Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-28 16:02:36
Üzenet elküldve: 2020-04-28 16:02:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nagyvidáman járkál a városban. Szépnek tartja a romokat. Nem azért, mert örül annak, hogy a gazdagok házai leomlottak, hanem azért, mert látja benne az új épületek jövőjét. Egy több emeletes házból biztos szép kilátás nyílik a Meredélyre. Látványnak egy kicsit félelmetes, de lenyűgöző volna igazából. De nem feltétlenül biztonságos. Ki tudja, hogy nem akar-e tovább terjedni ez a kicsit túlméretezett szakadék? Akkor nagy bajban lennének, az már biztos. Így is mély nyomot hagy a városon, ha még tovább is haladna. Na, akkor lenne csak égszakadás meg földindulás.*
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-28 14:50:42
Üzenet elküldve: 2020-04-28 14:50:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
* A csonthídon átérve meglepve tapasztalja, hogy bár az utcakölyköknek már hűlt nyomát találja, a hűséges ló még mindig ott vár rá, ahol kikötötte. Megpaskolja az állat oldalán, és boldogan oldja ki a kötést. Nem gondolta, hogy ilyen izgalmas lesz odaát, és hogy ennyire fog félni, de örül neki, hogy beteljesítette az isten kérését. A látomás ezzel beteljesedett, és amit kellett, azt megtette. De nem tudja, hogy most hova menjen hirtelen. A magabiztos célt túl gyorsan teljesítette, és még bőven van ideje, amivel nem számolt el. Egyelőre csak elindul előre, egyszerűen. *
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-28 14:48:18
Üzenet elküldve: 2020-04-28 14:48:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Kíváncsian érkezik meg a Meredélyhez. Sok mesét hallott már, így nem csoda, hogy kíváncsi. Óvatosan közelíti meg a Meredélyt.
~Ami igaz az igaz, elég mély és félelmetes.~
Érdekesnek találja, hogy vajon mi lehet odalent, már ha egyáltalán van valami lent. Gyorsan el is távolodik, hogy még csak véletlenül se történjen valami vele. Megpillantja még a Csonthidat. Eszében sincs átmenni. Majd ha erősebb lesz és nem lesz egyedül, majd akkor. Néhány emberre biztos ráférne egy kis önbizalom, melyet Teysus tanai biztosan erősítenének. Ő maga vállalkozna ilyen feladatra, bár csak megfelelő felkészültség és minimum egy erős, jól felfegyverzett társ mellett.*
~Ami igaz az igaz, elég mély és félelmetes.~
Érdekesnek találja, hogy vajon mi lehet odalent, már ha egyáltalán van valami lent. Gyorsan el is távolodik, hogy még csak véletlenül se történjen valami vele. Megpillantja még a Csonthidat. Eszében sincs átmenni. Majd ha erősebb lesz és nem lesz egyedül, majd akkor. Néhány emberre biztos ráférne egy kis önbizalom, melyet Teysus tanai biztosan erősítenének. Ő maga vállalkozna ilyen feladatra, bár csak megfelelő felkészültség és minimum egy erős, jól felfegyverzett társ mellett.*
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-28 10:53:57
Üzenet elküldve: 2020-04-28 10:53:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
* Az egykor Gazdagnegyedként ismert helyet járja a szíve sajdul bele, ahogy itt sétál. A pusztulás felidézi benne a lázadás estéjét, amikor látták a tüzet, a füstöt a város felett. Örül neki, hogy ő nem volt részese, hogy lakása a városon kívül található, és így elkerülte őket a lázadó csürhe. A csonthídhoz érve mély lélegzetet vesz. Nem tudja, hogy mi vár rá a túloldalon, de meg kell tennie, át kell mennie, hiszen ott is szükség van Teysusra. Nem tetszik neki ez a helyzet, de az istenével nem vitatkozhat. Inkább nagyot nyel, ahogy a hídra lép. A lovát kiköti, nem meri átvinni, és meghagyja néhány utcagyereknek, hogy vigyázzanak rá. Azt ígéri, hogy kapnak egy kis aranyat, ha így tesznek. Tudja, hogy ha meglépnek a lóval, és ellógnak vele, akkor sokkal többet kapnak, mint amit a nemes elf adna nekik, de bízik a becsületükben. Ha pedig eltűnik egy lova, akkor se fog kardba dőlni. A hídra lépve nagyot nyel, de már nem fog visszatáncolni. Elindul inkább előre. *
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-28 09:33:08
Üzenet elküldve: 2020-04-28 09:33:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Aenaenek sok rossz tulajdonsága van, viszont a kitartása mindenképpen a javára válik. A szíve a torkában dobog, légvétele felszínes. Fél amiatt, ami történhet, aggódik Effyért és hát ki is fulladt kicsit, de erőfeszítései eredményt hoznak: a szék egyik karfája elválik annak többi részétől.*
- Igen! Igen! Igen!
*Örömködik egy sort és van is oka az örömre, hisz így egyik keze felszabadult, azzal pedig már elérheti a tőrét, hogy elvágja a köteleit. Lélegzetét visszafojtva dolgozik ezen, közben arra gondol, hogy most majd milyen jól megmenti Effyt is. Bár még nem tudja, hogy hogyan, de mindenképpen megpróbálja. Csak azt kell eldöntenie, hogy kötelékei elvágása után melyik ajtóval próbálkozzon. Elhatározása szerint erről egy egyszerű kiszámolóval fog dönteni. "Ecc-pecc, kimehecc..."*
*Aenaenek sok rossz tulajdonsága van, viszont a kitartása mindenképpen a javára válik. A szíve a torkában dobog, légvétele felszínes. Fél amiatt, ami történhet, aggódik Effyért és hát ki is fulladt kicsit, de erőfeszítései eredményt hoznak: a szék egyik karfája elválik annak többi részétől.*
- Igen! Igen! Igen!
*Örömködik egy sort és van is oka az örömre, hisz így egyik keze felszabadult, azzal pedig már elérheti a tőrét, hogy elvágja a köteleit. Lélegzetét visszafojtva dolgozik ezen, közben arra gondol, hogy most majd milyen jól megmenti Effyt is. Bár még nem tudja, hogy hogyan, de mindenképpen megpróbálja. Csak azt kell eldöntenie, hogy kötelékei elvágása után melyik ajtóval próbálkozzon. Elhatározása szerint erről egy egyszerű kiszámolóval fog dönteni. "Ecc-pecc, kimehecc..."*
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-28 08:31:05
Üzenet elküldve: 2020-04-28 08:31:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fél szemmel felkukucskál az élt törpe harcos és vigyorral a száján nézi végig, amint a zsoldos combja patakokban ontja a bugyogó vért. Na ez már döfi! Törzsvendég még lehet valamelyik kocsmában. Annyira azért nem örül mert van mire nézni. Törpe társát megvizslatva elkomorodik a vigyorgó tekintete és átmegy vicsorba.*
- Átkozottak, ezért megfizettek!
*Bosszút forral a zsoldosbrigád ellen. Valaki azért a sok közül a segedelmére siet. Harcos becsület. Azért akad még ebbe a világba is. Nem sokat filózik rajta mert a spriccelő zsoldos mellett van egy másik aki rája támadna ha hagyná. Mondjuk túl sokat nem tud tenni mint védekezik. Nem lesz a nap hőse az már biztos. Nem baj csak élje túl és szedjen le minél több banditát. Egy ártány a háta mögé oson aminek csak a szerencse és némi reakció a megmondója, hogy nem lett vége a törpe kalandozásának. A reflexből kirúgó csatabárd hárítja a rá támadó támadást. Pont időben. Visszatámadásra és menekítésre nincs idő. Farkasszemet nézni van. Lousadel is jó gyerek. Legalább a megsegítésükön dolgozik. Ha van egy leheletnyi ideje támadni akkor befejezi amit elkezdett. Ne szenvedjen szegény pára spriccelő combbal. Megindít hát egy csapás a bárdal, hogy véget vessen a szenvedésének.*
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fél szemmel felkukucskál az élt törpe harcos és vigyorral a száján nézi végig, amint a zsoldos combja patakokban ontja a bugyogó vért. Na ez már döfi! Törzsvendég még lehet valamelyik kocsmában. Annyira azért nem örül mert van mire nézni. Törpe társát megvizslatva elkomorodik a vigyorgó tekintete és átmegy vicsorba.*
- Átkozottak, ezért megfizettek!
*Bosszút forral a zsoldosbrigád ellen. Valaki azért a sok közül a segedelmére siet. Harcos becsület. Azért akad még ebbe a világba is. Nem sokat filózik rajta mert a spriccelő zsoldos mellett van egy másik aki rája támadna ha hagyná. Mondjuk túl sokat nem tud tenni mint védekezik. Nem lesz a nap hőse az már biztos. Nem baj csak élje túl és szedjen le minél több banditát. Egy ártány a háta mögé oson aminek csak a szerencse és némi reakció a megmondója, hogy nem lett vége a törpe kalandozásának. A reflexből kirúgó csatabárd hárítja a rá támadó támadást. Pont időben. Visszatámadásra és menekítésre nincs idő. Farkasszemet nézni van. Lousadel is jó gyerek. Legalább a megsegítésükön dolgozik. Ha van egy leheletnyi ideje támadni akkor befejezi amit elkezdett. Ne szenvedjen szegény pára spriccelő combbal. Megindít hát egy csapás a bárdal, hogy véget vessen a szenvedésének.*
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:28:13
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:28:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Raenerold, Nae és Fogó egyelőre együtt haladnak, persze a lány a hármasból még dönthet másképpen. Rae, annak ellenére, hogy elfként ez hátrányt jelent számára, igyekszik a homályban haladni, egyenesen előre, a megbeszélt terv szerint. Sajnálja a törpéket, hogy ne sajnálná őket, a saját ostobaságuk ellenére csak bajtársaik a hosszúéletűnek, reménykedik benne, hogy a többiekkel együtt nem esik bajuk. Talán az a Lou nevű paraszt az egyetlen, akiért szeme se rebbenne. ~ Még visszamegy... mit is vártam egy zsoldostól. ~ Nem, mintha nagyon lenézné őket, egyszerűen kell egy skatulya, amibe most beleöntheti azt a mentalitást, amit a lovag helyett lovag férfi képvisel, s amit ő annyira gyűlöl. A kutya csendes marad, nem kalandozik el, nem akadályozza az akciót. Talán elf érzékeinek is köszönhetően, valami neszelésre lesz figyelmes, a távolban, tőle jobbra. A hangok tompák, feltehetően a kutyának jobban körvonalazódnak, a lovagot azonban megrémisztik. Nae felé fordul, ha ő még mellette van, halkan suttogja oda, azt nem is sejtve, hogy feltehetően a parancsnok érkezik.*
- Siessünk, mielőtt elkapnának minket. *A feladata az úrnő megmentése most, az áldozatokat ennek kell alávetni sajnos, s ezt is kell szem előtt tartania. Halad tovább, egészen az épület hátuljáig, bejáratot keresve, ha teheti.*
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Raenerold, Nae és Fogó egyelőre együtt haladnak, persze a lány a hármasból még dönthet másképpen. Rae, annak ellenére, hogy elfként ez hátrányt jelent számára, igyekszik a homályban haladni, egyenesen előre, a megbeszélt terv szerint. Sajnálja a törpéket, hogy ne sajnálná őket, a saját ostobaságuk ellenére csak bajtársaik a hosszúéletűnek, reménykedik benne, hogy a többiekkel együtt nem esik bajuk. Talán az a Lou nevű paraszt az egyetlen, akiért szeme se rebbenne. ~ Még visszamegy... mit is vártam egy zsoldostól. ~ Nem, mintha nagyon lenézné őket, egyszerűen kell egy skatulya, amibe most beleöntheti azt a mentalitást, amit a lovag helyett lovag férfi képvisel, s amit ő annyira gyűlöl. A kutya csendes marad, nem kalandozik el, nem akadályozza az akciót. Talán elf érzékeinek is köszönhetően, valami neszelésre lesz figyelmes, a távolban, tőle jobbra. A hangok tompák, feltehetően a kutyának jobban körvonalazódnak, a lovagot azonban megrémisztik. Nae felé fordul, ha ő még mellette van, halkan suttogja oda, azt nem is sejtve, hogy feltehetően a parancsnok érkezik.*
- Siessünk, mielőtt elkapnának minket. *A feladata az úrnő megmentése most, az áldozatokat ennek kell alávetni sajnos, s ezt is kell szem előtt tartania. Halad tovább, egészen az épület hátuljáig, bejáratot keresve, ha teheti.*
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-27 19:50:52
Üzenet elküldve: 2020-04-27 19:50:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
*Távolban néha zaj hallatszik, fészkelődés, széktologatás, majd ismét sikoly. Abban a pillanatban, hogy egy kissé alábbhagy az ugrándozásban, mindezt meg is hallja, ha fülel rá. Számos képtelenebbnél képtelen ötlet ugrik be elméje egy távoli zugából, mi vélhetően csodás hősökről szóló történetek, kik a harcművészetet oly jártassággal művelik, hogy kezükben, egy mocsári pitypang is fegyver lehet. Persze jó az álmodozás, hisz tereli a figyelmet a valóról, arról, hogy Kagaenae Thargodar, egyedül, egy koszos lyukban, ajtók mögött, székhez kötözve, sikolyokat hallgathat, s várhatja sorsát. Nem adja fel, bár meglepődne az ember, ha ezt látná, hisz tagadja meg bármennyire is, akkor is Kagan Thargodar lányáról van szó, aki mindig csak időlegesen fújt visszavonulót, de valójában soha nem adta fel. Még galambdúcnak is méltóságosabb, mint sokan mások, s ez talán elmondható erről a székestül pattogó kislányról is, itt a lyukban, székhez kötözve. Ismét mozdul, néhány szusszanásnyi pillanat után, s a szék láb lassan kiemelkedik, majd vissza. Ismét ki, majd egy hangyányit jobbra, végül szilárd talajt ér, s reccsen egyet. Ismét sikoly, közben puttyog és puttyog a víz, bár már inkább csak placcsan a földes talajon. Ahogy folytatja, hirtelen jobb kezében ott marad a karfa, ami tőből tört le a támláról, így azzal már akár operálhat is, jóval hatékonyabban, mint eddig kezek nélkül.*
//Kagaenae//
*Távolban néha zaj hallatszik, fészkelődés, széktologatás, majd ismét sikoly. Abban a pillanatban, hogy egy kissé alábbhagy az ugrándozásban, mindezt meg is hallja, ha fülel rá. Számos képtelenebbnél képtelen ötlet ugrik be elméje egy távoli zugából, mi vélhetően csodás hősökről szóló történetek, kik a harcművészetet oly jártassággal művelik, hogy kezükben, egy mocsári pitypang is fegyver lehet. Persze jó az álmodozás, hisz tereli a figyelmet a valóról, arról, hogy Kagaenae Thargodar, egyedül, egy koszos lyukban, ajtók mögött, székhez kötözve, sikolyokat hallgathat, s várhatja sorsát. Nem adja fel, bár meglepődne az ember, ha ezt látná, hisz tagadja meg bármennyire is, akkor is Kagan Thargodar lányáról van szó, aki mindig csak időlegesen fújt visszavonulót, de valójában soha nem adta fel. Még galambdúcnak is méltóságosabb, mint sokan mások, s ez talán elmondható erről a székestül pattogó kislányról is, itt a lyukban, székhez kötözve. Ismét mozdul, néhány szusszanásnyi pillanat után, s a szék láb lassan kiemelkedik, majd vissza. Ismét ki, majd egy hangyányit jobbra, végül szilárd talajt ér, s reccsen egyet. Ismét sikoly, közben puttyog és puttyog a víz, bár már inkább csak placcsan a földes talajon. Ahogy folytatja, hirtelen jobb kezében ott marad a karfa, ami tőből tört le a támláról, így azzal már akár operálhat is, jóval hatékonyabban, mint eddig kezek nélkül.*
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-27 19:18:36
Üzenet elküldve: 2020-04-27 19:18:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*A lövésük nyomán korábban kialvó tűz és az ezzel együtt semmivé váló fényforrás változtat a helyzeten. Az igric nem tartozik a legjobb lövők közé, de az átgondolt helyzetválasztása eddig mindig sikerre vitte acélnyilait.
A kerítés mellé érve, kihasználva annak fedezékét halad előre görnyedten. A talpig fekete ruhák ezúttal talán a segítségére szolgálnak, hogy jobban rejtsék alakját az egyre inkább mindent uraló alkonyban.
A sarokra érve sem adja fel fedezékét, hanem annak takarásából tekint ki és keres célt időközben tűzkész állapotba hozott számszeríjával.
A sarkon túl Hesgrim csap össze egy ellenféllel és bár az igric nem látja a szerencse jelentőségét, nem hagyná, hogy a törpére támadó újra próbálkozzon. Alkarján megtámasztja a fegyvert, pillanatnyi ideig benntartja a levegőt, céloz és lő.
Félhomály van, a célpont közel és felsőtestre lő, mert bár hiszi, hogy vértet viselnek, bízik benne, hogy az acélvessző átüti és a meglepetés ereje is nála. Elhúzza a kioldószerkezet ravaszát és lő.*
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*A lövésük nyomán korábban kialvó tűz és az ezzel együtt semmivé váló fényforrás változtat a helyzeten. Az igric nem tartozik a legjobb lövők közé, de az átgondolt helyzetválasztása eddig mindig sikerre vitte acélnyilait.
A kerítés mellé érve, kihasználva annak fedezékét halad előre görnyedten. A talpig fekete ruhák ezúttal talán a segítségére szolgálnak, hogy jobban rejtsék alakját az egyre inkább mindent uraló alkonyban.
A sarokra érve sem adja fel fedezékét, hanem annak takarásából tekint ki és keres célt időközben tűzkész állapotba hozott számszeríjával.
A sarkon túl Hesgrim csap össze egy ellenféllel és bár az igric nem látja a szerencse jelentőségét, nem hagyná, hogy a törpére támadó újra próbálkozzon. Alkarján megtámasztja a fegyvert, pillanatnyi ideig benntartja a levegőt, céloz és lő.
Félhomály van, a célpont közel és felsőtestre lő, mert bár hiszi, hogy vértet viselnek, bízik benne, hogy az acélvessző átüti és a meglepetés ereje is nála. Elhúzza a kioldószerkezet ravaszát és lő.*
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-27 18:56:36
Üzenet elküldve: 2020-04-27 18:56:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Erőfeszítéseinek van eredménye, bár elég kétes. Fejét rázva nézi a tömlőt, amiből csöpögött rá a víz. Nem érti, de nem is akarja érteni.
Vizes ruhája hidegen tapad a bőréhez, saját leheletét is látni véli, ahogy lihegve próbálja elérni, hogy a szék újra négy egyforma hosszú lábon álljon. A szék érezhetően lazul, úgyhogy a terve jó volt, csak a kivitelezés nem olyan jó, mint ahogyan lelki szemei előtt kezdetben látta. Elképzéseiben kétféle forgatókönyv volt, az egyik szerint nagy lendülettel, székestől a falhoz csapja magát, mitől az ülőalkalmatosság összetörik, ő pedig kiszabadul - később pedig egy széklábbal agyonverheti azt, aki majd újra bejön a helyiségbe. A másik elképzelése szerint csinálna egy roppant elegáns szaltót székestől, lehetőleg úgy, hogy előbb szájba verje azt, aki bejön, de úgy, hogy ripityommá törve megint csak a kezébe kerülhessen a székláb. Ezeken az elképzeléseken hangosan nevet.
Inkább csak a földbe préselődött lábat próbálja kirángatni a lyukból, hogy aztán kicsit odébb ugrabugrálva folytathassa a szék széttörését, illetve annak paródiáját. Az újabb sikolyokra abbahagyja egy pillanatra, de aztán még elszántabban folytatja. Meg kell mentenie Effyt, de ahhoz, hogy megmentse Effyt, ki kell innen szabadulnia, járjon az bármekkora zajjal is. Azt ugyan még nem tudja pontosan, hogy hogyan is menti meg Effyt, de azon a folyón majd akkor kel át, ha a partjára ér, először muszáj a széktől megszabadulnia.*
*Erőfeszítéseinek van eredménye, bár elég kétes. Fejét rázva nézi a tömlőt, amiből csöpögött rá a víz. Nem érti, de nem is akarja érteni.
Vizes ruhája hidegen tapad a bőréhez, saját leheletét is látni véli, ahogy lihegve próbálja elérni, hogy a szék újra négy egyforma hosszú lábon álljon. A szék érezhetően lazul, úgyhogy a terve jó volt, csak a kivitelezés nem olyan jó, mint ahogyan lelki szemei előtt kezdetben látta. Elképzéseiben kétféle forgatókönyv volt, az egyik szerint nagy lendülettel, székestől a falhoz csapja magát, mitől az ülőalkalmatosság összetörik, ő pedig kiszabadul - később pedig egy széklábbal agyonverheti azt, aki majd újra bejön a helyiségbe. A másik elképzelése szerint csinálna egy roppant elegáns szaltót székestől, lehetőleg úgy, hogy előbb szájba verje azt, aki bejön, de úgy, hogy ripityommá törve megint csak a kezébe kerülhessen a székláb. Ezeken az elképzeléseken hangosan nevet.
Inkább csak a földbe préselődött lábat próbálja kirángatni a lyukból, hogy aztán kicsit odébb ugrabugrálva folytathassa a szék széttörését, illetve annak paródiáját. Az újabb sikolyokra abbahagyja egy pillanatra, de aztán még elszántabban folytatja. Meg kell mentenie Effyt, de ahhoz, hogy megmentse Effyt, ki kell innen szabadulnia, járjon az bármekkora zajjal is. Azt ugyan még nem tudja pontosan, hogy hogyan is menti meg Effyt, de azon a folyón majd akkor kel át, ha a partjára ér, először muszáj a széktől megszabadulnia.*
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-27 18:32:27
Üzenet elküldve: 2020-04-27 18:32:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
-A francba!
*Hagyja el száját a halk káromkodás, amikor észreveszi, hogy lövése semmit sem ért. Tegezébe helyezi íját és gyors tempóval igyekszik elérni a jobb lőállást jelentő sarkot, persze lehetőleg hangtalanul lépkedve szedi lábait, de erre már nem fektet annyi figyelmet, mint eleinte. Figyelme is lankad, ezért nem szúrja ki az egyéni utat választó zsoldosnőt, csak a közvetlen közelére és az elérendő célra, a sarokra koncentrál, így egyelőre a parancsnok által vezetett őröket sem veszi észre. Amint odaér a célul kitűzött sarokra előveszi íját és egy nyílvesszőt a tegezben lévő hét megmaradt lőszerből, majd ráhelyezi a tollas bot végét a húrra és felemeli fegyverét.*
-A francba!
*Hagyja el száját a halk káromkodás, amikor észreveszi, hogy lövése semmit sem ért. Tegezébe helyezi íját és gyors tempóval igyekszik elérni a jobb lőállást jelentő sarkot, persze lehetőleg hangtalanul lépkedve szedi lábait, de erre már nem fektet annyi figyelmet, mint eleinte. Figyelme is lankad, ezért nem szúrja ki az egyéni utat választó zsoldosnőt, csak a közvetlen közelére és az elérendő célra, a sarokra koncentrál, így egyelőre a parancsnok által vezetett őröket sem veszi észre. Amint odaér a célul kitűzött sarokra előveszi íját és egy nyílvesszőt a tegezben lévő hét megmaradt lőszerből, majd ráhelyezi a tollas bot végét a húrra és felemeli fegyverét.*
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-27 13:14:09
Üzenet elküldve: 2020-04-27 13:14:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hirtelen bolydul fel az este, ami már inkább éjszakába nyúlik, bár nyilván addig akad még néhány óra azért. Settenkedő árnyak tűnnek fel, s tűnnek el a sarkokon, immár nem lehet tudni nagyon, hogy melyik kié, lassan összeolvadnak az érkező sötétséggel, melyre a holtak teteme által kioltott tűz, csak még inkább rásegít.
Grük és Chayss hallja a lent zajló elkezdődő csatát, furcsa, mert az egész olyan, mintha mindkét fél visszafojtaná hangját, így az is nyögés tán, mi máskor ordítás kellene, hogy legyen, akár egy történelmi emlékű ütközet, minek emlékei a múlt homályába vésznek, mielőtt elkezdődtek volna. Nesztelen indul meg a két íjász kettős, melyből csak egyik érzi magát igazán jó lövésznek, s a Chayss ajkáról lepottyanó káromkodás, hűen tükrözi gondolatait. Szerencsésen leérnek, felfelé haladva volt idejük, s lehetőségük megfontoltan cselekedni, felmérni a terepet, persze ez most nincs így, de ez nem akadályozza őket, hogy macskaként igyekezzenek le. Elsősorban Chayss, aki eljut a ház sarkáig, s onnan kitekinthet, majd rögtön vele szemben, máris terjedő, sötét, ragacsos vértócsát figyelhet meg.
A Hesgrim által megvágott zsoldos combjából gyakorlatilag spriccel a vér, Hesgrim pedig fegyverét próbálja visszaszerezni. Morak gyomrára tapasztott kézzel dől el, összeszorított fogakkal és tágra nyílt tekintettel. Chayss láthatja, hogy a férfi hová kapta a szúrást, s levonhatja maga következtetését.
Grüksunosz még kivár, s segíteni akar, íját célra tartja, s lő. A törpe kettős és a zsoldos felé igyekvő másik hajléktalannak tűnő egyént próbálja telibe kapni. A távolság nagyobb, ahogyan a sötétség is, ami nem segíti igyekezetét, ráadásul kissé srégen szükséges lőni, át, a sövényen és a kovácsoltvas kerítés rúdjai között. Halk suhanó hang hallatszik a pendülés után, majd mintha egy fa pálcika törne ketté, s rögtön ezt követően a célzott zsoldos arca a lövés irányába mozdul. Jócskán elkerülte, s látni ugyan nem látta, de hallotta a lövést, tán még a szelét is érezte, nem lassít. Egyelőre nincs akadálya, hogy odaérjen a felkászálódó Hesgrimhez, s fegyverét előrántva csapásra emelje azt, aztán lesújtson, ahová csak sikerül. Chayss a csapást megakadályozni nem tudja, hiszen az előkészületek még előtte zajlanak, ő már csak a lövés végeredményére ér oda.
Időközben Hesgrimnek sikerül igazítania felszerelésén és feltápászkodnia, hogy csatabárdjára támaszkodva védje társát a másik vérző üvöltő, lassan összeomló zsoldos, valamint az érkező felől. A törpe csupán a szerencsétől függ, ami úgy látszik hősies próbálkozásainak köszönhetően melléáll. A gyorsan mögé érkező zsoldos lendületét észreveszi és tud reagálni rá. Sikerül! Az általa tulajdonképpen ösztönösen lendített csatabárdon szikrázva csattan a kard, apró fénypászmával világítva meg a küzdő felek arcát. A támadást sikerül elhárítania, de, ami még fontosabb, ad időt a többieknek, hogy közbefolyhassanak, azonban a vérző Morak menekítése, még várat magára, most nem sikerülhet.
Lousadel, kétkedő és hitetlen tekintettel néz a távolodó kettős után. Talán még fejét is megrázza értetlenül, cserbenhagyták volna őket? Az események kellős közepén? Azonban a magvas gondolatokra nincs idő, amint dobó távolba ér, lándzsáját fogja marokra, s feje mellett alaposan hátrahúzva hajítja el, a Hesgrim mellett tornyosuló zsoldos irányába. A zsoldos, nevezzük Negyediknek, az utolsó pillanatban kapja fel fejét, s kardjával söprő mozdulatot teszi, majd kissé elhajol. Lousadel nem talál, lándzsája a kerítés vasrácsai között siklik át, azonban megadta a lehetőséget, hogy a többiek támadhassanak, akárcsak Hesgrim, továbbá van ideje futólépésben kardjával odaérni, mielőtt a zsoldosoknál túlerő lép fel. A Hesgrim által megsebesített zsoldos, combját szorítja két kezével, de a kard még nála, igaz, keze egyre remegősebb, s arca, a sötétben is fehérlik. Hesgrim, ha körbetekint, Chaysst nem veszi észre, Grük, még kissé távol jár, csak a következő lépés során érkezhet meg, de akkor már be is avatkozhat. Szóval ők ketten rejtve maradnak a törpe számára, nem úgy, a sötétben távol mozgó, lassan távolodó alakok, melyek ahelyett, hogy segítségére sietnének, távolodni látszanak. Talán megérti, talán nem. Ez már csak rajta áll. Raenerold nem ütközik akadályba, mikor függetlenül a nem messze tőle zajló csatától, a másik irányban halad tovább, lépésről-lépésre, árnyékról, árnyékra. Fogó hűséges társ, s csendben is marad, szerencséjére. Naesala, iménti társához hasonlóan dönt, s bár a tűz kihunyására fejét felkapja, az udvarból nem érkezik több őr, csendes és kihalt, csak a kapu előtti járda lesz egyre fürgébb és fürgébb mozgástól teljes. A leghátul lévő őr, nevezzük Hatodiknak, ismét nyer néhány métert, s társa nyomában lohol, kinek csapását Hesgrim az imént bőszen és ügyesen védte. Akkor érkezik meg a csapathoz, amikor Grüksunosz is a sarokra, mondhatni egy időben, addig Hatodik sem támad, de mozgására bárki felfigyelhet. Egyedül a bagós ül csendesen, hátát a kandelábernek támasztva, s gyakorlatilag, bagózik tovább, füstfelhőket eregetve, még csak fel sem néz. Naesala és Raenerold hiába tekint körbe, a járdán zajló eseményeken kívül semmi egyéb nem történik, bár, mintha a távolban erőteljes mozgolódás támadna a sötétben, mintha egy újabb csapat közeledne.*
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Denjaar kapitány és csapata a romvárosban kutat. Nem csoda, hiszen a szegénynegyedben, valamint a piactéren hallottakból azt a következtetést vonhatták le, hogy errefelé kell keresgéljenek, emellett ki tudja mit gondol Chayssról és terveiről. A csapat nesztelen lépeget, s a csendes beszélgetés, a romos házak, ledőlt oszlopok között nem hangzik túl hangosan, csak suttogás a szélben, mit néha szakít meg hamarost egy-egy pendülés és csendülés. Mást is tapasztalhatnak, a város egy kis szeglete, túl az utca sarkán, mintha sötétségbe borult volna, s mintha történne valami, a hangokból legalábbis erre lehet következtetni.*
//Sisgwaeren//
*Gwaeren a többiekhez képest teljesen más utat választ. Talán amellett dönt, amelyet legutóbb beszéltek, a hátsó útvonalat, ez még pontosan nem derül ki. Annyi bizonyos, leszakad a többiektől és másik irányba indul, elkerülve a csata kezdetét. Erre az utca nem sötét, a kandelláberek halvány fényt sugároznak, de így estére már nem nagyon találkozik senkivel, elvétve egy-két mit sem sejtő részeggel, akik nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget. A kerülő nem nagy, de időbe telik, míg odaér céljához, bárhol legyen is az. Lassan Kagaenae háza mögött jár, s a hátsó kertet körbevevő sövény tövében halad tovább nesztelenül.*
//Kagaenae//
*A lány mindeközben küzd, s mindent bevet, mit csak talán a régmúlt olvasmányaiból, vagy legalábbis józan eszéből elő tud csak venni. Minden erejét össze kell szednie, szerencsére azonban, bármily törékeny is, nincs híján belőle, a barbár vér buzog ereiben. Néhányszor neki kell rugaszkodnia, s első pár próbálkozására nem is történik semmi, csak vészesen meginog, valamint az előre hajolástól, egy jó adag vizet kap a nyakába, mi blúza alá csorog. A hideg kézzel fogható, akár egy barlang cseppköveiről aláhulló fagyos csepp, szinte égetően hideg. Aztán beindul, elébb csak aprót, majd egyre nagyobbakat szökken székestül. Alaposan elfárad ugyan, de néhány mozdulattal később diadalmasan öltheti nyelvét akár a csepegő mennyezetre, ami valójában egy tömlő, csak eddig beleolvadt nagy barnaságával. Tehát szándékos az áldás, ennyi már biztos, kérdés, mi volt a cél vele? Egy dolog, azonban marad változatlan. A szék recseg-ropog, de sem kötései, sem pedig eresztékei nem engednek, csupán lazulnak kissé, valamint egyik lába mélyen a földbe süllyed, így majdhogynem féloldalasan, kényelmetlen pozícióban egyensúlyozhat a szoba közepétől kissé távolabb. Olybá tűnhet, hogyha nem is hatalmas, de bizony zajt csap, mire nem érkezik válasz, nem nyílik ajtó, nem hangzik fel káromkodás, s a bűzös lehelet emléke is csak emlék marad, nem frissítik fel újabb frecsegő szavakkal. Ismét egy sikoly, majd csend. Tovább... tovább... !*
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hirtelen bolydul fel az este, ami már inkább éjszakába nyúlik, bár nyilván addig akad még néhány óra azért. Settenkedő árnyak tűnnek fel, s tűnnek el a sarkokon, immár nem lehet tudni nagyon, hogy melyik kié, lassan összeolvadnak az érkező sötétséggel, melyre a holtak teteme által kioltott tűz, csak még inkább rásegít.
Grük és Chayss hallja a lent zajló elkezdődő csatát, furcsa, mert az egész olyan, mintha mindkét fél visszafojtaná hangját, így az is nyögés tán, mi máskor ordítás kellene, hogy legyen, akár egy történelmi emlékű ütközet, minek emlékei a múlt homályába vésznek, mielőtt elkezdődtek volna. Nesztelen indul meg a két íjász kettős, melyből csak egyik érzi magát igazán jó lövésznek, s a Chayss ajkáról lepottyanó káromkodás, hűen tükrözi gondolatait. Szerencsésen leérnek, felfelé haladva volt idejük, s lehetőségük megfontoltan cselekedni, felmérni a terepet, persze ez most nincs így, de ez nem akadályozza őket, hogy macskaként igyekezzenek le. Elsősorban Chayss, aki eljut a ház sarkáig, s onnan kitekinthet, majd rögtön vele szemben, máris terjedő, sötét, ragacsos vértócsát figyelhet meg.
A Hesgrim által megvágott zsoldos combjából gyakorlatilag spriccel a vér, Hesgrim pedig fegyverét próbálja visszaszerezni. Morak gyomrára tapasztott kézzel dől el, összeszorított fogakkal és tágra nyílt tekintettel. Chayss láthatja, hogy a férfi hová kapta a szúrást, s levonhatja maga következtetését.
Grüksunosz még kivár, s segíteni akar, íját célra tartja, s lő. A törpe kettős és a zsoldos felé igyekvő másik hajléktalannak tűnő egyént próbálja telibe kapni. A távolság nagyobb, ahogyan a sötétség is, ami nem segíti igyekezetét, ráadásul kissé srégen szükséges lőni, át, a sövényen és a kovácsoltvas kerítés rúdjai között. Halk suhanó hang hallatszik a pendülés után, majd mintha egy fa pálcika törne ketté, s rögtön ezt követően a célzott zsoldos arca a lövés irányába mozdul. Jócskán elkerülte, s látni ugyan nem látta, de hallotta a lövést, tán még a szelét is érezte, nem lassít. Egyelőre nincs akadálya, hogy odaérjen a felkászálódó Hesgrimhez, s fegyverét előrántva csapásra emelje azt, aztán lesújtson, ahová csak sikerül. Chayss a csapást megakadályozni nem tudja, hiszen az előkészületek még előtte zajlanak, ő már csak a lövés végeredményére ér oda.
Időközben Hesgrimnek sikerül igazítania felszerelésén és feltápászkodnia, hogy csatabárdjára támaszkodva védje társát a másik vérző üvöltő, lassan összeomló zsoldos, valamint az érkező felől. A törpe csupán a szerencsétől függ, ami úgy látszik hősies próbálkozásainak köszönhetően melléáll. A gyorsan mögé érkező zsoldos lendületét észreveszi és tud reagálni rá. Sikerül! Az általa tulajdonképpen ösztönösen lendített csatabárdon szikrázva csattan a kard, apró fénypászmával világítva meg a küzdő felek arcát. A támadást sikerül elhárítania, de, ami még fontosabb, ad időt a többieknek, hogy közbefolyhassanak, azonban a vérző Morak menekítése, még várat magára, most nem sikerülhet.
Lousadel, kétkedő és hitetlen tekintettel néz a távolodó kettős után. Talán még fejét is megrázza értetlenül, cserbenhagyták volna őket? Az események kellős közepén? Azonban a magvas gondolatokra nincs idő, amint dobó távolba ér, lándzsáját fogja marokra, s feje mellett alaposan hátrahúzva hajítja el, a Hesgrim mellett tornyosuló zsoldos irányába. A zsoldos, nevezzük Negyediknek, az utolsó pillanatban kapja fel fejét, s kardjával söprő mozdulatot teszi, majd kissé elhajol. Lousadel nem talál, lándzsája a kerítés vasrácsai között siklik át, azonban megadta a lehetőséget, hogy a többiek támadhassanak, akárcsak Hesgrim, továbbá van ideje futólépésben kardjával odaérni, mielőtt a zsoldosoknál túlerő lép fel. A Hesgrim által megsebesített zsoldos, combját szorítja két kezével, de a kard még nála, igaz, keze egyre remegősebb, s arca, a sötétben is fehérlik. Hesgrim, ha körbetekint, Chaysst nem veszi észre, Grük, még kissé távol jár, csak a következő lépés során érkezhet meg, de akkor már be is avatkozhat. Szóval ők ketten rejtve maradnak a törpe számára, nem úgy, a sötétben távol mozgó, lassan távolodó alakok, melyek ahelyett, hogy segítségére sietnének, távolodni látszanak. Talán megérti, talán nem. Ez már csak rajta áll. Raenerold nem ütközik akadályba, mikor függetlenül a nem messze tőle zajló csatától, a másik irányban halad tovább, lépésről-lépésre, árnyékról, árnyékra. Fogó hűséges társ, s csendben is marad, szerencséjére. Naesala, iménti társához hasonlóan dönt, s bár a tűz kihunyására fejét felkapja, az udvarból nem érkezik több őr, csendes és kihalt, csak a kapu előtti járda lesz egyre fürgébb és fürgébb mozgástól teljes. A leghátul lévő őr, nevezzük Hatodiknak, ismét nyer néhány métert, s társa nyomában lohol, kinek csapását Hesgrim az imént bőszen és ügyesen védte. Akkor érkezik meg a csapathoz, amikor Grüksunosz is a sarokra, mondhatni egy időben, addig Hatodik sem támad, de mozgására bárki felfigyelhet. Egyedül a bagós ül csendesen, hátát a kandelábernek támasztva, s gyakorlatilag, bagózik tovább, füstfelhőket eregetve, még csak fel sem néz. Naesala és Raenerold hiába tekint körbe, a járdán zajló eseményeken kívül semmi egyéb nem történik, bár, mintha a távolban erőteljes mozgolódás támadna a sötétben, mintha egy újabb csapat közeledne.*
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Denjaar kapitány és csapata a romvárosban kutat. Nem csoda, hiszen a szegénynegyedben, valamint a piactéren hallottakból azt a következtetést vonhatták le, hogy errefelé kell keresgéljenek, emellett ki tudja mit gondol Chayssról és terveiről. A csapat nesztelen lépeget, s a csendes beszélgetés, a romos házak, ledőlt oszlopok között nem hangzik túl hangosan, csak suttogás a szélben, mit néha szakít meg hamarost egy-egy pendülés és csendülés. Mást is tapasztalhatnak, a város egy kis szeglete, túl az utca sarkán, mintha sötétségbe borult volna, s mintha történne valami, a hangokból legalábbis erre lehet következtetni.*
//Sisgwaeren//
*Gwaeren a többiekhez képest teljesen más utat választ. Talán amellett dönt, amelyet legutóbb beszéltek, a hátsó útvonalat, ez még pontosan nem derül ki. Annyi bizonyos, leszakad a többiektől és másik irányba indul, elkerülve a csata kezdetét. Erre az utca nem sötét, a kandelláberek halvány fényt sugároznak, de így estére már nem nagyon találkozik senkivel, elvétve egy-két mit sem sejtő részeggel, akik nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget. A kerülő nem nagy, de időbe telik, míg odaér céljához, bárhol legyen is az. Lassan Kagaenae háza mögött jár, s a hátsó kertet körbevevő sövény tövében halad tovább nesztelenül.*
//Kagaenae//
*A lány mindeközben küzd, s mindent bevet, mit csak talán a régmúlt olvasmányaiból, vagy legalábbis józan eszéből elő tud csak venni. Minden erejét össze kell szednie, szerencsére azonban, bármily törékeny is, nincs híján belőle, a barbár vér buzog ereiben. Néhányszor neki kell rugaszkodnia, s első pár próbálkozására nem is történik semmi, csak vészesen meginog, valamint az előre hajolástól, egy jó adag vizet kap a nyakába, mi blúza alá csorog. A hideg kézzel fogható, akár egy barlang cseppköveiről aláhulló fagyos csepp, szinte égetően hideg. Aztán beindul, elébb csak aprót, majd egyre nagyobbakat szökken székestül. Alaposan elfárad ugyan, de néhány mozdulattal később diadalmasan öltheti nyelvét akár a csepegő mennyezetre, ami valójában egy tömlő, csak eddig beleolvadt nagy barnaságával. Tehát szándékos az áldás, ennyi már biztos, kérdés, mi volt a cél vele? Egy dolog, azonban marad változatlan. A szék recseg-ropog, de sem kötései, sem pedig eresztékei nem engednek, csupán lazulnak kissé, valamint egyik lába mélyen a földbe süllyed, így majdhogynem féloldalasan, kényelmetlen pozícióban egyensúlyozhat a szoba közepétől kissé távolabb. Olybá tűnhet, hogyha nem is hatalmas, de bizony zajt csap, mire nem érkezik válasz, nem nyílik ajtó, nem hangzik fel káromkodás, s a bűzös lehelet emléke is csak emlék marad, nem frissítik fel újabb frecsegő szavakkal. Ismét egy sikoly, majd csend. Tovább... tovább... !*
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-26 13:40:27
Üzenet elküldve: 2020-04-26 13:40:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* Amikor visszatér nem lepődik meg, hogy megint egy csúzlival néz farkasszemet.*
- Én vagyok az.* Szól oda a kölyköknek. Most szerencsére megússza a képen lövést.*
- Az biza.* Válaszolja neki, bár talán ez egy hülye kérdés volt. Eddig csak az egyik lurkót látja, de aztán feltűnik a másik is, aki a kis kupacát gyarapítja. Jó kis munkát végzet a két kölyök, mivel még egy kupac emelkedett a mellé, amit ő csinált.*
- Szép munka!* Dicséri meg őket. A megbeszéltek szerint a gyógyítás az első. Így hát be is mászik, hogy teljesítse ígéretét. Követi hát a két kölyköt be a kúria mélyére. Látszik, hogy megviselt a hely, de furcsamód a folyosókon megvannak az ajtók sértetlenül. Talán a ház őrzői túl jól végezték a munkájukat, ezért teljesen nem tudta a csőcselék lerabolni a helyet. Egy jó nagy faajtó előtt állnak meg, ahol már ott van a vödör víz is. A rongyot még lent átvette, amire nagy szüksége is lesz.*
- Ennek a víznek a felét fel kell forralni! Ha nincs tűzgyújtótok, akkor használjátok az enyémet, de majd kérem ám vissza!* Át is nyújtja, ha szükséges a készletet. Először szeretné megtekinteni a beteget. Ez hamarosan biztosan be is következik ugyanis bekopogtak a szobába. Türelmesen várja, hogy kinyíljon az ajtó. Sokat segítene, ha a beteg nem lenne magatehetetlen.*
* Amikor visszatér nem lepődik meg, hogy megint egy csúzlival néz farkasszemet.*
- Én vagyok az.* Szól oda a kölyköknek. Most szerencsére megússza a képen lövést.*
- Az biza.* Válaszolja neki, bár talán ez egy hülye kérdés volt. Eddig csak az egyik lurkót látja, de aztán feltűnik a másik is, aki a kis kupacát gyarapítja. Jó kis munkát végzet a két kölyök, mivel még egy kupac emelkedett a mellé, amit ő csinált.*
- Szép munka!* Dicséri meg őket. A megbeszéltek szerint a gyógyítás az első. Így hát be is mászik, hogy teljesítse ígéretét. Követi hát a két kölyköt be a kúria mélyére. Látszik, hogy megviselt a hely, de furcsamód a folyosókon megvannak az ajtók sértetlenül. Talán a ház őrzői túl jól végezték a munkájukat, ezért teljesen nem tudta a csőcselék lerabolni a helyet. Egy jó nagy faajtó előtt állnak meg, ahol már ott van a vödör víz is. A rongyot még lent átvette, amire nagy szüksége is lesz.*
- Ennek a víznek a felét fel kell forralni! Ha nincs tűzgyújtótok, akkor használjátok az enyémet, de majd kérem ám vissza!* Át is nyújtja, ha szükséges a készletet. Először szeretné megtekinteni a beteget. Ez hamarosan biztosan be is következik ugyanis bekopogtak a szobába. Türelmesen várja, hogy kinyíljon az ajtó. Sokat segítene, ha a beteg nem lenne magatehetetlen.*
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-24 22:05:30
Üzenet elküldve: 2020-04-24 22:05:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Romos emlékek//
- Milyen kár, hogy már nincsenek meg! *jegyzi meg szomorúan, míg a folyosón haladnak, hisz szívesen megnézte volna, hogy néztek ki a testvérek gyerekként, valamint a szüleikre is kíváncsi lett volna, ha már másképp nem találkozhat velük. Úgy tűnik azonban, vagy a törpék, vagy még akik esetleg előttük jártak itt, gondoskodtak róla, hogy ne sok minden maradjon a házban, ami mozdítható*
- Reménykedjünk! Mindkettőben. *jegyzi meg halvány mosollyal már a dolgozószobában, ahogy Ephemia nagybátyjára terelődik a szó, hiszen bár nem tudja, milyen papírokról van szó pontosan, gyanítja, legalább részben a családi vagyonhoz lehet köze. ~Ha elolvassa a levelet, biztos meglátogat majd titeket, és visszaadja az örökségeteket, ha nála van~ igyekszik üzenni tekintetével a lánynak, hisz tisztában van vele, milyen sokat is vesztettek, mikor a lázadás miatt el kellett menekülniük innen. Reméli, Joran talán segíthet benne, hogy a család élete visszatérhessen a korábbi medrébe*
- Bizonyára örülni fog a hírnek! *teszi hozzá, mikor Ephemia beavatja a levél tartalmába, nem is firtatva tovább a dolgot, főleg, hogy most a ház egy igazán érzékeny pontja felé, nevezetesen a lány korábbi szobájába tartanak*
- Nyugalom, nem fogunk elmozdítani semmit. Ugyanúgy hagyjuk, amilyen volt. *igyekszik ő maga is csitítgatni a törpéket, megállva az ajtóban, reményei szerint kísérőikkel együtt, hogy Ephemia egyedül fedezhesse fel egykori lakrészét. Nem mer beljebb menni, hisz túlzottan is tolakodónak érezné, hogy megzavarja a viszontlátás pillanatát, így csak odakintről igyekszik szemügyre venni a helyiséget, ami megítélése szerint fénykorában igazán lenyűgöző lehetett, de még most is gyönyörű. Míg Ephemia a szobát fedezi fel, ő maga azon töpreng, mondjon-e valamit, vagy inkább ne zavarja meg a lányt, de mivel semmi nem jut eszébe, ami ne lenne elcsépelt közhely, és amivel kicsit is segíteni tudna, így inkább a hallgatás mellett dönt, várva, hogy Ephemia szeretne-e beszélni valamiről, bár úgy tűnik, ő se igazán tudja szavakba önteni az érzéseit*
- Rendben. *bólint rá a távozás ötletére, mikor a lány úgy ítéli meg, már eleget látott a házból, szinte futva követve őt, hogy lépést tudjon tartani vele*
- Köszönjük, hogy körbenézhettünk! Viszontlátásra! Minden jót! *búcsúzik a törpéktől, miután rájuk bízták a levelet, igyekezve minél rövidebbre fogni a dolgot, hisz úgy érzékeli, amennyire az előbb még körbe szeretett volna nézni Ephemia, most olyannyira szeretné mihamarabb a háta mögött tudni az egész helyet.*
- Igazán szép lehetett egykor. Köszönöm, hogy megmutattad. *szólal meg bizonytalanul, ahogy ő is visszapillant a kúriára, bár tekintete hamar visszavándorol a lány arcára, szemeiből tisztán kiolvasható az aggodalom, amit érez* Ephemia, jól vagy? Ne... ne üljünk le valahol egy kicsit, mielőtt tovább mennénk? *kérdezi félszegen, hisz ő maga se tudja, mi lenne a legjobb, menni vagy maradni. Meg tudja érteni, hogy a lány távozni szeretne innen, de ahogy alaposabban végigméri tetőtől talpig, kicsit se biztos benne, hogy készen áll rá, hogy tovább szaladgáljon a városban*
- Felőlem mehetünk, ha úgy érzed, hogy képes vagy rá. *feleli végül, kissé közelebb lépve, hogy óvatosan a lány vállára tegye a kezét, ha lehetősége van rá*
- Együnk valamit, utána biztos jobban fogod érezni magad! *teszi hozzá biztatólag, igyekezve elterelni Ephemia gondolatait roskadozó otthonáról, úgy tűnik azonban, a lánynak nem kell sok ehhez, hiszen olyan gyorsan hagyja maga mögött a kúriát, hogy alig bírja tartani vele a lépést* Meg talán vehetnénk pár gyógyfüvet, ki tudja, mikor fognak jól jönni... Vagy egy új kabátot neked a régi helyett! *folytatja tovább a kényszeres csevegést, ami általában akkor szokott rátörni, mikor fogalma sincs, mit kellene mondania, és talán az lenne a legjobb, ha nem mondana semmit* Neked szükséged van valamire? *érdeklődik Ephemiától, miközben már a piac felé haladnak.*
- Milyen kár, hogy már nincsenek meg! *jegyzi meg szomorúan, míg a folyosón haladnak, hisz szívesen megnézte volna, hogy néztek ki a testvérek gyerekként, valamint a szüleikre is kíváncsi lett volna, ha már másképp nem találkozhat velük. Úgy tűnik azonban, vagy a törpék, vagy még akik esetleg előttük jártak itt, gondoskodtak róla, hogy ne sok minden maradjon a házban, ami mozdítható*
- Reménykedjünk! Mindkettőben. *jegyzi meg halvány mosollyal már a dolgozószobában, ahogy Ephemia nagybátyjára terelődik a szó, hiszen bár nem tudja, milyen papírokról van szó pontosan, gyanítja, legalább részben a családi vagyonhoz lehet köze. ~Ha elolvassa a levelet, biztos meglátogat majd titeket, és visszaadja az örökségeteket, ha nála van~ igyekszik üzenni tekintetével a lánynak, hisz tisztában van vele, milyen sokat is vesztettek, mikor a lázadás miatt el kellett menekülniük innen. Reméli, Joran talán segíthet benne, hogy a család élete visszatérhessen a korábbi medrébe*
- Bizonyára örülni fog a hírnek! *teszi hozzá, mikor Ephemia beavatja a levél tartalmába, nem is firtatva tovább a dolgot, főleg, hogy most a ház egy igazán érzékeny pontja felé, nevezetesen a lány korábbi szobájába tartanak*
- Nyugalom, nem fogunk elmozdítani semmit. Ugyanúgy hagyjuk, amilyen volt. *igyekszik ő maga is csitítgatni a törpéket, megállva az ajtóban, reményei szerint kísérőikkel együtt, hogy Ephemia egyedül fedezhesse fel egykori lakrészét. Nem mer beljebb menni, hisz túlzottan is tolakodónak érezné, hogy megzavarja a viszontlátás pillanatát, így csak odakintről igyekszik szemügyre venni a helyiséget, ami megítélése szerint fénykorában igazán lenyűgöző lehetett, de még most is gyönyörű. Míg Ephemia a szobát fedezi fel, ő maga azon töpreng, mondjon-e valamit, vagy inkább ne zavarja meg a lányt, de mivel semmi nem jut eszébe, ami ne lenne elcsépelt közhely, és amivel kicsit is segíteni tudna, így inkább a hallgatás mellett dönt, várva, hogy Ephemia szeretne-e beszélni valamiről, bár úgy tűnik, ő se igazán tudja szavakba önteni az érzéseit*
- Rendben. *bólint rá a távozás ötletére, mikor a lány úgy ítéli meg, már eleget látott a házból, szinte futva követve őt, hogy lépést tudjon tartani vele*
- Köszönjük, hogy körbenézhettünk! Viszontlátásra! Minden jót! *búcsúzik a törpéktől, miután rájuk bízták a levelet, igyekezve minél rövidebbre fogni a dolgot, hisz úgy érzékeli, amennyire az előbb még körbe szeretett volna nézni Ephemia, most olyannyira szeretné mihamarabb a háta mögött tudni az egész helyet.*
- Igazán szép lehetett egykor. Köszönöm, hogy megmutattad. *szólal meg bizonytalanul, ahogy ő is visszapillant a kúriára, bár tekintete hamar visszavándorol a lány arcára, szemeiből tisztán kiolvasható az aggodalom, amit érez* Ephemia, jól vagy? Ne... ne üljünk le valahol egy kicsit, mielőtt tovább mennénk? *kérdezi félszegen, hisz ő maga se tudja, mi lenne a legjobb, menni vagy maradni. Meg tudja érteni, hogy a lány távozni szeretne innen, de ahogy alaposabban végigméri tetőtől talpig, kicsit se biztos benne, hogy készen áll rá, hogy tovább szaladgáljon a városban*
- Felőlem mehetünk, ha úgy érzed, hogy képes vagy rá. *feleli végül, kissé közelebb lépve, hogy óvatosan a lány vállára tegye a kezét, ha lehetősége van rá*
- Együnk valamit, utána biztos jobban fogod érezni magad! *teszi hozzá biztatólag, igyekezve elterelni Ephemia gondolatait roskadozó otthonáról, úgy tűnik azonban, a lánynak nem kell sok ehhez, hiszen olyan gyorsan hagyja maga mögött a kúriát, hogy alig bírja tartani vele a lépést* Meg talán vehetnénk pár gyógyfüvet, ki tudja, mikor fognak jól jönni... Vagy egy új kabátot neked a régi helyett! *folytatja tovább a kényszeres csevegést, ami általában akkor szokott rátörni, mikor fogalma sincs, mit kellene mondania, és talán az lenne a legjobb, ha nem mondana semmit* Neked szükséged van valamire? *érdeklődik Ephemiától, miközben már a piac felé haladnak.*
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-24 07:24:40
Üzenet elküldve: 2020-04-24 07:24:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*Ahogy Nimeril visszaér ismét egy kihúzott csúzlival találja szembe magát, míg a hold és a csillagok fényei mellett a két kölyök meg nem bizonyosodik arról, hogy ő az.*
-Gyógyítótáfka?
*Kérdezi egyből megtudakolva a láthatóan drága holmi mibenlétét a csúzlit leengedő suhanc. A másik is feltűnik pár pillanattal később, és egy képkeretet darabol rá az amúgy eddigre Nimeril másik rakásával majdnem megegyező méretűkupacra. A csúzlis valamiféle megszaggatott kötényfélét nyújt át neki.*
-Teffék, ilyen kendőnk volt, éf van egy vödör kútvíz if.
*Úgy tűnik a két kölyök izgatott, és az, hogy elállnak a felborított asztal alkotta barikád mellől is, egészen azt jelzi, hogy szeretnék, ha bemenne. Ami azt illeti a hordár szóvá is teszi ezt.*
-Akkor elősör a gyógyítás, aztán a gyújtotatás, gyere orvoss!
*Mutat befelé, jelezvén, hogy akkor ők most vezetnék is be, mélyen a romos kúriába. Ha követi őket, elvezetik Nimerilt az emeletre, ott is egy nagy, királyi méretű faajtó határolta szoba előtt állnak meg, mely előtt ott áll az említett vödör víz, s azon kopogtatnak be. Amennyire Nimeril ki tudja venni a sötétben, a hall lekopaszított kongása után valamiféle folyosón, és emeleti fogadótermen haladnak át. Körben a falon sok helyütt lambéria, amit még csak itt-ott kezdett ki az idő és a lerablók vadfoga, sőt, az emeleten a legtöbb ablak még ép is. Az, hogy a többi szobában mi a helyzet, pedig jó kérdés, ugyanis nagy meglepetésre az ajtók is eléggé a helyükön vannak.*
*Ahogy Nimeril visszaér ismét egy kihúzott csúzlival találja szembe magát, míg a hold és a csillagok fényei mellett a két kölyök meg nem bizonyosodik arról, hogy ő az.*
-Gyógyítótáfka?
*Kérdezi egyből megtudakolva a láthatóan drága holmi mibenlétét a csúzlit leengedő suhanc. A másik is feltűnik pár pillanattal később, és egy képkeretet darabol rá az amúgy eddigre Nimeril másik rakásával majdnem megegyező méretűkupacra. A csúzlis valamiféle megszaggatott kötényfélét nyújt át neki.*
-Teffék, ilyen kendőnk volt, éf van egy vödör kútvíz if.
*Úgy tűnik a két kölyök izgatott, és az, hogy elállnak a felborított asztal alkotta barikád mellől is, egészen azt jelzi, hogy szeretnék, ha bemenne. Ami azt illeti a hordár szóvá is teszi ezt.*
-Akkor elősör a gyógyítás, aztán a gyújtotatás, gyere orvoss!
*Mutat befelé, jelezvén, hogy akkor ők most vezetnék is be, mélyen a romos kúriába. Ha követi őket, elvezetik Nimerilt az emeletre, ott is egy nagy, királyi méretű faajtó határolta szoba előtt állnak meg, mely előtt ott áll az említett vödör víz, s azon kopogtatnak be. Amennyire Nimeril ki tudja venni a sötétben, a hall lekopaszított kongása után valamiféle folyosón, és emeleti fogadótermen haladnak át. Körben a falon sok helyütt lambéria, amit még csak itt-ott kezdett ki az idő és a lerablók vadfoga, sőt, az emeleten a legtöbb ablak még ép is. Az, hogy a többi szobában mi a helyzet, pedig jó kérdés, ugyanis nagy meglepetésre az ajtók is eléggé a helyükön vannak.*
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-22 20:36:56
Üzenet elküldve: 2020-04-22 20:36:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Romos emlékek//
- Rólunk csak gyermekkori volt. Atyánkról és édesanyánkról is akadt.
*Már javában a dolgozószobában matatnak, s miután megírja a levelet, felegyenesedik az asztal felől.*
- Valószínűleg igen. Talán az volna a legjobb, ha Jorannál lennének az iratok. Hát, hogy ellátogat-e... Nem tudom. Örülnék neki.
*Bár olyasmi érzése van, hogyha Joran nagyon akarta volna, ezt már réges-rég meglépte volna. Elindul hát kifelé, s az első emeletet célozza meg, ahol régi szobája van.*
- Pusztán annyit írtam le, ami alapján megtalál minket, és tudtára adtam, jól vagyunk.
*Ennél többet nem is akart a papírra vetni. Ha úgy adódik, hogy nagybátyját hozzájuk veti a sors, akkor lesz idejük beszélni bármiről. Ha meg nem, akkor nem változik semmi. Miközben áttrappol a házon, vélhetően Navával s a törpe kísérőkkel együtt, élet zajait hozza feléjük a folyosó visszhangja. Még ha elég lelakottá is vált otthona, legalább nem üres - úgy lehet, még nehezebb lélekkel vágott volna neki a kúriatúrának. Mikor a szobához érnek, haboz, mielőtt benyitna az ajtón. Igen, itt még megmaradt az eredeti ajtó.*
- Ez Tzetzylia asszonyság szobája! *Szólal föl Tökös.*
- Csak pár percre nézném meg. Régen ez az én szobám volt.
*A törpe már tátja a száját tiltakozásul, de Effi gyorsabb, merthogy benyit. Az eddig látott helyiségek közül talán ez van a legjobb állapotban. Még függönyök is vannak a nagy ablakokon, habár nem a régiek. Az ágya siralmas állapotban noha, de még használhatónak tűnik. A pipereasztal sokkal több dologgal van megpakolva, mint valaha, míg itt élt.*
- Hm.
*Nem is igazán tud mit mondani, így a hallgatás mellett dönt. Az egyetlen dolog, ami talán még a mai napig ugyanúgy néz ki, s ugyanott áll, mint rég, az a szép festett paraván, ami mögött valaha öltözött. Annak valahogy nem kélt lába eddig. Végigsimít rajta egyszer, aztán megfordul.*
- Menjünk, Nava. Ennyi elég volt.
*Kiviharzik a szobából, hogy visszatérjen Tzetzéhez és átadja neki a levelet. Nem akar itt időzni tovább.*
*A levél átadása és egy rövid és igen könnyes búcsú után a törpehadtól kirongyol a főbejáraton. Maga után hagyva az ázott törpeszagot és alkoholbűzt, beleszippant a friss levegőbe. Könnyebbnek érzi magát.*
- Hát ez volt az otthonom. *Intéz szót Navához, ha ő is kijön vele.* Jobban szétnéztem volna még, de már ennyi is sok volt nekem. Talán majd máskor, ha erre járok.
*Ami reméli, nem jön el egyhamar. Visszapillant még egyszer utoljára, mielőtt úgy határozna, hogy befordul a következő utcasarkon.*
- Menjünk a piacra. Mit szólsz?
*S ha jelenlegi bajtársa is beleegyezik, úgy iramodik el a Piactér felé, hogy minél hamarabb maga után hagyhassa ezt a bizalomgerjesztő helyet.*
- Rólunk csak gyermekkori volt. Atyánkról és édesanyánkról is akadt.
*Már javában a dolgozószobában matatnak, s miután megírja a levelet, felegyenesedik az asztal felől.*
- Valószínűleg igen. Talán az volna a legjobb, ha Jorannál lennének az iratok. Hát, hogy ellátogat-e... Nem tudom. Örülnék neki.
*Bár olyasmi érzése van, hogyha Joran nagyon akarta volna, ezt már réges-rég meglépte volna. Elindul hát kifelé, s az első emeletet célozza meg, ahol régi szobája van.*
- Pusztán annyit írtam le, ami alapján megtalál minket, és tudtára adtam, jól vagyunk.
*Ennél többet nem is akart a papírra vetni. Ha úgy adódik, hogy nagybátyját hozzájuk veti a sors, akkor lesz idejük beszélni bármiről. Ha meg nem, akkor nem változik semmi. Miközben áttrappol a házon, vélhetően Navával s a törpe kísérőkkel együtt, élet zajait hozza feléjük a folyosó visszhangja. Még ha elég lelakottá is vált otthona, legalább nem üres - úgy lehet, még nehezebb lélekkel vágott volna neki a kúriatúrának. Mikor a szobához érnek, haboz, mielőtt benyitna az ajtón. Igen, itt még megmaradt az eredeti ajtó.*
- Ez Tzetzylia asszonyság szobája! *Szólal föl Tökös.*
- Csak pár percre nézném meg. Régen ez az én szobám volt.
*A törpe már tátja a száját tiltakozásul, de Effi gyorsabb, merthogy benyit. Az eddig látott helyiségek közül talán ez van a legjobb állapotban. Még függönyök is vannak a nagy ablakokon, habár nem a régiek. Az ágya siralmas állapotban noha, de még használhatónak tűnik. A pipereasztal sokkal több dologgal van megpakolva, mint valaha, míg itt élt.*
- Hm.
*Nem is igazán tud mit mondani, így a hallgatás mellett dönt. Az egyetlen dolog, ami talán még a mai napig ugyanúgy néz ki, s ugyanott áll, mint rég, az a szép festett paraván, ami mögött valaha öltözött. Annak valahogy nem kélt lába eddig. Végigsimít rajta egyszer, aztán megfordul.*
- Menjünk, Nava. Ennyi elég volt.
*Kiviharzik a szobából, hogy visszatérjen Tzetzéhez és átadja neki a levelet. Nem akar itt időzni tovább.*
*A levél átadása és egy rövid és igen könnyes búcsú után a törpehadtól kirongyol a főbejáraton. Maga után hagyva az ázott törpeszagot és alkoholbűzt, beleszippant a friss levegőbe. Könnyebbnek érzi magát.*
- Hát ez volt az otthonom. *Intéz szót Navához, ha ő is kijön vele.* Jobban szétnéztem volna még, de már ennyi is sok volt nekem. Talán majd máskor, ha erre járok.
*Ami reméli, nem jön el egyhamar. Visszapillant még egyszer utoljára, mielőtt úgy határozna, hogy befordul a következő utcasarkon.*
- Menjünk a piacra. Mit szólsz?
*S ha jelenlegi bajtársa is beleegyezik, úgy iramodik el a Piactér felé, hogy minél hamarabb maga után hagyhassa ezt a bizalomgerjesztő helyet.*
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-22 16:00:27
Üzenet elküldve: 2020-04-22 16:00:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* A vissza út, ahogy az várható volt sokkal nehezebb. Cipelheti a táskáját, ami mellesleg nem könnyű. Aztán a lobogó tüzeket is el kell kerülnie. Egy ilyen csinos kis táska magára tudja a söpredék figyelmét vonni. Azt pedig nagyon nem szeretné. Talán tovább is tart kijutnia a Szegénynegyedből. A romok között már valamivel könnyebben halad. Kevesebb a lakos. Azért néha szüksége van egy kis pihenőre. Végül aztán csak visszajut arra a pontra, ahonnan elindult. Minden bizonnyal az az idegesítő ének még mindig szól. Oda botorkál a két kölyök házához, de halkan szólongatja őket azért. Nem szeretne még egy puklit a képére.*
- Hé srácok! Vissza jöttem hozzátok.* Reméli a két lurkó hamar felbukkan majd.*
* A vissza út, ahogy az várható volt sokkal nehezebb. Cipelheti a táskáját, ami mellesleg nem könnyű. Aztán a lobogó tüzeket is el kell kerülnie. Egy ilyen csinos kis táska magára tudja a söpredék figyelmét vonni. Azt pedig nagyon nem szeretné. Talán tovább is tart kijutnia a Szegénynegyedből. A romok között már valamivel könnyebben halad. Kevesebb a lakos. Azért néha szüksége van egy kis pihenőre. Végül aztán csak visszajut arra a pontra, ahonnan elindult. Minden bizonnyal az az idegesítő ének még mindig szól. Oda botorkál a két kölyök házához, de halkan szólongatja őket azért. Nem szeretne még egy puklit a képére.*
- Hé srácok! Vissza jöttem hozzátok.* Reméli a két lurkó hamar felbukkan majd.*
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-22 13:57:37
Üzenet elküldve: 2020-04-22 13:57:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Még egy kis nosztalgia//
//Nyílt//
~Még jó, hogy nem haragszik...~*Szinte visszakúszik ajkára az imént olyan hirtelen lehervasztott mosoly, a fele legalábbis mindenképp megjelenni igyekszik a másik kijelentésére. Ilyen mértékben abszurd beszélgetésbe idejét sem tudja, mikor keveredett utoljára. Ám arcizmait megregulázva továbbra is ragaszkodik kimért vonásaihoz, ehhez pedig egyetlen mulatságot kifejező görbület sem passzolna.
A "nép hű védelmezője vagyok" monológot is ehhez mérten hallgatja végig, karjait csípőjéről mellkasa előtti összefonódásba átrendezve. Amikor pedig a hangzatos szavak vége egy elköszönés, jobb szemöldöke is csatlakozik társához a meredek boltív képzésben. Ennél előreláthatatlanabbul nehezen végződhetett volna ez a kis affér.*
- A további szépeket!
*Nem sűrűn fordul elő, hogy elakad a szava, az istenek lássák lelkét, most azonban ezen, replikának még csak erős jóindulattal sem nevezhető habogáson kívül nem futja többre tőle. Némán bámul egy ideig a távozó után, összefont karokkal és némileg félrebiccentett üstökkel, igyekezvén megérteni az elmúlt alig pár perc eseményeit.
Nos, ő sem fejthet meg minden rejtélyt, így nem törve soká a csinos buksit, egy tanácstalan vállrándítással dönt úgy, nincs mit tovább itt keresnie. Nosztalgikus hangulata nyilvánvalóan elszállt, más elfoglaltság után pedig a romok között nehezen lelhetne. A Piactér felé veszi hát az irányt, hátha talál valami szépet, mi kizökkenti egyre furcsábbá váló kedélyéből.*
//Nyílt//
~Még jó, hogy nem haragszik...~*Szinte visszakúszik ajkára az imént olyan hirtelen lehervasztott mosoly, a fele legalábbis mindenképp megjelenni igyekszik a másik kijelentésére. Ilyen mértékben abszurd beszélgetésbe idejét sem tudja, mikor keveredett utoljára. Ám arcizmait megregulázva továbbra is ragaszkodik kimért vonásaihoz, ehhez pedig egyetlen mulatságot kifejező görbület sem passzolna.
A "nép hű védelmezője vagyok" monológot is ehhez mérten hallgatja végig, karjait csípőjéről mellkasa előtti összefonódásba átrendezve. Amikor pedig a hangzatos szavak vége egy elköszönés, jobb szemöldöke is csatlakozik társához a meredek boltív képzésben. Ennél előreláthatatlanabbul nehezen végződhetett volna ez a kis affér.*
- A további szépeket!
*Nem sűrűn fordul elő, hogy elakad a szava, az istenek lássák lelkét, most azonban ezen, replikának még csak erős jóindulattal sem nevezhető habogáson kívül nem futja többre tőle. Némán bámul egy ideig a távozó után, összefont karokkal és némileg félrebiccentett üstökkel, igyekezvén megérteni az elmúlt alig pár perc eseményeit.
Nos, ő sem fejthet meg minden rejtélyt, így nem törve soká a csinos buksit, egy tanácstalan vállrándítással dönt úgy, nincs mit tovább itt keresnie. Nosztalgikus hangulata nyilvánvalóan elszállt, más elfoglaltság után pedig a romok között nehezen lelhetne. A Piactér felé veszi hát az irányt, hátha talál valami szépet, mi kizökkenti egyre furcsábbá váló kedélyéből.*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-22 08:00:26
Üzenet elküldve: 2020-04-22 08:00:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
~Ne riasszon senkit vér és halál... Milyen bizalomgerjesztő egyből az első napomon. Ez az őrség tényleg kemény hely.~
*Törli le homlokáról az izzadságcseppet a szavak hallatán, s nagyot nyelve ugyan, de biccent. Eddig sem hátrál soha, és nem most fogja elkezdeni. A kard súlya az oldalán még mindig nagyon szokatlan, de természetesen megérti, hogy szükséges, és hogy idővel majd biztosan meg kell tanulnia bánni vele, már ha lesz egyáltalán még ideje, és nem itt fog meghalni a mai nap folyamán. Követi a parancsnokot a Romvárosba, és torkában dübörgő szívvel próbálja az eseményeket feldolgozni, és legyőzni magában a félelmet. Az sem sokat segít, hogy Denjaar a saját posztjáról beszél, és hogy annak ki lesz az örököse. ~Acélidegek, mi?~ Gondolja, bár hangot nem ad neki, inkább csak nagyokat sóhajt, és próbálja egyben tartani magát.*
-A thargok úrnője. Értettem!
*Tudomásul veszi a feladatát, bizony meg fog tenni mindent, hogy sikerre vigye a kis csapatot, már ha lesz bármiféle beleszólása, és képességei engedik.*
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
~Ne riasszon senkit vér és halál... Milyen bizalomgerjesztő egyből az első napomon. Ez az őrség tényleg kemény hely.~
*Törli le homlokáról az izzadságcseppet a szavak hallatán, s nagyot nyelve ugyan, de biccent. Eddig sem hátrál soha, és nem most fogja elkezdeni. A kard súlya az oldalán még mindig nagyon szokatlan, de természetesen megérti, hogy szükséges, és hogy idővel majd biztosan meg kell tanulnia bánni vele, már ha lesz egyáltalán még ideje, és nem itt fog meghalni a mai nap folyamán. Követi a parancsnokot a Romvárosba, és torkában dübörgő szívvel próbálja az eseményeket feldolgozni, és legyőzni magában a félelmet. Az sem sokat segít, hogy Denjaar a saját posztjáról beszél, és hogy annak ki lesz az örököse. ~Acélidegek, mi?~ Gondolja, bár hangot nem ad neki, inkább csak nagyokat sóhajt, és próbálja egyben tartani magát.*
-A thargok úrnője. Értettem!
*Tudomásul veszi a feladatát, bizony meg fog tenni mindent, hogy sikerre vigye a kis csapatot, már ha lesz bármiféle beleszólása, és képességei engedik.*
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-21 22:01:01
Üzenet elküldve: 2020-04-21 22:01:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Még egy kis nosztalgia//
//Nyílt//
* Arra, hogy a nő közelebb lép, meg se mozdul, felőle aztán a páncéljához is simulhat. Na persze az ilyesfajta korrupciós mozdulatokat nem biztos, hogy hogy csak úgy hagyná. De szerencsére nem tesz semmi ilyet a gyanúsított. *
- Egyáltalán nem haragszom. * Nyugtatja meg a nőt, hiszen nem jellemző rá a harag. Bár szigorúan lép fel a bűnt elkövetőkkel szemben, és nem szokott kegyelmezni a gonosztevőknek, még a galád gazfickókra se szokása haragudni, hiszen csak a környezetük áldozatának tekinti őket. Ezért is akar mindenkin segíteni az erőszak helyett. *
- Hogy milyen alapon? A nép alapján! A nép hatalmazott fel engem, kérem szépen, és mindent meg is teszek, hogy a népet szolgálhassam. Remélem, hogy érthető voltam. A viszont látásra. * Fordul sarkon, és indul meg, hogyha nem tartóztatják fel. Újabb dicső viadal, amit a nyugalomért megvívott. ~ Aludj csak szépen, Arthenior. Majd én őrzöm az álmodat. ~
Természetesen fel lehet tartóztatni, annyira nem sietős a dolga, és amúgy se teljesen biztos benne, hogy sikerült lebeszélje a lopásról az elkövetőt. De valami azt súgja neki, hogy sikerrel járt. *
//Nyílt//
* Arra, hogy a nő közelebb lép, meg se mozdul, felőle aztán a páncéljához is simulhat. Na persze az ilyesfajta korrupciós mozdulatokat nem biztos, hogy hogy csak úgy hagyná. De szerencsére nem tesz semmi ilyet a gyanúsított. *
- Egyáltalán nem haragszom. * Nyugtatja meg a nőt, hiszen nem jellemző rá a harag. Bár szigorúan lép fel a bűnt elkövetőkkel szemben, és nem szokott kegyelmezni a gonosztevőknek, még a galád gazfickókra se szokása haragudni, hiszen csak a környezetük áldozatának tekinti őket. Ezért is akar mindenkin segíteni az erőszak helyett. *
- Hogy milyen alapon? A nép alapján! A nép hatalmazott fel engem, kérem szépen, és mindent meg is teszek, hogy a népet szolgálhassam. Remélem, hogy érthető voltam. A viszont látásra. * Fordul sarkon, és indul meg, hogyha nem tartóztatják fel. Újabb dicső viadal, amit a nyugalomért megvívott. ~ Aludj csak szépen, Arthenior. Majd én őrzöm az álmodat. ~
Természetesen fel lehet tartóztatni, annyira nem sietős a dolga, és amúgy se teljesen biztos benne, hogy sikerült lebeszélje a lopásról az elkövetőt. De valami azt súgja neki, hogy sikerrel járt. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093