Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-01 03:58:44
Üzenet elküldve: 2026-04-01 03:58:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
*Némán hallgatja, ahogy Naren megejti "vendégüknek" a bemutatását. Noha ábrázatára nem ül ki, elégedett a kivitelezéssel. Akkor sem szól, mikor Elireya ellibben hármójuk mellett. Elég egyetlen pillantásváltás, hogy tudja, a nőstény nem avatkozik bele a dolgába. A pirtianesi illem megköveteli az effajta diszkréciót.
Amint vére háta mögött hagyta őket, szürkéslila íriszei egyetlen pillantással adják Naren tudtára, hogy még nem távozhat. Szüksége lehet rá.
Szemet huny Kharassi mindenfajta illemet nélkülöző habitusán. Csupán azért teszi, mert túlságosan is érdekli annak vad vonásain végbemenő változás. Ostorának első csapása.*
-Nem kell tudnod, hol van. *Susogja mézesmázosan.*
-Elég csupán annyit tudnod, hogy a Yawanarylthval közös fattyad sorsa osztozik a tiéddel. *Szavai akár a mézbe mártott jégcsapok.*
-Szolgálatod függvénye minden, mi vele történik. *A szavak lassan gördülnek ajkairól, miközben megcsóválja fejét.*
-Úgy hírlik, tisztes helyet foglalhat majd el a kis nőstény a Folyóvidéken. Már amennyiben... *A mondatot egy jelentőségteljes, halovány mosollyal fejezi be. Közelebb lép, és noha matrónák ritkán tesznek hasonlót, lehajol Kharassihoz. Tűnődve fürkészi a nálánál jóval fakóbb, felszínen edződött hímet. Megkapó a vadság, mi sugárzik belőle. Akár a sebzett farkas. Lassan nyúl előre, és ha az hagyja, álláért nyúl, hogy megérintve feljebb szeghesse tekintetét.*
-Kegyes úrnő vagyok, meglásd. *Sziszegi kenetteljesen.*
-A kérdés csak az, képes vagy-e megfelelően szolgálni, Kharassi. *Látni akarja a hűvös tekintetben a felismerést. A felismerést, miszerint innen csak egyféle kiút van. Ennek hiánya egészen más megközelítést kell eredményezzen... Elvégre nem csupán Kharassinak van feladva a lecke Agaree-Siche részéről. Nem kíván megszégyenülni a Folyóvidék matrónája előtt. Nem küldené el a felszíni sötételfet. Úgy tűnhetne, mintha nem lett volna képes megbirkózni a feladattal. Mindamellett valóban szüksége van segítségre, még ha ezt el nem ismerné soha.
Felegyenesedik, majd hátat fordít a sötételfnek és lassan kopogó léptekkel, szórakozottan megkerüli.*
-Mit tudsz a Dwirinthalenekről? *Kezd neki. Vet egy pillantást Narenre, mielőtt folytatná. Nem számít rá, hogy bármit leolvas az alázatosan leszegett ábrázatról, de ettől még nem hagy fel vele, hogy elcsípjen egy rezdülést vagy egy jelentőséggel bíró pillantást. A megfigyelés különösen erőssége.*
-Úgy hírlik, konyítasz a fegyverforgatáshoz. Igaz ez? Ki tanított? *Szavait és kérdését továbbra is Kharassihoz intézi természetesen.*
A hozzászólás írója (Vhorossi Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.01 04:04:04
*Némán hallgatja, ahogy Naren megejti "vendégüknek" a bemutatását. Noha ábrázatára nem ül ki, elégedett a kivitelezéssel. Akkor sem szól, mikor Elireya ellibben hármójuk mellett. Elég egyetlen pillantásváltás, hogy tudja, a nőstény nem avatkozik bele a dolgába. A pirtianesi illem megköveteli az effajta diszkréciót.
Amint vére háta mögött hagyta őket, szürkéslila íriszei egyetlen pillantással adják Naren tudtára, hogy még nem távozhat. Szüksége lehet rá.
Szemet huny Kharassi mindenfajta illemet nélkülöző habitusán. Csupán azért teszi, mert túlságosan is érdekli annak vad vonásain végbemenő változás. Ostorának első csapása.*
-Nem kell tudnod, hol van. *Susogja mézesmázosan.*
-Elég csupán annyit tudnod, hogy a Yawanarylthval közös fattyad sorsa osztozik a tiéddel. *Szavai akár a mézbe mártott jégcsapok.*
-Szolgálatod függvénye minden, mi vele történik. *A szavak lassan gördülnek ajkairól, miközben megcsóválja fejét.*
-Úgy hírlik, tisztes helyet foglalhat majd el a kis nőstény a Folyóvidéken. Már amennyiben... *A mondatot egy jelentőségteljes, halovány mosollyal fejezi be. Közelebb lép, és noha matrónák ritkán tesznek hasonlót, lehajol Kharassihoz. Tűnődve fürkészi a nálánál jóval fakóbb, felszínen edződött hímet. Megkapó a vadság, mi sugárzik belőle. Akár a sebzett farkas. Lassan nyúl előre, és ha az hagyja, álláért nyúl, hogy megérintve feljebb szeghesse tekintetét.*
-Kegyes úrnő vagyok, meglásd. *Sziszegi kenetteljesen.*
-A kérdés csak az, képes vagy-e megfelelően szolgálni, Kharassi. *Látni akarja a hűvös tekintetben a felismerést. A felismerést, miszerint innen csak egyféle kiút van. Ennek hiánya egészen más megközelítést kell eredményezzen... Elvégre nem csupán Kharassinak van feladva a lecke Agaree-Siche részéről. Nem kíván megszégyenülni a Folyóvidék matrónája előtt. Nem küldené el a felszíni sötételfet. Úgy tűnhetne, mintha nem lett volna képes megbirkózni a feladattal. Mindamellett valóban szüksége van segítségre, még ha ezt el nem ismerné soha.
Felegyenesedik, majd hátat fordít a sötételfnek és lassan kopogó léptekkel, szórakozottan megkerüli.*
-Mit tudsz a Dwirinthalenekről? *Kezd neki. Vet egy pillantást Narenre, mielőtt folytatná. Nem számít rá, hogy bármit leolvas az alázatosan leszegett ábrázatról, de ettől még nem hagy fel vele, hogy elcsípjen egy rezdülést vagy egy jelentőséggel bíró pillantást. A megfigyelés különösen erőssége.*
-Úgy hírlik, konyítasz a fegyverforgatáshoz. Igaz ez? Ki tanított? *Szavait és kérdését továbbra is Kharassihoz intézi természetesen.*
A hozzászólás írója (Vhorossi Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.01 04:04:04
1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-31 19:46:45
Üzenet elküldve: 2026-03-31 19:46:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csöbörből vödörbe//
*Átkozott ez a mai nap, annyi szent. Meg a tegnapi is, és az összes többi is. Lám, milyen könnyedén tudja az ember egyre mélyebbre sodorni magát a szomorúságban, mint egy örvényben, amibe, ha beleesik, hiába kapálózik, már nincs kiút. Ilyen ez, mikor semmi sem jön össze úgy, ahogy szeretné. Haragszik Yvonra, és még munkát sem talál, hogy aztán oda tudjon állni elé, és azt mondani, hogy „Na! Egyedül is megcsináltam, és még lopnom sem kellett hozzá.” Mert más akar lenni. Fogalma sincs, mi ütött a fiúba, hogy hirtelen már nem bűnként, hanem lehetőségként tekint a lopásra, de ő nem felejtette el azt az arcot, ami még a kikötő környékén nézett vissza rá, mikor elárulta, hogy mihez ért. Akkor is szomorú volt, és most is az. Ez az egy dolog, ami nem változik, hiába tűnik néha úgy, hogy jobb lehet, mindez csak ideig-óráig tart.
Hogy mit ártott neki az a kő, ami csak ártatlanul heverészett ott a poros úton, azt nem tudná megmondani, de jól esik levezetni rajta búját-baját. Azt persze egy pillanatra sem gondolta volna, hogy ezzel akár csúnyán fel is dühíthet valakit. Tekintete találkozik a nő gyilkos üzenetet hordozó nézésével, amelytől meg is ijed annyira, hogy inkább azon nyomban el is fordul tőle. Még csak azt sem érti, amit beszél ott magában, biztos valami boszorkányság. Hogy más nyelven szólt, arról még úgy sincs fogalma, hisz az ő szókincse a közös nyelven is meglehetősen hiányos.
A következő mondatot azonban már jól érti, amire fel is kapja a fejét.*
- Hogy én? Én már megyek is. Bocsánat, nem akartam zavarni. *A fenyegetés akarva-akaratlanul is eljut hozzá, a szavak bár óvóak is lehetnének, de inkább úgy érzi, hogy nem akarják őt a környéken látni, legalábbis ez a nő biztosan nem. Mégis, ahelyett, hogy azonnal eliszkolna, kékjei a másikon ragadnak, látványosan és hosszasan bámulni kezdi őt.*
~Még sosem láttam ilyet, mint ő. Miért ilyen fekete és… szép?~ *Pislog nagyokat, miközben talán csak egy isteni sugallatnak köszönheti, hogy volt elég esze ahhoz, hogy ne hangosan mondja ki a gondolatait.*
*Átkozott ez a mai nap, annyi szent. Meg a tegnapi is, és az összes többi is. Lám, milyen könnyedén tudja az ember egyre mélyebbre sodorni magát a szomorúságban, mint egy örvényben, amibe, ha beleesik, hiába kapálózik, már nincs kiút. Ilyen ez, mikor semmi sem jön össze úgy, ahogy szeretné. Haragszik Yvonra, és még munkát sem talál, hogy aztán oda tudjon állni elé, és azt mondani, hogy „Na! Egyedül is megcsináltam, és még lopnom sem kellett hozzá.” Mert más akar lenni. Fogalma sincs, mi ütött a fiúba, hogy hirtelen már nem bűnként, hanem lehetőségként tekint a lopásra, de ő nem felejtette el azt az arcot, ami még a kikötő környékén nézett vissza rá, mikor elárulta, hogy mihez ért. Akkor is szomorú volt, és most is az. Ez az egy dolog, ami nem változik, hiába tűnik néha úgy, hogy jobb lehet, mindez csak ideig-óráig tart.
Hogy mit ártott neki az a kő, ami csak ártatlanul heverészett ott a poros úton, azt nem tudná megmondani, de jól esik levezetni rajta búját-baját. Azt persze egy pillanatra sem gondolta volna, hogy ezzel akár csúnyán fel is dühíthet valakit. Tekintete találkozik a nő gyilkos üzenetet hordozó nézésével, amelytől meg is ijed annyira, hogy inkább azon nyomban el is fordul tőle. Még csak azt sem érti, amit beszél ott magában, biztos valami boszorkányság. Hogy más nyelven szólt, arról még úgy sincs fogalma, hisz az ő szókincse a közös nyelven is meglehetősen hiányos.
A következő mondatot azonban már jól érti, amire fel is kapja a fejét.*
- Hogy én? Én már megyek is. Bocsánat, nem akartam zavarni. *A fenyegetés akarva-akaratlanul is eljut hozzá, a szavak bár óvóak is lehetnének, de inkább úgy érzi, hogy nem akarják őt a környéken látni, legalábbis ez a nő biztosan nem. Mégis, ahelyett, hogy azonnal eliszkolna, kékjei a másikon ragadnak, látványosan és hosszasan bámulni kezdi őt.*
~Még sosem láttam ilyet, mint ő. Miért ilyen fekete és… szép?~ *Pislog nagyokat, miközben talán csak egy isteni sugallatnak köszönheti, hogy volt elég esze ahhoz, hogy ne hangosan mondja ki a gondolatait.*
1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-31 10:38:13
Üzenet elküldve: 2026-03-31 10:38:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csöbörből vödörbe//
*Noha nem süt szemeibe a nap, az elszürkült égbolt sem ad annyi sötétet, mi komfortos lehetne. Még a jóleső, már-már langyos fuvallat, mi ében bőrét éri sem seper be gondolatai közé kellemest. Ritkaságszám, hogy nincs valódi célja azzal, hogy elindult, de a benti fojtó levegőt nem kívánja tovább tüdejébe szívni, még mindig ugyanolyan dohosnak érzi, mint mikor először tette be a kúriába a lábát, pedig igen sok energiát fektetett abba, hogy mára már élhető lehessen a hely. Ha kezeivel egyetlen oda nem illő tárgyat sem tett arréb, hát épp eleget mozgatta a szálakat, mik megoldották mindezt helyette, s ez éppúgy fárasztó. Mégis… túl kevés megtört lélekszám az, aki kénye-kedve szerint cselekszik. Kényelemhez szokott, szolgák hajlongásához, most pedig egyetlen fattyú az, ki pattan, mikor kéri. Mintha elszegényedett volna, s nem jutna elég abból, mi egykor töméntelen mennyiségben volt elérhető.
Halk szólam, idegesítő motyogás kavarodik gondolatai közé, majd kő pattan makulátlan csizmája orránál, apró, észrevehetetlen porfelhőt verve fel a koszos földről. Ujjai megremegnek, de nincs kit utasítson, hogy tegye rendben a pórt, ki nem figyelt fel jöttére. Saját nyelvén sziszegi hát el dühét:*
- Ostoba, neveletlen kutya.
*Eztán tekint csak fel, hogy megmérje magának, ki volt ily bátor. Kékeslila íriszei, ha képesek volnának, torkot metszenének, de amint meglátja az alantas hószín bőrt ékkőként díszítő világoskékek szomorúságát, ragacsos mázként ömlik rá a sötét elégedettség. Mennyi ilyen szaladgálhat szerte Artheniorban? Mennyi szomorú szempár, minek tükrét könnyedén törhetne szilánkosra anélkül, hogy újabb sebesülést szenvedne el kézfejének bőre.*
- Mily komor nap. *Kétszer hangzik el, először a másik számára minden bizonnyal idegennek tetsző nyelven, majd a – söpredék szerint – közös nyelven is.*
- Felszegett állal kevéssé lennél kívánatos célpont e veszélyes helyen.
*Negédes tónus, tanokba burkolt fenyegetés. Az undort nehezen nyeli le, de valamiféle óvást igyekszik vonásaira erőltetni, ha nem is maradéktalanul. Nem döntött arról, hogy kezd-e valamit a lánnyal, de ha imái hallgattattak meg és a Sötét Anya sodorta útjába a szerencsétlent, hát ki ő, hogy visszautasítson e kegyet?*
A hozzászólás írója (Elireya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.31 10:40:22
*Noha nem süt szemeibe a nap, az elszürkült égbolt sem ad annyi sötétet, mi komfortos lehetne. Még a jóleső, már-már langyos fuvallat, mi ében bőrét éri sem seper be gondolatai közé kellemest. Ritkaságszám, hogy nincs valódi célja azzal, hogy elindult, de a benti fojtó levegőt nem kívánja tovább tüdejébe szívni, még mindig ugyanolyan dohosnak érzi, mint mikor először tette be a kúriába a lábát, pedig igen sok energiát fektetett abba, hogy mára már élhető lehessen a hely. Ha kezeivel egyetlen oda nem illő tárgyat sem tett arréb, hát épp eleget mozgatta a szálakat, mik megoldották mindezt helyette, s ez éppúgy fárasztó. Mégis… túl kevés megtört lélekszám az, aki kénye-kedve szerint cselekszik. Kényelemhez szokott, szolgák hajlongásához, most pedig egyetlen fattyú az, ki pattan, mikor kéri. Mintha elszegényedett volna, s nem jutna elég abból, mi egykor töméntelen mennyiségben volt elérhető.
Halk szólam, idegesítő motyogás kavarodik gondolatai közé, majd kő pattan makulátlan csizmája orránál, apró, észrevehetetlen porfelhőt verve fel a koszos földről. Ujjai megremegnek, de nincs kit utasítson, hogy tegye rendben a pórt, ki nem figyelt fel jöttére. Saját nyelvén sziszegi hát el dühét:*
- Ostoba, neveletlen kutya.
*Eztán tekint csak fel, hogy megmérje magának, ki volt ily bátor. Kékeslila íriszei, ha képesek volnának, torkot metszenének, de amint meglátja az alantas hószín bőrt ékkőként díszítő világoskékek szomorúságát, ragacsos mázként ömlik rá a sötét elégedettség. Mennyi ilyen szaladgálhat szerte Artheniorban? Mennyi szomorú szempár, minek tükrét könnyedén törhetne szilánkosra anélkül, hogy újabb sebesülést szenvedne el kézfejének bőre.*
- Mily komor nap. *Kétszer hangzik el, először a másik számára minden bizonnyal idegennek tetsző nyelven, majd a – söpredék szerint – közös nyelven is.*
- Felszegett állal kevéssé lennél kívánatos célpont e veszélyes helyen.
*Negédes tónus, tanokba burkolt fenyegetés. Az undort nehezen nyeli le, de valamiféle óvást igyekszik vonásaira erőltetni, ha nem is maradéktalanul. Nem döntött arról, hogy kezd-e valamit a lánnyal, de ha imái hallgattattak meg és a Sötét Anya sodorta útjába a szerencsétlent, hát ki ő, hogy visszautasítson e kegyet?*
A hozzászólás írója (Elireya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.31 10:40:22
1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-29 15:07:38
Üzenet elküldve: 2026-03-29 15:07:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csöbörből vödörbe//
*Munkát találni nehéz. Még úgy is, hogy volt lehetősége tisztálkodni, és rendesen fel is van öltözve. Rengeteg helyen próbálkozott már, de mindenhonnan elhessegették, mert nem ért sem a fémek, sem a bőr megmunkálásához, ahogy az állatokhoz, és voltaképp semmi máshoz sem.*
~Mennyivel könnyebb volna ez Yvonnal…~ *Sóhajt. Hiányzik neki a fiú, de azért sem fog még visszamenni hozzá. Két oka is van rá. Az egyik, hogy megmutassa neki, egyedül is boldogul, és igenis találni fog munkát segítség nélkül is, a másik pedig, hogy még mindig haragszik rá, amiért arra akarta használni, hogy lopjon neki, miután ismeretségük elején még ő volt az, aki mélységesen elítélte emiatt.*
- Majd, ha hiányzom neki, akkor jön és bocsánatot kér. Akkor majd beszélek vele. *Motyogja maga elé, miközben lógó orral bandukol a környéken. Nem is figyeli igazán, hogy merre jár, hisz voltaképp mindegy. Lopott kabátján kigombolgatja a gombokat, a mai, egészen kellemes időben így sem fázik.*
- Ahj, a fene esne beléd, Yvon! *Mormogja hisztisen, és azzal a lendülettel rúg bele egy előtte békésen létező kődarabba. A nehéz kő addig repül, míg meg nem áll, történetesen a kúriáját éppen elhagyó mélységi lába előtt. Ha egy kicsit erősebben rúgta volna meg, talán még el is találta volna vele a nőt. Így azonban nem tulajdonít túl sok figyelmet az ismeretlennek, épp csak felpillant rá. Arcán szomorúság, csalódottság és más egyéb bús érzés nyomait vélheti felfedezni a sötételf, annak hűvös tekintetében Maavie azonban nem lát semmit, mi bizalomra adhatna okot, így inkább gyorsan el is fordítja a fejét, és halad tovább. Hogy hová? Azt már nem tudja, nincs több ötlete.*
~Talán mégis vissza kellene mennem hozzá…~ *Sóhajt egy újabb nagyot, lassan talán tényleg ideje feladni…*
*Munkát találni nehéz. Még úgy is, hogy volt lehetősége tisztálkodni, és rendesen fel is van öltözve. Rengeteg helyen próbálkozott már, de mindenhonnan elhessegették, mert nem ért sem a fémek, sem a bőr megmunkálásához, ahogy az állatokhoz, és voltaképp semmi máshoz sem.*
~Mennyivel könnyebb volna ez Yvonnal…~ *Sóhajt. Hiányzik neki a fiú, de azért sem fog még visszamenni hozzá. Két oka is van rá. Az egyik, hogy megmutassa neki, egyedül is boldogul, és igenis találni fog munkát segítség nélkül is, a másik pedig, hogy még mindig haragszik rá, amiért arra akarta használni, hogy lopjon neki, miután ismeretségük elején még ő volt az, aki mélységesen elítélte emiatt.*
- Majd, ha hiányzom neki, akkor jön és bocsánatot kér. Akkor majd beszélek vele. *Motyogja maga elé, miközben lógó orral bandukol a környéken. Nem is figyeli igazán, hogy merre jár, hisz voltaképp mindegy. Lopott kabátján kigombolgatja a gombokat, a mai, egészen kellemes időben így sem fázik.*
- Ahj, a fene esne beléd, Yvon! *Mormogja hisztisen, és azzal a lendülettel rúg bele egy előtte békésen létező kődarabba. A nehéz kő addig repül, míg meg nem áll, történetesen a kúriáját éppen elhagyó mélységi lába előtt. Ha egy kicsit erősebben rúgta volna meg, talán még el is találta volna vele a nőt. Így azonban nem tulajdonít túl sok figyelmet az ismeretlennek, épp csak felpillant rá. Arcán szomorúság, csalódottság és más egyéb bús érzés nyomait vélheti felfedezni a sötételf, annak hűvös tekintetében Maavie azonban nem lát semmit, mi bizalomra adhatna okot, így inkább gyorsan el is fordítja a fejét, és halad tovább. Hogy hová? Azt már nem tudja, nincs több ötlete.*
~Talán mégis vissza kellene mennem hozzá…~ *Sóhajt egy újabb nagyot, lassan talán tényleg ideje feladni…*
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-29 12:55:55
Üzenet elküldve: 2026-03-29 12:55:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria - majd el//
*Kialvatlan, homályos tekintetének mása tetszik vissza a szekrényének üvegezett ajtajából. Gyűlöli, amit most lát, épp elég e villanás, amivel szembesül, hogy ráébredjen, valamivel el kell űznie frusztrációját. Ha obszidián bőre nem rejtené oly gondosan hibáit, hát igen könnyedén leolvasható volna arcáról, hogy nyúzott, mit így kevéssé tud hirdetni a szemek alatt meghúzódó ében mélyedés. A tényt, hogy elégedetlen, viszont nem rejti véka alá, hiszen vonásai gyakrabban rendeződnek fintorba, mint bármi másba, tán már születésekor úgy görbült először az ajka, hogy rögvest tudvalevő volt a világról alkotott véleménye. Egyetlen lélek hinti rá olykor a jókedvet, s most épp miatta dúl benne a harag, miatta tökéletlen fizimiskája.
Mély levegőt vesz, majd mereven fordul el, hogy fésülködőasztalához lépjen, s elmélázva fixírozza annak lapján felhalmozott szépítőszereket, eszközöket. Vékony, hosszúkás mutatóujjával nem rest végigsimítani minden egyes darabon… néhány kencéstégelyen, parfümolajának megmívelt üvegén, majd végül egy vaskos hajkefén, minek fája éppen elég nehéznek bizonyul ahhoz, ami most hidegen fogan meg a fejében, mégsem tűr túlzott halasztást. Mások tán hirtelenebb módon döntenek arról, hogy kiadják a felgyülemlett feszültséget, Elireya még ezt is megfontoltan kívánja kivitelezni. Markába szorítja hát a fésülködésre való alkalmatosságot és egy kecses mozdulattal, mégis megfelelő erővel lendíti azt a tükör felé, hogy az éppen nem vágyott vele szembe néző kékeslila írisz, az arcával együtt törjön szilánkosra, se fedje be az összes élesen csilingelő darabka az asztalát - minden holmijával együtt. Naren majd rendet tesz, s még csak nem is kérdez miértekről.
Bár megfeszül mellkasa, hogy e tett közben felszínre törjön belőle a velőtrázó üvöltés, az mégis megreked ott benn és csak reszketve fújja ki a levegőt, mit oly régen tartott már benn. Hímzett kendőjével törli meg a kézfején lecsorgó vért, mi egy elkallódott szilánk okozta vágásból ered meg, majd újfent a szekrényhez lép. Magára kanyarintja sötét hosszú kabátját, s mintha mi sem történt volna indul el a lépcsőn lefelé, mikor egy oda nem illő hangot hall. Szemeit forgatja, de nem torpan meg, csupán elsiklik a hármas mellett. Tisztelettel adózik nővére felé természetesen, de ez annyiban merül ki csupán, hogy lélektükrei egy elhanyagolható pillanatra az övéibe marnak, hogy aztán faképnél hagyhassa a csoportosulást. Egyetlen mondat erejéig nyílik csak szóra szája, azt viszont Narennek címzi, de épp úgy nem méri végig, ahogy a méltatlan körülmények között tespedő hímre sem pazarolja energiáját. Túl sokszor látott már efféle képet, hogy ingerküszöbét elérje, bár annak megkínzása most módfelett szórakoztatná, de úgy fest más már él ezzel a keggyel.*
- Fattyú! Dolgod van a szobámban!
*Hessent egyet az emelet irányába, majd mit sem törődve a válasszal, mi úgy sem lehet ellentmondás kilibben a szobából, s hangosan csapódik be mögötte a kúria ajtaja. *
*Kialvatlan, homályos tekintetének mása tetszik vissza a szekrényének üvegezett ajtajából. Gyűlöli, amit most lát, épp elég e villanás, amivel szembesül, hogy ráébredjen, valamivel el kell űznie frusztrációját. Ha obszidián bőre nem rejtené oly gondosan hibáit, hát igen könnyedén leolvasható volna arcáról, hogy nyúzott, mit így kevéssé tud hirdetni a szemek alatt meghúzódó ében mélyedés. A tényt, hogy elégedetlen, viszont nem rejti véka alá, hiszen vonásai gyakrabban rendeződnek fintorba, mint bármi másba, tán már születésekor úgy görbült először az ajka, hogy rögvest tudvalevő volt a világról alkotott véleménye. Egyetlen lélek hinti rá olykor a jókedvet, s most épp miatta dúl benne a harag, miatta tökéletlen fizimiskája.
Mély levegőt vesz, majd mereven fordul el, hogy fésülködőasztalához lépjen, s elmélázva fixírozza annak lapján felhalmozott szépítőszereket, eszközöket. Vékony, hosszúkás mutatóujjával nem rest végigsimítani minden egyes darabon… néhány kencéstégelyen, parfümolajának megmívelt üvegén, majd végül egy vaskos hajkefén, minek fája éppen elég nehéznek bizonyul ahhoz, ami most hidegen fogan meg a fejében, mégsem tűr túlzott halasztást. Mások tán hirtelenebb módon döntenek arról, hogy kiadják a felgyülemlett feszültséget, Elireya még ezt is megfontoltan kívánja kivitelezni. Markába szorítja hát a fésülködésre való alkalmatosságot és egy kecses mozdulattal, mégis megfelelő erővel lendíti azt a tükör felé, hogy az éppen nem vágyott vele szembe néző kékeslila írisz, az arcával együtt törjön szilánkosra, se fedje be az összes élesen csilingelő darabka az asztalát - minden holmijával együtt. Naren majd rendet tesz, s még csak nem is kérdez miértekről.
Bár megfeszül mellkasa, hogy e tett közben felszínre törjön belőle a velőtrázó üvöltés, az mégis megreked ott benn és csak reszketve fújja ki a levegőt, mit oly régen tartott már benn. Hímzett kendőjével törli meg a kézfején lecsorgó vért, mi egy elkallódott szilánk okozta vágásból ered meg, majd újfent a szekrényhez lép. Magára kanyarintja sötét hosszú kabátját, s mintha mi sem történt volna indul el a lépcsőn lefelé, mikor egy oda nem illő hangot hall. Szemeit forgatja, de nem torpan meg, csupán elsiklik a hármas mellett. Tisztelettel adózik nővére felé természetesen, de ez annyiban merül ki csupán, hogy lélektükrei egy elhanyagolható pillanatra az övéibe marnak, hogy aztán faképnél hagyhassa a csoportosulást. Egyetlen mondat erejéig nyílik csak szóra szája, azt viszont Narennek címzi, de épp úgy nem méri végig, ahogy a méltatlan körülmények között tespedő hímre sem pazarolja energiáját. Túl sokszor látott már efféle képet, hogy ingerküszöbét elérje, bár annak megkínzása most módfelett szórakoztatná, de úgy fest más már él ezzel a keggyel.*
- Fattyú! Dolgod van a szobámban!
*Hessent egyet az emelet irányába, majd mit sem törődve a válasszal, mi úgy sem lehet ellentmondás kilibben a szobából, s hangosan csapódik be mögötte a kúria ajtaja. *
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-27 12:42:01
Üzenet elküldve: 2026-03-27 12:42:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Természetesen a polgárnegyeden keresztül megy a piactér felé. Nem először teszi meg ezt az útvonalat, de most mégis olyan idegennek tűnik a város. Egyetlen ismerős ház sincs, ami idővel kezdi zavarni a tündérlányt. Úgy érzi, mintha véletlenül egy másik városba jutott volna. Az emberek is mások. Kevesebben vannak, máshogy néznek rá. Mintha legalábbis egy kosháton lovagló csinos tündérlányt látnának. Mire észbe kap, hogy ez már nem is a polgárnegyed, késő. *
– Uh. Rendben, semmi ok a pánikra… * Suttogja maga elé. Megsimogatja Bürkös oldalát, és irányt változtat. Szeretne minél hamarabb kijutni romvárosból. Nem, mintha nem szeretné ugyanúgy az itteni embereket, mint a város többi részén… merthogy ő természetesen mindenkit egyformán szeret… de a piactér nem erre van. Tekintetét jobbra-balra kapkodja, és reméli, hogy senki nem szól hozzá. *
– Uh. Rendben, semmi ok a pánikra… * Suttogja maga elé. Megsimogatja Bürkös oldalát, és irányt változtat. Szeretne minél hamarabb kijutni romvárosból. Nem, mintha nem szeretné ugyanúgy az itteni embereket, mint a város többi részén… merthogy ő természetesen mindenkit egyformán szeret… de a piactér nem erre van. Tekintetét jobbra-balra kapkodja, és reméli, hogy senki nem szól hozzá. *
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-24 18:59:48
Üzenet elküldve: 2026-03-24 18:59:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozások//
*Hiába a közvetlenség, s a barátságos mosoly, az a finoman gerincébe maró különös érzés nem múlik. Más körülmények között találkozva, nem a város legveszélyesebb utcáin lézengve talán nem volna ilyen éber, a józan ész azonban most óvva inti attól, hogy túl sokáig maradjon a nővel.*
- Nem hinném, hogy azért tartana bárki a környéktől, mert érzéketlennek találná az itt lakókat *jegyzi meg, s magában továbbra is furcsállja Norgen vonzalmát a lecsúszott kricsmikhez. Mert hát akárhogy is nézzük, az épület, amely előtt végül megállapodnak, nem több egy legkevésbé sem bizalomgerjesztő késdobálónál, igaz, a tolvaj azért járt már ennél pocsékabb kinézetűben is. A Kikötőben azért egy nívósabb intézmény is nagyjából legfeljebb ezt a szintet képes megütni, de mióta nincs rászorulva, azért nem szívesen fordul meg ilyen helyeken. Ha a helyzet megkívánja gondolkodás nélkül állítana tőrt bármelyik helyi korhely kezébe, ez pedig nem igazán tenne jót a kisasszonyi szerepnek, melyet eljátszani igyekszik.
Ahogy megszemléli a himbálózó cégért egy leheletnyi undor azért játszik az arcán, nem is szándékszik eme kényesnek tűnő ízlését leplezni most a másik előtt. Úgy tűnik erősen mérlegel, próbálja megítélni, hogy megéri-e neki kockáztatni az egyelőre nem létező jó hírét azért cserébe, hogy talán teljesen jelentéktelen dolgokat húzzon ki a másikból. Egy mély sóhaj jelzi, hogy dűlőre jutott.*
- De csak egyetlen ital! *emeli ujját a kitételhez, s közben ő is körbepillant attól tartva, hogy valamelyik árnyék rosszarcú haramiát rejt. Ha így is van, egyelőre nem mutatják meg magukat.* - Sajnos nem maradhatok soká.
*Persze semmi dolga ilyen későn már, még csak Calehez sem siet vissza - a történtek után most nem lenne ereje a szemébe nézni.
Azzal pedig előre is engedi a szőkeséget, elvégre mégiscsak ő az ismerős errefelé, na meg szeretné kihagyni, hogy az első repülő korsó éppen őt találja el.*
*Hiába a közvetlenség, s a barátságos mosoly, az a finoman gerincébe maró különös érzés nem múlik. Más körülmények között találkozva, nem a város legveszélyesebb utcáin lézengve talán nem volna ilyen éber, a józan ész azonban most óvva inti attól, hogy túl sokáig maradjon a nővel.*
- Nem hinném, hogy azért tartana bárki a környéktől, mert érzéketlennek találná az itt lakókat *jegyzi meg, s magában továbbra is furcsállja Norgen vonzalmát a lecsúszott kricsmikhez. Mert hát akárhogy is nézzük, az épület, amely előtt végül megállapodnak, nem több egy legkevésbé sem bizalomgerjesztő késdobálónál, igaz, a tolvaj azért járt már ennél pocsékabb kinézetűben is. A Kikötőben azért egy nívósabb intézmény is nagyjából legfeljebb ezt a szintet képes megütni, de mióta nincs rászorulva, azért nem szívesen fordul meg ilyen helyeken. Ha a helyzet megkívánja gondolkodás nélkül állítana tőrt bármelyik helyi korhely kezébe, ez pedig nem igazán tenne jót a kisasszonyi szerepnek, melyet eljátszani igyekszik.
Ahogy megszemléli a himbálózó cégért egy leheletnyi undor azért játszik az arcán, nem is szándékszik eme kényesnek tűnő ízlését leplezni most a másik előtt. Úgy tűnik erősen mérlegel, próbálja megítélni, hogy megéri-e neki kockáztatni az egyelőre nem létező jó hírét azért cserébe, hogy talán teljesen jelentéktelen dolgokat húzzon ki a másikból. Egy mély sóhaj jelzi, hogy dűlőre jutott.*
- De csak egyetlen ital! *emeli ujját a kitételhez, s közben ő is körbepillant attól tartva, hogy valamelyik árnyék rosszarcú haramiát rejt. Ha így is van, egyelőre nem mutatják meg magukat.* - Sajnos nem maradhatok soká.
*Persze semmi dolga ilyen későn már, még csak Calehez sem siet vissza - a történtek után most nem lenne ereje a szemébe nézni.
Azzal pedig előre is engedi a szőkeséget, elvégre mégiscsak ő az ismerős errefelé, na meg szeretné kihagyni, hogy az első repülő korsó éppen őt találja el.*
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-24 13:36:22
Üzenet elküldve: 2026-03-24 13:36:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
*Fél lépés előre, fél lépés hátra. Nem szó szerint. A szerencsétlen napról árulkodó külsejű férfi végtére is abbahagyja a kiabálást, ami jó dolog. Amellett, hogy sértette a fülét, nem is szívesen hagyná, hogy a férfi így verje fel a ház -és annak gazdáinak- nyugalmát. Viszont feltápászkodik a földről, és testtartása eléggé beszédes. Csak remélni tudja, hogy a Kharassinak betippelt alak nem akar rátámadni, bár mozgás-szabadságával továbbra is élni kíván ebben az esetben. Ha a dolgok rosszabbra fordulnak, legfeljebb a kezében tartott, hüvelyébe bújtatott karddal vágja lábszáron vagy térden azt, abban a reményben, hogy kigáncsolja.
Szerencsére azonban semmi hasonlóra nincs szükség, a férfi egy szemvillanás alatt válik acsargóból csöndesen ácsorgó, loncsos kutyává. Természetesen nincsenek képzetei arról, hogy neki magának lenne ehhez köze; nem-emelt hangereje ellenére Úrnője szavai épp olyan jól hallhatóak, mintha ott állna mellettük. Maga mellé engedi kezeit -egyikben még mindig a kardot, míg másikban a béklyók kulcsát tartva-, és fejét kissé előre hajtva válik tartása engedelmessé. Szemének apró villanása üzeni csak vendégüknek, hogy félreértés ne essék: az engedelmessége nem neki, hanem a nősténynek szól, s a hím is bizony bölcsen tenné, ha fejét nem csupán a béklyó szorítaná le, de saját megadása is.*
- Még nem volt rá módom, Úrnőm. *-válaszolja halkan a kérdésre. Érti, hogy mi húzódik a firtatás mögött, ám inkább csöndben marad, még ha ezzel a büntetést is kockáztatja. Nem kíván közbevágni Úrnője szavainak, melyek ezúttal megerősítik számára azt is, hogy valóban Kharassi áll vele szemben. Hiba nélkül érti a Pirtianes-ben beszélt nyelven előadott szavakat, és mintha egy egészen aprót rájuk is bólintana. A beálló csend néma utasítását megérti, s ezúttal mégis megszólal. Ám maga a közöst használja, nem a sötételfek nyelvét.*
- A Pirtianes-i Dwirinthalen-családból származó Vhorossi Dwirinthalen Úrnő színe előtt állsz, *-kissé megemeli állát, hogy Kharassi szemeibe nézzen. Legyűri a késztetést, hogy nagyot nyeljen. Nem volt eddig lehetősége ennyire nyíltan szemügyre venni egy mélységi tekintetét.-* kinek kegyéből és jóindulatától kísérve beléphettél a Kúria ajtaján.
*A szinte szertartásos, hagyományos bemutatás második fele kissé különösen hangzik, a körülményeket tekintve.*
- Tudd, hogy e kúria fala között az Úrnő kérése parancs, szava akár a törvény, és míg magad itt tartózkodsz, e parancsok és törvények maradéktalanul vonatkoznak rád is. Dicső kötelességed olyképp engedelmeskedned az Úrnőnek, miként saját Matrónádnak tennéd. *-azaz, a hivatalos szavakat lefordítva: Kharassi csupán egy szolgáló, és nem pedig vendég. Arca egy pillanatra mintha megkeményedne, ahogy még egy saját gondolatot hozzáfűz a megszokott szöveghez: -* Ilyen módon szólj hozzá, és címezd meg őt!
*Végezvén a bemutatással, ismét kissé lehajtja a fejét, és úgy fordul Úrnője irányába, hogy eközben ráláthasson Kharassira is. Bár nincs ellenére ha szólnia kell, Úrnője jelenlétében mégis mindig úgy érzi, mintha ostobaságokat fecsegne csupán, és csak egy hajszál választaná el attól, hogy ezeket az ostobaságokat illő módon jutalmazzák. Éppen ezért örül neki, hogy csöndben maradhat. És bár száját csukva tartja, fülét nagyon is hegyezi – az elhangzó szavakat, hangsúlyokat mérlegeli és vési eszébe. Az Agaree-Siche név sem ismerős számára, de összeköti fejben az említett Folyóvidékkel. Messze nem teljes még a kép Kharassit illetően, de az eddig üres vászon apránként ecsetvonásokkal kezd bírni.*
*Fél lépés előre, fél lépés hátra. Nem szó szerint. A szerencsétlen napról árulkodó külsejű férfi végtére is abbahagyja a kiabálást, ami jó dolog. Amellett, hogy sértette a fülét, nem is szívesen hagyná, hogy a férfi így verje fel a ház -és annak gazdáinak- nyugalmát. Viszont feltápászkodik a földről, és testtartása eléggé beszédes. Csak remélni tudja, hogy a Kharassinak betippelt alak nem akar rátámadni, bár mozgás-szabadságával továbbra is élni kíván ebben az esetben. Ha a dolgok rosszabbra fordulnak, legfeljebb a kezében tartott, hüvelyébe bújtatott karddal vágja lábszáron vagy térden azt, abban a reményben, hogy kigáncsolja.
Szerencsére azonban semmi hasonlóra nincs szükség, a férfi egy szemvillanás alatt válik acsargóból csöndesen ácsorgó, loncsos kutyává. Természetesen nincsenek képzetei arról, hogy neki magának lenne ehhez köze; nem-emelt hangereje ellenére Úrnője szavai épp olyan jól hallhatóak, mintha ott állna mellettük. Maga mellé engedi kezeit -egyikben még mindig a kardot, míg másikban a béklyók kulcsát tartva-, és fejét kissé előre hajtva válik tartása engedelmessé. Szemének apró villanása üzeni csak vendégüknek, hogy félreértés ne essék: az engedelmessége nem neki, hanem a nősténynek szól, s a hím is bizony bölcsen tenné, ha fejét nem csupán a béklyó szorítaná le, de saját megadása is.*
- Még nem volt rá módom, Úrnőm. *-válaszolja halkan a kérdésre. Érti, hogy mi húzódik a firtatás mögött, ám inkább csöndben marad, még ha ezzel a büntetést is kockáztatja. Nem kíván közbevágni Úrnője szavainak, melyek ezúttal megerősítik számára azt is, hogy valóban Kharassi áll vele szemben. Hiba nélkül érti a Pirtianes-ben beszélt nyelven előadott szavakat, és mintha egy egészen aprót rájuk is bólintana. A beálló csend néma utasítását megérti, s ezúttal mégis megszólal. Ám maga a közöst használja, nem a sötételfek nyelvét.*
- A Pirtianes-i Dwirinthalen-családból származó Vhorossi Dwirinthalen Úrnő színe előtt állsz, *-kissé megemeli állát, hogy Kharassi szemeibe nézzen. Legyűri a késztetést, hogy nagyot nyeljen. Nem volt eddig lehetősége ennyire nyíltan szemügyre venni egy mélységi tekintetét.-* kinek kegyéből és jóindulatától kísérve beléphettél a Kúria ajtaján.
*A szinte szertartásos, hagyományos bemutatás második fele kissé különösen hangzik, a körülményeket tekintve.*
- Tudd, hogy e kúria fala között az Úrnő kérése parancs, szava akár a törvény, és míg magad itt tartózkodsz, e parancsok és törvények maradéktalanul vonatkoznak rád is. Dicső kötelességed olyképp engedelmeskedned az Úrnőnek, miként saját Matrónádnak tennéd. *-azaz, a hivatalos szavakat lefordítva: Kharassi csupán egy szolgáló, és nem pedig vendég. Arca egy pillanatra mintha megkeményedne, ahogy még egy saját gondolatot hozzáfűz a megszokott szöveghez: -* Ilyen módon szólj hozzá, és címezd meg őt!
*Végezvén a bemutatással, ismét kissé lehajtja a fejét, és úgy fordul Úrnője irányába, hogy eközben ráláthasson Kharassira is. Bár nincs ellenére ha szólnia kell, Úrnője jelenlétében mégis mindig úgy érzi, mintha ostobaságokat fecsegne csupán, és csak egy hajszál választaná el attól, hogy ezeket az ostobaságokat illő módon jutalmazzák. Éppen ezért örül neki, hogy csöndben maradhat. És bár száját csukva tartja, fülét nagyon is hegyezi – az elhangzó szavakat, hangsúlyokat mérlegeli és vési eszébe. Az Agaree-Siche név sem ismerős számára, de összeköti fejben az említett Folyóvidékkel. Messze nem teljes még a kép Kharassit illetően, de az eddig üres vászon apránként ecsetvonásokkal kezd bírni.*
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-24 06:55:55
Üzenet elküldve: 2026-03-24 06:55:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 852
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 852
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
*Eszében sincs felelgetni egy ilyen kis rátarti pondrónak, vagy engedelmeskedni az utasításának. Majd abbahagyja a kiabálást, ha megkapta a válaszait.
Maga alá húzza a lábait, s igyekszik megtámaszkodni, hogy talpra álljon. A bilincsek csak néhány láncszemnyi mozgásteret engednek a bokái közt, s ugyanez a helyzet a csuklóival is. A nyakát húzó béklyó nem engedi teljesen felegyenesedni, de így is épp elég fenyegető a termete. Nem úgy tűnik, mint akit a másik mozgásbeli előnye eltántorít attól, hogy megpróbáljon újból nekimenni. Épp a közös nyelv egyik szitokvirágát csikorgatja a fogai közt a fattyú felé, mikor a nőstény megjelenik a lépcső tetején. Kharasshi feléje kapja indulattól háborgó tekintetét, bár az óvatosság ezúttal valóban csendre fogja. Tudja, mit lát: az óvilág hagyományain szárba szökött, hatalommal bíró nőstényét. Nem a ruha vagy a festék miatt egyértelmű. Ez olyasmi, amit a zsigereiben érez a fajtája. Még akkor is, ha őt már a felszín nevelte az első lélegzetétől fogva.
A gőg úgy úszik a szuka mögött, mint egy émelyítő színű palást. Felsőbbsége megkérdőjelezhetetlenül löki magasra a finom ívű állat, még úgy is, hogy szemmel láthatólag a kor még nem túl számos évvel támogatta meg. Talán ha annyi idős lehet, mint Kharasshi legfiatalabb húga lenne most, ha még élne.
Az a sejtés erősödik benne, hogy az itt végzett pusztításért akarnának rajta valamiféle példát statuálni. Meglehet, hogy épp ezzel akarná ez a némber megerősíteni itteni pozícióját a vérei előtt.
Az otthon Kharasshi számára egészen mást jelent, mint ez, a Pirtianes képére cicomázott, dohos kripta. Így azt, hogy mekkora megnyugvás neki a kegy, hogy itt legyen, egy véges köpettel fejezi ki a korábbiakhoz képest feltűnően tiszta padlóra irányozva. És hogy mit tenne? A fogát villantva felránduló íny már a mondat elején igazolja, a befejezésül megfogalmazott jelzőt. Nem valószínű, hogy másra számíthatna tőle a Dwirinthalen szuka, mint egy feldühített állattól.
Ökölbe szorul Kharasshi keze, attól a könnyedségtől, ahogy őt méregetik. Még a küzdővermek mészárszékére válogató rabszolgakereskedőkben is több félsz volt, pedig ők jócskán bírtak tapasztalattal az ilyesmiben.*
- Siche? *nyílnak el az ajkai. A pirtianesi nőstényt valószínűleg viszolygással töltheti el ez a közvetlen hangnem, amit nővére említésében megüt.* - Miért? Baj van? A Folyóvidék... veszélyben vannak talán? *Aggodalom és az övéi iránt érzett elkötelezettség minden mást kisöpör Kharasshi fejéből. Még a karcos, rosszmájú hangszín is megváltozik. Az egyetlen, kiejtett név olyan húrokat pendített, melyekre a megátalkodott hím védtelen.* - Ő hol van? *Idegesen tekint körbe, aztán kérdésektől telt tekintetét a Dwirinthalen nőstényre szegezi.* - Beszélj!
*Eszében sincs felelgetni egy ilyen kis rátarti pondrónak, vagy engedelmeskedni az utasításának. Majd abbahagyja a kiabálást, ha megkapta a válaszait.
Maga alá húzza a lábait, s igyekszik megtámaszkodni, hogy talpra álljon. A bilincsek csak néhány láncszemnyi mozgásteret engednek a bokái közt, s ugyanez a helyzet a csuklóival is. A nyakát húzó béklyó nem engedi teljesen felegyenesedni, de így is épp elég fenyegető a termete. Nem úgy tűnik, mint akit a másik mozgásbeli előnye eltántorít attól, hogy megpróbáljon újból nekimenni. Épp a közös nyelv egyik szitokvirágát csikorgatja a fogai közt a fattyú felé, mikor a nőstény megjelenik a lépcső tetején. Kharasshi feléje kapja indulattól háborgó tekintetét, bár az óvatosság ezúttal valóban csendre fogja. Tudja, mit lát: az óvilág hagyományain szárba szökött, hatalommal bíró nőstényét. Nem a ruha vagy a festék miatt egyértelmű. Ez olyasmi, amit a zsigereiben érez a fajtája. Még akkor is, ha őt már a felszín nevelte az első lélegzetétől fogva.
A gőg úgy úszik a szuka mögött, mint egy émelyítő színű palást. Felsőbbsége megkérdőjelezhetetlenül löki magasra a finom ívű állat, még úgy is, hogy szemmel láthatólag a kor még nem túl számos évvel támogatta meg. Talán ha annyi idős lehet, mint Kharasshi legfiatalabb húga lenne most, ha még élne.
Az a sejtés erősödik benne, hogy az itt végzett pusztításért akarnának rajta valamiféle példát statuálni. Meglehet, hogy épp ezzel akarná ez a némber megerősíteni itteni pozícióját a vérei előtt.
Az otthon Kharasshi számára egészen mást jelent, mint ez, a Pirtianes képére cicomázott, dohos kripta. Így azt, hogy mekkora megnyugvás neki a kegy, hogy itt legyen, egy véges köpettel fejezi ki a korábbiakhoz képest feltűnően tiszta padlóra irányozva. És hogy mit tenne? A fogát villantva felránduló íny már a mondat elején igazolja, a befejezésül megfogalmazott jelzőt. Nem valószínű, hogy másra számíthatna tőle a Dwirinthalen szuka, mint egy feldühített állattól.
Ökölbe szorul Kharasshi keze, attól a könnyedségtől, ahogy őt méregetik. Még a küzdővermek mészárszékére válogató rabszolgakereskedőkben is több félsz volt, pedig ők jócskán bírtak tapasztalattal az ilyesmiben.*
- Siche? *nyílnak el az ajkai. A pirtianesi nőstényt valószínűleg viszolygással töltheti el ez a közvetlen hangnem, amit nővére említésében megüt.* - Miért? Baj van? A Folyóvidék... veszélyben vannak talán? *Aggodalom és az övéi iránt érzett elkötelezettség minden mást kisöpör Kharasshi fejéből. Még a karcos, rosszmájú hangszín is megváltozik. Az egyetlen, kiejtett név olyan húrokat pendített, melyekre a megátalkodott hím védtelen.* - Ő hol van? *Idegesen tekint körbe, aztán kérdésektől telt tekintetét a Dwirinthalen nőstényre szegezi.* - Beszélj!
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-23 18:03:06
Üzenet elküldve: 2026-03-23 18:03:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az istennő szolgálatában//
* Miután a krumpli osztogatásával végzett, elindul hát a templom felé. Ugyan a fiatal hölgy már korábban szemet szúrt neki, hiszen ruhái valahogy nem illenek a romváros képébe, de pár percig nem igazán foglalkoztatja. Ő is halad a dolgára, ahogyan a kisasszony is. Viszont amikor már pár perce ugyanazon az útvonalon haladnak, Muzomgo kíváncsisága eluralkodik rajta. Amikor felé fordul, a lány elfordítja tekintetét, és sietősebbre fogja lépteit.
Sóhajt egyet. Megszokta már, hogy Artheniorban megnézik maguknak a népek, hiszen még Wegtorenben is kitűnt a tömegből sötétbarna bőrszínével és szikár testalkatával. – Már amennyiben nem óriások között volt.
Folytatja hát útját a templom felé, amely csak néhány percnyire van a piactól, így hamar oda is ér, illetve érnek. A csuklyás szőkeség úgy látszik, nem őt követte, viszont útjuk ugyanoda vezet. Nem marad le nagyon, hiszen eleve hosszú lábai és gyors sétatempója van. A nemeslány legfeljebb futva hagyhatná le annyira, hogy szem elől veszítse őt. Így, ha a másik tényleg a templomhoz jött, Muzomgo most már megragadja az alkalmat, hogy megszólítsa őt, mielőtt belépnének az ajtón. *
– Khm. * Először csak felhívja magára a figyelmet, aztán szólal csak meg. *
– Láttalak a romvárosban. Te nem vagy odavalósi, igaz? * Corillettenek feltűnhet a férfi mély hangja és, hogy kiejtése nem tökéletes, de alapvetően jól beszéli a nyelvet.
Azt már meg sem kérdezi inkább, hogy az elfogyott krumpli miatt nézett-e rá olyan csalódottan, mélabúsan. Mert bár ez volt az első gondolata, a hölgy láthatóan jobb anyagi helyzetben van annál, minthogy idegenektől krumplit fogadjon el romváros utcáin. Ráadásul ő is a templomba jött, bizonyára értelmiségi. Így hát csak az első kérdésére várja a választ a férfi. *
* Miután a krumpli osztogatásával végzett, elindul hát a templom felé. Ugyan a fiatal hölgy már korábban szemet szúrt neki, hiszen ruhái valahogy nem illenek a romváros képébe, de pár percig nem igazán foglalkoztatja. Ő is halad a dolgára, ahogyan a kisasszony is. Viszont amikor már pár perce ugyanazon az útvonalon haladnak, Muzomgo kíváncsisága eluralkodik rajta. Amikor felé fordul, a lány elfordítja tekintetét, és sietősebbre fogja lépteit.
Sóhajt egyet. Megszokta már, hogy Artheniorban megnézik maguknak a népek, hiszen még Wegtorenben is kitűnt a tömegből sötétbarna bőrszínével és szikár testalkatával. – Már amennyiben nem óriások között volt.
Folytatja hát útját a templom felé, amely csak néhány percnyire van a piactól, így hamar oda is ér, illetve érnek. A csuklyás szőkeség úgy látszik, nem őt követte, viszont útjuk ugyanoda vezet. Nem marad le nagyon, hiszen eleve hosszú lábai és gyors sétatempója van. A nemeslány legfeljebb futva hagyhatná le annyira, hogy szem elől veszítse őt. Így, ha a másik tényleg a templomhoz jött, Muzomgo most már megragadja az alkalmat, hogy megszólítsa őt, mielőtt belépnének az ajtón. *
– Khm. * Először csak felhívja magára a figyelmet, aztán szólal csak meg. *
– Láttalak a romvárosban. Te nem vagy odavalósi, igaz? * Corillettenek feltűnhet a férfi mély hangja és, hogy kiejtése nem tökéletes, de alapvetően jól beszéli a nyelvet.
Azt már meg sem kérdezi inkább, hogy az elfogyott krumpli miatt nézett-e rá olyan csalódottan, mélabúsan. Mert bár ez volt az első gondolata, a hölgy láthatóan jobb anyagi helyzetben van annál, minthogy idegenektől krumplit fogadjon el romváros utcáin. Ráadásul ő is a templomba jött, bizonyára értelmiségi. Így hát csak az első kérdésére várja a választ a férfi. *
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-23 17:21:04
Üzenet elküldve: 2026-03-23 17:21:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az istennő szolgálatában//
*Csuklyával a fején, sietős léptekkel igyekszik átvágni Romváros utcáin. Ugyan a legveszélyesebb részeit elkerüli, de így sem akar sokáig itt ténferegni. Nem nemeseknek való hely ez, márpedig ő most kívül-belül nemesnek érzi magát, és annak is néz ki… mert az is. Nemes.
Sietségében azonban megtorpan, mikor hall egy nevet. Egy nevet, mi nemrégiben még mindennapjainak szerves részét képezte, hallotta nem egyszer, s nem kétszer naponta, sőt, mostanság sem telik el lefekvés előtti ima nélkül egyetlen napja sem. Ő hiszi, az istennő pedig tudja, hogy nem fordult el tőle, mindent, amit tesz, azt a nagyjobb jó érdekében teszi.*
~Vajon ez várt volna rám is? Ilyen lenne az én életem is, ha ott maradtam volna?~ *Teszi fel magának a kérdést, miközben a különös, sötétbőrű férfit figyeli tevékenysége közben. A csuklya valamennyire takarja az arcát, miközben ajkait félrehúzza. Borzalmasnak tűnik egy olyan élet, ahol krumplikat kell osztogatnia a nála még szegényebbeknek. Mindez nyomasztó és szomorú… rettenetesen szomorú.
A férfi végül elindul valamerre. Furcsa véletlen, hogy ez a valamerre pont arra van, amerre ő is menni akar. Szemeit lesütve indul el hát ő is ugyanarra, remélve, hogy amaz nem hiszi majd azt, hogy őt követi, holott nagyon úgy tűnhet. Ha tekintetük összeakadna, akkor gyorsan el is fordítja a fejét, és gyorsít léptein.*
*Csuklyával a fején, sietős léptekkel igyekszik átvágni Romváros utcáin. Ugyan a legveszélyesebb részeit elkerüli, de így sem akar sokáig itt ténferegni. Nem nemeseknek való hely ez, márpedig ő most kívül-belül nemesnek érzi magát, és annak is néz ki… mert az is. Nemes.
Sietségében azonban megtorpan, mikor hall egy nevet. Egy nevet, mi nemrégiben még mindennapjainak szerves részét képezte, hallotta nem egyszer, s nem kétszer naponta, sőt, mostanság sem telik el lefekvés előtti ima nélkül egyetlen napja sem. Ő hiszi, az istennő pedig tudja, hogy nem fordult el tőle, mindent, amit tesz, azt a nagyjobb jó érdekében teszi.*
~Vajon ez várt volna rám is? Ilyen lenne az én életem is, ha ott maradtam volna?~ *Teszi fel magának a kérdést, miközben a különös, sötétbőrű férfit figyeli tevékenysége közben. A csuklya valamennyire takarja az arcát, miközben ajkait félrehúzza. Borzalmasnak tűnik egy olyan élet, ahol krumplikat kell osztogatnia a nála még szegényebbeknek. Mindez nyomasztó és szomorú… rettenetesen szomorú.
A férfi végül elindul valamerre. Furcsa véletlen, hogy ez a valamerre pont arra van, amerre ő is menni akar. Szemeit lesütve indul el hát ő is ugyanarra, remélve, hogy amaz nem hiszi majd azt, hogy őt követi, holott nagyon úgy tűnhet. Ha tekintetük összeakadna, akkor gyorsan el is fordítja a fejét, és gyorsít léptein.*
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-23 14:51:19
Üzenet elküldve: 2026-03-23 14:51:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Sokan talán bolondnak hinnék Venthelt, de nem ő. Muzomgo hiszi, hogy a világ tele van gonosz lényekkel. Némelyik nemesnek álcázza magát, mások épp koldusnak. Egy viszont közös bennük: mind azon dolgoznak, hogy Eeyr hírnevét bemocskolják, az emberekben kétséget ébresszenek és maguk szerezzék meg a hatalmat. Muzomgo már azelőtt jóval az istennő szolgálatába állt, hogy Sa'Tereth és Teysus megjelent volna, és égi csatájukat megvívták volna. Ezért tudja az igazságot, ezért harcol foggal-körömmel azért, hogy minél több emberhez eljusson az igaz hit, ami Eeyr hite. Egyszerű tevepásztor volt ő is, de Eeyr megváltoztatta az életét.
A piacteret maga mögött hagyva romvároson keresztül halad a templom felé. Nem megy a mélyére, még a kevésbé rossz hírű utcákon marad, amik egykor a gazdagnegyed részét képezték. Koldusból persze itt is akad bőven, Muzomgo pedig, ha pénzt nem is, krumplit osztogat közöttük. *
– Eeyr fénye ragyogja be a napodat! Neked is! * Ilyen és ehhez hasonló szavakkal adogatja a burgonyákat a rászorulóknak. Mikor pedig végez, elégedetten csapja vállára az üres zsákot, és indul meg a templom felé. Ha nem is különösebben kedveli az ottani papokat, mégiscsak egy szent hely – a környéken szinte az egyetlen. Eeyrhez intézett imái felerősödnek ott. Legalábbis ezt reméli. *
A piacteret maga mögött hagyva romvároson keresztül halad a templom felé. Nem megy a mélyére, még a kevésbé rossz hírű utcákon marad, amik egykor a gazdagnegyed részét képezték. Koldusból persze itt is akad bőven, Muzomgo pedig, ha pénzt nem is, krumplit osztogat közöttük. *
– Eeyr fénye ragyogja be a napodat! Neked is! * Ilyen és ehhez hasonló szavakkal adogatja a burgonyákat a rászorulóknak. Mikor pedig végez, elégedetten csapja vállára az üres zsákot, és indul meg a templom felé. Ha nem is különösebben kedveli az ottani papokat, mégiscsak egy szent hely – a környéken szinte az egyetlen. Eeyrhez intézett imái felerősödnek ott. Legalábbis ezt reméli. *
1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-23 01:06:58
Üzenet elküldve: 2026-03-23 01:06:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
*A szebb időket megélt, kopott, vörös szőnyeg elnyeli lépteinek koppanását, ahogy a sötét folyosón siet át. Hosszú, fekete ruházatát visszafogott aranyhímzések borítják. Hószín tincsein fekete, csipkés fátyol ül, mi arcát szabadon hagyja. Szürkéslila tekintetét sötét festés teszi még hangsúlyosabbá, szigorú, ám átható pillantást kölcsönözve neki. Úgy fest, mint a nagymatrónák Pirtianesben, még ha korban aligha közelíti meg bármelyiküket is.
Csak az ordításra torpan meg egy leheletnyit, mielőtt folytatná útját a hall felé. Tekintete kifejezéstelen marad, még akkor is, amikor a lépcső tetejére érve megpillantja Narent és a "vendéget", legyenek bármilyen pozitúrában is.*
-Nae hra'ssi sihhaen! *Nem emeli hangját, mégis igyekszik betölteni a teret a pirtianesi szavakkal. Nehéz lenne közös nyelvre fordítani a sajátos szólást, de talán a "Nem abban a házban vagy, ahol ennek helye van" mondat állna hozzá legközelebb, persze jóval kifejezőbben.
Tekintetével a hímet pásztázza, miközben kimért léptekkel megközelíti a párost. Elidőzik a béklyókon, a földre dobott zsákon, majd ismét Kharassin állapodik meg. Erőteljes hím, de nem úgy fest, hogy jó sora volt az utóbbi időben. Ez meglepi. Agaree-Siche nem ejtett szót róla, vére mily utakon járt, ő pedig nem nem sérthetett etikettet, hogy a matrónát faggassa.*
-Bemutattál? *Lapos pillantást vet Narenre, de nem várja meg a szolga válaszát, noha a szolga tudhatja, az utasítás még fennáll.*
-Üdvözöllek a Kúriában, Kharasshi. *A név ízesen cseppen ajkáról. Vannak, akik úgy használják népük nyelvét, akár a fejszét; oly durván, hogy az már sérti a fület. Ő úgy forgatja ősei szavát, mint a lihanechi művészemberek a festőecsetet. Finoman nyújtva, lelket adva a szavaknak. Talán csak vontatott hanglejtése ejt csorbát a tökéletes összhatáson.*
-Véreink mentsvára ez ily távol az otthontól. Bizonyára megnyugtató számodra, hogy itt lehetsz. *Folytatja mézesmázosan. Természetesen megvárja, míg Naren illően bemutatja őt.
Jelzésértékűen pillant a béklyókra, de nem nyitja ajkait szólásra azonnal. Nem is óhajt kitérni rögtön arra, miért van itt a hím. Előbb körbejárja ezt a dúvad habitust.*
-Mit tennél, ha Naren eloldozna? Meghallgatnál? Vagy el kell zárjalak, akár egy állatot?
*Elmosolyodik. Összekulcsolja maga előtt kezeit, majd végigpillant a hímen.*
-Agaree-Siche hozatott ide téged. *Kezdi lassan. Reakciókat les. Egy fékeveszett hímet nem tarthat itt. Nem csupán maga miatt, de Elireya úrnő okán sem. Ha kell, valóban elzárja.*
*A szebb időket megélt, kopott, vörös szőnyeg elnyeli lépteinek koppanását, ahogy a sötét folyosón siet át. Hosszú, fekete ruházatát visszafogott aranyhímzések borítják. Hószín tincsein fekete, csipkés fátyol ül, mi arcát szabadon hagyja. Szürkéslila tekintetét sötét festés teszi még hangsúlyosabbá, szigorú, ám átható pillantást kölcsönözve neki. Úgy fest, mint a nagymatrónák Pirtianesben, még ha korban aligha közelíti meg bármelyiküket is.
Csak az ordításra torpan meg egy leheletnyit, mielőtt folytatná útját a hall felé. Tekintete kifejezéstelen marad, még akkor is, amikor a lépcső tetejére érve megpillantja Narent és a "vendéget", legyenek bármilyen pozitúrában is.*
-Nae hra'ssi sihhaen! *Nem emeli hangját, mégis igyekszik betölteni a teret a pirtianesi szavakkal. Nehéz lenne közös nyelvre fordítani a sajátos szólást, de talán a "Nem abban a házban vagy, ahol ennek helye van" mondat állna hozzá legközelebb, persze jóval kifejezőbben.
Tekintetével a hímet pásztázza, miközben kimért léptekkel megközelíti a párost. Elidőzik a béklyókon, a földre dobott zsákon, majd ismét Kharassin állapodik meg. Erőteljes hím, de nem úgy fest, hogy jó sora volt az utóbbi időben. Ez meglepi. Agaree-Siche nem ejtett szót róla, vére mily utakon járt, ő pedig nem nem sérthetett etikettet, hogy a matrónát faggassa.*
-Bemutattál? *Lapos pillantást vet Narenre, de nem várja meg a szolga válaszát, noha a szolga tudhatja, az utasítás még fennáll.*
-Üdvözöllek a Kúriában, Kharasshi. *A név ízesen cseppen ajkáról. Vannak, akik úgy használják népük nyelvét, akár a fejszét; oly durván, hogy az már sérti a fület. Ő úgy forgatja ősei szavát, mint a lihanechi művészemberek a festőecsetet. Finoman nyújtva, lelket adva a szavaknak. Talán csak vontatott hanglejtése ejt csorbát a tökéletes összhatáson.*
-Véreink mentsvára ez ily távol az otthontól. Bizonyára megnyugtató számodra, hogy itt lehetsz. *Folytatja mézesmázosan. Természetesen megvárja, míg Naren illően bemutatja őt.
Jelzésértékűen pillant a béklyókra, de nem nyitja ajkait szólásra azonnal. Nem is óhajt kitérni rögtön arra, miért van itt a hím. Előbb körbejárja ezt a dúvad habitust.*
-Mit tennél, ha Naren eloldozna? Meghallgatnál? Vagy el kell zárjalak, akár egy állatot?
*Elmosolyodik. Összekulcsolja maga előtt kezeit, majd végigpillant a hímen.*
-Agaree-Siche hozatott ide téged. *Kezdi lassan. Reakciókat les. Egy fékeveszett hímet nem tarthat itt. Nem csupán maga miatt, de Elireya úrnő okán sem. Ha kell, valóban elzárja.*
1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-20 12:03:35
Üzenet elküldve: 2026-03-20 12:03:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Ügyesség próba: sikertelen//
*Kissé félrebiccenti a fejét, ahogy a vérmocskos üstöktől kezdve az álla hegyéig végigméri az idegen arcát. Nem ismerős a számára. A közelmúlt ilyen-olyan foltjai alatt húzódó különös árnyalatú bőrre bámulva egy sejtés-magocska kezdi bontogatni leveleit az elméjében a férfi kilétét illetően. Ez a csírácska igen hamar szárba is szökken az űzöttnek tűnő tekintetet látva, és a reá zúduló szavakat hallva. Szinte önérzetesen emeli fel kissé állát, bár valójában önérzet nem sok van benne a mögötte álló évek során kapott képzését követően.*
- ..áh! *-az apró, bosszankodó hang sóhajként hagyja el a torkát. Nem kíván válaszolni a szavakra.
Már akkor észreveszi a férfi szándékát, amikor az hatalmas, fura szagú hernyóként megvonaglik, hogy lehetőségeihez mérten felé vesse magát. Maga nem harcos jellem, de nem is ostoba. Ráadásul egy hatalmas előnnyel is rendelkezik a magatehetetlenségében szánalmasan vergődő, magát dobáló férfival szemben: két szabad lábával. Dőreség lenne azt hinni, hogy nem él eme előnyével. Így hát hátralép ahogy a férfi megindul felé, ám a mozdulat nem sikeredik megfelelően ügyesre, és a felé vágódó test megbillenti. Valóban nem rendelkezik egy harcos akrobatikusságával. De azért csak talpon marad annyira, hogy -bár billegve- de oldalra lépjen, így azért nem kerül a férfi alá, hogy az kedvére fojtogathassa. Az egyensúlyán túl csupán a magabiztosságát veszíti el, a mozgásra való képességét nem.*
- Akarunk..? *-visszhangozza a kérdés egy részét. Nem egészen érti, hogy mi zajlik itt. Tudomása szerint a Kharassi nevű férfi szolgának érkezik, már ha ez itt előtte valóban ő lenne, ahogy azt sejti. Lehetséges lenne, hogy a megbéklyózott alak valójában még nem is tudja, hogy mi vár rá..? Arca kissé megrándul, ahogy a férfi megint óbégatni kezd.*
- Maradj csöndben! *-szól rá. A hangjában nyoma sincs annak az alázatnak, amely mindig jelen van ha valamelyik Úrnőjéhez vagy az Úrhoz szól. Sőt, sokkal inkább határozottság és egyfajta keménység van benne -még ha tapasztalatlanul is-, mely tónusokat csupán nemrég, a ház felújításakor használta először. Sosem szólalna meg így az Úrnők vagy az Úr jelenlétében, de Vhorossi Úrnő kijelentette, hogy előjogokat élvez régebb szolgálata okán az újonnan érkezővel szemben – és ez a kezébe adja a lehetőséget erre.
Felegyenesedik, lesimítja mellkasán az inget, és biztos távolságot tartva úgy kerüli meg a megbéklyózott alakot, hogy kettejük között mindig maradjon valamennyi távolság. A földre vetett, bebugyolált csomaghoz lép, és felemeli azt üres kezével.*
- Azt kérdeztem: ki vagy? *-hangja továbbra is nélkülözi a simaságot, de érezhető rajta, hogy egyelőre nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel. Fél szemét a földön fekvőn tartva kissé maga elé emeli a kardot, és úgy ügyeskedik vele, hogy a köré csavart rongy felfedje a markolatot és a keresztvasat. Valami jelet, monogramot vagy hasonlót keres rajta.*
//Ügyesség próba: sikertelen//
*Kissé félrebiccenti a fejét, ahogy a vérmocskos üstöktől kezdve az álla hegyéig végigméri az idegen arcát. Nem ismerős a számára. A közelmúlt ilyen-olyan foltjai alatt húzódó különös árnyalatú bőrre bámulva egy sejtés-magocska kezdi bontogatni leveleit az elméjében a férfi kilétét illetően. Ez a csírácska igen hamar szárba is szökken az űzöttnek tűnő tekintetet látva, és a reá zúduló szavakat hallva. Szinte önérzetesen emeli fel kissé állát, bár valójában önérzet nem sok van benne a mögötte álló évek során kapott képzését követően.*
- ..áh! *-az apró, bosszankodó hang sóhajként hagyja el a torkát. Nem kíván válaszolni a szavakra.
Már akkor észreveszi a férfi szándékát, amikor az hatalmas, fura szagú hernyóként megvonaglik, hogy lehetőségeihez mérten felé vesse magát. Maga nem harcos jellem, de nem is ostoba. Ráadásul egy hatalmas előnnyel is rendelkezik a magatehetetlenségében szánalmasan vergődő, magát dobáló férfival szemben: két szabad lábával. Dőreség lenne azt hinni, hogy nem él eme előnyével. Így hát hátralép ahogy a férfi megindul felé, ám a mozdulat nem sikeredik megfelelően ügyesre, és a felé vágódó test megbillenti. Valóban nem rendelkezik egy harcos akrobatikusságával. De azért csak talpon marad annyira, hogy -bár billegve- de oldalra lépjen, így azért nem kerül a férfi alá, hogy az kedvére fojtogathassa. Az egyensúlyán túl csupán a magabiztosságát veszíti el, a mozgásra való képességét nem.*
- Akarunk..? *-visszhangozza a kérdés egy részét. Nem egészen érti, hogy mi zajlik itt. Tudomása szerint a Kharassi nevű férfi szolgának érkezik, már ha ez itt előtte valóban ő lenne, ahogy azt sejti. Lehetséges lenne, hogy a megbéklyózott alak valójában még nem is tudja, hogy mi vár rá..? Arca kissé megrándul, ahogy a férfi megint óbégatni kezd.*
- Maradj csöndben! *-szól rá. A hangjában nyoma sincs annak az alázatnak, amely mindig jelen van ha valamelyik Úrnőjéhez vagy az Úrhoz szól. Sőt, sokkal inkább határozottság és egyfajta keménység van benne -még ha tapasztalatlanul is-, mely tónusokat csupán nemrég, a ház felújításakor használta először. Sosem szólalna meg így az Úrnők vagy az Úr jelenlétében, de Vhorossi Úrnő kijelentette, hogy előjogokat élvez régebb szolgálata okán az újonnan érkezővel szemben – és ez a kezébe adja a lehetőséget erre.
Felegyenesedik, lesimítja mellkasán az inget, és biztos távolságot tartva úgy kerüli meg a megbéklyózott alakot, hogy kettejük között mindig maradjon valamennyi távolság. A földre vetett, bebugyolált csomaghoz lép, és felemeli azt üres kezével.*
- Azt kérdeztem: ki vagy? *-hangja továbbra is nélkülözi a simaságot, de érezhető rajta, hogy egyelőre nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel. Fél szemét a földön fekvőn tartva kissé maga elé emeli a kardot, és úgy ügyeskedik vele, hogy a köré csavart rongy felfedje a markolatot és a keresztvasat. Valami jelet, monogramot vagy hasonlót keres rajta.*
1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-19 06:05:53
Üzenet elküldve: 2026-03-19 06:05:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 852
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 852
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
*Ez a tagjaiban szétáradó elgyötörtség a földre súlyozza. A zsák a fején, a néhány pillanatra elcsendesedő ingerek az ájulás békéje felé húzzák. Mintha fekete mocsárba süppedne. A tompaság lassan körülfonja, s hívja magával, hogy engedje el izmai utolsó feszülését is.
A zsák lerántása a fejéről olyan hirtelen ébreszti fel benne az ellenállás acsargó lángját, hogy még a fájdalom testén átcikázó villámait is csak falja ez az ösztön. Tekintetét az előtte állóra kapja.*
- A kibaszott rémálmod, te KORCS! *A szavak úgy dörögnek a mélységi torokból, olyan csikorgó, morajló erővel, mintha az ősi nyelven szólalnának a tárnák rettenetet visszhangzó csarnokaiban. Kharasshi minden izma munkára fogva lódul meg. Akármilyen elgyötört is, az akarat korbácsa végigver a hím testén, s az őt megszólító hang gazdája felé zúdítja súlyos tömegét.
A véres, haragtól eltorzult ábrázat, Kharasshi dühödt tekintete és állatiasan villanó fogai méltán kelthetnek rémületet a félvérben, még a láncok dacára is.
Kharassit nem először béklyózták meg. A küzdővermekben töltött idő emlékei nem múltak el nyom nélkül sem a testén, sem a lelkében. Minden erejét latba veti, hogy az előtte állót ledöntse a lábáról, és testével a vézna alakra, alkarjával pedig kifejezetten annak torkára nehezedve fordítsa meg a pozíciókat.*
- Mit akartok tőlem? *csikorogja, ha sikerül maga alá gyűrni a másikat, ha nem. Idegesen cikázó pillantása igyekszik felmérni, hol is van. Érzékelhető a pillanat, amikor rádöbben, ismerős a hely. Igaz, a kúria egészen más arcát mutatta, mikor itt tanyázott egy ideig, s elégette a bútorok és kárpitok jó részét a kandallóban, hogy a téli zimankót távolabb űzze. Akkor inkább elkerülte az összetűzést a két megjelenő mélységi némberrel, s továbbállt. Utána már inkább kerülte a helyet, de ahogy látja, az ódon épület valóban nem lakatlan. Egy pillanatra elfojtja dühének zihálását. Fülel. Tekintete feszülten pásztázza a helyet. Fegyveresekre számít. Nyilvánvaló, hogy nem a kis nyikhaj hozatta ide.*
- MUTASD MAGAD, TE ÁTKOZOTT SZUKA! *bődül. Az a pökhendi nőstény matrónaként emlegette a másikat. A nyájasabbikat, aki aranyakkal meg jutalommal marasztalta volna a szolgálatában. De ez már régen volt. Vajon miért cibáltatta ide? És miért most?*
*Ez a tagjaiban szétáradó elgyötörtség a földre súlyozza. A zsák a fején, a néhány pillanatra elcsendesedő ingerek az ájulás békéje felé húzzák. Mintha fekete mocsárba süppedne. A tompaság lassan körülfonja, s hívja magával, hogy engedje el izmai utolsó feszülését is.
A zsák lerántása a fejéről olyan hirtelen ébreszti fel benne az ellenállás acsargó lángját, hogy még a fájdalom testén átcikázó villámait is csak falja ez az ösztön. Tekintetét az előtte állóra kapja.*
- A kibaszott rémálmod, te KORCS! *A szavak úgy dörögnek a mélységi torokból, olyan csikorgó, morajló erővel, mintha az ősi nyelven szólalnának a tárnák rettenetet visszhangzó csarnokaiban. Kharasshi minden izma munkára fogva lódul meg. Akármilyen elgyötört is, az akarat korbácsa végigver a hím testén, s az őt megszólító hang gazdája felé zúdítja súlyos tömegét.
A véres, haragtól eltorzult ábrázat, Kharasshi dühödt tekintete és állatiasan villanó fogai méltán kelthetnek rémületet a félvérben, még a láncok dacára is.
Kharassit nem először béklyózták meg. A küzdővermekben töltött idő emlékei nem múltak el nyom nélkül sem a testén, sem a lelkében. Minden erejét latba veti, hogy az előtte állót ledöntse a lábáról, és testével a vézna alakra, alkarjával pedig kifejezetten annak torkára nehezedve fordítsa meg a pozíciókat.*
- Mit akartok tőlem? *csikorogja, ha sikerül maga alá gyűrni a másikat, ha nem. Idegesen cikázó pillantása igyekszik felmérni, hol is van. Érzékelhető a pillanat, amikor rádöbben, ismerős a hely. Igaz, a kúria egészen más arcát mutatta, mikor itt tanyázott egy ideig, s elégette a bútorok és kárpitok jó részét a kandallóban, hogy a téli zimankót távolabb űzze. Akkor inkább elkerülte az összetűzést a két megjelenő mélységi némberrel, s továbbállt. Utána már inkább kerülte a helyet, de ahogy látja, az ódon épület valóban nem lakatlan. Egy pillanatra elfojtja dühének zihálását. Fülel. Tekintete feszülten pásztázza a helyet. Fegyveresekre számít. Nyilvánvaló, hogy nem a kis nyikhaj hozatta ide.*
- MUTASD MAGAD, TE ÁTKOZOTT SZUKA! *bődül. Az a pökhendi nőstény matrónaként emlegette a másikat. A nyájasabbikat, aki aranyakkal meg jutalommal marasztalta volna a szolgálatában. De ez már régen volt. Vajon miért cibáltatta ide? És miért most?*
1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-18 13:40:34
Üzenet elküldve: 2026-03-18 13:40:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
*Nem néz fel. Természetesen nem. A szőnyeget nézi, annak közönséges és egyszerű mintáját, a csomókat, a fonálszálakat a szőnyeg szegélyénél. Mégis pontosan tudja, hogy mi történik a szoba túloldalán. A szövet halk surrogása elárulja, hogy Úrnője épp pőrére vetkőzik. Nyel egy aprót, eszébe jut, hogy az Úrnője miképp mustrálta őt, mikor megajándékozta a forró fürdővel -legalábbis úgy gondolja hogy így történt, természetesen látni nem látta, hogy így történt-e valójában-, és arra gondol, hogy milyen lenne, ha most ő maga nézné meg az Úrnőt. Érzi, hogy a gondolattól fülei égni kezdenek, így gyorsan megpróbál egészen másra gondolni, és erőst koncentrál a szőnyeg csomóira is.*
- Ahogy Úrnőm kívánja. *-válaszolja engedelmesen az elbocsájtásra, és meghajlása most a szokottnál is mélyebb, talán azért, hogy így rejtse el arcát. Kezében a hidegvíz-hordó vödörrel lép ki az ajtón, azt csöndesen csukja be maga után. Csak akkor mer mélyről, hosszan sóhajtani, mikor már jócskán eltávolodik a szobától.
Estig még hátra van némi idő, s minthogy Kharassi érkezése csupán akkorra várható, így hasznossá teszi magát addig is. Nem tér vissza a kéménykürtő takarításához, hogy bőre és ruhája tisztaságát megóvja; inkább gondosan rendezgeti a ház különböző pontjain azt a kevés holmit, amivel az Úrnők rendelkeznek, s ami nem a köznapi kényelmet szolgálja, hanem azt a célt, hogy a Kúria, s így a Dwirinthalen-család eme átkozott helyre szakadt aprócska ágacskája minél tetszetősebbnek és gazdagabbnak tűnjön.
Persze ezzel nem lehet végtelen mennyiségű időt eltölteni, hiszen a lovak málháiban korlátozott mennyiségű könyvet, szükségtelenül túldíszített ezüsttálkát, ezt-azt lehetett csak hozni. Így mire beáll az est, már rég előkészítette az Úrnők vacsorájához szükséges tányérokat, poharakat és tálat is -bár nem tudja, hogy gazdái ma is idehaza óhajtanak-e vacsorázni-, és már csupán látszatból tesz-vesz. Valójában már csak arra vár, hogy Kharassi megérkezzen.
Éppen ezért nem is telik el túlzottan sok idő aközött, hogy valaki odakintről megzörgeti a Kúria ajtaját, és hogy az az ajtó a jóvoltából fel is tárul. Egyenes háttal és kihúzott vállal áll ott, hiszen Úrnője megmondta: Kharassit csupán éppannyi illeti, mint a szolgát, nem több. Az arcán ülő komoly-ünnepélyes kifejezés egy pillanatra átadja a helyét az értetlenségnek, mikor nem a „híres-hírhedt család sarját” látja odakint állni, hanem három porkoláb-fizimiskájú férfit, akik egy negyedik alakot fognak közre.*
- Jó estét! *-köszön végül a szívverésnyi megtorpanás után-* Mi járatban vannak a Dwi..
*A szó a torkára forr, ahogy az egyik porkoláb könyöke véletlenül vagy szándékosan épp a bordái közé talál verődni, ahogy a szedett-vedettnek tűnő csapat elnyomakszik mellette. Önkéntelenül is sajgó pontra dörzsöl tenyerével, és épp mély levegőt vesz hogy számon kérje ezt a viselkedést, amikor a váratlan színjáték újabb pontjához ér. A zsákkal fedett fejű alak, segédeinek hála elterül a földön, és pislogni sincs ideje, valaki máris egy kulcsot nyom a tenyerébe. Az álomszerű jelenés hamarosan véget is ér, csupán a nyitott ajtó, a földre vetett csomag és annak gazdája marad meg.*
- Vael thera fhae? *-mormogja orra alatt a mélységiek nyelvén. Sejthető, hogy a kérdés hogy hangzana a közös szavaival. Fejét az ajtó felé fordítja, de már csak a három porkoláb hátát látja. Visszanéz a földön fekvő, kissé mocorgó alakra. Talán még korai lenne becsukni az ajtót, gondolja. Tenyerébe szorítja a kulcsot, majd odalép az alakhoz, és nem törődve azzal hogy az esetleg bele van-e tapadva valamilyen sebbe vagy sem, egyetlen mozdulattal húzza le a zsákot annak fejéről. Az így felfedett látványtól egy pillanatra elfintorodik.*
- Ki vagy? *-teszi fel az egyetlen helyénvaló és logikus kérdést.*
*Nem néz fel. Természetesen nem. A szőnyeget nézi, annak közönséges és egyszerű mintáját, a csomókat, a fonálszálakat a szőnyeg szegélyénél. Mégis pontosan tudja, hogy mi történik a szoba túloldalán. A szövet halk surrogása elárulja, hogy Úrnője épp pőrére vetkőzik. Nyel egy aprót, eszébe jut, hogy az Úrnője miképp mustrálta őt, mikor megajándékozta a forró fürdővel -legalábbis úgy gondolja hogy így történt, természetesen látni nem látta, hogy így történt-e valójában-, és arra gondol, hogy milyen lenne, ha most ő maga nézné meg az Úrnőt. Érzi, hogy a gondolattól fülei égni kezdenek, így gyorsan megpróbál egészen másra gondolni, és erőst koncentrál a szőnyeg csomóira is.*
- Ahogy Úrnőm kívánja. *-válaszolja engedelmesen az elbocsájtásra, és meghajlása most a szokottnál is mélyebb, talán azért, hogy így rejtse el arcát. Kezében a hidegvíz-hordó vödörrel lép ki az ajtón, azt csöndesen csukja be maga után. Csak akkor mer mélyről, hosszan sóhajtani, mikor már jócskán eltávolodik a szobától.
Estig még hátra van némi idő, s minthogy Kharassi érkezése csupán akkorra várható, így hasznossá teszi magát addig is. Nem tér vissza a kéménykürtő takarításához, hogy bőre és ruhája tisztaságát megóvja; inkább gondosan rendezgeti a ház különböző pontjain azt a kevés holmit, amivel az Úrnők rendelkeznek, s ami nem a köznapi kényelmet szolgálja, hanem azt a célt, hogy a Kúria, s így a Dwirinthalen-család eme átkozott helyre szakadt aprócska ágacskája minél tetszetősebbnek és gazdagabbnak tűnjön.
Persze ezzel nem lehet végtelen mennyiségű időt eltölteni, hiszen a lovak málháiban korlátozott mennyiségű könyvet, szükségtelenül túldíszített ezüsttálkát, ezt-azt lehetett csak hozni. Így mire beáll az est, már rég előkészítette az Úrnők vacsorájához szükséges tányérokat, poharakat és tálat is -bár nem tudja, hogy gazdái ma is idehaza óhajtanak-e vacsorázni-, és már csupán látszatból tesz-vesz. Valójában már csak arra vár, hogy Kharassi megérkezzen.
Éppen ezért nem is telik el túlzottan sok idő aközött, hogy valaki odakintről megzörgeti a Kúria ajtaját, és hogy az az ajtó a jóvoltából fel is tárul. Egyenes háttal és kihúzott vállal áll ott, hiszen Úrnője megmondta: Kharassit csupán éppannyi illeti, mint a szolgát, nem több. Az arcán ülő komoly-ünnepélyes kifejezés egy pillanatra átadja a helyét az értetlenségnek, mikor nem a „híres-hírhedt család sarját” látja odakint állni, hanem három porkoláb-fizimiskájú férfit, akik egy negyedik alakot fognak közre.*
- Jó estét! *-köszön végül a szívverésnyi megtorpanás után-* Mi járatban vannak a Dwi..
*A szó a torkára forr, ahogy az egyik porkoláb könyöke véletlenül vagy szándékosan épp a bordái közé talál verődni, ahogy a szedett-vedettnek tűnő csapat elnyomakszik mellette. Önkéntelenül is sajgó pontra dörzsöl tenyerével, és épp mély levegőt vesz hogy számon kérje ezt a viselkedést, amikor a váratlan színjáték újabb pontjához ér. A zsákkal fedett fejű alak, segédeinek hála elterül a földön, és pislogni sincs ideje, valaki máris egy kulcsot nyom a tenyerébe. Az álomszerű jelenés hamarosan véget is ér, csupán a nyitott ajtó, a földre vetett csomag és annak gazdája marad meg.*
- Vael thera fhae? *-mormogja orra alatt a mélységiek nyelvén. Sejthető, hogy a kérdés hogy hangzana a közös szavaival. Fejét az ajtó felé fordítja, de már csak a három porkoláb hátát látja. Visszanéz a földön fekvő, kissé mocorgó alakra. Talán még korai lenne becsukni az ajtót, gondolja. Tenyerébe szorítja a kulcsot, majd odalép az alakhoz, és nem törődve azzal hogy az esetleg bele van-e tapadva valamilyen sebbe vagy sem, egyetlen mozdulattal húzza le a zsákot annak fejéről. Az így felfedett látványtól egy pillanatra elfintorodik.*
- Ki vagy? *-teszi fel az egyetlen helyénvaló és logikus kérdést.*
1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-18 10:12:00
Üzenet elküldve: 2026-03-18 10:12:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
*Míg Naren a fürdő dolgával van elfoglalva, ő az asztalkájánál ül, pergameneket rendez. Mindegyik külön névre címezve pihen az asztalán, ő pedig nem átall fontossági sorrendbe rendezni őket. Kedvtelve szemléli saját, cikornyás betűit. Nem pillant hátra, pontosan tudja, hogy a szolga mindent úgy csinál majd, ahogy kell.
Végül kifejezéstelen ábrázattal fordul félig ki ültében, hosszú combjait egymáson átvetve szemléli a már-már szertartásszerűen elrendezett fürdőn ténykedő félvér utolsó simításait. Határozottan jó kedvében van. Nem csupán az Artheniort illető, ígéretes lehetőség okán, de az Agaree-Siche által nyújtott lehetőségek is csigázzák. Szórakozott mozdulattal kezd kibújni a hosszú, sötét selyemruhából. Tisztában van vele, hogy a fattyú akkor sem merészelné tekintetével illetni, ha élete múlna rajta.*
-Elmehetsz. *Feleli ridegen.*
-Várd a vendéget. Hamarosan érkeznie kell.
*Mihelyst magára maradt, a dézsába lép, hogy a forró, más népek számára talán égető vízbe merülhessen. Bármennyire is kellemes érzés bőrének e kúra, nem időzhet sokáig. A megfelelő felkészülés egy efféle találkozóra hosszadalmas folyamat, főleg komorna híján.*
*Míg Naren a fürdő dolgával van elfoglalva, ő az asztalkájánál ül, pergameneket rendez. Mindegyik külön névre címezve pihen az asztalán, ő pedig nem átall fontossági sorrendbe rendezni őket. Kedvtelve szemléli saját, cikornyás betűit. Nem pillant hátra, pontosan tudja, hogy a szolga mindent úgy csinál majd, ahogy kell.
Végül kifejezéstelen ábrázattal fordul félig ki ültében, hosszú combjait egymáson átvetve szemléli a már-már szertartásszerűen elrendezett fürdőn ténykedő félvér utolsó simításait. Határozottan jó kedvében van. Nem csupán az Artheniort illető, ígéretes lehetőség okán, de az Agaree-Siche által nyújtott lehetőségek is csigázzák. Szórakozott mozdulattal kezd kibújni a hosszú, sötét selyemruhából. Tisztában van vele, hogy a fattyú akkor sem merészelné tekintetével illetni, ha élete múlna rajta.*
-Elmehetsz. *Feleli ridegen.*
-Várd a vendéget. Hamarosan érkeznie kell.
*Mihelyst magára maradt, a dézsába lép, hogy a forró, más népek számára talán égető vízbe merülhessen. Bármennyire is kellemes érzés bőrének e kúra, nem időzhet sokáig. A megfelelő felkészülés egy efféle találkozóra hosszadalmas folyamat, főleg komorna híján.*
1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-14 14:42:46
Üzenet elküldve: 2026-03-14 14:42:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozások//
* Hiába, Norgen szereti az izgalmakat. Nem fél az árnyak közt meglapuló szörnyektől, mivel tudja, hogy ő az. Ysanee pedig némi hezitálás után úgy fest, belemegy az ajánlatba, bár kétségek közepette.
Norra szája barátságos mosolyra húzódik,smaragdzöld tekintetéből úgy tűnhet, hogy mindösszesen jobban meg szeretné ismerni a másikat. Ez tulajdonképpen igaz is. Jobban megismerni, hogy aztán eldöntse, megölje vagy élni hagyja. De még akár szövetségesek is lehetnek, mindez csak a másik nőn múlik. *
– Nem kell aggódnod, szívem. * Feleli, és ha nincs ellenvetés, indulhatnak is a Törött Korsó irányába. Norgen se tudja, hogy konkrétan oda tartanak, de mivel abba az irányba csak az a valamirevaló fogadó található, így előbb-utóbb ott fognak kilyukadni.
A gyanútlan megjegyzésre ismét elmosolyodik, miközben haladnak romváros sötét utcáin. *
– Pedig van egy pár. Sokkal több élet lakozik romvárosban, mint azt elsőre hinnénk. Aki nem tudja megfizetni a Pegazust, az gyakran ezen a környéken talál szállást. A rossz hírneve ellenére az itteniek is érző lények. * Hányni tudna magától. Ilyen ostobaságot sosem mondana Norgen, és úgy érzi, ez még Norra számára is túlzás volt. Amikor feltűnik neki a közelükben tébláboló alak, egy kicsit megszaporázza a lépteit, és a miheztartás végett kiegészíti előbbi megszólalását. *
– Persze azért nem árt résen lenni. * Néhány perc múlva már ott is találják magukat a városrészben, ami ugyanolyan kihalt, mint Romváros többi része. Egyetlen épületből szűrődik ki fény, ez pedig a Törött Korsó névre keresztelt ivó. A sárga fény, ami kiszűrődik az a bedeszkázott ablakokon át, hívogatóan várja a vendégeket. Már, ha az embernek van gyomra az ilyesmi helyhez. *
– Azt hiszem, itt vagyunk. * Még nem indul egyből az ajtó felé. Előbb felméri a terepet, próbálja megbecsülni, mennyien lehetnek odabent, és milyen lehet a hangulat. Nem szeretne véletlenül egy tőrpárbaj kellős közepén megérkezni. Nem azért, mert fél, hanem, mert tetszik neki a hely, és nem akarja, hogy úrhölgyi becsülete sérüljön, amikor letépi majd valakinek az arcát. Meg aztán arra is gondolnia kell, hogy Ysanee most a legfontosabb, ha az ő bizalmát nem sikerül elnyerni, akkor akár egyből haza is mehetett volna, semmi szükség nem lett volna erre a kis kitérőre. *
– Szóval… * Kezd bele, amikor feltűnik neki a kinti csend, ami kontrasztban áll a bentről kihallatszódó hangokkal. *
– Megfelel ez a hely? Nem túl fényűző, de beszélgetéshez megteszi. * Még egyszer hátranéz. Valamiért az a furcsa érzése támadt, mintha végig követték volna őket. Lehet, hogy megint csak Wrojth koldusai akarnak tudálékoskodni, elvégre ez az ő környéke, de lehet, hogy mással van dolguk. *
* Hiába, Norgen szereti az izgalmakat. Nem fél az árnyak közt meglapuló szörnyektől, mivel tudja, hogy ő az. Ysanee pedig némi hezitálás után úgy fest, belemegy az ajánlatba, bár kétségek közepette.
Norra szája barátságos mosolyra húzódik,smaragdzöld tekintetéből úgy tűnhet, hogy mindösszesen jobban meg szeretné ismerni a másikat. Ez tulajdonképpen igaz is. Jobban megismerni, hogy aztán eldöntse, megölje vagy élni hagyja. De még akár szövetségesek is lehetnek, mindez csak a másik nőn múlik. *
– Nem kell aggódnod, szívem. * Feleli, és ha nincs ellenvetés, indulhatnak is a Törött Korsó irányába. Norgen se tudja, hogy konkrétan oda tartanak, de mivel abba az irányba csak az a valamirevaló fogadó található, így előbb-utóbb ott fognak kilyukadni.
A gyanútlan megjegyzésre ismét elmosolyodik, miközben haladnak romváros sötét utcáin. *
– Pedig van egy pár. Sokkal több élet lakozik romvárosban, mint azt elsőre hinnénk. Aki nem tudja megfizetni a Pegazust, az gyakran ezen a környéken talál szállást. A rossz hírneve ellenére az itteniek is érző lények. * Hányni tudna magától. Ilyen ostobaságot sosem mondana Norgen, és úgy érzi, ez még Norra számára is túlzás volt. Amikor feltűnik neki a közelükben tébláboló alak, egy kicsit megszaporázza a lépteit, és a miheztartás végett kiegészíti előbbi megszólalását. *
– Persze azért nem árt résen lenni. * Néhány perc múlva már ott is találják magukat a városrészben, ami ugyanolyan kihalt, mint Romváros többi része. Egyetlen épületből szűrődik ki fény, ez pedig a Törött Korsó névre keresztelt ivó. A sárga fény, ami kiszűrődik az a bedeszkázott ablakokon át, hívogatóan várja a vendégeket. Már, ha az embernek van gyomra az ilyesmi helyhez. *
– Azt hiszem, itt vagyunk. * Még nem indul egyből az ajtó felé. Előbb felméri a terepet, próbálja megbecsülni, mennyien lehetnek odabent, és milyen lehet a hangulat. Nem szeretne véletlenül egy tőrpárbaj kellős közepén megérkezni. Nem azért, mert fél, hanem, mert tetszik neki a hely, és nem akarja, hogy úrhölgyi becsülete sérüljön, amikor letépi majd valakinek az arcát. Meg aztán arra is gondolnia kell, hogy Ysanee most a legfontosabb, ha az ő bizalmát nem sikerül elnyerni, akkor akár egyből haza is mehetett volna, semmi szükség nem lett volna erre a kis kitérőre. *
– Szóval… * Kezd bele, amikor feltűnik neki a kinti csend, ami kontrasztban áll a bentről kihallatszódó hangokkal. *
– Megfelel ez a hely? Nem túl fényűző, de beszélgetéshez megteszi. * Még egyszer hátranéz. Valamiért az a furcsa érzése támadt, mintha végig követték volna őket. Lehet, hogy megint csak Wrojth koldusai akarnak tudálékoskodni, elvégre ez az ő környéke, de lehet, hogy mással van dolguk. *
1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-12 18:56:31
Üzenet elküldve: 2026-03-12 18:56:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozások//
*A csuklója után nyúló kéz finom szorítására a tolvaj alig észlelhetően megfeszül. Bármennyire magabiztos is a legtöbb esetben, az életösztön szorgalmasan dolgozik benne a romváros sötét, baljóslatú utcáján egy furcsa idegen nő társaságában. Pedig még csak sejtelme sincsen arról, valójában mekkora veszélynek is van kitéve Norgen mellett.
Nem rántja ugyan riadt eréllyel ki csuklóját a fogásból, de ahogy a másik enged, elhúzza a kezét, s némi leplezetlen bizalmatlansággal kezdi el szemlélni a vonásait. Azt, hogy a szőkeség ilyen-olyan rosszindulatú pletykák elől menekülve nem kíván a Pegazusban megjelenni még csak-csak elhiszi - ez olyan dolog, ami egészen beleillik abba a képbe, amit az unatkozó nemes kisasszonyokról gondol. Ami viszont sehogy sem fér bele az elképzeléseibe, az az, hogy a leány holmi lepukkant romvárosi kricsmibe szándékszik őt elcitálni, s még alávaló módon képes azt füllenteni, hogy eme ötlet teljesen ártatlan, sőt, egyenesen biztonságos. Ysanee, bár most puccos, nemesnek tetsző holmikban ácsorog Norgen előtt, csitri korában épp eleget mozgott Arthenior kétes köreiben ahhoz, hogy határozottan kijelenthesse: ez a környék minden, csak nem veszélytelen. Azt pedig, hogy Samonyr titokzatos barátja megvédi kettejüket a romváros haramiáitól, kötve hiszi. Egy gyakorlott harcos számára sem volna egyszerű feladat, nemhogy holmi selyemrévi hölgynek, akinek a legfőbb gondja, hogy kibeszélik a Pegazusban.
Kutatja néhány lélegzetvételnyi ideig még a zöld tekintetet, mielőtt megszólalnia.*
- Nem bánom *sóhajt fel megadón* - De előre figyelmeztetem Norgen kisasszony, ha kitör ott valami verekedés, netán szórakozásból piszkálni kezd valami helyi korhely, már ott sem vagyok. *egyértelműen szabja meg kitételeit, oly kényességgel, mintha legalább maga is valami kúriában nevelkedett volna. Még csak nem is tart igazán attól, hogy netán baja esik, meg tudja magát védeni, azonban semmi kedve belekeveredni valamibe épp azután, hogy tisztázta a helyzetét az őrségnél. Hajtja még egy kicsit ugyan a kíváncsiság, hogy mit is akarhat valójában tőle a nő, de bármeddig nem hajlandó elmenni azért, hogy kitudakolja.
Szeme sarkából látja elsuhanni egy férfi árnyát a félhomályban, gyanakodva méregeti egy darabig, de különösebb figyelmet nem szentel neki.*
- Nem is tudtam, hogy errefelé is akadnak fogadók *ismeri be szendén, tetten érhetetlenül füllentve, miközben várja, hogy a másik mutassa az irányt.*
*A csuklója után nyúló kéz finom szorítására a tolvaj alig észlelhetően megfeszül. Bármennyire magabiztos is a legtöbb esetben, az életösztön szorgalmasan dolgozik benne a romváros sötét, baljóslatú utcáján egy furcsa idegen nő társaságában. Pedig még csak sejtelme sincsen arról, valójában mekkora veszélynek is van kitéve Norgen mellett.
Nem rántja ugyan riadt eréllyel ki csuklóját a fogásból, de ahogy a másik enged, elhúzza a kezét, s némi leplezetlen bizalmatlansággal kezdi el szemlélni a vonásait. Azt, hogy a szőkeség ilyen-olyan rosszindulatú pletykák elől menekülve nem kíván a Pegazusban megjelenni még csak-csak elhiszi - ez olyan dolog, ami egészen beleillik abba a képbe, amit az unatkozó nemes kisasszonyokról gondol. Ami viszont sehogy sem fér bele az elképzeléseibe, az az, hogy a leány holmi lepukkant romvárosi kricsmibe szándékszik őt elcitálni, s még alávaló módon képes azt füllenteni, hogy eme ötlet teljesen ártatlan, sőt, egyenesen biztonságos. Ysanee, bár most puccos, nemesnek tetsző holmikban ácsorog Norgen előtt, csitri korában épp eleget mozgott Arthenior kétes köreiben ahhoz, hogy határozottan kijelenthesse: ez a környék minden, csak nem veszélytelen. Azt pedig, hogy Samonyr titokzatos barátja megvédi kettejüket a romváros haramiáitól, kötve hiszi. Egy gyakorlott harcos számára sem volna egyszerű feladat, nemhogy holmi selyemrévi hölgynek, akinek a legfőbb gondja, hogy kibeszélik a Pegazusban.
Kutatja néhány lélegzetvételnyi ideig még a zöld tekintetet, mielőtt megszólalnia.*
- Nem bánom *sóhajt fel megadón* - De előre figyelmeztetem Norgen kisasszony, ha kitör ott valami verekedés, netán szórakozásból piszkálni kezd valami helyi korhely, már ott sem vagyok. *egyértelműen szabja meg kitételeit, oly kényességgel, mintha legalább maga is valami kúriában nevelkedett volna. Még csak nem is tart igazán attól, hogy netán baja esik, meg tudja magát védeni, azonban semmi kedve belekeveredni valamibe épp azután, hogy tisztázta a helyzetét az őrségnél. Hajtja még egy kicsit ugyan a kíváncsiság, hogy mit is akarhat valójában tőle a nő, de bármeddig nem hajlandó elmenni azért, hogy kitudakolja.
Szeme sarkából látja elsuhanni egy férfi árnyát a félhomályban, gyanakodva méregeti egy darabig, de különösebb figyelmet nem szentel neki.*
- Nem is tudtam, hogy errefelé is akadnak fogadók *ismeri be szendén, tetten érhetetlenül füllentve, miközben várja, hogy a másik mutassa az irányt.*
1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-03-12 18:45:42
Üzenet elküldve: 2026-03-12 18:45:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 852
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 852
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
*Az este már jócskán elterpeszkedett a tájon, mire zörgetnek a kúria ódon kapuján. Bárki is az, türelmetlen. A határozott zörgetés hamar már-már dörömböléssé fajul, s nem is marad abba, míg valaki ajtót nem nyit.
Odakint három alak ácsorog. Közrefognak valamit. Valakit. Nem látszik igazán ennél több, tekintve, hogy az illető fejére zsákot húztak. Annyi bizonyos, hogy megtermett alak, akárcsak a három, aki elkezdi befelé vonszolni, ha csak valami igen határozott módon útjukat nem állják. Ha nem engedik be őket, akkor egyszerűen otthagyják a "küldeményt", s egy kulcsot hajítanak mellé.
Ha viszont bentebb tudnak türemkedni, akkor inkább odabent lökik a földre a magukkal vonszolt alakot, aki, ha nem is eszméletlen, de kába. A nyakán, a csuklóin és a bokáin béklyók, melyeket lánc fog össze. Vér üt át a zsákon, de a három fogdmeg se fest túl jól. Ha nem egy tisztességes kocsmai verekedésből jöttek, akkor valószínűsíthető, hogy a leszállított fickó nem adta könnyen magát. Átadják a kulcsot annak, aki egy kicsit is illetékesnek tűnik, aztán Kharasshi szövetbe bugyolált kardját odahajítják mellé, és mennek is a dolgukra. Alig várják meg, hogy a küszöbön kívül kerüljenek, mikor elkezdik a morgolódást, meg a szentségelést, hogy többet is kérhettek volna a kormos szukától.
Kharasshi gondolatait elnyeli a tompa zsongás. Félig-meddig még részeg, de a bikacsök találkozása a fejével, nos, az is nagyban hozzájárul az állapotához. A vér nagy része már a hajába száradt, de egy-egy csepp még próbál szökni. Csípi a szemét, csiklandozza a fülét, szétárad a szájában.
Mozdulna, de mindene tiltakozik ellene. Sajognak a bordái. Kapott pár tisztességes rúgást, mikor végre elterült. Zsibonganak a bütykei, nyilall az állkapcsa, a koponyája pedig majd' darabokra pattan, úgy lüktet.
Az orrát kitölti a zsák áporodott szaga. Igaz, ami igaz, neki se lehet sokkal jobb, tekintve, hogy az elmúlt hatokat javarészt szesz és mákony bódulatában töltötte Arthenior legkevésbé patinás helyein.*
*Az este már jócskán elterpeszkedett a tájon, mire zörgetnek a kúria ódon kapuján. Bárki is az, türelmetlen. A határozott zörgetés hamar már-már dörömböléssé fajul, s nem is marad abba, míg valaki ajtót nem nyit.
Odakint három alak ácsorog. Közrefognak valamit. Valakit. Nem látszik igazán ennél több, tekintve, hogy az illető fejére zsákot húztak. Annyi bizonyos, hogy megtermett alak, akárcsak a három, aki elkezdi befelé vonszolni, ha csak valami igen határozott módon útjukat nem állják. Ha nem engedik be őket, akkor egyszerűen otthagyják a "küldeményt", s egy kulcsot hajítanak mellé.
Ha viszont bentebb tudnak türemkedni, akkor inkább odabent lökik a földre a magukkal vonszolt alakot, aki, ha nem is eszméletlen, de kába. A nyakán, a csuklóin és a bokáin béklyók, melyeket lánc fog össze. Vér üt át a zsákon, de a három fogdmeg se fest túl jól. Ha nem egy tisztességes kocsmai verekedésből jöttek, akkor valószínűsíthető, hogy a leszállított fickó nem adta könnyen magát. Átadják a kulcsot annak, aki egy kicsit is illetékesnek tűnik, aztán Kharasshi szövetbe bugyolált kardját odahajítják mellé, és mennek is a dolgukra. Alig várják meg, hogy a küszöbön kívül kerüljenek, mikor elkezdik a morgolódást, meg a szentségelést, hogy többet is kérhettek volna a kormos szukától.
Kharasshi gondolatait elnyeli a tompa zsongás. Félig-meddig még részeg, de a bikacsök találkozása a fejével, nos, az is nagyban hozzájárul az állapotához. A vér nagy része már a hajába száradt, de egy-egy csepp még próbál szökni. Csípi a szemét, csiklandozza a fülét, szétárad a szájában.
Mozdulna, de mindene tiltakozik ellene. Sajognak a bordái. Kapott pár tisztességes rúgást, mikor végre elterült. Zsibonganak a bütykei, nyilall az állkapcsa, a koponyája pedig majd' darabokra pattan, úgy lüktet.
Az orrát kitölti a zsák áporodott szaga. Igaz, ami igaz, neki se lehet sokkal jobb, tekintve, hogy az elmúlt hatokat javarészt szesz és mákony bódulatában töltötte Arthenior legkevésbé patinás helyein.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980