Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-12-28 23:39:15
Üzenet elküldve: 2022-12-28 23:39:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy az egyre romladozó, sőt helyenként elhagyatott épületek között lépked, végre ide is ér. Az Polgárnegyed se volt szívderítő, de ez már a nyomor java. Bedőlt épületek sokasága. Italtól, vagy más szerektől bódult népek kószálnak. Ha az idő nem is, de a népek sötétek. Aki itt jár az, vagy épp siet valahova, vagy magát csöndben eltakarva, botorkál valamerre.*
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ véééééééégreeeeee... *Kiáltja valaki, aki épp most vetette le magát a Meredély szélén. Ez aztán a sötét és reménytelen hely.*
-Te mit keresel itt kislány? *Fordul oda egy ember gyerekhez, akit most vett észre magától balra, úgy tizenkét lépésre.
Amaz hályogos, üres szemekkel a hangirányába, felé fordul.*
-Megbetegedtem, és elvesztettem a látásom. Kérlek ne gyere közelebb! Most megyek apuci után. Kérlek, ha látsz, emlékezz majd rám! *Majd felpattant és a Meredély felé kezdett rohanni. Mire léphetett volna akár egyet is, a gyerek már némán a levegőben úszva apját követte. Biztos halál.*
~Miért tesz valaki ilyet?~
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ véééééééégreeeeee... *Kiáltja valaki, aki épp most vetette le magát a Meredély szélén. Ez aztán a sötét és reménytelen hely.*
-Te mit keresel itt kislány? *Fordul oda egy ember gyerekhez, akit most vett észre magától balra, úgy tizenkét lépésre.
Amaz hályogos, üres szemekkel a hangirányába, felé fordul.*
-Megbetegedtem, és elvesztettem a látásom. Kérlek ne gyere közelebb! Most megyek apuci után. Kérlek, ha látsz, emlékezz majd rám! *Majd felpattant és a Meredély felé kezdett rohanni. Mire léphetett volna akár egyet is, a gyerek már némán a levegőben úszva apját követte. Biztos halál.*
~Miért tesz valaki ilyet?~
1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-12-16 17:49:15
Üzenet elküldve: 2022-12-16 17:49:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
* Averil könnyeden megrázza a fejét, majd értetlen tekintettel mered Svírre. Nem gondolná, hogy már most kiérdemelte az aranyat.
Az ajtón hangos kopogtatásra lesznek figyelmesek, amire a lány azonnal feláll, és a fegyver markolatára teszi a kezét. *
- Máris megnézem.
* Az ajtót feltárva egy kisfiút pillant meg, aki egy rövid levelet nyújt át a lánynak. Kezébe is nyom 10 aranyat, majd el is hesegeti.Mesélő (Hydra)
*
- Úgy látszik engem kerestek!
* Kiáltja be megbízójának, majd a levelet kibontva lefehéredik. Köpenyét se vette le, így csak át szalad újra a konyhába. *
- Ne haragudjon, de azonnal mennem kell. Nagyon hálás vagyok a kedvességéért, nem szükséges fizetnie, elég volt az élelem amit kaptam. Még egyszer nagyon köszönöm a tisztességes hozzá állását, És természetesen sajnálom a kellemetlenségeket.
* Amilyen gyorsan érkezett, ugyanolyan gyorsan távozik is. Egy meghajlás után már ki is lép az ajtón, amit óvatosan maga után becsuk, és pillanatokon belül tűnik el következő sarkon. *
* Averil könnyeden megrázza a fejét, majd értetlen tekintettel mered Svírre. Nem gondolná, hogy már most kiérdemelte az aranyat.
Az ajtón hangos kopogtatásra lesznek figyelmesek, amire a lány azonnal feláll, és a fegyver markolatára teszi a kezét. *
- Máris megnézem.
* Az ajtót feltárva egy kisfiút pillant meg, aki egy rövid levelet nyújt át a lánynak. Kezébe is nyom 10 aranyat, majd el is hesegeti.Mesélő (Hydra)
*- Úgy látszik engem kerestek!
* Kiáltja be megbízójának, majd a levelet kibontva lefehéredik. Köpenyét se vette le, így csak át szalad újra a konyhába. *
- Ne haragudjon, de azonnal mennem kell. Nagyon hálás vagyok a kedvességéért, nem szükséges fizetnie, elég volt az élelem amit kaptam. Még egyszer nagyon köszönöm a tisztességes hozzá állását, És természetesen sajnálom a kellemetlenségeket.
* Amilyen gyorsan érkezett, ugyanolyan gyorsan távozik is. Egy meghajlás után már ki is lép az ajtón, amit óvatosan maga után becsuk, és pillanatokon belül tűnik el következő sarkon. *
1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-12-13 19:13:40
Üzenet elküldve: 2022-12-13 19:13:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A barangolásokról valójában nem sok mindent lehet írni. Fárasztó, unalmas, hűvös időtöltés és mindeközben az ember feje tele megy hülyeségekkel. Saját aggodalmakkal, traumákkal és mi minden egyébbel. Else viszont most úgy igazán, csak káromkodni vágyna. A lába fáj, a keze fázik, talán még a szíve is. Nem éppen targózza le az, amit a romok jelképeznek, egyszerűen nem agyal rajta. Sőt, talán valaha örül is, hogy az a sok, undorító gazdag férfi egyszer más sorsra jutott. Mert most tényleg, csak ott tart, hogy megütne valakit, de azt nagyon*
1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-12-08 22:38:03
Üzenet elküldve: 2022-12-08 22:38:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Miután minden egy kicsit másképpen alakult, mint ahogyan eredetileg tervezve volt//
*Elsőre talán úgy tűnhet, hogy kissé gondterhelt arccal, és a gondolataiba merülve sétálgat, de azért nagyon is figyeli a környezetét, ami jelenleg, ahogyan kezd visszatérni a piac környékére egyre romosabb, legalábbis a háznál, ahonnan jön, sokkal jobban az.
Bár az itt töltött idő alatt rájött arra, hogy ahogyan azt elsőre is gondolta, minden látszattal ellentétben ez egy elég biztonságos környék, pont olyan, amilyennek ő bizonygatta még Thrissayának ideérkezésük alkalmával, attól azért még figyelni nem árt.
Még attól is óvakodik, hogy bármivel is felhívja magára a figyelmet, pedig egy ezüstköpenyt akár magára is varázsolhatna most, az jobban nézne ki, mint saját fekete köpenye, mivel pedig éteri anyagból lenne szőve a mágia által, nyilván sokkal melegebb is volna, de hát tulajdonképpen olyan nagy hideg még nincsen, hogy a puszta hivalkodáson, és önmagának a gyönyörködtetésén kívül bármi más indokolja a felvételét, éppen csak hűvösebb kicsit az elmúlt napokhoz képest, bár más reggeleken is előfordult már, hogy kicsit csípősebb volt az idő.
Most még plüssnyulai sem a szokásos kosárban, hanem a hátán lévő hátizsákban utaznak részben szintén a nem kívánatos figyelem fel nem keltése miatt. A lehető legkényelmesebben helyezte el őket, néhány puha ruháján, amúgy pedig még rést is hagyott levegőzni nekik, így amiatt, hogy esetleg nem éreznék jól magukat egyelőre nem aggódik. Szegények kicsit attól tart, hogy nagyobb kényelmetlenségek között utaztak akkor, amikor elősz9r érkezett velük Artheniorba.
Más oka is van azonban annak, hogy a táskájában pihennek megint, ahelyett, hogy idekint nézelődnének, többek között, hogy sokkal egyszerűbb úgy vásárolni, hogy egy kisebb kordé és ló mellett nem kell még külön egy kosárra is figyelnie, aminek egyébként is reméli, hogy hamarosan új lakója lesz.
A kordéra, ami vele van, és amin már ott sorakozik néhány dolog, amit a városban szerzett be korábban, nem egy esetben általa végzett munkáért cserébe, nem száll fel, nem a bakról irányítja, főleg azért nem, mert bár látta már, hogy mások ezt hogy csinálják, ő nem pont ma készül kipróbálni hasonlót. Egyszerűen csak húzza Szarvasliget közös lovát maga után, pontosabban inkább csak vezeti az állatot, hiszen elhúzni őt mágiával sem lenne ereje, nem hogy nélküle, az állat azonban szerencséjére engedelmesen követi. Talán már ő is hazavágyik az otthoni istállóba, ahol teve helyett más lovak, kecskék és egy disznó a társasága. Akár rájuk vágyik mindenesetre, akár csak az ismerős környezetre, vagy az otthoni takarmány ízére, úgy jön vele, mintha a gazdáját követné, ennek pedig kifejezetten örül.
Ahogyan annak is, hogyha minden jól megy, akkor hamar haza fognak érni, bár egy kisebb bevásárlás még vár rá a piacon, így bármennyire is figyel, ebbe az irányba kalandoznak kicsikét a gondolatai.
Talán hiba volt a hazatérés napjára halasztani a legfontosabb dolgok megvételét, de hát eddig annyi más dolga volt, és szó szerint, mivel főleg munkával ment el a városban töltött idő, így csak most tud érdemben foglalkozni mindezzel, és legalább mostanra teljesen letisztult, hogy az eddig szerzett dolgok mellett mi az, amire még ligetben szükségük lehet.
Jelenleg azonban, bármennyire is a többiekre gondol, leginkább az lelkesíti, hogy hamarosan, ha minden jól megy akkor egy szamár és egy macska boldog tulajdonosa lehet, az pedig már csak a ráadás, hogy liget és az ott élők számára is rengeteg hasznos dolgot vehet. Főleg azt reméli, hogy Intath majd örülni fog az ajándékának, mivel pedig Thrissaya éppen nincsen vele, most még különösen dugdosnia sem kell a lókolbászt valamelyik csomag, vagy akár táskája mélyén, hanem egészen egyszerűen hazaviheti, éppen úgy, mint bármi mást.
Éppen csak abban reménykedik, hogy hamarosan mindenkit látni fog, akit látni szeretne, mert Int ugyan otthon van, azért reméli, hogy hamarosan majd édesanyja, Adoaver is Thrissaya is csatlakoznak hozzá odahaza. Jó lenne elköszönni tőlük, mielőtt újra útnak indul tanulni, még jobb, ha Adoavert rá tudná venni, hogy kísérje őt el a toronyba, ahová ismét el szeretne jutni.
De ez még kicsit odébb, hiszen egyelőre még csak haza készül, lélekben pedig kicsit már otthon is van, együtt azokkal, akik nélkül már nem tudná elképzelni az otthonát.*
*Elsőre talán úgy tűnhet, hogy kissé gondterhelt arccal, és a gondolataiba merülve sétálgat, de azért nagyon is figyeli a környezetét, ami jelenleg, ahogyan kezd visszatérni a piac környékére egyre romosabb, legalábbis a háznál, ahonnan jön, sokkal jobban az.
Bár az itt töltött idő alatt rájött arra, hogy ahogyan azt elsőre is gondolta, minden látszattal ellentétben ez egy elég biztonságos környék, pont olyan, amilyennek ő bizonygatta még Thrissayának ideérkezésük alkalmával, attól azért még figyelni nem árt.
Még attól is óvakodik, hogy bármivel is felhívja magára a figyelmet, pedig egy ezüstköpenyt akár magára is varázsolhatna most, az jobban nézne ki, mint saját fekete köpenye, mivel pedig éteri anyagból lenne szőve a mágia által, nyilván sokkal melegebb is volna, de hát tulajdonképpen olyan nagy hideg még nincsen, hogy a puszta hivalkodáson, és önmagának a gyönyörködtetésén kívül bármi más indokolja a felvételét, éppen csak hűvösebb kicsit az elmúlt napokhoz képest, bár más reggeleken is előfordult már, hogy kicsit csípősebb volt az idő.
Most még plüssnyulai sem a szokásos kosárban, hanem a hátán lévő hátizsákban utaznak részben szintén a nem kívánatos figyelem fel nem keltése miatt. A lehető legkényelmesebben helyezte el őket, néhány puha ruháján, amúgy pedig még rést is hagyott levegőzni nekik, így amiatt, hogy esetleg nem éreznék jól magukat egyelőre nem aggódik. Szegények kicsit attól tart, hogy nagyobb kényelmetlenségek között utaztak akkor, amikor elősz9r érkezett velük Artheniorba.
Más oka is van azonban annak, hogy a táskájában pihennek megint, ahelyett, hogy idekint nézelődnének, többek között, hogy sokkal egyszerűbb úgy vásárolni, hogy egy kisebb kordé és ló mellett nem kell még külön egy kosárra is figyelnie, aminek egyébként is reméli, hogy hamarosan új lakója lesz.
A kordéra, ami vele van, és amin már ott sorakozik néhány dolog, amit a városban szerzett be korábban, nem egy esetben általa végzett munkáért cserébe, nem száll fel, nem a bakról irányítja, főleg azért nem, mert bár látta már, hogy mások ezt hogy csinálják, ő nem pont ma készül kipróbálni hasonlót. Egyszerűen csak húzza Szarvasliget közös lovát maga után, pontosabban inkább csak vezeti az állatot, hiszen elhúzni őt mágiával sem lenne ereje, nem hogy nélküle, az állat azonban szerencséjére engedelmesen követi. Talán már ő is hazavágyik az otthoni istállóba, ahol teve helyett más lovak, kecskék és egy disznó a társasága. Akár rájuk vágyik mindenesetre, akár csak az ismerős környezetre, vagy az otthoni takarmány ízére, úgy jön vele, mintha a gazdáját követné, ennek pedig kifejezetten örül.
Ahogyan annak is, hogyha minden jól megy, akkor hamar haza fognak érni, bár egy kisebb bevásárlás még vár rá a piacon, így bármennyire is figyel, ebbe az irányba kalandoznak kicsikét a gondolatai.
Talán hiba volt a hazatérés napjára halasztani a legfontosabb dolgok megvételét, de hát eddig annyi más dolga volt, és szó szerint, mivel főleg munkával ment el a városban töltött idő, így csak most tud érdemben foglalkozni mindezzel, és legalább mostanra teljesen letisztult, hogy az eddig szerzett dolgok mellett mi az, amire még ligetben szükségük lehet.
Jelenleg azonban, bármennyire is a többiekre gondol, leginkább az lelkesíti, hogy hamarosan, ha minden jól megy akkor egy szamár és egy macska boldog tulajdonosa lehet, az pedig már csak a ráadás, hogy liget és az ott élők számára is rengeteg hasznos dolgot vehet. Főleg azt reméli, hogy Intath majd örülni fog az ajándékának, mivel pedig Thrissaya éppen nincsen vele, most még különösen dugdosnia sem kell a lókolbászt valamelyik csomag, vagy akár táskája mélyén, hanem egészen egyszerűen hazaviheti, éppen úgy, mint bármi mást.
Éppen csak abban reménykedik, hogy hamarosan mindenkit látni fog, akit látni szeretne, mert Int ugyan otthon van, azért reméli, hogy hamarosan majd édesanyja, Adoaver is Thrissaya is csatlakoznak hozzá odahaza. Jó lenne elköszönni tőlük, mielőtt újra útnak indul tanulni, még jobb, ha Adoavert rá tudná venni, hogy kísérje őt el a toronyba, ahová ismét el szeretne jutni.
De ez még kicsit odébb, hiszen egyelőre még csak haza készül, lélekben pedig kicsit már otthon is van, együtt azokkal, akik nélkül már nem tudná elképzelni az otthonát.*
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-12-06 18:28:17
Üzenet elküldve: 2022-12-06 18:28:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hosszas sétálgatás után, a még eléggé sűrű ködös, és zúzmarás reggelen, megállapítja, hogy igencsak sikerült eltévednie. Csak a bizonytalan és óvatos természetének köszönhetően nem zúgott bele valami hatalmas hasadékba.*
-Höhöhö... Ez meg mi a fene fiacskám, vesztőhely, netán dögkút, mert annak túlságosan mély?
*Fordul oda a mellette elsuhanni készülő suhanchoz. Ki erre, a vállát megvonva csak annyit bök oda, "Van akinek igen, ha úgy dönt"*
~Ez biztos ugyanaz a város? Itt sokkal másabbak a népek, komorabbak, ridegebbek.~
-Höhöhö... Elnézést kérem segítsen! Höhöhö... Bocsánat merre találom a főteret?
*Próbál útbaigazítást kérni, a mellette fejüket leszegett és nyakukat behúzott különböző népektől. Végül egy nála is kicsit öreg gnóm végre elmondja neki, hogy merre is jár, és hogy mi a legrövidebb út a főtér felé.*
-Höhöhö... Hagy hívjam meg egy kupa forralt borra, ebben a hidegben biztos jól esne.
*De fejét rázva kezeivel nemet intve elbúcsúzik és siet is dolgára.*
~Hát ha nem, hát nem. Na uccu neki, remélem hamar oszlik ez a köd, és a népek is kedélyesebbek lesznek hamarost.~
-Höhöhö... Ez meg mi a fene fiacskám, vesztőhely, netán dögkút, mert annak túlságosan mély?
*Fordul oda a mellette elsuhanni készülő suhanchoz. Ki erre, a vállát megvonva csak annyit bök oda, "Van akinek igen, ha úgy dönt"*
~Ez biztos ugyanaz a város? Itt sokkal másabbak a népek, komorabbak, ridegebbek.~
-Höhöhö... Elnézést kérem segítsen! Höhöhö... Bocsánat merre találom a főteret?
*Próbál útbaigazítást kérni, a mellette fejüket leszegett és nyakukat behúzott különböző népektől. Végül egy nála is kicsit öreg gnóm végre elmondja neki, hogy merre is jár, és hogy mi a legrövidebb út a főtér felé.*
-Höhöhö... Hagy hívjam meg egy kupa forralt borra, ebben a hidegben biztos jól esne.
*De fejét rázva kezeivel nemet intve elbúcsúzik és siet is dolgára.*
~Hát ha nem, hát nem. Na uccu neki, remélem hamar oszlik ez a köd, és a népek is kedélyesebbek lesznek hamarost.~
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-30 11:54:11
Üzenet elküldve: 2022-11-30 11:54:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Már olyan közelinek tűnik a piac. Olyan hihetetlenül meglepő is, hogy séta közben semmi nem történik, ami kizökkentené a haladásából. Mert, hogy az ő figyelmét nem nehéz elvonni. Túl kíváncsi, túl naiv, túl buta? Igazából a témában ez lényegtelen tényező. Ami fontos, az az, hogy bármelyik pillanatban történhet olyan, számára váratlan esemény, fordulat, zaj, ami azonnal el is tereli a kinézett útról. Ahogyan most is. Mégpedig egy utcát felzengető csattanás képében. Innentől pedig jön a mélázó gondolkodás, ahogy lefékezi lépteit. Egy pillantást kap a piac felé vezető utca, utána pedig a zaj irányába fordítja a fejét. Aztán ezt megismétli egy párszor, majd sóhajtva és komótosan, mintha csak köteleznék valamire, amihez semmi kedve, meg is fordul, hogy utána járjon a hangzavarnak. Persze le is tojhatná, de sajnos elkezdte érdekelni, hogy mi történik. Pedig olyan éééhes. Ezt próbálja elfojtani azzal, hogy korgó pocakjára teszi a tenyerét, mintha az segítene akármit is. Sikerrel persze nem jár, de ha eddig kibírta, ez a kis kitérő már nem számít sokat.
Ahogy közelinek véli a zaj forrását lassít a léptein és fülel. Nem is kell sokáig várnia a folytatást. Úgy tűnik valaki a macskaköves úton készül zenei babérokra törni. Legalábbis az egyenletes csattogásból neki az jön le, hogy valaki igen furcsa muzsikát készít. Úgy tűnik kettőnél több bolond koptatja a romos utcákat. Így az evésről kíváncsisága miatt meg is feledkezik, tovább indítja lépteit.*
- Nem egy bárd zene, de nem is olyan rossz.
*Dünnyögi az orra alatt, ahogy kiles az egyik ház sarkáról. Hunyorogva kutat a hang után, amikor pedig meglátja a fiút, hát igen bárgyú pofival pillázik utána.
Persze ez sem tart sokáig, mert a meglepett arcot hamar fel is váltja a sértett tekintet.*
- Az undok fráter. Na megállj csak.
*Sutyorogja az orra alatt. Aztán már nem is kell sokat váratnia magát arra, hogy igyekezzen a sötétben meghúzódva, a házak, romok, kerítésmaradékok között megbújva a fiú nyomába szegődni.*
*Már olyan közelinek tűnik a piac. Olyan hihetetlenül meglepő is, hogy séta közben semmi nem történik, ami kizökkentené a haladásából. Mert, hogy az ő figyelmét nem nehéz elvonni. Túl kíváncsi, túl naiv, túl buta? Igazából a témában ez lényegtelen tényező. Ami fontos, az az, hogy bármelyik pillanatban történhet olyan, számára váratlan esemény, fordulat, zaj, ami azonnal el is tereli a kinézett útról. Ahogyan most is. Mégpedig egy utcát felzengető csattanás képében. Innentől pedig jön a mélázó gondolkodás, ahogy lefékezi lépteit. Egy pillantást kap a piac felé vezető utca, utána pedig a zaj irányába fordítja a fejét. Aztán ezt megismétli egy párszor, majd sóhajtva és komótosan, mintha csak köteleznék valamire, amihez semmi kedve, meg is fordul, hogy utána járjon a hangzavarnak. Persze le is tojhatná, de sajnos elkezdte érdekelni, hogy mi történik. Pedig olyan éééhes. Ezt próbálja elfojtani azzal, hogy korgó pocakjára teszi a tenyerét, mintha az segítene akármit is. Sikerrel persze nem jár, de ha eddig kibírta, ez a kis kitérő már nem számít sokat.
Ahogy közelinek véli a zaj forrását lassít a léptein és fülel. Nem is kell sokáig várnia a folytatást. Úgy tűnik valaki a macskaköves úton készül zenei babérokra törni. Legalábbis az egyenletes csattogásból neki az jön le, hogy valaki igen furcsa muzsikát készít. Úgy tűnik kettőnél több bolond koptatja a romos utcákat. Így az evésről kíváncsisága miatt meg is feledkezik, tovább indítja lépteit.*
- Nem egy bárd zene, de nem is olyan rossz.
*Dünnyögi az orra alatt, ahogy kiles az egyik ház sarkáról. Hunyorogva kutat a hang után, amikor pedig meglátja a fiút, hát igen bárgyú pofival pillázik utána.
Persze ez sem tart sokáig, mert a meglepett arcot hamar fel is váltja a sértett tekintet.*
- Az undok fráter. Na megállj csak.
*Sutyorogja az orra alatt. Aztán már nem is kell sokat váratnia magát arra, hogy igyekezzen a sötétben meghúzódva, a házak, romok, kerítésmaradékok között megbújva a fiú nyomába szegődni.*
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-29 20:57:54
Üzenet elküldve: 2022-11-29 20:57:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Ha most vissza is utasította élete ajánlatát, minden bizonnyal akad majd még alkalma Artheniorban is ellátogatni a templomba a közeljövőben, így annyira nem aggasztja a dolog, hogy ezúttal kihagyják mint helyszín. Így is bőven elég hosszú útjuk lesz a Mágustoronyig, nem szükséges még az imádsággal is tölteni az időt.*
-A fizetésemelésre holnaputántól elérhető vagyok. *Húzza ki magát szélesen vigyorogva. Mivel az első két napi fizetségét már kézhez kapta, nem hajtja a tatár.* -És mit gondol, ha azt mondom, esetleg a művészet, vagy akár a maga tehetsége éppen az ő ajándékuk?
*Mármint az isteneké. Elvégre szokták úgy is mondani, hogy "isteni tehetség". Valami közük csak van hozzá.
Másnap, az újabb gyógy-főzetes masszázs elvetésére bólint egyet. Ő azért egy kicsit aggódik Dan lábának épsége miatt, ám igaz, ami igaz, meg kell hagynia, hogy lóháton talán nem lesz vele akkora baj.*
-Rendben, de ha félúton begörcsölne, jegyezze meg, én szóltam.
*Hagyja rá a férfira egy hetyke vállrándítás kíséretében, majd mivel nem tartóztatják fel, levonul a vendégszobába végre átöltözni. Kényelmes, lábára simuló barna szövetnadrágot és lenge, halványkék inget vesz magára, valamint felnyalábolja sötétkék köpenyét is, a kinti hűvösebb időre való tekintettel. Igyekszik, amennyire tud, de így is sikerül elérnie, hogy Dan már sürgetőn topogjon tornya tetején. A lépcső aljához érve csípőre tett kézzel néz fel a tudósra.*
-Én kérdeztem, hogy hozzak-e reggelit, az itthoni minden bizonnyal olcsóbb lenne, mint a piaci. *Korholja meg egy picit, abszolút komolytalanul a férfit.* -De még mindig készíthetünk valami szendvicset mondjuk, elvitelre.
*Ajánlja fel az ötletet, de alkalmazkodik Danhez. Ha a férfi minden áron költekezni akar, ő nem szab gátat neki.
Akárhogy is döntenek, lassacskán csak eljutnak az induláshoz, az ajtón kilépve pedig Dan felé fordul, miközben magára kanyarítja köpenyét.*
-Vezessen, jóuram!
*Minthogy még mindig nem ismeri ki magát Artheniorban, az útmutatást ráhagyja a tudósra.*
*Ha most vissza is utasította élete ajánlatát, minden bizonnyal akad majd még alkalma Artheniorban is ellátogatni a templomba a közeljövőben, így annyira nem aggasztja a dolog, hogy ezúttal kihagyják mint helyszín. Így is bőven elég hosszú útjuk lesz a Mágustoronyig, nem szükséges még az imádsággal is tölteni az időt.*
-A fizetésemelésre holnaputántól elérhető vagyok. *Húzza ki magát szélesen vigyorogva. Mivel az első két napi fizetségét már kézhez kapta, nem hajtja a tatár.* -És mit gondol, ha azt mondom, esetleg a művészet, vagy akár a maga tehetsége éppen az ő ajándékuk?
*Mármint az isteneké. Elvégre szokták úgy is mondani, hogy "isteni tehetség". Valami közük csak van hozzá.
Másnap, az újabb gyógy-főzetes masszázs elvetésére bólint egyet. Ő azért egy kicsit aggódik Dan lábának épsége miatt, ám igaz, ami igaz, meg kell hagynia, hogy lóháton talán nem lesz vele akkora baj.*
-Rendben, de ha félúton begörcsölne, jegyezze meg, én szóltam.
*Hagyja rá a férfira egy hetyke vállrándítás kíséretében, majd mivel nem tartóztatják fel, levonul a vendégszobába végre átöltözni. Kényelmes, lábára simuló barna szövetnadrágot és lenge, halványkék inget vesz magára, valamint felnyalábolja sötétkék köpenyét is, a kinti hűvösebb időre való tekintettel. Igyekszik, amennyire tud, de így is sikerül elérnie, hogy Dan már sürgetőn topogjon tornya tetején. A lépcső aljához érve csípőre tett kézzel néz fel a tudósra.*
-Én kérdeztem, hogy hozzak-e reggelit, az itthoni minden bizonnyal olcsóbb lenne, mint a piaci. *Korholja meg egy picit, abszolút komolytalanul a férfit.* -De még mindig készíthetünk valami szendvicset mondjuk, elvitelre.
*Ajánlja fel az ötletet, de alkalmazkodik Danhez. Ha a férfi minden áron költekezni akar, ő nem szab gátat neki.
Akárhogy is döntenek, lassacskán csak eljutnak az induláshoz, az ajtón kilépve pedig Dan felé fordul, miközben magára kanyarítja köpenyét.*
-Vezessen, jóuram!
*Minthogy még mindig nem ismeri ki magát Artheniorban, az útmutatást ráhagyja a tudósra.*
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-29 14:42:09
Üzenet elküldve: 2022-11-29 14:42:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*A nő soha vissza nem térő lehetőséget utasított most vissza. Noha Danissolnak vannak fenntartásai arról, hogy a másik valóban megtalálja e az isteni fényt az elementaristák legelementaristább helyszínén, de ebbe inkább nem mwgy bele, meg amúgy is lefoglalja az önön felgyulladásán való nevetés*
- Hát ez nagyon jó! Szinte fizetésemelést érdemel. Viszont az istenek veszte, ha nem értékelik a művészetet. *büszkén ki is húzza magát mintha azok a rajzok valami neves gyűjtemény része volnának és nem parázna emlékképek. Bár aztán kitudja, még lehet egyszer valaki más is értékeli majd őket. Az alkotás egyik nagy öröme az, hogy azokra is hathatsz, akiket amúgy soha nem ismerhetnél meg. És nem kell a zsenialitásodba egyedül beleveszned, tudván, hogy a korod soha sem értheti meg. Hiszen vár rá majd egy másik. Vagy Dan még olyat is hallott már, hogy hasonlóan intelligens emberek ezeket a lényeket próbálták tovább formálni. Kíváncsi lenne, hogy azóta belefáradtak e*
- A masstázsra nem lesz szükség, ma rendkívül jól vagyok. Az ilyesmi mindig felvillanyoz. *vigyorog a nőre, úgy mintha ezzel az úttal már hált is volna egyet vagy egyáltalán a jövőben tudna. Mindenesetre nemsokára bizonyára mindketten elkészülnek és akkor megsürgeti a nőt a lépcső tetején állva*
- Gyorsabban, így is kevés az életünk! Látni kívánom azt a mágiát még, ha a piaci áraknál be is kell csuknom a szememet. *Hiszen jó gazdag módjára, nem szeret költeni. ~Mindent túláraznak~*
*A nő soha vissza nem térő lehetőséget utasított most vissza. Noha Danissolnak vannak fenntartásai arról, hogy a másik valóban megtalálja e az isteni fényt az elementaristák legelementaristább helyszínén, de ebbe inkább nem mwgy bele, meg amúgy is lefoglalja az önön felgyulladásán való nevetés*
- Hát ez nagyon jó! Szinte fizetésemelést érdemel. Viszont az istenek veszte, ha nem értékelik a művészetet. *büszkén ki is húzza magát mintha azok a rajzok valami neves gyűjtemény része volnának és nem parázna emlékképek. Bár aztán kitudja, még lehet egyszer valaki más is értékeli majd őket. Az alkotás egyik nagy öröme az, hogy azokra is hathatsz, akiket amúgy soha nem ismerhetnél meg. És nem kell a zsenialitásodba egyedül beleveszned, tudván, hogy a korod soha sem értheti meg. Hiszen vár rá majd egy másik. Vagy Dan még olyat is hallott már, hogy hasonlóan intelligens emberek ezeket a lényeket próbálták tovább formálni. Kíváncsi lenne, hogy azóta belefáradtak e*
- A masstázsra nem lesz szükség, ma rendkívül jól vagyok. Az ilyesmi mindig felvillanyoz. *vigyorog a nőre, úgy mintha ezzel az úttal már hált is volna egyet vagy egyáltalán a jövőben tudna. Mindenesetre nemsokára bizonyára mindketten elkészülnek és akkor megsürgeti a nőt a lépcső tetején állva*
- Gyorsabban, így is kevés az életünk! Látni kívánom azt a mágiát még, ha a piaci áraknál be is kell csuknom a szememet. *Hiszen jó gazdag módjára, nem szeret költeni. ~Mindent túláraznak~*
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-25 06:57:36
Üzenet elküldve: 2022-11-25 06:57:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*Elmélkedve hazaútjából egy dolog zökkenti ki. Mégpedig, egy romos házfal egykori ablakán kinéző félig kiszakadt spaletta. Mi olyan fontos ebben az egyébként ezen a környéken hétköznapi látványban? A fiú eszébe juttatja, hogy neki amúgy gyújtóst is javasolt lenne haza vinnie. Ez teljesen kiment a fejéből. Nézzenek oda! Gyorsan oda is szalad és elkezd birkózni azzal a viseletes szerkezettel. Sikerül kiszednie a helyéről és megállapítja, hogy nem könnyű. Ezt jobban is átgondolhatta volna. Viszont ahogy megvizsgálja négy deszka tartja össze azokat az időjárás és a ház többi részének leomlása által megviselt fénykorukban jó minőségű fadeszkákat. Ezt hazavinni így nem fogja tudni viszont úgy érzi van esélye ellenük. Az egyik végét a földre támasztja, a másikat megemeli és fél lábbal megpróbálja az egyik deszkát kifeszegetni a többi közül. Ez a jelenet pont annyira komikusan néz ki mint ahogy hangzik. Sőt, próbálkozása közben ki is csúszik az a faszerkezet a kezéből és hangos csattanással veri fel az utca csendjét. Dren egyből összehúzza magát majd fülel. Ha erre nem történt semmi lemond a könnyű zsákmányról és megszenved vele. Előbb a földön próbálja húzni, de a macskaköveken hangosan csattognak a deszkák. Így megemelve a kezében tartva, saját látómezejét kitakarva halad tovább az általa így is ismert utcákon a polgárnegyed felé.*
*Elmélkedve hazaútjából egy dolog zökkenti ki. Mégpedig, egy romos házfal egykori ablakán kinéző félig kiszakadt spaletta. Mi olyan fontos ebben az egyébként ezen a környéken hétköznapi látványban? A fiú eszébe juttatja, hogy neki amúgy gyújtóst is javasolt lenne haza vinnie. Ez teljesen kiment a fejéből. Nézzenek oda! Gyorsan oda is szalad és elkezd birkózni azzal a viseletes szerkezettel. Sikerül kiszednie a helyéről és megállapítja, hogy nem könnyű. Ezt jobban is átgondolhatta volna. Viszont ahogy megvizsgálja négy deszka tartja össze azokat az időjárás és a ház többi részének leomlása által megviselt fénykorukban jó minőségű fadeszkákat. Ezt hazavinni így nem fogja tudni viszont úgy érzi van esélye ellenük. Az egyik végét a földre támasztja, a másikat megemeli és fél lábbal megpróbálja az egyik deszkát kifeszegetni a többi közül. Ez a jelenet pont annyira komikusan néz ki mint ahogy hangzik. Sőt, próbálkozása közben ki is csúszik az a faszerkezet a kezéből és hangos csattanással veri fel az utca csendjét. Dren egyből összehúzza magát majd fülel. Ha erre nem történt semmi lemond a könnyű zsákmányról és megszenved vele. Előbb a földön próbálja húzni, de a macskaköveken hangosan csattognak a deszkák. Így megemelve a kezében tartva, saját látómezejét kitakarva halad tovább az általa így is ismert utcákon a polgárnegyed felé.*
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-25 04:35:06
Üzenet elküldve: 2022-11-25 04:35:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Ahogy végez a megkönnyebbüléshez vezető vetkőzéssel elégedett sóhajjal húzza vissza az inget, majd csak a száját húzogatva bámulja a szemben lévő, repedezett falat. Talán pihenni kéne, de nem ebben a romban hagyta a pokrócot, amit nem olyan régen szerzett magának. Meg hát annyit emlegette azt a fránya evést, ivást és melegedést, hogy már a gyomra is hisztizni kezd azért, hogy meg legyen telítve. Igazából ez is lett volna az eredeti célja. Nem pedig az, hogy felbosszant egy fiút, majd menekülőre fogva bújik a romok közé. De ahhoz sincs kedve, hogy megint nyomorgatni kezdje a mellkasát. Elég volt az egész álló nap.
Így végül csak összeszedi magát, mert itt maradni nem sok kedve van. Besétál valamelyik fogadóba. Ha futja rá talán még egy szobát is kivesz. Persze, ha meg tud előtte vacsorázni. Talán fürdik is. Akkor a Pegazusba megy. Ha meg figyel még akár a fiút is megláthatja. Bár a szerencsétlennek lehet, hogy elég volt mára ennyi sokk. De az a vacsora akkor is kell, így a zsebébe tuszkolja a fáslit, eligazgatja az ingét és indul is a piac felé. Az a legegyenesebb út. Meg ilyenkor legalább már az is néptelen és nyugodt. Mást legalább nem fog felbosszantani.*
*Ahogy végez a megkönnyebbüléshez vezető vetkőzéssel elégedett sóhajjal húzza vissza az inget, majd csak a száját húzogatva bámulja a szemben lévő, repedezett falat. Talán pihenni kéne, de nem ebben a romban hagyta a pokrócot, amit nem olyan régen szerzett magának. Meg hát annyit emlegette azt a fránya evést, ivást és melegedést, hogy már a gyomra is hisztizni kezd azért, hogy meg legyen telítve. Igazából ez is lett volna az eredeti célja. Nem pedig az, hogy felbosszant egy fiút, majd menekülőre fogva bújik a romok közé. De ahhoz sincs kedve, hogy megint nyomorgatni kezdje a mellkasát. Elég volt az egész álló nap.
Így végül csak összeszedi magát, mert itt maradni nem sok kedve van. Besétál valamelyik fogadóba. Ha futja rá talán még egy szobát is kivesz. Persze, ha meg tud előtte vacsorázni. Talán fürdik is. Akkor a Pegazusba megy. Ha meg figyel még akár a fiút is megláthatja. Bár a szerencsétlennek lehet, hogy elég volt mára ennyi sokk. De az a vacsora akkor is kell, így a zsebébe tuszkolja a fáslit, eligazgatja az ingét és indul is a piac felé. Az a legegyenesebb út. Meg ilyenkor legalább már az is néptelen és nyugodt. Mást legalább nem fog felbosszantani.*
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-25 04:06:26
Üzenet elküldve: 2022-11-25 04:06:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*Dren könnyű célpont volt a másik számára. Ez a találkozás jó darabig lebénította a fiút. Az az utolsó pillantás tényleg a kegyelemdöfés volt. Behúzott nyakkal indul meg a romok közt. Természetesen betoji fráterhez méltóan nem a lány után hanem a polgárnegyedhez vezető utcák felé. Barátság valóban nem alakult ki köztük, de az biztos, hogy mély nyomot hagyott a továbbra is ismeretlen fehér hajú a manószakértőben. Ha csak eszébe jut el is vörösödik a gondolatra. Mikor meg a zsebébe nyomott aranyat szemügyre veszi, rá nem jellemző módon most nem az jut eszébe, hogy abból milyen és mennyi ételt tud venni.*
~Még a nevét se tudom.~
*Dren könnyű célpont volt a másik számára. Ez a találkozás jó darabig lebénította a fiút. Az az utolsó pillantás tényleg a kegyelemdöfés volt. Behúzott nyakkal indul meg a romok közt. Természetesen betoji fráterhez méltóan nem a lány után hanem a polgárnegyedhez vezető utcák felé. Barátság valóban nem alakult ki köztük, de az biztos, hogy mély nyomot hagyott a továbbra is ismeretlen fehér hajú a manószakértőben. Ha csak eszébe jut el is vörösödik a gondolatra. Mikor meg a zsebébe nyomott aranyat szemügyre veszi, rá nem jellemző módon most nem az jut eszébe, hogy abból milyen és mennyi ételt tud venni.*
~Még a nevét se tudom.~
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-25 03:49:29
Üzenet elküldve: 2022-11-25 03:49:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Ha normális lenne valószínűleg ezzel a megállapítással kötekedni sem tudna. Bár kérdéses, hogy kinek mi számít normálisnak. A saját viselkedésében nem talál semmi kivetnivalót, ellenben a fiú már kérdésesebb falat a számára. Az a tipikus sokáig rágódós és nehezen nyelhető. Talán épp ez tetszik a helyzetben és ezért sem akarná olyan egyszerűen hagyni tovaillanni ezt a lehetőséget egy barátkozásra. De nem csak a fiú van ellene, hanem valami nagyobb erő is akadékoskodhat, mert amióta vele van, azóta csak a balszerencse üt be.
Neki a romok az otthona, hát miért ne itt akarna barátkozni? Persze nem akárkivel, de eddig azt hitte, hogy egy hasonlóan fiatallal csak sikerélménye lehet.
Talán tévedett, de legalább a fiú oktondiságát nőkhöz méltó módon tudta megtorolni. Talán ennyiből előnyös ez az adottsága. Mondjuk annak idején az utcalányok sokat emlegették, hogy később a nőiessége akár még fegyver is lehet a kezében. Noha még ez csak egy kis bökő lehetett, e kezdetnek nem olyan rossz. Éppen ezért terül is el ajkain az elégedett vigyor, majd ahogy megindul még vidáman fütyürészni is elkezd. Persze azt azért nem állja meg, hogy egy egy utolsó, bájossággal és gúnnyal kevert pillantást még ne vessen a fiúra. Még a nyelvét is kiölti, mielőtt befordulna az egyik romos ház mellett. Ahogy pedig eltűnik szem elől azért már csalódottan veti hátát a ház falának, s még ajkait is bánatosan harapja be.*
- Pedig azt hittem, hogy kedvelni fog.
*Motyorog egy sort az orra alatt, majd az épületre felsandítva vonja meg a vállait.*
- Megteszi.
*Sóhajt, ahogy az ajtótlan romba végül belép, hogy aztán a földre kuporodva, már szélvédettebb helyen dobja félre a sapkát, majd gombolja szét magán az inget, elkezdve a kínzó fáslit letekerni magáról.
Elméje pedig elkalandozik a fiúval való ismerkedés felé, arcán pedig látni éppen melyik emlék ötlik fel fejében. Hol morcosan fúj egyet, hol elkuncogja magát, hol pedig pironkodva süti le a szemeit, miközben a fáslitól szabadul meg. De minden egyes gondolat végén arra a döntésre jut, hogy egész szórakoztató kis kaland ez. Talán nem is kéne veszni hagynia a közeljövőben. Mert azt ugyan kétli, hogy az a betoji fráter hasonlóképp gondolkodik és esetleg utána indul. Ha másért nem hát, hogy kikérje magának az előbbi incidenst. Így muszáj lesz a saját kezébe venni az irányítást. Megint.*
*Ha normális lenne valószínűleg ezzel a megállapítással kötekedni sem tudna. Bár kérdéses, hogy kinek mi számít normálisnak. A saját viselkedésében nem talál semmi kivetnivalót, ellenben a fiú már kérdésesebb falat a számára. Az a tipikus sokáig rágódós és nehezen nyelhető. Talán épp ez tetszik a helyzetben és ezért sem akarná olyan egyszerűen hagyni tovaillanni ezt a lehetőséget egy barátkozásra. De nem csak a fiú van ellene, hanem valami nagyobb erő is akadékoskodhat, mert amióta vele van, azóta csak a balszerencse üt be.
Neki a romok az otthona, hát miért ne itt akarna barátkozni? Persze nem akárkivel, de eddig azt hitte, hogy egy hasonlóan fiatallal csak sikerélménye lehet.
Talán tévedett, de legalább a fiú oktondiságát nőkhöz méltó módon tudta megtorolni. Talán ennyiből előnyös ez az adottsága. Mondjuk annak idején az utcalányok sokat emlegették, hogy később a nőiessége akár még fegyver is lehet a kezében. Noha még ez csak egy kis bökő lehetett, e kezdetnek nem olyan rossz. Éppen ezért terül is el ajkain az elégedett vigyor, majd ahogy megindul még vidáman fütyürészni is elkezd. Persze azt azért nem állja meg, hogy egy egy utolsó, bájossággal és gúnnyal kevert pillantást még ne vessen a fiúra. Még a nyelvét is kiölti, mielőtt befordulna az egyik romos ház mellett. Ahogy pedig eltűnik szem elől azért már csalódottan veti hátát a ház falának, s még ajkait is bánatosan harapja be.*
- Pedig azt hittem, hogy kedvelni fog.
*Motyorog egy sort az orra alatt, majd az épületre felsandítva vonja meg a vállait.*
- Megteszi.
*Sóhajt, ahogy az ajtótlan romba végül belép, hogy aztán a földre kuporodva, már szélvédettebb helyen dobja félre a sapkát, majd gombolja szét magán az inget, elkezdve a kínzó fáslit letekerni magáról.
Elméje pedig elkalandozik a fiúval való ismerkedés felé, arcán pedig látni éppen melyik emlék ötlik fel fejében. Hol morcosan fúj egyet, hol elkuncogja magát, hol pedig pironkodva süti le a szemeit, miközben a fáslitól szabadul meg. De minden egyes gondolat végén arra a döntésre jut, hogy egész szórakoztató kis kaland ez. Talán nem is kéne veszni hagynia a közeljövőben. Mert azt ugyan kétli, hogy az a betoji fráter hasonlóképp gondolkodik és esetleg utána indul. Ha másért nem hát, hogy kikérje magának az előbbi incidenst. Így muszáj lesz a saját kezébe venni az irányítást. Megint.*
1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-25 03:17:01
Üzenet elküldve: 2022-11-25 03:17:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*Ez alatt a pár percnyi ismeretség alatt valószínűleg bárkinek leeshetett, hogy kettejük közül egyik sem normális. Dren értetlenül néz a másikra és jól látszik rajta, hogy nem nagyon érti nemcsak a másik belső vívódását, de az egész szituációt se. A magyarázatra amit kap viszont értőn nyílik "O" betűre a szája. Talán nem egy észlény, iskolába se járt, nőkkel sincs tapasztalata, de az utcát ismeri és így megérti mit mondott neki a lány.*
-Aham.
*Most látszik is rajta, hogy megvilágosodott. Egyelőre ez az öröm épp kitölti az elméjét így korábban elhangzó mondatok még nem merülnek fel benne, hogy újabb kérdéseket hozzanak magukkal. A felé nyújtott ökölre hátrább húzza a fejét, aztán az arany láttán vissza. A magyarázatot hallva meg bólint. Ez is egyszerű. Mármint míg bele nem gondol, hogy továbbra se tudja miért ő. Vagy egyáltalán bárki. Ez nem olyan hely ahol érdemes ismerkedni. Az újabb közeledésre Dren ismét hátrább hajol. Azt, hogy az arcába néznek nagyon nem szereti. Nemtől függetlenül könnyű őt megijeszteni. A most már kiderült, hogy lány következő lépésétől pedig leesik a srác álla.*
-Aaaaaaajjjjj!
*Nyüsszent fel tehetetlen kisállatként a váratlan támadásra. A másik pimasz szavaitól meg úgy elpirul mint a cékla. Sikeresen belefojtották a szót. Akárhogy is öltözik, igazi nőként intézte el a fehér hajú a manószakértőt, aki földbegyökerezett lábakkal néz a másik után. Hogy legyőzték egyértelmű. Ismét csak teljes sokkban áll és próbálja összeszedni magát.*
*Ez alatt a pár percnyi ismeretség alatt valószínűleg bárkinek leeshetett, hogy kettejük közül egyik sem normális. Dren értetlenül néz a másikra és jól látszik rajta, hogy nem nagyon érti nemcsak a másik belső vívódását, de az egész szituációt se. A magyarázatra amit kap viszont értőn nyílik "O" betűre a szája. Talán nem egy észlény, iskolába se járt, nőkkel sincs tapasztalata, de az utcát ismeri és így megérti mit mondott neki a lány.*
-Aham.
*Most látszik is rajta, hogy megvilágosodott. Egyelőre ez az öröm épp kitölti az elméjét így korábban elhangzó mondatok még nem merülnek fel benne, hogy újabb kérdéseket hozzanak magukkal. A felé nyújtott ökölre hátrább húzza a fejét, aztán az arany láttán vissza. A magyarázatot hallva meg bólint. Ez is egyszerű. Mármint míg bele nem gondol, hogy továbbra se tudja miért ő. Vagy egyáltalán bárki. Ez nem olyan hely ahol érdemes ismerkedni. Az újabb közeledésre Dren ismét hátrább hajol. Azt, hogy az arcába néznek nagyon nem szereti. Nemtől függetlenül könnyű őt megijeszteni. A most már kiderült, hogy lány következő lépésétől pedig leesik a srác álla.*
-Aaaaaaajjjjj!
*Nyüsszent fel tehetetlen kisállatként a váratlan támadásra. A másik pimasz szavaitól meg úgy elpirul mint a cékla. Sikeresen belefojtották a szót. Akárhogy is öltözik, igazi nőként intézte el a fehér hajú a manószakértőt, aki földbegyökerezett lábakkal néz a másik után. Hogy legyőzték egyértelmű. Ismét csak teljes sokkban áll és próbálja összeszedni magát.*
1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-25 02:51:28
Üzenet elküldve: 2022-11-25 02:51:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Talán már ő maga is kezdi elhinni azt, hogy kettejük közül a fiú a normálisabb. Bár a határvonal cérnavékony, de egyelőre a leányzó nem úgy viselkedik, mint azok, akik híresek az épeszükről. De ezt hozzaki belőle az, hogy mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy ő fiú. Vagyis inkább szeretné ezt elhitetni másokkal. De az elmés kérdések olyannyira elbizonytalanítják, erről a sapkás balesetről nem is beszélve, hogy komolyan elgondolkodik azon van-e értelme a bizonygatásnak. Ami ebben az esetben lehet, hogy felesleges.
A másik arcát fürkészi, ahogy egy lépésnyire áll meg tőle, majd mély sóhajjal von vállat és a sapkáért hajolva kapja fel a lábai elől. Azután pedig a fejébe nyomva gyömöszöli vissza a világos tincseket.*
- Azért nem, mert nem jó lánynak lenni egyedül az utcán.
*Dünnyögi az orra alatt. Aztán mikor már végzett a sapka hadművelettel a fiú pillantásait kerülve dugja vissza zsebre a kezeit. Egy ideig turkál benne, majd ahogy két érmére fog, sóhajtva húzza ki a zsebéből. Még egy dologban meg kell védenie a becsületét, éppen ezért nyújtja a fiú elé az öklét, majd szusszanva nyitja szét, hogy megmutathassa a benne pihenő két aranyérmét.*
- Látod? Nekem is van. Nem kell a tied.
*Horkan fel halkan, s ismét a másik arcába pillantva lép még egyet előre, így már olyan közelségbe kerülve, hogy az orruk hegye épp, hogy nem ér össze. Aztán ismét az érmékre zárja az ujjait és a fiú zsebébe dugja a kezét. Jó mélyen, nem törődve azzal, hogy az anyagon keresztül milyen érzékeny pontra tapint avagy nem tapint. A lényeg, hogy mikor már kihúzza a kezét az üres, így pedig kereken 2 aranytallérral gazdagabb lesz Dren Tredher az erdő grófja.
Ennek végeztével pedig belevigyorog a másik arcába, ahogy visszadugja saját zsebébe a kezeit.*
- Te viszont le sem tagadhatod, hogy nem fiú vagy.
*Vonja fel a szemöldökeit, miközben csak jobban szélesedik vigyora. Ezzel pedig sarkon is fordul, hogy a másik békésen följön tovább a saját levében. Neki már elég, hogy most teljes mértékben győztesnek érzi magát.*
*Talán már ő maga is kezdi elhinni azt, hogy kettejük közül a fiú a normálisabb. Bár a határvonal cérnavékony, de egyelőre a leányzó nem úgy viselkedik, mint azok, akik híresek az épeszükről. De ezt hozzaki belőle az, hogy mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy ő fiú. Vagyis inkább szeretné ezt elhitetni másokkal. De az elmés kérdések olyannyira elbizonytalanítják, erről a sapkás balesetről nem is beszélve, hogy komolyan elgondolkodik azon van-e értelme a bizonygatásnak. Ami ebben az esetben lehet, hogy felesleges.
A másik arcát fürkészi, ahogy egy lépésnyire áll meg tőle, majd mély sóhajjal von vállat és a sapkáért hajolva kapja fel a lábai elől. Azután pedig a fejébe nyomva gyömöszöli vissza a világos tincseket.*
- Azért nem, mert nem jó lánynak lenni egyedül az utcán.
*Dünnyögi az orra alatt. Aztán mikor már végzett a sapka hadművelettel a fiú pillantásait kerülve dugja vissza zsebre a kezeit. Egy ideig turkál benne, majd ahogy két érmére fog, sóhajtva húzza ki a zsebéből. Még egy dologban meg kell védenie a becsületét, éppen ezért nyújtja a fiú elé az öklét, majd szusszanva nyitja szét, hogy megmutathassa a benne pihenő két aranyérmét.*
- Látod? Nekem is van. Nem kell a tied.
*Horkan fel halkan, s ismét a másik arcába pillantva lép még egyet előre, így már olyan közelségbe kerülve, hogy az orruk hegye épp, hogy nem ér össze. Aztán ismét az érmékre zárja az ujjait és a fiú zsebébe dugja a kezét. Jó mélyen, nem törődve azzal, hogy az anyagon keresztül milyen érzékeny pontra tapint avagy nem tapint. A lényeg, hogy mikor már kihúzza a kezét az üres, így pedig kereken 2 aranytallérral gazdagabb lesz Dren Tredher az erdő grófja.
Ennek végeztével pedig belevigyorog a másik arcába, ahogy visszadugja saját zsebébe a kezeit.*
- Te viszont le sem tagadhatod, hogy nem fiú vagy.
*Vonja fel a szemöldökeit, miközben csak jobban szélesedik vigyora. Ezzel pedig sarkon is fordul, hogy a másik békésen följön tovább a saját levében. Neki már elég, hogy most teljes mértékben győztesnek érzi magát.*
1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-25 02:08:24
Üzenet elküldve: 2022-11-25 02:08:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*Dren-nek nem igazán vannak akármilyen nemű társai. Nőkkel való viszonya pedig nem jutott még addig, hogy olyen észrevételeket tegyen, hogy azok mennyire tudnak megsértődni. A felháborodást amúgy jogosnak is véli ezek alapján az információk alapján. Csak, azt nem, hogy miért ő az áldozat. Csak mert ő volt, aki, azt hitte egy srácról, hogy el akarja csábítani? Viszont elkezd egyből védekezni.*
-Hát... Hát már tudom.
*Vagyis tudni véli. Hogy akkor miért hívta magához a másik az még nem tiszta, de az igen, hogy ha fiú akkor nem elcsábítani akarta. Dren-nek se a leggyorsabb az észjárása. Kezdi úgy érezni, hogy most megint meg lesz verve, ami nem egy jó dolog. De megint fordul egyet a világ mikor a másik fejéről lefordul a sapka és hosszú haj bukik ki alóla. Amire az eddig is értetlenül álló Dren álla épp úgy esik le mintha az előtte állóról az derült volna ki, hogy ő maga Amos Thenior az eltűnt híres mágus. Látszik rajta, hogy eddig loholt a dolgok megértése felé, de most teljesen le lett hagyva. A másik magyarázata se teljesen jut el hozzá. Egy jó darabig bámul a fehér hajúra teljesen döbbenten, majd végül zavarttá válik a tekintete és próbálja összerakni a dolgokat, de nem nagyon megy neki. A hosszú hajú fiút talán el is hinné ha nem az előbb mondták volna neki, hogy az a lányoknak van.*
-Akkor...Miért is nem vagy lány?
*Látszólag a helyzet annyira lesokkolta, hogy azt is elfelejtette, hogy amúgy ő menekül ettől a fiútól aki meg nem tudja miért is nem lány. A nemek közti különbségekről szóló szerény ismereteit ez a találkozás most jelentősen megzavarta.*
*Dren-nek nem igazán vannak akármilyen nemű társai. Nőkkel való viszonya pedig nem jutott még addig, hogy olyen észrevételeket tegyen, hogy azok mennyire tudnak megsértődni. A felháborodást amúgy jogosnak is véli ezek alapján az információk alapján. Csak, azt nem, hogy miért ő az áldozat. Csak mert ő volt, aki, azt hitte egy srácról, hogy el akarja csábítani? Viszont elkezd egyből védekezni.*
-Hát... Hát már tudom.
*Vagyis tudni véli. Hogy akkor miért hívta magához a másik az még nem tiszta, de az igen, hogy ha fiú akkor nem elcsábítani akarta. Dren-nek se a leggyorsabb az észjárása. Kezdi úgy érezni, hogy most megint meg lesz verve, ami nem egy jó dolog. De megint fordul egyet a világ mikor a másik fejéről lefordul a sapka és hosszú haj bukik ki alóla. Amire az eddig is értetlenül álló Dren álla épp úgy esik le mintha az előtte állóról az derült volna ki, hogy ő maga Amos Thenior az eltűnt híres mágus. Látszik rajta, hogy eddig loholt a dolgok megértése felé, de most teljesen le lett hagyva. A másik magyarázata se teljesen jut el hozzá. Egy jó darabig bámul a fehér hajúra teljesen döbbenten, majd végül zavarttá válik a tekintete és próbálja összerakni a dolgokat, de nem nagyon megy neki. A hosszú hajú fiút talán el is hinné ha nem az előbb mondták volna neki, hogy az a lányoknak van.*
-Akkor...Miért is nem vagy lány?
*Látszólag a helyzet annyira lesokkolta, hogy azt is elfelejtette, hogy amúgy ő menekül ettől a fiútól aki meg nem tudja miért is nem lány. A nemek közti különbségekről szóló szerény ismereteit ez a találkozás most jelentősen megzavarta.*
1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-25 01:08:20
Üzenet elküldve: 2022-11-25 01:08:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Ha igazán szemfüles szakértője lenne akárminek is a fiú, bizony könnyen leszűrhetné, hogy fiú társai ritkán sértődnek vérig úgy, mint most itt ez a "fiú". A pironkodó, felfújt pofi és a szikrákat szóró szemek. Neeem. Ilyenre ritkán képesek a hím egyedek. Állítólag ez a nők kiváltsága, hogy ennyire precízen tudjanak dühbe gurulni, de legalábbis vérig sértődni. Ahogyan most ez a leány is itt, aki igazából nem is leány. Vagyis fiú, ki pont hogy nem fiú, de jobb ha ezt nem tudja más. Na igen. Valami ilyesmi volna a lényege. Ennek ellenére mégis megriasztja a tény, hogy a másik ilyen nyíltan kérdezett rá nemének pontos mivoltára. Sőt, pontosan emiatt vérlázító az a gondolat, ami kérdés formájában ki is bukik a fiúból.*
- Hát nem azért, hogy elcsábítsalak.
*Perdül meg, hogy szikrákat szóró szemeivel ismét a fiúra pillanthasson. Ezt pedig még meg is toldja egy dobbantással egybekötött heves fejrázással, minek köszönhetően az a fránya sapka meg is unja a fejtetőn való kínzást és egyenesen repül le, hogy a fiú lába előtt érjen földet. A piszkos fehér tincsek pedig kócosan omlanak le a lány hátára és arcába. Először menekülőre fogná a dolgot, de talán épp az lenne álcájának veszte. Így csak torkát köszörüli meg, kitúrja haját az arcából és bájos, ám de igen zavart mosollyal húzza ki magát, mintha mi sem történt volna. Közben pedig lassan lépdelve igyekszik becserkészni a fiú lába elől azt a hűtlen sapkát.*
- Vannak hosszú hajú fiúk is.
*Jegyzi meg egyszerűen.*
- Ezért sem csábíthatlak el, mert fiú vagyok. Ha lány lennék elképzelhető lenne, hogy elcsábítanálak és ezért hívnálak át magamhoz, de nem így van ugyebár, mert nincs bizonyítékod semmire.
*Ha igazán szemfüles szakértője lenne akárminek is a fiú, bizony könnyen leszűrhetné, hogy fiú társai ritkán sértődnek vérig úgy, mint most itt ez a "fiú". A pironkodó, felfújt pofi és a szikrákat szóró szemek. Neeem. Ilyenre ritkán képesek a hím egyedek. Állítólag ez a nők kiváltsága, hogy ennyire precízen tudjanak dühbe gurulni, de legalábbis vérig sértődni. Ahogyan most ez a leány is itt, aki igazából nem is leány. Vagyis fiú, ki pont hogy nem fiú, de jobb ha ezt nem tudja más. Na igen. Valami ilyesmi volna a lényege. Ennek ellenére mégis megriasztja a tény, hogy a másik ilyen nyíltan kérdezett rá nemének pontos mivoltára. Sőt, pontosan emiatt vérlázító az a gondolat, ami kérdés formájában ki is bukik a fiúból.*
- Hát nem azért, hogy elcsábítsalak.
*Perdül meg, hogy szikrákat szóró szemeivel ismét a fiúra pillanthasson. Ezt pedig még meg is toldja egy dobbantással egybekötött heves fejrázással, minek köszönhetően az a fránya sapka meg is unja a fejtetőn való kínzást és egyenesen repül le, hogy a fiú lába előtt érjen földet. A piszkos fehér tincsek pedig kócosan omlanak le a lány hátára és arcába. Először menekülőre fogná a dolgot, de talán épp az lenne álcájának veszte. Így csak torkát köszörüli meg, kitúrja haját az arcából és bájos, ám de igen zavart mosollyal húzza ki magát, mintha mi sem történt volna. Közben pedig lassan lépdelve igyekszik becserkészni a fiú lába elől azt a hűtlen sapkát.*
- Vannak hosszú hajú fiúk is.
*Jegyzi meg egyszerűen.*
- Ezért sem csábíthatlak el, mert fiú vagyok. Ha lány lennék elképzelhető lenne, hogy elcsábítanálak és ezért hívnálak át magamhoz, de nem így van ugyebár, mert nincs bizonyítékod semmire.
1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-25 00:48:40
Üzenet elküldve: 2022-11-25 00:48:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*A kérdésére legalább olyan értelmes választ kap mint maga a kérdés volt. Ő pedig pont annyit ért belőle mint a válaszadó. Így zavartan maga elé meredve igyekszik értelmezni.*
-Aha... Értem. Asszem.
*Nem. Fogalma sincs. Vagyis sejteni véli. És a gyanús felajánlások hallatán egyre bizonyosabbnak gondolja, hogy kapiskálja miről van szó. Amivel sikeresen megsérti a kéretlen belé karoló idegent. Ha ma vetette volna ki az utca talán még el is hinné, hogy tényleg nem kell neki az aranya. De nem így volt. Ő már rutinos manó szakértőnek számít a környéken. Ez érződik a hangján is.*
-Aha.
*Ilyen bölcs meglátások mellett érdemes lenne őt mondjuk megjutalmazni valamennyi szabadsággal. De nagyon úgy néz ki, hogy ezt nem kapja meg. Sőt, egyre inkább karolnak belé. Miért mindig a legártatlanabbakkal történnek az ilyenek? Sőt, az itallal kapcsolatos nyílt elutasításáért még szabályosan meg is kínozzák. A másik hideg kezének érintésére egyből ugrik egyet.*
-Jaaaaaaj!
*Sikkant fel egy férfiasat, ami jelen esetben persze elnézhető. Közismert tény, hogy a hideg kéz nyakhoz való helyezése felér azzal a fájdalommal mintha izzó fémtüskéket nyeletnének a manókkal. Akik amúgy is érzékenyebbek az ilyesmire hisz ilyennek születtek. Csak ezért börtönbe kéne zárni a másikat. Ki tesz ilyet egy ártatlan manószakértővel? Ez háborús bűn békeidőben! Nincs az a költő aki hitelesen és kellően érzékletesen tudná visszaadni a kínt amit Dren-nek át kell élnie. Micsoda igazságtalanság. Mégiscsak egy hidegvérű gyilkossal került szembe? Aztán mikor végre kezdene rájönni, hogy miről van szó ismét elveszti a fonalat. Ha a másik lány lenne akkor ügyesen játszaná a titokzatosat. Vagy, azt pont, hogy a fiúknak kell? Dren nem járatos ebben. Ami, látszik is rajta ahogy a másik felháborodott kérdésén csak tanácstalanul néz.*
-Hát, de... Akkor miért hívtál volna magadhoz?
*Már pont kezdett összeállni a fejében a dolog. Van aranya, elhívják helyekre, hogy vegyen dolgokat meg italt, fogdossák, elhívja a másik magához, de akkor mégsem. Értetlensége pont addig tart míg észre nem veszi, hogy most már nemcsak, hogy nem karolnak belé, de egyenesen hátat is van neki fordítva. Ezt érzékelve fordul is meg és sietne eltűnni egy mellékutcán. Lehet, hogy akkor nem lesz se meglopva, se megmerényelve és még elcsábítani se próbálják? Továbbra se áll a fejében össze a dolog Ki volt az a...ezek szerint fiú és mit akart tőle.*
*A kérdésére legalább olyan értelmes választ kap mint maga a kérdés volt. Ő pedig pont annyit ért belőle mint a válaszadó. Így zavartan maga elé meredve igyekszik értelmezni.*
-Aha... Értem. Asszem.
*Nem. Fogalma sincs. Vagyis sejteni véli. És a gyanús felajánlások hallatán egyre bizonyosabbnak gondolja, hogy kapiskálja miről van szó. Amivel sikeresen megsérti a kéretlen belé karoló idegent. Ha ma vetette volna ki az utca talán még el is hinné, hogy tényleg nem kell neki az aranya. De nem így volt. Ő már rutinos manó szakértőnek számít a környéken. Ez érződik a hangján is.*
-Aha.
*Ilyen bölcs meglátások mellett érdemes lenne őt mondjuk megjutalmazni valamennyi szabadsággal. De nagyon úgy néz ki, hogy ezt nem kapja meg. Sőt, egyre inkább karolnak belé. Miért mindig a legártatlanabbakkal történnek az ilyenek? Sőt, az itallal kapcsolatos nyílt elutasításáért még szabályosan meg is kínozzák. A másik hideg kezének érintésére egyből ugrik egyet.*
-Jaaaaaaj!
*Sikkant fel egy férfiasat, ami jelen esetben persze elnézhető. Közismert tény, hogy a hideg kéz nyakhoz való helyezése felér azzal a fájdalommal mintha izzó fémtüskéket nyeletnének a manókkal. Akik amúgy is érzékenyebbek az ilyesmire hisz ilyennek születtek. Csak ezért börtönbe kéne zárni a másikat. Ki tesz ilyet egy ártatlan manószakértővel? Ez háborús bűn békeidőben! Nincs az a költő aki hitelesen és kellően érzékletesen tudná visszaadni a kínt amit Dren-nek át kell élnie. Micsoda igazságtalanság. Mégiscsak egy hidegvérű gyilkossal került szembe? Aztán mikor végre kezdene rájönni, hogy miről van szó ismét elveszti a fonalat. Ha a másik lány lenne akkor ügyesen játszaná a titokzatosat. Vagy, azt pont, hogy a fiúknak kell? Dren nem járatos ebben. Ami, látszik is rajta ahogy a másik felháborodott kérdésén csak tanácstalanul néz.*
-Hát, de... Akkor miért hívtál volna magadhoz?
*Már pont kezdett összeállni a fejében a dolog. Van aranya, elhívják helyekre, hogy vegyen dolgokat meg italt, fogdossák, elhívja a másik magához, de akkor mégsem. Értetlensége pont addig tart míg észre nem veszi, hogy most már nemcsak, hogy nem karolnak belé, de egyenesen hátat is van neki fordítva. Ezt érzékelve fordul is meg és sietne eltűnni egy mellékutcán. Lehet, hogy akkor nem lesz se meglopva, se megmerényelve és még elcsábítani se próbálják? Továbbra se áll a fejében össze a dolog Ki volt az a...ezek szerint fiú és mit akart tőle.*
1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-24 22:42:43
Üzenet elküldve: 2022-11-24 22:42:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Az ezernyi igencsak értelmetlennek ható kérdésre elégedett mosollyal vonul hallgatásba. Legalábbis egy darabig, amíg bírja. Az pedig nem valami hosszú idő. Van valami élvezetes abban a zavarban, ami körül lengi kettejüket, hát miért ne akarná jobban élesztgetni azt a tüzet?*
- Hát nem egyek, csak mi. Ketten vagyunk, te meg én. De az most összefoglalva mi. Mi vagyunk, mert itt vagyunk együtt, de külön. De mégsem csak te és én. Mi.
*Húzza is ki magát a remekbe szabott magyarázat miatt, aminél egyéb iránt gőze sincs, hogy mit is akarna kifejezni. Ha megkérdeznék abban sem lenne biztos, hogy egyáltalán van e valami értelme. De ez igazából sosem érdekelte. Nem tanult úri sarj, hogy feltétlenül értelmes dolgokat kelljen kiejtenie a száján. Legalább ez a jó kedvét is meghozza, amit hamar le is rombol a fiú egy szemvillanás alatt. A piacos megjegyzésre kissé sértődötten húzza el a száját, s tüntetőlegesen, felszegett fejjel még a másikról is elpillant.*
- Egy szóval sem mondtam, hogy vegyél nekem valamit. Kell a fenének az aranyad.
*Dünnyögi, mint úri dáma, kinek a becsületébe tiportak. Még azt is fontolóra veszi, hogy el is ereszti a fiút sértődöttségében. De megmakacsolva magát csak azért is szorosabban ölel annak karjára.*
- Azért gondolhatnád, mert baromi hideg van, ha nem tűnt volna fel.
*Mormogja az orra alatt, miközben ezt a ténymegállapítást megerősítve hideg, csontos kis kezét oda is nyomja a fiú nyakához. Hát az sem túl meleg, de mérföldekkel enyhébb hőfokú, mint a sápadt pracli. Az utolsó kérdésre viszont olyan hirtelenséggel kapja el a kezét, mintha izzó parázsba tenyerelt volna. Még lépteit is lefékezi, így karja le is fonódik a másikéról, ezzel megmenekítve saját maga alkotta béklyótól. Az arca hamarosan láng pirossá válik, de talán ez kevésbé feltűnő, tekintettel arra, hogy a hideg már jócskán ki csipkedte a pofiját. De mégis szemeit lesütve vakar az ing alatt rejtőző kötésre, ami idomait kényszerül leszorítani, ezzel együtt eltűntetni a kíváncsi szemek elöl.*
- Pff... Már miért lennék lány? Azoknak van cicije.
*Lebukott volna? Milyen igazságtalan az élet, hogy ilyen jó meglátásai vannak a fiúnak. Meg az a baj, hogy túlságosan zavarba jön, ha füllentésen kapják. Így most ő fogja menekülőbbre a lépést, ugyanis ellép a fiú mellett, miközben kezeit zsebre vágja. Most örülhet a másik, mert ott a lehetőség, hogy meglépjen a lány elől.*
- Meg azoknak hosszú a hajuk is.
*Az ezernyi igencsak értelmetlennek ható kérdésre elégedett mosollyal vonul hallgatásba. Legalábbis egy darabig, amíg bírja. Az pedig nem valami hosszú idő. Van valami élvezetes abban a zavarban, ami körül lengi kettejüket, hát miért ne akarná jobban élesztgetni azt a tüzet?*
- Hát nem egyek, csak mi. Ketten vagyunk, te meg én. De az most összefoglalva mi. Mi vagyunk, mert itt vagyunk együtt, de külön. De mégsem csak te és én. Mi.
*Húzza is ki magát a remekbe szabott magyarázat miatt, aminél egyéb iránt gőze sincs, hogy mit is akarna kifejezni. Ha megkérdeznék abban sem lenne biztos, hogy egyáltalán van e valami értelme. De ez igazából sosem érdekelte. Nem tanult úri sarj, hogy feltétlenül értelmes dolgokat kelljen kiejtenie a száján. Legalább ez a jó kedvét is meghozza, amit hamar le is rombol a fiú egy szemvillanás alatt. A piacos megjegyzésre kissé sértődötten húzza el a száját, s tüntetőlegesen, felszegett fejjel még a másikról is elpillant.*
- Egy szóval sem mondtam, hogy vegyél nekem valamit. Kell a fenének az aranyad.
*Dünnyögi, mint úri dáma, kinek a becsületébe tiportak. Még azt is fontolóra veszi, hogy el is ereszti a fiút sértődöttségében. De megmakacsolva magát csak azért is szorosabban ölel annak karjára.*
- Azért gondolhatnád, mert baromi hideg van, ha nem tűnt volna fel.
*Mormogja az orra alatt, miközben ezt a ténymegállapítást megerősítve hideg, csontos kis kezét oda is nyomja a fiú nyakához. Hát az sem túl meleg, de mérföldekkel enyhébb hőfokú, mint a sápadt pracli. Az utolsó kérdésre viszont olyan hirtelenséggel kapja el a kezét, mintha izzó parázsba tenyerelt volna. Még lépteit is lefékezi, így karja le is fonódik a másikéról, ezzel megmenekítve saját maga alkotta béklyótól. Az arca hamarosan láng pirossá válik, de talán ez kevésbé feltűnő, tekintettel arra, hogy a hideg már jócskán ki csipkedte a pofiját. De mégis szemeit lesütve vakar az ing alatt rejtőző kötésre, ami idomait kényszerül leszorítani, ezzel együtt eltűntetni a kíváncsi szemek elöl.*
- Pff... Már miért lennék lány? Azoknak van cicije.
*Lebukott volna? Milyen igazságtalan az élet, hogy ilyen jó meglátásai vannak a fiúnak. Meg az a baj, hogy túlságosan zavarba jön, ha füllentésen kapják. Így most ő fogja menekülőbbre a lépést, ugyanis ellép a fiú mellett, miközben kezeit zsebre vágja. Most örülhet a másik, mert ott a lehetőség, hogy meglépjen a lány elől.*
- Meg azoknak hosszú a hajuk is.
1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-24 21:24:23
Üzenet elküldve: 2022-11-24 21:24:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Miután mindketten megállapították a másikról, hogy az élet más-más területén találtak maguknak hitet - legyen az a magasabb rendű entitások, vagy a tudomány oltára - már nyíltabban tárgyalhatnak a jövőbeli terveikről. A templom ötletének felvetésén először kissé meglepődik (be kell vallania, erre most nem is gondolt, hiszen nem szokott túl sűrűn templomba járni - mindig is úgy volt vele, az Úrnőhöz a saját szobájából is tud szólni, nem kell ehhez külön ellátogatnia egy templomba), azonban amint Dan folytatja, vidám vigyor terül el az arcán.*
-Már kiengesztelt a lábmasszázzsal... *biccent fejével oldalra, a fotelek felé.* -És ami azt illeti, nem gondoltam templomba menni. Ha minden igaz, a Mágustoronyban ugyanazt, és még többet lehet tanulni a mágiáról. Tudja, annyira nem vagyok fanatikus hívő. Hiszek valakiben, de nem vágyom állandóan azokra a padokra.
*Persze nem tudja, Artheniorban milyenek a templomi padok, Lihanechben annyira nem voltak kényelmesek.*
-Ráadásul, maga még a végén elégne nekem a kapuban, mikor belép.
*Szúrja még oda hozzá kuncogva az utalást Dan nem feltétlen erkölcsi kötöttségektől zsúfolt életére célozva. Na nem mintha ő maga aztán sokkal jobb lenne - bár tény, hogy egész hosszú életében csak egyetlen szeretője volt - de ő legalább felvállalja, hogy elismeri Eeyr létezését. A tudós meg odaállítana a templomba, megrögzött hitével, hogy márpedig csak a tudomány van. Még a templom is kitérne a hitéből.
Az esti beszélgetések lezárása és az ismételt elköszönések után nyugovóra térnek, hogy aztán másnap végül csak sikerüljön ébredésével megelőznie a férfit. A laborban nem találja a tudóst, ezen újfent meglepődik, majd nagy hezitálások közepette felbátorkodik a toronyba. Óvatosan nyit be a hálószobába, bár persze egy álmából ébresztett ember számára ez is felérhet egy csörtető ajtóbetöréssel. Mikor realizálja, hogy Dan ismételten egy szál alsónadrágban tengeti idejét, kicsit visszahúzódik az ajtóból, hogy a nyílászáróval eltakarja maga elől a látványt, de mivel a férfi szól hozzá, úgy dönt, mégis jobban kitárja az ajtót. Elvégre előző nap már látta őt eléggé hiányos öltözetben, bár akkor legalább egy ing volt rajta. Most az se. Természetesen az új élmények mindig megérnek maguknak pár pillanatnyi csendes, de annál tüzetesebb figyelmet, ám aztán hamar észbe kap.*
-Csak mielőtt felöltözne... *próbálja megakasztani a folyamatot, mielőtt még a nadrág felkerülne Danre* -Nem kellene először újra átmasszírozni a gyógy-főzettel a lábát?
*Nem az indulást akarja hátráltatni, de a férfi teste még mindig regenerálódásra szorul, Tina pedig mégiscsak az ápolója, vagy mi. Ezzel egyidőben beljebb is lép a szobába, - saját magának adva autorizációt ilyesmire - hogy mégse az ajtóból folytassanak párbeszédet. Ettől függetlenül, ha a tudós nem kívánja a gyógy-kencét, nem feltétlenül fogja ráerőltetni. A reggeli kérdésén pedig már ennél is könnyebben lép túl.*
-Részemről rendben. *bólint* -Akkor indulhatunk is.
*És már menne is, de ahogy fordul ki az ajtón, eszébe jut, hogy ő maga még nem öltözött fel. A felismerés, ami azzal a tudattal is jár, hogy így állított be munkaadója hálószobájába mindössze fél napnyi ismeretség után, frissítő hidegzuhanyként éri.*
-Khmmm, vagyis... először én is húzok melegebb ruhát.
*Mondja végül háttal a férfinak, most inkább nem néz rá, mert látja a saját, meglehetősen merész dekoltázsán, hogy a bőre vöröses árnyalatot vett fel. Ha Dan nem tartja fel, inkább gyors léptekkel lesurran a lépcsőn, be a vendégszobába, hogy magára húzhasson valami értelmes öltözéket.*
*Miután mindketten megállapították a másikról, hogy az élet más-más területén találtak maguknak hitet - legyen az a magasabb rendű entitások, vagy a tudomány oltára - már nyíltabban tárgyalhatnak a jövőbeli terveikről. A templom ötletének felvetésén először kissé meglepődik (be kell vallania, erre most nem is gondolt, hiszen nem szokott túl sűrűn templomba járni - mindig is úgy volt vele, az Úrnőhöz a saját szobájából is tud szólni, nem kell ehhez külön ellátogatnia egy templomba), azonban amint Dan folytatja, vidám vigyor terül el az arcán.*
-Már kiengesztelt a lábmasszázzsal... *biccent fejével oldalra, a fotelek felé.* -És ami azt illeti, nem gondoltam templomba menni. Ha minden igaz, a Mágustoronyban ugyanazt, és még többet lehet tanulni a mágiáról. Tudja, annyira nem vagyok fanatikus hívő. Hiszek valakiben, de nem vágyom állandóan azokra a padokra.
*Persze nem tudja, Artheniorban milyenek a templomi padok, Lihanechben annyira nem voltak kényelmesek.*
-Ráadásul, maga még a végén elégne nekem a kapuban, mikor belép.
*Szúrja még oda hozzá kuncogva az utalást Dan nem feltétlen erkölcsi kötöttségektől zsúfolt életére célozva. Na nem mintha ő maga aztán sokkal jobb lenne - bár tény, hogy egész hosszú életében csak egyetlen szeretője volt - de ő legalább felvállalja, hogy elismeri Eeyr létezését. A tudós meg odaállítana a templomba, megrögzött hitével, hogy márpedig csak a tudomány van. Még a templom is kitérne a hitéből.
Az esti beszélgetések lezárása és az ismételt elköszönések után nyugovóra térnek, hogy aztán másnap végül csak sikerüljön ébredésével megelőznie a férfit. A laborban nem találja a tudóst, ezen újfent meglepődik, majd nagy hezitálások közepette felbátorkodik a toronyba. Óvatosan nyit be a hálószobába, bár persze egy álmából ébresztett ember számára ez is felérhet egy csörtető ajtóbetöréssel. Mikor realizálja, hogy Dan ismételten egy szál alsónadrágban tengeti idejét, kicsit visszahúzódik az ajtóból, hogy a nyílászáróval eltakarja maga elől a látványt, de mivel a férfi szól hozzá, úgy dönt, mégis jobban kitárja az ajtót. Elvégre előző nap már látta őt eléggé hiányos öltözetben, bár akkor legalább egy ing volt rajta. Most az se. Természetesen az új élmények mindig megérnek maguknak pár pillanatnyi csendes, de annál tüzetesebb figyelmet, ám aztán hamar észbe kap.*
-Csak mielőtt felöltözne... *próbálja megakasztani a folyamatot, mielőtt még a nadrág felkerülne Danre* -Nem kellene először újra átmasszírozni a gyógy-főzettel a lábát?
*Nem az indulást akarja hátráltatni, de a férfi teste még mindig regenerálódásra szorul, Tina pedig mégiscsak az ápolója, vagy mi. Ezzel egyidőben beljebb is lép a szobába, - saját magának adva autorizációt ilyesmire - hogy mégse az ajtóból folytassanak párbeszédet. Ettől függetlenül, ha a tudós nem kívánja a gyógy-kencét, nem feltétlenül fogja ráerőltetni. A reggeli kérdésén pedig már ennél is könnyebben lép túl.*
-Részemről rendben. *bólint* -Akkor indulhatunk is.
*És már menne is, de ahogy fordul ki az ajtón, eszébe jut, hogy ő maga még nem öltözött fel. A felismerés, ami azzal a tudattal is jár, hogy így állított be munkaadója hálószobájába mindössze fél napnyi ismeretség után, frissítő hidegzuhanyként éri.*
-Khmmm, vagyis... először én is húzok melegebb ruhát.
*Mondja végül háttal a férfinak, most inkább nem néz rá, mert látja a saját, meglehetősen merész dekoltázsán, hogy a bőre vöröses árnyalatot vett fel. Ha Dan nem tartja fel, inkább gyors léptekkel lesurran a lépcsőn, be a vendégszobába, hogy magára húzhasson valami értelmes öltözéket.*
1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-24 17:41:18
Üzenet elküldve: 2022-11-24 17:41:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*A másikat nem könnyű elhelyezni valahol. A céljai továbbra is ismeretlenek a fiú számára így a rablógyilkos és a zakkant is benne van a kalapban egyelőre. Ha muszáj lenne választani inkább az utóbbit mondaná. De valami van vele az biztos. Arra, hogy mikor lett belőlük mi csak zavartan elkezd hablatyolni.*
-Hogy mi? Vagyis én? Hogy mi? De mikor lettünk ketten? Miért nem ketten, de úgy ketten, hogy ketten egyek? Vagyis egyen egyen ketten? Hogy egyen, de ketten? Egyáltalán miért ketten? Mi van?
*Már ő is kezd belezavarodni ebbe. Bár amúgy is könnyű őt összezavarni. A következő ajánlatok amik hallatán egyből a legrosszabb végkimenetelek ugranak be neki csak még inkább összezavarják.*
-Mi? Miért? Eh? Hogy? De, hideg van. Mondtam is. Mondtam? Mondtam. De miért én? A piacra amúgy se mehetek. Vagyis megyek. Meg nem veszek neked semmit.
*Egyértelmű, hogy arra megy ki a dolog. Látja rajta, hogy most van aranya úgyhogy le akarja húzni. Ezért se szabad, hogy pénz legyen nálad. Egyből látják rajta aztán rád tapadnak, hogy aztán kiraboljanak és már nem lesz aranyad. Arra, hogy belekarolnak mint préda a ragadózó szájában úgy nyüsszint fel. Az ilyet nem szereti. Egyáltalán nem szereti. Ez után jönnek a kellemetlen dolgok. Úgy bámul maga elé mintha muszáj lenne és tartja a kezét a zsebében azon a pár aranyon mintha az élete múlna rajta.*
-Én mi? Mi? Miért gondolnám?
*Próbálja összerakni a fejében, hogy hova megy ki ez a dolog, de egyáltalán nem áll össze. Egyre inkább úgy érzi, hogy csapdába került. Már az is felmerül benne, hogy a kereskedő egyik embere volna a másik. A következő ajánlat meg olyan váratlanul éri mintha egyenesen arcon vágták volna. Miért mennének a másikhoz? Mit akar tőle? Miért szoktak leszólítani idegeneket és magukhoz meghívni? A sok rémtörténeten kívül hirtelen valami más gyanú is ébred a fiúban. Először emeli fel a fejét, hogy a másikra nézzen. A ruhák nem sokat árulnak segítenek a benne felmerülő kérdés megválaszolásában. A sapka se, de végül is ha valaki tetves annak van, hogy az egész haját levágják szóval az se megoldás. Az arca olyan lányosabb, ahogy a hangja is. Így a sötétben nem esküdne meg arra se, hogy lát-e a másik torkán bármi dudort. A benne felmerülő gondolattól épp annyira rémül meg mint jön zavarba, de csak rá kell kérdeznie. Közben az eddig sápadt arca kezd egyre pirosabb lenni.*
-Te...izé...szóval, hogy te lány vagy?
*Dren egy úriember.*
*A másikat nem könnyű elhelyezni valahol. A céljai továbbra is ismeretlenek a fiú számára így a rablógyilkos és a zakkant is benne van a kalapban egyelőre. Ha muszáj lenne választani inkább az utóbbit mondaná. De valami van vele az biztos. Arra, hogy mikor lett belőlük mi csak zavartan elkezd hablatyolni.*
-Hogy mi? Vagyis én? Hogy mi? De mikor lettünk ketten? Miért nem ketten, de úgy ketten, hogy ketten egyek? Vagyis egyen egyen ketten? Hogy egyen, de ketten? Egyáltalán miért ketten? Mi van?
*Már ő is kezd belezavarodni ebbe. Bár amúgy is könnyű őt összezavarni. A következő ajánlatok amik hallatán egyből a legrosszabb végkimenetelek ugranak be neki csak még inkább összezavarják.*
-Mi? Miért? Eh? Hogy? De, hideg van. Mondtam is. Mondtam? Mondtam. De miért én? A piacra amúgy se mehetek. Vagyis megyek. Meg nem veszek neked semmit.
*Egyértelmű, hogy arra megy ki a dolog. Látja rajta, hogy most van aranya úgyhogy le akarja húzni. Ezért se szabad, hogy pénz legyen nálad. Egyből látják rajta aztán rád tapadnak, hogy aztán kiraboljanak és már nem lesz aranyad. Arra, hogy belekarolnak mint préda a ragadózó szájában úgy nyüsszint fel. Az ilyet nem szereti. Egyáltalán nem szereti. Ez után jönnek a kellemetlen dolgok. Úgy bámul maga elé mintha muszáj lenne és tartja a kezét a zsebében azon a pár aranyon mintha az élete múlna rajta.*
-Én mi? Mi? Miért gondolnám?
*Próbálja összerakni a fejében, hogy hova megy ki ez a dolog, de egyáltalán nem áll össze. Egyre inkább úgy érzi, hogy csapdába került. Már az is felmerül benne, hogy a kereskedő egyik embere volna a másik. A következő ajánlat meg olyan váratlanul éri mintha egyenesen arcon vágták volna. Miért mennének a másikhoz? Mit akar tőle? Miért szoktak leszólítani idegeneket és magukhoz meghívni? A sok rémtörténeten kívül hirtelen valami más gyanú is ébred a fiúban. Először emeli fel a fejét, hogy a másikra nézzen. A ruhák nem sokat árulnak segítenek a benne felmerülő kérdés megválaszolásában. A sapka se, de végül is ha valaki tetves annak van, hogy az egész haját levágják szóval az se megoldás. Az arca olyan lányosabb, ahogy a hangja is. Így a sötétben nem esküdne meg arra se, hogy lát-e a másik torkán bármi dudort. A benne felmerülő gondolattól épp annyira rémül meg mint jön zavarba, de csak rá kell kérdeznie. Közben az eddig sápadt arca kezd egyre pirosabb lenni.*
-Te...izé...szóval, hogy te lány vagy?
*Dren egy úriember.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093