Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-06 14:40:59
Üzenet elküldve: 2018-12-06 14:40:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Nalla//
* Az erődszéli tisztáson felszállva újra paripái hátára hősnőnk hamarosan a piactérre érkezik. Ez mindig is a város közepe. Nem csak vásárolni jó itt, de híreket hallani vagy csupán bekerülni ismét a lüktető véráramba. Épp oly könnyen elérhető a Gazdagnegyed, mint a Szegény, vagy a Templom könyvtára.
De most valahogy kihaltabb és furcsább minden. A nemesek kúriái felől valahogy baljóslatúbban száll fel a füst. Már akkor is lángolt pár épület, mikor a Hifeti leány elhagyta Artheniort, de most mégis megborzong tőle.*
~ Mi történt itt? Csak nem! Győzött volna a forradalom?~
* Nem sok jó érzése fűződik az eszeveszett felforduláshoz. De annál hívogatóbb megtudni, milyen hasznot remélhet az, aki odamegy.
Nem is tudja megállni, hogy a lovas ne vegye rögtön arra az irányt.*
~ A városőrség hamarosan rendet teremt. Addig kell elvinni, amit lehet, amíg az idióta hőbörgők lefoglalják a figyelmüket.~
* Ám igen nehéz lenne felderíteni, hogy hol is zajlanak az események. Bár ha nem épp a közelébe, akkor egész biztonságosnak mondhatja a helyzetét. Jobb az, amíg nem hallja.
Kiégett házak sokasága mellett megy el. Értékek aligha maradtak bennük. A bolyongás végén egy gyermek azt láthatja, hogy fekete lovon vágtató sötételf közeledik felé. Arca kendővel eltakarva. Éjszínű csatalova mögött kantáron egy barna kancát vezet. A nyeregbe egy lándzsa van tűzve, oldalán kard lobog és egy egész sor kés van mellkasán keresztbe lógó bőrtokokban. Hirtelen megáll tőle tíz-tizenöt lépésnyire és őt nézi.*
-Kinek a kislánya vagy? *pengéjét előhúzza.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-05 22:35:28
Üzenet elküldve: 2018-12-05 22:35:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A sötétség kezdete //
~ Hű tökre mint az amelyik Mor házában hever ~ *csodálkozik, de nem sokáig látja őket, mert hamar elhúzzák a csíkot és a házak takarásába. Eztán már csak rohannak, eleinte ő húzza Mort, akinek kezét még mindig fogja, ha a férfi nem engedte el, aztán mikor beérnek az egykori gazdagnegyedbe lassít, mert nem tudja megállni, hogy ne bámészkodjon, és ekkor már őt kell húzni, hogy ne maradjon le.
Kezd nem tetszeni neki a hely, régen volt egyszer kétszer a negyedben, nem túl gyakran, innen nem akadt bőséggel kliense és ha volt, az akkor se rángatta el őt a rezidenciájára, mégis semmi sem olyan, mint amilyen az ő emlékeiben volt. Legszívesebben megállna és csak bámulna, viszont remélhetőleg ezt Mor nem hagyja. Ahogy egyre több időt töltenek futással Rlilla oldala is éppen úgy lassan de biztosan egyre jobban fáj, no nem azért, mert nincs kondiciója, hanem a hajnali ütés végett ami lilára festette az oldalát, s mire megállnak a szakadéknál már ajkát összeszorítva tapasztja kezét az oldalához és kétrét görnyed, remélve, hogy ez kicsit csillapítja fájdalmát. Pont a legrosszabbkor éri munkahelyi baleset, bezzeg ha tegnap lett volna akkor mára már kevésbé fájna, vagy ha esetleg a múlt héten rúgtak volna bele akkor már egyáltalán nem érezné de így...ennyi rohangálás után...*
~ Hű tökre mint az amelyik Mor házában hever ~ *csodálkozik, de nem sokáig látja őket, mert hamar elhúzzák a csíkot és a házak takarásába. Eztán már csak rohannak, eleinte ő húzza Mort, akinek kezét még mindig fogja, ha a férfi nem engedte el, aztán mikor beérnek az egykori gazdagnegyedbe lassít, mert nem tudja megállni, hogy ne bámészkodjon, és ekkor már őt kell húzni, hogy ne maradjon le.
Kezd nem tetszeni neki a hely, régen volt egyszer kétszer a negyedben, nem túl gyakran, innen nem akadt bőséggel kliense és ha volt, az akkor se rángatta el őt a rezidenciájára, mégis semmi sem olyan, mint amilyen az ő emlékeiben volt. Legszívesebben megállna és csak bámulna, viszont remélhetőleg ezt Mor nem hagyja. Ahogy egyre több időt töltenek futással Rlilla oldala is éppen úgy lassan de biztosan egyre jobban fáj, no nem azért, mert nincs kondiciója, hanem a hajnali ütés végett ami lilára festette az oldalát, s mire megállnak a szakadéknál már ajkát összeszorítva tapasztja kezét az oldalához és kétrét görnyed, remélve, hogy ez kicsit csillapítja fájdalmát. Pont a legrosszabbkor éri munkahelyi baleset, bezzeg ha tegnap lett volna akkor mára már kevésbé fájna, vagy ha esetleg a múlt héten rúgtak volna bele akkor már egyáltalán nem érezné de így...ennyi rohangálás után...*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-05 08:41:51
Üzenet elküldve: 2018-12-05 08:41:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló fénye//
*Borzasztó zavarban van, elejtett félmondata elképesztő módon félreérthető és szinte látja Cinn gondolatainak cikázását fejében, amiben nem tudja hová tenni a dolgot. Persze ez nem amiatt van, mert kiválóan olvasna arcról, csak egész egyszerűen fordított esetben valószínűleg ő is félreértette volna a dolgot.*
- Jól... jól van. *Nyögi ki, mert a lány közelebb lép, s gyanúsan kevésnek bizonyul az az apró törölköző, ami jelenleg dereka köré tekerve lengedezik. ~ Miért nem a bokavillantó köntösben jöttem... ~ Forgatja meg szemeit egy pillanatra önmagát ócsárolva, aztán észbe kap és ismét a lányra figyel. Ha hallaná a lány gondolatait, valószínűleg rövid úton kacagásban törne ki, hogy aztán karjaiba zárva dicsérje meg illatát, melyet még mindig egészségesen egészít ki az almabor halovány és a korábbi virág erőteljesebb érzete. Halkan és érzelmesen felsóhajt, ezt Cinn is meghallhatja, mert a sietős indulása a közelébe sodorja, s immár nem tud ellenállni legalább azoknak a piciny kacsóknak, s csókjaival hinti tele a meleg kézfejeket. Ahogyan feltekint, csak az indigókat látja, s ahogyan lassan egyenesedik fel, tenyerét érzi mellkasán. Az érintés halvány és puha, mégis megrázó és bizsergető. Vére hirtelen forr fel, s a gerincén végigfutó érzet körbejárja egész testét, hogy aztán a gyomrában kavargó gondolatként végezze. ~ Ugye... ugye a gyomromban kavarog... ~ Mint a villámcsapás éri a gondolat ismét, hogy egy szál törölköző takarja, gyakorlatilag heves érzelmeinek fizikai megnyilvánulásának semmi nem szabhat határt. Nem mer lenézni, a lány túlságosan közel van, de van egy sejtése, hogy az a puha anyag immár nem egyenesen esik lefelé. ~ Az istenekre... ~ Sóhajt ismét, s az elhangzó kérdést mentsvárnak érzi, emiatt bősz bólogatásba kezd.*
- A dió... nem! A sajt! Vagy... *Mi volt a kérdés?* Igazából mindkettőt szeretem. *Vágja ki magát és roppant büszke, hogy legalább három majdnem összefüggő mondatot ki tudott nyögni. Cilanney vélhetően nem is sejti, hogy micsoda forróság tombol belül, hogy maga előtt látja, amint karjait magához szorítva kecsesen áll a zuhanyrózsa alatt, meztelen rózsaszín testével. Megrázza a fejét és mosollyal köszön el a távozó lánytól. Bambán az ágyra készített pizsamára mered, majd összeszedi magát és leveti a törölközőt. Egy pillanatra letekint:*
- Igen. Tudom. *Mondja csak úgy magának, vagy hát... mindegy... rossz férfi szokás. Zavartan veszi elő a nadrágot, majd a felsőt és mélán belebújik, a kényelmes anyag kellemesen feszül testére, emiatt ismét eszébe jut, hogy sehogyan sem fogja tudni elrejteni gondolatait. ~ Csak jönnél már! ~ Gondolatai és érzelmei ellentétesek. Szíve és teste visszavárja a lányt, míg gondolatai azt sugallják, hogy fogalma sincs mit csinál. Igaz, nem is érdekli. Az éjszaka csendje kellemes, ahogyan a lassan pohárba öntött bor hangjának is szelíd csobogása. Nem csak magának tölt, Cinnek is, szelíden a tálcára teszi. Eszik egy diószemet, aztán rak a kandallóra, melyet korábban elgyújtott már. Figyel arra, hogy lehetőség szerint ne koszolja össze magát, megvárja, míg a lángok fénye sejtelmesen terítik be a szobát, s narancssárga palásttal, valamint kellemes meleggel vonnak be mindent, aztán az ágyra ül. Kicsit elrendezi maga mellett a környezetet, majd a pózokat gyakorolja, melyikben tűnik a legtermészetesebbnek.*
*Borzasztó zavarban van, elejtett félmondata elképesztő módon félreérthető és szinte látja Cinn gondolatainak cikázását fejében, amiben nem tudja hová tenni a dolgot. Persze ez nem amiatt van, mert kiválóan olvasna arcról, csak egész egyszerűen fordított esetben valószínűleg ő is félreértette volna a dolgot.*
- Jól... jól van. *Nyögi ki, mert a lány közelebb lép, s gyanúsan kevésnek bizonyul az az apró törölköző, ami jelenleg dereka köré tekerve lengedezik. ~ Miért nem a bokavillantó köntösben jöttem... ~ Forgatja meg szemeit egy pillanatra önmagát ócsárolva, aztán észbe kap és ismét a lányra figyel. Ha hallaná a lány gondolatait, valószínűleg rövid úton kacagásban törne ki, hogy aztán karjaiba zárva dicsérje meg illatát, melyet még mindig egészségesen egészít ki az almabor halovány és a korábbi virág erőteljesebb érzete. Halkan és érzelmesen felsóhajt, ezt Cinn is meghallhatja, mert a sietős indulása a közelébe sodorja, s immár nem tud ellenállni legalább azoknak a piciny kacsóknak, s csókjaival hinti tele a meleg kézfejeket. Ahogyan feltekint, csak az indigókat látja, s ahogyan lassan egyenesedik fel, tenyerét érzi mellkasán. Az érintés halvány és puha, mégis megrázó és bizsergető. Vére hirtelen forr fel, s a gerincén végigfutó érzet körbejárja egész testét, hogy aztán a gyomrában kavargó gondolatként végezze. ~ Ugye... ugye a gyomromban kavarog... ~ Mint a villámcsapás éri a gondolat ismét, hogy egy szál törölköző takarja, gyakorlatilag heves érzelmeinek fizikai megnyilvánulásának semmi nem szabhat határt. Nem mer lenézni, a lány túlságosan közel van, de van egy sejtése, hogy az a puha anyag immár nem egyenesen esik lefelé. ~ Az istenekre... ~ Sóhajt ismét, s az elhangzó kérdést mentsvárnak érzi, emiatt bősz bólogatásba kezd.*
- A dió... nem! A sajt! Vagy... *Mi volt a kérdés?* Igazából mindkettőt szeretem. *Vágja ki magát és roppant büszke, hogy legalább három majdnem összefüggő mondatot ki tudott nyögni. Cilanney vélhetően nem is sejti, hogy micsoda forróság tombol belül, hogy maga előtt látja, amint karjait magához szorítva kecsesen áll a zuhanyrózsa alatt, meztelen rózsaszín testével. Megrázza a fejét és mosollyal köszön el a távozó lánytól. Bambán az ágyra készített pizsamára mered, majd összeszedi magát és leveti a törölközőt. Egy pillanatra letekint:*
- Igen. Tudom. *Mondja csak úgy magának, vagy hát... mindegy... rossz férfi szokás. Zavartan veszi elő a nadrágot, majd a felsőt és mélán belebújik, a kényelmes anyag kellemesen feszül testére, emiatt ismét eszébe jut, hogy sehogyan sem fogja tudni elrejteni gondolatait. ~ Csak jönnél már! ~ Gondolatai és érzelmei ellentétesek. Szíve és teste visszavárja a lányt, míg gondolatai azt sugallják, hogy fogalma sincs mit csinál. Igaz, nem is érdekli. Az éjszaka csendje kellemes, ahogyan a lassan pohárba öntött bor hangjának is szelíd csobogása. Nem csak magának tölt, Cinnek is, szelíden a tálcára teszi. Eszik egy diószemet, aztán rak a kandallóra, melyet korábban elgyújtott már. Figyel arra, hogy lehetőség szerint ne koszolja össze magát, megvárja, míg a lángok fénye sejtelmesen terítik be a szobát, s narancssárga palásttal, valamint kellemes meleggel vonnak be mindent, aztán az ágyra ül. Kicsit elrendezi maga mellett a környezetet, majd a pózokat gyakorolja, melyikben tűnik a legtermészetesebbnek.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-05 02:30:58
Üzenet elküldve: 2018-12-05 02:30:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A sötétség kezdete //
*Rlilla kitörően örömteli reakciója ha nem is sokkolja, de enyhén szólva is meglepi Mor'rhukot, és bár a helyzet komolysága miatt megmosolyogni nincs alkalma, mégis megjegyzi ezt a bájos pillanatot. Tekintetével csak futólag méri fel a tönkrement városrészt, ami szintén ledöbbenti, főleg mert ő maga igyekezett mindenféle rombolásból kimaradni és nem is sejtette, hogy ilyen gyorsan idáig fajultak a dolgok. Ezen talán merengene is, ha éppen nem kezdene el szúrni az oldala, mert Salwarral ellentétben ő nem rohangál mások elől, és függetlenül attól, hogy dolgozgat, de nincs ehhez hozzászokva, ezért örömmel fogadja, hogy végre megállnak. Nem túl szakszerű módon hüvelyében lévő kardját a földön megtámasztja, hogy kicsit rá tudjon nehezedni amíg kifújja magát és figyel a mélységi szavaira. Bár nem öreg, de néha már kezdi annak érezni magát, főleg most a többiek között akiknél azért valamivel mégiscsak idősebb.*
- Egyetértek.
*Szuszogja bólintva és ha már szó esik újra az egykori Gazdagnegyedről, akkor vet egy újabb pillantást környezetükre.*
- Hát, már csak volt.
*Elképed, kicsit el is fehéredik, hogy mivé lett ez a város, ahol majdnem gondtalanul nőtt fel és élt ezidáig, erre ilyen mélységekig lezüllött. Ez kissé elkeseríti, főleg a szakadékra pillantva.*
- Én is azt mondom menjünk tovább. Mindegy merre, csak menjünk.
*Bár elbújni kérdéses, hogy mennyire lenne szerencsés és megint zsákutcába szorítani magukat. Első alkalommal jól jöttek ugyan ki belőle, de ha észreveszik őket már nem biztos, hogy a szerencse újra az oldalukra áll. Tekintetével ezúttal nem Rlillát, hanem a Névtelent keresi, aki ezidáig nagyon bátran és önzetlenül kitartott mellettük és majdhogynem megfeledkezett róla Mor'rhuk. A gnóm egyébként nem foglalkoztatja, a többiek egyébként is megválaszolták már kérdését, neki pedig most a korábbival ellentétben semmi kedve ismerkedni, inkább csak kimászni ebből a kellemetlen szituációból.*
*Rlilla kitörően örömteli reakciója ha nem is sokkolja, de enyhén szólva is meglepi Mor'rhukot, és bár a helyzet komolysága miatt megmosolyogni nincs alkalma, mégis megjegyzi ezt a bájos pillanatot. Tekintetével csak futólag méri fel a tönkrement városrészt, ami szintén ledöbbenti, főleg mert ő maga igyekezett mindenféle rombolásból kimaradni és nem is sejtette, hogy ilyen gyorsan idáig fajultak a dolgok. Ezen talán merengene is, ha éppen nem kezdene el szúrni az oldala, mert Salwarral ellentétben ő nem rohangál mások elől, és függetlenül attól, hogy dolgozgat, de nincs ehhez hozzászokva, ezért örömmel fogadja, hogy végre megállnak. Nem túl szakszerű módon hüvelyében lévő kardját a földön megtámasztja, hogy kicsit rá tudjon nehezedni amíg kifújja magát és figyel a mélységi szavaira. Bár nem öreg, de néha már kezdi annak érezni magát, főleg most a többiek között akiknél azért valamivel mégiscsak idősebb.*
- Egyetértek.
*Szuszogja bólintva és ha már szó esik újra az egykori Gazdagnegyedről, akkor vet egy újabb pillantást környezetükre.*
- Hát, már csak volt.
*Elképed, kicsit el is fehéredik, hogy mivé lett ez a város, ahol majdnem gondtalanul nőtt fel és élt ezidáig, erre ilyen mélységekig lezüllött. Ez kissé elkeseríti, főleg a szakadékra pillantva.*
- Én is azt mondom menjünk tovább. Mindegy merre, csak menjünk.
*Bár elbújni kérdéses, hogy mennyire lenne szerencsés és megint zsákutcába szorítani magukat. Első alkalommal jól jöttek ugyan ki belőle, de ha észreveszik őket már nem biztos, hogy a szerencse újra az oldalukra áll. Tekintetével ezúttal nem Rlillát, hanem a Névtelent keresi, aki ezidáig nagyon bátran és önzetlenül kitartott mellettük és majdhogynem megfeledkezett róla Mor'rhuk. A gnóm egyébként nem foglalkoztatja, a többiek egyébként is megválaszolták már kérdését, neki pedig most a korábbival ellentétben semmi kedve ismerkedni, inkább csak kimászni ebből a kellemetlen szituációból.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-04 22:31:08
Üzenet elküldve: 2018-12-04 22:31:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Talán a szerencse ma pont melléjük pártolt, hogy az óriás legyőzése után annak társai elől is sikerült egyelőre megmenekülni. Ám vigyázni kell, mert az ilyenek sosem állandóak. Bármikor fordulhat a kocka, és az ilyet becsülni kell, még ha csak időleges is. Zara becsüli is. Magában köszönetet mondd minden létező istenségnek, és közben egyaránt sűrű szidalmakkal illeti őket.
Lihegve dől egy oszlopnak, Cale szavaira pedig csak bólogat. Kell még neki egy kis idő, mire összeszedi magát, hogy ki tudjon nyögni egy mondatot.*
- Így van... Rofi rossz ajtón kopogtatott. Egyébként mindenki itt van?
*Leginkább Rlillát keresi szemével, hisz talán ő a leggyengébb láncszem a csapatban harc szempontjából.
Ne meg persze nem tudja figyelmen kívül hagyni a tátongó szakadékot sem.*
- Az igen! Itt meg mi történt?
*Végiggondolva a dolgokat, csak tegnap este lehetett az az esemény, amitől most a várost ketté szeli ez. Akkor, amikor éppen Cale karjaiba temetkezve élvezte az élet örömeit. *
- Bár nem tudom ti hogy vagytok vele, de nem ártana keresni egy kicsit eldugottabb helyet. Azok a melákok nem hiszem, hogy annyiban hagyják...
*Talán a szerencse ma pont melléjük pártolt, hogy az óriás legyőzése után annak társai elől is sikerült egyelőre megmenekülni. Ám vigyázni kell, mert az ilyenek sosem állandóak. Bármikor fordulhat a kocka, és az ilyet becsülni kell, még ha csak időleges is. Zara becsüli is. Magában köszönetet mondd minden létező istenségnek, és közben egyaránt sűrű szidalmakkal illeti őket.
Lihegve dől egy oszlopnak, Cale szavaira pedig csak bólogat. Kell még neki egy kis idő, mire összeszedi magát, hogy ki tudjon nyögni egy mondatot.*
- Így van... Rofi rossz ajtón kopogtatott. Egyébként mindenki itt van?
*Leginkább Rlillát keresi szemével, hisz talán ő a leggyengébb láncszem a csapatban harc szempontjából.
Ne meg persze nem tudja figyelmen kívül hagyni a tátongó szakadékot sem.*
- Az igen! Itt meg mi történt?
*Végiggondolva a dolgokat, csak tegnap este lehetett az az esemény, amitől most a várost ketté szeli ez. Akkor, amikor éppen Cale karjaiba temetkezve élvezte az élet örömeit. *
- Bár nem tudom ti hogy vagytok vele, de nem ártana keresni egy kicsit eldugottabb helyet. Azok a melákok nem hiszem, hogy annyiban hagyják...
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-03 19:47:38
Üzenet elküldve: 2018-12-03 19:47:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
* Vannak dolgok, amiket minél tovább csinál valaki, annál jobb lesz benne. A futás pont ilyen, és a mélységi szerencsére, vagy épp balszerencséjére, de elég sokszor kényszerült már futásra. Úgyhogy elég jónak tekinti magát benne, de persze mint minden, úgy ez is relatív. A lényeg, hogy a férfi ideér, vagy amiatt, mert jól fut, vagy azért, mert az üldözők észjárása lassabb, mint egy ork vontatta csille a bányákban. Amiket jó alaposan megpakoltak kövekkel persze, hogy jó nehéz legyen. És lassú. Nagyon lassú.
Szóval itt van egy kis alkalmuk, hogy kifújják magukat, de csak mert a gnóm is megállt, és Cale úgy van vele, hogy ha muszáj, akkor a lényt le tudják futni, aztán amíg őt elverik, addig díszes csapatuk kereket old. Viszont ha futnak tovább, és nem arra, amerre a kis jószág, akkor az egész taktikának semmi értelme. *
- Talán ha nem dönti be az ajtót tokostul, néz az egyik társamra, és nyalja meg a száját miközben azt mondja, hogy nyamnyam, akkor nem használjuk edzési célokra, mint egy bábut. Egyébként szép csapatmunka volt. * Néz a többiekre elismerően ismét. * Büszke vagyok rátok. Ha beérnek minket, akkor hasonló összhangot produkálva simán álljuk a sarat. De azért jobb lenne, ha nem érnének be minket. Csak a biztonság kedvéért. * Vigyorog a többiekre, és elteszi a tőrét, ami eddig a kezében volt futás közben. Nem biztonságos tőrrel a kézben futni. Milyen tragikus vég lenne, megbotlik, és átszúrja a saját torkát. Fel is kuncog a gondolatra. *
- Egyébként ez nem a Gazdagnegyed kéne legyen? Rossz irányba jöttünk, vagy ennyire szétszedték a helyet? * Néz körbe még egy gyors kérdést feltéve, mert fél, hogy nem sok beszédre lesz idejük. *
* Vannak dolgok, amiket minél tovább csinál valaki, annál jobb lesz benne. A futás pont ilyen, és a mélységi szerencsére, vagy épp balszerencséjére, de elég sokszor kényszerült már futásra. Úgyhogy elég jónak tekinti magát benne, de persze mint minden, úgy ez is relatív. A lényeg, hogy a férfi ideér, vagy amiatt, mert jól fut, vagy azért, mert az üldözők észjárása lassabb, mint egy ork vontatta csille a bányákban. Amiket jó alaposan megpakoltak kövekkel persze, hogy jó nehéz legyen. És lassú. Nagyon lassú.
Szóval itt van egy kis alkalmuk, hogy kifújják magukat, de csak mert a gnóm is megállt, és Cale úgy van vele, hogy ha muszáj, akkor a lényt le tudják futni, aztán amíg őt elverik, addig díszes csapatuk kereket old. Viszont ha futnak tovább, és nem arra, amerre a kis jószág, akkor az egész taktikának semmi értelme. *
- Talán ha nem dönti be az ajtót tokostul, néz az egyik társamra, és nyalja meg a száját miközben azt mondja, hogy nyamnyam, akkor nem használjuk edzési célokra, mint egy bábut. Egyébként szép csapatmunka volt. * Néz a többiekre elismerően ismét. * Büszke vagyok rátok. Ha beérnek minket, akkor hasonló összhangot produkálva simán álljuk a sarat. De azért jobb lenne, ha nem érnének be minket. Csak a biztonság kedvéért. * Vigyorog a többiekre, és elteszi a tőrét, ami eddig a kezében volt futás közben. Nem biztonságos tőrrel a kézben futni. Milyen tragikus vég lenne, megbotlik, és átszúrja a saját torkát. Fel is kuncog a gondolatra. *
- Egyébként ez nem a Gazdagnegyed kéne legyen? Rossz irányba jöttünk, vagy ennyire szétszedték a helyet? * Néz körbe még egy gyors kérdést feltéve, mert fél, hogy nem sok beszédre lesz idejük. *
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-03 17:48:57
Üzenet elküldve: 2018-12-03 17:48:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Lorthon rühelli a gnómokat. Folyton pofáznak és mindenbe bele akarnak okoskodni. Akkor is ha hülyék. Ez pedig akivel összefutottak hát nem az eszéről híres az biztos. Lorthon sereghajtóként követi a többieket. Nem azért mert annyira hősies lenne hanem egyszerűen csak ilyen. Részben mert nincs veszteni valója. Rlilla jókedve meglepi a kalózt, de elteszi magában a dolgot. Megszokja az ember az ilyen furcsaságokat. A mögöttük lezajló beszélgetést is csak elteszi a későbbi időkre mikor elgondolkozhat rajta. A romváros látványával se törődik. Látott már elég csúnya dolgot. Ketreceket amikben addig aszalódtak a napon a hullák míg ki nem rohadtak a rácsok közt és hasonlókat. Lorthon azzal törődik, hogy követik-e őket és, hogy a többiek merre mennek. A meredélyhez érkezve a gnóm megáll és felteszi a hülye kérdését. Miért ölték meg? Hogy ne őket ölje meg az a barom. A kalóz igyekszik úgy helyezkedni a gnómhoz, hogy kartávolságban legyen. Ha kell szívesen meglengeti a meredély felett. Az se zavarná, ha elfáradna a keze és leejtené a kis patkányt.*
*Lorthon rühelli a gnómokat. Folyton pofáznak és mindenbe bele akarnak okoskodni. Akkor is ha hülyék. Ez pedig akivel összefutottak hát nem az eszéről híres az biztos. Lorthon sereghajtóként követi a többieket. Nem azért mert annyira hősies lenne hanem egyszerűen csak ilyen. Részben mert nincs veszteni valója. Rlilla jókedve meglepi a kalózt, de elteszi magában a dolgot. Megszokja az ember az ilyen furcsaságokat. A mögöttük lezajló beszélgetést is csak elteszi a későbbi időkre mikor elgondolkozhat rajta. A romváros látványával se törődik. Látott már elég csúnya dolgot. Ketreceket amikben addig aszalódtak a napon a hullák míg ki nem rohadtak a rácsok közt és hasonlókat. Lorthon azzal törődik, hogy követik-e őket és, hogy a többiek merre mennek. A meredélyhez érkezve a gnóm megáll és felteszi a hülye kérdését. Miért ölték meg? Hogy ne őket ölje meg az a barom. A kalóz igyekszik úgy helyezkedni a gnómhoz, hogy kartávolságban legyen. Ha kell szívesen meglengeti a meredély felett. Az se zavarná, ha elfáradna a keze és leejtené a kis patkányt.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-02 20:23:11
Üzenet elküldve: 2018-12-02 20:23:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló fénye//
*Valahogyan úgy sikerül a sasszé, hogy Cinn az asztal és Lyes közé szorul. Alig mer felnézni, de még levegőt is venni, így aztán egyenesen a meztelen mellkassal találja szembe magát.
~Azgard szerelmére…~
- Örülök, ha tetszett. De, de, megyek is. Már… megyek is. *
~Csak kedves akart lenni, vagy nem merte kimondani, hogy büdös vagyok? Büdös vagyok? Ugye nem? ~
*Annak egyébként örül, hogy a vendégnek tetszett a vízrózsa, de komoly dilemmába esett, hogy az elfek orra is olyan érzékeny-e amilyen a fülük. Vagy, hogy olyan helyzet állhat-e fent, hogy eddig Lyes nem érezte Cilanneyt büdösnek, hisz ki tudja mióta volt úton, de most hogy fürdött, már megérzi. Szívesen megszaglászná kezét, vagy ruháját, de ebben a közelségben nem tenne ilyesmit.
Az öröm pedig annak szól, hogy a családban sem rakta még össze ezt a szerkezetet még senkinek. Bátyjának mesélt egyedül róla, aki Wegtorenben várná, hogy Cilanney a következő látogatásával nála is megépítse.
Cinn indulna egy halk lépéssel, a puha szőnyegen, és… váratlanul az Lyessal kezében landol a keze, két csókkal is gazdagszik. Úgy tűnik, hogy Lyes nem tud lakatot tenni a szájára, mert minden alkalmat megragad, hogy csókkal illesse Cilanney valamely testrészét. Eddig ugyan csak a kezére, és ajkaira összpontosított, és a vörös kis tudósnak egyelőre ez a tempó éppen megfelel. A csók pedig szorult helyzetük okán meglehetősen szem előtt van, legalább is Lyes kénytelen lejjebb hajolni, így pedig igencsak megközelíti Cilanneyt. Összeér a szuszogás, az indigószín szemek közvetlen közelről látják az illendő köszöntés hangtalan pecsétjét. De nem is árulkodhatna jobban arról, hogy valójában hová kívánná inkább, mint kézfejére.
Felszabaduló kezét a széles mellkasnak támasztja, mikor mégis a mohaszín szemekbe pillant.*
- Melyik? Melyik a kedvenced? A dió vagy a sajt?
*A válasz után pedig szélesedő mosollyal lép el, hogy immár tényleg a folyosón, majd saját szobájában találja magát. Ott összeszedi a hálóruháját, köntösét, halk kattanással csukja maga mögött az ajtót, aztán a fürdő ajtaját is.
Odabent lepakol, gyorsan leveti ruháját, amire minden gyorsaság mellett annyit azért szán, hogy szépen hajtsa össze az egyik polcra, majd feltűzze a haját is.
Aztán megnyitja a vízrózsát, és ha elég langyos a víz, alááll, hogy a legutóbbi vásárban szerzett illatos szappannal dörzsölje be magát. Valójában azonnal le is mossa a szappant a folyó víz, de így legalább nem lesz átható, csupán tiszta kellemes illata.
~Illatos szeretnék lenni? Tényleg ezen agyalok?~
Mikor végzett, elzárja a csapot, hogy minél hamarabb öltözzön, és visszaérjen Lyeshez, még ha csak egy pohárka borra is.*
*Valahogyan úgy sikerül a sasszé, hogy Cinn az asztal és Lyes közé szorul. Alig mer felnézni, de még levegőt is venni, így aztán egyenesen a meztelen mellkassal találja szembe magát.
~Azgard szerelmére…~
- Örülök, ha tetszett. De, de, megyek is. Már… megyek is. *
~Csak kedves akart lenni, vagy nem merte kimondani, hogy büdös vagyok? Büdös vagyok? Ugye nem? ~
*Annak egyébként örül, hogy a vendégnek tetszett a vízrózsa, de komoly dilemmába esett, hogy az elfek orra is olyan érzékeny-e amilyen a fülük. Vagy, hogy olyan helyzet állhat-e fent, hogy eddig Lyes nem érezte Cilanneyt büdösnek, hisz ki tudja mióta volt úton, de most hogy fürdött, már megérzi. Szívesen megszaglászná kezét, vagy ruháját, de ebben a közelségben nem tenne ilyesmit.
Az öröm pedig annak szól, hogy a családban sem rakta még össze ezt a szerkezetet még senkinek. Bátyjának mesélt egyedül róla, aki Wegtorenben várná, hogy Cilanney a következő látogatásával nála is megépítse.
Cinn indulna egy halk lépéssel, a puha szőnyegen, és… váratlanul az Lyessal kezében landol a keze, két csókkal is gazdagszik. Úgy tűnik, hogy Lyes nem tud lakatot tenni a szájára, mert minden alkalmat megragad, hogy csókkal illesse Cilanney valamely testrészét. Eddig ugyan csak a kezére, és ajkaira összpontosított, és a vörös kis tudósnak egyelőre ez a tempó éppen megfelel. A csók pedig szorult helyzetük okán meglehetősen szem előtt van, legalább is Lyes kénytelen lejjebb hajolni, így pedig igencsak megközelíti Cilanneyt. Összeér a szuszogás, az indigószín szemek közvetlen közelről látják az illendő köszöntés hangtalan pecsétjét. De nem is árulkodhatna jobban arról, hogy valójában hová kívánná inkább, mint kézfejére.
Felszabaduló kezét a széles mellkasnak támasztja, mikor mégis a mohaszín szemekbe pillant.*
- Melyik? Melyik a kedvenced? A dió vagy a sajt?
*A válasz után pedig szélesedő mosollyal lép el, hogy immár tényleg a folyosón, majd saját szobájában találja magát. Ott összeszedi a hálóruháját, köntösét, halk kattanással csukja maga mögött az ajtót, aztán a fürdő ajtaját is.
Odabent lepakol, gyorsan leveti ruháját, amire minden gyorsaság mellett annyit azért szán, hogy szépen hajtsa össze az egyik polcra, majd feltűzze a haját is.
Aztán megnyitja a vízrózsát, és ha elég langyos a víz, alááll, hogy a legutóbbi vásárban szerzett illatos szappannal dörzsölje be magát. Valójában azonnal le is mossa a szappant a folyó víz, de így legalább nem lesz átható, csupán tiszta kellemes illata.
~Illatos szeretnék lenni? Tényleg ezen agyalok?~
Mikor végzett, elzárja a csapot, hogy minél hamarabb öltözzön, és visszaérjen Lyeshez, még ha csak egy pohárka borra is.*
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-02 00:39:42
Üzenet elküldve: 2018-12-02 00:39:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló fénye//
*Azt gondolja slendriánul álldogál, némiképp talán laza. Pedig Cinn látványára be van feszülve, mint egy faék. Zavarban van, talán nem is tudja tagadni, de a ruhákat ellenőrző lány látványa ismét csak lenyűgözi. ~ Gyönyörű. ~ Gondolja magában, majd rögtön el is szégyelli magát, hiszen úgy toppan be, hogy nem számítanak rá, mégis mit gondolt? Majd nevetve fogadják, majd megdicsérik koncos bőrét? Egyre inkább vörösödik, s az eleddig törtfehér, olykor napbarnított színe lassan változik viaszkos vászon vörössé. Ezen Cinn reakciója sem segít, akkor már úgy gondolja inkább süllyedne körülbelül derékig a nemesi ház faveretes padlójába. ~ Bizonyára az is jobb lenne. ~ Széles mosolyra húzódik szája, bár ő inkább nevezné bárgyú vigyornak, mint mosolynak.*
- Igen. Remek volt! *Jelenti ki. ~ Idióta! Mekkora szöveg, tanítani kellene. ~ Cinnel egy időben lép az asztal felé, egy lépéssel közelebb jut, majd mikor a lány félrelép, ő is azt teszi, így ugyan kölcsönösen kitérnek, de mégis ott állnak egymással szemben.*
- Tökéletes, nagyon szeretem! Pont a kedvencem! *Bólogat bőszen a hallottakra. ~ Melyik? A dió, vagy a bor? ~ Lassan összeomlani látszik hatalmas nemesi bizonyossága, a lány óriási hatással van rá. Ami azt illeti persze, ez annyira nem is hihetetlen. Ezt tudja, nagyon is jól. *
- Persze, persze! Tökéletes lesz! *Mondja bizonytalanul a felkínált ruhára, közben már arra gondol, hogy teljesen meztelen és a lány előtte áll. Tart tőle, hogy a hálóruha is körülbelül addig ér, mint a köntös, akkor pedig nem igazán tudja takargatni magát.* ~ Na, nem mintha kéne mit takargatni... ~ Feje tetejéig elvörösödik. Mert érezhetően érez valamit, de reménykedik benne, hogy nem azt, amire gondol, hogy érezne. Hirtelen karba fonja kezét, majd elfordul, mintha csak ismét az egyik képet csodálná meg a falon. Persze ettől eszébe jut, hogy oldalról talán még rosszabb, így néhány tétova lépés után ismét visszafordul a lány felé.*
- Biztos vagyok benne, hogy tökéletes lesz! Te nem fürdesz le? Nagyon finom a víz! * ~ Mint az ajkad íze. Idióta! Ez most olyan, mintha azt gondolnád büdös lenne, vagy ilyesmi! ~ * Mármint, csak, ha akarsz, nem muszáj! *Helyesbít gyorsan, aztán egy kissé oldalaz, hogy Cinn elférjen mellette, hogyha akar. ~ Mit csinálsz? Öleld már meg! ~ *Lassan apró izzadságcsepp indul meg halántékán.*
- Khm... rendben. Addig felöltözöm! De... várlak... addig kitöltöm a bort... Jó? *Kérdezi bátortalanul, hát hol van már a magabiztosság? Kérdezhetné magától, de Cilanney jelenlétében oly könnyen repül el, mint tollpihe a szélviharban. Legszívesebben megragadná és megölelné, hogy lehulljon az a keskeny kis törölköző. De nem mer hasonlóra gondolni, mert érzései már-már fizikailag is megnyilvánulnak. Ezért inkább csak félreáll, s utat enged a lánynak, előtte azonban, hacsak nem szalad el, kezét húzza ajkához és csókolja meg:*
- A vendéglátásért és a kiváló estéért. *Suttogja csendesen mohazöldjeit a lány kékjeibe fúrva, ki tudja ki hallgatózik a folyosón. Ha Cinn végül elmegy, lassan tekeri le magáról a törölközőt, hogy immár anyaszült meztelen álljon a szoba közepén. A hálóruhát veszi szemügyre, talán tényleg megfelelő, majd lassan belebújik, kitölt két pohár bort és az ágy szélére ülve várakozik. ~ Vajon milyen hálóruhája lehet? ~ Észrevétlenül kezd ábrándozásba, s azon veszi észre magát, hogy alig várja, Cinn visszatérését. Hogy hangját hallja, hogy szemeit lássa. Azokat az indigókat. Türelmetlenül dobol ujjaival az ágyon. ~ Ha adna még egy csókot... ~ Reménykedik, s egyfolytában az ajtót lesi. A víz csobogását még nem hallja, pedig fülel nagyon.*
*Azt gondolja slendriánul álldogál, némiképp talán laza. Pedig Cinn látványára be van feszülve, mint egy faék. Zavarban van, talán nem is tudja tagadni, de a ruhákat ellenőrző lány látványa ismét csak lenyűgözi. ~ Gyönyörű. ~ Gondolja magában, majd rögtön el is szégyelli magát, hiszen úgy toppan be, hogy nem számítanak rá, mégis mit gondolt? Majd nevetve fogadják, majd megdicsérik koncos bőrét? Egyre inkább vörösödik, s az eleddig törtfehér, olykor napbarnított színe lassan változik viaszkos vászon vörössé. Ezen Cinn reakciója sem segít, akkor már úgy gondolja inkább süllyedne körülbelül derékig a nemesi ház faveretes padlójába. ~ Bizonyára az is jobb lenne. ~ Széles mosolyra húzódik szája, bár ő inkább nevezné bárgyú vigyornak, mint mosolynak.*
- Igen. Remek volt! *Jelenti ki. ~ Idióta! Mekkora szöveg, tanítani kellene. ~ Cinnel egy időben lép az asztal felé, egy lépéssel közelebb jut, majd mikor a lány félrelép, ő is azt teszi, így ugyan kölcsönösen kitérnek, de mégis ott állnak egymással szemben.*
- Tökéletes, nagyon szeretem! Pont a kedvencem! *Bólogat bőszen a hallottakra. ~ Melyik? A dió, vagy a bor? ~ Lassan összeomlani látszik hatalmas nemesi bizonyossága, a lány óriási hatással van rá. Ami azt illeti persze, ez annyira nem is hihetetlen. Ezt tudja, nagyon is jól. *
- Persze, persze! Tökéletes lesz! *Mondja bizonytalanul a felkínált ruhára, közben már arra gondol, hogy teljesen meztelen és a lány előtte áll. Tart tőle, hogy a hálóruha is körülbelül addig ér, mint a köntös, akkor pedig nem igazán tudja takargatni magát.* ~ Na, nem mintha kéne mit takargatni... ~ Feje tetejéig elvörösödik. Mert érezhetően érez valamit, de reménykedik benne, hogy nem azt, amire gondol, hogy érezne. Hirtelen karba fonja kezét, majd elfordul, mintha csak ismét az egyik képet csodálná meg a falon. Persze ettől eszébe jut, hogy oldalról talán még rosszabb, így néhány tétova lépés után ismét visszafordul a lány felé.*
- Biztos vagyok benne, hogy tökéletes lesz! Te nem fürdesz le? Nagyon finom a víz! * ~ Mint az ajkad íze. Idióta! Ez most olyan, mintha azt gondolnád büdös lenne, vagy ilyesmi! ~ * Mármint, csak, ha akarsz, nem muszáj! *Helyesbít gyorsan, aztán egy kissé oldalaz, hogy Cinn elférjen mellette, hogyha akar. ~ Mit csinálsz? Öleld már meg! ~ *Lassan apró izzadságcsepp indul meg halántékán.*
- Khm... rendben. Addig felöltözöm! De... várlak... addig kitöltöm a bort... Jó? *Kérdezi bátortalanul, hát hol van már a magabiztosság? Kérdezhetné magától, de Cilanney jelenlétében oly könnyen repül el, mint tollpihe a szélviharban. Legszívesebben megragadná és megölelné, hogy lehulljon az a keskeny kis törölköző. De nem mer hasonlóra gondolni, mert érzései már-már fizikailag is megnyilvánulnak. Ezért inkább csak félreáll, s utat enged a lánynak, előtte azonban, hacsak nem szalad el, kezét húzza ajkához és csókolja meg:*
- A vendéglátásért és a kiváló estéért. *Suttogja csendesen mohazöldjeit a lány kékjeibe fúrva, ki tudja ki hallgatózik a folyosón. Ha Cinn végül elmegy, lassan tekeri le magáról a törölközőt, hogy immár anyaszült meztelen álljon a szoba közepén. A hálóruhát veszi szemügyre, talán tényleg megfelelő, majd lassan belebújik, kitölt két pohár bort és az ágy szélére ülve várakozik. ~ Vajon milyen hálóruhája lehet? ~ Észrevétlenül kezd ábrándozásba, s azon veszi észre magát, hogy alig várja, Cinn visszatérését. Hogy hangját hallja, hogy szemeit lássa. Azokat az indigókat. Türelmetlenül dobol ujjaival az ágyon. ~ Ha adna még egy csókot... ~ Reménykedik, s egyfolytában az ajtót lesi. A víz csobogását még nem hallja, pedig fülel nagyon.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-01 19:36:15
Üzenet elküldve: 2018-12-01 19:36:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség kezdete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A gnóm csak hápog Zara szavaira, de előtte jó alaposan megnézi fenekét és lábait, azonban mielőtt túlságosan elmerülne a számára kedves látványban, megiramodik. Hűvös szél támad fel, amely nem szokatlan ebben az évszakban. A puruttya gnóm hajába kapva csak úgy lengeti mögötte, s messzire viszi a visítását, melyet a rohanó csapat kiválóan tud követni. Úgy látszik Zara legutóbbi tanácsát kevésbé fogadta meg, talán nem is hallotta szemgúvasztás közben. Reméljük a nem messze döngő óriásléptek, szintén. Lorthon tette merész és bátor, valamint megfontolt és előre gondolkodó, azonban feltartásra nincs szükség. Ha kitekint az ajtón egy meglehetősen nagy csapatot láthat. Ez igaz a szó szorosan vett gyakorlatias értelemben és elméletileg is. Elméletileg azért, mert nagy létszámban vannak vegyesen. Gyakorlatilag pedig azért, mert az élen valóban három bárgyú képű óriás dübög, egyik épp mélán tökeit vakarja. Mögötte így biztonságban kijuthat a csapat, ahogyan Lorthon is megindulhat utánuk. A választás jó, az ellenséges csapat pont az ellenkező irányból közelít, s gnóm is a romváros felé indult el. Salwar feltételezése optimista, bár lehet, hogy lemaradtak a robbanásról. Rlilla az utolsó, Morr'huk után, így öröme teljes lehet, immár távolról vigyorgó három foghíjas mosoly büszke birtokosa lehet. Az óriások látása nem valami jó, bár magasak, a távolban rohanó kis csapatot nem veszik észre, ahogyan úgy látszik a többiek sem. Vagy mégis?*
- ÁÁÁÁÁÁÁLLJ!!! *Hangzik egy üvöltés.*
- HŐŐŐŐ??? *Hangzik egy elmés válasz.*
- ELŐRE NÉZZ TE BIRKA! OTT FUTNAK!!! *Hangzik a magyarázat.*
- HŐŐŐŐŐ??? *Hangzik az elmés és megértő válasz, melyet hirtelen megállás, majd heveny fejvakarás kísér, gyakorlatilag szinkronban a másik hárommal. Ennek köszönhetően a mögöttük feltornyosuló szakadt banda előbb a hat oszlopnak szalad, mit az óriások lába épített fel. Hőseinknek így előnyük támad, mellyel élhetnek, s hamarosan immár a Romváros és Meredély töretlen valósága tárul szemeik elé. Futás közben van idejük csodálkozni, mert az, mi tegnap villa és kúria volt, mára már csak kő és törmelék. Néhány kőhalom alól véres lábak is kilógnak, egy férfi kiloccsant agyvelővel fekszik arccal előre a porban lemeztelenítve. Mellette gyilkosa, egy hatalmas kődarab, melynek a szélére a vér száradt rá, s lustán tükrözi vissza a reggeli nap, lassan melegedő sugarait. A Komor, a Vörös, a Szószátyár, a Méla és a Szende nem tudhatják, hogy a mögöttük lévő csapat, vajon utánuk indult-e, de a visító gnómot még mindig látják, apró lábait kevéssé tudja olyan gyorsan szedni, csak cikázik a törmelék és bedőlt falú házak között. Füst már nincs, a reggel tiszta és harmatos. Némiképp romantikus kép is lehetne, ha kevésbé lenne véres és halott. De a gazdagnegyed ezen része meglehetősen átalakult. A még mindig fújó szél, lassan foglalja keretbe az öt kalandor kezdődő történetét, mely hidegnek, hűvösnek és meglehetősen kacifántosnak indul. Óriásokkal, gnómokkal, halottakkal és elpusztult várossal. Nem beszélve az előttük tátongó szakadékról, melybe, ha nem lassítanak, mindnyájan belepotyognak. Énekel a szél, hangja messzire hallatszik a kanyonnak tűnő repedésben, túloldalára át lehet látni, s a meztelen valóság talán még borzasztóbb, mint ezen az oldalon. Éppenséggel pont e kedvükre való lehet, elhagyatott, fekete, komor és sötét. Némi mozgolódást is látni, de ebből a távolságból nehezen megfigyelhető. Jelenleg az átjutás meglehetősen nehézkes. A gnóm szintén a szakadékba bámul, s kezeit térdén pihentetve piheg.*
- Basszamegbasszamegbasszameg... ez kemény... ez kemény volt... miért nyírtátok ki? *Kérdezi lihegve.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.01 19:36:46
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A gnóm csak hápog Zara szavaira, de előtte jó alaposan megnézi fenekét és lábait, azonban mielőtt túlságosan elmerülne a számára kedves látványban, megiramodik. Hűvös szél támad fel, amely nem szokatlan ebben az évszakban. A puruttya gnóm hajába kapva csak úgy lengeti mögötte, s messzire viszi a visítását, melyet a rohanó csapat kiválóan tud követni. Úgy látszik Zara legutóbbi tanácsát kevésbé fogadta meg, talán nem is hallotta szemgúvasztás közben. Reméljük a nem messze döngő óriásléptek, szintén. Lorthon tette merész és bátor, valamint megfontolt és előre gondolkodó, azonban feltartásra nincs szükség. Ha kitekint az ajtón egy meglehetősen nagy csapatot láthat. Ez igaz a szó szorosan vett gyakorlatias értelemben és elméletileg is. Elméletileg azért, mert nagy létszámban vannak vegyesen. Gyakorlatilag pedig azért, mert az élen valóban három bárgyú képű óriás dübög, egyik épp mélán tökeit vakarja. Mögötte így biztonságban kijuthat a csapat, ahogyan Lorthon is megindulhat utánuk. A választás jó, az ellenséges csapat pont az ellenkező irányból közelít, s gnóm is a romváros felé indult el. Salwar feltételezése optimista, bár lehet, hogy lemaradtak a robbanásról. Rlilla az utolsó, Morr'huk után, így öröme teljes lehet, immár távolról vigyorgó három foghíjas mosoly büszke birtokosa lehet. Az óriások látása nem valami jó, bár magasak, a távolban rohanó kis csapatot nem veszik észre, ahogyan úgy látszik a többiek sem. Vagy mégis?*
- ÁÁÁÁÁÁÁLLJ!!! *Hangzik egy üvöltés.*
- HŐŐŐŐ??? *Hangzik egy elmés válasz.*
- ELŐRE NÉZZ TE BIRKA! OTT FUTNAK!!! *Hangzik a magyarázat.*
- HŐŐŐŐŐ??? *Hangzik az elmés és megértő válasz, melyet hirtelen megállás, majd heveny fejvakarás kísér, gyakorlatilag szinkronban a másik hárommal. Ennek köszönhetően a mögöttük feltornyosuló szakadt banda előbb a hat oszlopnak szalad, mit az óriások lába épített fel. Hőseinknek így előnyük támad, mellyel élhetnek, s hamarosan immár a Romváros és Meredély töretlen valósága tárul szemeik elé. Futás közben van idejük csodálkozni, mert az, mi tegnap villa és kúria volt, mára már csak kő és törmelék. Néhány kőhalom alól véres lábak is kilógnak, egy férfi kiloccsant agyvelővel fekszik arccal előre a porban lemeztelenítve. Mellette gyilkosa, egy hatalmas kődarab, melynek a szélére a vér száradt rá, s lustán tükrözi vissza a reggeli nap, lassan melegedő sugarait. A Komor, a Vörös, a Szószátyár, a Méla és a Szende nem tudhatják, hogy a mögöttük lévő csapat, vajon utánuk indult-e, de a visító gnómot még mindig látják, apró lábait kevéssé tudja olyan gyorsan szedni, csak cikázik a törmelék és bedőlt falú házak között. Füst már nincs, a reggel tiszta és harmatos. Némiképp romantikus kép is lehetne, ha kevésbé lenne véres és halott. De a gazdagnegyed ezen része meglehetősen átalakult. A még mindig fújó szél, lassan foglalja keretbe az öt kalandor kezdődő történetét, mely hidegnek, hűvösnek és meglehetősen kacifántosnak indul. Óriásokkal, gnómokkal, halottakkal és elpusztult várossal. Nem beszélve az előttük tátongó szakadékról, melybe, ha nem lassítanak, mindnyájan belepotyognak. Énekel a szél, hangja messzire hallatszik a kanyonnak tűnő repedésben, túloldalára át lehet látni, s a meztelen valóság talán még borzasztóbb, mint ezen az oldalon. Éppenséggel pont e kedvükre való lehet, elhagyatott, fekete, komor és sötét. Némi mozgolódást is látni, de ebből a távolságból nehezen megfigyelhető. Jelenleg az átjutás meglehetősen nehézkes. A gnóm szintén a szakadékba bámul, s kezeit térdén pihentetve piheg.*
- Basszamegbasszamegbasszameg... ez kemény... ez kemény volt... miért nyírtátok ki? *Kérdezi lihegve.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.01 19:36:46
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-01 10:38:53
Üzenet elküldve: 2018-12-01 10:38:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A nagy egyenlőség napja//
//Az önkéntes hangadó//
*A csupasz fenekű eltűnik hatalmas ordibálás közepette, így eme kiváló harcossal Parden immár nem számolhat. Visszagondolva, talán jobb is ez így, ki tudja, hogy a retkes csöves szíve meddig bírta volna az izgalmakat. Parden gyanakodva lép közelebb a bejárathoz, s elővigyázatosan, alaposan megszemlél mindent. Mint az már kívülről is látszott, semmi furcsát nem észlel, egy egyszerűen beszakított ajtó, mely egy felfelé vezető lépcső előtti kis előszobára nyílik. Talán csak a kereten nyikorogva lengedező ajtópántok által keltett zavaró hang az, mire felfigyelhet. Ha belép, a padló szintén egyszerű, valamiféle szőnyeggel borított, majd alig néhány lépés és maga a lépcső. Az előszoba, melybe belép fallal határolt, gyakorlatilag egy üres és dísztelen, apró folyosó mielőtt a felső szintre indulnánk. A lépcsőfeljáró tetején egy félig nyitott ajtó, ahol a csapat egésze eltűnik. Ha Parden hallgatózik, csak néma csendet hallhat, pedig ezelőtt a berobogó hadserege elég lármás társaság benyomását keltette. Most azonban olybá tűnik, vagy valami érte őket, vagy egész egyszerűen lopakodó üzemmódba váltottak. Gond nélkül felrohanhat, néhány alkalommal tompán dübben meg egy-egy faerezetes lépcsőfok, talán kettő ha kissé hangosabban jajdul fel nyekeregve a sietős léptek alatt, esemény nélkül ér fel a félig nyitott ajtóig. Már félúton tapasztalhatja, a hirtelen halkan, majd közeledésére fokozatosan erősödő hegedűszót, mely talán az ajtó mögötti szobából? szűrődhet ki. Olyan ez az egész, mint valami szürreális álom, melyből nem tud felébredni, de mindenesetre a kinti felkelés zaja, a korábbi üvöltések, vagy egyéb városi hangzavar, nem kontárkodik bele ebbe a képbe. Az ajtónyíláson betekintve számtalan világító gyertyát láthat, még étel illata is megcsaphatja orrát. De a csendes hegedűszón kívül, egyéb mozgást, vagy tevékenységet nem észlel.*
- Parden! *Egyetlen szó, mi bentről kihallatszik. Egyetlen pillanatra, aztán semmi, csak a hegedűszó.*
//Az önkéntes hangadó//
*A csupasz fenekű eltűnik hatalmas ordibálás közepette, így eme kiváló harcossal Parden immár nem számolhat. Visszagondolva, talán jobb is ez így, ki tudja, hogy a retkes csöves szíve meddig bírta volna az izgalmakat. Parden gyanakodva lép közelebb a bejárathoz, s elővigyázatosan, alaposan megszemlél mindent. Mint az már kívülről is látszott, semmi furcsát nem észlel, egy egyszerűen beszakított ajtó, mely egy felfelé vezető lépcső előtti kis előszobára nyílik. Talán csak a kereten nyikorogva lengedező ajtópántok által keltett zavaró hang az, mire felfigyelhet. Ha belép, a padló szintén egyszerű, valamiféle szőnyeggel borított, majd alig néhány lépés és maga a lépcső. Az előszoba, melybe belép fallal határolt, gyakorlatilag egy üres és dísztelen, apró folyosó mielőtt a felső szintre indulnánk. A lépcsőfeljáró tetején egy félig nyitott ajtó, ahol a csapat egésze eltűnik. Ha Parden hallgatózik, csak néma csendet hallhat, pedig ezelőtt a berobogó hadserege elég lármás társaság benyomását keltette. Most azonban olybá tűnik, vagy valami érte őket, vagy egész egyszerűen lopakodó üzemmódba váltottak. Gond nélkül felrohanhat, néhány alkalommal tompán dübben meg egy-egy faerezetes lépcsőfok, talán kettő ha kissé hangosabban jajdul fel nyekeregve a sietős léptek alatt, esemény nélkül ér fel a félig nyitott ajtóig. Már félúton tapasztalhatja, a hirtelen halkan, majd közeledésére fokozatosan erősödő hegedűszót, mely talán az ajtó mögötti szobából? szűrődhet ki. Olyan ez az egész, mint valami szürreális álom, melyből nem tud felébredni, de mindenesetre a kinti felkelés zaja, a korábbi üvöltések, vagy egyéb városi hangzavar, nem kontárkodik bele ebbe a képbe. Az ajtónyíláson betekintve számtalan világító gyertyát láthat, még étel illata is megcsaphatja orrát. De a csendes hegedűszón kívül, egyéb mozgást, vagy tevékenységet nem észlel.*
- Parden! *Egyetlen szó, mi bentről kihallatszik. Egyetlen pillanatra, aztán semmi, csak a hegedűszó.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-11-28 16:44:24
Üzenet elküldve: 2018-11-28 16:44:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló fénye//
*A ruhákat tervezi szemügyre venni, amiket Mal valószínűleg a fürdőszobai csók alatt pakolt az ágyra. Nyilvánvaló, mert az a padlódeszka nyikorgás más nem lehetett, most már Cinn bizton tudja az ágyra halmozott ruhából is.
~Honnan van ekkora ruha itthon?~
Felemeli a fehér vászoninget, amit arrébb terít és a sötétkék vászonnadrágot veszi szemügyre, ami ahhoz képest, hogy lazára szabott, amiben akár aludni is lehetne, meglehetősen jó szabással bír. Csak arról nem tud ő sem, hogyan kerültek ezek a házba.*
~Néha tényleg jobban kellene figyelnem Malra…~
- Hm *teríti le a nadrágot is, hümmögve. Számára is rejtély a ruhák eredete.
Mindezek után fordul meg, hogy saját szobájába vonuljon vissza, összekészülni a fürdőhöz. Illetve ő sem tervezi áztatni magát, a vízrózsa tökéletes lesz a számára is, akkor hamarabb térhet vissza majd Lyes társaságába. Aszerint lépne is, de a törölközőbe csavart félmeztelen elf láttán földbe gyökerezik a lába.*
- Ó. Már végeztél is? *lép egyet felé.* Én csak… csak hoztam a bort, meg találtam sajtot és diót. O-ott van az asztalon. *int az asztal felé, és lép is egy felet arra, de aztán vissza is. Tétova egyszemélyes keringő ez zavarában.*
- És úgy látom, Mal valahonnan szerzett rád való hálóruhát *folytatja sűrű pislogások közepette.*
- Nyugalom, nem hálóing, meg sipka. Nem, mint ha nekem az volna. Heh.. *Vagyis van neki, de nem most vallaná be, ha nem muszáj. *Igazából, azt sem tudom, honnan szerezte. Sosem volt ekkora éjszakás vendég nálunk. Ná... vagyis ~ Nála~ lehet, hogy volt, csak nem tudok róla.
*Ahogy beszél, egyre kínosabb irányt vesz, és csak önmagát zavarja bele, de hát zavarban van, és ilyenkor csak úgy folynak ki a száján a meggondolatlan mondatok.*
- Éés azt hiszem, megyek is, vagy mennem kellene *mondja a padlószőnyegnek nagyjából, mert a széles vállak felé nem mer nézni, de elég bután érzi magát ahhoz, hogy valóban megmozduljon, és annak megfelelően, hogy indulni akart, Lyessal felé is lépjen, hacsak ő nem lépett már be korábban. Ha téblábolásnak tűnik, hát valóan az is, mert egy félmeztelen lúdbőröző dalia látványa még az ő logikus agyacskáját is megkutyulja. *
~Fogd be Cela, miket beszélsz már. Tiszta hülyét csinálsz magadból. Indíts a szobádba.~
*Korholja magát.*
- Megyek is, addig öltözz csak fel addig. Nem is zavarok tovább. *Persze csak mondja tovább, ha nem szakítják félbe, és csak óvatos araszolással indul az ajtó felé, akkor pláne, ha az elf még mindig kitölti a keretet.*
*A ruhákat tervezi szemügyre venni, amiket Mal valószínűleg a fürdőszobai csók alatt pakolt az ágyra. Nyilvánvaló, mert az a padlódeszka nyikorgás más nem lehetett, most már Cinn bizton tudja az ágyra halmozott ruhából is.
~Honnan van ekkora ruha itthon?~
Felemeli a fehér vászoninget, amit arrébb terít és a sötétkék vászonnadrágot veszi szemügyre, ami ahhoz képest, hogy lazára szabott, amiben akár aludni is lehetne, meglehetősen jó szabással bír. Csak arról nem tud ő sem, hogyan kerültek ezek a házba.*
~Néha tényleg jobban kellene figyelnem Malra…~
- Hm *teríti le a nadrágot is, hümmögve. Számára is rejtély a ruhák eredete.
Mindezek után fordul meg, hogy saját szobájába vonuljon vissza, összekészülni a fürdőhöz. Illetve ő sem tervezi áztatni magát, a vízrózsa tökéletes lesz a számára is, akkor hamarabb térhet vissza majd Lyes társaságába. Aszerint lépne is, de a törölközőbe csavart félmeztelen elf láttán földbe gyökerezik a lába.*
- Ó. Már végeztél is? *lép egyet felé.* Én csak… csak hoztam a bort, meg találtam sajtot és diót. O-ott van az asztalon. *int az asztal felé, és lép is egy felet arra, de aztán vissza is. Tétova egyszemélyes keringő ez zavarában.*
- És úgy látom, Mal valahonnan szerzett rád való hálóruhát *folytatja sűrű pislogások közepette.*
- Nyugalom, nem hálóing, meg sipka. Nem, mint ha nekem az volna. Heh.. *Vagyis van neki, de nem most vallaná be, ha nem muszáj. *Igazából, azt sem tudom, honnan szerezte. Sosem volt ekkora éjszakás vendég nálunk. Ná... vagyis ~ Nála~ lehet, hogy volt, csak nem tudok róla.
*Ahogy beszél, egyre kínosabb irányt vesz, és csak önmagát zavarja bele, de hát zavarban van, és ilyenkor csak úgy folynak ki a száján a meggondolatlan mondatok.*
- Éés azt hiszem, megyek is, vagy mennem kellene *mondja a padlószőnyegnek nagyjából, mert a széles vállak felé nem mer nézni, de elég bután érzi magát ahhoz, hogy valóban megmozduljon, és annak megfelelően, hogy indulni akart, Lyessal felé is lépjen, hacsak ő nem lépett már be korábban. Ha téblábolásnak tűnik, hát valóan az is, mert egy félmeztelen lúdbőröző dalia látványa még az ő logikus agyacskáját is megkutyulja. *
~Fogd be Cela, miket beszélsz már. Tiszta hülyét csinálsz magadból. Indíts a szobádba.~
*Korholja magát.*
- Megyek is, addig öltözz csak fel addig. Nem is zavarok tovább. *Persze csak mondja tovább, ha nem szakítják félbe, és csak óvatos araszolással indul az ajtó felé, akkor pláne, ha az elf még mindig kitölti a keretet.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-11-24 11:45:20
Üzenet elküldve: 2018-11-24 11:45:20
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy egyenlőség napja//
//Az önkéntes hangadó//
* Nem szól Balfék kapitányra, még egy kicsit büszke is amiatt, hogy nem olyan kis távlatokban tervez, mint a legtöbben; nem elégszik meg egy ház ledöntésével, hanem máris elindul a többi nemes levadászására. Igazán kiemelkedő tagja a kompániának.
Miután ő eltűnik amarra, a hadsereg maradék része bejut az épületbe, aztán el is tűnnek. Talán túl gyorsan történik mindez, úgyhogy Parden gyanakvóan közelíti meg a bejáratot. Először lenéz a padlóra, hogy nem lát-e valami nyilvánvaló csapdát, aztán fel a plafonra. Kiválóan emlékszik még arra, amikor a fehér ruhások fogságába került és azok csak úgy a földhöz nyomták és villámokat szórtak, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Nem akar megint az áldozatukká válni, ezért az évek során megtanult körültekintően viselkedni és bujkálni. Nos, igen – ez járult hozzá ahhoz is, hogy éveken át a hírét sem hallották, legfeljebb néhány utcagyerek a kikötőben.
Ha semmi szokatlant nem lát lent, s ugyanúgy fent sem, akkor rohanni kezd, fel a lépcsőn, mielőtt még lemaradna a legjobb részről – amikor végre keresztül szúrhatja a boszorkány testén vasvilláját, aztán levághatja fejét és kilóbálhatja az erkélyen. Vagy valami ilyesmi. *
//Az önkéntes hangadó//
* Nem szól Balfék kapitányra, még egy kicsit büszke is amiatt, hogy nem olyan kis távlatokban tervez, mint a legtöbben; nem elégszik meg egy ház ledöntésével, hanem máris elindul a többi nemes levadászására. Igazán kiemelkedő tagja a kompániának.
Miután ő eltűnik amarra, a hadsereg maradék része bejut az épületbe, aztán el is tűnnek. Talán túl gyorsan történik mindez, úgyhogy Parden gyanakvóan közelíti meg a bejáratot. Először lenéz a padlóra, hogy nem lát-e valami nyilvánvaló csapdát, aztán fel a plafonra. Kiválóan emlékszik még arra, amikor a fehér ruhások fogságába került és azok csak úgy a földhöz nyomták és villámokat szórtak, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Nem akar megint az áldozatukká válni, ezért az évek során megtanult körültekintően viselkedni és bujkálni. Nos, igen – ez járult hozzá ahhoz is, hogy éveken át a hírét sem hallották, legfeljebb néhány utcagyerek a kikötőben.
Ha semmi szokatlant nem lát lent, s ugyanúgy fent sem, akkor rohanni kezd, fel a lépcsőn, mielőtt még lemaradna a legjobb részről – amikor végre keresztül szúrhatja a boszorkány testén vasvilláját, aztán levághatja fejét és kilóbálhatja az erkélyen. Vagy valami ilyesmi. *
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-11-23 22:15:04
Üzenet elküldve: 2018-11-23 22:15:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló fényénél//
*Sehol senki. A ház csendes, talán már mindenki nyugovóra tért, bár nem emlékszik arra, hogy Cinn több szolgálóról is mesélt volna neki, Mal pedig bizonyára elvonult. ~ Vagy valamelyik sötét sarokban kukkolva őrködik. ~ A gondolatra végigborzong, majd óvatosan, lopva körbenéz. Nem lát senkit, csak a fali gyertyatartókban lévő lassan csepegő gyertyák adta fény borítja a folyosót. ~ Mintha hallottam volna valamit az imént. ~ Kapja fel a tekintetét, talán Cinn jött vissza, majd végignéz magán a gondolatra. Combközéptől lefelé minden látszik. Minden is. ~ Nem lesz ez így jó. ~ Csóválja meg a fejét, mert úgy érzi, mintha szoknyában feszítene. Ismét lopva körbetekint, hogy meggyőződjön arról, hogy senki sem látja, majd megpróbálja legalább lejjebb tornászni magán a fürdőköntöst. Előbb mellkasán feszegeti, aztán lefelé húzogatja, de hiába. Túl széles vállú ő ehhez, valamint magas is. Egyre idegesebb, így nem állhat Cinn elé, még a végén kineveti és oda a varázs. ~ Varázs? Hát varázsolni akarok? ~ Kérdezi magától gondolatban. ~ Atyaég. ~ Dönt. Így ugyan ő oda nem megy, ezért gyorsan visszaszalad a fürdőbe. A köntöst leveszi, szépen kezére hajtja, majd leteszi maga mellé és az imént használt törölközőt tekeri a dereka köré, jó szorosan. Ismét végigméri magát, miközben az ajándékba kapott köntöst ismét alkarjára hajtja, csak szép rendben, katonásan. ~ Így jobb lesz. ~ Bólint egy határozottat. Bár felsőteste csupasz, kissé didergős is az éjjel, de jóval férfiasabb, mint abban a pirinyó szoknyában. ~ Tuti kinevet. De majd megmutatom neki a köntöst. ~ Zavarában máris fülig vörösödik, még füleinek apró csúcsa is piroslik. ~ Meg kell nyugodnom. ~ Fúj két óriásit, majd lerázza a kezeit és két apró nyakkörzést is végez, aztán egy határozott bólintás után kijelölt szobája felé veszi az irányt. A szőnyeg felettébb puha, szinte belesüppednek ápolt ujjai. Egész kellemes érzés, még néhányszor jól bele is mélyeszti, miközben a folyosón néz körbe. ~ Csodás ez a ház. ~ Egy kicsit úgy érzi húzza az időt, de nem tehet róla. Izgul. Egy kicsit jobban, mint valaha. Az ajtó előtt ismét fúj egyet. ~ Vajon milyen belépő legyen? "Helló cica?" Nem, az nem jó, nagyon alpári. "Megjöttem, kedvesem?" Ez meg túl bensőséges. Á, a csudába! ~ Szinte felhorkan magában teszetoszaságán, aztán bólint. Úgy látszik ez némi erőt adhat, mert hirtelen óvatosan a kilincsre teszi a kezét, majd kitárja az ajtót. Ebben a pillanatban kezd mosolyogni, ugyanis Cinnt ott látja az ágynál, amint épp ruhákat rendez. ~ Éééédes... ~ Egy pillanatra legelteti a szemét rajta, majd slendriánul bal vállával megtámaszkodik az ajtófélfában, miközben bal alkarján a köntös lóg, másik kezével a jobb ajtófélát támasztja meg, fent a sarokban. Így ha Cinn megfordul egy teljesen véletlenül vagányul beálló félmeztelen elfet láthat, derekára tekert törölközővel, mezítláb, alkarján összehajtogatott ruhadarabbal. Az elf mosolyog, de semmi kihívó nincs ebben a mosolyban, mely kiválóan jelzi, hogy jelen beállás nem szándékos, inkább amolyan megfigyelő véletlen jellegű.*
- Túl... túl kicsi volt. Furán éreztem magam benne, ne haragudj rám! *Hebegi zavartan mohazöldjeit a lányon tartva, közben alkarját emeli, melyen ott lebeg a köntös.* Kinevettél volna. *Süti le szemét.* Olyan... mintha szoknya lett volna rajtam... *A beállás cseppet sem változik. Addig nem mer mozdulni, míg a lány meg nem szólal.*
- Amúgy elképesztő találmány, hihetetlen kellemes volt! Szinte masszírozta a bőrömet. *Dicséri meg bólogatva hirtelen, a vélhetően beállt csendben a lányt. Közben kezét futtatja végig mellkasán jelzésértékűen. Ez a vízrózsa minden háztartásba kellene.*
*Sehol senki. A ház csendes, talán már mindenki nyugovóra tért, bár nem emlékszik arra, hogy Cinn több szolgálóról is mesélt volna neki, Mal pedig bizonyára elvonult. ~ Vagy valamelyik sötét sarokban kukkolva őrködik. ~ A gondolatra végigborzong, majd óvatosan, lopva körbenéz. Nem lát senkit, csak a fali gyertyatartókban lévő lassan csepegő gyertyák adta fény borítja a folyosót. ~ Mintha hallottam volna valamit az imént. ~ Kapja fel a tekintetét, talán Cinn jött vissza, majd végignéz magán a gondolatra. Combközéptől lefelé minden látszik. Minden is. ~ Nem lesz ez így jó. ~ Csóválja meg a fejét, mert úgy érzi, mintha szoknyában feszítene. Ismét lopva körbetekint, hogy meggyőződjön arról, hogy senki sem látja, majd megpróbálja legalább lejjebb tornászni magán a fürdőköntöst. Előbb mellkasán feszegeti, aztán lefelé húzogatja, de hiába. Túl széles vállú ő ehhez, valamint magas is. Egyre idegesebb, így nem állhat Cinn elé, még a végén kineveti és oda a varázs. ~ Varázs? Hát varázsolni akarok? ~ Kérdezi magától gondolatban. ~ Atyaég. ~ Dönt. Így ugyan ő oda nem megy, ezért gyorsan visszaszalad a fürdőbe. A köntöst leveszi, szépen kezére hajtja, majd leteszi maga mellé és az imént használt törölközőt tekeri a dereka köré, jó szorosan. Ismét végigméri magát, miközben az ajándékba kapott köntöst ismét alkarjára hajtja, csak szép rendben, katonásan. ~ Így jobb lesz. ~ Bólint egy határozottat. Bár felsőteste csupasz, kissé didergős is az éjjel, de jóval férfiasabb, mint abban a pirinyó szoknyában. ~ Tuti kinevet. De majd megmutatom neki a köntöst. ~ Zavarában máris fülig vörösödik, még füleinek apró csúcsa is piroslik. ~ Meg kell nyugodnom. ~ Fúj két óriásit, majd lerázza a kezeit és két apró nyakkörzést is végez, aztán egy határozott bólintás után kijelölt szobája felé veszi az irányt. A szőnyeg felettébb puha, szinte belesüppednek ápolt ujjai. Egész kellemes érzés, még néhányszor jól bele is mélyeszti, miközben a folyosón néz körbe. ~ Csodás ez a ház. ~ Egy kicsit úgy érzi húzza az időt, de nem tehet róla. Izgul. Egy kicsit jobban, mint valaha. Az ajtó előtt ismét fúj egyet. ~ Vajon milyen belépő legyen? "Helló cica?" Nem, az nem jó, nagyon alpári. "Megjöttem, kedvesem?" Ez meg túl bensőséges. Á, a csudába! ~ Szinte felhorkan magában teszetoszaságán, aztán bólint. Úgy látszik ez némi erőt adhat, mert hirtelen óvatosan a kilincsre teszi a kezét, majd kitárja az ajtót. Ebben a pillanatban kezd mosolyogni, ugyanis Cinnt ott látja az ágynál, amint épp ruhákat rendez. ~ Éééédes... ~ Egy pillanatra legelteti a szemét rajta, majd slendriánul bal vállával megtámaszkodik az ajtófélfában, miközben bal alkarján a köntös lóg, másik kezével a jobb ajtófélát támasztja meg, fent a sarokban. Így ha Cinn megfordul egy teljesen véletlenül vagányul beálló félmeztelen elfet láthat, derekára tekert törölközővel, mezítláb, alkarján összehajtogatott ruhadarabbal. Az elf mosolyog, de semmi kihívó nincs ebben a mosolyban, mely kiválóan jelzi, hogy jelen beállás nem szándékos, inkább amolyan megfigyelő véletlen jellegű.*
- Túl... túl kicsi volt. Furán éreztem magam benne, ne haragudj rám! *Hebegi zavartan mohazöldjeit a lányon tartva, közben alkarját emeli, melyen ott lebeg a köntös.* Kinevettél volna. *Süti le szemét.* Olyan... mintha szoknya lett volna rajtam... *A beállás cseppet sem változik. Addig nem mer mozdulni, míg a lány meg nem szólal.*
- Amúgy elképesztő találmány, hihetetlen kellemes volt! Szinte masszírozta a bőrömet. *Dicséri meg bólogatva hirtelen, a vélhetően beállt csendben a lányt. Közben kezét futtatja végig mellkasán jelzésértékűen. Ez a vízrózsa minden háztartásba kellene.*
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-11-23 15:00:23
Üzenet elküldve: 2018-11-23 15:00:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A harag napja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány kapálózni kezd, Syd pedig közel sincs olyan állapotban, hogy ellen tudjon állni a kétségbeesett ficergésnek. Hiába szorítaná a lányt, ő pillanatokon belül földre kerül. Ahogy összerándul az arca, az alapján nem tetszik neki a földet érés. Mond is valamit, látszik, hogy mozog a szája, de Syd egy hangot se hall. Úgy tűnik, egyelőre meg kell barátkoznia a tudattal, hogy egyik érzékszerve, legalábbis átmenetileg cserbenhagyta.*
-Nem hallom, amit mondasz. *Igyekszik olyan levegőmennyiséggel mondani, hogy ne üvöltsön, de érthető legyen, amit mond. Biztos, ami biztos, még mutogat is a fülére, ami valószínűleg még mindig vérzik, szóval ha a lány oda pillant, rájöhet, hogy mi a gond. Kezét nyújtja a tápászkodó lánynak és amennyire tudja, támogatja, de ahogy múlik a sokk, ő maga is egyre nehezebben marad talpon. Csodának érzi, hogy csontja nem törött.*
-A Majorba. Megyünk. Összeszedni magunkat. *Úgy jönnek ki belőle a szavak, mintha egyesével kéne értük könyékig nyúlni a saját torkába. Nem tudja eldönteni, hogy most inkább meggyilkolna valakit, aki ezért az egészért felelős, vagy csak lefeküdne és aludna és mindenki hagyja békén. Lassan, az elf lányt támogatva vonszolja magukat a városból kifelé.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány kapálózni kezd, Syd pedig közel sincs olyan állapotban, hogy ellen tudjon állni a kétségbeesett ficergésnek. Hiába szorítaná a lányt, ő pillanatokon belül földre kerül. Ahogy összerándul az arca, az alapján nem tetszik neki a földet érés. Mond is valamit, látszik, hogy mozog a szája, de Syd egy hangot se hall. Úgy tűnik, egyelőre meg kell barátkoznia a tudattal, hogy egyik érzékszerve, legalábbis átmenetileg cserbenhagyta.*
-Nem hallom, amit mondasz. *Igyekszik olyan levegőmennyiséggel mondani, hogy ne üvöltsön, de érthető legyen, amit mond. Biztos, ami biztos, még mutogat is a fülére, ami valószínűleg még mindig vérzik, szóval ha a lány oda pillant, rájöhet, hogy mi a gond. Kezét nyújtja a tápászkodó lánynak és amennyire tudja, támogatja, de ahogy múlik a sokk, ő maga is egyre nehezebben marad talpon. Csodának érzi, hogy csontja nem törött.*
-A Majorba. Megyünk. Összeszedni magunkat. *Úgy jönnek ki belőle a szavak, mintha egyesével kéne értük könyékig nyúlni a saját torkába. Nem tudja eldönteni, hogy most inkább meggyilkolna valakit, aki ezért az egészért felelős, vagy csak lefeküdne és aludna és mindenki hagyja békén. Lassan, az elf lányt támogatva vonszolja magukat a városból kifelé.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-11-19 22:10:03
Üzenet elküldve: 2018-11-19 22:10:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló fényénél//
*Cilanney könnyen pattanó természete átitatta azt az utolsó csókot, így nagyon is szeretne lehűlni, mielőtt újra egy légtérbe kerül az elffel.
~Nem lesz ez így jó. Túl korai. Túl heves. Túl… minden túl.~
Ezen a bor, amit éppen készít, valószínűleg nem visszavesz majd a lendületből, de tejjel mégsem vendégelheti meg a vendéget. Éppen a poharakat készíti össze, amikor megérzi a rengést. Csörrennek is a szépen munkált üvegek, ö pedig az asztallapba kapaszkodik meg hirtelen. Riadtan pislog körbe, aztán az ablakhoz siet, hogy kinézzen rajta, de hiába húzgálja a spalettát, nem lát semmit. Szürkület, vagy porfelhő, vagy a kettő, de egy lelket sem lát, nem vették ostrom alá a házat, ami megnyugvással tölti el, így aztán visszamegy a poharakhoz. Egy tálcára pakolt egy-egy tálkába diót, sajtot, pár szem szőlőt is a bor mellé, azzal lavíroz felfelé a lépcsőn, egyenesen Lyessal szobájáig. Ott kopogna, de nincsen több keze, így könyökével nyit a kilincsre, de nem fordul be azonnal, csak beszól, kopogás helyett.*
- Lyessal? Itt vagy? Bemehetek? *kérdezi, mert már a fürdőből nem hallott zajokat, talán a rengés nyomta el, vagy már a szobában van, ezt nem tudja, de nem szeretné éppen öltözésen kapni. Nem hall hangot, így megint lök az ajtón, óvatosan belép, és nyugtázza is megkönnyebbülve, hogy Lyes még nem ért vissza, ellenben egy összekészített ruhakupac várakozik az ágyán.
~Ez a piszok Mal.~
Eszébe jut, hogy a csók után, vagy közben, hallotta a nyikorgós padlódeszkát, s most már tudja is, hogy valóban járt erre Mal. Mégpedig pizsamafélét hozhatott.
Cilanney leteszi a tálcát a kandalló előtti kis asztalkára, majd az ágy felé indul, hogy szemrevételezze azt a kupacot, vajon megfelelő lesz-e Lyessalnak.*
*Cilanney könnyen pattanó természete átitatta azt az utolsó csókot, így nagyon is szeretne lehűlni, mielőtt újra egy légtérbe kerül az elffel.
~Nem lesz ez így jó. Túl korai. Túl heves. Túl… minden túl.~
Ezen a bor, amit éppen készít, valószínűleg nem visszavesz majd a lendületből, de tejjel mégsem vendégelheti meg a vendéget. Éppen a poharakat készíti össze, amikor megérzi a rengést. Csörrennek is a szépen munkált üvegek, ö pedig az asztallapba kapaszkodik meg hirtelen. Riadtan pislog körbe, aztán az ablakhoz siet, hogy kinézzen rajta, de hiába húzgálja a spalettát, nem lát semmit. Szürkület, vagy porfelhő, vagy a kettő, de egy lelket sem lát, nem vették ostrom alá a házat, ami megnyugvással tölti el, így aztán visszamegy a poharakhoz. Egy tálcára pakolt egy-egy tálkába diót, sajtot, pár szem szőlőt is a bor mellé, azzal lavíroz felfelé a lépcsőn, egyenesen Lyessal szobájáig. Ott kopogna, de nincsen több keze, így könyökével nyit a kilincsre, de nem fordul be azonnal, csak beszól, kopogás helyett.*
- Lyessal? Itt vagy? Bemehetek? *kérdezi, mert már a fürdőből nem hallott zajokat, talán a rengés nyomta el, vagy már a szobában van, ezt nem tudja, de nem szeretné éppen öltözésen kapni. Nem hall hangot, így megint lök az ajtón, óvatosan belép, és nyugtázza is megkönnyebbülve, hogy Lyes még nem ért vissza, ellenben egy összekészített ruhakupac várakozik az ágyán.
~Ez a piszok Mal.~
Eszébe jut, hogy a csók után, vagy közben, hallotta a nyikorgós padlódeszkát, s most már tudja is, hogy valóban járt erre Mal. Mégpedig pizsamafélét hozhatott.
Cilanney leteszi a tálcát a kandalló előtti kis asztalkára, majd az ágy felé indul, hogy szemrevételezze azt a kupacot, vajon megfelelő lesz-e Lyessalnak.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-11-16 13:22:37
Üzenet elküldve: 2018-11-16 13:22:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A nagy egyenlőség napja//
//Az önkéntes hangadó//
*A díszes társaságot nem lopakodó üzemmódra, s settenkedő gépezetnek tervezték annyi ár bizonyos. Azonban furcsa mód, nem érkeznek őrök, nem menekülnek sikoltva kifelé, még néhány perccel később sem. Egyedül a pucér seggű álldogál, mert ő külön utasítást kap. Amint meghallja Parden parancsát, magához képest fogatlan gonosz vigyorra húzódik a szája:*
- Értettem, uram! *Vágja haptákba magát, s el is rohan azonnal nemes vadászatra. Az ajtóval ellenkező irányba, az utca túloldala felé. Hiába, Pucérfeneket, nem az eszéért szeretjük, főleg, hogy valószínűleg az ajtólapon hagyta annak jelentős tartalmát. Parden persze még utána kiálthat, vagy hagyja, hadd teljesítse be önnön sorsát, csak remélni lehet, hogy nem egy szerencsétlen szegényről tépi le a kiszemelt ruhát, hogy még likasabban érkezzen vissza. Bár az utca most csendes és kihalt. A kis csapat várakozó állásponton, Pardenre függesztett tekintettel, majd elhangzik a varázsszó. Nem fogják fel az előre és az utánam közötti különbséget, jól képzett a banda. Úgy tódulnak be a az ajtón, mint a megveszekedett birkacsorda etetés idején a vájúhoz. Szinte beszorulnak a két félfa közé, pedig az ajtó erősen megviselt állapotban van a fejelgetéstől, talán még kissé ki is tágult. Ettől függetlenül persze, tekintve, hogy mindenki egyszerre kívánja a főnök parancsát teljesíteni, némi küszködés kell, végül mindenki bejut. Üvöltve. Ezt követően Parden is, jó irányítóhoz méltan követve a többieket belép a házba. Érdekes. Ha balra néz falat lát, ha jobbra néz falat lát, pedig valószínűleg meg mert volna rá esküdni, hogy az ajtónyílás mellett mindkét oldalt ablakok helyezkedtek el, amik további szobákat sejtetnek. A berongyoló tizenegynéhány követője sem látszik már. Talán felviharzottak a lépcsőn, ez esetben viszont sietni kellene, nehogy a felszaladók ne tudjanak parancsolni maguknak. A lépcső előtt semmi akadályt, semmi hangot nem észlel, csak az a két fal a furcsa, semmi más. Az az igazság, hogy be is vannak vakolva, mintha a ház csupán a felfelé vezető lépcsőből és az emeletből állna. Nincs más lehetőség, mint felfelé próbálkozni.*
//Az önkéntes hangadó//
*A díszes társaságot nem lopakodó üzemmódra, s settenkedő gépezetnek tervezték annyi ár bizonyos. Azonban furcsa mód, nem érkeznek őrök, nem menekülnek sikoltva kifelé, még néhány perccel később sem. Egyedül a pucér seggű álldogál, mert ő külön utasítást kap. Amint meghallja Parden parancsát, magához képest fogatlan gonosz vigyorra húzódik a szája:*
- Értettem, uram! *Vágja haptákba magát, s el is rohan azonnal nemes vadászatra. Az ajtóval ellenkező irányba, az utca túloldala felé. Hiába, Pucérfeneket, nem az eszéért szeretjük, főleg, hogy valószínűleg az ajtólapon hagyta annak jelentős tartalmát. Parden persze még utána kiálthat, vagy hagyja, hadd teljesítse be önnön sorsát, csak remélni lehet, hogy nem egy szerencsétlen szegényről tépi le a kiszemelt ruhát, hogy még likasabban érkezzen vissza. Bár az utca most csendes és kihalt. A kis csapat várakozó állásponton, Pardenre függesztett tekintettel, majd elhangzik a varázsszó. Nem fogják fel az előre és az utánam közötti különbséget, jól képzett a banda. Úgy tódulnak be a az ajtón, mint a megveszekedett birkacsorda etetés idején a vájúhoz. Szinte beszorulnak a két félfa közé, pedig az ajtó erősen megviselt állapotban van a fejelgetéstől, talán még kissé ki is tágult. Ettől függetlenül persze, tekintve, hogy mindenki egyszerre kívánja a főnök parancsát teljesíteni, némi küszködés kell, végül mindenki bejut. Üvöltve. Ezt követően Parden is, jó irányítóhoz méltan követve a többieket belép a házba. Érdekes. Ha balra néz falat lát, ha jobbra néz falat lát, pedig valószínűleg meg mert volna rá esküdni, hogy az ajtónyílás mellett mindkét oldalt ablakok helyezkedtek el, amik további szobákat sejtetnek. A berongyoló tizenegynéhány követője sem látszik már. Talán felviharzottak a lépcsőn, ez esetben viszont sietni kellene, nehogy a felszaladók ne tudjanak parancsolni maguknak. A lépcső előtt semmi akadályt, semmi hangot nem észlel, csak az a két fal a furcsa, semmi más. Az az igazság, hogy be is vannak vakolva, mintha a ház csupán a felfelé vezető lépcsőből és az emeletből állna. Nincs más lehetőség, mint felfelé próbálkozni.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-11-15 18:48:23
Üzenet elküldve: 2018-11-15 18:48:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy egyenlőség napja//
// Az önkéntes hangadó //
* Eljött hát a város legjavának ideje. Részéről letudta a beszélgetést a nővel és mivel amaz sem erősködik, így lezártnak tekinti a csevejt. Mikor meghallja a jó hírt, démoni vigyor ül ki az arcára és kiáltozni kezd. *
– Sikerült! Megcsináltuk, bizony! Most pedig… * Izgalmában alig tudja tartani a vasvillát, de a bejárat felé suhint fegyverével. *
– Vigyetek, amit csak akartok, öljétek meg a ház összes lakóját, kivéve azt a gonosz boszorkányt odafent! Azt hagyjátok ránk, bizony! Hehe… Majd mi jól megöljük a gonosz fehér ruhást, bizony! Te meg… * Néz a meztelen seggűre és némileg bizalmasabb hangerővel szól hozzá. *
– Keress egy gonosz nemest és üsd agyon – bizony, hehe, üsd agyon – aztán vedd el a ruháját! Hehe, bizony, vedd el! Most pedig ELŐRE! * Szándékosan nem a másik, hasonló – és mégis egészen más – szót, azt a bizonyos "Utánam!"-ot használja. Ha kiderül, hogy áruló van köztük, nem ő akar lenni az első, aki belerohan a fehér ruhások csapdájába. Az évek során sokat tanult, így például az elővigyázatosságot is elsajátította. Mindazonáltal az utcán ácsorogni sem túl biztonságos, hiszen bármikor megérkezhet az ellenség felmentőserege, úgyhogy aztán ő is odaszalad a bejárathoz és megpróbál bejutni. Célegyenesen az emeletre vezető lépcsőt keresi, hogy mihamarabb találkozhasson a bájos úri hölggyel. *
// Az önkéntes hangadó //
* Eljött hát a város legjavának ideje. Részéről letudta a beszélgetést a nővel és mivel amaz sem erősködik, így lezártnak tekinti a csevejt. Mikor meghallja a jó hírt, démoni vigyor ül ki az arcára és kiáltozni kezd. *
– Sikerült! Megcsináltuk, bizony! Most pedig… * Izgalmában alig tudja tartani a vasvillát, de a bejárat felé suhint fegyverével. *
– Vigyetek, amit csak akartok, öljétek meg a ház összes lakóját, kivéve azt a gonosz boszorkányt odafent! Azt hagyjátok ránk, bizony! Hehe… Majd mi jól megöljük a gonosz fehér ruhást, bizony! Te meg… * Néz a meztelen seggűre és némileg bizalmasabb hangerővel szól hozzá. *
– Keress egy gonosz nemest és üsd agyon – bizony, hehe, üsd agyon – aztán vedd el a ruháját! Hehe, bizony, vedd el! Most pedig ELŐRE! * Szándékosan nem a másik, hasonló – és mégis egészen más – szót, azt a bizonyos "Utánam!"-ot használja. Ha kiderül, hogy áruló van köztük, nem ő akar lenni az első, aki belerohan a fehér ruhások csapdájába. Az évek során sokat tanult, így például az elővigyázatosságot is elsajátította. Mindazonáltal az utcán ácsorogni sem túl biztonságos, hiszen bármikor megérkezhet az ellenség felmentőserege, úgyhogy aztán ő is odaszalad a bejárathoz és megpróbál bejutni. Célegyenesen az emeletre vezető lépcsőt keresi, hogy mihamarabb találkozhasson a bájos úri hölggyel. *
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-11-15 17:33:15
Üzenet elküldve: 2018-11-15 17:33:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló fényénél//
*Halkan kacag fel zubbonyára mutatva, miután egy kissé szétválnak ajkaik, még nem ereszti a lányt, csak kissé zavartan mosolyogva néz a hasadásra. A mellkasán lévő kéz melegségébe beleborul, mert érezni akarja, azt is, hogy a lány érezze minden egyes szívdobbanását. Mert heves az a szív, ó nagyon heves. Karjaiba kapná, s vinné, de Lyessal úriember, s ekképp is kell viselkednie, így csak jóleső tekintete ismét a lányt fürkészi, vajon számára is oly sokat jelentette a befejezett pillanat? Némiképp elégedett, s a pillanat hiányát kissé tompítja a lány tekintete. ~ Hát neki is jó volt! ~ szinte ujjongana magában. Valahogy ismét kamasznak érzi magát, egy élet előtt álló serdülő ifjúnak, ki megkapta az első csókját. Száján érzi az ízt még, s nem rest rejtve ismét megízlelni azt, persze ezt nyilvánosan nem tenné. Az íz már épp tovatűnne, de mielőtt végképp elkapná a csalódás hűvös szele kap még, de még hogy kap belőle. A mellkasán végigfutó apró kezet figyeli, s nem mozdul miként az felfelé közeledik, mikor megragadja zubbonyát félig már önként, félig kényszerrel közelít piros cseresznyeszín ajkakhoz, hogy lehunyt szemmel ismételje meg előbbi mozdulatát. Ezúttal már kevésbé tartózkodó, jóllehet korábban sem volt igazán az, kezeit a lány körén fonja, s a gyengéd erőszak egész testét a lányéhoz préseli, immár érezni szeretné minden porcikáját. Segítségére van az ajtófélfa, s egyik keze önálló útra indul a gerinc mentén, egészen a derékig, hogy ott állapodjon meg, s fejtsen ki egy gyengébb húzást maga felé. A lelki vonzalom, úgy hiszi már régóta megvolt, a beszélgetések, a nevetés, a feddő szavak, most mind-mind elméjében teleírt lapokon duzzadnak, Cinn tölti ki, minden gondolatát. A csókok után azonban erőteljes késztetést érez, hogy a lelki vonzalmat már fizikailag is beteljesítse, ez így nem elég, ez így kevés, s sóhajtva veszi tudomásul, hogy jelenleg nem lesz folytatás. Persze szemei mosolyognak miközben válaszol:*
- Kiváló döntés, hölgyem! Magam is hasonlóan választottam volna. *Kacag fel, s Cinn arcát lágyan és szeretettel simítja végig hüvelykujjával.*
- Igen, tudom. *Bólint, hisz úgy hiszi mindent megértett, mit előbb a lány elmondott, mert minden apró szavára figyelt.* Rendben van... de... siess vissza, Cinn. *Sóhajtja csillogó szemekkel, s elárvultan. Addig néz a lány után, míg távolodó hangját hallja, legszívesebben visszatartaná, hogy együtt fürödjenek meg. Majd telve az élményekkel gombolja ki elhasadt zubbonyát, majd nadrágját. Gondosan összehajtva teszi le mindkettőt, majd az alsó ruházat kerül sorra, nem telik el csak pár pillanat, s Lyessal úgy áll ott, ahogyan alkotója megteremtette. Gondosan veszi sorra a folyamatot, melyet Cinn az elébb felvázolt. Elsőnek a pumpát nézi meg, de csak néhányat tud rajta mozdítani, Mal valóban felkészítette már. Beáll a megfelelő helyre, majd megnyitja a vizet. Persze felszisszen, mert nem jól állítja be, de aztán mindent kiigazít. Ekkor érzi meg azt az átható rengést, hallani sok mindent nem hall, mert a vízsugár fülébe ér, lehunyt szemmel fordítja bele arcát, jól esik neki a víz, de szüntelen a lányra és felébredt vágyaira gondol. Ösztöneinek nem tud parancsolni, s a víz sem segít. Némiképp zavarban van, csak remélni tudja, hogy a jelek eltűnnek, mire beér a szobába, az mégiscsak furcsa lenne, ha visszaöltözve keresztbe tett lábbal várná a lányt. Ettől még inkább zavarba jön, emellett pedig sietni is akar.*
- Iszol egy pohár bort, kellemesen elcsevegtek, aztán lefekszel aludni. Úgy van. Biztos így lesz. *Mondogatja magának, de egyre csak a vörös, lágy esésű haj, a lencsék mögött megbújó huncut indigó és az édes illat jár az eszében.*
- Szedd már össze magad. *Mossa meg arcát még egyszer, de persze nem segít. Felsóhajt, s úgy adja át magát az érzésnek. Gondosan elzár mindent, mielőtt kilép a rózsa alól, majd egy alapos törölközés után felveszi a köntöst. Kissé szűkre szabták, Lyessal elég vállas, emellett jóval magasabb is, mint talán előző gazdája volt. Azért takar, hellyel közzel, talán a lábszár kissé jobban látszik, mint illő volna, a köntös szinte csupán combközépig ér. Zavarában egy kissé előrehajol, hogy ellenőrizze mi az, ami látszik, de talán szerencséje van, s úgy ítéli meg, hogy minden rendben. Furcsa mód még mindig érzi a rengést, de egyebet nem hall, így betudja a házban működő gépek sorának, főleg, hogy a rengés lassan meg is szűnik. Ruháit összekapkodva indul ki a fürdőből, s immár a szoba felé tart, reménykedő tekintettel kukucskál előre, hátha meglátja a lány alakját.*
*Halkan kacag fel zubbonyára mutatva, miután egy kissé szétválnak ajkaik, még nem ereszti a lányt, csak kissé zavartan mosolyogva néz a hasadásra. A mellkasán lévő kéz melegségébe beleborul, mert érezni akarja, azt is, hogy a lány érezze minden egyes szívdobbanását. Mert heves az a szív, ó nagyon heves. Karjaiba kapná, s vinné, de Lyessal úriember, s ekképp is kell viselkednie, így csak jóleső tekintete ismét a lányt fürkészi, vajon számára is oly sokat jelentette a befejezett pillanat? Némiképp elégedett, s a pillanat hiányát kissé tompítja a lány tekintete. ~ Hát neki is jó volt! ~ szinte ujjongana magában. Valahogy ismét kamasznak érzi magát, egy élet előtt álló serdülő ifjúnak, ki megkapta az első csókját. Száján érzi az ízt még, s nem rest rejtve ismét megízlelni azt, persze ezt nyilvánosan nem tenné. Az íz már épp tovatűnne, de mielőtt végképp elkapná a csalódás hűvös szele kap még, de még hogy kap belőle. A mellkasán végigfutó apró kezet figyeli, s nem mozdul miként az felfelé közeledik, mikor megragadja zubbonyát félig már önként, félig kényszerrel közelít piros cseresznyeszín ajkakhoz, hogy lehunyt szemmel ismételje meg előbbi mozdulatát. Ezúttal már kevésbé tartózkodó, jóllehet korábban sem volt igazán az, kezeit a lány körén fonja, s a gyengéd erőszak egész testét a lányéhoz préseli, immár érezni szeretné minden porcikáját. Segítségére van az ajtófélfa, s egyik keze önálló útra indul a gerinc mentén, egészen a derékig, hogy ott állapodjon meg, s fejtsen ki egy gyengébb húzást maga felé. A lelki vonzalom, úgy hiszi már régóta megvolt, a beszélgetések, a nevetés, a feddő szavak, most mind-mind elméjében teleírt lapokon duzzadnak, Cinn tölti ki, minden gondolatát. A csókok után azonban erőteljes késztetést érez, hogy a lelki vonzalmat már fizikailag is beteljesítse, ez így nem elég, ez így kevés, s sóhajtva veszi tudomásul, hogy jelenleg nem lesz folytatás. Persze szemei mosolyognak miközben válaszol:*
- Kiváló döntés, hölgyem! Magam is hasonlóan választottam volna. *Kacag fel, s Cinn arcát lágyan és szeretettel simítja végig hüvelykujjával.*
- Igen, tudom. *Bólint, hisz úgy hiszi mindent megértett, mit előbb a lány elmondott, mert minden apró szavára figyelt.* Rendben van... de... siess vissza, Cinn. *Sóhajtja csillogó szemekkel, s elárvultan. Addig néz a lány után, míg távolodó hangját hallja, legszívesebben visszatartaná, hogy együtt fürödjenek meg. Majd telve az élményekkel gombolja ki elhasadt zubbonyát, majd nadrágját. Gondosan összehajtva teszi le mindkettőt, majd az alsó ruházat kerül sorra, nem telik el csak pár pillanat, s Lyessal úgy áll ott, ahogyan alkotója megteremtette. Gondosan veszi sorra a folyamatot, melyet Cinn az elébb felvázolt. Elsőnek a pumpát nézi meg, de csak néhányat tud rajta mozdítani, Mal valóban felkészítette már. Beáll a megfelelő helyre, majd megnyitja a vizet. Persze felszisszen, mert nem jól állítja be, de aztán mindent kiigazít. Ekkor érzi meg azt az átható rengést, hallani sok mindent nem hall, mert a vízsugár fülébe ér, lehunyt szemmel fordítja bele arcát, jól esik neki a víz, de szüntelen a lányra és felébredt vágyaira gondol. Ösztöneinek nem tud parancsolni, s a víz sem segít. Némiképp zavarban van, csak remélni tudja, hogy a jelek eltűnnek, mire beér a szobába, az mégiscsak furcsa lenne, ha visszaöltözve keresztbe tett lábbal várná a lányt. Ettől még inkább zavarba jön, emellett pedig sietni is akar.*
- Iszol egy pohár bort, kellemesen elcsevegtek, aztán lefekszel aludni. Úgy van. Biztos így lesz. *Mondogatja magának, de egyre csak a vörös, lágy esésű haj, a lencsék mögött megbújó huncut indigó és az édes illat jár az eszében.*
- Szedd már össze magad. *Mossa meg arcát még egyszer, de persze nem segít. Felsóhajt, s úgy adja át magát az érzésnek. Gondosan elzár mindent, mielőtt kilép a rózsa alól, majd egy alapos törölközés után felveszi a köntöst. Kissé szűkre szabták, Lyessal elég vállas, emellett jóval magasabb is, mint talán előző gazdája volt. Azért takar, hellyel közzel, talán a lábszár kissé jobban látszik, mint illő volna, a köntös szinte csupán combközépig ér. Zavarában egy kissé előrehajol, hogy ellenőrizze mi az, ami látszik, de talán szerencséje van, s úgy ítéli meg, hogy minden rendben. Furcsa mód még mindig érzi a rengést, de egyebet nem hall, így betudja a házban működő gépek sorának, főleg, hogy a rengés lassan meg is szűnik. Ruháit összekapkodva indul ki a fürdőből, s immár a szoba felé tart, reménykedő tekintettel kukucskál előre, hátha meglátja a lány alakját.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-11-13 20:04:51
Üzenet elküldve: 2018-11-13 20:04:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A harag napja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Villanás, majd hirtelen sötétség. Naenak ideje sincs felfogni, mégis mi a franc történik körülötte, minden egy pillanat alatt történik.
Épp csak résnyire sikerül kinyitnia szemeit, mintha könnyezne, minden olyan homályos és életlen. És minden olyan... olyan zöld.
Nagy nehezen feltápászkodik, alkarjára támaszkodva, hunyorogva szemléli környezetét. Hatalmas. égbe nyúló fákat lát, a lombok között átszűrődő kósza napsugarak egyenesen a szemébe világítanak. Valahogy mégsem bántja. Nagyon ismerős neki a hely, mintha már járt volna itt.
Magas, sötét, formátlan alak emelkedik felé, közel hajol hozzá, de mintha nem is lenne arca.*
-Kicsi Wyn *a hang mély, megnyugtató* -Eltört a bokád.
*Elviselhetetlen fájdalom téríti magához. A füle kegyetlenül zúg, a szemeit csak nagy nehezen tudja kinyitni, hirtelen nem is tudja hol van. Egyelőre annyit érzékel csak, hogy valaki cipeli. De mégis ki a franc?*
-Eressz! *morogja erőtlenül, majd el is kezd kapálózni, aminek eredményeképpen egyből a földön landol, és alaposan beveri a bokáját. Fájdalmában rögtön fel is ordít, olyan hangosan, hogy szinte az egész hely visszhangzik. Viszont egyből ki is pattannak szemei, ekkor tűnik fel neki, hogy minden eggyé vált a földdel és épp egy romhalmaz tetején csücsül, aki pedig cipelte őt, nem más, mint volt őrmestere.*
-A robbanás... *motyog maga elé, majd egyenesem Sydre néz* -Az a fasz felrobbantott mindent.
*Minden erejét össze kell szednie, hogy fel tudja vakarni magát a földről, s ha a másik segítő kezet nyújt, bár máskor elküldené a picsába, most szívesen elfogadja.
Nem tudja hova mennek, de minél hamarabb el akar tűnni innen.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.13 20:06:33
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Villanás, majd hirtelen sötétség. Naenak ideje sincs felfogni, mégis mi a franc történik körülötte, minden egy pillanat alatt történik.
Épp csak résnyire sikerül kinyitnia szemeit, mintha könnyezne, minden olyan homályos és életlen. És minden olyan... olyan zöld.
Nagy nehezen feltápászkodik, alkarjára támaszkodva, hunyorogva szemléli környezetét. Hatalmas. égbe nyúló fákat lát, a lombok között átszűrődő kósza napsugarak egyenesen a szemébe világítanak. Valahogy mégsem bántja. Nagyon ismerős neki a hely, mintha már járt volna itt.
Magas, sötét, formátlan alak emelkedik felé, közel hajol hozzá, de mintha nem is lenne arca.*
-Kicsi Wyn *a hang mély, megnyugtató* -Eltört a bokád.
*Elviselhetetlen fájdalom téríti magához. A füle kegyetlenül zúg, a szemeit csak nagy nehezen tudja kinyitni, hirtelen nem is tudja hol van. Egyelőre annyit érzékel csak, hogy valaki cipeli. De mégis ki a franc?*
-Eressz! *morogja erőtlenül, majd el is kezd kapálózni, aminek eredményeképpen egyből a földön landol, és alaposan beveri a bokáját. Fájdalmában rögtön fel is ordít, olyan hangosan, hogy szinte az egész hely visszhangzik. Viszont egyből ki is pattannak szemei, ekkor tűnik fel neki, hogy minden eggyé vált a földdel és épp egy romhalmaz tetején csücsül, aki pedig cipelte őt, nem más, mint volt őrmestere.*
-A robbanás... *motyog maga elé, majd egyenesem Sydre néz* -Az a fasz felrobbantott mindent.
*Minden erejét össze kell szednie, hogy fel tudja vakarni magát a földről, s ha a másik segítő kezet nyújt, bár máskor elküldené a picsába, most szívesen elfogadja.
Nem tudja hova mennek, de minél hamarabb el akar tűnni innen.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.13 20:06:33
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2115-2134