Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-26 13:40:27
Üzenet elküldve: 2020-04-26 13:40:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* Amikor visszatér nem lepődik meg, hogy megint egy csúzlival néz farkasszemet.*
- Én vagyok az.* Szól oda a kölyköknek. Most szerencsére megússza a képen lövést.*
- Az biza.* Válaszolja neki, bár talán ez egy hülye kérdés volt. Eddig csak az egyik lurkót látja, de aztán feltűnik a másik is, aki a kis kupacát gyarapítja. Jó kis munkát végzet a két kölyök, mivel még egy kupac emelkedett a mellé, amit ő csinált.*
- Szép munka!* Dicséri meg őket. A megbeszéltek szerint a gyógyítás az első. Így hát be is mászik, hogy teljesítse ígéretét. Követi hát a két kölyköt be a kúria mélyére. Látszik, hogy megviselt a hely, de furcsamód a folyosókon megvannak az ajtók sértetlenül. Talán a ház őrzői túl jól végezték a munkájukat, ezért teljesen nem tudta a csőcselék lerabolni a helyet. Egy jó nagy faajtó előtt állnak meg, ahol már ott van a vödör víz is. A rongyot még lent átvette, amire nagy szüksége is lesz.*
- Ennek a víznek a felét fel kell forralni! Ha nincs tűzgyújtótok, akkor használjátok az enyémet, de majd kérem ám vissza!* Át is nyújtja, ha szükséges a készletet. Először szeretné megtekinteni a beteget. Ez hamarosan biztosan be is következik ugyanis bekopogtak a szobába. Türelmesen várja, hogy kinyíljon az ajtó. Sokat segítene, ha a beteg nem lenne magatehetetlen.*
* Amikor visszatér nem lepődik meg, hogy megint egy csúzlival néz farkasszemet.*
- Én vagyok az.* Szól oda a kölyköknek. Most szerencsére megússza a képen lövést.*
- Az biza.* Válaszolja neki, bár talán ez egy hülye kérdés volt. Eddig csak az egyik lurkót látja, de aztán feltűnik a másik is, aki a kis kupacát gyarapítja. Jó kis munkát végzet a két kölyök, mivel még egy kupac emelkedett a mellé, amit ő csinált.*
- Szép munka!* Dicséri meg őket. A megbeszéltek szerint a gyógyítás az első. Így hát be is mászik, hogy teljesítse ígéretét. Követi hát a két kölyköt be a kúria mélyére. Látszik, hogy megviselt a hely, de furcsamód a folyosókon megvannak az ajtók sértetlenül. Talán a ház őrzői túl jól végezték a munkájukat, ezért teljesen nem tudta a csőcselék lerabolni a helyet. Egy jó nagy faajtó előtt állnak meg, ahol már ott van a vödör víz is. A rongyot még lent átvette, amire nagy szüksége is lesz.*
- Ennek a víznek a felét fel kell forralni! Ha nincs tűzgyújtótok, akkor használjátok az enyémet, de majd kérem ám vissza!* Át is nyújtja, ha szükséges a készletet. Először szeretné megtekinteni a beteget. Ez hamarosan biztosan be is következik ugyanis bekopogtak a szobába. Türelmesen várja, hogy kinyíljon az ajtó. Sokat segítene, ha a beteg nem lenne magatehetetlen.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-24 22:05:30
Üzenet elküldve: 2020-04-24 22:05:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Romos emlékek//
- Milyen kár, hogy már nincsenek meg! *jegyzi meg szomorúan, míg a folyosón haladnak, hisz szívesen megnézte volna, hogy néztek ki a testvérek gyerekként, valamint a szüleikre is kíváncsi lett volna, ha már másképp nem találkozhat velük. Úgy tűnik azonban, vagy a törpék, vagy még akik esetleg előttük jártak itt, gondoskodtak róla, hogy ne sok minden maradjon a házban, ami mozdítható*
- Reménykedjünk! Mindkettőben. *jegyzi meg halvány mosollyal már a dolgozószobában, ahogy Ephemia nagybátyjára terelődik a szó, hiszen bár nem tudja, milyen papírokról van szó pontosan, gyanítja, legalább részben a családi vagyonhoz lehet köze. ~Ha elolvassa a levelet, biztos meglátogat majd titeket, és visszaadja az örökségeteket, ha nála van~ igyekszik üzenni tekintetével a lánynak, hisz tisztában van vele, milyen sokat is vesztettek, mikor a lázadás miatt el kellett menekülniük innen. Reméli, Joran talán segíthet benne, hogy a család élete visszatérhessen a korábbi medrébe*
- Bizonyára örülni fog a hírnek! *teszi hozzá, mikor Ephemia beavatja a levél tartalmába, nem is firtatva tovább a dolgot, főleg, hogy most a ház egy igazán érzékeny pontja felé, nevezetesen a lány korábbi szobájába tartanak*
- Nyugalom, nem fogunk elmozdítani semmit. Ugyanúgy hagyjuk, amilyen volt. *igyekszik ő maga is csitítgatni a törpéket, megállva az ajtóban, reményei szerint kísérőikkel együtt, hogy Ephemia egyedül fedezhesse fel egykori lakrészét. Nem mer beljebb menni, hisz túlzottan is tolakodónak érezné, hogy megzavarja a viszontlátás pillanatát, így csak odakintről igyekszik szemügyre venni a helyiséget, ami megítélése szerint fénykorában igazán lenyűgöző lehetett, de még most is gyönyörű. Míg Ephemia a szobát fedezi fel, ő maga azon töpreng, mondjon-e valamit, vagy inkább ne zavarja meg a lányt, de mivel semmi nem jut eszébe, ami ne lenne elcsépelt közhely, és amivel kicsit is segíteni tudna, így inkább a hallgatás mellett dönt, várva, hogy Ephemia szeretne-e beszélni valamiről, bár úgy tűnik, ő se igazán tudja szavakba önteni az érzéseit*
- Rendben. *bólint rá a távozás ötletére, mikor a lány úgy ítéli meg, már eleget látott a házból, szinte futva követve őt, hogy lépést tudjon tartani vele*
- Köszönjük, hogy körbenézhettünk! Viszontlátásra! Minden jót! *búcsúzik a törpéktől, miután rájuk bízták a levelet, igyekezve minél rövidebbre fogni a dolgot, hisz úgy érzékeli, amennyire az előbb még körbe szeretett volna nézni Ephemia, most olyannyira szeretné mihamarabb a háta mögött tudni az egész helyet.*
- Igazán szép lehetett egykor. Köszönöm, hogy megmutattad. *szólal meg bizonytalanul, ahogy ő is visszapillant a kúriára, bár tekintete hamar visszavándorol a lány arcára, szemeiből tisztán kiolvasható az aggodalom, amit érez* Ephemia, jól vagy? Ne... ne üljünk le valahol egy kicsit, mielőtt tovább mennénk? *kérdezi félszegen, hisz ő maga se tudja, mi lenne a legjobb, menni vagy maradni. Meg tudja érteni, hogy a lány távozni szeretne innen, de ahogy alaposabban végigméri tetőtől talpig, kicsit se biztos benne, hogy készen áll rá, hogy tovább szaladgáljon a városban*
- Felőlem mehetünk, ha úgy érzed, hogy képes vagy rá. *feleli végül, kissé közelebb lépve, hogy óvatosan a lány vállára tegye a kezét, ha lehetősége van rá*
- Együnk valamit, utána biztos jobban fogod érezni magad! *teszi hozzá biztatólag, igyekezve elterelni Ephemia gondolatait roskadozó otthonáról, úgy tűnik azonban, a lánynak nem kell sok ehhez, hiszen olyan gyorsan hagyja maga mögött a kúriát, hogy alig bírja tartani vele a lépést* Meg talán vehetnénk pár gyógyfüvet, ki tudja, mikor fognak jól jönni... Vagy egy új kabátot neked a régi helyett! *folytatja tovább a kényszeres csevegést, ami általában akkor szokott rátörni, mikor fogalma sincs, mit kellene mondania, és talán az lenne a legjobb, ha nem mondana semmit* Neked szükséged van valamire? *érdeklődik Ephemiától, miközben már a piac felé haladnak.*
- Milyen kár, hogy már nincsenek meg! *jegyzi meg szomorúan, míg a folyosón haladnak, hisz szívesen megnézte volna, hogy néztek ki a testvérek gyerekként, valamint a szüleikre is kíváncsi lett volna, ha már másképp nem találkozhat velük. Úgy tűnik azonban, vagy a törpék, vagy még akik esetleg előttük jártak itt, gondoskodtak róla, hogy ne sok minden maradjon a házban, ami mozdítható*
- Reménykedjünk! Mindkettőben. *jegyzi meg halvány mosollyal már a dolgozószobában, ahogy Ephemia nagybátyjára terelődik a szó, hiszen bár nem tudja, milyen papírokról van szó pontosan, gyanítja, legalább részben a családi vagyonhoz lehet köze. ~Ha elolvassa a levelet, biztos meglátogat majd titeket, és visszaadja az örökségeteket, ha nála van~ igyekszik üzenni tekintetével a lánynak, hisz tisztában van vele, milyen sokat is vesztettek, mikor a lázadás miatt el kellett menekülniük innen. Reméli, Joran talán segíthet benne, hogy a család élete visszatérhessen a korábbi medrébe*
- Bizonyára örülni fog a hírnek! *teszi hozzá, mikor Ephemia beavatja a levél tartalmába, nem is firtatva tovább a dolgot, főleg, hogy most a ház egy igazán érzékeny pontja felé, nevezetesen a lány korábbi szobájába tartanak*
- Nyugalom, nem fogunk elmozdítani semmit. Ugyanúgy hagyjuk, amilyen volt. *igyekszik ő maga is csitítgatni a törpéket, megállva az ajtóban, reményei szerint kísérőikkel együtt, hogy Ephemia egyedül fedezhesse fel egykori lakrészét. Nem mer beljebb menni, hisz túlzottan is tolakodónak érezné, hogy megzavarja a viszontlátás pillanatát, így csak odakintről igyekszik szemügyre venni a helyiséget, ami megítélése szerint fénykorában igazán lenyűgöző lehetett, de még most is gyönyörű. Míg Ephemia a szobát fedezi fel, ő maga azon töpreng, mondjon-e valamit, vagy inkább ne zavarja meg a lányt, de mivel semmi nem jut eszébe, ami ne lenne elcsépelt közhely, és amivel kicsit is segíteni tudna, így inkább a hallgatás mellett dönt, várva, hogy Ephemia szeretne-e beszélni valamiről, bár úgy tűnik, ő se igazán tudja szavakba önteni az érzéseit*
- Rendben. *bólint rá a távozás ötletére, mikor a lány úgy ítéli meg, már eleget látott a házból, szinte futva követve őt, hogy lépést tudjon tartani vele*
- Köszönjük, hogy körbenézhettünk! Viszontlátásra! Minden jót! *búcsúzik a törpéktől, miután rájuk bízták a levelet, igyekezve minél rövidebbre fogni a dolgot, hisz úgy érzékeli, amennyire az előbb még körbe szeretett volna nézni Ephemia, most olyannyira szeretné mihamarabb a háta mögött tudni az egész helyet.*
- Igazán szép lehetett egykor. Köszönöm, hogy megmutattad. *szólal meg bizonytalanul, ahogy ő is visszapillant a kúriára, bár tekintete hamar visszavándorol a lány arcára, szemeiből tisztán kiolvasható az aggodalom, amit érez* Ephemia, jól vagy? Ne... ne üljünk le valahol egy kicsit, mielőtt tovább mennénk? *kérdezi félszegen, hisz ő maga se tudja, mi lenne a legjobb, menni vagy maradni. Meg tudja érteni, hogy a lány távozni szeretne innen, de ahogy alaposabban végigméri tetőtől talpig, kicsit se biztos benne, hogy készen áll rá, hogy tovább szaladgáljon a városban*
- Felőlem mehetünk, ha úgy érzed, hogy képes vagy rá. *feleli végül, kissé közelebb lépve, hogy óvatosan a lány vállára tegye a kezét, ha lehetősége van rá*
- Együnk valamit, utána biztos jobban fogod érezni magad! *teszi hozzá biztatólag, igyekezve elterelni Ephemia gondolatait roskadozó otthonáról, úgy tűnik azonban, a lánynak nem kell sok ehhez, hiszen olyan gyorsan hagyja maga mögött a kúriát, hogy alig bírja tartani vele a lépést* Meg talán vehetnénk pár gyógyfüvet, ki tudja, mikor fognak jól jönni... Vagy egy új kabátot neked a régi helyett! *folytatja tovább a kényszeres csevegést, ami általában akkor szokott rátörni, mikor fogalma sincs, mit kellene mondania, és talán az lenne a legjobb, ha nem mondana semmit* Neked szükséged van valamire? *érdeklődik Ephemiától, miközben már a piac felé haladnak.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-24 07:24:40
Üzenet elküldve: 2020-04-24 07:24:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*Ahogy Nimeril visszaér ismét egy kihúzott csúzlival találja szembe magát, míg a hold és a csillagok fényei mellett a két kölyök meg nem bizonyosodik arról, hogy ő az.*
-Gyógyítótáfka?
*Kérdezi egyből megtudakolva a láthatóan drága holmi mibenlétét a csúzlit leengedő suhanc. A másik is feltűnik pár pillanattal később, és egy képkeretet darabol rá az amúgy eddigre Nimeril másik rakásával majdnem megegyező méretűkupacra. A csúzlis valamiféle megszaggatott kötényfélét nyújt át neki.*
-Teffék, ilyen kendőnk volt, éf van egy vödör kútvíz if.
*Úgy tűnik a két kölyök izgatott, és az, hogy elállnak a felborított asztal alkotta barikád mellől is, egészen azt jelzi, hogy szeretnék, ha bemenne. Ami azt illeti a hordár szóvá is teszi ezt.*
-Akkor elősör a gyógyítás, aztán a gyújtotatás, gyere orvoss!
*Mutat befelé, jelezvén, hogy akkor ők most vezetnék is be, mélyen a romos kúriába. Ha követi őket, elvezetik Nimerilt az emeletre, ott is egy nagy, királyi méretű faajtó határolta szoba előtt állnak meg, mely előtt ott áll az említett vödör víz, s azon kopogtatnak be. Amennyire Nimeril ki tudja venni a sötétben, a hall lekopaszított kongása után valamiféle folyosón, és emeleti fogadótermen haladnak át. Körben a falon sok helyütt lambéria, amit még csak itt-ott kezdett ki az idő és a lerablók vadfoga, sőt, az emeleten a legtöbb ablak még ép is. Az, hogy a többi szobában mi a helyzet, pedig jó kérdés, ugyanis nagy meglepetésre az ajtók is eléggé a helyükön vannak.*
*Ahogy Nimeril visszaér ismét egy kihúzott csúzlival találja szembe magát, míg a hold és a csillagok fényei mellett a két kölyök meg nem bizonyosodik arról, hogy ő az.*
-Gyógyítótáfka?
*Kérdezi egyből megtudakolva a láthatóan drága holmi mibenlétét a csúzlit leengedő suhanc. A másik is feltűnik pár pillanattal később, és egy képkeretet darabol rá az amúgy eddigre Nimeril másik rakásával majdnem megegyező méretűkupacra. A csúzlis valamiféle megszaggatott kötényfélét nyújt át neki.*
-Teffék, ilyen kendőnk volt, éf van egy vödör kútvíz if.
*Úgy tűnik a két kölyök izgatott, és az, hogy elállnak a felborított asztal alkotta barikád mellől is, egészen azt jelzi, hogy szeretnék, ha bemenne. Ami azt illeti a hordár szóvá is teszi ezt.*
-Akkor elősör a gyógyítás, aztán a gyújtotatás, gyere orvoss!
*Mutat befelé, jelezvén, hogy akkor ők most vezetnék is be, mélyen a romos kúriába. Ha követi őket, elvezetik Nimerilt az emeletre, ott is egy nagy, királyi méretű faajtó határolta szoba előtt állnak meg, mely előtt ott áll az említett vödör víz, s azon kopogtatnak be. Amennyire Nimeril ki tudja venni a sötétben, a hall lekopaszított kongása után valamiféle folyosón, és emeleti fogadótermen haladnak át. Körben a falon sok helyütt lambéria, amit még csak itt-ott kezdett ki az idő és a lerablók vadfoga, sőt, az emeleten a legtöbb ablak még ép is. Az, hogy a többi szobában mi a helyzet, pedig jó kérdés, ugyanis nagy meglepetésre az ajtók is eléggé a helyükön vannak.*
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-22 20:36:56
Üzenet elküldve: 2020-04-22 20:36:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Romos emlékek//
- Rólunk csak gyermekkori volt. Atyánkról és édesanyánkról is akadt.
*Már javában a dolgozószobában matatnak, s miután megírja a levelet, felegyenesedik az asztal felől.*
- Valószínűleg igen. Talán az volna a legjobb, ha Jorannál lennének az iratok. Hát, hogy ellátogat-e... Nem tudom. Örülnék neki.
*Bár olyasmi érzése van, hogyha Joran nagyon akarta volna, ezt már réges-rég meglépte volna. Elindul hát kifelé, s az első emeletet célozza meg, ahol régi szobája van.*
- Pusztán annyit írtam le, ami alapján megtalál minket, és tudtára adtam, jól vagyunk.
*Ennél többet nem is akart a papírra vetni. Ha úgy adódik, hogy nagybátyját hozzájuk veti a sors, akkor lesz idejük beszélni bármiről. Ha meg nem, akkor nem változik semmi. Miközben áttrappol a házon, vélhetően Navával s a törpe kísérőkkel együtt, élet zajait hozza feléjük a folyosó visszhangja. Még ha elég lelakottá is vált otthona, legalább nem üres - úgy lehet, még nehezebb lélekkel vágott volna neki a kúriatúrának. Mikor a szobához érnek, haboz, mielőtt benyitna az ajtón. Igen, itt még megmaradt az eredeti ajtó.*
- Ez Tzetzylia asszonyság szobája! *Szólal föl Tökös.*
- Csak pár percre nézném meg. Régen ez az én szobám volt.
*A törpe már tátja a száját tiltakozásul, de Effi gyorsabb, merthogy benyit. Az eddig látott helyiségek közül talán ez van a legjobb állapotban. Még függönyök is vannak a nagy ablakokon, habár nem a régiek. Az ágya siralmas állapotban noha, de még használhatónak tűnik. A pipereasztal sokkal több dologgal van megpakolva, mint valaha, míg itt élt.*
- Hm.
*Nem is igazán tud mit mondani, így a hallgatás mellett dönt. Az egyetlen dolog, ami talán még a mai napig ugyanúgy néz ki, s ugyanott áll, mint rég, az a szép festett paraván, ami mögött valaha öltözött. Annak valahogy nem kélt lába eddig. Végigsimít rajta egyszer, aztán megfordul.*
- Menjünk, Nava. Ennyi elég volt.
*Kiviharzik a szobából, hogy visszatérjen Tzetzéhez és átadja neki a levelet. Nem akar itt időzni tovább.*
*A levél átadása és egy rövid és igen könnyes búcsú után a törpehadtól kirongyol a főbejáraton. Maga után hagyva az ázott törpeszagot és alkoholbűzt, beleszippant a friss levegőbe. Könnyebbnek érzi magát.*
- Hát ez volt az otthonom. *Intéz szót Navához, ha ő is kijön vele.* Jobban szétnéztem volna még, de már ennyi is sok volt nekem. Talán majd máskor, ha erre járok.
*Ami reméli, nem jön el egyhamar. Visszapillant még egyszer utoljára, mielőtt úgy határozna, hogy befordul a következő utcasarkon.*
- Menjünk a piacra. Mit szólsz?
*S ha jelenlegi bajtársa is beleegyezik, úgy iramodik el a Piactér felé, hogy minél hamarabb maga után hagyhassa ezt a bizalomgerjesztő helyet.*
- Rólunk csak gyermekkori volt. Atyánkról és édesanyánkról is akadt.
*Már javában a dolgozószobában matatnak, s miután megírja a levelet, felegyenesedik az asztal felől.*
- Valószínűleg igen. Talán az volna a legjobb, ha Jorannál lennének az iratok. Hát, hogy ellátogat-e... Nem tudom. Örülnék neki.
*Bár olyasmi érzése van, hogyha Joran nagyon akarta volna, ezt már réges-rég meglépte volna. Elindul hát kifelé, s az első emeletet célozza meg, ahol régi szobája van.*
- Pusztán annyit írtam le, ami alapján megtalál minket, és tudtára adtam, jól vagyunk.
*Ennél többet nem is akart a papírra vetni. Ha úgy adódik, hogy nagybátyját hozzájuk veti a sors, akkor lesz idejük beszélni bármiről. Ha meg nem, akkor nem változik semmi. Miközben áttrappol a házon, vélhetően Navával s a törpe kísérőkkel együtt, élet zajait hozza feléjük a folyosó visszhangja. Még ha elég lelakottá is vált otthona, legalább nem üres - úgy lehet, még nehezebb lélekkel vágott volna neki a kúriatúrának. Mikor a szobához érnek, haboz, mielőtt benyitna az ajtón. Igen, itt még megmaradt az eredeti ajtó.*
- Ez Tzetzylia asszonyság szobája! *Szólal föl Tökös.*
- Csak pár percre nézném meg. Régen ez az én szobám volt.
*A törpe már tátja a száját tiltakozásul, de Effi gyorsabb, merthogy benyit. Az eddig látott helyiségek közül talán ez van a legjobb állapotban. Még függönyök is vannak a nagy ablakokon, habár nem a régiek. Az ágya siralmas állapotban noha, de még használhatónak tűnik. A pipereasztal sokkal több dologgal van megpakolva, mint valaha, míg itt élt.*
- Hm.
*Nem is igazán tud mit mondani, így a hallgatás mellett dönt. Az egyetlen dolog, ami talán még a mai napig ugyanúgy néz ki, s ugyanott áll, mint rég, az a szép festett paraván, ami mögött valaha öltözött. Annak valahogy nem kélt lába eddig. Végigsimít rajta egyszer, aztán megfordul.*
- Menjünk, Nava. Ennyi elég volt.
*Kiviharzik a szobából, hogy visszatérjen Tzetzéhez és átadja neki a levelet. Nem akar itt időzni tovább.*
*A levél átadása és egy rövid és igen könnyes búcsú után a törpehadtól kirongyol a főbejáraton. Maga után hagyva az ázott törpeszagot és alkoholbűzt, beleszippant a friss levegőbe. Könnyebbnek érzi magát.*
- Hát ez volt az otthonom. *Intéz szót Navához, ha ő is kijön vele.* Jobban szétnéztem volna még, de már ennyi is sok volt nekem. Talán majd máskor, ha erre járok.
*Ami reméli, nem jön el egyhamar. Visszapillant még egyszer utoljára, mielőtt úgy határozna, hogy befordul a következő utcasarkon.*
- Menjünk a piacra. Mit szólsz?
*S ha jelenlegi bajtársa is beleegyezik, úgy iramodik el a Piactér felé, hogy minél hamarabb maga után hagyhassa ezt a bizalomgerjesztő helyet.*
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-22 16:00:27
Üzenet elküldve: 2020-04-22 16:00:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* A vissza út, ahogy az várható volt sokkal nehezebb. Cipelheti a táskáját, ami mellesleg nem könnyű. Aztán a lobogó tüzeket is el kell kerülnie. Egy ilyen csinos kis táska magára tudja a söpredék figyelmét vonni. Azt pedig nagyon nem szeretné. Talán tovább is tart kijutnia a Szegénynegyedből. A romok között már valamivel könnyebben halad. Kevesebb a lakos. Azért néha szüksége van egy kis pihenőre. Végül aztán csak visszajut arra a pontra, ahonnan elindult. Minden bizonnyal az az idegesítő ének még mindig szól. Oda botorkál a két kölyök házához, de halkan szólongatja őket azért. Nem szeretne még egy puklit a képére.*
- Hé srácok! Vissza jöttem hozzátok.* Reméli a két lurkó hamar felbukkan majd.*
* A vissza út, ahogy az várható volt sokkal nehezebb. Cipelheti a táskáját, ami mellesleg nem könnyű. Aztán a lobogó tüzeket is el kell kerülnie. Egy ilyen csinos kis táska magára tudja a söpredék figyelmét vonni. Azt pedig nagyon nem szeretné. Talán tovább is tart kijutnia a Szegénynegyedből. A romok között már valamivel könnyebben halad. Kevesebb a lakos. Azért néha szüksége van egy kis pihenőre. Végül aztán csak visszajut arra a pontra, ahonnan elindult. Minden bizonnyal az az idegesítő ének még mindig szól. Oda botorkál a két kölyök házához, de halkan szólongatja őket azért. Nem szeretne még egy puklit a képére.*
- Hé srácok! Vissza jöttem hozzátok.* Reméli a két lurkó hamar felbukkan majd.*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-22 13:57:37
Üzenet elküldve: 2020-04-22 13:57:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Még egy kis nosztalgia//
//Nyílt//
~Még jó, hogy nem haragszik...~*Szinte visszakúszik ajkára az imént olyan hirtelen lehervasztott mosoly, a fele legalábbis mindenképp megjelenni igyekszik a másik kijelentésére. Ilyen mértékben abszurd beszélgetésbe idejét sem tudja, mikor keveredett utoljára. Ám arcizmait megregulázva továbbra is ragaszkodik kimért vonásaihoz, ehhez pedig egyetlen mulatságot kifejező görbület sem passzolna.
A "nép hű védelmezője vagyok" monológot is ehhez mérten hallgatja végig, karjait csípőjéről mellkasa előtti összefonódásba átrendezve. Amikor pedig a hangzatos szavak vége egy elköszönés, jobb szemöldöke is csatlakozik társához a meredek boltív képzésben. Ennél előreláthatatlanabbul nehezen végződhetett volna ez a kis affér.*
- A további szépeket!
*Nem sűrűn fordul elő, hogy elakad a szava, az istenek lássák lelkét, most azonban ezen, replikának még csak erős jóindulattal sem nevezhető habogáson kívül nem futja többre tőle. Némán bámul egy ideig a távozó után, összefont karokkal és némileg félrebiccentett üstökkel, igyekezvén megérteni az elmúlt alig pár perc eseményeit.
Nos, ő sem fejthet meg minden rejtélyt, így nem törve soká a csinos buksit, egy tanácstalan vállrándítással dönt úgy, nincs mit tovább itt keresnie. Nosztalgikus hangulata nyilvánvalóan elszállt, más elfoglaltság után pedig a romok között nehezen lelhetne. A Piactér felé veszi hát az irányt, hátha talál valami szépet, mi kizökkenti egyre furcsábbá váló kedélyéből.*
//Nyílt//
~Még jó, hogy nem haragszik...~*Szinte visszakúszik ajkára az imént olyan hirtelen lehervasztott mosoly, a fele legalábbis mindenképp megjelenni igyekszik a másik kijelentésére. Ilyen mértékben abszurd beszélgetésbe idejét sem tudja, mikor keveredett utoljára. Ám arcizmait megregulázva továbbra is ragaszkodik kimért vonásaihoz, ehhez pedig egyetlen mulatságot kifejező görbület sem passzolna.
A "nép hű védelmezője vagyok" monológot is ehhez mérten hallgatja végig, karjait csípőjéről mellkasa előtti összefonódásba átrendezve. Amikor pedig a hangzatos szavak vége egy elköszönés, jobb szemöldöke is csatlakozik társához a meredek boltív képzésben. Ennél előreláthatatlanabbul nehezen végződhetett volna ez a kis affér.*
- A további szépeket!
*Nem sűrűn fordul elő, hogy elakad a szava, az istenek lássák lelkét, most azonban ezen, replikának még csak erős jóindulattal sem nevezhető habogáson kívül nem futja többre tőle. Némán bámul egy ideig a távozó után, összefont karokkal és némileg félrebiccentett üstökkel, igyekezvén megérteni az elmúlt alig pár perc eseményeit.
Nos, ő sem fejthet meg minden rejtélyt, így nem törve soká a csinos buksit, egy tanácstalan vállrándítással dönt úgy, nincs mit tovább itt keresnie. Nosztalgikus hangulata nyilvánvalóan elszállt, más elfoglaltság után pedig a romok között nehezen lelhetne. A Piactér felé veszi hát az irányt, hátha talál valami szépet, mi kizökkenti egyre furcsábbá váló kedélyéből.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-22 08:00:26
Üzenet elküldve: 2020-04-22 08:00:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
~Ne riasszon senkit vér és halál... Milyen bizalomgerjesztő egyből az első napomon. Ez az őrség tényleg kemény hely.~
*Törli le homlokáról az izzadságcseppet a szavak hallatán, s nagyot nyelve ugyan, de biccent. Eddig sem hátrál soha, és nem most fogja elkezdeni. A kard súlya az oldalán még mindig nagyon szokatlan, de természetesen megérti, hogy szükséges, és hogy idővel majd biztosan meg kell tanulnia bánni vele, már ha lesz egyáltalán még ideje, és nem itt fog meghalni a mai nap folyamán. Követi a parancsnokot a Romvárosba, és torkában dübörgő szívvel próbálja az eseményeket feldolgozni, és legyőzni magában a félelmet. Az sem sokat segít, hogy Denjaar a saját posztjáról beszél, és hogy annak ki lesz az örököse. ~Acélidegek, mi?~ Gondolja, bár hangot nem ad neki, inkább csak nagyokat sóhajt, és próbálja egyben tartani magát.*
-A thargok úrnője. Értettem!
*Tudomásul veszi a feladatát, bizony meg fog tenni mindent, hogy sikerre vigye a kis csapatot, már ha lesz bármiféle beleszólása, és képességei engedik.*
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
~Ne riasszon senkit vér és halál... Milyen bizalomgerjesztő egyből az első napomon. Ez az őrség tényleg kemény hely.~
*Törli le homlokáról az izzadságcseppet a szavak hallatán, s nagyot nyelve ugyan, de biccent. Eddig sem hátrál soha, és nem most fogja elkezdeni. A kard súlya az oldalán még mindig nagyon szokatlan, de természetesen megérti, hogy szükséges, és hogy idővel majd biztosan meg kell tanulnia bánni vele, már ha lesz egyáltalán még ideje, és nem itt fog meghalni a mai nap folyamán. Követi a parancsnokot a Romvárosba, és torkában dübörgő szívvel próbálja az eseményeket feldolgozni, és legyőzni magában a félelmet. Az sem sokat segít, hogy Denjaar a saját posztjáról beszél, és hogy annak ki lesz az örököse. ~Acélidegek, mi?~ Gondolja, bár hangot nem ad neki, inkább csak nagyokat sóhajt, és próbálja egyben tartani magát.*
-A thargok úrnője. Értettem!
*Tudomásul veszi a feladatát, bizony meg fog tenni mindent, hogy sikerre vigye a kis csapatot, már ha lesz bármiféle beleszólása, és képességei engedik.*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-21 22:01:01
Üzenet elküldve: 2020-04-21 22:01:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Még egy kis nosztalgia//
//Nyílt//
* Arra, hogy a nő közelebb lép, meg se mozdul, felőle aztán a páncéljához is simulhat. Na persze az ilyesfajta korrupciós mozdulatokat nem biztos, hogy hogy csak úgy hagyná. De szerencsére nem tesz semmi ilyet a gyanúsított. *
- Egyáltalán nem haragszom. * Nyugtatja meg a nőt, hiszen nem jellemző rá a harag. Bár szigorúan lép fel a bűnt elkövetőkkel szemben, és nem szokott kegyelmezni a gonosztevőknek, még a galád gazfickókra se szokása haragudni, hiszen csak a környezetük áldozatának tekinti őket. Ezért is akar mindenkin segíteni az erőszak helyett. *
- Hogy milyen alapon? A nép alapján! A nép hatalmazott fel engem, kérem szépen, és mindent meg is teszek, hogy a népet szolgálhassam. Remélem, hogy érthető voltam. A viszont látásra. * Fordul sarkon, és indul meg, hogyha nem tartóztatják fel. Újabb dicső viadal, amit a nyugalomért megvívott. ~ Aludj csak szépen, Arthenior. Majd én őrzöm az álmodat. ~
Természetesen fel lehet tartóztatni, annyira nem sietős a dolga, és amúgy se teljesen biztos benne, hogy sikerült lebeszélje a lopásról az elkövetőt. De valami azt súgja neki, hogy sikerrel járt. *
//Nyílt//
* Arra, hogy a nő közelebb lép, meg se mozdul, felőle aztán a páncéljához is simulhat. Na persze az ilyesfajta korrupciós mozdulatokat nem biztos, hogy hogy csak úgy hagyná. De szerencsére nem tesz semmi ilyet a gyanúsított. *
- Egyáltalán nem haragszom. * Nyugtatja meg a nőt, hiszen nem jellemző rá a harag. Bár szigorúan lép fel a bűnt elkövetőkkel szemben, és nem szokott kegyelmezni a gonosztevőknek, még a galád gazfickókra se szokása haragudni, hiszen csak a környezetük áldozatának tekinti őket. Ezért is akar mindenkin segíteni az erőszak helyett. *
- Hogy milyen alapon? A nép alapján! A nép hatalmazott fel engem, kérem szépen, és mindent meg is teszek, hogy a népet szolgálhassam. Remélem, hogy érthető voltam. A viszont látásra. * Fordul sarkon, és indul meg, hogyha nem tartóztatják fel. Újabb dicső viadal, amit a nyugalomért megvívott. ~ Aludj csak szépen, Arthenior. Majd én őrzöm az álmodat. ~
Természetesen fel lehet tartóztatni, annyira nem sietős a dolga, és amúgy se teljesen biztos benne, hogy sikerült lebeszélje a lopásról az elkövetőt. De valami azt súgja neki, hogy sikerrel járt. *
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-21 21:58:12
Üzenet elküldve: 2020-04-21 21:58:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*A tiszta rongyok említésére kicsit elkedvtelenedik a két lurkó, de végül csak biccentenek Nimeril kérdésére.*
-Rendben orvof!
*Biccent a csúzlis kicsit maga is megenyhülve az alku hallatán, aztán csak hagyják hadd menjen el. Nem koppan golyó, nem történik semmi, csak a két gyerek húzódik vissza a házba, hogy pontosan mit csinálnak, azt az elinduló Nimeril már nem láthatja. Az adrenalin kifuttával szeme alja kicsit lüktetni kezd, és a zsibbadást eddigre az egyre hevenyebb bedagadás váltja fel.*
-Eeyr, vedd őt őrző karjaid közé...
Bizton őrizd szemét, lelke fényét!
*Énekelnek tovább az ablakban, egyre lassabban, s kevéssé hangosan, mint az elején, úgy tűnik hamarosan vége lesz a könnyes zenés búcsúnak az ablak túloldalán, ahogy elsétál alatta.*
*A tiszta rongyok említésére kicsit elkedvtelenedik a két lurkó, de végül csak biccentenek Nimeril kérdésére.*
-Rendben orvof!
*Biccent a csúzlis kicsit maga is megenyhülve az alku hallatán, aztán csak hagyják hadd menjen el. Nem koppan golyó, nem történik semmi, csak a két gyerek húzódik vissza a házba, hogy pontosan mit csinálnak, azt az elinduló Nimeril már nem láthatja. Az adrenalin kifuttával szeme alja kicsit lüktetni kezd, és a zsibbadást eddigre az egyre hevenyebb bedagadás váltja fel.*
-Eeyr, vedd őt őrző karjaid közé...
Bizton őrizd szemét, lelke fényét!
*Énekelnek tovább az ablakban, egyre lassabban, s kevéssé hangosan, mint az elején, úgy tűnik hamarosan vége lesz a könnyes zenés búcsúnak az ablak túloldalán, ahogy elsétál alatta.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-21 21:51:01
Üzenet elküldve: 2020-04-21 21:51:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Még egy kis nosztalgia//
//Nyílt//
*Segíteni? A helyzetén? Mégis milyen helyzetre gondolhat a másik, és minek kéne neki segítség? Sanda gyanúja támad, miszerint ez egy fenyegetésféle kezdeménye akart lenni. Ettől pedig mosolya apadni látszik, ezzel ellentétben bal szemöldökének íve igencsak felszalad.*
- Már ne is haragudjon!
*Hangja fesztelenből vészjóslóan higgadtra változik. Mármint annak vészjósló, ki ismeri, s tudja, ez igazán nem jellemző rá. Kezeit csípőjére teszi, s ahogy a másik felé lép, ő is hasonlóan cselekszik. Csak ne érezze magát annyira nyeregben a férfi. Na meg ne is higgye, hogy menekülni készül.*
- Mégis milyen alapon gyanúsítgat, rágalmaz és kérdőjelez meg fényes nappal a romok között sétáló nőszemélyeket? Ez valami rossz tréfa?
*~Tréfának mondjuk elég erős...~ Fejezi be már csak magában gondolatmenetét.
Igazán nem tudja hová tenni ezt a lerohanást. Ami azt illeti, több elmélete is támad hirtelen. Elképzelhető, hogy paranoiás, vagy téveszmés a páncélos, esetleg valamilyen alkoholos tinktúra, vagy bódító szer hatása alatt áll. Mondjuk akkor abból ő is kérne, ilyen badarságokat régen volt már szerencséje átélni.*
//Nyílt//
*Segíteni? A helyzetén? Mégis milyen helyzetre gondolhat a másik, és minek kéne neki segítség? Sanda gyanúja támad, miszerint ez egy fenyegetésféle kezdeménye akart lenni. Ettől pedig mosolya apadni látszik, ezzel ellentétben bal szemöldökének íve igencsak felszalad.*
- Már ne is haragudjon!
*Hangja fesztelenből vészjóslóan higgadtra változik. Mármint annak vészjósló, ki ismeri, s tudja, ez igazán nem jellemző rá. Kezeit csípőjére teszi, s ahogy a másik felé lép, ő is hasonlóan cselekszik. Csak ne érezze magát annyira nyeregben a férfi. Na meg ne is higgye, hogy menekülni készül.*
- Mégis milyen alapon gyanúsítgat, rágalmaz és kérdőjelez meg fényes nappal a romok között sétáló nőszemélyeket? Ez valami rossz tréfa?
*~Tréfának mondjuk elég erős...~ Fejezi be már csak magában gondolatmenetét.
Igazán nem tudja hová tenni ezt a lerohanást. Ami azt illeti, több elmélete is támad hirtelen. Elképzelhető, hogy paranoiás, vagy téveszmés a páncélos, esetleg valamilyen alkoholos tinktúra, vagy bódító szer hatása alatt áll. Mondjuk akkor abból ő is kérne, ilyen badarságokat régen volt már szerencséje átélni.*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-21 21:01:36
Üzenet elküldve: 2020-04-21 21:01:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Még egy kis nosztalgia//
//Nyílt//
* Yoë továbbra is higgadt, de szigorú tekintettel nézi a nőt, de a szavait hallva rosszallóan csóválja meg a fejét. *
- Nagyon kérem, hogy ne humorizáljunk. Nem fog segíteni a helyzetén. * Jegyzi meg, és közelebb lép a másikhoz. *
- Nagyon jól tudja, hogy miért állítottam meg. Ismerje el, hogy ki szeretné rabolni ezeket a szerencsétleneket, akik épphogy túlélték a lázadás utána robbanást, akiknek már így is alig maradt valamijük. Undorító, hogy egyesek még ilyenkor is hasznot akarnak húzni a másik kárára. * Szomorúvá teszi az, amiről beszél, de nem zökken ki, a szigorú és mogorva tekintet megmarad. *
- Ugyan annak a bandának a tagja, akiket már megfékeztem a piacon? Vagy többen is vannak? Tényeket akarok hallani, ha mindent elmond, amit tudni akarok, akkor tovább engedem egy figyelmeztetéssel. Kezdjen beszélni! Hány bűnszervezet van, kik a fő tagjaik, és maga milyen pozíciót foglal el ezekben? * Teszi fel a kérdéseit, de megint csak nincs nála papíros, amire a válaszokat felírhatná. Csak remélni tudja, hogy mindent meg tud jegyezni. *
//Nyílt//
* Yoë továbbra is higgadt, de szigorú tekintettel nézi a nőt, de a szavait hallva rosszallóan csóválja meg a fejét. *
- Nagyon kérem, hogy ne humorizáljunk. Nem fog segíteni a helyzetén. * Jegyzi meg, és közelebb lép a másikhoz. *
- Nagyon jól tudja, hogy miért állítottam meg. Ismerje el, hogy ki szeretné rabolni ezeket a szerencsétleneket, akik épphogy túlélték a lázadás utána robbanást, akiknek már így is alig maradt valamijük. Undorító, hogy egyesek még ilyenkor is hasznot akarnak húzni a másik kárára. * Szomorúvá teszi az, amiről beszél, de nem zökken ki, a szigorú és mogorva tekintet megmarad. *
- Ugyan annak a bandának a tagja, akiket már megfékeztem a piacon? Vagy többen is vannak? Tényeket akarok hallani, ha mindent elmond, amit tudni akarok, akkor tovább engedem egy figyelmeztetéssel. Kezdjen beszélni! Hány bűnszervezet van, kik a fő tagjaik, és maga milyen pozíciót foglal el ezekben? * Teszi fel a kérdéseit, de megint csak nincs nála papíros, amire a válaszokat felírhatná. Csak remélni tudja, hogy mindent meg tud jegyezni. *
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-21 20:47:56
Üzenet elküldve: 2020-04-21 20:47:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Még egy kis nosztalgia//
//Nyílt//
*Alig néhány perce ácsorog egy ismerősnek vélt romhalmaz előtt, észre sem véve igazán, hogy lábai megálltak a mozgásban. Azt meg pláne nem, hogy egy ideje társaságául szegődött egy meglehetősen felpáncélozott alak. Már persze, ha társaságnak lehet nevezni a módszeres követést és megfigyelést, minek szerencséje akadt részesévé válni.
Egy gyermekien butácska rigmus zökkenti ki néma bámészkodásából, ami viszont hangzásából idősebb gazdára ad okot következtetni. Hogy bizonyosságot is nyerjen sejtése, emlékektől zilált ábrázatát egy sietős sóhaj kíséretében, elfogadható mértékben nyugodttá és kimértté rendezi, s csak azután fordul megszólítója felé. Kezdésnek tetőtől talpig végigméri a férfit, s csak ezután szólal.*
- Hasonlóakat!
*Feleli higgadtan, mely állapotát a véleménye szerint igencsak véleményes megkérdőjelezést követően is fenntartja.*
- Nos, azt nem tudom, hogy ön miben sántikál. A rossz pedig egy elég tág fogalom, mi eképpen meglehetősen nézőpont kérdése.
*Elképzelhető, hogy nem a legjobb alkalom filozofálgatni, ám nem bírja megállni, ezúttal sem, hogy incselkedő énje ne kerüljön előtérbe. Ehhez társulva ajkán halvány mosoly kezd kibontakozni. Indokolja a görbület megjelenését a feltételezés is, miszerint a férfi tolvajnak nézte. Ilyen még igazán nem fordult elő vele sosem, gyorsan végig is futtatja kékjeit magán, hátha nem azt öltötte magára reggel, amit elképzelt. Hiba azonban, ahogy erről meggyőződik, nem került a gépezetbe. Igazán nem érti, hogy a sötétzöld, bársony, hosszú ujjú, mélyen dekoltált, alakját követő felsőrész, barna, puhított bőr nadrág és térdéig érő, sarkában mérsékelten magas bőrcsizmája miként láttathatja őt alvilági népségnek.*
//Nyílt//
*Alig néhány perce ácsorog egy ismerősnek vélt romhalmaz előtt, észre sem véve igazán, hogy lábai megálltak a mozgásban. Azt meg pláne nem, hogy egy ideje társaságául szegődött egy meglehetősen felpáncélozott alak. Már persze, ha társaságnak lehet nevezni a módszeres követést és megfigyelést, minek szerencséje akadt részesévé válni.
Egy gyermekien butácska rigmus zökkenti ki néma bámészkodásából, ami viszont hangzásából idősebb gazdára ad okot következtetni. Hogy bizonyosságot is nyerjen sejtése, emlékektől zilált ábrázatát egy sietős sóhaj kíséretében, elfogadható mértékben nyugodttá és kimértté rendezi, s csak azután fordul megszólítója felé. Kezdésnek tetőtől talpig végigméri a férfit, s csak ezután szólal.*
- Hasonlóakat!
*Feleli higgadtan, mely állapotát a véleménye szerint igencsak véleményes megkérdőjelezést követően is fenntartja.*
- Nos, azt nem tudom, hogy ön miben sántikál. A rossz pedig egy elég tág fogalom, mi eképpen meglehetősen nézőpont kérdése.
*Elképzelhető, hogy nem a legjobb alkalom filozofálgatni, ám nem bírja megállni, ezúttal sem, hogy incselkedő énje ne kerüljön előtérbe. Ehhez társulva ajkán halvány mosoly kezd kibontakozni. Indokolja a görbület megjelenését a feltételezés is, miszerint a férfi tolvajnak nézte. Ilyen még igazán nem fordult elő vele sosem, gyorsan végig is futtatja kékjeit magán, hátha nem azt öltötte magára reggel, amit elképzelt. Hiba azonban, ahogy erről meggyőződik, nem került a gépezetbe. Igazán nem érti, hogy a sötétzöld, bársony, hosszú ujjú, mélyen dekoltált, alakját követő felsőrész, barna, puhított bőr nadrág és térdéig érő, sarkában mérsékelten magas bőrcsizmája miként láttathatja őt alvilági népségnek.*
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-21 20:16:58
Üzenet elküldve: 2020-04-21 20:16:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Még egy kis nosztalgia//
//Nyílt//
* Romváros utcái, a bűn és a fertő melegágya, ha nem számoljuk Sárvárost. Rändoer mégse fél betenni ide a lábát. Határozott léptekkel sétál, és éber tekintetével keresi a bűnt, amit megfékezhet. Ki is szúr egy felettébb gyanús alakot, aki úgy sétál, és néz be minden házba, mintha csak azt mérné fel, hogy hol van még valami, ami mozdítható. Megigazítja a tollforgót a sisakján, és kihúzott testtartással, határozott léptekkel közelíti meg a célszemélyt. *
- Erőt egészséget, szeressük a V őrséget! * Közelíti meg az elkövetőt, jobb híján egyedül. Pedig egy ilyen veszélyes környéken jobb erősítéssel járni. *
- Szeretném megkérdezni, hogy mi járatban erre felé? Nincsen semmi látnivaló, ne tessék nézelődni. * Szól rá bárkire, aki megállna, hogy az intézkedést akadályozza. Megáll Winyra Jote előtt, és szúrós szemmel néz rá. *
- Őszintén remélem, hogy nem valami rosszban sántikálunk. Tolvajok járnak errefelé, azt mondják. Remélem, hogy nem most fogtam el magamnak egyet, hüm? * Kérdezi kimérten, és csípőre teszi a kezét. *
//Nyílt//
* Romváros utcái, a bűn és a fertő melegágya, ha nem számoljuk Sárvárost. Rändoer mégse fél betenni ide a lábát. Határozott léptekkel sétál, és éber tekintetével keresi a bűnt, amit megfékezhet. Ki is szúr egy felettébb gyanús alakot, aki úgy sétál, és néz be minden házba, mintha csak azt mérné fel, hogy hol van még valami, ami mozdítható. Megigazítja a tollforgót a sisakján, és kihúzott testtartással, határozott léptekkel közelíti meg a célszemélyt. *
- Erőt egészséget, szeressük a V őrséget! * Közelíti meg az elkövetőt, jobb híján egyedül. Pedig egy ilyen veszélyes környéken jobb erősítéssel járni. *
- Szeretném megkérdezni, hogy mi járatban erre felé? Nincsen semmi látnivaló, ne tessék nézelődni. * Szól rá bárkire, aki megállna, hogy az intézkedést akadályozza. Megáll Winyra Jote előtt, és szúrós szemmel néz rá. *
- Őszintén remélem, hogy nem valami rosszban sántikálunk. Tolvajok járnak errefelé, azt mondják. Remélem, hogy nem most fogtam el magamnak egyet, hüm? * Kérdezi kimérten, és csípőre teszi a kezét. *
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-21 20:08:13
Üzenet elküldve: 2020-04-21 20:08:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Még egy kis nosztalgia//
//Nyílt//
*Gazdagnegyed. Ő így ismeri ezt a környéket, nézzen az ki jelenleg bárhogyan is. Talán korai idősödésének rögeszméi kezdenek megmutatkozni ily módon, mégsem képes romvárosként hivatkozni az egykor úgy szeretett környékre. A bárhogy kinézés viszont egészen szörnyű képet fest, legalábbis ahhoz képest, ahogyan itt hagyta, annak idején.
Lassan lépdel el a megmaradt kúriák mellett, nosztalgikus mosollyal arcán. Régen nem igazán kedvelte ezeket, sem a bennük lakókat, túlságosan puccos és pökhendi népek az ízlésének. Persze tejelni tejeltek, ez nem kérdés. Most mégis jól esik látnia, van, ami megmaradt az emlékei szerint. Nem is sieti hát el a tovább haladást, tempója egészen komótosnak mondható, akár egy templomban sétáló szentfazék, ki minden egyes rózsaablak fényében megsütteti hitét.
Lassan keveredik hát a negyed kevésbé pompázó szegletébe, ahol saját háza is állt valaha. Keserű mosollyal idézi fel emlékeit, melyek annyi mindent hiányoltatnak vele. Eszébe ötlik a vörös ciklon, kinek felcser segédjévé állt, a kis tündér, kit egy ideig gyámságuk alá vontak ők ketten, s még annyi szívének kedves történés. Furcsa ez neki, nem igazán szokott érzelmeinek ekkora hatása alá kerülni. Talán egy gombóc is fojtogatni kezdi torkát, bár ezt inkább az utcát borító por irritálásának könyveli el magában.
Kíváncsi rá, nagyon, vajon felismeri-e a hajdani Kispotály maradványait, bár annyira élénken él emlékeiben az épület, hogy meggyőződése az igenleges válasz.*
//Nyílt//
*Gazdagnegyed. Ő így ismeri ezt a környéket, nézzen az ki jelenleg bárhogyan is. Talán korai idősödésének rögeszméi kezdenek megmutatkozni ily módon, mégsem képes romvárosként hivatkozni az egykor úgy szeretett környékre. A bárhogy kinézés viszont egészen szörnyű képet fest, legalábbis ahhoz képest, ahogyan itt hagyta, annak idején.
Lassan lépdel el a megmaradt kúriák mellett, nosztalgikus mosollyal arcán. Régen nem igazán kedvelte ezeket, sem a bennük lakókat, túlságosan puccos és pökhendi népek az ízlésének. Persze tejelni tejeltek, ez nem kérdés. Most mégis jól esik látnia, van, ami megmaradt az emlékei szerint. Nem is sieti hát el a tovább haladást, tempója egészen komótosnak mondható, akár egy templomban sétáló szentfazék, ki minden egyes rózsaablak fényében megsütteti hitét.
Lassan keveredik hát a negyed kevésbé pompázó szegletébe, ahol saját háza is állt valaha. Keserű mosollyal idézi fel emlékeit, melyek annyi mindent hiányoltatnak vele. Eszébe ötlik a vörös ciklon, kinek felcser segédjévé állt, a kis tündér, kit egy ideig gyámságuk alá vontak ők ketten, s még annyi szívének kedves történés. Furcsa ez neki, nem igazán szokott érzelmeinek ekkora hatása alá kerülni. Talán egy gombóc is fojtogatni kezdi torkát, bár ezt inkább az utcát borító por irritálásának könyveli el magában.
Kíváncsi rá, nagyon, vajon felismeri-e a hajdani Kispotály maradványait, bár annyira élénken él emlékeiben az épület, hogy meggyőződése az igenleges válasz.*
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-21 16:27:34
Üzenet elküldve: 2020-04-21 16:27:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
*Alig egy órát időzik a Sárváros kalyibái között, aztán dolga végeztével már indul is vissza a hídhoz, a hídon át pedig a szintén lepusztult Romvárosba. Egyik rosszabb, mint a másik. Első látásra nem lett sem szegényebb, sem gazdagabb a Sárvárosban tett látogatás során, ő viszont érzi, hogy az erszénye könnyebb, a tarisznyája pedig egy kicsikét nehezebb lett. A hídfőt elhagyva a saját háza felé indul. A ház újonnan igen takaros, még őrzi a kertészi munka áldásos hatását. A kerítés mögött ott legel a fekete Frankó, a vándor alá való ló is. Svir biccent az állatnak, aztán benyit a kertkapun. Alig időzik a kertben, hamar eltűnik a házában, hogy ott újfent elővett kedvtelésének hódoljon. Csak nagy sokára kerül újra elő, hogy az evés és a mosakodás után a városba induljon. Számít rá, hogy mint mindig, úgy ma is talál valami érdekeset Artheniorban.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-20 12:25:08
Üzenet elküldve: 2020-04-20 12:25:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Óvatosan lopakodnak a sötétben és közelítik meg az adott házat. A fentiek igyekeznek megtizedelni az ellent, hogy annyival is megkönnyítsék az ő dolgukat. Ez eddig jól is halad míg hirtelen a tűz ki nem alszik. Hogy ez nem jó, azt még Lou is felfogja. A törpék ahogy meg volt beszélve elől lévén támadásba is lendülnek. Jön az izgalmasabb rész. Túl nagy zajt nem terveznek csapni bár talán most már mindegy is. Hogy gond van a kalandor jól látja. Sikerül egyet ártalmatlanná tenni, de két törpe a földön és megy feléjük az ellen. Ez volna az a pillanat mikor jön a támadás. Vagyis ennek kéne lennie a pillanatnak, de úgy tűnik ez a nagypofájú lombzabáló bepánikolt. Tényleg ez volna a magára olyan kurva büszke városőrség?*
-Mi a faszt csináltok basszátok meg?
*Hangzik el a lovagnak a szinte csak fogai közt szűrt káromkodás majd megragadja a lándzsáját és megpróbálja a törpék felé haladó legközelebbi alakba belehajítani. Ezek után kardot ránt és megindul a megsegítésükre. Mit gondolnak ezek mit csinálnak? Ha nem sietünk baj lesz.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Óvatosan lopakodnak a sötétben és közelítik meg az adott házat. A fentiek igyekeznek megtizedelni az ellent, hogy annyival is megkönnyítsék az ő dolgukat. Ez eddig jól is halad míg hirtelen a tűz ki nem alszik. Hogy ez nem jó, azt még Lou is felfogja. A törpék ahogy meg volt beszélve elől lévén támadásba is lendülnek. Jön az izgalmasabb rész. Túl nagy zajt nem terveznek csapni bár talán most már mindegy is. Hogy gond van a kalandor jól látja. Sikerül egyet ártalmatlanná tenni, de két törpe a földön és megy feléjük az ellen. Ez volna az a pillanat mikor jön a támadás. Vagyis ennek kéne lennie a pillanatnak, de úgy tűnik ez a nagypofájú lombzabáló bepánikolt. Tényleg ez volna a magára olyan kurva büszke városőrség?*
-Mi a faszt csináltok basszátok meg?
*Hangzik el a lovagnak a szinte csak fogai közt szűrt káromkodás majd megragadja a lándzsáját és megpróbálja a törpék felé haladó legközelebbi alakba belehajítani. Ezek után kardot ránt és megindul a megsegítésükre. Mit gondolnak ezek mit csinálnak? Ha nem sietünk baj lesz.*
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-19 18:25:42
Üzenet elküldve: 2020-04-19 18:25:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Jön az alkonyat, nyúlnak az árnyékok, és lassanként elérkezik a mélységiek ideje. A város eddigi szakaszán már égnek a lámpák. A Romváros kezdeténél megállnak, hogy a parancsnok röviden eligazítsa őket. Egyértelmű a feladat. Az úrnőt ki kell szabadítani és eljuttatni a Kaszárnyába, bármi áron. Biccent Denjaar felé, hogy megértette a küldetés lényegét. A további instrukciókat, a vér és halál gondolatával, egyáltalán nem riasztják el. Mindkettőből látott már eleget, ahhoz, hogy kezelni tudja a helyzetet. Megszokni ezeket nem lehet, de jól alkalmazkodni igen. Tudomásul veszi, hogy ki lesz az egység vezetője, ha a parancsnokkal történne valami. Reméli azért, hogy erre nem lesz szükség. Amint tovább haladnak a lámpafények hiánya egyre szembe tűnőbb. Mélységiként előnyben van a többiekkel és ezt igyekszik a javukra fordítani. Halkan, nehéz vértezet nélkül oson a többiekkel, de igyekszik valahol az osztag végén maradni. Íjászként nem az első vonalban fogja lerohanni a fogva tartók búvóhelyét. Előveszi számszeríját a hátáról és egy nyílvesszőt felhúzva előkészíti fegyverét a támadáshoz. Valamiféle hang üti meg a fülüket a távolból. Elindulnak az irányába, amire a parancsnok jelet is ad nekik. Követi az osztagot, éber tekintete és fegyvere készenlétben van. Ha valaki itt támadna rájuk, akkor könnyedén rá tudna lőni a számszeríjjal. *
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Jön az alkonyat, nyúlnak az árnyékok, és lassanként elérkezik a mélységiek ideje. A város eddigi szakaszán már égnek a lámpák. A Romváros kezdeténél megállnak, hogy a parancsnok röviden eligazítsa őket. Egyértelmű a feladat. Az úrnőt ki kell szabadítani és eljuttatni a Kaszárnyába, bármi áron. Biccent Denjaar felé, hogy megértette a küldetés lényegét. A további instrukciókat, a vér és halál gondolatával, egyáltalán nem riasztják el. Mindkettőből látott már eleget, ahhoz, hogy kezelni tudja a helyzetet. Megszokni ezeket nem lehet, de jól alkalmazkodni igen. Tudomásul veszi, hogy ki lesz az egység vezetője, ha a parancsnokkal történne valami. Reméli azért, hogy erre nem lesz szükség. Amint tovább haladnak a lámpafények hiánya egyre szembe tűnőbb. Mélységiként előnyben van a többiekkel és ezt igyekszik a javukra fordítani. Halkan, nehéz vértezet nélkül oson a többiekkel, de igyekszik valahol az osztag végén maradni. Íjászként nem az első vonalban fogja lerohanni a fogva tartók búvóhelyét. Előveszi számszeríját a hátáról és egy nyílvesszőt felhúzva előkészíti fegyverét a támadáshoz. Valamiféle hang üti meg a fülüket a távolból. Elindulnak az irányába, amire a parancsnok jelet is ad nekik. Követi az osztagot, éber tekintete és fegyvere készenlétben van. Ha valaki itt támadna rájuk, akkor könnyedén rá tudna lőni a számszeríjjal. *
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-19 15:02:02
Üzenet elküldve: 2020-04-19 15:02:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Romos emlékek//
- Hátha... *válaszol Ephemia megjegyzésére reménykedő mosollyal, ő a maga részéről egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy a lázadás híre még a legkeményebb szíveket is meglágyítja, és a gazdasági megfontolások helyett inkább rokonainak megtalálásának reményében őrizteti a házat Joran. Akármi is azonban az igazság, azt nem most fogják megtudni, hiszen úgy tűnik, Ephemia nagybátyja nem mostanában fog legközelebb erre látogatni*
- Á, értem. *biccent aprót Tzetze és Tzetzylia felé a válaszukat hallva* Nagyon sokat segítettek. Igazán hálásak vagyunk érte! *teszi hozzá egy apró mosoly kíséretében, mikor már távozni készülnek. Ahogy azonban a főnök két kísérőt rendel ki melléjük, újra nyugtalanság fogja el, jobban örült volna, ha szabadon nézhetnek körbe, de természetesen nem emel panaszt a felügyelők ellen, hiszen nem szeretné, hogy hasonló helyzetben találják magukat, mint mikor megérkeztek ide.*
- Nem, de igazán lenyűgöző lehetett. *feleli ámulva Ephemia kérdésére, miközben már a folyosókat róják, próbálva elképzelni, ahogy valaha festmények egész hada díszítette a falakat* Rólatok is voltak festmények? Vagy a szüleitekről? *érdeklődik tovább, mialatt szépen apránként, szobáról szobára fedezik fel az egész épületet. Az útirányba nem nagyon szól bele, hagyja, hadd vezesse a lány, amerre szeretné, nagyrészt csak néma szemlélője az eseményeknek, hisz nem akarja megzavarni a viszontlátás meghitt, de egyben szomorú pillanatát. Úgy tűnik, erről a törpék is hasonlóképp vélekedhetnek, vagy csak nincs mit mondaniuk a számukra, de ő a maga részéről cseppet sem bánja, hogy csak akkor szólalnak meg, mikor Ephemia kérdezi őket, sőt a lányhoz hasonlóan örült volna, ha bizonyos részletek kimaradnak a beszámolóból. A történet végeztével azonban, mikor Ephemia is levonja a saját következtetéseit, kérdőn pillant rá*
- Gondolod, hogy valaki olyan vitte el, aki tudta, mit keres? *próbálja úgy feltenni a kérdését, hogy kísérőiknek ne legyen egyértelmű, mire is akar kilyukadni, hisz fogalma sincs, meddig terjed hűségük új munkaadójuk iránt, de Ephemia értse, hogy arra igyekszik célozni, a hiányzó papírok esetleg a nagybátyjánál lehetnek. ~De mihez kezdene velük?~ töpreng magában, míg a lány válaszára vár. Hosszas merengésre és ötletelésre azonban egyelőre nincs idő, hisz láthatóan Ephemia se szeretne sokáig itt időzni. A víz ügyében sajnos nem tud segíteni, de ezt szerencsére egyik kísérőjük megoldja helyette, a levél tartalmába pedig, mint bizalmas iratba, nem szeretne betekinteni, így míg a lány papírra veti a gondolatait, ő a helyiség további részeit veszi szemügyre, persze gondosan kerülve azt a helyet, ahol Pocos a dolgát végezte. Csak akkor fordul újra a lány felé, mikor már nem hallja a toll sercegését a papíron*
- Biztos örülni fog, ha megtudja, még életben vagytok! Talán el is látogat hozzátok, miután elolvasta a leveled! *jegyzi meg halvány mosollyal, finoman érdeklődve, Ephemia vajon megírta-e nagybátyjának, hol találja őket, ha viszont szeretné látni őket, vagy inkább ő maga jönne vissza, ha Joran legközelebb a családi kúriába látogat. Ennél jobban azonban nem mer kíváncsiskodni, ha pedig a lány kitérő választ adna, akkor egyáltalán nem erőlteti tovább a témát*
- Rendben, ahogy szeretnéd. *bólint rá az újabb kérésre, ő a maga részéről egyáltalán nem sietteti Ephemiát, annyi szobát jár be vele, amennyit a lány csak szeretne, mielőtt úgy érzi, eleget látott régi otthonából.*
- Hátha... *válaszol Ephemia megjegyzésére reménykedő mosollyal, ő a maga részéről egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy a lázadás híre még a legkeményebb szíveket is meglágyítja, és a gazdasági megfontolások helyett inkább rokonainak megtalálásának reményében őrizteti a házat Joran. Akármi is azonban az igazság, azt nem most fogják megtudni, hiszen úgy tűnik, Ephemia nagybátyja nem mostanában fog legközelebb erre látogatni*
- Á, értem. *biccent aprót Tzetze és Tzetzylia felé a válaszukat hallva* Nagyon sokat segítettek. Igazán hálásak vagyunk érte! *teszi hozzá egy apró mosoly kíséretében, mikor már távozni készülnek. Ahogy azonban a főnök két kísérőt rendel ki melléjük, újra nyugtalanság fogja el, jobban örült volna, ha szabadon nézhetnek körbe, de természetesen nem emel panaszt a felügyelők ellen, hiszen nem szeretné, hogy hasonló helyzetben találják magukat, mint mikor megérkeztek ide.*
- Nem, de igazán lenyűgöző lehetett. *feleli ámulva Ephemia kérdésére, miközben már a folyosókat róják, próbálva elképzelni, ahogy valaha festmények egész hada díszítette a falakat* Rólatok is voltak festmények? Vagy a szüleitekről? *érdeklődik tovább, mialatt szépen apránként, szobáról szobára fedezik fel az egész épületet. Az útirányba nem nagyon szól bele, hagyja, hadd vezesse a lány, amerre szeretné, nagyrészt csak néma szemlélője az eseményeknek, hisz nem akarja megzavarni a viszontlátás meghitt, de egyben szomorú pillanatát. Úgy tűnik, erről a törpék is hasonlóképp vélekedhetnek, vagy csak nincs mit mondaniuk a számukra, de ő a maga részéről cseppet sem bánja, hogy csak akkor szólalnak meg, mikor Ephemia kérdezi őket, sőt a lányhoz hasonlóan örült volna, ha bizonyos részletek kimaradnak a beszámolóból. A történet végeztével azonban, mikor Ephemia is levonja a saját következtetéseit, kérdőn pillant rá*
- Gondolod, hogy valaki olyan vitte el, aki tudta, mit keres? *próbálja úgy feltenni a kérdését, hogy kísérőiknek ne legyen egyértelmű, mire is akar kilyukadni, hisz fogalma sincs, meddig terjed hűségük új munkaadójuk iránt, de Ephemia értse, hogy arra igyekszik célozni, a hiányzó papírok esetleg a nagybátyjánál lehetnek. ~De mihez kezdene velük?~ töpreng magában, míg a lány válaszára vár. Hosszas merengésre és ötletelésre azonban egyelőre nincs idő, hisz láthatóan Ephemia se szeretne sokáig itt időzni. A víz ügyében sajnos nem tud segíteni, de ezt szerencsére egyik kísérőjük megoldja helyette, a levél tartalmába pedig, mint bizalmas iratba, nem szeretne betekinteni, így míg a lány papírra veti a gondolatait, ő a helyiség további részeit veszi szemügyre, persze gondosan kerülve azt a helyet, ahol Pocos a dolgát végezte. Csak akkor fordul újra a lány felé, mikor már nem hallja a toll sercegését a papíron*
- Biztos örülni fog, ha megtudja, még életben vagytok! Talán el is látogat hozzátok, miután elolvasta a leveled! *jegyzi meg halvány mosollyal, finoman érdeklődve, Ephemia vajon megírta-e nagybátyjának, hol találja őket, ha viszont szeretné látni őket, vagy inkább ő maga jönne vissza, ha Joran legközelebb a családi kúriába látogat. Ennél jobban azonban nem mer kíváncsiskodni, ha pedig a lány kitérő választ adna, akkor egyáltalán nem erőlteti tovább a témát*
- Rendben, ahogy szeretnéd. *bólint rá az újabb kérésre, ő a maga részéről egyáltalán nem sietteti Ephemiát, annyi szobát jár be vele, amennyit a lány csak szeretne, mielőtt úgy érzi, eleget látott régi otthonából.*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-19 13:43:39
Üzenet elküldve: 2020-04-19 13:43:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 556
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 556
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Naesala a tőle telhető leghalkabban és legfürgébben igyekszik az árnyékban folyamatosan előre. A korábbi részeg banditák leverését nem számítva -hisz az azért nem okozott akkora fejtörést- ez az első alkalom, hogy hosszú idő óta harcolnia kell és igazán nem szeretné elcseszni, s nem csak azért, mert egy élet forog kockán, hanem mert bizonyítani akarja magának, ennyi idő után is még mindig érdemes arra, hogy városőr legyen.
A tompa puffanásra, amivel az egyik lelőtt őr a tűzbe esik, azonban felkapja a fejét.*
~Picsába!~
*Mormog magában szűkszavú káromkodást, tart attól ugyanis, hogy a hang közel vonzza az esetleg távolabb vagy odabent tartózkodó őröket, s ugyanígy reagál, ahogy feltűnik neki a törpék eleste. Ha városőrök lennének talán egy pillanatig nem gondolkodna azon, hogy a segítségükre siessen-e, így viszont nehéz döntés előtt áll, amit baromi gyorsan kell meghoznia. Nem túl tiszta lelkiismerettel ugyan, de a továbbhaladás mellett dönt, s bár amazok a kis magánakciójuk miatt talán megérdemelik helyzetüket, reménykedik benne, hogy a halál elkerüli őket. Ha közel ér az alakokhoz, lépteit lassítja, hogy minél kevésbé csapjon zajt, célja elérni a bagózó fickó utáni őrt, ám készíti magát arra az eshetőségre, ha menet közben valaki kiszúrná. Ha bárki megindul felé, kardját már rántja is.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.19 13:45:11
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Naesala a tőle telhető leghalkabban és legfürgébben igyekszik az árnyékban folyamatosan előre. A korábbi részeg banditák leverését nem számítva -hisz az azért nem okozott akkora fejtörést- ez az első alkalom, hogy hosszú idő óta harcolnia kell és igazán nem szeretné elcseszni, s nem csak azért, mert egy élet forog kockán, hanem mert bizonyítani akarja magának, ennyi idő után is még mindig érdemes arra, hogy városőr legyen.
A tompa puffanásra, amivel az egyik lelőtt őr a tűzbe esik, azonban felkapja a fejét.*
~Picsába!~
*Mormog magában szűkszavú káromkodást, tart attól ugyanis, hogy a hang közel vonzza az esetleg távolabb vagy odabent tartózkodó őröket, s ugyanígy reagál, ahogy feltűnik neki a törpék eleste. Ha városőrök lennének talán egy pillanatig nem gondolkodna azon, hogy a segítségükre siessen-e, így viszont nehéz döntés előtt áll, amit baromi gyorsan kell meghoznia. Nem túl tiszta lelkiismerettel ugyan, de a továbbhaladás mellett dönt, s bár amazok a kis magánakciójuk miatt talán megérdemelik helyzetüket, reménykedik benne, hogy a halál elkerüli őket. Ha közel ér az alakokhoz, lépteit lassítja, hogy minél kevésbé csapjon zajt, célja elérni a bagózó fickó utáni őrt, ám készíti magát arra az eshetőségre, ha menet közben valaki kiszúrná. Ha bárki megindul felé, kardját már rántja is.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.19 13:45:11
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-19 12:32:37
Üzenet elküldve: 2020-04-19 12:32:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~ Hogy csesznék meg. ~ *A két rokonszenves törpe társa a szeme láttára bukik a földre, fellebbentve a titkot, hogy mit rejteget a büdös disznók köpenye, és még vívni is remekül tud. Persze várható is volt, hogy valami komolyabb harcosfélék, nehéz páncélban. A lány újból örökös dilemmájával szembesül: érzi, hogy ereiben forrni kezd az indulat, és minden egyes másodperccel jobban akarja a banditák halálát. Ez egy idő után tapasztalatai szerint már a tettlegességig fajul, így a másik fele sürgetni kezdi magát, hogy gyorsan, most kell döntenie, amíg még lehet. Izmai várakozón rándulnak meg.*
~ Páncél… Gyorsabb vagyok náluk. ~ *Jutnak eszébe ezek a betanult, egyszerű és logikus következtetések, és valamiért újra és újra ismétlődik a fejében a hang, amikor egy kés egy vérten csattan tompán. ~ Tsz, tsz, tsz, tsz. ~ A monoton zaj nem hagyja nyugodni, a ritmust püföli a fejében, és izmai kilőnek, ám nem előre, a hadszíntérre, hanem végig a kandeláberekre merőleges utcán. Ez még nem az épület melletti kereszteződés, ahol elvileg Cha'yss bújt meg, hanem eggyel korábbi, vagyis Gwaeren számára ismeretlen, sötét telkek mellett lohol végig, bízva benne, hogy egyrészt senki nem veszi észre, másrészt a kialakuló csatazajban az sem baj, ha egy kicsit hangosabban kapkodja a levegőt, vagy a csizmája nagyobbat csattan az úton. Olyan tempóra ösztökéli magát, mint még soha, ám közben afölött sem huny szemet, hogy Grük még mindig a terepet figyeli, és hogy semmi bizalma nincs a lányban, vagy ha volt is, azt Gwaeren már eljátszotta. Erre való tekintettel amikor csak tud, úgy halad, hogy ő se lássa, amikor pedig kibukkan, mindig ügyel rá, hogy gyorsaságával nehéz célpontot nyújtson az őrmesternek, vagy kinek, másrészt felé fordulva arra is minden eddigi tapasztalatát bevetve figyel, hogy hallja-e a nyílvessző pendülését, hogy még időben fedezékbe dobhassa magát. Nem sok esélyt lát rá, hogy a sötétben éppen rá lövöldöznének, de hát a fene se tudja ezeknél a magukat városőrnek tituláló figuráknál, hogy nagy fontoskodásukban mihez kezdenek magukkal. Ugyanez igaz arra is, ha valami rejtélyes idegent pillant meg, akivel korábban nem találkozott: egyből behasal az első sötét zugba, az sem baj, ha az arcát kell érte lehorzsolnia. Denjaarék csapatára is így reagálna, megpróbálna minél kisebb feltűnést kelteni és elbújni, amíg átgondolja, hogyan tudna minél ügyesebben elszelelni.
Ha senki nem áll az útjába, a cél az, hogy „felülről” kerülje meg az épületet a sötétben, gyakorlatilag a harcoló csapat hátába kerülve ezzel, és felmérje, mit rejteget a túlsó oldal. A keze még mindig a pengéjét szorítja, persze lefelé fordítva, nehogy beleálljon a hasába, ha elvágódik, viszont, ha kell, hamar beleálljon abba, aki megállásra készteti. És csak rohan, rohan.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.19 12:43:27
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~ Hogy csesznék meg. ~ *A két rokonszenves törpe társa a szeme láttára bukik a földre, fellebbentve a titkot, hogy mit rejteget a büdös disznók köpenye, és még vívni is remekül tud. Persze várható is volt, hogy valami komolyabb harcosfélék, nehéz páncélban. A lány újból örökös dilemmájával szembesül: érzi, hogy ereiben forrni kezd az indulat, és minden egyes másodperccel jobban akarja a banditák halálát. Ez egy idő után tapasztalatai szerint már a tettlegességig fajul, így a másik fele sürgetni kezdi magát, hogy gyorsan, most kell döntenie, amíg még lehet. Izmai várakozón rándulnak meg.*
~ Páncél… Gyorsabb vagyok náluk. ~ *Jutnak eszébe ezek a betanult, egyszerű és logikus következtetések, és valamiért újra és újra ismétlődik a fejében a hang, amikor egy kés egy vérten csattan tompán. ~ Tsz, tsz, tsz, tsz. ~ A monoton zaj nem hagyja nyugodni, a ritmust püföli a fejében, és izmai kilőnek, ám nem előre, a hadszíntérre, hanem végig a kandeláberekre merőleges utcán. Ez még nem az épület melletti kereszteződés, ahol elvileg Cha'yss bújt meg, hanem eggyel korábbi, vagyis Gwaeren számára ismeretlen, sötét telkek mellett lohol végig, bízva benne, hogy egyrészt senki nem veszi észre, másrészt a kialakuló csatazajban az sem baj, ha egy kicsit hangosabban kapkodja a levegőt, vagy a csizmája nagyobbat csattan az úton. Olyan tempóra ösztökéli magát, mint még soha, ám közben afölött sem huny szemet, hogy Grük még mindig a terepet figyeli, és hogy semmi bizalma nincs a lányban, vagy ha volt is, azt Gwaeren már eljátszotta. Erre való tekintettel amikor csak tud, úgy halad, hogy ő se lássa, amikor pedig kibukkan, mindig ügyel rá, hogy gyorsaságával nehéz célpontot nyújtson az őrmesternek, vagy kinek, másrészt felé fordulva arra is minden eddigi tapasztalatát bevetve figyel, hogy hallja-e a nyílvessző pendülését, hogy még időben fedezékbe dobhassa magát. Nem sok esélyt lát rá, hogy a sötétben éppen rá lövöldöznének, de hát a fene se tudja ezeknél a magukat városőrnek tituláló figuráknál, hogy nagy fontoskodásukban mihez kezdenek magukkal. Ugyanez igaz arra is, ha valami rejtélyes idegent pillant meg, akivel korábban nem találkozott: egyből behasal az első sötét zugba, az sem baj, ha az arcát kell érte lehorzsolnia. Denjaarék csapatára is így reagálna, megpróbálna minél kisebb feltűnést kelteni és elbújni, amíg átgondolja, hogyan tudna minél ügyesebben elszelelni.
Ha senki nem áll az útjába, a cél az, hogy „felülről” kerülje meg az épületet a sötétben, gyakorlatilag a harcoló csapat hátába kerülve ezzel, és felmérje, mit rejteget a túlsó oldal. A keze még mindig a pengéjét szorítja, persze lefelé fordítva, nehogy beleálljon a hasába, ha elvágódik, viszont, ha kell, hamar beleálljon abba, aki megállásra készteti. És csak rohan, rohan.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.19 12:43:27
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1909-1928