még a lázadás óta?
* Elindulnak tehát a polgárnegyed felé, de még nem érnek ki a romos városrészből. Rajtuk kívül nem sokan járnak erre, ami persze érthető is, hiszen körülöttük csak romok vannak. Viinnek azonban ironikus módon még szoknia kell ezt a kihaltságot. A tiszta ruhák említése révén eszébe jut, hogy még mindig ugyanaz a pokróc van rajta, amit attól a nincstelentől lopott, és hogy emiatt talán nem is kéne arrafelé mennie mostanában. Nyilván nem fogja bitófán végezni egy koldus kezeiből kirángatott takaró miatt, de azért továbbra sem szívesen futna össze a járőröző városőrökkel. Ismét tudatosul benne, hogy mekkora szívességet tesz neki Onyawantha, de továbbra is távol áll tőle a hálálkodás, úgyhogy csak magában gondolkodik és hallgatja a nő válaszait, amikor arra kerül sor.
Mikor Onyawantha korára terelődik a téma, szinte már elhiszi, hogy a nő titkolózni akar ennyi minden után. Mármint, hogy Viin színt vallott neki arról, hogy élőholt, Sa'Tereth-et szolgálja és hasonlók. Aztán mikor megkapja a választ – ami ránézésre nagyjából helytálló lehet, így el is hiszi –, ő is gyorsan rávágná saját korát, de félúton elakad. *
– Én huszon… öt… voltam valamikor. * Fájdalmas tekintettel néz a lányra. Megint beugrik neki a folyóparti kép, ám ezúttal sokkal gyorsabban túlteszi magát rajta. Vagy, ha nem is, megpróbál úgy tenni, mintha. Inkább eltereli gondolatait Onyawantha szőkés tincseivel és feltett kérdésével. *
– Milyen évet is írunk most? * Ha választ kap, abból már ki tudná számolni, hogy hány éves most, de abban még mindig nem biztos, hogy a túlvilágon töltött éveit beleszámolja-e életkorába. Ahogy ezen tűnődik, eszébe jut, hogy Onyawantha meglehetősen keveset kérdezősködött erről a témáról, ami két dolgot jelenthet: vagy nem hisz neki vagy nem akarja ilyen kérdésekkel terhelni szerencsétlen férfit. Viin ez utóbbiban reménykedve mosolyra görbíti száját és újra megszólal. *
– Nem is vagy kíváncsi, hogy milyen… Halottnak lenni? Hogy találkoztam-e a túlvilág őrzőjével vagy bárki mással? * Természetesen az is egy lehetőség, hogy a nő egyszerűen nem akarja tudni a válaszokat, ezért egyelőre nem tálal ki. Hagyja, hadd kérdezzen ő, hogyha valami kifejezetten érdekli. Na, meg hozzá kell tenni, hogy nem is emlékszik sokra holtként töltött idejéből. Emlékszik, hogy a túlvilág folyóján csordogált időtlen időkig, aztán egy zöld szempárt látott és életre keltették. Aztán ki tudja, mióta újra halott volt, mígnem meghallotta Sa'Tereth Harangját és most újra itt van. Elég zavaros a történet és maga sem tudja már biztosan, hogy mi igaz belőle és mi az, amit csak fantáziája költött hozzá. Emellett ott van az érzékszervek (hiányának) problémája is. Amit a túlvilágon "látott", nem láthatta a szemeivel, amit "hallott", nem hallhatta a füleivel és így tovább. Nem is csoda, hogy eddig még nem gondolkodott el ezen, de bízik benne, hogy idővel tisztábban lát majd, nem pedig egyre homályosabban, mint ahogy eddig történt.
Haladnak tovább, s a házbéliekre terelődik a szó. A férfi szívéről nagy kő esik le az apa szó hallatán, hiszen az még mindig jobb, mint a férj, de néhány másodperc múlva aggodalma kezd újra felépülni. Szerencsére az öreg nincs otthon, talán ezért is bátorkodott Onyawantha az ajánlatával. Egy dadust lerázni meg már csak nem olyan nagy feladat. Ismét bizakodóvá válik a jövővel kapcsolatban, egy rövid időre még a hosszútávú céljairól is megfeledkezik és átadja magát az események szabad áramlásának. *
– Csak megoldjuk valahogy. Ha kell, felmászok az ablakodon keresztül is. * Ígérkezik, és ezúttal nem is csak jól hangzó szövegelésnek szánja, hanem komolyan gondolja. Habár még sosem kellett pucéran egy hölgy szobájába másznia – sőt, szerencsés módon még menekülnie sem kellett onnan –, ha ez az ára a bejutásának, áll elébe. *
– Úgy érted, a szegénynegyedben? * Vonja fel szemöldökét. Nem a hellyel van gondja, csupán az elnevezést furcsállja. *
– Mi változott még a lázadás óta?
* Elindulnak tehát a polgárnegyed felé, de még nem érnek ki a romos városrészből. Rajtuk kívül nem sokan járnak erre, ami persze érthető is, hiszen körülöttük csak romok vannak. Viinnek azonban ironikus módon még szoknia kell ezt a kihaltságot. A tiszta ruhák említése révén eszébe jut, hogy még mindig ugyanaz a pokróc van rajta, amit attól a nincstelentől lopott, és hogy emiatt talán nem is kéne arrafelé mennie mostanában. Nyilván nem fogja bitófán végezni egy koldus kezeiből kirángatott takaró miatt, de azért továbbra sem szívesen futna össze a járőröző városőrökkel. Ismét tudatosul benne, hogy mekkora szívességet tesz neki Onyawantha, de továbbra is távol áll tőle a hálálkodás, úgyhogy csak magában gondolkodik és hallgatja a nő válaszait, amikor arra kerül sor.
Mikor Onyawantha korára terelődik a téma, szinte már elhiszi, hogy a nő titkolózni akar ennyi minden után. Mármint, hogy Viin színt vallott neki arról, hogy élőholt, Sa'Tereth-et szolgálja és hasonlók. Aztán mikor megkapja a választ – ami ránézésre nagyjából helytálló lehet, így el is hiszi –, ő is gyorsan rávágná saját korát, de félúton elakad. *
– Én huszon… öt… voltam valamikor. * Fájdalmas tekintettel néz a lányra. Megint beugrik neki a folyóparti kép, ám ezúttal sokkal gyorsabban túlteszi magát rajta. Vagy, ha nem is, megpróbál úgy tenni, mintha. Inkább eltereli gondolatait Onyawantha szőkés tincseivel és feltett kérdésével. *
– Milyen évet is írunk most? * Ha választ kap, abból már ki tudná számolni, hogy hány éves most, de abban még mindig nem biztos, hogy a túlvilágon töltött éveit beleszámolja-e életkorába. Ahogy ezen tűnődik, eszébe jut, hogy Onyawantha meglehetősen keveset kérdezősködött erről a témáról, ami két dolgot jelenthet: vagy nem hisz neki vagy nem akarja ilyen kérdésekkel terhelni szerencsétlen férfit. Viin ez utóbbiban reménykedve mosolyra görbíti száját és újra megszólal. *
– Nem is vagy kíváncsi, hogy milyen… Halottnak lenni? Hogy találkoztam-e a túlvilág őrzőjével vagy bárki mással? * Természetesen az is egy lehetőség, hogy a nő egyszerűen nem akarja tudni a válaszokat, ezért egyelőre nem tálal ki. Hagyja, hadd kérdezzen ő, hogyha valami kifejezetten érdekli. Na, meg hozzá kell tenni, hogy nem is emlékszik sokra holtként töltött idejéből. Emlékszik, hogy a túlvilág folyóján csordogált időtlen időkig, aztán egy zöld szempárt látott és életre keltették. Aztán ki tudja, mióta újra halott volt, mígnem meghallotta Sa'Tereth Harangját és most újra itt van. Elég zavaros a történet és maga sem tudja már biztosan, hogy mi igaz belőle és mi az, amit csak fantáziája költött hozzá. Emellett ott van az érzékszervek (hiányának) problémája is. Amit a túlvilágon "látott", nem láthatta a szemeivel, amit "hallott", nem hallhatta a füleivel és így tovább. Nem is csoda, hogy eddig még nem gondolkodott el ezen, de bízik benne, hogy idővel tisztábban lát majd, nem pedig egyre homályosabban, mint ahogy eddig történt.
Haladnak tovább, s a házbéliekre terelődik a szó. A férfi szívéről nagy kő esik le az apa szó hallatán, hiszen az még mindig jobb, mint a férj, de néhány másodperc múlva aggodalma kezd újra felépülni. Szerencsére az öreg nincs otthon, talán ezért is bátorkodott Onyawantha az ajánlatával. Egy dadust lerázni meg már csak nem olyan nagy feladat. Ismét bizakodóvá válik a jövővel kapcsolatban, egy rövid időre még a hosszútávú céljairól is megfeledkezik és átadja magát az események szabad áramlásának. *
– Csak megoldjuk valahogy. Ha kell, felmászok az ablakodon keresztül is. * Ígérkezik, és ezúttal nem is csak jól hangzó szövegelésnek szánja, hanem komolyan gondolja. Habár még sosem kellett pucéran egy hölgy szobájába másznia – sőt, szerencsés módon még menekülnie sem kellett onnan –, ha ez az ára a bejutásának, áll elébe. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1920-1939