Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-10 17:01:56
Üzenet elküldve: 2021-03-10 17:01:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Xavy gondolatai a kis csuhás körül forognak a séta alatt, aminek biztos örülne a kopasz. Viszont a romokat elérve már a feladatra koncentrál. Halad is előre egyenesen a polgári épületekig. Ott aztán bele is vág a kutatásba, de ez nem éppen kis falatnak tűnik. Sok épület van itt egy kicsi gnóm számára. Eredménytelen kutatása után végül leteszi magát az egyik kőre, amikor is megüti a fülét valaki kiabálása. A környező házak eddig nem tűntek lakottnak, talán a Meredély közelsége lehet ennek az oka. Így aztán kizárható az a tény, hogy valaki a szomszéd kutyáját bántja. Ez aztán feltüzeli gnómunkat, aki rögvest neki indul teljes mellszélességével, hogy védelmezze a kutyát. Mielőtt beérne a rom mögé egy koszos, csapzott bundájú sárga kutyával találja szembe magát. Az állat elviharzik mellette, mintha Xavy ott sem volna. Amellett a tény mellett sem rohanhatunk el, hogy kis hősünk milyen bátor, mert bárkivel szembe találhatja magát. A legelvetemültebb orktól kezdve a legnyápicabb tündérig. Ám ezúttal egyikbe sem botlik bele, mert akit megpillant az ismerős is lehet számára. Magas, karcsú alak hegyes fülekkel. Ezúttal elegáns szürke vadásznadrág és barna szarvasbőr kabát virít rajta. Hosszú szőke haja vízesésként borul vállaira.*
- Te, te, te, te vagy az a kis dög, aki kigáncsolt és aztán ellopta a naplómat. Az az ital az enyém és csakis az enyém!* Azzal neki rugaszkodik, hogy nagy lendülettel felrúgja. Ám a gnóm ügyesebb és gyorsabb is, mint a pökhendi elf. Most nála az előny, hogy kedve szerint alakítsa a történéseket.*
* Xavy gondolatai a kis csuhás körül forognak a séta alatt, aminek biztos örülne a kopasz. Viszont a romokat elérve már a feladatra koncentrál. Halad is előre egyenesen a polgári épületekig. Ott aztán bele is vág a kutatásba, de ez nem éppen kis falatnak tűnik. Sok épület van itt egy kicsi gnóm számára. Eredménytelen kutatása után végül leteszi magát az egyik kőre, amikor is megüti a fülét valaki kiabálása. A környező házak eddig nem tűntek lakottnak, talán a Meredély közelsége lehet ennek az oka. Így aztán kizárható az a tény, hogy valaki a szomszéd kutyáját bántja. Ez aztán feltüzeli gnómunkat, aki rögvest neki indul teljes mellszélességével, hogy védelmezze a kutyát. Mielőtt beérne a rom mögé egy koszos, csapzott bundájú sárga kutyával találja szembe magát. Az állat elviharzik mellette, mintha Xavy ott sem volna. Amellett a tény mellett sem rohanhatunk el, hogy kis hősünk milyen bátor, mert bárkivel szembe találhatja magát. A legelvetemültebb orktól kezdve a legnyápicabb tündérig. Ám ezúttal egyikbe sem botlik bele, mert akit megpillant az ismerős is lehet számára. Magas, karcsú alak hegyes fülekkel. Ezúttal elegáns szürke vadásznadrág és barna szarvasbőr kabát virít rajta. Hosszú szőke haja vízesésként borul vállaira.*
- Te, te, te, te vagy az a kis dög, aki kigáncsolt és aztán ellopta a naplómat. Az az ital az enyém és csakis az enyém!* Azzal neki rugaszkodik, hogy nagy lendülettel felrúgja. Ám a gnóm ügyesebb és gyorsabb is, mint a pökhendi elf. Most nála az előny, hogy kedve szerint alakítsa a történéseket.*
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-10 07:43:08
Üzenet elküldve: 2021-03-10 07:43:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Séta közben, míg a Meredély szélétől kezd el kutakodni az jár a fejében, hogy milyen segítőkész volt az a fiú a könyvtárban. ~Biztos sokan megpróbálják átvágni míg az öreg alszik. ~ Valóban ez a módszer szerinte is megfelelő, hiszen a térkép átfésülésénél is ezt alkalmazta, elindul az egyik oldalról és folyamatosan tart a másik oldal felé. A Nyárfa utca körül viszont úgy látta csak nagyobb lakóházak vannak, így a kúriákkal tűzdelt részen gyorsabban áthalad, csak aztán kezd el keresgélni alaposabban. Viszont hosszas keresgélés sem igazán vezeti nyomra, mintha tűt keresne a szénaboglyában.*
-Francokat. *Sóhajt, miközben leül pihenni egy kőrakásra. Ekkor üti meg a fülét a kiabálás és a nyüszítés. Úgy tudja a környéket a tehetősebbek elhagyták, és a fosztogatók prédájául maradt nagyjából minden, ami ép volt. Viszont már eltelt egy kis idő a lázadás óta, akik pedig itt maradtak ez idő alatt ismét lakhatóvá tehették az épségben maradt épületeket. Nem igazán szereti, ha védtelen állatokat vernek, csak hogy fitogtassák az erejüket, azonban ez az emberekre igencsak jellemző, úgy tapasztalta. Feláll, mert ez az első értelmes beszéd, amit a keresgélés során hall, talán ha korábban is itt laktak, tudnak neki segíteni. Nagy léptekkel siet a hang elébe és áll be az alak és a kutya közé.*
-Hékás! HÉKÁS! *Emeli fel a hangját míg meg nem pillantja a személyt, így talán majd azt feltételezi róla, hogy termetesebb. Bár miután megpillantja nyilván minden egyből világos lesz, de addig is nála a meglepetés ereje, hogy kicsit elterelje a témát és egyben felhívja magára a figyelmet.*
-Mi TÖRTÉNIK ITTEN?! *Még trappol is egy kicsit, odaverve a csizmája talpát.*
*Séta közben, míg a Meredély szélétől kezd el kutakodni az jár a fejében, hogy milyen segítőkész volt az a fiú a könyvtárban. ~Biztos sokan megpróbálják átvágni míg az öreg alszik. ~ Valóban ez a módszer szerinte is megfelelő, hiszen a térkép átfésülésénél is ezt alkalmazta, elindul az egyik oldalról és folyamatosan tart a másik oldal felé. A Nyárfa utca körül viszont úgy látta csak nagyobb lakóházak vannak, így a kúriákkal tűzdelt részen gyorsabban áthalad, csak aztán kezd el keresgélni alaposabban. Viszont hosszas keresgélés sem igazán vezeti nyomra, mintha tűt keresne a szénaboglyában.*
-Francokat. *Sóhajt, miközben leül pihenni egy kőrakásra. Ekkor üti meg a fülét a kiabálás és a nyüszítés. Úgy tudja a környéket a tehetősebbek elhagyták, és a fosztogatók prédájául maradt nagyjából minden, ami ép volt. Viszont már eltelt egy kis idő a lázadás óta, akik pedig itt maradtak ez idő alatt ismét lakhatóvá tehették az épségben maradt épületeket. Nem igazán szereti, ha védtelen állatokat vernek, csak hogy fitogtassák az erejüket, azonban ez az emberekre igencsak jellemző, úgy tapasztalta. Feláll, mert ez az első értelmes beszéd, amit a keresgélés során hall, talán ha korábban is itt laktak, tudnak neki segíteni. Nagy léptekkel siet a hang elébe és áll be az alak és a kutya közé.*
-Hékás! HÉKÁS! *Emeli fel a hangját míg meg nem pillantja a személyt, így talán majd azt feltételezi róla, hogy termetesebb. Bár miután megpillantja nyilván minden egyből világos lesz, de addig is nála a meglepetés ereje, hogy kicsit elterelje a témát és egyben felhívja magára a figyelmet.*
-Mi TÖRTÉNIK ITTEN?! *Még trappol is egy kicsit, odaverve a csizmája talpát.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-09 19:14:09
Üzenet elküldve: 2021-03-09 19:14:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* A gnóm lány megtalált mindent, amire szüksége volt a Könyvtárban. Még csak igénybe sem kellett vennie a továbbiakban az öreg meg a kis kopasz segítségét. Pedig szerencsétlen kisördög égett a vágytól, hogy Xavy kedvébe járjon. Amikor ezt közlik vele legörbül a szája széle egy pillanatra, de aztán hamar visszatér a régibe.*
- Ugyan nincs mit! Bármikor, ha erre jársz, akkor szívesen segítek neked.* Az öreg mester még ébren volt, amikor megérkezett az asztalhoz a lány, de most már javában horpaszt. Nem is zavarja Balkócza, hanem szép csöndben távozik. Fejében lefutnak azok az információk, amik térkép tanulmányozása közelében kerültek a birtokába. Tehát a rezidencia az nagyjából egy vonalban a térkép szerint a barakkal. Így joggal feltételezheti, hogy az teljes mértékben odaveszett a robbanáskor. Mivel a helyén a feneketlen mélység tátong, ezért a romjait is nehéz lenne felkutatni, de ez talán valahol jó is. Hiszen, ha jobban belegondol, akkor kapott egy támpontot. A Nyárfa utca nagyjából a közelében volt. Nagyjából, mert a térkép szerint saccolva olyan 10 percnyi sétára lehetett a rezidenciától. Egy gnómnak akár még ez több is lehetett. Illetve még azt is észre vehette, hogy abban a körzetben nem volt feltüntetve egy kúria sem. Tehát inkább amolyan gazdagabb polgári rész lehet. Ha számba veszi, hogy egy alkimistáról van szó, akkor ez bele is illik a képbe. Tehát csak annyi a dolga, hogy a Meredély szélét követve sétáljon el addig, amíg már a romos rezidenciákat a romos polgári épületek fel nem váltják. Ez kis időbe telik neki, de talán most még abból van neki a legtöbb. Ha elért oda, akkor viszont vakarhatja a fejét, hiszen nem egy vagy két épületről van itt szó. Ráadásul az utca jelző táblákat sem lesz egyszerű megtalálnia. Néhány percnyi keresgélés után viszont valami megcsapja a fülét. Még pedig nem más, mint egy hangosan csaholó kutya hangja.*
- Nem takarodsz el! Koszos korcs!* Feltételezhetően ezt testi fenyítés követi, mert fájdalmas a kutya fájdalmasan felvonyít, majd kiszalad az egyik bal szélen lévő ház mögül. Még alakot vagy alakokat nem lát a gnóm, de ez valószínűleg csak pillanatok kérdése. Vajon most miképpen dönt? Bárki lehet ott, aki most éppen erre tarthat, és még csak jó kedvében sincsen.*
* A gnóm lány megtalált mindent, amire szüksége volt a Könyvtárban. Még csak igénybe sem kellett vennie a továbbiakban az öreg meg a kis kopasz segítségét. Pedig szerencsétlen kisördög égett a vágytól, hogy Xavy kedvébe járjon. Amikor ezt közlik vele legörbül a szája széle egy pillanatra, de aztán hamar visszatér a régibe.*
- Ugyan nincs mit! Bármikor, ha erre jársz, akkor szívesen segítek neked.* Az öreg mester még ébren volt, amikor megérkezett az asztalhoz a lány, de most már javában horpaszt. Nem is zavarja Balkócza, hanem szép csöndben távozik. Fejében lefutnak azok az információk, amik térkép tanulmányozása közelében kerültek a birtokába. Tehát a rezidencia az nagyjából egy vonalban a térkép szerint a barakkal. Így joggal feltételezheti, hogy az teljes mértékben odaveszett a robbanáskor. Mivel a helyén a feneketlen mélység tátong, ezért a romjait is nehéz lenne felkutatni, de ez talán valahol jó is. Hiszen, ha jobban belegondol, akkor kapott egy támpontot. A Nyárfa utca nagyjából a közelében volt. Nagyjából, mert a térkép szerint saccolva olyan 10 percnyi sétára lehetett a rezidenciától. Egy gnómnak akár még ez több is lehetett. Illetve még azt is észre vehette, hogy abban a körzetben nem volt feltüntetve egy kúria sem. Tehát inkább amolyan gazdagabb polgári rész lehet. Ha számba veszi, hogy egy alkimistáról van szó, akkor ez bele is illik a képbe. Tehát csak annyi a dolga, hogy a Meredély szélét követve sétáljon el addig, amíg már a romos rezidenciákat a romos polgári épületek fel nem váltják. Ez kis időbe telik neki, de talán most még abból van neki a legtöbb. Ha elért oda, akkor viszont vakarhatja a fejét, hiszen nem egy vagy két épületről van itt szó. Ráadásul az utca jelző táblákat sem lesz egyszerű megtalálnia. Néhány percnyi keresgélés után viszont valami megcsapja a fülét. Még pedig nem más, mint egy hangosan csaholó kutya hangja.*
- Nem takarodsz el! Koszos korcs!* Feltételezhetően ezt testi fenyítés követi, mert fájdalmas a kutya fájdalmasan felvonyít, majd kiszalad az egyik bal szélen lévő ház mögül. Még alakot vagy alakokat nem lát a gnóm, de ez valószínűleg csak pillanatok kérdése. Vajon most miképpen dönt? Bárki lehet ott, aki most éppen erre tarthat, és még csak jó kedvében sincsen.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-09 07:53:00
Üzenet elküldve: 2021-03-09 07:53:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Miután letudta a beszélgetést a fiatal kopasszal, a kezében a kis papírfickával elindul, hogy megkeresse a Nyírfa utca 15. számot a romok között. Már előre tudta, hogy nem lesz könnyű dolga, hiszen a Gazdagnegyed egy része már nem is a felszínen található, de mivel az a szerencsétlen is megtalálta, így erősen hiszi, hogy a város megmaradt részén kell lennie. Az se lenne baj, ha először a Felstring rezidencia jönne szembe, onnan már sejtené merrefelé és mennyit kell sétálnia a megfelelő utcáig. Halkan lépked a romokat kerülgetve, néha felmászva, hogy jobban megszemléljen egyet- egyet, főleg ha rezidenciához ér.*
*Miután letudta a beszélgetést a fiatal kopasszal, a kezében a kis papírfickával elindul, hogy megkeresse a Nyírfa utca 15. számot a romok között. Már előre tudta, hogy nem lesz könnyű dolga, hiszen a Gazdagnegyed egy része már nem is a felszínen található, de mivel az a szerencsétlen is megtalálta, így erősen hiszi, hogy a város megmaradt részén kell lennie. Az se lenne baj, ha először a Felstring rezidencia jönne szembe, onnan már sejtené merrefelé és mennyit kell sétálnia a megfelelő utcáig. Halkan lépked a romokat kerülgetve, néha felmászva, hogy jobban megszemléljen egyet- egyet, főleg ha rezidenciához ér.*
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-02-16 13:30:04
Üzenet elküldve: 2021-02-16 13:30:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A régi háznál//
*Az öregember szája széle megvonaglik, ebben a pillanatban látszik rajta, hogy mennyire megfáradt és, hogy ettől a fáradtságtól sokkal öregebbnek tűnik, mint valójában.*
- Úri huncutság ez, ágyban enni! Így neveltünk tán?!
*A férfi árnyéka egykori önmagának, látszik is rajta, hogy már majdnem teljesen elvesztette a kapcsolatát a valósággal, van néhány tiszta pillanata, de a lánynak most nincs szerencséje egy ilyenhez sem.*
- Nem ismerted úgy, mint én!
*Fenyegetően emeli fel az ujját és ebben a pillanatban Nisamie úgy érezheti, hogy nem ismeri azt sem, aki előtte áll, hogy ez a fáradt öregember nem az apja, vagy már nem az apja. Gyerekkorában sosem látta ezt a fenyegető ujjemelést, de most pár percen belül másodjára is. Újonnan felvett szokás lehet.*
- Ne akard nekem megmondani! Ne akard!
*Nisamie a legjobb pillanatot választja arra, hogy kihátráljon a szobából, ahonnét utána csapkodás és őrjöngés hangjait hallhatja. Nem tart az egész sokáig, csupán néhány percig, de Nisamie számára az örökkévalóság. Ekkora megértheti, hogy nemcsak, hogy nem ismeri, de már el is vesztette azt, ami megmaradt belőle, hogy mennyit akar küzdeni vele és érte, az csak a lányon áll.*
*Az öregember szája széle megvonaglik, ebben a pillanatban látszik rajta, hogy mennyire megfáradt és, hogy ettől a fáradtságtól sokkal öregebbnek tűnik, mint valójában.*
- Úri huncutság ez, ágyban enni! Így neveltünk tán?!
*A férfi árnyéka egykori önmagának, látszik is rajta, hogy már majdnem teljesen elvesztette a kapcsolatát a valósággal, van néhány tiszta pillanata, de a lánynak most nincs szerencséje egy ilyenhez sem.*
- Nem ismerted úgy, mint én!
*Fenyegetően emeli fel az ujját és ebben a pillanatban Nisamie úgy érezheti, hogy nem ismeri azt sem, aki előtte áll, hogy ez a fáradt öregember nem az apja, vagy már nem az apja. Gyerekkorában sosem látta ezt a fenyegető ujjemelést, de most pár percen belül másodjára is. Újonnan felvett szokás lehet.*
- Ne akard nekem megmondani! Ne akard!
*Nisamie a legjobb pillanatot választja arra, hogy kihátráljon a szobából, ahonnét utána csapkodás és őrjöngés hangjait hallhatja. Nem tart az egész sokáig, csupán néhány percig, de Nisamie számára az örökkévalóság. Ekkora megértheti, hogy nemcsak, hogy nem ismeri, de már el is vesztette azt, ami megmaradt belőle, hogy mennyit akar küzdeni vele és érte, az csak a lányon áll.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-02-12 08:12:33
Üzenet elküldve: 2021-02-12 08:12:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Fekete//
- A piac? Jó. Úgy is mutyiznom kell még pár cucfernákot.
*Hát úgy látszik, hogy a piactér kapós hely. Nem hiába van ott minden is. A hídról leszáguldanak Mandoval hátha nem veszik észre őket. Ha meg igen akkor hát kifizeti a vérdíjat. Átok álljon ezekbe az útonállókba. Csak lehúzzák itt a rendesen dolgozó tündér népséget. A semmiből csinálnak pénzt. Milyen meglepő! Mindenki ilyen munkára vágyna ugye. Na mindegy. Rossza szakmát választott mert itt dolgozni is kéne.*
- Verseny?!
*Választ se várja beindítja Mandot, hogy úgy kotorjon mint a cikázó villám. A városi népek heringjében Mandonak bizony előnye van. Lóval nehezebb félresöpörni az útba lépő népeket. Bár átmenni rajtuk könnyebb az is biztos.*
- A piac? Jó. Úgy is mutyiznom kell még pár cucfernákot.
*Hát úgy látszik, hogy a piactér kapós hely. Nem hiába van ott minden is. A hídról leszáguldanak Mandoval hátha nem veszik észre őket. Ha meg igen akkor hát kifizeti a vérdíjat. Átok álljon ezekbe az útonállókba. Csak lehúzzák itt a rendesen dolgozó tündér népséget. A semmiből csinálnak pénzt. Milyen meglepő! Mindenki ilyen munkára vágyna ugye. Na mindegy. Rossza szakmát választott mert itt dolgozni is kéne.*
- Verseny?!
*Választ se várja beindítja Mandot, hogy úgy kotorjon mint a cikázó villám. A városi népek heringjében Mandonak bizony előnye van. Lóval nehezebb félresöpörni az útba lépő népeket. Bár átmenni rajtuk könnyebb az is biztos.*
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-02-11 14:41:37
Üzenet elküldve: 2021-02-11 14:41:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Fekete//
*Tündér barátja biztosítja a felől, hogy minden megbeszélt tételt megvett számára, ami nagyon megnyugtatóan hangzik Ganer számára. Bólint a javaslatra, hogy mielőbb hagyják el Sárvárost. Kereskedő barátja kifejezi, hogy maga a környék elég lehangoló, és talán félelmet keltő is. Ezt nem tagadhatja, így lovát a vágtató Mando után indítja a csonthídon. Hátasaikkal hamar kiérnek a város eme részlegéből. Vágta közben odafordul a másikhoz, hogy az irány felől egyeztessen vele.*
- A piac felé menjünk, ha neked nem gond. Még onnan szükségem lesz néhány dologra. *Ha egyetért vele a tündér, akkor a Romvárost átszelve haladnak a piactér felé.*
*Tündér barátja biztosítja a felől, hogy minden megbeszélt tételt megvett számára, ami nagyon megnyugtatóan hangzik Ganer számára. Bólint a javaslatra, hogy mielőbb hagyják el Sárvárost. Kereskedő barátja kifejezi, hogy maga a környék elég lehangoló, és talán félelmet keltő is. Ezt nem tagadhatja, így lovát a vágtató Mando után indítja a csonthídon. Hátasaikkal hamar kiérnek a város eme részlegéből. Vágta közben odafordul a másikhoz, hogy az irány felől egyeztessen vele.*
- A piac felé menjünk, ha neked nem gond. Még onnan szükségem lesz néhány dologra. *Ha egyetért vele a tündér, akkor a Romvárost átszelve haladnak a piactér felé.*
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-02-11 10:53:53
Üzenet elküldve: 2021-02-11 10:53:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Az erdőszéli tisztás után útja a város berkein belül a néhai gazdagnegyed felé vezet. A ma már Romvárosként ismert területet egy csonthíd köti össze Sárvárossal, ami gyűjtőhelye az alvilági személyeknek és a legszegényebb rétegeknek. A piactéren vágtat át lovával, ahol most nem áll le nézelődni, csupán tovább halad. Innen jut el Romvároshoz, ami megdöbbentő látványt nyújt mindig is azoknak, akik látták e városrészt fénykorában. A tátongó meredély választékot szolgáltat egy kissé más világ felé, a csonthídon túlra. Éjtépőt a romokból átvezeti a csonthídra, ahol számolnia kell a haramiákkal is. Ez esetben meg kell kockáztatnia a veszélyt, mivel ahhoz, hogy megváltoztassa életét, ahhoz szüksége van itt egy összetevőre.*
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-02-07 16:36:05
Üzenet elküldve: 2021-02-07 16:36:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A régi háznál//
- Hmmm... van, amikor ott esik jól. *Mosolyodik el végtelen türelemmel a fejéhez vágott szavakra, bár a kissé felhúzott szemöldökök azért árulkodnak róla, hogy meg kell erőltetnie magát. De mivel az apjáról, egyben utolsó élő rokonáról van szó, jelenleg el sem tudja képzelni, minek kellene ahhoz történnie, hogy megharagudjon az öregre. *
- Ahogy akarod. De... anya sosem hagyta ilyen hosszúra megnőni. *Persze a mosolynak már nyoma sincs, arca egészen elkomorul, tekintete pedig elveszik a könyv rendkívül aprólékos, különös ábráiban. Jól tudja, hogy nem tanácsos kijavítani az öreget, de borúlátó gondolatainak sokasága mellett egyre nehezebb pozitívnak maradnia.
A hirtelen mozdulat és a vele felszabaduló por persze kibillenti, s igen gyorsan vissza is tereli figyelmét a jelenre. Hátrál egy lépést, a simogatást is abbahagyja, ahogy apja tekintetét kezdi keresni.*
- Pedig talán segíthetnék. Más úgysem fog... *Nem ellenkezik, hagyja magát kiterelni a szobából, de közben igyekszik magáénak tudni apja pillantását.*
- Hmmm... van, amikor ott esik jól. *Mosolyodik el végtelen türelemmel a fejéhez vágott szavakra, bár a kissé felhúzott szemöldökök azért árulkodnak róla, hogy meg kell erőltetnie magát. De mivel az apjáról, egyben utolsó élő rokonáról van szó, jelenleg el sem tudja képzelni, minek kellene ahhoz történnie, hogy megharagudjon az öregre. *
- Ahogy akarod. De... anya sosem hagyta ilyen hosszúra megnőni. *Persze a mosolynak már nyoma sincs, arca egészen elkomorul, tekintete pedig elveszik a könyv rendkívül aprólékos, különös ábráiban. Jól tudja, hogy nem tanácsos kijavítani az öreget, de borúlátó gondolatainak sokasága mellett egyre nehezebb pozitívnak maradnia.
A hirtelen mozdulat és a vele felszabaduló por persze kibillenti, s igen gyorsan vissza is tereli figyelmét a jelenre. Hátrál egy lépést, a simogatást is abbahagyja, ahogy apja tekintetét kezdi keresni.*
- Pedig talán segíthetnék. Más úgysem fog... *Nem ellenkezik, hagyja magát kiterelni a szobából, de közben igyekszik magáénak tudni apja pillantását.*
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-02-01 11:35:31
Üzenet elküldve: 2021-02-01 11:35:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egy jó kedvű gnóm közlekedik a romokból felépített városrész felé. A helyiek ismerhetik, hiszen amióta Sárváros létrejött, azóta itt él. Ruhája egyáltalán nem kirívó, teljesen hétköznapi, egyszerű, mégis rendezett. Mocskos, sáros környék, de mivel nincs jobb ezért kénytelen itt élni. Valamivel jobbá vált helyi megítélése, miután az egyik, ha nem a legnagyobb alvilági banda fiát kigyógyította egy lázas betegségből. Hálából az alvilági vezértől biztonságot kapott, legalább is az ő emberei nem bánthatják a gnómot, akit személyes gyógyítójává választott. Így sincs teljesen biztonságban, mint ahogy senki sem Sárvárosban, de talán egy fokkal jobb helyzetben van az átlagnál. Éppen a főnöknek indult el beszerezni pár gyógyító növényt a piacon, amikor megpillant egy szép, bár termetes hátas ebet. Mindig is szerette az állatokat, ezért kíváncsiságból odamegy a hátashoz, akinek a hátán egy tündér ül.*
- Bocsáss meg uram, de nagyon szép a hátas ebed. Megengeded, hogy megsimogassam? *Elsőre talán elrettentő lehet a nagy kutya, s nem is igazán tudja, hogy mit fog reagálni az állat gazdája, sem azt, hogy maga az állat, hogy reagál majd, ezért engedélyt kér a férfitól. Nem látta még itt az idegent, bár a feketepiac miatt sok ember és mások is megfordulnak erre, ha valami olyat szeretnének beszerezni, amit amúgy nem lehet Artheniorban. Két lépés távolságban marad a hátas ebtől, s várja, hogy a rajta ülő tündér megadja e az engedélyét egy kutyasimogatáshoz.*
- Bocsáss meg uram, de nagyon szép a hátas ebed. Megengeded, hogy megsimogassam? *Elsőre talán elrettentő lehet a nagy kutya, s nem is igazán tudja, hogy mit fog reagálni az állat gazdája, sem azt, hogy maga az állat, hogy reagál majd, ezért engedélyt kér a férfitól. Nem látta még itt az idegent, bár a feketepiac miatt sok ember és mások is megfordulnak erre, ha valami olyat szeretnének beszerezni, amit amúgy nem lehet Artheniorban. Két lépés távolságban marad a hátas ebtől, s várja, hogy a rajta ülő tündér megadja e az engedélyét egy kutyasimogatáshoz.*
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-27 09:33:17
Üzenet elküldve: 2021-01-27 09:33:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A rég háznál//
- Miért hoznád ide? Te talán az ágyadban eszel, leány?
*Csattan fel élesen a lány szavaira, de megkorduló gyomra miatt rögtön meg is enyhül. Hiába is tagadja, éhes. Büdös is, bár az ember jobbára nem érzi a saját szagát, de azért lopva mégis a hónaljába szagol, rögtön el is fintorodik.*
- De a hajamhoz nem nyúlhatsz.
*Emeli fel a mutatóujját fenyegetően.*
- Anyád pont így szereti.
*Hangjában van valami ijesztő, nem is abban amit, hanem ahogyan mondja, már eleve az, hogy nem múltidőben fogalmaz. Az csak cseppnyi adalék, hogy míg asszonya életben volt, addig sosem volt elhanyagolt a külseje.
Mivel Nisamie is a könyvet kezdi nézegetni, hirtelen mozdulattal becsapja azt. A kötet lapjai közül por száll fel, ami facsarja az orrát, de a lányét is.*
- Ez nem neked való!
*Rögtön terelgetni kezdi a lányt, minél messzebb a könyvtől, kifelé a szobából, ha nem megy magától, akkor rámarkol a csuklójára és úgy penderíti ki, mint ahogy a macskát szokás.*
- Miért hoznád ide? Te talán az ágyadban eszel, leány?
*Csattan fel élesen a lány szavaira, de megkorduló gyomra miatt rögtön meg is enyhül. Hiába is tagadja, éhes. Büdös is, bár az ember jobbára nem érzi a saját szagát, de azért lopva mégis a hónaljába szagol, rögtön el is fintorodik.*
- De a hajamhoz nem nyúlhatsz.
*Emeli fel a mutatóujját fenyegetően.*
- Anyád pont így szereti.
*Hangjában van valami ijesztő, nem is abban amit, hanem ahogyan mondja, már eleve az, hogy nem múltidőben fogalmaz. Az csak cseppnyi adalék, hogy míg asszonya életben volt, addig sosem volt elhanyagolt a külseje.
Mivel Nisamie is a könyvet kezdi nézegetni, hirtelen mozdulattal becsapja azt. A kötet lapjai közül por száll fel, ami facsarja az orrát, de a lányét is.*
- Ez nem neked való!
*Rögtön terelgetni kezdi a lányt, minél messzebb a könyvtől, kifelé a szobából, ha nem megy magától, akkor rámarkol a csuklójára és úgy penderíti ki, mint ahogy a macskát szokás.*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-25 14:34:49
Üzenet elküldve: 2021-01-25 14:34:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Mandó mint a szélvész úgy hasítja a földet. Medvének is elmenő tappancsnyomokat hagy maga után és azért egy kis rengés is van mert hát jókora ebről beszélünk ha már hátas a lelkem. A szétreccsent gazdagnegyedhez vágtat tündérünkkel a jószágállat. Valahavolt háza neki is volt itten. Aztán jött a nagy bumm és vége lett mindennek. A parasztok megőrültek. Kaszaboltak mindenféle gazdag népséget. A selyemalsó már okot adott a koncolásra abba az időbe. Így menekült el jómódú kufárunk is a hergelt haramiától. Azóta is szívja a fogát a vagyona miatt amit elharácsoltak tőle. Mondjuk még mindig jobban járt mint a városőrök akiket beszorítottak a kaszárnyába és levágták mint a disznókat a vágóhídon. Aztán meg nem történt semmi se. Nem húztak elő senkit, hogy lógassák fel. Büntetlenül megúszta az egész népség pedig a főkolomposokat igazán fellógathatták volna. Na mindegy is mert ezen kár rágódni. Elmúlt ami elmúlt. Most a hídon akarna átmenni Mandóval a kufár tündér. Lássuk sikeredik.*
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-23 18:17:55
Üzenet elküldve: 2021-01-23 18:17:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy újabb nap a paradicsomban//
*Ismét egy csalódás. A piactéren sem volt munka, így Deren csak a híd irányába indul.*
~Mit lehetne tenni?~
*Elnéz a romokon, végig rajtuk. Itt-ott élet jelei... És akkor megpillantja. Az egyik kerítésen éppen akkor szökik ki egy kövér patkány*
-Nocsak... Eltévedtél a gyűjtögetésben? Kis trágyarágó.
*Nyilat helyez az idegre, feszít. A patkány csak rágcsál, észre sem veszi, hogy a fém hegy felé irányul. Deren távol áll tőle, így árnyéka nem vetül rá, és hirtelen mozdulatot sem tesz. Egy utolsó nagy levegő, koncentráció, aztán hat lépés hosszú útjára engedi a nyilat, ami egy szemvillanás alatt felnyársalja a patkányt.*
~Úgy ni!~
*A kőről lepattan a lövedék, így Deren kényelmesen felveheti a nyilat. Eszébe ötlik a legutóbbi alkalom mikor patkányhúsra szorult.*
~Megígértem magamnak, hogy soha!~
*Fogságból szabadult három éve, és nem volt semmije, akkor határozott a patkány mellett. Nézi ahogy az állat mozgása elhal, miközben gyomra megkordul. Elfordítja a fejét.*
~Nem, elég volt a vadászat sikere!~
*Úgy dönt ennek mával vége, hátat fordít a patkánynak, elindul egy másik irányba.*
~Na most hova? A templom? Azoknak vajon lenne munkájuk?~
*Nem szereti Eeyrt és híveit. Körülményesek, álszentek, nem igazán férfinak való hit az. De most megteszi, hátha talál ott valakit, akitől pénzhez juthatna.*
*Ismét egy csalódás. A piactéren sem volt munka, így Deren csak a híd irányába indul.*
~Mit lehetne tenni?~
*Elnéz a romokon, végig rajtuk. Itt-ott élet jelei... És akkor megpillantja. Az egyik kerítésen éppen akkor szökik ki egy kövér patkány*
-Nocsak... Eltévedtél a gyűjtögetésben? Kis trágyarágó.
*Nyilat helyez az idegre, feszít. A patkány csak rágcsál, észre sem veszi, hogy a fém hegy felé irányul. Deren távol áll tőle, így árnyéka nem vetül rá, és hirtelen mozdulatot sem tesz. Egy utolsó nagy levegő, koncentráció, aztán hat lépés hosszú útjára engedi a nyilat, ami egy szemvillanás alatt felnyársalja a patkányt.*
~Úgy ni!~
*A kőről lepattan a lövedék, így Deren kényelmesen felveheti a nyilat. Eszébe ötlik a legutóbbi alkalom mikor patkányhúsra szorult.*
~Megígértem magamnak, hogy soha!~
*Fogságból szabadult három éve, és nem volt semmije, akkor határozott a patkány mellett. Nézi ahogy az állat mozgása elhal, miközben gyomra megkordul. Elfordítja a fejét.*
~Nem, elég volt a vadászat sikere!~
*Úgy dönt ennek mával vége, hátat fordít a patkánynak, elindul egy másik irányba.*
~Na most hova? A templom? Azoknak vajon lenne munkájuk?~
*Nem szereti Eeyrt és híveit. Körülményesek, álszentek, nem igazán férfinak való hit az. De most megteszi, hátha talál ott valakit, akitől pénzhez juthatna.*
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-23 14:14:00
Üzenet elküldve: 2021-01-23 14:14:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A rég háznál//
*A visszakérdezésre csak egy halk sóhajjal felel, hisz tudja, hogy itt már rég nincsen jó válasz. Mondhat ő bármit, abból úgyis a lehető legrosszabbat fogja kihozni apja, aki ma sincs éppen a legjobb passzban. Eszébe is jut, hogy talán el kellene napolnia a tervezett beszélgetést, de rá kell döbbennie, hogy az idő múlásával valószínűleg csak egyre rosszabb lesz a helyzet. Nincs hova hátrálni.*
- Nem lyukacsos... a kedvenced. Van hozzá egy kis szilvalekvár és friss kenyér is. Akár ide is hozhatom. *Nem adja fel egy könnyen, hisz tudja, hogy apja akkor evett utoljára, amikor ő adott neki. A makacs elutasítás mögött rejlő éhes gyomor talán megenyhíti az öreget.
Ahogy apja visszatér az asztalhoz, közelebb lép hozzá, s lassan simogatni kezdi görcsösen feszülő vállait. Pont úgy, ahogy annak idején felesége próbálta nyugtatgatni, ha éppen arra volt szüksége.*
- Ha nem akarsz, nem kell. Csak gondoltam jól esne... ennyi nap után. *Teszi hozzá kicsit félve, de valahogy azért muszáj közölnie, hogy az a fürdés igenis elkélne. Az önérzetes folytatásra egyáltalán nem reagál, hisz nem akar beleszállni egy újabb parttalan vitába. Maga is a ránézésre találomra felütött könyvet kezdi nézegetni apja válla fölött, elidőzve az ábrákon, mivel a szöveg nyelvezete valóban idegen számára. Látni már látta, de még nevén nevezni sem tudná.*
- Teli gyomorral és kipihenten az agy is jobban működik... te szoktad ezt mondani. *Fűzi hozzá védekezőn, hisz érzi, hogy (most is) pengeélen táncol.*
*A visszakérdezésre csak egy halk sóhajjal felel, hisz tudja, hogy itt már rég nincsen jó válasz. Mondhat ő bármit, abból úgyis a lehető legrosszabbat fogja kihozni apja, aki ma sincs éppen a legjobb passzban. Eszébe is jut, hogy talán el kellene napolnia a tervezett beszélgetést, de rá kell döbbennie, hogy az idő múlásával valószínűleg csak egyre rosszabb lesz a helyzet. Nincs hova hátrálni.*
- Nem lyukacsos... a kedvenced. Van hozzá egy kis szilvalekvár és friss kenyér is. Akár ide is hozhatom. *Nem adja fel egy könnyen, hisz tudja, hogy apja akkor evett utoljára, amikor ő adott neki. A makacs elutasítás mögött rejlő éhes gyomor talán megenyhíti az öreget.
Ahogy apja visszatér az asztalhoz, közelebb lép hozzá, s lassan simogatni kezdi görcsösen feszülő vállait. Pont úgy, ahogy annak idején felesége próbálta nyugtatgatni, ha éppen arra volt szüksége.*
- Ha nem akarsz, nem kell. Csak gondoltam jól esne... ennyi nap után. *Teszi hozzá kicsit félve, de valahogy azért muszáj közölnie, hogy az a fürdés igenis elkélne. Az önérzetes folytatásra egyáltalán nem reagál, hisz nem akar beleszállni egy újabb parttalan vitába. Maga is a ránézésre találomra felütött könyvet kezdi nézegetni apja válla fölött, elidőzve az ábrákon, mivel a szöveg nyelvezete valóban idegen számára. Látni már látta, de még nevén nevezni sem tudná.*
- Teli gyomorral és kipihenten az agy is jobban működik... te szoktad ezt mondani. *Fűzi hozzá védekezőn, hisz érzi, hogy (most is) pengeélen táncol.*
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-22 18:20:13
Üzenet elküldve: 2021-01-22 18:20:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy újabb nap a paradicsomban//
*A hídon átért, aranya még meg is van, ma fontosabb volt a husánglóbálás meg a szotyizás, mint Deren levadászása. Így foglalkozhat azzal, amiért kijött abból a koszfészekből.*
~Arany kell, nem is kevés. Még egy hatnyi étel van.~
*Nem szereti ha megszorul, gyerekkora óta kevésszer járt így, akkor is megoldotta mindig valahogy. A Pegazusba indul elsőként, eldöntötte, hogy megnézze ott kap-e lehetőséget arra, hogy megkaparintsa a magának valót.*
~No meg egy jó ital, egy kellemes beszélgetés.~
*Elgondolkodik, simán benne van a pakliban ez is. Megigazítja a haját, aztán felnéz az égre. Hideg van, de süt a nap. Körbenéz, ezek a romok eléggé elkeserítők lehetnek bárki számára. Ő is itt volt a lázadáskor, noha csak egy összecsapásban vett részt. Egy főnemes testőrsége támadt ártatlanul vonulókra, csak mert nem akartak elállni útjukból. Egyet ő nyilazott le belőlük. Azóta is büszke. No nem a népért, hanem azért, mert egy anyaszomorítóval kevesebb. Az alkarvédőjére pillant, amit akkor zsákmányolt.*
~Szép trófea.~
*A címer még mindig a főnemesé, nem kopott ki.*
~Ez van, most legalább jó ügyet szolgál. Az enyémet.~
*A hídon átért, aranya még meg is van, ma fontosabb volt a husánglóbálás meg a szotyizás, mint Deren levadászása. Így foglalkozhat azzal, amiért kijött abból a koszfészekből.*
~Arany kell, nem is kevés. Még egy hatnyi étel van.~
*Nem szereti ha megszorul, gyerekkora óta kevésszer járt így, akkor is megoldotta mindig valahogy. A Pegazusba indul elsőként, eldöntötte, hogy megnézze ott kap-e lehetőséget arra, hogy megkaparintsa a magának valót.*
~No meg egy jó ital, egy kellemes beszélgetés.~
*Elgondolkodik, simán benne van a pakliban ez is. Megigazítja a haját, aztán felnéz az égre. Hideg van, de süt a nap. Körbenéz, ezek a romok eléggé elkeserítők lehetnek bárki számára. Ő is itt volt a lázadáskor, noha csak egy összecsapásban vett részt. Egy főnemes testőrsége támadt ártatlanul vonulókra, csak mert nem akartak elállni útjukból. Egyet ő nyilazott le belőlük. Azóta is büszke. No nem a népért, hanem azért, mert egy anyaszomorítóval kevesebb. Az alkarvédőjére pillant, amit akkor zsákmányolt.*
~Szép trófea.~
*A címer még mindig a főnemesé, nem kopott ki.*
~Ez van, most legalább jó ügyet szolgál. Az enyémet.~
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-18 10:31:51
Üzenet elküldve: 2021-01-18 10:31:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A régi háznál//
- Miért kéne megnyugodnom?
*Kérdi a férfi meglepően higgadtan, de mégis ijesztően kimeredt szemekkel, látszik rajta, hogy eszét vesztette, vagy legalábbis jó úton halad afelé, hogy elveszítse.*
- Nem vagyok éhes!
*Erélyesen csattan fel, majd rögtön gyermeki szelídséggel néz a lányra.*
- Lyukacsos sajt? Lyukacsos sajt nem kell! De nem ám! Nem!
*Az ablak becsukása után visszaül az asztalhoz, nem törődve az üvegcserepekkel.*
- Már fürödtem. Te csak ne atyáskodjál, kislányom! Nem gondolod, hogy fordítva ülsz a lovon?!
*Egy könyvet húz maga elé, úgy, látszólag találomra üti fel valahol, de a mondás is úgy tartja, hogy a könyv is ott nyílik, ahol a legtöbbet használják. Ha Nisamie belepillant, akkor okkultista ábrák egész sorát láthatja, magyarázó szövegekkel, melyeket ismeretlen - Nisamie számára mindenképpen ismeretlen - nyelven írtak.*
- Miért kéne megnyugodnom?
*Kérdi a férfi meglepően higgadtan, de mégis ijesztően kimeredt szemekkel, látszik rajta, hogy eszét vesztette, vagy legalábbis jó úton halad afelé, hogy elveszítse.*
- Nem vagyok éhes!
*Erélyesen csattan fel, majd rögtön gyermeki szelídséggel néz a lányra.*
- Lyukacsos sajt? Lyukacsos sajt nem kell! De nem ám! Nem!
*Az ablak becsukása után visszaül az asztalhoz, nem törődve az üvegcserepekkel.*
- Már fürödtem. Te csak ne atyáskodjál, kislányom! Nem gondolod, hogy fordítva ülsz a lovon?!
*Egy könyvet húz maga elé, úgy, látszólag találomra üti fel valahol, de a mondás is úgy tartja, hogy a könyv is ott nyílik, ahol a legtöbbet használják. Ha Nisamie belepillant, akkor okkultista ábrák egész sorát láthatja, magyarázó szövegekkel, melyeket ismeretlen - Nisamie számára mindenképpen ismeretlen - nyelven írtak.*
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-16 16:45:39
Üzenet elküldve: 2021-01-16 16:45:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A régi háznál//
- Apa... nyugalom. *Higgadt marad, bár a fogadtatás egészen elkeserítő. Kicsit hátrébb lép az ablaktól, hagyja, hogy az öreg visszazárhassa azt, kedvének megfelelően. Aztán egy darabig csak figyeli őt tűnődve; muszáj lesz lenyugtatnia valahogy, mielőtt közli vele az elkerülhetetlenül közelgő költözés hírét.*
- Nem akarnál valamit enni? Van itthon sajt is! *Kérdi kedvesen, elengedve füle mellett a dühödt és elkeseredett szavakat, amiket már túlságosan is sokat hallott ahhoz, hogy bármilyen érzelmet kiváltsanak belőle. Nem próbálja meggyőzni arról, hogy a lehetetlennel próbálkozik, mivel már egy ideje belátta, hogy szavai leperegnek az öregről.*
- Addig összeszedem az üvegcserepeket, utána pedig forralok neked vizet a nagy dézsába! Na, mit szólsz? Levághatnánk a hajadat is! *Mosolyog apjára, töretlenül bízva abban, hogy azért az őrület nem emésztette fel teljesen azt az embert, aki Adamar családja elvesztése előtt volt. Kicsit közelebb is lép hozzá, hogy végigsimíthasson a vállán. *
- Apa... nyugalom. *Higgadt marad, bár a fogadtatás egészen elkeserítő. Kicsit hátrébb lép az ablaktól, hagyja, hogy az öreg visszazárhassa azt, kedvének megfelelően. Aztán egy darabig csak figyeli őt tűnődve; muszáj lesz lenyugtatnia valahogy, mielőtt közli vele az elkerülhetetlenül közelgő költözés hírét.*
- Nem akarnál valamit enni? Van itthon sajt is! *Kérdi kedvesen, elengedve füle mellett a dühödt és elkeseredett szavakat, amiket már túlságosan is sokat hallott ahhoz, hogy bármilyen érzelmet kiváltsanak belőle. Nem próbálja meggyőzni arról, hogy a lehetetlennel próbálkozik, mivel már egy ideje belátta, hogy szavai leperegnek az öregről.*
- Addig összeszedem az üvegcserepeket, utána pedig forralok neked vizet a nagy dézsába! Na, mit szólsz? Levághatnánk a hajadat is! *Mosolyog apjára, töretlenül bízva abban, hogy azért az őrület nem emésztette fel teljesen azt az embert, aki Adamar családja elvesztése előtt volt. Kicsit közelebb is lép hozzá, hogy végigsimíthasson a vállán. *
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:34:26
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:34:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
* Nem tudja, hogy milyen kavar lehet Nawa fejében. Ő már elég régóta él itt, hogy nagyjából tudja mi is itt a dörgés, bár még neki is vannak néha vakfoltjai. Kisebb kavar alakul ki aztán a karizmatikus gnómmal kapcsolatban. Kiderül, hogy Mandulaszemnek nem csak a szó kiejtésével, de még az értelmezésével is baja van.*
- Nem tudod mit jelent? Hát honnan szalajtottak téged?* Hitetlenkedik egy kört. Viszont segít a bajban, így aztán szépen elmagyarázza, hogy mi a helyzet.*
- A karizmatikus szót olyan személyre használjuk, aki igencsak nagy meggyőző erővel bír. Erős a kisugárzása, így aztán könnyedén rábeszélhet másokat bármire. A szónokokra is szokták használni. Egyszerűen lefordítva a karizma az a meggyőző erő.* Beszélhetne még róla, de nem látja értelmét. Eléggé leegyszerűsítette, hogy megértse a másik is. A kis csevegésük aztán egy rossz mozdulattal kifordul önmagából. Nimeril, ahogy mindig is tette életében egy csomó ténnyel támasztja alá vélt igazát. Az meg nagy kísérteties szemekkel figyeli. Nem szól egy szót se, csak nézi. Sokféle reakcióra számított, de olyanra, amilyet Mandulaszem tesz, hát olyanra azért nem. Ahogy a kezébe adják a mogyorószemet, azt olyan szeretetteljesnek érzi, hogy még a szeme is könnybe lábad. A nagy meleg kissé durva kezek finoman hajtják rá az ő kis csontos kacsóját. A szelíd mosoly meg a kedves beszéd az nála mostanság ritka látogató. Kinyitja apró kezét és nézi a tenyerén lévő mogyorószemet. Aztán magához öleli és úgy őrzi a kebelén egy kis ideig mielőtt bekapná azt. Piszkos arcán kis csatornát váj ki a mocsokból az a pár csepp sós könny.*
- Köszönöm!* Sóhajtja halkan, ami inkább a kedvességnek, mintsem a mogyorónak szól. Elfogadja a kemény kezet és talpra áll. Kicsit kába még a pillanatól. Kell egy kis idő mire magához tér majd.*
//Pillantás a mélybe//
* Nem tudja, hogy milyen kavar lehet Nawa fejében. Ő már elég régóta él itt, hogy nagyjából tudja mi is itt a dörgés, bár még neki is vannak néha vakfoltjai. Kisebb kavar alakul ki aztán a karizmatikus gnómmal kapcsolatban. Kiderül, hogy Mandulaszemnek nem csak a szó kiejtésével, de még az értelmezésével is baja van.*
- Nem tudod mit jelent? Hát honnan szalajtottak téged?* Hitetlenkedik egy kört. Viszont segít a bajban, így aztán szépen elmagyarázza, hogy mi a helyzet.*
- A karizmatikus szót olyan személyre használjuk, aki igencsak nagy meggyőző erővel bír. Erős a kisugárzása, így aztán könnyedén rábeszélhet másokat bármire. A szónokokra is szokták használni. Egyszerűen lefordítva a karizma az a meggyőző erő.* Beszélhetne még róla, de nem látja értelmét. Eléggé leegyszerűsítette, hogy megértse a másik is. A kis csevegésük aztán egy rossz mozdulattal kifordul önmagából. Nimeril, ahogy mindig is tette életében egy csomó ténnyel támasztja alá vélt igazát. Az meg nagy kísérteties szemekkel figyeli. Nem szól egy szót se, csak nézi. Sokféle reakcióra számított, de olyanra, amilyet Mandulaszem tesz, hát olyanra azért nem. Ahogy a kezébe adják a mogyorószemet, azt olyan szeretetteljesnek érzi, hogy még a szeme is könnybe lábad. A nagy meleg kissé durva kezek finoman hajtják rá az ő kis csontos kacsóját. A szelíd mosoly meg a kedves beszéd az nála mostanság ritka látogató. Kinyitja apró kezét és nézi a tenyerén lévő mogyorószemet. Aztán magához öleli és úgy őrzi a kebelén egy kis ideig mielőtt bekapná azt. Piszkos arcán kis csatornát váj ki a mocsokból az a pár csepp sós könny.*
- Köszönöm!* Sóhajtja halkan, ami inkább a kedvességnek, mintsem a mogyorónak szól. Elfogadja a kemény kezet és talpra áll. Kicsit kába még a pillanatól. Kell egy kis idő mire magához tér majd.*
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-13 21:16:57
Üzenet elküldve: 2021-01-13 21:16:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
*Nem gondolja, hogy Nimeril hibája lenne, de minél többet kérdez erről a lázadásról, annál zavarosabbá válik előtte a történet. Mit kerestek egy hegyi barbár törzs harcosai a városban? A kékvérű sötételfeknél? Ha barbárok, miért melléjük álltak, és nem a nép mellé? Meg egyáltalán:*
~Hol van a Vashegy?~
*Mert azért megnézné magának azokat a thargokat, ha már ilyen előkelő vendégeik vannak. Egy újabb dolog, aminek utána fog járni.*
- Dehogynem nehéz, nem is tudom, mit jelent! *csóválja meg a fejét mosolyogva, mikor a koldus kineveti. Tisztában van vele, hogy nem egy nagy koponya, nem veszi a szívére a gonoszkodást.
Azzal a szem mogyoróval viszont szörnyű vihart indít el. Igazából bele sem gondolt, mit csinál, csak eltöprengett, a mogyoró ott volt a keze ügyében, a keze meg önállósította magát. Addig el is jut, hogy feltöri a kövön, meg kipiszkálja a belet a héj közül, de aztán a vörös valóságos pert indít az ennivalóért. Úgy röpködnek a szónoki kérdések meg a határozott érvek, mint a tüzes istennyila, amit mennydörgésként még tárgyi bizonyíték is követ egy döglött patkány formájában. Nawanthiri ezt az egész égiháborút már-már ijesztően üres tekintettel nézi végig. Aztán egyik kérges, nagy kezével finoman megfogja az elébe tett sovány kis doktorkezet, a másikkal belefekteti a mogyorót, és ráhajtja Nimeril ujjait. Szelíden elmosolyodik.*
- Edd meg.
*Utána feláll, kicsit leporolja magát.*
- Nawanthirishardipandra a nevem.
*Pillant a vörösre a kalapja alól, utalva rá, hogy a Mandulaszem nem lesz jó megszólítás a továbbiakban. A romváros felé int a fejével:*
- Gyere, megyünk enni.
*Kezet nyújt, hogy felhúzza a koldust a földről (fel sem merül benne a lehetőség, hogy nem tartana vele), aztán elindul a paloták közt a Polgárnegyed irányába.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.13 21:19:56
//Pillantás a mélybe//
*Nem gondolja, hogy Nimeril hibája lenne, de minél többet kérdez erről a lázadásról, annál zavarosabbá válik előtte a történet. Mit kerestek egy hegyi barbár törzs harcosai a városban? A kékvérű sötételfeknél? Ha barbárok, miért melléjük álltak, és nem a nép mellé? Meg egyáltalán:*
~Hol van a Vashegy?~
*Mert azért megnézné magának azokat a thargokat, ha már ilyen előkelő vendégeik vannak. Egy újabb dolog, aminek utána fog járni.*
- Dehogynem nehéz, nem is tudom, mit jelent! *csóválja meg a fejét mosolyogva, mikor a koldus kineveti. Tisztában van vele, hogy nem egy nagy koponya, nem veszi a szívére a gonoszkodást.
Azzal a szem mogyoróval viszont szörnyű vihart indít el. Igazából bele sem gondolt, mit csinál, csak eltöprengett, a mogyoró ott volt a keze ügyében, a keze meg önállósította magát. Addig el is jut, hogy feltöri a kövön, meg kipiszkálja a belet a héj közül, de aztán a vörös valóságos pert indít az ennivalóért. Úgy röpködnek a szónoki kérdések meg a határozott érvek, mint a tüzes istennyila, amit mennydörgésként még tárgyi bizonyíték is követ egy döglött patkány formájában. Nawanthiri ezt az egész égiháborút már-már ijesztően üres tekintettel nézi végig. Aztán egyik kérges, nagy kezével finoman megfogja az elébe tett sovány kis doktorkezet, a másikkal belefekteti a mogyorót, és ráhajtja Nimeril ujjait. Szelíden elmosolyodik.*
- Edd meg.
*Utána feláll, kicsit leporolja magát.*
- Nawanthirishardipandra a nevem.
*Pillant a vörösre a kalapja alól, utalva rá, hogy a Mandulaszem nem lesz jó megszólítás a továbbiakban. A romváros felé int a fejével:*
- Gyere, megyünk enni.
*Kezet nyújt, hogy felhúzza a koldust a földről (fel sem merül benne a lehetőség, hogy nem tartana vele), aztán elindul a paloták közt a Polgárnegyed irányába.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.13 21:19:56
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-13 15:50:09
Üzenet elküldve: 2021-01-13 15:50:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Látszik rajta, hogy többet várt, de beéri ezzel a kicsivel is. Mesélni kezd hát, hogy ő is nyújtson valamit azért a kis elemózsiáért. Amikor szóba kerül a kúria még meg is mutatja, hogy merre található. Ő is bámulja pedig kívülről már látta jó néhányszor. Rendesen fúrta az oldalát a kíváncsiság nem is egyszer már, de be nem mert még menni. Valamiért taszítja az a hely, pedig az a hír járja, hogy a tudományokban is jártasak voltak. Nagy laborjuk lehetett, ami kiváltképpen érdekelné, de valószínűleg már az régen az enyészeté vált. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy egy napon mégiscsak bemerészkedik az árnyak közzé. Szépen levezeti az egész lázadás történését, már amennyire ő ezt tudja. Ha nem passzol valami az már nem az ő sara. Végül is ő is csak hallomásból tud ezt-azt. Na persze egy kérdés megválaszolása több kérdéshez vezet. A tudomány is ilyen, de most sajnos közük sincs hozzá. Összeráncolja a homlokát, mert erről már nem volt szó. Végül aztán csak beadja a derekát és gyorsan megválaszolja a kis kérdéseit is.*
- A thargok valami barbár törzs tagjai, akik nem rég ide telepedtek le a környékre. Nem tudok róluk sokat. Ha kíváncsi vagy rájuk, akkor menj el a Vashegyre.* Őszintén szólva nem túlságosan érdekli az a pár barbár. Na persze több mint pár darabról van szó, de a lényeg nem ezen van. Mandulaszem eléggé próbálkozik kimondani azt a nehéz szót. Nimeril nem is állja meg, hogy ne kezdjen el rajta kuncogni.*
- Karizmatikus. Nem éppen nehéz szó, vagy igen?* Mosolyodik el gonoszan. Szereti villogtatni tudásbeli fölényét, még akkor is, ha csak ilyen csekélységről van szó.*
- Én nem tudom, hogy mi lett vele. Szerintem annyira már nem is lényeges ez.* Rántja meg vállait. Éppen nyúlna egy újabb mogyoróért, amikor az idegen elvesz előle egyetlen egy szemet. Nimeril mereven ránéz és arcára a "Most komolyan?" kifejezés ül ki.*
- Hé Mandulaszem! Miért eszed meg a kajámat? Hogy sajnálom-e? Igen sajnálom, mert amíg neked fog jutni este vacsora az asztalodra, addig nekem ezzel kell beérnem.* Előhúzza zsebéből a frissen levadászott patkányt. Termetes barna bundás rágcsáló. Orrából még most is szivárog pár vöröslő vércsepp.*
- Én ezt a kis húst fogom enni meg ezt a kevés mogyorót. Ennyi az összes eleségem erre a napra. Hidegek ám az éjszakák. Szóval kérem vissza! A kenyért nincs a kezemben még, szóval arra kell vigyáznom, ami az enyém.* A többit arrébb is húzza, hogy még véletlenül se érje el a nő. Jobb tenyerét, meg felé nyújtja, hogy kéri bizony vissza az elvett szemet is. Addig nincs aztán semmilyen mese.*
//Pillantás a mélybe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Látszik rajta, hogy többet várt, de beéri ezzel a kicsivel is. Mesélni kezd hát, hogy ő is nyújtson valamit azért a kis elemózsiáért. Amikor szóba kerül a kúria még meg is mutatja, hogy merre található. Ő is bámulja pedig kívülről már látta jó néhányszor. Rendesen fúrta az oldalát a kíváncsiság nem is egyszer már, de be nem mert még menni. Valamiért taszítja az a hely, pedig az a hír járja, hogy a tudományokban is jártasak voltak. Nagy laborjuk lehetett, ami kiváltképpen érdekelné, de valószínűleg már az régen az enyészeté vált. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy egy napon mégiscsak bemerészkedik az árnyak közzé. Szépen levezeti az egész lázadás történését, már amennyire ő ezt tudja. Ha nem passzol valami az már nem az ő sara. Végül is ő is csak hallomásból tud ezt-azt. Na persze egy kérdés megválaszolása több kérdéshez vezet. A tudomány is ilyen, de most sajnos közük sincs hozzá. Összeráncolja a homlokát, mert erről már nem volt szó. Végül aztán csak beadja a derekát és gyorsan megválaszolja a kis kérdéseit is.*
- A thargok valami barbár törzs tagjai, akik nem rég ide telepedtek le a környékre. Nem tudok róluk sokat. Ha kíváncsi vagy rájuk, akkor menj el a Vashegyre.* Őszintén szólva nem túlságosan érdekli az a pár barbár. Na persze több mint pár darabról van szó, de a lényeg nem ezen van. Mandulaszem eléggé próbálkozik kimondani azt a nehéz szót. Nimeril nem is állja meg, hogy ne kezdjen el rajta kuncogni.*
- Karizmatikus. Nem éppen nehéz szó, vagy igen?* Mosolyodik el gonoszan. Szereti villogtatni tudásbeli fölényét, még akkor is, ha csak ilyen csekélységről van szó.*
- Én nem tudom, hogy mi lett vele. Szerintem annyira már nem is lényeges ez.* Rántja meg vállait. Éppen nyúlna egy újabb mogyoróért, amikor az idegen elvesz előle egyetlen egy szemet. Nimeril mereven ránéz és arcára a "Most komolyan?" kifejezés ül ki.*
- Hé Mandulaszem! Miért eszed meg a kajámat? Hogy sajnálom-e? Igen sajnálom, mert amíg neked fog jutni este vacsora az asztalodra, addig nekem ezzel kell beérnem.* Előhúzza zsebéből a frissen levadászott patkányt. Termetes barna bundás rágcsáló. Orrából még most is szivárog pár vöröslő vércsepp.*
- Én ezt a kis húst fogom enni meg ezt a kevés mogyorót. Ennyi az összes eleségem erre a napra. Hidegek ám az éjszakák. Szóval kérem vissza! A kenyért nincs a kezemben még, szóval arra kell vigyáznom, ami az enyém.* A többit arrébb is húzza, hogy még véletlenül se érje el a nő. Jobb tenyerét, meg felé nyújtja, hogy kéri bizony vissza az elvett szemet is. Addig nincs aztán semmilyen mese.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093