// Romkutatás //
* A pimasz mondatra a fárasztásról kicsit felszökken a szemöldöke, de egyébként nem mutatja jelét annak, hogy zavarná a felvetés. Ez a pillanatnyi meglepődés is sokféle jelentéssel bírhat, akár még az is lehet, hogy kedvére van a férfinak, de ezt nem lehet leolvasni az arcáról, vagy viselkedéséről. *
- Oh, szóval találkozni szerettél volna velem? * Kérdez vissza kedvesen mosolyogva, de itt nem áll meg. * Micsoda megtiszteltetés ez egy ilyen szerény elf számára, mint én vagyok.
* A mondatra, miszerint tartoztak Lissének rosszallóan ráncolja a szemöldökét, és kicsit határozottabban szólal meg, mint eddig. *
- Ez nem való, hogy valamit, amit megőrzésre adsz oda, csak úgy eltegyenek. * Nyomatékosítás kedvéért még meg is csóválja a fejét. * Azt hiszem, hogy ezzel kapcsolatban talán a városi őrséggel is felvehetnéd a kapcsolatot. Ők aztán kideríthetik, hogy hol van az illető, és nem kell neked törnöd magad ezen. * Érkezik máris a javaslat, mert a férfi bizony probléma megoldó, és gyorsan vág az esze. Legalábbis szereti ezt hinni magáról.
A visszakérdezésre zavartan felnevet. *
- Jaj, sajnálom. A pegazusra gondoltam. * Legyint szórakozottan. * Látod, kedvesem, elvonod a figyelmemet a ruháddal, és már beszélni se tudok. * Persze nem tűnik úgy, mintha zavarná a dolog, és a beszéde se akadozik, vagy lassú, Egy szóval, nem sok minden támasztja alá ezt a kijelentést az apró nyelvbotláson kívül. *
- Egy ilyen szép hölgyet nem vinnék a pintybe, bár magam se tenném be oda a lábamat, bárhogy is hívják. Sose hallottam róla jót. * Húzza el a száját, és már indul is a pegazus felé, hiszen mindketten megállapodtak benne, hogy az lesz a legjobb a számukra. *
- Oh, megvannak annak már egy ideje... * gondol vissza, és megvonja a vállát. * Azt hiszem a lázadás óta talán egyszer fordultam itt meg. Mármint, itt a városban, nem ebben a negyedben.