Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-22 20:55:53
Üzenet elküldve: 2025-07-22 20:55:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Nagyon morcos tud lenni, ha a fekete festékei miatt piszkálják. Azok fontosak és kellenek, pont. Hogy valóban jogos és igazságos-e a visszavágás a részéről, azt nem tudja, egyszerűen csak nem hagyhatta szó nélkül a hallatlan megjegyzést. Mindeközben hiába van talán most minden eddiginél jobban egyben az elméje, még így is sikerül ártatlanul elszólnia magát, de azt már nem veszi észre, hogy mit okozott az árva félmondattal a mérgekről.*
- Az a neve. Vagy Kormi úr, de mikor megtaláltam, vagyis ő engem, akkor Szörnyecskének neveztük el, úgyhogy nekem az. *Nem érzi egyáltalán abszurdnak a helyzetüket, pedig valóban eléggé szokatlan, ami most velük történik. A ház olyan, mintha egy hatalmas szörnyeteg szájába léptek volna be a betört ajtón keresztül, s most annak feneketlen gyomrában bolyonganak a macskát keresve, ám ő ezt valamilyen groteszk módon még élvezi is. Léptei nyomán recsegnek-ropognak az elöregedett deszkák, nyikorgásuk pedig néha olyan, mintha nem is a lába alól jönne, így fejét sokszor egy-egy sötét helyiség félig nyitott ajtaja felé kapja, hátha a macska hangját hallja onnan, vagy valami egészen másét…
Mindeközben jár a szájuk, ami kissé talán visszarángatja őket a valóságba.*
- Az előbb mondtad, hogy itt nem találni semmit, csak keserű emlékeket. Akkor te egy olyan vándor vagy, akinek szüksége van ilyesmire, hogy most itt vagy? *Kérdése megint csak ártatlan, nincs mögötte alattomos szándék, csupán felteszi azt a kérdést, ami először az eszébe ötlik, ahogy általában szokta. Közben kompániája sötételf mivolta is tanúbizonyságot nyer, bár ez talán tényleg egyértelmű volt eddig is.*
- Kevesekkel találkoztam eddig a fajtából. Eggyel nem is olyan régen, de ő nem is igazán sötételf volt, vagyis hát, de, az volt, de ő sok minden más is tud lenni, ha akar. *Úgy tűnhet, hogy csupán össze-vissza beszél, pedig, ha a másik tudná, hogy mennyire valóságos is az, amiről magyaráz, teljesen új dimenziókat nyithatna meg a társalgásukban.
Közben a szobák ajtaját próbálgatja kinyitni, de némelyik azok közül is zárva van, ám van, ahova könnyedén be tud pillantani, mert az ajtó már csupán darabokban fekszik a padlón. Aztán egyszer csak, ahogy az egyik kilincset lenyomja, az ajtó nyílik, nyikorog, majd betolva azt egy sárga szempár villan a sötétben, melyet nyávogás követ, a fekete macska pedig bocsánatkérően fut oda gazdája lábához, és dörgölőzik hozzá.*
- Hát itt vagy te szörnyeteg! *felkapja a macskát és rögtön társa felé mutatja.* Megvan! Ő itt Szörnyecske *mutatja be a négylábút, de aztán nem teszi le, eszébe sincs újra elengedni, még a végén megint eltűnne. Közben persze hajtja a kíváncsiság, belép a szobába, és hamarosan az egyik fiókos komód tetején egy régi, szakadt papírt pillant meg, rajta valamiféle írással.*
- Dw…Dwir… Fogalmam sincs kitől származhat az aláírás. Vajon kik lakhattak itt? *Fordul vissza a másik felé, és ekkor a falon megpillant egy szebb napokat is látott képet, mely elmosódva, koszosan ugyan, de egyértelműen sötételfeket ábrázol.*
- Hmm…
//Kísértetház//
*Nagyon morcos tud lenni, ha a fekete festékei miatt piszkálják. Azok fontosak és kellenek, pont. Hogy valóban jogos és igazságos-e a visszavágás a részéről, azt nem tudja, egyszerűen csak nem hagyhatta szó nélkül a hallatlan megjegyzést. Mindeközben hiába van talán most minden eddiginél jobban egyben az elméje, még így is sikerül ártatlanul elszólnia magát, de azt már nem veszi észre, hogy mit okozott az árva félmondattal a mérgekről.*
- Az a neve. Vagy Kormi úr, de mikor megtaláltam, vagyis ő engem, akkor Szörnyecskének neveztük el, úgyhogy nekem az. *Nem érzi egyáltalán abszurdnak a helyzetüket, pedig valóban eléggé szokatlan, ami most velük történik. A ház olyan, mintha egy hatalmas szörnyeteg szájába léptek volna be a betört ajtón keresztül, s most annak feneketlen gyomrában bolyonganak a macskát keresve, ám ő ezt valamilyen groteszk módon még élvezi is. Léptei nyomán recsegnek-ropognak az elöregedett deszkák, nyikorgásuk pedig néha olyan, mintha nem is a lába alól jönne, így fejét sokszor egy-egy sötét helyiség félig nyitott ajtaja felé kapja, hátha a macska hangját hallja onnan, vagy valami egészen másét…
Mindeközben jár a szájuk, ami kissé talán visszarángatja őket a valóságba.*
- Az előbb mondtad, hogy itt nem találni semmit, csak keserű emlékeket. Akkor te egy olyan vándor vagy, akinek szüksége van ilyesmire, hogy most itt vagy? *Kérdése megint csak ártatlan, nincs mögötte alattomos szándék, csupán felteszi azt a kérdést, ami először az eszébe ötlik, ahogy általában szokta. Közben kompániája sötételf mivolta is tanúbizonyságot nyer, bár ez talán tényleg egyértelmű volt eddig is.*
- Kevesekkel találkoztam eddig a fajtából. Eggyel nem is olyan régen, de ő nem is igazán sötételf volt, vagyis hát, de, az volt, de ő sok minden más is tud lenni, ha akar. *Úgy tűnhet, hogy csupán össze-vissza beszél, pedig, ha a másik tudná, hogy mennyire valóságos is az, amiről magyaráz, teljesen új dimenziókat nyithatna meg a társalgásukban.
Közben a szobák ajtaját próbálgatja kinyitni, de némelyik azok közül is zárva van, ám van, ahova könnyedén be tud pillantani, mert az ajtó már csupán darabokban fekszik a padlón. Aztán egyszer csak, ahogy az egyik kilincset lenyomja, az ajtó nyílik, nyikorog, majd betolva azt egy sárga szempár villan a sötétben, melyet nyávogás követ, a fekete macska pedig bocsánatkérően fut oda gazdája lábához, és dörgölőzik hozzá.*
- Hát itt vagy te szörnyeteg! *felkapja a macskát és rögtön társa felé mutatja.* Megvan! Ő itt Szörnyecske *mutatja be a négylábút, de aztán nem teszi le, eszébe sincs újra elengedni, még a végén megint eltűnne. Közben persze hajtja a kíváncsiság, belép a szobába, és hamarosan az egyik fiókos komód tetején egy régi, szakadt papírt pillant meg, rajta valamiféle írással.*
- Dw…Dwir… Fogalmam sincs kitől származhat az aláírás. Vajon kik lakhattak itt? *Fordul vissza a másik felé, és ekkor a falon megpillant egy szebb napokat is látott képet, mely elmosódva, koszosan ugyan, de egyértelműen sötételfeket ábrázol.*
- Hmm…
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-22 16:23:06
Üzenet elküldve: 2025-07-22 16:23:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Norennar szótlanul tűri a visszavágást, amit a lánynak sikerül olyan természetesen odavetnie, mintha már ezer éve ismernék egymást. Előbb, csak egy vállrándítással reagál, aztán, miközben továbbindul az ajtó felé, hátravet egy rövid megjegyzést:*
- Jogos és igazságos.
*Fejét nem kapja hátra, mikor meghallja a következő mondatot, de egy pillanatra megtorpan a mozdulat, ahogy a lány a mérgekről szól. A szavai visszhangként koppannak benne, és nem dönt arról, hogy tréfának vegye-e, vagy fenyegetésnek. Inkább nem reagál rá, de nem is felejti el. Az ujjai kissé ökölbe szorulnak, de a járása nem változik. Nem gyorsít, nem lassít, csak halad tovább, végül betöri az ajtót, és miután előre engedi a lányt, követi őt a kúria sötétbe vesző romjai közé.
A belső tér hűvös, még a meleg nyári este ellenére is. A levegőben por ül meg, s a földre szóródott vakolat recseg a talpuk alatt. Az árnyak minden sarkon sűrűsödnek, mintha figyelnék az érkezésüket. Norennar azonban nem a falakat, hanem a lányt figyeli, főleg akkor, amikor elkiáltja magát.*
- Szörnyecske?
*A kérdés csak úgy kicsúszik belőle, alig hallhatóan. A neve abszurd, ahogy az egész helyzet is az: egy idegennel bolyongani a Dwirinthalen kúria üres gyomrában egy fekete macskát keresve. De nem kérdőjelezi meg.
A kérésre, hogy segítsen, bólint. Néma, szikár mozdulat, nem igényel szót. Elindul utána, a nehéz lépcsőfokokat kerülgetve, a gerendák árnyékában. Lassan halad, de figyel. A romok nem csak kőtömbök és törmelékek, számára emlékek is, méghozzá olyanok, amiket nem szívesen él át újra. Mégis, most itt van bár maga se érti minek. Szemei fel-alá cikáznak, hátha meglelik a keresett jószágot, valamelyik sötét árnyék, vagy régi emlékfoszlány mögött.*
~Pont feketének kell lenned... igaz?~
*Az újabb kérdés hallatán újból megtorpan. Norennar komótos tempóban emeli tekintetét a lányra. Arca szinte rezzenéstelen, semmitmondó és a válasza sem tér el ettől a tendenciától.*
- A vándorok nem csak a virágos réteken, meg a napsütötte erdei tisztásokon járnak... *Mondja némileg fennhangon, mintha csak oktatná vagy épp kioktatná a vele szemben állót.* - Hanem olyan környékeken is, ami nem a legszebb a számukra.
*Sokan túl dráimainak tartják Norennart az ilyen megjegyzései után. Őt azonban belül mindig is jól szórakoztatta, ha tényleges válaszok helyett ilyen sejtelmes közhelyekkel idegelhette ki beszélgetőpartnereit. A tekintete a másik barnáiba fúródik, figyelve, vajon mi rejlik a kérdés mögött, csak kíváncsiság, vagy valami több?*
- És igen. Sötételf vagyok. Ha eddig nem lett volna egyértelmű.
*Most haloványan elmosolyodik. Alig észrevehető, inkább csak a szája sarkában mozdul valami, ahogy folytatja.*
- Bár a szakáll tényleg félrevezető lehet.
*Ezzel egy időben az ujjai megindulnak, s hamar bele is vesznek a szőrszálak sűrűjébe, de akár úgy is mondhatnánk, hogy vakargatni kezdi szakállát. Ugyanazzal a mozdulattal, amit azok szoktak, akik nem törődnek különösebben vele, hogy jól áll-e, csak megszokták már, hogy ott van. Ezután nem kérdez, nem szól. Csak várja, merre viszi tovább a lány a keresést.*
//Kísértetház//
*Norennar szótlanul tűri a visszavágást, amit a lánynak sikerül olyan természetesen odavetnie, mintha már ezer éve ismernék egymást. Előbb, csak egy vállrándítással reagál, aztán, miközben továbbindul az ajtó felé, hátravet egy rövid megjegyzést:*
- Jogos és igazságos.
*Fejét nem kapja hátra, mikor meghallja a következő mondatot, de egy pillanatra megtorpan a mozdulat, ahogy a lány a mérgekről szól. A szavai visszhangként koppannak benne, és nem dönt arról, hogy tréfának vegye-e, vagy fenyegetésnek. Inkább nem reagál rá, de nem is felejti el. Az ujjai kissé ökölbe szorulnak, de a járása nem változik. Nem gyorsít, nem lassít, csak halad tovább, végül betöri az ajtót, és miután előre engedi a lányt, követi őt a kúria sötétbe vesző romjai közé.
A belső tér hűvös, még a meleg nyári este ellenére is. A levegőben por ül meg, s a földre szóródott vakolat recseg a talpuk alatt. Az árnyak minden sarkon sűrűsödnek, mintha figyelnék az érkezésüket. Norennar azonban nem a falakat, hanem a lányt figyeli, főleg akkor, amikor elkiáltja magát.*
- Szörnyecske?
*A kérdés csak úgy kicsúszik belőle, alig hallhatóan. A neve abszurd, ahogy az egész helyzet is az: egy idegennel bolyongani a Dwirinthalen kúria üres gyomrában egy fekete macskát keresve. De nem kérdőjelezi meg.
A kérésre, hogy segítsen, bólint. Néma, szikár mozdulat, nem igényel szót. Elindul utána, a nehéz lépcsőfokokat kerülgetve, a gerendák árnyékában. Lassan halad, de figyel. A romok nem csak kőtömbök és törmelékek, számára emlékek is, méghozzá olyanok, amiket nem szívesen él át újra. Mégis, most itt van bár maga se érti minek. Szemei fel-alá cikáznak, hátha meglelik a keresett jószágot, valamelyik sötét árnyék, vagy régi emlékfoszlány mögött.*
~Pont feketének kell lenned... igaz?~
*Az újabb kérdés hallatán újból megtorpan. Norennar komótos tempóban emeli tekintetét a lányra. Arca szinte rezzenéstelen, semmitmondó és a válasza sem tér el ettől a tendenciától.*
- A vándorok nem csak a virágos réteken, meg a napsütötte erdei tisztásokon járnak... *Mondja némileg fennhangon, mintha csak oktatná vagy épp kioktatná a vele szemben állót.* - Hanem olyan környékeken is, ami nem a legszebb a számukra.
*Sokan túl dráimainak tartják Norennart az ilyen megjegyzései után. Őt azonban belül mindig is jól szórakoztatta, ha tényleges válaszok helyett ilyen sejtelmes közhelyekkel idegelhette ki beszélgetőpartnereit. A tekintete a másik barnáiba fúródik, figyelve, vajon mi rejlik a kérdés mögött, csak kíváncsiság, vagy valami több?*
- És igen. Sötételf vagyok. Ha eddig nem lett volna egyértelmű.
*Most haloványan elmosolyodik. Alig észrevehető, inkább csak a szája sarkában mozdul valami, ahogy folytatja.*
- Bár a szakáll tényleg félrevezető lehet.
*Ezzel egy időben az ujjai megindulnak, s hamar bele is vesznek a szőrszálak sűrűjébe, de akár úgy is mondhatnánk, hogy vakargatni kezdi szakállát. Ugyanazzal a mozdulattal, amit azok szoktak, akik nem törődnek különösebben vele, hogy jól áll-e, csak megszokták már, hogy ott van. Ezután nem kérdez, nem szól. Csak várja, merre viszi tovább a lány a keresést.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-22 16:09:54
Üzenet elküldve: 2025-07-22 16:09:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az idomár//
* Hamar egymásra találnak a piacon, nem is fecséreli tovább az időt, hanem indul is a romokhoz.*
- Bízom benne, hogy inkább nem keveredünk bajba. Teysus óvjon minket.* A romváros pont olyan lepusztult, mint amilyennek lennie kell. Ideális hely a rágcsálóknak és azt őket pusztító lényeknek. A varjak is szívesen tanyáznak a romos, kietlen vidéken. Ha szerencsés napjuk van még valami szerencsétlent agyon is csapnak itt. Az ám a páratlan lakoma.*
- Olyan helyre megyünk, ahol a lakóépületek is nagyon rossz állapotban vannak. Ha lakhatatlan, akkor ott nem háborgatja senki őket, ami ideális a fészkeléshez. Meg remélhetőleg zavarni se zavar arra senki.* Mondja el a tervet és már el is indul kőlabirintusba. Vezeti csendben a másikat, amíg elérnek egy kietlen kőpusztaságba. Valaha szép kúria állhatott itt, de mostanra, szinte teljesen leomlott, de egy emelete valahogy még éppen maradt. Fel már nehéz lenne menni, mivel a lépcsőnek hűlt helye van, de nem is baj. Károgást is lehet hallani, ami szintén jó ómen.*
- Ide tegyél le egy kis kaját a földre, aztán bebújunk a törmelék mögé.* Mutatja a helyet, ahova a csalit kell kirakni, meg utána a majd tíz méterrel messzebb lévő halmot.*
- Onnantól az én dolgom lesz a többi.* Ha kirakták a csalit, akkor be is húzódik a fedezékbe és már csak várni kell.*
* Hamar egymásra találnak a piacon, nem is fecséreli tovább az időt, hanem indul is a romokhoz.*
- Bízom benne, hogy inkább nem keveredünk bajba. Teysus óvjon minket.* A romváros pont olyan lepusztult, mint amilyennek lennie kell. Ideális hely a rágcsálóknak és azt őket pusztító lényeknek. A varjak is szívesen tanyáznak a romos, kietlen vidéken. Ha szerencsés napjuk van még valami szerencsétlent agyon is csapnak itt. Az ám a páratlan lakoma.*
- Olyan helyre megyünk, ahol a lakóépületek is nagyon rossz állapotban vannak. Ha lakhatatlan, akkor ott nem háborgatja senki őket, ami ideális a fészkeléshez. Meg remélhetőleg zavarni se zavar arra senki.* Mondja el a tervet és már el is indul kőlabirintusba. Vezeti csendben a másikat, amíg elérnek egy kietlen kőpusztaságba. Valaha szép kúria állhatott itt, de mostanra, szinte teljesen leomlott, de egy emelete valahogy még éppen maradt. Fel már nehéz lenne menni, mivel a lépcsőnek hűlt helye van, de nem is baj. Károgást is lehet hallani, ami szintén jó ómen.*
- Ide tegyél le egy kis kaját a földre, aztán bebújunk a törmelék mögé.* Mutatja a helyet, ahova a csalit kell kirakni, meg utána a majd tíz méterrel messzebb lévő halmot.*
- Onnantól az én dolgom lesz a többi.* Ha kirakták a csalit, akkor be is húzódik a fedezékbe és már csak várni kell.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-21 21:49:19
Üzenet elküldve: 2025-07-21 21:49:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Miután nem tapasztal közvetlen fenyegetést az idegen részéről, ő is enged a tartásából, és most már nem figyel minden pillanatban arra, hogy mikor fog rátámadni a férfi. Tekintetét követi az épületre, és úgy néz rá ő is, mintha lenne mit bámulnia egy romos kúrián.*
- Azt látom, de akár lehetnél szellem is. Ez a ház pont úgy néz ki, mint amit kedvelnének a kísértetek. *Hümment egyet. Most látja csak egészen közelről, hogy milyen pusztítást végeztek a lázadók, az épület valóban remekül őrzi ennek a kegyetlen emlékét, méghozzá látványosan. Eme háznak nem volt olyan szerencséje, mint annak, amiben Mai lakik a gyerekekkel.
Napestig nézhetnék még az elmúlást, a pusztulást és a halált jelképező romhalmazt, de neki most az a legfontosabb, hogy megtalálja Szörnyecskét, aki minden kétséget kizárólag odabent van. Remélhetőleg… Szemeivel követi a másik lépteit, ahogy elhalad mellette. Nem mozdul, hagyja, hogy amaz már-már provokálva nézzen végig rajta, őt ez egyáltalán nem zavarja. A kérdésre értetlenül húzza fel a szemöldökét, s úgy tűnik, hogy miután kiszaladt a férfi száján, már meg is bánta, de már késő. Ő hallotta.*
- Nem vagy te túl öreg ahhoz, hogy ez érdekeljen téged? *Fogalma sincs, hogy a mellette álló valójában öreg-e, csak a fehéres hajszálakból asszociál erre rögtön.*
- Amúgy meg nekem tetszik, de ne aggódj, a mérgeket nem magamra kenem. *Ad egy sejtelmes választ végül, majd követve a „vándort” hamarosan újra a bejárat előtt találja magát. Ahogy megérinti az ajtót, hallja, hogy valamit motyog a másik, de nem érti, így csak gyanakodva billenti oldalra a fejét, de nem kérdez semmit, csak figyeli, ahogy társasága az erejét használva próbálkozik kinyitni az ajtót, először kevés sikerrel, de a rozoga fa végül nagyot reccsenve megadja magát. Tekintetét nem veszi le a férfiről, hisz a motyogása egyre furcsább.*
- Én is gondoltam rá, hogy betöröm a francba, de túl hangos lett volna. Felgyújtani meg veszélyes. *Ellép a férfi mellett, be az atjón, mintha csak egy bálterembe engedték volna előre, mint hölgyet, csakhogy ez az épület belülről sem hasonlít egy bálteremre, sokkal inkább olyan tényleg, mint egy még hátborzongató, üres… kísértetház.*
- Szörnyecskeee! *Kiáltja el magát aztán, hogy a visszhangnak hála a saját hangját hallja vissza, de a macska persze nem kerül elő.*
- Hová a francba tűnhetett?! *Most ő motyog, de ezt érteni is lehet.* Biztos beszorult valahová. Segíts megkeresni! *El is indul a főlépcső irányába, de hamar megáll, és visszapillant a válla felett.*
- Te tulajdonképp mit csinálsz itt? Nem a legszebb környék ez egy vándornak. Sötételf vagy, igaz? Hümm… *Felismeri a sötét bőrt, hisz nem is olyan régen látott hasonlót, csakhogy az sokkalta jobban lenyűgözte. Halványan el is mosolyodik, ahogy eszébe jut az az ellenállhatatlan látvány.*
//Kísértetház//
*Miután nem tapasztal közvetlen fenyegetést az idegen részéről, ő is enged a tartásából, és most már nem figyel minden pillanatban arra, hogy mikor fog rátámadni a férfi. Tekintetét követi az épületre, és úgy néz rá ő is, mintha lenne mit bámulnia egy romos kúrián.*
- Azt látom, de akár lehetnél szellem is. Ez a ház pont úgy néz ki, mint amit kedvelnének a kísértetek. *Hümment egyet. Most látja csak egészen közelről, hogy milyen pusztítást végeztek a lázadók, az épület valóban remekül őrzi ennek a kegyetlen emlékét, méghozzá látványosan. Eme háznak nem volt olyan szerencséje, mint annak, amiben Mai lakik a gyerekekkel.
Napestig nézhetnék még az elmúlást, a pusztulást és a halált jelképező romhalmazt, de neki most az a legfontosabb, hogy megtalálja Szörnyecskét, aki minden kétséget kizárólag odabent van. Remélhetőleg… Szemeivel követi a másik lépteit, ahogy elhalad mellette. Nem mozdul, hagyja, hogy amaz már-már provokálva nézzen végig rajta, őt ez egyáltalán nem zavarja. A kérdésre értetlenül húzza fel a szemöldökét, s úgy tűnik, hogy miután kiszaladt a férfi száján, már meg is bánta, de már késő. Ő hallotta.*
- Nem vagy te túl öreg ahhoz, hogy ez érdekeljen téged? *Fogalma sincs, hogy a mellette álló valójában öreg-e, csak a fehéres hajszálakból asszociál erre rögtön.*
- Amúgy meg nekem tetszik, de ne aggódj, a mérgeket nem magamra kenem. *Ad egy sejtelmes választ végül, majd követve a „vándort” hamarosan újra a bejárat előtt találja magát. Ahogy megérinti az ajtót, hallja, hogy valamit motyog a másik, de nem érti, így csak gyanakodva billenti oldalra a fejét, de nem kérdez semmit, csak figyeli, ahogy társasága az erejét használva próbálkozik kinyitni az ajtót, először kevés sikerrel, de a rozoga fa végül nagyot reccsenve megadja magát. Tekintetét nem veszi le a férfiről, hisz a motyogása egyre furcsább.*
- Én is gondoltam rá, hogy betöröm a francba, de túl hangos lett volna. Felgyújtani meg veszélyes. *Ellép a férfi mellett, be az atjón, mintha csak egy bálterembe engedték volna előre, mint hölgyet, csakhogy ez az épület belülről sem hasonlít egy bálteremre, sokkal inkább olyan tényleg, mint egy még hátborzongató, üres… kísértetház.*
- Szörnyecskeee! *Kiáltja el magát aztán, hogy a visszhangnak hála a saját hangját hallja vissza, de a macska persze nem kerül elő.*
- Hová a francba tűnhetett?! *Most ő motyog, de ezt érteni is lehet.* Biztos beszorult valahová. Segíts megkeresni! *El is indul a főlépcső irányába, de hamar megáll, és visszapillant a válla felett.*
- Te tulajdonképp mit csinálsz itt? Nem a legszebb környék ez egy vándornak. Sötételf vagy, igaz? Hümm… *Felismeri a sötét bőrt, hisz nem is olyan régen látott hasonlót, csakhogy az sokkalta jobban lenyűgözte. Halványan el is mosolyodik, ahogy eszébe jut az az ellenállhatatlan látvány.*
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-21 20:54:30
Üzenet elküldve: 2025-07-21 20:54:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Norennar tekintete nyugodt marad. A férfi csak némán figyel. Pillantása először a lány szemét keresi fel, hosszú másodpercekig ott időzve. Ennek egyetlen célja, hogy kiolvassa belőle a „váratlan vendég” szándékát. A sötét tónus mögött feszült árnyalat rejtőzik. Nem elég ahhoz, hogy félelmet keltsen hősünk szívében, de pont elég ahhoz, hogy résen maradjon.
A tekintete aztán lassan a pengére vándorol. Egyik szemöldöke meglepődöttségében a másik fölé csusszan. Érdeklődve figyeli a markolatot meg a pengét fedő hüvelyt is. Egy mesterkard. Nem elhanyagolt darab, és felteszi, hogy viselője ismeri a súlyát, ez szinte biztos. Mondhatni tekintete már-már áhitattal adózik a fegyvernek, azonban hamar kizökken ebből az állapotból. A kacaj váratlanul éri. Túlságosan is éles hang ebben a kihalt udvarban, mintha hirtelen felriadt volna valami, ami addig aludt. Mondjuk egy gonosz árny.
Norennar keze ösztönösen válla mögé mozdulna, ahol a fegyvere nyugszik, de józan esze még a mozdulat kezdete előtt megálljt parancsol tagjainak. Tudja, mit érez, nem a félelem dolgozik benne, hanem a régi rutin, a reflex, amit nem lehet lerázni. A lány közben közelebb lép. A férfi izmai megfeszülnek, éppen csak annyira, hogy egy gyakorlott szem észrevegye. Viszont nem hátrál. Csak figyel.
Aztán meghallja a magyarázatot a kései látogatásra. A feszültség, mint egy lassan leengedő húr, kicsit enyhül benne. Egy elkóborolt fekete macska. A romok között. Bár nem ismeri a lányt, valahogy túlságosan is passzol bizarr stílusához. Összességében hihetőnek véli a történetet.
A kérdésre, ami őt célozza, nem felel azonnal. Tekintete visszavándorol a kúria épületére, és egy elynújtott pillanat erejéig ott is marad.*
- Csak egy vándor vagyok. *Feleli végül halkan.* - És nagyon is élek.
*Nem néz a lányra, miközben a szavak elhagyják ajkait. Végig az épületet figyeli. A réseket, ahol egykor ablak volt. A gerendát, ami azóta megdőlt. A helyet, amit még ebben a groteszk formában túl jól ismer. Végül a lány hangja újra felcsendül. Követelőző, makacs, de végső soron nem ok nélkül. Norennar egy fáradt sóhajt követően megvonja vállát.*
- Ha ennyire fontos neked az az állat... Legyen.
*Nyugodt léptekkel indul meg az ajtó felé. A talpa alatt apró kavicsok csikordulnak. Ahogy elhalad a lány mellett, egy pillanatra megtorpan, és oldalra fordítja a fejét. Alaposan szemügyre veszi. Ezúttal közelebbről, nem csak a lényegre ügyelve, hanem minden apró részletre.*
- Nem vagy te túl fiatal ahhoz, hogy így fesd magad?
*Elhallgat, majd lassú mozdulattal a tarkójához nyúl, és pár másodpercig vakargatja.*
- Bár... végül is mindegy.
*Tovább indul. Az ajtó előtt megáll, tenyerét a repedezett fa lapjára helyezi. Finoman végig simít az érdes felületen, majd halkan ennyit morog az orra alatt:*
- Ki a fene zárja ezt be folyton?
*A válla enyhén roppan, ahogy először próbálkozik. Az ajtó recseg, de nem mozdul. Másodszorra sem. Harmadszorra viszont enged, előbb csak megremeg, aztán hirtelen, egy nehéz sóhaj kíséretében befelé nyílik. Norennar megmozdítja a vállát, az izomzat lassan lazul el. Valamit újra morog, alig érteni, mi lehet az, de minden bizonnyal egy káromkodás.
Ellép az ajtótól, aztán a lány felé fordul, és egy teátrális mozdulattal int.*
- Csak utánad.
//Kísértetház//
*Norennar tekintete nyugodt marad. A férfi csak némán figyel. Pillantása először a lány szemét keresi fel, hosszú másodpercekig ott időzve. Ennek egyetlen célja, hogy kiolvassa belőle a „váratlan vendég” szándékát. A sötét tónus mögött feszült árnyalat rejtőzik. Nem elég ahhoz, hogy félelmet keltsen hősünk szívében, de pont elég ahhoz, hogy résen maradjon.
A tekintete aztán lassan a pengére vándorol. Egyik szemöldöke meglepődöttségében a másik fölé csusszan. Érdeklődve figyeli a markolatot meg a pengét fedő hüvelyt is. Egy mesterkard. Nem elhanyagolt darab, és felteszi, hogy viselője ismeri a súlyát, ez szinte biztos. Mondhatni tekintete már-már áhitattal adózik a fegyvernek, azonban hamar kizökken ebből az állapotból. A kacaj váratlanul éri. Túlságosan is éles hang ebben a kihalt udvarban, mintha hirtelen felriadt volna valami, ami addig aludt. Mondjuk egy gonosz árny.
Norennar keze ösztönösen válla mögé mozdulna, ahol a fegyvere nyugszik, de józan esze még a mozdulat kezdete előtt megálljt parancsol tagjainak. Tudja, mit érez, nem a félelem dolgozik benne, hanem a régi rutin, a reflex, amit nem lehet lerázni. A lány közben közelebb lép. A férfi izmai megfeszülnek, éppen csak annyira, hogy egy gyakorlott szem észrevegye. Viszont nem hátrál. Csak figyel.
Aztán meghallja a magyarázatot a kései látogatásra. A feszültség, mint egy lassan leengedő húr, kicsit enyhül benne. Egy elkóborolt fekete macska. A romok között. Bár nem ismeri a lányt, valahogy túlságosan is passzol bizarr stílusához. Összességében hihetőnek véli a történetet.
A kérdésre, ami őt célozza, nem felel azonnal. Tekintete visszavándorol a kúria épületére, és egy elynújtott pillanat erejéig ott is marad.*
- Csak egy vándor vagyok. *Feleli végül halkan.* - És nagyon is élek.
*Nem néz a lányra, miközben a szavak elhagyják ajkait. Végig az épületet figyeli. A réseket, ahol egykor ablak volt. A gerendát, ami azóta megdőlt. A helyet, amit még ebben a groteszk formában túl jól ismer. Végül a lány hangja újra felcsendül. Követelőző, makacs, de végső soron nem ok nélkül. Norennar egy fáradt sóhajt követően megvonja vállát.*
- Ha ennyire fontos neked az az állat... Legyen.
*Nyugodt léptekkel indul meg az ajtó felé. A talpa alatt apró kavicsok csikordulnak. Ahogy elhalad a lány mellett, egy pillanatra megtorpan, és oldalra fordítja a fejét. Alaposan szemügyre veszi. Ezúttal közelebbről, nem csak a lényegre ügyelve, hanem minden apró részletre.*
- Nem vagy te túl fiatal ahhoz, hogy így fesd magad?
*Elhallgat, majd lassú mozdulattal a tarkójához nyúl, és pár másodpercig vakargatja.*
- Bár... végül is mindegy.
*Tovább indul. Az ajtó előtt megáll, tenyerét a repedezett fa lapjára helyezi. Finoman végig simít az érdes felületen, majd halkan ennyit morog az orra alatt:*
- Ki a fene zárja ezt be folyton?
*A válla enyhén roppan, ahogy először próbálkozik. Az ajtó recseg, de nem mozdul. Másodszorra sem. Harmadszorra viszont enged, előbb csak megremeg, aztán hirtelen, egy nehéz sóhaj kíséretében befelé nyílik. Norennar megmozdítja a vállát, az izomzat lassan lazul el. Valamit újra morog, alig érteni, mi lehet az, de minden bizonnyal egy káromkodás.
Ellép az ajtótól, aztán a lány felé fordul, és egy teátrális mozdulattal int.*
- Csak utánad.
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-21 18:52:58
Üzenet elküldve: 2025-07-21 18:52:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Egy lélek sincs ebben a házban, még egy olyan sem, aki nem él már. Legalábbis rajta és Szörnyecskén kívül, gondolja egészen addig, míg váratlanul meg nem szólítja valaki a háta mögül. Teste megfeszül, ahogy rákiáltanak, majd azután lassú, kimért mozdulatokkal fordul meg, és ridegnek tűnő, mégis félelemmel teli tekintettel pillant a hang tulajdonosára. Az idegen erősen feketére festett, barna szempárt és kihúzott ajkakat láthat, na meg hanyagul lófarokba fogott, elől szabadon rakoncátlankodó, sötét színű tincseket. A lány teljesen feketébe öltözve, szűk bőrnadrágban, bakancsban és egy egyszerűbb felsőben áll előtte, de oldalán ott lóg a wegtoreni penge is, ami nélkül bizony nem indult volna el a Romvárosba ilyen későn. Ő eközben hamuszürke bőrt, fehér, kócos tincseket lát maga előtt, na meg egy tekintetet, amiből sok mindent nem tud megállapítani, de a korábbi szavainak hangerejéből ítélve nem igazán örülhet neki, hogy itt van, de vajon miért?*
- Emlék, mi? *Már megint ez a szó. Kedve támad felkacagni, meg is teszi, de aztán olyan hirtelenjében vágja el a nevetését, hogy olyan csend lesz tőle, mintha valaki ellopta volna a hangokat a világból. Újra hidegen bámul a vele szemben állóra.*
- Nem kell több keserűség. *Hogy a szándéka ártó-e vagy sem, azt talán nem lehet kiolvasni a mozdulataiból, de nem azért, mert titkolni akarja, hanem mert még ő sem tudja. Feleslegesen nem akar bajt okozni, de ha kiderül, hogy tilosban jár, akkor nem engedheti meg magának, hogy a városőrség előtt kössön ki. Közelebb lép a férfihez, miközben az újra megszólal, de nem a tolvajok említésére reagál, hanem a korábbi gondolatmenetet folytatja.*
- Keserűségből van nekem is elég. A macskám beszökött ide, és most nem találom. Őt keresem. Fekete, csak, hogy könnyebben el tudjon rejtőzni az árnyak között. *A fejét csóválja, mert szerinte minél sötétebb lesz, annál nehezebb lesz megtalálni a macskát. Mondjuk a sárga szemei talán világítani fognak, ahogy szoktak.*
- De te honnan tudod, hogy mi van odabent, öreg? Tolvaj vagy? Vagy… kísértet? Nem, ahhoz túl élőnek tűnsz. Meg tudnám mondani, ha halott lennél. *Gyanakodva méri végig újra a másikat, de nem látja okát annak, hogy tartania kelljen tőle.*
- Ahelyett, hogy rohadt emlékekről hablatyolsz te is, inkább segíts bejutni! Ha a macskám odabent van, akkor be kell érte mennem. *Azzal neki is áll tovább feszegetni az ablakot, amiben épp megzavarta váratlan érkezésével a férfi.*
//Kísértetház//
*Egy lélek sincs ebben a házban, még egy olyan sem, aki nem él már. Legalábbis rajta és Szörnyecskén kívül, gondolja egészen addig, míg váratlanul meg nem szólítja valaki a háta mögül. Teste megfeszül, ahogy rákiáltanak, majd azután lassú, kimért mozdulatokkal fordul meg, és ridegnek tűnő, mégis félelemmel teli tekintettel pillant a hang tulajdonosára. Az idegen erősen feketére festett, barna szempárt és kihúzott ajkakat láthat, na meg hanyagul lófarokba fogott, elől szabadon rakoncátlankodó, sötét színű tincseket. A lány teljesen feketébe öltözve, szűk bőrnadrágban, bakancsban és egy egyszerűbb felsőben áll előtte, de oldalán ott lóg a wegtoreni penge is, ami nélkül bizony nem indult volna el a Romvárosba ilyen későn. Ő eközben hamuszürke bőrt, fehér, kócos tincseket lát maga előtt, na meg egy tekintetet, amiből sok mindent nem tud megállapítani, de a korábbi szavainak hangerejéből ítélve nem igazán örülhet neki, hogy itt van, de vajon miért?*
- Emlék, mi? *Már megint ez a szó. Kedve támad felkacagni, meg is teszi, de aztán olyan hirtelenjében vágja el a nevetését, hogy olyan csend lesz tőle, mintha valaki ellopta volna a hangokat a világból. Újra hidegen bámul a vele szemben állóra.*
- Nem kell több keserűség. *Hogy a szándéka ártó-e vagy sem, azt talán nem lehet kiolvasni a mozdulataiból, de nem azért, mert titkolni akarja, hanem mert még ő sem tudja. Feleslegesen nem akar bajt okozni, de ha kiderül, hogy tilosban jár, akkor nem engedheti meg magának, hogy a városőrség előtt kössön ki. Közelebb lép a férfihez, miközben az újra megszólal, de nem a tolvajok említésére reagál, hanem a korábbi gondolatmenetet folytatja.*
- Keserűségből van nekem is elég. A macskám beszökött ide, és most nem találom. Őt keresem. Fekete, csak, hogy könnyebben el tudjon rejtőzni az árnyak között. *A fejét csóválja, mert szerinte minél sötétebb lesz, annál nehezebb lesz megtalálni a macskát. Mondjuk a sárga szemei talán világítani fognak, ahogy szoktak.*
- De te honnan tudod, hogy mi van odabent, öreg? Tolvaj vagy? Vagy… kísértet? Nem, ahhoz túl élőnek tűnsz. Meg tudnám mondani, ha halott lennél. *Gyanakodva méri végig újra a másikat, de nem látja okát annak, hogy tartania kelljen tőle.*
- Ahelyett, hogy rohadt emlékekről hablatyolsz te is, inkább segíts bejutni! Ha a macskám odabent van, akkor be kell érte mennem. *Azzal neki is áll tovább feszegetni az ablakot, amiben épp megzavarta váratlan érkezésével a férfi.*
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-21 17:50:47
Üzenet elküldve: 2025-07-21 17:50:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Norennar egy nyirkos és omladozó fal mellett húzza el magát, ahogy kilép a poros kis utcából. Vállán meglebben a köpeny sarka a langyos széltől, ahogy kilép a sikátorból. A Romváros ezen része már elcsendesedett, a szűk utcákból kiszorult minden zaj. A kövek között megült porban nyomok sincsenek. Norennar mindig is értékelte, hogy ezen a környéken nehéz eligazodni. Most viszont nem tud mit kezdeni azzal, hogy ezúttal nem talált semmit.
Az informátorának, egy mogorva, szikár, vén alaknak a házánál csak csukott ajtó fogadta. Sem üzenet, sem bármilyen apró jel, ami arról árulkodott volna, hogy messzebbre ment volna, mint az illemhely. Norennar pedig nem ostoba, ha a férfi nem hagy nyomot, az vagy azt jelenti, hogy nem él, vagy azt, hogy valamiért el akarta tüntetni a jelenlétét. Bármelyik is legyen, tudja jól, hogy egyik sem jó jel, se rá nézve, se a városra.
Most mégis itt van. A kúria romjaihoz vezető ösvényhez közeledik, és csak menet közben veszi észre, hogy a teste már rég eldöntötte, hogy arra tart. A lábai könnyedén viszik, ahogy szinte hangtalanul lép a kavicsokkal teleszórt járásra. A ház kontúrja ott rajzolódik ki előtte, ahová sokáig még csak visszanézni sem tudott.
Nem vár semmit ettől az alkalomtól. Nem is akar semmit. De eljött.
Az udvar széléhez érve egy alak mozgása vonja magára a figyelmét. Apró termet, könnyű mozdulatok. A ház falához lép, s az ablakokat vizsgálja. Norennar megáll s egy darabig csendben figyeli a lányt. Tolvajnak feltételezi. Úgy hiszi szinte minden hónapban akad egy idióta, aki megkísérli felkutatni a kúria romjait néhány a lázadó csürhe elől gondosabban elrejtett kincs után. A mélységi halkan felsóhajt. Ennek hangja hordoz magában némi csalódottságot.
Lassan indul meg. Léptei puhák, elkerülik a roppanósabb törmeléket. Nem siet, de nem is hezitál. Persze, bár szeret magára árnyként asszociálni, közel sem rejti el annyira a jelenlétét, mint kéne, szóval, ha a másik szeretné, észre is veszi őt. Minenesetre nem szól addig amíg alig hat-hét lépésnyire nem áll a másiktól. Kihúzza magát, s ugrásra készen áll, ha kell.*
- Nem tudom mi járatban vagy itt, de el kell keserítselek. Mást nem találsz itt, csak keserű emlékeket egy békésebb időből.
*Szinte kiált a másikra, hogy ha a másik eleddig még nem vette észre most aztán biztosan megtörténjen ez a mulasztás. A hangja bár önmagához képest harsány, a harag legapróbb szikrája sem fedezhető fel benne, csupán valami keserű csengés, némi cinizmussal fűszerezve, amit nem próbál véka alá rejteni. Egyik szemöldöke alig láthatóan megrezdül, ha a másik alak felé fordul. Ha a lányban nem látja az ártó szándékot, tartása megenyhül. Történjék bármi a következőt már jóval halkabban fűzi hozzá.*
- Én legalábbis így vagyok vele. A tolvajok meglehetőst alapos munkát végeztek.
*Arcán egy fanyar félmosoly jelenik meg, tekintete pedig a házra siklik, végigméri a beomlott tetőt, a félrebillent redőnyt, az egyik felső ablakkeretből kinőtt, vadul kapaszkodó borostyánt. A kúria még áll, de csak épphogy. Mint valami öreg test, amit már rég elhagytak belülről.*
//Kísértetház//
*Norennar egy nyirkos és omladozó fal mellett húzza el magát, ahogy kilép a poros kis utcából. Vállán meglebben a köpeny sarka a langyos széltől, ahogy kilép a sikátorból. A Romváros ezen része már elcsendesedett, a szűk utcákból kiszorult minden zaj. A kövek között megült porban nyomok sincsenek. Norennar mindig is értékelte, hogy ezen a környéken nehéz eligazodni. Most viszont nem tud mit kezdeni azzal, hogy ezúttal nem talált semmit.
Az informátorának, egy mogorva, szikár, vén alaknak a házánál csak csukott ajtó fogadta. Sem üzenet, sem bármilyen apró jel, ami arról árulkodott volna, hogy messzebbre ment volna, mint az illemhely. Norennar pedig nem ostoba, ha a férfi nem hagy nyomot, az vagy azt jelenti, hogy nem él, vagy azt, hogy valamiért el akarta tüntetni a jelenlétét. Bármelyik is legyen, tudja jól, hogy egyik sem jó jel, se rá nézve, se a városra.
Most mégis itt van. A kúria romjaihoz vezető ösvényhez közeledik, és csak menet közben veszi észre, hogy a teste már rég eldöntötte, hogy arra tart. A lábai könnyedén viszik, ahogy szinte hangtalanul lép a kavicsokkal teleszórt járásra. A ház kontúrja ott rajzolódik ki előtte, ahová sokáig még csak visszanézni sem tudott.
Nem vár semmit ettől az alkalomtól. Nem is akar semmit. De eljött.
Az udvar széléhez érve egy alak mozgása vonja magára a figyelmét. Apró termet, könnyű mozdulatok. A ház falához lép, s az ablakokat vizsgálja. Norennar megáll s egy darabig csendben figyeli a lányt. Tolvajnak feltételezi. Úgy hiszi szinte minden hónapban akad egy idióta, aki megkísérli felkutatni a kúria romjait néhány a lázadó csürhe elől gondosabban elrejtett kincs után. A mélységi halkan felsóhajt. Ennek hangja hordoz magában némi csalódottságot.
Lassan indul meg. Léptei puhák, elkerülik a roppanósabb törmeléket. Nem siet, de nem is hezitál. Persze, bár szeret magára árnyként asszociálni, közel sem rejti el annyira a jelenlétét, mint kéne, szóval, ha a másik szeretné, észre is veszi őt. Minenesetre nem szól addig amíg alig hat-hét lépésnyire nem áll a másiktól. Kihúzza magát, s ugrásra készen áll, ha kell.*
- Nem tudom mi járatban vagy itt, de el kell keserítselek. Mást nem találsz itt, csak keserű emlékeket egy békésebb időből.
*Szinte kiált a másikra, hogy ha a másik eleddig még nem vette észre most aztán biztosan megtörténjen ez a mulasztás. A hangja bár önmagához képest harsány, a harag legapróbb szikrája sem fedezhető fel benne, csupán valami keserű csengés, némi cinizmussal fűszerezve, amit nem próbál véka alá rejteni. Egyik szemöldöke alig láthatóan megrezdül, ha a másik alak felé fordul. Ha a lányban nem látja az ártó szándékot, tartása megenyhül. Történjék bármi a következőt már jóval halkabban fűzi hozzá.*
- Én legalábbis így vagyok vele. A tolvajok meglehetőst alapos munkát végeztek.
*Arcán egy fanyar félmosoly jelenik meg, tekintete pedig a házra siklik, végigméri a beomlott tetőt, a félrebillent redőnyt, az egyik felső ablakkeretből kinőtt, vadul kapaszkodó borostyánt. A kúria még áll, de csak épphogy. Mint valami öreg test, amit már rég elhagytak belülről.*
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-21 17:09:10
Üzenet elküldve: 2025-07-21 17:09:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Mi sem jobb egy kora esti sétánál. Még nincs sötét, de a szürkület miatt a fények sem zavarják már, pont jó. Bár, az is igaz, hogy nem feltétlenül ő akart olyannyira kóricálni éppen most, hanem Szörnyecske, az azóta sokkalta macskásabban viselkedő, fekete macskája vágyott olyannyira a szabadba, hogy kénytelen volt kijönni vele, de valójában egyáltalán nem bánja, hogy így történt. A környék most nyugodt, és a kürtszó miatt tömött utcák is újra kihaltnak tűnnek. Talán tényleg elfelejtik majd az egészet, és soha nem kell bevallania, hogy mit hozott el a sírból.
Romváros utcáit járják, mikor négylábú barátja egyszer csak futásnak ered, beugrik egy romos kerítés elhajlott rácsai között, és eltűnik a szeme elől. Mindez olyan gyorsan történik, hogy esélye sincs sem elkapni a macskát, sem pedig megfigyelni, hogy merre szaladt.*
- Hé, Szörnyecske! Jajj, ne már! Ne tűnj el! *Már késő, eltűnt. Felpillant, és látja, hogy egy igencsak hatalmas kúria kapujában áll. Az egykoron szebb napokat is megélt Dwirinthalen ház előtt áll, de persze neki fogalma sincs róla, hogy kik lakhatták még fénykorában. A kapu résnyire nyitva van, így még épp be tud csusszanni rajta az udvarba, hogy a bundás keresésére induljon.*
- Szörnyecske! *Kiáltja, de a macska sehol. Felpillant ismét a hatalmas házra, ami még ebben a romos állapotban is tekintélyt parancsolóan magasodik fölé. Ha olvasott volna rémtörténeteket, akkor egészen biztosan így képzelné el a bennük szereplő kísértetházakat. Annak is látja, de Velar most nem szól hozzá egy szót sem, hogy ezt a téveszmét elhessegesse. Nori egyre beljebb lépked az udvarban, közeledve a bejárathoz.*
- Szörnyecske, merre vagy?! *Kiált ismét, mindhiába, de legalább most már a saját visszhangját hallja az épületen belülről. A bejárati ajtóhoz lép, lenyomja a lötyögő kilincset, de az ajtó nem nyílik, zárva. Nem biztos benne, hogy a macskája bent van, de meg kell néznie.*
~Ahj, ha megint valami lehetetlen helyzetbe kerülök miattad te dög, akkor esküszöm, hogy ezúttal tényleg kitekerem a nyakad és szőnyeget csinálok belőled!~
*Mérges szerencsétlen állatra, de közben aggódik is érte. Ahogy a lovát, Árnyékot szereti, főleg, mióta azt hitte, hogy meghalt, és mégis visszakaphatta, ugyanúgy kezd hozzánőni ez a bolond, sárgaszemű kis átokfajzat is. Nem akarja, hogy elvesszen, úgyhogy meg tovább, és az ablakokat kezdi egyesével megvizsgálni, hátha valamelyiken keresztül bejuthat az épületbe.*
//Kísértetház//
*Mi sem jobb egy kora esti sétánál. Még nincs sötét, de a szürkület miatt a fények sem zavarják már, pont jó. Bár, az is igaz, hogy nem feltétlenül ő akart olyannyira kóricálni éppen most, hanem Szörnyecske, az azóta sokkalta macskásabban viselkedő, fekete macskája vágyott olyannyira a szabadba, hogy kénytelen volt kijönni vele, de valójában egyáltalán nem bánja, hogy így történt. A környék most nyugodt, és a kürtszó miatt tömött utcák is újra kihaltnak tűnnek. Talán tényleg elfelejtik majd az egészet, és soha nem kell bevallania, hogy mit hozott el a sírból.
Romváros utcáit járják, mikor négylábú barátja egyszer csak futásnak ered, beugrik egy romos kerítés elhajlott rácsai között, és eltűnik a szeme elől. Mindez olyan gyorsan történik, hogy esélye sincs sem elkapni a macskát, sem pedig megfigyelni, hogy merre szaladt.*
- Hé, Szörnyecske! Jajj, ne már! Ne tűnj el! *Már késő, eltűnt. Felpillant, és látja, hogy egy igencsak hatalmas kúria kapujában áll. Az egykoron szebb napokat is megélt Dwirinthalen ház előtt áll, de persze neki fogalma sincs róla, hogy kik lakhatták még fénykorában. A kapu résnyire nyitva van, így még épp be tud csusszanni rajta az udvarba, hogy a bundás keresésére induljon.*
- Szörnyecske! *Kiáltja, de a macska sehol. Felpillant ismét a hatalmas házra, ami még ebben a romos állapotban is tekintélyt parancsolóan magasodik fölé. Ha olvasott volna rémtörténeteket, akkor egészen biztosan így képzelné el a bennük szereplő kísértetházakat. Annak is látja, de Velar most nem szól hozzá egy szót sem, hogy ezt a téveszmét elhessegesse. Nori egyre beljebb lépked az udvarban, közeledve a bejárathoz.*
- Szörnyecske, merre vagy?! *Kiált ismét, mindhiába, de legalább most már a saját visszhangját hallja az épületen belülről. A bejárati ajtóhoz lép, lenyomja a lötyögő kilincset, de az ajtó nem nyílik, zárva. Nem biztos benne, hogy a macskája bent van, de meg kell néznie.*
~Ahj, ha megint valami lehetetlen helyzetbe kerülök miattad te dög, akkor esküszöm, hogy ezúttal tényleg kitekerem a nyakad és szőnyeget csinálok belőled!~
*Mérges szerencsétlen állatra, de közben aggódik is érte. Ahogy a lovát, Árnyékot szereti, főleg, mióta azt hitte, hogy meghalt, és mégis visszakaphatta, ugyanúgy kezd hozzánőni ez a bolond, sárgaszemű kis átokfajzat is. Nem akarja, hogy elvesszen, úgyhogy meg tovább, és az ablakokat kezdi egyesével megvizsgálni, hátha valamelyiken keresztül bejuthat az épületbe.*
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-18 23:55:22
Üzenet elküldve: 2025-07-18 23:55:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Terepszemle//
*Virion csak kezével int az elfnek; foglaljon helyet, ha úgy tetszik. Tekintettel rá, hogy Wrojth időközben helyet foglalt, így már mindhárman a hosszú asztalnál ülnek.
"Vendéglátójuk" végighallgatja mondanivalójukat, majd alaposan megrágja a falatot, mielőtt szólásra nyitná száját.*
-Hmm. Megkopasztani. *Visszhangozza a szót. Az utolsó falatot is villára tűzi, majd miután maradéktalanul elfogyasztotta étkét, alkarjába törli száját.*
-Jobb, ha tőlem tudjátok, de tanultak Sárváros dolgából. Kettőzött a jelenlét, azok az aranyköpenyesek pedig nem közönséges, utcáról összeszedett városőrök. *Előredől ültében.*
-A legjobbak. Akad közöttük sokat látott városőr, de messzi földről érkezett fegyverforgató is. Úgy védik a Selyemrévet, mint a saját életüket.
*Homlokráncolva fürkészi a párost egy darabig.*
-Inkább a környéken ténykedünk, olykor a Polgárnegyedben. Mi vagyunk, ami Sárvárosból megmaradt. Mi vagyunk a város lelkiismerete, ha úgy tetszik. *Hagy némi szünetet, hogy leülepedjen a gondolat.*
-Mondjuk, hogy társulunk. Mi a konkrét tervetek?
*Egy pohár fehérborral öblíti le az étket.*
-Felcsapnátok közénk?
*Virion csak kezével int az elfnek; foglaljon helyet, ha úgy tetszik. Tekintettel rá, hogy Wrojth időközben helyet foglalt, így már mindhárman a hosszú asztalnál ülnek.
"Vendéglátójuk" végighallgatja mondanivalójukat, majd alaposan megrágja a falatot, mielőtt szólásra nyitná száját.*
-Hmm. Megkopasztani. *Visszhangozza a szót. Az utolsó falatot is villára tűzi, majd miután maradéktalanul elfogyasztotta étkét, alkarjába törli száját.*
-Jobb, ha tőlem tudjátok, de tanultak Sárváros dolgából. Kettőzött a jelenlét, azok az aranyköpenyesek pedig nem közönséges, utcáról összeszedett városőrök. *Előredől ültében.*
-A legjobbak. Akad közöttük sokat látott városőr, de messzi földről érkezett fegyverforgató is. Úgy védik a Selyemrévet, mint a saját életüket.
*Homlokráncolva fürkészi a párost egy darabig.*
-Inkább a környéken ténykedünk, olykor a Polgárnegyedben. Mi vagyunk, ami Sárvárosból megmaradt. Mi vagyunk a város lelkiismerete, ha úgy tetszik. *Hagy némi szünetet, hogy leülepedjen a gondolat.*
-Mondjuk, hogy társulunk. Mi a konkrét tervetek?
*Egy pohár fehérborral öblíti le az étket.*
-Felcsapnátok közénk?
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-18 21:55:33
Üzenet elküldve: 2025-07-18 21:55:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Luurien//
*Bár, még nincsen sötét, de ahogy a nap egyre inkább közeledik a horizonthoz, úgy kezdi Meira is egyre félelmetesebbnek érezni Romvárost. Nem akar hát ő sem sokat időzni itt, mert olyan az egész, mint valami kísértetváros, ő pedig fél a kísértetektől, még akkor is, ha élőholtakkal tulajdonképp már volt kénytelen szembenézni, de a szellemek akkor is mások, azokat nem söpri el a jégeső. Persze, hiába fél, fecsegéssel még mindig el tudja ütni az időt.*
- Ha el bírsz odáig gyalogolni, akkor mindenképp. Amint lesz pénzem, úgyis vissza akarok menni oda, mert tudod, nagyon sok mindent kell még megtanulnom. *Abban egyetért, hogy a Mágustorony nem feltétlenül csak azoknak nyújthat lélegzetelállító látványt, akik tanulni szeretnének, hanem bárkinek, aki szereti a szépet, a különlegeset és az olykor megmagyarázhatatlant.
Ami az árvaházat illeti, oda valóban nem szeretne menni, mert bár nem hangzik rosszul, de már az árva szótól is a hideg rázza, és szomorú emlékek sokasága tör elő a lelke mélyéről. Azt nem tudja, hogy vajon Luu szüleivel mi történt, hogy ő is árvaházba került, de most sikerül az általában megfékezhetetlen kíváncsiságának parancsolnia, és nem kérdez rá a dologra.*
- Mármint gyerekekre vigyázzak? Én? *Kérdez vissza, de nem igazán bízik a saját képességeiben. Közben hirtelen elhúzza a fejét Luu közeledő keze elől, mert ösztönösen azt hiszi, hogy a fiú bele akar nyúlni a szemébe. Aztán persze rájön, hogy nem akarta bántani, de a könnycseppet akkor sem engedi, hogy letörölje, megteszi helyette ő maga.*
- Nem hiszek én semmiféle vallásban, butaság az összes. Szerintem nem is léteznek istenek, de ha fizetnek érte, és annyira akarják, akkor le tudnék írni nekik bármit, szóval ez jó ötlet. *Válaszolja a templomi írnok munkával kapcsolatban. Luu közben jól teszi, hogy felhívja a figyelmüket arra, hogy indulniuk kell, a lány el is fogadja a kezét, és a lábait szedve követi a fiút át a romos épületek között.*
- A szabályok szerintem nem rosszak. Azért vannak, hogy utat mutassanak nekünk. Úgyhogy szerintem gondold át, amit Trylnor barátod mond! *Attól, hogy ő nem akar az árvaházba menni, még nem tartja rossz helynek őket. Egy Luu-hoz hasonló fiúnak, aki az utcán él, igazán kellemes váltás lehet.*
- Az a templom nem lehet jó? Mármint aludni. *Kérdez vissza az alvóhellyel kapcsolatban.* Tudom, azt mondtam, hogy az istenek nem érdekelnek, de az legalább valami épület, és onnan csak nem zavarnak el minket, vagy igen? *Gondolkodik hangosan. Sosem aludt még templomban, de jobb híján egy próbát megér.*
//Luurien//
*Bár, még nincsen sötét, de ahogy a nap egyre inkább közeledik a horizonthoz, úgy kezdi Meira is egyre félelmetesebbnek érezni Romvárost. Nem akar hát ő sem sokat időzni itt, mert olyan az egész, mint valami kísértetváros, ő pedig fél a kísértetektől, még akkor is, ha élőholtakkal tulajdonképp már volt kénytelen szembenézni, de a szellemek akkor is mások, azokat nem söpri el a jégeső. Persze, hiába fél, fecsegéssel még mindig el tudja ütni az időt.*
- Ha el bírsz odáig gyalogolni, akkor mindenképp. Amint lesz pénzem, úgyis vissza akarok menni oda, mert tudod, nagyon sok mindent kell még megtanulnom. *Abban egyetért, hogy a Mágustorony nem feltétlenül csak azoknak nyújthat lélegzetelállító látványt, akik tanulni szeretnének, hanem bárkinek, aki szereti a szépet, a különlegeset és az olykor megmagyarázhatatlant.
Ami az árvaházat illeti, oda valóban nem szeretne menni, mert bár nem hangzik rosszul, de már az árva szótól is a hideg rázza, és szomorú emlékek sokasága tör elő a lelke mélyéről. Azt nem tudja, hogy vajon Luu szüleivel mi történt, hogy ő is árvaházba került, de most sikerül az általában megfékezhetetlen kíváncsiságának parancsolnia, és nem kérdez rá a dologra.*
- Mármint gyerekekre vigyázzak? Én? *Kérdez vissza, de nem igazán bízik a saját képességeiben. Közben hirtelen elhúzza a fejét Luu közeledő keze elől, mert ösztönösen azt hiszi, hogy a fiú bele akar nyúlni a szemébe. Aztán persze rájön, hogy nem akarta bántani, de a könnycseppet akkor sem engedi, hogy letörölje, megteszi helyette ő maga.*
- Nem hiszek én semmiféle vallásban, butaság az összes. Szerintem nem is léteznek istenek, de ha fizetnek érte, és annyira akarják, akkor le tudnék írni nekik bármit, szóval ez jó ötlet. *Válaszolja a templomi írnok munkával kapcsolatban. Luu közben jól teszi, hogy felhívja a figyelmüket arra, hogy indulniuk kell, a lány el is fogadja a kezét, és a lábait szedve követi a fiút át a romos épületek között.*
- A szabályok szerintem nem rosszak. Azért vannak, hogy utat mutassanak nekünk. Úgyhogy szerintem gondold át, amit Trylnor barátod mond! *Attól, hogy ő nem akar az árvaházba menni, még nem tartja rossz helynek őket. Egy Luu-hoz hasonló fiúnak, aki az utcán él, igazán kellemes váltás lehet.*
- Az a templom nem lehet jó? Mármint aludni. *Kérdez vissza az alvóhellyel kapcsolatban.* Tudom, azt mondtam, hogy az istenek nem érdekelnek, de az legalább valami épület, és onnan csak nem zavarnak el minket, vagy igen? *Gondolkodik hangosan. Sosem aludt még templomban, de jobb híján egy próbát megér.*
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-18 18:27:12
Üzenet elküldve: 2025-07-18 18:27:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira//
*A nap már túl van a delelőjén, és lassan a délután is véget ér, ahogy láthatóan a fényes korong a láthatár felé igyekszik. Ebből tudja Luurien, hogy hamarosan menniük kell, nem is azért feltétlenül, hogy innen kidobják őket, hanem mert visszafelé tartva romváros elég veszélyes sötétben. Mivel Meira képességeiről mit sem sejt, tudja jól, hogy magát sem igazán lesz képes megvédeni, nem hogy a lányt, így minél hamarabb túl kell kerülniük a felperzselt városrészen.*
- Az nagyon tetszetősen hangzik. Egyszer megmutatod majd nekem? *Csillanak fel a szemei. Mert bár belőle sosem lesz mágus, azért az ilyen misztikus helyek érdeklik. Egyszer majdnem rávette magát, hogy az elhagyott karavánpihenőt felfedezze magát, de túl sok rosszat és intőt hallott róla, így aztán mégsem indult útnak. Talán majd valakivel egyszer felfedezi azt, vagy ha már idősebb lesz. Tudja, hogy vannak korlátai és erős benne az életösztön, így egyelőre talonba teszi a felderítést. Viszont kellene Meirának egy hely és jobb híján felajánlja az árvaházat neki, de ebből is csak egy szomorú történet bontakozik ki. Sajnálkozva hallgatja a másikat, és óhatatlanul eszébe jutnak az ő ősei is. De most nincs itt helye a szomorkodásnak indulniuk kell, hogy ne esteledjen rájuk.*
- Lehetnél ilyen felvigyázó, bár nem tudom, hogy mi a fizetség. Úgy láttam értesz a gyerekek nyelvén. *Kacsint rá, és megpróbálja Meira arcáról letörölni a korábbi könnycseppet a csuklóján lévő ruhaujj segítségével, ha a lány nem teszi meg magának.*
- Jó, hát írnok? Hmm. Talán a templomban keresnek ilyesfélét. *Töpreng hangosan kimondva a gondolatait.* Vagy a wegtoreni kalmároknak is lehet, hogy kell ilyesfajta segítség. *Mosolyodik el, majd talpra szökken és a kezét nyújtja a lánynak, hogy felsegítse a földről.*
- De menjünk, mert naplemente előtt el kell hagynunk romvárost. Trylnor pedig egy jó komám, ő akar rábeszélni az árvaházra is. Csak tudod, nem olyan könnyű, mert ott túl sok szabályt akarnak nekem. Azokat nehezen bírom. *Mondja sóhajtva, miközben elindul át a Csonthídon.* Viszont tudok hol aludni, meg enni is van mit egy kis segítségért cserébe. Na meg ott van Trylnor is. *Vonja meg a vállát, de jókedvűen bandukol vissza a nemesi negyedet hátrahagyva.*
- Viszont tudok pár alvóhelyet, ahonnan nem zavarnak el, csak nem olyan kényelmes. *Néz rá a lányra felpillantva. Még nem tudja, hogy hova vigye, ahonnan talán nem dobják ki, de nem akarja csak úgy otthagyni valahol.*
//Meira//
*A nap már túl van a delelőjén, és lassan a délután is véget ér, ahogy láthatóan a fényes korong a láthatár felé igyekszik. Ebből tudja Luurien, hogy hamarosan menniük kell, nem is azért feltétlenül, hogy innen kidobják őket, hanem mert visszafelé tartva romváros elég veszélyes sötétben. Mivel Meira képességeiről mit sem sejt, tudja jól, hogy magát sem igazán lesz képes megvédeni, nem hogy a lányt, így minél hamarabb túl kell kerülniük a felperzselt városrészen.*
- Az nagyon tetszetősen hangzik. Egyszer megmutatod majd nekem? *Csillanak fel a szemei. Mert bár belőle sosem lesz mágus, azért az ilyen misztikus helyek érdeklik. Egyszer majdnem rávette magát, hogy az elhagyott karavánpihenőt felfedezze magát, de túl sok rosszat és intőt hallott róla, így aztán mégsem indult útnak. Talán majd valakivel egyszer felfedezi azt, vagy ha már idősebb lesz. Tudja, hogy vannak korlátai és erős benne az életösztön, így egyelőre talonba teszi a felderítést. Viszont kellene Meirának egy hely és jobb híján felajánlja az árvaházat neki, de ebből is csak egy szomorú történet bontakozik ki. Sajnálkozva hallgatja a másikat, és óhatatlanul eszébe jutnak az ő ősei is. De most nincs itt helye a szomorkodásnak indulniuk kell, hogy ne esteledjen rájuk.*
- Lehetnél ilyen felvigyázó, bár nem tudom, hogy mi a fizetség. Úgy láttam értesz a gyerekek nyelvén. *Kacsint rá, és megpróbálja Meira arcáról letörölni a korábbi könnycseppet a csuklóján lévő ruhaujj segítségével, ha a lány nem teszi meg magának.*
- Jó, hát írnok? Hmm. Talán a templomban keresnek ilyesfélét. *Töpreng hangosan kimondva a gondolatait.* Vagy a wegtoreni kalmároknak is lehet, hogy kell ilyesfajta segítség. *Mosolyodik el, majd talpra szökken és a kezét nyújtja a lánynak, hogy felsegítse a földről.*
- De menjünk, mert naplemente előtt el kell hagynunk romvárost. Trylnor pedig egy jó komám, ő akar rábeszélni az árvaházra is. Csak tudod, nem olyan könnyű, mert ott túl sok szabályt akarnak nekem. Azokat nehezen bírom. *Mondja sóhajtva, miközben elindul át a Csonthídon.* Viszont tudok hol aludni, meg enni is van mit egy kis segítségért cserébe. Na meg ott van Trylnor is. *Vonja meg a vállát, de jókedvűen bandukol vissza a nemesi negyedet hátrahagyva.*
- Viszont tudok pár alvóhelyet, ahonnan nem zavarnak el, csak nem olyan kényelmes. *Néz rá a lányra felpillantva. Még nem tudja, hogy hova vigye, ahonnan talán nem dobják ki, de nem akarja csak úgy otthagyni valahol.*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-18 13:45:03
Üzenet elküldve: 2025-07-18 13:45:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
*Terve beválik. A műsor amit a törpe rendez, és ügyes kézmozdulatainak köszönhetően a tőrjeinek legalább egyike megússza a motozást. Így az belső zsebében pihen.*
- Eddig senkinek sem panaszkodott az anyja.
*Jegyzi meg gonosz vigyorral a törpe irányába. Nem akart személyeskedni a végén még túlságosan vérig sértené amazt ideje korán. Nem lenne szerencsés, ha saját társát is maga ellen fordítani.
Végül bebocsátást nyernek a szebb napokat is megélt kúriába. Valóban, kicsit gyenge eresztés a felhozatal. De nem számított másra. A sárvárosról hallott hírekből, inkább pletykákból. Sejtései szerint a legjobb embereik vagy már a Krenkában vájják a tárnákat, vagy már rég fel lettek lógatva. Egyik sem éppen kecsegtető sors, az szent igaz. Mégis itt vannak. Ettől függetlenül elégedetten méri fel a termet. Valamelyest csábító számára ez a közeg. Az ismeretlen, a veszély, a kártyázás és lehetőleg olcsó alkohol. Ezek a legjobb jellemzői egy igazán jól átmulatott éjszakának. Addig is szemével rendületlenül nézelődik. Ajtók, ablakok, az itt lévő alakok és azoknak fegyverit próbálja felmérni. Az értékekről nem is beszélve. Bármilyen információ, ami segítheti túlélésüket fontos.*
- Azt mivel ülsz le játszani a farkadon kívül, a belépőt sem fizetted.
*Löki meg a barátja vállát viccelődve. Miután kissé már eltávolodtak az asztalnál ülőktől akiknek a szavát szánta. Fejét nevetve rosszallóan rázza meg, de nem fog most megállni. Követi töretlenül a sötételfet aki az utat mutatja a főnökhöz.
Belépve a szobába, reflex szerűen néz körbe, csak úgy mint amikor beléptek a kúriába. Lehetséges értékekért, útvonalakért amit menekülésre használhat. Ablakok, ajtók bármi. Illetve ki van még a teremben magukon kívül. Bármi ami esetleg hasznukra lehet.
Felméri ő is az alakot. Valóban nem tűnik ki semmivel sem az átlagnál. Elismeréssel jár. Az alak biztos jó zsebmetsző lehetett karrierje idején. Elvégre pont az ilyen külsőség kell ahhoz, ha valaki a tömegben szeretne elvegyülni.*
- Gondolom, kétszáz aranyért csak nem vernek át.
*Fordul félmosollyal a sötét elf felé egy pillanatra, majd az asztalnál ülőre.*
- Aranyat.
*Válaszolja röviden és határozottan a törpe kérdésére. A terveket majd ráérnek kivesézni később, ha meggyőzik a főnököt szándékukról. Addig meg mit untassa őt azzal, hogy a száját feleslegesen jártatja. Szeret a lényegre térni.*
- Barátom jól mondja. Terveink között áll, hogy megkopasszuk azokat, akik túl sokat ültek az aranyukon. És selyemrévet elnézve, látjuk is, merre lehet a kupac.
*Igyekszik megerősíteni a látszatot, hogy elhatározták magukat, és nem két fajankó jött közéjük, akik csak a kemény fiút akarják eljátszani. Lazziar meglepően higgadt, sőt. Arcán inkább az látható, hogy ezt élvezettel csinálja. Az ő szíve is ver, tán hevesebben mint a törpéé. De félelem egy csepp sincs benne. Hogy ez bátorság? Nem. Őrültség inkább.
A törpével ellentétben, ő az egyik székhez lép, amivel féloldalasan láthatja a bejáratot, és a főnököt is ha leül. Rámutat, udvariasan egy röpke jelzést kérve, leülhet, de a választ nem igazán várja meg ő sem.*
*Terve beválik. A műsor amit a törpe rendez, és ügyes kézmozdulatainak köszönhetően a tőrjeinek legalább egyike megússza a motozást. Így az belső zsebében pihen.*
- Eddig senkinek sem panaszkodott az anyja.
*Jegyzi meg gonosz vigyorral a törpe irányába. Nem akart személyeskedni a végén még túlságosan vérig sértené amazt ideje korán. Nem lenne szerencsés, ha saját társát is maga ellen fordítani.
Végül bebocsátást nyernek a szebb napokat is megélt kúriába. Valóban, kicsit gyenge eresztés a felhozatal. De nem számított másra. A sárvárosról hallott hírekből, inkább pletykákból. Sejtései szerint a legjobb embereik vagy már a Krenkában vájják a tárnákat, vagy már rég fel lettek lógatva. Egyik sem éppen kecsegtető sors, az szent igaz. Mégis itt vannak. Ettől függetlenül elégedetten méri fel a termet. Valamelyest csábító számára ez a közeg. Az ismeretlen, a veszély, a kártyázás és lehetőleg olcsó alkohol. Ezek a legjobb jellemzői egy igazán jól átmulatott éjszakának. Addig is szemével rendületlenül nézelődik. Ajtók, ablakok, az itt lévő alakok és azoknak fegyverit próbálja felmérni. Az értékekről nem is beszélve. Bármilyen információ, ami segítheti túlélésüket fontos.*
- Azt mivel ülsz le játszani a farkadon kívül, a belépőt sem fizetted.
*Löki meg a barátja vállát viccelődve. Miután kissé már eltávolodtak az asztalnál ülőktől akiknek a szavát szánta. Fejét nevetve rosszallóan rázza meg, de nem fog most megállni. Követi töretlenül a sötételfet aki az utat mutatja a főnökhöz.
Belépve a szobába, reflex szerűen néz körbe, csak úgy mint amikor beléptek a kúriába. Lehetséges értékekért, útvonalakért amit menekülésre használhat. Ablakok, ajtók bármi. Illetve ki van még a teremben magukon kívül. Bármi ami esetleg hasznukra lehet.
Felméri ő is az alakot. Valóban nem tűnik ki semmivel sem az átlagnál. Elismeréssel jár. Az alak biztos jó zsebmetsző lehetett karrierje idején. Elvégre pont az ilyen külsőség kell ahhoz, ha valaki a tömegben szeretne elvegyülni.*
- Gondolom, kétszáz aranyért csak nem vernek át.
*Fordul félmosollyal a sötét elf felé egy pillanatra, majd az asztalnál ülőre.*
- Aranyat.
*Válaszolja röviden és határozottan a törpe kérdésére. A terveket majd ráérnek kivesézni később, ha meggyőzik a főnököt szándékukról. Addig meg mit untassa őt azzal, hogy a száját feleslegesen jártatja. Szeret a lényegre térni.*
- Barátom jól mondja. Terveink között áll, hogy megkopasszuk azokat, akik túl sokat ültek az aranyukon. És selyemrévet elnézve, látjuk is, merre lehet a kupac.
*Igyekszik megerősíteni a látszatot, hogy elhatározták magukat, és nem két fajankó jött közéjük, akik csak a kemény fiút akarják eljátszani. Lazziar meglepően higgadt, sőt. Arcán inkább az látható, hogy ezt élvezettel csinálja. Az ő szíve is ver, tán hevesebben mint a törpéé. De félelem egy csepp sincs benne. Hogy ez bátorság? Nem. Őrültség inkább.
A törpével ellentétben, ő az egyik székhez lép, amivel féloldalasan láthatja a bejáratot, és a főnököt is ha leül. Rámutat, udvariasan egy röpke jelzést kérve, leülhet, de a választ nem igazán várja meg ő sem.*
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-18 11:37:42
Üzenet elküldve: 2025-07-18 11:37:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
* Szájával mintha köpne egyet az elf megjegyzésére. Sőt, még rá is játszik a szerepére, hogy megfelelően terelje a figyelmet. *
- Nemhogy örülnél, hogy elhoztalak hegyesfaszú.
* Ugyan burkoltan utalt rá, de fogalma sincs, hogy a másik vette e a lapot, és sikeresen becsempészte e a pengéjét. Jó sokat helyezett ki ahhoz, hogy még a törp is megkérdőjelezze, mindent kirakott e. Ha igen az sem baj, elvégre az első adandó alkalommal, hogy valaki nekimenne, a törp leverné és annak fegyvereit használhatná. Nem tudná visszatartani a mosolyt az arcáról, ha tudná, hogy ott lapul a másik zsebében a penge.
Miközben vezetik a párost, a törp szemeivel pásztázza a fellelhető társaságot. Igen pofás kis létszámban vannak jelen, azonban a felhozatal, botrányos. A hangulat jó, de lehetne jobb is. Hát így kell kinézni az Arthenior, talán utolsó, de főként legnagyobb bűnbandájának? Szomorú, hogy hova lett a világ a patkányok kitoloncolása után. Röviden pillant a kártyások asztalához, majd ha elhaladnak előttük, úgy odaszól menetközben, mielőtt tovább kísérnék őket. *
- Aztán csináljatok nekem is egy helyet. Amint végeztem a gatyátokat is elnyerem tőletek.
* Egy halk nevetés kíséri az iménti kijelentést. Már megkérdőjelezné, hogy meddig kell még sétálniuk, mire a következő ajtónál már egy igen csicsás kis szobába terelődnek be. Miközben sétál befelé tesz egy teljes fordulatot. Az asztalra pillantva egy átlagos kinézetű alak várja őket. Ha nem ebben a szobába ülne, azt hinné csak szívatják őket. *
- Te lennél, aki összeszedte a sárvárosból szétszéledő csőcseléket?
* Kérdezi, miközben közelebb lép az asztalhoz. Az asztal egyik székét kihúzza, majd úgy fordítja, hogy ülőhelyzetből a háttámlára tudjon könyökölni s kezén megtámaszthassa a fejét. *
- Mit is akarunk hegyesfülű?
* Vár egy pillanatot, míg társa tesz egy kísérletet a főnök elcsábításával sajátos tervükkel. Közben a szemét az étkezőn tartja, fülét pedig az ajtóban állomásozó őrön. Nem szeretné, ha egyikük megtámadná, de felkészül a legrosszabbra. *
- Tettünk egy kört selyemrévben és tudod mit láttunk? A nemesek egymást próbálják lekörözni a vagyonukkal mutogatásával. Azt hiszik védtelenek, csak mert kaptak maguk mellé őröket. Minek is hívják őket? Aranyköpenyesek? Nem számít. Társulni szeretnék a tőrrel.
* Elmosolyodik miközben az utolsó mondat elhagyja a száját. Ritkán ver ilyen hevesen a szíve. Nem ismeri a forgatókönyvet. Kivégzik őket, vagy legalábbis megpróbálják? Kezet csapnak és együtt esnek neki selyemrévnek? Bármelyik is izgalmasnak ígérkezik a törp szemében. Őt nem várja senki, szóval ő mindkettő lehetőségbe benne lenne, na de az elf? Abba bele se gondol. *
* Szájával mintha köpne egyet az elf megjegyzésére. Sőt, még rá is játszik a szerepére, hogy megfelelően terelje a figyelmet. *
- Nemhogy örülnél, hogy elhoztalak hegyesfaszú.
* Ugyan burkoltan utalt rá, de fogalma sincs, hogy a másik vette e a lapot, és sikeresen becsempészte e a pengéjét. Jó sokat helyezett ki ahhoz, hogy még a törp is megkérdőjelezze, mindent kirakott e. Ha igen az sem baj, elvégre az első adandó alkalommal, hogy valaki nekimenne, a törp leverné és annak fegyvereit használhatná. Nem tudná visszatartani a mosolyt az arcáról, ha tudná, hogy ott lapul a másik zsebében a penge.
Miközben vezetik a párost, a törp szemeivel pásztázza a fellelhető társaságot. Igen pofás kis létszámban vannak jelen, azonban a felhozatal, botrányos. A hangulat jó, de lehetne jobb is. Hát így kell kinézni az Arthenior, talán utolsó, de főként legnagyobb bűnbandájának? Szomorú, hogy hova lett a világ a patkányok kitoloncolása után. Röviden pillant a kártyások asztalához, majd ha elhaladnak előttük, úgy odaszól menetközben, mielőtt tovább kísérnék őket. *
- Aztán csináljatok nekem is egy helyet. Amint végeztem a gatyátokat is elnyerem tőletek.
* Egy halk nevetés kíséri az iménti kijelentést. Már megkérdőjelezné, hogy meddig kell még sétálniuk, mire a következő ajtónál már egy igen csicsás kis szobába terelődnek be. Miközben sétál befelé tesz egy teljes fordulatot. Az asztalra pillantva egy átlagos kinézetű alak várja őket. Ha nem ebben a szobába ülne, azt hinné csak szívatják őket. *
- Te lennél, aki összeszedte a sárvárosból szétszéledő csőcseléket?
* Kérdezi, miközben közelebb lép az asztalhoz. Az asztal egyik székét kihúzza, majd úgy fordítja, hogy ülőhelyzetből a háttámlára tudjon könyökölni s kezén megtámaszthassa a fejét. *
- Mit is akarunk hegyesfülű?
* Vár egy pillanatot, míg társa tesz egy kísérletet a főnök elcsábításával sajátos tervükkel. Közben a szemét az étkezőn tartja, fülét pedig az ajtóban állomásozó őrön. Nem szeretné, ha egyikük megtámadná, de felkészül a legrosszabbra. *
- Tettünk egy kört selyemrévben és tudod mit láttunk? A nemesek egymást próbálják lekörözni a vagyonukkal mutogatásával. Azt hiszik védtelenek, csak mert kaptak maguk mellé őröket. Minek is hívják őket? Aranyköpenyesek? Nem számít. Társulni szeretnék a tőrrel.
* Elmosolyodik miközben az utolsó mondat elhagyja a száját. Ritkán ver ilyen hevesen a szíve. Nem ismeri a forgatókönyvet. Kivégzik őket, vagy legalábbis megpróbálják? Kezet csapnak és együtt esnek neki selyemrévnek? Bármelyik is izgalmasnak ígérkezik a törp szemében. Őt nem várja senki, szóval ő mindkettő lehetőségbe benne lenne, na de az elf? Abba bele se gondol. *
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-17 23:34:37
Üzenet elküldve: 2025-07-17 23:34:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Terepszemle//
*A sötételf minden további nélkül elfogadja az aranyat; ám el nem teszi. Egy barna erszénybe szórja az érméket, majd szemrevételezi, miként kutatja át társa a két idegent.
Merthogy a nagydarab ajtónálló bizony nem rest végigtapogatni őket. Teszi ezt azonban igen felszínesen. Talán a törpe figyelemelterelése az oka, esetleg csak nem jártas az efféle munkakör hogyanjaiban, de Lazziarnál megmarad a rejtett penge.
A sötételf közben kitárja előttük az ajtót, ők pedig végre bejuthatnak az egykori kúriába.
A fogadótér meglepően zsúfolt; az ócska faasztalok és székek, melyek itt helyet kaptak, aligha az eredeti berendezés részét képezik. Legalább egy tucatnyian ücsörögnek itt a táncoló fáklyafényben. Halkan, mormogva beszélnek. Ki kártyázik, ki italozik, ki mindkettőt egyszerre. Alaposan megbámulják a betévedő vendégeket, de hamar napirendre tér mindenki az új betoppanók felett. Szedett-vedett banda, ez rögtön látszik rajtuk. A legmeglepőbb talán az a kopaszodó, fülében aranykarikát viselő egyén lehet, aki egy malacot igyekszik betuszkolni az egyik ajtó mögé. Az állat méltatlankodó röfögés mellett tiltakozik a bánásmód ellen, s egyelőre nem is úgy tűnik, hogy dűlőre jutnak egymással.
Közben a sötételf őrük továbbkíséri őket, egyenesen fel a szemközti lépcső felé. Nem kell sokat kóborolniuk a jókora, ám szebb napokat látott kúriában; Az első emeleten rögtön kitárja a szemközti ajtót, majd betessékeli a párost.
Egy tágas, hosszú szobában találhatják magukat. Rögtön észrevehetik, ez a helyiség minden valószínűséggel valamilyen úton-módon, de megőrizte eredeti állapotát. A plafonról csillár lóg megannyi gyertyával, a fal mellett könyvespolcok sorakoznak. Egy jókora, hosszú asztal kapott helyet középen, két oldalt öt-öt székkel, s szemközt, az asztalfőn is akad egy. Utóbbi foglalt, s szemmel láthatóan valaki a vacsoráját fogyasztja épp.*
-Ezek itt beszélni akartak veled. Megtámogatták az ügyünket is. *Mutatja be társaságát a sötételf, majd hátralépve az ajtó mellé áll. Előtte még azonban az asztalra dobja a barna erszényt, benne a kapott kétszáz arannyal.
Az asztal túlsó felén ülő ember homlokráncolva méri végig mindkettejüket. Látszatra úgy fest, mint aki mellett elsétálnának az utcán. Vállig érő, barna haj és szakáll, átlagos küllem. Még csak egy sebhely sincs az arcán, ami egyedivé tehetné. Termetre sem tűnik kiemelkedőnek. Ruházata is legalább ennyire egyszerű: haloványkék, derékig érő köpenyt visel, bőrvértet s lovaglónadrágot.*
-Úgy. Hát beszéljenek csak, ha már ide ette őket a fene. Mit akartok a Vörös Tőrtől? *Felszúr villájára egy falat húst, majd ajkai közé dobja.*
*A sötételf minden további nélkül elfogadja az aranyat; ám el nem teszi. Egy barna erszénybe szórja az érméket, majd szemrevételezi, miként kutatja át társa a két idegent.
Merthogy a nagydarab ajtónálló bizony nem rest végigtapogatni őket. Teszi ezt azonban igen felszínesen. Talán a törpe figyelemelterelése az oka, esetleg csak nem jártas az efféle munkakör hogyanjaiban, de Lazziarnál megmarad a rejtett penge.
A sötételf közben kitárja előttük az ajtót, ők pedig végre bejuthatnak az egykori kúriába.
A fogadótér meglepően zsúfolt; az ócska faasztalok és székek, melyek itt helyet kaptak, aligha az eredeti berendezés részét képezik. Legalább egy tucatnyian ücsörögnek itt a táncoló fáklyafényben. Halkan, mormogva beszélnek. Ki kártyázik, ki italozik, ki mindkettőt egyszerre. Alaposan megbámulják a betévedő vendégeket, de hamar napirendre tér mindenki az új betoppanók felett. Szedett-vedett banda, ez rögtön látszik rajtuk. A legmeglepőbb talán az a kopaszodó, fülében aranykarikát viselő egyén lehet, aki egy malacot igyekszik betuszkolni az egyik ajtó mögé. Az állat méltatlankodó röfögés mellett tiltakozik a bánásmód ellen, s egyelőre nem is úgy tűnik, hogy dűlőre jutnak egymással.
Közben a sötételf őrük továbbkíséri őket, egyenesen fel a szemközti lépcső felé. Nem kell sokat kóborolniuk a jókora, ám szebb napokat látott kúriában; Az első emeleten rögtön kitárja a szemközti ajtót, majd betessékeli a párost.
Egy tágas, hosszú szobában találhatják magukat. Rögtön észrevehetik, ez a helyiség minden valószínűséggel valamilyen úton-módon, de megőrizte eredeti állapotát. A plafonról csillár lóg megannyi gyertyával, a fal mellett könyvespolcok sorakoznak. Egy jókora, hosszú asztal kapott helyet középen, két oldalt öt-öt székkel, s szemközt, az asztalfőn is akad egy. Utóbbi foglalt, s szemmel láthatóan valaki a vacsoráját fogyasztja épp.*
-Ezek itt beszélni akartak veled. Megtámogatták az ügyünket is. *Mutatja be társaságát a sötételf, majd hátralépve az ajtó mellé áll. Előtte még azonban az asztalra dobja a barna erszényt, benne a kapott kétszáz arannyal.
Az asztal túlsó felén ülő ember homlokráncolva méri végig mindkettejüket. Látszatra úgy fest, mint aki mellett elsétálnának az utcán. Vállig érő, barna haj és szakáll, átlagos küllem. Még csak egy sebhely sincs az arcán, ami egyedivé tehetné. Termetre sem tűnik kiemelkedőnek. Ruházata is legalább ennyire egyszerű: haloványkék, derékig érő köpenyt visel, bőrvértet s lovaglónadrágot.*
-Úgy. Hát beszéljenek csak, ha már ide ette őket a fene. Mit akartok a Vörös Tőrtől? *Felszúr villájára egy falat húst, majd ajkai közé dobja.*
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-16 15:44:19
Üzenet elküldve: 2025-07-16 15:44:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
*Sajnos az illetőkkel nem tudnak szót érteni. Ez igazán sajnálatos. Mert így egyre nagyobb az esély arra, hogy a vesztükbe rohannak. Legalább a helyzetet nem tette rosszabbá a marcona törpe azzal, hogy dühbe gurulva elpáholja a két őrt is. Lehet azzal csak a darázsfészket bolygatták volna meg csupán. Még talán ha ezekkel elbírnának, kisebb de inkább nagyobb sérülésekkel. Mit tennének egy egész rajjal? Lazziar sem éppen erre specializálódott. Viszont másban jeleskedik. Mint mondta, semmikép nem fog fegyver nélkül bemenni az épületbe. Szavát pedig tartani is fogja.*
- Akkor barátom marad a régi üzlet.
*Vonja meg a vállát érdektelenül. Biztos nem fog többet fizetni ha már a fegyvereket le kell adniuk. Hát így szemen köpték ezt a remek ajánlatát. Pedig nem tervezte elő húzni egyik tőrjét sem. Még.
Amíg a törpével vannak elfoglalva, addig ő is úgy tesz mintha előkészíteni fegyvereit. Ám két tőrje helyett csak az egyiket húzza elő, még a másikat egy másik zsebbe rejti el. Amibe az erszényeket is szokta mikor zsebmetszéssel foglalatoskodik a városban.*
-Gondolhattam volna megint szűkmarkú leszel te fajankó.
*Szól mogorván a törpéhez. Nem is kell jeleznie szándékáról. Neki is ugyan az volt a terve az elejétől kezdve. Majd mikor rákerül a sor, akkor szép ráérős műveletekkel, hogy a műsort fenntartsa egyenként húzza elő a többit.*
- Tessék, itt van, meg ez. Meg ez. Ja és ez is, mielőtt el nem felejtem.
*Vigyorog a másik szemébe, tartva a szemkontaktust. Addig is hátha zavarja az illetőt.*
- Ami pedig a fizetséget illeti tessék.
*Kapja elő erszényét, majd le is számól belőle200 aranyat.
. Egyenesen az őr markába. Aztán reméli rákeni a nem létező hajára. Hogy egy kalóz vájja ki kampóval a szemét.*
- Na mutassátok az irányt.
*Remélhetőleg terve beválik, mert ha nem akkor itt nagy bajok lesznek küszöbük előtt, amire fel van készülve.*
*Sajnos az illetőkkel nem tudnak szót érteni. Ez igazán sajnálatos. Mert így egyre nagyobb az esély arra, hogy a vesztükbe rohannak. Legalább a helyzetet nem tette rosszabbá a marcona törpe azzal, hogy dühbe gurulva elpáholja a két őrt is. Lehet azzal csak a darázsfészket bolygatták volna meg csupán. Még talán ha ezekkel elbírnának, kisebb de inkább nagyobb sérülésekkel. Mit tennének egy egész rajjal? Lazziar sem éppen erre specializálódott. Viszont másban jeleskedik. Mint mondta, semmikép nem fog fegyver nélkül bemenni az épületbe. Szavát pedig tartani is fogja.*
- Akkor barátom marad a régi üzlet.
*Vonja meg a vállát érdektelenül. Biztos nem fog többet fizetni ha már a fegyvereket le kell adniuk. Hát így szemen köpték ezt a remek ajánlatát. Pedig nem tervezte elő húzni egyik tőrjét sem. Még.
Amíg a törpével vannak elfoglalva, addig ő is úgy tesz mintha előkészíteni fegyvereit. Ám két tőrje helyett csak az egyiket húzza elő, még a másikat egy másik zsebbe rejti el. Amibe az erszényeket is szokta mikor zsebmetszéssel foglalatoskodik a városban.*
-Gondolhattam volna megint szűkmarkú leszel te fajankó.
*Szól mogorván a törpéhez. Nem is kell jeleznie szándékáról. Neki is ugyan az volt a terve az elejétől kezdve. Majd mikor rákerül a sor, akkor szép ráérős műveletekkel, hogy a műsort fenntartsa egyenként húzza elő a többit.*
- Tessék, itt van, meg ez. Meg ez. Ja és ez is, mielőtt el nem felejtem.
*Vigyorog a másik szemébe, tartva a szemkontaktust. Addig is hátha zavarja az illetőt.*
- Ami pedig a fizetséget illeti tessék.
*Kapja elő erszényét, majd le is számól belőle200 aranyat.
. Egyenesen az őr markába. Aztán reméli rákeni a nem létező hajára. Hogy egy kalóz vájja ki kampóval a szemét.*- Na mutassátok az irányt.
*Remélhetőleg terve beválik, mert ha nem akkor itt nagy bajok lesznek küszöbük előtt, amire fel van készülve.*
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-16 14:58:02
Üzenet elküldve: 2025-07-16 14:58:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
* Nem úgy tűnik, hogy ez a két tagbaszakadt alak engedne rajtuk. A szöveg hallatán átesik a gondolat, hogy jobban félnek ettől a Viriontól, mintsem tőlük, ami sokat jelenthet.
Szerencséjükre, vagy éppen szerencsétlenségükre nem fordul harcra a dolog. Legbelül sajnálja, elvégre ha megmutatná milyen fából faragták, akkor lehet tártabb karokkal fogadnák, vagy hamarabb ölnék meg, az egyik nem zárja ki a másikat.
Az előkerülő dobozra pillant. Láthatóan gondolkozik, majd kettejük közül ő lép a doboz mellé. Először belenéz, hogy van e benne más, vagy csak az ő fegyvereik lesznek benne, majd először kardját emeli le a hátáról és helyezi be a ládába, majd az oldalán logó két tőrt a láda felé emeli, majd engedi el, hogy beleessenek. Ezután a két férfihez közelebb lép és széttárja karjait, hogy láthassák, hogy nincs nála semmi, közben alacsony hangon megszólal. Halk, de annál fenyegetőbben. *
- Ha eltűnik a kicsikém, megkarcolódik, kicsorbul, nem a bennlévők lesznek a legnagyobb bajotok.
* Hátrapillant társára, majd szokásos hangon szól felé. *
- Remélem van pénzed, én elittam a sajátom még reggel. Bárcsak lenne még nálam valami.
* Mondja, majd félreáll, hogy Lazziar kitudja fizetni a belépőjét és természetesen leadhassa a fegyvereit. Rövid szemkontaktust tart az elfel, reméli, érti, hogy mit szeretne, közben szóval tartja a párost, hogy ezzel is kicsit szabotálhassa az átkutatást, már ha átkutatják az elfet s nem csak rábízzák. *
- Ez a Virion, menyire erős, vagy csak az eszéért szeretitek?
* Nem úgy tűnik, hogy ez a két tagbaszakadt alak engedne rajtuk. A szöveg hallatán átesik a gondolat, hogy jobban félnek ettől a Viriontól, mintsem tőlük, ami sokat jelenthet.
Szerencséjükre, vagy éppen szerencsétlenségükre nem fordul harcra a dolog. Legbelül sajnálja, elvégre ha megmutatná milyen fából faragták, akkor lehet tártabb karokkal fogadnák, vagy hamarabb ölnék meg, az egyik nem zárja ki a másikat.
Az előkerülő dobozra pillant. Láthatóan gondolkozik, majd kettejük közül ő lép a doboz mellé. Először belenéz, hogy van e benne más, vagy csak az ő fegyvereik lesznek benne, majd először kardját emeli le a hátáról és helyezi be a ládába, majd az oldalán logó két tőrt a láda felé emeli, majd engedi el, hogy beleessenek. Ezután a két férfihez közelebb lép és széttárja karjait, hogy láthassák, hogy nincs nála semmi, közben alacsony hangon megszólal. Halk, de annál fenyegetőbben. *
- Ha eltűnik a kicsikém, megkarcolódik, kicsorbul, nem a bennlévők lesznek a legnagyobb bajotok.
* Hátrapillant társára, majd szokásos hangon szól felé. *
- Remélem van pénzed, én elittam a sajátom még reggel. Bárcsak lenne még nálam valami.
* Mondja, majd félreáll, hogy Lazziar kitudja fizetni a belépőjét és természetesen leadhassa a fegyvereit. Rövid szemkontaktust tart az elfel, reméli, érti, hogy mit szeretne, közben szóval tartja a párost, hogy ezzel is kicsit szabotálhassa az átkutatást, már ha átkutatják az elfet s nem csak rábízzák. *
- Ez a Virion, menyire erős, vagy csak az eszéért szeretitek?
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-16 13:57:10
Üzenet elküldve: 2025-07-16 13:57:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Terepszemle//
*Immáron egyikük sem kacarászik. A sötételf azért még felhorkan, ám ebbe vidámság már nem vegyül.*
-A mondanivalód hagyd meg Virionnak. *Fordul Wrojthoz.*
-Százötven arany, rendben. De ha azt gondoljátok, hogy beengedünk két idegent felfegyverkezve, akkor tévedtek. Ha pengét találnak nálatok, nem csak a Ti nyakatok vágják el, hanem a miénket is. Érted már? *Eközben termetesebb társa egy szebb napokat látott, üres faládát rúg előrébb jelzésértékűen.*
-Ne aggódjatok, vigyázunk a picinyeitekre, amíg odabenn vagytok. *Nem úgy néz ki, hogy szép szóval megtudják győzni az ajtónálló párost, hogy beengedjék őket az egykori kúriába felfegyverkezve. Ugyanakkor ha eleget tesznek a kérteknek, nagyon úgy fest, nincs akadálya a találkozónak. Csak a pároson áll a hogyan tovább.*
*Immáron egyikük sem kacarászik. A sötételf azért még felhorkan, ám ebbe vidámság már nem vegyül.*
-A mondanivalód hagyd meg Virionnak. *Fordul Wrojthoz.*
-Százötven arany, rendben. De ha azt gondoljátok, hogy beengedünk két idegent felfegyverkezve, akkor tévedtek. Ha pengét találnak nálatok, nem csak a Ti nyakatok vágják el, hanem a miénket is. Érted már? *Eközben termetesebb társa egy szebb napokat látott, üres faládát rúg előrébb jelzésértékűen.*
-Ne aggódjatok, vigyázunk a picinyeitekre, amíg odabenn vagytok. *Nem úgy néz ki, hogy szép szóval megtudják győzni az ajtónálló párost, hogy beengedjék őket az egykori kúriába felfegyverkezve. Ugyanakkor ha eleget tesznek a kérteknek, nagyon úgy fest, nincs akadálya a találkozónak. Csak a pároson áll a hogyan tovább.*
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-15 00:11:10
Üzenet elküldve: 2025-07-15 00:11:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
*A kúria romjai között lassan lépdel, cipője alatt apró kavicsok gördülnek szét. A megmaradt falak szürkék és foltosak, egyes helyeken teljesen beomlottak. A tető már rég nincs a helyén, és amit egykor boltíves ablakoknak hívhattak, most csak íves résekként meredeznek az ég felé. Egy pillanatra megáll egy régi ajtókeret előtt, ujjai végigsimítanak a vakolatdarabok között megbúvó, málló kőfelületen. A felszín érdes, hűvös. Nem olyan, mint emlékezett rá. De nem is emlékezett jól.
Odabent a padló helyenként teljesen felhasadt, a lépcső egy része a semmibe tűnik. A sötételf mégis lassan körbejár. Csak a lábfeje mozdul, ujjai közé fogva még ott pihen a parázsló pipa, melyből lassú, vékony füstcsík kúszik felfelé. A tekintete néhol megakad, egy szétrobbantott kandallóíven, egy darabka kovácsoltvas korláton, egy széttört cseréptáblán, amire valaha címer volt festve. Semmi sem maradt érintetlenül. A fosztogatók alaposak voltak. Amit értéknek véltek, elvitték, amit nem, összetörték. A rombolás nem véletlen volt, inkább türelmes és módszeres. A bosszú fajta pusztítása.
Egy lépcsőfokra ül le, poros, megkopott szegélyre, ahová egykor díszlécek futottak fel. A keze térdén pihen, a háta enyhén hajlik előre. Nem mozdul percekig. A régi épület nem mond már semmit, és mégis túlságosan is sok mindent visszhangoz. Nincsenek pontos képek, csak foszlányok: egy hang a galériáról, egy léptű kopogása, a konyha melege télen. Arra sem emlékszik, hogy ezek saját emlékei-e, vagy csak ráolvadtak valaki máséra. De ez most nem számít.
Sóhajt. Az ujjai elindulnak a pipa felé, de meggondolja magát. Most nem szív bele. Egy utolsó pillantást vet a falakra, a megmaradt boltívekre, aztán kilép a romok közül. A lenyugvó nap fénye egyenesen a szemébe mar. Az udvar szélén megáll. Egy pillanatra mintha marasztalná valami, de csak az állát kezdi el vakarni, a tekintete már máshol jár. Elpocsékolt idő volt akár a templom a könyvtára. Ideje máshol próbálkozni. A Pegazus fogadó közelebb van, mint bármi más. Ott talán hallottak már valamit.
Elindul. Csuklyáját mélyen az arcába húzza, a köpeny alól csak a mozdulatainak vonala árulja el, ki ő. A léptei gyorsak, és sietősek. Az irány biztos, az elhatározás viszonylagos.*
*A kúria romjai között lassan lépdel, cipője alatt apró kavicsok gördülnek szét. A megmaradt falak szürkék és foltosak, egyes helyeken teljesen beomlottak. A tető már rég nincs a helyén, és amit egykor boltíves ablakoknak hívhattak, most csak íves résekként meredeznek az ég felé. Egy pillanatra megáll egy régi ajtókeret előtt, ujjai végigsimítanak a vakolatdarabok között megbúvó, málló kőfelületen. A felszín érdes, hűvös. Nem olyan, mint emlékezett rá. De nem is emlékezett jól.
Odabent a padló helyenként teljesen felhasadt, a lépcső egy része a semmibe tűnik. A sötételf mégis lassan körbejár. Csak a lábfeje mozdul, ujjai közé fogva még ott pihen a parázsló pipa, melyből lassú, vékony füstcsík kúszik felfelé. A tekintete néhol megakad, egy szétrobbantott kandallóíven, egy darabka kovácsoltvas korláton, egy széttört cseréptáblán, amire valaha címer volt festve. Semmi sem maradt érintetlenül. A fosztogatók alaposak voltak. Amit értéknek véltek, elvitték, amit nem, összetörték. A rombolás nem véletlen volt, inkább türelmes és módszeres. A bosszú fajta pusztítása.
Egy lépcsőfokra ül le, poros, megkopott szegélyre, ahová egykor díszlécek futottak fel. A keze térdén pihen, a háta enyhén hajlik előre. Nem mozdul percekig. A régi épület nem mond már semmit, és mégis túlságosan is sok mindent visszhangoz. Nincsenek pontos képek, csak foszlányok: egy hang a galériáról, egy léptű kopogása, a konyha melege télen. Arra sem emlékszik, hogy ezek saját emlékei-e, vagy csak ráolvadtak valaki máséra. De ez most nem számít.
Sóhajt. Az ujjai elindulnak a pipa felé, de meggondolja magát. Most nem szív bele. Egy utolsó pillantást vet a falakra, a megmaradt boltívekre, aztán kilép a romok közül. A lenyugvó nap fénye egyenesen a szemébe mar. Az udvar szélén megáll. Egy pillanatra mintha marasztalná valami, de csak az állát kezdi el vakarni, a tekintete már máshol jár. Elpocsékolt idő volt akár a templom a könyvtára. Ideje máshol próbálkozni. A Pegazus fogadó közelebb van, mint bármi más. Ott talán hallottak már valamit.
Elindul. Csuklyáját mélyen az arcába húzza, a köpeny alól csak a mozdulatainak vonala árulja el, ki ő. A léptei gyorsak, és sietősek. Az irány biztos, az elhatározás viszonylagos.*
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-14 22:46:51
Üzenet elküldve: 2025-07-14 22:46:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
*Amúgy is rövid türelme, most már kezdi igazán elfogyni. Az utolsó cseppeket bírja már csak a pohár. Ha nem figyelne most oda, hogy magában százig elszámoljon, már biztos elvágta volna a nevető páros, legalább egyikének a torkát.
Ebben az segít, hogy törpe barátja eddig nem ismert jól érvelő oldalát mutatja be a két kurafi előtt. Azonban tudja, ez sokáig nem fog tartani.
Amíg Wrojth beszél, az őrök meg röhögnek. Van egy rövidke ideje megpillantani annak fegyverzetét, hol létét és, hogy kezük hol is pihen. Addig ő maga is ölbe teszi karjait. Feltünés mentesen csak így képes tartani karját tőrjeihez közel ami köpenye alatt pihen. Nem úgy mint ezeknek a kurafiknak akiknek az oldalán lóg. Viszont ennyivel talán képes gyorsítani, ha elfajulna a helyzet. Ami érzése szerint lehet hamar el is fog.*
- Barátom jól beszél.
*Teszi hozzá, visszafogott hangnemben. Bár ellenszenve így is biztosan érezhető szavaiban.*
- Fejenként százötven arany, és a fegyver marad.
*Erősíti meg Wrojth ajánlatát, mert abban biztos lehetnek ezek a fajankók, be nem teszi a lábát. Amúgy sem azért jött ide, hogy vér folyjon. Viszont, ha az illetők nem látják be, hogy ők a soraikat akarják erősíteni. Lehet kénytelenek lesznek erővel bemutatni azt mire képesek.*
- Szóval? Mi legyen?
*Villannak szemei ördögi mosollyal. Tenyere pedig szépen elsimul karjai alatt, hogy a lehető leggyorsabban tudjon fegyvereihez nyúlni. Biztos benne, hogy az illetők is ezt fogják tenni, ha az ő türelmük is elfogy.*
*Amúgy is rövid türelme, most már kezdi igazán elfogyni. Az utolsó cseppeket bírja már csak a pohár. Ha nem figyelne most oda, hogy magában százig elszámoljon, már biztos elvágta volna a nevető páros, legalább egyikének a torkát.
Ebben az segít, hogy törpe barátja eddig nem ismert jól érvelő oldalát mutatja be a két kurafi előtt. Azonban tudja, ez sokáig nem fog tartani.
Amíg Wrojth beszél, az őrök meg röhögnek. Van egy rövidke ideje megpillantani annak fegyverzetét, hol létét és, hogy kezük hol is pihen. Addig ő maga is ölbe teszi karjait. Feltünés mentesen csak így képes tartani karját tőrjeihez közel ami köpenye alatt pihen. Nem úgy mint ezeknek a kurafiknak akiknek az oldalán lóg. Viszont ennyivel talán képes gyorsítani, ha elfajulna a helyzet. Ami érzése szerint lehet hamar el is fog.*
- Barátom jól beszél.
*Teszi hozzá, visszafogott hangnemben. Bár ellenszenve így is biztosan érezhető szavaiban.*
- Fejenként százötven arany, és a fegyver marad.
*Erősíti meg Wrojth ajánlatát, mert abban biztos lehetnek ezek a fajankók, be nem teszi a lábát. Amúgy sem azért jött ide, hogy vér folyjon. Viszont, ha az illetők nem látják be, hogy ők a soraikat akarják erősíteni. Lehet kénytelenek lesznek erővel bemutatni azt mire képesek.*
- Szóval? Mi legyen?
*Villannak szemei ördögi mosollyal. Tenyere pedig szépen elsimul karjai alatt, hogy a lehető leggyorsabban tudjon fegyvereihez nyúlni. Biztos benne, hogy az illetők is ezt fogják tenni, ha az ő türelmük is elfogy.*
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-14 13:22:18
Üzenet elküldve: 2025-07-14 13:22:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
* Hogy elvesztették e a józan eszüket s valóban csak a saját akasztásukra akarnak valami alibit, azt mindenki döntse el magának. A törp nem szeretne az aranyköpenyesek játékszerévé válni, így nem is gondol arra, hogy kudarcot vallanának. Mi dolguk azzal, ha ő a halálát üldözi? Na, ugye!
Nem tetszik neki, ahogyan a páros rajtuk és a felületesen elmagyarázott tervükön élik ki magukat. Hogy pont két ilyen barmot kellett kifogniuk, az is csak azt mutatja, hogy mennyire rossz az itteni felhozatal. Kezei hamar ökölbe is szorulnak, majd hamar ki is nyitja a száját, hogy megmondhassa a magáét. *
- Mégis mi olyan vicces ti kurafik? Talán a sok Hodaril kimarta az agyatok?
* Néz felváltva mindkettőre. Ha esetleg ezzel a mondatával kivívná a haragjukat, akkor arra felkészül. Nagy fegyverét nem tudná elővenni, azonban tőrével biztos tudna valamit kezdeni, ha rámozdulnának, akkor eleinte csak védekezik. Ha mégis hagynák beszélni, akkor folytatja. *
- A nemesek pénzt és embert nem sajnálva visszavették az eddig bevehetetlennek hitt sárvárost. Sárvárt porig rombolták. Van elég emberetek, hogy válogassatok? Nem tudtam, hogy ilyen jól megy az alvilágnak manapság.
* Néz kérdően a párosra. Súlyos félreértésen eshet át a páros. A törp és az elf nem azért kereste fel őket, mert olyan nagy szükségük lenne a kis bandájuk segítségére, hanem mert kitudnák egymást használni. A párosnak nem kéne azon agyalnia, hogy mit tegyen a zsákmánnyal, a vörös tőrnek pedig azt csinál a saját részével, amit akar. *
- Az egyetlen dolog, amit akarunk, az egy kölcsönös megállapodás ezzel a Virionnal. Legyen háromszáz és megtartjuk a fegyvereinket. Cserébe nem fogom visszakérni, amint sikeresen lezártuk az üzletet.
* Határozottabban nem is tudná mondani a mondandóját. Még ennek a két baleknak is leeshet, hogy nem viccel, bár ha újfent kiröhögnék, vagy elutasítanák, akkor az elfen múlik, hogy újfent hasson rájuk a beszédképességével, ugyanis a törp türelme fogy, sajnos gyorsan, s félő, hogy a két alakot előbb fogja a kiütni, mintsem tovább folytassa ezt a macskaegér játékot. *
* Hogy elvesztették e a józan eszüket s valóban csak a saját akasztásukra akarnak valami alibit, azt mindenki döntse el magának. A törp nem szeretne az aranyköpenyesek játékszerévé válni, így nem is gondol arra, hogy kudarcot vallanának. Mi dolguk azzal, ha ő a halálát üldözi? Na, ugye!
Nem tetszik neki, ahogyan a páros rajtuk és a felületesen elmagyarázott tervükön élik ki magukat. Hogy pont két ilyen barmot kellett kifogniuk, az is csak azt mutatja, hogy mennyire rossz az itteni felhozatal. Kezei hamar ökölbe is szorulnak, majd hamar ki is nyitja a száját, hogy megmondhassa a magáét. *
- Mégis mi olyan vicces ti kurafik? Talán a sok Hodaril kimarta az agyatok?
* Néz felváltva mindkettőre. Ha esetleg ezzel a mondatával kivívná a haragjukat, akkor arra felkészül. Nagy fegyverét nem tudná elővenni, azonban tőrével biztos tudna valamit kezdeni, ha rámozdulnának, akkor eleinte csak védekezik. Ha mégis hagynák beszélni, akkor folytatja. *
- A nemesek pénzt és embert nem sajnálva visszavették az eddig bevehetetlennek hitt sárvárost. Sárvárt porig rombolták. Van elég emberetek, hogy válogassatok? Nem tudtam, hogy ilyen jól megy az alvilágnak manapság.
* Néz kérdően a párosra. Súlyos félreértésen eshet át a páros. A törp és az elf nem azért kereste fel őket, mert olyan nagy szükségük lenne a kis bandájuk segítségére, hanem mert kitudnák egymást használni. A párosnak nem kéne azon agyalnia, hogy mit tegyen a zsákmánnyal, a vörös tőrnek pedig azt csinál a saját részével, amit akar. *
- Az egyetlen dolog, amit akarunk, az egy kölcsönös megállapodás ezzel a Virionnal. Legyen háromszáz és megtartjuk a fegyvereinket. Cserébe nem fogom visszakérni, amint sikeresen lezártuk az üzletet.
* Határozottabban nem is tudná mondani a mondandóját. Még ennek a két baleknak is leeshet, hogy nem viccel, bár ha újfent kiröhögnék, vagy elutasítanák, akkor az elfen múlik, hogy újfent hasson rájuk a beszédképességével, ugyanis a törp türelme fogy, sajnos gyorsan, s félő, hogy a két alakot előbb fogja a kiütni, mintsem tovább folytassa ezt a macskaegér játékot. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1889-1908